A különadók reinkarnációja: a közműadó Kevés központi bevétel – nehezen áthárítható teher
Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) elemzésében azt vizsgálja, hogy milyen általános következményei lehetnek a 2013-tól bevezetendő közműadónak a vállalkozások reakciói szempontjából. Az áthárítás – díjemelés formájában – csak korlátozott mértékű lehet a hatósági árak és a kormányzati rezsibefagyasztási és -csökkentési intézkedések tükrében. Az érintett vállalatok várhatóan költségcsökkentéssel válaszolnak: az új teher az adó nélkül tervezett beruházások vagy felújítások elmaradását eredményezheti a profitabilitás legalább részleges fenntartása érdekében. A hosszú távon romló közszolgáltatási színvonal miatt ugyanakkor a kormány a terhek méltányosabb elosztására vagy a közműadó mértékének csökkentésére kényszerülhet. A közműadó – néhány érintett ágazatban kiterjedt önkormányzati tulajdon révén – jövedelemátcsoportosítást jelent majd a helyhatóságok és a központi költségvetés között.
A közműadó-szabályozás A 2013-tól hatályos, közművezetékek adójáról szóló 2012. évi CLXVIII. törvény1 alapján a közművek tulajdonosait a közterületen húzódó vezetékeik (víz- és szennyvízvezetékek, villamosvezetékek, földgázcsövek, távközlési kábelek) után tételes adó terheli. A hírközlési kábeleket leszámítva – itt az adó progresszív – évente és méterenként 125 forint az adó mértéke. Az ebből származó bevétel a központi költségvetést illeti meg.
1
A törvény pontos szövegét lásd: http://www.parlament.hu/irom39/09166/09166-0010.pdf.
A kormány a vezetékadóból 60 milliárd forint többlet adóbevétellel számol 2013-ra, az összeg azonban egy becslés alapján legfeljebb ekkora összeget tehet ki (felső becslés). 2 A reális szám várhatóan valamivel ez alatt maradhat. A bizonytalanság legfőbb oka, hogy nem pontosan ismert, a közművezetékek mekkora része képez adóalapot – ugyanis kizárólag a közterületek alatt, illetve a közterületeken húzódó hossz tartozik e körbe. A legnagyobb befizetők a villamosenergia-iparban és a távközlés területén működő cégek lesznek. Az első táblázatban3 látható, hogy a közműadó nettó árbevételhez viszonyított arányát tekintve a legjobban terhelt szektor a távközlés, a vízszolgáltatás és a szennyvízkezelés, az adózott pozitív nyereségtömeg alapján azonban utóbbi számíthat a legnagyobb teherre. 1. táblázat: közműadóval érintett iparágak adófizetési kötelezettsége INFORMÁCIÓ, KOMMUNIKÁCIÓ
VILLAMOSENERGIA, GÁZ, GÕZELLÁTÁS, LÉGKONDICIONÁLÁS
VÍZELLÁTÁS, SZENNYVÍZGYŰJTÉS, HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
nettó árbevétel (milliárd Ft) 2310 4435 pozitív adózás előtti eredmény (milliárd Ft) 310 241 adózott nyereségtömeg 294 215 közműadó-alap (ezer km) 251 243 közműadó (milliárd Ft)* 23 30 közműadó / árbevétel 1,0% 0,7% közműadó / adózott nyereség 7,7% 14,1% Forrás: IDEA-számítás NAV (2012): 2011. évi társasági adóbevallás kiemelt adatai és KFIB (2012) alapján *A távközlésnél a progresszív adómértékek miatt az adóterhelés méterenént alacsonyabb.
675 51 45 55 7 1,0% 15,1%
A rezsiköltségek befagyasztásának tervével4, illetve az energiaárak 10 százalékos csökkentésével a közműadó áthárítása nehézségekbe ütközhet, különösen azon szolgáltatóknál, amelyek nem vesznek igénybe közvetlenül egyéb megrendelt szolgáltatásokat, illetve amelyek szolgáltatása hatósági áras. Utóbbi körbe tartozik – a távközlési ágazat kivételével – szinte minden közműszolgáltató. A kormány általánosságban árszabályozással, illetve kiterjedt közösségi tulajdonnal kontrollálhatja hatékonyan a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (2012): A 2013. évi költségvetési törvényjavaslat kockázatai. Kockázatelemzés a költségvetési vita 1. fázisa és az adótörvények megszavazása után. http://kfib.hu/uploads/up_20121126_115726_8647_A_2013_evi_koltsegvetesi_torvenyjavaslat_kockazat elemzese.pdf. 3 A táblázatban közölt ágazati besorolás csupán nagyságrendileg érzékelteti a különböző érintett iparágak közműadó-terhelését, részletesebb adatok nem állnak rendelkezésre. 2
A kormány 2013. január 1-től 10 százalékos lakossági gáz- és villanyár-csökkentést kíván érvényesíteni (lásd: Csökkentené a gáz- és villanyárakat a kormány. 2012. 12. 05. http://www.kormany.hu/hu/miniszterelnokseg/hirek/csokkentene-a-gaz-es-villanyarakat-a-kormany.). December 10-én a miniszterelnök arról nyilatkozott, hogy a távhő árát is 10 százalékkal csökkentené (A távhő árát is lenyomná Orbán. http://www.hir24.hu/gazdasag/2012/12/10/a-tavho-arat-is-lenyomnaorban/). 4
közműszolgáltatók profitját. Ez részben indokolt is, mert a közműszolgáltatások legnagyobb része természetes monopólium (egy adott területen), azaz gazdaságossági okokból nincs versenytársa, nem képes legalább két tartósan nyereséges cég ugyanazon a piacon fennmaradni, továbbá e szolgáltatások egyáltalán nem vagy csak nagyon költségesen helyettesíthetők.5 A közműadó és az energiaellátók jövedelemadójának új szolgáltatási területekre való kiterjesztése, illetve mértékének emelése a 2013-tól megszűnő ágazati különadók részbeni kiváltását szolgálja – a távközlési és az energiaellátók esetében -, bár a két adónem várhatóan a korábbinál nagyobb terhelést jelent majd a szektornak. A cél a profitszintek meghatározása, ez azonban kiegészül a rezsiköltségek befagyasztásának (illetve a legújabb kormányzati döntés alapján csökkentésének) szándékával. Fontos különbség ugyanakkor, hogy az elvonás mértékét tekintve nem differenciálnak a nettó árbevétel szerint, ez azonban nem jelenti azt, hogy a vezetékadó minden mérettartományban azonos mértékben érinti a cégeket: a közművezetékek hossza jelentősen eltér a fogyasztók számának vagy azok területi koncentrációjának függvényében, a közműadó-törvény azonban ezt az aspektust nem veszi figyelembe. Az anomáliát korrigálhatja, ha a hatóságilag megállapított és jóváhagyott árképletek alapján a szolgáltatási díjakban az indokolt többletköltség érvényesíthető.6
Lehetséges vállalati reakciók A közműadóval érintett szolgáltató az adóemelésre válaszul többfajta stratégiát is kidolgozhat. Válaszolhat a korábbi profitszint fenntartása érdekében költségcsökkentő intézkedésekkel – ezen belül a bérköltség, mint az egyik legjelentősebb elem is felmerül. Egy másik lehetőség az anyagköltségek visszavétele, ami egyet jelenthet a szolgáltatás minőségének romlásával (azaz gyengébb minőségű anyagok beépítésével). Speciális eset a beruházások visszafogása. A kormányzati kommunikációnak megfelelően állandónak Egy párhuzamos hálózat kiépítésének és/vagy fenntartásának a fix költségei olyan nagyok, hogy a belépni szándékozó vállalat már nem tudná azokat kigazdálkodni. 6 Az eddigi gyakorlat szerint az állam elismeri a szolgáltatás nyújtásához szükséges költségszintet az árak kialakításakor, ugyanakkor fair profitszintet is biztosít – utóbbi leginkább akkor jellemző, ha magántulajdonban levő cégek meghatározóak az ágazatban. Ugyanakkor jelentős beruházási szükséglet esetén a beruházás forrásigénye is megjelenhet az árakban. 5
tekinthető közműadó azonnal beépül az érintett vállalatok várakozásaiba, növelve a tőkeköltséget, azaz megnyújtva a beruházások megtérülési idejét. Ez lehet az a terület, ahol a többletteher mellett a profitabilitást rövid távon biztosítani lehet. Hosszú távon azonban az elmaradó beruházások a szolgáltatás minőségét rontják, egyúttal jelentősen megnövelhetik a költségszintet (például a szükségesnél több karbantartásra vagy felújításra adnak okot), illetve csökkentik a profitabilitást. A költségcsökkentésen kívül a vállalatok emelhetik a szolgáltatások árát, amennyiben erre lehetőségük van: ilyen lépésre leginkább a távközlési szektorban lehet mód, ott a sokszor csomagokban árult szolgáltatások manipulálásával az áremelkedés elrejthető, illetve a hatósági áraknak nincs szerepe. A többi érintett iparágban ez az út nem járható. Harmadik lehetőségként a vállalatok tartósan alacsonyabb profitszintre rendezkedhetnek be, elkerülve a szolgáltatás minőségét hosszú távon rontó költségcsökkentő döntéseket. Árcsökkentéssel megpróbálhatnak új fogyasztókat bevonni, egy-egy új ügyfél bekapcsolásának költsége ugyanis elhanyagolható (a méretgazdaságossági előnyök miatt). Azonban e lehetőség is korlátozott, tekintve, hogy a közműszolgáltatások lefedettsége szinte teljes körű a lakosság és a vállalkozások körében egyaránt, érdemi keresletbővülésre pedig sem potenciális új fogyasztók bekapcsolásával, sem a fogyasztott mennyiség növekedésével nem lehet számítani. A közműadóval érintett szektorokban az áthárítás várhatóan korlátozott marad, mivel az állami szerepvállalás mértéke, valamint a kormányzati elképzelések (a rezsiköltségek befagyasztása és csökkentése) ezt nem teszik lehetővé. Sokkal valószínűbb, hogy hosszabb távon a szolgáltatás színvonalának fenntartásához szükséges beruházások maradnak el, illetve azok megtérülését rontja a jelentős közműadóteher, azaz reálisan lehet számolni az anyagköltség csökkentésével. Hosszabb távon változatlan kormányzati hozzáállást feltételezve leginkább csökkenő profitszinttel lehet kalkulálni, mivel a közműhálózat színvonalának drasztikus romlása nem reális opció, különösen a kiterjedt állami tulajdon miatt.7
A villamosenergia-szektorban az állami tulajdoni hányad jelentős (MVM-csoport, Mavir), és hamarosan az E.ON földgáz-nagykereskedelemi és -tárolási üzletágát is átveszi a kormány. Az önkormányzati tulajdon jelentős a víziközműveknél, a Fővárosi Önkormányzat pedig tulajdonos például a Fővárosi Gázművekben. 7
Hosszú távon korrekció lehet szükséges az adó mértékében Az adó tételes, így felmerül a kérdés, hogy a jövőben a mindenkori kormányzat szándékozik-e emelni mértékét, akár rendszeresen (például az inflációnak megfelelően), esetleg csak ad hoc módon – ezzel az eszközzel hatékonyan szabályozhatja a profit mértékét. A jelenlegi kabinet a zérushoz közeli nyereséget tekintheti mérvadónak, a túladóztatásnál ugyanakkor lehetőség van az adótételek mérséklésére is. Ez az eset némelyik, aránytalanul nagy teherrel sújtott ágazatnál reálisan fennállhat. Végső soron a jelentős közösségi tulajdonú a víz- és szennyvízágazatban, illetve a távhőszolgáltatásban az adó a bevételnövelés szempontjából improduktív, a gazdálkodás fenntarthatóságát veszélyezteti, mert átcsoportosítást hajt végre a központi kormányzat és a helyi önkormányzati szektor között. Azzal, hogy a kabinet átvállalja az önkormányzatok adósságnak nagy részét, a települések nem szorulnak majd rá például víziközművek üzemeltetéséből származó profitra (keresztfinanszírozásra), a kamatkiadások mérséklődése pedig kompenzálja majd az elvonást.8 Nem férhet kétség ahhoz, hogy a közműadó, kiegészülve 10 százalékos gáz-, áramés távhőárcsökkentéssel, valamint az energiaellátók jövedelemadójának 8-ról 31 százalékra emelt kulcsával súlyos terhet jelent a villamosenergia- és a gázszektorban tevékenykedő cégeknek is.9 A beruházások drasztikus visszafogásával járó forgatókönyv megvalósulásával ugyanakkor a kormánynak a szolgáltatási színvonal csökkenésének elkerülése érdekében előbb-utóbb várhatóan meg kell fontolnia az adóteher méltányosabb elosztását, esetleg szelektív mérséklését.
Pontosan nem ismert az állam és a helyi önkormányzatok közötti 2013-tól érvényes új feladatmegosztás, és annak hatása az önkormányzatok pénzügyi helyzetére. 9 A közműadó bruttó 60 milliárd, az energiaadó pedig közel 70 milliárd forint többletterhet jelent az érintett ágazatoknak a kormány költségvetésben szerelő bevételi számai alapján, a rezsiköltség-csökkentés pedig jelentős, nettó 150-200 milliárd forint közötti árbevétel-kiesést eredményezhet, amelynek legnagyobb része profitcsökkenést eredményez majd A rezsiköltségek mesterséges visszavétele ráadásul nem ösztönöz fogyasztáscsökkentésre, az energiahatékonyság növelésére. 8
