A KLÍMAVÁLTOZÁSSAL KAPCSOLATOS VAS MEGYEI TEENDŐK, STRATÉGIAALKOTÁS Készült a Vas Megyei Önkormányzat Területi, Tervezési és Területfejlesztési Bizottsága részére
Összeállította:
Szabó Levente igazgató Vas Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága
Kelt 2014.12.01.
TARTALOM
1. 2. 3. 4. 5.
Bevezető ................................................................................................................................................ 3 Éghajlatváltozás: a jövő kihívása? .............................................................................................. 3 Elkerülni a kezelhetetlent, kezelni az elkerülhetetlent ........................................................ 5 Nemzetközi- és hazai stratégiai keretek ................................................................................... 5 A klímaváltozás ökológiai és társadalmi-gazdasági hatásai .............................................. 7 6.1 Az éghajlatváltozás várható magyarországi hatásai a természeti erőforrásokra . 9 6.1 Az éghajlatváltozás várható humán és társadalmi-gazdasági következményei .. 9 6. Globális gondolkodás, helyi cselekvés: Vas megyei teendők, ajánlások.................... 11 6.1 Néhány konkrét javaslat az agrárkörnyezet és a mezőgazdaság példáján .......... 12
1. Bevezető Napjainkban is folyik a vita arról, hogy valóban klímaváltozásról van-e szó, és ebben milyen szerepet játszanak az antropogén tényezők? A nemzetközi ajánlások és a hazai időjárási események alapján úgy tűnik, hogy nem célszerű a vita végét kivárni, hanem dönteni, cselekedni, felkészülni kell. Ha napjainkban megszűnne az üvegházhatású gázok kibocsátása, akkor is folytatódna a felmelegedés! Tehát a csodavárás és reménykedés helyett az alkalmazkodást, a kibocsátások csökkentése mellett a lehetséges válaszokat szükséges előtérbe állítani. A közelmúlt években a klíma térbeli hatásai és az időjárás helyi jelenségei (árvizek, aszályok sorozata, helyi özönvizek, sárlavinák, viharok, óriási jégesők, tornádószerű jelenségek) egyértelművé teszik, hogy függetlenül a valószínűsíthető klímaváltozástól, foglalkozni kell az eddigi kárjelenségekkel, ezek okaival a sokmilliárdos közvetlen és közvetett károk megelőzése, elhárítása érdekében. A jövőképben ugyan sok a bizonytalanság, de a tudományos világ egyértelműen a melegedés folytatódásával számol, amelynek alakulásában az antropogén tényezők is szerepet játszanak. Nincsen semmiféle garancia arra, hogy a Kárpát-medence éghajlata változatlan marad. A területi tervezésben többé már nem lehet megkerülni a klímapolitikai kérdéseket. Vas Megye Gazdaságfejlesztési Fókuszú Stratégiai Programjának Stratégiai Környezeti Vizsgálata megállapítja, hogy a Programban nem jelenik meg az éghajlat-változási szemlélet, nincs kifejezetten erre irányuló célkitűzés. A klímaváltozási veszélyeket konkretizálni szükséges Vas megyében, és a nyilvánvaló tendenciákra választ jelentő intézkedési tervet kell készíteni (megelőzés, alkalmazkodás). Ez az összeállítás a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia 2010-es, „A globális klímaváltozás hazai hatásai és az arra adandó válaszok” projekt eredményeit bemutató, un. Vahava jelentés, valamint a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2014-2025 című dokumentum alapján készült. Utóbbi a klímapolitika, a zöldgazdaság-fejlesztés és az alkalmazkodás átfogó keretrendszere, mely az éghajlatvédelem céljait (ideértve a nemzetközi kötelezettségeket is) és cselekvési irányait tükrözi mind ágazati mind területi dimenziókban a szakpolitikai és gazdasági tervezés számára, illetve a társadalom egésze felé. Az összeállítás célja elsősorban a figyelemfelhívás, és a kezdő lépések megfogalmazása. Készüljön egy, a Vas megyei viszonyokra adaptált klímastratégia, mely szembesít a folyamatokkal, hatásokkal, kockázatokkal és a legfontosabb teendőkkel, valamint alapot adhat a klímapolitikai szempontok átfogó megjelenítésére a jövő tervezési anyagaiban.
2. Éghajlatváltozás: a jövő kihívása? Éghajlatunk változik, ez a meteorológiai statisztikák szerint tény. 1950 és 2003 között a Föld felszínének átlaghőmérséklete 13,87 °C-ról 14,52 °C-ra növekedett. A fosszilis energiaforrásokból 1950-ben 1612 millió tonna szén jutott a légkörbe, 2003-ban pedig 6999 millió tonna. A viták ma már arra koncentrálódnak, hogy a globális felmelegedés csupán természeti jelenség-e, vagy pedig antropogén hatások következménye is. Valószínű, hogy mindkét tényező együttesen érvényesül, és kölcsönösen felerősítik a hatást. A globális felmelegedés következménye a szélsőséges meteorológiai események számának és intenzitásának növekedése, ami a globális vagy regionális klíma megváltozását eredményezheti. Az Országos Meteorológiai Szolgálat 1901-től napjainkig rögzített adatai szerint Magyarországon a múlt század eleje óta nyolc nappal hosszabbodott meg a nyár, öt nappal több a kánikula, s tíz nappal kevesebb a fagyos nap. A csapadékeloszlás is szélsőségesebbé vált: minden évszakban nőtt a száraz időszakok hossza, a legnagyobb csapadék csökkenés tavasszal tapasztalható, 20%-kal kevesebb, mint száz éve. A
csapadék csökkenés egyébként hazánk északnyugati területein a legerőteljesebb, viszont az eleve szárazabb Alföld egyelőre aszályosabb. A csapadék intenzitása ellenben – különösen nyáron – növekszik, azaz gyakoribbak a heves, rövid idejű záporok, zivatarok.
I.fokú hőségriadós napok (Tközép > 25 °C) múltbeli alakulása Forrás: ELTE Meteorológiai Tanszék A 2014-ben közreadott Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia is megállapítja: az új évezred első évtizedében – a 2005-ös év kivételével – mindegyik év átlaghőmérséklete meghaladta az átlagot (az 1971-2000-es normál értéket), a 2012-es nyár pedig az elmúlt 112 év második legmelegebb nyara volt. A 2010-es év (959 mm-es évi csapadékmennyiséggel) 1901 óta a legcsapadékosabb év volt Magyarországon, 2012 márciusban a szokásos csapadékmennyiség mindössze 6%-a, augusztusban pedig 14%-a hullott, ezek az 1901 óta észlelt legszárazabb hónapok voltak. Az éghajlat jövőbeni alakulásának modellezését jelentős bizonytalanságok terhelik. A hatások az egyes térségekben nem egyszerre és nem azonos módon jelentkeznek, a feltételezett tendenciaszerű változások felismerését pedig nehezíti az éghajlat nagyfokú természetes változékonysága is. Az éghajlatváltozás kockázatának megítélésekor lényeges, hogy a Kárpát-medence a nedves óceáni, a száraz kontinentális és – a nyáron száraz, télen nedves – mediterrán éghajlati régiók határán helyezkedik el. E határzónában az éghajlati övek kisebb mértékű tartós eltolódása a hőmérséklet és a csapadék évi járásának jelentős – de csak nagy bizonytalansággal becsülhető – módosulását vonhatja maga után. Az Országos Meteorológiai Szolgálat és az Eötvös Loránd Tudományegyetem meteorológiai tanszékének közös vizsgálata szerint 2050 és 2100 között egy hónappal tovább tart majd a nyár, s egy hónappal rövidebb lesz a tél. Az ország egész területén az évi középhőmérséklet 1-2,5 fokos emelkedése valószínűsíthető, télen és nyáron valamivel nagyobb felmelegedésre számíthatunk az átmeneti évszakokhoz képest. A hőmérsékleti szélsőségek közül a fagyos napok száma kb. 35%-kal csökkenhet, míg hőségriadós napok száma – különösen az ország középső és északkeleti térségeiben – több mint 30 nappal gyarapodhat. A csapadékjárás rövidebb távú (2050-ig kitekintő) becsléseit jelentős bizonytalanságok terhelik, a változások ezen időtávon nem szignifikánsak. A század végére, az ország egészére télen a csapadék mintegy 15-20%os növekedése, nyáron pedig 10-30%-os csökkenése vetíthető előre. Az egymást követő száraz napok száma télen kb. 10-15%-kal csökkenhet, nyáron pedig – különösen a Dunától keletre – 15-25%-kal növekedhet. Összességében a várható magyarországi klímaváltozás a hőhullámok gyarapodásával és a jelenleginél szélsőségesebb vízjárással (szárazodásra, aszályra, árvízre, belvízre vezető csapadékkal) jellemezhető. Akár egyazon évben számíthatunk súlyos aszályra és pusztító
árvízre. A tenyészidőszak valószínűleg forróbb és szárazabb lesz, amit a felhőzet csökkenése miatt jelentkező párologtató képesség-növekedés is súlyosbít.
3. Elkerülni a kezelhetetlent, kezelni az elkerülhetetlent A probléma két irányból orvosolható: egyik feladat az emberi tevékenységek miatt légkörbe jutó, illetve ott felhalmozódó üvegházhatású gázok mennyiségének csökkentése. A másik az alkalmazkodás, vagyis a már elkerülhetetlen éghajlatváltozás kedvezőtlen ökológiai és társadalmi-gazdasági hatásai elleni védekezésnek, az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodóképességnek a javítása, beleértve a káros hatások – lehetőségek szerinti – megelőzését, csökkentését és a hatékony kármentesítést. Fenti célok eléréséhez nélkülözhetetlen a szemléletformálás – az éghajlatváltozás társadalmi tudatosítása és a klímatudatosság erősítése. A klímapolitika tehát széles területet ölel fel. Magában foglalja mindazokat az intézkedéseket, amelyek - a földi légkör védelmét szolgálják az üvegházhatású gázok emberi eredetű kibocsátásának rövid időn belüli jelentős csökkentésére; - elősegítik e gázok többletmennyiségének kikerülését a légkörből, például erdők telepítésével, a légkör védelmét szolgáló műszaki és technológiai eljárásokkal, valamint környezetbarát faanyagok, illetve fatermékek széles körű használatával; - az alkalmazkodás régi és újabb eljárásainak használatára irányulnak a vízgazdálkodástól, a mezőgazdaságtól kezdve, az energiagazdálkodáson vagy akár az útburkolati technológiákon át, a humán szféráig; - a gyorsan felhasználható pénzügyi keretek előteremtésére irányulnak a károk enyhítésére, a súlyos emberi problémák megoldására, a szolidaritás elvének megfelelően. (Vahava jelentés, 2010: a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Magyar Tudományos Akadémia „A globális klímaváltozás hazai hatásai és az arra adandó válaszok” projekt eredményei)
4.
Nemzetközi- és hazai stratégiai keretek
A hazai klímastratégia – beleértve az érintett ágazati stratégiákat is – számára a nemzetközi és EU-s kötelezettségek megkerülhetetlen feltételrendszert jelentenek. Az 1992-ben megkötött ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény, valamint az azt kiegészítő 1997-ben kidolgozott és 2005-ben érvénybe lépett Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény rendelkezik Nemzeti éghajlatváltozási Stratégia kidolgozásáról, valamint meghatározza az üvegházhatású gázok hazai kibocsátásainak csökkentésével és az éghajlatváltozás hazai hatásaihoz való alkalmazkodással, valamint a hazai hatásokra való felkészüléssel kapcsolatos feladatokat. Az Európai Unió meghirdette a dekarbonizáció folyamatát, aminek első lépése a 2009-es klíma és energiacsomagban (2009/28/EK irányelv a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint 2009/31/EK irányelv a szén-dioxid geológiai tárolásáról) lefektetett 2020-as 20%-os ÜHG kibocsátás-csökkentés, majd a Dekarbonizációs Útitervben (A Bizottság közleménye az alacsony szén-dioxidkibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervéről (COM(2011) 112 végleges) 2030-ra 40%-os, 2050-re 80-95%-os előirányzott ÜHG kibocsátás-csökkentés. Magyarország Alaptörvénye a fenntarthatóságot (közvetve, ennek keretében az alacsony karbontartalmú gazdaság felé való átmenetet és a klímabiztonságot) kiemelt jelentőségű értékként fogadja el. A Nemzeti Hitvallás közös feladatként határozza meg ember alkotta örökségünk és természeti értékeink ápolását, védelmét. Az Alaptörvény hangsúlyozza, hogy a politikai közösség tagjai felelősséget viselnek az utódokért, ezért „anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit”. Az Alaptörvény P) cikke az állam és a politikai
közösség tagjainak kötelességül írja elő a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek védelmét, fenntartását és a jövő nemzedékek számára való megőrzését. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia (NFFS) bemutatja a nemzeti erőforrások állapotát, rögzíti a jövőt "felélő" folyamatokat, bemutatja a szükséges irányokat és intézményrendszereket és feladatokat határoz meg a 2012-2024 közötti időszakra. Új szemlélet és irányok bevezetésével az NFFS zsinórmértéket jelent a készülő stratégiák és programok számára. A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2014-2025 a klímapolitika, a zöldgazdaságfejlesztés és az alkalmazkodás átfogó keretrendszere, mely az éghajlatvédelem céljait (ideértve a nemzetközi kötelezettségeket is) és cselekvési irányait tükrözi mind ágazati mind területi dimenziókban a szakpolitikai és gazdasági tervezés számára, illetve a társadalom egésze felé.
A Nemzeti Energiastratégia fő célkitűzése a „függetlenedés az energiafüggőségtől”. Ennek eszközei: hazai megújuló energiaforrások hasznosítása; atomenergia hosszú távú fenntartása; energiahatékonyság fokozása fő hangsúllyal az épületenergetikán; infrastrukturális fejlesztések a határkeresztező kapacitások bővítésével; valamint a fogyasztói és nemzeti érdekeket szolgáló kormányzati intézményrendszer működtetése. A Nemzeti Közlekedési Stratégia jelentőségét az adja, hogy a második legnagyobb kibocsátási részaránnyal a közlekedési szektor rendelkezik. Ennek oka, hogy a közlekedés primer energiafelhasználása szinte kizárólagosan kőolajszármazékokra épül. Prioritás a személyforgalomban a közforgalmú közlekedés előnyben részesítése az egyéni közlekedéssel szemben, továbbá a kerékpárforgalom ösztönzése, a gyalogos közlekedés biztonságának és kényelmének növelése, a teherforgalomban a vasúti és vízi szállítás, valamint a kombinált fuvarozás ösztönzése. A Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020 a környezet- és természetvédelem, vízgazdálkodás, mezőgazdaság, helyi gazdaság-, illetve vidékfejlesztés hosszú távú stratégiája. A Nemzeti Vidékstratégia tényleges hozzájárulása a vidéki térségek fenntarthatóvá tételéhez, illetve a hazai gazdaság szén-dioxid-mentesítéséhez attól függ, hogy az egyes konkrét programok a maguk komplexitásában megvalósulnak-e, illetve ezeken belül milyen fejlesztési prioritások kapnak hangsúlyt. A Nemzeti Vidékstratégia az
előirányzott feladatok olyan sokaságát tartalmazza, erőforrásokat és politikai elkötelezettséget igényel.
hogy
megvalósítása
roppant
Az európai szemeszter keretében évente benyújtott Nemzeti Reform Program az erősebb európai gazdasági koordinációt szolgálja, így elsősorban a rövidtávú gazdasági intézkedésekre helyezi a hangsúlyt. Emellett az Európa 2020 Stratégia végrehajtási intézkedései is helyet kapnak benne, így az uniós klíma-energia-csomag 3x20-as célja is. A Nemzeti Reform Program megerősíti a hazánk által 2020-ra vállalt 14,65%-os megújuló energia arány teljesítését, valamint energiahatékonysági intézkedéseket is megfogalmaz. Nemzeti Környezetvédelmi Program III. Magyarország környezetpolitikai céljainak és intézkedéseinek átfogó keretét a 6 évre szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programok sora jelenti. A harmadik Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP-III) a 2009-2014 közötti időszakra szól, de ennél hosszabb távra is kitekint. Fő célja az ország fenntartható fejlődési pályára való átállásának elősegítése. Az NKP-III sorra veszi a környezet minőségét befolyásoló hajtóerőket – köztük a társadalom viselkedését is –, valamint ezek hatásait a környezeti rendszerekre. A környezeti szempontok és összefüggések megjelenítéséből kiindulva, határozza meg a szükséges, a társadalmi és gazdasági lehetőségekkel összehangolt intézkedéseket, amelyek egy rendszerbe foglalják a környezet védelmére irányuló célokat és feladatokat. Nemzeti Környezettechnológiai Innovációs Stratégia célja a környezetbarát ipari megoldások és technológiák fejlesztésének támogatása, melynek fókuszában egyrészt a környezeti innováció áll, másrészt az elsődleges nyersanyag felhasználás csökkentése, az újrafelhasználás és újrahasznosítás ösztönzése. Ezzel a stratégia paradigmaváltást is elő kíván segíteni annak érdekében, hogy a hagyományos, többnyire „csővégi” technológiákat a megelőzést biztosító, életciklus szemléletű, környezetbarát rendszerek váltsák fel. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia 2012 (NFFS, 2012)40 áttekintő helyzetértékelést ad a nemzeti erőforrások helyzetéről, melyeket négy alapvető erőforrás szerint csoportosít. Ezek közül kiemelendő a természeti erőforrások megfelelő mennyiségi és minőségi állapotának szükségessége és megőrzése, mely az emberi fejlődés alapját teremti meg. A Keretstratégia a nemzeti erőforrások állapotának áttekintését követően az azokat meghatározó tényezőket is feltérképezi, melyekre vonatkozóan a fenntarthatósági célkitűzésekkel összhangban álló lehetséges válaszintézkedéseket fogalmaz meg.
5. A klímaváltozás ökológiai és társadalmi-gazdasági hatásai Az éghajlatváltozás elsődleges megjelenési formái a felmelegedés, csapadékváltozás, az átlagokban és a szélsőségekben jelentkező módosulások. Az éghajlat megváltozása összetett helyi természeti jelenségeket generál; többek között hőhullámokat, aszályokat és árvizeket, levegő- és vízminőség romlást, élőhelyek degradációját. A helyi hatásviselőket elsősorban ezek a komplex természeti következmények érintik. A komplex természeti következmények „begyűrűznek” a helyi ökoszisztémákba, termesztésitermelési rendszerekbe; azaz a közvetlen éghajlati hatások és a természeti rendszerekben, ökoszisztémákban fellépő közvetett hatások együttesen vezetnek kedvezőtlen társadalmi-gazdasági következményekre (energia és élelmiszerárak, emberi egészség, épített környezet, mezőgazdasági versenyképesség, vagy biodiverzitás csökkenés).
Pálvölgyi T. és Czira T. (2011) Éghajlati sérülékenység a kistérségek szintjén. In: Sebezhetőség és adaptáció: a reziliencia esélyei. Bulla M. és Tamás P. (eds.). MTA Szociológiai Kutató Intézet, pp:237-253, ISBN 978-9638302-40-3
6.1
Az éghajlatváltozás várható magyarországi hatásai a természeti erőforrásokra
Az éghajlatváltozás egyértelműen jelentős hatással lesz vizeinkre. A folyók olvadásos árvizei korábbra tolódnak, gyakoribbá válnak az esőeredetű árvizek, tetőző vízhozamuk növekedhet, a kisvízgyűjtők villámárvizei gyakoribbá válnak. A tavak vízmérlege romlik, gyakoribbá válnak a tartós alacsony vízállások, mely kihatással lesz a vízminőségre. A beszivárgás csökken, kevesebb lehet a felszín alatti vizek természetes utánpótlása. A klímaváltozás következményeként fellépő hatások közül a talajok esetében a legjelentősebb problémát a hirtelen lezúduló csapadék, a szél, viharok és az aszály, szárazodás jelentik. Következményei az erózió, defláció, szervesanyag tartalom csökkenése, vízgazdálkodási tulajdonságok romlása. A talaj romló nedvesség-ellátottsága növeli az aszályhajlamot, nő az aszályos évek gyakorisága, az aszály a mainál nagyobb térségre terjedhet ki. A belvizek alakulása szélsőségessé válhat. A természetes ökoszisztémák számos alapvető szolgáltatást (génmegőrzés, környezeti stabilitás, vízháztartás szabályozása) nyújtanak a társadalom számára, annak működéséhez és jólétéhez alapvetően hozzájárulnak. Mivel Magyarország alapvetően két nagy életföldrajzi övezet (a mérsékelt övi lombos erdők és az erdőssztyep biom) határvidékén helyezkedik el, így várható hogy élőhelyeink jó része különösen érzékenyen fog reagálni az éghajlati övek eltolódására. Legnagyobb kockázatot Magyarország és a közeljövő tekintetében az életközösségek átrendeződése és a fajok elterjedésének változásai jelentik, ami várhatóan számos faj regionális kihalásával illetve új fajok (köztük károkat okozó fajok) megjelenésével fog együtt járni. Magyarországon jelenleg 2 millió hektár az erdőgazdálkodásba bevont terület. A hazai erdők évente 2 millió tonna szenet raktároznak el. Várható negatív hatások: Aszályos területeken a fanövekedés csökkenése. Az enyhébb telek következtében csökken a fák hideg elleni védekezőképessége, amely fokozhatja sérülékenységüket a fagykárra. Szélkárok, erdőtüzek valószínűségének növekedése. Kártevők elszaporodása, egzotikus, a területen addig ismeretlen fajok megjelenése. Az európai bükk várhatóan rosszul fog reagálni a hőmérsékletváltozásokra, míg a tölgy kevésbé bizonyul érzékenynek a vízhiányra, ezért az állományt várhatóan kevésbé befolyásolja a növekedő vízhiány. A jelenlegi kedvezőtlen irányú klímaváltozás hatására lucfenyveseink legyengültek, nedvkeringésük-gyantatermelésük lecsökkent, ezért jelentős pusztítást okoznak a szúfélék.
6.1
Az éghajlatváltozás várható humán és társadalmi-gazdasági következményei
Emberi egészség: gyorsan bekövetkező és intenzív frontátvonulások, hőhullámok és kapcsolódó nyári típusú szmoghelyzetek következtében adódó munkateljesítménycsökkenés, továbbá halálesetek és megbetegedések (szív- és érrendszeri betegségek, metabolikus kórképek, légúti megbetegedések, továbbá a közúti balesetek) fokozottabb előfordulása. Élelmiszer ellátási változások és zavarok, ivóvíz és élelmiszerek által közvetített – emberi (és állati) fertőző betegségek terjedésében bekövetkező változások. Növekedni fog az ivóvízzel, illetve a nem megfelelően kezelt – elsősorban rosszul hűtött – élelmiszerekkel terjedő bakteriális, vírusos fertőzések gyakorisága. A változások befolyásolják a levegő által közvetített allergének terjedését, új, invazív, allergén növényfajok jelennek meg, az allergén gombaspórák szóródási ideje megnyúlik, az allergiás betegek érzékenysége változik. Az időszakosan megnövekvő UV-B sugárzás hatása a bőr jó- és rosszindulatú patológiai folyamataira (melanoma). Egyes kórokozók gyakoribbá válása az éghajlatváltozással és ezzel kapcsolatban szúnyogok, kullancsok, rágcsálók (ún. vektorok) elterjedésével – elsősorban, Lyme kór, a kullancsencephalitis, hantavírusok, nyugat-nílusi vírus, valamint különböző féregfertőzések terjedése.
A hazai mezőgazdaság a klímaváltozásnak leginkább kiszolgáltatott ágazat. Az éghajlatváltozás hatásai időben és térben differenciáltan jelentkeznek és – többek között a természeti, földhasználati, agrotechnikai sajátosságok függvényében – eltérő károkat okozhatnak. A felmelegedés és szárazodás folyamata mellett a váratlan szélsőséges meteorológiai események okozhatnak jelentős károkat a növényekben, állatokban, az élelmiszer- és ivóvíz ellátásban. Az éghajlati eredetű mezőgazdasági kockázatok között említhetők: árvíz, belvíz, aszály, özönvízszerű esők, sárlavinák, földcsuszamlások, talajerózió, szélviharok, szélerózió, jégesők, ónos esők, köd, zúzmara, hófúvás, hóakadályok, hőségnapok, hőhullámok, UVB sugárzás erősödése, korai és késői fagyok, felfagyás, kifagyás, erdő-, bozót- és tarlótüzek, új kórokozók gyomok és kártevők megjelenése. Az állattenyésztés állatfajtól és tartásmódtól függően eltérően reagál a klímaváltozás várható hatásaira. Az intenzív állattartás a legveszélyeztetettebb. Az intenzív tartású szarvasmarha, sertés és baromfi fajták fokozottan érzékenyek, és az egyes sokkhatásokra azonnali hozam-csökkenéssel reagálnak. Egyes hagyományos állatfajták (így a magyar szürkemarha, mangalica, rackajuh, parlagi tyúkfajták) genetikai adottságaikból és a külterjes tartástechnológiákból adódóan jobb alkalmazkodóképességgel rendelkeznek. Az épített környezetre és a települési infrastruktúrára a legjelentősebb fizikai veszélyt a hőhullámok, a viharokat kísérő özönvízszerű esőzések és a megnövekedett szélsebesség jelentik. homlokzatokon a szerelt burkolatok és a nyílászárók, árnyékolók tekintetében kell problémákra számítani, a tetőn pedig elsősorban a tetőfedő elemek és a vízszigetelő lemezek, illetve tetősíkból kiálló elemek (villámvédelmi berendezések, kémények, antennák) károsodására kell elsősorban felkészülni. Az épületek környezetében fellépő erős széllökések károsíthatják az utcai berendezéseket (jelzőlámpa, villanyoszlop, telefonfülke) és a növényzetet egyaránt, akár jelentős károkat okozva ezzel az épületen is. A közösségi közlekedés résztvevőire kiemelkedően nagy terhelést jelentenek a hőhullámok. A nyári hónapokban fokozódó aszfaltkárosodásokra számíthatunk. A huzamosabb ideig fennálló hőségnapok a burkolat nyomvályúsodásának drasztikus erősödését vonhatja maga után. Ez egyrészt hátrányosan befolyásolhatja a közlekedést, másrészt a felmelegedő útburkolat tovább „fűti” a városok amúgy is meleg levegőjét. A forró napok a sínek deformálódását, vetemedését is magukkal hozzák. Télen a síkos utak
és a rossz látási viszonyok (köd) előfordulása növekedhet, mely a közlekedési feltételek romlását vonja maga után. A fagypont körüli hőmérséklet és a változó halmazállapotú csapadék hatására gyakoribbá válhat a kátyúsodás. Ha a növekvő mennyiségű téli csapadék havazás formájában ér talajt, úgy a hóakadályok kialakulásának gyakoribbá válására is fel kell készülni. A közlekedést az áradások és viharok gyakoriságának növekedése is veszélyezteti. Az alacsonyabban fekvő városrészeken, ártereken, vízfolyások mentén víz alá kerülhetnek a felszíni közlekedési infrastruktúra elemei. A hirtelen lezúduló csapadék alámoshatja a közúti és vasúti töltéseket, partfalakat, esetenként földcsuszamlásra vezethet, a tartósabb aszály pedig ugyanezen műtárgyak állékonyságát rontja (süppedés). A villámcsapások gyarapodása a vasútbiztonsági berendezéseket is veszélyeztetheti. Hőhullámok idején megnövekedhet az ún. Los Angeles-típusú szmog kialakulásának lehetősége, amely erős napsugárzás (UV-sugárzás), a közlekedés által kibocsátott szennyezések (NOx, szénhidrogének, CO) és a gyenge légmozgás eredményeként alakul ki, s a közlekedési eszközök használatának korlátozását vonhatja maga után. Hulladékgazdálkodás terén a legnagyobb kihívást a meglévő infrastruktúra, különösen a hulladéklerakók biztonságos üzemeltetése jelenti. A csapadék okozta erózió erősödhet, a talajvíz szintjének megváltozása talajmechanikai változásokat, mozgásokat okozhat, aminek következtében a lerakók szigetelése, stabilitása sérülhet. A szél sebességének és irányának változásával, illetve a maximális szélsebesség várható növekedésével fokozódhat a szálló por terhelés a lerakók környezetében. Az energetikai infrastruktúrában az erőművek számára az elsődleges kihívást a módosuló energiaigények jelentik. Télen a fűtési energia szükséglet (elsősorban földgázfogyasztás) mérséklődésére, nyáron pedig a hűtési villamos energiaszükséglet jelentős növekedésére számíthatunk. A megújuló energiahordozók hozamát és ezen keresztül beszerzési árát is érintheti a klímaváltozás Az energiaszállítási rendszerek, közüzemi szolgáltatások körében is növekvő kockázatok azonosíthatók. A klíma változása korlátozhatja a turisztikai tevékenységek kapacitását, megszüntethet egy-egy konkrét turisztikai kínálati elemet, vagy akár újabb alternatív turisztikai termékek kialakítását ösztönözheti. A klimatikus viszonyok elsősorban a szabadtéri – elsősorban nyaraló-, aktív-, téli sport – turizmus esetében bírnak meghatározó jelentőséggel. Az éghajlatnak az utazási magatartás alakulásában is jelentős szerepe van.
6. Globális gondolkodás, helyi cselekvés: Vas megyei teendők, ajánlások Az első lépés, felismernünk: az éghajlatváltozás a jelen kihívása. Ezt követi a lényegre törő kérdések megfogalmazása: Hogyan jelentkeznek Vas megyében a klímaváltozás ökológiai és társadalmi-gazdasági hatásai? Ágazatonként szükséges nyomon követni, detektálni a klímaváltozási eseményeket, illetve trendeket, és éves jelentés formájában közreadni a legfontosabb tapasztalatokat, mutató számokat. Kik képesek adatot, információt szolgáltatni a megyei folyamatokról? E tevékenységbe be kell vonni a kompetens megyei szervezeteket, hatóságokat, intézményeket, szakmai műhelyeket. A megyei sajátosságok alapján hol jelentkeznek a legsúlyosabb kockázatok? Mely ágazatokban, milyen természeti, társadalmi, gazdasági objektumok vonatkozásában? Milyen a kockázatok térbeli eloszlása, milyen időtávban jelentkeznek? Szükség van egy átgondolt, komplex, szisztematikus monitoringon alapuló, a környezeti, társadalmi és gazdasági információkat integráló adatbázis-rendszer és értékelési módszertan kidolgozására.
Hogyan lehet beavatkozni? Mit lehet tenni? A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia dekarbonizációs és alkalmazkodási eszközrendszere alapján, azok célszerű, helyi adaptációjával a megelőzést, a kockázatkezelést és alkalmazkodást segítő felkészülési programokat célszerű kidolgozni, szükség szerint ágazati, vagy komplex (területi, települési) megközelítésben. A programoknak meg kell jelennie a fejlesztési tervekben. Ki hajtja végre a programokat? Alapvetően fontos a széleskörű szemléletformálás, tudásmegosztás, a helyi sajátosságokat tükröző tananyagok, információk közreadása. Pusztán intézményi szinten sem a megelőzés, sem az alkalmazkodásra történő felkészülés nem lesz eredményes.
6.1
Néhány konkrét javaslat az agrárkörnyezet és a mezőgazdaság példáján
Adatkezelés, információs (térinformatikai) háttér: •
Szükséges a talajviszonyokra vonatkozó korszerű megyei térinformatikai adatbázis-rendszer megalkotása (területi adatbázisok, monitoring), karbantartása, továbbfejlesztése a technikai fejlődés nyújtotta új lehetőségek (analitika, távérzékelés, számítógép technika) maximális kihasználásával. A mezőgazdaság és a területi tervezés szakmai szereplőinek bevonásával fel kell tárni és fejleszteni kell azt az adatvagyont, mely alapja lehet egy valóban környezetkímélő, fenntartható, de egyben hatékonyan termelő mezőgazdaságnak (pl. precíziós gazdálkodási módszerek)
•
Fontosnak tartjuk a talajállapot folyamatos monitoringját, a termőföld és talajvédelmi előírások betartásának ellenőrzését
•
A talajok környezetállapotával kapcsolatos felmérések támogatása, a TIM/TDR folyamatos működését és fejlesztését biztosító forrásbiztosítás kidolgozása, a TIM alrendszereinek megtervezése és kialakítása, az erdészeti termőhely monitoring rendszerrel való harmonizáció megteremtése.
•
Részletes talajdegradációs felmérés, problématérkép, talajminőség prognózis
•
Belvizes területek felmérése, aszálykárok nyilvántartása
•
A kifolyó talajvizek ellenőrzése (nitrit, nitrát, növényvédőszer, stb.)
Tervezési feladatok •
A megyére átfogó, ökológiai szemléletű talajvédelmi és vízrendezési készítése; (vízgyűjtő-gazdálkodási tervek felújításának kapcsán)
•
Átfogó vízgazdálkodási- és aszálykezelési koncepció, öntözésfejlesztés
•
A földcserék ösztönzésével a "nadrágszíj parcellák" megszüntetése, a koncentráció növelése (a gazdaságos üzemméret kialakítása végett illetve eróziós problémák miatt);
•
A mély fekvésű, rendszeresen belvízjárta, talajhibás területeket a szántóföldi művelésből ki kell vonni művelési ág váltással, területcserével.
•
Felül kell vizsgálni a mezőgazdasági termelési szerkezetet, mivel az alacsony hozzáadott értéket előállító, intenzív szántóművelés arányának csökkentésére van szükség. A termelési szerkezetet fokozódó mértékben kell igazítani a helyi ökológiai adottságokhoz, növelni kell a gyepek, vizes élőhelyek arányát, az erdősültséget, a magas hozzáadott értéket termelő, fenntartható kertészeti és gyümölcsészeti rendszerek szerepét a termelésben.
terv
•
Támogatni kell az időjárási szélsőségekre kevésbé érzékeny őshonos, tájfajták termelésbe vonását
•
Üveg és fólia alatti termelés kiterjesztése
•
A termőtalaj csak korlátozottan, és tulajdonságai függvényében területenként eltérő mértékben képes mezőgazdasági, kommunális, vagy nem veszélyes egyéb hulladékokat befogadni. Sajnos a hulladék anyagok növekvő mennyisége miatt fokozódik talajainkon az ilyen irányú nyomás. A hatósági kapacitások nem elégségesek az illegális elhelyezések maradéktalan felszámolására. A megelőzés fontos eszköze lehet egy olyan hulladékkezelési koncepció, mely a megye talajainak véges kapacitását is figyelembe veszi a szennyvíziszap, komposztok, fermentumok és egyéb anyagok tekintetében (biogáz erőművek, szennyvíztisztító beruházások tervezésekor).
•
Biomassza termelési figyelembevételével)
•
Állami/önkormányzati területek parlagfű-mentesítési programja (veszélyességi felmérés, felderítés, mentesítés)
•
Állattartó épületek szigetelése, hűtése, szellőztetése, istállók körüli árnyékolás létesítése,
•
A fentieket segítő kutatási tevékenységek fokozása; a gazdálkodók támogatása a szükséges tudás, tanácsadás biztosításával.
potenciál
felmérése
(talajvédelemi
szempontok
Tudatformálás: •
Az újítás, alkalmazkodás képessége a mezőgazdaságban is tanulható. Kiemelten fontos, felértékelődik a gazdálkodói szaktudás. Ehhez jól működő képzési, tanácsadási hálózatot kellene működtetni. Feladata többek között a helyi adottságokra, okszerű területhasználatra, művelési ágváltásra épülő modellprogramok, mintaprojektek megvalósítása, a meglévő kezdeményezések rendszerszerű folytatása, kiterjesztése.
•
Fontosnak tartjuk a korszerű, csak a szükséges növényvédő szer mennyiséget használó, un. integrált növényvédelmi módszerek terjedésének ösztönzését, valamint az ökológiai- és biotermelés népszerűsítését
•
A közétkeztetési alapanyag-beszerzés során fontos a helyi termelők, illetve az egészséges, magyar, helyi termékek előnyben részesítése. Az élelmiszerlánc lerövidítése érdekében további helyi értékesítési lehetőségek, például helyi termékboltok, termékpolcok, helyi vásárok, termékfesztiválok, szabadtéri, pavilonos piacok, nyitott gazdaudvarok, közvetlen gazdaságból történő értékesítés, egyéb alternatív értékesítési helyszínek (települési közterek, nagyobb terek, parkolók, sétálóutcák, kihasználatlan épületek) stb. fejlesztése.
Okszerű talajművelés: •
Állapotmegőrzés azokon a területeken, ahol a talajállapot jelenleg megfelelő,
•
Állapotromlás megelőzése, vagy mérséklése azokon a területeken, ahol a talajállapot megfelelő ugyan, de természeti vagy antropogén veszély fenyegeti,
•
Állapotjavítás azokon a területeken, ahol a talajállapot most sem megfelelő
•
Az egyre jobban elsavanyodó talajok javítása, meszezése
•
A talajerő-utánpótlás természetes anyagainak és módszereinek alkalmazása: a szervestrágyázás, zöldhulladékból készült komposztok, fermentátumok, szennyvíziszap elhelyezése
•
A talaj kevesebb bolygatásával járó művelési módszerek alkalmazás, mulcsozás. Gyorsítani kell az alacsonyabb energia- és műtrágyahasználattal, a talaj kevesebb bolygatásával járó tájgazdálkodási, biogazdálkodási rendszerek térnyerését.
•
Precíziós (GPS-alapú) művelési technológiák, valamint organikus termelési módok elterjesztésének ösztönzése
•
A talaj víztározó kapacitásának növelése és minél hatékonyabb kihasználása, valamint a belvizes területek kezelése elsősorban helyes agrotechnika alkalmazásával és a meliorációs létesítmények felújításával
•
A víz gyors levezetése helyett a víz ésszerű megtartására és ökológiai szempontú hasznosítására kell törekedni. A belvízzel rendszeresen veszélyeztetett, gazdaságosan nem művelhető szántóterületeknél művelési ág váltását kell elérni (gyep, vizes élőhely kialakítása).
•
A mezőgazdasági eredetű nitrát terhelés csökkentése érdekében fontos a helyes mezőgazdasági gyakorlat szabályainak betartatása, különös tekintettel a nitrát érzékeny területekre. Ide tartozik az állattartó telepek trágyatároló műtárgyai megfelelő műszaki védelemmel történő ellátásának folytatása
•
A tájkép és az ökológiai rendszerek megőrzése érintőlegesen kapcsolódik a talajés agrárkörnyezet-védelemhez. A gyenge minőségű, vagy erősen lejtős szántó területeken gazdasági, természet- vagy tájvédelmi célú erdősítés, esetleg rét, legelő, gyep kialakítás szükséges. Ide tartozik erdősávok telepítése, legelők fásítása, zöldfelületek növelése.
•
A mezei utak, árkok elhanyagolt, gazdátlannak tűnő állapota a parlagfű fertőzés melegágyai is. Az önkormányzatoknak a kezelésükre bízott mezei utak rendben tartására legtöbbször nincs lehetőségük, s ez nem mutat jó példát a lakosságnak. Ki kellene használni a közmunka program lehetőségeit a parlagfű irtására.
