A kivitelező építőiparban foglalkoztatott munkavállalók életminőségének vizsgálata II

Az Építőipari Ágazati Párbeszéd Bizottság megbízásából

A kivitelező építőiparban foglalkoztatott munkavállalók életminőségének vizsgálata II.

Készítette: Székely András Szilas Roland Szentkirályi András BrokerWatch Bt.

2009.02.27.

–1–

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék..................................................................................................................2 „A kivitelező építőiparban foglalkoztatott munkavállalók életminőségének vizsgálata” c. tanulmány rövid összefoglalása ...........................................................................................5 A társadalmi tőke, mint egészségvédő tényező bemutatása, a kapcsolódó kutatások ismertetése, a társadalmi tőke helyzete Magyarországon, különös tekintettel az alacsony végzettségű rétegekre. A bizalom, bizalomvesztés, megbízhatatlanság mértéke, következményei. .................................................................................................................7 A társadalmi tőke meghatározása .....................................................................................7 Miért változik, alakul, erodálódik a társadalmi tőke? – evolúciós megközelítés ................9 A társadalmi tőke további jellemzői ...............................................................................10 A társadalmi tőke mérése ...............................................................................................12 A társadalmi tőke alakulása 1988 és 2006 közt..................................................................12 Általános jellemzők........................................................................................................12 Az anómia változásai a magyar társadalomban............................................................13 Vallásgyakorlás ..........................................................................................................13 A társas támogatás változásai......................................................................................14 A társadalmi tőke változása a végzettség függvényében .................................................15 Anómia.......................................................................................................................17 Szabálysértő magatartás (első anómia változó)............................................................17 További anómia változók............................................................................................18 Ellenségesség..............................................................................................................19 Rivalizálás ..................................................................................................................19 Segítség baráttól, munkatárstól ...................................................................................20 Támogatás házastárstól, élettárstól ..............................................................................21 Támogatás rokonoktól szülőktől .................................................................................21 Támogatás egyházi csoporttól .....................................................................................22 Civil szerveződések, csoportok ...................................................................................23 A társadalmi tőke változása az ágazat függvényében......................................................23 Anómia, anómia változók ...........................................................................................24 Segítség baráttól, munkatárstól ...................................................................................25 Támogatás rokonoktól, szülőktől ................................................................................26 Támogatás házastárstól, élettárstól ..............................................................................26 Támogatás egyházi csoporttól .....................................................................................27 Civil szerveződések, csoportok ...................................................................................28 Kérdőíves felmérés építőipari alkalmazottak és tanulók körében – kvantitatív elemzés......29 Minta bemutatása, szociodemográfiai tényezők..............................................................29 A munkával, munkaidővel és a munka körülményeivel kapcsolatos tényezők bemutatása..................................................................................................................31 Részletes elemzés...........................................................................................................32 Munkahelyi stressz .....................................................................................................32 Fizikai állapot .............................................................................................................34 Egészségmagatartás, kockázati magatartás..................................................................38 Öngyilkossággal kapcsolatos magatartás.....................................................................41 Alvászavarok ..............................................................................................................41 Életcélok.....................................................................................................................42 –2–

Koherencia-érzék ........................................................................................................44 Ellenségesség..............................................................................................................46 Depressziós tünetek ....................................................................................................46 WHO-Jóllét skála........................................................................................................47 Szorongás ...................................................................................................................47 A kérdőíves vizsgálat eredményeinek összefoglalása .....................................................48 Az építő- és építőanyag-iparban dolgozó munkavállalók egészségét és életminőségét meghatározó tényezők – kvalitatív elemzés, mélyinterjúk..................................................50 Bevezetés és módszertan ................................................................................................50 Társadalom, munkahely és egyén ...................................................................................51 A munkavállalói egészséget és életminőséget meghatározó társadalmi tényezők ............51 Az egészséget és életminőséget veszélyeztető társadalmi hatások................................52 Gazdasági helyzet ....................................................................................................52 Tartósan alacsony bérszínvonal ............................................................................53 Munkahelyek bizonytalansága és az ebből fakadó kiszolgáltatottság.....................55 Megélhetési nehézségek az eddig felvett kölcsönök törlesztése miatt....................56 Jogi környezet .........................................................................................................57 A munkavállalói egészséget és életminőséget meghatározó munkahelyi tényezők ..........59 A munkavállalói egészséget és életminőségét veszélyeztető munkahelyi tényezők......60 A munkahely bizonytalansága .................................................................................60 A határozatlan idejű munkaszerződés visszaszorulása..............................................61 Egészséget veszélyeztető fizikai munkafeltételek.....................................................62 Gazdasági megfontolások .....................................................................................63 Nem megfelelő egészségügyi határértékek............................................................64 Munkavédelem és a teljesítményközpontúság ellentmondásai...............................65 Munkakörülmények.................................................................................................66 Kapcsolat a vezetéssel .............................................................................................69 Emberi-erőforrás menedzsment rendszerek..............................................................71 Munkaidő .............................................................................................................71 Munkavégzési rendszerek.....................................................................................72 Teljesítménymenedzsment....................................................................................73 Kompenzáció .......................................................................................................74 Betegállomány és szabadságolás megoldása .........................................................76 A munkavállalói egészséget és életminőségét védő munkahelyi tényezők ...................77 Munkavédelem és a munkavédelmi előírások betartatása.........................................77 A munka maga.........................................................................................................79 Munkatársi kapcsolatok ...........................................................................................80 A kvalitatív elemzés eredményeinek összefoglalása .......................................................81 Védő tényezők ............................................................................................................81 Veszélyeztető tényezők...............................................................................................82 Egészségpénztárak működésének bemutatása, az építőipari alkalmazottak szempontjából fontos lehetőségek.............................................................................................................84 Az egészségpénztárak feladata, szerepe..........................................................................84 Az egészségpénztárak helyzete hazánkban .....................................................................86 Az egészségpénztárak lehetséges feladatai az építőipari alkalmazottak szempontjából ...90 A krónikus stressz, stresszkezelés...................................................................................91 Kutatások, programok ....................................................................................................92 Programok veszélyeztetett (roma) serdülők részére .....................................................93 Speciális mentortanári program:..................................................................................93 Szabadidős programok:...............................................................................................94

–3–

Egészségfejlesztési program: ......................................................................................94 Programok aktív munkavállalók részére......................................................................96 Stresszkezelő és munkaerőpiaci hatékonyság-növelő program ....................................96 Munkaerő piaci és elhelyezkedést segítő (outplacement) program...............................97 Egészségügyi kockázatkezelő program .......................................................................98 Személyes hatékonyság és konfliktuskezelő tréning ....................................................99 Házastársi/kapcsolati/nemek közti kommunikációs tréning .......................................101 Összefoglalás ..................................................................................................................103 Irodalomjegyzék..............................................................................................................106

–4–

„A kivitelező építőiparban foglalkoztatott munkavállalók életminőségének vizsgálata” c. tanulmány rövid összefoglalása Előző tanulmányunkban megpróbáltuk körülírni az építőiparban foglalkoztatottak helyzetét a különböző kutatások eredményei szempontjából. Vizsgálataink alapjául a KSH vonatkozó adatai illetve a Hungarostudy felmérések szolgáltak. Ennek során áttekintettük a magyarországi halálozási adatokat, amelyeket a végzettség okozta különbségek szerint vettünk figyelembe. Ennek oka az volt, hogy a kutatásainkban konkrétan arra vonatkozó kérdés, amelynek alapján megállapítható lett volna, hogy a megkérdezett az építőiparban dolgozik-e, nem volt, így azzal a feltételezéssel kellett élnünk, hogy az alacsony végzettségűek tulajdonságai alapvetően nincsenek messze ennek a rétegnek a jellemzőitől. Ennek az az alapja, hogy az építőiparban nagyon nagy arányban foglalkoztatják a képzetlen, tanulatlan réteget a különböző segédmunkákhoz. Ez alapján a halálozási adatokat átnézve azt állapíthattuk meg, hogy az ő életkilátásaik jelentősen rosszabbak, 10-15 évvel maradnak el a magasabb képzettségű rétegektől. Annak ellenére, hogy ez a különbség szinte a világ minden táján létezik, ez a mérték nem indokolt, főleg egy ún. fejlett társadalomban és gazdaságban. Megvizsgáltuk, milyen mutatók azok, amelyek magyarázatot adhatnak legalább részben erre a nagy és szomorú eltérésre. Elsődleges okként a munkahelyi stresszt találtuk, amely magában foglalja mind a nem megfelelő munkakörülményeket, a veszélyes munkát, a bizonytalanságot, a nem tervezhető jövőt, az alkalmazottak kiszolgáltatottságát. Ezek a jelenségek tartós feszültséget okoznak az egyénben, ami hosszabb távon mind pszichikai, mind testi betegségekben realizálódik, amelyeknek a felismerése és kezelése általában nem is történik meg időben. Az okok feltárása mellett a javításra is próbáltunk javaslatokat tenni. Elsősorban tájékoztatási hiányosságokat látunk, hiszen maguk az érdekképviseleti szervezetek sincsenek mindig tisztában ezeknek a tényezőknek a lelkiállapotra, azon keresztül az egészségre gyakorolt hatásával. Addig, amíg a munkahelyi stressz kockázatának fogalma, veszélyessége nem rögzül a döntéshozók, az érdekérvényesítők tudatában, addig nehéz az előrelépés. Emellett nagyon fontos a hazánkban hiányzó társadalmi tőke szerepének felismerése, valamint annak az erősítése. Természetesen ez egy igen bonyolult feladat, nem is csupán az építőipart érinti, ám a változásokat minden területen érdemes elindítani. Ez egy hosszabb folyamat, ám értelméről nemzetközi összehasonlítások tanúskodnak.

–5–

Kiemeltük az egészségpénztárak szerepét, amelyeknek lehetőségük lenne célzottan a kiemelt problémákkal foglalkozni, azokra koncentrálni. Ehhez azonban megfelelően erős egészségpénztári rendszer kell, megfelelő törvényi háttérrel – amihez felelősen gondolkodó, a problémákat lényegében ismerő törvényhozók szükségesek –, valamint elengedhetetlen a bizalom, érdeklődés, és elsősorban az ismeret az érintettek, azaz az építőiparban alkalmazottak részéről. Ezek nélkül a rendszer nem váltja be a hozzáfűzött reményeket.

Következő, azaz jelen tanulmányunkban egyrészt részletesebben megvizsgáltuk a társadalmi tőke különböző összetevőit, azok változását, relatív értékét a különböző végzettségűek közt, valamint alaposabban áttekintettük az egészségpénztárak szerepét, esetleges lehetőségeit. Emellett pilot-jellegű felméréseket végeztünk több helyszínen – építőipari munkahelyek, illetve egy szakközépiskola –, amely felmérések eredményei is a tanulmány részét képezik.

–6–

A társadalmi tőke, mint egészségvédő tényező bemutatása, a kapcsolódó kutatások ismertetése, a társadalmi tőke helyzete Magyarországon, különös tekintettel az alacsony végzettségű rétegekre. A bizalom, bizalomvesztés, megbízhatatlanság mértéke, következményei.

A társadalmi tőke fontossága, jelentősége annak ellenére, hogy különböző kutatók munkáiban már évszázadok óta megjelent, csak a legutóbbi évtizedekben vált az egyik központi elemmé. Az új szemlélet alapját az a felismerés képezi, hogy a bizalom, az együttműködés, az ezekre épülő emberi kapcsolatok hálózata a társadalmak egyik legjelentősebb erőforrása. Azok a társadalmak, ahol ez a „tulajdonság” megvan, létezik, komolyabb eredményeket képes elérni mind gazdasági, mind kulturális szinten. Egyértelműen kimutatható a kapcsolat a különböző egészségi állapotot leíró mutatókkal, pszichológiai jellemzőkkel. Az anómiás, értékvesztett állapot ott az erősebb, ahol a társadalmi tőke szintje alacsonyabb. Amennyiben meg akarjuk határozni, a társadalmi tőke az építőiparban foglalkoztatottak körében milyen szinten áll, az adott szint milyen okokra vezethető vissza, milyen következmények várhatók, először a társadalmi tőke fogalmának pontosabb meghatározása szükséges.

A társadalmi tőke meghatározása

A megközelítésnek négy fő útja lehetséges: -

Antropológiai A megközelítés azon az alapvető felismerésen alapul, hogy az ember egyik leglényegesebb szükséglete a társaság, a közösség. Az ember, mint társas lény egyfelől függésben van a saját közösségétől, másrészt azt alakítja, a közösség többi tagjára ő maga fejt ki hatást. A közösségek megléte olyan alapszükséglet, amelyet ugyan megvonhatunk az egyéntől, de akkor vagy különböző pótlékokat keres

–7–

magának, vagy elveszti maga alól a talajt, elveszti értékeit, értékítéletét, viszonyítási pontjait és befolyásolhatóvá válik. Az urbanizáció, a társadalmi átalakulások, az ipari fejlődés oly mértékben változtatta meg az ember, mint élőlény alapvető környezetét, hogy át kell fogalmazni a közösség, együttműködés jelentőségét és új formáit.

-

Szociológiai A társadalmi tőke szociológiai megközelítése Emile Durkheim és Max Weber munkásságáig nyúlik vissza. Ez a megközelítés a társadalmi normák, az emberi motivációk irányából közelíti meg a kérdést. A társadalmi tőke változása, csökkenése,

a társadalom egyes rétegeinek lecsúszása közti kapcsolat

kimutathatósága több kutató munkásságában is megtalálható. Ahol a társadalmi tőke erős, ott a másik ember sorsa is számít minden egyén számára a sajtáján és a közvetlen környezetén kívül. Így erősebb a szolidaritás, automatikus vagy kézenfekvő a másik ember megsegítése, rossztól való visszatartása, illetve a kizsákmányolás alacsonyabb szintje. A szociológiai szemponthoz tartozik a család és a társadalmi tőke kapcsolatának vizsgálata, a hagyományos családmodell lerombolása és a társadalmi tőke erodálódása közti különbség kutatása. Az anómia, az értéknélküliség, az értékek és értelem (érzete illetve tudata) nélküli élet jellemzővé válása, illetve az egyén kapcsolatrendszereinek vizsgálata is nagyon fontos kutatási terület. -

Közgazdasági A közgazdasági megközelítés legfontosabb felismerése, hogy a prosperáló gazdaság – alacsony illetve nemzeti szinten egyaránt – nagymértékben épül a társadalmi tőkére. Ott, ahol az adott szó megtartása a természetes, rugalmasabbak, gyorsabbak, eredményesebbek a tárgyalások, az üzleti megállapodások. Ahol a munkásban fel sem merül, hogy a munkabérét ne kapná meg a nap végén, ahol a munkaadó tudja, hogy a vállalt munkát elvégzik, ott hamarabb és olcsóbban lesz eredmény. Ide tartozik a szakszervezetek szerepe, amelyek egyrészt a közösségi tudat erősítésében vállalhatnának szerepet, másrészt – közgazdasági szempontból – a hatékonyságot

növelhetik

mindkét

irányba,

amennyiben

megbízhatónak

bizonyulnak mind a munkavállaló, mind a munkáltató szempontjából. A –8–

megbízhatóság nem csupán az adott szó megtartását, hanem az érdekérvényesítő képességet is jelenti, mind a törvények, mind az igények irányából. -

Politikai A társadalmi tőke a demokratikus társadalmak alapvető feltétele. Társadalmi tőke nélkül a demokrácia csak üres fogalom, nem számít a politikai adott szó, az ellenfél ellenséggé válik, és a politikai nézetkülönbségek családi, baráti kapcsolatokat tépnek szét. A győzelem nem közös érdek, hanem harc, az ellenség legyőzése. Amennyiben a demokrácia alapját nem képezi megfelelően erős, stabil társadalmi tőke, elképzelhetetlen a társadalmi szolidaritás, a fenntartható fejlődés, márpedig ezek nélkül minden társadalom kizsákmányolóvá, diktatórikussá válik egy idő után.

Miért változik, alakul, erodálódik a társadalmi tőke? – evolúciós megközelítés

A közösségi lét az ember megjelenése óta eltelt év(tíz)ezredek alatt nem kérdőjeleződött meg. Mindig adottak voltak a különböző csoportok, közösségek, amelyekhez az ember automatikusan tartozott, ha akarta, ha nem. Bizonyos határok közt szabad volt az átjárás egyik közösségből a másikba, a történelmi helyzet és a csoport jellegétől függően. De akár szabadon választott, akár „veleszületett” csoport tagja volt az egyén, a csoport betöltötte a kétféle – korlát és kapaszkodó – funkcióját. Korlát, mert a megadott szabályok közül kitörni csak különböző büntetések „reményében” volt lehetséges, de egyben kapaszkodó is, mert a nehéz helyzetben, problémák, gondok esetén biztos támaszt is nyújtott. A közösségi lét, a közösségi gondolkodás szükséglete és egyben határai még abból a korból eredeztethetők, amikor az ember kis 100-120 fős csoportokban vándorolt, és akár évtizedeken keresztül nem találkozott más emberekkel. Ez a kor több tízezer éven keresztül tartott, és ennek a mai napig tartó, az alapvető emberi létet meghatározó következménye, hogy a mai ember, minden esetleges igyekezete és a megváltozott körülményei ellenére, százhúsz főnél több társával nem tud kialakítani személyes kapcsolatot. Ennél több embert se szeretni, se gyűlölni nem tud. (Természetesen a népcsoportok szeretete-gyűlölete külön kategóriát képez.)

–9–

Ez a létszám, ez az emberi korlát nagyon sokáig tartható volt. Az utóbbi néhány száz évben azonban olyan szinten változnak meg az ember körülményei, a városias környezet, a falu, mint élettér pusztulása, a hagyományos közösségek felszámolása, a közös és egyben közösségi munkák megszűnése (pl. közös kukoricamorzsolás, aratás), a vallásos kapcsolatok lerombolása, hogy ennek következményeként ma az ember ezt a csoportot nem tudja elkülöníteni a környezetétől. Több ezer emberrel találkozik minden nap, a lakóhelyén, a járműveken, az utcán, a munkahelyén, és mivel ennyi ember irányába képtelen emberi érzelmeket táplálni, inkább bezárkózik, elszigeteli magát, és a végén még a meglévő lehetőségeket sem ismeri fel. Emellett a különböző pótlékok, elsősorban a különböző TV sorozatok veszik át ezt a helyet az életében, és végül a virtuális személyek töltik ki a személyes kapcsolatait. Természetesen bizonyos közösségek a mai napig fenntarthatók lehetnek. A munkahely, a kollégák közössége, ahol életünk igen nagy részét eltöltjük, alapvető igényt pótolhatnak, amennyiben megfelelően működnek. Ez azonban támogatást igényel mind a különböző munkáltatók részéről, mind a közösséget mozgatók részéről, hogy a közösség ne csak az időtöltés, az együttes munka – nagyon fontos – színtere legyen, hanem olyan közösség, ahol értékeket, a kérdésekre válaszokat, baj esetén segítséget kaphat a közösség tagja.

A társadalmi tőke további jellemzői

A társadalmi tőke az elnevezéséből következően párhuzamot kíván vonni a pénztőkével, illetve más emberi tulajdonnal. Van azonban két alapvető különbség. Az egyik, hogy a társadalmi tőke megfoghatatlan, immateriális, így a tőke maga nem csak a hatása érzékelhető. Természetesen a megfoghatatlanság nem jelenti, hogy ne lehetne meghatározni, mit is jelent, mely összetevőkből áll, ám mérése mindenképp nehézségekbe ütközik. A másik alapvető különbség, hogy soha nem köthető egy személyhez, csak egy csoporthoz. Míg a tőke tulajdonosa általában meghatározható, ha a tulajdonos egy közösség, akkor is meghatározott személyek rendelkeznek felette, a hozzáférés általában szabályozott, ugyanez a társadalmi tőkéről nem mondható el. Az mindig egy közösség tulajdona, amely közösség lehet egészen apró, illetve egy egész országot átölelő. A területi különbségeket figyelembe véve azonban mindenképp érdemes a különböző szintek, így térségek, megyék, régiók társadalmi tőkéjéről is beszélni. Ezzel a „vagyonnal” soha nem a személyek egy

– 10 –

meghatározott köre, hanem a teljes közösség rendelkezik, a „tulajdonjog” nincs bejegyezve. A hozzáférés azonban a társadalmi tőke esetében is lehet szabályozott, ahogy egy közösségbe belépés adott esetben feltételekhez lehet kötve. A pénztőkével analóg módon a társadalmi tőkét is lehet befektetésként értelmezni. A befektetés célja ebben az esetben is a tőke növelése, azaz a kapcsolatok, a bizalom, az együttműködés lehetőségének növelése. Ezek a jellemzők, amennyiben megvannak és fejlődnek, a gazdasági hatékonyságot is növelik, így – habár igen durva megközelítésben, de – a pénzben mért értéke is megbecsülhető. De mi a legfontosabb, legmeghatározóbb alapja a társadalmi tőkének? Bár sokféle meghatározás létezik, az egyik legelterjedtebb, legáltalánosabb alapnak a bizalmat tekintik. Fennáll azonban a kérdés, a bizalom a társadalmi tőkének oka, vagy következménye? Mert hiába állapítjuk meg, hogy a társadalmi tőke magasabb bizalmi szinttel jár együtt – és így a mérésre is alkalmazható –, ebből nem következik, hogy a bizalom alakította-e ki a társadalmi tőkét, vagy fordítva. Ha a bizalomról, mint alapvető jellemzőről beszélünk, akkor meg kell említenünk, hogy a bizalom több szintje, iránya figyelhető meg illetve mérhető: -

bizalom

a

közvetlen

környezettel szemben

(család,

barátok,

munkatársak,

lakókörnyezet), -

bizalom az idegenek, ismeretlenek felé,

-

bizalom az intézmények felé.

Amint az előzőekben leírtakból következik, a bizalom három szintje közül az első az, amely természetes velejárója az emberi természetnek, ami kialakult az evolúciós folyamat során. Az idegenek, ismeretlenek iránti bizalom igen sokáig veszélyes volt, így ennek megléte nem feltétlenül jelentett előnyt. Az intézmények iránti bizalom szükségessége szintén nem volt szükséges a túléléshez – sokáig értelmezhetetlen is lett volna –, ennek jelentősége csak az utóbbi néhány száz évben nőtt meg. A mai, modern társadalom azonban a megfelelő működéshez feltétlenül igényli mindhárom szintet, mivel sem az idegenekkel való kapcsolatfelvétel, sem az intézményekkel való együttműködés nem iktatható ki az életünkből. A szintek azonban egymásra épülnek, amennyiben az első szint hiányzik, sérül, a többi egészséges létezése sem lehetséges. Fontos megjegyezni, hogy az első szinthez (vagy még alá) tartozik a magunkkal szembeni bizalom is, amely nélkül másokban sem tudunk megfelelően megbízni.

– 11 –

A társadalmi tőke mérése

A társadalmi tőke mérése az előzőekben ismertetett jellemzők alapján mérhető. A legfontosabb jellemzők a bizalom, a versengő attitűd, az irigység, részvétel a civil szervezetek munkájában, a vallásosság, anómia és a társas támogatás különböző mérőszámai.

A társadalmi tőke alakulása 1988 és 2006 közt

Általános jellemzők Felméréseink fontos eredménye, hogy a társadalmi bizalmatlanság a legszignifikánsabb előrejelzője a megyék, kistérségek közti halálozási különbségeknek. Érdekes megnézni más európai országokban a bizalom szintjét. A legmagasabb értékek a skandináv országokban mérhetők. Norvégiában 65%, Svédországban 60% azoknak az aránya, akik úgy gondolják, meg lehet bízni a másik emberben. A mi régiónkban, az átalakuló társadalmakban a bizalmatlanság szintje ennél jóval alacsonyabb, ami a sikeres átalakulás egyik legnagyobb akadálya. A mi kutatásaink is hasonló eredményeket mutatnak. Hazánkban a társadalmi bizalmatlanság értéke igen magas, azonban jelentős változások történtek 1995 óta. 2002-ig a bizalmatlanság szintjének csökkenése volt jellemző, míg 2002 és 2006 közt a bizalmatlanság jelentős mértékben emelkedett. A különböző kérdésekre kapott eredményeket az alábbi táblázat mutatja be:

1995

2002

2006

63%

58%

69%

63%

50%

81%

Legbiztosabb nem bízni senkiben

56%

54%

70%

Rivalizálás

27%

23%

33%

Részvétel civil szervezetekben

27%

23%

33%

Az emberek általában aljasak, önzőek, akik csak ki akarják használni a másikat Senki sem törődik azzal, hogy mi történik a másikkal

– 12 –

Ezek az értékek önmagukban is igen szomorú képet festenek a magyar társadalomról, de ha összehasonlítjuk a fentebb említett, a skandináv országokra érvényes adatokkal, a különbség még inkább szembetűnő.

Az anómia változásai a magyar társadalomban

Az anómia, azaz az értéktelenség, értéknélküliség értékei is jelentősen növekedtek 2006ig. Az anómia kérdőív első kérdésére, a szabálysértés szükségességére adott válaszok aránya 84%-ig emelkedett, ami nemzetközi összehasonlításban igen magas érték. Érdekes azonban, hogy ez a válasz a kérdőív másik három kérdésével szemben védőfaktorként jelent meg, azaz a magasabb érték jobb egészségi állapottal függ össze. Ez mutatja, hogy társadalmunkban a szabálysértés, a szabályok elkerülése, kijátszása alapvetően benne van, a túlélés egyik fontos feltétele. A másik három mutató azonban egyértelműen az egészségromlással van összefüggésben, azok a krónikus stressz lelkiállapotának legmegfelelőbb összetevői. (Kopp, Skrabski 2008). Az egyre növekvő anómia értékek a magyar társadalom igen súlyos erkölcsi, lelki állapotára utalnak.

Aki vinni akarja valamire, rákényszerül arra, hogy egyes szabályokat áthágjon Az ember egyik napról a másikra él, nincs értelme előre terveket szőni Minden olyan gyorsan változik, hogy az ember azt sem tudja már, hogy miben higgyen Manapság alig tudok eligazodni az élet dolgaiban

Vallásgyakorlás

– 13 –

2002

2006

80%

84%

52%

69%

72%

82%

66%

75%

A vallásgyakorlás terén is jelentős változások zajlottak le. A kilencvenes évek közepe óta megfigyelhető az a tendencia, hogy a különböző csoportok aránya egyre csökken – beleértve a nem hívőkét is –, csupán a maguk módján vallásosak aránya növekszik, ám az jelentős mértékben, 1995 óta csaknem a duplájára. A hagyományos vallásosság folyamatosan teret veszít, holott az emberek igénye a vallás iránt nem csökken. Ennek következtében nő azok aránya, akik vallásosnak tartják magukat, de nem érzik magukat egyik vallásos közösséghez sem közel, így kizárják magukat a vallásosság közösségi tulajdonságai, jellemzői közül.

Ennek következtében ez a folyamatosan növekvő csoport különösen rossz egészségügyi és pszichológiai jellemzőkkel bír.

A társas támogatás változásai

A társas támogatás mutatói is jelentős változásról tanúskodnak az elmúlt évek során. 1988 és 1995 közt a barátoktól, rokonoktól kapott támogatás mértéke jelentős mértékben csökkent, ám e mögött nem valószínű, hogy a kapcsolatok megromlása áll csupán, hanem igen nagy szerepe van a megváltozott életkörülményeknek. Ennek következtében a reálisan várható segítség mértéke csökkent. 1995 és 2006 közt a támogatás ezen formájának mértéke folyamatosan nőtt, és 2006-ra már elérte a 70% körüli szintet. Hasonló folyamat látható a partnertől várható támogatásban is 1995 és 2006 közt. Ezek a folyamatok társadalmi szinten bizonyos mértékig ellensúlyozzák az anómia szintjének jelentős növekedését, ami a társadalom életképessége szempontjából nagyon fontos, bíztató jelenség, olyan tulajdonság, amire építeni is lehet.

– 14 –

A társadalmi tőke változása a végzettség függvényében

Amint azt az előző tanulmányunkban is megjegyeztük, a Hungarostudy felmérésekben nem volt olyan kérdés, amely alkalmas lett volna az építőiparban dolgozók pontos behatárolására. Figyelembe vettük azonban azt a tényt, hogy az építőiparban az alkalmazottak igen nagy része alacsony végzettségű, így ha az ő tulajdonságaikat, jellemzőiket vizsgáljuk, az igen jó közelítéssel alkalmazható az építőiparban alkalmazott, legkiszolgáltatottabb réteg leírására. A végzettségek átlagos szintje közti eltéréseket 2006-ban a következő táblázat mutatja be.

Átlagos Ágazat

végzettségi

Db.

szint Ipar

3,15

1482

Mezőgazdaság

2,48

443

Kereskedelem

3,56

574

Pénzügy

4,91

142

Szolgáltatóipar

3,68

726

Egészségügy

3,87

295

Oktatás

4,76

366

Kultúra

4,68

43

3,88

402

3,87

89

Egyéb közszolgálat Egyéb

Látható, hogy a végzettség a mezőgazdaságban dolgozók közt a legalacsonyabb, utána az iparban dolgozók következnek. Hasonló sorrendet látunk, ha az érettségizettek arányát tekintjük.

– 15 –

Ágazat

Érettségizettek aránya

Db.

ipar

28,8%

1482

mezőgazdaság

18,9%

443

kereskedelem

45,7%

574

pénzügy

95,2%

142

szolgáltatóipar

50,8%

726

egészségügy

63,2%

295

oktatás

71,9%

366

kultúra

75,5%

43

58,4%

402

50,2%

89

egyéb közszolgálat egyéb

Látható, hogy míg az iparban dolgozók aránya a teljes népességen belül igen magas, az érettségizettek aránya körükben kevesebb, mint 30%, azaz több mint kétharmaduk legfeljebb szakmunkásként dolgozik (a vizsgált ipari mintának 40,3%-a, 598 ember rendelkezik szakmunkás képesítéssel). Anélkül, hogy a szakmunkás tudásszintjét leértékelni kívánnánk, a mai társadalom megítélésében, elvárásaiban az érettségivel nem rendelkezőket sok esetben leértékeli. Ez az érzés a mégoly komoly szakmai felkészültséggel és hozzáértéssel rendelkező szakemberekben is problémát okoz. Ez indokolja, hogy vizsgálatunkban a határt az érettséginél húztuk meg. A következő táblázatokban a különböző társadalmi tőke összetevőket vizsgáljuk a végzettség függvényében, ahol a határt az érettségivel húztuk meg. Az elemzés során az adatokat nem és életkor szerint korrigáltuk, hogy az abból eredő eltérések hatását kiszűrjük az elemzésből. Csak azokat a változókat tüntetjük fel, amelyek szignifikáns eltérést mutattak. Az elemzés során a Hungarostudy 2002 és 2006 közti utánkövetéses adatokat használtuk. Az adatok minden esetben viszonyított adatok, azaz a kategóriák közötti eltéréseket vizsgáltuk. Ez nem ad információt arra nézve, hogy az összes, tehát országos értékek emelkedtek vagy csökkentek egy adott mutató esetén, de a különböző rétegek relatív elmozdulásáról pontos képet ad. Más szóval nem azt vizsgáltuk, például az anómia értékek esetén, hogy azok országos viszonylatban hogyan alakultak 2002 és 2006 közt – ezzel sok

– 16 –

egyéb elemzés foglalkozik –, hanem azt, hogy ebben az időszakban az alacsonyabb végzettségűek illetve az iparban dolgozók viszonylagos helyzete, lelkiállapota mennyiben változott.

Anómia Érettségivel nem rendelkezők eltérése az érettségivel rendelkezőktől, korrigálva nem és

Sig.

életkor szerint Anómia 2002

34,6%

0,000

Anómia 2006

23,5%

0,000

Az anómia szintje az érettségivel nem rendelkezők közt jóval magasabb, mint a tanultabbak közt. Mivel az anómiás állapot mértéke a krónikus stressz következtében kialakuló lelkiállapot egyik legmegfelelőbb jellemzője, ez arra utal, hogy az alacsonyabb végzettségűek mind lelki, mind testi szempontból nagyobb veszélynek vannak kitéve. Bár a különbség némileg csökkent 2006-ra, mértéke és jelentősége továbbra sem elhanyagolható. Az anómia értéke több változó összességéből számítható, amelyeket külön is megvizsgáltunk.

Szabálysértő magatartás (első anómia változó) Érettségivel nem rendelkezők eltérése az érettségivel rendelkezőktől, korrigálva nem és

Sig.

életkor szerint Aki vinni akarja valamire, rákényszerül arra, hogy egyes szabályokat áthágjon.

4,1%

0,035

7,9%

0,000

2002 Aki vinni akarja valamire, rákényszerül arra, hogy egyes szabályokat áthágjon. 2006

– 17 –

A szabálysértő magatartás értéke némileg magasabb az alacsonyabb végzettségűek közt. Ez azonban a kutatásaink szerint hazánkban inkább előnyt jelent. Mértéke a két vizsgálat közt kismértékben nőtt.

További anómia változók Érettségivel nem rendelkezők eltérése az érettségivel rendelkezőktől, korrigálva nem és

Sig.

életkor szerint Az ember az egyik napról a másikra él, nincs értelme előre terveket szőni. 2002 Az ember az egyik napról a másikra él, nincs értelme előre terveket szőni. 2006

55,0%

0,000

41,4%

0,000

50,9%

0,000

41,3%

0,000

53,0%

0,000

51,2%

0,000

Minden olyan gyorsan változik, hogy az ember azt sem tudja már, miben higgyen. 2002 Minden olyan gyorsan változik, hogy az ember azt sem tudja már, miben higgyen. 2006

Manapság alig tudok eligazodni az élet dolgaiban. 2002 Manapság alig tudok eligazodni az élet dolgaiban. 2006

A másik három anómia változó értéke az alacsonyabb végzettségűek közt igen magas az érettségivel rendelkezőkhöz képest. Annak ellenére, hogy 2002 és 2006 közt némi csökkenés figyelhető meg, ezek a változók mutatják leginkább, hogy a társadalmunkra annyira jellemző krónikus stressz milyen súlyos mértékben rontja az alacsonyabb végzettségűek életkilátásait. Az értéktelenség, az értékek nem ismerete, hiánya az egyént teljesen kiszolgáltatottá és befolyásolhatóvá teszi, így könnyebben áldozatává válnak bármilyen külső hatásnak, befolyásolásnak. Ezek az értékek igen súlyos problémákról tanúskodnak, mutatják a sokkal

– 18 –

rosszabb életkilátásait az alacsonyabb végzettségűeknek. Míg a szabálysértő magatartás egészségvédő tényezőként jelenik meg hazánkban, ez a három mutató egyértelműen súlyos egészségügyi és halálozási rizikófaktorként jelentkezik.

Ellenségesség Érettségivel nem rendelkezők eltérése az érettségivel rendelkezőktől, korrigálva nem és

Sig.

életkor szerint Az emberek általában aljasak, önzőek és ki akarják használni a másikat. 2002 Az emberek általában aljasak, önzőek és ki akarják használni a másikat. 2006

36,1%

0,000

25,5%

0,000

A társadalmi tőke egyik alapvető eleme, hogy bízzunk a másik emberben, hogy feltételezzük a segítőkészséget. Ezt az érzést természetesen a saját hozzáállásunk, saját megítélésünk is befolyásolja, hiszen aki maga is kihasználja embertársait, ugyanazt feltételei másokról is. Elmondhatjuk, hogy minél magasabb az ellenségesség értéke, annál rosszabb, gyengébb a társadalmi tőke, annál kevésbé számíthatnak egymásra az emberek akkor, amikor szükségük lenne a segítségre. Az ellenségesség az alacsonyabb végzettségűek közt jelentősen magasabb, mutatva, hogy ők feltételeznek a legkevesebb jót a környezetükről. Az érték ugyan csökkent 2006-ig, ám még mindig jelentősen magasabb, mint az érettségivel rendelkezők körében.

Rivalizálás Érettségivel nem rendelkezők eltérése az érettségivel rendelkezőktől, korrigálva nem és

Sig.

életkor szerint Rivalizálás mutató 2002

60,4%

0,000

Rivalizálás mutató 2006

34,8%

0,000

– 19 –

A rivalizálás megnehezíti az együttműködést, hiszen ahelyett, hogy közösen küzdenénk valamilyen célért, inkább a másik ember sikertelenségéért izgulok. Örömet nem a másik sikere, hanem a sikertelensége okoz, hiányzik az a felismerés, hogy egy közösségben a másik ember sikere a közösség sikere is egyben. Itt is megfigyelhet egy jelentős javulás 2006-ig, ám az érték még így is jelentősen magasabb a körükben.

Segítség baráttól, munkatárstól Érettségivel nem rendelkezők eltérése az érettségivel rendelkezőktől, korrigálva nem és

Sig.

életkor szerint Számíthat barát segítségére 2002

-21,2%

0,000

Számíthat barát segítségére 2006

-17,8%

0,000

Számíthat munkatárs segítségére 2002

-23,2%

0,000

Számíthat munkatárs segítségére 2006

-24,2%

0,000

A társas támogatás mutatók közül először a baráttól és a munkatártól várható támogatást vizsgáltuk. Ezek az értékek – összhangban az előzőekkel – sokkal rosszabbak az alacsonyabb végzettségűek közt. A baráti illetve kollegiális közösségek mind a megfelelő munkának, mind a társadalmi tőkének igen jelentős összetevői. Ha az ember nem bízhat a barátaiban, ha nem bízhat azokban, akikkel nap mint nap együtt dolgozik, akkor az életét bizonytalannak, reménytelennek érezheti, hiszen nincs benne az a tudat, hogy nehéz helyzetben mindig van, akire támaszkodhat. Ez az érzés a rossz munkakörülmények, nehéz, megoldhatatlan feladatok, a reménytelennek tűnő külső környezet mellett jelentősen rontja a lelki és testi állapotot.

– 20 –

Támogatás házastárstól, élettárstól

Érettségivel nem rendelkezők eltérése az érettségivel rendelkezőktől, korrigálva nem és

Sig.

életkor szerint Számíthat házastárs segítségére 2002

-5,7%

0,001

Számíthat házastárs segítségére 2006

-6,6%

0,000

Számíthat élettárs segítségére 2002

17,0%

0,081

Számíthat élettárs segítségére 2006

-13,9%

0,007

A társas támogatás ezen összetevői azt mutatják, mennyire támaszkodhatunk azokra, akikkel önként, saját választásunk alapján kötöttük össze életünket. Szomorú tény, hogy itt is alacsonyabb értékeket figyelhetünk meg a kevésbé tanultak közt, az élettárstól való támogatás a 2002-ben megfigyelt pozitív különbségről jelentős negatív értékre változott.

Támogatás rokonoktól szülőktől Érettségivel nem rendelkezők eltérése az érettségivel rendelkezőktől, korrigálva nem és

Sig.

életkor szerint Számíthat rokon segítségére 2002

-8,5%

0,000

Számíthat rokon segítségére 2006

-8,1%

0,000

Számíthat szülő segítségére 2002

-19,3%

0,000

Számíthat szülő segítségére 2006

-16,2%

0,000

A rokonoktól, közvetlen hozzátartozóktól várható támogatás a családi kapcsolatok meglétére, erejére utal, meghatározója a család „élete” során szerzett tapasztalat. A család

– 21 –

válsága, bár minden társadalmi réteget sújt, hatása a kevésbé képzettek rétegek közt súlyosabb, ők kevésbé érzik, hogy számíthatnak a rokonokra, még kevésbé szüleikre.

A különböző társas támogatás mutatók megítélésénél nem szabad elfelejtkeznünk arról a szempontról, hogy a kérdésünkben nem határoztuk meg, milyen formájú segítséget értünk támogatás alatt. Így amennyiben a megkérdezett a támogatás alatt anyagi segítséget értett, és környezete szegény, természetesen a legjobb személyes kapcsolatok mellett is alacsony támogatást várhat. Összevetve azonban az előzőekben tárgyalt egyéb mutatókkal – ellenségesség, rivalizálás, anómia – feltételezhetjük, hogy a támogatás alacsonyabb szintje nem csupán ebből hanem igen nagy mértékben a nem megfelelő személyes kapcsolatokból ered.

Támogatás egyházi csoporttól Érettségivel nem rendelkezők eltérése az érettségivel rendelkezőktől, korrigálva nem és

Sig.

életkor szerint Számíthat egyházi csoport segítségére 2002 Számíthat egyházi csoport segítségére 2006

-19,6%

0,000

-32,0%

0,000

Az egyházi csoporttól várható támogatás a vallásosság dimenzióját érinti, bár nem csupán oda tartozik. Az azonban egyértelmű, hogy aki valamilyen egyházi közösséghez, vallásos csoporthoz tartozik, annak résztvevője, tagja, az komolyabb támogatásra számíthat arról az oldalról. Az alacsonyabb végzettségűek ezen a téren is kevesebbre számíthatnak, ráadásul jelentősen csökkent a várható támogatás mértéke 2002 óta. Ezen a változás mögött a vallásoktól, egyháztól való eltávolodás mellett az egyházak anyagi lehetőségeinek beszűkülése is állhat.

– 22 –

Civil szerveződések, csoportok Érettségivel nem rendelkezők eltérése az érettségivel rendelkezőktől, korrigálva nem és

Sig.

életkor szerint Számíthat egyesület, polgári csoport segítségére 2002 Számíthat egyesület, polgári csoport segítségére 2006

Tagja-e egyesületnek, vagy más civil szervezetnek? 2002 Tagja Ön egyesületnek vagy más civil szervezetnek 2006

-23,6%

0,000

-46,3%

0,000

-46,6%

0,000

-53,6%

0,000

Az egyháztól való támogatás nem csak a vallásosság dimenzióját, hanem a civil szerveződések témakörét is érinti. Nem meglepő, ha így azt látjuk, hogy a civil szervezetektől várható támogatásban is jelentősen nőtt az alacsony végzettségűek hátránya. Ezt csak részben magyarázza az eltávolodás a civil szervezetektől, nem kis részben ezen szervezetek anyagi lehetőségeinek beszűkülése okozza. Emellett minden bizonnyal jelentős szerepe van az alacsonyabb végzettséggel járó nagyobb tájékozatlanságnak, a lehetőségek nem ismeretének. Ez a helyzet azért is ellentmondásos, mert a civil szervezetek jelentős része pont azért jön létre, hogy a szegényebb, elesettebb, tanulatlanabb rétegeken segítsen. Felmérésünk eredményei azt mutatják, a tájékoztatás, az elérés területén komoly fejlődésre van szükség.

A társadalmi tőke változása az ágazat függvényében

Bár a pontos építőipari foglalkoztatásról adatokkal nem rendelkezünk, az ágazatra, amelyben a megkérdezett dolgozik – vagy utoljára dolgozott – vonatkozó kérdésünk szerepelt a kérdőívben. Így ha nem is konkrétan az építőiparra, hanem általában az iparra le tudjuk

– 23 –

szűkíteni az elemzést, összehasonlítva az iparban dolgozókat a gazdaság más területén dolgozókkal. Természetesen ez sem ad egész pontos képet az építőipari alkalmazottakról, de a végzettségi felosztáshoz hasonlóan jó megközelítéssel mutathat rá az ő speciális problémáikra, nehézségeikre. A következő táblázatokban a különböző társadalmi tőke összetevőket vizsgáljuk az ágazat függvényében. Az elemzés során az adatokat nem és életkor és végzettségi csoport (érettségivel rendelkezik vagy nem) szerint korrigáltuk, hogy az abból eredő eltérések hatását kiszűrjük az elemzésből. Csak azokat a változókat tüntetjük fel, amelyek szignifikáns eltérést mutattak. Az elemzés során a Hungarostudy 2002 és 2006 közti utánkövetéses adatokat használtuk. Mivel a mezőgazdasági dolgozók alacsony végzettsége, kiszolgáltatottsága, rossz körülményei, nehézségei ismertek a kutatók előtt, szükségesnek gondoltuk az ő adataikat az egyéb ágazati adatokból kivenni. Ha az ipari alkalmazottakat a kedvezőbb körülmények, feltételek közt dolgozókhoz akarjuk hasonlítani, ez a lépés feltétlenül indokolt.

Anómia, anómia változók Iparban dolgozók eltérése az egyéb ágazatban dolgozóktól (a mezőgazdaságot kivéve), korrigálva

Sig.

nem, életkor és végzettség csoportok szerint Az ember az egyik napról a másikra él, nincs értelme előre terveket szőni.

9,1%

0,039

9,0%

0,002

2002 Az ember az egyik napról a másikra él, nincs értelme előre terveket szőni. 2006

Az anómia értékek, amennyiben az említett korrekciókat (nem, életkor és végzettség csoportok) szerint elvégeztük, nem mutattak szignifikáns eltérést a különböző ágazatok közt. Természetesen így a különböző anómia változók közt sem találtunk jelentős eltérést, egyedül arra a megállapításra, miszerint „Az ember az egyik napról a másikra él, nincs értelme előre

– 24 –

terveket szőni” kaptunk különböző válaszokat.

Mind 2002-ben, mind 2006-ban 9%-kal

jellemzőbb volt ez az érzés az iparban dolgozókra, mint az egyéb ágazatokra.

Segítség baráttól, munkatárstól Iparban dolgozók eltérése az egyéb ágazatban dolgozóktól (a mezőgazdaságot kivéve), korrigálva

Sig.

nem, életkor és végzettség csoportok szerint Számíthat barát segítségére 2002

-4,9%

0,011

Számíthat barát segítségére 2006

-6,7%

0,000

Számíthat munkatárs segítségére

-8,8%

0,001

-15,5%

0,000

2,0%

0,423

-5,3%

0,015

2002 Számíthat munkatárs segítségére 2006

Számíthat szomszéd segítségére 2002 Számíthat szomszéd segítségére 2006

A társas támogatás változók közül ismét a baráti, kollegiális, szomszédi kapcsolatokat vizsgáltuk először. Az iparban dolgozók itt is kedvezőtlenebb értékekről számolnak be, bár az eltérés nem mindenhol jelentős, de a tendencia egyértelműen kirajzolódik. Még ott is, ahol 2002-ben nem volt szignifikáns az eltérés – a szomszédtól várható támogatásnál –, 2006-ra ott is romlott az ágazati érték. A munkatársaktól várható támogatás, a kollegiális kapcsolatokra való támaszkodás mértéke jelentősen romlott.

– 25 –

Támogatás rokonoktól, szülőktől Iparban dolgozók eltérése az egyéb ágazatban dolgozóktól (a mezőgazdaságot kivéve), korrigálva

Sig.

nem, életkor és végzettség csoportok szerint Számíthat rokon segítségére 2002

-0,5%

0,830

Számíthat rokon segítségére 2006

-5,2%

0,001

Számíthat szülő segítségére 2002

-2,3%

0,323

Számíthat szülő segítségére 2006

-7,0%

0,001

Számíthat gyermek segítségére 2002

-3,3%

0,065

Számíthat gyermek segítségére 2006

-4,5%

0,004

A rokonoktól, szülőktől, gyermektől várható támogatás mértéke is romlott 2006-ra az iparban dolgozók körében a társadalom többi részéhez képest. Elgondolkoztató, hogy míg 2002-ben mindhárom kategóriában gyakorlatilag azonos volt a várható támogatás, 2006-ra szignifikáns lett a különbség, még ha nem is nagy arányú. Csak remélhetjük, hogy ez nem egy folyamat kezdetére utal, bár a mutatók egybecsengése semmiképp nem bíztató.

Támogatás házastárstól, élettárstól Iparban dolgozók eltérése az egyéb ágazatban dolgozóktól (a mezőgazdaságot kivéve), korrigálva

Sig.

nem, életkor és végzettség csoportok szerint Számíthat házastárs segítségére 2002

4,3%

0,035

Számíthat házastárs segítségére 2006

-1,5%

0,457

Számíthat élettárs segítségére 2002

-14,8%

0,154

Számíthat élettárs segítségére 2006

-16,9%

0,003

– 26 –

A házastárstól várható támogatás relatív szintje is csökkent. Míg az iparban dolgozók 2002-ben a többiekhez képest kicsit nagyobb támogatásról számoltak be, 2006-ra a különbség megszűnt. Ugyanebbe az irányba változott az élettárstól várható segítség eltérése, ez a statisztikailag nem eltérő, 2002-es átlagok után 2006-ra szignifikáns különbséget mutatott.

Támogatás egyházi csoporttól Iparban dolgozók eltérése az egyéb ágazatban dolgozóktól (a mezőgazdaságot kivéve), korrigálva

Sig.

nem, életkor és végzettség csoportok szerint Számíthat egyházi csoport segítségére 2002 Számíthat egyházi csoport segítségére 2006

-3,9%

0,606

-22,6%

0,000

A vallással, egyházakkal való kapcsolatra is utaló mutató, az egyházi csoporttól várható támogatás mértéke is jelentősen romlott az ágazatban. 2002-ben még nem érezték, hogy kevésbé számíthatnak a különböző egyházi közösségekre, ám 2006-ra a különbség elérte csaknem a 23%-ot. Ez a változás is mutatja az egyházak nehézségeit, a kommunikációs csatornák, megfelelő tájékoztatási rendszerek problémáit, valamint ezen csoportok gazdasági, pénzügyi nehézségeit.

– 27 –

Civil szerveződések, csoportok Iparban dolgozók eltérése az egyéb ágazatban dolgozóktól (a mezőgazdaságot kivéve), korrigálva

Sig.

nem, életkor és végzettség csoportok szerint Számíthat egyesület, polgári csoport segítségére 2002 Számíthat egyesület, polgári csoport segítségére 2006

Tagja-e egyesületnek, vagy más civil szervezetnek? 2002 Tagja Ön egyesületnek vagy más civil szervezetnek 2006

0,3%

0,954

-20,2%

0,003

-22,7%

0,002

0,0%

0,992

A civil szervezetektől várható támogatás mértéke itt is csökkent, nem csak a végzettség szerinti elemzésnél. Míg 2002-ben még nem volt szignifikáns a különbség, a várható támogatás különbsége 20% fölé csökkent. Ebben a csoportban azonban található egy kedvező irányú elmozdulás, a civil szervezetekben való részvétel, ez ugyanis 2006-ra elérte ugyanazt a szintet az iparban, mint a gazdaság más ágazataiban.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy azok a csoportok, amelyekből az építőiparban alkalmazottak többsége kikerül, igen rossz mutatókkal rendelkeznek a társadalmi tőkéhez kapcsolható változók körében. Magasabb anómia értékekről, alacsonyabb támogatásról számolnak be, mint a társadalom más rétegei, és a különböző támogató szervezetek felé is gyengébb a kapcsolatuk – vagy rosszabbak a tapasztalataik.

– 28 –

Kérdőíves felmérés építőipari alkalmazottak és tanulók körében – kvantitatív elemzés Minta bemutatása, szociodemográfiai tényezők Kérdőíves eredményeink elemzésekor összesen 106 résztvevő adatait elemeztük. Közülük 42 fő dolgozott aktuálisan vagy korábban az építőiparban, illetve kérdőíves vizsgálatunkba bevontunk 64 faipari tanulót is. A továbbiakban a két csoportban kapott eredményeket különkülön fogjuk bemutatni. Annak érdekében, hogy a különböző skálákon elért eredmények és egyéb mutatók könnyebben értelmezhetőek legyenek, a pontszámokat összevetettük a Hungarostudy Egészség Panel 2006 (HEP) adatbázisából nyert adatokkal. A HEP-ből a jelen vizsgált mintánkhoz életkor, nem és végzettség szerint illesztett random mintavételezést végeztünk (n=863), hogy a szocio-demográfiai különbségekből adódó torzító hatásokat kivédjük. Szintén összehasonlítás céljából a HEP 2006 mintából kiválasztottuk a legfiatalabb résztvevőket (n=59), hogy a faipari tanulók esetében kapott értékeket az ő adataikkal vessük össze. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az így kapott lakossági kontroll minta életkora így is meghaladja néhány évvel az általunk megkérdezett tanulókét, és sokan közülük már befejezték tanulmányaikat, összességében végzettségük is magasabb volt. Ezért az így kapott összehasonlításokból csak óvatosan lehet következtetéseket levonni. Az építőiparban dolgozók egy fő kivételével mind férfiak voltak, átlagos életkoruk 42 év volt, mintegy negyedük volt 30 év alatti és egy ember érte el a nyugdíj korhatárt. Végzettségüket tekintve a válaszadók közül tizenöten rendelkeztek érettségivel (35%), 20-an végeztek szakmunkásképzőt (48%) és 7 embernek volt nyolc általános vagy alacsonyabb az iskolázottsága (17%). A résztvevők közel negyede volt nőtlen, 55%-uk volt házas vagy élt élettársi kapcsolatban. A megkérdezettek 21%-a vált el, ami óriási arány, és az illesztett mintában a válások előfordulása mindössze 5%-os volt (p<0,001). A HEP felmérés adatai szerint a középkorú férfi lakosság körében az elváltak között jóval magasabb volt az idő előtti halálozás (Kopp és mtsai 2008). Arra a kérdésre, hogy országos viszonylatban milyennek ítélné meg az anyagi helyzetét a vizsgálatban résztvevő dolgozók egy 1-10 pontos skálán átlagosan 3,8 pontot jelöltek meg, míg a HEP felmérés során ugyanerre a kérdésre 4,8 pontot adtak, ami szignifikánsan magasabb érték (p=0,001). Vagyis az általunk megkérdezett építőiparban dolgozók elégedetlenebbek voltak anyagi helyzetükkel az országos átlagnál. A rosszabb szociális státuszt jelzi, hogy a dolgozók 18%-a érezte úgy, hogy az elmúlt időszakban szociális – 29 –

helyzete miatt hátrányos helyzetbe került, ezzel szemben a lakosság esetében kevesebb, mint 10% tartotta ezt magára jellemzőnek (p=0,006). A rosszabb anyagi helyzet és alacsonyabb szociális státusz egyaránt fontos előrejelzői az egészség romlásának és a magasabb halálozásnak, amit szintén sikerült kimutatni a középkorú magyar férfiak körében (Kopp és mtsai 2008). A tanulók 18 és 23 év közöttiek voltak, az átlagos életkoruk 20 év volt és 73%-uk volt férfi. Az építőipari tanulókra is igaz volt, hogy rosszabbnak tartották anyagi helyzetüket fiatal kortársaikhoz képest (3,9 pont vs 5,6 pont; p<0,001). Még markánsabb volt a különbség a szociális helyzetből adódó hátrány esetében, itt a tanulók 20%-a érezte azt teljesen jellemzőnek, míg a HEP felmérésből nyert válaszok között ez elő sem fordult (p<0,001). Természetesen ezt az összehasonlítást óvatosan kell értelmeznünk, hiszen HEP vizsgálatból kiválasztott mintában már sokan dolgozók voltak, az ő anyagi helyzetük érthetően jobb, mint diáktársaiké.

– 30 –

A munkával, munkaidővel és a munka körülményeivel kapcsolatos tényezők bemutatása Az általunk felkeresett építőiparban dolgozók megoszlása a beosztás jellegét tekintve a következő volt: 10 segéd- illetve betanított munkás (26%), 19 szakmunkás (49%), 6 nem diplomás vezető (15%), 1 ügyviteli dolgozó (2%) és 3 diplomás vezető (8%). A vizsgálatban résztvevők 91%-a volt alkalmazotti viszonyban, egy személy vallotta magát alkalmi munkásnak és hárman voltak a felmérés időpontjában munkanélküliek (7%). Fontos hangsúlyozni, hogy a munkával kapcsolatos változók közül a segéd- és betanított munkás státusz a középkorú magyar férfiak mortalitásának szignifikáns előrejelzője volt (Kopp és mtsai 2008).

Arra a kérdésre, hogy napi hány órát dolgozik, illetve mennyit dolgozott korábban a válaszadók közel fele, 47%-a felelte, hogy napi 12 órát, és mindössze minden harmadik fő dolgozott napi nyolc órát. A hétvégeken is munkát vállalók aránya 69% volt. Ennek külön jelentőséget ad, hogy hazai kutatások szerint a hétvégi munka összefüggésben áll a szív - és érrendszeri megbetegedésekre visszavezethető halálozással (Kopp és mtsai 2006). Ezek a

– 31 –

válaszok arra utalnak, hogy az általunk megkérdezett építőipari dolgozók terhe a munkaórák számát tekintve igen magas. A diákok körében a foglalkoztatottság értelemszerűen alacsonyabb volt, ugyanakkor összességében mintegy 60%-uk dolgozik vagy dolgozott segéd- vagy betanított munkásként, szakmunkásként vagy szakalkalmazottként, ami magába foglalja a szakmai gyakorlatot is. A diákok negyede dolgozik vagy dolgozott napi nyolc órában és 19%-uk 10-12 órában. Az építőiparban dolgozók munkahelyi körülményeivel kapcsolatban különösen kíváncsiak voltunk a munkahelyi balesetek előfordulására. A kérdőív alapján a 42 megkérdezett közül 9en, vagyis több mint minden ötödik személy számolt be arról, hogy szenvedett már valamilyen munkahelyi balesetet az építőiparban töltött évek során, közülük öt embernél ez kétszer is előfordult. Leggyakrabban töréseket és égési sérüléseket szenvedtek, de senki nem számolt be maradandó egészség károsodásról. Meglepő módon diákok körében sem volt ritka a munkahelyi balesetek száma a válaszok alapján; a 63 tanulóból ötnek volt már munkahelyi balesete (8%), ezek többségében könnyebben megvágták magukat. Egy esetben történt súlyosabb, maradandó károsodást is okozó égési sérülés. A dolgozók közel fele (48%) számolt be arról, hogy több mint egy éven át ki volt téve egészségre veszélyes anyagnak, és 42%-uk jelenleg is ilyen körülmények között dolgozik. Ezek forrásaként a port és petrolkokszot nevezték meg leggyakrabban a megkérdezettek, de a cementet, füstöt és aszfaltgázt szintén megemlítették. A diákok esetében 11-en (17%) számoltak be arról, hogy egészségre káros anyaggal kellett érintkezniük a munka során, ezek elsősorban felületkezelő anyagok (lakk, hígító) voltak. Mindezek alapján elmondható, hogy a vizsgált mintában a munkahelyi egészségre ártalmas anyagok és a balesetek előfordulása igen magas volt. Természetesen e tényezők gyakorisága és mértéke igen eltérő lehet munkahelyenként és iskolánként, ezért ezeket az eredményeket nehéz általánosítani az építőipar egészére.

Részletes elemzés

Munkahelyi stressz A munkahelyi stressz mértékét az Erőfeszítés-Jutalom Egyensúlytalanság kérdőív rövidített, magyar változatával mértük (Siegrist 1996; Salavecz és mtsai 2006). Az erőfeszítés-jutalom egyenlőtlenség modellje (Siegrist 1996) az utóbbi néhány évben

– 32 –

munkahelyi stressz kutatások középpontjában áll. Az elmélet szerint ha a munka során kifejtett erőfeszítés és az ezért kapott jutalom nem áll arányban egymással, az feszültséget, distresszt okoz, ami az egészség romlásához vezethet. Az erőfeszítés dimenzió a munkahelyhez, munkakörhöz közvetlenül kapcsolódó zavaró tényezőket, stresszforrásokat jelölik. Ilyenek lehetnek az időnyomás, a túlórák, a munka megszakítása, a felelősségvállalás, a fizikai megterhelés és a növekvő követelmények. A munkahelyhez köthető jutalmak magukba foglalják az anyagi juttatásokat, egyéb elismeréseket, biztos munkahelyi hátteret, ami megteremti a karrier támogatásának lehetőségét is. A modell továbbá a külső (helyzeti) tényezők mellett hangsúlyozza a belső összetevők jelentőségét is, amit a túlvállalás személyiségfüggő faktorral ír le, ami a munkától való elszakadás képességét, és az ebből eredő túlterheltséget foglalja magában. A túlvállaló személyt a fokozott teljesítmény, az elismertség, megbecsülés utáni vágy hajtja, ezért rendkívüli erőfeszítéseket tesz, ám ezzel saját egészségét is kockára teszi. A modell feltételezi, hogy az erőfeszítés-jutalom egyensúly felborulása az erőfeszítés irányába, illetve a magas túlvállalás is veszélyezteti a testi és lelki egészséget, amit a két tényező együttes jelenléte tovább erősít. Többen kimutatták, hogy magasabb a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata azoknál, akik nagyobb erőfeszítés és alacsony jutalom mellett végzik munkájukat (Siegrist 1996; van Vegchel és mtsai 2005). Az erőfeszítés-jutalom egyenlőtlenség szoros kapcsolatát a depresszióval kimutatták a környező országokban (Pikhart és mtsai 2004) és a hazai Hungarostudy 2002 felmérésben is. A HEP 2006 vizsgálatban a modell alapján mért munkahelyi stressz mértéke szorosan összefüggött a test és mentális jóllét mutatóival, az alvással kapcsolatos problémákkal és a dohányzás mértékével (Salavecz 2008). A HEP adatbázissal történő összehasonlítás eredményeképpen az építőiparban dolgozók hasonló szintet értek el az erőfeszítés dimenziójában, mint az átlaglakosságban mért érték. Ugyanakkor a résztvevők a jutalom skálán szignifikánsan alacsonyabb pontszámot értek el a HEP adatbázisban mért értékeknél. A munkahelyi stressz mértékét kifejező erőfeszítésjutalom egyensúlytalanság index a megkérdezettek 8%-ánál mutatkozott magasnak, amely alacsonyabb a HEP-ben mért értéknek, bár a különbség nem volt szignifikáns. A túlvállalás túlzott mértéke a megkérdezettek 11%-ára volt jellemző, ami nem különbözött jelentősen a HEP mintában mért gyakoriságtól.

– 33 –

A munkahelyi kontrollra vonatkozó kérdés kapcsán az esetek 10%-ában mértünk alacsony kontrollt, ami szintén kisebb a HEP mintában talált értéknél, de a különbség itt sem volt szignifikáns. A munkahelyi bizonytalanság esetében az építőipari dolgozók 45%-a fejezte ki erős félelmét, hogy elveszítheti munkáját. Ez mintegy háromszorosa a HEP során mért 14%-os gyakoriságnak. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a HEP készültekor még nem mutatkozott egyértelműen a gazdasági válság, amely azonban e tanulmány készültekor már jelentős mértékben sújtotta az ágazatot, így ez a tényező jelentősen befolyásolhatta a munkahely elvesztésével kapcsolatos eredményeinket. Ugyanakkor a kérdésnek óriási jelentőséget ad, hogy a HEP felmérés szerint a munkahelyi bizonytalanság jelenléte a középkorú férfiak korai halálozásának nagyon erős előrejelzője volt, háromszoros kockázatot jelentett. Amennyiben a gazdasági válság elnyúlik, az új helyzetet teremt a munkahelyi bizonytalanság kérdésében, és mindent el kell követni, hogy annak az egészségre, életkilátásokra gyakorolt esetleges káros hatásait enyhítsük.

Fizikai állapot Az építőiparban dolgozók fizikai egészségi állapotát a krónikus betegségek jelenlétével és a testtömeg-index meghatározásával jellemeztük, amely a testmagasságból és testtömegből számítható ki.

A

testtömeg-index

fontos

előrejelzője

a

különböző

szív-

és

érrendszeri

megbetegedéseknek és a cukorbetegségnek is. A 25 kg/m2 testtömeg-index már túlsúlyt jelez,

– 34 –

míg az elhízás határa a 30 kg/m2. A testtömeg-index alapján a vizsgálatban résztvevők 42%-a volt túlsúlyos és 29%-uk volt elhízott, ezek az értékek minimális, nem szignifikáns értékben meghaladják a HEP illesztett minta alapján mért lakossági átlagot. Az általunk kérdezett betegségek közül a felmérésben résztvevők magas vérnyomás betegségről számoltak be a leggyakrabban (28%), ezt követte a gyomorfekély (15%) és a mozgásszervi betegségek (13%). A lakossági mintához képest a betegségek jelenléte nem mutatott szignifikáns eltérést az építőipari dolgozok között, kivéve a gyomorfekélyt (p=0,005).

Cukorbetegség Magas vérnyomás Szívbetegség Érrendszeri betegség Asztma Légzőszervi betegség Fekély Egyéb gyomorés bélrendszeri betegség Izom- és/vagy csontrendszeri betegség Májbetegség Vesebetegség Daganatos betegség Pszichiátriai betegség Egyéb betegség

Építőipari dolgozók 5% 28% 3% 5% 5% 3% 15% 8%

HEP

Szig.

6% 20% 9% 3% 2% 4% 4% 5%

NS NS NS NS NS NS 0,005 NS

13%

19%

NS

0% 5% 0% 5% 10%

2% 4% 2% 4% 6%

NS NS NS NS NS

A betegségek összesített száma a vizsgált mintában magasabb volt, mint a lakosság

– 35 –

körében mért érték, bár ez a különbség nem érte el a statisztikai szignifikancia szintjét. Az építőipari dolgozók közül senki sem becsülte rossznak a saját egészségi állapotát, míg 41%-uk közepesnek, a többi résztvevő pedig jónak vagy kiválónak ítélte egészségét, ami nem mutatott eltérést a lakosságban mért szinttől. Arra a kérdésre, hogy jelenleg vannak-e fájdalmai, a megkérdezettek mindössze 5%-a válaszolt igennel, szemben a HEP lakossági mintájában mért 33%-kal (p<0,001). A válaszadók 27%-a vallotta, hogy esetleges fájdalmai korlátozzák napi tevékenységében, ez az érték a lakosság esetében 84% volt (p<0,001). A munkaképesség csökkenésének mértékére is rákérdeztünk, azonban a résztvevők egyike sem számolt be arról, hogy egészségi állapota közepes vagy súlyos mértékben csökkent volna. A diákok körében a túlsúly előfordulása 16% volt, az elhízottak aránya pedig 10% volt. Ezek az értékek a vártnak megfelelően jóval alacsonyabbak a dolgozók között mért elhízás gyakoriságának. A túlsúlyosak aránya a tanulók között több mint kétszerese volt a lakossági mintában mértnek, azonban ez a különbség nem érte el a statisztikai szignifikancia szintjét. A férfi tanulók között a túlsúly és az elhízás gyakorisága is jelentősen meghaladta a nők körében mért értékeket, ami egybevág más felmérések eredményeivel.

Arra a kérdésre, hogy milyennek tartja a saját egészségi állapotát, a diákok 27%-a válaszolta, hogy közepesnek, 53%-uk pedig jónak és 34%-uk kiválónak tartotta az egészségét. Ezzel szemben a HEP mintában a fiatalok válaszainak aránya ugyanebben a sorrendben 8%,

– 36 –

50% és 38% volt. Vagyis az építőipari tanulók kevésbé ítélték jónak egészségi állapotukat, és ez a különbség statisztikailag is szignifikáns volt (p=0,019). Nemi különbséget nem találtunk az egészségi állapot önbecslésében. Fiatalok körében a saját egészségi állapot megítélésének romlását gyakran rossz közérzet okozza, aminek hátterében sokszor pszichés okok állnak. Fontos azt is tudni, hogy az egészségi állapot önbecslése fontos előrejelzője a halálozásnak, különösen a férfiak esetében (Kopp és mtsai 2008). A diákok körében a mozgásszervi betegségek (22%), a légúti betegségek (17%) és a magas vérnyomás (14%) fordultak elő a leggyakrabban. A hasonló korosztályú lakossági csoporthoz képest a legtöbb betegség esetében magasabb előfordulást találtunk, és ez a különbség a magas vérnyomás, az asztma és mozgásszervi betegségek esetén szignifikánsnak bizonyult, míg a légúti betegségek, egyéb emésztőszervi betegségek és a pszichiátriai betegségek esetén trendszerű összefüggést találtunk. Ugyanakkor ezeknek a betegségeknek a mért gyakorisága igen kifejezett különbséget mutatott, pl. a hypertonia előfordulása hétszer magasabb volt a tanulók között. Érdemes megemlíteni, hogy bizonyos betegségek esetében (asztma, légúti megbetegedések, emésztőszervi betegségek, mozgásszervi betegségek) a diákok jóval magasabb előfordulásról számoltak be, mint az építőipari dolgozók, ami tekintve a nagyjából 20 éves átlag életkorbeli különbséget a két csoport között - igen meglepő adat. Bár jelen felmérésünkben erre vonatkozóan nincs pontos információnk, de a mozgásszervi betegségek hátterében igen gyakran különböző gerincdeformitások állnak fiatalok esetében. A statisztikék szerint a keringési és daganatos eredetű betegségek, illetve az ezekre visszavezethető halálozás egyre nő a fiatal korosztályban, különösen férfiaknál. Ugyanez elmondható az emésztőszervi betegségekre is.

Építőipari tanulók Cukorbetegség 0% Magas vérnyomás 14% Szívbetegség 5% Érrendszeri betegség 2% Asztma 9% Légzőszervi betegség 17% Fekély 5% Egyéb emésztőszervi betegség 13% Izom- és/vagy csontrendszeri 22% betegség Májbetegség 5% Vesebetegség 2% Daganatos betegség 3%

– 37 –

HEP 0% 2% 2% 5% 2% 7% 2% 3% 7%

Szig. NA 0,02 NS NS 0,03 0,1 NS 0,1 0,02

2% 0% 0%

NS NS NS

Pszichiátriai betegség Egyéb betegség

9% 10%

2% 6%

0,12 NS

Végül kérdésünkre, hogy vannak-e jelenleg fájdalmai, a megkérdezett tanulók 28%-a felelt igennel, szemben a HEP mintában mért 12%-kal (p=0,04). Azonban arra, hogy esetleges fájdalmai korlátozzák-e napi tevékenységében, mindössze 23% felelt úgy, hogy enyhén igen, ami kevesebb, mint a fele a lakossági szintnek (p=0,08). Az adatok tehát arra utalnak, hogy a mintánkban vizsgált építőipari tanulók egészségi állapota messze alulmarad a hasonló korosztályú lakosság szintjétől. Megjegyzendő, hogy az itt mért betegség gyakoriságok önbecslésen alapulnak és nem orvosi diagnózison. Továbbá a minta kis létszámú és nem reprezentatív az építőiparban tanuló diákokra, ráadásul a referenciaként használt mintában az átlagos végzettség magasabb volt. Azonban pusztán módszertani limitációkkal ezek a különbségek nehezen magyarázhatóak, és további vizsgálatok szükségességét vetik fel.

Egészségmagatartás, kockázati magatartás Az egészségre rizikót

jelentő magatartásformák közül a dohányzásra és az

alkoholfogyasztásra kérdeztünk rá kérdőívünkben. A megkérdezettek mindössze 15%-a vallotta, hogy soha nem dohányzott rendszeresen, míg 55%-uk a felmérés idején is dohányzó

volt, ami szignifikánsan magasabb szint, mint amit a HEP lakossági mintában mértek (p=0,013). Az alkoholfogyasztás kapcsán a válaszadók 57%-a mondta, hogy legalább havonta kétszer iszik, 13%-uk állította, hogy napi rendszerességgel. Ezek az értékek megegyeztek a

– 38 –

lakosság

körében

mért

szinttel.

Megjegyzendő,

hogy

kérdőíves

módszerrel

az

alkoholfogyasztás mértékét nehéz reálisan felmérni. Arra a kérdésre, hogy milyen gyakran sportol, a vizsgálatban résztvevők mindössze 18%-a válaszolta, hogy soha, szemben a hasonló korú lakosságban mért 52%-os gyakorisággal. A rendszeresen, legalább heti egyszer sportolók aránya 43% volt, míg ugyanez az előfordulás 26%-os volt a lakosság körében. A sportolásra vonatkozó különbségek a két minta között statisztikailag is szignifikánsak voltak. A sportoláson kívüli fizikai aktivitás nagyobb arányt mutatott mintánkban a lakossághoz képest; mindössze 11% vallotta, hogy soha nem mozog, és 69% állította, hogy legalább heti egyszer végez valamilyen fizikai aktivitást, míg ezek az értékek ugyanebben a sorrendben a lakosság esetében 25% és 54% voltak. Azonban ez a különbség lehetséges, hogy annak tudható be, hogy vizsgálatunkban a megkérdezettek többsége fizikai munkás volt. A sportolás jelentősége túlmutat a testi egészség megőrzésén; a HEP 2006 felmérés szerint a rendszeresen, hetente többször sportolók boldogabbnak mondták magukat, mint az egyáltalán nem sportolók. A tanulók közül 37% állította, hogy dohányzik vagy korábban rendszeresen dohányzott, ami nem különbözött szignifikánsan az illesztett lakossági mintában mért értéktől. Arra a kérdésre, hogy milyen gyakran iszik alkoholt, 59% válaszolta, hogy legalább havonta kétszer, és összesen két tanuló (3%) állította, hogy napi rendszerességgel fogyaszt alkoholt, míg ugyanerre a kérdésre a HEP mintában 40% válaszolt igennel (p<0,001). A sportolás tekintetében is nagy különbségek mutatkoztak; a megkérdezettek 10%-a állította, hogy soha nem sportol, míg ugyanez a lakosság körében minden harmadik emberről volt elmondható. A legalább heti rendszerességgel sportolók aránya meghaladta az ötven százalékot a tanulók között, míg ennek gyakorisága a HEP mintában mindössze 30%-os volt. Érdekes módon az egyéb fizikai aktivitás tekintetében ellenkező tendenciát lehetett megfigyelni. Megvizsgáltuk a nemi különbségeket is, mivel az irodalmi adatok jelentős különbségekről számolnak be. Férfiak esetében sokkal magasabb dohányzási rátát vártunk, azonban az aktuálisan dohányzók tekintetében nem találtunk nemi különbséget, csak a korábban dohányzók

aránya

volt

magasabb

férfiaknál.

A

heti

rendszerességgel

történő

alkoholfogyasztás több mint kétszer gyakoribb volt férfiak esetében, mint nőknél. A rendszeres sportolás és egyéb fizikai munka terén a férfiak szintén nagyobb aktivitást mutattak.

– 39 –

Egyéb vizsgálatok rávilágítottak, hogy az önpusztító magatartásformák egyre fiatalabb korosztályokra tolódnak ki. Kimutatott, hogy a kedvezőtlen szociális körülmények között élő fiatalok között ezek a tendenciák fokozottan jelentkeznek. Ugyanakkor kedvező jel lehet, hogy az egészség állapot feletti kontroll fiatalokra sokkal inkább jellemző, mint az idősekre, vagyis tisztában vannak az egyéni felelősségük jelentőségével egészségük megőrzésében.

– 40 –

Öngyilkossággal kapcsolatos magatartás Az öngyilkossággal kapcsolatban elsőként arra kérdeztünk rá, hogy az elmúlt évben megfordult-e a fejében az öngyilkosság gondolata. A kérdésre a dolgozók 10%-a felelt igennel, ami kétszerese volt a lakosság esetében mért értéknek, bár a különbség nem érte el a statisztikai szignifikancia szintjét (p=0,14). A megkérdezettek közül ketten állították, hogy volt is öngyilkossági kísérletük (5%), míg ennek előfordulása a lakossági mintában 1,3% volt (p=0,024). Az öngyilkossági gondolatokkal foglalkozó kérdésünkre az építőipari tanulók közül több, mint minden negyedik tanuló válaszolt igennel, míg ez az arány mindössze 3%-os volt a fiatal a HEP mintában (p<0,001), ami igen markáns különbség. Más felmérés szerint a fiatal felnőttek 12%-át foglalkoztatják öngyilkossági gondolatok (Ifjúság2002 c. kutatás), ám ez az érték is messze elmarad a mi mintánkban mért gyakoriságtól. Az öngyilkossági kísérletek esetében már nem mutatkozott statisztikailag kimutatható eltérés: a megkérdezett tanulók közül ketten (3%), a HEP mintában egyetlen résztvevő (2%) állította, hogy volt öngyilkossági kísérlete. Statisztikai adatok szerint a gyermekkori depresszió gyakorisága emelkedik az utóbbi években, ami feltehetően a családok felbomlására, társas kapcsolatok beszűkülésére vezethető vissza. A gyerekkori depresszió ugyanakkor szoros kapcsolatot mutat a fiatal felnőttkorban elkövetett öngyilkosságokkal. További fontos információ még, hogy az öngyilkossági halálozás férfiak esetében az életkorral növekszik: 25-29 évesek körében a befejezett öngyilkosságok aránya háromszorosa a 15-19 éves korosztályénak. Vagyis az építőipari végzős, éppen pályakezdő férfiaknál az öngyilkosság rizikója feltételezhetően magasabb, mint fiatalabb tanuló társaik esetében.

Alvászavarok Az alvás minősége az életminőség és a betegségek terhének fontos meghatározója. Az alvászavarok tartós fennállása egyre több vizsgálat szerint a magasabb halálozás egyik előrejelzője. Ennek pontos mechanizmusa egyelőre nem ismert, de feltehetően elősegíthetik a szív- és érrendszeri megbetegedések megjelenését, illetve károsítják az immunrendszer működését. Az álmatlanság ugyanakkor együtt jár a lelki betegségek magasabb

– 41 –

előfordulásával, így többek között a depresszió, szorongás, és alkoholizmus megjelenésével. Egyes adatok szerint az inszomnia az öngyilkosságok elkövetésének egyik fontos rizikótényezője. Az álmatlanság súlyosságát és előfordulását az Athén inszomnia skála magyar verziójának segítségével mértük, amely öt kérdést tartalmaz az éjszakai tünetekkel kapcsolatosan, három kérdés pedig a nappali következményekre kérdez rá (Soldatos és mtsai 2000; Soldatos és mtsai 2003; Novak és mtsai 2004). A megkérdezett építőipari dolgozók körében a korai ébredésre panaszkodtak a legtöbben (25%), de hasonló arányban okozott problémát az alvás minősége is (22,5%). Minden ötödik résztvevő számolt be arról, hogy az elégtelen alvás kihat a nappali teljesítményére (21%), közérzetére (21%), illetve nappali álmosságot okoz (21%). A kérdőív alapján a klinikailag jelentős mértékű álmatlanság aránya a mintában 15% volt. Sajnos az álmatlanság kapcsán nem volt módunkban direkt összehasonlítást végezni a HEP 2006 adataival, de a Hungarostudy 2002 országos felmérésben hasonló módszerrel felnőtt férfiak között 6%-os prevalenciát lehetett mérni (Novak és mtsai 2004). A tanulók körében a leggyakoribb alvással kapcsolatos panaszokat a túl korai ébredés (44%), illetve az elégtelen alvás nappali következményei (rosszabb közérzet: 37%, rosszabb nappali teljesítmény: 34%, nappali álmosság: 45%) okozták. Ezekben a mutatókban, illetve az elalvás nehezítettségében a tanulók szignifikánsan rosszabb értékeket értek el, mint az építőiparban dolgozók. Klinikailag jelentős inszomniát ezek alapján minden harmadik tanuló esetében lehetett megállapítani, ami több mint kétszerese a dolgozók körében mért szintnek, és közel szignifikáns különbséget takar (p=0,06). Ez meglepő eredmény, hiszen az álmatlanság és az alvással kapcsolatos panaszok előfordulása az életkorral együtt nő, amit a hazai adatok is alátámasztanak (Novak és mtsai 2004). Jelentős nemi különbségeket is találtunk, az inszomniát minden második nőnél ki lehetett mutatni, míg a férfiak között ez az gyakoriság 28% volt.

Életcélok A célok és az azokat megvalósítani kívánó cselekedetek fontos információkat hordoznak az emberről. Bennük tükröződik, hogy mit tart a személy magáról, a környezetéről és a világról, illetve mi az, ami a számára értékes és fontos. Így a célok és a hozzájuk kötődő belső

– 42 –

folyamatok fontos jellemzői a személyiségnek, és kutatások sora igazolta, hogy szoros kapcsolatban állnak a testi és lelki egészséggel. Az életcélok mérésére az Aspirációs Indexet alkalmaztuk (Kasser és Ryan 1993). A kérdőív szerzői szerint a személy autonómiája, a pozitív kapcsolatok iránti vágya, illetve a kompetens cselekvésre való képessége alapvető pszichológiai szükségletek. Vagyis ezek elérésére belső, intrinzik késztetést érzünk, és e belső motivációk teljesítése elengedhetetlen feltétele a személy egészséges működésének. A belső célokkal szemben állnak az extrinzik motivációk, vagyis a külső jutalmak és elvárások. Vagyis az életcélokat aszerint különböztethetjük meg, hogy mennyire felelnek meg a személy valódi belső szükségleteinek. Az olyan széles körben sulykolt extrinzik törekvések, mint az anyagi javak, a karrier vagy a jó megjelenés szemben állnak a személy belső motivációval. Így ha ezek túl nagy teret nyernek a törekvések között, megakadályozzák az olyan valódi, belső szükségleteknek megfelelő célok elérését, mint például a tartalmas emberi kapcsolatok kialakítása, önmagunk fejlesztése vagy egy közösség iránti elköteleződés megvalósulása. Az Aspirációs Index a külső és belső motivációk arányát hivatott felmérni. Az elmélet szerint az extrinzik célok túlsúlya rosszabb mentális egészséggel jár együtt, míg az intrinzik értékek követése a pszichológiai jóllét előrejelzője, amit mára számos vizsgálat igazolt (Kasser és Ryan 1993; Kim és mtsai 2003; Sheldon és mtsai 2007). Kérdőíves vizsgálatunkban az Aspirációs Index 14 tételes, rövidített magyar változatát alkalmaztuk (Martos és mtsai 2006), amely a következő hét dimenziót foglalta magában: egészség, személyes kapcsolatok, személyes fejlődés, közösség, gazdagság, külső megjelenés és hírnév. A HEP 2006 vizsgálat eredményei szerint a célok fontossága és emellett az intrinzik motivációk pozitívan korreláltak a pszichológiai jóllét több mutatójával függetlenül a szociodemográfiai háttértől (Martos 2008). Az ábrákról leolvasható az egyes életcél tartományokon belül elért pontszámok, vagyis az adott célnak tulajdonított fontosság mértéke az építőipari dolgozók és tanulók csoportjában, továbbá a HEP adatbázisból vett, a dolgozókhoz és a tanulókhoz illesztett lakossági mintákban. Valamennyi csoportban látható a tendencia, hogy az egészség, a személyes kapcsolatok és a személyes fejlődés bírnak a legnagyobb fontossággal, a közösségi cél tekintetében viszont már alacsonyabb pontszámokat láthatunk. Az építőiparban tanulók, de különösen a dolgozók számára a gazdagság, mint motiváló erő a közösségi céloknál már nagyobb hangsúllyal jelent meg. Az építőipari tanulókra jellemző volt még, hogy az összes többi csoporthoz képest

– 43 –

kisebb jelentőséget tulajdonítottak egészség megőrzésének, ugyanakkor a külső megjelenés számukra nagyobb fontosággal bírt, mint a közösség dimenzió. Mindkét fiatal csoportra és az építőiparban dolgozókra is jellemző volt, hogy általában kevésbé voltak motiváltak akár belső, akár külső célok tekintetében, mint a másik dolgozó csoport. Ez alól csak az egészség és a gazdagság dimenziók képeztek kivételt. Az aspirációs index az építőiparban dolgozóknál volt a legmagasabb (AI=0,13), vagyis az ő esetükben volt a legkedvezőbb a belső és külső célok aránya. Őket követte a HEP fiatal (AI=-0,04) és a HEP dolgozó (AI=-0,08) csoport. A külső és belső célok egyensúlyát tekintve az építőipari tanulók mutatták a legkedvezőtlenebb eredményt (AI=-0,16). Az Aspirációs Index dimenzióiban elért pontszámok átlaga

Az Aspirációs index extrinzik és intrinzik dimenzióiban elért átlagpontszámok

5 5

4,5 4

4,5

3,5

4

építőipari tanulók építőipari dolgozók HEP fiatalok HEP dolgozók

3 3,5

2,5

3

gje

v né

2,5

me

hír

le n

és

ság ag zd ga

2

ls ő

kö

zö s

sé g

és lőd fe j

at sol pc

extrinzik

kü

ka

eg

é sz s ég

2

intrinzik

Koherencia-érzék A koherencia-érzék az ember alapvető és általános bizonyosság-érzése arra irányulóan, hogy (1) a külső és belső világból érkező ingerek megjósolhatóak és megmagyarázhatóak, vagyis a képesség a beérkező ingerek rendezett, áttekinthető információvá alakítására (érthetőség); (2) az ezen ingerek által támasztott kihívások megválaszolására rendelkezésre állnak a megfelelő külső és belső erőforrások (kezelhetőség); (3) a követelmények teljesítése megéri az energiabefektetést, vagyis annak értékelése, hogy érdemes-e a felmerülő problémával megküzdeni (értelmesség). A magas koherencia-érzékkel rendelkező emberek a helyzetnek megfelelő megküzdési stratégiával válaszolnak az őket ért nehézségekre, míg az

– 44 –

alacsony koherencia-érzékűekre a stresszorok gyakran bénítóan hatnak, nem adaptív reakciókat váltanak ki. Számos kutatás kimutatta a magasabb koherencia pszichológiai jóléttel való kapcsolatát, sőt sikerült igazolni a koherencia-érzék fizikai egészséggel és halálozással való összefüggését is (Flensborg-Madsen és mtsai 2005; Bergh és mtsai 2006; Eriksson és Lindstrom 2006). A koherencia vizsgálatára a Rahe-féle élet értelmét vizsgáló skála magyar változatát használtuk (Rahe és Tolles 2002; Rózsa és mtsai 2003).

Az ábráról látható, hogy az építőiparban dolgozó és tanuló résztvevők egyaránt alacsonyabb pontszámokat értek el a koherencia-érzéket mérő skálán, mint akár a lakosságból vett illesztett mintákban, és a különbségek statisztikailag is szignifikánsnak mutatkoztak (p<0,001). Megvizsgáltuk, hogy a magasabb koherencia együtt jár-e a pszichológiai jólléttel; a koherencia pontszám erős pozitív korrelációt mutatott a WHO-Jóllét skálán elért pontszámmal az építőipari dolgozók között (r=0,47; p=0,004), míg ez az összefüggés gyengébbnek bizonyult a tanulóknál (r=0,23; p=0,09). A dolgozók esetében az önpusztító magatartásformák közül a dohányzás előfordulása alacsonyabb volt (60%) a nagyobb koherencia-érzékkel rendelkezők között szemben azokkal, akik alacsony pontszámot értek el az élet értelme skálán (87%). Hasonló összefüggést a diákoknál nem lehetett kimutatni.

– 45 –

Ellenségesség Az Ellenségesség kérdőív rövidített változatának segítségével mértük a mások becsületességében, segítőkészségében való kétkedést, illetve a mások sikereire irányuló irigységet (Cook és Medley 1954; Rózsa és mtsai 2003). Ez a személyiségvonás a társas kapcsolatok negatív megítélésén keresztül elszigetelődésre hajlamosít, így kedvezőtlenül befolyásolja a megküzdési stratégiákat és rontja az egészség megőrzésének esélyeit. Kérdőíves felmérésünkben csak az építőipari diákokra vonatkozóan voltak adataink, az ő ellenségességüket hasonlítottuk össze a HEP adatbázis fiatal csoportjával. Az építőiparban tanulók ellenségesség pontszámának átlaga 4,9, míg ez az érték a HEP mintában 3,7 volt (p=0,013). Vagyis az általunk megkérdezett építőipari diákok ellenségesebbnek mutatkoztak kortársaiknál. Az ellenségesség pontszám a pszichológiai mutatók közül a Beck depressziós pontszámmal korrelált szorosan (r=0,38; p=0,003). Közel szignifikáns korrelációt lehetett megfigyelni az erőfeszítés-jutalom és az ellenségesség pontszám között is.

Depressziós tünetek A depressziós tüneteket a rövidített Beck-féle depressziós skála segítségével mértük (Beck és mtsai 1961; Rózsa és mtsai 2003). A skálán elért magasabb pontszám súlyosabb depressziót takar. Az építőipari dolgozók között alacsonyabb volt depressziós tünetek előfordulása a depressziós pontszám alapján, a különbség közel szignifikáns volt (medián pontszám: 2,2 vs. 2; p=0,1). A dolgozók között középsúlyos és súlyos depresszió nem fordult elő, míg ez az arány 5% és 9% volt az illesztett lakossági mintában (p=0,01). A tanulók esetében fordított irányú összefüggés látszott; az építőiparban tanulóknál magasabb depressziós pontszámot mértünk, mint kortársaik között (medián pontszám: 3 vs 0; p<0,001), azonban a diákok között sem találtunk klinikailag súlyos depressziót a kérdőívek alapján, míg ugyanez egyetlen esetben (1,7%) fordult elő a kontroll mintában. Meglepő módon a dolgozóknál egyáltalán nem találtunk összefüggést a depresszió mértéke és az egészségi állapot önbecslése között, míg diákok körében szignifikáns negatív korreláció állt fenn a két változó között (r=-0,32; p=0,014).

– 46 –

WHO-Jóllét skála Az általános pszichológiai jóllétet a WHO-Jóllét skála segítségével mértük fel (Bech és mtsai 1996; Rózsa és mtsai 2003). A kérdőíven elért magasabb pontszám nagyobb jóllétet jelez.

Az ábrán látható, hogy az építőipari dolgozóknál nem volt különbség a pontszámokban. A tanulóknál a kontroll mintában a résztvevők mintegy másfélszer magasabb pontszámot értek el, mint az építőipari diákok (p<0,001).

Szorongás A szorongás mértékét a Kórházi Szorongás skála (Zigmond és Snaith 1983; Rózsa és mtsai 2003) legjellemzőbb tételével mértük. Az építőipari dolgozók körében 5%, míg a kontrollcsoportban 3% válaszolta azt, hogy „teljesen jellemző” arra az állításra, hogy „feszült és ideges voltam”, ám ez az eltérés nem volt szignifikáns. A hasonlóképpen mért szorongás előfordulása az építőiparban tanuló diákoknál 11%, míg a hasonló korú lakossági mintában 5% volt (p<0,001).

– 47 –

A kérdőíves vizsgálat eredményeinek összefoglalása Vizsgálatunkban a Hungarostudy Egészségpanel 2006 (HEP) felmérés eredményeire támaszkodva azokat a tényezőket mértük fel építőipari munkások és tanulók között, amelyek befolyással lehetnek a testi és lelki egészségre, életminőségre és életkilátásokra. A vizsgálatban résztvevő dolgozók anyagi és szociális háttere rosszabb volt, mint a velük egykorú és hasonló végzettségű lakosságé. A megkérdezett diákok szociális szempontból még hátrányosabb helyzetűnek vallották magukat, mint pályakezdő kortársaik. Külön kiemelendő a válások nagyon magas aránya a dolgozók körében, ami mintegy négyszer volt magasabb, mint az átlagpopulációban. Fontos lenne feltárni a válások nagy számának hátterében meghúzódó, esetleg erre az iparágra speciálisan jellemző tényezőket. A munka terheit tekintve a vizsgálatban résztvevők többsége hétvégén is vállalt munkát, ami egyrészt az egészségi állapot romlására nézve rizikófaktor, másrészt közrejátszhat a családok széthullásában. Azonban a rossz anyagi körülmények feltehetően nem teszik lehetővé, hogy a családfenntartó több időt töltsön szeretteivel. A munka körülményeivel kapcsolatban kiemelendő még, hogy nem ritkák a balesetek még a tanulók körében sem. Majdnem minden második megkérdezett dolgozik vagy dolgozott egészségre veszélyes körülmények között az építőipari munkások között, és a diákok körében sem volt elhanyagolható ez az arány. A munkahelyi stressz tényezők közül ki kell emelnünk a munkahelyi bizonytalanság kérdését. Majdnem minden második megkérdezett aggódott kifejezetten munkahelye elvesztése miatt. A munkahely bizonytalansága miatt érzett félelem nagyon komoly előrejelzője a magasabb halálozásnak, így felmerül a kérdés, hogy milyen intervencióval lehetne ezt az állapotot enyhíteni. Az egészségi állapot mutatói közül az építőiparban dolgozók esetében a fekélybetegség előfordulása volt kifejezetten magasabb az átlagpopulációban mért szintnél. A betegségek összesített száma valamivel meghaladta a lakosságban tapasztalható értéket. A résztvevők egészségi állapotukat nem tartották rosszabbnak, mint másokét. Az építőipari tanulók esetében sokkal riasztóbb képet kapunk a kortársaikkal történő összehasonlítás során. A fizikai és pszichés betegségek előfordulása többszöröse volt a fiatal korosztályban mérhető prevalenciáknak, gyakoribb volt az elhízás és egészségi állapotukat is rosszabbnak ítélték. Az általunk vizsgált fiatalok egészségügyi mutatói tehát igen riasztóak, ami súlyos mértékben

– 48 –

ronthatja életminőségüket, életkilátásaikat. Fontos lenne kiterjedtebb vizsgálatokat végezni, hogy az általunk mért adatok mennyire általánosíthatóak az iparágban tanulók egészére, illetve mik lehetnek ennek a háttérben álló tényezők. Az egészségre káros magatartásformák közül kiemelendő a dohányzás, aminek gyakorisága az építőipari munkások körében több mint 15%-kal meghaladta a lakosságban mért szintet. Ugyanakkor a rendszeres sportolás is magasabb előfordulást mutatott ebben a populációban. A tanulók esetében nem találtunk az egészségre káros magatartásformák között nagyobb előfordulást a lakossághoz képest. Az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok a tanulók között minden negyedik megkérdezettet foglalkoztatták, ami nagyon magas érték. Ez kapcsolatban állhat azzal a megfigyelésünkkel, hogy ebben a csoportban a pszichés betegségek és a depressziós tünetek előfordulása is magasabb volt. A tanulók családi háttere feltételezhetően alapvetően befolyásolja ezeket a pszichés tényezőket, erre vonatkozóan azonban sajnos nem gyűjtöttünk adatokat. Az életcélok tekintetében a közösségi célok kevésbé fontos motivációként jelentkeztek a gazdagság, anyagi javak megszerzéséhez képest a dolgozók és a tanulók csoportjában is. A diákok esetében megállapítható volt, hogy az egészség megőrzése nem jelentkezik olyan erős életcélként, mint a többi csoportnál. Ez összefüggésben állhat a tanulók körében mért kedvezőtlen egészségügyi mutatókkal is. A pszichés jóllétre vonatkozó adatok közül az élet értelmébe vetett hit mind a két általunk mért csoportban jelentősen alacsonyabb volt, mint az átlaglakosság körében. A depressziós tünetek és a pszichés jóllét tekintetében is eltérő eredményeket kaptunk. Várakozásunkkal ellentétben az építőipari dolgozók körében a depresszió mértéke és a jóllét nem különbözött a lakosságban mért szinttől. Ugyanakkor korábbi eredmények szerint az alacsonyabb szociális státusz és az anyagi helyzettel való elégedetlenség szoros kapcsolatot mutatnak a pszichés állapottal. Elképzelhető, hogy a súlyosabb depresszióban szenvedő dolgozók elzárkóztak a vizsgálat elől, vagy nem töltötték ki hiánytalanul a kérdőívet, de általunk még ismeretlen tényezők is okozhatják ezt az ellentmondást. A tanulók esetében viszont jelentősen rosszabb eredményeket találtunk a depressziós és pszichés jóllét tekintetében, és ellenségesebbeknek mutatkoztak kortársaiknál. A korai halálozást befolyásoló tényező közül a vizsgálatban résztvevő dolgozók esetében kiemelendő a kedvezőtlen szociális státusz, a válások nagyon magas aránya, a munkahelyi bizonytalanság és a dohányzás szerepe. A vizsgált építőipari tanulók szintén szociálisan hátrányos helyzetben érzik magukat, fizikális egészségi állapotuk igen rossz volt, és kedvezőtlenebb pszichológiai mutatókkal rendelkeztek, mint kortársaik. – 49 –

Az építő- és építőanyag-iparban dolgozó munkavállalók egészségét és életminőségét meghatározó tényezők – kvalitatív elemzés, mélyinterjúk

Bevezetés és módszertan Az építő- és építőanyag-iparban dolgozó munkavállalók egészségének és életminőségének kvantititatív kérdőíves vizsgálatának segítségével alapvető képet kaphattunk a munkavállalók jellemzőiről, azokról az életviteli és pszichológiai tényezőkről, amelyek összefüggésbe hozhatóak az egészséget és életminőséget leíró mutatókkal. Ezek lehetőséget adnak arra, hogy a SOTE Magatartástudományi Intézetének Hungarostudy Egészség Panel vizsgálatának eredményeivel összehasonlítva azonosítsuk azokat a területeket ahol az építőipari munkavállalók értékei jelentősen eltérnek az országosan reprezentatív mintától. Az ok-okozati kapcsolatok mélyebb feltárása ugyanakkor a személyes mélyinterjúk módszerével vizsgálható meg a legalaposabban, ezek segítségével tárhatóak fel azok a társadalmi, munkahelyi és egyéni tényezők, amelyek meghatározóak az egészség és életminőség alakulásának szempontjából. Ezzel a módszerrel lehetőséget kapnak a válaszadók olyan információk, összefüggések, vélemények közlésére is, amelyek kinyilvánítására egy zárt kérdőív felvétele során csak korlátozottan lehet lehetőségük. A mélyinterjú által biztosított légkör és anonimitás alkalmas lehet arra, hogy az interjúk alanyai olyan kérdésekre is nyíltan válaszoljanak, amelyek bizalmas jellegűek, esetleg szégyent válthatnak ki (például káros szenvedélyek) vagy a munkáltató szempontjából terhelőek lehetnek (például munkajogi, adózási, munkavédelmi szabályok áthágása). A mélyinterjú során az interjúalanyok lehetőséget kapnak arra is, hogy ne csak önmagukról, hanem a vállalatról és a munkatársakról is beszéljenek. Egyéni észlelésük és értelmezésük rendkívül fontos információkkal szolgál a munkahelyi szervezeti kultúra, értékek, normák, és vezetés mibenlétének és hatásainak megértéséhez. Valamit arról, hogy csak a válaszadók értelmezéseit mutatjuk itt be, nem objektív vizsgálatot. Pl. az alacsony bérszínvonal miatt tisztességes életszínvonal egy család számára csak másodállással és hétvégi munkavégzéssel biztosítható. Ez tehát a munkavállalók szubjektív észlelése és értelmezése. Nincs objektív mércénk arra nézve, hogy ma Magyarországon mi tekinthető tisztességes életszínvonalnak egy család számára és arra se, hogy felmérjük, hogy a másodálláson kívül milyen egyéb lehetőségek állnak a munkavállalók rendelkezésére.

– 50 –

Társadalom, munkahely és egyén Az általunk végzett mélyinterjúk elemzése során az építőipari munkavállalók egészség és életminősége szempontjából fontos tényezőket három alapvetően különböző csoportra bontva tárgyaljuk:

1. Társadalom: A magyarországi makroszintű, a társadalmi, a politikai és a gazdasági helyzet által meghatározott tényezők. Ilyenek jellemzően a reálbérszínvonal és a jogi szabályozások. 2. Munkahely: A munkahely, a munkaadó és a munkavállalók által meghatározott és befolyásolható

tényezők,

amelyek

a

dolgozó

mindennapi

munkahelyi

feltételrendszerét alkotják. Ilyenek jellemzően a fizikai munkahelyi körülmények, az emberi-erőforrás menedzsment rendszerek, a szervezeti kultúra, a vezetési stílus és a munkatársi kapcsolatok. 3. Egyén: Az egyén élethelyzete és karaktere által meghatározott tényezők. Ilyenek jellemzően a családi élet, a munkába-járás módja, személyes értékrend és erények vagy a betegségek.

A fenti hármas tagolás természetesen egy olyan elméleti elhatárolás, amely ezeket a kategóriákat annak érdekében alkalmazza, hogy az elemzés áttekinthetőbbé és alkalmassá váljon a hangsúlyos pontok azonosítására. Természetesen nagyon fontos összefüggések vannak a különböző kategóriákba tartozó tényező között és jelen tanulmányunk tartalmazza ezen összefüggések bemutatását és értelmezését is.

A munkavállalói egészséget és életminőséget meghatározó társadalmi tényezők A makroszintű tényezők közé sorolhatunk olyan az egészségre és életminőségre negatívan ható, azokat veszélyeztető tényezőket, mint a magyar társadalom általános állapota: a társadalmi tőke erodálódása, az emberek egymással szembeni bizalmatlansága és anómiás állapota. Ezekre a társadalmi jellemzőre ugyanakkor csak közvetve találunk példákat az interjúkban, a munkavállalókkal folytatott beszélgetés során sokkal gyakrabban találunk a bérszínvonalra és megélhetési nehézségekre vonatkozó utalásokat, a gazdasági helyzetből

– 51 –

fakadó munkahelyi bizonytalanságot alátámasztó idézeteket és a jogi szabályozás által meghatározott élethelyzeteket és munkahelyi megoldásokat. Természetesen a tágabb társadalmi környezetből származnak olyan hatások is, amelyek a kifejezett jó hatással vannak az életminőségre és egészségre, amelyek védőtényezőként akár ellensúlyozni is képesek a káros társadalmi hatásokat.

Az egészséget és életminőséget veszélyeztető társadalmi hatások A tágabb társadalmi környezetből származó hatások kiemelkedő jelentőségét támasztja alá, hogy ezeknek a tényezőknek a megítélése erőteljesen befolyásolja a munkavállalók meggyőződését azzal kapcsolatban, hogy munkájuknak és erőfeszítéseiknek köszönhetően boldogulni tudnak-e az életben.

Gazdasági helyzet Az építőiparban dolgozok már legalább egy évvel ezelőtt érzékelték a kezdődő negatív tendenciát, a megbízások és a rendelésállomány csökkenését. A 2008 végére hatását Magyarországon

is egyre erőteljesebb éreztető

gazdasági világválság ugyanakkor

meghatározó összetevőjévé vált a munkavállalók közérzetének és jövőképének. A gazdasági világválság tehát az itt dolgozók számára nem alapvető okként jelenik meg, hanem egy olyan külső adottságként, amely fenntartja és elreményteleníti az építőipari kitörését ebből a negatív trendből. A munkavállalók jelenleg nem tudják felmérni a gazdasági visszaesés mértékét és tartósságát, alapvetően tanácstalanok azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatnak, mivel tervezhetnek. A gazdasági válságra összpontosuló nagy médiafigyelem megmutatkozott válaszadóink helyzetértékelésében is, nagymértékben meghatározta alapvetően pesszimista hozzáállásukat a jövőt illetően. Megállapításaink alátámasztásaként

a munkavállalókkal készített

mélyinterjúkból

származó idézeteket használunk: „Igen. Hát tavalytól. Nálunk ez 2008 év elejétől és hát nyilván elkezdődött egy gyárbezárási folyamat, nem most az XY-nál, már régebbről, és ez nemcsak engem, szemmel láthatólag az összes kollégámat kicsit megrengette ezt a bizalmat, hogy ez itt hosszú munkahelynek tűnik, nyugdíjas állásnak.”

– 52 –

„Jövőképük az itt a dupla nulla. Hát azért nem a fenekében hordja senki a fejét, mindenki látja, hogy mi folyik itt az országban, évek óta látja, hogy mit okoz itt a válság, az építőiparral mi történik…” Saját életük szempontjából interjúalanyaink a gazdasági visszaesés következményei közül a legfontosabbnak a következőket tartják:



alacsony bérszínvonal tartóssága



munkahelyek bizonytalansága és az ebből fakadó kiszolgáltatottság



megélhetési nehézségek az eddig felvett kölcsönök törlesztése miatt.

Tartósan alacsony bérszínvonal

A munkavállalók túlnyomó többsége úgy ítéli meg, hogy az építőipart jellemző bérszínvonal rendkívül alacsony, nem biztosítható egy család számára a tisztes megélhetés ebből a keresetből. A fizetésekkel kapcsolatos elégedetlenség általános jelenség, ugyanakkor az elégedetlenség mértéke fontos üzenet. Fontosságát az is jelzi, hogy a munkavállalók többsége másodállást is vállal annak érdekében, hogy a családja számára szükséges feltételeket és az előrejutást biztosítani tudja. A másodállást és a hétvégi munkát annak ellenére vállalják, hogy ez gyakran jár családi konfliktusokkal, a pihenésük és egészségük rovására megy. (A másodállásokat és az ebből fakadó túlterhelést egy későbbi alfejezetünkben részletesen fogjuk tárgyalni.)

„Nézd, szerintem Magyarországon kevesen tudnak annyi pénzt keresni, ami elég ahhoz, hogy a családjukat eltartsák főállásban, 8 órában.”

„És pl. azt is megtettem, hogy lemásoltam a 12 havi bérlapomat, és mellé tettem egy köteg fénymásolt számlát, közüzemi számlákat, a saját számláimat: fűtés, energia, biztosítás; és mondtam, hogy egy picivel az XY átlagánál magasabb a jövedelmem, kicsivel többet költök, mert akkor három iskoláskorú gyerekem volt, de megmutattam, hogy ennyit tudok keresni, és ebből ennyi volt, amennyit ki kellett eleve adjak, és akkor ebben még ilyen luxusok nem voltak benne, mint pl. gépkocsi biztosítás, nyaralás, meg ilyesmi. Mert ők ugye nézik a neten, hogy a magyarországi versenyszférában ennyi a bruttó bér, mi fizetünk ennyit, akkor mi szociálisan rendben vagyunk, mert többet adunk, mint amennyit – 53 –

Magyarországon átlagban keresnek az emberek. Amin nem is lehet vitatkozni, mert valóban több az, amit biztosítanak, de hogy az mire elég, az már egy más kérdés.”

„Mert azért sajnos az építőanyag-iparon belül a porcelán- vagy üvegiparban még mindig minimálbér körül keresnek az emberek. Tehát itt tényleg csak a cement-, beton-, cserépiparban, a multiknál tudunk az átlag fölött keresni.”

„Pedig, gondolom, más embernek is vannak családhoz tartozó igényei, és itt, itt tényleg ez, mint egy rabszolgatartó társadalom ez a magyar társadalom, ugye (nevet), mer’ mindenki meg van határozva, hogy, ugye, kölcsönök, kölcsönök hátán, akit, ööö, előbbre akar jutni, mer’ ugye megtakarítások már nincsenek. (Khm, khm.) Most ha valaki jól akar keresni, vagy egyáltalán keresni akar, akkor az rá van kényszerülve arra, hogy a családtól távol teremtse elő az anyagi feltételeket.”

„Mert én mondtam, hogy egyszer kellene rendbe tenni a béreket vásárlóértéken… azzal jöjjenek, hogy az itteni bruttó vagy nettó bérem vásárlóértéken mire elég. És ha ezt rendbe tettük, akkor lehet inflációzni, meg egy-két százalékkal emelni; mert most tök mindegy, hogy 6 százalékot érek el vagy 7-et, mert nem húz ki a bajból; mert ha arról vitatkoznánk, hogy 6 vagy 27, az már nagyságrendileg más lenne.”

A bérszínvonallal kapcsolatos elégedetlenség szempontjából a méltányosság elmélet kiemeli, hogy a munkavállalók referenciapontjainak is rendkívül nagy jelentősége van. Ebből a szempontból nézve az alacsony bérszínvonallal való elégedetlenség nem csak a megélhetési nehézségekből

fakad,

hanem

a

Magyarországon

tapasztalható

nagy

jövedelmi

különbségekből, nem teljesen transzparens meggazdagodási történetekből és a nyugat-európai építőipari bérektől való nagy távolságtól. Fontos megjegyeznünk, hogy a középvezetők nézőpontjából is a legfontosabb munkavállalói probléma és nyomás a bérszínvonallal kapcsolatos, az ő megítélésük szerint is alacsony az a bér, amit beosztottaiknak adni tudnak.

„Hát inkább az embereknek én azt mondom, hogy a fizetés az, ami a stresszt jelenti.”

– 54 –

„Hát. Igazából, ha az ember elvégzi a munkáját, akkor nagy stressz nem érheti, de azért mindig van az életben. Szerintem az én beosztottaimnak inkább, nem tudom, talán az anyagi helyzetük.”

„Bár most már itt is lehet látni a kocsikon, hogy már kevés a Trabant meg a Zsiga, hál’ Istennek, én azt mondom, csak itt még mellette fusizni meg túlórázni kell, ő meg hazamegy, elmegy a presszóba, este a családjával elmennek vacsorázni –láttam, mert tapasztaltam, mert minden évben másik országban vagyunk és minden évben gyárakat látogatunk meg, és ebben óriási a különbség: tehát ugyanolyan téglát gyárt, ugyanolyan selejtet gyárt adott esetben, mint mi, mert a technológia az adott, ugyanolyan feltételekkel, csak hát a megélhetés feltételei nem ugyanazok.”

Az eddig is alacsony bérszínvonallal kapcsolatos attitűd a gazdasági válság hatására kifejezetten kiábrándultságba fordult, a munkavállalók nem remélik, hogy helyzetük a közel jövőben jobbra fordulhatna, hiszen ha eddig nem kaptak nagyobb fizetéseket, akkor a jelenlegi gazdasági helyzetben ez végképp kivitelezhetetlenné vált. A magasabb bérszínvonal iránti igénynél mostanra sokkal erőteljesebbé vált a munkahely elvesztésétől való félelem és az ebből fakadó kiszolgáltatottság és megélhetési nehézségek.

Munkahelyek bizonytalansága és az ebből fakadó kiszolgáltatottság

A megkérdezett építőiparban dolgozók többsége nem látja biztosnak munkahelyét. Olyan tendenciák jelentkeztek a gazdaságban és olyan változásokat éltek meg a munkavállalók az utóbbi hónapokban, amely egyértelművé tette számukra, hogy a korábban akár biztos, nyugdíjas állásnak hitt munkahelyük elveszítésére is fel kell készülniük. A korábbi munkaadói ígéretek a gazdasági dekonjunktúra hatására szertefoszlottak. A munkavállalók a saját bőrükön érzik, hogy a vállalkozások a túlélésért folytatott harcban a gazdaságossági megfontolásokat mindennél előrébb helyezik. A dolgozóknak tett ígéretek, a dolgozók sorsa a vállalkozások nagy részében másodlagossá vált és ebből kifolyólag sérül a munkaadók és a munkavállalók közötti bizalom. A bizalmatlanság légkörében gyakori az őszintétlenség, a munkavállalók ebben a gazdasági helyzetben ritkán merik nyíltan vállalni a konfliktusokat a vezetőséggel, hiszen félnek munkahelyük elveszítésétől.

– 55 –

„Hát, hogyha ők mennek tovább vagy lesz autópálya-építés, akkor jó, de hát most ilyen gazdasági helyzetben nem tudom, hogy mi lesz. Ott leszek a nyugdíj előtt, aztán nem tudom mi lesz.”

„… az ember bele is szokott abba, hogy itt nagyon visszadumálni nem lehet, mer’ a saját munkahelyével játszik, és, és hát sajnos megalázkodik az ember a munkahelyén, mer’, mer’, mer’ fél a létbizonytalanságtól.”

„Eddig úgy éreztem. Tehát egészen, egészen sokáig úgy éreztem. Némi bizonytalanság, ugye, mindenkiben van, tehát senki nem lehet 100%-osan biztos manapság, ezt így értem. Tehát azon belül aránylag biztosnak éreztem. Most ez megváltozott, természetesen.”

„Igen. Hát tavalytól. Nálunk ez 2008 év elejétől és hát nyilván elkezdődött egy gyárbezárási folyamat, nem most a XY-nél, már régebbről, és ez nemcsak engem, szemmel láthatólag az összes kollégámat kicsit megrengette ezt a bizalmat, hogy ez itt hosszú munkahelynek tűnik, nyugdíjas állásnak.”

Megélhetési nehézségek az eddig felvett kölcsönök törlesztése miatt

A munkahely elveszítés sok munkavállaló számára azért különösen riasztó, mert a korábbi optimista, erőteljes konjunktúrával jellemezhető gazdasági helyzetben sokan vettek fel olyan jelentős méretű hiteleket lakás- és autóvásárlásra, amelyek hosszú távú törlesztő részleteit csak egy biztos foglalkoztatottság mellett tudnak fizetni. A korábban biztos munkahelyek elveszítése tehát nem csak a mindennapi megélhetés és az életszínvonal csökkenésének veszélyét hordozza, hanem a korábbi években megteremtett egzisztencia teljes elveszítésének lehetőségét is. A munkahely elveszítésének terhe tehát sokak számára egyben a totális ellehetetlenedés, a családi összeomlását rémét is előre vetíti.

„Ez egy rém, igen. Mindenki fél. Az én helyzetem is… én is építettem, kocsit vettem. Hitel… az ember él hónapról hónapra. Hol jobban, hogy rosszabbul. Folyamatosan ez a hatás éri, hogy elveszik a negyedéves pénzem, holott számítottam rá. Tök mindegy, kéne, és nincs. Akkor az rohadt rossz. (felnevet). Most ha viszont elküldenének, akkor az még

– 56 –

rosszabb lenne, mert akkor már a jövő hónapban is gond lenne az építési hiteleket meg a többit fizetni. Mert lehet, hogy az ember él egy lukban egész életében, vagy áll a lábára, él egy lehetőséggel, amit felkínálnak neki, és aztán valahogy majd ellesz. Az, hogy egy lehetőséget egy másik embercsoport másként lát, és visszarohasztja azt a réteget, ami akkor kezdett kiemelkedni… nem tudom… ez az ország jövőképe is… ez rajtuk múlik, rajtam is, közéjük sorolom ezzel kapcsolatban magam, csakúgy, persze.”

„Hát nem, mert az ember azért csinálja, hogy jöjjön a pénz. Ez az első. Kölcsön is van, meg ilyen dolgok. Van miért nyomni.”

„Pedig, gondolom, más embernek is vannak családhoz tartozó igényei, és itt, itt tényleg ez, mint egy rabszolgatartó társadalom ez a magyar társadalom, ugye (nevet), mer’ mindenki meg van határozva, hogy, ugye, kölcsönök, kölcsönök hátán, akit, ööö, előbbre akar jutni, mer’ ugye megtakarítások már nincsenek. (Khm, khm.) Most ha valaki jól akar keresni, vagy egyáltalán keresni akar, akkor az rá van kényszerülve arra, hogy a családtól távol teremtse elő az anyagi feltételeket.”

„Megkérdeztem a vezérigazgatónkat három éve, mikor itt volt, mikor az első gyárbezárások elkezdődtek, hogy a magyarországi XY-nál dolgozó mennyire lehet biztos a munkahelyében, ugyanis itt, ha valaki valamit vesz –és most a tévétől, a személygépkocsin át a lakásig – az hitelre megy. A hitelt azt törleszteni kell. Most függetlenül attól, hogy másfélszer-kétszer annyit kell fizetni, ez három évvel ezelőtt nem volt jellemző, akkor is tudtam, hogy nekem havi 20-30 ezret 10 éven keresztül törleszteni kell. Azt úgy tudom fizetni, hogy megmarad a munkahelyem. Mert ha úgy tudom, hogy nem fog megmaradni, vagy bizonytalan, akkor nem biztos, hogy belevág az ember. És ez megint valahol a gombóc.”

Jogi környezet A

magyarországi

jogalkalmazás

fontos

keretfeltétele

a

gazdasági

szervezetek

működésének, a munkáltatói-munkaadói kapcsolatoknak, a munkavégzési rendszerek kialakításának és munkavédelmi beruházások kivitelezésének. A felsoroltak ugyanakkor

– 57 –

rendkívül jelentős hatással vannak az építőipari munkavállalók életminőségére és egészségére. A vezetői és beosztotti munkaviszonyban dolgozó interjúalanyaink is egyetértenek abban, hogy a magyarországi jogi szabályozás kellően szigorú, ugyanakkor annak átláthatósága és számon kérhetősége már lényegesen bizonytalanabb. Általánosságban megállapítható, hogy a cégek többsége nem a törvény céljának és szellemének kíván megfelelni, hanem egyszerűen a jogi támadhatóságot igyekszik kivédeni. Teljesen hétköznapinak számít az a gyakorlat, hogy a munkaidő-nyilvántartás vagy

munkavédelem kérdésében egészen más a hivatalos

adminisztráció, mint ami a gyakorlatban megvalósul. Válaszadóink gyakran arról számoltak be, hogy az ellenőrzések akár minden nap hiányosságokat tárhatnának fel. Feltételezhető, hogy a gazdasági megfontolások annyira dominánsak, hogy a hiányosságokért kiróható büntetések kockázatát felvállalják a munkaadók, ezek mértéke gyakran elenyésző a szabályszegésből származó folyamatos hasznokhoz képest. Ez a munkáltatói attitűd ugyanakkor egyértelműen mutatja, hogy a magyarországi vállalkozások a jogi szabályozást áthágható korlátként élik meg és nem a munkavállalóik életminőségét és egészségét védő előírásokként. Feltételezhető ugyanakkor, hogy a munkavállalói egészség a legtöbb munkaadónál nem jelenik meg fontos értékként, a vállalkozások gondolkodása jellemzően rövidtávú szemléletet tükröz, a munkavédelmi erőfeszítések gyakran elsősorban a halálos balesetekből származó rossz sajtóvisszhang elkerülésére szolgálnak. Interjúalanyaink a következő megállapításokat tették a jogi szabályozás és annak betartásával kapcsolatban:

„…azt nem mondhatom, hogy nem, ugyanis a törvényi előírásokat igyekszik betartani. Nyilván, ha jönne egy ellenőrzés, mindenkor találna kivetnivalót.”

„Mert mindenkor. De most, ha tényleg névtelen és őszintén beszélhetünk (-Persze!), általános vélemény az, hogy ha mindent mindig betartanánk, úgy együtt is, nem csak a főnökök, hanem a munkavédelmi eszközöket a dolgozók úgy használnák, ahogy kell, az bizony, az idő, és a gyorsaság rovására menne. (-Aha!). Tehát azt mondhatnám, igazából a cég, hivatalosan a cég álláspontja az, hogy igenis, minden munkavédelmi utasítást tartsanak be az emberek, mégis ők, a gyorsabb tempó miatt, a haladás, mert hiszen valahol érdekeltek, hogy jól menjen, itt bizony vannak hiányosságok.” „Bár az egészségügyi határértéket nem éri el a zaj. Mert ugye zajmérés van, ezt megcsináltatja a cég, mert kötelező, és ott leírja, hogy 82 decibel a zajhatár. De 79 – 58 –

decibelben ülni 10 órát, úgy brutális, hiába nem éri el a zajhatárt, az ember nem hall, mikor kimegy a gyárból. Tehát az egy olyan kockázat, hogy az ember már begolyózik tőle, mert egész nap abban a zajban ülni… egy idő után már megszokja az ember, de mégiscsak bizonyára károsodik a füle, még akkor is, hogyha mondjuk az egészségügyi határértéket nem éri el. Ezért aztán a kockázatértékelésben előírtuk, hogy használják, mert a saját érdekük.”

„De azért azzal kell foglalkozni, mert hatósági probléma is van. Nincs ténylegesen üzembe helyezve még. Ha az ember aláírja, hogy mehet, akkor annak mennie kell, ott az összes papírnak kell stimmelnie, hogy miért engedtem én meg. Mondjuk, ha én helyezem üzembe. K: És Ön megteheti, hogy azt mondja, hogy… V: Én azt megtehetem, hogy javaslom, hogy nem. K: És ezt javasolta már? V: Én nem, mert hál’Istennek nem engem kértek meg rá, hanem egy idegen céget. S ő nem járult hozzá, mert egy gépet beüzemelni csak előzetes munkavédelmi szempontok felülvizsgálata után szabad. Ezt a törvény leírja. Aztán a technikus tudja vagy a szakértő, jelesül aki ezt csinálta, hogy mikor adhat ő engedélyt erre.”

A munkavállalói egészséget és életminőséget meghatározó munkahelyi tényezők Kutatásunk szempontjából kiemelkedő jelentősége van a munkahellyel és a munkával kapcsolatos hatásoknak, hiszen éppen azokat a sajátosságokat igyekszünk feltárni, amelyek az építőipari munkavállalók kedvezőtlen egészség és életminőség mutatóit magyarázhatják a teljes népességgel való összehasonlításban. A munkahely szerepe felértékelődött Magyarországon, hiszen a családon kívül egyre kevesebb ember tartozik olyan közösségekhez, ahonnan támogatásra számíthat nehéz élethelyzetekkel való megküzdés esetén. A munka ráadásul egy olyan biztos pontot is jelent a posztmodern kor gyorsan változó, nehezen követhető körülményei között, amely értelmet adhat az emberi tevékenységeknek, sőt a személyes identitás meghatározó tényezője lehet. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy ma munkahellyel rendelkezni, egy munkahelyi közösséghez tartozni még akkor is rendkívül nagy jelentőséggel bír, ha rossz munkakörülményekkel szembesül a munkavállaló. A munkanélküliséggel járó terhek a legnagyobbak, amennyiben nincsenek ezt helyettesítő közösségek illetve elfoglaltságok. A

– 59 –

munkanélküliség az egészséges emberek esetében is jelentős traumát okoz, anyagi és önfenntartási nehézségek jelent, illetve szociál-pszichológiai ártalmakhoz vezet. Ezen hatások között fontos megemlíteni 

az interperszonális kapcsolatok csökkenését,



a szűkebb körű és kevésbé sokszínű kapcsolatrendszert,



a társadalmi presztízs és önbecsülés csökkenését, a gyakran jelentkező családi, illetve



az egészségügyi problémákat,



a társadalom peremére sodródást (Bánfalvy, 2006).

A munkavállalói egészséget és életminőségét veszélyeztető munkahelyi tényezők A munkahely bizonytalansága A munkavállalókat érintő tágabb társadalmi hatások közül már kiemeltük és részletesen tárgyaltuk az építőiparban tapasztalható gazdasági visszaesést és az ebből következő leépítéseket illetve a megmaradó munkahelyek bizonytalanságát. A munkaadók felelőssége ugyanakkor a rossz makrogazdasági helyzet ellenére is megmarad, hiszen a munkahelyek bizonytalanságát rendkívül különbözően lehet kezelni és léteznek olyan jól bevált megoldások, amelyek csökkentik a munkavállaló életminőségének sérülését a munkahely elveszítésének veszélye vagy akár az elbocsátás esetében is. Kulcsfontosságú, hogy a munkaadó az elbocsátások idején is megőrizze a munkavállalókkal ápolt bizalomra épülő kapcsolatot, amelynek kulcsa a meggondolatlan ígéretek helyett a hiteles kommunikációra való törekvés. Különböző alternatív munkaszervezési megoldások segítségével (4 napos munkahét, készenléti állományban tartás) a munkáltatónak arra is lehetősége van, hogy az ideiglenesen lecsökkent megrendelésállományra ne azonnal elbocsátással válaszoljon. Amennyiben elbocsátásokra kerül sor, az úgynevezett gondoskodó típusú elbocsátás tekintettel van a munkavállalói pszichológiai igényeire is. Az elbocsátás hírét úgy közli, hogy az ne zúzza össze a munkavállaló önbecsülését, felkészíti a munkahely elveszítésével járó, gyászhoz hasonló lelki folyamatokra és fejleszti az új munkahely kereséséhez szükséges készségeit (például önéletrajzírás) és biztosítja az átmeneti időhöz szükséges anyagi erőforrásokat. A távozó munkatársak gondoskodó típusú elbocsátása rendkívül jó hatással van a megmaradó dolgozókra is, hiszen az elbocsátás módja azt az – 60 –

üzenetet hordozza, hogy a későbbiekben ők is számíthatnak arra, hogy esetleges elbocsátásuk emberségesen fog történni. A gondoskodó típusú elbocsátás tehát nem csak az elbocsátott munkavállaló integritását javítja, hanem a megmaradó munkatársak elkötelezettségét is növeli és nem rombolja a cég hírnevét. Ezeknek a megoldásoknak az alkalmazásában nagy különbség található a kis, közepes és nagyvállalatok illetve a külföldi és magyar tulajdonú cégek gyakorlata között.

„…hát az biztos, hogy teljesen rámenősen arra mennek rá, hogy minél kevesebb létszámmal. Ez ellen sem logikával, sem semmiféle adattal meggyőzni őket nem lehet. Ha egy embert ki lehet rakni, azt meg is lépik. Bármi áron. Úgy is, hogy a másiknak 12 órát kell a továbbiakban dolgozni. Ez, ez lehet fizikai terület, adminisztratív terület, ez egy tendencia.”

„A legtöbb privatizált, illetve magyar vállalkozó kezében lévő cégnél nem érzik annyira biztosnak a munkahelyüket és nincsenek olyan feltételek biztosítva –a munkakörülmények meg az anyagi feltételek is- hogy ne szívesen jönnének ide.”

„Azt, hogy három műszakban dolgozunk ennyi létszámmal, vagy két műszakban, azt nem tudom. De már nem mondanám 100 százalékig biztosra, hogy innen megyek nyugdíjba. Holott három évvel ezelőtt ez nem lett volna kérdés. De amilyen problémák felmerültek, a cég kénytelen volt meglépni ezeket a bezárásokat. Év elején azt mondták, hogy szó sem lehet róla, ilyen nem lehet, de végülis bezártunk négy gyáregységet, tehát igazából a piac meg a profit dönti el azt, hogy mi legyen.”

„Hiába mondja azt a cég, hogy elsődleges szempont az, hogy folyamatában ezt az állományt megtartani, munkát biztosítani… ha nem fog beindulni, ha nem lesz változás, akkor még várható… és most mindenki fölött lebeg a lehetőség, hogy megszűnik a munkahelye, még talán az enyém is, kismértékben, hozzáteszem.”

„Ha most két évvel ezelőtt beszélgettünk volna, akkor azt mondtam volna, hogy 100 százalékig teljes mértékben csak rajtam múlik az, hogy meddig tudok itt dolgozni.”

A határozatlan idejű munkaszerződés visszaszorulása

– 61 –

A munkaadók a megrendelések mennyiségéből eredő bizonytalanság kockázatát gyakran úgy csökkentik, hogy a határozatlan idejű dolgozók állományát csökkentik. Ennek alternatívája a határozott idejű munkaszerződés, az alkalmi foglalkoztatás, a munkaerőkölcsönzés vagy alvállalkozók megbízása. A felsorolt alternatívák mindegyike csökkenti a munkavállalók biztonságérzetét, ugyanakkor szintén egyértelműen csökkenti a munkaadóval szembeni elkötelezettséget is. A munkaerő-kölcsönzés ráadásul nagyon gyakran kiélezi a munkaszerződéses és kölcsönzött munkavállalók közötti feszültséget, ezáltal számos belső konfliktus forrása lehet. A következő idézetek arra mutatnak példákat, hogy a határozott idejű munkaszerződés milyen jövőképet nyújt a munkavállalók számára:

„Hát most két éves szerződésünk van, vagyis van nekem, hát utána meg nem tudom sajnos, hogy mi lesz.”

„Hát, hogyha ők mennek tovább vagy lesz autópálya-építés, akkor jó, de hát most ilyen gazdasági helyzetben nem tudom, hogy mi lesz. Ott leszek a nyugdíj előtt, aztán nem tudom mi lesz.”

„Hát egyelőre még biztos, legalábbis ameddig a szerződésem szól, addig biztos.”

„Igen. Hát attól függ. Vannak, akik régebb óta itt vannak... Akik meg, akik újabbak vagyunk, akiket erre a munkára alkalmaztak, azok fix szerződéssel vannak. Tehát vannak, akik határozatlan időre, meg vannak, akik fixen.”

Egészséget veszélyeztető fizikai munkafeltételek Az építőiparban dolgozó munkavállalók nap mint nap veszélyes körülmények között dolgoznak, ezt mi sem bizonyítja jobban mint, hogy az építőiparban történik a legtöbb halálos kimenetelű munkahelyi baleset. A veszélyek közül kiemelkedik a magasban való és a munkagépekkel történő munkavégzés, ugyanakkor a zaj és porártalom is súlyos egészségkárosodásokhoz vezethet hosszútávon. A magyarországi munkáltatók értékrendje és jogkövetési morálja sajnos nem a munkavállalók egészségét teszi a legfontosabb helyre.

– 62 –

Teljesen megszokott, hogy a munkavállalók tartósan egészségre veszélyes körülmények között

dolgoznak

és

a

munkáltatók

rendszeresen

megszegik

a

jogszabályban

meghatározottakat.

”… azt nem mondhatom, hogy nem, ugyanis a törvényi előírásokat igyekszik betartani. Nyilván, ha jönne egy ellenőrzés, mindenkor találna kivetnivalót.”

„Hát, például voltak olyan poros időszakok ugye nyáron, amikor negyven fok meleg volt, hiába van locsolós autó, sűrűbben kellett volna járnia, sűrűbben locsol…, föllocsolnia a pályát, és azér’ ott emberek dolgoznak, és azér’ ez a vastag por, ez eléggé egészségre károsító. Tehát ezek, ezek lehet, hogy elkerülhetetlenek egy autópálya építésnél, de erre jobban oda kellett volna figyelniük.”

Gazdasági megfontolások

Az egészség szempontjából veszélyes fizikai munkafeltételek megváltoztatás vagy kiküszöbölése a vállalatok számára elsősorban gazdasági megfontolásokon múlik. Előfordul, hogy munkaadók a gazdaságosabb működés érdekében kifejezetten veszélyes technológiákat vezetnek be, megfelelő előkészítés nélkül kísérleteznek azokkal, vagy nem valósítanak meg bizonyos munkavédelmi beruházásokat.

„Na most a petrolkoksz, ez egy ilyen finom, porszerű képződmény, aminek úgy hát nem örültünk, senki, mert ez ezt nagyon nehéz úgy kezelni, hogy ne lélegezze be az ember, ne tapadjon a kezére, testére, ott is próbált a szakszervezet lépéseket tenni, viszont az ott akkora anyagi projekt, hogy szemmel látható, hogy ott nagy eredményt nem fogunk elérni, legalábbis úgy nem, hogy megvétózni nem tudjuk ezt a beruházást.”

„Kísérleteztek szalmával például. A szalma szabálytalan tárolásánál egészen biztosan –és itt úgy van tárolva, mert nem tudjuk hogy kell- kialakul egy gombaspóra, nem lehetőség, hanem biztosan kialakul, amit az ember belélegez. Arra vagy allergiás a tüdeje, rosszul reagál, vagy nem történik vele semmi. Olyan, mint a virágpor, ugyanaz.”

– 63 –

„Hát két vagy három évig biztos. Reméljük, a továbbiakban nem lesz. És akkor van a petrolkoksz, ami olajszármazék, a gázspórolás miatt, petrolkokszot elégetik a kemencében, ami régebben hulladék volt, most már termék, mióta a cég alkalmazza… arra is külön törvény van. Termékként árulva nem olyan durva a dolog, mintha hulladékként meg odateszik (nevet), úgyhogy azt sokkal jobban meg kell magyarázni most már.”

„Például XY-ban épül egy egymilliárdos gyár, ugye kész van már másfél éve, full zöldmezős beruházás, gyönyörű gyár, nincsen csarnokfűtés. Az azt jelenti, hogy a téglagyártó soron belül ugyanolyan hideg van, mint kint. Most egy egymilliárdos gyárban egy csarnokfűtés… ami nem arról szól, hogy 25 fok legyen, mint otthon, vagy 23, hanem legalább 10… de nem. A komfortérzet… hogy ne pufajkában kelljen neki a pult előtt ülnie, hanem így mondjuk. Hogy erre nem…”

Nem megfelelő egészségügyi határértékek

A megállapított egészségügyi határértékek alkalmazásával kapcsolatban gyakran merülnek fel aggodalmak. Ezek a határértékek ugyanis nem feltétlenül veszik figyelembe, hogy egy munkavállaló milyen hosszú ideig dolgozik a veszélyes fizikai terhelő tényezők hatása alatt. Az egészségügyi határérték 90%-át elérő fizikai hatás néhány évtized alatt nagyon komoly egészségkárosodást okozhat. Szintén problémákat vet fel, hogy meghatározott időjárási körülmények között a munkahelyi fizikai veszélyforrások okozta terhelés akár a többszörösére is növekedhet. Az objektíven mért környezeti terheléstől függetlenül fontos tényező a munkavállalók szubjektív észlelése, hiszen amennyiben a munkavállalók úgy gondolják, hogy az egészségükre tartósan veszélyes munkakörülmények között kell dolgozniuk, akkor az egészségükért érzett aggodalom szintén jelentős és folyamatos stressz forrásnak tekinthető.

„Ezt a … ez a … ezt most nagyon nehéz így kimondani, mert most ha ezt hallaná az üzemorvos, vagy bárki hivatalos szerv, akkor biztos, hogy leszúrna, ugyanis a hivatalos mérések mind azt állapítják meg, hogy a … a megengedett határokon belül vagyunk. Hálistennek. Ez egy dolog. És az is egy dolog, hogy mit érez az ember. Mit érzékel, szubjektíven.”

– 64 –

„A por, az … az … az igazából soha, semmilyen mérés nem mutatta ki, hogy túllépi a határt. Én mégis, szeles időben, mikor át kell mennem az udvaron, nem tudom kinyitni a szemem. Most erre nem tudok mást mit mondani. Hogy ők … tehát a hivatalos szervek mérnek valamit, valamikor, aztán föltámad a szél, és nyeljük a port. Még én is. Az irodai gépek rendre mondják fel a szolgálatot a por miatt. A benyelt por miatt. Tehát akkor … akkor…. Tehát por. De minden mérés azt mutatja ki, hogy a megengedett határon alul vagyunk. Az érzés mégis rossz.”

„Ugye itt a szilikózis probléma is felvetül, nálunk ugye fűrészpor, szénpor bekeverés van, petrokoksz zúzalékot, darát keverünk, illetve azt használjuk égetéshez kísérletképpen; ezért minden lehetőséget megragadtunk, hogy itt olyan mérések történjenek, hogy ha nem két hétig dolgozik itt az a dolgozó, hanem két évig, akkor milyen károsodás érheti. Tehát érdekli ez a dolgozókat, jelzik is,”

„Azt is méri a cég, a porártalmat. Annak is van egy egészségügyi határértéke, ami alatta van. De azért két kiskanálnyi agyagport beszipkázni, meg fűrészport, meg petrolkokszt, ami kering a levegőben… még ha nem is közelíti meg, de ha éveken keresztül kapja ezt a dózist, azért szerintem azt a szervezetünk nem köszöni meg.”

„De hát mivel légzésvédő maszk kéne, megfelelő filterrel, ami ugye kiszűri ezt az anyagot... Hát ezt nem írta elő senki, mert nem volt határérték fölött. Tehát azok szerintem fel sem veszik. Ha valakit egy szifonos vagy filteres légzésvédő maszkkal beküldenek, nem fogja felvenni. Tehát nem is tudom. Az lenne jó, ha nem is kellene csinálni vele semmit, mert nem lenne.”

Munkavédelem és a teljesítményközpontúság ellentmondásai

A megkérdezett munkavállalók véleménye szerint a munkavégzésből származó veszélyek egy része annak tudható be, hogy a munkáltatók teljesítményelvárásai rendkívül erőteljesek, és ezek az elvárások gyakran ellentétesek azzal a magatartással, ami a fizikailag veszélyes munkafeltételekkel kapcsolatban szükséges lenne. A munkáltató tehát megvásárolja és biztosítja a munkavédelmi felszereléseket, előírja ezek használatát, ugyanakkor olyan teljesítményt vár el, ami ezek használata mellett nem kivitelezhető. Ezáltal a munkavállaló

– 65 –

kényszerül arra, hogy ne használja a munkavédelmi felszerelést, a felelősség az ő vállát terheli. A munkáltató eltekint a munkavédelmi szabályok szigorú és következetes ellenőrzésétől illetve nem visel felelősséget az esetleges egészségkárosodásért.

„Mert mindenkor. De most, ha tényleg névtelen és őszintén beszélhetünk (-Persze!), általános vélemény az, hogy ha mindent mindig betartanánk, úgy együtt is, nem csak a főnökök, hanem a munkavédelmi eszközöket a dolgozók úgy használnák, ahogy kell, az bizony, az idő, és a gyorsaság rovására menne. (-Aha!). Tehát azt mondhatnám, igazából a cég, hivatalosan a cég álláspontja az, hogy igenis, minden munkavédelmi utasítást tartsanak be az emberek, mégis ők, a gyorsabb tempó miatt, a haladás, mert hiszen valahol érdekeltek, hogy jól menjen, itt bizony vannak hiányosságok.”

„Tehát a cégnek, a főnököknek van egy ilyen törekvése, igenis, egyrészt az ő érdekük is, tehát soha, semmilyen főnöktől olyan utasítás nem hangzik el, ami a munkavédelemmel ellentétbe’ lenne, dolgozóink mégsem mindent tartanak be, de nem mindig … maguk miatt, tehát nem csak mindig kényelmetlenségi szempontból, hanem ez, amikről beszéltünk, létszám, feszített tempó, ez hozza magával, hogy erre nem jut annyira idő. Tehát saját magát nem védi annyira, mint … amennyire az … azt kéne.”

Munkakörülmények Az építőipari munkavégzés különböző feltételei és körülményei, például irodák, mellékhelyiségek, öltözők, étkezők elérhetősége és állapota alapvetően gyenge minőségű. A tulajdonosok általában nem ruháznak be jelentős összegeket az ilyen jellegű infrastruktúrába. Ennek ellenére a munkavállalók elégedetlensége nem jelentős ezekkel a higiénés faktorokkal kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy az építőiparban dolgozók elvárása eleve alacsonyak ebben a tekintetben, évtizedek alatt hozzászoktak ahhoz, hogy ebben alacsony színvonalú szolgáltatásokkal kell beérniük. Mindettől függetlenül a leamortizálódott infrastruktúra, a hányatott körülmények között történő étkezés hozzájárulhat a rossz munkahelyi légkör kialakulásához és akár a munkavállalók egészségét, életminőségét is negatívan befolyásolhatja, még akkor is ha a munkavállalók ezeknek a tényezőknek nem tulajdonítanak túlzottan nagy jelentőséget.

– 66 –

„Hát mit tudom én, például fizetésünk rendben van, ami a legalapvetőbb, a legfontosabb, időben a számlán van, a munkában is biztosítva vannak a feltételek, azért mit tudom én nyáron a védőital, a pihenő stb., télen is ugyanígy. Azért az emberekkel foglakozik, munkaruha biztosítva van, tehát a feltételeket biztosítja a munkához.”

„Hát tusoló nincs, kézmosásra van lehetőség.”

„Kézmosási lehetőség a telephelyeken van, úgy amúgy ilyen zuhanyzási lehetőség nincs.”

„Hát, ahol hely van éppen. Akár a gép tetején, vagy, vagy bent a fülkében, vagy, vagy ’mittudomén’, tehát erre nincs egy külön olyan helyiség, ahová kulturáltan be lehessen vonulni, és elfogyasztani az ebédet. Tehát mindenki a szatyorból szépen kieszi az elemózsiát és dolgozik tovább.”

„Hát, erről nem volt tulajdonképpen kifogás. Ez egy olyan bevett szokás, mint ’mittudomén’… És nem zúgolódik azért senki, hogy nincs ott egy lakókocsi, ahová be lehessen vonulni, vagy valami.”

„Megvan a dolgozóknak. Én nem jártam a … az öltözőjükben, ugye mer’ jobbára férfiak. De amennyire hallom, hát ott van, lenne mit csinálni. Higiénés szempontból eléggé elhanyagolt. De meg tudják oldani, tehát azért meg tudják oldani. Csak egy ilyen nagy cégtől nem elvárható, hogy ilyen … és ez most nem a válságos helyzet csak. Mert akkor az érthető, hogy hogy most nem költ ilyesmire, ez most teljesen érthető, de régebben is ez a terület elhanyagolt volt, mint ahogyan látja egyébként a bútort, de mivel látszik, hogy az iroda sem egy … egy”

„A legtöbb gyárban, ha van egy beruházás, akkor igyekeznek arra is pénz és energiát szakítani, hogy a szociális helyiségeket valamilyen szinten rendbe tegyék. Fürdőre, WC-re, öltözőre gondolok, hogy milyen körülmények között tudnak tisztálkodni; nem emlékszem, hogy valaki arra panaszkodott volna, hogy ilyen problémája van.”

„Hát nem. Ezzel nem vagyok elégedett, mert sem, sem a szükségleteinket nem tudjuk ott elvégezni normális körülmények között, mer’ kevés ilyen mobil WC-t raktak ki, ez probléma. Hát, most… Ugye én locsolós autón vagyok, a tisztálkodásomat meg tudom oldani, meg hát a srácok is odajönnek és mosakodni, meg ilyesmi, tehát ez így, ez így rendbe’ van.” – 67 –

A munkakörülményekkel kapcsolatban két olyan tényezőt emelhetünk ki, amely jelentősen rontja a munkavállalók közérzetét. Alacsony munkavállalói igényszint mellett is úgy érzik, hogy a vezetés ebben a tekintetben nem törődik velük és az egészségükkel. Az egyik ilyen kérdés a munkaruházattal való ellátottság és az ehhez kapcsolódó hiányosságok a másik az építőanyag-iparban a gyártócsarnokok fűtésének kérdése.

„Hát, csak egy példát mondok. Én májusban jöttem ide dolgozni, ugye megkövetelik az acélbetétes bakancsot… Most kaptam meg két hónapja… A munkaruha… Például a…, a pufajka, tegyük fel, hogy egy téli kabát, hát azt, ööö, nem októberba’ adják, hanem most kaptam meg például január elején. Tehát azér’ vannak ilyen kisebb hiányosságok.”

„Hát (nevet), nem tudom, hogy mitől van ez, én több alkalommal ezt jeleztem, de mindig jó, majd ekkor meg akkor, most varratjuk, most ’mittudomén’, de hát”

„Hát, vannak azért, mondom, hogy vannak kisebb hiányosságok, de hát ezek nem zavarják a munkavégzésbe’ az embert, de hát… mondjuk énnekem otthonról volt saját bakancsom, amit, amit elhoztam, és abba dolgoztam.”

„Ez volt nekünk is a probléma, hogy a gyárvezetők régebben –mivel spórolniuk kellettmegvették az olcsóbb bakancsot, ami nem volt olyan jó. Most már sikerült elérni, hogy egyfajta bakancsot kap minden dolgozónk, ami kicsivel drágább, de megfelel azoknak a követelményeknek, amiért ő megkapta. Ha nincs rajta az a bakancs, akkor itt a munkáltató elzavarja.”

„Most egy egymilliárdos gyárban egy csarnokfűtés… ami nem arról szól, hogy 25 fok legyen, mint otthon, vagy 23, hanem legalább 10… de nem. A komfortérzet… hogy ne pufajkában kelljen neki a pult előtt ülnie, hanem így mondjuk. Hogy erre nem…”

„Hogy mondjam, az ember egy idő után immunissá válik. Itt az a veszély, hogy ül. Idáig meleg, aztán mikor 5 méterrel arrébb megy, akkor meg mínusz 2 fok van. A fogzománca az embernek elreped… (nevet). Hogy már egyébről ne is beszéljek.”

– 68 –

Kapcsolat a vezetéssel A munkavállaló szempontjából rendkívül nagy jelentősége van a vezetőkkel való kapcsolatnak. Sajnos ez az építőiparban többségében negatív tényezőként jelenik meg. Nagyon gyakran számolnak be a beosztottak és a vezetők is rossz munkahelyi kapcsolatokról, a főnök-beosztott viszony konfliktusokkal terhelt, egymás meg nem értésével jellemezhető. A munkavállalók gyakran érzik úgy, hogy nem veszik őket emberszámba, hogy vezetőik az emberi méltóságukba gázolnak. Különösen nehéz a középvezetők helyzete, akik egy harapófogóba szorulva igyekeznek egyszerre megfelelni beosztottaik és feletteseik ellentmondó elvárásainak. Mindennek negatív hatásai abban jelentkeznek, hogy nem tud bizalom teljes munkahelyi légkör kialakulni, nincsenek meg ez őszinte kommunikáció és visszajelzés feltételei, ebből kifolyólag az információáramlás minősége is sérül. Nagyon sok munkavállaló magában tartja sérelmeit, hiszen fél munkahelye elveszítésétől (elkötelezettsége ugyanakkor sérül, és gyakran keres új munkahelyet). Más habitusú munkavállalók felvállalják a konfliktusokat, amely akár munkahelyi agresszióhoz és gyakran munkahelyváltáshoz is vezethet. A vezető-beosztott viszony minősége ugyanakkor eltér a kis és nagy cégek gyakorlatában, az előbbieknél jobb együttműködést találunk.

„Akkor nyilván van valami, ami negatív is. Hát a főnökeimmel való viszony az, az nem tökéletes.”

„Az egy helybeli cég volt, ott a kollégák jobban viszonyultak egymáshoz, hogy is fejezzem ki magam, tehát közelebbi volt a kapcsolat. Meg a főnökök is. Ott 11 és fél évig voltam, jobban ismertem az embereket, a főnököket is. Az egy kisebb cég volt? Kisebb.”

„Hát először is a főnököknek kellene jobban megváltozni.”

„Talán az, hogy az emberekkel együtt… az emberekkel együtt kell dolgozni, nem az hogy együtt kell, mert az természetes, csak az hogy nehéz megfelelni mind a főnökeimnek, mind a munkásoknak.”

– 69 –

„de igen, stresszes, mert ugye több tűzben állok én személy szerint, mert például az itteni gyárigazgató hivatalosan nem a főnököm, központi hatáskörben vagyok, de ugyanakkor nyilván vannak felém kérései, nyilván ezeket teljesíteni is kell, a központnak is vannak elvárásai, azt is teljesíteni kell, saját kollégánknak, dolgozóinknak is vannak elvárásai, azt is teljesíteni kell, és van amikor ezek összefutnak.” „Most emberileg? Emberileg, nem, mert, ’mittudomén’, hát én azér’ eléggé jól tudok alkalmazkodni, és a másik az, hogy nem fogok én föl minden olyan dolgot, ami, ami emberileg esetleg sértő lenne, vagy valami, le kell reagálni.”

„Hát persze, hogy nem jó így, hát melyik ember szereti alárendelni magát a másik emberek? Persze, hogy nem jó, de változtatni ezen úgysem fogunk tudni.”

„Hát, sokak persze. Nem vagyunk egyformák. Tehát vannak, akik szigorúbbak, és, és, és ’mittudomén’ nem nagyon veszik figyelembe az ember méltóságát, és azér’ vannak azér’ normálisabbak is, persze.”

„Na most volt, aki teljesen korrekt volt, és nem dirigált, nem játszott királyt, aki nálunk volt, az sajnos olyan volt, hogy szeretett veszekedni, meg afrikázott is mindig. „Afrika, elmaradott, primitív nép” – mondta az embereknek.”

„Legkevésbé amit nem szerettem? Nem szeretem azt, hogy ha okoskodnak, meg a fejembe’ vannak, meg ott, ott mindig a sarkamba’ legyenek. Azt, azt nem.”

„Meg érted, vannak ilyen főnökök, hogy folyamatosan ott vannak a seggedbe’, és oltanak. Oltsák az alkalmazottat, mer’ érted, mer’ megteheti, mer’ főnök. Ha igaza van, ha nincs igaza, akkor is ugyanúgy magyaráznak. Én nem nagyon szeretem. Hagyjanak érvényesülni, bontakozzak ki. Látják, hogy jól csinálom, akkor érted, ne ott legyenek, és figyeljenek folyamatosan.”

„Hát, folyamatosan ott volt a seggembe’. Folyamatosan magyarázott, érted. Nem vett emberszámba’. Azt úgy megalázott mindenki előtt, érted.”

– 70 –

Emberi-erőforrás menedzsment rendszerek Az építőipari vállalatoknál kialakított emberi-erőforrás menedzsment gyakorlat sok esetben olyan feltételeket teremt, amelyek kifejezetten károsak a munkavállalók életminősége szempontjából. Munkaidő

A kvantitatív kutatási eredményeinkkel teljes összhangban az interjúalanyaink is arról számoltak be, hogy nagyon gyakran napi 10-12 órát dolgoznak. Nagyon gyakoriak tehát a túlórák, és a leterheltséget tovább növeli a többműszakos munkavégzés és a másodállások vállalása. A vállalkozások a munkaidő-nyilvántartás területén nagyon gyakran kettős nyilvántartást vezetnek és megkerülik a törvényi szabályozást Az építőiparra jellemző szezonalitás nincsen kedvező hatással a munkavállalók munkamagánélet egyensúlyára. A nyári időszakban nagyon túlterheltek a dolgozók és elhanyagolják rekreációs igényeiket. Az éjszakai munkavégzés különösen megterhelő és rossz hatással van az életminőségre. A nagy építőipari projektekre jellemző „hetelés” a munkavállalók szempontjából rendkívül megterhelő, kikezdi a családi kapcsolatokat és akár házasságokat is tönkretehet.

„Minden második hétvégén dolgozni kell, az biztos, hacsak nem esett az eső, mert akkor nem tudtunk dolgozni, akkor otthon voltunk.”

„Maximum két hétig ne kelljen dolgozni, mert egy kicsit kemény nyáron.”

„Hát feszültségforrást nem, hát annyi, hogy esetleg kevesebbet vagyok a családdal vagy nincs idő, hogy elmenjünk nyaralni, erre-arra. De ők ezt tolerálják? Abszolút.”

„Csak akkor szeretnék ezekkel dolgozni, hogyha itt vannak a környéken. Nem szeretnék hetelni.”

– 71 –

„A munkaidő, az elég kényes kérdés. Hivatalosan napi 8 óra (-Aha!) nekem is ugyan úgy, mint akár a fizikai állománynak. A kezdés a … aránylag szabadon választott. Az szabad elhatározásom, hogy 6-tól, de ha kettőkor nem lenné…. elmennék tényleg, rendszeresen, mindennap, biztos furcsán néznének rám (-Aha!), tehát hivatalosan 8 óra, de 9-10-et lehet mondani átlagba’. tehát most el kell mondani, hogy azért vannak olyan túlórázások, amik talán a határt túllépik, de én azt mondtam, hogy ha a munkavállaló felvállalja, hogy azért, hogy ő többet tudjon keresni, esetleg többet túlórázik, akkor inkább itt dolgozzon, mint mondjuk elmenjen egy kőműveshez, hogy este 6-ig maltert húzzon – most csak egy példát mondtam -; vagy pedig van, aki másodállásban autót szerel, villanyt szerel.”

„Éjjel is dolgoznak. Az eleve egy… azt valaki bírja, valaki nem. Az egy brutális egyébként… hármat dolgozik éjjel, hármat szabad, hármat nappal, három szabad, hármat éjjel. Tehát a bioritmusa össze-vissza fordul. Nem tudja a teste, hogy mikor van reggel 6. De valamikor… este 6-kor van neki reggel, mert délután akkor ébredt föl, hogy úristen menni kell, aztán lefekszik; még négy napja akkor kellett neki lefeküdni, amikor most meg kel. Én is jártam így, de én sohasem tudtam megszokni.”

Munkavégzési rendszerek

A munkavállalók időbeli túlterheltség nagyrészt az építőipari vállalatoknál kialakított munkavégzési rendszerekből származik. A fent leírt munkaidő-beosztások alkalmazására azért kerül sor, mert a cégek rendkívül alacsonyan tartják a dolgozói létszámot, egyáltalán nincsenek olyan tartalék kapacitások a rendszerben, amelyek alkalmasak lennének betegségek vagy különleges helyzetek kezelésére.

„csak, csak mondom, ezzel a létszámdologgal, amire mondjuk meg a szakszervezetnek nincs is behatása, ez egy elég szorító és ezt nagyon súlyos problémának látom én, hogy nem hajlandók tudomásul venni, ami ami … Csak a szigorú tények alapján, kiszámított, rideg tények alapján. Az sem számít olyan észérvnek, hogy a téglagyári dolgozók igazából most már a középkor és a középkoron túl vagyunk, akik valamikor kezdtünk, mert elég tősgyökeresek vagyunk és már csak ennyit mondok, hogy mindenkinek 30 nap szabadság jár, ez is számít ám. Fiataloknak kevesebb. Az sem mindegy egy állományban, hogy ezt a 30 napot, ha mindenki rendesen

– 72 –

kiveszi, kiszámítható, hogy hány ember kéne. (-Igen!) Tehát itt, itt a túlóráztatás, a külsősökkel dolgoztatás, ez mind-mind azért van, mert szerintem, mert nem … nem ... kevés a létszám. Kevés a létszám.”

„Tehát, egész …. egész jó kapcsolatot lehet …. tudhatunk a vezetőkkel is. Humánusak és és tényleg, bizonyos határokon belül … mondom … ez a létszámkérdés, ez annyira feszítő, hogy ebben … ebben nincs apelláta. Ez ez ezt gondolom az osztrákoktól szivárgott át, ez egyértelmű.” Teljesítménymenedzsment

Az interjúk alapján az építőiparban is egyre inkább törekszenek arra munkáltatók, hogy a kifizetéseket lehetőség szerint a munkavállalói teljesítményhez kössék. Ez jó megvalósítás esetén akár mindkét fél számára kedvező lehetne, ugyanakkor a munkavállalók rendkívüli ellenérzésekkel élik meg ezeket a változtatásokat. A felállított rendszerek gyakran irreális követelményeket támasztanak a dolgozókkal szemben és olyan technológiai, műszaki feltételeknek lesznek anyagi szempontból kiszolgáltatva a munkavállalók, amelyekre nincsen valódi ráhatásuk. Összességében tehát jelentős stresszforrásként élik meg a munkavállalók, hogy nem a befektetett munkateljesítményüket, hanem kizárólag az eredményt kívánják mérni a munkaadók.

„Igen, persze. Hát nem volt benne semmi, azt mondták, hogy idegeskedéstől. Nem tudom, csak… hát nem tudom, ez egy olyan dolog, hogy itt van egy elvárás, mennyiségi és minőségi. Ez egy feszített elvárás. Ez a gyár műszaki hátteréhez képest… Tehát a feltétel – míg a munkáltató azt mondja, hogy megvan – míg a munkavállaló azt mondja, hogy nem teljes mértékben. De elvárás van, ezzel kell csinálni.”

„A munkavállalón lecsapódik, hiszen ha nincs meg a termelés, ha nincs meg a mennyiség, vagy rossz a minőség, akkor elveszik a pénzüknek egy részét. Illetve nem elveszik, nem kapják meg, pontosan. Mint ahogy én sem, én negyedévente kapok prémiumot mondjuk, de sosem kapom meg (nevet), már tiszta ideg vagyok, meg ilyesmi.”

„K: És úgy ítéli meg, hogy nem az Ön munkáján múlik? V: Úgy ítélem meg, egyértelmű.”

– 73 –

„Hát az utolsó… például januárban van negyedéves pénzünk, az nem volt meg, az előző gyárigazgató ügyes-bajos dolgai miatt. Ehhez nekünk semmi közünk nem volt, és az igazságérzetemet tiporta a földbe, hogy azért mert valaki itt marad, és valakit meg kellett büntetni, és a három műszakistól kaszálták el az utolsó negyedéves pénzét, holott semmi közünk nem volt ahhoz… még csak rálátásunk sem.” Kompenzáció

Az építőiparban dolgozó munkavállalók számára a fizetés talán a legfontosabb munkahelyi tényező, nagyon sokan a jobb fizetés reményében váltanak egy új munkáltatóhoz. A nagyobb vállalkozások vonzereje éppen abban rejlik, hogy a fizetés szempontjából megbízhatóak, míg a kisebb vállalkozások esetében gyakran előfordul, hogy a havi jövedelmek nem időre érkeznek. Ahogy azt már korábban részletesen bemutattuk a bérszínvonallal kapcsolatban általános az elégedetlenség, éppen ezért gyakori a jobb fizetés reményében történő munkahelyváltás.

„Hányadik munkahelye ez? Ötödik. Miért kellett váltania? Hát a nagyobb kereset reményében.”

„Hát mit tudom én, például fizetésünk rendben van, ami a legalapvetőbb, a legfontosabb, időben a számlán van.”

„Vannak ilyenek Megkaptam a nyolcezret, én örültem annak. Reggel héttől délután négyig simán jó volt. Volt, amikor csak betont kevertem, de az is jó volt. Nyolcezer forint? Nyolcezer forint, nem? Most tökmindegy. Kevertem én nap mint nap százat, az sem érdekelt.”

„Sok helyen dolgoztam. Persze, mindig megtaláltam azokat a munkahelyeket, ahol még többet fizetnek. Szóval mindig nekem az volt a célom, hogy most albérletben lakom, hogy egy kicsit tovább, előbbre jussak, akkor mindig el-, elmenni egy olyan helyre, ahol még többet. Most… Most hogy egy-kétezer forintért nem mentem volna el egy más munkahelyre. Számoljunk ‘mittudomén’ húsz-harmincezer forintokkal. Az má’ jó, az má’ jó…”

– 74 –

A

teljesítményfüggő

bérezéssel

kapcsolatban

jelentős

ellenérzések

vannak

a

munkavállalók részéről. Ezek a megoldások gyakran igazságtalanok az ő olvasatukban és a munkaadó hatalmi helyzetét erősítik. A biztosított munkafeltételek gyakran nem megfelelőek és az erős teljesítménykényszer olyan túlterhelést jelent, amely hosszú távon visszaeső teljesítményhez és kiégéshez vezet.

„Igazából ez az ő elvük, hogy akkor dolgozol jól, ha a fizetésednek egy tekintélyes része tőlem függ, hogyha jól dolgozol, akkor megkapod, ha meg nem jól, akkor kevesebbet viszel haza.”

„Na a lényeg az, hogy ott olyan volt a premizálási rendszer, hogy 40 százaléka volt kb. a bérnek a prémium, saját szememmel láttam, úgy cserélt a villanyszerelő biztosítékot, tudjátok: szekrény kinyitni, van egy ilyen szerszám, meg kell fogni, kivenni, és a másik biztosítékot betenni. Tehát ezt kihúzta, még nem ért le a földre, azt már tolta be a helyére, ugyanis másodpercmutató mérte, hogy meddig állt a gép és miért. Nagyon jól kerestek, majdnem a dupláját annak, mint amekkora akkor a magyarországi bér volt, de három évig bírták ezt a stresszt, mert ugye itt szó volt a stresszről, utána kiborultak, mert annyira pörögni kellett, annyira figyelni kellett, hogy nem bírták már tovább.”

„Igen, így van, de ha a munkáltatón múlna, akkor minél nagyobb lenne ez, nekik annál jobb lenne, mert ugye ha nem érjük el, akkor kevesebb bér áramlik ki, amit nem kell utána kifizetni, mert a szerződésben úgy van, hogy alapbér + mozgóbér.”

„Tehát ha nem ő tehet arról… ha kap egy rossz minőségű alapanyagot, és azzal ő nem tud úgy dolgozni, ahogy dolgozni kellene, de őt veszik elő, hogy te miért nem teljesítetted ezt a mennyiséget.”

„…hát nem tudom, ez egy olyan dolog, hogy itt van egy elvárás, mennyiségi és minőségi. Ez egy feszített elvárás. Ez a gyár műszaki hátteréhez képest… Tehát a feltétel – míg a munkáltató azt mondja, hogy megvan – míg a munkavállaló azt mondja, hogy nem teljes mértékben. De elvárás van, ezzel kell csinálni.”

– 75 –

A nagyobb munkaadóknál a kifizetések jellemzően legálisan történnek, ugyanakkor gyakori, hogy a kisebb vállalkozásoknál a hivatalosan bejelentett fizetés alacsonyabb a tényleges megkapott összegnél.

„Persze, az megvolt kapva az a száznegyvenezer, csak a papírra nem az volt feltüntetve, csak ’mittudomén’ nyolcvan-kilencvenezer. Figyelj, ez, ez, természetes. Ugyanúgy meg van kapva, holnap aláírom.” Betegállomány és szabadságolás megoldása

A munkavállalók betegségeiket gyakran lábon hordják ki, nem keresnek fel orvost. Mindezt annak ellenére teszik, hogy többnyire nincsenek explicit munkaadói elvárások ezzel kapcsolatban, ugyanakkor a szervezeti kultúrák része, hogy tartós betegállomány nem szívesen látott jelenség. A jellemzően alultervezett dolgozói létszám egyik további következménye, hogy nincsenek beugró munkatársak a megbetegedők helyettesítésére, tehát a közvetlen munkatársakra hárul a többletmunka elvégzése. Ebből kifolyólag a munkatársakkal szembeni együttérzés is azt erősíti, hogy betegen lehetőség szerint ne maradjanak otthon a dolgozók.

„Igazából amikor a gyerekem kicsi volt, akkor voltam vele táppénzen, de azt, hálistennek, egy elmúlt időszakra esett. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a cég, ez ez értékelte volna, hogyha sűrűn és hosszan táppénzes állományban vagyok, úgyhogy nem voltam. Kisebb ilyen náthákat, ilyen kisebb betegségeket, azt itt elintézem, (nevet) de utána jövök dolgozni. Igen.”

„…amikor ezek a … külföldi cégek bejöttek, hogy majd most aztán aki elmegy betegállományba, annak vége, azt rögtön kirúgják. Ez nálunk nem történt meg. Semmiféle nyomát, soha nem kértek kintről sem olyan kimutatást, hogy ki mennyit volt táppénzen, hogy … ezt teljesen figyelmen kívül hagyták. Ez a gyár belső magánügye, egyébként, hogy bizony, a betegeket ugyanúgy helyettesíteni kell. Tehát a gyár önmagában, egymástól sem viselik el, aki esetleg észrevehető rájátszik erre a táppénzes dologra. Tehát egy … egy öntisztuló folyamat úgymond, hogy … hogy nem tűri meg önmagában sem, hiszen tudom, ugye, hogyha ez egy szimuláns, nekem folyton rá kell dolgoznom. Úgyhogy ez, ez nem probléma.”

– 76 –

„De tudom, hogy azelőtt, amikor a létszám is megengedte - mert most igazából a másikkal szúr ki -, akkor voltunk 100-an ebben a gyáregységben, valaki beteg volt, akkor abban a munkakörben még volt három. Most egy ember van: tehát ha az egyik megbetegszik, nem jön be, akkor vagy be kell hívni a szabadnapost, vagy plusz munkában oda kell tenni valakit. Elméletileg van beugró létszámunk, ami azt jelentené, hogy 4-5 fő gyáregységenként, de mivel legalább annyian vannak betegek állandóan, így nincs tartalék ember, amikor szabadságra megy valaki. Ebből adódik az, hogy túlórázni kell valakinek, attól hogy többet dolgozik, könnyebben lesz beteg. Ez egy európai probléma, tehát nem csak a magyarországi cégnél probléma, hogy a létszám annyira le van faragva, optimálisan kiszámolják, hogy jár ennyi szabadság, ennyi ember kell ennek a helyettesítésére: ez azt jelenti, hogy január 1-től december 31-ig minden nap kellene 3-4 embernek szabin lennie, és akkor nem lehet senki beteg. Na de egyik sem igaz.”

A szabadság idejének megválasztása gyakran ellentétes érdekek ütközését hozza, bár a munkavállalók többnyire elfogadják, hogy az építőipar szezonalitása ritkán teszi lehetővé a nyári szabadságolást. A jelentősebb problémát inkább a másodállások kérdése jelenti, ugyanis a munkavállalók többsége szabadnapjain is munkát végez, ennél fogva a pihenés és feltöltődés nem valósulhat meg.

„Tehát itt, ha beindul a munka, akkor, akkor nincs megállás. Akkor nincs szabadság, nincs lehetőség arra, hogy az ember kivegyen egy hetet, és, és elmenjen.”

A munkavállalói egészséget és életminőségét védő munkahelyi tényezők

Munkavédelem és a munkavédelmi előírások betartatása Az építőiparban végzett veszélyes munka szempontjából kiemelkedő jelentősége van a munkavédelemnek. A munkaadó részéről ez akkor szolgálhatja valóban a dolgozók életének védelmét, egészségét és életminőségét, ha nem egyszerűen a törvények betartására irányul, hanem annak szellemét követve az egészséget valóban értékként kezeli. Ebből a szempontból különösen fontos a munkavédelmi elvárások betartásának vezetői felügyelete és a szabályszegések szankcionálása. Mindez akkor válik kritikussá amikor a munkavédelmi

– 77 –

előírások betartása a teljesítmény csökkenését eredményezi. Sajnos több cégnél is csak halálos balesetek után kezdték igazán komolyan venni a munkavédelem kérdését.

„A munkabiztonság ennél a cégnél milyen fokú, mi a tapasztalata? - Nagyon nagy. Hát főleg most ugye hogy volt pár baleset, és most nagyon foglalkoznak ezzel”

„És a balesetvédelem az mennyire? - Az szigorúan van véve. Oktatnak is minket, folyamatos oktatásban vagyunk havonta.”

„És akkor ’mittudomén’ egy, egy három és felest azért erre lehetne... (Nevet.) Tehát, most megtesz mindent, persze, védőruházatot kapunk, védőitalt kapunk, a munkavégzés során ügyelnek arra azér’, hogy az normálisan legyen, tehát nem a teljesítmény a lényeg, hanem, hanem azér’ odafigyelnek arra, hogy baleset ne legyen.”

„Persze. Azér’ kiszállok, a főnök már szól, hogy húzd föl a mellényt, húzd föl a sisakot, ne szóljak többet.”

„Sőt, sőt, már túlzott is. Olyan ellenőrzések vannak, hogy szóval nagyon ellenőriznek, tehát be kell tartani mindent. Sisak, mellény, minden, nagyon nézik.”

„És hogyha valaki nem tartja be a munkavédelmi előírásokat, akkor annak mi a következménye? - Folyamatos munkavédelmi ellenőrzés van a munkahelyen. Belsőleg és külsőleg is. És akkor nem folytathatja a munkáját? - Igen. Igen. Akkor kitiltják a pályáról, a munkaterületről.”

„Tettek. Tettek, nagy a szigor kint a pályán, balesetvédelmi, munkavédelmi előírások betartását ellenőrzik folyamatosan, munkavédelmi eszközök viselését stb. Tehát szigorúan nekünk is számon kell kérni és számon is kérhetjük bárkitől a pályán, mint a mellény, sisak, bakancs satöbbi. Folyamatosan az olyan kritikus pontokat azokat jelezni, táblával szoktuk korlátozni.”

– 78 –

A munka maga A munkavállalók egészsége és életminősége szempontjából az egyik legerőteljesebb védő tényező, ha a munkában örömüket lelik, ha olyan tevékenységet végezhetnek amelynek látják értelmét és eredményét. Az építőipar egyik legnagyobb pozitívuma ebből a szempontból az, hogy a dolgozók láthatják két kezük munkájának eredményét. Nagyon sok munkavállaló értékeli még a munka változatosságát és sokan szeretik a munkavégzést a szabadban.

„Hát, hogy szeretek-e itt dolgozni, hát végül is szeretek itt dolgozni. Kint lehetek, nem bent egy gyárban kell dolgozni. Meg nem vagyok annyira helyhez kötve. Tehát azért lehet mozogni erre-arra kicsit.”

„Mindenféleképpen az építést. Utána nem tudom. Szerintem jó dolog, amikor az ember végignézi, és elmondhatja, hogy ezt is megcsinálta. És elkészült.”

„Nem, én szeretem csinálni, amit csinálok.”

„Mi az, amit a legjobban szeret a munkájában? - Változatos. Úgy értem, hogy nincs két egyforma napom.”

„A munkák folyamatos előrehaladása, szervezése változatos, és igazából nem kell egy helyben ülnöm, hanem kint vagyok, a természetben.”

„Hát ez speciálisan ugye egyénre szabott, én a változatos … változatosságát szeretem ennek a munkának és pontosan ami monoton, azt nem szeretem. Tehát a a kimondottan csak szolgai papírmunkát, azt nagyon rühellem. De ami … amin egy kicsit gondolkodni kell, vagy egy kicsi, kicsit múlik rajta, hogy valakinek attól jobb a közérzete, ha én azt megcsinálom, azt nagyon szeretem, azt a részét.”

„Igen, hogy én csináltam a két kezem munkájával, érted.”

– 79 –

Munkatársi kapcsolatok A munkatársi kapcsolatok nagyon jelentősek a váratlan munkahelyi stresszhelyzetekkel való megküzdésben és a szervezeti kultúrát is alapvetően meghatározzák. Egyértelmű jelei vannak például annak, hogy a munkahelyi alkoholizálás elsősorban a munkatársak rosszallása miatt mutat csökkenő tendenciát (nem hajlandóak a részeg munkatársak helyett is dolgozni). Ugyanakkor a munkahelyi kapcsolatok intenzitása csökkenő tendenciát mutat. A munkatársaknak egyre kevesebb ideje marad egymással beszélgetni, gyakori hogy alig figyelnek egymásra, nem is tudják, hogy mi történik a másik életében.

„És szerettük is, és megmondom őszintén, szerettük is. De a kollégáimmal együtt ugyanúgy, szerettük is. Nagyon összejö… összejött a társaság, aki ugyanúgy nem ment se betegállományba, hogy ha olyasmi volt. Vagy, vagy… Mindenre készen voltunk, az legyen szombat, vasárnap, ünnep, teljesen mindegy. Hogy ne hagyjuk csődbe a főnököt, vagy a megrendelőt.”

„De már nem tolerálják az emberek egymással szemben –hogy én nem fogok kétszer annyit dolgozni, mert te itt most piálsz – tehát ilyen probléma szerintem nincs.”

„Vagy mondjuk tudod, hogy a kollégáddal vagy bent, aki mondjuk nem hajlandó bizonyos dolgokban segíteni. Egy egyszerű példa: minden gépen van egy ember. Most nála van egy probléma, leborult egy palettasor 8 téglával, akkor én megtehetem azt, hogy kikapcsolom a gépemet, és nézem, hogy hogy pakolja fel –addig én sem tudok csinálni semmit, mert nem mehet az én gépem se -, vagy felállsz, odamész, és segítesz neki. És valószínű, hogy ha neked leesik, akkor ő is odamegy és neked segíteni fog. De ha már én nem segítettem neki, akkor ő sem jön ide. Ha egy ilyennel vagy együtt, az már megint egy olyan dolog… az már az emberi kapcsolat, ami régen jobb volt. Tehát én azt tapasztalom, hogy régen jobban ismertük egymást, egymás családját is jobban ismertük, közvetlenebbek voltunk egymáshoz, segítőkészebbek voltak egymással az emberek – ezt azért is tudom, mikor még műszakba jártam – most már az van, hogy teljen le a műszak, maximum az öltözőben találkozunk: mikor te jössz, én épp megyek; nincsenek információk, nincsenek beszélgetések, mindenki siet haza vagy máshova, és ez mind feszültséget okoz. De az én munkámban is ez jellemző.”

– 80 –

„Ez még a régi… Hát most ez már nem kérdés. Itt ilyen már nem nagyon van. Valakin lehet látni, hogy egy-egy sört bedörrentett valahol, de abszolút nem. Nagyon-nagyon ritka, hogy valaki itt… Vagy pénzük nincs rá. Vagy nem tudom. Ma már a cigit sem kínálja körbe senki, mert olyan drága. (nevet) Régen meg ez tök természetes volt (nevet), valami ilyesmi lehet.”

„Tehát ez nem téma, az egészség, meg ilyesmi, ki hogy van. V:

Nem beszélgetünk.

K:

Egyáltalán?

V:

Hát, er… Ilyen témákról nem beszélgetünk.

K:

Fociról, meg nem tudom, ilyesmiről, vagy akár sportról, tehát azért vannak ilyen jó

haveri kapcsolatok így a munkahelyén, vagy…, vagy…? V:

Hát, nem jellemző.

K:

Nincs nagyon lehetőség egymással beszélgetni, tehát hogy, hogy, hogy…?

V:

Nincs lehetőség, itt megvan mindenkinek a feladata, mindenki végzi a saját munkáját,

és ennyi.”

A kvalitatív elemzés eredményeinek összefoglalása Az építőiparban dolgozó munkavállalókkal készített félig strukturált mélyinterjúk segítségével az egészség és életminőség szempontjából a következő legfontosabb védő és veszélyeztető tényezőket sikerült azonosítanunk.

Védő tényezők 

A munkavállalók jelentős része szereti munkáját és örömet talál abban. Az

építőipari munka jellemzői közül különösen a szabadban végezhető munka, a változatosság és a látható eredmények fontosak a dolgozók számára és vannak kedvező hatással életminőségükre. 

A munkatársi kapcsolatok a munkavállalók számára támogatást nyújtanak a

munkahelyi problémák és nehéz élethelyzetek esetén. A munkahelyi társas kapcsolatok az egészségre ártalmas szenvedélyek és magatartásformák szempontjából is meghatározóak.

– 81 –

(Ugyanakkor a munkavállalók a munkatársi kapcsolatok folyamatos gyengüléséről számolnak be.) 

A munkavédelmi előírások fontosságának következetes vezetői képviselete, a

szabályok megsértésének határozott szankcionálása olyan munkahelyi kultúra létrejöttét támogatja, amely értékként tekint a munkavállalók egészségére és életminőségére 

A bérek korrekt és pontos kifizetése a munkavállalók jelentős része számára egy

biztos pontot és kiszámíthatóságot nyújt egy rendkívül sok bizonytalansággal terhelt élethelyzetben. (Ez természetesen csak az építőipari vállalkozások egy részénél valósul meg.) 

A kiegyensúlyozott családi élet biztosítja a gyakran megterhelő munkavégzés utáni

feltöltődést és rekreációt. A munkaszervezés és túlmunka ugyanakkor gyakran hat kedvezőtlenül a munka-magánélet egyensúlyára, gyakran okoz családi konfliktusokat, sőt a gyakori válásoknak is egyik kiváltó tényezője.

Veszélyeztető tényezők 

A

munkahelyek

bizonytalansága,

a

munkahely

elvesztésétől

és

a

kiszolgáltatottságtól való félelem központi helyet foglal el a munkavállalók gondolkodásában. Ez különösen azok számára jelent rendkívüli stresszforrást, akik a korábbi években magas összegű hiteleket vettek fel. 

A munkavédelem gyakran háttérbe szorul a gazdaságossági és hatékonysági

megfontolásokkal szemben. A munkáltatók a költségtakarékosság jegyében gyakran olyan technológiai megoldásokat vezetnek be, amelyek veszélyt jelentenek a munkavállalókra nézve vagy nem megfelelően előkészítettek. 

A teljesítménymenedzsment rendszerek bevezetése gyakran összeegyeztethetetlen

a munkavédelmi előírásokkal. A munkáltatók olyan teljesítményelvárásokat fogalmaznak meg, amelyek reálisan csak a munkavédelmi előírások megszegésével érhetőek el. A vezetők gyakran tudatában vannak ennek, ezért eltekintenek a szigorú ellenőrzéstől és a szabályszegések szankcionálásától. 

A munkafeltételek illeszkedése a teljesítménymenedzsment rendszerekhez

gyakran nem megfelelő. Ennek következményekén a munkavállalók úgy érzik, hogy nincsen valódi ráhatásuk a teljesítményre, mozgó bérük nagysága elválik valódi erőfeszítéseiktől. Ez az igazságtalanság és tehetetlenség jelentős stresszforrás és egészséget veszélyeztető tényező.

– 82 –



A kialakított munkavégzési és munkaidőrendszerek negatívan hatnak a

munkavállalók életminőségére. Gyakori a többműszakos és az akár folyamatos 10 napos munkavégzés. Általánosan jellemző a munkavállalók túlterheltsége és a túlórák magas száma. A munkavállalók létszámhiányra és nagy teljesítménynyomásra panaszkodnak, betegségek esetén a munkába maradókra hárul a teljes munka elvégzése. 

Az alacsony bérszínvonal nem alkalmas arra, hogy a legtöbb munkavállaló és

családjuk számára a megfelelő megélhetést biztosítsa. Ez egyrészt méltánytalanság érzetet kelt a munkavállalókban, csökkenti elkötelezettségüket, másrészt másodállás vállalására készteti őket. A másodállásban végzett munka növeli a dolgozók túlterheltségét, a rekreáció és a családi élet rovására megy, és ezáltal súlyosan veszélyezteti a munkavállalók életminőségét. 

A munkavállaló és a vezetés kapcsolatában súlyosan sérül az egymással szembeni

bizalom. A munkavállalók gyakran úgy érzik, hogy a vezetők túlzottan kontrollálják, esetleg semmibe veszik őket, megalázzák vagy az emberi méltóságukban sértik őket. A vezetők ezzel szemben úgy érzik, hogy a beosztottak nem értik meg őket. Ennek következményeként a kommunikáció súlyosan sérül, a munkavállalók nem mernek problémáikkal a vezetéshez fordulni, nincs érdemi konfliktuskezelés. 

A rendezetlen családi helyzet, különösen a házastárs elveszítése férfiak esetében

egészségkárosító viselkedésformák kialakításához és az életminőség drasztikus romlásához vezet. 

A munkavállalók egészségtudatosságának hiányosságai azt eredményezik, hogy

veszélyes munkakörülmények mellett is figyelmen kívül hagyják a munkavédelmi előírásokat. A munkavállalók nagyon gyakran nem viselik a munkavédelmi eszközöket, nem foglalkoznak a káros hatások hosszú távú következményeivel. Enyhébb lefolyású betegségeket lábon hordanak ki és így súlyosabb szövődmények kockázatának teszik ki magukat. 

Káros szenvedélyek közül kiemelkedik a dohányzás, amely a munkavállalók

többségének

szenvedélye,

ugyanakkor

visszaszorulóban

van

a

munkahelyi

alkoholfogyasztás. A játékszenvedély ugyanakkor nagyon sok (főleg az alkoholizmusban is szenvedő) munkavállalót érint, hozzájárul az egzisztenciális bizonytalansághoz és gyakran kényszeríti túlmunkára a munkavállalókat.

– 83 –

Egészségpénztárak működésének bemutatása, az építőipari alkalmazottak szempontjából fontos lehetőségek

Az egészségpénztárak feladata, szerepe

Az egészségvédelem,

egészségfejlesztés, a kiszolgáltatottság csökkentése egyik

legfontosabb terepe a társadalmi tőke fejlesztése, a társadalmi tőke alkotóelemeinek megerősítése. Ezen a területen az egészségpénztáraknak, az önkéntes és kölcsönös egészségpénztáraknak hatalmas szerepük van. Ennek azonban az a feltétele, hogy az egyének tisztában legyenek mind a lehetőségeikkel, mind az egészségpénztárak céljaival, illetve utóbbiak valóban az egyén érdekére irányuljanak. Melyek lehetnek az egészségpénztárak fő feladatai? Mi a célja az egészségpénztáraknak? Hogyan, milyen tevékenységen keresztül érhetik el a társadalmi tőke növelését, ez hogyan illeszkedik bele a tevékenységükbe? És végül, mindez mennyiben segítheti az építőiparban alkalmazottak életminőségének javítását? Próbáljuk áttekinteni, melyek is az önkéntes egészségpénztárak fő feladatai, aemylek előnyössé, kedvezővé teszik őket. -

Kisebb közösséget szolgál ki – míg a társadalombiztosítás központi, szinte elérhetetlen, állami szerv, addig az egészségpénztár helyi, elérhető emberekre támaszkodva lokális, közösségi érdekeket szolgál ki. Sokkal közvetlenebb, érthetőbb a kapcsolat, mint társadalombiztosítás esetében, ami nem más, mint egy sor a bérkimutatásban. Ezáltal a szolgáltatások igénybevétele, az azokkal kapcsolatos elégedettség jelentősen nőhet. A szolgáltatások igénybevételének növekedése pedig segíti a betegségek időben megfelelő felismerését, kezelését.

-

Az egészségpénztár, mivel saját tagjainak befizetéseiből gazdálkodik, érdekelt a költségek alacsony szinten tartásában. Elvileg ez igaz a társadalombiztosításra is, ám a tapasztalatok nem mindig ezt mutatják.

-

A költségek, kiadások kontrollja egyszerűbben megvalósítható, helyi szinten létrehozható az ellenőrzés.

-

Az egészségpénztár érdekeltté tehető a tagok nem csupán közvetlen egészségének, hanem lelki egészségének, életkörülményeinek fejlesztésében is. A szükségletek és lehetőségek könnyebben találkoznak egymással, természetesen megfelelő törvényi

– 84 –

szabályozáson keresztül. A lokális lehetőségek és szükségletek felmérése mindenképp reálisabban valósulhat meg egy egészségpénztár által. -

Az egészségpénztárnak komoly nevelő hatása is van. A tagok több információt szereznek a különböző kezelések, betegségek költségeiről, az esetleges törvény adta lehetőségekről. Információkat szereznek a tagok, így valamilyen mértékben környezetük egészségi állapotáról is. Ezáltal az egészségmagatartás tudatossá válhat, ami komoly segítséget nyújthat a különböző betegségek megelőzésében. Ehhez kapcsolódóan lehetséges egyéni egészség-programok összeállítása, megtervezése is, ami segít az egyén saját kockázatainak felméréseiben, kezelésében, egészségének megőrzésében, az egészségtudatos élet megvalósításában, a lehetőségekhez mérten.

-

A tagok a taggyűléseken keresztül gyakorolhatják jogaikat, ezáltal a civil szervezetek, a civil tevékenységek iránti affinitásuk is növekszik. Ezáltal fogékonyabbak lesznek a civil társadalom különböző problémáira, a szolidaritás, az együttműködés konkrét értelmet nyerhet számukra.

-

Forrásbevonás. Az egészségpénztárak képesek olyan pluszforrások mozgósítására, bevonására, amelyek egyébként nem jelennének meg az egészségügyben. Ezek a források nem csökkentik a társadalombiztosítás rendelkezésre álló kereteit, afelett jelentkeznek,

tehát

összességében

jelentősen

növelik

az

egészségre,

egészségfejlesztésre, betegségmegelőzésre fordítható kereteket. -

Politikai feszültségek csökkentésére is alkalmasak az egészségpénztárak, miután átvállalnak olyan feladatokat, amelyekre az állami, központi intézmények nem akarnak vagy nem tudnak kellő időt, pénzt, energiát fordítani. Ezáltal az egyének szintjén csökken a feszültség, az elégedetlenség, amely egyébként az állammal szemben jelentkezne – akár jogosan, akár nem.

-

Az elérés abból a szempontból is sokkal jobb, megfelelőbb az egészségpénztárak esetében, hogy megvannak az eszközeik azoknak az elérésére, akik még nem betegek – így nem kerülnek be a társadalombiztosítási rendszerbe, az orvosok hatókörébe –, de fokozott kockázatnak vannak kitéve. Ez kifejezetten igaz lehet az építőiparban alkalmazottak esetén, akik a konkrét betegségek megjelenéséig nem járnak orvosnál, holott azokat már előbb, a kockázati tényezők ismeretében meg lehetne előzni, vagy legalábbis a kockázatot csökkenteni.

-

Az egészségpénztár, mint közösség, önmagában is komoly pszichikai védelmet nyújt. A tudat, hogy baj esetén az egyén nincs egyedül, a „gyógyító közösség” hatását

– 85 –

megerősíti. Kutatások bizonyítják, hogy ez a tényező komoly egészségvédő szereppel bír. -

Az egészségpénztár a szolgáltatásaival kiválthatja a hálapénzt. Ez a magyar rendszerben meglévő, a rendszer működésébe az orvosok alacsony díjazásán keresztül beépült megoldás súlyos terhet ró az egyénre betegség esetén, akár önmagában is elég visszatartó erő lehet, hogy a betegség gyanúja esetén ne forduljanak időben orvoshoz. Amennyiben van egy szolgáltató, amely átvállalja az adott esetben elkerülhetetlen hálapénz kifizetését, az jelentősen javíthatja az orvoshoz fordulások arányát az igazán rászorulók közt.

-

Az egészségügyi szolgáltatások árkontrolljára is komoly hatást gyakorolhatnak az egészségpénztárak.

Minél

nagyobb

részt

vállalnak

az

egészségre

fordított

költségekből, annál nagyobb beleszólásuk van a szolgáltatások árába. Mivel itt a szolgáltatást használók érdekeltsége sokkal közvetlenebb, ezért az árképzés szerepe sokkal fontosabb.

Természetesen az egészségpénztárak céljai, feladatai, amelyeket felsoroltunk, nem teljesülnek minden esetben, de legalább egyike-másik teljesülhet a megfelelő szabályozás esetén.

Az egészségpénztárak helyzete hazánkban

Az egészségpénztárak taglétszámának alakulását 2006-ig az alábbi táblázat mutatja be:

év

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

létszám

71.4

108.5

151.2

219.4

357.5

491.0

624.2

tagdíj

3.9

6.0

9.2

14.3

23.3

31.1

38.5

költség

1.7

3.3

5.5

9.2

15.3

21.8

27.0

tőke

4.0

6.3

9.0

13.2

20.3

26.3

36.6

– 86 –

A táblázatból jól látható a különböző mutatók folyamatos emelkedése. 2008-ra a pénztártagok száma 800 ezer körül lehet, tehát a növekedés nem állt meg. Szakemberek szerint ez azt jelenti, hogy hazánkban mára minden negyedik ember kapcsolatban áll valamilyen egészségpénztárral, mert a pénztártagok átlagosan további két családtag egészségügyi kiadásait is finanszírozzák. A tagdíj 2008-ra elérte a 40 milliárd forintot, tehát ekkora bevételen osztoznak a jelenleg működő egészségpénztárak. Az összeg nagysága mutatja, olyan összeg van már most is ezen a területen, aminek a szabályozását, működtetését mindenképp érdemes olyan keretek közt tartani, ami lehetővé teszi az egészségpénztárak fenn felsorolt céljainak elérését. 2007-ben hazánkban 36 önkéntes egészségpénztár működött. A négy legnagyobb az AXA, MKB, OTP és a Patika Pénztár, melyek közül az utolsó szakmai alapon jött létre, szemben az első hárommal, amelyek pénzügyi – banki, biztosítói – háttérrel. Abban az évben a pénztárak összesített bevétele 36 milliárd forint volt, amelyet majdnem teljes egészében – 34 milliárdot – kifizettek különböző egészségügyi szolgáltatások megvásárlására. A leggyakoribb felhasználási terület a patikaszerek voltak, azok megvásárlása, kiváltása volt a legnagyobb tétel. (Meg kell jegyezni, a kozmetikai szerek egy része is beszerezhető patikában, amelyek részei ennek az összegnek. Ezt azonban semmiképp nem szabad negatívumként, az összegek nem megfelelő felhasználásaként felfogni. Az emberek testképe, önmagukkal való megelégedettsége a lelkiállapot egyik legfontosabb összetevője, így a kozmetikumok is felfoghatók a prevenció megfelelő összetevőinek.). Az első csoportba tartoztak még a különböző gyógyászati segédeszközök, fogászati eszközök, járóbetegként igénybe

vett

szolgáltatások. A felhasználást

jelentősen megkönnyítette, hogy az

egészségpénztárak jelentős része – mintegy a fele – ún. elektronikus egészségkártyát bocsátott ki, amely jelentősen megkönnyítette a felhasználás technikai részét. Az ezen az eszközön keresztül felhasznált összeg mintegy 20 milliárd forintot tett ki. Ezt az teszi lehetővé, hogy a pénztárakkal szerződött szolgáltatók egyharmada rendelkezik a megfelelő kártyaleolvasóval, efelett mintegy 20% ellenőrzi vásárlás esetén telefon segítségével, hogy a szükséges összeg a vásárló számláján rendelkezésre áll-e. A fizetés ilyen formájának elterjedése igen jelentős előrelépés, amely lehetővé teszi a szolgáltatások egyszerűbb, rugalmasabb igénybevételét. A szolgáltatók számát tekintve fontos adat, hogy 2007 végén már 176 szolgáltató jutott 1000 biztosítottra. Ez ugyan már elég kedvező arány, ám nem szabad elfelejteni, hogy a szórás igen nagy. Ha a területi jellemzőket nézzük, azt láthatjuk, hogy természetesen a legjobb a kínálat Budapest környékén, majd rögtön utána Pest megye következik. Ez összhangban van a – 87 –

gazdasági fejlettséggel, ezen keresztül a fizetőképességgel, ennek megfelelően a harmadik helyen egy szintén jól prosperáló megye, Győr-Moson-Sopron megye található. A legkevesebb partnert a szegényebb országrészeken találjuk, Nógrád, Vas és Tolna megye a sor végén helyezkedik el. Természetesen a szerződött partnerek száma, habár fontos, de semmiképpen nem kizárólagos mutató. Nagyon fontos az adott partner földrajzi elhelyezkedése, nem mindegy, hogy patikához, kórházhoz, szolgáltatókhoz mennyi idő alatt, milyen költséggel lehet eljutni. Természetesen a főváros ebből a szempontból is a legkedvezőbb helyzetben van. Emellett fontos

megnézni

a

különböző

partnerek

egyéb

szolgáltatásait,

a

szerződött

egészségpénztáraknak nyújtott esetleges kedvezményeket.

A jogi környezet változása azonban nem igazán kedvező. A magyar gazdaság lassulására való hivatkozás, az ehhez kapcsolódó fiskális szemléletű gazdaságpolitika, a megszorítások kellemetlenül érintették az egészségpénztárakat. Csupán mint költségtényezőként tekintenek rájuk, illetve esetleges egyéb bevételi forrásként, a prevencióban, egészségmagatartás alakításában, a társadalmi tőke fejlesztésében betöltött szerepe teljesen háttérbe szorul. A kormány a munkáltatói befizetések ösztönzésének eszközeit jelentősen megszigorította, csökkentette a hozzátartozó kedvezményeket jelentős mértékben, majd adókötelesség tette a prevenciós célú szolgáltatások igénybevételét is. Ez egyértelműen mutatja, hogy kormányzati oldalról hiányzik a betegségmegelőzés szerepének ismerete, fontosságának belátása, hiszen pont ezek azok a területek, ahol hosszabb távon jelentős költségmegtakarítást lehetne elérni. A jogi környezet kedvező változását is érdemes megemlíteni, a szabályozás ugyanis rendeleti szintről törvényi erőre emelkedett. Ez mindenképp növeli a tervezhetőséget, a stabilitást, csökkenti a bizonytalanságot, és így lehetővé teszi a hosszú távú tervezést is. Érdekes még, hogy a pénztártagok közt több a férfi, mint a nő, annak ellenére, hogy az egészségtudatos magatartás inkább a nőkre jellemző. Korcsoport szerint a harmincas években járók vannak a legtöbben. Fontos megnéznünk, mi az, amit a jelenlegi jogi környezetben tehet, illetve tesznek az egészségpénztárak, mik a lehetőségeik, kereteik. Technikailag a legfontosabb feladata, hogy számlát vezet, amelyen gyűjti a különböző – egyéni és munkáltatói – befizetéseke, ezekről nyilvántartást vezet, befekteti. A számlákkal szemben vezeti az egyéni, igénybe vett szolgáltatásokat tartalmazó számlát is, amelyeken szintén nyilvántartást vezet a tagokhoz kapcsolódó költségekről. A szolgáltatásokat, amelyeket nyújt, szerződő partnereken keresztül vehetik igénybe a tagok. – 88 –

Az egészségpénztár bizonyos szempontból olyan, mint egy tipikus vásárlói kártya, ahol a befizetésekért

egy adott

körben,

különböző

kedvezményekért,

adott

terméketeket

vásárolhatunk a saját vagy családunk számára. A megvásárolható termékek, szolgáltatások körét a törvény határozza meg, amely elvileg igyekszik olyan termékkört meghatározni, amely valóban segíti az egyén egészségét. A kártyáról annyit költhet, amennyit oda befizetett, ahogy a vásárlói kártya is a befizetett összeg erejéig nyújt lehetőséget vásárlásra. A termékek köréről érdemes pár szót ejteni. Ezek elsősorban gyógyító szolgáltatások, csaknem 70%-ban, a preventív, egészségmegőrző termékek csak alig több, mint 30%-ot tesznek ki. Ezt az arányt érdemes lenne még a lehetőségek szerint javítani, mivel a betegségmegelőzés tipikusan az a feladatkör, amit az egészségpénztáraknak kéne fenntartaniuk. Ebbe a körbe pedig igen különböző termékeket is be lehet vonni, hiszen a kutatások éppen azt bizonyítják, hogy az életmód egészen különböző területei befolyással vannak az egészségi állapotra. Ám hiába jelenik meg a törvényben a prevenció fogalma, azt a törvényalkotók kizárólag a szűrővizsgálatokra vonatkoztatták. Igaz, a szűrések fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, de a prevenció emellett magában kell, hogy foglalja testmozgást és az egészséges táplálkozást is. Ennek a többes szempontnak a tájékoztatásban is meg kell jelennie, hiszen az egészségtudatos magatartás megvalósítása az egyik legfontosabb eszköz. Ám amíg ennek a társadalom nincs tudatában, vagy hiába van tudatában, nincs lehetősége ezekre a szempontokra is figyelnie, addig a betegségmegelőzés igen nehéz. A támogatásokon, a tájékoztatáson keresztül az egészségpénztárak ideális terepei lehetnek a megfelelő szemlélet elterjesztésének. Hazánk egyik legnagyobb szemléletbeli elmaradása, hogy a szűrővizsgálatokon a lakossági részvétel kifejezetten alacsony. Ezen változtatni elsősorban az egészségpénztárak aktív részvételével lehet, akik a kommunikációs csatornákon és a különböző pénzügyi lehetőségeken, eszközökön keresztül tudják ösztönözni a tagokat, azok családtagjait a szűrővizsgálatokon való részvételre. A betegségek időbeli felismerése lehetővé teszi a megfelelő, időben elkezdett, nagyobb eséllyel sikeres kezelést, és így jelentősen hozzájárulhat az életkilátások javulásához. A törvényalkotók szempontjából azt is mindenképp figyelembe kell venni, hogy az egyének egészsége, testi-lelki állapota nem csupán személyes kérdés, az államot, a költségvetést nem csupán a társadalombiztosítás költségein, a gyógyszerek árán, a kórházi költségeken keresztül érinti. Kutatások bizonyítják, hogy a lakosság egészségi állapota az

– 89 –

ország versenyképességét is javítja, nem csupán a kevesebb betegállományon keresztül, hanem a hatékonyabb munkavégzés által is. Fontos szempont az egészségpénztárak esetén, hogy a konstrukció személyes, közvetlen módja miatt, az egyéb kedvezmények következtében – például családtagok bevonása a kedvezményezettek körébe – nagyobb összegű egyéni hozzájárulást is el lehet fogadtatni a társadalommal. Mert ugyan növekszik adott esetben az elvonás, de a pénz nem egy ellenőrizhetetlen, közös kasszába megy, hanem a saját, a családtagok által felhasználható számlán. Ez főleg ott jelenthet még nagy segítséget, ahol a családtagok nem mindegyike képes dolgozni – ez az alacsony végzettségűek közt könnyen előfordul –, mégsem esnek ki a biztosítottak köréből.

Az egészségpénztárak lehetséges feladatai az építőipari alkalmazottak szempontjából

Az építőiparban alkalmazottak legszélesebb rétegére, amint azt már többször megállapítottuk, az alacsony végzettség, és ez által a nem megfelelő tájékozottság jellemző. Amikor azon gondolkozunk, milyen módon tudnának az egészségpénztárak nagyobb részt vállalni ennek a rétegnek az egészségmegőrzésében, egészségének javításában, akkor elsősorban erről az oldalról kell megközelíteni a kérdést. Az egészség ugyanis igen nagy mértékben információn, tudáson alapul. Ismerni kell az egészséges életmód feltételeit, tisztában kell lenni a káros illetve egészséges életmód formákkal, ismerni kell a különböző prevenciós lehetőségeket, szükségességüket, elérési módjukat, illetve betegség esetén a szükséges kezelés elérésének módját. Mindez csak abban az esetben lehetséges, ha rendelkezésre állnak azok az utak, amelyeken az információ eljuthat a megcélzott emberekhez. Az egészségpénztárak egyik legfontosabb szerepe ezért az „önreklámozás” kéne, hogy legyen. Ez a tevékenység természetesen működik, és a pénztárak jól felfogott érdeke, de ennek komolyabb támogatása szükséges lenne az állami döntéshozók oldaláról is. Érteni kell ez alatt ugyanúgy az anyagi támogatást, mint a törvények, a jogi környezet megfelelő alakítását. Az egészségpénztáraknak komoly hangsúlyt kell fektetniük azokra a szolgáltatásokra, termékekre, amelyek ennek a rétegnek érdekesek, megfizethetőek, és valóban segítik az egészség megelőzését, a különböző betegségek kialakulását. Figyelembe kell venni az

– 90 –

esetleges speciális igényeket, és a törvényhozókat abba az irányba kényszeríteni, hogy vegyék be a körbe azokat a tevékenységeket, amelyek ennek a rétegnek különösen fontosak. Az egészségpénztárak nem csupán technikai, anyagi jellegű szolgáltatásokat vállalhatnak fel, hanem a különböző kutatásokkal összhangban felvállalhatják a társadalmi tőke tényezőinek erősítését is. Különböző társas tevékenységek finanszírozása ugyanúgy – vagy még inkább – hasznos a prevenció szempontjából, mint egyes gyógyszertári készítmények, segédeszközök, sporteszközök, sporttevékenységek. Amennyiben az egészségpénztárak ezt a tevékenységet is végezhetik a beszedett díjakból, akkor komoly eredményeket érhetnek el a társadalmi tőke fejlesztése területén.,

A krónikus stressz, stresszkezelés

Ki kell hangsúlyozni, hogy korunk egyik legsúlyosabb problémája a krónikus stressz, aminek ki vagyunk téve az élet sok területén. Ez az alacsony végzettségűeket jobban sújtja, mert a megküzdés, ellenállás eszközeinek sokkal szűkebb tárházából válogathatnak. De az adottságokon, körülményeken változtatni általában nem lehetséges, de a megküzdési képesség javítása ennek ellenére működő lehetőség. A középkorú népesség idő előtti megbetegedési és halálozási aránya hazánkban (a KözépKelet Európai régióban) sajnálatosan rendkívül magas. Ebben jelentős szerepet játszik a krónikus stresszel való megbirkózás elégtelensége és az egészségkárosító magatartásformák, melyek fokozzák mind a lelki zavarok, mind a krónikus megbetegedések kialakulásának kockázatát. A lakosság körében az egészségmegőrzés, a veszélyeztetett rétegek körében pedig a megfelelő rizikócsökkentő életmód kialakítása kiemelt jelentőségű. Tudományos vizsgálatok eredményei egyértelműen igazolják, hogy a krónikus stressz fontos szerepet játszik a krónikus betegségek kialakulásában. A vizsgálatok ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a stressz egészségkárosító hatása nem csak a konkrét stresszhelyzetektől, az objektíven megfigyelhető stresszhatás mértékétől, hanem attól is függ, hogy az egyén hogyan éli meg és hogyan tudja kezelni a felmerülő stresszhelyzeteket. Kutatások alapján megállapítható, hogy a mindennapi élet során a leggyakoribb stresszokok a munkával, a családdal és párkapcsolattal függenek össze. Prospektív vizsgálatok igazolják, hogy a fokozott stressz és a sikertelen stresszkezelés fokozza a kiemelt népegészségügyi jelentőségű kórképek, a szív-érrendszeri és a daganatos megbetegedések kialakulásának kockázatát, és negatívan hat azok lefolyására. Ugyanakkor

– 91 –

olyan magatartásorvoslási alapokon, hazai és külföldi kutatási eredményeken nyugvó megelőző programokkal, melyek az egyének stresszkezelő képességeinek javítására, a társas támogatás fokozására irányulnak, csökkenteni lehet ezt a kockázatot. Az egészségpénztáraknak kiemelt szerep juthat ezen a területen. A megfelelő programok felkutatásával, a partnerekkel való szerződések megkötésével, azok promóciójával az egészségpénztárak tagjai felé olyan szerepet vállalhat, amelyet más nem fog, nem is tud felvállalni. Ezek a programok nagyon komoly segítséget jelentenek az egyén számára, aki multiplikátorként az ott tanultakat, tapasztaltakat továbbadhatja, továbbtaníthatja – elsősorban példájával – a környezetének, családjának. Fontos szempont, hogy az egészségre nevelést már egészen fiatal korban el kell kezdeni, nem elég akkor, amikor az egyén a saját bőrén tapasztalja az egészségtelen életmód káros hatásait. Igaz, nagyon sok tanácsot csak ebben a helyzetben fogadnak el, de sokan meghallgatják, hamarabb is figyelembe veszik azokat, és a példaadáson keresztül hosszabb idő alatt elérhető a fiatalkori egészségtudatos magatartás megvalósítása is. A következőkben bemutatunk néhány programot, amelyek lehetséges irányt mutatnak az egészségpénztárak számára.

Kutatások, programok

A Semmelweis

Egyetem Magatartástudományi

Intézete,

a

MTA-SE

Mentális

Egészségtudományok Kutatócsoport és a Végeken Alapítvány, különböző pályázatokban együttműködve a területen dolgozó, érdekelt szervezetekkel (Dimenzió Egészségpénztár, Magyar Pénztárszövetség) kidolgozott több olyan programot, amelyek alkalmasak a stresszel való megküzdés képességének növelésére. Ezek a programok nem az egyén körülményeinek megváltoztatására vállalkoznak, nem a stressz külső, objektív forrásait kívánják megszüntetni, hanem a belső reakciók, a válaszok, a megküzdési módszerek fejlesztésével segítik az egyént a krónikus stressz hatásainak elviselésében. Ha valaki elvesztette a munkáját, egy ilyen programtól nem fog újat találni, de talán nem fog belebetegedni. A Dimenzió Egészségpénztárral együttműködve a kutatók több olyan programot is kidolgoztak, amelyek alkalmasak az egészségpénztárakon keresztül az egészségfejlesztés fontosságának tudatosítására, az egészségtudatos életmód elterjesztésére. Ezeknek a programoknak egy része a fiatalkorúak számára készült, hogy még akkor tudatosítsuk bennük a megfelelő magatartásformákat, amikor a legbefolyásolhatóbbak. Ezeknek a hatása nem

– 92 –

közvetlen, hanem a későbbi megfelelő magatartásmintákon, reakciókon, életformán keresztül realizálódik.

Programok veszélyeztetett (roma) serdülők részére A programok egy része kifejezetten roma fiatalok számára készült. Ezek a programok az építőipar számára azért kiemelt fontosságúak, mert a hierarchia alján, a segédmunkások, a legkiszolgáltatottabbak között nagy arányban fordulnak elő roma dolgozók. Fontos azonban, hogy a velük azonos szinten élő, hasonló végzettséggel rendelkező, azaz inkább nem rendelkező nem roma népesség helyzete gyakorlatilag azonos, tehát a programokat a nem roma fiatalokra is lehet alkalmazni, a szükséges minimális változtatásokkal. A programok kulcsszavai az esélyegyenlőség, esélyteremtés, esélykiegyenlítés. A programok megfelelő lefolytatásához meg kell ismerni a fiatalok családi helyzetét, a nehézségeiket, amelyekkel nap mint nap szembenéznek, a szülők nehézségeit, amelyeket azért vállalnak, hogy gyermekeiknek az általuk szükségesnek és reálisnak ítélt környezetet, feltételeket biztosítsák. A programok részletes tervezésekor, a hatások elemzésekor a körülmények figyelembevétele elkerülhetetlen, mint ahogy az is, milyen kitörési lehetőségeik vannak, milyen módon, irányban javíthatnak a helyzetükön. A hátrányokat, okokat részletesen kell elemezni, megismerni, a problémákat felmérni, kiértékelni.

A veszélyeztetett roma fiatalok számára kidolgozott és ajánlott programok a következők lehetnek:

Speciális mentortanári program: Célja, a veszélyeztetett serdülők iskolai tanulmányainak ösztönzése, a tanulmányok befejezésének elősegítése és a továbbtanulásra való felkészítés. A tervezett program Fővárosi Közoktatás-fejlesztési Közalapítvány által bevezetett és szakmailag tesztelt program adaptációja a helyi céloknak és viszonyoknak megfelelően. A program lényege, hogy a mentor és a diák személyes és egy adott feladatra koncentráló, kifejezetten jövőorientált közös munkában vegyen részt. A munkában az „itt és most” elve a mérvadó.

– 93 –

Egy tanár maximum 5 mentorált diákkal dolgozhat azok tanulmányi, magatartási és szocializációs fejlődésére koncentrálva. A mentor és diákja egymásra találásában fontos a rokonszenv. A foglalkozások általában véve a tanórán kívüli időszakra esnek. A korrepetálásnál azonban lényegesen többet nyújt a program, hiszen a mentortanár nem csak, mint tanár, hanem mint személyes segítő, tehetséggondozó, beszélgetőpartner, pszichológus, tanácsadó esetenként mediátor (pl. pedagógus kollégái felé) van jelen a folyamatban. Fontos, hogy mentor és mentorált időnként iskolán kívül is részt vehessen.

Szabadidős programok:

A rendelkezésre álló szabadidő, annak mennyisége, minőségi eltöltése és strukturálása nagy hatással bír az ember életére. Felnőtteknél és fiataloknál egyaránt meghatározó jelentőségű, hogy mit csinálnak szabadidejükben. Nincs ez másként a veszélyeztetett serdülőknél sem, azzal a különbséggel, hogy nekik igen szűkös a szabadidős tevékenységek mozgástere. Sokszor csak a csavargás, a bandázás, kártyázás, a játékgépezés és a szegényes környezetben való csoportos játék marad a serdülők előtt választási lehetőségként, szemben esetleg a szervezett sport-, vagy kézműves foglalkozásokkal, számítógépes ismeretek elsajátításával, kulturális programokkal. Elsődleges cél: minél több serdülő vegyen részt a szervezett, főként szabadidős programokon. A tanköteles korú gyermekek számára az önálló ismeret-szerzésen kívül, közösségben végzett, integrált, rendszeres és tartalmas szabadidős tevékenységek biztosítása úgy, hogy azok ne csak önfeledt szórakozásukat, hanem képességeiket, tudásukat és nem utolsó sorban társadalmi szocializációjukat is hatékonyan és a lehető legszélesebb körben elősegítsék. Másodlagos cél: minél több szülő, család kapcsolódjon be a programok szervezésébe és aktívan vegyen azokon részt.

Egészségfejlesztési program: Tapasztalatainkon túl a kérdőíves kutatási eredmények is bizonyítják, hogy a veszélyeztetett családok viszonya az egészségügyi ellátó rendszerekkel nem harmonikus, éppen ezért egészségi állapotuk sem megfelelő. Szegénykultúrájából adódóan az átlagos

– 94 –

társadalmi szinttől eltérően, nagyobb előfordulási arányban van jelen a különféle drogok használata. Drogok alatt elsősorban a nikotint, az alkoholt és az illegális szereket értjük, de mindezek mellett kábítószer-fogyasztás is szervesen jelen van fiatalok életében. A fertőző betegségekkel való érintettség helyzete sem megnyugtató. Az egészségtelen fizikai környezet, a negatív külső ingerek, a magas gyógyszerárak, sokszor a szükséges tudás és változtatás képességének hiánya még csak nem is hordozza magában az egészségügyi helyzet javulásának reményét. Sajnálatos módon a fiatalabb generáció számára a jelenlegi minta öröklődik át. Általános cél: folyamatos szemléletváltás, a pozitív minták erősítése, minél szélesebb körű egészségügyi ellátás szervezése, biztosítása. Beavatkozás területek: -

egészségügyi szűrések (fertőző betegségekre, fogászati szűrés, nőgyógyászati szűrés),

-

egészség-prevenciós programok (fertőző betegségek, egészséges nemi élet, kockázati magatartások),

-

önértékelés védelme, marginalizálódás elkerülése, kommunikációs és viselkedési készségek fejlesztése,

-

teljesítményzavarok korrekciója,

-

nemi szerepgyakorlás, szerepkorrekció,

-

önhatékonyságot növelő tréning,

-

segítő szervezetek – tanácsadás.

Konkrét fejlesztési területek: -

mozgás és életmód,

-

alkohol és drog,

-

szexualitás és AIDS,

-

öngyilkosság,

-

mentálhigiéné.

A tevékenység jellege: -

tájékoztatás, tanácsadás,

-

képzések,

-

tréningek.

– 95 –

Programok aktív munkavállalók részére

Bár a serdülők, a későbbi alkalmazottak számára készített programok, mint megalapozás, a későbbi egészségvédelem szempontjából létfontosságúak, természetesen elhagyhatatlan a már aktív munkavállalók megfelelő képzése, felkészítése a nehéz élethelyzetekre. Ezt a célt szolgálják a következő programok. A programok bemutatása során rövid leírást adunk azokról, a hátterükről, az alkalmazott eszközökről, majd utalunk arra is, az adott program egyegy munkáltató számára milyen előnyökkel jár. Ez nagyon fontos szempont, mert a munkáltatóknak is fel kell azt ismerniük, hogy a megelégedett munkaerő hosszú távon nagyobb hasznot hoz, mint a kizsákmányolt.

Stresszkezelő és munkaerőpiaci hatékonyság-növelő program o Napjaink felfokozott munkatempója egyre nagyobb pszichés megterhelést jelent mindenkinek. Egy idő után a munkahelyi vezetők sok esetben azt tapasztalják, hogy mind önmaguk, mind munkatársaik egyre fáradtabbak, a teljesítményük elmarad az elvárthoz képest. Nem ritka, hogy fizikai tünetek is jelentkeznek, melyek tovább rontják a munkateljesítményt, illetve az egyén rossz közérzete a munkatársakra is negatív hatással van. o A programot max. 20 fős csoportokban végezzük. Ez lehetőséget teremt a csoportos gyakorlásra, de biztosítja, hogy minden résztvevő megfelelő egyéni figyelemben részesüljön, és személyre szabott képzést kapjon. o A tréning időtartama 12 óra, melyet többféle bontásban, rugalmasan lehet elvégezni. o Alkalmazott módszerek: interaktív információátadás, viselkedés-modellezés, helyzetgyakorlatok, szimulációk, problémaközpontú megközelítés (PBL). 

Átadandó készségek: o hatékony kommunikáció, o asszertív érdekérvényesítés, o konfliktuskezelés, o rugalmas, problémaközpontú gondolkodás fejlesztése, o a gondolkodás újrastrukturálásának módszere,

– 96 –

o időgazdálkodás, o relaxáció, o tudatos szervezeti magatartás készségei, o stresszkezeléshez szükséges életmód tanácsok, o rekreációs hatékonyság növelése. 

Előnyök a munkáltató számára: o a munkavállaló hatékonyságának növekedése, o szervezeti magatartásának fejlődése, o stresszkezelő képességeinek növekedése o és ezeken keresztül az egész munkacsoport hatékonyságának növekedése.

Munkaerő piaci és elhelyezkedést segítő (outplacement) program

o A

fejlettebb

piacgazdaságokban

a

munkáltatók

többnyire

törvényes

kötelezettségeiken felül is igyekeznek segíteni a kényszerűségből elbocsátott, az újrakezdés terheivel küszködő dolgozóiknak, itthon azonban csak mostanában kezd meghonosodni az outplacement, a gondoskodó vállalati magatartás fogalma. o A programot max. 15 fős csoportokban végezzük. o A tréning időtartama 12 óra, melyet többféle bontásban, rugalmasan lehet elvégezni. o Alkalmazott módszerek: interaktív információátadás, viselkedés-modellezés, helyzetgyakorlatok, szimulációk, megoldásközpontú megközelítés (PBL).



Átadandó készségek vezetők számára: o rossz hírek támogató és kíméletes közlésének módszerei, o az elbocsátások kíméletes és hatékony szervezése, o vezetői stressz csökkentése.



Átadandó készségek az elbocsátottak/elbocsátandók számára: o veszteség-feldolgozás, o saját és környezeti erőforrások felismerése és hatékony felhasználása, o pozitív önértékelés kialakítása, o hatékony kommunikáció, – 97 –

o asszertív érdekérvényesítés, o konfliktuskezelés, o rugalmas, problémaközpontú gondolkodás fejlesztése, o a gondolkodás újrastrukturálásának módszere, o időgazdálkodás, o állásinterjúra való felkészülés, o szakmai önéletrajz, motivációs levél megírása, o tudatos szervezeti magatartás készségei, o stresszkezeléshez szükséges életmód tanácsok, o rekreációs hatékonyság növelése



Előnyök a tréning résztvevői számára: o az állásvesztés pszichológiai feldolgozása, o állásinterjúra való felkészülés /szituációs gyakorlatokkal, o stresszkezelő képességeinek növekedése, o és ezeken keresztül a munkaerő-piaci kompetencia növekedése



Előnyök a munkáltató számára: o A tréning azon munkáltatók számára segítség, akik a törvényes előírásokon túl szeretnék segíteni alkalmazottaik életének újrakezdését. A munkáltatók, akik gondoskodnak elbocsátandó munkatársaik jövőjéről, megőrizhetik jó üzleti hírnevüket, hiszen ez kifelé és befelé is pozitív üzenet. (Lásd még: 6/1996. (VII. 16.) MüM számú rendelet, amely a 21/A paragrafusban foglaltak alapján lehetővé teszi a "csoportos létszámleépítés hátrányos következményeinek enyhítését célzó támogatás" igénybevételét.)

Egészségügyi kockázatkezelő program o Célcsoport: Olyan személyek, kiknek kettő vagy több egészségügyi rizikófaktoruk van (elhízás, magas vérnyomás, helytelen táplálkozás, mozgásszegény életmód stressz), és az ezekkel való megbirkózásban, valamint a szükséges életmód változások kivitelezésében támogatást és segítséget igényelnek.

– 98 –



Céljai: o a rizikófaktorok minimalizálása, a rizikófaktorokkal való megküzdés támogatásán és az egészséges életmód kialakításán keresztül.



Elemei: o stresszkezelés, o megfelelő táplálkozási és mozgásprogram beillesztése a hétköznapokba, o egészségügyi rendszerek kihasználásában való hatékonyság növelése, o egészségtudatos életmód, o rizikófaktorok kézben tartása.



Forma: o kiscsoportos (max 20 fő). Időkeret: 18 óra, mely tetszés szerint bontható.



Módszerek: o interaktív előadások, o sajátélményű feladatok, o szerepjáték, o szimulációs gyakorlatok, o modellhelyzetek megoldása, o egészségügyi/életmód tanácsadás.



Munkahely szempontjából várható előnyök: o Munkavállalók

személyes

hatékonyságának

növekedése,

ezzel

együtt

a

munkacsoport hatékonyságának növekedése, o munkahelyi elégedettség növekedése, o munkavállalók egészségi állapotának javulása, ezzel együtt a betegnapok számának csökkenése.

Személyes hatékonyság és konfliktuskezelő tréning

– 99 –



Célcsoport: o bárki.



Céljai: o a személyes hatékonyság és konfliktuskezelő képességek fokozása.



Elemei: o hatékony kommunikáció, o asszertivitás, o önérvényesítő stratégiák, o tudatos szervezeti magatartás, o szervezeti és interperszonális konfliktuskezelés.



Forma: o kiscsoportos (max. 20 fő). Időkeret: 12 óra, mely tetszőleges elrendezésben, igény szerint bontható (6x2, 2x6, 3x4 4x3 óra).



Módszerek: o interaktív előadások, o sajátélményű feladatok, o szerepjáték, o szimulációs gyakorlatok, o modellhelyzetek megoldása.



Munkahely szempontjából várható előnyök: o munkavállalók személyes hatékonyságának növekedése, o munkahelyi

konfliktusok

csökkenése,

ezzel

hatékonyságának növekedése, o munkahelyi elégedettség növekedése o valamint a szervezeti hatékonyság növekedése.

– 100 –

együtt

a

munkacsoport

Házastársi/kapcsolati/nemek közti kommunikációs tréning



Célcsoport: o bárki, elsősorban azok a személyek, akiknek a másik nemmel való kommunikáció akár munka-, akár személyes vagy partnerkapcsolatban problémát okoz.



Céljai: o a különböző nemi szerepekhez kötött kommunikációs stratégiák javítása.



Elemei: o nemi szerepek megismerése, o saját nemi szerepek tudatosítása, o férfi/nő pszichológiai különbségeinek megismerése, o eltérő férfi/női kommunikációs stratégiák megismerése, o nemhez kötött kommunikáció javítása, o partnerkapcsolati kommunikáció javítása.



Forma: o kiscsoportos (max. 20 fő), a nemek aránya 1:1. Időkeret: 12 óra, mely tetszőleges elrendezésben igény szerint bontható (6x2, 2x6, 3x4 4x3 óra).



Módszerek: o interaktív előadások, o sajátélményű feladatok, o szerepjáték, o szimulációs gyakorlatok, o modellhelyzetek megoldása.



Munkahely szempontjából várható előnyök: o munkahelyi konfliktusok számának csökkenése, o munkavállalók személyes hatékonyságának növekedése, o ezzel együtt a munkacsoport hatékonyságának növekedése, o munkavállalók kommunikációs készségeinek javulása.

– 101 –

Látható, hogy a programok igen széles skáláját ölelik fel a különböző problémáknak. Ennek ellenére a közös mindegyikben az, hogy nem a külső körülmények megváltoztatásával, hanem az egyén gondolkodásának, viselkedésének, reakcióinak módosításával igyekszik csökkenteni a krónikus stressz hatását. Ezek a programok a kutatási együttműködés keretében sikerrel futottak a Dimenzió Egészségpénztár tagjai közt, nagyon pozitív visszajelzésekkel. Az egészségpénztárak ezen lehetőségeket is figyelembe véve komoly lépéseket tehetnének az építőipari munkavállalók életminőségének javítása felé. Az ő feladatuk elsősorban ez, pontosan ez a feladat, amire létrehozták őket. A törvényhozás oldaláról pedig ezen feladatok támogatása, fontosságának felismerése a cél, mert az egészségpénztárak által igénybe vehető szolgáltatások meghatározásán keresztül az állam közvetlenül is befolyásolja azok működését.

– 102 –

Összefoglalás Jelen tanulmányunkban az előző folytatásaként az abban bemutatott összefüggések mélyebb elemzésére, illetve a gyakorlati, valós élethelyzetben való elemzésére vállalkoztunk. Ennek keretében először megvizsgáltuk a társadalmi tőke változását az elmúlt években a Hungarostudy felmérések adatai alapján, különös tekintettel az alacsonyabb végzettségű rétegekre, illetve az iparban dolgozókra. Ez a két kategória más oldalról, de elég jól behatárolja az építőipari alkalmazottak körét. Ezen felül arra vállalkoztunk, hogy kérdőíves felmérést végzünk néhány építőipari cégnél, illetve ezeken a helyeken a lehetőségekhez mérten személyes beszélgetéseken, ún. mélyinterjúkon keresztül próbálunk pontosabb képet kapni az építőipari alkalmazottak életminőségéről, annak következményeiről az egészségi állapotra. Emellett a konkrét vizsgálat fontos információkat ad arról, az általunk választott megközelítés – alacsony végzettségűek illetve iparban dolgozók – mennyire ad pontos képet az építőipari alkalmazottakról. Ennek meghatározására a kétféle vizsgálat összehasonlításra alkalmas eredményeit kellett összevetnünk. Fontos kérdés volt még a kutatás során, a megkeresett építőipari vállalkozások mennyire lesznek segítőkészek, készségesek irányunkban, mivel ez a kérdés nagymértékben meghatározza, milyen egyéb kutatások elvégzésére van lehetőség a jövőben. Tapasztalataink nagyon kedvezőek voltak, nem éreztünk ellenségességet, elutasítást, így a további vizsgálatok lefolytatására reális esélyt látunk. Vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy az eredetileg használt megközelítés a végzettségen és az ágazati besoroláson keresztül igen jó képet adott az építőipari alkalmazottak problémáiról, a terepen végzett vizsgálataink eredményei azzal kevés esetben álltak szemben. A legfeltűnőbb különbség az előzetes elemzésekhez és a várakozásainkhoz képest a körükben mért, a kontrollcsoporthoz viszonyított azonos szintű depresszió illetve WHO jóllét érték. A többi mutató azokat az értékeket mutatta, amelyeket az előzetes kutatásaink alapján várhattunk, azaz rosszabb szociális és anyagi körülmények, nagy munkaterhelés, problémásabb családi kapcsolatok. Magas volt a munkahelyi balesetek száma, veszélyesek a munkakörülmények, emellett komoly körükben a félelem a munkahely elvesztésétől. A betegség teher némileg meghaladta körükben a lakosság egészében mért értéket, ám a résztvevők összességében nem tartották rosszabbnak az egészségüket, mint kortársaik.

– 103 –

Nagyon magasnak találtuk a dohányzás szintjét a lakosság többi részéhez képest, ami súlyosan rontja az életkilátásokat. Nagyon fontos és érdekes megállapítása kutatásunknak, amit az építőipari tanulók körében tapasztaltunk. Egy szakiskola végzős diákjai közt is elvégeztük a felmérést, és eredményeink azt mutatják, hogy a körükben mért értékek a lakosság többi részéhez képest igen kedvezőtlen szintet mutatnak. Rosszabbnak ítélték egészségi állapotukat kortársaiknál, nem is alaptalanul, mert mind a fizikai, mind a pszichés megbetegedések jóval magasabb arányban fordultak elő körükben. Nagyon magas volt körükben az öngyilkossági gondolatok előfordulásának aránya, kedvezőtlenek az életcélok. Mindenképp érdemes lenne egy átfogóbb vizsgálatot végezni a hasonló iskolák bevonásával annak érdekében, hogy kiderüljön, ez csupán a megkeresett egy iskolára jellemző, vagy valóban ilyen rosszak a most munkába álló generáció életminőségének mutatói. A kvalitatív vizsgálat eredményei is összhangban voltak mind az előző kutatásainkkal, mind a kérdőíves vizsgálat eredményeivel. Több védő tényezőt (munkaszeretet, munkahelyi kapcsolatok, munkavédelem, kiegyensúlyozott családi élet) és veszélyeztető tényezőt (munkahelyi bizonytalanság, gazdasági hatékonyság szemben a munkavédelemmel, kedvezőtlen munkafeltételek, rossz munkaidő beosztás, alacsony bérszínvonal, vezetőbeosztott közti bizalom hiánya, rendezetlen családi helyzet, káros szenvedélyek) tudtunk beazonosítani körükben, amelyek előfordulása megfelelt várakozásainknak és egyéb kutatásaink eredményeinek. Tanulmányunk részét képezte az egészségpénztárak működésének feltérképezése, mert ezek azok a szervezetek, amelyek sokat segíthetnek az építőiparban alkalmazottakon. Ennek feltétele azonban a megfelelő jogi háttér, az elérési utak tisztázása, a kommunikáció, tájékoztatás fejlődése, illetve az egészségpénztári szolgáltatások fejlődése. A lehetséges, a munkahelyi és egyéb stresszt csökkentő szolgáltatásokra is bemutattunk néhány példát. Vizsgálataink alapján – figyelembe véve a vizsgálatunkban részt vett személyek kis számát – a következőket javasoljuk. Érdemes egy átfogóbb vizsgálatot is elvégezni az építőipari alkalmazottak körében, hogy ezt a kutatást szélesebb, megbízhatóbb alapokra helyezhessük. Abban az esetben lehetőség nyílna az ország különböző részeinek összehasonlítására, a különböző vállalkozási formák előnyeinek, hátrányainak meghatározására. Szintén nagyon fontos lenne egy vizsgálat a tanulók körében annak megállapítására, az általunk tapasztaltak mennyire általánosak, és milyen tényezők vannak a háttérben.

– 104 –

Javaslatokat kell megfogalmazni a helyi szakszervezetek és a munkaadók számára, mivel a kedvezőbb munkakörülmények a munkaerő hatékonyságát jelentősen növelik. Ezek a javaslatok részben a munkaadón múlnak, ám esetleg egy részük jogi úton is előírható és kikényszeríthető. A munkavégzéssel kapcsolatban az alábbi szempontokat érdemes a munkaadók felé továbbítani, mint a munkahelyi stressz csökkentésére, így a hatékonyság növelésére alkalmas lehetőségek: 

a munkavállalók igényeinek figyelembevétele az autonóm, szabadabb, értelmes

munkavégzésre, 

a munkaidő összeegyeztetése a családi szükségletekkel, ami alapvető mind a

rekreáció, mind a megelégedettség és a házastársi stressz csökkentése szempontjából, 

a gazdasági nehézségekkel, esetleges leépítésekkel kapcsolatos őszinte kommunikáció

a bizalom fenntartása érdekében, 

a gondoskodó típusú elbocsátások fenntartása,



munkavédelmi előírások hatékonyabb betartása, betartatása, összeegyeztetése a

teljesítménymenedzsmenttel, a megszegés szankcionálása, 

vezetők számára a kommunikáció, konfliktuskezelés fontosságának tudatosítása,

fejlesztési, fejlődési lehetőségek ismertetése, 

egészségtudatosság fejlesztése felvilágosító programok segítségével.

Természetesen a javaslatok nem mindegyike valósítható meg azonnal a munkaadó megfelelő szándéka mellett sem, ám ezeknek a tényezőknek a tudatosítása segíthet a kedvezőbb munkakörülmények kialakulásában. Emellett a javaslatok egy része a társadalmi tőke fenntartásában, javításában is jelentős előrelépést jelenthet, hiszen az erősödő bizalom, az egymás – munkatársak, alkalmazottak illetve a munkaadónk – iránt érzett felelősség a társadalmi tőke alapja, ahogy a megfelelő családi kapcsolatok is nélkülözhetetlen bázisát képezik.

– 105 –

Irodalomjegyzék

Albert F, Dávid B (2008) A barátokról,In: Kolosy T, Tóth IGy, Vukovich Gy (szerk) Társadalmi riport, TÁRKI, Budapest Andorka, R. (1991) A házasulók társadalmi helyzete egymáshoz viszonyítva. In.:Társas kapcsolatok, Szerk.:Utasi ÁgnesGondolat kiadó, Budapest. Andorka, R. (1996). Merre tart a magyar társadalom? Antológia kiadó, Lakitelek Angelusz R, Tardos R (1998) A kapcsolathálózati erőforrások átrendeződésénak tendenciái a kilencvenes években, In:Kolosi T, Tóth IGY, Vukovich Gy (szerk) Társadalmi riport, TÁRKI Budapest Angelusz R. (1991) Státusz és szülői támogatás. In.:Társas kapcsolatok, Szerk.:Utasi ÁgnesGondolat kiadó, Budapest. Bech P, Gudex C, Johansen KS. (1996) The WHO (Ten) Well-Being Index: validation in diabetes. Psychother Psychosom, 65(4): 183-190. Beck AT, Ward CH, Mendelson M, Mock J, Erbaugh J. (1961) An inventory for measuring depression. Arch Gen Psychiatry, 4: 561-571. Bergh H, Baigi A, Fridlund B, Marklund B. (2006) Life events, social support and sense of coherence among frequent attenders in primary health care. Public Health, 120(3): 229-236. Blanchflower, D.G. and Oswald, A.J. (2000) Well-being over Time in Britain and USA, Working Paper No. 7487. National Bureau of Economic Research, Cambridge, MA (http://www.nber.org/papers/w7487) Botos, K. (1996) Elvesz(t)ett illúziók. ( Takarékszövetkezetek Magyarországon. Pp 169198.) Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. Botos, K. (2000) A rendszerváltás gazdaságtana. Magyar Szemle 2000, 1-2 szám.89-113. Coleman J. (1968) The Concept of Equality of Educational Opportunity. Harvard Educational Review special issue (Winter) 38(1), 7-22. Coleman, J. (1987), „Norms as Social Capital” in Gerard Radnitzky and Peter Bernholtz eds. Economic Imperialism: The Economic Method Applied outside the Field of Economics. New York: Paragon House Publisher. Coleman. J. (1988) Social Capital in the Creation of Human Capital, American Journal of Sociology, 94 (suplement): 94-120. Collier, P. (1998) Social capital and Poverty, Working Paper, The World Bank, Washington, DC. – 106 –

Cook, W., Medley, D.(1954) Proposed hostility and pharisaic-virtue scales for MMPI. Journal of Applied Psychology, 38, 414-418. Cornia, GA, Panicia, R. (Eds) (2000) The Mortality Crisis in Transitional Economies, Oxford Crumbaugh, J. C., Maholick, L. T. (1964). An experinmental study in existentialism: the psychosomatic approach to Frankl’s cincept to noogenic neurosis. Journal of Clinical Psychology, 20, 200-207. Csath M (2002) Erős társadalmi tőke, sikeres nemzet, Valóság 5, 82-91. Cseh-Szombathy L. (1990) Family Relations. In.: Social Report. Ed,:Andorka R., Kolosi T., Vukovich Gy. TÁRKI, Budapest Cseh-Szombathy L. (1991) A családi értékek változása és ennek hatása a csaádi funkciók alakulására. In.:Társas kapcsolatok, Szerk.:Utasi Ágnes. Gondolat kiadó, Budapest. Dobell, R. (2001), Social Capital and Social Learning in a Full World, in Helliwell, J.F. (ed.) The Contribution of Human and Social Capital to Sustained Economic Growth and Well-being: International Symposium Report, Human Resources Development Canada and OECD. Dr. Bánfalvy Csaba (2006): Gyógypedagógiai szociológia, ELTE, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar Erikson EH (2002) Gyermekkor és társadalom, Osiris, Budapest Eriksson M, Lindstrom B. (2006) Antonovsky's sense of coherence scale and the relation with health: a systematic review. J Epidemiol Community Health, 60(5): 376-381. Ferge Zs (2000) Elszabaduló egyenlőtlenségek, Hilsher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest Flensborg-Madsen T, Ventegodt S, Merrick J. (2005) Sense of coherence and physical health. A review of previous findings. ScientificWorldJournal, 5: 665-673. Fukuyama, F. (1999) The Great Disruption: Human Nature and the Reconstitution of Social Order, The Free Press, New York Fukuyama, F.: (1995) Trust: The social virtues and the creation of prosperity , The Free Press, New York Gemmell, N. (1996) Evaluating the Impacts of Human Capital Stocks and Accumulation on Economic Growth: Some New Evidence. Oxford Bulletin of Economics and Statistics, No. 58. pp. 9-28.

– 107 –

Glaeser, E.L. (2001) The Formation of Social Capital, in J.F. Hellivell (ed.) The Contribution of Human and Social Capital to Sustained Economic Growth and Well-being: International Symposium Report, Human Resources Development, Canada and OECD. Guiso, L., Sapienza, P. and Zingales, L. (2000) The Role of Social Capital in Financial Development. NBER Working Paper No. 7563. February Harcsa I. (2003) EU-SILC (Statistics on Income and Living Conditions) adatgyűjtési program. KSH. Helliwell, .F.

(2001) The contribution of Human and Social Capital to Sustained

Economic Growth. The contribution of Human and Social Capital to Sustained Economic Growth: International Symposiium Report, Human resource Development Canada and OECD Hers, . (1998) Human Capital and Economic Growth. GPB Report, Vol. 98(2) Hjerrpe, R. (1998) Social Capital and Economic Growth. Discussion Paper No. 183. Government Institute of Economic Research (VATT) November. Hunyady György és Székely Mózes.(2003) Gazdaság-pszichológia. Osiris kiadó, Budapest Kasser T, Ryan RM. (1993) A dark side of the American dream: correlates of financial success as a central life aspiration. J Pers Soc Psychol, 65(2): 410-422. Kawachi, I, Berkman, L. F. (2000). Social cohesion, social capital, and health. In: Berkman LF and Kawachi I (eds). Social Epidemiology. New York, Oxford University. Kawachi, I., Kennedy, B. P., Lochner, K. S. M., Prothrow-Stith, D. (1997). Social Capital, Income Inequality, and Mortality. American Journal of Public Health, 87(9), 1491-1498. Kawachi, I., Kennedy, B.P. (1997) Health and social cohesion: Why care about income inequality, Br.Med.J. 314, 1037-1040. Kawachi, I., Kennedy, B.P., and Wilkinson, R.G. (1999) Crime: Social Disorganization and Relative Deprivation. Social Science and Medicine, 48. 719-731. Kennedy, I.B.P, Kawachi, I, Prothrow-Stith, D., Lochner, K. and Gupta, V. (1998) Social Capital, Income Inequality, and Firearm Violent Crime. Social Science and Medicine, 47, 717. Kim Y, Kasser T, Lee H. (2003) Self-concept, aspirations, and well-being in South Korea and the United States. J Soc Psychol, 143(3): 277-290. Kolosi T, Tóth IGY, Vukovich Gy (szerk) Társadalmi riport, TÁRKI Budapest Kopp M, Rózsa S, Skrabski Á (2008) Az esélyerősítés és életminőség mérésére alkalmazott kérdőíves vizsgálati módszerek, a Hungarostudy 2002 és a Hungarostudy 2006 követéses vizsgálat kérdőívei, Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban, szerk:Kopp Mária, Semmelweis kiadó, Budapest – 108 –

Kopp M, Skrabski Á (2008) Mi magyarázhatja a magyar férfiak idő előtti egészségromlását és halálozási arányait? Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban, szerk:Kopp Mária, Semmelweis kiadó, Budapest Kopp M, Skrabski A, Szanto Z, Siegrist J. (2006) Psychosocial determinants of premature cardiovascular mortality differences within Hungary. J Epidemiol Community Health, 60(9): 782-788. Kopp M., és Skrabski Á. (2000) Pszichoszociális tényezők és egészségi állapot. Demográfia. XLIII. Évf. 2-3 szám. pps.252-277. Kopp, M., Falger, P, Appels, A., Szedmák, S. (1998). Depression and Vital Exhaustion are differentially related to behavioural risk factors for coronary heart disease, Psychosomatic Medicine, 60, 752-758. Kopp, M., Fóris, N. (1993) A szorongás kognitív viselkedésterápiája, Végeken, Budapest. Kopp, M., Skrabski, Á. (1995). Alkalmazott magatartástudomány. A megbirkózás egyéni és társadalmi stratégiái, Corvinus Kiadó, Budapest. Kopp, MS, Skrabski, Á, Szedmák, S. (2000) Psychological Risk Factors, Inequality and Self-rated Morbidity in a Changing Society, Soc Sci Med;51:1350-1361. Lengyel Gy, Szántó Z (szerk) (1994) A gazdasági elit szociológiája, AULA, Budapest Lesser, E.L. (2000) Knowledge and Social Capital, Butterworth-Heinemann, Boston. Lindstrőm M.,Merlo .Östergern P. O- (2002) Individual and neighbourhood determinants ofsocial participation and social capital: a multilevel analysis of the city of Malmő, Sweden, Social Science of Medicine, 54,1779-1791 Lukács M., Erősödnek a kiegészítő egészségpénztárak, Világgazdaság Mankiw, N.G. (1995) The Growth of ations. Brookings Paper on Economic Activity o.1. pp. 275-326. Martos T (2008). Életcélok és esélyteremtés, In: Magyar lelkiállapot 2008 (szerk.: Kopp M). Budapest, Semmelweis kiadó. Martos T, Szabó G, Rózsa S. (2006) Az Aspirációs Index rövidített változatának pszichometriai jellemzői hazai mintán. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7: 171-192. Mateju P (2002) Social capital: problems of its conceptualization and measurement in transforming societies, In Proceedings of Conference on Social Capital: The Challange of International Measurement, London, 25-27 Sept 2002, OECD Novak M, Mucsi I, Shapiro CM, Rethelyi J, Kopp MS. (2004) Increased utilization of health services by insomniacs--an epidemiological perspective. J Psychosom Res, 56(5): 527536. – 109 –

OECD (2001) The well-being of nations, The role of human and social capital, OECD, Paris Pataki F. (1977) Társadalomlélektan és társadalmi valóság. Kossuth, Budapest. Pataki F. (1982) Az én és a társadalmi azonosságtudat. Kossuth, Budapest. Pataki F. (1988) Közösségi társadalom - eszmény és valóság. Kossuth, Budapest. Pikhart H, Bobak M, Pajak A, Malyutina S, Kubinova R, Topor R, Sebakova H, Nikitin Y, Marmot M. (2004) Psychosocial factors at work and depression in three countries of Central and Eastern Europe. Soc Sci Med, 58(8): 1475-1482. Pikó, B. (2000) A rizikó- és protektív elméleti megközelítés alkalmazása a serdülő lányok kockázati magatartásának vizsgálatában. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 11, 24-30. Pikó, B. (2001) Gender differences and similarities in adolescents’ ways of coping. The Psychological Record, 51, 223-235. Pikó, B.F., & Fitzpatrick, K.M. (2002) Depressive symptomatology among Hungarian youth: A risk and protective factors approach. American Journal of Orthopsychiatry. Pongrácz Tné (1994) Változások a magyar családban, INFO- Társadalomtudomány, 30. Pongrácz Tné, S. Molnár E. (2000) Kísérlet a "tradícíóörző" és az attól elszakadó, "modernizálódó" családi értékek empírikus vizsgálatára. In.: Emberi Viszonyok: CsehSzombathy László tiszteletére. Szerk.: Spéder Zsolt, Tóth Pál, Péter. Századvég kiadó, Budapest. Putnam, RD. (1993) Making Democracy Work, Princeton NJ., Princeton University Press 1993. Putnam, RD. (2000) Bowling Alone: The Collapse and Revival of American Community. Simon Schuster, New York Rahe RH, Tolles RL. (2002) The Brief Stress and Coping Inventory: A Useful Stress Management Instrument. International Journal of Stress Management, 9: 61-70. Róbert P (2003) Social capital and educationa achievement, OECD conference on Measurement for policy. A workshop on sociel capital measurement, Budapest, 21-23 May 2003. Róbert P. (1991) Státusz és szülői támogatás. In.:Társas kapcsolatok, Szerk.:Utasi ÁgnesGondolat kiadó, Budapest. Róna-Tas, Á. (1998), Path-Dependence and Capital Theory: Sociology of the PostCommunist Economc Transformation. East European Politics and Societies, Winter, 12(1), pp. 107-131.

– 110 –

Rose, R. (2000) How Much Does Social Capital Add to Individual Helth? A Survey Study of Russians. Social Science and Medicine. 1-15 Pergamon. Rothstein B, Stolle D (2003) Social Capital in Scandinavia, Scand. Political Studies, 26,1,1-26. Rózsa S, Réthelyi J, Stauder A, Susánszky É, Mészáros E, Skrabski Á, Kopp M. (2003) A HUNGAROSTUDY2002 országos reprezentatív felmérés általános módszertana és a felhasznált tesztbattéria pszichometriai jellemzői. Psychiatria Hungarica, 18(2): 83-94. Rózsa, S., Réthelyi, J., Stauder, A., Susánszky, É., Mészáros, E., Skrabski, Á., Kopp M. (2003). A Hugarostudy 2002 országos reprezentatív felmérés általános módszertana és a felhasznált tesztbattéria pszichometriai jellemzői. Psychiatria Hungarica, 18 (2) 83-94. S. Molnár E. Dobossy I. (2000) "Tradíció követő" és "modernizálódó" szemléletmód a rendszerváltozás után jelentkező családi problémák érzékelésében. In.: Emberi Viszonyok: Cseh-Szombathy László tiszteletére. Szerk.: Spéder Zsolt, Tóth Pál, Péter. Századvég kiadó, Budapest. Salavecz G (2008). Munkahelyi stressz és egészség, In: Magyar lelkiállapot 2008 (szerk.: Kopp M). Budapest, Semmelweis kiadó. Salavecz G, Neculai K, Rózsa S, Kopp M. (2006) Az Erőfeszítés- Jutalom Egyensúlytalanság

Kérdőív

magyar

változatának

megbízhatósága

és

érvényessége.

Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7(3): 231-247. Sampson, R. J., Raudenbush, S. W., Earls, F. (1997). Neighbourhoods and violent crime: a multilevel study of collective efficacy. Science, 227, 918-924. Schuller, T., Bynner, I., Green, A.,Blackwell, L., Hammond, C. and Preston, J. (2001) Modelling and Measuring the Wider Benefits of Learning: An Initial Synthesis. Centre for Research on the Wider Benefits of Learning Ínstitute of Education/Brikbeck College. Seligman, A.B. (1997) The Problem of Trust. Princeton University Press, Princeton N.J. Sheldon KM, Klinesmith J, Houser-Marko L, Osbaldiston R, Gunz A. (2007) Comparing IAT and TAT measures of power versus intimacy motivation. European Journal of Personality, 21: 263-280. Siegrist J. (1996) Adverse health effects of high-effort/low-reward conditions. J Occup Health Psychol, 1(1): 27-41. Sík E. (1991) Néhány adalék a háztartásközi kapcsolatrendszerek működéséhez - egy magyar falu esete. In.:Társas kapcsolatok, Szerk.:Utasi ÁgnesGondolat kiadó, Budapest.

– 111 –

Skrabski Á, Kopp MS, Kawachi I.(2003) Social capital in a changing society:cross sectional associations with middle aged female and male mortality, J. Epidemiology and Community Health, 57, 2,114-119. Skrabski, Á. (2003). A társadalmi tőke és a középkorú halálozás összefüggései, Demográfia, XLVI,1,95-109. Skrabski, Á. (2008). A társadalmi tőke változásai Magyarországon az átalakulás időszakában, Magyar lelkiállapot 2008, Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban (szerk: Kopp Mária) Semmelweis Kiadó, Budapest, 121-130. Soldatos CR, Dikeos DG, Paparrigopoulos TJ. (2000) Athens Insomnia Scale: validation of an instrument based on ICD-10 criteria. J Psychosom Res, 48(6): 555-560. Soldatos CR, Dikeos DG, Paparrigopoulos TJ. (2003) The diagnostic validity of the Athens Insomnia Scale. J Psychosom Res, 55(3): 263-267. Spéder Zs. Tóth P.P. (2000) Emberi viszonyok: Cseh-Szombathy László tiszteletére. Századvég. Budapest. Szakál Gy (2003) A társadalmi tőkéről röviden, Esély,2,31-47. Székely A: A vallásosság változása Magyarországon 1995-2006 között, lehetséges háttértényezők, következmények. A vallásosság és a gyerekszám összefüggései, Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban, szerk:Kopp Mária, Semmelweis kiadó, Budapest Tóth O (1994) A házassággal, válással és az együttéléssel kapcsolatos attitüdök, INFOTársadalomtudomány,30. Uslaner EM, Badescu G (2002) Honesty, Trust and Legal norms in the Transition to Democracy, Proceedings of Conference on Formal and Informal Cooperation, Budapest, 2223 November, 2002, collegium Budapest Utasi Á (2002) Bizalom hálója- mikrotársadalmi kapcsolatok, szolidaritás, Új Mandátum, Budapest Utasi Á (szerk) (1991) Társas kapcsolatok, Gondolat, Budapest Utasi Á. (2000) Tradicionális család individuális értékpreferenciákkal. In: In.: Emberi Viszonyok: Cseh-Szombathy László tiszteletére. Szerk.: Spéder Zsolt, Tóth Pál, Péter. Századvég kiadó, Budapest. van Vegchel N, de Jonge J, Bosma H, Schaufeli W. (2005) Reviewing the effort-reward imbalance model: drawing up the balance of 45 empirical studies. Soc Sci Med, 60(5): 11171131. Veenstra, G. (2000) Social Capital, SES and Health: An individual Level Analysis. Social Sciennce & Medicine, 50(5), 619-629. – 112 –

Willis, P. 1977. Learning to Labour: How Working Class Kids Get Working Class Jobs. London, Saxon House. Zaccaro SJ, Blair V, Peterson C, Zazanis M. (1995) Collective efficacy. In: Maddux JE, (ed) Self-efficacy, adaptation and adjustment : theory, research and application, Plenum Press, New York, Zigmond AS, Snaith RP. (1983) The hospital anxiety and depression scale. Acta Psychiatr Scand, 67(6): 361-370.

– 113 –