A foglalkoztatott és a munkanélküli férfiak idôfelhasználásának különbségei*

Tanulmányok

A foglalkoztatott és a munkanélküli férfiak idôfelhasználásának különbségei* Dr. Falussy Béla kandidátus, a KSH szakmai főtanácsadója E-mail: [email protected]

Négy észak-magyarországi megye (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg) munkaerő-piaci helyzete jelentősen elmarad az országos átlagtól. A 2008/2009. évi időmérleg-vizsgálat ennek okait és adatokkal alátámasztott következményeit kívánja feltárni a jelenleg is foglalkoztatottak és a volt foglalkoztatott, illetve az életvitelszerűen munkanélküli férfiak társadalmi-demográfiai összetételének és – a részben ezekkel összefüggő – időfelhasználás-szerkezetének összehasonlításával, elemzésével. TÁRGYSZÓ: Időfelhasználás. Foglalkoztatottak. Munkanélküliek.

* A tanulmány az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány OFA/8341/0028 számú támogatásával készült. Kutatásvezető: dr. Falussy Béla.

Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 10—11. szám

1010

Dr. Falussy Béla

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) időmérleg-vizsgálatai

1

az életmód és időfelhasználás összefüggéseinek lehető legtágabb körében, számtalan részlet kibontására adtak lehetőséget. Ezek a felvételek a felnőtt hazai népességből merítették az általánosan reprezentatív mintákat. A KSH standard időmérleg-vizsgálatai – a több szempontból is lényegesen eltérő jellegű minta, az adatfelvételi eszközök, kutatási célok miatt – nem alkalmasak egy térben és társadalmi helyzetben erősen behatárolt réteg helyzetének célzott elemzésére. A 2008/2009. évi – OFA által támogatott – kutatás célja volt: választ keresni, adni arra, hogy az ország négy északi megyéjének leghátrányosabb helyzetű településein milyen jellegű és mértékű különbségek adódnak az eltérő munkaerő-piaci helyzetből a munkanélküli rétegek és foglalkoztatottak időfelhasználásában, életvitelében; milyen fő tényezőkre vezethetők vissza e különbségek, és hogyan hatnak egyéni és családi életkörülményeikre. A vizsgálat középpontjában egy speciális időmérlegfelvétel állt, amely területi és társadalmi szempontból is erősen behatárolt munkanélküli és foglalkoztatott réteg időfelhasználásának különbözőségeire, sajátosságaira koncentrált. A célfelvétel lehetőséget adott arra, hogy a munkaerőpiacon és azon kívül megjelenő munkatevékenységek időigényét és összetételét, a munkanélküli és a foglalkoztatott rétegek megélhetést szolgáló és életviteléhez kapcsolódó tevékenységeit, rekreációs szokásait vizsgáljuk. Az alapvető kérdés az volt, hogy a főfoglalkozású munka idejének kiesésével létrejött idővákuum miként, milyen arányban oszlik el, rendeződik át a munkanélküliek eltérő helyzetű csoportjainak időfelhasználásában, mely munkatevékenységek súlya növekszik annak érdekében, hogy valamilyen módon biztosítani tudják – ha minimális szinten is – maguk és családjuk megélhetését. A felvétel során a következő kérdésekre kerestünk választ: – hogyan alakul át a férfiak időfelhasználásának szerkezete a rendszeres keresőmunka kiesésével, milyen tevékenységek, milyen időráfordítással lépnek a kiesett munkaidő helyébe; – mit tesznek, milyen forrásokat, lehetőségeket használnak a megkérdezett munkanélküliek önmaguk és családjuk fenntartásának érdekében; 1 1963 és 2000 között három alkalommal volt teljes évet lefedő és két alkalommal egy-egy tavaszi időmérleg-felvétel. A 9 és 11 ezer fő közötti, negyedévre kijelölt személyi minta a három teljes éves felvétel idején négy-négy alkalommal adott előre meghatározott napokról ún. tegnapinterjút. (Az időmérleget a kijelölt napot követő 1. vagy 2. napon kell kérdezni.) Így a legrészletesebb 1999/2000. évi KSH felvétel 44 ezer időmérlegelemzésére adott lehetőséget, amelynek értelmezéséhez negyedévenként eltérő tartalmú személyi és háztartási kérdőívek kapcsolódtak.


A foglalkoztatott és a munkanélküli férfiak idôfelhasználásának különbségei

1011

– milyen hatással van a munka nélkül eltöltött idő mértéke az időfelhasználásra; – milyen különbségek adódnak az időfelhasználás szerkezetében attól függően, hogy van-e a háztartásban foglalkoztatott vagy eltartott gyermek. A kutatás Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hátrányos helyzetű kistérségeire terjedt ki. (Jelen tanulmány 3. részében részletesen kitérünk a kutatás mintájának sajátosságaira.) A mintában a 18–59 éves, aktív korú férfiak két csoportját különítettük el. E két fő aktivitási csoportot az elemzés során tovább finomítottuk. Bevezettük az „I. Életvitelszerűen munkanélküli rétegek” fogalmát, amely két alcsoportot tartalmaz: „I/A. Munkanélküliek”, „I/B. Egyéb 18–59 éves, rendszeres keresőmunka nélkül”. (Az I/B. alcsoportba tartozók többsége korhatár alatti nyugdíjas – nagyrészt rokkantnyugdíjas –, segélyezett, többségük a 40–59 éves korosztályhoz tartozik.) A második főcsoporthoz „II. A rendszeres keresőmunkát végző foglalkoztatottak” tartoznak. (Lásd a tanulmány interneten megjelenő Mellékletét a Statisztikai Szemle honlapján: www.ksh.hu/statszemle.) Sor került a foglalkoztatottak és a jelenleg nem dolgozók – köztük a munkanélküliek – körében számos rétegjellemző vizsgálatára: megnéztük, hogy milyen különbségek vannak a jelenleg, illetve a csak korábban foglalkoztatottak – ágazati besorolásában, – foglalkozási csoportjaiban, – foglalkozási viszonyában, – abban, hogy a foglalkoztatottak hány éve dolgoznak, illetve, hogy a munkanélküliek hány éve nem dolgoznak, – személyi és háztartási jellemzőiben: iskolai végzettségében, családi állapotában, családi állásában, a háztartás nagyságában, felszereltségében, a mezőgazdasági tevékenységükben és a lakáskörülményeikben, valamint az életvitelt jellemző 27 kiemelt tevékenység előfordulásában az előző 12 hónapban.

1. A munkaerő-piaci státus, az életkörülmények és életvitel kapcsolatáról A vizsgált célcsoportot a nappali tagozatos tanulmányokat nem folytató 18–59 éves férfiak jelentették, akik tehát koruknál fogva – néhány speciális foglalkozástól Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 10—11. szám

1012

Dr. Falussy Béla

eltekintve – még nem szerezhették meg a jogosultságot az öregségi nyugdíjra, így elvileg a korosztályba tartozók többségének még keresőmunkával kellene biztosítani saját és családja megélhetését. A férfiak 18–59 éves korosztálya 2008-ban az ország férfi népességének 62,1 százalékát, a négy észak-magyarországi megye mintájába bekerült 162 hátrányos helyzetűnek minősített településén pedig 61,6 százalékát jelentette. E korosztályon belül a fiatalabb 18–39 évesek és az idősebb 40–59 évesek megoszlása: országosan 55,5, illetve 44,5, a mintában 54,3 és 45,7 százalék volt. A Munkaerő-felmérés (MEF) adatainak felhasználásával készült általános munkaerő-piaci helyzetkép megállapításai közül azokat emeltük ki, amelyek jól jellemzik a térség sajátosságait, és kapcsolatban állnak az időfelhasználással is (Lakatos [2009]): – Az országot tekintve a vizsgált négy észak-magyarországi megyére a legkedvezőtlenebb munkaerő-piaci helyzet jellemező, és a munkaerő-piaci mutatók a települések mérete, illetve a magasabból az alacsonyabb szerepkörű felé haladva romlanak. – A térségben átlagosan minden második munkavállalási korúnak tekinthető személy nem dolgozik. A jobb helyzetű közepes vagy ennél nagyobb városokat elhagyva a vizsgálatból – ahogy tettük az időmérlegminta kijelölésénél – a kép még sokkal kedvezőtlenebb. – Az alacsony foglalkoztatási szint mellett a munkanélküliek aránya az országos átlag közel kétszerese. A munkavállalási korú inaktív férfiak az országosan jellemzőnél nagyobb arányban kerültek ki a korábban dolgozók, de a munkájukat elvesztők köréből. – Az 55–64 éves2 korcsoportba tartozó férfiak között elhanyagolható a soha nem dolgozottak aránya, s koruknál fogva és a relatíve liberális szabályoknak köszönhetően az inaktívvá válás oka döntően a nyugdíjazás. – A saját betegséget, mint a munkából való kiválás okát az országos átlagnál valamivel nagyobb arányban, viszont a rokkantsági nyugdíjazást kevesebben jelölték meg a régióban. – A nem tanuló, nem dolgozó munkavállalási korú férfiak között az átlagosnál kevesebben vannak azok, akik, ha szerény összegben is, de fix jövedelemmel rendelkeznek. 2

A MEF-elemzés a teljes munkaképes korú népesség egyezményesen használt 15–64 éves korosztályára vonatkozik, amely némileg eltér – alsó és felső korhatára tekintetében egyaránt tágabb – az időmérleg-felvétel 18–59 évesekre szűkített, elvileg teljes egészében munkaképes – nappali tagozaton már nem tanuló, nyugdíjkorhatár alatti – népességétől. Ez feltehetően csak kisebb mértékben befolyásolja az elemzésből idézett általános megállapításokat.


1013


A teljes munkaképes korú 15–64 éves népesség munkaerő-piaci helyzetének elemzése alapján a vizsgált térségre vonatkozóan megállapítható, hogy a négy északmagyarországi megyében az országos átlagnál alacsonyabb a foglalkoztatottság szintje, amit tovább árnyal a különböző nagyságú települések foglalkoztatási lehetőségeiben meglevő nagyfokú különbség. Az állásukat vesztett, aktív korú, munkaképes férfiak jelentős része munkanélkülivé válik (ami lehet átmeneti állapot), jobb esetben alacsony összegű korkedvezményes nyugdíjban vagy betegségük miatt rokkantsági nyugdíjban részesülnek. Akik ezektől a lehetőségektől is elesnek, segélyezetté válnak, vagy később akár ellátás nélkül is maradnak. 1. táblázat Az időmérlegmintában a munkanélküli és foglalkoztatott férfiak településnagyság szerinti száma és megoszlása Településnagyság (fő)

I. Életvitelszerűen munkanélküli fő

százalék

I/A. Munkanélküliek fő

százalék

I/B. Egyéb aktív korú, rendszeres keresőmunka nélkül fő

százalék

II. Foglalkoztatott rendszeres kereső fő

százalék

1–1499

172

36,8

115

42,9

57

28,6

74

27,6

1500–3499

161

34,5

83

31,0

78

39,2

84

31,3

3500–X

134

28,7

70

26,1

64

32,2

110

41,0

467

100,0

268

100,0

199

100,0

268

100,0

Együtt

Az életvitelszerűen munkanélküliek két alcsoportra oszthatók: a „keresőmunkát nem végző munkanélküliekre”, akik döntő többségét a munkaerő-piaci statisztika által definiált munkanélküliek alkotják, de ide sorolható két kisebb súlyú réteg is, a „soha nem dolgoztak” és az „egyéb nem foglalkoztatottak” (például akik tartósan háztartásukat látják el, gyermeket vagy beteget gondoznak, illetve egyéb személyes okok miatt nem vállalnak/vállalhatnak munkát). Az életvitelszerűen munkanélküliek másik alcsoportja az „egyéb, rendszeres keresőmunka nélküli 18–59 évesek”. Ezek döntő többségét a „korkedvezményes és rokkantsági nyugdíjasok” adják, akikhez további két kisebb réteg kapcsolódik: a „munkanélküliek marginális munkavégzéssel”, akik munkanélküli státusuk mellett valamilyen alkalmi vagy szezonális munkát vállalnak. Idesoroltuk továbbá a „foglalkoztatottak” statisztikai kategóriájában szereplő „nem rendszeres keresők” kis csoportját is: az alkalmi, valamint a közhasznú munkásokat (akik önkormányzatok által munkanélküliek számára biztosított átmeneti munkát végeznek), továbbá az önálló bérezésben nem részesülő, szükség szerint dolgozó segítő családtagokat. Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 10—11. szám

1014

Dr. Falussy Béla

A 2. táblázatból látható, hogy a két korosztályt karakterisztikusan eltérő belső rétegződés jellemzi. A 18–39 évesek 67 százalékát a szűkebb értelemben vett munkanélküliek adják, de viszonylag magas közöttük azok aránya is, akik soha nem dolgoztak (15%). A 40 évesnél idősebb generáció többsége nyugdíjas vagy rokkant (együtt 57 százalék), 33 százaléka munkanélküli, és alig van köztük olyan (2%), aki soha nem dolgozott. 2. táblázat A munkanélküli és foglalkoztatott férfiak száma és megoszlása aktivitási csoportok és életkor szerint 18–39 éves

40–59 éves

18–59 éves együtt

Munkanélküli rétegek és foglalkoztatottak fő

I. Életvitelszerűen munkanélküli rétegek együtt (1–6)

százalék

fő

százalék

fő

százalék

178

100,0

289

100,0

467

100,0

120

67,4

95

32,9

215

46,0

2. Soha nem dolgozott

27

15,2

5

1,7

32

6,9

3. Egyéb nem foglalkoztatott, nem dolgozik

11

6,2

10

3,5

21

4,5

158

88,8

110

38,1

268

57,4

4. Munkanélküli marginális munkavégzéssel

8

4,5

10

3,5

18

3,9

5. Nyugdíjas és rokkant együtt

5

2,8

164

56,7

169

36,2

1. Munkanélküli

1–3. Munkanélküliek, keresőmunka nélkül

5.1. Nyugdíjas

1

0,6

100

34,6

101

21,6

5.2. Rokkant

4

2,2

64

22,1

68

14,6

7

3,9

5

1,7

12

2,6

20

11,2

179

61,9

199

42,6

130

100,0

138

100,0

268

100,0

6. Nem rendszeres keresők (alkalmi és közhasznú munkás) 4–6. Egyéb rendszeres keresőmunka nélküli rétegek II. Foglalkoztatottak, rendszeres keresőmunkával

A munkanélkülivé válás legfőbb okai között említhető a munkahelyek megszűnése, a volt foglalkoztatottak megromlott egészégi állapota, alacsony iskolai végzettsége és a szakképzettség hiánya. A nem foglalkoztatottak között igen magas a legfeljebb általános iskolai végzettségűek aránya (41 százalék, ebből 11 százalék nem végezte el az általános iskolát sem), középiskolai vagy felsőfokú oklevéllel alig 15 százalékuk rendelkezik (44 százaléknak szakiskolai végzettsége, 13 százaléknak középiskolai érettségije, 2 százaléknak felsőfokú szakképesítése van). A foglalkoztatottakat kisebb arányban jellemzi a legalacsonyabb iskolai végzettség (15%), közel negyed részük középiskolai, 10 százalékuk felsőfokú oklevéllel, többségük (52%) szakiskolai végzettséggel rendelkezik. Az iskolázottság színvonala nemcsak a munkaerő-piaci pozíciókra, a munkahely biztonságára, a váltás, a képezhetőség esélyeire hat, de döntő szerepe van az életvitelt meghatározó értékrend, szokások kialakításában, megőrzésében is. Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 10—11. szám

1015


3. táblázat A megkérdezettek megoszlása legmagasabb befejezett iskolai végzettsége szerint* Jelenleg nem dolgozik, nem foglalkoztatott

Iskolai végzettség

Jelenleg is dolgozik, foglalkoztatott

fő

százalék

182

41,2

43

47

10,6

3

1,0

135

30,6

40

13,6

195

44,2

153

52,0

vagy szakképesítést is igazoló érettségi)

56

12,7

69

23,5

Középiskolai szakképesítést igazoló érettségi

36

8,2

37

12,6

Általános iskolánál nem magasabb végzettségűek összesen Általános iskola 8 osztályánál kevesebb Általános iskola 8–10 évfolyama Szakiskolai szakképesítést igazoló bizonyítvány

fő

százalék

14,6

Középiskolai végzettségűek összesen (általános

Középiskolai végzettséget követő szakképesítést igazoló bizonyítvány Gimnáziumi érettségi Felsőfokú oklevéllel rendelkezők összesen

8

1,8

12

4,1

12

2,7

20

6,8

8

1,8

29

9,9 1,7

Iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítést igazoló bizonyítvány

2

0,5

5

Főiskolai oklevél

5

1,1

15

5,1

Egyetemi oklevél

1

0,2

9

3,1

441

100,0

294

100,0

Együtt

* E csoportosításnál a „Jelenleg is dolgozik” kategóriában szerepelnek a marginális kereső munkát végzők is, akiket életvitelük időfelhasználásuk vizsgálatánál az „életvitelszerűen munkanélküliekhez” soroltuk (26 fő).

A napi időfelhasználás mellett a rétegspecifikus sajátosságok vizsgálatának eszköze bizonyos előre megadott tevékenységek egy éven belüli előfordulási gyakorisága is. Ennek segítségével lehet képet kapni, például a vizsgált réteg egészségi állapotáról, ami szoros összefüggést mutat a munkaerő-piaci státussal. Mint az adatok mutatják, a foglalkoztatottak egészségi állapota lényegesen jobb, mint a munkanélkülieké. Tömeges elbocsátás esetén a munkáltatók jobban ragaszkodnak az egészséges vagy annak tűnő, munkavégzés tekintetében így megbízhatóbb foglalkoztatottakhoz, mint a betegeskedőkhöz. A dolgozó férfiak emiatt gyakran betegségre utaló panaszaikkal sem fordulnak orvoshoz. (Lásd a 4. táblázatot.) A tartósan munkanélküliek munkavállalási kilátásai az évek múlásával fokozatosan romlanak, munkaképességük, szakmai ismeretük amortizálódik, elszegényedésük pedig együtt jár egészségi állapotuk, munkabírásuk fokozatos romlásával. Mindez jelentős hatással van időfelhasználásuk szerkezetére, egyben életminőségük változási irányára is. Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 10—11. szám

1016

Dr. Falussy Béla

4. táblázat Az adatfelvételt megelőző 12 hónap során a betegséghez kapcsolható tevékenységet megjelölők száma és rétegen belüli aránya Betegséggel kapcsolatos elfoglaltságok

Jelenleg nem dolgozik, nem foglalkoztatott fő

Összes megkérdezett

441

Betegség miatt orvosnál volt Kórházban feküdt Betegség miatt otthon feküdt


százalék

fő

százalék

100,0

294

100,0

266

60,3

141

48,0

90

20,4

22

7,5

227

51,5

89

30,3

Megjegyzés. Több válasz is lehetséges volt. 5. táblázat A 18–59 éves volt foglalkoztatott férfiak száma és megoszlása az utolsó munkahelyük megszűnése óta eltelt évek száma szerint Utolsó munkahely megszűnése óta eltelt évek száma

Esetszám

Százalék

Egy év és kevesebb

110

28,7

2–5 év

109

28,5

6–10 év

53

13,8

11–20 év

101

26,4

21–28 év Volt foglalkoztatottak együtt

10

2,6

383

100,0

Az új helyzetben egy új életvitel alakul ki: megszűnik a mindennapok ritmusát szabályozó munka és a rendszeres munkából származó, a megélhetés biztonságát jelentő jövedelem. A munkajövedelmek részleges pótlásához, kiadásaik csökkentéséhez keresik a lehetőségeket, megoldásokat. A munkaerő-piaci státustól függetlenül a munkavégzés kiiktathatatlan a mindennapokból. A háztartásban adódó feladatok elvégzésével vagy a rokonok, ismerősök munkával történő segítésével kiadás takarítható meg, amelynek értéke annál nagyobb, minél több szakismeretet kíván meg az adott feladat. A speciális szakképzettséget, készséget igénylő lakáskarbantartó, javító-szerelő munkákat – akár saját részre, akár más háztartásnak nyújtva segítséget – nagyobb arányban végeznek az összességében magasabb átlagos képzettségi szintű foglalkoztatottak, mint azok, akik kiestek a mindennapi keresőmunka világából. A saját gépkocsit javítók, karbantartók arányában jelentkező nagy különbség azonban alapvetőStatisztikai Szemle, 87. évfolyam 10—11. szám

1017


en abból adódik, hogy a munkanélkülieknek jóval kisebb hányada (35%) rendelkezik gépkocsival, mint a foglalkoztatottaknak (68%). 6. táblázat Az adatfelvételt megelőző 12 hónap során a megadott munkatevékenységeket megjelölők száma és aránya Az év során végzett munkatevékenységek

Összes megkérdezett

Jelenleg nem dolgozik, nem foglalkoztatott


fő

százalék

fő

százalék

441

100,0

294

100,0

Saját háztartás részére végzett munkatípusok, kiadás megtakarítás Lakáskarbantartás, építkezés, festés

193

43,8

170

57,8

Javító-szerelő munka

267

60,5

219

74,5

93

21,1

137

46,6

Gépkocsi karbantartás/javítás Más háztartás részére végzett munkatípusok (segítő munkaként, vagy kölcsönösség részeként) Lakáskarbantartás, építkezés, festés

67

15,2

62

21,1

Javító-szerelő munka

57

12,9

52

17,7

Gépkocsi karbantartás/javítás

28

6,3

23

7,8

Mezőgazdasági tevékenység

101

22,9

53

18,0

Jövedelemkiegészítés (természetben, pénzben) Mezőgazdasági tevékenység (saját háztartásnak)

265

60,1

163

55,4

Gyűjtögetés (rőzse, gomba, erdei gyümölcs)

157

35,6

62

21,1

54

12,2

15

5,1

Mezőgazdasági tevékenység napszámban Megjegyzés. Több válasz is lehetséges volt.

Mezőgazdasági és jövedelemkiegészítő munkákat viszont nagyobb hányadban végeznek a munkanélküliek. A jövedelemkiegészítő munkák közül egyedül a napszám eredményez közvetlenül pénzkeresetet. Ilyen munkát a térségben a nem foglalkoztatottak 12 százaléka végez. Körükben kimagaslóan nagy a saját háztartás részére történő mezőgazdasági tevékenységet végzőké is (60%), és az erdős vidék adta lehetőséggel élők, a gyűjtögetők (rőzse, gomba, erdei gyümölcs) aránya (36%). Ez utóbbi tevékenység a foglalkoztatottaknál jóval szerényebb arányban fordul elő. A mezőgazdasági tevékenység és az abból származó – főként természetbeni – jövedelem alapja a föld, de szükséges feltétel a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen sokrétű ismeret, tapasztalat, továbbá a gazdasági épületekkel felszerelt lakóház is. Kisebbnagyobb művelt földterülettel – a megkérdezett gazdasági aktivitásától függetlenül – a négy megye háztartásainak 67–68 százaléka rendelkezik, állatot 31–32 százalékuk tart. Zöldséget, gyümölcsöt vagy más terményt a munkanélküli rétegekbe tartozók 18, a foglalkoztatottak 22 százaléka termel otthoni szükségletre és azon túl eladásra is. Ez is többnyire a szűkös jövedelmek némi kiegészítését teszi lehetővé. Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 10—11. szám

1018

Dr. Falussy Béla

A térségben élő 18–59 éves munkanélküliek mindennapi életvitelének közvetlen jellemzője, hogy lakásuk milyen épületben van. 7. táblázat A megkérdezettek száma és megoszlása az általuk lakott épület típusa szerint Jelenleg nem dolgozik, nem foglalkoztatott

A lakóépület típusa

fő

Lakótelepi épület Egyszintes iker- vagy családi ház

százalék

Jelenleg is dolgozik, foglalkoztatott fő

százalék

38

8,6

29

9,9

217

49,2

178

60,5

Többszintes iker- vagy családi ház

39

8,8

39

13,3

Hagyományos építésű parasztház

99

22,4

40

13,6

Tanya Cigánytelep, CS-lakás* Összesen

6

1,4

0

0,0

42

9,5

8

2,7

441

100,0

294

100,0

* A cigányság számára (az 1960-as, 1970-es években) épített félkomfortos vagy komfort nélküli, „csökkentett” értékű lakóházak.

A minta sajátosságai miatt mindkét csoport legnagyobb arányban iker- vagy családi házakban él: a nem foglalkoztatottak 58, a foglalkoztatottak 74 százaléka. Ez az épülettípus állagának megóvása érdekében nagy odafigyelést igényel. A szinte folyamatosan adódó kisebb-nagyobb javítási, szerelési, felújítási munkák többségét a vidéken élő férfiak maguk vagy szomszédi, baráti segítséggel végzik el. Ugyanakkor a családi házakhoz kisebb-nagyobb kert és udvar is tartozik, amelyet szintén rendben kell tartani, de jellemző a házi veteményes kert is. Ha vannak gyümölcsfák, azokat metszeni, permetezni kell. A kertek rendben tartásához hozzátartozik ősszel a lehulló levelek, télen a hó eltakarítása, ahol gyepes terület is van, ott tavasztól őszig rendszeresen kell füvet nyírni. Mindezen munkák többsége a férfiak feladata a korábbi, mindkét nemre kiterjedő éves időmérleg-felvételek tanúsága szerint. A felvételbe került munkanélküliek 24 százaléka gazdálkodásra leginkább alkalmas, ám a szegénységet is konzerváló parasztházakban és tanyán él, közel 10 százalékuk cigánytelepen lakik. A városias környezetre jellemző lakótelepi épületek 9–10 százalékuknak adnak otthont. A családi és parasztházak jelentős részében hagyományos fűtőanyaggal – fával, szénnel – fűtenek; ez jellemző a munkanélküli rétegek 47, a foglalkoztatottak 18 százalékának otthonára. E fűtőanyagok biztosítása a fűtéshez, vízmelegítéshez, főzéshez további rendszeres és időigényes (jellemzően) férfimunkákat jelent. Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 10—11. szám

1019


A szabadon felhasználható idő eltöltésében szintén fellelhetők különbségek, de a közös lakóhelyi hagyományokból, kultúrából adódó hasonlóságok is. Az egyik leginkább szembetűnő jellegzetesség, hogy a foglalkoztatottak szabadidős tevékenységeinek köre kiterjedtebb a munkanélküliekénél. A foglalkoztatottak ugyan jóval kevesebb szabadidővel rendelkeznek, de azt változatosabban, többféle módon töltik el. Nagyobb arányban kertészkednek, kirándulnak, járnak szórakozóhelyekre, étkeznek vendéglátóhelyen, vendégségben és nagy előnyük van az étkezéssel egybekötött vendégfogadás terén. A foglalkoztatottak közül többen vesznek részt kulturális eseményeken, sportrendezvényeken. 8. táblázat Az adatfelvételt megelőző 12 hónap során a megadott szabadidős tevékenységeket megjelölők száma és aránya Volt-e már jövedelmet biztosító munkája?

Jelenleg nem dolgozik, nem foglalkoztatott fő

Összes megkérdezett Kertészkedett kedvtelésként

százalék

Jelenleg is dolgozik, foglalkoztatott fő

százalék

441

100,0

294

100,0

262

59,4

219

74,5

Kirándult, horgászott

144

32,7

136

46,3

Szórakozóhelyen volt

111

25,2

115

39,1

Vendéglátóhelyen volt nem étkezési céllal

231

52,4

162

55,1

67

15,2

96

32,7

Vendéglátóhelyen étkezett a családdal/társaságban Vendégségbe ment (ebédre, vacsorára)

233

52,8

218

74,1

Vendéget fogadott (ebédre, vacsorára)

254

57,6

217

73,8 38,4

Kulturális eseményen vett részt

98

22,2

113

Könyvtárban olvasott, kölcsönzött

30

6,8

24

8,2

Sportversenyen volt szurkolóként

151

34,2

117

39,8

Kutyát, macskát, más kedvenc állatot gondozott

280

63,5

172

58,5

Társas játékot játszott

177

40,1

141

48,0

Vallását gyakorolta

112

25,4

78

26,5

26

5,9

13

4,4

Részt vett valamely civil vagy politikai szervezet tevékenységében

A munkanélküliek a kiemelt szabadidős tevékenységek közül legnagyobb arányban a kedvenc állatok – kutyák, macskák – gondozását említik (63%), míg a foglalkoztatottaknál a lista élén két egymással összefüggő, azonos arányban (74%) végezett szabadidő-töltési szokás, az étkezéssel egybekötött vendégfogadás és vendégségbe járás áll. Mindkét réteg esetében a könyvtárlátogatás (7, illetve 8 százalék) és a civil vagy politikai szervezetek tevékenységében való részvétel (6, illetve 4 százalék) a legkisebb arányban említett tevékenység. Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 10—11. szám

1020

Dr. Falussy Béla

2. A munkanélküli és foglalkoztatott férfiak napi időfelhasználása Az eltérő anyagi és kulturális feltételrendszerben élő munkanélküliek és foglalkoztatottak napi időfelhasználásának vizsgálatához további differenciálásra van szükség. Bármely nagyobb társadalmi csoporton belül lényeges – az életvitel minőségére döntő módon ható – eltérések adódnak korcsoportok és a háztartás összetétele alapján. Az időmérleg-elemzést a két aktivitási főcsoporton belül kiterjesztettük olyan rétegekre, amelyekről feltételezhető, hogy háztartásuk eltérő összetétele miatt időfelhasználásuk is sajátos karakterű. Ezek a megkülönböztető szempontok a következők voltak: a megkérdezett háztartásában van-e eltartott gyermek, illetve a munkanélküliek háztartásában van-e foglalkoztatott, a foglalkoztatott megkérdezetteknél pedig rajtuk kívül van-e másik kereső háztartástag is. 9. táblázat A munkanélküli és foglalkoztatott férfiak száma és megoszlása korcsoport és a háztartás összetétele szerint A munkanélküli és foglalkoztatott rétegek a háztartás összetétele szerint

18–39 éves

40–59 éves

18–59 éves együtt

fő

százalék

fő

százalék

fő

százalék

178

100,0

289

100,0

467

100,0

Apa eltartott gyermekkel*

79

44,4

91

31,5

170

36,4

A háztartásban van eltartott gyermek

103

57,9

95

32,9

198

42,4

75

42,1

194

67,1

269

57,6

I. Életvitelszerűen munkanélküli

A háztartásban nincs eltartott gyermek A háztartásban van aktív kereső A háztartásban nincs aktív kereső

57

32,0

99

34,3

156

33,4

121

68,0

190

65,7

311

66,6 100,0

Életvitelszerűen munkanélküli apa eltartott 79

100,0

91

100,0

170

A háztartásban van aktív kereső

gyermekkel

14

17,7

37

40,7

51

30,0

A háztartásban nincs aktív kereső

65

82,3

54

59,3

119

70,0

130

100,0

138

100,0

268

100,0

Apa eltartott gyermekkel*

59

45,4

64

46,4

123

45,9

A háztartásban van eltartott gyermek

66

50,8

65

47,1

131

48,9

A háztartásban nincs eltartott gyermek

64

49,2

73

52,9

137

51,1

A háztartásban egynél több aktív kereső van

69

53,1

86

62,3

155

57,8

A háztartásban nincs másik aktív kereső

61

46,9

52

37,7

113

42,2

II. A megkérdezett foglalkoztatott, rendszeres keresőmunkával

* Apának azt tekintjük, akinek a családi állapota nős vagy élettárs és a háztartásban van eltartott gyermek. Nem mindenki apa is egyben, akinek a háztartásában eltartott gyermek él, ezek aránya mindig magasabb az apákénál.



1021

A 40 évesnél fiatalabb munkanélküliek 58 százaléka él olyan háztartásban, amelyben eltartott gyermek is van, ez az arány a foglalkoztatottak esetén 51 százalék körüli. Ugyanakkor a fiatal munkanélküliek 68 százalékban élnek kereső nélküli háztartásban, míg a foglalkoztatott fiatalok háztartásainak 53 százalékában rajtuk kívül is dolgozik még valaki. Az idősebbeknél fordított a helyzet: a 40–59 éves munkanélkülieknek már csak egyharmada, a foglalkoztatottaknak még mindig közel a fele él gyermekes háztartásban. Mire utalhatnak ezek az adatok? Például arra, hogy a kevés dolgozó/kereső miatt alacsony jövedelmű fiatal munkanélküli férfiak háztartásaiban több a (szegénységbe születő) gyermek, mint a valamivel jobb anyagi körülmények között élő dolgozó fiatalok háztartásaiban. A 40 év feletti foglalkoztatottak esetén a fiatalokéhoz képest alig csökken a gyermekes háztartások aránya (a szülők nem túl fiatalon vállalnak gyermeket, akik viszont hosszabb ideig tanulnak és maradnak a szülői házban). Az időmérlegek elemzéséhez a napi átlagos időfelhasználás adatait használtuk fel, amely a vizsgált tevékenységek között az összes válaszadó időráfordítását osztja fel a nap 1440 perces (24 órás) keretében. Az adatok oszlopon belül (sorok között nem) összegezhetők, csoportosíthatók. Vizsgálható a különböző tevékenységekre fordított időmennyiségek egymáshoz viszonyított vagy tevékenységcsoporton belüli aránya, a napi időfelhasználás szerkezete. Ennek az adatnak a nagysága függ az egyes tevékenységeket a vizsgált napokon végzők számától és a tevékenységre fordított összes időtől. Annál nagyobb e mutató értéke, minél többen, gyakrabban, nagyobb időráfordítással végeznek valamely tevékenységet. Napi átlagos időfelhasználás=

A tevékenységre fordított összes idő (percben) Az összes napi időmérleg-megfigyelés száma

2.1. A vizsgált rétegek tevékenységszerkezetének különbségei Az elemzés gerincét a napi tevékenységek funkcionálisan elkülönülő hat főcsoportjára fordított időmennyiségek összehasonlítása adja, a párba állítható társadalmi rétegek szerint. A tevékenységszerkezetek eltérésének mértékét, az összevetett rétegek életvitelének távolságát az időmérleg-vizsgálatok értékelésekor gyakran használt „T” szerkezeteltolódási-mutató érzékelteti (Ferge [1965]). A mutató értéke attól függ, hogy milyen nagyságrendű különbségek vannak az összehasonlított két réteg időfelhasználásának hat szerkezeti egysége között. k

A T-mutató képlete: T = ∑

( ai – bi )2

, ahol a az egyik összehasonlított csoport; k b a másik összehasonlított csoport; i a tevékenység jele; k a számításhoz felhasznált összes tevékenységcsoport száma. i =1


1022

Dr. Falussy Béla

A szerkezeti különbségek méréséhez a következő tevékenység-főcsoportokat használtuk: Kereső-termelő munka, tanulás; Háztartás, család ellátása; Közlekedés, utazás, várakozás; Fiziológiai szükségletek; Tévénézés; Tévénézésen kívüli szabadidő. 10. táblázat Az összehasonlított társadalmi csoportok tevékenységszerkezetének eltérését jelző T-mutató értéke a) Társadalmi csoport

b) Társadalmi csoport

A Tmutató értéke

Az I. és II. aktivitási csoportok közötti különbségek I. Életvitelszerűen munkanélküli

II. Rendszeres keresők, foglalkoztatottak

128,3

I. Életvitelszerűen munkanélküli, 18–39 éves

II. Rendszeres keresők, foglalkoztatottak, 18–39 éves

128,7

I. Életvitelszerűen munkanélküli , 40–59 éves

II. Rendszeres keresők, foglalkoztatottak, 40–59 éves

125,7

I/A. Munkanélküliek

II. Rendszeres keresők, foglalkoztatottak

133,4

Az I. és II. aktivitási csoportokon belül vizsgált rétegek közötti különbségek I/A. Munkanélküliek

I/B. Egyéb rendszeres keresőmunka nélküli rétegek

27,1

I. Életvitelszerűen munkanélküli, 18–39 éves

I. Életvitelszerűen munkanélküli , 40–59 éves

20,1

II. Foglalkoztatott, 18–39 éves

II. Foglalkoztatott, 40–59 éves

23,5

I. Munkanélküli rétegek háztartásában kereső foglalkozású: Van

Nincs

12,2

II. Foglalkoztatott háztartásában másik kereső: Van

Nincs

16,8

I. Munkanélküli rétegek háztartásában eltartott gyermek: Van

Nincs

34,9

II. Foglalkoztatott háztartásában eltartott gyermek: Van

Nincs

25,3

I. Munkanélküli rétegek lakóhelye 1500 fősnél kisebb település

3500 fősnél nagyobb település

24,5

A 10. táblázatból látható, hogy a T-mutatók értéke nagyságrendileg tér el egymástól, ha a két aktivitási főcsoport közötti vagy az egyes aktivitási főcsoportokon belüli alcsoportok időfelhasználásának szerkezetét vizsgáljuk. Értelemszerűen legnagyobb mértékű a különbség a szűkebb, statisztikai értelemben is munkanélkülinek minősülő (I/A.) réteg és a rendszeres keresettel rendelkező foglalkoztatottak (II.) életvitele, időbeosztása között (T=133). Ezt követően a legmagasabb a T-mutató értéke (129), ha a 40 évesnél fiatalabb (18–39 éves) életvitelszeStatisztikai Szemle, 87. évfolyam 10—11. szám


1023

rűen munkanélküli (I/18–39) és a velük azonos korosztályhoz tartozó rendszeres keresők (II/18–39) időfelhasználás-szerkezetét hasonlítjuk össze. Nem sokkal alacsonyabb ennél a két aktivitási főcsoport egészének (I.–II., T=128) és a 40–59 éves korosztályainak (126) összevetéséből származó T-érték. A két aktivitási főcsoport életvitelének kirívóan nagy különbségét a mindennapok időfelhasználását meghatározó, rendszeres munkával lekötött idő jelenléte vagy hiánya okozza. Ezt tekinthetjük az életvitel egész jellegét elsődlegesen alakító tényezőnek. A legaktívabb korosztályhoz tartozó férfinépesség két aktivitási főcsoportjának életét befolyásoló minden más tényező (az életkor, a háztartás összetétele, a lakóhely települése) másodlagos szerepet játszik az időfelhasználás alakulásában, de egymástól eltérő mértékben differenciálják akár a munkanélküliek, akár a foglalkoztatottak időfelhasználását. A 10. táblázatban az I. és II. aktivitási főcsoportokon belül vizsgált rétegek időfelhasználás szerkezeti egységei közötti különbségek mértékére utaló T-mutató értékeit (amely 12 és 35 között változik) rétegenként is eltérő mértékben differenciálják a figyelembe vett tényezők, az életvitelt befolyásoló különböző körülmények. Az aktivitási főcsoportokon belül a legnagyobb szerkezeti eltérés (T=35) aszerint figyelhető meg, hogy a munkanélküli megkérdezettek háztartásában van vagy nincs eltartott gyermek. E tényező hatása jóval kisebb a foglalkoztatott férfiak esetén (T=25). A következő magasabb eltérési mutató az „I. Életvitelszerűen munkanélküli” főcsoportot alkotó két réteg (I/A. és I/B.) között van (T=27). Szintén viszonylag magas azon munkanélküliek időfelhasználása közötti különbség, akik eltérő nagyságú (1500 főnél kisebb és 3500 főnél nagyobb) településeken élnek (T=25). A két eltérő korosztályhoz tartozás hatása a foglalkoztatottaknál erősebb (T=24) a munkanélküliekhez (T=20) képest. A várakozásoktól eltérő módon legkisebb hatása van a munkanélküliek tevékenységszerkezetére az a fontosnak gondolt körülmény, hogy háztartásukban van vagy nincs dolgozó, kereső személy (T=12). A foglalkoztatott férfiak életvitelére ennél nagyobb hatással van, hogy háztartásukban van-e még rajtuk kívül is foglalkoztatott (T=17).

2.2. A tevékenységcsoportok, azokon belül az egyes tevékenységek közötti különbségek vizsgálata A foglalkoztatottak és a munkanélküliek időfelhasználásának vizsgálatakor főként arra keressük a választ, hogy a keresőmunka elvesztésével kiesett munkaidő milyen mértékben, mely tevékenységcsoportok között osztódik fel, hogy a szintetikus mutatók eltérő nagyságát milyen tevékenységátrendeződések idézték elő. Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 10—11. szám

1024

Dr. Falussy Béla

A tevékenységszerkezetek között a legnagyobb, szélsőséges értékű különbség (T=133) a munkanélküliek szűkebb csoportja (I/A.) és a rendszeres kereső foglalkoztatottak között van, amit a kereső-termelő munkára fordított idő maximális mértékű (280 perces) eltérése magyaráz. A foglalkoztatott férfiak négyszer annyi ideig dolgoznak (átlagos napon3 több mint hat órát), mint a magukat munkanélkülinek vallók (másfél órát). 11. táblázat A 18–59 éves munkanélküli és foglalkoztatott férfiak napi átlagos időfelhasználása tevékenység-főcsoport szerint I/A. Munkanélküliek

II. Foglalkoztatottak

perc

perc

Tevékenység-főcsoport

Kereső-termelő munka, tanulás*

százalék

százalék

Időráfordítás különbsége (I/A.–II.) perc

93

6,5

372

25,9

199

13,8

102

7,1

97

47

3,3

85

5,9

–38

Fiziológiai szükségletek

729

50,7

651

45,2

78

Tévénézés

237

16,5

135

9,4

102

Háztartás, család ellátása Közlekedés, utazás, várakozás

Tévénézésen kívüli szabadidő Összesen

–279

134

9,3

94

6,5

40

1 439

100,0

1439

100,0

0

T-mutató

133,4

* Az I/A Munkanélkülieknél a kereső-termelő munka ideje 90 perc és 3 perc a tanulás. A foglalkoztatottaknál átlagos napon nem mutatható ki a tanulásra fordított idő.

A foglalkoztatottak munkára fordított 280 percnyi és a közlekedés 40 percnyi többletidejéből a munkanélküliek időfelhasználásában legtöbb a tévénézésre (102 perc) és a háztartás, család ellátására (97 perc), majd a fiziológiai szükségletekre (különösen alvásra, passzív pihenésre, körülbelül 80 perc), végül a tévénézésen kívüli szabadidős tevékenységekre fordított időbe (40 perc) tevődik át. A napi tevékenységkörük százalékos megoszlása alapján elmondható, hogy a munka és közlekedés a foglalkoztatottak napi idejének 32 százalékát, míg a munkanélküliek idejének csupán 10 százalékát köti le. Fontos kérdés az is, hogy a két összehasonlított csoport kereső-termelő munkája milyen elemekből adódik össze. A „kereső-termelő munka” tevékenységcsoport 3

Az átlagos nap azt jelenti, hogy a tevékenységekre fordított idő valamennyi nap között azonos arányban oszlik meg. Ezért a főfoglalkozású munkára fordított idő átlagos napon lényegesen alacsonyabb, mintha a ledolgozott munkanapokra szűkítve számolnánk.


1025


meghatározó eleme a főfoglalkozású munka. További elemei a jövedelemkiegészítés (amely történhet pénzért és lehet saját háztartás számára végzett mezőgazdasági munka), és a többnyire más háztartásnak nyújtott segítő munka, ami mögött esetleg valamilyen anyagi vagy természetbeni ellentételezés is állhat. A munkanélküliek miután egyáltalán nem végeznek főfoglalkozású munkát, másfél órányi kereső-termelő tevékenységük több mint kétharmad (átlagos napon egy órát meghaladó) része valamely „jövedelemkiegészítő” munka, ami nagyrészt saját háztartásuk számára végzett mezőgazdasági munka (ezen belül is az állattartáshoz képest kevesebb hasznot hozó növénytermesztés dominál). Ez a tevékenység alapvetően a háztartás élelmiszer-szükségleteinek egy részét fedezi, tehát úgy termel jövedelmet, hogy kiadásokat takarít meg. 12. táblázat A munkanélküli és a foglalkoztatott férfiak átlagos napi időfelhasználása a keresőtevékenységek szerint* (perc) Tevékenységcsoportok, tevékenységek


1. Kereső–termelő munka (tanulás nélkül)


Időráfordítás különbsége (I/A.–II)

90

372

–282

1.1.Főfoglalkozású munka

0

313

–313

1.2. Jövedelemkiegészítés

65

44

21

1.3. Segítő és önkéntes munka

26

16

10

65

44

21

12

19

–7

háztartásnak

53

24

29

1.2.2/A Állattenyésztés

14

12

2

39

13

26

1.2. Jövedelemkiegészítés 1.2.1. Pénzért végzett munka 1.2.2. Mezőgazdasági munka saját

1.2.2/B Növénytermesztés és egyéb munka

* Az egyperces eltérések a kerekítésből adódnak.

A következő kérdés, hogy a kieső főfoglalkozású munkaidő révén létrejövő idővákuum a munkanélküliek időfelhasználásában mely tevékenységkörök idejét, és milyen mértékben tölti fel. Az idővákuumot növeli a főfoglalkozású munka kiesésével megrövidülő, közel felére csökkenő közlekedési idő. Az elemzett időmérlegek adatai szerint az így felszabadult átlagosan 351 perc „kényszerszabadidő” egy része (fél óra) a jövedelemkiegészítő és segítő munkák idejét gyarapítja, a foglalkoztatottakhoz képest mintegy kétszeresére növelve a háztartás Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 10—11. szám

1026

Dr. Falussy Béla

és család ellátására fordítható időt (másfél óra, a felszabadult idő 28 százaléka). Ennek a két munkára (és csekély mértékben tanulásra) fordított időnek az aránya az újra felosztható időn belül 37,3 százalék. A fennmaradó 62,7 százalék döntő hányada (40,5%) a szabadon felhasznált időt, 22,2 százaléka a fiziológiai szükségletek (alvás, passzív pihenés) idejét gyarapítja. A szabadon felhasznált többletidő nagyobbik hányada (29%) a tévézéssel töltött időben realizálódik, és csupán 11 százalékát fordítják egyéb, főként társaságban töltött tevékenységekre az érintettek. 13. táblázat A munkanélküli és a foglalkoztatott férfiak napi átlagos időfelhasználása tevékenységszerkezet szerint I/A. Munkanélküliek


perc

perc

Tevékenység főcsoportok százalék

Időráfordítás különbsége (I/A.–II.)

százalék

perc

–313

százalék

Napi tevékenységek Főfoglalkozású munka

0

0,0

313

21,7

47

3,3

85

5,9

–38

1393

96,8

1042

72,4

351

Összesen

1440

100,0

1440

100,0

0

3

0,2

0

00

3

0,9

Jövedelemkiegészítés, segítő munka

91

6,3

60

4,2

31

8,8

Közlekedés, utazás, várakozás Többi tevékenység Többi tevékenység Tanulás Háztartás, család ellátása

199

13,8

102

7,1

97

27,6


729

50,7

651

45,2

78

22,2

Tévénézés

237

16,5

135

9,4

102

29,1

Tévénézésen kívüli szabadidő

134

9,3

94

6,5

40

11,4

1393

96,8

1042

72,4

351

100,0

Együtt

A rendszeres keresőmunkát végző foglalkoztatottak összes kereső-termelő munkaidejéhez képest a keresőmunkát nem végző munkanélküliek (I/A.) munkára fordított idejének aránya 24 százalék, a két réteg háztartásaiban az egy főre jutó jövedelmet tekintve ez az arány az előbbinél valamivel magasabb, 32 százalék. Ennek ellenére a munkanélkülieknél ez az összeg rendkívül alacsony – 29 ezer forint/fő –, ami nem fedezheti a biztonságos megélhetéshez szükséges kiadásokat (rezsi, gyógyszerek, gyermekellátás stb.), a rendszeres keresők egy főre jutó jövedelme 96 ezer forint. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a munkanélküliek (I/A.) 60 százaléka 40 év alatti (foglalkoztatottak között a két korcsoport közel azonos arányban oszlik meg). A fiatalabb munkanélküliek háztatásai a legnépesebbek (4,2 fő/háztartás), de a


1027


teljes I/A. csoportban is 3,9 fő jut egy háztartásra, míg a kereső foglalkoztatottaknál ez az érték alacsonyabb: 3,4 fő/háztartás. A háztartásellátó-tevékenységek kiugróan magas időráfordítását a munkanélküliek esetében a háztartási és karbantartási munkák közül is a házkörüli munkákra (fűtés, favágás, udvar rendben tartása) fordított idő magyarázza. 14. táblázat A munkanélküli és foglalkoztatott férfiak napi átlagos időráfordítása, amit a háztartás és a család ellátása érdekében végzett* (perc) Tevékenységcsoportok, tevékenységek

Időráfordítás különbsége (I/A.–II.)



Háztartás, család ellátása együtt

199

102

97

Háztartási és karbantartási munkák

141

64

77

31

24

7

Házimunkák Ház körüli munkák (udvar rendben tartása, fűtés stb.) Javító, karbantartó munkák, építkezés

91

22

69

19

18

1

22

14

8

35

24

11

Vásárlás, szolgáltatások igénybevétele, ügyintézés Gyermekek ellátása, nevelése * Az egyperces eltérések a kerekítésből adódnak. 1. ábra. A munkanélküli és foglalkoztatott férfiak napi átlagos szabadon felhasznált idejének szerkezete (perc)

Perc 400 350

58

300

76

250 200

50

150

44 237

100

135

50 0 I/A. Munkanélküliek Tévénézés

Társas szabadidő-töltés, szórakozás

II. Foglalkoztatottak Fennmaradó szabadidő

A tévénézés a jelentősen több szabad idővel (371 perc) rendelkező munkanélkülieknél összes idejük közel 65 százalékát (237 perc), a foglalkoztatottak kevesebb idejének (229 perc) is közel 60 százalékát (135 perc) tölti ki. Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 10—11. szám

1028

Dr. Falussy Béla

A foglalkoztatottakhoz képest a munkanélküliek egy és negyedórával többet alszanak (533/460 perc) és közel fél órával töltenek többet passzív pihenéssel (60/36 perc). Ez a kimagaslóan sok alvás, passzivitás nem a munkából fakadó fáradtságot kompenzálja (mint a foglalkoztatottak erre fordított szűkös ideje), hanem az idővákuum kitöltését szolgálja, épp úgy mint a szellemi restségről tanúskodó négyórás tévénézés. Végső következtetés az lehet, hogy a hirtelen felszabadult idő jelentős hányadát a munkanélküliek nem képesek aktív tevékenységekre fordítani (sem a munka, sem a szabad időn belül). Ez azért veszélyes, mert többségük fiatal, még tanulhatnának, képezhetnék magukat, de így a munka biztonságának, életmódot szabályozó szerepének elvesztésével szellemi és fizikai teljesítőképességeik napról napra erodálódnak. Az életvitelszerűen munkanélküli rétegek közel 60 százaléka tartozik a keresőmunka nélküli I/A. csoporthoz, ez magyarázza a főcsoport átlagához (34 ezer forint/fő) képest is alacsonyabb jövedelmüket. A két munkanélküli alcsoport időfelhasználásának szerkezete is különbözik, amelynek egyik oka az eltérő korösszetétel. A keresőmunka nélküli I/A. csoporthoz tartozók 59 százaléka 40 év alatti, a rendszeres keresőmunkát nem végző I/B. csoport 90 százaléka a 40–59 éves korosztályhoz tartozik, jelentős részük nyugdíjkorhatár alatti nyugdíjas vagy rokkant, akik – bár alacsony színvonalú, de rendszeres – ellátásukat alkalmilag némi keresőmunkával is ki tudják egészíteni. Időfelhasználásuk szerkezetének eltéréseit a 15. táblázat mutatja. 15. táblázat A 18–59 éves életvitelszerűen munkanélküli férfiak napi átlagos időfelhasználása tevékenység-főcsoportok szerint I/A. Munkanélküliek Tevékenység-főcsoport perc

Kereső-termelő munka, tanulás

százalék

I/B. Egyéb rendszeres keresőmunka nélküli rétegek perc

százalék

Időráfordítás különbsége (I/A.–I/B.) perc

93

6,5

122

8,5

–29

199

13,8

165

11,5

34

47

3,3

42

2,9

5

729

50,7

772

53,6

–43

Tévénézés

237

16,5

216

15,0

21


134

9,3

124

8,6

10

1439

100,0

1441

100,0

–2

Háztartás, család ellátása Közlekedés, utazás, várakozás Fiziológiai szükségletek

Összesen T-mutató

27,1


1029


Az adatok arra utalnak, hogy nagyrészt az idősebb korosztályhoz tartozó, egyéb rendszeres keresőmunka nélküli réteg (I/B.) összes munkaidején belül a fiatalabb (I/A.) munkanélküliekhez képest fél órával több a kereső-termelő munkára fordított idő (két óra), és hozzávetőleg ugyanennyivel kevesebb a háztartás ellátására használt idő (2,5 óra). A munka után fennmaradó idejükön is eltérő módon osztoznak: a fiatalokhoz képest háromnegyed órával több jut a fiziológiai szükségletekre (770 perc, 13 óra, a nap nagyobb hányada) és fél órával kevesebb a szabadidős tevékenységekre. 16. táblázat A 18–59 éves életvitelszerűen munkanélküli férfiak napi átlagos időfelszanálása a keresőtevékenységek alapján (perc) Tevékenységcsoportok, tevékenységek

1. Kereső–termelő munka (tanulás nélkül)



Időráfordítás különbsége (I/A.–I/B.)

90

117

–27

1.1. Főfoglalkozású munka

0

27

–27

1.2. Jövedelemkiegészítés

65

73

–8

12

25

–13

1.2.1. Pénzért végzett munka 1.2.2. Mezőgazdasági munka saját háztartás számára

53

48

5

1.2.2/A Állattenyésztés

14

27

–13

1.2.2/B Növénytermesztés és egyéb munka

39

20

19

26

17

9

1.3. Segítő és önkéntes munka

A fiatalabb I/A. munkanélküli réteghez képest az idősebb I/B. csoport a keresőtermelő munkák tevékenységei közül a pénzért végzett munkákat, a saját háztartás számára végzett mezőgazdasági munkák közül pedig a nagyobb értéket, több megtakarítást eredményező állattenyésztést részesíti előnyben. Az életvitelszerűen munkanélküli rétegek egészében, valamint a foglalkoztatottaknál az életkor is módosítja némileg az időfelhasználás szerkezetét, ezen belül a munkára fordított időt és az egy főre jutó jövedelmeket is. Mindkét rétegen belül az idősebbekhez képest a fiatalabb korosztályba tartozók több időt fordítanak kereső-termelő munkára, tévén kívüli aktív szabadidős tevékenységekre, így kevesebbet töltenek tévénézéssel és kevesebb idő jut a fiziológiai szükségletek kielégítésére is. Ez utóbbi tevékenységkör kortól függetlenül a munkanélküliek napjának több mint felét (51/53%) tölti ki, míg a foglalkoztatottaknál ez az arány 45 százalék körüli.


1030

Dr. Falussy Béla

2.3. A háztartások összetételének és a településnagyság hatása az időfelhasználás szerkezetére A munkanélküli férfiak időfelhasználásában az egyetlen figyelemre méltó különbség a tévénézésen kívüli aktív szabadidőben található: azokban a háztartásokban, ahol van aktív kereső ennek értéke fél órával haladja meg azokét, ahol nincs. Mind emellett a kereső-termelő, háztartásellátó tevékenységre fordított idő hosszában – az előzetes várakozásokhoz képest – nincs különbség. 17. táblázat A 18–59 éves életvitelszerűen munkanélküli és foglalkoztatott férfiak napi átlagos időfelhasználása aszerint, hogy háztartásuknak van-e kereső foglalkozású tagja a) Van kereső foglalkozású Tevékenység-főcsoport perc

százalék

b) Nincs kereső foglalkozású perc

százalék

Időráfordítás különbsége (a–b) perc

Munkanélküliek Kereső-termelő munka, tanulás

103

7,2

106

7,4

Háztartás, család ellátása

183

12,7

185

12,8

–2

38

2,6

49

3,4

–11


746

51,8

748

51,9

–2

Tévénézés

222

15,4

231

16,0

–9


147

10,2

121

8,4

26

1439

100,0

1440

100,0

–1

Közlekedés, utazás, várakozás

Összesen T-mutató

–3

12,2 Foglalkoztatottak


367

25,5

380

26,4

–13


92

6,4

116

8,1

–24


87

6,0

83

5,8

4

650

45,2

653

45,3

–3

Fiziológiai szükségletek Tévénézés

137

9,5

132

9,2

5


106

7,4

76

5,3

30

1439

100,0

1440

100,0

–1

Összesen T-mutató

16,8

Azok a foglalkoztatott férfiak, akik háztartásában legalább még egy aktív kereső él (aki az esetek jelentős részében a feleség), közel fél órával (24 perc) fordítanak kevesebbet háztartás- és családellátó munkákra, és valamelyest kisebb a keresőStatisztikai Szemle, 87. évfolyam 10—11. szám

1031


termelő munkaidejük is. Fél órával több viszont a tévénézésen kívüli aktív szabadidejük, mint azoknak, akik az egyedüli keresőnek minősülnek háztartásaikban. A gyermekes háztartásban élő munkanélküli férfiak a gyermek nélküliekhez képest egy órával többet fordítanak a háztartás, család ellátására, negyed órával több keresőtermelő munkát végeznek, és kissé magasabb a közlekedési idejük is. Ami ezzel szemben kevesebb, az a fiziológiai szükségletek ideje (50 perc) és a szabadon felhasznált idő (38 perc). Ez utóbbin belül is főként a tévénézés ideje rövidül az egyéb szabadidőhöz képest. A gyermekes háztartásban élő foglalkoztatott férfiak a gyermek nélküliekhez képest 40 perccel fordítanak többet a háztartás, család ellátására, kereső-termelő munkaidejük nem különbözik, viszont közel fél órával többet tévéznek és a közlekedési idő náluk is magasabb negyedórával. A kistelepülésen élő munkanélküliek a 3500 fősnél nagyobb lélekszámú településeken élőkhöz képest 40 perccel többet dolgoznak (főleg mezőgazdasági munkák), fél-fél órával kevesebb időt szánnak alvásra, pihenésre és tévénézésen kívüli szabadidős tevékenységekre. Időfelhasználásuk más területeire alig hat, hogy milyen nagyságú településen élnek. 18. táblázat Az 1500 főnél kevesebb és a 3500 főnél több lakosú településeken élő 18–59 éves, életvitelszerűen munkanélküli férfiak napi átlagos időfelhasználása tevékenység-főcsoportok szerint a) 1500 főnél kisebb település

Tevékenység-főcsoport

perc

százalék

b) 3500 főnél nagyobb település perc

százalék

Időráfordítás különbsége (a–b) perc


128

8,9

87

6,0


184

12,8

174

12,1

10

46

3,2

51

3,5

–5


729

50,6

759

52,7

–30

Tévénézés

232

16,1

221

15,3

11


Tévénézésen kívüli szabadidő Összesen

41

121

8,4

149

10,3

–28

1440

100,0

1441

100,0

–1

T-mutató

24,5

2.4. Az egyes tevékenységek napi ritmusa a munkanélküliek és foglalkoztatottak esetében Az időmérlegből az is kirajzolódik, hogy egyes tevékenységek aránya miképp változik a nap 24 órája során. A következő ábrák öt kiemelt tevékenység (alvás, majd Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 10—11. szám

1032

Dr. Falussy Béla

a két fő munkatevékenység – a kereső-termelő és a háztartásellátó –, illetve a két alapvető szabadidős elfoglaltság, a társas szabadidő és a tévénézés) napi ritmusának különbségeit mutatják be az életvitelszerűen munkanélküli és a rendszeresen foglalkoztatott 18–59 éves férfiak esetében. 2. ábra. Az alvás napi ritmusa

Százalék 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 4

5

6

7

8

9

10

11

12 13


14

15

16

17

18

19 20

21

22

23

24

1

2

3

óra

II. Rendszeres kereső, foglalkoztatott

Mint a 2. ábrán látható, reggel 6 órakor a munkanélküliek 63 százaléka alszik még, míg a foglalkoztatottaknak csupán 35 százaléka. Ezt követően a különbség reggel 9-ig fokozatosan csökken. 21 óra után a munkanélküliek negyed része már alszik, míg a foglalkoztatottaknak csak egyötöde. A foglalkoztatottak tehát jóval korábban kelnek és kissé később fekszenek le este. 3. ábra. A kereső-termelő munka napi ritmusa Százalék 70 60 50 40 30 20 10 0 4

5

6

7

8

9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

I. Élet vitelszerűen munkanélküli

1

2

II. Rends zeres kereső, foglalkoztatott


3

óra

1033


A 3. ábra szerint a foglalkoztatottak 6 százaléka már hajnali négy órakor dolgozik (feltehetően az éjszakai műszakban dolgozók), 5:30-tól 8:45-ig arányuk meredeken emelkedik 12-ről 59 százalékra, majd időben kissé elhúzódva a dolgozók aránya 11:30-ig tovább növekszik, amikor eléri a 65 százalékos napi csúcsot. A munkanélküliek esetében a délelőtti – egyben a napi – csúcs 23 százalék 11:30-kor. Ezt követően egy viszonylag rövid ideig tartó hirtelen és nagyfokú visszaesés következik be mindkét rétegnél, ami az ebédidőre utal. A délutáni csúcs 14 óra körül van, ám a délelőttinél alacsonyabb: a foglalkoztatottaknál 58 százalék, a munkanélkülieknél 19 százalék. Ezt követően 20 óráig folyamatosan csökken a dolgozók aránya: a munkanélkülieknél ez a tevékenység ekkor gyakorlatilag már nincs is jelen, a foglalkoztatottak körében pedig az éjszakai órákra 4 százalékra apad. 4. ábra. A háztartás családellátó munkáinak napi ritmusa Százalék 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 4

5

6

7

8

9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24


1

2

3

óra


A foglalkoztatottak háztartási tevékenysége csak a korai (munkakezdés előtti) órákban és a keresőmunka befejezése – 18 óra után – haladja meg kisebb mértékben a munkanélküliekét. A háztartást ellátó tevékenységek terén a munkanélküliek aktivitása reggel 6-tól 10:30-ig meredeken emelkedik 3-ról 42 százalékra (ez a napi csúcs), majd ebédidőig hasonlóan meredek csökkenés következik be (13 óra körül már csak 16 százalék), amit egy újabb kisebb mértékű aktivitás-növekedés követ. A délutáni csúcs 15 óra körül 27 százalék, ami után egy újabb gyorslejtésű tevékenység-csökkenés következik be. A foglalkoztatott férfiak háztartásban végzett munkájának legmagasabb napi aránya délután 16 és 18 óra közé esik, 17 órakor 21 százalék.


1034

Dr. Falussy Béla

5. ábra. A társas szabadidőtöltés és a tévénézés napi ritmusa Százalék

Százalék

18

70

16

60

14

50

12 10

40

8

30

6

20

4

10

2

0

0 4

7

10

13

16

19

22

1

4

7

10

13

16

19

22

1

óra

óra



A két szabadidő-eltöltési tevékenységre – a társas szabadidőre és tévénézésre – egyaránt jellemző, hogy a munkanélküliek körében ezen aktivitások már a délelőtti órákban érzékelhetően jelen vannak, míg a foglalkoztatottaknál csak a délutáni óráktól kezd növekedni az idejüket akár társaságban, akár tévénézéssel töltők aránya. E két leggyakoribb szabadidős elfoglaltság napi végzésének maximuma a munkanélküliek körében jóval meghaladja a foglalkoztatottakét. A társas szabadidő 17–18 óra között a munkanélkülieknél 17, a foglalkoztatottaknál 12/13 százalék. A tévénézés 21 óra előtt a munkanélkülieknél 69, a foglalkoztatottaknál 55 százalék. A tévénézők aránya a nézési csúcsot követően gyorsabban csökken, mint a társaságban kikapcsolódóké. A munkanélküliek közül a nap minden órájában többen néznek televíziót, mint a foglalkoztatottak. Az idejüket társaságban töltő foglalkoztatottak aránya az esti órákban (21 óra körül), ha kis mértékben is, de meghaladja a munkanélküliekét.

3. A kutatás mintájának sajátosságai Az adatgyűjtés 120 felvételre kijelölt napon, Nógrád, Heves, Borsod-AbaújZemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 162 településén, 47 összeíróval két szakaszban zajlott: 1. 2008. november 3. hétfő–december 14. vasárnap (42 nap) és 2. 2009. január 12. hétfő–március 30. hétfő (78 nap). Egy összeíróra a teljes felvételi időszak alatt átlagosan 16 felvétel jutott. Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 10—11. szám


1035

A területi mintát az északi országrész négy egymással határos megyéjének depressziós kistérségeiből, a különösen hátrányosnak minősített települések közül választottuk ki, nem szerepeltettük a megyeszékhelyeket és a „nem hátrányos helyzetű” besorolással rendelkező nagyobb településeket. A mintavétel kerete a KSH munkaerő-felmérésének 2007. I. negyedéve és 2008. I. negyedéve között kirotált (a továbbiakban már nem kérdezett) mintája volt. A négy megye csak együttesen tudta biztosítani az elemzéshez nélkülözhetetlen 750 fős esetszámot és a meghiúsuló felvételek megfelelő pótlására szolgáló 1600 fős tartalékmintát. A mintavételi egység háztartásonként egy kijelölt személy volt. Az időmérleg-elemzés a 18–59 éves4 rendszeres keresőmunka nélküli és foglalkoztatott férfiak munkaerő-piaci státusa, életkörülményei és életvitele közötti kapcsolatok vizsgálatával indul. Az elemzéshez meghatároztuk a munkaerő-piaci státusuk alapján eltérő helyzetű rétegeket: az „életvitelszerűen munkanélküliek” (ide tartozik mindenki, aki a 18–59 éves korosztályban nem rendelkezik rendszeres kereső foglalkozással) és a „rendszeres keresőmunkát végző foglalkoztatottak” (e két kategória lefedi a 18–59 éves népességet); illetve a „jelenleg nem dolgozók” és a „jelenleg is dolgozók” főcsoportjait. Az elemzéshez olyan további megkülönböztető jegyeket kerestünk, amelyek különböző mértékben differenciálják a munkanélküli és foglalkoztatott csoportok életkörülményeit, időfelhasználási lehetőségeit. Ilyennek bizonyult a fiatalabb vagy idősebb korcsoporthoz tartozás, a lakóhely településének nagysága, a háztartás összetétele. A 750 fős 18–59 éves férfiakra5 korlátozott minta két egymástól független egységből állt: az 500 fős rendszeres munkajövedelemmel nem rendelkező, életvitelszerűen munkanélküliekből és a 250 fős rendszeres keresettel rendelkező foglalkoztatottakból. A minta ezen két rétege nem arányosan képviselte a két népességcsoportot a minta településein. A 250 fős mintának főként kontroll szerepe volt. A 18–59 éves munkavállalási korú, korábban foglalkoztatott, fő keresőnek minősülő férfiak esetén a rendszeres munka elvesztése jóval nagyobb változást idéz elő életvitelükben, időfelhasználásuk szerkezetében, a család anyagi helyzetében, mint a nők esetén, akik keresőmunka mellett is főként a háztartás, család ellátását biztosítják. A férfiak magasabb szintű keresetének kiesése nagyobb hatással van egy család vagy egy háztartás anyagi helyzetére, mint a többnyire alacsonyabb női kereset elmaradása. (A 750 főben maximált minta mindkét nem vizsgálata esetén 4

Ugyanezen korhatárok között végezte a KSH 1963-ban „A nap 24 órája” c. felvételt, amikor a férfiak döntő többsége még aktív kereső volt (Ferge [1962]). 5 Csupán az egyik nemre vonatkozó felvételek elvétve fordulnak elő az időmérleg-vizsgálatok történetében, hiszen az elemzések központi eleme a két nem időfelhasználásának összehasonlítása. Mégis találunk erre példát a KSH országosan reprezentatív felvételei között is: 1960-ban került sor „A nők helyzete a munkahelyen és otthon” című adatfelvételre, melynek célja annak bemutatása volt, hogy a korábban keresőmunkát nem folytató, családellátó nők munkavállalásával, munkaerőpiacra való bekerülésével hogyan változik a család anyagi helyzete és a nők időfelhasználása (Ferge [1962]). A jelenlegi vizsgálat épp az 1960. évi felvétel fordítottja.


1036

Dr. Falussy Béla

minimálisra szűkítette volna az elemzési lehetőségeket, és valószínűleg információvesztéssel járt volna.) * A vizsgálat összegzéseképpen elmondható, hogy a rendszeres keresőmunka elvesztésével létrejön egy olyan idővákuum, amelyet a munkanélküliek egyedül nem képesek racionálisan, önmaguk teljesítőképességének megőrzésére felhasználni, életvitelük az idő során egyre passzívabb lesz, úgy a munka, mint a szabadidő felhasználása terén. A napi időfelhasználás egészében dominánssá válik a passzív fiziológiai tevékenységek időigénye. A munkanélküliségben töltött idő hosszától függően amortizálódik a hajdani munkavállalók teljesítőképessége. Ez a jelenség különösen a fiatal nemzedékre hat a leginkább károsan.

Irodalom ANDORKA R. [1982]: Az életmód területi különbségei az időmérleg-felvétel alapján. Területi Statisztika. 6. (43.) évf. 4. sz. 344–358. old. ALTORJAI SZ. – GICZI J. – SIK E. [2003]: Etűdök az élet üteméről. Századvég. Újfolyam. 28. évf. 2. sz. 3– 39. old. BÁLINT L. [2003]: Az időfelhasználás alakulása regionális metszetben. Területi Statisztika. 6. (43.) évf. 6. sz. 523–542. old. BÁLINT L. (2004): Szabadidőfelhasználás a Dél-Dunántúlon. KSH Baranya Megyei Igazgatósága. Pécs. BÁLINT L. [2003]: A tervezési-statisztikai régiók időfelhasználásának főbb jellegzetességei 1986/87-ben és 1999/2000-ben. KSH Baranya Megyei Igazgatósága. Pécs. FALUSSY B. [2002].: Társadalmi-gazdasági trendek a népesség időfelhasználásában. Statisztikai Szemle. 80. évf. 9. 847–868. old. FALUSSY B. [2004]: Az időfelhasználás metszetei. Új Mandátum. Budapest. FALUSSY B. [2005]: Gondolatok az EUROSTAT időmérleg-vizsgálatokról szóló jelentésről. Statisztikai Szemle. 83. évf. 1. sz. 690–714. old. FERGE ZS. [1962] A nők helyzete a munkahelyen és otthon. KSH. Budapest. FERGE ZS. [1965]: A nap 24 órája (12000 ember napi időbeosztása). KSH. Budapest. HARCSA I. – SEBŐK CS. [2002]: A népesség időfelhasználása 1986/87-ben és 1999/2000-ben. KSH. Budapest. DR. LAKATOS J. [2009]: Az időmérleg-felvételre kijelölt megyék általános munkaerő-piaci helyzete. „A foglalkoztatottak és a munkanélküliek időfelhasználásának különbségei” című OFA által támogatott (OFA/8341/0028) pályázat zárótanulmánya. Budapest. 9–15. old. NÉMETH ZS. [1989]: Helyzetkép Baranya lakosságának időfelhasználásáról. KSH Baranya Megyei Igazgatósága. Pécs. SZALAI S. [1964]: Idő a mérlegen. Valóság. VII. évf. 3. sz. 11–25. old. TIMÁR J. [1988]: Idő és munkaidő. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest.



1037

Summary Labour market status of four North Hungarian counties (Nógrád, Heves, Borsod-AbaújZemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg) falls significantly short of the national average. Analysing and comparing social-demographic and time-use compositions of men employed presently and formerly and that of males unemployed conduct-wise, the 2008/2009 time-use survey explores its reasons and data-supported consequences.


Dr. Falussy Béla: A foglalkoztatott és a munkanélküli férfiak időfelhasználásának különbségei

Melléklet A négy megyében élő 18–59 éves munkanélküli és foglalkoztatott férfiak napi átlagos időfelhasználásának kiemelt struktúrái az adatfelvételi időszak átlagos napján (perc) Tevékenység sorszám 1–17 1–6 7 8–17 1–17 1–2 3–5 6 7 12 8–11, 13–17 1–6 1–5 1–2 3–5 1 1.1. 1.2. 1.3 1.2. 1.2.1 1.2.2. 1.2.2. a b 3–5 3 4 5 3 a b c 6 Helyszín-kód alapján 12–17 12 8 9–117, 13–1 8–11, 13–17 8 11, 13 15 16 9, 10, 14, 17 8 8.3. 8.1,8.2, 8.4 11, 13 11 13

Többszintű osztályozási rendszer tevékenység-csoportjai, tevékenységei HÁROM TEVÉKENYSÉG-BLOKK I. Társadalmilag kötött tevékenységek II. Fiziológiai szükségletek III. Szabadon végzett tevékenységek ÖSSZESEN HAT FŐCSOPORT Kereső-termelő munka, tanulás Háztartás, család ellátása Közlekedés, utazás, várakozás (úti célok szerint) Fiziológiai szükségletek Tévénézés Tévénézésen kívüli szabadidő ÖSSZESEN TÁRSADALMILAG KÖTÖTT TEVÉKENYSÉGEK Összes munkaidő terhelés Kereső-termelő munka, tanulás Háztartás, család ellátása Kereső–termelő munka Főfoglalkozású munka Jövedelemkiegészítés Segítő és önkéntes munka Jövedelemkiegészítés Pénzért végzett munka Mezőgazdasági munka saját háztartás számára Mezőgazdasági munka saját háztartás számára Állattenyésztés Növénytermesztés és egyéb munka Háztartás, család ellátása Háztartási és karbantartási munkák Vásárlás, szolgáltatások igénybevétele Gyermekek ellátása, nevelése Háztartási és karbantartási munkák Házimunkák Ház körüli munkák: udvar rendben tartása, fűtés Javító, karbantartó munkák, építkezés Közlekedés közlekedési mód, eszköz szerint 12.1 Gyalogos közlekedés 12.2 Kerékpár 12.3 Gépkocsi (motor) 12.4 Tömegközlekedés (vonat, busz) SZABADON VÉGZETT TEVÉKENYSÉGEK Tévénézés Társas szabadidőtöltés, szórakozás Fennmaradó szabadidő Tévénézésen kívüli szabadidő Társas szabadidőtöltés, szórakozás Olvasás, internetezés Kedvtelések, hobbik együtt Séta, sport, testedzés Egyéb szabadidő Társas szabadidőtöltés, szórakozás Kocsmázás, italozás, szórakozás – általában Beszélgetés, vendégeskedés, játék Olvasás, internetezés Olvasás Internetezés


I. Életvitelszerűen munkanélküli rétegek


II. Rendszeres kereső foglalkoztatottak

335 747 358 1 440

339 729 371 1439

328 772 340 1 440

560 651 229 1 440

105 184 45 747 228 130 1439 335 289 105 184 102 12 68 22 68 18 50 50 20 31 184 137 21 27 137 37 82 18

93 199 47 729 237 134 1439 339 292 93 199 90 0 65 26 65 12 53 53 14 39 199 141 22 35 141 31 91 19

122 165 42 772 216 124 1441 328 287 122 165 117 27 73 17 73 25 48 48 27 20 165 131 19 15 131 44 69 18

372 102 85 651 135 94 1439 560 474 372 102 372 313 44 16 44 19 24 24 12 13 102 64 14 24 64 24 22 18

20 6 15 5 358 228 69 61 130 69 33 9 8 12 69 16 53 33 20 13

21 6 12 6 371 237 76 58 134 76 33 7 7 11 76 19 57 33 17 16

18 5 19 1 340 216 61 63 124 61 32 11 9 12 61 12 49 32 25 7

14 4 41 17 229 135 44 50 94 44 34 5 4 6 44 5 39 34 15 19

Az többszintű tevékenység-osztályozási rendszer elemzési eljárás forrása: Falussy Béla [2002].: Társadalmi-gazdasági trendek a népesség időfelhasználásában. Statisztikai Szemle. 80. évf. 9. sz. 847–868. old.

A foglalkoztatott és a munkanélküli férfiak idôfelhasználásának különbségei*

Recommend Documents