\
A kit. l í c e u m ' egyesített Kőnyv-es Rkromó.Tbatézetében, Kolo'svárfc.
S E S ;
-
("'ÍKDELYT MUZ Ei-M \
o
o
o
az, mondjátok meg, mi a nemzet' fiát, s leendő nemzedék' anynyát, a vi rító hölgyet leköti a hazához? Mi az, mi az érzelmek' legnemeshikét, a hon szerelmet lángra gyújtja, s kialunni csak az élet' utolsó szikrájával engedi ? E két dolog, tisztelt olvasó! a m u l t a k ' s z é p e m l é k e s a j e l e n ' d i c s ő s é g e . Es ha a multak' emléke fölött törött lanttal kezében hallgat a világtalan bárd, ha „puszta s kietlen t é r " a tettek' m e z e j e , honnan, szent gerjedelemre hevítve a késő i d ő k ' fiát, visszasugárzik az ősi dicsőség — és ha századok' hosszú álma után nincs mit fölmutatni, csak a hasztalanul töltött napok' hosszú sorát, s ha mint éji madár' éneke hangzik el a hű kebel' kiáltása: „ Ő s i dicsőségünk hol késel az éji homályban?!" mi az m é g i s , mi leköti lényünket mintegy bájerővel a bazához, egy édes tit kos valami, mitől sebesben v é r szive a
fiatalnak,
s a r i d e g kebel' erein is
jótékony m e l e g ' tüze árad e l ? Megmondom tisztelt olvasó! — E lelkesítő ta lizmán j o b b i d ő k ' r e m é n y e , s e z e r g y ö n y ö r e i a m i n k e t természetnek.
környező
A nemzet, mellynek múltját s ö t é t , zivataros homály
mellynek emlékei puszták
födi,
vagy örömtelenek, a n e m z e t , mellynek jelenje
csőségtelen : a kárpáti bérezek'
di
gyűrűjébe foglalt kis Erdély — az mink va
gyunk. Ámde hosszas ború után hajnali derű nyílik egünk fölött; s szabad már hinni, hogy e hon' mosolygó bérczei-, illatos rónai-, s csoda szépségű völ®
; ; c
:&
9
T O R J A I K i; N E S H A R L A N O.
gyeire szerencsésebb napok' áldásai várnak természet'
csoda
miveit emberi
szerelem még bajosabbakká tet s emlékeket állítand d o z ó honszeretetnek,
-
szabad hinni, hogy a gyönyörű
szorgalom, s a század'
teendik.
E hiedelem
egy szerencsésb
méltó
történe
kor' számára — ez tápszere
az olva
é g ő oltár, mellyből új lángra
s forrás, mellytől megfrissülnek
szikkadó
lelkétől ihletett hon
nemzethez gyálnak
g e r j e d e z ő tüzei,
csatornái.
Es ha semmivel sem birnánk e honban, mi a nemcsen büszke önérzetet tettekre h e v í t s e — él ezer változatosságban az örökké ifjú természet,
kincsek
kel áradozik földünk, szépségeket rejtenek v ö l g y e k , b é r e z e k , rengetegek, nagy szerűeket mint Schweiz' világ-hires országa, bajosokat földe.
mint Olaszhon' tündér
Es él e hegyek közt egy r o m h o z , egy patakhoz vagy
sziklabarlanghoz
kötött r e g e a jámbor nép' szájában megszentelve az időtől, mellyben a honba rát réá ismer a multak' édesen szomorú
e m l é k é r e , s bennök
gyöngyét a hajdannak, feltalálja nemzetisége' töredezett néma
mint egy szent
oszlopait. E r d é l y t — a
s emiéktelen, de szivében reményeket viselő Erdélyt — avagy csak ter
mészeti szépségeinek különféleségében (s ne mondjuk-e ? é b r e d e z ő fiainak szel lemében) látni és nem szeretni,
ismerni
és nem dagadni a kebelnek ezer kí
nálkozó gyönyöreinek szemléje alatt, lehetetlen. Egy panorama' nyilik meg e lapok' során a tisztelt olvasó előtt, Erdély'
Q
tájképeit magába foglaló. N e m mondjuk, hogy a ritka szépségű, természetet a
C
művészet dicsőitendi, — sőt inkább azt várják,
hogy a művészetet tárgya
di-
csőítse, s e hon' szépségeinek ecsettel és tollal ismertetése új érdeket költsön fölélesztésére a hamvadó és táplálására a gerjedő honszerelemnek —
A panorama' egyik felette érdekes jelenése a
TORJAI
K É N E S
B A R L A N G ,
regényes környezetével. Ott, hol Csík- és Háromszék éjszak felől találkoznak CsíkTusnád, Torja és Bikszád falvak' érintkező véghatárán •—ott fekszik a hegy
rejtélyes
gyomrával, öldöklő
Torja felől szűk v ö l g y vezet odáig.
barlangjaival
s számos
A völgytorkolatnál két óriási hegy emel
k e d i k : j o b b r ó l a kúpalakú B á l v á n y o s , túl koporsó idomban a k é n e s Bálványos' kellő tetőjén aggromok láthatók, maradványi nyos-várnak.
kénes
gyógyfürdőivel. hegy.
a hajdan híres Bálvá
Ezen vár' egyik toronyablakából a kilátás Háromszékre, Brassó'vi
dékére s az őserdőktől környezeti Csíkszékre igen nagyszerű. B á l v á n y o s egyike azon régi váraknak, mellyek Sz. István'ideje körül már megvoltak. Romjai fölött most vad cserje s emésztő mohok növedeznek. T ő s , törzsökös magyar család'birtokához tartozik. „ H a j d a n , igy szól az ősrego, két ágra szakadt e család; Krisztus' szelid hitét vállá az egyik, de hű a másik
ősi isteneihez, s e várba rejtezve áldozott
maradt
hófehérségü fiatal mént,
"
Akff Lyesum' egyesített Könyvi cs-Eőnyomó Intézetében EOIOSTÍTC
3
T O I I J A I K É N E S 13 A il L A N G.
itt vitte szent áldomását a vérszomjas Hadárnak. tal testvér
lakta e sasfészket,
mindenik erős
liât századok előtt három fia
bátor
és daliás,
de szilaj, za
jos, féketlen mindenik, párthiveikkel nem egyszer csaptak le a völgyek' békés lakói közé, s örök rettegésben
tárták a közel falvakat.
Élt azon korban egy
h ö l g y , szépségről s angyali jóságról hires a székely földön. Az e r d ő '
fiainak
tetszeti e gyönyörű hölgy, s egy torjai vásár' alkalmával clrablák, s fészkökbe repítek. A merényen felbőszült nemzet közös hadat izent a rabló fiaknak; nagy számú harezfi rohaná meg sziklavárukat, a' tusa alatt életet veszíte a testvérek' ketteje , de kegyelmet kért a harmadik maga és galambjáért, mit azon feltétel alatt, hogy lemondván halvány-isteneiről, idvezítő hitre térjen, a szelídebb em berfajtól meg is nyert. A kénes hegy amannál nagyszerűbb. szet változólag szeiid és
Környezete regényesb.
sivatag, virány és kietlen, nyájas
A
termé
és vadon körülte.
Merre a szem tekint, egy egy új szépség tűnik f ö l ; a szépet f ö l s é g e s , a fölségest borzalom váltja
fel. Mint mélység felett álló padlazalon, minden
lépésre
megdöbbenünk, ha nem nyitja-e föl rejtélyes gyomrát a tompa viszhangot
adó
földüreg? Itt kedves ízletü savanyu vizek buzognak, amott, mintha izzó katlan b a n p o k o l i tüzek égnének, messziről hallható morajjal löki az úgynevezett „ f o r t y o g ó " kénes tartalmú fekete vizeit. Egy magyar Virgil ezt Avernus' tavának noQ
vezte, s pokla' kapuit ide helyezte volna. — D e tekintsünk az előttünk álló táj-
O
képre!
0
A kénes h e g y ' nyugotti fele ünnepélyes fényben ragyog.
Csak egy pár óra van hátra, s a nap a kékellő hegyek megé áldozik.
szint játszik, s mint
A fehér szikla arany
ezüst sinor húzódik el az árnyékok m e g ö l néhol
sziklaút a kénes barlang felé.
Idegenek
kitűnő
vannak ott a barlang' szájánál. I d e g e
nek, és p e d i g idegen ajkúak, mert a honfit e csoda látvány kevéssé vagy épen nem érdekli. Elmegy ő, s meglátogatja Olaszhon' g r o t t a
d e l C a n e j á t s föl
jegyzi naplójába: milly áron nyitá meg a ravasz olasz kapuját a titkos barlang n a k , miként pattant föl a sötét üregre zárt ajtó, s mikép az ügyesen
betaní
tott eb az i d e g e n ' szeme' láttára szörnyet hal, s ha távozik, tÖstént feltámad. Es visszatér hónába, és meghal itt a nélkül,
hogy e ritka tüneményt
látta s is
merni tanulta volna, s a gyönyör s tudomány az okosabb idegené lesz. A hegy' kelet- s nyugoti falain nem egy nyiladékot hagyott a nagy építő mester, óvásul talán, hogy a rejtélyes e r ő k ' f e s z í t ő melegétől szerte ne pattanjon a fönséges erőmiv. latánál a bámulástól
Ezen nyiladék közt legnevezetesebb az, mellynek torko leszegezve látjuk
utasainkat. Már a barlang' száját
fojtó
kéngőz környezi, szemben a nap' világító fényénél látni a kékellő gőzfolyamot melly mint délibáb reszketeg ingassál játszik a barlang' öblei
felett.
A torko
latnál nyári mérséklelü meleget érzünk tagjainkon elterjedni, úgy tetszik mint ha csoda erejű gőzfürdőbe léptünk volna. Alább szállva egy pár lépéssel, he vülni kezd vérünk, szemünket
nem tudjuk kinyitni, lélekzetünk fuldokol, s
ki
életét szereti, elzárja c fojtó léget tüdőjétől, mert egy légvonás- vagy sóhajtás sal az életet sohajtanók
el. A barlang'hoszsza
10—25, magassága
10 — 12, szé-
TORJAI
4
KÉNES
B A R L A N G
lessége 5 — 6 láb. Élő állatot körülte nincs miért keresni. A madár ha a
fej
l ő d ő kéngőz' arányában repül, szörnyet halva zuhan alá. — Szegény Jenők! e barlangban végzők ifjú é l t ö k e t , — i t t lakolának apák'bűnéért az ártatlan daliák. Szegény J e n ő k ! szánandó L e n k e ! itt nyitott néktek vad s o r s ' k e z e durva sziklasirt, hol a fiatal élettel temetve lőn az atyai gvülölség is.
Béke hamvaitok f ö
lött ! (Lásd Jósikától: Jenők és Adorjánok). A barlang-ajtó
előtti egvszerü sir' felibe ültetett termés-kereszt a
met s tudásvágyat szerfelett ingerli.
Ezt itt
az „ i f j ú
figyel
s í r j á n a k " nevezik. E
sirróli rege felette érzékeny. Lesz e sorok' olvasói k ö z ö t t , ki egy forró köny. cseppet ejt a szegény ifjú' emlékeért, s egy szánó könyű szép szemekből kit ne birna egy r e g e ' elregélésére? „ S z é p , deli és jeles volt az ifjú, — igy szól a monda — ki Székelyhon' egyik falvájának legbájosb leányát szerété, s ő b o l d o g volt, mert
viszonszerelmet birt. És a szerelmesek mégis boldogtalanok
levé
n e k , mert fukar s hajthatlanul kemény volt a leány' apja, ki a szegény sorsú ifjú' megvetésével gazdag v ő n e k szánta a szende hajadont. Eljön a gazdag ké r ő , s hasztalan volt a leány' esdeklése s siralma;
kőszívű apja
erővel a g y ű
lölt férj' karjai k ö z é veté őt. A reményét vesztett ifjú fájdalma' első
kitörésé
ben e helyre sietett, nyilt mellel rohant a barlangba, s a halált szivta b e öröm üres szivébe. Holtan emelek ki a barlangból, közelébe temetek, s emlékűi állíták sirja' felibe a keresztet." ü o 0 Kag-y F e r e n c i .
MIT iïMICâ TAWAo Äjm.Lvceiini' egyesített.K5xiyv.es Kőnyomó IntézetéteiiKolosvárt.
S Z E \
T
A N N A' T A V A.
—
I ê 0
hû
Mai
J ö i o l i i / ^ r ddiiA-wlï il ,
feţe v i l . . - * 8
bnu s soli Iii x s i t f j
'««IM
* il "ldjuk
m e g s a r u i n k a t ! a h e l y , hova tisztelt olvasóinkat vezetjük,
szent!
H o g y a n ? talán csatatér, hol nemes honfi-vértől ázott hantokból egy nemzet'sza badsága virult f ö l , — talán bajnok' sírja, ki a szép- s igazért lángoló érzetében dicső halált többre becsült nemtelen életnél? Talán az emberi ész da-készítménye ,
dicsőítő a teremtő lélek'
isteni erejét,
és k é z ' c s o
egy templom,
melly
nek csarnokaihoz századok' története s emlékei csatolvák ? Nem, nem, sőt i g e n ! templom ez — ám de nem emberi gyarló kéz csinálta;
dicsőségét, fényét
égtől k ö l c s ö n ö z t e , csarnokait a természet' utánozhatlan ecsete szerű tájképe a honnak, látására érzelmeink magasulnak ,
rajzolta,
bámulásunk
az
saját nőttön
n ő , s a néma kebel Isten' oltára lesz. Oda vezetjük tisztelt olvasóinkat, hol a nyájas S z . A n n a ' tava változatos e r d ő k ' b á j ö v é b e takarva, egy hegyi t ö l c s é r ' f e nekén
rejtezik. A kénes hegytől észak-nyugotti irányban őserdő fogad el, százados bikk-
tölgy- és fenyőfákkal, laktalan magányai- s kisértetes árnyaival. Csak biztos ta pintása a vezetőnek, vagv a vén tölgy' oldalába metszeti kercsztjelek egyedüli útmutatók; jámbor
búcsújáró'
keze véste azokat útba igazítására az ismeretlen
vándornak. Innepélyes hallgatás, borzadalmas csend lakja a rengeteget, mellyet ember
vagy állat' hangja ritkán háborít. Lépteink, mint hajó a tengeren, nyom
talanul vesznek el a száraz avar felett. K é t órai fáradalmas vándorlás után ko9
SZENT
A N N A' T A V A.
szoru-idomu hegy' tetején mivelt útat értünk, honnan nem annyira lejt, mint sza kad a hegyi ösvény a meredek sziklaháton lefelé.
S hol az ösvény elvész v i
rágos rét' füvei között, hol kiérünk a szent e r d ő b ő l — m i n ő lálmány! E g y nyá jas tó s igéző
környezet fekszik előttünk,
mint egy tündér-rege, s nem tud
juk: bámuló lényünket, vagy inkább a helyzetet fogta-e meg a varázs'hatalma. Ez a Sz. A n n a ' tava, a csik-tusnádi erdők' örök szépségű g y ö n g y e , ba foglalt gyémánt— ezüst tükör fenyvek'
smaragd
koszorújában.
A hely' idomának fölvehetésére képzeljen az olvasó a csiki Hargita ma gassági irányában egy czukorsüveg alakú h e g y e t , melly vulkáni e r ő , vagy más természeti játék miatt beszakadván, tölcsér-idomot váltott.
A tölcsér' fenekén,
isten tudja minő mélységben, a csendes tó' vizei nyugosznak. Bleredek oldalai illatos rétek' virágival, odább váltólag bikk', fenyvek' s más havasi fák'változa tos zöldével borítvák. — A tölcsér' karimája, óriási fákkal s z e g é l y e z v e , a legszabályosb ovált képezi. g e d a pompás
A toroknak nyilast, melly völgybe v e z e t n e , nem en
hegyvár, s
a L a g o del Agnano'
épen
e
sajátszerűség
felibe Olaszhonban,
melly
helyezi e gyönyörű vidéket partjain királyi lakot bir, s a
mivelt világ' utazóinak bámulási hódolatát fogadja el naponként. — A tó' vize kristály-tiszta, iható, partjait járdák — ölnyi szélesek — kerítik, és e j á r d á k ' e g y i k oldalán a hegy' köveibél épült
oltárok s kereszt-állomások,
tűi az ölelkező
O
málna' s áfonya' ágai közt az illatos zámócza, a legtarkább vegyületét költik fel
0
M
a kebel' érzelmeinek.
g
Nyughelyül bársonyzöld
moha kínálkozik, puha mint a
kényelem' selyem pamlagai, és sima mint a leány' fiatal arczulatja. tükre,
a mint
a
körülte
kőfalként
meredező
A t ó ' tiszta
erdő-koszorút, a kékellő eget
arany csillagával, a csinos kápolnát s az egész festőleg szép környezetet viszszaadja: a leggyönyörűbb látványok' egyike, mondhatnók, e széles földön. Nem csoda, ha a természet' szépségeinek éldelésére kevesebb fogékonysággal biró jámbor nép túláradó érzelmeinek ömlengésében azon hiedelemre tér, hogy egy illy természeti tünemény csak fensőbb lények' erőhatalma által nyerheti tündér bájait, s vallásos buzgalommá magasuló érzetében templomot s oltárt épit v é d szenteinek. Ezerenként látogatják
áhítatos keresztények
e helyet Anna-nap
körül,
nyárhó-középben. Nincs valami m e g l e p ő b b e' búcsujárásnál. Három főúton siet ide a' zarándok nép Csik-, Kászon-, s Háromszék f e l ő l ; szent kereszt s buzgó hitű lelkészek a vezetők. gányán,
hol
az eltévedt vad s visító fajtyúk
kodva , összecsattannak,
majd
E völgykoszorú' könnyen
ébredő
A hallgató erdők' néma ma
csak félve
det, sz. ének' hangjai harsannak át, s e hangok
zöldággal koszorúzott zavarják
a tiindérlak'
a leginnepélyesb hármoniába viszhangja,
mellyet csak
a síri csen
bérczeihez csap olvadnak össze. a menydörgés s
forgószél robajjá költ fél néha nyugvó álmából, sokszorozva feleli vissza a szent rythmus' magasztos hangjait, míg azok nz e r d ő ' rengetegeibe mélyedve, végkép elhangoznak.
Es ha a szent menet
a
tóparton migindul, csalnak
érzékink és
szemünk még is két népet lát imádkozni s térdepelni : egyiket a parti oltárok'
!
-O o oS Z E N T
A N N A
T A V A .
k ö z e l é b e n , s az ég' tiszta szellemtükörében a másikat, — egyiket itt, s túl a másikat egy derültebb h o n ' p á r t á i n . — Oldjuk meg saruinkat! a hely, minek né ma, innepélyes bámulásában merengő szivünk egyetlen magas érzeménynyé olvadoz — i s t e n ' o l t á r a — s z e n t
hely.—
* » 8 y Ferenci.
0 0 0
0 0 0
#—
.ooo
• o oo •
o o o
0 o
0
K O I-
O
Z
S V
Á
It. 1
o
O o
A
g ö r ö g udvarban növekedett
elhamvadott őseink a S z a m o s
1
I I I . Béla királyunk
üle trónon,
kristályvize' j o b b partján
midőn
(sz. 46° W
8";
rég h.
41° 14' 2 8 " ) építni kezdtek egy várost. Mi előbb a király' müveit szellemének csinosbulást és rendet sürgető befolyása alatt inkább csak kényelem' tekinteté b ő l vala m e g k e z d v e , utóbb baljóslatú környületek közepett nagyobb
figyelmet
igénylő czélra alkalmaztatott. Zsigmond király ugyanis viharos multak után v é szes j ö v ő k e t sejtve, honnagyai' egyetértéséből parancsot adott — birodalmának beütések
ellen biztosításaért—némelly kitűnőbb
eredményéül
1405ben kőfal kezd emeltetni
városok' körfalzására.
a szamos-parti
ha ,újnak' mondhatni a 227 év előtt építtetni kezdettet.
is
Zsigmond' rendelésén
utódai sem tágítottak, s igy lőn, hogy legdicsőebb királyunk, Szilágyi ürzse épen e városon
Ennek
új város körül
kit Horogszegi
hozott világra, szülötte-helyének
várral
körül-
karoltatását v é g r e is hajtá, hihetőséggel az í477ik évben. Ha mondám, hogv mellyről itt szó van, a város Mátyás' szülötte-földe : szükséges-e, drága honfiak és leányok! magyarázatul adnom, mikép jelen soraim' tárgya nem más, mint Erdély' diadémja, K o l o z s v á r ? ! Hallom a ,nem!'-et, s örömérzetem határtalan!—Hol
negyed-fél század a hála' lángolását oltni kép
telen, s az emlékezet' fáklyája a dicsők' még nem olly lényeges élet-környüle-
-
teire is illy élénk, tiszta fénvt lövell : ott, istenemre, nincs veszve minden !
à
3
à
10
KOLOZSVÁR.
Zsigmond'
gondossága s őseink' fáradalmai nem voltak fölesleg.
haros századok húzódtak
át a magyar
hazán.
Vi
Jelesen a 15-, 16- s 17ik egy
felől a honérzelemnek a milly tündöklő, másfelől k ö z n y o m o r o k ' é p e n olly nagyszerüleg siralmas
példáival gazdag.
E súlyos
napokban
Kolozsvár' kőkeríté
se hányszor vala nemzeti szent igazainknak ótalom-bástya ! őseink hány
ezeré
nek s hány ízben szolgált védhelyül: honunk' évrajzai nyilván hirdetik ! Tudák-e, milly hasznos szolgálatot lettek utódaik' számára őseink? vagy csak kétes aggá lyoktól vezéreltettek, homályos sejteményckben élvén, mint azon g y e r m e k , ki a parittyával eldobta kövecsnek legfeljebb
is
képzeli irányát, a nélkül, hogy
tudná, bizonynyal mellyik pontra esék le : vitatni nem fogom. ítéljék el ezt ama nagy számú bölcsek, kik a legáldásosb tettek' indokait is szeretik — s ha sze retik, képesek is — nemtiszta forrásokból származtatni le. En csupán annyit ál lítok, hogy a maradék' háláját olly gondos elődök méltán megérdemlek. Hajdanában e város' népe között a' magyar elem nem volt olly túlsúlylyal b í r ó , mint most, napjainkban.
Müipart s kereskedést
űző magyar s szász
lakosai' j ó l é t é t nemzeti fejdelmeink' viszontagságos korszaka—mit már érinténk — megrázkódtatta b á r : tönkre juttatni nem birta.
I . Ferdinánd' titoknoka nem
átallá e városról mondani, mikép „ m i n d várfalai' kerítésével kívülről, mind épüle tei' alkotmányával belőlről f é n y e s k e d e t t." Ha épen azon korszak előtti és alatti időkre vonatkozólag illytanuis , f é ny e s sé g r ő 1' szól: mink annyit tán dicsekvés' gyanúja nélkül elmondhatunk, hogy a város' jólétét czimerző fény laványult is valamit: u t ó b b — k i v á l t a , f ő k o r m á n y
f
ha bár lia-
ide költözte után— elég.
gé nyereséges kárpótlékot v e t t , s hovatovább dúsabb reményű kilátások biz tatnak e részrül is.
A z érdeklett
királyi titoknokkal (Reichersdorfnak hivták)
abban kezet fog fél-Kolozsvár, hogy „ K o l o z s v á r nagyon kellemesen fekszik." Yalamellyik folyóirásban én is mondottam, h o g y kire a természet' bájai bűvös erővel
hatnak,
szemlélődéseit —
ha nézpontja j ó l van választva
—
Kolozs
vár is képes némi gyönyörélvekkel jutalmazni. Illy nézpontok közé számítandónak vélem p e d i g többek között azt, mellyről az ide tartozó kép van fölfogva, és ez a , f ö l l e g v á r ' , azaz a város' éjszak és éjszak-nyugat közti irányban álló erőssége. A ' f ö l l e g v á r t — miként , N a p l o m b a n ' is följegyezve t a l á l o m — h a te kinted, akaratlan is eszedbe hozza O v i d ' leírását gigászai' ostromkészületérő], „ K i k föl a' csillagokig hegyeket halmoztanak ö s s z e . " Ugyanis
e természeti alkotvány
olly forma, mintha rendetlenül több
száz mázsányi részint sziklás, részint porond-kövecses halmok volnának egymás fölébe torlasztva. Hozzá képzelve aztán ezekhez az oldalvást mesterségesen fu tott vagy természet-képzetté üregeket— legszegényebbeink' barlangit — úgy az ittott 1 — 2 négyszeg-ölnyi promontordad
területekre
bigygyesztett nyomorú
kunyhókat, a hozzájok v e z e t ő l e g e g y e n g e t e t t s néhol előttük is általvonuló szintolly veszélyes, mint milly keskeny — mondhatnám : birka-tapodta — ősvenykék e t , mellyek a helyenként b é ö b l ö s ö d ő sziklahorpadásoknál silány hídiások által
KOLOZSVÁR.
tartvák folyamban s tb. s tb. nagyában
1 I
előttünk
a f ö l l é g v á r i begyoldal. A
városból fellegvárunk' aljáboz v e z e t ő bizonyos fedett pallón — mi képünk' bal oldalán részleg tisztán látható, s „ n é m e t e k ' pallója" néven ismeretes— átkelvén Szamosunk' nagyobb ágán, emelkedjünk fölébe az irt ,r e g é n y es n y o m o r - f é s z e k ' - n e k , mit annyival könnyebben megtehetünk,
mert a j ö v ő n e k jobbra
eső
k ő m á l i s z ő l ő h e g y mellett tűrhető út kanyarg föl oda, mintegy 250—300 lép csőjével s sárga-fekete karfáival ajánlkozván Miután
e tetőn
szolgálatunkra.
látható b o l d o g párokhoz,
feljutánk: minő tekintet!
kiket képünk ábrázol ,
Mig a lábunk alatti grottákban
eként
s a téltúl odaillesz
tett kis házikókban emberek örülnek nemirigyletcs ellöknek, kik a fecskére em lékeztetnek, melly palotád' l o z s v á r , egy a
párkányára tapasztá
fészkét : előttünk terül el K o-
t e l e k i hegysor- és mostani állásunk-alkotta v ö l g y b e n , olda
lánál lekigyózó szép S z a m o s á v a l , s önkényt eszünkbe tódulnak legott mind azon nevezetességei ,
mik történeteivel összeforradvák.
Egy illy pillanat' kéje
gyakran hónapokéval fölér ! S itt már tekintsük a festői látvány' képrajzát. Im, jobbra mintegy hát térben,
iker-tornvaival a kegyes szerzeti atyák' temploma, a hozzá függő „ o r s z á g '
házával."— Ettül balra, kis távolságban látszólag, sötétlik a nagypiacz' közepén álló catbolicus székes-szentegyház, a gothus építészet'egyik r e m e k e , melly Zsig mond'
uralkodása' folytán
Midben
végeztetett b é , s a mellynek
közelében
( )
vérzettek el 1594ben, Báthory Zsigmond'zsarnoki kénye alatt, honunk'jeles fiai :
o
K e n d y Sándor és I f j ú
^
J á n o s fejdelmi tanácsurak, valamint
F o r r ó János és Sz. Egyedi L i t e r á t y
Gergely.
Kendy
D e el e sötét
emlékezettől!
— Mintha a külön vallások' kolozsvári hitsorsosainak j ó egyetértését jelképezendők, csaknem egy csoportban mutatkoznak
Gábor,
még inkább
volnának
balfelől né
hány templomok, jelesen az ó v á r i , sugár tornyával, melly ferencz-szerzetesck é ; ezen belől a reformátusok'
belső-farkas-utezai
egyháza,
hegyes
há
romszögű homlok-falával, holott I . Apafly Mihály' fejdelmünknek fia^palTy Ger gely, 1666 óta szenderg ö r ö k álmain, s mintegy e mondott kettő közt v é g r e a lu theránusok' csinos, egy tornyú, kisded temploma, b e i s ő - m a g y á r - u t e z á b a n . •— L e e h b a hát-térből
Kolozsvár' pompás kaszárnyája
szegü homlokzatával. — Csaknem e katona-lakhoz
tekint szemünkbe, bárom-
nőve
a k ö z é p ka p u i
tornyot, s majd csak e mellett az e g y s é g h i v ő k ' t o r n y o s templomát, gyar-utezában,
óra
belső-nia-
ki nem látja? — Mellőzve azonban mindezeket, nézzük azon
felötlő bástyát, melly tájképünknek még baloldalibb s hozzánk közeliebb pont ján
díszeleg.
Ez az úgymondott „ h í d k a p u "
hogy azon térre n é z , mellyen — átszájalás lem kardjába
bocsátkozott,
midőn a Trajánnal
czára, feltámadván, a rómaiak kapu"
között vasrostélyzatu
felelt á l l , s nevezetes
szerint — D e c e b a l kötött
dák
béke után, ennek
meggyőzek s kétségbeejték. — E tér igen szép
kőhíd
arról, fejede
áll 1836
óta,
da
és „ h í d
melly S z a m o
s u n k ' itten lehozott, kisebbik, ága fölött v e z e t át. (Az e helyen állott koraibb híd lö80ban, főbíró Buday Tamás' s királybíró Pulacher István' idejében, épít-
gj
oc© 12
K O L O Z S V Á R .
tetett volt.) — Â hídkapui bástyánál leebb és beljebb látszik azon kisebb is, melly „ m a g y a r - k a p u " felett van,
s melly
k ű l s ő - m a g y a r - u t c zá t
külön
választja b e l s ő t ő i . — A m a b b a n épül a reformátusok'kíílvárosi temploma, melly készen l e v ő egyik tornyával képünk' baloldalán, háttérileg, De
végső épület.
minek én mindezeket? , H á z a l ó * leírásom helyett ott a kép * s ,au
nom
de D i e u ' feleljen maga helyett.
Hrizltay
0 o 0
Miklós.
I)
o. 0
t
%
« co —
R O S N
,
#
Y 0.
0 o o
o S
N o , F r c c d o i n ! wliosc smilo w c sliall nevet' résigrï, G o , tell our i n v a d c r s , 1 lie IJanos Thaï ' t is sweeter lo b l e c d l'or an âge at tliy shriiic, T b a n to s l e e p but a m o m e n t in chains ! T H O M A S MOORE.
1)
A - kis Erdély egy Europa' azon pontjai közül, melly felett mindig mások koczódtak, a visszálkodás' almája, s hála
mellynek
nekik,
felvagdalásához
hogy szüntelen egy
hol a' török, hol a
német fente
kését,
oldalról a másra
gatás által a
rothadástól megmentek, 's bár épen ez által egy
for-
egy helyt meg
is potyolták, de magva még ép, s ebben csirák rejteznek, mit a nap, melly derülni kezd, még szép fává fog érlelni. — Rosnyó egy Erdélynek azon várai közül, mellynek romjait látjuk, de hogy köveit ki rakta egybe, s azokat ki tartotta épen, arról
keveset, hogy
néha ki
rongálta, arról valamivel többet tudunk. — Egy mereszté
kellemes nagy kék
nyári
reggel
1 Gí)0-ben a' szép
szemeit a rosnyói vár'
ablakából,
Emma a kelő várva
napba
L e n c z i j é t , kit
már több napok óta nem láta. E szokatlan kimaradásban rosszat sejtett szerető
é
=•c o
é
t
Ii
R O 'S N Y Ó.
s z i v e , — inig egyszerre m e g d ö b b e n v e , egy pontra figyelve néze, hol fegyvereket villogni látni vélt, melly
látvány mind tisztább lön előtte. — A t ö m e g b ő l
egy lovag kiválva vágtatott a
vár felé, sürü porfelleget
Egy pillanatra a vár alatt volt,
kürtje'
hangjára a
megnyílt, s Emmát hű Lenczije' karjai
hagyva maga után. —
hid
leboesáttatott, a kapu
szoriták kebléhez. — „Búcsú ölelésem
ez, — mond Lenczi, — Tököli már Törcsvárhoz közel, s Häusler átalanos fel kelést
parancsolt.
Én a v e z é r
Teleki
Mihály'
itt e teren ütünk tábort. Néhány nap alatt
csapatához
kapcsoltattam, s
vagy örökös béke, vagy halál!" —
Emmának e szavak' értelmét felfoghatni, s egy utolsó csókot, mellybe egy hoszszu élet vala öntve, szihatni be ajkain
alig vala ideje, — Lenczije
eltűnt, s ő
magára s fájdalmának hagyatva. — I. Apaffi Mihály meghalván, hazánk sok felekre oszlott; része a gyermek Apafii mellett maradott, 's volt felekezet, melly, hogy mit tegyenek, a német csá szártól megkérdezni javallá, — része
nem
bizva a német
pártfogásban, a tö
rökhöz vonzott. — E környülményt T ö k ö l i használni akarva, 40—50,000 török-ta tár haddal, mellyhez Oláhországban ínég 15,000 oláh s sok magyar, frank kap csolódók, az e r d é l y i fejedelemségre siete. — Erdélyi katonai parancsnok akkor Häusler volt, ki m e g é r t v e , hogy Tököli a bodzái, temesi, törcsvári szorosokon akar Brassó' v i d é k é r e ütni, azokat
árkokkal és katonákkal
megerősité. — T ö -
köli nyárutóhó 13-án Törcsvár alá ment, innen 300 labanczot (veres, sárga öl-
*
Q
tönyös és
ezek a havasokon át
o
0
Törcsvár mellett egy sánczból a németeket kiverték, mit Häusler megtudva, lös-
Ş
teleki-bocskoros
tént egy csapotot
vitézek)
küld be néhány
külde száguldani; ágyúval,
de a labanczok ezt is keményen
m e g v e r v e , Törcsvárhoz kergetek. — T ö k ö l i még utoljára kére egy levélben Hausiert, Erdélyt neki átengedni min Häusler felbosszankodva, egész táborával T ö k ö l i
ellen siete, s Zenyest és
Tohán k ö z t tábort ütött. T ő k ö l i , mint katonai cselekhez értő, azalatt mig őt Häusler Törcsvár fe lől vára, a zèrnyesti havasokon
(melly képünk háttérétől jobbra esik) olly helye
ken, hol nyom nem volt (mint Sovarow a graubündteni kötve
a lovakhoz
bocsátkoza le, s mint
alpokon), nagy élófákat
villám terme a német
tábor
előtt.
Häusler, ki épen kártyázva, Doria, Magni és Castelli főtiszteitől egy kalap aranyot nyert, utánok
dobot
veret s hadi
rendbe áll.
maga hadával, hátul janicsárok.
Tököli
A tatárok
elől
küldi a tatárokat,
megsarkantyúzva lovaikat,
a németekre rohannak, de hirtelen megfordulnak futást színlelve, 's egy német csapat
utánok. Ekkor
Zernyest felől a törökök s kuroezok (Tököli
a magyarok' s székelyek' neve) a németek' nagy vonalára
táborában
rohannak, s a fótü-
zelést kiállva, olly villáin sebességgel és düvel rohannak a németekre, hogy idej ö k sem maradt fegyvert tölteni. Heves viadal k e z d ő d é k ; a fők mint zápor hul lának, s a v é r patakként
folyt, holt testeket sodorva tajtékzó hullámi közé. A
marosi székelyek látva a német sorozat' megbomlását, hátrálni kezdenek ; maga Häusler is megszaladt.
Ezt látva a németek,
© oc
megfutamlának, s a T ö k ö l i ' serge
n o 's N Y o .
15
utánok, — Hausiert elfogják, Doriát hasonlag,
kit a tatárok
korbácsolva
kölihez visznek, ki az elsőért 300 aranyat, a' másikért. 80 tallért nak. — Bethlen Sámuel, Mikes, itt rá akadva,
őt nem
ki; —
s egy búzakalangyába
ismervén
(feketébe
Tö-
katonái
Macskási a csataterén vitézül mulának
Teleki Mihály Kálmán nevű kedves lovával futva elesett; a törökök
ada
botolva
levén
öltözve,
Apafiit gyászolá), kezét lábát levagdalva m e g l ö v é k . — A. futással
menekvők
közt voltak Cserei Mihály és Zsigmond, Székely
Zsigmond és Ferencz, Apor István, Hatházi Gergely, Séra István, Donath György. Vitézségének szép jelét adá e tájban gróf Guttenstein, Brassóban a Met1
ternich-ezered' parancsnoka; ugyanis megértve az ütközet szerencsétlen kimen tét, tiszteivel (minden vagyonaikat
egybeszedvej a várba
voná fel magát, ke
ményen körül árkolva, — a' várost a tanácsra bizva, hogy védjék mint lehet. Tököli megtudva Teleki Mihály' elesését, kiküldé Komáromi Jánost holt teste felkeresésére, ki későre réá akadván, T ö k ö l i elébe vivé, ki tulajdon tösét
adván
réá, a legnagyobb tisztesség-jelekkel
kön
küldi Telekinéhez Görgény-
b e . í g y bánt Tököli ellenségével a XVII-ik században. Tököli
e győzelem
után magát
a
fejedelemségbe iktatni
akará,
bár
Gyulai Ferencz, Daczó János, Macskási Boldizsár az erdélyi nemesség' nagy ré szével javallák redet P,
be
0
_
Tökölinek, elébb a vas-kapunál
megverni, magát
Nándorfejérvárnál a
Erdélybe, és akkor
3 német
eze-
büszke, negédes, sánta lábú ember — Petrotzi István, Nemes Bálint s mások
0
s ő
De
Sándor
Keresztyénszigetre országgyűlést
Gáspár
' ®
Tökölit,
székbe.
maradt
fővezérrel egyesítve j ő n i vezére
elámiták
ülni a fejedelmi
hátra
török
hirdet,
s ott
magát
a fejedelemségbe iktatja. Az ifjú Apafii kevesed magával Kolozsvárra fut, s onnan
siető
segítsé
gért kéri a császárt, ki badeni Lajos herczeget Erdélybe küldi. — Tököli hogy a székelyekkel is hódoltasson
magának,
Barczásagra
visszatére, de itt az olá
hok és tatárok hitetlen elhagyva, Moldovába mennek, s ulánok a törökök. Ezt látva T ö k ö l i , kénytetik maga is Moldovába vonulni. — Emmát
kétségbeesések
közt vára el a véres csatát, ható,
mig v é g r e annyit
láták, kik hihetőleg
közt
hagyok.
és mi kinosb
mondának,
hogy
Borzasztó
vala, semmit Dalnokit
s nyugtalan
kinok
Lenczijéről nem hall
három
török'
űzőjében
levágák. Eles tőr volt ez, mellyet szivéhe ütöttek;
mély
gyászba öltözött, arcza naponként halványult, közel a halálhoz, s egvetlen vigasz talása könnyei' zápora volt. így fájdalmába merülve üle, midőn késő estve egy köpenyegbe burkolt alak álla előtte, kire rémülve tekintve, egy sikoltással öszverogy, Lenczije volt ez, ki az ájultat karjai közt csókjaival özőnli.
-Fmma üdül
ni k e z d e . Ügy vala mint a' hajós a' vészes éjben, hol hullám' sírja tátonga rá, s a pillanat, mellyben halni készült, a messzi torony' világát, a remény' sugarát lövelli ő réá.
Magához térve, Dalnoki
elbeszélé, hogy a török
mény viadal után elfogák. í g y T ö k ö l i
magával vivé
üzöbe vevé s ke
Moldovába, s most Dori-
ával együtt őt is, visszatérés Ígérete mellett; elbocsátá, öreg attyát ínég utoljára
'© o 16
R O S S
Y O.
láthatni. Ez az öreg atya Emmája volt. — Mint a kelő nap oszlatja az éj' h o málvát, úgy vidula Emma i s , dc újra borulni
kezde ege. „Isten v e l e d , mond
Lenczije; adott szavam Tökölihez hí vissza!" — „ N e m , L e n é z i , nem; nélkülem nem mégy, nálad nélkül nincs élet, nincs menny! Akarod, hogy egy kietlen pusz ta poklot kinlódjam á t ? ! — En veled m e g y e k , és v e l e d halok, ha k e l l ! " — Dalnokinak
minden
éllenmondása
hasztalan vala.
Emma
őt férfiruhában
fog
ságába kiséré. — Dalnoki a táborba é r v e , bémutatá Tököiinek magát és egy ifjú barátját, kit részökre vona. De nem soká
kitudódván az ifjú'
ki-léte, T ö -
kölit annyira megillető ez éltet áldozni kész szerelem, hogy Dalnokit szabaddá tevő,
ki Emmájával
s tőbb
nemes
asszonyokkal, kik
németektőli
féltökben
T ö k ö l i v e l kimenőnek, honba t ő r e , hol sokáig Emmájának és szerelmének élt, A' zernyesli ütközet vala utolsó vonaglásá Erdélyben a nemzeti fejedelem ségnek, a magyar és erdélyi történetekben olly nevezetes szerepet játszott T ö k ö iinek utolsó próbatéte, ki ez i d ő b e n bámulatos
engedékenységgel bánt foglyai
val. — Hausiert, Doriát Bécsben fogva lévő nejével cserélte ki, s számtalan több foglyokat elbocsáta, — bár kegyetlenséggel vádolák, h o g y az ifjú Haller Józse fet,
ki életőre törekedett, meglövette, mit maga is később megbánt. — Tököli
hátra vonulva élt a töröknél, de a karlovitzi béke egy pontja
szerint a'
szul
tán kiadását ígérve kényteték Ázsiába vonulni, hol 1695-ben holt meg_ Testét mint 0
kiváná Konstantinápolyija, Perába, a g ö r ö g temetőbe helyezők. — Ő is az ak-
0
kori idők' szellemeként
•
fegyverrel
ős idegen
segítséggel akart emelkedni, s
feledé, hogy egy nemzet is más nemzet' segítségével soha nagygyá nem lett; ön magában kell az erőnek rejtőzni, s önmagából kell azt kifejteni.— Nem a fegy ver:
az értelem' sokasága, melly győz. í g y lett nagygyá Anglia, igy Észak-Ameri
ka. Fejtsük ős növeljük értelmi erőnket, s mi is győzni fogunk. — 2)
§ziitiimm-i P a p K á r o l y .
1) N e m , szabadság ! í n o t o l y g á s o d r ó l soha I«.' nem d á n o k n a k : édcsb e g y
egész
ivadéknak
mondunk.
oltárodnál
M e n j , mond
meg
e l v é r z e n i , mini; csak
támadóinknak, egy
a
p i l l a n a t i g is
lánczok közt alunni. 2) E g y 1691-ben irt n a p l ó b ó l . — Cserei M i b á l y ' k é z i r a t a . — Pray II ist B . 11. P . I I I . K a t o n a H i s t . er. X X X V . IstvánfFy Cent, L . X L V I I I . F e l m e r §. 336. L e b r e c h t . 12. H e f t . 1792.
_
,
o oo
0 o 0
T O II O C Z K Ö
ES A
DETONATA.
u 0
0 o 0
II Mas el a:nor q u e siçnipre os lié m o n á t r a d ú A bien asconserajos m e ha i n c i t a d o
DON A L L O N Z O DE Ë R C I L L A . ,,C
est
1' amour que j e dois a ma patrie qui m e s o l l i c i t e a vous d e
mander attention pour ma faible
voix."
VOLTAIRE.
senties éj volt, csak a tőidnek érverése hallott még a T o r o c z k ó ' v i z e ' egy mást űző habjain, s lélek/.et-véte a bérezek' tölgyének susogásin. vány fényével
A hold hal
a s z é k e l y k ö felett l e b e g e t t , mellvnek szirtéi mint tündér-vi
lág' talányos rémjei
nyulongtak ég f e l é , minden esúcscsal egy lelket k é p e z v e .
E képen merengve haladék,
mig a sötét mélységből sűrűn ömlő szikra-tömeg
s süket tombolás — mint vcsz-jósló madár' hangja az oczéánon — rettente föl. Mi e z ? — tán egy alvilág nyilt meg, s az elrabolt kincsért a Gnómok jajgatnak? Igen, kincs ez, mit az emberek az alvilágtól raboltak el. — Itt készülnek az esz közök, mellyekkel a földet hasitjuk, tápnedvét rabolni el, s az eszközök, melyIvekkel a nemzetek, királyok vérrokouuk' keblét hasítják, egymás anyagi s szelle mi kincsét rabolni el, — vas-hámorok 's kohók ezek, mellyek' lakói vesen mutaták a földnek minden átváltozását, mig az vassá l e s z , ettem innét,
&
mert bizony ezek
kiné/.ésökként
. --,
készek lettek
bár
szí
de mégis si
volna Fridolint
!
.
TOROCZKÓ ÉS A DETONATA.
az olvasztóba vetni, s bár á chemiának nagy barátja, még is csak épen így könynyüszerrel analyzáltatni nem igen szeretném. — Illy földi gyehennák közt S ä Dante alvilága' több körén át értünk T o r o c z k ó r a . Ezt áz
alvilág
fővárosának
hivők, — roppant fekete szirtek fenyegető állásban függve a házok feíettj e z e k k o r mos feketék, egy hosszú keskeny utczába szoritvák. A széles kapuk mellett szin te ölly széles ajtók nyikorogva nyilának meg a ló-csapatoknak, mellyek 15—20 egymásután kötött lovakból á l l o t t a k — n a g y fekete kétfelé vetett kosarakkal há takon, egy még feketébb lénytől, kinek a hátulsó kosárból alig vala teste' fel ső része látható, egykedvüleg nógatva.
Ezen egészen
sajátságos
kép valóban,
hideg borzalommal tölte el. Mennyire m e g l e p ő vala, m i d ő n másnap szobámból kinézve^ egy Erdélyben ritka csinos helységet láték magam előtt ! Nem hihetem, hogy ez legyen az estve látott fekete városka. A fekete kormos lények helyett liliom-fehér s rózsa-piros regényes öltözetű, kozsókos,' k o p o g ó s piros csizmája sylphidek mosolyogtak ránk. A rendelt lovak nehezen érkezve, magam menélc utánok, s akkor látám a késés' okát. Egy t. i. ezen sylphidek közül épen a nekem szánt
paripát
oíly művészileg
vasalá, mint akármelly huszár-ezred'
kovácsa.
Ausztriában nő-pinczért, Styriában nő-beretválót láték, de a nőknek ezen vasaló tulajdonok Toroczkótól
csak
T o r o c z k ó n látható,
s aligha nem
a tatárokról maradt ránk.
Szentgyörgyig gyönyörű völgyen v e z e t e át utunk ; a r é g i szént-
györgyi vár' romjaira a toroczkói grófok' udvara feletti d o m b r ó l a kilátás
va
lóban pompás! Jobbra egy meredek sziklacsúcson a régi várnak őrtornya, s ma gas f a l a i ' e g y része, ezek felett havasi csúcsok, balra a székelykő'felhőket v e r ő tar gyar
szirtéi nagy
vára' romjaival, alatt a csinos h e l y s é g , -— mit
egy a ma
dolgokat legjobb állás-pontjairól itélő lelkes i d e g e n Mr. Paget
leírásában igazol
utazása'
e szózat : „ T h e countest Julia" —- added >„,(Toroczkó) Sz.
György — is—^önéi o f íhe richest villages in T r a n s y l v a n i a " " ; — messze terjed el a szép völgyben, mit egy bércz-láncz zár b e , melly egy helyt derekában át szakadva a Torda-hasadéknál
szélesebb útat
bocsát
ki a v ö l g y b ő l . Nehezen
válhatva e pompa látványtól, a havasnak kezdénk. Utunk egy magas szirtektől bezárt magányos ösvényen hosszason kanyarga
felfelé ; mig
egy havasi rétre
érénk, hol egy Erdély' legérdekesb látványai közül lepe meg. T ö b b hegycsúcs alatt alig kivehetőleg huzódék a Maros, mint ezüst-fonal, v é g i g , s ezen túl szaka datlan hegysorok le egész Fogarasig, mintha egy borzasztó szélvész után a nagy gömbölyű habokban h ö m p ö l y g ő tenger' hullámi egyszerre megkeményülve állot tak volna élőnkbe. Ezeken egy hosszú fehér felleg Vonult e l , s ezek felett a Szeben sFogaras havasai egész Brassóig s keletre a gyergyói, csíki, hárömszéki havasok, mintegy a földtől elválasztva, sötét kék színnel merengték ég felé. Illyszerü látvány Schweizban Solothurn mellett a Weissensteinról ; azt fél-Europa bámulja, s ezt innét hazánkbán milly kevesen láták! Hosszú havasi réteken át egy szirt megé érénk, melly utunkat
elzárni
íátszék,
de kevés
kanyarodással
xíjra egy m e g l e p ő látvány: a havas, mellyen valánk, fal-egyenességgel sülyedve le egészen az Aranyosig, melly borzasztó mélységben kigyódzott, s kristály-zöld
3
TOROCZKÓ ÉS A DETONATA.
habjai az alámosott gránitokkal j á t s z o d o z l a k , - szemben egy roppant havas-világ' csúcsain túl látva, melly Felektől egész Biharig a m u n t y e 1 e m a r e blanchi domborodásán vonul át^ hol tai' szirtek,
hol termékeny
rengeteg fenyvesek borítva felületét; egy olly szirtbe
mont-
rétek,
hol
vésett ösvényen, mint a
val di Tremolán a sz. gothardi úton; bocsálkozánk lefelé ; az elébb alig észre vehető lapályos kiállások most magas hegyekké alakultak. től nagyon magasan
haladva délire, a 1 e s z ö k ő
Még mind a völgy
patakhoz érénk; a felle
gekbe nyúld szirtfalnák közepén egy természet-alkotta goth idomú roppant erkélykint kiálló szikláról egy patak zuhan a mélységbe, porrá vált habjaival játszodozva a szél, mintegy fehér l ó ' serényével. A z Aranyos feletti, havasok a tá v o l ' kékjébe haltak e l ; itt a szikla alatti dombokon olly tündöklő fehér bárá nyok,
minőket tán az arcadiai pásztorok sem legeltettek > s ezen fehérség a
fii' virító zöldjével a szemnek a legkedvesb színvegyületet adá. — Délutánra hosszú kanyargó úton az Aranyos mellé érénk lej honnat visszanézve^ a szirtek, mellyekről leszállónk, egyedüli másai
a çlbvrensi szirteknek.
Júliát keresem,
a h ! de hasztalan; mert e szirteknek nem volt Rousseauja, ki Júliát reájok, —• á m , még sem hasztalan!, bocskorral,
de feje
kerek,
mert egy malom
s piros a r c z a ,
körül
előtt álla ö ,
hollófekete
teremtsen igaz —
befont
fürtéi
gazdagon heveréztek. Vizet kerék, és hozott olly édeset, minő csak a czukros 0
víz városon. B o l d o g Florutza! ha schweizi nő Tennél, arczád nem maradt v o l -
0
na íIly szép pirosan; — mondám neki ; rég elvittek volna a párizsi rabkèreske-
u
dők,- s most a cafl'é à milles colorïnesban osztanád a czukros vizet. D e j o b b itt hébéskedned, mint ott. ü szegény rám meresztve szemeit, úgy vévém észre; hogy sem Párizs-, sem milles colonnes-, sem H é b é b ő l nem sokat értett. Annál b o l d o g a b b , gondolám magamban, s búcsút intve sietek, nehogy költészetben gőzölögjek el. Az Aranyos' partján
több csoport
ember aranyot mosott.
Mit ? kész aranyot
kapnak? mondaná egy párizsi júliusi hős; a Rue St. Honoréban hagyom tajgám, s az Aranyos vadonába költözöm. H e j ! mint csalatkoznék^ melly sanyarú mun ka kell egy néhány gény mindenütt
arany
porszemet moshatni ki. á fövény-tömegből ! A sze
v é r é v e l fizeti napi tengéséf. Már Szolcsvanál beesteledénk; s
holdvilágon mentünk mindenütt az Aranyos' partján. Későn érénk B r e z e s b e, itt hasztalan szálláskeresés után egy csapszékhez jutánk, hol hosszas kérésre és sok pénz-pengetésre
igérének lovainknak szénát, mellyekről leszállva midőn a
szobába vagy is hurubába be akarnánk menni; a nyiló ajtón virágházi meleg g ő z üté meg orrunkat, de nem annyira rezeda- s vanilia-, mint avas vajjal elegy pá linka-szaggal terhelve ; a már künn élőnkbe hangzott robaj itt most maga egész erejében részegüli oláhok' legnagyobb rombolásává fejlődék ki. A többek k ö I
zött volt egy talptól főtetőig
j
v a d tekintetet vete reám, s a gazdasszonynyal — egy őszi virággal — sokat sut-
szén-fekete ember, ki rieh« lopva egy. egy kétes
I
togott. — Ha Dumas itt van, harmad nap alatt gazdagabb lesz égy új színmű-
J
vel a franczia szépirodalom.
I
dráma-hős, S nié g- hozzá egy kisepisode , ez is k é s z ,
A fekete e m b e r ,
csak egy gyilkot kezébe, kész a sok
apró
gyermek'
TOROCZKÓ ÉS A DETOXATA.
sírása, szivrázó borzalmas érzelmekkel kiállította volna, somnii ennivaló s ig v gyom ra is ellátta volna egy pár
érzékeny
jelenetlel; így egy hoss/ti
egvrészét éhen s álmatlan átkinlódva,
itt, a hol ugyan
rósz
éjszaka'
nem leitete alkalmazni
Schmidt ezen mondását: „ M i az é l e i " ? „ A z élet tenni és lenni a lehelő leg j o b b a n " , még sötétben lóra ültünk utunkat folyta tandók, én magam épen ügy é r e z v e , mintha egy tuczat zsebkönvvet olvastam volna azon éjszaka át. Egy nyo morú falun keresztül — a hold gyengén világítva , a síirü ködből egv-egv szikla csúcs ijesztő rémként most elő-, majd eltűnve, az Aranvos' susogása úti-zenénk danolva, lovaink'dobogása az éj'csöndjében messze elhangozva — haladánk. 4 fekete ember és Dumas mindenütt előttem l e b e g t e k ,
midőn egyszerié a hold
a magas szirtek mellett lehúnya, a k ö d n ö v e k e d e , s mi olly setétben, a millyeii hihetőleg lehete a világ' teremtése előtt , merőben lovainkra bízók magunkat. Másfélóráig így haladánk, mig az Aranyoson egy híd vezete át; a hold újra fel tűnt, s OlFcnbánya' épületeit világitá. Itt egy stompot megnézve, a királyi arany olvasztóba menénk. M e g l e p ő b b látvány képzelhető-e, mint ha egy sötét éjji ké pekkel eltelt útas a
legszebb kék fénytől világított roppant boltozatba
Négy nagy üregből a legborzasztóbb lángok több ölnvire csapkodtak
lép?
föl, mely-
lyek alól nvilásokon az olvadt érez vastagon folyt ki, nagy darab helyeket el borítva hő t ö m e g é v e l ; ezen üregek előtt hosszú vas-rúdakkal
sok kormos vad
0
tekintetű férfiak szüntelen dolgoztak. Csodálkozom, hogy a papok nem hozzák
Q
hallgatóikat legalább évenként egyszer i d e , mert nem
ne, kinek e k o h ó t , mint a gyehenna eleven képét festve, merészelne
valaha
bűnhődni; a melly barát egy illy tüzet kiállana, az valóban j ó barát lenne; ki a V e z ú v ' tüzhányásáról képzetet akar venni, azt itt teheti, kivált a láva folyás tökéletes. Innét, lóra ülve, tovább ügeténk. A városkától nem igen távol vissza tekintve, egy sajátságos kép lepe meg. A város sok épületi a fehér ködből bon takozva s a tájt környező hegyek megül
a nap egész pompájában
emelkedve
a szirtek' ormait s a bolyongó ködcsomókat aranyozta, a k o h ó b ó l roppant tö megbe omló füst-golymok' feketéje
szeszélycsen
vegyülve a fénytömeggel, az
előterén a szénégetők számtalan magasra csomózott fekete balmai K e v é s kitéréssel mindenütt az Aranyos mellett, L u p s á n dély' legnagyobban
terjedő falvai közül
füstölögtek.
át, melly tán egy Er
(házai öt —hat völgyben a havasokig
nyúlva fel), egy hegyre vezete utunk, honnan visszanézve, újra egy szép k é p ! (Lásd az ide mellékelt ,Lupsa
f
név alatti képet.) Az Aranyos kiszélesedett völgye
házakkal borítva s tiszta habjai a
legszebb zöld rétek közt h ö m p ö l y ö g v e , az
egész táj borzasztó szikláktól s havasoktól környezve, mellyek aljait sürü feny vesek boríták,
mig kopár szirtcsúcsai felhők
közt vesztek el. E táj leghason-
lóbb az I n n felső völgyéhez, mellyet ezer utazók bámulnak, mig ide évenként alig vetődik egy egy s p e d i g lehet-e édesb k é j , mint a szép
természet'
tiszta
ö r ö m e i ' é l d e l e t e ? — Az ez iránti izlés' hiányát bizonvitja azon körülmény, hogy Erdélynek eszmélni el ne bírhatna.
tudó osztályában
nincs
Németföldön ifjú utazóktól
'
hiszem, h o g y ember len- <
olly szegénv, ki ennyi költséget nyüzsögne az illvszerü táj, melly-
L ÍJ PSA
TOUOGZKÓ KS A DETONATA.
nek magasztalása egész Europa ajkairól hangzanék. — Tán nincsen, egyén ki az e tájaknál
sokkal hátrább álló Saxi-Schweizról ne hallott volna, mig itt évez
redek óta e pompa táj' fenyves és
felhőktől ö v e d z e t t szirtéi, mint békés la
kói ösmeretlen s nyomtalan tűnnek el a földtekéről. A bérezek közt haladva számtalan csapattal találkozánk — e vadon' karaványival; tizenöt—húsz ló egymás után kötve az aranynyal vegyült érezport hátokon kétfelé vetett zsákokban v i t t é k ,
a hajtó az utósó lován kettős nagy
kosárban lóginyázva s erőműileg danolva egyhangú énekét, a nápolyi narancs árusokat varázslá élőmbe. A béreztetőkön hosszas kanyargások után épen dél re egy oromra é r é n k , honnan egészen új kép lepe meg. Alattunk
Verespa
t a k mintegy ötszáz kolompoló malmaival, egy szűk p a t a k ' ö b l é n é l egymásfeli be fészkelt lakjaival, szemben az aljától csúcsáig feltúrt hegyben számtalan fekete üregek, a sárga s veres oldalokon egymást keresztül-kasul átvágó emelvény ala kú útak egy előttem egészen ösmeretlen világot tüntetének fel. Peru' vagy Chili' bánya-világát képezve, távol a sötétlő b é r e z t e t ő k , mint szirtszigetek kiállva a hullámzó tengerből, háttérben a Volkán-havas' csodás alakú világoskék szirtéi. A lakói' jóllétére mutató V e . r e s p a t a k '
csínos
utczákon egy kis térre érénk. Itt nem tudva
bányász szíveskedett egyhez a legszebb bányák evei a
föld'
gyomra nyilt meg előttünk,
épületi közt sok
merre
kanyargó
vegyük utunkat, egy ifjú
közül vezetni. Itt
hol hosszú
sötét
egy ajtó, s
nemcsak
folyo
són, hanem folyó-vízen két gerendán hatszáz ölnyi menet igen alkalmatlan volt, s ha Virgil úr itt járt volna, nem mondja: „ k ö n n y ű a menet az alvilágba" — Könnyű biz' az Avernó-tó' pártáin, de jönne csak i d e , meglátnám, hogybalancirozna a gerendákon, mégpedig fejét gyomrával egyvonalba görbesztve l e , a folyosó néhol alig négy láb magas levén; csak Nápoly mellett a cumei sybilla' barlangjában, vagy a római catacombákbani utazás hasonló ehez. A siri csen det egyszerre siket tombolás zavara meg a bánya'
beljéből, melly mind nö
v e k e d v e , v é g r e menydörgéssé vált... s mi v o l t ? — e g y ló két hengerre tett lá dácskát vont, tele k ő v e l vagy aranynyal. — A hat — hétszáz ölnyi kinos séta után egy nagyobbacska üregbe érénk ; ennek egy öblében feneketlen kerek tócska, szemben felül kis nyilas, hová egy gerendában rovátkozott lépcső vezete föl, onnat még más két gerendán fölebb ; itt egy egész meredek, oldalvást menő tör pe ü r e g b e n , mint macska
a házfedelen, kapaszkodánk ;
innét
sok kerengő
üregeken járók meg a' bánya' egy részét. Itt ott pislogó mécsnél furdalták sáppadt lények a szirt' keményét.
Itt rendesen egy család mivel egy bányát,
az
apa a k ö v e t vágja a fiával, a leánya kihordja a lóval, s az anya a törőbe teszi, (stompba) mi a legegyszerűbb erőmű a világon. Egy kis patak hajt
egy kere
ket, mellynek tengelyén három fog ; ez emel három kalapácsot, de a mellyek közül rendszerint egy eltörve, egy kidőlve. A fenálló egy válluban porrá töri a' bányából kihozott köveket, az ebből
lett porond egy posztóval behúzott
deszka-darabon mosódik, a könnyebb részeket a viz elviszi, s az arany a posz tón m a r a d . — E z e n hosszas s unalmas munka mellett is sok család' érteke ne9
TOROCZKÓ ÉS A DETONATA.
6
vekedik. Tán a földön mástalan, hogy a hol tudományos elvek, nagy tőkepénz s egyesült erő hasznot nem hajthatnak, ott egy folytonosan szorgalmas család meggazdagulhasson.—M ig az erek gazdagabbak voltak, a kormány miveltette, de később azok elszegényedvén, magánosoknak
adta el. A nedves alvilágból
napfényre s lóra v e r e k e d v e , számtalan bányák előtt meredek s aranynyal köve zett úton mászkálánk, valóban aranynyal, mit csak a mesés világban hallhatni. Ugyanis
a hegyről,
mellynek
gyomrában vannak
az aranybányák,
és szél nagy szikladarabokat hasogat l e , ezek a járók'
terhe
alatt
porlódnak, s az eső a könnyebb részeket elmosva, az arany az
az i d ő
lassanként
úton marad.
Egy üreg előtt menénk, mellynek története nem érdektelen. Verespatakon egy ifjú igen beleszeretett egy leányba; mindketten igen szegények; az ifjú mindent elkövetett egy kis j ö v e d e l e m r e v e r e k e d h e t n i ,
de minden siker nélkül. V é g r e
több évi hasztalan munka után elhatározá a leányt a sors' daczára is nőül ven ni, mi m e g t ö r t é n v e , egy bánya'
megnyitásához
kezdenek. Alig egy két hetet
d o l g o z v a , a bánya előtt egy vereses kő-alaku tömeg voná magára figyelmöket, mellyet jobban megvizsgálva, aranynak találának, s egy mázsát nyomott. A kez dett bányát, melly most is látható,
mindjárt
odahagyák s magoknak j ó s z á g o t
v é v e , máig is b o l d o g u l élnek, í g y jutalmazá m e g az ég a tántoríthatatlan sze relmet. Kanyargó utakon a T s e t á t y e
m a r é h o z jutánk,
ehez az óriási da-
0
rázsfészekhez, egy roppant szirttömeghez, melly ember és i d ő által keresztül-
0
Q
kasul van lyuggatva; itt m é g a dákok előtti népek'keskeny, törpe, s a rómaiak'
g
széles, pompás folyosói' nyomai.
Egy hosszú folyosón roppant
üregbe érénk,
mellynek teteje beomolva nyiltan áll. Magam merőben a Vezúv' tölcsére' (crater) fenekén k é p z e l e m ; a mélység, kőnemek, minden igen hasonlók. Átalában ki a Vezúvot kivül-belől látni
akarja , gyújtasson a Csetátye maréban egy jó csomó
gyantát s kénkövet, s nem kell a Vezuvhoz vitáznia. E plutói tájtól mintegy két óra alatt sivatag
hegyormokon s fenyveseken át a D e t o n a t a h o z
érénk.
Egy magas bércztetőn a básált-oszlopok orgonaként emelkednek, roppant nagy ságban , s bár ennek
egyedüli mása,
a Fingal barlangja, nagyszerűbb, a ten
gerből nyúlva fel az oszlopok : de ez is nemében ép' olly m e g l e p ő kilátás sa játos szép számtalan mély v ö l g y e k r e , hol az egymástól egészen elszigetelt fa luk' magányos kunyhói, bükkesek-, és fenyvesekkel benőtt bérezek, mintegy hul lámzó ocean, terülnek el, az egész havas-világ Gyalutól kezdve a Wlegyászán, Vulkánon és
a zarándiakon egész Hunyadmegyéig elhalva, hova a szem többé
nem ér. Méltó táj Ossián' lantjára. A z Aranyos' v ö l g y é b e , hol mpst Lupsa van, de a dákok' idejében csak egy csoportjok' tanyája volt, élt Dalkár,
1
egyik v e z é r fia, daliás bátor vitéz, ki
gyakor vadászott a rengetegben. Egy vadászatkor — mindig találó —~ nyila elől egy v a d elérhetetlen távolba futa; ő űzésébe merülve, észre sem v e v é , midőn elsetétült. — E g y mély völgyben vadja a rengeteg'sűrűjében eltűnt, s ő öntudat lan egy kunyhó előtt álla. Oda pillantva, mennyire meglepetett egy tündér-alaku hölgyet látva maga előtt! A szép Okna volt ez, a dákok' beütései ellen magát
&
1
OOO
—
5»
D ET ON/IT/4.
7
TOROCZKÓ ÉS A DETONATA*
e sivatagba vont egyik őszének leánya.
Az agg atya a robajra kijőve, s a va
dász' ide jötte okát megtudva, Dalkárt szállásolni kényteté.— Egyszerű vacsorá ját hasztalan hozá fel, mert, mint illyenkor történni szokott, Dalkár'szeme egész lelkületével csak Oknán függött, s az egész világ elhalt körüle.
Másnap nehe
zen, de a viszontlátás' Ígéretével távozék, s azóta nem volt nap, mellyben egy mást nem látták volna. Találkozásuk' helye fen a bércztetőn v o l t , hol most a Detonata áll. •—Egy éjjel a szép Okna már helyén volt a vészes bércztetőn,— a szél vadon süvöltött, vegyülve a vizek' suhogásával, a
szirtekről
melly lent a völgyben
zuhant alá. — „ H o l Dalkár? — ő nem j ö n m é g ! — ah! te fény
sugár, te hideg csillag ! vezess oda, hol szerelmem nyugoszik; o Dalkár! i g é r e d , hogy éj előtt itt leszel, s még csak a szél játszik helyetted fürteimmel, s kapja el f o r r ó ajkam' csókjait.—Hallgass el szél, némulj el folyam, hadd hallja Dal kár hívó hangomat. — Halottak' lelkei! mit suhogtak körülem?! Dalkár ah! j e r ,
I
ne hagyj engem e l ! ! ! " — í g y merengett a váró lány kinában, mig egyszerre nagy robaj
rettente őt e l , s egy lándzsa villoga f e l é ,
melly keblét találá, s j
iszonyú tekintettel környezé őt egy vadcsoport. Épen sikoltására érkezett Dalkárja, ki szikrázó szemekkel s oroszlán' dühével szegzé szivét át k e d v e s e ' g y i l kosának. Tulajdon apja volt ez, ki megtudva, hogy fia ellensége' leányát sze- I reti, bosszús lelkülete azt el nem türheté. A pillanatban, hullt, rémitő csattogással menydörgött az é g , a föld
mellyben az apa el
megnyílt s a
holttestek Vi
eltűntek, s mint megfagyott villám, kő-sugárok meredtek helyökbe. Ez a D e t o n a t a . Még sokáig hallottak éjjelenként bús énekét, s erről P i e t r a C s e t y e r a
egy lelket fekete lanton nyágra
nyögni el
n e v e . Mástalan emlék a U
basalt-szirt' megjelenéséről. Vágynak látványok, mellyek borzalmas érzetet gerjesztenek a kebelben, s még is nehéz tőlök a megválás ; igy voltam a sz. bernárdi út-tetőn, hol min denfelől h i d e g , meredt j é g tátonga rám,
így Paestumban Neptun' templomá
nak romjain, hol a mindent emésztő mulóság' vigyorga rám, igy voltam a D e tonatánál, hol a meredt
oszlopok
a korokkal
\à o o
látszanak
daczolni s a ledűlve
széttört hasábok a győztes i d ő ' ö r ö k törvénye' igazolására hullának el. A mú lás' elszomorító érzete a pompás természet'jelen éldeletével vegyítve, egy kel lemetlen érzet' sejdítése, mi a jelen ö r ö m ' kéjét neveli. A Detonatát alig elhagyva már eléjeledtünk s a havasok' tetején renge teg fenyveseken, sivatag tereken szinte tapogatódzva egy völgybe
ejténk. Tá
v o l egy hegy-oldalban szózatot hallánk. Kérdésünkre, hogy j ó l megyünk e Ma g a s b a ? igen keresztényileg f e l e l é k : „Keressétek S megtaláljátok", s p e d i g mint gyanítok, az ötödik parancsolat' nagy pártolói nem lehettek. Nem kellemetlen érzelmek közt ügetve, egy világot látánk a távolban, s nem soká más három, négy világ tünt fel. D e k ö z e l e d v e látók, hogy mindezek egy mély völgy' túlsó oldalában pislogtak. I g y csalogatnak minket rémképek az életben,—utánok kap kodunk, utánok futunk, s midőn már ölelni vélnők, csak Ixion' felhője marad karjaink közt. Hosszas kanyargás után v é g r e a faluhoz s a templom' közelébe
8
TOROCZKÓ KS A DETONATA.
| !
érénk. Itt az első házba nyitva, brrr! a tüz körül három vén bába ült— alig ha nem Mackbeth boszorkányi.— Ez nem a legjobb előjel, gondolám ; ezek még messze küldenek szállásolni, hová v é g r e borzasztó kutyaugatások
j
közt elérénk,
's hol csak fenyegetődzésekkel kaphatánk kis izéket lovainknak, magunk' szá-
j
mára p e d i g m é g csak málét sem. Már harmad napja, hogy sem ebédet, sem
j
vacsorát nem kaphatánk, s az alvás is hasonló volt
a mult éjjihez. A tűzhely
körül ült négy Maros-menti oláh, több társakra v á r v a , — k i k a havasokról l o .
{
vakat vittek teleltetni,—• nem bátorkodván a rengeteg erdőn, melly mindjárt a falunál k e z d ő d é k , magokra menni át. E g y álmatlan kínos éj után isszonyu eső ben,
mi is neki fogánk a hegynek s erdőnek, hol vezetőnk több haramiáktól
agyonvertek' helyét jeleié. Magos, P o n o r ' s több faluk' roppant kiterjedésű tárain semmi
nem
ha
terem, azaz nem termesztenek a lakosok, kiknek semmiről
j
képzetök. A birtokosok nem gondolnak velők, csak a napszámot pontosan te-
J
gyék. Erdélynek nincs olly magas embertől lakta helye, hol legalább burgonya ne teremne. Az emberektől kérdezve, hogy ezt próbálták-e ? nemmel feleltének, s nyomorúságok keserűn
elpanaszolva, térdre estek előttem, k é r v e , hogy ha
urokkal találkozom, roppant szegénységük eleven színnel festve kérjem őt raj tok segíteni. Az uradalmat legalább a burgonya, termesztés' behozatalára nyil ván felszólítom; ez által a lakosokat
az éhségtől s, mint ennek szülöttétől, a
i
haramiáktól az utasokat megmentené. Valóban ki e tájakon nem utazott, kép-
0
zete nem lehet, milly vadság lehet m é g , az annyira miveltnek hirlelt Europa
U
közepette. T o v á b b indulva egy oldalon ki, olly pontra
érénk, mellyről a kinézés
egészen sajátos. Mindenütt kopár hegyek, messze néhol erdőkkel borítva, s az egész roppant havasoktól környezve. Sehol semmi
nyoma
az
ember létének.
Valóban itt vagy a syriai vadonokba utazni: egy, s e táj képes lenne egy Lamartine-ban a Chute d' un a n g e " mását egy Chute de 1' homme-ot
ébreszteni
f ö l ! — • Utunk, mi igen következe les volt, e sivatagban elvesztők s egy órai fél remenet után igazíta bele egy oláh. INem soká a moru havas oldalához érénk,
!
hol minden nyomort feledtete a földön mástalan látvány : a búvó patak— egy magas havasi v ö l g y ö n , hol a vajé pojáne' elszórt vityillói, — h ö m p ö l y g lefelé
;
a patak, mig egy pontra ér, hol a szirt egyenes falként lesűlyedve, a viz több lábnyi szédítő mélységbe zuhan alá, s ott egy sziklaüregbe eltűnve, a túlsó ol dalon egy más roppant szikla' üregből ömöl k i , hol mindjárt malmot hajt, és nem messzi — Szolcsvánál — tiszta habjait
az Aranyosba önti. — 111 y gazdag
vizű patak olly magas embertől lakta völgyből egyenes szirt falon zuhanva le s ott mindjárt eltűnve, mintha irigylené, hogy hullásában szép habjait
mutoga-
tá, s nem soká újra előtűnve nagyobb testvérét kürolhatni, — Európában talan látvány, de fájdalom! épen olly ösmeretlen is.
más
A moru havasra nehezen
f e l v e r g ő d v e , egy kis rétre érénk, a dalnoki v ö l g y b e . Itt egy mohosuk sirkő,— egy bányászfi D a l n o k i , T o r o c z k ó r a ment mátkája után.
Mint b o l d o g nejét hó
nába v i e n d ő , az egész atyafiság vendégség kiséré a havason, m á t k á j á v a l . — A z
i
BÜVO P/1T.4K.
1
&
—— ÍOROGZKÓ ÉS A DETONATA.
illyenkor unalmas sokaságtól kiválva, j ó előre haladtak, itt épen azon pillanat ban, midőn szerelme' diját — az első c s ó k o t — a k a r á
lelopni kedvese' ajkairól,
egy borzasztó ütés fejére, és halva r o g y mátkája' lábaihoz,
kit a gyilkos fel
ragadva mint martalékját vitte a rengeteg' sűrűjébe. E g y toroczkói fi volt ez, ki a leányt mindig szerette, de ő m e g v e t t e t v e , így állá bosszúját. A v e n d é g e k oda é r v e , rémülve emelek a holttestet,
s a menyegző helyett halotti tort ülé-
nek, mig a leány nyomtalan örökre elvesze. A szerencsétlen' sirján kipihenve én bol dogabb mátkátlan, a havasokon
folytatók utunk,
hol kitűnve a nap, hol olly
sűrű k ö d borítva, hogy lépni alig merénk, egy szirt oldalokba vágott ütön Bödöllőbe érénk s innét nem soká Toroczkóba, hol három napi olly kínos uta zás és éhezés után jobban
esett a nyugalom és vacsora, mint Yoricknak Ma-
danban. D e ezen haramiás nyomokkal s éhséggel teendő
lit senkit
tentsen, mert az elsők csak tán voltak egyszer, a másodikat
el ne ret
előkészületekkel
könnyű érezhetienné tenni, s nyárban a leggyengébb nők által megtehető, kik a bizonyos léptű lovakra tett kosarakban olly kényelmesen ülhetnek mint Amor' fészkében. Ezen útat minden előkészület nélkül egész telemachi kel tevém, de Mentorom a h o n s z e r e t e t
zásim' egyikének emléke, örökre édesmaradand. roljunk
szenvedések
velem volt, s mint legérdekesb uta Fel—honfitársaim!—vándo
e szent helyekhez, a mindenható' legnagyszerűbb
templomához,
hol
0
végtelensége s mindenhatósága
olly érthetőleg áll é l ő n k b e , — vándoroljunk szent
^
O
Mekkánkhoz! N e ^ y j j j ^ ^ h o g y j d e g e a szózat költse fel bennünk honi kincseink'
o
9
becsüllését. Mutassuk a külföldnek, hogy mi is tudjuk méltánylani a szépet és
1
n a g y s z e r ű t , ' a mivel az ég megáldá kis hazánkat.
I Szathmári P a p K á r o l y
_AJkîr.Lyceum' egyesítettKőnyv-és Kőnyomó-lktézetébeii Kolosvárt.
EGY
É J S E G E S V Á R T 1242-ben.
o
Ii .A.
gyorsan röpülő i d ő ' szárnyain
nyomtalanul
suhannak el az olly népek'
századai, mellyeknek tetteit nem énekelték m e g ; nem ugy o t t , ség' mezeje felett kobzok'
hol a' dicső
ezrei zendülének. Hellász' éden-vidékén örökítve
van az lUósó pálma ág is az Amphionok korából ; a Capitolium évezredes hom lokán, ha most siríralként is, magasan tündöklők
az egykor nagy nemz et di
csősége ; a Celták' hőseiről zengő Ossián kobozza a késő évezredeknek is fü lébe zengi Morvén' harczait ; megszólalt Petrarca, Dante s Italia narancsberkei közt ma is
fénylő arczal áll az ősidő. •— Csak egy hon v a n , melly annyiszor
virágozá el dicső tettekkei a történet tág mezejét, melly szűk körében is ha talmas fegyvere által Europa' védbástyája tuda lenni a harczok' korában, csak egy hon van
elfeledve a világtúl elfeledve önmagátúl,
melly csak a jelenben
teng, de múltja szinte nincs, mellyböl j ö v ő j é r e eszmélhessen, legalább fölötte egy trouLaduri korból sem l o b o g fényt késő évszázadira a dicsőség'szövétneke. Egyetlen
emléke m é g , melly végkincséül maradt a valaha
ébrülendő
hazának, az idegen ajkokon s idegen emlékkel leirt hadi tettein kivűl egy egy ószerü r e g e , melly ősatyákról száll unokák ajkira. Egy illy regét mondok én el nektek honom' őskorából egy olly korból, melly valaha leggyászasabb volt Erdély s Magyarhon felett.
©oo
,—,„, „
&
28
EGY ÉJ SEGESVÁRT 1242-ben.
Fanyarán zúgott a martiusi szél, egy csillag sem világitá az eget, sötét volt az é j , mint sirnak éjszakája. Csak távol nyugoton
tünt fel némi halvány
pir az égen, mintha lent évszázados fenyvesek gyúltak volna f e l , vagy a had lángkeze írná vérbetükkel egy hirben rettentő
ellen' nevét a csillagok' tanyá
jára, a mind inkább terjedő vérszin mindenesetre égést gyanittata, s leginkább egy dúló
barbarnemzet' v é r n y o m á t , mellyel olly sok csatát
kelle küzdenie a
magyarnak polgári é l e t é b e n , s mellynek közeledéséről Erdély felé olly sújtó hirek kezdenek kerengeni. Túl hegyeken, völgyeken , f o l y ó k á n , rónaságokon
volt a veszély beszé-
lyünk színétől, azért e tájtól most elfordulunk. Hol a Nagyküküllő habjai folynak Segesvár felé egy szükkörü, de kel lemes völgy terül, melly
felett északkeletre
egy Szentmihál-hegynek nevezett
szirton büszke pompával emelkedik Segesvár, melly beszélyünk kora előtt negy vennégy évvel épült Imre magyar király alatt,
méltó
diszéül e regényes fek
vésű tájnak. Egy szekér r o b o g a e völgyen elő a várfelé körölvéve mintegy 16 főből álló lovas kísérettel,
szélsebess
volt
haladásuk s r ö v i d úton eltűntek
szemeink elől az éj sötétében. Mintegy óra múlva ezután hasonló irányban egy pár lovagot látunk üvöl teni : Ordos ! Kiálta az egyik, kinek egyetlen mozdulata lásál — , adj sarkantyút l o v a d n a k , az i d ő egyre t e l i k ,
elárulá magasabb ál
most lehet mintegy tíz
óra, s holnap korán vissza kell térnüuk.' „Ellankadó tt a szegény pára Uram ! talán haladnál be
magánoson, en
gem is majd isten utána segít." Czelestin — így hivák az ifjú lovagot — megsarkantyuzá
lovát, s apród
ját messze hagyta tova.
II. A
szekér s kísérete
rövid
időn a segesvári g r ó f
Hader
udvarán álla
meg, s belőle egy koros férfiú, neje, s egy szilf-termetü bájos hölgy szála ki. Hader s családja nyájason fogadák
az ösmeretleneket, s lakukba kísé
rek, mig a cselédek a lepogyászoláshoz kezdenek látni. A várbeli fegyveresek a kísérőkre bámészkodának, kiknek arczuk, ter metök olly idegennek tetszék előttük, bár őltőzetök az
erdélyi szász fegyve
resekéhez csaknem egészben hasonlita. K ö z é p n é l valamivel nagyobb termet, széles arcz, lapos orr, hiuzszcmek, sötét orvtekintet valának a csoport' közös arczjellemi, mellyért nem csoda, ha idegeneknek tetszenek honunkban. figyelmeztetek
őket, hogy szállanának le s helyeznék cl l o
vaikot. Ő k mozdulatlan állának,
A várbeliek
főleg is egy egy sötét tekintetet vetve a fe
csegőkre. V é g r e a várbeliek ingerkedni kezdenek, mig egy az idegenek közöl türelemveszitve sujta főbe
egy várbelit kopjájával. Ebből csata fejlődék, s a
EGY ÉJ SEGESVÁRT
fegyvercsattogás Hader vevény leugrék lováról,
1242-ben.
29
csarnokáig hata. A benn lévők kiszaladának ; két j ö az idegen koros férfit kiragadva
síró neje' s lánya'
karjai k ö z ö l , a szekérbe dobá s üvöltve rohant ki egész sereg a várkapun. Hader családja a család atyára s az idegen nőkre bámula, érté a sajátos tüneményt. Csak Hader tudá önmagának
egyik
sem
m e g f e j t e n i , mert ko
rábban mintegy 15 perczig szóla négyszemközt egy idegen férfiúval. ,Nőm —szóla H a d e r — e z e k vendégeink, véreink, atyánkfiai Stefan, Erne n n e ! g y e r m e k i m ! Vilma barátotok
testvéretek.'
í g y szóla Hader, s ö r e g e k s
ifjak külön válva nyájasan időzének. Vilma Emerinének r ö v i d időn sziveit barátja l ő n , s a gyermek Stefán is némi ősmeretlen hevet kezde érezni szive körül s minden Vilmához intézett szavában
fenakadt.
A két lány első szóváltása közt előfordula Emerine' nagyobb fivére C e lesztin, ki nem csak nemzetének ; de
honának is
egy volt legreménydúsabb
ifjai közül. Vilma szive szokatlant k e z d e érzeni mindannyiszor, midőn Celesz tin neve fordult e l ő , s gondolalja összebarátkozék az ifjú' emlékével. , „ S hol van most C e l e s z t i n ? " kérdé
egykor V i l m a , s e perczben némi
méndobaj halszék a csarnok előtt. .Kalandvágya őt gyakran elidézi házunktól' felelt Emerine, s e perczben Q
egy deli ifjú lépe b e . Épen itt ! szólt újra E m e r i n e ,
o
szaladt.
11
s Celesztin' karjai k ö z é
k Q
Celesztin borult arcza nyájasabb szint kezde váltani, midőn Vilmát megpillantá, s tekintete mintegy elhalni látszék a lányka bájain. Vilma is érzé az ifjú melegtekintetét
szive
tájára ömleni s összepirult
szivdobogása elfojtá lélekzelét, s egész lényének, szelleme emlényszemének válék sugarává. P á r szót válta Celesztin, s feledve lőn előbbi tárgya gondolatinak, de hirtelen visszaesék arcza elborult, s attyát a szomszéd szobába i d é z v e , heve sen k e z d e valamit beszélni. „ U g y van — monda egyszer mintegy béketüretlenül
az atya — ugy van
de mit segíthetünk ? s mit tehete Anstald is ? ő kényszerítve v o l t , s legalább nemzetét megmenté. „ S hát nem közanyánk a hon, s nem testvérink általa ők, kiknek erőt lenéi a durva ellen előtt a rengetegek barlangjait keresik,
és erősei harczol-
nak azon hazáért, melly a mi hazánk, mig mi hidegen nézzük
pusztulását hi
degen a halálcsapást, melly polgári életünk' gyökerét fogja elmetszeni, hide gen testvérink s hontársaink pusztulását ? o atyám ! ez szivtelenség. .Nemzetünk biztosítva van.' „ A t y á m ! gyászos sejtelem vonul át lelkemen — te
talán ösmered An-
staldat, vagy falán épen . . . hah, s hát midőn pusztul h a z á m , nemzetünk' él te lehet biztositva? s élhet-e nemzet, mellynek hazája ne legyen,
avagy talán
a tatár chán és a magyar király kormánya egy, s a népek a kettő^közt Aeso-
OQO - — - —
1
m
EGY ÉJ SEGESVÁRT 1242-ben.
pus szamarai . . . megbocsáss atyám; de azt sem tudom, mit beszélek. — Még csak a van hátra, hogy mint most Bélát a Kunokért,
majd Gejzát is
megát
kozzák utódai : hogy egy kigyót h o z o t t , melly fekügyék a haza' meleg kebe lén, hogy v é g r e is meggyilkolja azt." Végzé Celesztin, s búsan egy átjáró te kintetet vetve vállvonitó attyára, a szobából kirohant. - o r n l , í í E Í O J ? . ír.!Í*nr..
. , . • • .
sm;>—
Rémesen konga tizenkettőt az éjórája.
:
-
Fen a légben a szélvészt orkán
kergeté, suhogva száltak fel sirjaik közöl éjfél' rémei s egy pusztuló haza fe lett bus halotti dalt zokogának. Távol az é g ő vidékek lángjai közöl 5 haldoklók' jajai vegyültek a fergeteg
nehéz füstgomolyák
emelkedének,
morajába.
Hader, s családa mélyen nyugovának nyoszolyájuk' enyhe ö l é b e n , csak Vilmát szaladta az álom, lelkén a szerelem összefonódva attya' sorsával ámult napok eseményeivel viharzó érzelmeket idéze elő. V é g r e felugrék ágyából szabad mozgás által mintegy kiszellőztetni vágy va gondjait, s most gyorsan járt alá s fel szobájában, majd az ablakon át kimerengett a viharzó sötét
éjszakára.
Egyszerre némi tompa nesz ragadá meg figyelmét, mintha közel hozzája lágy léptek nesze halszanék. K i tekinte ablakán, sötét alakokat láta elhaladni a vártemplom felé, lelkén szokatlan ingert érze , s a Hader ősök ószerü
had-
őltözeteit k e z d é vizsgálgatni mécse' halvány sugaránál. Fen a szikla' élén, hol most is
ószerü pompában
áll Segesvárit a szá
szok' egyháza, álla a vártemplom elbeszélésünk korában. Ajtaján e perczben egy sötét köpenybe burkolt férfiú
lépik b e ;
sista-
san, vértesen, egyenes hosszú szablyával, őt követé rokonszerü öltözetben mint egy negyven főből álló sereg. Néhány éji lámpa fejlett ki a fegyveresek köpenyei alul, s rémes fényt ada az egyház magas boltíveinek. Helyet foglalának az egyház ülhelyein. A v e z é r siskát felnyitá, s utána egész sereg. A v e z é r Celesztin volt, s körötte a város
ifjai.
Innepélyes csend lőn, és Celesztin igy kezde beszéleni: Nemzetem ifjú reményei! Egy nemzethez j ö v é n c k atyáink Flandriából Erdélybe, i d e g e n nem zethez, de tcstvérkarok k ö z é , kik minket polgári jogokkal ruháztak f e l , velünk megoszták hazájuknak földét s vizeit, nem erőszak ve hanem
részvét által iparos nemzetünk iránt,
nélkül, hogy egy csepp vért ontottunk
volna
kik
által kényszeríttet
s birunk egy szabad hazát a halárain, s birjuk szép jogain
kat a nélkül, hogy küzdöttünk volna érette. "Nézzétek ott a vérben fürdő eget: tüz üte ki testvérink falvain, egy egész néphalál fekszik a dulongó tatárok' vérnyomán; és hogy a legrettenetesbet
mondjam: a bősz e l l e n ' v e z é r e a mi nem-
o o oe g y EJ S e g e s v á r t 1242-ben,
31
zetűnk fia. Hallátok hirét Anstáldnak, a radnai grófnak, ki nem volt soha má sodik az ármányosok sorában ? 0 hogy megóvja érczbányáit ott Radnán, melylyek dúsan termék néki a kényelmet és kincseket kezet foga az ellennel hon fiai ellen, s hozott fejünkre nagy gyalázatot, melly vérboszut kivan.
F ö l tehát
ifjú barátim ! Anstáld minden lehellete m e g annyi szenyfolt nemzetünk arczán. Veszszen Anstáld." „Veszszen Anstáld és minden ö ivadéka!" zuga a sereg. jLegyen ! — s z ó l a C e l e s z t i n — m o s t esküdjünk: ságát életünknek,
ugy adja
isten b o l d o g
a milly igazán igyekszünk segédkart nyújtani
a
magyarok
nak, s megbosszulni népünk gyalazatját Anstáld végivadékin i s . ' „Esküszünk." E g y fiatal szép termetű ifjú fejlék ki a sereg közül leeíesztett sötét si sakkal, sötét öltözetben, s Celesztin elébe álla, megálljatok — i g y szóla lágy hangon — te igaztalan v e z é r és ti igaztalan sereg ! kik egy atya' bűnéért ha lált esküsztek a talán legártatlanabb
magzat' fejére, ki attyát talán önszivében
vádolá lelkigyöngeségéért, melly öt hazája
ellen
csábitá ; s kik halált esküsz
tek egy férfiú fejére, kinek egyetlen bűne, nemzete iránti majom-szeretete, s ebből fejlő ollykori bal fogalmai a honszeretetről. Meggondolátok-e, hogy még magatok öneskütek mártalékjai lehettek, hogy a számitó aggkor elhiggadt ér zelme atyátokat könnyen Anstáld tévutjára ösztönözhetné
rokon szerű köröl-
mények közt ? vonjátok vissza ésketeket avagy l e vezér és ti egyen egyen f o gadjátok el keztyümet." „ Á r u l ó ! halált r e á " zúgott minden felül, s szablyák villanának föl az if jak' kezében. .Csöndesüljetek — szóla Celesztin — orvul ne haljon el, ki minket nyilt csatára hit. E' lovag, ha nem csalatkozom, Stefano ; öcsém
te
tréfálsz
vagy
istenemre nagyon megokosodál.' „ É n Stefano nem vagyok, s nem is tréfálok veled v e z é r . " ,S te Anstáld mellett fegyvert emelsz ? nyíljék tehát sorompóul e szent egyház, s isten Ítélete döntse el Anstáld sorsát: ha én b u k o m , maradjon An stáld életben, ha ellenem bukik, vészen Anstáld,
és ez ügyben
az ifiu lovag
se kényszeríttessék halálom után senkivel közülünk párbajra szállani.' „ L e g y e n " kiálták
mindnyájan.
„ É s ezennel felszólítalak l o v a g , vértemhez hasonló vért viselője ! hogy ha n e v e d titkolod is, add bárminő jelét ha méltó-e c s a l á d o d ,
hogy vele Ha
der Celesztin párbajra szálljon?' Nyelvemről nemzeted sarjának ösmerhetél, s azt sem titkolom, hogy v e l e d nemzete nyelvén Anstáld gyermeke beszél. T e Celesztin bosszúállásod lap jaira igaztalanul irál haiálitéletet családom felett s én azt a te v é r e d d e l fogom kitőrleni vagy meghalok. F ö l tehát ifjú, vagy v o n d vissza eskedet." ,Az utósót nem teszem, a dologra tehát.*
-
Celesztin első vágására az ifjú' sisakszíja elszakadt, ezt egy halálcsapás 2 , • 1 .000
32
S E G E S V Á K.
köyeté s az ifjú alázuhant., siska végig csörömpölt
a templom kövezetén, s
egy bájos halvány arcz tünék föl, Vilma szinhagyott arcza. ,Nagy isten! — kiálta Celesztin a lánykára b o r u l v a — e z é r t látám őt ez éjen először, hogy még ez éjen gyilkosa l e g y e k , ki egyedül keltheté fel vala ha lányok közül, szivem' alvó húrjait. O gyászos éj szivvilágom felett ! bár so ha atyáim várát ne láttam volna inkább. — O bocsáss meg Vilmám — egy szót te angyal, egyetlen szót, hogy megbocsátasz nekem.' „ É n megbocsátok—szolt a haldokló lány —csak atyáimnak
anyáimnak
kegyelmezzetek."
,
„Vesznők kell! ez az isten Ítélete" kiálta az ifjú sereg. ,Ugy van ez az isten Ítélete! — szólt felegyenesülve C e l e s z t i n — E lány ka attya mintegy három órával ment ki ezelőtt várunkból , most tudjuk hogy Anstáld ő vala — föl tehát ifjak, még ugy lehet beérjük,
ha Radna szégyent
hozott a nemzet fejére, Segesvár mossa le Anstáld bűnit Anstáld vérével. „ H á t Vilmát ki temeti el ?" kérdé könnyezve Ordos Celesztin agg cseléde. „ T e j ó ö r e g ; ugy is rád nincs többé szükségem; kalandor
pályámnak
ezúttal v é g e szakad, én meg fogok halni O r d o s ! hisz Vilma is meghala mond meg atyámnak, hogy Celesztin a bosszuló isten eszköze a honáruló Anstáldat meg fogja bosszulni, és küzdeni fog honfiai sorában mind a d d i g , mig a halál megszánja őt, mond meg anyámnak, Emerinének — nékiek fényes fo galmuk volt a honszeretetről— Celesztint nq könnyezzék, mert az ő halála di cső leend. Élj boldogul egykor hű cselédem, j ó O r d o s ! Élj boldogul szólt Ce lesztin, s kirohant, s utána egész ifjn sereg. E gyászéj után néhány nappal husz sötétbe öltözött székely és magyar főcsaládbeli ifjak néhány gyászszekeret követének Segesvár utczáin Hader csar nokáig. Hader midőn meghallá, hogy Celesztin a holtak közt v a n , dühösen kiálta : Ugy kell n e k i ,
fájdalom
teljes életében bolond volt ! de majd vissza
tért atyai érzelme, s zokogva hűlt fia hamvaira. És a más két nemzet ifjai sirt ásatának barátiknak, fényes oszlopot emel tetének föléjök s siriratúl e sort tevék. „ A honáruló Anstáld bosszulóinak,
a honszerelem vértanúinak emlékül
emelték honfitársaik."
j
Ez i d ő óta Segesvár sokat
változott. Ma két r é s z r e , fel- és alváiosra
oszlik, ott az északi részen áll most is a régi v á r , ez a felváros , melly közelebbi századokban
ujabb időkben erősitve, s
állá ki Kemény János ostromát
Apafi ellen. Itt tartattak több országgyűlések a 16- és 17-dik században, J63übeli i s , mellyen az országrendek
erőszakkal
ittazj
kényszerittettek a csak né
hány hetes fejdelem Bethlen István helyett Rákóczit választani. E felvárost, mint
képünkén is láthatni,
evangélikusoké, egy a katholikusoké.
három egyház ékiti, kettő az:
A z észak felől v a l ó négyszegű k ö v e k b ő l
I
o c
o
S E G E S V Á R .
rakott egytornyú pompás müvü
33
egyház 1488-ba é p ü l t
}
azon egyház helyére,
melly éjszakánknak néma tanuja volt, mellette a szászok gymnasiuma s ószérü könyvekben nem szegény tárháza. Ugyan e bérez élén van a Ferencz szerzetnek is
egy kolostora s t ö b b
diszes épületek, melly ek nem kevéssé nevelik a szép fektü vár regényességét. Dózsa Dániel.
S e g e s v á r a nemzeti fejedelmek
alatt nevezetes tettek' szinpada lé
vén, nem v é l e m érdekte'ennek felőlié jelölni ki, a kővetkező történeti adatokat. Báthori
Z s i g m o n d a nagy gazdag Erdélyt elcseréli a k i s szegénv
Opuliával, a nyomorúságos kis herczegséggel, mit az Austriaiak mindjárt mind járt Erdélyért adának, s még is tölle nem menekülhetének,
— s azt hitte j ó l
cserélt, mert római szt. birodalomi herczegi c z i m e t , arany g y a p j a t , s m é g a mi több,
egy austriai berezeg asszonyt nyere nőül Maria Cristiernát.
Kötését
Rudolfal 4-er megszegé. Erdélyt elhagyá még visszajött, lemondott, felesküdt, szép nőjét haza küldé, utoljára Cárdinalisságra, g
s olasz honba v á g y o t t , olasz
udvariai honokat mint paradicsomát festve előtte ; a bibort egybe is váratja,
0
felőlti s önmagának tetszve jár tükre előtt, végre az ország
o
gondos terhe vir
selését megunván őcscsét, az előtt halálra szánt Báthori Andrást a vármai püs pökségből behivatá és a' Medgyesen tartott
országgyűlésben a fejedelemséget
néki átadja, ki a törökkel frigyet k ö t , és azon
urakat is hivatalokban
meg
tartja, kik Zsigmond által kivégeztetett főemberek megöletésének okai voltak. De „ K o r n i s G á s p á r
és S e n n y e i P o n g r á c z fortélyosan addig hajták
„ a dolgot, a német gyomor és „ n é m e t császár' pénze „kíhozák, B á t h o r i
olasz szív
addig nyughatatlankodának, mig a
és fortélyok által M i h á l y v a j d á t
havasalfoldébőí
4
Andrásra"
„ A vajda a bodzái uton kijön. A székelységet a nemesség ellen felláz„zasztja általános szabadságot ígérve n e k i k , kik
annyira
dúlnak és égetnek,
hogy az egész székelységen nem volt olly főember' háza, mellyet el nem pusz t í t o t t a k . " Példa, h o g y a köznépet ez előtt is csak a jelen' pillantatnyi érdeke v e z e t é , ez volt egyedül, mi öt lelkesité, s ki gépének e húrját megtudta pen díteni, csak azt istenité ! M i h á 1 y vajda Szeben alá j ő n , hol bizék az áruló Huet Albertben.
Itt
Báthori András ütközelvesztve, mivel Kornis Gáspár és Sennyei Pongrácz nem vívtak Moldva felé fut, de a csiki parasztság már fel lévén ellene támadva, a sz. domokosi havason megőlé. í g y az oláh vajda Erdély birtokához jutván azt a pusztitas' minden nemeivel dúlá; rablott égetett gyilkolt, férfit, nőt, öreget, ifjat — a papokot oltárjok előtt vágatta l e , s csak kik ezen részesek voltak, azokat
emelte a főhivatalokra. ' Z." " * . " " " '
' T •
-,
i'
•
Iumili": L • m»"'.
•:. •
,
r
,
:
. --'"'i'.- '"-'—OQO |
".
gyilkoltatásaiban
í g y szokott a lenni minden " '
'
5
j "
W—K
. . -
34
S E G E S V Á R .
népnél és korban, a fejedelem jellemével egyező vatalokat. A vajda nem lévén
lelkületek kapják a főbb hi
Erdély' és Oláhország' birtokával m e g e l é g e d v e ,
Moldovára megy, onnan Jeremiás vajdát elűzi és hasonlag, mint Erdélyt, dúl ja, Lengyelország' délkeleti részével együtt, s erős hadat hagyva o t t , győzel mi pompával tér 1600-ik év Júliusában Fejérvárra. A magyar nemesség hónát egy idegen zsarnoktól megszabadítandó kar dot fog Csáki István vezérlete alatt ; a Barczáról jött Makó György és Tar kányi István seregéhez csatlakozva,
s Básta is (a Rudolf kassai generálja) se
gítségül j ő v e , Mihály vajda Miriszlónál általak megveretett, Kornis Farkast, kit Segesvárt lakó családa' karjai
Fejervár felé fut.
közül szakasztva k i , vetett
rabságra, akkor midőn Somai Mihált és Farkas Ferenczet ugyan ott levágatá, fogságából előhozatva a feredőknél megöleti. Innét miután Barczaságot felégeti, a Bodzán átmegy. Itt találja Zamoyszky lengyel cancellárt,
ki hogy hona' feldúlását megboszulja s Báthori Zsig
m o n d ' sógorán — ki újra a fejedelemséget kezéhez nagy haddal Mihály vajda ellen indult.
akarta venni —
Mihály Moldova
segítsen
és Oláhország határ
szélénél Byköbilnél harmadszor megveretik a cancellartól. Az erdélyiek a léczfalvi országgyűlésen, azon napot,
mellyben őket isten
lemtől megszabadítá, meginnepelni határozák j
az i d e g e n oláh fejede
1600-ban.
Mihály segítséget sehol nem reménylvén többé a német császárt elámítja,
0
mintha az erdélyiek tőle elállottak volna , a császár
1
Erdélyre küldi, kik a Szilágyságban Goroszlónál az erdélyi serget (a két v e z é r
azért őt
Bastával együtt
Székely Mózes' és Csáki István' egyenetlensége, vetélkedése miatt) megverik. Ezen táborozásra az erdélyiek kincsekkel s olly pompás drága öltözet tel mentek mintha
menyegző nem ütközet
várna reájok.
I g e n , menyegző is
volt ez ! de gyászosabb a párizsi véres m e n y e g z ő n é l , Basta volt itt vőlegény, a vér, vagyonszomj vette itt nőül Erdélyt, s szülöttjök
a v é g inség volt,
de
erről egy más czikkben. Básta, ki e győzelme után belyebb nyomult erdélybe, s sejdítve Mihály vajda egyedüli uralkodásra vágyó s őt megöletni akaró szándékát, őt megelőzé s meggyilkoltatá Tordánál
19 augustusban
1601-ben
hol teste soká teme
tetlen hevert. — í g y mula ki a nyomorult, nagyravágyó idegen zsarnok. Segesvár Bastától roppant pénzzel váltja pusztitástóli
kiméltetését, de
Báthori Zsigmond Moldvából megtérve új hadat gyűjt. Ennek egy része Se gesvárt pusztítja és foglalja tulajdonának s jNemes-várnak^ n e v e z i , a szászok kiűzetvén mint mondják Csáki István' tudtával, de a fejedelem' híre nélkül. A városi tanács egybecsalatott és elfogatott, mikor azután Csáki István őket tömlöczbe v e t t e t é ,
hol nagy részök megholt
mig néhányan magokat sok arany
nyal válták meg. A Barcsai Ákos és Rákóczi közti nemzeti hadakban is sokat állottak ki a Segesváriak. Az elsőt Kapudzsi pasa Segesvárt tartott országgyűlésben iktat ta a f e j e d e l e m s é g b e , miután a másodikat a Zultán
fejedelemségéből letette,
35
S E G E S V Á R .
azért hogy a lengyel koronára -vágyva a Zultán' híre
nélkül vitt azon ország
ra hadat. A felső város Barcsai' az alsó Rákóczi' részén volt. E
tájban Beth
len Jánosnét is (ki Segesvárra vonult) sokat nyugtalaníták Rákóczi pártosai.— Ez egy azon nők közül, kik
némi szerepet játszottak
Erdély' történeteiben.
Rákóczi őt 1659 két fiával a Segesváriak által elfogatá, és minden javait ma gának törvény ellen kiadatá, mellyért 1661-ben
a Segesváriak
len Jánosnak 10,000 ftot. A fogoly hölgy kevés i d ő múlva
fizetének
Beth
szabadon bocsát-
taték, de Rákóczi megtudván, hogy Barcsai és Bethlen János megint Szebenben vannak, Bethlenné újra kiesek Rákóczi kegyéből. E szerint magát a fejéregyházi kastélyban
elég bátorságba,
nem
vélvén
Segesvárra kéredzett, de a
városiaktól b e nem bocsáttaték. Jószága, vagyona, a Rákócziak által feldulatván paraszt köntösben öltözve szökött b e Segesvárra, mit Rákóczi megtudván december 31-ke' estvéjén Bethlen
Gergely által minden
kérte, mire Bethlenné Pribék Ferencznével együtt
vagyonával kiadatni
elég v é d s e r e g g e l a fejede
lemhez vitetett. 1660-ban Barcsai
Toldalagi Mihályt s t ö b b
másokat Segesvárra külde
azon hírrel, hogy Bákóczi a budai basától Fenesnél megveretett
és
Váradon
sebében meg is h o l t . — A köznép őket mint árulókat a polgármester' házából kihurczolván lelőtte s más nap több követeknek is hasonló sorsa lőn. 0
Barcsai ezen követin elkövetett méltatlanság'
bosszuállására Szebenből
Segesvár alá megy. A Segesváriak előbb makacsul ellenszegülnek, de később a gyilkosokat kiadják, kiket Barcsai nyársba húzatott. — V é g r e magokat meg adva, Barcsai 1660-ban novemberben ide országgyűlést hirdet hol Bánffi Zsig m o n d ' leányával menyegzőt tart. S Segesvár az ellenség' l ö v ö l d ö z é s e helyett egy század óta tán most viszhangzá e l ő s z e r — h a bár r ö v i d i d ő r e is — ö r ö m ágyuk'
durrogásait,
s inneplő nép' tombolását, s Barcsai
szép
Örzséjének
karjai közt felejté nyomorúságait, mig a szép nőért Bethlen Miklós titkon epedeze. a
Kiadói
(
1
Q
D
E
M
S!
V
S.
,
o
o
o Nemzedékek hunynak el,
.
M i g a durva kőfalak Századokkal megvínak.
J\.
Hátzeg
vidékét nyugotról környező hegyek aljain egy tiszta havasi f o
lyam' v ö l g y e nyilasánál fekszik egy falu, tömött oláh és szép nemesi lakjaival. Ezek közt egy dombon romai nagyok porai nyugosznak. E porok fölött emel kedik egy keskeny magos épület, romai mű, mit ma az óhitűek isteni tiszte letökre használnak, s tán épen ebből vonva következést mind a hazai, mind a külföldi tudósok, ezen épületet, hol Mars, hol más pogány isten templomá nak nevezik. 1.) • Valóban csudálni lehet, hogy a ki csak legkevésbbé is jártas a régiség tanban különösön a latinokéban, ezt templomnak nevezheté. Én távol hogy az ezen kőben
potlott;
de különben
derék
tudós férfiaknál mélyebb belátást
igényiének, latin maradványokkali bibelődéseim nyomán, a mikre Italia olly b ő anyagot nyujta, nyilvánítani merem, hogy ez nem templom v o l t ,
a századok
óta fennálló hiedelem szerint, hanem mausoleum sirbolt. 2.) Már külről is szemben ötlő a latinok' mindennemű templomaitól merő ben külömböző jelleme. Tudjuk, h o g y ők oszlopzat nélkül i$
o o o
templomot ritkán, •
38
I
D E M S V S.
I
lépcsó'zet emelvény — podium — nélkül soha nem építettek,
itt p e d i g ennek
semmi nyoma a) s azt is tudjuk, hogy illy keskeny alapra, illy magosán soha nem építettek. 6.) A k ö v e k egymásra rakása már első tekintetre latin erede tet tanúsít, melly valóban megegyez a volterrai és populoniai kőfal rakásokkal. Nem függönyös, sőt kevéssé egymás mellé d ő l t , keskeny
törpe beme
net magában hordja a sirbolti jellemet. 3.) Az épület' beljében a magosra felnyúlt kup az áldozatok füst-fogója volt, ezt mondák tudósaink. E g y a legnevetségesebb állitások k ö z ü l , mert egyfelől a latinok
nem a templomban
ben
égették
meg áldozatokat,
hanem kívül a
templom előtt, a pódiumon, hol oltárok álla, hogy az egész egybesereglettnép láthassa ; mint ez most tisztán látható Pompejában az Isis Fortuna Mercur
sat.
templomainál c) s a romai fórumon is. Magosbbra építtették, hogy az innét tá vol eső ország-úton járóknak szemébe ötöljék. Mago bbra van épitve mint mos tani sírboltjaink, igen is, mert a latinok mindent cero mausoleuma
n e g é d d e l tettek. í g y a Ci
Mola di Gaetanál, melly ezen itt lévőnek iker testvére, ma
víz viteleink a főid alatt r e j t v é k ,
mig a latinok 30—40. mértföldnyi 2—3 ö l
magos boltozatok kőfal' tetején vitték vizöket. Ben az épület' egyik oldalán v é g i g megy egy facső. ,Ez az oraculum használatára v o l t ' mondák D e feledék, hogy a latinoknál oraculum soha i) ®
ben a g ö r ö g oraculumhoz küldöttek kevésbbé fontos tárgyakban kat aruspexeket
hallgatták
ki. Ellenben
a
tudósaink.
nem volt. Országos kezdésekaz
i
auguro-
0
rokonok s barátok az elhunytak'
Q
nevét kiáltották be ezen csőn, mintegy nehezen válva a kedves halottól, s re m é l v e , hogy tán esengő, hívó hangjok felkölti a hideg néma
alvót. Továbbá
sírköveket a latinok templomaikba soha nem tettek, egy holttestnek bevitelé v e l a templomot megfertőztetve lenni g o n d o l t á k — s ő t annyira mentek, hogy a Flamen Dialisoknak még oda sem volt szabad menni hol egy sir volt, azok többnyire országutak mellett állottak. Pompejából herkulanumi kapun j ő v e ki egész utcza van síremlékekből. Itt p e d i g az épület' felnyúló részét tartó négy oszlop' oldalain holtak emlékére vésett sorok állanak. Az oszlop több oldalain féldomborun lovak faragvák, ezért keresztelek Mars templomának, s nem juta eszökbe, hogy a ló a latinoknál a nemesség — equestris ordo — j e l e volt. A feliratok egyike Longinusé és bizonnyal az egész az ő emlékére épült. 4.) T ö b b nőknek is van ez épületben emlékköve consuli és imperátori csa ládokból, kikkel L o n g i n vérségben volt. JT, j Trajan azon adó helyett, mellyet Domitian igért
vala Decebálnak,
r e g é v e l jött fizetni. Decebál a rómaiak' fővezérét Longint,
se
azon ürügy alatt:
hogy neki magát megadja, és parancsát telyesíteni fogja magához csalta, eka) L á s d Y i t r u v . I I I . b) L á s d W a l l y , Gell, D o d w e l l , Micali Mazois ré"gi épitésekröli m u n l á j o k a t . c) —
—
nodoque s u b aetheris axae
Jngens ara fuit,
. . . . . . . V i r g i l , A e n e i d , I I . 512.
$S
1
•
1
•
1
1
— O O O'
•
•
1
1
ffi
D E M S U S.
39
kor megfogatta s mivel Traján' terveit nem akarta nyilvánitni,
lánczra v e r v e
börtönbe záratá. — Trajánhoz követeket küld a Dunáig terjedő birtokáért, a hadra lett költségek' megforditásáért,
és
Longin kiadását i g é r v e . Traján erre
olly kép felelt, hogy Longinból sem sokat csinálni,
sem őt kevésre becsülni
ne láttassék. L o n g i n nemzete' javát szentségnek
tartva, önmagát
volt
készebb ál
dozni. Egy kapitány centurio és egy libertus voltak vele. Ezek' életét is meg menteni akarva Decebalt reá veszi,
hogy engedje
deni; kérni tőle, hogy az ő menekvési díjjáúl
a übertust Trajánhoz kül
Daciát
a Dunáig adná D e c e -
balnak, megfordítván a hadra tett költségeket is. ü e c e b a l m e g e g y e z i k , a li bertus elmegy L o n g i n a libertustól elvett mérget beveszi, s kevéssel a liber tus elmente után, szép lelkét kiadja.
Decebal
erre a latin
centuriot is Tra
jánhoz küldi, kérve tőle a libertus' kiadását, kiért a Longin holttestét tíz más foglyot igére, de Traján sem ezt sem a centuriot
s még
vissza nem bocsát
ja, hanem a Dunán átmegy, Decebal' egész birtokát elfoglalja seregét semmi v é teszi, sőt maga Decebal is kardjába ereszkedik. í g y római birtokká
válva Sarmizegethusa
és
tájéka Longin'
holttestét
rokoni és baráti felkeresek, s megtalálva eltemetek ad d e n s à s — m e l i y b ő l lelt a mai ,Demsus \] 0
c
név — felébe egy szép boltot építenek, és ez mit képünk ád.
'
Ne aggódjanak tudósaink, ha ezen épület templomi nevét elveszti. Szebbet és nagyobbat rejt az keblében, — egy olly hősnek p o r á t ,
1 zaja
ki
magát há-
becsületéért és javáért áldozta föl.
^ 0
1) E véleményt tán l e g e l ő b b Benkő nyilvánilá, és a többek mind utána mondák a nélkül, hogy legkevesebb eritikai lóban nevezetes romra. Mind hazai
figyelmet
mind külföldi
forditottak volna e va
tudósok
irnak a régi emlékkövek' vagy pénzek két három betűjének mig a nagy és érdekesebb
tárgyak elsuhannak
galmú Seivert. Daciában találtató római
figyelmök
egész könyveket magyarázgatásáról,
elől.
főlirásokat magában
henhausen hasonlag Dák régiségekről szólló munkájokban
A nagy szor foglaló, és Ho
templomnak (Mar
sénak) nevezik Marienburg is Erdély' földleírásában. Mindezek ha elnevezésé ben hibázták is, legalább az épületet meghagyák igazi alakjában. De ettől me rőben eltávozik azon rajz, mellyet Tessedik Ferencz
közle a M. Tudóstársa
ság évkönyve' Il-ik kötete' 2-ik osztályának 118-k lapján; mit vagy ahoz nem értő, vagy valaki képzetéből rajzolt * és igy nem lehet csodálni, Gaertner, és az európai hirü W i e b e k i n g , kikkel zot közié—hosszason törődve rajta,
nem tudák
a
ha Klenze
derék Tessedik úr építése
a raj
idejét és kezelőjét
meghatározni, de hogy még is valamit mondjanak, római k ö v e k b ő l épült goth épitésnek álliták. * E n n e k pontról po:I!iai bizonyítása e munka kórén túl esve
azt e
dós társaság elébe! erjesztettem.
&
_
o o
0
:
-
#
&—
—
40
o o o E M S U S.
D
A való ez : a közepén l é v ő épület, mellyct képünk ad római ; ehez já rult a bejárás előtt mintegy négyszög udvart képező kőfal. Ez fedetlen e b b ő l keskeny beboltozott folyosó megy a római mű
külső (délkeleti)
segrestye felé, melly félkerek. Ez k ő v e l boltozott. még
oldalánál a
Mindezek vagy goth vagy
későbbi ragasztékok. L e h e t e az ötödik században is Athanarich goth v e
zér alatt, midőn sz. Nicaetas erdélyi goth születésű, a kereszténységet kezdé Erdélyben
terjeszteni.
2. E véleményre jöttek derék tudósaink: Hegedűs Sámuel, és Herepei Károly urak is. 3. Az ajtó felett van egy k ő táblának helye, mire bizonnyal az építető* n e v e és célja lehettek vésve. 4. A negyedik oszlop déli oldalán : D. M.* C*
LONGINO
MAXIMO. YIX. AN. LVII IVLIA AFRO. DISIA C O N I . f B.
M.
P.ţt
*Dis manibus ! **Cajo —
|?
•J Conjugi -J-j-bene merenti posuit.
o
Ugyan ezen oszlop keleti oldalán egy l ó 5. Ugyanazon D . M. A * CANDIDAE VIX. AN. XXVI. SEV**
CHARIS
SIVS C O N I V G I BENE M E R E N T I P. A második oszlopon. D. M. C. O C T A V I O N E P O T I VIX. A N . L X X IVLIA V A L E N A HERES C O N . IVGI
PIENTISSIMO
F A C I E NOVN^ROCV. RAVIT.
H . S. E.
Hic sors ejus, vagy ; hic situs est. * Aulae. * * Severus.
üzathmÄri. O O O
4^^-i»ycfttnn' .KSayv-éè .Kőnyomd-Intézetében.KoIo^vásL,
41
o
H À T Z E G I N E P V I S E L E T.
o 0
( 0
E u r o p a ' nemzeti, mondhatni egyképen öltöznek, legalább a külömbség csak kicsinségekben
a lényegesekben,
v a n , s ez annyira j e l l e m z ő ,
széd népek' egymástól száz mértföldnyi
hogy a szom
elszigetlését sejthetnek,
ha nem tud
nók, hogy gyakor egy h e g y v o n a l , vagy csak egy folyam választja őket el. A külömbség szembe ötlőbb a nemnél, melly kicsinységekben találja örömét, melly nek természeti hajlama
önnpiperézés.
Minden nemzet vakon ragaszkodik ősei' öltözetéhez, (a köznépet értem, mert csak ebbe van még eredetiség, a mivelt rész Lisboában ugy öltözik, mint Péterváratt, s Erdélyben mint Angliában) ehez és nyelvéhez van
fonva nem
zetisége ; tépd le egy emberről nemzete ruháját, irtsd ki ősi szokásait,
akkor
olly egyént tész belőlle, mellynek nincs nemzete, nincs hazája! A népek öltözete ha bár mindig jellemző is andaluzinak könnyed öltözete tisztán láttatja szép
de nem mindig szép ; az idomú alakját, mig a Salz
burgi német otromba őlténnyi elferdítik még a j ó l indult testet is ; a római olasznők ízletes öltözete emeli a minden mozdulásában kellemdúst; s a Triest környéki nők magoktól a grátiáktól tanulák el a kisztő öltözködés titkát, mig hazánkban a pornők merőben elhagyva eredeti öltözetők' a német pornőkét vették fel, melly
idomtalan takarja testők, mástalan példa, hogy a férfiak meg
tartják hol a nők elhagyák össök öltözetét.
$C
A.
_<x> o O
—
&
. o ce • 42
H Á T Z E G I
N É P V I S E L E T .
Az erdélyi oláh öltözet meg van még dák otromba
eredetiségében.
A férfiaké fájdalom!
eredetiségében,* és p e d i g a legnagyobb Ínséget s hon-
noknak az európai ipar' legalsóbb fokánni állását tanusitja — egyedüli nép Eu rópában melly posztót nem visel —• a nők' öltözete ipart
és
találósságot árul
el, bár az egész szűk volta mián őket ügyetlen mozdulásokhoz
szoktatja,
de
részletesen, mint ingok felsőrésze' kivarrása, kötényök — katrinczájok — szövésébeni
változatosságok,
olly bárdolatlanság
mellett bámulásra indít, milly
használható kezelők lesznek ezek majd selyemszövő műhelyeinkben,—majd!!! A hátzegi legjellemzőbb az erdélyi oláh öltözetek közt (bár a szelistyei nőké legkellemetetyesb.) A férjfiaké
az Erdély más részeiben lakóéktól nem
különbőz, széles ö v ö k elébe van akasztva egy hosszú győzelmi martalékji, melly szerelmi emlékek mivehebbek uj
sor
gyürü,
hóditások'
nagy becsben tartatnak, mig mi
kedvesink előli eltitkoljuk, vagy gyakrabban el is
hányjuk a
régi kedvestől kapott sentiment-okat. A nőknél a felfűzött ezüst arany pénzek játszódják a fő szerepet, egynek^csak fél fülfigyegőjén meg van az egész osz trák fejedelmi névsor, a fejőkre tett roppant pamut-épületről pénzek függnek, fejők '"elején "4 sorral, két oldalán 4 sorrali, fülökből hosszan, nyakokból 6—8 sorral egész övig nyúlnak le, mellyek
cgybeverődése messziről tudatja j ö v e
telök, mint tatnburin csegése. A fejdísz'
eleje'
két szélein csinált virág cso
mók, mikből pávatollak emelkednek ki, hátulról fátyol nyúlik le, mellynek ki varrott szélei vallókat és hatokat verdesik; derekakhoz kott széles bőr őv szorul, e körül tágabban
egy apró
egy gombokkal kira ezüstözött ércz-pikke-
lyekkel sűrűn kivárt keskeny b ő r ö v kanyarodik,
a gazdagabbak előli már se
lyem kötényt viselnek, de hátúi még
opregjokat (tömötten színes
megtarták
szőrből csikósán, gyakor arany fonalakkal szőtt kötény) mellynek hosszú Bar langjával kényelmekint játszik a szél, s hangosan verdesik a b ő piros csizmát, melly nem is csizma ha a lábnál 3-szerte nem nagyobb, mellynek tapintásával a föld reng midőn zsukátájokat — tánczokat—járják, picsiny aranyvarrottas
mig a nápolyi nő még
bársonyczipőjit is leveti midőn tarantelájában kéjéig; de
mint ez, ugy amaz is bájol, sziveket hódit, s férjhez megy s egyaránt b o l d o g vagy boldogtalan. fezittliuinrl.
* A T r á j á n által emelt roppant oszlopon Rómában tisitán láthatók a dák öltözetek mi a mai oláhokéval merőben egy. - O O Ö-
»
Természet irtán l ő r e rajzolta
MlE0S=¥Í¥ÍE
o
•Kő-nyomo ínfe'zetében Becsben.
Szathmári
M A R O S Ü J V A R .
0 o 0
o o 0 G"yalogúton indulánk Székel-Kocsárdról M . Újvár felé, hol Europa'
híresebb
sóaknái' egyike fekszik. Midőn Aranyosszék széliről az aknára tekintek, mind azt érzem, mit egy honfi érezhet,
ha székelföldről sóaknára tekint — lelkem
ben nemzetem múltja, jelene, j ö v ő j e b o r o n g o t t . . . hazám minden sérelmei, al kotmányunk
biztosító jogaival együtt nyiltak lelkem
A Maroson átcsonakázva, beértünk
elé
Marosújvárra.
L e g e l s ő , mi meglepé figyelmemet, egy vasút vala, melly az aknáktól v o nult a sóraktár, s a Maros martja felé.
Az utósót meg nem
való, tán azon szállítják a sót a hajókra;
foghatám : mire
de ezt már alkotása tagadni látszik,
mert az út egy erkélyszerű farakáson v é g z ő d i k
?
E g y aknász felvilágosita ; sze
rinte azon öntik a porsót a Marosba, mellynek kivitele felesleges. P o r s ó , L e o p o l d i kötlevél, szászok, magyarok, székelek, kezdenek lebeg ni egymást váltó képzetein előtt, s újra előbbi tárgyamnál valék, mig egy fia tal sótiszthez nem érkezénk, kinek nyájas társalgása visszavont elszórtságomból. Átadók ajánló levelünket. A tiszt fájlalá,
hogy a bánya tettleges keze
lését m e g nem láthatjuk, minthogy valami innep nap vala ; de még is rendelt egy bányászt mellénk, kit igen értelmesnek tarta, s ennek meghagyá, hogy fo galmazzon a sóvágás' kezeléséről. 5 I És
... . I
—
«o
&
44
M A R O S Ű J V A R .
Három aknatorok van M. Újvárott.
A Maros felől v a l ó József, a köz-
bölső Ferencz, a túlsó Ferdinánd fejedelmeink alatt nyittatott, s nevekről is neveztetik. Beindulánk a Ferdinánd torkon, előlegesen megvizsgálva a málha v o n ó csigamüszereket, s egy egy ejtel borra faragott keresztekkel,
s gyűrűkkel
nem dolgozának, málhán
valóval ajándékozgatva
kedveskedő
a
szemsóból
bányászlegényeket. Minthogy
nem mehettünk, s nagyobb kedvünk is volt a lép
csőzeten bocsátkozni alá. Negyed magammal valék, kezeinkben megannyi mé csek lángolának, mégis szemem nem lelheté hon magát
a föld
sötét
v é g r e összébb vonultak sugárhártyái s az alvilág' sötét tárgyai kezdenek
mind inkább
derülni. 1
Csend vala benn, csak vezetőnk szavaira
vagy
zúgtak ollykor rémesen vissza az üregek gnomjai; !
ölében,
működésének végetlen világába röpkédének, merengtek,
mellyek
lépteink
lágy neszére
gondolatim az emberi erő
szemeim
az
istolyok boltozatin
mestersimán valának kivágva a szürke
és fehér színnel
márványt játszó sótömegből. 1
Hatvannégy ölre valánk már a föld színétől a bánya legmélyén, m i d ő n
I egy csöndes dal, s nemi távoli csákányiitések vonák el figyelmünket. Sovárvágygyal 0 Jj 1
ohajtánk
a
bányászat
kezelésének szemtanúi lehetni, s
azért némi belörömmel kérdem vezetőnktől : talán a bányászok ? N e m ! most nem dolgoznak, Flórián tisztítja ott fenn az üreget s ő zengi Marie dalát. Minő F l ó r i á n ? miféle ember az? s kérem vezetne hozzá. Öt csak távolrúl láthatni, maga is midőn robotját teszi
egy
hajszálon
áll a halál örvénye felett, igaz, hogy nagyobb dija mint más dolgozóknak; de életundora ís nagyobb . . . i m épp felénk áll a mécs, tekintsenek f e l uraim. Feltekinténk s a kenyérkeresés e rettentő nemétől visszaborzadánk. Mondám vezetőnknek haladjunk előbb, s beszéljen Flóriánról ha vala mit tudna róla. Távolabb uraim egyház van sóból kifaragva,
ott megnyugszunk s elbe
szélem Flórián gyászos életét ugy miként én többnvire szemtanuja
valék.
Elértünk v é g r e az ugy nevezett sóegyházhoz , vezetőnk helyet foglala mellettünk s igy kezde beszélni: Flórián meleg barátom vala, a M . Vásárhelyi seminaríumban nuló pályánkat, és tanulánk, hogy eszméljünk
mennyire
nem
kezdők ta
emberek azok,
kiknek alkotmányuk, nemzeti jogaik nincsenek. Flórián attya nem volt szegény, s atyám is élhető ember vala, Abrudbányán vedelmet hajta
egy ezüst bánya meglehetős j ö
mindkettőjüknek.
1812-be kellemes nyári nap vala, s mii hátunkra vévén nélkűlezhetetlen !
holminkbői álló podgyászainkat, csöndes léptekkel követők a szög Maros hab-
I
jait. Túl hatánk v é g r e Zalathnán, sajátos bűvérzelem
!
egy madár, ott nyájak' kolompjai, most a szél lágy zúgása ,
lepé meg lelkeinket, itt melly mélabúsan
H i
reszkete v é g i g a tölgyioinbokon
R O 8 í
I
V A E,
s majd a derült ég s az újult természet in-
nepélyes bájai ragadák meg figyelmünket, S midőn igy haladánk, feltűnt elénk a Detonata,
Mindkettőnk tekinte
te odatapadt az alkotó szellem e műremekére, melly magános pompával emel kedik a bérezek lombjai fölé. Flórián lelkén magasztos
érzelmek vonultak el
— O Jószív ! szóla — melly szép ă természet, mi szép e világ azoknak, kikért teremtetett — o ha csak e fűszálról mondhatnám: ez sajátom!
de jaj,
kinek
nincs hazája, kinek egész föld kerekségén egy talpnyi sajátja nincs! T i hatal masok ! miért néztek rám olly kevélyen, mint Detonata a homokszemre ? hisz hazudok m i d ő n azt m o n d o m , semmim sincs — avagy a ti Marosotok nem az én Marosom-e ? a ti napotok nem az én napom ? nem azon éjszaka nyújt eny het fáradalmaimra, mellynek sátorában pihentek ti ? a
ti
nyájaitok füvén le-
gélnek Flórián attyának juhai, a ti hazátok földje nyújt tápot Flóriánnak . . . testvérim vagytok ti bár szégyeneljétek, egy anyának vére foly a mi ereink ben, egy kőzanyának, mellynek kenyerével vizével
tartjátok
fenn élteteket-—
o hazám, te árva népednek is édes anyja, ugy-e a Detonata és hornokszem is a te g y e r m e k e d ? o Jószív! mi b o l d o g , ki ekéjénél maradt vágyainak, s lel kének nem kerese mennyet e földön, hogy poklot találjon. Ekint beszéle Flórián, mindketten elvalánk merülve s majd öntudatla) )
núl értünk a Detonatához. E g y csattogánydalszerü bájos oláh dal zengg„a távolban, s lelkünket f ö lül hangolá a Detonátán, fölül a fellegek hazáján* hallátok uraim! a dalt Fló riántól ; de hasonló az ott egy é g b ő l lehűlt angyalhoz, melly nincs hon a föld pora közt s a csillagok felé reszket vágyó tekintete — e dal Marie ajkára volt teremtve, s Marie ajka mennye volt e dal szellemének. Szebb volt dalainál is a lány, vagy tán dala is csak érte volt szebb min den más daloknál. Mind közeledett a hang, s szivünk mind inkább szorult. V é g r e egy pász torlányka tűnt ki, a csalitok között. Hasonló volt Marie a napnak sugarához, melly elbájol és felhevít,
hasonló volt a pásztorlány az ujjuló
természethez,
mellyet midőn megpillant az érző kebel, sir és imádkozik. Flórián meleg tekintete nem kerülte el a sugár Marie szetörtek gyakran szemsugáraík, s arczaik hevülének. Marie
őrfigyelmét öszdala mind resz
ketegebb lőn, s némi fájdalomhangok járták keresztül azt, mellyek érzékenyen rázzák meg a szív g y ö n g é d húrjait. Mikor jössz még a Detonata aljába szép leánya e bérezvadonnak
?
kér-
dé Flórián közeletve Mariehez. Imáimra támad a nap sugara, s végpirja is imáimra alszik el nyugoton, itt lakom én őrizve atyámmal urunk' nyájait ! Midőn a nap felköszönt, itt leszek, midőn leszáll i s , hogy lássalak imádkozva tégedet, és eltanulom miatyánkodat,
megkereslek én, mehyhez az é g
h i d e g nem lehet, s majd imádkozni fogok, hogy szeress M a r i é i ©o
• o © o46:
M A R O S U Ï V A R . -
' "'. A l á n y "ősszépirult. K é s ő b b attya'idéző hangjára bucsut monda nekünk. Elválánk — Flórián j ó darabig öntudatlanul álla a Detonata alján, sze mei Marie tolléptein függenek, v é g r e eltűnt a lány, s ő egy mély sóhajjal adá jelét eszméletének. O Jószív! •—szóla—a j ó pater Bonifaciust,
a paler Guardian cziroga-
tásait, a lélekkinzó cellariust, egész seminariumunkat ott hagyom é n , s lépést ' leszek a szent házasság' ügyében, ha Marie szeretni f o g . így szóla Flórián s lehajolt a hűs forráshoz, melly az óriás szirt alján buzog, s nyárközepig viseli jégköntösét \— és j ó l ivott, mintha szivlángjait kiI vánná oltani. Ezután gyakran meglátogatá Flórián a Detonatát, mátkaság, s a nász napja is
mig végre meglőn a
meghatároztatott.
Nász nagynak valék meghiva. Az est már alkonyult, anyám, nővérem, én gyorsan tevők az előkészületeket, midőn elképpedve lép be atyám kezem megragadja, s tördelt hangon súgja Josziv szaladjunk ! Gépely gyanánt inogtam atyám után, mig gyümölcsösünkén áthatánk s egy birtokos nemes telkére értünk. — Atyám itt sirva ölelt m e g , gon s u g á — v é d h e l y ! s meghagyá,
hogy minden
tördelt han
szem elől elrejtsem magam
; visszajövend. Eltűnt atyám talányos helyzetemben ezer tépő
gondolatok közt hagyva
engemet. íj'
Eltelt az éj a nélkül, hogy csak egy pereznyit alhattam v o l n a , eljött a
' r e g s én mind egy b o k o r aljában vártam
atyámat.
"Végre látám atyámat derült arczal közelíteni : Mentve vagy fiam ! kiálta, most bátran haza mehetünk. Mit vétettem atyám csak egy madárnak is életembe? miért kelle engem 'elrejtened? mitől menekül egy bűntelen s ki üldi őt atyám? :
A törvény — felelt atyám — katona fogdosás volt. A szokás atyám, egy veszedelmes szokás, nem a törvény szakitám félbe én. N o , de ezzel v é g e a szám kitölt, csak szegény Flóriánt fájlalom.
p
S Flórián elfogatott ? kérdem fájdalommal, s elindultam
j toal kicserélhetném mátkáját a j ó Mariénak,
ha
önmagam-
de Flórián mellett a vidék ifjú
sága elszégyenülhete, ö fiatal cser volt, szép, sugár, erőtelyes, s
r ö v i d időn
« ezredének büszkesége. Miért fessem Marie kínjait, gyászba
borult ő élete, s Flórián szülőinek
is osztályrészül csak a fájdalom jutott, könnyezték őt tek, és szerették mindazok, kikkel csak
mindazok ,
kik szeret
egy óráig társalga valaha.
Hát sze
gény Flórián kínjait ki beszélheti e l , midőn attól, kit mindenekfelett szerété, örökre válnia kelle ? Kiütött a második
frank háború.
azon hazáért, melly néki lenevetést
elvitetett,
hogy küzdjön
megvetést, s csak kinokot
Flórián is
adott osztály-
M A R O S
47
Ú J V Á R .
részül — mellynek ölében kevéssel birhata több ö r ö m e t mintáz iram — szarva sok' honában, vagy Irland czukorgyárainál a négerek sorában. És Flórián szívből küzde a hazáért, de
mert hozzá ha emberek nem is,
isten köté egy rózsalánczczal, mert itt éltek az ö szülői, testvérei, barátai,
és Marie is e honban tanulta m e g szeretni őt. Vezetőnk itt elhallgata, talán a viszemlékezés fájdalma némitá el? vagy eszméit kiváná rendbeszedni ? E perczben
nagyszerű dördület ballsza a bá
nya' űrében, hasonló a menydörgéshez, melly a szirtokat
reszketteti. Zavar
tan tekinténk össze úttársokúl, s azután egy k é r d ő tekintetet veténk vezetőnkre. A bánya most másodszor r e p e d e meg, a harmadik repedésre össze fog omlani ; de ne remegjenek uraim, oda évtizedek kellenek, szóla hidegen v e zetőnk ; de azóta mind é g ő b b szint kezde váltani, szóla szegény Flórián' szi v e is kétszer r e p e d e m e g , s alig ha egy harmadik rázkódást ki fog állani. K é r ő k , folytassa elkezdett beszélyét és ő engedett. 1 8 1 7 - b e n — m o n d a — e g y sótiszt' ajtaján
egy koldus lépe ki
éhségtől
összedűlt arczal, beesett szemekkel ; mint egy hatvan éves lehete, de idegein száz év erőtlenségét hordozá, szembe vele egy nyugalmazott káplár balada, a sótiszt' ajtaján
úlsegélyért z ö r g e t e n d ő . A közvitéz mint egy harmincz éves le-
hete, sugár idomos termete mott is fiatal cserhez hasonlita; de fél lábával sán0
tíla, s balkarát is nehezen hordozá, mellén egy lipsiai kereszt felfejtheté nyo-
0
moréksága okát.
;
A koldus alamizsnát kért a katonától a nélkül, hogy feltekintene, ez ha sonló úton szerzett végfillérét áladá a koldusnak a nélkül, hogy szemit feléje fordítaná. A koldus mostan a vitézre t e k i n t e ,
hogy egy köszönetet mondjan,
és újra rátekinte s félegyenesük, karjai k ö z é öleié a vitézt, s z o k o g o t t . K i t l á t o k — k i á l t a F l ó r i á n — s koldusbotra Flóriánom — zokoga erre
juta a koldus attya?
az ö r e g — anyádat a sok házi hú
eltemette,
csak én maradtam, hogy nyomorultan lássalak, hogy legyen kit sirass és ki té g e d sirassan. L e ez iszákkal atyám! esküszöm: Flórián attya koldus nem lehet, ö egy nagy tőkét tön l e , midőn fia lelkét képeztetni k e z d é , s tőke kamatjából meg f o g élni Flórián attya. Én már akkor itt bányászkodárn, a sors összehoza,
örömünk
leírhatat
lan volt. Flórián is bányaszszá szegődék. M. Újvárra. Elbeszéltem néki, hogy Marie m é g számos
mind gyászolja e m l é k e z e t é t , hogy
kérőit mind visszautasitá ; s legkedvesebb helye a Detonata k ö r n y e ,
hol őrizve attyának juhait, a Flórián távollétét siratja búsongó dalaival. Flórián arczái újra felderülének, s fél évvel később Mariét, mint kivel itt vala ősszeesküvendő elhozá M . Újvárra. D e uraim ! kit a végzet ü l d ö z ő b e v ő n , az ellen ö r ö k r e pártot üt a sze rencse. A nász napján nagy k e d v e j ö t t Mariénak megtekinteni az akna' éjsö6 © o
0
M. ÚJVÁRI SO-BÁNYÁK
48
tétét. Flórián, a mindenben m e g e l ő z ő , nem szegült ellene Marie kivánatának, bár lelkében titkos érzelem tiltó szava kiáltá: Ben
maradjatok!
az akna' mélyében egyik málha sóval vala rakva, a másik künn a
csiga-műszeres torkalalban üresen vala, s ezen foglala helyet Flórián Mariéval. Mind mélyebben
haladának
ők b e ,
mind
fölebb emelkedék a sóval
rakott málha. Egyszerre egy sikoltás hallszék az akna mélyéből egy férjfias, s a kettős fájdalom hangol kemény dördülés követte. Leszaladánk. Az akna mélyén Mariét lelök vérében
élettelenül
s rábo
rulva eszméletlenül Flóriánt. Á málha szerfölött
meg vala
sóval terhelve, s egy sókő
aláfordulva,
zúzta szét a szerencsétlen Mariét. Azóta Flórián keresi a halált, azóta egy vig órája sincsen, vezetőnk egy könyet törölt szeméből. — Rendes kis kaland ! vélé egy hideg vérű uttársam. Én úti naplomba jegyzem Flórián gyászesetét, s busán távoztam el M. Újvárról. Dózsa Dániel.
A M. ÚJVÁRI SÓ-BÁNYÁK.
Jj
o A M. újvári só-hegy használása
mikor
kezdődött
nem
tudhatni,
ugyan a só sziklába elrejtett régi sóvágás' modgya által formált televényekben rejtező műszerek a romaiak
csak
üregek, és a
idejére mutatnak." —
A só-hegy maga csak nem álló rétegeivel, és a bennek lappangó
gipsz
és degettes földrészekkel, délről éjszaknak éjszakmutató, vagy déléjtű szerint 1. óra
arányba 2880 láb hosszára, és 2280 láb szélességre, szokott
agyag takarójába
burkolva,
fekete
sós
sárgás kék agyag mérgeibe fekszik.
1792 Ruszbátzky bányász mérnök alatt a Jó'sef és Ferencz azután 1813ban a Ferdinand' torkok megnyíltak, és 180 láb mélységre, 6 gel,
láb
szélesség
12—18 láb hosszúsággal levágattak — ezen mélységig az egész sószikla
elannyira össze van zúzva régi bányák televényeivel, hogy a torkokat
egybe
kötő istályt (melly a mostani 6 bánya osztályok' bolttetejét határozza) fenntebb helyheztetni lehetetlen vala — A M. újvári sóbánya jelenleg két f ő részre oszlik : u. m.
ó és új
bá
nyákra — a)
O bányák:
1-ső 2-ik 3-ik és O 4-ik osztályok.
Az 1-ső 2-ik és 3-ik osztályok egybeköttetésben vágynak a nappallal a Jó'sef, Ferencz és Ferdinand T o r k o k által, és a só rétegeivel hason vonalba helyezve, 60. gr. alatt hajlott falakkal 132 180 láb szélességgel, 798 láb hoszszuságot mérnek — méjségek a bolttetőtől a fenékig 204 láb ehez hozzá ad va a torkok' méjségét, lészen az egész bánya' méjsége 384 láb —
M.
49
U J V A R I SO-BANYÁK.
Az ó 4-ik osztály k e z d ő d i k a 3-ik
osztály'
déli határánál, és
szélességgel a só vonalt 312 láb hosszúsággal, nyugotról keletnek ,
60
láb
keresztbe
vágja — feneke 90 lábbal fennebb áll, várja a felette l é v ő új 4-ik osztály' f e neke' leszállásánál, a midőn az új és ó 4-ik osztályok egyesítve egyszerre fog nak mivelődni. (b
Új b á n y á k .
Az új negyedik osztály kezdődött 1834. formál egy T lába a 3-ik és a sóvonal után helyzett
belüt,
mellynek
karjai közül egyik az ó negyedik osz
tályra nyit -— ezen osztály' szélessége 90 láb. Hossza öszvesen 390 láb — és magossága 42 láb — Az 5-ik osztály kezdődött 1835-ben 1-ső osztály' bolttetején nyilik keletnek, délnek
terjesztvén
—
szélessége
képez egy T betűt, k e z d ő d i k
két
42 láb,
karjait a
sóvonal
után
az
északról
egész hossza 611 láb, magossága
17 láb — 6-ik osztály az 5-ik osztály T formáját keresztbe
kinyújtva,
képzelhető
ezen osztálynak teendő helyezete, melly 1842-ben kezdődött, szélessége 4 láb, magossága 7 láb. Hossza pedig 4-ik N o v e m b e r . 1842. 145 láb. Újvár évenként 800,000-től 1 millió mázsáig használható tiszta sót emel ki a 4-ik és 5-ik új osztályokból, mellyek egy
öszvesen
800
öl
hosszú
vas
uton 30—40 mázsát egyszerre szállító vasút szekereken (kutya) nagy raktárok ba s onnan (mintegy 20,000 má'sán kivül, melly helyben adódik el) hajokon a magyar honnak és Serviának, által szállítatik
—
A többi erdélyi sóbányák alig adnak évenként mindöszve
210,000
má
zsa sót, menyeknek legnagyobb része helyben adódik el. E z e n itt közlött, rövid de pontos adatokat egy érdemes
bányász
tiszt barátomnak
köszö
nöm, ki szíveskedik a só-aknákról, mint egyről hazánk' legnagyobb kincsei közül—egy külön czikkben
értekezni.
• O O
. T A /
O P
-
É
ÄMt-Iycexim' egyesített Kőnyv-és K-onyoiiió Intezetedé: KOD OSVĂRT ,
-O o o54
TORDAI HASADÉK.
gain is láttam sok idővel azután a barlangnak torkában a hová
elrablott kin
cseit elásni, s dugni szokott vala,' ,S í g y marada fen mainapiglan egy tolvajnak n e v e , holott akkori becsületes honfinak merült.' —
emléke holttemeivel együtt
sok
a feledékenység' tengerébe
—
Sehvvandtnernél a Reichersdorf chorográphiájában bombástos latán versek 29-er ölelik
föl, s viszik által a hasadék kőzött fojo
patakon a jámbor ván
dort, ki tömérdek skorpiót is találhat a kövek alatt — mint ja — ki v é g r e
d ö c ö g ő s 6 lábu
sze a hegy domborodásán lanitott
kincsszomjas
Fasching
verseken felmehet a monasterről
állít
nem mesz-
kiálló szirthez is, mellynek nyilasában a halhatat-
kéményseprő szorult.
helyett ajánlom a kinézést: az aranyos tere
Itt a kéményseprő utáni arany
kalászszaival a
áskálás
havaslánc
szirtjei a székely kötöl le a Surulig, s onnat átvonulva a Hargitáig, — éjszak ra a Felekről fel a Muntye le mare' és vlegyászáig, pompás, Erdélyt jellemző képet adnak, s csak azt sajnálhatni, hogy a természet
legszebb jeleneteit —
midőn a nap e havasok közé ereszkedik, azokat violás színnel vonja b e , mig a lenti völgyek sötéten kikeltenek, s az ég tisztájában úszó felhőcskék a leg szebb
aranyszint
váltják,
ebben,
mondom
természettől nagyon hátra marad ; s
sajnálhatni,
még inkább
hogy a művészet a
egy kis lap'
szükkörében
szorítni lehetlen, azért, a helyre kell mennünk szemtanúnak lenni, s nem lesz
S
jutalmatlan fáradságunk, mert a való olly érzeteket fog keblünkben ébreszteni,
0
mellyek szenderegték a vallás és haza tán örökre
fájlalhatnák.
*zatlimiiri.
1. Ansichten von Siebenbürgen. 2. Erdélyt Sz. Istvántól kezdve herezegek igazgatták egész mig Ill-ik Béla az első vajdát tette.
E g y volt
azon herezegek
ki az Erdélyben duló kunokkal Kopulch vezérlete alatt sokat
1173 tájig,
közül László,
verekedett,
és
őket meg is győzé 1087, a T e m e s vize mellett, ki hogy ellensége elől megfu tamodott volna, erről a történetírók semmit sem tudnak, de az letes csatában megtörténhetett, — elég,
a népnél
e
monda
maradjon is az. — Mert haj ! ritkák àz olly nemes és valóban kiknek emléke örökre fenmaradást érdemel. —
-oo o-
egy kis rész*
forog, s
hadd
nagy királyok,
TORDAI HASADÉK.
63
pusztítani, midőn Batu chantól a mongolokhoz parancs érkezek e hozi vissza indulásra. E menté meg Kernét és Lenkáját
vad
Kaukazok-
népe'
dühétől,
kikkel a kunok is kivonulának Erdélyből. K é s ő b b m é g szorítá ellenség a la kókat ezen barlangba, de
akkor kegyetlenebbül vala sorsok
a megfogotta-
kat a halál minden nemeivel a kimúlásig kínozván. Érdekesek a hon nagy történet búvárának Kemény Jó'sef grófnak
Ba-
lika' váráról tett k ö z l é s e i : „Balikára Rácz P i v o d a labonz kapitány
mène
aranyosszékre,
tolvaj eb fia szalada, levágának a ráczok egynehányat a
tolvajban
gának, negyven lovat sok prédával tőle elnyerének." — E tájban hát Balika fa Torda-hasadékában
lévő
az is a
tizet
elfo-
szorula
te
barlangba, s ekkor is kapa e barlang
nemeseik k ő v e l kirakott kapu falát, hanem nevezetét is. ,TJgyan ezen Balikáról említett Cserei Mihály 1710-re ezt í r j a : „ A tolva j o k penig Balika és fekete vaszily' commendója alatt mig a General (Steinville) láborozott szerte szélyel sok prédálást tettének az országban mint a farka sok, éjszaka rárohantanak titkon a
falukra s felprédálták
mint
gyében Bátost, kinek a templomát is felverték, s számtalan
Kolo'svárme-
prédával
megra
kodván, elmentenek : sok becsületes nemes embereket házoknál megfogtanak, megőltenek, s mindenekből kifosztottanak
a minthogy Nagy
Aj tán
|
jóreggel
j
Donath G y ö r g y ' és Donath Pál' házaira rá menvén, a mit házaknál kaphattak, f >
0
elvittek, magok szerencséjékre a kastélyban haltának, egyetmásoknak
}
ott volt a Kastélyban, hasonlókép Szász Fenesen Mikola Lászlót is a maga hazánál elfogják, mindenét elprédálják, magát is megölték volna, de
is java
egy esme-
rője lévén közöttök, a nem engedte, hogy megöljék, úgy bocsátották e l . " ,Haramia módjára rabló s prédáló
Balikának
haláláról p e d i g egy illy
czimü kéziratban „ E r d é l y n e k 1690-től 1715-kig való nevezetesebb dolgainak és történeteinek
rövid
feljegyzése'* — ezeket olvashatni : , , „ e z esztendőben
(1712.) lőn illyen dolog is, hogy ama hires
oláh kapitány B a l i k a N i k i t a,
kit a Kuruczok' vezérei sok roszra használtak vala, a Kolo'svári német prae sidium által űzőbe vétetvén, .Tára felé szalada,
de
megtudván
a tordai
nép
(kit sok versen felprédáltak vala) annak olly közel való létét, felkérésé, s ke gyetlen üzöbe v e v é , nem is vala már
Balikának más módja a maga megmen
tésére, néhány fegyveres társaival a t o r d a i
hasadékba
c a j á t igyekezik vala elérni, mellyet ha elér
lévő
spelun
vala, bizonynyal megmenthette
volna magát, és a túlsó oldalán kibuhatott volna a mint
már sokszor practi-
calta vala ezt az előtt is, mert oda, vagy csak közelíteni is félős, delmes vala másnak.
és
vesze
D e m e g is vala ezen spelunka j ó móddal éppen a tor- ,
kánál erősitve. — D e másképpen akará a midőn Balika már szinte felakar vala futni
nagy ur
istennek
lyukába,
igazsága, mert
egy Patkós
Dani
nevü
tordai mészáros legény baltáját utána vetvén, úgy érte fejét, hogy azonnal felfordula, s azután úgy üték
főbe
mint
valami dühös
ebkutyát;
— másnap
nyársra huzák holttestét, melly varjuknak vala eledele ; koponyáját
•
© oo
!
még ma-
0 '
R a u h j . Kő-njomo intézetében Be'csben.
52
TORDAI HASADÉK.
Szent László ellenségeitől űzetve Istenhez folyamodék, könyörgése után lovával egyet ugratott (patkója' nyoma máig is látható a hasadék jobb felőli szirttetőjén) s utána a hegy borzasztó rezgéssel meghasadt, a j ó király' ellen ségeit köhullámiba temetve. — 2) Ezen jámbor monda jellemzi a keresztény ség' első századit, mellyben a nép a rendkívüli jeleneteket a szenteknek tulaj donítja. Ezt hiszi a nép, az első indokot, a vízvándorlást, hiszik L y e l ' és Aragó' követői. A hasadék éjszaki nyílásától nem messze a szirt oldalokban magosán van két barlang át ellenesen, Torka mindkettőnek kőfallal van berakva, l ö v ő helyeknek hagyott lyukakkal. I d e a közeli helységek' lakói vonták mago kat, midőn ellenség dulá honunkat. Midőn I V . Béla alatt Batu chán mon goljaival honnukra üte a kunok is a magyarok ellen támadának, kik mongol csapatokkal vegyülve, Erdélyt pusztiták. Ezek' beütésekor több nemes család vonula e barlangba, kik között a K e n d i Gvuláé is. A kunok egyik csoportja ráakadva e búvó helyre, ostromlani kezdé ; a benlévök magokat vitézül oltalmazák ; még a nők is sok ellenséget sújtva földre nvillal és kővel, de eleségökj fogyva s félve a kunok kegyetlenségétói, ha hosszason ellent álla nak, követet küldenek magokat feladandók, ha éltöknek kedveznek. — Az ifjú v e z é r Kerne engede keresőknek, ha minden drágaságaikat, és a felett 6 leányt a legszebbekből neki át adnak. A követek vissza tértek, nem remélvén, h o g y társaik az utolsó kívánatra álljanak. — A benlévök remegve hallják a v e zér kivánatát, és v é g elcsüggedés üle mindnyájok' arczán, midőn K e n d i Lenka elő áll, és olly tekintélylyel, melly magát rokoni' és hona javáért áldozni kész nők' ihlet teljes arczán szokott derülni, parancsoló erővel sújtja le, és némítja el a körülállókat. „ I g e n rokonim ! szóla ő : megyek barátnőimmel,— örömest halunk mi százak' éltét mentve meg. — Isten veletek ! egy boldo gabb viszontlátásig — !! s nyil sebességgel rohant két barátjával a barlang b ó l l e , s midőn rokoni eszmélni kezdenek, már az ellenség közt láták őket, hol az ifjú v e z é r elébe vitettek. — Lenka' szépsége, s a szendeség parancso l ó tekintélye, melly az erényes nőknek annyira sajátja eszméletén kül helyzék a vezért, s midőn érteni kezdé a hölgy' szavait, már akkor egy szentebb ér zet gyulada keblében mint millyet az előtt valaha nő iránt érze, s első pil lanatban eltökéllé e nőtől soha nem válni, Lenka is egy szent érzés' keletke zését sejtve a vezér' keblében igyekezett annak nemes arányt adni. Az ostromlottak követei elérkezének drága ajándékokkal, de a v e z é r csak keveset tartva meg csoportja közt kiosztandót, a többit visszaadá. Ezen kunjai febosszankodának, s nem nézvén jószemmel a vezérnek a magyar lánykáhozi gyöngédségét zúgolódni kezdenek, — de a v e z é r csoportjával a hasadéktól elvonulva; más táj' hódítására forditá figyelmöket. Ezalatt Lenka varázs hatalma működöttţ — a v e z é r a kereszténységre tért Lenkát nőül v e v é , és a magyarokhoz pártola kevés híveivel. Vad csoportjának már rég óta rejtett forrongása ekkor kitört, s a magyarok, és ezek között Kendi birtokában irtózatosan kezdettek
^ o
!
—& bl
•
O O
o
TORDAI HASADÉK.
I
i)
6
—
—
one of tho most beutiful scènes of roclty grandeur I t u o w . J Paget Esq
H a z á n k ' polgári történetei első koráról, — mellyek alig néhány századosok, — kevesek hiteles adataink annál kevesebbek az azt megelőzött föld-változásokrol, mellyek több évezredesek. Ezek egyike a hegy' ketté szakadása, melly Túrtól
délnyugotra
vonul,
méretes. — Vannak, kik
s Torda-hasadék
állitják, hogy
név
alatt
mindenki előtt es*
a romaiak' korában, a Felek, Tur és
P e t e r d közötti völgy víz alatt v o l t , s ezen víz vett magának utat a Torda ha sadékon. — Ez lehető, sőt úgy is volt, de nem a romaiak
idejében,
hanem
előttök csak mint egy háromezer évvel, midőn a roppant víztömeg àz éjszaki földsarktól az egyenlítő felé nyomult ; de akkor is roppant földingás előzhet te meg ezen vízvándorlást, melly a föld fői, megrázkódtatta
a föld
gyomrába
zárt
mélységből
indulva
felületét, örök jelét hagyva maga után óriási hatah
mának. A z o n földingás szakithatá e hegyet is szét,
utána a víz is
hozzá adva a magáét. Emberi kéz ezen hasadék neveléséhez nem Kölöseri a latánok munkájának állitja, de ezen állítás magában
évenként
járult,
minden
bár
czáfo-
lás nélkül e g y b e omlott. A monda igy szól : 7 .
n
i
r
a
-,
m
-
,
.
-
.
—
—
© C O .
1
jgj
I
bl i
o o o
o o
TORDAI HASADÉK.
—
i
one of tho most beutiful scènes of rocky grandeur 1 t u o w . !
•
,
.
.
.
J Paget Esq
H a z á n k ' polgári történetei első koráról, — mellyek alig néhány századosok, —- kevesek hiteles adataink annál kevesebbek az azt megelőzött föld-változá sokról, mellyek több évezredesek. Ezek egyike a hegy' ketté szakadása, melly Túrtól
délnyugotra
vonul,
meretes. — Vannak, kik
s
Torda-hasadék
állitják, hogy
név
alatt
mindenki előtt es-
a romaiak' korában, a Felek, Tur és
P e t e r d közötti völgy víz alatt v o l t , s ezen víz vett magának utat a T o r d a ha sadékon. — Ez lehető, sőt úgy is volt, de nem a romaiak
idejében,
hanem
előttök csak mint egy háromezer évvel, midőn a roppant víztömeg àz éjszaki földsarktól az egyenlítő felé nyomult ; de akkor is roppant földingás előzhet te meg ezen vízvándorlást, melly a föld fői, megrázkódtatta
a föld
gyomrába
zárt
mélységből
indulva
felületét, örök jelét hagyva maga után óriási hatal
mának. A z o n földingás szakithatá e hegyet is szét,
utána a víz is
hozzá adva a magáét. Emberi kéz ezen hasadék neveléséhez nem Kölöseri a latánok munkájának állítja, de ezen állítás magában
évenként
járult, bár
minden
czáfo-
lás nélkül egybe omlott. A monda így szól :
1 • ma
•
-
^
~.
«W<
B A R C Z A S Á G .
ö
o o
o
o
O
. A . földrész mit igy neveznek, némellyek szerint fekszik a hoszszaság 4 9 ° — 30', s a szélesség 4 7 ° — 3 2 ' között. Határai:
keletre a székelyhon, délre oláhország, északra Fogarasvi-
déke sat. í g y akartam kezdeni, de nálunk, hol a esehüveg, nagyobb játszik
a
drágakőnél, nincs olvasója a tudományos
előadásnak,
szerepet
s különösön
nevet és számat olly bajjal tanolnak az emberek. f>
Hátha még elmondanám; mikép Tráján alatt k ö z é p vagy consularis Da
ciahoz tartozék ; s előszámlálnám régi
neveit,
határait L András,
I . Lajos
alatt, mig Martinuzzi, mint kincstárnok
az oltat tevé határául, s igy hoszsza a
Bodzái szorostól Persánig 3V > széle
Tölcsvártól Apácáig 4
2
magyar
mért
f ö l d sat. o ugy már nem is velin papírra való. L é g y büszke ha ismered hazádat, s ha nem teheted ne szegyeid lelked vágyát betölteni; Hiszen a bogár; a csiga is körül mászsza a helyt; hol élt porának nyugonnia kell. Ha ékes nyelven beszélsz, hon j ö v ő nagyságáról.
Tanuld ismerni hazád
vagy
beszéleni
és
akarsz e
multát és jelenét, hogy
mond
hass jövőt : mert te vagy korunkban Hómer azon hősé, ki győzhetlen maradt, mig lábaival érinthető a földet, s hogy felemelek
elbukott
hatalma. Ha költő
vagy, szálj le a néphez, kezökbe van letéve k o s z o r ú d ; s ha majd
ábrándod
chariszai. Vagy a külföldi tárgyak majmőlása nem nyújt halhatlanságot, ne pa:
.
,
.
,
I
,o © o j
'
A
B
R
C
Z
À
S
A
G.
naszold, hogy a költőn átok fekszik. Vagy tán azon magas lények egyike vagy, ki keletről öltözöl, délről eszel, nyugotról könyvet szerzesz,
északra
vágyói;
ki olaszul énekelsz, angolul lovagolsz, lengyelül tánczolsz, francziául németül neveltetél, s kiről azt igénylik, hogy magyarnak születtél badjon felkérnélek képzetedben 3136 képnél, szebb de nem
beszélsz,
volna : sza
lábnyi c e n k r e , hogy tárjam
magát, a gyönyörű tájot.
Szédeleg ugyan ílly
fel a j ó
magosán
a fő,
leszek hűtlen vezető.
A pont, hol megállunk a C e n k tető, olly magasan az alatta
fekvő
város és környéke, l e f o l y ó szönyegeni
a vidéktől, hogy
himzetekként
tűnnek
fel. Hátunk mögött az ugy nevezett H é t f a l u , Brassó j ö v e d e l e m forrása. Hol a lakosok, már kis gyerek korukban
felvitetnek a havasokra,
s nem
látnak
falut, mig turmát nem szolgáltak magoknak. E k k o r aztán szent Ilia napján lese reglenek mátkát szerezendök. A leányok a nemzeti körben aranyhímes kötény veres, kék selyemmel áttört fejér inggel
mellyre
barna nyakokról, s neiReti öltőzetök minden dik az ének és táncz, s
a
leány
azt mint diadaljelt kanyarítja
szive
gazdag pénzfüzér
ékeivel jelennek
ifjának
nyújtja
vállai k ö z é , s jöjjön bár
tetszését, egy szónokkal
a leányhoz
0
verbális
nyertes
processus
s ha
Kezdő
selyem kendőjét, ki mennyi
szerelmi j e l ,
mind el lesz fogadva ; másnap a tánczhőse, ha valamellyik kendő O
nehezül
meg.
megy. Megkezdődik egy
megnyerte hosszadalmas
lett, s a pálinka is elfogyott,
megköttetik
a házasság; s a fiatal ismét hegyei kőzé vonul, mig eljön a boldogság Hlyen a hctfalusi élet, miket hátunk mögött Balunknál
magoslik
az
órája.
felmutaték.
Iskolahegy,
Brassó gyógyszertára
füvész
kertje. Tetején gyönyörű fenyő bik sorok rengetegek tisztásain, kristály pata koktól öntözött gazdag fűben tehenek,
juhak nyájai
a F e r e n c z b a r i a n g, mellyben mondakint
a
sürögnek.
bemenőt
Alatta tátong
vadállat
szaggatja
széljel. D e kik benne járnak, mit sem találnak, mint egy előre szűk
bemenő
re nyiló hegyodvat, hol mélységek és magosságokban a kötéj űzi teremtői já tékait, s e kőcseppekről máig is hiszi a nép, hogy ha porát issza ember vagy állat, megszaporodik teje. Tán inkább a tatárok és törökök elől, kik várokba hegy j ö v e d e l m e
a
luth,
büvé tenni, p e d i g a mult
gymnasium
feje vagy nem
füle. I d e
futottak
hajdonán
férhetének. R é g i b b időkben e
számára gyűlt ; ma jónak
látják egye
évben, hogy természetiek tárát állithasson a v i d é k
kegyéhez kelle folyamodnia. Mig gyermek az ember, az anya
kötelessége
fej
ni tehenét. felett,
Örök-
szépségű erdőkkel koronázottan. Egy mély v ö l g y ketté hasitja roppant
Tovább a B u e s e s d ,
8160
lábnyi magosán
a
tenger
szirt
tömegét, s e völgyben regényes t ó , vagy ha tetszik te n g e r sz ein töri m e g a nap ide tévedt sugarait. Illy festői szépségekkel nyújtózik el a Bucsesd, mig nem v é g csúcsán a sinai kolostor setét
falait
tartja fel a j ö v ő n e k , s a
t ö-
m ö s í szorossnál lapállyá kezd simulni. E szorosan sokáig csak gyalog ösvény vitt ; de a mult század kilenczedik
tizedében folyt törökháboru
szekér utat
T e r m é s z e t u t á n kőre rajzolta Ssathrnán00
GO
Ä.ifeLycetnn egyesitettSnyv-és Kor^omó Jritézeteberi.. _ KolosVáit .
B A R C Z A Z A G.
tett szükségessé, liogy mellette
57
legyen valami nyoma, annyi
a t ö r csív á r i
küzdelemnek. Azonban
szoros száz ölekre ellővöldözött sziklautja
óriás
maradi Még csak T ö r c s v á r t mutatom à szikla dombot, mellynek alatta ká polna szerű b a r l a n g b a n sokáig tartá az oláhság oltárát, mig mások tem plom fűtésről gondoskodnak, másoknak p e d i g templom sé jut eszökbe, mint ha csak nép számára gondoltalott volna. E csúcs vala az ős erdők sűrűjében ; de a
félezred
szász műszorgalöm
előtt még vadon
várat
teremte
reá, s
lett D i e t r i c h s t e i n , mellynek építésiért I . Lajos, a szászoknak annyira em legetett nagy király 1377-Len 13 falut ragaszta vidékül, s lett az ú g y n e v e z e t t B a r c z a s á g ^rassot ismerve el fejéül ; azonban olly hatalommal, milyen szokott kiskorúak felett adatni, és nem jobbágyi álladalommal. Ott fekszik előttünk a róna táj, a Barcza vizétől
átkígyózva, s felette a f a l t a k ,
és négy
mezőváros, s tőbb várrom között F e k e t e h a 1 o m ; 1262-ben István I V . Béla fija, miután atyja ellen pártot ütött meg magát míg kibékült atyjával.
mint erdélyi
dţjjt ; itt e
romban
T ö b b falvak közt Z e r n y e s t hol
és pártját Háuszler general szélyel v é r é , s a magyar nemesség kennyé tevé a földet (melly minttóa áthozva lenne, bort nyelem e
két
esik jót
meg
nem
termi.) Mind
és
vonta Tökölit
v é r e termé
dohányt,
a ké
ezek a honfitól közelebbi is
merkedést igényiének mint egy sírba vonszo kedély erőtlen szavai adhatnak. Erdélynek három nemzete van,
és egy j ö v ő j e ; a harmadik nemzetnek
három fészke, és egy múltja, mióta kimondá felette az irás: unus sitpopulus. A s z á s z o k településén
és
körülményein homály
h o g y Brassó körét I I . András a német b é a néptelen földet,
rendnek
és védené a hon határait.
fekszik ; anyi bizonyos,
ajándékozá, hogy telepitené Brassó
vidékit Szebenélől
Fögaras v i d é k e , Szebent, Brassót, Beszterczë vidékitől ismét megyék ják, úgy hogy máig is e nép nyelvében szokásaiban vidéki három
tájszólás
választ
nem egy ; mert a három
inkább megérti egymást oláhul mint szászul,
s
hogy
e három külön vált telep, mint szállott bemondja a történet tan , s hogy miként fog egyesülni a magyar nemzetiség ellen: tanitja küküllö és más megyék, ho a szélekben eső szász faluk őseikre. Barczaság
annyira
címere:
magyarosodvák, hogy
alig emlékeznek
egy háromszögű paizson fekete mezőben emel
k e d ő liliom, s körüle három csillag. Valóságos képe a nemzet
múltjának
jövőjének. Még frankhon kezében is elhervadt volna egy liliom, nem
és
hogy e
setét mezőben állhatna, hol az elszórt három csillagnak egy napocskává
kel
lett vala egyesülnie ha fényt akara követelni. E csillagok aligha nem azt akärák megjelenteni , hogy ott fen is vannak, mellyekről hiszik
mikép valaha a
sors törte annyiba őket, ma csak nem j ílentésteienek. Azonban vessünk még egy pillanatot magunk körül, ( n e h o g y l á t t a s sunk járni, m i n t Thaïes, v i z s g á l v á n a m e s s z i azelőtte lévő g ö d r ö t j
v á r , mint
csillagokat,
n e m l á t t a . ) Mellettünk, akár alattunk porhad egy
vélik még a német rendé, german modorban mint más romjai is
" ^
Barczaságnak
' A
ï
•—-—
•• c e o t
G
Z
A
S
À
G
.
I . Lajos korából. Lábaink előtt terül egy v á r o s ,
a polgáro.
sodott Europa' végső magistratussa, közel szomszédságában az országnak, hol bojár jatagán és ozmán pandur magyarázza a népjog szent szavait ; mellvben a german faj egyik raja, munkás kezei köztt tartja a levantei kereskedés egyik kapuzárát. í g y szólánk évek előtt B r a s s ó r ó l ;
de miután
tul
a hegyeken
elűzik a f e j e d e l m e t , és mást választani gyűlnek fel a rendek, mig urok Bras sóba vett menekhelyet, mint a futó fejedelmek szokott residentiájában ; miu tán a magyar neptun megzabolázá a Duna hullámait, Bécsfelöl szállítandó árukat, Brassó
s gőzhajókra
transito-kereskedése
megkapá
kerité a a
halálos
d ö f é s t , mint az olasz köztársaságok, midőn a merész hajósok feltalálták a R e ményfoka körüli utat keletkincseihez; miután mondom
ily események
jöttek
szinre, Brassóról alig mondhatunk mást, minthogy 25,000 lelket számit, s kö rében
voltak
zet' tudósai,
és vannak
a legjobb papok és doctorok ,
kik a fanatismussal
atyafiságos
hévvel
mint
a szász nem
küzdenek
a
nyel
v é r t , melly maga magát nem é r t i , a nyelvért, mellyen mint minden fián és unokáján a plattdeutschnak, a reformatio után senki nem i r t ; a nyelvért, melly helyett mig élt is, latint használtak
a szászok E r d é l y b e n , jegyzőkönyveikben,
mint minden hivatalos irataikban; a n y e l v é r t , mellynek tanolasánál elsőbb né met olvasást tanitnak a gyermeknek, s csak azután
vezetik bé a német előtt
ismeretlen ejtésibe.
j j
Es hogy elveszte nyereségét e város tanusitja az O l t h a j ó z á s i s u l a t , melly összeakarja kölni magát a Dunával,
és
tár-
hogy ősszekötendi O
Felsége 10,000 forint segedelme e czéljok iránt nagy reményt nyújt. S valljon miért nem lehet e vállalkozók köztt magyar részvényesek' neveit is látni, szen az Olt a Székelyhon termékeinek is megnyitandja úlait.
hi
Vagy feledik-e
hogy Brassó magasztalt j ó l l é t e , nem volt e g y é b , mint egy pár Száz rangosabb polgár felemelkedése, kik pl. közelebb szüleiének a meleglűzpontjához, s elég lelki erővel birtak beleszólani adókivetés, hétfalu j ö v e d e l m e z é s e , és kiadása, s más
pénz kezelések
koknak
folyamába ; k i k
úgyszólva
az e 1 e ü z i
tit
avatottjai.
E fonal, alig ha e lapok körén túl nem vinne : azonban védjék mago kat a municipiumok hősei mig birják, szórják a quousque tandemeket ladás hőseire e p é v e l , milylyel tetszik, alig ha sokáig marad illetlenül Nekem futó pillanatot vetnem Brassóba
betérnénk:
a feladat;
nézzük
ott a külváros felett emelkedik
tovább
a
ha
a lepel.
a tájt. Mig
egy V á r r o m , hova
az itteni oláhság minden Húsvét harmadnapján délután csimpoja hang mellett k i m e g y , elöl és körül lovagolva aranyzott
fenyőágat
lobogtató
ott a vár téren és hegy körül csoportokba települve tánczolnak,
fiataloktól; és
S
elköltik
a húsvéti bárányt; egy lázadás e m l é k é ü l , a mondakint, melyben az oláhok a / v á r o s kapuit megrohanák. Annyi való, hogy
e nap, egy közös ü n n e p , s a vá-
I ros kapui bezáratnak. E hegyet S a l a m o n
sziklájának
n e v e z i k , s hogy
mondjam el eredetét. Emlékezhetnek olvasóink, mint akará András a római császár
családja-
Q
B
A
R
C
A
S
Á
G
59
.
vali házasság által 8 éves Salamon fiának biztositni náztatá, bár sejté,
mikép
a koronát.
És
Béla t e s t v é r e , mint tronvívó számot
megkoro-
tarthat
réá.
András beteges ö r e g , Salamon gyermek l é v é n , a király j ö v ő t akart látni. Bé lát Várkonyon magához hivatja, az előtte fekvő koronára
és kardra mutatva,
kéri öcscsit, választana mint j ö v e n d ő r e akart méltósága jelét. Béla
a
kardot
választá, sejdítve, hogy a korona alatt halála rejtezik. A gyűlölség kiütött, há borút szült; Béla az akkor erős Lengyelhonba futott seregén, hol egykor Micislawért Pomerania h e r c z e g é v e l , megvívott a két hon sorsa felett,
s mint dijt
a herczeg Richsa leányát adá vala nőjéül. Tudta ezt András s futott I V . Henrichhez segédért.
A két párt,
s a két párton
Ostrák
és Lengyelhon hősei
szemköztt állának. A csata iszonyú v o l t , mígnem András lebukott lováról, s a szilaj állat körme martaléka lett. A Bakonyba menekült pedig Bécsbe futtaták, s ben Béla lett az u r ,
meghalni.
de kevésig, mert
Salamont
ki keresé a
vihart, midőn tronán ülne Dömösön egy ház omlása összezuzá. A fiját Gyézát a hon megkinálá koronájával, de a derék elmondá,
mikép
Salamonban
van
a honnak koronás fője. Béjőtt tehát Salamon a 12 éves és nős, s magát Hús vétban másodszor megkoronáztatja I V . Henrik szárnya alatt.
Azonban
Gyéza
és testvérei fentarták jogukat az ország harmadik részéhez, mint herczegséghez ; s hogy adni nem akará, lengyelhonha futának, s a muszka ellen készült tábor egy része a Dunának fordula. Gyézának a hon nagyjai
elébe terjesztek
^
a pártviszály gyász e r e d m é n y é t , s csendes kebellel lépett a pécsi templomba,
0
hol önkezével harmadszor koronázá meg Salamont. És a templom
azon éjjen
öszveégett. Salamon k e z d közelgeni Brassóhoz. A kunok ellepik E r d é l y t , s a 18 éves király a két herczeg kíséretében rajok üt Kerlésnél,
s lesz a győze
lem, mellynek diadaljeléül László megmenté a szép hölgyet a rabló
kun ke
zéből. S ki most hölgyet ment, kevés év múlva a hazát szabadítja meg a nyug talan Salamon dulásaitól. A nemes és iszonyú nagyságú László hoditá a k e d é l y e k e t , mint veszté Salamon;
mig nem
nyilvánittaték. S később álságiért Visegrádon elzáraték. szentététetése adá meg szabadságát.
azon arányban
Salamon S csak
trontalannak Szent
István
Miután a kunok Khánjának vejéül Ígér
kezett ha trónra s e g i t e n d i , de megbukott és le a Dunán
e sziklákra
vonult,
hol átadva lovát szolgájának, sétálni ment, de soha vissza nem jött a 36 éves bujdosó. S mint a néprege mondja itt e hegy barlangjába
cserélte
volna fel
a hasztalan keresett trónt zarándok élettel, hol az üreg hasadékán felülről be eső napsugáron kivül mi sem hallá e szavait : Átok reád magyarok hazája Atok reád büszke pártos nép.
B r a s s ó , a főváros, igen regényes fekvésű. Az erdővel setétlő Cenk, méla komolyságban, mint barna felleg, hajói az aggszerü város barnás épületeire. Néhány
^ 0
Q
CO
B
A
B
C
A
S
Á
G.
év előtt, egy polgár lányt szerété egy katona, viszont szeretés nélkül, mert a lány szivét már rég óta egy ifjú polgár tevé sajátává. A katonabosszút forralt. E g y Pün kösd másodnapján alany kedvessévei és nőbarátjával a cenki e r d ő alatti meredek tisztáson élvezek a természet gyönyörét, midőn egy
kőtömeg borzasztó
dör-
géssel és nyil sebességgel rohant alá ; a kedvenc, és barátnő, félre
ugorhatá-
nak, de a lányt épen főben találva súlya
kedvessé
alá tiprá, s a pillanatban,
karjai köztt adá ki lelkét, mig a katona hahotája hallék az erdőből, ki romlott lelkében vigyorga boszszú ja sikerültén. — A t e r m é s z e t e remekéhez képzelendő minden, mit m u n k a kat
és v a l l á s o s s á g
előidézhetett gazdag t e m p l o m o
kihalt modorakban, mellynck legnagyobbika támaszfaláról
egy hasra dőlt
gyermek szobor néz le ; a nép szerint egy inasé az épitők közül, kit mestere felküldött lenyújtani a mérő zsineget, és lerántá, féltvén lángelméjétől kenye rét. F e l l e g v á r a t , máig is titkolt álutakkal, mellyeken a szolid lelkű Celes ta, Jósikánál, megszabadítja kedvesét. boltokkal környezve, közép
T e m e t ő t , négy oldalán felékitett sír
terén a hit remény
lékeivel. Látunk tovább egy t a p o d ó me valóságos jelképét ; p a p i r - g y á r t nél a' gyárilag vitt
tanárságot,
és szeretet virág
és kőem-
m a l m o t mint az emberiség küzdel-" szép gyermekek csoportyaival; D i e z *
honnan
Erdély és
oláhország
többet
kap,
mint a város egész céhától; Rézhámort otromba kalapácsaival, s eszünkbe jut Ruszberg mi könnyen esztergálja, mangurolja vassal a vasat. És annyi j ó mes ter emberei köztt a p a l c e z k - v á j ó k sergét, honnan egész Erdély palaczkkal elláttatik. Áll még körüle a v á r n é h o l háromszoros falazattal várost, és védve a csaták helyére
telepitett
gyümölcs-kerteket,
(nyaranként fát vesz be a város, hogy télen önmagának
annál
övezve a
és faraktárt, olcsóbban ad
hassa). Bámulja az i d e g e n a n a p czimű vendéglőt, s alig hiheti hogy polgár erő teheté a vad helyett, illy
regényessé,
központjává a népjátékoknak,
többek köztt kocsikázni, lovagolni, szánkázni lehet ló nélkül egy pár Feltűnő az ugyanazon rézművesek egy utcábani lakása, mint hol a g o n d o l k o d ó nyugalma
hol
garasért.
erdélyi városban,
még jelentesteién hang; és ezen osztály nappali
munkássága, melly nem tiltja el ugyan zongorától a polgárleányt ha dele mult, de azért felkél a hangjegyek mellől, is nem szégyelli
egy kantát
veled elal-
kunni. S az alkonyottal a varos körül vonuló sétányon alig m e r e d ráfogni, hogy a kecses hölgy, reggel főzött, délután árult, zongorázott, és most egész
mél
tósággal sétálgat a szép körben. V é g r e a j ó
mac-
kövezet, a most
elkezdett
adami út, az utcák szélein lefolyó két patak, és kutak ; takarék pénztára, gaz dag boltjai; átalában minden az anyagi jollét magas pontra hágását
tanúsítja,
s önkéntelenül az eredményre jövünk, hogy ennyit csak munka és kitartó szor galom emelhete ennyire. A' szász jellem egy más vonásául a' v a l l á s o s s á g o t
emlitém. O mert
olly meglepő, e magába bizakodó században, óriási emlékeit látni
emelkedő
ben a buzgoságnak. Ott áll készen a fő templomban az 55 ezeres
orgona,
mellynck sípjain ember bukála; megömlött a majd 100 másás
h a r a n g , hir-
B
A
R
C
A
S
Á
61
G.
detni, mikép emberi erő vallásos vagy polgári ihletetség nélkül nem emelkedhetik tul a mindennapiság
keskeny
körén ; hogy a vallás nem csak az önere
jében bizalmatlan nőknek támosza, hanem nemtője lehet a férfi
erőnek is se-
tétebb napjain. Azonban ha a vallás iránti apathia előli prózai
századunk pa
rányi költőiséget, ellenébe állítjuk a megczáfolhatlan b u z g ó s á g nál
igazságot, mikép v a k -
ismét nincs veszedelmesebb ellensége a vallásnak ; ez azon
nyavalyák egyike, melly megrontja a májt, hogy romoljan utolsó csép v é r ; itt igazán betelik, ha kis ujjadat megfogta az ö r d ö g ,
egészen beránt.
Nem tit
kolhatni, mikép e túlbuzgásnak itt nagyszerű nyomai látszanak. Ha emiitjük a régibb k o r b ó l a regét, miszerint a harangozót daemon plomban egy esti harangozáskor : ellenibe tehetjük
vonczolá meg a tem
korunkból
dáját, ki elhiteté, mikép külföldi tanulása egy estvéjén,
csak
egy pap mon belép
egy nő
alak és búcsút int neki, s mig eszméié már tova volt ; mint szelleme azon perczben itthon megholt testvérének. Mutathatunk a fellegvár közelében egy házat, honnan a belé költözőt ö r d ö g ö k hajítják ki ablakon bútoraival együtt éjjelen; s a körüle vont kőfal nem egyszer omlott le
magától. És
annyival
sajnálan-
d o b b , minél inkább nem tagadja meg a vallás eféléktől szentséges leplét. Mert örömmel haljuk mint hagyományokat, hogy nyelt a Cenk
tövében
egy elszu-
nyadott tanulót a nagy kigyó, s mint állitának ki mésszel tömött borjut, hogv azt is elnyelvén elveszszen a szörnyeteg. S még a templom sirboltjáboli rablá sok sem olly bélyegzők, millycn pl. Hirschelné rangozó ékeitőli megfosztása örömjeléül épitteté a mai
köztt hozott
bazárt
egyetlen
életre, s
kényelméül
annyi
más is, a fiúról, kí családi viszonyok miatt nem nyát. A hölgyet szívfájdalma tetzt
leányáról,
anyjának
vásárlónak.
nyerheté
kit a ha
haza
v i v é , ki
S van még
el reménye
asszo
holottá t e v é , eltemetek. A ' fiú bújában min
denét kártyára v e t é , s mikor semmije se lenne egy gyilkán kivül, lement sze relme sirboltjába, levonni a drága ujjakról
hűsége
zálogát. S mint
metszené
kisujját a gyűrűért a halott felébredeé, ki tovább szeretni kisérni a regét, uta sítom a drámára, mely az idén őket megéncklé. Ha láttuk a két jellemvonást e színekben, eszünkbe jut, mikép és polgári szabadságban
élni adatott embernek; nem p e d i g dolgozni
át sovány kenyér mellett, s remélgetni a vakhiedelem
csalóka
éldelni, heteken
rémképeiben.
Munka és vallás, tagadhatlanul a népjólét emelcsői, de nem ugy, hogy háttér b e nyomja a szellem szabad munkálatát. Leélte az emberiség a kiskorúság' kí nos napjait, a polgárilag és erkölcsileg érettek mahonap igenleges jogot nyerendenek, szabad hatás kört vivandanak Europa miveltebb országaiban, melylyek közé édes hazánk is örömmel számítja tására a szosznemzetnek is nagy
oka
van
önmagát. S e nagy eszme valósí járulni, s még
örömmel látandjuk kezében; de csak ugy ha a három
a' vezéri fáklyát is
nemzet unus fit popu-
lus. És megvannak alkotványában mind azon eszmék, mik
egy népet b o l d o
gíthatnak: az a szabad választási j o g és szabadság,
fogva
tisztjétől le az
minél
legfelsőbb
utosó falusi esküttig szózat által választhat mindent, és papot, •
• ©• o ©
62
B
A
R
C
A
S
A
G
.
ugy mint szomszédatyát, ki tűzoltók s egyebekre visel gondott; ilyszerü mellett, papjaiknak
alap
a népnevelésért j ó dézmát adva, alig fejthetni meg mikép
emelheté fel annyira a bureaucratia fejét, hogy néhány királybíró, Szebenszék főbb tisztjei, s még egy pár
kíváncsi ember véleménye legyen egy nemzet'
mindenható akaratja. Mig azért a nemzet egyénei azon hiedelemben élnek hogy a Gomes igtatása ünnepélyével az akarásnak mindenkinek zik ö n é r z e t e : mig a Comes előtt a nemzeti zászló, kard buzogány és diploma a magyar, érdektől különböző
homlokáról és
sugár
számára
küldött
örömriadásoktól
reszket
a kezekben, addig alig várhatni más jövőt, mint a Lessing rókájára, melly ak kor látta mi magas fa adott neki odvat,
mikor az bedőlt, és őt halálra seb-
hedé. Felébb mondám, mikép munkás mint a méh, s hogy igénytelen mat bevégezzem, mégegyszer a raj hasonlatosságával Flandria munkás népe
hozzánk, mint
anyátlan
élek.
bolygó
raj;
Jött volt itt
sorai egykor
kosarunkban
helyt adának j ó őseink, hogy lennének velünk egy királyné munkássai. És ezt felejteniük nem lehet, ha igéretőket elpártolással nem akarják beváltani a meg épülés órájiban. Azonban legyen szabad elmondanom,
hogy az ingerültségnél
méhé a döfés, de tul élnie ez ingerültséget nem szabad.
liővitry e
0 O
I.iis/.ló.
~
l m W A A l í
'
a
"
"
l W i i U c u i U ) i n i i . J
Természet után. kőre rajzolta S aaihir. ;
W O
Kiâc Lyceutri; KoMyv_és Koîiyomo-1-acezétëbeïuKolosva.ït.
S3
O o
°
B O L I - B A R L A N G . *
Hazánknak
a
kereszténység
előtti történetét
sűrű homály
vizsga szemekkel olvassuk a régi i r ó k a t , találunk
fedi,
de
egy egy fénypontot,
ha
melly
honunk fölött bolyong. Ezen fénypontok kiemelése egy lenne Íróink feladatai közül. Ezek hozzák honunkat némi kapcsolatba
nem csak R ó m á v a l , de G ö
rögországgal sőt Aegyptommal is. — Egy ezek közül Zamolxis' élete. K i r ő l a maradék igen keveset t u d , ámbár egy a legnagyobb befolyással birok nemzete' boldogitására. D e az emberi természet'
sajátja
csak
közül
arra figyelni s
azt tartani emlékébe mi nagy robajjal üti meg érzékeit. Már p e d i g
a j ó tör
vényhozók — a társaságnak az égtől legnagyobb ajándéki, a bámulásra, halhatlanitásra legméltóbb lények, robaj nélkül észrevétlen munkálva az egész emberiség boldogságán, alig hat emlékek egy ember koron tul ; mig a hoditók ezereket ölve le, s tiz annyit koldulásra szorítva késő ivadékok' bálványai lesznek. /':* S z é g y e n é r e v á l i k I
a magyarnak,
hogy
hazája
legszebb
századokon át máig is az e r e d e t i oláh n y e l v e n Detonata. Csetatye B o l i s a t .
maradt,
Csak néhány népszerű
barlaneot
*
m
1
pl.
pontjainak
Retyezát
Boli-t
hanem
O
©•
annyi
Czebles,
B o l i v á r t vagy
irt volna Abafijában ugy azóta oláh n e v e el is f e l e j t ő d ö t t volna már.
O
nevök
Blegyásza,
igaz m a g y a r Í r ó k t ó l függ e z e k ' m a g y a r -
. ra változtatása. — H a inástalan Jó'sikánk nem Csetatye "
természeti
:
10
Bolí
B
6*4
O
I
i
l
-
B
A
B
L
A
N
G
.
Pythagorász * legfőbb feladatává tette a'kormányzás jóságára
hatni bé,
j ó l tudva, hogy ezt alulról fölfelé tenni nem lehet, fölül kezdte, a királyokat és kormányzókat igyekeze
megnyerni.
Tanítványokat n e v e l t * * kiket szétkül
dözött elvei terjesztésére. Ezek egyike volt
Zamolxis ,
ki miután
Görögországot Judaeát Aegyptomot beutazta, hazájába tért.
tanítójával
Itt mint
tanítója,
elveit nem csak szóval de tettel kívánta hatályosbbá tenni, — a legszigorúbb erkölcsi
életet
folytatá,
a Gogäon hegy
a mai Gogyán hegy v é g é b e n a Boli
egy barlangjába
vonva
magát***
barlangba.
Itt egyedüli társasága volt a Géta király és kivált ennek kibe mint még ifjú hajlékony szivbe leginkább reményié az ifjú gondolatji is legörömestebb testvérkédének
fia Orobisztesz,
elveinek
a bölcsével,
gyökzését, s ez eszme
csere által olly szikrákat sejté lappangani szivében mellyek élesztése
nemzete
boldogitására szolgáland egykor. Egy szép őszi r e g g e l Orobisztesz járatlan vadonokon át ismétlé Zamolxisnál
látogatását, A bölcs barlangja
előtt a szikla darabon
ga mellé ültetve, igy szollá: „ifjú barátom! r e á d ? — érted-é mit tesz népeken uralkodni,
érted-é
ült, az ifjút
ma
milly nagy j ö v e n d ő vár
ezereket
b o l d o g g á tenni? —
Olly nehéz kérdések, monda az ifjú, mellyek fejtését tölled v á r o m , annál is j
inkább
mivel utosó együtt létünkor
szives valál azt mutatni m e g , hogy csak
0
egy ember társunk boldogságát is eszközleni milly
0
hát ezerekét"! Valóban nehéz, monda a bölcs, — de halljad — „Nincs
kevéssé vagyunk képesek, szo
morúbb teremtmény az embernél, ha őt természeti állapotjában tekintjük, martalékja az időnek, hidegnek , vadállatoknak. E gyarlóság kénszeriti reket egymáshoz közelitni — s akár a kölcsönös vonszódás, erős karja volt az eszköz, az eredmény
minden esetre
akár egy egyén
a találmányok
vességesbje. — D e az egyesültek nem voltak mind jók,
némellyek
ból, mások vesztegetés által birtokok elveszték , ezek könnyen nát elfoglalhatták volna. A családfők
az embe
egybegyűltek erről
legüd-
tunyaság
a jók vagyo
gondoskodni;
k e z d ő d é a törvényhozás. Előbb minden család részt vett abban,
de
igy
a társa
ság n ö v e k e d v e az ügyek annyira sokultak, hogy folytonos együttlétöket
kivá-
ná, ekkor, kiket ész és igazság-szeretet kitüntete választattak a k ö z ü g y e k ' foly tatására. — Az embernek bár milly helyzetben is fő czélja önhatalma n ö v e l é se, — a választattak kök
bármi j ó k voltak, lassanként
simula választóik
észrevétlen tulajdon
érde-
é r d e k é h e z , mig gyakor az első az utóbbit merőben
n y é l é , s ez minél inkább n ö v e k e d e , De még ezen választattak
annál inkább
kelle
között is volt egy a többinél
a népet
el
távolitni.
ha nem j o b b is ,
de
tán vagyonosbb eszesbb vagy nagyravágyóbb, ez addig dolgoza, mig a többe-
* Ez
volt,
ki
a
aoMat b ö l c s n e v e t i g e n negédesnek látva l e g e l é b b n e v e z é magát a b ö l c s e -
ség csak k e d v e l l ő j é n e k
ciÁoaoipoi.
* * Z a l e u k o s C h a i o n d a s s a t. * * « Strabo. H e r e lot-
B O L I - B A B
I.
A N G.
kel magától függővé tevé, s ezen befolyást fia és utódi számára megszerzé, — így lett a monarchia. •— Ez az egy igazgatás m ó d ,
mit a természet szült,
épen azért egyedüli lehető egyedüli állandó. így fog néked
s
majd
egy egész
nép kezedbe adódni, s te azt boldoggá teheted, de csak úgy, ha
mindennek
egyképen szolgáltatod az igasságot,
ha országod legszegényebbje olly
biza
lommal folyamodhat hozzád mint leggazdagabbja. Az „igasság" nem csak tró nod felébe, hanem szivedbe legyen v é s v e , igasság a körülted
lévők
s hogy biztosítva l é g y ,
által is kiszolgáltatik, adj
szabadságot
hogy az népednek,
hogy mind rollad mind a körülted lévőkről véleményét nyilvánítsa,
ez
által
mind t e , mind ők az egyenes úton fognak maradni. Mert hidjed minden más ösvény, melly attól eltávozik mind téged mind népedet csak
a romlásba vin
né. Midőn új törvényt hozol, g o n d o l d meg, hogy a nép ha tökélletes szabad ságában állana ezt hozta volna-e Ï Pythagorász — már
a méjség
szélén
állói Crotont
megmenté,
mert
igasság kiszolgáltatást hoza b e , és a fényűzést eltörlé, a mi megbuktatá Ázsiá nak legnagyobb birodalmit, s megfogja buktatni
a
világ
minden
hol gondatlanul űzetik. Tanítómnak csak egyszeri beszédére letevék drága köntöseik,
és
céltalan piperéjök ; mert
a
hidd el
egyedüli szülője a fényűzésnek s az abból kimaradhatlanul
birodalmát
crotoni
nők
a nő pipere
folyó
romlásnak.
N e m hatályosbban ruházzák-e a nőt a szemérem és erény ; mint keletnek leg0
drágább szöveti? nem imádandóbb-e a jól nevelt gyermekeivel büszkélkedő nő, mint a csak képzelt becsű kövekkel külső fénynyel dicsekvő hölgy ? A bölcs beszédét félbeszakasztá egy nyilsebességgel érkező h i r n ö k , az ifjú herczegnek kedvessé haldoklását jelenté, ki mint villám csapott el. Milly látvány ! Zoyja
halvánvon
ez
innen
nyúlva földre, szava már elállott, haldok
ló szemeit fölnyitja, e tekintetbe olvada az érzelmek egész kinzó özöne, meg válni, és illy reménytelen válni meg attól, ki élte mindene v o l t , — hó mejj é b ő l v é r serkedeze , egy kigyó mará meg a szabadban nyugvót, csak szerel me tárgyáról álmodót. Orobisztesz átkarolva tartá a szép halottat elnémulva, midőn Zamolxis ide ére. — , E z , évek óta 3
legelső kijöttem,
s csak érted tevém ifjú h e r c e g ,
fájdalmában
•— szóla
a bölcs •—•
ne hogy a fájdalom súja
tán elnyomja szép lelkedet". — , O h ö r e g ! —- monda Orobisztesz — neked lel. ked h i d e g , a nem érzi mit tesz egy lényt veszteni e l , melly lelkem ütere volt, s kinek valója az enyémbe volt o l v a d v a , mi bennem
maradt
csak f é l ,
jobb
fele kioltva már." Nem lett a semmivé , nem távozott az tőled el, örökre k ö rülted fog az lengeni, — monda a bölcs — Gondolod-e ott lábod előtt azon kiszáradt fűszálnak
csak egy pora is
ki fog-e a természetből veszni ? ezen roppant szirtek itt felettünk * nem év ezredek óta állanak-e s nem fognak-e a világ felbomlásáig ott állani? — s ha a kőnek pora n e m , hát kedvesed testének csak
egy atomja is
kiveszhet-é a
* Retyezát.
i
0 o 0
66
B O L I
- H A R L A N
természetből ? De hát akkor a testnél nemesebb het-e ? — Nem ! — megmarad a z ,
G.
rész
a
lélek semmivé
s ö r ö k r e körülted log
le
lengeni, álmod
s
éberséged minden perezében üdvösen vegyülni. A lélek hatályja és halhatlan gosságra, sek
eredtét.
mellyben
és Mert
tökélyjei legyőzhetlenül mutatják különben nem
nagy tettekre k é p e s ,
d ü h é t , s a végtelen tengerek
emelkedhetnék
annak
olly szédítő ma
honnan az oroszlányok
hullámit
nevetve
győzze
rosokat építsen, közjót alapítson, az eget s csillagjai
isteni
és
le,
tigri
hogy vá
változásait,
a nap
és
hold futását, keltét, és nyugtát, elhomályulását, s újra fényülését, napéj-egyenségét, és nap-állását, a telet nvarat j e l e l ő Plejádokat
vizsgálja, s
mér-rudjá-
val a Szyriuszokig hatoljon, s mind ezen égi testek az általa kijelölt örök változhatlan törvények kint keringjenek ;
ezeket mondom a lélek soha nem te
hetné , ha eredtében isteni nem lenne nem halmozhatná egybe a tanoimányok roppant t ö m e g é t , mert az egész természetet átkarolja, nem emelkedhetnék a művészet és költészet szárnyain azon láthatlan k ö r b e , hol csak maga az isten ség él. Lehetséges-é tehát hogy egy illy lény, melly istenséggel r o k o n ,
meg
szűnjön lenni, a testnek bármi változásával, vagy annak egész elenyésztével is. Nem, Orobistes, Zoy-éd lelke nem merült a feledékenység be,
a halhatatlanságra szállolt a z , börtönéből menekült
és nem-lét
méjjé-
egy olly életre,
hol
nincs munka — gond — fájdalom ! — Igaz hogy
most fájdalmad
az j ó
boldog,
legyen;
vagy
mérhetetlen,
csak szenvedések
duzsgazdagnak
érzetét keblök
nem
ösmeri.
Zoydhozi s z e r e l m e d ,
—
de
edzenek
a szívnek szaggatódni nagy
szívok kemény, mint — Maradt
olvadjon
néped
embereket.
kő,
a' jóltét üdvös ön
még mi gondodra
szerelmébe. —
kell
A duzs-
vár
—
néped.
I g y b o l d o g lész,
és
b o l d o g o k m i l l i ó k , s neved késő i v a d é k o k o n , mint istené, fog áthangzani. A
bölcs e pillanat óta Orobiszteszt el nem h a g y á , s tanácsadási olly
üdvösök voltak a barlanghoz tetőn várt nét
is
a népre nézt, hogy Zamolxist mint hol laka mint szenthelyhez építenek,
mai oláh neve
nek
mit
facsart
nyomai most is
Istent
vándoriának,
s
kezdek
tisztelni;
fölötte
a
szikla
a' rómaiak Decebal idejében rontanak le — in
latin —• Castrum Decebali — Csetatye B o l i ,
mi
láthatók.
Zamolxis óta e barlangot sokat nagyobbitá, a rajta átfolyó patak ,s bár en nél hasonlithatlanul nagyobb a homorod-almási, sőt a tordai-hasadék oldalokban lévők i s , de azon sajátsága, hogy a l e g g y ö n g é d e b b nő is lóháton az egészen egy negyedóra alatt átmehet, megkülönböztetik Europa minden más barlangjaitól; s ha bár a
a kötéj itt nem űzi is ezer alakban varázs játékát, d e az oldalokon
magosban
megdőlt rohanó
méjen
folyosók,
szirtekbe ütközött
a
viztől alámosott d ö r g ő robajjá
hosszú vonalban
a sötét mélységben
folyamnak , mellyen a gyakori átmenet mindannyiszor hörkenti
sza a lovat — nek
elágazó
óriási falak, az
út
néha
kialvásátóli rettegés;
nem sejthető
hova
kanyargása,
mindezek olly sajátos érzettel
töltik
— a
visz-
szövet
a lelket el,
mellyet semmi nyebbülni szirtek lány zásai,
más
B O L I
— B A R L A N G .
barlang
nem ad.
a' napvilágra é r é s s e l ,
közt vésve
gyököt míg
völgybe é r ,
magának
A szorongott kebel k e z d ugyan kön
de a beiről rohanó
folyam
itt
is roppant
szűk útat, hol egy legördült szirttetőn a fosz
alig verhet — még mind csak a vándor ,
Ü7
Erdélynek
melly a sivatag ugyan,
e
szép de
borzogató borzasztó
nagyszerű
és
érzetek után-hang-
tájai
egyikéből
festőileg szép Silyba
vezet.
Szatltmárl.
lt o oo
azon
. 0 0 0»
0 o 0
0 o 0
.o o o.
K A U H J.KO-UYOMÓ
INTÉZETÉBEN BÉCSBEN.
TERMESZÉT UTÁN ICÖRE RAJZOLTA SZATHMÁRI.
â EàJWI TIMIM A To H¥IÎHDE Y J ű M A
RAUH J. K.Ő-NYOMO INTÉZETÉBEN
BECSBEN.
—&
o o o
69
V
Q
A J 1)
V - II l
X
Y A I).
Szirt ! r e n d i t l i e t l e n , mint karja és l e l k e r a k ó d n a k ,
^
N a g y m i n t ö, nagy m i n t társai, m i n t fia nagy ! KAZINCZY.
-A-
korban, midőn a magyar még esmeretes volt Európa előtt ; midőn a ma
gyarok' zászlója a sz. Márkó terén
l o b o g o t t ; midőn három tenger volt a ma
gyar birodalom határa és Moldva, Oláhországgal magyar parancsnak a korban mondom Oláhország vajdája
meghalt s fiai — D á n
hajoltak :
és M i r e s e—
közt testvér-had támada. Dán török zultan Bajaszidhez folyamodék, Mirese pe dig Zsigmond magyar királyt nyeré segits.égéül, ki Erdélybe érve a Strigy mel lett nyugtatta táborát. Itt kalandozni megy s egy nemes leánynyal a szép Morzsinai Örzsével ismerkedik meg, ki az . ismeretlen
utazónak s jellemdús
ide
gennek szerelmét viszonzá. — Zsigmond bemegy az oláh földre, Dánt s a tö rököket m e g v e r v e , Mircsét fejedelmi székében álitva, négy hónap múlva a Strigy mellett van, hol a szép Örzse, kedvesére mint királyra,
újra
ismerve j ó ?
vendő gyermekének pártolást s okosan zálogot kért, nem bizva a változékony férfi' puszta szavában, Zsigmond egy szép gyürüt ada. A ' király ez intermezzo után budai lakába terhes gondjai folytatására
tért.
Az oláhországi belső hadak alatt Erdélybe költözött több bojárok közt volt Vajk Buthi is. Erre a' szép Örzse kecsei, vagy tán szép birtokai s hihe tő, •X«
hogy okos számításai jövendő mostoha gyermeke általi fényes -c
oo
,
kitünteté-
£:
70
V
A
J
D
A
-
H
U
N
Y
A
D
.
sekre, a lehető legnagyobb benyomást tevék, t. i. őt nőül v e v é — J ó z s e f i türe lemmel, Mirese is Ígérve Vajk Buthinak jószágai visszaadását' — hónába tért. Itt született Örzsének
1393-ban gyönyörű fia, kit
Jankulának
neveze.
Zsigmond királyt nem soká a törők háború újra Oláhországba v i v é , hol Örzse Jankulájával előálla. A király, g y ö n y ö r k ö d v e a szép fiúban, megparancsolá,
hogy
kevéssé nőttebb korában v i g y e föl Budára. Örzse férje' halála után Erdélybe tért, testvéreivel lakandó; ezek egyikét Gáspárt kéré, rályhoz.
Ez
előbb nem tudva
hogy kisérné
testvérének a királylyali
őt a ki
egybeköttetését
nem
akará, de azt megtudva, réá állott. Indulásuk előtt midőn a szép özvegy mos na, — ekkor még a gazdag özvegyek is mostak tani jegygyűrűjét adja. E g y
tolvaj holló a
elkapja, s egy közeli fára röpül
— gyermeke' sírását csilapi-
fényességet
meglátva, a gyerektől
v e l e . A megijedt anya —• a király,
fény, fia' j ö v e n d ő nagyságáróli álmai, egy rosz madár egyszerre átvillanva agyán — Gáspárhoz
általi
udvar,
megsemmisitése,
rohan s esdekli a madár
lelövését,
ki ivet ragad, lő s a gyűrű mentve. Örzse is, nem soká halogatva az indulást, Budára értt. Itt épen a teren mulató király elibe álitja a gyűrűt kezében tartó Jankuláját, igért kegyét
esengve.
A király,
illy véletlen
szerencsén
előbb
kissé megpirulva, elmosolyodék mire a gyűrűt anyjának visszaadva, s Budára jöt teért megdicsérve, kegyét
i g é r e . Erre Bán
Ferencnek
megparancsolja
a jö
vevényeknek jó gondját viselni, ki őket Pesten gazdagon tartá. Jankulát gyak ran viteté Zsigmond magához, s mindig megajándékozva küldé viszsza. Az okos anya Bán Ferencet j ó emberévé tette, ki egy h ó '
teltével a királyt j ó kedvé
ben találva, a kis Jankula' szépségét és nagy dolgokrai hajlómat dicséré s j ó l megajándékozásra
jelölé.
talan várt — Hunyadot
Zsigmond örvendve e szép fiúnak, mit nejétől hasz
ajándékozó
neki
60 falujával, a vajdához
parancsot
küldve a jószágbani beiktatásra; címerül adá a gyűrűt szájában tartó hollót, a szép Örzsét p e d i g sok aranynyal s hat lovas hintóval küldé haza. Itt növekede Jankula, s nagyobbi gyerekkorát, hol Csáki
Miklós erdé
lyi vajdánál, hol Széchy Gyénes zágrábi kapitánynál tölte ; később
Zsigmond
Olaszországba küldé, hol Majlandi Filepnél két évet töltött. A dicsőséggel hon ba tértet főhivatalokra emelé s nőül kereté neki a szép és lelkes Szilágyi Ör zsét. — Zsigmond halála után Habsburgi Albert szörényi bánságra emelte. — Erzsébet, férje Albert' halála után, Lengyel Lászlóhoz követeket küldött őt fér jéül kéretni. Ez alatt lebetegszik és fiat szül, s a követek még el, midőn más követeket küld ellenkező szándékát nyilvánitni,
alig
mennek
de későn.
Az
első követek már Jagellóhoz értek, s ő kiindula magyarországra. A királné 3 hónapos fiával Székesfejérvárra fut s ott megkoronáztatva Széchy Gyénes ál tal, csecsemőjével és a magyar koronával Fridrich
császárhoz
szalad.
László
megérkezik egy más koronával, mellyet a sz. István ereklyéi közt találtak, ma gát királynak koronáztatja,
Hunyadit pártjára vonja, kinek, villongos idők bo
rongva uralkodása kezdetén, s az ozmanoktóli féltében jónak vélte a nándori kapitányságot,
és temesi bánságot adni, Hunyadi helyre
álitá a magyarok di-
o oo V
A
J
D
A • H
U
N
Y
A
71
D.
csőségét, egy r ö v i d táborzásban, mellyet hoszszunak neveznek, mivel a hős tet tek szakadatlan
sora volt. Ö öt hónap alatt 3 ütközetet nyert
fogolt el, ezek közt Amuráthnak sógorát, kiket 70,000 aranyért pasát Amuráth Nándor alá küldi, Hunyadi elibe 5000et futásokban
megy,
elfog, s nagy zsákmánynyal tér
meg, 3 pasát
váltottak ki. Isach
30,000 törököt levág,
Nándorba vissza. Ezen had
ban katonai erényeinek nagy j e l e i t adá sz. Imrénél, Fehérvár mellett. Itt cse rélte föl Hunyadi lovát és köntösét a Kemény Simonéval, kit a törökök kusnak v é l v e fiával,
levágának,
ki dicső
halállal
hunyt el hónáért.
Jan-
Mezet-béghet
s 20,000 t ö r ö k ö t vágott le. Ezen a zultán felboszankodva 80,000 török
kel Schach-Abed pasát
küldi,
kit Hunyadi kevés
ezerével
vaskapunál szét
pacsékol, s g y ő z ő seregével Bolgariát, Nissát, Sophiát m e g v e v é , egész a Haemusig nyomul s Karam-béghet elfogja. Lászlóval a törököknek k e d v e z ő föltételek mellett
béke adatik;
de a
pápa követei lelkesedéssel kiálták: most vagy soha a törököt Európából. A tiz évre Szegeden kötött békét, mellynek megtartására a király
—
urvacsorát
vett, tiz nap múlva m e g t ö r é , a pápa izgatására, s annak hallására, h o g y cardi nal Albertini egy florenczi nagy hajósséreggel és Scanderbég is Thracia 30,000 emberrel úton lennének. — Amurath, ki fiának Szülejmannak
felől adá át
ç
a kormányt, a békében — melly'
o
kézzel esküvének — bizva Ázsiába Magneziába vonult. D e a hitszegést
megtartására a keresztények a bibliára tett
0
értve annyira fölboszankodék, hogy még egyszer éltében utósó
meg-
ütközetre ha-
tározá magát s keresztény hajókon siete Európába. Az elhatározó ütközet Vár- Q nánál esék meg 1444-ben. Amurath a S z e g e d i kötlevelet lándzsa'hegyébe húz va viteté a tábor előtt, mi a legutósó t ö r ö k ö t is boszús haragra gyujtá, és ez volt az mi Hunyadin g y ő z e . A király igen mélyen rohanva az
ellenség k ö z é ,
Amurath tal szemben tatálkozik, s párviadalra hivja. Amurath egy aschirid-t — kelevézt — ugy hajt a király' lovába, szorult királynak a jenicserik
hogy az
töstént lerogyik s a lova alá
fejét levágva lándzsán hordozzák a sereg
kiáltva a magyaroknak : ime a hitszegő feje.
lian cardinal is, az ütközet szerzője. Az éltében legelőször megfutamlott nyadi reményvesztve kényteték elfogatá a zultántól nagy jutalmat
előtt
A z ütközetbe vésze Cesarini Ju
Oláhországba vonulni, hol a hűtlen
Hu
Dragula
remélve fejéért ; de Hédervári Ló'rincz ba
rátja' nagylelkűsége által megszabadult. Jagelló halála után Hunyadi 1445-ben Pesten országgyűlést tart, meny ben a már megkoronázott kis gyereket királyoknak és Hunyadit
ország' kor-
mánynókának tevék. Hunyadi követeket küld I V Fridrik császárhoz, kinél volt a praetendens
austriai László, de Fridrik azt álitva, hogy a magyar koronának
a kis királynál, a kis királynak gyámatyjánál s a gyámatyának több megyék és várak birtokában kell maradni, mit a kis lelkű Fridrik, a nagy
jellemű
nyaditol, két évi harcz után, meg is nyert. E harczban a két nemzet ellen olly dulást téve, sokan kezdek
egymás
hinni hogy a meggyökerezett kölcsönös
gyűlölség csiráját tán a természet önté a két nemzet keblébe.
#
Hu
12
ooo
72
V
A
J
D
A
-
H
U
N
Y
A
D
.
Hunyadi mindig csak hazája megszabadításáért é g e , menten a koronára vágyástól. Lelkesedett sergével a Bolgárföld szélére K o s s o v o
Poljére —
R i g ó m e z ő r e ért. E hadra Hunyadinak segitséget igért Castriót epiroszi fejede lem, a moldovai oláhországi vajdák és a rasciai despota György is, kinek bir tokát a török ellen megtartá; de az áruló rác megizeni Amuráthnak, hogy sies sen mielőtt Hunyadi Castriót' sergével egyesülhet. Itt 1448-ban
egybecsap a
180,000 ozmánnal. Az ütközet 3 nap tartott, a tömérdek sokaság és frigyessei' árulása g y ő z e ; 9000 magyar a nemesség disze, a hitért és honért
halhatatlan
hősök dicsőségével hullának e l : de még is e vesztett ütközetből tán több di csőség sugárzik Hunyadira mint győzelmeiből ; mert 34,000 török hulla el. — Amurath 6000 hitszegő oláhot vágata le, Hunyadi árulóit, ki maga nyugott l o vakkal futa el. Alösvényeken, fegyver nélkül, csak istene és hőslelke véle, 3 nap bolyongott egy falat étel nélkül. L o v a az éhség miatt lerogyott, maga pe dig egy csapat törökre akad, melly az elfogottat két
török
őrzésére bizza.
Ezek a Hunyadi nyakán lévő aranykereszten egybeveszvén, az alkalmas
pilla
natot használja s az egyiket -— kardját elragadva levágja, mig a másik
meg-
fulamlik, Hunyadi utánna és ezt is levágja. Még ezután egy nap étlen bujdos va egy pásztorra akadt, napjaiban
ki neki
kenyeret és hagymát
gyakran erről, mint éltében legjobban esett
A pásztor őt nándorfehérvárrai
adá.
Hunyadi b o l d o g
ebédjéről
emlékezek.
útmutatását Ígérve, a hellyett a rác
despo-
tához Györgyhöz v i v é , ki hitszegése tetézéséül Hunyadit börtönbe veté s a tö röknek kiadással fenyegette. D e a magyarországi rendek kérésére és fenyege tőzésére az év v é g é v e l kiadá, nagyobb fiát Lászlót
kérve és nyerve zálogul.
Igy érkezett v é g r e Hunyadi S z e g e d r e . A rác déspota G y ö r g y i g é r e , hogy a törökkeli békekötést elősegéllendi, de a helyett álattomba még a t ö r ö k ö t ingerié. Hunyadi ezt megtudva, meg feledkezik zálogban hagyott ön fiáról, Györgynek minden
magyarországi bir
tokait elfoglalva, országára megy. Minden azt gondola, hogy György
Hunyadi
fiát előbb megöletvén vele szembeszálland, de az alacson ember, gyáva is. És ő nem sereggel csak egyedül Lászlóval ment Iázva bocsánatot esdeklett, mit Hunyadi
Hunyadi táborába s magát lea.
nagylelküleg olly
föltét
alatt,
hogy
magyarország alá adja magát, meg is adott. Várna és Kossova veté meg a törökök' Európában maradásának s K o n stántzinápoly bevételének 1455-ben alapját. ^
Hunyadi megunván a sok udvari hizelgők
irigyek rágalmazó seregét a
kormányzást letenni szándékozott. D e nem volt kinek k e z é b e , mert az ifjú ki rály még mind a császárnál volt s kiadását semmi m ó d o n nem eszközölhetve, Hunyadi a hason okból fegyvert fogott Cicingerrel és a bécsiekkel egyesülve Neustadt alá megy, s éhség által kénszeriti Fridrichet az ifjú királyt septeinber 4-kén 1452-ben kiadni. Az udvari fortélyokkal és lelketlenségekkel teljes Cilii g r ó f a nevelésé re bizott királyt alkalmasabb volt félre mint
jóra
vezetni. — Nem soká föl
V
A
J
D
A - H
N
U
Y
A
73
D.
lépe László mint önállásu uralkodó, kinek kezébe tevé le most Hunyadi a kor mányzói hivatalt. László neki érdemeiért a beszterczei grófságot teljes kába adta
olly
kötlevéllel
erősitvén meg, melyben Hunyadinak
egész élete, kivált hónáért tett számtalan Hunyadi-várt 1452-ben (lásd a föliratot
áldozati
birto
mondhatni,
emlitvék. — Most épité a
1-ső szám alatt) egy tar
szirtkiálláson
mit a zalasd habjai évezredek óla mosának, egy domb alá, mellyen az egyko ri német vitézi rend roppant váruknak nyomai láthatók. — E lépcsőkön, (melly nek ajtója a 2-ik számhoz mellékelt képben egy a legvirágzóbb goth izlés sze rinti, mint a 3-ik szám alatti kápolna' karzata is) ment föl a minden
ellensé-
g ét legyőzött Hunyadi nemes érzetében, s a pompás teremben * hangzottak a t á r o g a t ó k a fényes lakoma fölött,
hová Erdély diszei gyűltek: mig a N y e -
B o j s z a' tornyában s folyósóin vigadtak a harczban őszült közvitézek, vetél kedéssel mutogatva, melyik
kapott több sebet imádott vezére- és hónáért.
De nem sokáig nyughaték itt Hunyadi borostyánain. A nyugvás nem va la Hunyadi sorsa. Zultan Mehemmed a Stambullá vált Konstantin' városából Eu rópát fenyegeté. Egész Európa újra Hunyadira veté szemeit s benne helyhezé bizalmát, kit már ugy néztek, miát a török
egyedüli zabolázóját s a keresz
ténység' nemtőjét. László újra neki adá át a fővezéri buzogányt. A z emberek közt a nagy lélek kevés, de számtalan, ki annak szeretne tartatni s ezeknek vagy rágalommal, vagy orozva, az elsőket semmivé kell ten ni, hogy magok föltűnhessenek. Ezért vevé réá Lászlót a Cilii g r ó f udvarához hivni és alattomban elveszteni Hunyadit, mit ez észrevévé,
kikerülé s nagylel-
küleg újra a törökre ment, a királyt, ki életére törekedett ellenségeitől meg menteni ; azokat
megverte s győzelemmel
tért
Belgrádba. Mehemmed ezen
föbboszankodva 200,000 emberrel jött magyarország
felé. — A hires szónok
és téritő barát Capistrán kevés napok alatt 60,000 embert
gyűjt,
Hunyadinál
terem, s vele megy a kevesed magával Belgrádba szorult Országh Mihálynak, segítségére. Hajókat szerzének s a vizén a zultánt megtámadva, magoknak utat nyitnak a városba. Mehemmed erejében bizakodva a magyarokat magtámadja, de Capistrán jobjában kardot, baljában keresztet villogtatva ment előre. Szent bigottsággal annyira lelkesíti a magyarokat, hogy azok, mint dühödt
oroszlá
nyok rohannak az ellenségre, s a holt testek magosra tornyuk halmain ülnek győzelmi tort. A zultán maga is sebet került e g y ő z e l e m ; mert a roppant
kapott.
fáradság
Haj ! de Hunyadinak idegeit
elfogva
14$6-ban September 10-kén kiadá nagy lelkét ; ez a nemzet'
is éltébe
lázba
esett és
büszkesége, ho
na' szabaditója és a kereszténység' őrangyala! — I g y használja föl az ég tit kos utaiban az emberi gyarlóságot a j ö v e n d ő századok boldogságára. * E t e r e m most raktárul használtatik, f ö l ö t t e az e m e l e t b e n rem
voll,
mellynek boltozata'
v á l t o z t a t v a . A z alsó t e r e m b e n , ládi c i m e r o k , a holló és
a b o l t o z a t o n a f é l i v e k egyesülésénél,
kecske,
mikhez
járulnak
lány ja. ( L á s d a 4 - d i k szám alatti k é p e t ) .
—
épen egy akkora, de pompásabb
le.
h e l y e i , a l ö d é i alatt, l á t h a t ó k . M o s t h á r o m nagy szobává v a n
o o ©-—
Magyarország
a Hunyadi folyói
és
és neje
Osztria
csa
orosz
74
V
A
J
D
A
-
H
U
N
Hunyadi János után, a hunyadi kastély,
Y
A
D
fiára
.
Mátyás királyra
szállott.
Mátyásnak első szeretett nője Katalin magtalan hunyván el s a másodiktól, ná polyi Beatricétól
sem
remélvén
többé gyermeket, a bresslaui
polgármester'
Sandreczky leányátóli fia növelésére forditá minden gondjait, kinek arca' min den vonásai atyjáéhoz merőben hasonlítanak. Szeme olly mosolygó mint nagy atyjának, s még is nyájassága
tekintélyivel v e g y ü l v e ; mozdulata s általános ma
gaviselete olly erőteljes s még is mivelt, m e g e l ő z ő . — A kis Jankó 10 éves koráig a királyné mellől még egy lépést se távozhaték. K é s ő b b Mátyás tartá mindig közelében, jobbjára ülteté, midőn törvényt monda, s ott üle akkor is,
midőn a pápa,
császár s több
uralkók'
bocsátá maga elibe. Nagy asztalokat adva, magát gyakor betegnek
követeit szinlé, fiát
küldve helyettesének, ki idejét fölíílhaladó elmés mondataival s lelkes társal gásával mindenek figyelmét magára voná s az ország' nagyai' sziyét megnyeré. így készité előre Mátyás őt következőjének s fényes házasságkötésről is gon dolkodók. F r i d i i k császárnál kopogtata, ki előbb hajlandónak mutatkozék egyik leányát oda adni; de később megtagadá, nem akarva a tiszta habsburgi korcsitni. A kisebb uralkodók közül Galeazzo Majland és gazdagabb volt ekkor
Európában;
Pruis
zsarnoka
Jánost, váradi
vért
leghíresebb
püspököt
hozzá
küldve Blanka leányát fiának nőül kéreti, mit meg is nyert olly föltettel, ha a 0
nő is királyi székében következője lehet. A követek roppant ajándékokkal tér-
Q
tek meg. így Mátyás mindent készen látva fia' trónba
emelésére, még
csak Zá
polya Imrét az általa tett nádort igyekezett majd nem királyi hatalommal házni fői király nem létében, remélve, hogy igy az, fia' ügyét
mind
ru
inkább
védheti, mind jobban előmozdítja. D e Zápolyának Mátyásnál hamarébb történt halála, ez előre számítást megsemmité. A meghódolt Bécsben lakó Mátyás vi tézi játékokat ád, mellybenfia János is részt vett. Minden n ő ' szeme rajta füg gött s boldognak vélé magát, kit csak pillantására is méltata. Jelen volt itt a kis Frangepan Beatrix is, kinek
önmagától se' értett öröm futa el keblét, mi
dőn János bámulatos ügyességgel szurá le lováról
ellenét. Ez
öröm
részvétté' s a részvét szerelemmé változott s a boldogságot, mit még sem mert, a körülmények és i d ő elhozák. — Mátyás nem magyar királyi székre ültetése annál fejedelemségre emeli.
kevésbé tűnjék
Ulászlóra v e t é , s tudva
fiát,
sejteni hogy' a
szembe, morva-
D e Mátyásnak és a magyaroknak édes
len tépte szét a királyné. A ravasz olasz nö megunván meit az ifjú
soká
később
sleziai
álmait kímélet
podágrás férjét,
azt, hogy inkább hálójába
sze
kerítheti, ha
kis kezecskéje mellett koronát is visz, Mátyást szüntelen unszolá őt királyi szé kében utódának j e l ö l n i , sóhajokkal,
könyükkel, hízelgéssel, veszekedéssel, vál
togatva, mint az illy asszonyságok szoktak, ostromlá a királyt, ki jólsejtő kével, haldokolva
monda neki : T e nyugtalan
lel
lelkeddel, magadat s fiamat is
vészesre viszed. Nem te, nem fiam, hanem egy idegen, tán házam s hazám el lene fog a királyi székbe ülni, ki birtoktokat s tán éltetőket is elrabolandja."
V
A
J
D
A
-
H
U
N
Y
A
D
75
.
Mátyás a nagy, evei kiadá szép lelkét. Hült teste Székesfehérvárra vitetett. Az egész haza szívből gyászolta királyát s olly kedves volt emléke, hogy ha János azon pillanatban kiáltatta volna királynak
magát, senki
ellene
szegülni
nem
mert, s a haza b o l d o g lett volna. János értve a drága pillantatot az egybegyűlt rendek előtt anyjának lá baihoz borulva „ K i r á l y n é monda ne engedd gyengülni a nagy Mátyásnak
ké
pét szivedben, s mint ő j ó férjed volt, légy te nekem j ó anyám, én l é g e d nem mint mostoha, de mint édes anyámat foglak szeretni! A főemberek is térden esengek a királyné kegyét János iránt é s — sirtak. A királyné Jánost fölemelve megcsókolá s mindent igért, Hej ! sokat csó kolnak s sokat Ígérnek a ravasz nők, midőn keblők árulást rejt. — A megin dulás' első tüze ellobbant s mig a magyarok sirtak
addig
az ügyes
oiasznő
tett. Vagyona' föláldozásával Zápolya Istvánt, Bécs kormányzóját, részére von ta. Dóczi Orbán egri érsek, kit Mátyás Zápolya I m r e ' halála után,
annak
ha
talmával ruháza fel, a királyválasztást késlelteti, majd Pestre hirdet országgyű lést, s ott egyfelől a királyné fortélyai által, másfelől némelly főurak nem sze retvén hogy egy erőteljes, önállásu király, zsarnokoskodások meg szorítsa — Ulászló cseh királyt választják uroknak.
Korvin
Jánosnak Dalmaţia-
T ó t - és
Horváthországokat adva. K o r v i n János itt is megmutatta nagy lelkét, mert párt ja elég erős lett volna hadat, még tán szerencsésen is folytatni, de a hazafiúi vér szentebb volt előtte a föld minden
királyságainál, s szép
önmegtagadás
sal maga vitte Székesfehérvárt királya előtt a koronát, melly az előtt birtoká ban volt, olly pompás öltözetben, olly tekintélylyel, hogy minden
őt,
nem a
g y ö n g e Ulászlót vélte koronázandónak. T ö b b baja volt Ulászlónak Beatricével, mint más ellenségeivel, kit ugyan egy darabig tarthata szóval, de evei a nő kielégítve nem lévén a pápához Innocenshez folyamodik nem pirulva azt is okul hozni, hogy Ulászló tettlegesen már férje is. A pápa Ulászlónak parancsol, de ez addig húzza bekelést,
mig
V I . Sándor
szentségére nem
sokat
vonja az
egy
lesz pápa. A kötések' — kivált a házasságiak' —
tartó
Sándor a Beatrice, mint
közti házassági egyezkedést megsemmisitettnek
magtalan,
és Ulászló
jelenti. — í g y a királyi szék
től, mint Mátyás j ö v e n d ő i é , elkoppant nyugtalan Beatrice
Olaszhonba
vonult
s ott Ischia szigetén nyomorúságban halt meg 1508-ban. K o r v i n János véralkatánál fogva
sem vala b o l d o g szép Majlandi Blankájával. Az oiasznő
hamar réá unt férjére, sem Horváthország, sem Vajda-Hu-
nyad zordon l e v e g ő j é b e n nem
találván fői hona
szép egét s Cicisbeoit, oda
visszavágyott. D e ezt hogy tehesse, nem tudva, Majlandból hozott
komornája
Morandi Julia utasitá. „ A herczeg szereti az osztrigát — monda Julia — majd Veneziából hozatunk frisseket s mellé egy üvegport is. Julia ezt, meg is, nem is e g y e z ő asszonya tudta nékül, elhozatá s megvendéglésök napja is m e g volt határozva. D e Júliának kedvese, egy magyar ifjú,
Korvinnak hü
ja, őket elárulá. Korvin a komornál elfogatja, s nőjét előhozatja, ,
,
„© o
o
komornyik „Áruló 13
nő
_
76
V
A
J
D
A
-
H
U
N
Y
A
D
.
igy d ö r g e hangja — ezt érdemli irántadi hü szerelmem? Sima kigyó kit keb lemben melengetek. Rokonidhoz méltó Sforza-vér! nem
tudtam
testvéred *
példáján okulni. Menj vissza fajodhoz s űzd ott mesterséged. Az olaszvér min dig csak romlást hoz a magyar k ö z é . ** Átkozott légyen a magyar, ki
többé
idegen nőt v e s z " ! ! Az olasznő haza küldetett V I . Sándor pápa gepan Beatricét v e v é nőül, ki már régen
elválasztá, s Korvin Fran-
ége a szép
erőteljes
férjfiuért s a
kitől Kristóf és Örzse gyerekei ifjúkorokban haltak el. Itt szakadt meg a dicső Hunyadi-nemzetség. *** Maximilian a magyar koronától elesve az országnak délnyúgotti részébe csapott, de az Ulászlóhoz hű
Korvin
János
a Steyereket kiverve
Zágrábot
viszszaveszi. A törökkeli hadakozás a széleken
folyva, V I Sándor
pápa s Cardinal
Bakács Tamás, — ki a püspököktől a dézmát e l v é v é , a törökök elleni készü letre fordítandó — unszolására Ulászló egy serget küld Bosniába K o r v i n
Já
nos vezérlete alatt. A törökök Jaycza-várát, hol Gyulai János volt, ostromiák. Korvin
segitségökre megy s az ellenséget elűzi 4000 vágva le közülök, g y ő
zedelmi zászlókat hoz Budára a rendek és a király lábaihoz, j
Korvin
János későbbre jószágaiba visszavonulva 1504-be halt meg. mark-grófhoz adá
vegyét László király a brandenburgi
0
alatt feleségének mindenét elpazarlá. Igy j ö t t a hunyadi kastély az enyingi tö rök-család birtokába. 1606-ban a Báthori
Gáborrali
nőül.
Ez
Oz-
o
szerelmi
kevés
i dő
kalandjáról es-
meretes T ö r ö k Katáé volt. Bocskai alatt Bethlen Gáboré volt, ki a kastély' dé li részét épiteté, Bethlen Péter p e d i g 1618-ban a várba vezető
hidat. — K é
sőbb Bethlen István veje', Gyulay Samu' leányának fiára, T ö k ö l i Istvánra szál lott, min Zólyomi Miklós, Bethlen István leányának és
Zólyomi
Dávidnak fia,
annyira felboszankodott, hogy csak azért a törökhöz pártolt. K é s ő b b az Apa-
* Galeazzo Jánosnak t ö r v é n y t e l e n leánya Sforza K a t a l i n , mintán férjét meggyi k o la, F o r i iha ladt, hol a t e l i i z z a d t a k o s t r o m i á k . A z o s t r o m l ó k n a k , fia' m e g ö l é s é v e l ,
fenyegetnék
nagylelkű
h o g y ft g y e r m e k r e k ö n y e n tehet
m d ó n őt, a náli >k k e z e s s é g b e
szemérmetlenséggel
Illő
helye
faluról.
van
itt
einlilést
tenni
fizetéstől,
és Budáról
Hunyadtól
nője
nem
meszsze
király
halálos
nője, ellen
kéziratai. Nápolyi
Johanna, és a
eső
Csolnakos birja
ezt,
nevű menten
n e m b i r semmi e r ő v e l , ha a
Morzsinai O r z s e ,
E r d é l y b e tért, itt Járiszlóhoz
Mátyástól nyert
Andrásnak
s z o l g á l á s l ó l s hol a m e g y e ' pecsétje
lettek. E z e k u e v ö k e t magyarra nostól,
nápolyi
m e l l y t ö k é l e t e s kis k i r á l y i h a t a l o m m a l
földesúré m e l l e t t e nincs. H u n y a d i János anyja meghalt
mutatá
sat.
Ez a C s o l n a k o s i - c s a l á d é ,
a vármegyének,
Alphons
m e g v a n n a k szép l e l k é r e m u t a t ó
Morosini. N a g y Lajos testvérének
f ö l e b b említett B e a t r i c e ***
s meg is
m é g a latin classicusoknak is nagy k e d v e l ő j e , a törókuek
sége. R ó m á b a n , több k ö n y v t á r o k b a n * * I I . A n d r á s anyja
monda
szert.
A S f o r z a - v é r b ő l kiütött H y p p o l i t a , a F e r e n c z leánya a tudományoknak
azt
sza
hagyott
miután
ment f é r j h e z ,
f o r d í t v a , lettek a C s o l n a k o s i - c s a l á d
kitől
férje
Vojk
eldödi. A Hunyadi
szabadalmas l e v e l ö k e t az utóbbi f e j e d e l m e k is
Biilhi
János és P é t e r liai
megerősítek.
Já
v fi-családé lett, mellynek
A
J
D
A - H
(j
N
y
A
n.
kihaltával a fiscusra szállott s az jelen birtokossá
Bár nagy áldozatok tétetnek e szép történeti emlék
föntartására,
de
elmondhatjuk Kazinczyvel : Szirt! mi vagy és mi valál egykor Érti a szent
megborzadok. A hiv
jelenést s fölriad álmaiból.
« / l l l h l i u i l
!
még
K l I K O l L O - ï i R , N
era
gése
felhőkbe nyúló s ï i r t e k , mi az utast a
áldott
mezők
s
nem szikla-tömeg közt zuhanó folyam' d ö r -
K ü k ö l l ő v ö l g y é b e n meg l e p i ;
virágos
m a g a s , de váltogatott
partok
közt
csendesen
de
kalászszal
hömpölgő
gazdagon
folyam;
domborodásaival k e l l e m e s alakú hegylánc
nem
v o n ó d i k
a
távolba meszszi fel, s k é p e z mondhatni e g y békés v ö l g y e t , melyben az örökre l e t e l e p e d é s o l y önként ajálkozö gondolatja az utasnak, mi csak az ily k e l l e mes
egyszerű
tájak'
sajátsága.
S
ha
az
Aranyos' völgye
szép-borzasztó
n a g y s z e r ű s é g é v e l g a z d a g anyagot adna, az egymás ellen harcra kelt e l e m e k ' festöj«,
a
féktelen
dühöngő
v ö l g y e méltó lennej egyedül
képes
j a i közül A
u g y a két K ü k ü l l ő '
csendbe merült természetet másolni csak
Claude L o r r a i n ' ecsetjére. — A nagy Rüküllönek fény
b i Z O n y n y a l
egy a
v í z n e k magas
is k é n y e l m e s
Salvator R o z a ecsetjének,
az innepélyes
pont
rola n e v e z e t t v á r . —
balfelölli partján emelkedik a régen épült, de most
lakású vár.
E z t a v i z felöl k ö r n y e z i a kert, e g y E r d é l y ' l e g
szebbjei közül hói nagyszerű sètànynyainak hűs sötétjéből a kilátás a
Kükül
lő v ö l g y é n fel és le a távoli kék
Beljebb
egy a
Elébb
dekkel még fa 4 kerek
István
volt, a
bástyával, modora
1352-ben
e g y fedélzet alatt a természet' titkainak búvára
fejsze-vágás
tiszta n y o m a i v a l . * — A vár maga
négyszög,
és mély sáncai. É p í t é s e ideje a 1 4 - i k század, mit é p í
bizonyít, ha mindjárt
hitelesen
Bonfinböl ** nem is tudnók,
V e r e s P é t e r volt kiiküllövárí parancsnok. — K o r v i n Mátyás,
M o l d v a hadszerető hospodárjának ajándékozta *J- Csicsó várával (belső
szólnok) lö-és
haladva
fonhatná theoriáit a 4 - 5 köb lábnyi t ö m e g ü k ö v e n , mely e z e l ő t t é v e z r e
h o s z a s a n
hogy
célszerűen föl használva.
salon k é j e l g é s e i v e l jóllakott magányt óhajtó, enyhet találna az ültetett
fenyvesben.
tészeti
h e g y e k r e
e g y ü t t .
1563-ban H e r a k l i d Vazilhospodár és
Csicsó várak
f ö l ö t t
J á n .
Z s i g m o n d közt K ü k ü l -
viszongás támadt, a hospodár ezeket, mint e l d ö d i -
nek a magyar-királyoktól ajándékozott vagyont k ö v e t e l v e , sőt ugy n y i l a t k o z va, hogy el ne azokat
v e n n é
még akkor is, ha János királynak tulajdon
k i szakitnia.
kebléből k e l l e
E z alatt a moldvaiak V a z i l ellen támadnak, uralko
dói székéből k i vetik Tomsát t é v e helyébe. V a z i l várába vonja magát kemény
* Ily köiili fa tömegek roppant nagyságban találtatnak a Zaráudi havasokon. ** Decad. II. lab: X. f Istváufy Lib. 20. sat.
10
76 ellentállásra
készülve.
János Z s i g m o n d e k k o r T o m s a által is kéretvén, H a
dak L á s z l ó t v i t é z s é g é r ő l és l e l k e ' nemességéről hires főemberét küldé V a z i l ' ostromlására,
e z t Had.-ik el is fogva Tomsának
adja
át, ki V a z i l t vas k e r e k e k
k e l e g y b e t ö r e t v e e g y tatár által fejezteti l e . — Hoszszason a e z időtájban
kapa
szonyi ajándékot.
moldvaiak K ü k ó l l ö v á r birtokában
Bebék
Ferenc
nem lehettek,
mert
n e j é v e l G e r é b A f r á v a l mint m e n y a s z -
K é s ő b b a T ö k ö l i család' birtokába jött mig 1686-ban
19-
ik Octoberben T ö k ö l i I m r e f e l s é g sértés n e v e alatt minden más j ó s z á g a i v a l el veszté.
E k k o r I . Apafi Mihály fiának s z e r z é , ki maradék nélkül halván el a
fiscusra
szállott,
s ez a
g r ó f Bethlen családnak adá érdemei jutalmozásául,
m e l y család j e l e n l e g is birtokossá. A ' mostani vártól dél nyugotra e g y réten alig kivehető nyoma van e g y r é g i várnak, m e l y n e k emléke mondhatni csak a h e l y ' v á r - r é t nevében maradt m é g fen 5 de építéséről mint létezéséről történeti adat mi sincs. É r d e k e s pontja Küküllő-várnak a g g t ö l g y e k közt, számtalan
a n e g y e d órára eső
vadas kert,
szarvasok ö z e k éldelik a zárt szabadságot.
hói In
nét szép j e g e n y e fa-sor közt ér a i v i s z s z a utas az igen kényelmesen bútorozott vár' szobáiba; honnat a szép kilátáson kivül j o festvények', s Ízléssel válogatott m e t z e t e k ' gyűjteményének emlékét viszi örökre magával a vándor.
NAGYÁG. A.
hajnalszellő suttogásitól
reszkető lombokon át bájos pompával önté a r a n y -
sugárait a támadó nap zöld g a l y o k közül, bájos csattogány hangok úszták be a z e n g ő erdőket. A
természet tündér pompája felrázta lelkemet, ott borongának
előttem
N a g y á g óriás szirtjai, mint meg annyi nagyszerű mausoleu m. a r e g g ködében, utam mellett z o k o g v a kis kavicsain fürge bércpatak g y o r s a n tűnő idő melódiáját;
ezüst
hangjai z e n g e k a
mig én k o m o l y figyelemmel nézem az előttem
emelgő öt szirton fekvő bányaváras havasi l é g é t s a hét h e g y e n elnyúló R o mát
forgatám eszemben.
M i n t e g y három órát jöhettem már D é v á r ó l
éjszak
nyngott felé, mindig szemem előtt tartva a tündér fekvésű bányavárost, m e l l y nek három magas szirtjairól I . Katii, s 2 , Déva'
várával,
s a
g ö r ö g e g y h á z büszkén néz szembe
megette emelgő h e g y lánczak
sötét ormaival, szintúgy
mint a j o b b reményű Maros folyamával. Látám már a k e r e s z t e t is
egy
szirt'
f e l l e g e k i g érő tetején, m e l l y n e k aljában nyílt az ezüsttel arannyal dús F e r e n c
HANII X XÖ -NYOMÓ -INTÉZETÉ FJEN BÉCSBEN.
1
4r
77 torok. Beértem a városba a havasi tiszta lég édes székely földünket és Sweic-ot juttatá eszembe. A csörgeteg patakcsa aranymosó müvhelyeken folya át majd arany kő törőkét hajta. mellyekhez cserfa utakon hordák az érc követ és port. E csinos kö épületekkel s piacai ellátott hányba város előbb Joszef császárunk dicső uralkodása alatt nyilt meg s ma mintegy 9. bánya torok van nyitva itt, mellyek közül legnevezetesebb a József Bertalan és Ferenc névre nyitottak. Nagy-ág nevét égy délre fekvő hason nevű falucskától veheté, oláh neve, Szekeremb, melly anyit teszen, mint-toljuk, tán mert előbb az érc kőveket a vadon járatlan utain nehezen lehete gyalog szekerekkel hordani a jámbor oláhoknak. Fekszik mint emlitém Dévától három s negyed óra járásnyi ra Hunyad megyében kéménydi kerületben. Lakói magyar német s oláh bányászok, Mintegy 600-lélek miveli a gazdag bányát, melly évenként 1 5 5 — 160 ezer forintnyi értékű ércet hoz, s a kormánynak rendszerint 40,000 ft, tiszta jövedelmet. A bányatorok előtt valék, melly legszebb s legjobban van a' béjárhatásra ellátva, s melly mint leggazdagabb is elhunyt dicső Ferenc csá szárunk emlékére méltán nyittatott. Kedves társasággal ültem egy kerevetszerű szekérre, mellyet midőn fehér pegazusunk megindita a gondal készült vasűtan villámsebesen görge bé az üreg' éjsötétébe csak nem leverve az üvöl tő szegény párát. Ötszáz ölet szekerezénk rakott bolt ív alatt 500 at a pusz ta üregben, melynek omlékonyabb részei izmos tölgy gerendákkal valának biztosítva, s végre elvégződött a vaspálya s két háromszáz ölnyi üreget gya log jártunk bé bámulva a gazdag ereken. A z t mondják szegény Erdély, ne hidjétek uraim! nézzétek számtalan dús bányáit virágzó határait gazdag havassait, s látni fogjátok hogy bennünk a hiba, kiket-mintegy testvérhoni költőnk mondja. „Pénzért táncoltat egy pimasz" E g y bányász-legényt állék körűi mondana regét társaságunknak itt a szirt éjölében ö vállalkozott le ültünk a lőporral kitépett szirtormokon s a bányász e bánya' első feltalálójáról regélt. E varostól délre-igy kezdé-fekszik Nagyág egy kisded falu nagyobb részint oláh, s néhány magyar lakókkal. Itt lakott Gerö egy iparos jó hirü ; de szegény ifjú. A falú szegény porlakói között két háztáj volt kiemel kedve melly részint ipara, részint csalásai által tetemesen meggazdagult ; — egyik egy Vaszil nevű kalmár oláh ;— a más Gergely volt a falu gyöngyének a szép Júliának atyja Vasil fija Ilia megpillantá Júliát azonnal szerelmes lön belé, a két szülőnek szive szerint volt Ilia szerelme, s szép reményt ápo1
cg)
*
——d£)
4.
78 Iának,
h o g y e g y k o r a kettő
dús v a g y o n a központosuland a b o l d o g szerelmi
párban; de Julia keble már más szerelminek nyilt vala meg, s a boldog v á l a s z tott a s z e g é n y de j ó G e r ö volt. G e r g e l y é s z r e v e t t e lánya ritkábban
vonszalmát s Gerőt eltiltá házától
ezután
s csak l o p v a találkozának, de esket tönnek inkái b meghalni mint
elhagyni egymást. í g y telt el e g y é v ' hoszszd s z e n v e d é s e . G e r ö elvoná kenyerét szájától s
kettőzött
s
bízott
iparral
hogy oly
n e v e l i parányi
vagyonkáját s csak e g y é v e t ohajta m é g
dús leend mint I l i a ;
Midőn e g y hír villámként sujtá l e
reményvárait: I l i a sürgetni k e z d é a nászt, E g y holdas estve Julia kertjébe lopódzott G e r ö s j e l t a lánynak-fuvolaján. foralának alak
a
tűnt
E p e n december 3 0 - i k a v o l t Julia lejött s e g y tervet
szerelmesek
el e
e g y l á g y dallal ada
melyei I l i á t
percben előttük,
s
G e r g e l y t kijátszodják.
Egy
sötét
ki e g é s z pár beszédjöknek é s z r e v é t l e n ta
núja volt. Másnap
I l i a m e g k é r é a lányt, Julia kétes választ ada; „ k i t az ó é v
v é g p e r c e j e l ö l e n d az leend f é r j e m " í g y válaszolt, s a babonás kérőnek k i f o gása
nem lehete.
jában
asztalt
S z o k á s népünknél hogy a lány az é v végestvéjén kamará
terít, éjféltájt betekint, s kinek árnyát látja
v ő l e g é n n y é . Julia is megteríti asztalát s
asztalánál az l e s z
Gerőt titkon rajté e g y zugba, h o g y
t e r v ö k szerint éjfélkor ülne asztalhoz. K ö z e l e d e t t az éjfél. Gerö titkos remegést é r z e idegin midőn hirtelen az ablak megnyílt s e g y villám sebesen bepattant sötét alak asztalhoz ülve az oda rakott kalácsból legjobb é t v á g y g y a l falatozni kezdett. G e r ö homlokán az i j j e d e lem
fagyos v e r í t é k e ült s e g é s z tagjain hideg borzalom futa v é g i g , E
ben Julia hangja
hallsza:
perc
„ A t y á m itt van Y a s z i l is halljátok a kakas éjfélre
szól nézzük meg, ki az én
vőlegényem? s
az ajtón bényita, de meglátva
csalódását rémülten sikolta fel s attya karjai k ö z é hull. K i v a g y ? kiálta G e r ö örült bátorsággal, ki ugorva rejtekéből s a
feke
te v e n d é g elébe állott. Ördög!
felelt a s ö l é t a l a k s még néhányat falva villámként tünt ki az
ablakon. Julia elájult a többiek szoborrá dermedének. V é g r e erőt
v e t t G e r ö s az ébrüló lányt keblére szorítva szóla X N e
félj angyal ha az ördög j ö n is ki nem ragadhat karjaim közül. G e r g e l y sötéten
néze
lányát megragadva szobájába mutata tünt.
de I l i a
az ifjúra
„karjai
közül? ha
ha ha !!! szólt s
v i v é maga után intve Iliát, G e r ö n e k p e d i g ajtót
nem ment „ N e m
kell
nekem mátkája-szólt-s
G e r ő után
4^
—
&> 7 9
Zajgó
k e b e l l e l haladott
Gerő laka felé a
patakcsa
mellett a
mint
előtte az éjjeli v e n d é g megjelent,—• N e félj ifjú-szola-ki bizik az, urban nem csalódik, v e d d ez erszény pénzt nászodra. N e m k e l l p é n z e d kiálta G e r ő nem akarok szegődni a gonosszal inkább meghalok, A
sötét alak
n e v e t e s eltűnt, Gerőt pedig a hideg rázni k e z d é s mire
haza ért a forró láz korágyba sujtá. L á z a zajongó volt óriás rémek emelkedtek ágya elé s süvöltő lidércek susogtak N é h á n y perc fényt
háza körűi inig v é g r e elszenderült.
múlva ágya előtt mint égi s z e l l e m Julia megjelen, tündéi-
sngárzának arcai, s bús
pillantata
némán szegült a
szenvedőre.
Isten
v e l e d G e r ő m ! szolt reszkető hangon, midőn kivágytunk játszani atyánk aka ratját
nem tevénk isten tetszése szerint,
vőlegényem lelkem
s haj bűnhődöm most é r t t é — A z én
eljött éjfélkor, de az nem te valál ! nehéz v é g e lön a játéknak
nem birja hordani!
végzé
s z o k o g v a csokdosá
a beteg ifjú lázdalt
arcait. E percben megdördült az é g , villámok gyujták föl a barna éjt f o r g ó szél közt G e r ő ablakán besodrodott az éji v e n d é g s az ifju görcsösen ragadta ^
k e b l é r e a lányt
Ţ
N e m bocsájtlak, ha bocsájtlak
karjaim
m e n y , ha pokol száll harcra s z e r e l m e m m e l ; nem
közül, élted
az én lehelltem, az e n y é s z e t v e l e d l e l k e m e t
sodorja e l ! — I g y szolt az ifjú izzadó arccal de mint a lány ölelő karjai közül s hazája tott
felé.
a fekete
halvány köd kioszla
v e n d é g magával sodra
E l y boldogul! szola Julia
a magosból
sirva
k e d v e s s é t , jajongva kiáltá nevét G e r ő , s fel ragadva
öt
a villámok
nézvén baltáját
kifosz vagdalta
v e l e a l é g e t mint hajos-sereg a szél örvénytől sodrott viztőltséreket.
Mind
hasztalan, a légi pár tűnt mint orkán az északi bércek felé. Midőn ide k ö z e l e d é n e k megnyílt a szirt s öléből v é z u v i lávaként k é nes láng omla ki csókdosva a villámokat, benn
tündöklő
gnomsereg zenge
harsány éneket, s l é g i s z e l l e m e k viszhangzák a rémzenét „ F e n n a bérc tetőn orkánok tancolának
s
óriás t ö l g y e i táncra hevült s z é l ö r v é n y e k k e l keringtek
alá a m é l y s é g b e . Borzadalmas volt az é j , rá a föld is megreszketett} csak G e r ő űvőlte a sötét v e n d é g után borzadatlanul:
hisz
az üdvét, boldogságát sodra
karjain;
csak hamar a kénes lángok köztt betűnt a rém v ő l e g é n y , s az óriás bazalt utána csapódott e l n y e l v e Juliát, s az e g é s z gnom v i l á g o t . Ad
vissza Juliát v a g y feldúlom szirt honodat, kiálta őrülten G e r ő , s a
bazaltat vadul csapkodá [fejszéjével.
V é g r e meg nyilt az, s a tündér v i l á g
so újra felderült:
ezüst
fény sugárza
szét a barlangok honában, e g y tündöklő
trónról mellyen fényes pompával ült a Gnomkirály, kiben G e r ő azonnal
az éji
v e n d é g r e ismert Fejdelrae
a szirtoknak!
szólt leborulva G e r ő — a d d v i s z s z a Júliát ki
sirva ül jobodon s rám függeszti szomorú pillantatát
ö enyém,
szerelmün
ket Isten adá s te el nem rabolhatod azt, Egy
erő
nyithatá
meg
Gnomkirály, szerelmetek tiszta
tündér-világomat
a tiszta
szerelem-szolt a
mint borutlan ég, bírjátok egymást, mind azon
kincsekkel m e l y e k itt körültem el terülnek. N e m álomé e z ? kiálta Gerő-birlak é hát Júliám szerelmem? Eltűnt a Gnom király el a tündér v i l á g . G e r ő felébriile. Karjai közt volt Julia kit aggódó s z e r e l m e hozott az álomlázas iflu után e szirtokig s melette az éjeli v e n d é g . A s z i r ton néhány csákány ütés látszék m e l y e k e t G e r ő álmában tett, s a törésen dús aranyér tündökle.
G e r ö e l b e s z é l l é történetét Júliának.
G e r ö - s z ó l a a fekete v e n d é g - a d d át országod, mellyet a Gnom királytól öröklél, s bird érte halálodig krakkói uradalmomat. H i s z az a királyé; de minek, neked e szirt? hiszem te mondád szebb
reád.
hon vár Ä f
Á m birjad nekem nincs szükségem e puszta szirtokra.
D e e szirt g a z d a g drága é r c e k k e l , álmod által szép f e l f e d e z é s t t e v é i © 1
a tündér v i l á g csak álom volt én a magyarok királya v a g y o k .
'?
G e r ő s Julia földre bomlanak. K e l j e t e k fel! en boldogságtokat óhajtom. Menjetek Krakkóba, de g y e r mekeiteket
ne
neveljétek babonás hitben,
nehogy asztaloknál
majd valódi
gonosz j e l e n j e n m e g . í g y nyittata m e g boldog emlékű Joasef császárunk e g a z d a g bányát s az általa boldogított szerelmes pár naponta imádkozott a nagy király' hoszas és dicső életéért. í g y v é g z é regéjét a' bányász, s mi vidoran tértünk v i s z s z a a szabadba, s í / m e g pillantok fenneb a r e g é l t bércet mellynek ölében k i g y o d z i k m a i s a J ó z s e f
I {torok.
D
ó
z
s
a
D
á
n
i
e
l
.
-
N a g y á g sok tekintetben E r d é l y n e k mástalan pontja. H a kilátása nem i s i e n n e , ni—
m e l y e t a l e g nagyobb szerüek k ö z é sorolhat
E r d é l y l e g szebb folyója a M a r o s ' v ö l g y é t , E r d é l y g y ö n g y s z e m e i t a dévai
és vajda-hunyadi várakat e g y pillantással l á t v a — h a n e m i s i e n n e azon kincse, mire E r d é l y e n kivül még sehol nem akadtak— a kormánynak évenként 4 0 , 0 0 0 bé
hajtó
tellur * e r e i , de van e g y tanodája melyhez E r d é l y b e n hasonló nincs, hói
* A r a n y és ezüst különös elegyedésüket
nevezik i g y .
LeySxrm A . Kőafomd infezefében Bécsben Természet után kőre rajzofta Szafhmári
81 minden ifiú a tanolás órájának el—jöttét alig várhatja, hol az ifiak a
tudomány
ok l e g szebbjével a természettannal mondhatni n e v e k e d n e k fői, hol a 1 3 - 1 4 é v e s ifiak
ásvány - füvész - l e p k e -rovartanba
már mesterek,
hol a tisztviselők az
ifiaknak tanitoi s e g y s z e r s m i n d barátjai. V a n e g y elöljárója fő bányász igazgató Franzenau ur, ki az ifiakat a természet l e g hivebb barátivá tette, ki kellemdus játzisággal
sajátítja az inakkal a l e g komolyabb tanolmányokat ( k i n e k l e p k e
gyűjteménye méltánylást é r d e m e l ) , ki e z é r d e k e s bányász város lakóit a legjobb rendhez szoktatta, s a l e g állandóbb mulatságba, a nagy szerű természet' é l d e l l é sébe v e z e t t e . K i t v a s kőrülményji láncolva nem tartanak, menjen és járja m e g N a g y ágot, mert ott töltött napjait Méltán el mondhatni:
bizonnyal élte l e g szebbjei k ö z é fogja
számitani.
ki N a g y á g o t nem látta E r d é l y t nem esméri.
V
Á
L
A
S
Z
Ú
T
.
Szerelmi eskü könnyű lenge nád Ki
benne bízik méltán m e g l a k o l . VÖRÖSMARTY.
. . . . Nem
tisztes homlokán
tür el s z a r v a k a t . GAHAY
JÄNOS.
I . Osz
v a l a s a csak most virító fák' l e v e l e i sárgultan hulnak alá a barna f ö l d
r e mintha g y á s z o l n á k a n y á r k o r a halálát.
A m e l e g napokat hivesbbek válták
föl, s a nap komorultan vonult arany sugaraival a barna felhők mögé, Férjfiak és
nők kéntelenítettek
nyári öltönyök olyannal váltani
ö s z i - l é g hűs fuvalmitól v é d j e .
föl,
melly őket az
Mindennek alkalmatlan idők, d e
s z e r e l m e s e k n e k , kik most esti setájok
nem
folytathatják
különösön a
a szende hold f e l é
nem sóhajthatnak s s z e r e l m i esküjök csak a szobában hangzik e l . Azonban az ősznek is m e g vannak örömei a gyümölcsszedés és szüret. Ki
ne örülne e kettős 'öszi é l v n e k ?
K i ne várná óhajtva a szüreti m o z g a l m a
kat, mik öt társulatba é g y i t i k ; — ért s z ö l ö g e r e z d e k e t és a vigalmakat m e l l y e k ez alkalommal adatnak. T ö b b illy gondolatok közt 1 5 4 0 öszin ültem kocsimban, melyen köpenyembe burkolva a zugó szél csipös é l e , s a hulló s kocsimba csap-
m82
kodó zápor ellen. „Csapj a lovak közé-kiáltám kocsisomnak, mert ma Válaszú ton kell lennünk". A felelet pár ostorcsapás a lovak közé. Estve tizenegy órakor érkezénk meg nagy bátyámhoz Kendi Sándorhoz válaszútra, ki akkor vacsoránál ült, s mondhatlan örömmel fogadott. „Nó végre hát megérkezel kedves öcsém-e szavakkal üdvözölt—Ugyan rég vártalak, ülj le a vacsorához." Mint éhes utas engedek a szíves meghívásnak. Vilma nagy bá tyám nője a vacsoránál nem vala jelen. Hasztalan várva megjelenését végre hói s hogy létéről kérdezösködém. Holnap, megtudándod rebegé nagy bátyám, s ön kéntelen sóhaj feszité jó keblét,* furcsa történetem voltvelc.De neked nyugalomra van szükséged. Testvéri ölelés jó éj kivánat után kijelelt háló szobámbanegyedül valék. Még kevéssé fel s alá sétálék, mi alatt lelkem nagy bátyám komor szavai megfejtésével foglalkozék; de hasztalan. A bágyadtságtól legyőzötten álomnak bocsátkoznia! Misnap reggeli után nagybátyám egy iratot nyújtva át magamra hagyott, zavarjátol meglepetten nyitám föl az iratot, mellyen ezt olvasám.
II. k
Mármaros megyébe Szigethre utazék, némi dolgaim eligazítandó. Ta vasz volt, A természet föltámadását ínnepelni láttatott. A májusi nap aranysugárai fénypomjájokban föltűnve üdvözlék a virító természetet, melly mint bájos álom után ébredt ember olly vidor, olly kellemes vala. A mezőt tarka szőnyeg vonta bé, mellyen legelő marhákjuhak fehérlettek, kinyílt bájos rózsák virítanak, még a szerénye ibolya illatját lenge zefír vitte isten trónusához. Egy napi utazás után elértem a vadon Meszest. Az ég borult volt. A nap sugarai megtörölitek a Meszes ormain. Délesti öt óra lehete. Midőn tete jére értein zsebórám'' mutatója a nyolcat már tulhaladá. Kocsisom bizonyos zajra figyeltete, mely kocsimtól alig egy puskalövésre támadt. Alig ha nem, mondám. Tovább hajtaték, a zaj mindig növekedett olykor olykor női-hang tól szakítva át . . , Valóban eltaláltam. Egy kocsi négy rabló ellen, mint teheté védve magát. Látva szorongatott állapotjok a rablókra puskát süték, mire ők nagy erőt sejtve eliramlának. Alkalmas időben történt segítségemért a meg támadottak hálájok nyilvánítva tovább folytattunk utunk. Kocsijokban két nő és egy férfi voltak, a férfi mintegy 50 éves lehete, kövér teste gondtalan életet nyilvánita, ámbár mint meg értéin királyi tanácsos vala neve Szinlaki. Első látására kétkedem, ha váljon nem szélesebb-e arca mint hoszszabb? Telt pofái a hajnal-akarám mondani-a vörösbor' pírját is fölül haladá. Egy ember kéjjelmesen ülhete vastag hasán, A mellette ülő koros sovány nő neje volt
4>
83
a tanácsos ellenképe. És szerencsére mert különben a kocsiban aligha elférhete. A harmadik Vilma leányuk. Bájos volt ő mintegy zeráf, szemsugárai mint két éji villancs bár kit félrevittek, vagy mint hold a sötét és komor éjszakát fén nyel, a nem szerelmes keblet is érzelem-ár-hullámmal eltölteni képes. Arca szende pírjához a virág királyné a rozsa is kevély leitete hasonlittatni s ajkai . . . . Oh ha szóltak ők, mint ezüst csengtek. Hoszszű arcáról leomló holló hajfürtei mitegy ellenszine márvány keblének csak azért díszeige o\y büszkén rajtok, hogy bájszinök inkább kitessék. Keble mint árhullám dagada föl s alá. És lelke egy érzelem tenger vala, melyben szerelem kellem jóság báj gyé mántjai szétszórva és halmozva fekvének, s melybe ha egyszer a legerősb készületii értelmes kormányzója hajó is bé akada, szabadulást nem reményihe te. Szóval mivelt és jó gondolkozású hölgy vala, millyen kevés található a divatvilágban. Benne s általa véltem üdvömet, benne lelkem ideálját, mit va laha, legszebb almiban teremthete. föltatálni , De ah mennyi ben csalatkozám. Az előszámlált tulajdonok ma is léteznek de lelke csalóka tengeréből kiszabadulék, mert a rények koronája a hűség híjával van, nélküle pedig a nő erénye csak csalfa erények, az tesz bizonyságát valódi jóságáról, mint proba az aranyról az koronázza meg a rényeket, mint a vallást a hit, nél küle nints házassági boldogság, az erények bár milly öszvege hasonlít azon © S országhoz melyben fejetlenség zsarol, vagy mint a föllázzadt tengerben a szélvészhányta hajó, mellynek árbocát villám tüze gyujtá meg, is mikor az megszűnik őket koronázni mint a fa öszszel hervadni készül; és ha készülés ha kihalt a boldogitó szerelem lángja a rózsa lánc mely a nőt férjéhez köti ki alszik, s mint villám gyújtott hajó alásüjjed az érzelem árban. Mintegy 10 óra lehete, mikor a fogadóba megérkezénk. Vacsorához úlénk, de kívüle senkit sem láttam, lelkem olyan volt mint a zátonyon akadt hajó, mely átszerelem üdvétől, és kárhozatától többé nem szabadulhata. Lel kem csak ö benne és általa élt, én szerettem én imádtam! őt keblem gyilkossát mint angyalsereg istenök'. Felhordatott a vacsora én nem ehettem az érzemény élvéből már jóllakva, - bort sem ivék, de mire is? mert fejem a szerelem borától már kábult vala; oh! a sziv kis zsarnok mely rajtunk akaratunk ellen is erőt vesz. Vacsora végével távozám szabadulandó keblem zsarnokától, de hasztalan, képe mindég üldöze, mondják a mámorosok alunni szoktak, lefeküd tem de alunni nem tudék pedig szerelem mámaros voltam. Keblembe rejtett képét lelkem viszszatükrözé, s majd mint zeráf, mint angyal, majd mint Vénusz előttem lebege, s én alunni nem tudék mert lelkem szerelem mámorral volt tele, 11
84
Éjféli 12 óráig így küzde leikein az érzeménnyel de hasztalan a kis ámor erösb volt s a férfiún erőt vett, Akkor elszunyadtam de álmaim oly hájas rémesek voltak: majd más karjában idézé elő kedvesem, majd karjai mást öleltek, és ajkai mást csókoltak, majd nekem hű szerelmet eskve másnak inte csókot. Lázas álmaimból egy sikoly ébreszte föl, melly ablakom alatt hangza el. I I I .
Szinlaky is mint másnap megtudám Kolószvárra szándéksza, hol taná csos volt. Utunk együtt folytatni megkértek. O üdv! én Vilma mellé estem nem hallak meg keblem dobogását, egész lényem a báj nö nézésében olvadt. Kolozs várra érkezénk, hol mindennapos l e v e k Szinlaky házánál; annak tagjait a fennirttakan kivül két hölgy egészité ki. Egyike mintegy 20 éves szép szőke angyal Urlaky nője Etelka volt. Lelke magas homlokán tükröze—szende valóját árulá el-szemében emlény virula, s bájarcát szök fürtéi szende ideálá képezek. A másik a szőke kis vidor Lotti 10-ik évét még nem tölte bé; belölle nénje Etelka válanda, Még égy férfi,—tanácsos Bohocy-járt Szinlakyékhoz igen jó szivü de kevéssé ügyetlen férfi. Telt az idö s magam is jószágot birván Kolozsvár kö rül, Vilma szerelmem kedvéért oda költözém. Tanácsos Bohóci hasonlókép szerelmes Vilmába, a házhoz gyakran járt, s én jó szívéért megkedveltem öt, ö vetély-társam, de a mint képzelhetni nem veszélyes vetélytársam volt. Termete kicsiny zömök arca barna volt. Tekintetén valami ügyetlenség ömle el. Két hó folya le a mélység tengerébe enyészet szárnyain s én e két hot két napnak gondolám. Ah! minden perc oly kéjteli, oly bájos volt, mit kö rében éldelek. Lelkem-egész lényem a' szerelem újá szüle, s én boldog oh! kimondhatlan boldog valék. Az ideált az eszme mi valaha ifjúságom almiban lelkem képzetében föl reppene Vilmában leltem föl, ö a legmerészebb kepzétiin felülhaladá. A két hó teltivei oh! boldog én bizonyos Vilma szerelméről, meg kértem öt, de nem vetélytárs nélkül, vetélytársam Bohóci volt. Vilma |kezét és szerelmét nekem ajánlá, s én a föld szükhatáriból a menny kéjibe ragadva valék. Oh! én boldog fölötte boldog valék !!! Bohóci nem teve úgy mint sok szerelmes tett volna helyébe, Ö kezet nyujta nekem a harátságra-én elfogadám azt. Boldogságom föltüne éltem láthatárára s lelkem kéjgyönyör tengeré ben úszott.
< g ) -
85 Nincs toll, melly leírhatná boldogságom' érzetét. — Oh az érzelem! mely akkor Iepe meg, midőn öt az oltárhoz vezetem.—Legjobb reményim telyesitve látám, minden képzetem fehilhaladá, oh! a tündéri érzelem volt. A menynyegzö után bejöttem Válaszútra nőmmel. Elteltek a mézeshe tek, s én boldog reményem felül boldog valék. Minden óra, mit nőmtől távol kelle töltenem a kin, s mit mellette bibor ajkai mézcsokjait éldelve töltheték a kéj mámor az égi gyönyör órája volt. Napok napokra, hetek hetekre teltek, s már négy holnapos házasak valánk, midőn a kéj mámor első percéből föléle dek. Szerelmem bibor hajnala eltelt és napja valósabb életre szólita föl,
tv. Oh a csalatás, mit az embert keble szerettétöl szenved kétszeres kin, két év telt el lenge szárnyakon, s e két év csak boldog emléket, lelkem csak a kéjgyönyör emlékét hangzá vissza. E két év boldog perceit a bánat egy párszor szakitá félbe, mikor Vilma szeretett szüléi, és testvére Urlaky nője meghaltak, és mi a jókat keblünk méjjéböl sirattuk. A kis csak 12 éves Lottit házunkhoz vettük, Urlaky is kérésünkre bejött hozzánk. § Nyár volt, az idő oly szép, vidor vala. Nekem némi foglalatosságok * miatt Magyarhonba kelle mennem, honnan eljöttemet, csak télbe reményiéin. Vilma könnyezve vált el tőlem, és én is tőle, mert ah! csak hók múlva látha tom őt, űtamban és ott mulatásomban egy gondolat boldogita, hogy bájos Vil mám csókjait számomra hiven megörzendi, s én e képzeletben boldog fölötte boldog valék. De ritka kincs a hű szerelem. Végezvén dolgaim hon tértem. Vilma olly édesen, olly kedvesen fogada. Nem sokára megérkeztem után égy vig estvélyt tartánk. Vilma valamit ira egy papírra s azt titkon Bocskay kezébe játszá s ámbár ez mindennek figyelmét, kikerülte de a szemes Lottiét nem, ő hozzám jőve s kérdezé : „Mit ira Vilma néni a "ceduiára" „Melyik cédulára ? kérdem bámulva" „Melyet Bocskay bácsinak adata át," Nem tudom felelém, s lelkemben egyszerre száz gondolatok keltek fel s villantak át azon. Nőm hűtlen gondolám s másnap szekrényéhez lopodzék, föl nyitám, és több levelek valának abban, töbnyire Bocskay keze irása. Hirtelen kivevém s olvasám, és ki irja le bámultom, szerelem vallomások nőm höz. * Keblem' mennye földúlva, s én mit eddig nem hittem, most már tapasz talam a nők hűtlenségét.
86 A földön legkedvesebbjétől megcsalatott szív érzeteit ki írhatja le? Keblem Aetna volt, mellyben a boszszú dühöngött. Nőm ki kérdezem miután a tanujelek eltávozának a papírokat fölmutatám, elámulva megvallá vétkét, keblem ösze volt roncsolva. Bocskayt nőmnél akartam meglepni^ kérdem mikor jövendnek öszve. „Ma 9 órakor monda nöm remegve. T .
Mint nőm monda úgy történt Bocskay 9 órakor nőm' lakába jöve s én meglepem. Boszszú és harag hangjával elégtételt k e r é k töle. Ö elfogadá. A határidőt másnap 8 órára tettük. A készületek megtétettek levelet irtam öcsém nek. E szavakkal végzem bé „Szerelmi eskü könnyű lenge nád, ki benne bí zik méltán meglakold miért irjam le a párviadalt? A győztes én levek. Bocs kay terhesen meglön sebesítve; E történet után Kolozsvárról jószágomba költözék. Vilma távol van falun.
*
* *
Végzem az olvasást s könnyek-a részvét könnyei-gördültek szemeimből Keblemben különböző érzetek dúltak. Pár hét múlva hontértem. V I .
E történet után fél év múlva nagy bátyám Kendy Sándor a Bocskay tanácsára megöletett. E történet után Vilma, férje sirján mint örült bolyga, majd lelkét bú emészté meg s kinok közt mula ki. Válaszút Erdélyben Kolózs megyében fekszik. E kép gr. Bánffy Dénes építménynyét, az angol kastélyok utánzását ábrázolja. Ha e kastély e ronda út helyet egy bérc tetejét koronázná, mi bájos, mi meglepő látvány volna!
S z i l á g y i
S
á
n
d
o
r
.
B E T H L E N
S Z E N T M I K L O S .
J.f
H í r e m n é l k ü l l e l t férjhez menetele n a g y o n elidegenített t ö l e . BETHLEN
MIKLÓS.
I .
aros Vásárhelytől délkeletre alig négy mértföldnyire, a bájos fekvésű Küküllővártól mintegy órányira a kis Küküllő mellett csinos kastély emelkedett. Körötte széles sáncok ásattak, biztosítékul a török gyakori bérohanásai ellen, hová a Küköllő vizét át lehete kölcsönözni. Azon innen egy romlatag kastély alig négy szobákkal ellátva. Ezt Bethlen János birta; azt Bethlen Farkas Já nos öcscse ki által építtetett is 1667-ben e kastélyban volt a két testvér, komoly szóváltások közt © forgatván a hánykódó Erdély sorsát, mig végre családi körükre került a szó, s L * János aggódva emiékeze szép nevű fijáról, ki külhonokba futott szerelmi kinai * elől. Régóta nem külde levelet szolt az atya — s aggodalmom percenként nagyul, olthatlan lángal ége ő a fejedelem nejéért, s a boldogtalan tán a második nász hirének áldozatja lett! Nem értem a fejedelemnő játékát, mig férje élt tit kon lángolt szerelmében boldog fiamért, s miért játszá most ki a hő keblű if jút? Nem volt fiamnak miért őt dicsérnie nem miért szép lelkét magasztalnia . . . nő volt ö is mint más; változó ingerek bábja. Él-e fijam vagy meghal!? ah hogy ki sem tud felelni! Ne emészd titkos sejtelmekkel kebled, Miklós mivelt ifjú s igy érzelme mély; de önérzete is nagy; ha a nő elhagyá már ferjfi büszkesége sem teheti őt martalékká. Ugy van s e hit vigasztal engem is. Az atya szavait egy kocsi robogás szakitá meg s rövid időn egy bájos ifjú lépe bé holló fürtek omlanak el hófehér ingére, mely bájos pongyolán hajolt megyszin bársony mentéjére; sas orra felett lelkes sötéíszemein egy magos szellem lángja tündökölt, melly magas keblének mintegy ajánló levele volt. Atyám, bátyám, legyetek idvezelve! szolt Miklós, s az örömtől tulragadott atya forró keblére dölt. Szertelen volt a család öröme, fényes lakomát hirdetének meginnepleudők a szeretett fiú szerencsés érkezését. 11
•Cg) 88
Fijain szenvedsz-é még? e volt első kérdése a jó atyának. Nem többé atyám.! a fejdelem nőt igaz szerettem, az első szerelem pá ratlan melegével, nagyok voltak miatta küzdelmeim s isten bocsássa meg neki hogy megcsala! Ugy hittem ő Barcsainé után Bethlen nő lehet* hajh! le eresz kedése csak kegy, képzelt boldogságom ifjú ábránd vala . . . . de ő megholt nekem, hagyjuk csenddel nyugodni! Fiam hű megadásod nagy örömet hoz nekem, aggó kebellel álltam ké tes jövőd előtt, de látom férjfivagy, Ki hűltem atyám mint téli lég, azon pere óta hogy öt Zólyomi keblén megpillantani; de szerelmem nincs veszve midőn lelkem érzeni képzem nem nőhöz hanem a szerelemhez esküvém, igen! nőt veszitek szerelmet nem, igen én szeretni fogok dacára is, s reménylem boldog leszek. Mondj atyám egy lányt ha nem szép is, csak szelid legyen, nőül veendem őt, belé nevelem ér zetemben s kiképzem lelkét hogy jó legyen, angyala családomnak, minőnek isten a nőt teremte. Ismerek egyet, ki barátja szép hírednek, szép ö kinél szebb nem sok van, s még is ibolya szendeségü . . . . . . . dús, de jó gazdaszszony, g e felül csak 14 éves. Nevezd öt atyám! Kun Ilona, Ah! szép hirét hazám ismeri, én látni vágyom őt . . . . csak 14 éves? hisz ebből angyal leend. Én örömmel fogom adni rátok atyjai áldásomat Kun István kedves emberem senkinek lányát inkább nem óhajtanám házomhoz mint az övét. Nőszülendek atyám hisz vágynak lánykák hó szerelmük, s én is körű lek érdemlek vagy egyet; de egy kérésem, e falv igen kedves nekem ott agg lakunkban látám előbb e világot; ott a folyam virányos partjain üzém rajongva a kis pillék táborát, tova a közel bérc, s a felette homályban emelgő távok szirtok lépcsőzetén fonám mennyekig ifjú ábrandimat-engedd itt élnem le él tem' jövő napjait. Csak boldogul lássalak, építess kastélyt, felét az énkölcségemen, felét reményiem atyád nem tagadja meg! szólt Farkas: örömmel áldozok mindent csak fijain boldog legyen. Néhány nap múlva diszes előfogatú kocsi robogott Háromszék' bájos völ gyein Osdola felé,hol Kun István házánál leány néző s rövid időn mátka jelent meg Bethlen Miklósban. De nő még nem lehete Ilona kiskorúsága miatt, s ez nem kevéssé fájt Miklósnak mert ö nöszülni vágyót, nöszűlni minél előbb, miért? maga sem tudá nem sejté hogy első szerelem letiprott virágit most égy öntu-
89 datlan boszszú kigyokuszása állítja lábra csak. Viszszatért B. Szentmiklosra, s ott rövid időn egy új csarnok alaprajzát] készité, akkori uj olasz izlés szerint, mint maga is megirá, mellynek csinját hoszszas utazásaiban tanulta el. Az alaprajz méltánylást nyert atyjától s nagybátyjától s rövid időn anyagok öszszeszerzésére tétettek lépések, de mennyire megzavará ifjúnkat azon hir, hogy sem követ sem tégla-földet nem lelnek sehol a közel határokon! Le volt sújtva ifjúnk, ö csarnokot vágyott építeni kiválót az erdélyi építészettől, s izletesbbet a fejedelmi csarnoknál, s nőt hozni bele, s dús kényelmet önteni el körötte minőt nő nem èlveze e hazában . . . . . . . . tán hogy a hűtlen Zólyomi nő érezze mit vesztett . . . . s most minden álmai füstbe mentek! Komolyan járt fel s alá kertjében, s már a végzetet kezdé átkozni, mi dőn sertés pásztora egy ajánlattal hozza viszsza reményeit. Közel Szent Mik lóshoz fekszik Glagovicza s körötte dús erdőjű hegyek. A pásztor ezen hegy ek egyikén egy ószerű rom' sírját fedezte fel, melyen százados bükkök emelkedének, mintegy jelölői a foglaló enyészet tulajdonos jogának. Bethlent szer telen öröm lepé a felfedezésen, s 12 embert parancsok a rom megtekintésére. Három napig ástak ők s csak palát és elévült meszet leiének, de Bethlen nem csüggedt s harmadnap múlva a dolgozókat százzal fel s a várrom © felleletett melly dúsan elég követ ada a csarnok felépítésére. Miklósnak sze relme juta eszébe, mely Bánffy Agnes képével temetve volt szívebe mint e vár sötét földbe, de Hona kéje kiásta azt, s lakául választván fényessé tette, minő egykor e rom leend, Es a büszke csarnok épülni kezde 1668 év tavaszán. v á l t a
4
•
II.
Öt
liât
szőnyeg
bekárpitozza, -
öt
évig
vesebb
és
mindkettőnk
ezekben
talán
laktam
e volt
éltem
liázát m a j d l e g k e d
része.
BETHLEN
MIKLÓS.
1668-ik év júliussá beköszönte. A kastély Küküllö felőli bástyái már fenn állának s iparral folyt az építés, a régi lak lerontatott, hogy helyén rövid időn a díszesebb új tündököljön. Bethlen Miklós elhozta nőjét, s kertjébe egyszerű deszka épületet emeltetett laktanyául, öt hat szőnyeg mind kettőjök házát békárpitozta, de a boldog szerelem a kis kört mennyé varázslá, s a kunyhó lakói nem irigylék az angyalokat. Szerette Miklós Ilonát lelke egész új hevével, üdvének jelenén a multak emléke elszenderült s elzsibbadtak zajongó kinai; feledve lön Zólyo mi nő, feledve minden csak üdvét érzéa boldog férj kedvese karjain, és valóban ekkor boldog is vala határtalanul.
11
4h
90 De felépült a csarnok évek pusztulásán s fel szentclésére fényes innepély hirdettetett. A dús bútorzatú termekben fényes vendégek hemzsegének, lelkesítő toborzókra tánczolt az ifjúság, s köztük egy hevülő ösz mint szürke felleg, melyei viharok labdáznak. A vigalom közös volt. csak egy férjlit lá tunk külön szobában; bútól öszszetépett arccal egy bájos nő előtt, ki tompa fájdalommal veté búlankadt szemeit az ifjúra. .Aszszonyom! imádtalak, éltem üdvét áldozám fel szerelmemnek, elfuték hazámból, szarándok levek hogyne lássam szenvedésidet s boldog valék kínaira közt sírtam végzetem ostora mián s lelkemnek kenyere volta fájda lom, szivemnek enyhe itala a szenvedés . . . . mert úgy hivém te szeretsz . . . . csalódtam, te csak kegyes valál hozzám mint mindenhez, avagy ját— szodál. Hagyj el úrnőm kísérteni ez engesztelő pillantásokkal, imádlak én most is, s imádni foglak mert ah! az első szerelmet keblemből ki nem átkoz hatom; de szeretni aszszonyom . . . . hajh azt eljátszok. Egy angyalt birok s vele boldog akarok lenni,. „Nem kívánok szerelmet tőled, igen is azt eljátszám; csak azt óhajtom ne vádold a bűntelent. Miklós én szerettelek midőn fejdelemnő még nem valék, szerettelek midőn Barcsayhoz kénszerültem s a sírig lelkemnek társa ké ped lesz s keserveim, szerettelek mind napot a tavasz s szeretni is foglak örökre, de bár szerettelek, én nő valék, s kit angyalnak nevezel az ördög nem lehete-vedd e levelet", s egy levelet nyujta át. Miklós olvasá! „Asszony te megvetél egy gyáva mián ki Frankhonban förtelemben úsz. Es tudod-e ki az kinek áldozatja lettem? és tudod-e ki az, kinek szerelme feledteti szegény meggyilkolt férjedet? ha! ha! ha! derék kegyencnek játszád el a női hűséget. Bethlen Miklós egy cinkos által ölette meg férjedet, s az én valék . . . . börtönbe hurcolátok, én hallgattam mert bűneidben is imádtalak, megszökém, s többé nem is látjuk egymást . . . . nó aszszonyom! szerencsét a nászhoz! véres ugyan de úgy szép ha! ha! ha! Ezt Sebess irá egykori testörtársod. Kárhozatos hazudság! szólt az ifjú tompa fájdalommal. Igazolva vagyok Miklós? Bűntelen vagy aszszonyom . . . . De még sem! te engem nem szerettél mert úgy rólam e gyalázatot fel nem tetted volna. Igázod van! én hirtelenkedem s bünhódök is érte. Lelkembe fojtáin a hazudott titkot, hogy ne tudja más. Érzem hogy bűnös nem lehetsz; de ármá nyos ellenedtől rettegek. Mi lett volna, ha suttogó hír is indul, hogy te fejdelem gyilkos vagy egy nő kezéért? így lettem Zólyomi neje . . . . 0 Miklós! isten adjon neked több örömet mint nekem! u
91 Agnes! feldúltad lelkemet . . . . ah én újra szeretlek. Szaladj szaladj hisz mindketten veszve vagyunk. Elj boldogul! Tündöklött a csarnok, képünkre másolt pompájában, de a legdrágább kincs a birtokos szivnyugalma veszve volt. Mily örömest cserélte volna viszsza azt deszka kunyhójával, melyet öt hat szőnyeg békárpitoza csak bírhatta vol na újra, mit örökre elveszte : boldog szerelmét a feledés sírján!— D
ó
z
s
a
D
á
n
i
e
l
.
BANPATAK
ruht
ausgebreitet
V o r mir im milden Abendschein
Ich b l i c k e träumend oft hinein.
S K 1' H I \ IC.
Erdélynek vannak pontjai hol véres csaták felett a hadúr tort nem ült, tron felett népek kockát nem vetettek, s nevők a történet' könyvében főijegyezve nincs, s még is szende lány mosolygásaként, vonszaa vándort magához. Ilyen Bánpatak nem meszsze Nagyágtol. Ennek múltja nem volt s tán jövője sincs el-rejtve a hegyek s cserjék tömegében — Az aranynyal tellurral gazdag trachit hegyláncok a Maros terére simulása tövében a hegyről hömpölygő folyam egy szikla falról mintegy 60 lábnyi mélységbe zuhanalá, s délbe napfé nyen olyan mintha széles szivárvány íveken szilfidek játzanának, a szirttömeg üregeiből ki és el tűnve. A zuhatag egyik kis ága malmot hajt, egyet a leg csudás - regényesb fekvésűek közül, melyről gondolhatni hogy csak angol szeszély rakhatá a szikla-fal egy nagy üregébe. A ki látás meg lepő a Maros és Sztrígy völgyeire, s a vajda hunyadi hegyek megett a felhőkig emelkedő Retyezátra. Ha ezen kis pont érdekes szép-táji tekintetben annál érdekesb föld taniban, A szirt egész tömege növény és csiga kőűlés, a leg változatosb szine zettel, nagyon hézagtosan alakulva, gyakor szép idomú boltozatokat képezve. Engedd meg szép táj ha sokat rollad nem lehet irni, annál többet erez hetni magányodban, s legyen elég mondanom hogy a szép tájak közt olyan vagy mint egy polgár lány a nők sorában, nem tolakodói fénynyel csillogni ezer hízelgőktől ímádtatni, de sőt a teremtő leg dicsőbb ajándékával szép egysze rűségeddel lopodzol a vándornak téged soha nem feledő emlékébe.
—
(Ş>
_.
.
1
94 Némi csörtetés riasztá fel merengéséből hősünket— Gyula tegzét ragadá. A csörtetést egy vadkan okozá, melly e percben öszszevérezve halad a vadon mélyébe,— Gyula jo darabig üldözé martalékát, s im egyszerre az ég elborul, a fellegek közt a förgcteget szélvész kergeti, s Gyula vezércsillag nélkül a va don közepében útveszitve áll. Mi volt most teendője más, mint hogy a végzetre bizza lépteit? Bizva kardjának hatalmában, bátran haladt Gj'ula vészes utjain, mint hirtelen bizonyos tärgy voná magára figyelmét, mely átfehérlett az éj' homályán, mint vándorszellem a sírokon. A mint közeliié hozzá Gyula, halvány világát vőn észre melly kis négy szögön at reszkcte ki az éj sötétébe, és midőn még közelebb juta, észre vette, hogy e nagy fehér test egy romladozó vár, s tán épen az, melly- az imperáto rok alatt Apuhimnak neveztetett. Enyim leendesz-szola a néma várnak-s fehér színedről, mely utam vészei közt vezér csillagom lön, a te neved Fehérvár legyen.— •
I I I .
Mig Gyula a várkapun béhalad, tekintsünk kevéssé bé a vár' la kóira, Egy bájarcú hölgy foglala helyet durván faragott tölgy-locán, sápadt arcain a pisla mécs lágy sugara reszketett, emlény-szeinének bágyadt tüze lágyan öinle ki sötét szempillái közül, rozsa ajka vonásin a fájdalom' néma ké pe feküdt: hasonló volt ö egy vert hadhoz mely lesújtott fővel követi a győ zelmes táborát. — Egy szálas férjfiú lépik bé, kiben öltözetéről egy olá nagyot esmérhe tünk meg. A hölgy felrettent merengéséből, az ifjú lágyan foga meg kezét, s igy szóla. — Ne tudd fel, hogy éjidön bátorkodtam hozzád; láttam hogy éber vagy, s kívántam magányod unalmait enyhíteni. — Köszönet ifjú! de hagyj most magamra, az éj magánya kedves a lány erénynek. — Nem ! valaha szaggassuk szét a bűvös lepelt, mely érzelmeinket zárva tartja; így minden perc oly hoszú élet, s éppen körödben tovább nem hordhatni e nagy szivvihart. .
.
.
I I .
í
— — •—
'TYTT' É
-+-i£xzr+
.
-••
.
,
rifj
v ^ ţ
•
Termeszét Tifan Jcőre rajzolta SzafEmári Jjeyfcum A.XőnyomD mfeaetéBfen. Bécsben -
G5
DCSMilBiáiS
RAUH J.KÖ'NYOMO INTÉZETÉBEN BECSBEN.
T e r m e s z e i után Itöre rajzolta,
VJÉTS. '
RANK J. KÖ-NYOMÓ INTÉZETEIÉN
BÉCSBEN
Szathmári.
