evangélikus hetilap „Elámulok, hogy a mai merkantilista világban mi mindent lehet a »vallás« címszó alá begyömöszölni! Kérdésemre készségesen világosít fel a csinos eladónõ: ezek hozzák a legtöbb pénzt!” f Ne nyúlj mellé! – 5. oldal
73. évfolyam, 13. szám – 2008. március 30. – Húsvét ünnepe után 1. vasárnap (Quasi modo geniti)
„…abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a legtöbbször a magam kedvére választott témán dolgozhatom. Luther, valamint édesapja és édesanyja megformálása is »magántermészetû kihívást« jelent.” f Találkozás Benedek György szobrászmûvésszel – 6. oldal
„A fáma szerint az egyik elöljáró, aki tudatában volt a szõnyegek értékének, így zárta le a vitát: »Kedves testvérek, a szõnyegek az elmúlt évszázadok alatt annyi prédikációt hallottak, hogy mind evangélikusok lettek.«” f A Barcaság fõvárosában – 10. oldal
FOTÓ: MENYES GYULA
ahhoz, hogy imádkozni tudjon a hazáért, magyarul. Ezért kell tanulni, kultúrát szerezni, erkölcsösen élni és építeni a hont, nem bontani” – hangsúlyozta. Az irodalmi mûsorban írók, költõk, neves történelmi, közéleti és egyházi személyek versei, imái, gondolatai hangzottak el. A programot az iskola tanárai – az irodalmi anyagot Dunst Eszter, a zenét pedig Módosné Hatvani Zsófia
– állították össze. Felcsendültek egyházi és népénekek, továbbá Erkel Ferenc dallamai. A Himnuszt, a székely himnuszt és a Szózatot a gyülekezet együtt énekelte el. Az esemény bevétele is nemes célt szolgált, hiszen az összegyûlt perselypénzt az iskola tizedik osztályos tanulóinak erdélyi utazására fordítják. g Kiss Miklós
A Magyarországi Evangélikus Egyház külkapcsolatairól A Magyar Távirati Irodának nyilatkozott dr. Fabiny Tamás püspök Közvetítõk lehetnek a konfliktusoktól sem mentes szlovák–magyar viszonyban a két ország evangélikus egyházai, és ezzel tompíthatják a politikai feszültséget – mondta az MTI-nek adott interjújában március 19-én Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Északi Egyházkerületének püspöke. Az egyház külkapcsolataiért felelõs püspök szerint az utóbbi idõszakban sokat javult a szlovák és a magyar evangélikus egyház közötti viszony, mert új, a magyar hívõk iránt toleráns szlovák püspököket választottak. Az új szlovák püspökök beiktatásukra meghívták magyar kollégáikat is, sõt az eperjesi püspök magyarul is megfogalmazta meghívóit; erre a magyarok szlovákul válaszoltak. Ez különösen annak fényében nagy elõrelépés, hogy korábban Szlovákiában a magyarlakta egyházközségekbe magyarul nem vagy csak rosszul tudó papokat küldött a szlovák egyházvezetés, azokat a szlovák lelkipásztorokat pedig, akik megtanultak magyarul, áthelyezték. Ez azért volt nagyon paradox helyzet, mert a protestantizmus egyik alappillére az anyanyelvi liturgia – hangsúlyozta Fabiny Tamás. A püspök a szlovák–magyar kapcsolatok javulását abban is lemérte, hogy a Tessedik Sámuel-emlékévre elõreláthatólag ellátogatnak a szlovák evangélikus püspökök, valamint a magyarországi szlovák nagykövet is; ezenkívül június közepén Pozsonyban tartják a négyévente megrendezett közép-európai evangélikus találkozót. Pozitívumként értékelte, hogy az Evangélikus Élet címû hetilapban idõrõl
idõre megjelennek szlovák nyelvû oldalak, valamint hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházon belül szlovák referenst választottak, aki a magyarországi szlovákok lelkigondozásáért felelõs. Ugyanezt a lépést várják a szlovák partnertõl is. Fabiny Tamás hangsúlyozta: az MEE egyre nagyobb gondot fordít arra, hogy élõbbé tegye külföldön élõ magyar testvérközösségeivel való kapcsolatát, ennek érdekében jött létre mintegy másfél éve a határon túli magyar evangélikusokat az anyaországiakkal összefogó Magyar Evangélikus Konferencia. A kolozsvári evangélikus püspökséggel hosszú távon az egyházuniót tûzték ki célul, amelynek elsõ lépcsõfoka a teológusképzésben való együttmûködés – mondta el a püspök. A vajdasági magyar evangélikusságról megállapította, hogy a szerb–horvát háború nagyban gátolta közösséggé szervezõdésüket, ám a Magyar Evangélikus Konferencia õket is szívesen fogadja soraiba. Megemlítette, hogy a kárpátaljai evangélikusok elvándoroltak, vagy beolvadtak az ottani református gyülekezetekbe; az ungvári evangélikus templom, amelyet ma a baptista gyülekezet használ, korábban sokáig súlyemelõteremként funkcionált. Jelentõs elõrelépés történt az ausztriai magyarok egyházi képviseletében – állapította meg Fabiny Tamás. A bécsi magyar nagykövetségen nemrégiben megtartották az osztrák és a magyar evangélikus püspökök találkozóját, amelyen az ausztriai magyarok protestáns és katolikus képviselõi is részt vettek. A külügyekért felelõs evangélikus püspök arról is beszélt, hogy mind több
észak- és nyugat-európai, valamint tengerentúli magyar szórványközösséggel is felveszik a kapcsolatot. Az amerikai magyar evangélikusok meghívásának Fabiny Tamás elõreláthatólag októberben tesz eleget, az egyesült államokbeli Clevelandbe pedig, ahol az ottani magyarok esperesi központja van, ösztöndíjas egyetemi teológushallgatókat is küldenek. A nyugat-európai migráns közösségek – szemben az amerikaival – létszámukat tekintve másodvirágzásukat élik. A rendszerváltozás után itt munkát vállaló evangélikusok – akik között egyaránt van például orvos, diák és bébiszitter – megfelelõ utánpótlást jelentenek az 1945 után és 1956-ban ide menekült magyarok számára. Amint mondta, a Nyugat-Európában élõ, hitüket gyakorló evangélikusok igénylik az óhazából érkezõ lelkészek szolgálatát és a hitéleti kiadványokat. A püspök arról is beszámolt, hogy nemrég tett látogatásának köszönhetõen a svédországi magyar evangélikus kolónia helyzete nagymértékben javult, ugyanis az uppsalai érsek, Anders Wejryd ígéretet tett arra, hogy figyelembe veszik a magyar egyháznak utalt egyházadót is, így a svéd egyház is teljes jogú tagnak tekinti õket. A Svédországi Magyar Protestáns Közösség közelmúltban megrendezett konferenciáján az MEE arra kérte tagjait, hogy identitásuk megõrzése mellett nyissanak a svéd evangélikus egyház felé – fejtette ki Fabiny Tamás. A viszonosság elve alapján a svédeknek – ahogy a finneknek is – rendszeresen van lehetõségük anyanyelvû evangélikus istentiszteletet látogatni a kelenföldi templomban.
Teológusok passiókörútja f 3. oldal Szita István kiállítása az evangélikus múzeumban f 5. oldal „Ha nem akar idõ elõtt meghalni” f 6. oldal Jókedvû adakozás f 7. oldal A lámpagyújtogató f 8. oldal Bizonyságtevõk f 9. oldal
A kiküldött tanítványok szolgálata
Ima Magyarországért A magyar kulturális és szellemi hagyományt megjelenítõ együttléten közösen kérték Isten áldását hazánk sorsának jobbra fordulásáért a gyõri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ tizedik osztályos tanulói, a gyülekezet lelkészei és az iskola tanárai múlt szerdán a gyõri evangélikus Öregtemplomban. Hallgatóné Hajnal Judit, az oktatási intézmény igazgatója megnyitójában hangsúlyozta, hogy az ember életét, magatartását nagyban meghatározza az a kulturális közeg, amelybe beleszületik. A magyar protestáns iskolák minden korban nagy hangsúlyt fektettek a haza iránti tisztelet, szeretet erõsítésére. Napjainkban különösen fontos hangsúlyozni, hogy van feladatunk ezen a téren. Van okunk együtt fohászkodni hazánkért, nemzetünkért – fejtette ki. Az Öregtemplomban összegyûlt szépszámú gyülekezetet köszöntötte dr. Ottófi Rudolf, Gyõr város alpolgármestere is. „Csak az tud a hazáért imádkozni, akinek van hazája, aki hazájának érzi a helyet, ahol él. Akinek fontosabb a haza, mint az önös érdek. Aki tesz is hazájáért, és nem hallgat, ha szólni kell. Akiben van erõ visszautasítani a Kossuth-díjat is, ha kell. Akinek van erkölcse hozzá, és aszerint is él. Aki tudással rendelkezik
Ára: 199 Ft
Tanuló teológusok, jövõbeli lelkészek serege járta be az országot a böjti hetekben. A hagyományoknak megfelelõen nagyböjt öt vasárnapján a hallgatók nagy többsége különbözõ gyülekezetekbe látogatott el igehirdetési szolgálatot végezni. Idén hatvan magvetõ járta be az ország százharminc gyülekezetét. Ezek az alkalmak a vendégszolgálók és a gyülekezetek számára is fontos tapasztalatok, emlékek. Mindenkinek megerõsítést, lelki felfrissülést jelent megtapasztalni a napjainkban is cselekvõ Isten erejét, kinek saját magán, kinek a szolgálatra készülõ fiatalokban vagy a gyülekezetek közösségében. Amint kicsit alábbhagyott a vizsgaidõszak feszültsége, elkezdõdtek a szuplikációs felkészülések. A rendszeresen csütörtökön zajló felkészítõket a több napig tartó érlelés idõszaka követte, amelyet végül a határidõre megszületett prédikáció koronázott. Az „inasok” szavait – hetente több tíz igehirdetést – a „mesterszemek” átvizsgálták, és egy utolsó, útra indító jó tanáccsal megajándékozva „vonatra tették”. A második év második félévében minden hallgatónak kötelezõ egy, ezután pedig félévenként két-két gyülekezetbe ellátogatnia. Különbözõ egyházmegyékben, lelkészcsaládoknál, ismerõsöknél vagy még nem ismerõsöknél fordulnak meg. Az elején mindig nagy kihívást jelent az idegen gyülekezet, az idegen környezet a még „formálódó” igehirdetõknek. Mégis nagyon sok pozitív tapasztalattal, tanulsággal, kellemes ismeretséggel térhetnek viszsza a teológusok. Megérezhetik, hogy õk is az egyházban lüktetõ élet részesei. Nem csak az elõadások és a dolgozatok, nem csak a teológusközösség jelentik számukra a Krisztushoz vezetõ utat. A szolgálat sok helyre, sokféle helyre elvezet. Kipróbálják a tanultakat, megpróbálják, milyen is az valójában, amire készülnek. Megis-
merve a lelkészeket, életüket, családjukat, belepillanthatnak abba, hogy milyen is lehet pásztorként valamely gyülekezet közösségében élni. A gyülekezeti tagoktól és lelkészektõl kapott visszajelzések, a több száz újra és újra elmondott „Erõs vár a mi Istenünk!” és a kézszorítások nagy bátorítást jelentenek a feladatuk nagysága elõtt megtorpanó és a készülés nehézségeivel, kérdéseivel szembesülõ hallgatók számára. Mit jelent két vagy három embernek prédikálni? Mit jelent egy nagy- vagy egy kisvárosi gyülekezet? Milyen gondok vannak egy falusi, szórvány- vagy éppen egy nagy, hagyományos gyülekezetben? A böjti hétvégék ezekre a kérdésekre is választ adtak a leendõ lelkészeknek. A gyülekezetekben is különleges alkalom a szuplikáció. Idõs nénik, bácsik csodálkoznak el a követésre, a szolgálatra indult „gyermekek” bátorságán. Többéves tapasztalatukkal, érett, több ráncot számláló bölcsességükkel, hitükkel veregetik meg a cseperedõ tanítványok vállát. Minden gyülekezet a maga erejével vagy éppen a gyengeségével való küzdelmével, egyéni színével, sajátosságával, Krisztus arcával ajándékozza az Úr küldésében érkezõt. A nagyböjti idõszak kedves és tanulságos emléke az országszerte igét hirdetõ tanítványok jelenléte. Az egyház így formálódik Urunk egységére – számos közösségével, ifjaival és vénjeivel, gyerekeivel, családjaival együtt – izgalmakon, megérkezéseken, igehirdetéseken és beszélgetéseken keresztül. Nagy az erejük a hallgatókért közösen elmondott imáknak. Hála és köszönet minden készülõ magvetõért mondott szóért és anyagi adományért! Örömet és megerõsítést jelent, hogy Jézus követõinek közössége vár ránk, és támogat is bennünket a felkészülésben. g Kalit Eszter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakos hallgatója (V. évfolyam)
Megh osszab bítva márciu s 31-ig ! A nagy érdeklõdésre való tekintettel, a gyülekezetek és intézményeik kérésére a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) püspöki tanácsa március 31-ig meghosszabbította az Aprókkal az aprókért elnevezésû, a forgalomból kivont egy- és kétforintosok összegyûjtését célzó akcióját – közölte az MTI-vel március 10-én Fabiny Tamás, a karitatív tevékenységet lebonyolító Északi Egyházkerület püspöke.
Az egyházi vezetõ megjegyezte: a Magyar Nemzeti Bank arról tájékoztatta õket, hogy ennyi – három tonna – összegyûjtött egy- és kétforintost még egyik szervezet sem váltott be a jegybanknál. Fabiny Tamás kitért arra, hogy gyülekezeteik külön perselybe gyûjtötték az aprópénz-felajánlásokat, amelyekkel a gyermekek között végzett óvodai munkát segítik majd. d MTI
2
e
2008. március 30.
A BIBLIA ÉVE
Nehémiás könyve – az újrakezdés Ahogyan Ezsdrás könyvével kapcsolatban már megjegyeztük, Nehémiás és Ezsdrás könyve tartalmilag és a bibliai kánonban is szorosan összetartozott, szétválasztásuk viszonylag késõi jelenség a Biblia történetében. Nehémiás története, amelyrõl személyes hangvételû feljegyzéseibõl értesülünk, idõrendileg Ezsdrás könyvének a 6. és 7. része közé esik. A fogságból hazatérõ zsidók Círus perzsa király engedélye alapján lerakták a templom alapjait, és hozzákezdtek az építéshez. A szomszédos népek feljelentései és zaklatásai miatt a munka megakadt. Mindennél fontosabbá vált, hogy valaki megerõsítse a város védmûveit, a falakat. Ezt a feladatot végezte el Nehémiás, aki 445-ben Artahsasztá király engedélyével Jeruzsálem helytartója és a falak újjáépítésének irányítója lett. Ezsdrás pap mûködése, a törvény felolvasása és a lelki megújulás csak Nehémiás fellépését és a védelmi-politikai helyzet megszilárdulását követõen történhetett meg.
Sikeres újrakezdés Ezsdrásnak és Nehémiásnak – más-más területen ugyan, de – ugyanazzal a lehetetlennek látszó feladattal kellett megbirkóznia: az újrakezdéssel. A babiloni fogságban Izráel megsemmisült, úgy politikai, mint vallási közösségként. A semmibõl kellett megteremteni mindkettõt. Nehémiás, aki a perzsa király pohárnokából az új Jeruzsálem kormányzója lett, elképesztõ elszántsággal, gyakori imádságaiból táplálkozó hittel és lelkesedéssel vitte véghez a politikai újrakezdés, a fizikai és történelmi újjáépítés folyamatát. Azt látjuk, hogy a szeretett politikus és sikeres államférfi emlékét még évszázadok múlva is hálás szívvel idézik a zsidó források: „Nehémiás volt – emléke sokakét felülmúlja –, aki ismét felhúzta összedõlt falainkat, kapukat és tolózárakat állított, újjáépítette lakóhelyeinket.” (Sirák fia könyve) „Nehémiás (…) könyvtárat alapított, melybe összegyûjtötte a királyokról és a prófétákról szóló könyveket, Dávid könyveit és a fogadalmi ajándékokról szóló királyi leveleket.” (Makkabeusok második könyve)
Az újrakezdés márciusa „Mert bármilyen hitû, rangú, rendû legyen is, az ember kezdettõl fogva hordozza magában az újrakezdés örök vágyát. Bárhol éljünk is, a feltámadás, az újrakezdés a világ minden táján az egyéni és közösségi cselekvés alapját jelenti. Ennek hiányában azoknak kellene igazat adnunk, akik megváltozhatatlannak hiszik az emberi életet, mindenben a rosszat látják, sodródnak, maguk sem tudják, mi történik körülöttük.” (Szentesi Zöldi László) d Magyar Bibliatársulat
forrás
H Ú S V É T Ü N N E P E U T Á N 1 . V A S Á R N A P ( Q U A S I M O D O G E N I T I ) – 1Jn 5,4–10a
Maradandó gyõzelem a sötétség felett – ahogyan a víz, a vér és a Lélek tanúskodik róla Visszatérõ, szomorú kísérõjelensége a húsvétnak, hogy az ünnep elmúltával a némileg felelõtlenül ajándékba adott húsvéti nyuszik már senkinek sem kellenek: állatkerteknek, menhelyeknek kell befogadniuk a szegény jószágokat, hogy el ne pusztuljanak. Ilyen a világ húsvétja: hamar fényét vesztõ, gyorsan megkopó, könnyen kiüresíthetõ ünnep. Nem úgy a valódi húsvét, amelyrõl a Szentírás ad bizonyságot. Ami húsvét hajnalán történt a Jeruzsálem melletti sírboltban, annak maradandó hatása van mindazok életére, akik követõi a Feltámadottnak. Ahogy János apostol írja: ami Istentõl született, legyõzi a világot. Ez pedig nem más, mint az a hit, amelynek nem emberi felismerésekben vagy szívbéli érzelmekben, hanem Jézus Krisztus húsvéti feltámadásában – és persze a mögötte álló golgotai keresztben – van az alapja. Nem kell félnünk a világban az újjászületettek hófehér ruhájában járni, mert hitünk legyõzte a világot. A világ gyakorta emlegetett, cinikus szólama így hangzik: mindegy, hogy miben, de valamiben mindenkinek hinnie kell. Húsvét csattanós választ ad erre: nem minden hit gyõzi le a világot, a körülményeket és az ördögöt, egyedül a
A vér: természetesen nem az emberi szenvedés és erõfeszítés véres verejtéke, hanem a nagypénteki vér, Krisztus vére. A vér a hétköznapokban szenynyez. A húsvéti Bárány vére tisztít, hófehérre mos. A vér bélyeg a gyilkos kezén, a bûn bizonyítéka. A golgotai vér is bizonyítéka mindannyiunk bûnösségének, de ennél erõteljesebb bizonyítéka Isten irgalmának. Mert az a vér a Báránynak, a Megváltónak a vére. Annak idején a kereszten csorgott végig, ma az oltáron áll, kehelyben, mindannyiunk üdvösségére. Fehérvasárnapon vannak, akik elõször ízlelik meg, hogy keresztségük után a másik szentség is bevonja õket Isten irgalmas közösségébe, Krisztus testének minden emberi gondolat felett való titkába. Krisztus vére a mai és a régi konfirmáltakat is megajándékozza bizonyságtételével: gyõzelem a húsvét, nem pillanatnyi, hanem örök diadal a sötétség erõi felett. A Lélek: nem a rejtelmes emberi lélek, hanem Isten Szentlelke, aki ugyan titokzatos és kikutathatatlan, de aki annyit feltétlenül kinyilatkoztat számunkra Isten titkaiból, amennyire szükségünk van. A keresztvíz és Krisztus bûntörlõ
vére mellett a Szentléleké a harmadik bizonyságtétel, amely táplálja világot legyõzõ hitünket. A Szentléleké, aki ma is ugyanazt teszi, mint az elsõ pünkösd óta mindig: hirdetteti nekünk az evangéliumot, felhasználva a retorikai mûvészetet és a dadogó, zavart szavakat; közösségbe gyûjti a Krisztusban bizakodókat, a kegyelemre rászorultakat, megújít és megerõsít, megvilágosítja értelmünket, és a naponkénti megtérés ajándékával hitet ébreszt bennünk, teljes bizodalmat Krisztus iránt. Olyan gyakran hiszünk emberi bizonyságtételeknek, akkor is, ha utóbb ráfizetünk. Ma Isten ajándékai tanúskodnak: a víz, a vér és a Lélek. Ne pillanatnyi emberi lelkesedéssel, hanem Urunktól kapott hittel figyeljük a bizonyságtételüket, hiszen húsvét ajándéka örök és maradandó. Feltámadott Urunk van, és ha hitünk benne, személyében és mûvében gyökerezik, a világ számunkra semmivé lesz, és csak Isten irgalma marad meg nekünk. g Tubán József
Imádkozzunk! Istenünk, hálát adunk gazdag bizonyságtételedért, amellyel megszólítasz és közösségedbe vonsz bennünket. Add, hogy nyitott füllel és szívvel figyeljünk szavadra, és a világ felett gyõztes hittel éljük életünket, egykor pedig elérjük hitünk célját, az örök életet Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.
Oratio œcumenica Mennyei Atyánk! Hálát adunk, amiért szent Fiadat feltámasztottad a halálból, és általa utat nyitottál az örökkévalóságra. Köszönjük, hogy megújult reménységben élhetjük életünket ezen a földön. Köszönjük gondviselõ jóságod minden ajándékát. Köszönjük legfõképpen az írott és hirdetett ige ajándékát, amelyben életünket formáló erõ rejlik. Imádkozunk az egész teremtett világért. Bûnbánattal valljuk, hogy mindazzal, amit kapunk, sokszor nem élünk jól, felelõsségteljesen. Oly sokszor nem gondolunk a távol élõkre, sem az eljövendõ nemzedékekre. Taníts minket józan mértékletességre és felelõsségre! Imádko-
zunk azokért, akik nehéz terheket kénytelenek hordozni. Eléd visszük a betegeket, a megkötözötteket és azokat, akik mások gonoszságától vagy a magánytól szenvednek. Imádkozunk nemzetünkért, lelki megújulásunkért. Könyörgünk, ismertesd meg önmagadat minden emberrel! Add, hogy elsõsorban ne másokat, hanem önmagunkat akarjuk legyõzni! Taníts minket alázatra velünk élõ embertársaink iránt! Imádkozunk gyülekezetünkért, egyházunkért és az egész kereszténységért. Szentlelked által add, hogy felismerjük bûneinket, indíts minket bûnbánatra, és adj õszinte vágyakozást a bûnbocsánatra! Adj türelmet,
hogy embertársainkat akaratod szerint tudjuk elhordozni! Növeld bennünk a szeretet képességét, és add, hogy erõsebb legyen, mint önzésünk, érzékenységünk, kényelmünk! Adj nyitott szívet, és taníts minket engedelmességre, hogy elfogadjuk akaratodat, és szívesen kövessük útmutatásodat! Add, hogy az örökkévalóság világossága ragyogja be életünket, annak fényében láthassuk múltunkat, jelenünket és jövõnket! Add, hogy szent Fiad feltámadása a reménység forrásává váljon számunkra! Könyörgünk erõért és bölcsességért, hogy földi pályafutásunkat akaratod szerint futhassuk meg. Ámen.
Jézus Krisztus, Üdvözítõnk b A húsvétot követõ ötven nap telve van ujjongással és örömmel. S ha ez az öröm valamelyest bensõségesebbé válik, és csendesedik is Jubilate, Cantate, Rogate vasárnapjának a sorozatában, negyven nap elteltével mennybemenetel ünnepe alkalmat ad arra, hogy az isteni üdvterv újabb megvalósult csodájáért adjunk hálát.
SEMPER REFORMANDA
„Ha most nem tudsz így hinni, akkor Istenhez kell a hitért imádkoznod, mint már mondtuk. Mert a hit is egyedül Istentõl függ, és az õ hatalmában van, hogy megadja-e. Õ meg is fogja adni késedelem nélkül, olykor nyíltan, olykor rejtetten munkálva ezt benned, miként errõl már a Krisztus szenvedésével kapcsolatban szóltunk. Ha most már arra vágyol, hogy Isten hitet gerjesszen benned, akkor elõször is hagyj fel Krisztus szenvedésének szemlélésével. Az már véghezvitte benned a maga mûvét, amikor rémületbe ejtett. Most már szívének a szenvedésekben megmutatkozó jóságát szemléld, és lásd meg, hogy az õ szíve csordultig van irántad szeretettel. Ez készteti õt arra, hogy lelkiismereted terhét magára vegye, és bûneidet hordozza.” d Luther Márton: Hogyan szemléljük Krisztus szenvedését? (Véghelyi Antal fordítása)
Krisztus-hit, az a bizodalmas ráhagyatkozás, amely nincs tekintettel másra, csak Jézus húsvéti gyõzelmére, és nem is hisz el más valóságot, csak amely a kereszt és a csodálkozó vagy éppen hitetlen tanítványai elé álló Feltámadott tényébõl fakad. Hogy a húsvéti hit mindent legyõzõ hit, arra három bizonyságtévõnk is van: a víz, a vér és a Lélek, mondja János apostol. A víz: fehérvasárnapon nem is tudunk másra gondolni, mint a keresztvízre. Arra a vízre, amely elsõként a Jordánban folyt, amikor Üdvözítõnk részesült benne – hogy betöltsön minden igazságot – Keresztelõ János által. Arra a vízre, amely annak idején – akár egy hatalmas székesegyházban, akár egy faluszéli kis kápolnában – a mi homlokunkra is rácsorgott. Arra a vízre, amely kedves Lutherünk klasszikus és veretes bizonysága szerint nem egyszerûen víz, hanem Isten parancsával elrendelt és az õ igéjével együtt munkálkodó víz. Arra a vízre, amely nem kegyes szokás vagy ünnepélyes jelkép, hanem amelynek révén elsõ ízben találkozunk húsvét ajándékával: Isten bûnöket eltörlõ, mindennél gazdagabb, mindent megújító kegyelmével.
A VASÁRNAP IGÉJE
E vasárnap a bevezetõ zsoltár keretversének kezdõszavairól kapta nevét: „…mint újszülött csecsemõk a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre…” (1Pt 2,2) Fehérvasárnapnak is nevezik húsvét nyolcadát, mert az óegyházi gyakorlat szerint a húsvétkor megkereszteltek ezen a napon vetették le az újjászületést szimbolizáló fehér ruhát. A vasárnap óegyházi evangéliuma Jn 20,19–31: Jézus megjelenik tanítványainak és késõbb a kételkedõ Tamásnak is. Az epistola (1Jn 5,4–10a) a hit gyõzelmérõl szól: „Ki az, aki legyõzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (5. vers)
Ezek az igék szorosan kötõdnek Krisztus feltámadásához, de a továbblépésrõl, a következményekrõl is szólnak: a húsvéti esemény a Krisztus-követõk új életének kezdete. A Jézus Krisztus, Üdvözítõnk (EÉ 214) Luther másik húsvéti éneke, mely három tömör versszakban foglalja össze az ünnep lényegét; ezzel a Jézus, Megváltónk sírba szállt (EÉ 215) kiegészítése. Szövegezése nem köti kizárólagosan a feltámadás napjához, alkalmas tehát húsvét hetének lezárására. (Német területen is hagyományosan a Jesus Christus, unser Heiland, der den Tod überwand e vasárnap graduáléneke.) Az ének valószínûleg 1524 húsvétjára készült. A dallamot tekintve érdekes, viszonylag ritka esettel állunk szemben: a különbözõ énekeskönyvekben három dallam többféle variánsa, összesen hat változat található. A mi énekeskönyvünkben szereplõ dallam 1529-ben jelenik meg elõször. E változat hangsora dór, de a helyett az alsó kvinten, e-n zár (hypodór). A g-a-h-a-g-e dallammag sok – köztük gregorián eredetû – dallamunkkal rokon. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy
ÉNEKKINCSTÁR
egy késõ középkori leisérõl van szó, amelynek a forrása mostanáig nem került elõ. A leise olyan népének, mely Kyrie eleison – Uram, irgalmazz felkiáltással zárul, mint például a múlt héten említett Krisztus feltámadt (igaz ugyan, hogy a magyar fordításban hallelujával zárulnak a versszakok). A liturgikus leise strofikus, rendszerint négysoros, páros rímekkel, mint Luther éneke. Mások szerint nem valószínû, hogy Luther valamilyen mintát követett volna, legyen ez régi német ének vagy latin forrás. Annál inkább megtalálhatók jellegzetes gondolatai Luther majdnem mindegyik húsvéti prédikációjában. Az ének magyarul énekelhetõ feldolgozásai közül S. Scheidt kórusmûvét ajánlom olvasóink figyelmébe (Karénekeskönyv II/126). A szerzõ a dallamsorokat hol homofón akkordokkal, hol imitációs válaszolgatásokkal dolgozza fel; a
páros és páratlan lüktetés váltakozása kiemeli a darab örömteli jellegét. A Jézus Krisztus, Üdvözítõnk esetében õszintén meg kell említeni a befogadás esetleges nehézségeit: a többi húsvéti énekhez – és a gyülekezeti tagok „dallamérzetéhez” – képest talán nem elég mozgalmas és hatásos a dallama, szokatlanok a fordulatai, ráadásul csak három rövid strófából áll. Luther itt húsvét legmélyebb értelmét, dogmatikai tartalmát fogalmazza meg szinte balladai tömörséggel. A mi erõfeszítésünkre is szükség van ahhoz, hogy mondandója valóban „megérkezzék” a szívünkbe: olvassuk, énekeljük imádságként Luther költeményét! „Jézus Krisztus, mi Megváltónk, / haláltól megmentõnk, / ki feltámadál, / minket megszabadítál, / irgalmazz minékünk. // Ki a te szenvedésiddel / Atyád engeszteléd, / engedelmeddel / nékünk kegyelmet nyerél, / irgalmazz minékünk. // A bûn, ördög, pokol, halál / vannak hatalmadban, / megszabadítod / a benned bízókat, / irgalmazz minékünk.” (A Keresztyéni énekek címû énekeskönyvbõl, Lõcse, 1629) g Ecsedi Zsuzsa
L A P U N K A V I L Á G H Á L Ó N A W W W. E V E L E T. H U C Í M E N O L V A S H A T Ó .
2008. március 30.
evangélikus élet
b Immár több évtizedes hagyomány, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetem harmadik évfolyamos hallgatói minden évben körbeutaznak egy egyházmegyét, és bemutatják a saját maguk által készített passiójátékot. Idén tizenegy harmadéves – név szerint: Bonnyai Zsuzsanna, Kruchió Zsuzsanna, Molnár Lilla, Varga Diána, Csadó Balázs, Gyõri Gábor Dávid, Keveházi D. Sámuel, Kovács Viktor, László Lajos Gergely, Varga Tamás és Vigh Bence –, valamint Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Teológusotthon megbízott lelkésze és Beller Sándor gépkocsivezetõ indult útnak a nagyhéten a Borsod-Hevesi Egyházmegyébe.
a rákospalotai leánynevelõ intézetben és az egri nõi börtönben is. Miskolcon pedig egy hatszáz és egy mintegy hétszáz fõs gyülekezetet testesített meg a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon, illetõleg az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola diáksága. Idén a passió változatlan bibliai tartalmát a fiatalok zenés formába öntötték. Abból indultak ki, hogy az évfolyam tagjainak többsége aktív muzsikus. A kérdés „csupán” az volt, hogy milyen zenei stílus „engedhetõ meg” egy teológuspassióban. Végül a legkülönbözõbb mûfajokat képviselték a passió során felcsendült dalok; közöttük egy Kodály-
FOTÓK: GORÁCZNÉ BLAUBACHER EDIT
A harmadévesek idén összesen tizenhárom alkalommal adták elõ a passiót, beleértve a hagyományosan virágvasárnap elõtti csütörtökön tartandó elõadást „székhelyükön”, a zuglói evangélikus templomban. Körútjuk során eljutottak Hatvanba, Egerbe, Abaújszántóra, Fancsalra, Encsre, Miskolcra, Diósgyõrbe és Arnótra. Abaújszántón az elõadás ökumenikus alkalom volt, közösen a helyi református gyülekezettel, Hatvanban pedig jelen volt a bemutatón dr. Fabiny Tamás püspök is, jóllehet nem püspöki minõségében, hanem mint a jelenlegi harmadévesek évfolyamtanára. Néhány „alternatív helyszínen” is bemutatták passiójukat a teológusok, így
feldolgozás, egy ifjúsági ének és négy saját szerzemény kapott helyet. Az elõadók számítottak arra, hogy a tágasabb templomokban és termekben nagyobb hangerõre lehet szükség, ezért egyrészt jelentõs hangosító technikát vonultattak fel, másrészt az elõadások elõtt szórólapot osztottak szét a passióban szereplõ dalok szövegeivel. Újszerû ötlettel sikerült áthidalniuk a fiataloknak az évfolyam viszonylag szerény létszámából adódó nehézségeket. Mivel egy-egy teológusnak óhatatlanul több szerepet is el kellett játszania, mindegyik (fõ)szereplõnek volt egy színe: így sohasem az arc számított, hanem az, hogy a szereplõnek milyen színû a ruhája. (Így lett Jézus ruhája például fehér, Pilátusé bíbor, Júdásé fekete stb.) A virágvasárnaptól nagyszombatig tartó körúton teológusaink – Miskolcról kiindulva – csillagszerûen járták be a Borsod-Hevesi Egyházmegyét. Naponta átlagosan két elõadásuk volt, ami hivatásos mûvészeknek is komoly megterhelést jelentett volna. Ennek ellenére úgy nyilatkoztak, hogy ez a nagyhét az egész évfolyam számára egy életre meghatározó élmény volt. Áldozatos szolgálatuknak köszönhetõen ebben az évben összességében mintegy kétezren láthatták a teológuspassiót, s hallhatták fiatalok ajkáról az evangélium üzenetét. Isten áldja meg azokat a magokat, amelyeket ez alatt a hét alatt vetett el általunk! Adja, hogy felnövekedjenek, és gyümölcsöt teremjenek! g Kovács Viktor III. évfolyamos teológushallgató
Evangélizáció Csákváron A Budapest-Deák téri gyülekezet konfirmandusai lelkészeikkel évrõl évre a csákvári pihenõházban töltik a nagyhét egy részét, készülve a húsvétra és az azt követõ konfirmációra. Részben ezt kihasználva kérnek fel a csákváriak rendszeresen Deák téri lelkészeket böjti igehirdetés-sorozatra. Idén Gáncs Péter is mint Deák téri lelkész vállalta el a szolgálatot. A három estén nem kisebb feladatra vállalkozott a Déli Egyházkerület püspöke, mint hogy Pilátus személyén, cselekedetein és szavain keresztül vizsgálja meg a nagyhét történéseit. Mondandójának illusztrálásához különbözõ mûvészeti alkotásokat is segítségül hívott, így a gyülekezet estérõl estére Munkácsy csodálatos festménytrilógiájának egy-egy kivetített képét is tanulmányozhatta. A zenei illusztrációk Lloyd Webber Jézus Krisztus szupersztár címû rockoperájából
Merre jártatok a világban ösztöndíjasként vagy, ahogy ti mondjátok, stipendiánsként? Hogyan emlékeztek püspökeitekre? Kapi valóban egyházfejedelem volt? Mit tanultatok Túróczytól? De beszéljetek nekünk Dezséryrõl, Káldyról, sõt Ottlykról is! Szeretném, ha megtisztelnétek bizalmatokkal, és arról is õszintén szólnátok, hogyan éltétek át az államosítást. Amikor egyszer csak a klerikális reakció képviselõi lettetek. Felszólítást kaptatok, hogy a kulákokat zárjátok ki a presbitériumból. Fel kellett olvasni ostoba körleveleket. Iskolázatlan áéhások pökhendi kioktatását kellett végighallgatnotok. Lázadtatok a magatok módján? Éket tudtak-e verni közétek? Mit tettetek, amikor bizonyos szürke ruhás urak bizalmas beszélgetésre hívtak titeket egy füstös presszóba? Féltetek? Mertetek errõl egymás között beszélni? Vagy legalább otthon, házastársatoknak? Apropó, milyen családi élete volt régen egy lelkésznek? Az elvárások közepette hogyan maradhatott természetes és hiteles a nagytiszteletû asszony? Gyakorló apaként kérdezem: ti is pelenkáztatok? Miként rohantatok lázas kicsinyetekkel orvoshoz éjnek évadján? Mit tettetek, amikor kamasz gyermeketek dacosságát észleltétek? És ti, kedves lelkésznõk, hogyan ismerkedtetek meg késõbbi férjetekkel? Hogyan tudtatok két szoptatás között egy temetést elvégezni? Vagy miként tudtatok egyedül megállni a szolgálatban?
Képesek voltatok mindig újat mondani? Vagy volt-e olyan, hogy a kiégés jeleit éreztétek magatokon? Kihez fordultatok ilyenkor, hogyan tudtatok megújulni? Hogyan éltétek át kollégák vagy akár önmagatok családi vagy hitbeli és hivatással összefüggõ válságát? És igen, az is érdekel, miként készültetek az öregségre. Hogyan tudtátok elfogadni, hogy egyszer csak át kellett adni helyeteket másnak? Némelyek fanyarul nyögdíjról beszéltek, van, aki keserûen azt mondja, hogy õt bizony rugalmazták… Hol és hogyan találtátok meg a helyeteket? Igaz, hogy sokan vasárnapról vasárnapra készültök akkor is, ha már nem álltok szószékre? Vagy hogy némelyek közületek, immár vakon, rendszeresen magnetofonra mondják gondolataikat? Hogyan dolgozzátok fel a szeretett társ elvesztését? Igaz, hogy sokan õsz fejjel tanultatok meg számítógépen dolgozni? Meg hogy a kilencvenhez közeledve is vígan vezettek még autót? Verset írtok, méhészkedtek, unokáztok… Talán joggal mondjátok József Attilával: „Nem vagyunk mi vén papok.” Ám érdekes a magyar nyelv – tudom, ti is szeretitek! –, tûnõdjünk el most közösen ezen a három szón: idõs, öreg, vén… Ebben a sorrendben mintha egyre udvariatlanabbá válnánk. Finomkodva idõsnek mondunk valakit, semlegesen öregnek és sértõ módon vénnek. Valójában ki az idõs? Aki fölött elszáll-
és Johann Sebastian Bach János-passiójából csendültek fel, az irodalmi szemelvények pedig Pilinszky János és Reményik Sándor költeményei közül kerültek ki. Március 17. és 19. között az estérõl estére növekvõ számú gyülekezet megtapasztalhatta, hogy egy avatott igehirdetõ miként tudja Isten egyik legszebb ajándékán, a mûvészeten keresztül a legfõbb ajándékra irányítani a szívet és az értelmet. Hogyan válhat mintegy a történések részesévé maga a gyülekezet is, hogy azután együtt imádkozhassa a keresztre feszítéskor megszólaló korál szövegét: „A szívem rejtett mélyén / Csak neved s kereszted / Ragyog, míg éltem végén üdvöt ad nekem. / Ó, jelenj meg olyképpen, / Hogy vigaszom legyél / A bajban, Uram, nékem, / Mint halált szenvedtél.” g M. T.
Szenvedéstörténet bárkásokkal A hagyománynak megfelelõen idén is a Deák téri evangélikus templomban ért véget a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) Bárka szakcsoportjának passiókörútja. A nagypéntek esti istentiszteleten Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke Márk evangéliumát idézte. Mint mondta, azzal, hogy Jézus halálakor „…a templom kárpitja felülrõl az aljáig kettéhasadt” (Mk 15,38), nincs többé válaszfal Isten és ember között. Isten közvetlenül megszólíthatóvá vált, és õ is közvetlenül szólít meg bennünket. Jézus Krisztus által közvetlen utunk van az Atyához.
A Mevisz 2003 óta rendezi meg azt a sajátos passiójátékot, amelyben mozgássérült és ép fiatalok együtt játsszák el Jézus szenvedéstörténetét. Idén a Vasi Egyházmegye néhány gyülekezetébe (Sárvárra, Kemenesmagasiba, Alsóságra, Kõszegre és Bobára) vitték el a darabot, amelynek révén – céljaik szerint – az evangélium továbbadása mellett a fogyatékkal élõk önkifejezését, önértékelésének javulását is elõsegítik. g V. J.
Vén papok, vén papok… Illõ tisztelettel köszöntelek titeket, nyugdíjas lelkészek. Zavarban vagyok. Életkor szerint néhányotok nemhogy apám, de nagyapám lehetne. Kérlek, ne vegyétek ezt a tegezõ formát a tiszteletlenség jelének. Jól emlékszem azokra az elsõ lelkészértekezletekre, amelyeken bizony egyik lábamról a másikra álltam, nem tudván az idõsebb kollégákat megszólítani. Ebben a helyzetben nagy segítséget jelentett, ha valaki természetes hangon tegezést ajánlott. Próbáltam és változatlanul próbálok nem visszaélni ezzel a megtisztelõ lehetõséggel. Azt szeretném csak mondani nektek, hogy nagyon sokra tartom azt a szolgálatot, amelyet végeztetek. Nem udvariaskodni akarok, hanem valóban érdekel az a kor, amelyben igyekeztetek helytállni, és az a mód, ahogyan akkor és ott lelkészek tudtatok lenni. Jó lenne, ha elmondanátok, hogyan is kerültetek a soproni teológiára. Talán egy evangélizáció hatására vagy talán, ahogy mondani szoktuk, ároni család sarjaként. Meséljetek legendás öreg professzoraitokról: Podi bácsiról, Karnerról, Sólyom Jenõrõl, az öreg Prõhlérõl! Ne titkoljátok el azt sem, hogy egy idõben elbizonytalanodtatok a hivatásban, vagy azt, hogy milyen belsõ feszültségek jellemezték a teológus ifjúságot. De szóljatok nekünk Luther-reneszánsz vagy éppen a lelki ébredés jegyében átvitatkozott éjszakákról, a Lövérekben tett nagy sétákról, az egy életen át tartó barátságról is.
3
FOTÓ: CSORBA GÁBOR
Teológusok passiókörútja
f
tak az évek. Ti aztán tudjátok, hogy a múló idõ görög szava a kronosz. A mitológia kíméletlenül jeleníti meg az elmúlást: Kronosz isten felfalja saját gyermekeit. Aki idõsnek tekinti magát, az állandóan a múló évekre gondol. Visszasírja ifjúságát. A tükörben kétségbeesve nézi ráncait és májfoltjait. Amíg lehet, tagadni próbálja korát, de szíve mélyén tudja, hogy mindez reménytelen. Ezért szüntelen megbántva érzi magát, összevont szemöldökkel szemléli a világot és az egyházat. Nem tudja elfogadni, hogy a fiatal lelkészek másként beszélnek, másként öltözködnek, másként prédikálnak. Õ mindig görbe szemmel néz utódjára, amiért az változtatott bizonyos szokásokon. Így aztán örökké keserû és sértõdött. Az öreg szó ennél sokkal melegebb jelentésû. Régen nem számított sértésnek, ha a nagymamát öreganyának nevezték. Még a mesébõl is tudjuk: „Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál…” Milyen szépen is mondják a gyõriek, hogy Öregtemplom. Az öreg ember már nem akarja tagadni a korát. Az öreg lelkész sem. A fának méltóságot adnak a szaporodó évgyûrûk. És ki hallott már olyat, hogy idõs fa? Inkább öreg vagy még inkább vén diófáról beszélünk. Igen, a három közül a vén a legtartalmasabb kifejezés. Nem véletlenül ír a Biblia a gyülekezet véneirõl vagy vének tanácsáról. A véneknek élettapasztalatuk van, és át akarják adni a következõ
ÉGTÁJOLÓ
nemzedékeknek. A fiatalok pedig rá vannak utalva a vének meglátásaira és tanácsaira. Az egyházban és a gyülekezetekben is! Az ember, így a lelkész is, a biológia törvényszerûségei folytán lesz idõs. Öreggé a másikkal való kapcsolatban, a kölcsönös egymásrautaltságban válik. A vénséget pedig az Isten adja. Nektek is. Az õ ajándéka az élet, de még inkább az, hogy az éveket tartalommal tölthetitek meg. Ezért mondhatjátok a zsoltárossal együtt: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12) Ilyen vénséget, áldott vénséget kívánok nektek, drága lelkész testvérek. Egy fiatalabb nemzedék nevében köszönöm meg helytállásotokat, hûségeteket. Az Úr áldjon meg és õrizzen meg titeket.
Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
e
2008. március 30.
keresztutak
Milliók ünnepelték a húsvétot Szerte a világban keresztények milliói ünnepelték múlt vasárnap a húsvétot. A zuhogó esõben tartott vatikáni szertartáson XVI. Benedek pápa olyan megoldásokat sürgetett húsvéti üzenetében, amelyek megóvják a közjót és a békét Tibetben, a Közel-Keleten és Afrika válságövezeteiben. Fohászkodott azért, hogy „a húsvéti misztérium megújító ereje mutatkozzon meg a világ minden részén”. Katolikus és protestáns hívõk ezrei ünnepelték Krisztus feltámadását Jeruzsálemben, a Szent Sír-bazilikában, amelyet azon a helyen emeltek, ahol a keresztény hit szerint keresztre feszítették és eltemették Jézust, s ahol feltámadott. Michel Sabbah, a jeruzsálemi latin rítusú katolikusok pátriárkája, a szentföldi keresztények legfõbb egyházi méltósága vezette a szertartást.
Nagy-Britanniában Rowan Williams, Canterbury érseke, az anglikán egyház vallási vezetõje ostorozta húsvéti prédikációjában „a modern társadalom kapzsiságát, mohóságát”. Szavai szerint ez a „kapzsi társadalom képtelen megérteni, hogy fényûzõ életmódja nem tarthat a végtelenségig”. Az ortodox többségû Oroszország fõvárosában, Moszkvában a Szeplõtelen Fogantatás-katedrálisban ünnepelték a katolikusok a húsvétot. Az orosz ortodox egyház feje, II. Alekszij pátriárka, akinek egyháza április 27-én (a Julianusnaptár szerint) ünnepli a húsvétot, üzenetet intézett XVI. Benedekhez, egészséget, boldogságot és Isten segítségét kívánva neki – jelentette az orosz Interfax hírügynökség. d MTI
Jövõre újra Kirchentag A 32. német protestáns egyházi napokat 2009. május 20. és 24. között Brémában rendezik, mottója: „Ember, hol vagy?” A rendezvény elnöksége ez év január végén döntött a bibliai teremtéstörténet ezen igeverse mellett. A jövõ évi brémai Kirchentagot –
amelyre ismét százezer vendéget várnak – 2010-ben a második német ökumenikus egyházi napok rendezvényei követik Münchenben. Már megvan a 33. német protestáns egyházi napok helyszíne is: 2011-ben Drezda ad helyet az eseménynek. d LWI-infó
Hatvanévesek a nyolcak Hatvan esztendõvel ezelõtti alapítását ünnepelte március 2-án Wittenbergben a Németországi Egyesült Evangélikus Egyház (VELKD), melynek elnök-püspöke a bajor evangélikus tartományi egyház lelkészi vezetõje. Johannes Friedrich az ünnep apropóján hangsúlyozta, hogy a VELKD a jövõben is szorosan együtt kí-
ván mûködni a Német Protestáns Egyházakkal (EKD). A Németországi Egyesült Evangélikus Egyházat – a nyolc tartományi egyház egyesülésébõl létrejött szervezetet – 1948. július 8-án Eisenachban alapították. d Evangelisches Gemeindeblatt für Württemberg
HIRDETÉS
Pályázat iskolalelkészi állásra Az Orosházi Evangélikus Egyházközség presbitériuma meghirdeti a fenntartásában mûködõ Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium iskolalelkészi állását. Intézményünk tizenkét évfolyamos iskola; várjuk azon lelkészek jelentkezését, akik szívesen vállalkoznak a kisgyermekek korosztályától az érettségizõ ifjúságig mintegy ötszáz fõnyi tanulói közösség lelki vezetésére. Az önéletrajzzal ellátott pályázatokat, kérjük, az orosházi evangélikus gyülekezet lelkészi hivatalának címére (5900 Orosháza, Thék E. u. 2.) küldjék Ribár János esperesnek címezve. Az állás 2008. szeptember 1-jétõl foglalható el. Bérezés a közalkalmazotti bértábla szerint, szolgálati lakást a fenntartó gyülekezet biztosít. „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés…” (Mt 9,37) HIRDETÉS
Tanuljuk együtt! Énekeljük közösen! Tanulmányi nap a Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) használatáról A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképzõ Intézete tanulmányi napot szervez, amelynek célja a GyLK anyagának bemutatása. Idõpont: április 12-e, szombat, 15 órától 18.30-ig. Helyszín: a Deák téri gyülekezet hittanterme. A kötetben szereplõ zenei anyag különféle rétegeit sok énektanítással és közös énekléssel igyekszünk megismertetni a résztvevõkkel. Tanácsokkal szolgálunk a kötet kis lépésekben történõ használatba vételére, az eltérõ igényû gyülekezetek adottságait figyelembe véve. A tanulmányi napot elsõsorban lelkészeinkre gondolva állítottuk össze, hiszen csak az õ segítségükkel lehetséges a GyLK gazdag anyagának megismertetése a gyülekezetekben. Hangsúlyosan invitáljuk az egyházmegyei zenei felelõsöket. Szeretettel hívjuk a kántorokat és az egyházzene iránt elkötelezett gyülekezeti tagokat is. A Kántorképzõ Intézet nevében: Bence Gábor A tanulmányi napon érintett témák: • Az énekverses rendek (GyLK 618–629): Áttekintjük az új énekversciklusok összeállításának szempontjait, és közösen megtanuljuk az ebben a részben található néhány új dallamot. • A himnuszok és egyéb liturgikus tételek (GyLK 655–667; 783–789): Megismerkedünk a himnuszok dallamvilágával, a himnuszok koráldallamon való éneklésével és azokkal a liturgikus tételekkel, amelyek éneklésébe a gyülekezet könnyen bevonható. • A fõistentiszteleteken használható liturgikus énekek (GyLK 602–617 és responzóriumok a 646–654. részbõl): Bemutatjuk és megtanítjuk azokat a liturgikus tételeket, amelyeket alkalmazni tudunk a szokásos énekverses istentiszteleteinken is. • A verses gyülekezeti énekek (GyLK 790–824 és zsoltárparafrázisok): Néhány jellemzõ „új” ének, valamint a huszonöt évig „pihentetett” énekek mai alakjának bemutatása, tanítása. • Zsoltározás (GyLK 668–780): A közös zsoltáréneklés alapszabályai, a zsoltározó istentisztelet egyszerû rendje. Együttlétünk a hat órakor kezdõdõ vesperával ér véget (GyLK 647).
Megtartotta elsõ ülését a Fejér-Komáromi Egyházmegye felügyelõinek tanácskozó testülete Régóta dédelgetett terv valósult meg Csákváron. Ide sereglettek össze március 14-én a Fejér-Komáromi Egyházmegye gyülekezeteinek felügyelõi, illetve helyetteseik, a másodfelügyelõk és az egyházközségek gondnokai. Korábban ugyanis szinte minden hivatalos találkozón (közgyûlésen) vagy ünnepi alkalmon megfogalmazódott az igény, hogy a sok „ügymegbeszélõ” találkozó mellett jó lenne idõnként információcserére, kötetlen testvéri beszélgetésre is asztalhoz ültetni a presbitériumok vezetõit. Az együttlét a helyi lelkész, Szebik Károly igei bevezetõjével kezdõdött, majd – egyházmegyei felügyelõi minõségében – e sorok írója tett javaslatot a tanácskozások tematikájára. Az elsõdleges cél az információ- és tapasztalatcsere, valamint az egyházi és világi törvények, jogszabályok, szabályrendeletek alaposabb megismerése volt. Szintén egyetértés volt abban, hogy a találkozókat célszerû mindig más-más egyházközségben tartani, hogy legyen mód a vendéglátó gyülekezet jobb megismerésére is. A rövid „bemutatkozó kör” után Kissné Kárász Rózsa egyházmegyei másodfelügyelõ vette át a moderálást, és plasztikus képet rajzolva irányította a figyelmet a felügyelõi szolgálat sokszínûségére. Ezt követõen a jelen lévõ gyülekezetvezetõk – mintegy huszonnégyen – azt a feladatot kapták, hogy sorolják fel közösségük vélt vagy valós erõsségeit, illetõleg gyen-
geségeit. Az írásba foglaltaknak a táblán való összesítése jól mutatta a felelõs gondolkodás eredményét: szinte mindenhol a gyülekezet aktív pásztorolása, az ifjúság megtartása és az igényes, a mai kor nyelvén hangzó igehirdetés szerepelt az elsõ helyen; akár mint meglévõ erõsség, akár mint sürgetõ igény. Az élre tehát nem az anyagiak vagy az épületek körüli teendõk kerültek – ez utóbbiakat a jelenlévõk csak mint a tartalmi elvárások külsõ feltételeit említették.
A vacsorával zárult egész napos együttlét abban a reményben ért véget a kései órán, hogy a tervezett évi két-három (esetleg négy) találkozó akár egyegy gyülekezet helyzetébõl adódó speciális kérdések megvizsgálását is lehetõvé teszi, esetenként külsõ szakértõ bevonásával. Az egyházmegye elöljárói fontosnak tartják, hogy tanácskozó testületük tervezett üléseit még véletlenül se illessék a „titkos” vagy a „titkolódzó” jelzõvel, hiszen
A továbbiakban a résztvevõk kisebb csoportokban keresték a megoldást a nyilvánvalóvá tett gyengeségek orvoslására, azaz egyfajta cselekvési tervet készítettek a maguk és egymás számára, építve gyülekezeteik meglévõnek vélt erõsségeire.
céljuk éppenséggel egy olyan „testvéri tanácskozó testület” mûködtetése, amelynek tevékenysége (és tevékenységének eredménye) a lehetõ legszélesebb körben válhat ismertté e nem könnyû, mégis örömteli szolgálatban állók számára. g Mészáros Tamás
FOTÓ: BOKOR BÉLA
4
Krisztus világossága – Nagyszeben után A közelmúltban konzultációt tartottak Krisztus világossága Nagyszeben után címmel a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának kezdeményezésére az intézmény székházában. A tanácskozáson a múlt év szeptemberében Nagyszebenben megrendezett harmadik európai ökumenikus nagygyûlés magyarországi delegátusai és résztvevõi közül vettek részt mintegy húszan. A jelenlévõk a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Baptista Egyház, a Magyarországi Metodista Egyház delegációjának tagjaiként, illetve a Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend, a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság, valamint a Fokoláre Mozgalom küldötteiként voltak a nagyszebeni nagygyûlésen. A február végi konzultáció alkalmával elsõsorban személyes élményeiket osztották meg egymással. Az alábbi megállapítások visszatérõ motívumként hangzottak el, így a résztvevõk közel fél esztendõ alatt letisztult „kollektív élményének”, konszenzussal megszületett észrevételeinek is tekinthetõk. A reggeli áhítatok és általában a spirituális rendezvények felemelõ hitbéli indításai voltak minden napnak és biztos lelki pillérei az egész nagygyûlésnek. A plenáris ülések és a fórumok fõelõadásai magas színvonalúak, továbbgondolásra és elemzésre méltóak. Az informális találkozók és találkozások a megélt ökumenének emlékezetes alkalmai voltak ökumenikus és felekezeti, valamint nemzeti és nemzetközi értelemben egyaránt. A világi, politikai köszöntések és felszólalások mind a román állam, mind pedig az európai intézmények részérõl nagy elismeréssel és elvárással szóltak az egyházaknak a társadalomban betöltött szerepérõl általában és az európai integráció folyamatában való szerepérõl konkréten. Sajnálatos módon sem a plenáris üléseken, sem a fórumokon nem volt lehetõség interaktív tanácskozásra, emiatt sérült a nagygyûlés dinamikája. A protestáns jelenlét mintha tudatosan mellékszerepet kapott volna a plenáris ülések felszólalóinak számát és a
felszólalások napirendben való elhelyezését illetõen is. A Román Ortodox Egyház sikeresen, de nem minden esetben testvériesen és nem a befektetett energia arányában igyekezett profitálni a nagygyûlésbõl. A nagygyûlésen sokak számára éles kontúrral jelentkezett a nyugati és a keleti kereszténység közötti különbség. Olykor azonban úgy tûnt, hogy a töretlen apostoli hagyomány értelmezési különbsége mentén polarizálódik a három nagy egyháztest. Mindezt csak tovább komplikálta, hogy az Európai Egyházak Konferenciájában mint intézményben az ortodoxok és a protestánsok vannak együtt. A romániai magyar eredetû, nyelvû és kultúrájú egyházak nem tudták igazán javukra fordítani a nagygyûlésnek azt a jellegét, hogy a házigazda nem a Román Ortodox Egyház volt, hanem az a két nagy európai nemzetközi/ökumenikus szervezet, amelynek az érintett magyar egyházak (is) saját jogon tagjai. A magyarországi egyházak – sok-sok tiszteletreméltó igyekezetük ellenére – ezen a jelenségen nem tudtak igazán változtatni. Sajnálatos módon fel-felbukkantak olyan jelenségek is, amelyek az elmúlt idõk diktatórikus, a magyar kisebbséget diszkrimináló módszereire emlékeztettek. A gyakorlati, logisztikai, szervezési színvonal sokszor olyan volt, hogy kifejezetten nehezítette a tartalmi, tanulmányi, spirituális értékek közlését és fogadását, valamint az ökumenikus testvériség gyakorlását. A fenti felsorolás, amely a „ragyogóbb” élményekkel kezdõdik és az „árnyasabb” tapasztalatok felé halad, öszszességében azonban pozitív és ígéretes, hiszen a résztvevõk egy percre sem feledték, hogy „a felhõk felett mindig süt a nap”. Ezért legyen a szervezõké, a fáradozóké a köszönet és Istené a dicsõség. A megbeszélésnek vissza-visszatérõ motívuma volt a Romániában élõ egyházak ökumenikus együttmûködésének az a hiányossága, amely az említett „árnyas” tapasztalatok végsõ magyarázata. Elismeréssel vettük számba azokat az igyekezeteket, amelyek az elõkészületek során azt a két fontos célt tûzték maguk elé, hogy a romániai egyházak írják alá a
Charta Oecumenicát, valamint hogy életre hívják a Romániai Egyházak Ökumenikus Tanácsát. E két nagy feladat még mindig megoldásra vár. A jelenlévõk annak tudatában is, hogy a nagyszebeni hivatalos mandátumuk már lejárt, jó bizonyossággal erõsítették meg, hogy e célok megvalósulása érdekében az ökumené iránt elkötelezett magyarországi egyházak is bizonyára lehetõségük szerint készek „jószolgálatot” vállalni. Ugyanebben a témakörben nem titkolták azt a véleményüket sem, hogy a két nagy európai egyházi szervezet éppen a nagygyûlés elõkészületeinek apropóján talán többet tehetett volna a két konkrét cél megvalósulása érdekében, ami pedig áldásos következményekkel járt volna mind a nagygyûlés részleteire, mind pedig az azt követõ romániai ökumenikus együttmûködésre. Ezen a ponton külön hangsúlyt kapott a Romániában élõ görög katolikusok helyzete. A nagygyûléseknek, tanácskozásoknak, ugyanúgy, mint a törvényeknek, könyveknek, beszédeknek és prédikációknak, igazi megméretése és megítélése a hétköznapokban történik az által, hogy ott mennyi és hogyan valósul meg tartalmukból, üzenetükbõl. Ugyanakkor a megvalósulást az emberi hozzáállás segítheti, illetve gátolhatja. E konzultáción részt vevõk az iránt kötelezték el magukat, hogy e nagy jelentõségû ökumenikus találkozó áldása ne csak a hitvallásos címben, hanem a mindennapos tapasztalatban is egyre inkább megvalósuljon. Ennek jegyében a résztvevõk jövõbeli feladatul tûzték ki önmaguk számára a nagygyûlés üzenetének tanulmányozását, az „ajánlások” – magyarországi viszonyokra értelmezhetõ vagy alkalmazható – jelentésének és jelentõségének megvizsgálását. A következõ megbeszélés idõpontjául május 15-ét, az egyház „születésnapját” követõ csütörtöki napot jelölte meg. A megbeszélést igehirdetés, énekmondás, imádság, áldásmondás és szeretetvendégség keretezte, s ezek is azt erõsítették, hogy Jézus Krisztus világossága ragyog mindannyiunkra. g Dr. Bóna Zoltán református lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának fõtitkára
2008. március 30.
kultúrkörök
Hittel és alkotással kitöltött ûr
A Gáncs Péter püspök indítványára 2007ben rehabilitált Szita István 1968-ig tizenhat templomban készített falfestményeket. A Deák téri múzeumban rendezett tárlatán Márk evangéliumához készült grafikái, nonfiguratív alkotások és mozaikok, valamint a Jelenések könyve ihlette
festményei láthatók. A mûvész e sorok írójának elárulta: egyfelõl azért épp ezeket az alkotásokat szerette volna megmutatni a közönségnek, mert e képei kevésbé ismertek, másrészt mert úgy érezte, sokan „félnek” a Szentírás utolsó könyvétõl, holott az maga az „ötödik evangélium”. Örömhírt hirdet, Jézus megváltó mûvének beteljesedésérõl tanúskodik, Krisztus egyházának üzen arról, aminek a jövõben kell megtörténnie.
5
Ne nyúlj mellé!
Szita István kiállítása az Evangélikus Országos Múzeumban b „Régi adósságot törlesztünk ezzel a kiállítással” – nyilatkozta Szita István tárlatának megnyitása elõtt az EvÉlet tudósítójának dr. Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója. A kedvtelésbõl festõ evangélikus lelkész – miután Káldy Zoltán püspök 1968ban „saját kérésére” eltávolította az egyházi szolgálatból – évtizedeken át civil foglalkozást ûzött. Kényszerû eltávolítása után felhagyott a festészettel is; csak 1999 óta alkot újra. Munkái azóta több helyütt is közönség elé kerültek. Mostani tárlata március 19-én nyílt meg az Evangélikus Országos Múzeumban.
f
Benézek a város legnagyobb könyvesboltjába. Négy emeleten vonul el szemem elõtt mindaz, amit ma irodalomnak vagy szerényebben írott produkciónak neveznek. S megállapítom, hogy ma ebben az országban (Németország) nyolcvanmillió magát tanítónak tartó polgár él, akiknek tekintélyes hányada – valami megmagyarázhatatlan belsõ nyomásnak engedve – kényszert érez közölnivalója nyomdatermékként való közzétételére. A harmadik emeletre sietek, ott az én megszokott „vadászterületem”. Történelem, filozófia, nevelés, étkezés-, konyhakultúra témában sorakoznak a könyvek a polcokon. Rögtön feltûnik, hogy utolsó látogatásom óta mintha ismét megszaporodott volna azoknak a polcsoroknak a száma, amelyeknek a kötetei az életmûvészet, ezoterika, ilyen vagy olyan meditáció, kártyavetés, horoszkóp, asztrológia, boszorkányhit, holdkalendárium titkaiba vezetnének be – amennyiben ez érdekelne. Ennek a nagy részlegnek a legutolsó sarkában találom a Religion (= vallás) feliratú, háromrészes polcoszlopot. A bal oldalin keresztény vallásos (inkább teológiait mondanék) könyvek állnak. A jobb oldalin keleti vallásokat ismertetõ, népszerûsítõ kötetek. Igen, a tudásszomját kielégíteni akaró mai embernek valamiképpen teljes spektrumot kell nyújtani… Ám a meglepetést a középsõ polcsor jelenti. Közvetlenül az – itt hangsúlyozottan „német pápának” tartott – római egyházfõ Jézus-könyve és a hasonló mûvek számtalan változata mellett a legdrágább külsõben hivalkodó, vastag könyvóriások hívják föl magukra a figyelmet, rikoltóan nagybetûs címeikkel. Jelesül: „Isten rövid története az õsidõktõl napjainkig”; „Is-
Egyfajta bizonyságtételként értékelte Szita István munkáit a kiállítást megnyitó egykori évfolyamtárs, Fehér Károly nyugalmazott lelkész is. A Márk evangéliumához köthetõ grafikákra utalva arról szólt, hogy Szita István „szinte jellé egyszerûsödött vonalakkal, árnyék nélküli kontúrokkal mondja el a Krisztus-történetet”. A Jelenések könyve nyomán született képi ábrázolásokkal kapcsolatban pedig azt emelte ki, hogy azok magával az Apokalipszis írott formájával rokoníthatók: emberi eszközökkel ábrázolják az ember számára elmondhatatlant. A Biblia évének programsorozata keretében nyílt kiállítás multimédiás: az érdeklõdõk egy érintõképernyõs készülék segítségével megtekinthetik azt a portréfilmet, amelyet a Zákeus Médiacentrum készített Szita Istvánról Kitöltött ûr címmel. g GaZsu
Szita István munkái április 27-ig tekinthetõk meg az Evangélikus Országos Múzeumban (Budapest V., Deák tér 4.). Nyitva tartás: hétfõ kivételével mindennap 10 és 18 óra között.
ten – Kételkedõk tanfolyamkönyve”; „A mítoszgyáros – Pál, a kereszténység feltalálója”; „Isten, a Legnagyobb kis története”; „Nem jó pásztor az Úr – Hogyan mérgezi meg a vallás a világot?”; „Istentéboly”; „Jézus kételkedõknek”. Elámulok, hogy a mai merkantilista világban mi mindent lehet a „vallás” címszó alá begyömöszölni! Kérdésemre készségesen világosít fel a csinos eladónõ: ezek hozzák a legtöbb pénzt! Nos, ez ellen nyilván hiábavaló lenne minden apelláta. De az én „És miért nem teszik ki ezeket más polcokra, miért éppen a »vallás« címszó alá kerülnek?” kérdésemre néma vállvonogatás a beszédes felelet. A kereskedõt a nyereség érdekli, ebben semmi kivetnivaló nincsen. Szabad-e azonban azt feltételezni, hogy minden vásárló különbséget tud tenni a három polcoszlop ajánlata között? S mivel teljesen elbizonytalanodottak lettünk „vallási analfabetizmusunk” mián (az Újtestamentum még büszkén tudósít arról, hogy milyen fontosnak tartotta az elsõ kereszténység a „lelkek megkülönböztetését”, vagyis azt a Szentlélek adta készséget, hogy szellemiekben, lelkiekben is el tudjuk választani a jót a nem jótól [1Jn 4,1]), szívesen menekülünk a „saját döntés” illúziójába. S csak késõn vesszük észre, hogy az egyre masszívabban fellépõ, harcos ateizmusnak sikerült átejtenie bennünket. S mellényúltunk! Pedig – ha már így sorakoznak egymás mellett a könyvek – esetleg félméternyivel odébbról vehettünk volna kézbe egy másikat. Hogy az írott betû tartalma ne összeromboljon, hanem felépítsen bennünk valamit. Amúgy is eléggé megtépázott emberségünk ennyit megérdemelt volna. g Gémes István (Stuttgart)
KÖNYV MINT ÚTMUTATÓ ÉS MINT KÍNZÓESZKÖZ
Patai Rafael világai b Két egyesült államokbeli hölgy járt a hónap közepén az Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajzi Intézetében. Múltat kerestek, mégis örökséget hoztak magukkal Budapestre. Patai Rafael (1910–1996) leányai – Daphne és Jennifer – elõször jártak azokon a helyeken, ahol édesapjuk, a neves tudós gyerekeskedett és tanult, mielõtt elhagyta volna Magyarországot, ahol nagyapjuk, Patai József a Múlt és Jövõ címû folyóiratot alapította. Egy többkötetes napló helyszínei teltek meg számukra értelemmel.
Voigt Vilmos professzor meghívására 1993-ban Patai Rafael a Biblia istennõirõl tartott elõadást a tanszéken. Apjuk nyomdokaiba lépett – bár a tudomány más területein dolgozó – leányai a zsidó folklór és mitológia világhírû kutatójának munkásságát vázolták. Mindig volt olyan téma, amely felkeltette Patai érdeklõdését. Nem volt olyan idõszak, amikor ne érezte volna, hogy a tudománynak vannak fehér foltjai. Bár elõször a rajzhoz vonzódott, nem pedig a zsidó kultúrával kívánt foglalkozni, mégis ennek számos területén vált úttörõvé. A rabbiszemináriumot csak azzal a feltétellel végezte el édesapja tanácsára, ha nem kell rabbiként szolgálnia. Ezzel párhuzamosan nyelveket tanult, elsõsorban keletieket, megszeretve az arabot. 1936-ban a jeruzsálemi Héber Egyetemen doktorált kulturális antropológiából, elsõként szerezve meg a tudományos fokozatot ebben a felsõoktatási intézményben.
Érdeklõdését ekkor már a hagyományok, a zsidó folklór, a bibliai szokások kötötték le. Sõt egész életében a Bibliával, a héber kultúrával és folklórral foglalkozott. Elõbb választott hazájában, Palesztinában, majd az otthonává vált Egyesült Államokban, de mindvégig szem elõtt tartva szülõhazáját és magyar zsidóságát. Írt a víznek a régi bibliai és talmudi kor zsidóságának életében betöltött szerepérõl, a víz folklórjáról a vallási szokásokban, arról, milyen helyet foglal el ember és templom az ókori zsidó mítoszban és rítusban. Noéról és gyerekeirõl elmélkedve az ókori zsidók hajózási szokásainak kutatásához nyitotta meg a kapukat. De evezett veszélyes vizekre is: foglalkozott a bibliai istennõkkel is. Azokkal a pogány asszonyokkal, akikben a bibliai héberek hittek, akiket imádtak, és akiknek tisztelete a talmudi korban is élt. Mondhatnánk, a híres tudós szentségtörést követett el, mikor õket kutatta az Írás ellenséges véleménye ellenére, ám témafelvetéseivel mindig új csapásokat jelölt ki. Patai Rafael a zsidó nép múltját, életmódját és kultúráját kereste, de leányai szerint mindig a tudomány oldaláról közelített a Biblia világához, annak ellenére, hogy rabbi is volt. Hite, meggyõzõdése azonban annyira személyes volt, hogy a két testvér – kérdéseimre – nem tudta teljes határozottsággal állítani, hogy édesapjuk hívõ ember volt-e. Az a tudós, akihez ennyire közel állt a Szentírás világa, akinek fontosak voltak a zsidó szokások, alig gyakorolta õket. A jom kippurt is csak a halála elõtti években kezdte ünnepelni. Leegyszerûsítve tehát mûveinek ve-
zérfonalát: írásai vagy zsidó, vagy arab témájúak. Ahogy maga is vallotta, „a zsidó kultúra a Közel-Keleten fejlõdött ki, s a zsidók történetének az a része, amely az arab országokban játszódott le, a zsidó történelemnek a legdicsõségesebb korszakai közé tartozik”. Az arab kultúra iránti érdeklõdését és annak eredményeit azonban utóbb olyan célokra használták fel, amelyek ellen az 1996-ban elhunyt Patai Rafael már nem tiltakozhatott. Az eredetileg 1976ban megjelent The Arab Mind címû könyvét a 2001. szeptember 11-i merényletet követõen újra kiadták. Néhány évvel késõbb, amikor kiderült, hogy Irakban, az Abu Graib börtönben amerikai katonák iraki foglyokat kínoztak, a felelõsségre vont elkövetõk Patai fenti könyvére hivatkoztak. Mintegy az arab foglyok kínzására írt katonai tankönyvként kezelték, amely egyértelmû módszereket kínál a rabok szexuális megalázására. Pedig Patai Rafael csak az arabok hétköznapjaiba, szokásaiba kívánt bepillantást nyújtani. A szerzõ nem cáfolhatta már e vádakat; helyette lányainak kellett megvédeniük apjuk becsületét, de egyúttal a tudomány tisztaságát is. Hiszen az Egyesült Államok kormánya – az eset kapcsán – igyekezett megtiltani, hogy a katonaság az antropológiai kutatások eredményét felhasználja. Mintha az antropológiai tudás más lenne, mint bármely egyéb tudomány által közvetített tudás! Mintha egy kutató, egy tudós elsõsorban az emberiség elleni merényletet tervezne minden egyes munkájával! A magából kifordult világban – úgy tûnik – a vallási néprajz már fegyver is lehet. g Veres Emese-Gyöngyvér
Erdõ Péter bíboros prímás, esztergom– budapesti érsek CD-re olvasta Jézus szenvedéstörténetével kapcsolatos elmélkedéseit, a hangoskönyv második részében pedig interjú formájában közli gondolatait szeretetrõl, szenvedésrõl, együttérzésrõl, örömrõl – mondta az MTI-nek március 19-én Juhász Judit, a felvételeket készítõ Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese.
A Boldog, aki imádkozik címû kiadvány a bíboros néhány éve kiadott Engesztelõ keresztút Fatimában címû kötetének hangoskönyv változata. Juhász Judit szerint azonban nem csak húsvétkor aktuálisak Erdõ Péter gondolatai, hiszen a Jézus keresztútját végigkísérõ elmélkedések mellett tágabb értelemben a humanitásról, a lelki békérõl és a szeretet mindent feloldó erejérõl szólnak.
Nem csak szépek voltak Az ókori Palesztinában – a bennünket körülvevõtõl lényegesen eltérõ társadalmi (és földrajzi) környezetben – a nõk életét sok tekintetben teljesen más szabályok irányították, mint ma. De a különbség mégsem akkora, hogy „közelebbrõl” szemügyre véve õket ne ismerhetnénk magunkra! Példának okáért biztosak lehetünk abban, hogy a ma élõ nõkhöz hasonlóan õk is szerettek volna tetszeni az erõsebbik nemnek. A református Bibliamúzeumban legalábbis er-
A kiállításhoz kapcsolódóan a Bibliamúzeum elõadás-sorozatot is indított. Az eddigi alkalmakon Karasszon István az õsatyákról szóló elbeszélések nõalakjairól, Kókai Nagy Viktor az Újszövetség korabeli válásról, Cserháti Márta a háznép életérõl értekezett a Ráday Könyvtár olvasótermében, március 26-án pedig – A nõk ábrázolása Jézus példázataiban címmel – Fabiny Tamás. Április 2-án Kõszeghy Miklós tart majd elõadást Szakrális (?) prostitúció az Ószövetség világában? címmel.
rõl árulkodnak a Csak szépek voltak? – A nõk élete az ókori Palesztinában címû kiállítás tárlói. A neves Ótestamentum-szakértõ régész, Wolfgang Zwickel professzor által gyûjtött anyag tanulmányozása során – egyebek mellett – az akkori ruházkodásról és a szépségápolási szokásokról is képet kaphatunk. A mainzi Johannes Gutenberg Egyetem ószövetségi tanszékének vándorkiállítása az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) és a Károli Gáspár Református Egyetem ószövetségi tanszékének közremûködésével jutott el hazánkba, és a tervek szerint Budapest után Debrecenben, majd Szegeden is látható lesz.
Mint dr. Hausmann Juttától, az EHE tanszékvezetõ professzorától megtudtuk, ezeket az elõadásokat, illetve az április 6. és 8. között A nõk élete az ókori Palesztinában és ma címmel megrendezendõ, német és angol nyelvû nemzetközi konferencia anyagát tanulmánykötet formájában szeretnék megjelentetni. g – vitális –
FOTÓ: VITÁLIS JUDIT
FOTÓK: GAZDAG ZSUZSANNA
Erdõ Péter hangoskönyve
A kiállítás április 6-ig, hétfõ kivételével mindennap 10-tõl 17 óráig tekinthetõ meg a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyûjteményének Bibliamúzeumában. A múzeum, illetve a Ráday Könyvtár címe: Budapest IX., Ráday u. 28.
e
2008. március 30.
panoráma
A hit boldogabbá tesz Az Istenben való hit boldogabbá teszi az életet egy kutatás szerint. A vallásos emberek könnyebben viselik el az olyan csapásokat, mint a munkahely elvesztése vagy a válás – állítja egy tanulmány, amelyet a Royal Economic Society egyik tanácskozásán ismertettek a múlt héten Londonban. A több ezer európai megkérdezésével készült felmérés eredménye szerint a hívõk „elégedettebbek az életükkel”. Andrew Clark professzor, a párizsi gazdasági fõiskola tanára és szerzõtársa, Lelkes Orsolya, a European Centre for Social Welfare Policy and Research munkatársa a háztartásokban végzett felméréseket használta fel arra, hogy elemezze a keresztényeknek – katolikusoknak és protestánsoknak – nemcsak a boldogsághoz, de például az állástalansághoz való hozzáállását is. Az elemzés arra mutatott rá, hogy a vallás egyfajta „lökhárítót” jelent az élet megpróbáltatásaival szemben. Amint Andrew Clark elmondta, a kutatás eredetileg azzal a céllal indult, hogy megállapítsák, egyes európai országokban miért magasabbak a munkanélküli-segélyek, mint másokban, de végül arra a megállapításra jutottak, hogy a vallásos emberek kevésbé szen-
vedték meg a munkanélküliséget, mint a nem hívõk. Igaz, hogy a templomba járók közül jóval többen ellenzik a válást, de ha mégis bekövetkezik, kevésbé fájdalmasan élik meg, mint a nem vallásosak – mutatott rá a professzor. „Azt tapasztaltuk, hogy a vallásos emberek inkább élvezik a jelen adományait, mintsem elraktároznák õket a jövõre” – idézte Clarkot a BBC internetes honlapja. Hozzátette azonban, hogy a felhasznált felmérések alapján arra következtettek, hogy más, közelebbrõl meg nem határozott tényezõk, így a vallásos emberek életstílusa vagy neveltetése, például a stabil családi háttér és kapcsolatok szintén elõidézhetik a fokozottabb elégedettségérzést. Leslie Francis, a warwicki egyetem munkatársa szerint a vallásnak a mentális egészséggel való összefüggése továbbra is ellentmondásos, bár más bizonyíték is van arra, hogy a vallás javítja a boldogságérzést, feltehetõen azáltal, hogy a hívõk úgy érzik, az életnek van célja. Rámutatott ugyanakkor, hogy más nézetek szerint a vallásnak negatív hatásai vannak: kételkedéshez és kudarcélményhez vezethet. d MTI
Szexmaraton – lelkészi ajánlásra Harmincnapos szexmaratont hirdetett a böjtben egy floridai protestáns lelkipásztor. A Florida délnyugati részén lévõ Ybor Cityben ténykedõ Paul Wirth felszólította a városka házaspárjait, hogy egy hónapon keresztül minden egyes nap áldozzanak a szerelem oltárán. Meggyõzõdése szerint a családi „cselekményekben” bõvelkedõ harmincnapos akció kiváló eszköz a házastársi kötelékek erõsítésére. Logikája szerint ily mó-
don javítani lehet a kedvezõtlen válási statisztikákat. A felhívás egyaránt vonatkozott a hívõkre s azokra, akik messze elkerülik a templomnak még a környékét is. A lelkipásztor ugyanakkor kirekesztette a szexmaratonból a házasság kötelékén kívül szerelmeskedõ párokat, sõt számukra harmincnapos önmegtartóztatást hirdetett. d MTI
Mise ebegészségért Ebegészségért tartottak misét Nicaraguában egy templomban. Az eseményre több száz kutya érkezett gazdájával, akik buzgón imádkoztak, hogy kedvencük ne legyen beteg, vagy ha mégis gyengélkedne, gyógyuljon meg mihamarabb. Az érdeklõdés olyan élénk volt, a masayai templom meg olyan kicsi, hogy hosszú
sorban kellett várakozniuk a fohászkodóknak. A település harminc kilométerre délre van a latin-amerikai ország fõvárosától, Managuától, és a helybéliek tudomása szerint a kutyákért tartott mise hagyományának a gyökerei egészen a spanyol hódításig nyúlnak vissza. d MTI
Legközelebb 2160-ban lesz ilyen korai húsvét Az idén a világkereszténység olyan korán ünnepelte a húsvétot, mint legutóbb ötvenegy évvel ezelõtt tette, s mint legközelebb 2160-ban fogja. Jézus halála és feltámadása a Biblia szerint a zsidó páskaünnep környékére esett. Ez a nap az elsõ tavaszi telihold napja. A zsidó holdhónapok és heti napok nem minden évben ismétlõdnek ugyanúgy. A kis-ázsiai keresztények az utolsó vacsora idejét (nagycsütörtök) to-
vábbra is a tavaszi hónap, Niszán 14. napjához kötötték, húsvétot pedig erre három nappal tartották. Az alexandriai, palesztinai és római keresztények viszont a feltámadás napját mindig vasárnaphoz kötötték. Az elsõ egységesítésre Kr. u. 325-ben vállalkoztak. Ekkor a niceai zsinat eldöntötte, hogy húsvétot a tavaszi telihold utáni elsõ vasárnapon ünneplik majd. d Forrás: idea.de
Bibliaterjesztés Tavalyelõtt – 2002 óta elsõ ízben – újra emelkedett a nyomtatott formában kiadott Szentírások száma. Ez derül ki a Bibliatársulatok Világszövetsége (Reading, Anglia) által legutóbb közzétett adatokból. 2006-ban világszerte összesen 393,1 millió Bibliát és bibliai iratot hoztak forgalomba. Ez 20,5 millióval több volt, mint 2005-ben, tehát a növekedés 5,2 százalék. 2002-ben a Szentírásból 578 millió példányt adtak el; azóta ez a szám folyamatosan csökkent. A Bibliatársulatok Világszövetségéhez 200 államban 145 bibliatársulat tartozik. d A Glaube und Heimat híre nyomán HIRDETÉS
A Protestáns Gimnázium Alapítvány, a Sylvester János Protestáns Gimnázium fenntartója pályázatot hirdet a gimnázium igazgatói állására 2008. augusztus 15-i belépéssel. Feltételek: a munkakör betöltéséhez szükséges egyetemi végzettség, legalább ötéves szakmai gyakorlat, a gimnázium pedagógiai programjával való azonosulás. Juttatás a Kjt. szerint. A pályázat benyújtásának határideje a hirdetés megjelenésétõl számított harminc nap. Tájékoztatás az iskola titkárságán: 1149 Budapest, Pillangó park 3–5., 1/363-2612.
„Ha nem akar idõ elõtt meghalni” Postaládám deformálódott fedelének felnyitása már jó ideje nem sokban különbözik a hulladékledobó csapóajtajának kitárásától – viszont innen kifelé ömlik a szemét. Reggelente bohókás szorongással sétálok el mellette, szinte halogatom a pillanatot, hogy belenézzek; szerencsére ezt a ritka „lomtalanítást” meg is tehetem, mivel levelezésem döntõ többsége interneten zajlik. Szórólap szórólap hátán, hirdetési újságok elképesztõ mennyiségben; legalább tízperces tortúra, mire a sok papirost átválogatom, kínos gondossággal és nagy figyelemmel, nehogy valami hivatalos küldeményt véletlenül kidobjak. A cirkuszi hatást fokozza, hogy a lakók – mint a legtöbb bérházban – már egy nagy ládát is elhelyeztek a „szórólaphulladék” számára, így a legtöbb harsány és ízléstelenül színes felhívás szinte olvasatlanul landol a kukában. Nyílik a liftajtó, a szomszéd néni érkezik, izgatottan matat postaládájának kis kulcsával, majd mikor a fedelet kinyitja, több papírköteg zúdul a kövezetre visszhangzó puffanással, mennyiségi változó szempontjából szinte dacolva a fizika törvényeivel (nem tudni, hogyan
férhet el egy könyvtárnyi nyomdatermék e pár köbcentiméteres térben). A néni fejét csóválva zsörtölõdik: „Hát, borzasztó, az unokámtól várok levelet, de mindig csak ez a sok reklám!” Megértõ mosollyal segítek neki felszedegetni a halmot, közben arra gondolok, milyen jó lenne egy kézzel írott levelet kapni – idejét sem tudom, mikor kaptam utoljára ilyet –, s milyen kár, hogy ez a szép, emberi szokás szinte teljesen kiment a divatból az elektronikus „drótposta” korában… (Az ember szertartásosan fogott hozzá: tiszta levélpapír, jófajta golyóstoll, esetleg tus, piszkozatok, stílusos kézírás, karakteresen „odastemplizett” szignó, humán tipográfia. A kézzel írt levelek korát, sajnos, elfújta a szél…) A nosztalgikus révedezés és a hulladékok szelektálása közben elõvillan egy fehér szórólap – valami könyvismertetõ –, s miután hanyagul kidobom, a kiadványt népszerûsítõ jelmondat a fejemben ragad: „Ha nem akar idõ elõtt meghalni”. Nem mintha ennek hatására hirtelen újra elõhalásznám a reklámzavarosból, de azért ez mindenképpen figyelemre méltó. Ki szeretne idõ elõtt meghalni? Nyilván senki. Tehát sokan el fogják olvasni ezt a hirdetést,
aztán nyilván a könyvet is; nem mondom, elég aljas húzás, olyan ez, mint az „igyunk egy sört”, aztán mindig részegség a vége; a kísértõ kívánságlejtõn szaladva nem lehet megállni, de hát a marketingesek számoltak a ténnyel: a panellakók többsége csak a szemétkosár körbetapétázása céljából vesz kezébe szórólapot – s persze az utcán, felebaráti jóindulatból. Tehát az elemi ösztönök szintjén ható kommunikáció szükséges. A lépcsõházat elhagyva egyre csak dühöngök: miféle idétlen szlogen ez megint, hiszen aggódásával „ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?” (Mt 6,27) És mit jelentsen: „idõ elõtt meghalni”? Mint tudjuk, „megvan az ideje minden dolognak az ég alatt”, tehát senki sem hal meg idõ elõtt (Préd 3,1). Másfelõl vannak órák, melyekrõl senki sem tud: „…sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” (Mt 24,36) Egyébként sem a mi dolgunk, hogy olyan idõkrõl és alkalmakról kíváncsiskodjunk, „amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett” (vö. ApCsel 1,7). g Andriska János
Akinek Luther – kihívás Találkozás Benedek György szobrászmûvésszel b A kertben elsõként Ady Endre „üdvözöl”, a mûterembe lépve egy volt ENSZ-nagykövet portréja fogad. A szobrász Benedek György mûhelyében jól megfér még egy hatalmas korpusz is, csakúgy, mint a Luther Mártont és szüleit ábrázoló rajzok, egy készülõ szoborsorozat részei. A mûvésszel egyebek mellett arról beszélgettünk, hogy katolikus alkotóként miért éppen egy reformátornak állít emléket.
– Legelõször egy gimnáziumi történelemórán figyeltem fel Luther Mártonra. Gyerekfejjel csodálatos, merész tettként tartottam számon azt a pillanatot, amikor kiszögezte téziseit a wittenbergi vártemplom falára. Mindig úgy éreztem, mintha személyesen is ismertem volna ezt a bátor német szerzetest. Emberi nagysága annyira megragadott, hogy késõbb sem „vettem búcsút” tõle. Szívesen lapozgattam például az Asztali beszélgetéseket, mert ez a könyv õszintén és egyszerûen szól a világ legnagyobb dolgairól. – Az evangélikus felekezet „atyja” elõtt pedig most már nemcsak beszélgetések során, szavakkal tiszteleg, hanem kõbe vésett, maradandó emléket is állít neki. Ebben vélhetõen a helyi, Budafoki Evangélikus Egyházközség felkérése is ösztönözte… – Bár nagyon jó a kapcsolatom Solymár Gábor lelkésszel, nem az itteni evangélikus gyülekezet kért meg arra, hogy vállaljam el ezt a feladatot. Természetesen kapok felkéréseket is, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a legtöbbször a magam kedvére választott témán dolgozhatom. Luther, valamint édesapja és édesanyja megformálása is „magántermészetû kihívást” jelent. Már készítettem néhány gipszportrét Lutherrõl, az egyiket a fasori gimnáziumnak ajándékoztam, de volt olyan is, ami nem sikerült, így hát kidobtam. Most egy háromméteres Luther-szobron dolgozom. Hála Istennek, senki és semmi nem sürget, ráadásul szeretem is, ha valami nem halad. – Ezt hogy érti? – Tudom, hogy ez ellentmondásosan hangzik, mégis igaz. Minél lassabban készítek el például egy rajzot, annál jobban odafigyelek a részletekre, annál pontosabban sikerül ábrázolnom azt, amit akarok. Így tehát, bár lassú vagyok, mégis gyorsabban haladok. – Laikus szemmel az elsõ Luther-portrépróbálkozása is jónak tûnik, de persze egy mûvész biztos mindig talál valami javítani-, tökéletesítenivalót az alkotásain. – Ha olyan feladaton dolgozom, amihez nagy kedvem van – márpedig Luther megformálása ilyen feladat –, akkor egészen addig készítem és csiszolgatom, amíg az én megítélésem szerint is jó nem lesz.
– Honnan merít erõt az alkotáshoz? Mi az, ami a leginkább inspirálja? – Az unalom. – Az unalom? – Igen. Amikor éppen nem foglalkozom semmivel, akkor hirtelen tiszta lesz elõttem az az út, amelyet meg kell tennem. Magányra van szükségem ahhoz, hogy meg tudjon születni bennem valami. Magányra és persze kedvre. Mert ahogy Goethe mondta: „Ha a kedvem oda, minden oda.” A kedvet meg kell teremteni, és a kedvért is a mûvész a felelõs. – Nagyon leegyszerûsítve tehát egyszerûen magányra, pontosabban „a megszólaló csöndre” és alkotókedvre van szükség az igazi mûvészethez. – A mûvészet szabályai olyan egyszerûek, hogy szinte nem is lehet komolyan venni õket. Igazi mûvészet mindaz, ami sallangmentes, õszinte és egyszerû. Mûvészet az, ami valódi mélységet takar. – A mélység alatt a különféle élményeket érti? – Igen, az élményeknek döntõ szerepük van, legyenek akár negatívak, akár pozitívak. A nyitottság, az élmények átélésének és megragadásának képessége
nagyon fontos. Mindez nem tanulható, életre szóló ajándékot jelent. Goethe errõl ezt írta: „Az emberek, ha élmény éri õket – akár szomorú, akár csodálatos –, elnémulnak. Nekem megadatott, hogy el tudjam mondani azt, amit ilyenkor érzek.” – Élményekben pedig Önnek, úgy tudom, bõven volt része. Elnémulni sem némult el, hanem – a maga, azaz a szobrászat eszközeivel – még ma is folyvást beszél az emberekhez. – Valóban mozgalmas gyermekkorom volt. Erdélyi, Székelyudvarhelyrõl Magyarországra települt kõfaragó édesapám a második világháborúban veszett oda. Édesanyám pásztói lány volt, cselédnek jött fel a fõvárosba. Mivel gyerekkel nem juthatott álláshoz, én menhelyrõl menhelyre, egyik nevelõszülõtõl a másikig vándoroltam. Sok szomorú, sõt, így utólag, felnõtt fejjel visszagondolva rettenetes dolgot láttam, de akkor, gyermekszemmel, a háború borzalmai, a szegénység és a nélkülözés ellenére is nagyon szépnek találtam az életet, és még ma is nagyon szépnek látom. Egykor és ma egy célom volt és van: az élet szépségét megmutatni. g Gazdag Zsuzsanna
FOTÓ: BARTA IMRE
6
2008. március 30.
panoráma
szállt fel nagy batyuval. Beszélgetni kezdtek arról, hogy milyen jó lenne egy szép szelet zsíros kenyeret enni vöröshagymával. Vegyes érzelmekkel hallgattam a beszélgetésüket, majd leszálláshoz készülõdtem. Az egyik utas egy marék aprót nyomott az egyik férfi markába. Az ember örömmel nyugtázta az adományt, nagyot sóhajtott, mire a barátja rázendített a Zsíroskenyér-indulóra az „Esik esõ karikára” dallamára: „Hull a hagyma karikára, hajléktalan kalapjára, sej, akárki dobja rája, ezer áldás szálljon rája…” g Gergely Judit
Sajtótájékoztató keretében nyújtotta át Pápai Lajos gyõri római katolikus megyés püspök a gyõr-likócsi hajléktalanszállón március 19-én, nagyszerda délutánján azt a 204 ezer forintos pénzadományt, amelyet a történelmi egyházak és a város vezetése az elmúlt év adventjében gyûjtöttek az otthontalanok javára. A gyõri önkormányzat – az evangélikus és a római katolikus püspökség, valamint a Pápai Református Egyházmegye vezetõivel közösen – a városháza elõtti téren egy faházat állított fel; az adventi vásár ideje alatt az itt elhelyezett perselybe várták az adományokat. A város egyházi iskoláinak diákjai is szolgálatot vállaltak a „jótékonysági házban”. Az adomány átadásakor Simon Róbert Balázs alpolgármester elmondta, hogy Borkai Zsolt polgármester saját hivatali keretébõl ötvenezer forinttal kiegészíti a felajánlott összeget. A támogatásért Sütõ Csaba, a gyõri Hajléktalanokat Segítõ Szolgálat vezetõje mondott köszönetet, hozzáfûzve, hogy az összegbõl nagyobb teljesítményû mosógépet szeretnének vásárolni. Az eseményen jelen volt Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, valamint Lentulai Attila, a Pápai Református Egyházmegye esperese. g Menyes Gyula
AZ ADVENTI ADAKOZÁSRA BUZDÍTÓ TAVALYI PLAKÁT
ételt fogok adni néhány, az aluljáróban kolduló rászorulónak. Kint hideg esõ esett, a cudar hideg a huzatos helyen még inkább érezhetõ volt. A jéghideg, vizes lépcsõn egy meggyötört arcú bácsika ült, aki szomorú, nagy szemekkel nézett a mellette elrohanó, rezzenéstelen arcú emberek után. Közelebb lépve hozzá egy régi emlék ugrott elõ az agyam hátsó zugából: néhai nagybátyám kiköpött mását véltem látni a lépcsõn ülõben. Megfájdult a szívem. Nehéz sorsú volt a nagybátyám is, de Isten segítségével soha nem került ilyen helyzetbe, mint ez a rá emlékeztetõ, szomorú sorsú férfi. Néhány pillanatig döbbenten álltam, és elemezgettem a hasonlóságot, majd egy kis gyorséttermi élelmiszercsomagot adtam a férfinak. Nagyon éhesnek látszott, hálás volt az ételért, azonnal nekilátott az elfogyasztásának: mohón és kissé ügyetlenül kezdte harapni a hamburgert. Lelkesedésemben a néhány méterre álló koldusasszonynak is adtam a gyorséttermi szerzeményembõl, ám az õ lelkesedése nem volt igazi, ugyanis hiába vette át hálálkodva, amikor visszanéztem, épp a kukába helyezte az ételt, ki sem csomagolta. Észrevette, hogy látom, mi történik, ám erre csak annyit mondott, hogy ha rántott húst vittem volna hasábburgonyával és szilvabefõttel, talán azt szívesen megeszi, de a legjobb az lett volna, ha pénzt kap. A meglévõ örömöm szappanbuborékként szétpukkant: ez a kis affér megmérgezte a boldogságomat. Lógó orral felmentem a buszmegállóba, hogy hazazötyögjek. Út közben két hajléktalan
Jegyzetlapok
A pénz beszél…
Napló – 2008 Milyen szép megfogalmazás: az idõ sebei. Amit rajtunk ejt fényévek nyilaival, hogy ezen a hasadékon át naponta becsempésszen egy darabkát az örökkévalóságból. *** „Imádkozni annyi, mint meghalni” – írta Simone Weil. Hogy utána – megfürödve az örökkévalóságban – megtisztulva szülessünk újjá a szeretet gyermekeiként. *** A Békesség Háza. A gondviselés otthona Kõszegen. Sok elõkészítés után megnyitotta kapuit az evangélikus egyház segítségével. Riadt arcú öregeket látok, akik a reggelfényben tündöklõ kertben sétálnak, várakoznak az ablak mellett. Pedig nem jön hozzájuk senki. Akiknek van gyermekük, azok is magányban hallgatnak. Elfeledték õket, zavarják a rohanó világot. De itt, Isten gyógyító csendjében jól érzik magukat, még nevetni is tudnak a nem szûnõ szeretetben. *** Isten és a hit. Idõnként meg kell vizsgálnunk, hogyan is viszonyulunk a Teremtõhöz. Méltó-e a viselkedésünk? Imádságunk? Meggyõzõdésem, Isten nem szereti az álszent hangoskodókat, a templomból elkésõket, akik kopogó cipõben vonulnak végig az elsõ sorokig. Elnézem a másokra figyelõ arcokat, amint értéktelen filléreket préselnek a perselybe, szemben az idõs nénikkel, akik „csak” könnyeiket tudják odaadni, szívnémaságukat. Az igaz hit az õ szomorúságuk, magányosságuk, virrasztó szegénységük a csillagtalan éjszakában. *** Hamvas Béla könyve. Tisztább, egyszerûbb szavakkal nem is lehet a Teremtõrõl beszélni. „Életemben egyetlen lényeges, döntõ, egész sorsomat megrázó élmény volt, amikor azt mondtam: »Uram, nem tudok keresztény lenni, mert nem tudom gyûlölni a világot.« Erre a következõ választ kaptam: »Nem a világot kell gyûlölni, hanem Istent szeretni, s aki szereti, az nem gyûlölhet semmit.«” ***
Naplók. Jegyzetek. Márai idézi 1950 körül Greent és Gide-et, ahogy az oldalakat számolják. Az angol író hetvenöt centinél tart, a híres francia kötetei mintha nyolc méterhez közelítenének! Én 1986 óta – anyám halálának a napjától – vetem papírra a gyors gondolatokat. A napló szent és átkozott mûfaj; mindent felfal éhsége. Afféle íróbetegség, s nem lehet kigyógyulni belõle. *** Olaszországi úti beszámoló. Zs. G. barátom most jött haza Nápolyból, s lelkesen mondja, mit látott, és mi minden történt az egy hónap alatt. A több száz éves házak, az ezeréves kövek mind beszélnek, az emberek kedvesek, és tele vannak reménnyel. És a fény bearanyozza az állapotos nõket. Sokan jönnek, mosolyogva gurítják áldott terhüket, boldogan mutatják, hogy rugdal a kis bambino. Milyen jó is lenne újból fiatalnak lenni, örök szerelmesnek, harmincnegyven gyermek apjának, hogy szaporodjon ez az öreg nemzet!
*** Szegénység. A föld szegényei. A sovány, napszítta arcúak. Akikhez eljött Jézus, és örökké ott is marad, mert mindig lesznek megváltásra váró nyomorgó milliók. Az Ószövetség is említi a „lélek szegényét”, akinek üres templom a lelke, tehát tud várakozni Istenre, és az megvigasztalja elhagyatottságában. Menedék és szabadító a kedves vendég. Elmondhatatlanul szép és fájó történet: jön egy elesettekhez hasonló szegény, és hirdeti a boldogságot. Ettõl számítva föl-fölragyog. Kitágul és elmélyül, és szeretetként tündököl a késõbbiekben. A megalázottak és megszomorítottak végtelen menedéke lesz a menny, körbeülik az Atyát, boldogok, és hallgatnak hosszan. ***
*** Másképpen élni. Egyszerûen és tisztán, ahogy a szegények beszélnek és hisznek. A szomszédomban az asztalos, ahogy javítja a régi, beteg bútorokat, és idõnként újat fabrikál, egy gyönyörû gondolkodószéket. Vagy ahogy a kertész a tavaszi földet csinosítja. Összekuszált és bonyolult lett az életünk. Isten nélkül küszködünk legtöbben. Jézus hívó szavát nem halljuk, pedig milyen jó lenne feltöltekezni üzenetével. Róla beszélni és õt idézni. Vele a csekélyke magamét mondani, ami észrevétlenül megsokszorozódik és fölragyog. Jézus Krisztus azt mondta: „Ha csak a magamét hirdetném, hallgatnék róla, de az Atyámét kell
Apácák. Mindkettõ idõs, és most egy vak fiatalembert vezetnek a metróban. Régóta ott állt a világtalan, de mindenki kitért elõle, mintha fertõzõ beteg lenne. Talán szólt is, segítséget akart kérni, de az állandó zajban senki nem hallotta meg. A fekete kendõs, fehér ruhás apácák, õk igen. Belekaroltak, beszéltek hozzá, még meg is nevettették. „Nem nagy kerülõ az az egy óra!” – hallom kedves, szívmeleg biztatásukat, azután csapódik az ajtó, és elrobog velük a szerelvény. g Fenyvesi Félix Lajos
Koldusok. A téren, a templom elõtt, lent a metróban. Jönnek-mennek, akikben még van erõ, ténferegnek délelõtt a piac környékén, rossz sapkában, színes rongyokban és újabban nagy éhes kutyákkal együtt. Kéregetnek italra, cigarettára, de nem úgy, mint régen. Türelmetlenül és hangosan. Ez a fenyegetés nem a szegények hangja, nem, ez a vádoló hang a züllött koré, az új évszázadé.
Az Ománi Szultánság támogatta a hollandiai bibliamúzeumot
mondanom, és ez meg is fog engem dicsõíteni.”
Végidõ. Ebben élünk most. A lemondásban. De aki forgatja az evangéliumokat, az tudja, hogy a pusztulásban is megmaradhatunk és növekedhetünk. Mint a búza. Jézussal, mert hit nélkül nem lehet élni. Az eltelt kétezer év bizonyság arra, hogy õ falat kenyérként is táplálni tudta a lelket, korty friss vízként itatni a mindig szomjazó szellemet. Hogy ez elveszett? A fiatalok sokszor ösvényt se találnak? Nincs más, mint a teljes visszafordulás és az újrakezdés. A megszámlálhatatlan kérdésre a dadogva megfogalmazott válasz. A veszteségek számbavétele és a keresés, mert együtt a hószakadást is kibírjuk, erõnket megsokszorozzuk.
***
7
Adomány otthontalanoknak
Jókedvû adakozás Az egyik barátnõmmel beszélgettünk a minap a hajléktalanokról. Aki Budapest utcáin jár-kel, tartogat a tarsolyában néhány élményt róluk, hiszen a belvárosi utcákon és aluljárókban nagyon sokukkal találkozhatunk. Az utca porában, szemetében élik mindennapjaikat, koszos, feslett ruhában ülnek-fekszenek, és örömmel fogadnak minden forintot. Ahány hajléktalan, annyiféle stílusban kéri a pénzt. Van, aki újsággal a kezében, a járókelõket megállítva, van, aki kullancsként rátapad „áldozatára”, és hosszasan kíséri, miközben nehéz sorsáról próbálja meggyõzni a mellette elhaladót. Számomra a legfontosabb értékek közé tartozik az õszinteség és az alázat. Hányszor elõfordult már, hogy jött felém mosolyogva a koldus, majd amikor nem adtam neki egy kis aprót, trágár szavakkal illetett. Ilyenkor elõbújik belõlem a gonoszkodó, és megjegyzem, hogy az ilyen nem is érdemel egy forintot sem. Aztán elszégyellem magam, hiszen Jézus mindenkinek jó szívvel segített. Õ ezeknek a felvágott nyelvû embereknek is nyújtaná a kezét, ha elmenne mellettük. Ez a gondolat mindig segít nekem abban, hogy kritika nélkül próbáljak meg segíteni. Segítségre pedig mindig szükség van, és annyiféleképpen lehet jót tenni: egy jó tanáccsal, egy kedves mosollyal, a néni zebrán való átkísérésével vagy egy-két szendviccsel… Igen, aki igazán nyomorúságos helyzetben van, annak mindenképpen szüksége van ételre. Egy szombat délután elhatároztam:
f
***
„Átstrukturálták” Hollandiában azt az Európa-szerte évek óta egyedülálló bibliamúzeumot, amelyet 1911-ben Arnold Suys katolikus pap alapított azzal a céllal, hogy egyfajta zarándokhelyet hozzon létre azoknak a keresztényeknek, akiknek nem állt módjukban a Szentföldre utazni. A bibliamúzeum ezentúl a vallások sokszínûségét kívánja bemutatni. Megváltozott a Nijmwegenben lévõ intézmény neve is: Museumpark Orientalisnak hívják. A változás hátterében az áll, hogy az Ománi Szultánságból – amelyben az iszlám az államvallás – ötszázezer euró adomány érkezett a múzeum részére. Az intézmény területén ebbõl a pénzbõl Mohamed-házat, Korán-házat, valamint egy mecsetet is építenek. A múzeumban egyébként az utóbbi években fõként a zsidóságot, illetve az iszlámot ismertetõ tárlatokat láthatott a közönség, elõsegítendõ a vallások közti párbeszédet. Az igazgató, Pieter-Matthijs Gijsbers emlékeztetett arra, hogy kiállításaik már a hetvenes évek óta nem csupán a Szentírásra alapoznak. Van, aki nehezményezi is ezt, olyannyira, hogy 2002 óta bírósági eljárás folyik az intézmény ellen. Antonius Hurkmans katolikus püspök ugyanis azt követeli, hogy az eddiginél sokkal inkább koncentráljanak Krisztusra. Az a tény, hogy a múzeum az Ománi Szultánságtól elfogadta az említett az összeget, mindenesetre sokakat megbotránkoztatott. d Az ideaSpektrum híre nyomán HIRDETÉS
Pályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma megbízásából az Oktatási Osztály pályázatot hirdet a Magyarországi Evangélikus Egyház budapesti kollégiumai Középiskolai Kollégiumának (1077 Budapest, Rózsák tere 1.) kollégiumigazgatói állására. Képesítési és egyéb feltételek: egyetemi szintû pedagógus-oklevél; legalább ötéves pedagógusi vagy egyetemi oktatói gyakorlat vagy evangélikus lelkészi végzettséget igazoló oklevél és legalább ötéves, közoktatási intézményben szerzett oktatói, hitoktatói gyakorlat; evangélikus vallás, a jelentkezõ öt éve feleljen meg az egyházközségi tagság feltételeinek; konfirmáció, lelkészi ajánlás. Juttatások, illetmény, pótlék, egyéb: az állás elfoglalásának ideje: 2008. augusztus 1. A megbízás hatévi idõtartamra szól. A pályázat benyújtásának határideje: az Oktatási Közlönyben való megjelenéstõl számított harminc nap. A pályázat elbírálásának határideje: 2008. május 31. Juttatások a közalkalmazotti törvénynek megfelelõen. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó jelenlegi munkahelyét, beosztását; önéletrajzát; részletes szakmai életrajzát; az intézmény vezetésére vonatkozó szakmai programját; szakmai helyzetelemzésre épülõ fejlesztési elképzelését. A pályázathoz mellékelni kell a legmagasabb iskolai végzettségét igazoló irat(ok) hiteles másolatát; érvényes erkölcsi bizonyítványt; lelkészi ajánlást a pályázó gyülekezeti lelkészétõl, lelkész esetében az illetékes püspöktõl; a konfirmációi emléklap hiteles másolatát vagy a konfirmáció igazolását. A részletes pályázati feltételekrõl Mihályi Zoltánné osztályvezetõtõl kapható felvilágosítás (telefon: 1/429 2035). A pályázat címzése: Magyarországi Evangélikus Egyház országos iroda, Oktatási Osztály, Mihályi Zoltánné, 1085 Budapest, Üllõi út 24. A borítékra írják rá: „Igazgatói pályázat”, és tüntessék fel az intézmény nevét.
8
e
2008. március 30.
fókusz
A LÁMPAGYÚJTOGATÓ Reményik Sándornak (1890–1941), az erdélyi magyarság és a magyar evangélikusság nagy tiszteletben tartott alakjának az életérõl Hantz Lám Irén, a költõ egykori barátjának, Lám Bélának a leánya állított össze egy szép – képekkel, versekkel, levelekkel, dokumentumokkal gazdagon illusztrált – könyvet, mely Kolozsváron, a Stúdium Kiadónál jelent meg 2007-ben. A kiadvány támogatói közt szerepel a Jobbágy Károly Alapítvány is, így az alapítvány székhelyén, Balassagyarmaton is bemutatták a kötetet. A február 15-i rendezvénynek a balassagyarmati evangélikus gyülekezeti ház adott otthont. Az est során a szerzõ személyes élményekkel, családi emlékekkel és anekdotákkal fûszerezve elevenítette fel Reményik életének fõbb állomásait.
Még közelebb került hozzánk Reményik Sándor Képes-verses kötet a költõ életérõl A magyar evangélikus egyház tagjai között sokan kedvenc költõjüknek tartják az evangélikus Reményik Sándort, aki verseinek egy részével hitet tett magyarsága mellett, jelentõs részével pedig kifejezte Isten kegyelmében való hitét, az egyházhoz való ragaszkodását. Erdélyben született, ott élte le életét a szomorúan változatos történelmi évtizedekben, ott volt mindvégig magyar, ott halt meg, és ott van eltemetve a kolozsvári Házsongárdi temetõben. Az 1890ben született és 1941-ben elhunyt költõ korán eltávozott az élõk sorából, de két nagy kötetet kitevõ verseivel gazdagította az erdélyi és a magyarországi magyarságot, valamint az egyház tagjait. Egyházunk sajtóosztálya 1991-ben az Unikornis Kiadóval közösen Isten közelében címmel kiadta a költõ úgynevezett istenes verseit, melyeket unokahúga,
Imre Mária válogatott és szerkesztett. (Két lelkész, Benczúr László és Koren Emil a segítségére volt; õk pár hónapig vendéghallgatóként a kolozsvári teológián tanultak, s az ottani gyülekezetben többször találkoztak Reményik Sándorral és Járosi Andorral, a kolozsvári evangélikus gyülekezet lelkészével, a teológia tanárával.) 2005-ben pedig a Luther Kiadó, a Kálvin Kiadó és a kolozsvári Polis Könyvkiadó közösen jelentette meg két kötetben Reményik Sándor összes versét. Tehát verseivel, azok mondanivalójával, magyarságával és keresztény hitével itt él közöttünk a költõ. És most egy
újabb, nagyon szép és tartalmas kiadvány által még közelebbrõl megismerhetjük életét, munkásságát. A Petõfi Irodalmi Múzeum a Károlyi-palotában február 13-án kulturális összejövetelt szervezett, amelyen bemutatták a Kolozsváron megjelent, A lámpagyújtogató címû, szép kiállítású könyvet, amely Reményik Sándor életét mutatja be születésétõl haláláig képekben, levelekben, versidézetekben, újságcikkekben. A könyv kép- és szöveganyagát Hantz Lám Irén kolozsvári nyugdíjas pedagógus állította össze; õ egyébként leánya Lám Bélának, aki a kolozsvári gimnáziumban iskolatársa és élete végéig közeli barátja volt a költõnek. Irénke kislánykorában ismerte Reményik Sándort, felnõttként pedig sok idõt töltött a most megjelent könyv anyagának felkutatásával és öszszeállításával. A több száz fõs összejövetelen a fõszereplõ Hantz Lám Irén volt, aki vetített képes elõadásában részletesen ismertette a kötetet. Havas Judit elõadómûvész több verset olvasott fel a könyvbõl, elsõnek a Lámpagyújtogató címût, amelybõl a résztvevõk megtudhatták, hogy Reményik Sándor magát tartotta lámpagyújtogatónak, olyannak, aki tevékenységével világosságot gyújt az embereknek. A bemutatón közremûködött még Egyed Emese kolozsvári egyetemi tanár és Gali Teréz erdélyi dalénekes, aki több verset adott elõ énekelve, gitárkísérettel. Az evangélikus Reményik Sándor életét és munkásságát bemutató könyv biztos sikert fog aratni. Ez juttatta eszembe, hogy a Magyar Örökség és Európa Egyesület az utóbbi években több erdélyi magyar költõt, mûvészt – többek között Kányádi Sándort – is kitüntetett a Magyar Örökség Díjjal. Ha valaki, akkor Reményik Sándor is megérdemelné a – posztumusz – díjat. Ehhez az kell, hogy a magyar evangélikus egyház illetékesei írásban javasolják a költõt a kitüntetésre, természetesen részletesen megindokolva a javaslatot. Az indítványt a Magyar Örökség és Európa Egyesület címére (1094 Budapest, Tûzoltó utca 58.) kell beküldeni. g Dr. Juhász Géza
Reményik Sándor
Emmaus felé A harangok oly kábítóan zúgtak, A nép oly kábítóan feketéllett. Baldachin alatt a Szentség haladt… Jeruzsálem! – gondoltam azalatt – S gondoltam: inkább Emmausba térek. Emmausra most száll az alkonyat, S a távol hegyek olyan csoda-kékek. Indultam a városból kifele. S hogy egyre tisztább, kékebb lett az ég: Gondoltam, hogy ez már az Õ ege. S hogy álmosabb lett a harang szava, Mintha víz alól borongana fel, Vagy véghetetlen ködbõl hangzana: Gondoltam, hogy ez már az Õ szava. Emmaus felé üdébb lett a táj. Kis virágokat láttam állani. Kis ibolyákat vándor-utam szélén: Gondoltam: ím, az Õ virágai!
Álmában gügyögött egy-egy madár, Hogy az erdõre értem, hallgatag; Gondoltam: ím, az Õ madarai, Hogy szerette az égi madarat! Delej futott a barna fákon által, Égremeresztett csontos ujjaik Mintha megteltek volna már virággal. – Tudtam: e percben Õ beszélt a fákkal. Borongott messzirõl a mély harang, S a mély avarban lassan elalélt, De én úgy álltam ott künn boldogan, Mint aki látta Õt – és célhoz ért.
Kolozsvár, Hója-erdõ, 1921 nagyszombat estéjén
Reményik Sándor halotti maszkja g Dávid Gyula A Pásztortûz címû folyóirat 1941. évi utolsó számának címlapjáról Reményik Sándor halotti maszkja néz szembe velünk, a költõ és alapító fõszerkesztõé, aki 1941. október 24-én hunyt el, s akit Kolozsváron addig soha nem látott tömeg kísért el utolsó útjára a Házsongárdi temetõbe. Végsõ búcsúztatásán – ahogy Jékely Zsolt látta – „koporsószaggal küzdõ virágillat, halottnak szóló orgonazúgás, a fekete gyülekezetnek a nagy koporsó körül örvénylõ fájdalma” vette körül. Egy ilyen írótemetés volt még évtizedekkel késõbb: Kós Károlyé 1977-ben. A Pásztortûz közölte halotti maszkon a végsõ megnyugvás által kisimított vonások ellenére átüt az utolsó évek fizikai és lelki szenvedése. Összehasonlíthatjuk az élõ költõ „utolsó fényképével” is – azt az Erdélyi Helikon közölte –; arról a való világból kitekintõ szomorú nézés fogja meg a szemlélõt. Hová lett az Eredj, ha tudsz! keménysége? A Templom és iskola programadó hite? Az Ahogy lehet és az Erdélyt elhagyó s a saját kisebbségépítõ programját is megtagadó Makkainak feleletül leírt Lehet, mert kell! szülõföldbe kapaszkodó elszántsága? A gyász óráiban-napjaiban a kortársak, íróbarátok megpróbálták a teljes Reményiket láttatni. Tavaszy Sándor írta: „Költészetén mint örökké érvényes alaptétel vonul végig az igazság: a lélek nagyobb, mint hordozója, a test és a szellem még nagyobb, mint õstalaja: a lélek.” Tompa László egy neki dedikált fényképrõl idézte a költõtárs sorait: „Lehet, elmúlunk mind nyomtalanul, / Elmúlik ez a kis erdélyi világ – / De »mondó tüzek« voltunk itt mi mégis: / Hegyen lobogó õszi lármafák –”, s hozzátette: „Hivatásérzését, költészetének összegezését senki jobban ki nem fejezhette, mint maga tette ezekkel a szavaival. Mondó tûz, ebben a minõségben magát fel is emésztõ, állandó õrjel, virrasztó akart lenni.” Molter Károly szerint „minden olcsó sikert elhárított magától, egyszerûen és világosan hatott vissza a jelszavakra, és a tolakodó anyaggal szembeállította a lélek hatalmát. És így jutott el, minden csillogástól menten, Babits közelébe, akinek puritánságát még fokozta – önértékelésében: »Sem fárosz nem lettem, sem fénybogár, / Parton állok két fény közt, sötéten.«” Szerb Antal pedig úgy látta, hogy versei „egy tépelõdõ, szinte másvilágian érzékeny lélek halk vallomásai, beszámolásai belsõ harcáról Isten fényében és a halál árnyékában”.
Mindez így igaz. Halálának hatvanhatodik évfordulóján azonban talán nem szentségtörés mégis elsõsorban a halotti maszk Reményikjére emlékeztetnünk. Arra a költõre, akinek már fájt az a világ, amelyben élnie adatott, aki a második éve lángoló világ új rémségeinek közepette, egész életével hitelesített eszményei magaslatáról emelte fel tiltakozó szavát a vesztébe rohanó emberiséget elárasztó gyûlölet ellen. A világgal és önmagával végsõ számvetésre készülõ Reményik 1941. május 13-ától 16-áig keltezett, utolsó versciklusának a Korszerûtlen versek címet adta. Pedig nem õ volt a „korszerûtlen”, hanem az a kor, amely a legfõbb értéket, az emberséget tagadta meg és tiporta lábbal. „Nagy áron vásároltam én meg / Azt a jogot, / Hogy korszerûtlen merjek lenni” – kezdõdik a ciklusnyitó vers, amelyben a „halk magyarság” költõjének vallja magát, s azt az idõt hívja tanúul, amikor „elnyomott s néma tömegeknek / Felszakadó sikolya” volt, amikor „titkon verõ szívek élén” lobogott. Akkor – a kisebbségbe szakadtság elsõ pillanataiban – „õrlõ szú” akart lenni „az idegen fában”; a bécsi döntés után, immár többségi magyarként Erdélyben, felteszi a kérdést: Egymás mellett soha? „Hát így kell mindig lennie: / Fölül az egyik, s a másik alul? / Hatalmi kérdés emberek között, / S a hatalomban egyik elvadul? / Mindig csak elnyomott és elnyomó, / Kis különbség a módszerek között / És árnyalatok kockaforduláskor, / S meztelen önzés mindenek mögött? / Egyéni önzés és családi önzés / És ezerféle színû nemzeti – / Hát nem lehet e korhadó világot / Testvér-színekkel ékesíteni?” Majd folytatja az öngyötrõ, de valójában tetemre hívó kérdések sorát: „Hát így kell mindig lennie: / Az egyik alul s a másik felül? / Ölni, vagy halni: ez a nagy parancs: / És szép egymás-mellettiség soha?” Akinek Végvári álnév alatt megismert versein át egy egész nemzet érezte kimondva fájdalmát és Trianon elleni tiltakozását, most „törten nézi” a lengõ zászlókat, s úgy érzi: õ csak egy „tépett, titkolt / Lobogni nem tudó / Magyar zászlódarab”. S huszonkét év kisebbségi élettapasztalatát summázva mondja ki: „Magyarok voltak Magyarország nélkül, / Magyarok vannak Magyarország nélkül, / Magyarok lesznek Magyarország nélkül. / Mert az országnál mélyebb a magyarság, / Mert test az ország és lélek a nép – / Keret az ország, s az ország-keretben / A magyarság a fejedelmi Kép… / (…) Vannak bolondjai a szerelemnek, / S õrültjei a honfi-láznak is – / De néha
nagyon is hamar kisül, / Hogy mindez múló, balga és hamis. / Vannak korszakos szörnyû tévedések / És vad politikai divatok – / De néha egy-egy költõ mondja el / Joggal: az állam mostan én vagyok.” (Mi a magyar?) A körülötte „lángbaborult mindenségért” imádkozik, s elutasítja azt az új világot, amelyet Az ember tragédiája falanszterjelenetét idézõ, apokaliptikus látomással „egy megkergült és óriási Spártá”hoz hasonlít: „Kimért, rideg, zordon és szigorú, / Egy óriási »fekete leves«, / A spártaiak fekete leve: / E lében fog az öreg föld forogni. / És minden, mi az életet / Eltûrhetõvé és életté tette / És minden, ami nem lesz spártai, / Minden, aminek színe, illata / S árnyéka van még, régi, emberi, / Szeretet, szépség, részvét, irgalom, / Misztika, metafizika és Isten – / Életképtelen csecsemõkkel, / Meddõ nõkkel, elszáradt öregekkel, / Széklábfaragó Michelangelókkal, / Minden, ami e szörnyû világ ellen / Rajongva s vérzõn még az égre zendül: / Odakerül a szikla tetejére, / S letaszítják a szikla tetejérõl.” (Látlak…) A magát a halál közelében érzõ költõ túlérzékenysége ez – mondhatták akkoriban egyesek. Pedig ez a költõi magatartás ott volt már a harmincas évek derekától, csak épp nem figyeltek fel rá. Olyan versekben, mint a Magunkba le, a Kettétört mondat, a Minden nagy és kicsi Napóleonnak, az Ábel pedig nincs, amelyeknek egy része – a Korszerûtlen versekkel együtt – a Reményik halála után kiadott, Egészen címû kötetben (1942) került a szélesebb nyilvánosság elé; más része csak évtizedekkel késõbb, az újrafeltámadás idején megjelent Hátrahagyott versekben (2002). Egyetlenegy idézetet hadd iktassak ide, a Vissza ne élj! címû, 1938. október 23-áról keltezett versbõl, amely mintha a nemzeti ünnepeinket megszentségtelenítõ mai „hazafiaknak” szólna: „Ha ajkadon majd újra zeng a Himnusz, / S a Zászlót ismét Te veszed kezedbe: / Zászlóval és Himnusszal halkan élj, / S vissza ne élj vele! / A Himnuszt mély, szemérmes áhitattal / Zsolozsmázd – szinte hangfogóval csak, / S a zászlót úgy illesd nyilvánosan, / Mintha volna árva kis szalag, / Színháromság, titokban bujdosó – / Fiók rejtekén rejtõzködõ / Pókhálós kincs – a gyõztes lobogó.” Halálának hatvanhatodik évfordulóján a „korszerûtlen” költõ ezt üzeni az emléke elõtt tisztelgõ mai magyaroknak.
Elhangzott múlt év október 24-én a Kolozsvárott rendezett emlékünnepségen.
A kritikus-költõ hagyatéka Reményik Sándor: Kézszorítás „A valódi kritika nem a befogadás, hanem igenis a kiválasztás képessége, lényege az értékelés és az ítélet; az esztétikai ítéletnek pedig – bár az maga logikai funkció – végsõ alapja mindég egy érzésbeli, ízlésbeli adottság, ha úgy tetszik: dogma.” A közel fél évszázados tiltás után Összes verseinek újbóli megjelentetésével mint költõrõl alkothattak képet a Reményik Sándor lírája, költõi életmûve iránt érdeklõdõ olvasók. Reményik Sándor teljes életmûvének ez azonban csak egy része. Õ ugyanis nem csak költõ volt, és eredetileg nem is költõnek indult. A joghallgató az 1910-es évektõl egyrészt lírai hangvételû prózai mûveket kezd megjelentetni (Áprily Lajos ezekben vélte felfedezni Reményik költészetének csíráját), másrészt ezzel párhuzamosan az irodalom, fõleg a költészet kérdéseivel foglalkozó esszéket, kritikákat, recenziókat is publikál kortárs alkotók mûveirõl, köteteirõl. Ebben az irodalomkritikusi minõségében Reményik Sándor – költõi munkássága mellett – hosszabb-rövidebb kihagyásokkal egészen haláláig jelen volt a magyar irodalmi életben.
A tízes évek végére Reményik végleg felhagyott a jogászi pályával, s innentõl hivatásszerûen foglalkozott az irodalommal. A nagyváradi Magyar Szóban, a marosvásárhelyi Zord Idõben, a kolozsvári Új Erdélyben és az Erdélyi Szemlében jelentek meg elsõ kritikai írásai, cikkei, majd 1921-tõl az Erdélyi Szemle jogutódjában, a Pásztortûzben folytatta ilyen irányú munkásságát; ez utóbbi folyóiratnak alapítója, két és fél évig fõszerkesztõje s haláláig meghatározó személyisége volt. Nem túlzás azt állítani, hogy Reményik több száz írást magába foglaló mûkritikai tevékenysége egy egész kritikusi életmûvet is kitesz. Bár néhány kiemelkedõ írása vagy a témájánál fogva az érdeklõdés homlokterébe került esszé kapcsán néhányszor ráirányult a korabeli szakmai figyelem a „kritikus” Reményikre, egészen mostanáig nem került sor a Reményik-hagyaték e jelentõs részének felkutatására és kritikai feldolgozására. A költõ Összes verseinek összeállítója és szerkesztõje, Dávid Gyula nem hagyta abba a Reményik-életmû kutatását a versek összegyûjtésének végeztével, és a ha-
gyaték fent említett részét is feldolgozta, rendszerezte és sajtó alá rendezte. Az õ kutatómunkájának gyümölcse a Kézszorítás címû esszé- és tanulmánykötet, amely a kolozsvári Polis Könyvkiadó és a Luther Kiadó közös gondozásában jelent meg 2007-ben. g – tri –
Reményik Sándor: Kézszorítás. Polis Könyvkiadó – Luther Kiadó, Kolozsvár–Budapest, 2007. Ára: 2950 forint.
2008. március 30.
élõ víz
„Erõt ad az Úr, és erõsíti a hitemet, ha tudok valakinek segíteni”
f
DEÁK LÁSZLÓ BLOGJÁBÓL
Kardos Annamária harmadéves geológushallgató – Egy szigorúan racionális gondolkodást igénylõ természettudományt tanul. Hogy kapcsolható ez az istenhithez? – A hit és a tudomány kapcsolatának vizsgálata régi probléma. A geológusok különbözõ elméleteket készítenek, és a megtalálható anyagokat vizsgálják, a teológia a teremtést fogadja el. Én az egyiket megtanultam, a másikat pedig hiszem, s ugyanakkor látom, hogy a világban összhang van, s tudom, hiszem, hogy ezt a harmóniát valaki megteremtette és mind a mai napig irányítja. – Tudatosan lett keresztény? – Családomban mindenki keresztény, tehát bele is születtem, de egy folyamat vezetett el oda, hogy tudatosan is hívõ
legyek. Vagyis, hogy ne csak gyakoroljam, hanem meg is éljem a hitemet. – Családi életében vagy tanulmányaival kapcsolatban egészen biztosan került már – fizikailag, lelkileg – nehéz helyzetbe. Érezte
olyankor az Úr vigyázó szeretetét? Vagy inkább utólag gondolt rá, hogy egészen biztosan volt, aki segített? – Igen, elõfordult már egyik és másik helyzet is. Éreztem, gondoltam rá, hogy milyen jó, hogy van, aki „figyel”, van, aki vigyáz rám, ránk, van, akiben bízhatok akkor, amikor erre a legnagyobb szükségem van. – Nem ingatták meg a hitét az ilyen helyzetek? Nem lett kétkedõ? – Nem, sosem volt ilyen. Sõt! Inkább az ellenkezõjére tudnék példát mondani. Amikor nehézségek adódtak, adódnak, inkább úgy vélem, én nem figyelek kellõképpen Istenre. Ezért figyelmeztetésnek veszem, ha nehézséggel, problé-
mával találkozom: valamit biztosan jobban kellett volna csinálnom. S elõbb vagy utóbb meg is értem, hogy mi volt a célja az Úrnak egy-egy akadállyal. – Van módja tapasztalatait, felismeréseit továbbadni másnak is? – Igen, van, s egy kicsit már gyakorlom is ezt, igaz, egyelõre csak az egyetemi baráti körben. Sokan tudják rólam, hogy hová tartozom – nem titkolom –, s amikor gond van az egyetemen, jó példa lehet, hogy látják, én a nehézségeket is vidáman tudom fogadni, mert érzem, hogy erõt ad az Úr. És az is erõsíti a hitemet, sõt erõt ad, ha tudok valakinek segíteni. g Gy. G.
„Az alapvetõ dolgok nem kérdõjelezhetõk meg” elõre látó tudása, a szabad akarat helytelen mûködésének következtében „kiérdemelhetõ” kárhozatban rejlõ bizonytalankodásom vagy az eredendõ bûn problémája – melyre vonatkozóan jelenleg is kutakodom – továbbra is megoldandó kérdéseket jelentenek számomra. – Életének nehézségei, nehéz eseményei sem bizonytalanították el? – Nem, hiszen eleve ilyen környezetben nõttem fel. Elõször a család, utána pedig a Margit körúti templom közössége – melynek ötödikes elemista koromtól az egyetem befejezéséig ministránsa voltam, ötvenhat éven keresztül pedig az énekkarában énekeltem – segített ebben. Másrészrõl pedig a filozófiai közvetlen istenbizonyítékokon kívül felis-
kezett, de amikor egyetemre kerültem, ahol nagy mennyiségben adagolták a marxista, ateista ideológiát, úgy véltem, nem sportszerû, hogy én az alapszintû ismereteimmel nem vagyok vitaképes, így a lelki vezetõm irányításával elolvasott irodalom segítségével – úgymond – egyetemi szintre emeltem a hitbéli ismereteimet is. – Nem volt életének olyan szakasza, amikor megingott volna a hite, amikor kétkedés fogta el? – Alapvetõ dolgokban nem. A Teremtõ és a teremtett világ, Krisztus Urunk földre jövetele és feltámadása soha egy percig nem volt kérdéses vagy megkérdõjelezhetõ számomra. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem voltak, nincsenek nehézségek. Például a Teremtõ mindent
Kedves Gyerekek! GYERMEKVÁR b Most induló hatrészes sorozatunkban a bibliai Eszter történetét elevenítjük fel. Minden részben megoldhattok egy-egy rejtvényt is; a helyes megfejtéseket – akár a sorozat végén összegyûjtve – küldjétek el szerkesztõségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul ajándékcsomagot kaptok. Rovatgazda: Boda Zsuzsa
A perzsa és méd birodalom királya, akit Ahasvérósnak hívtak, uralkodásának harmadik évében nagy vendégséget rendezett vezetõ emberei számára. Sok-sok héten át mutogatta nekik gazdagságát és országát, amely Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományból állt. Ekkor már jó ideje birodalmának népe között élt a fogságba elhurcolt zsidó nép is. Õk az idegen helyen is igyekeztek megtartani saját vallásukat és szokásaikat. A több hónapig tartó ünnepség végén a király hétnapos lakomát rendezett Súsán várában a nép számára. A hetedik napon a bortól megvidámodva a király megparancsolta feleségének,
Vasti királynénak, hogy királyi öltözetben menjen oda hozzá, ugyanis dicsekedni akart a szépségével. A királyné azonban nem volt hajlandó teljesíteni az utasítást. Nagyon mérges lett erre Ahasvérós, és megkérdezte a tanácsadóit, hogy mi a teendõ ilyenkor. A bölcs törvénytudók nagyon elítélték, amit Vasti tett, és azt tanácsolták a királynak, hogy büntesse meg õt emiatt. Ugyanis ha õ királyné létére megteheti, hogy nem teljesíti férje kérését, akkor ezzel példát ad a birodalomban élõ többi feleségnek is. Ezért azt javasolták, hogy a király adjon ki egy olyan rendeletet az egész birodalomban, amely kimondja: a férfi az úr a háznál, Vastit pedig fosszák meg királynéi rang-
jától és kergessék el a palotából. Ahasvérós mindent úgy tett, ahogy tanácsadói mondták. De a király nem maradhatott feleség nélkül, ezért összegyûjtöttek a birodalomban minden szép hajadont. Tizenkét hónapig különféle szépítõszerekkel csinosították õket, hogy Ahasvérós kiválaszthassa közülük a legszebbet. Közöttük volt a zsidó Eszter is, akinek családját még Jeruzsálembõl hurcolták el babilóniai fogságba. Mivel a lány szülei meghaltak, nagybátyja, Mordokaj lett a gyámja. Õ megparancsolta neki, hogy ne mondja el, melyik népbõl származik. Eszter annyira szép és kedves volt, hogy Ahasvérós király õt választotta magának feleségül. Történt egy nap, hogy a király két háremõre megharagudott Ahasvérósra, és elhatározták, hogy merényletet követnek el ellene. Mordokaj azonban épp a királyi udvarban volt, amikor meghallotta ezt a beszélgetést. Azonnal szólt is Eszternek, aki pedig Mordokaj nevében elmondta mindezt a királynak. Kivizsgálták a dolgot, és igaznak bizonyult a hír. A két bûnöst kivégezték, az esetet pedig beírták a történetek könyvébe Ahasvérós jelenlétében.
Végezzétek el a serlegeken található számtani mûveleteket, majd válaszoljatok a kérdésekre a megfelelõ serleg betûjelével! Melyik a kakukktojás?
RAJZ: JENES KATALIN
1.
1. Hány hónapig csinosították a lányokat? 2. Mennyi tartomány volt a birodalomban? 3. Hány napig tartott a súsániak lakomája? 4. Hány háremõr akart merényletet elkövetni a király ellen? 5. Uralkodásának hányadik évében hívta össze Ahasvérós király a vezetõ embereket? 6. Ez a serleg a kakukktojás.
Egy gyülekezet kihirdette, hogy bálványokból rendez kiállítást, amelyet mindenki ingyen megnézhet. Sok ember fogadta el a meghívást, és ment el azért, hogy kíváncsiságát kielégítse. A hatalmas terem közepén egyetlen nagy asztal állt, és rajta a következõ tárgyak sorakoztak: pénztárca, borospohár, söröskorsó, pálinkásüveg, tajtékpipa, cigarettatárca, arany fülbevaló, briliánsgyûrû, nõi kalap, tv, számítógép… Mikor egyesek érdeklõdtek, hogy hol vannak hát a bálványok, ezt a választ kapták: „Hiszen az egész asztal tele van velük.” Neked mi a bálványod? Mi az, ami az életedben az elsõ helyen van? Mi az, ami miatt nincs idõd Istenre?
A szappan és az ige
Prevoz János nyugdíjas építészmérnök, oratóriuménekes – Ön hívõ ember? – Igen, születésemtõl fogva. Szüleim egyszerû emberek voltak, azonban „lényegi keresztények”, vagyis nem a társadalom nyomására voltak vallásosak, hanem mélyen átélt hitük volt. Az õ nevelésük, példájuk vezetett engem is erre az útra. – Pontosítsuk kicsit. Beleszületett vagy tudatos keresztény inkább? – Mind a kettõ, hiszen ténylegesen beleszülettem, késõbb azonban tudatos kereszténnyé váltam. A hitbéli ismereteimet elõször otthonról, majd az országúti ferences templom sekrestyésétõl, Achilles testvértõl szereztem, aki a tiltások ellenére is megtanította az alapokat. A középiskolában azután szünet követ-
Bálványmúzeum
mertem közvetett bizonyítékokat is; ilyen például Teréz anya élete és munkássága. Ebbõl „hideg mûszaki fejjel” is azt a következtetést kellett levonnom, hogy ezt a teljesítményt emberi erõforrásokkal aligha lehetett volna létrehozni. g Gyarmati Gábor
Egy világi gondolkozású szappangyáros együtt sétált egy pappal. – Nem sokat ér az evangélium, amit önök hirdetnek; annyi gonoszság és oly sok rossz ember van mégis! – szólt a szappangyáros. A prédikátor nem felelt mindjárt. Amint továbbmentek, egy csomó utcagyereket pillantottak meg. Sárral játszottak, és nagyon piszkosak voltak. – Úgy látom, nem sokat ér a sok szappan; annyi szenny és oly sok piszkos gyerek van mégis! – szólalt meg a lelkipásztor. – Igen, mert a szappan csak akkor ér valamit, ha használják – mentegetõzött a szappangyáros. – Pontosan így van ez az evangéliummal is… – válaszolt a hívõ ember.
„Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.” (Zsolt 19,9) Istenem, tedd értelmemet alkalmassá, hogy örömét találja szeretett Fiad üdvösségtervének megértésében. Uram, szakítsd szét a szenvedélyek szõtte, lelkemet árnyékba borító fátyolt. Szent fényességedet ragyogtasd föl szívemben, hogy értelmem az elrejtett igazságokat föltalálja, és látásra nyílt szemem az evangélium szent misztériumát szemlélje. Uram, kegyelmed által engedd meg, és irgalmasságod által tégy méltóvá arra, hogy mindig rád emlékezzem, éjjel és nappal, míg idõm itt lenn be nem telik. Ámen. Philoxenosz szír szerzetes (440–523)
H E T I Ú T RAVA LÓ Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élõ reménységre. (1Pt 1,3) Húsvét után az 1. héten az Útmutató reggeli s heti igéi az új élet teremtõjének nagy gyõzelmét hirdetik. Vezérigénkkel kapcsolatosan így összegzi Luther az igazi apostoli igehirdetés tartalmát: aki hiszi ezt az igét, újjászületik tõle; Szentlelket vesz; egyedül Krisztus szenvedéséért s feltámadásából igazul meg és üdvözül. Fehérvasárnap Jézus ismét megjelenik a bezárkózott tanítványoknak, s legyõzi Tamás hitetlenségét, aki nem hiszi el, hogy a többiek látták az Urat. Jézus: „…ne légy hitetlen, hanem hívõ.” Tamás: „Én Uram, és én Istenem!” Jézus: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” (Jn 20,27.28.29) Aki már megtapasztalta Jézus eme ígéretét, boldogan tesz bizonyságot róla: „Él az én Uram, áldott Megváltóm, Istenem és szabadításom.” (GyLK 678) Péter az Atyát dicsõíti a hívõk reménységéért, minket bátorítva: „Titeket pedig Isten hatalma õriz hit által az üdvösségre…” De elmondhatja-e rólunk is, hogy az Úr Jézust „szeretitek, pedig nem láttátok, õbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsõült örömmel örvendeztek” (1Pt 1,5.8)? Lehet ez a válaszunk: „Szeretem az Urat, mert meghallgat, meghallgatja könyörgésem hangját.” (Zsolt 116,1; LK) Az ige és a Lélek által Krisztus újjászületett, „csecsemõ” tanítványaiként „énekeljetek az Úrnak új éneket…” „Dicsõítsétek az Urat, hirdessétek dicséretét…” (Ézs 42,10.12) Isten megjutalmazta bûnbánatot tartó, szenvedõ, de õt soha meg nem tagadó szolgáját: „…jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta (…) mindazt, amije volt.” (Jób 42,10) Ige nélkül nincs újjászületés (ami nem reinkarnáció!). „Elszárad a fû, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézs 40,8) Az Ószövetség evangélistáját idézi Péter az új élet forrásának megnevezésekor: „…romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élõ és maradandó igéje által.” (1Pt 1,23) Fõpapi imájában, tanítványaiért könyörögve Jézus ezt tartja fontosnak: „Én nekik adtam igédet…” „Szenteld meg õket az igazsággal: a te igéd igazság.” (Jn 17,14.17) Nagypéntek után két héttel arimátiai József példája áll elõttünk, „aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta az Isten országát” (Lk 23,51). S még naplemente elõtt „saját kezûleg” eltemette Jézust. E bátor tette hitvallás volt, amikor a nép közül sokan nem vallottak színt, nehogy kizárják õket a zsinagógából, vagy bezárják õket a börtönbe, mint majd Pétert és Jánost, akik azt hirdették, hogy Jézus által van feltámadás a halálból (lásd ApCsel 4,2). Halála és feltámadása elõtt maga az Úr mondta el felemelt hangon: „Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem…” „Én pedig tudom, hogy az õ parancsolata örök élet.” (Jn 12,44.50) Ezt mi is tudhatjuk s valljuk: „Élet, halál Ura õ már, / Menedék, sziklavár. / Száll örömének: / Miénk az örök élet! / Jézus, irgalmazz nekünk!” (EÉ 214,3) Úr Krisztus, kegyelmezz! g Garai András
9
e
2008. március 30.
krónika
Jótékonysági hangverseny a százötven éves gyantai református templomért A Fekete-Körös menti magyar „szigetfaluk” egyike a gyönyörû fekvésû Gyanta. Életerejét a Maniu-gárdisták 1944. szeptemberi vérengzései törték meg. Azóta lakossága vészesen megfogyatkozott. Református népében a hit és az egyház tartja a lelket. A kicsiny gyülekezet 1989 után nagy vállalkozásba fogott. Az 1944ben felégetett papi lakása helyén új parókia építésébe kezdett, százötven éves monumentális templomát pedig idén, az évforduló alkalmából szándékozik felújítani. Ehhez váratlan segítséget is kapott a gyülekezet, méghozzá dr. Batta Andrástól, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem
rektorától, aki egy jótékonysági hangverseny bevételét ajánlotta fel a nemes célra. Az április 5-én, szombaton 19.30-kor kezdõdõ koncerten Vashegyi György vezényletével a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara lép fel Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart rangos mûveivel. d EvÉlet-infó
Jegyek kaphatók, illetve megrendelhetõk a Zeneakadémia pénztáránál (Budapest VI., Liszt Ferenc tér 8.; tel.: 1/342-0179), illetve Schmidt Ágotától (tel.: 20/911-5898, e-mail:
[email protected]) és Tõkés Józseftõl (fax: 1/343-0415, e-mail:
[email protected]).
HIRDETÉS
A közhasznú Magyar Bibliatársulat Alapítvány kuratóriuma ezúton is tájékoztatja támogatóit, hogy a 2006. évi, 2007-ben megkapott 1%-os felajánlások teljes összegét, 195 480 forintot a „Biblia az iskolákba” elnevezésû bibliaosztási akcióban kívánjuk felhasználni. Minden további támogatást köszönettel veszünk és a Biblia éve 2008 elnevezésû programsorozat megvalósítására fordítunk. Köszönjük! Adószámunk: 19700739-2-43. Számlaszámunk: 11714006-20267306. HIRDETÉS
Meghívó Férfimissziós napot tartunk április 5-én, szombaton délelõtt 10 órától az Országos Egyházi Iroda Üllõi út 24. alatti utcai termében. PROGRAM: • Nyitóáhítat: Széll Bulcsú • A férfimisszió idõszerû kérdései: Koháry Ferenc • Fórum • Az El Camino – nyolcszáz kilométer testvérekkel: dr. Angyalics Attila képes beszámolója Az országos egyház szerény vendéglátást nyújt. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk! Jelentkezni április 2-ig Koháry Ferenc referensnél lehet a
[email protected] e-mail címen vagy a 96/360-013-as, illetve a 20/824-7122-es telefonszámon. HIRDETÉS
Nyári kántorképzõ tanfolyamok – Fót, 2008 • Továbbképzõ (Ecsedi Zsuzsa): 5 és fél nap – 10 000 Ft; június 16–21. (hétfõ–szombat) • I. tanfolyam (Bence Gábor): 17 nap – 28 000 Ft; június 26. – július 12. (csütörtök – szombat) • II. tanfolyam (Ördög Endre): 17 nap – 28 000 Ft; július 17. – augusztus 2. (csütörtök – szombat) • II. tanfolyam (Kertész Botond): 16 nap – 26 500 Ft; augusztus 5–20. (kedd – szerda) Jelentkezési határidõ: 2008. május 20. Kérjük, a jelentkezéshez mellékeljenek lelkészi ajánlást és rövid zenei életrajzot. Ez utóbbit pótolhatja és a jelentkezés adminisztrációját megkönnyíti az elektronikus postacímünkön kérhetõ jelentkezési lap használata. Cím: 2151 Fót, Berda József u. 3. Drótposta:
[email protected].
Szeretettel tájékoztatjuk gyülekezeteinket, hogy a húsvét ünnepe utáni második vasárnap (április 6.) offertóriuma az ifjúsági munka célját szolgálja. Kérjük, adakozó szeretettel segítsék az ügyet.
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. március 30. Húsvét ünnepe után 1. vasárnap (Quai modo geniti). Liturgikus szín: fehér. Lekció: Jn 20,19–29(30–31); Ézs 40,25–31. Alapige: 1Jn 5,4–10a. Énekek: 388., 214. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bittner Abigél; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Szalay Tamás; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Boór János; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (orgonazenés áhítat) Gerõfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya HiIda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19–21., I. emelet de. 11. (énekes liturgia, úrv.) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szávay László; de. 11. (úrv.) Szávay László; du. 6. (vespera) dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. ifj. Zászkaliczky Pál; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. ifj. Zászkaliczky Pál; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza.
g Összeállította: Boda Zsuzsa
A Barcaság fõvárosában Megérkeztünk. Olyan országúton jöttünk kisbuszunkkal, amilyenen terepjáróval vagy harckocsival jártunk annak idején a lenti laktanya körül. A kiüresedett szász falvak között estére értünk a Barcaság „fõvárosába”, Brassóba. A délkeleti Kárpátok lábainál elterülõ síkságon több mezõváros között helyezkedik el a több százezer lakost számláló, hajdani erdélyi szász nagyváros. A 12–13. században ideköltözött német ajkú telepesek jó érzékkel látták meg a Balkán és Erdély közötti kereskedelmi úton kihasználható lehetõséget. A békeidõben festõi fekvésû, háborúban viszont – jó szervezéssel – sokáig védhetõ völgyteknõben az ország egyik legelsõ szabad királyi városát építették fel. A török idõkben megerõsített, bevehetetlen erõdrendszerben, illetve körülötte már több tízezren éltek. A fõ gazdasági és politikai szerep a szászoké volt, amely mellett a 19. századtól erõteljesen fejlõdött a román és a magyar kultúra. Így hát volt mit megnéznem és megcsodálnom. Az idegenvezetõ jó választás volt: Paulusz Mária – mint minden jóravaló itt élõ magyar – jól ismeri a román és a német kultúrát, valamint a nyelvet is. A fõutcán sétálva van idõm eltûnõdni: vajon ha itt mindent renoválnának, hol lenne a Váci utca csillogása? De a strada Republici vagy ahogy a régiek mondják: Kapu utca – a még régebbiek pedig Torgassének hívják – még sok befektetõt és támogatót elbír. A fõtérre érve aztán az is látszik, hogy ide már több pénz került: szökõkút, szép homlokzatok, egy másik sarkon pedig éppen felújítás zajlik. A régi városháza és az evangélikus Fekete-templom gyönyörû. Ez utóbbi az 1600-as évek végén leégett, és a fekete falak láttán ezt a nevet adták neki az emberek. Azóta is az erdélyi gótika legszebb épülete, igaz, az 1700-as évekbeli újjáépítés során barokk elemeket is kapott. Istentiszteletre jövünk, beengednek. Van még idõnk, körbenézünk. A dolog azonban nem ilyen egyszerû: biztonsági õr nézi, mit csinálunk, nem fényképezhetünk, és meglehetõsen zárt pályán mozoghatunk. Az egyik ajtó fölött Mátyás király címere, a falnál pedig körben a hajdani céhes címerekkel ékesített padok. Ha pedig felpillantunk, a fejünk fölött mindenhol keleti szõnyegek. A középkorban a sikeres üzlet után a szász kereskedõ ugyanis megajándékozta a templomát egy-egy értékes darabbal. A divat letûnt, a szõnyegek maradtak. Aztán mintegy száz évvel ezelõtt kirobbant a vita: kellenek-e ezek a „pogány rongyok” ebbe a templomba. A fáma szerint az egyik elöljáró, aki tudatában volt a szõnyegek értékének, így zárta le a vitát: „Kedves testvérek, a szõnyegek az elmúlt évszázadok alatt annyi prédikációt hallottak, hogy mind evangélikusok lettek.” Lassan közeledik az istentisztelet kezdete. Megpróbálkozom – mint kiderül – a lehetetlennel: a bejáratnál álló idõsebb úrnál, a „Kirchenvater”-nál érdeklõdöm, hogy lehet-e fényképezni az istentisztelet közben. „Az istentisztelet alatt imádkozunk és éneklünk, nem pedig fényké-
Brassó télen, avagy a Fekete-templom fehérben…
nagyhangú „Stadtpfarrer”, azaz fõlelkész megzengette a hangját, akkor az biztos felemelõ volt. A prédikációt már bizonyára értették, mert a szószék a fõhajó közepén és magasan található. A templomból kijõve még odaköszöntünk Johannes Honterusnak (illetve a szobrának). Õ Luther kortársa és az erdélyi szászok nagy reformátora volt az 1500-as évek közepén.
pezünk” – hangzik a gyülekezeti felügyelõ válasza. Ha így, hát így – gondolom magamban. Persze a nagyszebeni német televíziós felvétel biztos nem volt zavaró az ottaniaknak, de hát… templomba jöttünk, itt is maradunk. A kántor egy ráhangoló darabot játszik. Mintegy százhúsz ember ül az istenházában, leginkább idõsek. Mellettem egy Erdélybõl kitelepített, most ide-
A brassói óváros fõtere látogató szász, Georg, akivel már régóta ismerjük egymást. A lelkészek ma ketten vannak: a fiatal férfi a liturgiát végzi, a lelkésznõ pedig igét hirdet. Bejönnek, leülnek, az orgona pedig szól. Aztán a lelkész egyszer csak odamegy egy telefonhoz, és felhív valakit. Az orgonálás hirtelen abbamarad, majd egyszer csak halljuk: már a kezdõ éneket játssza a kántor…
A SZERZÕ FELVÉTELEI
10
Johannes Honterus szobra A szertartás kissé fura a mi szemünknek és fülünknek. A liturgia például egy az egyben énekes, és szövegében nagyon katolikusnak tûnik. Pedig evangélikus – állítják azok is, akik a mai, Magyarországon bevezetendõ új evangélikus liturgiát használják. Aztán hamar rájövök a megoldásra: egy ekkora gótikus templomban az oltár elõtti beszéd hangosítás híján egyáltalán nem lenne hallható. Mint ahogy régen nem is volt hallható. Az ének, a dallam azonban igen. És amikor itt még több ezren ültek egy-egy istentiszteleten, és a kötelezõen
Ezután egy város körüli séta következett. Nagyon szépen felújították a régi erõdítményeket, a városfal melletti hajdani vizesárkokban pedig ma modern játszóterek létesültek. A fehér torony renoválására a német állam adta a pénzt. Belsejében kiállításon mutatják be, hogy mikor mely népek éltek itt, vagy éppen ostromolták a várost. A kiírások románul és angolul olvashatók, más nyelven még hiányosak a prospektusok, viszont kapható magyarul és németül könyv, illetve DVD a városról. A toronyból szép a kilátás: a bástyák, a templomok és az utcák gyönyörûek a napsütésben. Az egyik falszakaszon belül sírok látszanak. Na, ezt megnézzük közelebbrõl: miért is van itt belvárosi temetõ? Odaérve minden érthetõ lesz. Amikor II. József, a kalapos király az 1780-as években Brassóban járt, az itt élõ görögök azzal a kéréssel fordultak hozzá, hasson oda, hogy a városi urak engedjék meg nekik a falakon belüli templomépítést. Pár év múlva meg is épült a templom, igaz, torony nélkül. A templom és a temetõ ma is megvan és mûködik, igaz, mára román nyelvû lett a gyülekezet. Van egy másik érdekes ortodox templom is közel a központhoz, de már a falakon kívül: a bolgárszegi. Ez a középkori épület a csipkézett szász erõdtemplomokat utánozza. A krónikák szerint a városi építkezéseken dolgozó bolgár munkások telepedtek le itt, és megépítették a saját ortodox templomukat – egy kicsit németesre sikerült. Természetesen sok más román és magyar templom is található a városban, mindnek megvan a maga története, de ezeknek a felidézése már szétfeszítené e cikk kereteit. Akit jobban érdekel Brassó, ez a gyöngyszem, bátran látogasson el a városba! Megéri! g Ifj. Káposzta Lajos
2008. március 30.
mozaik
Régen volt szó hasábjainkon a nyílt forráskódú operációs rendszerekrõl. Az elmúlt években ezek – számomra most a Linux érdekes – óriási fejlõdésen mentek át, illik hát szót ejteni róluk. Mielõtt azonban belevágunk a Linux talán legdinamikusabban fejlõdõ és leginkább felhasználóbarát disztribúciójának ismertetésébe, két alapvetést kell tennünk. Sohasem szerettem a hasonlítgatásnak azt a módját, amelyik úgy teszi fel a kérdést, hogy melyik jobb: a Windows vagy a Linux? Egészen egyszerûen más a két operációs rendszer, máshonnan, más céllal indultak, többnyire más felhasználói igények kielégítésére készülnek. A másik fontos alapvetés: a Linux mára már nem az elsötétített dolgozószobák informatikusainak titokzatos játéka! Egy hónapja, hogy új, jó felszereltségû (már Vistára optimalizált) notebookomra 40 GB-nyi partícióra Windows XP-t, a maradék 120 GB-ra az openSUSE 10.3-at telepítettem. Mikor mindkét operációs rendszer mûködött, telepítettem a gyakran használt szoftvereket is, és önkéntelenül is kénytelen voltam megállapítani, hogy a Linux telepítése és beállítása lényegesen könnyebben ment. Leginkább persze azért, mert az ingyenesen letöltött telepítõ DVD-n minden fontos program elérhetõ volt, többnyire ugyanarra a célra több szoftverbõl is válogathattam, míg a Windows telepítése után szövegszerkesztõt, vírusok és egyéb kártevõk elleni programokat, különbözõ segédalkalmazásokat kellett letöltenem (http://letoltes.lutheran.hu). A Linux könnyedén felismerte az összes hardvert, mindegyikre tudta a korrekt drivert; a Windowsnál külön
kellett telepítenem mindent. Felállt a rendszer, mûködik. Ez a Linux már különlegességeket is tud, képes vagyok bárkit elbûvölni az animált asztalkezeléssel, az ide-oda röpködõ ablakokkal. Mindez persze nem létszükséglet, de akkor is. A rendszer automatikusan telepíti a védelmi rendszert, a tûzfalat, a biztonság még azok számára is tökéletes, akik életükben elõször látnak és telepítenek Linuxot. Az alaprendszer több különbözõ felületet kínál (Gnome, KDE és így tovább), így a kényes ízlésûek is megtalálják a maguk számára elfogadhatót. Én Linuxon is az OpenOffice.org-ot használom. Ez a Linuxon is képes kezelni a jelentõsebb irodai szoftverek fájlformátumait, képes megnyitni vagy menteni õket. De az OOo mellett több más irodai csomagot is telepíthettem volna. A népszerû PDF fájlformátum kezeléséhez három különbözõ alkalmazást is kaptam, de könnyedén használhatom a gépet programjaim nyilvántartására és szervezésére is. Levelezésemet a KMail programmal bonyolítom (vírus- és spamszûrõ automatikusan beállítható), de használhatnék mást is, mert van választék. Három különbözõ böngészõ is a telepített rendszer része, nekem a Firefox a jó, de tesztelésre kiváló a Konqueror vagy az Epiphany is. Webes programjaimat a Quanta webszerkesztõvel írom. Része a rendszernek több képnézege-
EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ
Rovatgazda: Erdélyi Károly
tõ, illetve képszerkesztõ szoftver is; a Linux felismeri a csatlakoztatott fényképezõgépet, és könnyedén tölti át, majd rendszerezi az azon található fotókat, de nem okoz gondot a videokamera kezelése sem. Korábban gyakori problémát jelentett a videofilmek nézése. A 10.3-as SUSE az elsõ webes videónál felkínálta a kodekek telepítését, majd egy alig tízperces folyamat során mindent felpakolt, beállított. Azóta nem találtam olyan videoformátumot, amelyet ne tudnék megnézni. Még az elõzõ SUSE is bajban volt a vezeték nélküli internet felismerésével és a csatlakozással; nemrég Balatonszárszón a környék összes vezeték nélküli kapcsolatát begyûjtöttem és használhattam. Ami szintén nem mellékes: a Linux felületérõl kényelmesen átnyúlhatok a Windows-mappákba, megnyithatok és írhatok is ott állományokat – a Windows szegény meg el sem tudja képzelni, hogy van másik operációs rendszer is a gépen… g – erdelyik –
Megjelent a Keresztyén Igazság új száma Amikor 1989 júniusában megjelent a Keresztyén Igazság címû folyóirat új évfolyamának 1–2. összevont száma, szerkesztõi tudatosan vállalták annak a lapnak a címét, mely a két világháború között (1934–1945) Karner Károly szerkesztésében került az olvasók elé, s amely lapnak Ordass Lajos is belsõ munkatársa volt. A Szerkesztõi beköszöntõben olvashatjuk: „Úgy véljük, hogy az igazságot kutató és kimondani akaró céljainkkal összhangban áll, ha egy olyan folyóirat szellemilelki örökségét valljuk a magunkénak, amely egykor az »igazságos kritikát«, »az igazságért való elszánt küzdelmet«, »a teológiai kutatás elõsegítését«, »az egyház elfeledett értékeinek a feltárását«, »az egyházi élet megújulását« tûzte zászlajára, s a mi törekvéseinkhez hasonlóan a krízissel való tudatos szembenézés igényébõl született.” Ezek alapján érthetõvé válik, hogy a szerkesztõbizottság azt tartja önmaga és a lap küldetésének, „hogy a maga lehetõségeivel élve törlessze egyházunk teológiai-szellemi-erkölcsi adósságát”. A közel húsz esztendeje évente négy alkalommal kiadott folyóiratban ennek a küldetésnek a szellemében jelennek meg meditációk és igehirdetések, tanulmányok és emlékezések, könyvismertetések és dokumentumok, sõt még elbeszélések, versek is. A Keresztyén Igazság jelentõsége egyházunk számára vitathatatlan. Hiszen nagymértékben hozzájárult a diakóniai teológia téves gondolkodásának feltárásához, elemzéséhez és kritikájához, a közelmúlt egyháztörténetének megismeréséhez, valamint a lutheri teológia értékeinek felelevenítéséhez; vállalta az egyház megújulásáért való küzdelmet, nehéz és bonyolult idõkben nyilvánosságot nem kapó események, írások, nyilatkozatok publikálását, és mindig arra törekedett, hogy „Isten új életet teremtõ igéjét tisztán és frissen” szólaltassa meg. A Keresztyén Igazság küldetése ma is aktuális: a teológiai-szellemi-erkölcsi nö-
vekedésért még ma is sokat kell tevékenykedni, a múlt bevallása még ma sem lezárt folyamat, az egyháztól elidegenedett értelmiség és a fogyasztói társadalom csapdájának áldozatul esett testvérek megszólítása ma is éppúgy nélkülözhetetlen tennivalónk, mint a hitvallásos keresztény élet munkálása egyházunk tagjai között. A lap legújabb számában is tükrözõdnek ezek a célkitûzések.
Az igehirdetés, melyet szerkesztõbizottságunk egykori tagja, az öt éve elhunyt idõsebb Magassy Sándor mondott el gyülekezetében, a kereszt titkára mutat, és vallja, hogy „az igazán fontos dolgok itt derülnek ki”. Kiderül az Isten legfõbb titka, kiderül, hogy kik vagyunk, és mi dolgunk e földön, és kiderül az egyház jövõjének titka is. Közöljük a 2008. február 1–2-án Révfülöpön a lutheri teológia jegyében tartott Luther-konferencia kezdõáhítatát, melyet Weltler Sándor malomsoki lelkész tartott, valamint két elõadást, melyek lapunkban teljes terjedelemben olvashatóak. Az egyik dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár tolmácsolásában Luther krisztocentrikus
bibliaértelmezése címmel hangzott el, a másikat pedig Véghelyi Antal teológiai referens tartotta Az egyetemes papság és a lelkészi szolgálat címmel. (A konferencia harmadik elõadása, melyet ifj. Hafenscher Károly lelkész mondott el a reformált mise témájában, valamint a záró istentiszteleten Ittzés János püspök által elmondott igehirdetés következõ számunkban lesz olvasható.) Tanulmányok rovatunk cikkét ebben a számban dr. Böröcz Enikõ lelkész, levéltáros írta. E tanulmány elsõ része annak a sorozatnak, amelyben a szerzõ három külföldi városban – Chicagóban, Genfben és Berlinben – végzett Ordass-kutatásairól számol be. A múlt megismerésére való törekvésünk jeleként adjuk közre dr. Schulek Tibor lelkész 1956-ban az Állami Egyházügyi Hivatal vezetõjének írt elõterjesztését, melyet az állam és az evangélikus egyház egészséges viszonyának kialakítása érdekében készített. Ez az írás a Dokumentumok rovatban található. Idõsebb Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész, folyóiratunk felelõs kiadója a száz éve született Jakus Imre lelkésznek, az árvák gyámolítójának állít emléket. A megemlékezõ sorokhoz kapcsolódóan néhány vers is olvasható e helyütt Jakus Imre tollából. Jelen számunkat könyvismertetés zárja. Terray László Norvégiában élõ nyugalmazott lelkész mutatja be a Magyarországon megjelent A norvég egyházi harc – Küzdelem az ideológiával 1940–1945 címû könyvet, melynek szerzõi: Korányi András, Orosz Gábor Viktor és Reuss András. Szeretettel ajánlom az Evangélikus Élet minden olvasójának figyelmébe folyóiratunk új számát. (Érdeklõdni lehet utána a lelkészi hivatalokban; Budapesten megvásárolható a Huszár Gál papír- és könyvesboltban, illetve elõfizethetõ id. Zászkaliczky Pál címén: 2151 Fót, Ibolyás u. 3/A.) g Isó Dorottya lelkész, a Keresztyén Igazság jelen számáért felelõs szerkesztõ
11
On-line gyónnak a hívek Amerikában Az ügyeik mind nagyobb hányadát a világhálón intézõ, életük mind tekintélyesebb részét a virtuális térben élõ amerikaiak lassan már a vallásukat is a weben gyakorolják: egyre többen interneten vallják be bûneiket. Különbözõ egyházi beszámolók szerint – derült ki a washingtoni Georgetown Egyetem tanulmányából – csökken azoknak a híveknek a száma, akik személyesen gyónnak, ehelyett olyan on-line gyóntatófülkéket látogatnak, mint az ivescrewedup.com, a mysecret.tv vagy a dailyconfessions.com. A lélekre nehezedõ terhektõl így gyorsabb és egyszerûbb megszabadulni. A gyónás sok esetben – amerikai módra – nyilvános. A camfess.com oldalán egy nõ például azt gyónta meg – videoüzenet formájában – mindenki elõtt, hogy nem tartja vonzónak barátját. Van olyan, aki azt vallja be, hogy kóros cipõvásárló, más házasságon kívüli viszonyát gyónja meg, és van, aki arról számol be, hogy tizenötezer dollárt lopott el egy családtagjától. A forgivenet.com weboldal kimondottan arra szolgál, hogy a „bûnösök és vétkezõk” on-line megbocsátást nyerjenek. A fülbe gyónás hagyományos megtisztító élményét az interneten az idege-
nek elõtt való vallomástétel helyettesíti. Több gyóntatóoldal látogatói azonban névtelenségben maradnak. A CNN beszámolója szerint a legtöbb on-line oldal nem rendelkezik olyan szakemberrel, aki a gyónásokat felügyelné. A gyónás új mûfajáról van szó – mutatott rá Sherry Turkle pszichológus, a Massachusetts Institute of Technology professzora. Kifejtette, hogy ezeken az oldalakon nincsenek igazi reakciók a vallomásokra, senki nem beszélget el a „bûnösökkel”, nem lehet megvitatni az üzeneteket. Az a portál már kivételnek számít, amelynek közössége az „Ölelés” vagy a „Vállrándítás” gombra klikkelve kifejezheti rokonszenvét vagy közönyét. Turkle szerint az on-line gyónás jelensége is azt mutatja, hogy az amerikai társadalomból egyre inkább eltûnik a közösségi szellem, és egyre gyengébbek az embereket egymáshoz fûzõ valódi kapcsolatok. Ellenkezõképpen vélekedik Bobby Gruenewald atya, az oklahomai lifechurch.tv neoprotestáns portál tagja, aki szerint az on-line gyónás elõször teszi lehetõvé, hogy a hívõk nemcsak titkaikról, hanem minden õket nyomasztó dologról õszinte vallomást tegyenek. d MTI
SZERETETVENDÉGSÉGRE…
Rókafarok Hozzávalók: 30 dkg porcukor, 30 dkg liszt, 1 kocka Rama margarin, 5 tojás, 1 pohár tejföl, 1 csomag sütõpor, 2 csomag vaníliás cukor, 1 evõkanál kakaó, 1 csomag puncs ízû pudingpor, tortabevonó csokoládé. Elkészítés: a cukrot, a margarint és az öt tojássárgáját habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tejfölt, a sütõporral elkevert lisztet és az öt tojásfehérjét. (Utóbbit nem kell felverni!) Az így kapott tésztát három részre osztjuk. Az elsõbe belekeverjük a két csomag vaníliás cukrot, a második részbe az evõkanálnyi kakaót, a harmadikba pedig a puncsízû pudingport. Kivajazunk, kilisztezünk két õzgerincformát. Az aljukra vaníliás keveré-
ket öntünk, majd kakaósat, végül pedig puncsízût. Elõmelegített sütõben, közepes lángon 30-35 percig sütjük. Ha meghûlt, kiborítjuk a formából, és bevonjuk csokoládémázzal.
FOTÓ: VITÁLIS JUDIT
openSUSE 10.3 – a szoftver szabadsága
f
HIRDETÉS
Pályázat lelkészi állásra Megüresedett a Péteri Evangélikus Egyházközség lelkészi állása. A lelkészválasztást elõkészítõ folyamat a meghirdetés szakaszába lépett. Az egyházközség várja azoknak a lelkészeknek a jelentkezését, akik szolgálatukat szívesen folytatnák Péteriben. Az elvégzendõ szolgálatról, a körülményekrõl és a díjlevélrõl részletes információ kérhetõ a Dél-Pest Megyei Evangélikus Egyházmegye Esperesi Hivatalában (2721 Pilis, Kossuth Lajos u. 34.). E-mailt a
[email protected] címre kérünk; személyes kapcsolatfelvétel a 20/824-2966-os egyházi mobilszámon vagy a 30/626-8309-es telefonszámon lehetséges. A pályázatokat (önéletrajz pályaképpel, motiváció ismertetése, a gyülekezeti szolgálatra vonatkozó tervek, elképzelések) postai úton 2008. április 30-ig (postabélyeg kelte) a Dél-Pest Megyei Evangélikus Egyházmegye Esperesi Hivatalába kell megküldeni. A gyülekezet presbitériuma fenntartja a jogot, hogy a pályázatokat elõzetesen értékelje. Az új lelkész megválasztásáról a törvényben meghatározott eljárás szerint a gyülekezet közgyûlése dönt.
Megrendelõlap Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet egy hónapra: 865 forintért
fél évre: 5170 forintért
három hónapra: 2585 forintért
egy évre: 10340 forintért
Név: Cím: A fenti elõfizetési díjak belföldre érvényesek! Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETÛKKEL töltse ki, és küldje vissza az alábbi címre: Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24. (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Elõfizetés”.) A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az elõfizetéssel kapcsolatos problémáival keresse Vitális Juditot az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon. Elõfizetéssel kapcsolatos e-mailjét a
[email protected] címre küldheti el.
12
e
2008. március 30.
HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK Evangélikus esték Dunaföldváron – az evangélizációs együttlétek következõ vendége prof. dr. Papp Lajos szívsebész, az MTA doktora. Elõadásának címe: Verbum cordis – A szív szava. Idõpont: április 4., péntek, 17 óra. Helyszín: Dunaföldvár, mûvelõdési ház (Ilona u. 9.). A belépés díjtalan. A nyugdíjas lelkészcsaládok április 4-én fél tízkor találkoznak a Deák téren. Áhítattal Szilas Attila szolgál, majd Életem útja Isten kezében címmel Brebovszky Gyula tart visszaemlékezést életére. Április 6-án, vasárnap 17 órakor a soroksári Otthon Közösségi Házban az evangélikus missziói gyülekezet meghívására a váci ifjúság bemutatja Gyõri János Öt perc címû színmûvét. A darabot rendezte Gyõri Pál Barnabás.
HALÁLOZÁS Vitéz Kapi Béla mély fájdalommal közli, hogy szeretett felesége, Marjai Erzsébet életének 83. évében elhunyt. Temetése április 1-jén, 12 órakor lesz a Farkasréti temetõben, hálaadó istentisztelet április 6-án, 15 órakor a kõbányai evangélikus templomban.
Új nap – új kegyelem Vasárnap
A Duna Televízió Isten kezében címû sorozatmûsorának következõ adásában, április 5-én, szombaton 12.10-tõl a nyíregyházi Oltalom Szeretetszolgálatról láthatunk beszámolót. A megyeszékhelyen 1999 óta ez – a Magyarországi Evangélikus Egyház által üzemeltetett – intézmény végzi a hajléktalanellátást. Az épületben nappali melegedõ, éjjeli menedékhely, átmeneti szálló és anyaóvó segíti a krízishelyzetbe jutottakat. Az adásban megismerhetjük a szeretetszolgálat nemrégiben átadott nappali szolgáltató központját is, amelyben a népkonyhán kívül oktató- és foglalkoztatótermek és egy tartós bentlakást nyújtó otthon is segítik a környék fedél nélkül élõit. Szerkesztõ: Nevelõs Zoltán, operatõr-rendezõ: Horváth Tamás. Ismétlés: Duna II. Autonómia, április 6., vasárnap, 11.15 és Duna Tv, április 8., kedd, 7.25.
Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élõ reménységre. 1Pt 1,3 (Róm 11,29; Ézs 54,7; Jn 20,19–29; 1Pt 1,3–9; Zsolt 122) Évrõl évre ünnepeljük a születésnapunkat. Szinte nem is tudtunk a születésünkrõl, mégis mi ünnepeljük, pedig sokkal inkább édesanyánk ünnepének kellene lennie. Csak késõbb eszmélünk rá, hogy életet nyertünk, mert a fájdalmak sokasága nem a miénk. Valami hasonló az, amit Atyánk Fiában, Jézusban tett és tesz értünk. A szülés fájdalmai övéi voltak a kereszten, a vér, mely értünk ömlött, belõle áradt, az élet pedig a miénk lett. Isten Lelke ad ma is életet, ha megfogan szívünkben. Ezért minden új nap új kegyelem. Lehetõség, hogy az élet szívünkben megfoganjon. Az az élet, melyet szüleinken keresztül nyertünk, erre a világra szól. Az az élet, melyet Jézus által nyerünk, átvisz ebbõl a világból az örökkévalóságba.
Hétfõ A Duna II. Autonómia április 7-én, hétfõn 20.20-kor kezdõdõ, Vámos Miklós Klub címû sorozatmûsorának vendége Gryllus Dániel. Az adást 2006-ban rögzítették az Alexandra Pódiumon.
A Magyar Televízió kettes csatornájának (m2) Századfordító magyarok címû sorozatmûsorában április 2-án, szerdán 9.02-kor a dr. Andorka Rudolfról, az 1997-ben elhunyt neves evangélikus szociológusról készült film látható.
Egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. Ef 5,8 (Mik 7,9c; Ézs 42,10–16; 1Pt 2,11–17) Gyermekkori emlékeim egyike a sötét szoba félelmetessége. Bizonyára nem vagyok egyedül ezzel… Minden félelmünk – lelkünk mélyén is – a sötétségbõl táplálkozik. Félünk, mert tudjuk, hogy van rossz. Mert érezzük, hogy elérhet minket is. Félünk, mert tudjuk: reális valóság. A sötétség bennünk van, együtt kell élnünk vele, pedig szabadulni szeretnénk tõle. A napfény biztonságot ad, de belsõ félelmeinktõl nem tud megszabadítani. Jézus nem véletlenül nevezte magát a világ világosságának, mai szóval félelmeink eloszlatójának. Engedd, hogy szavának áldott fénye minél mélyebbre hatoljon a lelkedben!
Kedd Következõ számunkban:
APRÓHIRDETÉS
Az evangélikus hitvallási iratok új magyar kiadásáról
HIRDETÉS
ÚJ HARANGOT RENDELJEN IFJ. FARKAS TITUSZTÓL MINDEN MÉRETBEN A LEGKEDVEZÕBB ÁRON 30 KG-TÓL 11 000 KG-IG
Kiváló minõség, kitûnõ kidolgozás, kedvezõ ár, hangzásra öntve! Harangvillamosítás, harangtartóállvány-készítés, programozóórák, harangvezérlés telefonról, toronyóra-készítés, -szerelés, alkatrészeladás. REFERENCIA 400 TEMPLOMBÓL!
Harangszó 2003 Bt. Ifj. Farkas Titusz 2200 Monor, Kistói út 26. Tel.: 30/371-9696, fax: 29/410-119 A Harangszó 2003 Bt. a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatója.
Építõiparban jártas, nagy gyakorlattal rendelkezõ, agilis villamosmérnököt keresünk budapesti munkavégzésre. T.: 30/928-1733. Építõipari villanyszerelésben jártas, nagy gyakorlattal rendelkezõ villanyszerelõket, villanyszerelõ brigádot áprilistól folyamatos budapesti munkára felveszünk. T.: 30/928-1733. Kiadó áprilistól a XVII. kerületben (Rákoscsabán) egy 100 nm-es, 3 szoba összkomfortos családi ház. Részben gépesített és bútorozott. Parkolás az udvaron, garázsban. Albérleti díj: 95 000 Ft + rezsi/hó, plusz két hónap kaució szükséges. Érd.: 20/824-5515.
VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból március 30-ától április 6-áig VASÁRNAP
HÉTFÕ
KEDD
SZERDA
8.30 / Civil rádió Evangélikus félóra az Evangélikus Missziói Központ szerkesztésében 9.30 / mtv Útmutató Húsvét utáni kérdések Szerk.: Nagy László (ism.: m2, 13.25) (25') 9.55 / mtv Evangélikus templomok A mûsorban Celldömölkre, Nemescsóra, Nemeskérre és Vadosfára látogatunk. (ism.: m2, 13.55) (30') 10.04 / Kossuth rádió Baptista istentisztelet közvetítése a felvidéki Szentpéterrõl Igét hirdet Dóczi Bálint. (56') 12.15 / Duna Tv Élõ egyház (26')
9.35 / m2 A magyar írásbeliség története 5. rész (30') 9.55 / zone europa Jézus élete (francia filmdráma, 1999) (106') 11.20 / Duna II. Autonómia Magyar történelmi arcképcsarnok Bakfark Bálint (magyar ismeretterjesztõ sorozat, 2002) (29') 13.30 / Kossuth rádió Krisztus közöttünk! A görög katolikus egyház félórája 15.20 / Duna II. Autonómia Tengerszem. Platón és Haumann (27') Haumann Péter részleteket ad elõ élete legsikeresebb elõadásából, a Szókratész védõbeszéde címû monodrámából…
7.30 / Duna Tv Isten kezében (ism.) (26') 8.40 / Duna Tv A falu jegyzõje (magyar tévéfilmsorozat, 1986) 4/3. rész (67') 13.21 / Bartók rádió VII. patmoszi egyházzenei fesztivál (39') 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek! A római katolikus egyház félórája 14.20 / Duna II. Autonómia Mindentudás Egyeteme Schweitzer József, Erdõ Péter: Húsvét – a szabadság ünnepe, a feltámadás ünnepe (59') 18.16 / PAX Ébredés Evangélikus magazinmûsor (20. rész) (27')
9.02 / m2 Századfordító magyarok Andorka Rudolf (53') 12.00 / Bartók rádió Bach: h-moll mise 14.05 / Kossuth rádió Arcvonások Dr. Buzády Tibor nyugalmazott orvos (30') 14.55 / m2 Tízparancsolat ma Hankiss Elemér sorozata, 10/1. rész: A törvény (50') 19.15 / Duna II. Autonómia Megkésett memoár Magyar dokumentumfilm Antall Józsefrõl (1932–1993) 3/1. rész: A gyökerek (26') 21.15 / PAX Dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus portréja (44')
Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az õ mennyei országába. Övé a dicsõség örökkön-örökké. 2Tim 4,18 (Zsolt 27,10; Jób 42,7–13/14–17/; 1Pt 2,18–25) Valaki így fogalmazott: a vallások különbözõ utak Isten felé. Ahogy egy hegycsúcsra különbözõ utakon juthatunk fel, ugyanúgy különbözõ utakon érhetjük el Istent. A gond „csupán” annyi, hogy Jézus nem azt mondja: „Én vagyok az egyik út”, hanem: „Én vagyok az út, az egyedüli.” Minden vallásos erõfeszítésünk errõl szól: keressük a kiskaput, melyen bemászhatunk, besurranhatunk vagy éppen benyomulhatunk Isten országába. Isten királyságába azonban csak Jézus tud bevinni. Vagy õ visz be, vagy kívül maradsz!
Szerda Krisztus mondja: „Ha valamit kértek tõlem az én nevemben, megteszem.” Jn 14,14 (Zsolt 80,19b; 1Pt 1,22–25; 1Pt 3,1–7) Mennyire körültekintõek az azzal kapcsolatos jogszabályok, hogy miként lehet valakinek a nevében eljárni! Aki más nevében jár el, annak mindent a meghatalmazójával összhangban kell tennie. Ez a titka a Jézus nevében elmondott kéréseinknek, ez a megfejtése sok meg nem hallgatott imádságunknak. Jézustól kérni csak vele összhangban lehet. Kéréseink alapja innentõl kezdve nem vágyaink kielégítése, hanem Isten országának építése ezen a földön. Mindaz, ami ebbe „belefér”, bizton számíthat meghallgatásra. Minden kérés elõtt egyeztess, vagy bátran kérj, de ne csodálkozz, ha mégsem…
Csütörtök Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: „Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak?” Mk 6,2b (Ézs 29,14; Jn 17,9–19; 1Pt 3,8–12) Aki kicsit is ismeri az egyház történetét, amely emberek története is, az láthatja: amit Jézus követõi cselekedtek, az a missziói eredmény, melynek eredményeképpen ebben a hazában keresztényként gondolkozhatunk, emberfeletti munkának a következménye. Az egyház és a benne élõk mindig emberfelettinek köszönhetik azt, amit elértek. Az egyház soha nem a világ erõibõl építkezik, hanem az eljövendõbõl.
Péntek Arra törekszünk, hogy kedvesek legyünk neki. 2Kor 5,9 (Zsolt 16,8; Lk 23,50–56; 1Pt 3,13–17) Mára a kereskedelemben általánossá lett az a vélekedés, hogy csak annak van sikere, aki el tudja fogadtatni magát másokkal. Azaz: a jó eladó kedves, szimpátiát ébresztõ. Mégis, sokaktól hallom, olyanoktól, akik a kereskedelemben dolgoznak, hogy milyen nehéz kedvesnek lenni. A kedvesség valójában állapot: vagy van, vagy nincs. Többnyire sajnos nincs, ezért borzasztó nehéz eljátszani, és rettenetesen kimerítõ is. A könnyen jövõ kedvesség titka: összehangolt állapotban lenni azzal, aki minden kedvesség és szeretet forrása. A kedvességet ne az emberek elõtt keresd, hanem Isten elõtt, s akkor az emberek elõtt is kedves leszel.
Szombat Pál írja: Intünk titeket, úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét. 2Kor 6,1 (1Móz 8,21; Jn 12,44–50; 1Pt 3,18–22) Világunkban teljesen elfogadottá vált, hogy minden lecserélhetõ és eldobható. Mégis fájdalmas látni ezt a pazarlást akkor, amikor személyesen minket érint. Amikor a mi gyerekeink legyintenek szeretetteljes szavainkra, amikor a mi életünkrõl mondják: köszönjük, de nem kérjük. Isten, aki az embert a maga képére teremtette, hallatlanul nagyra értékelt minket. Sõt Jézus halálában azt mondja: értékes vagy, megéred nekem, hogy magamat érted halálra adjam. Nos, Isten így tekint ránk, és ezt várja el tõlünk is. Amit ad, azt úgy adja, hogy becsüljük meg, mint akik nem hiába kapták a legnagyobbat, a kegyelmet. g Sándor Frigyes
A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja
CSÜTÖRTÖK
PÉNTEK
SZOMBAT
VASÁRNAP
6.30 / ATV „Nem csak kenyérrel él…” Balicza Iván evangélikus lelkész (10') 7.30 / Duna Tv Élõ egyház (ism.) (26') 8.45 / Duna Tv A falu jegyzõje (magyar tévéfilmsorozat, 1986) 4/4. rész (69') 14.20 / Duna II. Autonómia Mindentudás Egyeteme. Bókay Antal: József Attila üzenete (58') 14.10 / m2 Józsi nõvér és a sárga bicikli (magyar dokumentumfilm, 2005) (60') 19.15 / Duna II. Autonómia Megkésett memoár Magyar dokumentumfilm Antall Józsefrõl (1932–1993) 3/2. rész: A készülõdés (26')
9.02 / m2 Alma Mater, 6/1. rész (53') 13.30 / Kossuth rádió Örüljetek az Úrban mindenkor! A metodista egyház félórája 15.30 / Duna II. Autonómia Magyar sors Felsõpulyán (magyar dokumentumfilm, 2002) (31') 19.15 / Duna II. Autonómia Megkésett memoár Magyar dokumentumfilm Antall Józsefrõl (1932–1993) 3/3. rész: A politikus (26') 20.00 / Duna II. Autonómia Je Jo Ken (magyar dokumentumfilm, 2003) Je Jo Ken – így hívják kínai nyelven a kassai születésû páter Jaschkó Istvánt, aki misszionáriusként került Kínába… (52')
5.20 / mtv és m2 A Hajnali gondolatok mai adásában Balicza Iván evangélikus lelkészt hallhatjuk. 6.35 /Duna Tv Vannak vidékek (magyar ismeretterjesztõ filmsorozat) Komárom (56') 7.30 / Rádió C (FM 88,8) Evangélikus félóra az Evangélikus Missziói Központ szerkesztésében 12.10 / Duna Tv Isten kezében A nyíregyházi evangélikus Oltalom Szeretetszolgálat (26') 13.30 / PAX Mit ér az ember, ha zenepedagógus? Dr. Ittzés Mihály (30') 19.30 / Bartók rádió Puccini: Bohémélet
10.25 / mtv Evangélikus ifjúsági mûsor (10') 11.05 / Bartók rádió Bonbon Matiné Vendég a Kaláka együttes 11.15 / Duna II. Autonómia Isten kezében A nyíregyházi evangélikus Oltalom Szeretetszolgálat (ism.) (26') 12.15 / Duna Tv Élõ egyház (26') 18.00 / PAX Székelyföldi vártemplomok (magyar dokumentumfilm-sorozat) Sepsibodok, Sepsiszentgyörgy, Székelyderzs, Uzon, Zabola (27') 21.00 / Bartók rádió A Biblia éve – 2008 100/1. rész (30')
E-mail:
[email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel:
[email protected]
Nyomdai elõállítás: Egri Nyomda Kft. 3300 Eger, Vincellériskola u. 3. Felelõs vezetõ: Kopka Viktor vezérigazgató
Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségvezetõ: Boda Zsuzsa (
[email protected]). Szerkesztõségi titkár (elõfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit (
[email protected]).
Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302
Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly (
[email protected]). Olvasószerkesztõ: Dobsonyi Sándor (
[email protected]). Korrektor: Huszár Mariann (
[email protected]). Tervezõszerkesztõ / EvÉlet on-line: Nagy Bence (
[email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna (
[email protected]). Rovatvezetõk: Ecsedi Zsuzsa – ÉnekKincsTár (
[email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica (
[email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem (
[email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje (
[email protected]). Kiadja a Luther Kiadó (
[email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 1/486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter (
[email protected]).
Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2585 Ft, fél évre 5170 Ft, egy évre 10340 Ft, szomszédos országba egy évre 35 100 Ft (137,5 euró), egyéb külföldi országba egy évre 41 000 Ft (161 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az
[email protected], a hirdetéseket a
[email protected] címre várjuk.
