Komáromi Baptista Gyülekezet
Fáradhatatlan ima
Igehirdető: Mészáros Sándor
Fáradhatatlan ima Alapige: Lk 18:1 Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Lk 18:2 Ezt mondta: "Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Lk 18:3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Lk 18:4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, Lk 18:5 mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül." Lk 18:6 Azután így szólt az Úr: "Halljátok, mit mond a hamis bíró! Lk 18:7 Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Lk 18:8 Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"
Jézus visszajövetele várat magára. S a Szentírás azt mondja, hogy addig is, amíg Jézus Krisztus vissza nem jön, kemény üldöztetések, hátratételek és nyomorúság várja az ő népét. Ekkor sokan elhagyják majd a hitet, és nem maradnak meg Jézus Krisztus mellett. A hitben megmaradók szívében pedig ott ég a kérdés, most is, folyamatosan: Uram, meddig lesz ez így? Meddig hagyod, meddig tűröd ennek a világnak a gonoszságát? A Biblia azt mondja, hogy az egész kérdésre – ami a világ sorsát illeti – a válasz az lesz, hogy eljön majd az Embernek Fia, Jézus Krisztus, az ég felhőin dicsőségben és hatalomban, és akkor véget vet minden nyomorúságnak ezen a világon. De emellett legalább olyan fontos kérdés – teszi fel a Szentírás ezt a kérdést –, hogy amikor visszajön Jézus, vajon talál-e hitet a földön? Nézzük meg azt, hogy milyen hitet keres az emberekben Jézus Krisztus, amikor majd eljön ítélni élőket és holtakat. Először is próbákban edzett hitről beszél ez a példázat is. Nem könnyű kérdés ez. Valóban hozzá kell, hogy tartozzon feltétlenül a hívők életéhez a szenvedés, a nélkül nem megy? Ha csak Jézus életét nézzük, akkor azt látjuk, hogy az Ő életéhez is hozzá tartozott. Hozzá tartozott a szenvedés Jézus életéhez, mert önmagában már az is az volt, amikor eljött erre a földre, otthagyván a mennyei dicsőséget, amikor azt mondta a tanítványoknak: “Meddig kell még elszenvednem titeket?” A hitetlenségeteket, az alkalmatlan voltotokat a szolgálatra? Sokszor találkozott az ittléte alatt az övéi értetlenségével, szeretetlenségével és kételkedésével. És legalább ennyiszer találkoznak 2014. március 30.
1/6 oldal
Komáromi Baptista Gyülekezet
Fáradhatatlan ima
Igehirdető: Mészáros Sándor
az Ő követői is hasonlókkal. Irgalmatlansággal, szeretetlenséggel, kegyetlenséggel és gyűlölettel. Pontosan úgy, mint ahogy ez a példázatbeli özvegyasszony is. Nem tudjuk, hogy milyen ügye lehetett, ami miatt újra és újra ehhez a bíróhoz fordult. A bíróról azt mondja a példázatban Jézus, hogy istentelen és rossz ember volt. Nem féli az Istent, ezt ki is mondja, de nem érdekli az emberek véleménye sem. Bírói hivatalát önkényesen töltötte be, mint hogyha nem is lenne Isten, akinek számadással tartozik. Magatartása épp ellenkezője volt annak, amilyennek lennie kellett volna a Biblia alapján. A Zsoltárok könyvében ezt olvassuk: “A bírók védjék meg az elnyomottat és az árvát. Mentsék fel a szenvedőket és szegényeket. A gonoszok rabságából mentsék ki a gyengét és szegényt.” Ez a példázatbeli asszony nem ilyen bíróhoz került. Pedig ellenfele szorongatta újra és újra, és az özvegyi sors már Jézus korában sem volt könnyű. Teljes kiszolgáltatottságot jelentett egy örökösödési per során, vagy más pénzügyi kérdésben az ellenfelekkel szemben. Nem úgy van ez, hogy időnként még Isten népe is, a hívők is hasonló helyzetbe kerülnek, mint ez az özvegyasszony? Senki sem figyel rájuk. Igazságukkal, hitükkel, bizonyságtételükkel teljesen magukra maradnak, s a világ tudomást sem akar venni arról, hogy Isten létezik. Hitben járni, és Isten népéhez tartozni, ez nem jelent feltétlenül nyugodt életformát. Jézus visszajöveteléig, s pont ezért megy át a hit próbákon, olyan hitre van szüksége Isten népének, amivel kibírja a várakozás idejét, és amelyik hittel átélheti majd azt is, amikor találkozik Jézussal, amikor Ő visszajön. Amíg Jézus visszajön, addig szüntelen harc veszi körül az Ő népét, de a hit harcaiban és próbáiban erősödhet meg kinek-kinek a hite. Valaki így mondta azt, hogy ha a folyadékban benne van egy fémdarab, a langyos vízben, akkor rozsdásodik. Ha ugyanazt a fémdarabot ütések érik, akkor megkeményedik és edzettebbé válik. Valaki így írt a hit próbáiról: “Ha Isten annyira megrázza életed fáját, hogy arról még a levelek is lehullnak, lehet, hogy csak azt akarja, hogy a csupasz ágakon át még jobban lásd az eget.” Ennek a példázatbeli asszonynak keserves tapasztalatai voltak arról, hogy ebben a világban az igazságtalanság és a jogtalanság milyen mértéket ölthet. Mondhatta volna ez az asszony is azt, hogy abbahagyom. Elég volt, nem küzdök tovább, föladom, beállok a sorba, valamivel megpróbálom megvesztegetni ezt a bírót! Sokan mondják azt manapság is, hogy bele kell nyugodni a jogtalanságokba és az igazságtalanságokba, nincs más út. A tömeg sodra ezt kívánja, álljunk be mi is a sorba, és mondjuk azt, amit a többiek! Testvérek, vannak olyan időszakok, amikor a hívő keresztyének is úgy látják, úgy gondolják, hogy az Isten nem lát és nem hall. Nézvén a szörnyűségeket és a jogtalanságokat, befogja a szemét, és bedugja a fülét. Sem nem lát, sem nem hall. Nem látja a szörnyűségeket, és nem hallja a nyomorultak kiáltását. 2014. március 30. 2/6 oldal
Komáromi Baptista Gyülekezet
Fáradhatatlan ima
Igehirdető: Mészáros Sándor
Időnként még a hívők is úgy gondolják, hogy a jogosságot és az igazságosságot Isten félretette, és nem törődik az ő életükkel. Lehet a jogot úgy csűrni és csavarni, ahogy a pénzesebb vagy hatalmasabb fél akarja. Mintha bezárult volna az ég, és visszapattan az imádság, s nem történik semmi. Csodálatos példa lehet a számunkra ez az asszony, aki teljesen egyedül volt, aki egyedül Istenben bízott, sőt bízott abban, hogy van igazság, mert van igazságosan ítélő Isten. Szenvedélyes és megszégyenítő hittel hitte: Isten igazságos, és egyszer kiderül az igazság, bármilyen hazugsággal is próbálják leplezni. Napvilágra jön az Isten igazsága még akkor is, hogyha ez a példázatbeli bíró szeszélyes, önző, igazságtalan, gonosz, süket és közönyös, meg törvényszegő, mint ez az istentelen világ. Az özvegy előtt teljesen világos, hogyha ez a bíró végigvinné az ő ügyét, akkor kiderülne, hogy igaza van, hogy jogos az igénye. De hogyan lehet rávenni ezt az embert arra, hogy szolgáltasson igazságot, hogy perét végigvigye? Ajándékok nem teltek ettől az asszonytól. Pénze nem volt a megvesztegetésre. Semmi más eszköze nem volt, minthogy újra és újra elment az igazságtalan bíróhoz, és nem hagyta abba a kérlelést. Következetesen kitartó volt. A második, ami jellemző volt erre az asszonyra – az ő hitére – az az, hogy állhatatosan hitt. Talpal és zörget, lerázhatatlanul jár a hamis bíró nyakára. Nem nyugszik bele abba, hogy az az igazság, ami látszik, mert ő tudja, hogy nem az a valóság. Az az igazság, amit mond, és amit Isten meg fog neki adni. De hogyan bírja rá a bírót arra, hogy foglalkozzék az ügyével? Hiszen ennek az embernek az volt a módszere, hogy bezárta a fiókba az ügyeket. Altatta, vagy fektette a dossziékat. Majd csak megunják, úgyse jönnek vissza. Most az egyszer emberére, vagy inkább így mondom, asszonyára akadt. Ez az asszony nem adja fel. Szüntelenül, kitartóan, újra és újra visszamegy és kérleli a bírót. És ez a bíró elkezd gondolkodni. Itt egy olyan speciális görög kifejezés szerepel, ami azt jelenti, hogy ez a bíró végiggondolta mindazt, ami történt, és a fejében ez a gondolat született meg, s ez a szó így hangzik: Még a végén nekem ugrik, fölpofoz, a szemem alá üt. Olyan furcsa nem, hogy elkezd félni. Ez az igazságtalan bíró elkezd félni. Azt mondja, hogy a végén nekem ugrik, fölpofoz, a szemem alá üt. Jobban járok, mert jobb a békesség, ha igazságot szolgáltatok neki. A legalantasabb és legegyszerűbb indulat vezeti ezt az embert. Semmi mást nem akar, mint nyugalmat. Hagyják már békén! Ne zaklassa ez az asszony újra és újra. Belátta, hogy az özvegyasszony nem tágít, a zavarásból elege van, a végén még a szemem alá üt, nekem ugrik, fölpofoz, valami bajom lesz a dologból, inkább igazságot szolgáltatok. Vagyis, és ez a harmadik, amiről ez a példázat szól. Ennek az asszonynak győztes hite volt. Szívóssága és következetes kitartása, megalkuvást nem ismerő könyörgése egyszerűen célba ért. Győzött az igazság, és végül megkapta azt, amit szeretett volna megkapni. A kitartó imádság, egyáltalán az, hogy valaki elkezd imádkozni, az egészen csodálatos eredményeket szülhet. 2014. március 30.
3/6 oldal
Komáromi Baptista Gyülekezet
Fáradhatatlan ima
Igehirdető: Mészáros Sándor
Hallgassuk meg a következőt! Miután négy hétig hiába ült együtt az alkotmányozógyűlés, és még egy szót sem sikerült leírni az Egyesült Államok alkotmányából, Franklin Benjámin ezt írta Washington Györgynek: “Én már nagy időket éltem át uram, de minél tovább élek, annál több meggyőző bizonyságát látom annak az igazságnak, hogy Isten intézi az emberek ügyeit. És hiszem azt, hogy az Ő segedelme és helyeslése nélkül a mi politikai építményünkben nem érünk el nagyobb sikert, mint Bábel tornyának építői. Kicsinyes, helyi érdekeink széttagolnak bennünket, és terveink összezavarodnak, és könnyen megeshet, hogy ettől a szerencsétlen pillanattól kezdve az emberiség, mivel kétségbeesésével lemondott arról, hogy emberi bölcsességgel alapozza meg az állam kormányzását, rábízza a véletlenre, a háborúkra és a hódításokra. Ezért engedjék meg, hogy azt indítványozzam, ezentúl tartassanak könyörgések, ima összejövetelek ennek a gyűlésnek folyamán, minden reggel.” Ettől a perctől kezdve szép ütemben haladt a munka, és létrehozták az alkotmányt, amelyről a legtöbb jogász ma is azt mondja: a legfigyelemreméltóbb munka, amelyet csak ismerünk, azok közül, amelyeket az emberi értelem létrehozott, mégpedig egy csapásra. Az imádság fordította meg a dolgot. Nem tudtak megegyezni, nem volt haladás, elkezdtek kitartóan, hűségesen, győztes módon imádkozni, és Isten megfordította az egészet. Jézus ezeket a szavakat fűzi a példázathoz: “Halljátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát az Isten nem szolgáltat igazságot az Ő választottainak, akik éjjel és nappal kiáltanak Őhozzá?” Jézus magyarázata nem az asszony könyörgéséhez kapcsolódik, hanem a bíró szavaihoz. A példázatban azt mondja Jézus, hogy az igazi csúcspontja ennek a történetnek nem a kitartó kérés – az is –, hanem az, hogy az Isten igazságos, és imádságot meghallgató Isten. Ha egy olyan istentelen, senkivel nem törődő ember, mint ez a bíró, a végén igazságot szolgáltatott, mennyivel inkább ne hallgatná meg Isten az övéit, ha azok éjjel és nappal kiáltanak hozzá? Hiszen Ő nem ember, és végképp nem igazságtalan, mint az a példázatbeli bíró. Testvérek, a győztes hit nem az imádság erejében bízik, hanem az imádságot meghallgató Istenben. Aki azt mondta, hogyha valamit az Ő akarata szerint kér valaki, akkor azt meghallgatja. A győztes Jézus Krisztusban bízik az ilyen hit, és bizonyos abban, hogy imádságot meghallgató Urunk van. Nem az imádság vívja ki a győzelmet, hanem Isten ad győzelmet bizonyos helyzetekben. 2014. március 30. 4/6 oldal
Komáromi Baptista Gyülekezet
Fáradhatatlan ima
Igehirdető: Mészáros Sándor
Az is kiderül ebből a példázatból, hogy a még nem teljesített kérés még nem jelenti azt, hogy Isten elutasította a kérést. A várakoztatást sokszor veszi alapul Isten, sokszor adja a hívők szívébe, mert szeretné látni azt, hogy mennyire tudnak várni. Valaki így fogalmazta meg: Ha képtelenül nagy akadállyal találkozom, a legrövidebb út annak megkerülése. Egy ilyen kerülő válhat bosszús, ingerlékenység időszakká, de lehet gyümölcsöző időszakká is. Te is, meg én is, ilyen akadályozásnak köszönhetjük az evangéliumot. Az Apostolok Cselekedetei 16. fejezetében ezt olvassuk: “A Szentlélek eltiltotta nekik, hogy az igét Ázsiában hirdessék.” Pál Ázsiából Európa felé fordult, és ennek következménye az lett, hogy az evangélium Európán keresztül jött hozzánk. Mi egy akadályozásnak az eredményei vagyunk. Minden ilyen akadályozást áldássá tehet Isten a számunkra, elsősorban a mi javunkra. Pál apostol ezt írta a börtönből: “A-mik rajtam estek, azok inkább előremenetelére szolgáltak az evangéliumnak.” A keresztyén ember nem törik meg a bajban, hanem inkább kitör belőle, és kiutat talál. Az Istenben bízó hit nem önmagában erős, hanem tud várni az Isten cselekvésére, válaszára. Nem akarja soha, semmire az Istent rávenni, de mindent szeretne megkapni az Istentől, amit az Isten megígért a számára. Már csak azért is tud az ilyen győztes hit várni, mert eszébe jut, hogy egyszer az Isten rá is várt. Az olyan ember, aki az Istenhez jutott, és hitben jár, az tudja, hogy ez nem volt mindig így. Isten könyörületes és irgalmas volt egyszer vele is, mert várt rá. Megvárta azt, hogy megtérjen, és megismerje Jézust, s addig micsoda istentelen életet élt mindenki, aki még nem ismerte a mindenható Istent. Megtanul tehát az ember várni. Bízni az Istenben. Tudja, hogy az Isten nem véletlenül vár, hanem azt akarja, hogy mindnyájan megtérjünk és üdvözüljünk, és senki ne vesszen el. Ezért vár az Isten. A győzelmes hit tud várni, mert minden esemény mögött meglátja az Istent. Valójában mindig, minden körülmények között Jézus Krisztusra vár, és tudja, hogy az Isten cselekedni fog. Azt mondja Jézus: “Nem hallgatja meg Isten az övéit, akik éjjel és nap- pal, újra és újra kiáltanak hozzá?” Azt mondja, hogy igazságot szolgáltat ne-kik hamarosan. Vagyis azt mondja Jézus Krisztus, hogy hamarosan eljön. Hamarosan igazságot szolgáltat, mert meghallgatja az Ő választottait. Jézus a példázatát egy kérdéssel fejezi be. Mit talál bennünk, amikor majd visszajön? Vajon, amikor az Embernek Fia eljön, talál-e hitet a földön? Benned mit talál 2014. március 30.
5/6 oldal
Komáromi Baptista Gyülekezet
Fáradhatatlan ima
Igehirdető: Mészáros Sándor
most, éppen? Hitet vagy hitetlenséget? Mi az, ami a szívedben van? Ha most Jézus visszajönne, és belépne itt az ajtón, mit találna a szívedben? Hitet vagy hitetlenséget. Pál azt írja Timóteusnak: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” És te? A te szívedben van hit? Isten előtt kedves, erős, tőle való, vagy pedig nincs? Ha most visszajönne Jézus, hova kerülnél? Jézus Krisztus annyira szeretett minket, hogy önmagát adta a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló, gonosz világból. Aki benne hisz és bízik, az tudja, hogy van igazság. Az tudja azt, hogy Jézus eljön hamarosan, és akkor minden napvilágra jön. Valaki ezt így fogalmazta meg. “Tartsunk ki tovább az imádságban, mert Istennel beszélgetve egy sóhaj sincs hiába.” Beszélj vele tovább! Istennel együtt járva, egy lépés sincs hiába, menj vele tovább! Istenre várakozva egy perc sem száll hiába. Várj rá tovább! Amikor eljön majd Jézus, vajon talál-e hitet a szívedben? Ámen.
2014. március 30.
6/6 oldal
