Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
A KERESZTMETSZETI HŐMÉRSÉKLETI PROFIL JELLEGE A VÁROSBAN Sümeghy Zoltán1 – Unger János2 Összefoglalás – Tanulmányunkban a felszín beépítettségének és néhány fontosabb meteorológiai paraméternek a felszín közeli léghőmérséklet térbeli és időbeli változására gyakorolt hatását vizsgáljuk egy városi keresztmetszet mentén Szegeden. A város elhelyezkedésénél (alacsony síkvidéki, tehát domborzati hatásoktól mentes fekvés), szerkezeténél (körutas-sugárutas, városias belső maggal rendelkező struktúra) és méreténél (kb. 160.000 fős népesség) fogva kiválóan alkalmas az ilyen típusú kutatásokra. A vizsgálat alapjául szolgáló hőmérsékleti adatokat mobil mérésekkel, különböző (de nem csapadékos) időjárási körülmények között gyűjtöttük 1999. márciusa és 2000. februárja között. A kutatás a városi hősziget (urban heat island – UHI) napi legteljesebb kifejlődésének vizsgálatára koncentrál egy kiválasztott városi keresztmetszet mentén. Eredményeink szerint az UHI intenzitás az uralkodó időjárási viszonyoknak megfelelően évszakos változást mutat. A szezonális profilok nagyon pontosan követik a tipikus UHI Oke (1987) által leírt általános keresztmetszetének futását: a szegedi profilokban is tisztán megjelenik a „szirt”, a „fennsík” és a „csúcs”. A vizsgálat során hasznosnak bizonyult a normalizált értékek alkalmazása, mely szerint a szezonális átlagos UHI profil alakja független a szezonális klimatikus feltételektől, csak a városi felszín és környezet befolyásolja. Munkánk végeredményeként javasoljuk a földrajzi elhelyezkedésüket és viszonyaikat tekintve egyszerűen jellemezhető városok (mint pl. Szeged, Debrecen) hőmérséklet-módosító hatását megadó modellegyenlet átalakítását: a korábbi állásponttal szemben az egyenlet városi hatást leíró tagja nemcsak a városi tényezőktől függ, hanem ennél is figyelembe kell venni a klimatikus viszonyokat, méghozzá szorzás formájában.
Bevezetés A települések módosítják a felszín anyagát, fizikai tulajdonságait, szerkezetét, energiamérlegét és a légkör összetételét a „természetes” környezethez viszonyítva (habár ezek a területek sem teljesen mentesek az emberi tevékenység – pl. mezőgazdaság, erdőgazdálkodás – hatásaitól, főleg az erősen iparosodott országokban). A városok esetében a mesterséges tényezők meghatároznak egy helyi klímát, az úgynevezett városklímát. E városi klíma kifejlődése során – más egyéb paraméterek mellett – a hőmérséklet mutatja a legszembetűnőbb módosulást, jellegzetesen elsősorban növekedést, ami az ún. városi hősziget (urban heat island – UHI) formájában nyilvánul meg. Számos vizsgálatot folytattak már ebben témában, így a jelen tanulmány keretében lehetetlen lenne hiánytalanul számba venni az idevonatkozó irodalmat, ezért csak néhány, szubjektíven kiválasztott példát említünk: Landsberg (1981), Oke (1982), Kuttler et al. (1996) és Jauregui (1997) munkáit. Földrajzi helyzetük szerint a magyarországi nagyvárosokat három nagy csoportba sorolhatjuk: völgyekben elterülők, hegyvidék és síkság találkozásánál elhelyezkedők, valamint síksági fekvésűek. A városi éghajlat kifejlődése szempontjából az első két típusba tartozó települések vizsgálata sokkal komplikáltabb, mert ezeknél nagyon nehéz elkülöníteni egymástól a mesterséges és a domborzati hatásokat. A harmadik kategóriába sorolható városokat illetően azonban az mondható el, hogy az ezekben végzett részletes mérések és vizsgálatok általános városklimatológiai következtetések alapjául szolgálhatnak. Szeged közigazgatási területe 281 km2, lakóinak száma pedig kb. 160.000 fő. A város alapszerkezete viszonylag szabályos, körutas-sugárutas rendszerű. Magyarország fontos oktatási, kulturális és kereskedelmi központja, amely hazánk délkeleti részén (É. sz. 46º, K. h. 20º) a lapos, folyóvízi feltöltéssel kialakult Alföldön, a Tisza folyó partján fekszik. A nagyléptékű éghajlati felosztást tekintve Magyarország nagyobbik része - így a tárgyalt térség 1
Sümeghy Zoltán, egyetemi tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék,
[email protected] 2 Dr. Unger János, PhD, egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék,
[email protected],
1
Sümeghy Zoltán – Unger János: A keresztmetszeti…
is - a Köppen-féle Cf (meleg-mérsékelt éghajlat, egyenletes évi csapadékeloszlással), vagy más felosztás szerint a Trewartha-féle D.1 (kontinentális éghajlat, hosszabb meleg évszakkal) klímaövezetbe tartozik. Az országon belüli finomabb körzetekre bontáshoz más osztályozási módszert kell alkalmazni, amit a víz- és energiaellátottság különbözőségeinek figyelembevételével lehet megoldani (Péczely, 1979). Az így kapott körzetek földrajzi elhelyezkedése szerint az ország jelentős részén, főleg az alföldi területeken meleg-száraz és mérsékelten meleg-száraz éghajlat uralkodik. Szegedre és környékére határozottan a melegszáraz klíma jellemző, vagyis a nyár meleg, aszályra hajlamos, bőséges a napfénytartam, aránylag kicsi a páratartalom és a felhőzet, télen kevés a hócsapadék, emiatt vékony a hótakaró. Korábbi vizsgálatainkból (Unger et al., 2000, 2001) következően a Tisza keskeny vízfelületének hatása szinte teljesen elhanyagolható. Ennek a ténynek, valamint Szeged méretének, szerkezetének és domborzati viszonyainak megfelelően (a harmadik kategóriába tartozik) a település kedvező feltételeket kínál a városklímatológiai kutatásokhoz. A tanulmánynak végső soron az a célja, hogy egy méréssorozat eredményeit felhasználva egy városi keresztmetszet mentén feltárja a szezonális hasonlóságokat és eltéréseket a napi maximális UHI intenzitás térbeli és időbeli eloszlásában, továbbá megmagyarázza a kutatásba bevont jellegzetes területhasználati típusok és klimatológiai paraméterek szerepét, valamint ezek egymásra gyakorolt kölcsönhatását. Vizsgált terület és módszer Munkánk egy nagyobb tudományos projekt része, amelynek keretében a városklíma kutatások Szeged közigazgatási területének belső részeire koncentrálódnak. A vizsgált területet kettő (egy északi és egy déli) szektorra osztottuk úgy, hogy mindkét rész 500 x 500 m oldalhosszúságú négyzetes gridekből (rácshálózatból) épül fel (1. ábra). Ugyanilyen gridcella méretet alkalmaztak korábban már több más városklíma kutatásnál is (pl. Jendritzky and Nübler, 1981; Park, 1986). Az általunk tanulmányozott terület 107 négyzetből áll (azaz 26,75 km2-re terjed ki), mely Szeged városi és elővárosi negyedeit foglalja magába. Az ezeken kívül eső részek főleg falusi, illetve vidéki jellegűek, ezért nincsenek benne a gridhálózatban, kivéve a város nyugati peremének négy celláját, melyek szükségesek a vidéki és a városi területek hőmérsékleti különbségének megállapításához. A léghőmérséklet heti egyszeri (összesen 48 alkalommal történő) észlelésére egy városi keresztmetszet mentén személygépkocsival végzett mobil mérésekkel került sor (1999. március és 2000. február között), amelyet általános eljárásnak tekinthetünk bizonyos városklíma jellemzők detektálására (pl. Oke and Fuggle, 1972; Moreno-Garcia, 1994; Klysik and Fortuniak, 1999). Ez a heti egyszeri gyakoriság elegendő információt nyújt a különböző, de nem csapadékos időjárási helyzetekre. A mérések havonkénti illetve évszakonkénti eloszlását az 1. táblázat mutatja be. A hőmérsékleti adatokat egy sugárzásvédett, 0,01ºC pontosságú szenzor segítségével mértük, amely egy digitális adatgyűjtő berendezéshez kapcsolódott. A hőmérsékleti értékek rögzítésére 16 másodpercenként került sor, s mivel a mérőautó sebessége átlagosan 20-30 kmh-1 volt, ezért a mérési pontok közötti távolság 89-133 m között változott. A szenzor a földfelszíntől számítva 1,45 m-es magasságban volt elhelyezve és 0,60 m-rel nyúlt ki a mérőautó elé, hogy a motorból és a kipufogóból származó hő hatása ne befolyásolja a mért értékeket, hasonlóan a Ripley et al. (1996) által Saskatoonban (Saskatchewan, Kanada) alkalmazott eljáráshoz.
2
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
1. ábra. A vizsgált rész felosztása 500 x 500 m-es gridcellákra és a kiválasztott városi keresztmetszet (számokkal), valamint (a) beépített terület, (b) nyílt terület és (c) a vizsgált terület eredeti határa Szegeden
Ti sza
É
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 O
46 15’ É
a b c
O
20 10’ K
0
1
2 km
Ez a sebesség elegendő volt ahhoz, hogy a szenzor megfelelően szellőzzön és így minden pillanatban valóban a környező levegő hőmérsékletét rögzítse. Mivel a méréseket a késő esti órákban végeztük, a közlekedési forgalom az alacsony sűrűség miatt nem volt jelentős akadályozó tényező. A feltétlenül szükséges megállások (pl. piros lámpa, sorompó) során rögzített adatokat utólag töröltük az állományból. 1. táblázat A szegedi mobil mérések száma havi és évszakos bontásban (1999. március – 2000. február) M Á 3 4 tavasz 11
M 4
J 5
J 4 nyár 14
A 5
Sz O 4 4 ősz 11
N 3
D 4
J 4
F 4
tél 12
Az összegyűjtött hőmérsékleti értékeket cellánként átlagoltuk és átszámítottuk az adott mérésre jellemző referencia időpontra (ami minden esetben a napnyugta utáni negyedik óra volt, amely a korábbi vizsgálatok alapján Szeged esetében a nap során a legvalószínűbb ideje a legerősebb városi hősziget bekövetkezésének). A város és környezetének hőmérsékleti különbségét (az UHI intenzitást) a következőképpen értelmeztük: Tcella - Tcella(1), ahol: Tcella = az aktuális városi grid hőmérséklete, Tcella(1) = annak a vidékinek tekintett cellának a hőmérséklete, amelyben az Országos Meteorológiai Szolgálat szegedi obszervatóriuma is található (1. ábra). A területhasználat legfőbb, generalizált paramétereinek meghatározása SPOT XS űrfelvételek alapján történt, kombinálva a GIS módszerével, felhasználva az ún. Normalizált Vegetációs Index értékeit. A vizsgált terület és az alkalmazott módszerek, illetve az egész kutatási projekt még részletesebb leírása megtalálható a közelmúltban megjelent publikációkban (Unger et al., 2000, 2001). Jelen esetben az eredetileg tanulmányozott területnek csak egy kisebb, ám annál fontosabb részét vizsgáljuk. Ez a rész (összesen 10 gridcella) nem más, mint az előzőekben már említett északi és déli szektorok közötti átfedési terület, egyben olyan keresztmetszete Szegednek, amely a település nyugati szélén elhelyezkedő, vidéket reprezentáló cellától (1) a
3
Sümeghy Zoltán – Unger János: A keresztmetszeti…
városközpontig (10) húzódik (1. ábra). Az első cella (1) közepétől az utolsó (10) közepéig 4,5 km a távolság. A keresztmetszet mentén a térbeli és időbeli maximális UHI profilokat az abszolút (ºC) és normalizált (0 és 1 közötti dimenzió nélküli érték) évszakos átlagok összevetésével vizsgáltuk, figyelembe véve a területhasználati és klimatológiai jellemzőket is. Mivel minden esetben a 10-es cella képviselte a legnagyobb UHI intenzitást, a cellánkénti normalizált értékeket mindig az adott cella és 10-es cella abszolút átlagainak hányadosaiként állítottuk elő. A meteorológiai feltételek (mindenekelőtt a szélsebesség és a felhőzöttség) befolyásolják az átlagos UHI intenzitás abszolút nagyságát (pl. Landsberg, 1981; Park, 1986; Yagüe et al., 1991; Unger, 1996), ezért a normalizált értékek felhasználása nagyon hatékony lehet a városi hősziget térbeli (keresztmetszet menti) változásainak összehasonlítására. Vagyis az várható a normalizált átlagos UHI intenzitás évszakos profiljaitól, hogy azokat nem befolyásolják az uralkodó időjárási feltételek és csak a városi felszín tényezőitől (pl. a területhasználattól, illetve a városközponttól mért távolságtól) függenek. Eredmények A kiválasztott városi keresztmetszet mentén három generalizált területhasználati típust különböztethetünk meg: fedett felszínt (azaz beépített területet, amely épületekből, utcákból, járdákból, parkolókból, stb. áll), növénnyel borított vagy csupasz felszínt (azaz nyílt területet) és vízfelszínt. Ezeknek a típusoknak a százalékban kifejezett, cellánkénti arányait a 2. táblázat tartalmazza. A táblázatból látható, hogy a legnagyobb (90%-nál magasabb) beépítettség Szeged geometriai középpontja körül (a 9-es és 10-es cellában) található, de változása a város szélétől a központig nem egyenletes, hanem nagyobb majd kisebb értékek váltják egymást. A vízfelszínek aránya szinte teljesen elhanyagolható a keresztmetszet mentén. 2. táblázat. A generalizált területhasználati típusok gridcellánkénti százalékos aránya a városi keresztmetszet mentén Szegeden Területhasználati típus (%) beépített nyílt víz
Cellaszám 1 0 100 0
2 0 100 0
3 18.9 81.1 0
4 70.4 23.5 6.1
5 54.2 45.3 0.5
6 85.6 11.1 3.3
7 71.7 28.3 0
8 77.8 22.2 0
9 91.4 8.6 0
10 90.5 9.1 0.4
Az átlagos maximális UHI intenzitás részletes szezonális bemutatását érdemes azzal kezdeni, hogy a 2. ábra szerint a profilok minden évszakban jellegzetes ugrást mutatnak a beépített terület szélénél (azaz a 3-as cellánál, lásd még a 2. táblázatot is) és a legnagyobb értékeket a városközpontban (10-es cella) érik el. Az abszolút értékek tavasszal, nyáron és ősszel majdnem ugyanazok az összes cellában (0ºC és 3,02ºC között váltakozva), amit világosan mutat az a tény is, hogy a legnagyobb eltérés is csak 0,21ºC (a tavasz és a nyár között, az 5-ös cellában). Tehát a keresztmetszet mentén az átlagos maximális UHI intenzitás ebben a három évszakban nagyon hasonlóan alakul. Télen viszont a hőmérsékleti profil értékei még a felét sem érik el a másik három évszakban tapasztaltaknak: télen a legnagyobb UHI intenzitás csak 1,44ºC. Az alacsony téli értékek miatt az átlagos éves profil a tavaszihoz, a nyárihoz és az őszihez viszonyítva mérsékeltebb, ennek megfelelően a legnagyobb értéke 2,58ºC.
4
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
O maximális UHI intenzitás ( C)
2. ábra. Az abszolút átlagos maximális UHI intenzitás évszakos és éves profiljai Szegeden a keresztmetszet mentén (1999. március – 2000. február) 4
ABSZOLÚT
éves tavasz nyár ősz tél
3
2
1
0
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
gridcella száma A városi hőmérsékleti többlet nagyságának évszakos változásai főként az eltérő időjárási körülményeknek tulajdoníthatók (3. táblázat). A legnagyobb szélsebesség és felhőzöttség a téli hónapokra jellemző, amikor az UHI intenzitás a leggyengébb. Azonban az is megfigyelhető, hogy nyáron, amikor az előbb említett paraméterek a legkisebb értékűek, az UHI intenzitása mégsem a legerősebb a városi keresztmetszet minden pontjában: a tavaszi és őszi profilok helyenként a nyári fölött futnak (2. ábra). Ez azt sugallja számunkra, hogy a klimatológiai tényezők hatásai meglehetősen komplexek: az UHI kifejlődésére gyakorolt befolyásuk vizsgálata nem korlátozódhat csupán kettő, habár természetesen alapvető fontosságú paraméterre. 3. táblázat. A kiválasztott meteorológiai paraméterek szezonális átlagai Szegeden (1999. március – 2000. február) Időszak tavasz nyár ősz tél
Szélsebesség (ms-1) 3.2 2.4 2.7 3.4
Felhőzet (okta) 4.6 4.0 4.7 5.1
Az évszakos UHI profilok elemzését a normalizált értékek vizsgálatával folytatva azt találjuk (3. ábra), hogy a szezonális különbségek jelentősen lecsökkennek. Ezek a görbék – néhány helyi sajátosságtól eltekintve – nagyon jól követik az Oke (1987) által leírt tipikus UHI keresztmetszetet, aki három jellegzetes részt különböztetett meg az általános profilon belül (4. ábra): i. „szirt”: a hőmérséklet meredek emelkedése a város és vidék határán, ii. „fennsík”: a szirt után kezdődő, a város legnagyobb felére kiterjedő, viszonylag egyenletes növekedést mutató rész, iii. „csúcs”: a sűrűn beépített városközpont környékén kialakuló, legnagyobb pozitív hőmérsékleti anomália. Szegeden a „szirt” mind a négy évszakban egy erőteljes hőmérséklet-emelkedés a 2-es és a 4-es cella között, kb. 1 km hosszan (3. ábra). A továbbiakban négy cellán át (a 4-estől a 7esig) tart az 1,5 km hosszú, nagyon lassú növekedést mutató hőmérsékleti „fennsík”. Ez után
5
Sümeghy Zoltán – Unger János: A keresztmetszeti…
a 7-es és a 8-as cella között (0,5 km) van egy második, igen meredek „szirt” is, amely jelzi a „csúcs”-régió kezdetét. A legnagyobb (0,77-nél magasabb) értékekkel jellemezhető terület meglehetősen széles (három cella, 1 km-es hosszúságban), így a valódi „csúcs” (1,0 értékkel) viszonylag kevésbé hegyes. Ez a jelenség jól megmagyarázható a belváros kiterjedésének viszonylagos nagyságával és homogenitásával, amelyet - az 1879-es szegedi nagy árvíz rombolása után - a századforduló és a XX. század első évtizedeiben épült 3-5 szintes házak jellemeznek. Összességében az állapítható meg, hogy a teljes egy éves mérési periódusban a keresztmetszet mentén a normalizált átlagos maximális UHI nagyon hasonlóan változik mindegyik évszakban: a legnagyobb eltérés sehol sem haladja meg a 0,13-as értéket. 3. ábra. A normalizált átlagos maximális UHI intenzitás évszakos és éves profiljai Szegeden a keresztmetszet mentén (1999. március – 2000. február) maximális UHI intenzitás
1,0 éves tavasz nyár ősz tél
0,8 0,6
NORMALIZÁLT
0,4 0,2 0,0
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
gridcella száma A normalizálás felhasználása tehát felfedte a városi terület keresztmetszetének hőmérsékleti eloszlását, vagyis az UHI különböző városrészek szerinti arányát, ami alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az évszakos átlagos UHI profilok alakja szinte kizárólag csak a városi tényezőktől függ. 4. ábra. A napnyugta utáni tipikus UHI generalizált keresztmetszete (Oke, 1987 alapján, módosítva) “fennsík”
léghőmérséklet
“szirt”
“csúcs”
∆Τ
park külterület
6
külváros
belváros
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.
Ezen tényezők hatása között azonban a beépített terület aránya nem lehet a legdöntőbb, mert a város szélétől a központ felé haladva a hőmérséklet folyamatos (bár nem egyenletes ütemű) növekedése nem követi pontosan a beépítettség mértékének cellánkénti változását (lásd 2. táblázat). Ezért valószínűsíthető, hogy a másik paraméter, azaz a városközponttól mért távolság csökkenése dominánsabb tényező a városi hőmérséklet befelé történő növekedésének kialakításában (Unger et al., 2000). Természetesen ennek a két városi paraméternek (és más egyéb, jelen cikkben nem vizsgált tényezőknek, mint pl. az épülettömegnek és épületmagasságnak, vagy a horizontkorlátozásnak) az UHI intenzitásra gyakorolt befolyása nem külön-külön, hanem csak együttes hatásukban értelmezhető. Ezzel egy olyan kérdéskörhöz érkeztünk, amikor mindenképpen érinteni kell a klímára gyakorolt városi hatások modellezésének általános problematikáját, ahol ezt a hatást számszerűsítve mindig a településen belül és a külterületen észlelt értékeknek a különbségeként értelmezzük (Oke, 1997). Landsberg (1981) és Oke (1984) is elemzik Lowry (1977) ezzel kapcsolatos alapmodelljét, amely szerint a mért városi paraméterek (pl. hőmérséklet) M értékei mindig három elem összegzett hatásaként állnak elő: M = C + L + U,
(1)
ahol C a terület háttérklímájának mérési adataiból származik, L a földrajzi elhelyezkedés (topográfia, vízfelület, stb.) sajátosságainak befolyásoló hatásaiból adódik, U pedig az összetett városi környezet (területhasználat, anyag, geometria, épülettömeg, épületmagasság, városon belüli elhelyezkedés, stb.) eredőjét jelenti. Eredményeinket alkalmazva egy paraméterre (hőmérséklet), módosíthatjuk, illetve pontosíthatjuk az (1) egyenlet városi változóját (U). A modellből ugyanis az L tag elhagyható abban a speciális esetben, amikor a vizsgált település és környezete földrajzi szempontból nem bonyolult (pl. mint amilyen a nagy vízfelületektől távol elterülő, síksági fekvésű Szegedé is). Ekkor a modellegyenlet a következőképpen egyszerűsödik: M = C + U.
(2)
Amennyiben – ahogy az előzőekben is jeleztük – az M alatt hőmérséklet értünk, akkor az UHI fogja jelenti a település hőmérséklet-módosítását, azaz: UHI = U. Esetünkben a városnak az n-dik cellájában, adott időszakban vagy évszakban (t) jelentkező hatását Unt-vel jelölhetjük. Eredményeink szerint a szezonális átlagos normalizált UHI profilokból arra lehet következtetni, hogy a profil alakja (melyet UNn-nel szimbolizálhatunk, s a normalizált UHI értékét jelenti az n-dik cellában) független az időjárási viszonyok évszakos változásától, kialakítását a városi tényezők (un) határozzák meg nagymértékben: UNn = f1(un). A másik oldalról viszont az abszolút UHI intenzitás egy adott városi helyen egy adott időpontban (Unt) nemcsak a városi (un), hanem a településre és környezetére jellemző időjárási tényezők (ct) függvénye is: Unt = f2(ct, un). Ami azt jelenti, hogy egy adott cellában a település hatását az időjárási tényezők erősíthetik vagy gyengíthetik is. Ezért a város valódi hőmérséklet módosításának leírásához javasoljuk a (2) egyenlet olyan értelmű átalakítását, hogy a ct és un tényezők szorzat formájában jelenjenek meg a modellben, azaz Unt = ctun, vagyis általánosan: M = C + cu.
(3)
Kihangsúlyozzuk azonban, hogy ez az eredményül kapott módosított (3) modellegyenlet csak speciális (azaz egyszerű) földrajzi elhelyezkedésű települések esetére és csak a hőmérsékletre érvényes.
7
Sümeghy Zoltán – Unger János: A keresztmetszeti…
Következtetések Ebben a tanulmányban a maximális város és vidék közötti hőmérséklet-különbség eloszlását és annak évszakos változásait vizsgáltuk egy városi keresztmetszet mentén annak reményében, hogy – a városklíma sajátosságaira vonatkozó – néhány általános következtetéseket is le tudunk vonni. A következő eredményekre jutottunk: • Az UHI hatás létezése a közepes nagyságú, alacsony síkvidéki fekvésű Szeged város esetében bizonyított tény. A városi hősziget ugyanis mindig kifejlődött a vizsgált területen és időszakban, habár az intenzitása változó volt az év folyamán, méghozzá a mérsékelt öv évszakosan eltérő, sajátos időjárási viszonyainak megfelelően. • Mind a négy évszakos profil rendkívül jól követi az UHI Oke (1987) által leírt tipikus általános keresztmetszetét. • A normalizált értékek alkalmazása nagyon hasznosnak bizonyult a városi keresztmetszet hőmérséklet eloszlásának vizsgálatában: kiderült, hogy az évszakos átlagos UHI profilok alakja független a szezonális időjárási viszonyoktól és menetüket elsősorban a városi tényezők határozzák meg. • Ezért végül a városi hőmérsékleti változó (M) értékeit megadó modellegyenlet módosítását javasoljuk speciális (egyszerű) földrajzi környezetben elhelyezkedő települések esetére: M egyenlő a C tényezőnek (a terület háttérklímájának) és az U komponensnek (a város hőmérséklet-módosító hatásának) az összegével, ahol azonban az U = cu (azaz az időjárási és városi tényezők szorzat formájában megadható együttes hatásával). Köszönetnyilvánítás – Ezt a kutatást az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA T/034161) és az Oktatási Minisztérium (FKFP-0001/2000) támogatta. Külön köszönet illeti dr. Mucsi László egyetemi docenst a területhasználati típusok arányainak megállapításáért. Irodalom Jauregui, E., 1997: Heat island development in Mexico City. Atmos. Environ. 31, 3821-3831. Jendritzky, G. and Nübler, W., 1981: A model analysing the urban thermal environment in physiologically significant terms. Arch. Met. Geoph. Biol. Ser.B. 29, 313-326. Klysik, K. and Fortuniak, K., 1999: Temporal and spatial characteristics of the urban heat island of Lódz, Poland. Atmos. Environ. 33, 3885-3895. Kuttler, W., Barlag, A-B. and Rossmann, F., 1996: Study of the thermal structure of a town in a narrow valley. Atmos. Environ. 30, 365-378. Landsberg, H.E., 1981: The Urban Climate. Academic Press, New York. Lowry, W.P., 1977: Empirical estimation of urban effects on climate: A problem analysis. J. Appl. Met. 16, 129-135. Moreno-Garcia, M.C., 1994: Intensity and form of the urban heat island in Barcelona. Int. J. Climatol. 14, 705-710. Oke, T.R., 1982: The energetic basis of the urban heat island. Q. J. R. Met. Soc. 108, 1-24. Oke, T.R., 1984: Methods in urban climatology. In Kirchofer W. et al. (eds): Applied climatology. Zürcher Geogr. Schr. 14, 19-29. Oke, T.R., 1987: Boundary Layer Climates. Routledge, London - New York. Oke, T.R., 1997: Urban climates and global environmental change. In Thompson, R.D. and Perry, A. (eds): Applied Climatology. Routledge, London-New York, 273-287. Oke, T.R. and Fuggle, R.F., 1972: Comparison of urban/rural counter and net radiation at night. Bound. Lay. Met. 2, 290-308. Park, H-S., 1986: Features of the heat island in Seoul and its surrounding cities. Atmos. Environ. 20, 1859-1866. Péczely, Gy., 1979: Éghajlattan. Tankönyvkiadó, Budapest.
8
Földrajzi Konferencia, Szeged 2001. Ripley, E.A., Archibold, O.W. and Bretell, D.L., 1996: Temporal and spatial temperature patterns in Saskatoon. Weather 51, 398-405. Unger, J., 1996: Heat island intensity with different meteorological conditions in a medium-sized town: Szeged, Hungary. Theor. Appl. Climatol. 54, 147-151. Unger, J., Bottyán, Z., Sümeghy, Z. and Gulyás, Á., 2000: Urban heat island development affected by urban surface factors. Időjárás 104, 253-268. Unger, J., Sümeghy, Z., Gulyás, Á., Bottyán, Z. and Mucsi, L., 2001: Land-use and climatological aspects of the urban heat island. Meteorol. Applications 8, (in press). Yagüe, C., Zurita, E. and Martinez, A., 1991: Statistical analysis of the Madrid urban heat island. Atmos. Environ. 25B, 327-332.
9
