A KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG GYÜLEKEZETILAPJA

http://kerak.biblialap.hu

AZ IDÕK JELEI

Imaheti felolvasások

A K ERESZTÉNY A DVENT K ÖZÖSSÉG

GYÜLEKEZETI LAPJA

2003/4. imaheti felolvasások

A kegyelmes Isten és a kegyelemre szoruló ember . .

3

A kegyelem mindenre elégséges . . . . . . . . . . . . . . . .

5

Kegyelem és engedelmesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6

A kegyelem átalakító hatalma . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7

Mi zárhatja el az utat a kegyelem kiáradása elõl? . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8

Az isteni kegyelem elnémítja a Vádolót . . . . . . . . . . 11 Az egyház mint Isten kegyelmének színhelye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Hit és kegyelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Felolvasások gyermekek részére . . . . . . . . . . . . . . . . 17 megújulás és reformáció

Az Úr tanítása szerinti gyermeknevelés . . . . . . . . . . 23 az ige mellett

A készséggel sietõ nép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 „…ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” . . . . . . . . 29 aktuális

Mi a helyzet a kötelezõ óvodába járással kapcsolatban? . . . . . . . . . . . . . . . 30 evangelizáció

„Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd” . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Evangelizációs tapasztalatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 könyvajánló

Év végi árengedmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

„Kiálts hozzám és megfelelek, nagy dolgokat mondok néked és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.” (Jer 33,3)

imahét Szeretett, kedves Testvéreink! Régi törekvésünk válik valóra, amikor az eddig megszokotthoz képest egy kicsit korábbra hozzuk az imahét idõpontját. A közösség néhány évtizeddel korábban még õszi és tavaszi hálaáldozat címén hirdette meg ezeket az alkalmakat, amikor lélekben elcsendesedve visszatekintünk a mögöttünk lévõ idõszakra, és engedjük, hogy Isten Lelke hálát, megelégedést keltsen szívünkben az elmúlt év tapasztalatai láttán. Az idei imahetet november 29-tõl december 6-ig tartjuk, a generálkonferenciától átvett alapgondolata a kegyelem. Ez a fogalom önmagában is kiváltképpen alkalmas arra, hogy belátásra késztessen és hálát ébresszen szívünkben. Segít helyes képet alkotni önmagunkról, helyzetünkrõl, Isten segítségére szoruló állapotunkról, hiszen még belátnunk is nehéz, hogy nem lakik mibennünk jó. Önérzetünknek jobban megfelel, ha azzal áltatjuk magunkat, hogy gazdagok vagyunk, semmire (és senkire) nincs szükségünk. Gyakran ezzel a hamis önértékeléssel térünk ki az ajtó elõtt álló, szerényen kopogtató, kegyelmet kínáló Üdvözítõ elõl. A kegyelemrõl alkotott helytelen elgondolások segítségével elhitetjük magunkkal, hogy az üdvösség várományosaiként így is biztonságban vagyunk. A kegyelemrõl szóló bibliai tanítás ugyanakkor segít helyes képet alkotni Istenrõl is, aki „kegyelme dicsõségének magasztalására elõre úgy határozott, hogy minket fiává fogad Jézus Krisztus által az Õ akaratának jó kedve szerint… akiben van a mi váltságunk az Õ vére által, a bûnöknek bocsánata az Õ kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz 1,5–7). Rámutat arra, hogy kegyelmére szorulunk, jóakaratától függünk, de arra is, hogy Isten nem él vissza helyzetével, sõt Õ a kezdeményezõ, aki készségesen, nagylelkûen elénk jön, hogy könnyûvé tegye számunkra a kegyelem elfogadását. Megérthetjük, hogy egyetlen reménységünk az, ha Isten jósága belátásra, megtérésre, az isteni értékrend elfogadására késztet, hogy õszinte sajnálkozással ki tudjuk mondani: nincsen mibennünk semmi jó, sõt mi ugyan méltán megérdemelnénk a törvényszegéseinkért járó büntetést. „De az Isten gazdag lévén irgalmasságban az Õ nagy szerelmébõl, mellyel minket szeretett, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal… hogy megmutassa a következendõ idõkben az Õ kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban, mert kegyelembõl tartattatok meg, és ez nem tõletek van, Isten ajándéka ez.” (Eféz 2,4–5. 7–8) Minden megújulás és reformáció ebbõl a két nagy felismerésbõl táplálkozik. Szívbõl kívánjuk, hogy Ellen White kegyelemre vonatkozó bizonyságtételeinek közös, imádságos szívvel történõ átgondolása a fentiek megértésére, belátására és elfogadására késztessen mindannyiunkat, hogy ezek nyomán a hõn óhajtott lelki ébredés és megújulás bontakozhasson ki sorainkban. Az elmúlt évben számos bizonyságát láttuk annak, hogy közösségünk tagjai Isten szeretetének és kegyelmének elkötelezõ hatalma alatt milyen áldozatkészségrõl tettek bizonyságot. Sikerült megoldanunk egy régóta tartó gyülekezeti problémát, a Benczúr utcai gyülekezet összejöveteli gondját. Megható volt tapasztalni, ahogy egyes testvéreink még akkor is adni akartak, amikor már jeleztük, hogy összegyûlt a pénz, csak részesei lehessenek ennek a közösségi érzést elmélyítõ összefogásnak. Megoldódóban vannak a keszthelyi, sárvári testvérek összejöveteli gondjai is, azonban megoldásra vár még több hasonló probléma. Ezek egyikével keresünk meg most benneteket. Gödöllõn ez év elején gyülekezetet alapítottunk, a szombati istentiszteleteken a gyülekezetbe járó testvéreken kívül 10–20 vendég is részt vesz, közülük sokan már a szombatiskolán is jelen vannak. Ebben az évben már négyen el is kezdték a keresztségre való felkészülést. A nyár eleje óta folyamatosan tartott szombat délutáni evangelizációs elõadásokat kb. 50–60 fõ látogatja. Néhány hete kaptuk a hírt, hogy az épületet – amelyben az istentiszteleti alkalmak számára béreltünk helyiséget – eladták, így csak ez év december 31-ig biztosított a gyülekezet számára a szombati összejövetel helye. Sürgõsen elkezdtünk keresni megoldást, akár bérlemény, akár saját tulajdon formájában. Így találtunk egy gyülekezetnek minden tekintetben alkalmas házat közel a város központjához, de mégis csendes, nyugodt helyen. Az épület minimális átalakítással kb. 70 fõ befogadására alkalmas. Ennek megvásárlásához szeretnénk kérni anyagi segítségeteket. Az imaheti adomány teljes bevételét erre a célra kívánjuk fordítani. Adományaitokon túlmenõen hálás szívvel fogadunk el kölcsönöket is, annak érdekében, hogy a házat minél hamarabb meg tudjuk vásárolni. Így a jövõ év elejétõl már ott gyûlhetnénk össze. A helyzet sürgõsségére való tekintettel kérünk benneteket, hogy imaheti adományaitokat a gödöllõi gyülekezet megvásárlásához minél hamarabb juttassátok el a központba. Bízunk abban, hogy Isten kegyelmének meg-megújuló tapasztalása felindítja szíveinket az iránta érzett hála kifejezésére. „Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.” (Eféz 1,2) Testvéri szeretettel a tanácsadó testület nevében: Sonnleitner Károly 2

Az Idõk Jelei, 2003/4.

imaheti felolvasások 2003. november 29., szombat

A

KEGYELMES I STEN

ÉS A KEGYELEMRE SZORULÓ EMBER „Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra, és nagy kegyelmû… Nem bûneink szerint cselekszik velünk, nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert amilyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az Õ kegyelme az Õt félõk iránt.” (Zsolt 103,8. 10–11) „Az Úr látta elesett állapotunkat. Látta, hogy kegyelemre van szükségünk, és mivel szeretett minket, kegyelmet és békét adott nekünk. A kegyelem kedvezést jelent annak, aki azt nem érdemli meg, aki elveszett. Bûnösségünk ténye nem zárja el elõlünk Isten irgalmát és szeretetét, sõt szükségessé teszi azt irányunkba – megváltásunk érdekében.” (Ellen G. White: Szemelvények I., 320. o.)

„Jákób – akit Ézsau haragja halállal fenyegetett – számûzöttként menekült el az apai háztól… Félt, hogy örökre elveszítette azt az áldást, amelyet Isten akart adni neki, Sátán pedig mindig ott volt a közelében, hogy elcsüggessze kísértéseivel… Számkivetettnek érezte magát, és tudta, hogy mindez saját bûnének a következménye. Sötét kétségbeesés nehezedett lelkére, imádkozni is alig mert. Elhagyatottsága végtelenül nyomasztóan hatott rá, ezért Isten oltalmának szükségességét oly erõsen érezte, mint soha azelõtt. Sírva, mélyen megalázkodva vallotta meg bûnét, és annak bizonyítékáért könyörgött, hogy Isten nem hagyta el végleg. Szíve bánata azonban nem enyhült. Minden önbizalmát elveszítette, és attól félt, hogy atyái Istene elvetette õt. Isten azonban… kiárasztotta kegyelmét tévelygõ, reményvesztett szolgájára. Irgalmában éppen azt nyilatkoztatta ki Jákóbnak, amire szüksége volt: figyelmét az Üdvözítõre irányította. Jákób bûnt követett el, szíve azonban hálával telt meg, amikor feltárult elõtte az út, amelyen visszajuthat Isten kegyelmébe. A menekülõ vándor a hosszú úttól kimerülten lefeküdt a földre, és egy követ tett a feje alá vánkosul. Álmában ragyogó, fényes létrát látott, amelynek legalsó foka a földet, legfelsõ foka pedig a mennyet érte. Ezen a sugárzó létrán angyalok szálltak fel és alá, a tetején pedig a dicsõség Ura állt, és az Õ szava hallatszott a mennybõl: »Én vagyok az Úr, Ábrahámnak, a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene.« A földet, amelyen mint számûzött feküdt, neki és utódainak ígérte Isten, ezzel a megerõsítéssel: »TeAz Idõk Jelei 2003/4.

benned és a te magodban megáldatnak a föld összes nemzetségei.« Ezt az ígéretet nyerte el Ábrahám és Izsák, s az Úr most Jákóbnak is megújította ugyanennek az áldásnak az ígéretét. Majd a vigasz és bátorítás szavait hallhatta az elhagyatott és csüggedt vándor: »Ímé, én veled vagyok, hogy megõrizzelek téged, valahová mégy, és visszahozlak e földre, mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem, amit neked mondtam.« (1Móz 28,13–15) Ebben a látomásban a megváltás terve tárult fel Jákób elõtt… A titokzatos létra, amelyet álmában látott, ugyanaz volt, amelyre Krisztus hivatkozott Nátánáellel folytatott beszélgetésében, amikor ezt mondta: »Meglátjátok a megnyílt eget és Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.« (Ján 1,52) Mindaddig, míg az ember nem lázadt fel Isten uralma ellen, szabadon érintkezhetett az Úrral. Ádám és Éva bûne azonban elválasztotta a földet az égtõl, az ember nem lehetett többé közösségben Alkotójával. A világ azonban mégsem maradt magára a reménytelenségben. A létra jelképezi Jézust, az Istentõl rendelt Közbenjárót. Ha Õ – a saját érdemei által – nem hidalta volna át a bûn okozta szakadékot, akkor a szolgáló angyalok nem érintkezhettek volna az elbukott emberrel. A gyenge és tehetetlen embert Krisztus köti össze a végtelen erõ Forrásával. Álmában mindez feltárult Jákób elõtt. Noha a kinyilatkoztatás egyes részeit azonnal felfogta, nagy és titokzatos igazságai egész életében foglalkoztatták, és egyre világosabbá váltak elõtte. Az éjszaka mélységes csendjében ébredt fel álmából. Látomásának fényes alakjai eltûntek. Csak a környezõ dombok homályos körvonalait, fönn pedig az ég ragyogó csillagait látta. De lelkében ott élt az ünnepélyes tudat, hogy Isten vele van. A Láthatatlan jelenléte betöltötte szívét, megvigasztalta magányában. »Bizonyára az Úr van e helyen – mondta –, és én nem tudtam… Nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az ég kapuja!« (1Móz 28,16–17) »Felkelt Jákób reggel, és vette azt a követ, amelyet feje alá tett, s oszlopul állította fel, olajat öntött tetejére.« (1Móz 28,18) A fontos események megörökítésére szolgáló szokás szerint Jákób emlékoszlopot emelt Isten kegyelmének, hogy ha újból erre jár, megálljon ezen a szent helyen, hálát adni Istennek. 3

A helyet pedig Béthelnek, »Isten házának« nevezte el. Mély hálával ismételte el azt az ígéretet, hogy Isten vele lesz, majd ünnepélyes fogadalmat tett: »Ha Isten velem lesz, és megõriz engem ezen az úton, amelyen most járok, ha ételül kenyeret, öltözetül ruhát ad majd nékem, és békességgel térek vissza az én atyám házához, akkor az Úr lesz az én Istenem, és ez a kõ, amelyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lesz, valamit pedig adsz majd nékem, annak tizedét néked adom.« (1Móz 28,20–22) Jákób nem feltételeket akart szabni Istennek… Fogadalma csupán háláját, köszönetét fejezte ki Isten szeretetéért és kegyelméért… Valamennyi áldás, amelyben részesülünk, így késztessen viszonzásra a minden kegyelem Szerzõje iránt. A hívõ embernek gyakran kellene elmélkednie elmúlt életén, hálásan idézve emlékezetébe Isten csodálatos szabadításait, segítségét a viszontagságok és megpróbáltatások között. Meg kellene emlékeznünk arról, hányszor nyitott elõttünk utat, amikor minden sötétnek és vészjóslónak tûnt körülöttünk, hányszor karolt fel, amikor közel álltunk az eleséshez… A megszámlálhatatlan áldást látva kérdezzük meg gyakran, töredelmes és hálás szívvel: »Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?« (Zsolt 116,12)” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 184–187. o.)

„Tanulnunk kell Krisztus iskolájában. Egyedül Krisztus igazsága jogosíthat fel minket a kegyelem szövetségének áldásaira. Régóta vágyunk és törekszünk elérni ezeket az áldásokat, de nem nyertük el õket. Miért? Mert azt az elképzelést melengettük magunkban, hogy képesek vagyunk tenni valamit azért, hogy méltókká váljunk az áldásokra. Túlságosan önmagunkra tekintettünk, ahelyett, hogy elhittük volna: Jézus élõ Megváltó. Ne gondoljuk, hogy saját kegyességünk és érdemeink megmenthetnek bennünket! Üdvösségünk egyedüli reménysége Krisztus kegyelmében van. Prófétáján keresztül az Úr azt ígéri: »Hagyja el a gonosz az õ útját, és a bûnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, s könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bõvelkedik a megbocsátásban.« (Ésa 55,7) Hinnünk kell a puszta ígéretben, és nem szabad elfogadnunk érzéseket hitünk helyett. Amikor teljességgel bízunk Istenben, és bízunk Jézus mint bûnbocsátó Megváltó érdemeiben, akkor mindazt a segítséget elnyerjük, amelyre vágyunk. Úgy tekintünk magunkra, mintha hatalmunk lenne megváltani önmagunkat. Jézus azonban azért halt meg értünk, mert képtelenek vagyunk erre. Õbenne van a reménységünk, megigazulásunk és igazságunk. Nem szabad elkeserednünk, és attól félnünk, hogy nincs Megváltónk, vagy hogy Õ nem irgalommal gondol ránk. Ebben a pillanatban is értünk munkálkodik, arra szólítva bennünket, hogy jöjjünk Õhozzá reménytelenségünkben, és meneküljünk meg. Hitetlenségünk által meggyalázzuk Õt. Döbbenetes, ahogyan legjobb Barátunkkal bánunk, és hogy milyen kevés bizodalmunk van abban, aki min4

den kétséget kizáróan képes minket megváltani, és aki bizonyságát adta hatalmas szeretetének. Testvéreim, azt képzelitek, hogy érdemetek Isten kegyelmébe ajánl titeket? Azt gondoljátok, hogy meg kell szabadulnotok bûneitekbõl, még mielõtt bíznátok az Õ megváltó hatalmában? Ha ilyen gondolatokat tápláltok, akkor attól tartok, hogy nem fogtok megerõsödni, hanem végleg elgyengültök. A pusztában, amikor az Úr megengedte, hogy mérges kígyók marják meg a lázadó izraelitákat, Mózesnek fel kellett emelnie egy rézkígyót, s arra kellett szólítania a sebesülteket, hogy nézzenek a rézkígyóra, és éljenek. Azonban sokan nem láttak segítséget ebben a mennybõl jövõ gyógyszerben. Halottak és haldoklók vették körül õket, és tudták, hogy isteni segítség nélkül sorsuk megpecsételõdött. De õk inkább panaszkodtak sebeik, fájdalmuk és biztos haláluk miatt, mígnem erejük elhagyta õket, s szemük meghomályosodott, holott azonnali gyógyulásban részesülhettek volna. »Amiképpen fölemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának fölemeltetnie. Hogy ha valaki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« (Ján 3,16) Ha tudatában vagy bûneidnek, ne áldozd minden idõdet arra, hogy bánkódj miattuk, hanem tekints fel Krisztusra, és élj! Egyedüli Megváltónk Jézus, és bár milliók fogják Õt visszautasítani, akiknek gyógyulásra volna szükségük, az Õbenne bízó lelkek közül egyetlenegy sem vész el. Nem szabad elcsüggednünk, miközben felismerjük reménytelen helyzetünket Krisztus nélkül! Hagyatkozzunk a megfeszített és feltámadt Megváltóra! Szegény, bûnbeteg, megtört lélek, csak tekints fel, és élj! Jézus a szavát adta, hogy üdvözíti mindazokat, akik Õhozzá jönnek. Jöjjetek Jézushoz, találjatok nyugalmat és békét nála! Sátán azt sugallja, hogy helyzetetek reménytelen, és önmagatokat nem üdvözíthetitek. Ez igaz, helyzetetek valóban reménytelen. Emeljétek fel Jézust elõtte, és mondjátok ezt: »Feltámadt Megváltómban bízom, aki nem fogja megengedni, hogy tönkremenjek. Az Õ nevében diadalmaskodom. Õ az én igazságom és örömöm koronája.« Senki ne érezze reménytelennek a helyzetét, mert nem az. Jóllehet bûnösnek és elveszettnek tartjátok magatokat, de ez éppen az az állapot, amelyben szükségetek van a Megváltóra. Ha megvallandó bûneid vannak, ne vesztegesd az idõt! Most csodálatos lehetõségeid vannak: »Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz, hogy megbocsássa bûneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.« (1Ján 1,9) Akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, azok kívánsága teljesül, mert Jézus ezt ígérte… Néhányan úgy érzik, hogy mielõtt az Úr áldásait igényelhetnék, elõször valamilyen próbaidõ alatt be kell bizonyítaniuk, hogy megújultak. Azonban már most kérhetik az áldásokat… Jézus örül annak, ha bûnös, elveszett, segítségre szoruló állapotunkban – vagyis ahogyan éppen vagyunk – Õhozzá jövünk.” (Ellen G. White: Szemelvények I., 322–324. o.)

Az Idõk Jelei, 2003/4.

2003. november 30., vasárnap

A

KEGYELEM MINDENRE ELÉGSÉGES

„Elég néked az én kegyelmem, mert az én erõm erõtlenség által végeztetik el.” (2Kor 12,9) „A kegyelem szövetségének akár egyetlen áldására is csupán Krisztus igazsága jogosít fel bennünket. Vannak, akik sokáig vágyakoztak áldásokra, de nem nyerték el, mert azt a gondolatot táplálták, hogy valamiképpen kiérdemelhetik ezeket. Nem néztek túl önmagukon azzal a hittel, hogy Jézus mindenre elégséges Megváltó. Nem szabad azt gondolnunk, hogy saját érdemeink váltanak meg bennünket. Üdvösségünk egyedüli reménye Krisztus, »mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene nekünk megtartatnunk« (Csel 4,12). Ha teljesen Istenben hiszünk, ha Jézus, a bûnbocsátó Megváltó érdemeire támaszkodunk, akkor el fogjuk nyerni mindazt a segítséget, amire csak vágyunk. Senki ne tekintsen önmagára, mintha hatalma volna megváltani saját magát. Jézus azért halt meg értünk, mert mi magunk képtelenek vagyunk kiszabadulni a bûn és a halál fogságából. Õbenne van a reménységünk, megigazulásunk és igazságunk. Ha felismerjük bûnös voltunkat, nem kell kétségbeesnünk és félnünk, hogy nincs Megváltónk, vagy azt feltételeznünk, hogy Õ ne gondolna ránk irgalmassággal. Éppen ekkor, ebben az állapotban hív bennünket, hogy jöjjünk Õhozzá tehetetlenségünkben, és nyerjük el az üdvösséget… Ínségünk tudatában ne pazaroljuk minden erõnket a panaszkodásra. Amikor felismerjük, hogy Krisztus nélkül milyen tehetetlenek vagyunk, ne engedjünk a csüggedésnek, hanem bízzuk magunkat a keresztre feszített és feltámadott Üdvözítõ érdemeire. Nézz fel, és élsz! Jézus a szavát adta, és Õ mindenkit üdvözíteni akar, aki Õhozzá jön… Egy sem vész el, aki bízik Megváltónk érdemeiben.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 466–467. o.)

„Krisztus így szól: »Ha fölemeltetem a földrõl, mindeneket magamhoz vonzok.« (Ján 12,32) Minden lélek el fog fordulni a bûntõl, aki enged ennek a vonzásnak. Krisztus mindenkit képes üdvözíteni, aki Õhozzá jön. A Jézushoz jövõk olyan létrára lépnek, amely a földtõl a menny felé vezet. Tanítsátok szóban és írásban, hogy a létra csúcsán Isten áll. Az Õ dicsõségének fényes sugarai ragyogják körül a létrát. Kegyelemmel tekint mindazokra, akik fájdalommal és nehézségek közepette igyekeznek fölfelé. Isteni segítséget küld, amikor elcsüggedünk és ellankadunk. Igen, hirdessétek szívhez szóló szavakkal, hogy senki, aki kitartással halad fölfelé a létrán, nem fogja elveszíteni a jogot, hogy bemenjen a Megváltó Úr Jézus örökkévaló országába! Az Õbenne hívõk sohaAz Idõk Jelei, 2003/4.

sem vesznek el, senki nem ragadhatja ki õket Krisztus kezébõl. Érthetõ és reménykeltõ szavakkal mondjátok el az embereknek, hogyan menekülhetnek meg a kiérdemelt szégyentõl!… Igaz, hogy gyakran kell szólnunk arról a tényrõl, hogy a keresztény élet harc, amelyet õrködésben, imában és fáradozásban kell töltenünk. Az is igaz, hogy a lélek veszélybe kerülhet, ha egy pillanatra is elhagyja lelki éberségét. A központi téma azonban a megváltás tökéletessége legyen, amelyet a minket szeretõ Jézus kínál számunkra, aki önmagát adta, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Naponta lehetõségünk van Istennel járni, és egyre jobban megismerni az Urat. Jézus vére által beléphetünk a szentek szentjébe, hogy megragadjuk a számunkra felkínált reménységet. Ha el akarjuk érni a mennyet, akkor lelkünknek össze kell fonódnia a Közbenjáróéval, azaz isteni természet részeseivé kell válnunk! Krisztusra támaszkodva, életedet Vele együtt elrejtve Istenben, és engedve a Szentlélek vezetésének, õszinte hitre juthatsz!… A megtéretlen ember úgy gondolkodik Istenrõl, mint aki szeretetlen, szigorú és bosszúálló. Úgy véli, hogy Isten jelenléte korlátozza a szabadságot, s az Urat a »Ne tedd!« tiltás jellemzi leginkább. Az ilyen ember mélabúval és nehéz követelésekkel telinek tekinti Isten szolgálatát. Amikor azonban meglátja a kereszten függõ Jézust, akit Isten azért ajándékozott nekünk, mert szerette a világot, akkor szemei megnyílnak, és új fényben látja a dolgokat. A Krisztusban bemutatott Isten nem szigorú bíró, nem bosszúálló kényúr, hanem kegyelmes és szeretõ Atya… Isten mûvének néhány munkása túl gyors arra, hogy elmarasztaló megjegyzéseket tegyen a bûnösre, miközben szem elõl téveszti az Atya szeretetét és kegyelmét, amely által Fiát adta, hogy meghaljon a bûnös világért. Elõször a tanító saját lelkének van szüksége Krisztus kegyelmére, hogy bemutathassa a bûnösnek, kicsoda valójában Isten. Olyan Atya Õ, aki vágyódó szeretettel várja a tékozló visszatérését, nem haragos vádakat tartogat számára, hanem lakomát készít visszajövetele örömére (Sof 3,14–17). Nem nyerhetsz belépést a mennybe vezeklés vagy valamely általad elvégezhetõ munka által. A belépés útját maga Isten készítette el, és az olyan teljes, olyan tökéletes, hogy ember semmiféle munkával nem képes tökéletesebbé tenni. Isten útja elég széles ahhoz, hogy a bûnös, ha megbánja vétkeit, azon járhasson. Ugyanakkor olyan keskeny, olyan szent és magasságos, hogy bûn nem fér el rajta, nem szennyezheti be… 5

Amikor az ellenség rád tör, és el akar veszíteni bûneid gondolatával, mondd ezt neki: »Tudom, hogy bûnös vagyok. Ha nem lennék, nem mehetnék a Megváltóhoz, mert Õ azt mondja: Nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bûnösöket hívjak megtérésre. (Márk 2,17) Jogom van tehát Jézushoz jönni, mivel bûnös vagyok. Bûnös és szennyezett vagyok, de Õ elszenvedte a megalázást és a halált, elhordozta az átkot helyettem. És én megyek, hiszek. Hivatkozom biztos ígéretére, hogy aki hisz Õbenne, nem vész el, hanem örök élete van (Ján 3,16).« Figyelmen kívül hagyja-e Isten a töredelmes lélek efféle perbeszédét? Sohasem!… A kegyelem érdem nélküli jutalom. A bûnrõl mit sem tudó angyalok számára ez ismeretlen tapasztalat, de az ember bûnössége szükségessé teszi, hogy az irgalmas Isten kegyelmet gyakoroljon velünk. Isten kegyelme küldte el Megváltónkat, hogy minket mint elszéledt juhokat megkeressen és visszahozzon a nyájba. Van valami hiányérzet a lelkedben? Éhezel és szomjazol az igaz élet után? Ha igen, akkor ez annak bizonyítéka, hogy Krisztus munkálkodott a szívedben. Azért ébresztette ezt a szükségérzetet a szívedben, hogy keresd Õt, s így a Szentlélek közremûködése által Isten megtegye azokat a dolgokat életedben, amelyek véghezvitele számodra lehetetlen. Az Úr nem ír elõ más feltételt, csak azt, hogy

éhezz irgalma után, vágyakozz megismerni tanácsát, és áhítozz szeretetére. »Kérj!« A kérés kinyilvánítja, hogy felismerted, milyen nagy szükséged van a kegyelmére, segítségére. Ha hit által kérsz, meg fogod kapni a választ. Az Úr a szavát adta, és az nem hiúsulhat meg. Bûnösséged érzete és tudata elegendõ indok arra, hogy az Úr irgalmáért és együttérzéséért folyamodj. Nem a szentség a feltétele annak, hogy Istenhez jöjj, hanem kérd Õt, hogy tisztítson meg minden bûntõl és hamisságtól. Mire várnál még? Miért nem fogod szaván Istent?… Ha Sátán árnyékot akar vetni Isten és teközéd, ha bûnnel vádol s arra kísért, hogy ne bízz Istenben és kételkedj kegyelmében, mondd ezt: Nem engedhetem meg, hogy a gyengeségem Isten és önmagam közé álljon, mert Õ az én erõsségem. Bûneim sokasága Jézuson, isteni Helyettesemen és Áldozatomon nyugszik. Ez a hitvallásom: »Adni semmit nem tudok, keresztfádra borulok.« Senki nem találhat olyat saját jellemében, ami kedvessé tehetné õt Isten elõtt, vagy ami biztosíthatná, hogy Isten elfogadja. A bûnös egyedül Jézus által jöhet Istenhez, akit azért küldött az Atya, hogy életet hozzon a világnak. Jézus az egyedüli Megváltónk és Közbenjárónk, Õbenne van egyedüli reményünk a bûnbocsánatra, a békességre és az igaz életre.” (Ellen G. White: Szemelvények I., 173–176., 300., 305–306. o.)

2003. december 1., hétfõ

K EGYELEM

ÉS ENGEDELMESSÉG

„Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást, jó kedvébõl.” (Fil 2,12–13)

„Lehetetlent kísérel meg az, aki saját cselekedetei – a törvény megtartása – által próbálja elérni a menynyet. Az ember engedelmesség nélkül nem üdvözülhet, de cselekedetei nem lehetnek saját erejébõl valók. Krisztusnak kell munkálnia benne mind az akarást, mind a véghezvitelt, jókedvébõl.” (Ellen G. White: Szemelvények I., 334. o.)

„Az üdvösséget társulás, együttes munkálkodás útján nyerjük el. A megtérõ bûnös és Isten között együttmûködés jön létre. Ez elengedhetetlen a jellem építéséhez, a helyes alapelvek kialakításához. Az embernek komoly erõfeszítéseket kell tennie, hogy legyõzze azt, ami akadályozza a tökéletesség elérésében. Az eredmény azonban teljesen Istentõl függ. A csupán emberi erõfeszítések nem elegendõek, Isten segítsége nélkül teljesen értéktelenek. Isten munkálkodik, és az ember is. Az embernek kell ellenállnia 6

a kísértésnek, de az erõt ehhez Istentõl nyeri. Így egészíti ki egymást Isten végtelen bölcsessége, részvéte, ereje, és az emberi gyengeség, bûn és teljes tehetetlenség. Isten azt akarja, hogy uralkodjunk önmagunkon, azonban beleegyezésünk és együttmunkálkodásunk nélkül nem segíthet rajtunk. Isten Lelke az embernek adott erõk és képességek által munkálkodik. Önmagunktól nincs erõnk, hogy szándékainkat, vágyainkat és hajlamainkat összhangba hozzuk Isten akaratával. Ha azonban készek vagyunk arra, hogy »készségessé tegyen bennünket«, akkor az Üdvözítõ mindezt elvégzi helyettünk, »lerontja az okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett«, s foglyul ejt »minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak« (2Kor 10,5). Aki erõs, kiegyensúlyozott jellemet akar építeni, és minden tekintetben biztos alapon álló kereszténnyé szeretne válni, annak késznek kell lennie, hogy Krisztusért mindent odaáldozzon, mindent megtegyen, mert az Üdvözítõ nem fogadhat el megosztott szolgálatot. Naponta kell megtanulnunk az alázatos odaadás jelentõségét. Isten Igéjében kell kuAz Idõk Jelei, 2003/4.

tatnunk, lényegét meg kell értenünk, és engedelmeskednünk kell elõírásainak. Csakis így juthatunk el a keresztény tökéletességre. Napról napra Isten munkálkodik velünk, csiszolja jellemünket, amelynek meg kell állnia a végsõ próba órájában. Viszont a hívõ napról napra bizonyságot tesz emberek és angyalok elõtt, hogy mit tehet az evangélium az elesett emberekért.” (Ellen G. White: Az apostolok története, 330–331. o.) „Csalódni fognak azok, akik határozott igyekezet nélkül valamiféle varázslatos jellemváltozásra várnak. Amíg Jézusra tekintünk, nincs okunk a félelemre és a kételkedésre, hiszen Õ képes megváltani mindazokat, akik Õhozzá jönnek. Szüntelenül félhetünk viszont attól, hogy régi természetünk újra visszanyeri hatalmát, és az ellenség olyan csapdát állít, amellyel ismét foglyul ejthet bennünket. »Félelemmel és rettegéssel« kell véghezvinnünk megváltásunkat, mert »Isten az, aki munkálja bennünk az akarást és a véghezvitelt, jókedvébõl« (Fil 2,13)… Ha az isteni mintát igyekszünk utánozni, gyakran el fogunk bukni. Gyengeségeink és hibáink miatt sokszor kell még õszinte alázattal sírnunk Jézus lábainál. De nem kell elbátortalanodnunk! Imádkozzunk még lelkesebben, higgyünk még teljesebben, és próbáljunk meg újra, immár nagyobb állhatatossággal felnövekedni az Úr hasonlatosságára. Ne saját erõnkben, hanem Megváltónk erejében bízzunk!… Az akarat folytonos átadása és állandó engedelmesség által részesülünk a megigazulás áldásában. A hit által megigazultaknak meg kell õrizniük az Úr útját. Ha az ember cselekedetei nincsenek összhangban hitvallásával, akkor az annak bizonyítéka, hogy nem igazult meg hit által… A kegyelem érdem nélküli kedvezés, a hívõ saját érdeme nélkül igazul meg, anélkül, hogy bármit is felajánlhatna Istennek. Megigazult az Atya elõtt helyettesünkként és keze-

sünkként álló Krisztus Jézus által. Bár Krisztus érdeme által igazul meg, azonban nem áll szabadságában gonoszt cselekedni… Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az Úr adta világosságnak akár egyetlen sugarát is figyelmen kívül hagyjuk. A restség azokban a dolgokban, melyek szorgalmat igényelnek – bûn. Az embernek együtt kell mûködnie Istennel, és féken kell tartania azokat a szenvedélyeket, amelyeken uralkodni kell. Ahhoz, hogy ezt megtegye, fáradhatatlannak kell lennie az Istenhez való imádságban, szüntelen kegyelmet nyerve lelkének, indulatának és tetteinek szabályozásához. Krisztus kegyelme által az ember képes lehet a gyõzelemre… Noha Krisztus minden, mégis mindenkit lankadatlan igyekezetre kell ösztönöznünk. Küzdenünk, harcolnunk, gyötrõdnünk, vigyáznunk és imádkoznunk kell, hogy ne gyõzzön le bennünket a ravasz ellenség. Istentõl jön az az erõ és kegyelem, amely által ezt megtehetjük. Szüntelenül bíznunk kell abban, aki teljesen képes megváltani mindazokat, akik Istenhez jönnek Õáltala. Soha ne tegyétek azt a benyomást az emberekre, hogy keveset vagy semmit nem kell tenniük a saját részükrõl. Inkább tanítsátok õket az Istennel való együttmûködésre, hogy sikerrel gyõzedelmeskedjenek. Senki ne állítsa, hogy cselekedeteiteknek semmi köze sincs ahhoz, hol álltok és milyen helyzetben vagytok Isten elõtt. Az ítéletkor meghozott döntés azon alapszik, hogy mi az, amit megtettünk, s mi az, amit nem (Mát 25,34–40)… Könnyed, kényelmes, kereszthordozás nélküli vallásukkal sokan becsapják saját lelküket. Jézus viszont így szól: »Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.«” (Ellen G. White: Szemelvények I., 309–310., 363–364., 349–351. o.)

2003. december 2., kedd

A

KEGYELEM ÁTALAKÍTÓ HATALMA

„Megjelent az Isten üdvözítõ kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.” (Tit 2,12) „Ha valaki Jézus õszinte tanítványa, legyenek bármilyen fogyatékosságai, jellemét az isteni kegyelem hatalma átalakítja és megszenteli. Mialatt mintegy tükörben szemléli az Úr dicsõségét, átalakul, dicsõségrõl dicsõségre, amíg hasonlóvá válik Õhozzá, akit imád… Az életszentség nem egy pillanat, egy óra vagy egy nap, hanem az egész élet munkája. Nem a boldog elragadtatás érzete által érjük el, hanem annak eredménye, hogy állandóan meghalunk a bûnnek, és Az Idõk Jelei, 2003/4.

élünk Krisztusnak. Gyenge, idõnkénti erõfeszítésekkel nem lehet igazságtalanságokat jóvátenni, nem lehet a jellem átalakulását munkálni. Hosszas, kitartó erõfeszítések, szigorú önfegyelem és kemény küzdelmek árán érhetjük el a gyõzelmet. Sohasem tudhatjuk, milyen harc vár ránk holnap. Ameddig Sátán uralkodik, énünket meg kell aláznunk, fojtogató bûneinket le kell gyõznünk. Amíg életünk tart, nincs megállás, nincs olyan magaslat, amelyre feljutva elmondhatnánk: »Teljesen célhoz értem.« Az életszentség az egész életünkön át tartó engedelmesség eredménye. Egyetlen apostol, egyetlen próféta sem állította, hogy teljesen bûntelen. Emberek, akik Isten közvetlen közelében éltek, akik inkább feláldozták éle7

tüket, hogysem tudatos bûnt követtek volna el, emberek, akiket Isten mennyei világossággal és erõvel tüntetett ki, valamennyien beismerték természetük bûnös voltát. Nem bíztak a testben, nem állították, hogy igazak, szentek, hanem egyes-egyedül Krisztus érdemeire, igazságosságára támaszkodtak. Így tesz mindenki, aki Krisztusra tekint. Minél közelebb jutunk Jézushoz, minél jobban felismerjük jelleme tisztaságát, annál világosabban látjuk, milyen rettenetes és undorító a bûn, és annál kevésbé hajlunk önmagunk magasztalására. Lelkünk állandóan Isten után vágyódik, komolyan és õszintén beismerjük bûneinket, s szívbõl megalázkodunk Õelõtte. Keresztényi tapasztalatunk minden további lépésénél mélyül bûnbánatunk. Tudni fogjuk, hogy alkalmasságunk egyedül Krisztusban rejlik, és az apostollal együtt valljuk: »Mert tudom, hogy nem lakik bennem, azaz a testemben [természetemben] jó.« (Róm 7,18) »Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.« (Gal 6,14) Nem elegendõ, ha az igazságot elméletben elfogadjuk, ha vallomást teszünk Krisztusba vetett hitünkrõl, ha hisszük, hogy Jézus nem volt csaló, és hogy a Biblia vallása nem csupán ravaszul kieszelt mese. János ezekrõl így ír: »Aki azt mondja: ’Ismerem Õt’, és az Õ parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az Õ beszédét, abban valósággal teljessé lett Isten szeretete. Errõl tudjuk meg, hogy Õbenne vagyunk.« »Aki az Õ parancsolatait megtartja, az Õbenne marad, és Õ is abban.« (1Ján 2,4–5; 3,24) János ugyan nem tanította azt, hogy az üdvösséget engedelmesség által kiérdemelhetjük, viszont az engedelmesség a hit és a szeretet gyümölcse… Ha Krisztusban maradunk, ha Isten szeretete lakozik szívünkben, akkor érzelmeink, gondolataink és tetteink összhangban lesznek Isten akaratával. A megszentelt szív összhangban él Isten törvényének szabályaival.

Sokan vannak, akik igyekeznek engedelmeskedni Isten törvényének, de csak kevés béke és öröm a részük. Ez a hiányuk onnan ered, hogy a hitet nem gyakorolják. Életük sivár, mintha kiszáradt pusztaságban járnának. Keveset igényelnek, holott sokat kívánhatnának, mivel Isten ígéretei korlátlanok. Az ilyen hívõk nem mutatnak helyes képet a megszentelt életrõl, amely az igazság iránti engedelmesség által érhetõ el. Az Úr kívánsága, hogy valamennyi gyermeke boldog, elégedett és engedelmes legyen. A hívõk ezeket az áldásokat akkor nyerik el, ha gyakorolják a hitüket. Hit által a jellem minden fogyatékossága kijavítható, minden folttól megtisztítható, minden hibája helyrehozható, minden jó vonása fejleszthetõ. Az ima a menny elrendelt eszköze, hogy a bûn ellen sikeresen küzdjünk és keresztényi jellemet fejlesszünk. Az isteni befolyások, amelyek imáinkra válaszként éreztetik hatásukat, véghezviszik a kérelmezõ lelkében mindazt, amiért Istenhez könyörög… Sokan csak azért haladnak olyan lassan elõre a hívõ életben, mert Isten akaratát úgy értelmezik, ahogy nekik tetszik, ahogy õk szeretnék. Mialatt saját vágyaikat követik, megnyugtatják magukat, hogy Isten akaratát cselekszik. Nem vívnak harcot önmagukkal. Egyesek ugyan idõnként eredményt érnek el, s leküzdik élvezetvágyukat és kényelemszeretetüket. Egy ideig õszinték és komolyak, de idõvel elfáradnak az állandó erõfeszítésben. Ellustulnak, restek a harcot naponként elölrõl kezdeni, a pihenés kívánatosabb számukra, álmos szemüket behunyják, engednek a kísértés hatalmának, ahelyett, hogy ellenállnának… Isten egész szíveteket kéri, adjátok át Õneki! Az Õ tulajdona, mind a teremtés, mind a megváltás által… Mialatt lelketek sóvárogva vágyakozik Istenhez, mindig többet és többet ragadtok meg kegyelmének felmérhetetlen kincseibõl. És miközben elmélkedtek e kincsekrõl, a tulajdonaitokká válnak. [Õ pedig] »szeplõ és hiba nélkül« (2Pét 3,14) állít majd benneteket az Atya elé.” (Ellen G. White: Az apostolok története, 383–388. o.)

2003. december 3., szerda

MI

ZÁRHATJA EL AZ UTAT A KEGYELEM KIÁRADÁSA ELÕL ?

„Vigyázván arra, hogy Isten kegyelmétõl senki el ne szakadjon…” (Zsid 12,15) A kegyelem átformáló erejével szembeni ellenállás „János apostol élete példaképe az õszinte megszentelõdésnek. Jézussal szoros kapcsolatban eltöltött évei alatt mindig szívesen fogadta a Megváltó inté8

seit és figyelmeztetéseit. Minél jobban megnyilvánult elõtte az Úr jelleme, annál világosabban látta saját fogyatékosságát. Ez a felismerés alázatossá tette. Saját heves természetével ellentétben napról napra szemlélhette Jézus gyengédségét és béketûrését, hallgathatta az alázatról és türelemrõl szóló tanításait. Napról napra jobban vonzódott Krisztushoz, míg a Mester iránti szeretetében teljesen megfeledkezett önmagáról. Az erély és gyengédség, a fenség Az Idõk Jelei, 2003/4.

és szelídség, az erõ és türelem, amelyet Isten Fiának mindennapi életében tapasztalt, csodálatra, imádatra késztette. Érzékeny, sértõdékeny és nagyravágyó lényét alárendelte Krisztus átformáló hatalmának, s az isteni szeretet átalakította jellemét. A János életében megnyilvánuló megszentelõdés ellentéte apostoltársa, Júdás tapasztalata. Júdás szintén az Úr tanítványának vallotta magát, de élete csak a »kegyesség látszata« volt. Krisztus jellemének szépségei megragadták ugyan, s gyakran szíven találták Jézus szavai. Mégsem akart megalázkodni, sem bûneit megvallani. Ellenállt az isteni befolyásnak, ezáltal megvetette a Mestert, akit – vallomása szerint – szeretett. János komolyan küzdött hibái ellen, Júdás ellenben elnyomta lelkiismerete szavát, engedett a kísértéseknek, s ezáltal rossz szokásai mindinkább meggyökereztek. A Jézus által tanított igazságok gyakorlása keresztezte volna vágyait és szándékait. Saját elgondolásait nem volt hajlandó alárendelni, hogy mennyei bölcsességben részesüljön. A világosság helyett a sötétséget választotta. Kapzsiság, bosszúállás, rosszindulat, gonosz kívánságok és más sötét gondolatok dúltak benne, míg végül Sátán teljesen a hatalmába kerítette. János is, Júdás is Krisztus hitvalló követõit képviseli. Mind a két tanítványnak egyformán volt alkalma, hogy láthassa és kövesse az isteni példaképet. Egyformán szoros kapcsolatban voltak Jézussal, hallgathatták tanításait. Mindkettõjük jelleme igen fogyatékos volt, de mindketten részesülhettek az isteni kegyelemben, amely átalakíthatja tulajdonságaikat. Mialatt azonban egyikük alázatos szívvel tanult Jézustól, a másik tanítvány kimutatta, hogy nem cselekvõje, hanem csupán hallgatója az Igének. Egyikük naponként meghalt »én«-jének, legyõzte a bûnt, és az igazság megszentelte életét, viszont a másikuk, mivel ellenállt a kegyelem átformáló erejének, önzõ vágyainak engedett, s végül teljesen Sátán rabszolgájává vált.” (Ellen G. White: Az apostolok története, 382–383. o.) Önhittség, önigazultság, hamis biztonságérzet „Sokan önelégülten tekintenek vissza azokra az évekre, amikor kiálltak az igazság mellett. Véleményük szerint az egykori megpróbáltatásokért és engedelmességért megilleti õket a jutalom. De az Isten dolgaiban való hajdani tapasztalatuk csak bûnösebbé teszi õket Isten szemében, amiért nem tartottak ki a becsületességben, és nem haladtak elõre a tökéletesedésben. Az elmúlt év hûsége sohasem teszi jóvá idei hanyagságunkat. A tegnapi igazmondás nem teszi jóvá a mai hazugságot… Sokan kereszténynek vallják magukat, de nem ismerik Krisztust tapasztalatból. Mennyire fáj a szívem ezekért a szánalmas, becsapott, készületlen lelkekért! Amint látom a gyülekezetekben az önelégült és önigazult híveket, akikrõl tudom, hogy nem készítik Az Idõk Jelei, 2003/4.

magukat arra, hogy elfogadható munkát végezzenek Krisztusért, és hogy békében láthassák meg Õt, a nagy teher miatt nem vagyok képes aludni. Azt kérdezem magamtól: Mit tehetnék ezekért a lelkekért, ami valódi helyzetük tudatára ébresztené õket? Életük mindent átható témája az »én«. Olyan tisztán szeretném eléjük tárni Krisztust, hogy meglássák Õt, és megszûnjenek önmagukra összpontosítani figyelmüket. Azok között, akiket a végsõ számvetés napján keserves csalódás ér majd, lesznek olyanok, akik külsõleg vallásosak voltak, és akik látszólag keresztény életet éltek. Azonban minden tettüket önzés vezérelte. Erkölcsükkel, befolyásukkal, magas pozíciójukkal és igazságismeretükkel büszkélkednek, mert azt hiszik, hogy ilyesmivel nyerik el Krisztus dicséretét. »Teelõtted ettünk és ittunk – mondják majd –, és a mi utcáinkon tanítottál.« (Luk 13,26) »Nem a Te nevedben prófétáltunk-e, és nem a Te nevedben ûztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a Te nevedben?« (Mát 7,22) De Krisztus ezt mondja: »Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tõlem!« »Nem mindenki, aki ezt mondja nékem: ’Uram! Uram!’, megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.« (Mát 7,21)” (Ellen G. White: Szemelvények I., 25., 75. o.) Felszínes bûnbánat, a bûnvallás mellõzése „Lehet, hogy idõnként szeretnétek megbánni a bûneiteket. De ha határozottan meg nem újultok és a tanult igazságokat nem valósítjátok meg a gyakorlatban, ha nincs élõ, tettre kész és folyamatosan növekedõ hitetek, akkor bûnbánatotok a hajnali harmathoz lesz hasonló. Az ilyen bûnbánat nem szerez tartós megkönnyebbülést a szívnek. Az ilyen, váratlanul feltörõ érzésekbõl fakadó bûnbánat olyan félrevezetõ, olyan felszínes, hogy ezért magáért is bûnbánatot kell tartani! Az érzelmek heves megnyilvánulása, amely nem eredményezi az igazság békés gyümölcseit, az elõzõ állapotnál rosszabb helyzetbe taszít. A Kísértõ naponként a nyomotokban lesz majd valami hazug, de elfogadható ürüggyel, hogy az önszolgálat és öntetszés kielégítésére sarkalljon, és régi szokásaitok csapdájába ejtsen… Isten soha nem elégedett meg az önzõ, fél szívvel végzett szolgálattal. Teljes szívre, megoszthatatlan szeretetre, és erejében való tökéletes hitre és bizalomra tart igényt, hogy megõrizzen a bûntõl… Ha nem részesültünk bûnbocsánatban, annak egyedüli oka az lehet, hogy vétkességünket és a kegyelem iránti szükségletünket nem ismertük be az elõtt, akit a mi bûneink sebeztek meg és feszítettek keresztre. A lélek mélyérõl feltörõ bûnvallomás mindenképp eljut a szánakozó isteni szívhez, mert az Úr közel van a bûnbánó lélekhez, és megváltja a töredelmes szívûeket. Nagyon tévednek azok, akik azt gondolják, hogy a bûnvallomás megfosztja õket méltóságuktól, és gyen9

gíti embertársaikra gyakorolt befolyásukat. E hibás elgondoláshoz ragaszkodva sokan, noha látják vétkeiket, mégsem vallják meg õket, s inkább figyelmen kívül hagyják a másoknak okozott rosszat. Ezzel megkeserítik saját életüket, és mások életét is beárnyékolják. Nem fogja bántani a méltóságodat, ha megvallod bûneidet. Nincs szükség az efféle álméltóságra. Ess a sziklára és törj össze, s Krisztus valódi, mennyei méltóságot ad neked. Büszkeség, magabízás vagy önigazultság senkit ne válasszon el a bûnvallomástól, hogy ne veszítse el az ígéretet: »Aki elfedezi a vétkeit, nem lesz jó dolga, aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.« (Péld 28,13) Semmit ne tarts vissza Istentõl, és hibáid megvallását a testvéreid irányába se hanyagold el! »Valljátok meg bûneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok!« (Jak 5,16) A végsõ elszámolás napján a bûnösöknek sok megvallatlan bûnnel kell szembesülniük. Sokkal jobb most szembesülni a bûnökkel, megbánni és elhagyni azokat, amíg engesztelõ áldozatunk, Krisztus közbenjár értünk.” (Ellen G. White: Szemelvények I.,

A megfelelõ cselekvés elmulasztása nagy világosság elnyerését követõen

„Semmi sem igazolja az engesztelhetetlen lelkületet. Az irgalmatlan ember arról tanúskodik, hogy õ maga sem részesült Isten megbocsátó kegyelmében. Ha a vétkezõ tudatában van annak, hogy Isten megbocsátott neki… lelkét átjárja Isten könyörülete, és ezzel a könyörülettel fordul mások felé. Az az irgalom és az a szeretõ gondoskodás, amely Krisztus életében megmutatkozott, látható lesz azokban, akik részesültek kegyelmében. »Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.« (Róm 8,9) Az ilyen ember számára Isten idegen. Az ilyen ember alkalmatlan arra, hogy Istennel együtt legyen az örökkévalóságban. Lehet, hogy Isten egyszer már megbocsátott neki, de irgalmatlansága azt bizonyítja, hogy elfordult Isten megbocsátó szeretetétõl. Eltávolodott tõle, és ugyanolyan állapotba került, mint mielõtt Isten megbocsátott neki. Megtagadta bûnbánatát, és bûnei éppúgy terhelik, mintha soha nem bánta volna meg azokat. A példázat nagy tanulsága Isten könyörületének és az ember könyörtelenségének szembeállításában rejlik, és abban, hogy Isten megbocsátó irgalmának mértéke szerint kell nekünk is megbocsátanunk. »Nem kellett volna-e neked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem terajtad?« (Mát 18,33) Megbocsátásra mindig Isten ki nem érdemelt szeretete késztet. Embertársainkkal szembeni magatartásunk tanúsítja, hogy befogadtuk-e ezt a szeretetet, vagy nem. Ezért mondja Krisztus: »Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.« (Mát 7,2)” (Ellen G. White:

„Isten Lelkének mélységes megnyilatkozásai által feltárult elõttem a Lélek munkájának jellege. Láttam, milyen veszélybe kerülhetnek azok, akik már megismerték Õt. Megjelenése után az ellenség tüzesebb támadásaival találkoznak, aki kísértéseket erõltet rájuk, hogy azokkal hatástalanítsa a Szentlélek munkáját. Sátán arra törekszik, hogy a Lélek által feltárt hatalmas igazságok ne tisztítsák és ne szenteljék meg azokat, akik a mennyei világosságban részesültek, s így Krisztus dicsõsége ne legyen nyilvánvalóvá bennük. A nagy lelki világosság ideje azonos mértékû sötétséggé válhat, ha az abban részesülõk nem fogadják szent tisztelettel, és nem tesznek eleget elvárásainak. A Szentlélek befolyása megszûnik, ha az ember nem értékeli szentségét, és elhagyja a szent területet. Közvetlenül Isten forrása mellett kell állniuk azoknak, akik növekedni akarnak a lelki ismeretekben, s újra és újra inniuk kell a megváltás kútjából, amely oly kegyelmesen megnyílt számukra. Soha nem szabad elhagyniuk a frissítõ forrást… Isten próbára tette népe hûségét, hogy meglássa, hogyan fordítják hasznukra a tõle nyert értékes áldást. Az áldást Közbenjárónk küldte a mennyei udvarból, de Sátán készen állt, hogy mindenütt közbelépjen, ahol lehetõséget talált arra, hogy a világosságot és áldást sötétséggé és átokká változtassa. Mikor válhat az áldás átokká? Akkor, ha az ember nem szereti a világosságot, vagy ha életpéldájával nem képes bizonyságot tenni a világ elõtt annak jellemformáló erejérõl… A mennybõl rátok áradó világosságnak arra kellett volna késztetnie benneteket, hogy felkeljetek, világítsatok, és Isten parancsolatot megtartó népeként dicséretét zengjétek a világban. Élõ tanúságtevõknek kellett volna lennetek! Ha nincs szent igyekezet, amely bizonyságot tenne a világnak, ha nincs komolyabb törekvés annál, mint ami a népszerû gyülekezetekben látható, akkor Isten neve nem magasztaltatik, igazsága pedig nem hirdettetik a világban. Ez azért van, mert az isteni elhívás nem mutatkozik meg a nagy világossághoz jutott emberek életében… Hogyan bízhatna az Úr újra gazdag és kegyelmes áldásokat rájuk?… Ha lustaság, önzés és büszkeség szennyezi útjukat az Úr elõtt, akkor hogyan tölthetné ki rájuk Szentlelkét ismételten? Isten a leggazdagabb áldást tartogatja népe számára, de mindaddig nem részesítheti õket abban, amíg nem tudják, hogyan bánjanak az értékes ajándékkal annak dicsõítésére, aki a sötétségbõl a csodálatos világosságra vezette õket. »Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékezõ bûnt, kitartással fussuk meg az elõttünk lévõ küzdõtért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzõjére, Jézusra, aki az elõtte lévõ öröm helyett megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.« (Zsid 12,1–2)”

Krisztus példázatai, A megbocsátás mértéke c. fejezetbõl)

(Ellen G. White: Szemelvények I., 127., 131–132. o.)

100–101., 301–302. o.)

A szív megkeményítése a megbocsátástól való elzárkózás által

10

Az Idõk Jelei, 2003/4.

2003. december 4., csütörtök

A Z ISTENI KEGYELEM A V ÁDOLÓT

ELNÉMÍTJA

„Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet.”

viseli ügyüket, és a Golgota csodálatos érveivel legyõzi a Vádolót. Isten törvénye iránti tökéletes engedelmességével minden hatalmat megszerzett mennyen és földön. Kéri Atyját, hogy kegyelmezzen meg a bûnös embernek, és béküljön meg vele. Népe Vádolójának ezt mondja: »Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán! Vérem árán vásároltam meg õket, tûzbõl kikapott üszkök õk.« S így biztatja azokat, akik hitben Õrá támaszkodnak: »Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged.« (Zak 3,4) Angyalok járnak mellettük már ebben a világban is, végül pedig ott állnak majd az Isten trónját körülvevõ angyalok között.” (Ellen G. White:

(Zak 3,2)

„Amint Sátán vádolta Józsuát és népét, ugyanúgy vádolja minden korban mindazokat, akik Isten irgalmára és kegyelmére vágynak. Õ »a mi atyánkfiainak vádolója… aki vádolja õket éjjel és nappal.« (Jel 12,10) Minden lélekért, aki megszabadult a gonosz hatalmából és neve bekerült az élet könyvébe – amely a Bárányé –, megismétlõdik a küzdelem. Az ellenség ádáz támadásainak állandó pergõtüzében vannak mindazok, akiket Isten befogadott a családjába. De az, aki Izrael reménysége, oltalma, megigazulása és szabadulása volt egykor, ma is reménysége az egyháznak. Sátán nem azért vádolja azokat, akik az Urat keresik, mert bûneik nem tetszenek neki. Örül jellemhibáiknak, mert tudja, hogy csak akkor diadalmaskodhat rajtuk, ha megszegik Isten törvényét. Csupán azért vádaskodik, mert gyûlöli Krisztust… Az õslázadó minden gyûlölete és rosszindulata felébred, amikor Krisztus felsõbbségének bizonyítékait látja. Démoni erõvel és ravaszsággal dolgozik, hogy elragadja Tõle azokat, akik elfogadták a megváltást. Kételkedést kelt az emberekben, hogy elveszítsék bizalmukat Istenben, és elszakadjanak szeretetétõl. Az isteni törvény megszegésére csábítja õket, azután foglyaiként jogot formál rájuk, és vitatja, hogy Krisztusnak van-e joga elvenni õket tõle. Sátán tudja, hogy azok, akik kérik Isten bocsánatát és kegyelmét, meg is kapják. Ezért folyton eléjük tárja bûneiket, hogy elcsüggessze õket. Azok ellen, akik igyekeznek engedelmeskedni Istennek, folytonosan valami okot keres a panaszra. Még legszebb és legjobb szolgálatukat is megpróbálja becstelennek feltüntetni. Számtalan módon, a legszövevényesebb és legkegyetlenebb utakon kísérli meg elmarasztaltatni õket. Az ember egymaga képtelen kivédeni az ellenség vádjait. Bûntõl szennyes ruhában, bûnösségét megvallva áll Isten elõtt. De Jézus – a mi Szószólónk – hatékonyan védelmükre kél azoknak, akik bûnbánattal és hittel Õrá bízzák lelkük megtartását. Kép-

Az Idõk Jelei, 2003/4.

Próféták és királyok, Józsua és az angyal c. fejezetbõl)

„Sátán már a mennyben is vádaskodott. Az ember bukása óta ezt teszi a földön is. A föld történelmének vége felé pedig hatványozottan vádaskodik. Látja, hogy kevés az ideje, ezért még dühödtebben csal és rombol. Dühösen nézi azt a népet, amely ha gyenge és bûnös is, tiszteli az Úr törvényét. Sátán nem akarja, hogy engedelmeskedjenek Istennek. Örömét leli gyarlóságaikban, és minden egyes léleknek csapdát állít, hogy tõrbe csalja, és elszakítsa Istentõl. Vádat és kifogást emel Isten ellen, s mindazok ellen, akik igyekeznek Isten akaratát irgalommal és szeretettel, részvéttel és megbocsátással teljesíteni. Sátán gyûlölete újra meg újra fellángol, amikor Isten megmutatja hatalmát népe érdekében. Amikor az Úr értük cselekszik, Sátán angyalaival együtt újult erõvel igyekszik Isten népét megrontani. Mindenkire féltékeny, aki igénybe veszi Krisztus erejét… Isten népe nem tud válaszolni Sátán vádjaira. Ha önmagukra néznek, már-már kétségbeesnek. De mennyei Védelmezõjükhöz fordulnak. Megváltójuk érdemeire hivatkoznak. Isten igaz, és meg tudja igazítani azt, »aki a Jézus hitébõl való« (Róm 3,26). Az Úr gyermekei bizalommal kiáltanak Õhozzá, hogy fojtsa el Sátán ajkán a vádaskodást és hiúsítsa meg cselfogásait. Imájuk így hangzik: »Szolgáltass nékem igazságot ellenségemmel szemben!« (Luk 18,3; pontosított fordítás szerint) A kereszt hatalmas bizonyítéka elhallgattatja az arcátlan Vádolót.” (Ellen G. White: Krisztus példázatai, A hamis bíró és az özvegyasszony c. fejezetbõl)

11

2003. december 5., péntek

AZ

EGYHÁZ

MINT I STEN KEGYELMÉNEK SZÍNHELYE „Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai… Ha valaki szolgál, mintegy azzal az erõvel szolgáljon, amelyet Isten ad, hogy mindenben dicsõíttessék a Jézus Krisztus, akinek dicsõség és hatalom örökkön-örökké.” (1Pét 4,10–11) „Az egyház Isten elrendelt eszköze az emberek megmentésére. Szolgálatra hívta el az Úr, és azzal bízta meg, hogy hirdesse az evangéliumot a világnak. Isten terve kezdettõl fogva az volt, hogy egyháza az Õ tökéletességét és erejét tükrözze a világ elõtt. A gyülekezet tagjait Isten a sötétségbõl hívta ki az Õ csodálatos világosságára, hogy hirdessék nagy dicsõségét. Az egyház a letéteményese Krisztus kegyelmi kincseinek… Az egyház Isten erõs vára és menedékvárosa, amelyet fenntart ebben a hûtlen világban. Az egyház minden hitszegése árulás az ellen, aki megvásárolta az emberiséget egyszülött Fiának vére által. A Földön már õsidõktõl kezdve a hûséges lelkek alkották az egyházat. Minden korszakban voltak az Úrnak õszinte õrei, bizonyságtevõi. Az intõ felhívást voltak hivatva továbbadni, és ha fegyverzetüket le kellett tenniük, mások ismét felvették, és folytatták a munkát. Isten szövetséget kötött ezekkel a hûséges tanúkkal, s így kapcsolta össze földi egyházát a mennyeivel. Angyalait küldte el gyülekezete szolgálatára, és a poklok kapui sem arathattak diadalt felette. Isten megõrizte egyházát az évszázadokon át tartó üldözések, harcok és sötétség közepette. Egyetlen felhõ sem borulhatott rá az Õ tudta nélkül. Mûve ellen nem léphetett fel olyan ellenséges hatalom, amelyrõl tudomása ne lett volna. Minden úgy teljesedett, ahogyan elõzõleg kinyilatkoztatta. Sohasem hagyta el gyülekezetét, hanem mindazt, ami bekövetkezett, elõbb jövendölésekbe foglalta… A lelki sötétség hosszú korszakain át Isten gyülekezete hegyen épült városhoz hasonlított, amelyben az egymást követõ nemzedékek alatt, évszázadról évszázadra a tiszta, mennyei tanok tárultak fel. Bármily gyengének és gyarlónak látszik is a gyülekezet, bizonyos értelemben Isten mégis a legnagyobb figyelmében részesíti, mert kegyelmének színhelye, ahol készségesen nyilvánítja ki emberi szíveket átalakító hatalmát. »Mihez hasonlítsuk Isten országát? – kérdezte Jézus. – Avagy milyen példákban példázzuk azt?« (Márk 4,30) Ugyanis nem talált hozzá hasonlót a világ or12

szágai között. Sõt, az emberi társadalomban sem talált semmit, amivel összemérhette volna. A földi országok helyzetük és erõviszonyaik felsõbbségével uralkodnak. Krisztus azonban számûz országából minden kényszert vagy erõszakot… Isten gyülekezete a szent élet színhelye. Különbözõ ajándékokat kapott, és fegyverzete a Szentlélek. Tagjai abban leljék boldogságukat, ha mások jólétéért fáradoznak és másokra áldást árasztanak. Csodálatos munka az, amelyet az Úr a gyülekezetével akar elvégeztetni, hogy az Õ neve megdicsõüljön. Ezt a munkát Ezékiel próféta látomása ábrázolja, az »áldáshozó víz« jelképével: »Ez a víz a keleti tájékra folyik ki, a lapályra megy alá, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lesz, hogy minden élõ állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegy, élni fog, a halaknak nagy bõségük lesz, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak. Él minden, valahová e folyó bement… A folyó mellett, mind a két partján, mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel, leveleik el nem hervadnak, gyümölcseik el nem fogynak, havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizük onnét a szenthelybõl folyik ki, gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.« (Ezék 47,8–12) Az Úr kezdettõl fogva munkálkodott népe által, hogy a világot áldásban részesítse… Hajdan Izraelt választotta, hogy általa nyilvánítsa ki jellemét az emberiségnek, hogy népe a világ üdvforrásává váljék… A zsidó vezetõk bölcsnek tartották magukat, s úgy gondolták, nem szorulnak oktatásra. Annyira igazságosnak vélték saját magukat, hogy nem érezték a megváltás szükségességét. Elégedettek voltak a tisztelettel, amely körülvette õket, s így nem volt szükségük arra a dicsõségre, mely Krisztustól árad. Az Üdvözítõ tehát elfordult tõlük. Azt a kiváltságot, amellyel visszaéltek, és azt a munkát, amelyet mellõztek, Krisztus másokra bízta. Isten dicsõsége kinyilatkoztatásra várt, Igéjét hirdetni kellett. Meg kellett alapítani Krisztus országát e világon, az emberi szívekben. A sötétségben élõknek meg kellett hallaniuk az üdvtervet. Így hát a tanítványok kaptak megbízatást annak a munkának a végzésére, amelyet a zsidó vezetõk elmulasztottak… Krisztus látható jelenlétét ugyan nélkülözniük kell, de helyette új erõ birtokába jutnak. A Szentlélek árad ki rájuk teljes mértékben, hogy elpecsételje õket feladatuk végzésére. Az Üdvözítõ így szólt: »Ímé, én elküldöm tireátok az én Atyám ígéretét, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erõvel.« (Luk 24,49) Az ÜdvöAz Idõk Jelei, 2003/4.

zítõ tudta, hogy semmiféle érvelés – legyen az bármilyen logikus – nem lágyít meg kemény szíveket, nem törheti át a világias gondolkodás és önzés kérgét. Tudta, hogy tanítványainak a mennybõl kell kapniuk az erõtöbbletet. Tudta, hogy az evangélium csak akkor hatásos, ha azt forró szívek és beszédes ajkak hirdetik, olyan emberek, akiket áthat annak ismerete, aki az út, az igazság és az élet… A tanítványok komoly imában fordultak az Úrhoz, hogy adjon nekik készséget, hogy az emberek elé állhassanak, és a mindennapi érintkezés folyamán olyan szavakat szóljanak, amelyek a bûnösöket az Üdvözítõhöz vezetik. Miközben minden véleménykülönbséget megszüntettek egymás között, és minden elsõbbségi vagy uralomvágy eltûnt a szívükbõl, bensõséges keresztényi közösségben szorosan egybeforrtak. Mind közelebb jutottak Istenhez… Szomorúság ülte meg szívüket, ha arra gondoltak, hányszor okoztak fájdalmat Jézusnak lassú felfogásukkal és tanításaival szembeni közömbösségükkel, pedig Õ a javukat akarta… Érezték lelki szegénységüket, és felülrõl, az Úrtól kérték a kenetet, amely alkalmassá teszi õket a lélekmentés munkájára. Nemcsak önmaguk számára kértek áldást, hanem mások lelki üdvéért is könyörögtek. Tisztán látták, hogy az evangéliumot el kell vinniük az egész világnak, és fáradhatatlanul könyörögtek azért az erõért, amelyet Jézus megígért nekik… Az apostolok bizonyságtétele lehetett ugyan meggyõzõ és világos, de ez önmagában nem oszlatta volna el azt a nagy elõítéletet, amely minden érvnek tudatosan ellenállt. A Szentlélek isteni ereje gyõzte meg a szíveket. Az apostolok szavai – a Mindenható éles nyilaiként – meggyõzték az embereket borzalmas bûnükrõl, hogy elvetették és megfeszítették a dicsõség Urát. Krisztus vezetése és tanítása folytán a tanítványok megértették, hogy szükségük van a Szentlélek erejére… A Szentlélek által megerõsödve, nagy igyekezettel láttak munkához, hogy a kereszt gyõzelmét biztosítsák. A Lélek elevenítette meg õket és szólt általuk. Arcukról Krisztus békéje sugárzott, életüket az Õ szolgálatának szentelték. Egész lényük bizonyságot tett arról az átalakulásról, amely bennük végbement… »Az apostolok nagy erõvel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, nagy kegyelem volt mindnyájukon.« (Csel 4,33) Mûködésük folytán kiváló férfiak is csatlakoztak a gyülekezethez, akik az igazság elfogadása után arra szentelték életüket, hogy másoknak is elvigyék azt a reményt, amely szívüket békével és örömmel töltötte be. Fenyegetések sem tudták visszatartani vagy megfélemlíteni õket… Ilyen hatalmas munkát végez Isten, ha emberek átengedik magukat Lelke uralmának. A Szentlélek ígérete nem korlátozódik sem korra, sem népre. Krisztus kijelentette, hogy követõi a világ

Az Idõk Jelei, 2003/4.

végezetéig részesülnek Lelkének szent befolyásában… Azonban ígéretének teljesedése nem észlelhetõ olyan mértékben, amint lehetne, s ennek oka az, hogy az ígéretet nem értékelik annyira, amennyire kellene. Ha minden keresztény készséges volna elfogadni, akkor elnyerhetné a Szentlelket. Ahol a Szentlélek szükségességét alig veszik figyelembe, ott lelki sivárságot, sötétséget és halált láthatunk… Az az erõ, amely szükséges a gyülekezet növekedéséhez és fejlõdéséhez, magával hozza az összes többi áldást is. Isten felmérhetetlen bõségben kínálja ezt fel mindnyájunknak. Ha tehát a Szentlélek az erõ közvetítõje, akkor miért nem éhezzük és szomjúhozzuk a Lélek adományát? Miért nem beszélünk errõl, és miért nem imádkozunk érte, miért nem errõl prédikálunk? Az Úr készségesen adja Szentlelkét azoknak, akik Õneki szolgálnak, mint ahogy a szülõk adják gyermekeiknek ajándékaikat. Krisztus minden munkása naponta könyörögjön Istenhez a Lélek keresztségéért! A keresztény munkások gyûljenek össze csoportokba, kérjenek segítséget és mennyei bölcsességet a helyes tervezéshez és kivitelezéshez egyaránt. Különösen azt kérjék Istentõl, hogy kiválasztott követeit részesítse a lelki munka mezején a Lélek csodálatos keresztségében. A Lélek megnyilvánuló ereje Isten munkásai életében olyan hatalmasan támogatná az igazság hirdetését, ahogy azt a világ minden tisztelete és dicsõsége együttvéve sem adhatja meg… Isten még ma is egyházát használja fel szándékának kinyilatkoztatására Földünkön… Megszentelt életû férfiak és nõk sok helyütt továbbadják az embereknek azt a világosságot, amelyet Krisztus által nyertek… Mások pedig ahelyett, hogy bölcsen kihasználnák a jelenben kínálkozó alkalmakat, ölbe tett kézzel várják a lelki felüdülés rendkívüli idejét, amely fokozná képességeiket arra, hogy másoknak felvilágosítással szolgáljanak… Ha Isten egyháza tagjainak jelenleg nincs élõ öszszeköttetésük a lelki növekedés forrásával, akkor nem lesznek felkészülve az aratás idejére. Ha nem tartják lámpájukat feldíszítve és égve, akkor a rendkívüli ínség idején nem részesülnek a nagyobb kegyelem ajándékában. Csak azok lesznek képesek ezt az erõt napi szükségletükhöz és tehetségükhöz mérten felhasználni, akik a kegyelmi forrás állandó és újabb áldásaiban részesülnek. Ahelyett, hogy az eljövendõ idõkre várakoznának, amikor Isten csoda által ruházza fel õket rendkívüli lelkierõvel, átadják magukat a léleknyerés munkájának, hogy Isten átformálhassa és hasznossá tegye õket. Naponta megragadnak minden alkalmat a szolgálatra, s ezzel tesznek bizonyságot a Mesterrõl, bárhol legyenek is: akár az otthon szerény munkakörében, akár a nyilvánosság elõtt.” (Ellen G. White: Az apostolok története, 7–37. o.)

13

2003. december 6., szombat

H IT

ÉS KEGYELEM

„Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez… Járuljunk Hozzá hitnek teljességével.” (Zsid 4,16; 10,22)

„Krisztus ajándékképpen ajánlja fel az ember számára a kegyelmet és az igazságot. Pál apostol Szentlélektõl ihletett szavaival: »Isten gazdag lévén irgalmasságban – az Õ nagy szerelmébõl, mellyel minket szeretett –, minket, akik holtak voltunk a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal (kegyelembõl tartattatok meg!), és együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben Krisztus Jézusban. Hogy megmutassa az Õ kegyelmének felséges gazdagságát az elkövetkezendõ idõkben, hozzánk való jóságából, Krisztus Jézusban. Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által, és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez.« (Eféz 2,4–8) Krisztus nekünk tulajdonítja az Õ igazságát, azaz az Õ igaz életét – nem azért, mintha bármi érdemünk volna, hanem isteni ajándékképpen. Milyen végtelenül értékes igazság ez! Isten és az ember Ellensége nem akarja, hogy ez az igazság tisztán érthetõ legyen, mert tudja, hogy ha az ember teljesen elfogadja ezt, akkor az õ gonosz hatalma megtörik. Ha Sátán irányíthatja a gondolkodást, akkor kétség, hitetlenség és sötétség jellemzi azok tapasztalatát, akik Isten gyermekei kívánnak lenni. Bátorítanunk kell az egyszerû hitet, amely szaván fogja Istent. Olyan hitre van szüksége Isten népének, amely alkalmassá teszi arra, hogy isteni erõ birtokosává váljék. Akik hisznek abban, hogy Isten Krisztusért megbocsátja bûneiket, azoknak nem szabad elmulasztaniuk – a kísértéseknek engedve – a hit szép harcának megvívását. Hitüknek egyre növekednie és erõsödnie kell, mindaddig, míg keresztény életük is ugyanarról tanúskodik majd, mint a hitvallásuk: »Jézus Krisztusnak, Isten Fiának vére megtisztított minket minden bûntõl.« (1Ján 1,7) A hit bizalom Istenben: hisszük azt, hogy Õ szeret minket, és tudja, hogy mi szolgál a javunkra. Ez arra késztet bennünket, hogy az Õ útját válasszuk ahelyett, hogy a saját akaratunk útját járnánk. A hit tudatlanságunk helyett elfogadja az Õ bölcsességét, gyengeségünk helyett az Õ erejét, bûneink helyett az Õ igazságát. A hit elismeri, hogy életünk és mi magunk már az Övéi vagyunk, azaz elismeri Isten tulajdonjogát és elfogadja áldásait. Hit által értjük meg, hogy az eredményes élet titka az igazság, a becsületesség és a tisztaság, és hit által fogadjuk be ezeket az alapelveket. Minden jó indíték és jó törekvés Isten ajándéka. A hit elfogadja Istentõl azt az életet, amely egyedül eredményezheti megváltozásunkat. Nagyon világossá, egyszerûvé kellene tenni azt, miként lehet gyakorolni a hitet. Isten minden 14

ígérete feltételhez kötött. Ha mi készségesek vagyunk Isten akaratát cselekedni, akkor Isten hatalma a miénk. Bármilyen ajándékot ígér Isten, az benne foglaltatik magában az ígéretben. »A mag az Isten beszéde.« (Luk 8,11) Amilyen biztosan benne van a tölgy a makkban, olyan biztosan van benne Isten ajándéka az Õ ígéretében. Ha elfogadjuk az ígéretet, miénk az ajándék. A hit, amely lehetõvé teszi számunkra, hogy megkapjuk Isten ajándékait, önmagában véve is ajándék, és bizonyos mértékig minden ember részesül ebben az ajándékban. A hit azáltal növekszik, ha gyakoroljuk, hogy Isten Szavát befogadjuk. A hit erõsödése érdekében gyakran kapcsolatban kell lennünk Isten Igéjével. Akik bíztak Milyen gyakran ellen tudtak állni akár az egész világ erejének, nyomásának azok, akik bíztak Isten Szavában, noha egyébként teljesen kiszolgáltatott helyzetben voltak. Énok tiszta szívû és szent életû ember volt, s szilárdan megtartotta hitét, az igazság diadalaként, egy romlott, gúnyolódó nemzedék között. Ugyancsak hit által követett más utat Noé és háznépe a kor társadalma ellenében, amelynek tagjait nagy fizikai és szellemi erõ jellemezte, erkölcsileg azonban a legmélyebbre süllyedtek. A hit megtartotta Izrael seregeit a Vörös-tengernél, az akkori világ leghatalmasabb hadserege és nemzete ellenében, noha reménytelen, kiszolgáltatott rabszolgahad voltak csupán. A hit segítette meg Dávidot, a pásztorlegényt – akinek Isten odaígérte Izrael trónját –, Saullal, a törvényes uralkodóval szemben, aki mindenáron meg akarta tartani hatalmát. A hit õrizte meg Sidrákot és társait a tûzben, a hatalmas babiloni királlyal, Nabukodonozorral szemben, úgyszintén Dánielt az oroszlánok vermében a birodalom vezetõ pozícióit birtokló ellenségeivel szemben. A hit tartotta meg a kereszten függõ Jézust a zsidó papi fejedelmek és fõemberek ellenében, akik még a római helytartót is akaratuk teljesítésére tudták kényszeríteni. A hit tartotta meg a megbilincselt Pált elsõ kihallgatása alkalmával a világbirodalom teljhatalmú császárával, Néróval szemben, s ezért nem ítéltetett azonnal kivégzésre mint gonosztevõ. Nem csak a Bibliában találhatók azonban ilyen példák. Az emberi történelemrõl szóló feljegyzésekben is bõséggel találunk hasonlókat. A valdensek, a hugenották, Wycliff és Husz, Jeromos és Luther, Tyndale (ejtsd: Tindél) és Knox, Zinzendorf (ejtsd: Cincendorf) és Wesley és más tanúságtevõk sokasáAz Idõk Jelei, 2003/4.

ga tett bizonyságot Isten Szava hatalmáról, az emberi hatalom és a gonosz munkáját támogató irányzatok ellenében. Õk a világ igazi nemesei, a valóságban õk alkotják az emberi nem »királyi vonalát«. A megváltás mûvének kezdetét és végét, s az elõrehaladását is isteni ajándék biztosítja. Az áldozathozatalnak ugyanaz a szelleme, amely üdvösséget szerzett számunkra, ott lakozik majd mindazok szívében, akik a mennyei ajándék részeseivé lettek. Péter apostol ezt mondja: »Ki-ki, amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.« (1Pét 4,10) Jézus ezt mondta tanítványainak, amikor elsõ szolgálati útjukra küldte õket: »Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!« (Mát 10,8) Aki teljes odaadással viszonyul Krisztushoz, az nem lehet sem önzõ, sem magába zárkózó. Aki iszik az élet vizébõl, az »élõ víznek kútforrásává« (Ján 4,14) lesz mások számára. Krisztus benne lakozó Lelke hasonlóvá teszi õt a pusztában fakadó vízforráshoz, amely mindent felüdít a környezetében, és élõ víz utáni szomjúságot fakaszt a veszni indultakban. A szeretetnek és az önfeláldozásnak ugyanaz a lelkülete, amely Krisztusban lakozott, késztette Pál apostolt fáradhatatlan, sokoldalú munkára. »Adósa vagyok – mondta – mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak.« (Róm 1,14) »Nekem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus végéremehetetlen gazdagságát.« (Eféz 3,18) Urunknak az a terve, hogy egyháza továbbadja, továbbsugározza a világnak a kegyelem teljességét és mindenre elégséges voltát, amelyet Õbenne megtalálnak. Állandóan kapunk Isten gazdagságából, és ebbõl részesedve az a dolgunk, hogy ezután mi jelenítsük meg a világ számára Krisztus bõkezû, adományozó szeretetét. Miközben az egész menny élénk tevékenységet folytat, hogy hírvivõket indítson el a Föld minden részére a megváltás munkájának elõreviteléért, az élõ Isten egyházának együtt kell mûködnie Krisztussal. Mindannyian az Õ testének tagjai vagyunk. Õ a fej, aki a test minden tagját irányítja. Jézus maga munkálkodik az emberi szíveken, hogy az Õ végtelen kegyelme folytán olyan lelki átalakulást vigyen véghez bennük, amelyre csodálattal és örömmel tekintenek az angyalok. Ugyanaz az önzetlen szeretet, amely a Mestert jellemzi, az Õ igaz követõinek jellemében és életében is megnyilvánul. Krisztus azt akarja elérni, hogy emberek az Õ isteni természetének részeseivé legyenek már most, s ezáltal ne csupán visszatükrözzék az Õ dicsõségét, Isten magasztalására, hanem egyenesen beragyogják a Föld sötétségét a menny világosságával. Így kell beteljesednie Krisztus Igéjének: »Ti vagytok a világ világossága!« (Mát 5,14) Nem létezik semmiféle nemzeti vagy kasztbeli különbség, amelyet Isten elismerne. Õ az egész emAz Idõk Jelei, 2003/4.

beriség Teremtõje. Minden ember egy család tagja a teremtés folytán, és ugyancsak mind egy népet alkotnak a megváltás révén is. Krisztus azért jött, hogy leromboljon mindenféle válaszfalat, hogy kitárja a kaput, lehetõvé tegye a bejárást Isten templomának minden részébe, s így minden léleknek szabad bejárása legyen Istenhez. Szeretete oly tág, oly mély és teljes, hogy mindenhová eljut. Az elesetteket, akiket félrevezettek a démoni csalások, kiemeli Sátán hatalmából, és Isten trónjának közelébe vezeti õket, amelyet az ígéret szivárványa vesz körül. Krisztusban nincs sem zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad. Krisztus drága vére által mindnyájan »közelvalóvá« lettünk. Az evangélium fõ témája Az evangélium fõ témája: Isten kegyelme. Isten kegyelme az isteni szeretet megnyilatkozása, azé a szereteté, amely a megmentendõ, elesett emberi lények számára lehetõvé tette az isteni és az emberi tényezõ összekapcsolódását és együttmûködését Krisztus által. Krisztus nem azért szeret bennünket, mert mi szeretjük Õt. Õ meghalt értünk, »amikor mi még bûnösök voltunk« (Róm 5,8). Noha bûneink miatt csak elítéltetésre lennénk méltók, Õ nem ítél el minket. Évrõl évre viseli erõtlenségeinket és tudatlanságunkat, hálátlanságunkkal és önfejû makacsságunkkal együtt. Kezét még mindig kinyújtva tartja felénk eltévelyedéseink, keményszívûségünk, szent Szava elhanyagolása ellenére. És milyen végtelenül sokba került az Atyának és a Fiúnak a megváltásunkról való kegyelmes és csodálatos gondoskodás! Krisztus alászállt magas tisztébõl, amit a menny udvarainak parancsnokaként betöltött, letette királyi ruháját és koronáját, istenségét emberi természetbe öltöztette. Lejött a Földre, hogy közöttünk lakozva kegyelmet közvetítsen nekünk, hogy gyõzzünk, amiképpen Õ is gyõzött. Ádám engedetlensége, az a bûne, hogy hitt Sátán hazugságának, Isten Fia életébe került. Isten szeretete és jósága azonban e nagy – kifejezhetetlenül, mérhetetlenül nagy – ár ellenére még bõvebben árad ránk, mint elõször, a földi teremtés mûvének megvalósításakor. »Ahol a bûn megnövekedik, a kegyelem annál inkább bõvelkedik.« (Róm 5,20) Az Úr folytonosan kinyújtva tartja kezét Jézus Krisztus által, hívja a bûnösöket és az elesetteket. Mindenkit elfogad. Mindenkit üdvözöl. Ez az Õ dicsõsége, hogy a legnagyobb bûnösnek is megbocsát. Elveszi az Erõstõl zsákmányát, megszabadítja a foglyokat, kikapja az üszköt a tûzbõl. Kegyelmének aranykötelét leengedi a legnagyobb mélységbe is, ahol emberi lelkek nyomorúságban vergõdnek, és fölemeli a megalázott, bûnnel szennyezett lelkeket. Krisztus az életét adta azért, hogy embereket ismét összekapcsolhasson Istennel – minden egyes 15

emberi lényt szeret, mindenki sorsa foglalkoztatja. A bûnös, segítség híján elveszõ lelkekrõl – akik abban a veszélyben forognak, hogy elpusztulnak Sátán kezében – szeretettel gondoskodik, úgy törõdik velük, mint pásztor a nyájával. Az Üdvözítõ példa számunkra a megkísértett, tévedõ lelkekért végzett szolgálatunkban. Ugyanazt az érdeklõdést, gyengédséget és türelmet kell tanúsítanunk irántuk, mint amilyennel Õ viszonyult hozzánk. »Amint én szerettelek titeket – mondja a Mester –, ti is úgy szeressétek egymást!« (Ján 13,34) Ha a Megváltó lakozik bennünk, akkor az Õ önzetlen szeretetét nyilvánítjuk ki mindazok iránt, akiknek erre szükségük van. Amikor embereket látunk, akiknek együttérzésre és segítségre van szükségük, akkor nem ezt kérdezzük: »Megérdemli?«, hanem csak ezt: »Mit tehetek értük?« Krisztus életének csodálatos példája, az a páratlan gyengédség, amellyel Õ kezelte az elnyomottak lelki sebeit, az Õ öröme, amikor ezek az emberek örültek szeretetének, mindenképpen mély befolyást gyakorol õszinte követõi jellemfejlõdésére. Krisztustól tanult módon törekszenek kedves szavak és cselekvõ segítségnyújtás által könnyûvé tenni az utat az elfáradtak számára – nem kelletlenül és vonakodva, hanem együttérzésük kifejezésével. Ha Isten kegyelme emberi kedvesség és szeretet által nyilatkozhat meg, akkor ez sok hatalmasnak látszó akadályt fog legyõzni. Az önmegtagadás gyakorlása az élet törvényének bizonyul… Jellemünk, tapasztalatunk dönti el, milyen befolyást gyakorolunk másokra. A saját szívünkben és életünkben kell megismernünk Isten kegyelmének hatalmas munkáját, csakis ezáltal gyõzhetünk meg másokat Krisztus kegyelmének erejérõl. Az evangé-

lium, amelyrõl bizonyságot teszünk, hogy lelkeket mentsünk, csak ugyanaz az evangélium lehet, amely által mi magunk is megmenekültünk. Csakis a Krisztusba mint személyes Megváltóba vetett hit által lehetséges elérni, hogy befolyásunk érezhetõ legyen ebben a szkeptikus világban. Ha bûnösöket szeretnénk kiragadni a sebesen rohanó áradatból, akkor saját lábunkat szilárdan a Kõsziklára kell helyeznünk, aki maga Jézus Krisztus. Nem valamely külsõ jel a kereszténység bizonyítéka, hanem olyan magatartás, amely bizonyságot tesz az adott személy Istennel való egységérõl. A jellem átformálódása a kegyelem ereje által – ez az, ami meggyõzi a világot arról, hogy Isten valóban elküldte Fiát Megváltóként erre a világra. Semmilyen más befolyásnak, amely körülvehet egy emberi lelket, nem lehet olyan hatalma, mint az önzetlen életnek. A szeretõ és szeretetreméltó keresztény a legerõsebb érv az evangélium mellett. Aki kegyelmének részesévé lesz, annak az Úr kijelöli helyét a másokért végzendõ szolgálatban. Ez mindenkire érvényes. Isten kegyelmének a teljessége, avagy a teljes hatékonysága mindazok rendelkezésére áll, akik elkötelezik magukat az Õ szolgálatára. Az Egyetlen által nekik adott szeretet általuk másoknak is megnyilatkozik. Amint Krisztus életét tanulmányozzuk, amint Õróla beszélünk, mind fogékonyabbá válunk arra, hogy szemléljük Õt – s amint elnyerjük az áldásokat, amelyeket Õ felkínál nekünk, olyasminek a birtokába jutunk, amivel mi is segíthetünk másoknak. Ami jó van még ebben a világban, az erõsebb lesz szavaink és jelenlétünk által, és hozzájárulunk ahhoz, hogy a gonosz végül eltûnjék a világból.” (Advent Review and Sabbath Herald, 1908. dec. 24.; Signs of the Times, 1908. aug. 12.)

hírek Vénszentelés Telkibányán, 2003. november 15-én Molnár Miklós testvért gyülekezeti vénné szenteltük. „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívõknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.” (1Tim 4,12) Gyermekszületés Idén a telkibányai gyülekezet tagjai Tóth Csilla (Tóth Lajos és Erzsébet gyermeke) és Bajtel Flóra (Bajtel Gyula és Kovács Jolán gyermeke) érkezését köszönhették meg az Úrnak. Szintén az idei évben született a Benczúr utcai gyülekezethez tartozó Szalay Zsolt és Balogh Éva 16

gyermeke, Ákos, valamint Pásztor Imre és Boros Anna (bojti gyülekezet) kisfia, Benjámin. Kívánjuk, hogy a gyermekek Jézushoz hasonlóan „gyarapodjanak bölcsességben, testük állapotában, az Isten és emberek elõtt való kedvességben.” (Luk 2,52) Halálozás 2003. júliusban Szombati Ferencné (Telkibánya), augusztusban Árokszállási Gergely (Farmos), Zsigmond Jánosné (Nagyveleg) és Bedõ Márton (Keszthely), szeptemberben Bodnár Jánosné (Mátészalka) távozott közülünk. „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg… mert megnyugosznak az õ fáradságuktól, és az õ cselekedeteik követik õket.” (Jel 14,13) Az Idõk Jelei, 2003/4.

imaheti felolvasások gyermekek részére Kedves gyerekek és fiatalok! Isten kegyelmébõl számotokra külön imaheti tanulmányt tudtunk összeállítani. Hisszük és tudjuk, hogy Urunk ugyanúgy meghallgatja a gyermekek és fiatalok imáit is, mint a felnõttekét. Kívánjuk, hogy legyen ebben minél több tapasztalatotok! A gyermekosztály munkatársai 2003. november 29., szombat KINEK VAN SZÜKSÉGE ISTEN KEGYELMÉRE? A farizeus és a vámszedõ példázata Olvassuk el Lukács evangéliuma 18,1–10 verseibõl a példázatot!

A farizeus nem érezte magát bûnösnek, ezért a Szentlélek nem munkálkodhatott benne. Krisztus csak azt az embert mentheti meg, aki tudja, hogy bûnös. A vámszedõ imáját Isten meghallgatta, mert arról tett bizonyságot, hogy nem önmagában, hanem egyedül a Mindenhatóban bízik. Amit önmagában látott, azért csak szégyenkezhetett. Akik Istent keresik, azoknak így kell látniuk önmagukat.” (Ellen G. White: Krisztus példázatai, 101., 105. o.)

A jó Isten kész minden embernek megbocsátani, aki megbánja a bûneit. De vannak olyanok is, akik úgy érzik, hogy õk jók és igazak, ezért nincsen szükségük Isten kegyelmére. Az Úr Jézus korában a farizeusok igyekeztek leginkább Isten parancsolatait megtartani. Mivel nem követtek el kirívó bûnöket, úgy gondolták, méltók az üdvösségre. Pedig a szívükben sok gonosz indulat lakott, különösen a vámszedõket vetették meg. Nem is álltak szóba velük, és nem ültek le ilyen bûnössel egy asztalhoz. Ezért Jézus elmondott nekik egy példázatot, hogy megértsék: a jó Isten azon az emberen tud csak segíteni, aki elismeri a bûnösségét. „A farizeus az öndicsõítés megtestesítõje. Ezt mutatja az arckifejezése, a tekintete, a járása, az imája. Elhúzódik másoktól, mintha csak ezt mondaná: »Ne jöjj hozzám, mert szent vagyok néked.« (Ésa 65,5) Egyedül áll, és magában imádkozik. Önelégültségében azt képzeli, hogy Isten is elégedett vele… A vámszedõ más hívõkkel együtt ment el a templomba, de csakhamar elhúzódott tõlük, mint aki méltatlan arra, hogy velük imádkozzék. Távol állva »még szemeit sem akarta az égre emelni, hanem – elkeseredett gyötrelmében és önmagát utálva – verte a mellét«. Tudta, hogy vétkezett Isten ellen. Érezte, hogy bûnös, szennyes. Még csak szánalmat sem várhatott a körülötte levõktõl, hiszen megvetéssel néztek rá. Tudta, hogy semmi érdeme nincs, amiért Isten megdicsérhetné, és kétségbeesetten kiáltott: »Isten, légy irgalmas nékem, bûnösnek!« Nem hasonlította magát másokhoz. Bûntudattól megsemmisülten állt ott, mintha csak egymaga volna Isten elõtt. Nem volt más vágya, csak a bocsánat és a béke. Csak egyet tudott felhozni önmaga védelmére: Isten irgalmát. És áldást kapott. Az Idõk Jelei, 2003/4.

– Miért hasonlítják az emberek magukat egymáshoz? – Helyesen teszik ezt? Ha igen, miért, s ha nem, miért nem? – Kihez nehezebb hasonlítani magunkat, a nálunk rosszabb, vagy a nálunk jobb emberekhez? Miért? – Honnan tudhatjuk, hogy hibáztunk, valamilyen bûnt követtünk el? – Mi szükséges ahhoz, hogy mi is részesülhessünk Isten megbocsátó kegyelmében? Imádkozzunk azért, hogy a jó Isten mutassa meg a bûneinket, és segítsen, hogy soha ne legyünk elbizakodottak!

2003. november 30., vasárnap A MEGBOCSÁTÓ KEGYELEM A tékozló fiú példázata Olvassuk el Lukács evangéliuma 15,11–24 verseit! Ez a példázat azt mutatja be nekünk, hogyan bocsát meg Isten a bûneit megbánó embernek. A tékozló fiú nagy fájdalmat okozott atyjának, amikor hálátlanul elhagyta a szülõi házat. Az apa mégsem haragudott rá, hanem várta fia hazatérését. Amikor lerongyolódva megjelent, elébe futott, és szeretettel átölelte. Nem tett neki szemrehányást, visszafogadta fiának, és nagy ünnepséget rendezett. Fia visszatérését örömünnepnek tartotta. Ilyen a mennyei Atya szeretete minden bûnbe tévedt gyermeke iránt. „A szeretõ Isten még mindig sóvárog az Õtõle elfordult ember után. Mindent megkísérel, hogy 17

visszahozza az atyai házba. A tékozló fiú nyomorult állapotában »magába szállt«. Megtört az a megtévesztõ befolyás, amellyel Sátán fogva tartotta. Meglátta, hogy szenvedése saját oktalanságának a következménye. A fiatalember otthagyja a disznónyájat, a moslékot, és hazaindul. A gyengeségtõl remegve, az éhségtõl bágyadtan, de szapora léptekkel iparkodik haza. Nincs mivel elrejtenie rongyait, de gyötrelme legyõzi büszkeségét, és siet, hogy szolgai állásért könyörögjön atyjánál, aki mellett egykor fiaként élt. A vidám, meggondolatlan ifjú, amikor kilépett atyja kapuján, még csak nem is álmodta, milyen fájdalom és sóvárgás mardossa atyja szívét. Amikor féktelen társaival együtt táncolt és dõzsölt, nem gondolt arra az árnyra, amely otthonára borult. És most, amikor fáradtan halad az úton hazafelé, nem tudja, hogy valaki figyeli, jön-e már. S amikor még »távol volt«, az atya észrevette. A szeretet jó megfigyelõ. A bûnös évek eltorzították a fiú vonásait, atyja mégis azonnal ráismert. »Megesett rajta a szíve, és odafutván, a nyakába borult«, hosszan, melegen ölelte magához. Így fogadta fiát. Az atya nem akarja, hogy fiát nyomora és rongyai miatt megvetés érje. Saját válláról veszi le a díszes köntöst, beborítja vele a lesoványodott fiút, aki elzokogja bûnbánatát: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam.« Az atya magához szorítja és hazaviszi. A fiúnak nincs alkalma arra, hogy szolgának ajánlkozzék. Õ az atya gyermeke, a szolgák tisztelik, és szolgálni fogják. Nyughatatlan fiatalságában a tékozló fiú könyörtelennek és szigorúnak tartotta atyját… Akinek azonban Krisztus szeretete megnyitotta a szemét, az meglátja, hogy Isten könyörülõ Úr. Nem tartja zsarnoknak és könyörtelennek, hanem Atyának, aki vágyik magához ölelni bûnbánó fiát. A példázatban nem olvassuk, hogy a tékozló fiút gúnyos megjegyzés vagy szemrehányás érte volna bûnei miatt. A fiú érzi, hogy az atya örökre megbocsátotta és elfelejtette múltját. Isten is ezt mondja a bûnösnek: »Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhõt, bûneidet.« (Ésa 44,22)” (Ellen G. White: Krisztus példázatai, 135. o.)

– Gondolkozzunk el azon, hogy miben hasonlítunk a példázatban szereplõ fiúhoz? – Miért félnek sokan attól, hogy megvallják bûneiket Istennek? Könnyû bocsánatot kérni? – Bármilyen súlyos bûnt követ el valaki, bûnbánata után azt is megbocsátja Isten? – Ha valaki tõled õszintén bocsánatot kérne, mit mondanál neki? Imádkozzunk azért, hogy a jó Isten kegyelmét mindig megbecsüljük, és el tudjuk hinni, hogy Õ megbocsátja megvallott bûneinket! 18

2003. december 1., hétfõ A KEGYELEM ÜDVÖSSÉGRE VEZET Zákeus története Olvassuk el Lukács evangéliuma 19,1–10 verseit! „Zákeust, a fõvámszedõt polgártársai megvetették, mert rangja és vagyona gyûlölt hivatásának eredménye volt. A vámszedõ név egyet jelentett az igazságtalansággal, zsarolással. Zákeus mégsem volt teljesen érzéketlen csaló, mint amilyennek tartották. A világias és büszke magatartás mögött az isteni befolyásra érzékeny szív rejlett. Zákeus hallott Jézusról. Már széltében-hosszában elterjedt annak híre, aki olyan kedvesen, udvariasan bánt a számkivetettekkel. A fõvámszedõben vágy ébredt a jobb élet után… Ismerte az Írásokat, és meg volt gyõzõdve róla, hogy mindaz, amit tesz, helytelen. Most, amikor közvetítették számára a Nagy Tanító szavait, úgy érezte, hogy õ is bûnös Isten szemében. Amit Jézusról hallott, az mégis reményt gyújtott a szívében. Számára is lehetséges a bûnbánat, az élete megváltoztatása, hiszen nem vámszedõ-e az új Tanító egyik leghûségesebb tanítványa is? Zákeus azonnal új meggyõzõdése szerint kezdett cselekedni, s elkezdte kártalanítani azokat, akikbõl mindaddig hasznot húzott. Ily módon már kezdett visszafelé haladni az úton, amikor elhangzott a hír, hogy Jézus megérkezett Jerikóba. Zákeus mindenáron találkozni akart Vele. Kezdte felismerni, milyen rögös ösvény áll elõtte, ha vissza akar fordulni a rossz útról. Félreértik, gyanakodva, bizalmatlanul fogadják a hibái kijavítására irányuló erõfeszítést – ezt nehéz volt elviselni. A fõvámszedõ látni szerette volna azt, aki a szavaival reményt költöztetett szívébe… ...A sokaság félreállt, és Zákeus, mintha álomban járna, mutatta az utat háza felé. Zákeust lenyûgözte, ámulatba ejtette, elnémította Krisztus szeretete és kegyelme, hogy lehajolt hozzá, a méltatlanhoz. Újonnan megtalált Mesteréhez fordulva megnyitotta ajkát a szeretet és a ragaszkodás. Nyilvánosan akart bûnvallomást tenni, bûnbánatra jutni. A sokaság színe elõtt »Zákeus [...] elõállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitõl valamit patvarkodással elvettem, négyannyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a háznak! Mivelhogy õ is Ábrahám fia.« Mielõtt még Zákeus megpillanthatta volna Krisztust, már elkezdte a munkát, amely igaz bûnbánónak mutatta be õt. Megvallotta bûnét. Engedett a Szentlélek meggyõzésének, és elkezdte megvalósítani a hajdani Izraelnek és egyben nekünk is megírt igék tanítását. Zákeusnak ezt mondta a Megváltó: »Ma lett üdAz Idõk Jelei, 2003/4.

vössége ennek a háznak!« Nemcsak Zákeust áldotta meg az Úr, hanem egész háznépét is. Krisztus Zákeus otthonába ment, hogy az igazságra tanítsa, s oktassa háznépét a mennyei dolgokra. A rabbik és a hívõk megvetése kizárta ezt a családot a zsinagógákból, most viszont egész Jerikóban a legkiváltságosabb ház volt az övék. Saját otthonukban gyûlhettek az isteni Tanító köré, és hallgatták az élet igéit. Akkor jön el a lélek üdvössége, amikor elfogadja Krisztust személyes Megváltójának. Zákeus nem csupán vendégként fogadta otthonába Jézust, hanem mint aki a lelke templomában fog lakozni.” (Ellen G. White: Jézus élete, 465–467. o.)

– Gondolkozzunk el azon, hogy mi volt az, ami Zákeus életét ennyire megváltoztatta? – Miért nehéz megváltoztatniuk rossz tulajdonságaikat a gyerekeknek és a felnõtteknek is? – Most, amikor Jézus nem jár itt közöttünk, hogyan fogadhatjuk be Õt az otthonunkba? – Mit jelent az, hogy valakinek üdvössége van? Imádkozzunk azért, hogy hozzánk is betérhessen az Úr Jézus, aki mindenki szívének ajtaján zörget, és bebocsátásra vár! Kérjük, hogy segítsen megváltoztatni azokat a dolgokat, amiket helytelenül tettünk!

2003. december 2., kedd AKI VISSZAUTASÍTOTTA A KEGYELMET A gazdag ifjú története Olvassuk el Máté evangéliuma 19,16–22 verseit! Jézus egy alkalommal édesanyákkal beszélgetett. Meggyógyította beteg gyermekeiket, és megáldotta õket. Ennek a jelenetnek tanúja volt egy gazdag fiatalember is. Látta, milyen szeretettel és gyöngédséggel fordul Krisztus a többiek felé, és szeretet ébredt benne a Megváltó iránt. Bízott benne, hogy hasonlóképpen tud segíteni rajta is, és feltette azt a kérdést, amire már régóta kereste a választ: „Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?…” „Tartsd meg a parancsolatokat” – hangzott Jézus válasza. Ez a fiatalember kiskorától fogva engedelmes szeretett volna lenni. Nem feledkezett el Isten törvényeirõl, és igyekezett azok szerint cselekedni. Nem lopott, nem hazudott, és szüleit is tisztelte. Mindenben becsületes volt, és óvakodott attól, hogy bárkivel is rosszat tegyen. A többiek jó embernek tartották, õ azonban érezte, hogy valami hiányzik az életébõl. Miközben arra törekedett, hogy minden paranAz Idõk Jelei, 2003/4.

csolatot megtartson, két dologról elfelejtkezett. Elõször is azt gondolta, hogy engedelmessége alapján Isten biztosan üdvözíteni fogja. Már nem az Úr kegyelmében bízott, hogy Isten megbocsátja a bûneit és megajándékozza az örök élet lehetõségével, hanem abban, hogy õ maga jó és igazságos ember. Másrészt csak arra figyelt, hogy soha egy parancsot se szegjen meg. Ne vegye el a másét, ne mondjon tiszteletlen szavakat, ne tegyen olyat, amit a törvény tilt. Habár jó az, ha valaki gondosan figyel mindezekre, de Jézus rámutatott, hogy ebben a viselkedésben van még hiba. Mert nemcsak arra kell törekednünk, hogy ne tegyünk rosszat másokkal, hanem arra is, hogy helyette jót tegyünk. Krisztus erre hívta fel a gazdag ifjú figyelmét: nem elég, ha csak arra figyelünk, hogy másnak ne okozzunk kárt – arra is törekednünk kell, hogy segítsük a másikat. Ezért ezt mondta a fiatalembernek: „Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, oszd ki a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben – s jer és kövess engem!” Amikor az ifjú ezt a választ meghallotta, elszomorodott. Becsülte ugyan az embereket, figyelt rá, hogy ne okozzon nekik kárt, de pénzét még náluk is jobban szerette. Mások megsegítéséért ekkora áldozatot vállaljon?! Legyen szegény, hogy ezzel tegyen jót másokkal? Hogy neki legyen rosszabb mások kedvéért? Nem, ez túl sok – gondolta. Enynyire nem szerette õket. Nem bízott Istenben, hogy Õ az új helyzetben is megsegítené, ezért amikor Jézus felajánlotta, hogy választhat a földi kincs és az örök élet között, õ sajnos az elõbbit választotta. Az Úr azt szeretné, hogy mi ne a gazdag ifjú példáját kövessük. Ha bármi van, amit jobban szeretünk Istennél, akkor nem mehetünk be az örök országba. Isten szeretetre méltó, hiszen jóságos, kegyelmes és megbocsátó – ezért ha jól elgondolkodsz rajta, bizony beláthatod, ez a kérése nekünk csak javunkra van. – Milyen volt a gazdag ifjú élete? Szerette-e Isten parancsait? – Hogyan viszonyult az emberekhez? Mennyire szerette õket? – Miért szomorodott el Jézus kérésén? Túl nehezet kért tõle a Megváltó? – Mit kapnak Istentõl azok az emberek, akik saját pénzükkel is segítik a szegényeket? – Szerinted örült volna Jézus annak, ha ez a fiatalember a tanítványává lesz? Miért? Imádkozzunk azért, hogy jobban tudjuk szeretni az Úr Jézust, mint a kényelmünket. Tudjunk idõnként ajándékozni olyanoknak, akik nálunk sokkal szegényebbek. Ha ezt tesszük, akkor mi is Jézus tanítványai leszünk. 19

2003. december 3., szerda ISTEN KEGYELME MEGVÁLTOZTATJA AZ EMBER JELLEMÉT János apostol élete Olvassuk el Lukács evangéliuma 9,52–56 verseit! „Az a parancsolatunk is van Õtõle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.” (1Ján 4,21) János apostol Jézus egyik legkedvesebb tanítványa lett. Nem azért, mert a Mester személyválogató volt és kivételezett vele, hanem azért, mert az apostolok közül János volt a legnyitottabb Krisztus szeretetének befogadására. Gyermeki hittel fogadta Jézus tanításait. Mindig Mestere közelében szeretett volna lenni. Ha leültek valahol, Jézus mellett foglalt helyet, és vállára hajtotta a fejét. Ezzel is kimutatta, hogy szereti Krisztust. A tanítványok közül õ ragaszkodott Jézushoz a legjobban. Alapvetõen azonban János természete sem volt jobb a többiekénél. Erõszakos és harcias tulajdonságai többször is bajba sodorták. Amikor úgy érezte, hogy igazságtalanság érte, ingerült lett és méltatlankodni kezdett. Ez történt azon a napon is, amikor Samária vidékén jártak. Hosszú út volt már mögöttük, rájuk sötétedett, és az egész napi gyaloglástól mindenki elfáradt. Bölcs megoldásnak tûnt, hogy szállást kérnek a legközelebbi faluban. Igen ám, de kérésüket az ott lakók elutasították. Szerinted János hogyan fogadta ezt a hírt? Megadóan, szó nélkül indult tovább a többiekkel együtt egy másik falu felé? Bizony nem. Amikor meghallotta a választ, nagyon megharagudott! Legszívesebben bosszút állt volna a falubelieken. Szerinte a legigazságosabb az lett volna, ha tûz pusztítja el a falut. Ugye, mennyire nem volt szeretetteljes abban a helyzetben? Lobbanékony természete miatt õt és testvérét, Jakabot a „mennydörgés fiainak” nevezte el Jézus. Ám amikor Krisztus valamiért megfeddte Jánost, õ nem sértõdött meg. Nyitott szívvel hallgatta még akkor is, amikor a hibáira mutatott rá. Tanácsait elfogadta, és arra törekedett, hogy megváltozzon. János együtt volt Jézussal három és fél éves tanítói szolgálata alatt. Napról napra látta, milyen szeretettel fordul Mestere a beteg és elgyötört emberek felé. Sõt, azok felé is, akik saját hibájukból kerültek rossz helyzetbe, vagy éppen az Õ ellenségei voltak – János számára ez tûnt a legérthetetlenebbnek. Krisztus nem akart bosszút állni a kérését elutasító samáriai falun sem, pedig Õneki is jólesett volna már lepihenni a fárasztó nap után. Harag és sértõdés nélkül indult tovább a több kilométerre levõ újabb település felé. Amikor János látta Jézus tetteit, hallotta tanításait, feltárult elõtte Mestere gondolkodásmódja is. És Krisztus életét figyelve János arra is rádöbbent, 20

hogy õ viszont nem olyan szeretetteljes, engedelmes, önzetlen, segítõkész és megbocsátó, mint Jézus, hanem türelmetlen, haragtartó, önzõ. Fájdalmas volt beismernie ezeket, azonban Jézus megbocsátó, szeretõ magatartása megnyugtatta: Isten nem veti el õt ezért, hanem éppen Õ az, aki végbeviszi, hogy megváltozzon. Így indult el János apostol a fejlõdés útján, és az Úr olyanná formálta, amilyen szeretett Mestere: önzetlenné, segítõkésszé és szeretetteljessé. – Milyen volt János apostol jelleme akkor, amikor Jézus tanítványa lett? – Milyen történet támasztja ezt alá? Hogy hívta õt Krisztus? Igaza volt, hogy így nevezte? – Haragudott ezért Krisztus? Hogyan ismerte meg János a hibáit? – Miért nem keseredett el ez a kedves tanítvány, amikor kritika érte? – Hogyan gyõzte le János indulatos és méltatlankodó természetét? – Sikerülhet ez másnak is? Milyen tanácsot adnál neki ehhez? Imádkozzunk azért, hogy észrevegyük a jó Isten felénk irányuló szeretetét! Õ nem úgy szeret, hogy elhallgatja hibáinkat. Megmutatja azokat, bûnbánatra vezet, megbocsát, és segít megváltozni. Nem szeretné, hogy mindig feszültek és idegesek legyünk.

2003. december 4., csütörtök ISTEN KEGYELME HÁLÁRA INDÍT A tíz leprás története Olvassuk el Lukács evangéliuma 17,12–19 verseit! A lepra – vagy más néven bélpoklosság – a régen élõ emberek szemében az egyik legrettenetesebb betegség volt. Az ilyen betegnek el kellett hagynia a családját, és egy olyan telepre kellett költöznie, ahol a hozzá hasonlók éltek. Többé nem ölelhette meg szeretteit, nem élhetett közöttük. Ha bármerre ment, kiáltásával figyelmeztetnie kellett az egészségeseket, nehogy azok véletlenül a közelébe kerüljenek. Évekig, évtizedekig ez volt a sorsuk, a gyógyulásra semmi esélyük nem volt. Jézus földi életén keresztül az emberek megtapasztalhatták Isten hatalmát. Nem volt olyan betegség, amibõl nem tudta volna kigyógyítani azt, aki Õhozzá fordult segítségért. Bénákat, csonkákat gyógyított meg, sõt még halottakat is feltámasztott. Azok az emberek is reménykedni kezdtek, akik korábban úgy gondolták, hogy számukra már nincs segítség. Az Idõk Jelei, 2003/4.

Egy alkalommal tíz leprás ment oda Jézushoz, és kérték, hogy segítsen rajtuk. Õ nem azonnal tett csodát, hanem megkérte õket, hogy induljanak el a papokhoz. Útközben pedig egyszer csak bõrük kisimult, és a beteg foltok eltûntek róluk! Nagy volt az örömük! Csodálkozva nézték egészséges testüket, és a papok is gyógyultnak nyilvánították õket. Milyen boldogság költözött a családjukba! Feleségeik, gyermekeik, szüleik szinte nem is akartak hinni a szemüknek! Barátaikat is meghívták, s megünnepelték visszatérésüket. A nagy örömben egy fontos dologról azonban szinte mindegyikük elfeledkezett. Csak egy pogány, Samáriából való ember ment vissza Jézushoz, és köszönte meg a gyógyulást. Bár mind a tízen megszabadultak a leprától, de szívében csak egyikük tisztult meg. Neki mondta Jézus: „Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.” „Mennyien teszik ugyanezt ma is! Az Úr szüntelenül munkálkodik az emberiségért. Szakadatlanul árasztja javait. Felkelti a beteget ágyából, kiszabadítja az embert olyan veszélybõl, amelyrõl nem is tud. Mennyei angyalokat bíz meg, hogy õrizzék a szerencsétlenségtõl, szíve mégis érzéketlen marad. A menny minden kincsét odaadná az ember megmentéséért, aki mégsem törõdik Isten nagy szeretetével. Hálátlanságával bezárja szívét az Úr kegyelme elõtt. Nem vesz tudomást a kapott ajándékokról. Javunkra szolgál, ha Isten minden ajándékát az emlékezetünkben tartjuk. Így erõsödik a hit. Több bátorítás rejlik a legkisebb áldásban, amelyet Istentõl kaptunk, mint megannyi beszámolóban, amit mások hitérõl és tapasztalatairól olvasunk. Az Isten kegyelmére válaszoló lélek az öntözött kerthez lesz hasonló. Egészsége gyorsan kivirul, világossága felkel rejtekébõl, és az Úr dicsõsége meglátszik rajta. Jusson eszünkbe akkor Isten szeretete, gyengéd, irgalmas cselekedeteinek sokasága. Izrael népéhez hasonlóan állítsunk emlékköveket, és írjuk rájuk, mit tett értünk Isten. Amikor átgondoljuk, hogyan törõdött velünk, szívünk megtelik hálával, s ezt mondjuk: »Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? Az Úr iránt való fogadásomat megadom.« (Zsolt 116,12. 14)” (Ellen G. White: Jézus élete, 287. o.) Krisztus nem kért fizetséget, nem várt viszonzást. Õ ma is ingyen adja kegyelmét, bûnbocsánatát, amelyre akkor sem tudnánk rászolgálni, ha akarnánk. Köszönetünket azzal tudjuk kifejezni, ha hálásak vagyunk jóságáért. Ha valaki igazán értékeli a kapott segítséget, az meg is köszöni. – Milyen élet várt arra, aki leprás lett? Számíthatott az akkori orvosok segítségére? – Ma is vannak gyógyíthatatlan betegek? Egyedül ki tud segíteni rajtuk? – Mi történt a tíz leprással? Szerinted örültek annak, hogy Jézussal találkoztak? – Mibõl derült ki, hogy csak egyikük értékelte igazán a kapott segítséget? Az Idõk Jelei, 2003/4.

– Téged tanítottak arra, hogy köszönd meg, ha valami jót kapsz? Miért teszik ezt a felnõttek? Imádkozzunk azért, hogy emlékezetünkben tarthassuk azokat a jó dolgokat, amelyeket szüleinktõl és a jó Istentõl kaptunk! Mondjunk ezért köszönetet, dicséretet és hálát annak, aki kegyelmes volt hozzánk és megsegített bennünket!

2003. december 5., péntek ISTEN AZ Õ KEGYELMÉBÕL GONDOSKODIK RÓLUNK A csodálatos halfogás története Olvassuk el Lukács evangéliuma 5,1–7 verseit! „Hajnalodott a galileai tenger felett. A tanítványok, az egész éjszakai eredménytelen munkától kimerülten, még halászhajóikon voltak a tavon. Jézus odament, hogy egy csendes órát töltsön a vízparton… Ám az emberek hamarosan gyülekezni kezdtek körülötte. Eközben a tanítványok partot értek. Jézus belépett Péter csónakjába, s megparancsolta neki: egy kicsit evezzen beljebb a parttól. Így mindenki jobban láthatta és hallhatta Jézust… Beszéde végeztével Péterhez fordult, és megparancsolta neki, hogy evezzen még beljebb a tengerre, s vesse ki hálóját. Péter azonban csüggedt volt, hiszen egész éjjel semmit sem fogott. Magányos óráiban Keresztelõ János sorsára gondolt, aki elhagyottan sorvadt a börtönben. Jézusra és követõire gondolt, a sikertelen júdeai küldetésre, a papok és írástudók rosszindulatára. Még foglalkozása is cserbenhagyta. Amint üres hálóit nézte, a jövõt sötétnek és riasztónak látta. Így válaszolt Jézusnak: »Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit, mindazáltal a Te parancsolatodra kivetem a hálót.« (Luk 5,5) Simon és testvére leengedték a hálót. S amint megpróbálták behúzni, olyan rengeteg volt benne a hal, hogy a háló szakadozni kezdett. Jakabot és Jánost is segítségül kellett hívniuk. Amikor zsákmányuk biztonságban volt, az mindkét csónakot annyira megterhelte, hogy az elsüllyedés veszélye fenyegetett. Péter azonban nem gondolt sem a hajóra, sem a rakományra. Ez a csoda minden eddiginél jobban kinyilatkoztatta elõtte az isteni hatalmat. Jézusban meglátta az egész természet irányítóját.” (Ellen G. White: Jézus élete, 195–197. o.) Jézus mennybemenetele után visszavette isteni hatalmát. Tanítványainak ezt mondta: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” (Mát 28,18) Ha fizikai vagy lelki segítségre van szükségünk, jusson eszünkbe ez a történet. Forduljunk mi is úgy Megváltónkhoz, mint akinek van hatalma gondos21

kodni rólunk. Nem azért segít nekünk, mert megérdemeljük. Vétkeink miatt mindannyian méltatlanok vagyunk erre a segítségre. Õnála azonban mégis – az Õ nagy kegyelmébõl – mindig készen van a segítség. – Miért ment Jézus a galileai tengerhez? – Miért volt Péter szomorú és csüggedt, amikor az õ hajójából tanította Krisztus az embereket? – Mi volt a Megváltó célja a csodálatos halfogással? – Megértette-e Péter a történetet? Honnan lehet ezt tudni? – Mit jelent az, hogy Isten az Õ kegyelmébõl gondoskodik rólunk? Kérjük Istent a szomorúság óráiban, hogy vidámítson meg bennünket! Õ jó, és jót akar nekünk. Látja, ha elcsüggedünk, és odajön hozzánk, amikor a legnagyobb szükségünk van erre.

2003. december 6., szombat A KEGYELEM ÁLTAL SZOLGÁLHATUNK ISTENNEK Pál apostol szolgálata Olvassuk el a Timótheushoz írt elsõ levél 1,12–16 és a Korinthusiakhoz írt elsõ levél 15,9–10 verseit! Pál apostol mindkét vallomásából kiderül, hogy méltatlannak tartotta magát Isten kegyelmére. Soha nem tudta elfelejteni, hogy tudatlanságában üldözte a keresztényeket, és istenfélõ emberek halálához is hozzájárult. Ezért tartotta magát a bûnösök közül elsõnek, és a legkisebbnek az apostolok közül. Hálás volt a szíve azért, hogy Krisztus megszólította õt, és megállította az elveszés útján. Tudta, hogy Isten nem az õ jó cselekedetei miatt munkálkodott érte, hanem azért, mert õt is szerette. Ezért arra érzett elhívást, hogy minél több embertársának elmondja: Krisztus mindenkit egy boldog, szolgáló életre szeretne vezetni. „Megtérése napjától Pált egyetlen vágy lelkesítette: embertársai segítségére akart lenni, hogy a názáreti Jézusban felismerjék az élõ Isten Fiát, akinek hatalma van átalakítani és megjobbítani az életüket. Életét maradéktalanul annak az egyetlen célnak szentelte, hogy a Megfeszített szeretetét és hatalmát szemléltesse. Nemes, részvétteljes szíve minden társadalmi osztályért dobogott. Önmagáról ezt mondta: »Én mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok.« (Róm 1,14) A dicsõség Ura iránti szeretete volt magatartása alapja és cselekedeteinek mozgatója. Amikor lelkesedése alábbhagyott, elegendõ volt egy pillantást vetnie a keresztre és az ott megnyilatkozó szeretetre. Így újból megerõsödött 22

lelkében. Boldogan tudott lemondani saját kényelmérõl is. A Szentlélek erejével mondta el Pál saját csodálatos megtérésének történetét. Beszélt az ótestamentumi Írásokba vetett hitérõl. Ezek a jövendölések a názáreti Jézusban tökéletesen beteljesedtek. Ünnepélyes komolysággal beszélt. Hallgatóinak fel kellett ismerniük, hogy teljes szívébõl szereti a megfeszített és feltámasztott Krisztust… Szavai olyan mély hatást keltettek, hogy csak azok szívét nem érintették, akikben a legelkeseredettebb gyûlölet élt Krisztus követésével szemben.” (Ellen G. White: Az apostolok története, Korinthus c. fejezet)

Pál örömmel dolgozott másokért. Egy alkalommal ezt mondta testvéreinek: „De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nékem, csak hogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól.” (Csel 20,24) Amikor megaláztatást, üldözést, nélkülözést kellett szenvednie, akkor sem háborgott vagy kesergett. A filippi börtönben dicséretet énekelt társával együtt azért, hogy Krisztus követõjeként a Megváltó sorsában részesül. Példaadása a börtönõrt és családját is megtéréshez segítette (Csel 16,23–33). Örömteli szolgálata nyomán sok ember ismerte meg Krisztust. Milyen boldog lesz Pál, amikor azokkal az emberekkel találkozik a mennyországban, akiket az Úrhoz vezetett! Az emberek sokféle ajándékot kapnak Istentõl, de nem mindenki veszi észre ezeket. Lehet, hogy szüleid is el tudnák mondani, mit kaptak Istentõl. Amikor valakitõl valami jót kapunk, fontos, hogy képességeinkhez mérten viszonozzuk is. Így nemcsak önzõ módon kapni akarunk majd mindig, hanem megtanulunk másoknak örömöt szerezni. Bátran keressük azokat az alkalmakat, amikor Istentõl kapott ajándékainkat, képességeinket mások szolgálatára használhatjuk fel. Ma is nagyon nagy szükség van a gyülekezetben és az Istent nem ismerõ emberek között olyan „munkásokra”, mint Pál apostol. Akik nem azért szolgálnak az Úr Jézusnak, mert ezt kérik tõlük, hanem mert szívbõl szeretik Õt. – Miért tartotta magát Pál a bûnösök közt elsõnek? Szerinted miért szereti Isten az ilyen embert is? – Mire késztette õt saját, Istennel szerzett tapasztalata és hálája? – Milyen szolgálatot fogad örömmel Jézus a gyerekektõl és felnõttektõl? – Milyennek tartod azt az embert, aki csak elfogadni szeret, de másoknak örömöt szerezni nem? Miért? – Hogyan munkálhatja Isten a mi életünkben is azt, hogy képességeinkkel Õneki szolgálhassunk a környezetünkben? Kérjük Istent arra, hogy segítsen észrevenni Tõle kapott ajándékainkat, szeretetét és kegyelmét! Mutassa meg nekünk, hogy mikor, hol és mit tehetünk mások örömére és áldására! Az Idõk Jelei, 2003/4.

megújulás és reformáció

AZ ÚR

TANÍTÁSA SZERINTI

GYERMEKNEVELÉS

A

gyermekek értelmes nevelését, a jövõ feladataira való elõkészítését a Biblia parancsként, szent kötelezettségként állítja elénk. Az a romboló légkör és életstílus, amely korunkat jellemzi, rádöbbent bennünket az isteni elvek és útmutatások mellõzésének tragikus következményeire. A bibliai nevelési elvek sokszor még a keresztény otthonokban is alig ismertek, s még kevésbé érvényesülnek a gyakorlatban. A keresztény szülõk gyermekei sajnos nagyon sok esetben egyáltalán nem „jobbak”, jellemesebbek, mint a nem hívõ családokhoz tartozók. A nevelési hiányosságok egyik fõ oka az az életforma, amelyben a modern otthonok lakói élnek. Mindkét szülõ dolgozik, mialatt a gyerekek bölcsõdében, óvodában vagy iskolában vannak. Munka után rohanás a gyerekekért, bevásárlás, majd a fõzés, mosás, takarítás következik. Mindezek után pedig ott a televízió, vagy más egyéb elfoglaltság. A gyermekek nevelését pedig végzi az óvoda, az iskola, és nem kis mértékben a televízió. A szülõk nevelési tevékenysége sok esetben csupán a gyermekek táplálására és ruházására korlátozódik, vagy pedig csak saját tapasztalataik és meglátásaik szerint nevelik gyermekeiket, s nem a leghelyesebb elvek szerint. Ilyen „nevelés” mellett nem csoda, ha az ifjúvá serdülõ gyermekeket kevéssé érdeklik a bibliai igazságok és a hívõ keresztény életelvek. Ezen a gyakorlaton gyökeresen és haladéktalanul változtatnunk kell. Hiszen minden további muAz Idõk Jelei, 2003/4.

lasztás és hiba jóvátehetetlen károkat okozhat. Gyermekeink jelenlegi és örök boldogságáról van szó, akiket pedig szeretünk, és a szülõi felelõsség tényével tisztában vagyunk. A szülõknek idõt kell szakítaniuk arra, hogy elõször is megismerjék a leghelyesebb és a legjobb eredményhez vezetõ bibliai nevelési elveket, azután pedig elsõrendû kötelességgé kell tennünk ezeknek az elveknek a gyakorlati alkalmazását. Csak így, ezen az egyetlen úton érhetjük el, hogy majd ama napon Krisztus elé járulva így szólhassunk: „Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket nékem adtál.” (Ésa 8,18)

A szülõk felelõssége Azok a szülõk, akiket Isten gyermekkel vagy gyermekekkel ajándékozott meg, a legkomolyabb felelõsséggel lettek felruházva. A felelõsségük tudatában lévõ szülõk Sámson szüleihez hasonló kérdéssel fordulnak ma is az Úrhoz: „Miként bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjék õ?” (Bír 13,12) „A gyermekeket értékes kincsként bízta a szülõkre Isten, s egy napon majd számon kéri, hogyan bántak velük. A gyermekek nevelésére több idõt, több gondot és több imát kellene fordítani. Sokkal több valódi nevelést kellene nyújtani számukra… Gondoljátok csak el, hogy fiaitok és leányaitok Isten családjának legfiatalabb tagjai közül valók. Az Úr azért bízta rátok õket, hogy gondoskodjatok róluk, neveljétek és oktassátok e kicsinyeket, hogy a

menny polgárai lehessenek. Ha eljátszottátok a rátok bízott szent megbízatást, számot kell majd adnotok Isten elõtt mindenért.” „Szülõk! Egyesek közületek csak azért nevelnek gyermekeket, hogy a gonosz angyal majd elpusztítsa õket, hacsak magatartásotokat gyorsan meg nem változtatjátok. Isten a gyermekeknél sem nézheti el az igazságtalanságot. Nem fogadhat el féktelen gyermekeket, olyanokat, akiknek az életét bûnös szenvedélyek uralják. Így nem mentheti meg õket a nyomorúság idején. Beletörõdtök talán abba, hogy hanyagságotok következtében gyermekeitek elvesznek?” (Ellen G. White, Review and Herald, 1882. jún. 13.; Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, A szülõk kötelességei gyermekeik iránt c. fejezetbõl)

A nevelés kezdete Gyakran felvetõdik a kérdés, hogy mikor lehet vagy mikor kell elkezdeni a gyermek nevelését? Egy-, két- vagy hároméves korban, amikor értelme már felfogja, amit mondunk, vagy amit akarunk? Akik így gondolják, azok már nagyon elkéstek. A gyermeknevelésnek akkor kell elkezdõdnie, amikor a szülõk elhatározzák, hogy gyermeket szeretnének. Elõször meg kell ismerniük azokat a hatásokat, amelyek a terhesség idején a gyermek fizikai és jellembeli fejlõdésére pozitív befolyást gyakorolnak. „Már a gyermek születése elõtt tegyék meg azokat az elõkészületeket, amelyek képesítik õket ar23

ra, hogy eredményesen vegyék fel a gonosz elleni küzdelmet. Különösen az anyán nyugszik ez a felelõsség. Életének vérével táplálja gyermekét, és építi fel szervezetét, olyan értelmi és lelki befolyásokat közvetít, amelyek kialakítják gyermeke gondolkodását és kifejlesztik jellemét. Jokébed – a héber anya, aki erõs volt a hitben, »nem félt a király parancsától« (Zsid 11,23) – gyermeke volt Mózes, Izrael szabadítója. Anna, az ima, az önfeláldozás és a mennyei ihletés asszonya szülte Sámuelt, a mennybõl tanított gyermeket, a romlatlan bírót, Izrael szent prófétaiskoláinak alapítóját. Erzsébet, Mária rokona, aki hozzá hasonló lelkületû volt, a Megváltó elõhírnökének, Keresztelõ Jánosnak az édesanyjává lett. A Szentírás az anyákat vigyázatra inti életmódjukat, szokásaikat illetõen. Amikor az Úr el akarta hívni Sámsont Izrael szabadítójául, angyal jelent meg édesanyjának, és utasításokat adott neki saját szokásaira, valamint gyermeke gondozására vonatkozóan: »Megjelent az Úr angyala az asszonynak, és monda néki: Ímé, most magtalan vagy, és nem szültél, de terhes leszel, és fiat szülsz. Azért most megóvjad magad, és ne igyál se bort, se más részegítõ italt, és ne egyél semmi tisztátalant!« (Bír 13,3–4) A születés elõtti befolyások hatását sok szülõ jelentéktelen dolognak tekinti, azonban a menny fontosnak tartja. Az Isten angyala által két alkalommal, ünnepélyesen közölt üzenet mutatja, hogy ezekre a befolyásokra a leggondosabban kell figyelnünk.” „Ha az anya a gyermek születése elõtt élvezetkeresõ, önzõ, türelmetlen, ezeket a tulajdonságokat meg fogja találni gyermekében is. Sokan születtek már ezért alig legyõzhetõ rossz hajlamokkal. Azonban ha az anyának helyes és jó életelvei vannak, s azokban szilárdan kitart, ha önmegtagadást gyakorol, kedves, istenfélõ és önzetlen, akkor ezeket a jó tulajdonságokat átruházhatja gyer24

mekére is.” (Ellen G. White: Boldog élet, 23–24. o.; És a te otthonod?, Önmegtartóztatás és önuralom c. fejezet)

Ellen White erõsen hangsúlyozza az elsõ életévekben adott nevelés egész életre kiható jelentõségét, és azt a tényt, hogy az itt elkövetett mulasztások nehezen vagy alig pótolhatók késõbb. Ezt a tényt a világi pedagógia is felismerte, és ma már messzemenõen elismeri igazságát.

A nevelés helye az otthon Gyakori eset a szülõk munkába járása miatt, hogy gyermekeik már legkisebb korukban mások felügyelete és befolyása alá kerülnek, mivel bölcsõdébe vagy óvodába járnak. Sokan nagyon hasznosnak ítélik ezt a gyermek szellemi és egyéb fejlõdését illetõen – mégsem válnak igazán a gyermekek áldására. A legelsõ években a gyermekeknek feltétlenül otthon kellene maradniuk, hogy szüleik, nevelõik befolyása alatt fejlõdjenek. „A gyermek nevelése otthon kezdõdik… Ott tanulja meg – szülei, nevelõi által – azokat a leckéket, amelyek végigvezetik õt az életen: a tiszteletet, az engedelmességet és az önkontrollt… Ha a gyermeket nem nevelik helyesen, Sátán fogja nevelni õt, tetszése szerint választott ügynökeivel.” (Ellen G. White: Gyermeknevelés, 17. o.)

Az anya szerepe a nevelésben A gyermekek értelmes, Isten akarata szerinti nevelése mindkét szülõ feladata. Elsõsorban mégis az anyáé, aki még ma is többet van együtt gyermekeivel, s akivel a gyermekek leginkább bensõséges, bizalmas viszonyba kerülhetnek. S bár gyermekei nevelése a legtöbb gonddal járó munka egy anyának, mégis olyan kötelesség, amelyrõl nem mondhat le.

„Minden anya szent megbízatást nyert Istentõl. Így szól hozzá az Úr: »Vedd ezt a gyermeket, és neveld fel nekem! Segítsd õt igaz jellemhez, amely örökre ragyoghat Isten országában!« Az anya számára feladata gyakran lényegtelen szolgálatnak tûnik, mert olyan munka, amelyet ritkán becsülnek meg. Mások csak keveset tudnak sok gondjáról és terhérõl. Napjait lefoglalják a kis kötelességek, amelyek azonban mind türelmes erõfeszítéseket, ügyességet, bölcsességet, önuralmat és önfeláldozó szeretetet kívánnak. Mégsem dicsekedhet, hogy valamilyen nagy teljesítményt végzett. »Csak« otthonát tartotta rendben, hogy minden zökkenõmentesen, simán menjen. Gyakran fáradtan és bonyodalmak közepette igyekezett kedvesen beszélni gyermekeihez, hogy foglalkoztassa és boldoggá tegye õket, és kis lábaikat a helyes ösvényre irányítsa. Úgy érzi, hogy semmit sem végzett – de ez nem így van. Mennyei angyalok figyelik a gondterhelt anyát, és feljegyzik napról napra viselt terheit. Lehet, hogy nevét nem hallották a világban, azonban »beírják az élet könyvébe, amely a Bárányé«… Egyetlen munka sem olyan fontos, mint az övé. Nem szép képeket kell festenie, mint a festõmûvészeknek, vagy márványból szobrokat kifaragnia, mint a szobrásznak, nem nemes gondolatokat kell hatásos szavakba öltöztetnie, mint az írónak, nem magasztos érzelmeket kell dallamokban kifejeznie, mint a zeneszerzõnek. Munkája abban áll, hogy Isten segítségével kifejleszsze gyermekei lelkében Isten képmását. Az az anya, aki látja feladata nagyságát, felbecsülhetetlen kincsnek tekinti alkalmait. Komolyan törekedni fog arra, hogy jelleme és nevelési módszere által a legmagasztosabb eszményképet tárja gyermekei elé. Komolyan, türelmesen és bátran igyekszik kifejleszteni saját képességeit, hogy helyesen használhassa fel Az Idõk Jelei, 2003/4.

õket gyermekei nevelésében. Minden lépésénél komolyan felteszi a kérdést: »Mit mondott Isten?« Szorgalmasan kutatja Isten igéjét. Krisztusra emeli tekintetét, hogy mindennapi tapasztalataiban, gondjainak és kötelességeinek egyhangú, szûk körében igazán tükrözhesse viszsza az egyedül igaz életet.” „Az otthon a legszebb hely legyen gyermekeink számára a Földön. Annak érdekében, hogy ez így legyen, a legnagyobb vonzerõt az anyának kell jelentenie. A gyermekek igen érzékenyek. Könnyen örömre hangolhatók, de könnyen meg is lehet szomorítani õket. Ha az anya szelíden forgolódik köztük, szeretettel beszél velük, és szívélyesen kezeli õket, akkor gyermekeit valósággal a szívéhez kötheti. A kisgyermekek… részvétre és gyengédségre vágynak. Ha valaminek örülnek, akkor véleményük szerint a mamának is örülnie kell. Azért mennek kis örömeikkel és fájdalmaikkal azonnal hozzá. Ilyenkor az anya ne bántsa meg kis szívüket közömbösséggel, még akkor sem, ha szerinte szóra sem érdemes a dolog, mert a gyermek számára nagy jelentõsége van. Ha csak egy megértõ pillantást, egy jó szót kap, ez napsugárként hat rá, és gyakran egész napra vidámságra hangolja. Az anya ahelyett, hogy elküldené a gyermeket – mert zavarja és terhére van apró kívánságaival –, inkább gondoskodjék változatosságról vagy könnyû munkáról, hogy kicsinyének ötleteket és elfoglaltságot adjon.” (Ellen G. White: Boldog élet, 26–27. o.; És a te otthonod?, Otthoni befolyások c. fejezet)

A gyermeknevelés legelsõ leckéje az engedelmességre szoktatás „Az engedelmesség az elsõ lecke, amelyet a gyermeknek el kell sajáAz Idõk Jelei, 2003/4.

títania. Mielõtt még érett arra, hogy értelemmel felfogjon dolgokat, már meg lehet és meg kell tanítanunk az engedelmességre. Barátságos, kitartó fáradozás által az engedelmességet mélyen a gyermek szívébe véshetjük. Így akadályozhatjuk meg legjobban a késõbbi küzdelmeket a saját akarat és az erkölcsi tekintély között, amelyek annyi elidegenedést okoznak szülõvel és tanítóval szemben, s igen gyakran az isteni tekintéllyel való szembeszegülést is kiváltják. A fegyelmezésnek az a célja, hogy a gyermeket önuralomra tanítsuk. Az önállóság és az önuralom nélkülözhetetlen a helyes nevelésben. Ezért mihelyt a gyermek már képes arra, hogy valamit felfogjon, meg kell értetnünk vele az engedelmesség jelentõségét. A gyermekkel való egész bánásmódunk mutassa meg neki, hogy az engedelmesség helyes és okos dolog. Segítsétek abban, hogy felismerje: minden dolgot törvények szabályoznak, és az engedetlenség végül mindig szerencsétlenséget és fájdalmat okoz. Ha Isten azt mondja: »Ne tedd!«, akkor ezt szeretetbõl mondja, hogy figyelmeztetése által az engedetlenség következményeitõl, veszteségektõl és fájdalmaktól óvjon. Segítsetek a gyermeknek abban, hogy felismerje: a szülõk és a tanítók Isten helyettesei itt a Földön, s a rendszabályok otthon és az iskolában – amennyiben Isten akaratával összhangban vannak – az Õ törvényei is. Amiképpen a gyermek engedelmességgel tartozik szüleinek és tanítóinak, hasonlóképpen tartozik engedelmeskedni Istennek, Teremtõjének.” „Az anya nevelõi feladata a csecsemõkorban kezdõdik. Gyermeke akaratát és vérmérsékletét meg kell szelídítenie, rá kell szoktatnia arra, hogy akaratát alárendelje a szülõ akaratának a szükséges dolgokban, azaz meg kell tanítania õt engedelmeskedni. Késõbb sem szabad azonban lazábban fogni a

gyermekeket, akkor sem, amikor már felserdülnek. Minden anyának idõt kell szakítania arra, hogy gyermekeivel értelmesen beszélgessen, tévedéseiket helyesbítse, és türelmesen tanítsa õket a helyes útra. A keresztény szülõk legyenek tudatában: gyermekeiket úgy kell oktatniuk, arra kell felkészíteniük, hogy Isten gyermekeivé legyenek. A gyermekek egész vallásos tapasztalatát befolyásolják a gyermekkorban kapott tanítások és a gyermekkorban kialakult jellem. Ha a gyermekek akaratát nem szelídítik meg a szülõk, nem tanítják meg arra, hogy feladja egyéni akaratát a szülõ bölcsebb akaratával szemben, nehéz feladat lesz ezt a leckét megtanulni a késõbbi években. Milyen súlyos küzdelem, milyen konfliktusokkal jár Isten követelményeinek alárendelni azt az akaratot, amely sohasem tanult engedelmességet. Azok a szülõk, akik elhanyagolják a fontos kötelességet, hogy gyermekeiket értelmes engedelmességre neveljék, nagy hibát követnek el, vétkeznek szegény gyermekeik és Isten ellen is.” (Ellen G. White: Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezet; Lelki ajándékok kincsestára I., Az ifjúkor veszélyei c. fejezet)

Az akarat nevelése A gyermekek engedelmességre nevelése területén gyakran elõfordul az a szemlélet és gyakorlat is, hogy a gyermeknek nem lehet akarata. Neki csak szót kell fogadnia, mert ha nem, akkor verés következik. A másik hiba ennek az ellentéte: amit a gyerek akar, azt a szülõnek meg kell valósítania. Mind a két gyakorlat hibás. A gyermeket meg kell tanítani engedelmeskedni, de nem az a lényeges, hogy a gyermek a szülõnek fogadjon szót, hanem az, hogy a jót, a helyeset tanulja megismerni és gyakorolni. Ehhez pedig elsõsorban értelem, szülõi tekintély, értelmes meggyõzés szükséges, hogy így a gyermek önként engedelmeskedjen, és 25

önállóan, megszokásból cselekedje a jót. Különösen figyelemre méltóak a következõ tanácsok: „A szülõk és tanítók gondolkodjanak arról, hogyan vezethetik a gyermekek fejlõdését anélkül, hogy túlzott felügyeletükkel hátráltatnák õket. A túl sok irányítás éppen olyan káros, mint a kevés. Az az igyekezet, hogy megtörjük a gyermek akaratát, súlyos hibát jelent a nevelésben. Miközben erõszakkal külsõleg el is érjük, hogy megalázkodnak, nagyon sok gyermek szívében annál inkább megbotránkozás és megkeményedés van. Még akkor is, ha a szülõ vagy tanító eredményt ér el abban, hogy akaratának érvényt szerez, nem kicsi a kár, amely fenyegeti a gyermeket. Az olyan lény nevelésének, akinek értelme már megnyílt, különböznie kell az oktalan állat nevelésétõl. Az állatot csak gazdájával szembeni meghunyászkodásra oktatják. Az állat számára a gazda az értelem, az akarat, az ítélet… Ez a nevelési módszer, amely igen gyakori, a gyermekeket automatákká teszi, értelmük, akaratuk, lelkiismeretük mások uralmának van alárendelve.

Nem Isten akarata, hogy az ember értelme felett mások így uralkodjanak. Aki a személy értékét csökkenti vagy pusztítja, olyan felelõsséget vesz magára, amelyet aligha vállalna, ha ismerné a következményeket. Az ilyen gyermekek felügyelet mellett lehetnek olyanok, mint a jól kiképzett katonák, de ha a kényszer megszûnik, akkor csakhamar nyilvánvalóvá lesz, hogy a jellem minden állhatatosságot és erõt nélkülöz. Minthogy ezek a fiatalok nem tanulják meg, hogy uralkodjanak önmagukon, nem ismernek más korlátot, mint a szülõt vagy a tanítót. S ha õk nincsenek, akkor nem tudják, hogyan használják ki szabadságukat, és sokszor olyan vágyak teljesülése után törekszenek, amelyek a romlásukat okozzák… Az akaratot nevelni és képezni kell, nem pedig letörni vagy elnyomni.” „A gyermeknevelésben idõnként elõfordul, hogy az anya szilárd, érett akarata összecsap a gyermek ésszerûtlen és fegyelmezetlen akaratával. Ez nagy bölcsességet kíván az anyától. A helyzet balga kezelése, a szigorú kényszer nagy kárt tehet a gyermekben. Ha csak lehet, kerüljük

az efféle válságot, mert mind az anyának, mind a gyermeknek kemény küzdelmet jelent. De ha már elõállt a helyzet, rá kell vezetni a gyermeket arra, hogy adja fel akaratát a szülõ bölcsebb akaratával szemben. Az anya tökéletesen õrizze meg önuralmát. Ne tegyen semmit, ami a gyermek ellenszegülését felkeltené. Ne osszon harsány hangon parancsokat. Sokat érhet el, ha halkan és szívélyesen szól. Bánásmódja Jézushoz vonzza gyermekeit. Az anya ne feledje, hogy Isten a segítõje, ereje pedig a szeretet. Ha bölcs keresztény, nem erõszakkal éri el az engedelmességet. Buzgón imádkozik, hogy ne az ellenség arasson gyõzelmet… Látni fogja, hogy a benne mûködõ erõ gyermekeiben is tevékeny. A gyermek gyöngédebb lesz, és az anya megnyerte a csatát. Türelme, kedvessége és a bölcsesség szelíd szavai megteszik a magukét. A kitörést béke, a vihart napsütés követi. S a jelenetet figyelõ angyalok hangos öröménekbe kezdenek.” (Ellen G. White: Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezet; Bizonyságtételek VII., A gyermekek nevelése c. fejezetbõl)

Vankó Zsuzsa

hírek Keresztség

Házasságkötés

2003. június 14-én a pécsi gyülekezetben Fajcsi Károlyné (Pécs), Dobai Melinda (Pécs); augusztus 24-én és szeptember 27-én az eleki gyülekezetben Samu László, Samu Hedvig (Békés) és Csordás Andrea (Szeged); szeptember 13-án a miskolci gyülekezetben dr. Pásztor Judit, Czégény Judit (Miskolc) és Gábor Andrea (Nyíregyháza); szeptember 28-án a zugligeti gyülekezetben Seres Istvánné (Dunaújváros), Veres Szabina (Benczúr utca), Farkas Istvánné (Zugliget), Juhász Ildikó (Nagyveleg) kötött szövetséget az Úrral. „Aki gyõz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jõ; és felírom õreá az én Istenemnek nevét…” (Jel 3,12)

2003. június 8-án Heinrich Andrea és Szilágyi Attila (Miskolc); 2003. július 27-én Sitkei Eszter (Szeged) és Holló Péter (Székesfehérvár); 2003. október 5-én Árvai Csilla (Sarkad) és Kocsis László (Békéscsaba); 2003. október 19-én Pásztor Judit és Pechnyik László (Miskolc); 2003. nevember 9-én Juhász Angéla (Balassagyarmat) és Kovács Zsolt (Telkibánya) kötött házasságot. „Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erõs a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tûznek lángjai, az Úrnak lángjai.” (Én 8,6)

26

Az Idõk Jelei, 2003/4.

aktuális

MI

A HELYZET A KÖTELEZÕ

ÓVODÁBA JÁRÁSSAL KAPCSOLATBAN ? Több szülõ keresett meg a címben jelzett kérdéssel, amely már a szeptember 14-ei zugligeti tanácskozáson is felmerült. Sok bizonytalanság, félreértés van ezzel kapcsolatban, ezért az alábbiakban a kérdés jogi hátterét igyekszem megvilágítani. A közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. törvény, a továbbiakban: Kt.) 24. § (3) bekezdése kimondja, hogy a „gyermek… abban az évben, amelyben az ötödik életévét betölti, a nevelési év kezdõ napjától kezdõdõen napi négy órát köteles óvodai nevelésben részt venni”. Arról azonban már elfeledkeznek sokan, sõt vannak jegyzõk és óvodavezetõk is, akik maguk sem tudják, hogy a Kt. 69. § (1) bekezdése alapján az óvoda vezetõje felmentést adhat az óvodai nevelés alól.1 A köztudatban (sajnos ebbe jegyzõk és pedagógusok is beletartoznak) ez az óvodába járási kötelezettség gyakran összekeveredik a tankötelezettséggel. A Kt. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében a „gyermek, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget eléri, abban a naptári évben, amelyben a hatodik életévét május 31. napjáig betölti, megkezdi a tankötelezettség teljesítését”. Tehát: az óvodai foglalkozáson való részvétel nem része a tankötelezettségnek! Ez azért lényeges, mert az alkotmány 2 a szülõk, gondviselõk számára „kiskorú gyermekük taníttatásáról” való kötelezõ gondoskodást írja elõ, összhangban a Kt.-val, amennyiben megállapítja, hogy a „Magyar Köztársaságban … minden gyermek tanköteles” a Kt. rendelkezéseinek megfelelõen.3 Ez a kötelezettség értelemszerûen az óvodára – annak ellenére, hogy a közoktatás rendszerébe tartozik – mint nevelési intézményre nem terjedhet ki.4 Ezzel eljutottunk a kérdés talán leglényegesebb pontjához, amelyet feltétlenül tudnia kell minden szülõnek: az alkotmány deklarálja, hogy „a szülõket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák”.5 Erre a deklarációra lehet hivatkozni, és élni kell ezzel a szülõi joggal, hiszen az állam nem dönthet a gyermekek nevelési irányáról. Ez alapján nem lehetne óvodába („nevelõ intézménybe”) járási kényszert elõírni. A szülõket nem lehetne kötelezni arra, hogy gyermeküket a) intézményes formában neveltessék, b) vallási, világnézeti meggyõzõdésüknek nem megfelelõ nevelõ-oktató intézménybe adják. Hiszen az sem közismert, hogy Az Idõk Jelei 2003/4.

a Kt. maga biztosítja „a szülõknek azt a jogát, hogy vallási és világnézeti meggyõzõdésüknek megfelelõ nevelésben és oktatásban részesülhessenek gyermekeik”.6 Tehát, ha nincs ilyen megfelelõ intézmény a közelben, akkor a helyi óvodavezetõ felé irányuló felmentési kérelemben erre a szakaszra lehet hivatkozni, hogy a szülõ alkotmányos jogával kíván élni, és az általa választott nevelés nem biztosított a helyi óvodában. (Egyébként sincs már „intézménykényszer”, szabadon lehet intézményt választani, és nem a helyi óvoda vezetõje, hanem az önkormányzat jegyzõje vonhatja felelõsségre a szülõt mulasztása esetén.) Ez a hivatkozás kellõ alapot nyújt a felmentés megadásához, ha a szülõ úgy dönt, hogy gyermekét otthon kívánja nevelni, és nem akarja óvodába adni. Ez az érvelés egyébként megállja a helyét az oktatási intézményekkel kapcsolatban is, alapját képezheti a magántanulói státus igénylésének. Összegezve: Jogi álláspontom szerint az óvodába járási kötelezettség jelenlegi formájában alkotmányellenes, mert ezzel a szülõknek csak korlátozottan állnak rendelkezésre a kellõ jogi garanciák ahhoz, hogy éljenek alkotmányos jogukkal. Ennek ellenére a meglevõ jogi lehetõségeket maximálisan ki lehet meríteni, s a szülõknek erkölcsi kötelezettségük, hogy megfelelõen tájékozódjanak, tisztában legyenek gyermekeik nevelésével-oktatásával kapcsolatos jogaikkal és kötelezettségeikkel, hogy családi adottságaikat is figyelembe véve,7 lelkiismeretes, megalapozott döntést tudjanak hozni. Dr. Köbel Szilvia Jegyzetek 1 Pontos szöveg: „A gyermeket, kérelemre – ha családi körülményei, képességének kibontakoztatása, sajátos helyzete indokolja – az óvoda vezetõje felmentheti az alól, hogy e törvény 24. §-ának (3) bekezdése alapján óvodai nevelésben vegyen részt.” 2 1949. évi XX. törvény 70/J. §-a. 3 Kt. 6. § (1) bekezdés. 4 Kt. 24. § (1) bekezdés. 5 Alkotmány 67. § (2) bekezdés. 6 Kt. 4. § (1) bekezdés. 7 Ezt azért lényeges hangsúlyozni, mert ahhoz, hogy otthon tartsuk gyermekeinket, meg kell teremteni a szükséges feltételeket. Különbözõ anyagi, egzisztenciális, családi háttérrel rendelkezünk, így a helyzetet minden családnak magának kell kezelnie, és törekednie a – lehetõségekhez képest – legoptimálisabb megoldásra.

27

az ige mellett

A

KÉSZSÉGGEL SIETÕ NÉP

A

zon tanakodom, hol van ez a nép. A Messiás népe. Amelyrõl a jövendölés szól. Amely készséggel siet eléje eljövetelekor, mert ezt a készséget már elõzõleg megtanulta, begyakorolta. A múlt negyedévi szombatiskola (a Zsidókhoz írt levélrõl) irányította figyelmemet a 110. zsoltárra. Híres messiási zsoltár, amelyet Jézus is, az apostolok is idéztek. Ebben a zsoltárban olvassuk: „A Te néped készséggel siet a Te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben. Hajnalpír méhébõl lészen ifjaidnak harmatja.” (Zsolt 110,3) Hol a készséggel sietõ nép? Mit nevez a jövendölés a sereggyûjtés napjának? Mi az, hogy „hajnalpír méhébõl lészen ifjaidnak harmatja”? Ezek a kérdések foglalkoztattak.

„A Te néped” Célszerû a személyes névmást itt nagybetûvel írni, hiszen egyértelmû, hogy a Messiás népérõl, az egyházról szól. A Te néped évszázados, évezredes vitakérdés, amióta egyház létezik. Akármelyik felekezethez mész, saját magát jelöli meg Isten népeként. Ez természetes. De nem mindegy, hogy a mennyei Atya kiket foglal a megnevezésbe („Mondta az Úr az én Uramnak…): Ez a Te néped. Meg kell válaszolnunk magunknak, hol az egyház. Talán ez a Biblia-vers is segít. Péter pünkösdi prédikációját követõen az õskeresztény gyülekezet felduzzadt, és napról napra növekedett. Így olvassuk: „Az Úr pedig mindennap szaporította a gyülekezetet üdvözülõkkel.” (Csel 2,47/b) Valószínûleg ennek alapján következtetik sokan, hogy a szervezett egyház az üdvözülendõk gyûjtõhelye. A Te néped ebben az esetben a mindenkor hivatalban levõ szervezett egyház lenne. Az üdvösség feltétele ehhez az egyházhoz tartozni, és teljesíteni az egyház által megfogalmazott normákat. Szerencsére az adventista Biblia-értelmezés szerint ez nem így van, méltánytalan lenne ahhoz az Istenhez, aki a Szentírásban kinyilatkoztatja magát. Az egyház az evangélium képviseletére, munkára hívott nép. Azt, hogy ki üdvözül és ki nem, nem a mi feladatunk eldönteni. A Te néped kifejezéssel találkozunk sokszor Mózes második könyvében, Izrael Egyiptomból való kivonulása és pusztai vándorlása történetében. Az Úr magáévá fogadta Ábrahám, Izsák és Jákób leszármazottait, saját népének ismerve el az ígéret gyermekeit: „Látván láttam az én népem nyomorúságát… hozd ki az én népemet Egyiptomból.” (2Móz 7,10) Az adoptálás ünnepélyes megerõsítése a Tízparancsolat kihirdetésével történt, amikor az Úr kinyilatkoztatta: „Én, az Úr, vagyok a Te Istened.” (2Móz 20,2) Változott-e ez a jogállás akkor, amikor a nép magatartásával felbontotta a megkötött szövetséget? Az Úr 28

ezekkel a szavakkal szólította meg a Sínai-hegyen tartózkodó Mózest: „Eredj, menj alá, mert megromlott a te néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjérõl.” (2Móz 32,7) Hogyan? Kinek a népe? Mózesé, vagy az Úré? Elkezdõdik az alkudozás, a szópárbaj Mózes és az Úr között. Mózes minduntalan elhárítja: „Uram, gondold meg, ez a Te néped, Te hoztad ki Egyiptom földjérõl, a szolgálat házából.” Végül is az Úr az Õ népének ismerte el azokat is, akik nem vettek részt a lázadásban, azokat is, akik belesodródtak, de megbánták és bûnbánatukat nyílt állásfoglalással pecsételték meg. Nem tekintette viszont népének azokat, akik bár a látható egyházhoz tartoztak, de kitartottak saját útjuk és elgondolásuk mellett. Ugyanaz a jogállás, amelyet Jézus a tanítványoknak így mondott el: „Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok.” (Ján 8,31) Ilyen egyszerû az egyházfogalom. Aki megmarad Jézus tanítása mellett, az az egyházhoz tartozik, s aki nem, az automatikusan kizárta magát az Õ népének nyilvántartásából. Akkor is, ha a látható egyház ezt láthatóan nem erõsíti meg. „Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nõtestvérem és az én anyám” (Mát 12,50) – erõsítette meg Jézus más alkalommal is.

A sereggyûjtés napja A vizsgált Biblia-vers egy újabb ismertetõjelet mutat: aki Isten népéhez tartozik, aki Jézus hiteles tanítványa, az készséggel siet a sereggyûjtés napján. Egy újabb kifejezés: a sereggyûjtés napja. Szorosan kötõdik az elõzõ (Te néped) fogalomhoz. A hetedik napi szombatot nevezi elõször a Biblia sereggyûjtés napjának, a következõképpen: „Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van…” (3Móz 23,3) Mózes könyvének ez a fejezete még sok ilyen gyülekezési napot sorol fel az izraeliták számára. A „szent gyülekezések napjai” (2Móz 23,4) azok a napok, amikor az egyház tagjai összegyûlnek, gyülekezetté áll össze az egyház. Összegyûlnek – Uruk hívására, mert hallják a hangját, – a szombat közös megünneplésére, – tanulmányozni Isten kinyilatkoztatott akaratát, – valamilyen Istentõl kapott feladat teljesítésére, – imaórára. Nem mindig azonos a Messiás sereggyûjtése azzal, amikor vallásos emberek összegyûlnek „istentiszteletre”. Néha az Úr hagyja, hogy gyülekezzünk, tevékenykedjünk az Õ felügyelete és irányítása nélkül, úgy, ahogy jónak látjuk. Az idõ azután megmutatja, hogy valóban az Úr gyûjtötte-e össze seregét, vagy emberek parancsolatai és tanítása szerinti gyülekezés volt, „maga választotta isAz Idõk Jelei 2003/4.

tentisztelet” (Kol 2,23), amely csak önteltséghez, felfuvalkodáshoz vezet.

Hogyan viszonyulunk az Úr által elrendelt sereggyûjtéshez? „A Te néped örömmel siet” – mondja igénk. Az örömöt csak-csak látom, de sietõ hívõvel egyre kevesebbel találkozom. Az örömteli készség elsõsorban a pontosságban mutatkozik meg. Ha az Úr fél tízkor jelenik meg a gyülekezetben, akkor én minimum fél tíz elõtt öt perccel már ott vagyok a helyemen. Elvégre én lépek be az Õ fogadótermébe, nem pedig Õ az enyémbe. Mit látok ehelyett a gyülekezetben? A gyülekezet nagyobb része késik. Aki ott van, legfeljebb az éneklés alatt megy a helyére. Nyáron egy Biblia-táborban voltam, speciális tábor volt ugyan, zenével, énekléssel foglalkoztunk, de reggel is, este is rendszeresen voltak istentiszteletek. A meghirdetett idõpontban alig voltunk néhányan a sátorban, a többség úgy gondolkodott: majd ha hallom az énekszót, akkor odamegyek. Addig lehet nyugodtan beszélgetni. Nem akarom elemezni a szombatiskolai istentiszteletek létszámát, a szombati pontosságot, csak gondolkodom, hogy is van ez. Akinél hiányzik a készség az Úr sereggyûjtésének idején, az valószínûleg nem siet a nagy sereggyûjtéskor sem. Az ige alapján ellenõrizhetjük magunkat: vajon a Messiás népéhez tartozunk-e? Az említett táborban egy helyi, nyugdíjas testvérünk – aki mellesleg mindig pontosan ült a helyén az istentiszteletek kezdetén – megkérdezte tõlem: „Tudod, mi a különbség az elõzõ tábor és e között?” „Mi?” – kérdeztem vissza. „Az, hogy ott kolompolni sem kellett, mindenki tudta, mikor kezdõdik az elõadás, és tömve volt a sátor a megadott idõre.” Elõzõleg Biblia-ismereti tábor volt, ahol a jelenlévõk többsége még nem a közösség megkeresztelt tagjai közé tartozott. Megint csak kérdezem: kik tartoznak a Te néped kategóriába? Azok, akik lazán veszik az Úr elõtti megjelenés idejét és hogyanját, vagy azok, akik ezzel is kifejezik tiszteletüket és vágyódásukat? Természetesen nem azokról beszélek, akik rendkívüli akadályok miatt késtek vagy maradtak távol. Egyik legkedvesebb zsoltárom a 42. zsoltár. Így kezdõdik: „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem Hozzád, ó Isten! Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élõ Istenhez, mikor mehetek el, és jelenhetek meg Isten elõtt?” A zsoltár írója elmondja, hogy régebben rendszeresen járt istentiszteletre, a zarándokünnepeken „nagy csoportban vonult, ujjongó örömmel és hálaadással vezette az ünneplõ sokaságot Isten házáig” (Zsolt 42,5), de most ezt nem teheti, az ellenség háborgatása miatt. Azok, akik voltak már hasonló helyzetben, és valóban igénylik a közösség építését Istennel, értik ezt a zsoltárt. Emlékszem, a régi rendszerben a kötelezõ katonai szolgálat idején az elsõ idõszakban nem járhattam gyülekezetbe szombatonként. Negyed tíz tájban már elfogott a vágyódás, és arra gondoltam, milyen jó lehet azoknak, akik már a gyülekezetben a székeken ülnek. Késõbb megadatott, hogy mehessek, és bizony nagyon vigyázok arra, hogy saját hibámból ne késsek, vagy ne maradjak el. Az Idõk Jelei 2003/4.

Minden bizonnyal e vágyódásból fakadó lelkület tartozik elsõsorban a szentséges öltözet kifejezéshez az idézett igében. Helytelennek tartom azt az értelmezést, hogy csak igazak jelenhetnének meg az Úr elõtt. Õ vonja magához a megsebzett és összetört lelkûeket. Épp a nagy lelki ínségünk a legfontosabb érv, hogy megjelenjünk Õelõtte. A farizeus és a vámszedõ példájából (Luk 18, 10–14) láthatjuk, hogy nem a farizeus jelent meg Isten színe elõtt szentséges öltözetben, hanem éppen a vámszedõ. A fogyasztó gyülekezetek kialakulásának velejárója, hogy e lelkület híján mezítelenül, vagy önigazultságunk szennyével fertõzött ruhában jelenünk meg a gyülekezetben. Igaz, ekkor már mindegy, hogy mikor, mert úgysem azért jöttünk, hogy megigazulva menjünk haza, hanem csak azért, hogy jól érezzük magunkat, és kiszolgáljanak bennünket. Itt nem az a kérdés, mit várunk a gyülekezettõl, hanem hogy mit viszünk oda.

„Hajnalpír méhébõl lészen ifjaidnak harmatja” A harmat a hajnali lehûlés idején az átmelegedett tárgyakon, növényeken csapódik ki. A levegõ páratartalma apró vízcseppek formájában jelenik meg a növényeken. Harmat nélkül némely vidéken hamar kipusztulna a növényzet. Amilyen törvényszerû, hogy a hideg és a meleg találkozásakor hajnalonként a levegõbõl kicsapódik a harmat, életet adva így a növényzetnek, olyan törvényszerû az is, hogy gyenge emberi természetünknek össze kell kapcsolódnia a végtelen erõvel és hatalommal – hogy életünk legyen. A Jézus élete címû könyv 394. oldaláról idézem: „A bûn kiûzése magának a léleknek a mûve. Igaz, magunknak nincs erõnk, hogy kitörjünk Sátán bûvkörébõl, de ha vágyunk a bûntõl való szabadulásra, s nagy ínségünkben rajtunk kívül álló és a miénket meghaladó erõért kiáltunk, lelki képességeinket a Szentlélek isteni energiája hatja át, s ezek így engedelmeskednek az akarat parancsának, és teljesítik Isten akaratát.” Ezért találta már a hajnal Jézust Isten színe elõtt. Ésaiás jövendölte róla: „Fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok. Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.” (Ésa 50,4–5) Aki vágyódik arra, hogy nagy ínségében igénybe vegye a sajátját meghaladó, önmagán kívül álló isteni erõt, az megtalálja azt a hajnali idõpontot, amikor ezt Jézushoz hasonlóan kifejezésre juttathatja. Az elõbbi gyönyörû idézet szerint ekkor lelki képességeit a Szentlélek isteni energiája hatja át, így képes lesz engedelmeskedni az akarat parancsának. Ezt csak azért írom le, mert sokszor az a kifogásunk, hogy nem tudunk idõben felébredni, képtelenek vagyunk idõben elkészülni és megérkezni az istentisztelet helyére. Akik Jézushoz hasonlóan kezdik a napot a hajnalpír idején, azok maradnak ifjak és erõsek a hitben. Õk öltöznek szentséges ruhába a próba elõtt. Õk azok, akik így szólnak: „Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a Te akaratodat.” (Zsid 10,9) Rájuk érvényes a tanítvány elnevezés. Ugye te is Jézus tanítványai közé szeretnél tartozni? mj

29

„… EZT

CSELEKEDJÉTEK AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE ”

Az úrvacsorai kenyérrõl

E

gyházunk negyedévenként visszatérõ ünnepe az úrvacsora, amely arra ad lehetõséget, hogy hálásan visszaemlékezzünk a Krisztus és tanítványai utoljára együtt töltött estéjén történtekre, s megújítsuk Istennel kötött szövetségünket. Úrvacsorai istentiszteleteinken szinte magunk elõtt láthatjuk az alázatos Üdvözítõt, amint megbocsátó alázattal hajol le hozzánk, hogy a szeretet Istene felé fordíthasson bennünket, arra késztetve, hogy egyre többet és többet akarjunk megtudni és tapasztalni a megváltás csodálatos titkából. Ünnepi alkalmainkat azonban egyre gyakrabban megzavarják olyan „apróságnak” tûnõ részletek, amelyek valójában vagy a járatlanság, vagy a könnyelmûség számlájára írhatók. Az utolsó vacsora alkalmán Jézus Krisztus ezt mondta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Ez a felszólítás a nagyon fontos lelki tartalom mellett a szertartás formai részleteire is utal, hiszen Krisztus nem a kor szokásaira hallgatva mosta meg a tanítványok lábát, szolgálta fel a kovásztalan kenyeret és a mustot. Minden jelképnek megvolt akkor és megvan ma is a rendeltetése. Nem volna szabad elfeledkeznünk a hangsúlyos szavakról: „Ezt cselekedjétek!” E téren azonban sajnos egyre gyakoribb jelenség, hogy lazaságokat engedünk meg magunknak, mondván: „Mi nem vagyunk a formalitás emberei.” Ebbõl a gondolkodásból fakadóan a gyülekezetek egy része – nagyon helytelenül – az úrvacsorai kenyér elkészítésekor figyelmen kívül hagyja a jelkép jelentõségét, és inkább a „finom falat” elvét követi. Az alábbi összegzést és a kenyér elkészítési módjának leírását abban a reményben jelentetjük meg, hogy a jelkép újragondolása nyomán valamennyiünk lelki igényévé válik a Megváltó emlékére való tekintettel „azt cselekedni”, amire Õ kérte mindenkori tanítványait. A liszt, a megõrölt gabona Krisztus értünk megtört testének az elõképe. A só, amely megszünteti és megakadályozza a romlást, az Isten iránti szeretet, az Õvele kötött békeszövetség jelképéül szolgál (Márk 9,49–50). A szövetség sóját soha nem volt szabad kihagyni az ószövetségi ételáldozatokból sem, mert ez emlékeztette Isten népét az Úr oltalmazó törõdésére és a szabadság ígéretére. Az olaj az emberben naponként munkálkodó Szentlélek szimbóluma (Zak 4,1–6). A lisztet, sót, olajat és vizet tartalmazó úrvacsorai kenyér legfontosabb „eleme” mégis az, ami nincs ben30

ne. A kenyér csak kovásztalan lehetett. A kovásztalanság Krisztus bûntõl mentes lényére utal. A jelkép hálás emlékezésre késztet: Õ a földi életében is tökéletesen igaz volt, aki ugyan mindenekben megkísértetett, de bûnt mégsem cselekedett, ezzel példát adva a rossz elleni mindennapi harcainkhoz. Az úrvacsorai kenyér arra is tanít, hogy amiként elfogyasztjuk a szent jegyet és az lényünk részévé válik, úgy részesülhetünk Jézus tisztaságában. A kovásztalan kenyér elfogyasztásával kifejezzük vágyunkat, hogy naponként akarjuk „enni az Õ testét”, táplálkozni kívánunk a Tõle származó tiszta, jellemformáló gondolatokkal, és vágyódunk tanulni az igaz (kovásztalan) életet a Róla szóló ihletett feljegyzések alapján, vagyis úgy akarunk élni, amint Õ is élt. „Az úrvacsorai szertartások elõírásait, amelyek Urunk megaláztatására és szenvedésére mutatnak, nagyon sokszor csak formális elõírásoknak tekintik, Krisztus azonban ezeket a rendeléseket határozott szándékkal adta. Értelmünket meg kell élesítenünk, hogy megragadhassuk az Istenség titkát. Mindegyikünk kiváltsága, hogy felfogjuk – az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben – Krisztus engesztelõ szenvedéseinek a jelentését. »Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie, hogy valaki hiszen Õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« (Ján 3,14–15) Tekintetünket a Golgota keresztjére kell irányítanunk, amelyen a haldokló Megváltó függött a magasba emelve. Örökkévaló érdekünk azt követeli meg tõlünk, hogy mutassuk meg Krisztusban való hitünket. Urunk ezt mondta: »Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az õ vérét, nincs élet bennetek [...] az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital.« (Ján 6,53–55)” (Ellen G. White: Jézus élete, Az én emlékezetemre c. fejezetbõl)

Az úrvacsorai kenyér elkészítése (20–25 fõ részére) 30 dkg liszt, 13 dkg olaj, 1 kávéskanál só, víz szükséges a tésztához. A lisztet az olajjal összekeverve elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a sót és a vizet (a liszt minõségétõl függ a víz mennyisége). A tészta közepes állagú legyen, se kemény, se lágy. Az elkészült tésztát kb. fél óráig pihentetjük, majd ujjnyi vastagra nyújtjuk, kockákra bevágjuk, és megsütjük. Az Idõk Jelei 2003/4.

evangelizáció

„A KIK

KÖNNYHULLATÁSSAL VETNEK ,

VIGADOZÁSSAL ARATNAK MAJD ” Bátorítás könyvterjesztõknek Szívünket melengetõ Ézsaiás próféciája: „Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat? Hát egy ország egy nap jön-e világra, és egy nép egyszerre születik-e? Mert vajúdott és meg is szülé Sion az õ fiait.” (Ésa 66,8) „Egy ország egy nap jön világra, és egy nép egyszerre születik” – ezrek megtérésének képe a vég idején. Ezekre a csodálatos napokra tekintve írja Ellen White: „Nemsokára egy napon ezernél is többen térnek meg, akik közül legtöbben elsõ benyomásaikat kiadványaink tanulmányozásának tulajdonítják.” (Evangelizálás, 318. o.)

Bátorítson bennünket mindezek tudata szorgalmas munkára! A könyvevangélista munka még hatékonyabbá tételével kapcsolatban két dologra szeretnénk felhívni figyelmeteket: 1. A terjesztett irodalmunkban rejlõ kincsek feltárása közösen – olvasási élményeink megosztása egymással, beszélgetõkörök formájában. Mindezek Ellen White tanácsai, melyeket a könyvevangélisták kézikönyvébõl idézünk: „A könyvevangélistának alaposan ismernie kell azt a könyvet, amelyet terjeszteni szeretne, hogy a vevõk figyelmét felhívhassa a fontosabb fejezetekre… Gondolkozzon mindenki, hogyan keltheti fel legjobban az emberek érdeklõdését az igazság iránt, mert attól függ egy lélek sorsa, hogy a könyvevangélista miképpen tudja elõtte az igazságot kifejteni. Ha befolyása kedvezõ a

lélekre, akkor az illetõ számára élet illata lehet az életre. Az igazság által megvilágított minden egyes lélek mások világossága lehet… Csak úgy érhetünk el eredményeket, ha szívünk tele van az igazsággal, amelyet az általunk terjesztett könyv tartalmaz, s ha az emberek figyelmét alázatosan hívjuk fel ezekre az igazságokra. Csak ekkor lehet jelen a Szentlélek, hogy meggyõzze az emberi szíveket a bûnrõl, az igazságról és az ítéletrõl. 2. A könyvevangelizálásban szerzett tapasztalataink megosztása testvéreinkkel széles körben – szombatok, körzeti alkalmak, Az Idõk Jelei hasábjain. „Azok, akik a könyvevangelizálás terén tapasztalatokat szereznek, számoljanak be élményeikrõl hivatalos lapjainkban is, hogy tapasztalataik mások bátorítására és buzdítására szolgáljanak. Beszélje el a könyvevangélista azokat az örömöket és áldásokat, amelyeket munkája közben szerzett. E cikkeknek feltétlenül helyet kell adni lapjainkban, mert befolyásuk messze ható. Életet adó jó illatként hatnak a gyülekezetre. Általuk mindenki meggyõzõdhet arról, hogy Isten segíti a munkatársait. Szedjétek össze a morzsákat is, hogy semmi el ne vesszen!” Szívünkbõl kívánjuk, hogy ezek a gyakorlati tanácsok gyümölcsöt teremhessenek életünkben és szolgálatainkban. Jóniné Kalcsó Zsuzsa könyvevangélista

evangelizációs hirdetések A gyülekezetek részérõl jelentkezõ igény alapján újra nyomtatjuk a Néma hírnököt, a Mit mond a Biblia… szórólapokat. Évekkel ezelõtt bedobálós lapként terjesztettük ezeket a kiadványokat, és sokak áldására voltak a postaládájukban megtalálható kis lapok. Az új kiadású példányok ára elõreláthatóan 8–10 Ft/db lesz. Kérünk benneteket, hogy gyülekezetenként végezzetek felmérést: hány példányt tudnátok terjeszteni a 10 részbõl álló sorozatból. (Csak teljes sorozatokat tudunk adni.) Kérjük, elõzetes felméréseitekrõl adjatok tájékoztatást december 10-ig Némethné Mézes Juditnak, hogy ennek alapján tudjunk a nyomdával tárgyalni. Az Idõk Jelei, 2003/4.

Egy közel 5000 nevet tartalmazó címlista áll rendelkezésünkre: ennyien érdeklõdtek a televízióban folyó Látók, szóljatok! címû mûsorról, illetve a mûsor után Bibliát rendeltek. Ez a címlista hozzáférhetõ a zugligeti központban, a titkárságon Csókásiné Molnár Évánál és Ráczné Ócsai Ellánál, illetve Némethné Mézes Juditnál (tel.: 06/30/530-9330). Ajánljuk, hogy karácsony elõtt keressük fel ezeket a hallgatókat könyveinkkel, kazettáinkkal, levelezõiskolánk tájékoztatójával, és a körzetükben folyó elõadás-sorozatok tájékoztatóival. Tapintatosan ajánljuk fel a segítségünket, hivatkozva az ingyenes Biblia megrendelésére. 31

E VANGELIZÁCIÓS

TAPASZTALATOK

Könyvek a kikötõben Nagyon szép nyári tapasztalatokkal szeretnénk megismertetni Az Idõk Jelei olvasóit. Siófokon lehetõségünk nyílt a „fõszezoni” könyvárusításra. Már tél óta tervezgettük, hogyan lehetne a Siófokon megforduló sok turista érdeklõdését felkelteni könyveinkkel a jó Isten iránt. A közlekedési csomópontoknál terveztünk sátrat verni. A vasúti pályaudvar és a buszpályaudvar tûnt erre a legalkalmasabbnak. A vasútnál elutasítottak, a buszpályaudvaron ígéretet kaptunk a hely biztosítására, de végül lemondták. Ekkor a jó Istentõl kértünk bölcsességet, hogy hová mehetnénk az evangélium hirdetésére, és Õ megadta a választ: a hajóállomásra. A Mahartnál régi ismerõsként üdvözölte Szalai Józsefné Nusi nénit az igazgató titkárnõje, és rendkívül segítõkészen állt ötletünk támogatásához. Az igazgatóságon minden kérésünkre igent mondtak. Sõt, amitõl a legjobban féltünk – ismerve az itteni árakat –, a helypénzre is olyan összeget mondtak, ami minden elképzelésünket felülhaladta. A többi árusító helypénzének kb. az ötödét kérték tõlünk. Kiválaszthattunk egy alkalmas területet, ahová a könyvesasztalt állítottuk: a Balatonnal szemben, két hatalmas platánfa alatt, széltõl védett helyen. Éjszakára az igazgatóság portájára vihettük be gurulós asztalunkat, s ezért nem kértek tõlünk pénzt. Mindenkinek, aki itt a segítségünkre volt, ajándékoztunk egy-egy Jézus élete címû könyvet. Az egyik portás így köszönte meg: „Örülök, hogy ilyen kincset adtak a kezembe, és olvasgathatok egy szép, hasznos könyvbõl a hosszú szolgálat alatt.” Meghirdettük a könyvárusítás lehetõségét. Az ország különbözõ településeirõl érkeztek munkatársak, akik tudtak pihenni és szolgálni is, hiszen naponta, délelõtt és délután váltották egymást a párok a könyvespultnál. Szabadidejükben pedig kirándulhattak a környéken, vagy fürödhettek a Balatonban. A siófoki gyülekezet szállást biztosított a helyi gyülekezeti épületben, és az ezzel járó költségeket is vállalta. Természetesen szombaton nem volt könyvárusítás, de vasárnaponként a nágocsi gyülekezet tagjai vettek részt az árusításban. Mindenki örült a lehetõségnek, aki részt vett ebben a szolgálatban. Mely könyveink voltak a legkelendõbbek? Az életmóddal kapcsolatos könyveket vásárolták a legszívesebben. Gazdag választékkal készültünk gyermekirodalomból is, és tapasztalatunk szerint ezek iránt is nagy volt az érdeklõdés. Több audio- és videokazetta fogyott el a nyolc hét alatt. Nagy örömünkre szolgált, hogy a Sola Scriptura Teológiai Fõ32

iskola tízéves jubileumi ünnepségén készült hangverseny videokazettáját is vásárolták, és a nágocsi gyermekfalu karácsonyi és húsvéti ünnepén készült zenei videót is, ahol a gyermekek apraja-nagyja zenével, énekkel és verssel dicsõíti a jó Istent. Ezeket a kazettákat a karácsonyi könyvvásárokra is szeretettel ajánljuk, de akár gyülekezeti közös megtekintésre is alkalmasak. Munkánk során több Bibliát és Jézus élete címû könyvet is tudtunk ajándékozni a szegényebb családoknak, õszinte érdeklõdõknek. Ezért a lehetõségért is köszönetet szeretnénk mondani a nagylelkû ajándékozónak, aki lehetõvé tette az ingyenes könyvátadást. Augusztus 20. után újra meglátogattuk a Mahart igazgatóságát. Megköszöntük a lehetõséget, és érdeklõdtünk arról, hogy 2004-ben is segítenének-e nekünk. Nagy örömünkre megígérték, hogy jövõre ugyanilyen feltételekkel biztosítanak lehetõséget könyveink terjesztésére. Kérjük, imádságaitokban emlékezzetek meg errõl a szolgálatról, és ha szívesen részt vennétek benne, jelentkezhettek Némethné Mézes Juditnál. Köszönjük mindazok segítségét, akik részt vettek a könyvevangelizációban és lélekmentésben Siófokon. Kívánjuk, hogy a jó Isten adjon minél több gyülekezetnek ilyen szép tapasztalatot, s példánk bátorítson más gyülekezeteket: ott, ahol az ember nem is gondolja, hogy út nyílhat a missziós szolgálatra, a jó Isten tud utat nyitni azoknak, akik elszántan igyekeznek az evangélium terjesztésére. Szeretnénk megismertetni a siófoki könyvterjesztés néhány tapasztalatát: „Négy fiatal barátommal érkeztem a siófoki hajóállomásra. Közelben élõ testvérünk megmutatta, hol szoktak árulni, mit ajánlhatunk akár ingyenesen is az érdeklõdõknek. Társaim buzgón tervezgették, mit hogyan fognak kínálni. Kitartóan reménykedtek, hogy többen is vásárolnak majd. Jómagam azért is hálát adtam, hogy békességben lehetünk ott, és néhányan esetleg odajönnek érdeklõdni. Ugyanis két dologgal küzdöttem gondolatban: az egyik az a tudat, hogy akit Isten megszólít, és vágy ébred a szívében a Teremtõ megismerése iránt, úgyis találkozik olyan lehetõségekkel, amelyek segítik õt Isten megismerésében. A másik: úgy éreztem, hogy nekünk kellene megszólítani az embereket, és felhívni a figyelmüket jelenlétünkre, kiadványainkra. E második késztetés gyakran próbára teszi Jézus és országa iránti elkötelezettségemet: kész vagyok-e tenni embertársam üdvösségéért? Talán ma is tud hozzánk küldeni Urunk érdeklõdõket, akiknek a szívébe hullhat a kicsiny mustármag, és fává növekszik. Talán ma is megszólít valakit Isten drága Igéje. Az Idõk Jelei 2003/4.

Nemsokára többen odajöttek hozzánk, lehetõségünk nyílt beszélgetésekre is. Igyekeztem megértetni a velem levõ tizenévesekkel, hogy egyetlen érdeklõdõ és vásárló is hatalmas érték, és annak kell örülnünk, ha odajön hozzánk az az egy is. Így is történt. Istenhez fohászkodtam azért, hogy azt a könyvet válassza, amelyen keresztül Isten leginkább megszólíthatja. A második vasárnap más helyett indultam útnak, negyedmagammal. Szombat délután nagyon kérték az önként jelentkezõ gyerekek, hogy menjek velük. Ezért lemondtam másnapra tervezett programomat. Alighogy megérkeztünk, máris többen körülvették a standot: érdeklõdtek, válogattak, vásároltak. Végül pedig Isten áldását kívánták szolgálatunkra. Nem tudom, hogy kik lehettek. Isten angyalai azonban pontosan tudják. Atyánknak gondja van rájuk, és azokra, akikért munkálkodnak. Kívánom, hogy minden Istentõl kapott szolgálatot érezzünk megtiszteltetésnek és örömnek, függetlenül attól, milyen hatások érnek, és milyen tapasztalatokat szerzünk szolgálatunk közben!” „Megkérdezték tõlem, hogy vállalnék-e könyvárusítást Siófokon, és én örömmel jelentkeztem. Elképzeltem, milyen sokan fognak majd könyvet venni, de csalódnom kellett, mert szinte alig vásároltak. De úgy gondolom, hogy azok a kevesek, akik vásároltak, komoly érdeklõdõk a hit dolgai iránt. A beszélgetéseinkbõl kiderült, hogy bár különbözõ felekezetekhez tartoztak, szeretik a jó Istent. Két dologra tanított meg engem a könyvárusításról a jó Isten: Soha ne én képzeljem el és tervezzem meg elõre a dolgokat, hanem bízzam Rá magamat, mert ha nem ezt teszem, csalódás ér. Ne legyek csalódott, hogy kevesen vásárolnak, mert a kicsiny dolgokból lesznek a nagyok – ahogy a kovász és a mustármag példázatában is mondta Jézus.” (Bánhidi Tibor és a nágocsi gyermekek tapasztalatai)

„Egy család megállt a könyvespult elõtt. A gyerekek a gyermekkönyveket nézegették, bele-belelapoztak ebbe is, abba is. Megmutatták a szüleiknek, melyik könyveket szeretnék. Örömmel tapasztaltam, hogy a szülõk nem sajnálták a pénzt a bibliai tárgyú gyermekkönyvekre. A rövid beszélgetés közben jó volt látni, hogy nem csak a saját lelki fejlõdésük fontos számunkra, hanem gyermekeiké is. Gyermekeikkel együtt keresik Istent.” (Ócsainé Tropa Márta tapasztalata)

„A Balaton-part idén nyáron is megtelt turistákkal, akik pihenést, felüdülést keresve látogattak el a »magyar tenger«-hez. Vajon a gondtalan szórakozásra vágyó tömegben hallható lesz-e Isten szava? Akad-e néhány lélek, aki érdeklõdve felfigyel erre a hangra? Ilyen kérdések foglalkoztattak bennünket útban Siófok felé, ahol egyhetes könyvárusítást vállaltunk a hajóállomáson. Az Idõk Jelei 2003/4.

Megérte-e kimenni? Már az elsõ nap választ kaptunk erre a kérdésre. Két miskolci lány lépett az asztalunkhoz, hogy belelapozzon német nyelvû könyveinkbe. Figyelmük hamarosan a magyar nyelvû irodalomra irányult. Több könyvet és kazettát is vásároltak úgy, hogy otthon kicserélhessék egymással. Nyitottak voltak, hosszan beszélgettünk. Elmondták, hogy német- ill. angoltanárok, és most a diákjaikat táboroztatják Siófokon. Éppen ez volt az elutazásuk napja, és a vonatindulás elõtt még kijöttek sétálni egy kicsit a kikötõbe. Isten pedig úgy irányította õket, hogy éppen ránk találjanak. Kiderült, hogy egy katolikus Biblia-körbe járnak, ahol komolyan tanulmányozzák a Szentírást. A beszélgetés során azt is megtudtuk, hogy ezen a körön van egy közös ismerõsünk, aki a Sola Scriptura Fõiskolára jár. Tõle hallottak az ott folyó oktatásról, és már régóta tervezték, hogy szabad fõiskolásként ellátogatnak hozzánk. Míg beszélgettünk, megcsörrent az egyik lány mobilja. Kollégájuk hívta vissza õket a szállodába, hogy elérjék a miskolci gyorsot. Sietve, örömmel köszöntünk el egymástól, és reméljük, hogy hamarosan újra találkozhatunk velük. Másnap egy ideges, riadt tekintetû asszony állt meg elõttünk. Régebb óta figyelhette könyveinket, mert azonnal ezzel a meglepõ kérdéssel fordult hozzánk: »Szabad-e az embernek elválnia? Mit ír errõl a Biblia?« Úgy tûnt, mindennél fontosabb számára a válasz, de olyan mély szégyenérzet töltötte el, hogy míg megpróbáltunk pár szót váltani vele, õ szemét lesütve a könyvek címlapjait nézte. Közben egy férfi lépett mellé, akinek a jelenlététõl még inkább zavarba jött. A beszélgetés megakadt. Gyorsan kezébe vette két könyvünket, amely a boldog házasság titkáról szólt: »Ezt a kettõt megveszem« – mondta, és máris táskájába süllyesztette õket. A férfi megvetõen tekintett az asztalunkra, majd megfogta az asszony karját, és húzni kezdte a beérkezõ hajó felé. A kérdés megválaszolatlan maradt, de reméljük, hogy Isten Lelke biztos választ ad majd rá a megvásárolt írásokon keresztül. Népes család bukkant fel a hajóra várakozó tömegbõl. Míg könyveinket nézegették, megszólítottuk õket, hogy egy szórólapot adjunk át nekik Reisinger János ATV-s mûsoráról. Az asszony szeme felcsillant: »Nézzétek! Reisinger testvérnek a könyvei és kazettái!« – kiáltott fel örömében. A család tagjai könyveket és kazettákat vásárolva, boldogan siettek hajójukra. Kedves idõs házaspár sétált végig a mólón, kézen fogva. Többször is megtették ezt az utat, mikorra megálltak elõttünk, s megnézegették a könyveinket. Közben beszélgettünk. Elmondták, hogy a lányukra várnak, aki búvárként és vízi mentõként dolgozik Balatonfüreden. Sok megrendítõ tapasztalatot éltek már át. Az elõzõ szombaton éppen egy kétgyermekes édesapát kellett megkeresnie, aki pár nappal 33

elõbb fulladt bele a Balatonba. A lányuk most vizsgázni jött át Siófokra, õk pedig elkísérték. Különösen az egészséges életmódról szóló irodalom keltette fel az érdeklõdésüket. Vásároltak is néhányat ezek közül. Amikor pedig megtudták, hogy mûködnek életmódtáboraink, örömmel megadták nevüket, címüket, hogy értesítést küldjünk nekik a legközelebbi alkalomról. Szeretnének elmenni egészségügyi elõadásainkra is Szombathelyen, ahol élnek. A viszontlátás reményében búcsúztunk el tõlük. Másnap kicsit borús volt az idõ, fürdésre ugyan alkalmatlan, kirándulásra viszont kitûnõ. A Balaton nevû hajó zsúfolásig megtelt emberekkel, sõt egy egész gyermektábort hozott magával Balatonfüredrõl. A gyerekek zajongva tódultak a partra, és azonnal körülvettek bennünket. Gyönyörködtek a színes kiadványokban. Egy kislány a képeslapok között válogatott. Igyekezett a lehetõ legszebbet kiválasztani szüleinek, nagyszüleinek. »Ezt a hármat kérem« – és elõvette borítékba zárt zsebpénzét. Beszélgetésre nem volt alkalmunk, mert a tanítók máris sorakoztatták õket. Az viszont kiderült, hogy ezekkel a képeslapokkal kívánja üdvözletét elküldeni az otthoniaknak. A képeslapokon ez az Ige állt: »Az Úr közel.« Arra gondoltunk, milyen szép, ha egy gyermeket úgy nevelnek, hogy szülei befolyásától távol, táborozás közben sem feledkezik meg arról, hogy az Úr közel van, vele van. Fülledt meleg volt aznap délelõtt, amikor utolsó napunkat töltöttük a kikötõben. A sétányon szinte senki sem járt. Hiába ültünk órák óta a parton, egy ember sem állt meg a könyveink elõtt. Társam csüggedten mondta: »Ide Siófokra csak nyaralni jönnek az emberek. Nem vesznek itt ilyen irodalmat.« Még szinte be sem fejezte mondatát, két férfi lépett elénk. Az egyikük kezébe vette a Jézus élete címû könyvet, és érdeklõdve nézegette, amíg pár szót mondtunk a tartalmáról. Becsukva maga elé tette, majd fürkészõ tekintettel vizsgálta végig asztalunkat. Egyik könyvet a másik után lapozta végig, mindegyikrõl meghallgatta rövid tájékoztatónkat, majd nagy halomba gyûjtötte az asztal közepén. Társa ugyanolyan érdeklõdve figyelt. Egymást buzdították: »Ezt vedd meg! Ez jó könyv! Ismerem!« Amelyik könyvet a kezükbe vették, azt meg is vásárolták: Jézus élete, Hogyan küzdött Jézus?, Gondolatok a Hegyi beszédrõl, Életmód-változtatás hétrõl hétre, Bibliai régészet, Legyõzhetõ-e a depresszió… Bár változatos témában vásároltak, mégis jól átgondoltan. Az is látszott, hogy ezek a könyvek nem egy könyvespolc porosodó díszei lesznek. Kívánjuk, hogy a sorokból áradó életátformáló erõ Krisztushoz vezesse el mindkettõjüket!” (Mézes Tünde tapasztalataiból)

Beszámolónk végén a következõ idézettel szeretnénk bátorítani mindenkit: 34

„A világhírû gyógyhelyeken, s az országjárás csomópontjaiban, ahol az egészség és szórakozás után vágyók ezrei fordulnak meg, (…) tartsuk nyitva szemünket a kínálkozó lehetõségek elõtt. Legyünk gyorsak, ragadjuk meg a lehetõségeket, szóljunk az emberekhez! Hirdessük világosan és erõteljesen Isten szavát, hogy akiknek van fülük a hallásra, meghallhassák az igazságot. Így az idõszerû igazság örömhírét tárhatjuk azok elé, akik azt nem ismerik. Sokan elfogadják, s magukkal viszik otthonukba a világ minden részén.” (Ellen G. White: Bizonyságtételek IX., 82. o.)

Kissné Benkõ Tünde

Egyetlen Biblia… Bizonyára már többen értesültek arról, hogy a Látók, szóljatok! címû sorozat végén Reisinger János ígéretet tett arra, hogy mindenki kap egy Bibliát ajándékba, aki ezt írásban igényli. Átnéztem a körzetembõl feladott borítékokat, levelezõlapokat, és városonként, falvanként egymás mellé gyûjtöttem õket. A lakóhelyünktõl harminc kilométerre fekvõ faluból is érkezett egy levél. Erre a címre látogattam el elõször. Útközben fohászkodtam, és visszagondoltam a közös imaóránkra, ahol szintén megemlékeztünk errõl a nagyon szép és örömtelinek ígérkezõ munkáról. Amikor megérkeztem a megadott címre, takaros házikó, rendezett udvar fogadott. A kapu zárva volt, s mivel csengõt nem találtam, egy darabig kint várakoztam. Egy éppen arra járót megkérdeztem, hogy tudja-e, ki az, aki a lapot írta. Ismerte, és készséggel segített bejutni a házba. A nagykapun eltolta a reteszt, bement, kopogott, mire az ajtó kinyílt… „Gyere, egy fiatalember hozott neked egy csomagot!” – szólt be a lakásba. Kedves, idõs asszony fogadott. Elmondtam, honnan jöttem, és átnyújtottam a kért Bibliát. A néni elérzékenyülten fogadta a könyvet, majd ott, az ajtóban állva rögtön beszélgetni kezdtünk a véget ért sorozatról, a családtagokról, rokonokról, ismerõsökrõl… Szerényen megkérdezte, volna-e több ajándék Biblia, mert õ adna másoknak is. Arra kért, vigyem el õt egy jó ismerõséhez, aki a helyi nyugdíjaskör vezetõje. „Biztosan õ is szívesen venné, ha személyesen kapna egy Szentírást” – mondta. A szomszéd utcába kellett átmennünk. Egy nyugdíjas tanítónõhöz vitt, akinek feltûnt szellemi frissessége, tettrekészsége. Õ fogja össze a falu idõseinek közösségét, rendszeresen programokat szervez számukra. Leültünk a szobában, és a körülbelül másfél órás beszélgetés alatt kiderült, hogy a tanítónõ nagyon szereti a verseket. Eddig három kötetét adták ki. Az Idõk Jelei, 2003/4.

Észrevettem, hogy egyik költeményének alapgondolata a 130. zsoltár. Amikor megemlítettem, nagyon megörült, s lelkesen megajándékozott két verseskötetével, sõt a férje kérésére elszavalta egyik mûvét, amelynek témája a mindennapi kenyérért mondott hála volt. A beszélgetés során próbáltam megérteni, hogyan gondolkodik, mit hogyan értékel. Majd õ kezdett kérdésekkel ostromolni, ki vagyok, mivel foglalkozom, miért érdekel a Könyvek könyve. Végül meghívott egy nyugdíjaskörbe, hogy társainak is tartsak elõadást a Bibliáról. „Tudod, itt még többen nem ismerik az Istent, ezért majd úgy szólj, hogy erre is tekintettel légy. Hetvenen vagyunk ebben a körben. Nagyon jó lenne, ha télen is eljárnál hozzánk, amikor már nem dolgoznak a kertekben” – mondta. Elkérte a telefonszámomat, majd kedvesen elbúcsúzott. Hazafelé eltöprengtem: egyetlen levél, egyetlen Biblia, egyetlen ember utat nyithat hetven ember felé?! Elhatároztam, szeretném mielõbb elindítani ezt a Biblia-kört, a jó Isten áldását, munkáját kérve hozzá. Fekete Dávid

Az evangélium kérdõívvel Kecskeméten közel fél éve végezzük az ún. kérdõíves evangelizációt. Röviden szeretnénk megosztani tapasztalatainkat Az Idõk Jelei olvasóival. Isten hívásának nagyon nehezen engedünk, ha számunkra bizonytalan, ismeretlen utakra késztet. Számomra épp ilyen ingoványos területet jelentett otthonaikban felkeresve kérdéseket feltenni az embereknek. „A hit pedig nem más, mint a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyõzõdés” – ezzel a bizalommal kezdtük el munkánkat, hogy Isten ott is tud kapukat nyitni, ahol most még hatalmas falak állnak. Azokon a helyeken, ahol csak a kérdõíveket sikerült kitölteni, talán ott is elgondolkodtak, és még a polcukon porosodó Bibliájukat is kinyitották. Voltak azonban olyanok is, akik behívtak, leültet-

tek minket, és megosztották velünk problémáikat, feltárták nehézségeiket, meglátásaikat az egyházakról, a vallásról. Sikerült hosszabb beszélgetéseket is folytatni, például egy fiatal párral, ahol szóba jött Földünk teremtése, a bûn eredete, és a megváltás terve. Egy fiatal lány – miután elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk – közölte, hogy õ ateista és nem tud a segítségünkre lenni. Miután megnyugtattuk, hogy minket az õ véleménye is érdekel, akár vallásos akár nem, behívott az otthonába. Amikor a világunk jövõjét érintõ kérdéshez értünk, mélyebb beszélgetésbe elegyedtünk. A Föld keletkezése, jelene és jövõje után Dániel második fejezete nagy csodálkozást váltott ki belõle. Magnókazettát hagytunk nála errõl a témáról, amelyért pár hét múlva visszamentünk, és felajánlottuk neki a Látók, szóljatok! c. videokazetta-sorozat egyikét, amelyet szívesen el is fogadott. Ebben a háztömbben rajta kívül még hat családnál hagytunk videokazettákat. Bízunk benne, hogy Isten, ahogyan minket is megszólított, ezeket az embereket is meg tudja érinteni. Sok ember keres és gondolkodik, de ebben a vallási sokszínûségben – mint egy útvesztõben – könnyen eltévednek, és vannak, akik neki sem vágnak a keresésnek. Néhányan elmondták, hogy csupán a lelkiismeretük megnyugtatása miatt járnak templomba, de nem kapnak megfelelõ táplálékot. Kellemes meglepetések is értek bennünket. Egy katolikus lány, aki mindennap olvassa a Bibliát, elmesélte édesanyja gyógyulását egy súlyos betegségbõl. A felmérések azt mutatják, hogy az emberek 80 százaléka szeretne nagyobb ismeretre jutni, ugyanis az utolsóként feltett kérdésünkre: „Szeretné-e jobban megismerni a Bibliát?”, azt a választ adták, hogy igen, azonban nem tudják, hogyan, merre induljanak el, nincs bizalmuk a kis felekezetek iránt. A Bibliát kevés embernek van türelme egyedül olvasni, ugyanis úgy érzik, a Szentírás nehezen érthetõ, és nem látják át az összefüggéseit. Munkánkat továbbra is abban a reményben végezzük, hogy a magvetésnek lesz majd eredménye, ahogyan a próféciák teljesednek a késõi esõ idején. Feyérné Bezdán Rózsa

evangelizációs hirdetések A Sola Scriptura diákjai számára negyedévente megjelenik az Országjáró Útravaló címû újság, amelybõl értesülhetnek az országban folyó valamennyi elõadás-sorozatunkról (bibliai, egészségügyi, régészeti, fõzõköri, Biblia-köri). Ezt a kiadványt minden gyülekezetnek ajánljuk figyelmébe, hogy a faliújságon mindenki számára olvasható legyen, és ennek alapján értesíthesse távoli rokonait, ismerõseit és barátait az ottani elõadás-sorozatainkról. A lap megrendelhetõ Némethné Mézes Juditnál, a 06/30/5309330-as telefonszámon.

A karácsonyi könyvvásárra megrendelhetõk a Látók, szóljatok! és A legszebb vonások videokazettái az Oltalom Alapítványnál, Jóni Tibortól: 06/1/3433333 (hétfõtõl csütörtökig, 12–18 óráig). Belépõjegyek igényelhetõk, bibliai idézetekkel. Kérjük, elõzetes felmérés alapján jelezzétek, hány darab fogy el sorozataitokon, és postázzuk. Díjtétel nem szerepel rajtuk. Megrendeléseiteket Némethné Mézes Judit várja a fenti mobilszámon. A belépõjegyek ingyenesen állnak rendelkezésetekre.

könyvajánló

Árengedményes könyvcsomagok 2003. december 31-ig HITÉLETI KÖNYVEK Az evangélium szolgái Bizonyságtételek V. „Hadd szóljanak a napok…!” Ómega Döntés a Jordánnál Üzenet az ifjúságnak Összesen:

30%-kal csökkentett engedményes ár:

Eredeti ár 900 Ft 1700 Ft 1000 Ft 450 Ft 480 Ft 1000 Ft 5530 Ft

3871 Ft

MISSZIÓS KIADVÁNYOK Pátriárkák és próféták (CD melléklettel) Korszakok nyomában Az apostolok története A szeretet mûvészete… (Soós Attila) A Biblia az álmokról A Biblia a bûnrendezésrõl Összesen:

30%-kal csökkentett engedményes ár:

Eredeti ár 1800 Ft 1000 Ft 1300 Ft 790 Ft 140 Ft 140 Ft 5170 Ft

3619 Ft

ÉLETMÓDKÖNYVEK A Biblia a helyes táplálkozásról A néma járvány: csontritkulás Döntõ bizonyíték Élelmiszereink árnyoldalai Életmód-változtatás hétrõl hétre No drog Reformkonyha Összesen:

30%-kal csökkentett engedményes ár:

Eredeti ár 1200 Ft 470 Ft 4500 Ft 990 Ft 720 Ft 630 Ft 480 Ft 8990 Ft

6293 Ft

A felsorolt könyvek csak az engedményes csomagok részeként vásárolhatók meg 30% engedménnyel.

Megrendelésfelvétel:

Bibliaiskolák Közössége Könyvkiadó 1121 Budapest, Remete u. 16/A. Telefon: 06/1/391-0181, mobil: 06/30/488-7753, fax: 06/1/391-0182 E-mail: [email protected], honlap: www.bibliakiado.hu (online megrendelés) Az Idõk Jelei – Kiadja a Keresztény Advent Közösség megbízásából a Bibliaiskolák Közössége, 1121 Budapest, Remete u. 16/A Felelõs kiadó: Sonnleitner Károly, felelõs szerkesztõ: Czinkota András Készült a Reménység Alapítvány nyomdájában, felelõs vezetõ: Kiss Szilveszter