A KEGYELEM ERŐTERÉBEN (tanévzáró beszéd) Főtiszteletű Akadémiai Közgyűlés! Főtiszteletű Egyházkerületi Elnökség! Kedves Vendégek! Kedves Testvérek! Szeretettel köszöntöm én is az egybegyűlteket. Akadémiai tanévzáró közgyűlésünk olyan megkülönböztetett alkalom, amikor hálaadással tekinthetünk vissza eseményeinkre és eredményeinkre. Végzős diákjaink pedig, akik ma veszik át diplomáikat, különösen is hálaadásra indítanak bennünket: befejezték tanulmányaikat és a Pataki Teológián nyert ismeretekkel és szemlélettel kezdhetik el vagy folytathatják egyházi szolgálataikat. Milyen öröm lenne arról számot adni, hogy virágzó egyházi élet fogadja a szolgálattevők seregét. Ez azonban nincs így. Emberileg nézve sok-sok kilátástalanság és aggodalom lehet bennünk a jövőt illetően. Gyülekezeteink körülményei, helyzetei, súlyos nehézségekkel és nemegyszer a megélt krízisből fakadó kérdéssekkel árnyalhatják be ezt az örömteli napot, és talán még egy-egy gyengébb pillanatunkban olyan bizonytalanságot is ébreszthetnek bennünk, amelyek az elhívásunkat és küldetésünket fojtogathatják. Mindezzel együtt és mindezek ellenére is hiszem, hogy életünknek van egy olyan Istentől nyert erőtere, ami mostani együttlétünket is döntően meghatározza. Ebben az erőtérben nagy felelősség szólni, de éppen azért, mert ebben az erőtérben vagyunk, a szavak olyan mondanivalót vihetnek, ami még inkább összeköthet bennünket Istennel és egymással. Ez az erőtér a kegyelem. Az Istentől nyert kegyelem határokat szabadít fel és korlátokat bont le. A kegyelem, ha kell, átemel az akadályokon, és erőt ad. A kegyelem erőtere elfogadást és befogadást tesz lehetővé. A kegyelem gyógyít. A kegyelem erőtere az élet, a szeretet erőtere, ami mindig átformál és megújít. Ebben az erőtérben határozza meg Isten a helyünket és a küldetésünket. Ebben az erőtérben minden a több életért, a több lélekért, és minden a több szeretetért van, ami minden történés egyetlen igazi értelme, és amivel szemben minden más magyarázat hazudik. Ebben a kegyelemben, hogy az ne valami olcsó kegyelemmé silányuljon, szembesülésre van szükségünk. Naponként szembetaláljuk magunkat a körülöttünk és bennünk feltorlódó kis- és nagy tényekkel. Ebben őröljük egymás tökéletlenségeit, és szenvedjük a magunkéit. Fájdalmasan kiáltjuk panaszainkat, szenvedésünket, hogy nem szeretünk szenvedni. Szemráhányásokat teszünk. Szeretnénk kitörni. Örülni sem tudunk már igazán, mert a bizonytalanság hamar átjárja boldog pillanatainkat is. A kegyelem erőterében nyert szembesülésben, azonban célt mutat nekünk Isten: a bizonytalanság, a reményvesztettség, a szenvedés útját és célját, hogy átadhassuk magunkat az ő világot gyógyító akaratának, ahonnan a szenvedés fakad. Mert nem az tesz bennünket tanúságtevőkké és hitvallókká, hogy így vagy úgy szenvedünk. Martyres non facit poena, sed causa – írja Augustinus. Nem a 1
szenvedés ténye, hanem annak oka tesz valakit mártírrá. A szenvedés okának megtalálásában pedig szembesülésre van szükségünk. El kell tudnunk merülni a gyötrelmek tavában, hogy örökre kiléphessünk belőle. A túlélés praktikái itt mit sem segítenek, azok mindig képesek lesznek elvtelen és súlytalan megoldási kísérleteikben elhitetni velünk, hogy saját képességeink, bölcsességünk, ravaszságunk az, ami megment. Ebben a szembesülésben nem kerülhetjük el az elveszéssel és a halállal való szembesülést. Ezzel a kereszttel a vállunkon indulhatunk el a feltámadás felé. Ez a feltámadás Krisztus halálával és feltámadásával véglegesen belefénylett a mi szenvedésünk és bizonytalanságaink jelenébe. „És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Jézus nyíltan beszélt erről. Péter ekkor félrevonva őt feddeni kezdte; ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megfeddte Pétert, és ezt mondta: Távozz tőlem Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” – olvassuk Jézus szavait Márk evangéliumában. Jézus nyilvánvalóvá tette, hogy küldetése elválaszthatatlan az ő halálától, ami nem emberi, hanem isteni dolog. Isten úgy vállalja az emberi véget, hogy ilyen módon is szembehelyezkedik mindazzal, ami gonosz, a sátán, a gyengeség, sőt, a démoni hatalomhoz tartozik, és ami alapvetően kísértéseink forrása. Továbbolvasva Márk evangéliumát, Jézus egyértelművé teszi, hogy az ő messiási küldetése elválaszthatatlanul kapcsolódik össze a mi tanítványságunkkal és az ő követésével: „Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.” Nem lehet embermódra elgondolni a világot. Hiába vesződünk ezzel. Csak istenmódra. Amíg Isten meg nem nyitja az örökélet kapuját előttünk, hasztalan vergődünk. Csak keresgélünk. Minden filozófia csak ennyi: keresem a lét értelmét és nem találom. Egyedül a Krisztusban történő meghalásunk és a Krisztusban való feltámadásunk határozhatja meg alapvetően keresztyéni egzisztenciánkat Jézus Krisztus követésében. Ez, bonhoefferi értelemben, az ára a tanítványságunknak. Ebből pedig az a felelősség következik, hogy úgy fogadjuk el Isten Krisztusban adott válaszát a tőle elszakadt világnak, mint az ő kereszthalálával történő szembesülés. Hiszen az ő halálában a mi halálunkkal is képesek lehetünk szembesülni. Az ő halála egyben a halál halálát is jelenti. „… minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - és vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban…”1 – ahogyan az efézusi levél sorai tanítják. Krisztus keresztjének megragadásában olyan csodálatos felcserélődésben lehet részünk, amiben vétkeink miatti halálunk azzal a halállal cserélődik fel, amiről hisszük és valljuk, hogy az élet. Ebben az összefüggésben pedig a halállal való szembesülésből nem a régi mechanizmusok szerinti túlélés következik: „Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete veszendőbe megy?” A kegyelem erőterében itt már olyan erőről van szó, mint amilyen a szerelem ereje, ami olyan erős mint a halál, legyőzhetetlen szenvedély. Úgy lobog mint lobogó tűz. Az Úrnak lángja.2 Mit használhat ezzel az erővel és hatalommal szemben bármilyen túlélési technika is? Csekély elégtétel lenne azzal a szenvedéllyel szemben, amit így veszítünk el. 1 2
Ef 2, 4‐6 Énekek Éneke 8, 6
2
Egyházunk élete és így a Pataki Teológiai élete is kizárólag Isten hatalmán és hűségén múlik, amivel minden halálnak a mélyéről feltámasztotta Krisztust, mert az egyház életének elválaszthatatlan részesedést kell hordoznia Jézus Krisztus halálában és feltámadásában. A feltámadás történelmileg nézve mindig példanélküli, sőt a lehetetlen kategóriáját jelenti számunkra, mivel a feltámadást nem birtokolhatja az általunk megélt idő és történelem. A feltámadás olyan előreláthatatlan esemény történelmünkben, amilyen elkerülhetetlen valóság számunkra a halál. Az egyház történelmi valósága nemegyszer látszólag rendíthetetlen hatalomként és rendként áll előttünk, aztán saját maga hübrisze vagy fondorlatai nyomán bukik el, legyen szó az üldözések vagy az irgalmatlanul gyorsan változó időkről. Amikor az egyház a halálban is képes az életét Istennek átadni, akkor már nem túlélésre játszik, akkor számára a feltámadás erői nem valamifajta jóvátételt jelentenek. Amikor az egyház a halállal szembesül, figyelmét úgy állíthatja egy sajátos irányba, amiben az érzékelése egyre élesebbé válik, és perspektívái vertikálisan, Isten irányába nyílnak meg. A halállal történő szembesülésben a halállal való szembekerülésről is szó van. A halállal való szembesülés és konfrontáció ajándéka nyomán az egyház olyan katalizációs folyamatok színterévé válhat, amilyenről Jézus tanított a sokaságnak és tanítványainak a már korábban idézett Márk evangéliuma szerint. A Pataki Teológia közel fél évezredes történelmének öröksége ez a tanúságtétel. Ennek a küldetésnek a felvállalása adja a meg a Pataki diploma értékét is, hiszen abban nem a jegyek és záróvizsgák eredményei adják a lényeget, hanem az, hogy megértettük Isten értünk adott hűséges kegyelmét a Jézus Krisztusban, és szolgálatunknak mindent megelőzően erre van a legnagyobb szüksége. Ez a kegyelem képes szembesülésre hívni és irányt mutatni a keresztutak dilemmáiban. Lehet, hogy kríziseink elbizonytalanítanak, kiábrándítanak. Lehet, hogy bizonyos egyházpolitikai innovációk más utakat jelölnek meg kivezető útnak. Lehet, hogy Isten örömhírét hirdetjük, de már mi magunk sem hisszük. Minden és bármi, ami mérlegelést jelent, arra az egy főkérdésre összpontosítható, ami az Isten kegyelmének erőterében a szabadságra vezérel vagy a túlélési ösztöneink megkötöző kiszolgáltatottságának útvesztőire. A szabadságra, úgy, hogy „aki elveszíti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt”; kiszolgáltatottságra úgy, hogy „aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt”. Isten kegyelmének ebben az erőterében van egyedüli létjogosultsága a Pataki Teológiának és mindannak, ami itt történt és történik. Ezek a gondolatok adnak keretet azoknak az eseményeknek, amelyek veszteségeinkről és eredményeinkről adnak számot, és amiknek túl kell mutatniuk önmagukon, és bizonyságul kell szolgálniuk Isten megtartó kegyelmes hozzánk fordulásáról a Jézus Krisztusban, hogy őrá nézve nyíljanak meg küldetésünk távlatai. Ennek a kegyelemnek az erőterében állva emlékeztünk meg Frank Sawyer professzor úrról, aki szeptember 9-én hunyt el. Hosszú évtizedeken keresztül szolgálta Isten anyaszentegyházát és gazdagította a Pataki Teológia életét. Halála nagy veszteség számunkra. Közösségünk is meghalt egy kicsit, hiszen erőt veszítettünk. Mégis, az ő velünk töltött élete és halála is arra megtartó Istenre irányítja a figyelmünket, aki sebeinket bekötözi, vigasztal és velünk marad mindörökké. Veszteségként éljük meg Győri István professzor úr betegség miatti idő előtti nyugdíjazását is. Ugyanakkor hálásak vagyunk a mindenható Istennek, hogy eljöhetett közénk ennek a tanévnek a szeptemberében, és aktív szolgálatainak lezárásaképpen a teológia közössége számára megtarthatta elköszönő előadását. Szeretettel köszönjük meg Teológiánkért érzett olthatatlan hűségét, és ha napi szinten nem is dolgozhatunk vele együtt, ettől függetlenül is
3
számos területen várjuk és kérjük segítségét és imádságait a Pataki Teológiáért. E helyről is gyógyulásában bízva kívánunk neki és szeretteinek sok erőt és türelmet.
Örömmel adunk hírt arról, hogy a Sárospataki Református Teológia harmadik körös intézményi és szakjainak akkreditációja sikeresen zárult le ez év januárjában. A Pataki Teológia így mindenben az állami feltételeknek megfelelve folytathatja a munkáját. A Teológia adott otthont annak a tudományos konferenciának, ami a Bodrogkeresztúri konvent 280 éves évfordulója alkalmából került megrendezésre. Ennek a tanévnek az őszén rendeztük meg - hagyományt is igyekezve teremteni ezzel - a Pataki Teológián végzettek találkozóját. Örültünk annak, hogy nagyon sokan elfogadták az alma mater hívását, és úgy jöttek vissza a teológiára, mintha haza jönnének. Ebben az évben is hívunk és várunk minden Pataki Teológián végzett öregdiákunkat. Terveink szerint az évente megrendezésre kerülő találkozót ebben az évben október első hetén lesz. A részletes programot időben közzétesszük a teológia honlapján. A Pataki Teológiának ebben az évben 322 aktív hallgatója volt. Ebből 33-an a presbiterképzésben vettek részt, és szereztek bizonyítványt az egy éves képzésben és vizsgán való teljesítésről. 289-en tanulnak akkreditált hitéleti szakjainkon. 73 hallgató folytat tanulmányokat a Teológus szak, lelkészi szakirányon, akik közül ma 10-en vehetik át diplomájukat. 17-en tanulnak a KLM nappali tagozaton. 136-an tanulnak a KLM levelező szakon, 72-en a sárospataki helyszínen és 64-en a beregszászi főiskolán, a kihelyezett képzésen. A beregszászi képzésben 10-en vehették át diplomájukat június 26-án. Patakon15 hallgatónak adunk át ma diplomát. A RK szak, lelevelező képzésének jelenleg 63 aktív hallgatója van, akik közül ma 7-en vehetik át a diplomájukat. A jövő tanévtől kezdődően kiszélesítettük együttműködésünket a Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskolával, így a KLM szak kihelyezett képzésének elvégezésével az ott tanuló hallgatóink a Pataki diplomájuk mellé megkapják a Beregszászi főiskola diplomáját is. Széles körű együttműködési megállapodást írtunk alá az Eperjesi Egyetemmel. Ez év februárjában fejeződött be a Kazinczy lányinternátus teljes körű felújítása, mintegy 40milló forint értékben. Terveink szerint az elkövetkező években a Kazinczy internátus telkén kerül sor a fiúinternátus felépítésére, ami a felsőoktatás igényeihez igazodva teremtene megfelelőbb körülményeket a szolgálatra készüléshez. A Pataki Teológia ebben az évben a lelkészi és egyházi szolgálatban lévők továbbképzéséről gondoskodva öt akkreditált szakirányú továbbképzési szakon igyekszik segítséget nyújtani az egyházunk küldetésében vállalt feladatokhoz. Ezek a szakok a következők: Egyházi kommunikáció, Bibliai gazdálkodás, Biblia-alapú lelkigondozás, Keresztyén Hospice lelkikondozás és Pasztorálpszichológia. A meghirdetett és közzétett feltételeknek megfelelően várjuk a jelentkezéseket július 31-ig. A Teológia anyagi forrásokat is előteremtve igyekszik támogatni tandíjuk részleges finanszírozásában mindazokat, akik a lelkésztovábbképzésben vesznek részt.
4
Ebben a tanévben kaptuk meg a felhatalmazást a Magyar Akkreditációs Bizottságtól a 4
féléves, levelező tagozaton induló Teológia Mesterképzési szak indítására. A képzés célja olyan értelmiségiek képzése, akik a teológia tudományát magas szinten művelik, ezáltal be tudnak kapcsolódni az egyes egyházak, vallási közösségek szellemi vezetésébe. Az új, a hazai református felsőoktatásban egyedülálló mesterképzési szak ökumenikus nyitottsággal készíti fel a hallgatókat további tudományos munkára, amely közvetlenül a speciális egyházi szolgálatokra nem ad képesítést. Alapvetően azt a mérhető igényt igyekszik kielégíteni, melyben a keresztyén művelődéstörténet és etikai gondolkodás teológiai specifikumait helyezi előtérbe. Választható specializációk: keresztyén etika és keresztyén művelődéstörténet. Erre a szakra a jelentkezés határideje a 2015/16-os szemeszterre 2015. augusztus 24. A Teológia életét számos közösségi alkalmunk színesítette és gazdagította, gondolok itt az erdőbényei több napos tanári konferenciára, majd az ugyanitt eltöltött nappali tagozatos hallgatóinkkal való együttlétre, vagy éppen a görögországi tanulmányútra. Végezetül megköszönöm a Fenntartó Tiszáninneni Református Egyházkerület Főtiszteletű Elnökségének a támogatását, hogy mindig készen álltak az együtt gondolkozásra és olyan biztos hátteret igyekeznek nyújtani a Pataki Teológián folyó munkához, ami megkönnyíti küldetésünk betöltését. Ugyanígy köszönöm meg a Főtiszteletű egyházmegyei Elnökségeknek és Kerületünk gyülekezeteinek és intézményeinek a támogatást, amit a képzésben igen sokrétűen tapasztalhatunk meg a legációs helyek biztosításától egészen a gyakornoki év és más gyakorlatok vonatkozásában. Külön köszönöm a Kárpátaljai Református Egyházkerület Főtiszteletű Elnökségének, a beregszászi református egyházközségnek, valamint a kárpátaljai gyülekezeteknek az odaadó szeretetet és támogatást, amely ottani szolgálatainkhoz biztosítja a hátteret. Köszönetünket fejezzük ki a Magyar Államnak és Kormányának a feladatainkhoz és működési feltételeinkhez biztosított meghatározó állami hozzájárulásért, különösen is a speciális feladatokra kapott támogatásért, amelynek keretében nagyobb beruházásainkhoz és jelenlegi és új programjainkhoz biztosítja az anyagi fedezetet. Köszönöm közvetlen munkatársaim Rácsok Gabriella és Dienes Dénes rektor-helyettesek önzetlen, gyakran időt nem kímélő tehervállalásait. Köszönöm a Tanulmányi osztály és rektori hivatal hűséges, pontos és precíz munkáját. Köszönöm a tanártársak elkötelezett és mindenben a küldetésünket szem előtt tartó magas színvonalú munkáját. A Sárospataki Teológia teljes közösségének köszönöm azt a hűségét, amellyel Isten anyaszentegyházának szolgálatát végzik. Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm meg feleségemnek és gyermekeimnek azt a biztos hátteret, ami elengedhetetlenül járul hozzá feladataim teljesítéséhez. Az Úr Jézus tanítványaként, Isten küldötteként, a Szentlélek Isten élettel teli közösségében hirdessük mindenkor Isten kegyelmét minden rosszal szemben. Hirdessük a megerősítő isteni erőt minden félelemmel szemben, és hálaadással dicsőítsük Isten hűséges szeretetét, amely minden elveszést feltartóztathat. Így legyen áldott a nyári szünetünk, további életünk és szolgálatunk. Ezekkel a gondolatokkal zárom be a Sárospataki Református Teológiai Akadémia 484. tanévét. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. Füsti-Molnár Szilveszter 5
