A kaszinó szerepe a reformkori Debrecen életében

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV

75

A kaszinó szerepe a reformkori Debrecen életében Tóth Ágnes Ami a tanulmány témaválasztását indokolja, az a tény, hogy a reformkorban az egyesületeknek, s mint ilyennek, a kaszinónak is fontos szerep jutott a haladó eszmék és módszerek megismertetésében és népszerűsítésében a gazdaság, kultúra és politikai gondolkozás területén egyaránt Az egyesületek szélesebb rétegeket vontak be a művelődésbe, a politikai életbe, mint a reformkorszak bármely más intézménye. Ezenkívül olyan kezdeményezések indultak el a kaszinó tagjaitól, amelyek hozzájárultak Debrecen külső jellegének és belső életének pozitív irányban történő megváltozásához. A kaszinók iratanyaga elég hiányosan került be a levéltár őrizetébe. Az 1833-ban alakult Debreceni Casino és az 1841-ben létrejött Polgári Casino iratait külön fondszám alatt tartják nyilván. A korszak kutatói számára értékes forrást jelentenek a fennmaradt jegyzőkönyvek /1833-1876/ és iratok /1841-1933/ Társadalomtörténeti szempontból lehetnek hasznosak a Részvényesek névsorai /1869-1871/, a Tagkönyv /1857-1859/ és a Tagajánlási Könyv/1880-1889/. Ezek tartalmazzák a tagok nevét, foglalkozását és lakcímét. Abból pedig, hogy ki kinek volt a patrónusa, levonhatóak a társadalom szerkezetére vonatkozó következtetések is. A kaszinó gazdálkodásába, a bevételek és kiadások alakulásába enged betekintést a Részvényfizetési pénztárkönyv /1841-1858/ ill. a Pénztári főkönyvek /1887-1924/Ezekből a forrásokból képet kapunk arról, hogy milyen kezdeményezéseket és jótékonysági célokat karoltak fel, másrészről mekkora összegeket fordítottak művelődési célokra, könyvtárfejlesztésre és folyóirat beszerzésére, illetve megtudhatjuk, hogy más intézményekkel milyen kapcsolatban álltak. Az 50 éves kaszinó történetét Szűcs István1, a 100 éves egyesület történetét pedig 1

A debreceni Casino története, írta és a debreceni Casino fennállása 50 éves jubileumának alkalmából 1884. március 9-én felolvasta Szűcs István kir. törv. bíró, casino rendes tag

Tóth Ágnes: A kaszinó szerepe a reformkori Debrecenben 76 2 Boldizsár Kálmán írta meg. Ők maguk is a kaszinó rendes tagjai voltak.

A Nemzeti Casino megalakulása A XVIII. században meginduló gazdasági és társadalmi átalakulás, a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet következménye a polgári nemzetté válás szükségességének a felismerése. KeletEurópában, s így Magyarországon is a nyugat-európai fejlődéshez képest nagyobb hangsúlyt kaptak a nemzeti törekvések, mint a liberalizmus tanai és eszméi. Az 1825-ös országgyűléstől datálható annak a nemzeti mozgalomnak a megindulása, ami új lendületet adott a társadalmi, gazdasági, tudományos és kulturális élet fejlődésének. A reformmozgalom célkitűzései – ahogyan Kölcsey Ferenc naplójában tömören, de lényegretörően megfogalmazta – „Jelszavaink valának: Haza és haladás.” Amint a polgári átalakulás feladatai napirendre kerültek, valóságos „felderítő rajzás” indult meg a fejlődésben előttünk járó nyugati országok felé. Az ott tapasztalt dolgok, akár pozitív, akár negatív értelemben inspiráló értékeket jelentettek. Gr. Széchenyi István angliai utazása során ismerkedett meg az angol egyesületek nagy társadalmi és művelődési jelentőségével. Felismerte, hogy az angol társadalom magas fokú civilizáltsága és műveltsége nem az angol kormány érdeme, hanem a különféle egyesületek tevékenységének az eredménye. „A társadalmi osztályok között szigorú válaszfal emelkedett; arisztokrácia, köznemesség és polgári rend közötti társadalmi érintkezésre gondolni is merészség volt, mindenik osztály külön élte le napjait. Nem volt egy közös érintkezési pont, egy összekötő kapocs, mely a jókat nagy célok, elérésére egyesítette volna”.3 Ezért akarta a hazai szétforgácsolt erőket a közhaszon érdekében egyesíteni.„Honunk felemelkedése végett az erők egyesülését legfontosabbnak tartván minden időben… mert, Sok nagy erő; Kevés vagy egy ellenben csak igen kis erő. Hanem azon sok is csak 2

Boldizsár Kálmán: A debreceni Casino 100 éves története 1833-1933, Debrecen, 1933 3 Ilk Mihály: A Nemzeti Casino százéves története 1827-1926. Budapest, 1927 4.


77 úgy nagy erő, ha közösen dolgozik egy célra” – írja Világ című munkájában. Ez a cél lebegett a szeme előtt, amikor barátjával, Károlyi Györggyel együtt a Pozsonyi országgyűlés ideje alatt kaszinót alapítottak. Később ez áttette székhelyét Pestre és 1830-tól, mint Nemzeti Casino működött tovább. A kaszinót és általában az egyesületeket, ahogyan a Világban is írja korántsem mint célokat, hanem mint a „célhoz vezető eszközöket” tekinti, ahol a társadalom különböző rétegei egymással találkozva, vitatkozva, továbbá művelt és kellemes társalgás és szórakozás, valamint hazai és külföldi lapok és könyvek olvasása és megbeszélése révén művelik magukat, kifejlesztik a polgári társas élet művelt formáit”. /Dessewffy József Taglalatára válaszolva és vele vitatkozva hosszan elemzi az egyesületek és kaszinók szükségességét és hasznát/. A pesti Kaszinó megnyitásakor Széchenyi így fogalmazta meg annak célját: „hogy hazánkban is legyen egy olyan megkülönböztetett, díszes összegyülekező hely, melyben főbb és előkelőbb és jobb nevelésűek, eszes, értelmes férfiak a társasági rendnek mindenik osztályából egymással, vagy barátságos beszélgetés végett találkozzanak vagy többféle politikai újságokat s hasznos gazdasági, tudományos, művészi hónapos-írásokat olvashassanak, magukat pedig üres óráikban illendően mulathassák s hogy ha ezutánra több magyar főbb úriházak az esztendőnek egy részét itten Pesten töltenék – a Casinoban egyúttal kényelmes vendéglőt is lelhessenek.”4 Ekkor már 175 részvényes tagja volt a kaszinónak.A kaszinó nem volt zártkörű intézmény - bár tagságának jó része a főrangúak köréből került ki. A különböző társadalmi osztályok képviselőinek találkahelye volt, ahol lehetőség nyílt vélemény cserére, vitatkozásra, s ily módon hozzájárult a feudális kötöttségek lazulásához is. Az addig többnyire külföldön tartózkodó főurak jó részét is sikerült a Kaszinó révén Pestre csalogatni. Széchenyi szándéka szerint, – aki már nem azonosította a nemzetet a nemességgel, hanem a haza minden lakóját beleértette a nemzet fogalmába,– az értelmiség legjobb képviselőinek is otthonul szánta a Kaszinót. S ő maga ajánlotta felvételre, a pesti polgárság tekintélyes tagjai mellett, az irodalmi élet számos kiválóságát már 1830 júniusában. Így a régi történelmi nevek /Széchenyi, Károlyi, Keglevich, 4

Ilk Mihály I. m. 8-9.

Tóth Ágnes: A kaszinó szerepe a reformkori Debrecenben 78 Dessewffy, Jósika, Wesselényi család/ mellett megyei, városi, bírósági tisztviselők, táblabírók és ügyvédek, kereskedők, gyógyszerészek, orvosok, tudósok, írók és művészek nevével is találkozhatunk a kaszinó tagjainak sorában. Az alapító szándékával nem tudott azonosulni az arisztokrata tagság, s nem fogadta szívesen a kaszinó író és művész tagjait. A fagyos légkör is ösztönzője volt annak, hogy a pesti írók és értelmiségiek, egy külön egyesületet alapítottak Nemzeti Kör néven. 1840-ben a kaszinó tagok száma 500, 1847-ben pedig már 574 és szinte valamennyien a reformeszmék képviselői voltak. Az 1830-40-es években bár Széchenyi hangoztatta a kaszinó politikamentes jellegét, mégis itt szervezkedett a főúri ellenzék és tárgyalta meg teendőit, sőt 1840-től már Kossuth hívei is szép számmal vannak a tagok között. 1845-ben Széchenyi félve a hatóságok beavatkozásától illetve a kossuthi eszmék terjedésétől, szükségesnek tartotta az alapszabályok kiegészítését a következővel: „a casino egyesület semmiféle politikai színre mutatható lépést vagy határozatot nem teend, mely a végrehajtó hatalom rendeleteivel összeütközésbe jöhetne.” Az alapító félelme nem volt alaptalan, mert Sedlnitzky rendőrminiszter a pesti kaszinó működését kezdettől fogva figyelteti és a titkos jelentések, arról szólnak, hogy itt lázító tevékenység folyik. Széchenyi így ír erről 1840. január 3-án Fáy Andráshoz intézett levelében „… a Casino sohasem volt azért felállítva, hogy általa politikai elveket vívjunk ki, hanem egyedül concentráció végett. S éppen ezen oknál fogva, mivel a Casinonak semmi színt viselnie nem szabad, mindent kerülni kell, ami a kormánnyal ujjhúzásra mutathatna…”5 A külföldi folyóiratokból, munkákból a kaszinó tagjai mélyebben megismerhették azokat a politikai, közgazdasági, gazdasági problémákat, amelyek iránt éppen a polgári reformok keltették fel az érdeklődést Magyarországon. 18 hazai és külföldi folyóiratot járatott rendszeresen a kaszinó. A könyvtár fejlesztésére kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektettek. Eleinte évi 1.000-1.500 forintot fordítottak könyvvásárlásra, de igazán akkor indult fejlődésnek, amikor Dessewffy Aurél gróf nagy értékű könyvtárát 1842-ben a kaszinónak ajándékozta. A korszak által felvetett kérdéseket megvitatták, ütköztek a különböző vélemények, nézetek, s így egy olyan viszonylag egy5

Ilk Mihály I. m. 34.


79 séges közvélemény alakult ki, amely a reformeszmék terjesztésében és megvalósításában rendkívül hatékonynak bizonyult. Így bár a kaszinó közvetlenül a politikai élettől távol maradt, működésével mégis a reformkor polgári, művelődési és gazdasági törekvéseit szolgálta. A művelődési lehetőségeken kívül a tagoknak módjuk volt élni azokkal a szórakozási lehetőségekkel is, amelyeket a kaszinó játéktermei, táncmulatságai, zenei estjei, vagy vendéglője révén nyújtott. A pesti kaszinó mintájára számos kaszinó, társalkodó egylet és olvasótársaság alakult országszerte. Milyen tartalmi különbséget takarnak ezek az elnevezések? A kaszinó és társalkodó egylet között a különbség gyakran csak elnevezésükben volt. Elsődleges céljuk a közéleti tevékenység fellendítése, a reformeszmék terjesztése, a közértelem előmozdítása. Ezek elérése érdekében tartják fontosnak és szükségesnek a korabeli sajtótermékeket járatni, illetve könyvtárat létesíteni. Ugyanakkor biztosítják tagjaik számára a művelt társaság és kulturált szórakozás lehetőségeit is. Táncmulatságokat rendeznek, amelynek bevételét általában jótékony cél érdekében használják fel. Számos egyesület alapszabályában a polgári átalakulást elősegítő törekvések is megfogalmazódnak, pl. mezőgazdaság, ipar, kereskedelem fejlesztése; művészetek, irodalom, színház támogatása; városiasodás előmozdítása. Az olvasótársaságok az irodalom terjesztését tekintették elsődleges feladatuknak. Ezeknek rendszerint a nők is tagjai lehettek, míg a kaszinók és társalkodó egyletek életében csak mint vendégek vehettek részt, többnyire a táncmulatságok alkalmával. 1833-ban már 29 kaszinó, olvasótársaság és társalkodóegylet létezéséről számolnak be a titkos jelentések Erdély és Magyarország területén. Arra is van példa, hogy egy városban két vagy több egylet működik egymás mellett, más-más társadalmi bázissal és céllal, pl. Debrecen, Nagykőrös, Szeged. A kortárs Horváth Mihály így látja az egyesületek szerepét. „…A társalgás ezekben jobbára politikai kérdések körül forgott, melyek nem ritkán oly élénken vitattattak, hogy méltán kétség támadhat, nem adtak-e ezen társalgási körök, a bennük uralkodó fesztelenségnél fogva, a reformeszmék terjedésének még jelentékenyebb lökést, mint a me-

Tóth Ágnes: A kaszinó szerepe a reformkori Debrecenben 80 gyék gyűlésein folyt tárgyalások…”6 Ezen egyletek közvetítésével az ország minden szegletébe eljutnak az újságok és folyóiratok. Ha a tagok nagy része nem is olvassa mindennap a könyvtárban található lapokat, de a közös beszélgetéseken, vitákban ők is részt vesznek, jelen vannak, s így tudomásuk van azokról a problémákról, amelyeket a közélet felvet. Az egyesületek tehát szélesebb rétegeket vontak be a politikai életbe, a művelődésbe, mint a reformkorszak bármely más intézménye, szervezete. Az egyesületek különböző nagyságú tagsági díjat szedtek, mivel ebből tartották fenn magukat. Győrben és Sátoraljaújhelyen évi 5 Ft, Bereg megyében évi 6 Ft, a debreceni kaszinóban 12 pengő ft., Kaposvárott az olvasótársaság a kölcsönzött kötetek után szedett kölcsönzési díjat, kötetenként 1 krajcárt. A kaszinók, társalkodó egyletek a haladó eszmék propagálásával, népszerűsítésével és terjesztésével kiemelkedő szolgálatot tettek a társadalmi és nemzeti haladásnak, de az irodalomnak és tudománynak is.

Debrecen a XVIII. század végén, a XIX. sz. elején A város külső jellegét és építkezését tekintve nem igazán mutatott városias képet. Járdáról, utcák lekövezéséről, éjjeli világításról, bérkocsiról, többszintes házakról még szó sem volt. Így aztán méltán hangzottak el ilyen bírálatok, mint Szűcs István történész írja „Debrecen falu, nem város, nyáron poros, télen sáros, benne lakni, jaj beh káros.”7 A kortás utazó, Robert Towson útinaplójának feljegyzéseiben így mutatja be a XVIII. századvégi Debrecent: „Debrecen ugyan városnak neveztetik és városi jogokkal is fel van ruházva, mégis inkább falunak tekintendő, ennélfogva talán a legnagyobb falu egész Európában. Ha pedig városnak tekintjük, akkor a legutolsók közé kell számítanunk, jóllehet lakosai nem a legszegé6

Fülöp Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban, Budapest, 1978 125. 7 Szűcs István: A debreceni casino százéves története a fennállása 50 éves jubileuma alkalmából, Debrecen, 1884


81 nyebbek… A házak csekély kivétellel földszintesek, náddal födöttek és tűzfallal fordulnak az utcára. Az utcákon kövezetnek híre sincs, csupán a legélénkebbeken vannak lerakva gerendák a gyalogjárók számára. A lakosság túlnyomó része református, ezeknek életmódja, sötét ruházata és a tartózkodásom alatt szűnni nem akaró borongós időjárás együttvéve igen rideg benyomást keltettek. E vallásfelekezetnek itt van a Kollégiuma. Az épület szabálytalan, ódon, roskatag, nagyon hasonlít a mi szegényházainkhoz… A Kollégiumon kívül a városnak legfőbb nevezetességei a debreceni pipa, guba, kenyér és négy országos vásár… 1793. június 23-án távoztam a rideg és komor Debrecenből…”8 Idézhetnénk Petőfi Sándor véleményét is a városról, aki többször megfordult itt és annak szellemi és társasági életéről lesújtó véleménnyel nyilatkozott. „Voltál-e már Debrecenben barátom? Láttad-e a pusztai várost, vagyis-e városi pusztaságot? Ha porba vagy sárba akarsz fulladni, csak ide jöjj, itt a legkönnyebben célt érhetsz; de az orrodat jól befogd, mert különben, mielőtt megfullnál, a guta üt meg a szalonnaszagnak miatta. Mennyi szalonna, mennyi hízott disznó van! A szellem mégis oly sovány, hogy csak úgy csörög a bordája, éppen, mint az idevaló híres talyigáslovaknak. Itt, ha vesznek is könyvet, tán csak azért veszik, hogy bele szalonnát takarjanak.”9 A polgárság nagyobb része valóban csak vegetatív életmódot folytatott, a könyvek és az új eszmék kevésbé érdekelték őket, s ha valaki az ő magatartásuk alapján kívánta megrajzolni Debrecen arculatát, valóban elmaradottnak kellett tekintenie a várost. „Ezeket a tömegeket csupán a gazdálkodás mindennapi menete, a hagyományos termelési rendszer problémái foglalkoztatták, s távol álltak attól, hogy a kor nagy követeléseinek megértésére, sőt támogatására készüljenek” írja Komoróczy György. A szellemi élet irányítói a kollégium professzorai, akik tanulmányaikat az akkori nyugati világ szellemi központjaiban, Svájcban, Hollandiában, Angliában végezték. Igen erős a kollégium kultúra kisugárzó ereje, a debreceni és tiszántúli reformátusság szellemi életét formáló hatása. Még ha a vizsgált időszakban ez az értelmiségi réteg kezdi is elveszteni kapcsolatát a külföldi szellemi 8

Balogh István: Cívisek társadalma, Debrecen 1946 52. p. Petőfi Sándor válogatott prózai írásai, szerk. Lukácsy Sándor, Budapest, 1950. Úti levelek Kerényi Frigyeshez III. levél 1847. május 14 9

Tóth Ágnes: A kaszinó szerepe a reformkori Debrecenben 82 mozgalmakkal és gondolkodására egyfajta konzervatizmus lesz jellemző. A református kollégium haladó mozgalmai már nem a kollégium irányítása alatt, hanem azzal szemben bontakoztak ki. A mozgalom szellemi irányítója ifj. Péczely József, aki nézetei miatt profeszszortársaival is ellentétbe került. Eötvös Márton szerint „ő volt a reformkor nagy és igazi prófétája Debrecenben”. 1809-ben a lakosság 7,3 %-a kereskedelemmel, 45,9 %-a iparral és 46,8 %-a földműveléssel foglalkozik. 1847-ben már kicsit más a kép: kereskedelemből 11,3 %, iparból 47,5 %, földművelésből 41,2 % él.„Az bizonyos, hogy sem a XVIII. században, sem a XIX. század elején Debrecen még nem parasztváros, de viszont a fenti adatokból is látszik, hogy nem is újkori polgárság él benne.”10 A távolsági kereskedelem kiterjedése visszaszorul, bár a XIX. század elején a város 4 országos vására vetekszik a pesti vásárokkal, és a Tiszántúl legnagyobb gazdasági eseményének számít. A várost azonban egyoldalú termeléspolitika jellemzi. A nagyarányú nyersanyagkivitel mellett a termékek helyi, ipari feldolgozására nincs megfelelő kapacitás. A kereskedelmi tőke nem tört be az iparba. Az ipar megrekedt a céhes keretek között, s ez szintén gátolta a kapitalista fejlődés megindulását. Az újkori Debrecen társadalma már nem olyan egységes összetételű sem népesség, sem vallás tekintetében, mint korábban. A gazdasági fejlődés és folyamatos betelepedés révén nő a város lakosságának száma és emelkedik a polgárjoggal nem rendelkezők aránya. A polgár /civis/ és a nem polgárjogú /hospes/ városlakók számaránya a XIX. századra az utóbbiak javára módosult. Debrecen követe 1844-ben azt állította, hogy a városban hozzávetőleg 50.000 lakosra 5.525 polgárjogú személy esik, tehát a lakosság hozzávetőleg 11 %-a. Mit jelent a polgárság e sajátos kategóriájának, a cívisnek a fogalma? „A debreceni cívis nem nemes, nem jobbágy, nem kapitalista, vállalkozó vagy munkás, nem is iparos, de nem is paraszt. Ellenben mindezeknek a kategóriáknak anyagi és szellemi tartalmából van benne valami anélkül, hogy döntőmódon érvényesülhetne akármelyik is.”11

10 11

Balogh István I. m. 41. Balogh István I. m. 55.


83 A cívisek gazdálkodása tradicionális, társadalma erősen szokásokra épülő. Kifelé zárt közösséget alkot, amely gondosan vigyáz a maga autonómiájára, de belül mobil olyan értelemben, hogy a vagyoni különbség nem elválasztó tényező. A függőleges irányban való mozgás a cívis társadalmon belül lehetséges és gyakori is. A hatalom birtoklásának, az irányító testületekben való részvételnek alapja a polgárjog. A szenátus nem kívánta a polgárjogot az egész város lakosságára kiterjeszteni. Még 1847-ben is a polgárjog elnyerését vagy háztulajdonhoz kívánták kötni, amennyiben pedig ezt az országgyűlés nem követelné meg, úgy legalább vagyoni cenzushoz ragaszkodnának. „Polgárok lehetnének mindazok, kik a város területében egy évig állandóan laknak és a városok osztályzatához képest 200-300 és 400 ezüstforintnyi tiszta és bizonyos évi jövedelmet kimutatni képesek.”12 Ezzel az állásponttal a lakosság 70 %-át zárták volna ki a teljes jogúak köréből. A polgári tekintély alapjaként mindenkor a vagyon állt előtérben, míg a mozgó tőke (kereskedelmi tőke) másodrendűnek minősült, mert könnyen elveszíthetőnek számított. Azt viszont nem gátolták, hogy a szabadfoglalkozású értelmiség előtérbe kerüljön, különösen az ügyvédek, mert ők a városon belül egyidejűleg vagyonnal, házzal, földdel rendelkeztek. A város vezetését átszőtték a rokoni kapcsolatok, a különböző hivatali tisztségeket – legyen az városi vagy egyházi – ugyanazon családok tagjai töltötték be felváltva. A vezetők körében nagyarányú volt az elöregedés. A tisztségviselés folyamatossága és a tisztségviselők leválthatatlansága elősegítette, hogy a városi hatalom a már „meggyökeresedett” családok kezében összpontosuljon. A vagyonosabb kereskedő családok /Svetits, Rádl, Farkas stb./ pedig a hatalom tényleges birtoklásában nem vehettek részt. Talán erre vezethető vissza a városi vezetés konzervatív viszonyulása mind a politikai, mind a gazdasági kérdések megoldásához.

A kaszinó alapítása Debrecenben a társas élet területén szinte szertartásos merevség mutatkozott. A közös összejövetelek jóformán családi eseményekre és a téli disznótorokra korlátozódtak. Debrecen felső rétegét a vizs12

HBML.IV.A 1011/r 14.cs 1847.november 18

Tóth Ágnes: A kaszinó szerepe a reformkori Debrecenben 84 gált időszakban a városba beköltözött vidéki földbirtokosok, helyőrségi szolgálatot teljesítő katonai tisztikar, a tiszántúli kerületi tábla tagjai, a 12 tagból álló városi tanács, a 60 tagú választott hites közönség és egyéb városi tisztviselők alkották. Ide tartoztak még az egyházak lelkészei, a kollégium tanárai és egyéb tanítók, a kis létszámú ügyvédi és orvosi kar, néhány mérnök és gyógyszerész. Ide sorolhatnánk még a helyi polgárság néhány prominensebb személyiségét. Néhányukban megfogalmazódott a családi összejöveteleknél magasabb színvonalú társas együttlét iránti igény. Eljutott a pesti kaszinó híre is a városba. Annak céljaival egyetértve, felvetődött egy kaszinó egyesület alapításának a gondolata. Ebben elöljártak Simonffy Dániel városi főügyész, Poroszlay Frigyes későbbi polgármester, Dömsödy Gábor és Nánássy Gábor tanácsnokok, Sárváry Ferenc ügyvéd, vagy említhetnénk a vidékről beköltözött birtokosok közül a Budaházy, Komlóssy, Kálmánczhelyi, Dömsödy, Fáy és Sápy családok tagjait. Megindult a tagtoborzás aláírási ívek kibocsásával 1833. januárjában ezzel a felhívó szöveggel: „Városunk csinosabb társalkodást kedvelő Lakosai, egy olyan Intézet szükséges voltát, hol ki ki rendes foglalatosságaitól üres óráiban, akár Újságok s más folyó Írások és jó könyvek olvasgatásával, akár más tisztességes időtöltésre szolgáló Játékokkal, akár pedig gondolatjainak másokkal való közlésével magát mulathassa, közönségesen érzik. Ezen közkívánságról való meggyőzettetés indította az alól írt Társaságnak eddig egyesült Tagjait arra, hogy az érdeklett Intézetnek első talpköveit letegyék, s az abban való beléphetésre – nem tekintve a polgári helyheztetések különbségeire – illő tisztelettel meghívjanak.” 13 A szervezés részvények jegyzésével történt, melyre a tagok évente 12 pengőforint fizetését vállalták. Az alakuló ülésre 1833. március 3-án került sor 150 részvényes taggal az Andaházy-Szilágyi féle ház emeletén. „Eljövén ezen városra nézve a mai nappal azon szerencsés időpont, melyben az itt már pallérozott városok példája után összve lépett Casino Egyesület az első közgyűlést tarthatta”.14 A megalakult kaszinó első elnökéül Pálffy Józsefet, a Tiszántúli Kerületi Tábla elnökét választotta meg. Másodelnök Simonffy 13 14

HBML. X. 1. 2. Felhívás 1833. január 1 HBML. X. 1. 1. 1833. március 3


85 Dániel tanácsnok. Jegyzők: Vámossy Károly városi főjegyző és Sárváry Ferenc ügyvéd. Pénztárnok: Szőllősy János. Az alapszabályban az alakulás célját így fogalmazták meg: „a Nemzetiségnek, s nemzeti csínosodásnak, a hasznos olvasás, és jobb ízlésű társalkodás útján való terjesztése, s e mellett a nemzeti szorgalomnak előmozdítása.”15 A kaszinó tagja lehet minden nemes érzésű, jó erkölcsű férfi, eltekintve annak polgári származásától. Megjegyzik, hogy a szülői és tanítói hatalom alatt lévő ifjakra ez nem vonatkozik. A nyitvatartást a következőképpen szabályozták: nyáron reggel hattól este 11-ig, télen reggel nyolctól este 11-ig. A tagoknak lehetőségük volt vendégeiket is magukkal hozni, akiket egy vendégkönyvben tartottak nyilván. Egy másik könyv pedig arra szolgált, hogy akinek eladó terménye vagy áruja volt, felajánlhatta megvásárlásra ill. a venni szándékozók szintén beírhatták vételi szándékukat. Ily módon az üzleti élet, kereskedelem fellendüléséhez is hozzájárult az egyesület működése, mert elősegítette a kereskedelmi partnerek egymásra találását. A kaszinó már első évben saját könyvtárat állított fel és rendszeresen járatott hazai és külföldi hírlapokat. A tagok egy arra kijelölt könyvben tehettek ajánlásokat a megrendelendő könyvekre és folyóiratokra. „Minthogy a Casino Könyvtára már fel áll, s időről időre nevekedni fog, szükségesnek találtatott egy olly gondviselő, ki azokra ügyeljen, azokat rendben és tisztán tartsa, s az alaprendszabásoknak azon tartalmára, hogy a Casino Könyvei elvitel végett ki ne adattassanak, figyelmezzen, egyszersmind pedig az Egyesület számára jövő újságokat naponként rendbe szedje, s a régiebbeket elrakja. Ezeken felül pedig arra is ügyeljen, hogy a Casino Épülete a meghatározott éjjeli 11. óra után nyitva ne legyen, s a cselédek által rendetlenség ne történjen.”16Gondviselőnek Kenessey Antalt választották. 1833. december 21-én sor került az egyesület könyveinek az összeírására Farkas Károly, Sárváry Ferenc és Szőllősy János kiküldöttek által. A teljesség igénye nélkül néhány mű címe és szerzője:17 Kazinczy Ferenc munkája 9 db 15

A debreczeni Casino rendszabásai és tagjainak névsora, Debrecen, 1834. HBML. X. 1. 1 1833. május 22 17 HBML. X. 1. 1. 1834. január 4. A könyvtárra vonatkozóan lásd még: Goda Éva: A debreceni Casino könyvtárának története a reformkorban (1833- 1848) Debrecen, 1975. 16

86

Tóth Ágnes: A kaszinó szerepe a reformkori Debrecenben

Közhasznú esméretek Tára I-IX. Kölcsey Ferenc munkája l db Vörösmarty Mihály I-II-III. Csokonai Vitéz Mihály I-II. Széchenyi: Világ, Hitel, Lovakról, Játékszínről Dessewffy: Hitel Taglalatja Néhány szó a Hitel, Taglalat és Világ ügyében Toldalék észrevételek gr. Széchenyi Hitel munkájához Bajza: Kritikai Lapok I-II-III. Balásházy: Az adó és még valami Honi gazdaság akadályairól Fáy András: Két Báthori Kisfaludy Sándor: Himfy szerelmei Regék; Gyula szerelme Czuczor: Hunyadi viselt dolgai Az 1832. Országgyűlés Actái. 1833. Országgyűlés jegyzőkönyve Beregszászi: Az épületek erős voltakról Építési költségek számbavétele Budai Polgári Lexicona I-II-III. Kis János: Horatius levelei Yphigénia Nők iskolája Összességében mintegy 150 kötetes könyvállománnyal rendelkezik ekkor a kaszinó. A jegyzőkönyv tanúsága szerint 1834-re a következő újságokat rendelik meg: Jelenkor; Társalkodó; Hazai és Külföldi Tudósítások; Hasznos mulatságok, Bécsi Magyar Kurír; Erdélyi Híradó és Társalkodó; Regélő; Honművész; Szemlélő; Algemeine Zeitung; Tudományos Gyűjtemény; Ostereichiser Beobachter, Hamburgi Politicai Journal.18 A könyvtár szervezésével kapcsolatban az alapszabály kimondja, hogy elsősorban magyar írók munkáiból fogják szaporítani és járatnak minden hazai és minden jelentősebb külföldi folyóiratot. A könyv és folyóirat használatát is szabályozták. Tilos volt azokat a kaszinó helyiségeiből kivinni és tilos volt azokban bármilyen aláhúzást vagy bejegyzést tenni. 18

HBML. X. 1. 1. 1833. november 17


87 1835. január 6-án tartott bizottsági ülésen változtatnak a könyvtár használatának szabályzatán. Lehetőséget adnak a tagoknak a könyvek és folyóiratok „illendő óvás” melletti kikölcsönzésére. A hónapos írásokat megérkezés után l hónappal 3 napra, a könyvek közül a gyenge fedelűeket l hétre 3 koronáért, a kemény fedelűeket pedig 6 koronáért lehet kölcsönözni. „a./ A Diétai Operatumoknak azon darabját, mely Ország Gyűlési vitatás alatt van kivinni nem lehet. b./ Az Ország Gyűlési Tudósításokat, minek utána béköttettek ki lehet ugyan vinni, de mindenkor Elölülő urak különös engedelme mellett, 1 hétre 12 koronáért, mely engedelem egy hétnél tovább nem tarthatván, aki tovább is magánál tartani kívánná, az engedelem kérést megújítani tartozik. c./ Aki az általa kikért könyvet elkeveri vagy elszakasztja, azaz a nála lévő ideje alatt akárki által bépiszkolni vagy hijjánosítani engedi; az a helyett minél előbb mást tartozik szerezni”.19 Aki a megadott időre nem vitte vissza a könyvet vagy folyóiratot, meghatározott összegű kártérítést kellett fizetnie. Egy könyvet vezetnek, melybe mindenki saját kezűleg írja be a nevét és a kölcsönzött könyv címét, de vissza csak a gondviselő veheti, mert egyúttal ellenőrzi a könyv állapotát is. A kaszinó a tagok által fizetett részvénydíjból tartotta fenn magát. Az alapszabály ennek lerovását egy évre előre, 12 pengőforintban határozza meg. Kivételt a vidéki urak és idegen kereskedők képeznek, akik csak ritkán látogatták a kaszinót és ezért ők csak a fele részvénydíjat voltak kötelesek fizetni. A katonai szolgálatot teljesítő tisztek ill. a királyi hivatalt viselők, mivel itt létük bizonytalan, hónaponként is fizethetnek. A begyűlt részvénydíjakból fedezik a házbért ill. bármilyen költséget, ami a kaszinó működése során felmerül, ebből vásárolnak berendezési tárgyakat, könyveket, folyóiratokat. A kaszinó ügyeit az elől és másodelölülő /elnök/, illetve a 16 bizottsági tag intézte. A bizottsági tagok közül választották a 6 felügyelőt, a két jegyzőt és a pénztárnokot. Az elnökök általában a táblabírók közül, jegyzők pedig a fiatalabb diplomás emberek soraiból kerültek ki. A bizottság csak akkor minősült határozatképesnek, ha legalább 7 tag megjelent az ülésen. A bizottság tagjainak fele – az alap19

HBML. X. 1. 1 1835. január 6

Tóth Ágnes: A kaszinó szerepe a reformkori Debrecenben 88 szabály értelmében – az évvégén kilépett és helyükre új tagokat jelöltek. Így két esztendőnél tovább egyfolytában a bizottság tagjai senki nem lehetett, kivételt az elnökök, jegyzők és a pénztárnok képeztek. Őket az ügymenet zavartalansága érdekében többször is újra választhatták. A közgyűlés évente 4 alkalommal, az országos vásárok hetét megelőző vasárnap ült össze. A jegyzők feladata volt a jegyzőkönyvek vezetése, a bizottság által meghatározott könyvek, folyóiratok megrendelése, a kaszinó levelezésének bonyolítása. A pénztárnok a bevételekről és kiadásokról vezetett pontos számadást. A házbéren, a könyvtári gondok és cselédek bérén kívül semmit nem fizethetett ki csak a bizottság jóváhagyása után. A tagok esténként összejöttek, kedélyes mulatozás, kártyázás mellett megbeszélték az élet dolgait. Az olvasottabbak átadhatták megszerzett információikat a kevésbé pallérozottaknak. Korábban nem tapasztalt pezsgés indult meg a szellemi és társadalmi élet területén, megnőtt az új eszmék befogadására, az újításra való hajlam. A kaszinó egyre népszerűbb lett, vidékről is mind többen jelentkeztek belépési szándékkal. 1834-től a fizetendő tagdíjat leszállítják 10 pengőforintra. A nők is szerettek volna részt venni az egyesület életében, de a férfiak gondosan őrizték privilégiumaikat és a kérést azzal utasították el, hogy a kaszinó szűk helyiségei nem teszik lehetővé, hogy a nőknek is helyet adjanak. Így is olyan mértékben nőtt a tagok száma, hogy igény jelentkezett egy nagyobb és díszesebb szálláshelyre. 1835. április 1-én a közgyűlés határozatot hoz arról, hogy kibérlik özv. Beck Pálné Piac utcai házát évi 400 ezüstforintért. Itt már 7 szobát kap a kaszinó és van egy nagy kerek terem is, ami lehetővé teszi bálok rendezését. 1836-tól hangversenyeket szerveznek, a farsang idején pedig 5 kaszinó bált tartanak. Különösen nagy hírre tettek szert a jogászbálok. Bihar, Szabolcs és Szatmár vármegyék előkelő birtokosainak társadalmi érintkezési színhelyévé vált a kaszinó. Ezek a rendezvények nemcsak a szórakozásra adtak alkalmat, hanem bevételt is jelentettek. Ebből támogatták a különféle jótékonysági intézményeket és társadalmi kezdeményezéseket. A kaszinó tagjai között azonban szakadás támadt. A liberális eszmék beáramlása ugyanis azt eredményezte, hogy Debrecenben is kialakult a polgárosodás, a gazdasági, társadalmi és kulturális haladás


89 támogatóinak egy kicsiny tábora. Ők nehezményezték a kaszinó vezetésében is érződő konzervatív szemléletet, a vidéki birtokosok túlsúlyát, a helyi polgárság tömegeitől való egyfajta elkülönülést. Ez a csoport 1841. január 3-án egy új egyesületet alapított Polgári Casino néven a Fehérló Fogadóban. Itt 342 részvényes tag évi 2 pengőforint fizetését határozta el. A régi kaszinót megkülönböztetésképpen „Úri Casino”-nak nevezték. Ők nem értettek egyet ezzel a névvel és magukat „Casinoi régibb Egyesület”-nek, míg az újonnan alakultat „Casinoi ujabb Egyesület”-nek hívták. Céljait tekintve nincs nagy különbség a két kaszinó között, amiben eltér, az a más társadalmi bázis. A Polgári Casino alapszabálya az alakulás célját így fogalmazza meg: „E Polgári Casino Egyesület eszméje azon buzgó óhajtás egyedüli szüleménye lévén, hogy ezen nemes város lakosai, neveltebb egyesek társaságában, s hasznos olvasás által, édes Honi nyelvünk, Nemzeti szorgalom,művészetek, tudományok, s kereskedés gyorsabb haladása ügyében nagyobb ingert nyerjenek: örömmel nyitotta meg az ily czélra létesült Egyesület teremeit, a polgári álláspont különbségére nem tekintve, minden nemes érzésű, s jó erkölcsű Férfiak számára.”20Minden évben tisztújításra került sor, amikor is titkos szavazással első- és másodelnököt, jegyzőket, pénztárnokot és 24 bizottsági tagot választottak.A vezetőség újra választható, a bizottsági tagok közül pedig 12nek le kell mondania és a helyükre újakat jelölnek. Közgyűlést évente kétszer, bizottsági ülést pedig négyszer tartanak.A bizottság legalább 7 tag megjelenése esetén határozatképes. A vezetőségen belüli feladatmegosztást a másik kaszinó esetében már ismertettem, s mivel ebben nincs eltérés, ezért itt most nem kívánok kitérni erre. A tagok a részvénydíjat évente előre fizették.A vidéki birtokosok, a katonai szolgálatot teljesítő tisztek és idegen kereskedők is lehettek rendes tagjai a kaszinónak, de még ha nem is tartózkodtak állandóan a városban, akkor is kötelesek voltak az éves részvénydíjat megfizetni azzal az indokkal, hogy az egyébként is csekély összeg. Aki az egyesület tagja kívánt lenni, annak ajánlót kellett keresnie a bizottsági tagok közül, s az így bejelentett tagért annak ajánlója felelősséget vállalt. Külön kimondták, hogy „…az egyesület egyik fő feladata a személyek közötti egyformaság, innen senki a másik felett elsőbbségi joggal nem

20

Casinokönyv a debreczeni Polgári Casino tagjai számára, Debrecen 1844.

Tóth Ágnes: A kaszinó szerepe a reformkori Debrecenben 90 21 bír.” A tagok magukkal hozhatják vendégeiket is, akik 15 napig látogathatják fizetés nélkül a kaszinó termeit. A jegyzőkönyv szerint sokan megszegték ezt a szabályt, ezért a nem fizetők ellen 1845-ben határozatot hoztak és egy figyelmeztető tábla kifüggesztését is eldöntötték ezzel a felirattal: „Minden művelt egyén szívesen látott vendége a Polgári Casinonak 15 napig, köteleztetvén nevét a 13-ik alapszabály értelmébe a vendégkönyvbe iktattatni.”22 Végül az alapszabály arról rendelkezik, hogy az egyesület megszűnése esetén vagyonát és egyéb ingóságait a Polgári Kórház örökli.

Kísérletek a két kaszinó egyesítésére A város vezetéséből és polgáraiból sokan voltak, akik mindkét kaszinónak tagjai lettek. Ők buzgón szorgalmazták a két egyesület összeolvadását. Több levélváltás történt az egyesülés mikéntjéről. 1841. június 20-i közgyűlésen az „Úri Casino” kimondja, hogy áldásos lenne, ha a kaszinó egy állandó és saját épületben működhetne. Mivel tisztában vannak ennek anyagi vonzataival, a megvalósulást úgy képzelik el, hogy a két kaszinó együttes erővel és egyesülve vinné véghez ezt a tervet. Azt javasolják, hogy a Polgári Kaszinó is állítson ki egy küldöttséget és „… ezen kettős küldöttség egyesülvén, minden tekintetben létezhető terveket egybevetvén egy minél czélszerűbb tervet oly módon készítsen, hogy abban mind a szerzendő telekárához, s leendő épület mivoltához képest szükséges költségek részletesen kiszámítva, mind a reményelhető jövedelem forrásai alaposan kiszámítva legyenek.”23 A Polgári Kaszinó ezt a tervet, mint meggyőződésével ellenkezőt elutasította. Válaszlevelükből kitűnik, hogy az eszme nagyszerűsége nem homályosítja el racionális, polgári szemléletű gondolkozásukat. „…pénz nélkül telket szerezni nem lehet: a leendő épületek költségeinek kivetésére vagy milyenségének rajzolására pedig kül21

Casinokönyv a debreczeni Polgári Casino tagjai számára, Debrecen 1844. 24. pont 22 HBML. X. 2. 1. 1845. őszutó 30 23 HBML. X. 1. 1 1841. június 20


91 döttséget nevezni, s annak munkálata után évekig várni csak időveszteség és a kitűzött jó czélban hátrább maradás nem előrehaladás lenne, így határoza ezen Egyesület, hogy mindenek előtt pénzről kell biztosíték, s ezután következend a milyenségrüli tanácskozás …azon képzelt kettős küldöttség, melynek arány szerint legalább 18 tagból kellene állani, hogy és mikor gyülekezne teljes számmal öszve? S mikor készitené el munkálatát? Ha az egyik egyesület elfogadja a küldöttség javaslatát, a másik pedig nem, akkor melyik lesz érvényes? Amannak igenlő vagy ennek tagadó határozata?…”24 1842-ben az „Úri Casino” megint csak bizottságot alakít, amelynek az a feladata, hogy kezdje meg a tárgyalásokat az egyesülésről a másik kaszinóval. A Polgári Kaszinó ismételten kifejti, hogy az egyesülésre más módot nem lát, csak azt, hogy a testvér egyesület tagjai mindnyájan és egyenként menjenek át a másik kaszinóházba és ott együtt, egy egyesületbe olvadva döntsenek a közös jövőről. 1845ben újra felbukkan a jegyzőkönyvekben az egyesülés gondolata. Annál is inkább, mivel az „Úri Casino” 3 év letelte után vagy újra alakulását mondja ki vagy pedig az egyesület megszűnéséről hozhat határozatot. „E tekintetben kimondatott azon általános elhatározás, hogy a Bizottmány tagjai az Egyesületet, még azon esetre is ha netalán kevesebb részvényesek leendnének fenntartani kívánják.E fennmaradásnál azonban sokkal üdvösebbnek hiszi a Bizottmány, s sokkal jobban reményelve óhajtja, hogy a jelenleg létező 2 Casino, mellynek különben is csak nem ugyanazon tagjai vagynak, s jelen állapotbani fenntartásokra nincsenek főkép állandóan nem lesznek városunkban semmi méltányos okok – egyesüljön – csak ugy lehetvén buzgalomtól várni a közjó sikeresebb előmozdítását is.”25 Megint alakítottak egy bizottságot az egyesülés módjának kidolgozására.A Polgári Kaszinó válasza a következő volt: „…akaratát a megkereső régibb Casinoi egyesületnek kedvesen veszi ezen egyesület, de tudva azt, hogy mind egyik egyesületnek ugyan azon egy czélja és akaratja van, a szoros értelembeni egyesülésnek más módját ezen egyesület nem véli, mint azt, ha egyenesen kinyilatkoztatja, hogy valamint a megkereső, úgy ezen egyesületnek is szállásai a czélnak és társalgási kényelemnek meg nem felelnek. Ez okból oly szállásról gondoskodni látja szükségesnek …melly 24 25

HBML. X. 2. 1. 1841. július 18 HBML. X. 1. 1. 1845. télhó 5

Tóth Ágnes: A kaszinó szerepe a reformkori Debrecenben 92 az eddigi szállásoknál az óhajtott czélnak minden esetre jobban megfeleljen…hogy ha ezen egyesület a szállás változtatással az eddigi nem egyesülésnek akadályát véleménye szerint elhárította, úgy a megkereső egyesületnek innét eddig idegen tagjai oda eljöhetnek és az óhajtott összeolvadás ez által meg lesz.”26 Az előbbi idézetekből is kitűnik, hogy a Polgári Kaszinó csak oly módon tudja elképzelni az egyesülést, hogy a másik kaszinót beolvasztja a magáéba. Ez a megoldás pedig elfogadhatatlan a régibb kaszinó számára, már csak konzervatívabb szemléletű vezetése és tagsága miatt is. Így a tárgyalások, levelezések eredménytelennek bizonyultak egészen 1848-ig, amikor is a Polgári Casino tagjai a nagy eszmék és általános fellángolás hatása alatt tömegesen vonultak át az „Úri Casino” termeibe, ahol „éljen az egyesülés” hangoztatása közben egyetlen egyesületbe tömörültek. Az új egyesület Polgári Casino név alatt működött tovább.

A kaszinó közéleti tevékenysége A kaszinó sokat tett a város fejlődéséért, annak kulturális és gazdasági fellendüléséért. Korábban nem tapasztalt pezsgés indult meg a társadalmi érintkezés területén is. 1836. szeptemberében a kaszinó aláírási íveket bocsátott ki abból a célból, hogy „… a nemes városnak legalább a fő utcája és a Casino szállásától a színházig vezető utcáinak világító lámpákkal díszítése” megtörténjen. Korábban az a vélemény járta, hogy tisztességes ember éjjen át nem marad ki a hajlékából, s ha mégis kimozdulni kényszerül, arra való a kézi lámpa. Most, hogy megnyílt a kaszinó és a tagok esténként sötétben kénytelenek haza menni a gidres- gödrös, sokszor sáros utcákon, egészen másként ítélik meg ezt a kérdést.A gyűjtés eredményeként 54 lámpát állítottak fel, amelynek működési költségeit, évi 640 pengőforintot, a kaszinó állta.1843.január 2-án vetődik fel a szándék a város elöljáróiban, hogy átveszik a lámpák üzemeltetését az egyesülettől. Így azok 1844-től a város tulajdonába kerültek át. 1839-ben indítványozták a városon kívül lévő ívókutak megtisztítását és „óvóeszközökkel” való ellátását. Elindítanak egy aláírási 26

HBML. X 2. 1. 1845. nyárhó 13


93 akciót szivárványkút létesítésére „mely szivárványkut a Várad utczai ivókutnál 12 csőre mintegy 2000 váltóforintba kerülne.”27 Ebben az időben, Debrecenben csak ásott kutak működtek. Ezek vize egészségtelen, gyakran zavaros és ihatatlan volt, mivel a talajba beszivárgó bomló anyagok fertőzték azt. A kaszinók közgyűlése előtt többször is szóba került egy állandó színház létesítésének a fontossága. A városban a XVIII. század végétől működik állandó színtársulat, akik télen a Fehérló Fogadó nagytermében, nyáron pedig a mellette álló Varga színben léptek fel.1835-ben egy színházbarát szenátor, Nánássy Gábor alakított át a saját udvarán egy magtárat előadások tartására alkalmas színházzá. Ennek törzsközönségét elsősorban a kaszinó tagjai adták. Voltak olyan elképzelések, melyek szerint a színház és az állandó kaszinói székház építését együttesen kellene megvalósítani. Mindezek a vizsgált korszakban csak elképzelések, tervek maradtak, mert a színház megépítésére csak 1865-ben került sor. 1841-ben a Polgári Kaszinó 200 pengőforintot helyez letétbe „mely summa elegendő biztosítás mellett tömeges kamatra kiadatván az Egyesület Pénztárnoka által, külön számadás mellett „Koldus Pénztár” név alatt oly módon kezeltessék, hogy annak évenkénti kamatai is tőkévé válván, mind addig így szaporítasson valameddig akár ezen egyesület által készítendő, akár a helybeli tekintetes Elöljáróság által felállítandó Közintézetnél fogva az utcánkénti koldulás el nem töröltetik.”28 A későbbi években is jelentős összegekkel támogatták a Kolduspénztárt, elsősorban a bálok bevételéből.1845-ben azonban úgy ítélik meg, hogy a pénztár most már elegendő tőkével rendelkezik és a továbbiakban a Kisdedóvó Intézetet veszik pártfogásukba. A jegyzőkönyvi bejegyzés szerint „40 pengőt kap a Kisdedóvó Intézet, oly világos feltételekkel, hogy ezen summát kezelje az érintett intézet pénztárnoka, évenkénti kamatját huzza rendes fizetésén felül a Novella nevén volt épületbeni Kisdedóvó Intézet jelenlegi tanítója, őutána pedig a tanításban leendő utódja.”29 Miután az „Úri Casinotól” 1844-ben a lámpák üzemeltetését a város átvállalta, felmerült a kérdés, hogy a bálok bevételét milyen 27

HBML. X. 1. 1. 1839. december 22 HBML. X. 2. 1. 1841. március 13 29 HBML. X. 2. 1. 1845. télutóhó 8 28

Tóth Ágnes: A kaszinó szerepe a reformkori Debrecenben 94 célra használják fel. Felvetődött, hogy a pénzt az utcánkénti koldulás megszüntetésére vagy a Kisdedóvó Intézet pártolására lehetne fordítani. Végül az 1844. március 31-én tartott közgyűlésen döntést hoztak a Kisdedóvó Intézetet támogatásáról. A bálok azévi bevételét /77 conv.ft./ ki akarják egészíteni 100 con. forintra, s ez az összeg „oly feltétel alatt csatoltatik a kisdedóvó intézet tőkéjéhez, hogy a pénztárnok ezen összeg kamatját Intézet szükségeire fordítván, magát a tőkét elkülönözve az Egyesület neve alatt kezelje mind addig, míg a körülmények a tőkének is meghijánosítását vagy egészen odafordítását nem fogják kívánni, mit az Egyesület, ha a szükség kívántja nem ellenez, azt tartva, hogy a jókori segély kétszeres ajándék.”30 Kikötik, hogy a város ezt az összeget csak a Kisdedóvó Intézet céljaira fordíthatja. 1842-ben a Kisfaludy Társaság intézett levelet mindkét kaszinóhoz, amelyben a nemzeti irodalom támogatását kérték. A társaság egyrészt kiadói tevékenységet szeretett volna folytatni, másrészt a legjobb műveket kívánta jutalmazni. Ehhez évi 4 pengőforint támogatást kértek. Azok pedig, akik egyszeri 50 pengőforinttal is hozzájárultak a Társaság működéséhez, pártoló tagokká váltak és tiszteletpéldányt kaptak a Társaság évlapjaiból. Mindkét kaszinó vállalta a 4 ill. 50 pengőforint fizetését, mivel vallották hogy a „casino minden szép és jót buzgón pártoló egyesület.” 1843-ban gyűjtést rendeztek a miskolci tűzkárosultak megsegítésére. Az „Úri Casino” 175 váltóforintot, a Polgári Casino pedig 20 pengőforintot utalt át. 1844-ben az Országos Kisdedóvó Egyesület felhívást bocsátott ki a kisdedóvó intézetek pártolására. Az aláírók az aláírás kezdetétől számítva 6 évre 6-6 conv. ft. fizetésére kötelezik magukat. „Meglévén egyesületünk győződve arról, mikép a célszerű nevelés tápláló vize a nemzet életének és annak hiánya legfőbb oka a hátramaradásnak, tudva különösen, hogy a nevelést a gyermekkor hajlékony zsendületében kell kezdeni: a legszentebb czélra aláír.”31 Mindkét kaszinó 1-1 részvény vásárlását határozza el. Nagy eseménynek számított a kaszinók életében gr. Széchenyi István 1845-ben tett látogatása. Széchenyi mint a Tisza szabályozás előmunkálatainak megkezdésére kiküldött kormánybiztos érkezett Debrecenbe. Látogatását lázas készülődés előzte meg, annál is inkább, 30 31

HBML. X. 1. 1. 1844. május 12 HBML. X. 1. 1. 1844. december 8


95 mivel még 1841-ben a Polgári Casino tiszteletbeli tagjává választotta, s ő ezt a felkérést sajátkezüleg írt levélben el is fogadta. 32Elsőként október 5-én az „Úri Casinot” látogatta meg, majd másnap két teljes órát időzött a Polgári Casinoban, ahol átolvasta a folyóiratokat 33A kaszinó vendégkönyvébe a következő sorokat írta: „Azon nép, mely nemzetiségét hűn ápolva küzd előmenetelért, elébb utóbb mulhatatlanul saját homlokára tűzi a diadal repkényét.”34 A Polgári Kaszinó közgyűlése fellelkesülve a „nagy magyar” látogatásán, határozatot hozott arról, hogy „…minden évben octóber 6-án ülést tartva belátásához képest ollyan kegyes czélra áldozza a Közgyülés által kiszabott öszveget, mellyet legüdvösebbnek talál, illyenek pedig minden nemű jótékony Intézetek, Kórház, Egyesületi Könyvtár stb.”35 A hazai ipar és kereskedelem fellendítéséhez és támogatásához is hozzájárult az egyesület tevékenysége. Felismerve azt, hogy ebben milyen nagy szerepe van a szabad hitelhez jutásnak, 1840. február 8án Budaházy Sándor egyesületi tag javasolta egy takarékpénztár alapítását Debrecenben. Jó magyar szokásként későbbre halasztották a megvalósítást, mivel a város hitelszükségleteit kielégítette a közpénztárakból kikölcsönözhető tőke, másrészt a polgárok maguk is tehetősek lévén elegendő pénzzel rendelkeztek. „Ide járul még a debreceni ember azon sajátlagos jellemvonása, hogy minden újat hosszasan mérlegel, megfontol mielőtt nagy nehezen megbarátkoznék vele: úgy hogy minden körülmény közreműködött az intézet megvalósításának hátráltatására.”36 Zalay Alajos váltószéki elnök, Karap Sándor, Sárváry Ferenc, Telegdi K. László mindent megtettek, hogy az eszmét népszerűsítsék. Aláírási ívet bocsátottak ki 1846-ban,melyre rövid idő alatt több mint 700 aláírás gyűlt össze. Végül 600 részvényt bocsátottak ki 50 pengőforintos értékben. Az 1846. február 18-án tartott alakuló ülésen korlátozásokat voltak kénytelenek bevezetni, amiatt, hogy több aláírás 32

A leveleket közli Bényei Miklós: Széchenyi István és Debrecen, Debrecen 1997. 87-89. p. Lásd még: Széchenyi István levele a Polgári Casinohoz HBML. X. 2. 4. 33 A látogatásról készült jelentést a Polgári Kaszinó jegyzőkönyve tartalmazza. HBML. X. 2. 1. 1845. őszutó 2 34 HBML. X. 2. 1. 1845. őszutó 2 35 U.o. 36 Szűts Mihály: A debreceni Első Takarékpénztár 50 éves története 1846-1896, Debrecen, 1896. 25.

Tóth Ágnes: A kaszinó szerepe a reformkori Debrecenben 96 gyűlt össze, mint amennyi részvényt ki akartak bocsátani. Ezek a következők voltak: tíznél több részvénye egy egyénnek sem lehetett, a nem sajátkezű aláírást érvénytelennek tekintették ill. semmisnek vették a nem önjogú személyek és vidékiek aláírásait is. Ezekből az intézkedésekből kitűnik, hogy a helybeliek elsőbbséget élveztek a részvények jegyzésénél. Az alapszabály szerint a takarékpénztár szigorúan vett részvényvállalat, nem pedig jótékonysági alapon nyugszik. A pénzintézet 1846. július 1-én kezdte meg működését a következő feladatkörökkel: 1. betétek kamatozás végett elfogadása 2. kölcsön adások ingó és ingatlanvagyonra 3. beváltási ügyletek, tehát váltók leszámítolása 1841. decemberében a Műipar Egyesülettől érkezett felhívás. A kaszinók évi 2 pengőforint fizetése mellett részvényesnek ajánlották magukat. Ebben az évben bocsát ki aláírási íveket a Bihari Czukorgyári Egyesület, s kéri a felhívás támogatását: „…Jelenleg alig van az iparnak oly ága, melly kedvezőbb kilátást nyújtana, mint a jól rendezett, s bő segélyforrású répa-czukorgyártás…Bihar megyének répa -czukorgyártásra igen alkalmas terén, a korunkban olly varázshatalmú részvények útján, egy értelmesen kezelendő czukorgyárat létesíteni…Felállítása a czukorgyárnak, évenkint 40000 mázsányi répát feldolgozandónak, az évi kezeléshez szükséges forgótőkével együtt, mintegy 72320 Ft. ezüstpénzben kívántatik. Így lőn kibocsátva 750 részvény, egyenként 100 pengőforint árral.” Az aláírás sikerére a jegyzőkönyvi bejegyzések nem tartalmaznak adatokat. Már 1838-ban Bodor János, a kaszinó tagja a városban egy gőzmalom megépítését szorgalmazza. „Valóban munkát és közfigyelmet érdemlő terv”– nyilatkozik róla a bizottsági gyűlés és 1843-ig érdemi előrelépés az ügyben nem történik.1843.június 12-én Rádl József debreceni polgár és kaszinói tag felhívást és aláírási ívet bocsát ki egy gőzmalom építése céljából. Példaként az 1838-ban alakult József Gőzmalom állt előtte. Azzal indokolta terve időszerűségét, hogy egyrészt a város liszt szükségletét helyi gőzmalom hiányában az aradi és pesti malomból kell beszerezni, s ezen a dolgon üdvös volna változtatni, másrészt az elhanyagolt hazai gabonakereskedelmet célszerű lenne fejleszteni, hogy a külföldivel versenyképes termékeket tudjon előállítani. 1843. augusztusában ismertette a tervet a kaszinó közgyűlése előtt. A Rajna melléki Aacheni Erőműgyár tulajdonosai tettek ajánlatot egy gőzma-


97 lom létesítésére részvénytársaság formájában. Egy 24 lóerejű malom létesítéséhez mintegy 30000 pengőforintra lenne szükség, vagyis 300 részvényt bocsátanának ki 100-100 pengőforint értékben. „A részvények egyharmada lesz fizetendő kötendő egyezés után 2 hónappal, második egyharmad része akkor midőn az erőmű itt helyben készen fog állni és folytában dolgozni fog .A harmadik egyharmad része azontúl 1 évvel. Ha 150 részvényes alá lesz írva, akkor ezek társaság alakítása végett öszvegyülnek, midőn mind a 300 részvény alá lesz írva, akkor az egész társaság megegyezésével rendszabályok, alku, s egyéb szükséges intézkedések megállapítattnak.”37 Az „Úri Casino” 1 részvény vásárlását, a Polgári Casino pedig 2db megvételét határozta el, de maguk a tagok is jelezték aláírásukkal támogató szándékukat. A városi elöljáróság 1843. október 2-án tartott tanácsülésen engedélyezte „a gőzmalom iránti részvényes társaságnak itteni megalakítását” és ingyen telket is biztosított ehhez. Az alakuló közgyűlésre 1844. július 28-án került sor, s ennek első elnöke Poroszlay Frigyes lett. Az alapszabály szerint a 30 évre alakult társaság tőkéje 40000pengőforintból áll, mely összeg 400 részvényre osztva 100-100 ezüstforint értékű lesz. Az alapszabály után 411 részvényes aláírása található. „Ebben megtalálhatóak a legnevesebb debreceni családok, jeléül annak, hogy a haladás iránt való érzék és hajlam egyrészt, másrészt a kereskedelem és ipar fejlesztése iránt való törekvés már akkor is élénken éltek Debrecen művelt, szorgalmas, a kor hívó szavát megértő és takarékos polgárainak lelkében.” A malomban 1848. májusában indult meg az őrlés. 1844. októberében az Országos Védegylet bocsát ki aláírási íveket, melyre közel 100 aláírás gyűlt össze. Az aláírók vállalták, hogy csak hazai mesterek által készített terméket vásárolnak, hogy ezzel is támogassák a hazai ipar fejlődését. „…semminemű iparműczikből, melyből lakvidékükön belföldi kapható, vagy megszerezhető, külföldit tudva nem vesznek, nem csináltatnak, nem viselnek, gyermekeik, gyámoltjaik s cselédjeik által nem viseltetnek.”38 Ez a tilalom nem terjed ki a tudományos és művészeti alkotások vásárlására, illetve olyan termékekre, amelyek segítségével a hazai ipar vagy mezőgazdaság fejlesztését, korszerűsítését lehetett elérni. 37 38

HBML. X. 1. 1. 1843. augusztus 20 HBML. X. 1. 2. Aláírási ív az Országos Védegyletre, 1844. október 18

98


Országos politikai kérdésekben is megmozdult a kaszinó. A magyar városok rendezése ügyében terjedelmes körlevelet küldtek a hazai törvényhatóságokhoz. Elképzeléseik szerint a királyi városok kettős függőségét fel kellene számolni, mert egyrészt alá vannak rendelve a Helytartótanácsnak, másrészt az Udvari Kamarának. A nehézkes ügymenet elkerülése miatt azt kérik, hogy kerüljenek vissza a Helytartótanács fennhatósága alá, ahogyan ez korábban is működött. Bíráskodás terén a Tárnoki és Személynöki szék felszámolását és feljebbviteli ügyekben a Királyi és Hétszemélyes Tábla illetékességét szeretnék. Kérik, hogy felsőbb kormányszékeknél is alkalmazzák a 4. rend képviselőit. Választójogot kapna minden polgár, minden házbirtokos, ezen kívül minden önállású nemes és honorátio, ki valamely városnak állandó lakosa, még ha háztulajdonnal nem is bír ott. Cserébe viszont legalább a városi bíráskodás jogkörét szeretnék a kebelükben lakó nemesekre kiterjeszteni. Nyilvános közgyűlési és törvényszéki gyűléseket kívánnak. Nem tartják jónak az örökös hivatalviselést, a megyék mintájára, hatévente tisztújításra kerülhetne sor. Mentsék fel a királyi biztosokat, helyükre a megyei főispán jogkörével rendelkező főkormányzót nevezzenek ki. A bíráskodás és a közigazgatás szétválasztását kívánják. 1843-ban a Pesti Hírlapnak írt válaszlevelükben a nemesek és honoratiok polgárjogáról úgy nyilatkoznak, hogy csak annyiban nyernék azt el, amennyiben a városi terhek viselésében is részt vennének. „…bármely ipar lovag, bármely kocka és kártyahős, kinek apja történetesen nemes volt, városi követeket választhasson, sőt azzá választhassák, mihelyt tanyáját városban üté fel, minthogy kártya, kocka után másutt el nem tengődhetnék, polgári jogot nyerjen anélkül, hogy az adózásnak olly nemét feltalálni lehessen, mely őt utol érhetné, csak talán a botrány és szemtelenség és bodorított hajfürt adó alá nem vettetnének.”39 Debrecen azon az állásponton volt, hogy a városok mielőtt az országgyűlésben szavazati jogot követelnének, tegyenek lépéseket beligazgatásuk megreformálására. Ha minden marad a régi formában, nem várhatják azt, hogy helyzetük az országgyűlésen megváltozzon. A kívánt belső reformokat nem statútumok útján lehet elérni – ami városonként eltérő is lehetne – hanem az országgyűlés által hozandó egységes törvényben látnák a megoldást. Véleményt 39

HBML. X. 2. 4. Válasz a Pesti Hírlapnak Debrecen berendezési javaslatát taglaló vezércikkére, 1843. április 2


99 nyilvánítanak a zsidóknak a városba történő letelepedése ügyében. Ugyanis határozatot készültek hozni arról, hogy az 1840. 29. törvényt oly módon módosítják, hogy a zsidók a szabad királyi városokban ne csak lakosok, hanem polgárok is lehessenek. „…Lassú, de titkos belső méreg a zsidók polgárosíttatása…Nemzeti és polgári jogok irányában mellőzhetetlen szükség, hogy ne létezzen saját alkotványu hazánkba, keresztyén nemzetünkben különös alkotványon, vallásos s politicai különcködéseihez konok elfogultsággal ragaszkodó saját érdekű nép.”40 Röviden összefoglalva véleményüket, lakni lakhatnak a szabad királyi városokban, de polgárjogot semmi esetre se kaphassanak, míg vallási és politikai elveiket, különös szokásaikat el nem hagyják. A kaszinók tevékenysége egyfelől pozitívnak értékelhető, mert maguk köré tömörítették a liberális gondolkozású városi értelmiséget, akik támogatták a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem fejlesztésére irányuló elképzeléseket. A városban pezsgőbb társasági élet indult meg, a korábbi merev, szinte csak családi keretek közé szorult érintkezési formával szemben. Az igaz, ha cselekvésről volt szó, gyakran megmutatkozott a cívis polgárok fontolgató, minden új bevezetésétől ódzkodó mentalitása .A város társadalmi szerkezete és vezetése is érintetlen maradt. A liberális eszméknek nem igazán sikerült átformálnia a kor követelményeinek már nem megfelelő cselekvési és gondolkozási sémákat. Már ekkor megkezdődött a város társadalma részéről egy olyan befelé fordulás és elzárkózás a környező világtól, amit Balogh István így fogalmazott meg: „...a magyar élet hullámai már el sem érik. A szellemi élet mozgalmaira innen nincs válasz, de még a kor politikai mozgalmai sem okoznak mozgást.”41

The role of the Citizens’ Club in the life of Debrecen in the Reform Era Ágnes Tóth The first club in Debrecen was opened on 3rd March 1833, the second one in 1841. From that time on the one established first was called 40

HBML. X. 2. 4. 1843.december 11 A Nagy Méltóságú Királyi Személynök Helytartó Úrhoz és a Tekintetes Karok és Rendekhez írt levele Debrecen város polgárainak 41 Balogh István I. m. 67.

100


“Gentlemen’s Club”, the newly founded one “Citizens’ Club”. Although their social bases differed (the one opened first was the favourite meeting place of the landowners of the region and the leading circles of the city, the second offered conditions for cultured conversation and entertainment for the citizenry), as to their objectives they were very similar. There were many who were members of both clubs. They were enthusiastic advocates of the union of the two establishments. This unification, however, came about only in1848 under the influence of the great ideas of the period. From this time on the Club continued its activities with the name “Citizens’ Club”. Both clubs had done a lot for the changes in the outer appearance and inner life of the city. Although they refrained from participating in the actual political life, they served with their activities the economic and cultural objectives of the civic development of the Reform Era. In addition to the cultural programmes the members were able to avail themselves of the opportunities of entertainment which were offered by the Club through its gambling hall, restaurant, dancing parties and concerts. As a society, the Club, by propagating and popularizing progressive ideas, did outstanding services to the cause of national and social progress, to literature and science.

A kaszinó szerepe a reformkori Debrecen életében

Recommend Documents