A KAKASMANDIKÓ (ERYTHRONIUM DENS-CANIS L.) ROZSDA- BETEGSÉGE AZ ÔRSÉGI NEMZETI PARKBAN

NÖVÉNYVÉDELEM 44 (1), 2008

19

A KAKASMANDIKÓ (ERYTHRONIUM DENS-CANIS L.) ROZSDABETEGSÉGE AZ ÔRSÉGI NEMZETI PARKBAN Jandrasits László1 és Fischl Géza2 1Fertô-Hanság és Ôrségi Nemzeti Park Igazgatóság, 9435 Sarród Rév-Kócsagvár Pf. 4. [email protected] 2Pannon Egyetem, Georgikon Mezôgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, 8360 Keszthely Deák F. u. 57., [email protected]

A védett növények betegségeinek elôfordulásával, elterjedésükkel, jelentôségük megítélésével viszonylag kevés az adatunk. A dolgozat szerzôi a védett növények közé tartozó kakasmandikó rozsdabetegséget ismertetik. Az Ôrségi Nemzeti Park területén (Szakonyfalu térségében) e faj jelentôsebb populációja fordul elô. Már 2006-ban felfigyeltek a kakasmandikót fertôzô Uromyces erythronii rozsdagomba megjelenésére. 2007-ben a fertôzés tünetei korán megjelentek, a fertôzések fokozódtak. Ez adott lehetôséget arra, hogy a betegség elôfordulásának mértékét 0–5 fokozatú bonitálási skálával, különbözô idôpontokban végzett felvételezéssel nyomon követhessék. A három kijelölt mintaterületen végzett felmérések eredményei szerint a rozsdagomba okozta fertôzések az utolsó értékeléskor 54–75%-os értékek közé estek. A súlyosan fertôzött levelek korán elhaltak. A szerzôk részletesen ismertetik a betegség tüneteit és a kórokozó mikroszkópos morfológiáját. Felvetik annak lehetôségét, hogy a kórokozó további súlyos fertôzése nyomán kialakuló fertôzés a kakasmandikó populációjának legyengüléséhez, ill. kiritkulásához, esetleg kipusztulásához vezet. A védett növények betegségeinek elôfordulásával, elterjedésükkel, jelentôségük megítélésével viszonylag kevés az adatunk (Jandrasits és Fischl 2006a, 2006b). Egy többéves kutatási program keretében vállalkoztunk arra, hogy az Ôrségi Nemzeti Park területén elôforduló védett növények gombás betegségeit tanulmányozzuk. A szerzôk ebben a dolgozatban a védett növények közé tartozó kakasmandikó rozsdabetegségét ismertetik. Az Erythronium fajokról (E. albidum, E. americanum, E. grandiflorum, E. montanum) az USA-ból 16 gombafaj jelenlétét mutatták ki (Farr és mtsai 1995). Európában Brandenburger (1985) az E. dens-canisról 6 gombafaj elôfordulását, köztük az Uromyces erythronii fajt is közli. Magyarországon ez ideig csak a rozsdabetegség hazai elôfordulásáról vannak adataink. A kakasmandikó kora tavasszal virágzó liliomfélénk. A Vendvidéken szálanként elszórva nagy területen, helyenként tömegesen fordul elô. Tisztásokon, erdôszéleken, nedves és hegyi réteken, fôként üde bükkösök, gyertyános töl-

gyesek aljában él. Legnagyobb tôszámmal (kb. 10 000–15000 tô) a nemzeti parkban Csöde község melletti erdôben található. A növény 10–15 cm-es geofiton, a hagymagumó hengeres-tojásdad alakú. Rendszerint két, rövid nyelû, átellenes állású, tojásdad-elliptikus tôlevele fejlôdik, melyek virágzáskor lilásbarnazöld foltosak. Késôbb a levelek kifakulnak, elvesztik mintázatukat. A virág vörösesbarnás tôkocsányon magánosan fejlôdik, bókoló, élénk bíborpiros színû vagy halványabb. Toktermést fejleszt. Elterjedése: Déli-Alpok, Dél-Európa egyes részein, Kaukázus, Szibéria, Japán. 1700 m magasságig elôfordul (Lippert 1985). Magyarország nyugati határvidékén kívül (Ôrség, Kemeneshát, Somló, Zalai-dombvidék), a Zselicben, Belsô-Somogyban és a Szekszárdi-dombvidéken vannak állományai (Simon 2000, Tímár 1994, Farkas 1999). Magyarország további részérôl csak az Aggteleki-karszton és a Bükkben említik. Ritka, védett növény. Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft.

20


Vizsgált terület: Szakonyfalu, Alsószölnök tôl DK-i irányban egy kb. 600 m²-es területen Szakonyfalui-patak völgye. A kakasmandikó, a újabb, nagy fertôzött foltot észleltünk. A foltok Szakonyfalui-patak völgyét kísérô bükkösök, kiterjedését GPS segítségével határoztuk meg. gyertyános tölgyesek szegélyén és közvetlenül a Összesen tehát 3 jól elkülöníthetô fertôzött folt patakpartot övezô égerligetben található meg. volt kimutatható. Kísérô fafajként elôfordul itt a hegyi juhar, a nyír, a luc- és az erdeifenyô. A cserjeszintben Anyag és módszer mogyoróval, kökénnyel, csíkos kecskerágóval és a védett farkasboroszlánnal találkozhatunk. A fertôzést mutató foltokban összesen 3 db, A Szakonyfalui-patak völgye különösen értékes 3 m × 3 m-es mintaterületet (ún. kvadrátokat) élôhely. Szakonyfalu alatt élnek a ritka osztrák jelöltünk ki (1. ábra). Két helyen (az elsôt az 1. zergevirág és a struccpáfrány kisebb populációi. és a 2. folt határán, a másodikat a 2. folt D-i, paA patakvölgyben a kakasmandikó együtt fordul tak menti szélén) az elôzôekkel megegyezô méelô az ugyancsak kora tavasszal virágzó tavaszi retû kontroll kvadrátot is kijelöltünk Ezekben a tôzikével, melynek állománya több ezer tövet kontroll kvadrátokban a kakasmandikó-levelek számlál. Ebben az idôben bújnak elô a föld alól tünetmentesek voltak. A fenti három nagyobb az élôsködô életmódot folytató kónya vicsorgó rozsdafolttól, a patak mentén folyásirányban (É) rózsaszínes hajtásai is. Kissé feljebb, a bükköés visszafelé (D) haladva a kakasmandikó-állosök alatt találjuk az ugyancsak védett erdei cikmányokban nem mutatható ki a rozsdabetegség. láment. A kakasmandikó állománynagysága itt A mintaterületek sarkait cövekkel jelöltük több ezer tövet számlál. meg és az értékelések idejére bálazsineggel keA kakasmandikó rozsda okozta megbetegerítettük körbe. A kvadrátok helyét GPS segítsédését elôször 2006 tavaszán észleltük az állogével is azonosítottuk, melyek a következôk: mányban. Mindössze 10 tövön jelentek meg a jellegzetes narancssárga színû ecídiumtelepek. „a” jelû: E: 434039, N: 176838. Pontosság 5 m. Az elsô fertôzések helyszínét GARMIN Etrex „b” jelû: E: 434006, N: 176871. Pontosság 5 m. Legend kézi GPS mérômûszerrel mértük be. „c” jelû: E: 434016, N: 176856. Pontosság 7 m. A mérési hely koordinátái: E: 434015, N:176898. Nyugat Pontosság 9 m. 2007 tavaszán (2007. 1. 03. 11.) a területet újbóli felkeresésekor, a 2006. évi elôforduláshoz képest haK1 talmas területet borítottak Jelmagyarázat a rozsdával fertôzött töK2 Szakonyfaluvek. A 2006-ban azonosí„c” „b” patak, községhatár tott folttól déli és keleti Dél 2. Rozsdafertőzött Észak folt határa irányban, az erôsen ka„a,b,c” Mintaterületek nyargó patak által közrefo3*3 gott területen találtunk két K1,2 Kontrollterületek 3*3 „a” jól elkülönülô nagy, sza1,2,3 Rozsdafertőzött foltok bálytalan alakú foltot, 3. melynek területe megköAlsószölnök zelítôleg 1800–2000 m². Néhány nappal késôbb Szakonyfalu közvetlenül a patak túlolKelet dalán, az elôbbi területek1. ábra. A kakasmandikó-rozsdával fertôzött területének átnézeti térképe


21

Kontroll (1. és 2. folt határán): E:434003, N: 176881. Pontosság 6 m. Kontroll (2. folt D-i széle, patakpart): E:434015, N:176826. Pontosság 7 m. A három vizsgálati kvadrátban (a, b, c) fertôzési indexet számoltunk 50 db tôlevél 4–5 naponkénti ellenôrzésével. A kontroll területeken folyamatosan figyeltük, hogy megjelenik-e a betegség. A mintaterületek kialakításakor célszerû volt a legalább 3 m × 3 m-es területek kijelölése, mivel így lehetett biztosítani az értékelésekhez szükséges, elegendô mennyiségû levélszámot az 50 tô esetében. Az 50, ill. 100 db levelet tartalmazó mintaterület kialakítása azért nem volt célszerû, mert a vegetáció elôrehaladtával a késôbb kihajtó gumókból származó levelek már zavarták volna az objektív bonitálást. A levelek fertôzöttségét minden alkalommal 0–5 fokozatú bonitálási skála segítségével határoztuk meg. Az adatokból fertôzöttségi indexszázalékot (Fi%) számoltunk. A bonitálási skála fokozatai a következôk: 0 – tünetmentes levél 1 – a rozsdatelepek a levél 1– 15% közötti felületét borítják 2 – a levélfelület 15–30%-os Ecidiotelepek borítása Teleutotelepek 3 – a levélfelület 30–50%-os borítása 4 – a levélfelület 50–75%-os borítása 5 – a levélfelület 75–100%-os borítása.

tünk fel. 2007-ben a betegség korai megjelenése összefüggésbe hozható az enyhe, hó nélküli téllel és a vegetáció korai megindulásával. Ebben az idôszakban a leveleken megjelenô élénk narancssárga színû ecidiotelepek szórványosan jelentek meg az állományban. Emiatt még nem volt értelme a bonitálásnak. A viszonylag nagyméretû és a fajra jellemzô tarka mintázatot mutató tôlevelek fonákán képzôdtek elszórtan az ecidiotelepek (2a. ábra). Az elsô pontszerû, majd késôbb terjedô foltok, azaz ecidiotelepek esetenként a levélfelületen több cm2-es, esetenként rombusz alakú telepekké fejlôdtek. A betegség levélfonákon történô elôfordulása a gya-

Eredmények A betegség tünetei, a kórokozó jellemzése A kakasmadikó-rozsda elsô tüneteire március elején figyel-

2a. ábra. A kakasmandikó-rozsda fertôzésének tünetei a levélen

22


fejlôdésével párhuzamosan a tôlevelek kezdeti jellegzetes rajzolatukat elveszítették, és az ecídiumtelepek mellett megjelentek a teleutotelepek is (2a. ábra). Ezekkel gyakrabban a levéllemez alapi részén találkoztunk. Az epidermisz felszakadása után a világos-, majd sötétbarna színû teleutotelepekbôl szabadultak ki a teleutospórák. A kakasmandikó-rozsdagomba egyedfejlôdése eltér a megszokott, teljes fejlôdésmenetû rozsdagombák fejlôdésmenetétôl. Szakirodalmi adatok szerint (Brandenburger 1985, Bánhegyi (Edídiumos alak: tünet, ecidiospórák 100×-os és 400×-os nagyításban) és mtsai 1985–87) a gomba fejlôdésmenete az ún. opsis típusba tartozik (0–I–III–IV), azaz hiányos fejlôdésmenetû. Ezen túlmenôen külön sajátosságként említi az irodalom, hogy az uredo alak ugyan hiányzik, de megfigyelhetô, hogy a késôbb fejlôdô ecídiospórák tulajdonképpen fiziológiai értelemben helyettesítik az uredospórákat. Az ecidiospórák egysejtûek, sima felületûek, gömbölydedek, esetenként az ecídiumban a sûrû képzôdés miatt kissé szögletesek (2b. ábra). Méretük saját méré(Teleuto alak: tünet, teleutospórák 100×-os és 400×-os nagyításban) sek szerint (19–28 × 17–26 µm), 2b. ábra. A kakasmandikó-rozsda (Uromyces erythronii) gyakorlatilag megegyezik a szakecidio- és teleutóspórái irodalomban (Brandenburger koribb, de az ecidiotelepek ritkán a levél színén 1985) közölt adatokkal (20–30 × 16–25 µm). is kialakultak. Mindössze néhány esetben észA felszakadó teleutotelepekbôl kiszabaduló leltük a rozsdatelepek kialakulását a levélnyeleteleutospórák aranylóan fénylô világos geszteken. Megfigyeltük, hogy a levelek fôere mentén nyebarna, majd sötétbarna színûek, felületükön képzôdô tömeges ecidiumtelepek miatt a levél jellegzetes hosszanti lefutású, párhuzamos rajmeggörbült, csónak alakúvá vált. A késôbb kizolat figyelhetô meg. A teleutospóra csúcsi rébújó friss tôlevelek fertôzése miatt azok gyakran szén papillaszerû vastagodás képzôdik (2b. ábelkeskenyedtek. A kifejlett ecídiumok a levél ra). A teleutospórák gömbölydedek, kissé megepidermiszét felszakították, a kerek ecídiumnyúltak. Méréseink szerint a teleutospórák mépusztulák szélein rojtosan visszamaradó epiderrete 24–38 × 16–25 µm, ami kismértékben megmisz, illetve kutikula jellegzetes fehéres rojtjai haladja az ecidiospórákét. A mintaterületeken szabad szemmel is érzékelhetôk. A betegség kifolytatott helyszíni vizsgálatok során nem talál-


23

1. táblázat A kakasmandikó rozsdafertôzöttségének alakulása az „a” jelû felvételezési ponton Felvételezések idôpontjai

A bonitálási skála fokozatai és a hozzájuk tartozó fert. levél (db) 3

4

5

Összes fert. levél (db)

0

1

2007. 03. 31.

15

21

8

4

2

0

35

2007. 04. 03.

15

19

12

1

3

0

35

2007. 04. 07. 2007. 04. 12.

12

18

9

11

0

0

38

10

12

6

10

9

3

40

2007. 04. 17.

4

15

7

1

13

10

46

2007. 04. 23.

2

9

3

3

16

17

48

2

koztunk a kórokozó spermogóniumos alakjával (feltehetôen az ecídiumos alak megjelenésekor már nem fordultak elô, vagy nem vettük észre azokat. A bazídiumos forma és a bazidiospórák képzôdésének megfigyelésére teleutotelepekkel erôsen fertôzött leveleket gyûjtöttünk be, amelyeket házikertben, fenyôfák alatt helyeztünk el mûanyag szúnyogháló alatt, hogy a szél ne hordhassa el azokat. Ezeket a leveleket havi rendszerességgel ellenôrizzük. A rozsdafertôzöttség-felmérések eredményei Az „a” jelû mintaterületen a fertôzöttségi indexszázalék az idô függvényében a következôképpen alakult (1. táblázat). A fertôzöttségi értékek adatai kezdetben (1–3. felvételezési idôpont) csak az ecídiumos, az utolsók (4–6. idô-

pont) már együttesen az ecídiumos- és teleutotelepek okozta fertôzéseket jelentik. Az 1. táblázat adatai szerint az idô elôrehaladtával a rozsdával fertôzött levelek száma fokozatosan emelkedett. Ezzel párhuzamosan nôtt a 4–5. fertôzöttségi kategóriába tartozó levelek száma is. A „b” jelû mintaterületen a fertôzöttségi indexszázalék az idô függvényében a 2. táblázatban közöltek szerint alakult. Az itt közölt adatok alapján a fertôzés az „a” jelû területen megfigyelt fertôzéshez hasonlóan alakult. A „c” jelû mintaterületen, amely kissé távolabb helyezkedett el a másik két („a” és „b” kvadráttól) a fertôzöttségi indexszázalék az idô függvényében a 3. táblázat adatai szerint alakult. Ezen a területen alakult ki a legerôsebb rozsdafertôzés, annak ellenére, hogy az elsô fel2. táblázat

A kakasmandikó rozsdafertôzöttségének alakulása a „b” jelû felvételezési ponton Felvételezések idôpontjai


4

5


0

1

2007. 03. 31.

21

19

7

2

1

0

29

2007. 04. 03.

23

11

12

4

0

0

27

2007. 04. 07.

26

14

5

4

0

1

24

2007. 04. 12.

23

13

3

6

2

3

27

2007. 04. 17.

8

24

3

5

6

4

42

2007. 04. 23.

1

16

9

5

9

10

49

2

24


3. táblázat A kakasmandikó rozsdafertôzöttségének alakulása a „c” jelû felvételezési ponton Felvételezések idôpontjai


1

2

3

4

5


2007. 03. 31.

16

18

10

4

2

0

34

2007. 04. 03.

17

14

5

13

1

0

33

2007. 04. 07.

8

24

4

4

8

2

42

2007. 04. 12.

9

10

5

7

6

13

41

2007. 04. 17.

0

13

7

10

5

15

50

2007. 04. 23.

0

4

7

8

8

23

50

Az „Anyag és módszer” fejezetben jelzett két kontroll mintaterületen a 60 vizsgált idôszakban nem 50 jelentkezett a kakasmandikó rozsdabetegsége. 40 A következô években tera 30 vezzük a felvételezések b c 20 folytatását a betegség térés idôbeni terjedésének és 10 a fertôzések súlyosságá0 nak vizsgálatára. márc. 31. ápr. 03. ápr. 07. ápr. 12 . ápr. 17. ápr. 23. A rozsdával fertôzött A felvételezések idôpontja levélminták herbáriumi 3. ábra. A kakasmandikó rozsdafertôzöttségének változása az idô függvényében három különbözô mintahelyen (a, b, c) anyagát a Természettudományi Múzeum Növényvételezéskor az elôzôkhöz hasonló alapfertôtárába megküldtük, és azokat Uromyces zöttséget mértünk. erythronii, 2007. 04. 03. BP99423 (ecídiumos A három mintaterületen a kakasmandikó forma), Uromyces erythronii, 2007. 04. 17. rozsdafertôzöttségének alakulását a 3. ábra BP99424 (teleuto alak) kódszámmal letétbe heszemlélteti. Az egyes mintaterületeken (kvadrályezték. Ezzel a hazai Uromyces erythronii mintok) a fertôzöttség különbözô szintekrôl indult, ták száma a korábbi három mintával (Bôszénfa az idô elôrehaladtával az eredeti fertôzésekhez 1, Jósvafô 2 minta) együtt összesen ötre bôvült képest a fertôzöttségi index százalékos értéke (Révay szóbeli közlés). több mint háromszorosára emelkedett nem egészen 1 hónap alatt. Következtetések 2007. 04. 07-én elsôsorban a levélfonákon, majd a levél színén is megjelentek az elsô A kakasmandikó-állományokat veszélyeztebarnásfekete színû teleutotelepek, amelyek a tô tényezôket a következôkben lehet összefogvizsgálat végére teljesen kialakultak. lalni. A patak mederszabályozása miatt és a Április 23-át követôen a fertôzések objektív mûutak mentén található populációk különösen értékelését az elpusztult levelek nagy aránya, ill. veszélyeztetettek (utak sózása, kábelek fektetéa felnövô aljnövényzet már nem tette lehetôvé. se, kora tavaszi perzselés, gyomirtás). A Zsidai80

Fertôzöttségi index %

70


völgyben a Zsida-patak partján – a faj élôhelyén – található kiskertek, üdülôk is több problémát vetnek fel (Tímár 1994). E dekoratív növények illegális gyûjtése, az élôhely drasztikus átalakítása (fakitermeléskor taposási kár, erdôk tarvágása) további veszélyeztetô tényezôk a kakasmandikó-populációk számára. A mikroszkopikus gombák jelenléte, az általuk elôidézett súlyos fertôzések miatt az állományok legyengülése, kiritkulása is bekövetkezhet. Ennek tisztázása, a fertôzések évenkénti alakulásának nyomon követése mindenképpen indokolt. Végezetül a teljesség végett megemlítjük, hogy a kakasmandikó-populációk vizsgálata során 2004–2006 között különbözô helyekrôl (Kétvölgy, Rábatótfalu, Apátistvánfalva) gyûjtött, betegségtüneteket mutató növényi részekrôl (levél, virág) azonosítottuk a Botrytis cinerea, Phyllosticta sp., Cladosporium herbarum, Penicillium sp., Colletotrichum dematium gombafajokat. Ezek azonban csak sporadikusan fordultak elô, és jelentôs fertôzéseket nem okoztak. Köszönetnyilvánítás A szerzôk köszönetüket fejezik ki dr. Révay Ágnes tudományos fômunkatársnak, aki lehetô-

25

vé tette az általunk gyûjtött minták letétbe helyezését, és értékes információkat adott a betegség hazai elôfordulásának adatairól. IRODALOM Bánhegyi J., Tóth S., Ubrizsy G. és Vörös J. (1985–87): Magyarország mikroszkopikus gombáinak határozókönyve. 1–3. Akadémiai Kiadó. Budapest. Brandenburger, W. (1985): Parasitische Pilze an Gefäβ− pflanzen in Europa. Gustav Fischer Verlag. Stuttgart–New York. Farkas S. (1999): Magyarország védett növényei. Mezôgazda Kiadó, Budapest. Farr, D. F., Bills G. F., Chamuris G. P. and Rossman A. Y. (1995): Fungi on Plants and Plant Products in the United States. APS Press. St. Paul, Minnesota, USA Jandrasits L. és Fischl G. (2006a): Colletotrichum spp. elôfordulása védett növényfajokon. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest. Összefoglaló: 46. Jandrasits L. és Fischl G. (2006b): Védtelen védett növények. A vörös áfonya nyavalyái. Élet és Tudomány. LXI (50): 1584–1587. Lippert, W. (1985): Alpenblumen. GU Naturführer. GU Verlag GmbH, München. Simon T. (2000): A Magyarországi Edényes Flóra Határozója. Harasztok – Virágos Növények. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest. Tímár G. (1994): A Vendvidék védett és veszélyeztetett növényei. Diplomadolgozat, EFE Sopron.

RUST DISEASE OF DOG’S-TOOTH VIOLET (ERYTHRONIUM DENS-CANIS L.) IN ÔRSÉG NATIONAL PARK L. Jandrasits1 and G. Fischl2 1 Directorate of Fertô-Hanság and Ôrségi National Park, H–9435 Sarród Rév-Kócsagvár Pf.4., [email protected] 2 Pannon University, Georgikon Agricultural Faculty, Plant Protection Institute, H–8360 Keszthely, Deák F. u. 57. [email protected]

There are rather few data on the incidence, geographical distribution and importance of diseases affecting protected plants. The authors of the paper describe the rust of such plant, dog’s-tooth violet. A significant population of this species is present on the territory of Ôrség National Park (around Szakonyfalu). They took notice of the rust fungus Uromyces erythronii infecting dog’s-tooth violet already in 2006. The symptoms of the disease appeared early in 2007, and the disease was spreading. This allowed the authors to monitor the incidence of the disease and recording data against a scale of 0–5. Incidence of rust disease was in the range of 54–75% in the three designated sampling areas at the time of the last assessment. The severely infected leaves died early. The authors give a detailed account of the symptoms of the disease and the microscopic characteristics of the pathogen. They raise the possibility that the further eventual spread of severe infection will lead to the decline, decrease or disappearance of dog’s-tooth violet populations. Érkezett: 2007. június 14.

A KAKASMANDIKÓ (ERYTHRONIUM DENS-CANIS L.) ROZSDA- BETEGSÉGE AZ ÔRSÉGI NEMZETI PARKBAN

Recommend Documents