baptista ifjúsági lap
A MESTEREK UTCÁJÁBAN (részlet) Megyek az utcán. Egy öreg cipész épp mûhelyének ajtajában áll s egész lényembõl, mint egy mûítész, csak a cipõmet nézi: mosolyog. A két orcámon enyhe pír remeg: igaz, cipõm nem éppen mûremek.
A JÚLIUSI SZÁMBAN: Könyvajánló, gyerektáborok Kapcsolataink Divat Kirándulás Interjú Mártírok, életutak, szolgálat
Mécs László
AKINEK NINCS IDEJE ARRA, hogy boldog legyen, annak majd lesz ideje arra, hogy boldogtalan legyen. Isten azonban ezt éppen fordítva gondolta. Adolf Sommerauer
VEZÉREL EGÉSZ UTUNKON
Kék égboltjából, csillag-ablakon kikönyököl a szívek mestere, Isten szemével ember-alakom átröntgenezve csöndbe mosolyog. Egész külsõm-belsõm beléremeg: Mester, milyennek látod szívemet??
Fotó: Szöllõsi Orsi
Tovább megyek. A ruhák mestere azt vallja, hogy az embert a ruha teszi, s vizsgálgat válltól lefele, civil ruhámat nézi: mosolyog. A két orcámon enyhe pír remeg: igaz, ruhám nem éppen mûremek.
„Õ vezet minket mindhalálig“ (Zsolt 48,15). zükségünk van vezetõre.
SSokszor mindenünket odaad-
nánk azért, ha valaki meg tudná pontosan mondani, mit tegyünk, merre menjünk. Szeretnénk a helyes úton járni, csak nem tudjuk, melyik az. Jó lenne a vezetõ! Az Úr, a mi Istenünk leszáll, hogy vezetõnk legyen. Õ tudja az utat, és vezetni akar bennünket, míg békességgel a célhoz nem érünk. Nem kívánhatunk magunknak nála csalhatatlanabb vezetõt. Adjuk hát át teljesen neki a vezetést, akkor soha nem fogunk utat téveszteni. Legyen Õ a mi Istenünk, és meglátjuk, hogy a vezetõnk is lesz.
Ha követjük törvényét, és megtanulunk Vele járni, minden lépésünkben rá támaszkodni, akkor nem fogjuk eltéveszteni az élet útját. Az a vigasztalásunk, hogy Õ, aki öröktõl fogva és mindörökké a mi Istenünk, soha nem szûnik meg a vezetõnk lenni. „Mindhalálig“ Õ vezet minket, azután pedig mindörökké vele lehetünk. Az isteni vezetésre vonatkozó fenti ígéret egy életen át tartó biztonságot jelent: azonnali üdvösséget, vezetést utolsó óránkig, azután pedig örökké tartó áldást. Nem ezt kellene keresnünk már ifjú korunkban, ennek örvendeznünk életünk derekán és ebben megbékélnünk öregségünkben? Keressük hát ma is az Õ vezetését, még mielõtt kilépnénk lakásunk ajtaján. (C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza)
MAG TÁ R MUSTÁRMAG ÉRTESÍTÕ OLVASNI
JÓ! (könyvismertetõ)
A király leánya Szerkesztõ: Budai Evódia, Grafika: Szûcs (Máthé) Enikõ, Tördelés, borítóterv: Gönczi Erzsébet. Megjelenik az Erdélyi Magyar Baptista Ifjúsági Szövetség gondozásában „Óriási hiányt pótol ez a könyv” – olvashatjuk c. 2008-ban kiadásra kerülõ könyvecske hátoldalán Kelemen J. Sándor ajánlásában – „ugyanis manapság egyre nagyobb szükség van a hiteles életpéldákra. Ebben a könyvben tapasztaltabb „királyleányok” mondják el a fiatalabbaknak, hogyan élték és harcolták meg a párkapcsolat, párválasztás és házasság kérdését Istennel. Fontos alapelveket élettörténetek támasztanak alá. Nincsenek sémák azzal kapcsolatban, ki hogyan találja meg az Igazit, mivel különbözõek vagyunk, változnak életkörülményeink, más-más a helyzetünk. Épp ezért az Úr nem is vezet mindenkit egyformán. De Isten igéje igaz, és ígéretei megállják helyüket minden esetben: ez a kis könyv igazán jó bizonyságtétel errõl. Elsõsorban lányoknak íródott, és hiszem, hogy sok lány kedvenc olvasmánya lesz. De ha a fiúk is elolvassák, csak nyerni fognak vele, mert nagy segítség abban a fontos meggyõzõdésben, hogy aki az Úrra hallgat, az semmi jóról le nem marad!” A könyv ára 5 RON és megrendelhetõ Budai Evódiánál, tel: 0260-615141, 0751488521.
2. o l d a l
*
Megkezdõdtek a tábori hetek a hargitai Keresztény Táborban. Az elsõ gyerekhét szervezõje, Borzási Istvánné Márta, örömmel nyugtázza a tanítók részvételével kapcsolatban: „Nagyon örvendek annak, hogy együtt szolgálhattunk, dolgozhattunk az elsõ gyerekhéten. Köszönöm, hogy mindent bele adva mûködtetek közre. Kívánom, hogy Istenünk áldjon meg érte!"
július 2008
Történelmi érdekességek (5.) Elõzõ „barangolásunkkor” az õsi Kínában jártunk. Remélem, nem bánjátok, ha még egyszer „meglátogatjuk”. Vágjunk hát neki! Tudtátok-e, hogy ... Kína egy harcos nyugat-kínai törzsrõl kapta a nevét. Azt valószínû, kevesebben tudják, hogy Kínának három világhíressége is kötõdik ehhez a korhoz: A harcos nyugat – kínai Csin (ejtsd Kin) törzs Kr.e. 350-230 között meghódította egész Kína területét. Kr.e. 230-221 között pedig elsõ császára Csin Cseng egy egységes birodalmat hozott létre. Ekkor változtatta a nevét Si Huang-ti-re (amely elsõ uralkodót jelent), és létrehozta az elsõ egységes kínai dinasztiát. Mivel õ volt az, aki elõször uralkodott az egész ország felett, ezért nevezték országát késõbb is a Csin-ek országának, vagyis Kínának. A mi királyunk „nem erõvel és nem hatalommal, hanem lelkével” (Zak 4,6) terjeszti országát (mennyország). Si Huang-ti gyors modernizációba kezdett: egységes szigorú törvények, egységes pénzrendszer és intézményrendszer. Ezen kívül, nekikezdett az építkezéseknek: utak, csatornák, öntözõ berendezések stb. Ezek közül a leghíresebb a kínai nagy fal építtetése. Õ volt, aki a híres falat építette Kr.e. 214-ben a hsziungnu (hunok) és más törzsek ellen. A fal 2250 km hosszú volt, kõbõl és földbõl építették nagyszámú munkás bevonásával. Késõbb még követ, maltert és téglát is használtak a felújítására. A fal nagy része ma is áll, amint azt bizonyára tudjátok és láttátok fényképen, filmen, vagy akár saját szemetekkel. Minket azonban nem fal véd, hanem „Isten hatalma õriz hit által az üdvösségre...” (1Pt 1,5a). Adjunk ezért mindig hálát Neki! Si Huang-ti Kr.e. 210-ben halt meg, de nem csak élete volt meghatározó Kína számára, hanem halála is jelentõs volt. Testét és vagyonát egy hatalmas sírboltba helyezték. A dolog érdekessége ezen kívül az, hogy a sírba 7000 terrakotta katonát is felállítottak, akiknek az volt a szerepe, hogy itt is „szolgálják” urukat és így õrizzék álmát. A katonák ember nagyságúak és arcuk realisztikus, ezért lehet, hogy az akkor élõ katonákról mintázták õket. Ezt a modern korban fedezték fel a kutatók. Nekünk viszont nincs szükségünk semmi ilyesmire, mert mi a feltámadás reményében megyünk el, ha menni kell (Jn 11, 25-26). Jó vakációt! [Barabás] Zoltán, Marosvásárhely
Ige ma g Fotó: Szöllõsi Orsi
Cseri Kálmán:
Kapcsolataink Kol 4,2-18
kapcsolatok mindig alakulnak. Hol az egyik lesz fontos, hol a másik. Hol ott vétünk valami hibát, és azt helyre kell hozni, hol emitt látjuk, hogy idõszerû ápolni, erõsíteni ezt a kapcsolatot. Pál apostol a Kolosséi levelet börtönbõl írta, és ez alatt az idõ alatt õt több csalódás is érte, többen a meghittnek gondolt munkatársai közül is elhagyták, vetélkedni kezdtek vele. 1. Melyik kapcsolattal kezdi az apostol? A vertikális, a függõleges kapcsolattal. „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szûnjetek meg hálát adni.“ Az apostol szívébõl felszáll az imádság Istenhez. Ez a legfontosabb, a legelsõ kapcsolat a számára. Sokakkal volt kapcsolatban. Egy hosszú névsort olvastunk itt. Az, hogy valaki két év óta elszigetelten, börtönben van, hogy ilyen gazdag kapcsolatrendszert tud ápolni, és még onnan is erõsíti ezeket, ez önmagában jó példa számunkra. De mindent megelõz az, hogy õ Istennel van kapcsolatban, és a kolosséi hívõknek is ezt ajánlja: mindenekelõtt Istennel legyen nektek közvetlen, egyre mélyülõ, folyamatosan mûködõ közösségetek. Az imádságban legyetek kitartóak, legyetek éberek, ne szûnjetek meg hálát adni. Hívõ emberként élni ezt jelenti: kapcsolatba kerül az ember Istennel. Ami megszakadt, ami tönkrement a bûnben, az helyreáll. Újra beszédes viszonyba kerül a teremtmény az õ Teremtõjével, a befogadott gyermek az atyjával. Ez az a kapcsolat, ami mindig mûködhet. Ez az elsõ csatorna és a mi mennyei Atyánk az, akit mindig lehet zavarni. Soha nem alkalmatlan neki, hogy hozzá kiáltunk. Az éjszaka kellõs közepén is, mindig járulhatunk hozzá, mindig megtaláljuk. A leg-
A
3. o l d a l
*
július 2008
bizalmasabb, a legintimebb kapcsolata egy hívõnek az élõ Istennel van. Ez a kapcsolat azonban nem egyoldalú. Nemcsak én öntöm ki a szívemet Õneki, hanem közben Õbelõle is árad az én életembe mindaz a sok mennyei érték, amit csak tõle lehet kapni. Azt mondja Isten: az én igéimet adom a te szádba. 2. Vannak nem hívõ ismerõseink is. Nem hívõk között élünk egész nap. Velük milyen kapcsolatban van az apostol? Amit Istentõl kap, azt azonnal továbbadja elsõsorban azoknak, akik még nem hívõk, mert erre hívta el õt az Úr Jézus. „Elküldelek a pogányokhoz, hogy nyisd meg a szemüket, hogy sötétségbõl világosságra és a Sátán hatalmából az élõ Istenhez térjenek.“ Pál ezt nem magából adja nekik, hanem amit kapott, azt adja tovább. Sáfár minden hívõ ember. Kapja Istentõl a mondanivalót, a szeretetet, a békességet, az örömöt, és ez árad át rajta. Mintegy átfolyik rajtunk az, amit onnan felülrõl kapunk. Ezért mondja Jézus a hívõknek a Hegyi beszédben: ti vagytok a föld sója, megízesítitek magatok körül az életet. Ti vagytok a világ világossága, akik a világ Világosságától, Jézustól már fényt kaptatok. De nem azért kaptátok, hogy a véka alá rejtsétek, hanem hogy kitegyék és világítson. Még ha tönkremegy is bele, mint ahogy a gyertya elfogy, miközben világít. Nem baj, betöltötte a küldetését. Ezért vagytok. Ti vagytok a világ világossága. A felkínált alkalmakat, lehetõségeket vegyétek észre. Görög szóval így mondják: kairosz. Az Istentõl valamire elkészített alkalmat vegyétek észre és ragadjátok meg. A nem hívõkkel való kapcsolatunkat mindig ez kell, hogy jellemezze: alkalmazkodás, alázat, csendes
szolgálat, készség. És ugyanakkor a felkészültség is, mert azt mondja Pál: Bölcsen beszéljetek, hogy mindenkinek helyesen tudjatok felelni. És ha rossz szándékkal és provokatívan kérdez? Akkor is szelíden és helyesen tudjatok felelni. Ehhez kell igeismeret, és ehhez is kell a fölfelé való mindent megelõzõ kapcsolat. Kérem, hogy adjon szót Õ a számba, hogy azt mondjam tovább, amit Õ akar mondani most a kívülállóknak, hogy megmentse õket. 3. De a hívõkkel is van kapcsolata természetesen a hívõ embernek. Tele van az apostol szeretettel, gyengédséggel, vágyakozással, mintegy atyai felelõsséggel, de testvéri melegséggel az õ hívõ testvérei iránt. És a hívõket is kéri, hogy imádkozzatok ám értünk, mert nehéz itt a börtönben, és én sem találom sokszor a szavakat. De annak a gyülekezetnek gondja volt arra, hogy elküldjön valakit a börtönbe meglátogatni az apostolt. A filippi gyülekezet még egy kis szeretetcsomagot is küldött, meg egy levelet tele kérdéssel. De õ is tele van, nemcsak azzal, hogy szeretettel köszöntelek benneteket, hanem konkrét tanácsok, utasítások, kérdések vannak a levélben, és sok-sok szívbõl fakadó üdvözlet név szerint. A Krisztusban való hit mélyen és eltéphetetlenül összeköti õket egymással. Három olyan kifejezés ismétlõdik itt, ami szépségesen szemlélteti ezt: õ szolgatársam az Úrban; õ az én fogolytársam; õk az én munkatársaim az Isten országa hirdetésében. A görög szün (syn) azt jelenti: val-vel, valakivel együtt, és mind a három esetben ezt teszi a fõnév elé. Mi ez a munka? „Az Isten országa hirdetésében...“ fáradozunk mindnyájan. Egy kis gyülekezet jött létre Pál apostol szolgálata nyomán. Ugyanazt csinálja õ ott benn, mint a többiek kinn. Itt mindenkinek munkája van. Sok tanulságos részlet is van itt az emberi kapcsolatokra vonatkozólag. Ki-ki a maga helyén, a saját lehetõségei szerint, a rendelkezésére álló eszközökkel, de tartják a kapcsolatot. Nem voltak akkor >>> folytatás a 11. oldalon
In te rjú Mi vonz benneteket Erdélybe, Romániába? Sharon Pharis: Az emberek, a barátok, akikre itt szert tettünk, a gyülekezet Nyárádmagyaróson, a lehetõség, hogy segíthetünk és láthatjuk a növekedését. Nem utolsósorban a szeretet, amelyet mindenki részérõl tapasztalunk.
John Brittain: Mert Glenda, Sharon és Howard megosztották velem elsõ látogatásuk során szerzett csodálatos élményeiket. Ugyanakkor az is, hogy nagyon sokat dolgoztam a támogatások megszerzése érdekében, hogy õk eljöhessenek Romániába. És 2004-ben Isten a szívemre helyezte, hogy én is eljöjjek. Nagyon megszerettem az itteni embereket. Megláttam a szükségeket, például azt is, hogy mekkora szükség van egy gyülekezet plántálására Nyárádszeredában, és úgy hiszem, ezt Isten helyezte a szívemre. Glenda Brittain: Elsõ alkalommal 1999-ben jöttem Romániába. Amikor a gyülekezetünkben kijelentették, hogy lehetõség van erre, vezettetést éreztem, hogy menjek. Isten az Igén keresztül a szívemre beszélt, és én igent mondtam. Mivel tudtam, hogy Istentõl van a dolog, teljes bizalommal és hittel indultam el. Ez volt az oka a jövetelemnek. És Sharon-hoz meg John-hoz hasonlóan nagyon meg-
4. o l d a l
*
július 2008
Tengerentúlról érkezõ fürge lábak és kezek... Kíváncsian kérdezgetem három amerikai vendégünket, miután megtudom, hogy Sharon hétszer járt már az országunkban (ebbõl ötször itt, Magyaróson), Glenda ötször (háromszor Magyaróson) és John négyszer (mindahányszor ezen a tájon). Tisztelet és ámulat fog el, amikor látom áldozatkészségüket és kitartásukat, amellyel minden évben vállalják a 21 órás utazást, az anyagiakról és a talán érdekesebb tájakról való lemondást. Mariska néni finom fõztje mellett beszélgetünk Magyaróson a hazautazásukat megelõzõ napon (június 29-én), mert az egy hetes, zsúfolt program nem enged máskor erre idõt. Még így is nehéz kiszakítani magunkat a házigazda háborús idõket és gyermekkorát felelevenítõ történeteibõl… szerettem az itteni embereket. Legelõször Brassóban szolgáltunk együtt erdélyi magyarokkal, Borzási Gyulával és Mártával. A gyülekezetünkbõl heten jöttünk abban az évben. Azóta minden évben visszajöttem, és elõzõleg mindig meggyõzõdtem arról, hogy Isten akarata a jövetelem. Mondjatok néhány szót magatokról és legfontosabb céljaitokról, amelyek meghatározzák a jelent.
Sharon: Egy csodálatos keresztény férfival élek házasságban már 17 éve. Howard az idén nem tudott velünk jönni, mert Moszkvába ment egy hét tagú missziós csoporttal. Akkor utaztam elõször repülõvel, amikor 1999ben Romániába jöttünk. Van 4 lány- és 1 fiútestvérem, 16 unokahúgom és unokaöcsém. A Hillcrest Baptista gyülekezetben (Elgin, DélKarolina) gyerekekkel foglalkozom, karvezetõ és orgonista vagyok, különbözõ tevékenységekben vállalok szerepet. Tanárként tanítottam már mindenféle tantárgyat
harmadiktól egészen nyolcadik osztályig, de jelenleg nyolcadikos mateket tanítok. A célom szakmai területen az, hogy tanárokat taníthassak. Isten akaratát szeretném tenni, kívánom Õt jobban megismerni, és mind közelebb kerülni Hozzá. John: 68 éves vagyok, és 44 éve vagyok Isten gyermeke. Három gyermekünk van és 7 unokánk. A Hillcrest Baptista gyülekezetben (Elgin, Dél-Karolina), amelynek 100 aktív tagja van, voltam diakónus, pénztáros, missziós igazgató, vasárnapi iskolai tanító. 20 éven keresztül a Columbia S.C. Nagyvállalatnál dolgoztam, majd 17 éven keresztül saját vállalkozásunkat vezettem, aztán nyugdíjba vonultam, és jelenleg az iskolabuszát vezetem ugyanannak az iskolának, ahol Sharon tanít. Istennek akarok szolgálni, és mindig az Õ akaratát véghezvinni. „Ahova vezet, oda megyek”, mondja az egyik ének. Most, amikor hazamegyünk, valószínûleg az árvízkárosultak megsegítését elõsegítõ programban fogok dolgozni egy héten keresztül. Glenda: John-nak vagyok a felesége, és 48 éve élek házasságban ugyanazzal az emberrel. ☺ A Palmetto Health Richland kórházban dolgozom, arról kell gondoskodnom, hogy rákkal küzdõ betegek minden szükségére odafigyelve megfelelõen mûködjön a beteggondozás. A gyülekezetem tagjaként gyerekekkel és felnõttekkel
Ki lá tó ájus második hétvégéjét a nagyváradi Betlehem gyülekezet ifjúsága a vásárhelyi gyülekezet ifjúságával töltötte. A találkozás hadd nyújtson képekben egy kis ízelítõt…
M
Fotók: M. A.
napfürdõ...
foglalkozom. Vakációs Gyermek programokat szervezünk. Szívesen segítek bármiben, ahol szükség mutatkozik. Ahogy John mondta, célom nekem is Isten akaratának a teljesítése az életemben. Szeretnék jó feleség, anya, nagymama és barát lenni, kívánom, hogy a békességet és az összhangot munkáljam az emberek között. Az idén milyen munkát végeztetek itt Romániában?
Sharon: A legfõbb tevékenységünk az volt, hogy Vakációs Gyermek programot tartottunk a gyerekeknek. Glenda: Együtt szolgáltunk Sallai Jakab lelkipásztorral Szeredában, ahol a gyermekekkel foglalkoztunk, és különbözõ helyeken bizonyságot tettünk az istentisztelet keretén belül. Örömteli várakozással jöttünk, hogy találkozzunk kedves barátainkkal. John: Azért jöttünk, hogy Jakab testvérünket az itteni szolgálatában és a falvakban folytatott misszióban erõnk szerint a lehetõ legjobban segítsük elõrelendítve azt. Ismerve az amerikai társadalmat, és egy kis betekintést nyerve az erdélyibe, mire szeretnétek felhívni az erdélyi keresztény fiatalok figyelmét?
John: Úgy látom, hogy Amerikában a rengeteg sporttevékenység, a TV, a különbözõ helyek, ahova el lehet
5. o l d a l
*
július 2008
menni, olyan nagy vonzóerõvel bírnak, hogy a fiatalok nagyon kevés idõt szánnak a gyülekezetre és a bibliatanulmányozásra. Nem sokat tudok az erdélyi fiatalokról, de úgy tûnik nekem, a problémák közül néhány itt is ugyanaz: a különbözõ tevékenységek elrabolják a fiatalok idejét, és távol tartják õket a gyülekezettõl. Nekünk, mint gyülekezetnek, valószínûleg meg kell vizsgálnunk, hogy milyen úton-módon tudnánk változtatni a mód-szereinken, de semmiképpen nem az Üzeneten, hogy így bevonhassuk a fiatal családokat, a fiatalokat és a tiniket a gyülekezetbe. Jelenleg ezt próbáljuk tenni az Államokban kissé változtatva a vasárnap reggeli istentisztelet és a zene stílusán, délután pedig csoportokban háziösszejöveteleket tartunk. A módszer változhat, de az üzenetnek soha nem szabad változnia. Glenda: Kortól függetlenül minden keresztény számára nagyon fontos az Ige tanulmányozása, az imádkozás és a lelki közösség ápolása. Nincs jobb hely és idõtöltés a gyülekezetnél, és nincs fontosabb az Istennel való kapcsolatunknál. Sharon: Maradjatok a gyülekezetben, kössetek házasságot istenfélõ keresztyénnel és vegyétek nagyon komolyan az Istennel való kapcsolatotokat! Kérdezett: [Molnár] Adina
Fotók: Szöllõsi Orsi
aki nem dolgozik, éhen marad...
pecsenye... mind megvagyunk...
Ba pt ör i két baptista tábor egyesülése hosszú, évtizedekig tartó folyamat volt. Míg ez véglegesen megtörtént, az erdélyi magyar baptisták a közösségi egység megõrzése, az államhatalom részérõl tapasztalt támadások közötti megmaradás és a hatékonyabb missziómunka érdekében sokféle szervezeti formát kerestek maguknak. Az „elismertek” és a „szabad baptisták” az utóbbiak kezdeményezésére 1929. január 16-án egyesülést elõkészítõ konferenciát tartottak Szilágynagyfaluban. A következõ konferenciára az év május 1-én került sor, amikor a két szövetség tagjai nyilvánosan is bocsánatot kértek egymástól a múlt sérelmeiért, és elfogadták egymást testvér-szövetségnek. Nagy lépést jelentett, hogy a Szilágysági Baptista Szövetség ekkor belépett az Országos Baptista Szövetségbe (Unióba). 1930 februárjában megalakult a Szilágysági Baptista Hitközség. 1932. december 21-én Szilágynagyfaluban a két tábor újabb lépést tett az egyesülés felé: együtt alakították meg a Romániai Magyar Baptista Szövetséget. Ennek elnökéül Lakatos Lajost (Székelyhíd),
Fotó: erdélyi magyar baptsita levéltár
A
Ilonka Mihály
6. o l d a l
*
július 2008
Kiss Lehe l:
A ma gya r bap tist a ifjú ság röv id tör tén ete alelnökéül Szabó Lászlót (Szilágynagyfalu), titkárául pedig ifj. Bordás Istvánt (Nagyvárad) választották meg. 1933-ban a hatóságok olyan rendeletet adtak ki, ami alapként szolgálhatott volna az újbóli üldözésekre, de ugyanakkor lehetõvé tette a körzetek hitközséggé alakítását. Felismerve ebben az egyesülés lehetõségét, Simonka György ügyvéd vállalta az irányító szerepét 12 hitközség létrehozásában. Ilonka Mihály (Brassó), Szabó László és Molnár Károly is nagy részt vállalt ebben a munkában. A hitközségekbe való tömörülést azért is vállalták az egyes gyülekezetek, hogy függetlenedjenek a Nagyváradi Magyar Baptista Szövetségtõl, amely a vezetõk közötti viszálykodások miatt már összeomlás elõtt állt. A nyelvi szövetségek (magyar, román, orosz) 1933. november 8-10 között Körösbökényben (Buteni) megtartott országos konferenciáján a magyarokat képviselõ 10 hitközség képviselõi a Magyar Baptista Szövetségben való egyesülésrõl döntöttek. A Magyar Baptista Szövetség ügyvezetõ elnöki tisztségébe Dr. Simonka Györgyöt, az elsõ alelnöknek Szabó Lászlót, másodalelnöknek Ilonka Mihályt, fõtitkárnak pedig Molnár Károlyt választották meg. Az egyesülésbõl kimaradtak a nagyváradi, egymással pereskedõ vezetõ személyek. Amint az várható volt, hamarosan összeomlott a nagyváradi központú Elismert Magyar Baptista Szövetség, áldozatul esett a nyomda, az árvaház és az aggmenház is. 1933-ban – javarészt Molnár Károly kezdeményezésére - lehetõség adódott arra is, hogy a bukaresti Teológiai
(7. rész )
Szemináriumban magyar diákok is tanuljanak. Abban az évben 8 magyar fiút (Bokor Barnabás, Dénes Ferenc, Veress Efraim, Kelemen Sámuel, Fejér András, Ilonka István, Balaton Zoltán és Nagy Pál) és ugyanennyi lányt (Ördög Matild, Fülöp Sarolta, Ilonka Rózsika, Varga Eszter, Fehér Juliska, László Ilonka, Molnár Annuska, Józsa Irma) vettek fel. Bíró László és Molnár Károly elõadó tanárokként tanítottak a Szemináriumban. A négy vezetõ nagy hozzáértéssel irányította a Magyar Baptista Szövetséget. A teljes egyesülés érdekében új szervezési és mûködési formát kerestek. 1935. december 7 és 8 között Kolozsváron találkozott a hitközségek és gyülekezetek 130 küldötte. Ekkor alakították meg a Romániai Magyar Baptista Konvenciót, amelynek elnöke Szabó László, titkára pedig Molnár Károly lett. Culmann Gézát és Bíró Lászlót megbízták, hogy missziómunkásokként látogatva a gyülekezeteket, az egységet erõsítsék. A Konvenció lapja az Üdv Üzenete lett. A harmincas években öt baptista lap jelent meg folyamatosan Erdélyben (Szeretet, Az Igazság Tanúja, Az Igazság és Szeretet, Az Üdv Üzenete, Ifjúsági élet). A különféle mellékletek mellett a lapok nagy részének évente megjelenõ könyvnaptára és bibliaolvasó vezérfonala is volt.
A MUSTÁRMAG MEGSZOKOTT POSTALÁDÁJA mostanában megbokrosodott pejló módjára visszaver minden jóakaratú közeledõt, ezért kérjük, használjátok a szerkesztõ címét (
[email protected]).
grafika: heartlight.com
a átnézem a ruhatáramat egy szemkápráztató Mall-ban séta után (tessék? ... A ti városotokban még nincs Mall???), rájövök, hogy rég „kimentem” a divatból. Nincs egy rikítózöld, meg sárga cuccom se, sõt fodor is alig tálalható a ruháimon, és ami van az se trendi, mert fodor is van többféle... Szóval, ha divatos akarsz lenni, ne engem kövess, ne is olvass tovább. A sok legalista hagyományú gyülekezet miatt sokunknak idegborzoló téma az öltözködés. Gyermekkoromban szoknyát kellett vennem nadrágra is, mert a nadrág férfiöltözet, emlékszek olyan szülõkre, akik kicsi leánygyermekeikre kötött kendõt adtak, mert a sapka férfiöltözet. Azt mondták, ha kinevetnek, kicsúfolnak öltözetünk miatt, örüljünk, annyit elszenvedhetünk mi is Krisztusért. Nemrég valaki kétségbe vonta a hivõségemet, mert nem úgy öltözködöm, mint a negyven éves nõvérem, aki a maga helyen természetesen hitének, korának és környezetének megfelelõen öltözködik. Gyülekezeteinkben a legalizmus leáldozóban van, új jelszavaink: „a belsõ a fontos”, „ne ítélkezzünk”. Az elsõt sajnos úgy értelmezik, hogy a ruha akkor már nem is számit. Felvehetek bármit, vagy nem is kell annyira felöltözni, Isten elõtt úgyis mindannyian mezítelenek vagyunk... A másodikat pedig úgy értjük, hogy minket aztán ne ítélgessen senki. Úgy gondolom, az öltözködésünk nem lehet semleges, igenis köze van a szívünkhöz. A bûneiben halott ember
H
7. o l d a l
*
július 2008
A divat múlandó, a trend változik öltözködését az önzés, a magamutogatás és a csábítás határozza meg (Filippi 2,3-5). Tehát, ha nem vagy újjászületve, csak nyugodtan kövesd a világi divatot, tökéletesen meg fog felelni az igényeidnek. Ha viszont Isten gyermeke vagy, új szívet kaptál, és isteni természet részese lettél, és naponta így imádkozol: „Istenem segíts, hogy a Te dicsõségedre éljek”, akkor az öltözködésednek is másnak kell lennie, mint a világnak. Nem az adott kultúrának, divatnak, trendnek kell meghatároznia téged, hanem neked kell hatással lenned a környezetedre, mint só és világosság. Mielõtt még azt hinnétek, hogy a keresztyéneknek ósdi, ronda ruhákban kell járniuk, hadd nézzük meg, milyen is a bibliai divatirányzat. Fontos elõnye a világi divatirányzatokhoz képest, hogy jellemzõi nem változnak, ugyanúgy, ahogy Istenben sem tálalható a változásnak még csak az árnyéka sem, igéje pedig még akkor is megmarad, ha az Ég és a Föld el is múlik. A keresztyén trend mindenkori ismertetõi: a szépség és igényesség (Péld 31,22); jó ízlés (Péld 11,22), tisztességes, egyszerû, megfelelõ (alkalomhoz, korhoz illõ), szemérmes, mértékletes kiegészítõk, egyszerû frizura, nem drága, nem hivalkodó, márkás cuccok (1Tim 2:,9; 1Péter 3,3; lásd a különbözõ fordításokat is). Nem sok kirakati ruha felel meg ezeknek az elvárásoknak. És sajnos sok hivõ se használja mérceként ezeket. Az egyik szélsõség az, hogy igénytelenek, loncsosak, ízléstelenek vagyunk, a másik, hogy tisztességtelenek, hivalkodóak és mértéktelenek. De nem kivitelezhetetlen a bibliai divatirányzat követõjének lenni szexorientált,
Dí vik -é ? fogyasztói társadalmunkban sem. Ismerek szép, igényes, jó ízlésû, tisztességes, egyszerû, hivõ nõket, akikre felnézhetek. Biztos ti is. Istennek minden gyülekezetben vannak választottai, akik kompromisszumok nélkül élnek. Utánozzátok õket! Miért másolnátok a világot? Ha pedig nincs, miért ne lehetnétek ti a példák? A változó divatot követve, sokszor hajlandóak vagyunk megfeledkezni arról, hogy Isten egyedi teremtményei vagyunk, minden kis sejtünk különbözõ. Isten még az apró kis virágokat is különféle színekbe, formákba öltöztette, tökéletes szépségben, „még Salamon se öltözött úgy, mint õk” mondja az Úr Jézus. Természeteteknek, szem-, hajszíneteknek, alakotoknak megfelelõen alakítsátok ki a saját stílusotokat, akkor már nem fog olyan könnyen orrotoknál fogva vezetni a világ divatja. Én például nem tudom elképzelni magam egy rikító sárga szerelésben, vagy bugyros szoknyában, lapos balerina cipõben... Észrevehettétek, hogy eddig csak a nõket érintette a téma. Sokszor feltettem én is a kérdést: és a férfiak úgy öltözhetnek, ahogy akarnak? Szerintem Isten igéje ugyanúgy rájuk is vonatkozik. Az egyetlen ok, amiért inkább a nõknek szólnak az intések, mert mi vagyunk azok, akik az öltözetünkkel csábítunk, kísértünk, gonosz kívánságokat ébresztünk. Mielõtt szemamputációra küldenétek a férfiakat, gondoljatok arra, hogy testvéreink az Úrban, segítenünk kell õket, hiányosságaikat ki kell egészítenünk, nem meztelenkedéssel és magamutogatással, hanem tisztességes öltözettel. Hiányosságaim tudatában szeretném bátorítani azokat, akik végigolvasták ezt a cikket: járjatok méltóan az Úrhoz, legyetek a bibliai divatirányzat követõi, mert Istent dicsõítitek vele, mert jól áll nektek, szépek, különlegesek vagytok benne. „Dicsõítsétek tehát Istent testetekben!”(1Kor 6,20). [T.] K.
ves Saint Laurent, a nõi nadrág
Yfeltalálója Párizsban halt meg
június 1-én, 71 éves korában, agyrákban. A hírhedt divattervezõ, a nõi viseletben forradalmi változásokat hozó divatguru, erkölcstelen életû, kábítószerfüggõ homoszexuális volt, aki idõközben pszichiátriai kezelésre is szorult. Partnere, Pierre Bergé szerint Yves „szerepet játszott” a nõk felszabadításában. A valóság azonban az, hogy felszabadítás helyett inkább a divat rabjaivá tette õket: ruhakölteményeivel arra csábította a nõket, hogy utasítsák el az Isten által teremtett nõiességüket! Ezt inkább az 1966ban piacra dobott nõi nadrággal, mint a rock & roll kultúra részével érte el. A világi vélemény szerint ez a nadrág „egyenlõ szintre helyezte a nõket a férfiakkal” (Linda Grant: Feminism Was Built on the Trouser Suit, The Guardian, 2008. június 3. http://lifeandhealth.guardian.co.uk/fashion/sto ry/0,,2283462,00.html), és ez a divatipar ajándéka volt a feminista mozga-
Borzási István:
Nõi nadrág?
(David Kidd, The Fall and Rise of Christian Standards, 87-88 old.). A Péld 7,10-ben figyelmeztetés hangzik el arról a nõrõl, aki „paráznának öltözött”. Gondolom, mindenki látott olyan TV programot vagy reklámot, ahol valaki úgy pózolt, mint egy prostituált... Mindegy, milyen szerepben játszott, arról lehetett felismerni, ahogyan fel volt (vagy inkább nem volt) öltözve! A baj az, hogy hívõ lánnyal/nõvel is megtörténik, hogy úgy öltözik, mint azok... Persze, kikérnéd magadnak, ha valaki olyannak nézne... Pedig hidd el, olyannak néznek! A McCall világi magazin ezt írta ezzel kapcsolatban: „A nõi lábak gyakran a férfi érdeklõdésének tárgyai, mivel ezek szexuális jelek hordozói. A láb húsának egyszerû felfedése elégséges, hogy szexuális üzenetet továbbítson. Szükségtelen mondani, hogy annál serkentõbben hat, minél többet mutatnak belõle, annál az egyszerû oknál fogva, hogy a nemi szervek zónájához közeledik.” Majd így folytatja: „Az elsõ mód, ahogyan ezt ki lehet hangsúlyozni, az olyan ruhák használata, amely kiemeli a szervek természetét, amelyek rejtve vannak a ruha alatt. Nõk számára ez a nadrág viselését jelenti” (David W. Cloud, Yves Saint Laurent, a nõi nadrág feltalálója Dressing for the Lord, Way of Life lomnak. David Kidd lelkipásztor Literature, 2007. 35-36 old.). Erre azonban figyelmeztet: „A keresztyén megy ki, tehát a dolog. Nem mintha értékekre támadó fenevadak közül egyik a rövid szoknya viselése erkölcsösebb sem volt irgalmatlanabb a nõi erény és lenne... szerénység iránt, mint a modern divat. A Az egyre jobban elburjánzó gyahívõ nõk odadobták szemérmetességüket korlat késztetett arra, hogy a bibliai ezeknek a kegyetlen kultúra-farkasoknak, mércét emlegessem: „Nõ ne viseljen akiknek étvágya sohasem elégíthetõ ki...”
8. o l d a l
*
július 2008
fotó: gettyimages
Sza bá sza t
férfiholmit, férfi se öltözzék nõi ruhába” (5Móz 22,5). Jóllehet ez a Törvényben van megírva, az alapelv érvényes ma is: az öltözetek között (is) különbségnek kell lennie! „Az asszonyok is, tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat... azzal, ami az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik” (1Tim 2,9-10), „Nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét” (Tit 2,5). A nadrág nõi használatának lehetnek talán hívõ szempontból is elfogadható okai, mint a hideg idõjárás vagy a különleges alkalom (pl. kirándulás, sport), azonban nemcsak a rövid vagy felvágott ruhák, hanem a divatos, szoros, vagy csípõ-nadrág is gyakran szembekerül azokkal az értékekkel, amelyeket egyébként képviselünk. A Sátán divattervezése csábításra vagy megtévesztésre készül (lásd: transzvesztiták)! Még az sem elfogadható, ha kényelemünkkel okozunk kísértést másoknak! Bizonyára nem tudjuk megváltoztatni a mai öltözködés általánosan elfogadott irányát, de vigyázhatunk arra, hogy az általunk képviselt és hirdetett bibliai értékek ne legyenek megtagadva azzal a ruhával, amit viselünk.
Ne ved ért A mártírok kiáltása (2) PAKISZTÁN Keresztényeket raboltak el fegyveres erõvel muzulmán szélsõségesek. Június 21-én 16 keresztényt raboltak el muzulmán szélsõségesek, amikor azok imádkozni gyûltek össze az egyetemi városban, Peshawar-ban, Pakisztánban. A Mártírok kiáltása pakisztáni kapcsolatai szerint „Salamat Masih és családjából 30-an, valamint közeli barátai gyûltek össze imádkozni és lányának születését ünnepelni, amikor 12 Talibán [tagja] a Lashkae Iszlám csoportnak tört be a házba ordítva és kiabálva. Fegyvert fogtak a hivõkre. Haji Muhammad Saraj, a muzulmán háztulajdonos is jelen volt abban az idõben, mert a házbért gyûjtötte be. A támadók gép- és automata fegyveres erõvel elválasztották a férfiakat a nõktõl és a gyerekektõl. A keresztény férfiakat arcul verték, és mind a 16-nak, beleértve Zulifqar lelkipásztort és Haji Muhammad Saraj háztulajdonost, megparancsolták, hogy szálljanak be az öt rájuk várakozó jármûbe.” A 16 keresztény férfit fogva tartották egy órán keresztül. „Megverték és bántalmazták õket, és ellopták az összes pénzüket a mobiltelefonokkal együtt. Eközben a Talibán csoport megkísérelte meggyõzni Zulifqar lelkipásztort, hogy térjen át a muzulmán hitre, amelyet õ kétségbe nem vonhatóan elutasított. Naplemente után a Talibán csoport egy másik helyre hurcolta õket, ahol egy barlangban õrizték õket egészen a 10 órával késõbb történõ szabadon engedésükig.” Imádkozzatok a hivõkért Pakisztánban. Könyörögjetek, hogy Isten õrizze meg õket és töltse be minden szükségüket. Imádkozzatok azért is, hogy bátor bizonyságtételük révén a nem hívõk kapcsolatba kerüljenek Istennel.
9. o l d a l
*
július 2008
Zsoltárok 91,1-2: Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!
EGYIPTOM Keresztény otthonokat és vállalkozásokat érnek támadások. Június 19-én helyi muzulmán csõcselék támadott meg kopt keresztények tulajdonában levõ üzleteket és lakóházakat Al Nazla faluban, Fayoum tartományban. A tudósítók szerint „amikor egy kereszténységbõl muzulmán hitre áttért személy aznap elindult a három napos útra Kairóba, a helyi muzulmánok ebbõl arra következtettek, hogy a nõ eltûnt. Olyan hírek keringtek, hogy a nõt családjának keresztény tagjai rabolták el. Ennek hatására egy muzulmán csõcselék tombolni kezdett a faluban, megverve és megsebesítve keresztényeket, és tönkre téve a tulajdonukban levõ dolgokat.” Kérjétek Istent, hogy erõsítse meg azokat, akiket érintett a csõcselék erõszaka, hogy kitartsanak a szenvedések között. Imádkozzatok, hogy ennek a támadásnak az elkövetõi megtérésre és örök élethez jussanak. Jelenések 2,10: Semmit ne félj azoktól, a miket szenvedned kell: Ímé, a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöczbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját.
INDONÉZIA Ismét bezárt imaház. Nemrégen a muzulmánok bezártak egy imaházat és megakadályozták a
keresztényeket abban, hogy belépjenek az épületbe, és istentiszteleti alkalmakat tartsanak Jatimula-ban (Bekasi, Nyugat-Java), Indonéziában. A Mártírok kiáltása indonéziai kapcsolatai szerint „Muzulmánok állták el a gyülekezeti épülethez vezetõ sikátort. Anna és Huta Julu pásztor arra kényszerültek, hogy a gyülekezeti épületen kívül vezessék az összejövetelt, és a hivõknek a piszkos sikátorban kellett ülniük és imádkozniuk az imaházon kívül. Az imaházon az a felirat állt, hogy ’Ez a templom le van pecsételve’, és a papíron, amelyre írták, a Bekasi-hoz tartozó Tambun Selatan járás helyi kormányzatának a fejléce volt látható.” Ez a második eset, hogy Bekasi-ban bezárták a gyülekezeti épületet a muzulmánok. Elõször 2005. szeptember 10-én zárták be az imaházat, amikor egy 100 muzulmánból összeverõdött csõcselék bedeszkázta az ajtókat és az ablakokat, és megtiltotta a hivõknek, hogy belépjenek az épületbe. Dicsérjük Istent az indonéziai hivõkért, akiknek a hite nem ingott meg. Kérjétek Istent, hogy õrködjön Anna és Huta Julu lelkipásztor felett, miközben tovább szolgálnak más hívõk fele Indonéziában. Imádkozzatok a hívõk oltalmáért, miközben bátran Krisztusért élnek a nehézségek között. János 15,18-21: Ha gyûlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elõbb gyûlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyûlöl titeket a világ. Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem.
Bo ldo go k Genesis AZERBAJDZSÁN Letartóztattak egy lelkipásztort. Június 20-án a rendõrség letartóztatta Hamid Shabanov lelkipásztort, azt állítva, hogy illegális fegyvert találtak nála házkutatás során Aliabad-ban. A Forum 18 hírei szerint „Shabanov lelkipásztor családja és a gyülekezet kitartóan állítják, hogy a rendõrség helyezte el a fegyvert, amelyrõl a rendõrség azt állítja, hogy õ fedezte fel. Shabanov bátyja a letartóztatást a lelkipásztor baptista gyülekezete elleni nyílt támadásnak tekinti. Shabanov háza azok között volt, amelyeket végigkutattak egy másik lelkipásztor, Zaur Balaev kiötölt vádak alapján való letartóztatásakor, akit 2007 májusában vettek õrizetbe.” Imádkozzatok, hogy kiderüljön az igazság ebben a helyzetben, és engedjék szabadon Shabanov lelkipásztort. Imádkozzatok, hogy az Azerbaijdzsán-ban élõ keresztények felbátorodjanak és Megváltójuk nyomdokaiba lépjenek. 1Korinthus 4,9-16: Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek. Mi bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig okosak a Krisztusban, mi erõtlenek, ti pedig erõsek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. Mind ez ideig éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk, és bántalmakat szenvedünk, otthontalanul bujdosunk, és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tûrünk, amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; szinte a világ szemétjévé lettünk, és mindenki söpredékévé mind ez ideig. Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet. Ha tanítómesteretek sok ezer volna is a Krisztusban, atyátok azonban nincs sok: mert az evangélium által én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban. Kérlek tehát titeket: legyetek az én követõim. Forrás: www.persecution.com Fordította: [Molnár] Adina
10. o l d a l
*
július 2008
Kezdetben Bogáncs és Kígyó közt keseregtem Kerted kutatva. Láttad, hogy rossz ez; láttad, hogy igen rossz: Gyümölcsmérgezte szívem csupa seb és csupa kosz. Új kezdetben újat teremtettél: újra szültél és újra nemzettél. Láttad, hogy sötét és alaktalan; láttad, hogy igen haszontalan bennem minden. Hogy világosság legyen: lejöttél fényként érettem, meghaltál fényként helyettem. Elválasztottad a nappalt az éjtõl: a külsõ sötétséget a belsõ fénytõl. És lett este, és lett reggel: elsõ nap. Elsõ világos napom: mikor megértettem, Tõled az életed kapom. Láttad a kegyetlen kárpitot, mely kezdetben ott lappangott köztem és Eged között. Figyeltem, ahogy szétszaggatod: ott találtam magam, ahol van a Te lakod. És lett este, és lett reggel: második nap. Második ragyogó napom: mióta Hozzád költöztem és Nálad lakom. És szóltál dörgõ hangon: Gyûljenek egybe a vétkek, a sok bûn és szenny! Hadd lássam meg a szépet, hadd zengjen itt a menny! A mély vizekbe dobtál mindent, mi gonosz. Új Magot szórtál, mit többé senki el nem oroz. Szárba szökken, új gyökere erõsen kapaszkodik a puha rögben: hamar kihajt és hamar terem. Új ágak és új gyümölcs. És lett este, és lett reggel: harmadik nap. Harmadik gazdag napom: mióta gyümölcsömet mind Neked adom. Láttad, hogy magányos és gyenge vagyok: támad a sötét és vezetõül semmi sem ragyog utamon, hogy lássak. Szereztél hát nekem sok-sok csillagot: milliónyi világítótársat, hogy ne legyek egyedül és ne legyek vaksin vak. Jeleket is helyeztél remekül
Jill Pole verse mindenüvé, merre a vándor elhalad. Láttad, hogy jó ez, láttad, hogy igen jó: minden csillag ünnepedet jelzõ fényszóró. És lett este, és lett reggel: negyedik nap. Negyedik vidám napom: mióta társaimat könnyen megkapom. Láttad, hogy szomorú és kopár az újjá lett szív: betöltötted pezsdülõ gondolatokkal, röpködõ tervekkel, bolondos hálával és csobbanó, úszkáló derûvel. A csend türelmével és a szó hatalmával. Zengõ dicsõséggel és nyüzsgõ energiával. A tiszta akarat erejével meg az ész diadalával. És szóltál visszhangozva: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a Földet mindenféle jóval! És lett este, és lett reggel: ötödik nap. Ötödik virgonc napom: mióta kipusztult belõlem az unalom. És ezután kezedbe vettél, forgattál, gyúrtál és kevertél, összetörted büszkeségem, a porba aláztad hatalmas énem. Agyagként remegtem, nagyon-nagyon szenvedtem: egyre jobban alakultam Hozzád. Emlékeztettem Reád: nyilvánvaló az izzó kohóban égetett hasonlóság. Új kezdetben újat teremtettél: újra kiformáztál, újra készítettél. És lett este, és lett reggel: hatodik nap. Hatodik tiszta napom: mióta Tiéd bennem az uralom. Lehajtom fejem karodra, megpihenek. Nem kell szorongnom: mostmár nyugodt lehetek. A csenden átsüt a szeráfok dala, körbezár erõd, a szeretet maga. És lesz este, és lesz reggel: hetedik nap. Hetedik örök napom, mióta gyõzött békéd a viharon.
2008. 03. 10. Kolozsvár
ÉLETTÖR TÉNETEK mberek lévén, Isten szabad akarattal ruházott fel.
döntEKülönbözõ lehetõségeink adódnak, napontafelszólít,
hetünk, sõt döntenünk kell. A Biblia gyakran hogy válasszuk az életet: „Válaszd azért az életet, hogy élhess”(5Móz 30,19/b). Vallom, Isten igéje alapján, hogy nincs annál nagyobb döntés, mint amikor valaki bûneit megvallva üdvbizonyosságot, békességet, új életet kap. Ez a döntés aztán meghatározza összes többi, kisebb-nagyobb horderejû döntésünket. Újból elérkezett a tanév vége, a nyári vakáció, amely egyeseknek a pályaválasztás, a „hogyan tovább?” ideje is. Az alábbiakban, személyes bizonyságtételben írom le, hogyan vezetett az Úr egy ilyen kérdésben, hogyan mutatta meg az Õ hatalmát. Célom, hogy az Õ nevét dicsõítsem, s ezáltal mások is felbátorodjanak. 2006 májusát írtuk. Egyetemi tanulmányaim végéhez közeledtem. A második félévi vizsgák voltak még hátra Kolozsváron (német-angol szakon), majd következhetett a záróvizsga és a védés. Korábban is gondolkoztam már azon, hogyan tovább az egyetem után. Tervem az volt, hogy elvégzem az egy éves mesteri képzést (a régi jó 4+1 éves rendszerben), majd megyek haza, Szatmárnémetibe tanítani. Csakhogy megütötte a fülemet egy hír: a meghirdetett tanügyi állásokra lehet versenyvizsgázni. Néhány nap múlva kezdõdik az iratkozás a tanfelügyelõségen. Egy-két hónappal azelõtt meg sem fordult volna olyan gondolat a fejemben, hogy dolgozzak, s közben tanuljak, most azonban foglalkoztatni kezdett. Mintha nekem szólt volna. Arra gondoltam: a mesteri képzést ingázva is elvégezhetem, egy jó munkahely hosszú távon fontosabb. És imádkozni kezdtem. Kértem az Urat, hogy vezessen. Elmondtam, nyitott vagyok a vezetésére, csak kapjak egyértelmû választ. Õ válaszolt, hála Neki. Kb. két-három nap múlva, amint reggel az igét olvastam, egy igevers jutott eszembe: „Jó az ifjúnak, ha igát visel ifjúságában”(JSir 3,27). Békességet kaptam. Félreértés ne essék: nem tartom a munkát tehernek, igának. Kérdésem, amelyre ez az ige válaszolt, körülbelül így hangzott: „Akarod-e, Uram, hogy dolgozzak, s közben mesterizzek, vagy a mesteri után álljak csak munkába?” A válasz egyértelmû volt: „Menj dolgozni, közben tanulhatsz is.” Nem kértem jelet, sem semmi hasonlót. Isten egy ige által adott békességet. S én, aki döntések elõtt általában sokat tétováztam, ezt elég rövid idõ alatt hoztam meg. Beszóltam szüleimnek, közöltem velük döntésemet. Egy másik nagy jele annak, hogy Isten vezetett, az, hogy szüleim, akikre felnézek, és tanácsukat kikérem, ugyancsak ráhangolódtak, és Isten kezét látták ebben. Következett a dolgok másik része: az iratok leadása, illetve a vizsga. A beiratkozásban édesanyám intézkedett, lévén, hogy én ebben az idõszakban Kolozsváron az utolsó félévi vizsgaidõszakban voltam. Egyetlen címzetes (végleges) némettanári állást írtak ki abban az évben a városunkban, s mindenki arra fente a fogát. Falun lett volna több hely is, de sajnos, senki nem kívánkozott oda. Tapasztaltabb tanárokkal beszélgetve felkészítettek a legrosszabbakra: „Kezdõ vagy és címzetes állást akarsz? Boríték és ismeretség nélkül ne is álmodj róla!” (Érdekes módon, mindenki viszolyog a román tanügy hallatán, mégis emberölés van egy-egy végleges állásért). Válaszom körülbelül így hangzott: „Imádkozom, tanulok, a többit meglátjuk.” Az Úr pedig úgy látta jónak, hogy megkapjam azt az egy címzetes állást, amelyre minden vizsgázó vágyott. Az Õ kegyelmébõl tett így. Ennek már több mint két éve. Nem mondom, hogy könnyû volt, viszont döntésemet azóta sem bántam meg. Bár sokan hitetlenkedve, s becsületességemben kételkedve figyelték a dolgok végkifejletét, békességet adott és ad az isteni vezettetés tudata. Hadd legyen bátorítás ez mindnyájunknak, hogy hozzuk minden ügyünket az Úr elé. Kezdve a legkisebbtõl egészen a legnagyobbig. Ugyanakkor legyünk hajlandóak lemondani saját terveinkrõl Érte. Ne legyenek olyan terveink, amelyekhez görcsösen ragaszkodunk. Bízzunk abban, hogy Õ a legjobbat akarja nekünk, és megtapasztaljuk vezetését. Nem lesz mindig sikeres és tehermentes az út, az viszont biztos, hogy ha ragaszkodunk hozzá, életünk a legjobb kezekben marad. [Vékás] Beni, Szatmárnémeti
11. o l d a l
*
július 2008
Dö nt õd e >>> folytatás a 3. oldalról ilyen eszközök, mint ma. De levelet ír, tele van kérdéssel, válaszol a kérdésekre, és itt is, ott is, akárhol vannak, hangzik az imádság. És mennyei Atyjuknál összefut minden. Mindegyiknek külön-külön vele van kapcsolata, Õ köti össze õket egymással is itt a földön. Õ teszi alkalmasakká, hogy világítsanak a nem hívõknek és legyen mondanivalójuk a számukra, és Õ teszi alkalmasakká arra, hogy vigasztalják egymást, erõsítsék, tartsák a lelket egymásban, és úgy végezzék az Istentõl kapott szolgálatot. A legvégén egy rövid mondatban utal mindössze a saját nyomorúságára. „A köszöntést én, Pál, írom saját kezemmel. Ne feledkezzetek meg az én bilincseimrõl! Kegyelem veletek!“ Ennyit önmagáról. A összes többit Istenrõl, az Õ ügyérõl, a testvérekrõl, a munkatársakról, a szent ügyrõl, ami egészen betölti és élteti. Sokszor az a mi bajunk, hogy ez is fordítva van. Elsõsorban a magunk nyomorúságaival vagyunk tele, kinek milyen betegsége van, mennyibe kerül a gyógyszer, ki bántotta meg, melyek a gondjai. Pálnak is volt rengeteg gondja, de elég ennyit üzenni csak a testvéreknek: emlékezzetek meg az én bilincseimrõl! Aki Jézussal van tele, az evangéliummal van tele, a másokért érzett felelõsséggel van tele, a testvéreivel való összetartozás örömével van tele, az a lelkileg gazdag ember, aki tud másokat is gazdagítani. Ennek a fényében érdemes felülvizsgálni a kapcsolatainkat. Lehet, hogy valamit meg kell szakítani, lehet, hogy valamelyiket végre komolyan kellene venni. Lehet, hogy tisztán kellene látnunk: mi a mi feladatunk ott, nem mindig várnivárni, hanem végre adni, továbbadni. Ha meg nincs mit, akkor kinyílni sokkal nagyobb keresztmetszettel felfelé, hogy kapjunk egyre többet, azért, hogy legyen mit továbbadnunk, s ennek az öröme töltene meg minket az egyébként meglevõ tényleges gondjaink, nehézségeink, nyomorúságaink között is. Hátha akkor mi is el tudnánk mondani, amit az apostol: „minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel“ (2Kor 7,4). Forrás: www.refpasaret.hu
Beszéljük meg! Ha már a divatról esik szó ebben a számban, én is csatlakozok. Vajon a mai sztárkultusz nevezhetõ-e bálványimádásnak? Lehet, hogy a világi zenekarok vagy színészek rajongóját könnyebb bálványimádónak nevezni. De mi van azokkal a keresztyénekkel, akik együtteseiket, vagy frontembereiket (lehet ez akár prédikátor is) hasonlóképpen körülrajongják, mint ahogy a mai világ szokta az övéit? Az ilyen divat nagyon ragályos és gyorsan terjed. Talán még közöttünk lévõk is áspirálódnak ilyen sztárságra, vagy sztárcsinálásra néha. Most képzeljük magunk elé mi történik: bevonul a kedvenc a színpadra, óriási üdvrivalgás, tapsvihar, ugrálás, fütyölés fogadja. Ez megismétlõdik minden szám és minden rövid mondat után. Sokan átveszik a frizurát, ruházatot és fõleg a magatartást. Az számomra visszatetszõ, hogyha az Úr Jézusnak is kérnek egy külön tapsot, ha a többi nem róla, nem neki szól legbelül. Tudom, hogy minden korban megvolt az elismerés kifejezése a közönség részérõl és meg is kell legyen. Szerintem nyugodtan lehet tapsolni, kifejezni, ha valami tetszett, de a rajongás ki körül van? Eszembe jut, amikor Pál apostolt istenként akarták tisztelni, megkoszorúzni és áldozni akartak neki (ApCsel 14,11-15). Kié a rajongásod, az imádatod? Várom hozzászólásaitokat a
[email protected] címre. [Kelemen] J. Sándor
romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja a ROMABISZ Elnök: Kelemen J. Sándor Szerkeszti: Molnár Adina Tördelés: Gönczi Géza Cím: Budai Nagy Antal 24, 540004 Târgu-Mures, Jud. Mures
E-mail:
[email protected] Internet: www.romabisz.ro
Nem szolgál tatók, hanem szolgák Korunk társadalmának szükség-orientáltsága kihat az élet minden területére, és sajnos a keresztyén gyülekezetek sem kivételek ezzel szemben. A feltörõ szükségre megfelelõ válasz az, hogy erre alkalmas szolgáltatókat képezzenek. Életem négyévnyi szakaszában én is közvetlenül erre készültem, amikor kertészmérnöknek képeztek - aztán elhívott Isten, hogy a Teológán tanuljak tovább. A teológiai képzés is beilleszkedett a hivatalos egyetemi intézményi formába. Kívülrõl úgy mûködik, mint bármelyik más tanügyi intézmény. Azonban nekünk, Krisztus testének, másként kellene tekintenünk erre a képzésre. A teológiai képzés nem más, mint a Test egyes Istentõl elhívott tagjainak felkészülési és közben alkalmazási idõszaka arra, hogy a Lélektõl kapott kegyelmi ajándékot felhasználják az Isten országának növekedésére. Ezeket azért írom, mert az elmúlt négy évben teológiai tanulmányaim során sok testvérrel találkoztam, akik úgy tekintettek, és olyan elvárásokkal voltak a teológiánkkal és a hallgatókkal szemben, mint a többi egyetemmel és diákjaikkal szemben. A teológiai képzés célja nem az, hogy pénzkeresési és megélhetési lehetõséget nyújtson a végzettjei számára. Az én elhívatásom nem arról szól, hogy egy nemesebb munkavállalásra készültem fel az elmúlt négy év során. Elhívatásom nem az én igényeimbõl, álmaimból, vágyaimból tevõdik össze. Elhívatásom Istentõl van, országának igényei számára vagyok és vagyunk „teológusok”. Elhívatásunk Krisztus teste irányába való szolgálatról szól, és nem arról, hogy magam építsem, érvényesítsem. A Teológián töltött négy év attól volt értékes, hogy Isten emberei tanítottak és tanultak, Isten gyülekezete támogatta, fogadta be õket, Isten gyülekezete szolgált feléjük, és fogadta a szolgálatukat. Attól volt ez a négy év értékes, hogy Isten Lelke volt a teológiai intézmény igazgatója. Szeretném utolsó szavaimmal hívni Krisztus testének részét, az erdélyi magyar baptista testvériséget arra, hogy vegyük komolyan ezt az „intézményt”, amely nem egyébre hivatott, mint szolgákat nevelni és képezni Isten országának építésére. A Teológia a közösségünk része, mindannyiunk felelõssége, imatémája. Folytassuk tovább a támogatását!
fotó: EGP
Te osz olg ia
[Gyõrfi] Elek-Tóbiás
