A HULLADÉKHASZNOSÍTÁS ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI
1.4
Az elérhető legjobb technika alkalmazása a környezetvédelemben – egységesítés EU-szinten Tárgyszavak: környezetszennyezés megelőzése; szennyezéscsökkentés; európai irányelvek; EU értékelő dokumentumok; elérhető legjobb technikák; gazdaságosság; környezeti szabványok; az égetés dilemmái; Franciaország feladatai.
Meghatározások A 96/61/EC jelű, a környezetszennyezés megelőzését és csökkentését célzó „Integrated pollution prevention and control” (IPPC) című európai irányelv a tagállamok számára előírja az üzemek engedélyezésekor megkövetelendő feltételeket, az energiatakarékosságra, a szennyező emissziók és a hulladékképződés csökkentésére vonatkozóan, s mindezt az ún. elérhető legjobb technikák (best available techniques, BAT) alkalmazásával. Az IPPC meghatározása szerint − a BAT „a tevékenységek és alkalmazásuk azon leghaladóbb és leghatékonyabb fejlettségi állapota, amely az egyes eljárásokat a gyakorlatban alkalmassá teszi a minimális kibocsátásokra, megszüntetve, vagy amennyiben ez nem lehetséges, csökkentve a környezet egészére gyakorolt általános hatásokat”, − a BAT-ban szereplő technika „az alkalmazott eljárásokon kívül magába foglalja az adott üzem, berendezés stb. tervezésének, felépítésének, fenntartásának, működtetésének és leállításának módját is, − az elérhető „az érintett iparág szokásos méretében, gazdaságilag és műszakilag vállalható feltételekkel megvalósítható technikákat jelent, figyelembe véve az adott EU-tagállam területén való alkalmazásuknak (ill. mellőzésüknek) költségét és előnyeit, amennyiben a felhasználó ésszerű feltételek mellett hozzájuk juthat”,
− a legjobb „olyan technikákat jelent, amelyekkel a leghatékonyabban lehet elérni a környezet egészének védelmét a legmagasabb általános szinten.” Az IPPC irányelv 1999 októbere óta érvényben van minden meglevő és új intézményre, amelyeknek működése hatással lehet az emberi egészségre és a környezetre, 2007-től kezdve pedig hatályba lép minden intézményre. Az irányelv az alábbi ipari tevékenységekre vonatkozik: − energetikai termelés, tüzelőberendezések, kőolajfinomítók, kokszolók, szénelgázosítók és -cseppfolyósítók, − fémek termelése és átalakítása, − ércek, ásványok feldolgozása: cement-, azbeszt-, üveg- és kerámiagyártás, − vegyipar: szénhidrogének, szerves fémvegyületek, gázok, savak, lúgok, sók, nemfémek gyártása, műanyag-, gumi-, festék-, mosószer-, műtrágya-, gyógyszer-, növényvédőszer- és robbanóanyag-ipar, − hulladékkezelés: veszélyes hulladékok hasznosítása, kommunális hulladék égetése, nem veszélyes hulladék eltávolítása, semlegesítése, − egyéb tevékenységek: papírpép, kartonpapír gyártása, textil- és bőripar, vágóhidak, élelmiszerek termelése és átalakítása, használt gumiabroncsok kezelése, intenzív állattartás, felületkezelés, aktív szén gyártása. Az IPPC-irányelv gyakorlati érvényesítése A kritériumok és a közös ismeretek aktuális szinten tartása érdekében az irányelv 3 évenkénti információcserét irányoz elő, amelyet egy az Európai Bizottság által életre hívott testület, a 15 tagú, a spanyolországi Sevillában székelő EIPPC-Iroda (European Integrated Pollution Prevention and Control Bureau) szervez. Ez gondoskodik a legújabb eredményeket és technikákat ismertető referencia-dokumentumokról is. Az EIPPCB-n belül az irányelvben felsorolt iparágak szerinti munkacsoportok (Technical Working Group, TWG) alakultak szakértőkből, az illető iparág és környezetvédő csoportok képviselőiből, akik állandó írásbeli vagy más, nem formális kapcsolatban vannak egymással, és kétszer egy évben összegyűlnek a teljes testületi fórum megbeszéléseit előkészítendő információcserére (Information Exchange Forum IEF). Az egyes tevékenységekre külön értékelő dokumentumok: BREF-ek (BAT References) készülnek. Az EIPPC-iroda 1997. évi megalakulása óta kilenc BREF jelent meg: − papírpép, − vas- és acél, − cement és mész gyártásáról, − fogyasztórendszerekről,
− alkálifém-kloridok előállításáról, − vasfémek és − nemvasfémek megmunkálásáról, − üveggyártásról, valamint − bőrök és szőrmék cserzéséről. A 2001-ben megkezdett további nyolc BREF közül rövidesen elkészül − a nagy égetőművekről szóló és − a több ipari szektoron átívelő, az ellenőrző rendszereket feldolgozó BREF. A legutóbbi két IEF-en meghatározták a hulladékkezelés kérdéseit feldolgozó két BREF tartalmát. A hulladékégetésnek szentelt BREF a kommunális hulladék égetésén kívül a veszélyes hulladékokét is tárgyalja, és kiemelt figyelmet fordít az önálló égéssel szemben az együttes vagy közös égetés (COincineration) általános problematikájára. Ezt a témát speciális égetési technológiával az iparágankénti BREF-ek is ismertetik. Kényes területről van szó, mivel minden szektor képviselője attól tart, hogy kötelezővé teszik számára az önálló égetés szigorú környezetvédelmi előírásait, nem törődve az ágazatnál alkalmazott eljárások üzemi követelményeivel. Ugyanakkor a hulladékkezelés szakemberei a túlzott engedményektől félnek. Az égetésről szóló, legújabban elfogadott, 2000/76CE jelű irányelv nyomán nem vesztette érvényét a hulladékégetéssel foglalkozó BREF. Az új irányelv nem jelöli meg az „elérhető legjobb technikákat”, de rögzíti a végeredmény követelményeit, lefedve a veszélyes és veszélytelen hulladékok önálló és együttes égetésének egész területét. Végül az EIPPCB 2001 nyarán tartott fórumán határoztak egy új BREFről, amely − a veszélyes hulladékok kezelésének és hasznosításának teljes kérdéskörével, − a kommunális hulladékoknak pedig csupán fizikai-kémiai, tehát hasznosítható terméket nem nyújtó kezelésével foglalkozik. Franciaországban ez utóbbi kezelésmód nincs alkalmazásban, de Németországban most állnak kidolgozás alatt a hulladéklerakást előkezeléssel kiegészítő módszerek, amelyeket a környezetvédők elutasítanak, de amelyekkel évente kezdetben 1,5, később 5 Mt hulladékot kívánnak kezelni. Az „elérhető legjobb technikák” (BAT) alkalmazási kritériumai Az idézett 96/61/CE jelű irányelv IV. függeléke a BAT meghatározását konkrét esetben az alábbi meggondolásokhoz, ill. kritériumokhoz köti:
1. kevés hulladékot termelő eljárás és 2. kevésbé veszélyes anyagok használata 3. az eljárás során kibocsátott felhasznált anyagok, valamint a képződött hulladékok visszanyerésére és újrahasznosítására alkalmas módszerek kifejlesztése 4. ipari méretben sikerrel kipróbáltakhoz hasonló eljárások, berendezések, alkalmazások 5. haladó műszaki megoldások és tudományos eredmények továbbfejlesztése 6. az emissziók természete, mennyisége, hatásai 7. az új vagy meglevő berendezések üzembe lépésének időpontja 8. az elérhető legjobb technika alkalmazásához szükséges idő 9. a felhasznált nyersanyagok (köztük víz) természete és mennyisége, az eljárás energiahatékonysága 10. a globális emissziós hatások és a környezeti kockázatok megelőzésére vagy minimumra csökkentésére irányuló erőfeszítések szükségessége 11. balesetek megelőzésének és környezeti következményeik csökkentésének szükségessége 12. az Európai Bizottság és nemzetközi szervezetek BAT-ra vonatkozó közlései. A preferálás nehézségei A felsorolt 12 pontból is nyilvánvaló, hogy az emisszió a BAT-meghatározás szempontjából bár fontos adat, de nem az egyetlen befolyásoló tényező, a többi pedig nehezen hasonlítható össze egymással. Hogyan állítható szemben értékben pl. egy kevés hulladékot termelő eljárás (1. pont) egy kevés nyersanyagot fogyasztó (9. pont) vagy egy biztosan balesetmentes technológiával (11. pont)? A kérdés egyazon kritériumon belül is felmerül: mi legyen a szennyezők „rangsora”? Azt a technológiát kell-e előnyben részesíteni, amelyik nem bocsát ki dioxint, vagy amelyik üvegház hatású gázok vagy éppen nemesfémek minimális képződésével jár együtt? A költség hasonlóan fontos tényező. Annyira, hogy az IPPC kidolgozásakor egyes EU-tagállamok képviselői a BAT helyett a BATNEC fogalmának bevezetését javasolták, amely az elérhető legjobb, nem túlzott költséget igénylő technikát (Best Available Technique Non Entailing Excessive Costs) jelenti. A javaslatot nem fogadták el, de a BAT definíciójába felvették a gazdaságilag és műszakilag vállalható feltételeket. Ez a megfogalmazás egyaránt igazolhatja az ökológiai szigort és a költségkímélő lazítást. Az ipar enyhítésre irányuló állandó követeléseire válaszként megalakult az EIPPCB-n belül egy munkacsoport egy a vitatott fogalmakat tisztázandó BREF megszerkesztése céljából,
amely 2000 májusában meg is jelent „Gazdaságosság és a vele szemben álló szférák szempontjai az IPPC-irányelvben” címmel. A BREF-ek célja, használata A BREF-sorozat rendeltetése − segíteni a valamely tevékenységet engedélyező hatóság döntéshozatalát, − tájékoztatni a tevékenység résztvevőit, tanácsadóit tervezőit, végrehajtóit, − információkkal ellátni bármilyen, a tárgy iránt érdeklődő személyt vagy intézményt. A BREF-ek közötti összhangot biztosítandó, szerkesztésükhöz az IEF elkészített egy modellként szolgáló kiadványt, az alábbi tartalmi felépítéssel: − a BREF fő következtetéseit tartalmazó, önállóan is olvasható összefoglalás, − a kiadvány szerkezetét, elkészítésének és használatának módját ismertető előszó, − általános tájékoztatás az érintett ipari tevékenységről, kibocsátásairól, fogyasztásairól, a meglevő berendezésekről, a kapacitások földrajzi eloszlásáról, a piaci és pénzügyi vonatkozásokról, − a műszaki folyamatok leírása olyan módon, hogy a hatósági engedélyező lépésenként értékelhesse a berendezések működését és annak következményeit, − a mindenkori emisszió (szennyezési, szag-, zaj-) szintek, a bemeneti és kimeneti paraméterek közötti kölcsönhatások és eredmények ismertetése, − a BAT szempontjából mérlegelhető primer és szekunder alkalmazási, karbantartási stb. technikák leírása, környezeti előnyeik, hátrányaik, alkalmazási lehetőségeik felsorolása, költség/haszon-elemzési példákkal, − a legjobb hozzáférhető technikák megnevezése – mintegy BAT-lista a BREF-en belül – kiemelve és kritikailag egybevetve az emissziókat, felhasználásokat, költségeket és egyéb, egymással szemben álló adatokat, hatásokat, eredményeket, − ígéretes technikák ismertetése, az ipari alkalmazásukig szükséges idő becslésével, − lezáró összegzés további tájékozódási lehetőségek megjelölésével, a szakértők egyetértésére, ill. a tudományos bizonytalanságokra vonatkozó utalásokkal.
A BAT-ok, a BREF-ek és a szabványok összefüggései Az új BAT-ok nem törvényerejű szabályok, követésüket mégis mintegy kötelezővé teszi a hatósági engedélyezés mint a technikák gyakorlati alkalmazásának feltétele. Az is elképzelhető, hogy a műszaki fejlődés nyomán új BATok váltják fel a korábbiakat – amennyiben ennek költségvonzata vállalható – és 10–15 év elteltével mintegy kikényszerítik a megfelelő irányelvek átfogalmazását. E meggondolás nyomán merült fel az égetésről szóló új BREF kidolgozása. A 2000 végén hatályba lépett azonos témájú irányelv a 20. századvég „legjobb technikáira” épül, és 2005 decemberéig teszi kötelezővé a meglevő üzemek ennek megfelelő átalakítását, vagyis korábbi időpontig, mint az IPPCben megadott 2007 vége. Eszerint a csatlakozó „Égetés” című BREF pillanatnyilag nem hozna semmi újat, de a műszaki lehetőségek bővülése arányában javítható lenne, s ez maga után vonná az „Égetés” című irányelv követelményeinek korszerűsítését. Nem hanyagolhatók el a környezeti minőségi szabványok és a BAT-ok összefüggései sem. Az IPPC-irányelv erre vonatkozó, nehezen értelmezhető szövege is kifejezi az európai jogalkotó bizonytalanságát arra az esetre, ha a BAT-ok nem teszik lehetővé a környezeti szabványok betartását. Az irányelv sem szorítkozik csupán környezetkímélő technikákra és emissziós határértékekre, de a gyakorlat szerencsére tovább megy: az ipari módszerek teljesítőképességének javítása egyúttal azt is eredményezi, hogy a kibocsátások és a felhasználások fokozatosan az ember és a környezet egészségét nem veszélyeztető szintre csökkennek. Ezzel kapcsolatban viszont eldöntendő, hogy tovább kell-e erőltetni ezt a tökéletesítést, vagy jobb a rendelkezésre álló financiális és technikai eszközöket más területeken, vagy más régiókban nagyobb ökológiai és higiéniai hasznot hajtó (esetleg szerényebb költségigényű) beavatkozásokra fordítani. Az égetés dilemmái A problémát az égetés technikái és emissziói konkrétan tárják fel. Az „Égetés” című irányelv az EU területére a nitrogén-oxid- (NOx-) kibocsátás megengedett maximumát 200 mg/m3-ben állapítja meg, de néhány országban sokkal szigorúbb: 80 vagy 70, sőt, mint előirányzat 50 mg/Nm3 a határérték. Ezt műszakilag lehetővé teszi − az SCR (Selective Catalytic Reaction) eljárás, amely lényegesen drágább az EU-követelménynek jól megfelelő − SNCR (Selective Non Catalytic Reaction)-nél. Az égetésre vonatkozó BREF érzékeny kérdése: jelenleg vajon az SCR vagy az SNCR tekinthető-e BAT-nak? Eldöntéséhez figyelembe kell venni,
hogy a hulladékégetés kibocsátása füstgázkezelés nélkül 300–500, ezzel szemben egyéb ipari tüzeléses folyamatoké több ezer mg NOx/Nm3 is lehet, így a hulladékégetés csak mintegy 1%-át képezi az országos emisszióknak. Fölösleges tehát a hulladékégetők környezetvédelmi teljesítményét SCRmódszerrel (de akár SNCR-rel is) javítani, ha a szűkös pénzzel sokkal látványosabb eredményeket lehet elérni (hiszen „ha a nitrogén-oxidok egyszer bejutottak a levegőbe, mindegy honnan érkeztek”). Franciaország annak idején a hulladékégetés 200 mg/Nm3-es határértéke ellen szavazott, az EU-bizottság mégis beépítette az irányelvbe, azzal az indokolással, hogy egy emissziós határ kijelölése lélektanilag fontos: nem szabad az ellenőrizetlenség látszatát kelteni. A francia álláspont szerint „csak remélni lehet”, hogy a BREF-re való tekintettel nem szállítják le a küszöböt. Az égetésnek mára valóságos ökológiai lendítőereje lett a hulladék fűtőértékének hasznosítása. Az életciklus-elemzések különösen nagy környezeti nyereséget mutatnak ki hő- és villamos energia együttes termelése, „kogenerálása” által, amely − egyrészt az energetikai hozamok és a pénzügyi mérleg javításának, − másrészt a környezetszennyezés hagyományos termeléshez képest történő csökkentésének köszönhető. Hasznos volna, ha az új BREF kedvezne a kogenerálásnak (Skandináviában minden égetőműhöz csatlakozik távfűtő hálózat, ilyen rendszerek kiépítése az állam részéről is támogatást kapna). Franciaország uniós döntésekkel kapcsolatos szerepe és feladatai Az IPPC-irányelvnek a környezet hatásos védelmét kell szolgálnia az EU egész területén, elkerülve a különböző szabályozásokból származó verseny torzításait. A BREF sorozatnak nem szabad sem befagyasztania a műszaki fejlődést a BAT-szinten, sem elősegítenie bizonyos technikai modellek indokolatlan erőltetését, esetleg kereskedelmi fegyverként használva a rendszert, amire vannak (többek közt a francia önérzetet!) éberségre intő példák. A brit küldöttek javaslataik érvényesítésében igyekeznek kihasználni a nyelvük dominanciájából származó előnyt (ezt a nyelvi uralmat az angol rövidítések: akronimek, vagyis összetett kifejezéssel első betűből alkotott szavak túltengése is jelzi). A németek, a hollandok, de még az osztrákok is gyakran igyekeznek meggyőzni mindenkit, hogy az ő elképzeléseik modell-értékűek. A német és a holland delegációnak majdnem sikerült kiadatnia az EU hivatalos BREF-jének részeként a maga többszáz oldalas, ipari égetéssel, égetőművekkel foglalkozó elemzését. Majd valószínűleg következett volna az a többször tapasztalt gyakorlat, hogy az Unió elfogadja a németek által javasolt határértékeket, Németország pedig ezután szigorúbb hazai szabályozást vezet be, azzal a szándékkal, hogy később ez váljék európaivá.
Mindezekkel szemben a francia szakemberek érvényt szerezhetnének a környezet szennyezésének átfogó megelőzésében szerzett tapasztalataiknak és e kérdésben kiegyenlítésre törekvő látásmódjuknak, amely nem tökéletesít minden áron az egyik oldalon, miközben a másikat elhanyagolja. Nincs pl. európai megfelelője annak az 1991. évi francia rendeletnek, amely átülteti a francia jogrendbe az égetésről szóló 1989-es EU-irányelvet, kiegészítve azt a többféle ártalom és a többféle közeg felőli megközelítéssel, és hozzácsatolja még a szilárd maradékokra vonatkozó körlevelet is. Összehasonlításul Németországban hatályos a légkörre az immisszióvédelmi rendelet, külön szöveg a víz védelmére és az ehhez csatlakozó műszaki utasítás. A szilárd anyagokra érvényben van egy önálló dokumentum, továbbá a tartományi környezetügyi minisztériumok szövetségének mindenféle termékre alkalmazható általános tájékoztatója. Miközben a németek és a hollandok nem késlekedtek minden eszköz bevetésével elérni a lehető legkisebb emissziókat, a francia igyekezet a kibocsátások olyan szabályozására irányult, amely optimálja a paraméterek összességét, egyben minimálja a beruházási és üzemköltségeket. „Nehéz út vezet a közös európai pénznemhez!” – sóhajt fel végül a sértett francia bíráló. (Dr. Boros Tiborné) de Chefdebien, H.: BAT-BREF-IPPC ou encore MTD: les „Meilleures Techniques Disponibles” = Techniques, Sciences, Methodes, 2001. 7/8. sz. p. 95–104. Read, A. D.; Hudgins, M. stb.: Successful demonstration of two aerobic landfills – leading towards a more sustainable solid waste management approach. = Wastes Management, 2000. nov. p. 19–25.
