A HONFOGLALÓ MAGYAROK RÉGÉSZETI LELETEIRÓL ÁLTALÁBAN

A HONFOGLALÓ MAGYAROK RÉGÉSZETI LELETEIRÓL ÁLTALÁBAN 1. Jellegzetes tárgytípusok 1.1. FÉRFIVISELET 1.2. NŐI VISELET 2. Temetkezési rítus (lovastemetkezés típusa, temetők mérete) 3. Társadalmi tagozódás a temetkezések alapján 4. A honfoglalók ötvösművészete – helyi vagy import? lásd a prezentációt ––––––––––––––♦♦♦–––––––––––––– ETELKÖZ 1. Hol volt Etelköz? 1.1. TÖRTÉNETI FORRÁSOK Konst. 38. A türkök népének eredetéről, és hogy honnan származnak A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levédiának neveznek… Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, s minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal. … A besenyők pedig, akiket korábban kangarnak neveztek (ugyanis ez a kangar név náluk a nemes származás és vitézség értelmében volt használatos), ezek hát a kazárok ellen háborút indítván és legyőzetvén, kénytelenek voltak saját földjüket elhagyni és a türkökére letelepedni. Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők között háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik. … A besenyők helyét, amelyen abban az időben a türkök laktak, az ott levő folyók neve szerint hívták. A folyók a következők: első folyó az úgynevezett Varuch (Dnyeper), második folyó az úgynevezett Bug, harmadik folyó az úgynevezett Trullosz (Dnyeszter), negyedik folyó az úgynevezett Prút, ötödik folyó az úgynevezett Szeret. Konst. 40. A kabarok és a türkök törzseiről Első a kabaroknak a kazároktól elszakadt, előbb említett törzse, második a Nyekié, harmadik a megyerié, negyedik a Kürtügyermatué, ötödik a Tarjáné, hatodik Jeneh, hetedik Keri, nyolcadik Keszi. És így egymással összeolvadván, a kabarok a türkökkel a besenyők földjére telepedtek le. … Ezután Leo, a krisztusszerető és dicső császár hívására átkeltek a Dunán, és megtámadván Simeont, teljesen legyőzték… Miután azonban Simeon újból kibékült a rómaiak császárával és bátorságban érezte magát, a besenyőkhöz küldött, és megegyezett velük, hogy leverik és megsemmisítik a türköket. És amikor a türkök hadjáratra mentek, a besenyők Simeonnal a türkök ellen jöttek, családjaikat teljesen megsemmisítették és a földjük őrzésére hátrahagyott türköket gonoszul kiűzték onnét. Miután pedig a türkök visszatértek, és földjüket ilyen pusztán és feldúlva találták, letelepedtek arra a földre, melyen ma is laknak… Azt a helyet pedig, amelyen a türkök korábban voltak, az ott keresztülmenő folyó nevéről Etelnek és Küzünek nevezik…

2

A két hely ellentmondása Etelközről:  a 38. fejezet alapján Etelköz = folyóköz, az öt folyó felsorolva,  a 40. fejezet több értelmezést is megenged: 1) Etelköz az Etel és Küzü folyók között van; 2) a 'folyó' szó egyes számban van, tehát Etelköz az Etel nevű folyó mentén van; 3) Etelköz az Etel nevű folyó mentén van, e folyó másik neve Küzü Gardízi: A m.dzs.gh.r-ok „Országuk kiterjedt. Egyik határuk a Rúm-tengert éri, amelybe két folyó ömlik. … Lakhelyeik e két folyó között vannak. … E két folyó közül az egyiket Atilnak, a másikat Dunának hívják.” Anonymus: Gesta Hungarorum 7. Kiköltözésük Az Úr megtestesülésének nyolcszáznyolcvannegyedik esztendejében…a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak hívnak, kijött Szcítia földjéről nyugat felé. … Sok-sok nap pedig puszta tájakon vonultak; az Etel folyót pogány módra, tömlőn ülve úsztatták át… Kézai Simon: A hunok eredete és első honfoglalása 6. „A Don Szcítiában ered, s ezt a magyarok Etülnek nevezik, de amint a Rifei hegyeket átszelvén előfolyik, Don a neve, végül is a síkságra kiérvén, az alánok földjén fut, majd három ágra szakadva beömlik a Kerek-tengerbe.”  A magyar szerzők nem ismerik Etelközt, a náluk szereplő Etil a Volga, a Don vagy a Dnyeper.  Bíborbanszületett Konstantín ismeri csak Etelközt és Levédiát.  A mohamedán szerzők (lásd az itt idézett Gardízít) egy része még a magyarok keleti szálláshelyeiről közöl információkat, csak melyikről? A kutatók részben Levédiára, részben Etelközre gondoltak.

1.2. TÖRTÉNETI MAGYARÁZATOK Etelköz = törzsszövetségi szállásterület, a név 1. eleme egy korabeli török folyónév vagy folyót jelentő köznév, a 2. eleme a magyar köz szó. Vékony Gábor szerint az Etel és a Kuzu ugyanaz a folyónév. Az etelközi tartózkodás ideje: Róna-Tas (1996): 670–700-tól Czeglédy (1985): 800-tól Fodor I. (1975): 840–850-től Kristó (1996): 850-es évek elejétől Benkő L. (1984), Ligeti L. (1985): 860-as évek végétől Pauler, Hóman–Szekfű, Zichy: 889 után Etelköz helye:  Deér J. (1945): a Dontól K-re(!)  Vékony G. (1986): a Volga és a Dnyeper között

3    

Macartney (1930): a Don vidékén Fodor I. (1975), Györffy Gy. (1984), Czeglédy (1985): a Don és az Al-Duna között Pauler (1900), Fehér G. (1913), Németh Gyula (1930), Bartha A. (1968), Harmatta (1984), Róna-Tas (1996): Etelköz a konstantinosi 5 folyónál Kuun G. (1892), Diaconu (1970), Ligeti L. (1985), Benkő L. (1984): Etelköz még a konstantinoszi öt folyóból sem terjedt ki mindegyikre Dnyeper–Bug v. Dnyeszter vidéke v. Prut–Szeret köze

2. Etelközi régészeti lelőhelyek és leletek 2.1. KRYLOS-SZUDOVA VISNYA-PRZEMYSL KÖR PASTERNAK, J.: A krylosi (galíciai) magyar sírleletek. In: Fettich Nándor: A honfoglaló magyarság fémművessége. ArchHung XXI. Bp. 1937. 134–141. 2.1.1. Krylos: a leleteket lásd a prezentáción Temetkezési rítus:  földhalom (kurgán) alá temetve: a honfoglalás kori sírok közül csak a szolyvai volt kurgánsír, nem tipikus  fedél nélküli koporsó: párhuzam nem ismert  a részleges ló az elhunyt bal oldalán: tipikus  edény a fej mellett: tipikus  nyílcsúcsok a bal vállnál: tipikus 2.1.2. Szudova Visnya: a leleteket lásd a prezentáción DABROWSKA, E.: Éléments hongrois dans les trouvailles archeologiques au nord des Karpates. ActaArchHung 31. Bp. 1979. 341–356. 2.1.3. Przemyśl: a leleteket lásd a prezentáción KOPERSKI, A. – PARCZEWSKI, M.: Das altungarische Reitergrab von Przemyśl (Südostpolen). ActaArchHung 30. Bp. 1978. 213–230. KOPERSKI, A.: Przemyśl (Lengyelország). In: A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Bp. 1996. 439–448. Az ásatás 1976–1982. között, 16 sír 2.1.4. Krylos, Szudova Visnya és Przemyśl értékelése:  

Ezek Etelközben vannak? Ezek honfoglalás előttiek?

Valószínűleg a honfoglalás utánra datálható lelőhelyek – határvédő magyar csoport, vagy a szövetséges halicsi orosz fejedelem katonai kíséretének (druzsina) tagjai.

4 2.2. MOLDÁVIAI ÉS HAVASALFÖLDI LELŐHELYEK FODOR István: Magyar jellegű régészeti leletek Moldvában. – Archaeological Finds of Hungarian Character in Moldava. In: „Megfog vala apóm szokcor kezemtül…” Tanulmányok Domokos Pál Péter emlékére. Szerk.: Halász P. Budapest, 1993. 17–38. FODOR István: Magyar jellegű régészeti leletek Moldvában. Turán ú f. 4 (2001:3) 91–104. 2.2.1. Moldávia, Frumusika GROSZU, V. I.: Pogrebenyije u. sz. Frumusika. Arheologicseszkije isszledovanyija v Moldavii (1974–1976 gg.) Kisinyov, 1981. 159–164. az elhunytra rátették íját és tegezét, a tegezszáj mellett a nyílcsúcsok

2.2.2. Moldva: Probota ZAHARIA, E. – ZAHARIA, N.: Sondajul de salvare din necropola de la Probota. Materiale şi cercetuari archeologice, VIII (1962) 599–608. mindkét lelőhelyről lásd a prezentációt 2.2.3. A moldáviai, moldvai, havasalföldi leletek együttes értékelése Fodor I.:  Moldvának és a Havasalföldnek a magyarok érkezése idején szláv népessége volt, a magyarok inkább a Dnyeper–Dnyeszter–Prut vidékén nomadizáltak.  Etelközből a besenyők szorították ki a magyarokat, tehát a szóban forgó leletegyüttesek magyarok vagy besenyők emlékei (bolgár-török nem lehet).  A temetkezési szokások és tárgytípusok alapján azért inkább magyarok.  Nincsenek a honfoglalókra jellemző ötvöstárgyak. Ebből akár az is következhet, hogy ők még etelközi magyarok  Egy korábbi művében ezt a csoportot ugyanúgy határvédő honfoglalónak nevezte meg, mint a korábban tárgyalt Krylos – Szudova Visnya – Przemysl-kört (Néhány régészeti észrevétel a kabar-kérdésről. In: Régészeti tanulmányok KeletMagyarországról. Szerk.: Németh P. Folklór és Etnográfia 24. Debrecen 1986, 113– 114.)  Összegezve: akár 9. sz. végi Etelköz, akár 10. sz.– Kárpát-medencei határvédők Erdélyi I.:



A Fodor I. által idesorolt leletek egy részét a besenyőkhöz sorolja

3. Az etelközi magyarság kapcsolatai az óorosz fejedelemségekkel 3.1. TÖRTÉNETI FORRÁSOK A honfoglalás korának írott forrásai. Szegedi Középkor-történeti Könyvtár, 7. Szerk. Kristó Gyula, Olajos Teréz és H. Tóth Imre közreműködésével. Szeged, 1995.

5

3.1.1. A Dzsajháni-hagyomány Ibn Rusztánál „[Állandóan] legyőzik azokat a szlávokat, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos élelmiszer-adókat vetnek ki rájuk, és úgy kezelik őket, mint foglyaikat. A magyarok tűzimádók. Meg-megrohanják a szlávokat, és addig mennek a foglyokkal a parton, amíg a bizánciak országának egy kikötőjéhez nem érnek, amelynek K.r.h a neve. … Amikor a magyarok a foglyokkal K.r.h-be érnek, az elébük menő bizánciakkal vásárt tartanak. Azok [a magyarok] eladják nekik a rabszolgákat és vesznek bizánci brokátot, gyapjúszőnyegeket és más bizánci árukat.” A szövegben már keveredhet a honfoglalt, valamint az etelközi magyarságra vonatkozó információ Az 1. adat a letelepedett magyarok földművelő szlávokkal kialakított gazdasági szimbiózisáról szól: a szlávoktól megszerzett élelmiszer nem kereskedelmi cserealap, hanem létfenntartási szükséglet (az élelmiszernek csak kevés fajtája, néhány földrajzi környezetben és korlátozott módon volt szállítható) A 2. adat a sztyeppi népek által erőszakkal megszerzett cserealapról szól, melyért a kereskedőktől luxuscikkeket kaptak (abban az időben a rabszolgatartás tette lehetővé, hogy megtermeljék az exportra vihető fölösleget, tehát a bizánciak folyamatos rabszolgautánpótlásra szorultak). A város, ahol a kereskedőkkel találkoztak, a Krím-félszigeti Kercs lehetett. Ezen kapcsolat kiépülése indíthatja meg a gazdagodást! 3.1.2. A Dzsajháni-hagyomány Gardízínél „Állandóan legyőzik a saqlāb-okat. Súlyos élelmiszer-adókat vetnek ki a saqlāb-okra, és úgy kezelik őket, mint foglyaikat. A magyarok tűzimádók. Meg-megrohanják a saqlāb-okat, és rūs-okat s onnan rabszolgákat hoznak, Rūm-ba viszik és eladják őket.” Az Ibn Ruszta-féle változathoz képest rövidült, már nem írja le részletesen a magyar–bizánci árucsere helyszínét→a szövegből, aktualitását vesztve, teljes mértékben kikerült az etelközi magyarság és Bizánc kapcsolattartásának helyszíne. Bekerült viszont a rusz népnév, ami az orosz államalapítás megtörténtére utal. 3.1.3. Sukrallah török fordítása „Ezek [a magyarok], a ¨aqlāb-ok és rūs-ok között nyáron és télen állandó háborúk és harcok vannak. De a turkmen m.ht.rqah állandóan legyőzik a ¨aqlāb és rūs népet. Ezeket sorban láncra verve foglyokká teszik. A rajtuk levő dolgokat, ruhákat, cobolyprém öltözetet lehúzzák róluk, s meztelen viszik Rūm-ba, és eladják [őket].”

6 Ez a fordítás, magyar közlője, Janicsek István (Száz 63. 1929.) szerint korai (talán szintén Dzsajhánitól vett) hagyományt őrzött meg (lásd a dőlt betűs részeket). (Eddig voltak a muszlim források)

3.1.4. Konstantin-legenda Aztán visszatért a Filozófus a maga útjára. És midőn az első órában imáját mondta, rátámadtak az ugrok, farkas módra üvöltve, meg akarván őt ölni. Ő azonban nem rettent meg, sem az imáját nem hagyta abba, csak [így] fohászkodott: »Uram irgalmazz!«, mivel éppen befejezte ájtatosságát. Ők pedig, meglátván őt, isteni parancsolatra megszelídültek és hajlongani kezdtek előtte, és hallván ajkának tanító szavait, békében elengedték őt egész kíséretével együtt.” Ez a forrás nem a magyar–szláv kapcsolatokba, hanem a magyarok és egy szláv térítő kapcsolatába nyújt bepillantást. Ugyanakkor a helyszín ugyanaz, mint az előző forráscsoportnál: a kazároktól jövő Konstantín (Cirill) valahol a Krím-félsziget táján találkozhatott magyarokkal. 3.1.5. Az orosz őskrónika (= Régmúlt idők krónikája, Nyesztor-krónika, oroszul Poveszty vremennih let) „Majd azután fehér ugrok jöttek, és örökölték a slovének földjét. Ezek az ugrok pedig Hérakleios császár idejében tűntek fel, akik haddal támadtak Hozdroj perzsa császárra. … Ezek után jöttek a pecsenegek, majd a fekete ugrok vonultak Kijev mellett, aztán pedig Oleg alatt…” Ez a részlet az évszám nélküli bevezetőből való. Hérakleiosz: 610–641, II. Chosroes: 596– 628 között uralkodott. Az idézett forrásközlés szerint nem Hérakleiosz és Chosroes háborúzott, ahogy korábban értelmezték ezt a helyet, hanem a magyarok és Chosroes. Az ugr/ugor orosz terminológia eredete az onogurból nyelvészeti levezetés alapján általánosan elfogadott. Ezt a forráshelyet használta László Gyula a kettős honfoglalás bizonyítására (a fehér ugorok a Nagy-Bolgária szétesése után elvándorló egyik csoporttal azonosak, ők a 670 körül betelepült magyarok). Az általam használt forrásközlés László Gyulára még csak nem is utal, csak Györffy György azon megjegyzésére, hogy Querfurti Bruno szerint fehér és fekete magyarok is voltak a Kárpát-medencében a honf. után. A forráshely abból a szempontból is problematikus, hogy a pecsenegek a fekete ugrok előtt jelentek meg Kijevnél, valamint, hogy kétszer mentek-e el a fekete magyarok. Figyelemre méltó, hogy Kijev a Dnyeper mellékén valójában a konstantinosi Etelköz K-i kapuja, tehát e hely alapján a magyarok 879–912 között vonulhattak be Etelközbe (a hagyományos értelmezés szerint ezen belül 882 után, mert Oleg 882-ben foglalta el Kijevet a

7 krónika szerint, lásd lejjebb). Ez alapján nem sokat lehettek ott, vagyis régészetileg szinte lehetetlen megfogni a nyomaikat. „6390. [882.] Hadba indult Oleg, sok harcost víve magával… Amikor Oleg a kijevi hegyek alá érkezett, megtudta, hogy itt Askold és Dir uralkodik. Harcosait ladikokban rejtette el, másokat hátra hagyott, maga pedig a gyermek Igort magával víve érkezett hozzájuk. Ugorskoje alá evezett, elrejtette harcosait és Askoldért és Dirért küldött… És megölték Askoldot és Dirt, és felvitték a hegyre és eltemették Askoldot a hegyen, amelyet most Ugorskoje-nek neveznek, ahol most Olma udvarháza van. 6406. [898.] Vonultak az ugrok Kijev mellett a hegyen keresztül, amelyet ma ugorskoje-nek neveznek, és megérkezvén a Dnyeperhez, megállottak sátraikkal, mert úgy vándoroltak, mint most a polovecek.” Az Ugorskoje helynévről 2. említésekor kiderül, hogy egy hegy, neve egyértelműen a magyar népnévből ered. A két bejegyzés kronológiai ellentmondásban van: 882-ben már megvolt a hegy neve, amit, úgy tűnik a 898-as átvonulás emlékére kapott. A zavar ellenére a forráshelyek további vizsgálatra érdemesek, mert az orosz krónikák, ha tévednek is, nem sokat (időben). Persze a hegy neve származhat egy korábbi átvonulásból is (lásd a krónika bevezetőjében írtakat). George Vernadsky szerint Askold és Dir a magyarok vazallusa volt – Kievan Russia. London, 1972. 24.→lásd Olma udvarházát és az adatokat arról, hogy a magyarok rendszeresen támadják a szlávokat. Olma udvarházáról az utóbbi időben vita bontakozott ki a magyar szakirodalomban. Vernadsky, Ferdinandy, Kristó szerint Álmos vezérről van szó, Bartha ezt kizárja. Az általunk használt forrásközlés szláv nyelvészeti alapokon zárja ki (Ferincz István). Újabban lásd Fodor I.: Olmin dvor (Megjegyzés az orosz őskrónika egyik helynevéhez) HF60, UT 18. 2008. Kutatástörténeti áttekintés után Fodor a történeti valószínűségét vizsgálja egy magyar udvarháznak. Közöl egy újabb leletegyüttest is. Györffy György szerint a magyarok 750 táján keltek át a Donon, lásd: A magyar–szláv érintkezések kezdetei és „Etelköz” múltja. Száz 124, 1990.

3.2. A KIJEVI RUSZ FELTÉTELEZETT HATÁRAI ÉS FŐBB KÖZPONTJAI A térkép (lásd a prezentációt) értelmezése: alfejedelemségek, öröklési viszonyok, kereskedelmi utak, magyar vonatkozású lelőhelyek pirossal (Przemysl, Szudova Visnya, Krylos viszonya az orosz fejedelemségekhez és Etelközhöz)

8 3.3. „MAGYAROS” RÉGÉSZETI LELETEK AZ OROSZ FEJEDELEMSÉGEKBŐL 3.3.1. Kijevben, az egykori Aranykapu közelében, a Furman-udvarházban 1900-ban feltárt sír GEZE, V.: Zametki o nyekotorih kijevszkih drevnosztyah. Zap. Otgyelenyija Russzkoj i Szlavjanszkoj Arheologii Imperatorszkovo Russzkovo Arheologicseszkovo Obscsesztva T. II. vip. 1. 143–146. A sírról M. K. Karger könyve alapján (Drevnyij Kijev, I. Moszkva–Leningrád, 1958., nála ez a 108. sz. sír): Lelőkörülmények: 2 m mélyen ló is volt (hogy volt eltemetve?), szakember nem volt jelen, egy munkás később Geze régésznek elmesélte, mi hogy volt: ló- és embercsontok, a veretek megzöldült bőrön (szíj?), kard, balta és tőr az elhunyt mellett, üvegtöredékek, csontlemez bekarcolt dísszel, zabla, kengyel, az elhunyt páncélban volt állítólag (lásd a prezentációt) 3.3.2. Kijevben, a Tized-templom építése (989) előtti időben használt temető „magyaros” leletei lásd a prezentációt 3.3.3. Öntőminták Kijev Podol nevű városrészéből GUPALO, K. N. – IVAKIN, Ju. G.: O remeszlennom proizvodsztve na kijevszkom Podole. (SzovjArch 1980/2. 203–219.) a Podol nevű városrész kézműves hagyományairól eddig csak 16-17. sz.-i adatok voltak lásd a prezentációt 3.3.4. Újabb sír Kijev Vlagyimir-város nevű városrészéből Kijev legősibb városrészében, „Vlagyimir városában” 2002-ben Ivan Movcsan újabb X. századi fakamrás druzsinnyik-sírra lelt. Nemrég megjelent rövid előzetes közleménye (Movchan 2007) szerint a mellékletek közt kétélű kard, bizánci típusú oroszlános csat, tegez, abroncsos favödör, veretes tarsoly, tarsoly- vagy tegezfüggesztő és Bíborbanszületett Konstantín 920-ban vert pénze volt. A szerző leközölte a veretes tarsolyt (1. kép), sajnos – véleményem szerint – aligha helyesen. Úgy vélem ugyanis, hogy e tarsoly a mi újfehértói típusú veretes tarsolyainkkal rokon, tehát alakja is valószínűleg azokéval egyezhetett (2. kép.). A háromszög alakú szegélyvereteken belül talált négy kerek veret a zárószíj két oldalán helyezkedhetett el alul s fölül. Ennek a tarsolynak, úgy látszik, nem volt a keleten is általános rombusz alakú bújtató verete, hanem azt bújtatószíj helyettesíthette. A zárószíjat pedig fölül az övről lelógó mellékszíjhoz csatolhatták a végén lévő kis csat alapján ítélve. A zárószíjat végig veretek díszítették és szíjvég zárta (idézet Fodor Istvántól).

9 3.3.5. A csernyigovi „Fekete sír” Csernyigov szerepe az orosz fejedelemségek közt (emlékeztetőül) 125 m átmérőjű, 11-12 m magas kurgán a város közepén datálása: bizánci solidus alapján 945–959 közt három fejedelmi személy, nevük ismeretlen, a krónikákban nem maradt fönn, hogy akkor ki uralkodott Csernyigovban 2 db bölényszarvból készült, ezüstveretekkel borított ivókürt, publikálta 1874-ben D. Szamokvaszov az egyiken valami mitológiai jelenet, a másik szájánál végtelen palmettaháló, a háttér nem poncolt, de a levelek bekarcoltak lásd a prezentációt 3.3.6. Magyaros leletek a csernyigovi temetőből FODOR István 1977: Altungarn, Bulgarotürken und Ostslawen (Archäologische Beiträge.) Szeged. (Acta Ant. et Arch. XX.)

in

Südrussland.

Csernyigov NY-i szélén, a Sztrisnya partján, a Berjozki nevű partszakaszon 1908-ban találtak egy 10. sz.-i szláv temetőt (Szamokvaszov írt róla 1916-ban és 1917-ben) 1952-ben D. I. Blifeld kijevi régész újabb 18 kurgánt tárt fel (Arheologija 18, Kijev, 1965.) 15. kurgán. az egyik legnagyobb: 3 m magas, 14-15 m átmérő, benne faszerkezet tarsolyveretek stb. lásd a prezentációt 4. Magyar leletek az Alsó-Dnyeper és az Ingus mellett – a Szubotca-horizont 4.1. SZUBOTCA (EZ UKRÁNUL VAN, OROSZOSAN SZUBBOTCI) BOKIJ, N. M. – PLETNYOVA, Sz. A.: Nomád harcos család 10. századi sírjai az Ingul folyó völgyében. ArchÉrt. 1989, 86–98. Kirovográdi Terület, Znamenszki járás, az Adzsamka folyó jobb partjától 6 km-re, ami az Ingul bal oldali mellékfolyója 1983 őszén vízvezeték ásása közben találták: lószerszámdísz, női ékszerek lásd a prezentációt

10 4.2. KOROBCSINO PRIHODNÛK, O. M. – ČURILOVA, L. N.: The Korobčino find (ukraine) and some problems of the hungarian etnogenesis (ActaArchHung 2002, 183–193.) BENKŐ Mihály: Aranymaszkos ősmagyar vezéri sír. A korobcsinói leletről (a Dnyeper középső folyásánál) Antik Tanulmányok 47. 2003/1, 111–125. a sírt feldúlták lásd a prezentációt Korobcsinóban igen magas rangú vezér lehetett eltemetve (Levedi? – gyula vagy karcha rangú méltóság) Datálás: 9-10. sz., bizonyosan honfoglalás előtti! Úgy tűnik, hogy itt a Dnyeper mellett élt egy magyar csoport a honfoglalás előtt kb. fél évszázaddal (radiokarbon kormeghatározás is van!)