Móricz Zsigmond Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. június 29. – Budapest, Józsefváros, 1942. szeptember 5.) író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja.
Móricz Zsigmond 1879-ben született Tiszacsécsén. Édesanyja Pallagi Erzsébet, aki református pap leánya volt, édesapja magyar parasztember: Móricz Bálint földműves, építési vállalkozó, aki egy ideig módos parasztgazdának számított. A családban kilenc gyermek született, Zsigmond volt a legidősebb. Két testvére korán elhalt, az egyik tejhiány miatt, a másiknak a ruháját felgyújtotta egy szomszéd kisfiú, a többiek felnőttek. Az anyai nagymamáról, az özvegy papnéról, Pallagi Józsefné Nyilas Katalinról több írásában is említést tesz. Móricz édesapja vállalkozásokba fogott, és évekig jól éltek. Zsigmond hatéves volt, amikor balszerencse érte a családot: a hitelre vett cséplőgép, amelyet sógora, Pallagi László, okleveles gépész-kovács megpróbált megjavítani, felrobbant, a tiszai jégzajlás pedig tönkretette a jól jövedelmező vízimalmukat. Ekkortól mindenüket elvesztve egy ideig Istvándiban húzták meg magukat, az anya testvérénél, Pallagiéknál, majd Prügyre költöztek. A nyomor évei következtek a család számára. Az apa napszámosként, az anya varrónőként dolgozott, hogy szűkösen megéljen a kilenc tagú család. Az anya kívánságára mind a hét gyermeküket taníttatták.
Móricz Zsigmond debrecenben kezdett tanulni, innen Sárospatakra (1894–97), majd Kisújszállásra került, ahol leérettségizett. Debrecenben teológiát hallgatott, majd jogra járt, Pesten bölcsészhallgató volt, ám egyiket sem fejezte be. Nagy élmény volt számára, hogyNégyesy László stílusgyakorlatain részt vehetett. Ezek az összejövetelek sok kezdő művész számára adtak biztos kiindulást és alapokat. Móricz itt találkozhatott többek között Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Juhász Gyulával, Tóth Árpáddal,Bánóczy Lászlóval, Oláh Gáborral, Benedek Marcellal. 1903-ban Mikszáth Kálmán vonzására az Újság gyermekrovatának szerkesztője lett. A Kisfaludy Társaság megbízásából népdalgyűjtésbe kezdett, s 1903–1905 folyamán Szatmár falvait járva rengeteg dalt, köszöntőt, találós mesét, játékot gyűjtött, közben néprajzi leírásokat készített, és sokat fényképezett. 1905-ben házasságot kötött Holics Eugénia (1882-1925) tanítónővel, azaz Jankával. Két kisfiuk meghalt, három leányuk, Virág, Gyöngyi és Lili megérték a felnőtt kort.
1908-ban a Nyugatban megjelent Hét krajcár című novellája azonnali hírnevet hozott számára. Ezt második fia halálakor írta, mély megrendültségében, apai fájdalmában szakadt föl igazi hangja. „Igen késő volt, huszonnyolc éves korom után, mikor rájöttem, hogy voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.” Ez a lelkiállapota szabadította föl benne a kortársaihoz viszonyítva páratlan élet- és élményanyagát. Ezután sorra születtek sikeres regényei, elbeszélései. 1912-ben házat épített Leányfalun, kezdetben a nyarakat töltötte ott, 1936-ban végleg oda költözött. Az első világháborúban haditudósító volt, életközeli bemutatást adott a katonasorsról. Sokat várt az őszirózsás forradalomtól, naiv hittel várta a Tanácsköztársaságot. Aztán kiábrándult, ártatlanul meghurcolták, úgy érezte, félreismerték. Ekkor írta a Légy jó mindhalálig című regényét, melyben az ártatlanul meghurcolt lélek vívódásait írja meg. A húszas években az író magánélete gyökeresen átalakult. 1924-ben megismerkedett Simonyi Mária (1888-1959) színésznővel. Felesége a féltékenységtől öngyilkosságba menekült: 1925 áprilisában halt meg. Móricz külföldi utazásokkal próbálta enyhíteni önvádló gyötrelmeit. 1926-ban házasságot kötött Simonyi Máriával. 1929. december és 1933. február között Babitscsal közösen szerkesztette a Nyugatot; Móriczé volt a prózarovat. A folyóiratot igyekezett a „nemzeti koncentráció” orgánumává tenni, megszervezte a Nyugat-barátok Körét, könyvsorozatot tervezett, járta az országot, erdélyi, felvidéki, vajdasági, amerikai magyar szerzők írásait közölte, felkarolta az autodidakta paraszttehetségeket. 1939-től a népi írók atyjaként, a Kelet Népe szerkesztője lett. 1936-ban véletlenszerűen találkozott Littkey Erzsébettel (1916–1971), akit megmentett az öngyilkosságtól, Budapesten a Ferenc József hídról (ma Szabadság híd) akart éppen leugrani. Csibének nevezte el. 1941-ben leányává fogadta hivatalosan. Ekkor vette fel Csibe a Móricz családnevet is. 1937-ben szakított második feleségével, Simonyi Máriával. Azontúl Leányfalun élt, ahol Csibe vezette a háztartását. 1942-ben halt meg agyvérzésben – örömében, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született, rosszul lett és pár nap múlva meghalt.
Móricz Zsigmond első nagy sikerű novelláskötete A hét krajcár, amelyben saját nyomorúságban töltött gyerekkorának élményei is felszabadultak. Ez volt az a kötet, amelyről már Ady Endre is rajongva írt a Nyugatban. Móricz Zsigmond gyermekei: Móricz Virág írónő (1909–1995) a Nyugat titkára, filmes segédrendező. Móricz Gyöngyi emlékiratíró (1911–1990), Simon Andor költő felesége. Tulajdonosa a budapesti Sándor utcai (ma: Bródy Sándor utca) Típus könyvkötészetnek, amelyet férjével együtt vezetett. Ők végezték Móricz Zsigmond folyóiratának, a Kelet Népének kötési munkálatait. Műkedvelő képzművész. A Petőfi Irodalmi Múzeumban található apjáról készített szoborportréja. Spanyol prózát fordított. Móricz Lili színésznő (1915–1999) György László színész felesége. A Miskolci Nemzeti Színházban, a budapesti Vígszínházban, Pécsett, Debrecenben, Kecskeméten, Szolnokon, Győrött játszott, eleinte főleg naivaszerepeket. Móricz néhány műve • 1908 – Pipacsok a tengeren (folytatásokban megjelent kisregény, ekkor még A magyar tengeren címmel) • 1908 – Erdő-mező világa (népmesegyűjtemény) • 1908 – Judith és Eszter (novella) • 1908 – Hét krajcár (novella) • 1910 – Sári bíró (színmű) • 1910 – Tragédia (novella) • 1911 – Sárarany (regény) • 1911 – Az Isten háta mögött (regény) • 1912 – Boldog világ (állatmesék) • 1913 – Kerek Ferkó (regény) • 1916 – Nem élhetek muzsikaszó nélkül (novella) • 1920 – Légy jó mindhalálig (regény) • 1922 – Tündérkert (Erdély-trilógia I.) • 1925 – Pillangó (regény) • 1926 – Kivilágos kivirradtig (regény) • 1928 – Úri muri (regény) • 1932 – Barbárok (novella)
• • • • •
1935 – A nagy fejedelem (Erdély-trilógia II.) 1935 – A boldog ember (riportkönyv) 1935 – A nap árnyéka (Erdély-trilógia III.) 1939 – Életem regénye (önéletleírás) 1941 – Árvácska (regény)
• •
1941 – Rózsa Sándor a lovát ugratja (regény) 1942 – Rózsa Sándor összevonja szemöldökét (regény) Forrás: wikipedia Forrás: http://enciklopedia.fazekas.hu
Móricz első feleségével, Holics Eugénia Jankával
Móricz Zsigmond és felesége, Holics Janka, valamint három lányuk: Virág, Gyöngyi és Lili
Simonyi Mária színésznő, a második feleség
Móricz és Csibe
“Kolos Virág vagyok, akinek mellesleg a nagyapja Móricz Zsigmond” - beszélgetés Kolos Virággal, Móricz egyik unokájával - részletek az interjúból –
2007.11.23
Móricz Zsigmond szeretett Leányfalun lenni. Hajnalban dolgozott, tehát mire a többiek fölébredtek, már túl volt az aznapi penzumon, és akkor már nem zavarta a családi élet. Nagyon szeretette a családját, szeretett köztük lenni, beszélgetni velük. Kint a földeken, a napszámosokat hallgatta, gyűjtötte a történeteket. Mindig azt mondta, hogy a világ legdrágább zöldsége az ő kertjében terem, mert csak mesélteti az embereket, ahelyett, hogy dolgoztatná őket, de nem baj, majd az írásából behozza az árát. Mindig össze volt készítve őneki egy kis táska, amiben volt egy váltás fehérnemű, pizsama, fogkefe, papír és ceruza. Időnként, amikor a család fölébredt, már csak egy cédulát talált: „elmentem”. Örökké úton volt. Ha belegondolok, annyit élt, mint más százhúsz év alatt. Állandóan utazott, bejárta az egész országot, de sokszor ment külföldre is. A Felvidékre, Erdélybe anyaggyűjtés miatt is utazott. Nagyapám lejárt a Dunára, bár nem volt jó úszó, - úgy szoktuk mondani, kutyaúszással úszott - de nagyon szeretett úszni. Mi is hamarabb tudtunk úszni a Dunában, mint járni. Kirándulni is szívesen járt el. Baráti társasággal szeretett gyalogolni a hegyekben. Két dolog volt számára fontos, a család és a munka. Szerkesztette a Nyugatot, aztán a Kelet Népét, közben más irodalmi dolgokkal is foglalkozott. Rengeteget olvasott, állandóan írt, a 24 órából neki 48 lett. Elképesztő energiája volt. (…) Kézzel vagy írógépen írt? Írógépen. Nagyon szerette a technikát. Az elsők között volt, akinek írógépe, fényképezőgépe lett Magyarországon. Rengeteget fényképezett. Nagyapám két ujjal gépelt, de állítólag olyan gyorsan, hogy nyugodtan indulhatott volna gépíró versenyen. Rengeteget dolgozott, és mástól is megkövetelte a munkát. A lányainak is kiosztotta a feladatokat. Számára csak az az ember volt értékes, aki dolgozott. 1925-ben meghalt Janka, a felesége és ezzel lezárult életének egy korszaka. A következő korszaka Simonyi Máriához kötődik, aki egy nagyon szép, tehetséges színésznő volt, és akivel az élet kicsit színesebbé, tarkábbá vált. Akkor készült el a rózsalugas, a kerten végigvezető úton. Teniszpálya is épült, ahol az ifjúság teniszezett. A lányok is csinosabban öltözködtek. (…) Miután Simonyi Máriával külön költöztek, megismerte az utolsó nőt, Littkey Erzsébetet, Csibét, aki nagyon új világot mutatott be neki. Egy kis proli lány volt, aki lelencként nőtt föl, viszont hihetetlenül sokat tudott mesélni, olyan társadalmi osztályokról, külvárosi lumpen világról, emberekről, akikkel nagyapámnak nem volt kapcsolata. Csibe annyit csipogott neki, olyan dolgokat, fantázia történeteket mesélt, amivel tudott mit kezdeni, amiből tudott írni. Ezekből születtek a Csibe-novellák, de az Árvácska is. Ez az idős, hatvan felé ballagó, agyondolgozott ember, három felnőtt lánnyal, megismerkedik a legfiatalabb lányával egyidős kis nővel, aki egy teljesen új világot hoz be az életébe. Azt mondta, hogy „ebből a kis koszos lányból”, - ezt így írta le a naplójában - ő majd egy művelt nőt farag. De ez nem sikerült. Hat év alatt nem lehet egy abszolút műveletlen emberből, úrinőt nevelni. Ez nem volt a szerelem, ugye?
Nem lehetett, ha ezt írta róla. Mint nő, mint figura érdekelte, aki inspirálta, ötleteket adott neki. Máriától külön költözött, de nem váltak el, amit Csibe sosem tudott megbocsátani. A lányai nagyon ellene voltak a kapcsolatnak, ami azt hiszem, logikus. Nagyapámnak viszont jót tett a dolog, mert a lányok férjhez mentek, rájuk már nem számíthatott. Kiköltözött Leányfalura, és kihozta magával Csibét, aki ellátta őt, foglalkozott a kerttel, ment a piacra a palántákkal, kis mindenes volt. Azt nagyapám sem tudta elképzelni, hogy a lányai és Csibe egy házban legyenek, úgyhogy nyáron nem volt itt, akkor anyámék jöttek. Csibe mindenáron feleségül akart menni hozzá, de ez nem jött össze, a nagyapám inkább örökbe fogadta. Közben kiderült, hogy Csibének van egy fia, aki szintén lelencben van. Imre az első osztályt már itt járta Leányfalun. Nagyapám őt is örökbe fogadta, így lett a neve Littkey Móricz Imre. Amikor Móricz Zsigmond meghalt, akkor Csibe és a gyerek természetesen rögtön elmentek innen, de Erzsi nem vitte magával Imrét, hanem visszaküldte Zagyvarékásra az árvaházba. Nagyapámnak az volt a terve, hogy Imre Debrecenbe majd abba a kollégiumba jár, ahova ő. Később Bartók Béla fia vitte el Debrecenbe, ahol végig kitűnő tanuló volt. Hajómérnök lett, vörös diplomával végzett. Néhány éve letette a Littkey nevet, és most már csak Móricz Imreként szerepel. 72 éves. Ő, az ő gyermeke, és az unokái viszik tovább a Móricz nevet, pedig hát, csak felvett nevük. A vér szerinti ágon a lányok, az unokák, dédunokák és most már ükunokák, a férjek nevét viselik, nem vitték tovább a Móricz nevet. (Forrás: http://est.hu/cikk/51563/kolos_virag_vagyok_akinek_mellesleg_a_nagyapja_moricz_zsigmond)
Az író szülőháza Tiszacsécsén. A kertben Móricz szobra.
Kertjében, Leányfalun
Móricz Zsigmond szobra Budapesten
