A HELYSZÍNI KUTATÁSOK EREDMÉNYEINEK BEÉPÜLÉSE A KÔSZEGI MÛEMLÉKI TOPOGRÁFIÁBA. CHERNEL UTCA 1

B. Benkhard Lilla – Ivicsics Péter – Mentényi Klára

A HELYSZÍNI KUTATÁSOK EREDMÉNYEINEK BEÉPÜLÉSE A KÔSZEGI MÛEMLÉKI TOPOGRÁFIÁBA. CHERNEL UTCA 1. „a topográfia ne a földtôl, környezettôl, társa­ dalomtól elszakított tárgyakat soroljon föl, s írjon le, hanem legyen ott alattuk, mögöttük, körülöttük a valóság, melyben születtek, ami ha megváltozott is, éppen az emlékekben ma is jelen van, csak meg kell tudni mutatni.” Fülep Lajos1 A leltárkészítés, a számbavétel nélkülöz­ hetetlen feladat: saját területén össze­gyûjteni és értelmes listákba rendezni a mû­vé­szet­ történet, a régészet, az építési gyakorlat tör­ ténetének napjainkig fennmaradt emlékeit, tárgyait. Kérdés, bármennyire sürget is az idô, megelégedhetünk-e egy azonosítással és egy leírással, ha közben tudjuk, hogy a ma látható formák és meglévô ismeretek alapján korántsem lehetünk biztosak abban, mit is rögzítünk valójában. Különösen érvényes ez a városi környezetre, ahol általában nem csu­ pán a telkek és a régi lakóházak, de még az újabb épületek is oly mértékben átalakultak, hogy puszta szemrevételezésükkel csupán a felszínt simogatjuk. Ha ezt mélyebben meg szeretnénk kapargatni, vagyis minden kor­ szakra vonatkozóan felismerni és meghatá­ rozni a tömeg, az alaprajz és a homlokzatok változásait, hozzájuk társítani a sokszor csu­ pán véletlenszerûen meg­ôr­zô­dött építészeti részleteket, továbbá megérteni ezek létrejöt­ tének okait, megismerni körülményeit, leg­ többször nehezen kibontható társadalmi és mûvészi összefüggésekig jutunk. Miképpen tudunk közelíteni elmúlt idôk valóságtartalmaihoz? A történettudományok minden ismert és régóta alkalmazott eszkö­ zével (szakirodalom, levéltár, s különbözô más gyûjtemények átnézésével). Mellettük azonban az építéstörténeti vizsgálatok szá­ mára rendelkezésre áll még egy, a legtöbb esetben nélkülözhetetlen tudományos esz­ köz. Arról a – szükség esetén régészeti feltá­ rással is társuló – helyszíni épületkutatásról van szó, amely azon túl, hogy fizikai beavat­ kozás révén lehetôséget nyújt mindeddig rej­ tett részletek és összefüggések feltárására, a gyakorlati munka során felhalmozódott, részben stíluskritikai, részben építéstechno­ lógiai tudásanyag birtokában képes megra­

gadni és egyfajta rendszerbe foglalni az egy­ kor ténylegesen létezô anyagi valóságot.2 Szerencsés körülmények folytán Kô­sze­ gen, kezdetben még a helyszíni topográfiai lejárásokat megelôzôen, késôbb velük párhu­ zamosan, gyakran módunkban állt ilyen jellegû kutatásokat végezni3 vagy abban részt venni, s ezek eredményeit menet közben, il­ letve utólag összevetni a folyamatosan feltá­ ruló levéltári forrásokkal.4 Min­debbôl egyre inkább a tulajdonosok egymáshoz is kötôdô élettöredékeinek saját konkrét lakóhelyükkel és a tágabb közösségi színtérrel, a várossal szorosan összefonódó, bonyolult szövedéke bontakozik ki. Arra, hogy milyen nehéz, de a pontos topográfiai meghatározás érdekében mégsem mellôzhetô a múlt ilyen típusú meg­ közelítése, arra legyen példa a következô la­ kóház építéstörténete.5 A CHERNEL UTCA 1. SZÁMÚ LAKÓHÁZ LEÍRÁSA

Az épület a kôszegi belváros szívében áll, ab­ ban a kissé emelkedô kelet–nyugati irányú, 1. Az utcai homlokzat északnyugatról a ku­ta­tás elôtt, 2011. B. Benkhard Lilla felvétele

1

2. Kôszeg város telekkönyvi térképe. Kovatsits Zsigmond, 1938–1939. Részlet a Chernel utca 1. számú ház jelölésével. Kôszeg, Városi Múzeum.

keskeny utcában, amely a középkori Szent Jakab-templom bejáratával szemközt fölfelé tart. (1. kép) Az utca említett szakaszának pá­ ratlan és páros oldalán egyaránt csupán há­ rom-három egyemeletes lakóépület helyez­ kedik el egymás mellett, zárt beépítésben. Közülük egyedül a szóban forgó 1. és a vele átellenben lévô 2. számú, a sorban középen található házak telkei nyílnak innen, a szom­ szédok mind sarokra épültek, tehát egyik homlokzatukkal részben a Jurisics térre, illet­ ve északon a Rájnis utcára, részben pedig a Chernel utca merôlegesen beforduló, másik szakaszára néznek. (2. kép) Az L alaprajzú tömeg egyemeletes utcai szárnyához a nyu­ gati telekhatáron hozzá képest eltolt szintek­

3. Az udvari homlokzatok délrôl a kutatás elôtt, 2011. B. Benkhard Lilla felvétele

2

kel épült, alápincézett, földszintes szárny csatlakozik, amely délen egy rá merôleges irányú, kissé elôreugró épületrésszel zárul. Az oldalszárny elôtt boltozott, árkádíves ud­ vari tornác húzódik. (3. kép) A magasabbra nyúló udvari falazattal rendelkezô utcai szárnyról a cseréppel borított, egyazon ge­ rincmagasságú nyeregtetô csupán egy ki­ sebb, ún. fél oromfal beiktatásával tud átfor­ dulni az udvari szárny fölé, ahol mélyebbre fut le azért, hogy egyben a tornácot és a ha­ ránt irányú, hátsó tömeget is befedje. A lakó­ házhoz kelet és dél felôl tömör kerítésfalak­ kal elzárt, belsô udvar tartozik. Az épület keltezését a homlokzatok, va­ lamint a belsô térosztás, a boltozati formák,

révén megállapítható, hogy a falkoronákra helyezett talpgerendákról indított és oldalt furcsa mód a tornác fölé is lefutó, két álló­ székes, kötôgerendás tetôszerkezet már késôbbi lehet, mint maga az épület. A pad­ lásfeljáró utólagosságát pedig alkalmatlan, nagy területet elfoglaló megoldásán túl az bizonyítja, hogy a falépcsô kedvéért bele kellett bontani az udvari tornác boltozatába. Míg a tetô kialakítása – ránézésre – tágab­ ban a XIX. századra, a padlás rosszul sike­ rült, új megközelítése a XX. század második felére datálható. A CHERNEL UTCA 1. SZÁMÚ LAKÓHÁZ TÖRTÉNETE A LEVÉLTÁRI ÉS A HELY­ SZÍNI ÉPÍTÉSTÖRTÉNETI KUTATÁS EREDMÉNYEI ALAPJÁN 1. XVI–XVII. SZÁZAD

4. A nyugati utcai szoba (13/a–1) boltozatának részlete, 2011. B. Benkhard Lilla felvétele a tetôszerkezet és néhány kisebb részlet alapján határozhatjuk meg. Az utcai és az udvari homlokzatokon jelenleg semmiféle építészeti tagozat nem található, egyedül kosáríves külsô kapunyílása és hasonló zá­ ródású, nyitott árkádíves, magas udvari tor­ náca, illetve a pince, valamint a felsô szintek ablakainak szalagtagos kôkeretei, továbbá a kör alakú padlásszellôzôk alapján formálha­ tunk véleményt. Az oldalszárny pincéjében és földszintjén, valamint az utcai szárnyban és a tornácon szintén fiókos dongaboltozat­ ok találhatók, bár nem teljesen egyforma ki­ alakításúak. (4. kép) A levésett felületek, il­ letve az egykori fiókok alatt megmaradt vakolatok körvonalaiból rögtön, kutatás nél­ kül is feltûnik, hogy az udvari szárny végé­ be esô épületrész emeletén egykor fiókos teknôboltozat volt, amit valamikor lebontot­ tak. Ezek alapján nagy általánosságban a ba­ rokk stílust jelölhetjük meg. Ugyancsak megerôsít minket ebben egy kôkeretes belsô tüzelônyílás jelenléte. Alapos megfigyelés

Ellentétben más korabeli városokkal, példá­ ul Sopronnal, Pozsonnyal vagy Budával, Kôszegen a lakóházakra és tulajdonosaikra vonatkozó adójegyzékek, illetve más össze­ írások a XVI. század második felénél koráb­ bi idôszakból sajnos nem maradtak fenn. A késôbbi forrásokból azonban arra következ­ tethetünk, hogy a házakat, valószínûleg már a középkortól kezdôdôen itt is tizedekbe so­ rolták, s ez a beosztás sokáig, egészen a XVIII. század végéig megôrzôdött.6 A szóban forgó épületet az adójegyzékek az 5. tizedbe sorolták. Az 1570-bôl szárma­ zó telekkönyv bejegyzése szerint „Cseke Fülöp háza itt a Felsôutcában Tanay Pál és Magdaléna házára támaszkodva” áll. Azt is megtudhatjuk belôle, hogy az épületet apjá­ tól, Cseke Istvántól örökölte. 1552-ben Cseke István és Fülöp szôlôik után a hegy­ vámot még a Magyar városban (Ungermarkt) található házuk után fizették; az apa bizo­ nyára csak valamikor ezt követôen költözött be a Belvárosba.7 Egyébként az a tény, hogy szôlôtulajdonosok voltak, nagyon való­szí­ nû­vé teszi, hogy belvárosi házukban is lehe­ tett pincéjük, ugyanis a maga által készített bort mindenki csak a saját házánál mérhette ki.8 Fülöp 1568-ban már biztosan itt lakott, mert ebben az évben a külsôtanács azon tag­ jai közé választották, akik a belvárosiakat képviselték, ez azonban a korabeli szabá­ lyozás szerint csak itteni lakhely birtokában volt lehetséges.9

3

5. A Jurisics tér 14. Chernel utcai oldalhomlokzatának kutatási rajza. Sedlmayr János 1964. évi felmérésének felhasználásával készült manuálé. Mentényi Klára rajza, 2009 Ma még nem tudjuk pontosan, mikor és mi módon került az épület a Szûcs család birtokába. Az 1609-ben készített bordézs­ ma-jegyzékben mindenesetre Szûcs Mátyás neve már olvasható. 1525–1526-ban ugyan Zámbó Gábort találjuk itt, ô azonban az egyik Szûcs fivér sógora. Ezekben az évek­ ben a sógort lakóként tüntetik fel a jegyzé­ kek.10 Amikor 1632. július 15-én az alsó ház (Jurisics tér 14.) tulajdonosa, Pintér János városbíró eladja a kerítéssel körülvett régi, ún. Inckhofer-féle házát Johann Kollernek és feleségének, Anna Maria Schellnek, felsô szomszédként Szûcs Istvánt nevezik meg. 1637-ben egy osztozkodás során a fél házat megtartja magának, másik fele azonban fiá­ ra, Kristófra száll.11 A Jurisics tér 14. számú ház Chernel ut­ cai (Felsô, késôbb Úri utca) külsô felújítása kapcsán, 2010-ben12 kiderült, hogy a hosszú homlokzat leghátsó, mintegy 7,5 m-es sza­ kasza – az utolsó alacsony támpillér vonalá­ ban – szabályos módon elválik a korábbi épülettôl. (5. kép) Ehhez képest abban a má­ sik függôleges vonalban, ahol a jelenlegi

4

Jurisics tér 14. és a Chernel utca 1. számú házak közötti telekhatár húzódik, nem volt falelválás. Itt az agyagos, kavicsos habarcs­ ba rakott terméskô falszövet a földszinten, de még az emelet alsó szakaszán is szerve­ sen összekapcsolódott. Ugyanez a jelenség az udvari homlokzatok esetében szintén megfigyelhetô volt, mert a Jurisics tér 14. hátsó kôfala – a két telket késôbb ezen a he­ lyen elválasztó, rá merôleges tömör kerítés­ fal mögött –, legalábbis az alsó részeken eredetileg megszakítás nélkül folytatódott a Chernel utca 1. udvarán. Mindebbôl arra lehet következtetni, hogy a XVI. századi lakóház részben benne foglaltatott a mai Jurisics tér 14. számú épü­ letben. Az akkoriban alárendelt mellékutcá­ ról nyíló lakóházhoz tehát még más telekha­ tárok tartoztak. (6a. kép) Arra vonatkozóan, hogy nyugat felé meddig nyúlt el a telek, annyit biztosan lehet állítani, hogy a mai Chernel utca 3. telkére már nem terjedt ki. A homlokzati (7. kép) és a belsô kutatás eredményeképpen kétség kívül megállapít­ ható, hogy a jelenlegi Chernel utca 1. udvar­

6. A tömeg és a homlokzat változásai az utcaképben: 6a. XVI–XVII. század 6b. az 1723. évi átépítést követô idôszak. 6c. 1805 után. Rekonstrukciós vázlatok. Ivicsics Péter rajzai, 2012

5

7. Az utcai homlokzat kutatási rajza Farkas Mária 1973. évi felmérésének felhasználásával. Simon Anna rajza, 2011 ba hátranyúló, teljes alápincézett nyugati szárnya utólagos az utcával párhuzamos északi szárnyhoz képest. Mivel a határozott függôleges elválásnál a keletrôl érkezô fal nem fordul be szabályosan, ráadásul az itt húzódó, haránt irányú osztófal már az újabb épületrészhez tartozik, fel kell tételeznünk, hogy a jelenleg itt álló legkorábbi épület ut­ cafrontja nyugat felé valamennyivel széle­ sebb lehetett. A visszabontás azonban nem

lehetett nagymértékû. A legvalószínûbb le­ he­tô­ség szerint a teleknek ezen a felsô végén az utca felôl magas, tömör kerítésfal hatá­ rolta az udvart.13 Téglával kevert terméskô építôanyagát és a jelenleginél mindössze 40 cm-rel mé­ lyebb udvari járószintjét tekintve feltételez­ zük, hogy ez az elsô általunk megismert, csupán kisebb maradványaiban tanulmá­ nyozható, de szilárd fölmenô falakkal ren­

8. Statikai megfigyelések céljából, az utcai szárny udvari homlokzatán feltárt árkádív pillér elôtt húzott 2. számú árok metszetrajzai. B. Benkhard Lilla és Simon Anna rajza, 2011–2012

6

9. A kutatási eredmények alapján az alsó szintekrôl készített periodizációs alaprajz. Simon Anna rajza, 2012

del­kezô lakóház már az 1532. évi török ost­ rom után épült. Mint erre Kôszeg esetében erre máshol is van példa, gyanítható, hogy helyén a középkorban gerendavázas, patics tapasztásos elôdje állt.14 Az alapozások és já­ rószintek statikai jellegû vizsgálatai során az északkeleti udvari sarokban, tehát az egykori tornác elôtt húzott árokban, mintegy 1 m mélységben 25–30 cm széles, erôsen átégett, elszenesedett fa- és paticstörmelékes földré­ teg mutatkozott, fölötte pedig egy tört pala­ köves bontási réteget lehetett megfigyelni. A szóban forgó, téglából épített tornác alapozá­ sát ebbe ásták bele. (8. kép) Eszerint az 1532. évi török ostromban leégett, gerendavázas, patics tapasztással épült ház maradványain – valószínûleg még a XVI. század második fe­

lében történô építkezés elôtt – elplaníroztak egy a telken vagy a közelében álló, szilárd anyagból emelt épületet is.15 Az álló falakkal rendelkezô, tehát álta­ lunk elsô periódusúnak nevezett, késôbb jelentôs mértékben átépített, XVI. század kö­ze­pérôl/második felébôl származó lakó­ házról keveset tudunk. A két házrész felsô szintjei nem voltak teljesen azonos magassá­ gúak, ugyanis a Jurisics tér 14. homlokzatán az ide tartozó falszövetben talált, egykorú emeleti nyílás könyöklôje mintegy 30 cm-rel magasabban volt, mint a Chernel utca 1. mai középsô tengelyében mutatkozó, a jelenlegi ablakok könyöklôvonalától kb. 80 cm-rel mélyebben húzódó, még egy korábbi, ala­ csonyabb emeleti járószinthez tartozó abla­

7

10. A kutatási eredmények alapján a felsô szintekrôl készített periodizációs alaprajz. Simon Anna rajza, 2012

ké. A két ablak méretei azonban nagyjából megegyeznek (kb. 150 × 120 cm). Ez utóbb említett, s a mi házunkhoz tartozó emeleti ut­ cai lakószoba megégett keleti falának befor­ duló csonkját a kutatás során megtaláltuk. Nyugati falát, amely egyben az épület saját telkére esô végfala lehetett, mint írtuk, egy késôbbi építkezés során lebontották, s ugyanakkor tisztán téglából teljesen újjáépí­ tették az udvarra nézô déli falát is. Erre azért volt szükség, mert a XVI. századi utcai szárny déli határoló fala akkor még mindkét szinten a valamivel késôbbi udvari tornác mögött, tehát a mainál mintegy 1 m-rel bel­ jebb húzódott.16 A szilárd anyagból épített, korai lakó­ háznak (9–10. kép) tehát legalább egy szo­

8

bája volt a felsô szinten. Feljárata éppúgy egy udvari falépcsô segítségével történhe­ tett, mint ahogyan ezt a késôbbi periódusok­ ban már igazolni lehetett. Jelenleg a Jurisics tér 14. számú házhoz tartozó, keleti szakasz belsô tereiben nem volt módunk vizsgálato­ kat végezni a magasabbra helyezett felsô ablak miatt, azonban az emeleti helyiség – feltételezésünk szerint tüzelôberendezésével az udvar felé forduló konyha – alatt való­szí­ nû­leg létezett még egy kisebb, utcai bevilá­ gító nyílásokkal rendelkezô helyiség (raktár, mûhely stb.). (11. kép) Kétszintes, különbözô magasságú abla­ kokat mutató utcai homlokzati falán túl – mint már említettük – megmaradt egy sza­ kasz a kapualjtól keletre esô, XVI. századi

udvari falból is. Ebbôl, valamint a nyugati udvari tornác említett hátfalának a jelen­le­ gitôl beljebb húzódó vonalából tudjuk, hogy a két épületrész az udvar felé nem volt azo­ nos mélységû. Könnyen lehetséges tehát, hogy kezdetben két önálló tetôvel fedett, kétszintes épületrészbôl állt, amelyet a telek beépítetlen, felsô nyugati végébôl, az utca felôl egy tömör kerítésfalban nyíló kapun át lehetett megközelíteni. A mai kapunyílás keleti káváját mindenesetre jól meg­fi­gyel­he­ tô módon utólag vágták bele a falszövetbe. Amennyiben valóban nyugaton volt a legkorábbi bejárat, a mai kapualj helyén egy további alsó helyiségrôl beszélhetünk. Nem lehetetlen, hogy itt és/vagy mellette, a mai középsô földszinti szoba helyén pinceként használt terek voltak. Sem oldalfalaik, sem lefedésük nem ismert, de kôszegi tapaszta­ lataink alapján szinte biztosra vesszük, hogy éppúgy nem voltak boltozva, mint az emele­ ti helyiségek. Egykori járószintjükrôl sin­ csenek adataink. Mivel ezen a homlokzati szakaszon ebbôl a periódusból származó ut­ cai ablakot nem találtunk, ha voltak is ilye­

nek, csupán a maiak helyére tehetô, kis­mé­ re­tû szellôzônyílásokat képzelhetünk el. A pince korai jelenlétére utalnak a fenti levél­ tári adatok, mindenekelôtt az 1568-ban már itt lakó, szôlôvel rendelkezô Cseke Fülöp, késôbb pedig Szûcs Mátyás, aki 1609-ben ennél a háznál szerepel a bordézsma-jegy­ zékben. A gazdasági funkciókat ellátó, egykor bizonyosan létezô udvari melléképületekrôl (istállók, szekérállás stb.) pedig – a korai idôszakra vonatkozóan – sajnos még ennyi információval sem rendelkezünk. A korabeli kôszegi végrendeletekben és inventáriu­ mokban szereplô háziállatok nagy száma vi­ szont arról tanúskodik, hogy valahol a tel­ ken nekik is helyet kellett kapniuk.17 Csupán nagyon kevés terméskövet tar­ talmazó tégla anyaga és a korai udvari ház­ falnak nekitámasztott építési módja miatt valószínû, hogy az utcai szárny nyugati sza­ kasza mögött húzódó udvari tornác késôbbi, mint a XVI. századi épület. A félköríves zá­ ródású árkádívekkel készült udvari tornác utóbb befalazott, különbözô szélességû két

11. A XVI–XVII. századi lakóház rekonstrukciós tömegvázlata. Ivicsics Péter rajza, 2012

9

12. Az utcai szárny udvari homlokzatának kutatási rajza Farkas Mária 1973. évi felmérésének felhasználásával. Simon Anna rajza, 2011 nyílása a kutatás során elôkerült. (12. kép) Egy rájuk merôleges ívindítás a kapualj nyugati falának udvari végén arról tanúsko­ dik, hogy innen indult a tornáchoz tartozó folyosó. Lehetséges azonban, hogy az ívin­ dítás egykor a tornácos folyosó vízszintes fa födémét, esetleg boltozatát (?) alátámasztó hevederívhez tartozott. Az újabb kapualj boltozat bekötése miatt a fölmenô falakból eldönthetetlen, folytatódott-e kelet felé a tornácos folyosó, s az ily módon elképzelt harmadik ív egy kapuáthajtó udvari nyílását képezte-e. Amennyiben nem, úgy a lakóház bejáratát még ebben az idôszakban is a telek még mindig üres, nyugati végébe kell he­ lyeznünk. Felmerül a kérdés, lehetett-e ez a tornác emeletes? A válasz: igen. Részben azért, mert Kôszegen a XVII–XVIII. század fo­ lyamán a kétszintes, árkádíves udvari tornác általánosnak mondható megoldásnak számí­ tott, részben pedig azért, mert egy ilyen megoldás építészetileg hitelesebb, mintha

10

csupán a földszinti falhoz ragasztottak volna egy félnyeregtetôvel fedett épületrészt.18 A  tornác emeletét azonban inkább fapillé­ rekkel és mellvéddel építhették meg, más­ ként miért kellett utóbb teljesen elbontani, miért nem elégedtek meg csupán a nyitott ívek befalazásával, mint a földszinten. Feltételezhetô, hogy az alsó szintjén tég­ la anyagú, széles kosáríves nyílásokkal ké­ szült tornácot már inkább a XVII. század utolsó harmadában építtette az 1675 óta itt élô Johann Bien városi orvos. Esther nevû feleségének apja, Johann Feuerabend te­he­ tôs seborvos volt, akinek háza a német kül­ városhoz tartozó Gyöngyös utcában állt. Az após 1682. évi halálát, majd egy újabb, 1688. évi osztozkodást követôen a vagyon egy része hozzájuk jutott. Valószínûleg ös�­ szefügg ezzel a ténnyel, hogy a katolikus doktort 1690-ben elôbb a külsô tanácsba, négy évvel késôbb viszont már a belvárosi szenátorok közé választották. Kultúrtörténe­ ti szempontból lényeges, hogy a belvárosi

házban a Feuerabend örökségbôl származó ékszerek, ezüsttárgyak, fegyverek, ruha­ne­ mûk stb., továbbá – az orvosságok, tége­ lyek, állványok és fiókok mellett – Johann Bien 74 könyvet, méghozzá történeti tárgyú könyveket („History Büchel”) is ôrzött; cí­ meiket sajnos nem jegyezték le. Errôl egy 1707. évi, Esther Feuerabend halálakor fel­ vett inventárium tanúskodik, amelyhez tár­ sul egy utóbb, 1732-ben született osztályle­ vél, amelyben gyermekeik – más anyagi javak mellett – már 150 (!) könyv fölött diszponálnak. Ezek között bizonyára orvosi könyvek is elôfordultak, ugyanis a teljes könyvtárat az a Johann Kern gráci orvos vá­ sárolta meg, aki még 1707-ben vállalta a va­ gyon fölötti gyámságot.19 A házat Johann Bien halála után testvé­ re, Jacob örökölte, mint apai vagyont, de 1699. évi haláláig mindössze négy évig bir­ tokolta feleségével, Pammer Reginával, aki hamarosan újból férjhez ment.20 2. A Z 1700. ÉVI TÛZVÉSZ ÉS AZ UTÁNA KÖVETÔ IDÔSZAK

Az 1700. január 30-án kitört tûzvész21 ko­ moly pusztítást végzett a belvárosban, a pi­ actéren álló templomokkal együtt a lakóhá­ zak is megrongálódtak. Úgy tûnik, a Chernel utca alsó szakasza és benne az 1. számú épü­ let ezúttal azonban még megmenekült. Egyelôre a telek és a lakóház kontúrjai nem változtak. Magában az épületben sem következhetett be túl nagy károsodás, mert az 1700 szeptemberében felvett inventárium errôl semmit nem szól. Kiderül viszont belôle, hogy szobának csak egyetlen helyisé­ get neveztek, ahol a szülôk és a gyerekek is aludtak. Egy öreg diófaasztal, két régi és egy kisebb „sollyes” szék, valamint nyolc vörös huzattal bevont karosszék mellett ugyanis egy „födeles” és két kisebb „fedél nélkül való” ágyat is itt soroltak fel. Ezen kívül volt még egy emeleti helyiség, ahol a család érté­ keit, az ezüstbôl készült és az inventárium­ ban szereplô habán edényeket, fegyvereket stb. ôrizték; itt álltak a már említett, külön­ bözô gyógyszereket és tégelyeket, illetve a könyveket tartalmazó állványok, szekré­ nyek, többek között például egy „öreg, zöld fiókos almárium”. A szö­veg­bôl nem derül ki, hol volt a helye annak a Krisztus-képnek, amely ugyancsak szerepel a listán.22

A jelenleginél mintegy 80 cm-rel ala­ csonyabb, XVI. századi járószintjét megtar­ tó, s az utcára továbbra is egy ablakkal (ezt találtuk meg befalazva) nézô, gerenda mennyezetes, emeleti lakószoba (12. helyi­ ség) az akkori épület szélsô nyugati tenge­ lyében volt. A jelenlegi kapualj fölött kapott helyet a szobából kelet felé nyíló, hasonló­ képpen fedett tárolótér (11. helyiség).23 Mö­ göttük az udvarra nyíló árkádíves tornácos folyosó húzódott. (11. kép) Az emeleti he­ lyiségek megközelítésére szolgáló külsô udvari fa­lép­csô erre az ugyancsak fából épí­ tett tornácra érkezhetett, ahonnan nyilván be lehetett jutni a jelenleg már a Jurisics 14. hátsó szakaszához tartozó házrész felsô szintjére lokalizált konyhába is. A szóban forgó leltár a konyhai eszközöket szintén tartalmazza. A nyilvántartásba vett taposókádak, saj­ tárok és puttonyok arra utalnak, hogy ekkor már biztosan volt itt présház (talán a Jurisics tér 14-be esô földszinti tér), amihez már rég­ óta tartozott valamilyen pinceként használt nagyobb tér. Ezzel a funkcióval kapcsolat­ ban egyedül a kapualj helyén lévô, illetve a tôle nyugatra található, akkor még síkmen�­ nyezetes helyiség (2. helyiség) jöhet szóba. A tûzvészt követôen a tetôt nyilván ki kellett javítani. Erre azonban egy darabig még nem került sor. Mivel 1700-ban Jacob Bien özvegye, Pammer Regina – a következô évtôl a bírói, sôt az újdonsült polgármesteri címet is viselô, tekintélyes Pammer János le­ ánya –, már a soproni Adam Hackstock fele­ sége volt, s hamarosan oda is költöztek, az épület néhány évre valószínûleg gazdátlan maradt.24 1706. július 16-án a Kôszegen ma­ radt két gyermek gyámjaként és lánya felha­ talmazottjaként Pammer János „az minémû Egy keô Házat bírt az bene levô Préssel edgyütt” elcserélte Valentin Leidenfrosttal és feleségével, Bosky Judittal. A 415 forintos vételárban a szôlô is benne foglaltatott. Hiá­ ba támadta meg az adásvételt Johann Bien özvegye, Esther Feuerabend, saját gyerme­ kei érdekében, a következô évben meghalt. Az ezt követô eljárás során úgy tûnik, maga az épület maradt Leidenfrostnál, aki 1705ben a város kamarása volt. A jogtalannak tûnô eladásból – a bíró és a kamarás össze­ játszása révén – úgy tûnik, némiképp a város is részesedett. Ugyan a jegy­zô­könyv­ben ol­ vasható „építse meg már illen formán”

11

[mármint az új tulajdonos] kitételt, figyelem­ be véve az akkori szóhasználatot, inkább a „gyarapítsa tovább” szinonimájaként kell ér­ telmeznünk, mert nemigen gondolhatunk arra, hogy a néhány háznyira ­innen, például a templomoknál pusztító lángok a házat tel­ jesen megkímélték volna.25 Arra nézve azon­ ban, hogy ezt követôen mégis milyen típusú munkákat végeztek el, semmilyen helyszíni építéstörténeti kutatásból származó támpont­ tal nem rendelkezünk. 3. A HÁZ BÔVÍTÉSE ÉS ÁTALAKÍTÁSA 1723-BAN

A ma érvényes utcai telekhatárok minden bizonnyal a pusztító belvárosi tûzvész húsz évvel késôbbi megismétlôdése után jöttek létre. 1720. augusztus 11-én újból lángra lobbant a belváros,26 s ezúttal a pusztítás a mi házunkat sem kímélte. 13. Az 1723-ban épített udvari szárny nagytermének egykorú hátsó (13/b–2. helyiség) ablaka. B. Benkhard Lilla felvétele, 2011

12

Az erre vonatkozó írott források még fel­ tárásra várnak, de a helyszíni kutatásból szár­ mazó eredmények alapján elmondható, hogy a Chernel utca 1. ebben a periódusban vált el végleg a Jurisics tér 14. számú háztól. Amen�­ nyi területet ott elveszített, visszanyerte a mind ez idáig valószínûleg szabadon álló, nyugati szakasz beépítésével. (6b. kép) A te­ lek hátsó, déli határán – az utcavonalra merôleges, új udvari szárny déli végfalának vonalában – terméskôbôl épített kelet–nyu­ gati irányú kerítésfal húzódott, amelyet az alapozás itteni vizsgálata érdekében húzott árokban megtaláltunk. Bizonyára korábban is itt volt a telekhatár, helye és iránya ugyanis pontosan megegyezik az elôtte kialakított Jurisics tér 14. telkének déli határával. A rajta álló középkori lakóházból kiindulva pedig egy szabályos, korai telekosztásra következ­ tethetünk. Sôt! Nagyon is lehetséges, hogy a Jurisics téri házak széles és eredetileg hos�­ szan hátranyúló telkei még a XIII. század végi vagy az 1328. évi királyi szabad városi privilégium korának telekosztásából szár­ maznak. Ezeket késôbb úgy osztották ketté, hogy az önállóvá váló, hátsó telekrész bejára­ ta már nem a tér, hanem a rá merôleges, ere­ detileg alárendelt szerepû, csupán a városfa­ lak megközelítésére szolgáló köz felôl nyílt. Az 1720. évi tûzvészt követôen, mint majd látni fogjuk, nagy valószínûséggel 1723-ban a nyugati oldalon tehát a korábbi, utcavonallal párhuzamos lakóház mellé egy rá merôleges irányú, teljesen egységes kiala­ kítású, másik szárnyat emeltek. (9–10. kép) A kéttengelyes utcai homlokzattal ren­del­ kezô új épületrészben a hosszan hátranyúló, de csak részben a föld alá mélyített, boltoza­ tos pince (3. helyiség) fölé mindössze egyet­ len hatalmas belsô teret (13. helyiség) emel­ tek. Mindkét félköríves fiókokkal megnyitott, kosáríves dongaboltozat az oldalfalak elé ál­ lított falpillérekre támaszkodik. Arra, hogy a föld színe fölé emelkedô pinceboltozat miatt az udvari járószintnél kb. 1 m-rel magasabb­ ra helyezett földszinti teret reprezentatív cé­ lok kiszolgálására szánták, nem csupán szo­ katlan méretei, de – csupán az egyik késôbbi osztófal mögött megmaradt – gazdagon profilált vállpárkányai is utalnak. A fiókok éleit vakolatból hangsúlyosan meghúzták. A belsô felületeket fehérre meszelték, ebbôl a korszakból semmilyen falfestés nem került elô. Merô­le­ges osztófalai és a már hozzájuk

14. Az 1723-ban az utcai szárny fölé épített tetôszerkezet gerendái a XVIII. század második felében megépített emeleti osztófalban (12. helyiség keleti fala). B. Benkhard Lilla felvétele, 2011

igazodó boltozati stukkók mind-mind egy késôbbi korszakból származnak. Ebbe a hosszú helyiségbe egyedül az ud­ var felôl, nagyjából a jelenlegi helyén nyíló, s már akkor is több lépcsôfokkal megemelt ajtón keresztül lehetett bejutni. Egykori bejá­ ratának bal oldali káváját az áthidaló indítá­ sával a belsô oldalon a maitól kb. 30 cm-rel északra találtuk meg (13/a–2. helyiség). A tôle keletre álló, más belsô járószintekkel rendelkezô utcai épületszárnnyal nem volt közvetlen kapcsolata. Mivel a Chernel utca 3. számú ház telekhatárán állt, nyugat felé zárt volt, de két utcai ablakán kívül legalább még két keleti udvari és egy hátrafelé, déli irányba nézô ablakkal rendelkezett. Ezek kö­ zül a belsô oldalon elôkerült a nyugati utcai ablak földig lefutó, vakolt kávája, az ívindí­ tás vállával együtt. A homlokzatkutatás iga­ zolta, hogy mellette még egy ilyen ablak volt, amelyet belülrôl – a késôbbi nyílás mi­ att – már nem lehetett megfogni. A hosszú udvari homlokzatra valószínûleg csak két ablak nézett, az utca felôl számítva az elsô (13/a–2. helyiség) és a harmadik (13/b–1. helyiség) boltfiók alatt. A másodikban (13/a– 2. helyiség) nyílt a bejárat, a negyedikben (13/b–2. helyiség) pedig az udvari pincelejá­ ró. Mindkét szóban forgó ablak maradvá­ nyait sikerült feltárni. Legépebben a hátsó déli telekhatárra nézô ablak maradt meg (13/ b–2. helyiség), amelynek alapján értelmezni tudtuk a többi, töredékes nyílás megjelenési formáját is. (13. kép) Olyan szegmensíves záródású, lépcsôzetes kávájú ablakokról be­ szélünk, amelyek – jellegzetes módon – a

falsíknál kb. 18 cm mélyebb fülkében ülnek, és parapetfaluk is itt található. Maga az ép­ pen ezen a ponton kicsit szélesebb, máshol azonban leginkább négyzetes (110×100 cm) formájú szerkezet még egy lépcsôs béllettel beljebb ült, sajnos ma már mindenhonnan hi­ ányzik. A lépcsôzetes káva azért is feltûnô, mert a függôleges belsô falsarok felül nem fordul át, hanem egyszerûen csak belefut az áthidalóba. Az említett ablaktól keletre ugyancsak a végfalban egy nála valamivel alacsonyabb, de hasonlóképpen szegmens­ íves záródású falifülkét alakítottak ki. A talán csak húsz évvel elôbb készült tetôszerkezet az újabb tûzben bizonyára tel­ jesen leégett, tehát megint újat kellett építe­ ni. Nagyon valószínû, hogy a korábbi épü­ letrész nyílásrendszerétôl eltérô szinthez igazodó, két ablakos, új utcai homlokzat számára háromszögû oromfalhoz csatlako­ zó, önálló nyeregtetô készült. (6b. kép) Ez­ zel egy idôben az újabb építkezés során mai helyére kerülô kapubehajtó fölött (11. helyi­ ség) – legalább 80 cm-rel megemelve a járó­ szintet – padlásteret alakítottak ki. Vissza­ bontva a teljesen megégett egykori osztófalat (csonkja a 12. helyiség északkeleti sarkában megfigyelhetô volt) és a födémeket, a mai középsô tengelyben lévô, korábbi emeleti szobából – összenyitva az elôbbivel – szin­ tén padlástér lett (12. helyiség). A korábbi felsô lakószint helyén 1723ban kialakított padlástér belsô gerendáit utóbb benne hagyták a falszövetben, ezért a kutatás során a 11–12. helyiségben ezeket megtaláltuk. (14. kép) A kosáríves kapunyí­

13

lás fölött az utcai homlokzaton egy félkör­ íves záródású, külsô síkján egykor nyilván deszka ajtóval lezárható, hosszúkás széna­ bedobó nyílást alakítottak ki, küszöbszintje valamivel mélyebben húzódott, mint most. A 11. helyiség felôl kávájában durva padlás­ vakolat került elô. Az, hogy a 12. szoba he­ lyén lévô akkori padlásteret megvilágítot­ ta-e kisméretû, utcai nyílás, nem derült ki. Annyi azonban bizonyos, hogy a korábbi szoba egyetlen középsô ablakát – ter­més­ kôvel és téglával vegyesen – befalazták, mert a megváltozott szintek miatt már nem volt rá szükség. Erre a padlásra – a telekalakítással ös�­ szefüggésben egy szintén az 1720. évi tûz­ vészt követô idôszakra datálható magas, téglával kevert terméskô kerítésfallal párhu­ zamos – udvari falépcsô vezetett föl. A ka­ pualj fölötti (11. helyiség), jobb szélre esô ajtónyílást az utcai szárny udvari homlokza­ tának kutatásakor megtaláltuk. (12. kép) A lapos kosáríves nyílás bal oldali, nyugati ká­ vájában meszelt vakolatot találtunk, ami arra utal, hogy az egykori fa nyílászáró szer­ kezetet egy hátrébb lévô síkra helyezték. Az ajtónyílást körülvevô, vele egy idôs, ter­més­ kôvel kevert téglafalat az alsó szakaszon megfigyelhetô, XVI. századi lakóház itteni udvari falának visszabontása után emelték. A visszabontással egykorú erôsítô boltív szintén az új fal jobb megtartását szolgálta. Mindenesetre ebben a jelentôs építési perió­ dusban az udvari falak nagyobb mértékû bontásával kell számolni.

Az utcavonallal párhuzamos szárny fö­ lötti nyeregtetô szabályos tetôszerkezete és az egykori emelet felszámolása révén kiala­ kított egységes padlástér kedvéért megszün­ tették a tornác emeleti szakaszát és elbon­ tották az egykori lakószoba (12. helyiség) udvari hátfalát. A váltást határozott vízszin­ tes falelválás jelzi az udvari homlokzat nyu­ gati végében. Ezzel együtt – statikai okok­ ból, a fölé kerülô tömör téglafal miatt – be kellett falazniuk a nyitott tornác földszinti szakaszát is, elbontva a korábbi belsô déli szobafalat. Nagyon valószínû, hogy ugyan­ csak ekkor boltozták be az utcára nézô föld­ szinti helyiséget (2. helyiség), mindenesetre erre utalnak az új nyugati szárnyban lé­vôk­ höz hasonló módon, erôteljesen meghúzott élekkel készült boltfiókok. Ettôl kezdve itt lakótér vagy mûhely lehetett. (9–10. kép) Arról, hogy a XVIII. század elején fel­te­ he­tôen még az utcai homlokzaton sem jelent meg tagolt építészeti architektúra, hanem fes­ tett vakolatokkal díszítették a falsíkokat, egy ebbe a periódusba tartozó, töredékesen mint­ egy 2–3 m hosszúságban követhetô, udvari homlokzati párkánymaradvány tanúskodik. (15. kép) Ez a nyugati szárny fel­sô szakaszá­ nak egy olyan helyén maradhatott meg, ahol az udvari homlokzat elé épített nyugati tornác utólagos fedélszéke miatt késôbb zárt padlás­ tér jött létre. Az alul-fölül keskeny bekarcolt sávval kísért, vízszintes mintázat hegyes vé­ geikkel egymással érintkezô, fekvô rombusz alakú motívumokból áll. A kísérô sávokat és a rombuszok közeit fehérre meszelték, magu­

15. Az udvari szárny homlokzatán feltárt, 1723-ból származó festett, bekarcolt egykori fôpárkány részlete. B. Benkhard Lilla felvétele, 2011

14

16. Az 1723-ban átépített lakóház rekonstrukciós tömegvázlata. Ivicsics Péter rajza, 2012

kat a rombuszokat sgraffito technikával utó­ lag kikaparták. A párkány alatt megmaradt vakolat alsó meszelésrétege ugyancsak sárgás törtfehér színû volt. Ebbôl arra lehet követ­ keztetni, hogy az udvari és – a korszakra vo­ natkozó általános tapasztalat szerint – bizo­ nyára az utcai homlokzat alapszíne is tör fehér lehetett, amivel dekoratív festett-sgraf­ fitós párkányok, esetleg kere­te­lé­sek, sarok­ armírozások éltek együtt. Maga a vakolat anyaga viszont enyhén sárgás-rózsaszínes ár­ nyalatú volt, ebbôl az északi szárny udvari homlokzatán maradtak meg töredékek. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az 1720. évi tûzvészt követô építési periódus­ ban a helyszíni kutatás révén már elég konk­ rétan megállapítható, komoly építészeti be­ avatkozások történtek a házon. (16. kép) Igen különös azonban, hogy ezek a változta­ tások nem egy esetleges lakófunkció irányá­ ba mutatnak, sôt éppen ennek az ellenkezôjét tapasztaljuk. Az eddigi emeleti helyiségek, a lakószobával együtt padlástérré alakulnak át. Leválnak a házról az eddig ide tartozó, a Jurisics tér 14. számú házba esô belsô terek, viszont az új nyugati szárnyban csupán egy hatalmas pincét, s fölötte egy vele azonos nagyságú, lakásnak semmiképpen sem hasz­ nálható, óriási (19,30 × 6,35 m) díszterem

jel­legû helyiséget alakítanak ki. A korábbi pince ugyan új boltozatával akár lakhatóvá is válik, de semmiképpen sem a gazdag és elô­ kelô háztulajdonos számára. Konyha vagy kamra pedig ebben az épületben már nem ta­ lálható. Raktározásra viszont tág le­he­tôség nyílik a hatalmassá váló padlástérben. Az 1722 óta a városbírói tisztet több íz­ ben betöltô, komoly tekintéllyel rendelkezô Lada György 1723 óta már ennek az épület­ nek is tulajdonosa. Harmadik belvárosi la­ kóházáról van szó, és a mi szempontunkból kiemelkedô jelentôsége van annak, hogy a telkek hátsó részei összeérnek, vagyis a má­ sik két ház (Jurisics tér 10., Jurisics tér 12.) udvara éppen a Chernel utca 1. udvara mögé esik. Végrendeletébôl kiderül, hogy ô maga a Jurisics tér 12-ben lakott, ahonnan leg­ké­ sôbb vásárolt épületét hátulról, déli irányból – saját udvarán keresztüljárva – könnyedén meg tudta közelíteni. Átalakítására sok pénzt költött. „az harmadik, úgy mint Valentin uram árváitul vett kôházamat, amint mast vagyon, ki legalább vagyon kétezer forintomnál többen.”27 A városi jegyzôkönyv egy adata, miszerint 1723. március 5-én „Lada Biro Úr is magha házához épületre valo fákat kévány. Adatik.” kétség kívül erre az építkezésre vonatkoztatható.28

15

Mivel már két lakóháza is volt, a különle­ ges tereket nyilván más célra szánta. Minden bizonnyal valamilyen fontos közösségi funk­ ció számára hozta létre, s nyilván bérbe adta ôket, vagy legalábbis megpróbálta. Mivel sa­ ját házainak közvetlen felsô szomszédságá­ ban, a Jurisics tér nyugati oldalán a Városhá­ za (Jurisics tér 8.) állt, nem lehetetlen, hogy a Chernel utca 1-ben meg­fi­gyel­hetô, hosszú barokk terem az 1720. évi tûzvész­ben meg­ rongálódott városházi gyû­lés­te­rem ideiglenes pótlása érdekében épült. Sokkal való­színûbb azonban az a másik – levéltári forrásadatok­ kal ugyan egye­lôre nem igazolható – le­he­tô­ ség, miszerint Lada György a Kô­szegen ép­ pen 1723-ban újonnan beren­dez­ke­dô nemesi bíróság, a Dunántúli Királyi Kerületi Tábla ülésterme számára kívánt meg­felelô nagysá­ gú, bérbe adható ingatlant kialakítani. Mint a város bírája, az intézmény felállításáról elsô kézbôl értesülhetett.29 4. D  ÉLI IRÁNYBAN TÖRTÉNÔ BÔVÍTÉS 1723 TÁJÁN VAGY AZT KÖVETÔEN

Valószínûleg nem sokkal az elôzô építkezést követôen, de még mindenképpen Lada György 1741. évi halála elôtt került sor egy

további bôvítésre, amelynek magyarázata ugyancsak az épület speciális használatában rejlik. (17. kép) Az imént már említett közös tulajdonlás adott lehetôséget arra, hogy a Jurisics tér 12. számú ház korábbi telkének kárára a Chernel utca 1. telekhatárát mintegy 6,5 m-rel kitolják hátrafelé. A nemrégiben létrehozott pince és a fölötte lévô, boltozott nagyterem hátsó falához közvetlenül hozzá­ toldott új, kétszintes épületrészt keleti irány­ ban 2 m-rel szélesebbre építették, mint a közelmúltban emelt nyugati szárnyat, amely­ nek járószintjeihez igazodott. (9–10. kép) A présháznak szánt alsó, sík famennyeze­ tes teret (5. helyiség) a nyugati szakaszon – egy ajtónyílással – összekapcsolták a hosszú pincével. Ezt ma haránt irányban egy utóla­ gos válaszfal két különbözô mélységû tér­ részre osztja, eredetileg azonban az udvarról nyíló bejárat mögött induló lépcsôn lehetett lemenni a külsô szintnél legalább 90–100 cm-rel mélyebb présházba. A külsô szakasz feltöltésére csak egy késôbbi idô­pont­ban ke­ rült sor. A feltöltôdés miatt a bejárat két olda­ lán található, ma is jól meg­fi­gyel­he­tô ablakok parapetjei a belsô oldalról nézve szinte telje­ sen a földbe mélyednek. A présház gerenda­ vázas fa födéme eredetileg alacsonyabban

17. Az 1723-ban átépített lakóház, a hátulról megtoldott telekrészen ezt követôen emelt, kétszintes bôvítménnyel. Rekonstrukciós tömegvázlat. Ivicsics Péter rajza, 2012

16

18. Az 1723 után az udvari szárny mögé épített bôvítmény felsô szintje az egykor itt lévô, hátsó nagyterem (15. helyiség) lebontott boltozatának lenyomatával. B. Benkhard Lilla felvétele, 2011

volt, az „emelet” egykori vízszintes járószint­ jének vakolatban kirajzolódó vonala ma en­ nek a térnek az oldalfalain – a födém alatt mintegy 1,20 m-rel lejjebb – jól követhetô. A présház fölött egy nagyméretû (5,30 × 8,20 m), osztatlan teret hoztak létre, amely­ nek fiókos teknôboltozata sajnos már nincs meg (15. helyiség). Félköríves fiókjainak megmaradt lenyomatai alapján azonban fió­ kos teknôboltozat lehetett. (18. kép) Északi belsô falának sarkán, ott ahol a késôbbi nyu­ gati tornác fölötti keskeny padlásteret kiala­ kították, megmaradt az ugyancsak pro­fi­lált vállpárkányról indított boltozat egy kisebb vakolt töredéke. Ebbôl látszik, hogy a na­ gyon kemény, simára megdolgozott fe­lü­le­tû, önmagában, festés nélkül is dekoratív vako­ lat a boltvállak szegélyénél egy-egy keskeny sávot alkotott. Vele szemközt, a déli fal kele­ ti boltvállánál szintén tanulmányozható az eredeti felület egy darabkája. (19. kép) Az egykori boltfiókok alatti íveken a kutatás idején látható, durva vakolat már a boltozat lebontása után került az oldalfalakra. Ezt a nagytermet, ha egyáltalán sor került rá, csak nagyon kevés ideig használhatták, mert az eredeti vakolaton korabeli, barokk meszelésrétegeket nem találtunk. Egyetlen bejárata a mögötte korábban kialakított, ugyancsak reprezentatív célokat szolgáló, hosszú terembôl nyílt, az északi fal keletrôl számított második boltfiókja alatt. A termet két, a rövidebb, keleti oldalon kialakított, a belsô udvarra nézô ablak világította meg. Kö­ zülük az északra esô ma már nincs meg, he­

lyére nála magasabb és szélesebb – a padlás korszakhoz tartozó, tehát újabb – padlásbe­ dobó nyílás került. A délit viszont a kutatás során sikerült megtalálni. Méretei hasonlók a 13/b–2. hosszú helyiség déli végfalában ko­ rábban nyitott ablakéhoz, amire emiatt az újabb terem miatt már nem volt szükség, ezért befalazták és a túloldalról fülkévé alakí­ tották át. Hasonlóképpen lapos szegmensív­ vel záródik, fülkéje az egykori járószintig le­ nyúlt. Csak körvonalait tártuk fel belülrôl, ezért nem tudjuk, hogy kávája lépcsôskialakítású volt-e, s parapet magasságát sem ismerjük. Elsô periódusában a bôvítményt kelet felé oromfalas, önálló nyeregtetô sza­ kasz fedte, amelynek déli, vízszintes felfek­ vése még megfigyelhetô. Nem kétséges, hogy a bôvítés elsôsorban az újabb emeleti nagyterem miatt vált szük­ ségessé, ami az esetleges bérlô menet köz­ ben megnövekedett térigényére utal. A vako­ lat vizsgálatából viszont az derül ki, hogy a rendkívül míves vakolattal készült hátsó he­ lyiséget, amelynek boltozatát barokk stukkó­ keretek díszíthették, eredeti funkciójában so­ hasem, vagy csupán egészen igen rövid ideig használták. Felmerül a kérdés, létrejött-e az üzlet, mûködött-e egyáltalán ezen a helyen a Dunántúli Kerületi Tábla. S ha meghiúsult Lada György sok pénzt fel­emész­tô ötlete, miért történt. A választ csak további forrás­ kutatások adhatják meg. Elképzelhetô, hogy egyéb helyeken is bôvítették az épületet. Az udvari homlokza­ ton feltûnt egy kis részlet, amely elhelyezke­

17

19. Az 1723 után épített hátsó nagy­ terem boltválla az eredeti vakolat megmaradt kis részletével. B. Benkhard Lilla felvétele, 2011

dését és formai megjelenését tekintve legin­ kább ehhez a második barokk periódushoz tartozhatott, s összefügg az udvari belsô homlokzatok dekoratív kialakítására való tö­ rekvéssel. A két szárny csatlakozásánál egy olyan bekarcolt körvonalú, keskeny, fehérre festett, vízszintes sávok által tagolt sötét ké­ kesszürke színû sarokarmírozás töredékét ta­ láltuk meg, amely esetleg egy utóbb elbon­ tott, rövidebb nyugati tornácszakasz vagy nyitott bejárati elôtér meglétét való­színûsíti. Amennyiben az ismert 1746. évi város­ kép30 alapjául szolgáló rajz tényleg ebben az évben és nem jóval korábban készült, nehe­ zen megmagyarázható, hogy a kapualj mel­ lett miért csak két ablak látható, de az is, mi­ ért látunk ablakokat a Chernel utca 3. számú ház felé nézô homlokzaton, amikor a kutatás során ilyeneket a hátraforduló nyugati szár­ nyon nem találtunk. Ha datálásaink helytál­ lóak, és nem tévedtünk túl nagyot, gyanítha­ tó, hogy az említett eltérések a hátsó déli toldalék hiányával együtt az ábrázolás bizo­ nyos részleteinek pontatlanságára hívják fel a figyelmet. 5. KISEBB ÁTALAKÍTÁSOK 1752–1767 ­KÖZÖTT

Bariska István és Söptei Imre levéltári forrás­ kutatásaiból tudjuk, hogy Lada György halá­ la (1741) után leánya Lada Sophia, valamint férje, zalapataki Nagy György al­or­szág­bíró tulajdonába került az ingatlan. Ôk azonban, legalábbis a férj 1751–1752 körüli haláláig

18

elsôsorban nem Kôszegen éltek. Lakás céljá­ ra viszont, mint látjuk, az épület kiadhatatlan volt. Ha 1767-ig az özvegy mégis itt lakott – márpedig erre utal az ez évi leltárban olvas­ ható „Residentionális Ház” elnevezés – bizo­ nyos kisebb átalakításokra már valamivel elôbb sort kellett keríteni. A bécsi ölben meg­ adott alapterület egyébként nagyjából megfe­ lel a ház mai kiterjedésének.31 Egy nagyobb mértékû felújítást mindenesetre meg­kér­dô­je­ lez az a tény, hogy éppen úgy, mint 1738-ban, 1742-ben és 1748–1749-ben az ingatlant, va­ lamint 1766–1767-ben is csupán az 5. házadó osztályba sorolták.32 Ennek legfôbb okát – a nyugati szárny valójában csupán földszintes mivoltán túl – éppen a lakófunkció hiányá­ ban kereshetjük, hiszen az épület ekkor még nem lehetett rossz állapotban. A használhatóság érdekében mégis való­ színûleg már 1767 elôtt sor került a nyugati szárny hosszú termének két haránt irányú válaszfalakkal történô megosztására. (9–10. kép) Az itt megfigyelhetô, sajátos anyagvá­ lasztás talán a füst szigetelésével és a kony­ ha kialakításával függött össze. A két vá­ laszfal ugyanis erôsen agyagos habarcsba rakott terméskövekbôl épült, kevés tégla hozzáadásával. Ebbôl a korszakból maradt fenn egy átjáró ajtó, amely a jelenlegi elôtér (13/a–2.) és a mögötte lévô szoba (13/b–1.) között található. A vele szemközt egykor a szobába vezetô párját késôbb nyugat felé kissé eltolták. Ettôl kezdve az utcai helyiséget szoba­ ként, a középsôt konyhaként, az ekkor még

osztatlan, nagyobb hátsó helyiséget pedig kamraként használhatták. Az elsô szoba ki­ emelt szerepét jelzi, hogy itt a gazdagon ta­ golt, késô barokk stukkókeret mellett a ko­ rábbi boltfiókok külsô szegélyeit a síkból kiugró sávokkal díszítették. A középsô teret úgy osztották három részre, hogy a házba belépve, jobbra nyílt a szoba, balra a kamra, hátrafelé pedig a konyha, amelyet a boltozat alá behelyezett füstfogó gerendával lere­ kesztve a pitvartól, a maihoz hasonló módon alakítottak ki. A középsô tûzhely fölé, a nyu­ gati fal elé kémény került. A szobát a kony­ hából fûtötték. A falszövetek vizsgálata alapján elmond­ ható, hogy már a korszak elsô felében – egye­ lô­re boltozat nélkül ugyan – az utcai szárny két emeleti helyisége szintén valamiféle más funkciót kapott. Mindenesetre a két tér közé válaszfal épült, a gerendákat bevakolták, és a padlástértôl egy vízszintes födémmel elvá­ lasztották ôket. Megközelítésük azonban to­ vábbra is az udvari irányából, a már meglévô külsô falépcsô segítségével történt. 6. NAGYOBB SZABÁSÚ ÉPÍTKEZÉS 1767 UTÁN

A következô építkezésre valószínûleg már néhány évtized múlva, az örökös Nagy Juli­ anna és férje, Inkey Boldizsár birtoklásának kezdeti idôszakában sor került.33 Mivel ôk már három gyermekükkel együtt folyamatosan itt tartózkodtak, szük­ ség lehetett rá, hogy egy új keresztirányú fal­ lal megosztva a konyha mögötti, korábban egyetlen nagyobb helyiséget (13/b. helyi­ ség), itt alakítsanak ki még két szobát. (9–10. kép) Lakófunkcióra utalnak az osztás követ­ keztében az egyes boltszakaszok közepére esô, az utcai szobáénál egyszerûbb ovális, il­ letve kör alakú késô barokk stukkókeretek. Ugyanakkor a raktár funkciót talán érthetô módon, kezdetben a lakásnál jóval maga­ sabb járószinttel rendelkezô, lezárt utcai padlástérbe helyezték át. Az élelmiszer táro­ lására viszont – a pincén kívül – leginkább a földszinti boltozott helyiség (2.) lehetett al­ kalmas. Az utcára nézô szárnyban elôször is – ol­ dalsó erôsítô köpenyfalak építésével – be­ boltozták a kapualjat. A fiókos dongabolto­ zattal fedett, kosáríves kapualj ekkor készült belsô udvari ívén nagyon szép árnyalatú

szürkére festett (szénnel sötétített), utóbb felpikkelt vakolat töredékét sikerült feltárni. Szerencse, hogy megmaradt a kávába befor­ duló szakasz egy része is, amelyet világos, de élénksárga színûre festettek. (20. kép) A jó megtartású, simított felületû, mindössze egyetlen festett réteggel rendelkezô vakola­ tot az utcai szárny udvari homlokzatának középsô szakaszán – ráfedve egy korábbi felületre –, ha töredékesen is, de ugyancsak sikerült megtalálni. A kapualjtól keletre megfigyelhetô volt, hogy ez a vakolat, legalábbis kezdetben egy ideig ráhajlott egy utóbb elbontott kettôs konzol alsó felületére. Ez a korábban meg­ lévô udvari fa lépcsôrôl elérhetô, külsô pad­ lásajtó vízszintes fellépôjét tarthatta. (12. kép) Nagyon valószínû, hogy még ebben az építési periódusban, de annak egy késôbbi fá­ zisában került sor az utcai szárny korábbi padlásterének megszüntetésére, s az itt létre­ hozott lakóterek fiókos dongaboltozattal tör­ té­nô beboltozására. Az utcai oldalon a kapu­ 20. A kapualj udvari ívének a kávába beforduló, 1767 után készült szürke–sárga színû festése. B. Benkhard Lilla felvétele, 2011

19

alj fölötti (11. helyiség), négyzetes formájú, kisebb, szalagtagos kôkeretes ablakhoz ha­ sonló ablakok kerültek az udvari homlokzat­ ra. (7. és 12. kép) A kiugró külsô szegéllyel készült, nagyobb kôkeretek könyöklôit a mai szerkezetek behelyezésekor levésték. Erede­ tileg bizonyára hasonlóak lehettek a 12. he­ lyiség utcára nézô, újonnan nyitott ablakai is, amelyek a XX. század folyamán erô­tel­je­sen megrongálódtak. A keleti udvari ablak kô­ke­ re­té­ben lévô, bújtatott rács való­szí­nûleg ere­ deti formájában és funkciójában maradt ránk. Ugyanez mondható el kapualj fölötti, fém­ spalettás párjáról is. A különleges védelem/ tûzvédelem oka abban kere­sen­dô, hogy ez a megemelt boltozathoz igazodó járószinttel rendelkezô, kapualj fölötti tér (11. helyiség) – egészen mostanáig, részben megôrizve késô barokk téglaburkolatát (!) – alárendelt funkciójú raktár, kamra céljaira szolgált (épp­ úgy, mint a XVII. századi lakóházban). A szóban forgó kamra/raktár funkció magyarázza azt is, miért elégedtek itt meg alacsonyabb boltozattal, míg a vele egykorú szomszédos helyiségbe (12.) magasabb fió­ kos dongaboltozatot építettek. Ezt ugyanis a két utcára nyíló nagyobb és az udvarra nézô kisebb ablakkal már kezdetben szobának szánták. Ez a különbség adhat magyarázatot arra is, miért épült a 12. helyiség déli abla­ kához belülrôl fülke, míg a vele teljesen megegyezô, másik négyzetes udvari ablak­ nál (11. helyiség) ez elmaradt. Menet közbeni tervváltoztatásra utal az a tény, hogy a kôkeretes kis ablak miatt – azért, hogy elférjen mellette – még keletebb­ re, egészen a jobb oldali emeleti végfal mellé akarták tolni azt az udvari emeleti feljárót, amelynek egyik káváját és szegmensíves át­ hidalóját a befalazott korábbitól jobbra a ku­ tatás során megtaláltuk. Mivel azonban még ugyanebben az építési periódusban sor került a 11. helyiség boltozatának kialakítására, amely eltakarja a szóban forgó, udvari hom­ lokzati feljáró ajtót, ennek használatára már nem került sor. A boltozat utólagos beépíté­ sét szolgáló vonóvasak ma is megfigyelhetôk az udvari fal emeleti homlokzati falában. A külsô udvari feljáró megszüntetésével egy idôben a korábbi nyugati lakóegységnél 7 lépcsôfokkal (kb. 1,70 m) magasabb járó­ szinttel rendelkezô, két utcai helyiséget ettôl kezdve csak a nappaliból odavezetô, mere­ dek lépcsô segítségével lehetett megközelí­

20

teni, éppúgy, mint ma. Feltételezzük, hogy boltozatának és nagyobb utcai ablakainak megépítése után lakó-, esetleg hálószoba­ ként használták. A belôle hátrafelé nyíló kamra (11. helyiség) ettôl kezdve a napi ruhanemû stb. tárolására is alkalmas térként is szolgálhatott. Az udvari kôkeretes ablakok még bizto­ san azzal a korábbi, 1723-ban kialakított, a mainál nagyjából 2 m-rel alacsonyabb pár­ kánymagassággal éltek együtt, amelynek egyik, eredetileg a síkból kiálló, utóbb levé­ sett téglasorát megtaláltuk. A négyzetes kô­ ke­re­tes ablakokhoz az udvari homlokzaton a már említett, szép szürke színû vakolat tar­ tozott. Ezzel együtt jogosan feltételezzük, hogy a nagyobb léptékû átalakítás idején, a kô­ keretek behelyezésével egyidejûleg az utcai homlokzat szintén új vakolatot kapott. Arra a kérdésre, hogy tartozott-e ehhez valami­ lyen vakolatarchitektúra, a homlokzati réte­ gek XX. századi elpusztítása miatt sajnos nem tudunk válaszolni. 7. ÚJ TETÔ ÉS EGYÉB ÁTALAKÍTÁSOK 1777–1779. KÖZÖTT

Annyi biztos, hogy a XVIII. század utolsó harmadában körben, tehát az utca és az ud­ var felôl is mintegy 2 m-rel (helyenként csak 1,90–1,85 m mérhetô) egységesen megemelték a külsô falkoronákat. (11., 13., 17. kép) Ebben feltehetôen hangsúlyos sze­ repet játszott az 1777-es nagy tûzvész,34 amelyrôl tudjuk, hogy a Chernel utca felsô szakaszán nagyobb károkat is okozott. Az új tetôszerkezet az utcai szárny fölött szabálytalanul helyezkedett el abban az érte­ lemben, hogy a vízszintes gerinc nem közé­ pen, hanem az utca irányába eltolódva húzó­ dott végig, s ezáltal ezen az oldalon a tetô jóval rövidebb, egyben azonban meredekebb lejtésû volt, mint az udvar irányába. Erre a tetôtérben, a Jurisics tér 14. számú ház felôli, belsô oromfalon látható tetô­le­nyo­mat­ból le­ het következtetni. Kérdés, eközben hogyan fedték le a nyugati szárnyat? Feltételezhetô, hogy – megszüntetve a korábbi oromfalas megoldást – ettôl kezdve a teljes L-alakú tö­ meg egységes lefedést kapott. A jellegzete­ sen aszimmetrikus tetô­for­mát a kôszegi asz­ talos céhlevélen fennmaradt, 1808. évi rézmetszet mutatja.35 (21. kép)

Szerencsére napjainkig megôrzôdtek azok az utcára és udvarra nézô, eredetileg kör alakú padlásbevilágító ablakok, ame­ lyek ehhez a rendszerhez tartoztak. A szó­ ban forgó megoldás mind a két, egymásra merôleges épületszárnyat jellemezte; a nyu­ gati oldalon, a Chernel utca 3. számú ház felôl – a déli tetôtéri oromfal lenyomata sze­ rint – a jelenleginél alacsonyabb, de egy­ér­ tel­mûen nyeregtetôs megoldás készült. Ennek a tetônek a létrehozásával egy idôben az épület déli végén további változ­ tatásokra is sor került. Lebontották a felsô szint elegáns barokk boltozatát, s egységes belsô terének nagyobb nyugati szakasza ettôl kezdve síkfödémet kapott. (18. kép) A boltfiókok hátán megmaradt eredeti vako­ latokat durva padlásvakolattal kenték be. A  lebontott boltozatnak azonban egyetlen keskeny szakaszát – hevederívként – meg­ tartották. Jól látható módon az ív mindkét oldalról vésett téglákból áll. A hevederívre azért volt szükség, hogy alátámassza az újonnan készülô, mintegy 2 m magas attika­ falat, amelyet a korábbi udvari homlokzat vonalában, egészen a déli végfalig megépí­ tettek. Ezért található fölötte szintén egy ovális formájú padlásszellôzô.

Ezzel az építkezéssel egy idôben az ily módon attikafallal megemelt udvari hom­ lokzat nyugati oldala elé magas, négyzetes pillérekre támaszkodó, nyitott kosáríves ár­ kádívekkel rendelkezô tornác (4/b) készült. Az egyszintes, barokk álkeresztboltozattal (valójában fiókos dongaboltozat) fedett, nyitott folyosót úgy alakították ki, hogy szé­ lessége kiegyenlítse azt a különbséget, amely a korábbi nyugati szárny és a kiugró hátsó déli toldalék között eddig volt. Ily mó­ don az egységes lefedés már nem ütközött akadályba. (9–10. kép) A tornácot önálló félnyeregtetôvel fed­ ték le, egykori felfekvésének lenyomata a tornác fölött késôbb kialakult padlástérben, az attikafalon jól megfigyelhetô. A déli te­ lekhatáron elhelyezkedô, egykori boltozatos nagyterem tornáccal azonos szélességû ke­ leti szakasza fölött pedig gond nélkül végig­ futott a tornác fölötti félnyeregtetô. (3. kép) Felfekvésének lenyomata az ide esô rövid belsô végfalon megtalálható. Mivel az utcai homlokzaton külsô vako­ latarchitektúrára utaló nyomokat csak na­ gyon kevés helyen lehet megfigyelni, na­ gyon örültünk annak, hogy a padlástérben, a nyugati tornác fölötti védett szakaszon erre

21. Az 1777. évi tûzvész után készült tetô Karl Schubert, 1808-ban készült rézmetszetén

21

vonatkozó adatokat is nyerhettünk. Ebbôl kiderült, hogy az egykori, udvarra nézô fal­ felületeket höbörcsös vakolatok borították, amelyben a padlásablakok enyhén mélyebb síkon meghúzott, simított szegéllyel jelen­ tek meg úgy, hogy – legalábbis az udvar felé, ahol alacsonyabb párkánymagasság le­ hetett, mint az utcán – a párkány simított vízszintes sávja és az íves keretelések felül összeértek. Fölöttük, mint ezt az utca felôl egy helyen mégis tanulmányozni lehetett, egy keskeny kiugró félpálca tagozatból álló zárópárkányka futott végig a homlokzaton. Hasonló dekoráció maradt meg a szóban forgó nyugati udvari tornác utóbb átalakított északi végében, az emeleti falsíkon. (22. kép) A hófehér meszeléssel ellátott, különö­ sen szép fehér höbörcsös falsíkokhoz ugyan­ ilyen színû, simított szegélyek tartoznak. A tagolást a textúra maga, illetve a rajta meg­ je­lenô fényárnyék hatások jelentették. Egy­ kor ugyanilyen hófehér színû lehetett a mára már elpiszkolódott, az ovális pad­lás­szel­lô­ zôk körül megmaradt vakolat is. Az akkori építészeti formavilághoz illô módon az utcai homlokzat színezését és vakolatát szintén hasonlóképpen kell elképzelnünk. A leírt vakolat az utcai szárny udvari homlokzatán is jelen volt. A keleti udvari ablak kôkerete mellett jól megfigyelhettük, hogy a szép, megmozgatott felszínû, fehér színû höbörcsös felület hozzá képest már a második vakolatréteg. Miatta pikkelték meg az alig néhány évtizeddel korábban készült, szürkére festett felületet. Az imént említett, a nyugati tornác szél­ sô északi íve fölött, a sarokban megjelenô, magasra nyúló félnyeregtetô udvari oromfa­ la ugyancsak ehhez a periódushoz tartozik, falfelületén és holkeres párkányán végig megtalálható az imént leírt vakolat. Ittlétét ezen a helyen a korai padlásfeljáró lépcsô érkezésének eltakarása indokolja. A lépcsô végén a két szárny csatlakozásánál a padlás­ térbe nyíló, kosáríves záradékú ajtónyílás – a padlás késôbbi füstölôterébe rejtve – je­ lenleg is megtalálható. Azt, hogy Inkey Boldizsár lányai és vejei (akiktôl az 1780-as években az egyik rész visszakerült az apához) építkeztek-e 1779 óta fele-fele részben bírt lakóházukban, nem tudni. Ennek a jegyzôkönyvekben minden­ esetre nem találjuk semmi nyomát. Az 1779. évi értékbecslés 3000 forintra ér­tékelte a bel­

22

városi házat,36 amivel kapcso­latban már a megújított ingatlanra gondolhatunk. Ettôl kezdve néhány évtizedig len­gyeltóti Lengyel Antalné, Inkey Mária, valamint testvérének, az idôközben elhunyt Zsófiának (Somsich Antal felesége) gyermekei osztoztak a tulaj­ donon. A hosszú éle­tû és más ingatlanokkal is rendelkezô Inkey Boldizsár azonban csak 1792-ben hunyt el. Két évvel késôbb, 1794ben részletes vagyonösszeírás készült, amelyben Franz Drimmel kômûvesmester három szobát, egy-egy spejzt, konyhát, prés­ házat, pincét, folyosót és egy különálló kam­ rát írt össze a házban, ami valójában teljesen megfelel a ma ismert elrendezésnek. A tetôt cserép fedte. Összeírták a felszerelést és a pincében található bor mennyiségét is. Az összeadott téte­lek szerint a számítások vég­ összege kerekítve 3570 forint volt, a hivata­ los jelentésbe azonban – nem tudni mi okból – csupán 1728 forint került.37 1797-ben az örökösök elhatározták, hogy eladják a házat, s ebbôl a célból újabb értékbecslést kértek a várostól. Ebben a ko­ rábban leírtak mellett Drimmel kômûves azt is megemlíti, hogy a padozat minden helyi­ ségben téglával burkolt. A felsô szintek min­ den helyisége boltozott. Az árverés azonban ekkor sikertelen maradt, 3000 Ft kikiáltási áron nem kelt el az épület. A XIX. század elejéig különbözô bérlôk lakták.38 8. KISEBB VÁLTOZTATÁSOK 1805 UTÁN

Ifj. Seybold János mészáros, malomtulajdo­ nos, végül ügyvéd elsô feleségével, Czeller Barbarával, a céhmester lányával együtt 1805-ben végül ennél olcsóbban, 2100 Ft kö­ rüli összegért jutott a belvárosi ház birtokába. Itt éltek, és itt születtek gyermekeik is. Seybold az elsô feleség 1818. évi halála után 1821-ben újból megnôsült. Mivel az új as�­ szony több nagyobb ingatlant hozott a házas­ ságba, valószínû, hogy ettôl kezdve nem itt éltek. Az 1820–1830-as évekbôl több adat tu­ dósít arról, hogy folyamatosan a megyei és a császári katonaság számára adták ki az épüle­ tet. Ugyan ennek hivatalosan már 1832-ben vége lett, Seyboldék felmondták a szerzôdést, a katonaság azonban a 30-as évek folyamán nem volt hajlandó kiköltözni.39 Bizonyára még a katonák itt lakásának idejére, a XIX. század elsô évtizedeire te­he­ tô, hogy átalakították a nyugati tornác északi

árkádívét. (22. kép) Lehetséges, hogy már ezt megelôzôen is ide helyezték át a hosszú pincébe vezetô lejáratot, a jelenlegi pinceajtó kôkerete és díszes fém nyílászárója, vala­ mint az elôtte lévô, lapos, szegmensíves dongával fedett, nyitott kis elôtér kialakítása a XIX. század elejére tehetô. A magas árkád­ ívet tehát kettéosztották úgy, hogy az eredeti nyílás alsó részén létrejött a pin­ce­elô­tér (4/a). Az ív felsô szakaszát befalazták, s mö­ götte a sarokban egy, a felsô szinthez tartozó kis helyiséget (14/a) hoztak létre. A helyisé­ get egy udvarra nézô téglalap formájú, na­ gyobb méretû, kôkeretes ablakkal világítot­ ták meg. Mind a pinceajtó, mind pedig a fölötte lévô ablak kôkeretére jel­lem­zô, hogy széles felületük szegély nélküli, sima. A szóban forgó befalazásra az udvari homlokzaton csupán egy igen vékony, fehér meszeléssel ellátott vakolatréteg került, amellyel valószínûleg csupán kiegészítették a korábbi, fehér höbörcsös vakolatot. Az új kôkeretes ablak szemöldökkövétôl délre (balra) a fehér meszelés szabályos vízszin­ tes vonalban végzôdik. A kôkeretet szintén fehér meszelés fedte. A szóban forgó helyiség (14/a) több cél­ ra is szolgált. Csehsüveg boltozata középen már nyitott volt azért, hogy az eddig a tor­ nácról fölfelé vezetô padlásfeljáró lépcsô in­ dulását – az új pince elôtér miatt – ide áthe­ lyezhessék. Ugyanez a kis kiszolgáló tér egyben az elôtte lévô utcai szoba (12. helyi­ ség) fûtésére is szolgált. A kôkeretes fûtô­ nyí­lás ide helyezésével együtt azért, hogy a falban a kéményt ki tudják alakítani, a 12. helyiség déli falának ide esô szakaszát meg­ köpenyezték. Az új padláslépcsô megköze­ lítése érdekében kissé nyugat felé át kellett helyezni az elôtérbôl (12/a-2. helyiség) az utcai szobába (13/1-a. helyiség) vezetô ajtót is. (9–10. kép) Seybold János 1835-ben megneheztelt a Chernel utca 3. tulajdonosára, amikor az a hátsó toldalék egykor boltozatos nagytermé­ nek nyugati falában nyitott, másodlagos ab­ lakot a túloldalról, istállójának tetejével úgymond „elépítette”. Valószínûnek tartjuk, hogy ezt az ablakot korábban éppen ô nyit­ tatta, mégpedig azért, hogy – gyaníthatóan a közlegények közös szállására is alkalmas – alapvetôen azonban már egy ideje inkább terménytárolásra szolgáló nagy tér a túlol­ dalról is kapjon valamilyen szellôzést.40

22. Az udvari szárny elôtti árkádos folyosó szélsô északi szakaszának beépítése 1805 után. B. Benkhard Lilla felvétele, 2011 Valamivel korábban, de már Seybold idején ugyanis – bizonyára a széles, új pin­ celejárattal együtt szintén a XIX. század elsô felében sorra kerülô változtatással – a hátsó déli toldalék földszinti terét (présház) az udvar szintjéig, mintegy 90–100 cm ma­ gasságban földdel feltöltötték. Az ily módon túl alacsonnyá váló helyiség belmagasságá­ nak megnövelése érdekében elbontották a korábbi földszint fafödémét, s ezzel együtt az emelet járószintje mintegy 120 cm-rel följebb került. Az eredeti vízszintes födém lenyomata azonban az oldalfalakon körben megfigyelhetô. Már ehhez a feltöltött járó­ szinthez igazították az udvari bejáratot és fölötte a terménybedobó nyílást. Ugyancsak ekkor nyitottak egy ide vezetô ajtót a nyuga­ ti szárny udvari tornácának déli végében. A tornác hátfalán feltárt, enyhén höbör­ csös, halványsárgára festett vakolat fel­te­he­ tôen ugyancsak a XIX. század elsô harmada közepérôl származik. Lehetséges, hogy más­

23

23. Az 1805 után átépített lakóház rekonstrukciós tömegvázlata. Ivicsics Péter rajza, 2012

hol a már meglévô vakolatokra csupán új fes­ tésrétegként került rá. Az udvari ablakok kôkeretén – ezek minden korszakban festett felülettel rendelkeztek – a legalsó fehérek fö­ lött sárgás árnyalatú meszelés is mutatkozik. Ugyanebbôl az idôszakból a restaurátor a nyugati szárny két hátsó helyiségében dí­szí­ tô­festések rossz minôségben megmaradt, kis területre kiterjedô töredékeit tárta fel. Korát tekintve ebbôl az idôszakból ma­ radt fenn a háromrészes, szép, szögecselt bejárati kapu is. Az 1838–1839. évi telekkönyv adatai szerint a 127 négyszögöl alapterületû ház (23. kép) tulajdonosát, Seybold Jánost akkor gazdálkodóként jegyezték fel. A katonaság mellett még egy bérlôje volt, Karl Kühn asz­ talosmester, aki bizonyára iparos munkáját is itt végezte. Seybold sokáig, 1856-ig élt. A halálakor felvett inventáriumban a házat jelentôs mértékben alulértékelték, hiszen mindössze csupán 1400 forintra taksálták. Négy gyermeke közül Ilonáé és férjéé, Kobel­rausch Mátyásé lett az ingatlan.41 9. A XIX. SZÁZADI TETÔSZERKEZET

A jelenlegi tetôszerkezet, amelynek kötô­ gerendáit a kerek szellôzôablakokkal meg­

24

nyitott padlás térdfalainak koronájára, kb. 2 m magasságba helyezték, valamikor a XIX. század folyamán jött létre; még facsapokkal és a sarkokon szép átkötésekkel, kézi munká­ val készült mestermunkának számít. Építése­ kor arra törekedtek, hogy lehetôség szerint egy szerkezettel fedjék le a teljes épületet, ezért az új, magasra emelt tetôt az udvari tor­ nác fölé is kiterjesztették. Keltezésével kap­ csolatban hallgatnak az írott források. Chernel Kálmán, az utca névadója vissza­ emlékezéseiben leírja, hogy a szomszédos Bogdányi-ház (Chernel utca 3.) teteje 1880ban leégett, a mi házunkról azonban hallgat. Ezért nem tudjuk egyértelmûen ehhez a dá­ tumhoz kötni a mai tetôszerkezet kialakítá­ sát, különösen azért, mert formai megjelené­ se és részletmegoldásai miatt inkább korábbra datálható. Kérdés persze, mi más indok lehe­ tett egy ilyen jelentôs mér­té­kû beavatkozás­ ra.42 A XIX. század végén egyébként a két Kobelrausch-lány lakott a házban. Az új tetôvel együtt bizonyára kifestet­ ték az utcai és legalább javították az udvari homlokzatokat is. (6c. kép) Feltételezhetôen ebben a korszakban ugyancsak a fehér szí­ nezést részesítették elônyben, amelybôl több tenyérnyi, simított felületet figyelhet­ tünk meg az utcai oldalon.

10. BELSÔ FELÚJÍTÁS A XX. SZÁZAD ELEJÉN

1917 után a lakóház újból a Seybold család kezébe került, elôbb Károly, majd 1925 után özvegye, Káldy Erzsébet vehette birtokba, ugyan csak névlegesen, mert ôk sohasem él­ tek itt. Bérlôk használták az épületet. A vál­ tozás 1930-ban következett be, amikor Somló Jenô gimnáziumi rajztanár, grafikus­ mûvész és felesége gyermekeik, a kiskorú Edit és Pál nevére 7200 pengôért megvették a lakóházat. A felvett kölcsön miatt kényte­ lenek voltak bizonyos részeit kiadni, ezért elôfordult, hogy rajtuk kívül még két család és egy hölgy is lakott az épületben.43 Bizonyára már 1930 után került sor az utcai és a nyugati udvari szárny külsô-belsô nyílászáró cseréjére. Igényes, középsô fogó­ gombos, riglis, tolózáras ablakok és több esetben borított kávás ajtók készültek. Sze­ rencsére a 11. helyiség kis kôkeretes ablaka­ iban megtartották a korábbi vasspalettát, il­ letve az udvar felé a bújtatott rácsot és magát az ablakszerkezetet is. A 12. helyiség hason­ ló nyílásába viszont – a korai alapján – új, de az eredetinél lényegesen gyengébb nyí­ lászáró készült. A késôbbi befalazás miatt ebben a szobában megmaradt az ablakfülke ebbôl a korszakból fennmaradt kék színezé­ se, amely az oldalfalak hasonló árnyalatú, nyomott mustrás festésével élhetett együtt. Ekkor alakították ki az új füstfogó ge­ rendával együtt a ma is meglévô, középen kettéosztott konyhát az újonnan készített ké­ ménnyel együtt. A gerenda alá, ajtókat és ablakokat kombinált, pusztán a fa nyílászá­ ró szerkezetek összeépítésével létrehozott ún. rekesztô falat helyeztek. A szobákat jó minôségû, széles fenyôdeszkákból készített hajópadlóval borították, amelyek közül a két utcai szoba (12, 13/a–1. helyiségek) padlóját megtaláltuk. A pincét egy belsô vá­ laszfallal két részre osztották. A több lakó miatt egy keskeny válaszfallal ugyancsak két részre osztották a földszinti 2. számú he­ lyiséget, ahol a kapualj felé esô keleti falat megköpenyezték. Lehetséges, hogy a belsô munkákkal párhuzamosan a homlokzatok is új festést kaptak. Feltételezzük, hogy az utcai hom­ lokzat világoszöld foltjait és az udvari felü­ letek világosszürke színét lehet erre a kor­ szakra keltezni.

Az 1939-es hatósági becslés idején a he­ lyiségek száma megegyezett a mai állapot­ tal. A szobákban hajópadló, a konyhákban és az emeleti kamrában téglapadló volt, fa­ lazott takaréktûzhelyeken fôztek. A kerítés­ fal keleti oldalának déli végében található faszerkezetû árnyékszék már akkor is meg­ volt. A vizet még nem vezették be a házba, de a villanyt már igen. Az egykori présházat a déli toldalék földszintjén fáskamrának használták. A házban három lakás volt. 1952-ben nem államosították, viszont való­ szí­nû­leg jogtalanul más tulajdonba adták. Somló Edit az 1960-as években Budapesten lakott.44 11. 1952 UTÁNI KISEBB ÁTALAKÍTÁSOK

A XX. század második felében – mintegy ötven éven keresztül – az itt élô családok a belvárosi lakóházat úgy használták, aho­ gyan a bérleményt átvették. Nagyon keveset változtattak rajta. Ilyennek mondható a volt padlásfeljáró helyén (14/a helyiség) fürdôszoba kialakítá­ sa 1973-ban, s ezzel együtt az itteni kô­ke­re­ tes ablak befalazásában egy modern szel­lô­ zô­ablak elhelyezése.45 Mivel a padlásfeljárat helyét ettôl kezdve máshol kellett kialakíta­ ni, azt a hevenyészett, statikailag meg­kér­dô­ je­lez­hetô megoldást választották, hogy a hát­ só déli tüzelôtárolóból indítottak fölfelé egy falépcsôt, amellyel jelenleg a megbontott tornácboltozatban kialakított rámpa révén, a tornác fölötti, keskeny padlásszakaszon át lehet elérni a tetôteret. A korábbi padláslépcsô érkezôjét a két épületszárny csatlakozásánál – füstölô létrehozása céljából – körbeépítet­ ték, a kéményt megtoldották. A bejárathoz vehetô tömör feljáró miatt ennek alapozását bekötötték a pince (3/b. helyiség) korábbi udvari északi fiókjába. In­ nen kibontva a pinceszellôzô kôkeretét, azt két fiókkal délebbre, a tornác déli ablakának kialakításával együtt helyezték el másodla­ gosan a korábban itt mûködô pincelejáró be­ falazásában. Korábban ez a hátsó pincelejá­ ró még üzemelt. A tüzelôtárolásra és hátsó pincetér/pincelejáró céljára használt egykori déli présház két udvari ablakát kívülrôl be­ falazták. A hátsó volt présházat, újabban fáskamrát (5. helyiség) egy keskeny válasz­ fallal kettéosztották, s a hátsó szakaszt újból lemélyítették eredeti szintjére.

25

Az 1963. évi utcai homlokzat felújítás idején került a külsô falra az a jelenlegi ku­ tatás elôtt már csak töredékeiben meglévô, lepusztult vakolat, amely alól minden ko­ rábbi réteg hiányzott. Az udvari homlokzat ugyancsak ekkor kapta legfelsô szürke, erôsen cementes fröcskölt vakolatát.46 EPILÓGUS

A fentiek persze semmit sem nem változtat­ nak az épület mûemléki és topográfiai beso­ rolásán: „lakóház, barokk”. Mégis milyen óriási lehetôség ennyi mindent megtudni egy efféle lakóházról, amelybôl bizonyára még van jó néhány az országban. Ehhez azonban nagyon fontos életben tartani és al­ kalmazni azokat a tudományos eszközöket, amelyek révén hasonló mélységû ismeretek­ hez lehet jutni. Különös szerencse, hogy – kisebb vál­ toztatásoktól eltekintve – a lakóház egészen máig meg tudta ôrizni késô barokk formáját és megjelenését. Nem csupán alaprajza és belsô térosztása maradt fenn, nagyrészt belsô vakolatai is, szép és különleges XIX. századi nyílászárókkal és egyéb részletek­ kel. Felújításához átgondolt szándékra, az értékeket felismerô és azokat megtartani igyekvô gazdára, hozzáértô, jól képzett és ügyes kezû szakemberekre lenne szükség. Reménykedünk. JEGYZETEK 1. Fülep Lajos: Az elsô kiadás elôszava. Budapest, 1952. szeptember. Sopron és környéke mûemlékei. Szerk. Dercsényi Dezsô. Budapest, 1953. 8. 2. Magyarországon a helyszíni épületkutatás a II. vi­ lágháború után éppen a városi lakóházak helyreál­ lításával kezdôdött, elôször a lebombázott budai várban. A tudományos igényû módszertan az 1960–1970-es években Sopronban, elsôsorban Dá­ vid Ferenc mûvészettörténész munkássága révén alakult ki, s vált általánossá a mûemlékvédelemben. Míg a környezô országok egy részében napjaink­ ban az ilyen típusú kutatás fejlôdését és intézmé­ nyesülését lehet tapasztalni, nálunk az utóbbi idô­ ben sajnos erôteljesen háttérbe szorult. A téma hazai feldolgozása például: Dávid Ferenc: Gótikus lakóházak Sopronban. Magyar Mûemlékvédelem, 5. 1970. 95–123.; Tóth Sándor: Régészet, mû­em­ lék­védelem, történelem. Építés- Építészettudomány, 5. 1973. 617–630.; Dávid Ferenc: A falkuta­ tás szerepe a mûemléki helyreállításokban. A

26

mû­emlékhelyreállítás gyakorlata. Az Egri Nyári Egyetem elôadásai, 1977. augusztus 1–10. Buda­ pest – Eger, 1978. 73–82.; Marosi Ernô: Mû­em­lék­ ku­tatás és mûvészettörténet-írás. Mûvészet, 26, 1985, 8. 2–7.; Feld István: Megjegyzések a tudo­ mányos várkutatás módszertanához. Mûem­lék­ védelem 34. 1990. 129–138.; Dávid Ferenc: A sop­ roni lakóházak mûemléki kutatása. Mûemlék lakóházak. Az Egri Nyári Egyetem elôadásai, 1994. június 21–28. Budapest – Eger, [1995]. 11– 15.; D. Mezey Alice: Amitôl a helyreállítás hiteles és jó – elôzetes tudományos feltárás és kutatás. Mûemlékhelyreállítások tegnap, ma, holnap. A 27. Egri Nyári Egyetem elôadásai, 1997. július 1–9. Szerk. Kovács Erzsébet. Budapest, 1998. 95–100.; D. Mezey Alice: A mûemlékek helyszíni építéstör­ téneti feltárásának fontosságáról és tudományos feldolgozásuk jelentôségérôl. Mûemlékvédelmi Szemle, 9, 1999, 1/2. 5–15.; Feld István: Kutatás– dokumentáció–rekonstrukció. Mûemlékvédelmi Szemle 9, 1999, 1/2. 27–56.; Hausbau und Bau­ forschung in Ungarn. Bericht über die Tagung des Arbeitsjreises für Hausforschung e.V. in Székesfehérvár (Stuhlweißenburg), Ungarn, vom 19. – 23. Juni 1996. Hrsg. István Feld, Ulrich Klein. Marburg, 2004. (Jahrbuch für Hausforschung, 47.); Haris Andrea: Mûemlék épületek kutatásának módszertana és annak változása. Mûemlékvédelem, 48. 2004. 297–302.; László Csaba: Épületkutatási módszertanról másként. (Hozzászólás Haris And­ rea: Mûemlék épületek kutatásának módszertana és annak változása címû cikkéhez). Mûem­lék­ védelem, 49. 2005. 106–108.; Mezôs Tamás: Épü­ letkutatás – Bauforschung – Building Archaeology – Archéology du bâti. Mûemlékvédelem, 52. 2008. 376–388.; Mentényi Klára: Mûemlékvédelemrôl és épületkutatásról – másképpen. Mûemlékvédelem, 53. 2009. 146–152.; Fülöp András: Hozzászólás Mezôs Tamás: Épületkutatás – Bauforschung – Building Archaeology – Archéology du bâti címû cikkéhez. Mûemlékvédelem, 53. 2009. 165–168. 3. 1982–1983 óta dolgozunk/dolgoztunk a folyamato­ san átalakuló, hivatalos mûemléki intézményrend­ szer kutatóiként (B. Benkhard Lilla régész, Menté­ nyi Klára mûvészettörténész) és mûemléki felügyelôjeként (Ivicsics Péter) a városban. Az el­ múlt 30 év alatt – elôdeink nyomában és néhány ízben más kollégákkal együtt – mintegy 80 épület, fôként lakóház teljes vagy részleges helyszíni épí­ téstörténeti kutatását végeztük el. Ld.: Ivicsics Pé­ ter: Vas megye meg akarja ôrizni értékeit. Mû­em­ lékvédelem, 39. 1995. 135–142.; C. Harrach Erzsébet: Kik dolgoztak a mûemlékekért Vas me­ gyében 1945–1995 között? Vasi Szemle, 50. 1996. 122., 129., 277.; Benkhard Lilla – Mentényi Klára: Mûemléki kutatások Kôszeg városában. Tusnad 1998. A mûemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdései. Szerk. Benczédi Sándor, Hlavathy Izabel­ la. Sepsiszentgyörgy, 1999. 139–144.; B. Benkhard

Lilla - Mentényi Klára: Lakóházak kutatása Kôszegen. Magyar Építôipar, 50, 2000, 1/2. 26– 30.; B. Benkhard Lilla – Mentényi Klára: Mû­em­ lék­védelem Kôszegen. Mûemlékvédelem, 48. 2004. 85–94.; B. Benkhard Lilla: Kôszeg város topográfi­ ai kérdései a középkorban és a kora újkorban. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv, 4. 2009. 149–168. 4. Már kezdetben jó szakmai és baráti kapcsolat ala­ kult ki a Vas Megyei Levéltár Kôszegi Fióklevéltá­ rának [továbbiakban: VaML KFL] munkatársai, Bariska István, valamint a késôbb hozzá csatlako­ zó Söptei Imre történész-levéltárosok, illetve kö­ zöttünk. A KÖH anyagi forrásain túl elsôsorban ennek köszönhetô az a szoros együttmûködés, amely alapjául szolgál a kôszegi mûemléki topo­ gráfia írott forrásokon is alapuló elkészítésének. Ebben a szövegben ugyancsak támaszkodunk azokra a kéziratos anyagaikra, amelyeket e célból készítettek. 5. Az alább közölt szöveg nem topográfiai címszó és nem is annak része. Azért íródott, hogy megmutas­ sa; a helyszíni építéstörténeti vizsgálat, mint tudo­ mányos eszköz alkalmazása – párosulva a történeti kutatás régóta bevált módszereivel – a mûemléki topográfia számára is alapvetô fontosságú. A be­ mutatott lakóház helyszíni munkálatai idején már rendelkezésre állt Bariska István és Söptei Imre 2011-ben írt, levéltári forrásokon alapuló tanulmá­ nya: A Seybold-ház története. Chernel Kálmán utca 1. 1568–1952. Kézirat, VaML KFL. [további­ akban: Bariska–Söptei 2011.] A kutatást még ugyanebben az évben Simon Anna mûvé­szet­tör­ ténész végezte B. Benkhard Lilla régész és Menté­ nyi Klára mûvészettörténész közremûködésé­vel. Történész-levéltáros, illetve mûvészettörténész kollégáinknak és barátainknak külön köszönjük, hogy anyagaikba betekinthettünk, s engedélyezték eredményeik publikálását is. A restaurátori kutatás Gedeon Péter falkép-restaurátor nevéhez fûzôdik. A helyszíni vizsgálatok során mindvégig támasz­ kodhattunk Kovács Ferenc, a kivitelezés leendô munkáit irányító építésvezetô és társai segítségére. A tetô és a homlokzat felújításának terveit Szima Andrea kôszegi építész készítette, de a kivitelezési munkák e cikk leadásáig még nem kezdôdtek el. 6. Sopronban a legkorábbi összeírás 1379-bôl maradt fenn, a Belváros meglévô épületeivel történô azo­ nosításuk azonban csak a XV. század utolsó har­ madától lehetséges. Dávid Ferenc – Goda Károly – Thirring Gusztáv: Sopron belvárosának házai és háztulajdonosai 1488–1939. Sopron, 2008. Po­ zsonyra: Ortvay Tivadar: Pozsony város története II. (1. rész: A város középkori topográfiája, 1300– 1526.). Pozsony, 1895. 21–100.; Horváth, Vladi­ mir: Archív mesta Bratislavy. Inventár listín a listov II. (1501–1563). Bratislava, 1966.; Majoros­ sy, Judit – Szende, Katalin: Das Pressburger Protocollum Testamentorum 1410 (2427)–1529. Wien, 2010. (Fontes Rerum Austriacarum, III.

Abteilung: Fontes Iuris, Bd. 21/1.); Budára: Kubinyi, András: Topographic growth of Buda up to 1541. Nouvelles études historiques publiées l’occasion du XIIe Congres International des Scienes Historiques par la Commision Nationale des Historiens Hongrois. Budapest, 1965. I.: 132– 157.; Végh András: Buda város középkori helyrajza I–II. Budapest, 2006–2008. (Monumenta Historica Budapestinensia, 15/16.); A korai idô­ szakban Kôszeg belvárosát 7 tizedre osztották fel. Errôl is ld.: Bariska István: A kôszegi Belváros 16. századi térrekonstrukciója. Elôadások Vas megye történetérô, 4. Szombathely, 2004. 409–416. 7. VaML KFL Kôszeg Város Telekkönyvi Hivatalá­ nak iratai. Telekkönyvek. Statt Günß Grundbuch 1570. „Philiph Tscheckha Haus alhie in der obern Gaßen an das Paul thanay huas ligendt”. Bariska István szövegközlése: Bariska–Söptei 2011. i. m. 6–7., 10. jegyzet. 8. Bariska István – Bechtold István: A kôszegi bor. Sopron, 2001. 12–13.; Bariska István: Kôszeg bor­ termelése a 13–18. században. Elôadások Vas megye történetérôl, 4. Szombathely, 2004. 20–21. 9. Bariska–Söptei 2011. i. m. 7–8.; Ld. még: Bariska István: A 14–17. századi kôszegi elit. Elôadások Vas megye történetérôl, 4. Szombathely, 2004. 229–230.; Bariska István: Kôszegi elit 1568–1648 között. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv, 3. 2008. 173–174. 10. VaML KFL Kôszeg Város Adóhivatalának iratai. Bordézsma-jegyzék: 1609 (Kö 223), Adókiveté­ sek: 1625 (Kö 57), 1626 (Kö 58). Az eddig ismert források nem szólnak a családtagok által ûzött mesterségrôl, amelyre nem következtethetünk au­ tomatikusan a vezetéknévbôl. 11. VaML KFL Kôszeg város választott polgárságának és tanácsának iratai. Ülésjegyzôkönyvek 1630-1632. 1632. július 15. „behausung in der Stadt gegen der Khürchen über das alte Inckhoferische Hauß genant, welches mit der Obern seitten auff den gassenweeg neben Tschoor Istvan, mit der Vntern seitten an Georgen Bernhart und mit den hindern Theil an das Sücz Istvan Hauß anrhainen thuet”. Bariska István levéltári gyûjtése a készülô kôszegi mûemléki topo­ gráfia számára. Kézirat. Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ [to­ vábbiakban: FGYNÖSZK]; Bariska–Söptei 2011. i. m. 9–10.; Véleményünk szerint az idézett szöveg alapján, amit alátámasztanak az adójegyzékek ada­ tai, miszerint Georg Bernhard postamester nem a Chernel utca 1-nek, hanem – mint alsó szomszéd – a Jurisics tér 10-nek volt tulajdonosa. VaML KFL Kôszeg Város Adóhivatalának iratai Adókivetések: 1625 (Kö 57), 1626 (Kö 58), 1631 (Kö 59), Bor­ dézsma-jegyzék: 1643 (Kö 225), Adókivetések: 1644 (Kö 61), Hadiadó: 1648 (Kö 60), Gabonadézs­ ma-jegyzék: 1650 (Kö 360), Gabondézsmajegyzék: 1656 (Kö 364), Adókivetések: 1661 (Kö 68)

27

12. A Jurisics tér 14. számú épület mûemléki helyreál­ lítására 1965–1967 között került sor az Országos Mûemléki Felügyelôség irányításával, saját kivite­ lezésben. Módszeres helyszíni építéstörténeti kuta­ tás akkor nem történt, a váratlanul felbukkant ud­ vari sgraffitót azonban restaurálták és bemutatták. A tervezô Sedlmayr János volt, a munkában felügyelôként részt vett Kriszt György is. A sgraffito feltárását Rády Ferenc, a konzerválást és a kiegészítést Mórotz László végezte. Ld.: Tóth Sándor: Az országos Mûemléki Felügyelôség fal­ kutatásai 1967–1968. Magyar Mûemlékvédelem, 5. 1970. 387.; A lakóház utcai és udvari külsô falai 2010–2011-ben a társasház többségi tulajdonosá­ nak nyertes pályázata révén tudtak ismét megújul­ ni. A jó együttmûködés eredményeképpen – a kivi­ telezést megelôzôen – lehetôségünk nyílt megkutatni és dokumentálni a homlokzatokat. Tervezô: Gyarmati Mihályné, restaurátor: Heitler András és Gyarmati András. 13. Korábban az is felmerült, nem lehetséges-e, hogy ezt a 8,4 m széles területet a XVI–XVII. század­ ban még egy, a Jurisics térre nézô telkek mögött húzódó, s a Chernel utca felfelé futó szakaszára merôleges köz foglalta el. Említett – fôként XIX. századi térképekre, valamint a szemközti Chernel utca 2. számú ház ugyancsak falkutatásból elô­ke­ rü­lô, s a fent említett falelválással egy vonalba esô keleti végfalának helyére alapozott hipotézi­ sünket a levéltári források egyelôre még nem iga­ zolták. A Chernel utca 2. kutatását 2007-ben a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat mun­ kaként végeztük, Simon Anna részvételével. A panzióként mûködtetni kívánt egykori lakóház ki­ viteli munkáiból a mai napig csupán a tetôtér be­ építés és az utcai homlokzat felújítás készült el. Tervezô: Reinhoffer Éva, restaurátor: Gyarmati András. 14. 1532 elôtt egészen biztosan hasonló anyagból épí­ tett lakóház állt a mai Jurisics tér 1. számú épület helyén. Mentényi Klára – László Csaba: Régészeti és falkutatások Kôszegen. [Jurisics tér 1. ] Magyar Múzeumok, 7, 2001, 3. 37–39. A piactér keleti ol­ dalán mellette következô Jurisics tér 3. pedig úgy tûnik egészen a 17. század második feléig-végéig gerendavázas, patics tapasztásos épület lehetett. B. Benkhard Lilla – Mentényi Klára: Kôszeg, Jurisics tér 3. Homlokzatkutatás. Mûemlékvédelmi Szemle, 12, 2002, 2. 67. 15. Az alapozás vizsgálatához szükséges, három ki­ sebb árkot a felújítás tervezésében részt vevô stati­ kus kérésére nyitottuk. 16. Természetesen ezt a csupán a falazatok vizsgálatá­ ból, az építéstechnikai sajátosságok figyelembe vé­ telével kialakított álláspontot teljes mértékben csu­ pán egy régészeti feltárás tudná igazolni. Erre sajnos nem volt mód. 17. VaML KFL Kôszeg Város Tanácsának iratai V/3/c. Vegyes történeti iratok. Acta Miscellanea (1527–

28

1850); VaML KFL Kôszeg Város Tanácsának ira­ tai V/3/u. Végrendeletek. Testamenta. 18. Igaz, hogy a nyugati szárny elé épített tornác eseté­ ben mintegy száz évvel késôbb pontosan ezt tették, de csak azért, hogy ne takarják el a már meglévô padlásbevilágító ablakokat. 19. Johann Bien itteni tulajdonlását megelôzôen a ház 1663–1771 között Sigmund Friedrich Layszer (Layβer) kezén volt. Ugyanekkor Andreas Feuerabend a szomszédos épület, a Chernel utca 3. tulajdonosa volt. VaML KFL Kôszeg Város Adóhi­ vatalának iratai, Hadiadó: 1663 (Kö 65), Gabona­ dézsma-jegyzék: 1665 (Kö 366), Steuer Register: 1669 (Kö 66), Hadiadó: 1671 (Kö 67), Hegyvám: 1671 (Kö 227); A Johann Bienrôl szóló adatokat lásd Bariska–Söptei 2011. i. m. 11–15.; Johann Kern gyámságáról 1707. április 15. 718. VaML KFL Kôszeg város választott polgárságának és ta­ nácsának iratai. Ülésjegyzôkönyvek 1700–1708. 20. Bariska–Söptei 2011. i. m. 15–16. 21. VaML KFL Kôszeg város választott polgárságának és tanácsának iratai. Ülésjegyzôkönyvek 1697– 1702. 1700. február 1. 416.; Chernel Kálmán: Kôszeg szabad királyi város jelene és múltja II. Szombathely, 1878. 137. 22. VaML KFL V/3/c Acta Miscellanea 1700. szep­ tember 18. Részletesen foglalkozik az inventári­ ummal Bariska–Söptei 2011. i. m. 16–18.; Ld. eh­ hez Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században I–III. Buda­ pest, 1879–1896; Szende Katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen. Budapest, 2004. (Társadalom- és mûvelôdéstörténeti tanul­ mányok, 32.) 23. Ugyan az inventárium a szobán kívül nem nevezi meg az egyes helyiségeket, valószínû, hogy a táro­ lásra szolgáló kamra nem szolgált lakófunkciókat. Askercz Éva: Polgári otthonok a 17–18. századi Sopronban. Arrabona, 18. 1976. 89–113. 24. Bariska–Söptei 2011. i. m. 15–18.; Johann Adam Hackstockról ld.: Dávid–Goda–Thirring 2008. i. m. 102., 204., 280. 1708–1710 között a Templom utca 17. (Kat. 159.) tulajdonosaként jelenik meg a soproni forrásokban, 1715–1734-ig azonban már máshol, az Új utca 22.-ben szerepel. Feltételezhetô, hogy kôszegi feleségével, Pammer Reginával még apja házában, a Templom utca 17.-ben élt együtt, valószínûleg már 1708 elôtt is. Arról, hogy a há­ zaspár kezdetben egy ideig még Kôszegen élhetett, egy 1702. február 10-ei, verekedésrôl szóló be­ jegyzés tanúskodik. Adam Hackstock agyba-fôbe vert valakit, bocsánatot nem kért, ezért a városnak 24, az áldozatnak pedig 32 forintot kellett fizetnie. VaML KFL Kôszeg város választott polgárságának és tanácsának iratai. Ülésjegyzôkönyvek 1700– 1708. 1702. február 10. 632. 25. VaML KFL, V/3/c. Acta Miscellanea, Fassionales et testimoniales 1665–1713. 1706. július 16. 101.

Ebben a forrásban említik, hogy Hackstock Pammer Regina második férje volt. VaML KFL Kôszeg város választott polgárságának és tanácsá­ nak iratai. Ülésjegyzôkönyvek; Leidenfrostról VaML KFL Kôszeg város választott polgárságának és tanácsának iratai. Ülésjegyzôkönyvek 1700– 1708. 1705. november 6. 460–461.; Esther Feuerabendrôl, a ház és a város ügyeirôl VaML KFL Kôszeg város választott polgárságának és ta­ nácsának iratai. Ülésjegyzôkönyvek 1700-1708. 1706. augusztus 27. 600, 1706. szeptember 8. 620, 1706. november 9. 634, 1706. december 3. 656. 1707. március 22-én az asszony már nem élt: 705.; A Chernel utca újkori lakóira ld.: Facsádyné Men­ tényi Klára: A kôszegi Chernel utca lakói a XVIII. században és a XIX. század elsô felében. Rekonst­ rukció a mûemléki helyreállítás történeti hátteré­ hez. Vasi Szemle, 36. 1982. 586–597. 26. VaML KFL Kôszeg város választott polgárságának és tanácsának iratai. Ülésjegyzôkönyvek 1720– 1728. 1720. augusztus 13. 59.; Chernel 1878. i. m. 220–221. 27. Bariska István: Egy 18. századi végakarat mérlege. Lada György kôszegi városbíró testamentumáról. Vasi Szemle, 44. 1990. 446. 28. VaML KFL Kôszeg város választott polgárságának és tanácsának iratai. Ülésjegyzôkönyvek 1720– 1728. 1723. március 5. 389. 29. A Dunántúli Királyi Kerületi Tábla történetérôl szóló 19 munkában azt olvassuk, hogy az elsô korszakban, huszonhat éven át a Bertoni-féle há­ zat [Rájnis utca 6.] bérelte a nemesi bíróság, en­ nek ellenére mégsem tartjuk kizártnak, hogy egy rövid ideig – talán még 1723-ban – felmerült a Lada-ház használatának lehetôsége is. Historia Tabulae Judiciariae Districtualis Trans Danubianae ab instaurationis tempore seu Anno MDCCXXIV usque Annum MDCCCXXIV.

Conscripta per Franciscum Csergheô assessorem. Sopronii, 1824. 9. 30. A várost nyugatról ábrázoló fogadalmi kegykép 1746-ból. Kôszeg, Városi Múzeum, ltsz.: K. 55.58. 31. Bariska–Söptei 2011. i. m. 23., 26–27. 32. VaML KFL Kôszeg Város Adóhivatalának iratai, Conscriptiones:1738 (Kö 108), 1742 (Kö 109), Classificatio Domorum: 1743 (Kö 26), Conscriptiones: 1748/49 (Kö 110), Conscriptiones:1766/67 (Kö 112). 33. Bariska–Söptei 2011. i. m. 28–29. 34. Chernel 1878. i. m. 241. 35. Karl Schubert: „Kön[igliche] F[rei] S[tadt] Güns” feliratú, sokszorosított rézmetszet, 1808. VaML KFL A Kôszegi Rajziskola iratai, I. doboz. 36. Bariska–Söptei 2011. i. m. 28–29. 37. Uo., 30–31. 38. Uo., 31. 39. Uo., 32–37. 40. Uo., 38. 41. Uo., 39–41. 42. Uo., 41–42. 43. Uo., 42–44. 44. Uo., 45–46. 45. FGYNÖSZK Tudományos irattár: „Részleges korszerûsítés (fürdôszoba) mûemléki hatósági jó­ váhagyás” C. Harrach Erzsébet, 914/1973. jan. 29. 46. Errôl sem a FGYNÖSZK Tervtára, sem Tudomá­ nyos irattára nem ôriz adatokat. Ismert azonban egy 1973-ból származó átalakítási terv, amely – bi­ zonyára megrendelés szerint – a mindvégig benne lévô egyetlen helyett öt (!) lakás kialakítását java­ solja. FGYNÖSZK Tervtár, ltsz.: 11516, 10380, 10461. Az akkori mûemléki felügyelô (C. Harrach Erzsébet) érdeme, hogy a tetôtér beépítéssel is együtt járó javaslatból akkor nem lett semmi. FGYNÖSZK Tudományo irattár: „Bôvítés elutasí­ tása, kutatás elôírása” 12576/1975. november 10.

29

Csejdy Júlia – Simon Zoltán

Tállyám emlékezete… BEVEZETÔ A Tokaj-hegyaljai egykori mezôváros, Tállya épített örökségének számbavétele re­ ményeink szerint csupán az elsô lépés azon az úton, amely Magyarország egyik sajátos településtípusának, a hegyaljai mezôvárosok és falvak kulturális hagyatékának megisme­ réséhez és feldolgozásához vezet. A mezô­ vá­rosok felemelkedésének forrása a XVI. század második felétôl országos jelen­tô­sé­ gûvé váló hegyaljai szôlôvidék volt, mely a szerencsés földrajzi helyzettel párosulva lehetôvé tette, hogy e települések a regioná­ lis nemzetközi borkereskedelem meghatáro­ zó központjaivá és – nem utolsósorban – haszonélvezôivé váljanak. A gyarapodás kéz­zelfogható jelei – esetünkben a hegyaljai mezôvárosok épített öröksége – e speciális viszonyok között egy, az országban csak erre a területre jellemzô (természetesen szá­ mos, egymástól is elkülöníthetô típusból összetevôdô) csoportot alkot. E terület ki­ emel­kedô értéket képviselô épített öröksé­ gének vizsgálata indokolt és fontos feladat, különösen annak fényében, hogy az örökség elemei napról-napra, szinte a szemünk láttá­ ra fogynak, pusztulnak. A topográfiai kutatás elôzményeként a KÖH-ben a 2000-es évek elején TokajHegyalja 17 településén mûemléki értéklel­ tár készült; ennek során nagyrészt külsôs munkatársak: Hercegh Renáta és Papp Ist­ ván a helyszíni lejárások alapján, a rendel­ kezésre álló térképek segítségével számba vették a települések épített örökségét és az értékes elemekrôl rövid leírások készültek. E munka keretében akkor nem történt meg a szakirodalom és a tudományos adattárak feldolgozása, a Magyar Országos Levéltár egyes fondjaiban (családi levéltárak, kama­ rai anyag), az egész megyére folytatott le­ véltári kutatások eredményei sem épültek be. 2011-ben a KÖH Topográfiai Osztályán hárman (Borossay Katalin mûvészet­tör­té­ nész, Csejdy Júlia mûvészettörténész és Si­ mon Zoltán régész) kezdtük meg a tállyai mûemléki topográfia munkálatait. Az erede­ tileg kistopográfiának tervezett kötet terve hamar módosult, mikor szembesültünk az

30

emlékanyag gazdagságával és a kutatandó levéltári források bôségével. Munkánkat rö­ videbb ideig néhány kitûnô kolléga is segí­ tette: Bálint Ádám grafikus, Hernyák Emese építész, Molnár Péter levéltáros, Nagy Kriszta fotós és Olajos Csaba építész. Tállya épített örökségének vizsgálata­ kor, a helyszíni bejáráskor, illetve az 1780 körül készített Römisch-féle térképet a mai település térképére vetítve azonnal nyilván­ való volt, hogy a történeti településmag mai épületállományának igen nagy százaléka a XVIII. század végén már állt, s ugyan rész­ ben átalakítva-kibôvítve, de kb. 70%-ban ma is megvan. A XVIII. század végén álló épületek egy része, hasonlóan a többi hegy­ aljai településéhez – különösen az utóbbi öt­ ven esztendôben bekövetkezett, többnyire brutális átalakítások miatt –, ma már aligalig tartalmaz formailag is korhatározó ér­té­ kû részleteket és kutatási eredmények is csekély számban állnak rendelkezésre, ezért fokozottan szükség van a történeti adatok is­ meretére. Az egyes települések története te­ kintetében azonban – különösen a középkor évszázadaira vonatkozóan – még az alapku­ tatások is hiányoztak; Tállya középkori és kora újkori történetére vonatkozó kutatásai­ nak eredményeirôl Simon Zoltán cikkében olvashatunk bôvebben. A fent vázolt adottságok nyomán a kora újkorra és újkorra vonatkozó történeti hát­ térkutatásoknál arra törekedtünk, hogy az átnézendô forrásanyag minél több épületrôl, vagy azok tulajdonosairól szolgáltasson adatokat. Az egyes telkek, épületek birtok­ történetére vonatkozóan a legjelentôsebb forráscsoportot a különbözô település szin­ tû, illetve egyes épületcsoportokat (pl. ura­ dalmi épületek) számba vevô, XVII–XVIII. századi összeírások jelentik, amelyek ese­ tenként építéstörténeti adalékokat is tartal­ maznak. Tállya vonatkozásában jelentôsebb mélységû kutatás folyt a MOL-ban található kamarai anyag egyes fondjaiban, ezek közül az Urbaria et Conscriptiones nevû gyûj­te­ mény teljes anyagát áttekintettük, úgyszin­ tén a Királyi könyvek egyes vonatkozó ré­

A tállyai Palota-borházból megközelíthetô pincerendszer. Felmérés: Bálint Ádám, Simon Zoltán. Rajz: Bálint Ádám

szeit. A XVII–XVIII. századi összeírásokat a történeti településmag teljes épületállomá­ nyára vonatkozóan nagyrészt feldolgoztuk. Az épített örökség további vizsgálatához elengedhetetlenül szükséges egyes, különö­ sen kiemelkedô értékû (ezek általában ne­ mesek által bírt és adófizetés alól felmentett, úgynevezett exempta házak, de ide sorolha­ tóak egyes uradalmi épületek és az egyházi épületek is), illetve az egyes altípusokra jellemzô épületek (taksás házak, gazdasági jelentôségû uradalmi épületek) történetének megismerése is. Ez Tállya – és a többi hegy­ aljai mezôváros – esetében azért is feltétle­ nül kívánatos, mert a kiemelkedô értékû la­ kóházak építtetôi, egymást váltó tulajdonosai (akikhez többnyire az épületek átalakításai is köthetôek) jobbára extraneus, sokszor megyei, sôt országos jelentôségû nemesi családok (Barkóczy, Csáky, Dessewffy, Forgách, Kapy, Kubinyi, Máriássy, Perényi,

Platthy, Ráday, Szirmay, Vay stb.) tagjai voltak. Ma is meglevô irathagyatékukban az egyes épületekre vonatkozó fontos adatok is megtalálhatóak, de a jelentôsebb családok tállyai házait, vagy más birtokait illetô ira­ tok, kiváltságlevelek, vagy azokra utaló le­ véltári adatok részben megtalálhatóak a tállyai, majd az azt utóbb magába foglaló re­ géci, késôbb sárospataki uradalmak birtoko­ sainak (Rákóczi-család, Trautson család, Bretzenheim család) levéltárában. Áttekin­ tésük eddig csak részben volt megoldható, az alábbi cikkekbe azonban már beépítettük az új kutatási eredményeket is. Tállyán je­ len­tôs számban bírtak épületekkel az egyko­ ri Felsô-Magyarország városai is, illetve polgárai (Kassa, Bártfa, Eperjes), ezért a vá­ rosi levéltárak iratanyagában is tervezzük a kutatásokat. Nehezebb a helyzet a település egy­sze­ rûbb, vagy nem nemesi tulajdonú épületei­

31

vel. Súlyos veszteség, hogy Tállya mezô­ város levéltára az 1810. évi tûzvészben megsemmisült. Az elégett iratok között volt a város protocolluma is, mely éppen a pol­ gárok adásvételi, hagyatéki stb. ügyeirôl tar­ talmazott ma már pótolhatatlan adatokat. E csoportról – jobb híján – a különféle korú és célú összeírásokból nyerhetünk használható információkat. A késôbbi, XIX. századi ös�­ szeírások, végrendeletek feldolgozása már folyamatban van. A katolikus egyházi épületek tekinteté­ ben a forrásanyag (egyházlátogatási jegy­zô­ könyvek, egyházközségi iratok) jelentôs ­része a határon kívül, a Kassai Érseki Levél­ tárban található, mivel 1804-ben, az egri egyházmegye felosztásakor Tokaj-Hegyalja a kassai püspökség fennhatósága alá került. Ez az anyag is feltétlenül kutatandó, de erre eddig nem volt módunk. A református és az evangélikus templom története példamutató­ an fel van dolgozva és az egyházi levéltárak anyaga is kutatható. A Tállyán egykor je­len­ tôs izraelita közösségre vonatkozóan szórvá­ nyos adatok állnak rendelkezésre, zsinagó­ gájukat az 1970-es években lebontották. A Magyar Országos Levéltár Térképtá­ rának és Tervtárának, illetve az Országos Széchényi Könyvtár és a Sátoraljaújhelyi Levéltár Térképtárának átnézése sovány eredménnyel járt, ugyanakkor a Franciscus Römisch-féle, 1783 körüli településtérkép és a hozzá tartozó összeírás kiindulópontul szolgálhatott a jelenlegi épületállomány azonosításához, a korábbi és késôbbi össze­ írások értelmezéséhez. A helyszíni lejárást általában háromnégy fô végezte. Köszönet illeti az önkor­ mányzat dolgozóit, a helyi egyházak kép­vi­

32

se­lôit és az épülettulajdonosokat, akik mind önzetlenül segítették munkánkat. Fontos elôzményként kell említeni a 2006-ban ké­ szült mûemléki inventárium eredményeit. Az inventáriumba felvett objektumok elô­ze­ tes válogatása után határoztuk meg a lejá­ randó épületek körét és a terepmunkánál fel­ használtuk a meglévô archív térképeket és a fényképanyagot is. A bejárt terület döntô há­ nyada a történeti településmagra esett, de természetesen még ott sem volt lehetôségünk minden egyes épületet szemrevételezni. Így elsôsorban a látványosabb eredménnyel ke­ cseg­tetô egykori exempta házakra koncent­ ráltunk, de számos egykori taksás ház is sor­ ra került. A kb. 100 objektum (épületek, szobrok, pincék, temetôk) lejárásakor több ezer fényképfelvételt csináltunk, a részletes leírások folyamatban vannak. A lejárás során még egy súlyos nehéz­ séggel kellett szembesülnünk: az építészeti felmérések hiányával. A rendelkezésünkre álló – meglehetôsen kevés – felmérés (KÖH Tervtár, Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum) döntô többsége pontatlan, vagy erôsen hiányos volt. Egyes esetekben az okozta a problémát, hogy az épületet a fel­ mérés óta gyökeresen átalakították. Néhány jelentôsebb épületrôl sikerült alaprajzi fel­ mérést készíttetni, azonban külön probléma, hogy a pincék alaprajzi felmérését is csak részben tudtuk elkészíteni. Az egyes pincék helyzete, viszonya a felettük álló épülethez fontos információkkal szolgálhatna, ugyan­ akkor a történeti mag alatti pincék összesí­ tett alaprajza a „föld alatti városról” nyújta­ na érdekes képet, nem utolsósorban segítve a településszerkezet változásainak ponto­ sabb megismerését is.

Simon Zoltán

A KÖZÉPKOR ÉS A KORA ÚJKOR ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEI TÁLLYÁN A település történetének összeállítása során nyilvánvalóvá vált, hogy bár Tállya csak 1255-ben bukkan fel az írott forrásokban, alapítása ennél jóval korábban történhetett. A falut 1255-ben az Aba nemzetség debrôi ágához tartozó Tállyai család birtokaként említik, azonban ófrancia eredetû neve (taille = ’vágás’) alapján állítható, hogy olyan vallon hospesek alapíthatták irtvány­ faluként, akik a környék eredendôen királyi birtokain már a XII. század elején megtele­ pültek. Az Aba nem csak a XII. század vé­ gén szerzett hegyaljai birtokrészeket, így kerülhetett Tállya is a nemzetség egyik ágá­ nak tulajdonába. Késôbb a település határá­ ban felépült vár uradalmának része volt, an­ nak sorsában osztozott.1 A középkori írott források csupán né­ hány konkrét épületrôl tesznek említést. Kö­ zülük a legkorábbi a település temploma (a mai r. k. templom elôdje) volt. (1. kép) A templom (pontosabban annak papja) elôször ugyan csak pápai tizedjegyzékben (1332– 1335) szerepel,2 de szintén a tállyai plébá­ nosra vonatkoztatható egy 1290 és 1301 kö­ zött történt hatalmaskodás kárvallottjáról szóló adat is.3 Hozzá kell tenni azonban azt is, hogy ha a mai r. k. templom titulusa (Szent László) a középkorra megy vissza, a templom – kutatás híján egyelôre ismeretlen – elsô formája nem épülhetett meg 1192 (I. László király szentté avatásának idôpontja) elôtt. A templomot az újkorban körítôfal övezte;4 ez talán már a középkorban meg­ épült. A tállyai plébánosok neve késôbbi kö­ zépkori forrásokban is fel-fel bukkan.5 A település temetôje kezdetben – ahogy ez általános volt –, a templom körül helyez­ kedett el. Egy 1688-as adat alapján bizo­ nyos, hogy a régi temetô a templomtól északra terült el.6 A Tállyával kapcsolatba hozható közép­ kori adatok döntô többsége valójában a tállyai várról szól. Bár a várról az elsô konk­ rét adat csak 1404-bôl származik, erôsen valószínûsíthetô, hogy ennél jóval koráb­ ban, már a XIII. század második felében fel­ épült. Építtetôi és elsô tulajdonosai az 1371ig adatolható Tállyai család tagjai lehettek.

Kihalásukat követôen a közeli rokon Debrôi­ek voltak Tállya birtokosai (1391ben Debrôi István tállyai jobbágyát említik). Tállya várának elsô említése Debrôi István Zsigmond király elleni lázadásához kapcso­ lódik: 1404-ben a király hadai ostrommal vették be. Ezt követôen elôbb a Garaiak, majd 1427-tôl Brankovics György rác des­ pota volt a vár (és az uradalmához tartozó Tállya település) birtokosa. Ebbôl az idôszakból jobbára a tállyai várnagyok által elkövetett törvényszegésekrôl maradtak fenn írott források. Úgy tûnik, hogy a vár a XV. század közepén rövid idôre a husziták kezére került, de egy újabb ostromot követô visszaszerzése után Mátyás király a Szapolyai családnak adományozta. A vár és a XV. század végére mezôvárosi szintre emelkedô település 1541-ig (1526 után már jobbára csak papíron) maradt a Szapolyaiak kezén. A XVI. század elején bekövetkezett 1. Tállya, római katolikus templom. Herczeg Renáta felvétele

33

2. Tállya, Rákóczi-pince. Bélavári Krisztina felvétele többszöri ostrom nyomán a vár 1537-ben végleg elpusztult, egykori tartozékainak többségét (a mezôvárossal együtt) a regéci vár uradalmához csatolták. A vár csekély romjai a településtôl keletre esô Várhegyen árválkodnak.7 A templomon és a váron kívül még né­ hány konkrét épületrôl is szó esik (vagy lé­ tük kikövetkeztethetô) a középkori forrá­ sokban: 1466-ban arról hallunk, hogy a Szapolyaiaknak házuk van Tállyán.8 Az ál­ talános tapasztalatok azt mutatják, hogy a középkori uradalmi lakóépületek általában a templom közelében álltak. A Szapolyai-ház helye ismeretlen, de alighanem szintén a templom körül kereshetô. Annyi bizonyos, hogy a késôbbi uradalmi házhoz (az úgyne­ vezett Rákóczi-házhoz) nincs köze. 1481-ben megemlítik a helyi iskolames­ tert,9 tehát ekkor nyilván már állt iskola is itt. Valószínûleg ez is a templom közelében lehetett, de kutatás nélkül nem állapítható meg, hogy van-e közte és a kora újkor óta konkrétan adatolható volt katolikus iskola ma is álló épülete között bármiféle folyama­ tosság?

34

Egy 1485-ös adat szerint Bártfa város­ ának háza volt Tállyán.10 Egy 1626. évi adat arról szól, hogy Bártfa város házát Alaghy Menyhért felszabadítja a taksa fizetése alól.11 A szóban forgó ház, mely a mai Váci köz nyugati oldalán állt, még 1913-ban is meg­ volt, ma már azonban csak hûlt helye van. Extraneus nemesek már a középkor vé­ gén bírtak házzal a mezôvárosban. Bár a megállapítás evidensnek tûnik, mégis csu­ pán egyetlen, magánkézben levô városi ház­ ról tudjuk biztosan, hogy a Szapolyai-korban már megvolt: egy 1692-es meg­erô­sítô okle­ vél szerint a Horváth-Sztancsics család tállyai házát még Szapolyai János szabadí­ totta fel. A ház a mai Rákóczi utca északi házsorában állt, ma már sajnos nincs meg. Természetesen vannak Tállyán olyan építmények is, melyekrôl ugyan nem szól kö­ zépkori írott forrás, azonban középkori ere­ detük valószínûsíthetô. Szinte bizonyosra vehetô, hogy a település alatt húzódó szöve­ vényes pincerendszer egyes elemei még a közép­korból származnak. A pincék korha­ tározása azonban – mivel értékelhetô mû­­ rész­­le­teket nem tartalmaznak – jószerével megoldhatatlan. Bizonyos építéstechnikai jellegzetességek alapján (csehsüveg boltoza­ tok, kváderfalak és -boltozatok) egyes pincék vagy pinceszakaszok viszonylagos bizton­ sággal köthetôek a XVIII–XIX. századhoz, a törtkô falazatú és szintén törtkôbôl készült dongaboltozatú, de különösen a pusztán a sziklából kivájt pincék kora azonban megha­ tározhatatlan. Mégis, leginkább ezek között kereshetôk a középkori ere­de­tû­ek. Fontos volna ismerni az egyes pincék viszonyát a fe­ lettük álló – esetleg pontosabban datálható – épülethez. Azonban a teljes pincerendszer felmérése és a jelenlegi településtérképre való vetítése sajnos hiányzik (pontosabban csupán a település kis részérôl készült el). To­ vább bonyolítja a helyzetet, hogy számos ko­ rábbi pinceágat utóbb összekapcsoltak (akár egyszerû, sziklából kivájt, új járatokkal is), másokat pedig elfalaztak, eltömedékeltek. Tállya egyik nevezetessége a ma Rákó­ czi-pincének (2. kép) nevezett hatalmas pin­ cerendszer, melynek lejárata az Árpád téren nyílik. A pincét az írott források 1635-ben említik elôször, „Thot orszagh” pince né­ ven12 Alaghy Menyhért özvegyének, Erdôdy Annának tállyai javai között. A „Tótország pince” elnevezés igen hosszú ideig haszná­

latban volt. A pince a hagyomány szerint már a XVIII. században is igen réginek szá­ mított. Az 1726. évi összeírás13 szerint a Tótország pince egy igen nagy méretû és jó állapotú, régi építmény, s azt tartják róla, hogy a „csehek temploma” volt. A csehek alatt nyilván a települést a XV. század köze­ pe táján rövid ideig hatalmukban tartó hu­ szitákat értették. A templom kifejezéssel nyilván a pince felsô, hatalmas alapterületû és belmagasságú, „kéthajós”, élkereszt­bol­ to­zat­tal fedett terét illették. Ez nyilván soha nem töltött be szakrális funkciót, építését azonban valóban bízvást helyezhetjük a kö­ zépkor végére. Ugyancsak valószínûsíthetôen középko­ ri eredetû volt az a vízimalom, mely a golopi határ közelében állt, a Borjas patak vízét hasznosítva. A vízimalom, melyet 1680-ban említenek elôször,14 még a XIX. században is mûködött. Tállya 1481-ben már mezôvárosi rangú település volt.15 A várost az újkor hajnalán

erôdítés övezte. A városfalat 1646-ban16 em­ lítik elôször, de lehetséges, hogy már a kö­ zépkor végén felépült. Közelebbit egy 1688. évi összeírásból17 tudhatunk meg róla. Ennek tanúsága szerint a várost a szôlôhegyek felôl – azaz a keleti, északkeleti oldalon – árok, míg a többi oldalon rozoga fal övezte.18 A fal nem lehetett valami komoly építmény, 1646ban és 1773-ban19 egyszerûen kerítésnek ne­ vezték. Az erôdítés 1780 körül már nem állt, nyomvonala azonban az összeírások, illetve Franciscus Römisch térképe20 alapján jól re­ konstruálható. (3. kép) Az erôdítéssel körül­ vett városnak három kapuja volt. A kapukat számos összeírásban megemlítik. Az össze­ írók útvonalát követve a „Felsô” kapu21 a mai Rákóczi utca északnyugati végén állt, míg az „Alsó” kapu22 helye a Rákóczi utca déli vé­ gére lokalizálható. A város két végén álló ka­ pukon kívül az összeírások rendszeresen em­ lítés tesznek egy „Kis ajtó”-ról vagy „Kis kapuról”,23 mely az északkeleti oldalon, a mai Palota utca egyik végénél nyílhatott. Bár

3. Franciscus Römisch 1780 körül készített Tállya térképe a városerôdítés rekonstruált nyomvonalával. Magyar Országos Levéltár, S 11. No 0159:2.

35

4. Tállya, Rákóczi utca 23. Bálint Ádám felvétele

az idézett, 1688-as adat szerint a várost errôl az oldalról árok védte, ajtó, vagy kapu csak épített szerkezetben képzelhetô el, nyilván­ való, hogy az árok belsô oldalán itt is húzó­ dott egy – legalábbis fából épített – kerítés. A városerôdítés felszámolásának idôpontja vi­ szonylag pontosan meghatározható. A falat 1773-ban, a Felsô kaput és a Kis kaput pedig 1778-ban24 még említik, az 1780 körüli tér­ képen viszont már nem ábrázolják, így az erôdítés pusztulásának ideje e két idôpont közé tehetô. Szapolyai János halálát követôen Tállya birtokosai sûrûn váltották egymást. A regéci uradalmat (s vele együtt a mezôvárost is) 1541-ben a Serédyek kapták adományba. 1560-ban a Serédyek leányági leszármazott­ ja és korábbi regéci várnagya: Alaghy János és fivérei szerezték meg, de közülük egy ideig csak János ága volt ténylegesen bir­ tokban. Alaghy János itteni birtokait vég­ rendeletében gyermekeire, Andrásra és Ju­ ditra hagyta, a nevükben azonban gyámjuk, Mágocsy Gáspár, a reformáció egyik jeles mecénása volt az úr. Mágocsy gyámleányát, Alaghy Juditot unokaöccsével, Mágocsy Andrással házasította össze, e frigybôl szü­ letett gyermekük, Ferenc utóbb Dersffy Or­ solyát vette feleségül, aki férje korai halála után Esterházy Miklós hitvese lett – megte­ remtve ezzel Esterházy jogigényének alap­ jait Tállyára. Alaghy Judit azonban túlélte Mágocsy Andrást, s másodjára Rákóczi Zsigmond asszonya lett; ez a lépés viszont a Rákócziak jogigényét alapozta meg. Mind­

36

ezek ellenére 1611-ben, Mágocsy Ferenc halála után – egy korábbi megegyezés nyo­ mán – az Alaghy család másik ága lett Tállya birtokosa. A család ugyan 1631-ben Alaghy Menyhérttel kihalt, Esterházy azon­ ban csak Alaghy özvegyének halála után, 1635-ben kapta meg adományba. Nem so­ káig élvezhette: I. Rákóczi György 1644ben elfoglalta az uradalom fejét, Regéc vá­ rát, s 1645-ben, a Habsburgokkal megkötött linzi békében az uradalom birtokjogát is a maga számára biztosította. A regéci urada­ lom – és benne Tállya mezôváros – jog sze­ rint 1715-ig volt a Rákócziak birtokában, de valójában 1686, a Thököly-felkelés bukása után a Kamara kezelte. 1720-ban Trautschon Donát Lipót János kapta meg adományba.25 E korszakból egyre sûrûsödnek a tállyai épületekre vonatkozó írott források. Közü­ lük a legkorábbi 1578-ból származik, s arról szól, hogy egy bizonyos Szabó György és neje megvásárolnak egy tállyai házat Was Antal kassai polgár özvegyétôl, Bánrévi An­ nától, és szomszédjait is megnevezik.26 Sza­ bó György házát Alaghy Menyhért 1617ben mentesítette a taksa fizetése alól, ekkor azt állítják róla, hogy azt maga építette.27 Ezek szerint Szabó a házat legalábbis átépí­ tette. Az épület – melynek birtoktörténete világosan követhetô – a mai Oroszlános vendégfogadóval (Rákóczi utca 23.) azono­ sítható (4. kép), de a jelenlegi épületrôl kuta­ tás nélkül nem lehet megállapítani, hogy va­ lóban tartalmaz-e a XVI–XVII. századig visszamenô részleteket?

5. Tállya, Rákóczi utca 49. Simon Zoltán felvétele Alaghy Menyhért (majd halála után öz­ vegye: Erdôdy Anna), továbbá Esterházy Miklós adományairól, illetve az adó megfi­ zetése alól való felszabadításairól számos, nemesi tulajdonban volt ház és telek eseté­ ben hallunk: Szikszay Menyhért (1618), Ba­ logh András (1618), Kecskeméty Gergely (1622), Bornemisza-nôvérek (1624), Lónyay Menyhért (1625), Tatay György (1625), Bártfa város (1626), Csuka János és Tóth Ta­ más (1626), Keczer András (1629 elôtt), Kalmár György (1630), a Veres család, Debreczeni Tamás, Kiss György (közelebbi idôpont nélkül), Keviczky János (1631, Erdôdy Annától), Penthe Pál (1631) Perényi Zsigmond (1634, Erdôdy Annától), Buttkay István (1638), Gyöngyössy János regéci vár­ nagy és mostohafia: Biky Mátyás (1639),

Lenkey István (1639 – ez utóbbiak mind Es­ terházytól). A fentiek közül ma is megvan a Kecs­ke­ méty-féle ház (a Palota utca 6.), a Keczer-ház (Csokonai tér 4.), a Veres család háza (Rákó­ czi utca 49.) (5. kép), Kiss György háza (Ró­ zsa utca 25.) (6. kép) és Penthe Pál háza (Rá­ kóczi utca 21.) (10. kép), azonban mind az öt olyan jelentôsen át van építve, hogy kutatás nélkül nem állapítható meg, hogy tartalmaz­ nak-e még XVII. századi részleteket? Alaghy maga is építkezett Tállyán. Az 1646. évi összeírás megemlíti, hogy „Va­ gyon egy puszta vár is, melyet Alaghi Meny­ hárt kezdett volt építeni”. Bár az építményt még 1704-ben is megemlítik, talán soha nem készült el teljesen. Pontos helyét az említett Römisch-féle térkép mutatja: a várostól északnyugatra, a történeti településmagon kívül, egy salétromfôzô és egy karám köze­ lében L alaprajzú épület látható, „Arx vetusta” felirattal. Ma már nincs nyoma. 1635-ben, amikor összeírták Alaghy öz­ vegyének tállyai javait, a már említett Tót­ ország pincén kívül két további pincét, egy dézsmaházat (ezt, illetve az alatta volt töm­ löcöt már 1634-ben is említik), a Divinyi urak házát (ez a mai Rákóczi utca 25. számú házzal azonosítható), Meszty György úr há­ zát, valamint Bártfa és Eperjes városok házát említik meg, mint ingatlanokat. Ugyanebben az évben összeírják az özvegy által elzálogo­ sított javakat is.28 A listában további három tállyai exempta ház szerepel, melyek közül egyet Veres Bálint, egyet Biki János, egyet pedig Kakas Ferenc özvegye vett zálogba. A Veres (Rákóczi utca 69.) és Biki (Rákóczi

6. Tállya, Rózsa utca 25. Bálint Ádám felvétele

37

7. Tállya, Rákóczi utca 21. Csejdy Júlia felvétele

utca 33.) által zálogba vett házak ma is meg­ vannak (8. kép), kérdés, ôriznek-e még XVII. századi részleteket? Szintén 1635-ben kelet­ kezett egy másik összeírás,29 melyben Tatay Györgyöt, Perényi Györgyöt, Szikszay Pált, Keczer András és Horváth-Sztancsics Boldi­ zsárt nevezik meg, mint Tállyán nemesi kú­ riával rendelkezô személyeket. Az elsô ismert teljes összeírás a tállyai lakosokról 1644-bôl származik.30 Az össze­ írás 254 nevet tartalmaz, ebbôl csak 46 mel­ lett áll a „háza”, 5 mellett a „pusztája” kife­ jezés, de valószínûsíthetô, hogy valójában a házzal bíró lakosok összeírásáról van szó. A felsorolt személyek között egyaránt szere­ pelnek nemesek és jobbágyok. Külön jelzik az adózás alól kivett házakat („exempta” /11

db/, vagy „inscriptióban van” /35 db/ kifeje­ zéssel jelölve). Ezek tulajdonosai kivétel nélkül nemes emberek, felvidéki városok (Bártfa, Eperjes), egy kassai polgár, illetve egyházi intézmény (a leleszi konvent) vol­ tak. Ebben az évben egyébként Kassa vá­ rosa is kapott egy házat I. Rákóczi György­ tôl. A taksás házak tulajdonosai között egyaránt találunk nemeseket, más városból származó polgárokat és jobbágyokat. Az ed­ dig megismert nemesi háztulajdonos több­ sége ebben az összeírásban is szerepel. Az elsô ízben itt felbukkanó háztulajdonosok ingatlanának története számos esetben jól követhetô. A házak közül – ha a felismerhe­ tetlenségig átépítve is – egyik-másik még ma is állhat. Ilyen például Eödönffy Kristóf

8. Tállya, Rákóczi utca 33. Papp István felvétele

38

9. Tállya, Rákóczi utca 32. Csejdy Júlia felvétele

háza (Rákóczi utca 32.) (9. kép) vagy Borsy György háza (Rózsa utca 24.). A Rákócziak birtoklása idején, 1654-ben épült fel Tállya egyik nevezetessége, a Rá­ kóczi ház. (10. kép) Az építkezésrôl készült számadások megmaradtak: „Tallyai uy ház­ nál az mi hia volt épületiben, alkuttam megh Kômíves Josephal, attam gabonát neki Cub. 1. Azon Tállyai házhoz vágattam Kôvago Tamással ajtóknak és ablakoknak való követ […] Kôfarago Christoff az Tallyai uy háznak ablakbeli és ajtó köveit faragván, kit nemze­ tes Cseh Mihály uram küldött Tallyara, min­ den nap adván négy czipót neki […] Azon háznak fábul való épületire fel fogattam ács mestert. […] Tallyai ház építô kômíveseknek és appró míveseknek borsónk nem lévén,

pénzel fizettem borsóért. Tallyai Ács Luk­ ácsnak ezen háznak fábul való épületi árpa dara […] Tallyai uy ház épületire az alsó bor­ ház ablakában rostelnak míveltetett Szántai Gábor kováccsal azon Tállyai háznak szaru fái, koszorú fái és kötezô szegezésére veret­ tem öregh szögeket […] Két ajtóra való he­ veder és sark vasakat csináltatot […] Lecz szög Tallyai uy háznak mindenféle szüksé­ gére […] Sindel szög Tállyai uy ház sindelezésére No. 2500. […] Tállyai uy ház épületire valo arkusokra és az alsó házaknak padlására No. 300 (deszka)”.31 A Rákóczi-birtoklás idején további – máig követhetô sorsú – épületek bukkannak fel. 1660-ban Báthory Zsófia és fia, I. Rákó­ czi Ferenc megvásárolták Révay István

10. Tállya, Rákócziház. Simon Zoltán felvétele

39

11. A tállyai egykori Nagyvendéglô bontás közben. Bognár Gábor felvétele (egyébként már 1626 óta ismert) tállyai sza­ bad házát, de még abban az évben átadták Wesselényi Ferenc nádornak.32 A ház a 2011ben (!) sajnálatosan lebontott egykori Nagy­ ven­déglô (11. kép) elôdje volt. Így múlik el – még napjainkban is – a világ dicsô­sé­ge… Alighanem még Báthory Zsófia, a jezsuita rend nagy pártfogója révén szerezhettek há­ zat Tállyán a kassai jezsuiták, még akkor is, ha itteni házukról csak 1685-ben hallunk elôször. A ház a mai plébániával azonos. A XVII. század végi iratokban már töme­ gesen bukkannak fel a Tállyán exempta ház­ zal bíró nemesek nevei. A felmerülô házak sorsa nagy arányban követhetô napjainkig. Az ingatlanok egy részét azok az épületek képezik, melyek a tulajdonos magszakadása vagy hûtlensége miatt a Kamara birtokába került. Ezek közül a legérdekesebb egy 1676-ban kelt összeírás,33 mely a Fiscus ke­ zelésében levô tállyai házakat és szôlôket is­ merteti. A latin nyelvû dokumentum kilenc ház rövid leírását tartalmazza, ebbôl elsô íz­ ben nyerünk betekintést abba, hogy egy XVII. századi exempta ház milyen helyi­sé­ gek­bôl tevôdött össze. Az irat a rebellis Gyulaffy László elkobzott házát így írja le: Megfelelô helyen, a város piacterén, másfe­ lôl a nagyságos Madarász Márton házának szomszédságában áll. A ház, melynek hossza 18 öl, szobából, pitvarból, kamrából, borház­ ból, présházból és istállóból áll. A leírásból egy az utcára merôlegesen álló, egyszerû, klasszikus háromosztatú lakóház képe rajzo­ lódik ki, melynek hátsó részéhez gazdasági épületek (borház, présház és istálló) csatla­ koznak. Az épület meglehetôsen romos volt, tetôzete egy szakaszon teljesen hiányzott. Egy másik szabad ház, mely korábban a Patayaké, késôbb a Garayaké volt, egy tégla

40

kemencével fûtött elsô és egy hátsó szobá­ ból, köztük egy pitvarból állt, melyhez bor­ ház, présház és egy fából épült istálló csatla­ kozott. A házhoz tartozott még egy 100 hordó befogadóképességû pince is. Ez a le­ írás lényegében ugyanazt a háztípust tükrözi. Némileg eltér ezektôl a Keczer családtól el­ kobzott két ház, melyek közül az egyikben az elülsô részen egy kemencével fûtött ke­ resztirányú szoba van, majd egy pitvar és még egy „családi” szoba következik. Az ár­ nyékszék a tornácról nyílik. A ház alatt prés­ ház, egy „kivájt” pince, kamra és borház ta­ lálható. A másik házban két szoba, pitvar, kamra és konyha van. A ház alatt pince talál­ ható, ahonnan egy másik, föld alatti, „kivájt” pincébe lehet leereszkedni. A ház végéhez présház, borház és egy hosszú, falazott istál­ ló csatlakozik. Az összeírásban két taksás házat is leírtak. Ezek közül Fáy Istvánnak a katonák által felégetett, fallal övezett háza kétszintes, a kapu mellett kovácsmûhely van. Az alsó részen borház, a felsô részen egy kamra, egy pitvar konyhával, egy lakó­ szoba és egy kisebb kamra helyezkedik el, melyekhez kis lépcsô vezet. Czifra János taksás háza, mely szobából, pitvarból, kam­ rából, borházból és egy kisebb istállóból áll, láthatóan nem különbözik az egyszerûbb „szabad” házaktól. A példákat további, XVII. század végi adatokkal folytathatnánk, de ezek közül csak két, az elôzôeknél bôvebb leírást idé­ zünk. Az egyik a Barkóczy család ma is meglevô (1644-ben még Eödönffy Kristóf birtokában volt) házának 1686-ból való le­ írása34: „Vagyon ez a ház a Piacz utcán dél felôl. Szomszédjai napkeletrôl néhai Prinyi György ônagysága háza fele, napnyugatról pedig Német Pálné háza. Ennek kerítése

alul, felül a háznak kôfalai. Elöl, a pince felôl vagyon jó, leveles, veres, nagy kapuja, kôfal közé állítva, hátul egy csepp kerítés nincsen. Az épületek falai mind egészlen kôbül építtettek. Épületek pedig ilyenek: A piac felôl napnyugatra vagyon egy nagy ház, párkányos, deszkás, jó padlású, két vas­ tag vasrostélyos ablak rajta, egyik beta­ paszt­va, a másikon vadnak hitvány üveg ab­ lakok. Vagon benne egy zöld, öreg almárium, kék kályhás kemence kôlábakon, kívül fûtô. Ebbôl a házból nyílik egy kôbolt, egy vastag vasrostélyos kis, ablak rajta , ebbül nyílnék egy árnyékszék, de nem készült volt egé­ szen meg. Ezen a bolton vagyon egy zöld, körül béllett ajtó, sarkvasas, hevederes, jó pléh rajta. A háznak is ajtaja éppen olyan. Ennek a háznak pitvara hitvány deszkás padlásos, nagy ablak rajta, de csak deszkák­ kal van beszegezve. Ennek ajtaja béllett, vi­ seltes(?), sarkvasas, hevederes, pléhes, re­ tesz nélkül való. Ebbül a pitvarbul nyílik más kôház, két vastag vasrostélyos ablaka, dirib-darab üveg ablakok rajta. Ez is párká­ nyos deszkás padlású, de a mestergerendája megtört, egy oszlop tartja. Egy rossz, lyu­ kas, paraszt föld kemence benne, kô lába­ kon. Ajtaja zöld, hitványos sarkvasas, heve­ deres, hitvány pléh rajta. Ennek a háznak ablakai alatt vagyon egy jó széles, öreg tor­ nác, a tornácbul nyílik egy pinceajtó fél fa­ ajtó nélkül, fa garádicson járnak bele, ennek torkolatja jó bô kôbôl.. Ebbôl nyílik ez öreg padlásos pince a ház alá. Egyszeres ajtó raj­ ta, sarkvasas, hevederes, reteszes. Ebbül nyílik egy hosszan ásott kôboltos pince, nincs ajtó rajta. Ezeken a házakon túl, azon egy sorban vagyon egy kisded puszta ház, most istálló. Hitvány, ritkás deszkás padlá­ sú, két vastag vasrostélyos ablak rajta, hit­ vány ajtó, reteszes. Ebbül nyílik más kis ház, imitt-amott a deszkák padlásán, egy puszta ablakocska rajta.. Ezeken túl vagyon egy fôzô pitvar, egy hitványos, hosszú asztal benne, padlása nincsen, ablaka nagy, rossz, deszkákkal beszegezve. Ajtaja bélletes, vi­ selt. Ebbül nyílik egy öreg sütôház, jó padlá­ sos, gerendás, két vastag vasrostélyos abla­ ka füstös, hitvány üveg ablakok rajta, egy paraszt föld sütôkemence benne. Ajtaja bél­ lett, sarkvasas, hevederes, se pléh, se retesz nincsen rajta. Mindezeknek az épületeknek zsindelyezése meglehetôs, csak egy kis da­ rabon náddal foldott. Ezen túl, a pusztán va­

gyon egy puszta pince. Napkeleten való ré­ szén vagyon egy öreg kô borház, egyik szegeletén le kezdett omlani. Padlása desz­ kás, gerendás, de hitványos ajtaja béllett, sarkvasas, hevederes, reteszes. Két kis vas­ tag vasrostélyos ablak rajta. Zsindelyezése hitványos, egy darabon náddal foldott.” Hasonlóan részletes a néhai Madarász Márton 1676-ban már említett házának le­ írása 1688-ból35: „Vagyon egy nagy, szabad, kôépület Tállya városában, a piacon, a De­ rék utcában. Melynek a piac felôl vagyon kô bolthajtásos, leveles, zsindelyezett, jó, erôs kapuja, kis kapucskájával együtt. Ezen épü­ letben vadnak: Egy alsó, bolthajtásos, jó, öreg kôház, melyben vagyon hitványos pa­ raszt asztal és körülötte paraszt lócák, egy kis darab régi fogas, egy sütô jó kemence, ablakai kettô a piac felé, vastag, erôs vasros­ télyosok, régi, hitvány, szurkos üveg abla­ kok rajta. Azon túl vagyon egy gerendás padlásos jó, öreg bolt (!!!), melynek ablaka egy, vastag vasrostélyos. Ezen boltban vad­ nak egy zöld, festett asztal, jó erôs asztallá­ bával együtt, egy régi, zöld nyoszolya, két kis fejér egyes szék, egy jó fél sajtó egész készületivel együtt. Ajtaja béllett, sarkvasas, hevederes, pléhes, reteszes. Ezen túl kell felmenni egy hosszú, jó fagarádicson a felsô, nagy palotába, mely palota üres, csak három darab jó lócák, egy kívül fûtô, bolt­ hajtásos kemenceláb benne. Négy ablakok rajta, rostély nélkül valók, négy zöld, egyes karszékecskék benne. A palota gerendás padlásos, ajtaja jó, béllett, sarkvasas, heve­ deres, reteszes, jó pléh rajta. Padimentuma téglás, kopott. Ebbe járnak egy nagy pitvarbul mely is gerendás padlásos, egy kis darab fejér lóca benne. Ablaka egy, vastag vasrostélyos, ajtaja béllett, sarkvasas, heve­ deres, reteszes, pléh nélkül való. Ezen túl, alatt vagyon egy öreg kô istálló, gerendás padlás nélkül való. Ablaka kettô, paraszt, aj­ taja bélelt, sarkvasas, hevederes, reteszes, pléh nélkül való. Azon túl vagyon egy kôház. Ablaka kettô, paraszt, padlásos, ge­ rendás, sütôkemence benne. Ajtaja mind a háznak, mind pitvarának béllettek, sarkva­ sasok, hevederesek. Ezen túl vagyon egy öreg kô borház, gerendás padlásatlan. Két sajtó benne, egyik egész, másik fél. Ablaka kettô, vastag vasrostélyosok, ajtaja béllett, sarkvasas, hevederes, pléh nélkül való. Eb­ ben vagyon tizenegy nyomó és egy […]

41

12. Tállya, Rákóczi utca 42. oldalhomlokzata. Simon Zoltán felvétele kád. Vagyon azon túl, a pusztán az utcáig egy rossz kert. Napkelet felôl való része egy nagy darabon kerített ezen ház udvarának. Az elsô házak alatt vagyon egy jó, öreg bolt pince. Széles fagarádicson járnak belé. Ajta­ ja kétfelé nyíló, hitványos. Ebbül a kô boltbul vagyon alá egy ásott, egyágú pince. Ezen épületnek zsindelyezése a borházon jó, a hátulsó házon és az istállón igen hitvá­ nyos, a nagy házon jobb valamivel.” 1688-ból az uradalmi épületek részlete­ sebb, latin nyelvû leírása is fennmaradt.36 Kö­ zülük az uradalmi ház leírása a legfontosabb (a leírásban az égtájak nem felelnek meg pontosan a valóságnak!). Eszerint a templom közelében levô telket a kapunál zsindellyel fedett, részben romos kôkerítés, kelet felôl pedig, ahol a fal romos, sövény övezi. A te­ leknek egy nagy és egy kis kapuja van, mindkettô zsindellyel fedett. A telek déli fe­ lén borházak állnak. A kôbôl épült „palota” a telek keleti részén áll. A „palotában” van egy öt vasrácsos ablakú, kôvel burkolt, kályha nélküli, nagy „ház”. Mennyezete meg van re­ pedve, faoszlopokkal van alátámasztva. Két ablakának áthidaló íve romos. A „ház” beren­ dezése csak egy nagy asztalból áll. A pitvar szintén gerendás mennyezetû (ez is alá van támasztva, mert repedt), deszkázott padlójú. Ablakai vasrácsosak. A pitvarból árnyékszék

42

nyílik. A pitvarból ajtó vezet egy másik, két­ ablakos, deszkás mennyezetû „palotába”, melyben egy zöld kemence áll. Innen egy másik, a déli oldalon levô belsô „palotába” lehet átmenni, melynek ugyancsak két, vasrá­ csos ablaka van. Ebben is zöld kemence áll, van benne egy jó asztal, kettôs székek, vala­ mint egy zöldre festett fogas. A kúria egy nagyobb és két kisebb szo­ bából áll. A kúriában levô „palota” (nagy te­ rem) gerendás mennyezete törött, két osz­ loppal van alátámasztva. A nagy „házban” (szobában) öt nagy, vasrácsos ablak van, aj­ taja jó, sarokvasakkal, hevederekkel, retes�­ szel, pléh nélkül. Az ablakok romladozot­ tak, az egyik áthidaló ívét oszlop támasztja alá, egy másik áthidaló íve középen el van törve. Ebben a „házban” egy hosszú asztal és három szék van, kemence nincs benne. Padlózata kôbôl rakott. A szoba pitvarának padozata gyenge, a padló és a mennyezet lyukas. A pitvarban van egy árnyékszék, mely részben deszkákból készült, ajtaja egyszerû pléhes. A pitvar ablakai dupla rá­ csosak, mennyezete törött, oszloppal van alátámasztva. A pitvar bejáratánál van egy „palota”, melynek ajtaja duplás, hevederes, pléhes. Ennek két, vasrácsos, de hiányos ab­ laka van, mennyezete és padlója deszkából készült. Zöld kemence áll benne. Ezen a pa­ lotán átmenve egy másik palotába lehet menni a déli oldalon, melynek ajtaja duplás, sarkvasas, pléh nélkül. Ebben a palotában is 13. Tállya, a Rákóczi ház oldalhomlokzata a fedett lépcsôvel. Az elôtérben: Csejdy Júlia, Borossay Katalin és Simon Zoltán. Bálint Ádám felvétele

két, vasrácsos ablak van, zöld kemence áll benne. Van itt egy jó asztal és kettôs székek, valamint zöldre festett fogas. Ez a leírás (valamint egy ezzel össze­ csengô, 1701-ben készített leírás37) pontosan illik a Rákóczi-ház falkutatással megállapí­ tott elsô periódusú emeleti alaprajzára. Az 1701-es – az elôzônél rövidebb, de egy­ér­tel­ mûbb – leírás szerint az alsó szinten raktá­ rak voltak. Mindkét leírás további, egykor az ura­ dalmi funduson volt, ma már nem meglevô objektumokat (másik „palota”, szekérszín, istálló, különálló konyha) is felsorol. A le­ írások további uradalmi épületek (korcsma a piacon, dézsmaház, pálinkafôzde, két mé­ szárszék, vízimalom) egykori részleteirôl árulkodnak. Ezek közül a korcsma egyes részletei ma is felfedezhetôek a Rákóczi utca 42. számú ház nyugati falában, illetve alagsorában. (12–13. kép) A fenti tanulmány csupán részleteket villanthatott fel azokból a többnyire még rejt­ôzô építészeti értékekbôl, melyek Tállyán még feltárásra és – remélhetôen – megóvásra várnak. A XVIII. század kez­­ deté­tôl megszaporodó újabb és újabb írott források természetesen a fent említett épü­ le­teknél nagyságrendekkel több épület meg­épülésérôl, át­alakításairól, részleteirôl, birtoktörténetérôl tudósítanak bennünket. Ezek nyomon követése azonban már vég­ képp szétfeszítené e cikk kereteit. A készülô topográfiai kötet – reményeink szerint – ezekre is fényt fog majd deríteni. JEGYZETEK 1. A település középkori és kora újkori történetének legújabb összefoglalása: Simon Zoltán: Adalékok a tállyai középkori és kora újkori erôdítések kérdé­ séhez. Várak nyomában. Tanulmányok a 60 éves Feld István tiszteletére. Szer. Terei György et al. Budapest, 2011. 231–240. Az idézett mûben fel nem használt adatok forrásait a továbbiakban kü­ lön-külön megadjuk. 2. Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia. Series I. Tom. I. Budapest, 1887. 324., 340., 345., 361. 3. Budapest, Magyar Nemzeti Levéltár [továbbiak­ ban: MOL], DL 75155.

4. 1784-ben a mai Csokonai utcát „a katolikus temp­ lom kerítéséhez vezetô közút”-nak nevezték. MOL, E 325. 28. cs. 8. tétel. 5. MOL, DL. 15063.,16286.; MOL DF 215141. 6. „Domus aliis parochialis in cemeterio”. MOL, Urbaria et Conscriptiones [továbbiakban: U et C], Fasc. 82. No 58. 7. Simon 2011. i. m. 8. Wagner, Carolus: Analecta Scepusii sacrii et profani. Pars IV. Viennae, 1778. 15. 9. MOL, DF 215141. 10. Takács Péter: Tállya története. Tállya. Szerk. Frisnyák Sándor. Tállya, 1994. 93. 11. MOL, E 325. 142. 12. MOL, U et C, Fasc. 96. No 13. 13. MOL, E 197. Archivum Patakiense, 5. cs. 9. fasc. 504. 14. MOL, U et C, Fasc. 66. No 42 (b). 15. MOL, DF 215141. 16. „Az várason fellyül az kerítésen kívül vagyon egy Csûreös kert”. MOL, U et C, Fasc. 66. No 31. 17. MOL, U et C, Fasc. 82. No 58. 18. „Oppidum hoc e regione campi muro, e regione vinearum fossitae finis quamvis jam corruptis cinctum est.” 19. Ebben az évben egy tállyai özvegyasszony telké­ nek helyét „ad cingturam oppidi situs”- ként jel­ lemzik. MOL, U et C, Fasc. 153. No 65. 20. MOL, S 11. No 0159:2. 21. Elôször: 1693: Felsô kapunál levô Csonka szer utca. MOL, U et C, Fasc. 66. No 52. Utoljára: 1778: Fölsô kapunál levô Csonka szer utca. U et C, Fasc. 176. No 18 (b). 22. 1693: Derék utca az alsó kapunál. U et C, Fasc. 66. No 52. Utoljára: 1756: Porta inferior Mád et Rátka ducens. MOL, E 197. 5. cs. Fasc. 9. No 168. a. 23. Elôször: 1693: Kis ajtóra járó sikátor. MOL, U et C Fasc. 66. No 52. Utoljára: 1778: Kis ajtóra járó si­ kátor. MOL, U et C, Fasc. 176. No 18 (b). 24. MOL, U et C, Fasc. 176. No 18 (b). 25. MOL, A 57. Királyi Könyvek, 33. kötet, 213–216. 26. MOL, P 1809. 7. cs. 142. 27. MOL, E 325. 146. 28. MOL, U et C, Fasc. 96. No 15. 29. MOL, U et C, Fasc. 96. No 14. 30. MOL, U et C, Fasc. 18. No 1. 31. Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ, Tudományos irattár, Détshy Mihály-hagyaték, ltsz.: 1916. 32. MOL, E 325. Elenchus locorum dominia Sárospa­ tak et Regécz concernentium Anno 1812., 4., 18. 33. MOL, U et C Fasc. 58. No 9. 34. MOL, U et C, Fasc. 106. No 21. 35. MOL, U et C, Fasc. 149. No 22. 36. MOL, U et C, Fasc. 82. No 58. 37. MOL, U et C, Fasc. 151. No 15.

43

Csejdy Júlia

REFORMÁTUS TULAJDONÚ TELKEK ÉS ÉPÜLETEK TÁLLYÁN A XVIII–XIX. SZÁZADBAN Tállya XVIII. századi fejlôdése a szabadság­ harcok pusztításai után viszonylag egyenle­ tesnek mondható, bár a települést nem kerül­ ték el a járványok – 1710-ben és 1739-ben a pestis – és a korszakra jellemzô, az adózó jobbágyok és a kiváltságaikat védôk közötti küzdelmek. A társadalmi rétegzôdés – taksás jobbágyok, adózó nemesek, exempta telkek­ kel bíró nemesek – változatlannak tekinthetô; továbbra is a szôlômûvelés, a négy országos vásár, és a Kassán, Bártfán keresztül Len­ gyelországba irányuló borkereskedelem je­ lenti a gyarapodás alapját. A lakosság számá­ nak alakulása is a gyarapodást mutatja: míg 1739-ben 1600–1880 fô között van a népes­ ség, az elsô népszámláláskor, 1785-ben már 4388 lakos élt Tállyán.1 A Rákóczi-birtokok elkobzása után a regéci uradalom részeként a kamara kezelte Tállyát, majd 1720-ban Trautson Donát Lipót János kapta adomány­ ként,2 aki szláv ajkú jobbágyokat telepített a városba. A birtokosok legjelentôsebb cso­ portja a szôlôbirtokkal és városi házzal is bíró extraneus nemesek voltak; fontosságu­ kat Vályi András is kiemeli rövid leírásában: „H. Trauczon leve bírtokosa. Most nevezetesebb részeit más helyeken lakó Uraságok bírják, kivált híres szôlô hegyeire nézve […] Lakosai szôlô, ’s földmívelésbôl, és mesterségeknek folytatásából élnek; vásárjaik meg­ le­he­tôsek; a’ kereskedést közttök Görögök, és Zsidók folytattyák; folyó vize nem a’ Városban, hanem hozzá nem meszsze foly; petsétje e’ Városnak szôlôgerézd; postája, és ispotállya is van; határbéli földgyei jók, és hasznosak, ha trágyáztatnak; kevés kaszállóji jók, legelôje van, szôleje elsô nemû, fát más helyekrôl szereznek.”3 Egy 1784-es exempta telkekre vonatko­ zó összeírásból tudjuk, hogy Tállyán ekkor 87 nemesi telek volt, amelyeken esetenként több épület is állt; ezeken kívül egy évvel korábban 25 uradalmi épületet, két templo­ mot egyéb egyházi épületekkel írtak össze.4 Az 1780 körüli Römisch-féle térképet (ld. Simon Zoltán írásában a 3. képet) összevet­ ve a mai településtérképpel nyilvánvaló, hogy a településmag (az egykori városfallal

44

kerített terület) épületeinek nagy része már a XVIII. század végén is állt és kb. 70 %-ban – ha átépítve is – ma is áll. Mivel a XVIII. században jelentôs mértékben megnôtt az exempta telkek száma és a vonatkozó forrá­ sok is adatgazdagabbak, mint a korábbi év­ századokban, a cikkben a református egy­ ház tulajdonában lévô, illetve néhány jelentôs református vallású család által bir­ tokolt telkek és épületek körére szûkítettem a vizsgálódást. A telkek beazonosítása, bir­ toklástörténetük pontosítása szemléletesen mutatja, hogy a topográfiai kutatás során feltárt levéltári források, az egyház- és hely­ történeti irodalom új szempontok szerinti, illetve a forrásokkal együtt történô értelme­ zése milyen eredményeket hozhat a telepü­ lés története és az egyes épületek története tekintetében is. A református templom kivé­ telével természetesen az építéstörténetek tekin­tetében csak relatív krononológiáról beszélhetünk, hiszen Tállyán az elmúlt évti­ zedekben két épületen kívül – a Rákócziház és a Postaház – nem volt lehetôség mûemléki falkutatást végezni.5 A tállyai református templom bejárati elôterében lévô tábla szerint a templom, a re­ formátus iskola és a lelkészlak a Rákóczi fe­ jedelem által 1710-ben adományozott telken áll. A mai Bocskai utcában lévô, egymással szomszédos épületek története azonban en­ nél bonyolultabb. A református egyház Tállyán történô XVI. századi megjelenése óta számos egyéb épületet is birtokolt, illetve használt. Ezt a történelmi sorsfordulók által meghatározott történetet próbáljuk az aláb­ biakban rekonstruálni. (Nem foglalkozom a katolikus templom reformátusok által vég­ zett 1660 körüli bô­ví­té­sé­vel, átépítésével; ez egy, a templom építéstörténetét, berendezési és felszerelési tárgyait feldolgozó külön ta­ nulmány témája lesz majd.) A Luther nevéhez köthetô reformáció a mai Tiszáninneni református egyházkerület területén lévô egykori mezôvárosokban a XVI. század negyvenes éveiben általánosan elterjedt. Az 1560-as évek elején pedig a Tiszáninneni lelkészek többsége már a hel­

vét irányt követte, ennek bizonyítékai a Tarcalon tartott zsinatok (1561, 1562, 1564) is. Hézser Emil, aki 1885-tôl volt Tállyán lelkész, a tállyai református egyházra vonat­ kozó, gazdag forrásanyagot feldolgozó mun­ kájában a település református egyházának megszervezôdését 1540–1542-re való­szí­nû­ síti, egy másik feldolgozás 1549 körülire te­ szi elsô említését.6 Lendületet adhatott az új tanok elterjedésének, hogy az 1560-as évek­ ben a regéci uradalom és benne Tállya tény­ leges ura Magocsy Gáspár, a magyar nyelvû Szentírás megjelenését támogató fôúr volt. A reformátusok igen hamar többségbe kerültek a településen, az elfoglalt, kibôvített katoli­ kus templomot és az egyházi épületeket egé­ szen 1687-ig használták. Ekkor az általuk birtokolt katolikus ingatlanokat Klobusiczky Ferenc (1650 körül –1714), Zemplén várme­ gye alispánja, Janthó János városi fôbíró se­ gítségével fegyveres hatalommal visszafog­ lalta. A templomon kívül volt az egyháznak két parókiája, iskolája, kántori és tanítói lak­ ja is.7 A fentiek is nyilván egykor a katolikus egyház épületei lehettek. (Az 1680-as össze­ írás8 két parochiális házat említ az elsô processusban, ezek az egykori, a XIX. szá­ zadban lebontott katolikus parókiák; az egyik az r. k. templom mögötti régi teme­tô­ ben, a másik a mai Rákóczi utcában, a temp­ lom közvetlen közelében állt. Ezekben a he­ lyi református prédikátorok lakhattak, de közvetlen szomszédjukban volt található Vay Ábrahám taksás telke is, ahol az encsi prédikátor lakott.) Mindezen épületek és a szôlôk, szántóföldek újra katolikus kézre ke­ rültek, azonban a visszaszolgáltatás nem ment zökkenômentesen, a reformátusok to­ vábbra is jogot formáltak rájuk. II. Rákóczi Ferenc egy, a szécsényi országgyûlésen kelt oklevele kimondta, hogy a tokaji és tállyai templomok maradjanak katolikus tulajdon­ ban, a temetôkkel és a tállyai temetôben lévô parókiával együtt, majd a méltóságos fejede­ lem azok helyett más templomokat építtet mindkét helyen.9 REFORMÁTUS IMAHÁZ

Adatok vannak arra vonatkozóan, hogy a re­ formátus istentiszteleteket az egykori Vay-, Platthy-telken álló kúria borházában tartot­ ták 1687 és az új templom 1755-ös felépülte között. A szükség idején menedék volt a

borház, azonban a kb. 600 lélekbôl álló gyü­ lekezet nagy része a szabad ég alatt rekedve tisztelhette csak Istenét. A számadásokból kiderül, hogy a borház átalakítására az egy­ ház 200 forintot fordított, a Platthy család­ nak kétszer annyi kiadása volt. Egy másik, 1750-es feljegyzés szerint, az egyház az imaház végébe egy új borházat építtetett 515 ft költségen. 1755. január 1-én, az új templom felszentelésére a gyülekezet és a vendégek a Platthy udvarból indultak, ha­ rangszó kísérettel.10 A XVII. és XVIII. századi összeírások alapján azonosítani tudtuk az egykori ima­ ház telkét és annak birtoktörténetét. A mai Rákóczi utca 26. és 28. sz. házak telkeivel volt azonos Vay Ábrahám elôször 1680-ban említett nagyméretû exempta telke. I. Lipót adományozta 1668-ban a magvaszakadt Barius Péter birtokait, köztük egy házat Tállya mezôvárosban Vay Ábrahámnak és nejének, Ibrányi Annának.11 1711-ig folya­ matosan az ô neve alatt veszik fel a kocsmáltatási joggal nem bíró szabad sessiót. 1714-tôl fia, Vay László és Platthy Sándor a tulajdonosok, majd az ô örököseik, 1778-ban pedig Platthy Imréné örököse, Lónyai László. 1784-ben már Dessewffy András és Kubinyi Gáspár.12 A tulajdonosok illusztris névsorából most csak a Vay család református ágához tartozó Ábrahámot és Lászlót emeljük ki, akiknek egyenes ági le­ származottja volt a bárói rangra 1783-ban emelkedett Vay Miklós (1756–1824), az ipari forradalom újításait meghonosítani igyekvô, szabadkômûves fôúr. Fia, Vay Miklós báró (1802–1894) pedig közéleti te­ vékenysége mellett egész életében a refor­ mátus egyházban töltött be jelentôs hivata­ lokat: 1825-ben választják meg a tállyai eklézsia fôgondnokává, 1840-tôl kezdve a tiszántúli majd a Tiszamelléki egyházkerü­ let fôgondnoka.13 Az egykori református imaház a mai Rá­ kóczi utca 26. és 28. számú házak telkein állt, a két épület között. Az 1780 körüli Römisch-féle térképen a mai Kossuth utcáig lenyúló, átmenô telken fésûs beépítésben álló, téglány alaprajzú épület látható; ugyan­ ez a beépítés látszik az 1801-es, szintén Römisch által rajzolt térképen is. Feltehetôen az 1810-es nagy tûzvészben pusztulhatott el a ház, amikor 180 épület égett le, köztük a református templom és a városháza a levél­

45

1. Tállya, Rákóczi u. 24., 26. Bognár Gábor felvétel

tárral. „Ritkaságnak tartathatott volna azon finom nagy fejér kendô, mellyet Hertzeg Lorántfy Susánna, Hertzeg Rákótzy György hitvese ajándékozott s e szavak valának kivarrva rajta Lórántfy Susánna, de ez, valamint a Városnak minden régibb Prothoco­ lomai, Végzései, Jegyzései, és minden egyéb gyökeres Irásai a Város Curiális Házánál, a hol ezek a Város Archivumában tartattak, az 1810-ik Esztendô September 7-ik Napján uralkodott szörnyû Szélvészben támadott szörnyû Nagy Tûzben a Város Curiális Házával egyetemben porrá, hamuvá égtek, oh fájdalom! Hamuvá égtek, ekkor e mellett a Város derekán lévô leg szebb 180 Házak, az Helvetica, és Evangelika Templomokkal egyetembe.”14 Valószínûleg még a XIX. szá­ zad elején a nagyméretû Vay-féle telket hosszában kettéosztották és két házat emel­ tek, amelyek jelentôsen átépítve ma is áll­ nak. A házak azon ritka épületek közé tar­ toznak a településmagban, amelyek nem bírnak XVII–XVIII. századi elôzményekkel. (1. kép ) REFORMÁTUS TEMPLOM

1710-ben a visszaszerzett katolikus javakért cserébe II. Rákóczi Ferenc templomépítés céljára telkeket adományoz a tállyai refor­ mátusoknak. A Rákóczi-féle 1710-es okle­ vél­bôl pontosan tudhatjuk, hogy kiknek a telkeit kapta meg az egyház: „Bagoly István­ né ház helye felét, mely egy negyed­rész­bôl áll, Nemes Mihály maradékié felét, fél ház helybül állott és Szabó Jakab posteritásai háza felét, ugyan fél ház helybôl állót, kik-

46

nek is napkelet felôl gróf Barkóczy Ferenc úr háza, délrôl eperjesi lakos Vall Sámuelé, északrul és napnyugatról az közönséges út vicináltatnak.”15 Azt is tudjuk, hogy telkei­ kért mennyi kártérítést kaptak: Szabó Jakabné 45 ft-ot, (Nemes) Német Mihály 150 ft-ot, Bagoly Istvánné pedig 180 ft-ot. (2. kép) Ezen a nagyméretû telken épült fel az elsô templom, több mint negyven évvel az adományozás után. A Rákóczi-féle telken 1755-re felépült református templom mai formáját az 1810-es és az 1861-es tüzvészek utáni újjáépítésnek, illetve helyreállításnak köszönheti, építéstörténetét a számadás­ könyvek felhasználásával teljes részletes­ séggel feldolgozta Hézser Emil már több­ ször hivatkozott könyvében. Az alábbiakban csak összefoglalom a nem minden tanulság nélkül való történetet, pontosítva néhány részletet olyan források alapján, amelyeket a tiszteletes úr esetleg nem használt vagy nem ismert. A fejedelem telekadománya után igen hosszú ideig elhúzódott, amíg a templom fundusát a reformátusok lerakhatták. A tele­ pülést, így a reformátusokat is súlyos csapá­ sok érték a század elsô felében: két pestis­ járvány és 1740-ben földrengés. Egyéb körülmények is akadályozták a templomépí­ tést. A kérelmezôknek egész kálváriát kel­ lett megjárniuk, a kitartás mellett jó protek­ tor is kellett, és az engedély megkapása utána még jött a türelempróba: huzakodás a templomhely, az épület nagysága és az épí­ tô­anyagok fölött. Az 1739 karácsonyán be­ iktatott lelkész, Petrahay János számot ve­ tett a gyülekezet anyagi lehetôségeivel, a

Rákóczi-féle fundus lerombolt épületeivel és hozzálátott a templomépítési engedély ki­ eszközléséhez. A lelkész és a gyülekezet a vármegyénél, Bécsben és Trautson herceg­ nél kerestek támogatást a királynôhöz be­ nyújtandó kérvényhez. A számadáskönyv­ ben részben fennmaradt, hogy kinek mennyi arannyal kellett megvásárolni a jóindulatát, maga Trautson herceg 504 forintot, titkára 50 forintot, Dömjén Gergely ágens 39 forin­ tot kapott. Mária Terézia engedélye 1753 ja­ nuárjában kelt, e szerint: „a kérelmezô lakosok, a tôlük még 1710. esztendôben kijelölt telken, amennyiben annak most is tényleges birtokában vannak, az oda sereglô nép számára alkalmas méretû […] imaházat építhessenek akár fából, akár vályogból.”16 1753. május 19-én a templomhelyet ki­ mérték, az épület nagyságát az ekkor össze­ írt 850 hívô létszáma alapján számították ki. Dömjén Gergely ágens egy késôbbi leve­lé­ bôl értesülünk arról, hogy ôfelsége engedé­ lyezte a kôbôl való építkezést,17 ezt igazol­ ják a kômûvesnek kifizetett tételek is. A felszentelés 1755. január 1-én történt, ettôl kezdve az összeírások a telken az iskolát és a templomot együtt említik. 1763-ban ké­ szül el a fa harangláb, amelybe áthozzák a korábbi imaházból, a Plathy-udvarból a „ha­ rangocská”-t. A torony és a kerítôfal szilárd anyagból való megépítését még 1769-ben is csak kérvényezik,18 de a tállyai plébános til­ takozása eredményeként még a szabadabb szellemû II. Lipót uralkodása alatt sem sike­ rült az engedélyt kieszközölni.19 1799-bôl származik a templom romlado­ zó állapotáról és a tállyai egyház kérelmérôl tudósító két dokumentum, melyben imahá­ zuk bôvítését és toronnyal díszítését kérik.20 Végül 1805-ben megindulnak a toronyépí­ tési és a hajóbôvítési munkálatok, de hogy pontosan mikor fejezik be, nem tudni, mert a jegyzô- és számadáskönyvek 1805 és 1812 között hiányoznak. Végül is a 15 ½ öl hos�­ szú templomot egy félkörívesen záródó sza­ kasszal, illetve a délnyugati oldalon ún. kis templommal és cinteremmel bôvítik. Az 1810-es nagy tûzvész idején már bizonyo­ san befejezték a bôvítést, amikor is a város északi részérôl induló tûz 185 házat pusztí­ tott el.21 A településnek leginkább az a része égett le, ahol a protestánsok éltek: az evan­ gélikusok és a reformátusok elvesztették templomukat, iskoláikat és parókiáikat. A

református parókián elégett az Úr asztalá­ nak felszerelése, a terítôk, Lórántffy Zsu­ zsán­na ajándékai, a második parókián ma­ radt meg egyedül az anyakönyv és a számadási jegyzôkönyv. A gyülekezetbôl nyolc ember járta az országot és az egy­ház­ megyékbôl kb. egy év alatt 11 071 ft kö­ nyöradományt gyûjtöttek össze; 1811-re fel­ épültek a református papi és tanítói lakok. 1812 júniusában megválasztották építô ku­ rátornak nemes Sülye Komáromy Józsefet. Az új templom építésérôl és a szakmun­ kákat végzô mesterekrôl is pontos adatokat közöl Hézser Emil. Pénzhiány miatt ekkor az egyházközség nem gondolhatott a temp­ lom beboltozására, de a falak magasságát megemelték 5 lábbal, a kis templom bolto­ zatát és a cintermet pedig lebontották. Az ablakok vörösfenyôbôl készültek, a faragott kôanyagot az erdôbényei bányából szerez­ ték be, a faanyagot Tokajból és Kisfaludról. Az asztalosmester Binder, az üveges Sagát János volt, a lakatos munkákat Juhász And­ rás, az ácsmunkákat Pakker Márton tokaji lakos végezte. 1813 májusában már köz­gyû­ lést tartottak a templomban, ekkora a torony 2. Tállya, református templom. Bálint Ádám felvétele

47

3. Tállya, a református templom karzata. Borossay Katalin felvétele

még nem épült újjá és az új fedélszékre is egyelôre csak zsindely került, novemberben hozatják az ajtókereteket a sárospataki kôbányából és téglát égettetnek a templom padlásához.22 Az eklézsia pénztelensége mi­ att az építkezés ugyancsak elhúzódott, 1817-re a külsô elkészült, de még nem vol­ tak székek és hiányzott a karzat. (3. kép) A kórust Czigelszky János – az anyagokon felül – 440 ft-ért vállalta. 1821-ben kész volt a szószék és a templomi székek is. A szószé­ ket Kiss Jánosné, nemes Kelemen Sára kôbôl készíttette saját költségén, csakúgy, mint az evangélikus templomét; innen a ha­ sonlóság a két katedra között. A székeket Szürszabó József, Perczel István és Tóth Ist­ ván tállyai asztalosok készítették 6 Rft 30 krajcárért. (4. kép) 1826-ban elkezdik a torony építését, a kômûves munkákat Kun János sátoraljaúj­ helyi építômester vállalta, az ácsmunkát Druhovszky Ferenc tokaji ácsmester végez­ te, a tornyot bádoggal fedték le, a gomb ara­ nyozása 125 ft-ba került. 1827-ben a torony­ ban lévô ôrszobában vörösfenyô deszkákat fektettek le, ezzel az építkezés befejezôdött, ugyanekkor az egyházi épületeket tûz ellen biztosították. Már csak a templom kiköve­ zése és a harangok beszerzése volt hátra, új ezüst pohár és tányér készült az Úr asztalá­ ra. A templom végül 1834-ben lett kikövez­ ve, a báró Vay Miklós fôkurátor golopi bá­ nyájából adományozott kôvel.23 1857-ben a templomot és a tornyot is kijavították és

48

Schelle János iglói órásmesterrel egy is­mét­ lô­dô szerkezettel ellátott órát készíttettek. 1861. augusztus 9-én újabb tûzvész pusz­ tított a városban. A város és a református egyház akkori fôjegyzôje, Gyôry István így írta le a tragédiát: „Reformált egyházunk minden épületét elvesztette; leégett temploma kívül, belöl; bádoggal fedett, tûzvésztôl teljesen bátorságosnak vélt igen csinos tornya, elolvadt három harangja, semmivé lett 1200 frtba került új toronyórája, hamuvá lett a paplak, a fiú- és leánytanító háza minden melléképületeivel együtt.”24 Az adományok­ ból és a biztosítási pénzbôl szerencsére bôven kitellett az épületek megújítása. A 4. Tállya, copf papi szék a református templomban. Borossay Katalin felvétele

templom helyreállítására négy építômester adta be tervezetét és költségvetését, ezek kö­ zül Szakácsi János sátoraljaújhelyi építô­ mes­terét választották ki. A templomra új cse­ rép, a toronyra bádog került, a toronyórát is kijavították, a festô a kifestést 205 forintért vállalta, 1862 ôszére már új harangok zúgtak a toronyban. A templomszentelési ünnepély­ re 1862. szeptember 28-án került sor. REFORMÁTUS ISKOLA

1687 után a református iskola a nemes urak kegyelmébôl vándorolt egyik házból a má­ sikba, a tanítók és a prédikátorok is különfé­ le helyeken voltak elszállásolva. Az 1693-as összeírásból pl. kiderül, hogy a két prédiká­ tor, Gyarmati Tamás és Tállyai Mihály a Kis ajtóra járó sikátorban, Seregély Mihály extra­neus nemes ember exempta telkén lak­ tak.25 II. Rákóczi Ferenc 1710-ben nemcsak templomépítés céljára adott telket, hanem késôbbi tanúvallomások szerint ezen felül adományozott még a református egyháznak szôlôt és az öreg templom háta mögötti sza­ bad házát, visszaadta az iskolát és a káplán házat. Az összeírásokban nincs nyoma, hogy ezeket valóban birtokba is vehették a refor­ mátusok, tény hogy 1714-tôl az összeírások már a fejedelemtôl kapott telkeken említik a református iskolát, amely való­szí­nû­leg az egyik lakóházban mûködhetett. 1741-ben nemzetes Bagoly Dávid özvegye, Lévay Anna többek között tállyai szabad házának felét az udvaron lévô „bóttal” és kertjének felével az egyházra hagyja parókiának és a kisebb prédikátor számára (ez lesz a kisebb parókia), illetve 20 ft-ot hagy a református iskola építésére.26 Nem valószínû, hogy meg­ épült az iskola mert 1743-ban pedig Pávay András rendelkezik úgy, hogy házát az egy­ házra hagyja, a hozzá tartozó udvarával, kertjével és pincével együtt, akár kis paróki­ ának, akár oskolának, akár kántor háznak.27 A késôbbi összeírásokban azonban nincs nyoma, hogy a telek valaha is az egyház tu­ lajdonába került-e, továbbra is a Pávay, illet­ ve Szûrszabó örökösök birtokolják.28 A Römisch féle 1780 körüli térképen a templomtól (201. sz. oratorium reforma­to­ rum) északra, a Barkóczy-ház (ma Rákóczi utca 33.) oldalához tapadó épületet nem, csak a telkét nevesíti az összeírás (210. sz. fundus reformatorum), esetleg ekkor ez le­

5. Tállya, református iskola 1910 körül. Szerencs, Zempléni Múzeum, Képeslapgyûjtemény hetett az iskola. Egy a reformátusok javairól szóló 1786-os összeírás felsorolja az összes épületeiket: templom, két parókia, iskola, kántor- és vincellér ház.29 Az 1810-es tûz idején megégett a leányiskola a kántori la­ kással, a fiúk iskolája a rektor és preceptor lakásával (valószínûleg egyetlen épületrôl lehetett szó); csak puszta falai maradtak és feltehetôen ismét a templom melletti telken épült fel újra. Az 1861-es tûz utáni építke­ zéskor az iskola újjáépítése 1585 ft-ba ke­ rült; ez az épület azonos lehet az 1867-es térképen látható, a templomtól északra, sza­ badon álló, L alaprajzú házzal. Az 1869-es összeírás szerint a Templom téren, a 600. sz. alatti épületben Réthy Pál segédlelkész és Hering Márton harangozó lakott. Az 1911es térképen a telek már három részre osztott, a templomtól északra még áll a korábbi tér­ képen ábrázolt ház, bár már téglány alap­ rajzzal, tôle nyugatra pedig, a maival azonos beépítésben és alaprajzzal a református is­ kola. A századfordulón épült, gazdag archi­

49

tektúrájú historizáló, koraszecessziós fô­ hom­lokzatú épületet a 2000-es években meg­lehetôsen érzéketlenül felújították/át­ alakították. (5. kép) PARÓKIÁK

A Kossuth utca 2. alatti épület (illetve annak elôzménye), ami ma a rendôrségnek ad „ott­ hon”-t és a helyiek emlékezete szerint a csendôrség épülete volt, valójában Tállya legkorábbi református parókiája. (6. kép) Az egykor a mainál kétszer szélesebb telek tör­ ténetét a XVII. század végéig sikerült vis�­ szavezetni. 1680-ban az elsô processzusban felvett exempta telek Balkó Pálé. 1688-ban liber megjegyzéssel az elhagyott házak és telkek között sorolják fel. 1693-ban Balku Pál extraneus nemes ember és Jantó János nemes ember tulajdonában van az egy egész telken álló szabad kúria, kocsmáltatási joga

nincsen. A kúria körüli pincék más házak­ hoz tartoznak, sose voltak jobbágyoké. 1714-tôl is még Jantó és Balko neveken ve­ szik fel az 1 egész exempta telket, azzal a kiegészítéssel, hogy ott található a reformá­ tus parókia. Azt is tudjuk egy 1723-as levél­ tári jegyzékbôl, hogy ennek kifizetésére Jantó Jánosnénak egy házat zálogosítottak el.30 1756-ban még mindig mint református parókia szerepel az összeírásban, 1778-ban viszont már Balog Zsigmond a birtokos, aki egy késôbbi forrás szerint 1500 ft-ért vette meg az egyháztól.31 A korábban birtokos Jantó család az egyik legtöbb ingatlannal rendelkezô, 32 fontos vá­ rosi és egyházi tisztségeket betöltô nemes család volt Tállyán a XVII–XVIII. század­ ban. A család katolikus ágához tartozó Jantó János fôbírót már megismerhettük, mint az ellenreformáció harcos helyi kép­vi­se­lôjét, a család református ága viszont a tállyai refor­

6. Tállya, református parókiák az 1780 körül Römisch-féle térképen

50

7. Tállya, Kossuth u. 2. alaprajza. Felmérés és rajz: Bálint Ádám

mátus egyházban játszott je­len­tôs szerepet. Az egyházi tanács­gyû­lé­sek­rôl felvett elsô, 1735-ös jegyzôkönyv szerint az eklézsia ku­ rátora nemes Jantó János, az 1810-es évek­ ben pedig Jantó Sándor a fô­kurátor. Az 1780 körüli térképen a nagyméretû telek északi telekhatárán, az utcával párhu­ zamosan áll egy téglalap alaprajzú, hosszú, keskeny épület, egyéb beépítés nincsen. A ma álló, kéttraktusos épület a térképek és az építészeti részletek alapján a XIX. század elején, feltehetôen a nagy 1810-es tûzvész után épülhetett újjá (esetleg felhasználva a korábbi XVII–XVIII. századi maradványo­ kat), hiszen nem áll messze a késôbbi refor­ mátus parókiától és templomtól, amelyek akkor leégtek. Falkutatás nélkül csak fel­té­ te­lezhetô, hogy a hátsó traktus három kisebb csehboltozatos helyisége lehet a maradvá­

nya a XVII–XVIII. századi épületnek, az elsô traktus csehsüveg-, illetve teknô­bol­to­ za­tos helyiségei, a keleti, utólagosan meg­ osztott, eredetileg teljes traktusmélységû, szintén teknôboltozatos helyiség és a cseh­ süveg boltozatos tornác akár több periódus­ ban is épülhetett a XIX. században. Az épü­ let kéttraktusos elrendezése egyébként igen ritka Tállyán. (7. kép) Feltehetôen a XIX. század második felében, esetleg az 1861-es tûzvész után, amikor 152 ház lett rommá és hamuvá,33 átalakítások történtek; a nyugati szobában és a tornác nyugati szakaszán nem állították helyre a boltozatokat, síkmennye­ zet készült. A XX. század folyamán az épü­ letben számos nyílást elfalaztak, nyílászáró­ it, burkolatait mind kicserélték; ma már csak vastag falai, boltozatai és egy stukkódíszes mennyezete ôrzi a patinás múltat. (8. kép)

8. Tállya, Kossuth u. 9. Papp István felvétele

51

9. Tállya, református parókiák az 1867-es térképen

A kisebbik parókia épületét (ma Bocskai utca 8.) 1741-ben nemzetes Bagoly Dávid özvegye, Lévay Anna hagyta végrendelet­ ében az egyházra (ld. a 7. oldalon). A telek eredetileg nagyobb volt, átmenô telek lehe­ tett a mai Bocskai és Bercsényi utcák között. Az 1646-os összeírásban Ibrányi ­Ferenc puszta telke van felvéve, 1693-ig szintén övé a szabad telek; az összeíró megjegyzi, hogy extraneus nemes ember, kocsmáltatási joga nincsen. 1716-ig ô, illetve utódai bírják a tel­ ket, az utódok 1721-ben szerepelnek a Trautson János herceg beiktatásakor ellent­ mondó személyek között.34 1726-ban már Bagoly Dávid bírja szabad telkét, 1741-ben özvegye, Lévay Anna az egyházra hagyja szabad házának és kertjének felét, az 1744es összeírás kisebbik református parókiaként veszi fel az épületet. 1784-ben az ingatlan már a templomépítô Petrahay Jánosé lelké­ szé, aki 100 aranyért vette meg a deserta tel­ ket; a telek egyharmad részben a református

52

egyházé, itt lakik a református kántor. Petrahay Jánost 1739 karácsonyának elsô napján iktatták be tállyai hivatalába. Nagy­ részt az ô áldozatos munkájának volt kö­ szön­hetô a tállyai református templom elké­ szülte 1755-re. 1767-ben megvált lelkészi hivatalától, csak a jövedelemmel nem járó esperesi hivatalt tartotta meg. Tállyán halt meg 1789. szeptember 27-én, 80 éves korá­ ban.35 Az 1780 körüli térkép ábrázol egy tég­ lány épületet a mai helyén, viszont tudjuk, hogy 1810-ben mindkét parókia leégett, bár a kisebbik könnyebben átvészelte, itt meg­ maradtak az anyakönyvek és a számadás­ könyvek is. 1861-ben való­szí­nû­leg nem égett le ez az utca, de a mai jellegtelen, telje­ sen átépített épület legfeljebb csak pincéjé­ ben vagy felmenôfalaiban ôriz­het valamit a korábbi házból. A hagyománnyal ellentétben a reformá­ tus templom mellett álló mai parókia telke nem Rákóczi idejében, hanem csak 1778–

1783 között került az egyház birtokába, ad­ dig a korábbi, Kossuth utcai épület funkcio­ nált parókiaként. A telekrôl, amely egykor a jelenleginél kétszer hosszabb, átmenô telek volt, legkorábbi adatunk 1644-bôl szárma­ zik, ekkor az inscriptióban Veres István ne­ mes ember háza szerepel, amelyet 1646-ban az exempták között említenek. Az 1680-as összeírás szerint az exempta telken a ház el­ pusztult, csak a kôfala állt. 1688-tól a Veres és a Veresmarti családok a birtokosok, 1701ben veszi meg tôlük Vall Sámuel eperjesi polgár a telket.36 Az 1714-ben Vall Sámuel özvegye birtokában, italmérési jog nélküli nemesi telek mellett, nyugatra elhelyezkedô (ma is megtalálható) öt pincét ekkor említik elôször. 1726-ban Vall Ferenc a tulajdonos, a nemesi telken ház áll, amely lakott, a már említett öt pince az északra fekvô házakhoz tartozik. 1778-ig a Vall örökösök bírják a tel­ ket, 1783-ban már a református egyházé, amely csere vagy vásárlás útján jutott hoz­ zá.37 Az összeíráshoz tartozó Römisch-fél térképen, a mai Bocskai utca vonalával pár­ huzamosan, téglány alaprajzú ház áll; az 1801-es térképen a telek beépítése változat­ lan. A jelenlegi L alaprajzú épületben esetleg az északkeleti helyiség falaiban lehetnek az 1810-es tûzvész elôtti, Vall-féle, XVIII. szá­ zadi eredetû ház maradványai, ezt építették ki több periódusban L alaprajzúvá. Az 1810 utáni épület az északkeleti telekhatáron, az utcára merôlegesen, háromosztatú alaprajz­ zal épülhetett, középen a mai is látható cseh­ süveg boltozott, egykor szabadkéményes konyhával és a helyiségek elôtt végigfutó fo­ lyosóval/tornáccal. Egykori végfalán nyílha­ tott a ma is meglévô, szegmentíves záródású kôkeretben álló ajtó. (9. kép) Ezt a magot bôvíthették a XIX. században, feltehetôen az 1861-es másik tûzvész után L alaprajzúvá, illetve toldották meg a kert felé. Az épület végéhez épült fészer végfalában található, másodlagosan beépített késô reneszánsz kôkeret eredete bizonytalan, mivel tudható, hogy Tállyán számos épület vezethetô vissza XVII. századi elôzményekre. (10. kép) Végezetül egy olyan házról írok, amely a Rákóczi szabadságharcban jelentôs szerepet játszó református családok (Fay, Kajali, Rá­ day, Teleki) kezén volt két évszázad folya­ mán, és amelynek birtoktörténetét – és relatív építéstörténetét – csak a különbözô helyeken fellelhetô levéltári források feldolgozásával

lehetetett összeállítani. A Rákóczi utca 67. alatti épület elsô látásra kevéssé sejteti, hogy milyen jeles, 1644-ig vissza­kö­vet­hetô múlttal rendelkezik. Az 1970-es években szinte telje­ sen átépített lakóház földszintjén megmaradt egykori fiókos dongaboltozatos pitvara és Tállyán ritka, keresztben épült gazdasági szárnya, amelyben pórfödémes magtár és alatta dongaboltozatos borház található. (11. kép) Az összeírások alapján tudtuk, hogy Fáy Istvántól Ráday Pálhoz, onnan Teleki Lász­ lóhoz került a XVIII. század közepéig adó­ köteles szôlôbirtok és a városi ház is. A há­ rom családot és a birtokosok sorába tartozó Kajali Pált szoros rokoni szálak fûzték ös�­ sze, így öröklôdött (többek között) a tállyai birtok is. A taksás telket elôször az 1680-as összeírásban azonosítottuk Fay István neve alatt. Fay István (1630 körül – 1710) jeles alakja volt a XVII–XVIII. századi Habsburg ellenes magyar nemesi mozgalmaknak: az egykori sárospataki diák 1672-ben Borsod 10. Tállya, késô reneszánsz kôkeret a református parókián. Bálint Ádám felvétele

53

11. Tállya, Rákóczi u. 67. A lakóépület és a magtár északkelet felôl. Csejdy Júlia felvétele

vármegye alispánja, a Wesselényi-összees­ küvés utáni megtorlások elôl Erdélybe me­ nekült, birtokait elveszti és 15 évig bujdo­ kolt. 1688–1689 között ismét Borsod megye alispánja, 1704-tôl haláláig Rákóczi szolgá­ latában a murányi vár kapitánya.38 A birtoktörténet korábbi hiányzó lánc­ szemét a Ráday-levéltárban található zálog­ levél alapján helyeztük a sorba: 1668. febru­ ár 27-én Váradi Fruzsina, idôsb Göcze István özvegye közli mindazokkal, akiket il­ let, hogy kölcsönt vett fel koma urától, Fáy Istvántól és feleségétôl, Garay Borbálától. Az atyjától, Váradi Pétertôl örökölt tállyai házát ötszáz magyar forintért adta át zálog­ ba.39 Az 1646-os összeírásban valóban emlí­ tik Váradi Péter házát, amelyben zsellér la­ kik. Szintén a Ráday-levéltár ôrzi Fay István 1669-es levelét, amelyben ötszáz forint értékû tállyai házát Kajali Pálnak adja bir­ tokba a gróf Pethô Ferenc elleni pereiben végzett szolgálataiért.40 Kajali Pál (1653– 1710), Nógrád megye és Hont megye jegyzôje, 1687-ben veszi feleségül Fay Ist­ ván leányát, Borbálát. 1703-ban csatlakozik a Rákóczi vezette felkeléshez, 1704–1708 között Gács kapitánya, 1707-tôl országos fôhadbíró.41 1676-ban a kamara kezelésében lévô, el­ kobzott házak között leírják a taksás romla­ dozó Fay-házat.42 1680-ban és 1682-ben Fay István puszta, taksás telke van felvéve, 1693-ban is még ô szerepel, 1712-ben vi­ szont Ráday Pál taksás telke már lakott, ad­ digra újjáépítették a harcokban felégetett házat. Rákóczi titkos secretáriusa majd er­

54

délyi kancellárja, a könyvtáralapító, híres stiliszta és szónok Ráday Pál (1677–1733) 1705-ben vette feleségül Kajali Pál lányát, Klárát,43 az ô öröksége volt a tállyai birtok. Ráday 1712-ben visszatért Lengyelország­ ból és mivel letette a hûségesküt, birtokait megtarthatta. A következô években Ráday Pál megkí­ sérelte megszerezni, illetve bizonyítani a te­ lek adómentességét. Trautson herceg beikta­ tásakor ô és felesége, Kajali Klára levélben bizonygatják, hogy a Palotahegyen lévô szôlô és a ház mindig is szabad volt.44 A pró­ bálkozást részben siker koronázta, az össze­ írások tanúsága szerint csak a telek fele után kellett taksát fizetni 1744-ig. Az exemptiot végül 1752-ben széki Teleki Lászlónak sike­ rült megkapnia: 1752-ben Trautson herceg felszabadítja tállyai házát és két szôlôjét.45 Teleki László gróf (1710–1778) is házasság útján jutott a tállyai birtokhoz, felesége Rá­ day Pál leánya, Eszter (1716–1764) volt. A jeles férfiúk mellett érdemes kiemelni, hogy feleségeik is mûvelt könyvgyûjtôk voltak: Ráday Eszter megörökölte anyja, Kajali Klára 135 darabos könyvtárát és azt haláláig gyarapította. A gyûjtemény késôbb bekerült a Teleki-könyvtárba.46 JEGYZETEK 1. Takács Péter: Tállya története. Tállya. Szerk. Frisnyák Sándor. Tállya, 1994. 134–135. 1772ben, az úrbérrendezés során feltett kilencpontos kérdôívre adott válaszukban így panaszkodnak a Tállyaiak: „Ezen városnak majd nem csak az egész

Mezejét Németség, Földes Uraság és Árendások el foglalván s bírván következendôképpen a Contri­ buens lakosoknak se Szántó Fölgye se réttye nem lévén”. – idézi: Orosz István: Településrend és a kertek típusai Tokaj-Hegyalja mezôvárosaiban a XVII–XVIII. században. Ethnographia, 95. 1984. 525.: 33. jegyzet. 2. Budapest, Magyar Országos Levéltár [továbbiak­ ban: MOL], A 57. Királyi Könyvek, 33. kötet, 213–216. 3. Vályi András: Magyar országnak leírása III. Bu­ dán, 1799. 453. 4. MOL, E 325 28. cs. 8. tétel Conscriptio exemptarum dominii Regétz, 1784; MOL, E 157, Calcullus Intravillani Regio-Cameralis Oppidi Tallya, 1783. 5. Az eredményekrôl rövid beszámolókat közölt a kutató, Simon Zoltán: A tállyai Rákóczi-ház kuta­ tása. A reneszánsz Magyarországon. Tudományos tanácskozás. Sárospatak, Rákóczi Múzeum, 1991. október 2–4. Sokszorosítás. Budapest, 1992. 21– 25., Tállya, Béke tér 1. Régészeti Füzetek, No 45. 1991. Budapest, 1993. 100. 6. Hézser Emil: A tállyai ev. reform. egyház története 1540–1900. Budapest, 1900. 14.; A Tiszáninneni református egyházkerület lelkészei. A kezdetektôl a millenniumig. Adattár. Szerk. Ugrai János. 2. bôv. kiad. Sárospatak–Tiszaújváros, 2007. 209. 7. Hézser 1900. i. m. 38., 47. 8. MOL, Urbaria et Conscriptiones [továbbiakban: U et C], Fasc. 66. No 41. (b). 9. A Sárospataki Református Kollégium Levéltára, A II. 369. Magyarország szövetkezett rendjei a szécsényi országgyûlésen határozatot hoztak Abaúj, Zemplén és Borsod vármegyékben lévô templomok, parókiák, kollégiumok és iskolák, ezek tartozékai, jövedelmei, bevételei és felekezeti hovatartozása ügyében. Szécsény, 1705. október 6. – közli: A Rákóczi-család a Sárospataki Református Kollégiumban ôrzött dokumentumok tükrében. Szerk. Dienes Dénes. Sajtó alá rend. Balogh Judit, Dienes Dénes, Szabadi István, 2. bôv., részben átd. kiad. Sárospatak, 2003. No 79. – Tállyára vonatko­ zó rész a 101. oldalon. 10. Hézser 1900. i. m. 49., 62., 77., 85., 99. 11. MOL, A 54. Királyi Könyvek, 14. kötet, 259–260. 12. Ugyanakkor az 1803-as összeírás mellé becsatol­ tak egy okiratot, amely ellentmond ennek a bir­ toklástörténetnek: „Erdôdi Pálffy János nádor 1747 május 27-én kelt oklevelében Deseöffy Ta­ más és József lovas ezredeseknek és velük együtt Deseöffy Andrásnak adományoz több más birtok­ kal együtt Tállyán egy szôlôt és házakat, melye­ ket ôsük, néhai Deseöffy István bírt és amelyek az igazságtalanság éveiben részben lerombolód­ tak.” Viszont az összeírásokban ezen a telken csak 1783-ban tûnik fel a Dessewfy család, így fel­te­hetô, hogy más házakra vonatkozhat az okle­ vél, hiszen az évszázadok alatt Tállyán több he­

lyen és hosszú ideig voltak birtokban a Dessewfyek. 13. Szakály Orsolya: Egy vállalkozó fôúr. Vay Miklós báró (1756–1824). Budapest, 2003.; Hézser 1900. i. m. 125. 14. Kula Pál: Közlemények Tállya városának leveles­ tárából Adalékok Zemplén vármegye történetébôl, 11. 1908. 264–265.; a tûz után keletkezett irat­ együt­test feldolgozása: Kubinyi András: Tállya mezôváros levéltára. Levéltári Közlemények. 26. 1955. 80–89.; Hézser, 1900. 112-113: A tûz Hézser adatai szerint a város északi részén, a Petrik-féle háznál kezdôdött, ahol akkor a lelkész, Sebô Pál özvegye, Turányi Zsuzsánna lakott. Az összeírások alapján ez a mai Lavotta és Jókai utcák (egykori Farkas és Remete Gyertyános utcák) közötti nagyméretû exempta telekkel azonosítható. A Römisch-féle térképen és a hozzá tartozó 1783-as összeírásban a 35-ös számot kapta, három épület­ tel, ekkor három tulajdonosa van, Pletrik, Turányi és Jantó. Az 1784-es exemptákra vonatkozó össze­ írásban ifj. Pletrik László, Jantó János és Thorányi Gábor a tulajdonosok (itt elmondják, hogy eredeti­ leg az egész telek Pletriké volt). Viszont az 1803-as,ugyanezekre a telkekre vonatkozó össze­ írásban csak Kassa város házának déli szomszédja­ ként szerepel Pletrik Lászlóné és Sebôk Pál telke – ez utóbbi felesége révén, apósától, Turányi Gá­ bortól örökölhette a házat. Turányi Zsuzsánna igen jómódú lehetett, 1783-ban száz császári aranyat adott kölcsön a ref. egyháznak, négy évvel késôbb még húszat. Hézser 1900. i. m. 122. 15. A Rákóczi-család a Sárospataki Református Kollégiumban ôrzött dokumentumok tükrében 2003. i. m. 111. (K. cs. II61/142.) Az akkor még a tállyai parókián lévô oklevelet Hézser is közli, ezután ke­ rült a levéltár gyûjteményébe. Ugyanezt az elôz­ ményt mondják el az 1784-es és az 1803-as exempta telkeket számba vevô összeírások is. 16. Hézser 1900. i. m. 80–83., 88–96. a kérvény és az engedély eredeti szövegét is idézi. 17. Sárospataki Református Kollégium Levéltára, Egyházközségi dokumentumok, Tállya A. VIII. 2382. 18. Sárospataki Református Kollégium Levéltára, Egyházközségi dokumentumok, Tállya A. XIII. 4214, A. XIII. 4234. 19. Hézser 1900. i. m. 97–104. 20. „A templom egyik vége az aljától a tetejéig úgy meg van repedve, hogy az ajtón való bemenetel és az istentisztelet látogatása egy óráig sem biztonsá­ gos; a templom másik vége nem annyira romlado­ zott de költséges igazítást kíván. Tállyai prédikátor urak hitelesen jelentették, hogy a községnek szá­ mához képest a templom nem elég tágas […] Mindkét rendbeli parochiális épületeket összeros­ kadván találták… teljeséggel javíthatatlanok, újjá­ építést kívánnak. A harangláb még áll, de nem elég magas, így a hang nem terjed elég messzire, ezért

55

amikor a templom két végét megújítják, az egyik végéhez tornyot is kívánnak ragasztani. Azonban nagy szerencsétlenségére a nemes ekklézsiának a templom alja annyira össze van furkálva pincék­ kel, hogyha állandó tornyot kívánnak építeni, szükséges lesz annak fundamentumát hat vagy hét ölre leereszteni […] Világos, hogy a templom két végén felhúzott kô tûzfal egészen a fundamentu­ mig életveszélyesen meghasadt és félô, hogy le­ szakad. Mivel a gyülekezet megszaporodott, a templom egyik végén gömböjeg formára ki akar­ nánk vinni és meg tágasítani.” Sárospataki Refor­ mátus Kollégium Levéltára, Egyházközségi doku­ mentumok, Tállya A. XVII. 10240–10241. 21. Ld. itt: 7. oldal és 14. jegyzet. 22. Hézser 1900. i. m. 114., 117–120. 23. Uo., 121–139. 24. Uo., 146. 25. MOL, U et C, Fasc. 66. No 52. 26. Hézser 1900. i. m. Függelék: 163. Bagoly Dávid nemesi telkét (ma Bocskai u. 8. hrsz.: 774.) az ös�­ szeírások alapján 1644-ig tudtuk visszavezetni. 1744–1803 között valóban kisebbik ref. parókia­ ként, illetve a ref. egyház telkeként van felvéve. 1869-ben a Forgács u. 558. sz. alatt Szilva János helvét (ref.) tanító lakik. 27. Uo. 28. Pávay András telkét (ma Rákóczi u. 39. hrsz.: 539.) az összeírások alapján 1688-ig tudtuk vissza­ vezetni. A telek hol Pávay, hol Szûrszabó, hol mindkettôjük nevén szerepel. A fenti végrendelet­ hez legközelebbi 1735-ös összeírásban a nemesi telek épülettel Pávay András neve alatt van felvé­ ve, és a XIX. század elején is még a Szûrszabó örö­ kösök birtokolják. 1869-ben a Nagy u. 112. alatt Stern Móric vegyeskereskedése található. 29. Sárospataki Református Kollégium Levéltára, Tállyai egyházközség iratai, A. XXI. 7774. Cano­ ni­ca visitatio jegyzôkönyvének melléklete. (Con­ scrip­tio Bonor Ecclesia Ref. Tallyensis) 1787. júli­ us 11. 30. Hézser 1900. i. m. 61. 31. MOL, E 325 28. cs. 8. tétel Conscriptio exemptarum dominii Regétz, 1784. Az összeírás­ hoz tartozó tanúvallomások szerint a telek a sza­ badságát a Bihar vármegyei Sámsonba való Budaházyak révén szerezte. 32. 1721-ben, a Trautson János herceg beiktatásakor ellentmondó tállyai vonatkozású személyek listáján szerepel, hogy Jantho János özvegye, Mis­kolczy Zsuzsanna nevében Miskolczy Péter egy tállyai ház miatt mond ellent. Mivel Jantó János neve alatt is több ház szerepel az összeírásokban (pl. 1688: mai Rákóczi u. 21., 1711: mai Rákóczi u. 35.) ezért nem lehet pontosan tudni, hogy az adat a Kossuth u. 2. sz. alatti házra vonatkozik-e. MOL, E 197. Arch. Patakiense, 45. cs. Fasc. 33. 276. 33. Hézser 1900. i. m. 146.

56

34. MOL, E 197. Arch. Patakiense, 45. cs. Fasc. 33. 276.: Ibrányi István, László és Julianna: tállyai há­ zak és egy malom. 35. Hézser 1900. i. m. 88–90., 104. 36. Az 1784-es összeírás az elôzményeket részle­te­ zôb­ben adja elô: A telek egykor a Tataiaké volt, majd a Tufaiaké, azokon keresztül Koncz Pálhoz, majd a Veresekhez jutott, akiktôl 1701-ben Vall Sámuel eperjesi polgár vette meg 37. Az elôzményeket összefoglaló tanúvallomásokat tartalmazó két összeírásunk (1784, 1803) kissé eltérôen mondja el a birtoktörténetet. Az 1784-es összeírás szerint Vall Sámuel után Vall Ferencé lett a telek, ennek halála után nôvére, Vall Anna elôbb Nikházy felesége, majd Dávid György felesége lett, az ô utódai, egyrészt Nikházy Sándor, más­ részt Dávid György ezt a telket a református egy­ házzal a Tarcza-Kígyóssy-féle szabad telekért el­ cserélték (azaz a mai Rákóczi u. 24.). Az 1803-as összeírásban a Vall-féle telekrôl csak annyi szere­ pel, hogy Vall (Vahl) Sándor örököseitôl megvette a református egyház. 38. Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Sajtó alá rend. és kiegészítette, az elôszót írta: Mészáros Kálmán. Budapest, 2005. 142.; A Fáy család emlékkönyve. Kézirat. Buda­ pest, 1996.; Hörcsik Richárd: A sárospataki református kollégium diákjai 1617–1777. Sárospatak, 1998. 170. Köszönöm Fáy G. Tündének, hogy fel­ hívta figyelmemet a kiadványokra, a Fáy család történetére vonatkozó kutatásait és a Ráday Levél­ tár Tállyára vonatkozó digitalizált anyagát feldol­ gozásra rendelkezésemre bocsátotta. 39. A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, a Ráday család levéltára, C/64–2b, Gaz­ dasági iratok, 165. Tállya 1656–1736. 1–2. p. 40. A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, a Ráday család levéltára, C/64–2b, Gaz­ dasági iratok, 165. Tállya 1656–1736. 3–5. p. 41. Heckenast 2005. i. m. 212–213. 42. Ld. még Simon Zoltán cikkében: X. oldal. 43. Heckenast 2005. i. m. 351–352.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XI. Budapest, 1906. 349–353. 44. A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, a Ráday család levéltára, C/64–2b Gaz­ dasági iratok, 165 Tállya 1656–1736. 112. p. Az Elenchus és a latin nyelvû levél fordításáért Borossay Katalinnak tartozom köszönettel. 45. MOL, P 66 Bretzenheim család levéltára, II.B.11. o. 144. cs. Tállya. A Trautson hercegek levéltárá­ ból származó iratok elenchusa. f. 122. 46. Beliczay Angéla: Kajali Klára, Ráday Pál felesége. Ráday Pál 1677–1733. Elôadások és tanulmányok születésének 300. évfordulójára. Szerk. Esze Ta­ más. Budapest, 1980. 157–196.; Bellághné Nagy Rózsa: A „jó és bölcs asszony” a 18. századi halot­ ti beszédekben. Erdélyi Múzeum, 68. 2006. 94–106

Balázsik Tamás

ÚJABB ADATOK BADACSONY ÉPÍTÉSZETI ÉRTÉKEINEK TÖRTÉNETÉHEZ Az alábbi sorokban leírtak a Badacsony épületállományára vonatkozó topográfiai kutatások keretében végzett adatgyûjtés ho­ zadéka. Noha a Badacsony kiemelt je­len­tô­ ségû mind kutúrtörténeti, mind történeti, mind természetföldrajzi vonatkozásban, épí­tészeti emlékeirôl, beleérve a mûemlékeit is, meglehetôsen keveset tudunk. A badacsonyi települések jelentôségét, ennek változását, a történeti adatok szolgál­ tatta információk mellett az egykor volt és a máig fennmaradt épületállomány minôsége is tükrözi. Elhelyezkedésükkel, megjelené­ sükkel súlypontokat jelölnek ki egy-egy korszakon belül és a különbözô korszakok viszonylatában is. A Badacsony két legfon­ tosabb települése a középkorban Tomaj és Lád volt. Ha játszott is szerepet az egykori Badacsonytomaj esetleges jelentôsége ab­ ban, hogy a Badacsony forrásai közül éppen a falu felettinél (ma Klastrom-kút) teleped­ tek meg a pálosok – akiknek kolostorát 1263-ban említik elôször, majd 1313-ban Szent Imre titulussal az ugyanezen évben történt, Gulácsi Ladomer fiai általi szôlô­ ado­mányozáskor1 –, a kedvezô hatás leg­ké­ sôbb 1520 elôtt megszûnt, mert ekkor már nem volt a rend birtokában, illetve nem lak­ ták a szerzetesek. A forrás mellett lévô dom­ borulatok mindazonáltal még maguk alatt rejthetik az Ádám Iván szerint agyagba ra­

kott kôfalakkal épült,2 és az újabb kutatás ál­ tal is szegényesebbnek tartott (részben fából épült) kolostor maradványait.3 Tomaj falu középkori eredetû, 1344-ben Szent István vértanú titulussal említett,4 késôbb átépített temploma a maitól nyugatra, a falu maga­ sabb pontján állt. Az 1757-ben5 újjáépített, 1761-ben Neo Erectaként említett6 barokk templom a hathatós beavatkozások követ­ keztében 1936-ban végleg elpusztult. Mind a középkori, mind a barokk épület kvalitása­ ira már csak régészeti kutatás vethet fényt. A terület másik egyházi épületének marad­ ványai a Kisfaludy-forrás alatt álltak a Siklóssy–Hettyey-, késôbbi nevén az Ester­ házy-féle felsô villa helyén. A Storno Ferenc rajzaiból ismert épületet (1–4. kép), illetve kapujának korát datálták a XIII. század elsô felére, a tatárjárás elôttire, a XII. század vé­ gére és hasonló példák alapján általában a XIII. századra.7 A 15 m hosszú, a korabeli falusi templomokhoz viszonyítva kicsinek éppen nem nevezhetô épület Lád falu – Györffy György szerint a Vérbulcs vagy Lád nemzetség ôsi fészke8 – temploma volt, amelyet egy 1297-es forrás szerint szintén Szent István vértanú tiszteletére szenteltek.9 Minden bizonnyal errôl az épületrôl kapta a település vagy egy része az elôször 1516ban feltûnô Kápolnás-Lád nevet, amikor is Miketinczi másképpen Ládi László fia Pál

1. A badacsonyi templomrom. Storno Ferenc, 1861. Soproni Múzeum

57

2. A ládi templom. Storno Ferenc, 1877. KÖH Tervtár, ltsz.: 186.

deák Kápolnás-Laád prédium szôlôhegyén néhány szôlô hegyvámját alamizsnaként a Szent István vértanú egyházának adta örök­ re.10 A XVIII. században remeték által gon­ dozott templom az 1745–1746. évi vizitáció szerint viszont a Szent István király titulust viselte, a hiányos berendezésû épület oltá­ rán az országot felajánló Szent István király festett képével és festett szobrokkal.11 Lád falu jelentôségét tükrözi, hogy a XVI. szá­ zadban a Badacsonyt más néven Lád­ hegyeként nevezték.12 Állt a területen, az említetteken kívül egy Evangélista Szent Já­ nos-kápolna is, amely az 1297-es oklevél szerint megkapta azokat az ingatlanokat (40 hold föld és két szôlô), amelyeket tördemici nemesek adományoztak a ládi egyháznak, minthogy Lábdi István fiai Lôrinc és Zovardus meggyilkoltak egy tördemici ne­ mest, Petôi Péter comest és ennek fiát, akik Lábdi Szent István vértanú templomába mentek.13 (Késôbb felépült az egyház szer­ vezetileg ugyanekkor elválasztott Tördemic temploma, és állt egy templom a Nemes­ gulácshoz tartozó Köbölkútnál is.) A forrásokban 1297-ben feltûnô Lád (Lábd) és az 1314-ben említett Badacsonyto­ maj birtokosai a középkorban a Tomaj nem­ beli Tomaji és a Vérbulcsú nembeli Ládi csalá­dok voltak, de a Ládiak Tomajon is sze­ reztek birtokot, miként ezt a szigligeti királyi vártól elválasztott és királyi udvarnokok ál­ tal is lakott Tomajnak Ládi Lôrinc fia István

58

részére történt 1344. évi adományozása jel­ zi.14 Ládi Lôrinc fia István birtokának határ­ leírása a következô helyneveket és földrajzi pontokat ôrizte meg számunkra: a Zylvaberek nevû szilvás, Vasarusuth nevû nagy út, két út köze, a Kôkútra vivô út, „Harmasmege” (hármas birtokmezsgye), égetéses erdôirtásra utaló Laz nevû hegy, Laazfew hegy teteje, az említett kôkúti út, Sol fiainak nagy erdeje, a fehérvári egyház birtoka, Zeules János fia Miklós birtoka, Thomay birtok udvarnoki része, az említett nagy erdô, a ládi nemesek birtoka, az említett Sol fiainak birtoka, ismét a ládi nemesek birtoka, Osofew („aszófô”: idôszakos vízmosás kezdete) völgy, egy régi határ, a sarjadó erdôre utaló Huzyuerezthuen (Hosszú­eresztvény) nevû erdô, Hollogyur nevû kis hegy, szántók vége, ismét a Vasarusuth nevû nagy út, a Tótiba vezetô út, ismét Thomay falu udvarnoki része, Bada­ csony hegye, az almádi egyház erdeje, a Vereskew nevû kô, (Miklós fia Dénes és test­ vérei birtoka), Seevfew nevû forrás, egy nagy kô, a kyngeskew nevû kô, út, a Hellege nevû hegy, nagy út, Szent István protomártír temploma, Balaton vize. A felsorolt helye­ ken, többnyire új föld határjeleket említ a szöveg. Tomaj fejlôdésére, kiterjedésének növekedésére és tagolódásának dokumentu­ ma, hogy már a XIV. században feltûnik az Nagy- és Kistomaj név. A korábbi, immár idejétmúlt berendezkedés letûnésére utalhat, hogy magánkézre kerülve, 1398-ban Nagy­

to­maji Jakab fiait beiktatták Udvarnoktomaj nevû birtokba.15 Az 1453-ban említett FelsôTomajt – amelyet, egyéb birtokok mellett a király a szigligeti várral együtt Újlaki Mik­ lós erdélyi vajdának adományozott16 – a XVI. század folyamán Ládtomaj másik ne­ veként használták. 1605-ben viszont Lád­­ tomaj és Tomaj lakos­sá­gát külön vették számba.17 Lád tagolódására a Kápolnáslád megnevezés mellett az 1498-ban feltûnô Véglád név utal.18 A térségben dinamikusan terjeszkedô Rátót nembeli Gyula fia László 1477-ben szerzett birtokrészt királyi iktatóparanccsal többek között Felsô-Tomajon és Ládon.19 1482-ben Ládi Balázs özvegye zálogosította el Gyulaffynak ura birtokrészeit másokkal együtt az azokból neki járó birtokokkal együtt, akit emiatt perbe fogott osztályos

atyafia, Miketinczi másképpen Ládi Pál deák, s úgy egyeztek meg, hogy Pál a hitbér megtartásáért 50 aranyforintot fizet.20 Ládi Pál ugyanebben az évben a fehérvári Szent István király keresztes konventje elôtt Gyulaffy Lászlónak hagyta javait oly felté­ tellel, hogy amíg férfiágon ki nem hal Ládi Pál deák és felesége, Orsolya családja, ad­ dig nem foglalhatja azokat el, ha pedig le­ ány marad utána, azt negyeddel elégíti ki.21 Gyulaffy László kikötötte, hogy Ládi Pál deák e birtokokat nem idegenítheti el. Ami­ kor azonban 1513-ban Ládi Pál deák többek között felsôtomaji és ládtomaji részeit el akarta zálogosítani a lövöldi karthauzi ko­ lostornak, Gyulaffy tiltakozott ez ellen.22 Erre 1516-ban Ládi Pál deák érvénytelení­ tette a lövöldi karthauzi kolostor javára tett végrendeleti bevallását, sôt Gyulaffy István­

3. A badacsonyi Szent István templomrom kapuja. Storno Ferenc, 1861. Soproni Múzeum

4. A badacsonyi templomrom kapuja. Storno Ferenc, 1861. Soproni Múzeum

59

ra ruházott egy felsôtomaji kúriát tartozéka­ ival együtt, és az említett birtokrészeket utó­ dainak deklarálta.23 1520-ban Ládi Pál deák birtokrészeit – többek között Felsô-Tomajon és Kápolnás Lád prédiumon – ténylegesen átadta Gyulaffy Istvánnak és fiainak, Györgynek, Jánosnak és Lászlónak.24 Majd 1524-ben az idôs Ládi Pál deák gondnokául fogadta Gyulaffy Istvánt, és ráhagyta felsôtomaji és egyéb részeit.25 Lád prédium pedig Ferdinánd király Ládi János magtalan halá­ lát követô, 1549-as adománya eredménye­ ként került Gyulaffy László birtokába.26 Az ilyen módon birtokba jutott Gyulaffy­ ak saját célú lakóépületeit számba véve mindenekelôtt a csobánci várat27 kell meg­ említeni, amelynek tartozékai közé tartozott Tomaj és Lád is. A várat, Engel Pál szerint, mivel 1300 és 1491 között nem említik, va­ ló­színûleg nem használták.28 Meg­em­lí­ten­dô továbbá a birtokukat képezô, gyulakeszi Pa­ lotának nevezett, kôbôl épített (1578-ban romos) curia nobilitaris,29 továbbá a rátóti Domus lapidea, amelyet Gyula fia László fia László 1466-ban a veszprémi káptalannak adott cserébe 12 gyulakeszi porcióért,30 va­ lamint a Bácson lévô kôtorony (turris lapidea), amelyet Gyulaffy István vett meg 1492-ben 100 aranyért Bedeô (Bedew) Péter­tôl, más birtokokkal együtt.31 Egy 1536-ból ismert adat szerint Deve­ cseri Choron Andrásnak (†1551) is volt Felsô Tomajon birtokrésze, amelyet két szôlô kivételével elcserélt Gyulaffy István pulai (Veszprém megye) birtokával.32 Erre utalhat Gyulaffy Kristóf egy általa írott ké­ sôb­bi emlékeztetôben, mely szerint a Lád­ tomajhoz tartozó Badacsony csere útján ke­ rült a Gyulaffyakhoz a Choron családtól.33 Choron András hû szolgálataiért a magtala­ nul elhalt néhai Csóry (Chorÿ) Miklós fia Farkas, Lád prédiumban lévô egész birtokát is megkapta 1545-ben.34 A badacsonyi szôlôhegyen, amely tulaj­ donképpen a hegy déli, délkeleti oldalát je­ lentette, több nemesi család osztozott, illet­ ve számos nemesi, szabad, valamint nemesi és paraszti tulajdonú, de hegyvám-köteles szôlôre oszlott. A XVI–XVII. században a Gyulaffyak két ágának, Lászlónak, valamint Jánosnak, Mihálynak és Istvánnak és leszár­ mazottaiknak, Choron Jánosnak, továbbá a Gyulaffyak leányági leszármazottainak, így a vázsonykôi Horváthoknak, a Lukafalvai

60

másképpen Szarkaházai Szarka családnak, Angyal Györgynek majd lányának, Juditnak (Szegedy I. Ferenc és Chernelházi Chernel [Csernel, Csernell] Mihály özvegye), Sán­ dor Györgynek, az Érsek családnak, Babocsay Ferenc keszthelyi fôkapitánynak, Csopaky Lászlónak, Mészöly Andrásnak, Csuzy Pálnak, Thury Farkasnak, Szegedi Pálnak, Szegedi Máriának (Chernel György felesége) és Paraghy Imrének stb. voltak itt szôlôi. De Gyulaffy (V.) László osztályos atyafiainak birtokjogát semmibe vevô, 1650. évi tranzakciója révén Széchényi György püspök is birtokot szerzett itt (Lad seu Badacson Tomaÿ-on) birtokot egy rövid idôre.35 A Badacsony településeinek fejlôdését a törökkor pusztításai derékba törték. 1548ban és 1567-ben mindkét Tomajt felégették a törökök,36 Lád 1572-ben jutott ugyanerre a sorsra.37 A terület, amely kettôs adóztatású lett – 1554 februárjában létrehozták a veszp­ rémi szandzsák részeként a csobánci nahijét, annak ellenére, hogy Csobánc vára magyar kézen volt38 –, azonban nem néptelenedett el teljesen. A pusztulás mértékét mindazonál­ tal jól mutatja, hogy 1599-ben, amikor néhai Horváth Gáspár fiai, János, Gergely, Márk és Ferenc csobánci birtokrészeik felosztásá­ hoz összeírást készíttettek,39 a 97 népes sessióra 235 puszta jutott. Az 1700. évi ös�­ szeírás azt is tudni véli, hogy Badacsonyto­ maj török földesura „Omin Ispaj” volt.40 Sôt 1817-ben egy 85 éves tomaji lakos még em­ lékezett Lád falu romjaira.41 A XVI. századtól kezdve szerepelnek név szerint a badacsonyi szôlôk a forrá­sok­ ban.42A szôlôk jelentôs részét tulajdonosuk­ ról, egykori tulajdonosukról nevezték. Noha nyilván már korábban is léteztek, az írásbe­ liség kiteljesedésével a badacsonyi pincék egyre többször bukkannak fel a XVI–XVII. századi iratokban. A hûtlenséggel vádolt és Erdélybe távozott Gyulaffy (III.) László pe­ reskedésbe bonyolódott az 1570-es években néhai Gyulaffy János fiaival, Andrással, Györggyel és Eusztáhhal (Lestár) a csobán­ ci ingó és ingatlan javak illetôen.43 Az idô­ közben kegyelmet kapott Gyulaffy László igyekezett visszaszerezni a csobánci vár felé­hez tartozó birtokait, köztük „Laad”, „Thomay” és „Feölseöthomay alias Ladthom­ay” birtokot. A felsorolt javak kö­ zött szerepel hat pince, amelybôl négy a vár­

ban, kettô pedig „Feôlseôthomay alias Ladthomay” prédiumon, Badacsony szôlô­ hegyén volt. Itteni szôlôjének neve „PabarỷZeôleô”, másképpen Papszôlô, to­ vábbá egy pincéje is volt, amelyet Orbán Mátyás tihanyi alvárnagynak 200 magyar forintért eladott.44 1655-ben említik az Érsek család Cselédház nevû, egy bizonyos dom­ bon vagy kis hegyen álló házát pincével és préssel, valamint a Lepény (Lepen)-szôlôt egy bizonyos pince mellett.45 A Szarka csa­ lád által Sándor Györgynek elzálogosított szôlôben volt egy jó kettôs pince présházzal, nem messze az urasági szôlôtôl, amit azzal ajánlott (hg. Esterházy I. Pálnak) megvétel­ re, hogy az „urasághoz” nem volt pince a Badacsony hegyén (1669). Sándor szüksé­ gesnek tartotta hangsúlyozni, a zálogban ke­ zére jutott szôlôt bérmunkában, pénzért ka­ páltatta.46 A Badacsony történetének jelentôs epi­ zódja volt, amikor hg. Esterházy I. Pál 1668–1669-ben megvásárolta a csobánci uradalom jelentôs részét a Gyulaffy leszár­ mazottaktól. A váltást nemcsak az jelzi, hogy új provizort állított az uradalom élére Béky Gáspár személyében, aki egy moder­ nebb gazdálkodási szemlélet jegyében a következô, minden korban érvényes gazda­ ságirányítási felvezetéssel kezdi az 1669. október 1–1671. január 1-jei idôszakra vo­ natkozó elszámolását: „ezen ioszágnak az proventussa és jövedelme inkább az io gaz­ daságnak és maiorkodásnak industriaiaból al, nem hogj az Várhoz tartozando faluknak és jobbágioknak adoiabol”. Az új rendtartás részeként azt is meghagyta herceg, hogy a várban mindig tartózkodjon egy szerzetes, mégpedig a sümegi ferences kolostorból.47 Az 1669. évi urbárium felsorolja a várhoz tartozó, badacsonyi hercegi majorsági szôlôket: Fekete-szôlô (3 hold, 1715-ben az alsó rend „lábjában” említve), mellette a Gyenesei(?)-szôlô (1 hold), az út hosszában a Szabó-szôlô (3 hold), továbbá a Hosszúszôlô (3 hold, 1715-ben a felsô rendben em­ lítve), Tury Farkas szôlôje (2 hold), Csuzy Pál szabadnak mondott szôlôje (1 hold) és a Polányi-szôlônek a harmada.48 A badacsonyi szôlôk legteljesebb XVIII. századi áttekintését az az összeírás jelenti, amely 1715-ben készült Esterházy József Antal herceg uradalmáról. Eszerint a parcel­ lák hat rendben helyezkedtek el egymás fe­

lett, de voltak e tagolásból kiesô parcella­ csoportok is. Az összeíró lényegében az alsó rend keleti szélén indult, s haladt nyugat felé, majd a sor végén áttért az eggyel fel­ jebb lévô rendre. Az 1669-ben is említett hercegi majorsági Fekete és Hosszú szôlôn kívül ezúttal felsorolják a felsô rendben az Által-, a 3. rendben a 2 holdnyi Lengyel- és az 1 holdnyi puszta „Bobay”-szôlôt is. A szôlôk – néhány nemesi és szabad, de túl­ nyomórészt hegyvámos parasztszôlôk – mé­ rete többnyire fél és 5 hold között váltako­ zott. A legnagyobb méretû szôlôk a felsô renden helyezkedtek el, e 35 parcella között feküdt a hercegség Hosszú- és Által-szôlô­ jén kívül többek között a pápai Esterházy gróf 12 holdas, a pápai pálosok 6 holdas, a zirci ciszterciek 3 holdas, hegyvámtól men­ tes szôlôje. Némelyik birtokosnak, így a pá­ pai Esterházynak, több helyen is volt szôlô­ je. A parcellák száma az összeírás alapján 255-re tehetô, a hegyvámos parcellák össz­ területe pedig 224 hold volt. A szôlôk a her­ cegség, számos nemes (gróf Esterházy, Fe­ kete György, Horváth Ferenc, Paraghy Péter, Somogyi Ádám, Tallián Sándor, Vi­ gyázó Mátyás, mindannyian pápaiak, Ba­bo­ csay Pál, a sümegi Bogyai György, Farkas János, Sáry István, Szegedy Pálné stb.) to­ vábbá badacsonytomaji, kovácsi, devecseri, gyulakeszi, mihályfai, sümegi, somló­vá­sár­ helyi, tapolcai, káptalanfai, bada­csonytör­de­ mici, szigligeti, pápai, nyirádi, gulácsi, monos­torapáti, csobánci, kôszegi, karakó­ szörcsöki, iszkázi, szôlôs­györki, vitai, zsidi és káptalantóti szôlômûvesek és a tapolcai egyház birtokában voltak. Úgy tûnik azonban, a hercegségnek az új szemléletû gazdaságszervezést nem sikerült átvinni a gyakorlatba. Az uradalom birtoka­ inak 1715. évi bejárása során a majorsági szôlôket szemrevételezô feljegyezte, hogy az 1 holdnyi Kerek-szôlô kb. 20 éve elpusz­ tult. A 2 holdnyi Hosszú-szôlônek a gyarló mûvelés miatt szintén elpusztult 1 holdnyi része, bár ez még helyrehozhatónak látszott. Az Által-szôlô igen „fenékvölgyes” helyen feküdt, ezért a felette lévô szôlôkbôl a zápor a kapálást ráhordva, rendszeresen feltöltöt­ te, ezért hasznát nem lehetett venni. Emel­ lett volt az uraság hegyvám szedésére épí­ tett, szobából és konyhából álló háza. Mind a szobában, mind a konyhában elpusztult a kemence, a háznak se ablaka, se ajtaja nem

61

5. A Szegedy Róza-ház emeletének alaprajza. Vajkay Aurél: A Balaton északi partjának présházai. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 5. 1966. 222.: 56. kép volt, a felújítása nagy munkát igényelt. Megjegyzése szerint, noha a domínium a földesúr a hegyben, s az uraság faluja mel­ lette van, az mégis igencsak elpusztult. A présházon már ajtó sem volt. Csoda, hogy a benne lévô üres jó boroshordókat el nem lopták. Az uraság szôlôjében mindenütt hiá­ nyoztak a karók. A leírt épületektôl délre fe­

küdt a szintén igen rosszul mûvelt, 5 holdas Fekete nevû majorsági szôlô (az alsó rend „lábjában”). A gondozás hiánya miatt sok haszontalan fa nôtt benne, amelyeket ebbôl és a többibôl is tövestôl ki kellett irtani. E szôlôket jobbágyokkal mûveltették, akik egyrészt nem értek rá mûvelni ezeket, más­ részt a hanyag munka miatt is tönkremen­

6. A Szegedy Róza-ház földszintjének alaprajza. Vajkay Aurél: A Balaton északi partjának présházai. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 5. 1966. 222.: 56. kép

62

tek, ezért a szemlézô számára kívánatosabb­ nak tûnt pénzért mûveltetni e szôlôket.49 A XVII. század végén feltûnnek olyan szôlôbirtokos nemesi családok, akiknek bir­ toklástörténete több évszázadon keresztül követhetô, és akiknek szôlôi ennek köszön­ he­tôen hozzávetôlegesen lokalizálhatók is. E szôlôk, amelyek igen kelendôk voltak, a hegy azon részén helyezkedtek el, amelyrôl Eötvös Károly a következôket írja: „Ahol a legjobb bor terem, ahonnan a legszebb a lá­ tás, ahova legjobban odaragyog Isten napjá­ nak sugara: a hegynek azt a részét úgy neve­ zi a nép: a hegynek veséje.”50 E családok közül néhánynak, így pl. a Szegedy és a Bogyai (ritkábban Bogyay) családnak egé­ szen Gyulaffy Katalinig vezethetô vissza a badacsonyi birtokjoga. Az Esterházy Pál herceg szolgálatában – a Rákóczi szabad­ ságharc alatt a lánzséri vár élére kinevezve (1703)51 – érdemeket szerzô Szegedy I. Fe­ renc fia Pál 1706-ban egy feljegyzésében még azt írja, a Gyulaffy-féle örökségként rá­ szállt, a forráskút (ma Kisfaludy-forrás) alatt lévô két részbôl álló szôlôtáblájánál, amely megfelelô gondozás mellett bôven megterem 150 akó bort is, és szabadságával együtt megér 1000 forintot, szükség volna egy pincére a borok berakására, míg forr­ nak, valamint a préshez és a szedéshez való eszközök tárolására.52 E 2 hold nemesi szôlô, Szegedy Pálné nevén az 1715-ös összeírás szerint az 5. rendben feküdt.53 Szegedy Pál fiának, Ferencnek köszönhetô, hogy a bada­ csonyi szôlôbirtok nem aprózódott szét. 1727-ben, illetve 1734-ben a saját badacso­ nyi birtokrészéhez megszerezte testvérei szôlôbirtokát is: Zsuzsanna (Sibrik Ferenc felesége), és Judit (Festetics Kristóf felesé­ ge) szôlôit megvásárolta, Máriával (Inkei János felesége) pedig öccse, László köz­re­ mûködésével hidegségi szôlôkért cseréltek. Ferenc, miután az acsádi és köveskúti fiág „lejártával” felkért örökség átruházásának fejében mind László, mind bátyja, Antal ba­ dacsonyi szôlôbirtokát megszerezte,54 prés­ házat épített. Egy 1736. évi, a hercegség ál­ tal a nagy üzlet, a korcsmáltatás ügyében folytatott vizsgálat során említik, hogy Szegedy II. Ferenc a kezére szállt szôlôben nemrégen felépíttette pincéjét.55 Minden­ esetre az az épület, amely a Medgyesi So­ mogyi Rozáliától született gyermekeinek, Ignácnak, Mihálynak, Annának (báró Rauch

7. Szegedy Róza ház. KÖH Tervtár, Népi Építészeti Archívum, VÁTI 1959 Pál felesége) és Máriának az 1764. évi bir­ tokosztályakor56 Máriának jutott, aligha azo­ nosítható a Ferenc által építtettel. Viszont szinte bizonyosan a Szegedy Ferenc-féle pincét váltotta léptékben és – az 1798-ban készített összeírásban említett romladozott tetejû, azaz régebbi istálló alapján – helyét tekintve is, a Szegedy Ignác által fordított „S”-ses „SI” vagy „IS” domborjeles téglák57 felhasználásával emeltetett, ma Szegedy Róza-házként ismert mûemlék,58 amelyet a Szegedy Ignác halála után két évvel készí­ tett, említett összeírás újonnan emeltnek ne­ vez. (5–9. kép) Az épület impozáns mérete 8. Szegedy Róza-ház. KÖH Topográfiai Osztály, Veszprém megye mûemléki topgráfiája. Kézirat

63

9. Szegedy Róza-ház. 2011. Balázsik Tamás felvétele

az apák és fiak elsô alispáni státuszának, va­ lamint a generációk hatékony gazdálkodásá­ nak és birtokkoncentrációjának a mutatója. Az 1798-as összeírás szerint a ház felsô ré­ szében két szoba, közötte konyha kapott he­ lyet. A konyhában, a falban avítt, rostélyos almáriumot helyeztek el, de volt itt egy má­ sik almáriom is. A folyosó „kôoszlopos” és ezek között boltozott. Az épület alsó részé­ ben 300 akós, kôvel boltozott pince, kô­bol­ tozatos szoba, kis konyha és kis kamra talál­ ható. A ház „elôre lévô tûzfallal” épült és fenyôzsindellyel fedett. A sümegi Presni Jó­ zsef kômûvesmester a 217 négyszögöles és 43 négyszögöles boltozatú házat 581 forint­ ra és 30 krajcárra, a 78 négyszögöles prés­ házat 131 forintra és 6 krajcárra, a 30 négy­ szögöles istállót 52 forint 30 krajcárra, a sümegi Redlinger József ácsmester a ház fa­ anyagát és ácsmunkáját 221 forint 30 kraj­ cárra, a présházét 65 forintra, a két prést benne 35 forintra, a tapolcai Formán József asztalos az ajtókat és az asztalosmunkát 125 forint 39 krajcárra, Tóth József sümegi laka­ tos a lakatosmunkát 58 forint 24 krajcárra, Reszli János üveges az üvegesmunkát 12 fo­ rint 45 krajcárra becsülte. A felsô szobában lévô két zöld kályha becsértéke 20 forint volt. Az istálló teteje romladozott, így azt nem becsülték. Az összérték eszerint 2813 forint és 24 krajcár volt. A nemes szôlô 800, a Rigó szôlô 40, az Annától (báró Rauch Pálné) vásárolt szôlô 315, az ôsi tomaji job­ bágycsaládról nevezett és 1764-ben szintén az Annának jutott szôlôk között felsorolt Sarkanti-szôlô 355 forintot ért. A hercegség­

64

nek a nem nemes szôlô után 25 vödör (7 akóra, 27 iccére való) must járt.59 1800 ôsze táján Szegedy Rozália (Kisfaludy Sándor felesége) és testvérei, Antónia, Katalin és Ferenc (az utóbbi három Szegedy János felsôörsi prépost gyámsága alatt) felosztot­ ták örökségüket. Ennek során a badacsonyi szôlôk és épületek Antóniának jutottak 2848 forint és 24 krajcár értékben. A szintén neki jutott belsô házi mobiliák értéke 35 forint és 15 krajcár volt.60 Így tehát az épületet több joggal nevezhetnénk Szegedy Antónia-, mint Szegedy Róza-háznak, de hát egy hangzatos név sokat ér… A gyám, aki nagy gondot viselt gyámleánya badacsonyi szôlô­ jé­re és a szüretekre, az osztálynak meg­fe­le­ lôen Antónia költségére fizette ki 1802-ben azt a 122 forint 31 krajcárt, amelyet a bada­ csonyi épületek „reformatió”-jára költött.61 Szegedy János prépost rendszeresen részt vett a szüreteken, amelynek kötelezô ese­ ménye volt a szüreti mulatság. Az 1801. évi szüreti mulatságon pl. a prépost 2 forint fi­ zetséget adott a szentkirályszabadjai muzsi­ kusoknak, akik náluk a hegyen muzsikáltak, és a mulatság részeként valamiféle szóra­ koztató mûsorra is sor került, mert 1 forintot fizetett egy zsidó mutatványosnak, aki náluk különféle „mesterségeket” mutatott és ját­ szott.62 Antónia kezével az épület Bezerédy VII. György (†1863) birtokába került, s amikor 1822. december 18-án Franz Steiner(?) türjei ácsmester költségvetést ké­ szített Bezerédy György Badacsony szôlô­ hegyi „kastély”-ának és istállójának egy elké­szített terv szerint kivitelezendô tetô­­ze­

téhez – munkadíjjal együtt mintegy 242 fo­ rint és 55 krajcár összegben –, bizonyosan ezen épület felújításának tervérôl volt szó. Az épületek méretére utal, hogy a költség­ vetés a „kastély”-hoz 21 ezer, az istállóhoz 16 ezer darab zsindellyel számolt.63 Az épü­ let ez idôben Bezerédy vincellérjeinek ál­ landó nyári és téli lakóhelyeként szolgált.64 A ház Bezerédy György tulajdonaként tûnik fel az 1858-as kataszteri iratokban is. Ké­ sôbb Bezerédy Adélra (1807–1888), Beze­ rédy István feleségére szállt, aki átalakíttat­ ta, ezt követôen Berta Amália kapta meg.65 Badacsony 1925. évi térképén66 a Bezerédy családba beházasodott Okoli­csá­nyi Dénes birtokaként szerepel, aki a filoxéra után rendbe hozta a szôlôt.67 1935-ben a házban Irodalmi Emlékmúzeum nyílott. Anyaga jó­ részt a Kisfaludy-házból került ide. Ekkor Hertelendy Gábor és felesége, Békássy Klá­ ra tulajdona. Az épület az 1950-es évek ele­ jén született újjá Gerô László építész tervei alapján.68 Az eddig, a jelentôsebb épületek­ hez hasonlóan fazsindely-fedésû házat téglalépcsôs oromzatúra és nádfe­dé­sû­re ala­ kították.69 A késôbb csaknem végromlásra jutott épület legutóbbi felújítására 1987 és 1989 között került sor. Ha egy földesúr megkívánt egy szôlôt, lehetôsége volt ún. elbecsültetés útján meg­ szerezni azt. Ilyen módon szerezte meg Csernel György a tomaji Dobos Ádámnak a kúton, vagyis a (ládi) templomon felül el­te­ rülô szôlôjét, annak ellenére, hogy tulajdo­ nosa a szôlôtôl nem kívánt megválni, s ezért az árát nem is volt hajlandó átvenni. A szôlô Csernel özvegyének, Szegedy Máriának a kezével a másik Gyulaffy-örökös, a karrier­ jét Széchényi Pál veszprémi püspök szolgá­ latában megalapozó Bogyay Györgyé lett. A kúton aluli, vagy kúton túli szôlô, az egyko­ ri Angyal-féle, majd Szily-szôlô, amelynek déli részét Varga Györgytôl becsülték el, szintén Csernel özvegyének birtokába ke­ rült, s mivel egykor az egyik birtoklástörté­ neti kulcsszereplô, Gyulaffy Katalin unoká­ jának, Angyal Juditnak a birtoka volt, „Eöregh Aszon Szôlô”-nek, vagy „job annya” szôlônek nevezték.70 Bogyai György 1710-es végrendeletében úgy rendelkezett, a badacsonyi szôlô „mint ôstôl maradt Anyai rész”, felesége, Szegedy Mária elsô házas­ ságából származó lányai, Csernel Marinka és Katica, valamint saját gyermekei, József,

László és Judit között egyenlôképpen le­ gyen felosztva.71 Ennek megfelelôen 1711ben Bogyai György néhai Szegedi Máriától született gyermekei, József, László és Judit képében egyrészt, másrészt néhai Csernell Mihálytól és Szily Zsuzsannától származott néhai Csernel György lányai, Mária (Szege­ di Ferenc házastársa) és Katica, négy részre osztották az atyai jószágot. A felosztás kö­ vetkezményeként a Bogyai György által képviseltek részére badacsonyi szôlôk is ju­ tottak.72 A badacsonyi szôlôk 1715-ös össze­ írása szerint Bogyai György 2 hold méretû szabad szôlôje keletrôl, az 5. rendben he­ lyezkedett el.73 Fia, Bogyai József, mivel több szôlôje is volt, az egyiket 600 forintért eladta Bogyai Lászlónak. A szôlôhöz épület, illetve épületek is tartoztak, amelyek nem lehettek jelentôsek, mert egy tanúkihallga­ tás során az egyik tanúskodó szôlômunkás nem is emlékezett rájuk pontosan, Bogyai József pedig a szôlômunkák idején Parraghi Péter táblabíró pincéihez járt le hálni, s en­ nek megfelelôen a hajléknál csak asztalt, széket, kádat, csöbröt és régi prést említet­ tek, mintegy valamivel több, mint 12 forint értékben.74 Késôbb Bogyai László templo­ mon felüli szôlôje is Bogyai József birtoká­ ba került.75 A kúton aluli szôlôt Bogyai Jó­ zsef után özvegye, Csuzy Krisztina bírta, alsó szomszédja Parraghy Péter táblai ülnök (†1757 elôtt) volt.76 A Bogyai családon belü­ li 1763. évi birtokosztály során a badacsonyi hegyen, a felsô pincénél lévô 2 és fél hold­ ból álló, Bogyai Józsefnek jutott szôlôt, a közép pincénél lévô oldalasan fekvô és a ház elôtt „csuszossan” kimenô darab 2 hold­ nyi szôlôt házzal és pincével, a közép pincé­ nél, a „(ládi) Templom felé az útra dûlô” 1 holdnyi, és a szintén 1 holdnyi Parag nevû, Paraghi László árváinak jutott szôlôt, vala­ mint az alsó pincénél lévô, Bogyai Magdol­ nának jutott 2 holdnyi szôlôt említik.77 Szin­ tén tartozott épület ahhoz a szôlôhöz is, amelyet Bogyai Ignác apát kanonok váltott magához Bogyai Krisztinától 1779-ben. A szôlônél álló hajlék romladozott és puszta volt, felépítése nem kevés költséget igé­ nyelt. A felépülô házért a visszaváltáskor 100 forint letételére kötelezett a megkötött szerzôdés. Az épületet illetôen a rendeki erdôn minden fáját kivágták, és egy bizo­ nyos Tanai meg is faragta azokat, „(már mértékjét az háznak vévén) még az erdôn az

65

fát ugy öszvö állittya, hogy föll hordatván az szöllö hegyre egyenessen föll rakhassuk, igy egyéb ennek nem szükséges, tsak szeke­ rek. és az nád.”78 Jelentôsebb értékû és méretû lehetett az a nemes szôlô, amelynek egyharmad részét 670 rajnai forintért adta el a rajta lévô épületben bírt részével együtt Bogyai Mihály néhai bátyja, Bogyai Péter (felesége Farkas Judit) gyermekeinek, Ig­ nácnak, Péternek és Lászlónak 1788-ban.79 Az elhunyt Bogyai Ignác gyôri nagyprépost hagyatékáról készült 1791. évi összeírásból, amely szerint a badacsonyi épületnél 2 nyo­ szolyát, 1 hosszú asztalt, 7 hátasszéket, 1 pohárszéket, 6 kávéscsészét fehér cserépbôl, hasonló cukortartó „piksis”-t, fa kávéôrlôt, 1 közönséges üvegpoharat, 8 üvegpalackot, 2 gyertyatartót, 1 öreg lámpást, konyhára való cserép- és vasedényeket, nyársat, 2 tormareszelôt, 2 répagyalut, 3 vasserpenyôt, 2, tûzhelyre való vasmacskát, 4 bocskát, 2 csöbröt, 2 musthordó sajtárt, 1 mustmerô kaforkát, tôtikét, „egy réz csapra Ürmös bort forlaló” nagy vasfazekat találtak,80 egy kisebb méretû épület berendezését idézi fel, még ha ezen épületektôl nem is várjuk el a mindennapi élethez szükséges teljes beren­ dezést. A Hertelendy György alszolgabíró által a Bogyai-árvákat (Ignác, Péter és Lász­ ló) illetô javakról készített 1791. évi jelentés említi az árvákat illetô pincének a lövöldö­ zés általi felgyújtását.81 Nem tudni, milyen lövöldözésre utal a szöveg. „Egyfajta” lö­ völdözésre azonban, mégpedig arra, amely­ re a szüreti mulatságkor került sor, több adat is van: Szegedy János felsôörsi prépost, Szegedy Ignác árváinak gyámja, rendszere­ sen vásárolt Veszprémben Szegedy III. Fe­ renc úrfi számlájára, a badacsonyi szüretre kis mozsarakba, rakétlikba és tûzijátékhoz (fajer verg) való „ordinari” puskaport.82 És ezt a szórakozást, a lövöldözést, valószínûleg nem a prépost találta ki...83 Bizonyára egy másik épület szerepel a Bogyai-árvákat (ez­ úttal Lajos, Sándor és József) illetô árendá­ ba adott javak 1812-es összeírásában: ez egy nagyszobából, egy benyílóból, konyhá­ ból, valamint az alatta lévô présházból és pincébôl állt.84 Nyolc szôlôbeli épület látha­ tó azon az 1860-ból származó térképen, amely Bogyai Lajos – korábban Zala megye Haynau által kinevezett kormányzója – min­ taültetvényének leírásához85 készült mellék­ letként. Az ezekkel kapcsolatba hozható

66

épületek közül az utolsót – egy jó arányú, nagyméretû, csak mûemléki környezetként védett házat (hrsz: 039/15) –, néhány éve bontották le. Az Esterházy hercegi ház a XIX. század elején emeltetett jelentôségéhez és badacso­ nyi birtokainak méretéhez (10. kép) illô nagyságú épületet,86 aminek – mondhatni – katasztrofális ökológiai következményei let­ tek. A hercegségnek 1801-ben a Vámház nevû kocsmán kívül még csak egy két szobá­ ból, konyhából és kamrából álló uradalmi háza állt Badacsonyban.87 1803-ban, szüret táján azonban elhatározás született, egy bor­ házat kívánnak építeni – ez ma a Muskotály utcának a Római úti csatlakozásánál álló „L” alaprajzú mûemlék. Annak érdekében, hogy közelebbrôl, a Rigó nevû hegy alól lehessen „öregebb és helesebb” lapos köveket horda­ ni, Szabó Antal, a csobánci uradalom tiszt­ tartója engedélyt kért egy szekérút építésére azoktól a földesuraktól, akiknek szôlôjén a tervezett útnak keresztül kellett haladnia. Míg Bogyai Ignác minden „boni­fi­catio” nél­ kül engedélyezte, hogy kuriális szôlôjén ke­ resztülhaladjon az út, Bezerédy György ezt csak úgy engedte meg, ha az út csak az épü­ let elkészítéséig lesz használatban, ha az út­ ban lévô 72 szôlôtôkét az épület elkészülte után az uradalom pótolni fogja, és ha – kárát némileg kompenzálandó – Beze­rédy 1804. évi borának hegyvámját elengedik.88 Egy 1806-os leírás szerint „Herceg Eszterházy földesuraságnak háza a hegyal­ba, jobbára haszonvételre célzó nagy épület, szôlô­asza­ lás­ra, mustforralásra s borospincékbe va­ gyon intézve – némely lakásokon és istálló­ kon kívül. De az való is, hogy az aszaló szobák fôvárosi nagy játékszínekhez hason­ lítanak. Öblösebb, szebb s alkalmasabb for­ ralókazánokat nem lehet látni az idevalók­ nál. A pincékbe örökösülni készült temérdek hordók mosolyogva emlékeztetnek a jó ivó németek heidelbergi hordójára”89, és itt állt az a Richard Bright által 1815-ben leírt nagy szôlôprés is, amely 72 ember napi szedését sajtolta ki.90 A forralókazánok, ürmösfôzô edények tûzifa-igénye pedig tetemes volt, amit a badacsonyi er­dô­bôl elégítettek ki. Ez már 1807-ben össze­tûzés­hez vezetett egy­ részt Kisfaludy Sándorral, másrészt Beze­ rédy (Szegedy) Antó­niá­val,91 akik nemesi szôlôik jogán egy 1679-es bevallásra hivat­ kozva szintén részesülni kívántak a csobánci

10. A jelentôsebb birtokosok Badacsonyban, 1858-ban. 1. hg. Esterházy Pál, 2. Ranolder János, 3. Bogyai Lajos, 4. Horváth Antal, 5. Horváth László, 6: Horváth József, 7: gr. Esterházy Károly, 8: Hertelendy Imre, 9: Hertelendy Kálmán, 10: Bezerédy György, 11. Bezerédy László, 12: Szegedy Károly, 13: Talián Pál, 14: Tresansky Lajos, 15: Oszterhuber György, 16: Gersó János, 17: Rohonczi Imre, 18: Nagy Sándor, 19: Szluha Antal, 20: Somsits Imre, 21: Ramasetter Vince, 22: Mihalovics Paulina, 23: Fiáth János, 24: Ányos Farkas, 25: Zirci ciszterci apátság, 26. Wezerle Ignác. Az 1858-as kataszteri térképen szereplô és ma is meglévô épületeket kék, a már nem létezô épületeket sárga négyszögek jelzik erdô használatából (fáészat, lignatio). Az in­ tenzív fakitermelésnek az lett a végeredmé­ nye, hogy míg Bright 1815-ben a hegy tete­ jén még egész erdôt talált óriási tölgyfákkal, 1831-re a badacsonyi hegytetôn lévô erdô teljesen elpusztult, s emiatt Kisfaludy, vala­ mint érdektársa, a már említett Bogyai Lajos fel­jelentették a vármegyénél a hercegséget. Csak legenda az a patriarchális kapcsolat, ami Eötvös Károly leírásában92 a nemesi testôrök kapitányát, Esterházy Miklós herce­ get és Kisfaludyt, a testôrt összekötötte, – már csak azért is, mert Kisfaludy herceg Es­ terházy Antal kapitánysága idején szolgált a bécsi magyar testôrségben! A kiküldött szemlebizottság megtekintette az erdôt, pon­

tosabban annak helyét, de ott „három fent álló csonka Bükk fánál többet” nem talált. A vármegye pedig, a nemesi jogok bástyája­ ként zár alá véve az erdôt, inkább, és bizo­ nyára joggal adott hitelt Kisfaludyéknak, el­ fogadva, hogy a badacsonyi erdô azóta kezdett el rohamosan pusztulni, amióta a herceg 50 egynéhány hold szôlôt majorsági termelésre elbecsültetett, és hosszú ideig, mígnem a borkereskedelem hanyatlásnak in­ dult, nemcsak egész termését, hanem még hegyvámját is, azaz évenként több, mint ezer akóra rúgó mennyiséget megfôzetett – szem­ ben a hercegség és tanúik állításával, mely szerint Kisfaludy és Bogyai évenként, legin­ kább szüretkor, embereikkel kímélet nélkül

67

11. A herceg Esterházy-féle uradalmi épület, 1848

vágatták a vastag fákat, s azokat felhasogat­ va badacsonyi, szôlôbeli épületeikhez hor­ datták, s azt részben a konyhában, részben pálinka-, részben mustfôzésre, részben gyü­ mölcsaszalásra elhasználták, a fatörzseket viszont, mert felhasogatni nem tudták, hátra­ hagyták. Bezerédy VII. Györgynek – aki szintén csatlakozott hercegség ellen perhez – a vincellérjeit pedig, akik télen-nyáron an­

nak szôlôbeli épületében lakva, kedvük sze­ rint vágták a fát, azzal is vádolták, fele ha­ szonért mások számára is égettek pálinkát szilvából, törkölybôl és borsep­rô­bôl.93 A per 1857-ig elhúzódott, amikor is Bogyai Lajos és Bezerédy György (Kisfaludy idô közben, 1844-ben meghalt), valamint a hercegség között megegyezéssel zárult, amelyet Bécs­ ben is jóváhagytak.94 Visszatérve a hercegi

12. A herceg Esterházy-féle uradalmi épület kelet felôl, 2011. Balázsik Tamás felvétele

68

13. Malatinszky-kúria. Képeslap. KÖH Topográfiai Osztály, Veszprém megye mûemléki topgráfiája. Kézirat

uradalmi épületre, egy 1847-es összeírás szerint a 36 öl hosszú, 6 öl és 2 láb széles, fazsindellyel fedett óriás 4 szobát, 2 kamrát, 2 konyhát, egy mûhelyt, valamint 5000 akós pincét fogadott be. Tartozott hozzá egy szin­ tén fazsindelyes, 9 öl 1 ¼ láb hosszú és 3 öl 4 láb széles istálló és szín is.95 Az épület, amelynek 1848-ból már metszetes ábrázolá­ sa is ismert,96 az 1883-as adatok szerint 814,86 m2-nyi területével és 15 858 forint 54 krajcáros becsértékével, a XIX. század vé­ gén is messze a legnagyobb és legértékesebb építménye volt az uradalomnak.97 (11–12. kép)

A Szegedy Róza-házat némileg felül­ múlja méretben a Bogyaiak egykori szôlô­ birtokán található, mûemléki védelem alatt álló ún. Malatinszky-kúria. (13–14. kép) A kúria az 1989. évi építéstörténeti kutatás98 szerint egy kisebb épület kibôvítésével jött létre. Amikor elôször felbukkan a források­ ban, mégpedig az 1858-as kataszteri iratok­ ban, akkor a Mihalovics Paulina nevén lévô hatalmas szôlôbirtokhoz tartozik. E birtokra (és épületre) vonatkozhat az az 1860-as adat, amely szerint Bogyai Lajos császári és királyi kamarás Mihalovics Károlyné szüle­ tett báró Ronsonett (Ransonnet) Paulinától a

14. Malatinszky-kúria. KÖH Topográfiai ­Osztály, Veszprém megye mûemléki topgráfiája. Kézirat

69

15. Malatinszky-kúria, földszint. Zala Megyei Levéltár. Smidek (Schmidegg, Schmidek)-féle szôlôt megvásárolta,99 mert 1823-ban a Szegedy Róza-házhoz vezetôvel azonosítható, ekkor kialakított úttal kapcsolatban említik a Schmidegg-szôlôt az 1858-as kataszteri térképrôl ismert elhelyezkedésû Rohonczy-, Bezerédy- és Bogyai-szôlôvel együtt.100 Eszerint az épületet a Schmidegg család egy tagja vagy Mihalovics Károly/né építtethet­ te. Bár Eötvös Károly elôad egy anekdoti­ kus történetet arról, hogyan szerezte meg Ramasetter Vince Mihalovics (nála Péter) birtokát Bogyai Lajos és Hertelendy Kál­

mán elôl, akik pedig Ranolder János elôl akarták azt megkaparintani,101 a területet illetôen valószínûleg csak részbirtokról, a történetet illetôen pedig részigazságról lehet szó: Bogyai Lajos (†1875) ugyanis a Schmidek-pincét végrendeletében Irén nevû lányára hagyta.102 Egy 1885-ben, Bogyai Irén (férjezett Bogyai Máténé) halála után felvett leltár szerint a 763/b telekkönyvi helyrajzi számú birtokon épült házat és pin­ cét 800 forintra, a vincellérlakást (vlsz. a Fiáth-ház) 400 forintra, magát a szôlô­par­ cel­lát 5262 forintra becsülték.103 A 800 forint

16. Malatinszky-kúria, emelet. Zala Megyei Levéltár

70

17. Malatinszky-kúria, pince. Zala Megyei Levéltár nem tûnik soknak az épület méreteihez vi­ szonyítva, de hogy tényleg a Malatinszkykúriáról van szó, azt egy fennmaradt telek­ könyvi helyrajzi számos térképszelvény bizonyítja. Az épület ma használt nevét a zalacsányi hitbizományt 1936-ban megala­ pító Malatinszky Ferenc után kapta, aki 1890-ben feleségül vette az (egyik) örököst, Bogyai Jolánt.104 Ez idô tájt készülhetett a kúria bôvítésének terve,105 amelynek ered­ ményeként egy kétemeletes, alul nyitott, öt­ pilléres, vaskos toronnyal bôvült volna az épület a délnyugati sarkán. (15–17. kép) 1947-ben a Csehszlovákiából áttelepítendô magyarok elhelyezése végett készült jelen­ tésben Malatinszky Ferenc „nyaralójában” 5 szobát írtak össze.106 Egy 1949-es adat sze­ rint vendéglôként használták Halászcsárda néven,107 1982-ben pedig még laktak benne. Szintén a Bogyai családé volt egykor a mûemlék Kisfaludy-ház. (18–19. kép) Kis­ faludy Sándor 1806. június 16-án vásárolta meg a nemes szôlôt néhai id. Bogyai Péter özvegyétôl 2500 forintért a benne lévô épü­ letekkel és a bennük levô szerszámokkal. A szôlô, amely keletrôl a veszprémi Bezerédy VII. György királyi tanácsos Felsô Szegedyszôlô nevû szôlôjének, délrôl a már régen elpusztult Szent István kápolnája „romladé­ kának”, nyugatról Bogyai Lajos, északról a tördemici Németh István szomszédságában feküdt, hajdan a Gyulaffy család leányága után Angyal Juditnak, ô utána a Szegedy családnak, majd Szegedy Mária után a Bogyai családnak jutott. Kisfaludy mind a

düledék épületet, mind a szôlôt néhány év alatt rendbe hozta. Ezt követôen azonban a szôlôt, mint még Kisfaludynak be nem val­ lottat, vagyis ebbôl következôleg zálogot, id. Bogyai Péter elsôszülött fiának, Ignác­ nak a felesége, Svastits Jozefa többszöri tör­ vényes intést követôen vissza kívánta sze­ rezni.108 Kisfaludy ezt úgy tudta elhárítani, 18. A Kisfaludy-présház Badacsonyban. Storno Ferenc, 1861. Soproni Múzeum

71

19. A Kisfaludy-ház, KÖH Tervtár, Népi Építészeti Archívum, 1951 hogy a lôrintei Bezerédy Mihálytól 4500 váltó forintért (1800 pengô forintért, 3 hú­ szast 1 forintjával számolva) megvett Puzdor-szôlôt, amely korábban a szent­györ­ gyi Armpruszter Dániel birtokában volt, el­ adta a Bogyaiaknak. Bogyai Péter a szôlôben lévô épületen végzett asztalos- és ácsmun­ káért számított 1599 forintot is kifizette Kis­ faludynak.109 Az így megtartott Kisfaludyház nagy jelentôsségre tett szert a késôbbiek folyamán. Kisfaludy saját szavaival: „sok Esztendôkig folyvást Kisfaludi(!) Sándor­ nak Szölö=épülete volt a helységnek borozo, tánczoló, s mulato helye, míg az el égvén, a

helybeli némelykori kártételek miatt a tom­ bolás ott meg nem szüntetett.”110 Mindazo­ náltal Kisfaludy késôbb megvált a szôlôtôl, 1835. április 24-én korcsmáltatási, mészár­ széki és a badacsonyi erdôben bírt „fáészási” jogával, valamint a rajta lévô épületeivel együtt 2800 ezüst forintért (három húszast egy ezüst forintban számolva), örökre eladta Esterházy (III.) Pál hercegnek,111 akivel egyébként szintén perlekedett Bogyai La­ jossal együtt a badacsonyi hegyen lévô erdô letarolása miatt.112 Az 1857-es leírás szerint 9 öl 5 láb hosszú és 3 öl 3 ¾ láb széles, nádtetôs épület egy szobát, kamrát, konyhát és 100 akós pincét fogadott be.113 1883-ban 133,02 m2 alapterületébôl számolva 1914 forint 59 krajcárra becsülték értékét.114 Eöt­ vös Károly leírása szerint az épület „Kisded hajlék, kis szobákkal, kis ablakokkal. De a kelô nap már betekint, s jó délutánig el se fordul tôle. A sajtóház ajtaja az udvarról a ház közepén nyílik, s a sajtóházból jobbra a lakóosztály, mely egykor egy kis dolgozó­ szobából, s egy hálószobából állott. A háló­ szoba volt egyúttal az ebédlô is.”115 A Kisfa­ ludy-ház a XX. század elejéig a hercegség tulajdonában lévô szurtos vincellérlakás volt, a présház istálló, melyben marhákat te­ leltettek, hogy ott felhalmozódhassék a szôlôbe kerülô trágya. Azonban egy 1908ban írott cikk116 hatására sor került a rehabi­ litációjára és rendbehozatalára: a Balatoni Szövetség117 emlékszobát, múzeumot rende­

20. Skublits–Vioszvilla, 2011. Balázsik Tamás felvétele

72

21. Chernel–Zilahi– Sebess-villa, 2011. Balázsik Tamás felvétele

zett be az épületben, amit elôsegített, hogy Esterházy V. Miklós herceg a Balatoni Szö­ vetség választmányi tagja volt. Akár tudta a herceg, akár nem, milyen hangnemû fogal­ mazványokat készített felmenôi, Esterházy I. Pál, III. Miklós és III. Pál ellen Kisfaludy, a cikkíró, Sági János által megfogalmazott programnak megfelelôen – mely szerint szükség lenne korabeli bútorokra, Kisfaludy és Szegedy Róza arcképére, a regények, költemények új és régi kiadásaira, 1-2 kéz­ iratra, ereklyére – végül létrejöhetett a kul­

tuszhely. A vincellérlakás azonban továbbra is megmaradt. 1936-ban pedig Krassay ­Vilmos, a herceg Esterházy-szôlôgazdaság tiszttartója borozót nyittatott az oldalszárn�­ nyal bôvített épületben.118 A Badacsony épületállománya, építésze­ ti értékeit tekintve, napjainkra meglehetôsen felhígult. Az imént megidézett épületek mindazonáltal a hegynek a „veséjén” belül, egy olyan – a Helyi Építési Szabályzat által is csak részlegesen védett – részén szóród­ nak szét, amely leginkább a nemesi birtok­

22. Elter-villa. 2011. Balázsik Tamás felvétele

73

23. Szenkirályi-villa, 2011. Balázsik Tamás felvétele

lásnak köszönhetôen ritkábban beépített, és amelyen az épületállomány nagyobb száza­ léka hordoz építészeti, településképi értéke­ ket (ld. pl. az 1873-ban épített Skublits– Viosz- (20. kép), a XIX. század végén emelt Chernel–Zilahi–Sebess- (21. kép), az 1901ben épült Elter- (22. kép) és a XIX. század végi, XX. század eleji Szentkirályi-villát. (23. kép) E terület – megôrzendô e máig fennmaradt sajátosságot – nagyobb figyel­ met, és alakítását illetôen jogszabály által biztosított tartalmú területi védelmet igé­ nyel. JEGYZETEK Rövidítések FGYNÖSZK – Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdál­ kodási és Szolgáltatási Központ MOL – Budapest, Magyar Országos Levéltár VML – Szombathely, Vas Megyei Levéltára VeML – Veszprém, Veszprém Megyei Levéltára ZML – Zalaegerszeg, Zala Megyei Levéltára 1. Holub József: Zala megye helységei a középkorban. Kézirat. Pécs, 1933. – Zala Megyei Levéltár, IV. 238. 2. Ádám Iván: A badacsonyi pálos kolostor romjairól. Archaeológiai Értesítô, 8. 1888. 65.

74

3. Guzsik Tamás – Fehérváry Rudolf: A magyar pálos rendi építészet kialakulása, elsô periódusa. ÉpítésÉpítéstudomány, 12. 1980. 212., 224. valamint Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon. Budapest, 2003. 47–48. és 206. 4. Nagy Imre – Véghely Dezsô – Nagy Gyula: Zala vármegye története. Oklevéltár I–II. Budapest, 1886. 416.: No 276. 5. Magyarország régészeti topográfiája 1. Veszprém megye régészeti topográfiája 1. A keszthelyi és a tapolcai járás. Szerk. Sági Károly. Budapest, 1966. 28. [továbbiakban: MRT 1.] 6. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 80 Fasc. N. No 189/a.­­ 7. A XIII. század elsô felére, illetve a tatárjárás elôttire datálja: Bogyay Tamás: Elpusztult és átépí­ tett középkori templomok a Balaton vidékén. Ba­ dacsony egyházai a középkorban. Balatoni Szemle, 3. 1944. 508., a XII. század végére datálja: Árpádkori kôfaragványok. Kiállítási katalógus. Szerk. Tóth Melinda, Marosi Ernô. Székesfehérvár, 1978. Kiegészítések: 1.: No 4., a XIII. századra datálja: Tóth Sándor: A keszthelyi Balatoni Múzeum kö­ zépkori kôtára. Zalai Múzeum, 2. 1990. 150., 169. A templomhoz tartozó falu neve és a templom kö­ zépkori patrocíniuma vitatott. Bogyay szerint itt feküdt Lád település, ennek lett volna temploma az 1297-ben említett Szent István vértanúról nevezett templom. Holub 1933. i. m. II.: 102., valamint az MRT 1. 29. és 28. szerint a település neve Lád, más néven Lábd volt, szerintük ennek volt egyháza a Szent István vértanú-templom. Az utóbbi ugyanak­ kor feltételesen szintén ezzel a patrocínimmal tár­

sítja a tomaji templomot (uo., 28.) is. Kalmár Lász­ ló szerint a tomaji templomot 1344-ben szentelték fel Szent Imre tiszteletére, és 1757-es újjáépítése után is ezt a titulust viselte, a fôoltáron vászonra festett Szent Imre-képpel, két oldalt Szent István és László királyok, valamint Szent Donát és Flóri­ án aranyozott faszobraival, a jobb oldali mellékol­ táron Assisi Szent Ferenc képével, két oldalt Ger­ gely és Flórián püspökök faszobraival a bal oldali mellékoltáron menekülés Egyiptomból-képpel. Kalmár László: Badacsonytomaj története. Bada­ csonytomaj, 1998. 145.; Ila Bálint – Kovacsics Jó­ zsef: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bu­ dapest, 1988. 107. tagadja a Lábd településnév középkori létét, Ládot pedig a mai Badacsony­ tördemic területén keresi, és egy ehhez közeli Ládtomaj nevû településsel számol (uo., 108.). Holub József szerint Badacsonytomaj másik neve Ládtomaj, mert Lád mellett fekszik. Holub 1933 i. m. IV.: 238. Lád emlékét pedig a Lábdi hegy ôrzi (uo., II.: 102.). Mindazonáltal a XVII. század kö­ zepén ismert Ládnak Badacsonytomajjal való azo­ nosítása: MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. B. No 109. 1669-ben Lád másik neve Puszta Tomaj: MOL, Eszterházy hercegi levéltár, 43. csomó 17. doboz 6. tétel 276. és Rep. 36. Fasc. M. No 310 et NB. 8. Magyarország története tíz kötetben. Elôzmények és magyar történet 1242-ig. Szerk. Bartha Antal. Budapest, 1984. I.: 626. 9. Fejér, Georgius: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis I–XI. Budae, 1829–1844. VII/2.: 198. 10. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. L. No 292. 11. Ördög Ferenc: Zala megye népességösszeírásai és egyházlátogatási jegyzôkönyvei (1745–1771) II. Névtár II. Budapest–Zalaegerszeg, 1992. 673., 644., 648, 653., 656., 657. és 659. 12. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. G. No 242 et Nb. Egy memoriálé szerint, amelyet Gyulaffy Kristóf írt a XVII. században Badacsony Ládtomajhoz tartozott. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. B. No 92. 13. Fejér i. m. VII/2.: 197. 14. Nagy–Véghely–Nagy 1886. i .m. 416–419.: No 276.; Csánki Dezsô: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában III. Budapest, 1897. 116. – továbbá MRT 1. i. m. 28. 15. Zsigmondkori oklevéltár I. 1387–1399. Összeáll. Mályusz Elemér. Budapest, 1951. 599.: No 5435. és 622.: No 5637. 16. Holub 1933. i. m. IV.: 238. 17. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. A. No 80. 236–237 háto. és Fasc. L. No 292. 18. Holub 1933. i. m. II.: 113. 19. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. L. No 292. és 304., valamint No 307 et NB4. 20. Holub 1933. II.: 102.

21. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. L. No 292. és Holub 1933. IV.: 239. 22. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. L. No 292. 23. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. L. No 292. 24. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. L. No 292. Gyulaffy Kristóf késôbb írott em­lé­kez­ tetôje szerint Miketinczy Pál deák alias de Tomaj részbirtoka, amely a Gyulaffyak birtokát képezte, Felsô Tomajon volt: MOL, Eszterházy hercegi le­ véltár, Rep. 36. Fasc. B. No 92. 25. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. L. No 296. 26. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. L. No 304. 27. Leírásai: MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. B. 67. és Fasc. C. No 163 és 191. Kápol­ nája és oltára: MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. N. No 350. és Fasc. M. No 312 et B. 28. Engel Pál: Magyarország világi archontolódiája 1301–1457. Budapest, 1996. I.: 295.; Ila– Kovacsics 1988. i. m. 179. szerint azonban 1378ban, 1489-ben és 1491-ben várnagyát említik. 29. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. B. No 62. 103. és No 70. 30. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. O. No 354. 31. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. L. No 304. és No 307 et NB4. 32. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. B. No 52. 33. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. B. No 92. 34. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. B. No 55. 35. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. B. No 109. 357 és 358. 36. Ila–Kovacsics 1988. i. m. 111. 37. Kalmár 1998. i. m. 38. 38. Veress D. Csaba: Várak a Balaton körül. Budapest, 1996. 89. 39. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. B. No 76. 223. o. és Fasc. L. No 292. 40. MOL, Urbaria et Conscriptiones, 1700. 25–26. 41. Kalmár 1998. i. m. 144. 42. Az 1564 körül, Choron János Gyulaffy László elle­ ni ügyében említett Oltár-szôlô (MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. L. No 304.) talán az említett egyházak egyikének, misealapítványként adományozott szôlô lehetett. 1572-ben, Choron Já­ nos és Gyulaffy László közötti hatalmaskodási per­ ben a következô nemesi szôlôket említik „Badachon alias Ladhegye Felsô Thoma” birtok territóriumán: Nagyszôlô, „Kepÿ”-szôlô, Hosszú-szôlô, Általszôlô és Kerekszôlô (MOL, Eszterházy hercegi le­ véltár, Rep. 36. Fasc. G. No 242.). 1592-ben a Kál­ mán- és a Delÿ-szôlôt említik a Fölsô Tomaj birtok territóriumán található Badacsony (Badach) terüle­

75

tén: MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. K. No 269 et M. 1655-ban Gyulaffy László mentesítette a hegyvámtól az 1 holdnyi Mocskosszôlôt, az ettôl nyugatra lévô 3 holdnyi Prizinger (Piczinges)-szôlôt, a 2 holdnyi Lepény (Lepen)szôlôt, valamint a Fekete-szôlôt. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. D. No 212. és Fasc. G. No 255 et F., valamint MOL, Eszterházy hercegi levéltár, 43. csomó 17. doboz 6. tétel 151. lap. A Mondola Szôlônek, amelyet 1667-ben vásárolt meg Babocsay Ferenc keszthelyi kapitány és felesége, Rumy Katalin a Zsiden lakó Cserepes (Cserép) An­ nától, 50 tallér volt az ára: MOL, Eszterházy herce­ gi levéltár, Rep. 36. Fasc. C. No 132. és Fasc. G. No 247. 1668-ban említik a Barsay-szôlôt és a Pujudaszôlôt: MOL, Eszterházy hercegi levéltár, 43. cso­ mó 17. doboz 5. tétel 222 o. és 6. tétel 151. lap, valamint MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. G. No 242 et NB NB. és 255 et F. 43. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. B. No 62. 44. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. B. No 62. 45. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. D. No 212. és Fasc. G. No 255 et F., valamint MOL, Eszterházy hercegi levéltár, 43. csomó 17. doboz 6. tétel 151. lap. 46. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. C. No 173. és Fasc. N. No 329. 47. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. M. No 308. 48. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. M. No 310. 49. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. M. No 312 et B. Ila–Kovacsics 1988. i. m. 109.: 1715 Badacsonyban 240 hold a hegyvám-köteles szôlô. Az 1715-ös urbariális összeírás szerint Fe­ kete grófnak 3 hold (MOL, Eszterházy hercegi le­ véltár, 43. csomó 17. doboz 6. tétel 159. o.), a (pá­ pai) pálosoknak 6 hold szabad szôlôjük volt (MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. G. No 255 et E.). 50. Eötvös Károly: A balatoni utazás vége. Veszprém, 2007. 58. 51. Vas Megyei Levéltár [továbbiakban: VML], Szegedy lt. 34/24. 2. cs. 52. VML, Szegedy levéltár, 34/14. 5. cs. 53. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. M. No 312 et B. 54. VML, Szegedy levéltár, 34/19. 55. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, 43. csomó 17. doboz 3. tétel 14. o. és MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. G. No 248 BNB. 56. VML, Szegedy levéltár, 34/15. 3. cs. 57. Szegedy Róza vendégház. Mûleírások, 1986. FGYNÖSZK Tervtár, ltsz.: 37526. 58. Az épületrôl legutóbb: Miklósi-Sikes Csaba: A ba­ dacsonyi Szegedy-présház építésének hiteles törté­ nete. Örökség, 13, 2009, 1. 23–24.

76

59. MOL, Bezerédy lvéltár, LXXVIII. (Szegedy cs.) No 1-37. 2–49. o. és ZML, IV. 2/d. Vegyes gyám­ ügyi iratok. Szegedy család, 1812. – valamint VML, Szegedy levéltár, 34/10. 8. cs. 60. MOL, Bezerédy levéltár, LXXVIII. (Szegedy cs.) No 1–37. 14. o. hát és 35. o. 61. ZML, IV. 2/d. Vegyes gyámügyi iratok. Szegedy család, 1797. Szegedy János elszámolása az 1802. évre Szegedy Antónia részére. 62. ZML, IV. 2/d. Vegyes gyámügyi iratok. Szegedy család, 1797. Szegedy János elszámolása az 1801. évre Szegedy Ferenc részére. 63. MOL, Bezerédy levéltár, 24. cs. LXII. No 14–19. 1822. 13. 64. MOL, Bogyay levéltár, 9. doboz, 1830. 65. Az utolsó tulajdonossal készült interjú: VéghAlpár Sándor: Szegedy Róza szerencséje, hogy ha­ lott. Képes 7, 1987. augusztus 22. 21. (a cikkért Viosz Juditnak tartozom köszönettel) és MOL, Bezerédy levéltár, XXXIX. No 1–13. 66. VeML, Badacsonytomaj térképe, 1925. 67. Okolicsányi feleségeként szerepel Békássy Klára: VeML, Badacsonytomaj nagyközség kataszteri te­ lekkönyve, 1925. 68. A korábbi tulajdonos, Békássy Klára múzeumôr, a berendezô Keresztury Dezsô, Illyés Gyula és Tatay Sándor közremûködésével. Jakab Ferenc Szegedy Rózáról 1936-ban írott könyve alapján: Kalmár László: Badacsonyi présházak V. Badacsonyi Újság, 13, 2008, 2. 6. 69. Szegedy Róza vendégház. Mûleírások, 1986. FGYNÖSZK Tervtár, ltsz.: 37526. Fazsindelyes fedésû volt 1847-ben, az uradalmi központban, Gyulakeszin az emeletes tiszttartói lak, a templom, a magtár, a depópince: MOL, A csobánci uradalom összeírása, 1847. Egy 1876-os adat szerint szintén fazsindely fedte Badacsonyban a másik, a Kossuth utcai Szegedy-kúriát: VML, Szegedy levéltár, 34/22. 4. cs. A hegymagasi Tarányi-présház is ko­ rábban fazsindellyel fedett épület volt, fedését csak késôbb cserélték nádra. A korábban nádazott vászolyi plébániaház fedését viszont 1928 elôtt cserélték fazsindelyre. Veszprémi Érseki és Fôkáptalani Levéltár, Püspöki levelezés, 1928. 2990. 70. MOL, Bogyay levéltár, 5. doboz, 1767. 71. MOL, Bogyay levéltár, 3. doboz, 1710. 72. MOL, Bogyay levéltár, 4. doboz, 1711. 15–17. és 5. doboz, 1767. 73. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. M. No 312 et B. 74. MOL, Bogyay levéltár, 4. doboz, 1750. 75. MOL, Bogyay levéltár, 5. doboz, 1767. 82–85. lap. 76. MOL, Bogyay levéltár, 5. doboz, 1767. 77. MOL, Bogyay levéltár, 5. doboz, 1763. 78. MOL, Bogyay levéltár, 6. doboz, 1778. és 7. do­ boz, 1791. 79. MOL, Bogyay levéltár, 7. doboz, 1788. 80. MOL, Bogyay levéltár, 7. doboz, 1791.

81. ZML, IV. 2/d. Vegyes gyámügyi iratok. Bogyai család, 1791. 82. ZML, IV. 2/d. Vegyes gyámügyi iratok. Szegedy család, 1797. Szegedy János elszámolása az 1796– 1797., 1798., 1800. és 1802. évre Szegedy Ferenc részére. 83. Nem kizárt azonban, hogy fegyveres cselekmény során égett le a pince. A hegyen a közrend fenntar­ tása erôfeszítéseket követelt. A badacsonytomaji öregbíró, Csökli Antal és az esküdtek által aláírt 1808-as bizonyságlevél szerint március 27-én, a mise alatt, Bezerédy VII. György fundusán meg­ fogták a vincellér szobájában – azaz a „Szegedy Róza-házban” – pálinkázó Tornai Szabó Gyurit, akit, mert egyenesen nem tudott megfelelni a fel­ tett kérdésekre, „a tik ülôrül” levett madzaggal meg is kötöztek, - élve és némileg visszaélve azzal a felhatalmazással, hogy a sorozás elôl bujdosók Badacsonyban megfoghatók katonának, és mert igyekeztek elejét venni a szentmisék alatti pince­ feltöréseknek és lopásoknak. MOL Bezerédy le­ véltár, 24. cs. LXII. No 14–19. 1808. 14. 84. MOL, Bogyay levéltár, 8. doboz, 1812. és Zala Megyei Levéltár, IV. 2/d. Vegyes gyámügyi iratok. Bogyai család, 1812. 85. Parragh Gábor: A szôlômüvelésrôl és Borkezelésrôl. I. füzet. Pest. 1860. Függelék. Várbogyay Lajos úr Badacsoni szôlôje leírása. 110–117. 86. A térképen a településsel közösen birtokolt terüle­ tek nem szerepelnek. 87. MOL, Status Inclÿti Dominii Csobántz Anno 1801. 88. MOL, Bezerédy lt. 24. cs. LXII. No 1-13. 1806. 12-13. 89. Hazai Tudósítások 1806. november 5. 37. szám. Idézi: Kalmár László: Badacsonyi Almanach. Ba­ dacsonytomaj, 2002. 22. 90. Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815. A szemelvényeket válogatta, fordította és a beveze­ tést írta Szerecz Imre. Veszprém, 1970. 44. és Kal­ már 2002. i. m. 22–23. 91. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. O. No 363. 92. Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül. Veszprém, 2007. 286–287. 93. MOL, Bogyay levéltár, 9. doboz, 1830. 94. Az egyezség szerint a fenntartott jog a 150 év alatt elévült, az 1679-es örökbevallás kitétele érvényét vesztette. Viszont a felperesek évi 30 pengôt kap­ nak tüzelôre fajárandóságként 1832-ig vissza­me­nô­ leg. E 23 évi járandóság fejében Bogyai megkapta Halápon a 86. számú házat és tartozékait. A herceg­ ség Bezerédynek elengedte a 7 1/2 akó hegyvámot, Bezerédy pedig átadta a badacsonyi erdô déli, Bala­ ton felôli részébôl az ôsi szôlôjétôl a sziklákig terjedô, 11 1082/1600 katasztrális holdnyi területet. MOL, Bogyay levéltár, 10. doboz, 1857.

95. MOL, A csobánci uradalom összeírása, 1847. 96. Kalmár László: Évforduló. Badacsonyi Újság, 14, 2004, 10. 5. 97. MOL, A csobánci uradalom leltára, 1887. 98. A kutatók: Somorjay Selysette, Feld István és Juan Cabello. Dokumentáció: FGYNÖSZK Tervtár, ltsz.: 28 104. 99. Nagymadi és várbogyai Bogyay István: A nagy­ madi és várbogyai Bogyay család története. Ceglédbercel, 1999. 33. – az adat forrásaként a MOL, Bogyay levéltár, 10. dobozt jelöli meg, ott azonban nem található. 100. MOL, Bezerédy levéltár, 24. cs. LXII. No 14-19. 1823. 10–11. 101. Eötvös Károly: A balatoni utazás vége. Veszprém, 2007. 60–63. 102. ZML, XIII. 2. doboz, a Bogyai család iratai. 103. ZML, Malatinszky levéltár. 104. ZML, Malatinszky levéltár. 105. ZML, Malatinszky levéltár. 106. ZML, Badacsonytomaj nagyközség iratai. Kör­ jegy­zô­ségi iratok, 1947. 107. ZML, Badacsonytomaj nagyközség iratai. Adóhi­ vatal iratai, 1949. 108. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. G. No 255. et M., valamint MOL, Bogyay levéltár, 8. doboz, 1806. 109. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. G. ad No 255. et M. és MOL Bogyay levéltár, 9. doboz, 1824. 110. MOL, Bogyay levéltár, 9. doboz, 1830. 111. MOL, Eszterházy hercegi levéltár, Rep. 36. Fasc. G. No 255. et M. 112. Kisfaludyt idézve: „ott hol annak elôtte az Égbe nyúló magas Bükkök a Balaton habjaival versenyt Zugtak most a bölcsöjöket hagyot gyermekeknek erötlen ujjaik által is könnyen tördelhetö veszszö és gally mutatya a Nagy mélóságnak kicsin lelküséget.” MOL, Bogyay levéltár, 10. doboz, 1845. 113. MOL, A csobánci uradalom összeírása, 1847. 114. MOL, A csobánci uradalom leltára, 1887. 115. Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül. Veszprém, 2007. 281. 116. Sági János: Egy költô hajléka. Badacsony és Vidéke, 1908. augusztus 1. 1. 117. A Balatoni Szövetség 35 éves története. ZML, Malatinszky levéltár, A Szövetség létrehozásának gondolatát dr. Óvári Ferenc vetette fel 1904. már­ cius 19-én, Budapesten, a Balaton vízszintjének új­ ból való megállapítása céljából tartott értekezleten. A Szövetség már 1905-ben felszólalt a Badacsony bányászat miatti pusztítása miatt. Megépíttette a turistamenedéket a Badacsony hegyén, turistauta­ kat építtetett Badacsonyban és Tihanyban. 118. Kalmár László: Fejezetek a Kisfaludy-ház törté­ne­ tébôl. Badacsony, 10, 2000, 8. 6.

77

Bazsó Gábor – Schmidt Péter

A RÉGI PEST EGY JELENTÉKTELEN, DE RÖGZÍTENDÔ EMLÉKE Zakariás G. Sándor hatalmas munkát vég­ zett a rendelkezésére álló rövid idô alatt, amikor 1949-ben összeállította Budapest mûemlékjegyzékének elsô változatát, ame­ lyet a következô években munkatársak be­ vonásával pontosított és kiegészített.1 A kibôvített listában III. rendû mûemlékként felsorolták azokat az objektumokat is, ame­ lyeket nem tartottak mûemlékként meg­ôr­ zen­dônek, csupán mûvészettörténeti, illetve várostörténeti szempontból dokumentálan­ dónak.2 Az 1860 elôtti emlékek tekinteté­ ben Zakariás teljességre törekedett. A KÖH Topográfiai Osztályán a pesti belsô kerüle­ tekben 2003–2008 között zajlott inven­tari­ záció erre a korszakra vonatkozóan csak apró kiegészítéseket tudott fûzni az 1940– 1950-es évek kutatási eredményeihez. Ez leggyakrabban azt jelentette, hogy doku­ mentáltuk a XIX. század elsô felében ké­ szült boltozatokat a késôbb radikálisan

átala­kított épületekben.3 Az alábbiakban mégis egy olyan belvárosi házat mutatunk be, amelyet Zakariás nem említ, pedig egé­ szében ebbôl a korszakból való, csupán a homlokzatát alakították át némileg. Az V. kerületi Bástya utca 18. zártsorú beépítésû, U alaprajzú, egyemeletes lakó­ ház. Hattengelyes homlokzatának balról ne­ gyedik tengelyében nyílik a félköríves kapu. (1. kép) Az ablakok egyenes záródásúak, profilált keretûek, asztalos-szerkezetük T osztású. A zárókôvel díszített földszintiek a lábazati párkányon ülnek. Rácsuk art deco stílusú lakatosmunka. A lábazatban két pin­ ceablak nyílik. A földszint fölött övpárkány húzódik. Az egyszerû fôpárkány kôbôl ké­ szült. Az emeleti ablakok szemöldökpárká­ nyosak. Virágtartóik konzoljai hullámvonal­ ban meghajlított hengerelt acélszalagból készültek. A kapu kôkeretének belsô lép­csô­ zete a szárköveknél derékszögû, az íve­zet­

1. Budapest V., Bástya utca 18. utcai homlokzata. Schmidt Péter felvétele

2. Budapest V., Bástya utca 18. kapualja. Schmidt Péter felvétele

78

ben profilált. A tagozatok indítása nagyon esetlen, eredetileg talán lefutottak a kü­szöb­ kôig. A kapu felülvilágítós, a szárnyak ere­ detileg üvegezettek voltak. A kapualj két keskeny, csehsüveg bolto­ zatos szakaszt követôen kiszélesedik, és ko­ sáríves hevederrel nyílik az udvarra. (2. kép) Az udvarból jobbra, a keleti szárnyban indul az enyhén lekerekített alaprajzú, orsófalas, húzott lépcsôház, amely a pincébe, illetve az emeletre vezet. Az udvar bejárat felôli és ke­ leti oldala függôfolyosós. A vörös mészkô lemezeket homorulattal tagolt, lapos konzo­ lok tartják. A mellvéd egyszerû pálcatagos art deco munka, melyen a pálcák I–V–I–V mintát követnek.4 (3. kép) Balla Antal 1785-ös dátumot viselô, és Lipszky János 1810 körül készített részletes Pest térképe a kérdéses telek nyugati hatá­ rán mutat az utcára merôleges beépítést.5 A feltehetôleg földszintes épület falai meg­ maradhattak a mai nyugati szárnyban. A telket Szász Mihály csizmadia mester 1816-ban vásárolta meg Trübelné Kriklin Eleonórától, és a következô évben építési engedély kérelmet nyújtott be a tanácshoz.

Pest város Szépítô Bizottmánya iratai között az 1842-es számon vették nyilvántartásba Szász Mihály kétemeletes ház felépítésére irányuló engedélykérelmét.6 A hozzá tartozó rajz, Brein Fülöp igényesen kidolgozott ter­ ve azonban egy másik épületet ábrázol. A te­ lek eltérô formája miatt kizárt, hogy a ­Bástya utca 18.sz.-hoz készült volna. Való­ színûleg tévesen került rá a felirat: „Szaaz Mihal Bastein gasse”. (4. kép) Az árvizet követô, 1839-ben történt helyreállítás iratai­ ból nyilvánvaló, hogy a ház végül csak egy­ emeletes formában épült fel. A telek formája eltérô ugyan, és az említett, 1817. évi rajzon ábrázolt homlokzat egy tengellyel keske­ nyebb, mint a Bástya utcában álló házé, de az alaprajzi elrendezésben és a homlokzatta­ golásban sok hasonlóság van. Azt nem tud­ juk, miért társították az iratokhoz ezt a raj­ zot, de az elképzelhetô, hogy a Bástya utca 18. számú egyemeletes ház Brein Fülöp ter­ ve szerint épült fel 1817-ben. 4. Brein Fülöp téves felirattal ellátott rajza, Budapest Fôváros Levéltára

3. Budapest V., Bástya utca 18. utcai függôfolyosója. Schmidt Péter felvétele

79

Pest az árvíz utáni veszteségeinek össze­ írásában 11 000 forintra becsülték a házban keletkezett károkat, ami a környéken álló épületekhez képest komolyabb sérülésre utal.7 Az árvízi károkat ábrázoló térkép ös�­ szeomlottnak jelzi.8 A helyreállítást Schmidt Mátyás végeztette el röviddel azt követôen, hogy 1839. május 2-án megvásárolta a ro­ mos házat.9 Az újjáépítés irataiból kiderül, hogy az utcai homlokzat nagyon erôsen ká­ rosodott, de az udvari fôfal is megsínylette az elôzô évi katasztrófát. A Szépítô Bizott­ mány elôírta a sérült részek lebontását, a pince hevedereinél alátámasztások és pillé­ rek építését, továbbá az emeletnek az építési elôírások szerinti újjáépítését. A tervezett munkákért Woitha (Voitha) Ferenc budai építômester vállalta a felelôsséget.10 A kapu­ alj boltozata, a lépcsôház szerkezete, a függôfolyosó konzoljainak az 1810-es évek­ re jellemzô stílusa arra utal, hogy az épületet jelentôs részeit megôrizve állították helyre, az eredeti, 1817-ben kialakított formát kö­ vetve. 1923-ban dr. Báthory József ügyvéd vá­ sárolta meg, és alakíttatta át a házat.11 Az át­ alakítás tervei nem maradtak fenn. A neoba­ rokk, illetve art deco jellegû részletek: a kapuszárnyak és a földszinti ablakok rácsa, illetve a belsôben a függôfolyosó korlátja és az emeleti lakásajtók nagy valószínûséggel köthetôk ehhez a dátumhoz. A homlokzati nyílások vakolatkeretét, az ablakok aszta­ los-szerkezetét, a kapualj faburkolatát, illet­ ve a kiszélesedô elôtér és az udvar közötti üvegfalat a részletmegoldásaik alapján ko­ rábbra is lehetne keltezni, de valószínûbb, hogy ezek az elemek is az 1923-ban végzett felújításkor készültek. A XIX. század elsô éveiben a Belváros északi részén, illetve a Lipótváros kezdemé­ nyeként a városfalakon kívül parcellázott telkeken már egyre gyakrabban épültek kétés háromemeletes házak is. A déli Belváros kis utcáiban viszont még nem törték meg magasabb épületek a XVIII. században ki­ alakult városképet. Ez a terület a következô évszázad dinamikus városfejlôdésében mindvégig alárendeltebb szerepet játszott. Ennek köszönhetô, hogy itt fennmaradt né­ hány egyszerû épület a XIX. század elejérôl. Ezek alapos történeti kutatást és részletes felmérést igényelnek. A Bástya utca 18. sz. az átalakítások ellenére is sok részletében

80

ôrzi az 1817-ben elnyert formáját. Építésze­ ti kvalitását tekintve nem kiemelkedô, de korára és városképi szerepére tekintettel lehetôleg megôrzendô. JEGYZETEK 1. Budapest mûemlékjellegû építményeinek jegyzéke. Közreadja a Múzeumok és Mûemlékek Országos Központja. Összeáll. Genthon István, Zakariás G. Sándor. Budapest, 1949.; Budapest mûemlék­ épületeinek jegyzéke. Közreadja a Budapesti Vá­ rosépítési Tervezô Vállalat. Készítette: Pogány Frigyes et al. Budapest, 1952. 2. jav. kiad. Buda­ pest, 1955. – ismertetése: Zakariás G. Sándor – Mûvészettörténeti Értesítô, 2. 1953. 227–228.; ­Zakariás G. Sándor: Budapest. Magyarország mû­ vészeti emlékei 3. Budapest, 1961. 2. Az Országos Mûemléki Felügyelôség nem hasz­ nálta a III. rendû kategóriát, de a Budapesti Mûemlékfelügyelôség iratai között még az 1960as években is olvasható az az igény, hogy a III. rendû mûemlékeket lebontásuk elôtt rögzíteni szükséges, felmérési rajzokkal és fényképekkel. Úgy tûnik, hogy ennek az óhajnak néha foganatja is volt. Fennmaradt egy 76 épületet tartalmazó, 1966-ban összeállított lista a korábbi években felmért objektumokról. A Felügyelôség válasza a Fôvárosi Tanács VB Házkezelôségi Igazgatósá­ gától érkezett megkeresésre, 1966. február 8. Bu­ dapesti Mûemlékfelügyelôség terv- és irattára. Budapest Fôváros Levéltára [továbbiakban BFL], XV.17.e.306, 1192. doboz (régi számo­ zás). 3. Igazi felfedezésnek Marschalkó János Dessewffy utca 16. szám alatti mûteremházát tartjuk. 4. A 2008-as helyszíni felvétel óta nem sikerült a szerzôknek a használaton kívül álló épületbe bejut­ niuk, hogy a történeti adatok ismeretében az inventarizáció során rögzítetteknél alaposabb meg­ figyeléseket tegyenek. 5. Fabó Beáta – Holló Szilvia Andrea: Budapest térképeinek katalógusa 1660–2000. Budapest, 2003. I/1.: 125.: No 110., I/2.: 24.: No 836. 6. BFL, IV. 1215. Telekátírási jegyzôkönyvek, 13/a kötet, Belváros, 114. oldal, Pest város Szépítô Bi­ zottmánya iratai. BFL, IV. 1207. b. SZB 1842; Szépítô Bizottmány tervtára, BFL XV.17.b.311 SZB 1842. 7. Az árvíz okozta károk hivatalos felmérése. BFL, IV.1202.mm, Innenstadt, Basteigasse 311. 8. Fabó–Holló 2003. i. m. I/1.: 132.: No 130. 9. BFL, IV. 1215. Telekátírási jegyzôkönyvek, 18. kötet, 481. oldal. 10. Pest város Szépítô Bizottmánya iratai. BFL, IV. 1207. b. SZB 7902 11. 3688 sz. pesti telekkönyvi betét, BFL XV.37.c; Vállalkozók Lapja, 1923. augusztus 29. 5.

Jernyei Kiss János

BAROKK FRESKÓFESTÉSZET MAGYARORSZÁGON BESZÁMOLÓ AZ OTKA-KUTATÁSRÓL A freskófestés a kora újkori európai mû­vé­ szet hierarchiájában a festészet egyik legne­ hezebb és legrangosabb ágát jelentette. Mû­ velôit egyrészt kivételes technikai tudásukért becsülték nagyra, mivel az anyagok és a munkakörülmények különösen nehéz fel­ adatok elé állították ôket. A nedves vakolat­ ra festés gyors munkát és biztos ecsetkeze­ lést követelt meg, és a munka során csak bizonyos, hogy a meszes vakolat anyagával kémiailag összevegyíthetô pigmentek vol­ tak alkalmazhatók. A klasszikus boun fres­ co, a nedves vakolatra fölvitt tiszta freskó nehézségei és korlátai miatt a mûvészek a quattrocento óta a freskó- és szekkófestés különféle kombinációival, illetve újabb fal­ festési eljárásokkal kísérleteztek.1 A XVIII. században Közép-Európában, így Magyar­ országon is széles körben elterjedt a mész­ freskó (Kalkfresko) alkalmazása, amelynek alapját a nedves vakolatra fölvitt, mésszel kevert pigment jelentette. A freskó – fôleg a mennyezetfestmény – térbe ágyazott kép, amely az ábrázolás terü­ letén is kivételes nehézségek elé állítja a mûvészt: az alulnézet, a rövidülések, a lát­ szatarchitektúra-szerkesztés mind olyan áb­ rá­zo­lás­beli problémák, amelyek miatt a fres­ kófestészetre a festôi képességek egyik legmagasabb próbaköveként tekintettek. De a freskófestészet valódi tekintélyét mindeme nehézségeken túl az adta, hogy produktumai a szó szoros értelmében vett monumentális képek, a vallás, a történelem, a gondolkodás legnagyszerûbb és legfontosabb eszméit és történeteit megörökítô alkotások. A tiroli származású késô barokk mester, Martin Knoller például ezért is nevezhette a mû­vé­ szet legmagasabb fokának. Világos tehát, hogy a freskófestészet amellett, hogy sajátos technikai fogások is­ meretét követelte meg, – amelyet nem is le­ hetett akadémiákon megtanulni, a tanoncok csakis egy gyakorlott mester mellé szegôd­ ve, évek hosszú munkájával tudták elsajátí­ tani – hanem önálló médiumot is jelentett. E sajátos vizuális közvetítôeszköznek a kora újkori európai mûvészetben önálló szabály­

rendszere2 alakult ki, egyedi mûvészi eljárá­ sok, az ábrázolás jellemzô módszerei és té­ makörei határozták meg, és bizonyos befogadói képzetek, elvárások is kapcsolód­ tak hozzá. A freskófestészet kiemelt szerepet ját­ szott Közép-Európa barokk mûvészetében is. Az egész régióra kiterjedô, országokat át­ fogó képzômûvészeti médium kutatásának a politikai viszonyok átalakulása és a techni­ kai eszközök fejlôdése révén most, a XXI. század elején jött el igazán az ideje. A középeurópai specialisták e tárgyú együtt­mû­kö­dé­ sének gondolata 2007-re érlelôdött odáig, hogy ez év novemberében Bécsben Research Group for Baroque Ceiling Painting in 1. Sopron, Zichy–Meskó-palota díszterme. Gaylhoffer-Kovács Gábor felvétele

81

2. Aszód, Podmaniczky-kastély díszterme. GaylhofferKovács Gábor felvétele

3. Kajárpéc, r. k. plébániatemplom. Jernyei Kiss János felvétele

82

Central Europe néven hivatalosan is meg­ alakult a nemzetközi kutatócsoport. Mün­ chen, Wroclaw, Prága, Brünn, Bécs, Po­ zsony, Budapest, Ljubljana és Zágráb akadémiai kutatóintézeteinek, illetve egyete­ mi tanszékeinek képviselôi vettek részt ezen a találkozón, ezt követôen Erlangen, Verona és Bologna is csatlakozott a kezdeményezés­ hez. Elnökletét Frank Büttner, a müncheni egyetem mûvé­szet­tör­té­neti intézetének pro­ fesszora vállalta el, titkára Martin Mádl, a prágai akadémiai kutatóintézet munkatársa lett.3 A program célja a barokk freskófesté­ szet közép-európai emlékeinek digitális adatbázisban történô feldolgozása. Ez olyan alapkutatást jelent, amelynek során az egyes nemzeti kutatócsoportok részletes digitális fotódokumentációt és leíró katalógust tartal­ mazó adatbázisokat állítanak össze, s ezek azután közös felületre integrálva elérhetôvé, kereshetôvé válnak mindenki számára. Mivel a nemzetközi együttmûködésre közös támogatási forrást mindeddig nem si­ került találni, nemcsak az egyes országok emlékeinek feldolgozása és a munka meg­ szervezése, hanem a kutatás anyagi bázisá­ nak megteremtése is az adott ország kutató­ csoportjának lett a feladata. Nálunk egy sikeres OTKA-pályázat révén 2008 ôszén kezdhette meg munkáját a Pázmány Péter

Katolikus Egyetem Mûvészettörténeti Tan­ székén megalakult kutatócsoport.4 Szenior tagokként a téma tapasztalt szakemberei, Somorjay Sélysette és Galavics Géza kap­ csolódtak be a munkába; az OTKA-tá­mo­ga­ tás révén teljes munkaidôs kutatói státuszt létesítettünk Serfôzô Szabolcs számára. A terepmunkában és a feldolgozásban további belsô tagok dolgoznak velünk: Herczeg Re­ náta, Nagy Veronika, Opra Zsuzsanna és Gaylhoffer-Kovács Gábor (KÖH), Smohay András (Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum). Magam pedig a vezetô kutató fel­ adatait látom el a programban. A munka kezdetét a feladat áttekintése, az emlékek listázása, azaz egy alapinformá­ ciókat tartalmazó checklist összeállítása je­ lentette, amelyet Serfôzô Szabolcs készített el. Alapját Garas Klára monográfiáinak adattári része adta, amelyet az újabb szak­ irodalom, a mûemlékjegyzékek, a téma ku­ tatóinak publikációi és közlései alapján le­ hetett frissíteni. Az így rendelkezésre álló emléklistát azután földrajzi körzetekre kel­ lett osztanunk, hogy megtervezhessük a ki­ szállásokat. A helyszíni munka során a lista folyamatosan csökkent, illetve bôvült, mi­ vel olykor kiderült, hogy a barokk freskó­ ként számon tartott kifestés valójában nem barokk vagy teljesen elveszett; illetve újon­ nan feltárt, eddig nem ismert barokk emlé­ kek is igen nagy számban elôkerültek, így végül a lista a pályázati anyagban szereplô számhoz képes a kétszeresére növekedett.

4. Csömör, r. k. plébániatemplom. A ­szentély freskódísze, 1770 körül. Gaylhoffer-Kovács Gábor felvétele A freskóemlékek részletes dokumentáci­ ójához korszerû digitális fényképészeti ap­ parátust szereztünk be, amely lehetôvé tette nagy számú nagy felbontású részletfelvétel készítését. A freskófelületek teleobjektíves

5. Kiskomárom, plébániatemplom. Részlet Dorffmaister István: I. András helyreállítja a kereszténységet, 1793. Gaylhoffer-Kovács Gábor felvétele

83

6. Zsira, Rimanóczykastély. Részlet a díszterem mennyezetképébôl, 1743. GaylhofferKovács Gábor felvétele

7. Heves, r. k. plébániatemplom. Dávid király. Részlet a karzat mennyezetképébôl, 1771 (?).Gaylhoffer-Kovács Gábor felvétele

84

digitális fényképezésével egészen közeli, részlet gazdag felvételeket készítettünk, amelyek révén – mivel minden egyes ecset­ vonás, a legkisebb pigmentnyom is láthatóvá válik – a kutató mintegy az állványon dolgo­ zó festô pozíciójából szemlélheti a mû­vet, s mind az anyag számos tulajdonsága, mind a megdolgozás módja a szeme elé tárul. A fényképes dokumentáció új lehe­tô­sé­geket nyújt mûvek technikai kivitelezésének meg­ ismerésében, a restaurálások színvonala, a hitelesség és az attribúció meg­ítélésében. Az eddig eltelt három és fél év legfonto­ sabb eredménye, hogy elkészült az emlék­ anyag teljes fotódokumentációja, így több mint 50 ezer felvétel áll a rendelkezésünkre. A kiszállások nyomán 280 lett azoknak a helyszíneknek a száma, amelyek freskóem­ lékei a korpuszban feldolgozásra kerülnek. Ezenkívül elôzetes szakirodalmi informáci­ ók alapján még kb. 60 olyan helyszínt keres­ tünk fel, ahol az derült ki, hogy a freskó el­ pusztult vagy nem barokk emlék (a kutatás egy neobarokk freskókorpusz alapjait is fel­ színre hozta!), illetve találtunk nagyon töre­ dékes vagy csak részlegesen feltárt mûveket is, amelyek egyelôre nem kutathatók. A helyhez kötött mûalkotások tudományos feldolgozásában ez a digitális fényképanyag ritkaságszámba megy teljességével és rész­ letességével.

2008 októberében megbeszélésre hívtuk a terület hazai specialistáit, és a tervezett kö­ tet valamennyi tételéhez találtunk szerzôt. Így a kiszállásokkal párhuzamosan meg­kez­ dôdött az emlékek kutatása, a szakirodalom, a tervtári és levéltári források, archív fényké­ pek, restaurálási dokumentációk feltárása és feldolgozása, a korpusz tételeinek megírása. A nyomtatott formában megjelenô kor­ puszban hozzáférhetôvé tesszük a barokk freskóemlékek eddigi ismereteink szerinti teljes katalógusát és a róluk szerzett tudásunk jelenlegi eredményeit. A legfontosabb nem­ zetközi elôzményt és mintát a müncheni Corpus der barocken Deckenmalerei in Deutschland jelenti,5 amelynek rendszerét alapul vettük, de a helyi emlékanyagnak és igényeknek megfelelôen több ponton módo­ sítottuk. Nem választjuk külön a mennyezet­ képek feldolgozását a falképekétôl, hanem teljes enteriôröket feldolgozó freskó­korpuszt készítünk, amely nagyobb részletességgel fejti ki az architektúra- és díszítôfestés, illet­ ve a restaurálás adatait is. Minden egyes tétel tartalmazza az épület elnevezését, titulusát, építéstörténetét, a freskó megrendelôjének és a festônek a nevét, a kifestés idejét, ismerteti a freskó keletkezéstörténetét, állapotát, a res­ taurálásra vonatkozó adatokat és megfigyelé­ seket, leírja az építészeti teret, a látszatarchi­ tektúrát, a díszí­tôfestést, a kereteket, a képmezôket egyenként és a programot ös�­ szességében. A kutatás tárgyának megneve­ zésében a freskó kifejezést korabeli, széles jelentésében (amikor szinte valamennyi fal­ festményt e néven emlegetettek), nem mai technikai szakszóként használjuk. Célunk, hogy a korpuszt mai tudásunk szerinti részle­ tes, naprakész ismerettárként írjuk meg, s ne csupán „tények” és „eredmények” szikár ka­ talógusát adjuk, hanem problémákat elem­zô, leírásokkal, adatközléssel alátámasztott köte­ tet. Olyat, amely a feldolgozott témakörben a mûemlékvédelem gyakorlati munkájának éppúgy kiindulópontjául szolgálhat, mint az ikonográfiai vagy a modern képtudományi kutatásoknak. A korpusz tételeinek szerkeze­ te és tartalma ezért némiképpen eltér a bajor mintától, jobban megfelel a hazai emlék­ anyag jellegének, tudományos problémáinak és a mûemlékvédelem igényeinek.6 Eddig minden egyes tételnél bebizonyosodott, hogy a szempontok módszeres kifejtésével még a szakirodalomban gyakran emlegetett, „lerá­

8. Osli, r. k. plébániatemplom. Mária mennybevitele, a szentély mennyezetképe „P.S.M 1750” szignatúrával. GaylhofferKovács Gábor felvétele gott csontnak” hitt emlékek esetében is jócs­ kán akad kutatni és átgondolni való. A nyomtatott korpusztól eltérôen az interneten elérhetô digitális adatbázisban az egyes emlékekrôl készült teljes képsorozato­ kat is hozzáférhetôvé tesszük, és hozzájuk egységes tezaurusz szerinti címszavas leírá­ sokat társítunk. Ez biztosítja a mûvésznév, a lelôhely, a keltezés és az ikonográfia szerinti keresés lehetôségét. Ha a többi közép-európai kutatócsoport adatbázisa is elkészül, s ezek végül közös felületen, egységes, több­nyelvû adatbázisban egyesülnek, egészen új távlat nyílik a közép-európai freskókutatás elôtt, és megteremti régiót átfogó mûfaj adekvát tudo­ mányos feldolgozásának alapját: lehetôséget ad arra, hogy az eddig nemzeti keretek között szegmentált kutatások valóban összekapcso­ lódhassanak. A digitális adat­bázis ugyanak­ kor folyamatosan frissít­he­tô, bôvíthetô, s az új eredmények így azonnal hozzáférhetôvé válnak a téma kutatói számára.

85

Az elmúlt idôszakban több részered­ ményt közzétettünk,7 illetve a Magyar Nem­ zeti Galéria elôadótermében a szakma és az érdeklôdôk elôtt két konferencián is bemu­ tatkoztunk.8 A nemzetközi együttmûködés keretében 2008 októberében Ljubljanában részt vettünk a kutatócsoport nemzetközi konferenciáján9 és az azt követô munkaér­ tekezleten. 2009 októberében Prágában ke­ rült sor hasonló rendezvényre (Baroque Ceiling Painting within Monastic Culture), ahol az elôadások mellett az együttmûködés további lehetséges módjait vitattuk meg. 2009 szeptemberében Bécsben az Andrea Pozzo (1642–1709) – Maler und Architekt der „Gesellschaft Jesu“. Neue Perspektiven anlässlich seines 300. Todestages címû kon­ ferencián léptünk a nemzetközi szakma elé.10 Legközelebb 2013 áprilisában Passauban a Barocke Kunst und Kultur im Donauraum c. szimpóziumon lesz alkal­ munk kutatási eredményeinket elôadni. JEGYZETEK 1. Koller, Manfred: Barocke Wand- und Decken­ malerei in Österreich – Technologie und Restaurierung. Barockberichte, 34/35. 2003. 325– 331.; Bóna István: Falképtechnikák. Isis. Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek, 5. 2006. 6–40. 2. Bätschmann, Oskar: Bevezetés a mûvészettörténeti hermeneutikába. Képek elemzése. Ford. Bacsó Béla, Rényi András. Budapest, 1998. 91–92. 3. A kutatócsoport honlapja: http://baroque_ceiling. udu.cas.cz 4. OTKA 75646. számon, a kutatás honlapja: http:// barokkfresko.btk.ppke.hu/index.html 5. A Hirmer Verlangnál eddig 15 hatalmas kötet je­ lent meg Hermann Bauer és Bernhard Rupprecht, majd Frank Büttner és Bernhard Rupprecht szer­ kesztésében, amelyek Felsô-Bajorország mennye­ zetképeit dolgozzák fel. Honlapjuk: www. corpusderbarockendeckenmalerei.de 6. A kutatási program egyben képet nyújt a mû­em­lék­ védelem jelenlegi helyzetérôl, lehetô­sé­gei­rôl, a fenntartók felelôsségérzetérôl vagy a restaurálások színvonaláról is. E tekintetben meg­le­he­tôsen nagy szélsôségek tapasztalhatók, s elég világosan lát­ szik, hogy a restaurálás folyamata a jelenleginél jóval szigorúbb szabályozást igényel. GaylhofferKovács Gábor: Dunaharaszti impressziók. Örökség,  15, 2011, 7/8. 48–51.; Jernyei Kiss János: A  gyôri székesegyház Maulbertsch-fres­kói­nak restaurálástörténete. Arrabona, 48/2. 2010. 243– 278. 7. Serfôzô Szabolcs: Franz Xaver Bucher – egy késô barokk festô a Dunántúlon. „Ez világ, mint egy

86

kert ..” Tanulmányok Galavics Géza tiszteletére. Szerk. Bubryák Orsolya. Budapest, 2010. 473– 488.; Uô.: A veszprémi székesegyház egykori ba­ rokk mennyezetképeirôl – a neoromán újjáépítés centenáriumának alkalmából. „Aedes jubilat”. Tanulmányok a veszprémi székesegyház 1910. évi újraszentelésének tiszteletére. Szerk. Karlinszky Ba­ lázs, Varga Tibor László. Veszprém, 2011. 63–84.; Jernyei Kiss János: Recentior Philosophia. A böl­ csészeti fakultás ábrázolása Franz Sigrist egri mennyezetképén. „Ez világ, mint egy kert ..” 2010. i. m. 671–684.; Uô.: Egy deliciôz allegória. Maulbertsch freskóciklusa a szombathelyi püspöki palotában. Mûvészettörténeti Értesítô 60. 2011. 23–52.; Uô.: Maulbertsch öröksége és a szombat­ helyi székesegyház mennyezetképei 1. Winter­ halder mint Maulbertsch legjobb tanítványa – a szentély Angyali üdvözlet kompozíciója. Mûvé­ szet­történeti Értesítô, 60. 2011. 397–404; Uô.: Maulbertsch öröksége és a szombathelyi székes­ egyház mennyezetképei 2. Az új kihívás: a négye­ zeti tér boltozatának freskója. in: „És az oszlopok tetején liliomok formáltattak vala.” Tanulmányok Bibó István 70. születésnapjára. Szerk. Tóth Áron. Budapest, 2011. 137–146. 8. 2009. november 23. Jernyei Kiss János: A kutatási program ismertetése, Serfôzô Szabolcs: Barokk freskókorpusz: „számokba fojtva”, Nagy Veronika: Néhány módszertani kérdés a barokk fal­kép­ korpusz készítéséhez zalai, somogyi falképek pél­ dáján, Serfôzô Szabolcs: Egy késô barokk festô a Dunántúlon: Franz Xaver Bücher, Opra Zsuzsanna: A bágyogszováti plébániatemplom freskói, Gayl­ hoffer-Kovács Gábor: A barokk fal­kép­fes­té­szet za­ lai „kisemlékei”. 2010. november 26. Jernyei Kiss János: Approposs zu componieren. Maul­bertsch, Winterhalder és a szombathelyi székesegyház egy­ kori mennyezetképei, Serfôzô Szabolcs: A pálos rend önreprezentációja a 18. századi magyarországi freskófestészetben, Herczeg Renáta: KomáromEsztergom megye barokk freskóemlékeinek kutatá­ si problémái, Gaylhoffer-Kovács Gábor – Nagy ­Veronika: Maulbertsch köpönyege – attribúciós kí­ sérletek, Opra Zsuzsanna: A soproni Szentlélektemplom ikonográfiája, Smohay András: Adalékok Székesfehérvár 18. századi fal­kép­fes­tészetéhez egy újonnan elôkerült freskó kapcsán 9. Jernyei Kiss, János: Die performative Kraft der Deckenmalerei. Religiöse Erfahrung und Bildrhe­ torik im Spätwerk von Maulbertsch. Ceiling Painting around 1700. Public and Private Devotion in the Towns of Central Europe and North Italy. Acta Historiae Artis Slovenica, 16. 2011. 237–245. 10. Serfôzô, Szabolcs: Zur Geschichte des Pozzismus in Ungarn. Andrea Pozzo (1642–1709). Der MalerArchitekt und die Räume der Jesuiten. Hrsg. v. Her­ bert Karner. Wien, 2012. 111–121.; Jernyei Kiss, Já­ nos: Pozzos Erbe im Spätwerk von Maul­bertsch. Bildrhetorik, Bildsyntax, religiöse Erfah­rung in den Fresken der 1770er Jahren. Uo., 123–128.

RECENZIÓK

Gheorghe Lanevschi: Arh. Szántay Lajos monografie omagială. [Monográfia Szántay Lajos építész ­emlékére] Arad, Asociaţia Eured, 2011. 118 p. A recenzióban tárgyalt könyv címe fel­te­ hetôleg csak ennyi lett volna, ha Magyaror­ szágon jelenik meg: Szántay Lajos építész monográfiája. Ám a rövid, hárombetûs arh(itektus = mûépítész) elôtaggal felvezet­ ve rögtön nyilvánvaló, hogy a mai Románia területén alkotó építész életét és munkássá­ gát bemutató publikációt tart a kezében a szerencsés olvasó. Szerencsésnek mondhat­ juk azt, aki forgathatja, hiszen ez a román nyelvû könyvecske csak igen kis példány­ számban jelent meg, és könyvárusi forga­ lomban nem is kapható.1 A magyar építészettörténeti szakírás egy régi adósságát törleszti a Román Építô­mû­ vész Szövetség támogatásával megjelent tiszteletadás, hiszen Szántay Lajosnak, az ál­ tala tervezett épületeken keresztül, nagy sze­ repe volt abban, hogy a Maros menti Arad, a vidéki városok közül a századfordulón erôteljes építészeti fejlôdésnek indult. S bár fôleg Aradon alko­tott, nevét megérdemelten kell szerepeltetnünk a magyar századfordu­ lós építészet nagy generációjának sorában. Szántay Lajos 1872. február 20-án született Aradon, s így kortársa volt Árkay Aladár (1868–1932), Komor Marcell (1868–1944), Kós Károly (1883–1977), Lajta Béla (1873-

1920), Magyar Ede (1877–1912), Márkus Géza (1872–1912), Maróti Géza (1875– 1941), Medgyaszay István (1877–1959) épí­ tészeknek. Asztalos apja korai halála miatt édesany­ ja, Szántay Terézia az, akire életének korai szakaszában támaszkodhatott. Aradon elkez­ dett tanulmányait Budapesten fejezi be, majd a zürichi mûszaki egyetemen elsajátított épí­ tészeti ismeretei nyomán 1892-ben szerzi meg diplomáját a helvét egyetemen. Még a diplomaszerzés elôtt részt vesz néhány aradi családi ház építkezésében, részben Zsirasek Lajos aradi mû­építész és építési vállalkozó­ val közre­mû­köd­ve, mely „gyakorlat” révén azonban már 1888-tól szerepel az aradi épí­ tészek és építôk lajstromában. Rövid budapesti pályakezdése után – ahol olyan építésznél dolgozott, mint az an­ gyalföldi Huba utcai karmelita templom tervezôjének Hofhauser Antalnak az irodája – visszatér Aradra, és 1897-ben a maga ter­ vezte mû­te­rem­házában nyitja meg irodáját. Közéleti, építésztervezôi, építési vállal­ kozói – három, egymást erôsítô – tevékeny­ sége fôleg az I. világháborút megelôzô idô­ szak­ra tehetô. 1902-ben a Magyar Ipar­­mû­vészeti Társaság tagja lesz, 1905-ben az aradi könyvtárat létrehozó Kölcsey Kul­ turális Egyesület választja soraiba. 1907ben az aradi Központi Takarékpénztár építé­ si bizottságának tagja, majd szintén ebben az esztendôben, mint az Építôipari Egyesü­ let delegáltja, a sztrájkoló építôipari munká­ sokkal tárgyal. 1907-ben az építészek egye­ sületének jegyzôje, a református egyház presbitere, és tagja lesz a Magyar Nemzeti Pártnak. Ebben az idôszakban már számos kisebb-nagyobb építkezésben vállal fôleg tervezôi szerepet, s ezek közül méretben és minôségben is kiemelkedik a 115 szobás, szecessziós stílusban épített Szántay-palota. Ekkor tervezi elsô nagyobb középületét is, az aradi városképet meghatározó háromha­ jós téglaburkolatú Evangélikus templomot neogótikus stílusban. 1907-ben megnôsül. Feleségétôl, Csánk Barbara Vilma Rózától két leánya született: Anna (1908), és Terézia (1915). A családala­

87

pítás egy rövid idôre visszafogja épí­tész­ter­ vezôi ténykedésében, hogy aztán újult erôvel lásson neki megalkotni azokat a reprezenta­ tív középületeket: a Kultúrpalotát, a Bohuspalotát, a Lloyd-palotát, városi vasútállo­ mást, amelyek Arad városának meghatározó, korunkig átnyúló érvényességgel bíró szim­ bólumaivá válnak. Az építészet terén nyilvánvaló sokoldalú szakmai tapasztalatának bizonyítéka, hogy 1915-ben az Árvíz- és Katasztrófavédelmi Bizottság is tagjai közé választja, s ugyanak­ kor Arad szabad királyi város Kulturális In­ tézetében is fontos szerepet vállal. Az I. világháború idején, s az azt követô politikai változások következményeként szá­ mos építész elhagyta Aradot; a helyben mar­ adottak száma, az építômestereket is beleszá­ mítva, alig tesz ki 19-et. Szántay azonban Aradon maradva ebben az idôben veszi fel a román állampolgárságot, és a szakma gya­ korlásának folytonossága érdekében elindítja diplomája honosítását. Ám annak ellenére, hogy akkor már több jelentôs középület szerzôjeként jegyzik, szabad épí­­tész­tervezési jogosultságát csak 1933-ban kapja meg. Eb­ ben az idôszakban veszik fel a Román Építômûvészek Szövetségébe is. Az 1932-es árvíz után a mûselyemgyáros Neumann báró saját telkein egy- és kétszintes lakóházakat terveztet és építtet Szántayval az árvízkárosultak (köztük saját alkalmazottai) számára. A Neumann-negyedként számon tartott városrendezési, építészeti kísérlet a parkváros-típusokra jellemzô kialakításban valósul meg. A gazdasági válság Szántaynak jelentôs veszteségeket okoz. A város azonban 1933 után újra erôre kap és az ország (Bukarest után) második legnagyobb kereskedelmi központjává növi ki magát. A megnövekedett lakosság erôteljes lakásigényei nyomán újabb jelentôs városrendezési feladatok szü­ lettek. Szántay tevékenységének azonban ebben az idôszakban már nincs nyoma. A II. világháború és a rendszerváltás az­ tán végleg megpecsételte az egykor sikeres építész-építômester sorsát. Az államosítással összes anyagi javait elvesztette, és saját há­ zába is csak bérlôként maradhatott meg. Hogy súlyos anyagi helyzetén javítson a hat­ vanas években, jelentôs hagyatékát (tervek és fényképek a saját maga tervezte, valamint régi aradi épületekrôl, plakát­gyûj­te­mény)

88

felajánlja megvételre az aradi múzeumnak. A múzeum visszautasítása miatt a vétel saj­ nos nem jött létre, és késik az a segítség is, amit az építômûvészek szövet­ség­tôl kér. A Szántay-archívum ily módon a pénzhiánnyal küszködô család tüzelôjeként a lángok mar­ talékává lesz. E „tisztelgô monográfia” (ahogyan a cím szól) segítségével kirajzolódik az a munká­ ban és eredményekben gazdag életút, amit Szántay, fôleg pályája kezdetén, az I. világ­ háborút megelôzô idôszakban magáénak mondhatott, de megvilágításra kerül az a las­ sú leépülés is, ami a két világháború között következett be, hogy aztán a háborút követô két évtized alatt mindez drámai végkifejletet kapjon. Az alábbi mûjegyzék a könyv olda­ lain közzétett alkotások számbavételeként, mindezt csak meg­erô­síti. A könyv szerzôje, Gheorghe Lanevschi történész, az aradi századfordulós építészet szakavatott kutatója, Szántay munkásságá­ nak számbavétele után fontosnak tartotta szóvá tenni azt az abszurd mozzanatot is, hogy 2008-ban, az Arad kereskedelmi és kulturális fellendülésében oly fontos szere­ pet játszó vasútállomás építésének évfordu­ lóján2, az éppen hivat­alban lévô aradi elöljá­ róság köszönô levelet küldött a nagyvonalú létesítmény megálmodójának, Szántay La­ jos építésznek s ebben arra ösztönözte a címzettet, hogy további javaslatokat tegyen a város érdekében. Szántay akkor már több mint 50 éve halott volt: 1961. március 8-án hunyt el teljes szegénységben szülô­vá­ro­sá­ ban, Aradon. A kiadvány végén magyar, német és an­ gol nyelvû rövid összefoglalót találunk Aradról és egy életen keresztül a szülô­vá­ro­ sáért tevékenykedô Szántay Lajos mû­épí­ tész­rôl és építômesterrôl. Ez feltétlenül a ja­ vára írandó, hiszen a román nyelvet nem ismerô számára is megközelíthetôvé teszi ezt az érdemtelenül elfelejtett életmûvet. De saj­ nálatos az, hogy a színes, jó minôségben közreadott képek alá nem került felirat, bár a szövegkörnyezet a képek vonatkozásában is eligazításként szolgálhat. E könyv-recenzióban szólnunk kell a ti­ pográfiáról is. Napjaink szövegszerkesztôs segédprogramjainak világában az anyagi források szûkössége miatt is, a nyomdai tör­ delés szakértô mestersége gyakran mellô­zô­ dik. A grafikai szerkesztés, és a korrektúra

nyomtatást elôkészítô aprómunkájának hiá­ nya ez esetben is zavarólag hat a tartalom közvetítésére. S bár annak értékébôl nem tud elvenni, szomorúsággal töltheti el az olvasót.

Mindezek ellenére a szerzô köszönô sza­ vaival egyetértve köszönet illeti mindazokat, akik áldozatos segítô munkájukkal a könyv létrejötte körül bábáskodtak.

Mûjegyzék3: 1897 Szántay Lajos háza (Aulich Lajos 1. – Thököly tér) 1902 Gábor András felesége háza (Erzsébet királyné körút 13.)

Str. Ioan Russu Şirianu nr. 2. - lakóépület és mûterem, a földszinten üzletekkel és bérlakásokkal, az udvari – Pţa. Catedralei traktusban egyéb bérelhetô területekkel Str. Decebal nr. 14

- háromszintes (alagsor, földszint, emelet) épület

Széchény Kázmér háza (Perényi u. 6.)

Str. Octavian Goga nr. 22

- földszintes ház bôvítése szecessziós stílusban

Sebesy Ferencz és feleséges háza (Deák Ferenc u. 2.)

Str. Eminescu nr. 3

- az emeletes, U alakú épület 2 mûhelyt, 21 lakószobát, 5 konyhát, 1 hallt, 6 kamrát foglal magába

Str. Ilarie Chendi

- szecessziós földszintes épület

1903 Schoen Albert háza (Kölcsey u. 9.) Lehor Albert háza (Kölcsey u. 9/a.) Nagel Gyula feleségének háza (József Fhg. út 13) Vas Mátyás háza (Kápolna u. 29/a.) Dr. Fényes Samu háza (Kiss Ernô u. 1-2.) Taraba Zoltán és felesége háza (Zoltán utca 5.) Báró Tagányi Sándor barackai nyárilaka

1904 Aradi Ipari Társaság Székházának díszterme (Erzsébet királyné körút) Evangélikus templom és a parókia palotája (József Fhg. út és Erzsébet királyné krt. között) 1905 Dr. Kronstein Wilmos háza (Szabadság tér 5-6.)

Str. Ilarie Chendi Bdul Revoluţiei nr. 57 Str. Episcop Grigore Comşa nr. 6 Str. Vicenţiu Babeş nr. 3 Str. Kuncz Aladár nr. 3

- földszinti ház átalakítása emeletes épületté - kétemeletes épület - emeletes ház 13 szobával és mellékhelyiséggel - eklektikus emeletes ház

Baraţca

- a kastélyszerû épületet Tagányi nászajándékként lányának, Hajnalkának és férjének kisjolsvai Szabó Zoltánnak adományozta

Str. Decebal nr. 19

- a Székház Dísztermének kialakítása szecessziós stílusban - háromhajós neogótikus templom és parókiaépület,

B-dul Revoluţiei – Gen. Ion Milea Pţa Avram Iancu 5-6

Szántay-palota Str. Horia – Str. Episcopiei (Batthyány utca 27. - Széchenyi u. 5.) Kohn József palotája Str. Episcopiei nr. 9 (Batthyány utca 32.)

- négyszintes (pince, földszint üzletekkel, két emelet bérlakásoknak) eklektikus épület - 115 helyiségbôl álló szecessziós saroképület - 31 szobát, 4 hallt, 6 konyhát magába foglaló szecessziós saroképület

89

Eberlein Károly háza (Választó utca 4.) 1906 Kovács Artúr feleségének háza (Erzsébet királyné krt. 37. – Maros utca) Brunner Lajosné, Téglásy Ilona háza (Flórián utca 6.)

Str. Şaguna

- kétlakásos épület

General Vasile Milea nr. 19 – Grigore Alexandrescu

- Babocs István tervezte ház építése

Str. Ceaikovski nr. 34-36

- kétszintes (földszint, emelet) eklektikus ház

Heim Bertalan háza (Deák Ferenc utca 33-34.) Weiler Freyberger Mária háza (Szabadság tér 11.) Szántay-ház (Radnai út 1.) Gyalogoskapu Lôcs Rezsô házához (Szalacz utca 1.) 1907 Maffei Jánosné háza (József Fhg. út 7.) 1909 Ráskay Miksád háza (Werbôczy utca 21.) Gróf Hunyadi Károly háza (Forray utca 1.) Benoid-gázgyár bôvítése (Pécskai út 13-14.) Szûcs F. Vilmos háza (Karolina utca 8.) 1910 Arad-Csanádi Bank székháza (József Fhg. út 3.)

Str. Eminescu nr. 20-22

- meglévô épület földszintjének módosításai - meglévô földszintes épület emeletráépítése, fürdôszobák kialakítása - földszintes ház - szecessziós stílusú kapu

Pţa Avram Iancu nr. 11 Calea Iuliu Maniu Str. Vasile Alecsandri nr. 1 Str. Revoluţiei nr. 66.

- meglévô ház módosításai: a földszinten üzletek, az emeleten lakások készülnek

str. Mircea Stănescu nr. 5

- kétszintes (pince, földszint) épület

Str. Meţianu nr. 4

- kétszintes (földszint emelet) L alakú szecessziós bérház 4 szobás lakással

Calea Aurel Vlaicu Str. Crişan 10.

- kétszintes (földszint, emelet) eklektikus bérház

B-dul Revoluţiei nr. 72.

- Hubert József tervezte háromszintes (földszint, 2 emelet) neoklasszikus épület kivitelezése - téglaburkolatos emeletes épület, nagy földszinti nyílásokkal és a három timpanonnal koronázott központi rizaliton 3 nagyméretû emeleti ablakkal

B-dul Revoluţiei nr. 87.

- háromszintes (földszint, 2 emelet) szecessziós épület, földszinti bálteremmel, emeleti klubszobákkal, könyvtárral, kártyaszobával, biliárdszobával - földszintes szecessziós épület

Vasútállomás épülete

1911-1913 Lloyd-palota (Andrássy tér)

Demeter István és felesége háza (Szarkad utca és Választó utca 12. sarok) Doka Miklós és felesége háza (Flórián utca 15.) Kultúrpalota (Baross park) Báró Bohus-palota (Atzél Péter utca – Zrínyi utca – Rövid utca)

90

Str. Şaguna – Str. Ion Raţiu Str. Ceaikovski nr. 5 Parcul copiilor – Str. Mihai Eminescu B-dul Revoluţiei - Str. Vasile Goldiş – Str. Românului

- háromszintes (pince, földszint, emelet) többlakásos, zárterkélyes épület - az épület hármas funkciót foglal magába: könyvtár, múzeum, filharmónia - ötszintes (földszint, 3 emelet, részleges tetôbeépítés) U alakú épület, geometrikus szecessziós stílusban, amely lakás, üzlet, luxus mozi, és bank funkciókat integrál

Fekete Bárány vendéglô bôvítése (Boros Béni tér 21.) 1914 Stoll Béla családi háza (Bercsényi utca 21. – Határ utca) Karel János háza (Deák Ferenc utca 17.) 1923 Seidner Dezsô háza 1925 Református templom bôvítése

Str. Brăteanu - B-dul Revoluţiei Str. Grigore Alexandrescu 25-27 – Str. Dornei Str. Eminescu 29.

- lakás és lakatos mûhelynek helyt adó magasföldszintes szecessziós ház - háromszintes (földszint, két emelet) épület

Str. Decebal 22.

- egyemeletes ház átalakítása - Hoffer József 1847-1852 között tervezte épület bôvítése

1932 Neumann-negyed

1937 Zih József háza

- parkváros típusú lakónegyed, melyben a 2-3 szobás lakások földszintes és emeletes házakban csoportosulnak, kiegészítve óvodával, sebészeti és belgyógyászati szalonokkal felszerelt orvosi rendelôvel, zöldövezetekkel Str. Erou necunoscut

JEGYZETEK 1. Néhány példányban fellelhetô Románia szak­ könyvtáraiban, azonkívül az aradi megyei könyv­ tárban; 40 példány  kapott a kiadást  finanszírozó Ordinul Arhitecților din România, 6 példány pedig Szegedre került. 2. 2008-ban ünnepelték az elsô Aradi vasútállomás

- négy lakószobás földszintes ház pincével

150 éves (1858) fennállását. A többször bôvített eredeti épület helyén Szántai tervei alapján 1910ben készült a jelenlegi felvételi épület. 3. A megadott dátumok tájékoztató jellegûek, s álta­ lában az építési engedélyhez köthetôek, ugyanak­ kor az egyes épületek megvalósulása gyakran több évig is eltartott (pl. Kultúrpalota, Bohuspalota).

91

Gerle János: Korb Flóris, Giergl Kálmán. Budapest, Holnap Kiadó, 2010. 218 p. (Az építészet mesterei) Az építészet mesterei sorozatot indulásától kezdve jellemzi az a kettôsség, hogy bár elsô ránézésre egységes felépítésû monográfiák sorozatának tûnik – ezt a konzekvensen vé­ gigvonuló design és tipográfia is erôsíti –, valójában kétfajta kötettípust takar. Az egyik típus bevezetô tanulmányból és/vagy életraj­ zi vázlatból, illetve életmû-kata­ló­gus­ból álló, tényleges monográfia, a téma kiváló ku­ tatóinak tollából. Ilyen például Sisa József Steindl Imrérôl vagy Várallyay Réka Komor Marcellrôl és Jakab Dezsôrôl írt kötete. A másik típus a sorozatot is szerkesztô Gerle János által összeállított, rövid, frappáns, lé­ nyeget láttató elôszóból, illetve olyan élet­ rajzból és mûjegyzékbôl álló kötet, amely­ ben Gerle az egyes emlékek ismertetésekor (illetve azok helyett) fôleg forrásszövegekbôl és késôbbi feldolgozásokból válogat. Ez a szerkezet gyakorlatilag egy, az adott építészt forrásokon és recepciótörténetén keresztül bemutató szöveg­gyûj­teményt eredményez, amely csak struktúrájában sejtet monográfi­ át. A katalógus­részben Gerle a különbözô idézett szövegeket helyenként saját rövidebb szövegeivel egészíti ki. Az egyes épületek bemutatása így mellôzi az egységes szerke­ zetet – sokszor szinte teljesen vélet­len­sze­ rûnek tûnik, mit tudhatunk meg az adott emlékrôl. A választott forma veszélyei különösen akkor mutatkoznak meg, amikor a tárgyalt építészrôl nem léteznek frissebb feldolgozá­ sok: ez már a sorozat egyik elsô ilyen fel­épí­

92

tésû darabja, a Hauszmann-kötet esetében is nyilvánvaló volt, ahol Gerle javarészt Ybl Ervin 60 évvel ezelôtt íródott, kiadatlan mo­ nográfiájára, valamint Czagány István kivá­ ló, de legalább 30–40 éves írásaira támasz­ kodott. Különösen szerencsétlen ez egy olyan korszak építészetének bemutatása esetében, amelynek értékelése épp az elmúlt évtizedekben komoly változásokon ment át, nem csak annak megítélése, de korszakolása és terminológiája szempontjából is. Így kü­ lönösen szomorú, hogy a sorozat egyik újabb, 2010-es kötete, amely a Hauszmannirodából önállósodott és közös építészirodát nyitó Korb Flóris és Giergl Kálmán eddig javarészt feldolgozatlan életmûvét mutatja be, szintén csak monográfiának látszó szö­ veg­gyûjteményként valósult meg. Ez azért is sajnálatos, mert az elmúlt években az épí­ tészpáros munkássága néhány nagyszabású budapesti – részben jelenleg is zajló – felújí­ tási és esetenként átépítési projekt (az északi Klotild-palota, Budapest V., Szabad sajtó út 5/6.; Zeneakadémia; Légrády-ház, Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 78.) kapcsán végre az érdeklôdés homlokterébe került. Abban, hogy az életmû a magyar építészet történe­ tében az ôt megilletô helyre kerülhessen, és hogy szélesebb körben is ismertté váljon, egy kitûnô monográfia mindenképp sokat segíthetett volna. A kötet a választott formában rejlô hibalehetôségeket sokszorozódva mutatja. Az aránytalanságok már az életrajzi részben megmutatkoznak. Gerle egy nagyon élveze­ tes fejezetben Giergl verôcei nyaralóját és az építész ott töltött mindennapjait, társ­mû­ vé­szeti tevékenységét mutatja be – a fejezet­ nek a megírása szükségszerû volt, hiszen Gierglrôl (Korbbal ellentétben) csak egy na­ gyon rövid önéletrajzi feljegyzést tud közöl­ ni. Csak sajnálható, hogy Korb esetében vi­ szont – néhány rövidebb emlékezés idézése mellett – megelégszik Komor Marcell kivá­ ló – bár kissé csapongó – születésnapi kö­ szön­tôjének közlésével. A katalógusrészben az olvasónak olykor az az érzése, mintha Gerle a kiváló elôszó megírása után a munka többi részét szemi­ náriumi feladatként elsôéves mûvé­szet­tör­té­ nész-hallgatóknak adta volna ki, akik eltérô szakmai tudásuk és képességeik szerint, vál­ tozó sikerrel tettek volna eleget az egyes épületeket bemutató katalógustételek elké­

szítésének, a megfelelô forrásszövegek vá­ logatásának, és ahol szükséges, azok kiegé­ szítésének. A Zeneakadémia esetében Gerle saját ta­ nulmányát is hosszabban idézi – ebben az esetben is az derül ki, hogy a szerzô tollából egy kiváló Korb–Giergl-kötet is születhetett volna, ha nem áll meg a szöveggyûjteményjellegnél, hanem valódi monográfiává fej­ leszti kutatásait. Ennek az épületnek a be­ mutatásánál is komoly olvasói figyelemre és leleményre van szükség ahhoz, hogy a kü­ lön­bözô jellegû és fajsúlyú szövegekbôl ki­ bontakozhasson az építéstörténet. Komoly forráskritikai érzéket igényel az is, hogy a – szakirányú végzettséggel javarészt bizonyá­ ra nem rendelkezô – olvasó el tudjon iga­ zodni a különbözô leírások, korabeli kritikák és modern értékelések között. Szerencsésebb esetekben létezik a tár­ gyalt épületrôl mai, korszerû feldolgozás, amelyet Gerle idéz is. Farbaky Péternek a József fôhercegi palota átépítésérôl szóló ki­ váló cikke a 2004-es Komárik Dénes-em­ lék­könyvbôl került át, és jól példázza, hogy milyen lehetne egy kitûnôen megírt Korb– Giergl-monográfia egy fejezete. Komor Marcellnek a Pesti Hírlap székházról (Légrády-ház) közölt, a kötetben is szereplô nagyszerû kritikája az épület alapos, szak­ szerû leírását és a homlokzatok elemzésé­ ben számos, ma is releváns megállapítást tartalmaz – a korszerû mûvészettörténeti ér­ tékelést azonban természetesen nem helyet­ tesítheti. (Az ugyanitt közölt, Vadas Ferenc által készített építészeti dokumentáció e te­ kintetben csak az alaprajzi elrendezést mél­ tatja, és a homlokzattervek változásait kons­ tatálja). Gerle helyenként – így a Kossuth Lajos utcai Morlin-ház homlokzatáról írva – vál­ lalkozik rövidebb elemzésre. Máskor vi­ szont – például a Magyar Országos Közpon­ ti Takarékpénztár Rákóczi úti fiókja és bérháza esetében – az épületrôl mindössze két mondatot ír. Ezekbôl azt tudhatjuk meg, hogy az építészek valószínûleg Hauszmann közvetítésével kapták a megbízást, illetve, hogy kik végezték az elsô emelet belsô át­ alakításait (az egyikük Leitersdorfer [sic!] Béla). Az olvasó az épület megjelenésérôl minden egyebet a közölt homlokzati fotóról olvashat le, elemzést legfeljebb maga vé­ gezhet.

Nem tapintható ki, Gerle milyen meg­ fontolások alapján dönt arról, hogy az épület megismeréséhez nem elégséges szövegeket kiegészítse-e. A kolozsvári Karolina kórház Hauszmann által megkezdett épületegyüt­ tesének – Korb és Giergl elsô kórházépítke­ zésének – bemutatásakor frappánsan elemzi a Hauszmann- és a Korb és Giergl-féle kór­ házhomlokzatok eltéréseit. Olykor viszont még olyan jelentôs alkotások, mint a Királyi bérpalota (Budapest V., Ferenciek tere 2.) esetében sem látja szükségesnek, hogy a kö­ zölt forrásszöveget – a Vasárnapi Ujság 1901-es cikkét, amely az épület meg­je­le­né­ sé­rôl szinte semmit nem árul el – rövid le­ írással, esetleg elemzéssel egészítse ki. Megtudjuk viszont, hogy az épületben egy „drezdai születésû magyar menyecske” boarding house-t kívánt létesíteni. Ugyan­ így a debreceni egyetem fôépülete kapcsán – mivel a friss, 2007-es, Balassa Bálint által készített dokumentációt Gerle nem húzza meg kellôképp – azt is megtudhatjuk, hogy milyen, az épületegyüttessel vizuális kap­ csolatban nem lévô szobrok találhatók a környezetében – többek közt Varga Imre és Melocco Miklós alkotásai. A kolozsvári Ka­ rolina kórház bemutatásakor a betegek és a kórházi dolgozók 100 évvel ezelôtti étkezési rendjét is közli – például azt, hány deci sört kapott naponta egy ápolónôként dolgozó apáca. Hasonlóan aránytévesztésnek tûnik, hogy Gerle a Balassa-féle dokumentációból nagymonográfiába illô terjedelemben közli a debreceni felsôoktatás középkorig vissza­ nyúló történetét, vagy a Pesti Hírlap palotája kapcsán Buzinkay Gézától a jogutód Zrínyi Nyomda XX. századi tevékenységét. Akkor is problémának érzem ezt, ha tudom, hogy Gerle az elôszóban azzal indokolja az ilyen szövegek jelenlétét, hogy „a tárgyalt korszak társadalmáról, kultúrájáról is színes adalékokkal” kíván szolgálni. A minimális szakmai információk helyenkénti, feltûnô hiánya miatt azonban ez a magyarázat ­inkább magyarázkodásnak hat. A királyi bérház bemutatásakor Gerle a késôbbi átala­ kításainak kérdésében sem szolgál informá­ ciókkal: az például a közölt modern fotók­ ból sem derül ki, hogy a tetôfelépítmények nagy része ma már csak redukált formában létezik, illetve esetenként teljesen hiányzik. A modern fotók jelenléte – bár minôségük elég ingadozó – viszont mindenképp erény a

93

sorozat elsô köteteihez képest. A késôbbi át­ alakításoknak máskor – így az Ügyvédi Ka­ mara Szalay utcai székháza esetében – kü­ lön bekezdést szentel. Hasonlóképpen véletlenszerûen, de még az átalakítások kérdésénél is ritkábban, csak nagyon elvétve kerülnek tárgyalásra az életmû egyes alkotásai közötti összefüggé­ sek. Arra például, hogy az Ügyvédi Kamara dísztermének lizénákba integrált, kariatidaszerû nôalakjai a Zeneakadémia nagytermé­ nek figuráit elôlegezik meg, Gerle az épület leírásakor és képaláírásban is utal. Ugyan­ így utal vissza a debreceni egyetem fô­ épülete kapcsán Korb és Giergl 1887–1888as múzeumtervére. Viszont csak a kellô affinitással és/vagy szakirányú végzettség­ gel rendelkezô olvasó leleményén múlik, felfedezi-e például azt, hogy a Caritas Egy­ let székháza díjnyertes, de meg nem valósult tervének homlokzatrendszere hogyan él to­ vább a Királyi bérpalota és – kisebb mérté­ ben – a pécsi postatakarékpénztár homlok­ zati architektúrájában. Nézzük meg egy emlék bemutatását részletesebben. A budapesti Erzsébet király­ né-emlékmû pályázata kapcsán – amelynek 1902-es és 1903-as fordulóján a két építész Fadrusz János alkotótársaként vett részt – Gerle egyrészt Lyka Károly 1902-es kritiká­ ját közli, másrészt Ács Piroska rövid ismer­ tetését az elsô tervrôl, illetve a Mûvészet 1903-as beszámolóját a zsûrizés menetérôl, benne egy rövid bekezdésnyi bírálattal az újabb Fadrusz–Korb–Giergl pályamûrôl. Lyka szövege rendkívül sokat elmond az elôzô századforduló emlékmûpályázatairól, a kiírás és az elsô forduló tényszerû ismerte­ tése viszont így ismét szinte teljesen hiá­ nyoznak. Nem tudunk meg semmit arról sem, milyen komoly szakmai vitákat, a kö­ zönség részérôl pedig milyen lelkes reakció­ kat váltott ki az elsô, 1902-es Fadrusz– Korb–Giergl-terv. Azt sem, hogyan és vajon miért változott a pályamû a második fordu­ lóra, mik lehetnek a Mûvészet cikkében em­ lített „mellékalakok”. Lyka 1902-es, hosszan idézett írásában – amelyben a Fadrusz– Korb–Giergl-pálya­mû­rôl magáról összesen egy mondat szól – a szerzô hosszasan ír ar­ ról, hogy ennél a pályázatnál – a felhaszná­ landó összeg nagysága miatt – végre le­he­tô­

94

ség nyílt arra, hogy szobrász és építész közösen alkothasson nagyszabásút. Ez – te­ kintettel a pályázatok általában szûkös költ­ ségvetésére – a magyar mûvészek számára újszerû feladat volt. Hogy az építészek és Fadrusz 1902-es mûvében ez hogyan való­ sult meg, arról (Ács egyszerû leírásán túl) ér­ demi értékelés nem szól. Holott létezik ilyen: Lázár Béla 1923-as Fadrusz-mono­grá­fiá­ jában többek közt ebbôl a szempontból is ki­ válóan elemzi mind az 1902-es, mind az 1903-as tervet. Gerle az 1903-as pályamûrôl a Mûvészetben közölt makett­fotót mellékeli, és nem tesz említést arról, hogy ebben az esetben – kivételesen szerencsés módon – a makett építészeti része megmaradt, és azt a Magyar Nemzeti Galéria ôrzi, ahol 2000ben, a Történelem – Kép címû kiállításon be­ mutatásra is került. Hasonlóképp semmit nem tudunk meg arról, hogyan alakult az emlékmûpályázat – a második fordulót kö­ ve­tôen még 30 éven át húzódó – története, holott Gerle más esetekben, például a Tôzs­ de­palota, a Caritas Jótékonysági Egylet bér­ háza vagy a Budai Vigadó kapcsán, ahogy az elvárható lenne, röviden ír a pályázatot kö­ ve­tô fejleményekrôl és az adott épület – Korbtól és Giergltôl már független – megva­ lósulásáról. A Mezô­gaz­dasági Minisztérium homlokzat-átalakítási pályázatánál viszont, hasonlóan az Erzsébet-emlékmû esetéhez, semmit nem tudunk meg a pályázat további történetérôl: arról, hogy végül nem került sor az épület átalakítására. De Gerle arra sem utal, hogy miért merült fel az épület – amúgy nem csak a homlokzatot érintô – átalakításá­ nak gondolata, és egyáltalán, mi is az eredeti épület. A szerkesztô mindössze – minden kontextus nélkül – a bírálati jegy­zôkönyv vo­ natkozó részét és két homlokzattervet közöl. Gerle Korb és Giergl-kötete a korszak­ kal foglalkozó mûvészettörténészt minden­ képp egy alapos monográfia megírására ösz­ tönzi – a magyar mûvészeti könyvkiadás helyzetét ismerve azonban félô (és ez a ha­ sonló kötetek legnagyobb kára), hogy kiadó mostantól akár több évtizeden keresztül nem fog fantáziát látni egy Korb és Gierglmonográfia kiadásában, hiszem – mondhat­ ják – ilyen már [látszólag] létezik. Borovi Dániel