A helyi média integráló szerepe a vallás területén Bevezetés A média a XX. század óta életünk elválaszthatatlan része. Különösen igaz ez az elektronikus médiára, aminek tudatformáló hatása egyre jelentısebb. Ahogyan átalakulnak az elektronikus média funkciói, úgy válnak egyre sokrétőbbé és egyre erısebbé a hatásai. A háttérhasználat, az interaktivitás, a több szempontú választás lehetısége miatt az egyének és családok szokásainak befolyásolása fontos kutatási területté vált. Már eddig is vizsgálatok sora igazolta, hogy az elektronikus média, ezen belül is a televízió jelentısen befolyásolja életünket, értékrendünket, véleményünket és viselkedésünket. Ezt a tényt a vállalkozások imázs- és termék reklámjaikon keresztül is igyekeznek kihasználni. Mára azonban más szervezetek, elsısorban a civil szféra és a politika is felismerte, hogy a megfelelıen megfogalmazott üzenetek jelentıs befolyást gyakorolnak a környezetre. (Török, 2005) Mindezt még ma is sokan csak az országos, széles tömegeket elérı médiára vonatkoztatják. A média által közvetített információnak azonban multiplikátor hatása is van. Amennyiben sikerül az egyes csoportok és rétegek informális vezetıihez eljuttatni a szükséges információkat, akkor a hatás a csoportban is mérhetı lesz. Ez alapján nem feltétlenül kell széles tömegeket elérni, inkább a véleményformáló csoportokra kell koncentrálni. Így kerülhetnek elıtérbe a helyi televíziók és a tematikus mősorok. (Kontroll csoport, 2002) Vizsgálataim célja, hogy rávilágítsak a helyi média, és ezen belül is a helyi televíziók szerepére a helyi társadalom alakításában. Rámutassak arra, hogy igen sok lehetıség marad kihasználatlanul a lokális civil szféra elıtt, miközben éppen a helyi média lenne az egyik leghatékonyabb eszközrendszer a lakosság eléréséhez. Az egyházak összefogása a lakosság meggyızésére: Erınk forrása vallási magazin A Debrecen Televízió menedzsmentje már tíz évvel ezelıtt felismerte, hogy a helyi lakosság tájékoztatása a televízió hosszú távú mőködése szempontjából elengedhetetlen. Ezért a civil szférával kezdeményezte a mind szorosabb együttmőködést, elsısorban azért, hogy a lakosság kiszolgálásával nézettségét növelje, így imázsa és üzleti potenciálja is emelkedik. A civil projektek építésének keretében Magyarországon egyedülállóan Debrecenben sikerült a Városi Televíziónak a hat történelmi egyházzal, valamint az önkormányzattal megegyeznie, hogy heti rendszerességgel vallási magazint készítsen. Az igény elsısorban a történelmi egyházak és a lakosság részérıl merült fel. Közel 10 évvel ezelıtt keretszerzıdésben állapodott meg a református, a római katolikus, a görög katolikus, az evangélikus, a baptista egyház valamint a zsidó hitközség a televízióval, hogy az ökumenizmus jegyében hetente más-más egyház életét, tevékenységét mutatja be a magazin. Az egyházak nagyságuk és támogatásuk szerinti arányok alapján kialakított rendszerességgel kerülnek képernyıre. A fı cél a lakosság felé a vallási közösségek munkájának, belsı életének bemutatása. Emellett nem titkolt cél az egymás elfogadása szemléletének terjesztése, a lakosság meggyızése arról, hogy egymást erısítve a helyi közösségek sikeresek lehetnek. A Debrecen Televízió Bemutatása A Debrecen Televízió 1994 óta tájékoztatja Debrecen Város lakosságát a napi eseményekrıl. Mősorstruktúráját folyamatosan fejlesztve eljutott arra a szintre, hogy ma már tényleges
alternatívát jelenthet a nézık számára akár a nagy televíziós csatornákkal szemben is. A Debrecen Városi Televízió vezetése 1999-ben olyan új mősorstruktúrát alakított ki, amely a híradó és más mősorok szakmai és technikai hátterét is biztosította, és ehhez új stúdiódíszlet készült a kor követelményeinek megfelelıen. A mősorok szerkesztésében a Debrecen Televízió felhasználta azokat az új elgondolásokat, amelyeket az amerikai helyi televíziók alkalmaznak. Továbbképzéseket szervezett, melyen neves szakemberek mutatták be a hírtelevíziózással kapcsolatos speciális ismeretanyagot. Többek között ennek a munkának az eredménye, hogy a Debrecen Televízió a Kamera Hungária Fesztivál Híradó Szekciójának döntıjébe jutott. Egyedül helyi televízióként jelenhetett meg a Magyar Televízió és a Kereskedelmi Televíziók között. Ez szakmai elismerés is bizonyítja, hogy a Debrecen Televízió jól határozta meg a helyi televíziózás legfontosabb elemeit, és ezt képes magas szinten mővelni. A Debrecen Televízió legutóbb kialakított mősorstruktúrájában pontosította azokat a célcsoportokat, amelyeket el kíván érni, ennek megfelelıen a hagyományos helyi televíziós szórakoztató és tájékoztató mősorokkal szemben elıtérbe kerültek a jól definiált célcsoportoknak szóló rétegmősorok. Jelenleg 16 magazin készül, melyek egy-egy rétegigényt elégítenek ki. Az állandó visszajelzések igazolják, hogy ezek a magazinmősorok nézettek, és segítséget nyújtanak a város lakosságának tájékoztatásában. Az Erınk forrása címő mősor bemutatása A televízió menedzsmentje felismerte, hogy a tájékoztatási funkció elsısorban a hírmősoroknál fontos. A magazinok esetén azonban a tájékoztatás nem elegendı a sikerhez. A médiának cselekvı részt kell vállalnia a projektekben. Az aktív részvétel és irányítás sokkal hatékonyabbá teszi a lakosság befolyásolását, jobban tervezett médiaakciókat eredményez. Az új módszer komoly eredményeket hozott. Kiegyensúlyozottabb lett a szervezetek között az együttmőködés, hatékonyabb lett a mőködés, és közösen sikeresebb lett a pályázati együttmőködés, ami a források biztosítása szempontjából nagyon lényeges volt. Az egyházi mősor esetén is ezt a modellt követte a televízió, kezdeményezésére ültek le az egyházak képviselıi egymással azért, hogy egy a lakosság számára fontos mősorfolyam létrejöhessen. Az egyházak nagyságuk és támogatásuk szerinti arányok alapján kialakított rendszerességgel kerülnek képernyıre. Az, hogy egy adott héten melyik egyházról szól az Erınk forrása, közös megbeszélés alapján dıl el. Minden egyház részérıl segédszerkesztı segíti a vallási magazin szerkesztıjének munkáját. Ez azért lényeges, hiszen így a közösen felállított programon belül arról szól egy-egy héten a magazin, amit fontosnak tart az adott egyház. A mősor jellegét leginkább a mottójával lehet jellemezni: „Ez a mősor azoknak szól, akik hisznek Istenben, és szól azoknak is, akik kételkednek, vagy egyszerően csak kíváncsiak!” Minden mősor a Heti ige felolvasással és igemagyarázattal kezdıdik, melyet az adott egyház képviselıje (pap, lelkész) egy-egy templomban, vagy gyülekezeti teremben olvas fel. Ezt követi a forgatott riport, melyben többnyire az adott egyház életébıl, tevékenységébıl mutat be részleteket a mősor. Az ezt követı stúdióbeszélgetés általában a riport témájához kapcsolódik. A riportokra és az azt követı stúdióbeszélgetésekre jellemzı, hogy olyan szempontból mutatja be az adott témát, ami a laikus nézık számára is könnyen érthetı. A magazin végén valamennyi egyház aktuális, heti híreit olvassa fel a mősorvezetı. Az Erınk forrása hetente, csütörtökön fı mősoridıben, 15 percben jelentkezik. Negyedévente pedig egy alkalommal 30 perces a magazin is készül. Ennek keretében kerekasztal beszélgetésre kerül sor, amelyen a hat történelmi egyház egy-egy képviselıje vesz részt. A visszajelzések rendkívül kedvezıek. Több nézı köszönettel fordult a televízióhoz, mivel hét közben vallási, lelki mősort láthatnak.
A mősor létrejöttét meghatározta az, hogy az egyes egyházak miként vélekedtek az ökumenizmusról, a közös fellépésrıl, a lakosság ilyen együttgondolkodó modellben történı tájékoztatásáról. Elsıként tehát a szerkesztı és a televízió menedzsmentje azt tisztázta, hogy mit jelent az ökumenizmus, és lehetséges-e egyáltalán az elképzelt és elvárt szoros együttmőködés, együtt gondolkodás. Az ökumenizmus Az ökumenizmus elsı közelítésben voltaképpen nem más, mint az évszázadok alatt keletkezett szakadásoknak a "visszacsinálására" irányuló törekvés a kereszténység egységének eszméje nevében. Erre már az 1439-1445-ös firenzei zsinat is kísérletet tett, de csak rövid idıre sikerült a nyugati és keleti egyház egységét visszaállítania, a tridenti zsinatnak (1545-1563) pedig - bár elımozdította a katolikus megújulást - nem sikerült a nyugati egyház egységét helyreállítania. A mai ökumenikus mozgalom gyökerei a 19. század végéig, a 20. század elejéig nyúlnak vissza. A World’s Student Christian Federation nemzetközi protestáns ifjúsági szervezet 1895-ös megalakulása, a Nathan Söderblom uppsalai lutheránus érsek nevéhez főzıdı 1910es alapítású Life and Work, illetve a Charles Brendt Fülöp-szigeti anglikán püspök által elindított Faith and Order kezdeményezései 1948-ban Amsterdamban az Egyházak Világtanácsának (World Council of Churches, WCC) megalakulásához vezettek. A ma már genfi székhelyő szervezetben protestáns, anglikán és ortodox egyházak tömörülnek, a katolikusok nem tagjai a mozgalomnak. İk a II. Vatikáni Zsinaton hirdették meg az ökumenikus nyitást. Vagyis jelenleg végeredményben legkevesebb két - egymástól paradox módon független - ökumenikus mozgalom létezik: a katolikus és a WCC-beli. A keresztény egyházak és a nem keresztény vallási közösségek közötti párbeszédre az ökumenizmus kifejezés csak áttételesen alkalmazható. Hans Küng tübingeni teológus ugyan "oecumenismus ad extra", vagyis "kifelé forduló ökumenizmus" néven nevezi, általában azonban még ı is inkább a vallásdialógus, illetve vallások/kultúrák közötti párbeszéd kifejezéseket ajánlja. „A kereszténység egységtörekvése a történelem folyamán mindig is mélyrıl feltörı vágyként jelentkezett, mert a szentpáli értelmő „test” tagjai már széthullott részekként több sebbıl is véreznek.” Jóllehet Jézus Krisztus egyetlen egyházat alapított, több egyház állítja magáról, hogy az ı hagyatékának örököse. A keresztények valamennyien az Úr tanítványainak vallják magukat, de különbözıképpen vélekednek, és külön utakon járnak. Ez viszont nyíltan ellentmond Krisztus akaratának, kárt okoz az evangélium hirdetésének. Amikor ökumenizmusról beszélünk, tágabb értelemben a kereszténység és a világ, a kereszténység és más vallások dialógusát értjük rajta, de szőkebb értelemben – s ez a gyakoribb – mindig a keresztény felekezetek egységtörekvését jelöljük vele. Látszólag egyháztani problémával van dolgunk, de a mélyebb elemzés sokkal messzebbmenı igazságokat is felszínre képes hozni. A biblikus gyökerek vizsgálata fényt derít arra, hogy az egység a sokszínőségben nyilvánul meg, és hogy a keresztény felekezetek csak akkor óhajtják ıszintén és komolyan az egységet, ha mindannyian Krisztust tekintik Uruknak és Megváltójuknak. A Biblia Istene, az Atya, a Fiú és Szentlélek „közössége” ad példát a sokszínőségben megélt egység „létformájához”, hiszen az egyetlen Fiúban egyesíti az összes embert és az egész mindenséget. Az egység forrása tehát maga Isten. Mit is jelent az ökumenizmus azoknak az embereknek, akik mélyen megélik hitüket. Ezt leginkább Békés Gellért, római katolikus pap gondolataival lehet érzékeltetni: „Jó lenne végre megértenünk, hogy egymáshoz, azonos emberiséghez, ezen belül közös nemzethez, egyazon település-közösséghez tartozunk. Több, nagyobb bátorság szükségeltetik,
hogy ne féljünk a másik másságától. Nem ellenséget, még csak nem is ellenfelet kellene látnunk egymásban, hanem testvért, aki más úton bár, de ugyanarra tart, mint mi.” Debrecen és az ökumenizmus Az ökumenikus törekvés példájára a legjelesebb megnyilvánulási formája II János Pál pápa debreceni látogatása, miséje, amit a Nagytemplomból mutatott be. Ebbıl a gondolatból kiindulva érdemes megnézni Debrecen lakosainak vallási megosztottságát. A Kálvinista Rómaként emlegetett, aposztrofált cívis városban a keresztény hit szinte minden formája megtalálható. Két egyház közigazgatási központja mőködik Debrecenben. Itt található a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debrecen-Nyíregyháza római katolikus Egyházmegye püspöki központja, ezen kívül a görög katolikus egyház esperessége, vagyis egyházi szempontból központi területi egysége. A Központi Statisztikai hivatal által kiadott összesítésbıl tényszerően felmérhetı és megállapítható: a hit kérdése jelentıs réteget érint Hajdú-Bihar megyében, ezen belül is Debrecenben. Debrecen népességének vallási megoszlása: Település, megye
Összes lakos
Egyházhoz tartozók
Katoliku Római kat. s együtt
Görög kat.
Református Evangélikus
Izraelita
Nem kíván válaszolni
256
Más egyház tagjai 7..681
47.131
Nem tartozik egyházhoz 135.436
HajdúBihar megye Debreceni kistérség Debrecen M.J.V.
552.998
366.267
120.612
73.305
47.259
236.065
1.653
296.541
200.991
75.475
42.338
33.094
119.486
1.210
238
4.582
27.581
65.380
211.034
135.838
49.768
32.539
17.226
81.583
1.104
231
3.152
20.883
52.281
Az adatok alapján azt lehet mondani, hogy Hajdú-Bihar megye, ezen belül Debrecen nem tartozik Magyarország legvallásosabb területei közé. Annak ellenére kell ezt megállapítani, hogy Debrecen egyházi szempontból stratégiailag rendkívül fontos szerepet tölt be. Debrecen lakosainak száma 211.079. Ebbıl a szempontból is Magyarország második legnagyobb városa. 135.838-an vallották magukat a népszámlálás kérdıívén hittel élınek, valamely egyházhoz tagjának. 52.281-en hatozottan az ellenkezıjét jelölték be, vagyis nem tartoznak egyetlen egyházhoz, felekezethez sem. Több mint húszezren pedig nem válaszoltak erre a kérdésre. Debrecenrıl összességében ki lehet jelenti, hogy viszonylag bıséges egyházi palettával rendelkezik. 6 történelmi egyház van jelen a városban. Református, római katolikus, görög katolikus, evangélikus, baptista és izraelita Az együttmőködés kiváló, példaértékő az említett egyházak között. Arról, hogy milyen valójában a viszony, az egyházak képviselıi tudnak valós képet mutatni. A református egyháznak, mint intézménynek nincs határozott álláspontja Kókai Csaba református lelkész szerint, a döntést az emberekre bízza. A reformátusok között 3 különbözı gondolkodási formát lehet és tudunk megkülönböztetni. Az egyik csoportba tartoznak azok, akik üdvözlik az ökumenizmust és azt mondják: ismerjük meg a másikat, azonnal fogadjuk keblünkre minden más felekezet gondolatait, tradícióit, hiszen egy az Isten, egyek vagyunk elıtte, Jézus tanításainak a követıi, azonnal egyesüljünk. Ez a csoport a legkisebb. A másik csoport határozottan az ellenkezı pólust képviseli. Az elutasítók táborába tartozók azt mondják: az ökumenizmus a sátán dolga. Tisztának egyetlen vallás, a protestáns hit, ezen belül is a református tekinthetı. A többiek bálványimádók, és nem látják a tiszta hit lényegét.
A harmadik csoport tagjai úgy gondolják, hogy az együttmőködés realitásait, esélyeit kell vizsgálni. Magyarországon leginkább az ökumenikus imahét az, ami hivatalos szinten felülrıl szervezıdik, mint világmozgalom. A sokféle kezdeményezést az egyházak világtanácsa koordinálja. Tudni kell azonban, hogy ebben az együttmőködésben a katolikus egyház csak megfigyelıként vesz részt. Ezen kívül léteznek különbözı ökumenikus konferenciák, így például a hit és az egyház szervezett konferenciái, vagy az Élet és munka címő konferencia. A felekezetek közötti kapcsolat egyrészrıl formális, másrészt pedig vannak új kezdeményezések, de ezek fıként az ifjúsági közösségeket jellemzik. A római katolikus egyház részérıl Tari Zsolt római katolikus püspöki titkár foglalta össze a tapasztalatokat. Véleménye szerint Debrecen vallási szempontból nagyon összetett, hiszen minden nagyobb történelmi egyház, felekezet jelen van. A kapcsolattartás az egyházak között olajozottan mőködik, és ebben nagy szerepet vállal a média is. Ezen túlmenıen az esztendık folyamán is vannak olyan alkalmak, elsısorban az ifjúság körében. Nyílván való, hogy mindegyik egyház a maga berkein belül végzi a lelkipásztori munkáját, mert az illúzió lenne, hogy azt mondjuk: most itt egy nagy közös egységbe összeolvadunk, és minden különbözıség megszőnik. De az ökumenizmusnak nem az a célja, hogy megszőnjenek a különbözıségek, hanem az, hogy mindenki a saját kincseit ırizve, a saját hagyományait ápolva megtalálja azokat a közös pontokat, amik összekötik az egyes felekezeteket. A tapasztalatok szerint inkább a nyitottság jellemzi a római katolikusokat. A baptista egyház részérıl Balogh Barnabás baptista lelkész véleménye az ökumenizmus debreceni megnyilvánulásairól egy kicsit más. A baptista egyházban az egyes gyülekezetek rendkívüli önállósággal rendelkeznek és gyakorlatilag a közösség álláspontját az adott gyülekezet vezetıje, illetve a közösség tagjai közösen alakítják ki. Összességében azt lehet elmondani, hogy az egyház része az ökumenikus közösségeknek, tagjai nem zárkózunk el semmilyen együttmőködéstıl. Debrecenben az 1960-as évek végétıl úttörı szerepet játszott a baptista közösség az ökumenizmus terén. Azt tapasztaljuk, hogy amikor a kis egyházak közösen kiállnak az ökumenikus imahéten a nagy egyházakkal, vagy az utcai evangelizációkon más egyházakkal, akkor jobban odafigyelnek az emberek. Amikor pedig együtt kiállnak a görög, a római katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok, a baptisták, és egymás templomaiban prédikálunk, az nagyon jó bizonyságtétel a városban. Úgy tapasztaljuk, hogy az idısebbek a hagyományos összefogást kedvelik, részesítik elınyben. A fiatalabb generációk viszont az új lehetıségeket részesítik elınyben, a kisegyházakkal való összefogásért lelkesednek inkább. A görög katolikus egyház számára Szentesi Csaba görög katolikus lelkész, parókus szerint a különbözı egyházak együtt gondolat fontos. Ha már odáig eljutnak a hívık, hogy nem az öklüket rázzák a másik vallású felé, és különösen a lelkészek egymással barátságot kötnek, és együtt tudunk imádkozni ugyanahhoz az Istenhez, ez már komoly eredmény. Nem az a fontos, hogy milyen vallású a másik, hanem fontosabb az, hogy milyen ember. Gyülekezet és gyülekezet közötti kapcsolat nem alakult ki, ami nagy hiba Debrecenben. Elszemélytelenednek így az ökumenikus kapcsolatok, lelkész és lelkész közötti kapcsolatra szőkül. A gyülekezetek között eddig nem alakult ki szoros együttmőködés. Ezen a területen nyitottságot és zárkózottságot is tapasztalhatunk, ami elsısorban a lelkésztıl függ. Ha a lelkész bizonytalan és óvatos, akkor ezt a gyülekezet is így reagálja le. Ha pedig zárkózott, akkor ez hasonló érzéseket vált ki a nyájának tagjaiból. A keresztény gyülekezetek és a zsidó hitközség együttmőködésérıl a görög katolikus egyháznak az a véleménye, hogy közelebbi kapcsolatot lehetne kialakítani egymással, hiszen a zsidó közösség tagjai képviselik a kereszténység gyökereit. Zsidó alapokon nyugszik a keresztény hit, nagyon sokat lehet tanulni a közös beszélgetésekbıl. tılük, mondjuk egy rabbitól. Sokszor gondoltam már arra, mennyire jó lenne egy hithő zsidóval barátságot kötni és megnézni: ık hogyan ünnepelnek, hogyan élik meg az ünnepeiket, jelesül most a húsvét ünnepüket a pészáhot. Milyen az ı
szertartásuk, Istentiszteletük ilyenkor s milyen azonban részt venni. Igazából viszont az látjuk, hogy Debrecenbe fel sem tőnik jelenlétük. Az elmondottak alapján ki lehet jelenteni, Debrecen vallási színessége mellett kiváló színtere az ökumenikus kapcsolatoknak. Nyitottság jellemzi a városban élı keresztény közösségeket. Nemcsak abban partnerek, hogy ha megkeresik ıket, akkor együttmőködnek, hanem szinte valamennyi egyházközségre jellemezı a kezdeményezés az imaközösségre. Mindegyik megkérdezett pozitívnak értékelte azokat törekvéseket, amelyek az ökumenizmust célozzák. Azt azonban látjuk, hogy a fiatalabb generációk azok, aki szívesebben fogadják a felekezeteken átnyúló, illetve az azok közötti közösségeket. Sıt az is jellemzı, hogy tapasztalatok hiányában keresik azokat, amelyek segítségével megtalálják a számukra leginkább tetszı vallásgyakorlási lehetıségeket. Az egy Istenben való hit megvan, csak a kifejezıdési forma hiányzik sokuk számára. Az egyházak egyéni felelıssége, hogy mit mutatnak meg magukból, vagy közösen hogyan mutatnak rá a keresztény hit szépségére, mélységére, alapjára, arra, hogy a tiszta hit gyakorlása az út a lelki békesség irányába. A fentiek egyértelmően alátámasztják azt a korábban felvetett gondolatot, hogy Debrecen vallási sokszínősége azt feltételezi, hogy az egyházak, felekezetek között együttmőködésnek kell lennie. Létezik tehát az ökumenizmus a cívis városban, és viszonylag hosszú múltra visszatekintı hagyományai vannak. Elmondhatjuk azt is, hogy egyértelmően élı kapcsolatról, kapcsolatokról lehet beszélni. Azt is egyértelmően láthatjuk, hogy az egyházak nagyságától függıen, ha nem is markánsan, de változik a vélemény. A református egyház magatartásán egyértelmően érezhetı, hogy ık a „nagyok”, míg a többi egyház pontosan az érzékelhetı háttérbe szorítás miatt sokkal inkább kész a nyitásra. Ez leginkább a fiatalokat jellemzi. Egy kérdéskört ki kell emelni, mert nem megkerülhetı, és ez a keresztények és a zsidó hitközség tagjainak kapcsolata. Azt kell megvizsgálnunk, hogyan gondolkodnak a keresztény hittel élık az izraelitákról. Az elsı pillanatban meglepı módon az abszolút nyitás jellemzi a megkérdezett papokat. Egyértelmően vallják, hogy a zsidó hit a kereszténység alapja. Ahogyan a szentírásban, a Bibliában alap, úgy az egyházaknál hittel élık szemléletében is alapként, gyökérként van jelen a zsidó hit. A vélemények, gondolatok összegzéseként megfogalmazhatjuk, hogy mind a hat egyház azt vallja, hogy nem szabad markáns különbségeket tenni az egyes emberek között, egyek vagyunk, csak másként fejezzük ki. Fontos kérdés volt a karácsonyi ünnepkörhöz való viszonyulás, ahol a vélemények azonossága mellet a különbségek is megfigyelhetık. Az ünnep kapcsán a tolerancia, az egymás elfogadása volt a legfıbb kérdés. Olyan alapértékek, alaptanítások kerültek felszínre, amelyek nélkül a keresztény hit nem lenne élı, nem követné az Isten tanításait. A mősor vendégei a református egyház részérıl Vad Zsigmond nagytemplomi lelkész, a Római katolikus egyház részérıl Orosz Lırinc, a Szent Anna Székesegyház preapost plébános, a görög katolikus egyház részérıl Verdes Miklós esperes, az Attila téri Megtestesülés templomának parókusa, az evangélikus egyház részérıl Nagy Zoltán a debreceni evangélikus gyülekezet lelkipásztor, a baptista egyház részérıl Bereczky Lajos, Szappanos utcai gyülekezeti lelkész, és a debreceni zsidó hitközség részérıl Weisz Péter, a debreceni zsidó hitközség elnök voltak. Ha szeretetrıl beszélünk, akkor itt ki kell térni a szeret alapját képezı toleranciára, amely a másiknak az elfogadását jelenti. Hogyan vélekednek errıl az egyes felekezetek? Vad Zsigmond lelkész szerint alapvetı az, hogy hogyan próbálunk meg tanítani az Isten személyérıl, valamint arról, hogy İ hogyan fogadja el a másik embert. Mindenki egyenlı, nincs közöttünk különbség, még ha biológiailag mások vagyunk is. A másiknak az
elfogadása, a másságra való igent mondás az, ami a toleranciának az alapja. Már kicsi gyermekkortól természetesen gyermek Istentiszteleteken, konfirmációi alkalmakon a többi egyház tanításaival is próbáljuk megismertetni a fiatalokat. Az Isten ugyanis szeretetébe, kegyelmébe fogadott mindenkit, és adta nekünk azt, amit karácsonykor ünnepelünk, Jézus születését, és az ı csodája az, ami egyértelmősíti a másságnak az elfogadását, ami gazdagítja mindenkinek az életét. Sokan vagyunk, sok félék, de közösen egy egészet alkotunk, az Isten népét. Orosz Lırinc praepost plébános szerint akármilyen életkorról legyen szó, mindenki igényli azt, hogy hirdessük neki: az Isten szeret, és szüksége van mindenkire, és ezt naponta hirdetjük. Mert hiába van valakinek anyagi gazdagsága, jóléte, ha a lelke üres. Ez az egyik legfontosabb tanítás, ami a toleranciának az alapja. A bibliában is számos helyen megtalálhatjuk ezt, akár a hegyi beszédet nézzük, akár a búzáról szóló példázatot. Tehát egyszerően az Úr azt kívánja tılünk, hogy mi is irgalmasak legyünk, szeressük embertársainkat, és ehhez erıt is ad. Aki toleráns, az a másik mellé szegıdik az úton útitársnak. Ha rögös az út és veszélyekkel teli, akkor is. Amennyiben ez sikerül, akkor beszélhetünk valós és teljes, feltételek nélküli elfogadásról. Verdes Miklós esperes szerint nem szabad belenyugodni, beletörıdni abba, hogy a mát az emberek elidegenedése jellemzi. A keresztény elhivatottságunk arról szól, hogy szeressünk minden embert. Az elidegenedés ellenségeskedésrıl szól, a szeretet pedig elıbb utóbb gyızelmet arat. A keresztény hivatásunk, hitvallásunk gyakran odafordít bennünket olyan emberek felé, akik velünk ellentétes, más nézetet vallanak, más utat járnak. Nyílván való, hogy a keresztény ember látja a maga felfogása szerint a másikban lévı helytelen dolgot, amivel nem tud egyetérteni. Éppen ezért az ı személyes életvitele, magatartása, az egész életvitele érv kell, hogy legyen a másik, nem hittel élı ember számára, az életfelfogásának megváltoztatásához. Ezt pedig azzal a hittel kell tenni, amely az egy Istenben van. Ha ezt meggyızıdéssel hiszi és teszi az ember, akkor az üdvösség lesz az osztályrésze. Nagy Zoltán szerint ha két fogalom egymás mellé kerül, akkor elıször a két fogalmat kell tisztázni. Azt mondhatjuk, hogy a szeretet mindig több, mint a tolerancia, ha Jézus oldaláról közelítünk. Amikor Jézus elıtt nem sokkal egy hívı rabbit többször arról kérdeztek, hogy mi a zsidó vallás lényege, a rabbi azt mondja, ne tedd azt a felebarátoddal, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek. Ez szolgál mintájául annak, amit késıbb Jézusnál is megjelenik, csak van egy óriási különbség, Jézus egy pozitív formáa vált át és azt mondja, tedd azt felebarátoddal, amit szeretnél, hogy veled tegyenek. Tehát azt gondolom, hogy Jézus szándékosan alakította át ezt a zsidók által használt formulát ilyen pozitív képpé, útnak indító, kezdeményezı formulává. A másik oldalról közelítve fontosnak tartjuk a többi vallás megismertetését a tolerancia jegyében. Az, hogy a két dolog mennyire összefügg az érzékelteti a legjobban, hogy amennyit tudok a másikról, olyan mértékben tudom ıt tolerálni. Tehát ha nem tudok róla semmit, akkor nem is tudom ıt tolerálni. Ha pedig megismerem, akkor tudok vele kommunikálni, nem félek tıle, nem tartok tıle. Bereczky Lajos szerint a legfontosabb egymás szeretete, hiszen a Bibliában is azt találjuk, hogy szeresd az Urat a te Istenedet, és szeresd felebarátodat. A tolerancia pedig olyan alapmagatartást képvisel, amely szerint két különbözı nézet is lehet jogos. Ebbıl kiindulva szeretettel fordulnak a gyülekezet tagjai a más egyházhoz, más felekezethez tartozó hittestvéreink felé. Az ökumenikus kapcsolatok nagyon jók a történelmi egyházakkal évtizedekre visszamenıen, sıt kisebb evangéliumi közösségekkel is kiváló az együttmőködés. Mindenképpen tiszteletbe tartva a különbözıségeket is, látjuk azokat a közös pontokat, amelyek igen komolyan összekapcsolják életünket és szolgálatunkat. Itt kell kiemelni, hogy toleránsnak kell lennünk minden nézet felé, így nyílván tiszteletben kell tartanunk az ateistákat is.
Weisz Péter azt emelte ki, hogy a jelenlegi Debreceni zsidó hitközség vezetése 7 évvel ezelıtt új útra lépett, amit a nyitás és egymás kölcsönös megbecsülése mellett az egymás felé elindulás jellemzett. Egyedülálló és csodálatos út, amit megtettünk közösen, a média segítségével, bevonásával. A toleranciáról azt tudjuk mondani, amit felfogásunk is mond: tiszteled az idegent, mert egykor te is idegen voltál. Ez azt jelenti, hogy minden embert tisztelni kell. A kapcsolat nagyon fontos, példaértékővé fejlıdött. Ma már nem meglepetés, hogy egy hanukai zsinagógai rendezvényen a történelmi egyházak képviseltetik magukat. Közös rendezvényeket tartunk, ennek egyik szép példája volt a tavalyi hanuka ünnepünk, amelyen Bölcskei püspök úr nyitott meg, és mondta el meleg baráti szavait az ünnep jelentıségérıl. Ez visszatérés azokhoz a régi történelmi gyökerekhez, amelyek jellemezték a kapcsolatot a történelmi egyházakkal, és mint a legnagyobb debreceni egyházzal, a református egyházzal. Tehát nem meglepetés és nem új a kapcsolat csak annak mélyebb, szeretetteljesebb, közelibb felmelegítése a fontos, hiszen valamikor Debrecen elsı zsinagógáját református püspök avatta fel, Hegymegi Kiss Áron személyében. Ezeken az utakon kell elindulni és folytatni, keresnünk kell egymást, mert van egy hatalmas és nagyon erıs összekötı kapcsunk, az egy örökkévalóba vetett hitünk, és ezen a hiten kell alapulnia a szeretetnek és a békének. Ezekbıl a válaszokból ismételten egyértelmően kiderül az, hogy az egyházak, a képviselıik milyennek látják az ökumenizmus fontosságát, szükségszerőségeit. Hogyan mőködik mindez Debrecenben. A beszélgetés arra is rámutat, hogy a stúdióba meghívottak hogyan látják, miben gondolják az ökumenizmus alapjait, azok megvalósulásait. Számot adtak arról, hogy hogyan lehet széles körben, a hittel élık között hirdetni az egymás elfogadását, a tolerancia gondolatát. Összegzés „Az ökumenizmus mint barátság, imádság és az egész világ keresztényei egységének keresése.” Ezt Várszegi Asztrik, a pannonhalmi apátság fıapátja mondta, illetve írta. A mondta nagyon kifejezı. Kifejezi a vallási, felekezeti közösség lényegét. Mi tehát az ökumené? Mindenek elıtt válasz Jézusnak a halála elıtt kifejezett vágyára: “Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ok is egy mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17,21) Ha Jézusnak annyira fontos volt a benne hívık egysége, hogy ezért könyörgött az Atyához, nem állíthatjuk azt, hogy bőn lenne a keresztény egység gondolata, de még csak azt sem gondolhatjuk, hogy beletörıdve szemlélhetjük a megosztottságot, amely “botránkoztatja a világot és akadályozza az evangélium hirdetését” (Unitatis redintegratio). Az ökumené talán mindenek elıtt belül kezdıdik, abban az ıszinte felismerésben, hogy nem üdvözülhetek egyedül, hogy a Krisztusban hívık testvéreim, akik ugyanazt az egy Urat imádják. Továbbá annak a belátása, hogy valamennyi keresztény egyház rendelkezik sajátos adományokkal, hogy a közös krisztusi örökségbıl ki-ki valamihez talán hőségesebben ragaszkodott, és azt felkínálhatja a párbeszéd során. Hiszen emberek között is csak úgy lehetséges a közeledés, ha tudatában vannak értékeiknek és ugyanakkor készek elfogadni mások ajándékait. (Abbé Conturier) Ha a helyes értéktudat mellett ez a nyitottság és ıszinteség kialakult bennünk, akkor helyesen tesszük, ha megpróbáljuk más hagyományhoz tartozó keresztény testvéreink hitét és életét megismerni. Nem azért, mert azt gondoljuk, hogy “minden vallás egyforma”, nem is saját hitünk feladása árán, hanem azért, hogy közösen keressük az igazság mélyebb megértését és olyan megfogalmazását, amely a különbözı, de legtöbbször egymást kiegészítı szempontok szintézisébıl születik. Debrecenben mindez megvalósulni látszik, erıs közösséget alkotnak a hittel élık, és nemcsak a keresztények,
hanem a debreceni zsidó hitközség is bekapcsolódik a közösségbe, az ökumenikus együttlétbe. Az Erınk forrása mősor (nyugodtan nevezhetjük projektnek) jó példa arra, hogy egy televíziós magazin hogyan tud közvetíteni értékeket, érveket, gondolatokat arról, ami az együvé tartozásról, az ökumenizmusról szól. És itt meg kell jegyezni, hogy ez az adás érzékeltette a legjobban azt, hogy miért különleges ez a mősor. Hat történelmi egyház egy asztal körül. És tudnak úgy beszélgetni, hogy abban ne legyen semmilyen ellenségeskedés. Egy közösségben, egy cél érdekében dolgoznak. Ide illeszkedik Weisz Péter úrnak, a debreceni zsidó hitközség elnökének a gondolata: „nagyon erıs összekötı kapcsunk: az egy örökkévalóba vetett hitünk.” Ez a legnagyobb hozadéka ennek a mősornak. Meg tudja mutatni, hogy van élı kapcsolat az egyházak között, és ennek születésénél a helyi média milyen kiemelt szerepet töltött be.
Felhasznált irodalom Békés Gellért (1999): Egyház a Lélek erıterében. Pannonhalma 1999. Békés Gellért (1993): Keresztények egysége – utópia? In: Mérleg 1993/1. 73. Békés Gellért (1976): Ökumenizmus. Róma,1976. Haag, Herbert (szerk.) (1989): Bibliai Lexikon. Budapest, 1989. Hafenscher Károly (1997): Jézus Krisztus az ökumenikus egység alapja. In: Vigilia 1997/12. 919. Kontroll Csoport (2002): Médiatorzítások, -elemzések. Kairosz, Budapest, Magyarország Leon-Dufour, Xavier (szerk.) (1986): Biblikus Teológiai Szótár. Budapest 1986. Link, Hans-Georg (1993): Ökumenikus lelkiség. In: Schütz, Christian (szerk.), A keresztény szellemiség lexikona. Budapest 1993. 291. Söveges Dávid (1995): Fejezetek a lelkiség történetébıl. Pannonhalma 1995. 200-234. Török Gábor (2005): A politikai napirend. Akadémiai Kiadó, Budapest, Magyarország Új város 2000/7 (mozgalmak és ökumenizmus). ujember.katolikus.hu/Archivum/2002.01.20/0404.html - 26k www.osb.hu/hirlevel/1999-2/gellert.html web.axelero.hu/kesz/jel/02_01/katolikus.htm www.communio.hu/vigilia/2000/1/bek0001.html www.vjrktf.hu/ksz/ks990212.htm www.egyhazforum.hu/kiadvanyok/cikkek/2002_03_06.htm www.hhrf.org/gyrke/zsinati7.html topnet.topnet.ro/kerszo/archiv02/0204/text.htm www.communio.hu/vigilia/2003/10/paskai.htm www.santegidio.org/hu/ www.refnet.cz/nyemrlsz/k_proth/k_proth_101-09.html pax-romana.hcbc.hu/tevekenysege/nemzetkozi/vajd.html James North: Az egyház története – Pünkösdtıl napjainkig
