A hűbériség és a nyugat előretörése 1. A hűbériség kialakulása A hatalom alapja a földbirtok. A hadjáratok során megszerzett területek a királyé volta, azonban a kormányzást a birtokadományozások tették lehetővé. Különböző szolgálatokért (katonáskodás, hivatal betöltése…) adományozott a király földeket, ezeket a földeket hűbérbirtoknak nevezzük. beneficium: Ha a megadományozott meghal vagy nem teljesíti kötelességét, akkor a föld visszakerült az adományozóhoz. feudum: A föld örökíthetővé, továbbadhatóvá válása. A király hűbéresei is adományoztak kisebb birtokokat. Az uralkodó rétegen belül kialakult egy alá-fölé rendeltségi viszony (hierarchikus rendszer) hűbéri lánc. A résztvevőket a hűbéri eskü kötötte össze. Az adományozó a hűbérúr (senior), a megadományozott a hűbéres (vazallus). Kölcsönösen fogadalmat tettek a hűségre és a kötelességeik teljesítésére. 2. A jobbágyság kialakulása A földbirtokosok mellett kialakult a jobbágyság, az új alávetett réteg. A jobbágyság a korábbi rabszolgák, colonusok, parasztok összeolvadása. A jobbágy csak birtokosa, használója volt földjének. Telkét örökíthette és eladhatta. A jobbágytelek nagyságának arányában tartozott földesurának szolgáltatásokkal a használatért cserébe. Ez lehetett robot, terményjáradék, később pénzjáradék. A robot: a majorság, azaz a földesúr saját birtokán lévő területen végzett ingyen termelő munka, építkezés, szállítás... 3. A pápaság és császárság VII. Gergely és IV. Henrik között kialakult harc tovább folytatódott a későbbi uralkodók és pápák között. Worms 1122 pápaság-császárság konkordátuma: invesztitúra jogának a megosztása. A főpapok egyházi méltóságát a pápa adta ki, de az uralkodó iktatta be a hűbérbirtokokba. Így a birodalmon belül az egyházi vezetők a császár hűbéresei voltak. Az egyház megőrizte függetlenségét Európában a világi hatalommal szemben. A XIII. századra az észak-itáliai városok önállósodtak elszakadtak a Német-római Birodalomtól. A pápaság világi hatalma, befolyása a XIII. században, III. Ince pápa alatt (1198-1216) teljesedett ki. Nagyobb erejű ellenállások, mozgalmak alakultak ki az egyház politikai és gazdasági befolyása ellen. XIII. sz. koldulórendek alakultak: Assisi Szent Ferenc alapította meg a Ferenc-rendet, Szent Domonkos pedig a Domonkos-rendet. A városokban éltek, prédikáltak, tanítottak, adományokból, koldulásból tartották el magukat. Azokat a mozgalmakat, embereket, akik az egyház hierarchiáját, fennálló társadalmi viszonyait tagadta, eretnekeknek nyilvánították. 1215 a pápaság a IV. lateráni zsinaton létrehozta az inkvizíciót, melynek dolga az eretnekek felkutatása és megbüntetése volt. Ez az egyházi bíróság a kínvallatást is alkalmazta. A kínvallatásnak kitett gyanúsítottnak az ártatlanságát kellett bizonyítani.
4. Keresztes hadjáratok Cél: a hit terjesztése, zarándoklatok (Krisztus sírjához Jeruzsálembe). A szentek ereklyéinek a tisztelete. II. Orbán pápa 1095-ben meghirdeti az első keresztes hadjáratot, a Szentföld felszabadításáért bűnbocsánatot ígért. (A társadalmi feszültségek-csak az első szülött fiú örökölhette meg a földet, a többiek fosztogatásból éltek) A keresztes lovagok a pápa felhívására kelet felé vonultak. A hadsereg alapja a páncélos lovasság. 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet, majd a Közel-Kelet part menti sávját, ahol hűbéri felépítésű államokat hoztak létre. A kezdeti sikerek okai: Az arabok hadseregének alapja a könnyű lovasság, a muszlim világ megosztottsága. Majd 1187-ben visszafoglalták Jeruzsálemet az arabok. A XIII. sz.-ban további keresztes hadjáratok, de a kudarc miatt a keresztesek elfordultak a küzdelemtől. Szövetségre léptek a mongolokkal, de nem segített. Utolsó keresztény erőd is elesett 1291-ben Akkonnál. 5.A zsidóság a középkori Európában A zsidóság szétszóródva, kis közösségekben éltek a keresztény és a muzulmán világ városaiban. Megtartották vallásukat, szabályaikat, hagyományaikat, ami miatt soha nem olvadtak be. Korlátozva voltak tevékenységük (tiltott foglalkozások, nem lehetett földbirtokuk…) Antijudaizmus felfogása: Jézus kereszthalálának az okozói. A zsidók fő foglalkozása a tiltott pénzváltás, kereskedelem
A gazdaság hanyatlása és fellendülése Nyugat-Európában
1. Mezőgazdaság Nyugatrómai Bir. területén éhínségek, belső háborúskodások, elpusztult városok, leállt az árutermelés. Önellátó nagybirtokokra esett szét: uradalom: a földbirtokos kezében összpontosuló terület, lakói a jobbágyok, akik a földbirtokon lévő telkeken élhettek, azokat használhatták. A majorságot pedig a földesúr saját kezelése alatt tartotta, itt ingyen végeztek a jobbágyok termelő munkát. A földeket talajváltó rendszerrel művelték-alacsony a termeléshozam, kis számú lakosság eltartására elég. (4-6 éven keresztül kimerülésig használtak egy kisebb földterületet, majd felváltották azt egy másikra. 30-40 év után lehetett csak visszatérni a már használt területekre.) VIII. sz.-tól nomádoktól átvett technika, a kolostorokban kibontakozó és a szerzetesek által elterjesztett technikák, módszerek alkalmazására került sor. - Kétnyomásos gazdálkodás: a föld egyik részét bevetették, a másik részét pihentették, azaz meghagyták ugarnak. - Háromnyomásos gazdálkodás: egyharmadát a földnek őszi, másik részét tavaszi vetésű növényekkel vetették be és a harmadik részét pedig meghagyták ugarnak. Az egységek évente cserélődtek.
- új eszközök: csoroszlyás, kormánylemezes nehéz fordítóeke alkalmazása. (az alsó pihent és a fáradt felső rész kicserélése.); borona használata (szántás után lazította a földet); szügyhám elterjedése (igaerő jelentősen megnőtt) Az éghajlat melegebbé vált. A termelékenység miatt gyorsan megnőtt a népességszám. A hospesek megjelenése: ritkán lakott vidékekre kivándorló, fejlett gazdálkodást folytató telepesek. 2. A kézműipar és városok fejlettebb mezőgazdaság: az árutermelés és a pénzgazdálkodás fejlődése, kialakulása. Ezáltal az ipar fejlődése, beindulása. XI. és XII. sz.-ban technikai forradalom bontakozott ki. Kialakultak a vízimalmok és a szövőszékek. A távolsági kereskedelem miatt megnőtt a kereskedők száma, az árutermelés következtében pedig a kézműveseké. A kereskedők vezetésével ún. kommunákat hoztak létre. A kommunák a földbirtokosokkal szemben pénzzel vagy erővel, de kiharcolták az önállóságukat és városi önkormányzatokat hoztak létre. A városi önkormányzat által függetlenedni tudtak a földbirtokos-jobbágy viszonyrendszerétől a városlakók. A város jogilag különállt, a városlakók szabadon választhatták bíráikat, egy összegben fizették az adót a földbirtokosnak és a királynak, ők választották a plébánosukat. A nagyobb városok pedig egy idő után, csak a király alá tartoztak. A városlakók fogják alkotni a polgárságot. Város: élén a bíró vagy polgármester, akiket a városi tanács választ meg. városi tanács: patríciusok és gazdag kereskedő alkották. A kézműveseknek, iparosoknak nem volt beleszólásuk a város vezetőségének döntéseibe (XIII. sz.-ra tudták csak kivívni képviseletüket). A legszélesebb részét pedig a plebs, városi szegénység alkotta, akik alkalmi munkákból éltek. fallal vették körül a városokat, 4-5000 fő vagy 10-15000 volta lakosság száma, a város nagyságától függően. Árumegállító joggal rendelkeztek. 3. A céhek A kézművesek szakmánként (takácsok, pékek, szabók) érdekvédelmi szervezeteket, céheket hoztak létre. A mesterek a céhek teljes jogú tagjai voltak, ők önálló műhelyekkel rendelkeztek. A minőségi előírások biztosították a termékek magas színvonalát. Üldözték a kontárokat (céhen kívüli iparűzőket.) 4. A kereskedelem távolsági kereskedelem: Földközi-tenger arab és bizánci területeiről luxuscikkek hozatala, keletre pedig szláv származású rabszolgákat hurcoltak. Elsősorban vízen szállítottak, de később a kereskedelmi útvonalak (zarándokútvanalak) kialakulásával a szárazföldi kereskedelem is elterjedt. tengeri kereskedelmi útvonalak: - A XI. és a XIII: sz.-ban kialakult a levantei kereskedelem: Velence és Genova uralta. A szállított áruk: luxuscikkek, fűszerek, arany, fegyverek, posztó, bársony… - Jelentős kereskedelmi útvonal alakult ki a Balti-tenger térségében: nyersanyagok szállítása: halak, prémek, gabona, viasz, kátrány, fémek, borostyán szállítása nyugatra.
A flandriai textilipar az Angliából szállított gyapjú volt. A Balti-térség kereskedő városai szövetségre léptek egymással: Hanza szövetség, 1161. A tengeri útvonalakat a szárazföldi útvonal kötötte össze. (Párizstól keletre fekvő városok, Champagne és később a délnémet városok is az útvonal részévé vált.
