Spanyolország Péntek este mindenki izgatottan gyülekezett az iskola előtt. A buszutunk fárasztó volt, csakígy címszavakban, dióhéjban összefoglalva; nyögések, fáradtság, karikás szemek és a gyakran feltett kérdés: „Ott vagyunk már?” A hajóút és a friss tengeri levegő azonban új lelkesedést hozott mindenkinek ,izgatottan vártuk, hogy odaérjünk. Amikor megérkeztünk az apartmanba, a szobák fölfedezése után mindenki fáradtan dőlt be az ágyba. Az első nap mindenkinek kipattant a szeme, fáradtságnak nyoma sem volt, izgatottak voltunk. Akik már voltak Erdélyben, várták, hogy újra láthassák a múltkori projekt alkalmával már megismert barátaikat, az újonnan érkezők viszont még nem tudták mire számíthatnak, így számukra még izgalmasabb volt ez az első találkozás. Az iskolába menet a buszúton- mint mindig- őrültek háza volt. Valaki épp kereste az elveszett cuccait, valaki azt nézte mit hagyott ott, három zene üvöltött egyszerre, az előző napon elfogyasztott körülbelül hat chips után valaki épp egy hetediket kezdett meg. Amikor megérkeztünk a sulihoz, hihetetlen barátságos fogadtatást kaptunk. Az iskola néhány tanulója előadásában meghallgattunk néhány zeneszámot. Beosztották a csapatokat, és már kezdődött is „ Te milyen színű csapatban vagy?” Az aznapi programot az összes ország diákjai együtt töltötte. Ismerkedtünk, barátkoztunk a többi országból jött tanulókkal. Az újabb, de ugyankor legtöbbször elhangzott magyar mondat; „Hallod, ezt hogy mondják angolul…?”Elmentünk egy étterembe, ahol tipikus Katalán ételeket ettünk. Este úgy éreztük, mintha már ezer éve ismernénk ezeket az embereket, akik idő közben a barátaink lettek. Az esték nagyon viccesen teltek, talán úgy írnám le, hogy bénázás a konyhában, tolongás a fürdőszoba előtt, a szemközti hotel ingyen wi-fijének lopása és újabb chipsadag beszerzése a közeli boltból.
A második nap elmentünk a „Pont del Diable”-hez. „Te ez úgy néz ki mint a Kínai nagy fal kicsiben”. Aztán Tarragonában voltunk, ahol a középkori várost mutatták be nekünk. Megcsodálhattuk a Romulus és Remus szobrot, múzeumokat látogattunk. A program vége a tengerpart melletti csodás kilátású Colosseumban volt. Délután lementünk a tenger parthoz, ami bár hideg volt, mi mégis belefutottunk és az enyhe időjárás ellenére is nagyon élveztük. A parton rengeteg csoportkép is készült, melyek közül a legtöbb elég viccesre sikeredett. Természetesen itt is találtunk egy remek helyet, ahonnan tökéletesen tudtunk ismét wi fit szerezni.
A harmadik nap a tengerparton sporttevékenységgel telt. Választható volt röplabda, foci és még sok minden. A nap hétágra sütött, habár egy kicsit hideg volt. A tengerpart melletti kis sétálóutcán ki-ki kedvére sétálgatott, és gyönyörködött a kilátásban, hallgatta a hullámokat és a néhol kihallható magyar kiabálást „ Hallod ide passzold már…mondom IDE” Az ebédet egy Katalán étteremben fogyasztottuk el ,ahol bőséges, finomabbnál finomabb ételeket ettünk.
A negyedik napon elmentünk egy régi elmegyógyintézetbe, ami gazdag férfiaknak volt fenntartva. Csodálatos mintájú csempékkel és üvegablakokkal volt díszítve ez az épület. Aztán elmentünk egy Gaudi múzeumba, ahol megtudhattuk, hogy a természetből mennyi elemet merített a művészetéhez/építészetéh ez. Láthattuk hogyan tervezte meg az épületeit, és még többet megtudhattunk magáról Gaudi életéről is. Délután az iskola udvarában az udvaron játszottunk sportjátékokat így kovácsolódtunk össze, és kicsit dideregve bár, ugyanis aznap megdőlt a hidegrekord. De egy kis forró csokival kárpótoltak minket a hideg ellenére. Amikor már kezdett besötétedni, betereltek minket a sportcsarnokba és a különböző iskolák levetítették az oktatásról készített projektjüket. Láthattunk népi spanyol táncokat és s Devils’ dance –et ami egy tűzijátékkal egybekötött hagyományos Spanyol tánc. Este az összes ország diákja együtt vacsorázott, ami hihetetlen jó hangulatba telt. Játszottunk egy bizonyos kenyér átadós játékot, ami még jobban fokozta a hangulatot.
Az ötödik napon Barcelonába tartott az utunk, ahol is lehetőségünk volt megcsodálni a Sagrada Famíliát, teljes életnagyságában. Úgy gondolom, nem túlzok ha azt mondom, ez mindannyiunkat elvarázsolt. A csodálatos színes ablakok, melyeken ha besüt a fény, a maguk varázsával festik meg az oszlopokat. Egyszerűen lélegzetelállító volt. A múzeumban bemutatott Gaudi munkáját most már élőben is láthattuk. Utána felmentünk a Montserrat kolostorhoz. A kolostort egy jellegzetes sziklaképződmény veszi körbe, ami szemet gyönyörködtetően szép. A templom falai között található a fekete Madonna, ami 718 környékén került oda. Montserrat ad otthont Európa legrégebbi fiúkórusának, az Escolaniának. Előadásaikat a bazilikában nyár és a karácsonyi ünnepkör kivételével kora délután lehet meghallgatni. Az egész hely békét és nyugalmat árasztott magából.
A hatodik és egyben sajnos utolsó napunkon ismét Barcelonában voltunk. Reggel meglátogattuk a Güell parkot, ahol ismét Gaudí építészetének a varázsa alá kerültünk. A különböző mintával kirakott padok és a csiga alakú háztetős ház gyönyörű volt. A pálmafákkal és repkedő papagájokkal tarkított parkokról már nem is beszélve. Az oszlopok alatt sétálva szemünkbe sütő nap sugara csak arra emlékeztetett minket, mennyire nem akarjuk itthagyni ezt a csodás helyet, mind a Güell parkra gondolva, mind új barátainkra gondolva mind egész Spanyolországra.
A Güell park után meglátogattuk a Barcelona stadiont ahol megtalálható többek között kiemelkedő focista Kubala László szobra, aki tiszteletére építették a stadiont.Utána megnéztünk egy gótikus templomot aminek a tetejéről gyönyörű kilátás nyílt, a városra és a keringetőben pálmafákkal és növényekkel dús kert várt. Aztán szabadidőnk volt, amit a Las ramblas-on töltöttünk el. Ment a szuvenír keresgélése, a hűtő mágnesek, képeslapok lettek a vásárlás új céljai. Ment a könnyes búcsú amikor összefutottunk néhány ismerős külföldivel a kirakatok és utcák sorai között. És elérkezett a legkevésbé nem várt pillanat is. Indultunk. Mindenki könnyes szemmel indult. Egyikünk sem akart felszállni a hajóra, és itthagyni a napsütést, a vidám hangulatot, az utcákat, a meleget, a tengert, az embereket… még élvezni akartuk ezeket. Fölszálltunk a kompra és elindultunk. Néztük a távolodó Spanyolországot az életünk legjobb ott töltött hetét hagytuk magunk mögött, amiért mindannyian hálásak vagyunk. Nagyon. De egyszer minden jónak vége van és tudjuk, hogy még ugyanilyen jó dolgok várnak ránk. Hullafáradtan bedőltünk az ágyba, és már aludtunk is. A visszafelé vezetőút gyorsan eltelt. Hazaértünk. De ezt az utat soha nem felejtjük el.
