A NAGY HÁBORÚ HATODIK RÉSZ

HATODIK RÉSZ

A NAGY HÁBORÚ Történelmi közhely, hogy a 20. század valójában 1914-ben, a nagy háborúval kezdődött. Ennek jelentőségéről írta John K. Galbraith amerikai közgazdász: „...az első világháborúban történt, hogy századokon keresztül épült politikai és társadalmi rendszerek széthullottak - néha hetek alatt. Mások állandó átalakulásnak indultak. Az első világháborúval az ős, tartós biztonság elveszett. Kezdetét vette a bizonytalanság kora. A második világháború folytatta, kiszélesítette és megerősítette ezeket a változásokat... A kelet-európai térség különösen fontos ebből a szempontból számunkra. Itt, és nem Nyugat-Európában jelentek meg az első repedések a régi rendszeren. Itt semmisült meg az, először zűrzavar, majd forradalom útján." (A bizonytalanság kora, 1973)

Első világháborús katonatemető valahol Európában

Élesszemű megfigyelők már évtizedekkel a világháború kitörése előtt számoltak egy európai katasztrófával: „Porosz-Németország számára nem lehetséges többé másféle háború, mint a világháború, mégpedig egy eddig soha nem látott kiterjedésű és hevességű világháború. Nyolc-tízmillió katona esik majd egymás torkának, és közben jobban letarolja Európát, mint akármilyen sáskaraj. A harmincéves háború pusztítása 3-4 évre összesűrítve és az egész kontinensre kiterjesztve; éhínség, járványok, a hadseregeknek és a néptömegeknek az ínség előidézte általános elvadulása, kereskedelmünk, iparunk és hitelrendszerünk menthetetlen szétzilálódása...; a régi államoknak és hagyományos állambölcsességüknek olyan méretű összeomlása, hogy koronák tucatszám gurulnak az utcák kövezetére, és senki sem akad, aki felvenné őket. Teljességgel lehetetlen előre látni, hogy mindez mivel végződik majd, és ki kerül ki győztesen a harcból; csak egy eredmény teljesen bizonyos: az általános kimerültség, és az, hogy létrejönnek a munkásosztály végső győzelmének feltételei.” (Friedrich Engels, 1887)

A NAGY HÁBORÚ

182

22. NAGYHATALMI SZÖVETSÉGEK 22.1. „BIZONYTALAN EGYENSÚLY” BISMARCK ALATT

„Európa két nagyhatalma ellen vív­ tunk győztes háborút. Igazából az számított, hogy megfosszuk ellenfele­ inket a lehetőségtől, hogy más nemze­ tekkel összefogva kíséreljenek meg bosszút állni rajtunk” (O t tó v o n B ism a r c k : E m l é k ek ÉS GONDOLATOK)

viszontbiztosítási szerződés (Rückversicherungsvertrag): német-orosz semlegességi szerződés. Németország vállalta, hogy semleges marad, ha Ausztria-Magyarország megtámadná Oroszországot, Orosz­ ország pedig semlegességre kötelezte magát egy Németország ellen irányuló francia tá­ madás esetére.

A „boldog békeidőkben” a nagyhatalmak Európában nem vívtak háborút; 1870 és 1914 között csak a Balkán-félszigeten fordult elő fegyverropogás (->23.4.). A hosszú békekorszak újdonsága, hogy a nagyhatalmak szövetségeket kötöttek egymással: ez korábban csak háborúk idején fordult elő. A szövetségkötésben Bismarck Németországa volt a legaktívabb. A vaskan­ cellár az új Német Birodalom megerősödését akarta elérni egy stabil, békés Eu­ rópában. Attól viszont tartott, hogy a legyőzött Franciaország összefog egy másik nagyhatalommal, s újabb - kétfrontos - háborúra kényszeríti a németeket. Ezért maga szövetkezett Oroszországgal és az Osztrák-Magyar Monarchiával: „ Minden külpolitika abban foglalható össze, hogy igyekezz hármasban lenni, míg a világot öt nagyhatalom bizonytalan egyensúlya kormányozza” - jelentette ki Bismarck.

KRÓNIKA 1873 Németország, Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodói aláírják a három császár egyezményét.___________________________________________________ 1879 Megkötik Németország és a Monarchia kettős szövetségét.______________________ 1881 Megújítják a három császár egyezményét._____________________________________ 1882 Olaszország csatlakozik a kettős szövetséghez, amely így hármas szövetséggé alakul. 1883 Románia csatlakozik a hármas szövetséghez. __________ ___________________ 1887 Németország, a Monarchia és Olaszország megújítja a hármas szövetséget. Brit-olasz-osztrák-magyar egyezmény Törökország és a földközi-tengeri status quo védelmére. Németország és Oroszország megköti a viszontbiztosítási szerződést*.___________

| |

1. Miért Németország körül forgott az európai diplomácia? 1 2. Mennyiben mondható különle| gesnek Németország helyzete? • 3. Szerinted milyen lehetett | Bismarck korában a német-angol I viszony? 1 4. Térkép segítségével állapítsd I meg, hogy a Monarchia mely terü| letelnek elszakítására törekedtek az I olaszok!

fkmmmm—■■.■■■.■■■ ■ ■ n n M

Mint látható, az 1880-as évekre Bismarck Németországa egy sok szálból szőtt szövetségi rendszer középpontjában állt; Franciaország elszigetelése tökéletesen sikerült. A „három császárt” konzervatív beállítottságukon kívül Lengyelország birtok­ lása kapcsolta össze. Olaszországot a franciákkal folytatott észak-afrikai versen­ gés vezette Németország kaijaiba (Bismarck gyarmatok szerzésére bíztatta a franciákat, hogy ezzel is elmélyítse az olasz-francia konfliktust). A szövetségi rendszer mégsem lehetett tökéletes. A Monarchia és Oroszország minden balkáni válság alkalmával szembekerült egymással - Bismarck, „a becsü­ letes alkusz” hiába próbált egyensúlyozni és közvetíteni. (A vaskancellárt nem érdekelte a Balkán: „egyetlen porosz gránátos csontjait sem éri meg” - mondo­ gatta.) Az olaszok hűségében is lehetett kételkedni: bár elsősorban a franciáktól tartottak, a Monarchia olaszok lakta területeit is szerették volna megszerezni.

22.2. ÁTALAKULÓ SZÖVETSÉGEK BISMARCK UTÁN „Az óceán nélkülözhetetlen Németor­ szág nagyságához. De az óceán azt is tanúsítja, hogy Németország és a né­ met császár nélkül még a messzi tá­ volban sem lehet semmilyen nagy döntést hozni." (II. V il m o s , 1900)

n . Vilmos „világpolitikája” (->5.5.) hamar felborította a nagy gonddal kialakí­ tott bismarcki szövetségeket. A Franciaországgal való kibékülés szóba sem jöhe­ tett. Oroszországot elidegenítették a Monarchia támogatásával és a „Berlin-Bizánc-Bagdad” vasút tervével (amely Németország fokozódó keleti aktivi­ tását jelezte). Néhány évvel Bismarck menesztése után Oroszország és Franciaország katonai szövetséget kötött. (Az egyeduralkodó III. Sándor levett kalappal

N ag yh atalm i s zö v e ts é g e k

hallgatta végig a Francia Köztársaság himnuszát, bár közben sűrűn mondogatta: „elég, elég”.) Egy konzervatív német diplomata katasztrófaként élte át a nagy külpolitikai fordulatot: „...az utolsó hetek franciabarát őrültségei után arra a fájdalmas meggyőző­ désre jutottam, hogy a dinasztikus politika - az uralkodók forradalomellenes szo­ lidaritása - végérvényesen a múlté. Abban a harminc évben, amely bécsi katonai attasé korom óta eltelt... közreműködtem a három császár politikaformálásában, ma pedig ott lovagolok a[z orosz-francia] parádén a Fekete Sas-, Szent István- és Szent András-Renddel a mellemen, akár egy élő anakronizmus*. így hát harminc éves politikai tevékenységem mindazon elvek összeomlásával ér véget, amelyekért küzdöttem.” (Hans Lothar von Schweinitz tábornok, pétervári német nagykövet levele fele­ ségéhez, 1891. július 23.)

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■

183

1. Melyik himnuszt kellett végig­ hallgatnia III. Sándor cárnak, s mi­ értmondogatta, hogy „elég, elég”? 2. Hogyan értelmezed a „status quo’ fenntartását vagy megváltoz­ tatását? 3. Milyen célokról mondtak le az új szövetségekbe tömörülő nagy­ hatalmak? 4. Mi a véleményed Andrássy Gyula álláspontjáról?

anakronizmus: korszerűtlen, elavult do­ log. (Az említett magas kitüntetéseket a há­ rom császár adományozta a német diplo­ matának.)

1890 Németország nem újítja meg a viszontbiztosítási szerződést.____________ 1894 Orosz-francia szövetség.___________________________________________ 1902 Angol-japán szövetségi szerződés. Francia-olasz egyezmény, amelyben Olaszország semlegességet vállal egy német-francia háború esetére.______________________________________ 1904 Angol-francia megegyezés, az „entente cordiale” .______________________ 1907 Angol-orosz antant.

Meghatározónak bizonyult az angol-német szemben­ állás: „Kikerülhetetlen a konfliktus Németország és Nagy-Britannia, a kielégített és a kielégítetlen nemzet kö­ zött, mert egyikük fenn akarja tartani a status quo-t, a másikuk meg akarja változtatni azt” - foglalta össze a Spectator című angol lap. (1911) A brit politikusokat egyre jobban aggasztotta, hogy a németek egyszerre törekszenek európai hegemóniára és gyarmatbirodalmuk kiépítésére. A két hatalom nem tu­ dott megegyezni a flottaépítés kölcsönös korlátozásá­ ról, miközben a brit-francia kapcsolatok 1914 előtt mind szorosabbra fonódtak (bár az angolok továbbra sem kötelezték magukat katonai segítségnyújtásra). Feltűnő, hogy a két szövetségi rendszer kiépülése­ kor minden hatalom lemondott külpolitikai céljainak egy részéről - egyedül Németország nem volt hajlandó erre: „...mindenkit kihívtunk, mindenkinek útjába kerültünk, miközben valójában senkit sem gyengítettünk meg” - szomorkodott Bethmann-Hollweg német kancellár. A nagy háború után merült fel az érdekes kérdés: se­ gítették vagy hátráltatták a nagyhatalmi szövetségek a béke megőrzését? A magyar ifj. Andrássy Gyula g ró f íg y v a la s z o lt.

„Meg vagyok győződve róla, hogy a [s z o ve tse g i] rendszer az európai beket tovább tartotta fenn, mint tehette volna az egymástól független államok kon­ certje, viszont ez utóbbi sohasem vezetett volna oly iszonyú arányú mérkőzés­ hez, mint a nagy szövetségek rendszere”. (Diplomácia és világháború, 1921)

„Hogyan foghatunk kezet?” Német karikatúra az ang0|-német flottaversenyről

A NAGY HÁBORÚ

184

22.3. FEGYVERKEZÉS ÉS LESZERELÉS

„Az európai fegyveres erők hihetetlen növekedése, az általuk okozott bizony­ talanság és félelem tette elkerülhetet­ lenné a háborút...” (E dw ard G r e y b r it k ü l ü g y m in isz t e r )

új csatahajók (dreadnoughtok): különösen nagyméretű hadihajók, amelyek közül az elsőt a britek építették meg 1906-ban. Gyorsabbak és nagyobb tűzerejűek voltak, mint a korábbi csatahajók. 1914-ig a britek 42, a németek 29 dreadnought-típusú csata­ hajót építettek. Az első világháborúban azonban sokkal kevésbé befolyásolták a harcokat, mint például a tengeralattjárók. Moltke tábornok (1848-1916): 1914-ben a német vezérkar főnöke. Az 1866-os és 1870-es háború hősének, a „nagy” Helmuth von Moltke tábornoknak - korábbi vezérka­ ri főnöknek (1800-1891) - az unokaöccse volt. rokoni kapcsolatok: a legtöbb európai monarcha Viktória királynő rokona volt, V. György brit, n. Miklós orosz és II. Vil­ mos német uralkodó például unokatestvé­ rek. II. Vilmosnak és n. Miklósnak a háború kirobbanását megelőző 1914-es levélváltását - a levelek megszólítása, illetve aláírása miatt - „Willy-Nicky” leveleknek is nevezik.

A századelőn már mindegyik nagyhatalom úgy látta: „szabad” területek híján csak a másik ellenében valósíthatja meg céljait; csak akkor élhet biztonságban, ha a másikat visszaszorítja. Ennek megfelelően felgyorsult a fegyverkezési verseny. Franciaország kettőről három évre emelte a kötelező katonai szolgálat időtar­ tamát, a németek pedig közel 1 millió főre növelték hadseregük létszámát. Oroszország - francia tőkéből - lázas tempóban építette új vasútvonalait, hogy a katonákat minél gyorsabban a határra lehessen szállítani. A nagyhatalmak közül egyedül a briteknél nem volt kötelező a katonai szolgálat; ők hatalmas új csatahajókat* kezdtek építeni. Megerősödött az a meggyőződés, hogy a fegyvereket előbb-utóbb be is kell vetni, mert az ellentétek csakis háborúval oldhatók meg: „Az örökké tartó béke csupán álom..., a háború a természetes világrend része. A háború kifejleszti az ember legszebb erényeit: a hősiességet és az önuralmat, a kötelességtudatot és az önfeláldozást. Háború nélkül a világ anyagiasságba süllyedne” - fejtegette Hel­ muth von Moltke tábornok*, a német nagyvezérkar főnöke. Mindegyik vezérkar a gyors támadásra építette haditerveit, a gyorsaság kul­ csa pedig a mozgósításban rejlett. „A mozgósítás egyenlő a hadüzenettel. A moz­ gósítás a szomszédodat is mozgósításra készteti... Ha megengeded a szomszédod­ nak, hogy egymillió embert mozgósítson a határaid mentén, anélkül, hogy magad mozgósítanál, megfosztod magad a cselekvés minden lehetőségétől” - írta Boisdeffre tábornok, francia vezérkari főnök. Természetesen élt az a várakozás is, hogy az emberiség végül a józan észre fog hallgatni, s elkerüli a nagy háborút. Sokan az európai uralkodók közötti rokoni kapcsolatokban* reménykedtek, mások a világgazdaság összefonódásában. A II. Intemacionálé kongresszusai is foglalkoztak a háborús veszéllyel, s ki­ mondták: a munkásság szembeszáll a háborúval. Arról azonban sohasem döntöt­ tek, miként valósítják ezt meg a mozgósítás körülményei között. „Most minden oldalon fegyverkeznek és tovább fegyverkeznek, egészen addig a pontig, amikor az egyik fél egy napon azt nem mondja: inkább a rettenetes vég, mint a vég nélküli rettenet!... S akkor jön a katasztrófa, a csődök sorozata, a tömeg­ nyomor, a munkanélküliség és az éhínség” - mondta (nevetgélő képviselőtársainak) utolsó külpolitikai beszédében August Bebel, a német szociáldemokrácia vezetője. A nemzetközi békemozgalom 1914-ig már húsz konferenciát tartott. 1897-ben megalapították a béke Nobel-díjat. A talán legismertebb békeharcos (és béke Nobel-díjas) az osztrák Bertha von Suttner bárónő volt (1843-1914), akinek Le a fegyverekkel című regénye negyven kiadásban fogyott el. A nacionalisták azzal vádolták, hogy a bárónő „az internacionalizmus vérszegény ideáljait” hirdeti.

----------------------------------------------------------

1. Milyen veszélyekkel járt a fegy­ verkezési verseny? 2. Miért rontották a béke esélyét a korabeli haditervek? 3. Hogyan értelmezed Bebelnek a „rettenetes végről" és a „vég nél­ küli rettenetről” mondott szavait?

2500

2000

Nagy-Britannia Franciaország Németország Osztrák-Magyar M. Oroszország

2500

2000

1500

1500

1000

1000

ttmáuhk.

500

Öt európai nagyhatalom fegyverkezési kiadásai az első világháború előtt

1905

1910

1913

N ag yh atalm i s zö v e ts é g e k

185

22.4. TÖMEGES NACIONALIZMUS - NACIONALISTA TÖMEG Az osztrák Stefan Zweig megírta, hogy 1914 tavaszán francia írótársával és ba­ rátjával, Romain Rollanddal elment egy tours-i moziba. Zweig felfigyelt a fran­ cia közönség viselkedésére: „Ahogy a roskatag császár [Ferenc József] feltűnt a mozivásznon, az emberek elnézően nevettek a fehér szakállú vénségen... Abban a pillanatban, amikor Vil­ mos császár megjelent a vetítővásznon, a sötét teremben vad füttyögés és lábdo­ bogás kezdődött. Mindenki rikoltozott, fütyült. Riadtan néztem, mennyire gyűlöli már egy ilyen kis francia vidéki város lakossága is Németországot és császárát, hogy a mozivásznon megjelenő elmosódott kép is efféle reakciót vált ki.” (A tegnap világa) Mint ebből az apró példából látható, a politikai szenvedélyek a tömegeket és a mindennapokat is elérték. Az értelmiségiek, politikusok már régen előkészítették a talajt: „A szlávok mindenütt mint hatalmas áradás fogják kiterjeszteni határaikat... Oroszország feladata egy nagy szláv birodalom megteremtése...” - írta az orosz Danyiljevszkij. „ ...mi vagyunk a világ első nemzete, és annál jobb az emberiségnek, minél töb­ bet népesítünk be a világból” - jelentette ki az angol Cecil Rhodes. A kor szociáldarwinista szellemisége a német Moltke tábornokra is hatott: „A latin népek már túljutottakfejlődésük csúcspontján... A szláv népek-elsősorban Oroszország - kulturálisan még nagyon távol vannak attól, hogy átvehessék az emberiség vezetését... Az emberiség kedvező irányú fejlődését csakis Németország biztosíthatja” - vélte. És hozzátette: „Az előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkező európai háború a németség és a szlávság összecsapása lesz.”

„A [német] népet már sokkal koráb­ ban hozzá kell szoktatni a nagy hábo­ rú gondolatához." ( von M üller adm irális )

1. Szerinted milyen jelenetekre rea­ gálna hasonló szenvedéllyel a mai mozilátogató közönség? 2. Mi az alapvető hiba Rhodes és Moltke érvelésében? 3. Mi a szociáldarwinizmus lényege?

22.5. HABORURA KÉSZÉN A történészek nyolc komolyabb háborús válságot számoltak össze 1871 és 1914 között - ezek közül négy az 1914-et megelőző évtizedre esett. Míg az 1880-as évektől 1905-ig a villámok rendszerint Afrikában, Ázsiában vagy Kö­ zép-Amerikában csapkodtak, 1905 után a válsággócok ismét közel kerültek Európa szívéhez.

KRÓNIKA 1905-1906 Első marokkói válság (->14.3.). 1908 A Monarchia annektálja Bosznia-Hercegovinát - balkáni válság (-»23.4.) 1911 Második marokkói válság. 1912-1913 Balkán-háborúk, balkáni válság (->23.4.).

Marokkóban a német politika célja változatlanul az antant gyengítése, sőt le­ hetőleg felbomlasztása volt. A francia befolyás alatt álló országban 1911-ben fel­ kelés tört ki, mire a franciák a szultán kérésére megszállták a fővárost, Fezt. A né­ metek a tiltakozás feltűnő formáját választották: Panther (Párduc) nevű hadihajóuk befutott Agadir marokkói kikötőbe („Párducugrás Agadirba”). A riadalmat okozó „ugrás” nyomán összeült Marokkó-konferencián London szilárdan Párizs mellé állt: Marokkó a franciáké maradt, Németországnak be kellett érnie egy Kongó-vidéki területtel. A második Marokkó-krízis összekovácsolta az antantot; brit-francia katonai és flottaügyi megbeszélések kezdődtek. A németek viszont eldöntötték: legköze­ lebb nem engednek. Az 1912 végén II. Vilmos elnökletével tartott „haditaná­ cson*” Moltke tábornok leszögezte: „minél előbb [lesz háború], annál jobb”. A két Balkán-háború eredményeként Törökország végleg kiszorult Európá­ ból. Oroszország és a Monarchia kibékülésére nem volt már esély; a balkáni kis-

„Hogy bekövetkezik-e a robbanás Eu­ rópában, az egyedül Németország és Anglia magatartásán múlik." (B ethm ann -H ollw eg )

haditanács: jellemző, hogy az 1912. de­ cember 8-i ülésen a katonai vezetők jelen voltak, ám Bethmann-Hollweg kancellárt nem hívták meg. A „minél előbb, annál jobb”-kijelentés arra utal, hogy Németor­ szág megelőzte a franciákat a fegyverke­ zésben, s még néhány évig az oroszok sem érhették utol.

A

186

NAGY HÁBORÚ

1. Miért kerültek a válsággócok Európától távol az 1885 utáni két évtizedben? 2. Mivel magyarázod, hogy Német­ ország végül egy Kongó-vidéki területet kapott? 3. Miért volt komoly BethmannHollweg Balkánnal kapcsolatos dilemmája? 4. Melyik területet nevezték „Euró­ pa puskaporos hordójának"?

A harcias II. Vilmos császár. Testi hibája (rövidebb bal karja) miatt általában szemből vagy jobb oldalról fényképezték.

Összefoglaló kérdések és feladatok 1. Milyen állandó konfliktusok jel­ lemezték a századelő' nagyhatalmi politikáját? Melyek voltak közülük a legsúlyosabbak? 2. Hogyan változott Németország, illetve Nagy-Britannia helyzete és politikai szerepe? 3. Hol voltak feszültségek és válsá­ gok? Miként oldódtak meg? 4. Szerinted milyen szerepet játszot­ tak a háborús válságokban a kulturális-szellemi tényezők? 5. Miért mondták a Balkán és a nagyhatalmak viszonyára, hogy „afarok csóválja a kutyát”? 6. Gyújtsd össze a nagyhatalmak politikáját befolyásoló tényezőket!

Az európai béke különös pálmafája (német rajz, 1897)

államok is egyik vagy másik szövetségi rendszer mellett kötelezték el magukaL „A külpolitikai helyzet nagyon súlyos, olyan súlyos, amilyen száz éve nem volt' - mondta külügyminiszterének Ferenc József császár. A német politika képtelen volt elszigetelni a „balkáni tűzfészket”: „A mi régi dilemmánk minden balkáni osztrák akció alkalmával újraéled. He kinyilvánítjuk támogatásunkat, azt mondják, hogy mi kényszerítjük őket bele, he viszont lebeszéljük őket, azzal vádolnak bennünket, hogy cserben hagytuk őket. 5 akkor az antanthoz közelednek majd, akik tárt karokkal várják őket, és mi utolsc szövetségesünket is elveszítjük” - panaszolta Bethmann-Hollweg kancellár.

További olvasmányok Ormos Mária-Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren, Bp., 1998. Diószegi István: A hatalmi politika másfél évszázada, Bp., 1995. Henry Kissinger: Diplomácia, Bp., 1996. Mary Fulbrook: Németország története, Bp., 1997. Diószegi István: A Ferenc József-i kor nagyhatalmi politikája, Bp., 1987. E. J. Hobsbawm: A nacionalizmus kétszáz éve, Bp., 1997.

Nag yh atalm i s zö v e ts é g e k

187

MŰHELY

A nacionalizmus a nagy háború küszöbén „A nemzetek és birodalmaik a legna­ gyobb alkotások...; ez magától értetődő lenne, ha nem tartaná magát még mindig egy bizonyos olyan divat, hogy az embe­ rek hisznek az internacionalizmusban és az egész emberiség jövendő egyesülésé­ ben. Azt mondják: amint a várostól elju­ tottunk a nemzetig, úgy fogunk eljutni a nemzettől a nemzetek egyesüléséig. Ésszerű analógia lehet ez, de néhány ténybeli tévedés rejlik benne... A nemzetek azért keletkeztek, mert volt ellenlábasuk, és - lehet mondani - az ál­ landósuló hadiállapot és az egymás elle­ ni harc hozza létre őket. És itt találjuk ezt a két erőt, amely egyidejűleg munkál az életben: a szövetkezés erejét és a harc erejét. Aki a harcot elfojtja, az életet fojt­ ja el. Az ember vagy lábon áll és harcol, vagy holtként fekszik és a férgek marta­ léka lesz. Más szóval az élet természeté­ nél fogva drámai. Mármost valamennyi nép egyesülése (ki­ csoda ellen?) a drámában megszüntetné az ellenlábast, de egyben magát a drámát is - a harcot, de az életet is, vagy he­ lyesebben újra felszítaná minden ország belviszályáit... Szükséges-e mármost hozzátennünk, hogy az imperializmus a nacionalizmus természetes következménye? Ezt elismerni annyi, mint elismerni a háború hasznos funkcióját. Hanem itt beleütközünk korunk vallásának további két dogmájába vagy erkölcsi tanulságába: az emberi élet sérthetetlenségébe és

a pacifizmusba... De ha nemzetekben beszélünk, akkor az egyén nem bír több jelentőséggel, mint egyetlen csepp a ten­ gerhez viszonyítottan, mint egyetlen lehulló levél a Földet be­ borító erdőséghez viszonyítva. Ezen az igazságon vagy tényle­ ges erkölcsi tanulságon alapul a háború... Valójában a háború nem egyéb szükségszerűségnél azon nemzetek számára, ame­ lyek imperialisták, vagy azzá akarnak lenni, ha nem akarnak elpusztulni... A háborúk ugyanolyan szükségesek, mint a forra­ dalmak; ez a népek külső és belső imperializmusa, és mióta a világ világ, ez a két imperializmus alkot­ ja az emberi nem egész történelmét. Az egész világ imperialista vagy kifelé, vagy befelé, és ma van egy proletárimperializ­ mus, amit szocializmusnak neveznek... A nacionalizmus és az imperializmus jelenti azt a két igazi életformát, ami saját­ ja ennek a roppant arányokbanfejlődő, ki­ mondhatatlanul szertelen, erővel teli és száguldó modem világnak." (Enrico Corradini: D nazionalismo italiano, 1914)

1. Mi hozza létre Corradini szerint a nemzeteket, és hogyan maradhat­ nak fenn? 2. Miért azonosítja az imperializ­ must a szocializmussal? 3. Vajon lehetséges-e szövetkezés harc nélkül? 4. Hogyan ítéled meg a fentieket mai európai nézőpontból?

A NAGY HÁBORÚ

188

23. A BALKÁNI NÉPEK ÉS A BALKÁN-KÉRDÉS 23.1. LÁZADÁSOK, HÁBORÚK, KOMPROMISSZUMOK „Gyűlölöm a birodalmak oszló tete­ meit, mert mindennél jobban bűzle­ nek.” (R ebec ca W est )

Balkán: a török szó erdős hegyvidéket je­ lent. korrupt: megvesztegethető. Oroszország és Ausztria: a két hatalom céljai különböztek - Oroszország a török birodalom teljes felosztását akarta, s ráadá­ sul Konstantinápolyt, míg Ausztria beérte volna a Balkán nyugati fele fölötti befo­ lyással, ezért nem törekedett a török biro­ dalom felbomlasztására. A brit politika a 19. században Ausztriát, illetve az Oszmán Birodalom fennmaradását támogatta.

A Balkán* etnikailag is rendkívül kevert területén római és görög katolikusok, görögkeletiek, muszlimok és zsidók éltek (élnek) egymás mellett. Némelyik nép­ nek a középkorban volt saját állama (bolgár, szerb), mások (macedónok, bosnyákok) sohasem alkottak önálló államot. A félsziget elmaradottságát fokozta a többszáz éves török uralom. Nem javult a helyzet a 18. században, amikor Konstantinápoly szorítása gyengült: a kor­ rupt* helyi basák még kiszámíthatatlanabbul szipolyozták a lakosságot. A „bal­ káni” jelző fokozatosan az „európai” ellentéte, a csalás, vesztegetés járvány, vér­ bosszú és tömegmészárlás szinonimája lett. Az oszmán birodalom bomlásával keletkezett „keleti kérdés” az egész 19. században foglalkoztatta az európai diplomatákat: • az örökségből több nagyhatalom - mindenekelőtt Oroszország és Ausztria* akart részesedni; • a török uralom alatt élő balkáni népek önállósulni akartak; • a térség - elsősorban a két tengerszoros, a Boszporusz és a Dardanellák miatt stratégiai fontossággal bírt. A felsorolt problémák szorosan összekapcsolódtak: a balkáni népek nagyhatal­ mi támogatás nélkül nem győzhettek a török ellen; a britek nem engedhették át Oroszországnak a tengerszorosok ellenőrzését.

h

m

h h h h í

k ró n ik a

m

m

1859 A krími háború hatására a két román fejedelemség, Havasalföld és Moldva egyesül­ nek_________________________________________________________________________ 1875-1876 Törökellenes felkelés Boszniában, majd Bulgáriában. Szerbia és Montenegró hadba lép Törökország ellen, de vereséget szenvednek.______________________________ 1877-1878 Orosz-török háború; orosz győzelmek után a cári csapatok már Konstantinápoly előtt állnak, amikor (brit nyomásra) megkötik a békét.__________________________ 1878 A nagyhatalmak berlini kongresszusán Románia, Szerbia és Montenegró teljes füg­ getlenséget, Bulgária autonómiát kap. Az Osztrák-Magyar Monarchia megszállja BoszniaHercegovinát, a britek megkapják Ciprust._________________________________________ 1885-1886 Bolgár-szerb háború, Bulgária új területeket szerez.______________________

A szerb királyi pár meggyilkolása (1903)

A nagyhatalmak berlini kongresszusa 1878-ban. Középen a házigazda Bismarck Andrássyval és az orosz Suvalowal, mellettük botra támaszkodva Disraeli. (Anton von Werner festménye)

A BALKÁNI NÉPEK ÉS A BALKÁN-KÉRDÉS

Az 1875—78-as válság az összes balkáni problémát felvonultatta. Az esemé­ nyek a török uralom elleni lázadásokkal kezdődtek, amelyeket brutálisan lever­ tek és megtoroltak. Az európai közvélemény fölháborodott a törökök kegyetlen­ ségén (ritkábban háborgott, amikor a törökökkel szemben történt hasonló); Oroszország - a görögkeletiek védelmét hangoztatva - hadba lépett Törökország ellen. A háború orosz győzelemmel végződött, ám a győzelem teljes kiaknázá­ sát Anglia és Ausztria a berlini kongresszuson megakadályozta. A háborút köve­ tő kompromisszumos békeszerződésben a félsziget új államocskái valamelyik nagyhatalom érdekkörébe kerültek. Nem csoda, hogy orosz politikusok is kételkedtek a balkáni beavatkozások hasznosságában: „Mihelyt eloszlik a lőporfüst, s eloszlatlak a dicsőség rózsás fel­ legei, marad a puszta eredmény, vagyis: óriási veszteségek, kétségbeejtő pénzügyi helyzet. És az előnyök? Felszabadított szláv testvérek. Akiknek hálátlansága meg fog lepni bennünket” - írta 1877-ben A. G. Jomini. A nagyhatalmi rivalizálás miatt a gyöngélkedő Törökország csak lépésről-lépésre szorult ki a Balkánról, mások viszont nem tudtak meghatározó befolyásra szert tenni. A válságok azonban újra és újra megismétlődtek, s ezek során nem­ csak a nagyhatalmak, hanem a balkáni népek is szembekerültek egymással.

189

| | 1 I | | 1 | 1

1

l.A történelmi atlasz térképe segít­ ségével keresd meg az etnikai szem­ pontból legkevertebb területeket! 2. Milyen értelemben használják a „balkanizálódás” kifejezést? 3. Hogyan alakult a „keleti kérdés ” 1870 előtt? 4. Szerinted a görögkeletiek védelme ok avagy csak ürügy volt az orosz politika számára? 5. Miért tekinthető tipikusnak az 1875-78-as balkáni válság lefolyása? 6. Miért a berlini kongresszus után alakult meg a kettős szövetség?

——--------------H----------------- —■

23.2. A BALKAN AGRARTARSADALMAI A szerb Ivó Andric Nobel-díjas regényének alábbi részlete Bosznia-Hercegovina osztrák-magyar megszállás utáni helyzetét ábrázolja (1878): „Tisztviselők* érkeztek, apró és kövér hivatalnokok, családjukkal és cselédsé­ gükkel, utánuk pedig mesteremberek és iparosok olyan munkálatokra és foglalko­ zásokra, amelyeket eddig ezen a vidéken nem ismertek. Volt köztük cseh, horvát, lengyel, magyar és német. Kezdetben úgy látszott, mintha csak véletlenül vetődnének arra, mint akiket a szél hord oda, mintha csak ideiglenes tartózkodásra érkeznének, hogy itt élje­ nek a lakosokkal együtt olyan életet, amilyent eddig itt mindig is éltek... Minden eltelő hónappal azonban egyre növekedett ezeknek az idegeneknek a száma. De ami a legjobban meglepte a kasaba* világát, s csodálkozással és bizalmatlan­ sággal töltötte el az embereket, nem annyira a számuk, mint inkább érthetetlen és áttekinthetetlen terveik voltak, fáradhatatlan munkálkodásuk és kitartásuk, amellyel dolgaik véghezviteléhez fogtak. Ezek az idegenek nem nyugodtak, de másoknak se hagytak békét; úgy látszott, el vannak tökélve arra, hogy törvénye­ ik, rendeleteik és szabályaik láthatatlan, de mind érezhetőbb hálójába az egész életet befogják, az emberekkel, állatokkal és holt dolgokkal együtt, s hogy min­ dent megváltoztassanak és fölmérjenek maguk körül... s mindezt nyugodtan és sok szó nélkül végezték, erőszak és kihívás nélkül, úgyhogy az emberek nem tudtak mi­ nek ellenállni. Ha meg nem értésre vagy ellenállásra találtak, mindjárt megálltak, valahol láthatatlanul tanácskoztak, s csak munkájuk irányát és módját változtatták meg, mégis végrehajtották azt, amit kieszeltek. Minden megkezdett munkájuk ártat­ lannak, sőt értelmetlennek tűnt. Fölmérték a gyepes részeket, megjelölték az erdők fáit, megvizsgálták az ámyékszékeket és csatornákat, megvizsgálták a lovak és te­ henekfogát, megvizsgálták a mérlegeket, összeírták a gyümölcsfák nevét és számát, a birkák vagy baromfiakfajtáit. Úgy tűnt, mintha játszanának. Olyan érthetetlenek, valószínűtlenek és komolytalanok voltak az itteni világ szemében. S aztán mindaz, amit olyan gondosan és szorgalommal elvégeztek, elsüllyedt valahová, mintha nyomtalanul és hangtalanul mindörökre eltűnt volna. De néhány hónap, gyakran akár egy év múltán, amikor a dolgot a nép már egészen elfelejtette, egyszer csak ki­ derült az első pillantásra értelmetlennek látszó és már régen elfelejtett összeírá­ soknak az értelme: a városrészek elöljáróit fölhívatták a konakba*, és közölték velük az erdővágásról, a tífusz megakadályozásáról, a gyümölcsök és édességek eladásának módjáról vagy a marhapasszusokról* szóló új rendeletet. S ez így ment; minden nap új rendeletet hozott, s minden rendelettel korlátozták valami­ ben vagy kötelezték valamire az embereket.” (Híd a Drinán)

„az új szokásokról, amelyeket az ide­ genek hoztak magukkal, csak itt-ott suttogtak, mint hihetetlen és távoli dolgokról...” (Iv ó A n d ric : H íd

a

D r in á n )

tisztviselők: az oszmán uralom idején Boszniát 120 hivatalnok irányította. Szá­ muk 1881-re600-ra, 1908-ra9533-ra emel­ kedett. kasaba: balkáni kisváros, konak: elöljáróság. marhapasszus: marhalevél, az állat tulaj­ donjogát és forgalomba hozatalra alkalmas mivoltát igazoló okirat.

1. Milyen címet adnál a fenti regényrészletnek? 2. Miért használja a szerző több­ ször a „mintha”, „látszott”, „tűnt” szavakat? 3. Szerinted milyen szerepet játsza­ nak a hagyományok napjainkban?

A NAGY HÁBORÚ

190

Románia: a földkérdés itt különösen sú­ lyos társadalmi problémát jelentett, amit fokozott a földbérleti rendszer. A két kérdés összekapcsolódott az 1907-es nagy parasztfelkelésben, amely elsősorban a zsidó föld­ bérlők ellen irányult. A mozgalmat a hadse­ reg verte le, az áldozatok számát legalább 10 000 főre becsülték. A döntően városlakó román zsidóság nagy szerepet játszott az ország gazdasági életében, ám - az európai hatalmak ismételt követelése ellenére nem kapott a románokkal egyenlő állampolgári jogokat. „Amikor az új állam előszörfölnyitot­ ta a szemét, pillantása a bölcsőjét kö­ rülvevő hitelezőkre esett.” (H e r b e r t F e is )

gabona: míg a 20. század elején Magyaror­ szágon a búza és a liszt kiviteli aránya 33:67 volt, addig Romániában 92:8.

NEPESSEG (m illió fő)

Görögország Románia Szerbia Bulgária

1850

1910

1,0 3,7 0,9 1,5

2,8 7,0 2,9 4,3

1. Miért mondható ellentmondásos­ nak a balkáni politizálás? 2. Hogyan kapcsolódott össze gazdasági és politikai függőség a balkáni államok esetében?

A Balkán lakossága a 19. században is főleg juh- és kecsketenyésztésből élt, földművelés inkább csak a völgyekben folyt. (Szerbiát és Bulgáriát a kisparasz­ ti birtokok, Görögországot és Romániát* a nagybirtokok túlsúlya jellemezte.) Kereskedelemmel általában a görögök foglalkoztak. Számottevő városok - Konstantinápoly és Thesszaloniki kivételével - nem voltak; a népesség 70-90%-a még 1900 körül sem tudott ími-olvasni. (Szerbiában először Obrenovic Milos, az írástudatlan sertéskereskedőből lett fejedelem vett először ágyat magának 1820 körül.)

23.3. A SZULETES K ÍNJAI A félsziget új államai monarchiák lettek, élükre - Szerbiát kivéve valamelyik német uralkodóház hercegét állították. Nyugati nyo­ másra mindenütt alkotmányt ve­ zettek be; átvették Európa liberális-demokratikus jelszavait, de ténylegesen egy-egy erős vezető vagy egy szűk elit kormányzott. A hatalmat gyakorlók igyekeztek minél több rokonukat, ismerősü­ ket zsíros állásokba juttatni. Ezek­ nek is gyorsan meg kellett gazda­ godniuk, mert sűrűn követték egy­ mást a politikai fordulatok (nem ritkán államcsínyek, gyilkosságok formájában). A parasztság - ha rendelkezett is választójoggal - még nem szólt be­ le a fővárosban dúló hatalmi har­ cokba; az állam változatlanul távo­ li és idegen maradt számára. A modem világ fuvallata csak az 1870-es években, az első vas­ Magyar karikatúra a Monarchia és Szerbia utak kiépítésével érintette meg konfliktusáról: „M iért bőgsz, fiacskám?" - kér­ a hagyományőrző paraszti társa­ dezi Bolond Istók. „Letépik az almát a fáról” dalmakat. Mindenütt fellendült feleli a szerb gyerek. - „Talán tiétek az az alma­ fa?” - folytatja Bolond Istók. - „Nem, de én a mezőgazdasági termelés: Görög­ akartam letépni!” (Az almák felirata: Bosznia, ország elsősorban mazsolát, Szer­ Hercegovina) bia szilvát és élőállatot, Románia és Bulgária gabonát* exportált. A nagyipar - a román olajtermelést és -feldolgozást kivéve - még alig bonta­ kozott ki. Az új fővárosok (Athén, Bukarest, Belgrád) néhány évtized alatt villanyvi­ lágítással, csatornázással rendelkező központokká fejlődtek. Ezzel azonban óriásira nőtt a szakadék a modernizálódó nagyvárosok és a lassan változó vi­ dék között. Tőke híján az új balkáni országok gazdasága is a születésüknél bábáskodó nagyhatalmaktól függött. Például Szerbia kivitelének 85%-a az Osztrák-Magyar Monarchiába irányult. Ráadásul a két ország (1881-ben kötött titkos) szerződése értelmében Szerbia nem köthetett politikai megállapodást a Monarchia hozzájá­ rulása nélkül.

A

191

BALKÁNI NÉPEK ÉS A BALKÁN-KÉRDÉS

■

Török Birodalom határa 1815-ben

Török Birodalom határa 1878-ban

--------------Török Birodalom 1878-ban

”

Országhatár a második Balkán-háború után

------------- országhatár 1878/1886-tól

J

Osztrák-Magyar befolyás

l

I

Orosz befolyás

i

I Osztrák-Magyar befolyás ■

Orosz befolyás

B O S Z N IA

HERCEGOVINÁIK MONTENEGRÓINK^ k ir .

A balkáni államok és a nagyhatalmak befolyási övezetei a Balkánon 1878 után és 1914 előtt

23.4.A NAGY HÁBORÚ KÜSZÖBÉN Két évtizeden át tartó viszonylagos nyugalom után a 20. század első éveiben is­ mét mozgásba jött a forrongó félsziget. Szerbia trónjáért évtizedek óta harcolt az Obrenovic- és a Karadjordjevic-ház. Az 1903-as erőszakos fordulat Karadjordjevic Pétert jutatta hatalomra, aki Oroszországhoz közeledett. Az orosz politi­ ka érdeklődése újra a Balkán felé fordult, Szerbia és a Monarchia pedig rövide­ sen ellenségként álltak szemben.

„[A balkáni államok Törökország fe­ letti győzelme] végzetes következmé­ nyekkel jár majd az általános békére nézve..., a szlávság és a németség küz­ delmét vetíti előre. Ez esetben fel kell készülnünk a nagy, a döntő európai háborúra.” (IZVOLSZKU PÁRIZSI OROSZ NAGYKÖVET)

KRÓNIKA 1903 Összeesküvő szerb katonatisztek meggyilkolják I. (Obrenovic) Sándor királyt és fele­ ségét. Utóda, I. (Karadjordjevic) Péter király oroszbarát politikát folytat._________________ 1908 A Monarchia bekebelezi Bosznia-Hercegovinát._________________________________ 1911-12 Olasz-török háború, Olaszország megszerzi Líbiát, Törökország kiszorul Afrikából. 1912-13 Első és második Balkán-háború: Törökországot kiszorítják Európából. A győztesek egymás ellen fordulnak, és - török segítséggel - legyőzik Bulgáriát. Létrejön Albánia.

1908-ban kitört az „ifjútörök” forradalom: Konstantinápolyban fiatal nacio­ nalista katonatisztek jutottak hatalomra. A Monarchia kiaknázta a bizonytalan

A

192

Fekete Kéz: a szervezet szorosan kapcsoló­ dott a szerb vezérkarhoz és a szintén titkos Mlada Bosna (Ifjú Bosznia) csoporthoz. Balkán-szövetség: a szövetséget Szerbia, Montenegró, Bulgária és Görögország kö­ tötte, Oroszország (végső soron az antant) támogatásával. Az 1912-es háború a leg­ kisebb állam, Montenegró hadüzenetével kezdődött.

1. Szerinted miért nevezték Szerbiát „a Balkán Piemontjának”? 2. Vajon miként viszonyultak a szerb politikusok és katonák a Fekete Kéz szervezethez? 3. Mit kellett volna a Monarchiának tennie, hogy az annexió ne legyen egyoldalú lépés? ---------------------------

helyzetet és annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az egyoldalú lépés miatt felhábo­ rodott Oroszország - három évvel az 1905-ös forradalom után - nem sokat tehe­ tett, nyugalomra kellett intenie a felizgatott szerbeket. Ekkor alakult meg Szerbiában az „Egyesülés vagy Halál” (közkeletűbb nevén a „Fekete Kéz”*) nevű titkos szervezet, amely „a szerbség egyesítését”, „Nagyszerbia” létrehozását tűzte ki célul. Az olaszok Törökország elleni győzelme a Balkán-szövetség* tagjait a még török kézen levő területek felszabadítására ösztönözte. A négy kisállam hetek alatt legyőzte a török hadsereget, de a zsákmány (Macedónia) miatt rögtön egy­ másnak estek. Szerbia és Görögország, majd a mellettük hadba lépő Románia és Törökország (!) közös erővel elvette a bolgárok frissen megszerzett területeinek jórészét. A két háború igazi nyertese Szerbia volt: délszláv egységtörekvéseinek immár csak Ausztria-Magyarország állta útját. Bulgária és Törökország a hármas szövetséghez közeledett. Albánia elsősorban a Monarchiának köszönhette függetlenségét, amely nem engedte ki Szerbiát az Adriai-tengerhez. Emiatt 1913-ban már-már háború robbant ki Szerbia és Ausztia-Magyarország között, de a nagy szövetségesek - Oroszország, illetve Németország - ekkor még lecsillapították a haragosokat.

További olvasmányok Niederhauser Emil: Forrongó félsziget, Bp., 1972. Barbara Jelavich: A Balkán története 1-2., Bp., 1996. Balanyi György: A Balkán-probléma fejlődése, Bp., 1920. Catherine Durandin: A román nép története, Bp., 1998. Soksevits-Szilágyi-Szilágyi: Déli szomszédaink, Bp., év nélkül Diószegi István: Üllő és kalapács, Bp., 1991.

Összefoglaló kérdések és feladatok 1. Milyen hasonlóságok és különb­ ségek észlelhetők a balkáni államok között a függetlenség elérésében? 2. Miben különbözött az 191213-as balkáni válság az 1875-78as válságtól? 3. Állapítsd meg, milyen tényezők határozták meg egy-egy balkáni állam külpolitikáját! 4. Foglald össze a 19. század bal­ káni változásait a gazdaságban és a politikában! Inkább valóságos vagy inkább látszólagos volt-e a modernizáció? 5. Keress híreket a Balkán mai helyzetéről, problémáiról!

A nagyhatalmak feszengenek a balkáni puskaporos hordón (angol gúnyrajz, 1912)

NAGY HÁBORÚ

193

A BALKÁNI NÉPEK ÉS A BALKÁN-KÉRDÉS

MŰHELY

mmmm

A Monarchia és a balkáni válságok Az 1875—78-as balkáni válság ékesen bizonyította, milyen nehéz a soknemzetiségű Ausztria-Magyarországnak a közvélemény számára elfogadható külpolitikát folytatnia. Miközben Ferenc József és környezete óvatosságra és Bosznia-Hercegovina birtokba vételére törekedett, a németek, magyarok és szlávok homlokegyenest eltérő célokat fogalmaztak meg, illetve követeltek a kormánytól. A prágai Politik című lap kiállt az orosz „testvérek” mellett, sőt aktívabb fellépésre bíztatta Szentpétervárt: „A szláv világ Oroszországnak a balkáni szláv testvérek felszabadításáért vívott harcára a legmelegebb rokonszenvvei és emelkedett önérzettel tekint, és csak annyit kíván, hogy Oroszország ne csak diplomatizáljon, hanem cselekedjen is...” A magyarok viszont a törököket pártolták, s ugyancsak harcias hangokat hallattak. Az emigráns Kossuth szerint: „ Solidaris érdek hazánk s Austria között az, hogy az orosz hatalmi túlsúlyt nem kell hazánknak, nem kell Austriánakfejére nőni engedni... még a rettenetes szerencsétlenségnek vallott háborút is kisebb szerencsétlenségnek tartom, mint az orosz hatalom növekedésének megengedését.” Az oroszellenes hangulatot a magyar országgyűlés képviselőházában is szították. A függetlenségi párti Helfy Ignác - Kossuth híve - feltette a kérdést: igaz-e, hogy Petőfi Sándór még mindig szibériai ólombányában sínylődik? 1876 novemberében másfélezres tömeg koszorúzta meg Gül Baba budai síremlékét. 1877. januárjában százfőnyi diákküldöttség indult Konstantinápolyba, hogy Abdul Kerim török hadvezérnek - aki egy időre feltartóztatta az oroszokat - díszkardot nyújtson át. Konstantinápolyban lelkesen fogadták a magyar egyetemistákat; az emelkedett szónokla-

Francia gúnyrajz Oroszország és a Monarchia balkáni birkózásáról

| ; ; ! i : ; \ j \ \ ; \

tokban kölcsönösen „fatális félreértésnek” nevezték a mohá­ csi csatát. A delegációt februári hazaérkezésekor ismét tün­ tető tömeg fogadta Pesten, amely a Kossuth-nóta dallamára az „Abdul Kerim azt üzente...” szövegváltozatot harsogta. A szultán hatásos gesztussal válaszolt: visszaadta Mátyás kéziratos könyvtárának, a Corvináknak egykor Konstantiná­ polyba hurcolt köteteit. A magyar országgyűlés ezért jegy­ zőkönyvben mondott köszönetét II. Abdul Hamid szultán­ nak. Bosznia-Hercegovina 1908-as annexióját sokan az öreg császár hatvanéves jubileumi ajándékaként fogták fel. Az öröm viszont korántsem volt általános. A német nacionalis­ ták kijelentették, hogy „a szlávság minden gyarapodása a németség gyengülését jelenti”. A cseh és morva nagyváro­ sokban (Prága, Brünn, Olmütz) tüntetéseket tartottak, bari­ kádokat építettek és német boltokat törtek össze. „Le Auszt­ riával!”, „Éljen Szerbia!” kiáltásokkal szétszaggatták és a Moldvába hajították a fekete-sárga osztrák zászlót. A ma­ gyarok elégedetten fogadták az annexió oroszellenes lé­ pését, de ugyancsak aggódtak a „szláv elem” gyarapodása miatt. Mindenesetre Ferenc József decemberi jubileumi ün­ nepségein magyar küldöttség nem vett részt.

! i I

| : I I

1. Miért került Petőfi az országgyűlés napirendjére? 2. Mi befolyásolta a német, magyar, cseh álláspontokat? 3. Szerinted lehetett-e érzelmi oka a török-magyar barátkozásnak? 4. Miért nem ünnepelték a magyarok Ferenc József hatvanéves jubileumát?

Század eleji életkép egy boszniai kisvárosban

A

194

NAGY HÁBORÚ

24. A KATASZTRÓFA 24.1. A SZARAJEVÓI MERÉNYLET

„Hiába, mégis furcsa volt Fordulása élt s volt világnak. Csúfolódóbb sohse volt a Hold: Sohse volt még kisebb az ember, Mint azon az éjszaka volt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt Az iszonyúság a telkekre Kaján örömmel ráhajolt, Minden emberbe beköltözött Minden ősének titkos sorsa, Véres, szörnyű lakodalomba Részegen indult a Gondolat, Az ember büszke legénye, Ki íme, senki béna volt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt.” (A dy E n d r e : E m lékezés EGY NYÁR-ÉJSZAKÁRA)

június 28-án: az oszmán-törökök 1389. jú­ nius 28-án győzték le Rigómezőnél a szerbeket, ezért ez a nap a szerbek gyásznapja, s egyúttal a szabadságukra való emlékezés ünnepe volt. Gavrilo Princip (1895-1918): szerb diák, az Ifjú Bosznia titkos szervezet tagja. A merénylet után húszévi börtönre ítélték, ott is halt meg, csonttuberkulózisban. Jóval az első világháború után igazolódott az a feltételezés, hogy Princip és társai kap­ csolatban álltak a szerb hadsereg több veze­ tőjével, fegyvereket is kaptak tőlük, más hírek: a brit közvéleményt az ír önkormányzat kudarca foglalkoztatta, a fran­ ciát a Cailloux-ügy fejleményei (a német­ barátnak tartott politikus felesége agyonlőtt egy rosszindulatú újságírót), az amerikait a Panama-csatorna megnyitása. A LondonPárizs repülőversenyt 7 óra 13 perc 6 má­ sodperces teljesítménnyel nyerték. A Pesti Napló felszólította a Magyar Labdarúgók Szövetségét, hogy a játékosok megveszte­ getése miatt „erélyes kézzel nyúljon bele ebbe a darázsfészekbe..., s afootball spor­ tot mentse meg a lejáratás veszedelmétől”.

Az 1914-es év a hosszú ideje legnyugodtabb esztendőként kezdődött. A Balkánon csend honolt. A német-angol közeledés látványos jeleként brit hadihajók tettek udvariassági látogatást a Kieli-csatoma avatási ünnepségén. A békés, napsütéses nyárba robbantak bele a szarajevói pisztolylövések. Ferenc Ferdinánd főherceg (1863-1914), az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse hadgyakorlatot szemlélt meg Boszniában. A hadgyakorlat után - jú ­ nius 28-án* - feleségével együtt látogatást tett a tartomány fővárosában, Szara­ jevóban. Látogatásával meg akarta mutatni országnak-világnak, hogy Bosznia szilárdan a Monarchiához tartozik. Ferenc Ferdinándot Szarajevó utcáin a Fekete Kéz szervezet hét merénylője várta. Az egyik összeesküvő nem tudta előrántani a fegyverét, a másik célt tévesz­ tett, a harmadik meggondolta magát és hazament. A főhercegi pár A-II-118 jelzé­ sű nyitott „Gráf und Stift” kabrioletje azonban éppen a hetedik merénylő, a tizen­ nyolc éves Gavrilo Princip* előtt állt meg, aki közvetlen közelről nem hibázott. A trónörökös és felesége azonnal meghalt. Az erőszakos és önfejű Ferenc Ferdinándot nem sokan siratták meg, de a me­ rényletet Monarchia-szerte óriási felháborodással fogadták. A tüntetők szerb üz­ leteket támadták meg és törtek össze. „Megállj, megállj, kutya Szerbia, nem lesz tiéd soha Bosznia...” - énekelték Budapesten. A szerbeket világszerte elítélték, majd rövidesen napirendre tértek az újabb „balkáni zűrzavar” felett, az újságok szalagcímeit más hírek* foglalták el. Kevesen gondolták, hogy a Monarchia trón­ örökösének erőszakos halála a régóta érlelődő katasztrófa kezdetét jelzi.

1 német támadás Franciaország ellen (Sctilieffen-terv) 2 Lotaringia francia megszállása (XVII. terv) 3 Németország elleni brit expediciós erők 4 orosz támadás Kelet-Poroszország ellen 5 orosz csapás Ausztria-Magyarország ellen

1. Szerinted ki a felelős a trónörö­ kös és felesége haláláért? 2. Hogyan látták ezt az OsztrákMagyar Monarchiában? A két szövetségi rendszer haditervei 1914-ben. Zárójelben a mozgósított haderő létszáma

A KATASZTRÓ FA

195

Ferenc Ferdinánd véres köpenye a merénylet után: a sok újságban leközölt kép hozzájárult a háborús hisztéria szításához.

24.2. A HÁBORÚS DÖNTÉS A szarajevói merénylet után a német nagykövet azt jelentette Bécsből: „Minden arra mutat, hogy az összeesküvés szálai, amelynek a trónörökös áldozatul esett, Belgrádban futnak össze. A külügyminiszter szerb összeesküvésről beszélt. Ko­ moly emberektől hallom itt azt a kívánságot, hogy egyszer már alaposan le kell számolni Szerbiával.” A Monarchia vezetői - a magyar miniszterelnököt kivéve - háborúval akartak elégtételt venni. Tisza István viszont alkalmatlannak tartotta a pillanatot a „leszá­ molásra”: „Romániát már elveszettnek kell számítanunk [a hármas szövetség számára] s pótolni még nem tudtuk. Az egyetlen állam, amelyre számíthatunk, Bulgária, ki van merülve. A jelenlegi Balkán helyzete olyan, hogy alkalmas casus belli [hábo­ rús ok] találása a legcsekélyebb gondot sem okozza. Ha majd eljön a rajtaütés ideje, a legkülönbözőbb kérdésekből kialakíthatjuk az okot a háborúra” - írta Fe­ renc Józsefnek. A Monarchia csak Németország támogatásával mert cselekedni. A „most vagy soha” - hangulat Berlinben is eluralkodott: „a Monarchiát e komoly órában sem hagyjuk magára” - írta II. Vilmos Ferenc Józsefnek. Vilmos császár és tábornokai úgy ítélték meg, hogy Németország előnyt szer­ zett a fegyverkezési versenyben Franciaországgal és Oroszországgal szemben, de azt pár éven belül el fogja veszíteni. Ezért vállalták az általános háború kockáza­ tát. Tisza - akit a németek megnyugtattak, hogy Románia megőrzi semlegességét - felhagyott a tiltakozással. Majdnem négy hét telt el a szarajevói merénylet után, amikor a Monarchia el­ küldte tíz pontból álló ultimátumát* Szerbiának. Ebben - egyebek mellett - kö­ vetelte hogy: „...a szerb királyi kormány... 5. elfogadja a császári és királyi kormány szerveinek Szerbiában való közre­ működését a Monarchia területi épsége ellen irányuló felforgató mozgalmak leküzdése körül; 6. bírói vizsgálatot indít a június 28-i összeesküvésnek szerb területen levő részesei ellen; az erre vonatkozó nyomozásban a császári és királyi kormánytól kiküldött hatósági szervek is részt fognak venni...”

„A nemzeti küzdelmek közepette a há­ ború egyfajta megváltásnak tűnik, re­ ménységnek, hogy valami más fog kö­ vetkezni.” (VicroR A dler, 1914)

ultimátum: kemény hangú, fenyegető dip­ lomáciai felszólítás, amely a benne foglalt követelések teljesítését általában időhöz köti - ez esetben Bécs 48 órát adott a vá­ laszra, s csak egyértelmű igent fogadott el.

196

A NAGY HÁBORÚ

1. Miért csak Németország támoga­ tásával mert háborút indítani 1 a Monarchia? 2. Miért volt Szerbia számára elfogadhatatlan a Monarchia ultimátuma? 3. Mi volt Tisza álláspontja a háborúról? 4. Vajon miért a britek próbáltak közvetíteni? 5. Próbálj más példákat találni arra, hogy Németalföldfontos Nagy-Britanniának!

KRÓNIKA 1914. június 28. Ferenc Ferdinándot és feleségét Szarajevóban meggyilkolják.__________ július 5. Németország feltétlen támogatást ígér a Monarchiának.______________________ július 23. Szerbiának átadják a Monarchia ultimátumát. ________ A szerb kormány „nem kielégítőnek” minősített válasza után:________________ július 28. A Monarchia hadat üzen Szerbiának._____________________________________ július 31. Párizsban meggyilkolják Jean Jaurést, a szocialisták legtekintélyesebb háborúellenes politikusát._____________________________________________________________ augusztus 12-ig A két szövetségi rendszer tagjainak kölcsönös hadüzenetei nyomán elkezdődik a világháború.___________________________________________________________

A Monarchia hadüzenete után Nagy-Britannia próbált tárgyalásokat kezdemé­ nyezni az általános háború elkerülése érdekében, ám a „harmadik Balkán-háborút” nem sikerült lokalizálni. Mindenki mozgósított; a nagyhatalmak - Olaszország ki­ vételével - szövetségesi kötelezettségeiknek megfelelően sorra háborúba léptek. A brit kormány Belgium semlegességének német megsértése miatt döntött a há­ ború mellett. A The Times cikke azonban a mélyebb okokra is rávilágít: „a beavatkozás nemcsak a barátságból adódó kötelezettség, hanem az önfenn­ tartás kötelezettsége... Nem állhatunk egyedül egy olyan Európában, amelyet egyetlen hatalom ural.” (VII. 20.)

24.3. A POLITIKUSOK ES A NEMZETI EGYSEG „A hangulat remek. A kormány ügye­ sen lépett, sikerült bennünket megtá­ madottkéntfeltüntetnie.” (VON MÜLLER ADMIRÁLIS)

hadihitelek, hadikölcsönök: a hadviselő államok pénzkölcsönöket vettek fel a hábo­ rú költségeinek fedezésére. A kölcsönöket a polgárok jegyezték, a parlamenteknek kellett azokat elfogadniuk. (Magyarorszá­ gon nyolc hadikölcsönt bocsátottak ki, amelyek a hadikiadások több mint egyharmad részét fedezték. A világháború után a kötvények értéküket vesztették.)

„Mindent meggondoltam és mindent megfontoltam” - Ferenc József imája (1914-es plakát)

A hadüzenetek idején minden politikus a nemzet egységét és eltökéltségét hirdette: „Most ledőlnek azok a korlátok, amelyek megosztották polgárainkat; mindanynyian egyetlen közös erőfeszítésre egyesülünk”- határozott Moszkva város tanácsa. „Mostantól nem ismerek többé pártokat, csak németeket ismerek!” - szónokolt II. Vilmos császár. „Franciaországot minden fia hősiesen fogja védelmezni. Semmi sem törheti szét azoknak a szent kötelékét, akik most közös haraggal és közös hazafias hittel fordulnak a támadók ellen...” - jelentette ki René Viviani francia miniszterelnök. Még a korábban békepárti szociáldemokraták is támogatták a háborút; az Intemacionálé széthullott: „Most itt állunk a háború ércből öntött ténye előtt. El­ lenséges invázió borzalmai fenyegetnek bennünket. Ma nem a háború mellett vagy ellen kell dönteni, hanem a haza megvédéséhez szükséges eszközökről. Nép­ társaink millióira kell most gondolnunk, akiket akaratuk ellenére ragadott el a végzet. Pártkülönbség nélkül forrón köszöntjük minden német testvérünket, akii a zászlók alá szólítottak. A veszély óráiban nem hagyjuk cserben hazánkat... Ezektől az alapelvektől indíttatva megszavazzuk a kért hadihiteleket*” - mondta Hugó Haase német szociáldemokrata politikus. A magyar szocialisták lapja, a Népszava a merénylet után még ezt írta: „Tilta­ kozunk mindenféle háborús kaland ellen... mi békességet akarunk, kenyeret, kul­ túrát és szabadságot akarunk.” (1914. július 2.) Egy hónappal később ugyanott már az alábbiakat lehetett olvasni: „Most már nem Szerbiáról van szó. Az európai kultúra vívja harcát az orosz barbársággal... Az orosz barbárság elpusztítása: kultúrérdek.” (1914. augusztus 3.) A polgárok tehát mindenütt fölsorakoztak kormányuk, azaz a háború mögött, mert elhitték, hogy ők a megtámadottak, akik egy gonosz ellenséggel szemben: igazságos, védekező háborút folytatnak. Gyakorlatilag 1914 óta folyik a vita: melyik hatalom viseli a felelősséget a há­ borúért (-*21. fejezet: Műhely). A döntéshozó politikusok és katonák gondolko­ dását három tényező határozta meg: • úgy vélték, a háború előbb-utóbb elkerülhetetlen, más módon nem oldhatót meg az ellentétek;

197

A KATASZTRÓFA

• fogalmuk sem arról, milyen a modem, „ipari” háború, úgy hitték, rövid, legfel­ jebb néhány hónapig tartó küzdelemre kell számítani. II. Vilmos császár maga­ biztosan jelentette ki: „mire a falevelek lehullanak, hazajönnek a katonák”; • mindegyik haditerv támadást írt elő, tehát a tábornokok úgy érezték: a legfon­ tosabb a gyorsaság; előbb kell mozgósítani és felvonultatni a katonákat, mint az ellenségnek. A legjobban a németek siettek, mert a Schlieffen-terv szigorú ütemet diktált (-+24.5.). Természetesen nem egy politikus aggodalommal tekintett a jövőbe. A német kancellár úgy vélte, a hadüzenet egyenlő a „sötétbe való ugrással”. Edward Grey brit külügyminiszter látnoki szavai szerint „...kihunynak a fények szerte Európá­ ban. A mi nemzedékünk számára már sohasem fognak felgyulladni”.

1. Milyen érvekkel indokolták hábo­ rúpárti fordulatukat a német és ma­ gyar szocialisták? 2. Vajon miért hitték el az emberek, hogy igazságos háborút viselnek? 3. Mivel magyarázod a háborúval kapcsolatos téveszméket és illúzió­ kat? 4. Miért voltakfontosak a vasutak 1914-ben?

24.4. „ÉLJEN A HÁBORÚ!” A júliusi napokban az emberek többsége dermedten várta, mi fog történni - a há­ ború egyszerre elképzelhetetlennek és elkerülhetetlennek tűnt. A hadüzeneteket követően a megkönnyebbült öröm, a lelkes hurrá-hangulat vált uralkodóvá. „Minden állomáson falragaszok hirdették az általános mozgósítást. A vonatok megteltek bevonuló újoncokkal. Zászlók lobogtak. Zene harsogott, egész Bécs forrongott. Először riadalmat keltett a háború híre..., de amikor már nem volt visszaút, az iszonyat hirtelen átcsapott mérhetetlen lelkesedésbe. Felvonulók az utcákon, sűrű embersorok..., sugárzó arcok és éljenzések: igen, őket éltetik, a hétköznapi kisembereket, akiket különben soha észre sem vesznek.” (Stefan Zweig: A tegnap világa) A bécsihez hasonló lelkesedésről számolnak be a párizsi, berlini és budapesti tudósítások: „Úgy rémlett, mindenki elvesztette a fejét. Az üzletek bezártak. Az emberek az úttesten vonultak és kiabáltak: Berlinbe! Berlinbe! Nem csak a fiatalok, nem is a nacionalista csoportok, nem. Mindenki ott volt. Öregasszonyok, diákok, munká­ sok, polgárok, ott vonultak zászlókkal, virágokkal, s torkuk szakadtából énekelték a Marseillaise-t. Egész Párizs az utcán gomolygott, búcsúzkodott, fütyült, kia­ bált.” (Ilja Ehrenburg)

„A győzelem friss lendületet hoz, új energiákat szabadít fel... A fegyveres béke sorvasztó hatása volt az igazi ve­ szedelem.” ( K ö z te le k c ím ű la p , 1914. jú liu s 29.)

„A hazának Rád van szüksége" - a britek Kitchener hadügyminiszter képével toboroz­ ták az önkénteseket

„Éljen a háború" - kiáltják a budapesti tüntetők

A

198

NAGY HÁBORÚ

Indul a jókedvű katonákkal zsúfolt vonat a frontra. Afeliratok: „Minden lövés franciát

talál" és „Reggeli Párizsban”.

1. Miért örültek az emberek a há­ borúnak? 2. Az első hetekben mindegyik had­ viselő országban valóságos kém­ hisztéria dúlt. Szerinted miért?

„...ugyanazok az emberek, akik nemrégen tiltakozó gyűléseken éltették az Intemacionálét, most tele vannak túláradó hazafisággal.” (von Jagow, Berlin) „Budapest utcái még nem láttak ennyi lelkesedőfiatalembert, mint ma délután. Tódult mindenki a főbb útvonalakra, mindenkiből megelégedés tört ki, kalapokat dobáltak a levegőbe, hölgyek éltették a háborút, gyerekek zászlót és lampionokat kerítettek, ezekkel járták be a várost, ahol tomboló lelkesedés uralkodott... Éljen a háború! Éljen a király! - kiáltotta a hatalmas tömeg...” (laptudósítás 1914. július 26.) Az első háborús év végén a Népszava levonhatta a következtetést: sehol sem került sor rendzavarásra, a „nép” mindenütt háborúpárti. „A háború dübörgése közben... a pártok, osztályok, nemzetiségek tusája elült, mihelyt az egész nemzet, az egész állam szembekerült az ország, a nemzet, az állam ellenségeivel... Mindegyik hadviselő állam ennek a belső egységnek a képét mutatja... azok a remények, amelyeket a hadviselő államok a másik fél államainak forradalma­ ira építettek, meghiúsultak. Minden államban a nép az állam mellé állott, és azonosította magát vele.” (1914. november)

24.5. VILLÁMHÁBORÚBÓL ÁLLÓHÁBORÚBA „A háború túl komoly dolog ahhoz, hogy a tábornokokra lehessen bízni." (G eorges C l em en c ea u )

Schlieffen-terv: Alfréd von Schlieffen tá­ bornok 1891-1906 között volt a porosz ve­ zérkar főnöke. Az általa kidolgozott hadi­ terv értelmében a német haderő zöme (a semleges) Belgiumon keresztül átkaroló támadással bekeríti és megsemmisíti a fran­ cia hadsereget. Ezalatt kisebb német erők és az osztrák-magyar csapatok feltartják a lassan mozgósító oroszokat. A franciák elleni győzelem után a teljes német hadse­ reg az oroszok ellen fordulna. Állítólag von Schlieffen halálos ágyán kimondott utolsó szavai a következők voltak: „erősítsétek a jobbszámyat!” (->24.5.)

A háború az általános mozgósítással kezdődött. Hihetetlen teher nehezedett a vasutakra: egyetlen német hadtest (kb. 50 000 fő és felszerelése) szállításához 6000 vagonra volt szükség, s Németország 40 hadtestet mozgósított a háború kez­ detén. Eleinte az egyenruhába öltöztetett tömeg is elhitte, hogy a háború könnyű kirándulás lesz csupán. Az angol Goring kapitány nagyon világosan fogalmazta meg, hogyan képzelte el a háborút: „ Úgy képzeltük, hogy kapunk egy puskát, megtanulunk lőni, a lehető leghama­ rabb elmegyünk Franciaországba, megölünk egy csomó németet, esetleg megse­ besülünk valamilyen egzotikus helyen, megnyerjük a háborút és hazamasírozunk lobogó zászlókkal és harsogó zenével, a lányok pedig a nyakunkba ugranak.” A kiválóan felkészített német hadsereg villámháborúval akarta elkerülni a kétfrontos harcot. A Schlieffen-terv* értelmében a német főerőknek Belgiumon keresztülhatolva kellett átkarolniuk és megsemmisíteniük a francia hadsereget. Ezt követően a keletre átcsoportosított csapatok - az osztrák-magyar hadsereggel közösen - a lassan mozduló Oroszországot és Szerbiát győzték volna le. A nagy német támadás sikeresen haladt, s heteken belül Párizs közelébe ért. A francia és a (kis létszámú) brit hadsereg folyton csak visszavonult. Az angol Tower hadnagy írta: „A nagy visszavonulás a következő' két napon és két éjszakán át szüntelenül

199

A KATASZTRÓFA

folyt tovább. Nem volt pihenés, se étel, se izgalom. Úgy gyalogoltunk, mintha ál­ modnánk, végig csak az előttünk menetelő hátát láttuk, s csak a végét vártuk. Nemigen lehetett felvidítani az embereket... Nagy veszteségeket szenvedtünk, nap mint nap dőltek ki a kimerült emberek* a sorból.” A német számításokba azonban több hiba csúszott - az első éppen a brit had­ üzenet volt. Az oroszok a vártnál gyorsabban mozgósítottak, betörtek Németor­ szág és a Monarchia területére. A Monarchia gyengén felszerelt, rosszul vezetett seregei az oroszoktól, sőt a szerbektől is vereséget szenvedtek. A németek vissza­ verték az „orosz gőzhengert”, de nyugaton - alig 25-30 kilométernyire Párizstól, a Marne folyónál - a francia csapatok megállították a német támadást. (A francia tartalékokat párizsi autóbuszok és taxik vitték a frontvonalba.) A villámháborús hadi terv kudarcot vallott: 1914 végére mindegyik fronton megmerevedtek az arcvonalak. Kialakult az állóháború.

1. Hasonlítsd össze Goring kapi­ tány és Tower hadnagy sorait! 2. Mennyiben volt katonai szem­ pontból előnyös, illetve hátrányos helyzetben Németország és a Monarchia? 3. Miért volt a mame-i kudarc dön­ tőjelentőségű a németek számára?

kimerült emberek: a katonák menetfelszerelése 35-40 kg-ot nyomott,

További olvasmányok Charles Messenger: A háború évszázada, Bp., 1995. Galántai József: Az első világháború, Bp., 1980. GeofFrey Barraclough: Agadirtól a háborúig, Bp., 1988. (Népszerű történelem) A. J. P. Taylor: A Habsburg Birodalom 1809-1918, Bp., 1998. Ferdinand May: A „Fekete Kéz”, Bp., 1979. (Népszerű történelem) Farkas Márton-Józsa Antal: Az első világháború és a forradalmak képei, Bp., 1977.

Összefoglaló kérdések és feladatok 1. Sokszor emlegették - főleg a né­ metek - „1914 szellemét". Hogyan tudnád megfogalmazni ezt a szelle­ met? 2. Melyik éjszakára gondolhatott Ady? Mit tudsz a háborúhoz való viszonyáról? 3. Miért lett az osztrák-szerb konfliktusból világháború? 4. Szerinted a szarajevói merénylet oka vagy ürügye volt a nagy hábo­ rúnak?

Az antant sajtója így gúnyolódott a Monarchia Szerbiától elszenvedett vereségein

A

20 0

N A G Y H ÁB O R Ú

MŰHELY

A háború mint megváltás... Ma a háborút a legnagyobb csapásnak tartjuk. Nem könnyű megérteni, hogy a hosszú békekorszak végén oly sokan - átlagemberek és kifinomult értelmisé­ giek - örömmel, szinte megváltásként fogadták a háborút. Az osztrák Stefan Zweig önéletírásá­ ban bevallja, hogy 1914 nyarán őt is el­ ragadta a lelkesedés: „Az igazság kedvéért meg kell monda­ nom, hogy a tömegeknek ebben az első felbuzdulásában volt valami nagyszabású erő, amely elragadta az embert, csábítot­ ta - nehéz volt ott ellenállni... százezrek érezték azt, amit békeidőben kellett volna érezniük: az összetartozást... mindenki úgy érezte, őt szólítják, személy szerint; vesse csekélyke énjét a tömeg tisztának Háborúpárti nagygyűlés Münchenben; külön kinagyított képen a boldog Hitler hitt izzásába, szabaduljon meg minden önzéstől. Rendi, nyelvi, vallási különbségeket, osztályellenté­ volt a Nemzet sohasem hallott, erőteljes és ujjongó összefo­ teket söpört el egy pillanatra a testvériség túláradó érzése... gása, hogy készen álljon a legnagyobb vizsgára - a készen­ mindenütt ragyogtak az arcok.” (A tegnap világa) lét és az eltökéltség olyan teljességével, amilyet a népek történetében korábban talán sohasem tapasztaltak.” Honfitársa, Sigmund Freud annak örült, hogy végre azo­ (Gondolatok a háborúról, 1914) nosulhatott hazájával: „Harminc év óta talán először érzem osztráknak magam, Adolf Hitlert, az ismeretlen és élhetetlen osztrák festőt s szeretnék még egy próbát tenni ezzel a birodalommal, Münchenben érte a háború kitörése: amely amúgy kevés reményt adott. A hangulat mindenütt ki­ „ezek az órák megváltást jelentettek az ifjúkorom óta rám tűnő.” (levele K. Abrahamhoz, 1914. július 26.) nehezedő nélkülözéstől. Ma sem szégyellem bevallani, hogy térdre hullottam, hogy megköszönjem az égnek, amiért ilyen Az éljenzők egyike - Carl Zuckmayer, a később íróvá lett időkben élhetek.” (Harcom, 1924) német fiatalember - 1914 nyarán felszabadulást érzett: „Katonáskodás, egy évi kötelező szolgálat: ezt a gimnázi­ Balázs Béla, a magyar író és esztéta szintén izgatottan fo­ um alatt mindig fenyegető, kínos érzéssel képzeltem magam gadta a háborút: elé... Most éppen az ellenkezőjét éreztem: felszabadulást! „Háború van. Mégpedig - úgy látszik ma - világháború... Felszabadulást a polgári szűkösségtől és kicsinyességtől, az Jelentkeztem [a hadseregbe], de elutasítottak Két napig jártam iskolától és a magolástól, a szakmaválasztás kényszerétől... magamon kívül. Nem mertem az emberek szemébe nézni... Van A hétvégi cserkészkirándulás immár több lett szabadidőegy őrnagy ismerősöm, aki megígérte, hogy elhelyez. Elmegyek sportnál, komoly, véresen komoly és szent, erőszakos és ré­ közlegénynek háborús kalandra. Megint egyszer boldogan szegítő kirándulássá vált, ami megér némi fegyelmezést és konstatálhatom [megállapíthatom], hogy nem félek.. katonakenyeret. Szabadságot kiáltottunk hát, amikor a po­ Négy nap óta szörnyű ütközet a galíciai határon... kima­ rosz egyenruhát magunkra vettük. Ma képtelenségnek hang­ radok a világ legnagyobb eseményéből. Én! Embernél is ke­ zik, de akkor úgy éreztük, egy csapásra »férfivá« váltunk.” vesebb, nulla vagyok!” (önéletrajza, 1966) (Balázs Béla: Napló, 1914) Egy nála is híresebb német író, Thomas Mann számára a háború kulturális megtisztulást jelentett: „Hogyisne adott volna a művész, a művészben levő kato­ na hálát Istennek a békevilág összeomlásáért, amellyel torkig, annyira torkig volt már! Háború! Megtisztulást, felszabadulást éreztünk és határtalan reménységet... Ez

1. Hogyan értelmezed „a háború mint megváltás” címet? 2. Melyek a közös pontok, a hasonló érvek (és a különbsé­ gek) a háborút üdvözlő kijelentésekben?

“ ^ONTOK ÉS LÖVÉSZÁRKOK

201

25. FRONTOK ÉS LÖVÉSZÁRKOK 25.1. A LÖVÉSZÁROK-HÁBORÚ Az elsöprő erejű támadások, amelyektől gyors győzelmet vártak, kudarcot vallotsak. A katonák beásták magukat, színes egyenruháikat terepszínűre („csukaszür­ kére”) cserélték. A lövészárok-háborúval a hadviselés merőben új formája alakult ki. A katonák olykor hónapokig éltek ugyanazokban a lövészárkokban - általá­ ban külön a tisztek, külön a legénység. A lövészárkok mellvédei előtt drótakaiályrendszer húzódott, mögöttük újabb lövészárkok, amelyeket közlekedőárkok kötöttek össze az első vonallal. (Egy számítás szerint a nyugati fronton 25 kilo­ méteres arcvonalra kb. 1000 kilométernyi lövészárok jutott.) Az ellenséget olykor cetekig nem lehetett látni, csak a golyók adtak hírt róla. A két fél drótakadályai közötti területet „senki földjének” nevezték. J. Preisinger német altiszt írta: „Éjjel őrködünk, járőrözünk, előretolt vonalba megyünk, szüntelenül sáncot ásunk, lövészárkot, futóárkot, fedezőárkot stb. csinálunk. Napközben aludni pró­ bálunk, páran őrködnek.” Ezt a védelmi rendszert nemigen lehetett áttörni, mert egyetlen, jól irányzott géppuska lekaszálta a rohamozó gyalogságot. Ha az áttö­ rés esetleg mégis sikerült, a védők mindig időben tudtak utánpótlást küldeni és el­ zárni a veszélyes pontot. A nagy háború egyik sajátossága volt, hogy egybefolyt a csata és a nyugalom időszaka; a katonák élete - az ellenfél tüzérsége és mesterlövészei miatt - állandó veszélyben forgott. (Megtörtént, hogy tévedésből saját tüzérségük tett kárt a csapatokban.) Egy fiatal angol tiszt írta veszélyes bevetésé­ ről: „Erre az őrjáratra azt a parancsot kaptam, hogy győződjek meg róla, egy bi­ zonyos német futóárok végpontját éjjel is megszállva tartják-e a németek, vagy sem. Townsend őrmester meg én tíz óra körül indultunk előre, mindketten revol­ verrel felfegyverkezve. Csupasz térdünkre levágott orrú zoknit húztunk, hogy ne villogjon a sötétben. Egyszerre mindig tíz métert haladtunk előre a földön, iaposkúszásban. A mozgás után mindig kb. tíz percig csakfeküdtünk és figyeltünk.

„Megint a régi árkok, megint a régi táj, Megint a régi patkányok lábaimnál, Megint a régifedezékek - sehol semmi új, Megint a régi szagok, minden ugyanúgy. Megint a régi hullák afrontvonal előtt, Megint a régi ágyúzás kettő és négy között, Megint a régi vakarózás, régi tetvek ostroma, Megint a régi ócska háború - vége nincs soha.” ( A lá n A . M cln e * , 1917)

Alán A. Milne: a Micimackó írója.

1914. aug.4. A háborúba lépés időpontja Az antant hatalmak legmélyebb előrenyomulási vonala mmmmm

A központi hatalmak legmélyebb előrenyomulási vonala

• ............ $

Tengeri blokád Tengen csata

Német géppuskások gázálarcban SVÁJC

Az első világháború európai frontjai és hadviselői

A

202

’

1. Mi minden keserítette meg a kaI tonák életét az első világháború| bán! 2. Miért voltak a védők előnyben | a támadókkal szemben? ■ 3. Szerinted miért nem hagyták ott a katonák a lövészárkokat?

NAG Y H Á B O P .

Átmásztunk a saját drótakadályainkon, aztán végigkúsztunk egy árok mentén, közben újabb drótakadályok szaggatták egyenruhánkat, és addig meredtünk a sö­ tétségbe, amíg forogni kezdett velünk. Egyszer elborzadva kaptam fel ujjaimat véletlenül rátenyereltem egy régi hullára. Kúsztunk, figyeltünk, megint kúsztunk az ellenséges [világító] rakéták fényében halottnak tettettük magunkat, aztán megint kúsztunk, figyeltünk, kúsztunk. A II. zászlóalj egyik tisztje, aki a háború után újra ellátogatott ezekhez a lövészárkokhoz, elmesélte nekem, milyen nevet­ ségesen kis terület volt ez a senkiföldje azoknak a hosszú, kínos utaknak a látszó­ lagos végtelenségéhez képest, amelyeket meg kellett tenni rajta.” (Róbert Graves: Isten hozzád, Anglia, 1929) A katonák rendszerint 7-10 napot töltöttek az első vonalban, utána ugyanenynyit a tartalékban, majd egy hetet pihenőben vagy szabadságon. De előfordult, hogy heteken át kellett az első vonalban lenniük, ahol nem lehetett tisztálkodni, sőt tiszta holmit felvenni sem. A vizes, sáros lövészárkokban rendszerint hem­ zsegtek a tetvek és patkányok. A katonák életkörülményeivel a parancsnokok nem sokat törődtek: 1918-ban a britek meglepődtek, hogy az amerikaiaknál WCpapír tekercseket láttak. A tisztek tudták, hogy a fegyelmet elsősorban a gondolkodás veszélyezteti, ezért a pihenő katonákat is dolgoztatták, gyakorlatoztatták. A legtöbb katona ezt értelmetlen kínzásnak tartotta, s egyre erősebb gyűlölet alakult ki bennük a tisz­ tek (különösen a magasrangú vezérkariak) iránt. Azt tartották, hogy minél maga­ sabb rangú valaki, annál ostobább, s annál kevésbé érdekli a legénység sorsa. Egy német mondás szerint: „Elől csapkod a golyózápor, / Hátul záporozik a kitünte­ téseső.”

25.2. A VILÁGHÁBORÚ FRONTJAI „Ez a háború eldurvítja a szívet és a lelket, s az embert minden emberi iránt érzéketlenné teszi.” (H. M ü l l e r , e l e s e t t 1916 o k tó b e r é b e n )

tank: harckocsi. Az angolok fejlesztették ki, és - az álcázás kedvéért - „tank”-nek (tartály) nevezték el. Tömegesen 1917-18ban a nyugati fronton vetették be őket. Az első világháborúban a nagyobb méretű, nyolcszemélyes harckocsikat fiú-tanknak („he-tank”), a kisebb négyszemélyeseket lány-tanknak („she-tank”) nevezték, mérges gáz: először a németek alkalmaz­ ták a belgiumi Ypres-nél (Ypem). A hábo­ rúban többféle harci gázt próbáltak ki (mustárgáz, foszgén stb.) A gázmérgezés szétroncsolta a tüdőt, lassú és kínos halált okozott. Eleinte kendővel, később gázálarc­ cal próbáltak védekezni ellene. Kedvezőt­ len szélviszonyok esetén a gáz a „saját” csapatokat is veszélyeztette, offenzíva: nagy erejű támadás vagy táma­ dássorozat. Alekszej A. Bruszilov tábornok (1853-1926) a legtehetségesebb orosz had­ vezér volt.

A nyugati fronton a lövészárkok megszakítatlan vonala Belgiumtól a svájci ha­ tárig húzódott. Mindkét fél milliós hadseregeket, új fegyvereket, soha nem látót: mennyiségű hadianyagot vetett be („anyagcsaták”), de ezzel csak kölcsönösen ki­ merítették egymást - néhány kilométernél többet sohasem tudtak előrenyomulni Franciaország legértékesebb területei pusztultak el vagy kerültek német megszál­ lás alá. A francia veszteségeket azonban részben ellensúlyozták a brit szállítások illetve az 1916-ra már 1 milliósra nőtt brit expedíciós hadsereg. 1916 folyamán a németek Verdun francia erődjét támadták, hogy felőröljék kivéreztessék a francia hadsereget. Itt tíz hónap alatt a franciák kb. 350 000, a né­ metek kb. 300 000 embert vesztettek. Egy francia katona írta: „Holtfáradtan feküdtünk a gránáttölcsérekben - lövészárkokról már nem lehet beszélni..., ott feküdtünk négy napon át teljesen átázva, fél méter mélyen a mo­ csokban - a felettünk dübörgő pergőtűz lyukakat tépett a talajba; a sebesültek nyögését és jajkiáltásait halljuk. Éjjel-nappal gránáttűz, olykor egyszerre 20-30 lövedék záporozik ránk, betemet majd megint kivet bennünket. A hadnagyunk zo­ kogott, mint egy gyerek, ahogy ott feküdtek: itt egy kar, ott egy láb hiányzott, amott [valaki] teljesen széttépve... Nem képzelhetitek el ezt a borzalmat, senki sem értheti, aki nem csinálta végig.” Verdun tehermentesítésére az angolok északabbra, a Somme folyónál indítottak nagy támadást. Egy hétig lőtték a német állásokat, egy hektárnyi területre átlago­ san 50 tonna lövedék hullott. Ezután megindult a roham. A német lövészárkok azonban nem semmisültek meg, s belőlük géppuskatűzzel árasztották el a támadó­ kat. Csak július 1-jén, az offenzíva* kezdetén közel 20 000 angol katona halt meg (többségük már az első órában): ez lett a brit hadtörténet legsötétebb napja. A Somme után a katonák meggyőződésévé vált, hogy a háborúnak sohasem lesz vége... A tábornokok persze új módszereket eszeltek ki a „patthelyzet” megváltozta­ tására. Aláaknázták az ellenséges lövészárkokat, tankokat*, lángszórókat vetet­ tek be. Az egyik legszömyűbb új eszköz a mérges gáz* (harci gáz) volt:

F r o nto k és lö vészár ko k

203

1. Próbáld kiszámolni, hány kilométernyi lövészárkot építettek az egész nyugati fronton! 2. A térkép segítségével állapítsd meg, milyen éghajlati és terepviszo­ nyok voltak az egyes frontokon! 3. Melyik új fegyvert tartod a legsi­ keresebbnek?

Sár és sebesültek valahol Belgiumban

„ Úgy közeledett, mint egy vastag sárga felhő. A nap bíborszínűre változott. A gáz hevesen köhögtetett bennünket, könnyek folytak végig az arcunkon. Telje­ sen elvesztettük az étvágyunkat, s fogalmunk sem volt, miféle gáz ez, és hogyan kell védekezni ellene.” (F. P. Roe angol katona) A nyugatinál mintegy kétszer hosszabb keleti fronton néhány száz kilométe­ res előretörések vagy visszavonulások is előfordultak, de döntő áttörés itt sem történt. 1915-től, a német és osztrák-magyar csapatok sikeres támadása nyomán a frontvonal mélyen orosz területen húzódott. Az oroszok - mint 1914-ben 1916-ban is tehermentesítő támadást indítottak. A Bruszilov tábornok vezette offenzíva áttörte az osztrák-magyar frontot és elősegítette Románia* hadbalépését az antant oldalán. Ez volt a cári sereg utolsó sikere: 1917-ben a kimerült, forra­ dalmaktól gyötört Oroszország kivált a háborúból, majd különbékét kötött a köz­ ponti hatalmakkal (->28.5.). A déli fronton Szerbiát 1915-ben összeroppantotta a Monarchia és Bulgária együttes támadása, de új ellenfél jelent meg Ausztria-Magyarországgal szemben: Olaszország*. A nehéz hegyi terepen a Monarchia összeomlásáig szintén állóhá­ ború dúlt. 1915-ben az antant Szalonikinél is új frontot nyitott. Egyidejűleg angol-török harcok folytak a Dardanellák vízi útjaiért, orosz-török küzdelem a Kaukázusban. A forró Közel-Keleten a britek összefog­ tak a török uralom ellen lázongó arabokkal. Elfoglalták az afrikai német gyarma­ tokat is - ugyanezt tette Japán a Távol-Keleten. Hadszíntérré váltak a világtengerek és - első ízben - a levegő is. (Bár a repü­ lők még nem tettek nagy kárt a polgári lakosságban.) A legveszélyesebb vízi esz­ közök a tengeralattjárók voltak, amelyek a hadihajók mellett kereskedelmi hajó­ kat is megtámadtak. Az egyetlen jelentős tengeri csatát 1916-ban a dán partok kö­ zelében (Jütlandnál) vívta a brit és a német flotta. Bár a britek nagyobb vesztesé­ get szenvedtek, az ütközet után a német hajók visszavonultak a biztonságos hazai kikötőkbe.

Románia: az antant hatalmakkal kötött tit­ kos szerződés értelmében Románia igényt tarthatott Erdélyre, s Magyarországnak csaknem a Tiszáig terjedő részére. Olaszország: bár Olaszország a hármas szövetség tagja volt, a háború kezdetén semleges maradt. 1915-ben a londoni titkos szerződés alapján fordult a központi hatal­ mak ellen: ez a Monarchia olaszok lakta te­ rületein is túlmenő ígéreteket tett az olasz kormánynak. A központi hatalmak felhábo­ rodással fogadták az „olasz árulást”.

ANDRE HELLE.

/ “ \ lphabe T d eia

G

ra nd e

G

uerre

1914--1316

Francia ábécés könyv „hős katonáink gyer­ mekeinek”

25.3. A MONARCHIA HABORUJA A Monarchia katonái - közöttük nagy számban magyarok - a szerb, az orosz, az olasz és a román fronton harcoltak. 1914 végére a Monarchia kiképzett katona­ állományának 82%-a odaveszett; a háború hátralevő éveit idősebb és korhatár alatti katonákkal és tartalékos tisztekkel kellett végigküzdeni. Az olasz fronton az Alpok sziklás hegyei között húzódott az arcvonal. Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnöke - aki a lábán sebesült meg - így emlékezett háborús „élményeire”:

„Kimegyek a doberdói harctérre, föltekintek a csillagos nagy égre, Csillagos ég, merre van magyar hazám, merre sirat engem az édesanyám?” ( V ilá g h á b o r ú s m a g y a r k a to n a n ó ta )

A

204

I | ' |

' 1. Jelöld meg a térképen a Monar­ chia nagy csatáinak helyszíneit: Przemyslt, Gorlicét, a Doberdót, az Isonzó folyót! 2. Vajon miért volt a lehetetlennel határos, hogy a Monarchia (vagy Magyarország) különbékét kössön, s befejezze a háborút?

Osztrák-magyar katonák őrségváltása az Alpok meredek hegyei között

N A G Y HÁBO R Ú

„Fedezék alig volt, ásni a sziklás talajban nemigen lehetett. Inkább köveket raktunk egymás hegyébe. Sokat kellett dolgozni csákánnyal, feszítővasakkal, hogy valamiféle fedezéket készíthessünk. A kövekbe csapódó ellenséges puskagolyó is vágta a követ, szórta a szikla szilánkjait. Hát még a gránát és a tüzérségi lövegek! A kőomlások több sebesülést és halált okoztak, mint az ellenséges lövegek. A tűzvonalak egymáshoz nagyon közel voltak, moccanni sem igen lehetett. Csak éjjel tudtunk egy keveset mozogni. Ilyenkor volt a váltás is, néma csendben, vigyázva, hogy a szurony és a lapát se koccanjon, hang nélkül, vonultunk libasorban a dombokon föl, az állások felé. Velünk szemben ugyanazon az ösvényen jöttek a szanitécek, és hordták le a halottakat hordágyakon. Fel-fellibbentettük a rájuk takart köpenyt vagy pokrócot, s néha ismerős bajtársak halott arca meredt ránk. A háborús »gőz« lassanként kezdett elszállni belőlünk.” (Viharos emberöltő) Akadtak helyzetek, amikor a háború a kellemesebb oldalát mutatta. Egy ma­ gyar tartalékos tiszt jegyezte fel az orosz fronton: „Kitűnőszállás, mesés menagi [ellátás]. A bájos tavaszi napok mindegyike ho­ zott valami új örömet, új mulatságot. Remek lovaglások, kártyapartik, vadászat, udvarlás..., nagy lumpolások.” (Koch Róbert) A harcok komolyabban 1916 őszén érintettek magyar területeket, amikor a ro­ mán hadsereg betört Erdélybe. A magyar lakosság menekült, de az év végén már visszatérhetett otthonaiba. A román támadást a Monarchia haderői egyedül nem tudták elhárítani. Erdély­ ben is - mint már korábban a Kárpátokban és az olasz fronton - német csapatok jelentek meg. Ezzel azonban a Monarchia egyre jobban alárendelődött Német­ országnak, s a 1918-as összeomlásig nem is tudott szabadulni szövetségese szo­ rításából. Ausztria-Magyarország összes vesztesége - halottakban - 1,1 millió ember volt, ebből 525 000 fő magyar, tehát Magyarország aránylag nagyobb véráldoza­ tot hozott, mint a Lajtántúl. (Ausztriában azt sérelmezték, hogy a magyar élelme­ zési helyzet jobb az osztráknál, s további szigorításokat sürgettek).

25.4. SEBESÜLTEK ÉS HADIFOGLYOK

„ Csak a kórház mutatja meg igazán, hogy mi a háború.” (E r k h M aria R em a r q u e : N yugaton A HELYZET VÁLTOZATLAN*)

Nyugaton a helyzet változatlan: a német Erich Maria Remarque 1929-ben megjelent könyve a leghíresebb első világháborúról írt regény. Már a következő évben (ameri­ kai) film készült belőle, amelynek németor­ szági bemutatóját a nácik botrányokkal igyekeztek megzavarni.

Az első világháborúban a katonák aránylag nagyobb veszteségeket szenvedtek, mint a korábbi vagy a későbbi háborúkban (ideértve a második világháborút!. Százezrek tértek haza bénán, megcsonkítva. (Előfordult, hogy egy-egy sebesül­ tön 30 operációt hajtottak végre.) A német hadseregben már 1915-ben lista ké­ szült a hadirokkantak alkalmazási lehetőségeiről. Az ölés mellett a gyógyít!' tudománya is fejlődött: 1917-től tömegesen alkalmazták a vérátömlesztést. Rengeteg idegileg kimerült katonát is kellett gyógyítani. Az ellenség állandó tüzelése reszketést, némaságot, bénultságot, görcsöt okozhatott. A sebesültszállítók (szanitécek) munkája a legveszélyesebbek közé tartozon. hiszen rájuk is lőttek. Mindegyik hadseregben az volt a gyakorlat, hogy először a könnyebb, majd a súlyosabb sebesülteket vitték hátra, végül - ha lehetett a haldoklókat és a halottakat. A sebesültek elszállítását mindig megelőzte a lő­ szerutánpótlásnak és az erősítésnek az első vonalba juttatása. A legtöbb katona nagyon szeretett volna olyan könnyű sebet kapni, amellyel hazajuthat („Heimatschuss”). Egyesek ezt elő is segítették, bár az öncsonkításér súlyos büntetés járt. Sokaknak a hadifogság jelentette a további mészárlás elke­ rülését. J. Sigl német katona tudatta családjával: „Szeretett szüleim és testvéreim! Elégedett vagyok a sorsommal, mert jól t*dom, mi van a lövészárokban, elég sokáig voltam odakinn és ki kellett bírnom egyet-mást. Hála Istennek egészséges vagyok és boldog, hogy Franciaországba? lehetek, nem én voltam az első, aki fogságba esett, s nem is én leszek az utolsói Minden tagom megvan, és ez a fődolog.” (1917) E. Wilkinson angol közlegény leírta, hogyan esett sebesülten német fogságbi „Nehéz leírni azt az érzést, amikor látod, hogy a bajtársaid eltűnnek. Ott

F r o nto k és lö vészár ko k

radtam egy csomó halott és haldokló között, akiket ismertem, és ott feküdtem két éjszakán át. A harmadik napon szedtek föl. Nem sokkal később jött a Német Vö­ röskereszt embere, aki felvágta a nadrágomat, hogy lássa a sebemet. Erősen véreztem... A lábaim fájdalmasan megdagadtak. Nem tudtam németül, ezért taglej­ tésekkel kértem a németet, hogy húzza le a csizmámat, de ő nem tudta kikötni a szoros cipőfűzőt. Odaadtam neki a zsebkésemet, így levette a csizmámat..., a zsebkésemet pedig a zsebébe dugta. Elveszítettem a csizmámat és a zsebkése­ met, de a lábaim megkönnyebbültek.” A Monarchia hadseregének kb. 2 millió katonája esett orosz fogságba, ebből félmilliónál több volt a magyar nemzetiségű. 2000-10 000 fős fogolytáborokban helyezték el őket. (Az orosz hatóságok igyekeztek nemzetiségek szerint is válo­ gatni, a szlávokat inkább az európai Oroszországba, a németeket és magyarokat Szibériába vitték - ez utóbbi rosszabbnak számított.) A hadifoglyok többnyire megkapták a hazai postát - olykor még a csomagokat is a munka mellett színielőadásokkal, saját szerkesztésű újságokkal igyekeztek elütni az időt. Ha el­ fogyott a papír, nyírfakéregre írt levelet küldtek haza. Dombi Kiss Imre 34 éves családos hódmezővásárhelyi gazda 1915 tavaszán Przemysl ostromakor* esett orosz fogságba. Ő az alábbi utat járta be a háború­ ban: Hódmezővásárhely - Titel - Przemysl - Lemberg (Lvov) - Kijev - Taskent - Ashabad - Teherán - Isztambul - Hódmezővásárhely (1918 vagy 1919 nyarán jutott haza). Mintegy 12 000 kilométert tett meg, ebből - szökése alkalmával kb. 800 kilométert gyalogolt nehéz hegyi terepen, Perzsiábán. Üzbegisztáni elhelyezéséről írta: „350 ember jutott egy nagy szobába. Két sor deszkapriccs volt egymás felett készítve számunkra... csak a deszkán feküdtünk nem adott az orosz alánk semmit... Már májusban kint, az udvaron aludtunk, mert bent nem bírtunk megmaradni a melegségtől, büdösségtől és a poloskától... Naponta, fejenként 3 font [1,2 kg] fekete kenyeret, levest és délben, leves után keményre főtt olajos kását kaptunk, meljnek igen nehéz szaga volt, és ezenfelül egy-egy pár kockacukrot is és csáját [teát]...” Az erdélyi Nagy Ferenc 1916 nyarán súlyosan megsebesült az orosz fronton. Egyik kaiját rövidesen amputálták, utána hazakerült. Háborús naplója így végződik: „1917. május 22. napján kiszuperáltak, és adtak havi 28 korona nyugdíjat, hogy ebből tartsam el magamat, mikor egy kiló kenyér 12 korona volt. Ezért szol­ gálhattam Ferenc Józsefnek.”

205

1. Szerinted miért a könnyebb sebe­ sülteket szállították el először? 2. Próbáld a térképen követni Dom­ bi Kiss Imre útját! Milyen tapaszta­ latokat szerezhetett? :

lümiffSI SHHRHSffl^ifSl!lSSS!ISRBBRHnBHBHHHHS9SSSSll§lll9KÍSSHSMHHBM

Przemysl ostroma: a jelentős galíciai erődrendszert az oroszok 1915 márciusá­ ban foglalták el. Itt mintegy 120000 osztrák-magyar katona esett fogságba.

Fiatal német hadifogoly

További olvasmányok A. J. P. Taylor: Az első világháború, Bp., 1988. Szabó László: A nagy temető, Bp., 1982. (Népszerű történelem) Szabó László: Doberdo, Isonzo, Tirol, Bp., 1977. (Népszerű történelem) Deák István: Volt egyszer egy tisztikar, Bp., 1993. Széttépett évszázad - Két világháború képeslapjai, Bp., 1995. Gyulai Ágost: Háborús antológia, Bp., 1916.

Jellegzetes b rit lövészárok-rendszer

A

206

N A G Y H ÁBO R L

MŰHELY

A gyűlölet versei

II. Miklós cár szentképeket mutat fel az orosz katonáknak

A kiterjedt háborús propaganda részeként virágzott a háborús költészet. Alább idézett darabjai nem m űvészi értékeikkel tűnnek ki, inkább felid ézik a gyű lölk ödés korát és hangu­ latát.

„Ami most készül, szent leszámolás lesz S nyugalom, áldás, béke a Jövőnek. Virágos ékes fegyverünk nyomában Nagy Békeország vasfalai nőnek.” (G yóni G éza - magyar)

„Hogy megőrizzük mindazt, amik vagyunk, Hogy gyermekeink sorsát a kezünkben tartsuk, Keljetek mind fel és induljatok; harcra föl, A vad Hun * már úton van, házunkra tör.” (R udyard Kipling - angol )

„Előre! Előre! Legyen francia földünk, Melyet el akarnak rabolni, egyszer temetőjük! Az emberi trágya jó, trágya kell nekünk. Ezer kalász nyílik majd, ahol egy boche* elesett.” (B runeau : H ősi ének - francia )

„Látjátok-e, ott ül a gyáva szatócs, Előtte a szürke, végtelen ár, Irigy, sunyi, kétszínű és harapós És védi keményen a vízi határ. Vess csóvát ős-tüzünk, Most esküt esküszünk. Légy eskü vas-érc, nem gyenge férc, Gyújts, hogyha fiunk szívéig érsz, Halljátok a szót, valljátok a szót, Német hazánkon számyalót: Mi mindég egyet gyűlölünk, Ölünk, ölünk és gyűlölünk. A haragunk nagy, mint a hegy S az ellenségünk egy, csak egy: - Az angol.” (E rnst L issauer : A gyűlölet éneke - német)

„Sújt az Isten kardja Keletre, Nyugatra, Északi népekre, déli gaz latrokra, Kék Adria partján újra megint látom, Mi úsztatunk tömlős, karcsú paripákon, Magyar ló tipor át az egész világon. Minket küldött Hadúr torlani a rosszat, Sújtója lenni hitványnak, gonosznak.” (H angay S ándor - magyar)

„Ha megvédted országunk határát, Magyar sereg új feladat vár rád! Kezet fogván törökök hadával, Le kell számolj a bitorló szlávval.” (Z empléni Á rpád - magyar)

hun: a németek Angliában használt gúnyneve, boche: a németek francia gúnyneve. 1. Hogyan láttatják a versek az ellenfeleket? 2. Mivel magyarázod, hogy a német „harci dalok” kizáró­ lag az angolokkal foglalkoztak? 3. Miért nevezték az angolok „hunoknak" a németeket? 4. Milyen szemlélet és utalásrendszerfedezhetőfel a magyar költők verseiben?

A H Á B O R Ú S H ÁTO R S ZÁG

207

26. A HÁBORÚS HÁTORSZÁG 26.1. A HADIGAZDASAG Egyik ország sem készült hosszabb háborúra, ezért mintegy „menet közben” kel­ lett előteremteni mindazt, ami a hadviseléshez kellett: lőszert, bakancsot, élelmi­ szert stb. A templomok harangjaiból ágyút öntöttek. A munkaerőhiányt a nők munkába állításával, a pénzhiányt új adókkal, hadikölcsönök felvételével vagy egyszerűen több bankjegy forgalomba hozatalával próbálták megoldani. Majd fi­ zetnek a vesztesek! - gondolta mindegyik fél. Az államok egyre jobban beavatkoztak a gazdaság irányításába: központilag osztották el a szűkös nyersanyagkészleteket, hatóságilag szabták meg az árakat. Mindez szöges ellentétben állt a piacgazdaságok megszokott működésével. A brit kormányt a Törvény a Birodalom Védelméről (DÓRA) hatalmazta fel rendkívüli intézkedések megtételére. „Nagy-Britannia szinte összes bányája és üzeme a kezünkben volt. Ellenőriztük és lényegében irányítottuk a legfontosabb iparágakat. Szabályoztuk a nyersanyagellátást és megszerveztük a késztermékek elosztását. Közel ötmillió emberrel közvetlenül mi rendelkeztünk, és összefonód­ tunk a nemzet gazdasági életének minden egyéb ágazatával” - írta Winston Chur­ chill brit miniszter.

Németországban és Ausztriában lényegében a gazdaságot is a hadvezetés irányította, Magyarországon pedig egy 1912-es törvény alapján a kormány ka­ pott erre felhatalmazást. Nálunk a háború végén 26 bizottság és 39 „központ” működött, közülük a legfontosabb a Haditermény Rt. volt. A háború alatt a magyar parlament további törvényekkel szélesítette a kormány „kivételes hatalmát”: az állam lovakat és járműveket igényelhetett a lakosság­ tól, hadi célú kényszermunkára kötelezhette a férfiakat, katonasággal vitethette el az élelmiszerkészleteket (rekvirálás). Ezen túlmenően a hatóságok egyesületeket, gyűléseket tilthattak be. A megbíz­ hatatlannak minősített személyeket internálhatták*, a sajtót cenzúrázták. Ami­ kor 1916 novemberében meghalt Ferenc József, a Népszava egész első oldala üre­ sen maradt - a cenzor csak a címet hagyta meg. Míg 1914 előtt az árak alig változtak, most mindenütt gyorsan emelkedni kezdtek. A központi hatalmak országaiban az 1918-as árszínvonal nyolc-tízszeresen haladta meg az 1913-as szintet. Az antant országokban három-ötszö­ rös volt az infláció. A bérek viszont átlagosan csupán két-háromszorosukra nőttek. Az árak hatósági rögzítése mellett a kormányok jegyrendszer beveze­ tésével próbálkoztak. A hiányokat azonban ez sem oldhatta meg, mindenütt megjelent a feketepiac. A stabil árakhoz és árubőséghez szokott emberek a ha­ diszállítókat, spekulánsokat, feketézőket hibáztatták a nyomor miatt. Lloyd George brit miniszterelnök visszaemlékezései érzékeltetik a „belső front” fontosságát:

„Egy teljesen demokratikus államnak joga van ahhoz, hogy minden forrást, minden hatalmat, életet, erőt és va­ gyont igénybe vegyen az Állam érde­ kében.” (D ávid L loyd G e o rg e )

internálás: az államra veszélyesnek minő­ sített, de bűncselekményt el nem követett személyek kényszerlakhelyre telepítése vagy táborba zárása.

Élelemosztás egy fővárosi mozgókonyhánál

1915-től kezdve Magyarországon is beve­ zették a jegyrendszert

•9 1 8 . n o v e m b e r Z U

ZSIRJEGYEK ELETBELEPTE TFSt 1916. évi november 23-áfól kezdve .* fi* üxm n « . a m x H á u i föhó sfixont • M ■■

u zt- esÉ ter jeöt 5

ÉLETBELÉPTETÉSE.

A tanú* * m fcir. tfwaéöasrturmj* « * u a rn Umm*, i.. n f t r l m r f * ***

ha J74m 4&S6 M £

mim" -*-■**“*»r>h%Brti tea tarnm c* .................... “* *~w _

208

A N AG Y HÁBO R Ú

1. Mi a „belsőfront”? 2. Miért volt szükség az állami gaz­ daságirányításra ? 3. Mi volt az infláció alapvető oka? 4. Mire jó a jegyrendszer, s miért alakul ki vele párhuzamosan a feketepiac? 5. Miben különbözött az antant és a központi hatalmak helyzete?

W eessms, • i — ■ ---------------- ------ i—■

„Azon problémák között, amelyekkel a kormánynak foglalkoznia kellett, a leg­ kényesebbek és legveszedelmesebbek a belsőfronton felmerülő problémák voltak. A hadviselő államok egész férfi- és női népességét a háborúra szervezték, bevon­ ták a hadigépezetbe. A hadseregek elkönyvelhettek sikereket vagy érhette őket ku­ darc, de ha egyszer a nagy nemzeteket háborúra mozgósították, nem lehetett őket megadásra kényszeríteni, hacsak a belső frontjuk össze nem omlott.” (Háborús emlékiratok) A központi hatalmak gazdasága már 1915-16-ban súlyos helyzetbe került, nem utolsósorban az antant tengeri blokádja miatt. Az 1916-os telet Németor­ szágban marharépatélként emlegették, mert még krumplihoz is alig lehetett jutni. Oroszországban a Dardanellák blokádja és a rossz belföldi szállítás miatt lépett fel fenyegető élelmiszerhiány. Nem csoda, hogy a társadalmi feszültségek is ezekben az országokban voltak a legélesebbek. Az angolok és franciák sokkal kevésbé nyomorogtak, hála gyarmataiknak és a tengerentúli szállításoknak. Ezeket a német tengeralattjárók támadásai sem tud­ ták komolyan veszélyeztetni.

26.2. A FELKAVART TÁRSADALOM „Ma már oda jutottunk, hogy a tiszt­ viselő a régi alsóosztály nívójánál is sokkal mélyebbre süllyedt.’’ (H e ss l h n J ózsef , 1917)

hadimilliomosok: a köznyelv a hadiszállí­ tókat nevezte így, akik a hadsereg ellátásán gazdagodtak meg. Gyakran rossz minőségű termékeket adtak el a hadseregnek (papír­ talpú bakancsok botránya Magyarorszá­ gon). Jellemző módon az 1917-es budapes­ ti hadikiállítás kedvelt játéka volt a „Bör­ tönbe a hadimilliomosokkal”.

H A D IK Ö L C S Ö N T

„Jegyezzük hadikölcsönt! ’’ - a nyolc hadikölcsön a magyar katonai kiadások mintegy har­ madrészét fedezte. A kötvények a világhábo­ rú utáni infláció idején elértéktelenedtek.

Az otthonmaradottak eleinte adakoztak, hadikölcsönt jegyeztek; a nők sálat, sap­ kát kötöttek a katonáknak, arany ékszereiket vasra cserélték. Ám a háború elhú­ zódása, a veszteségek súlyosbodása és a fokozódó nyomor miatt lassan elpárol­ gott a kezdeti lelkesedés, bomladozott a nemzeti egység. A nagyüzemek munkásai és az állami hivatalnokok közül kevesebb embert hívtak be, mint a földművesek közül: a parasztok ezért haragudtak a városiakra. A városiak azért kárhoztatták a parasztokat, mert az élelmiszerárak az egekbe szöktek. A kisiparosok és kiskereskedők nem jutottak nyersanyaghoz és munka­ erőhöz: ők a nagyvállalkozókat és a munkásokat hibáztatták. A fogyasztók a ter­ melőket, a bérből élők az önállókat, a munkások és tőkések egymást, s mindegyik társadalmi csoport a „hadimilliomosokat*” tette felelőssé romló helyzetéért. Németországban és Ausztria-Magyarországon a középrétegek életszínvonala süllyedt a legdrámaibban. A jelenség oka egyrészt a nagyipari munkásságnak a haditermelésben játszott döntő szerepére, másrészt a középrétegek gyenge ér­ dekérvényesítő képességére vezethető vissza. (Az erős munkásszakszervezeteket az állam és a munkaadók egyre inkább partnerként kezelték - a középrétegek­ nél hiányoztak a szakszervezetek.) „Egy meghatározó jelentőségű gazdasági-társadalmi átcsoportosítás körvona­ lazódik: a negyedik rend felemelkedik, s elfoglalja a süllyedő harmadik rend he­ lyét. A kézműiparosok, a magántisztviselők, továbbá az állami hivatalnokok és a kisipar-kiskereskedelem egy része a háború vesztesei közé tartozik” - írta a Braunschweiger Landeszeitung című német lap. (1917. IX.) A hivatalnokok és tanárok 1916-ban még csak panaszkodtak, 1917-ben már hangosan tiltakoztak és szervezkedtek. Egy temesvári iskolaigazgató, Berkeszi István kérdezte háborús naplójában: „Hogy fog majd a tisztviselő osztály a háború után elhelyezkedni az új világ­ ban? Ez egészen új, megoldatlan probléma. Mert az csak nem demokrácia, hogy egy főiskolát végzett, diplomás, családos tisztviselő - csekély fizetése miatt - ne éljen úgy, mint most él egy bármily középszerű, iskolázatlan munkás, például nyomdász, lakatos, kőműves vagy pláne egy falusi parasztgazda? Mert ha ez így maradna, akkor a tudomány csődöt mond. Menjen mindenki munkásnak, már tudniillik kézi munkásnak, mert abbul urasan megél, míg a tisztviselő valósággal éhezik. Keletkezni fog majd egy új szocializmus. A szellemi szociális kérdést meg kell oldani, mert úgy, ahogy most van, semmi esetre sem maradhat.” (1917. november 18-i bejegyzés) Jóslata beigazolódott: valóban keletkezett egy új szocializmus, a nemzeti szó-

A H Á B O R Ú S HÁTO R SZÁG

209

cializmus, amelynek támogatói között tömegével voltak hivatalnokok, tanárok, kistulajdonosok. Az ellenállóbb brit és francia társadalomban nem történt drámai életszínvonal-csökkenés: a legszegényebbeknek valamivel jobban ment (maga­ sabb bérek, állami segélyek), ám ennek árát nem a középrétegeknek kellett meg­ fizetni.

1. Miért érezték magukat a „tőke és munka” közé szorítva a középré­ tegek? 2. Igazat adsz-e a Berkeszi István­ nál kifejeződő szemléletnek? 3. Miért mondhatjukfelkavartnak a háborús társadalmakat?

26.3. A NŐK A HÁBORÚBAN A háború a nők helyzetében is gyökeres változásokat hozott. Sokan mentek ápo­ lónőként a katonai kórházakba, esetleg a frontra, ahol „az öltözködés azt jelentet­ te, hogy felhúztuk a csizmánkat”. Nagy-Britanniában mintegy 900 000 nő dolgozott a hadiiparban. Munkaidejük eleinte gyakran elérte a napi 12 órát (később rövidítették). A nőknek kevesebb bért fizettek, mint a férfiaknak, de a munka így is lehetővé tette, hogy a saját lá­ bukra álljanak. „Sok lány tízszer annyit keres, mint egy tizedes a hadseregben” - írta egy szabadságos katona. Átalakultak a viselkedési szokások: a városban már egy magányos nő is beül­ hetett a vendéglőbe, rágyújthatott, rendelhetett egy italt, anélkül, hogy feltétlenül megszólták volna. A nők munkába állása a családi életet is átalakította: „Ha egy nő egész nap az otthonától távol dolgozik, nem lesz ideje főzni, amit a gyermekei megszenvedné­ nek. Ahol közkonyhák vannak, a gyerekek pár fillérért meleg, tápláló ételt vehet­ nek maguknak, sőt gyakran vacsorát is vihetnek haza, amit csak melegíteni kell” - szólt egy angol jelentés.

A NŐI MUNKAERŐ ARÁNYA NÉMETORSZÁGBAN

1914

1918

1921

fémfeldolgozóipar 24,1% 56,1% 30,3% gépipar 17,9% 46,3% 27,7% vegyipar................................. 43,1% ..............................7 6 ,2 % ........................... 58,5%

„A nőknek férfimunkáknál történő foglalkoztatása a nők egész szerveze­ tét és gondolkodásmódját új utakra kényszeríti." (n é m e t b e lü g y m in is z té r iu m i j e l e n t é s ,

1917)

1. Milyen következtetést tudsz levonni a német adatokból? 2. Hogyan értette az angol lap a „nemek közötti háborút”? 3. Hasonlítsd össze a nők első vi­ lágháború előtti és utáni helyzetét!

A harcoló katonák családtagjai mindenütt kaptak némi hadisegélyt. Erre az özvegyek és árvák is számíthattak, de az pénzromlás miatt ezekből az összegek­ ből nem lehetett megélni.

„Mittelstand, 1918” - így ábrázolta a tőké­ sek és bérmunkások közé szorított német középosztály helyzetét egy karikatúra

Az első kalauzlányok a pesti földalattin

210

A N A G Y H ÁB O R Ú

26.4. A PROPAGANDAHÁBORÚ

„Sehol sem hazudnak annyit, mint há­ borúban, választáson és vadászaton.” (B ism a r c k )

1. Hogyan jelent meg barát és ellenség a korabeli retorikában? 2. Mivel magyarázod a mozi népszerűségét? 3. Gyűjts minél több, az első világ­ háborúval foglalkozó művészeti alkotást!

„Pusztítsd el a dühöngő vadállatot!” - németellenes amerikai plakát. A bestia jobb kezében „kultúra” feliratú bunkót hordoz.

A modern háború már nem a királyok, hanem a népek háborúja, ezért a kormá­ nyok mindent megtettek a harci szellem, a nemzeti egység fenntartásáért. Ennek legfontosabb, sokrétű eszköze volt a háborús propaganda. 1914. november 11-én azt jelentette a német Legfelsőbb Hadvezetőség, hogy a belgiumi Langemarcknál egy újoncokból álló zászlóalj a „Deutschland, Deutschland über alles” („Németország mindenek felett”) kezdetű himnuszt énekelve vonult az ellenséges állások ellen. A sajtó felkapta a hírt, Langemarck híressé, sőt később (a hitleri időkben) zarándokhellyé vált, ahol ünnepségeket tartottak. Mai történészek szerint semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a táma­ dás az említett módon ment végbe - csupán arra, hogy kudarccal végződött. Az angol és a francia sajtó a németek által Belgiumban elkövetett - valódi és kitalált - szörnyűségekkel sokkolta a közvéleményt: „Minden idők leghatalmasabb, kiválóan szervezett hadigépezetével állunk szemben, amely a barbárok vadságát a modern tudomány halált hozó eredménye­ ivel egyesítette. Németország sötét lelkének fölfedezése e szörnyűséges hónapnak a legnagyobb és legförtelmesebb meglepetése... öreg emberek, nők és gyermekek kínzása és meggyilkolása, túszok megölése, városok kifosztása és fölégetése, a tu­ domány ősi fészkeinek lerombolásáról van szó” - írta a londoni Punch című lap. (1914. augusztus) Kézenfekvőnek tűnt a nagy francia filozófus által levont következtetés: „A Né­ metország elleni háború a civilizáció küzdelme a barbárság ellen.” (Henri Berg­ son, 1914) A központi hatalmak propagandája az orosz barbárság elleni „kultúrharcot” hangsúlyozta: „Diákok! A múzsák hallgatnak. Ma a harcról van szó, a német kul­ túráért vívott csatáról, amelyet ránk kényszerítettek. Német kultúránkat a keleti barbárok fenyegetik, német értékeinket a nyugati ellenségek irigylik... megkezdő­ dik a szent háború.” (német professzorok felhívása) Az első világháború alatt fedezték fel, hogy a propaganda leghatásosabb esz­ köze a film. Németországban az 1913-as 28-cal szemben 1919-ben 145 filmtár­ saság működött. 1917-ben (a hadvezetés sürgetésére) megalakították a ma is fennálló német óriásvállalatot, az UFA-t. Oroszországban 1913-ban 129,1916-ban 499 filmet készítettek. A mozi tömegszórakozás, a szegények viszonylag olcsó kikapcsolódása lett: a britek például 1916-ban heti 20 millió mozijegyet vettek, ami háztartásonként két mozilátogatást feltételez. Magyarországon 1914-ben 18. 1918-ban 102 filmet forgattak; fölépült a két filmgyár, Budapesten 1918-ban már közel száz helyen vetítettek filmeket. Az ekkoriban elkészült alkotásokat nagy­ jából két típusba lehet sorolni: a háborús dokumentum- és propagandafilmek, illetve a könnyed bohózatok körébe. (A propagandafilmek között bőven voltak műteremben készült hamisítványok.)

További olvasmányok Összefoglaló kérdések és feladatok 1. Milyen következményekkel járt a háború elhúzódása? 2. Miért mondják, hogy az első világháború az ipari korszak első háborúja volt? 3. Miért állítható, hogy a hadviselő államok tovább távolodtak a klasszikus liberalizmustól? 4. Miért játszott a kultúra és a pro­ paganda nagyobb szerepet 1914 után, mint a korábbi háborúkban?

Kataklizma - Berkeszi István Naplója, Békéscsaba, 1989. Hanák Péter: Népi levelek az első világháborúból (A Kert és a Műhely), Bp., 1999. Szenti Tibor: Vér és pezsgő, Bp., 1988. Dombi Kiss Imre: Pokoljárásom, Bp., 1983. Vörös Károly: Budapest története. IV: kötet, Bp., 1978.

211

A H Á B O R Ú S H ÁTO R SZÁG

MŰHELY

Háborús naplók, cenzúrázott levelek van, hogy éhhalál fenyegeti a népet, Berkeszi István temesvári iskolautlf. »** as. lurit. *# « H M . hétszámra nem kapunk egy szem lisz­ igazgató háborús naplója nemcsak tet sem, és azzal biztatnak, hogy az az eseményeket és hangulatokat, ha­ idén gabonát sem lehet vetni, még nem egy művelt tanárember vélemé­ a lábán rekvirálják a jószágot, és az nyét, érzéseit is tükrözi. Hely hiá­ nyában mindegyik háborús évből aratáshoz katonaság lesz kirendelve L Ferenc József nneghalf. ellenőrzés végett, hogy senki félre ne egyetlen bejegyzést közlünk. tehessen a termésből semmit... nem „Elmúlt a vakáció, már meg kel­ úgy van mint volt régen, hogy a hol lett volna kezdődnie az új tanévnek, . pénz van, ott minden van. egy két évig de még semmi sincs a tanításból. Is­ csak tűrhető volt, mert addig, ha drá­ kolánk épületébe augusztus 16-án gaság volt is, de lehetett kapni, de hozták az első beteget: Lendvay S. most eggyáltalán sémit, és minden honvédhadnagyot... hogy tanítani cédulára megy...” (Magyaródi Júlia, majd hol fogunk, azt még senki sem Mór, bátyjának, Olaszországba 1917. tudja megmondani.” (1914. szeptem­ V. 8.) ber 6.) „...aho volt eszük, hogy hogyan „A drágaság nőttön nő. A marha­ ugortak neki a háborúnak, aki nem­ hús, mely még néhány nap előtt 1,60 - : ' zetét elveszti és az ithoniakat is ki­ korona volt, ma 3,60 korona, a zsír 7;\ /'■ zsarolta, de ahoz már igen is ügyet­ kilója már 6 korona. Fehér lisztet lenek, hogy most már hogyan legyen már nem lehet kapni, egyforma hadi­ Ennyit hagyott meg a cenzúra a Népszava Ferenc József halálával foglalkozó címoldalából meg a béke, ászt már a cocialistákkenyeret eszünk, kukoricaliszttel 50 nak köl majd megkötni...” (Orosz százalékban kevert rozs vagy árpake­ (1916. november) Istvánná, Nagybajcs, férjének, nyeret. Nagyon nehezen emészthető, de... mindent eltűrünk, szenvedünk, áldozunk, csakhogy ka­ Avezzano, 1917. VII. 20.) „...sirva alszunk el, sirva kelünkfel, sirva eszünk, akik fel­ tonáinknak adhassunk eleget. Az ifjúság egész hévvel karol­ gondoljuk az életünk sorját, hogy miért nem nyílik már meg ta fel a rézgyűjtést a hadsereg céljaira.” (1915. május 2.) a főd, nyelné el a sok szegint, maradnának meg az urak, tu­ „Ma délelőtt 1/2 12-kor ment végbe városunkban a béna dom elmúlna a háború, mert az ur mind ithon van, azokra katonák felsegélyezésére szánt »Aldozatkészség« emlékszo­ meg a jó isten adna egy háborút, ha mégsem elégelték meg bornak a leleplezése... A szobor talapzatába fémtáblácská­ a vérontást, még a maradékát is tegye fődönfutóvá, aki még kat helyeztek el; minden adományozó 1 koronától 100 koro­ nem elégelte meg...” (Rákóczi Istvánné, féijének, Olaszor­ náig különféle nagyságú táblácskát válthatott, amelyen ne­ szág, 1917. IX. 9.) ve, társadalmi állása van bejegyezve.” (1916. március 12.) „...azt kérdezitek soká lesz-e enek a komédiának vége. „A tisztviselők helyzete felette igen nehéz, az árdrágulás­ Majd ha a nagyfejüek kitöltik a kedvüket, az uzsorások meg­ sal a fizetés és a drágasági pótlék, vagyis az úgynevezett há­ töltik a zsebjeiket és megunják nézni a kínjainkat, meg ami borús segély nem sokat használ, amikor mindennek az ára 45, sőt tízszeresen emelkedett... A napokban kaptam meg a be­ a fő: nem lesz kit küldeni a frontra, akkor majd talán vége lesz.” (Tóth Károly, Csepel, fiainak, Vittoria, 1917. IX. 30.) szerzési előleget (1200 korona), vettem, illetőleg kéz alatt szereztem 3 métermázsa krumplit, igen jutányos áron.” (1917. augusztus 28.) cenzúra: a katonák hazaküldött leveleit eleinte saját tisztjeik, ké­ „Komisz világot élünk, a sikkasztás, csalás, rablás rend­ sőbb külön katonai cenzorok vizsgálták meg. Ugyanők szűrték kívül elterjedt; a szökött katonák nagyon elszaporodtak. Teg­ meg a harctérre küldött leveleket is. nap a kórházunkban levő legénység előtt kihirdették, hogy idáig 71 szökött katonát lőttek agyon hivatalosan, szökésük miatt.” (1918. augusztus 10.) 1. Miért állítottak „Áldozatkészség ”-emlékszobrot Temesváron (is)? A levéltárak sok olyan levelet őriznek, amelyet a katonai 2. Hogyan tükröződnek a háborús nehézségek Berkeszi cenzúra* nem továbbított a frontra. Az itt idézett, 1917-es „né­ István naplójában? pi levelek” a földművesek helyzetéről és hangulatáról árulkod­ 3. Hasonlítsd össze az általa említett problémákat és az ő szemléletét a „népi ” levelekével! nak. (A levélrészieteket eredeti helyesírással közöljük.) 4. Miért nem továbbította az idézett leveleket a cenzúra? „...ha még egy évig nem lesz vége a háborúnak idehaza n mind elveszünk éhen. már most oly borzasztó nyomorúság

NÉPSZAVA

A

212

NAG Y H ÁBO RÚ

27. HÁBORÚBÓL FORRADALOMBA 27.1. CSÖMÖR ÉS BÉKEVÁGY „Ó béke! béke! legyen béke már! Legyen vége már!... Ki a bűnös, ne kérdjük, ültessünk virágot, szeressük és megértsük az egész világot: egyik rész a munkára, másik temetésre: adjon Isten bort, búzát, bort a feledésre!" (B abits M ihály : H úsvét előtt , 1916)

Hindenburg és Ludendorff: a nyugállo­ mányból visszahívott porosz Paul von Hin­ denburg marsall (1847-1934) 1914-ben Tannenbergnél legyőzte az oroszokat, s va­ lóságos nemzeti hőssé lépett elő. 1916 nya­ rán a német vezérkar főnöke lett, s Ludendorffal együtt mozgósította a hátországot a győzelem érdekében. 1925-ben köztársa­ sági elnökké választották; haláláig töltötte be ezt a tisztséget. Erich Ludendorff tábornok (1865-1937) rendkívül energikus és erőszakos főtiszt volt. Hindenburg az ő stratégiájának kö­ szönhette győzelmeit. 1916-tól - Hindenburg árnyékában - ténylegesen ő irányította a német hadsereget, sőt egyre inkább egész Németországot is. (1917-ben kierőszakolta Bethmann-Hollweg kancellár menesztését és a korlátlan tengeralattjáró-háborút.) A né­ met vereség után a szélsőjobboldal támoga­ tója lett, 1924-1928 között náci pártot kép­ viselte a Reichstagban. (—►35.7.)

1. Miért Svájcban, Svédországban és Hollandiában rendeztek háború­ ellenes konferenciákat? 2. Mivel magyarázod azt, hogy a békehangulat dacára kemény politikusok kerültek előtérbe? 3. Miért nem lehetett kompromisszu­ mos békével lezárni a nagy háborút? 4. Miért volt nagyon nehéz helyzet­ ben IV. Károly? --------------------------- ----------------------------------------------------- —

IV. Károly király. A koronázási ünnepségeket Budára korlátozták, mert a hatóságok Pesten háborúellenes megmozdulásoktól tartottak.

1916-ra érezhetővé vált az általános békevágy. A frontokon karácsonykor általá­ ban tűzszünet lépett életbe, a katonák - feljebbvalóik tiltásával nem törődve meglátogatták a túloldali lövészárkokat, még futballmeccseket is rendeztek a „senki földjén”. Bruszilov tábornokot aggasztotta az orosz hadsereg hanyatló harci szelleme: „Akárhányszor megkérdeztem a lövészárkokban, miért háborúzunk, mindig azt a választ kaptam, hogy valamilyen főherceget feleségestül megölt valaki, és ezért az osztrákok bántani akarják a szerbeket. De azt, hogy kik azok a szerbek, szinte senki sem tudta, arról meg végképp sejtelmük sem volt, hogy a németeknek miért jutott eszükbe háborút kezdeni Szerbia miatt. Olyan kép alakult ki tehát, hogy az embereket nem tudni miért, vagyis a cár szeszélyéből viszik vágóhídra.” (A cár árnyékában) Egy bajor jelentés írta a hátország hangulatáról: „Amikor az emberek gyűlöletről beszélnek, nem az angolokra vagy a franciák­ ra gondolnak, hanem azokra, kiknek több ennivaló jut, mint nekik.” (1917) A szocialisták háborúellenes nemzetközi találkozókat szerveztek Svájcban és Svédországban. A svájci Kienthalban az alábbi nyilatkozatot adták ki: „Proletárok! Ki prédikálja a »háborút a végsőkig«, a »győzelemig«? A hábo­ rú bűnösei: a megvásárolt sajtó, a katonai szállítók és mindazok, akik a háború­ ból hasznot húznak... Követeljétek a szocialista pártok képviselőitől, hogy hala­ déktalanul hagyjanakfel a kormányok háborús politikájának támogatásával. Kö­ veteljétek a szocialista képviselőktől, hogy mostantól szavazzanak a hadihitelek ellen... Emlékezzetek arra, hogy Ti vagytok a többség...” (1916) A nőmozgalmak is aktivizálódtak. 1915-ben a hollandiai Hágában 12 ország (köztük Magyarország) 1136 nőképviselője fejezte ki ellenállását a háborúval szemben, s felhívta a kormányokat a „vérontás befejezésére, az igazságos és tar­ tós béke megteremtésére”. De milyen „az igazságos és tartós béke”? Wilson amerikai elnök sürgette a há­ borúzó feleket: határozzák meg céljaikat, majd kezdjenek béketárgyalásokat. A nagy háború résztvevői azonban világos háborús célok nélkül léptek hadba, célként leginkább a győzelmet, a „teljes győzelmet” jelölték meg. így a menet közben kialakuló elképzelések egyre túlzóbbak lettek: „A mai háború nem azok közé tarto­ zik, amelyeket egy politikai szerződés­ sel le lehet zárni... ez a háború élet-ha­ lál kérdés; mindegyik harcoló fél nem­ zeti létét teszi kockára” - írta M. Paléologue pétervári francia nagykövet. A békevágy és béketörekvések elle­ nére éppen 1916-17-ben kerültek élre azok a politikusok és katonák, akik a háborút a „végső győzelemig”, az ellenség megsemmisítéséig akarták folytatni: Németországban Hinden­ burg és Ludendorff* tábornokok, Nagy-Britanniában Lloyd George, Franciaországban Clemenceau mi­ niszterelnök.

Há b o r ú b ó l f o r r a d a lo m b a

213

A gyengülő Osztrák-Magyar Monarchia ellentétes irányba mozdult: szaba­ dulni próbált a háborútól, de nem tudott. 1916 végén - 68 évi uralkodás után meghalt Ferenc József. Utóda, a jóindulatú, de tétova IV. Károly* békére és belső reformokra törekedett. Leváltotta Tisza Istvánt - aki még azt is mereven ellenezte, hogy a frontkatonák választójogot és földet kapjanak ám a volt miniszterelnök vezette parlamenti többség minden lényeges változást megaka­ dályozott. (A magyar országgyűlés 1910 óta együtt volt, a háború miatt nem tartottak választásokat.)

IV. Károly (1887-1922): az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó uralkodója 1916— 1918 között (osztrák császárként I. Károly néven). A háborús vereség és a birodalom felbomlása miatt lemondott, majd 1921ben eredménytelenül próbált meg visszatér­ ni a magyar trónra („királypuccsok” ->31.3.).

27.2. FORDULATOK 1917-BEN 1917 egyik meghatározó eseménye az orosz forradalom és Oroszország háború­ ból való kiválása, a másik az Egyesült Államok hadbalépése lett. Oroszország súlyos veszteségeket szenvedett. Az ellátás összeomlott, a tarta­ lékok elfogytak. A katonák nem akartak tovább harcolni, a munkások sztrájkol­ tak, még a nők is tüntettek. „Az ember sírni tudna! A katonák nem jelentkeznek szolgálatra, zsebre dugott kézzel kódorognak, hangoskodnak a villamoson, nőkkel kart karba öltve sétálgat­ nak, nem tisztelegnek elöljáróiknak, sőt kigúnyolják - éppen csak meg nem ölik őket” - panaszolta Peléologue francia nagykövet. „A cárizmus napjai meg vannak számlálva... A forradalom elkerülhetetlen, csak az alkalomra vár, hogy kirobbanjon. Az alkalom pedig lehet egy katonai ve­ reség, egy vidéki éhínség, egy petrográdi sztrájk, egy moszkvai lázadás, egy udva­ ri dráma, akármi!” - mondta Putyilov pétervári gyáros Paléologue-nak. Az „al­ kalom” az 1917. februári forradalommal következett be: II. Miklóst lemondatták, s végül (1918 tavaszán) Oroszország különbékét kötött a központi hatalmakkal. Az Egyesült Államok 1914-ben kinyilvánította semlegességét, de kezdettől az antanthatalmakat támogatta* hadianyagokkal és kölcsönökkel. A Hindenburg-Ludendorff-féle német hadvezetés 1917 elején - néhány héttel az orosz for­ radalom kitörése előtt - úgy döntött: korlátlan tengeralattjáró-háborúval* éhezteti ki Nagy-Britanniát. Egymás után merültek hullámsírba az amerikai szál­ lítóhajók, s Wilson elnök (aki 1916-os választási kampányában megígérte: távol taija Amerikát a háborútól) áprilisban - a kongresszus támogatásával - bejelen­ tette az USA hadüzenetét. Az Egyesült Államoknak azonban nem volt hadserege, csapatai csak 1918 nyarán kezdtek a nyugati frontra áradni. (Az amerikai katonák fél évi otthoni kiképzés után két hónapon át Franciaországban gyakorlatoztak, majd egy hó­ napot a front valamelyik nyugodt szakaszán töltöttek, csak utána mentek az el­ ső vonalba.)

„1917-ben a régi értelemben vett eu­ rópai történelem véget ért. Megkezdő­ dött a világtörténelem. Ez az év Lenin és Wdson éve volt... mindketten Utó­ piát hirdettek, földi paradicsomot.” (A . J. P. T aylor : A z e lsó v ilágh áború )

az antantot támogatta: az Angliába irá­ nyuló amerikai kivitel 1914-16 között 257%-kal, a Franciaországba irányuló kivi­ tel 393%-kal nőtt, míg a németországi ex­ port gyakorlatilag megszűnt. Az amerikai külügyminisztérium - hogy elkerülje a rész­ rehajlás vádját - közölte, hogy a központi hatalmak is rendelhetnek hadianyagot, ha el is szállítják. Ezt azonban a németek számá­ ra a brit tengeri blokád lehetetlenné tette, tengeralattjáró-háború, búvárhajóharc: a németek ezzel akarták megtörni az antant blokádját, s térdre kényszeríteni az angolo­ kat. A tengeralattjárók torpedóval (víz alatti bombával) támadták az ellenséges hajókat. A tengeralattjárók ellen a britek a kereske­ delmi hajókat kísérő hajórajjal - konvojjal védekeztek. A német politika elkövette azt az ostobaságot is, hogy megígérte Mexikó­ nak: amennyiben megtámadja az Egyesült Államokat, visszakaphatja a 19. században USÁ-hoz csatolt területeket. A távirat a brit titkosszolgálat kezébe került, s meggyőzte Amerikát a németek sötét szándékairól.

A SEMLEGES ÁLLAMOK HADBALÉPÉSE Az antant oldalán

Japán Olaszország Portugália Románia Egyesült Államok Görögország

A központi hatalmak oldalán

1914. augusztus 1915. május 1916. március 1916. augusztus 1917. április 1917. június

Törökország Bulgária

1914. október 1915. október

(A britek oldalán kanadai, ausztrál, új-zélandi és indiai katonák harcoltak, s a francia hadsereget is gyarmati csapatokkal erősítették meg.)

Die Zeit is t h a rt. i lé r S le á is r sic] Hadikölcsön-felhívás Hindenburg arcképével: „Nehéz korban élünk,

de a győzelem bizonyos"

A

214

N A G Y HÁBORÚ

1. Miért bizonyult Oroszország számára nagyon nehéznek a háború befejezése? 2. Szerinted miért merte Németor­ szág kihívni maga ellen az Egyesült Államokat? 3. Miért adott 1917 új reményt a központi hatalmaknak? 4. Miért mondják, hogy az orosz forradalom néhány hetet késett Németország számára? — ---------— ------- -------- — -------------

Amerika hadba lép: teherautókat raknak partra egy francia kikötőben

27 állam: az Egyesült Államok után a délamerikai államok is hadat üzentek a központi hatalmaknak, bár ez nem befolyásolta a arco enete et.

Az első világháborúban összesen 27 állam* katonái vettek részt; a központi hatalmak oldalán 25 millió, az antant oldalán 42 millió katonát mozgósítottak, Mint a fenti táblázatból látható, az antant diplomáciája eredményesebben működött, mint a központi hatalmaké. Mindkét fél ellenséges területeket ajánlott az új hadbalépőknek: az antant Olaszországnak osztrák, Romániának magyar terü­ letet ígért, s elhatározta Törökország felosztását is. Az 1917-es fordulatok eleinte a központi hatalmaknak kedveztek. A németek úgy számoltak: a háborút abban az időszakban kell megnyerni, amikor az orosz fronton már megszűntek a harcok, de az amerikaiak még nem érkeztek meg. A központi hatalmak csapatai 1917 végén előbb az olasz fronton arattak nagy győzelmet (caporettói áttörés), majd 1918 tavaszán megindult az új német táma­ dás Franciaországban.

27.3. AZ ANTANT GYŐZELME „Ahhoz, hogy az ember egyáltalán aludni tudjon, erősen kell hinnie Is­ tenben és az orosz forradalomban.” (B e thm ann -H ollw eg )

100 Behozatal 75

-

• Belföldi termelés

50

25

1913

1916-1918

A német lakosság élelmiszer-ellátása az első világháborúban

A nyugati fronton Ludendorff tábornok döntőnek szánt offenzívája ismét Párizs közelébe jutatta a németek csapatokat. „Leírhatatlan az ellenállhatatlan erő tu­ data, amely a csata kezdetén csapatainkat eltöltötte. Feloldódott az évekig tartó frontszolgálat okozta dermedtség. A vezetésben és a győzelemben való hit soha­ sem volt nagyobb, még 1914 augusztusában sem” - írta Max von Baden, a későb­ bi kancellár. Az antant erőit - a háború folyamán először - közös parancsnokság, a francia Foch marsall irányítása alá helyezték. A németek azonban - mint már annyiszor - ismét megtorpantak a cél előtt: 1918 nyarától felülkerekedtek a jobban felszerelt francia-angol-amerikai csapa­ tok. A németek az egész fronton hátráltak. „A visszavonuló csapatok egy friss hadosztálynak, amely bátran indult rohamra, azt kiáltották oda: »sztrájktörők meghosszabbítjátok a háborút«” - írta a német hadsereg „fekete napjáról” (au­ gusztus 8.) Ludendorff tábornok. Az olasz fronton katasztrofális vereséggel zárult a rongyos és éhes osztrák-magyar csapatok utolsó támadása. (A katonák fejadagját leszállították napi 25 dkg kenyérre és 15 dkg húsra, átlagos testsúlyuk nem haladta meg az 50 kilogrammot.) A támadók ugyan átkeltek a Piave folyón, de utánpótlás híján megkezdték a visszavonulást. Időközben a folyó megáradt, az ár katonák egy ré­ szét magával sodorta: a Monarchia halottakban, sebesültekben és hadifoglyokban mintegy 150 000 embert veszített. Ausztria-Magyarország számára feltartóztat­ hatatlanul közeledett a vég. Berkeszi István feljegyezte többször idézett naplójába: „Szomorú napokat élünk. Az Antant - úgy látszik - kezd diadalmaskodni. Békeajánlatainkat gúnnyal visszautasítja... Mindnyájunkra roppant leverő hatással vannak a harctéri hírek

215

H Á B O R Ú B Ó L F O R R A D A LO M B A

Angol tank támadásban Súlyosan sebesült brit katona 1916-ban. Mögötte valaki filmfelvevőgépet cipel.

és nemzetiségeink itthoni fészkelődései, emellett kell megküzdenünk a rettenetes drágasággal, s még hozzá az úgynevezett spanyol náthával*, mely naponként mind nagyobb terjedelmet ölt... A VIII. osztály tanulóinak éppen a fele hiányzott. Ki tudna ilyen körülmények között lelkesen tanítani?!” (1918. október 2.)

KRÓNIKA 1918. szeptember 29. A bolgár kormány bejelenti a kapitulációt._____________________ október 6. A német kormány fegyverszüneti kérelemmel fordul Wilson elnökhöz.________ október 27. Az Osztrák-Magyar Monarchia fegyverszünetet kér.______________________ október 30. Törökország aláírja a fegyverszünetet.__________________________________ november 3. A (már nem létező') Osztrák-Magyar Monarchia képviseletében Padovában aláírják a fegyverszünetet.______________________________________________________ _ november 11. Németország képviselői Compiégne-ben aláírják a fegyverszünetet._______ november folyamán Kikiáltják a német, az osztrák, a magyar és a csehszlovák köztársasá­ got__________________________________________________________________________ decemberben Megalakul a független Lengyelország, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és Nagy-Románia.

Amilyen váratlanul, láncreakciószerűen robbant ki 1914 nyarán a háború, olyan hirtelen ért véget 1918 őszén. Az antant áttörte a bolgár frontot, tartalékok nem voltak: Bulgária fegyverszünetet* kért. A központi hatalmak hadserege és hátországa egyszerre omlott össze - az antant csapatoknak és a forradalomnak a kö­ zeledése mindegyiküket gyors fegyverszünetre kényszerítette. 1918. november 11én tizenegy órakor a harcok befejeződtek - következményeik máig tartanak.

spanyolnátha: Ázsiából elterjedt súlyos, influenzaszerű járvány, amely 1918-19ben az egész földkerekségen pusztított. Valószínűleg több áldozatot szedett, mint a világháború. fegyverszünet: csak a harcok beszünteté­ sét jelenti, nem békekötést. Nem intézkedik a határokról, s időben is nagy távolság vá­ laszthatja el a békeszerződés aláírásától. A győzelemre felkészített német közvéle­ ményt azért is sokkolta a gyors összeomlás, mert a fegyverszünet aláírásakor a frontvo­ nal még belga területen húzódott (-+34.6.).

1. Mi minden keserítette el Berkeszi Istvánt? 2. Hogyan kapcsolódott össze a hadsereg és a hátország összeom­ lása a központi hatalmaknál?

27.4. FORRONGÁS ÉS FORRADALOM Az orosz forradalom óriási hatást gyakorolt a kimerülőfélben levő Németország­ ban és Ausztria-Magyarországon. Terjedt az a meggyőződés, hogy az áhított bé­ két a forradalom hozza meg. Egy hadifogoly katona cenzúra által visszatartott le­ velében olvasható: „Akasszátokfel a királyokat! Kedves szüleim... az orosz testvérek már kivívták a szabadságukat..., s mi az orosz katonáknak siettünk segítségére... Ne féljenek nem vagyok egyedül... Aki munkás, az nem lehet az ellenségünk a mi ellenségeink a bárók, a hercegek a kirá­ lyok ezek a kutyák a mi ellenségeink, akik minket egymás ellen uszítanak, ezek ad­ ták kezünkre a fegyvert és mondták nekünk hogy az oroszok meg a szerbek a mi el-

„Fel kell ismernünk hogy újfajta, az antantnál is veszedelmesebb ellenség­ gel állunk szemben - a nemzetközi forradalommal... Kérlek tekints túl a közvetlenül kecsegtető előnyökön: a fenyegető fellegeket csak a háború haladéktalan befejezésével lehet el­ oszlatni.” (IV. K á r o l y l e v e l e n . V ilm o s n a k ,

1917)

A N A G Y HÁBORÚ

216

1. Milyen jelek mutatták a forradal­ mi hangulat terjedését? 2. Kiket tartottak az emberekfele­ lősnek a háborúért? 3. Miért ítélte el Berkeszi István a sztrájkokat, s mi a te véleményed erről? 4. Miért vélte Hesse, hogy e háború után lehetetlen jó békét kötni? 5. Nézz utána, mióta uralkodtak a megdöntött dinasztiák!

A vonatokat ellepték a hazatérő katonák

lenségeink, akiket meg kell semmisítenünk... De jaj a mágnásoknak, akik a fegyvert a kezünkbe adták, most ellenük fordítjuk a puskát, őket lőjjük... Nemsokára Ma­ gyarország ellen vonulunk, hogy a munkásnépet felszabadítsuk az urak igája alól. Maradok magukat szeretőfiuk.” (Kaskó Sándor, Oroszország, 1918. május 5-én) A központi hatalmak országaiban a békéért sztrájkoltak: „A napokban úgy Temesváron, mint Budapesten, Bécsben, Berlinben több napra terjedő sztrájk volt. A munkások nem dolgoztak és vezéreik ezzel a békét, a gyorsabb békekötést akarják kierőszakolni. Szent Isten! milyen felfogás, mintha a mi hatalmaink nem akarnának békét kötni. Az ilyen sztrájkokkal végtelenül ártunk a saját ügyünk­ nek...” (Berkeszi István 1918. február 1.) Jászi Oszkár így emlékezett vissza az 1918 őszén tapasztalható magyarországi felbomlásra: „Az emberek elvesztették a napi dolgaikkal való minden kapcsolatukat, s tekin­ tetük lázasan meredt a jövőbe. Szelíd filozófusok égő szemekkel rohantak hozzám s a forradalmi pártok habozó lassúságát szenvedélyes hangon kritizálták. Egy elektrotechnikus inas vészes jóslatok közepette javította meg a villanyvezetéket, kijelentvén, hogy küszöbön a forradalom. A [cseléd] leány azzal hozta be a levest, hogy falusi rokonaitól tudja, már nem tart sokáig a régi világ... Katonák és tisz­ tek hangosan beszéltek nyilvános helyeken is a front összeroskadásáról. A villa­ mos kocsikon szenvedélyes kitöréseket lehetett hallani a háború, a hatóságok és a vagyonosok ellen...” (Magyar kálvária - magyar feltámadás, 1920) A központi hatalmak vereségével összeomlottak a régi rendszerek, a Romanovök után a Habsburgok, Hohenzollemek és Oszmánok dinasztiája és biro­ dalma is megbukott (->28.1., 29.4.). A békekötés már az új kormányokra várt - ekkor új illúziók születtek: „Senki sem érzi úgy, hogy a vereség az ő veresége lenne, hanem úgy, hogy a ré­ gi rendszer szenvedett vereséget" - írta egy német szerző. „Az emberek lelkesedésükben elfelejtették, hogy elvesztették a háborút. Győz­ tesnek érezték magukat, mert győzött a forradalom” - jegyezte meg Károlyi Mi­ hály, az őszirózsás forradalommal hatalomra került magyar miniszterelnök. Az embereknek 1914-ben a háború, 1918-ban a forradalom jelentette a meg­ váltást. Egyúttal reménykedtek az antant belátásában, főként abban, hogy Wilson elnök mérsékelni fogja a túlzó békecélokat. Hermann Hesse svájci német író azonban reálisabban látta a helyzetet, a várható béke természetét: „Minél nagyobbak, véresebbek, megsemmisítőbbek e háború végküzdelmei, an­ nál kevésbé lehet majd csillapítani a gyűlöletet és a rivalizálást, annál kevésbé lesz lehetetlen az, hogy a politikai célokat a háború bűnös eszközeivel érjék el.”

27.5. A KÖVETKEZMENYEK „Elég volt a háborúból, a forrada­ lomból és a világmegváltásból! Tart­ sunk mértéket és forduljunk más, ap­ róbb örömökfelé!” (P aul K o rn feld )

örmények: a török állam már az első világ­ háború előtt is üldözte a területén élő ke­ resztény örményeket. Az orosz-török har­ cok az örmények lakta területek közelében folytak, így a törökök árulókat láttak az ör­ ményekben. 1915-ben a török hatóságok áttelepülésre kényszerítették az örménye­ ket: e halálmenetek során százezrek haltak meg, sokakat török katonák öltek meg.

Az első világháborúban mintegy 8,5-9 millió ember halt meg, az antant országai 5,24 millió, a központi hatalmak 3,41 millió embert vesztettek. Ebben a számban nem szerepel a török hadsereg által kiirtott kb. 1,5 millió örmény*, sem az 1918—19-es „spanyolnátha” áldozatai. A Magyar Királyság területéről bevonulta­ tott 3,38 millió katonából csak 525 ezren tértek haza épségben. Egy 1917-ben elfogadott magyar törvény kimondta, hogy: 1. §. „Mindazok, akik a most dúló háborúban a hadrakelt sereg kötelékében hí­ ven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak ér­ demesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. 2. §. Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak a nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért éle­ tüket áldozták.” 1924-től a „hősök emlékünnepét” is megtartották. A közvetlen és közvetett háborús kiadások és károk összegét lehetetlen pon­ tosan megállapítani. Mindegyik hadviselő fél eladósodott - elsősorban az Egye-

-A S O R Ú B Ó L FO R R A D A LO M B A

217

1. Hol van a lakóhelyeden első világháborús emlékmű? Mi találha­ tó rajta? 2. Mekkora költségvetési hiány hal­ mozott fel a táblázatban feltüntetett három ország? Hasonlítsd össze a bevételek és kiadások arányát! 3. Mire gondolhatott Babits, amikor azt írta: „azon a napon"? (Ugyanarra, amire Ady a „különös nyár-éjszaka” kapcsán?)

Sebesült magyar tisztek járni tanulnak

sült Államok felé ráadásul a háború utáni gazdasági bajokat csak növelte a munkaalkalmat vagy segélyt követelő leszerelt katonák tömege. Egyedül a né­ met Háborúban Megvakult Katonák Szövetsége 2500 tagot számlált.

ÁLLAMI BEVÉTELEK ÉS KIADÁSOK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN

1914 1915 1916 1917 1918

Németország (mrd.

Franciaország (mrd.

Nagy-Britannia (mill.

bevétel kiadás RM)

bevétel kiadás Frank)

bevétel kiadás Font)

2,5 1,8 2,0 8,0 7,5

8,8 25,9 27,8 52,3 44,5

(6,3) (24,1) (25,8) (44,3) (37,0)

4,2 4,0 5,0 6,2 6,8

10,4 22,0 36,8 44,7 56,5

(6,2) (18,0) (31,8) (38,5) (49,7)

230 340 570 710 890

560 1560 2200 2700 2580

(330) (1220) (1630) (1990) (1690)

A gondolkodó emberek tudták, hogy életük, világuk már sohasem lehet olyan, amilyen 1914 előtt, a „boldog békeidőkben” volt. Talán a legszebben Babits Mi­ hály jegyezte fel önéletírásában: „Azon a napon derékba törve, kétfelé oszlik az életem, mint különben talán mindenkié, aki akkor már ember volt... A biztonságérzés és nyugalom eltűnt a vi­ lágból, ez tűnt el legelőször, s amikor legközelebb újból a szülőföldemre utaztam, megállapíthattam, hogy eltűnt a mustostök is; kinek lett volna még kedve ilyesmit élvezgetni. A következő évben eltűnt az öcsém is; ötévi hadifogság után került ké­ sőbb haza, Japánon és Indián keresztül... eltűnt anyám jókedve, s eltűntek a fecs­ kék is... Egy reggel eltűnt Erdély... Minden megváltozott! Az emberek is másként viselkedtek a sors másként keverte a kártyát, a királyokföldönfutóvá váltak mint a mesékben, s ismeretlen férfiak császároknál hatalmasabbakká. Nemzetek el­ süllyedtek és fölbukkantak városaink nevet és nyelvet cseréltek s tereinkről el­ tűntek a szobrok. Minden másként lett életemnek ebben a második felében, mint az elsőben volt, és minden rosszabbul. Mintha a világ egyszerre a másik felére fordult volna.” (Keresztül-kasul az életemen, 1939)

További olvasmányok Farkas Márton: Hindenburg, Bp., 1976. (Életek és korok) D. P. Pricker: Clemenceau, Bp., 1988. Szabó László: Piave, 1918, Bp., 1986. Merényi László: Amiens, 1918, Bp., 1986. Richard Holmes (szerk.): A háborúk világtörténete, Bp., 1992. Kovács Ákos (szerk.): Monumentumok az első háborúból, Bp., 1991.

Összefoglaló kérdések és feladatok 1. Milyen tényezőkkel magyarázod az antant győzelmét? 2. Szerinted miért a közép- és kelet­ európai birodalmak omlottak össze a nagy háború végére? 3. Miért tartják azt, hogy az első vi­ lágháború „Európa önmaga ellen folytatott küzdelme” volt? 4. Miért érezték az emberek hogy a világ jóvátehetetlenül megválto­ zott 1914 után?

A

218

NAGY HÁBORL

MŰHELY

Ki a felelős a háborúért? Könyvtárakat töltenének meg az első világháború okaival, a „háborús felelősséggel” foglalkozó művek, áradatuk 1914-től napjainkig sem szűnik. Rövid részleteket közlünk néhányukból. 1. Az 1919-es versailles-i békeszerződés 231. cikkelye „Németország és szövetségesei mint e veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és ká­ rokért, amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok [az antant], valamint polgáraik a Németország és szövetségesei támadása folytán rájuk kényszerített háború következménye­ képpen elszenvedtek.” 2. A. J. P. Taylor angol történész, 1963 „Sehol sem fedezhetünk fel tudatos eltökéltséget a háború kirobbantására. Az államférfiak elszámították magukat. Blöfföltek és fenyegetőztek, mert ezek az eszközök hatásos­ nak bizonyultak a korábbi esetekben. Ezúttal félresiklott a dolog. Az elrettentés, amire építettek, nem volt elrettentő; az államférfiak tulajdon fegyvereik rabjai lettek. A hatalmas hadseregek amelyeket azért állítottak fel, hogy biztonságot nyújtsanak és megőrizzék a békét, most saját súlyukkal so­ dorták háborúba az országokat.” (Az első világháború) 3. Diószegi István magyar történész, 1967 „A háborúhoz vezető utat Németország tudtával, támoga­ tásával, sőt helyeslésével tették meg Bécsben. A többi részt­ vevő a körülményekhez igazodott, Németország azonban azért jutott a háború küszöbére, mert maga is akarta a há­ borút.” (Klasszikus diplomácia - modem hatalmi politika) 4. Walter Hubatsch német történész, 1973 „Az irtózatos küzdelem kitörését számos okra vezethetjük vissza: a nagyszerb eszmére és Ausztría-Magyarország gyengeségére, a pánszlávizmusra és Oroszország hagyo­ mányos terjeszkedési politikájára a Balkánon, Franciaor­ szág ama törekvésére, hogy 1870-ben megrendült európai pozícióit helyreállítsa, Angliának a német túlsúlytól való félelmére. Ehhez csatlakozott a német vezetés aggodalma, hogy elveszíti szövetségeseit és magára marad a válság­ ban. Mindezek együtt lefékezték a túlságosan is későn meg­ induló békekezdeményezéseket, amelyek az egymáshoz kapcsolódó mozgósítások technikája révén gyorsan hatá­ sukat vesztették.” (Dér Erste Weltkrieg) 5. Gerhard Ritter német történész, 1964 „Németország politikája csak abban tért el a többiektől, hogy túlnyomórészt tisztán katonai megfontolások határoz­ ták meg... Végső soron a katonai vezetők rettegése, hogy el­ késnek előre meghatározott támadási terveikkel, ítélte ku-

P in n in g T h c c n D o w n l

„Szögezzük le!”: angol rajz a németekkel szembeni követelésekről: „A németeknek fizetni kell!”, „A császárnak lógni kell!”, „A hunok takarodjanak!"

darcra az európai diplomáciának azt a törekvését, hogy tár­ gyalásokkal, kompromisszumokkal oldja meg a szerbiai vál­ ságot... A döntő pillanatban bekövetkezett csőd alapvető oka az volt, hogy a német politika a katonák terveitőlfüggött. Ezt nem egyszerűen a gyengeség, hanem a szükség hozta így: csak Németországnak kellett kétfrontos háborúra számíta­ nia, így feltétlenül meg kellett előznie ellenfeleit, ha győzni akart.” (Staatskunst und Kriegshandwerk) 6. Wolfgang J. Mommsen német történész, 1969 „A valóságban a német vezetés egy rendkívül finoman ki­ számított, de félresikerült diplomáciai offenzívát folytatott, amely az osztrák-szerb helyi háborút eszköznek akarta fel­ használni, hogy a megmerevedett európai szövetségi rend­ szert széttörje, s így a nagy európai háborút - amelynek el­ jövetelét a közelebbi vagy távolabbi jövőben várta - méz egyszer elkerülje.” (Dér Zeitalter des Imperialismus)

1. Csoportosítsd a történészek érveit: tervszerűnek vagy véletlenszerűnek tartják-e a háborút, kit vagy kiket tesznek felelőssé érte! 2. Alakítsd ki a saját álláspontodat!

Ö SSZEG ZÉS

219

HATODIK RÉSZ (22-27. F E JE Z E T) • •

Összegzés „És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lön nagy földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak...” - szól a bibliai János jelenéseinek 16. ré­ sze a Gonosz erőivel való végső összecsapásról. A nagy háború lerombolta a régi Európát, s romba döntöt­ te az emberiségnek a haladásba, a józan észbe vetett hitét is. „Mi, akik átéltük ezt a poklot, sohasem szabadulhatunk meg tőle..., magunkkal cipeljük a sírunkba. A háború lett a sorsunk, szétszakította az életünket” - mondta 1930-ban egy német veterán.

Totális háború volt: nem végződhetett megegyezéses bé­ kével, s az élet minden területét meghatározta. A világégés nyomán új, szélsőséges társadalmi-politikai erők jelentkez­ tek: a fasizmus és a bolsevizmus (—>28., 34. fejezet). Noha a két „izmus” egymás elpusztítására tört, mindkettő a harcot, az erőszakot állította középpontba, egyúttal elvetette a de­ mokráciát. Nagy szerepük volt abban, hogy a nagy háború „visszavá­ gója” a még pusztítóbb, még kiteijedtebb, még totálisabb második világháború lett.

Francia hadirokkantak felvonulása Párizsban