A határon túli magyarokra vonatkozó politikai feladatok végrehajtásáról

A határon túli magyarokra vonatkozó politikai feladatok végrehajtásáról Alábbi összeállításunk az Országgyűlés Külügyi Bizottsága számára készített beszámoló rövidített változata. A bizottság a beszámolót a 2005. május 3-ai ülésén tárgyalta meg. A Kormány határon túli magyarsággal kapcsolatos politikai célkitűzései A kormány „Lendületben az ország!” című, 2004–2006-ra vonatkozó programjának „Élhető és otthonos köztársaság” című fejezete megállapítja, hogy az elmúlt két évben a magyar külpolitika helyreállította a nemzetközi bizalmat Magyarország iránt. A rendszerváltáskor megfogalmazott külpolitikai célkitűzések mára megvalósultak. Hazánk az Európai Unió tagja lett, ezzel teljessé vált beilleszkedésünk a kontinens fejlett, demokratikus országainak közösségébe. A szomszédos államokkal megtörtént a történelmi megbékélés, az elmúlt két évben feloldottuk a korábban kialakult feszültségeket. Magyarország a térségben a stabilitás tényezője lett. A magyar külpolitika a határon túli magyarság jogainak és érdekeinek érvényesítését az Európai Unió normáival összhangban támogatja. Ez a politika a határon túli magyarság számára több, igen jelentős eredményt hozott, ide sorolható mindenekelőtt a Szabadság-szobor kiszabadítása és újbóli felállítása Aradon, a rozsnyói Kossuthszobor, a rimaszombati Petőfi-szobor, a(z észak-)komáromi Nagy Lajos király- és a kassai Márai Sándor-szobor felállítása, a csíkszeredai Millenniumi-templom megnyitása és felszentelése, a Selye János Egyetem megalapítása (Észak-)Komáromban, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi campusának felépítése, a nagyváradi Ady Endre Kulturális és Konferencia Központ felavatása, a délvidéki tehetséggondozó gimnáziumok megnyitása, illetve a Nagyváradi Célok szellemében kialakított információs technológiai együttműködések. A kormányprogram rögzíti, hogy a Gyurcsány-kormány külpolitikájának célja a nemzeti érdekek hatékony érvényesítése, az aktív és kezdeményező Európa-politika, a térség stabilitását és a határon túli magyarság érdekeit is szolgáló szomszédságpolitika, az észak-atlanti szövetségi rendszer erősítése és a nemzetközi terrorizmus elleni harc támogatása. A szocialista – szabad demokrata kormány célja a magyar nemzet európai keretekben történő egyesítése, hogy a magyarság egy tágabb közösségben, az Európai Unióban boldogulhasson, megőrizhesse identitását, illetve nyelvével, kultúrájával részt vehessen Európa sokszínűségének gazdagításában, és sikeres nemzet legyen. A kormány ezért támogatja a határon túli magyarságnak az európai gyakorlati megoldások szellemiségével összhangban álló, a többség és kisebbség megegyezésén alapuló autonómiatörekvéseit. A kormányprogram a magyar külpolitika új céljai és hangsúlyai között említi az európai uniós tagságunkból származó előnyök teljes körű kiaknázásának szükségességét és nemzeti érdekeink hatékony képviseletét. A kormány célja a határon túli magyarság támogatása abban, hogy szülőföldjén boldoguljon, érvényesüljenek jogai, megőrizze nyelvét és kultúráját. A kormány – többek között az előzőekben jelzett okokból is – támogatja szomszédaink és a térség más országainak euro-atlanti integrációját, Románia, Bulgária és Horvátország európai uniós csatlakozási törekvéseit. A rendszerváltozást követő magyar külpolitika számára megfogalmazódott hármas célkitűzés – az integráció, a szomszédság-politika és a határon túli magyarsággal kapcsolatos politika – tekintetében mindenkor egyetértés mutatkozott valamennyi parlamenti politikai erő részéről. Abban viszont már volt vita, hogy miként alakuljon ezeknek a céloknak az egymáshoz való viszonya, egyensúlya. A kormány nem vitatja a határon túli magyarok támogatása növelésének fontosságát, amiként azt a célkitűzést sem, hogy valamennyi szintéren mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a szomszédos országokban élő magyar nemzeti közösségek érvényesíteni tudják érdekeiket. A magyar–magyar kapcsolatok terén Magyarország kormányának kettős törekvése van. Egyrészt fontosnak tartjuk a rendszerváltozás óta elért eredmények, értékek és a kiépült magyar–magyar kapcsolatrendszer megőrzését, fenntartását és átemelését az Európai Unióba. Folytatódik a Magyar Állandó Értekezlet munkája, intézményesült a magyar parlamenti képviselők együttműködése, európai keretek között megőriztük a kedvezménytörvény által biztosított kedvezményeket és támogatásokat. Másrészt igyekszünk minél jobban kihasználni az EU-csatlakozásban rejlő lehetőségeket, beépítve mindazokat az európai uniós pozitívumokat és újdonságokat a magyar– magyar kapcsolatrendszerbe, amelyeket a tagság számunkra nyújt. Ez a 2004–2006. évi kormányprogramban konkrét megfogalmazást is nyert, miszerint „Részt veszünk az Unió

1/24

szomszédság-politikájának alakításában”, továbbá „A magyar külpolitika a határon túli magyarság jogainak és érdekeinek érvényesítését az Európai Unió normáival összhangban támogatja” és „Az Európai Unió szomszédságpolitikájával összhangban bővíti kapcsolatait, erősíti együttműködését szomszédaival és a térség más államaival (…)”. A kormányzat sikerét jelzi, hogy a 2004. június 18-án végleges formában elfogadott európai Alkotmányos Szerződésbe magyar kezdeményezésre bekerült a kisebbségek jogaira történő utalás. A kompromisszumos szöveg így fogalmaz: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékeire épül. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a diszkrimináció-mentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.” Az elfogadott Szerződésben az említett kisebbségi klauzulán kívül még számos olyan rendelkezés található, amely valamilyen formában – közvetve vagy közvetlenül – védi a nemzeti kisebbségek érdekeit. Az Unió célkitűzési között a jövőben is szerepelni fog a kulturális és nyelvi sokszínűség, illetve Európa kulturális örökségének védelme. Az Alkotmányos Szerződés tartalmazza továbbá az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmére, illetve az Európai Emberi Jogi Egyezményre való hivatkozást, amely a diszkrimináció tilalmán keresztül közvetve védi a kisebbségeket. Az Alkotmányos Szerződés – amelyet 2004. október 29-én Rómában írtak alá, és a Magyar Országgyűlés 2004. december 20-án, Litvánia után másodikként ratifikált – várhatóan 2006. november 1-jén lép hatályba. Gyurcsány Ferenc a határon túli magyarokért érzett nemzeti felelősség jegyében öt fontos kormányzati intézkedést kezdeményezett: 1. Szülőföld Program „A Szülőföld Program megvalósításával és fokozatos bővítésével teremtünk esélyeket a határon túli magyarság számára arra, hogy minden tagja a szülőföldjén maradva őrizhesse meg többes identitását, legyen gyarapodó európai polgár, a hagyományait szabadon és büszkén ápoló magyar.” 2. Nemzeti vízum „Nemzeti vízumot vezetünk be, amelynek segítségével mindazok, akik nyelvük, vagy kulturális, nemzeti identitásuk megőrzése, oktatásuk, illetve a családi kapcsolataik erősítése érdekében rendszeresen, illetve hosszabb időre Magyarországra kívánnak látogatni, ezt akadálytalanul megtehessék. A vízum ötéves időtartamra lenne érvényes.” 3. Gyors és méltányos honosítás „Gyorsabbá, egyszerűbbé és méltányossá tesszük azokat az állampolgársági törvény szerint szükséges eljárásokat, amelyeket ma jogosan éreznek méltatlannak azok a határon túli magyarok, akik magyar állampolgárságot igényelnek. A jelenlegi idegenrendészeti, bevándorlási szabályozás és intézményrendszer teljes felülvizsgálatát megkezdtük, az átalakításra 2005. március 31-éig átfogó javaslatot dolgozunk ki.” 4. Integráció és autonómia „Nemzetközi tárgyalásainkon, két- és többoldalú kapcsolatainkban támogatjuk a határon túl élő magyar közösségeket autonómia-törekvéseik megvalósításában.” 5. Alkotmányosan rendezett jogállás a határon túli magyaroknak „Megfogalmazzuk és alkotmányos keretek közé illesztjük a »határon túli magyar« közjogi státuszát. A közjogi tartalommal rendelkező határon túli magyar jogállás megszerzésének feltétele, hogy a kérelmező magyarnak vallja magát. Tárgyalásokat kezdeményezünk a közélet szereplőivel, a szakmai, a tudományos körök képviselőivel, a határon túli magyar szervezetekkel, a szomszédos országok kormányaival és az Európai Unió intézményeivel annak érdekében, hogy a határon túli magyarok olyan útlevelet kapjanak, amely Magyarországra és szándékaink szerint az Európai Unió többi tagországába érvényes. Az ilyen útlevéllel rendelkező határon túli magyarok honosítása a jövőben gyorsabban, kedvezményes eljárás keretében történik meg.” A kormány a szomszédos államokban élő magyarság szülőföldjén való boldogulásának, Magyarországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének előmozdítása, magyar nemzeti azonosságtudata megerősítésének céljából törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek a határon túli magyarságot támogató pénzügyi forrás, a „Szülőföld Alap” létrehozásáról (T/12725. számú törvényjavaslat az 1127/2004. (XI. 24.) Korm. Határozat alapján), s azt a képviselők 2005. február 14-én elfogadták, majd az Országgyűlés 2005. április 18-ai ülésnapján elfogadásra került a törvény módosítása, amelyre a Miniszterelnöki Hivatal bevándorlást

2/24

és honosítást érintő jogszabályokat felülvizsgáló kormánymegbízottja nyújtott be egyéni képviselői indítványt* A törvény értelmében a Szülőföld Alap elkülönített állami pénzalap. Célja a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való – egyéni és közösségi – boldogulását, anyagi és szellemi gyarapodását, nyelvének és kultúrájának megőrzését és továbbfejlesztését, az anyaországgal való sokoldalú kapcsolatának fenntartását és erősítését elősegítő támogatások nyújtása. A magyar nemzet polgárait – éljenek a határokon belül vagy kívül – összekötik a közösen megélt történelem, a nemzeti hagyományok, a magyar nyelv és a kultúra. A kormány a magyar nemzet polgárainak sorsáért érzett felelősségétől áthatva, magyarságuk megőrzéséért és szülőföldön való boldogulásuk segítése céljából országgyűlési határozati javaslatot (H/12727) nyújtott be a határon túli magyarok nemzetpolgárságáról és a „Szülőföld”-programcsomag létrehozásáról. E határozati javaslat értelmében az Országgyűlés az Alkotmány 6. §-ának (3) pontjában foglaltak alapján felkéri a kormányt arra, hogy a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségű, illetve magukat magyarnak valló, a magyar nyelvet és kultúrát, a nemzeti hagyományokat ápoló személyek számára alkossa meg a nemzetpolgárság intézményét, és külön intézkedésekkel segítse elő a szülőföldön való boldogulás feltételeinek megteremtését, a nyelvi, kulturális és rokoni kapcsolatok fenntartásának minél szabadabb gyakorlását. Felhatalmazza továbbá a kormányt, hogy dolgozza ki és haladéktalanul nyújtsa be az Országgyűlés számára a határon túli magyarok szülőföldön boldogulását segítő „Szülőföld Alap” létrehozásáról, valamint a határon túli magyaroknak a Magyar Köztársaság területére történő szabad és akadálytalan beutazásának feltételeiről szóló jogszabály tervezetét. (A „Szülőföld Alap”-ról szóló törvényt az Országgyűlés – mint a korábbiakban már jeleztük – 2005. február 14-én elfogadta, a második – beutazással kapcsolatos – jogszabály tervezetének benyújtására ez után kerül majd sor.) A határozati javaslat értelmében a magyar állam a nemzetpolgárok számára biztosítja a magyarság megőrzését szolgáló különböző kedvezmények igénybevételét, az anyaországgal való akadálytalan kapcsolattartást. A nemzetpolgárság és a „Szülőföld”-programcsomag a nemzet határok megváltoztatása nélkül megvalósuló békés újraegyesítését szolgálja. A kormány a Szülőföld Alap létrehozásának kezdeményezése mellett az Alap működési céljait támogató és kiegészítő Gazdaságfejlesztési és Munkahely-teremtési Keretprogram (1128/2004. (XI. 24.) Korm. Határozat) megvalósításával kívánja ösztönözni a határon túli magyarság szülőföldjén történő boldogulásának gazdasági megalapozását. Ennek részleteire a jelen beszámolónak a határon túli magyarság anyagi támogatásával foglalkozó fejezetében visszatérünk. A kormány eltökélt abban a tekintetben, hogy hatékonyabbá tegye a nem Magyarországon élő nemzettársaink támogatását. Az eddig eseti alapon működő rendszer helyett általános fejlesztési politikát kíván kialakítani az EU támogatásainak felhasználásával. A 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Fejlesztési Tervet a Kárpát-medencei magyarsággal közösen dolgozza ki. A határon túli magyarsággal kapcsolatos politikát érintő államigazgatási intézkedések A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2002. évi XI. törvény módosításáról 2004. október 21-én hatályba lépett 2004. évi XCV. törvény 2. §-ának h) pontjában foglaltak alapján a HTMH szakmai felügyelete visszakerült a Külügyminisztériumhoz. A HTMH feladatait rögzítő, módosított 90/1992. (V. 29.) Korm. Rendelet értelmében a Hivatal önállóan gazdálkodó, teljes jogkörrel rendelkező költségvetési szerv, költségvetése – a változás eredményeként – a Külügyminisztérium fejezetben elkülönítetten szerepel. A Hivatal elnökét a külügyminiszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki, és menti fel. A Hivatal elnökhelyettesét az elnök javaslatára a külügyminiszter nevezi ki, és menti fel. A Hivatal szervezetét és működési rendjét a külügyminiszter jóváhagyásával a Hivatal elnöke állapítja meg. A kormány megbízta Avarkeszi Dezső szocialista országgyűlési képviselőt, hogy március 31-éig készítsen átfogó koncepciót a finanszírozást, a jogi szabályozást és az ügykezelést illetően az idegenrendészeti, honosítási és bevándorlási témakörben. A kormánymegbízott kétfős stábbal dolgozik, együttműködve a Belügyminisztériummal és az igazságügyi tárcával. Ez év márciusában a magyarországi parlamenti pártok, valamint – a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja kivételével – a határon túli magyar szervezetek képviselői egyöntetűen egyetértettek a kedvezményes honosítás érdekében tervezett lépésekkel. 2005. április 6-án a kormány első olvasatban megtárgyalta az állampolgársági, illetve az idegenrendészeti törvény módosítását, amellyel jelentősen rövidülhet a magyar állampolgárságú felmenőkkel rendelkező, nem magyar állampolgárok honosításának időtartama.

3/24

Kapcsolattartás a határon túli magyar közösségekkel A határon túli magyar közösségek jogainak és érdekeinek védelme iránti igény teremtette meg a mindenkori magyar kormány és a szomszédos államokban működő érdekképviseleti szervezetek vezetői között a folyamatos párbeszédet. A kormány számára a magyar–magyar kapcsolattartás legfontosabb keretét a Magyar Állandó Értekezlet jelenti. A MÁÉRT a kedvezménytörvény létrehozásának folyamatában vált a Kárpát-medencei magyarság csúcsfórumává. A Magyar Állandó Értekezlet VIII. ülése (2004. november 12.) A magyarországi belpolitikai helyzettel, illetve az új kormány megalakulásával összefüggésben a Magyar Állandó Értekezlet soron következő ülésére 2004. november 12-én került sor. „A tizenötmilliós nemzet iránti felelősséggel” címszó alatt megtartott VIII. MÁÉRT-ülés meghatározó témaköre egyértelműen a határon túli magyarok részére kedvezményes feltételekkel biztosítandó magyar állampolgárság, illetve az erről tartandó népszavazás kérdése volt. Az értekezlet politikai jelentőségét az is tükrözte, hogy valamennyi tagszervezet – magyarországi és határon túli egyaránt – a legmagasabb szinten képviseltette magát az ülésen. A tanácskozás során markánsan kifejeződésre jutott a résztvevő felek korábban kinyilvánított álláspontja a népszavazásra feltett kérdésben. Az egymással ellentétes vélemények következtében a MÁÉRT történetében első alkalommal fordult elő, hogy nem sikerült elfogadni egy közös Zárónyilatkozatot. A határon túli szervezetek egységesen szorgalmazták a magyar állampolgárság könnyített módon, a szülőföld elhagyása nélkül történő megszerzésének lehetővé tételét, és az „igen” szavazatok leadására szólították föl a magyarországi választópolgárokat. A kormányzó pártok véleményével szemben a két ellenzéki párt – a FIDESZ–MPSZ, illetve az MDF – teljes mértékben támogatta a határon túliak törekvéseit, és fölvállalta a népszavazással kapcsolatban az „igen” álláspont képviseletét. A MÁÉRT résztvevőinek többsége a határon túli szervezetek és a két ellenzéki párt aláírásával elfogadott egy nyilatkozatot, amely azonban nem tekinthető az értekezlet hivatalos záródokumentumának. Ebben a nyilatkozatban az aláírók – annak értelmében, hogy a kettős állampolgárság intézményét a békés nemzetegyesítés eszközének tekintik – a magyarországi választópolgárokat arra kérték, hogy nagy számban vegyenek részt a 2004. december 5-ei népszavazáson, és „igen” szavazatok leadásával támogassák a kezdeményezést. Felkérték továbbá a magyarországi politikai szereplőket, a magyar kormányt, a pártokat és a társadalmi szervezeteket, hogy ne fejtsenek ki demagóg propagandát a népszavazási kampány során, és ne szítsanak hangulatot a határon túli magyarsággal szemben. A határon túli szervezetek és az ellenzéki pártok a szóban forgó nyilatkozatban – sikeres népszavazás esetére – arra kérték a Magyar Országgyűlést, hogy a nemzetközi tapasztalatok és a magyar állami költségvetés lehetőségeit figyelembe véve olyan új állampolgársági jogi szabályozást alkosson, amely egyszerre biztosítja a határon túli magyarság megmaradását a szülőföldön, valamint az akadálytalan kapcsolattartást Magyarországgal. A MÁÉRT ülésén – a korábbi évek gyakorlatához híven – két közjogi méltóság is felszólalt. Mádl Ferenc köztársasági elnök a kettős állampolgárság támogatása mellett emelt szót beszédében, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök pedig a magyar állampolgárok nemzeti elkötelezettségének a „közös haza iránt érzett felelősséggel” történő összeegyeztetése fontosságát hangsúlyozta, illetve teljes meggyőződéssel kiállt a felelős döntéshozatal elvének következetes érvényesítése mellett. A miniszterelnök a MÁÉRT-ülésen vázolta a kormány Szülőföld Programját, amelynek deklarált célja a határon túli magyarság szülőföldön történő megmaradásának és boldogulásának elősegítése a magyar közösségek kulturális, gazdasági, oktatási támogatását biztosító – egymilliárd forintos kezdőtőkével induló és különböző befizetések révén tovább gyarapítható – Szülőföld Alap létrehozása, valamint egy átfogó, összesen nagyjából 25 milliárd forint értékű támogatást biztosító gazdaságfejlesztési keretprogram kidolgozása révén. A MÁÉRT VIII. ülésének keretében bemutatták az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, illetve a Határon Túli Magyarok Hivatala együttműködésében kialakított központi informatikai nyilvántartórendszert, amely a végleges adatfeltöltést követően teljes körűen tartalmazza majd a határon túli magyarság számára biztosított támogatásokkal kapcsolatos fontosabb információkat.

4/24

A MÁÉRT Szakértői Bizottságainak 2004. évi tevékenysége A MÁÉRT Szakértői Bizottságai közül 2004. év során a Kulturális Szakértői Bizottság tartott ülést. A december 8-án megtartott tanácskozás főbb napirendi pontjai között a határon túli magyar kulturális intézményrendszer helyzetének áttekintése, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának már folyamatban lévő vagy a továbbiakban várható szakmai kezdeményezéseinek bemutatása, illetve a „Magyar kulturális stratégia” címmel elkészült, és a tagszervezetek részére előzetesen megküldött szakmai munkaanyag megtárgyalása szerepelt. Ennek megfelelően a szakbizottsági ülés résztvevői tájékoztatást kaphattak az illetékes szaktárca elmúlt évi tevékenységéről és a jövő évre vonatkozó terveiről. A NKÖM illetékes szakemberei vázolták a minisztérium által 2004-ben a határon túli magyar kultúra támogatására biztosított mintegy 400 millió forint felhasználásának lényegesebb szempontjait és tényleges adatait. A Bizottság tagjai megismerkedhettek Vass Lajos, a NKÖM politikai államtitkára, a Bizottság elnöke erdélyi, felvidéki és kárpátaljai látogatásának tapasztalataival, valamint a különböző helyi szervezetek és intézmények vezetőivel folytatott megbeszéléseinek részleteivel és konkrét eredményeivel is. A minisztérium tájékoztatta a Bizottságot a legfontosabb problémák megoldása érdekében kidolgozott intézkedési terv tartalmáról, illetve az Európai Unió által felkínált pályázati források hatékonyabb ki-, illetve felhasználása érdekében tett lépésekről. Az ülésen a szaktárca szándékait is tükrözve felmerült a határon túli közművelődési intézmények és szervezetek normatív támogatásának szükségessége – ezzel kapcsolatban a részletek kimunkálása még további szakmai egyeztetést igényel –, valamint a határon túli könyvtárak állománya bővítésének és aktualizálásának fontossága, aminek érdekében a szaktárca már ún. könyvtárfejlesztési programot is indított. A bizottsági ülés résztvevői megvitatták a Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alapprogram Bizottságának elnöke által előterjesztett „Magyar kulturális stratégia” elnevezésű munkaanyagot, amelynek keretében olyan koncepciót igyekeztek felvázolni az anyag készítői, amely az aktuális választási eredményektől függetlenül hosszabb időre, akár évtizedekre is meghatározhatja a magyar kulturális politika legfontosabb irányait és a kapcsolódó konkrét feladatokat. A felvázolt stratégiával, illetve a kialakítandó programmal kapcsolatban valamennyi határon túli résztvevő a határon túli magyarság kultúrájának hangsúlyosabb megjelenítését, valamint – az egyes régiók kultúrája eltérő sajátosságainak figyelembevétele révén –, a realitásokhoz igazodó differenciáltabb megközelítés érvényesítését szorgalmazta. A MÁÉRT mellett a kisebbségek iránti gondoskodást jelzi a magyar–magyar kapcsolattartásnak az a fontos és új mozzanata, hogy a 2003-ban Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke által kezdeményezett Magyar–Magyar Parlamenti Partnerség keretében folyó együttműködés a 2004. szeptember 10-ei második találkozóval és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának megalakulásával intézményessé vált. Az ülés résztvevői egyhangúlag elfogadták a KMKF statútumát, a vajdasági magyarokat ért bántalmazásokkal kapcsolatos közös nyilatkozatot és egy ajánlást a magyar kormány számára. A kormány a szomszédos országokkal rendezett kapcsolatokra, bővülő együttműködésre és a kölcsönös bizalom megerősítésére törekedett. Szükség van erre a stratégiára, mivel a határon túl élő magyarok számos olyan problémával néznek szembe, amelyek megoldásában a kormány csak az adott országgal együttműködve, ésszerű kompromisszumok árán tud eredményeket elérni. A magyar kormány tagjainak határon túli magyarok körében tett látogatásai előmozdították ezeknek az ügyeknek a megoldását, és az élet legkülönbözőbb területein járultak hozzá az érdemi előrehaladáshoz. Számos alkalommal együttműködési megállapodások megkötése, közös projektek elindítása fémjelezte ezeket a látogatásokat. A magyar–magyar kapcsolattartás rendkívül lényeges vetülete a határon túli magyar civil szervezetekkel, kulturális egyesületekkel, oktatási intézményekkel, szakmai szerveződésekkel és más közösségi szereplőkkel folytatott együttműködés. Szintén nagyon fontos a kormányzati kapcsolattartás azokkal a magyarországi társadalmi szervezetekkel, amelyek tevékenysége érinti a határon túli magyarság ügyét. A Magyarországon működő települési önkormányzatok nagy része igen aktív a testvértelepülési kapcsolatok kialakítása és fenntartása terén. A magyar számadatok a többi európai országgal összevetve is magasnak mondhatók, hiszen a magyarországi önkormányzatok 480 romániai, 231 szlovákiai, 68 horvátországi, 49 szerbiai, 31 ukrajnai és 22 szlovéniai önkormányzattal tartanak fenn testvértelepülési kapcsolatot. A szomszédos országok tekintetében a kapcsolatok leginkább a határ menti megyék településeire összpontosulnak. A testvértelepülési együttműködések többnyire

5/24

az önkormányzatok feladatainak ellátását segítő, tapasztalatcserére támaszkodó együttműködési formák. Örvendetes, hogy a testvérvárosi kapcsolatok, az együttműködésekben résztvevő településcsoportok száma évről évre növekszik. A kettős állampolgárság problémaköre A magyar államnak rendkívül összetett, de pontosan definiált kötelezettségei vannak állampolgáraival szemben, míg az a felelősség, amelyet a nemzet egészével szemben kell viselnie – bár jelentőségében nem különbözik az előzőtől – jellegében más, a jelenleg érvényes szabályozásban kevésbé kimunkált és kevésbé meghatározott. A kormány határozottan úgy látja, hogy az állam kötelezettségeinek köre az állampolgáraival szemben, illetve felelőssége a magyar nemzet iránt különböző tartalmú, és e kötelezettség- illetve felelősséghalmazt a jövőben is meg kívánja különböztetni egymástól. A kormány megítélése szerint az állampolgárság aktív viszonyt feltételez az állam és polgára között. Ebben az aktív viszonyban kulcsszerepe van az országhatárokon belül megélt hétköznapoknak, az életvitelszerű itt tartózkodásnak, az adófizetésnek, a közügyekben való részvételnek, a politikai jogok gyakorlásának, vagyis a jogok és kötelességek árnyalt egyensúlyának. Az, hogy élünk a jogainkkal és teljesítjük az állammal szembeni kötelességeinket, nem szétválasztható, egymás nélkül nem értelmezhető fogalmak, így ebből fakad az a meggyőződés, hogy az állampolgárságnak nélkülözhetetlen feltétele a magyarországi életvitel, a letelepedés. A magyar állam legfontosabb célja az, hogy hozzásegítse, támogassa a határon túli magyarokat abban, hogy többes identitásukat a szülőföldjükön őrizhessék meg, együttműködésben azzal a politikai nemzettel, amelyben kisebbségben élnek, s mindeközben akadálytalan kapcsolatot tarthassanak fenn az anyaországgal, amelyhez nyelvükön, kultúrájukon, hagyományaikon keresztül kapcsolódnak. A kormány alapvetése tehát, hogy a szülőföldjükön maradó határon túli magyarok ne érezzenek belső, lelki határokat, amelyek választóvonalat húznak az érvényesülés és az identitás megélése közé, de ne akadályozzák őket a fizikai határok sem az anyaország és a szülőföld közötti szabad átjárásban. Ha viszont arra az elhatározásra jutnak, hogy Magyarországon akarnak letelepedni, illetve megszerezni a magyar állampolgárságot, akkor az anyaország biztosítson számukra gyors, méltányos és egyszerű eljárást, amelynek keretében erre mindannyiuknak lehetősége nyílik. A népszavazás ügye A „kettős állampolgárság” érdekében népszavazási aláírásgyűjtést kezdeményezett a Magyarok Világszövetsége. 2004. augusztus 27-ei ülésén az Országos Választási Bizottság megállapította, hogy a Magyarok Világszövetsége által összegyűjtött érvényes aláírások száma meghaladja az országos népszavazás megtartásához az Alkotmányban előírt számot. 2004. szeptember 13-án az Országgyűlés egyhangú szavazással ügydöntő népszavazást rendelt el a kettős állampolgárság ügyében. A népszavazáson feltett kérdés így hangzik: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti »Magyar igazolvánnyal« vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?” A népszavazás kiírását valamennyi frakció támogatta, a kettős állampolgárság ügyében ugyanakkor eltértek az álláspontok. Az Alkotmánybíróságon egy magánszemély megtámadta a referendum kiírásáról szóló országgyűlési határozatot. 2004. október 26-án megszületett a taláros testület döntése – amely szerint a népszavazás kiírásának nincs akadálya –, így a köztársasági elnök megjelölhette a népszavazás időpontját, amelyet 2004.december 5-ére írt ki. A kettős állampolgárságról szóló ügydöntő népszavazás eredménytelen volt. Az urnákhoz járuló 3.017.738 fő (a választásra jogosultak 37,49 %-a) 51,55 %-a (1.521.143 fő) szavazott igennel, és 48,45 %-a (1.428.736 fő) nemmel. Az igen szavazatok aránya az összes szavazásra jogosult választópolgár körében (8.048.737 fő) 18,9 % körüli volt, és a szavazás csak akkor lett volna eredményes, ha a szavazók fele, de az összes választópolgár legalább 25 %-a plusz egy fő azonos módon szavaz.

6/24

A határon túli magyarság anyagi támogatása A magyar kormány politikai konszenzuson alapuló stratégiai célkitűzése továbbra is a határon túli magyarság szülőföldjén való megmaradásának elősegítése, ennek erkölcsi és anyagi támogatása. Az elmúlt időszakot figyelembe véve a támogatáspolitika elsősorban a határon túli magyarság kulturális, szellemi és oktatási fejlődését támogatta, és kevesebb figyelmet fordított a helyi gazdaságfejlesztés támogatására. A tavalyi év során a kormányzati támogatáspolitikában talán az a legnagyobb változás, hogy világossá vált: a szülőföldön való megmaradás nem csak érzelmi kérdés, hanem annak egyúttal komoly gazdasági és egzisztenciális vetülete is van. Demokratikus körülmények között naivitás és egyúttal túlzott elvárás a rosszabb anyagi és szociális körülmények között élő magyar emberektől elvárni, hogy csupán a haza- és a szülőföld szeretete miatt vállalják a hátrányos megkülönböztetést, a szegénységet, a munkanélküliséget, a kiszolgáltatottságot és gyermekeik rosszabb életesélyeit. A határon túli magyar közösségeknek fejlődésük és megerősödésük érdekében egyértelműen szükségük van a magyarországi anyagi támogatásokra, ugyanakkor Magyarországnak elemi és jól megfontolt gazdasági érdeke, hogy gazdaságilag támogassa a határon túli magyarságot. Ha arra gondolunk, hogy a mai, egyre inkább globalizálódó világgazdaságban a tőke határokon átnyúló terjeszkedése és a különböző országok kínálta komparatív gazdasági előnyök hatékony kihasználása általánosan támogatott, sőt kívánatosnak tartott folyamat, a magyar tőke szomszédos országokban való megjelenése a legtermészetesebb jelenség. A magyarországi vállalkozások és a tőke önállóan is keresi a szomszédos országok által kínált befektetési, üzleti lehetőségeket – igénybe véve a határon túli magyar szakemberek ország-specifikus tudását –, ismerve azonban speciális problémáikat (szerény tőkeerő, információhiány, előítéletes gondolkodás stb.) a kormányzat hatékony segítségnyújtása nélkülözhetetlen e folyamat gyorsításában. A kormányzati szerepvállalás elsősorban az információáramlás (pl. EU-integrációra való felkészítés), a befektetésösztönzés, a garanciavállalás területén kívánatos. E célok érdekében új támogatási programok indultak, illetve újabbak alapjai lettek lefektetve a 2004-es évben, s ugyanezt szolgálja a Szülőföld Alap létrehozásáról elfogadott – az előzőekben már említett – törvény, valamint az Alap működési céljait támogató és kiegészítő, szintén már érintett Gazdaságfejlesztési és Munkahely-teremtési Keretprogram megvalósítása is. A fentiek logikáját követve a kormány határon túli magyarság támogatásával kapcsolatos politikája két fő részre osztható: az identitás megőrzését szolgáló támogatások, valamint a gazdasági megerősödést, egzisztenciateremtést segítő támogatások területére. a) Az első kategóriába tartoznak az úgymond „klasszikus”, több éve folyó támogatási programok, amelyek lebonyolítása alapvetően az e célra életre hívott közalapítványokon és alapítványokon (Illyés Közalapítvány, Apáczai Közalapítvány, Teleki László Alapítvány, Segítő Jobb Alapítvány, Pro Hungaris Alapítvány) történik. Az érintett szaktárcák és a Magyar Tudományos Akadémia közvetlenül folyósítanak pénzeszközöket a határon túli magyarok oktatási és kulturális támogatására, valamint a határon túli kutatás segítésére. Emellett a Határon Túli Magyarok Hivatala is kezel bizonyos támogatási programokat, mint a koordinációs keretet, a Délvidéki és Kárpátaljai Alapokat, az oktatás–nevelési támogatások („Szülőföldön magyarul”) pénzügyi keretét, a felsőoktatás-fejlesztési program (Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem) keretét és a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény végrehajtásának kiadásait támogató program kereteit, a 2363/2001. (XII.10.) Korm. határozattal a lendvai Zalai György Művelődési Ház 2000-ben pénzügyi problémák miatt félbeszakadt építési munkálatainak befejezésére elkülönített, 100 M Ft összegű támogatási keretet, valamint partnerként részt vett az Informatikai és Hírközlési Minisztérium határon túli informatikai fejlesztést támogató programjában. (Az említett segély-, illetve támogatási keretek felhasználásával kapcsolatos adatokat a beszámoló 1. sz. melléklete, a „Szülőföldön magyarul” program keretében folyósított oktatás–nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatások adatait a 2. sz. melléklet, a Sapientia – EMTE helyzetéről készült tájékoztatót a 3. sz. melléklet tartalmazza.) A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény végrehajtásához kapcsolódóan a Határon Túli Magyarok Hivatala kezelésében lévő célelőirányzat a „Magyar igazolványok”-kal összefüggő ügyintézési feladatok végrehajtását segítő határon túli irodahálózat működésének finanszírozását szolgálta. Az elmúlt évekhez viszonyítva jelentős mértékben csökkent a „Magyar igazolvány”-t kiváltók száma, ami természetes folyamat. Az irodák csökkenő kapacitáskihasználtságát az e célra fordítható pénzügyi keret és a munkatársak számának csökkentése követte. b) A második kategóriába a gazdaságfejlesztési támogatások tartoznak, amelynek lebonyolítói a 2004-es évben is elsősorban az Új Kézfogás Közalapítvány és a Corvinus Rt. voltak. Gazdaságfejlesztési programként értelmezhető az ITDH Magyar Befektetési és

7/24

Kereskedelemfejlesztési Kht. szomszédos országokban folytatott tevékenysége is, amely főként üzleti információk kezeléséből áll, illetve a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által elindított „Az EU házhoz jön” program, amely a határon túli magyarok szakma- és terület-specifikus EU-s felkészítéseként fogható fel. A gazdaságfejlesztési támogatások fejlesztése jegyében indult el 2004 decemberében a GKM koordinálásával annak a programnak a kimunkálása, amelynek keretében a „Szülőföld”-csomag részeként 2005-ben 25 milliárd forintos hitelprogram indul a határon túli vállalkozások megsegítésére. A Magyar Fejlesztési Bank 10 milliárd forintos hitelprogramot indít az év elején, hogy megkönnyítse a határon túli magyar és a hazai vállalkozások együttes fellépését a belföldi és a nemzetközi piacokon. Az Eximbank 8 milliárd forint összegű exporthitel-programot alakít ki a határon túl befektető magyarországi vállalkozásoknak és a térség infrastruktúrájának fejlesztésére. Ehhez a Mehib Rt. 5 milliárd forintos költségvetési hátterű biztosítási konstrukciót illeszt. A Corvinus Rt. 2 milliárd forintot különít el a határon túli mikro- és kisvállalkozások kisebb – 10–100 millió forintos – közvetlen, tőke jellegű támogatására. A program kidolgozásában és lebonyolításában a GKM mellett részt vesz a Határon Túli Magyarok Hivatala, az MFB, az Új Kézfogás Közalapítvány, a Corvinus Rt., a Mehib Rt., az Eximbank és különböző szakminisztériumok. A támogatások egységes követése és az átláthatóság megvalósítása, a támogatási csatornák közötti jobb koordináció érdekében a Határon Túli Magyarok Hivatala kidolgozta a Központi Támogatás-nyilvántartó Rendszert. A nyilvántartó rendszer adatokkal való feltétele folyamatos feladatot képez a Hivatal számára. A különböző alapítványoktól, tárcáktól, intézményektől összegyűjtött adatok feldolgozása révén az érintettek között jobb koordináció alakulhat ki a 2005-ös év pályáztatása során, hiszen a nyilvántartásban már ellenőrizhetővé váltak a pályázók adatai, az általuk benyújtott pályázatok tárgya, valamint az, hogy milyen támogatásokban részesültek korábban a különböző támogató szervezetektől. A rendszerben 2002ig visszamenően tekinthetők meg a felsorolt kulcsadatok. Az adatbázis folyamatos feltöltése egyben azt is jelenti, hogy az adatok felhasználásakor, valamint a konkrét döntések meghozatalakor nem mellőzhető még a támogató szervezetekkel való konzultáció, a „keresztellenőrzés”. Ennek ellenére a nyilvántartó rendszerben tárolt információk alapján már pontos képet lehet alkotni a támogatási irányokról, a markáns támogatási szándékokról és a támogatott, meghatározó szerepet betöltő határon túli intézmények rendszeréről. A nyilvántartás adatai alapján generálható kimutatások, valamint az ezek alapján készíthető korszerű térinformatikai megjelenítések – térképek – szemléletes eszközzel segítik a szakmai jellegű feldolgozások, elemzések készítését. Néhány konkrét adat jól érzékelteti a nyilvántartás adatainak volumenét: jelenleg a nyilvántartásban 130.412 db pályázat szerepel, amely mindösszesen 24.510.479.419,00 Ft kifizetett támogatási összeget jelent az érintett határon túli területeken. A nyilvántartó rendszer egyben a támogatások jobb átláthatóságának is fontos biztosítéka. Ugyancsak az átláthatóság és a hatékonyság növelését célozza a határon túli magyar szervezetek támogatásokkal kapcsolatos döntésekbe való intézményes bevonása. Ez lehet a legfőbb garanciája annak, hogy a támogatások kellően transzparenssé váljanak az érintett határon túli magyar közösségek politikai és szakmai nyilvánossága számára és a kiutalt összegek az érintettek által legfontosabbnak, legsürgetőbbnek tartott közösségi célokat szolgálják. 2004-ben az állami költségvetés összesen 13,467 Mrd Ft-ot (1999: 2,959 Mrd Ft, 2000: 5,821 Mrd Ft, 2001: 10,110 Mrd Ft, 2002: 10,207 Mrd Ft, 2003: 12,366 Mrd Ft) – az előirányzott éves kiadási főösszeg 0,220 %-a** (1999: 0,084 %, 2000: 0,154 %, 2001: 0,234 %, 2002: 0,224 %, 2003: 0,233 %) folyósított a határon túli magyarság támogatására. A 2004. évi közel 13,5 milliárd forintból 5,220 milliárd forint a szomszédos államokban élő magyaroknak a kedvezménytörvényben előirányzott oktatási–nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatására jutott (ez a támogatási cél első ízben – 1,2 milliárd forint összegben – a 2002. évi költségvetésben jelent meg, 2003-ban az e célra fordított összeg 1,461 milliárd forint volt); 1,454 milliárd forint (2002-ben és 2003-ban évi 1,958 milliárd forint) a határon túli magyar felsőoktatás – a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – fejlesztésére került felhasználásra; 827 millió forinttal (2002-ben és 2003-ban: évi 1,021 milliárd forint) részesedett az Illyés Közalapítvány és 426 millió forinttal (2002: 546 millió forint, 2003: 561 millió forint) az Új Kézfogás Közalapítvány; az oktatási tárca fejezetében 959 millió forint (2002: 400 millió forint, 2003: 1,365 milliárd forint) jelent meg a határon túli magyarok oktatási és kulturális támogatásának és további 962 millió forint (2002: 80 millió forint, 2003: 2,4 milliárd forint) a határon túli magyarságot segítő alapítványok támogatására; a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának fejezetében összesen 425 millió forint (2002-ben és 2003-ban: évi 430 millió forint) a határon túli magyar színházak támogatására, valamint kulturális célú támogatásokra –

8/24

köztük a csángó-magyarok kulturális támogatására – szolgált; míg a Magyar Tudományos Akadémia fejezetében összesen 94 millió forint (2002-ben és 2003-ban: évi 147 millió forint) elkülönítésére a határon túli magyar tudósok kutatásainak támogatása és tudományos ösztöndíjak folyósítása céljából került sor. A határon túli magyarság támogatását szolgálta az Informatikai és Hírközlési Minisztérium fejezetében 300 millió forint (2003-ban a HTMH-hoz átcsoportosított 200 millió Ft), továbbá a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium fejezetében 95 millió forint (2003: szintén 95 millió forint). A határon túli magyarok támogatása 1999 és 2004 között

2004-ben a rendelkezésre álló kisebbségi koordinációs keret 247,8 millió forint (2002: 241,3 millió forint, 2003: 560 millió forint) volt. Az ország gazdasági helyzetével összefüggő 2004. évi takarékossági intézkedések nem hagyhatták érintetlenül a határon túli magyarság anyagi támogatására szolgáló forrásokat sem. A 2004. február 25-ei kormánydöntést követően a csökkenés mintegy 13,4 % volt az elfogadott költségvetési számhoz képest. Ki kell azonban emelni, hogy oktatási–nevelési támogatások kifizetett összege a 2004. évi tervezetet (1,7 milliárd forint) jelentősen túllépve meghaladta az 5,2 milliárd forintot, ezzel a megelőző évekhez képest számottevően nagyobb támogatáshoz jutottak a határon túli magyarok. Szomszédsági kapcsolatok, szomszédságpolitika Az elmúlt évek során sorra teljesültek a rendszerváltás fő külpolitikai céljai: csatlakoztunk az észak-atlanti szövetségi rendszerhez és az Európai Unióhoz. Magyarország a fejlett, demokratikus országok közössége köztiszteletnek örvendő tagjaként folytathatja szomszédságpolitikáját. Hazánk biztonsága, gyarapodása, nemzeti érdekeinek érvényesítése, valamint a térség stabilitása és fejlődése szempontjából kulcsfontosságú a szomszédos és a térségbeli országokhoz fűződő jó viszony. Az eredményes és sikeres euro-atlanti politikának elő- és alapfeltétele térségünk stabilitása, amely utóbbira ugyanakkor pozitív befolyást gyakorolhat a határon túli magyar közösségek helyzetének rendezése. A rendszerváltás óta, az elmúlt másfél évtizedben a magyar szomszédságpolitikában hangsúlyosan jelen volt a határon túli kisebbségek kérdése. A Kárpát-medencében, a Magyarországot körülvevő hét szomszédos országban élő három millió magyar egyedi vonást kölcsönöz Magyarországnak Európában. Bár a kontinens szinte valamennyi országában élnek nemzeti kisebbségek, nincs még egy olyan állam Európában, amelynek ilyen létszámban lenne a határain kívül kisebbsége. Olyan sajátosság ez, amely megkerülhetetlen Magyarország régióbeli kapcsolatrendszerében, hiszen a magyar kisebbségi közösségek miatt Magyarország különösen intenzív kapcsolatokat ápol szomszédaival, és a szokásosnál is komolyabb és közvetlenebb érdeke fűződik ahhoz, hogy utóbbiak az európai értékek jegyében, demokratikus államokként fejlődjenek. Ezért mondhatjuk, hogy a határon túli magyarok a „stabilitás horgonyai”. Magyarország előtt az Európai Unió tagjaként történelmében még soha nem tapasztalt lehetőségek nyílnak meg. Az Unióhoz csatlakozva formálói vagyunk a sorsunkat befolyásoló döntéseknek. A világ egyik legerősebb politikai és gazdasági közösségének tagjaként jelentősen megnőtt érdekeink képviseletének és érvényesítésének lehetősége a világban. Külpolitikai mozgásterünk kitágult. Érdekeltek vagyunk abban, hogy növekedjék az Európai Unió világgazdasági és világpolitikai szerepe, és ezen keresztül beleszólásunk legyen Európa és a világ jövőjének formálásába.

9/24

Az Európai Unióhoz való csatlakozással Magyarország határon túli magyarsággal kapcsolatos nemzetpolitikája is megváltozott politikai és jogi környezetbe került. Aktívan befolyásolni tudjuk a megszülető uniós normákat, kezdeményezéseinkkel segíthetjük új jogszabályok kialakítását, lehetőségünk nyílik európai uniós kereteken belül lépéseket tenni a határon túli magyar kisebbségek megmaradása érdekében. A nemzeti kisebbségek kérdése a bővítés kapcsán a figyelem előterébe került az Európai Unióban, hiszen az új tagországok jelentős lélekszámú nemzeti kisebbséggel rendelkeznek. A kisebbségi jogokért folytatott érdekvédelmi törekvéseink összhangban vannak az európai demokráciák alapelveivel, és e küzdelemben ezúttal nem állunk egyedül. A nemzeti kisebbségek érdekeinek képviseletében segítségünkre lehetnek azok az államok, amelyek szintén nagy lélekszámú kisebbséggel rendelkeznek, ezért célunk az ezekkel az országokkal való intenzív együttműködés a kisebbségvédelem terén. A kormány tudatában van annak, hogy az Európai Unióban az érdekérvényesítés sikere az egybeeső érdekekre építve, megfelelő szövetségek kialakításával biztosítható. Fontos feladatunk a nemzeti és etnikai kisebbségek életét közvetlenül vagy közvetve érintő európai kisebbségi jogok kiterjesztése és biztosítása. Kedvező fejlemény az EU keretén belül továbbá az is, hogy nemcsak a szabályozás szintjén, hanem a monitoring, vagyis a szabályok betartásának ellenőrzése terén is bővülnek a lehetőségek. Az Európai Parlament megújult bizottságai közül ugyanis a jövőben három is foglalkozik a kisebbségi kérdéssel: a Külügyi Bizottság az EU-n kívüli országok kisebbségi kérdéseit vizsgálja, a Polgári Szabadságjogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság hatáskörei között szerepel a kisebbségek védelme az EU területén, a Kulturális Bizottság pedig a kulturális és nyelvi sokszínűség védelmének és előmozdításának kérdéseivel foglalkozik, amely szintén szorosan kapcsolódik a kisebbségi lét problémáihoz. Az EU-n belüli törekvései során a magyar kormány szem előtt tartja azokat a kisebbségvédelmi szempontból fontos és előremutató fejleményeket, amelyek európai intézmények keretében bontakoztak ki. Az integrációs folyamatok, mechanizmusok előrehaladtával korábban nem tapasztalt lehetőséget kapott a magyar nemzeti identitás határokon túl történő kulturális megerősítése is. A határainkon kívül élő magyarok hétköznapjait azonban továbbra is az egyes országok belső jogrendjei fogják meghatározni, emiatt is elengedhetetlenül fontos, hogy megerősítsük a nemzetiségek európai szinten biztosított jogait, fokozottan figyeljük azok betartását, s adott esetben határozottan fellépjünk e jogok érvényesítésének érdekében. A határon túli magyarok érdekeinek képviselete a közelmúltban külön hangsúlyt kapott a nemzetközi fórumokon. Vajdasági magyarokat ért támadások, atrocitások kapcsán bebizonyítottuk, hogy ha az ellentéteket és pártérdekeket félretéve, egységesen emeljük fel szavunkat az európai fórumokon, akkor siker koronázza erőfeszítéseinket: Európa felfigyel a magyar kisebbség problémáira. A hazánkat képviselő magyar politikusok erőfeszítéseinek köszönhetően mind az Európai Unió, mind az Európa Tanács foglalkozott a vajdasági magyarokat ért incidensekkel. Az Európai Unió Parlamentje 2004 szeptemberében „Vajdaság: kisebbségek zaklatása” címmel határozatot hozott az ügyben. Az Európai Parlament aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a magyar kisebbséget ért erőszakos cselekményekkel szemben a szerb hatóságok legtöbbször érdektelennek mutatkoznak, és felhívta Szerbia figyelmét arra, hogy az EU-val a jövőben fenntartandó kapcsolatának egyik feltétele a kisebbségi jogok védelme. A Parlament tényfeltáró delegációt küldött a térségbe, amely a Parlament Külügyi Bizottságának tett jelentést tapasztalatairól. A jelentés megállapítja, hogy a rendőrségben és az igazságszolgáltatásban arányos képviselethez kell juttatni a vajdasági kisebbségeket, a toleranciát elősegítő lépésekre van szükség az oktatás és nevelés területén, és a menekülteket be kell vonni a vajdasági kulturális folyamatokba, valamint javítani kell a kisebbségek foglalkoztatásán is. Az EU külügyminisztereinek napirendjén is szerepelt az atrocitások ügye. A szeptemberi külügyminiszteri értekezleten döntés született arról, hogy a tagországok belgrádi nagykövetei, illetve az EU belgrádi missziója jelentést készítenek a vajdasági helyzetről. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2004 októberében foglalt állást az ügyben. A „Szerbia és Montenegró demokratikus intézményeinek működéséről” szóló határozatában a Közgyűlés kitért a vajdasági eseményekre, és megállapította, hogy a szerb menekültek letelepítése a zömében kisebbségek által lakott területeken megváltoztatta a Vajdaság etnikai összetételét. A határozat felhívta a szerb hatóságok figyelmét arra, hogy mindez ellentétes a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény rendelkezéseivel, amelynek Szerbia és Montenegró is részese. Felszólította továbbá a szerb hatóságokat, hogy megfelelően vizsgáljanak ki, és szankcionáljanak minden etnikai indíttatású incidenst, és erősítsék meg a kisebbségek képviselőivel folytatott párbeszédet.

10/24

2005 januárjában az Európai Parlament tavaly év végén felállított tényfeltáró bizottsága a helyszínen tájékozódott a vajdasági kisebbségekkel szembeni kilengések és jogsértések hátteréről. Ennek során a bizottság megbeszéléseket folytatott mind az érintett kisebbségek képviselőivel, mind pedig a szerbiai köztársasági és vajdasági tartományi illetékesekkel. Az Európai Unióban halványul az abszolút területiség fogalma és jelentősége, ugyanakkor megerősödik az állam feletti nagyobb, illetve az állam alatti kisebb egységek jelentősége. A nemzetállami szuverenitás felparcellázódik, és a tagállami fővárosok korábbi döntési jogosítványainak jelentős része Brüsszelre, illetve egyidejűleg régióközpontokra, helyi önkormányzatokra, lokális entitásokra ruházódik át. A hatáskörök alacsonyabb, illetve magasabb szintekre történő delegálása véget vet az állami kizárólagosság elavult mítoszának. Az európai integráció filozófiája a régiókon alapul. Nyugat-Európában számos jó példát találhatunk különféle, működő kisebbségi közösségi autonómiákra. Az önigazgatás eszméje mélyen az európai gondolkodásban gyökerezik, a szubszidiaritás elve és a decentralizáció alapkövei az európai szellemiségnek. A fenti elvekből következően ugyancsak egyre inkább előtérbe kerül az egyének területhez – adott esetben – kevésbé kötött közösségeinek erőteljesebb elismerése és befogadása, a területtől lazábban függő közösségek igényeinek, problémáinak fokozott figyelembevétele is. A jelenlegi történelmi helyzetben azok a nemzetek képesek megfelelni az egyre erősebb versenynek és a globalizáció támasztotta kihívásoknak, amelyek képesek megőrizni és javítani versenyképességüket, elsajátítják mindazt a tudást, amelyet az információs fejlődés nyújt számukra, és amelyek nem utolsó sorban képesek nemzeti egységet és egyetértést teremteni az alapvető kérdések megválaszolása érdekében. Míg korábban – az egyes országok helyi sajátosságait tekintetbe véve – közel azonos megközelítést alkalmazhattunk a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségeket illetően, Magyarország EUcsatlakozásával ez a helyzet megváltozott. Alapvetően más megközelítést igényelnek a Magyarországgal egy időben csatlakozott országokban (vagyis a Szlovákiában és a Szlovéniában) élő magyarok, más lehetőségekkel szembesülnek azok, akik a közeljövőben csatlakozó szomszédos országokban (azaz Romániában és Horvátországban) élnek, és megint más kihívások elé néznek azok, akik olyan országokban (Szerbia és Montenegró, Ukrajna) élnek, amelyek csak hosszabb idő múlva kapcsolódhatnak be az európai vérkeringésbe. Az Európai Unióhoz való csatlakozás történelmi pillanatában, 2004. május 1-jén a határon túli magyarok is osztozhattak örömünkben, hiszen az anyaország és vele együtt Szlovákia és Szlovénia csatlakozása minden bizonnyal előmozdítja az egész Kárpát-medencei magyarság ügyét is. Ünnepi beszédében a miniszterelnök ismét megszólította a határon túli magyarokat – külön szólva azokhoz, akik egyelőre nem jöhettek velünk –, és újra megerősítette a kormány elkötelezettségét, hogy egyetlen magyar közösség, egyetlen határon túl élő magyar se érezhesse, hogy Magyarország megfeledkezik róla: „És, kedves barátaim, akik ma a határon túl vagytok, és akik még nem lehettek ennek a nagyszerű ünnepnek cselekvő, aktív részesei: hadd mondjam: várunk benneteket, és megteszünk mindent azért, hogy minél hamarabb közöttünk legyetek.” A tagállamokban élő magyarokkal az EU-tagság hatására intenzívebbé válnak a kapcsolatok, egyre több közös ügyünk van, újabb szálakkal kapcsolódunk egymáshoz, egyre több nemzetközi testület munkájában fogunk együtt részt venni, megszaporodnak a véleménycsere, a találkozás lehetőségei. A szlovákiai és szlovéniai magyar kisebbség jövőbeli sorsa precedens jelleggel fog bírni a később csatlakozó országokban élő magyarok helyzetének alakulása tekintetében, előre jelezve a többi területen élők számára az uniós csatlakozás nyújtotta lehetőségeket, illetve az elkerülendő potenciális nehézségeket. Lényegesnek ítéljük, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt szomszédaink sikeres felzárkózásáért és az európai vérkeringésbe történő fokozottabb bekapcsolásáért. Nem kizárólag amiatt, mert ezekben az országokban sok magyar él — de nekünk ilyen szempontból mégis különleges a felelősségünk. Ezért minden eszközt felhasználunk annak érdekében, hogy ne jöjjenek létre újabb elválasztó falak. Magyarország az Európai Unió és a NATO tagjaként aktív szerepet vállal a térség stabilitásának megszilárdításában. Az Európai Unió szomszédságpolitikájával összhangban bővíti kapcsolatait, erősíti együttműködését szomszédaival és a térség más államaival, megkülönböztetett figyelmet fordít Szerbiára és Montenegróra, a Nyugat-Balkán más országaira, valamint Ukrajnára. A magyar kormány támogatja a demokratikus fejlődést, a politikai, gazdasági és társadalmi reformokat. Saját, jól felfogott érdekünkben mindent megteszünk azért, hogy Románia minél hamarabb sikerrel tudja teljesíteni az uniós követelményeket, s lehetőség szerint a 2007-es céldátum idején csatlakozzon az Európai Unióhoz. Románia csatlakozási szerződésének 2005. április 25-én történt

11/24

aláírásával – amiként a magyar Országgyűlés elnöke Adrian Nataseval, a bukaresti képviselőház elnökével május 27-én lezajlott találkozója alkalmával fogalmazott – új fejezet kezdődik a magyar– román együttműködésben. Örömünkre szolgál, hogy az Európai Tanács 2004. június 17–18-ai ülésén hozott döntés értelmében Horvátország hivatalosan is tagjelöltté vált, és reményeink szerint mielőbb megkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat az Unióval. Szerbiát segítenünk kell abban, hogy a demokratizálódási folyamat előrehaladása és a piacgazdaság megerősödése révén alkalmas lehessen a jövőbeli uniós tagságra. Magyarország természetesen különleges figyelmet a fordít a legnagyobb, legnépesebb szomszédjával, Ukrajnával való kapcsolataira is. 2004. május 1-jétől a magyar–szlovén, magyar–szlovák, illetve a magyar–osztrák határ ideiglenesen még schengeni külső határnak számít, de már vannak változások: egyszerűsödött az okmányellenőrzés (csak egy alkalommal kell megállni), megszűnt a vámellenőrzés, EU-tag állampolgárok számára az útlevél-ellenőrzés csak formális, a nem EU-tag állampolgárok esetében pedig bevezették a számítógépes útlevél-ellenőrzést. Fontos hangsúlyozni, hogy 2004. május 1-je után a Magyarország által kiadott összes vízum még nemzeti (nem schengeni) vízum, vagyis csak Magyarország területére érvényes. A schengeni rendszerhez történő csatlakozás két lépcsőben történik: bizonyos rendelkezéseket már 2004. május 1-jétől alkalmaznunk kellett, a schengeni rendszer teljes jogú tagjává azonban csak később, várhatóan 2007-ben válunk. Ekkortól kell alkalmazni a teljes schengeni joganyagot. 2007-től a magyar–szlovén, a magyar–szlovák, illetve a magyar–osztrák határon megszűnik minden ellenőrzés. Változik továbbá a vízumpolitika: a rövid távú, 3 hónapnál rövidebb tartózkodásra vonatkozóan Magyarország schengeni vízumokat ad majd ki, amelyek az összes schengeni tagállamban érvényesek. A hosszú távú vízumok kiadása azonban nemzeti hatáskörben marad, vagyis ezek továbbra is csak Magyarország területére lesznek érvényesek, és Magyarország dönthet kiadásuk feltételeiről. A magyar kormány kiemelt feladatának tekinti, hogy a kapcsolatok kiegyensúlyozott és sokoldalú építésével gyorsítsa a fejlődést Kelet-Közép-Európában. Magyarország támogatja az Európai Unióból egyelőre kimaradt szomszédainak gazdasági felzárkózását. A kormány célja ebben a tekintetben az, hogy tájékoztassa az érintett szomszédos országokat Magyarország csatlakozásának hatásairól, illetve segítse az érintett országok felkészülését az uniós csatlakozásra. A Magyarországgal szomszédos régióknak fokozottan törekedniük kell arra, hogy élni tudjanak az EU strukturális és kohéziós alapjai által nyújtott pénzügyi eszközökkel, hogy sikerrel tudjanak pályázni az uniós forrásokra, igénybe tudják venni az EU regionális politikája által kínált lehetőségeket, gyarapítva ezzel az egész országot. Az előrehaladó uniós integrációval a határok tényleges légiesedésére számítunk, ami pozitív hatással lesz a régióra, a regionális fejlődésre, így az érintett országokkal való államközi kapcsolatokra is: a velünk együtt EU-taggá váló országok tekintetében a határokon átnyúló regionális együttműködés szerepének és jelentőségének felértékelődése adott esetében a korábban természetes egységet képező kisrégiók újraéledését, a fejlődés vérkeringésébe való visszakapcsolását is magával hozhatja, ami egyúttal az államközi együttműködésre, a térség egészének gyorsabb ütemű felemelkedésére is ösztönző hatással lehet, s mindezek a hatások bizonyos fokig érintik a nálunk később csatlakozó országokat és az ott élő magyar közösségeket is. Hasonló okokból bír megkülönböztetett jelentőséggel a magyar–magyar testvérvárosi kapcsolatok szerteágazó és egyre bővülő rendszere. Az Európai Unióban fontos cél a gazdasági és szociális különbségek kiegyenlítése, mivel a fejlődésbeli eltérések általában a növekedés gátjaként hatnak, és ezáltal a nemzetközi szintéren negatívan befolyásolják az EU versenyképességét is. Az uniós tagság jótékonyan hat a már létező határ menti együttműködési formák bővítésére és elmélyítésére, segítséget jelent a határokon átívelő kooperációk újabb formáinak létrehozásához. Az euro-régiók jól szolgálják a határ menti térségekben a fejlődés előmozdítását. A határ menti térségek közötti kapcsolatok jelentősége az utóbbi években örvendetesen felértékelődött. Magyarország megyéi számos határokon átnyúló régiós együttműködésben vesznek részt. A Kárpátok Euro-régió Kelet-Szlovákiával, Ukrajnával, Délkelet-Lengyelországgal és Romániával; a Duna–Tisza–Maros–Körös regionális együttműködés Szerbiával és Romániával, a Bihar–Bihor Euro-régió szintén Romániával; a Duna–Dráva–Száva euro-régiós együttműködés Horvátországgal és Bosznia–Hercegovinával, a Nyugat-Pannónia Euro-régió Ausztriával, a Vág– Duna–Ipoly Euro-régió Szlovákiával, az Ister–Granum együttműködés ugyancsak Szlovákiával fűzi szorosabbra kapcsolatainkat. A regionális egységek közötti fejlesztések megindulása jelentős mértékben hozzájárulhat a fejlettségi különbségek kiegyenlítődéséhez, a régiók növekedésének dinamizálásához, a határon túli magyaroknak az anyaországi gazdaságba való bekapcsolódásához,

12/24

a konvergencia növekedéséhez, az elmaradó régiók felemeléséhez, az ott élők egzisztenciális esélyeinek növekedéséhez. Jelenleg Magyarországnak a szomszédos országokkal való gazdasági kapcsolatai még jelentős tartalékokkal rendelkeznek. A magyar gazdaság kifejezett érdeke, hogy környezetében felemelkedő és gyorsan növekvő gazdaságok legyenek. Az uniós csatlakozások kedvezően érinthetik a határok mentén elhelyezkedő magyar kisebbség által lakott régiókat. A jelenlegi peremvidékek legyőzhetik elmaradottságukat és a gazdasági integráció révén nagyon jelentős felzárkózási folyamat indulhat be. A munkavállalási problémák kiküszöbölésére irányuló törekvések (így például az ingázók helyzetének javítása, gyakornokcsere) akár egy komplex határokon átnyúló foglalkoztatáspolitikai koncepció kidolgozását is eredményezhetik végül. Fontos, hogy ne csak létrehozni segítsük a munkahelyeket, hanem megőrizni is. A régiók közötti együttműködés fejlődése, a magyar nemzeti közösségek egzisztenciális esélyei nagymértékben függnek attól, hogy az egyenlőtelen fejlődés irányzata erősödik, vagy az elmaradó régiók képesek lesznek felzárkózni a sikeresebb gazdaságokhoz. A versenyképesség alakulása regionális dimenziókat is ölthet, amibe az innováció is beletartozik. Az Európai Unió tehát nagyszerű lehetőségeket, hasznos eszközöket kínál, de mindez egyúttal valami mást, valami többet is szolgál: nemzeti és általános emberi értékeink védelmét, és ezeknek az értékeknek a fejlesztését és érvényre juttatását. A gazdasági aspektusok mellett természetesen nem feledkezhetünk meg a határokon átnyúló nevelési, oktatási, képzési és kutatási együttműködésről sem. Az EU-n belül új lehetőségek adódnak a szomszédos országokkal folyó együttműködés fejlesztésére, az egész régió számára is fontos közös programok megvalósítására. A kétoldalú kapcsolatok országonkénti részletes ismertetését lásd honlapunk „Jelentések” rovatán. Magyar diaszpóra A legjelentősebb európai magyar diaszpóra-közösségek, illetve csúcsszervezeteik tevékenységének összehangolására jött létre 2001 novemberében a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ). A konföderatív szerveződéshez eddig tizenhárom országos szervezet (Anglia, Ausztria, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Németország, Norvégia és Svédország) csatlakozott. Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában nem jelentős a tartós, illetőleg letelepült magyar jelenlét, komolyabb szervezeti élet sem alakult ki. A franciaországi magyarok száma még mindig elérheti a 30–35 ezer főt, és a kilencvenes évek elejétől csökkenő aktivitású szervezeteik közül néhány (Alcyon Club, Association des Amis de l’Institut Hongrois), újabban élénkülő tevékenységet mutat. A NYEOMSZSZ átlagánál nehezebb feltételek mellett működnek a balti országok (Észtország, Lettország, Litvánia) magyar szervezetei. Litvánia kivételével az egyesületi infrastruktúra, Lettország esetében a magyar külképviselet hiánya, valamint az állampolgárság rendezetlensége jelentette eddig a problémát. Az Európai Unióhoz történt együttes csatlakozásunk azonban várhatóan e téren is meghozza a kedvező megoldást. A 2000. évi népszámlálás adatai szerint az Amerikai Egyesült Államokban 1.398.724 személy vallotta magát magyar származásúnak. Ebből mintegy 130–140 ezer fő állította, hogy magánkörnyezetében magyarul vagy magyarul is beszél. Utóbbi adatból nem lehet következtetni a nyelvismeret szintjére. (Az amerikai cenzus egyrészt az etnikai eredetre, másrészt a nyelvhasználatra kérdez, de egy–egy kérdésre több rangsorolt válasz adását is lehetővé teszi.) Arra nézve kizárólag becslések állnak rendelkezésre, hogy hány főre tehető azoknak a száma, akik a nyelvismerettől függetlenül is őrzik magyar önazonosságuk elemeit. Jóllehet, már a hetvenes évek végétől elkezdődött a Magyarországgal szembeni emigráns magatartás megváltozása, a rendszerváltozás e vonatkozásban nem hozott valóságos áttörést. Az emigráns minősítés és az azzal járó jogi helyzet ugyan megszűnt, ám mind a volt emigráció, mind pedig a rendszerváltozás utáni magyar kormányok túlzott várakozással tekintettek a kapcsolatok alakulása elé, ami később vitákhoz, feszültségekhez vezetett. A kapcsolatépítés ennek ellenére elkezdődött, de a következő években a magyar belpolitikai kérdések kivetítődése az amerikai magyar közösségeket is áthatotta, ami a folyamatot több ízben lelassította. Napjainkban ismét átalakulások figyelhető meg az amerikai magyar „társadalom” szervezeti, intézményi struktúrájában. A változó szemléletet az Amerikai Magyar Szövetség és a Magyar Amerikai Koalíció szervezetének, vezetésének megújulása, pártsemleges, prekoncepcióktól mentes irányultságának kialakulása, valamint a nem első generációs fiatalok bevonására és a magyar– amerikai kapcsolatok elmélyítésére törekvő lobbycsoportok szerveződése jelzi. Utóbbiakra jó példa

13/24

a fiatal értelmiségiek által alapított Hungarian Manhattan Network és a Boston Hungarian Network. A New York-i szervezet egy évi ígéretes működés után – belső szervezeti és felfogásbeli vitái miatt – kettészakadt, míg a bostoni jelenleg is zavartalanul működik. Más jellegű a Magyar–Amerikai Kongresszusi Kapcsolatok Központja (CHACR – Center for Hungarian American Congressional Relations), amely Tom Lantos demokrata és Ernest Istook republikánus képviselők kezdeményezésére sikerrel szervezett meg a Kongresszusban egy magyar caucust. A csoportosuláshoz időközben mintegy húsz képviselő csatlakozott, ők Lantos és Istook kivételével nem magyar eredetűek, hanem olyan amerikaiak, akik készek valamely megfontolásból támogatni a magyar érdekeket. Szembeötlő a hagyományos egyesületi módszerekkel és keretek között működő volt emigráns szervezetek térvesztése, de lépések történtek annak érdekében, hogy az 1906-ban alapított Amerikai Magyar Szövetség (AMSZ), a Magyar Amerikai Koalíció, a William Penn Association és a Magyar Református Egyesület összefogásával országos hatáskörű magyar érdekképviseleti szervezet alakuljon. Kanadában a ’90-es évek végéig eredményesen működő csúcsszervezet a magyar belpolitikai kérdésekkel, valamint a Magyarok Világszövetségével összefüggő viták következtében többszörösen átalakult. Az újabb csúcsszervezet alapítását célzó kísérletek eddig még nem tudtak jelentősebb eredményt felmutatni. A regionális szervezetek közül a Montreáli Magyar Bizottság tevékenysége érdemel komolyabb figyelmet. A latin-amerikai szervezetek a térségben évek óta zajló gazdasági és politikai válsághelyzetek következtében nehezedő feltételrendszer közepette is eredménnyel képesek ellátni a magyar közösségek összetartása, önazonosságuk megőrzése terén vállalt feladataikat. 2004 elején Argentína, Brazília, Costa Rica és Venezuela magyar szervezetei a kontinentális együttműködés céljával megalakították a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetségét (LAMOSZ). Ausztráliában él a nyugati világ egyik legnagyobb, mintegy 60 ezres lélekszámú magyar közössége. A távolságból eredő, olykor hiányos tájékozottság, valamint az emigrációs indítékok továbbélése következtében ez a közösség változó erejű, de folyamatos kritikával kíséri a hazai történéseket. Mivel a szervezetek a magyarországi politikum tagadására építették legitimációjukat, az önmagát még jobbára ma is politikai emigrációnak tekintő közösség nem tud kilépni az önmaga állította csapdahelyzetből. Az MVSZ által gerjesztett viták itt is bomlasztónak bizonyultak, és a kontinentális csúcsszervezet széteséséhez vezettek. A Kárpát-medencén kívül élő magyarság helyzetének részletes ismertetését lásd honlapunk „Jelentések” rovatán. A szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény módosítása és végrehajtásának 2004. évi tapasztalatai A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvényt az Országgyűlés a 2003. évi LVII. törvénnyel módosította (a továbbiakban együtt: Szátv.), amely 2003. július 15-én lépett hatályba. A hatálybalépést követően a Szátv. végrehajtását elősegítő végrehajtási rendeletek többsége még 2003-ban elkészült, viszont 2004-ben került elfogadásra a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény alapján nyújtott támogatások rendjéről szóló 31/2004./ II.28./ Korm. rendelet . A kormányrendelet alapvetően szabályozza az oktatási támogatások és a határon túli szervezeteket megillető támogatások folyósításának rendjét, 2. §-ának (3) bekezdése rendelkezik – többek között – arról, hogy a kiskorúak nevelési és oktatási támogatásának, tankönyv-, valamint taneszköztámogatásának, továbbá a felsőoktatásban tanulók hallgatói jegyzettámogatásának egy főre jutó, tanévre szóló összegét a központi költségvetés nevesített előirányzatának alapulvételével a HTMH elnöke – a pénzügyminiszterrel egyetértésben – állapítja meg. Ennek alapján a 2003–2004. valamint a 2004-2005. évi tanévre megállapított összegek a következők:

•

a kiskorúak nevelési és oktatási támogatása: 20.000.- Ft /fő/tanév,

•

a kiskorúak tankönyv- és taneszköz támogatása: 2.400.- Ft/fő/tanév,

•

a felsőoktatásban tanulók jegyzettámogatása: 2.800.-

Ft/fő/tanév.

A 2005. évi költségvetés tervezésekor a HTMH a Miniszterelnöki Hivatal és a Külügyminisztérium illetékes képviselőjének irányítása mellett közreműködött a határon túli támogatások új struktúrájú tervezésének kidolgozásában. Ugyancsak részt vett a Hivatal a Szülőföld Alap törvénytervezetének,

14/24

valamint a költségvetés tervezésének parlamenti vitája során a felügyeleti szervek által igényelt jogi, szakmai háttéranyagok készítésében. A Szátv. és a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletek vonatkozásában a Hivatalon belüli gyakorlati tapasztalatok indokolták több kormányrendelet tervezetének elkészítésének a kezdeményezését. A elkészített tervezetek sorából kiemelnénk a határon túli támogatások eltérő szabályozásának rendjéről szóló Korm. rendelet tervezetét. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 124. §-a (2) bekezdésének t) pontja – kezdeményezésünkre elfogadott, 2004. évtől hatályos módosítása alapján – felhatalmazást ad az általánostól eltérő sajátos rendelkezések kidolgozására. Ennek alapján a tervezet többek között biztosítani kívánja a fejezeti kezelésű előirányzatokból nem pályázati úton nyújtható támogatások révén a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányzati célok hatékonyabb megvalósítását. Lehetővé teszi olyan határon túli szervezetek támogatását is, amelyek pályázati úton alapítványi vagy egyéb költségvetési forrásból nem részesülhetnének támogatásban. A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvényben meghatározott támogatások központi nyilvántartásáról szóló 92/2002. (IV.26.) Korm. rendelet módosításáról szóló tervezet kidolgozását a végrehajtásának tapasztalatai indokolják. A Nyilvántartási Rendszernek a közpénzek felhasználásának és a köztulajdon használatának nyilvánosságával kiemelt szerepe van az előirányzatokból nyújtott támogatások nyilvántartásában, a támogatásokat érintő kormányzati stratégia alakításában. A módosítás teljessé kívánja tenni azt, hogy lehetővé váljon a Szátv. alapján valamennyi előirányzatból folyósított határon túli támogatás egységes kezelése és nyilvántartása, erősítve azt a kormányzati szándékot, hogy a határon túli magyaroknak megítélt támogatások átláthatóak, ellenőrizhetőek legyenek. A Magyar igazolványok igénylése és kiadása, valamint a kedvezmények igénybevétele 2004-ben a korábbi tendenciáknak megfelelően alakult. A kedvezménytörvény 2003. évi módosítása szervezeti, és eljárásbeli változásokat igényelt mind a lebonyolító szervezet, mind pedig az eljárás tekintetében. Most épültek be a törvénybe a Velencei Bizottság 2001. évben megfogalmazott ajánlásai, illetve a különböző országokkal megkötött kétoldalú egyezmények előírásai. Ennek következtében több feladat és hatáskör került az egyes országok magyar konzulátusaihoz, megtartva az információs irodák helyi tájékoztatási szerepét. A rendszer működtetésében közreműködő belügyi, és külügyi tárca egyaránt megvalósította a szükséges szervezeti módosításokat, beruházásokat, és felkészítéseket. Ennek köszönhetően gyakorlatilag zökkenőmentes volt az átállás, és az igazolványok igénylésének számára nem gyakorolt kimutatható befolyást. A Magyar igazolványok és Magyar hozzátartozói igazolványok iránt benyújtott kérelmek 2002–2004. évi összesített adatairól az 1. sz. táblázat nyújt áttekintést. 1. táblázat A Magyar igazolvány és a Magyar hozzátartozói igazolvány iránt benyújtott kérelmek 2002–2004. évi összesített adatai Ország Románia Ukrajna Szerbia és Montenegró Szlovákia Horvátország Szlovénia Mindösszesen

Benyújtott kérelmek száma 2002 340.250 96.812 91.793

2003 80.844 15.206 11.273

2004 75.139 8.535 4.738

Összesen 496.233 120.553 107.804

58.374 4.759 1.498 593.486

27.073 1.382 277 136.055

12.156 642 224 101.434

97.603 6.783 1.999 830.975

Elbíráló hatósághoz elektronikus úton érkezett kérelmek száma 2002 2003 2004 Összesen 323.395 90.204 80.893 494.492 95.234 16.784 8.020 120.038 89.394 13.668 4.742 107.804

2002 315.329 92.969 86.877

2003 94.831 18.322 15.580

2004 81.682 7.986 4.600

Összesen 491.842 119.277 107.057

57.844 4.756 1.535 572.158

55.671 4.485 1.470 556.801

28.425 1.617 292 159.067

12.157 612 224 107.261

96.253 6.714 1.986 823.129

26.872 1.385 239 149.152

11.952 635 223 106.465

96.668 6.776 1.997 827.775

Legyártott okmányok száma

Magyarország EU-csatlakozásra való felkészülése és a csatlakozás megtörténte jelentős különbséget teremtett a szomszédos országok között. Az uniós tagállamok polgárai számára megnyíltak a határok, míg a nem csatlakozott szomszédos országok esetében szigorú vízumfeltételek jelentek meg, amelyek kihatással vannak a Magyar igazolvánnyal járó kedvezmények igénybevételére, és így – közvetve – az igénylés–átvétel folyamatára is. Mindezzel együtt nem állapítható meg olyan jelentős visszaesés az igénylések számában, ami az új rendszerre való átállásra lenne visszavezethető. A 2004. évi adatok alapján (lásd a 2. sz. táblázatot) kitűnik a romániai magyarság igénylése, ahol 2003 novemberétől 2004 áprilisáig jelentős intenzitás-növekedés mutatkozott. Ez minden bizonnyal összefüggésben van a helyhatósági választásokra való felkészüléssel, aminek során nagyobb lakossági aktivitást fejlettek ki az irodák, amelyek mindegyike az RMDSZ területi

15/24

szervezetének intézményében található. A szlovákiai magyar közösség esetében relatív növekedésről is be lehet számolni, mivel a többi szomszédos ország magyarságához viszonyítva visszafogottabb volt az igénylés ütemének csökkenése. 2. táblázat A Magyar igazolvány és Magyar hozzátartozói igazolvány iránti igények alakulása a 2004-es naptári évben Ország Románia Ukrajna Szerbia és Montenegró Szlovákia Horvátország Szlovénia Összesen

2004. január 1-jei 421.094 112.018 103.066 85.447 6.145 1.775 729.545

2004. december 31-ei adatok (fő) 496.233 120.553 107.804 97.603 6.787 1.999 830.979

Különbség Fő 75.139 8.535 4.738 12.156 642 224 101.434

% 17,8 7,6 4,6 14,2 10,4 12,6 13,9

A magyar igazolvány és magyar hozzátartozói igazolvány iránti igényeknek az egyes szomszédos országokban élő magyar közösségek %-ában kifejezett megoszlását a 3. sz. táblázat ismerteti. 6. sz. melléklet A Magyar igazolvány és a Magyar hozzátartozói igazolvány iránti igények megoszlásának alakulása, az egyes szomszédos országokban élő magyar közösségek %-ában kifejezve Ország Románia Ukrajna Szerbia és Montenegró Szlovákia Horvátország Szlovénia Összesen

2002–2004 %

2004 %

34,6 77,3 36,8 18,8 41,1 23,5 34,2

17,8 7,6 4,6 14,2 10,4 12,6 13,9

Magyar nemzetiségűek a szomszédos országokban Fő % 1.435.000 59,1 156.000 6,4 293.000 12,1 520.000 21,4 16.500 0,7 8.500 0,3 2.429. 000 100,0

A hetente benyújtott kérelemszám dinamikája (lásd az 1. sz. ábrát) 2004. év elejétől az év végéig két jellemző szakaszra osztható: a 2004 januárjától május közepéig, illetve az azt követő időszakra. Az első időszak jelentős forgalma kizárólag a romániai igények magas számára vezethető vissza: az irodák a kérelmek nagy részét nem is tudták azonnal feldolgozni és elektronikus úton továbbítani. Így alakulhatott ki május végére több mint 45.000 db ügyhátralék, amelyet csak szeptemberre dolgoztak fel. 1. ábra A magyar igazolvány és a magyar hozzátartozói igazolvány iránti igények dinamikájának alakulása a 2004-es naptári évben

16/24

Összevetve az egyes országokban élő magyar közösségek korábbi és 2004. évi igénylését, megállapítható, hogy változatlanul a kárpátaljai magyarság vezet 77 %-kal, amit érdemben nem befolyásolt az intézményrendszerben tavaly bekövetkezett változás (a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyett az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség által működtetett irodákban folyt az igények átvétele és feldolgozása). A legerősebb visszaesés a Vajdaságban mutatkozott, ahol komoly műszaki nehézségeket okozott az informatikai rendszer által használt telekommunikációs csatornák akadozó működése. A szlovákiai magyarság esetében regisztrált 4 %-pontos visszaesés jóval kisebb az érintett szomszédos országokban élő magyar közösségek átlagában mutatkozó 20 %-pontos csökkenésnél. A szlovákiai irodák különböző lakossági szolgáltatásokat is felvállaltak, amelyek biztosítják a kapcsolattartást és a kisebbségi érdekvédelmet. Már korábban is várható volt, hogy a felvidéki magyarság körében kisebb intenzitás mellett hosszabb ideig fog tartani a kérelmezés „feltöltődésének” folyamata. Az igazolványok átvételének ügymenetét jelentősen megkönnyítette a törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosítása. A korábbi meghatalmazással történő átvételnek a konzulátusok irányába történő elmozdulása figyelemmel van a szomszédos országok állampolgárainak mozgási lehetőségére. Ennek köszönhető, hogy a közigazgatási hivataloknál nem mutatkozik jelentős ügyhátralék. Az igénylések területi megoszlása (lásd a 2. sz. ábrát) azt mutatja, hogy zömük természetesen a nagymértékben magyarlakta területekre összpontosul, de képviseltetik magukat olyan távoli települések is, ahol csak szórványban élnek magyar nemzetiségűek. 2. ábra A Magyar igazolvánnyal és Magyar hozzátartozói igazolvánnyal rendelkezők településeinek eloszlása***

*

A jogszabályt azért kellett februárban elfogadni, hogy már idén lehetővé váljék a személyi jövedelemadó egy százalékának felajánlása az alap javára, ugyanakkor a kormány be kívánta építeni a törvénybe a határon túli magyar szervezetek javaslatait. Így, a módosítás eredményeként bekerült a jogszabályba, hogy a költségvetésből minden évben legalább egymilliárd forintot el kell különíteni az alap javára, továbbá, hogy a különböző testületekbe a tagok többségét a Magyar Állandó Értekezlet tagszervezeteinek jelölése alapján nevezi ki a miniszterelnök. ** 2004. évre vonatkozóan a költségvetés főösszegének csak az előirányzata állt beszámolónk elkészítéséig rendelkezésünkre, zárolások utáni összege nem, az 1999–2003. évi arányszámokkal (amelyeknél a viszonyítás a ténylegesen elköltött főösszeghez történt) történő összevetés ezért nem ad reális képet. *** A térképen az egyes pontokat azok a települések adják, ahonnan igényeltek Magyar igazolványt, illetve Magyar hozzátartozói igazolványt. Mellékletek: 1.) Tájékoztató a Délvidéki Segélykeret, a Délvidéki és a Kárpátaljai Alap, valamint a lendvai Zala György Művelődési Ház építési munkálatai befejezésének támogatására elkülönített keret 2004. évi felhasználásáról; 2.) Tájékoztató a "Szülőföldön magyarul" program keretében 2004. évben folyósított oktatási–nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásokról; 3.) Tájékoztató az Erdélyi Magyar Tudományegyetem helyzetéről

17/24

1. sz. melléklet Tájékoztató a Délvidéki Segélykeret, a Délvidéki és a Kárpátaljai Alap, valamint a lendvai Zala György Művelődési Ház építési munkálatai befejezésének támogatására elkülönített keret 2004. évi felhasználásáról 2303/2000. (XII. 15.) számú határozatával a Magyar Kormány 500 millió forint összegű segélykeretet hozott létre a Vajdaság magyar lakta települései és az ott élő magyar közösség megsegítésére, amelynek célja az elmúlt – háborúkkal és nélkülözésekkel teli — tíz esztendő során ellehetetlenült magyar közösségi intézmények, egyesületek újjászervezésének, új intézmények létrehozásának, valamint az életkörülmények javítását elősegítő akciók lebonyolításának támogatása volt. Az előirányzat kezelését a Külügyminiszter a Pénzügyminiszterrel egyetértésben a 3/2001 KüM számú utasításával a HTMH-ra, mint a segélykeret felhasználásáért felelős szervre bízta. A segélykeret felhasználása 2002-ben és 2003-ban az egyeztetett célok megvalósítására alapvetően megtörtént és a múlt évre csak 11.961.312 Ft kötelezettségekkel terhelt maradványösszeg felhasználása maradt, ami 2004 első félévében meg is történt. A maradvány bizonyos áthúzódó munkálatok, illetve tevékenységek fedezésére szolgált, főleg a kultúrházi rekonstrukciók és bizonyos oktatási témák területén. A HTMH 2004 első félévében a segélykeret teljes felhasználásáról részletes jelentést készített az illetékes szervek részére. *** A Délvidéki Alap az előző években működött Délvidéki Segélykeret jogutódjának tekinthető és a délvidéki magyarság olyan tájékoztatási, művelődési és oktatási igényeinek kielégítéséhez nyújt támogatást, mint magyar tehetséggondozó gimnáziumok és kollégiumok létrehozása, a magyar jellegű tanítóképző kar infrastruktúrájának felújítása, a szórványban működő oktatási és nevelési, valamint tájékoztatási intézmények rendszerének megerősítése, illetve újjászervezése és egyéb magyar oktatási intézmények létrehozása. Az előirányzat célja – az előzőeken túl –, hogy hozzájáruljon a délvidéki magyarok megmaradásához és gyarapodásához szükséges intézményrendszer létrehozásához, növelje a helyi magyarság anyanyelven való továbbtanulásának lehetőségeit, továbbá biztosítsa a vajdasági magyarság esélyegyenlőségét a tudásalapú egységesülő Európában. Az Alap 2004. évi eredeti előirányzata 200 millió Ft volt, ami az elvonások és zárolások után 172 millió Ft-ra módosult. Az Alap terhére a döntéshozók 8 kiemelt projekt pénzügyi támogatásáról döntöttek, és ezeket 6 darab támogatási szerződésbe foglaltuk az alábbi táblázat szerint: Támogatott szervezet Széchenyi István Általános Iskola, Szabadka Tóthfalui Általános Iskola Egyházi Oktatási Központ, Nagybecskerek Mozaik Alapítvány, Újvidék Evangélikus Egyház Szekeres László Alapítvány, Szabadka Összesen:

Támogatási cél építési beruházás építési beruházás tanulmánykészítés, eszközbeszerzés eszközberuházás építési beruházás építési beruházás (3 projekt)

Támogatás (millió Ft) 5 5 5 5 45 107 172

*** A Kárpátaljai Alap a Délvidéki Alap analógiájára a(z árvízkárosultak megsegítésére felhasznált) Kárpátaljai Segélykeretek folytatásának tekinthető, amely a kárpátaljai magyarság számára prioritásként megfogalmazódó „nagyprojektek” pénzügyi támogatására szolgál. A 2004. évre vonatkozóan a költségvetési törvényben előirányzott eredeti összeg 50 millió Ft volt, amiből a központi elvonások után 42,5 millió Ft volt felhasználható az alábbi támogatási célokra:

•

a kárpátaljai magyarság sztálini hatalom által „malenykij robot”-ra történt elhurcolása 60. évfordulójának alkalmából a Szolyvai Emlékpark siratófala szöveges emléktábláinak elkészítésére 7 millió forint;

•

a beregszászi Római Katolikus Leánykollégium tetőszerkezeti és homlokzati fejújítására 3 millió forint;

18/24

•

a karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Liceum második szintjének építésével (5 millió Ft) és a görög-katolikus templom javítási munkálataival (3 millió Ft) kapcsolatos költségekre 8 millió forint;

•

a Kárpátaljai Református Egyház által fenntartott iskolák – a Beregi Református Líceum, a Nagydobronyi Református Líceum, a Péterfalvi Református Líceum és a Técsői Református Líceum – működési és fenntartási költségeinek fedezésére 4,5 millió forint;

•

az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tanszékének kialakítására (18 millió Ft) és a Magyar– Ukrán Történészbizottság első ülésérnek lebonyolítására (2 millió Ft) összesen 20,5 millió forint. ***

A kormány a 2363/2001. (XII.10.) Korm. határozattal 100 M Ft összegű támogatási keretet biztosított a lendvai Zala György Művelődési Ház 2000-ben pénzügyi problémák miatt félbeszakadt építési munkálatainak befejezésére. A határozat alapjául az illetékes magyar és szlovén kormányszervek részéről aláírt megállapodás szolgált, amely szerint a költségek 2/3 részét a szlovén fél, 1/3 részét pedig a lendvai önkormányzattal közösen a magyar fél vállalja. A szlovéniai belső problémák miatt a befejezéshez szükséges 300 M Ft-nak megfelelő összeg nagysága csak 2003 őszén vált nyilvánvalóvá, ezért a 100 M Ft összegű magyarországi támogatásról szóló szerződés aláírására csak 2003. szeptember 29-én kerülhetett sor. A befejezési munkálatok szervezése ezután kezdődött meg, és 2003 októberének végén 33 M Ft előlegként átutalásra került. Megtörténtek az ajánlat-kérések, s a szlovéniai beszállítói tender-kiírást követően 2003. december 29-én a tender-bontás is. A tenderen magyar és szlovén cégek indultak, a nyertes szlovén céggel sürgősen megkezdődtek a műszaki–kereskedelmi tárgyalások és 2004. február 4-én megtörtént a vállalkozási szerződés aláírása. A támogatás alapvetően a színpadtechnikai rész létesítésére összpontosult, annál is inkább, mert a korábbi becslésekkel szemben ennek költségei lényegesen nagyobbak lettek (kb. 89 M Ft). A teljes támogatási összeg max. 5%-a (5 M Ft) a támogatás megvalósításának ellenőrzésére, szervezési, stb. költségekre volt fordítható. Ebből történt a tender, valamint a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség és a HTMH által alkalmazott műszaki ellenőrök költségeinek fedezése. A nézőtéri székek beszerzését végül is Lendva Község végezte, a magyar támogatásból csak 50 db pótszék megvásárlását biztosítottuk (kb. 1,32 M Ft), viszont Lendva község kérésére a színpadi hatáshangrendszer utólagos kiegészítésére magyar beszállítással (kb. 6,23 M Ft) került sor. A támogatás folyósítása forint- és deviza- (EUR-, SIT-) átutalások formájában történt az MMÖNK által megjelölt magyarországi K&H, vagy szlovéniai Banka Slovenija bankszámlára. Az átutalások alapját a színpadtechnikánál a munkálatokat végző vállalkozás által az egyes munkafázisokra kiállított részszámláknak a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyama szerint átszámított összegei képezték. A munkálatok tényleges elvégzését, minőségét és a számlákat a kinevezett műszaki ellenőrök előzetesen ellenőrizték és aláírták. A nézőtéri pótszékek, a hatáshangrendszer és egyéb vásárlások esetében a szállító hiteles számlájának a támogatott MMÖNK által történt aláírása után (ami az elvégzett tevékenység átvételének elismerését jelentette) történt meg az átutalás. A támogatási időszak alatt a HTMH illetékesei is több alkalommal a helyszínen ellenőrizték a színpadtechnikai munkálatokat. Az átutalt összegekről az MMÖNK a szükséges bizonylatok mellékelésével tételesen elszámolt a HTMH felé. A Lendvai Művelődési Ház elkészülte után a használatbavételi engedélyt az illetékes szlovén szervek 2004. szeptember 10.-én kiadták, s a Ház ünnepélyes felavatására 2004. szeptember 18-án, a két ország miniszterelnökeinek jelenlétében került sor.

19/24

2. sz. melléklet Tájékoztató a "Szülőföldön magyarul" program keretében 2004. évben folyósított oktatási–nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásokról A 2003–2004. tanévre szóló oktatási–nevelési támogatások folyósítása pályázati rendszerben történt. A 2004. évtől hatályos 31/2004. (II. 28.) Kormányrendelet felhatalmazása alapján a HTMH megállapodásokat kötött a lebonyolításban közreműködő határon túli szervezetekkel. Január első napjaiban a romániai Iskola Alapítvánnyal, február hónap során – az Illyés Közalapítvány közreműködésével – vajdasági, kárpátaljai, horvátországi és szlovéniai partnerekkel, majd pedig a szlovákiai Pázmány Péter Alapítvánnyal került sor megállapodás megkötésére. Ez utóbbi megállapodással vált teljessé az oktatási–nevelési támogatások folyósításának lehetősége. A szlovák és a magyar kormány között 2003. év decemberében létrejött és 2004 februárjában hatályba lépett megállapodás értelmében Szlovákia területén is megkezdődhetett a támogatások kifizetése. Ez esetben az iskolák mellett működő szülői közösségek a tanulók számát figyelembe véve nyújthattak be pályázatot. A támogatási összegek tanévenként a közoktatásban részesülők számára a módosított kedvezménytörvény alapján a következők: oktatási–nevelési támogatás – 20.000 Ft/fő, tankönyvés taneszköz-támogatás 2.400 Ft/fő. A felsőoktatásban tanuló hallgatók tankönyv- és jegyzettámogatásban részesülhetnek, amelynek összege 2.800 Ft/fő. A 2003–2004-es tanévben 213.976 jogosult részesült oktatási–nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásban, illetve 6.579 hallgató tankönyv- és jegyzettámogatásban. A 2004. évi költségvetésben e célra rendelt előirányzat 1,7 Mrd Ft-tal szerepelt, de a jogszabályi rendelkezés szerint törvénymódosítás nélkül túlléphető volt. A megkötött megállapodások alapján az Illyés Közalapítvány közreműködött a pályázati anyagok kiírást megelőző ellenőrzésében, valamint a támogatások elszámoltatásában. A HTMH-hoz beérkezett pályázati anyagok összesítése után az alábbi tényekről adhatunk számot. Romániában a pályázatok lebonyolítását végző Iskola Alapítvány tájékoztatása szerint 2004. április 30-áig (a pályázatok benyújtási idejének utolsó napjáig) 88.883 oktatási–nevelési, tankönyv- és taneszköz-pályázatot, valamint 5.475 hallgatói pályázatot nyújtottak be. Az oktatási–nevelési támogatásokra jogosultak száma a jelzettnél magasabb, ugyanis egy családon belül több gyermek is részesülhet támogatásban. 2004-ben az Iskola Alapítvány kuratóriuma 116.975 jogosultat javasolt oktatási–nevelési és 5.475-öt pedig hallgatói támogatásra. Az elutasított kérelmek száma 5.795. A HTMH 2,6 milliárd Ft-ot utalt ki a támogatások kifizetésére. A Pázmány Péter Alapítványhoz – a szlovákiai lebonyolító szervezethez – 296 alap- illetve 69 középiskola mellett működő szülői szövetség nyújtotta be pályázatát, amely összesen 54.191 tanulót, valamint 112 hallgatót érint összesen 1,2 milliárd Ft értékben. Ez az összeg nagymértékben hozzájárult a szülők gyermekeik iskoláztatásához kapcsolódó anyagi terheinek csökkentéséhez. A szülői munkaközösségek olyan kiadások finanszírozását vállalták át, mint például a tankönyvek, tanszerek és oktatási segédeszközök, szakkönyvek vásárlása, tanulmányi kirándulásokon való részvétel költségei stb. Muravidéken (Szlovéniában) 261 oktatási–nevelési és 3 hallgatói pályázat alapján 374 tanuló és 3 hallgató részesülhet támogatásban, mindösszesen 8.386.000 Ft értékben, Horvátországban pedig 630 tanuló 14 millió Ft értékben. Szerbia és Montenegró esetében 15.352 tanuló, illetve 392 hallgató nyújtotta be pályázatát, így 21.732 fő részesült oktatási–nevelési, illetve tankönyv- és taneszköz-támogatásban, továbbá 392 fő hallgatói jegyzettámogatásban. Ennek költségvonzata 487 millió Ft. Ukrajnában a beadott 14.277 tanulói illetve 597 hallgatói pályázat alapján 20.074 tanuló és 597 hallgató részesült támogatásban, és összesen 451 millió Ft kifizetésére került sor. Valamennyi jogosultnak megtörtént az igényelt támogatások kifizetése, amelyek együttes összege a lebonyolítási költségekkel együtt meghaladja az 5,2 milliárd Ft-ot.

20/24

3. sz. melléklet Tájékoztató az Erdélyi Magyar Tudományegyetem helyzetéről A Határon Túli Magyarok Hivatalának támogatási rendszerében az erdélyi magyar felsőoktatás támogatása jelenti az egyik legjelentősebb keretet annak a 2 milliárd forintos éves előirányzatnak a révén, amely 2000 óta a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem támogatására kerül felhasználásra. Mára elmondható, hogy az EMTE-n 18 szakon 2.093 hallgató, a Partiumi Keresztény Egyetemen pedig 11 szakon 1.049 hallgató tanul anyanyelvén. A 2004–2005-ös tanévben az oktatói létszám elérte a 400 főt. Az egyetem pillanatnyilag futó legjelentősebb beruházása a marosvásárhelyi egyetemi központ (campus) építése. A főépület átadására várhatóan 2005 februárjában kerül sor. A Sapientia Alapítvány Az erdélyi magyar történelmi egyházak nyolc vezetője által az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapítása érdekében létrehozott „Sapientia Alapítvány”-t a kolozsvári bíróság 2000. március 16-án jegyezte be. A kuratórium tagja jelenleg: Kató Béla (elnök), Brassai Zoltán, Kolumbán Gábor, Kun Imre, Marton József, Szilágyi Pál, Tolnai István, Toró Tibor. A végleges akkreditáció elnyeréséig az egyetem működésének jogi kereteit a Sapientia Alapítvány biztosítja. A 2004. évi keretnek a Sapientia Alapítvány kuratóriuma által meghatározott sarokszámairól az 1. sz. táblázat ad áttekintést. 1. táblázat A 2004. évi költségvetésből nyújtott támogatás millió forint Sapientia Alapítvány 2004. március 1. – 2005. március 1. Kihelyezett tagozatok finanszírozása Kutatási Programok Intézete 2004. március 1. – 2005. március 1. Marosvásárhelyi beruházás Egyéb beruházások Erdélyi Magyar Tudományegyetem / Partiumi Keresztény Egyetem működési és fenntartási költségeire 2004. március 1. – 2005. március 1. Rektori Hivatal 2004. március 1. – 2005. március 1. 2003–2004-es tanév második féléve 2004–2005-ös tanév első féléve Pro Universitate Partium Alapítvány 2004. április 1. – 2004. szeptember 30. Kolozsvári Programiroda működtetése Eszközbeszerzés Összesen

53,7 10,0 67,4 600,0 12,0

659,4 39,5 70,6 549,3 0,7 15 54,5 1 472,7

Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem – EMTE 2004 márciusában a Sapientia Alapítvány, illetve az EMTE Szenátusa két rektorhelyettest nevezett ki: Dávid László professzor az oktatásért, Bakacsi Gyula professzor pedig a gazdasági ügyekért felel. A későbbiekben azután Bakacsi Gyula professzor lemondott a rektorhelyettesi tisztségéről, így pillanatnyilag egy rektorhelyettese (Dávid László) van az egyetemnek. Csíkszeredában jelenleg két kar működik, a szakmai munka koordinálását Rostás Zoltán és Bakacsi Gyula megbízott dékánok látják el. Marosvásárhelyen az oktatási helyszín vezetését (egy kar) dr. Hollanda Dénes megbízott dékán látja el. 2004 februárjában a Sapientia Alapítvány kuratóriuma elfogadta az EMTE gazdálkodását és döntési mechanizmusát átvilágító Antal Kft jelentését és cselekvési tervet dolgozott ki az abban megfogalmazott problémák korrigálására.

21/24

Az oktatási helyszíneken összesen 240 főállású oktató tanít. Csíkszeredában és Marosvásárhelyen néhány magyarországi vendégtanár is segíti a képzéseket. 2004-ben megvalósult az oktatási helyszíneket összekapcsoló informatikai gerinchálózat működtetése. Ez a rendszer széles sávú Internet-kapcsolatot biztosít az oktatók és a diákok számára. 2004. december 5-én új hallgatói képviselet jött létre a Sapientia kötelékébe tartozó diákok számára: megalakult az Erdélyi Magyar Hallgatói Önkormányzatok Konferenciája (EMHÖK). A szervezet alapítói az EMTE marosvásárhelyi és csíkszeredai hallgatói önkormányzatai, valamint a Partiumi Keresztény Egyetem diákszervezete. A 2. sz. táblázat a 2004–2005-ös tanév szakstruktúráját, illetve diáklétszámát mutatja be. 2. táblázat

Szak megnevezése Csíkszereda Agrár- és élelmiszeripari gazdaság

Beiskolázási szám

Tandíjas

Diáklétszám összesen

118

53

170

50 50

111 75 42

84 43 8

196 121 49

Szociológia Kommunikáció – PR Környezetmérnök Élelmiszeripari mérnök Román – Angol Összesen: Marosvásárhely Pedagógia Kommunikáció – PR Informatika Mechatronika Számítástechnika

25 40 50 50 50 415

56 35 75 75 104 691

55 55 45 56 63 462

108 90 120 131 164 1.153

40 40 50 50 40

70 50 104 97 87

81 63 41 28 54

152 115 141 120 138

Automatizálás Kertészmérnöki Összesen Kolozsvár Környezetföldrajz Fotóművészet, filmművészet, média Összesen

40 30 290

79 43 530

20 26 313

102 66 843

25 20 45

37 20 57

20 20 40

57 40 97

Összesen EMTE

750

1.278

815

2.093

Könyvelés és gazdasági informatika Általános közgazdaság Környezetgazdaság

50 50

Tandíjmentes

A kolozsvári egyetemi központ Folytatódott az Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári központi épületének infrastruktúrakiépítése. Befejeződött a vendégszobák kialakítása, megoldódott a pince párátlanítása. Sikerült növelni az oktatási felületeket, befejeződött a Kolozsvár–Felsővárosi Református Egyházközség tulajdonában levő iskolaépület átalakítása, amelyet a Kolozsvári Kar bérbevett. Ezen túlmenően a Sapientia Alapítvány – a finanszírozási kérdések tisztázását követően – olyan telket kíván vásárolni Kolozsváron, amelyen felépíthető a kolozsvári igényeket kielégítő épületegyüttes. A Kutatási Programok Intézete A Kolozsváron 2000-ben létrehozott Kutatási Programok Intézetének (KPI) célja a kutatási tevékenység elősegítése, az EMTE profiljához kapcsolódó romániai (erdélyi) tudományos munka ösztönzése, az EMTE tanári utánpótlásának biztosítása, valamint az EMTE nemzetközi tudományos kapcsolatrendszerének kialakítása. A Kutatási Programok Intézetét a Tudományos Tanács irányítja. Mandátuma hároméves időszakra szól, tagjainak kinevezése a tudományterületek képviseleti elve alapján történik. A testület megújítására 2004 májusában került sor. Az Intézet tevékenységi körébe tartozik a kutatási ösztöndíjpályázat, amely kettős rendszerben működik: az erdélyi magyar tudományos élet kiemelkedő képviselői nyújthatnak be pályázatokat

22/24

szenior és junior kategóriában, s belső pályázati rendszerben az EMTE jelenlegi oktatói pályázhatnak a már működő szakokhoz kapcsolódó témákkal. Az Intézet folytatta a tervszerű vendégtanári programot is. Több olyan előadást hirdetett a hallgatók számára, amelyek elsősorban a romániai állami felsőoktatás kiegészítését szolgálják olyan témakörökkel, amelyek magyar nyelven történő oktatása az állami felsőoktatás keretei között nem megoldott. A magyarországi vendégtanárok elsősorban Kolozsváron tartják az előadásokat, de néhány program Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is megrendezésre kerül. 2004-ben az Intézet 42 kurzus és 13 alkalmi előadás megszervezését támogatta, az előadásokat Kolozsváron tartották. A KPI 2000 óta folyamatosan meghirdeti PhD ösztöndíj-programját. 2004-ban az intézet 46 doktoranduszt támogatott, közülük 21-en Romániában, 25-ön külföldön (mindenekelőtt Magyarországon) végzik tanulmányaikat. Nagyvárad A Sapientia Alapítvány és a Partiumi Keresztény Egyetem között még 2000-ben létrejött integrációs megállapodás alapján 2004-ben is folytatódott a Partiumi Keresztény Egyetem működtetésének finanszírozása. A működési támogatásnak köszönhetően két karon, tizenegy szakon vált biztosíthatóvá a hallgatók képzése. A diáklétszám szakonkénti alakulását a 2004–2005-es tanévben a 3. sz. táblázat foglalja össze. 3. táblázat Szak Német Nyelv és Irodalom

Angol Nyelv és Irodalom

Évfolyam Bölcsészettudományi Kar I. II. III. IV. I. II. III. IV.

Angol Nyelv és Irodalom – Román Nyelv és Irodalom

Szociális Munka Szociológia

27 32 21 15 26 25 28 21

I.

12

II. IV. I. II. I. II.

19 10 35 26 33 25

I.

32

II. III. IV. I. II. III. IV.

30 25 22 13 22 16 24 539

Református Didaktikai Teológia – Szociális munka

Filozófia

Hallgatói létszám

Összesen : Alkalmazott Tudományok és Művészetek Kar I. II. III. IV. Kereskedelmi, Turisztikai és Szolgáltatási I. Egységek Gazdaságtana II. III. Zenepedagógia I. II. III. IV. V. Képzőművészet I. II. III. Összesen : Menedzsment

23/24

73 56 42 58 62 59 23 22 15 15 9 11 25 20 20 510

Külső kapcsolatok Az EMTE létrehozásához és működtetéséhez szükséges szakmai együttműködés, társadalmi legitimáció és külső források bevonásának biztosítására 2004-ben is több irányban történtek lépések. Az alapítvány együttműködési megállapodást kötött a Magyar Postával. A posta ösztöndíjakat biztosít, és számítógépeket adományoz az egyetemnek. A szakok és a kiegészítő oktatási programok kidolgozásában, a továbbképzésben több magyarországi állami egyetemmel – így a Debreceni Egyetemmel, a Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetemmel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel, a Nyugat-Dunántúli Egyetemmel és a Szent István Egyetem – kötöttek együttműködési megállapodást. A Sapientia Hungariae Alapítvány az egyetemhez kapcsolódó magyarországi tevékenységek összehangolása és adminisztrálása mellett folytatta a magyarországi adománygyűjtést, s 2004-től fogadta a személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlását. Az év során 6.465.000,- forint gyűlt össze az adományokból. A nemzetközi kapcsolatok építésében és az Észak-Amerikában folytatandó támogatás- és forrásgyűjtésben továbbra is a Hungarian Human Rights Foundation nyújtott segítséget.

24/24