A hálózatsemlegesség aktuális kérdései
Előkészítő dokumentum nyilvános konzultációra
2012. május 18.
Nyilvános konzultáció meghirdetése
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) nyilvános konzultációt hirdet a hálózatsemlegességgel kapcsolatban felmerülő aktuális kérdésekről. A konzultáció
ideje:
2012. május 30, 1000 óra,
helyszíne:
Budapest, Ostrom utca 23-25.
Jelen előkészítő dokumentum célja, hogy a hálózatsemlegesség témájában érintetteket arra ösztönözze, hogy kifejtsék véleményüket, továbbá javaslatokat tegyenek a hálózatsemlegességgel kapcsolatban felmerülő, és a jelen dokumentumban megfogalmazott kérdésekkel kapcsolatban. Ez a dokumentum letölthető az NMHH honlapjáról (http://www.nmhh.hu). A hálózatsemlegességgel kapcsolatos véleményeket, álláspontokat a Hatóság 2012. június 30ig várja a halozatsemlegesseg-konzultáció@nmhh.hu e-mail címen. A Hatóság – a beérkezett álláspontok, vélemények alapján – összefoglalót készít, amelyet a hálózatsemlegesség konzultációt meghirdető oldalán helyez el. A Hatóság az elektronikus hírközléssel kapcsolatos jogszabályokból adódó feladatkörében azt vizsgálja, hogy a hazai szélessávú internet-hozzáférés szolgáltatás piacán megfigyelhetők-e olyan jelenségek, amelyek eredményeképpen a hálózatsemlegesség elvei sérülnek, akadályozva a szolgáltatások közti versenyt, illetve az elektronikus hírközlési szolgáltatások előfizetőit, felhasználóit a szolgáltatások szabad választásában, a jogszerű tartalmak és szolgáltatások szabad elérésében. A jelen konzultációra beérkezett visszajelzések alapján a Hatóság megvizsgálja, hogy amennyiben vannak ilyen jelenségek, akkor indokolt-e, és ha igen, akkor milyen további szabályozó eszköz alkalmazása.
2
Tartalomjegyzék 1
Vezetői összefoglaló ........................................................................................................................ 4
2
A hálózatsemlegesség kulcskérdései ............................................................................................... 6
3
A hálózatsemlegesség nemzetközi vetülete .................................................................................... 7
4
3.1
Európai intézmények megnyilvánulásai .................................................................................. 8
3.2
Az EU tagállamok gyakorlatának ismertetése ....................................................................... 10
3.2.1
A francia megközelítés................................................................................................... 11
3.2.2
A brit megközelítés ........................................................................................................ 11
3.2.3
A holland szabályozás .................................................................................................... 12
A hálózatsemlegesség hazai szabályozása .................................................................................... 13 4.1
5
6
A hálózatsemlegességre vonatkozó hazai jogszabályok ....................................................... 13
4.1.1
Az átláthatóság követelménye ...................................................................................... 13
4.1.2
Szolgáltatásminőségi garanciák ..................................................................................... 15
4.2
Megfelelés az irányelveknek ................................................................................................. 15
4.3
Az NMHH szerepe, feladata a hálózatsemlegességgel kapcsolatos szabályozásban ............ 15
4.4
Piacfelügyelet ........................................................................................................................ 16
A hálózatsemlegességgel kapcsolatban felmerülő kérdések ........................................................ 16 5.1
Az ügyfelek tájékoztatása, az átláthatóság biztosítása ......................................................... 16
5.2
Forgalommenedzselés ........................................................................................................... 17
Következtetések, további lépések ................................................................................................. 18 6.1
További lépések ..................................................................................................................... 18
7
Rövidítésjegyzék ............................................................................................................................ 20
8
Melléklet: Hálózatmenedzselési technikák és a hálózatsemlegesség kapcsolata ........................ 21
3
1 Vezetői összefoglaló A sokszor „a hálózatok hálózatának” nevezett, mintegy húsz éves múltra visszatekintő Internet napjainkra életünk központi, sokak számára szinte nélkülözhetetlen részévé vált. Segítségével végezzük munkánkat, informálódunk, mondjuk el véleményünket. Emellett egyre fontosabb szerepet tölt be a kereskedelemben, és a szórakoztatásban is egyik vezető platformmá lépett elő. Az internet felhasználóinak számával és az elérhető tartalom növekedésével párhuzamosan fejlődtek a hálózati technológiák és eszközök, ami az átviteli sávszélesség ugrásszerű növekedéséhez, és a multimédiás hálózati tartalmak elterjedéséhez vezetett. A hálózatokon megjelenő és folyamatosan növekvő terhelés hatására több szolgáltató forgalommenedzsment megoldásokat kezdett alkalmazni. A forgalommenedzsment eszközök használata során a szolgáltatók egyre több országban alkalmaznak olyan megoldásokat, amelyek segítségével – a saját üzleti érdekeik mentén – egyes alkalmazásokat diszkriminálnak, ezáltal sértve a felhasználók, ill. más szolgáltatók érdekeit. Néhány vezetékes internet szolgáltatónál a P2P-alkalmazások blokkolása, ill. diszkriminálása figyelhető meg, míg a mobilinternet szolgáltatóknál a VoIP-alapú, ill. multimédiás tartalmak blokkolása válik egyre inkább gyakorlattá. A VoIP-alkalmazások blokkolása azokban az országokban a legjellemzőbb, ahol az okostelefonok penetrációja különösen magas A forgalommenedzsment technikák elterjedése, továbbá a szolgáltatások tulajdonságainak nem megfelelő leírása, kommunikálása vezetett a hálózatsemlegességgel kapcsolatos vitákhoz, majd a hálózatsemlegesség szabályozásához. A hálózatsemlegesség definiálására több megoldás is született, amelyek közös jellemzője, hogy az információ továbbításának a módja és az információ tartalma, jellege közötti függetlenségen alapulnak. Az Internet eredeti koncepciója szerint egyenrangú végpontok közötti, prioritás nélküli („best effort”) adatforgalomra épült, és a vonatkozó protokollok ma is ezt tekintik a kiindulópontnak. Ugyanakkor ma már egyre szélesebb körben terjed olyan szolgáltatások használata is, amelyek esetében az alacsony csomagvesztés, vagy éppen a kiszámítható és alacsony késleltetés nemcsak a felhasználói élmény, hanem a szolgáltatás használhatósága szempontjából is alapvető fontosságú. A hálózatsemlegesség szabályozása az Európai Unióban Európában – a világ számos más pontjához hasonlóan - egyre fontosabb tényezővé válik a hálózatsemlegesség kérdése. Az Európai Unió a Keretirányelvben1 és az Egyetemes Szolgáltatási Irányelvben2 már számos elvárást fogalmazott meg a hálózatsemlegességre vonatkozóan. Ugyanakkor a hálózatsemlegességgel kapcsolatos vita tovább folytatódik az Európai Unió különböző szervezetein (Európai Bizottság, Európa Tanács, Európai Parlament) belül. A hálózatsemlegességen belül két fő terület azonosítható: forgalommenedzsment, ill. alkalmazások és portok eltérő kezelése, továbbá a szolgáltatások átláthatósága (transzparenciája). 1
A z elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelve (2002. március 7. a továbbiakban: Keretirányelv) 2 Az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22EK irányelve (2002. március 7. – a továbbiakban: Egyetemes Szolgáltatási Irányelv)
4
A hálózatsemlegesség hazai szabályozása A hálózatsemlegesség kérdéseivel foglalkozó Keretirányelvben, ill. Egyetemes Szolgáltatási Irányelvben megfogalmazottak már megjelentek a hazai jogrendben is. Az irányelvekben megfogalmazott – hálózatsemlegességre vonatkozó – rendelkezések Eht.-be történt átültetését követően a Hatóság rendeletekben fogalmazta meg a hálózatsemlegességre vonatkozó részletes szabályokat. Ugyanakkor a Hatóság azt is tapasztalja, hogy számos vitás kérdés merül még fel a hálózatsemlegességgel kapcsolatban, amelyeket a jövőben kezelni kell. Nyilvános konzultáció meghirdetése és célja A Hatóság az érintettek (szolgáltatók, felhasználók) bevonásával szeretné áttekinteni a hálózatsemlegesség aktuális problémáit. Ennek érdekében nyilvános konzultációt kezdeményez. A Hatóság nyilvános konzultációval kapcsolatos főbb céljai az alábbiak: Az érdekeltek figyelmének felhívása az aktuális problémákra. Lehetőség biztosítása a piaci szereplők és egyéb érdekeltek számára, hogy kifejthessék véleményüket. Piaci szereplők, mindenekelőtt az elektronikus hírközlési szolgáltatók ösztönzése, hogy önszabályozó módon saját maguk kezeljék a hálózatsemlegességgel kapcsolatos problémákat. Jelen konzultációs dokumentum célja, hogy összefoglalja a hálózatsemlegességgel kapcsolatos legfontosabb információkat, továbbá a Hatóság által érzékelt problémák ismertetése mellett ösztönzést adjon az érdekelteknek (ISP-k, alkalmazásfejlesztők, felhasználók stb.) az általuk tapasztalt további, hálózatsemlegességgel kapcsolatos problémák felvetésére, ill. megoldási javaslatok megfogalmazására. A dokumentum számos kérdést fogalmaz meg (ld. 6. fejezet), amelyekkel a Hatóságnak az a célja, hogy az érintetteket véleményük kifejtésére sarkallja. További lépések I. szakasz: 2012. június 30-ig A Hatóság a nyilvános konzultáció keretében szeretne lehetőséget biztosítani a hálózatsemlegesség kérdésében érintett szervezetek széles köre számára, hogy ismertethessék álláspontjukat, véleményüket a további piaci szereplőkkel, ill. a Hatósággal. II. szakasz: 2012. szeptember 30-ig A Hatóság a beérkezett visszajelzések alapján fog határozni arról, hogy beavatkozzon-e a piac működésébe, és ha igen, akkor milyen eszközökkel. III. szakasz: folyamatos A hatóság a jövőben is folyamatosan figyelemmel kíséri, hogy teljesülnek-e a hálózatsemlegességgel kapcsolatos jogszabályi előírások, ill. azt is, hogy azok ténylegesen teljesítik-e az érintett felhasználók, szervezetek által támasztott igényeket.
A Hatóság 2012. június 30-ig várja az érdekeltek hálózatsemlegességgel kapcsolatos visszajelzéseit.
5
2 A hálózatsemlegesség kulcskérdései A hálózatsemlegesség egyike az elektronikus hírközlési hálózatokhoz kapcsolódó legfontosabb, az utóbbi időben széleskörű közérdeklődésre számot tartó fogalmaknak, amely az értéklánc valamennyi szereplőjére, legyen az szolgáltató vagy felhasználó, jelentős hatással bír. Az elnevezés arra utal, hogy az információ-továbbítás módja legyen független az információ jellegétől, azaz az interneten továbbításra kerülő adat hasonló módon legyen elérhető függetlenül a felhasználótól, az igénybe vett alkalmazástól, ill. a felhasznált eszközöktől. Az internet, megjelenése óta rendkívül jelentős változáson ment keresztül. A hálózati technológiák, és az átviteli sávszélesség, valamint az elérhető tartalmak és szolgáltatások fejlődése a felhasználók számának ugrásszerű növekedését eredményezte. Ezzel párhuzamosan folyamatosan növekvő mennyiségű átvitt tartalom jelent meg a hálózaton, ami egyre gyakrabban forgalmi torlódásokhoz vezetett. Ezek elkerülése érdekében a szolgáltatók ma már különféle forgalommenedzselési technikákhoz folyamodnak, hogy biztosítsák az egyes felhasználók közötti arányos hozzáférést a hálózati erőforrásokhoz. Forgalommenedzsment A hálózatsemlegesség kérdésében meghatározó szerepet tölt be a hálózatmenedzselés3 körébe tartozó forgalommenedzselés, amely a forgalmak eltérő kezelését jelenti a szolgáltató által meghatározott paraméterektől függő algoritmus szerint. A szélessávú hálózatok üzemeltetéséhez a különféle forgalommenedzselési módszerek alkalmazása többek között azért is szükséges és indokolt lehet, mert a hálózat kapacitását a legtöbb esetben lényegesen meghaladják az eladott szolgáltatások hálózatkapacitási igényei (overbooking). A forgalommenedzselési módszerek lehetőséget adnak a túlterhelés negatív hatásainak lecsökkentésére, és alkalmazásuk elősegítheti a szűkös hálózati erőforrások használatának igazságos megosztását a felhasználók között. Emellett, a forgalommenedzselés révén a szolgáltatók számos, saját szempontjaiknak megfelelő, a szolgáltatás minőségének a javítását célzó, a felhasználók érdekeit szem előtt tartó szolgáltatási jellemzőket alakíthatnak ki. Ugyanakkor a szolgáltatók a forgalommenedzsement eszközöket egyre gyakrabban arra használják, hogy egyes alkalmazásokat – a saját üzleti érdekeik mentén – diszkrimináljanak, ezáltal sértve a felhasználók, ill. más szolgáltatók érdekeit. Néhány vezetékes internet szolgáltatónál a P2P-alkalmazások blokkolása, ill. szűrése figyelhető meg, míg a mobilinternet szolgáltatóknál a VoIP-alapú, ill. multimédiás tartalmak szűrése válik egyre inkább gyakorlattá.
3 A hálózatmenedzselésnek több eleme, illetve területe van, melyek közül a legfontosabbak a következők: forgalommenedzselés (Traffic management), hibamenedzselés (Fault management), konfigurációmenedzselés (Configuration management), számlázásmenedzselés (Accounting management), teljesítménymenedzselés (Performance management), biztonságmenedzselés (Security management).
6
Átláthatóság A forgalommenedzsment mellett a hálózatsemlegesség kiemelt érdeklődéssel kísért területe az átláthatóság. A 4. fejezetben bemutatjuk, hogy a hazai jogszabályok részletesen rendelkeznek arról, hogy a szolgáltatóknak hol, milyen módon kell az általuk nyújtott szolgáltatásukat definiálniuk. Itt azt is bemutatjuk, hogy az átláthatóságra vonatkozó hazai szabályozás megfelel az irányelvekben megfogalmazott elvárásoknak. Ugyanakkor – a visszajelzések alapján az is látható -, hogy az egyedi előfizetői szerződésekben, ill. Általános Szerződési Feltételekben szereplő szolgáltatás-leírásokat a felhasználók nehezen tudják értelmezni, ill. sokszor nem világos számukra, hogy az ott leírt forgalommenedzselési szabályok mennyiben befolyásolhatják felhasználói szokásaikat. Fentiekből adódóan az átláthatóság tekintetében vannak még teendők. Különösen indokolttá válhatnak az átláthatóság növelését célzó intézkedések a forgalommenedzselési technikák további terjedésével.
3 A hálózatsemlegesség nemzetközi vetülete A hálózatsemlegességről szóló viták az Egyesült Államokban kezdődtek még a 2000-es éveket megelőzően. A vita akkor éleződött ki igazán, amikor a telefonszolgáltatók hálózatuk fejlesztésébe beruházott tőkéjük megtérülése érdekében, a nagy átviteli kapacitást ellenszolgáltatás nélkül használó tartalomszolgáltatóktól ellentételezést kezdtek követelni. Az egyesült államokbeli tartalomszolgáltatók és hálózatüzemeltetők - mint a két legjelentősebb érdekcsoport - közötti érdekütközést tovább bonyolítja, hogy jelentős fogyasztói csoportok a hálózatsemlegességet a szólásszabadsággal, és az innováció szabadságával azonosítják. A hálózatsemlegességről folyó vita ezért széleskörűvé vált, és erős politikai színezetet nyert. A hálózatsemlegességgel kapcsolatos viták továbbra is napirenden vannak a világ számos pontján. Az egyik legújabb fejlemény, miszerint a Comcast diszkriminálja saját IPTV-szolgáltatását a versenytársak (pl. HULU, Netflix) szolgáltatásaival szemben azáltal, hogy saját online streaming szolgáltatása forgalmát nem számítja bele az adatforgalmi korlátba szemben a versenytársaktól letöltött forgalmakkal. A 2012 márciusában bevezetett kedvezmény a Comcast saját szolgáltatása felé terelheti a felhasználókat, ami a hálózatsemlegesség elvének súlyos megsértését jelenti.4 Hasonló, a hálózatsemlegességet sértő gyakorlatot figyelhetünk meg Dél-Koreában is, ahol 2012 márciusában a Korean Telecom, Korea legnagyobb internet szolgáltatója egyik napról a másikra lekorlátozta a Samsung „Smart TV-k” internet hozzáférését, ill. a Samsung „smart” honlapja elérését. A KT arra hivatkozott, hogy az internet képes TV-k lassítják az internet szolgáltatást más ügyfelek számára. Időközben a KT, ill. a „Smart TV-k” gyártói (Samsung, LG stb.) között történt egyeztetést követően a KT leállította a korlátozást. Európában, az amerikaitól jelentősen eltérő jogi és piaci környezet azt eredményezte, hogy a hálózatsemlegesség problémaköre és annak kezelése az Egyesült Államokétól lényegesen eltérő utat járt be.
4
az FCC - hosszú csatározások után - a hálózatsemlegességet szabályozó irányelvet adott ki „Preserving the Open Internet” címmel, amely 2011. november 20 óta hatályos
7
3.1 Európai intézmények megnyilvánulásai Európában 2010 áprilisában indult el a hálózatsemlegességgel kapcsolatos kérdések európai szintű kezelése. Az azóta eltelt közel másfél évben a problémakört az Európai Unió szervezetei kiemelt témaként kezelik. Az álláspontok nem véglegesek, a piaci fejlemények figyelembe vételével folyamatosan változnak. A legfontosabb történéseket az alábbi táblázat foglalja össze kronológiai sorrendben:
1. táblázat: a hálózatsemlegesség kapcsán történt főbb európai történések EU intézmény által kiadott dokumentum Európai Bizottsági nyilvános konzultáció A BEREC5 válasza az Európai Bizottsági konzultációra Európa Tanács nyilatkozata a hálózatsemlegességről Az Európai Parlament és az Európai Bizottság közös csúcstalálkozója Európai Bizottsági kommunikáció Európai Tanács hálózatsemlegességgel kapcsolatos következtetései Az Európai Parlament Ipari, Energetikai és Kutatási Bizottságának (ITRE) állásfoglalása hálózatsemlegesség témakörben Európai parlamenti állásfoglalás a hálózatsemlegességről A BEREC nyilvánosságra hozza a transzparenciáról szóló elemzését A BEREC befejezi az európai szolgáltatók körében végzett felmérését azok forgalommenedzsment gyakorlatáról Európai bizottsági notifikációs eljárás kidolgozása a tagállamok hatóságai számára azok szolgáltatásminőségi előírása esetére A BEREC nyilvánosságra hozza a forgalommenedzsment gyakorlattal kapcsolatos felmérés végkövetkeztetéseit A BEREC a szolgáltatásminőséggel kapcsolatos útmutatójának várható kibocsátása Az Európai Bizottság nyilvánosságra hozza a hálózatsemlegesség kezelésével kapcsolatos álláspontját
Kiadás időpontja 2010. június-szeptember 2010. szeptember 30 2010. szeptember 29 2010. november 11 2011. április 19 2011. szeptember 2011. október 20. 2011. november 17. 2011. december 2012. február 2012. május 2012. május 2012 harmadik negyedév 2012 harmadik negyedévét követő 6 hónap
(a táblázatban sötétebben kiemelt sorok már megtörtént eseményeket, míg a világosabban kiemelt sorok a jövőben várhatóan bekövetkező történéseket jelölik)
Az táblázatban összefoglalt események során nyilvánosságra hozott hivatalos nyilatkozatoknak, állásfoglalásoknak és a hálózatsemlegességgel kapcsolatos általános felfogás változásának a követhetősége érdekében a történéseket röviden összefoglaltuk: 2010. április: Neelie Kroes, az Európai Bizottság Digitális Menetrendért felelős alelnöke nyilvános konzultáció megindítását jelenti be a hálózatsemlegességről szóló vita előmozdítása érdekében. A 2010 júniusában elindított nyilvános konzultáció célja, hogy összegyűjtse az internetes forgalomszabályozás és a hálózatsemlegesség viszonyáról alkotott különböző nézeteket. Tekintve, hogy a konzultáció számos nyitott kérdést eredményez, az Európai Bizottság a BEREC-et kéri fel azok megvizsgálására 2011 év végi határidővel. A BEREC a bizottsági konzultációra adott válaszában óvatosságra int a hálózat semlegességgel kapcsolatos bárminemű új eljárás vagy eszköz bevezetését illetően. A szakértő szervezet 5
Body of European Regulators for Electronic Communications
8
véleménye szerint bármilyen európai uniós szintű beavatkozás a jelenlegi helyzetben és további tanulmányok megléte nélkül elhamarkodott, tekintve hogy a szabályozó hatóságok képesek megvédeni a fogyasztók érdekeit a meglévő eszközökkel (transzparencia, QoS követelmények), amelyeket a 2009-ben elfogadott módosított európai keretszabályozás biztosít számukra. A hálózatsemlegesség jelentőségét hangsúlyozza, hogy az ügyben véleményt nyilvánít az egyébként az emberi alapjogok védelmével foglalkozó Európa Tanács is. Nyilatkozatának középpontjában az állampolgárok alapvető jogaihoz kapcsolódó jogok (véleménynyilvánítás, a tájékozódás szabadsága, illetve az adatvédelem) alkalmazásának kihangsúlyozása áll. 2010. november: az Európai Parlament és az Európai Bizottság közös csúcstalálkozót szervez az érintettek nézeteik megvitatására. A fórum legfőbb megállapításai szerint a kulcs a transzparenciában rejlik, a forgalommenedzsment gyakorlata biztosítékok mellett elfogadható, illetve az európai keretszabályozás elégséges, nincs szükség további szabályozásra. 2011. április 19: az Európai Bizottság nyilatkozatot tesz, melynek értelmében a hálózatsemlegesség kezelésével kapcsolatban arról, hogy szükséges-e bármiféle útmutatást kibocsátania, illetve súlyosabb esetben európai szintű intézkedéseket meghoznia, csak a 2011 év végére ígért BEREC vizsgálatok lezárását követően fog tudni érdemben válaszolni. 2011. szeptember: az Európai Tanács is nyilvánosságra hozza a hálózatsemlegességgel kapcsolatos következtetéseit. A hálózatsemlegesség megvalósítása érdekében számos lépés megtételét javasolja, többek között a határon átnyúló elektronikus szolgáltatások szabad áramlását akadályozó gátak felszámolását, annak biztosítását, hogy a felhasználók képesek legyenek tartalmakhoz és szolgáltatásokhoz hozzáférni, azokat szétosztani és létrehozni választásuk szerint, és ami talán a legfontosabb, elegendő idő biztosítását a tagállamok számára annak érdekében, hogy az EU keretszabályozást átültethessék a nemzeti jogba, illetve a szabályozás működésének gyakorlati vizsgálatára. 2011. október: az Európai Parlament ipari, energetikai és kutatási bizottsága (ITRE) állásfoglalás tervezetet alkot hálózatsemlegesség témakörben válaszul az Európai Bizottság áprilisi közleményére. A javaslat alapján a forgalommenedzsment bizonyos foka indokoltnak látszik a túlterhelt hálózatok kezelését illetően, de annak érdekében, hogy a hálózati szolgáltatók ne éljenek vissza a lehetőséggel, ezen eszközök folyamatos monitorozása szükséges a BEREC részéről. Az állásfoglalás a fentieken túlmenően bátorítja a szabályozó hatóságokat, hogy éljenek az Egyetemes Szolgáltatási Irányelv által biztosított jogaikkal és kényszerítsenek ki a szolgáltatóktól szolgáltatásminőségre vonatkozó minimumkövetelményeket a fogyasztók védelme érdekében. 2011. november: az Európai Parlament állásfoglalást ad ki. A dokumentum és annak megállapításai az ITRE bizottság egy hónappal korábban elfogadott tervezetén alapulnak, de a dokumentum kiegészült azzal a fontos megállapítással, hogy az Európai Parlament elfogadja az Európai Bizottság értékelését, hogy jelenleg nincs szükség újabb EU szintű szabályozói beavatkozásra. Emellett kéri a Bizottságot, hogy a BEREC értékelését követően 6 hónapon belül hozza nyilvánosságra a hálózatsemlegesség kezelésével kapcsolatos álláspontját. 2011. december: a BEREC nyilvánosságra hozza a hálózatsemlegességgel kapcsolatos első elemzését transzparencia témakörben. Ez az első dokumentum azon elemzéseknek a sorában, amely a bizottsági konzultáció során felmerült kérdéseket válaszolja meg. 9
2012. február: a BEREC befejezi az európai szolgáltatók körében végzett felmérését azok forgalommenedzsment gyakorlatáról. A beérkezett válaszokra épülő előzetes megállapítások alapján a blokkolás és/vagy a P2P forgalom korlátozása a legjellemzőbb beavatkozás mind a mobil, mind pedig a vezetékes szolgáltatók körében, míg a VoIP forgalom korlátozása főként a mobil szolgáltatók között fordul elő. A részletes elemzés várhatóan a II. negyedévben kerül nyilvánosságra. Az Európai Bizottság a szabályozás 2009-es felülvizsgálata során notifikációs, azaz bejelentési kötelezettséget vezetett be a tagállamok hatóságai számára, ha azok minimumkövetelményeket írnak elő a szolgáltatóknak a szolgáltatásminőségre vonatkozóan. Az erre vonatkozó eljárásrendet a Bizottság most dolgozza ki, amelynek az elfogadása 2012. május hónapban várható. 2012. harmadik negyedév: szolgáltatásminőséggel kapcsolatban a BEREC elkészítette azt a keretrendszert, amelyre alapozva iránymutatás – guideline – kiadását tervezi. Az Európai Parlament kérésének megfelelően az utolsó BEREC elemzés megjelenését követő 6 hónapon belül az Európai Bizottság nyilvánosságra fogja hozni a hálózatsemlegességgel kapcsolatos álláspontját.
A fentiekben ismertetett állásfoglalásokból egyértelműen kitűnik, hogy az uniós intézmények jelenleg óvatos megközelítésmódot alkalmaznak, amely nem nyúl azonnal keményebb eszközökhöz, hanem arra ösztönzi a tagországokat, hogy az új EU keretszabályozás keretein belül tagállami hatáskörben kezeljék az esetlegesen felmerülő hálózatsemlegességhez kapcsolódó piaci problémákat.
3.2 Az EU tagállamok gyakorlatának ismertetése Az európai intézményrendszer reagálását követően ismertetjük a tagországok gyakorlatát a hálózatsemlegesség kapcsán. A 2009-es Szabályozási Keretirányelv lehetőséget biztosít a nemzeti szabályozó hatóságok számára annak elősegítésére, „hogy a felhasználók hozzáférhessenek az információkhoz és terjeszthessék azokat, illetve használhassák az általuk választott alkalmazásokat és szolgáltatásokat”.6 Bár a keretirányelv explicit módon nem szabályozza a hálózatsemlegességet, a hálózatsemlegességgel kapcsolatos követelmények teljesítését a keretirányelv mellett közvetett módon az Egyetemes Szolgáltatási Irányelv előírásai lehetővé teszik. A vizsgált tagországok többségében ugyanazt az óvatos megközelítést tapasztaltuk, mint amelyet már megfigyelhettünk az uniós intézmények részéről. Általánosságban elmondható, hogy a tagországok élnek a jelenlegi európai szabályozás nyújtotta lehetőségekkel, és nem alkotnak önálló jogszabályt a hálózatsemlegességről, mert a rendelkezésükre álló eszközöket elegendőnek tartják a hálózatsemlegesség kapcsán felmerülő problémák kezelésére. Néhány ország hálózatsemlegességgel kapcsolatos szabályozási felfogását azonban fontosnak tartjuk külön is bemutatni, mert ezek jelképezik az Európa országai előtt álló lehetőségeket.
6
Forrás: A Szabályozási Keretirányelv 8. cikk (4) bekezdés g) pontja
10
3.2.1 A francia megközelítés A francia megközelítés belesimul abba az általánosnak tekintett európai irányba, amely szerint a hírközlési keretirányelv nyújtotta lehetőségek elegendőek a hálózatsemlegesség kapcsán felmerülő problémák kezeléséhez. 2010 szeptemberében a francia hírközlési ügyekkel megbízott hatóság (ARCEP) javaslatokat és ajánlást adott ki hálózatsemlegesség témakörben. A javaslatokban együttműködésre kérik az érintetteket, különösen az Internet szolgáltatókat, tehát a felülről meghozott szabályozás helyett a szolgáltatók számára is elfogadhatóbb megoldást találtak, mintegy önkéntes alapra helyezve a probléma kezelését a kötelezettségek kikényszerítése helyett. A javaslatok az alábbiak: 1) Az Internetes hozzáférés szabadsága és minősége - Az Internet felhasználók azon képessége, hogy szabadon választhassanak tartalmat/alkalmazást/készüléket. - Megfelelő magas szintű és átlátható szolgáltatásminőség. 2) Diszkriminációmentes Internet forgalom Általános szabályként nincs differenciálás az egyéni adatfolyamok között. 3) A forgalommenedzsment technikák felügyelete 4) Menedzselt szolgáltatások A szolgáltatók nyújthatnak menedzselt szolgáltatásokat, de nem az Internet hozzáférés egy megfelelő szintjének a kárára. 5) Transzparencia növelése a végfelhasználók irányába - Releváns, tiszta, átlátható információ-szolgáltatás a végfelhasználók számára. - A szolgáltatók és a fogyasztói csoportok közösen dolgozzák ki az információs rendszereket. 6) A forgalommenedzsment gyakorlatok monitorozása Az érintettek bevonása a gyakorlatok azonosításába, osztályozásába. 7) Az Internet hozzáférési szolgáltatások minőségének monitorozása - A főbb indikátorok meghatározása a szolgáltatásminőségre. - A szolgáltatók időközönként hozzák nyilvánosságra indikátoraikat. 8) Az adat összekapcsolási piac monitorozása - A szolgáltatónak garantálnia kell minden összekapcsolás iránti igény objektív és diszkrimináció-mentes elbírálását. - A hatóság rendszeresen gyűjteni fogja a kapcsolódó információkat.
3.2.2 A brit megközelítés A brit megközelítés nagyon közel áll a többségi európai, és különösen az imént említett francia megközelítéshez, azaz a hálózatsemlegesség problematikáját a keretirányelv által biztosított szabályozási eszközöket felhasználva kívánják megoldani és a megoldásba aktívan bevonják az érintett feleket. 2011. november 24-én a brit társhatóság (OFCOM) a forgalommenedzsment átláthatóságának fejlesztése érdekében iránymutatást adott ki és ezzel a lépéssel megelőzte európai társait. Az iránymutatás ténye teljes összhangban van a brit hatóság hálózatsemlegességgel kapcsolatos megközelítésével, hiszen nem a tételes szabályozásban látják a problémakör megoldását, hanem az Internet szolgáltatókkal közös fellépésben. Az iránymutatás nyilvánosságra hozatalát éppen ezért egy olyan nyilvános konzultáció előzte meg, ahol az összes érintett lehetőséget kapott véleménye, álláspontja kifejtésére, és ezeket az észrevételeket a végső anyag kialakításakor figyelembe is vették. 11
Az anyag legfőbb mondanivalói az alábbiak: 1. A fogyasztók tisztánlátása kulcskérdés. A fogyasztóknak tisztában kell lenniük minden, valamely szolgáltatás igénybevételét hátrányosan érintő szerződési feltétellel a fogyasztói szerződés megkötését megelőzően. 2. Az OFCOM véleménye alapján mind a „best effort” típusú Internet szolgáltatásoknak (a web forgalmának közel azonos megosztása), mind pedig a menedzselt szolgáltatásoknak (priorizált forgalom megléte) megvan a maguk haszna, ezért indokolt együttes meglétük. 3. Az innováció elengedhetetlen az új tartalmak és szolgáltatások kifejlesztéséhez, ezért az OFCOM védeni kívánja az innovációt. 4. Az innováció megrekedését igazoló bizonyíték az alapfeltétele annak, hogy a minimum szolgáltatásminőség bevezetésének gondolata egyáltalán felmerüljön az OFCOM részéről. 5. A szolgáltatások blokkolása továbbra sem kívánatos, és annak kezelése a piaci szereplők feladata (persze a korábban említett, a fogyasztók tisztánlátását elősegítő transzparencia elengedhetetlen ehhez). A folyamat monitorozása folyamatos lesz az OFCOM részéről és az alapkoncepció is változhat, ha nem válik be a piaci szabályozás.
3.2.3 A holland szabályozás A világelső Chile után Európában elsőként Hollandia fogadott el külön jogszabályt a hálózatsemlegesség védelmében. A holland szabályozás a többi országétól külön történő említését azért tartottuk elengedhetetlennek, mert be szerettük volna mutatni, hogy a jelenleg széleskörűen elterjedt európai felfogás mellett létezik egy másik, alternatív megoldási kísérlet a hálózatsemlegesség kezelésére. Ez a megoldás a szabályozási keretirányelv nyújtotta lehetőségeken túlmenően szabályozza a hálózatsemlegesség különböző aspektusait. A szabályozás alapvető elemeit a 4 legfontosabb kritérium tükrében vizsgáltuk meg, amelyet az alábbiakban foglaltunk össze: 1. Transzparencia: – A szolgáltatóknak informálniuk kell a végfelhasználókat a szerződés megkötése előtt és a szerződéses jogviszony fennállása során azon eszközökről, amelyeket a szolgáltató biztonsági és integritásbeli események kezelésére használ. – Emellett a miniszter kötelezheti a nyilvános hírközlési szolgáltatást nyújtó szolgáltatókat átlátható, összehasonlítható, naprakész, világos és teljes körű információ nyújtására a lehetséges korlátozásokkal kapcsolatban a szolgáltatások és alkalmazások hozzáférését és használatát illetően. – A szolgáltatóknak informálniuk kell a minisztert és a végfelhasználókat minden, a szolgáltatások és alkalmazások hozzáféréséhez kapcsolódó korlátozó feltételben bekövetkező változásról, valamint a szolgáltató által a torlódás esetén alkalmazott eszközökről és azok szolgáltatásminőségre gyakorolt hatásáról. 2. Minimum szolgáltatásminőség (QoS): A miniszter és nem a szabályozó hatóság által meghatározandóak. 3. Alkalmazások blokkolása: A szolgáltatások és alkalmazások blokkolása tiltott. 4. Szolgáltatások utáni extra díjazás: Tiltott. (pl. a mobil szolgáltatók nem számíthatnak fel külön díjat a VoIP használata miatt). A szolgáltatók továbbra is differenciálhatják tarifáikat sávszélesség és adatmennyiség alapján. 12
Az életbe lépett szabályozás rövid távú hatása: A holland törvény egyeztetése folyamán a nagy szolgáltatók (Vodafone, T-Mobile és a Royal KPN NV) lobbi tevékenységet folytattak a jogszabálytervezet elfogadása ellen. A legnagyobb holland távközlési szolgáltató (KPN) kevesebb, mint egy hónappal a jogszabály elfogadását követően bejelentette, hogy növeli a mobil internetezés tarifáit. Indoklásában a társaság kiemeli, hogy eleget tesz az új hálózatsemlegességi jogszabályban foglaltaknak, azaz nem alkalmazza a szolgáltatások blokkolását és nem számít fel külön díjakat a különböző szintű szolgáltatásokért. Ugyanakkor, tekintve hogy nem szedhet be magasabb díjakat a nagy felhasználóktól (heavy user), a társaság a költségeket szétteríti, és így azokat a felhasználók széles köre fizeti meg.7
Következtetések A tagállamok gyakorlatának vizsgálata alapján megállapítható, hogy nagy többségük ugyanazt az óvatos megközelítést alkalmazza, mint amelyet az uniós intézmények részéről tapasztaltunk. A tagállamok első lépésként igyekeznek a hálózatsemlegességgel kapcsolatos piaci problémáikat az új elektronikus hírközlési szabályozás keretein belül megoldani. Hollandia, ahol a világon második országként jogszabályt alkottak a hálózatsemlegességről kivételt képez. Az alkalmazott szabályozás hatásosságát jelenleg még nehéz megítélni.
4 A hálózatsemlegesség hazai szabályozása 4.1 A hálózatsemlegességre vonatkozó hazai jogszabályok Az átláthatóságra vonatkozó előírások széles körűen biztosítják a hálózatsemlegesség elvének érvényesülését, míg a szolgáltatásminőségre vonatkozó előírások általánosan, a szolgáltatások tartalmára, illetve a szolgáltató e rendelkezéseket sértő magatartása mögötti esetleges gyakorlatokra tekintet nélkül érintik e problémakört, a hálózatsemlegességgel összhangban lévő, illetve azzal ellentétes gyakorlat objektív korlátját jelentik. Az Eht. alapelvi szinten előírja, hogy a fogyasztók rendelkezésére álljanak azon szolgáltatások, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az információkhoz hozzájussanak, azokat terjeszthessék, illetve médiatartalmakhoz hozzájussanak, használhassák az általuk választott szolgáltatásokat és alkalmazásokat; más fogyasztókkal kapcsolatot létesíthessenek; a szolgáltatások jellemzőivel és igénybevételük feltételeivel kapcsolatban megbízható, átlátható, és naprakész információt kapjanak.8 4.1.1
Az átláthatóság követelménye
A szolgáltatás minősége, tartalma, szünetelése, korlátozása: Az átláthatóságot biztosító rendelkezések keretében az Eht. alapján – tekintet nélkül a szolgáltatás jellegére – a szolgáltató az ÁSZF-ben – mint az előfizetői szerződés részében – köteles feltüntetni az előfizetői szolgáltatás tartalmát, minőségét, továbbá a szolgáltatások szünetelésére és
7 8
Forrás: http://news.yahoo.com/dutch-telecom-hikes-rates-net-neutrality-law-084631796.html Eht. 2. § ba), bc), bf)
13
korlátozására vonatkozó kitételeket (így különösen a forgalom korlátozásának, a minőségi vagy más jellemzők csökkentésének az eseteit és feltételeit).9 Annak érdekében, hogy az előfizetők és a felhasználók megfelelő információkkal rendelkezzenek, a fentieken túlmenően a Hatóság is előírhatja, hogy a szolgáltatók összehasonlításra alkalmas módon az általuk nyújtott szolgáltatások minőségéről, elérhetőségéről, valamint áráról adatokat szolgáltassanak a Hatóságnak, vagy ilyen adatokat tegyenek közzé.10 Minőségi célértékek: A szolgáltató ÁSZF-jében köteles meghatározni az előfizetői szolgáltatásokra vonatkozó minőségi célértékeket, azok értelmezését, és az ÁSZF vonatkozó pontjaira az egyedi előfizetői szerződésekben is utalnia kell. Az internet hozzáférési szolgáltatás vonatkozásában jogszabály11 alapján kötelezően meghatározandó minőségi célérték a kínált sávszélesség, és az ehhez tartozó garantált le- és feltöltési sebesség, amely célértékeket nem csak az előbbiek szerint, de a szolgáltatásra vonatkozó kereskedelmi kommunikációban is fel kell tüntetni. A szolgáltató köteles továbbá a minőségi célértékek teljesítése ellenőrzésének mérési módszerét, és a teljesítésére vonatkozó információkat rendszeresen közzétenni a jogszabályokban meghatározott tartalommal, formában és módon.12 Forgalommérés, irányítás, menedzselés: Az Eszr.13 a hálózatsemlegesség közvetlen érvényesítéséhez kapcsolódóan kimondja, hogy az egyedi előfizetői szerződésben tájékoztatni kell az előfizetőt, ha a szolgáltató hálózatában forgalommérést, irányítást, menedzselést alkalmaz, és ez hatással van a szolgáltatás minőségére, vagy a más szolgáltatásokhoz, tartalmakhoz történő hozzáférésre, továbbá utalni kell az ÁSZF azon pontjára, amely ennek részletes feltételeit tartalmazza; amennyiben a szolgáltató hálózatában forgalommérést, irányítást, menedzselést alkalmaz, és ez hatással van a szolgáltatás minőségére, vagy a más szolgáltatásokhoz, tartalmakhoz történő hozzáférésre, az erre vonatkozó szabályokat részletesen ismertetni kell az ÁSZF-ben Annak érdekében, hogy az előfizetők és a felhasználók megfelelő információkkal rendelkezzenek, a fentieken túlmenően, a Hatóság is előírhatja, hogy a szolgáltatók tájékoztassák előfizetőiket a szolgáltató által a hálózati összeköttetésen alkalmazott forgalommenedzsment-eljárásokról, valamint arról, hogy ezen eljárások milyen hatással lehetnek a szolgáltatás minőségére.14 Biztonsági intézkedések: Az ÁSZF-nek továbbá tartalmaznia kell a hálózatsemlegesség kérdését áttételesen érintő tájékoztatást a biztonságot befolyásoló eseményekkel és fenyegetésekkel, valamint sebezhető pontokkal kapcsolatos szolgáltatói intézkedésekről.15
9
Eht. 127. § (1); 131. § (1) c)-e); az elektronikus hírközlési előfizetői szerződések részletes szabályairól szóló 6/2011. (X. 6.) NMHH rendelet (a továbbiakban: Eszr.) 8. § (2) 5.2. 10 Eht. 144. § (10) 11 Az elektronikus hírközlési szolgáltatás minőségének az előfizetők és felhasználók védelmével összefüggő követelményeiről, valamint a díjazás hitelességéről szóló 13/2011. (XII.27.) NMHH rendelet (a továbbiakban: R.) 7. § (2)-(3) 12 Eht. 130. § (2)-(3);139. §; Eszr. 7. § (1) cb); 8. § (1) 4.1. 13 Eszr. 7. § (1) cc); 8. § (1) 4.2. 14 Eht. 144. § (8) 15 Eszr. 8. § (1) 4.3.
14
4.1.2 Szolgáltatásminőségi garanciák A szolgáltatásminőségi kritériumokat a R.-ben tételezett módon, a szolgáltatás létesítése, a hibaarány és rendelkezésre állás, a hibaelhárítás, stb., illetve a szolgáltatás jellegétől függően egyes különös minőségi célértékek vonatkozásában kell meghatározni, továbbá a szolgáltató a R.-ben nem szabályozott egyéb szolgáltatásminőségi követelmények vonatkozásában is rögzíthet célértékeket. A szolgáltatásminőségi vállalásokat a szolgáltató az ÁSZF-ben határozza meg. A vállalt célértékek vonatkozásában a szolgáltatónak éves szintű ütemezésnek és vizsgálati tervnek megfelelően ellenőrzést kell folytatnia, és ha ennek során megállapítást nyer, hogy a szolgáltatás nem felel meg valamely szolgáltatásminőségi követelménynek, haladéktalanul intézkednie kell a minőség helyreállítása érdekében.16 A szolgáltató – a R.-ben foglalt kritériumok teljesülése esetén és az ott meghatározott módon – a célértékek teljesülését évente igazolja a Hatóság felé.17 Ha a hiba következtében az előfizető a szolgáltatást a szolgáltató által vállalt minőséghez képest alacsonyabb minőségben képes csak igénybe venni, az értesítésre, illetve a hibaelhárításra nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől a szolgáltatót kötbérfizetési kötelezettség terheli.18
4.2 Megfelelés az irányelveknek Az irányelvi rendelkezések vonatkozásában megállapítható, hogy a Keretirányelv 8. cikkének (4) g) pontjában kimondott kötelezés az Eht. céljaiban és alapelveiben foglaltakra tekintettel a fogyasztók vonatkozásában teljesül, a hálózatsemlegesség elvének gyakorlati megvalósulását is garantáló rendelkezések az előfizetők teljes körére kiterjednek; az Egyetemes Szolgáltatási Irányelv a közzétételt, az előfizetői szerződések tartalmi elemeit, illetve az szabályozó hatóság jogosítványait illető előírásai az Eht.-ban, az Eszr.-ben, illetve az R.-ben foglaltak alapján teljesülnek.
4.3 Az NMHH szerepe, feladata a hálózatsemlegességgel kapcsolatos szabályozásban Az Eht. kifejezetten a hálózatsemlegességre vonatkozóan nem ad rendeletalkotási jogot az NMHH Elnökének, hálózatsemlegesség egyes elemei körében a rendeleti szintű szabályalkotás azonban annyiban lehetséges, amennyiben az adott szabálynak az Eht. felhatalmazása alapján hozható elnöki rendeletben, a felhatalmazás kereteire tekintettel helye van. Erre tekintettel az átláthatóság biztosítása és a hálózatsemlegesség körében értelmezhető forgalommenedzselési technikák szabályozása érdekében az Eszr. és a R. a fentiekben vázolt rendelkezéseket tartalmazza. Továbbá, az NMHH az Eht.-ban rögzített feladatkörében szabályozói döntések megalapozása érdekében, illetve a hírközlési ágazat felhasználóbarát információ szolgáltatásának biztosítása érdekében folyamatosan értékeli, elemzi a hírközlési piac helyzetét19, amelynek eredményeként – a fenti korlátokra tekintettel – az Elnök további normatív tartalmú rendelkezések megalkotásáról dönthet.
16
R. 8. § R. 10. § 18 Eszr. 9. § (11) 19 Eht. 10. § (1) d) 17
15
4.4 Piacfelügyelet A Hatóság az előfizetők és a felhasználók érdekeinek védelme körében piacfelügyeleti tevékenység keretében ellenőrzi az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályok szolgáltatók általi betartását, és eljár azok megsértése esetén.20 A piacfelügyeleti eljárás céljaként és eredményeként a Hatóság értékeli az eljárás tárgyát képező szolgáltatásokkal, tevékenységekkel összefüggő jogérvényesülést, amelynek keretében megállapítja a jogsértések megtörténtét, azokat értékeli és meghatározza a jogkövetkezményeket, illetve meghatározza a jogsértések mellőzésével, az önkéntes jogkövetés előmozdításával kapcsolatos állami beavatkozás irányait, módszerét, fejlesztésének, esetleges átalakításának szempontjait.21
5
A hálózatsemlegességgel kapcsolatban felmerülő kérdések
5.1 Az ügyfelek tájékoztatása, az átláthatóság biztosítása Az Eszr. újabb szabályokat fogalmaz meg az elektronikus hírközlési szolgáltatók számára, hogy pontosan milyen információkat, az előfizetői szerződés, ill. ÁSZF-ek mely pontjaiban jelenítsenek meg. Ugyan a szabályozás bizonyos részei csak 2012. július 1-én lépnek hatályba, a szolgáltatók már megkezdték a vonatkozó módosítások elvégzését. Az internet szolgáltatással kapcsolatos szolgáltatási paraméterek értelmezése lényegesen nehezebb a szolgáltatás bonyolultsága miatt, mint pl. a vezetékes vagy mobil hangszolgáltatás esetében, azonban - nem kis részben a hálózatsemlegességgel kapcsolatos viták és ezek médiában történő bemutatása révén - a felhasználók tájékozottságának folyamatosan növekedése figyelhető meg. Ennek ellenére a felhasználók széles köre számára még mindig komoly gondot okoz az, hogy összehasonlítsa az internetszolgáltatók által nyújtott nagyszámú, különféle jellemzőkkel bíró díjcsomagot.
Az egyik nehézséget az okozza, hogy a szolgáltatók eltérően fogalmazzák meg a szolgáltatásuk jellemzőit, ami sokszor megoldhatatlan értelmezési probléma elé állítja az internet-szolgáltatás használóit, ill. új előfizetőit. A másik kritikus, szintén az átláthatósággal kapcsolatos terület a szolgáltatók forgalommenedzsmenttel kapcsolatos leírásainak értelmezése. Emellett meg kell még azt is említenünk, hogy a forgalmazott mennyiségre vonatkozó korlátok, sávszélesség-csökkentések, és más a témában jártas szakemberek körében ma már széles körben használt kifejezések is még megfejthetetlen probléma elé állítják az átlagos felhasználókat.
A transzparenciával kapcsolatosan a fentiekben ismertetett problémák alapján a Hatóság az alábbi kérdésekre vár visszajelzéseket:
20 21
Eht. 10. § (1) m) Eht. 54. § (5)
16
1.
Mennyire tartják átláthatónak az ÁSZF-ben és az egyedi előfizetői szerződésben a szolgáltatás diszkriminációt okozó forgalommenedzsment eljárások leírását? Mennyire közérthetőek ezek a megfogalmazások az átlag felhasználó számára?
2. Az internet-szolgáltatók által az eddigiekben megjelenített információkon kívül milyen további szolgáltatásjellemzők feltüntetésével növekedhetne a szolgáltatások átláthatósága? 3. Mennyiben segíthetné az előfizetők tájékozódását egy olyan egységes szolgáltatás-leíró táblázat kialakítása, amelyet az internet-szolgáltatók internetes díjcsomagonként töltenének ki, és jelenítenének meg a honlapjukon? Támogatják-e az internet-szolgáltatók ilyen egységes táblázat kialakítását, és annak honlapjukon történő megjelenítését?
5.2 Forgalommenedzselés A szolgáltatók gyakran alkalmaznak forgalommenedzselési technikákat. Piaci felmérések, ill. felhasználói visszajelzések azt mutatják, hogy a szolgáltatók sokszor fordulnak olyan forgalommenedzselési módszerekhez, amelyek során különböző alkalmazások elérését korlátozzák (pl. P2P-, VoIP-, web-TV-alkalmazások) bizonyos felhasználói körök számára. A Keretirányelv lehetőséget biztosít a nemzeti szabályozó hatóságok számára, hogy további szolgáltatásminőségi paramétereket vezessenek be. Ugyanakkor, a Hatóságnak lehetősége nyílik arra is, hogy szolgáltatói önszabályozás keretében biztosítsa a szolgáltatásminőség területén fellépő problémák kezelését. A további kérdések alapján, a forgalommenedzseléssel kapcsolatban szeretnénk megismerni az érintett felhasználók, szolgáltatók véleményét. 4. Mennyiben érzékelhetők, és okoznak-e problémát az egyes szolgáltatói hálózatokon a torlódások? Jellemzően milyen hálózati szinteken (hozzáférési hálózat, gerinchálózat, belföldi peering, nemzetközi peering) tapasztaltak korábban torlódásokat? 5. A forgalommenedzselés kapcsán melyek azok a szolgáltatói beavatkozások, amelyek indokolhatók, ill. melyek azok, amelyek nem? 6. Mennyiben érzékelik problémának az előfizetők, amikor a szolgáltatók bizonyos internetes alkalmazástípusok forgalmát diszkriminálják (blokkolják, ill. lassítják)? 7. Alkalmaznak-e jelenleg, illetve a jövőben terveznek-e bevezetni a hálózatukban DPI (deep packet inspection) technológiát forgalommenedzsment célból? 8. Tapasztalható-e „Triple play” szolgáltatás-csomagok esetén (IPTV+Internet+VoIP-alapú telefonszolgáltatás), hogy a nyilvános internet-elérésre vonatkozóan a vállalt szolgáltatásminőség nem teljesül?
17
9. Van-e kialakult gyakorlat a fizetett adatkicserélésre vonatkozóan? Vannak-e ezzel kapcsolatban, folyamatban tárgyalások a nagy tartalomszolgáltatók és az internet hozzáférés szolgáltatók között? 10. A CDN-ekkel (Content Delivery Network) kapcsolatban mi a szolgáltatók álláspontja? Rendelkeznek-e valamely alkalmazás vagy tartalomszolgáltatóval CDN csatlakoztatására vonatkozó szerződéssel, ill. valamely alkalmazásszolgáltató CDN-en keresztül biztosítja-e tartalma elérhetőségét?
6 Következtetések, további lépések Jelen konzultációs dokumentum célja, hogy összefoglalja a hálózatsemlegességgel kapcsolatos legfontosabb információkat, továbbá a Hatóság által érzékelt problémák ismertetése mellett ösztönzést adjon az érdekelteknek (ISP-k, alkalmazásfejlesztők, felhasználók stb.) az általuk tapasztalt további, hálózatsemlegességgel kapcsolatos problémák felvetésére, ill. megoldási javaslatok megfogalmazására. A Hatóság – a beérkezett visszajelzések alapján – megvizsgálja, hogy szükség van-e további szabályozói beavatkozásra, majd a kiértékelések alapján dönt arról, hogy – amennyiben indokolt – állásfoglalás, ill. további szabályozás útján beavatkozzon-e a piac működésébe.
6.1
További lépések I.
szakasz:
2012. június 30-ig
Az NMHH 2011. IV. negyedévében számos konzultációt tartott a hálózatsemlegesség kérdésében érintett szervezetekkel, továbbá részletesen elemezte a kérdés nemzetközi, ill. hazai szabályozását. Emellett, a hatóság azt is ellenőrizte, hogy a legnagyobb hazai internet-elérés szolgáltatók mennyiben teljesítik a hálózatsemlegességgel kapcsolatos hazai szabályozásokban leírtakat. Az így nyert információk felhasználásával készült ez a dokumentum. A konzultáció keretében szeretnénk lehetőséget biztosítani a hálózatsemlegesség kérdésében érintett szervezetek széles köre számára, hogy ismertethessék álláspontjukat, véleményüket a további érintettekkel. Tekintettel arra, hogy jelenleg kevés visszajelzéssel rendelkezünk az internethasználóktól, közöttük is kiemelten a fogyasztókat képviselőktől, különösen fontosnak tartjuk az általuk képviselt álláspont megismerését. A konzultáció keretében - jelen fázisban – 2012. június 30-ig várjuk az érdekeltek hálózatsemlegességgel kapcsolatos visszajelzéseit. A Hatóság a visszajelzésekről összefoglalót készít, melyet megjelentet az NMHH honlapján.
18
II.
szakasz: 2012. szeptember 30-ig
A következő szakaszban a Hatóság részletesen megvizsgálja a beérkezett visszajelzéseket. Emellett – az ÁSZF-módosítások alkalmával – az is ellenőrzésre kerül, hogy a szolgáltatók teljesítik-e a jogszabályokban megfogalmazottakat. Amennyiben az NMHH szükségesnek találja, az érintettekkel további egyeztetéseket fog kezdeményezni. A konzultációs folyamat során szerzett információk alapján a Hatóság határozni fog arról, hogy beavatkozzon-e további eszközökkel a piac működésébe. III.
szakasz: folyamatos
Az EU-ban a hálózatsemlegességre vonatkozó szabályozás folyamatosan fejlődik, továbbá a piaci folyamatok következtében a szolgáltatók részéről is újabb és újabb, a hálózatsemlegességet érintő beavatkozások várhatók. Fentiek következtében a Hatóság a 2012. év egyik kiemelt felügyeleti feladataként határozta meg a szolgáltatói ÁSZF-ek és egyedi előfizetői szerződésminták megfelelőségének ellenőrzését, amely egész éven át, a legszélesebb szolgáltatói körre kiterjedően zajlik. Az ennek során feltárt szabálytalanságok orvoslása érdekében mind hatósági, mind pedig informáló-konzultatív eszközökkel élve fel fog lépni a Hatóság.
19
7 Rövidítésjegyzék ÁSZF BEREC
Általános Szerződési Feltételek Body of European Regulators for Electronic Communications
EB
Európai Bizottság
Eht.
Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény
Eszr.
Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Elnökének az elektronikus hírközlési előfizetői szerződések részletes szabályairól szóló 6/2011. (X. 6.) NMHH rendelete
EU
Európai Unió
FCC
Federal Communications Commission
ITRE
Commitee on Industry, Research and Energy (Az Európai Parlament Ipari, Energetikai és Kutatási Bizottsága)
Keretirányelv
Szabályozási keretirányelv (2009/140/EC)
Mttv.
A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010 évi CLXXXV. törvény
OFCOM
Office of Communications
P2P
Peer-to-peer
QoS
Quality of Service (Szolgáltatásminőség)
R.
13/2011. (XII.27.) NMHH rendelet az elektronikus hírközlési szolgáltatás minőségének az előfizetők és felhasználók védelmével összefüggő követelményeiről, valamint a díjazás hitelességéről
SMS
Small Message Service (Rövidüzenet szolgáltatás)
USD
Universal Service Directive szolgáltatási irányelv)
VoIP
Voice over Intertet Protocol
VPN
Virtual Private Network
20
-
2002/22/EC
(Egyetemes
Melléklet: Hálózatmenedzselési technikák és a hálózatsemlegesség kapcsolata
Hálózatmenedzselési technikák és a hálózatsemlegesség kapcsolata
Tartalom 1.
2.
A forgalom megkülönböztetése és eltérő kezelésének gyakorlati módszerei .............................. 22 1.1.
A forgalom megkülönböztetése ............................................................................................ 22
1.2.
A forgalmi beavatkozások ..................................................................................................... 23
A forgalomvezérlés és a forgalompolitika-menedzselés ............................................................... 23 2.1.
A forgalomvezérlés szükségessége és alapvető céljai ........................................................... 23
2.2.
A forgalomvezérlés fajtái ....................................................................................................... 25
2.3.
A forgalompolitika-menedzselés (Policy Management) ....................................................... 25
2.3.1. Policy fajták ......................................................................................................................... 26 3.
A hálózatsemlegesség megsértése ................................................................................................ 27 3.1.
A hálózatsemlegesség elve a BEREC meghatározása alapján ............................................... 27
3.2.
A forgalmi diszkrimináció fokozatai ...................................................................................... 27
21
Melléklet: Hálózatmenedzselési technikák és a hálózatsemlegesség kapcsolata
1. A forgalom megkülönböztetése és eltérő kezelésének gyakorlati módszerei A hálózatsemlegesség szempontjából a hálózatmenedzselés22 legfontosabb eleme a forgalommenedzselés, vagy más néven forgalomvezérlés, amelynek lényege a forgalmak eltérő kezelése meghatározott paraméterektől függő meghatározott algoritmus szerint. A forgalmak eltérő kezelésének első lépése annak meghatározása, hogy mi alapján különböztethetők meg egymástól a különböző forgalmak. A forgalmak eltérő kezelésének következő lépése pedig az, hogy a különböző forgalmakra meghatározott esetekben meghatározott algoritmus szerinti különböző forgalmi beavatkozások kerülnek aktiválásra. Mivel jelen dokumentum a hálózatsemlegesség szempontjából vizsgálja a forgalomvezérlést, ezért a továbbiakban forgalom alatt elsősorban az internet forgalmat értjük, annak a kezeléséről beszélünk.
1.1.
A forgalom megkülönböztetése
A forgalom megkülönböztetésének a következő módszerei a legelterjedtebbek: Forgalmi típuson alapuló megkülönböztetés esetén az ISP-nek meg kell különböztetnie az egyik típusú forgalomhoz tartozó csomagokat a másik típusú forgalomhoz tartozóktól. A megkülönböztetés a következők szerint történhet:
22
Az IP fejléc (IP Header) vizsgálatán alapuló megkülönböztetés: A forrás vagy a cél címe alapján határozza meg az ISP a forgalom kezelését. Ennek a gyakorlati példája mikor egy egyetem korlátozza a hozzátartozó diákkollégium és az egyetem közötti forgalmat akár egyik, vagy mindkét irányba.
A transzport protokoll fejléc (Transport protocol header) vizsgálatán alapuló megkülönböztetés: Az ISP a port (port number) vagy más transzport protokoll azonosító szerint különböztetheti meg a forgalmakat, azok különböző kezelése érdekében. Például a P2P forgalmat is gyakran a port (port number) szerint különböztetik meg.
A hasznos adat (Packet payload) vizsgálatán alapuló megkülönböztetés: Az DPI (Deep Packet Inspection) alkalmazásával megvizsgálhatóak az alkalmazások által generált csomagok. Ennek segítségével például korlátozni lehet a Bit Torrent használatát, mert ezek kiszűrhetőek a P2P protokoll üzenetek és a hasznos adatok (packet payload) aránya (rate-limit) alapján.
A hálózatmenedzselésnek több eleme, illetve területe van, melyek közül a legfontosabbak a következők: forgalommenedzselés (Traffic management), hibamenedzselés (Fault management), konfigurációmenedzselés (Configuration management), számlázásmenedzselés (Accounting management), teljesítménymenedzselés (Performance management), biztonságmenedzselés (Security management).
22
Melléklet: Hálózatmenedzselési technikák és a hálózatsemlegesség kapcsolata
Forgalmi típustól független tényező szerinti megkülönböztetés esetén az ISP a forgalomtól független valamilyen külső jellemző alapján dönti el, hogy alkalmazzon valamilyen forgalmi típuson alapuló megkülönböztetést. Ilyen külső jellemzők lehetnek például a következők:
A napszak szerinti megkülönböztetés: például csak a forgalmi csúcsidőben végez az ISP forgalmi megkülönböztetést.
A hálózati terhelés szerinti megkülönböztetés: például a szolgáltató csak akkor alkalmaz forgalmi megkülönböztetést egy adott linken, ha annak terhelése nagyon magas.
A felhasználói viselkedés szerinti megkülönböztetés: például, ha az ISP csak a sok sávszélességet foglaló felhasználókkal (Heavy users) szemben alkalmaz forgalmi megkülönböztetést.
1.2.
A forgalmi beavatkozások
A forgalmi beavatkozásnak számos módja fellelhető. A gyakorlatban a következők a legelterjedtebbek: Blokkolás esetén vagy megszakítják a forgalmat, vagy beiktatnak egy kapcsolat megszakítási üzenetet (TCP FIN vagy TCP RST csomagot).
Priorizálás esetén prioritási sorok alkalmazásával különböző prioritásokat rendelnek az egyes forgalmi típusokhoz úgy, hogy az alacsonyabb prioritású forgalom átvitele lelassuljon.
Csomageldobás (szűrés) esetén az adott forgalomhoz tartozó csomagokat vagy egy meghatározott állandó arányszám szerint, vagy pedig egy meghatározottan változó arányszám szerinti eldobják.
Forgalomlassítás a TCP ablakok módosításával: a TCP ablak (TCP window) megállapodásban szereplő mérethez képesti csökkentésével az ISP megállíthatja a küldőt, és lassíthatja annak forgalmát.
Alkalmazás szintű mechanizmusok használatával az ISP kontrolálhatja az alkalmazás működését a protokoll üzenetek módosítása révén. Például a transzparens Proxy szerverek képesek visszafordítani a HTTP vagy P2P forgalmat a szolgáltató saját hálózatában működő „Alternate Content Server”-ekhez.
2. A forgalomvezérlés és a forgalompolitika-menedzselés 2.1.
A forgalomvezérlés szükségessége és alapvető céljai
A szélessávú hálózatok üzemeltetéséhez feltétlenül szükség van forgalomvezérlési módszerek alkalmazására, pusztán már a piacra jellemző üzletpolitikából adódóan is, mert a hálózat kapacitását minden esetben lényegesen meghaladják az eladott szolgáltatások hálózatkapacitási igényei (overbooking). Ez az üzletpolitika más iparágaknál is tetten érhető, klasszikus példa erre a közlekedés. 23
Melléklet: Hálózatmenedzselési technikák és a hálózatsemlegesség kapcsolata
Az autópályákat elvileg mindenki használhatja, de egyszerre nem utazhat rajta mindenki, mert bedugul a forgalom. A forgalomvezérlési módszerek lehetőséget adnak a túlterhelés negatív hatásainak a lecsökkentésére, alkalmazásuk elősegítheti a szűkös hálózati erőforrások használatának igazságos megosztását a felhasználók közötti túlterhelés esetén. A forgalomvezérlés a gyakorlatban meghatározott szolgáltatói szempontok érvényesítése érdekében történik. Sok esetben egybeesnek a szolgáltató és a felhasználó érdekei, mert a piaci versenynek köszönhetően alapvető szolgáltatói érdek a felhasználók minél jobb kiszolgálása. A szolgáltatók profitérdekeltsége és erőfölénye miatt azonban sok esetben ellentétbe kerülnek az érdekek és sérülhetnek a felhasználók érdekei. Az érdekviszonyok változatossága tetten érhető a forgalomvezérlési célokban. Sok ilyen cél mindkét érdeket kiszolgálja, vannak olyanok is viszont, melyek csak a szolgáltatóét és ellentétesek a felhasználó érdekével. Forgalomvezérléssel elérni kívánt tipikus szolgáltatói célok a következők lehetnek:
Hálózati erőforrás menedzsment: a felhasználók többségének szolgáltatásminőséggel kapcsolatos általános tapasztalatainak a maximalizálása. A forgalomvezérlési eljárások lehetővé teszik a hálózati infrastruktúra igénybevételének – ezáltal az ebből adódó költségek – menedzselését. A forgalomvezérlés célja ilyenkor a szűkös hálózati erőforrások felhasználók közötti igazságos megosztása, különösen túlterhelés és más abnormális körülmények (hálózati meghibásodás illetve katasztrófa) esetén. Konkrét példa erre, ha túlterhelés esetén a szolgáltató forgalomvezérléssel korlátozza az erőforrás igényes Bit-Torrent alkalmazások használatát, mert egy Bit-Torrent kapcsolat sok telefonkapcsolat minőségét ronthatja le.
Hálózatbővítés optimalizálás: a sávszélesség használatának optimalizálása a hálózat utolsó (last mile) szakaszában, a hálózat hatékonyságának a maximalizálása érdekében. A túlterhelésre jellemző, hogy az legtöbbször az utolsó hálózati szakaszban jelentkezik. A forgalomvezérlés lehetővé teszi, hogy a szolgáltató addig halassza a sávszélesség emelését, és az ehhez szükséges kiadásait is, ameddig a sávszélesség emeléséből származó haszon meghaladja a sávszélesség emelés költségeit. A szolgáltatók nem az időszakonként jelentkező csúcsterhelésre méretezik a hálózatukat, mert akkor a többi időszakban kihasználatlanul maradna a hálózat.
Versenyelőny szerzése: Sok szolgáltató versenyelőny szerzése érdekében is alkalmaz forgalomvezérlést a hálózatban. A szolgáltatók nem csak a sávszélességgel különböztethetik meg a szolgáltatásaikat a versenytársak szolgáltatásaitól, hanem azzal is, hogy forgalomvezérlési eljárásokkal javíthatják a felhasználók szolgáltatás minőségével kapcsolatos tapasztalatait. - Negatívan diszkriminál: versenyelőny szerzése, ha a versenytárs szolgáltatásának a lerontásával, illetve ellehetetlenítésével jár. A versenytárs ellehetetlenítésének gyakorlati példája, mikor a mobil szolgáltató letiltja a VoIP-alkalmazások elérését. -
Nem diszkriminál negatívan: versenyelőny szerzése, ha ez nem jár a versenytárs szolgáltatásának a lerontásával,
24
Melléklet: Hálózatmenedzselési technikák és a hálózatsemlegesség kapcsolata
Előfizetői igények menedzselése: Ide tartozik az alkalmazások előfizetők kérésének megfelelő priorizálása, valamint költségeinek menedzselése. A költségmenedzselés itt azt jelenti, hogy ha egy előfizető túllépi az előfizetésében meghatározott kereteket, akkor az előfizetőt tájékoztatják erről, és a szolgáltató addicionális díjakat számol fel a túllépésért, vagy korlátozzák az előfizető szolgáltatását.
2.2.
A forgalomvezérlés fajtái
A forgalomvezérlés leggyakrabban alkalmazott fajtái a következőek:
Kvótavezérlés/Fogyasztásvezérlés (Quota/Consumption caps): a forgalomvezérlés a számlázási időszak alatt mért használat szerint történik. Az előfizető által választott szolgáltatáscsomag meghatározza, hogy a számlázási időszak alatt az előfizető mennyi forgalmat (bitmennyiséget) használhat. A limit elérése esetén vagy korlátozzák a szolgáltatást, vagy a felhasználónak fizetnie kell a további szolgáltatásért. Ez a forgalomvezérlés önmagában nincs hatással a hálózat túlterhelésére, nem csökkenti a túlterhelésnél jelentkező sávszélesség kapacitás hiányt. A kvótavezérlés a felhasználók által használható sávszélességet korlátozza.
Forgalom-priorizálás: az adatcsomagokat különböző szolgáltatás osztályokba sorolják, és az egyes osztályokat más-más prioritással kezelik. A csomagok osztályozása történhet adatfolyam, alkalmazás, eszköz, és/vagy felhasználó szerint. Túlterhelés esetén a magasabb prioritású csomagok előnyt élveznek az alacsonyabb prioritásúakkal szemben. Annak érdekében, hogy az alacsonyabb prioritású csomagok is kiszolgálást nyerjenek, és ne legyenek teljesen leblokkolva a forgalom-priorizálást általában a szolgáltatás osztályok szerint meghatározott sorban állási rendszer felhasználásával végzik (class-based queuing).
Forgalomkorlátozás (Traffic restriction/threshold): arra szolgál, hogy a különféle osztályokba rendelt adatcsomagok forgalma ne léphessen túl meghatározott bitsebességet. Alapvetően ez a hálózatba belépő adatok átviteli sebességét kontrollálja, küszöbértékeket rendel a felhasználók irányába menő, és az onnan érkező adatok sebességéhez.
Forgalomformázás (Traffic shaping): az adatátviteli sebességet menedzseli az elérni kívánt optimális hálózati teljesítmény érdekében. Nagyon hasonlít a forgalomkorlátozáshoz. A kettő között az a különbség, hogy a forgalomformázás nem dobja el azokat a csomagokat, amelyek túllépi a sebesség küszöbértéket, hanem egy sorban állási rendszer alkalmazásával úgy adagolja ezeket, hogy sebességük a küszöbérték alatt maradjon.
A napjainkban alkalmazott hálózati technológiák lehetővé teszik, hogy a szolgáltatók a forgalomvezérlési eljárások bonyolult rendszerét alakítsák ki, több különböző kiegészítő változótól tegyék függővé ezek működését, mint például a napszaktól, a végberendezés típusától, az alkalmazástól a forgalmi körülményektől stb..
2.3.
A forgalompolitika-menedzselés (Policy Management)
A forgalommenedzselés témakörében kulcsfontosságú fogalom a forgalompolitika menedzselés (angolul röviden policy). A policy teszi lehetővé, hogy a magas szintű üzleti követelmények és 25
Melléklet: Hálózatmenedzselési technikák és a hálózatsemlegesség kapcsolata
előírások - mint például a Service Level Agreements (SLA) - hálózati szinten megvalósuljanak, illetve érvényre jussanak. A szolgáltatók számos policyt határoznak meg, amelyekkel azt írják le, hogy milyen helyzetekre hogyan reagáljon, hogyan működjön a hálózat. Különösen fontos annak meghatározása például, hogy hogyan működjön a hálózat forgalmi túlterhelés esetén, forgalmi kvóta túllépése esetén, vagy a biztonságot veszélyeztető helyzetekre, illetve támadás esetén. A felsoroltakon kívül lehetnek még felhasználói adatokkal kapcsolatos policyk is, jellemzően ilyen felhasználói adat az, hogy a felhasználó milyen szolgáltatáscsomaggal rendelkezik. A policyk meghatározott körülményekre meghatározott folyamatokat indítanak a hálózatmenedzselési célok elérése érdekében illetve azért, hogy az üzleti követelményeknek és előírásoknak megfelelően működtessék a hálózatot, és biztosítsák a szolgáltatást a felhasználók számára. 2.3.1. Policy fajták Offline kontra Inline: A policy tevékenységet végző berendezés működési módjától függően beszélünk Offline vagy Inline Policyról. Offline policy-nél az adatsíkban lévő berendezés figyeli az adatsíkot, de ez a berendezés nem avatkozik be, és nincs semmilyen ráhatása a forgalomra. A policy menedzselő rendszer az, ami meghatározott hálózati szempontok szerint vizsgálja és analizálja az adatsíkot, és a vizsgálat eredményétől függő policy beavatkozásokat indít el. A policy beavatkozások kapcsolatmenedzselési politikát iktatnak be, vagy más policy tevékenység végrehajtási kéréseket indítanak el az adatsíkban, például a routerekben és az edge access berendezésekben. Inline policy-t az adatsíkban lévő berendezés végzi, ez hajtja végre a forgalomformázást (Traffic shaping), kapcsolatmenedzselést és a kvóta-menedzselést. A policy végrehajtása mellett ez a berendezés foglalkozik a megfigyeléssel is az adatsíkban. Az Inline Plolicy előnye, hogy az inline berendezés sokkal gyorsabban el tudja végezni a vizsgálatot, és gyorsabban el tudja indítani a helyi politikát, mint más külső elem. Ezen túlmenően a szolgáltató sokkal részletesebb policyket tud képezni vele, felhasználótól függőt is például. A legelterjedtebb policy fajták: Alkalmazás és előfizető centrikus: A policy infrastruktúra lehetővé teszi azt is, hogy a szolgáltató együtt tudjon működni az előfizetőivel olyan tekintetben, hogy a felhasználó ki tudja választani a számára fontos alkalmazásokat, és meg tudja határozni az internet szolgáltatás működését ezen alkalmazásoknál. Alkalmazás és előfizető centrikus policynál a szolgáltató az előfizetők kérésének megfelelően priorizálja az alkalmazásokat. Ezt a policyt kombinálni lehet más policykkal. Kvóta alapú policyval kombinálva elkészíthető olyan szolgáltatás, hogy például az előfizetőnek korlátlan e-mail és web böngészési lehetősége van, viszont meghatározott havi kvótája van a tömeges fájlletöltésre.
Kvóta, illetve fogyasztás függő: Az egyszerű kvóta, illetve fogyasztásfüggő policyt arra használják a szolgáltatók, hogy a számlázási periódusra vonatkozóan korlátozzák a le-, illetve feltöltött adatok mennyiségét. Az előfizető fogyasztása mindkét (le és feltöltési) irányban mérhető. Lehetősége van a szolgáltatónak arra, hogy a meghatározott kvóta elérése után 26
Melléklet: Hálózatmenedzselési technikák és a hálózatsemlegesség kapcsolata
felárat számoljon, vagy lecsökkentse a sávszélességet, vagy letiltsa a szolgáltatást. Előfizetők szerint és alkalmazások szerint is összegyűjtésre kerülnek a használattal kapcsolatos információk. Az alkalmazás szerinti információk felhasználhatók arra, hogy kiszűrjenek egyes alkalmazásokat és arra is, hogy meghatározott alkalmazások használatáért felárat számoljanak.
Igazságos használat: A policy célja a szolgáltatás előfizetők közötti igazságos megosztása (fairness). Ehhez a policy magában foglalja a hálózat túlterhelési információjának valós idejű ismeretét, és valós idejű policy beavatkozások indítását. A policy lényege, hogy a túlterhelések alatt korlátozza a nagy forgalmat generáló felhasználókat (Heavy users), és előnyt ad a kis forgalmat generáló felhasználóknak (Light users) a hálózat igazságos használata érdekében. Ez a policy a forgalomformázás (Traffic shaping) és/vagy a forgalom-piorizálás beavatkozásokat foglalja magában általában annak érdekében, hogy túlterhelés esetén lecsökkentse a forgalmat. Forgalmi megfigyelések szerint, a forgalom jelentős részét az előfizetők (heavy urers) igen kis része generálja, és emellett azt tapasztalhatjuk, hogy a Peer-to-Peer forgalom aránya rohamosan növekszik.
3. A hálózatsemlegesség megsértése 3.1.
A hálózatsemlegesség elve a BEREC meghatározása alapján
A hálózatsemlegesség megsértése többek között forgalmi diszkriminációként is jelentkezhet. A hálózatban akkor érvényesül maradéktalanul a hálózatsemlegesség elve, ha a hálózat egyenrangúan kezel minden elektronikus kommunikációt. A kommunikáció egyenrangú kezelésén azt kell érteni, hogy a kezelés független a (1) tartalomtól, (2) az alkalmazástól, (3) a szolgáltatástól, (4) az eszköztől, (5) a küldő címétől, (6) és a fogadó címétől. A küldő és a fogadó címétől való függetlenség azt jelenti, hogy független egyrészt a végfelhasználótól, másrészt a tartalomszolgáltatótól, az alkalmazás szolgáltatótól és az internet szolgáltatótól is.
3.2.
A forgalmi diszkrimináció fokozatai
A forgalommenedzselés különböző típusait be lehet sorolni a forgalmi diszkrimináció súlyossága szerint. Ez a besorolás látható a következő táblázatban: Forgalmi diszkrimináció Forgalommenedzselési típusok fokozata 0 „Best efforts” azaz nincs minőségi garancia - nem alkalmaznak hálózatmenedzselést - nincsenek díjazásért szolgáltatásminőségben (QoS-ben) megkülönböztetett szolgáltatások. 1 Csak nagy túlterhelés esetén alkalmaz forgalommenedzselési eljárásokat (torlódásmenedzsment). 2 A sérülékeny szolgáltatások forgalma folyamatosan prioritást élvez pl. a következő prioritási sorrend szerint: hang, videó, letöltés, játékok. 3 Meghatározott káros tartalmakat blokkolják (pl. spam, illegális web tartalmak). 4 Meghatározott típusú forgalmakat torlódás esetén elnyomnak, alacsonyabb prioritással kezelnek (pl. a P2P-forgalmak). 27
Melléklet: Hálózatmenedzselési technikák és a hálózatsemlegesség kapcsolata
5 6
Magasabb prioritással kezelnek egyes szolgáltatókat, tartalmakat, alkalmazásokat –akár külön díjazásért is, amelyekből haszna származik az ISP-nek. Blokkolják a versenytárs tartalmait, alkalmazásait (pl. a versenytárs IPTV szolg.)
Megjegyzés: a káros tartalmak blokkolása (3. fokozat) kiemelhető az osztályozásból, mivel ez nem minősül forgalmi diszkriminációnak.
28
