A HÁBORÚZÁS SZABÁLYAI A MUSZLIM JOGRENDBEN

A HÁBORÚZÁS SZABÁLYAI A MUSZLIM JOGRENDBEN

Ahmet Güneş A terror egy olyan társadalmi jelenség, mely napjainkban még mindig napirenden van. Mint tudvalevő, egy társadalmi jelenséget nem lehet egyetlen okkal magyarázni. A terror pszichológiája, történelmi háttere, politikai, gazdasági, társadalmi okai, a felszámolására tett javaslatok, ezek mind tudományos kutatások tárgyát képezik. Ebből a szempontból a jogtudománynak is súlyos hiányosságai vannak, mivel a „terrorizmus” meghatározását és korlátait még nem sikerült kielégítően azonosítani. Külön probléma, hogy részlehajló hírmagyarázatok és hibás fejtegetésekből fakadólag a terrorcselekményeket gyakran összefüggésbe hozzák az Iszlám vallással Az elfogult értelmezések miértje egy másik értekezés tárgyát képezi, bizonyos hibás meghatározásokkal kapcsolatban azonban, melyek a Koránban szereplő harcolni (qital) és ölni (qatl) igék különböző aspektusaival kapcsolatosak, azonban itt foglalkozunk. Az Iszlámban, az élet, a becsület, a tulajdon az ember elidegeníthetetlen joga. Így tehát minden olyan bűncselekmény, mely megsérti az élet, a becsület vagy a tulajdon szentségét, büntetést von maga után mind e világon, mind pedig a túlvilágon. A Korán hangsúlyosan utal az emberi élet fontosságára, amikor kimondja, hogy „egyetlen ember megölése az egész emberiség elpusztításával ér fel, ugyanígy egy ember életének megmentése az egész emberiség megmentésével egyenértékű.” (Szúra Al-Máida 5:32). A muzulmánokkal egyességet kötött törzs (mai értelemben csoportosulás, állam) egy tagjának megölése különösen súlyos bűnnek számít, a Koránban olvashatunk ennek büntetéséről (Szúra An-Niszá 4:92). De ugyanezt az alapelvet kiterjesztik azokra is, akik nem ehhez

108

Terror és öngyilkos merényletek: az iszlám szemszögéből

a „törzshöz” tartoznak1, például Abu Hanifa szerint egyenlő büntetéseljárást követel, ha egy muzulmán egy nem muzulmánt öl meg.2 Tekintettel arra, hogy az iszlám különös hangsúlyt fektet a közbiztonságra, rendre, az élet és a vagyon biztonságára és a szabad cselekvés jogára, az olyan bűncselekmények, melyek megsértik az egyén élethez és vagyonhoz való jogát (khiraba), az iszlám büntetőjogban a hadd szerint ítéltetnek (a legsúlyosabb büntetésekkel). A Korán elrendeli, hogy az ilyen bűnök elkövetőit e világon is súlyosan meg kell büntetni, valamint azt is kijelenti, hogy a túlvilágon még ennél is nagyobb büntetés vár rájuk (Szúra 5:33). Az iszlám törvények alapján a háborúk különböző elbírálás alá esnek. Még a felkelések is a háború kategóriájába tartoznak. A Koránban, ha vannak is olyan szavak, mint a harb és a ghaza, a háború leggyakrabban használt kifejezés a qital. A Koránban említésre kerül néhány történelmi csata, valamint muzulmánok nem muzulmán csoportok ellen vívott harcai.

A háború a muszlim jogrendben Muzulmán jogtudósok a háborús állapotokkal kapcsolatos vallástudományi döntéseiket egészen az iszlám történelem kezdetétől fogva igyekezték összegyűjteni és rendszerezni. 623-től kezdve gyűjtik ezeket össze a szírah3 irodalomban, a történelemben elsőként vizsgálva a háborút jogi szempontból. Imám Muhammad írta meg a Kitab al-Szírah alSzaghir című művet, melyet Abu Hanifa4 nézeteit alapul véve írt. Awzai5 ugyan kritikával illetet a könyvben szereplő néhány nézetet, de Abu Yusuf6 megírta cáfolatát ezekre a Kitab al-Radd ‘Ala Szírah al-Awza’i, című művében. Később Muhammad Imám is megírta részletesebb munkáját Kitab al-Szírah al-Kabir7 címen. Mivel Muhammad Imám e két műve 1

Yazır, 2/1420-1421

2

Kasani, 1986, 7/252

3

az iszlám vallástudományban a próféták, a nagy vallástudósok és a kormányzásában a vallást alapvetőnek tekintő államfők, a kalifák életrajzainak leíró irodalma 4

az egyik legnagyobb vallástudós (699-767)

5

iszlám jogtudós (707-774)

6

jogtudós, Harún-al Rasid kalifátusa alatt (786-809) a legfelsőbb bíra)

7

Yaman, 1998, 38

A háborúzás szabályai a muszlim jogrendben

109

adja a Hanafi szellemi iskola alapját, ezért ezekre számos magyarázat született. Az Ottomán birodalomban a Kitab al- Szírah al-Kabir-t Szerahszi értelmezésében törökre is lefordították, melyet katonai egységekben tananyagként oktattak.8 Az iszlám jogtudomány-irodalomban - a fiqhben- a háborúra és békére vonatkozó törvénykitételek külön fejezeteket foglalnak el, melyeknek alapja a Korán, valamint a Próféta gyakorlata a hádiszgyűjtemények tanúsága szerint. Ezekben a fejezetekben a háborút megelőző és a háború utánra vonatkozó vallási és jogi jellegű kérdések is megvilágításra kerülnek. Olyan fontos részletek is említésre kerülnek, mint például az adóssági kérdések rendezése muszlimok és nem muszlimok között, az eman intézménye–a védelemet kérők elbírálása, a nemzetközi megállapodások, sőt az ellenség városaival folytatott kereskedelem is szerepet kap ezekben az írásokban. A könyvek fejezetei között szerepelnek a riddai harcok valamint felkelésekkel kapcsolatos bírói döntések is.9 Az iszlám jog külön vizsgálja a háború alapelveit és annak részleteit. Az iszlám jog a jót (haszen) a jó és a rossz (haszen-kubh) tengelyéből közelíti meg:: a haszen ilajnihi lényegi jót jelent, a haszen ligajrihi más körülmények figyelembe vételével tekinthető jónak: jó, ha az pozitív eredményre vezet. Ezt a felosztást tekintve a háborúk a haszen ligajrihi kategóriájába esnek: vagyis a háborúk nem alapvetően jók, hiszen káros dolgok is fakadnak belőlük, mint például életek vesznek el, országok dőlnek romba; vannak azonban pozitív hatásai is, mint hogy a hit védelmét, az életek, a vagyon biztonságát, testi, lelki egészség védelmét, és az utódok megóvását is szolgálják.10 Az Iszlám tantételeiben a háború kérdéskörét tekintve sok különféle nézet is helyet kap ami a nemzetközi kapcsolatokat illeti. Van olyan, csak kevesek által képviselt megközelítés is, hogy minden nem muzulmán országgal folytatott kapcsolat háborún alapszik. A többség azonban, különösen a Hanafi iskola követői úgy gondolják, hogy a hitetlenséggel (kufr) kapcsolatos minden ügy Isten jogkörébe tartozik, melyek elbírálására a túlvilágon kerül majd sor, tekintettel rá, hogy ez kizárólag 8

Bursalı, 1972, 1/407

9

Semerkandi, 1984, 3/293

10

Kasani, 1986, 7/100; Bilmen, 3/380

110


a személy és Isten közötti ügy.11 Mindebből az következik, hogy a nemzetközi kapcsolatok alapja a béke. Az egymás melletti békés együttélésre és az egymás vallásai iránti toleranciára hívja fel a Korán a figyelmet, amikor kimondja: Megvan nektek a ti vallásotok, és nekem az enyém (Szúra Al-Káfirún 109:6), valamint: a mi cselekedeteink ránk tartoznak, a ti cselekedeteitek rátok (Szúra Al-Bakara 2:139; Szúra Al-Kaszasz 28:55; Szúra As-Sura 42:15). A háborúra vonatkozó Korán-versek az ellenség cselekedeteiről többféleképpen szólnak: „Ha erejük engedné, addig harcolnának a muszlimokkal amíg el nem tántorítanák azokat a vallásuktól” (Szúra Al-Bakara 2:227); máshol kimondja, „A vallásotok miatt harcolnak ellenetek.” (Szúra Al-Mumtahana 60:8) valamint engedélyezi a harcot, amennyiben elnyomás, kizsákmányolás ér valakit (Szúra Al-Hadzs 22:39). Ha az ellenség mérte az első csapást (Szúra At-Tauba 9:13); ha nem tartják tiszteletben a megkötött szerződéseket, ha megszegik az egyezségeket (Szúra At-Tauba 9:8, 10); ha árulást követnek el (Szúra Al-Anfál 8:58), ezek jogos háborús okok.

A Próféta (áldás és békesség legyen rajta) diplomáciai megoldásai Mikor a Próféta (áldás és békesség legyen rajta) Medinába érkezett, a város zsidó lakosságával hamarosan szerződést kötött.12 A történelem sok olyan politikát vagy vallást érintő megállapodást jegyzett fel, melyet a Próféta (áldás és békesség legyen rajta) különböző törzsekkel kötött. Muhammad Hamidullah kimutatta, hogy „Isten Küldötte már az emigráció első évében szövetséget kötött a Dzsuhajni törzs egyik ágával, ezt a második év folyamán további megállapodások követték a Bani Demre, Bani Mudlidzs, Bani Zur’a valamint Bani Rab’a törzsekkel”13 . A szerző Madzsmu’a al-Waszaik al-Szijaszijja című munkájában külön-külön részletezi a Próféta több száz törzzsel kötött egyezségeinek szövegét. A Próféta (áldás és békesség legyen rajta) rányomta pecsétjét a 11

Sarahsi, 1997, 46186

12

Waqidi, 1966, 184

13

Hamidullah, 1987, 75


111

hudajabijai békeszerződésre, annak ellenére, hogy a tanítványai és követői ellenezték azt, sőt hogy egyiküket közülük, Abu Dzsandalt mindenki szeme láttára kínozták meg, amiért az iszlám hitre tért.14 E szerződés aláírása után nyilatkoztatott ki a Korán Fath (A hódítás) szúrája. A szerződés életbe lépése után, mivel az lehetővé tette, hogy az emberek akadálytalanul érintkezzenek egymással, az addigi kis muszlim közösség életvitele sokakat megragadott, és keltette fel érdeklődésüket az iszlám iránt. A Próféta (áldás és békesség legyen rajta) bölcs belátását igazolja, hogy ez az érdeklődés akkora méretet öltött, hogy a szerződés után az iszlámra tért hívők száma többszörösen meghaladta a szerződést megelőző idők muszlim népességének számát.15 Természetesen voltak olyan esetek is, amikor a Próféta (áldás és békesség legyen rajta) kénytelen volt háborúban részt venni –amelyeknek részleteit a történelmi források megőrizték, és amelyeknek a történelmi munkák tanúsága szerint mindig alapos okuk volt. Kizárólag vallási különbségek sohasem szolgáltattak alapot semmiféle viszályra. Tudvalevő, hogy a nemzetközi konfliktusoknak két lehetséges megoldási módjuk van. Az egyik a diplomáciai út, a másik az erő bevetése. A hit szerint az erő alkalmazása az utolsó lehetőség, csak akkor kerülhet rá sor, ha a diplomáciai próbálkozások kudarcot vallottak. A Próféta (áldás és békesség legyen rajta), ameddig csak lehetett, kitartott a barátságtalan viszonyok diplomáciai rendezése mellett. Példa erre az események, melyek a badri csatához vezettek. Amíg a korai muszlimok Mekkában éltek, a Kurejs bálványimádók folyamatos támadásainak voltak kitéve. Ez elől menekülve Abesszíniába (a mai Etiópia) készültek emigrálni, a bálványimádók azonban ebben is megpróbálták őket akadályozni, végül úgy döntöttek, hogy Medinába távoznak. A mekkai bálványimádók ellenséges attitűdje miatt a Próféta (áldás és békesség legyen rajta) később egységeket szervezett az ellenségről való információ gyűjtése, és a biztonság fenntartása végett. Abu Szufjan vezette azt a karavánt, mely Szíriából visszatérve Mekkába tartott, s mely főképp muzulmánoktól elrabolt vagyontár14

Waqidi, 1966, 2/612

15

Waqidi, 1966, 2/607-610

112


gyakat szállított. Ezt a karavánt akarta feltartóztatni a Próféta (áldás és békesség legyen rajta), azonban Abu Sufjan kémei hírt adtak neki a tervről, és karavánját egy másik útvonalon, a tengerpart mentén vezette Mekkába. A Kurejsok - akik összecsapási lehetőségeket kerestek a medinai muszlimokkal, csapatokat küldtek a karavánútvonalra. A két csoport (a karavánra váró muszlimok és a Kurejsok) váratlanul keresztezték útjukat a Mekka-Szíria karavánút és a medinai út összeköttetésénél. A Korán világosan leírja, hogy a muzulmánok célja kizárólag a karaván elleni megmozdulás volt (Szúra Al-Anfál 8:7). Az, hogy a Próféta (áldás és békesség legyen rajta) a medinai törzsek vezetőivel tárgyalt a háború kirobbanásának lehetőségéről, szintén azt bizonyítja, hogy nem a hadviselés volt elsődleges céljuk. A Próféta (áldás és békesség legyen rajta) utolsó eshetőségként ’Umart küldte a békeajánlattal, ám ez már nem volt elég ahhoz, hogy a csatának elejét vegyék.16 Nemzetközileg elismert tény, hogy egy szövetség egyik tagját ért támadás a szövetség többi tagjára nézve is inzultust jelent. Ahogyan azt a hudajbijai szerződésben is megjelenik, az arab törzsek mind a mekkai bálványimádókkal, mind a muzulmánokkal szabadon léphettek egyezségre. A Bani Bakr törzs például a kurejsi bálványimádókkal kötött szövetséget, míg a Huzza törzs a muzulmánok szövetségese lett. Egyszer, a Kurejsok segítségével a Bani Bakr törzs egy éjszakai rajtaütés alatt legyilkolt néhány muzulmánt a Huzza törzsből. A Próféta (áldás és békesség legyen rajta) mihelyst tudomást szerzett az esetről, vizsgálni kezdte az ügyet. Amint a Kurejsok felelőssége napfényre került, a Próféta (áldás és békesség legyen rajta) elküldte Damra nevű követőjét, hogy néhány lehetőséget vázoljon fel a Kurejs pogányoknak, amivel megfizethetnek tettükért: vagy fejpénzt fizetnek a Huzza törzs meggyilkolt tagjai után, vagy a kérdéses törzzsel való (ti. Bani Bakr) szerződésüket felbontják. Ha ezek közül egyiket sem teljesítik, az azt jelenti, hogy a Kurejs törzs ezzel semmisé teszi a hudajbijai szerződést. A Kurejs törzs egyik alternatívát sem fogadta el, így a követ üres kézzel tért vissza Medinába. Később a Kurejsok Abu Szufjánt küldték követként, hogy megújítsa a szerződést, ez a 16

Waqidi, 1966, 1/61


113

kísérletük azonban kudarcot vallott, a szerződés semmisnek nyilváníttatott.17

A folyamatban lévő háború szabályai A szótárban szereplő qital (háború) szó a qatl (ölni) kifejezés tövéből származik, mivel a háború velejárója az ölés és a halál. A Korán a qatl szót egyaránt használja az ölésre és a megöletésre mind a muzulmánokkal, mind az ellenséggel kapcsolatban (Szúra At-Tauba 9:111). Mindazonáltal az ölés nem olyasmi, amire egy muzulmán büszke lehet, pont ellenkezőleg, vallási kötelessége, hogy tartsa magát az elkerülhetetlen, avagy a folyamatban lévő háborúval kapcsolatos szigorú szabályokhoz, melyeket a következőképpen összegezhetünk: Az aktív harc előfeltétele, hogy háborús helyzetnek kell kialakulnia. Erre a Korán több különböző kifejezést is használ. Ebben a versben például: Ám ha harcolnak ellenetek, akkor öljétek meg őket! (Szúra AlBakara 2:191) az életek kioltásának lehetősége csak akkor áll fenn, ha a háború folyamatban van. A kilencedik szúra különösen jelentős, mivel ez az utolsó fejezet, mely foglalkozik a háborúval kapcsolatos döntésekkel. Ez a fejezet úgy rendelkezik, hogy bár sok szerződés felbontásra került, azok a szerződések, melyeket más pogány törzsek nem tettek semmissé, továbbra is kötelező érvényűek. Egyértelmű, hogy a törzsek mindkét csoportja (azok is, akik kifogásolták a szerződéseket, és azok is, akik tartották magukat hozzá) pogány (Szúra At-Tauba 9:1-4). Sőt az is egyértelmű, hogy a védelmet kérő pogányok számára kötelező védelmet biztosítani (Szúra At-Tauba 9:6). A második, háborút érintő fontos rendelkezés az iszlám jogban, hogy az ellenfélnek feltétlenül harcosnak kell lennie. Akik nem harcosok, azok ártatlannak tekintendőek. Az ártatlanság e kritériumához ragaszkodva, papokat és szerzeteseket, civileket, gyermekeket és nőket nem érhet bántódás. Sőt, azokat is tilos megtámadni, akik a harcvonalak mögött egészségügyi vagy élelmezési teendőket látnak el, még abban az esetben is, ha például a harcmezőn tartózkodnak. A Próféta (áldás és békesség legyen rajta) például egy asszony holttestét látta a csatamezőn, rosszallásának ekképp adott hangot: „De hát ő nem volt 17

Waqidi, 1966, 2/783-844

114


harcos”18. Mindazonáltal, ha ezek a csoportok aktív harcosként vesznek részt a háborúban, kívül esnek e védelem határain.19 A harmadik, háborúra vonatkozó törvény, hogy fenn kell állnia az ellenségtől elszenvedett kárnak. Így azok a harcosok, akik valójában nem ártanak a muzulmánoknak, nem válhatnak áldozatokká a csatamezőn. Tudvalevő, hogy azokat a harcosokat, akik a csatamezőn nem okoznak kárt az ellenségnek, hadifogságba kell ejteni. A Korán kilátásba helyezi a foglyok ellenszolgáltatás fejében való szabadon bocsátását, vagy akár ellenszolgáltatás nélkül is visszanyerhetik szabadságukat. (Szúra Mohamed 47:4) A Próféta (áldás és békesség legyen rajta) mindig méltányosan bánt a hadifoglyokkal, elegendő élelmet és vizet biztosított számukra, és többnyire azon volt, hogy szabadon engedhesse őket. A Korán feljegyezte, hogy a muzulmánok nélkülözés idején is tisztességgel ellátták a hadifoglyokat, azok vallási hovatartozására való tekintet nélkül. Ezért semmilyen ellenszolgáltatást vagy köszönetet nem vártak, csakis Isten kedvéért cselekedték. (Szúra AlInszán 76:8-9) A Próféta (áldás és békesség legyen rajta) háború idején sem átkozta még legnagyobb ellenségeit sem. Azokért is imádkozott, akiknek feltett szándékuk volt, hogy elpusztítsák őt és az összes muzulmánt, mondván: „Ó Istenem, ők is a te szolgáid, csak úgy, mint mi.”20 A Korán nem csak emberekkel foglalkozik. Salamon Próféta (béke legyen vele) történetében egy hangyakirálynő beszél. A királynő úgy rendeli, hogy a hangyák maradjanak otthonukban, nehogy Salamon és a hadserege akaratlanul eltapossák őket. (Szúra An-Neml 27:18) Lehetséges, hogy minden élőlényt egyetlen kategóriába soroljunk, és ebbe nem csak az állatok, de a növények is beletartoznak. A Próféta (áldás és békesség legyen rajta) és az első négy kalifa világosan úgy rendelkeztek, hogy a természetes vegetációt és a gyümölcsfákat háború idején sem érheti kár. 21 A Próféta (áldás és békesség legyen rajta), megtiltotta, hogy az elpusztított ellenség holttesteit megcsonkítsák, így tilos volt a fülek, or18

Sarahsi, 1997, 1/32

19

Sarahsi, 1986, 10/110

20

Sarahsi, 1997, 1/56

21

Waqidi, 1966, 3/1117


115

rok levágása, vagy a szemek kivájása (muszla).22 Mivel a Próféta (áldás és békesség legyen rajta) ember voltukért becsülte az embereket, azt is megtiltotta, hogy katonái rosszat mondjanak a megölt ellenségről, elejét véve ezzel annak, hogy a még élő hozzátartozókat megsértsék.23 Muhammad Hamidullah feljegyezte, hogy az összes csatában, beleértve azt a korszakot is, amikor a Próféta (áldás és békesség legyen rajta) ereje teljében volt, a muszlim oldalon elesett mártírok száma 150, míg az ellenség halottainak száma 250 volt.24 Hogy hogyan volt képes az iszlám a 10 év alatt olyan széles földrajzi rétegeken áthaladva elnyerni emberek sokaságainak szívét, a vallás alapelveiben keresendő. Az iszlám hit és gondolatvilág, az életszemlélet, melyet e vallás képvisel, a Próféta (áldás és békesség legyen rajta) bölcsessége és végtelen kegyelme, a bizalom légköre, melyet megalapított járultak hozzá az iszlám vonzerejéhez.

Befejezés Az iszlám vezérlő elve a béke. A vallási különbségek nem szolgálhatnak háborús okként. Hadviseléshez kizárólag a mások hadviselése vezethet. Az ellenség megölése még háború idején is szigorú feltételekhez kötött. E szabályokat maga a Korán és a Próféta (áldás és békesség legyen rajta) fektették le, melyekhez az első kalifák is lelkiismeretesen tartották magukat, valamint ezek lettek később a háború törvényei a muszlim jogban. A jog alapján a gyilkosság csak háborúban aktívan résztvevő harcosok esetében engedélyezett, és kizárólag olyan harcosok esetében, akiknek feltett szándéka, hogy kárt okozzanak.25 Azok, akik nem esnek ebbe a kategóriába, ártatlannak tekintendőek, életük megkímélendő, tehát még háborús állapotok között is tilos civil célpontok megtámadása.

22

Bukhari, Maghazi, 36.

23

Tirmidhi, Birr, 51.

24

Hamidullah, 1981, 21.

25

Merginani, 1986, 2/138

116


Felhasznált irodalom: Bilmen, Ö. Nasuhi. Hukuký Islâmiyye ve Istilahatı Fıkhiye Kamusu, Isztambul Bukhari, Abu Abdillah Muhammad ibn Ismail. As-Sahih, Isztambul Bursalı, M. Tahir. Osmanlı Müellifleri, Isztambul, 1972 Abu Yusuf, Yakub ibn Ibrahim. Kitab al-Haraj, Bejrút, 1910 Elmalýýlý, M. Hamdi Yazır. Hak Dini Kur’an Dili, Isztambul, 1979 Hamidullah, Muhammed. Hazreti Peygamberin Savaşları, Isztambul, 1981. Eredeti kiadás: Battlefields of the Prophet Muhammad [Mohamed Próféta csatamezői] ------. Majmu’a al-Wasaik al-Siysiyya, Bejrút.1987 Ibn Hisham. As-Sirat an-Nabawiyya. Kasani, Alauddin Abu Bakr ibn Masud. Badaiu al-Sanai’ fi Tartibi al-Sharai’, Bejrút,1986 Muslim ibn Hajja. as-Sahih, Bejrút: 1955. Semerkandi, Alauddin. Tuhfat al-Fuqaha, Bejrút,1984 Sarahsi, Muhammed ibn Ahmat. al-Mabsut, Bejrút,1997 Tirmidhi, Muhammad ibn Isa. al-Jami’ al-Sahih, Bejrút Waqidi, Muhammad ibn ’Umar ibn Vakýd. Kitab al-Maghazi, Oxford,1966 Yaman, Ahmet. Islâm Hukukunda Uluslararası Iliþkiler, [Nemzetközi kapcsolatok az iszlám jogrendszerében] Ankara, 1998

A HÁBORÚZÁS SZABÁLYAI A MUSZLIM JOGRENDBEN

Recommend Documents