A GYURCSÁNYI DIKTATÚRA ELLEN

„Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk.”

A nemzeti ellenállás lapja

Dsida Jenõ

Ne csak beszélj, cselekedj is!

A GYURCSÁNYI DIKTATÚRA ELLEN 2006. október 23.

III. évfolyam 18. szám

167 Ft

MINDENT ELLOPTAK, DE A KORMÁNY MARAD

FR NT

2

Útmutató múltunk Az októberi nemzeti ünnep közeledtével a magyar ember rendre összehasonlít és összegez: az ’56-os forradalomhoz méltón él-e a nemzet vagy sem. Az összegzés vége gyors, eredménye szánalmas és már-már közhelyszerû – bizony, „akkor” másképp mentek a dolgok. Valóban, 1956-ban a megszállt és meggyalázott nemzetnek volt tartása és tisztelte az alapvetõ emberi értékeket. Csodálkozhatunk-e, hogy a mai erkölcsileg lezüllesztett magyarság nem lincselte meg a hazugságokkal hatalomra jutott vezetõjét. Mert bár a sértett ember felháborodása elemi erõvel szokott kitörni, hazánkban bevált módszerei vannak a felesleges gõzök leeresztésének. Egyrészt vannak a hivatásos gõzkieresztõk, kiknek „áldásos” tevékenységét számtalan tömegrendezvény lebonyolításánál tapasztalhattuk. Másrészt velük összhangban dolgoznak a kisiklatók – a különbözõ jó szándékú ötletek eltiprói, a változások visszafordítói. A kártevõk e két fajtája sikeresen rothasztja a magyar közéletet. Nézzünk erre egy friss példát: Magyarországon lebukik a hazug diktátor, a nemzet a lemondását követeli, és tekintettel bûntársaira új választás kiírásáért is harcba száll. Ám miközben a gõzkieresztõk szép lassan erejét veszik a megmozdulásoknak, a kisiklatók megjelennek egy új „reálpolitikus” megoldással: a szakértõi kormánynyal. A nép pedig örömmel csócsálja az új cuclit, lesheti mikor csordul ki belõle neki is valami. Mert a szakértõi kormány olyan szép és jó, és rendkívül ájrópainak hangzik – végre megszûnne a veszekedés és a torzsalkodás, a béke csendje szállna hazánkra. Sok tekintetben ez így is lenne, bár a béke és egyetértés megmaradna a parlament falai között. A sok-sok szakértõ igen nagy pontossággal szépen felosztaná a koncot mindegyik parlamenti párt között. és mivel teli szájjal nem illik beszélni, csak a csámcsogás hangjai és egy két elfojtott büfögés hallatszana a plenáris ülésszak közvetítései alatt. Mert bár a balga sokaság beveszi, hogy „szakértõi” munka folyna a parlamentben (hmm. ismerõs valahonnét ez a szlogen: a szakértõi kormány) valójában megvalósulna az ország maradéktalan kifosztását elvégzõ nagykoalíció.

2006. október 23.

„Blokád” Budapest körül Amnesztiát a politikai zavargásokban részt vetteknek! Távozzon a kormányfõ a bandájával együtt! A Lelkiismeret ’88 Egyesület, 2006 október 23.-án 12 órától Budapest bekötõ útjain elõzetes tervek szerint, egyenlõre „félpályás” útlezárást szervez. A demonstráció idõtartama függ a közhangulat alakulásától. Amennyiben megfelelõ számban lesz résztvevõ, és akarat, kitartunk akár napokat is, hogy elérjük követeléseinket melyek ezek:

Bár ez végtelenül leegyszerûsítené a képletet is: véglegesen elszakadna egymástól a nemzet és a parlamentben regnáló sokaság. Amennyiben ez a forgatókönyv valósul meg, amennyiben nem teszünk ellene semmit. A játszma még nem dõlt el, minden azon múlik, hogy sikerül-e kifárasztani és megfélemlíteni a tüntetõket, vagy sem. Még nincs vége októbernek, még bármi megtörténhet... Néha már túlságosan is hasonlítanak az események ’56-ra. A rádióból ismerõs hazugságot beismerõ szöveg, az égõ autók, a megtámadott televízió, a rendõrterror, a hazug kommunista sajtó, a megfélemlítõ nyilatkozatok, 23-án pedig ezernél több mesterlövész a háztetõkön. A teljes képhez már csak Kádárt kellene feltámasztani apró dögeivel együtt. Akármi történik is nemzeti ünnepünkön, nekünk magyaroknak nem szabad elfelejtenünk a történelmünket amely mindig megmutatta a helyes utat: október 23-án nem befejezõdött, hanem elkezdõdött a forradalom! Szabó Tamás

1) Dicsõséges 1956-os Forradalmunk és Szabadságharcunk 50. ünnepi évfordulóján felkérjük Sólyom László Köztársasági Elnököt, hogy hirdessen amnesztiát az MTV székházánál kirobbant, politikai zavargásokban részt vett személyeknek. 2) Gyurcsány Ferenc távozzon a kormányával az Ország élérõl, mivel folyamatos vétségeivel bizonyította alkalmatlanságát. A demonstráción szabadon részt lehet venni, sõt várjuk is azok jelentkezését aki gépjármûvel vállalnak bizonyos idõ eltöltését egy-egy csomóponton. Csatlakozási információ a 06-20-4407640 es mobilon illetve a [email protected] címen. A helyszínekrõl pontos tájékoztatást a www.lelkiismeret88.hu oldalon találhatnak október 20.-án pénteken.

A Magyar Nemzeti Front október 23-ai progamja

9 órakor találkozó a 301-es parcella bejáratánál, majd a koszorúzások után 12 órakkor találkozás a Tabán-ban az 56-os Emlékmûnél.

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

III. évf. 18. szám

Nyilatkozat Az elmúlt hetek eseményei egyértelmûen azt bizonyítják, hogy a „rendszerváltó politikai elit” mindenáron hatalmon akar maradni. Nem is tehetnek mást, mert gazdáik ezt várják, követelik tõlük. Minden erõt és eszközt bevetnek ellenünk, a magyar nemzet ellen. Összetartja õket a közös hazugság, támogatja õket a pénzbedobással mûködõ média, védi õket a rendõrség, a bíróság, az ügyészek, falaz nekik a köztársasági elnök, szolgálja õket a besúgók, ügynökök, provokátorok hada, nyomják beléjük a tõlünk ellopott pénzt, amibõl van bõven... Feláldoznak bárkit, börtönbe zárnak akárkit, gyújtogatnak és gyilkolnak, ha kell. Törvényük a törvénytelenség, demokráciájuk álcázott diktatúra, lételemük a hazugság. Ma már tudjuk mit jelent: „...ha süllyedünk, a forradalmi proletáriátus élcsapatává válunk, ha emelkedünk, velünk emelkedik a pénztárca szörnyû hatalma.” A mi hazánk, a Kárpát-medence kell nekik, nélkülünk. A velünk együtt élõ nemzeteknek azt üzenem, nem a magyar az ellenségük. Ha velünk már végeztek, nekik se marad már sok hátra. Nem mi vagyunk köztörvényes bûnözõk, hanem õk. Nem félünk ettõl a csürhétõl, kitartunk, ameddig élünk. Az már biztos, hogy Gyurcsányt lehúzták, mert a Brzezinski beszéd után zubog a víz. De nekünk magyaroknak, ez nem elég. Nem elég kormányt váltani, helytartókat cserélni. Rendszerváltást akarunk! Nemzeti kormányt, alkotmányozó nemzetgyûlést, új választást! Állítsuk helyre õsi alkotmányunk! Válasszunk új köztársasági elnököt közvetlen választással! Magyar médiát! Ki a közéletbõl, az oktatásból, tudományos életbõl, a kultúrából a hazaárulókkal! A korrupció miatt alakulhatott ki Magyarországon ez a helyzet, ennek felszámolása egyetlen esetben lehetséges, ha külsõ szereplõ érkezi a rendszerbe, mivel a Fidesz és az MSZP korrupciós ügyei annyira fogják egymást, hogy a kibontakozásnak a parlamenti pártok között nincs lehetõsége. Az SZDSZ egy városi értelmiségi rétegpárt melyet az MSZP tart a hatalomban, hogy eljátszza a rossz rendõrt, az MDF pedig magát konzervatívnak hazudó zöld színû szocialista párttá alakult. Úgy beszél a korrupcióról, hogy az elnök asszonya négy éven keresztül igazságügyi miniszteri posztot töltött be és

FR NT nem tett semmit ennek felszámolására. A korrupció az egyetlen dolog, ami a fejlõdést gátolja Magyarországon a korrupció fenntartásában a jelenlegi parlamenti pártok közül három érdekelt, és foggal, körömmel ragaszkodnak a sztálinista alkotmányhoz. A mi közjogi javaslataink, 1848, 1947 és 1956 szellemét tükrözik. Politikai programként vissza kívánjuk állítani a magyar állam eredeti közjogi berendezkedését, mely a választott képviselõkön nyugvó hatalommegosztáson alapul: polgári felelõsségre vonási eljárások során, legyenek fékek és ellensúlyok beépítve a jogrendszerbe. Nem akarunk mást, mint ’56-ban, szabad, független, semleges Magyarországot! Megismételjük nem a lényegrõl folyik a vita: 1. Gyurcsány Ferenc elismerte, hogy közérdekû adatokat tartatott vissza – ez törvénybe ütközõ! 2. Elismerte, hogy errõl mások is tudtak, többek között a pénzügyminisztere és a gazdasági minisztere – ez bûnszövetségben elkövetett közérdekû adatok eltitkolása! 3. Elismerte, hogy a Hatalom, a politikai hatalom és ezek elõnyeinek megszerzéséért hazudott. – Ez kimeríti a csalás büntetõjogi tényállását, mivel önös érdekbõl megtévesztett másokat. Ezek köztörvényes bûncselekmények – hivatalból üldözendõk! Ezt Sólyom Lászlónak jogászként tudnia kell! Ezért felszólítjuk Sólyom László Köztársasági Elnököt, hogy teljesítse alkotmányos kötelességét! Követeljük: 1. Mondassa le Gyurcsány Ferencet, tartóztattassa le, mint tetten ért csalót! 2. Állítassék vissza az esküdt bíróság, melyet a kommunista diktatúra szüntetett meg! 3. Gyurcsány Ferenc és társait vonják felelõsségre esküdt bíróság elõtt, bûnszövetségben elkövetett csalás miatt! 4. Vonassa vissza a megszorító intézkedéseket, melyek Alkotmány ellenesek! 5. Parlamenti bizottság vizsgálja ügyész jelenlétében az elmúlt négy évben a kormánypártok tevékenységét! 6. Alkotmánymódosítást, melyben az ügyészi, a bírói és a rendõrségi vezetõi posztokat választás útján töltessenek be, hogy ne forduljon többet elõ ilyen helyzet! 7. Követeljük az új választások kiírását! Schuster Lóránt a Magyar Nemzeti Front elnöke és a Konzervatív Szövetség alelnöke

3 Megrendülten és mély fájdalommal tudatjuk, hogy kollégánk, munkatársunk, tanárunk, gyermekeink pedagógusa,

SZÖGI LAJOS a tiszavasvári Kabay János Általános Iskola köztiszteletben álló tanára 44 éves korában 2006. október 15-én tragikus körülmények között elhunyt. Szeretett kollégánkat intézményünk saját halottjának tekinti. Temetése 2006. 10. 21-én 13 órakor lesz a tiszavasvári köztemetõben a református egyház szertartása szerint. A Kabay János Általános Iskola a tragikus körülmények között elhunyt Szögi Lajos kollégánk árván maradt gyermekei megsegítésére, a család hozzájárulásával számlát nyitott. Tisztelettel kérjük a kegyeletüket leróni szándékozókat is, hogy a koszorúra szánt pénzüket az alábbi számlaszámon helyezzék el: A Takarészövetkezet elérhetõségei: 42-520-074 vagy 42-520-150 „Szögi Lajos árván maradt gyerekeiért” A Tiszavasvári Takarékszövet számlaszáma: 68700016-10136757 Kabay János Általános Iskola tantestülete, dolgozói, tanulóifjúsága és Szülõi Munkaközössége

Tisztelt Olvasóink! Elnézésüket kérjük a rendszertelen megjelenések miatt, de egyszerre támadtak pénzügyi és technikai problémáink. A nehézségeken úrrá lettünk, és amennyiben Önök kitartanak mellettünk, sikerülhet megszilárdítani a lap helyzetét. Munkatársainkkal azon dolgozunk, hogy minél színvonalasabb újság juthasson el Önökhöz, reméljük, rövidesen tapasztalhatják a kedvezõ változásokat. a szerkesztõség


FR NT

4

2006. október 23.

A diktatúra áldozatai A Nemzeti Jogvédõ Alapítvány tudomására jutott újabb rendõri túlkapások a szeptember 18-i és az azt követõ tüntetésekkel összefüggésben (részletek) 1. Egy szemtanú beszámolója a Blaha Lujza téren történtekrõl: A fiatalember barátnõjével szerdáról csütörtökre éjjel a Blahától az Oktogon felé sétált. 21-én fél 3-3 körül a Blahától kb. 100 m-re, két zöld teherautóra és egy mikrobuszra lettek figyelmesek, ami körül a járdán kb. 15 rohamrendõr ácsorgott, fekete símaszkot viseltek. Szembe velük közeledett egy fiú. Négy-öt rendõr rárohant, különösebb indok és mindenféle igazoltatás nélkül, „kapjátok el” kiáltással legyûrték. Miközben társai az ellenállást nem tanúsító fiatalembert lefogták, egyikük a földön fekvõ fejét többször a betonhoz verte, olyasmit üvöltözött, hogy „a mellékutcában nagy pofád volt”, majd ököllel ütötte. Ekkor lépett közbe a tanú, fölszólítva a cselekmény abbahagyására, mire durva beszólást és fenyegetést kapott. A plasztik gerincvédõjére mutatva közölte, hogy gerincmûtött és ennek felelõsségével merjenek ellene föllépni, majd közölte, hogy feljelenti õket és a helyszínrõl fölhívta a BRFK-t és bejelentést tett. Hozzá tartozik a történethez, hogy elõször a Telefontanú számát hívta, ahol az operátor elsõ szava az volt, hogy „Mit keresett az utcán”... 2. Keddrõl szerdára virradóra a Blaha Lujza téren egy érkezõ motorost a rendõrök minden látható indok nélkül leütöttek a motorról úgy, hogy a motor tovább futott. A motoros meghalhatott volna, ami nem áll arányban azzal, ami esetleg történhetett, hogy fölszólításra nem állt meg – de semmi jele nem volt tapasztalható, hogy fölszólították volna megállásra! 3. Egy hölgy beszámolója a Rákóczi úton történt atrocitásról: „Szeptember 19-én hajnalban mentünk haza a párommal a Keleti pályaudvarhoz, amikor belekerültünk a tömegbe. Ekkor õt elkapták a rendõrök és ütlegelték, (nekem sikerült elszaladnom a helyszínrõl) majd

bevitték a Víg utcai kapitányságra, ahol tovább folytatták folytatták a verését. Innét másnap hajnalban vitték át a Fiumei úti baleseti ambulanciára, ahol háromszoros bordatörést állapítottak meg nála az egyéb külsérelmi nyomok mellett. (Fényképek is készültek az eset után, bizonyíték gyanánt!) Csak másnap reggel sikerült õt megtalálnom, mivel a rendõrség semmilyen információt nem adott ki a zavargásokban elfogottakról. A kórházban odabilincselték a szobájában az ágyához és 2 rendõr õrizte õt, be sem engedtek hozzá meglátogatni õt és semmit nem mondtak nekem az állapotáról. Kora délután egyszerûen elengedték és megszüntették az õrizetét is, semmilyen vádat nem emeltek ellene. Kérem párom jogi képviseletét egy kártérítési és emberi jogok megsértése illetve rendõri túlkapás és jogtalan fogvatartás miatt indított perben.” 4. Részlet egy jogalap nélkül bántalmazott és garázdasággal gyanúsított fiatalember elõzetes letartóztatást elrendelõ végzéssel szemben benyújtott fellebbezésébõl: „A Pesti Központi Kerületi Bíróság mai napon meghozott elõzetes letartóztatást elrendelõ határozat ellen bejelentett gyanúsítotti és védõi fellebbezésünket az alábbiak szerint indokoljuk meg: Mint gyanúsított a továbbiakban is kijelentem, hogy a vádbeli napon és helyen semmilyen jogellenes cselekményt nem követtem el, ellenben a velem, ill. mindazokkal a személyekkel, akiket velem együtt helyeztek fogvatartásba, követtek el az intézkedõ rendõrök több alkalommal is a büntetõtörvénykönyvbe ütközõ jogellenes cselekményt. Figyelemmel arra, hogy a rendõrségi kihallgatásomkor nem mondhattam el a teljes részletességgel a tényállást, ezért most jelen fellebbezésem indokolásában kívánom a vádbeli éjszaka történteket elõadni, kijelentve egyben, hogy az eddigi vallomásomat is teljes egészében fenntartom. 2006. szeptember 19-én, kedden este a Kossuth téren voltam, ahonnan 20-án hajnali fél egy körül indultam haza. Ekkor még felhívtam édesanyám, mobil telefonon, és mondtam, hogy ne aggódjon, kerülök minden olyan helyet, ahol konfliktus van.

Egyedül indultam el, gyalog, nagy kerülõ úttal kívántam hazamenni az V. kerületnek épp a másik felében lévõ MÁV szállóra, a szálló kapuját ugyanis éjjel 11-kot bezárják, s csak hajnali 5 órakor nyitják ki. Ez ideig tehát nem tudtam volna bemenni szállásomra. A Nyugati tér felé kívántam menni, de direkt nem a tömeggel mentem, hanem inkább mellékutcákon. Ezért az Arany János utca felé vettem az irányt, majd további mellékutcákon értem a Nyugati térhez. Amikor a Nyugati térre megérkeztem, és az ott ácsorgókkal beszédbe elegyedtem, akkor tudtam meg, hogy nem sokkal korábban, itt a téren a tüntetõk egy része és a rohamrendõrök összecsaptak. A beszélgetés után tovább indultam az Oktogon felé. Mikor odaértem. láttam, hogy egy igen jól öltözött férfi éppen a sajtónak nyilatkozott, közben pedig a rohamrendõrök egy kicsit távolabb sorfalat álltak. A nyilatkozat közben valaki a rendõrök felé dobott egy üveget. Engem ez a magatartás igen felháborított, s nyomban elõbb hátrébb léptem, majd mindjárt elhagytam a helyszínt, s indultam tovább a Blaha Lujza tér felé, de nem a közúton, mert tartottam a zavargásoktól, hanem mellékutcákon mentem, de közben ki-ki néztem a körútra. Az én képesítésem ugyanis politológus, és ezért is igen kíváncsi voltam az eseményekre, de igyekeztem mindig azoktól magam tisztes távolságban tartani. A Blaha Lujza téren csoportosulást láttam, de amikor én ott voltam nem tapasztaltam semmiféle rendbontást, vagy összecsapást. Egymagam indultam az Astoria felé. A Rákóczi úton ekkor már nem tartózkodtak sokan, nem volt összefüggõ embersor. A Szentkirályi utca sarkán megálltam, és az ott tartózkodó néhány személlyel beszélgetni kezdtem. Mindössze néhányan lehettünk, akik ott a sarkon ácsorogtunk, talán négyen öten, s távolabb is csak egy-egy kis csoport beszélgetett, vagy haladt valamilyen irányba. Tömegnek ott a közelben tartózkodók egyáltalán nem voltak nevezhetõk. Amint ott beszélgettünk, a Rákóczi út másik oldaláról, kicsit a Blaha Lujza tér felé esõen srégen szemben lévõ mellékutcából,


III. évf. 18. szám (az utca nevét nem tudom) egy megítélésem szerint 40-50 fõbõl álló rendõr rohamosztag kezdett felénk rohanni át a kocsiúton. Egyik kezükben pajzs, a másikban pedig egyeseknek ütésre tartott gumibot, másoknak pedig emlékezetem szerint kézi lõfegyver. A felénk rohanó rendõröktõl, azok kikkel ott a sarkon beszélgettem, megijedtek, és elkezdtek szaladni a Szentkirályi utcába. Én önkéntelenül velük szaladtam, anélkül, hogy tudtam volna, hogy miért, bár azt meg kell hagynom, hogy a felénk száguldó rohamosztag pajzzsal, gumibottal, és fegyverrel, igen félelmetes volt. Az elsõ sarkon jobbra, a másodikon pedig balra szaladtunk, majd egy kapualjnál, vagy kukatárolónál, pontosan nem tudom, hogy hol, megbujtunk, mivel a sarkom befordulva már nem láttuk a rendõröket. Õk azonban nem sokkal késõbb odaértek, és nyomban ütlegelni kezdtek. Semmire nem szólítottak fel, mi semmilyen ellenállást nem tanúsítottunk, õk mégis ütlegelni kezdtek. Mi talán öten- hatan lehettünk, a rohamosztag jóval több személybõl állt. Volt közöttünk két leány is, õket is ütötték, pedig a közvilágításban pontosan láthatták, hogy õk lányok. Az egyik fiú a rendõrök elé állt, hogy õt üssék és ne a barátnõjét. Néhány ütés után felszólítottak bennünket, hogy álljunk arccal a falnak, tegyük kezünket hátra, A felszólításnak mindanynyian önként eleget tettünk. Kezünket hátra bilincselték, mindannyiunkét igen szorosan, mely nagyon fájt, s még a mai napon, a tárgyalás napján is meglátszott a nyoma. Azután megkérdezték nevünket, személyi adatainkat. Majd mindegyik megbilincselt mellé egy rendõr állt, meg kellett fordulnunk, de egészen elõre lehajolva. Tarkónkra nyomtak egy kemény tárgyat, minden bizonnyal gumibotot, és úgy vezettek három-négy utcán keresztül igen meggörnyedve, elõre hajolva. Ha valamelyikünk elesett nagyon rosszul járt, mert ütni kezdték, amíg csak fel nem állt. Nem tudom mindezt miért tették a rendõrök, pedig közülünk senki sem állt ellent az intézkedésnek, és senki nem próbált megszökni, nem is tehettük volna hátrabilincselt kézzel. Ha valamelyikünk már nem tudott anynyira elõrehajolva menni, s próbált kicsit

FR NT felegyenesedni, a kísérõje nyomta vissza a tarkójánál azzal a kemény tárggyal. Amelyik társunknak az út közben kísérõjét kicserélték, az új kísérõ trágár szavak közepette néhányszor megütötte. Én magam az oldalamra kaptam egy igen nagy ütést, a vesém magasságában. Szerencsére azon az oldalon volt az övtáskám, s az csillapította fájdalmam. Megkérdeztem, hogy miért bánnak így velünk, hiszen nekünk semmi bajunk nincs a rendõrséggel, csupán a kormány ellen tüntettünk, mire a válasz az volt, hogy ne pofázzunk vissza, szemét gecik, miattatok sírnak otthon sokunk gyermekei, a lányokat pedig többször lekurvázták. Néhány sarok után valamilyen udvarra kísértek, talán a rohamosztag bázishelye lehetett. Az udvaron hátratett, megbilincselt kézzel letérdepeltettek bennünket, s úgy kellett maradni legalább egy-másfél órát. Itt hatannyolcan lehettünk. Pontosan azért nem tudom, mert semerre sem volt szabad néznünk, fejünket mélyen le kellett hajtanunk, s nem mozdulhattunk. Közben pszichikai kínzásnak is kitettek, gúnyolódtak velünk, többek között olyan megjegyzéssel, hogy „Na szeretnétek e inkább a Demokrácia központban lenni? Ott jobban éreznétek magatokat?” Természetesen válaszolni egyikünk sem mert, hiszen minden, a rendõrök részére nem tetszõ cselekedetünkért ütést kaptunk. Talán másfél óra múlva felállhattunk, és egy zárt gépkocsival a Víg utcai Rendõrkapitányságra vittek. Ott az udvaron ismét térdepeltettek mindannyiunkat igen hosszú idõn keresztül, lehetett talán szintén legalább egy óra. Azután végre egyenként felállhattunk, s az elõállító szobába vittek. Tárgyainkat letétbe helyezték. Amikorra az elõállító szobába kerültünk már reggel volt. Itt tartottak bennünket ebben a szobában egész nap, de csupán kora délután kaptunk elõször ennivalót és vizet, pedig többen voltunk, akik kértünk reggelit is. Számomra teljesen érthetetlen a rendõrhatóság brutális, embertelen, és jogellenes magatartása, hiszen a mi csoportunkban senki sem tanúsított semmilyen ellenállást. Az semmiképpen sem nevezhetõ ellenállásnak, hogy egy öt-hat fõs békésen beszélgetõ csoport futásnak ered akkor amikor 40-50 fõbõl álló, pajzzsal ellátott, a másik

5 kézben pedig egyes rendõrnek ütésre emelt gumibot, másoknak pedig marok lõfegyver, és így rohantak felénk. Biztos vagyok benne, hogy nincs olyan ember, aki egy ilyen támadás elõl ne menekülne. Menekülésünk tehát egyáltalán nem támasztja alá azt, hogy korábban bármilyen jogellenes cselekményt elkövettünk volna. Én egyetlen erõszakos cselekményben nem vettem részt, de még a közelében sem voltam egynek sem. Csupán az Oktogonnál láttam, amint egy üveget dob valaki a rendõrök felé, ekkor én nyomban még hátrébb húzódtam, bár addig sem voltam közel az üveg dobálóhoz, és nyomban elhagytam a helyszínt. Én igen elítélek minden erõszakos cselekményt, meggyõzõdésem, hogy erõszakot, erõszakkal, jogellenes magatartással megoldani nem lehet. Mint említettem, az utcán azért tartózkodtam ilyen késõi órákban, mert a MÁV szállóra, ahol lakom, csak hajnali 5 órakor tudtam bemenni, másrészt pedig mint politológust, érdekelt az emberek viselkedése az igen kiélezett helyzetben. Semmi közöm nem volt egyetlen erõszakos cselekményhez sem, de még csak a közelükben sem voltam, így jelenlétemmel sem bátorítottam, vagy buzdítottam senkis erõszakos magatartásra. Az én egyik példaképem Mahatma Gandhi, aki került minden erõszakot, s teljes egészében békés eszközökkel érte el, hogy a gyarmattartók elhagyták Indiát. Mindezt azért mondtam el, s azért írtam le a tényállást ilyen részletességgel, mert tudom, hogy ügyemben egyetlen vallomásom saját vallomásom, illetve talán még egy: a térfigyelõ kamerák. Tudomásom szerint a VI.-VIII. kerületekben mûködnek a kamerák. Kérem azoknak idevonatkozó anyagát anyagját beszerezni. A bíróság az elõzetes letartóztatásomat arra hivatkozással rendelte el, miszerint félõ, hogy összebeszélek vádlott társaimmal, illetve megszököm, elrejtõzöm. Az elsõ indokkal kapcsolatban elõadom, hogy vádlott társaimat egyáltalán nem ismerem, ott a Szentkirályi és Rákóczi út sarkán találkoztam velük életemben elõször. Még a nevüket sem tudom. A másik letartóztatási indokkal kapcsolatban elõmondom, hogy nincs miért megszöknöm, elrejtõznöm, hiszen semmilyen jogellenes cselekményt nem követtem el.


FR NT

6 A nyomozó hatósággal eddig is minden vonatkozásban teljes egészében együtt mûködtem. Szabadlábra helyezésem továbbá kérem arra is figyelemmel, hogy a MÁV-nál dolgozom, és félõ, hogy amennyiben hoszszabb ideig nem tudom munkahelyemen jelentkezni, úgy elveszítem munkámat. Továbbá kérem szabadlábra helyezésem arra is figyelemmel, hogy a Katolikus Vezetõképzõ Iskola hallgatója vagyok, a levelezõ tagozaton. Havonta egy alkalommal van elõadás. Most az elmúlt hétvégén volt elõadásunk, a következõ pedig október közepén lesz. Amennyiben ezt a második elõadási hétvégét is elmulasztom, úgy az egész II. félévet meg kell ismételnem, mert semmilyen igazolást nem fogadnak el, félévente maximum egy hétvégén lehet mulasztani. Mindezekre figyelemmel kérem szabadlábra helyezésem, mivel fogva tartásom semmi nem indokolja.” 5. Részlet egy szülõ levelébõl: „Segítségüket kérném! A fiamat szeptember 21-én hajnalban végrehajtott rendõri akcióban tartóztatták le, és tartják azóta is elõzetes letartóztatásban! Történet rövid leírása a velük hazafelé tartó barátja alapján: Szórakozóhelyrõl (ellenõrizhetõ) hazafelé betértek egy éjjel-nappali élelmiszerboltba. A boltból fiam és két barátja elindult hazafelé, a negyedik társuk a boltban maradt. Ez utóbbi hajlandó tanúvallomással is alátámasztani az ott történteket, mert õ így úszta meg a fiammal történt borzalmakat! A fiam és két társa elhagyta a boltot és tapasztalta, hogy futnak feléjük az emberek, kiket rendõrök kergetnek! Mivel a közelben laknak albérletben szaladni kezdtek hazafelé Mire elérték a kaput olyan közel került a tömeg, hogy már nem tudták becsukni a kaput maguk mögött, és így a tömegbõl páran és a rendõrök is bementek a lépcsõházba. Fiam és társai a 2. emeletre a lakásukba próbáltak bejutni, de a rendõrök utolérték, és annak ellenére, hogy hangosan mondták hogy õk itt laknak (kezükben a kulccsal) elfogták õket. A felszólításra szó nélkül feltartott kézzel megadták magukat. Ennek ellenére a lefelé kísérõ rendõrök a lépcsõházban, ahol a lakók már nem látták megbilincselték õket, és a szemtanuk alapján a hangokból ítélve megverték õket. Fiamnak lábán van zúzódás, és kapott a fejére, amitõl mozog az elsõ foga!

A barátját még jobban megverték, neki a szája felrepedt, olyannyira, hogy el is kellett vinni a kórházba. Össze kellet, volna varrni, de 4 óráig tartott volna, mire azt mondták erre nincs idõ (látlelet van). Ez állítólag azóta sem változott. Fiam fõiskolás 4. éves és mellette másodállásban dolgozik is, mivel a taníttatás családunk szerény anyagi körülményei szükségessé teszi. Soha semmilyen összetûzésbe nem került a törvénnyel. Borzasztó volt látni azt, hogy, milyen lelki terhet is jelent számukra ez a méltatlan és igazságtalan helyzet, amibe kerültek. Ilyen megfélemlítés és borzalmas eljárás után érthetõ, hogy nehéz tanút találni, aki meri vállalni.” 6. 2006. szeptember 21-ei hajnali Dob utcai események igazsága – amit az üggyel kapcsolatban a szülõk kiderítettek „Elmentünk a tett színhelyére, a Dob utcai házba, ahol az eset történt és megtudtuk azokat az eseményeket, amelyeket a szemtanúk láttak. Két fiú éjjel két óra körül barátaik hazaérkezését várták az említett ház kapuja elõtt. Nemsokára meg is érkeztek azok a barátok, mind a négyen, akik a házban laknak. Néhány percig beszélgettek a ház elõtt, majd a nagy zajra kimentek az Erzsébet körút és a Dob utca sarkára, amely a kaputól 30 méter, hogy megnézzék, mi történik. A rendõrök könnygáz gránátokat lõttek ki, aminek következtében nagy füst és erõs szag lett. Majd megjelent a pajzsos rohamrendõrök sorfala, amitõl a fiúk megijedve a tömeggel együtt a ház bejárata felé futottak. Az utca másik végérõl a Hársfa utca felõl gumibotos rendõrök csapata félelmet keltve közeledett. Ez elõl és a fiúk és velük néhány idegen is befutott a házba, a mágneszáras kaput valaki becsukta, amit a rendõrök erõszakkal berúgtak és üldözõbe vették õket. A fiúk felfutottak a második emeleti lakásukig, de az ajtót már nem volt idejük kinyitni a kezükben lévõ kulccsal, mert a rendõrök utolérték õket és felszólításukra azonnal felemelt kézzel megadták magukat, semmi ellenállást nem tanúsítva, kiabálták, hogy „mi itt lakunk, itt a kulcsunk, nem csináltunk semmit.”, de mindezt a rendõrök figyelembe se vették és brutálisan rángatva hátrabilincselték a kezüket. Majd elkezdték a fiúkat szidalmazni „most megtanuljátok a magyarok Istenét” és rugdosva, lökdösve ráncigálták le õket a

2006. október 23. lépcsõn egészen a földszintig. A rendõrök levonulása után került elõ még egy-két személy, aki nem a lakás felé futott, hanem a lépcsõházban bújt el. A hátrabilincselt kezû fiúkat a földszinti bejárati ajtó belsõ részénél brutálisan bántalmazták a rendõrök. Nagy vértócsa maradt utánuk. Meglepõdve látta, hogy milyen sok rendõr vesz részt ebben az akcióban. (kb. 20 rendõr) A tanúk elmondása szerint kilökdösték a védekezésre képtelen, hátrabilincselt kezû fiúkat a kapun, majd a fejüket, a hátukat és hasukat ütve toloncolták õket a körúton álló rabszállítóba.” 7. Szerda hajnalban a Kossuth térrõl a rádió környéki lakásába – hátizsákjában egy utcán talált, elhagyott rendõrségi gumibottal – igyekvõ fiatalembert a rádiónál 8-10 rendõr leteperte és brutálisan megverte, ezután megbilincselve bevonszolták a Rádió épületébe, ahol egy helyiségben szabad prédára odavetették legalább 15-20 rendõr elé, akik kegyetlenül bántalmazták, állkapocs-csontja eltört, feje felrepedt, súlyos zúzódásokat szenvedett. Az eszméletvesztés határán álló szerencsétlent, ezután olyan erõvel taszították be a rabszállítóba, hogy mellkasa majdnem beroppant. Ezután bevitték egy kapitányságra, ahol megbilincselve térdeltették órákon át, majd egy olyan vallomást írattak vele alá, hogy ittasan hadonászott a rendõrök felé a gumibottal miközben elõlük menekült (sic!) és ezért kellett vele szemben fellépni. Jelenleg is kórházi kezelés alatt áll, szeptember 26-án operálták. Részlet az anya levelébõl: „Kérem lehetõségeikhez, tudásukhoz képest segítsenek Neki, hiszen szeptember 23 óta alig tud beszélni és a mûtét után valószínûsítem, hogy nem is fog tudni még néhány napig bármit is tenni önmagáért. Nagyon aggódóm érte. Aggódom azért is, hogy tehetetlensége és tájékozatlansága miatt nem mulasztott-e el valamilyen panasz, kérelem, felszólamlás beadásának határidejét a hatóságok felé. El tudom fogadni azt, ha bármi olyat tett, ami törvényellenes, (noha biztos vagyok benne ilyet nem cselekedett), akkor legyen törvényes következménye, de képtelen vagyok elfogadni azt, hogy brutálisan szétverjék a fejét, testét.”


III. évf. 18. szám 8. Csütörtök hajnalban egy körúti lakos lement lakásából megnézni, hogy nem értee kár autóját, ekkor rohantak rá, bilincselték meg és vették õrizetbe a rendõrök. 9. Ugyanekkor a környéken egy kapualjból kilépõ három fõs társaság egyik fiatalkorú tagját elhurcolták, nyolc rendõr verte, rugdosta meg, jelenleg súlyos sérülésekkel otthon van lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt. 10. Szintén ezen idõszakban egy körútra nyíló utcában parkoló autójuk felé tartott öt vidéki fiatal, akik a Kossuth téri rendezvényrõl szerettek volna hazamenni, mikor õket készenléti rendõrök rohanták le és bántalmaztak, majd vettek õrizetbe – egy kivételével, aki el tudott menekülni, elõzetes letartóztatásban vannak. 11. Részlet egy körúti mellékutcában lakos szemtanúi beszámolójából egy olyan rendõri akcióról, amely a végletekig kimeríti a túlzott rendõri erõszak kategóriáját: „A már elfogott és hátrabilincselt kezû max. 17 éves srácokat egyszer csak elkezdték ütni-verni, kézzel, tonfával, majd betuszkolták õket 1-1 rendõrautóba és ott tovább folytatódott a verés, kiegészítve rugdosással: a kommandósok az autó tetejének a peremébe két kézzel kapaszkodva páros lábbal lendültek be az autó utasterébe többször is. Ezután beszálltak melléjük ketten-ketten, becsukódtak az ajtók, és a kocsik elkezdtek rázkódni a veréstõl, aminek a tompa puffanásai így is hallatszottak. Mindez 1-2 percen át tarhatott, ekkor az egyik autóból hallatszott az üvöltõ kérdés: „Mik a célpontok?! Hova mentek a többiek?! Mit akartok megtámadni?!”, de a válasz csak artikulátlan hörgés-vinnyogás volt.” 12. Csütörtök hajnalban apa és 18. életévét idén betöltött fia tartottak hazafelé a Kossuth térrõl, de a Nyugati téren belekerültek a készenléti rendõrök dühöngõ csoportjainak darálójába. A fiú megdöbbenve kérdezte a közeledõ rendõröket, hogy merre lehet elmenni. Erre rárohantak hatan-nyolcan legyûrték, megbilincselték és betuszkolták a rabszállítóba. Õ egyike azon keveseknek akinél a bíróság elutasította az elõzetes letartóztatása elrendelésére irányuló ügyészi indítványt, így jelenleg szabadlábon védekezhet.

FR NT 13. Részlet egy fiatal újságíró beszámolójából: Voltam délelõtt a Fõvárosi Bíróságon a Markó utcában, ahol a fiatalok pere zajlik. Iszonyú! Lelkileg rettentõen megviselt, pedig én sem elítélt sem hozzátartozó nem vagyok. Ártatlan fiatal egyetemistákat vittek be. Olyanokat, akik vagy a Kossuth térrõl vagy egyetemi buliból tartottak haza. Mivel a közlekedés megbénult ezért gyalogoltak az utcán. Ez a rendõröket nem nagyon érdekelte. Volt közöttük két olyan korombeli csinos 40-50 kg-os fiatal lány, akiknek szétverték a fejét!!!! Az összes fiatal elõre megírt határozat alapján 30 napos elõzetes letartóztatásba kerül. Köztörvényes bûnözõkkel zárják össze õket. Több joghallgató is van köztük, azokkal még keményebben bánnak. Az ügyvédek el vannak képedve. Az egyik ügyvédnõ sírva fakadt. Azt mondják ilyet még õk sem láttak... Rémes mintha az 50-es években lennénk! Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka rám is rám támadt 30 rendõr! Engem nem vertek meg, csak lerángatták a kabátom és a sálam. Agresszív módon eltorzult arccal kiabáltak, hadonásztak a gumibotokkal. Mondtam nekik, hogy újságíró vagyok. Erre õk azt válaszolták, hogy ki a faszt érdekel, hogy ki vagy te mocskos kurva! ...szétbasszuk a fejed.... (bocs ,hogy szó szerint idéztem, de nem akarom szépíteni a dolgokat) Nagy nehezen elengedtek. Bejelentést pedig hiába tettem. A rendõrség szerint örülhetek, hogy nem vittek be, nem vágtak jól pofán. Mondjuk én is örülök, hogy csak a kabátom szakadt el... – látván ezeket a fiatalokat, fõleg a lányokat. Még aznap éjszaka mikor a bejelentést tettem megkérdeztem a rendõrnõt, akivel beszélgettem, hogy mi lenne ha nem újságíró, hanem civil fiatal nõ lennék? Szõke fiatal nõk jelentik a veszélyt ? Erre azt válaszolta, hogy igen õk ugyanolyan bûnözõk! – mert az MTv Székház elõtt nõk szedték a követ. Másnap nem is mentem az utcára, nekem a lelki terror is elég volt. Olyan sokkot kaptam, hogy alig tudtam hazajönni. Mozgó taxiba szálltam be én nem tudtam megmondani neki elsõként hova vigyen csak annyit, hogy haza! Félelmetes ami itt folyik!!!!” 14. Egy testvérpár elképesztõ története „Békés szándékkal testvéremmel és több barátommal szeptember 20-án részt vettünk a kormány elleni Kossuth téri

7 demonstráción. Jó hangulatban és szelíden figyeltük az eseményeket, amelyek kimerültek a szónokok meghallgatásában és helyeslésében. Késõ este fáradtan, de reménykedve a változásban elindultunk hazafelé. A hazafelé vezetõ úton összetalálkoztunk az AP két újságírójával, akikkel hamar összebarátkoztunk, és véleményt cseréltünk az eseményekrõl. Kiérve egy forgalmas sugárútra elbúcsúztunk egymástól, majd szinte ugyanabban a pillanatban 20 rohamosztagos rendõr brutálisan megverte az Öcsémet és engem. A fogdán elképesztõ állapotok uralkodtak, szembesültem milyen is a halálfélelem. Bent összebilincselt ártatlanokat ütöttek-vertek. A 10 másik cellatársunk egytõl egyig békés, utcai járókelõként kerültek be. Utcán bámészkodó, munkából hazafelé tartó, a demonstráción részt sem vevõ embereket, gyerekeket, lányokat vertek meg és vittek be. A rendõr õrsön arra sem kaptunk lehetõséget, hogy családunkat és ügyvédünket értesítsük. Másnap az ügyész ismertette a vádat, miszerint csoportosan felfegyverkezve támadtuk meg a rendõri erõket. A szankció mértéke 5-8 év letöltendõ börtönbüntetés. Elképesztõ szerencsénkre az AP két újságírója tanúként bizonyítja, hogy ártatlanul akarják leültetni az Öcsémet és engem. Házi õrizetben várjuk további sorsunkat, és bízunk a demokrácia értékeiben.” Ismét emlékeztetünk arra, hogy a fenti rendõri cselekmények kimerítik a Btk. 226. §-a szerinti bántalmazás hivatalos eljárásban vétségét és – ha 8 napon belül gyógyuló sérülést okoz és a sértett magánindítványt terjeszt elõ – a könnyû testi sértés vétségét, vagy 8 napon túl gyógyuló sérülések esetén a súlyos testi sértés bûntettét. A Nemzeti Jogvédõ Alapítvány és más jogvédõ szervezetek (Helsinki Bizottság, Társaság a Szabadságjogokért, Amnesty International) által is megállapított ilyen jogtiprásoknak véget kell vetni és az elkövetõit haladéktalanul felelõsségre kell vonni. Javasoljuk, hogy aki ilyen rendõri önkényt észlel, vagy ilyennek válik áldozatává az igyekezzen tanúkat, képi bizonyítékot szerezni, majd – akár van bizonyíték, akár nincs – tegyen feljelentést ismeretlen elkövetõvel szemben a Budapesti Nyomozó Ügyészségnél (1056 Budapest, Belgrád rakpart 5., tel : 266-5730) írásban vagy személyesen jegyzõkönyvbe mondva. Nemzeti Jogvédõ Alapítvány


8

FR NT 2006. október 23. Az igazságtól föggetlenül – avagy amit szabad Jupiternek... 2006.09.29. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a mai napon bíróság elé állítás keretében V. Tibor vádlottat bûnösnek találta csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erõszak bûntettében, ezért õt 2 év 2 hónap börtönbüntetésre, valamint 3 év közügyektõl eltiltásra ítélte. A bíróság V. Tibor vádlott elõzetes letartóztatását fenntartotta. Az ítélet ellen a vádlott és védõje fellebbezett, így az nem jogerõs. Jogerõsen 3 év 6 hónap fiatalkorúak börtönében letöltendõ szabadságvesztéssel sújtotta szerdán a Szegedi Ítélõtábla azt a kecskeméti gimnazistát, aki 2005 júliusában dulakodás közben szíven szúrt egy 19 éves fiút.

2006.10.02. A Fõvárosi Bíróság Katonai Tanácsa a mai napon hozott ítéletében kimondta, hogy U. Ákos volt rendõr fõhadnagy – szolgálati viszonya 2006. szeptember 25. napjával megszûnt – vádlott bûnös 4 rendbeli szolgálati közeg elleni súlyos testi sértéssel járó erõszak bûntettének kísérletében, ezért õt a bíróság 3 év 6 hónap börtönbüntetésre, valamint 4 év közügyektõl eltiltásra ítélte, ugyanakkor a garázdaság bûntettének vádja alól a vádlottat felmentette. A katonai ügyész az ítéletet tudomásul vette. Az ítélet, valamint az elõzetes letartóztatást fenntartó végzés ellen a vádlott és védõje fellebbezett, így az nem jogerõs. 2006.10.02. A Pesti Központi Kerületi Bíróság D. Dániel és B. Gábor vádlottakkal szemben garázdaság bûntette miatt indult büntetõügyben hozott ítéletet. A bíróság az ügyészi minõsítéssel szemben a cselekményt csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erõszaknak minõsítette, ezért a vádlottak közül D. Dánielt 2 év 6 hónap börtönbüntetésre, valamint 3 év közügyektõl eltiltásra, míg B. Gábort 2 év 10 hónap börtönbüntetésre, valamint 3 év közügyektõl eltiltásra ítélte. Az ítélet, valamint az elõzetes letartóztatást fenntartó végzés ellen a vádlottak és védõik fellebbeztek, így az nem jogerõs.

2006. október 2. A Pesti Központi Kerületi Bíróság G. Ádám Béla vádlottat bûnösnek találta garázdaság bûntettében, valamint rongálás vétségében, ezért õt 1 év 2 hónap börtönbüntetésre, valamint 3 év közügyektõl eltiltásra ítélte. A bíróság G. Ádám Béla vádlott elõzetes letartóztatását megszüntette, ugyanakkor vele szemben lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el. Az ítélet, valamint a lakhelyelhagyási tilalmat elrendelõ végzés ellen a vádlott és védõje fellebbezett, így az nem jogerõs. 2006.10.03. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a mai napon bíróság elé állítás keretében M. Dávid vádlottat bûnösnek találta csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erõszak bûntettében, ezért õt a bíróság 1 év 8 hónap börtönbüntetésre, valamint 4 év közügyektõl eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen a vádlott és védõje fellebbezett, így az nem jogerõs. 2006.10.03. A Pesti Központi Kerületi Bíróság F. Lajos vádlottat bûnösnek találta csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erõszak bûntettében, ezért õt a bíróság 1 év 6 hónap börtönbüntetésre, valamint 3 év közügyektõl eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen a vádlott és védõje fellebbezett, így az nem jogerõs. A bíróság jogerõsen felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki Császár Elõdre, aki halálos közúti baleset okozása miatt állt bíróság elé. Az ítélet szerint egy év hat hónap fogházat kapott, amelyet három évre függesztettek fel. Emellett százezer forint pénzbüntetés megfizetésre kötelezték, vezetõi engedélyét négy évre vonták be. Az énekes autójával 1998-ban Budapesten, a Szilágyi Erzsébet fasoron frontálisan ütközött egy rendõrautóval, amelynek huszonnégy éves vezetõje a helyszínen életét vesztette. A megengedett 50 kilométeres óránkénti sebesség helyett százzal hajtott az úton, az ütközés pillanatában azonban már nyolcvannal haladt.

Két és fél év letöltendõ fogházra és a jármûvezetéstõl való végleges eltiltásra ítélte csütörtökön az érdi gázolót elsõfokú, nem jogerõs ítéletében a Buda Környéki Bíróság csütörtökön. A 21 éves, jogosítvánnyal nem rendelkezõ Katona Gábor tavaly szeptember 15-én egy nagyteljesítményû, öreg, forgalmi engedéllyel, zöld kártyával és kötelezõ biztosítással nem rendelkezõ BMW-vel, 80 kilométer/órás sebességgel egy érdi buszmegállóba hajtott és nyolc ott várakozó nõt elütött. A buszra várók közül egy nõ meghalt, négyen maradandó fogyatékosságot okozó, hárman súlyos és könnyû sérüléseket szenvedtek. A maradandó, 30-40 százalékos munkaképesség-csökkenést okozó sérüléseket fiatal, húsz év körüli lányok szenvedték el.

2006. október 4. A Fõvárosi Bíróság Katonai Tanácsa a mai napon hozott ítéletében kimondta, hogy F. Béla szerzõdéses szakaszvezetõ vádlott bûnös bûnsegédként csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erõszak bûntettében, ezért õt a bíróság 1 év 6 hó nap börtönbüntetésre, valamint 2 év közügyektõl eltiltásra ítélte, ugyanakkor a garázdaság bûntettének vádja alól a vádlottat felmentette. Az ítélet ellen a katonai ügyész súlyosításért, míg a vádlott és védõje enyhítésért fellebbezett, így az nem jogerõs. 2006. október 11. A Pesti Központi Kerületi Bíróság H. Tamás Zoltánnal szemben csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erõszak bûntette miatt 2 év börtön büntetés és 3 év közügyektõl eltiltás büntetést szabott ki. A vádlott és védõje az ítélet ellen fellebbezett, így az nem jogerõs. 2006. október 11. A Pesti Központi Kerületi Bíróság C. Bálint Gábor vádlottat bûnösnek találta csoportosan és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erõszak bûntettében, ezért õt a bíróság 1 év 8 hónap börtönbüntetésre, valamint 3 év közügyektõl eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen a vádlott és védõje fellebbezett, így az nem jogerõs.



FR NT

Radics Géza

1956 és elõzményei V. A tavasz folyamán a jugoszláv-magyar határon felszedték a határzárakat. Sor került az osztrák-magyar határzár lebontására is, melyet szeptember 19-én fejeztek be. Az ország, vagy legalábbis a nagy városok olyanok voltak, mint egy felbolydult méhkas. Szinte minden nap történt valami. Valami felemelõ. Tele voltunk ujjongással, várakozással! Szeptember elsején az Elnöki Bizottság felmentett 50 korábban elítélt szociáldemokratát. Szeptember 17-én az Író szö vetség Nagy Imre támogatása mellett tüntetett. Ugyanezen a napon két és félhónapos szünet után a Petõfi Kör ismét megkezdte a társadalmi vitákat. Október 4-én magas rangú ÁVH-s tiszteket tartóztattak le. Október 6-án Rajk Lászlót újra temették. A temetésen 200 000 ember vett részt. A Szabad Nép az elsõ oldalon közölt cikket „SSoha többet” címmel. Persze ez a „soha többet” csupán annyit jelentett, hogy soha többet ne forduljon elõ egy kommunista koholt vádak alapján történt elítélése. Október 12-én letartóztatták Farkas Mihályt, aki hosszú idõ óta a párt felsõ körébe tartozott. Október 13-án Nagy Imrét visszavették a pártba. Mintegy 1600 szegedi egyetemista október 16-án életre keltette a korábban betiltott Egyetemista és Fõiskolai Egyesületek Szövetségét a DISZ-tõl és a párttól függetlenül. Ezt már nem a „reform-kommunisták” hozták létre. Október 19-én riadóztatták és készültségbe helyezték a Magyarországot megszálló szovjet csapatokat. Szintén 19-én a szegedi MEFESZ küldötteket indított az ország egyetemeire és fõiskoláira, azzal a felhívással, hogy hozzák létre a szervezeteiket, és fogalmazzák meg követeléseiket. Október 22-én a diákszervezkedés felgyorsult az egész országban, és küldötteiket a budapesti Mûszaki Egyetemre irányították, ahol megfogalmazták a híres 16 pont elsõ változatát. 23-án a Szabad Nép az elsõ oldalon közölte és támogatta az ifjúság megmozduAz új tavaszi díszszemle” címmel. lását „A Október 23-án de. 11 órakor Debrecenben tüntetnek. Du. 12:53 perckor a Kossuth Rádió közvetíti, hogy a belügyminiszter minden tüntetést betiltott. 14:23 perckor a tilalmat visszavonják. Ekkor a felsõ vezetés már nem tudja, hogy mihez nyúljon, mit

A tüntetõk a Bem-szobornál gyülekeznek kellene tenni, az irányítás már kicsúszott a kezükbõl. Budapesten a tûntetõk 15 óra tájban a Petõfi szobortól a Bem szoborhoz mennek, ahol kinyilvánítják elismerésüket a lengyel nép mozgalma iránt. 17 óra tájban pedig a Kossuth téren 200 000 ember gyûlik össze, de ekkor már a Rádiónál, a Bródy Sándor utcában is gyülekezik a nép, munkások és értelmiségiek egyaránt. A diákok a 16 pont beolvasását követelik. A hatalom megerõsíti az õrséget. 18 óra tájban Debrecenben eldördülnek az ÁVH fegyverei, melynek három halottja lett. Gerõ a szovjet csapatok segítségét kéri. 21órakor a Parlament erkélyérõl Nagy Imre beszédet mond a tüntetõknek, de az „eelvtársak” megszólítást használta, ami nagy visszatetszést kelt az egybegyûltek körében. Az ígéretek is süket fülekre találnak, mert ekkor a magyarság már Moszkvába kívánja a pártvezetõket, Naggyal és a szovjet csapatokkal együtt. A tüntetõk 21:30 óra táján ledöntik a zsarnokság legmarkánsabb jelképét, a Sztálin szobrot. Az itt felsoroltak csak szemléltetõ mozaikjai a 23-án délután történteknek és nem a teljes kép. A Rádiónál 20:30 perc táján dördülnek el az ÁVH elsõ lövései, ami elszabadítja a poklot. A forradalmárok fegyvereket szereznek a „Lámpagyár” néven ismert fegyvergyárból, amelyet különös módon mindössze egy idõs, fegyvertelen õr õrzött, és egy fiatal leány mutatta meg, hogy hol tárolják a

9 fegyvereket. Kopácsi Sándor rendõrezredes parancsot ad a rendõrségnek, hogy a fegyvereket adják át a felkelõknek. A katonaság pedig a felkelõk mellé áll. A forradalmárok 24-én a hajnali órákig ostromolják a Rádió épületét, majd behatolnak. A legtöbben úgy tudják, hogy ezzel minden befejezõdött a Rádiónál. Itt el kell mondanom személyes élményemet. Október 24-én reggel, mikor felébredtem és munkába készültem, lövöldözést hallottam. Nem tudtam, hogy mi történik. Kimentem az utcára – Budapest-Kõbánya –, ami szokatlanul tele volt emberekkel. Kérdeztem, hogy mi történik? Mondták, hogy kitört a forradalom és senki se megy dolgozni. Leálltak a fõvárosi közlekedési jármûvek is. Kimentem a Zalka Máté térre, ahol egy teherautó állt, és a vezetõtõl tudtam meg, hogy embereket fuvaroz a belvárosba. A raklapon vért és agyvelõt láttam. Ez egy pillanatra meghökkentett, de felszálltam a teherautóra. Ha forradalom van, akkor emberek halnak meg – futott át agyamon. A teherautó a Kálvin tér közelében állt meg, ahol lerakott. Nem emlékszem, hogy hányan voltuk, és a többiek merre mentek. Fegyverek ropogását hallottam, és elindultam annak irányába. A templom közelében egy halott magyar katona feküd, mellette a géppisztoly – felvettem. A Nemzeti Múzeum mögött van a Rádió épülete, amely mellett abban az idõben még egy üres telek volt. E telek tele volt polgári és katona halottakkal. Visszaemlékezésem és becslésem szerint 100-nál több lehetett a számuk. A fegyverropogás az épület másik oldaláról jött, és én, mint egy nagy balek, mintha semmi se történne, a nyílt telken a halottakon átlépkedve, kezemben a géppisztollyal közelítettem meg az Rádió épületét. Úgy lelõhettek volna, mint a nyulat. De szerencsém volt, mert az utolsó hat ÁVH-s éppen akkor adta meg magát, amikor a veszélyes oldalra értem. Ez délelõtt tíz óra tájban lehetett. Két tiszt volt és négy fiatal kékávós. A tisztek 35-40 év körüliek lehettek. Volt, aki mindjárt ki akarta végezni õket, de a legtöbben úgy vélték, hogy az ítélethozatal a bíróság dolga. Ebben az esetben ismét a magyarság igazi lelkivilága gyõzött. Elvitték õket, nem tudom mi történt velük. Azt se tudom, hogy ezen ÁVO-sok az éjszakai ostrom alatt elbújtak valahol az épületben, vagy hajnalban jöttek vissza. következõ számunkban folytatjuk


FR NT

10

Útlezárással a diktatúra ellen Mint arról több televízió is beszámolt félpályás útlezárást szerveztek Gödön, a gyurcsány kormány ellen. A Magyar Nem zeti Front Gödi Szervezete kezdeményezé sére, 2006. október 5-én reggel 7 és 9 kö zött tartották meg az elsõ útlezárást. Farkas Éva a helyi MNF elnökasszonya nyilatko zott nekünk a megmozdulásról. Az útlezárással okozott forgalomlassítással kívántuk felhívni a figyelmet a tûrhetetlen jelenlegi politikai helyzetre, mely kihat az egész társadalomra. – mondta Farkas Éva. Az MSZP színeit viselõ miniszterelnök hazudott! Nemcsak egyszer és nemcsak egy kis füllentésrõl van szó, hanem saját bevallása szerint is „hazudtunk reggel, délben és este”. Hazudnak és hazudoznak már nekünk 60 éve. Hazugságra épül MSZMP-és múltú lényük. Az ún. rendszerváltás elõtt is csak diktatúrával és állandó hazugsággal tudták rendszerüket fenntartani. Ma is diktatúra van, de sokkal kifinomultabb eszközökkel dolgoznak. A tavaszi választást csak óriási hazugsággal tudták megnyerni. Becsapták a népet. „Dübörgõ gazdaság” helyett összeomló országban vagyunk kénytelen élni. Az önkormányzati választások bebizonyították Gödön is, hogy többségében nem akarunk kommunistákat, régi bolsevista vezetõket a város élére. Az ország népének többsége a baloldali irányítással mûködõ gazdálkodást már nem tudja tovább elviselni. Elég volt! Itt a vége és nincs tovább! Igazi rendszer-váltást akarunk. Ennek a kormánynak és miniszterelnökének mennie kell! Elsõ lépésként ezt kell kiharcolnunk. A megmozduláson hányan vettek részt? Október 5-én 20 jármû volt, amely között volt személyautó, motorkerékpár, bicikli. A második demonstráció a 2/A-n történt, ahol hasonló létszámmal sorakoztunk föl. Hatalmas forgalmi torlódást és lassítást okozva, mely még a 2-es útra is kiterjedt. Ebben a két órában olyan káosz uralkodott ezen a két úton, ami tükörképe a jelenlegi kormányválságnak és gazdasági csõdtömegnek. Be kellene végre odafönt látni, hogy vezetésüknek befellegzett. Õk nem alkalmasak Hazánk irányítására. Most még csak kérünk és figyelmeztetünk.

A hatóságok hogyan álltak az útlezáráshoz? Elmondhatom, hogy a gödi rendõrõrs és a Dunakeszi Rendõrkapitányság messzemenõen humánus volt hozzánk. Nem okoztunk egymásnak gondot. Segítséget kaptak valakitõl? Igen. Elsõ két demonstrációnk saját magunk kivitelezésével és gödi civilek csatlakozásával történt. A harmadiktól kezdve kérésünkre rendõri segítséget kapunk a szabad útpálya forgalmának lebonyolítására. Ez nagyon nagy segítség, mert hiába voltak a forgalom leállításra kijelölt személyek sárga mellényben, – az nem olyan hatásos és önmérsékelt magatartásra buzdító a gépkocsivezetõkre vonatkozóan, mint a rendõri egyenruha jelenléte is. Nem hiába skandáltuk sokszor a különbözõ tüntetéseken, hogy: Magyar rendõr velünk van!” Valóban „M velünk vannak. Köszönjük! A Magyar Közút Pest Megyei Területi Igazgatósága megpróbálta leállítani a tüntetés-sorozatot Duma Viktor területi igazgató levelével a kapitánysághoz is címezve, – de kevés eredménnyel. Örvendetes dolog, hogy az ország több megyéjébõl is csatlakoznak az ilyen módú tiltakozáshoz, ami kifejezi az egységes akaratot gyurcsány és a kormánya ellen. Fenyegetések elhangzottak az útlezárás ideje alatt? Szerencsére nem, az autósok egy része a forgalom lassítása miatt – nemtetszését mutatta ki – azonban nem ez volt a jellemzõ. A többség üdvözölte útlezárási akciónkat és kitartásra szólítottak föl bennünket „Tartsatok ki! Ne adjátok föl!” „Veletek vagyunk!” bekiabálásokkal. A méltatlankodó gépkocsivezetõknek üzenjük, hogy nem ellenük, hanem értük is tüntetünk. Tartanak még hasonló akciókat? Élünk a törvényadta jogunkkal és folytatjuk a félpályás útlezárásainkat egészen addig, míg gyurcsány ferenc és kormánya le nem mond. Legközelebb október 24-én kedden, november 02-án csütörtökön, november 08-án szerdán és november 13-án hétfõn lesz a 2/A úton, Gödnél, reggel 7 és 9 között. Utána majd meglátjuk.

2006. október 23. A jövõre gondolva, az MNF nemsokára megnyitja a gödi könyvtárát, hol található majd a szellemi mûhely? Felsõgödön a Turul Madár Klubban, mely az MNF Gödi Szervezetének székhelye, valamint mûködõ eszpresszó. Itt szoktunk nagyszerû rendezvényeket tartani olyan köztiszteletben álló és nemzeti érzelmû meghívottak közremûködésével, akik elõadásukkal fölmelegítik a lelkeket és nem hagyják kialudni a parazsat, mely bármikor lángra kaphat, ha a szükség úgy hozza. Legutóbb az ’56-os forradalom 50. évfordulója alkalmából tartottunk megemlékezést a hõsökrõl, a világot megrengetõ „Pesti Srácokról”. Vendégünk volt Dózsa László színmûvész, aki maradandó sebesülést szerzett a harcokban, és az egykori halálra ítélt, majd kegyelemben részesített forradalmár: vitéz lovag Szarka János nemzetõr ezredes, Kosd község díszpolgára, akinek gyönyörû, saját szerzeményû verseit szavalták el. Meg kell még említenem a gödi illetõségû Vass István festõmûvészt, – az ’56-os forradalom majdnem gyerek részt vevõjét és elítéltjét – akinek a témához kapcsolódó képeit tekinthették meg a látogatók a Turul Madár Klubban. A könyvtárat kétszáz könyvvel tervezzük indítani, ahova szeretettel várjuk majd a magyar embereket. Remélem legközelebb ott találkozhatunk. Dévai

FRONT szerkesztõségi fogadóórák:

Minden kedden 18 órától az MNF Klubban Önkénteseket várunk a Frontra! Újságírókat, fotósokat, terjesztõket várunk a szerkesztõségi csapatba! Fizetést sajnos belátható ideig nem tudunk adni, csak jó szót és sok munkát. A lapnál mindenki ingyen dolgozik a közös célért, hazánk felszabadításáért. Valljuk, élet-halál harc folyik most hazánkban. Ebben a harcban hathatós fegyver lehet egy hiteles és radikális nemzeti újság. Fegyverforgató önkénteseket várunk, akik segítenek felrázni, és tartást adni az apátiába süllyedt magyarságnak.



FR NT

M. István

Szabadság, egyenlõség, testvériség VI. Már az 1789-es forradalom sem törhetett volna ki a szabadkõmûvesség, illetve az illuminátusok („felvilágosultak”) humánus emberbaráti, törvénytisztelõ és politikamentes tevékenysége nélkül. Az eredmény hosszantartó vérfürdõ lett, az elkövetkezendõ események pedig döntõen befolyásolták a világtörténelem késõbbi alakulását. Ettõl kezdve a szabadkõmûvesség keze benne volt minden forradalomban és felforgatásban. Az ezernyolcszázas évek forradalmait kivétel nélkül a szabadkõmûvesség és az illuminátusok boszorkánykonyháiban kotyvasztották. Ezek vezetõit, kiagyalóit a liberális világ valóságos istenként imádta és imádja mind a mai napig. Történelmi „példaképeik” ebbõl a bandából kerülnek ki egészen napjainkig. A hivatalos történetírás és tömegtájékoztatás ezeket, mint hõsöket és megkérdõjelezhetetlen múltú és tekintélyû személyiségeket állítja a végletekig elbutított közvélemény elé. Maga a jobboldal is nemegyszer esett abba a hibába hogy ezek közül választott magának példaképet! Egyetlen jellegzetes személyt emelnék ki. Ennek az embernek bármilyen bírálata egyenlõ volt a darázsfészekbe nyúlással, mert a zsidóság által irányított hazai újságírás és az ezek által feltüzelt közvélemény, valamint érdekcsoportok összpontosított támadásainak a kereszttüzébe került. Ez az ember pedig nem más, mint a liberális Kossuth Lajos, a hazai zsidóság emancipációjának élharcosa. Ennek az embernek az életútjáról Zimándy Ignácz, Törökbálint

plébánosa írta az általam ismert legrészletesebb és legtárgyilagosabb munkát. Mondanom sem kell hogy azonnal a liberális sajtó köpködését és szennyáradatát vonta magára. A legaljasabb vádakkal illették. Többek között egyháza pénzének az eltulajdonításával. Ebben az esetben is nyílván önmagukból indultak ki… A Kossuth-sorozat könyveit olvasva már magyarázatot talál az olvasó arra vonatkozólag , hogy miként válhat valaki a bal és liberális oldal példaképévé. Zimándy keserûen jegyezte meg a népet bírálva, hogy a magyarságnak leginkább az kellett aki jól beszélt , és nem az, aki komolyan tett is érte. Nem kellett a mágnás Széchenyi, hanem a legfeljebb kisnemes Kossuth, akit a nép emiatt közelebb is érzett magához, aki belevitte az országot egy reménytelen és teljesen hiábavaló háborúba (1848-49). Ennek a népnek az kellett, Zimándy szavaival élve , aki elhúzta a nótáját, mint a cigány. Ezután a magyar vonatkozású kitérõ után, amit fontossága miatt elõre vettem , most visszatérünk az idõrendbe egy másik szabadsághõs becses személyéhez, õ Giuseppe Garibaldi. Természetesen igen népszerû lett nálunk, példa erre a „Garibaldi csárdás kiskalapja” címû nóta a nép körében. Garibaldi (1807-1882) szülõvárosában, Nizzában tanult, de nyughatatlan lelkülete a tengerre csábította és tengerészként, kereskedelmi hajókon szolgált. Utazásai során kapcsolatba került az 1820-as évek olaszországi forrongásaiban résztvett számûzöttekkel, carbonarikkal

Közlemény

elkerülhetetlen a közös ünneplés, akkor így jelezni tudná fenntartásait a számára elfogadhatatlan személyekkel szemben. A DEPORT-’56 szerint ’56 szellemének megcsúfolása, hogy a leleplezõdött hazugságok miatt hitelét vesztett miniszterelnököt a Magyar Szocialista Párt, mint utódpárt és a Szabad Demokraták Szövetsége, mint rendszerváltó párt bizalmi szavazással pozíciójában megerõsítette. Van okunk a gyászolásra azért is, mert a hatalmi gõg által kiprovokált TV-székház ostromot súlyos rendõri túlkapások, megtorlások követték, amelyeknek számos ártatlan szenvedõ alanya lett. Csak emlékeztetõül: 1956-ban a Magyar Rádió elfoglalását is

Az 56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (DEPORT-’56) szerint az 1956os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján indokolt lenne a gyászszalag viselése. Van okunk ugyanis gyászolni, hiszen tizenhat évvel a rendszerváltás után a forradalmat külföldi segítséggel leverõ párt örökösei által csalárd módon megszerzett hatalom árnyékában vagyunk kénytelenek ünnepelni. A gyászszalag viselése már csak azért is hasznos lenne, mert ha valaki számára

11 (szénégetõk) és ez a kapcsolat döntõ hatással volt késõbbi életútjára. Így került kapcsolatba a piemonti Calusoval aki, kiváló tanítványra lelt a fiatal Garibaldiban. Megismerkedett a carbonariizmus tanaival késõbben pedig a szabadkõmûvesség tagjává is vált. Ezután útjai illetve küldetései során folytonosan lázadásra szított, és nagy tekintélye lett a carbonarik körében. Az 1831-es lázadásban már nagy szerepe volt de ez leveretvén gyorsan kereket oldott. Ismét elhajózott, bejárta a Fekete-tenger vidékét, felment az Azovi-tengerhez majd egy idõre Tagonrogban telepszik le ahol szintén „titkos szövetkezésekre” talál. Ennek kapcsán meg is jegyzi Csete László , Garibaldi és társulata c. könyvében(1865): „Csodálatos valami! hogy nincs a nagyvilágnak oly elszigetelt pontja, hova a forradalmi secták romboló szelleme el ne jutna: a világ minden részén , a tengerek szigetein úgy miként a continensen, mindenütt található sectarius! Föltûnõ lehetne tehát, ha nincs a világnak oly rejtekhelye, hova menekülne az, kit egyszer a secták dühe áldozatul kijelölt?” 1833-ban otthon maradt társaitól hírt kap, miszerint õ nem vétetett gyanúba a szárd kormány által, ezért visszasiet hazájába és beáll a szárd király tengerészkatonái közé, ahol ismét lázongásra uszít . Mazzini, terveiben komolyan számolt is vele és embereivel január másodika és harmadika közötti éjjel a Savoyába való betörés idejére. A lázadás azonban meghiúsult Paolucci kormányzó éberségén , aki elfogatta a konspirátorokat és fõkolomposokat. Garibaldi villámgyorsan megugrott mielõtt még õ is hurokra került volna. Franciaországba szökik majd onnan Afrikába, megy. (folyt.köv.) megtorlás követte, mégpedig a fegyvertelen tüntetõkre leadott Kossuth téri sortûz. A DEPORT-’56 szerint ilyen körülmények között indokolatlan a közös ünneplés erõltetése, hadd gyászolhassa mindenki a saját halottjait. A Magyar Szocialista Párt például teljes joggal emlékezhet meg a Köztársaság téri pártház ostrománál meghalt ávósokról, és koszorúzhat az emléktáblájuknál, de engedtessék meg ugyanez a jog a forradalmároknak is. Budapest, 2006. október 17. dr. Szerdahelyi Szabolcs a DEPORT-’56 elnöke


FR NT

12

Szabó Dezsõ

Elkergetett Istenek XV. Az úgynevezett baloldali étvágy az úgynevezett jobboldali étvággyal szemben úgy igyekezett megvédeni a tántorgó demokráciát: hogy a választás titkosságát s a választói jog egyetemes kiterjesztését követelte. Ez a két követelmény kétségtelenül elmaradhatatlan járuléka minden demokráciának, de vajon ezekben van a demokrácia biztosítéka, idõálló védelme? Kétségtelenül: nem ezekben van. Hiszen a mindenkori történelmi élõsdiség pénzével, sajtószabadságával, bankjaival, politikai ügynökeivel, szervezettségével e két reform életbeléptetése mellett is a maga kitermelõ és elnyomórendszerébe tudja hajtani a nemzeti munka túlnyomórészét. E két reform legfennebb kiélezte az ellentétet azok között, akik minden jóllakás minden lehetõségét kezükben tartották. És azok között, akik ezek helyébe akartak tolulni, hogy ezeket a lehetõségeket a maguk számára kaparintsák meg. Azután: a titkos választással és a választójog egyetemes kiterjesztéséve, kellõ szervezkedéssel, talán még könnyebben lehet parancsuralmat hozni létre, mint demokráciát. Hol volt a gyökér-ok, mely a tizenkilencedik század minden napját a demokrácia egy-egy újabb vereségévé tette, mely a francia forradalom e nagy egyetemes felszabadító és fejlõdésbe hívó életrendszerét egy új kizsákmányolás és új elnyomás rendszerévé engedte áttorzítani? Kétségtelenül ott: hogy a népképviseletet nem a demokrácia lényeg szerinti alapgondolatára építették. Mert: nem maga a képviselõválasztás ténye, nem a választás milyensége, nem a választójog terjedelme az, ami lényeg szerint

demokratikus: mely napról-napra szervesen és mindig több védelemmel épít demokráciát. Hanem: az a gondolat, hogy olyan politikai rendszert alkossunk, mely minden percben, az élet és intézmények minden tényével mind több politikai nevelést adjon a nemzeti munka egyetemének. Mind szélesebb látóhatárt az állam lényegének, feladatainak, céljainak, szükségeinek felismerésére a nemzetépítés örök munkájában, mind mélyebb látást az egyén, a közületek és az állam lehetõ legtermékenyebb viszonyára, az állam, az egyén, a közületek jogaira és kötelességeire. Mind több ráképesítést jelentsen arra, hogy a nemzeti munka egyeteme mind szélesebb körben intézhesse a maga sorsát, az állami és nemzeti élet feladatait. Jelentett-é maga a szavazás, a választás ilyen politika nevelést? Irtózatos gúny maga e kérdés feltevése. A szavazás, a választás úgyszólván mindenütt a tömegek lelkiismeretlen felkavarását, egymásnak bõszítését, a politikai gondolatok, jelszavak és ígéretek veszett boszorkánytáncát, a hazugság, uszítás és alkohol szörnyûpusztítását jelentették. Európa több országában voltam tanúja választási küzdelmeknek és soha olyan mélységben nem láttam az emberi együttélés tragédiáját, a tömegek kiszolgáltatottságát, mint ezekben az elfakulhatatlanul rémítõ jelenetekben. Emberek, akik szigorú szabályú klubok vagy kaszinók tagjai s az úri társadalom sans peur et sans reproche lovagjai voltak, a börtön és tébolyda szököttjeivel korteskedtek az áhított mandátumért. Itt böcsület, felelõsségérzet, lelkiismeret nem tiltotta a legpusztítóbb hazugságot, leglelkiismeretlenebb úszítást, a legirgalmatlanabb rágalmat. Így lett a demokrácia nagy diadala, a népképviselet, a választás révén a néprontás, a népromlás fõiskolája.

2006. február 21. Ha csupáncsak itatásra szorítkoztak volna a választáskor és az lett volna képviselõvé, akinek italától a legtöbbet öklendezett: becsületesebb, egészségesebb lett volna a választás és kevesebb veszélyt jelentett volna a nemzetre. Mit jelent ez a szó: képviselõ? Szerves, mély kapcsolatokat jelent a megválasztott egyén és a választó tömeg közt. Azt jelenti: hogy a megválasztott egyén és a választó népréteg ösztönébõl, legmélyebb életérdekeibõl, életlátásból, akaratából nõtt ki. Hogy kifejezõje, összegzõje a választó néprétegnek, minden szükségeinek, érdekeinek, jogainak, kötelességeinek. Ilyen kapcsolat volt a demokrácia máig tartó elsõ szakaszában a választó tömegek és a képviselõk között? Az esetek túlnyomó részében a mandátum-vadászjegyet meghallalizott képviselõnek fogalma sem volt kerülete gazdasági, szociális, kulturális, higiéniai viszonyairól, problémáiról, a család lehetõségeirõl, mindarról az ezer és ezer adatról, melyek tényleg képviselõvé képesítették volna. És nem is volt kíváncsi rájuk. Szervezetlenebb, meddõbb, kevésbé becsületes politikai viszonyt el sem lehet képzelni. következõ számunkban folytatjuk

A Magyar Nemzeti Front és könyvtárának címe: 1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3. III. e. / 336. Magyarok Háza Telefon: (06-1-267-45-10) 300-as mellék A könyvtár nyitva kedden és csütörtökön 15 és 19 óra között. honlapcím: www.nemzetifront.hu Jelentkezzen az MNF elektronikus hírlevelére a [email protected] címen.



FR NT

Közpénzek felhasználásának problémái Magyarországon IV.

13

Nyílt levél - eljött a tettek ideje -

A magyar államháztartás problémái A államháztartás két legnagyobb problémája az államháztartás folyamatos hiánya illetve az államadósság mértéke. E két probléma kezelése együttesen beszûkíti a mindenkori regnáló hatalom mozgásterét. Az államháztartás hiányáért elsõsorban a nem megfelelõ állam szerkezet a felelõs. A munkavállalók jelentõs része – 60% – a közvetetten vagy közvetett módon mai napig az állami költségvetésbõl részesül. Közvetlen módon, ha az állam illetve költségvetési szerv vagy állami háttér intézmény alkalmazottja, közvetett módon, ha az említett intézmények, szervezetek megrendelése során jut munkához. A jelenleg ez a finanszírozási szám nagyon magas. A költségvetés 60%-a ebbõl áll, 40%-un fenntartói kiadás, azaz rezsi költség. Magyarországon megtermelt nagy magánjövedelmek közvetett módon az államháztartás megrendelésébõl erednek. Ez alól kivételek a multinacionális cégek illetve ezen cégek beszállítói. Az állami elosztási rendszer, hibás mivel a gazdaság szerkezete hibás. Ezen nem segített a rendszerváltás privatizációja illetve a magántõke 1985 megjelenése a munkáltatói szférában. Az államháztartásban az ikerdeficit hatása jelentõs. Ez megbénítja gazdasági szerkezetátalakításra tett kísérleteket, mivel az állam kivonulása a megrendelõi piacról összeomlasztaná a gazdaság mûködését és megsemmisítené a kialakult kvázi egyensúlyt, mely a 4-5%os infláció mellett ált be. A államháztartás számára ezért két út jelentkezik, vagy célzott gazdaság élénkítéssel próbálja csökkenteni az állam szerepét a megrendelõi piacon, vagy megszorításokkal szûkíti a hiányokat és ezáltal

Tejeljenek a diákok Tõzsdei oktatásnak, és nem általános pénzügyi ismereteknek kellene nevezni azt a tantárgyat, amit ez évtõl kezdtek el oktatni több ezer diáknak -állítja Doubravszky György a Bagolyvár Kiadó tulajdonosa. Ezt a programot 55 millió forinttal támogatja a GKM. Doubravszky György az InfoRádióban azt mondta: a diákok pénzügyi alapismeretek tantárgy alatt tõzsdei ismereteket

megnövelt mozgás térét lakossági forrás növelésre használja fel. A két megoldás alacsonyan szabályozott környezetben a korrupció melegágya. Ezért a folyamatok folyamatos inga mozgást végeznek a két megoldási rendszer között egyre szûkülõ periodikával. Sajnálatosan az egyensúlyi állapot az alacsony jogszabályi rendszer illetve a fékek és ellensúlyok hiánya miatt soha nem állhat be. Megoldások a problémák áthidalására I. A kísérlet a lyukak betömésére – Privatizáció A privatizáció az állami tulajdon értékesítését jelenti. A privatizáció az összeomló állam-szocialista költségvetésre jelent meg. A privatizáció elsõdlegesen az 1949 ben elfogadott Alkotmányba, másodlagosan az 1958 évi IV törvény XIV fejezetének 168§-178§ -ába ütközött. Az említett fejezet az állami szocialista tulajdonról rendelkezett. Ennek magánkézbe adását nevezték privatizációnak. A privatizáció 1995-ig az 1992 évi XXXVIII törvény alapján, az államháztartási törvény 109/A § szerint folyt. Ez alapján az állami vagyonkezelõnek a hatáskörébe tartozott privatizációs döntés. Az állami vagyonkezelõjét a Kormány, a Kormányt 1990-es Alkotmány módosítás hatalmazta fel az állami vagyon értékesítésére. Az értékesítési eljárást az Államháztartási törvényben határozták meg. További módisítása az állami vállalkozások értékesítésének 1995 évi XXXIX törvényben történt meg. Ez alapján folyt le 1995 és 2002 között az állami nagy vagyonok értékesítése. omega-alfa, folytatjuk tanulnak. Ezzel szerinte egyrészt az a probléma, hogy úgy tanulják a tantárgy csúcsát, és legnehezebb részét, hogy nincs meg hozzá a kellõ alapjuk. A Bagolyvár Kiadó tulajdonosa szerint ez bújtatott reklám, a diákokat minden elõzetes ismeretek nélkül arra ösztönzik, hogy megtakarításaikat a tõzsdén fektessék be. Doubravszky György ezért választ vár arra: mindezt miért támogatja a gazdasági tárca. A kérdés, csakis költõi lehet, egy bankár-kormány mi mást is tehetne...

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága a következõket tartja fontosnak megerõsíteni: Annak ellenére, hogy az SZNT elnökét a szervezõk megakadályozták abban, hogy elmondja beszédét, a települések és a székek küldöttei nagyszámban jelentek meg az agyagfalvi réten, a székely önrendelkezés szimbolikus helyszínén. Üdvözöljük, hogy a székely közösség – a szervezõk kilététõl függetlenül – minden alkalmat megragad autonómiaigénye kinyilvánítása érdekében. A megemlékezésen túl azonban a továbblépés immár halaszthatatlan. Másfél évtized hitegetés után tettekre van szükség. Markó Béla az RMDSDZ szövetségi elnöke kijelentéseivel ellentétben valljuk: a székelység békés, demokratikus jogkövetelésének folyamatában a parlamentáris eszközök már nem elegendõek, szükség van a népakarat legitim felmutatására is. Ennek leghatékonyabb, legközvetlenebb eszköze a népszuverenitás gyakorlása a székelyföldi népszavazás megszervezése révén, amelyre az SZNT két megoldást javasolt: a megyei, illetve helyi önkormányzati határozatok által kiírandó hivatalos helyi népszavazás, vagy – ha ez meghiúsul – az önálló, belsõ népszavazás. Itt az ideje a sokat emlegetett összefogás megvalósításának. A konkrét cselekvés, a népszavazás megszervezése, illetve lebonyolítása érdekében az SZNT partneri kapcsolatot ajánlott fel minden politikai és társadalmi szervezetnek, egyházi intézménynek. Elérkezett az összefogás pillanata. Történelmi bûn lenne, ha a közakaratból életre hívott székelyföldi és erdélyi közképviselet, a választóik bizalmát megszerzõ politikai elit, illetve önkormányzati vezetõk, a különbözõ szakmai és rétegcsoportok munkáját összehangoló civil szervezetek, a keresztény és keresztyén értékrenden nyugvó történelmi egyházaink a népszavazás érdekében nem fognának össze. A demokrácia alapja a nép akarata. A székely nép, õsi jogán alapuló önrendelkezést, annak modern, az Európai Unióban jól mûködõ közigazgatási formáját, az önkormányzást, a területi autonómiát akarja. Mutassuk fel közösen ezt az akaratot, tartsunk közösen székelyföldi népszavazást! A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága


FR NT

14

2006. október 23.

Nagy-Magyarország körút II.

Arad szép városa következett, ahol megtaláltuk az aradi vértanúk monumentális emlékmûvét, a szobor jelentõségéhez egyáltalán nem méltó eldugott helyen, szomszédságában természetesen egy román emlékmûvel. A várba sajnos nem tudtunk bejutni, mert az katonai területnek számít jelenleg. Megszállni Déván sikerült, a ferencesek egyházi szállásán. A következõ nap Erdély egyik legszebb (ha nem a legszebb), Vajdahunyad vára következett. Sajnos a város egyáltalán nem nyújt méltó környezetet, ágaskodó gyárkéményeivel a Hunyadiak fenséges várkastélyának. A nap további részében, csodálatos vidékeken a Lotru hegységen keresztül vezetett utunk. Majd a Fogarasi havasok mellett haladva, a bájos kisvárosba, Brassóba érkeztünk. Miután megnéztük a híres Fekete-templomot, és sétáltunk a Fõ téren, indultunk tovább, észak felé. Délután, a székelyföldi Sepsiszentgyörgyben néztünk körül, majd a mesebeli, ködös Hargitán keresztül haladva, este 9-re érkeztünk Csíkszeredai szállásadóinkhoz. Levelünkre Portik Apor, diák válaszolt innen, és ajánlotta fel, hogy vendégül lát bennünket. Bebizonyosodott a híres székely vendégszeretet, és beszélgetésünk során az is kiderült, milyen megtartó ereje van az itt élõ tömbmagyarságnak, az egymásnak való segítésnek, a nemzeti öntudatnak, melyen nem változtat holmi állandóan változó államhatár. A székelyek nem akarnak, soha

nem is akartak szülõföldjükrõl elmenni, ezen a többségi hatalom elnyomó intézkedései sem változtattak. A másnapi fõ program, természetesen a Csíksomlyói búcsú volt. Az ünnepi szentmise rengeteg embert megmozgatott, sokan Magyarországról érkeztek, de az erdélyi és csángó magyar híveken kívül, voltak canadai és ázsiai zarándokok is, egyesek szerint közel fél millió résztvevõvel. Hihetetlen élmény volt ez a közösségi szertartás. Az elkövetkezendõ 2 éjszakát a gyimesi szoroson túl lévõ kis faluban, Gyimesbükkön töltöttük, Deáky András vendégeiként. Megnéztük az itt található ezeréves határt jelzõ határkövet, a mellette megmaradt romos vámházat, sétáltunk a határvonalon, ahol az egyik oldalon magyar vidék volt õsidõktõl fogva, és csak a másikon román. Szállásadónk ez este, valamennyi vendége nagy örömére, táncos, énekes csángó estet rendezett, amit mi is nagyon élveztünk.

Másnap megnéztük Gyergyószentmiklóst, a Gyilkos-tavat, és a Békás szorost. Óriási élmény volt, a hatalmas sziklafalak, és az azok melletti sebes folyó mellett végig motorozni, látni milyen csodálatosat alkotott a természet. Este 9re érkeztünk Székelyudvarhelyre, mely a legmagyarabb városnak számít Erdélyen belül, a 38.000 fõt számláló városkában 96 %-ban magyarok laknak, közülük sokan nem beszélnek románul. Itt a Református diákotthonban szálltunk meg, Dobai László jóvoltából.

A vele való beszélgetésbõl is kiderült, egy magyar érvényesülése Romániában meglehetõsen nehéz. Ha az illetõ beszéli is a többségi nyelvet, hátrányosan megkülönböztetik magyar neve, nemzetisége miatt, esetenként magyar cégek azért alkalmaznak egyegy román munkaerõt, mert pl. hivatalos ügyekben, gyorsabb az ügyintézés, ha az illetõ román. Elfogadott dolog, hogy román alkalmazott bizonyos munkáért jóval több fizetést kap, mint magyar társa, mert magyarok közt él, dolgozik ún. veszélyeztetett környezetben. Lakáshoz jutással, és egyéb, ezekhez hasonló intézkedésekkel sikerült a románság betelepítése Erdély területére, az elmúlt évtizedekben. Azt is megtudtuk, sok itt élõ ember számára nem számít Bukarest központnak, a románságot megszálló hatalomnak tekintik. Aznap rövid kirándulást tettünk a környék néhány településére. Ellátogattunk a fazekasmûhelyeirõl ismert Korondra, Tamási Áron szülõfalujába Farkaslakára, Orbán Balázs sírhelyére Szejkefürdõre. Másnap Segesvár felé vettük az irányt, útba esett Fehéregyháza, ahol Petõfi Sándor síremlékét néztük meg, ugyanis itt látták utoljára élve a költõt. Majd bejártuk a középkori Segesvári várat, megnéztük az itt található Diáklépcsõt, és Vlad Tepes (Drakula ihletõje) állítólagos szülõházát is, amelyrõl késõbb kiderült, késõbb épült, mint ahogy Tepes született. Este Nyárádgálfalván szálltunk meg, Csiki Sándor Nyárádszeredai tanár jóvoltából. következõ számunkban folytatjuk



FR NT

15

Az újság kapható: Országszerte a nemzeti könyvesboltokban és a budapesti újságárusoknál. Elõfizethetõ rózsaszín csekken a 2120 Dunakeszi, Bocskai utca 16. címre. Az újságot zárt borítékban küldjük elõfizetõinknek. Éves elõfizetés: 4000 Ft Féléves elõfizetés: 2000 Ft Negyedéves elõfizetés: 1000 Ft Telefon: 06-20-494-4513 Elektronikus levél: [email protected] honlap:

www.arpadvonal.hu

Minõségi autófényezés: 06 20 487-28-41

KÖZÉLETI HAVILAP

Keresse a fõvárosi és vidéki Relay és Inmedio nevû hírlapüzletekben, valamint egyes nemzeti könyvesboltokban. A legbiztosabb hozzájutás az elõfizetés: 2900 Komárom, Mártírok u. 17/b. IMPRESSZUM Kiadja és a kiadásért felel: Szkíta Mûhely Fõszerkesztõ: Szabó Tamás Szerkesztésért felelõs: Szabó Tamás Szerkesztõség címe: 2120 Dunakeszi, Bocskai u. 16. Nyomda: H.A.ZS. HU ISSN 1786-8408 Telefon: 06–20–494–4513 Elektronikus levél: [email protected]


16

FR NT

2006. október 23.

1956 októberének képeit nézve minden õszinte szemlélõdõ párhuzamot von az ötven évvel ezelõtt történtek és a napjainkban történõ forradalmi változások között. Égõ autók a televízió elõtt, a Szabadság téri emlékmû csillagának leverése, a forradalmi tömegek az utcán – az elmúlt napokban ugyanilyen képeket készíthetett volna bármely fotóriporter fõvárosunkban. Persze ismét megjelentek a csõcselékezõk (modernizálva: köztörvényesek) és fasisztázók – mint ’56-ban. Az elnyomók és kiszolgálóik semmit nem tanultak a történelembõl, nem tudják mi a demokrácia, a tisztesség és az erkölcs, nem is tudnak szép csendben lemondani bitorolt hatalmukról. Lehet, hogy nem látják milyen helyzetbe juttatták az országot? Figyelmükbe ajánlom fõ mesterük Lenin tanításait, hátha csak az õ nyelvén értenek: „fforradalmi helyzet: Az uralkodó osztályok nem tudják uralmukat változatlan formában fenntartani, politikájuk válságba jutott, s ennek következtében rés támadt, amelyen áttört az elnyomott osztályok elégedetlensége és forrongása. Az alsó rétegek nem akarnak a régi módon élni, a felsõ rétegek nem tudnak a régi módon uralkodni. Az elnyomott osztályok helyzete rendkívül megrosszabbodik. A tömegek aktivitása az említett okokból jelentékenyen fokozódik, és a válságos helyzet hatása alatt készek a forradalmi fellépésre.” Amennyiben ebbõl sem értenek, a miheztartás végett ajánlom az egyik ’56-os forradalmár vallomásának részletét: – MEG AKARTA DÖNTENI A RENDSZERT? – IGEN. – FEGYVERESEN? – IGEN – MIÉRT? – MERT MÁSKÉPP NEM DÕLT MEG.

Sz

A GYURCSÁNYI DIKTATÚRA ELLEN

Recommend Documents