A féloldalas történelem ellen

A féloldalas történelem ellen A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja Pécsett Szibériát idézõ ködös-zimankós idõben gyülekeztünk november vége felé Kolozsvár baranyai testvérvárosában, Pécsett. A Magyarországi Németek PécsBaranyai Nemzetiségi Köre által szervezett Itt volt a végállomás címû, a Szovjetunióba elhurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjára voltunk hivatalosak. Kolozsvár Mecsek alji testvérvárosában – szintén a német kör szervezésében – másodszor vehettünk részt hasonló elõadássorozaton: február végén anyaországi, felvidéki és kárpátaljai kollégákkal tarthattunk nyílt történelemórát középiskolás diákoknak a Kárpátmedencei magyarok és németek 1944. õszi tömeges elhurcolásáról, s az akkori rendezvénysorozathoz illesztetten a Mûvelõdés a pécsi Magyar Házban Debreczeni László-kiállítással, valamint könyveivel is kedveskedett a szép számú közönségnek. A mostani, novemberi elõadássorozat tulajdonképpen ismeretterjesztõ tudományos ülésszakká lépett elõ, hiszen mind a szóban forgó idõszak történéseit kutató-firtató elõadók, mind a hallgatóság a februárinál sokkal szélesebb kört felölelt: a téma iránt érdeklõdõ középiskolások és egyetemi hallgatók mellett túlélõk, hozzátartozók is eljöttek, a Kárpát-medencei magyar kutatókhoz pedig ukrajnai és oroszországi szakemberek is csatlakoztak, hogy a történteket felelevenítsék. Bognár Zalán egyetemi docens, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemrõl, Gerhard Seewann tanszékvezetõ egyetemi tanár és Márkus Beáta egyetemi hallgató a Pécsi Tudományegyetemrõl, Dupka György fáradhatatlan gulágkutató, a Szolyvai Emlékpark Bizottság felelõs titkára Kárpátaljáról, Göncz László történész, a Szlovéniai Magyar Közösség

parlamenti képviselõje Lendváról, Köteles László helytörténész, a CSEMADOK országos alelnöke, valamint Bartók Csaba, a Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetségének alelnöke Felvidékrõl érkezett. Megtisztelte az ülésszakot a volt Szovjetunió területén levõ magyar és német fogolysírokat kutató Vlagyimir Motrevics akadémikus, a jekatyerinburgi Uráli Állami Jogi Akadémia régészprofesszora, valamint az ungvári Alekszej Korszun történész is, akiktõl elsõ kézbõl szerezhettünk tudomást a történtek szovjetunióbeli vonatkozásairól. Az ülésszakot üdvözlõ Hoppál Péter országgyûlési képviselõ szerint „ha a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre nem fáradozna, sokkal szegényebbek lennénk. Pécsett idén hatodik alkalommal rendeztek holokauszt-emléknapot, márpedig a kommunizmus áldozataira is emlékezni kell, Pécs mutasson példát azzal, hogy minden diktatúra áldozatainak emléket állít.” Képviselõtársa, Menczer Erzsébet – akinek a kezdeményezésére május végén az Országgyûlés a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította november 25-ét – leszögezte: a fasizmus és a bolsevizmus között nincs különbség. Mint mondta: olyan családban nõtt fel, ahol a tiltott történelemrõl beszéltek, hiszen édesapja és édesanyja is megjárta a kolimai fogolytáborokat. Havasi János kutató azzal indította az elõadássorozatot, hogy „nem kell megmagyarázni, miért foglalkozunk ezzel a kérdéssel”, Dupka György pedig ehhez hozzátette: „A mi feladatunk, hogy megörökítsük azokat az emlékeket, amelyekrõl negyven éven át nem lehetett beszélni. Édesapám például sohasem beszélt a fogságáról”. A Marlene Dietrich

híres dalának Hová tûnt a sok virág… kezdõsorát frissen megjelent kötetének címéül kölcsönzõ Dupka elõadásában elhangzott: a kárpátaljai magyarok és svábok deportálása 1944. november 13án kezdõdött, a leghírhedtebb szolyvai internáló lágerben elhunyt mintegy 40 000 magyar és német fogolyból eddig 5600-at sikerült azonosítani. Egyébiránt a volt Szovjetunió területén levõ fogolytemetõknek csak a töredéke ismert, mert azok beazonosítása csak 1997-ben kezdõdött Vlagyimir Motrevics professzor jóvoltából. Példaként említette, hogy Jekatyerinburg térségében autóút építése közben nemrég fogolytemetõre bukkantak, a feltárás során 26 ezer koponyát találtak, valamennyi áldozatnak tarkólövéssel oltották ki az életét. „Szibériában nem csak magyar és német bánat van, hanem más is” – fogalmazott az elõadó, kiemelve, hogy a kegyeletápolásban a japánok a legkiválóbbak, hiszen akit egyszer megtaláltak, kihantolták és hazavitték, akit nem találtak meg, annak emlékmûvet állítottak. Az idei nyári uráli adatgyûjtõ kirándulásról beszámolva, elmondta: megismerkedtek egy magyar származású férfival, akit orosz édesanyja magyarként nevelt, mert tudta, hogy a gyermek édesapja bakonyi magyar férfi volt. „Amikor Sigir megtudta, hogy magyar vagyok, a nyakamba borult, sírt és kérte, hogy a magyar földet, amit a foglyok sírjára vittünk, maga mellé tétethesse a koporsójába, ha meghal, hogy magyar földdel nyugodjon.” Az ülésszak elsõ napján további két könyvet is bemutattak. Berghoffer Róbert 87 éves budapesti túlélõ az oktyabrszkij 1872. számú lágerben raboskodott, és Tabu címû könyvében örökítette meg fogságának emlé-

3

keit. Elmondta: összesen 3800-an voltak, köztük 360 nõ, akik kitartásukkal és segítõkészségükkel messze felülmúlták a láger férfifoglyait, ezek a nõk pedig egytõl egyig hazatértek. Zsiros Sándor, a Gulágkutatók Nemzetközi Társasága alapítója 13 éves volt, amikor 1944-ben elhurcolták édesapját a szovjetek. Azt sérelmezte, hogy az elmúlt évtizedekben kitörölték a nemzet emlékezetébõl a Gulág történetét, amelyet az iskolákban ma sem tanítanak. Következésképpen a Gulág emlékirodalomból válogatott szemelvényekbõl maga szerkesztett tankönyvet, amelyben több túlélõ meséli el kálváriáját. Kollektív felelõsség (büntetés) ártatlan magyar és német áldozatainak sorsa a Gulágokon és a malenkij robot táboraiban címû munkájához összesen 25 visszaemlékezéskötet több mint 4000 oldalnyi anyagából válogatott részleteket. A 2012-ben Felsõzsolcán megjelent könyv kapcsán elmondta: Magyarországon nincs intézményes Gulág-kutatás, sem olyan állami ösztöndíjrendszer, amely a kutatókat támogatná; a kérdéskörben megjelent munkák pedig nem jutnak el a falvakba. Kezdeményezésére Miskolcon minden általános, illetve középiskola ingyen kap egy-egy példányt könyvébõl. Ehhez kapcsolódva Havasi János – akinek a Német Kör által idén júliusban szervezett uráli kutató- és kegyeleti úton Jurkovics Jánossal készített Idegen ég alatt címû filmje pécsi õsbemutatójával zárult a nap – indítványozta: „legyen Pécsett a Gulág-kutatás múzeuma, gyûjtsünk össze emlékeket, tárgyakat, mindent”.

Rabszolgatörténet

4

Stark Tamás történész, a budapesti Történettudományi Intézet munkatársa elõadásában azt részletezte, hogy a második világháború emberveszteségének háromnegyede két okból ered: egyik a holokauszt, másik a hadifogság és az internálás. „Az elhurcolt magyar foglyok ügyét hadifogoly ügyként kezelték, mert a felelõsséget nem az emberek százezreit elhurcoló Szovjetunióra, hanem a Szovjetunió ellen

hadba lépõ Magyarországra hárították. Pedig ez nem hadifogoly-, hanem rabszolgatörténet, az áldozatok többsége ugyanis kényszermunkán vagy útban afelé halt meg” – fogalmazott a kutató. Mint mondta, az orosz források szerint 540 ezer, a magyar források szerint viszont legalább 650 ezer magyar ember került szovjet fogságba 1944 õszétõl kezdõdõen, ezen belül pedig három nagy csoportot lehet megkülönböztetni: az elsõt a hadifoglyok alkották, a másodikat az internált civilek, a harmadikat pedig a politikai okokból elítéltek. A budapesti tömeges elhurcolásokat évek óta behatóan kutató Stark Tamás vetített képes elõadásában elmondta, hogy a szovjet csapatok elõrenyomulása ütemében magyar és német katonákat, de civileket is foglyul ejtettek 1945 januárjában, de még áprilisban is hurcoltak ki a magyar fõvárosból civileket a szovjet lágerekbe. „A nyugat-európai és amerikai történész kollégák sem értik a magyarok és a németek elhurcolásának kérdéskörét, az orosz álláspont ráadásul az, hogy végül is nem történt semmi különös, az érintettek hadifoglyok voltak, rég volt, elmúlt, ne foglalkozzunk vele. De nekünk ezt a feltáró munkát el kell végezni, a történteket fel kell tárni, mert az áldozatokra és a hõsökre emlékeznünk kell, hiszen ez a mi történelmünk része” – foglalta össze Stark Tamás.

Féloldalas történelem

Bognár Zalán, a Malenkij robot címû tanulmánykötet szerkesztõje személyes érintettséggel és isteni gondviseléssel is magyarázta a téma iránti érdeklõdését, hiszen nagyapja szovjet ellenõrzés alatt álló magyarországi lágerekben raboskodott. „Isten vitt engem erre a témára, hiszen korábbi munkahelyemen, a levéltárban éppen az én referenciám volt a fogság. Az iratokat az 1956os perek között egy páncélajtó mögött õrizték. Iszonyatosan fontos megõrizni az emlékeket. A holokauszt-túlélõk kimondhatták, kibeszélhették magukból a fájdalmat, a szovjet lágerek túl-

Alekszej Korszun: Becsapták a magyarokat...

élõinek viszont ez a lehetõség nem adatott meg, hanem évtizedeken keresztül kellett magukkal cipelniük ezt a traumát. Történelmünk féloldalassá vált amiatt, hogy a Gulág-történet nincs megírva, s az oktatásban is ez a féloldalas történelemtanítás tapasztalható. Pedig akkor, azokban a vérzivataros idõkben két fenevad harcolt egymás ellen: a fasizmus és a kommunizmus” – mondta Bognár Zalán. A kutató arra hívta fel a figyelmet, hogy csak Budapest 1944 végi – 1945 eleji ostroma tovább tartott, mint az egész Franciaországé, amelyet a Wehrmacht 43 nap alatt legyõzött. Bognár szerint a szovjetek azért hurcoltak el olyan sok magyart, mert Budapest 51 napig tartó ostromának elhúzódását Malinovszkij marsallnak valamivel meg kellett „magyaráznia”, tehát hazug módon felduzzasztotta az ellenállók számát, ezért hurcoltak el annyi magyar férfit. Példaként említette, hogy a noviboriszovi fogolytáborban három hónap alatt több mint kétezer magyar halt meg, de olyan eset is elõfordult, hogy 5000 magyar fogoly az õrséggel együtt fagyott meg egy másik lágerben. Bognár Zalán a magyarországi egykori fogolytáborokra is kitért. A számos más munkája mel-

Vlagyimir Motrevics fogolytemetőket és még látható lágerromokat mutatott be. Majorszkiné Kasét Nikoletta felvételei

lett a Magyarok hadifogságban Magyarországon címû kötetet is megíró történész, elmondta, Baján a szovjetek körülbelül 120 ezer magyart tartottak fogva, közülük közel nyolcezren haltak meg, Cegléden pedig Közép-Európa legnagyobb tranzit-fogolytáborában 130 ezer fogoly sínylõdött. A mai magyar hatóságok nemtörõdömségét érzékeltetve, Bognár elmondta, hogy Cegléden egy nyugdíjas magyar orvos saját költségén állított emléktáblát az ott elhunyt foglyoknak. Hozzátette: ismeretei szerint Magyarország területén csak Baján, Felsõzsolcán, Kiskunfélegyházán és Cegléden léteznek emléktáblák, „sok helyen még a helybeliek sem tudják, hogy a falujuk vagy városuk térségében fogolytábor létezett”. Erre reagálva Havasi János megjegyezte: nem lehet eléggé hangsúlyozni Magyarország felelõsségét a fogolytáborok kutatásában. Mint mondta, a hadisírgondozó iroda 11 munkatársat foglalkoztat, és az egész Oroszországra, illetve Ukrajnára csak egy-egy szakelõadóval rendelkezik, ami – tekintve e két hatalmas országot – igen kevés. Szabó Alla, a világhálós kutató lehetõségeirõl szólva ecsetelte eddigi tapasztalatait: fiatalok és önkormányzatok is nagy segítõ-

készségrõl tettek tanúbizonyságot. „Orosz területen nem mindig ellenségesek az emberek, nagyon sokat segítettek a munkámban” – szögezte le.

Mi történt a Kárpát-medencében?

Az ülésszak második napján Pécs polgármestere, Páva Zsolt köszöntötte a résztvevõket, majd miután távozott, a sajtó is ment. Pedig ha maradnak, meghallhatták volna, hogy mi történt 1944 õszén a Kárpát-medencében. Bognár Zalán a politikai rabságba hurcoltak táborrendszerét, a GULAG-ot, valamint a hadifoglyok és internált civilek fogva tartására és sanyargatására létrehozott GUPVI-táborrendszert ismertette, Gerhard Seewann, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetõ egyetemi tanára, valamint Márkus Beáta, a Pécsi Tudományegyetem hallgatója pedig a magyarországi németek deportálását ecsetelték. Seewann profeszszor a kényszermunka századának nevezte a huszadik századot. Dupka György egyebek mellett elmondta, hogy az eltelt húsz évben több mint száz munkatárssal gyûjtöttek adatokat a kárpátaljai magyar és sváb elhurcoltakról, és minden olyan levéltárat átnéztek, ahol valamilyen irat vagy adat lehetett az elhurcolásokról. „Meg-

nevezzük az összes olyan szervezõt, gyilkost, mindenkit, akinek köze volt a magyarok és a svábok meghurcoltatásához” – fogalmazott Dupka, megjegyezve, hogy a sztálini megtorlások könyvészete ma már több mint 5 ezer címet számlál, de egyetlenegy sem volt eddig a kárpátaljai magyarokról. Az 1944. õszi romániai tömeges elhurcolásokról egyebek mellett elmondtam a hallgatóságnak: az erdélyi magyarok és németek kálváriája Románia augusztus 23-i átállásával vett újabb fordulatot. Az elsõ Sãnãtescu-kormány ugyanis azonnal elrendelte az ország területén tartózkodó német és magyar alattvalók internálását. Az ország területén eddigi ismeretek szerint 39 internáló tábort hoztak létre, amelyekbe a szeptember 12-én megkötött szovjet–román fegyverszüneti egyezmény értelmében valóban csak a német és a magyar állampolgárokat kellett volna internálni, de amely egyezményt az akkori hatóságok sajátosan értelmezve, az internálást a német és a magyar nemzetiségûekre is kiterjesztették. Ráadásul a román hatóságok a harctérrõl hazatérõ, továbbharcolni nem akaró erdélyi magyar férfiakat hadifoglyoknak nyilvánították, így történt, hogy becslések szerint 40-70 000 magyar és német került olyan romániai haláltáborokba, mint Földvár vagy Foksány. Az esti kerekasztal-beszélgetésen ennek kapcsán jegyezte meg Vlagyimir Motrevics professzor, hogy csak a német koncentrációs táborokra érvényes a haláltábor minõsítés, mire arra kértem: fogadja el tõlünk, hogy a náci táborokra érvényes, a szaknyelvben és a köztudatban egyformán élõ szóhasználat mellett mi is haláltáboroknak nevezzük a magyarok és németek százezrei pusztulását okozó lágereket. Göncz László történész, a Szlovéniai Magyar Közösség parlamenti képviselõje (Lendva) elmondta, hogy mindkét világháború áldozatai elõtt fejet hajtanak. Mint mondta, arra készülnek, hogy az Isonzó völgyében emlékmûvet állítsanak az elsõ világháborúban elesett magyar

5

katonáknak. A második világégésrõl szólva Göncz László elmondta: ismeretei szerint Szlovénia területén közel 40 magyar katonai sírkert és temetõ található. Közölte: olyan elhurcolás nem volt, mint Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken vagy Kárpátalján, de a Muravidékrõl feltételezhetõen közel száz magyar civil került szovjet fogságba. Emellett 1945 áprilisában a politikai rendõrség összeszedte azokat az egyházi elöljárókat, akiket összefüggésbe hoztak a nyilasokkal. „Trágyás szekereket húzattak velük, motorbiciklikkel jártak a testükön” – ecsetelte Göncz László, hozzátéve, hogy 1945 nyarán 250 magyar polgár került egy Maribor melletti táborba, ahonnan teherautókon Krasnovec nevû faluba szállították õket. 3-4 hónap múlva az elhurcoltak többségét szabadon engedték, de megtiltották nekik, hogy a történtekrõl beszéljenek. Az ezzel párhuzamosan zajló ideológiai leszámolások áldozatainak a nyughelyét, közel húsz tömegsírt még nem tártak fel Szlovéniában. Köteles László a felvidéki magyarság és németség meghurcolását ecsetelve egyebek mellett amiatt méltatlankodott, hogy jogorvoslat és jóvátétel helyett tavaly májusban Edvard Benešnek emeltek szobrot Prágában. „A tömeges kitelepítéseknek, a lakosságcserének, a szülõföldrõl való kiûzésnek, a fûtetlen marhavagonoknak, az elhurcolásoknak emeltek ezzel emlékmûvet” – fogalmazott Köteles László, hozzátéve: a korabeli magyarellenes hangulatra jellemzõ, hogy a több mint tízezres nagyságrendû háborús perek vádlottainak közel kétharmada volt magyar. Ezt a gondolatot kiegészítve mondta Bartók Csaba, hogy az 1943-ban a szovjetekkel folytatott titkos tárgyalásain Beneš azt akarta, hogy a háború befejeztével azt tegyen 3-4 millió némettel és közel egymillió magyarral, amit akar, s ez nagyrészt sikerült is neki.

Érintetlen fogolytemetők a tajgán

6

Vlagyimir Motrevics történész, régész, az Uráli Állami Jogi Akadémia professzora 25 éve kutatja, ma is exhumálja az elhunyt foglyokat,

feleségével nyaranta felkeresi a fogolytemetõket, és számon tartja azokat. Mint mondta, kutatóárkok segítségével azonosítja a sírokat, de hozzátette, hogy tömegsírok esetén nincs amiért exhumálni a holttesteket. 1945 után szigorú elõírás volt arra, hogyan temessék a hadifoglyokat, ráadásul a külföldiek nyilvántartására különleges intézkedéseket léptettek életbe. Például minden temetõrõl rajzot kellett készíteni, amelyen meg kellett jelölni az égtájakat, valamint azt, hogy melyik sírba kit temettek el. Tehát minden sírhelyrõl pontos adatlap készült, ami jelentõsen segíti a mai feltárást. Motrevics professzor elmondta: a kihantolt sírokból a japánok apró csontmintákat vesznek, amelyet génvizsgálatnak vetnek alá, így azonosítva az elhunytakat. Nyizsnij Novgorodban például 1800 fogoly hunyt el, közülük az adatlapok szerint 18 japán. A kutatók 17-et meg is találtak, egyet viszont nem. A legújabb kutatások során ebben a térségben már csak európaiakat találtak – ecsetelte Motrevics. Hozzátette: olyan hamisítás is elõfordult, amelynek során áltáblákat helyeztek el az elhunyt fogoly fejfáján. Az ülésszak második napján vetített képes elõadásában Motrevics további részletes, helyenként meglepõ adalékokkal szolgált. Mindenekelõtt felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar és az orosz statisztikai rendszer különbözik egymástól. Valószínûleg ezzel, illetve a fogság fogalmának eltérõ értelmezésével magyarázható, hogy – mint Motrevics fogalmazott – a volt Szovjetunióba hurcolt magyar foglyok tulajdonképpen valamennyien hadifoglyok voltak, közülük pedig csak megközelítõleg 1000 volt internált civil; ugyanakkor a levéltárak adatai szerint magyar polgárok nem voltak a szovjet Gulágon, csak a magyar hadsereg volt katonái, mint hadifoglyok. Ez azzal magyarázható, hogy a szovjet hatóságok az országon kívülrõl beszállított magyar, német, sváb foglyokat testületileg hadifoglyoknak tekintették – mint a Szovjetunióval hadban álló országok állampolgárait –, függetlenül

attól, hogy az érintettek harci cselekmény során-nyomán, azaz katonákként, vagy saját otthonukból civil internáltakként kerültek fogságba. Vlagyimir Motrevics elmondása szerint az uráli fogolytáborokban közel félmillió külföldi állampolgár halt meg, ezek közül valamivel több mint ötvenezer magyar. A Gulág-kutató professzor a volt Szovjetunió területén eddig körülbelül ötvenezer fogolytemetõrõl talált adatot: térképeket, koordinátákat, illetve névsorokat az elhunytak adataival. Eddigi munkája során az orosz tajgában 180 érintetlen temetõt talált, amelyekben a fejfák jó része még áll, de amelyek sürgõs közbenjárás hiányában éveken belül megsemmisülnek. Ezekrõl a temetõkrõl vázlatokat és jegyzõkönyveket készítettek. „Az 1990 utáni kutatásokra jellemzõ, hogy a legtöbb esetben a helyi szerveknek fogalmuk sem volt, hogy náluk külföldi foglyok vannak eltemetve, hiszen a teljes adattárat Moszkvába vitték és titkosították. Ráadásul a helyi emberek sem tudták, hogy a falujuk vagy városuk térségében, temetõjében kik vannak eltemetve. Amúgy a szovjetek számára minden külföldi elhunyt németnek minõsült, hiszen az akkori felfogás szerint, aki nem beszélte az orosz nyelvet, mind német volt” – részletezte Vlagyimir Motrevics. Hozzátette, az ún. „magyar programot” csak 1998-ban kezdték el. „Az orosz–magyar hadisír egyezmény értelmében az oroszországi magyar sírokat Oroszországnak kell gondoznia. Exhumálások is vannak, így például a voronyezsi csatákban (1943. január – B. L.) elhunyt katonákat kihantolják, és méltó sírhelyben temetik újra. De miközben Magyarországon rendszeresen ápolják az orosz sírokat, fordítva ez már nehezebben megy, mert az orosz nehezen lát munkához, és sajnos, olykor a vandalizmus nyomaival is találkozunk” – mondta Motrevics.

Átverték a magyarokat

A volt szovjetunióbeli fogolynyilvántartásról Alekszej Korszun történész, a kárpátaljai titkosszolgálat volt igazgató-helyettese,

a Rehabilitált Történelem Kárpátaljai Emlékkönyv szerkesztõ bizottsága kiadói csoportjának vezetõje hozzátette: a szóban forgó kérdõívek elsõsorban a hadifoglyokra vonatkoztak, az adatlapokra pedig még azt is feljegyezték, hogy a fogoly korábban milyen lágerekben járt, és milyen betegségekben szenvedett. Azt mondta: bár sokáig tabunak számított, a Gulág-téma mára bevonult a történelembe. Korszun soknemzetiségû konglomerátumnak nevezte Kárpátalját, ahol a deportálások végrehajtása szoros összefüggésben állt Ukrajnának a tárgyalt idõszakbeli politikai-katonai helyzetével. Az elõadó elmondta: a 4. ukrán frontot Kárpátalja elfoglalására hozták létre, az ukrán vezetés pedig magyar hadifoglyokat képezett ki információszerzésre. „A magyar ügynököket magyar falvakba, a ruszinokat az ukrán falvakba irányították, akik az ott szerzett információikkal segítették a szovjet csapatok bevonulását. Hatalmas propagandát fejtettek ki, a magyar katonák közé például röpcédulákat szórtak, amelyeken az állt: »Tegyétek le a fegyvert, megbocsátunk!«. Ennek estek nagyon sokan áldozatul, hiszen a röpcédulázás tulajdonképpen félreve-

zetés volt” – ecsetelte Alekszej Korszun, aki miután megtudta, hogy székelyföldi vagyok, elmondta, hogy ezer székely útépítõt úgy engedtek haza az ukrajnai szovjet hatóságok, hogy román állampolgároknak tekintették õket. „Olyan emberellenes és erõszakos berendezkedést még nem hoztak létre, mint amilyen a sztálini diktatúra volt” – szögezte le zárszavában Alekszej Korszun.

Emlékezés és ajánlás

Az ülésszak élõ emlékezést is magába foglalt. Az érdeklõdõk ugyanis túlélõkkel, leszármazottakkal, illetve kutatókkal, történészekkel egyaránt találkozhattak, ráadásul kézbe is vehették a fogolytáborokból hazahozott tárgyakat: csajkát, kanalat, pufajkát, törülközõt, tükröt, miegyebet. Emellett a Német Kör eddigi felvidéki, délvidéki, erdélyi és donyeci kegyeleti és adatgyûjtõ útjain készült filmeket is megtekinthetett az érdeklõdõ közönség. A kétnapos ülésszak résztvevõi javaslatokat fogadtak el. A Magyar Országgyûlést arra kérik, hogy a Szovjetunióba internált túlélõk alanyi jogon kapjanak hozzájárulást az otthoni ápoláshoz és az ingyenes gyógyszerellátáshoz; s hogy az Oroszor-

szágban lévõ magyar hadisírok gondozásáért tett önfeláldozó munkájáért Vlagyimir Motrevics professzor urat részesítse állami kitüntetésben. Ugyanakkor javaslat született arra is, hogy Pécs Önkormányzata 2013-ban helyezzen el emléktáblát a helyi vasútállomás falán a Pécsrõl és Baranyából a marhavagonokban malenkij robotra, a Szovjetunió lágereibe szállított, ártatlan civil lakosság emlékére. Újólag javaslat született egy, a Szovjetunióba internált civilek kérdéskörét kutató önálló, független, de államilag is támogatott kutatóintézet létrehozására, valamint egy, a malenkij robot történetét bemutató forgatókönyv megírására és játékfilm elkészítésére. Az ülésszak javasolja még, hogy a történelem tankönyvek második világháborút tárgyaló részébe kerüljön be a magyarok és németek nemzetiségi alapon való meghurcolásának és a Szovjetunió lágereibe való deportálásának a története. Az emléknap november 25-én a pécsi Belvárosi Templomban német nyelvû istentisztelettel zárult, amelyen a résztvevõk gyertyát gyújtottak a Szovjetunióban elhunytak emlékére.

BENKÕ LEVENTE

„Egy ember halála: tragédia, egymillióé: statisztika...” Egy kegyetlen embernek (Sztálin) tulajdonított még kegyetlenebb mondással indítom elõadásomat, ami talán nem valami szimpatikus dolog, mégis rendkívül találónak tartom. Egymillió ember halála, vagy akár élete, sorsa átláthatatlanul sok, statisztika. Vagy mikor azt mondjuk, 60 000 magyarországi németet hurcoltak el 1944 végén a Szovjetunióba kényszermunkára, az – annak ellenére, hogy az ember érzi, szörnyûség történt – megint csak egy statisztika. Nem egy pontos szám, több vagy kevesebb a valóságnál,

nem tudjuk pontosan, de nem is igazán megrázó, mert nem látjuk az emberi arcokat. De ha valaki szembe kerül ezek közül csak egy ember sorsával, életével vagy halálával, akkor érti meg az igazi tragédiát. Hogy tizenéves gyerekeket ragadtak el az otthonukból, akik sokszor az ismeretlenben vesztették életüket, vagy ha nem, sérültek, betegedtek meg életre szólóan, hazatérve szembesültek azzal, hogy családjuk elvesztette mindenét, vagy hiába is keresték õket, mert már kitelepítették Németországba.

Ezekkel a tragédiákkal való találkozás indított arra, hogy a malenkij robot kutatásnak az emberekhez legközelebbi módjai egyikét válasszam: a lokális forrásokat. Ez alatt érthetjük tulajdonképpen azokat a túlélõket is, akikkel interjúkat készítettem, de elsõsorban a helyi levéltárban végzett kutatásomra gondolok, ahol a 40-es évek magyar közigazgatásának legalacsonyabb szintjének dokumentumaival dolgozom, azaz a községekkel, körjegyzõségekkel. Hogy miért? Mert ezt más még nem tette meg,

7

Gedeon Zoltán: Hógolyózás. Színes linóleummetszet, 1962

8

és a kutatás meggyõzött róla, hogy pedig meg kellett volna. Milyenek is ezek a források? Régiek, sok van belõlük, de ami ennél talán fontosabb, hogy olyan emberek tollából vagy épp írógépébõl származnak, akik ott éltek a községekben, személyesen ismerték az embereket, akiknek a mindennapi vagy éppen nagyon is rendhagyó problémáival foglalkozniuk kellett és még a semleges hivatali szövegstíluson keresztül is sokszor érezhetõ a jegyzõ és a lakók viszonya. Ezekbõl nem marad ki egy-egy személy véletlenül, nincs olyan, hogy valakinek roszszul írják a nevét, és nincsenek más olyan pontatlanságok, amit az ember – mivel ember – statisztikákkal dolgozva elkövet. Ezekben az egyes emberrõl van szó, az emberrõl, akinek arca van, amit a jegyzõ látott, amikor a Volksbund gyûlésen figyelmesen hallgatta, vagy nem hallgatta az elõadót, és látta 1944 decemberében, mikor az oroszok összegyûjtötték, hogy kényszermunkára vigyék. Látta, mivel õ írta fel a település német lakóinak listájára pár nappal korábban. Az ilyen dokumentumok fontosságát az adja, hogy esetenként nem álltak meg a településen, hanem felterjesztették õket magasabb szintekre. Néha csak a járási fõszolgabíróhoz, máskor

viszont a vármegye fõispánjához, aki esetleg még a külügyminisztériumba is továbbküldte õket. Ez történt például egy irattal 1945ben, amely eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a szovjetek által tévesen elszállított, politikailag és nemzetiségileg igazolt, tehát nem német civileket engedjék szabadon (természetesen ez nem történt meg). Az irat azonban eljutott a külügyminisztériumba, és közel 50 évvel késõbb a malenkij robot kutatói számára értékes információkkal szolgált a Baranyából elhurcoltak számáról. Megtudták belõle állapítani, hogy a vármegyébõl 743 személyt vittek el 69 településrõl, és érdekes módon pont azokból, ahol pedig az 1941-es népszámlálás eredményei szerint nem is éltek német nemzetiségûek. De mint tudjuk, a Vörös Hadsereg ilyen volt, elvittek, akit találtak a megfelelõ létszám elérése érdekében. A téma legfrissebb szakirodalmában is jelen van még ez a 69-es szám és az, hogy Baranya nem német településeirõl vitték el a legtöbb civilt. Ez az adat a statisztika kategória, mert az egyes ember elvész benne. Esetemben az egyes ember a saját dédmamám, aki az ilyen kimutatásokban csak egy lehet a sok közül, de számomra nyilván õ az egy ember, akinek a

Groznijba hurcolása a tragédia. Õ pedig nincs benne ebben a kimutatásban, mivel igazi magyarországi német volt, azaz nem lakott a felmentéseket beterjesztõ 69 baranyai település egyikén sem, hanem Püspöknádasdon, ami 90 százalékban német település volt, ezért az ominózus összeírásban nem szerepelhetett. Ha a külügyminisztérium iratai közt kutatók jobban megnézték volna a statisztikát, netán viszszavezették volna lokális szintig, akkor számukra is kiderült volna, hogy ez egy felmentési kísérlet volt, ami a vármegyéktõl indult – megpróbálták összeírni legalább azokat, akik magyar nemzetiségûek voltak, mégis elvitték õket, tehát a végrehajtás során elkövetett tévedéseket akarták helyrehozni. Ezért van a 69 település közt szinte csak olyan, ahol nem is volt német kisebbség, mert egy Püspöknádasd, egy Hidas, egy Mágocs nem kerülhetett bele, mivel az ezekbõl elvitt egyenként több mint 150 fõ mentesítésére egyáltalán nem volt remény. Szó nincs arról, hogy összesen 69 település lett volna, hiszen legalább 201 faluból történt elhurcolás Baranyából, és a vármegyébõl elhurcoltak száma sem 743, hanem jelenlegi tudásom szerint közel 5000 fõ. Nos, az ilyen „statisztikai hibák” miatt tartanám elemi fontosságúnak, hogy az összes megyei levéltár anyagát feltárjuk a témával kapcsolatban, mert látható, hogy az országos szint itt nem vezet a legjobb eredményekre, ami persze természetes, a fõvárosból nézve a vidék problémái bizonyára mindig kisebbnek tûnnek, mint amilyenek azok a valóságban. Azonban azt megengedhetetlennek tartom, hogy kb. 130 település 4300 lakója tûnjön el a statisztikai adatok néma sorai közt, azaz közvetve az a tény, hogy az 1941-es népszámlálás szerint Magyarország legnagyobb német kisebbséggel rendelkezõ vármegyéjeként annyira nem meglepõ módon a német származásúak elhurcolásából is Baranyának kellett leginkább ré-

szesülnie. Ha már a történelem ránk osztotta ezt a szerepet, történészek se vegyék el most, közel 70 évvel késõbb. Mielõtt ezt a levéltári kutatást elkezdtem, a szakirodalomban olvasott pár dolgot egyszerûen nem sikerült hová tennem magamban. Sokszor elõkerül, hogy kellett a létszám, elvitték a magyarokat is, máshol meg nem vittek el senkit, és ez hogy lehet? Lehet hallani az 1941 után katonaszolgálatot teljesítõk elhurcolásáról is, de ilyen meg nálunk, Nádasdon miért nem volt? Van olyan interjúalany, aki azt mondja, tõlük nõket egyáltalán nem vittek, akkor máshonnan miért? Van ahol a német nevûeket is elvitték, akkor máshol miért érték be a német anyanyelvûekkel? Olyan kusza és átláthatatlan az egész, hogy az ember tényleg azt gondolja, hogy mindez önkényes manõver volt, idejöttek a szovjet csapatok és elvittek mindenkit, akit éppen találtak, mert megtehették, nem állt velük szemben már tényleges fegyveres erõ. Bosszút álltak a háborúnak áldozatul esett családjukért, a pusztításért, a lángokban álló otthonukért, amit aztán ezekkel a civilekkel építtettek újjá. Láttuk a nyáron Oroszországban az épületeket, amit hadifoglyok emeltek, a várost, Oktyabrszkijt, amit a németek építettek. Õk hadifoglyokat mondtak, mi meg hozzágondoltuk, hogy igen, meg a civil internáltak Magyarországról. Vajon õk is németek voltak az oroszok számára? Valószínûnek tartom, hogy igen. Akkor is, ha 1941-ben magyar nemzetiségûnek vallották magukat, azaz ha nem identifikálták magukat németként, attól még az oroszok számára azok voltak. És amikor az elszállítandók körének kiválasztásánál igazságtalannak tûnõ momentumokat emlegetünk, hogy XY elszállítása igazságtalan volt, mert magyar katona volt, mert nem is volt Volksbund tag, mert hûséges volt a magyar hazához, mert csak az anyanyelve német, a nemzetisége nem, akkor ezek mind-mind a saját szempontjaink, ami alapján mi meghatároz-

nánk, ki számít németnek, de az oroszok ugyanazt egészen másképp látták. Nekik, az oroszoknak valójában mindegy volt, ki az, akit elvisznek, csak legyen az illetõ munkaképes, és legyen meg a létszám. Éppen ezért a rendelet kimondja, hogy a német származás megállapítása a magyar hatóságok feladata, így amikor felelõsöket és bûnbakokat keresünk, nem biztos, hogy igazságosak vagyunk, ha csak a szovjet katonákban látjuk azt. Persze a magyar hatóságok parancsot teljesítettek – miért, az orosz katonák talán nem? Ami a magyar hatóságokat illeti, kétségkívül a javukra írható, hogy azok valóban csak az általuk németnek tartottakat írták össze és küldték el a járási orosz parancsnokságra, azaz azokat, akik Volksbund tagok voltak, vagy akiknél az 1941-es népszámlálás nemzetiségi, esetleg anyanyelvi rovatában a német megjelölés szerepelt. Csakhogy ezek között rengeteg olyan fiatal volt, aki 1941-ben még 13-14 éves gyerekként valószínûleg nem is saját maga diktálta be az adatait, de ez se a magyar, se az orosz félnek nem számított. Magyar részrõl ellenállással tulajdonképpen sehol nem találkoztam, egyedül a siklósi járásban történt egy hiba, ami átmenetileg megkímélte a járás német lakóinak egy részét: a fõszolgabíró azt hitte, csak azokat kell összeírnia, akik német nemzetiségûek és német anyanyelvûek és még magatartásuk folytán is a németekhez sorolandók (általában valójában ezek közt vagylagos kapcsolat volt, azaz ezek közül már egy is elég volt). Ez azonban valószínûleg nem tudatos ellenállás, hanem egyszerû tévedés volt, amiért azonban a siklósi fõszolgabírót bizonytalan körülmények között elmozdították a helyérõl. Általában a magyar hatóságok az általuk németnek tartottak kiadásával befejezettnek tartották az ügyet, ami az olyan járásokban, mint a pécsváradi vagy a hegyháti, ahonnan több mint ezer ilyen németet mozgó-

sítottak, rendben is volt, máshol viszont a járási orosz katonai parancsnok nagyon nem volt megelégedve az eredménnyel, így történt meg, hogy egyéni döntést hoztak arról, hogy kiket is kell még német származásúnak vagy éppen német viselkedésûnek tekinteni. A siklósi és a szentlõrinci járásból ekkor mozgósították az 1941 után, tehát a Szovjetunió német megtámadása után katonaszolgálatot teljesített, de már leszerelt és otthonaikba hazatért civileket, illetve az erõsen magyarlakta szentlõrinci járás egyes településeirõl a német nevû személyeket is. Mindezt továbbra is a magyar hatóságokon keresztül, ezért lehet tudni róla, mivel ott megmaradt az iratanyagukban a rendelet. Természetesen ezek egyáltalán nem voltak igazságos intézkedések, és mint az elõzõleg a külügyminisztériumhoz felterjesztett irat kapcsán említettem, a magyar hatóságok hamarosan igyekeztek is eljárni az ilyen személyek kiszabadítása érdekében, eredménytelenül. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy az igazságtalanság fogalma ebben a kontextusban mennyire értelmetlen, ez az egész elszállítás igazságtalan volt persze, de a második világháborúról beszélünk, ahol a legritkább esetben volt az események mozgatórugója nemes erkölcsi megfontolás. A magam részérõl sokkalta igazságtalanabbnak tartom annak a kb. 4300 ténylegesen német nemzetiségû vagy anyanyelvû személynek a sorsát, akiket meg sem próbáltak felmenteni, akiknek az érdekében senki nem emelt szót, akik kimaradtak az összeírásokból, azaz évekig nem tett az érdekükben a magyar állam semmit, mintha õk jobban megérdemelték volna a sorsukat és jó helyen lettek volna azokban a szovjet munkatáborokban, pedig ugye tudjuk: egyetlen bûnük a származásuk volt.

MÁRKUS BEÁTA

9

Galéria

Gedeon Zoltán régi-új linóleummetszetei Gedeon Zoltán 1922. június 29-én született a Hargita megyei Szentegyházán. 90. születésnapja alkalmából a Barabás Miklós Céh kolozsvári galériájában átfogó kiállítást rendeztünk olajképeibõl és grafikáiból, pontosabban olajvásznai mellett számos szitanyomatot, monotípiát és más technikával készült munkáját mutattuk be. Már akkor felvetõdött a gondolat, hogy párhuzamosan, a Báthory Gimnázium Klubgalériájában is állítsunk ki grafikáiból, kihangsúlyozva ezáltal is a mûvész sokoldalúságát. Ez utóbbi rendezvény októberig elhúzódott, így az újabb Gedeon Zoltán-tárlatot köthetjük a nemrég ünnepelt Festészet Napjához, egyben Szent Lukácshoz, a festõk védõszentjéhez. A Klubgalériában kiállított 18 kép szándékosan volt úgy válogatva, hogy egységes technikájúak, mind Felszállott a páva. Színes linóleummetszet, 1970

10

Füzes Oszkár magyar nagykövet, Orbán István képzőművésztanár és Gedeon Zoltán kiállító művész, 2012. október 26-án a Klubgalériában

linóleummetszetek. Készítésük nagyjából tíz évet ölel fel, kezdve az 1960-as évek szocreál hangulatú képeitõl az évtized második felében született modern, stilizált formavilágú kompozíciókig. Mivel egy iskolagalériáról van szó, több olyan metszetet válogattunk a kiállításra, melyen egy letûnt világ, az 1960–1962 közötti iskolás élet szerepel pionírlányokkal, mûhelygyakorlatok diákjaival, ifjakkal mezei vagy gyári közmunkán. Annál is inkább, mert mi, idõsebbek a valóságban is átéltük ezt a világot, a fiatalabbak meg hadd ismerjék meg, milyen volt diáknak lenni fél évszázaddal ezelõtt. Így ezek a munkák 50 év távlatából, mûvészi értékük mellett, iskolatörténeti dokumentumok is. Nem szándékozom hosszan idõzni Gedeon Zoltán életrajzi adatainál, annál is inkább, mert ezt részletesen közöltem a Mûvelõdés 2007. decemberi számában, a Galéria rovatban, Egy mûvész-pedagógus útvesztõi cím alatt. Röviden azért el kell mondani, hogy végigharcolta a II. világháborút és orosz fogságba esett. Szabadulása után Kolozsváron elvégezte a képzõmûvészeti fõiskolát, majd tanított. Diákok ezrei, tízezrei kaptak mûvészi és pedagógiai ismereteket tõle, elõbb mint gimnáziumi, majd mint egyetemi tanártól. Nyugdíjazása után a sors úgy hozta, hogy összetalálkozott Kerékgyártó Istvánnal, a Magyar Mûvészeti Intézet munkatársával, a tokaji és a tállyai nemzetközi alkotótábor vezetõjével, aki azonnal megérezte a benne rejlõ nyughatatlan alkotót és tanítómestert. Több mint egy évtizeden keresztül meghívta a Central European Arts Camp nemzetközi alkotótáborba, ahol az évente összegyûlt 50-60 mûvész számára Zoli bácsi karizmatikus alapember lett. Neki köszönhetem én is, hogy éveken át elvitt a táborba, ahol együtt alkottunk, barátkoztunk. Nekem is tanárom volt az egyetemen, majd az évek során barátságával tisztelt meg. Alkotói pályája során sok közös és egyéni kiállítása volt itthon és külföldön. Cikkei, könyvei, tanulmányai jelentek meg. Sokat dolgozott. Harmonikus házasságban él feleségével, a szintén pedagógus Lévai Ildikóval, aki mindig komoly támasza volt a háttérben az alkotói és a pedagógusi munkájában.

Gedeon Zoltán kiállítása a kolozsvári Klubgalériában

És most néhány szó a kiállított munkákról. Ezek nagyméretû linóleummetszetek, egyesek fehér-feketék, mások színes nyomatok, többnyire a három alapszín alkalmazásával készültek. Mindegyik figuratív, többalakos kompozíció. Legtöbbje kézi levonat kis, 6-8 példányban lett lehúzva, de van köztük egyedi, 1/1-es számú is. A Klubgaléria két oldalfalának kazettáiban teljesen közérthetõ metszetek sorakoznak, mégpedig valljuk be, rányomta bélyegét készítésük idejének, az 1950-es 60-as évek szocreál hatása. Mi is a szocreál, kérdezhetik a fiatalabbak. Az akkori szocialista rendszer ideológiai és esztétikai elvárása volt a valóságábrázolás, a képek oktató jellege, tetszetõssége, patetizmusa. A közös tárlatokat (és az egyénieket is) nagyon szigorú elbírálás, zsûrizés elõzte meg, 5-10 tagú bizottság döntötte el, mely alkotások felelnek meg a követelményeknek. Nevezhetjük cenzúrának is. A bírálók között politikai részrõl sokszor szakképzetlen pártaktivista elvtársak is részt vettek, és igen nagy súlya volt a véleményüknek, gyakran utasították el formalizmus vádjával jeles képzõmûvészek értékes alkotásait. Elõre meg volt szabva, mit ajánlatos, mit szabad kiállítani és mit nem. Gedeon Zoltán jelen kiállításán is van egy kitûnõ példa erre. Például kemény bírálat érte a Gyakorlat a nyomdában címû metszetét. Ezen géz szájvédõvel ellátott ifjak gyakorlatoznak egy nyomdában, a mérgezõ ólomgõzös levegõben. Ez így rendben lett volna, ha nem tulajdonítanak neki kettõs, átvitt értelmet, a hazai szólásszabadság kapcsán. Ezért elkészült szájvédõk nélküli változata is. Kiállításunkon most mindkettõ szerepel, egymás mellett. Említettük, hogy a képek kordokumentumok is. Ilyen például Az elsõ kolozsvári toronyblokk építése címû metszet, melyen felismerjük a Piac-csarnok mellett ma is álló toronyházat. A képen éppen az utolsó emelet felhúzásánál tartanak az olyan munkások, mint a szomszédos képen látható Építõmester. Szintén kordokumentumok, az iskolás élet tükrei azok a munkák is, melyek hûen ábrázolják a hatvanas évek diákságát. Jómagam is ezekben az években voltam

Eső után. Linóleummetszet, 1965

Körhinta. Monotípia, 1970

11

Buborék. Színes linóleummetszet, 1964

12

a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnázium diákja. Kötelezõ sötét egyenruhánk volt, karszámot viseltünk meg egyensapkát. A lányok hajszalagot, szoknyát (nem nadrágot) és kötényt hordtak. A nyakunkban piros pionírnyakkendõ lógott. És ha már korrajzról beszélünk, ehhez az is hozzátartozik, hogy otthon viszont titokban Updike-ot, Kerouac-ot olvastunk, és Salinger Zabhegyezõjét, a luxemburgi rádió slágerlistáját hallgattuk, és eredeti farmernadrágokról álmodni sem mertünk. Ha hosszabbra növesztettük hajunkat, állandó problémánk volt a hatóságokkal. A vasfüggönyön túli nyugati hippi világ beszivárgó híreit a kamasz kíváncsiságával szippantottuk magunkba. És a határõrség éber ellenõrzésén véletlenül átcsúszó csodás fekete bakelit lemezekrõl hallgattuk a Rolling Stonest, a Led Zeppelint, a Deep Purplet, hogy csak a legnagyobb rockegyütteseket említsem. A Ion Andreescu Képzõmûvészeti Fõiskolán, a grafika szak tragikus sorsú professzora, Kádár Tibor próbálta megismertetni diákjaival a dekadensnek kikiáltott nyugati mûvészet nagyjait, Picassót, Matisse-t, Chagallt és társaikat. Az intézet könyvtárába utólag bekerült néhány róluk szóló, kiátkozott kötet. Ezeket eleinte nem vihette ki az ember, rövid ideig kapta kézbe és ott helyben lapozhatott bele. Aztán az enyhülés, a változások a most kiállított metszetekrõl is leolvashatók. Nem véletlen, hogy Gedeon Zoltán alkotó pályájának következõ kor-

szakából 6 metszete került a fõ falra csoportosítva. Ezek modern felfogású kompozíciók és már a 60as évek derekán megszülettek. Újjászületését jelöli és akár átvitt értelmet is társíthatunk a Felszállott a páva címû majdhogynem fõnixmadaras felfogású munkájának, vagy a szabadon röpködõ légbuborékoknak a Buborék címû színes metszetén. Körhinta címû munkája az élet körforgását sugallja. Az elvonatkoztatás, az absztraktizálás, a stilizálás kitûnõ példái a Gyermekek vagy az Esõ után címû Gedeon-munkák is. A megnyitó a linóleummetszet készítési módjának elmagyarázásával és a szerszámok bemutatásával folytatódott. A jelen lévõ diákok és idõsebbek is láthatták a különbözõ vésõket, a gumihengert, a puha mûanyag padlószõnyegbõl vágott és kivésett dúcot és végül a kész, magasnyomásos nyomatot. Majd Molnár László diák zongorán elõadta Kadosa Pál Hommage a’ Bartók címû mûvét. A rendezvényt Füzes Oszkár magyar nagykövet is megtisztelte jelenlétével, aki rövid üdvözlõ beszédet mondott, majd barátságosan elbeszélgetett az ünneplõ mûvésszel, aki néhány humoros történetet mesélt kalandos kilenc évtizedes életpályájáról. A múlt rendszerben betiltott Klubgaléria 7 éves történetérõl a Mûvelõdés 2007. áprilisi számában a Volt egyszer egy Klubgaléria címû írásommal emlékeztem. Gedeon Zoltán linóleummetszeteinek kiállítása immár a 6. tárlat az újra mûködõ Klubgaléria történetében. A számos kolozsvári kisebb kiállítóhelyiségek sorában, a miénk feladatául tûzte dokumentáris jellegû tárlatok rendezését, képzõmûvészeti, pedagógiai múltunk egy-egy szegmensét bemutatni a diákságnak. A közeljövõben tervbe vett kiállítások a következõk: Gruzda János (1881–1953), a tél festõjének olajképei; Kádár Tibor (1919–1962) rajzok, grafikák; Balaskó Nándor (1918–1996) Portugáliában, Brazíliában és Thaiföldön készített grafikáiból, valamint erdélyi népmûvészeti gyûjtõmunkájából; Osváth Zsuzsa (1919–1998) festményei; Fekete László (1920–1993) pasztell- és olajképeibõl.

ORBÁN ISTVÁN A borgóprundi papírgyár. Linóleummetszet, 1960

Vadrózsa

Falumúzeum Andrássytelep kettős próbálkozásáról Dolgozatomban a Maros megyei Marosludas szomszédságában elhelyezkedõ Andrássytelepet szeretném bemutatni. A falu kettõs hagyományõrzési kísérletének ismertetését tûztem ki célul. Szükségesnek tartom vázolni a falu rövid, alig több mint százéves múltjának történetét ahhoz, hogy átfogó képet kaphassunk a kialakulóban lévõ hagyományõrzési módok megértéséhez.

A telepítésről

Andrássytelep története az 1902–1905-ös marosludasi telepítéssel kezdõdik. Szekeres Adél kutatásai szerint (A marosludasi telepítés. 2001. 256. l.) Marosludas nevének elsõ írásos említése 1333ból való. A város fejlõdése a 19. században indult meg. 1852-ben postaállomást, 1862-ben vásárjogot és heti piacot kapott, 1867-tõl járásszékhely, 1871-tõl vasútvonal köti össze Marosvásárhellyel és Székelykocsárddal, 1897-tõl pedig Besztercével. A környék területszervezéséhez jelentõs mértékben járult hozzá a magyar állam telepítési politikája. „Az 1894-es telepítési törvény V. törvénycikkelye értelmében a magyar királyi kincstár 1901-ben Eczken Sándortól 1408 katasztrális holdat, 1046 négyszögölet 316 ezer koronáért, illetve 100 ezer korona életjáradék ellenében megvásárolt Marosludason; Marosludas és Marosbogát községekben ifj. Andrássy Gyulától, katasztrális holdanként 240 koronáért, 2314 katasztrális holdat és 398 négyszögölet vásárolt.” A cél az volt, hogy a felvásárolt területekre lakosságot telepítsenek, ezzel is megnagyobbítva Ludas községet. Így alakult ki Andrássy-, Eczken-, Albis- és Belsõtelep. Az elsõ hármat Eczken Sándor és gróf Andrássy Gyula birtokain alakították ki. Ezek

Ludas területén feküdtek, míg a negyedik, a Belsõtelep részben Marosbogát közigazgatása alatt volt, s ugyancsak Andrássy Gyula birtokaként szerepelt. A térképrészleten a négy telep látható: Albistelep (Fundãtura) Detrehem határáig terjed, Mezõalbis nevet kapta Eczken Sándor kérésére, Belsõtelep szervesen beolvadt Marosludasba, Eczkentelep (Avrãmeºti), Andrássytelep (Roºiori). A telepítésrõl szóló irodalomból kiemelném Lovas Sándor A legújabb állami telepítések Magyarországon címû 1908-as munkáját, amelyben átfogó képet ad a vidékekrõl, ahová állami telepek épültek, az odakerülõ telepesek életvitelérõl, gazdálkodási technikáiról. Vannak olyan munkák, amelyek a Marosludas közelében kialakult telepekrõl szólnak. Ilyen Soós Sándor Telepítés Nagysármáson és Keszeg Vilmos XX. századi betelepítések (Detrehemtelep) címû tanulmánya.

A betelepítés jól meghatározott körülmények és feltételek között zajlott. A telepeseknek megfelelõ vagyonnal kellett rendelkezniük ahhoz, hogy megvásárolhassák a kimért földterületet. Csupán olyan magyar állampolgárok vehettek részt a sorshúzásban, akik fel tudtak mutatni legalább 2000 korona készpénzt, hogy majd abból kifizethessék a 750 korona biztosítékot. A sorshúzáskor kiválasztott gazdáknak szerzõdést kellett aláírniuk két tanú jelenlétében, hogy 50 év alatt törlesztik a telephelyek értékét

Telepes ház

13

14

kamattal együtt, amit körülbelül 15 év alatt meg is tettek. Ugyanakkor azt is vállalniuk kellett, hogy a magyar állam által elõírt normák szerint építkeznek, rendezik be a háztáji területet, mûvelik és osztják fel földjeiket (veteményesek, szõlõk, szántóterületek, legelõk, gyümölcsösök, erdõk). A terület nem volt alkalmas házhelyekre, így tanyarendszerben oldották meg a térszervezést. Az állam azt is megszabta, hogy gyümölcsfákat ültessenek a házak elé. Belsõtelepen ezek eperfák voltak, mivel szorgalmazták a selyemhernyótenyésztést. Innen kapta egyik az Epres utca nevet. A domboldalra állami rendeletre szõlõt telepítettek. A telepesek saját telkeikre is telepítettek szõlõt, az utcát pedig elnevezték Szõlõ utcának (mai napig így hívják). A négy telep földrajzi és néprajzi szempontból is a Mezõséghez tartozik, dombos vidék, földmûvelésre és állattenyésztésre kiválóan alkalmas. A telepek között mezei úthálózatot építettek ki, ezzel könnyítve a tanyák közötti közlekedést. Az egyes telepeken tereprendezõ munkálatokat végeztek, mivel fõként Albistelepen a vízmosások, földcsúszamlások megrongálták a földeket. A telepek benépesítése 1903 õsze és 1905 tavasza között zajlott. A kincstár 121 házat épített fel a telepeseknek egy tagban kiosztott szántóföldeken. Így nem kellett messze menni, helyben gazdálkodhattak. Egy tanya értéke a rajta lévõ lakóházzal együtt 7500 korona. Minden évben meg volt szabva a kifizetendõ összeg, amit a Befizetési könyvecskében rögzítettek. Ebben az adminisztratív információk mellett fel volt tüntetve a föld beosztása is. A telepesek különbözõ helyekrõl érkeztek Marosludasra: 17 bukovinai székely család Andrásfalváról és Istensegítsrõl, 62 család a Királyhágón túlról, 65 pedig Erdély többi vármegyéibõl. A telepeseket úgy helyezték el, hogy a telepeken azonos vallásúak lakjanak. Ez a kritérium nem vonatkozott Belsõtelep lakóira. A Királyhágón túli és Erdély más vármegyéibõl származó telepescsaládok származási helye: Jász-Nagykun-Szolnok (13:

Jászkisér, Besenyszög, Jászladány, Jászberény, Jászalsószentgyörgy), Esztergom (6: Bucs, Dunamocs, Kisújfalu), KrassóSzörény (2: Bodófalva, Nagykastély), Kolozs (1: Mezõszopor), Komárom (3: Balassa, Madaras), Hunyad (1: Déva), Maros-Torda (40: Mezõmadaras, Gernyeszeg, Sáromberke, Márkod, Sóspatak, Csíkfalva, Marosszentgyörgy, Nyárádszentmárton, Mezõbánd, Szabéd), Nyitra (5: Negyed), PestPilis-Solt-Kiskun (2: Zagyvarékas), Szolnok-Doboka (1: Dés), Kis-Küküllõ (2: Szõkefalva, Marosugra), Torda-Aranyos (21: Marosludas, Egerbegy, Marosbogát, Alsódetrehem, Mezõszengyel, Mezõtóhát), Temes (23: Vadászerdõ, Végvár, Giroda, Sztancsófalva, Szkulya), Tolna (6: Kisszékely, Pincehely), Torontál (1: Magyarittebe). Andrássytelepen katolikusok laktak. 1906-ig bejártak a mezõszengyeli templomba, ebben az évben elkészült a marosludasi templom. Százéves álmuk vált valóra 2008-ban, amikor templomot építettek Andrássytelepre is. Albistelepen és Eczkentelepen reformátusok laknak. Mindhárom helyen volt templom, temetõ és iskola. A kollektivizálást követõen az albisiak lassan leköltöztek Andrássytelepre és Marosludasra. Az 1921-es földtörvény nyomán a román állam elkobozta a telepesek földjeit. A 20-27 holdas jogos birtokból alig maradtak 2–4 holddal. A sok utánajárással sem sikerült visszaszerezniük az egyszer már megvásárolt földjeiket. A telepesek arra kényszerültek, hogy saját földjeiket visszavásárolják, amennyiben még tehették, mert a birtokukban lévõ kevés földbõl nem tudták fenntartani családjaikat, gazdaságaikat. Az elkobzott földek egy részét a román állam román háborús veteránoknak adta. Így kezdõdött el a románok beköltözése a telepekre, a Belsõtelepet leszámítva, mivel az már 1908 utántól teljes mértékben Marosludashoz tartozott.

A falu népe és a mentalitás

Következésképpen egy fiatal és vegyes faluközösséggel állunk szemben, amelynek nem volt elegendõ ideje igazi közösséggé

kovácsolódni. Ahhoz, hogy az Jan Assmann-i értelemben mi-közösségként funkcionálhasson, elsõsorban közös múltra lett volna szüksége. A közös tudás, közös szabályok kialakulásához, rögzõdéshez nem volt elég egy-két generációs közös múlt. A közös emlékek még csak most vannak kialakulóban. A másik tényezõ, ami nem engedte a gyors homogenizálódást, a tanyarendszer volt, amivel együtt járt az elszigeteltség, az elzártság, a távolság. Az a tény, hogy az egyes tanyák távol voltak egymástól, sokban befolyásolta a mai leszármazottak gondolkodásmódját is. Már a kezdet kezdetén számottevõ konfliktus alakult ki a telepesek között. Ezeket az egyházi intézmények, az iskolák felépítése és mûködtetése valamelyest enyhítette. Amióta Marosludashoz tartozik, Belsõtelep nem számít Telepnek, fõleg a köztudatban nem. Telep nagybetüs írását az indokolja, hogy idõvel a névhasználat során az elõtagok leváltak a névrõl. Természetesen, ha az emberek ki szeretnék hangsúlyozni, hogy éppenséggel melyik teleprõl beszélnek, akkor az elõtagokat is használják. Ez viszont Belsõtelepre nem érvényes. Csak szakemberek nyelvhasználatában hallottam ezt a formát, ezt is csak akkor, amikor a telepítésrõl szóltak. A tanyarendszer idõvel megszûnt, sokan leköltöznek a fõút mentére. Ez a tendencia fõleg a földek elkobzása után kezdõdött, illetve a gáz- és vízhálózat kiépítésekor, az 1989-es változásokat követõen. Miért tartottam fontosnak mindezt elmondani? A négy telep közül a továbbiakban csak háromról fogok beszélni, Andrásssyteleprõl, Eczkenteleprõl és Albisteleprõl, mindhárom lakossága igen sokszínû, lévén a szélrózsa minden irányából érkeztek telepesek. A hozott hagyományokat az elõírásoknak megfelelõen igyekeztek gyakorolni egy idegen környezetben. Nehezen alkalmazkodtak, fõleg egymáshoz. Egy-egy lelkész, tanító összefogta õket, kisebb-nagyobb sikerekkel. (Folytatás a 19. lapon)

Művelődés 2012 Tartalomjegyzék és névmutató Közművelődés, riport

Adorjáni Dezsõ Zoltán: A Szamos-parti Wallenberg 7:4 Ambrus Attila: Cenk alatt, pártok fölött. Kacsó Sándor és a Brassói Lapok 2:8 Antal Margit: Rejtve mûködõ 7:5 Bakos István: Veres Péter öröksége 6:6 Benkõ Levente: „Nekem részem semmiféle gyilkosságban nincs” (1–2.) Az ippi és ördögkúti események utóéletéhez 8:3, 9:3; A búcsú napjai. Reményik Sándor halálának évfordulójára 10:12; A féloldalas történelem ellen. A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja Pécsett 12:3; A közelmúlt feltárásának felette szükséges voltáról 6:3; Fõhajtás zsidómentõ magyarok elõtt 7:3; Kultúrát és közösséget épít az EMKE 5:3; Kárpát-medencei történelemórák Pécsett 3:3; Március 15-i koszorúkért politikai börtön. Világszabadság a kommunista diktatúrában 4:4 Buzás Pál: Elõszó 8:6 Dáné Tibor Kálmán: Both Zsuzsa és Both József 5:7 Dávid Gyula: Kacsó Sándor 2:5 Egyed Ákos: A modern magyar nemzet születésnapja 4:3 EMKE-díjak 5:4 Farkas Zoltán: Antal Dániel emlékezete 6:5; Szatmáry Ferenc emlékei elé 9:6 G. Tóth Károly: Reményik Sándorra emlékeztünk Pécsett 10:15 Gergely Gyula: Mûemlékvédelem felsõfokon. A KLMT évi közgyûlése 4:8 H. Szabó Gyula: Ajánló 2:4 Helikoni Esték. Kacsó Sándor 2:4 Herrmann Antal: Új év 8:8 Horváth Andor: Marosi Ildikó 5:6 Józsa Miklós: A nagyenyedi számûzetés 2:12; Ünnep Szászsebesen 10:8 Kántor Lajos: Cseke Péter Tamás 5:6 Keszeg Vilmos: Vajda András 5:7 Kopacz Katalin Mária: Kosz Orsolya 5:14 Kozma Ágnes: Zsobok: a falu, ahol kivarrták álmaikat 10:9 Köllõ Katalin: Albert Júlia 5:12 Kötõ József: Uray Péter 5:16 Kövesdy István: Bányai Kelemen Barna 5:12 László Attila: Dulányi B. Aladár 5:9 Lisztóczky László: Az egri Dsida Jenõ Baráti Kör tizenöt éve 9:10 Lõrincz Ilona: Németh Géza Emlékdíj 3:8 Márkus Beáta: „Egy ember halála: tragédia, egymillióé: statisztika... 12:7 Mezey Katalin: Kárpát-medencei diákírók, költõk irodalmi tábora 1:12 Murad Betty: Mûvelõdés 2012. Tartalomjegyzék és névmutató 12:15 Németh Júlia: Cs. Erdõs Tibor laudációja 4:10; Köllõ Margit 5:13

Szabó Emília: „A fényt nem lehet megvilágítani” 5:17 Szabó Zsolt: A misztikus 22 év 1:3; Gályarabtárs köszöntése 11:3; Ma is vitatkozunk 2:3; Vendégségben 10:3 Szász István Tas: Március 15-rõl másként 3:5 Szatmáry Ferenc: Emlékek a szovjet lágerbõl 9:6 Székely Tibor: Bartha Bálint 5:15 Szekernyés János: Dukász Péter 5:11 Vincze Zoltán: Zsigmond Ilka 5:14 Winkler Gyula: Fülöp Júlia 5:8 ***Felhívás a XXIII. Szent László-napi kórustalálkozóra 4:12 ***Jegenye határa ezelõtt ötszáz évvel 8:9

Műhely

Bögözi Réka–Rancz Sándor: Állatgyógyászat Kézdialmáson és Ozsdolán 1:5 Budai Kinga–Ugron Nóra: Laterna magica. Mûvészet a sötétben 1:9 Gáll Anna: Barangolás vízimalmaink között 1:17 Kócza Richárd–Burca Mercédesz: Az albisi református egyházközség történetébõl 1:12 Láng Melinda: Szépapám rossz idõben rossz helyen. Az 1916-os gyergyószárhegyi tragédia 1:14 Novák Dániel: A gyergyói zsidóság száz éve (1850– 1950) 1:16 Vörös Alpár: Másodszor Kolozsváron a tízéves TUDEK 1:4

Vendégoldal

Kalotaszeg 1890–1891 8:9 Kárpátaljai Híradó. Füzesi Magda – Molnár Bertalan – Szemere Judit: A Kárpátaljai Szövetség balatonföldvári találkozóján 10:4 Magyar Napló. Bíró Gergely: Új feliratok a magyar hallgatás falán. Beszélgetés Oláh Jánossal 11:4

Könyvespolc

Bottyán Teréz: Teremtsük újra a világot 9:25 Forró Miklós: Ott kell lennie a fénynek az alagút végén 9:27 Gaal György: A piaristák melegében. Iskolatörténeti évfordulós Emlékalbum 3:10; A tízéves KözMag antológiája 11:12 H. Szabó Gyula: A kiadó mentsége 5:23 Karczagi Sándor: Magyar zenei olvasókönyv 11:13 Krajnik-Nagy Károly: Bivalytenyésztés Mérában 3:15; Málnási Ferenc: Hittel, szóval, tettel. Anyanyelvoktatásunk Erdélyben a kezdetektõl napjainkig 9:26 Máriás József: „Édes Idám…” Kós Károly levelei feleségéhez 11:9; Magyar közmûvelõdés a román fõvárosban 6:8; Tatárok, betyárok, bányarémek 3:13 Mészáros Ildikó: Az igazak könyve 5:20 Ráduly János: Könyv a népi építészetrõl 11:8 Szántai János: Axis mundi, avagy a temesvári szín 5:22 Vajnár Ilona: Bepillantás Székelybõ életébe 11:7

15

***Könyvajánlatunk 9:31 ***Temesvár anno 1989 5:20 ***Új könyveink 4:30, 5:30

Könyvtár

Bura László: Két évtized könyvtermése Szatmárban (1–2.) (Satmarica 1990–2011) 8:21, 9:22 Ifj. Gyõrfi Dénes: Tóth Kálmán beszámolója erdélyi könyvtárakról (1952) 8:16

Játékszín

Benczédi Sándor: A csillagszemû juhász 10:25 K. Kovács István: „Tulajdonképpen egyszemélyes színházi intézmény vagyok…” Színészportré Zorkóczy Zenóbiáról 10:17

Galéria

Benczédi Sándor: A Szfinxtõl a Végtelen oszlopig 10:22 Benkõ Levente: Rohonyi D. Iván szeme és világa 1:21 Dávid Lajos: Wagner Péter nagybányai kiállítása elé 2:17 Molnos Lajos: A mi szobrászunk: Benczédi Sándor (1912–1998) 10:20 Müller Csaba: Kós Károly építészetérõl 8:11 Németh Júlia: Kós András emlékezete 4:13 Orbán István: Gedeon Zoltán régi-új linóleummetszetei 12:10; Kolozsvár képekben 11:15; Nagy Tibor világa 6:10; Rajztanárok szalonja Kolozsváron 7:8 Sándor Ferenc: Liszt és Petõfi után Wagner volt a vendég 2:16 Szabó Zsolt: Galériaavató 8:10; Vlad Liviu szeretett kincses városa 5:24 Tóth Pál: Pár szó a gyûjtésrõl és a fotókról 8:13 Visky András: Ajtó elõtt. Timoteiu Mereu szoborciklusáról 9:19

Vadrózsa

Ágoston Palkó Emese: Anyakönyvek vizsgálata Magyarbikalon 11:17 Balla Loránd: Jobbágytelki táncos-aratókaláka 6:26 Dr. Kós Károly: A sztánai üdülõtelep (1–3.) 5:26, 6:21, 7:22; Õsi váz és utópisztikus tartalom a magyar népmesében 9:29

Illusztrációk

16

Ákontz János 3:18 Albert Júlia 5:5 Ambrus Attila 2:5 Antal Dániel 6:5 Baghiu, Aurel 4:5, 6 Bajor Andor 10:22 Bâlcu, Alin 7:10 Bántó István 6:8 Bányai Kelemen Barna 5:5 Bartha Bálint 5:5 Benczédi Sándor 10:3, 20–24 Benkõ Levente 3:4 Bibza István 8:10 Bogdánfi Dániel 3:21

Szûk Balázs: Az erdélyi cigányság története a 14. század végétõl 1893-ig 4:25 Tóth Mária Orsolya, Falumúzeum. Andrássytelep kettõs próbálkozásáról 12:13 Veres Emese Gyöngyvér: Barcasági csángó tollforgatók az elsõ világháborúban (1–2.) Jámbor János virágoskertje 7:26, 8:29

Enciklopédia

Balla Loránd: Ady Endre és Nagykároly 3:27; Benkõ Levente: Szemelvények 1956 erdélyi magyar sajtójából 11:21; Csataképek az elsõ világháborúból. Újházy Sándor galíciai emlékiratából (1–2) 1:26, 2:20 Bölöni Domokos–Nagy Donáth Katalin: Egy elfelejtett erdélyi író 7:12 Donáth László: A pap tehene 7:16 Elbe István: Kossuth és az EMKE 3:23 Fazekas Loránd: Miért van két emlékmûve Rákóczi tiszabecsi gyõztes ütközetének? 6:14 Györfi Dénes: Vita Zsigmond tudósításai a moldvai csángókról katonáskodása idején (1932) 4:22 Kozma Ágnes: A Barabási-modell 7:21 Nyírõ József: Az új küszöbön 7:18 Oláh-Gál Róbert: Finály Henrik és Trefort Ágoston 6:19 Orbán István: Örmény gyökerek és a Kolozsvári Római Katolikus Fõgimnázium (1–2.) 3:16, 4:16 Sas Péter: „Egy emberbõl az marad meg, ami az emberek emlékezetében róla megmarad.” Interjú a 90 éves Kiss András nyugalmazott fõlevéltárossal (1., 2.) 11:23; 12:23; A zabolai Mikes-kastély leltárai (1–2.) 1945. április 27. és június 16. 9:14, 10:28; Az egykori kolozsvári minorita templom örmény síremlékei 3:21 Skultéty Csaba: Látogatás Nyírõ Józsefnél Escorialban 7:19 Szabó Zsolt: Nyírõ József fürdõvize 7:17 Szász István Szilárd: A bor transzcendenciája. Ugródeszka egy más világ felé 1:30 Szász István Tas: Hetvenöt éves a Vásárhelyi Találkozó (1.) 12:27 Szatmári László: Tallózás Körtvélyfája múltjában (1–2.) 1:24, 2:24

Bogdánfi Gábor 3:22 Both József 5:4 Both Zsuzsa 5:4 Brandt Laura 7:4 Bulbuk Ernõ 4:18 Cicios, Dan 7:31 Cs. Erdõs Tibor 4:10, 11 Cseke Péter Tamás 5:4 Csiki László 10:24 Damjanovich Imre 10:5, 7 Dárer Miklós 10:7 Darkó László 11:16 Dávid Botond 10:17 Dávid Gyula 2:5 Dávid Lajos 2:18

Debreczeni László 1:25; 2:26 Donáth László7:12 Dukász Péter 5:5 Dulányi B. Aladár 5:5 Dupka György 3:4 Egyed Ákos 4:3 Esztegár Gergely 3:19 Farkas Árpád 10:23 Farkas Melinda 7:9 Feneºan, Gheorghe 7:27 Fodor Sándor 10:22 Fosztó Zoltán 4:5 Frãþescu, Ludmila 7:29 Fülöp Antal Andor 11:17 Fülöp G. Dénes 4:5, 6

Fülöp Júlia 5:4 Füzes Oszkár 12:10 Füzesi Magda 10:5 G. Mátyus Melinda 5:21 Gaal György 4:8, 11 Gány Ervin 10:9 Gedeon Zoltán 11:10; 12:8, 10–12 Gellért Sándor 10:21 Gyimesi Éva 9:25 Gyõrffy István 8:8 Györkös Mányi Albert 11:17 H. Szabó Gyula 2:4 Herrmann Antal 3:17 Hodossy Gyula 10:6 Holányi Júlia 2:13 Horváth Andor 5:6 Horváth Imre 10:21 Horváth László 2:4 Ilie, Felicia 7:30 Iochom Zsolt 3:9 Issekutz Béla 3:20 Jakab Gábor 2:9 Jancsó Miklós 2:11 Járosi Andor 7:3, 4; 10:14 Juhos Kiss János 8:10 Kacsó Sándor 2:4 Kacsó Sándorné 2:4 Kányádi Sándor 10:21 Katona Kinga 10:9 Katona Tamás 10:4 Király László 10:22 Kiss András 11:28, 29 Kiss Ferenc 12:24 Kiss Ferencné Döme Margit 12:25 Kiss Ferencné Spreng Aranka 12:25 Kiss Jenõ 10:20 Kocsis Ildikó 7:10 Koncz Münich András 7:10 Kónya-Hamar Sándor 2:10 Korszun, Alekszej 12:4 Kós András 4:12–15, 23–25, 29 Kós Károly 2:24, 25; 4:14; 5:26; 6:25; 8:12–15, 31; 11:3 Kós Károly, dr. 6:21,22 Kosz Orsolya 5:5 Kovács László 10:14 Kovács Sándor 10:5, 6 Köllõ Margit 5:5 Krajnik-Nagy Károly 2:9 László István 10:9 László Miklós 5:4–6 Lászlóffy Aladár 10:23 Lay György 4:6 Lay Imre 4:6 Lõrincz József 3:9 Majorszkiné Kasét Nikoletta 12:5 Majtényi Erik 10:24 Maksay Ádám 4:11 Markovits Antal 3:27 Marosi Ildikó 5:4

Másvilági Antal 3:22 Mereu, Timoteiu 9:19–21 Merza Gyula 4:17 Mezei Boglárka 8:10 Mircea, Viorel 7:9 Mitru Ildikó 2:18 Molnár Antal 3:19 Molnár F. 3:16 Motrevics, Vlagyimir 12:5 Müller Csaba 8:10 Nagy Donáth Katalin 7:13 Nagy Imre 7:18 Nagy Tibor 6:11–13 Németh Júlia 5:13 Nyírõ József 7:18, 20 Oláh János 11:3–5 Orbán István 7:8, 28; 11:13; 12:10 Orémus Kálmán 10:6 Papp Bálint Mihály 4:6 Páskándi Géza 10:24 Popoviciu, Monica 7:11 II. Rákóczi Ferenc 6:16 Reményik Sándor 10:13, 14 Reményik Sárika 10:13 Rohonyi D. Iván 1:4,5, 18–23, Rózsa Sándor 4:4 Sárdi István 3:23 Scridonesi, Dorina 7:11, 13 Simai Ferenc 3:20 Szabó Zsolt 10:7 Székely Ferenc 11:8 Székely János 10:21 Szentpéteri Bálint 3:18 Szilágyi Domokos 10:21 Szolnay Sándor 11:16 Takács Gábor 11:11 Tasnádi József 11:15 Tauffer Lajos 4:21 Tóth Pál 8:10 Újházy Sándor 2:20, 22, 23 Újvári László 3:4 Uray Péter 5:5 Vadas Gyula 9:28 Vajda András 5:4 Varga György 3:16 Vásárhelyi Géza 10:23 Veres Péter 6:6 Veress Albert 9:28 Veress Pál 11:16 Vita Zsigmond 4:22 Vlad, Liviu 5:24, 25 Vremir, Mircea 11:16 Wagner Péter 2:17–19 Zorkóczy Zenóbia 10:17 Zsigmond Ilka 5:5

Névmutató

Adorjáni Dezsõ Zoltán 7:4 Ady Endre 3:27 Ágoston Palkó Emese 11:17 Ákontz János 3:18 Albert Júlia 5: 5, 12

Ambrus Attila 2:5, 8 Antal Dániel 6:5 Antal Margit 7:5 Baghiu, Aurel 4:5,6 Bajor Andor 10:22 Bakos István 6:6 Bâlcu, Alin 7:10 Balla Loránd 3:27; 6:26 Bántó István 6:8 Bányai Kelemen Barna 5: 5, 12 Barabási Albert László 7:21 Bartha Bálint 5: 5, 15 Benczédi Sándor 10:3, 20–25 Benkõ Levente 1:21, 26; 2:20; 3:3, 4; 4:4; 5:3; 6:3; 7:3; 8:3, 9:3; 10:12; 11:21; 12:3 Bibza István 8:10 Bíró Gergely 11:4 Bogdánfi Dániel 3:21 Bogdánfi Gábor 3:22 Both József 5:4, 7 Both Zsuzsa 5: 4, 7 Bottyán Teréz 9:25 Bögözi Réka 1:5 Bölöni Domokos 7:12 Brandt Laura 7:4 Budai Kinga 1:9 Bulbuk Ernõ 4:18 Bura László 8:21, 9:22 Burca Mercédesz 1:12 Buzás Pál 8:6 Cicios, Dan 7:31 Cs. Erdõs Tibor 4:10, 11 Cseke Péter Tamás 5:4, 6 Csiki László 10:24 Damjanovich Imre 10:5, 7 Dáné Tibor Kálmán 5:7 Dárer Miklós 10:7 Darkó László 11:16 Dávid Botond 10:17 Dávid Gyula 2:5 Dávid Lajos 2:17, 18 Debreczeni László 1:25; 2:26 Donáth László 7:12, 16 Dukász Péter 5:5, 11 Dulányi B. Aladár 5:5, 9 Dupka György 3:4 Egyed Ákos 4:3 Elbe István 3:23 EMKE-díjak 5:4 Esztegár Gergely 3:19 Farkas Árpád 10:23 Farkas Melinda 7:9 Farkas Zoltán 6:5; 9:6 Fazekas Loránd 6:14 Feneºan, Gheorghe 7:27 Finály Henrik 6:19 Fodor Sándor 10:22 Forró Miklós 9:27 Fosztó Zoltán 4:5 Frãþescu, Ludmila 7:29 Fülöp Antal Andor 11:17

17

18

Fülöp G. Dénes 4:5, 6 Fülöp Júlia 5:4, 8 Füzes Oszkár 12:10 Füzesi Magda 10:4, 5 G. Mátyus Melinda 5:21 G. Tóth Károly 10:15 Gaal György 3:10; 4:8, 11; 11:12 Gáll Anna 1:17 Gány Ervin 10:9 Gedeon Zoltán 11:10; 12:8, 10–12 Gellért Sándor 10:21 Gergely Gyula (Gaal György) 4:8 Gyimesi Éva 9:25 Gyõrfi Dénes, Ifj. 8:16 Gyõrffy István 8:8 Györfi Dénes 4:22 Györkös Mányi Albert 11:17 H. Szabó Gyula 2:4; 5:23 Herrmann Antal 3:17; 8:8 Hodossy Gyula 10:6 Holányi Júlia 2:13 Horváth Andor 5:6 Horváth Imre 10:21 Horváth Lászó 2:4 Ilie, Felicia 7:30 Iochom Zsolt 3:9 Issekutz Béla 3:20 Jakab Gábor 2:9 Jámbor János 8:29 Jancsó Miklós 2:11 Járosi Andor 7:3, 4; 10:14 Józsa Miklós 2:12; 10:8 Juhos Kiss János 8:10 K. Kovács István 10:17 Kacsó Sándor 2: 4, 5, 8 Kacsó Sándorné 2:4 Kántor Lajos 5:6 Kányádi Sándor 10:21 Karczagi Sándor 11:13 Katona Kinga 10:9 Katona Tamás 10:4 Keszeg Vilmos 5:7 Király László 10:22 Kiss András 11:27–29; Kiss Ferenc 12:24 Kiss Ferencné Döme Margit 12:25 Kiss Ferencné Spreng Aranka 12:25 Kiss Jenõ 10:20 Kócza Richárd 1:12 Kocsis Ildikó 7:10 Koncz Münich András 7:10 Kónya-Hamar Sándor 2:10 Kopacz Katalin Mária 5:14 Korszun, Alekszej 12:4 Kós András 4:12–15, 23–25, 29 Kós Károly 2:24, 25; 4:14; 5:26; 6:25; 8:11–15, 31; 11:3, 9 Kós Károly, dr.: 5:26; 6:21, 22; 7:22; 9:29 Kossuth Lajos 3:23

Kosz Orsolya 5: 5, 14 Kovács László 10:14 Kovács Sándor 10:5, 6 Kozma Ágnes 7:21; 10:9 Köllõ Katalin 5:12 Köllõ Margit 5: 5, 13 Kötõ József 5:16 Kövesdy István 5:12 Krajnik-Nagy Károly 2:9; 3:15; 9:26 Láng Melinda 1:14 László Attila 5:9 László István 10:9 László Miklós 5:4–6 Lászlóffy Aladár 10:23 Lay György 4:6 Lay Imre 4:6 Liszt Ferenc 2:16 Lisztóczky László 9:10 Lõrincz Ilona 3:8 Lõrincz József 3:9 Majorszkiné Kasét Nikoletta 12:5 Majtényi Erik 10:24 Maksay Ádám 4:11 Málnási Ferenc 9:26 Máriás József 3:13; 6:8; 11:9 Markovits Antal 3:27 Márkus Beáta 12:7 Marosi Ildikó 5: 4, 6 Másvilági Antal 3:22 Mereu, Timoteiu 9:19–21 Merza Gyula 4:17 Mészáros Ildikó 5:20 Mezei Boglárka 8:10 Mezey Katalin 1:12 Mircea, Viorel 7:9 Mitru Ildikó 2:18 Molnár Antal 3:19 Molnár Bertalan 10:4 Molnár F. 3:16 Molnos Lajos 10:20 Motrevics, Vlagyimir 12:5 Murad Betty 12:15 Müller Csaba 8:10, 11 Nagy Donáth Katalin 7:12, 13 Nagy Imre 7:18 Nagy Tibor 6:10–13 Németh Júlia 4:10, 13; 5:13 Novák Dániel 1:16 Nyírõ József 7:18–20 Oláh János 11:3–5 Oláh-Gál Róbert 6:19 Orbán István 3:16; 4:16; 6:10; 7:8, 28; 11:13,15; 12:10 Orémus Kálmán 10:6 Papp Bálint Mihály 4:6 Páskándi Géza 10:24 Petõfi Sándor 2:16 Popoviciu, Monica 7:11 Ráduly János 11:8 II. Rákóczi Ferenc 6:14, 16 Rancz Sándor 1:5 Reményik Sándor 10:12, 13, 17

Reményik Sárika 10:13 Rohonyi D. Iván 1:4, 5, 18–23, Rózsa Sándor 4:4 Sándor Ferenc (Benkõ Levente) 2:16 Sárdi István 3:23 Sas Péter 3:21; 9:14; 10:28; 11:27 Scridonesi, Dorina 7:11, 13 Simai Ferenc 3:20 Skultéty Csaba 7: 17–19 Szabó András 10:2 Szabó Emília 5:17 Szabó Zsolt 1:3; 2:3; 5:24; 7:17; 8:10; 10:3, 7; 11:3 Szántai János 5:22 Szász István Szilárd 1:30 Szász István Tas 3:5; 12:23 Szatmári László 1:24, 2:24 Szatmáry Ferenc 9:6 Székely Ferenc 11:8 Székely János 10:21 Székely Tibor 5:15 Szekernyés János 5:11 Szemere Judit 10:4 Szentpéteri Bálint 3:18 Szilágyi Domokos 10:21 Szolnay Sándor 11:16 Szûk Balázs 4:25 Takács Gábor 11:11 Tasnádi József 11:15 Tauffer Lajos 4:21 Tóth Mária Orsolya 12:9 Tóth Kálmán 8:16 Tóth Pál 8:10, 13 Trefort Ágoston 6:19 Ugron Nóra 1:9 Újházy Sándor 2:20, 22, 23 Újvári László 3:4 Uray Péter 5:5, 16 Vadas Gyula 9:28 Vajda András 5:4, 7 Vajnár Ilona 11:7 Varga György 3:16 Vásárhelyi Géza 10:23 Veres Emese Gyöngyvér 7:26; 8:29 Veres Péter 6:6 Veress Albert 9:28 Veress Pál 11:16 Vincze Zoltán 5:14 Visky András 9:19 Vita Zsigmond 4:22 Vlad, Liviu 5:24, 25 Vörös Alpár 1:4 Vremir, Mircea 11:16 Wagner Péter 2:16–19 Wallenberg, Raoul 7:4 Winkler Gyula 5:8 Zorkóczy Zenóbia 10:17 Zsigmond Ilka 5:5, 14 Összeállította

MURAD BETTY

(Folytatás a 14. lapról) Ezekrõl a közösségformálõi próbálkozásokról szeretnék a továbbiakban beszélni.

A tanító szerepe – az első gyűjtés

A három, sõt mindnégy telepen a tanítóknak, késõbb pedig a tanároknak óriási közösségalakító és -formáló szerepük volt. Közülük egyet szeretnék kiemelni, a Szekeres Adél marosludasi születésû történelemtanárnõét. Az õ nevéhez fûzõdik az elsõ faluszoba kialakításának kezdeményezése. Munkái közül megemlíthetjük azokat, amelyek szakkörökön kerültek ismertetésre. Két jelentõsebb munkáját emelném ki: Jobbágyviszonyok Marosszéken 1785–1848 között, Kolozsvár– Marosvásárhely, 1973 (90 l.); Marosszék lakosságának társadalmi rétegzõdése 1722–1824 között, Marosvásárhely–Kolozsvár, 1990 (125 l.). Társszerzõként részt vett Marosludas monográfiájának megírásában, két ízben is. Ebben a vállalkozásban a marosludasi magyarság történelmét feldolgozó részeket szerkesztette. Ezek a munkák: Monografia oraºului Luduº, Luduº, 1977; Monografia oraºului Luduº, Nico Kiadó, Marosvásárhely, 2008. Az andrássytelepi iskolában az 1970–1971-es tanévtõl tanított 1990-ig. 1990-tõl a marosludasi általános iskola tanára. Az 1990–1991-es tanévben az iskola régészeti leleteket tartalmazó múzeumát újjászervezte, rendszerezte, bõvítette középkori, újkori és jelenkori emléktárgyakkal. 1998-ban a Magyar Napló által A magyar társadalom önképe az ezredfordulón címmel meghirdetett szociográfiai pályázaton III. díjat nyert A marosludasi Belsõtelep rövid története címû munkájával. Ugyanebben az évben a marosvásárhelyi Népújság folytatásokban közölte január és április között. A sepsiszentgyörgyi Történelmi Magazinban is jelennek meg: írásai: Dr. Buday Árpádra, Marosludas régész-történész professzorára emlékezünk. 2000/11. 15–18.; Az erdélyi Marosludas. 2003/4. 13.

2001. december 15-én a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Díszoklevelet és Ezüstgyopár érmet nyújtott át neki Szovátán: „felelõsségteljes, önzetlen oktató-nevelõ munkája és közéleti tevékenysége elismeréséül”. A Románia, Maros megye, Marosludas – Luduº – Ludasch – 2006 címmel megjelent, Marosludas történelmi méltatásáról szóló kiadvány szövegszerzõje, amely a Communitas Alapítvány támogatásával jelent meg. 2008-ban helytörténeti cikkeket jelentetett meg a Petrõczy Kata Szidónia Egyesület (PKSZ) hírlapjában, valamint a marosludasi lapokban. Különféle díjakban részesült: 2009-ben a marosludasi Polgármesteri Hivatal Érdemoklevéllel, 2011-ben a PKSZ Pedagógus életmû-, 2011-ben Pro Marosludasi Magyarság-díjjal tüntette ki. Az 1970-es években a Szekeres házaspár az andrássytelepi iskolában történelmet, illetve matematikát tanított. Szekeres Adél tanárnõ, amint azt a tanügyi szabályzat is elõírta, történelemkört vezetett az iskolában. Ide azok a diákok iratkozhattak fel, akik érdekelõdtek a történelem iránt. A kör versenyekre való felkészítõkbõl, különféle elõírt közmunkákból, honismereti és hagyományõrzési munkából állt. Egy köri tevékenység alkalmával támadt az ötlet, tantervi elõírással, hogy minden település végezzen településkutatói munkát. 1972-ben alakul az andrássytelepi kisdiákok történelemköre, a cél a diákok bevonása a gyûjtõmunkába, megismerni és megõrizni a hagyományokat, megtudni egyet-mást a lakásberendezésrõl, a falusi életmódról, arról az életmódról, aminek õk is részesei. Jól meghatározott szempontok alapján történt a gyûjtõmunka. Elõírások szerint gyûjtötték az adatokat. Ezzel a tevékenységgel bevonták õket a kutatómunkába. Ehhez hasonló adatgyûjtés a közeli településeken, így Marosbogáton, Kutyfalván, Csapón is zajlott (régészeti jellegû tevékenységek, anyagi emlékek feltárása és begyûjtése, dokumentálása). Ezeken a tele-

püléseken kiállításokat szerveztek. Andrássytelepen ez már nem így történt. Az andrássytelepi gyûjtõmunka csekély számú tárgyat tudott felmutatni a tárlat összeállításakor, de annál több információt, történetet mondhatott magáénak. Figyelembe véve a település alig két nemzedéknyi múltját, az emberek a személyes emlékezés révén vettek részt a hagyományteremtés folyamatában. Ez a hagyomány inkább egyéni volt, amit magukkal hoztak a telepesek, mint közösségi. Továbbá, használati tárgyaikat nem adományozhatták a kiállítás céljára, mivel abban az idõben ezek még használatban voltak. Kevesen váltak meg tárgyaiktól, ám annál többen mutatták meg õket, magyarázták el használatuk módját, készítési technikájukat. Miért a diákok végezték ezt a gyûjtõmunkát? A válasz egyszerû. Õk ismerték az embereket, a szájhagyományon keresztül terjedõ információátadás pedig nagyon jól mûködött. Tudták, hova, kihez kell menni, hol mit lehet látni, esetleg megszerezni. És az emberek õket másként fogadták, közvetlenebbek voltak velük, hiszen ismerték õket. A másik elõny az volt, hogy ezek a gyerekek nem egyetlen teleprõl származtak. Így kerültek a tárlatba bukovinai kancsók, villák, kanalak, poharak, különbözõ mintájú, motívumú párnacsúpok, hímzett törülközõk, illetve egy már használaton kívüli vajköpülõ. Bíró Bálint fekete vitézkötéses mellényét adta kölcsön, igaz, csak pár napra, de ez éppen elég volt arra, hogy az iskola fotográfusa, Finta János biológiatanár lencsevégre kapja. Csernik Anna színes virággal díszített fehér porcelán kancsót adott a tárlatnak. A kancsónak érdekes utóélete van. A Szekeres házaspár az 1990-es évek elejétõl a marosludasi 1-es Számú Általános Iskolában tanított még 15 évet. Ahogy õk eljöttek a Teleprõl, a tárlatnak is lába kelt. A tanárnõ sajnálattal említette, hogy a bukovinai családok közül senkinél sem látott teljes népviseletet. De nemcsak bukovinait nem látott, más vidékrõl valót sem. Keresztes Bibián viszont

19

Bíró Bálint vitézkötéses mellénye

Bukovinai kancsók, tányérok, szőttesek

mutatott egy fényképet, amelyen fiatal édesanyja népviseletben látható két lánytestvérével. Ünnepnapokon sem jártak viseletben, és nem is varrtak újakat. Ha nem is a teljes népviseletet, de az abban az idõben használt ruházati cikkeket megmutatták az ifjú kutatóknak: Kásler Ágota vállkendõjét, színes perkálszoknyáját vette elõ a szekrénybõl. Megmutatta rakott szoknyáját, amit még nagymamájától örökölt, aki bukovinai születésû volt. A szoknyát soha nem viselte. Elmesélte, hogyan tartották rendben az ilyen típusú szoknyákat. A kemencébõl frissen kivett

kenyérrel préselték tökéletesre a ráncokat. Ezzel az eljárással tartósabbakká váltak. A gyermekek megnézhették a vetett ágyát, amely szõttessel volt leterítve, a szõttes alól pedig kilátszott a fehér lepedõ, melynek aljára egy körülbelül 10 cm széles, erre a célra horgolt csipke volt varrva. Az ágyra terített szõttes piros-fekete kockás mintázatú. A szoknya mellett hímzett zsebkendõket is mutattak az asszonyok. Ezeket a zsebkendõket már nem használták, a népviselet része voltak. A képen is láthatók, féloldalt a szoknyára tûzve viselték. Különbözõ színûek: sárga, kék, fehér,

A telepesek háztartási eszközei

20

piros virágutánzatokkal, ezek fõleg rózsa, kéknefelejcs, margaretta voltak. A zsebkendõk szélét horgolt, finom, vékony csipke díszítette. A kép keletkezésérõl nincs adat, feltehetõleg a 20. század elejérõl származik. A tárlat az iskola történelemszertárának egyik sarkában kapott helyett. Az eredeti ötlet szerint a helyi kultúrházban lett volna elhelyezve. Oda viszont azért nem kerülhetett, mert ott pártgyûléseket tartottak, színdarabokat próbáltak, krumplit csiráztattak. Senki nem garantálta volna a tárgyak biztonságát. Az 5–10 éves gyûjtõmunka eredménye pár használati tárgy Bukovinai viseletbe öltözött lányok

Hagyományos szobasarok

volt, amit a jelenkori nemzedék már nem láthat, rengeteg (lejegyzetlen) családtörténet, a tanárnõ Andrássyteleprõl és a telepítésrõl írt munkája lett. A múlt felidézésére, megismerésére, átadására voltak még vállalkozások. 1999-ben Tóth Sándor (sz. 1967) hittantanár kezdeményezésére Marosludason megalakult a Hajdina néptánccsoport, melynek tagjai többségben andrássytelepi lakosok voltak, az egykori telepesek leszármazottai. Tóth Sándor tagja volt az egykori történelemkörnek. Diákként monográfiát írt Andrássyteleprõl Szekeres tanárnõ irányításával, amelylyel a Jóbarát 1972-es tantárgyolimpiájának országos döntõjébe jutott, 27 helybõl a 16. helyezést érve el. A tánccsoport megalakításával diákkori álmát valósította meg. Elmondása szerint a hagyományos kultúra iránti érdeklõdését otthonról, a családból hozta magával, de az igazi kiteljesedését az iskolában, a gyûjtõmunkák során szerezte.

azokból kis kiállítást állítsanak össze a templom tanácstermében. A tiszteletes asszony kérésére szép számú tárgyból minõségi kiállítás született. A kérés az volt, hogy mindenki mondja el a behozott tárgy történetét, meséljen róla. A nõszövetség tagjai el voltak ragadtatva az ötlettõl, a kiállításból falumúzeumot hoztak létre. Újabb és újabb felhívások következtek. A református közösség tagjai egyként válaszoltak a felhívásra. Egyik napról a másikra újabb tárgyakkal kopogtattak be a parókiára. Idõközben az iskola V-VIII. osztályos tagozata megszûnt. Jelenleg csak az alsó tagozat mûködik. Kapóra jött az ötlet: miért ne használhatnák ki az üresen álló tantermeket. Ezek után következtek a hivatalos eljárások, megkapni az engedélyt a tanteremre, ahol majd a tárgyakat tárolják. Az iskola igazgatósága, de még a városi tanács sem látta ennek semmi akadályát. Viszonylag minden zökkenõmentesen alakult. A szoba már be volt rendezve, csak a megfelelõ alkalmat várták az ünnepélyes megnyitásra. A megnyitó napján Vajda Géza egy 1870-es évekbõl származó mosódeszkát hozott. A hivatalos megnyitóra kitûnõ alkalomnak ígérkezett az elsõ Ludasi Magyar Napok, amelyet 2011. szeptember 4-én Andrássy-

telepen rendeztek meg. A meghívottak, vendégek közül nagyon sokan idevalók voltak, meghatódva nézték végig a falusi szobának berendezett termet. Felemelõ élmény volt végignézni, ahogy három különbözõ korosztály a kiállított tárgyakat figyeli. A nagymamákat nosztalgia töltötte el látva a több tíz éves szõtteseket, régi bútorokat, fiatalságukat juttatta eszükbe; az anyukák büszkeséggel mesélték gyermekeiknek, hogy valamikor az õ házuk is így volt berendezve. A gyermekek pedig kíváncsian hallgatták az idõsek meséit. A szoba berendezésekor tematikus sarkokat próbáltak kialakítani. Bal oldalra a szövéshez, fonáshoz tartozó eszközök kerültek, majd egy külön sarok a tisztálkodáshoz tartozó kellékek felállításához, a szemközti sarok a vetett ágynak nyújtott helyet, a központi részen pedig az asztal és mögötte a felnyitható padláda lett elhelyezve. De van külön katonasarok, bõrönddel és fényképekkel is. A padládán elhelyezett kézimunkák az éppen idõszerû divatot tükrözték, kezdve a népi hímzéstõl, az úri hímzésen át a keresztszemesig. Andrássytelepen egyetlen telepes ház áll eredeti állapotában a központi zónában. A tiszteletes asszony merész terve Gábosi Rozi

A lelkipásztor szerepe – a második gyűjtés

Egy újabb kezdeményezéshez idõre volt szükség. 2007-ben fiatal lelkészcsalád kerül Andrássytelepre. Kali Tünde néprajzos segédlelkész 2008 tavaszán, az Idõsek és Betegek Vasárnapján megkérte a nõszövetség tagjait, hogy hozzák el a nagyszüleiktõl örökölt kedves tárgyaikat, hogy

21

Asztal, padláda, rongyszőnyeg – a hagyományos szobaberendezés fontos kellékei

néni házának megszerzése. A marosvásárhelyi néprajzi múzeum egy munkatársa megígérte, hogy segít a tárgyak dokumentálásában. A gyûjteményt mindeddig csupán a helybéliek és a Magyar Napok részvevõi látták, a nagy nyilvánosság elõl még rejtve van. Egy Facebook-oldal azonban sokat segítene népszerûsítésén. A gyûjteményben lévõ tárgyakról csak hiányos lajstrom készült, amely tartalmazza az adományozó nevét, a tárgyat, a készítõ nevét, az egyes darabokról rövid leírás Vetettágy a telepesszobában

22

is van. Nincs feltüntetve, hogy az adott tárgy mikor került a gyûjteménybe. A további részletes rendszerezés még várat magára. A használatuk szerinti osztályozásból világosan kitûnhet, hogy milyen tárgyakkal is kezdõdött a szoba berendezése. A tárgyakat használatuk szerint osztályozták: a tisztálkodás eszközei: mosdótál és tartó, törülközõ, mosóborda. A munkavégzés eszközei: harcsafûrész, kukoricamorzsoló, fonaltekerõ motolla, rokka. Étkezéshez tarto-

zó tárgyak, öltözködés, lakberendezés, tárgyai: vetett ágy, bútorok, tanszerek, különféle iratok – öszszesen 145 tárgy. Mi a múzeum szerepe az emberek életében, az andrássytelepiek életében? A válasz Kali Tünde szavaiban is benne volt: maradjon meg. Egy múzeum rendeltetése a megõrzés, rendszerezés és nem utolsósorban a tanítás. A múzeum nevel. Hazaszeretetre tanít, nemesíti a látogatók erkölcsi érzékét a történelem jeles példáinak felmutatásával. A maradjon meg – akár jelszóként is funkcionálhat: a rövid közös múlt, amit magáénak mondhat az andrássytelepi közösség, maradjon meg az utókor számára. A kezdeti indítványozástól, köri tevékenységektõl a ma látható gyûjteményig hosszú út vezetett. Majdnem 40 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az emberek önként adják át múltjukat. Beszélgetéseink során a tiszteletes asszony hangsúlyozta, hogy az ilyen típusú szervezkedésben döntõ szerepe van a bizalomnak. Ahhoz pedig, hogy a bizalom kialakuljon, idõre van szükség. Az embereknek meg kellett bizonyosodniuk afelõl, hogy féltve õrzött tárgyaik jó kezekben vannak és a megfelelõ helyre kerülnek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a múlt századi anyaggyûjtéskor hiányzott volna a megfelelõ bizalmi kapocs az átadó és az átvevõ felek között. Az akkori idõk azonban még nem voltak megfelelõek ilyen jellegû akciókra, túl fiatal volt még a közösség, még használta a tárgyait, nem válhatott meg tõlük egyik napról a másikra addig, amíg mással nem helyettesíthette. Félszáz esztendõ alatt az emberek mentalitása, hozzáállása megváltozott. Az andrássytelepi falumúzeum/faluszoba a település múltjának egy aprócska szeletét hivatott láthatóvá tenni és megõrizni az utánunk jövõk számára. A két próbálkozás jó példa arra, hogy a múzeum hogyan jelenik meg az ember és környezete közötti viszony lecsapodásaként.

TÓTH MÁRIA ORSOLYA

Enciklopédia

„Egy emberbõl az marad meg,

ami az emberek emlékezetében róla megmarad” (2.) Interjú a 90 éves Kiss András nyugalmazott főlevéltárossal – A Facsádról elindult életút végül megérkezett, azt is mondhatnám, révbe jutott Kolozsvárt, mely bizonyosan különbözött a korábban megélt városok szellemiségétõl. – Kolozsvár más volt, új, számomra a kitárult reménységek városa volt. Kolozsvárra bukott diákként érkeztem. 1940 a bécsi döntés és a szerelmek éve volt. És azé a felejthetetlen facsádi nyáré, amelyrõl mintha megéreztük volna, hogy az utolsó, tombolt bennünk az ifjúság, az együttlét öröme. A gimnáziumban hetediktõl kettéágaztak az osztályok humán és reál tagozatra. Az elõbbiben a latinon és a nyelveken volt a hangsúly, a reál osztályokban a nagyon komoly matematika- és fizikaoktatáson. Mindig ragaszkodtam a barátaimhoz. Ezek jó matematikusok voltak és a reál tagozatra iratkoztak be. Én követtem õket, de nem mértem fel, hogy azon a magas színvonalon tanított matematikához és fizikához nagyon rendszeres, napi felkészülésre volt szükség. Az én érdeklõdésem azonban nagyon megoszlott. Változatlanul sokat olvastam, rádiót hallgattam, szórakoztam, így aztán 1940 nyarán pótvizsgára buktam. A nyár viszont nagyon mozgalmas volt. Akkor folytak a Turnu Severin-i tárgyalások, tombolt bennünk a fiatalság, a szerelem, nem tudtam tanulni, nem is ment a vizsga. Matematikatanárom megkérdezte, miért nem megyek Magyarországra. Azt feleltem, hogy készülök menni, mert édesapámat áthelyezték Csíkszenttamásra. A nagyon igényes számtantanár nagyvonalú ember volt, Temesvár polgármesteri tisztét is betöl-

tötte a királyi diktatúra elõtt, az ellenõrizhetõ írásbelimre négyest adott, viszont a szóbelimre hatost, így ötös osztályzattal átengedett. A Karánsebesrõl jött, provinciális szemléletû fizikatanár 4,50-nel megbuktatott. Édesapám felvette a kapcsolatot a sepsiszentgyörgyi Református Kollégiummal, ahol tájékoztatták, hogy mint elnyomott, újra vizsgázhatok. Neki viszont az volt a véleménye, hogy mivel látta, hogy nyáron nem tanultam a pótvizsgára, ne vegyem igénybe ezt a kedvezményt. Mivel a szintén áthelyezett sógoromék már berendezkedtek Kolozsváron, beiratkozásra jelentkeztem a Kántor Lajos igazgató vezette Farkas utcai Középiskolai Tanárképzõ Intézet Gyakorló Gimnáziumába, ahova Gyöngyössy Dániel, akkor ügyvédjelölt barátom és földim kísért el. Bukott diákot nem szívesen veszek fel, mondta az igazgató, miután átnézte az irataimat. Dani barátom sovinizmust emlegetett. A válasz tömören ez volt: sovinizmus ide, sovinizmus oda, bukott diák az bukott diák. Kántor Lajos igazgató úr mégis felvett. Mi, felsõsök hamar rájöttünk, hogy igazgatónk fõ törekvése az iskolaépítés. Igyekezett jó, minõségi iskolát létrehozni, ami nem volt könnyû az örökölt tanári karral és a különbözõ helyekrõl érkezõ, több iskolát megjárt diákokkal. Keményen, jól vezette a rábízott gimnáziumot, és már a második évben sikerült a tanárok egy részét kicserélnie. A román oktatási rendszer több szempontból modernebb volt. A Károly-diktatúra idején azonban nehezebb lett a helyzet. A diákok is szembesültek a vasgárda és a király között

dúló ádáz harccal. A vasgárda tudatosan Lupescunét, a szeretõt tette minden rossz elõidézõjévé. De a diákok tapasztalták azt is, hogy a terrort nem lehet terrorral megfékezni. Két iskolatársunkat is a csíkszeredai gyûjtõtáborban megtizedelés során lemészárolták, minden bírói ítélet nélkül. Különben osztálytársaik jó tanuló, eszes fiúknak ismerték. Szerintük nem az antiszemitizmus vitte õket a vasgárdába, hanem a király és környezete erkölcstelensége, pénzhajhászása. Károly király emberei ugyanolyan törvénytelenül jártak el, mint a gyilkoló vasgárdisták, mert cselekedeteiket nem független bírói határozat alapján hajtották végre. Az iskolában kialakult ugyan a diákok véleménye, de oda nem gyûrûzött be a gyûlölködés. A magyar oktatási rendszerben tetszett, hogy a tanár szabadon dönthette el, milyen végsõ osztályzatot ad a diáknak. Különbség volt a nyelvoktatás tekintetében is. A magyar oktatási rendszerben elsõ évtõl tanították a latint, harmadiktól a németet, ötödiktõl az olaszt vagy más világnyelvet. A román nyelvet elsõtõl tanították és érettségizni is lehetett románból. A román iskolákban elsõ osztálytól a francia, harmadiktól a latin, ötödiktõl pedig választott idegen nyelv volt a kötelezõ. Amint errõl már szó esett, hetediktõl választani lehetett a humán és a reál tagozat között. A diákok körében nagyon rossz szemmel néztek két típust: a magolót és a strébert. Kolozsvárt én kitûntem a magammal hozott irodalmi ismereteimmel és olvasottságommal. Rendszeresen vásároltam a magyar sorskérdésekkel

23

24

foglalkozó folyóiratokat, ezeket a Méhkas Diákszövetkezet könyvesboltjában szereztem be. Móricz Zsigmond folyóiratát, a Kelet Népét, a Zilahy Lajos szerkesztette Híd számait pedig az Ursus kapualjában árusító Béla újságárusnál vásároltam meg. Amikor megtudtam, hogy a harmadik utas Németh László, Kodolányi János, Juhász Géza, Gulyás Pál átvették a debreceni Tiszántúl irányítását, elõfizettem erre a napilapra. Ma is emlékszem a postán kézbesített napilap címzésére: „Kiss András 7. osztályos fõgimnáziumi tanulónak”. Sajnos, ami nagyon gyakran elõfordul, a szellemi tõkével rendelkezõk anyagiakban szûkölködnek, így a Tiszántúlt is átadták a szerkesztõk egy tõkével rendelkezõ kiadónak. Késõbb házkutatástól tartva Tóth Kálmán aligazgatón keresztül folyóirataim nagy részét átadtam az Egyetemi Könyvtárnak. Ma már csak a Kelet Népe példányait és azt a szellemi tõkét õrzöm, amit akkori olvasmányaimból szereztem, a magam képére kialakított harmadik utat és a Tanút. – A Gyakorló Gimnázium egykori tanári karából kikre emlékszik vissza? – Balogh László magyartanárom a Pásztortûzben közölt írásokat, rendkívül jól, szuggesztíven, élményszerûen adott elõ, mindig szabadon elmondhattuk véleményünket a felmerült kérdésekkel kapcsolatban. Az a tanártípus volt, aki nem a biflázásra, hanem az irodalom megkedvelésére igyekezett rávezetni diákjait. A fizikatanárom Balogh Antal volt, aki tudott a bukásomról, de akkorra már pótoltam lemaradásomat. (Ami nem is volt nagy teljesítmény a temesvári reálban ígyúgy elsajátított ismereteimmel.) Egyszer egy stréber nem volt megelégedve az osztályzatával, neki azt mondta: „Én Kiss Andrást becsülöm, aki hosszútávfutóként halad elõre”. Olasztanárom Ulrich Ferenc, aki francia szakos is volt, valóságos nyelvtehetségként tûnt ki. Skrabatovics Ede a fejébe vette, hogy majd õ megtanít latinra. Feltehetõen tudta, hogy az elõzõ évben kézrõl kézre járattam Móricz Zsigmondnak A latin nyelv

törlendõ címû írását. Nyolcadikban majd minden órán feleltetett. Egyikünk sem tudta akkor, hogy mennyire szükségem lesz a latin nyelvre. Módszeresen, jól tanított. Késõbb Sajkásra magyarosította a nevét. Az egyetemen is volt beosztása. 1944 õszén még aláírta a magyar oktatóknak az egyetem továbbmûködése melletti állásfoglalását. Katonakabátban hazaindult Szatmár vármegyébe, útközben agyonütötték. Természetesen az említett fiatal tanárok közelebb álltak hozzánk, és bár nem tanított bennünket, nagyon tiszteltük a nálunk valamivel idõsebb, halk szavú Mikecs Lászlót, akirõl az olvasottabbak tudták, hogy publikációi is vannak. A „felszabadító” szovjet csapatok az ötezer kolozsvári magyar polgári személlyel együtt õt is Oroszországba deportálták, ahonnan nem tért vissza. A fiatalok mellett jó emlékeket hagytak bennem a román szakos Papp Imre, Szopos Sándor festõmûvész rajztanár és a két Török: Sándor, a matematika- és Zoltán, a természetrajztanár. Az osztályomban közismert volt olvasottságom és irodalmi tájékozottságom. Talán ennek köszönhetõ, hogy nyolcadikban, az önképzõ kör alakuló ülésén egyhangúlag engem javasoltak elnöknek. Az ülésen jelen volt Kántor Lajos igazgató is, és meglepett arccal hallgatta a bukott diák jelölését és megválasztását, de nem szólt közbe. Hagyta, hogy Balogh László, aki akkor már jól ismert, levezesse az ülést. Az érettségi vizsgámon Bartók György filozófiaprofesszor, a Középiskolai Tanárképzõ Intézet elnöke töltötte be az elnöki tisztet. Akkoriban az volt a szokás, hogy a nehezebb tantárgyak vizsganapja elõtt a diákok a patikából Aktedront vásároltak, ami ébren tartotta õket egész éjszaka, és akkor vették át az egész nehéz anyagot. Az osztályzatok szerint 3. lettem az érettségin. Utána öszszetalálkoztam a folyosón Kántor Lajos igazgatóval, aki így szólt hozzám: „Jó volt fiam, megálltad a helyed”. – András bácsi pályaválasztását nem lehetett könnyen összeegyeztetni a családi hagyomá-

Kiss András nagyapja, Kiss Ferenc 48-as főhadnagy

nyokkal és az irodalmi, valamint a politika iránti érdeklõdésével. – Érettségi után a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen tanultam tovább. A pályaválasztásnál az volt a gond, hogy – amint már említettem – mindig ragaszkodtam a barátaimhoz és igyekeztem együtt maradni velük. Jó barátom volt Maros Tibor, az osztályelsõ, õ hetedikben azt mondta nekem, hogy erdõmérnök akar lenni. Én is arról ábrándoztam, hogy követem õt Sopronba. Azután meggondolta magát, és elhatározta, hogy orvos lesz. (Az életpályája azt bizonyította, hogy döntése nagyon helyes volt.) Mivel jó barátaim zöme szintén az orvosira készült, én is az orvosi mellett döntöttem, gondoltam, hadd körözzem le a bátyámat, aki akkor már orvos volt. De elõbb próbát akartam tenni, hogy le tudom-e küzdeni a vértõl és sebektõl való viszolygásaimat. Facsádi szomszédommal és barátommal, Orthmayr Alajossal, aki akkor a kórbonctanon volt tanársegéd, bevitettem magam a boncterembe, és rájöttem, hogy köszönöm szépen, de soha nem leszek képes orvos lenni. Irtózom a sebektõl és a vértõl, és ezt nem tudom leküzdeni Akkor mi legyek? Abban az idõben létezett egy pályaválasztási tanácsadó, megírtam, hogy közíró akarok

Kiss András apai nagyanyja, Kiss Ferencné Spreng Aranka

lenni. Példaképem Márai Sándor volt, akirõl azt is tudtam, hogy egy-egy vasárnapi vezércikkéért ezer pengõt kap. Azt a választ kaptam a tanácsadótól, hogy nincs ilyen képzés, iratkozzam be a jogra vagy a bölcsészkarra, majd menjek el volontõrnek egy laphoz, és ott sajátíthatom el az újságírás gyakorlatát. 1942 nyarán elutaztam édesapámhoz, hogy vele is beszéljem meg pályaválasztásomat. Õ azt javasolta, hogy legyek „lódoktor”, mint Döme nagyapám, utána megkezdhetem közírói pályámat. Elmondtam neki, amit a boncteremben tapasztaltam, tehát nem lenne jobb az állatorvosi, mint a humán orvosi pálya. „Legyél hát közíró” – hagyta jóvá elképzelésemet édesapám. Részt vennék a politikai életben is – tettem hozzá. Õ arra kért, soha ne lépjek pártpolitikusi pályára, mert „az nem nekünk való”. Így hát beiratkoztam a jogra. Következett az egyetemi polgárrá avatás. 10 pengõ befizetése után a dékán kezet fogott velem, egyetemi polgárrá fogadott, amit öntudatosan vállaltam. Errõl a polgárrá fogadásról a diákság körében számos tréfás történet keringett. Például az, hogy a vidéki gólyát hogyan vették rá a Gábor Áron diákotthonban, vagy a Jóskában a felsõbb évfolyamosok, hogy készítsen elõ a marká-

ban 10 pengõt, amit a dékán markába kell csúsztatnia a polgárság fejében. A jogi karon a hallgatók két csoportra tagolódtak: voltak a rendes hallgatók és a „mezei seregek”. Ezek fõként tisztviselõkbõl és más, állásban levõkbõl tevõdtek össze, és a fogalmazói státushoz megkívánt doktori címért iratkoztak be az egyetemre. A mezeizõk nem hallgatták az elõadásokat, õk csak a vizsgákon jelentek meg. Indexeiket az altisztek kezelték, ami nagyon jó jövedelmi forrást biztosított nekik. Egyenként 20–30 index volt a kezük alatt. A vizsgákra a jogi szemináriumon készítették elõ õket. A legismertebb Bellér István szemináriuma volt, ahol jegyzeteket lehetett kapni, és felkészítést is vállalt a doktori tézisek megírására. Az egyetemi hallgatók összetételét illetõen Kolozsvárt sajátos helyzet alakult ki. Sok volt a dél-erdélyi menekült diák. Ezek tanulmányi eredményeiktõl függõen különbözõ kedvezményekben részesültek. De voltak, akik önmagukon azzal segítettek, hogy beálltak statisztálni a Nemzeti Színházhoz. Egy enyedi származású, Elekes nevû évfolyamtársam volt a statisztálás egyik fõ szervezõje. Én kötelességtudóan hallgattam az ajánlott elõadásokat is: állami számviteltant, Felvinczi Takáts Zoltán elõadásait a mûvészettörténetrõl és a Baráth Tiborét a francia forradalom idejebeli sajtóról. Rendkívül jól adott elõ. El kell mondanom, hogy teltházasok voltak Buza László, Bónis György, Csekey István, Ottlik László órái. Nem találkoztam olyan egyetemi tanárral, aki nem szabadon adott volna elõ. Mind beszélt idegen nyelveket. Mi is lekádereztük õket, tudtuk, hogy közülük ki a törvényelõkészítõ bizottság vagy más szaktestület tagja. Szász István például egy nemzetközi bíróságnak volt a bírája. Buza Lászlót és Csekey Istvánt a legtekintélyesebb köz-, illetve nemzetközi jogászokként tartották számon. – Milyen volt az akkori kolozsvári egyetemi élet? – A dékán a kar igazgatásának teljes jogú ura volt, egy cédulát,

Családi kép az 1900-as évek elejéről. Jobbról a második Kiss András édesanyja, Kiss Ferencné Döme Margit.

egy moziplakátot nem lehetett kitenni, ha nem engedélyezte a dékán. Az egyetemi oktatókkal való viszonyában õ primus inter pares volt, de nem fõnök. Minden tanár szabadon rendelkezett kollégiumával. A tanszékvezetõ fogalma ismeretlen volt. Mind a rektor, mind a dékán mandátuma egy évre szólt. Ezért tüntették fel kiadványaikon az e. i., azaz ez idei megjelölést. Kollokviumok, vizsgák nagy spekulációkkal történtek. Egyes hallgatóknak megvolt a kidolgozott szisztémájuk, hogy mikor jobb a vizsgáztató tanár elé állni: az elsõk között, vagy késõbb, ha a tanár már fáradt? Számon tartották, hogy az elõttük vizsgázó jelölttõl miket kérdezett a tanár. A szeminárium nem úgy zajlott le, mint 45 után. A hallgatónak önálló munkát kellett bemutatnia, azt vitatták meg a részvevõk. Horváth Barna, a jogelmélet professzora, aki híres volt igényességérõl és szigorúságáról, a mi évfolyamunk elõtt a tanszék magántanárával vitatkozott, aki nem volt más, mint az 1956-os helytálló államférfi, Bibó István. A két különbözõ szemléletû tanár összecsapása élmény volt a kis létszámú hallgatónak. A tanár a vizsgákon a kérdésekre adott válaszok és a szemináriumi teljesítmény alapján osztályozott. A jogtudományi szigorlatok jóval

25

26

nehezebbek voltak, mint az államtudományiak. Itt a szigorlók zöme mezeizõ volt. Emlékszem egy beszélgetésre a nemzetközi jogról, amit dékáni jóváhagyással egy jogszigorló hívott össze. Szerinte a nemzetközi jog helytelen kifejezés, hiszen a jog ismérve: a kikényszeríthetõség, viszont a nemzetközi jogban nincs ilyen lehetõség. Végsõ fokon csak háborúval lehet elérni a megállapodások, szabályozások betartását, ami nem jogi kategória. A Bellér-féle szemináriumi jegyzetek jók voltak a vizsgákon. Buza és Csekey professzorok esetében, az Osztrák–Magyar Monarchia meghatározásánál figyelmeztették a hallgatót: Buzánál reálszövetségként, Csekeynél viszont egyszerû perszonálunióként kellett minõsíteni a két állam közötti jogviszonyt. – Az elkövetkezõ történelmi események hatással kellett hogy legyenek az ideálisnak tûnõ egyetemi életre is. – Az 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállás nagyon fejbevágott. Hiába titulálták jó moszkovita szóhasználattal fasiszta államnak Magyarországot, az egyetemen egyetlen nyilas diák csak a hülye Pufi volt. Viszont a közvéleményben tartotta magát az a hír, hogy március 15én Magyarország kiugrik a német szövetségbõl. Mi lesz, hogy lesz? Elterjedt a hír, hogy Dálnoki Veress a Tiszánál ellenáll. A németek viszont már az országban voltak és fenyegetéseik döntöttek. A budapesti Mûegyetemen a diákok elkezdtek mozgolódni. Erre elrendelték az egyetemisták munkatáborba vitelét. Az én csoportom Borszék alatt, Székpatakon építette az Árpád-vonalat. Akkor szembesültünk elõször a katonai fegyelemmel. Szerencsénkre a parancsnok, Darvas százados korekt ember volt, a tisztesek többnyire a hatalomhoz jutott primitív ember módján éreztették hatalmukat. Deszkából készült finn sátrakban laktunk. Közeledett a front, csendes éjszakákon hallani lehetett az ágyúzást. Éles töltényekkel teljesítettük az õrszolgálatot és Darvas százados utasított, hogy ha a közeledõ nem áll meg

felszólításunkra, ne habozzunk lõni, mert „a partizán nem katona, az orvlövész, és le kell lõni, mint a veszett kutyát”. Már a táborba jövet találkoztunk menekülõ ukránokkal. A mellettünk álló szerelvényen egy „ukrán madonna” a gyermekét szoptatta. Vajon mi lett a sorsuk? Aztán megjött a parancs, hogy a katonaköteleseknek be kell vonulniuk, ezért hazaküldtek a táborból. Még a német megszállás elõtt Kállay Miklós miniszterelnök meglátogatta az egyetemet, és ott földijétõl, Csekey professzortól jövet vékonyka titkára kísérte. S szavaira ma is emlékszem: „Az urak tanuljanak, mert nagy feladat vár magukra. Amíg én leszek Magyarország miniszterelnöke, addig nem viszik önöket a frontra, mert szükség van Magyarországon önökre.” A román átállás után megérkezett az én behívóm is. A nõvérem Szatmár vármegyébe továbbította a postással, bár nem szeretek kitérni a dolgok elõl. Már középiskolás korunkban kialakítottunk egy szûk baráti kört, ami egyetemi éveinkben kiegészült néhány, velünk egy évben érettségizett hallgatónõvel. Fórumnak neveztük el, mert minden nap estefelé a Fõtéren találkoztunk, a Szent Mihály-templom keleti végében, ott ültünk a vaskerítésen. Tagjai a lányok közül Faluvégi Baba, a késõbbi Kós Andrásné, Lebó Anikó orvostanhallgató, Tamás Magdi (Mészárosné) bölcsész, Lázár Ibolya orvostanhallgató, Mandula Ibolya, Rácz Lili és Buszlai Ibolya közgazdászok. A fiúk közül Maros Tibor, Grósz Frigyes, Égetõ Béla, Herman Nándor, Joanovics János, Gyöngyössy János orvostanhallgatók voltak. Fórumtag volt még Bacsó István, Kovács László és Szatala Ödön biológus, aki miután szüleivel visszaköltözött Budapestre, akkor is hûséges Fórumtag maradt. Szeptem-ber végén hazafelé mentünk a Deák Ferenc utcán, és szembejött velünk egy rendõr – szerencsére nem csendõr – járõr, igazoltattak. Az orvostanhallgatók felmutatták kórházi beosztásukat igazoló irataikat, én a diákigazolványomat. A fehérbajuszú járõrparancsnok csak ennyit mondott: „A maga

helyében nem nagyon sétálnék az utcákon”. A fõtéri vendéglõben, a tulajdonos szerint a legjobb bort hozták fel, hogy a bejövõ oroszoknak ne jusson belõle. Szorongó érzés tört rám, amikor a Fõtéren keresztüldübörgött egy 15-17 éves fiúkból álló tankoszlop. Meggondolkoztatott, hogy miközben a magyar hadvezetõség a felkelõket visszavonta Tordáról, hogy megóvja Kolozsvárt az utcai harcoktól, ezek a gyerekek rezzenéstelen arccal tovább harcoltak, mert azt parancsolták nekik. A Kolozsvár elleni támadás során nem volt az oroszoknak légierejük. Egy berepülés alkalmával találat érte Csokoládé Károly cigányprímás házát, amirõl a helyi sajtó is beszámolt. A Zápolya utcában laktunk és egy nap, október 11-én, szerdán látom, hogy a Kövespad utcán egy orosz hajt fel egy lovas szekeret. Egy szomszéd román tanár pincéjében bújtunk el elsõ éjszaka. Másnap reggel kimentünk a ház elé, és a Kövespad felõl egy egyszerû asszony jött felénk és figyelmeztetett: az oroszok szedik össze a magyarokat. Akkor legalább kapunk valami írást, mondtam én jóhiszemûen, mert azt gondoltam, munkára visznek a felrobbantott hidakhoz. Édesanyám és a sógorom nem bíztak az oroszokban és úgy döntöttek, hogy bújjunk el a szomszéd akkor már üresen álló házánál a Kövespad felé emelkedõ kertje végében, a bodzabokrok mögé. Mire felértünk, már ott lapult a bodzabokorban Vermessy Rezsõ, a Szövetség Szövetkezeti Központ cégjegyzõje, valamint Kolcsár Árpád és Páter kõmûvesmesterek. Kis idõ elteltével a kert alján megjelent egy hosszú Moszingan puskával egy szovjet katona, hogy a kertet ellenõrizze. Láttuk, hogy felénk tart, aztán egyszerre megáll a karalábéágyásnál, leteszi a puskát, elõveszi a bicskáját és elkezdi jóízûen falatozni a karalábét. Aztán, mint aki jól végezte a dolgát, visszament az utcára az õrjárathoz. Másoknak nem volt ilyen szerencséje, mint nekünk. A szemben lakó Miskolczi nevû hóstáti gazdát – a Hosszú élethez nevû kocsma tulajdonosát – a

nálam fiatalabb gimnazista fiával együtt elhurcolták, soha nem tértek vissza. Ez volt a sorsa több Zápolya utcai lakosnak is, akik nem bújtak el, köztük apósomnak, Kalmár Eleknek és sógoromnak, Kalmár Andrásnak, akik hosszú esztendõkig sínylõdtek a Szovjetunióban. Elhurcolták egykori iskolámból a már említett Mikecs László tanárt, valamint Szabó György klasszika-filoló-

gust, aki miután visszatért, megírta az elhurcoltak színvonalas és tárgyilagos krónikáját Kolozsvári deportáltak az Uralban címmel. Közvetlen a szovjet bevonulás napján, mielõtt elhurcolták az ötezer magyar polgári lakost, a szemben lakó Steierman család – a Linda nevû cukorkagyár tulajdonosai – áthívtak bennünket, hogy az ott levõ munkaszolgálatossal ünnepeljük meg a „felsza-

badulásunkat”. Õk felismerték sógoromban, Ferencz Antalban azt a feleki határvadász zászlóst, aki odament alakulatukhoz és biztatta õket, hogy „ne csüggedjenek, már nem tart sokáig”. Ezt meleg szavakkal meg is köszönték: „Felszabadultunk!”. Náci cseberbõl a vörös cárizmus vedrébe. (Folytatjuk) Beszélgetõtárs: SAS PÉTER

Hetvenöt éves a Vásárhelyi Találkozó (1.) Ha végre valóban magától értetõdõnek tartjuk a Kárpát-medencei magyarság egységét, melynek értelmében a magyar irodalom és egyáltalán a magyar szellemi élet is egységes, elcsodálkozhatunk azon, hogy a gazdag magyar folyóirattermés fõ sodrának megannyi oldalán – legalábbis tudtommal – nem találkozhattunk errõl a nem elhanyagolható (freudi elszólással: „álhanyagolható”-t ütöttem be elõször) tanulságokkal járó eseményrõl szóló, illõ megemlékezéssel. Örömömre szolgálna, ha tévedtem volna. De akár okkal, akár alulinformáltságom mián, ismét az irodalomtörténészek szent kasztját kerülgetve próbálom – még ennek az évnek a vége elõtt – pótolni az elmaradottat. Mindenekelõtt a fenti elírás igazságát bocsátanám elõre, ezzel is aláhúzva egy tisztázó beszélgetés szükségességét. A Vásárhelyi Találkozó ugyanis elõ- és utóéletével együtt a szocialista építés éveinek politikai áldozata lett. Éppen úgy, mint az elõkészítésében, lebonyolításában és utólagos közlésében oroszlánrészt vállaló kolozsvári Hitel folyóirat. Csak más-más elõjellel. S ez az elõjelkülönbség egymást logikusan támasztja alá. Ugyanis míg a Vásárhelyi Találkozó utólagosan, a háború elõtti baloldali értelmiség, mi több a Román Kommunista Párt (RKP) egyik jelentõs sikereként – ennek következtében fontosságát túl is értékelve – került be az akkori irodalomtörténetbe, sõt történetírásba, addig az érdemek legfõbb birtokosa, a Hitel folyóirat és köre – szintén következményszerûen – a feledés homályába taszíttatott. Nem csupán ezért, de nem kis részben ennek következtében is. Jeles irodalom- és sajtótörténészek, emlékírók és történészek vélekednek ma is úgy, hogy a Vásárhelyi Találkozó „a kommunisták mûve volt”, hogy „Józsa Béláék mûve”. Sokszor így, ennyire leegyszerûsítve. Ezzel a negyven év alatt velünk elhitetett hazugság végleges polgárjogot nyer. Hiszen ez olvasható az akkor irányt adó Csatári Dániel, majd Turzai Mária könyveiben s a párttörténet ezernyi feldolgozásának oldalain. Ezzel aztán a jeles esemény sorsára rá

is kerül a mindent eldöntõ pecsét, és a megfelelõ skatulya mélyére süllyesztik. Ha a 2000-ben kiadott Új magyar irodalmi lexikon rövid szócikkét nézzük, arra következtethetünk, hogy a szakmai tudatban ez az esemény nem szerepel túl nagy súllyal. Ráadásul a szócikkben is hiába keresnénk a Hitel munkájának méltatását, bár Tamási Áron szerepe már a valóságnak megfelelõen jelenik meg. Szabad a vásár annak a talán feleslegesnek tûnõ, de a kor (és utókor) történetének és szellemének jobb megismerését szolgáló kérdés tisztázásáról szóló vitában, hogy ki is volt az ötletgazda. A lexikon az Erdélybe érkezõ Balogh Edgár 1935-ös körlevelét említi elsõ ötletnek. Õ ugyanis – még a Sarlós mozgalom idejébõl – fegyvertárában magával hozott egy ilyen tervet, s ezért javasolta már 1935-ben azt, hogy „szervezzenek ankétot a nemzeti és társadalmi szabadság biztosítását célzó közös platform kidolgozása érdekében”. Az Új magyar irodalomtörténeti lexikon rövid szócikke nem foglalkozik azzal, hogy valójában Tamási elhatározását ez mennyire befolyásolta. Kevés a remény ennek tisztázására s nem is lenne fontos, ha mögötte, illetve ezzel a kiindulóponttal nem épült volna fel egy egész baloldali mítosz a kérdés körül. Ennek áldozata lett a 220 tagú Hitel csoportnak és jelentõs szellemi termékének, a Hitel címû folyóiratnak az emléke is. Így uralkodott el felettük egy iránymutató írásokkal folyamatosan szervezett, de az öncenzúrával is a hallgatásba burkolózást szuggeráló irodalomtörténészi hozzáállás, mely sokfelé máig hatóan szervült a szakma berkeiben s melynek lebontása most történik. A Vásárhelyi Találkozó jelentõsége a közvetlenül utána bekövetkezõ történelmi kataklizma miatt is elhomályosult, de Illyés Elemér (Erdély változása. Aurora, München, 1976, 96. l.) hívja fel a figyelmet arra, hogy a romániai királyi diktatúra bevezetése után (a Magyar Párt betiltását követõen) alakult Magyar Népközösség a Vásárhelyi Találkozó résztvevõibõl verbuválódott, Bánffy Miklós és Szász Pál vezetése alatt.

27

I. Történeti háttér

28

1936-ban a fokozatosan fasizálódó Románia – addig sem kesztyûs kezû – kisebbségpolitikája, már az elviselhetõség határait feszegeti. Más kérdés, hogy 75 év távlatából tudhatjuk, miszerint késõbb – az állítólag megvalósult szocializmus éveiben – ezt is sikerült messze felülmúlni, amiképpen azt is, hogy a laza tekintetû Európa öncélú közönyét felhasználva a tendencia modern módszerekkel ma is folyó és élõ valóság. Összefoglaló nevén: homogenizációnak nevezik. A magyar szellemi életre nehezedõ akkori terhek egyik fõ ideológusa: Onisifor Ghibu, de még az egykor volt Ady-barát(?) Octavian Goga is részt vállal belõle. Hitler hatalomra jut s ennek hatásai Romániában is észlelhetõk. Tãtãrescu kormánya, II. Károly ellenzésének hiányában, hagyja erõsödni a jobboldali mozgalmakat, így a Vasgárdát is. 1936-ban már túl vagyunk Makkai Sándor „Nem lehet”-jének égbekiáltásán és a püspök-író távozásán Erdélybõl, s azt is tudjuk, hogy a csak azért is válaszát Reményik fogalmazza meg a „Lehet, mert kell” formájában. Akkorra a transzszilván gondolat szép álma is nyilvánvaló utópiává sorvad, hiszen azt csak három nemzet együttes akaratával lehetett volna megvalósítani. A román, de még a szász fél is távol állt ettõl. Közben ez évben már a Hitel folyóirat a második, a tekintélyesebb, ún. „nagy” Hitel formájában jelenik meg, s azt Tamási Áron lelkesen üdvözli. A háttérben természetesen ott munkálkodik a baloldal is, és illegális csatornákon át legális fórumot keresve próbál befolyást gyakorolni az eseményekre. A szélsõjobb erõsödése valóban minél több erõ összpontosítására ösztönzi õket, s a Román Kommunista Párt a MADOSZ (Magyar Dolgozók Szövetsége) létrejöttével szövetségest remél találni magának. Az RKP ekkor még nem billent át egészen a „nacionál-kommunista” gondolkodásba. Ez a történelmi háttér képezi alapját azoknak a kezdeményezéseknek, melyek egy – az egyre szükségszerûbbé váló összefogás gondolatának megvalósításához hasznosnak vélt – találkozó elõkészítését óhajtanák. Ugyanakkor ez idõ tájt már Erdélyben dolgozik a Sarlós mozgalomban vállalt szerepe miatt Csehszlovákiából szülõföldjére toloncolt (mert Temesváron született) Balogh Edgár is. Azt is tudnunk kell, hogy õ még pozsonyi tevékenysége során támogatója és talán ötletgazdája is volt egy Érsekújvárra tervezett értelmiségi összefogást megcélzó találkozónak, egy ún. Tavaszi parlamentnek. A Vásárhelyi Találkozó szükségességét, ötletét és elõkészítését kizárólagosan az RKP és a Balogh Edgár személyéhez kötni szándékozóknak tehát alapos muníció állt rendelkezésükre ezt elhitetni. Így aztán a Vásárhelyi Találkozó történetében, sokszor magát a találkozó lefolyását és eredményét is felülmúló fontossággal bíró fejezetté nõtte ki magát az elõkészítés érdemének kisajátítására tett baloldali kísérlet. Késõbb õk a kisajátítással – a saját bûn áthárításának ma is használt módszerével – természetesen az úgynevezett jobboldalt – s itt szinte kizárólagosan a Hitel csoportot – vádolták.

A rendelkezésre álló tanulmányok és memoárok elsõsorban a bal térfélrõl maradtak fenn, hiszen a találkozót követõ világégés után születtek, vagyis a szocializmust építõ évek könyv- és folyóirat-kiadásának egyirányúsított idõszakában. E téren Csatári Dánielnek az 1967-ben Budapesten megjelent és Turzai Máriának a bukaresti Politikai Kiadónál 1977ben kiadott, azonos címû (A Vásárhelyi Találkozó) könyveirõl kell elsõsorban beszélni. Mint látható, ezek a 30. és a 40. évfordulón jelentek meg. A kor ezzel a témával is foglalkozó memoárjai valamenynyien ehhez a vonalhoz igazodnak, ki-ki vérmérséklete szerinti igyekezettel. Még a változás felemás éveit követõen is voltak, akik az egykori „szent szörnyek” tiszteletében nevelkedve, maradtak az igazságok „álhanyagolása” mellett. Az igazmondás akadályainak elhárulása után, talán az érdektelenség is tette, hogy a tisztázó célú írások a mai napig jelentõs kisebbségben maradtak, s ezért még most is lehet hallani „félrevezetettségbõl eredõen félrevezetõ” hangokat. Pedig a Vásárhelyi Találkozó emlékezete többet érdemelne. Aki ezt megérti, a korszak történetébõl sok más magyarázatra szoruló eseményt is könnyebben tud megközelíteni.

II. Vita az ötlet és az előkészítés érdeméről

Hogy világos legyen a kép, kezdjük tehát ezzel, az elõkészítés érdeme körüli vitával. Az idõrendet respektálva, elõször a Csatári Dániel könyvét vegyük szemügyre. Csatári külön is kitér a találkozó szabadalmi vitájára. Ezeket mondja: „A demokratikus ifjúsági áramlatok összefogásának gondolatát 1935. õszén elõször a forradalmi munkásmozgalomhoz tartozó fiatalok vetették fel.”(52. l.) Néhány oldallal ezután ezt írja: „Így kap ösztönzést a sarlósok egykori vezetõje, Balogh Edgár arra, hogy a romániai magyar baloldal részérõl – amely az imént említett politikai hatásokra kezdte levetkõzni szektaszerûségét – felvesse a baloldal eddigi kirekesztettjei, a következetes humanisták, a székely demokraták, egyszóval az összes haladó magyar erõ találkozásának lehetõségét egy demokratikus front keretében.” Majd odébb így folytatja: „Balogh Edgár kezdeményezésére a csendet Tamási Áron megszólalása töri meg. Cselekvõ erdélyi ifjúság címmel seregszemlét tart.”(55. l.) Késõbb még ezeket mondja: „Mivel a Független Újság ankétjában Dsida Jenõn, Kéki Bélán, a Hitel nevében megszólaló Vita Sándoron keresztül a MADOSZ-t képviselõ Bányai Lászlóig bezárólag a romániai magyar fiatalság minden jelentõsebb rétegének, áramlatának és csoportosulásának a képviselõi vettek részt, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a megszólalók a magyar társadalom többségének akaratát fejezték ki és elképzeléseit körvonalazták.” (71. l.) A következõkben pedig már egyenesen hivatkozik is a Hitelre: „Joggal írhatta a Hitel (és itt Albrecht Dezsõ szavait ismétli – SZ. I. T.): A fiatalság egységének megteremtéséhez közelebb állunk, mint valaha (…) Eddig az volt minden igyekezetünk: kimutatni azt, ami szétválaszt, most meg kell keresnünk azt, ami összekapcsol. (…) Ugyanilyen értelemben nyilatkozott a MADOSZ-t képvi-

selõ Bányai László is, aki elismerõen szólott a Hitel idézett cikkérõl, méltányolta a Hitel erõfeszítéseit, és a különbözõ táborokhoz tartozók között végbemenõ közeledés jeleit kiemelve, elérkezettnek látta az idõt az ifjúsági parlament összehívására”. (73. l.) Vagyis Csatári nem rekeszti ki a Hitelt, tudja, hogy ez lehetetlen, csupán az ötletgazda, az õ kifejezésével a „szabadalom” jogát vitatja el. Turzai Mária említett könyvében 1977-ben így fogalmaz: „A romániai magyar értelmiség közös tanácskozásának, a Vásárhelyi Találkozónak az összehívását a Román Kommunista Párt kezdeményezte, miután felmérte az egység létrehozásának irányába ható törekvéseket és lehetõségeket.” (18. l.) Világos beszéd, mondhatnánk. Idézi az RKP saját anyagát is: „Ez az RKP szervezte demokratikus akciók sorába illeszkedõ megnyilvánulás lehetõvé tette újabb erõk bekapcsolását a haladó, antifasiszta harcosok csapatába, amely nyílt fronton küzdött a soviniszta reakció és a revizionista-revansvágyó politika ellen.” (Gh. I. Ioniþã: Az RKP és a néptömegek. Bukarest, 1974. 159. l.) Az idézeteket olvasva két dologra gondolhatunk. Elõször is ezek a sorok eleve elõrevetítik azt, hogy a dimitrovi népfrontpolitikába jól beilleszthetõ Vásárhelyi Találkozó történetének magyarázata a könyv további oldalain milyen kiindulópontról és milyen céllal fog megtörténni. De ugyanakkor az errõl esetleg nem tájékozott olvasónak azt is tudnia kell, hogy ebben az évben, vagyis Turzai könyve megjelenésének évében (1977), született meg ugyanennek a Román Kommunista Pártnak az a zárt KB-határozata is, mely szerint Romániát 20 éven belül homogén nemzetállammá kell tenni. És errõl a megfelelõ szervek, elsõsorban a Securitate, a megfelelõ eligazításokat is megkapták. A továbbiakban tehát ennek ismeretében kövessük Turzai könyvének „igazságait”. Mit akart leírni, mit engedtek meg leírni és minek akart megfelelni a szerzõ? Természetesen az, aki már valamit is tud a Vásárhelyi Találkozó Hitvallásáról, tudhatja, hogy az távolról sem felel meg az RKP idézett korábbi elvárásainak. Így ebben, vagyis a végeredményben annak sikerét látni legalább olyan balgaság, mint az RKP kizárólagos szerepének kiemelése a Találkozó létrejöttében. Turzai könyve dokumentumgyûjteménnyel is szolgál. Most idézném Horváth Sz. Ferenc 2007-ben írott lábjegyzetét: „A dokumentumgyûjteményt azért szükséges elõvigyázattal kezelni, mert a kommunista történelem-átírás mintapéldája, határtalanul eltúlozza az RKP szerepét a Találkozó elõkészítésében, ezt magát a népfrontpolitika jegyében megtartott fasisztaellenes tüntetésként értékeli (ami biztosan nem volt), és elhallgat néhány eseményt, ami nem fér bele elõre gyártott koncepciójába (Elutasítás és alkalmazkodás között. 85. lábjegyzet. Csíkszereda, 152. l.). A tárgyilagosság azt is megkívánja, hogy figyelmeztessünk az Erdélyi Fiatalok körének távolmaradására e találkozóról s ennek fõ okára, az úgynevezett „trójai faló” elméletükre. E szerint a Vásárhelyi

Találkozó a kommunisták trójai falova lehet, vagy azzá válhat. Errõl Turzai így ír: „A László Dezsõ irányítása alatt ekkor már konzervatív szellemû Erdélyi Fiatalok vezetõsége nyilatkozatban foglalt állást a tervezett ifjúsági parlament ellen, s vezércikkben emlegette a »trójai falovat«, amelyben a demokrácia ellenfelei fognak elõretörni” (32. l.). Megállapíthatjuk tehát, hogy a Vásárhelyi Találkozó szervezõi is tudhattak errõl, miszerint valamiféle veszély létezett, amiképpen léteztek „egy esetleges népfrontos találkozó” baloldalról tervezett létrehozásának csírái is. Azt azonban semmi sem látszik igazolni, hogy ez éppen a Vásárhelyi Találkozó lett volna. Turzai azonban egy feltételezhetõen felsõbb elvárásnak megfelelõen állítja be a történteket. Kacsó Sándor, a Brassói Lapok vezéregyénisége így ír: „A Vásárhelyi Találkozó emléke bennem ma is Balogh Edgár alakjához társul, pedig hivatalosan nem volt benne sem a szervezõ bizottságban, sem az elnökségben, nem kapott szerepet még az elõadók között sem (…). De énnekem õ emlegette elõször a meghiúsult érsekújvári »tavaszi parlamentet«, amely a csehszlovákiai következetesen demokratikus magyarok felvonulása lett volna (…). Nagyon határozott ítéletei voltak az erdélyi magyarság szellemi, társadalmi és politikai életérõl (…). Természetesen nagyobb terjedelmû közírói alkotások voltak ezek a cikkek történelmi utalásokkal s a jelen kérdéseire világító elemzésekkel (…), amelyek Tamási Áront is elindították a Vásárhelyi Találkozó felé vezetõ úton. Tudom, hogy a cselekvõ ifjúság szellemi összefogásának gondolata foglalkoztatta Áront, de híressé vált cikksorozatát az ingerelte ki belõle, hogy a maga írói módján ellentmondjon Edgárnak” (Fogy a virág, gyûl az iszap. Bukarest. 1974. 613. l.). A kor szellemét és a Kacsó-könyvet jól ismerõ olvasó itt egy Balogh Edgárnak megfelelni akarásra bukkan. Gondolkodhatunk azon, hogy Tamásiban a Vásárhelyi Találkozó ötletét csupán az ellenkezés kisördöge élesztette volna, vagy sem, de én saját elsõ kézbõl származó információimra hagyatkozom, mely szerint Tamásit a kérdés már régen foglalkoztatta és cikksorozatának (errõl néhány sorral alább majd Mikó Imrét is idézem) megjelenésekor már a Hitel szellemi körét találta alkalmasnak a kivitelezésre. Nem véletlen, hogy mint az akkor élt részvevõk mesélték: Tamási kvázi magához ragadta a vezetést ebben az idõszakban, sõt a Hitel csoportot is valósággal magával sodorta a találkozó megszervezésének munkájában. Errõl szüleim (a Hitel házigazdái) és a Hitel egykori, fiatalabb éveim idején még ott élõ tagjai velem mindig így beszéltek. Mikó Imre a Huszonkét év 1918–1940 címû könyvében (Bp., 1941), Balogh Edgár szerepét nem vitatva, idõrendi sorrendbe állítja az eseményeket. Ekképpen ír: „Az új nemzedék sokféle sokfele szétágazó és egymással harcban álló csoportjainak öszszefogását tûzte ki célul Tamási Áron, amikor cikksorozatot indított a »cselekvõ magyar ifjúságról«. Írói tekintélyének latba vetésével szállott síkra »az Erdélyi Fiatalok népi humanizmusának, a Hitelben hirdetett újraértékeléseknek és a baloldaliak szoci-

29

30

alizmusának« egyesítése mellett. Ez utóbbi csoport volt a legnehezebben meghatározható… A következõ lépést azonban éppen errõl az oldalról tették meg. Balogh Edgár a felvidéki Sarló mozgalom Erdélybe költözött vezetõje a Független Újságban szólaltatta meg a fiatal szellemiség tizennyolc tagját, akik egy ifjúsági találkozó mellett foglaltak állást…A Vásárhelyi Találkozó ünnepi hangulatában jobb- és baloldal egyetlen magyar népi egységbe forrott öszsze, az új nemzedék pedig itt lépett fel elõször mint önálló politikai tényezõ az erdélyi magyar közéletben” (190–192. l.). Mikó Imre elsõsorban a végeredményt értékeli s nem az odáig vezetõ út (igencsak tanulságos) kátyúit vagy a zavaros háttér miértjeit kutatja. De lássuk akkor magát Balogh Edgárt néhány tõle eredõ, róla szóló vagy vele összefüggésbe hozható idézetben. Az Erdélyi Fiatalok (Bukarest, 1986/1990) címû, igen jelentõs – kordokumentum értékû – könyvben, Cseke Péter kulcsfontosságúnak tartja Balogh Edgár hozzá intézett levelét, melyet 1984. szeptember 9–14. között írt: „1935ben Erdélybe érkezve úgy éreztem, hogy a liberális transzszilván, a népbarát harmadik utas és a baloldali mozgalmak holtpontra jutottak, s a Hitel csoporttal adva van egy tekintélyelvû jobboldali nacionalista elõretörés lehetõsége. Ezért támadtam meg a Hitel jobbszárnyát a Korunkban, ugyanakkor bizonyos segítséget nyújtva egy reálpolitikus balszárnynak, s Gaál Gáborral volt vitáim során egy népfronti kibontakozást támogattam, amely hivatott volt a marxista baloldalt szektás elszigeteltségébõl kiemelni. A KRP akkori politikája az illegalitásból, a MADOSZ népi-demokratikus politikája egyaránt kedvezett a kibontakozásnak, s amikor Tamási Áron a Jancsó Elemér vezette Ady-csoport körlevelére válaszolva egységbe hívja az új nemzedék különféle irányzatait, a Vásárhelyi Találkozón (1937) sikerült is az ellentétes erõket közös nemzetiségpolitikai nevezõre hozni az antifasiszta demokrácia és a román–magyar megegyezés szellemében. Sajnos ekkorra már egyedül az Erdélyi Fiatalok csoportja maradt elszigetelõdésben, s ezt az ellentétet már csak az 1944-es felszabadulást követõleg, a Magyar Népi Szövetség keretében sikerült feloldani. Le kell szegeznem, hogy az Erdélyi Fiatalok ebben az elszigetelõdésben sem vált »politikai ellenféllé«, vagyis elvi elvontságban demokrata és népbarát maradt, innen a személyi barátságok folytatódása” (57. l.). A levélrészlet nagyon érdekes. Cseke Péternek igaza van abban, hogy kulcsfontosságú. Balogh Edgár itt saját szerepérõl csak igen finoman, de annál sokatmondóbban tesz említést. Vagyis õ Erdélybe érkezve már ennek a gondolatnak az elkötelezettje volt. Ez az érsekújvári kísérletre gondolva igaz is lehet. Viszont az újdonság erejével hat, az Ady-csoport körlevelére való hivatkozás során, Jancsó Elemér elõtérbe helyezése. Tamási az Ady-kör levelére válaszol. Vagyis ismét a feleselõ Tamási második helye lesz hangsúlyos. A levélre célzást tesz a Vásárhelyi Találkozón baloldali elõadóként meghívott Szemlér Ferenc is,

de nem igazolja. Õ Személyes ügy címû kötetében emlékezik a Magányosan a Vásárhelyi Találkozón címû fejezetben. Elõször arról számol be, hogy nem ismerte a körlevelet, melyet Balogh Edgár egy tanácskozás összehívására írt 1935 õszén a különbözõ ifjúsági csoportoknak, mivel nem volt tagja ilyen csoportosulásnak. Ki is írta akkor azt a levelet? Jancsó Elemér? Balogh Edgár? Az eddig megismert irodalomban sajnos nem találkoztam ennek a kétségtelenül létezõ levélnek a szövegével. Szemlér viszont arról ír, hogy olvasta Tamási Áron ominózus cikkét a Brassói Lapok 1936. április 12-i számában. Ezzel egyúttal azt is megtudhatjuk, hogy az Ady-körös levelet bárki írta, az 1935-ben kelt, az idõrend miatt Tamási 1936-ban arra valóban csak válaszolhatott, vagy feleselhetett, feltéve, ha van szorosabb összefüggés a két szándék között. A legtöbb szerzõ szerint a Cselekvõ erdélyi ifjúság címû cikksorozat volt az igazi elindítója a Vásárhelyi Találkozó megszervezésének. Szemlér óvatosabb ennél. Emlékezete szerint, valószínûleg késõbb kapott felszólítást a részvételre abban a mozgásban, melyet, mint írja, Balogh Edgár a MADOSZ ifjúságával és a munkás-értelmiségiekkel való megbeszélései után indított el. Szerinte az illegális kommunista párt ösztönzésére munkához látó Balogh Edgár elsõsorban a MADOSZ, az Erdélyi Fiatalok, a Hitel, a Magyar Párt fiataljait vette számításba. Ezek közül a Hitel fiataljainak számításba vételérõl más adataink vannak, a Bottlik könyvében idézett Balogh Edgár-véleményre figyelve. Térjünk hát rá erre a következõ forrásunkra, Bottlik József könyvére, melynek címe: Erdély tíz tételben 1918–1940. Gazdag bibliográfiával három fejezetben foglalkozik az értelmiség szerepével, az Erdélyi Fiatalok mozgalmával és a Vásárhelyi Találkozóval. A Hitel (nem elõször) csak ez utóbbival kapcsolatosan bukkan fel és kerül megemlítésre. Ez a megemlítés azonban igen érdekes, hiszen Balogh Edgár, majd pedig Bányai (Baumgarten) László véleményét tartalmazza a Hitelrõl, s ezek a vélemények sokat regélnek a Hitelnek az erdélyi kisebbségi lét írott történetében a szocialista emlékírás által „betölteni megengedett” szerepérõl és e téren mostoha sorsáról, ami természetesen a Vásárhelyi Találkozó esetében is érvényes tilalomfákat jelentett. Bottlik Tamási ismert mondatát is idézi: „Végsõ következtetés gyanánt tehát nem tudok más utat ajánlani az épülõ jövendõ felé, mint az Erdélyi Fiatalok népi humanizmusának, a Hitelben hirdetett újraértékelésnek és a baloldal szocializmusának az összefogását”. Tamási idézése így folytatódik: „Közös a törhetetlen céltudatos törekvés is, hogy az erdélyi magyar nép megmentésére kell sietni, és ezt a tömeget minél elõbb gazdasági és szellemi életünk tengelyévé kell tenni”. A szerzõ ezeket kiemelve így ír: „Kételkedünk abban, hogy a Hitel cikkírói is így gondolkodnának, akik szerint »a nép nem alkotóképes« és az »új nemesség« kialakítására van szükség, hogy e kaszt a népet »vezesse«, pontosan Hitler ismert Führer-elve szerint. Balogh Edgár azért bírálja Tamási Áront, mert nem veszi észre, hogy ebben a

két erdélyi jelenségben (ti. a Korunk, illetve a Hitel körül tömörülõ erõk) világfrontok néznek farkasszemet, nem látja, hogy a Hitel új magyar rendi ideológiája szakítás a kisebbségi magyar ifjúsági mozgalmak demokratikus népi hagyományaival. A Korunk tehát nem tartotta kívánatosnak a Hitel bevonását a közös ifjúsági arcvonalba. S nem értette Tamási Áront, aki az új tekintélyelveket hirdetõ és eleve demokráciafaló Hitelrõl így írt: »A mostani Hitelnek a megjelenése a legfigyelemreméltóbb eredmény, amit a cselekvõ erdélyi ifjúság az utóbbi években elért.« A francia forradalom szabadságeszméivel szemben rendi hagyományokat idézõ fiatalokat szinte hihetetlen vaksággal egy sorba helyezi a harcos demokrácia útján induló Erdélyi Fiatalokkal. Tamási Áron kifejezetten Albrecht Dezsõ radikalizmusát üdvözli, és így félreérthetetlenül a Hitel kereteibe ült jobboldali klikkre vonatkozik »a Hitel ifjú magyarjai«-nak méltatása is. Balogh Edgár úgy látta: ha nem ismernõk Tamási Áron demokratikus felfogását, s nem látnók éppen a szóban forgó cikksorozatban azt, hogy határozottan lándzsát tör az eleddig mindenünnen kirekesztett baloldalnak az erdélyi magyar közéletben való szerephez jutása mellett, azt hinnõk, a Hitel új magyar rendi ideológiájának falaz. De ilyesmit is ír, s ez megnyugtató: »Ha a népvalóság hirdetõi nem tudtak volna felfogásuknak hangot adni (…) úgy is érezném (…), hogy (…) hiányzik valami. Ez pedig a szocializmus, amelyik nem elégszik meg a népi demokrácia nagyon tágan értelmezhetõ eszmekörével (…)«. A valóban haladókat semmi esetre sem fogja eltántorítani a Tamási Áron javasolta demokratikus ifjúsági arcvonaltól az a körülmény, hogy az író végtelen jámborságában ebbe a népi arcvonalba akarja bevonni a Hitel rendi fantasztáit is” (225. l.) Így idézi tehát Balogh Edgárt Bottlik. A káosz kiteljesedik. Mit akartak valójában? Kit akartak? Mit takartak? Akkor és késõbb? Hogy miért, azt lassan már kezdjük megérteni. Közben természetesen arról sehol sem esik szó, hogy Tamási Áron „végtelen jámborságában” a Hitel „fantaszta” munkatársaival ekkor már dolgozik a találkozó eszmei és gyakorlati elõkészítésén. Feltehetõ-e, hogy a hiba ott történt, mikor Balogh Edgárt mellõzték, és néki semmiféle szerepet nem biztosítottak a várva várt találkozón? Vagy csupán a párttörténet egy szép fejezetét akarják kikerekíteni? De próbáljunk tárgyilagosak lenni. Mennyire lehetett a Vásárhelyi Találkozó a baloldal háttérmunkájának eredménye, s mennyire vezették meg a többi erõt jelentõ – és ezek szerint valódi – fantasztákat? Mi lehet igaz a „trójai faló” elméletbõl? Az idézett szerzõk véleményei e tekintetben ellentmondásosak. Lõrinczi László, az egy éve Szardínia szigetén elhunyt utolsó Hitel-túlélõ, nekem szóló levelében ezeket írta: „nem lehet a Hitel-idõket történelmileg elszigetelten elemezni, mintha egy kis erdélyi magyar buliról lenne szó. Németországban 1933 óta Hitler volt uralmon, a jobboldali pártok mindenfelé kezdtek erõsödni. A Komintern ekkor dolgozta ki az ún. Dimitrov-taktikát, azaz elbújtatni a kommunistákat (és a pártokat, ahol voltak) »antifasiszta«

és hasonló tömörülésekben, fõként népfrontosokban, pl. Francia- és Spanyolországban. (…) Egy ilyen kis játék eredménye volt a Vásárhelyi Találkozó Erdélyben, amelyet késõbb a Kompárt mindig a maga nagy »népfrontos« sikereként emlegetett; de a Határozatairól egy szó sem esett, természetesen, ezeket egyszerûen elhallgatták. De miféle kommunista pártról lehetett szó akkor, 1937-ben, Erdélyben? Errõl egyszerûen, éppen mint a Határozatokról, szó sem esett a komcsi rendszer idején, még kérdezni sem lehetett, hogy volt-e szervezete, s kik voltak a tagjai?” Vagyis valójában kommunista kezdeményezésrõl, az illegális párt által mozgatott manipulációról volt szó? Mindenesetre Tamási egykori szavai szerint a találkozó az Erdélyi Fiatalok népi humanizmusát, a Hitelben meghirdetett újraértékelést és a baloldaliak szocializmusát akarta összeegyeztetni. Ez a tétel a forrásanyagokban újra meg újra felbukkan. Most ismét visszatérek a feltételezett kulcsfigurához. Balogh Edgár Mikó Imre korjelzése címû utószavát is vizsgáljuk meg. Mit ír Balogh Edgár ebben az írásában a Vásárhelyi Találkozóval kapcsolatosan: „A Magyar Kisebbség (Jakabffy Elemér magyar párti képviselõ liberális szellemû s a fasizmussal szembehelyezkedõ folyóirata – a szerzõ megj.) körül tömörülõ fiatal politikusgárda nélkül nehezen válhatott volna valóra Mikó Imre »második« nemzedékének emlékezetes önmegvalósítása, az 1937-es Vásárhelyi Találkozó. Az Erdélyi Fiatalok harmadikutas fellépésével egyidejûleg jobb- és baloldali végletek sarkultak ugyan ebben a nemzedékben, a népfronti kezdeményezésre Tamási Áron segítségével Marosvásárhelyen egybegyûlt ifjúsági parlament azonban megtalálta a demokratikus nemzetiségi összefogás útját a fasizmussal szembeszálló román haladó erõk oldalán. Ha a jobboldal intrikája, a népeket és országokat összeroppantó hitlerista elõretörés és a második világháború minden megpróbáltató kalandorsága háttérbe szorította s szétkergette is a Vásárhelyi Találkozó összetevõit, az egyszer már kialakult kapcsolatok nem vesztek kárba, s a bécsi diktátum folytán Észak-Erdélyre is kiterjeszkedõ Horthy rendszer fasiszta csatlóspolitikájával szemben fokról fokra újra érvényre jutottak a népfronti hazafias erõk” (Mikó Imre: A csendes Petõfi utca. Kolozsvár, 1978. 168. l.). Balogh Edgár itt a kezdeményezést egy generáció kezébe helyezi. De érdemes elgondolkodni e ravaszul megfogalmazott szövegen is. Mindenekelõtt tudni kell, hogy 1978-ban jelent meg, a Ceauºescudiktatúra „fényes évtizedeinek” idején. Olvasása közben azonban gondolni kell a Vásárhelyi Találkozónak azokban az idõkben jelentõségén felüli értékelésére is. Ugyanakkor benne van a fasizmus visszatérõ motívuma. Amire még felfigyelhetünk, hogy a Horthy fasizmust említi, de a román fasizmusról nem esik szó. Romániában ekkor már nem szívesen beszéltek errõl. (Folytatjuk)

SZÁSZ ISTVÁN TAS

31