A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Közleményei. Főszerkesztő: Székely Zoltán. Szerkesztette: Bíró Szilvia Székely Zoltán

ARRABONA 49/1. 2011 A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Közleményei

Főszerkesztő: Székely Zoltán Szerkesztette: Bíró Szilvia Székely Zoltán Arculatterv és technikai szerkesztés: Tanai Csaba Taca Olvasószerkesztő: Csécs Teréz Angol fordítás: Kovács Lajos

A kiadány megjelenését támogatta:

A borítón: Aurelius Saturninus sírköve, II–III. század

ISSN 0571-1304 Kiadja: Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága Felelős kiadó: Perger Gyula igazgató Nyomdai kivitelezés: PALATIA Nyomda és Kiadó Kft. Megjelenik: 500 példányban

MELIS ESZTER

ADATOK A TOKODCSOPORT NYUGATI ELTERJEDÉSÉHEZ

Melis Eszter ADATOK A TOKOD-CSOPORT NYUGATI ELTERJEDÉSÉHEZ A jelen közlés alapjául szakdolgozati témám, Győr-Ménfőcsanak–Bevásárlóközpont területén 1995-ben, és 1997 tavaszán feltárt 28, meglehetősen elszórtan elhelyezkedő objektum (gödrök, kutak) (1. térkép) késő kisapostagi – korai mészbetétes fázisúnak1 meghatározható, a kora és középső bronzkor átmenetére (RBA1b – RBA2a) keltezhető kerámiaanyaga szolgált. (Melis 2009, 44–45., 69–72.) Ebből a feldolgozás során négy, a feltárt terület déli részének közepénél kissé nyugatabbra elhelyezkedő gödör (1. térkép: 214, 280, 901, 903. objektum) leletanyagában lettem figyelmes néhány Tokod-csoporthoz köthető edényre, ill. töredékre; ezeket szeretném most bemutatni. 1. A lelőhely Győr-Ménfőcsanak–Bevásárlóközpont feltárási területe Magyarország északnyugati részén, a Kisalföldön, Győrtől 6 km-re délnyugatra, közigazgatásilag a megyeszékhelyhez tartozó Ménfőcsanak településrész határában, a 83. számú főút délkeleti oldalán helyezkedik el. A lelőhelyrésztől jelenleg mintegy 1 km-re, északnyugat fele kanyarodó Holt-Marcal (Öreg-Rába) alakította ki azt a szabályozás előtt nyugat és északkelet felől mocsaras ártéri rétekkel határolt hordalékkúpot, amelyet a régészeti szakirodalom az Ml autópálya Győrt elkerülő szakaszának a nyomvonalán 1990–1991-ben végzett leletmentések óta Szeles-dűlőnek nevez.2 E lelőhelykomplexumot északkelet-délnyugati irányban szeli ketté a 83. sz. főút, amelytől délkeletre az ásatások tanúsága szerint a római korban a Brigetio–Savaria út vezetett (Szőnyi 1997; Szőnyi 1999). Az 1995–1998-ban Győr-Ménfőcsanak–Bevásárlóközpontnak nevezett, mesterségesen elkülönített lelőhelyrész határait északkeleten az M1-es autópálya lehajtója, északnyugaton a 83. sz. főút, délnyugaton a főútból Ménfőcsanakra leágazó bekötőút (Zsigmond király utca), délkeleten pedig Ménfőcsanak északnyugati széle (Mérföldkő utca) jelentik. (1. térkép) A Bevásárlóközpont lelőhelyrészen az 1995-ös szezonban 6 hektáron, több felületen 568 objektumot tártak fel e kötet ünnepeltje, T. Szőnyi Eszter és férje, Tomka Péter, továbbá M. Egry Ildikó,3 valamint Vaday Andrea vezetésével a késő középkorból, a népvándorlás (avar, langobárd temető), és a római korból. (Szőnyi 1997; Szőnyi 1999; Szőnyi 2003) Az őskorból javarézkori (Egry 1999) és vaskori telepjelenségeken kívül bronzkori objektumokat is feltártak: a jelentés szerint 7 kisebb gödörből és 2 kútból, valamint egy 800 m² felületű dombon 30 cm mélységig gyűjtöttek mészbetétes töredékeket. (Egry et al. 1997, 72–73.; Egry et. al. 2001, 30.) Az 1995-ben előkerült leletanyag átnézése során 12 objektumban (ebből 3 kút) találtam biztosan kora – középső bronzkori kerámiát, 7 gödörből atipikus bronzkori, kis töredékek származnak, és több esetben a kora – középső bronzkori kerámiatöredékek római kori darabokkal együtt kerültek elő, a római objektumok, elsősorban árkok bolygatásai miatt. A Bevásárlóközpont 17 hektáros területének északnyugati, „Savanyítónak” – az egykori Málnatartósító és Savanyító üzem miatt – és középső, „Közműnek” nevezett részén 1996 őszén, és 1997 tavaszán végeztek M. Egry Ildikó, T. Szőnyi Eszter és Tomka Péter megelőző feltárásokat. Az 1996–1997-es ásatások 179

ARRABONA 2011. 49/1.

TANULMÁNYOK

során hét zsugorított csontvázas, kora halomsíros temetkezés (Egry 2004), valamint a „Közmű” területén néhány, viszonylag nagy mennyiségű kora – középső bronzkori kerámiát tartalmazó objektum (901, 903, 910, 915.) került elő. A későbbiekben is voltak kisebb megelőző feltárások a területen – az 1995-ös felületek között – néhány bronzkori objektummal, ezek leletanyaga azonban nem képezi e tanulmány tárgyát. (Szőnyi 2006; Nagy 2007) 2. A tárgyalt objektumok és leletanyag leírása4 214. objektum: közel kör alakú, 90 cm átmérőjű, egyenes aljú, 16 cm mély gödör. 1. Kívül narancssárga-világosbarna, belül barnásszürke, kerámiazúzalékkal soványított, benyomkodott zsineggel díszített, részben összeillő oldaltöredékek. M: 5,5 cm, Sz: 13,7 cm, V: 1 cm (Ltsz. 2008.25.5.) (4. tábla 1.) 280. objektum: két sor cölöplyuk (421. objektum) között magányosan álló, kerek, 80 cm átmérőjű gödör, az ásatási napló szerint őskori és római kerámiával. 1. Kívül halvány narancssárga, belül sötétszürke, kerámiazúzalékkal soványított, vastag falú, kis, széles benyomkodásokkal durvított fazék oldaltöredék. M: 5,4 cm, Sz: 6,2 cm, V: 1,2 cm (Ltsz. 2008.26.5.) (4. tábla 2.) 901. objektum: méhkas alakú, erősen összeszűkülő szájú kb. 2 m átmérőjű tárológödör. 1. Narancssárga-szürke foltos, kerámiazúzalékkal soványított, durva fazék oldaltöredékei, amelyek felszínét rövid, széles vonalkák (növényi rost, zsineg) sűrű, szabálytalan benyomkodásával durvították. M: 9,5 cm, Sz: 8 cm, V: 1–1,2 cm (Ltsz. 2008.9.6.) (4. tábla 3.) 903. objektum: sötétbarna kerek foltként jelentkezett. A felső 70 cm kibontása után csak az egyik fele mélyült tovább, és méhkasosan aláment a gödör szélének. Délnyugati szélét a 914es római árok vágja. Átmérője kb. 220 cm, mélysége 120 cm. 1. Sötétbarna, fényezett felületű, homokos soványítású, vékony falú, díszített füles bögre. Formája: tölcséres nyakú, behúzott vállú, nyomott gömbhasú — súlypontja az alsó egyharmadában —, omphalosos aljú a peremből induló, a has felső részére támaszkodó szalagfüllel. Díszítése: a peremen körbefutó sávos tekercselt pálcikás mészbetétágy a fülnél megszakad. Felülről egy, alulról pedig három mészbetétes sáv határolja a szintén tekercselt pálcikás, mészbetétes zegzug motívumot. Az alsó három mészbetétes sávot bevagdosások választják el egymástól, a tekercselt pálcikával kiképzett mészbetétágy nagy részén a kitöltés is megmaradt. A válltól a has legszélesebb részéig öt egymással párhuzamos, ugyancsak mészbetéttel kitöltött „fenyőág” motívum fut le, köztük pedig egy-egy vízszintes, mészbetétes zegzug vonalszakasz helyezkedik el középütt. Egyik oldala erősen kiegészített. M: 11,9 cm, Szá: 9,6 cm, Fá: 3 cm, V: 0,4 cm (Ltsz. 2008.8.33.) (1. tábla 1.) 2. Sötét szürkésbarna foltos, homokos soványítású, fényezett, díszített tölcséres peremtöredék: a perem alatt vízszintesen körbefutó, 5 tekercselt pálcikás mészbetétes sáv, az első és a negyedik sáv között egy helyütt függőlegesen benyomkodott, hármas halszálka minta, a legalsó vízszintes mészbetétes sáv egy helyütt megszakad, a két végét egy-egy L alakú, benyomott, mészbetéttel kitöltött minta határolja. M: 6,6 cm, Sz: 8,9 cm, V: 0,5 cm, Szá: 15 cm (Ltsz. 2008.8.53.) (1. tábla 2.) 3. Sötét szürkésbarna, kívül fényezett, belül simított világos szürkésbarna, homokos soványítású, has felső rész töredék, mészbetétes „fenyőág” minta töredékével. M: 4 cm, Sz: 3 cm, V: 0,3 cm (Ltsz. 2008.8.48.) (2. tábla 1.) 4. Szürkésbarna kissé foltos, homokos soványítású, fényezett felületű, éles törésű has töredék, felső részén mészbetétes, „fecskefarok alakú” minta egyik ágával. M: 2,7 cm, Sz: 4 cm, V: 0,3 cm (Ltsz. 2008.8.49.) (2. tábla 2.) 5. Kívül szürke-narancssárga foltos, fényezett, belül sötétszürke matt felületű, homokos soványítású finom gömbös has felsőrész töredékek (2 db), a nagyobbikon széles mészbetétes sáv, amely alatt és fölött is újabb mészbetétes minta töredéke figyelhető meg. M: 5,6 cm, Sz: 4,8 cm, V: 0,4 cm (Ltsz. 2008.8.45.) (2. tábla 3.) 6. Halvány narancssárga, homokos soványítású, finom, lekerekített sarkú téglalap átmetszetű,

180

MELIS ESZTER


középen tekercselt pálcikás mészbetétes sávval díszített, kis szalagfül alsó részének töredéke. M: 3 cm, Sz: 1,6 cm, V: 0,6 cm (Ltsz. 2008.8.50.) (2. tábla 4.) 7. Világosbarna-szürke foltos, fényezett, vékony falú homokos soványítású, ívelt has felső rész töredékek, mészbetétes sávval, a nagyobbik darabon lelógó „fecskefarok alakú” motívumok egymástól 6,2 cm-re M: 3,4–5,1 cm, V: 0,3–0,45 cm (Ltsz. 2008.8.52.) (2. tábla 5.) 8. Sötét szürkésbarna fényezett, vékony falú homokos soványítású, díszített has felső rész töredékek (4 db), széles tekercselt pálcikás sávról lecsüngő mészbetétes „fecskefarok alakú” motívumokkal. M: 3,8 cm, Sz: 2,1 cm, V: 0,4 cm (Ltsz. 2008.8.47.) (2. tábla 6.) 9. Kívül narancsos-szürkésbarnás, belül szürkésbarnás, kavicsos soványítású, behúzott peremű, hordóalakú kis fazék perem-és hastöredéke: a peremtől 0,7 cm-re kezdődő csaknem összefüggő, sűrűn benyomkodott kis függőleges vonalkák – textilminta. M: 6,5 cm, Szá: 15 cm, V: 0,8 cm (Ltsz. 2008.8.69.) (3. tábla 1.) 10. Viszonylag nagy méretű tárolóedény oldaltöredéke: foltosra égett (színe: a narancssárgától a szürkésbarnáig), kavicsos és kerámiazúzalékos soványítású, seprűzött. M: 19,8 cm, Sz: 16,2 cm, V: 1,3–1,5 cm (Ltsz. 2008.8.1.) (3. tábla 2.) 11. Narancssárga-barnásszürke foltosra égett, rossz minőségű, durva kidolgozású, kerámiazúzalékkal soványított, enyhén profilált aljú, ovális testű tárolóedény oldal- és aljtöredékei. Felülete durvított, kis párhuzamos, sűrűn, de szabálytalanul benyomkodott vonalkákkal (növény, zsineglenyomat?), helyenként seprűzéssel. M: 30 cm, Fá: 17 cm, V: 1,1–1,3 cm (Ltsz. 2008.8.32.) (4. tábla 4.)

Az objektumok feléből (43, 81A, 190, 214, 280, 300, 302, 307, 310, 336, 355, 362, 901, 903. objektum) került elő nagyobb mennyiségű és/vagy jellegzetesebb leletanyag, 7-ből (43, 81A, 190, 300, 310, 362, 903. objektum) származik mészbetétes díszítésű töredék. Az összesen 23 mészbetétes töredék csaknem a fele, 11 db a 903. objektumból került elő. Ezek jó része 8, azonos típusú nyomott gömbhasú, gazdagon inkrusztált bögrékhez köthető (1. tábla, 2. tábla). A többi objektum mészbetétes díszítésű töredékeinek jó része (4 db) kevésbé jellegzetes bögrék darabja (ezen kívül urnaalakú edény fülek, és tölcséres nyakú fazék perem határozható meg formailag az inkrusztációval díszített kerámiatöredékek között). A 903. objektum kerámiaanyagának túlsúlya nemcsak a mészbetétes töredékek tekintetében, hanem az egész leletanyagban (a 326 leltári számból 79 tartozik ehhez az objektumhoz) megmutatkozik. A közölt seprűzött (3. tábla 2.), és benyomkodott díszítésű (3. tábla 1., 4. tábla 4.) töredékeken kívül a 903. objektumból 11 fésűzött díszítésű edény darabjai kerültek elő. Az ún. „Kisapostag-kultúrához” köthető a tekercselt pálcikás díszítés, ennek széles kiképzése már a késő kisapostagi–korai mészbetétes fázis jellemzője (Torma 1978, 21.; Honti – Kiss 1996, 23.; Kiss 1996, 66.). Az urnaalakú edények gömbös, ovális formájában nem tudtam különösebb változást a korai tekercselt pálcikás időszakhoz képest megfigyelni, sőt díszítésmódjukban is e töredékek mutatták a legtöbb klasszikus „kisapostagi” párhuzamot (kettős tekercselt pálcikás díszítés a fülön, hullámvonalköteg a has legszélesebb részén). Formai tekintetben a településen kiemelkedő mennyiségben megtalálható hordóalakú edények töredékei, a késő kisapostagi–korai mészbetétes fázis jellemző edénytípusához tartoznak (Honti – Kiss 1996, 23.; Kiss 2009, 157, H2 típus). A házi kerámia nagy részének vonalköteges fésűzése ugyancsak e fázis jellegzetessége. A széles tekercselt pálcikás és eszközbenyomkodásos, valamint bemélyített mészbetétes díszítéstechnikák változatossága egy objektumon (pl. 903. objektum) belül, és egyes darabokon (1. tábla 1–2., 2. tábla 6.), továbbá az edények, főként bögrék vállára, és hasának felső részére lenyúló 181


TANULMÁNYOK

minták (1. tábla 1., 2. tábla 1–3., 5–6.) szintén az átmeneti fázis sajátjai. (Kiss 1996, 67.; Kiss 2009, 157 - 159.) Jobbára a „tokodi bögrék” díszítéseinek elemeivel (1. tábla, 2. tábla) van dolgunk (erről ld. 3.1. alfejezet). A bemélyített díszítés (beböködés, fogazott minta) gyakoribb használata, gazdagabb motívumkincse az inkrusztált darabokon a mészbetétes kerámia kultúrája felé mutató jellegzetesség. 3. Párhuzamok 3.1. Tokodi bögrék és motívumaik A „Kisapostag-kultúra” Balatongyörökön feltárt objektumának felső rétegében a füles bögrék állandó jellemzőjévé válik a tölcséres nyak és a test alsó harmadában ülő has. (Torma 1972a, 20.) Ez utóbbi típust a késő kisapostagi–korai mészbetétes fázisban széles tekercselt pálcikás díszítéssel látják el, a dél-dunántúli átmeneti típusokat azonban rövidebb nyak, szélesebb has és kevésbé éles válltörés jellemzi. (Honti – Kiss 1996, 22., I. t. 3–7., V. t. 3., 5., VI. t. 2.,3.) A ménfőcsanaki darab (1.tábla 1.) formája az Ipoly–Duna vidékén elterjedt Tokod-csoport (erről ld. a 4. alfejezetet) „klasszikus” füles bögretípusával azonosítható. (Bándi 1963, Tab. V., 15.) Hasonló „füzéres díszítésű” bögréket már Mithay Sándor is közölt a lelőhely közvetlen környékéről Ménfőről és Koroncóról (Mithay 1941, II. t. 2., 8.). Nagyobb számban ismertek inkrusztált, nyomott gömbhasú bögrék Tokod és Dorog környékéről (Mozsolics 1942, 5. kép; Bándi 1963–1964, XVIII. t. 3., 6., 8.; Bándi 1963, Tab. VI., 2., 5.; Bóna 1975, Taf. 273., 12–14., 17–19.), valamint Vadász Éva közölt 7 bögrét Dunaalmásról, a Lenhardt gyűjteményből, amelyek valószínűleg a Regálási temető öt tokodi sírjából származhatnak. (Vadász 1986, 25., V. t.) A nyergesújfalu-Viscosa-gyári nagyrészt közöletlen sírokból is ismert néhány darab. (Torma 1996, 2. t. 1–5.) Újabban a tatabánya–bánhidai temetőből került elő „tokodi bögre”, korai mészbetétes környezetben (Cseh 1999, 5. t. 2.), az etei sírlelet is ezt az egyidejűséget támasztja alá. (Cseh 2000, 1. t. 3–4.) Már Bándi Gábor körvonalazta az edénytípus törzsterületen kívüli széles körű elterjedését (Bándi 1963– 1964; 69., Fig. 1.), a tellkultúrák (pl. Sárbogárd: Bóna 1975, Taf. 20., 11.; Tarnaméra-Strandfürdő: Kalicz 1968, LXXXIV., 3.) és a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája területén. (pl. Ságvár, Fonyód: Bándi 1963, 69.; Veszprém-Tüzér utca: Torma 1978, 6. ábra 4.) Szlovákia délnyugati területéről nagy számban ismert ez a bögretípus, egyrészt az Aunjetitz-kultúra zsugorított csontvázas temetőiből: Hurbanovo (Ógyalla), Nesvady (Naszvad) és Bajč (Bajcs) egyes sírjaiból. (összegyűjtve ld. Kiss 2000, 2. t. 1–15., 17.) Másrészt a Hatvan-kultúra hamvasztásos temetkezéseiben és településein még gyakoribb edényforma. (Salka (Ipolyszalka): Nešporová 1969, Tab. IX. 11., Tab. X. 11–12., Tab. XI. 3., 7., 8., 9., 11., Tab. XII. 3., 6.; Malé Kosihy (Ipolykiskeszi) III, IVA réteg: Točik 1961, Abb. 10., 16., 19.; Točik 1981, Tab. XVII. 15.) Távolabbi nyugati elterjedésére Mozsolics Amália figyelt fel: a Gáta-(Wieselburg) kultúra temetőjéből, Hainburg–Teichtalból az 1930-as évektől ismert egy töredékes darab. (Mozsolics 1942, 4. kép) A Hainburg–Teichtal-i II. számú temető ásatásakor egy újabb bögre került elő (Neugebauer 1994, Abb. 15., 294/3), valamint Dél-Csehországban találtak Hosty településén, egy, a típusba sorolható darabot. (Benkovsky-Pivovarová 1998–1999, Abb. 2.) 182

MELIS ESZTER


A ménfőcsanaki edény, összevetve a fentebb felsorolt bögrékkel, arányos felépítésű, szépen kidolgozott, visszafogott díszítésű darab. A füllel szemközt a perem csak enyhén tart felfele, nem alkot szinte kiöntőszerű kicsőrösödést. (vö. Bóna 1975, Taf. 273., 17.,19.; Vadász 1986, V. t.; Kiss 2000, 2. t. 6.) Profilját tekintve néhány hurbanovoi (ógyallai) (Točik 1979, LXXXVII. 13.), bajči (bajcsi) (Točik 1979, Taf. XCVI. 1., XCIII. 18.), valamint salkai (ipolyszalkai) (Nešporová 1969, Tab. XI. 8.) darabot találtam hozzá leginkább hasonlónak. Magyarország területéről, Dorog környékéről ismertek közeli párhuzamai. (Bóna 1975, Taf. 273., 12., 14.) A visszafogott díszítés, és arányos forma Salka (Ipolyszalka) idősebb sírjaira jellemző, így a ménfőcsanaki bögre — a nyergesújfalui példányokkal szemben — a Tokod-csoport még pontosabban nem körvonalazható, korábbi szakaszára datálható. (Torma 1996, 45.) A hurbanovo-i és bajč-i párhuzamok a temetők II., és I. fázisára, azaz a RBA2 korábbi szakaszára keltezhetők. (Mitaš 2004, 288–290., Tabela 2. Obr. 5–6.) A közölt darabokon (1. tábla 1., 2., 2. tábla 4., 6.) kizárólag széles, tekercselt pálcikás díszítéssel (Kiss 1996, 66.) van dolgunk. Párhuzamos vízszintes sávok, és zegzug vonalak készültek ezzel a technikával. (Kiss 1996, 66.) A peremen körbefutó vízszintes sávok között elhelyezkedő zegzug minta a „Kisapostag-kultúra” egész időszakában elterjedt a bögréken. (Mithay 1941, II. t. 7.; Torma 1972, 6. kép 11.; Bóna 1975, Taf.5. 3.,4.; Ilon 1991, 6. ábra 2.; Honti–Kiss 1996, I. t. 3., 13.). Az egyszerűbb díszítésű „tokodi bögrékre” jellemző a vízszintes sávok között körbefutó zegzug motívum. (Dorog: Bóna 1975, Taf. 273. 12.; Dunaalmás (Lenhardt-gyűjtemény): Vadász 1986, V. t. 1.,2.; Bajč (Bajcs): Točik 1979, XCIII. 18.) A 2. tábla 3. képén látható darabon a mészbetétes sáv jobban mélyített kidolgozása eszközbenyomkodásos technikát feltételez. (Torma 1980–1981, 64.; Kiss 1996, 68.) Az 1. tábla 2. ábráján látható peremen a széles tekercselt pálcikás technika kombinálása figyelhető meg bemélyített halszálka és „L” alakú motívumokkal, a két technika ilyen erőteljes keveredésére van példa a Dél-Dunántúlon, a szentlőrinc-strandfürdői „házból” találtam egy, a perem sávjai alatt egy bemélyített, mészbetétes téglalappal díszített töredéket. (Bándi et al. 1979, 80. 3. sor középen) Öt „fenyőág” minta fut le az 1. tábla 1. képén látható bögre hasán, ez a minta és elhelyezkedése a „tokodi bögrék” általános jellemzője. (Bóna 1975, Taf. 273., 9., 18.; Vadász 1986, V. t. legalul; Bándi 1963–1964, XVIII. t. 8.; Kiss 2000, 2. t. 1., 2., 4., 9.,10.,11.; Nešporová 1969, Tab. XI. 8., 11.) A másik fenyőág mintás töredék (2.tábla 1.) a Mithaynál közölt egyszerű megoldású „füzérre” hasonlít. (Mithay 1941, II. t. 1.,2.) Ugyancsak a tokodi bögrék jellemző motívuma, a fecskefarok alakú (vagy horgony alakú, visszakanyarodó végű) minta (2. tábla 2., 5., 6.), amelyek gyakran függőleges láncokat alkotnak az edények hasán (Vadász 1986, V. t. második sor jobbra; Kiss 2000, 2. t. 6., 13., 14.; Cseh 2000, 1. t. 4.) — a 2. tábla 5., 6. képén látszik a mészbetétes dísz folytatása. 3.2. Textilminta Szintén a 903. objektumból származik egy behúzott peremű, kisméretű, hordóalakú edény töredéke, amelynek oldalát benyomkodott, sorban elhelyezkedő, rövid kis vonalkák, valószínűleg textilminta borítja. Ez a díszítés a Hatvankultúrában rendkívül általános, tárolóedények alsó részén, fülén, fazekakon fordul elő a leggyakrabban (Kalicz 1968, 154.; Schalk – Bátora 1997, 194.). 183


TANULMÁNYOK

Ároktő-Dongóhalomról a Hatvan-kultúra klasszikus fázisra keltezhető töredékeken, a rajz alapján hasonló mintát textilmintát utánzó díszítésként írtak le (Fischl 2006, 50., 136. kép). A lenyomatok a Dunától keletre általában durva szövésű anyagra utalnak (Ember 1952, XXXX. 1., 2., 4., XLI. 1–3.; Kalicz 1968, XXXVI. 19., XXXVII. 23–25., Tárnoki 1988, Pl. 2., 19., Pl. 3., 2., 16.). Sűrűbben rovátkolt, finomabb mintájú tárolóedény és fazék alsó részeket több esetben olyan lelőhelyen találtam, ahol „tokodi bögre” is előkerült (Kalicz 1968, LXXXV. 5.: Tarnaméra-Strandfürdő, XCIII. 16.: Hatvan-Strázsahegy telltelep), valamint a Duna közelében, Vácszentlászlóról (Kalicz 1968, XCV. 20). A csanakihoz hasonló vékony szálú, finomabb szövésű, ellentétes irányban is benyomkodott anyag lenyomatát közölték 1952-ben Tószeg „m” (hatvani), Vatya I. fázissal párhuzamos, 1948-ban feltárt ásatási szintjéről. (Ember 1952, 140–141, XXXX. 6.) Megfigyelésem szerint a Hatvan-kultúra szlovákiai lelőhelyein a textilminta sűrűbb rovátkoltsága jellemző (Malé Kosihy – Törökdomb (Ipolykiskeszi-Törökdomb) IIIb – Točik 1981, Tab. XIII. 7., 18.,19.; Tab. XIV. 24., 27.; Tab. XV. 8.; IIIc – Točik 1981, Tab. XV. 20., 24., 25.; Tab. XVII. 23.); a Tokod-csoport magyarországi lelőhelyein is – a kevés közölt leletanyagból – ez a sűrűbb szövésű textillenyomat tűnik gyakoribbnak. (Torma 1972a, 31. t. 14., 17.) Ugyancsak a ménfőcsanaki darab felületének kiképzéséhez hasonlítanak a szigetszentmiklósi temető, Vatya I. fázisú urnasírjaiban talált, általában a hasuk középvonalán textillenyomatos urnák. (Kalicz-Schreiber 1995, 43., 58. t. 2.) Nagyméretű fazekak, tárolóedények oldalán általános ez a díszítés; a dunaalmás-foktoroki település közölt anyagában találtam egy kisméretű, válltól lefelé durvított felületű edényt, melyet a rajz alapján textilmintásnak gondoltam, leírásában azonban „vékony bekarcolt vonalakból alkotott érdesítő felületi díszítés” szerepel. (Vadász 2001, 26., 9. t. 10.) 3.3. Zsinegbenyomkodás A 214. objektumból kerültek elő egy, rövid, ívelt, szabálytalan körvonalú vonalkákkal durvított edény töredékei, amelyek közül két összeillő darabon zsinegek ívelt lenyomatai figyelhetők meg (4. tábla 1.). Egyes zsinegdarabok ehhez hasonló durva benyomkodásait a Hatvan-kultúra szlovákiai településein találtam meg, (Nešporová 1969, Obr.10., 11–12, Tab. VI., 1.; Točik 1961, Abb.10., 7.; Točik 1981, Tab. XIII. 4.,Obr. 35., 11.) A Komárom-Esztergom megyei Tokod lelőhelyek közölt anyagában, zsinegek sűrű egymás mellé nyomkodására van példa. (Torma 1972a, 31. t. 12.,13.; Vadász 2001, 2. t. 5.) Az esztergomi régészeti topográfia kötet zsinórlenyomatos töredékeket említ Tokod környékéről. (MRT 5., 329., 22/13 lh.; 344., 22/22 lh.) Az egyértelműen zsineglenyomatos töredékhez kapcsoltam a ménfőcsanaki leletanyagban előforduló, további rövid, ívelt vonalkák szabálytalan benyomkodásával durvított darabokat (4. tábla 2–4.). E töredékeken zsineg összefüggő lenyomata ugyan csak néhány helyen (4.tábla 4.) figyelhető meg, de mivel a 214. objektumból származó, zsineglenyomatos edény további töredékein is hasonló mintázat figyelhető meg, feltételezem, hogy ezeket is zsineg benyomkodásával készítették. A 4. tábla 4. ábráján látható töredéken seprűzéssel kombinálták a mintát. A Hatvan-kultúra szlovákiai településein gyakori e felületkezelés, főleg tárolóedények oldalán (Nešporová 1969, Tab. V., 5.; Točik 1961, Abb. 10., 5., 8.; Točik 1981, Tab. XVII., 6., 8., 9., Obr. 184

MELIS ESZTER


21. 10., Obr. 28. 11., Obr. 35. 4., 7., 8., 13., Obr. 44. 7., Obr. 45. 1., 11., 13., 14.); a későbbi magyarádi rétegekben is megjelenik. (Točik 1981, Tab. XXXIII., 17., 19., 20.) A szlovák szakirodalom feltételezése szerint a házi kerámián előforduló, lapos, szabálytalan gödröcskékből álló „Wabieren, Wabenzier” elnevezésű durvítást, növényi rost kötegek benyomkodásával hozhatták létre.5 (Nešporová 1969, 387.; Schalk – Bátora 1997, 194.) Hasonló, szabálytalan benyomkodásokból álló durvítást láthatunk egy aszód-manyikdombi töredéken. (Tárnoki 1988, Pl. 3., 9.) A tahitótfalui terepbejárás során talált töredékeken jobban megfigyelhető zsineg benyomkodásra utaló vonalas szerkezet (MRT 7, 11. t. 9.,10.), továbbá Dorog, Temetői-dűlőből említik a Hatvan-kultúra, tekercselt pálcikás, mészbetétes bögrével előkerült „rücskös” felületű oldaltöredékeit. (MRT 5, 61., 5/5 lh.) A dunaalmás-foktoroki ház alsó szintjéből is a ménfőcsanakiakhoz hasonló, szabálytalanul durvított töredékek kerültek elő, e korai mészbetétes telep anyagában azonban a Hatvan-kultúra, ill. Tokod-csoport hagyományai igen fontos összetevők. (Vadász 2001, 25., 6. t. 5–6.) 3.4. Seprűzés A 3. tábla 2. ábráján látható seprűzött darabot a vele egy objektumból előkerült „tokodi bögre”, és benyomkodott díszítésű töredékek miatt a Hatvan-kultúra ilyen jellegű, gyakori edény felület durvításával (Kalicz 1968, XXXVI. 17.,18., XXXIV. 28., 29., XLIII. 6.,8., LXXXVII. 9.,10.,12.; Bándi 1963–1964, XIX., 1., 2.; Točik 1981, Tab. XII. 16., XIV. 1., 28., Tab. XVI. 7.,9.; Torma 1996, 2. t. 11.) rokonítnám. A seprűzés használata a „Kisapostag-kultúra” korai (I.) időszakában is általános (Torma 1972, 20., 12. t.), a ménfőcsanaki töredék azonban biztosan későbbi, késő kisapostagi-korai mészbetétes fázisú. 4. A Tokod-csoport kutatástörténete A XIX–XX. század fordulójának gyűjtéseitől ismertek Komárom-Esztergom megyéből széles tekercselt pálcikás, mészbetétes sávokkal gazdagon díszített, tölcséres nyakú, nyomott gömbhasú bögrék. (Hampel 1877, Taf. 21.; Wosinsky 1904, Taf. 20.; ArchÉrt 24, 1904, 173, 183.) Mozsolics Amália a kisapostagi temetőről szóló monográfiájában az ilyen jellegű, Tokodról, Dorogról, valamint Hainburg–Teichtal temetőjéből ismert edényeket az általa elkülönített „Kisapostag-kultúra” II. fázisába helyezte. (Mozsolics 1942, 16–17., 4., 5. kép) Mithay Sándor a Győr környékén előkerült „füzéres” díszítésű bögréket is e csoportba sorolta, és Patay Pál nyomán egy Duna menti helyi változatnak tartotta. (Mithay 1941, 5., II. t. 1., 2., 4., 9.) A szlovák kutatás Hurbanovo (Ógyalla) temetőjének kutatása (1951–1953) kapcsán figyelt fel a mészbetétes díszítésű, Kisapostag-bögrékhez hasonló edényekre az Aunjetitz-kultúra zsugorított csontvázas sírjaiban. (Čaplović 1954, 300.) Anton Točik a következő években a szlovákiai kora bronzkor összefoglalása kapcsán az inkrusztált bögrék elterjedését a délnyugat-szlovákiai temetkezésekben már az Aunjetitzkultúra helyi, ún. Hurbanovo-csoportjaként értékelte, és a Reinecke-féle bronzkor A2 periódusába helyezte. (Točik 1956, 24.; Točik 1961, 17.) Mikulaš Dušek 1956–1958-ban tárt fel a Nyitra-folyó közelében, Nesvady (Naszvad) határában 50 csontvázas sírt, amelyek mellékletei közt Aunjetitz-típusok mellett, inkrusztált Kisapostag-edények is voltak. (Dušek 1959, 495.) Ő azonban egy 185


TANULMÁNYOK

évvel később, a patincei (patpusztai) mészbetétes temető, és a Hatvan-kultúra „4. kunyhójának” értékelése kapcsán a Hurbanovo-csoportot nem az Aunjetitz-kultúrához sorolta, hanem a „Kisapostag-kultúra” dél-szlovákiai megjelenési formájaként értelmezte (Dušek 1960, 186.), ez a megközelítés a későbbiekben nem talált követőkre. A magyar bronzkor kutatás két kiemelkedő kutatója, Kalicz Nándor (Kalicz 1968) és Bóna István (Bóna 1960) kandidátusi disszertációjában érinti a Hatvankultúra nyugati elterjedésének, és a mészbetétes díszítésű bögrék északi-északkeleti megjelenésének problémáját. Kalicz szerint a Hatvan–kultúra népességének egy része az első fázis második felében a Duna és az Ipoly vidékén a délebbre élő, dunántúli kisapostagi elemekkel keveredve a kultúra sajátos, ún. Tokod–csoportját hozza létre, amely virágkorát a Hatvan–kultúra második fázisával párhuzamosan élte, folyamatos kapcsolatot ápolva az alföldi területekkel, az alföldi tellekről előkerülő tokodi típusú bögrék alapján (Kalicz 1968, 189., pl. LXXXIV., 3., XCII., 10., XCV, 5.). Bóna István a Tokod-csoporthoz sorolta a Hurbanovo-típusú temetőket is, így Ógyalla–Tokod-csoportról írt. (Bóna 1960, 68.) A Hatvan-kultúra Tokod-csoportját és az Aunjetitz-kultúra Hurbanovo-típusát Bándi Gábor különítette el egymástól világosan, Bóna akkoriban még publikálatlan disszertációja és a Duna-kanyarban végzett kutatásai alapján. (Bándi 1963, 24.; Bándi 1963–1964, 67.) Szerinte a Tokod-csoportba sorolt lelőhelyeken (Tokod-Altáró – névadó lelőhely, Nyergesújfalu–Téglagyár, Neszmély–Várhegy, Tokod–Hegyeskő, Malé Kosihy (Ipolykiskeszi), Salka (Ipolyszalka), Patince (Patpuszta)) a mészbetétes díszítésű bögrék a Hatvan-kultúra jellegzetes, textilmintás, seprűzött leletanyagában, és hamvasztásos temetkezéseiben jelentkeznek. (Bándi 1963, 27.; Bándi 1963–1964, 68–69.) Ezzel szemben Hurbanovo (Ógyalla) és Nesvady (Naszvad) temetőjét a néhány (7, ill. 4) sírban megjelenő, inkrusztált, tölcséres nyakú füles bögréken kívül, Aunjetitz-csésze, tál stb. típusok, továbbá zsugorított csontvázas rítus jellemzi, a két népesség összeolvadása esetén pedig elég valószínűtlen a temetkezési rítus teljes feladása. (Bándi 1963, 25.) A Tokod-csoport Bándi Gábor szerint az Ipoly jobb partjától ( a szlovákiai lelőhelyeket is ide sorolta!), a Duna mindkét partján Süttő–Dunaalmás vonaláig terjed, az ettől nyugatra lévő Hurbanovo-csoportba sorolt, Aunjetitz-temetők pedig befolyási övezetéhez tartozhatnak. (Bándi 1963–1964, 69.) A szlovák kutatás azonban jobbára elvetette a Bándi által elkülönített Tokodcsoportot (Korelová 1966, 234.; Nešporová 1969, 389.), lelőhelyeit a Hatvan-kultúra összefoglalásában tárgyalta. (Nešporová 1969, 371–376., 378–381.). Malé Kosihy (Ipolykiskeszi) és Vráble (Verebély) telltelepein Anton Točik kutatásai tisztázták a Hatvan-kultúra relatív kronológiai helyzetét a Makó–Kosihy–Čaka-, és a Mad’arovce (Magyarád)-kultúra rétegei között. (Točik 1961, 1981, 1986) Szlovákiában az 1960–1970-es években tovább gyarapodott Nové Zámky (Érsekújvár), Bajč (Bajcs) és Dvory nad Žitavou (Udvard) feltárásával az Aunjetitz-kultúra délkeleti peremcsoportjának tartott, „Hurbanovo-típusúnak” nevezett temetők száma. (Dušek 1969; Točik 1979; Novotná – Novotný 1984, 315.) Eckehart Schubert azonban már 1973-ban arra hívta fel a figyelmet, hogy a Hurbanovo-típusú temetőkben megjelenő fémtípusok is Aunjetitz-formák, tehát kizárólag a mészbetétes díszítésű bögrék tekinthetők dunántúli elemeknek e sírokban. (Schubert 1973, 21–22.) 186

MELIS ESZTER


A magyarországi bronzkor kutatásban a Tokod-csoport terminusa általánossá vált a Hatvan-kultúra „nyugati ágának” elnevezésére, lelőhelyeinek száma nagyban gyarapodott a régészeti topográfia Komárom-Esztergom megyei munkálatainak köszönhetően (MRT 5, Bajna: 1/10., 1/11., 1/12., 1/26., 1/32. lh.; Csolnok: 3/7. lh.; Dorog: 5/5., 5/8., 5/9., 5/13. lh.; Esztergom: 8/2., 8/28., 8/42., 8/43., 8/49., 8/53., 8/54., 8/56., 8/77., 8/134. lh.; Kesztölc: 9/15. lh.; Nagysáp: 14/10. lh.; Nyergesújfalu: 15/3., 15/4., 15/8., 15/15., 15/17., 15/23. lh.; Pilisszentlélek: 18/5.; Sárisáp: 19/5., 19/16., 19/17. lh.; Süttő: 20/4., 20/15. lh.; Tát: 21/3. lh.; Tokod: 22/4., 22/5., 22/11., 22/12., 22/13., 22/22., 22, 31. lh.; térkép ld. Cseh 1999, 79.). E terepbejárások során fedezték fel a tokod-leshegyi földvárat, amelyen 1970-ben Torma István próbafeltárást végzett, és azon kevés Tokod-csoportba sorolt, magyarországi telep közé tartozik, amely legalább előzetes jelentés szintjén közölt (Torma 1972a). Vékony Gábor és V. Vadász É. végeztek erődített telepeiken kutatásokat (pl. Süttő–Kissánc) (Vékony 1988, 72.), közölték a szórvány sírleleteiket (Vadász 1986). K. Cseh Julianna gyűjtése szerint a Tokod-csoportot Komárom-Esztergom megyében összesen 66 lelőhely, ebből 39 telep (4 erődített, 2 barlangi lelőhely), 28 temető, 1 ékszerlelet képviseli. Mindössze 25 lelőhelyen lehet a csoport önálló megtelepedésével számolni, általában a mészbetétes, vagy a magyarádi kultúra emlékanyagával jelentkezik (pl. Dunaalmás, Szőny-Sörház, Tata-Tóváros); továbbá, mivel nagyrészt terepbejárási adatokból és leletmentésekből származnak információink, ezekben az esetekben sem bizonyos, hogy kizárólag tokodi lelőhelyekről van szó. (Cseh 1999, 28–29.) Az általánosan hamvasztásos rítusú temetők közül Nyergesújfalu-Viscosa-gyár területén, leletmentés során feltárt legnagyobb sírszámú (49 sír Tokod-csoport, 119 sír mészbetétes edények kultúrája) ugyancsak előzetes jelentésből ismert. (Torma 1980-1981; Torma 1996) Ezek az újabb adatok azonban alapvetően nem változtatták meg a kultúráról alkotott képet, amint az Bándinak az első után húsz évvel készített összefoglalásából látszik. (Bándi 1984, 261–262.) Ugyanakkor Nesvady (Naszvad), Bajč (Bajcs) és Hurbanovo (Ógyalla) temetőinek elemzése révén a Hurbanovo-típus megalapozottsága kétségessé vált: nemtől, kortól, kronológiai fázistól függetlenül kevés sírban (Bajč (Bajcs) 60-ból 4, Hurbanovo (Ógyalla) 92-ből 7, Nesvady (Naszvad) 90-ből 4) kerültek elő a „tokodi bögrék”, és tipikus Aunjetitz-mellékletekkel (csészék, vázaalakú fazekak, nyakperecek, lemezdiadémok) rendelkeznek ezek az eltemetettek is. (Novotná – Novotný 1984, 316–318.; Benkovsky-Pivovarová 1998–1999, 130–131.) A szlovákiai Hatvankultúra, ill. Tokod-csoport temetőiben (Iža (Izsa), Salka (Ipolyszalka) I., II.) sokkal nagyobb arányban (20–45 %) van jelen ez az edénytípus, így itt kulturális sajátosságnak tekinthető, míg a Hurbanovo-típusúnak nevezett Aunjetitz-temetőkben importként értelmezhető. (Benkovsky-Pivovarová 1998–1999, 131–132.; Kiss 2000, 18.; Kiss 2002, 481–482.) E temetők tehát nem tekinthetők elkülönülő csoportnak az Aunjetitz-kultúrán belül, hanem a kultúra peremvidékén, a Duna és mellékfolyói közelében élő, kereskedelemben érdekelt népesség sírjai lehetnek. (Novotná – Novotný 1984, 320.; Kiss 2002, 482.) A tokodi bögrék importként való elterjedése azonban nem korlátozódik a Nyitra vidéki Aunjetitz-temetőkre, a korai dél-dunántúli mészbetétes kerámiával együtt jelenik meg a Gáta (Hainburg), és Aunjetitz (Nesvady (Naszvad)) lelőhelyeken, és az alföldi telleken. (Kiss 1998, 163., 168–169.; Kiss 187


TANULMÁNYOK

2000, 28.; Kiss 2002, 482.) Elsőként Torma István a balatonakali sír leleteinek elemzése kapcsán jutott arra a következtetésre, hogy a Tokod-csoport a „Kisapostag-kultúra” 3. fázisával egykorú. (Torma 1978, 24.) A dél-dunántúli késő kisapostag-korai mészbetétes leletanyagok vizsgálata is azt erősítette meg, hogy az átmeneti fázis a Tokod-csoporttal, és részben a korai dél-dunántúli mészbetétes kultúrával egykorú. (Honti – Kiss 1996, 25.) Ez az időszak az újabban feltárt, a korai, kisapostagi időszaktól, a mészbetétes kerámia kultúrájában folyamatosan használt bonyhád-biogázüzemi temető III. fázisának feleltethető meg. (Szabó 2009, 62– 64.; Szabó 2010, 112., 6. t.; 10.t.) Ugyan egyelőre újabb feldolgozás nem született témában, a magyarországi bronzkor kutatásban elfogadott, hogy a kora és középső bronzkor fordulóján (RBA1– RBA2 fordulója), a Duna és Ipoly vidékén a Hatvan-kultúra Tokod-csoportjáról, mint önálló kulturális elemről beszélhetünk, amelynek kerámiainventárjához a klasszikus hatvani kerámia mellett a tölcséres nyakú, nyomott gömbtestű, gazdagon inkrusztált, „tokodi” bögretípus is hozzátartozik. (Bándi 1963, 38–45.; Tab. IV.,V.; Bándi 1963–1964, 67., 70–71.; Bándi 1984, 262.; Benkovsky-Pivovarová 1998– 1999, 132.; Kiss 2000, 17., 3. t.; Kiss 2002, 480.; Abb. 3., Abb. 8.) A lelőhelykataszterek alapján úgy tűnik, hogy a Tokod-csoport a Bándi által feltételezettnél nagyobb területre terjedt ki, északon a Garam és az Ipoly közére, délen Tatabányáig, keleten Piliszentlélekig, nyugaton talán Győrig terjednek lelőhelyei. (Kiss 2002, 480.) Komárom-Esztergom megyében Nagyigmándról ismertek legnyugatibb leletei. (Cseh 1999, 47., 79.) A csoporthoz sorolt lelőhelyeket (pl. Malé Kosihy (Ipolykiskeszi), Salka (Ipolyszalka), Vráble (Verebély)) a szlovák kutatás azonban továbbra is a Hatvan-kultúra lelőhelyeiként tartja számon. (Furmánek et al. 1999, 41., Abb. 8.) A szlovákiai bronzkor összefoglalása a Hurbanovo-típust ugyan még külön tárgyalja (Furmánek et al. 1999, 39.); újabban Vladimír Mitaš Bajč (Bajcs), Hurbanovo (Ógyalla) és Nesvady (Naszvad) Aunjetitz sírjaiban előforduló dunántúli bögrék és a temetők kronológiai elemzése kapcsán szintén arra a következtetésre jutott, hogy a csoport léte nem elfogadható, legfeljebb a kutatástörténetben lehet ún. "Hurbanovo-típusról" beszélni. (Mitaš 2004, 295–296.) Az Észak-Dunántúl és Szlovákia határvidékén, a Tokod-csoportban az Aunjetitz-, Hatvan-kultúra, valamint a „Kisapostag-kultúra” kései fázisának kölcsönhatása figyelhető meg, amelynek eredménye a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája Esztergom környéki leletanyagában is megmutatkozik. (Torma 1980–1981, 66–67.; Torma 1996, 46.; Cseh 1999, 29., 34.) Valószínű, hogy ez az átalakulás az északi területeken hosszabb ideig eltartott, Vadász Éva feltételezése szerint a középső bronzkor 2. periódusába is átnyúlhat. (Vadász 2001, 41–43.) A Tokod-csoport hosszabb élettartamát támasztja alá Torma István megfigyelése is, miszerint a nyergesújfalui sírok anyaga az ipolyszalkaiakkal (Salka) összevetve fiatalabb fázist képviselhet, a textilminta viszonylagos ritkasága, és a bögrék gazdagabb díszítése alapján. (Torma 1996, 45.) A Tokod-csoport belső időrendje azonban a közölt leletanyagok kis mennyisége miatt nem kidolgozott.

188

MELIS ESZTER


5. Összegzés Mithay Sándor gyűjtésétől (Mithay 1941, 5., II. t. 2.) egészen a legutóbbi feltárásokig6 ismertek „tokodi bögrék” Győr-Ménfőcsanak határából. E bögretípus azonban a Tokod–hatvani törzsterületeken kívül széles körben elterjedt: az alföldi telleken (pl. Tarnaméra-Strandfürdő – Kalicz 1968, LXXXIV. 3. Hatvan–Strázsahegy – Kalicz 1968, XLII. 8.; újabb gyűjtés Kiss 1998, 168–170.), a dunántúli mészbetétes településeken (Bándi 1963–1964; 69., Fig. 1.; Torma 1978, 6. ábra 4.; Honti – Kiss 1996, I. t. 25.), a délnyugat-szlovákiai Aunjetitz temetkezésekben (Čaplović 1954; Točik 1979; Benkovsky-Pivovarová 1998–1999; Mitaš 2004), és északnyugat felé egészen Dél-Csehországig (Benkovsky-Pivovarová 1998–1999, 128., Abb. 2.; Kiss 2000, 28., 3. t. 3.; Kiss 2002; 480–481., Abb. 3., 3.) jutottak el példányai. Ezekben az esetekben tehát a „tokodi bögre” megjelenése semmiképp sem jelez „hatvani” népi hátteret, import edényekről van szó, amelyeknél kérdéses, hogy magát a finom kidolgozású kerámiát, vagy a benne tárolt speciális terméket „exportálták”. (Vadász 2001, 25., 37. lj.) A „tokodi bögréknél” ritkább edénytípus a Győr-Ménfőcsanak–Eperföldeken csontvázas temetkezésben, 2005-ben előkerült „párnaalakú” függesztőedény (Egry 2006, 30.; 5. kép A), amelynek párhuzamait ugyancsak a Hatvan-kultúrában találhatjuk meg. (Kalicz 1968, 153., 170., LXXIV., 1a–b, 3a–b, CXI., 2a–b) A ménfőcsanak-bevásárlóközponti késő kisapostagi–korai mészbetétes fázisú település leletanyagában megjelenő benyomkodásokkal (textil, zsineg) díszített házi kerámia töredékek az importtevékenységnél intenzívebb hatvani kapcsolatokról árulkodhatnak. E néhány gödör anyaga a Tokod-csoport nagyobb, nyugati kiterjedését (Kiss 2002, 480.) támasztja alá. A kerámián kívül a település típus szórt szerkezetű, megfelel a mészbetétes edények (és Kisapostag) kultúrájában (Kiss – Somogyi 2004) általánosnak – szemben a Tokod-csoport erődített (Torma 1972a, 76.), valamint tellszerű (Bándi 1963, 33.; Točik 1961; Točik 1981) településeivel. Az eperföldeki temetkezés rítusa a Hatvan-kultúrában és a mészbetétes edények népénél szokásos hamvasztásos rítussal szemben, Aunjetitz–, ill. Gáta-Wieselburg-kultúra zsugorított csontvázas temetkezéseihez (Neugebauer 1994, 57 - 67; 101 - 117; Furmánek et al. 1999, 32 - 40; Kiss 2000, 16 -18.) hasonló.7 A Kisalföldön a kora és középső bronzkor fordulóján (RBA1 – RBA2) a korai mészbetétes (Kisapostag), Hatvan és Aunjetitz-kultúra találkozásának, kölcsönhatásának vizsgálatához további leletanyagok feldolgozására, és elsősorban Duna menti, Komárom-Esztergom megyei, ill. délnyugat-szlovákiai leletanyagokkal való összevetésére van szükség.

189


TANULMÁNYOK

JEGYZETEK 1

2

3

4

5

6

7

A kisapostagi temető közlésében a Kisapostag II. fázissal (Mozsolics 1942, 16–17.), későbbiekben a Kisapostag III. fázissal feleltethető meg (Torma 1972, 30., Torma 1978, 23.). A késő kisapostagi-korai mészbetétes (vagy átmeneti) fázis elnevezés azt tükrözi, hogy a „Kisapostag-kultúra” a mészbetétes edények kultúrájának genetikus előzményeként értelmezhető. (Csányi 1978, 35–36.; Honti – Kiss 1996, 25.; Honti – Kiss 1998, 49–51.) Újabban a 184 síros bonyhád-biogázüzemi temetőben a „tekercselt pálcikás díszítést használó népesség” csontvázas, szórt hamvasztásos, és a mészbetétes edények népének hamvasztásos temetkezéseinek folyamatosságát figyelték meg, ennek kapcsán Szabó Géza elvetette a „Kisapostag-kultúra” elnevezés használatát, e leletanyagokat a mészbetétes kerámia kultúrája legkorábbi időszakába sorolja (Bonyhád I., II. fázis); az átmeneti periódus a bonyhádi temető III. fázisának feleltethető meg (Szabó 2009, 62–64.; Szabó 2010, 112, 6. t.; 10. t.). Mára a Mozsolics A. (Mozsolics 1942, 39–41.) és Torma I. (Torma 1972, 26.) által körvonalazott „Kisapostag-kultúra” értelmezése több szempontból módosult; felfogásában egyetértve Szabó G. álláspontjával a mészbetétes kerámia kultúrája legkorábbi szakaszának tekintem. Az elnevezést azonban — kutatástörténeti okokból, valamint mert a „Kisapostag I.” fázisban inkrusztáció hiányában (Torma 1972, 20.) valószínűleg mészbetétes kerámiáról nem beszélhetünk — megtartom idézőjelek közt, mint egy fázis megnevezéseként. Győr-Ménfőcsanak, Szeles-dűlő névváltozatairól, és a korábbi feltárásokról lásd Takács 2006, 537–540. E kiterjedt (több mint 100 ha) sok korszakos lelőhelykomplexum szerteágazó kutatástörténetének felvázolására nincs mód e rövid tanulmányban, már csak azért sem, mert a Bevásárlóközponttól északnyugatra, a 83. sz. út túloldalán a cikk írásakor is nagyfelületű feltárást folytattunk Győr-Ménfőcsanak–Széles-földeken (ásatásvezető: Ilon Gábor, munkatársak: Eke István, Horváth Ciprián, Melis Eszter) 28 ha-os területen, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ „Győr–Ménfőcsanak, Eperföldek Bevásárlóközpont” projektje keretében. E feltárásoknak elhunytáig egyik konzulense volt T. Szőnyi Eszter. A 2009–2011-es ásatás eredményeiről több kötetes monográfiában szeretnénk beszámolni (Főszerk.: Ilon Gábor). Szakdolgozatomhoz az 1995–1998-as ménfőcsanak-bevásárlóközponti ásatások kora–középső bronzkori leletanyagának rendelkezésemre bocsátását ezúton is köszönöm M. Egry Ildikónak. A szakdolgozatom elkészítéséhez nyújtott támogatást pedig köszönöm Ilon Gábornak. Az 1–2. táblán látható rajzokat, továbbá a 4. tábla 1. rajzát Radics András készítette, a többi a szerző rajza. A táblák összeállításában Lakatos Janka működött közre, segítségüket ezúton is köszönöm. E technika „lépsejt-szerű”, szabályosságot sugalló elnevezése a Hatvan-kultúra valószínűleg durvább, vastagabb szálú szövet benyomkodásával készített díszítését jutatta eszembe (vö. Ember 1952, XXXX. 4., XLI. 1–3.), azonban leírása (Nešporová 1969, 387.) a ménfőcsanaki anyag „sekély, szabálytalan gödröcskékkel” benyomkodott, helyenként fű, vagy vesszőlenyomatos edénytöredékeire illik (4. tábla 2., 3., 4.). Sajnos a szakirodalomban e díszítéstípusról jó minőségű, összevethető ábrát nem találtam. http://www.mnm-nok.gov.hu/hireink/regeszeti-munkaink/423-evezredek-emlekei-menfocsanakhataraban.html (2012. szept.) 18. kép Ménfőcsanak, szeles-dűlői mészbetétes temetőből van még tudomásom egy csontvázas sírról tokodi edényekkel (Ménfőcsanak – 83. út, 12. sír, ásatásvezető: Vaday Andrea) – Kiss Viktória szóbeli közlése; segítségét, szakmai tanácsait ezúton is köszönöm.

IRODALOM BÁNDI Gábor 1963

Die Lage der Tokodgruppe unter den bronzezeitlichen Kulturen Nordtransdanubiens und der Südslowakei. Musaica 3. Bratislava, 3–25.

1963–1964

Data to Early and Middle Bronze Age of Northern Transdanubia and Southern Slovakia (Some Problems of the Tokod–Group). Alba Regia 4–5, 65–71.

1984

Die „Kisapostag–Problematik” In: Nikola Tasić (Hrsg.): Kulturen der Frühbronzezeit des Karpatenbeckens und Nordbalkans. Beograd, 257–263.

BÁNDI Gábor – F. PETRES Éva – MARÁZ Borbála 1979

190

Baranya megye az őskorban – Középső bronzkor. In: Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig. Pécs, 74–95.

MELIS ESZTER


BENKOVSKY–PIVOVAROVÁ, Zoja 1998–1999

Zum Vorkommen von inkrustierten Krügen der Tokod-Art in der frühbronzezeitlichen Gräberfeldern in Österreich und in der Slowakei. ArchA 82– 83, 127–133.

BÓNA István 1960

A korai és középső bronzkor története Magyarországon és a Kárpát-medencében. Régészeti Dolgozatok 2. Budapest, 45–66.

1975

Die mittlere Bronzezeit Ungarns und ihre südöstlichen Beziehungen. ArchHung 49. Budapest

ČAPLOVIĆ, Pavol 1954

Starobronzove pohrebisko v Hurbanove na Slovensku. AR 6, 297–300., 323–325.

R. CSÁNYI Marietta 1978

Középső bronzkori telep a veszprémi Várhegyen. – Siedlung aus der mittleren Bronzezeit auf dem Burgberg von Veszprém. VMMK 13, 29–50.

K. CSEH Julianna 1999

A mészbetétes edények kultúrája lelőhelyei Komárom-Esztergom megyében – Die Fundorte der inkrustrierten Keramik in Komität Komárom-Esztergom. KEMMK 6, 23–88.

2000

A Mészbetétes Edények kultúrája újabb leletegyüttese Komárom-Esztergom megyéből – Eine neuere Fundgruppe der Kultur der Inkrustierten Keramik aus dem Komitat Komárom-Esztergom. KEMMK 7, 57–68.

DUŠEK, Mikulaš 1959

Nove nalezy z doby bronzovej na juhozapadnom Slovensku – Neue Funde aus der Bronzezeit in der südwestlichen Slowakei. AR 11/4, 488–495., 504–508.

1960

Patince – Das Gräberfeld der nordpannonischen Kultur. In: Mikulaš Dušek – Bohuslav Chropovský – Belo Polla (Hrsg.): Gräberfelder aus der älteren Bronzezeit in der Slowakei. Bratislava, 139–296.

1969

Bronzezeitliche Gräberfelder in der Südwestslowakei. ArchSlovCatalogi 4. Bratislava.

M. EGRY Ildikó 1999

Javarézkori település nyomai Ménfőcsanak határában. Arrabona 37, 11–64.

2004

Halomsíros temető Győr-Ménfőcsanak – Bevásárlóközpont területén – Cemetery of Tumulus Culture in the Territory of the Shopping Centre of Győr-Ménfőcsanak In: Ilon Gábor (szerk.): MΩMOΣ III.: Őskoros kutatók III. összejövetelének konferenciakötete: Halottkultusz és temetkezés, Szombathely – Bozsok 2002. okt. 7–9. Szombathely, 121–137.

2006

Előzetes beszámoló a Győr – Ménfőcsanak, Eperföldeken végzett megelőző feltárásokról (2005–2006) RKM 2006, 27– 52.

M. EGRY Ildikó – SZŐNYI Eszter – TOMKA Péter 1997

Győr-Ménfőcsanak–Bevásárlóközpont. RégFüz I/49, 72–73.

2001

Győr-Ménfőcsanak–Bevásárlóközpont. Archaeological Reports 1997. RégFüz I/51, 30.

EMBER Mária 1952

Die Textilabdrücke auf den Tószeger Gefässen aus der Bronzezeit. ActaArchHung 2, 139–142.

P. FISCHL Klára 2006

Ároktő–Dongóhalom bronzkori tell telep – Bronzezeitliche Tell-Siedlung in Ároktő–Dongóhalom. Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 4. Miskolc

FURMÁNEK, Václav –VELIAČIK, Ladislav –VLADÁR, Jozef 1999

Die Bronzezeit im slowakischen Raum. PAS 15. Rahden/West

191


TANULMÁNYOK

HAMPEL József 1877

Antiquités Préhistoriques de la Hongrie. Esztergom

HONTI Szilvia– KISS Viktória 1996

Középső bronzkori leletek Somogy megyéből – Funde aus der Mittelbronzezeit im Komitat Somogy. SMK 12, 17–37.

1998

A mészbetétes kerámia kultúrája korai időszakának leletei Somogy megyében – Finds of the Early Phase of the Transdanubian Incrusted Pottery Culture in County Somogy. SMK 13, 41–66.

ILON Gábor 1991

A Szentgál Mecsek–Hegyi Kő–Lik barlang régészeti emlékei – Előzetes jelentés. A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei 2, 83–96.

KALICZ Nándor 1968

Die Frühbronzezeit in Nordostungarns. ArchHung Budapest.

KALICZ-SCHREIBER Rózsa 1995

Bronzkori urnatemető Szigetszentmiklós határában – Das bronzezeitliche Urnengräberfeld von Szigetszentmiklós. Ráckevei Múzeumi Füzetek 2. Ráckeve

KISS Viktória 1996

Megfigyelések a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája edénydíszítési technikájáról – Observations on the Ceramic-Decoration Techniques of the Transdanubian Incrusted Ware Culture. Pápai Múzeumi Értesítő 6, 65–76.

1998

Data to the Eastern Relations of Transdanubien Incrusted Pottery Culture. Bibliotheca Musei Apuliensis VIII, 161–189.

2000

A mészbetétes kerámia kultúrája kapcsolatai a Kárpát-medence nyugati területeivel és a közép-európai kultúrákkal a középső bronzkorban – Die Beziehungen der inkrustierten Keramik in den westlichen Gebieten des Karpatenbeckens und zur mitteleuropäischen Kultur in der mittleren Bronzezeit. KEMMK 7, 15–55.

2002

Anknüpfungspunkte zwischen Mitteleuropa und Transdanubien in der mittleren Bronzezeit. Antaeus 25, 477–511.

2009

A bronzkori kerámiakészlet változásairól (A mészbetétes kerámia kultúrája tipológiai vázlata) - Über die Veränderung der bronzezeitlichen Keramik-Inventare (Typologischer Abriß der Inkrustierten Keramik). Tisicum XIX, 155 - 174.

KISS Viktória – SOMOGYI Krisztina 2004

Újabb adatok a mészbetétes kerámia kultúrája telepeiről (Előzetes jelentés a Kaposvár – 61. út 1. lelőhely középső bronzkori településéről) – Recent Data on the Settlements of Encrusted Pottery Culture (Preliminary Report on the Middle Bronze Age Settlement of Kaposvár – Route 61, Site No. 1.) In: Nagy Emese – Dani János – Hajdú Zsigmond (szerk.): MΩMOΣ II. Őskoros Kutatók II. Összejövetelének konferenciakötete Debrecen 2000. nov. 6–8. Debrecen, 93–107.

KORELOVÁ, Tamara 1966

Rez.: Bándi Gábor: Die Lage der Tokodgruppe unter den bronzezeitlichen Kulturen Nordtransdanubiens und der Südslowakei. Musaica 3 (1963) 3–25. SlArch 14-1, 234–236.

MELIS Eszter 2009

A Kisapostag–kultúra települései Győr-Ménfőcsanak határában. ELTE BTK, Szakdolgozat, Budapest

MITÁŠ, Vladimír 2004

192

K niektorým otázkam tzv. Hurbanovského typu – On some questions of so-called Hurbanovo type. SlA 52. Nitra, 281–298.

MELIS ESZTER


MITHAY Sándor 1941

Bronzkori kultúrák Győr környékén. Győr

MOZSOLICS Amália 1942

A kisapostagi korabronzkori urnatemető – Der frühbronzezeitliche Urnenfriedhof von Kisapostag. ArchHung 26. Budapest

MRT 5 1979

Horváth István – H. Kelemen Márta – Torma István: Magyarország régészeti topográfiája 5. Komárom megye régészeti topográfiája – Esztergomi és a dorogi járás. Budapest

MRT 7 1986

Dinnyés István – Kővári Klára – Lovag Zsuzsa – Tettamanti Sándor – Topál Judit – Torma István: Magyarország régészeti topográfiája 7. Pest megye régészeti topográfiája – A budai és a szentendrei járás (XIII/1). Budapest

NAGY Andrea 2007

Győr–Ménfőcsanak, Bevásárlóközpont. RKM 2007, 220–221., No. 148.

NEŠPOROVÁ, Tamara 1969

K problematike hatvanskej kultúry na južnom Slovensku. – Zur Problematik der Hatvan–Kultur in der Südwestslowakei. SlArch 17, 370–402.

NEUGEBAUER, Johannes-Wolfgang 1994

Die frühe und beginnende mittlere Bronzezeit in Österreich südlich der Donau. Zalai Múzeum 5, 85–111.

NOVOTNÁ, Maria – NOVOTNÝ, Bohuslav 1984

Der Hurbanovo–Typus. In: Nikola Tasić (Hrsg.): Kulturen der Frühbronzezeit des Karpatenbeckens und Nordbalkans. Beograd, 315–320.

SCHALK, Emily – BÁTORA, Jozef 1997

Zur Problematik der Textilabdrücke auf frühbronzezeitlicher Keramik in der Südwest-Slowakei. In: Claus Dobiat – Klaus Leidorf (Hrsg.): Khrónos. Festschrift für Bernhard Hänsel. Studia honoraria 1. Espelkampf, 187–199.

SCHUBERT, Eckehart 1973

Studien zur frühen Bronzezeit an der mittleren Donau. BRGK 54, 1–105.

SZABÓ Géza 2009

Pannónia kincse – A mészbetétes edények népének bonyhádi temetője. Schatz von Pannonien – Das Gräberfeld der inkrustrierten Keramik von Bonyhád. Szekszárd

2010

A Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának kialakulása és belső időrendje a Bonyhádon feltárt temetőrészlet tükrében – Ausgestaltung der Kultur und innere Zeitordnung des Volkes der inkrustierten Gefäße vom Transdanubien – im Spiegel des in Bonyhád freigelegten Friedhofteiles. WMMÉ 32, 101–128.

T. SZŐNYI Eszter 1997

Adatok a Brigetio–Savaria út nyomvonalához. Arrabona 35/1–2, 97–108.

1999

Római kori útadatok Győr megyében – Römerzeitliche Straßenangaben im Komitat Győr. Arrabona 37/1–2, 83–99.

2003

Römische Brunnen in der Kleinen Tiefebene. Antaeus 26, 141–158.

2006

Győr–Ménfőcsanak, Bevásárlóközpont. RKM 2006, 207., No. 144.

TAKÁCS Miklós 2006

A Ménfőcsanak – Szeles dűlői lelőhelyen 1990–91-ben feltárt Árpád-kori veremházak. Arrabona 44/1, 537–566.

193


TANULMÁNYOK

TÁRNOKI Judit 1988

The Settlement and Cemetry of the Hatvan Culture at Aszód. In: Sz. Máthé Márta (ed.): Bronze Age Tell Settlements of the Great Hungarian Plain I. IPH I. Budapest, 137–170.

TOČIK, Anton 1956

Staršia a stredna doba bronzova na juhozpadnom Slovensku. Referaty o pracovnych vysledkoch čs. Archeologov za rok 1955. (II) Libice, 24–46.

1961

Komission für das Äneolithikum und die ältere Bronzezeit (Nitra 1958). Bratislava 1979 Výčapy–Opatovce a ďalšie pohrebiská zo staršej doby bronzovej na juhozápadnom Slovensku – Výčapy–Opatovce und weitere altbronzezeitliche Gräberfelder in der Südwestslowakei. Nitra

1981

Malé Kosihy, Osada zo strasej doby bronzovej – Malé Kosihy, altbronzezeitliche Siedlung. (Materialia archaeologica Slovaca, IV.) Nitra

1986

Opevnené sídlisko zo staršej doby bronzovej vo Vrábl’och – Eine befestigte Siedlung aus der Bronzezeit in Vráble. SlA 34, 463–476.

TORMA István 1972

A kisapostagi kultúra telepe Balatongyörökön – Eine Siedlung der KisapostagerKultur in Balatongyörök. VMMK 11, 15–34.

1972a

Die frühbronzezeitliche befestigte Siedlung in Tokod–Leshegy. MittArchInst 3, 73–77.

1978

A balatonakali bronzkori sír – Das bronzezeitliche Grab in Balatonakali. VMMK 13, 15–27.

1980–1981

Bronzezeitliche Gräber aus Nyergesújfalu (Kom. Komárom). Angaben zur Frühphase der Inkrustierten Keramik in Nordtransdanubien. MittArchInst 10/11, 59–69.

1996

A tokodi csoport és a dunántúli mészbetétes kerámia nyergesújfalui temetője – Ein Gräberfeld der Bronzezeit in Nordtransdanubien (Nyergesújfalu–Viscosa). Pápai Múzeumi Értesítő 6, 43–52.

V. VADÁSZ Éva 1986

Adatok Dunaalmás középső bronzkori településtörténetéhez (Lenhardt György magángyűjteménye I.) – Angaben zur mittelbronzezeitlichen Siedlungsgeschichte von Dunaalmás (Privatsammlung von György Lenhardt I.) KEMMK 2, 15–35.

2001

Az észak-dunántúli mészbetétes kerámia Esztergomi alcsoportjának települése Dunaalmás–Foktorokban. KEMMK 8, 7–81.

VÉKONY Gábor 1988

Őskori népek Komárom megyében a jégkorszak után. In: Barkóczi László et al.: Komárom megye története I. Komárom, 65–77.

WOSINSKY Mór 1904

194

Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége. Budapest

1. térkép Győr–Ménfőcsanak–Bevásárlóközpont földrajzi helyzete, összesítő térképe 1995 – 1998 a tárgyalt objektumokkal

MELIS ESZTER ADATOK A TOKODCSOPORT NYUGATI ELTERJEDÉSÉHEZ

195


TANULMÁNYOK

1. tábla 1 – 2. 903. objektum (Rajz: Radics András)

196

MELIS ESZTER


2. tábla 1 – 6. 903. objektum (Rajz: Radics András)

197


TANULMÁNYOK

3. tábla 1 – 2. 903. objektum (a szerző rajza)

198

MELIS ESZTER


4. tábla 1. 214. objektum, 2. 280. objektum, 3. 901. objektum, 4. 903. objektum (1. Rajz: Radics András, 2 – 4. a szerző rajza)

199


TANULMÁNYOK

SOME COMMENTS ON THE WESTERN DIFFUSION OF THE TOKOD GROUP The basis of this paper: my former thesis topic was presented on the ceramic material of 28 objects excavated in 1995 and in the spring of 1997 at GyőrMénfőcsanak – Bevásárlóközpont site that was determined as late Kisapostagearly Encrusted phase, i.e. on the turn of the early and middle Bronze Age (RBA1b – RBA2a). From the material of four pits (Objects 214, 280, 901, 903) situated about the middle of the southern part of the excavated site some vessels and vessel fragments that could be connected to the Tokod Group stood out. The so called “Tokod-type jugs” have been known from Győr-Ménfőcsanak from the collection of Mithay Sándor to the latest excavations (http://www.mnm-nok.gov.hu/hireink/ regeszeti-munkaink/423-evezredek-emlekei-menfocsanak-hataraban.html (Sept 2012) Fig. 18. But this jug type is a widely diffused imported ceramics from the Tokod-Hatvan) basis area. The household pottery fragments decorated with impressions (textile, string) appearing in the late Kisapostag-early Encrusted phase finds suggest more intensive connections with Hatvan-culture than the mere import activity. The research of the interaction among the early Transdanubian Encrusted Pottery (Kisapostag), Hatvan and Aunjetitz Cultures in the Kisalföld area at the turn of the early and middle Bronze Age requires further published finds and comparison mainly with finds from the Danube bank in Komárom-Esztergom County and southwestern Slovakia. Eszter Melis

200

A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Közleményei. Főszerkesztő: Székely Zoltán. Szerkesztette: Bíró Szilvia Székely Zoltán

Recommend Documents