A GÜMŐKÓR ELLENI MAGYARORSZÁGON í r t a : prof.
KOVÁTS
KÜZDELEM
FERENC
(Budapest)
történelmi visszapillantás — a múlt és jelen összekötő útjának, a m á r jól ismert dolgok eredetének k u t a t á s a — sok csalódást okozhat. Már Seneca mondotta: ,,Eljön az az idő, amikor utódaink csodálkozni fognak, hogy egészen nyilvánvaló dolgokat nem t u d t u n k ! " Pedig az emberi elme felfogó képessége lényegében nem vál tozott, a körülmények mások. Nem a villanyvilágítás káprázó fényébe kell állítani a régi ismereteket, azok a mécs pislákoló fényében születtek, a gondolkodásra a kor nyomta rá bélyegét, s az legtöbbször nem a szellemnek kedvezett. Még a forradalmár Paracelsus is a t u d o m á n y pillérének a filozófiát, a csillagászatot tartja az alkímia mellett Sokszor i n k á b b csodálni kell azt az életerőt, amellyel a kiválasztottak a legnehezebb időkben is kitartottak a t u d o m á n y mellett, súlyos megpróbáltatásokkal, nemegyszer életüket is áldozva. A t u d á s legnagyobb ellensége mindig a t u d a t l a n s á g volt, s ez napjainkban sem változott, csak az arány l e t t kedvezőbb. Megdöbbentő, hogy mennyit kell harcolni azért, amit tudtunk és ami nyilvánvaló volt. Ez a meg nem értés akadályozta a gumó kor elleni k ü z d e l m e t hazánkban is, és csak a nagy ügy lelkes fanatikusainak köszönhető, hogy m e g i n d í t o t t á k és ébren tar tották.
A gümökór idült betegség, amely járványos fellobbanásokban, hullámokban terjed. Egy-egy hulláma 100—150 évig elhúzó dott, kezdődött a fertőzéssel és végződött a tömegek átfertőzésével. Alakulása az ország viszonyaitői függött: a nyomor, a rossz közegészségügyi állapotok segítették. Ahol a civilizáció nak újabb góca támadt, ott mindig felütötte a fejét, de hűséges kísérője maradt minden népmozgalomnak, a kereskedelem, az ipar fellendülésének, a városi élet kialakulásának is.
I 1785
1 1805
1
1
1825
1845
1 1865
1
1885
-t 1905
1
1925
1— 1938
1. ábra A halálozás meredek emelkedésével kezdődött a járvány görbe, főleg a gyermekeket és fiatalokat támadva, és lassan szállt le. Elején nincs a lakosságnak ellenállása, azt fokonként szerzi meg nagy halálozás révén, ahogy a primitív emberből szociális lett ( 1 . ábra). A hullámok egymás után váltották egymást, mint az apály és a dagály következtek, s az ókori világ kultúrcsomópontjaiban haladtak tova; a 2. ábrán mutatjuk be. Hogy az átfertőzéssel hol tart egy ország, azt a halálozási görbéről lehet leolvasni, egy év kor szerinti elhalálozását vizs gálva (3. ábra).
Az első az éretlen görbe: a csúcspont az ifjúság életében van. A második az érő görbe: a zöm m á r a középkorúakra esik. A csökkenéssel az életkor is kitolódik, s az érett görbében m á r eléri a magaskorúakat a tetőzés. Közben egyéb változások is t ö r t é n n e k . A város halálozása magasabb, mint a falué, később, amint a lakosság keveredik, eléri, sőt túlhaladja azt, amíg megint k i nem egyenlítődik. Ugyancsak magasabb eleinte a nők halálozása, s a z u t á n az is megfordul. A férfiak vesztesége kétszerese a nőkének. A csecse m ő k nagy vesztesége és az ifjúsági kiugrás eltűnik. Magyarország még nem érte el az é r e t t görbét. Okor
Középkor Újkor Kereskedelem és ipar. közlekedés
Egyiptom Görögök Rómaiak Itália stb. Anglia Némeftrrstb.
î 10 20 30 40 50 60 10 80 0 10 20 30 40 50 60 Î0 80 0 10 20 30 40 50 60 10 80 3. á b r a
Hogy valamely veszedelemmel szemben sikeresen lehessen védekezni, előbb alaposan ismerni kell azt. Évezredeken á t a tüdővésznek csak végső s t á d i u m a i t észlelték, amint azt még Kappadóciai Aretaeus leírta, á t v é v e Ovidius könyvéből az éhező ember képét. Még egy intő jelük volt, amely mindmáig meg t a r t o t t a félelmetes hírét: a tüdővérzés. Az orvosi ismeretek éppen ú g y pusztultak, m i n t a k u l t ú r a egyéb kincsei. Hippokratész m é g hallgatott és kopogtatott, a z u t á n évezredekre elfelejtették. A tüdővész ellen tulajdonképpen nem is k ü z d ö t t e k , a nagy ismeretlen elől megfutottak, m i n t ahogyan elmenekültek Thasosból i . e. a I V . században. Célszerű intézkedésekről évezredeken á t nem lehetett szó, s ha Magyarországon követjük a betegség és felismerés ú t j á t , az szomorú, sivár és csak napjainkra bonta koztak k i b i z t a t ó eredményei. -X-
A királyi betegség — mint ahogyan keleten nevezték — a királyok érdeklődését is felkeltette. A görvélyeseket ők gyógyí t o t t á k — kézrátevéssel. így k e z d ő d ö t t nálunk is. Sokszor hasz nált, mert a hosszú sínylődés u t á n a betegek szabad levegőre kerültek, az ú t o n jobban táplálkoztak, életkedvük és hitük a gyógyulásban visszatért. Hiszen a gyógyszer nélküli placebo tab l e t t á k is használnak — tünetileg — az esetek e g y h a r m a d á b a n ! A X V I . századig nemigen olvashatunk a betegségről, de amint a reneszánsz hatalmas hulláma megindította a tudo m á n y és művészetek fejlődését, hazánk sem maradt k i belőle. Tulajdonképpeni egyetemünk nem fejlődött k i , csenevészek maradtak. Ifjúságunkat azonban a tudományszomj változat lanul hajtotta századokon át. Külországban tanult, és köteles ségszerűen hazahozta a legújabb könyveket is. í g y a X V I . században t u d á s u n k a tüdővészről világviszonylatban is magas : az erdélyi Lencsés György pontos irodalmi adatok alapján kor szerűen írja meg Ars Medici könyvét. A t ü d ő betegségeire vonatkozó részt majdnem szó szerint kiírja Fernel könyvéből, az pedig az ókori klasszikusok ó t a az első önálló, eredeti orvosi könyv.
Elkülöníti a t á l y o g o t a phthisistől. ,,A megnyílt, avagy kietetetett érből az vér a tüdőerek vala mely kicsiny részecskéjében bémegyen, ott megrothad, és lassan lassan gennyedtségé változik, és felől megszáradván magának hoyagot csinál. Először igen titkos és lappangó betegség ez, k i t gyakorta sem az gyógyító doktor nem ismer meg . . . A fes tők nehéz, az melyeknek valami kevés megszorulása és lehése vagyon, kiknek ez ilyeneknek k ö v e t ő és közel való társok (de r i t k á n [! j) az aszukórság. De azért ezek a jelek ugyan m á s betegségekben is gyakorta megtetszenek. . . Ez a nyavalya a z é r t felette nehezen gyógyuló, mert a hurut nélkül meg nem tisztulhat a t ü d ő , az hurutban pedig fakad meg az kelevény, mivelhogy mindenkoron mozog anélkül is az ő leheléséért és az huruttól is b á n t a t i k . Az megfakadott kelevény pedig csöndességet kívánna az meggyógyulásra. Az orvosság pedig soha addig az tüdőhöz nem juthat, hanem először a gyomor ba megyén, onnan a májban, a z u t á n j u t oda az t ü d ő r e . . . . Ez a betegség mikor ozton régi leszen, s megh erősködik az T ü d ő n e k elveszésétől Büdös darab pökés jő k i és az a pökés, ha az É g ő tűzre vettetik fölötte igen büdös, noha anélkül magától is büdös, mely b ü z sokakat m e g b á n t és meg is betegít . . ." Az utolsó részben t e h á t a fertőzőképességét is megemlíti, amit F emel h a t á r o z o t t a b b a n fejez k i . A reneszánsz csodáinak felcsillanása t ö r t é n e l m ü n k óráján csak pillanatokig tartott, azután j ö t t 1526-tal az ország vég zetes szerencsétlensége: a török uralom. H a z á n k mai területe jóformán egészében megszállott, a k u l t ú r a kiszorult az ország szélére, bent egyetlen kórház sem maradt. A magyar élniakarás hihetetlen erőfeszítéssel igyekszik men teni, amit lehet. Tanulni magasabb szinten már csak külországok ban lehetett, a v á n d o r b o t messzi kíséri ifjúságunkat. Gregory Jakab Tiszolcról k e r ü l Bázelbe, s o t t írja doktori értekezését „ D e Tabe, seu P h t h i s i " címmel, 1586-ban. Itthon Erdély, Deb recen, Sárospatak, P á p a a t u d o m á n y szerény fellegvára és mégis hihetetlenül fellendül a magyarság életereje, műveli nyelvét, irodalmát.
Az első magyar orvosi könyv, amely n y o m t a t á s b a n megjelent, Pápai Páriz Ferencé, b á r Frankovics időben megelőzi, de írását nem számíthatom komoly m u n k á n a k . Pápai Páriz Ferenc 1690-ben hangoztatja, hogy a betegséget sok élésbeli hibából, az agy nyálkásodásából meg lehet kapni, de a súlyos beteg rálehelése is okozhatja: „Szárad e nyavalyában a test, mert szüntelen forrózás, ami nedvesség benne volna, elemészti: annak felette, mert e nyavalyában v a l ó k igen gyakran izzadnak ; a sok izzadás pedig a testnek m e r ő olvasztása, s bágyasztása. K ü l s ő okait ami i l l e t i : tudni valóhogy i t t mind a rendeletlen étel, ital, mozgás, esés, ütés, hidegek s egyebek, igen erős készítő és segitő eszközök lehetnek. Ide járul az olyan n y a v a l y á b a n való emberekkel, kiken erősen elhatalmazott, igen közel való társal kodás, egy edényből vélök ivás, gyakran való leheléseknek bészivása, mert annak a senyvedtségnekdögi, bizonyos, hogy az ép T ü d ő t is sokszor meghatotta, és benne rothadást i n d í t o t t A m i e n y a v a l y á n a k orvoslását i l l e t i : ebben m i n d j á r t jó idején kell valamit próbálni, mert ha akkor nem a z u t á n késő. Igen bajosan gyógyul a Tüdőnek sebe. mert az orvosság oda nehezen hat: ami gyógyul is, azt m i n d j á r t elbontja a hurut. Ebben az ember sokszor húsz, husznöt esztendőkig is elvesződik, fenn jár, s dolgát teszi, noha igen erőtlen. De hogyha forró és hamar fogó nyavalya után következik e nyavalya, hamar megöli az embert . . . " A m i n t látható, Pápai Páriz m á r t o v á b b fejleszti és részletezi a fertőzési lehetőségeket, felhívja a figyelmet az öregkori tbc-re, amelyet szülein észlelhetett, s utal a gyorsan lefolyó esetekre, amelyek akkoriban is igen gyakoriak voltak. Van m é g egy érde kes tanácsa : a sótalan ételeket a j á n l j a : Hermannsdorfer-Sauerbruch diétájának is ez a lényege — 250 évvel később. Nagyon kevés v o l t az orvos. A híresebbeket v i t t é k messze földre, de legtöbbször csak levélben gyógyítottak, küldték receptjeiket és utasításaikat. Azok a z u t á n egy-egy család féltett kincsei lettek. í g y küldi Nádasdy Ferenc 1663-ban a csodavizet Rákóczi László beteg felesége részére. Dicséri, hogy mennyire h a s z n á l t a tüdővésznek, amelyet ,,a t ü d ő és m á j megveszése szokott causálni!"
Arról semmi feljegyzés nincs, hogy a t ü d ő v é s z milyen a r á nyokban p u s z t í t o t t , csak a X I X . század elején történtek kísér letek lajstromozására. De nem is nyerhettek érdemleges ada tokat, mert nem ismerték m é g az orvosok sem, s az orvos r i t k a volt, mint a fehér holló. A török megszállás 1699-ben megszűnt, az ország azonban csöbörből vödörbe került. A Habsburgok f o l y t a t t á k a gazdasági elnyomást, s az ország kiürítését. Később m é g a külföldi egye temek l á t o g a t á s á t is eltiltották. Csak bizonytalan magánorvos képzés folyik, aránylag kevesen jutnak a szomszédos országok egyetemeire. Az orvosok mindenképpen érzik a továbbképzés szükséges ségét. Fischer Dániel 1732-ben foglalkozik egy tudományos lap kiadásának gondolatával. A m i n t írja, a közlés fontos, mert egészen m á s k é p p e n kell kezelni a betegségeket a különböző klímák alatt, mivel természetük is más. É s i t t van egy érdekes indokolása: a phthisis L i p t ó vármegyében nemcsak gyakoribb, hanem sokkal súlyosabb is, m i n t pl. Árva m e g y é b e n ! Ez a meg figyelés a z é r t is értékes, mert p l . napjainkban állapította meg Wallgren ugyanezt Svédországra vonatkozólag, s állítja a tuber kulózis elleni küzdelem szolgálatába. Az orvosi lapok kiadását t o v á b b sürgetik Kollár és Wintert, szintén eredménytelenül, csak Sándorffynak sikerül 1803-ban megindítani, de mindössze p á r ívre terjedt élettartama az „Orvosi és Gazdasági Tudósitások"-nak. A tüdővésznek nincs ami g á t a t vessen. A nyomor hihetetlen nagy, és orvos nincs. Máramaros, Bereg, Ung, Veszprém megyé nek nincs orvosa. Csongrádban I I . József idejében egy orvos és k é t sebész van mindössze. Nem állanak jobban a többi megyék sem. Rácz Sámuel, „az Universitás t a n í t ó j a " lefordítja 1778-ban Eszterházy rendeletére Stöckl borbélyoknak í r o t t könyvét. A nagy orvoshiányon akar evvel segíteni. Az ok ugyanaz, mint ma is észlelhető : „Orvosok többnyire csak a nagy v á r o s o k b a n mulatoznak, ezért t á v o l való faluktól messzire lakván, minden mezei szántó vető embernek nem h a s z n á l h a t n a k ! "
í g y állítják be a borbélyokat, hogy "legalább valamit segít senek a legközönségesebb n y a v a l y á k b a n " . Azért észlelhető mozgolódás. A megelőzés szempontjából jelentős Mátyus István ,,Ó és Üj Diététikája" 1787-ben, hiszen Redeker is ú g y vélte, hogy a tüdővész halálozásának lecsökken tésében legnagyobb dicséret illeti a háziasszonyokat, akik a tisztaságot és a család egészségét f e n n t a r t o t t á k . Haiszler György veszprémi orvos megírja orvosi m u n k á j á t k é t részben, amelyet azután m é g kiegészít egy harmadikkal, a gyermekek betegségé ről. A munka kezdetleges. Tulajdonképpen Caelius Aurelianus beosztását követi, aki meg Soranos írásait másolta, így évezredek vannak mögötte. Ugyancsak 1800-ban jelenik meg Nynlas Ferenc könyve a ,,Radna vidéki vasas borvizekről." Figyelemre méltó megállapításokat tesz a tüdővészre vonatkozólag: .,De szokása némely H a z á n k Orvassainak is a tüdő kórságosokat R a d n á r a , vagy Borszékre igazítani s vélek vasas vizet fekete kecsketejjel itatni. Tsudálkozom miért már egyjárást nem iparkodnak a halált is megorvosolni ! . . . . Ha a valóságos t ü d ő k órságosoknak felbontzolt mejjébe lekentek, a tüdőjüknek genetséges megemésztődését vizsgálom, a legtökéletesebb meggyőződéssel vagyok iránta, hogy az ilyen szerencsétlennek, ha m i n d j á r t az egész természet t a n á t s o t tar t o t t volna is felette és minden orvos kéntseit fel akarta volna rá áldozni, az ő tökéletes meggyógyulása új tüdőnek t e r e m t é s e nélkül lehetetlen lett volna. . . . Mióta a radnavidéki borvizeket esztendőnként gyakorlom, noha szemeskettem soha egyetlenben egy valóságos t ü d ő kórságos betegnek se tapasztaltam a d o m b h á t i vizek h a s z n á r a válni. Tapasztaltam ellenben sokaknak nyakra-főre lett hamar pusztulásokat. . . ." Koüáts Mihály lefordítja Struve Ágost munkáját 1802-ben. Ebben a tuberkulózisra vonatkozólag k é t fontos megállapítás van. Az egyik az, hogy nemcsak a t ü d ő elkülönült szervi beteg sége, hanem az egész szervezetre kihat. A másik szintén érvényes ma is: a tüdővész a terhesség alatt sokszor megnyugszik, de a szülés u t á n hirtelen kirobban. A X I X . század elején nemzeti ügynek tekintik az orvos-
t u d o m á n y felemelését, de valamire való m ű 1810 és 1830 között nem jelent meg. Nagy azonban az orvosnyomor, panaszkodnak miatta. Toldi Ferenc és Bugát Pál viszont korholja az orovosokat, hogy nem dolgoznak és nem kutatnak. Ez azonban nem új dolog: ugyanazt mondja Celsus és F emel is könyvének előszavá ban: m á s t u d o m á n y á g a k b a n élénk munka folyik, az orvos t u d o m á n y b a n viszont tespedés észlelhető! A nyomor még mindig nagy, a betegségek terjednek, a mirigy k ó r t — a gümőkórt a rossz lakások is okozzák. Kossuth Lajos írja 1841-ben a Pesti Hírlapban: tegnap voltam egyik külvárosban, a nyomort és Ínséget rejtekében, h á z a n k é n t meg látogatni. Azokat a földalatti pincelyukakat, hova h ó és esővíz befoly, a melyeknek nedves gőzében 2—3 család minden leheléssel mérget szi, s e méregért mégis 2—3 forint h á z b é r t kénytelen h e t e n k é n t fizetni. A h á z külseje szabályszerű, m i k é n t a csino sító bizottság parancsolá, de bent szabad volt az inség számára felütni a betegség s mirigy t a n y á j á t . " A tüdővész rettenetesen pusztít, a korabeli lapok tele vannak fiatal nők gyászjelentésével, akik tüdővészben haltak még. M i lehet akkor a szegénység között ? Azért — ha késve is — de a t u d o m á n y o s élet lehetőségének alapjait lerakják. A kórbonctani tanszék 1844-ben kezdi meg működését, Bécsben m á r 1817-ben felállították. Érdekes ebből a szempontból is Hoffmann Vilmos doktori értekezése 1846-ból. Jellemzi az akkori helyzetet, lehetőségeket és törekvéseket. Minden sorából kicsendül az az elragadtatás, amellyek az újabb orvosi felfedezések eltöltik. ,.A t u d o m á n y újabbkori előmene teléről" ír. A mellkasi vizsgálatokkal kezdi, a k o p o g t a t á s és hallgatózás: a hangtömesz (sztetoszkóp) és konaly (plessziméter) használatát mindenben elősegítik, mert az orvosok húzó doznak attól. A pesti polgári kórházban külön mellbeteg osztályt állítanak fel. ahol minden orvos gyakorolhatja. Ugyancsak b e j á r h a t n a k hasonló célból a Schöpf-—Merci gyermekkórházba is. A város is t á m o g a t j a a törekvéseket és elrendeli, hogy azok nak az orvosoknak, akik kopogtatnak és hallgatnak, dupla honorárium jár, s ezt beleteszik a napilapba is. Hoffmann látja a h i b á k a t és panaszkodik, hogy az orvosoknak nincs igazi
tekintélyük, amit az orvosi r e n d t a r t á s hiányára vezet vissza. A betegek is vagy csodát várnak, vagy nem hisznek. Majd így folytatja : „S e mindennek oka csak a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k n a k hiányzó vagy igen korlátolt ismeretében, meg az orvosi rend eddigi meg nem alapításában s az ebből eredő orvosi rendőrség tökéletes h i á n y á b a n gyökeredzik. Hiányzik t e h á t az orvosok tehetségének központosítása, a pénz, az állás, az alkalom. Ezért késik az orvostudomány haladásában. . . Bár a vegytani tanszék új professzora minden oldalról k i k é p z e t t vegykémeket ad á t a hazának. . . ." Téziseit a következőképpen foglalja össze: Az orvostudomány gyakorlati t u d o m á n y , forrása a kísérlet, az üres elméletből nincs haszon. Kórbonctan nélkül nem akarok orvos lenni. Hallgatózás és kopogtatás nélkül nem akarok orvosi gyakor latot folytatni. Az újabban külön szakként ismert gyermekgyógyászatot a gyakorló orvosnak is ismernie kell! Van azonban i s m é t egy jelentős magyar felfedezés, amely napjainkban is használatos. Balassa — a híres sebész — 1852ben közli új eljárásának leírását a csontízületi gümőkór gyógyí t á s á r a . Rögzítő k ö t é s t alkalmaz, amely megakadályozza a szövődményeket, és biztosítja a gyógyulást. E z t is elfelejtet t é k , Dollinger fedezte fel ismét, és Korányi figyelmeztette Balassa közleményére. Közben külföldön kiépül a tuberkulózis elleni küzdelem háló zata. Brehmer az első szanatóriumát 1854-ben létesítette. Veje Dettweiler folytatta és tökéletesítette, s alapjául a fekvőkúrát tette. Azt viszont nem ismerik, hogy az eszmét magyar betegé től, Preysz Móric t a n á r t ó l vette á t , aki Görbersdorfban csinál t a t t a meg a b ó d é t magának. Koch Róbert felfedezi 1882-ben a kórokozót, s evvel végleg bebizonyította, hogy a betegség fertőző természetű, amiben sokan még mindig kételkedtek. í g y Kirschner a Koch munkái hoz írt előszavában bevallja, hogy kételkedtek benne, és inkább alkati anyagcsere-betegségnek t a r t o t t á k . Koch felfedezése a megelőzésre is alapot nyújtott, mert m á r nem „ismeretlen
ellenség" ellen kellett küzdeni. Nagy izgalomba hozta az egész világot Koch újabb felfedezése. A szakosztályi ülést 1890-ben Genersich Antal a következő beszéddel nyitja meg: „ E g y fölfedezés foglalkoztatja a sajtót és az orvosi kar kicsinyjenagyja feszülten várja a t i t o k teljes leleplezését. Koch Róbert dr. berlini t a n á r , a zseniális bakteriológus, évtizedekre terjedő szerencsés k u t a t á s mentén a gümőkóros folyamatok tényleges és gyökeres gyógyítási módját felfedezte. Ezen felfedezés hord ereje kimeríthetetlen A gyógyító anyag természete nincs közzétéve " Az orvosok és betegek vándorlása megindult Berlinbe, magyar bizottság is utazott k i . Perlik Ottó számolt be az eredményről: vannak sikerek, de nincsenek végleges gyógyulások, óvatosságra i n t . A tuberkulin nem is v á l t o t t a be a reményeket, nem gyógy szer, s ma m á r ilyen célra nem is használják. De értékes diagnosztikum, segítségével emberben, állatban e g y a r á n t k i lehet mutatni a gümős fertőzést, még ha tünetei nincsenek is. Pirquet reakcióját a magyar Schick Béla segítségével dolgozta k i . Szintén hazánkból indult k i Genersich felfedezése : megállapí t o t t a , hogy az emberi és szarvasmarha gümőkór okozója nem azonos bacillus.
* A tuberkulózis elleni küzdelem még mindig késik h a z á n k b a n . A lökést Legden professzor adta meg 1894-ben a Nemzeti Múzeum ban tartott előadásával. A tüdőbetegek gondozásáról beszélt. Németország kiépítette szanatórium-rendszerét, m á r félszáz szanatóriuma volt 5000 ággyal, és 1888 óta m ű k ö d ö t t a tuber kulózis elleni egyesületük. Az előadáshoz Korányi Frigyes szólt hozzá. Elmondotta, hogy a nagy üggyel már régebben foglal kozik, sőt közben sikerült ez illetékesek figyelmét is felkelteni. Amíg azonban a hivatalos a p p a r á t u s megmozdult, idő kellett. Ujabb beszédet t a r t o t t Korányi a millenium esztendejében. É p p e n az utolsó pillanatban t ö r t é n t mindez: Magyarország évi halálozása tuberkulózisban 70 000 volt, naponta 200 áldo zatot követelt. Sokszorosa volt még ennek a megbetegedettek és munkaképtelenek száma.
Most m á r a hivatalos körök is megmozdultak. A belügyminisz ter a Közegészségügyi Tanácsot kérte fel a gümőkór elleni küzde lem m u n k a t e r v é n e k kidolgozására. Az elkészült a következő évre, s most m á r megindult a társadalmi szervezkedés is. Jókai 1899-ben felhívással fordult a nemzethez. Óriási propaganda folyt az egész vonalon. Nagy összegekkel járultak hozzá egy építendő szegénysorsú tüdőbetegek szanatóriumára. Az állam 500 000 koronát adott, Dungyerszky 100 000-t, Korányi tiszte lői 10 000 koronás a l a p í t v á n y t tettek. A szanatórium építésének mozgatója Okolicsányi Kuíhy Dezső volt, ő v á l a s z t o t t a k i a város által adományozott csodálatos klímájú telket, amelyet jól ismert botanizáló kirándulásairól. A szanatórium fel is épült Czigler műegyetemi t a n á r tervei szerint, a tervek és a k i v i t e l Olaszországban k é t nagy díjat is nyer. Költsége 929 311 K . 18 fillérre rúgott. Megnyílt 1901 novemberben 116 ággyal. Kis szanatóriumot hamarabb is épí tettek, Szentendrén 1897-ben 25 ággyal, de ez inkább a m u n k á s biztosító üdülője volt. Gyulán 1907-ben t á r t a fel kapuit a szana tórium, majd Debrecenben szintén. Állami szanatórium épült Rózsahegyen és utoljára Mátraházán. Az Erzsébet-szanatórium második pavilonja 1910-ben készült el, 1915-ben Weisz Manfréd 124 ágyas modern szanatóriumot é p í t e t t , 1916-ban a Fodorszanatórium is m á r megkezdte működését. A belügyminiszter köpetvizsgáló állomást létesített, ahol a b e k ü l d ö t t köpeteket díjmentesen vizsgálták. Népszerű ismertető műre í r t a k k i pályázatot. Megindult a munka a megelőzés terén is. Calmelte szervezi meg az első gondozót Lille-ben, 1901-ben. N á l u n k Müller Kálmán sürgeti, de csak három évvel később került r á sor. Szombathely építi meg az elsőt 1906-ban, majd kiegészíti még 25 ágyas gyermekosztállyal. A belügyminisztérium meg veszi a V I I I . kerület munkáslakta megyédében a Kistemplom u t c á b a n a gondozó céljaira szolgáló épületet, amelyet egy kis huzavona u t á n 1907-ben megnyitnak. À klinikán 1900-ban lé t e s ü l t tüdőosztály. A főváros gondozóhálózatát Parassin
szervezi meg, 1917-ben
a Dévai utcai központi gondozóval indult, és még kiegészült tízre, összesen 30 orvossal. Megnyílt az erdei iskola, és a főváros felépítette még a J á n o s K ó r h á z t ü d ő b e t e g osztályait is. •X-
Mindez azonban csak keret, amelyet nehéz volt betölteni tartalommal. Az eredményeket 1907-ben vizsgálják, de meg állapítják, hogy sajnos, változás nincs. A 70 napos ápolási idő, a késői esetek és az akkori orvoslási lehetőségek vajmi keveset használtak: látszólag javulás után a betegek visszaestek. A halá lozás azonban a maga természetes útján — az ellenállás k i f e j lődésével — mégis csökkent valamit. Fáy kormánybiztos monddotta 1928-ban, hogy amikor a gümőkór elleni küzdelem veze tését vállalta, kitűzte a halálozás lecsökkentését a felére. Miután ezt elérte, visszavonult. Ugyanabban az évben jelent meg Scholtz á l l a m t i t k á r könyve, amelyben meg azt írja, hogy a tüdővész Magyarországon régtől fogva igen el van terjedve, s a legutóbbi években bekövetkezett igen számottevő javulás ellenére az or szág tuberkulózis halálozása tekintetében az európai államok között még mindig első helyen áll. Változás 1934-ben t ö r t é n t , amikor az első helyet Lengyelország foglalta el, és Magyarország a másodikra került. *
Közben a t u d o m á n y is haladt. A fektetés és higiénés kezelésen kívül igen eredményes sebészi eljárásokkal gazdagodott a gümő kór gyógyítási lehetősége, s így az ellene való védekezés is. Az első sebészi úton készült légmell Schart és Lobmeyer nevéhez fűződik, 1912-ben. Féltek a légembóliától, s azért sebészi úton n y i t o t t á k meg a m e l l h á r t y á t az első töltésre. Okolicsányi Kathy' azonban rövidesen a mai technikát és t ű t alkalmazza, s először csinál kétoldali légmellet is. A tüdősebészet megalapítója Winternitz. Első plasztikáját 1919-ben készítette, és 1924-ben számol be eredményeiről, amelyek egyedülállóak voltak: 30 plasztika egyetlen halá lozással nem járt, ugyanakkor Sauerbruch 14%-os halálozással operált. * 4 Orvostörténeti
közlemények
49
Legnagyobb hiba a sok l á t s z a t m u n k a volt. Működtek gon dozóink, de korszerű felszerelés nélkül, s ugyanez állt kór házainkra vonatkozólag is. A másik hiba az volt, hogy a vidék rendkívül lemaradt, nem az orvosok, hanem a helyi hatóságok hibájából. Szegeden — az ország második v á r o s á b a n — m á r 1900-ban elhatározták, hogy szanatóriumot építenek. A szándék n á l maradtak, s a gondozó is csak 1927-ben nyílt meg, 1937-ben pedig még nem v o l t ágy t ü d ő b e t e g részére. Az O T I tüdőbeteg rendelője a harmadik, igen magas emeleten volt, lift nélkül, mintegy próbája a munkaképtelenségnek. A röntgenvizsgálato kat kilométerekre egy sebész végezte. A budapesti János-kórház ugyan felépítette nagyszerű t ü d ő pavilonjait, de m é g 1937-ben a 800 beteg részére nem volt röntgenkészülék, s az alsótelepre kellett küldeni a tüdővészese ket, ahol a nem tüdőbetegekkel együtt v á r t a k egy kis zsúfolt helyiségben. Általában nem volt röngenkészülék az intézetekben, és m é g kevesebb a hozzáértő, jó szakorvos. Volt egyesület és szaklap, de 1844-ig nem volt magyar k ö n y v a tüdőgümőkórról. Parassin fordította le 1916-ban Bandelier-Roepke k ö n y v é t .
* A belklinika tuberkulózis osztálya egy kis barak mindössze, a helyzet m á r tarthatatlan volt, az illetékesek is belátták, és 1936-ban m e g t ö r t é n t a tüdőgyógyászati klinika alapkő leté tele. A főváros is nagy összeggel járult hozzá, a pénzt azonban egyébre költötték, s csak az alapkő oszlopa állta az idők v i h a r á t , amíg k i nem szedték. Végre elérkezett az ü g y abba a szakába, hogy a megoldást t o v á b b m á r nem lehetett halogatni, s így szervezte meg a T u d o m á n y e g y e t e m a tüdőgyógyászati tanszéket, amelynek első t a n á r j á u l h í v t a k meg 1942-ben. A főváros az építendő klinika részére a Szigony-utcai á r v a h á z nagy telkét adta, amelyen most az Akadémia k u t a t ó intézete épült fel. A kar pedig k i k ö t ö t t e , hogy a János-kórházi állásomról mondjak le, és minden erővel a klinika építését szorgalmazzam. Ismerve azonban a dolgok rendjét, állásomról úgy mondottam le, hogy az osztályt t o v á b b vezetem. Közben elkészült a klinika terve is.
de nem lett belőle semmi. Nagy eredmény volt — többszöri meddő próbálgatás és abbahagyott építkezés u t á n — amikor 1953-ban, tizenegy év u t á n a kórház t ü d ő b e t e g osztályát sikerült klinikának átszervezni.
* A nagy haladás a szocializmus építésével indult meg, avval egybeforrt. A betegség elleni küzdelem megszűnt a jótékonysági akciók bizonytalan függvénye lenni, megkezdődött a rendszeres munka az orvosképzéssel, a gondozó hálózat kiépítésével, az intézetek korszerű felszerelésével és szaporításával. A gondozók most m á r rendszeresen röntgennel is vizsgálták a betegeket, szűrővizsgálatot végeztek, megindult az ernyőfényképezés is. A nagy fellendülést a gátlószerek felfedezése hozta. Azelőtt vagy 1200 gyógyszert használtak, amelyek között azon ban „gyógyszer" egy sem volt. A Streptomycin, a PAS és főleg az Izonicid — I N H — megakadályozza a Koch-bacillus szaporodását vagy legalább is h á t r á l t a t j a , csökkenti méreg termelését. Az I N H pedig t a r t ó s a n károsítja. A nagy változást legjobban az mutatja, hogy míg a phthisis azelőtt 80%-ban gyógyíthatatlan volt, ma ugyanakkora százalékban gyógyít ható. A friss esetek, ha idejében és kellően orvosolják, 100% körül gyógyulnak! A lehetőségek ekként megvolnának, de két akadálya van még mindig az eredményes gümőkór elleni küzdelemnek. Az egyik az ember, a beteg, aki nem megy idejében orvoshoz. Ezen úgy segítettek, hogy az orvos megy hozzá a szűrővizsgálatok kal. A másik a gyógyszerben rejlik: a maga nemében tökéletes Koch-bacillus alkalmazkodni t u d a gyógyszerhez is, és bizonyos idő m ú l v a ellenálló lesz vele szemben, különösen, ha helytelenül alkalmazzák. Az embert a tuberkulózis-törvény is segíti. Az első, az 1940 évi hatos t ö r v é n y még hiányos volt, de pótolta az 196l-es 45. t ö r v é n y . A gyógykezelés ingyenes, beleértve a gátlószeres és intézeti kezelést is. A beteg k é t évig kap t á p p é n z t , a gyógy intézeti ápolás ideje nincs korlátozva. A család — amennyiben rászorul — anyagi t á m o g a t á s b a n részesül. Minden betegséggel 4*
51
fertőzéssel veszélyeztetett egyént rendszeresen vizsgálnak- Je lenleg 13 000 á g y áll rendelkezésre. Nagy építkezések vannak folyamatban; november elsején nyílik meg a zalaegerszegi 300 ágyas gyógyintézet. Épülőben van T a t a b á n y á n , Nyíregyházán és Pécsett egy-egy szintén 300 ágyas szanatórium, és G y ő r ö t t 150 ágyas. A BCG-védőoltás, illetve ismétlése a 30-ik évig kötelező. É s ma a halálozás görbéje a 4. ábra szerint alakul. A tüdővész megöregedett, halálozásának zöme kitolódott az emberi életkor végére, a fiatalok kiugró halálozása e l t ű n t . 40
r
.
30 20 -
10 -
10
20
30
40
50
60
70
80
4. ábra Fracastoro 1546-ban mondotta, hogy p á r év alatt a szifilisz megszűnik. Akkor az volt a legsúlyosabb pusztító kór. Azóta p á r évszázad eltelt, s az USA-ban 1931-ben 200 000 esetet jelentettek! Az optimisták m á r a tüdővész, a gümőkór meg szűnését jövendölik rövid időn belül. Kétségtelen, hogy rövi desen m á r nem lesz népbetegség, csak szórványos esetekkel kell m a j d bajlódni, de a küzdelmet abbahagyni a legnagyobb hiba lenne, mert akkor ismét felüti a fejét. É s a m u n k á t folytatjuk, mert m i n t a költő mondja: „Mi dolgunk a világon küzdeni Evőnk szerint a leg nemesbekért . . ."
IRODALOM Gortvaij György: Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egész ségügy története. 1. köt. Bp. Akadémiai Kiadó 1953. Báró Korányi Sándor emlékkönyv 1936. Közp. Tüdőbeteggond. Intézet. A magyar királyi kormány tevékenysége a tuberkulózis ellen való védekezés terén 1898 — 1907. Bp. M . k i r . Áll. Nyomda 1909. Statisztikai közlemények. Laky Dezső: Budapest székesfőváros népességének fejlődése 1900 — 1920. 2. rész. Bp. Székesfő város Házinyomdája 1929. Statisztikai közlemények. Melly József: Budapest Tuberkulózis halandósága. Bp. Székesfőváros Házinyomdája 1929. Scholtz Kornél: Az egészség gondozása Magyarországon. Bp. Pesti Könyvnyomda Rt. 1928. Magyar Statisztikai Közlemények. 62. köt. a Magyar Szent Korona országainak 1901 — 1905. évi gümőkórhalálozása. Bp. Pesti Könyvnyomda nyomása 1925. Tauszk Ferenc: Tíz év a tüdő vész elleni küzdelemből. Bp. (Kiadó nélkül) 1908. Pápai Páriz Ferenc: Pax corporis. Kolozsvárott, Némethi M i hály, 1690. Magyary —Kossá: Magyar orvosi emlékek. M O K T . 1929. Lencsés György: Ars Medici 1570 — 1601. Kováts Ferenc: Jean Fernel hatása a gümőkór magyarországi irodalmára. Communicationes ex Bibi. Hist. Med. Hung. 19. Hoffmann Vilmos: Progressibus medicináé recentioris aev.. Pest, 1846. Csáktornyay József: De germine phtiseos pulmonalis. Buda, 1846. Nijulas Ferenc: A Radna vidéki vasas borvizeknek orvosi erejé ről stb. Kolozsvár, 1800. Haiszler György Orvosi munkája. Veszprém, 1801. Mátyás István: Ó és új diaetetica. Pozsony, 1787. Rácz Sámuel: Orvosi tanítás. Störck Antal könvvének fordítása, Buda, 1778. Struve Kerestely Ágoston: A gyenge élet meghosszabbításának stb. mestersége. Fordította Kováts Mihály, Pest, 1802. Varjas Béla: X V I . századi magyar orvosi könyv. Kolozsvár, 1943. Alföldi Dezső: Ars medica. Irodalomtörténeti Közlemények, 1944.
