A G ARABUS CANCELLATUS MAGYARORSZÁGI PAJTÁI. Irta CSÍKI ERNŐ.
DIE RASSEN DES CARABUS CANCELLATUS IN UNGARN. Von
E.
CSÍKI.
A Carabus cancellatus I I I . fajváltozatainak helyes értelmezése és megállapítása régóta vitás kérdése a szakembereknek. Ez a futrinka nagy elterjedésénél fogva óriási változatosságot mutat, azonkívül az első csápíz, a combok és felületének színeződésében egy és ugyanaz a fajta is rend kívül változó. Igy nem lehet csodálni, ha eddigelé nem kevesebb mint 186 alakját irták le. Ezeknek a neveknek tömkelegében rendet teremteni nehéz, de a fajtáknak sorozatokban és elterjedésük egész területéről való anyaga alapján előbb-utóbb mégis sikerülni fog. Magam ezzel a kérdéssel mintegy húsz évvel ezelőtt már foglalkoztam, amikor „Magyarország Bogárfaunája" című munkám részére az erre a fajra vonatkozó részt (p. 1 4 1 — 1 4 5 ) megírtam. Már akkor igyekeztem meg állapítani, hogy melyek egyszerű színeltérések és melyek a jó földrajzi elterjedésükben is elkülönített fajták. Akkoriban a következő fajtákat jellemeztem mint hazaiakat : 1. C. cancellatus I I I . és két színbeli eltérése (ab. tuberculatus DEJ. és ab. soproniensis DEJ.) az Észak-nyugati felföldről és a Dunántúlról ; 2. var. durus REITT. Trencsén- és Nyitra-megyéből és Kelet-felé a Mátráig ; 3. var. tibiscinus CSÍKI a Nagy Alföldről (Tisza-vidék) ; 4. var. Mühlfeldi GÉH. Bihar-megyéből és Erdélyből; 5. var. ungensis CSÍKI az Ung-megyei hegyvidékről (és a szomszédos galíciai Kárpátokból; 6. var. pseudoscythiciis LPGE. a Máramarosi és Radnai havasokról ; 7. var. bucsecsianus BORN a Bucsecsről;
8. var. scythicus SCHM. a Vöröstoronyi szorosból és a tőle nyugatra fekvő völgyekből ; 9. var. moesfus DEJ. a Szebeni-, Hunyadmegyei- és Szörényi havasokról ; 10. var. graniger PALLRD. a Krassó-Szörényi hegyvidékből; 1 1 . var. emarginatus DUFT, a Fiume-i és Horvátországi Karszt vidékről ; 12. var. maximus HAUBY Bosznia északkeleti részéből, Szlavónországból és a Mecsek-hegységből ; 13. var. Apfelbecki BOBN a Fruska gorából, Bosznia és Hercegovinából ; ••• 14. var. intermedius DEJ. Dalmácia tengerparti vidékéről és 15. var. corpidentus K B . a Velebitről és Zara vidékéről. Ezekhez járult még 16.-íiak a közben leírt var. Uvnensis BORN, a boszniai Livansko polje-ről, melyet a munkám végén közölt pótlások közé vettem fel. Dacára annak, hogy úgy véltem, hogy ezzel a magyarországi cance^aít/s-fajták kérdését tisztáztam, a következő években legnagyobb bámu latomra faunánk területéről még egy sereg új fajváltozatot írtak le és pedig a következőket : var. Kocae BOEN, 1 9 1 0 . — Dilje-hegység. var. aurosplendens BOEN, 1 9 1 0 . — Bosznia észak-nyugati része és Horvátország déli része. var. Mazurai FLEISCHER, 1 9 1 0 . — Kimpulunyag (Hunyad m.). var. karstianus BERNAU, 1 9 1 1 . — Fiume. var. transsylvaniens PETRI, 1 9 1 2 . — Keresztényhavas, Csukás, Segesvár. var. Schatzmayri BORN, 1912. Dalmácia : Pago sziget, var. sarmatieus BEENAU, 1 9 1 3 . — Magyarország, var. vorax BEENAU, 1 9 1 3 . — Brassó. var. rbányensis BERNAU, 1913. (melynek semmitjelentő nevét 1915-ben kijavította resiezabányensis-re). — Resicabánya, var. duvnensis BEENAU, 1914. — Duvno polje (Bosznia). var. ventricosus BERNAU, 1 9 1 5 . —• Budua (Dalmácia). var. Zoufali FLEISCHER, 1922. —• Morovic (Szerem ni.) Azonkívül foglalkozott a magyarországi cance^aíws-fajtákkal KOLBE is, aki a következő új nevekkel szolgált : var. inceptus KOLBE 1913. —• Magyarország észak-nyugati része, Tavarnok, Fogaras.
—
1
;
1
Die
benachbarten
tiergeographischen Gegenden.
52—54, 64—66, 70—72).
Verhältnisse
v o n Carabus cancellatus i n Ungarn u n d
(Entomologische Rundschau.
X X X , 1913, p. 37—40, 44—46,
var. tatricus KOLBE, 1913. — Tátra, var. electus KOLBE, 1913. — Tátra. var. adeptus KOLBE, 1913. — Közép-Magyarország, Budapest, Temesvár. var. Nattereri KOLBE, 1913. — Temesvár, var. infernalis KOLBE, 1913. — Magyarország, var. carpathicus KOLBE, 1913. — Szinevér. var. fratermis KOLBE, 1913. — Magyarország, var. assiduus KOLBE, 1913. — Kercesora. var. strictus KOLBE, 1913. — ÉK. Kárpátok, var. mimus KOLBE, 1913. — Sátoristye. var. disseptus KOLBE, 1913. Moldova. BEENAU és KOLBE cikkei késztettek árra, hogy a kérdést újból elő vegyem, az anyagot újból átvizsgáljam. Ezért 1913-ban azzal a kére lemmel fordultam a magyar bogárgyütőkhöz, hogy mindenütt ahol megfordulnak gyűjtsék ezt a nem ritka futrinkát és bocsássák tanulmá nyozás céljára rendelkezésemre. Hogy a számos leírt alakról véleményt mondhassak, ugyanis az ország minden vidékéről való anyagra lett volna szükségem. Sajnos kérésem nem járt eredménnyel, mert alig 1—2 szak társam támogatott, aminek talán a kitört háború is oka volt. így leginkább saját és kollegáim gyüjtéseredményeire voltam utalva, amelyek a lefolyt idő alatt tekintélyes anyagot szolgáltattak. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének anyaga ugyan még most sem elegendő a kérdés teljes tisztázásához, mert ha a fajtákról tiszta képet is nyújt, azok földrajzi elterjedése határainak pontos megállapítá sára még kevés. Mindazonáltal nem várhatok nagyobb anyag beérkezésére, részben mert a „Coleopterorum Catalogus" Carabidáit tárgyaló részével elkészülvén, az hamarosan sajtó alá kerül és így előzetesen meg kell okoljam az abban eszközölt összevonásokat, másrészt ezidőszerint kevés a, reményem, hogy a megszállott területek bizonyos vidékeiről nagyobb anyag birtokába jussak. A következőkben az egyes szerzők által leírt fajták és faj eltérések bírálatába nem bocsátkozom, csak azokat a fajtákat fogom felsorolni, amelyeket jóknak és elfogadhatóknak tartok, egyszerűen felsorolom szino nimáikat és körvonalozom azok elterjedésének határait. Mielőtt azonban erre rátérnék meg akarom állapítani, hogy húsz év előtti megállapításaim helyesek voltak, azokhoz kevés hozzátenni való van, de tévedtem azzal, hogy a typikus cancellatus-t is tárgyaltam. Igaz ugyan, hogy akkoriban helyesen jártam el, mert ezt az állatot tartották a törzsfajnak. Amikor 1
1
R o v a r t a n i Lapok. X X , 1913, p.
164.
1
2
azonban SOKOLÁR és KOLBE az ausztrai, illetőleg németországi fajták megállapításával voltak elfoglalva, felmerült az a kérdés, hogy honnan való is volt ILLIGER cancellatus-a, mert ő a faj pontos termőhelyét, miután az akkoriban nem volt szokásos, nem közölte. SOKOLAR, KOLBE, LANGENHAN és HÜBENTHAL kutatásainak köszönhetjük, hogy sikerült ILLIGER állat jának közelebbi hazájául a porosz Lausitz-ot megállapítani és így a nevet arra a fajtára lefoglalni. Nem ismertem akkoriban a var. bucsecsiamis-t sem tüzetesen, mert egyetlen példánya állt csak rendelkezésemre és ezért még mint külön fajtát tárgyaltam, ma már tudom saját tapasztalataim alapján, hogy ez is csak a Mühlfeidi havasi, törpe alakja, amilyen példányok nemcsak a Bucsecsen, hanem az erdélyi havasok magasabb fekvéseiben mindenütt előfordulnak, még a beszterce-naszódi Ciblesen is. Nagy és számos termőhelyről származó anyag megvizsgálása meg győz arról, hogy helyenként az orographiai, sőt talán éghajlati viszonyok következtében is, kisebbfokú eltérések léphetnek fel, amelyek azonban nem elegendők arra, hogy azok alapján az eltérő példányokban külön fajtákat lássunk. Egy és ugyanarról a helyről vagy vidékről származó sorozatokban nemcsak színben, hanem nagyságban, testarányban, alakban és skulpturában is egymástól nagyon eltérő példányokat találhatunk, melyek azonban az általános fajtabélyegek alapján összetartoznak, el nem különíthetők, ugyanazon fajtához tartozó eltérő példányokként kezelendők. Ha az apró eltérésektől eltekintünk és a jellemző tulajdonságokra vagyunk csak tekin tettel, egyszerűvé válik a nehéz kérdés megoldása. Mindenekelőtt csopor tokat állapíthatunk meg, melyeken belül az egyes fajták egymást kiegé szítő folytatásban élnek. 3
Magyarország területén a következő cameUatus-id$ék 1. var.
fordulnak elő :
Letzneri KRAATZ, 1 8 7 9 .
Ha a fent elmondottakhoz tartjuk magunkat, nehéz megállapítani, hogy az északnyugati felföldön élő fajtát hogyan nevezzük. A legegyszerűbb lenne a kérdés, ha tuberculatum ÜEJ.-nak neveznők, mert állatunk ennek a fajtának az alakkörébe tartozik. Miután azonban a németországi cancellahis-i alaposan felosztották és magam ebben a kérdésben már a szükséges összehasonlító anyag hiánya miatt sem óhajtok nyilatkozni, ennek elbírá lását a német szaktársakra hagyom, kénytelen vagyok az ő álláspontjukat elfogadni. DEJEAN a tuberculatus elterjedésére vonatkozólag azt írja: „ I I se trouve ordinairement dans le Nord de l'Allemagne ; j ' a i reçu de 4
1
Ent. Wochenblatt. X X I V , 1907, p . 6 1 ; Soc. E n t . X X V , 1910, p. 101 ; Zeitschr.
f. wiss. Insektenhiol. V I I , 1911, p. 184 ; Acta Soc. Ent. Boh. V I I I , 1911, p. 26. 2
E n t . R u n d s c h . X X I X , 1912, p. 28.
3
Kaf. Preuss. 1798, p. 154.
1
Spec. g é n . Coléopt. I I , 1826, p. 1 0 1 .
Moscou des individus à cuisses noires, mais du reste absolument sem blables" és utána a német szerzők és legújabban a lengyel KUNTZE is, a tuberculatus elterjedési területéül Németország észak-keleti részét, Lengyelországot (délen a Kárpátokig) és Oroszország nyugati részét jelölik meg. Ha aprólékosok vagyunk és csekély eltéréseket elegendőnek tartunk, a tuberculatus legközelebbi rokon fajtáját, a sziléziai var. Wankae SOKOI.AK (1910)-t kell elővennünk, mely észak-nyugati felföldünk alakjával leginkább megegyezik. Azonban azt a fajtát, mely Csehország nyugati részét, Morva ország északi részét, a volt osztrák és német Sziléziát lakja ROUBAL már előbb ( 1 9 0 9 ) brevituberculatus-nak nevezte, de még ennél is régibb a var. Letzneri KRAATZ (1879) név, melyet a prioritás szabályait szem előtt tartva, ennek a fajtának jelölésére használnunk kell. Ennek az alaknak vannak azonban további szinonimái is, melyek olyan formákra vonatkoz nak, melyeket külön névvel jelölni, az egység rovására nem szabad. Ezek a következők : Anderseni BEUTH. (1896), sudeticus SCHULZ (1901), brdei/si*. submarginotus és opolanus BERNAU ( 1 9 1 0 ) , planianensis és rapax BERNAU (1913), tatricus és electus KOLBE (1913). A tcdricus csak a magasabb előfordulás előidézte törpe alak. 1
Előttem a következő helyekről származó példányok vannak : T r e n c s é n : Vratna, Thurzófürdő; Á r v a : Árva-Váralja, Polhora, Babjagora; L i p t ó : Tátra, Brankó, Kelecsényi-völgy ; S z é p es: Szepes-Teplic, Peniny; Z ó l y o m : Libetbánya; G ö m ö r : Putnok; S á r o s : Daróc. 2. var. durus REITTER, 1896. Ennek a fajtának elterjedési köre az észak-nyugati felföld hegy vidékének déli része, de előfordul Morvaország szomszédos részeiben is. Ide tartoznak még mint szinonimák: pseiidograniger RKITT. ( 1 8 9 6 ) és inceptus KOLBE (part., 1913).
Termőhelyei : T r e n c s é n : Bolesó ; N y i t r a : Tavarnok, Podhrágy ; G ö m ö r : Pokorágy ; H e v e s : Mátra. 3. var. excisus DEJEAN, 1826. 2
Ez a fajta Bécs környékének jellemző sajátossága, de KOLBE szerint Keletre a Fertő-tóig terjed. Magam magyarországi példányt még nem láttam. 4. var. budensis CSÍKI, nov. var. 3
1
P o l s k i é Pisrao Entomologiczne. L w o w . I I , 1923, p. 63—82. • E n t . Rundsch X X X , 1913, p. 45. 3
Carabus cancellatus. I I I . var. budensis CSÍKI, nov. var. — Var. exciso DEJ. similis, sed differt : superficie magis n i t i d o , capite latiore, pronoto postice minus angustiore et lateribus postice magis rectis, elytris fundo obliterato-reticulato, femoribus nigris, rare medio (partem a n t i c a m n i g r a m exceptam) rufis. L o n g . 24—29 m m . H u n g á r i a - c e n t r a l i s : Montes Budenses et Pilisenses.
A Budai- és a Pilisi hegységben egy a var. excisus ÜEj.-ra emlé keztető és hozzá hasonló fajta lép fel, mely attól általában fénylőbb felü lete, szélesebb feje, hátul kevésbbé keskenyedő és oldalt hátul egyenesebb előtora, a szárnyfedők elmosódottabb alaprecézettsége és főleg abban tér el, hogy combja is fekete, csak az alacsonyabb fekvésű helyeken fordulnak elő példányok vöröses combokkal, de ezeken is a comb végének nagyobb része és elülső szegélye is feketés. Emlékeztet a var. durus RsiTT.-re is, azonban a szárnyfedők alapskulpturája elmosódott és ennélfogva simább és fénylőbb. Termőhelyei : Budapest (Budai hegyek, Svábhegy), Mária-Remete, Nagy-Kovácsi, Szent-Endre (Staravoda), Pilis, Pilisi hegység (Hoffmannkunyhó), Pilis-Maróth. 5. var. ungensis CSÍKI, 1 9 0 6 .
Az észak-keleti Kárpátok vidékének lakója, melyet az ungmegyei Kárpátokból írtam le, de amely azóta megkerült a szomszédos Zemplén és Bereg vármegyékből is. Előfordul azonkívül a Kárpátok ezen részének galíciai oldalán is. Termőhelyei : Z e m p l é n : Homonna ; U n g : Ungvölgy ; B e r e g : Mezőhomok. 6. var. pseudoscythicus LAF-OUGE, 1 9 0 2 . Ez az alak a Keleti Kárpátok északi részének és vidékének lakója, mely különösen a Máramarosi és Radnai havasokon fordul elő. Ezzel azonosítom a következőket : carpathieus KOLBE 1 9 1 3 , scythicus KOLBE ( 1 9 1 3 , non SCHAUM), subfallax BERNAU ( 1 9 1 3 ) , strickis, oriundus, oligoscythus és bucoviniacus KOLBE ( 1 9 1 3 ) . Termőhelyei: M á r a m a r o s : Kőrösmező vidéke (Kozmescsek, Lazescsina- völgy, Mencsil, Apsinec, Hoverla, Ripta) ; B e s z t e r c e-N a s z ó d : Radnai havasok (Radna-Borberek, Ünőkő), Cibles. 7. var. Mühlfeldi GÉHIN, 1 8 8 5 . Faunánk összes eaneellatus-îsqtèi között nemcsak szín-, de alakra nézve is talán a legváltozóbb, mely Bihar vármegye hegy- és dombvidékétől egész Erdélyen keresztül a vele szomszédos oláh területekig fordul elő. Nagy változatosságának köszönheti a következő szinonimáit : sitbgraniger és biharicus REITT. ( 1 8 9 6 ) , ater, coloripes, oxyeancellatus és nigripennis FLEISCH. ( 1 8 9 8 ) , pseudotuberculatus LAPOUGE ( 1 9 0 2 ) , bucsecsianus BOBN ( 1 9 0 2 ) , transsylvanicus PETRI ( 1 9 1 2 ) , romaniaeus, romaniensis, assiduus, mferncdis, inceptus (part.) és pseudoscythicus (non LPGE) KOLBE ( 1 9 1 3 ) , vorax és scythicoides BERNAU ( 1 9 1 3 ) . Ezt az alakot a következő helyekről láthattam : B i h a r : Nagyvárad, Hagymádfalva ; K o 1 o z s : Kolozsvár, Gyalu, Gyalui havasok ; B e s z t e r c e - N a s z ó d : Cibles ; M a r o s - T o r d a : Maros-
Vásárhely; K i s - K ü k ü l l ő : Buzás-Besenyő, Erdőalja, Dicső-Szent-Márton; N a g y - K ü k ü l i ő : Segesvár; C s í k : Tusnád, Csik-Szent-Imre, NagyHagymás, Csobányos ; H á r o m s z é k : Kovászna; B r a s s ó : Brassó, Csu kás, Bucsecs ; F o gar as: Királykő, Fogaras ; S z e b e n : Nagy-Szeben, Sellemberk, Orlát: H u n y ad : Nagy-Baár, Hátszeg, Retyezát, Malomvíz, Nagy-Ág ; A l s ó - F e h é r : Vízakna, Pilis, Kutyfalva. 8. var.
graniger PALLIARDI,
1825.
A krassó-szörényi hegyvidék lakója ; színben (az első csápíz némely kor vörös, a felület kékes vagy feketés színű, de mindig kissé bronzfényű) és némileg alakban is elég változó, úgy hogy szintén számos szinonim név keletkezésére adott okot ; ezek : Nicanor HAURY (1878), rufoscapus és basalis BEUTH. (1896), rbanyensis BERNAU (1913) \= resiczabányensis BERNAU, 1915], disseptus és fraternnus KOLBE (1913). Termőhelyei : Herkulesfürdő, Opesata, Szent-Helena, Uj-Moldova, Resicabánya, Szászkabánya, Boksánbánya, Ferencfalva, Karánsebes. 9. var. moestus DEJEAN,
1831.
A Krassó-Szörény és Hunyad-megye közti határhegység és a Hunyadés Szeben-megyei határhegység lakója, melynek színe jellemzően fénytelen fekete (tehát bronzfény nélküli) és első csápíze csak nagyon ritkán vöröses. Szinonimája: Mazurai FLEISCHER, 1910. Termőhelyei : Muntye mic (Szörényi havasok) ; S kok (Zsylvölgy), Szeben-hegység, Galbina. 10. var. scythicus SCHAUM,
1856.
A vöröstoronyi szorosban az Olt folyó jobb partjának hegyeit és mellékvölgyeit lakja. Ez a fajta, melyet éles skulpturája, vörös első csápíze (ez nagyon ritkán fekete) és combjai és kékes vagy kékszegélyű fekete színű előtora és szárnyfedők jellemeznek, ritkaságánál fogva alig isme retes; a legtöbb gyűjteményben ezen név alatt a pseudoscythicus példányai szerepelnek. Termőhelyei : Vöröstoronyi szoros, Lotriora-völgy. 11. var. nigricornis DEJEAN,
1826.
Stájerország és Karinthia e jellemző állatja, melynek helyes neve alkalmasint assimilis DUET, lesz, az egész' Dunántúlt a Duna és a Dráva között, azonkívül Horvátország északnyugati részét is lakja. Szinonimái : soproniensis DEJ. (1826), Ziegleri KRAATZ (1883), ambicornis SOROL. (1907), mimus KOLBE (1913). Az assimilis DuET.-ra vonatkozólag meg akarom említeni, hogy DUETSCHMLD munkájában ugyan azt írja „Hr. Dahl entdeckte ihn im Banate", DAHL azonban- az állat hazájaként Karinthiát 1
1
F a u n a Austriaca. I I , 1812, p. 33.
- Coleopt. u n d Lepidopt. 1823, p. 3.
jelöli meg, ami valószínű is, mert a leírás inkább illik a nigrieornis-m mint a bánsági graniger-re. Termőhelyei: Sopron: Pinnye; Vas: Kőszeg, Kis-Pöse, Sárvár, MuraSzombat; V e s z p r é m : Pápa, Zirc, Bakony (Kőrishegy); F e j é r : SzékesFehérvár, Rácalmás (Kulcs-puszta); Pest: Buda, Aquincum, Békás-Megyer; E s z t e r g o m : Esztergom, Dorogh; T o l n a : Paks, Simontornya, Felső-Ireg; H o r v á t - S z l a v o n o r s z á g : Ludbreg, Várasd, Uszkók-hegység, Pakrac. 12. var. tibiscinus CSÍKI, 1906. Ezt a fajtát a Tisza vidékéről írtam le, azóta a Nagy Alföld egyéb részeiről is megkerült, nyugaton a Dunáig fordul elő. Szinonimái : inceptus (part.), adeptus, Nattereri és infernalis KOLBE (1913). Termőhelyei : P e s t : Budapest (Rákos), Cinkota, Pécel, KiskunFélegyháza ; J á s z - N a g y k u n - S z o l n o k : Dévaványa ; C s o n g r á d : Algyő, Szegvár ; B é k é s : Mezőberény ; T e m e s : Temesvár ; B á c sB o d r o g : Palics-fürdő, Magyar-Kanizsa. 13. var. emarginatus DUFTSCHMLD, 1812.
Karinthia, Krajna és Isztrián kivűl Horvátországban, Modrus-Fiume és Lika-Krbava megye északi részében is előfordul. Szinonimái : affinis DUFT. (1812), Duftschmidi GÉH. (1876), pseudocancellatus FLEISCH. (1898), karstianus és tolminensis BEEN. (1911), Beszedési DEPOLI (1915). Termőhelyei: F i u m e ; M o d r u s - F i u m e : Buccari, Stalak, Novi, Munjava, Jasenak ; L i k a - K r b a v a : Brinje. 14. var. Sequensi BEUTHIN, 1898.
Ez a fajta Lika-Krbava megye déli részében és Bosznia északnyugati részében fordul elő. Ezzel azonos aurosplendens Born (1910), de BEUTHIN neve régibb, azért ezt kell használnunk. Termőhelyei: L i k a - K r b a v a : Gospic, Mazin ; B o s z n i a : Bihac, Sanskimost, Pljesevica-planina. 15. var. Apfelbecki BOEN, 1904.
Bosznia déli részét, különösen Szerajevo-vidékét lakja. eleinte (1904) nigricomis-nsik tartotta. Termőhelyei : Sarajevo, Reljevo, Nemila, Ivan-planina. 16. var.
APPELBECK
maximus HAUEY, 1880.
Bosznia észak-keleti részében fordul elő, de átterjed a Száván Szlavonországba és a Dráván Baranyába, ahol a Mecsek-hegységet lakja. A szlavonországi példányok meggyőztek arról, hogy az onnan leírt var. Kocae BOEN (1910) és var. Z ou fali FLEISCH. (1922) a maximus-ió\ nem különíthetők el; további szinonimája: isiamitus REITT. (1899). Termőhelyei: B a r a n y a : Mecsek-hegység (Jakabhegy); S z e r e m : Fruska gora; V e r ő c e : Brod; P o z s e g a : Dilj-hegység; B o s z n i a : Dervent, Maglaj, Zepce, Zavidovic.
17. var. intermedius DEJEAN,
1826.
Hazája Dalmácia, szinonimája Novaki J. MULL. (1898) és ventricosus BERN. (1915).
D a l m á c i a : Spizza. 18. var. Schatzmayri BORN,
1912.
A dalmáciai Pago szigeten fordul elő. DEJEAN már 1826-ban említi innen nigricornis néven. 19. var. corpulentus KRAATZ,
1880.
Dalmácia északi részében, a Velebit hegységben és Zara vidékén fordul elő. Szinonimái: atroviridulus és nudilabris J. MÜLL. (1898). Termőhelyei: Zara, Obrovazzo, Zrmanja. 20. var. livnensis BORN,
1906.
A Dinari Alpok törpe fajtája. Ide tartozik duvuensis BERN. (1914). Termőhelyei: Livno, Zupanjac, Duvno polje.
*
mint
szinonim
név
*
Die richtige Auffassung der Rassen des Carabus eancellatus I I I . ist eine viel bestrittene Frage. Dieser Laufkäfer zeigt bei seiner grossen Verbreitung eine riesige Variabilität. Ein und dieselbe Rasse zeigt oft in der Färbung der Oberseite, des ersten Fühlergliedes und der Beine, sowie in der Form und Skulptur grosse Verschiedenheit. Es ist also nicht wunderlich, dass bisher gegen 186 Namen die Variationen dieser Art bezeichnen. Trotzdem wird es nicht schwer sein in die Unmasse von Namen Ordnung zu bringen, wenn uns grosse Serien aus allen Teilen des Verbreitungsgebietes vorliegen werden. Ich habe vor ungefähr 20 Jahren versucht die in Ungarn vorkom menden Rassen des C. eancellatus festzustellen, von den bis dahin eingeführten Namen die Färbungsabänderungen auszuscheiden und die auch geographisch gesonderten Rassen und ihr Verbreitungsgebiet zu charakterisieren. In meinem erwähnten Werke behandelte ich danach folgende Rassen : 1. eancellatus I I I . (nebst ab. tuberculatus DEJ. und ab. soproniensis DEJ.) [N. Östl. Hochland, Pannonién] ; 2. var. durus REITT. [Komitat Trencsén und Nyitra, östlich bis zum Mátra-Gebirge] ; 3. var. tibiscinus CSIKI [Tiefebene, Theiss-Gebiet] ; 4. var. Mühlfeldi GEH. [Bihar-Gebirge, Siebenbürgen] ; 1
1
Magyarország Bogárfaunája.
I , 1905—1908 (1906), p. 141—145.
5. var. ungensis CSIKI [Karpathen des Komitats Ung und des angrenzenden Galiziens] ; 6. var. iiseudoscythicus LPGE. [Máramaroser Karpathen, Rodnaer Gebirge] ; 7. var. bucsecsianus BORN [BucsecsJ : 8. var. scgthicus SCHAUM [Rotherthurmpass, rechtes Altufer und Nebenthäler] ; 9. var. moestus DEJ. [Szőrényer- und Hunyader Alpen, Cibinsgebirge] ; 10. var. graniger PALLKD. [Gebirge des Krassó-Szörényer Komitats] ; 1 1 . var. emarginattts DUFT. [Karstgebiet von Fiume und Kroatien | ; 12. var. maximus HAUET [Nordost-Bosnien, Slavonien, Mecsekgebirge] ; 13. var. Apfélbecki BOEN [Bosnien, Herzegowina, Fruska gora] ; 14. var. intermedins DEJ. [Litoralgebiet Dalmatiens] und 15. var. corpulentus KE. [Velebit, Zara]. Zu welchen ich im Nachtrag des Bandes den inzwischen beschriebenen var. livnensis BOEN. [Bosnien : Livansko polje] noch hinzufügte. Ich dachte damitjdie Rassenfrage der ungarischen eancellatus erledigt zu haben und war sehr überrascht, als in den späteren Jahren noch nicht weniger als 2 5 neue Rassen und Aberrationen aus dem Gebiet beschrieben wurden. [Ihre Aufzählung siehe auf Seite 6 1 3 — 6 1 4 des ungarischen Textes]. Besonders die Arbeiten von BEENAU und speziell KOLBE veranlassten mich die Frage nochmals vorzunehmen und das Material unserer Sammlung in Bezug auf obige und die Artikel anderer nochmals durchzusehen. Inzwischen war ich bestrebt unsere Serien noch mit neuerem Material aus allen Gebieten des Landes zu ergänzen, um ein klares Bild über die Verbreitung der Rassen zu erhalten. Im Folgenden will ich keine Kritik üben, ich war nur bestrebt festzustellen, welche Rassen das Gebiet bewohnen, diese führe ich auf, stelle überall ihre Synonyme dazu und gebe deren Verbreitung an. Um aber nicht viel zu wiederholen, führe ich die einzelnen Fundorte im deutschen Text nicht wieder auf, sondern verweise auf den ungarischen Text — wo die Fundorte der mir vorliegenden Tiere zu ersehen sind. Noch will ich bemerken, dass meine vor 2 0 Jahren niedergelegten Feststellungen richtig waren, daran kaum etwas zu ändern ist. Jedenfalls behandelte ich die westliche Rasse als eancellatus I I I . , was damals richtig war, jetzt wissen wir aber von wo ILLIGER's eancellatus stammt und so 1
1
Die tiergeographischen
benachbarten
Gegenden.
52—54, 64—66, 70—72).
Verhältnisse
(Entomologische
v o n Carabus eancellatus i n Ungarn u n d
Rundschau,
X X X , 1913, p. 37—4-0, 44—46,
muss unser Tier einen anderen Namen erhalten. Von den weiteren Formen, muss ich bemerken, dass ich nun bucsecsianus nur als Zwergform des Mühlfeldi ansprechen kann, wie eine solche überall in den höheren Regionen der siebenbürgisehen Karpathen zu finden ist und zwar in einer solchen Übergangsreihe, dass sie nicht mehr abgesondert werden kann. Var. Apfélbecki gab ich ausser Bosnien und der Herzegowina auch von der Fruska gora in Slavonien an, das vorliegende Exemplar gleicht zwar sehr dieser Rasse, ist aber doch zu maximus zu stellen. Ein grosses und von vielen Fundorten stammendes Material belehrt uns, dass orographische und vielleicht auch klimatische Verhältnisse kleinere Differenzen ergeben, welche aber nicht genügen, darin besondere Rassen oder Unterrassen zu erblicken, um dadurch diese aus dem ein heitlichen Rassenkomplex herauszureissen. In den Serien von ein und denselben Fundort, finden wir oft nicht nur in Farbe, sondern in Grösse Körperform, Körperdimensionen und Skulptur sehr abweichende Exemplare, welcher aber trotzdem die allgemeinen Charaktere der Rasse aufweisen. Wenn wir also von den individuellen Verschiedenheiten Abstand nehmen, so wird die Klärung der Rassen eine sehr einfache sein. Die cancellatus-R&ssen Ungarns sind folgende : 1. Var. Letzneri KRAATZ, 1879 (Anderseni BEUTH. 1896, sudeticus SCHULZ 1901, brevituberculatus ROUB. 1909, Wankae SOK. 1910, bräensis, submarginatus & opolanus BERN. 1910, planianensis & rapax BERN. 1913, tatricus & electus KOLBE 1913). Diese im nordwestlichen Hochland vorkommende Rasse, welche mit dem schlesischen Wankae identisch ist, muss als ältesten Namen Letzneri KR. führen. Tatricus KOLBE ist dessen Zwergform des Hochgebirges. 2. var. durus REITTER, 1896 (pseudograniger REITT. 1896, inceptus KOLBE 1913, part.).
und
Bewohnt vom östlichen Mähren durch die Komitate Trencsén, Nyitra Gömör die Gebirge östlich bis zur Mátra. 3. var. excisus DEJEAN, 1826.
Diese charakteristische Form des Wiener Beckens, kommt nach KOLBE auch am Neusiedler-See (Fertő-tó) vor ; ich selbst sah von hier noch kein Exemplar. 4. var. budensis CSIKI, nov. var. (vide pag. 616). Diese dem excisus ähnliche Form bewohnt die Ofner und Piliser Gebirge (Budai- és Pilisi-hegység). 5. var. ungensis CSÍKI, 1906.
Beschrieb ich seinerzeit aus den Karpathen des Komitates Ung und des benachbarten Galiziens, seither liegt diese Rasse auch aus den benachbarten Komitaten Zemplén und Bereg vor.
6. var. pseudoscythicus LAPOUGE, 1902 (subfallax BERN. 1913, car-
pathicus, scythicus (non SCHM.), strictus, oriundus, oligoscythus & buco-viniaens KOLBE, 1913).
Bewohnt die Ost-Karpathen der Máramaros, das Rodnaer-Gebirge und das benachbarte Gebiet der Bukowina. 7. var. Mühlfeldi GÉPIIN, 1885 (subgraniger & biharicus REITT. 1896, ater, coloripes, oxy eancellatus & nigripennis FLEISCH. 1898, pseudotuberculatus LPGE. 1902, bucsecsianus BORN 1902, transsylvanicus PETRI 1912,
romaniacus, romaniensis, assiduus, infernalis, inceptus part. & pseudoscy thicus (non LPGE.) KOLBE 1913, vorax & scythicoides BERN. 1913).
Diese Rasse bewohnt die Gebirge des Komitates Bihar und von hier nach Osten ganz Siebenbürgen und die angrenzenden Teile Rumäniens. Es ist die in Form, Sculptur und Farbe variabelste Rasse des Gebietes, wodurch die vielen Namen zu erklären sind. 8. var. graniger PALLIARDI, 1825 (Nicanor HAÜRY, 1878, rufosecqms & basalis BEÜTH. 1896, rbanyensis (— resiczabáuyensis) BERN. 1913, disseptus & fraternus KOLBE 1913). Bewohnt die südlichen Gebirge des Komitates Krassó-Szörény. 9. var. moestus DEJEAN, 1831 (Mazurai FLEISCH. 1910.) Diese mattschwarze Rasse bewohnt die Szörényer und Hunyader Alpen, sowie das Gibinsgebirge. 10. var. scythicus SCHAUM, 1856.
Bewohnt die Berge des rechten Altufers im Rothenthurmpass sowie die hier mündenden Nebenthäler. Wird meist verkannt und stecken in den meisten Sammlungen Exemplare des pseudoscythicus unter diesen Namen. Gehört der Gruppe graniger—moestus an, ist gross, schwarz, Flügeldecken mit bläulichem Glanz oder wenigstens mit blauem Seiten rand, erstes Fühlerglied und Schenkel roth; Skulptur scharf entwickelt, 11. var. nigricornis DEJEAN, 1826 (? assimilis DUFT. 1812, soprouiensis DEJ. 1826, Ziegleri KRAATZ 1883, ambicornis SOK. 1907, mimus KOLBE 1913).
Diese für Steiermark und Kärnthen charakteristische Rasse ver breitet sich östlich durch das ganze westliche Ungarn (Pannonién) bis an die Donau, ausserdem bewohnt sie auch das nordwestliche Kroatien bis nach Slavonien (Pakrac). Diese Rasse wird wohl den Namen assimilis DUFT, führen müssen; DUFTSCHMID sagt zwar (Faun. Austr. I I , 1812, p. 3*3) „Hr. Dahl entdeckte ihn im Banate", hingegen gibt DAHL (Coleopt. und Lepidopt. 1823, p. 3) als Vaterland „Garinthia" an und auch die Beschreibung passt eher auf nigricornis, als auf graniger aus dem Banat. 12. var. tibiscinus CSIKI, 1906 (inceptus part., adeptus, Nattereri & infernalis KOLBE 1913).
Diese Rasse habe ich von der Theiss-Gegend der grossen imgarischen Tiefebene beschrieben, seither konnte aber festgestellt werden, dass sie westlich bis zur Donau verbreitet ist. 13. var. emarginatus DUFTSCHMLD, 1 8 1 2 (affinis DUFT. 1 8 1 2 , Duft-
schmidi GEH. 1876, pseudocancellatus FLEISCH. 1898,' karstianus & tolminensis BERN. 1 9 1 1 , Beszedési DÉPOLI, 1915). Von Krain, Kärnthen und Istrien bis ins nördliche Karstgebiet Kroatiens (Fiume, Kom. Modrus-Fiume und nördl. Hälfte des Komitates Lika-Krbava) verbreitet. 14. var. Sequensi REUTH. 1 8 9 8 (aurosplendens BORN 1910). Bewohnt die südliche Hälfte des Komitates Lika-Krbava in Kroatien und das benachbarte nordwestliche Bosnien. 15. var. Apfélbecki BORN, 1 9 0 4 (nigrieornis APFB. non DEJ. 1904).
Aus dem südlichen Bosnien. 16. var. maximus HAURY, 1 8 8 0 (islamitus REITT. 1899, Kocae BORN 1910, Zoufali FLEISCH. 1922). Bewohnt das nordöstliche Bosnien und übergeht von da nach Norden nach Slavonien und in das südliche West-Ungarn (Mecsek-Gebirge). Kocae und Zoufali können bei Durchsicht eines grösseren Materials von ver schiedenen Punkten Slavoniens, nicht abgesondert werden, die Unter schiede sind zu gering. 17. var. intermedius DEJEAN, 1 8 2 6 (Novaki J. MÜLL. 1 8 9 8 , ventricosus BERN. 1915).
Dalmatisches Litoralgebiet. 18. var. Schatzmayri BORN, 1 9 1 2 .
Dalmatinische Insel Pago. Wird von DEJEAN (1826) schon als nigri eornis von hier angegeben. 19. var. corpulentus KRAATZ, 1 8 8 0 (atroviridulus & nudilabris J. MÜLL. 1898).
Dalmatien (Zara, Velebit). 20. var. livnensis BORN, 1 9 0 6 (duvnensis BERN. 1914). Rasse der Dinarischen Alpen (Livansko- und Duvno-polje).
