A friss zöldség és gyümölcs piacszabályozása az Európai Unióban

GYI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉ SI MI ÛVELÉSÜ M D L NISZ Ö F TÉRIU

M

Az Európai Unió agrárszabályozása

A friss zöldség és gyümölcs piacszabályozása az Európai Unióban Bevezetés A tájékoztató fõ célja az, hogy megismertesse a magyar zöldség- és gyümölcstermesztõket az Európai Unió piacszabályozásával, különösen pedig a zöldség- és gyümölcstermesztõk által létrehozható termelõi értékesítõ szervezetekkel1, amelyek a piacszabályozásban is kulcsszerepet töltenek be. A zöldség-gyümölcs piacszabályozás megismerése több szempontból is fontos a magyar termelõk számára már az EU-csatlakozásunk elõtti idõszakban is. • Az elsõ szempont az, hogy csatlakozásunk után a magyar termelõkre is teljes egészében vonatkozni fognak az EU szabályai. Bár az EU zöldség-gyümölcs piacszabályozása más ágazatokhoz (pl. a tejhez) képest laza, hiszen bárki korlátozás nélkül folytathat termelést, a csatlakozásra – elsõsorban a Magyar Élelmiszerkönyv által is elõírt kötelezõ minõségi elõírások megismerésével és betartásával – a termelõknek és a kereskedõknek egyaránt fel kell készülniük. • A második szempont, a TÉSZ-ek mûködésének megismerése, és a magyar termelõk által hasonló szervezetek kialakítása talán az elsõnél is fontosabb. A kereskedelem világszerte koncentrálódik, és a szupermarket-hálózatok már Ma-

1

E szervezetek számára nehéz jó magyar elnevezést találni. Angol nevük ugyanis producer organisation, rövidítve PO, szó szerinti fordításban ’termelõi szervezet’. E kifejezés rövidítése ’TSZ’ viszont komoly félreértést okozna, mivel ezek a szervezetek nem rokonai a régi ’termelõszövetkezeteknek’. Mivel az ilyen szervezetek elismerésérõl szóló magyar rendelet a zöldség-, gyümölcstermelõi, értékesítõ szervezet kifejezést, illetve a TÉSZ rövidítést használja, a tájékoztató további részében elsõsorban a 'TÉSZ' illetve a 'szervezet' megnevezést fogjuk használni.

gyarországon is jelentõs részt képviselnek a zöldség és gyümölcsforgalmazásban. Ezek a hálózatok jó minõségû, egyöntetû és nagy menynyiségû áru pontos szállítását követelik meg, s e feltételeknek az egyéni termelõk az Európai Unióban is nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megfelelni. További érv a TÉSZ-ek mellett az, hogy jelentõs mennyiségû áruval jelentkeznek a piacon, ami jobb alkupozíciót, magasabb bevételt jelent a termelõ számára. A termelõ bevételeit növeli az is, hogy az ilyen szervezetekbe szervezõdött termelõk együttesen képesek az áru válogatásához, csomagolásához szükséges gépek beszerzésére, tárolók létesítésére, ami által értékesebb árut állíthatnak elõ, illetve az áru értékesítésével megvárhatják a piac kedvezõ alakulását. • A harmadik szempont az, hogy az Európai Unió a zöldség- és gyümölcstermesztõket nem egyénileg, hanem TÉSZ-eiken keresztül részesíti támogatásban. Másképpen megfogalmazva a támogatás haszonélvezõje a termelõ, de a támogatáshoz csak a szervezet tagjaként juthat hozzá. Ezért a magyar termelõk alapvetõ érdeke, hogy csatlakozásunk idõpontjára minél nagyobb arányban szervezõdjenek ilyen szervezetekbe. Az itt leírt és magyarázott szabályok kiválasztásakor a cél az volt, hogy ezek alapján a magyar termelõk képesek legyenek versenyképes TÉSZ-ek létrehozására, amelyeken keresztül EU-csatlakozásunk után az Unió támogatásait is igénybe vehetik majd. A tömörség érdekében a szabályozás egészérõl csak rövid áttekintést adunk, részletesebben csak a TÉSZ-ekkel foglalkozunk. A tömörség érdekében a szabályozás egészérõl csak rövid áttekintést adunk, részletesebben csak az EU zöldség-gyümölcs termesztésével, a minõségi elõírásokkal és a TÉSZ-ekkel foglalkozunk.

Az Európai Unió zöldség- és gyümölcstermesztése A világ zöldség-gyümölcs termesztése 1999-ben meghaladta az 1,1 milliárd tonnát, ebbõl mintegy 620 millió tonna volt a zöldség és 520 millió tonna volt a gyümölcs. A termelés lassan, de folyamatosan emelkedik – a fenti számok 10 éve közel 30%kal alacsonyabbak voltak. AZ EU termelése az utóbbi években átlagosan 55 millió tonna zöldség és 30 millió tonna gyümölcs, azaz összességében a világ termelésének 8%-a volt. Összehasonlításképpen Magyarország 1,7 millió tonna körüli zöldségés 0,9 millió tonna körüli gyümölcstermesztése az EU termelésének 3%-a. A fõ termelõ országok a déli tagállamok, elsõsorban Olaszország, Spanyolország és Franciaország, melyek együttesen a zöldség-gyümölcstermelés több, mint 60%-át adják. Németország ugyan a negyedik legnagyobb termelõ, nagy lélekszáma miatt ennek ellenére az EU legnagyobb zöldség-gyümölcs importõre. Görögországban és Portugáliában az ágazat részesedése a teljes mezõgazdasági termelésbõl meghaladja a 20%ot, de az országok mérete és részben a termékek gyengébb minõsége, azaz kisebb értéke miatt a termelés összértéke alacsonyabb. Az északi országok közül Hollandiában és Belgiumban jelentõs a mezõgazdaságon belül a zöldség-gyümölcs ágazat. Az északi tagállamokban inkább üvegházi zöldségféléket termelnek, délen pedig a gyümölcs dominál. Franciaországban fekvése miatt mindkét termékkör nagy területen megtalálható. Az utóbbi egy-két évtizedben jelentõs mértékben fejlõdött egy-két déli területen (különösen Dél-Spanyolországban) a zöldségtermesztés is. A zöldség-gyümölcs termesztés zöme gyakran egy-egy országon belül is egyes térségekben koncentrálódik, ilyen térségek például Spanyolországban, Andalúzia és Murcia, Olaszországban Szicília vagy a dél-tiroli Emilia-Romagna, vagy Franciaországban Provence és az Azúrpart vidéke. A fõ gyümölcsök (az 1998–1999 évi adatok alapján) az alma (7,2 millió tonna), a körte (2 millió tonna), az õszibarack (2,6 millió tonna, továbbá 0,6 millió tonna nektarin), a csemegeszõlõ (2,3 millió tonna) és a citrusfélék (9,3 millió tonna). A zöldségek között a legfontosabbak a paradicsom (14 millió tonna) és a karfiol (2,2 millió tonna).

Az ágazat szerepe a foglalkoztatásban

2

Sokszor elhangzik az, hogy a zöldség-gyümölcs termesztés munkaerõigénye nagy, így viszonylag kis területen nagyszámú embernek biztosít megélhetést. Az már kevésbé ismert, hogy – fõleg az ágazat szerkezeti hiányosságai következtében – az idõegységnyi munkára jutó jövedelem egyes esetekben kevesebb, mint a szántóföldi növénytermesztésben. Ez különösen a gyümölcs esetében, a déli tagállamokban jellemzõ. A zöldségtermesztésbõl általában jóval magasabb jövedelem származik.

Meglepõ, hogy különbözõ Uniós források mennyire eltérõ értékeket adnak meg a zöldséggyümölcs ágazatban foglalkoztatott emberek számára, sõt a zöldség-gyümölcs termõterületre vonatkozóan is, mint azt az alább látni fogjuk. Az EU 130 millió hektáros mezõgazdasági területén 1997-ben közel 7 millió gazdaság mûködött. Reálisnak tûnik az az adatsor, mely szerint a zöldség-gyümölcs ágazat összes területe bõ 3 millió hektár, amely területen 400 000 (zöldség-gyümölcsre specializált, kifejezetten árutermelõ) gazdaság mûködik. Ezek negyede zöldségre specializált, 4 hektár átlagos mérettel, a fennmaradó rész gyümölcs, 8–9 hektáros átlagos mérettel. Más források szerint ugyanakkor a nem specializált gazdaságokat is beleszámítva 1,4 millió gazdaság (2,5 millió hektáron) foglalkozik gyümölccsel, illetve illetve 0,8 millió (1,3 millió hektár) zöldséggel, Utóbbi forrás szerint a zöldség-gyümölcsre specializált gazdaságok száma a fenti adat közel kétszerese, 750 000 (a gyümölcs-zöldség 3:1 területi aránya eszerint is fennáll). Az elmúlt évekre – más ágazatokhoz hasonlóan – a specializált gazdaságok számának csökkenése, ugyanakkor méretük növekedése jellemzõ. A zöldség- gyümölcstermesztés az EU-ban mintegy 2 millió fõ számára biztosít munkát (öszszehasonlításul: a 15 tagállam lakossága 375 millió fõ, a 3 fõ termelõ tagállamé 155 millió fõ, azaz a népesség alig 1%-áról van szó), tovább ehhez hasonló számú embernek ad munkát az áruk válogatásam csomagolása, szállítása (arra vonatkozóan nincs adat, hogy a betakarításkor gyakran alkalmazott idénymunkásokat beleszámolták-e és milyen módon a feni adatba).

Az Európai Unió zöldség-gyümölcs piacszabályozása Az Európai Unió 1996. októberében új alaprendeletet hozott a zöldség-gyümölcspiac szabályozásáról. Az alábbiakban ezt a 2200/96/EK számú rendeletet, valamint a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeleteket tekintjük át. A csatlakozási felkészülés keretében a rendelet TÉSZ-ekre vonatkozó egyes szabályait Magyarország is átvette. Az errõl szóló jogszabály A földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 25/1999. (III. 5.) FVM rendelete a zöldség-, gyümölcstermelõi, értékesítõ szervezetekrõl, amely a Magyar Közlöny 1999/18. számában jelent meg. Mivel a magyar rendelet a hazai viszonyokra való tekintettel csak az EU rendelet TÉSZ-ekre vonatkozó részét vette át – kisebb módosításokkal – célszerûbbnek tartottuk az EU rendelet ismertetését, annak fõ fejezetei szerint haladva. Fontos tudni ugyanakkor, hogy 2002-ben a 102/2001. (XII. 16.) FVM rendelet 170–173. §-a alapján az elõzetes elismeréssel rendelkezõ TÉSZek az árbevétel 20%-ának megfelelõ, de legfeljebb 30 millió Ft, elismert TÉSZ-ek az árbevétel 6%ának megfelelõ (felsõ korlát nélküli) támogatást igényelhetnek (árbevétel alatt kizárólag a tagok által termelt zöldség és gyümölcs értékesítésébõl származó összeget értve).

1. A rendelet hatálya alá tartozó termékek A rendelet minden élelmezési célra termesztett zöldségre és gyümölcsre vonatkozik, beleértve a termesztett gombát, a csemegeszõlõt és a déligyümölcsöket is. Kivétel ez alól a hazánkban termesztett növények közül a burgonya és a csemegekukorica.

2. Minõségi elõírások 2.1 A minõségi elõírások jelentõsége Az Európai Unió mintegy 40 zöldség- és gyümölcsfaj (lásd a táblázatot) esetében kötelezõvé tette a minõségi elõírások alkalmazását, a jövõben pedig további fajok esetében is minõségi elõírások életbe léptetése várható. Kereskedelmi forgalomba csak ezeknek megfelelõ minõségû termékek kerülhetnek (ez alól kivételt jelentenek pl. a termelõ saját gazdaságában, közvetlenül a fogyasztónak eladott áruk, illetve a feldolgozóiparnak szállított alapanyagok). Ez azt jelenti, hogy a termékeknek a termelõtõl a fogyasztóig a kereskedelem minden lépésében meg kell felelniük az érvényes elõírásoknak. Az áru minõségéért mindig az áru birtokosa felelõs. A minõségi elõírások egyaránt vonatkoznak az EU-ban megtermelt, az importált és az exportált termékekre. 2.2 Az áru minõségi követelményei A minõségi elõírások alapját a minimumkövetelmények képezik. Ezek legtöbbje az összes termékre vonatkozik. Ezek értelmében az áru legyen ép, egészséges, tiszta, friss megjelenésû; állati kártevõktõl és azok kártételétõl, betegségek nyomaitól,

ZÖLDSÉG

GYÜMÖLCS

articsóka

alma és körte

bimbóskel

csemegeszõlõ

cukkini

cseresznye

étkezési paprika

dió

fejes saláta, fodros és széles levelû endívia

görögdinnye

fejes- és kelkáposzta

kajszi

fokhagyma

õszibarack és nektarin

halványító zeller

sárgadinnye

karfiol

szamóca

paradicsom

szilva

paraj póréhagyma

avokádó

sárgarépa

banán

spárga

citrusfélék

tojásgyümölcs

kiwi

uborka vöröshagyma witloof cikória zöldbab zöldborsó

nem természetes felületi nedvességtõl, idegen szagtól és íztõl mentes; megfelelõen fejlett és érett. A kötelezõ elõírások méretelõírásokat is tartalmaznak. Ezeket a termék jellemzõinek megfelelõen határozták meg. Így vonatkozhatnak az átmérõre (pl. a fokhagyma vagy az alma esetében) a tömegre (pl. a saláta vagy a csemegeszõlõ esetében), a hosszra (a cukkini esetben) vagy ezek kombinációjára. A méret szerinti osztályozás csak bizonyos fajok Extra és I. osztályú áruja esetében kötelezõ, a többi esetben csak lehetséges. Mivel a válogatás illetve osztályozás tökéletesen nem végezhetõ el, a kötelezõ elõírások megengednek bizonyos minõségi és méreteltéréseket. Ez minõségi osztálytól és terméktõl függõen általában 5–10%. Az árunak ugyanakkor minden esetben fogyasztásra alkalmasnak kell lennie (pl. nem lehet erõsen zúzódott). Az áru csomagolására és jelölésére szintén részletes követelményeket állapítanak meg a rendeletek. Elsõdleges követelmény, hogy a csomagolóanyag és a csomagolás módja biztosítsa a termék megfelelõ védelmét. A csomagoláshoz használt anyagok nem tartalmazhatnak az egészségre ártalmas összetevõket (pl. bizonyos festékeket), az áruval érintkezõ anyagoknak pedig újnak és tisztának kell lenniük, és nem szabad külsõ vagy belsõ elváltozást okozniuk a termékben. A göngyölegen a következõ adatokat kötelezõ feltüntetni: • csomagoló és/vagy forgalmazó neve és címe; • termék megnevezése (ha az kívülrõl nem látható); • minõségi osztály; • származási ország; • fajtanév (egyes Extra és I. osztályú termékeknél); • méret (méret szerint válogatott termékeknél); • nettó tömeg (tömeg alapján értékesített termékeknél); • darabszám (darabszám alapján értékesített termékeknél). Egyes termékeknél az elõírások további adatok feltüntetését is megkövetelik. A fenti információkat jól láthatóan, olvashatóan és letörölhetetlenül kell feltüntetni a göngyöleg egy oldalára nyomtatva vagy eltávolíthatatlan címkével ráragasztva. Ömlesztve szállított termékek esetében az adatokat az árut kísérõ dokumentumon, vagy a szállítóeszköz belsejében jól láthatóan elhelyezve kell feltüntetni. Amint a fentiekbõl látható, az elõírások elsõsorban az áru küllemére vonatkoznak, ízével, zamatával – mivel e tulajdonságok objektív megítélése, ilyen kategóriák felállítása igen nehéz – általában nem foglalkoznak. Hasonlóképpen nem esik szó az elõírásokban a káros beltartalmi anyagokról (pl. nitrátok, növényvédõszer-maradványok), mivel ezeket a növényegészségügyi és az általános élelmiszerellenõrzõ vizsgálatok keretében ellenõrzik.

2.3 Magyarországi helyzet Magyarország a Magyar Élelmiszerkönyv kialakítása során kötelezõ elõírásként átvette az Európai Unió minõségi elõírásait (lásd A Magyar Élelmiszerkönyv kötelezõ követelményeirõl szóló 40/1995 (XI. 16.) FVM rendeletet). Az Európai Unióba ex-

3

portált tételeket 1993 óta minden esetben, kötelezõ jelleggel ellenõrzik. A friss fogyasztásra szánt gyümölcs és zöldség ellenõrzésérõl szóló 62/2000 (IX. 15.) FVM rendelet értelmében 2000. november 1. óta az importáru, és a belföldi áru minõségellenõrzése is megkezdõdött. Az ellenõrzéseket a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Állategészségügyi és Élelmiszerellenõrzési Fõosztályának irányításával a megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenõrzõ Állomások felügyelõi hajtják végre. A magyar ellenõrzõ szervezet által kiadott minõségi bizonyítványokat a 2387/2001/EK rendelet értelmében az EU tagállamai is elfogadják, ami könnyíti, illetve gyorsítja az exportált zöldséggyümölcs célba érését.

1. ábra. Az áru útja a termelõtõl a fogyasztóig

termelõ

A TÉSZ lehetséges feladatai

termelõ

válogatás csomagolás tárolás értékesítés

szupermarket hálózat

nagykereskedõ

3. Termelõi értékesítõ szervezetek A termelõi értékesítõ szervezetek termelõk – természetes vagy jogi személyek – által, elsõsorban termékeik – zöldség és gyümölcs – termelésének megszervezése, közös áruvá készítése, tárolása és értékesítése céljából létrehozott szervezetek. Társasági formájuk nincs megkötve, de többségük szövetkezeti formában mûködik. A TÉSZ ugyanis nem jelent önálló jogi formát, ezért az elismerést kérõ szervezeteket elõször valamilyen jogi formában (szövetkezet, Kft., Rt.) be kell jegyeztetni a Cégbíróságnál. Beszerzõ-értékesítõ szervezetek, szövetkezetek más ágazatokban is mûködnek Európa-szerte és Magyarországon is. A zöldség-gyümölcs ágazatban betöltött különleges szerepüket az adja, hogy – más ágazatokkal ellentétben – az EU-piacszabályozás részét képezik, így meglétük befolyásolja hazánk csatlakozási esélyeit, valamint támogatáshoz is csak ezeken keresztül fognak jutni a magyar zöldség-gyümölcstermelõk. Méretük nagy változatosságot mutat: forgalmuk az évi 5–10.000 tonnás értékesítéstõl több százezer tonnáig, taglétszámuk 5–10 fõtõl több ezer fõig terjed. (Az utóbbi években egyre gyakoribb forgalmuk növekedése – pl. kisebb szervezetek összeolvadásával.) Általában jellemzõ rájuk a földrajzi és termék szerinti szervezõdés: rendszerint egy-egy termesztõkörzet termelõi, termékcsoportonként (pl. gyümölcs vagy zöldség, esetleg csak bizonyos növények a körzetben termesztettek közül) szervezik meg õket. Jelenleg több mint 1300 TÉSZ mûködik az EU-ban, és ezek értékesítik a nagykereskedelem és az üzletláncok felé a zöldség-gyümölcs 40%-át. Az általuk végzett feladatok között jelentõs különbségek lehetnek. A különbséget elsõsorban az okozza, hogy a tagok más-más feladatokat ruháznak át az általuk létrehozott szervezetre, továbbá minden feladat többféleképpen oldható meg. A tapasztalatok szerint – a konkrét feladatok megoldásának módjától függetlenül – sikeres mûködésüknek három alapfeltétele van:

4

1. A termelõk adott csoportjának fel kell ismernie, hogy a közös értékesítés számukra gazdasági elõnyt jelent.

termelõ

feldolgozóipar kiskereskedõ

fogyasztó

Válogatás, csomagolás: Egyes TÉSZeknél a termelõk saját válogató-csomagoló gépekkel rendelkeznek, és maguk végzik ezt a feladatot, más helyeken a termelõk ömlesztve szállítják központi feldolgozásra az árut. Tárolás: A termelt áru fajtájától függõen rendszerint rendelkeznek az áru átmeneti hûtésére (pl. paprika, paradicsom) vagy hosszú távú (pl. alma, körte) tárolására szolgáló közös hûtõtárolóval. Értékesítés: Szintén több módja lehetséges. Jól ismert a holland típusú, aukciós értékesítés, ahol az árut a szervezet központjában kialakított aukciós teremben vásárolják meg a nagy- és kiskereskedõk. Az utóbbi idõben egyre fontosabbá válik – és a jövõben még jelentõsebb lesz – az elõre megkötött szerzõdéseken alapuló, a nagykereskedõk és a szupermarket-hálózatok felé történõ közvetlen értékesítés. Nagybani piacokra ritkábban szállítanak árut – gyakran azokat a minõségi elõírásoknak ugyan megfelelõ, de gyengébb minõségû termékeket viszik ide, amelyek a szupermarketeknek nem eladhatók. Az elõírásoknak nem megfelelõ minõségû, illetve a speciálisan e célra termelt termékek a feldolgozóiparnak adhatók el, illetve a TÉSZ maga is végezhet feldolgozást (pl. savanyúságok készítését). A TÉSZ az értékesítés mellett egyéb tevékenységekkel is foglalkozhat. Ilyen például a közös anyagbeszerzés (vetõmag, növényvédõ szer, mûtrágya stb.), mivel nagy tételek esetén komoly árkedvezményeket tud elérni, a közös gépbeszerzés (nagy értékû, egy termelõ által nem kihasználható gépek esetén), palántanevelés, szaktanácsadó szerzõdtetése (pl. a növényvédelem esetében) stb.

2. Ezek a termelõk egyetértésben válasszák meg a szervezet – szakmailag és gazdaságilag felkészült – vezetõségét. 3. A megválasztott vezetõknek biztosítsanak széles hatáskört és tartsák be döntéseiket. Az 1. ábra segítségével tekintsük át, hogyan jut el az áru a TÉSZ közremûködésével a termelõtõl a fogyasztóig.

3.1 Elismerési feltételek Amint azt a fentiekben láttuk, a TÉSZ-ek feladatai változatosak lehetnek, és ennek megfelelõen felépítésük is különbözõ. Annak érdekében, hogy a termelõk minél nagyobb arányban alakítsanak ki ilyen szervezeteket, az Európai Unió kidolgozta elismerési feltételeiket, és az eszerint mûködõ szervezeteket anyagi támogatásban részesíti. Itt ismételten hangsúlyozni kell, hogy az Európai Unióban bármely magángazda vagy szervezet szabadon folytathat zöldség- és gyümölcstermesztést, de csak az elismerési feltételeknek megfelelõ szervezeteken keresztül részesülhetnek az EU támogatásában. A szabályok széles mozgásteret engednek e szervezeteknek, mivel az elismeréshez megszabott feltételek fõ szerepe az, hogy e szervezetek kellõ gazdasági erõt képviseljenek, és ezáltal életképesek legyenek. Az áttekintés elõtt röviden ki kell térni az Európai Unió rendeletei végrehajtásának módjára. A rendeletek a 15 tagállam mindegyikére azonos módon vonatkoznak. A szabályok betartatása ugyanakkor elsõsorban a tagállamok feladata. Ezért az elismeréssel, támogatással, ellenõrzéssel kapcsolatban az ’állami szervek’ illetékesek. Ez a szerv mezõgazdasági kérdésekben rendszerint a tagország mezõgazdasági minisztériuma, illetve annak valamely hivatala. Az EU kétféle szervezetet különböztet meg: a ’teljes elismerésben’ illetve az ’elõzetes elismerésben’ részesíthetõ’ TÉSZ-eket. Az EU-rendelet felépítését követve elõször a ’teljes elismerés feltételeit tekintjük át, majd azt, hogy milyen könnyítéseket jelent ehhez képest az elõzetes elismerés. 3.1.1

A szervezet fõ feladatai

• a termelésnek az igényekhez történõ illesztése (mennyiségileg és minõségileg egyaránt); • a tagok termékeinek forgalmazása, ezáltal a kínálat koncentrálása; • a termelési költségek csökkentése és a termelõi árak stabilizálása; • olyan termesztési módszerek és környezetbarát hulladékkezelési eljárások (pl. a selejt vagy a nem értékesíthetõ áru megsemmisítése) elterjedésének elõsegítése, amelyek védik a környezet (elsõsorban a víz, a talaj és a táj) minõségét, és/vagy javítják a környezet biológiai állapotát (pl. integrált vagy biotermelés). 3.1.2

A tagok fõ kötelezettségei

• a szervezet által meghatározott termelési, forgalmazási és környezetvédelmi szabályok betartása;

• a teljes termékmennyiségnek a szervezeten keresztüli forgalmazása, az alábbi kivételekkel, amelyeket minden esetben a szervezetnek kell engedélyeznie: • a tagok termésük legfeljebb 25%-át maguk is eladhatják, de csak közvetlenül a fogyasztók számára; • a tagok másik TÉSZ-en keresztül, illetve saját maguk értékesíthetik azon termékeiket, amelyekkel saját szervezetük nem foglalkozik; • pénzügyi hozzájárulás fizetése (a forgalmazott termék mennyisége vagy értéke alapján); • statisztikai adatok szolgáltatása (terület, hozam, értékesítés) a szervezet számára, amelyet az az állami szervek felé továbbít; • tagság kizárólag egy TÉSZ-ben. 3.1.3

A szervezet fõ kötelezettségei

Az alapszabálynak a következõket kell biztosítania: • a tagok kötelezettségeinek betartathatóságát; • a szervezet mûködtetéséhez szükséges tagdíjfizetés módjának meghatározását; • a szervezet demokratikus felépítését; • szankciókat a szabályok be nem tartása esetére (ezek rendszerint a következõk: pénzbüntetés, a tagság felfüggesztése, kizárás); • szabályokat új tagok felvételére (pl. minimális tagsági idõ, tagjelöltség, belépési díj). A minimális tagsági idõ legalább egy év. Amennyiben egy termelõ ki akar lépni a szervezetbõl, azt május 31-ig írásban be kell jelentenie, és tagsága a következõ év január 1-én szûnik meg. (A szervezet ennél hosszabb bejelentési idõt is meghatározhat.) Amennyiben a szervezet mûködési programmal (lásd a 3.2.2 pontot) rendelkezik, annak tartama alatt a tag csak a TÉSZ beleegyezésével léphet ki. A gyakorlatban a kilépés ritka, leggyakoribb oka a tag idõs kora. 3.1.4

Minimális méret

A minimális taglétszám és termelési érték meghatározása azért szükséges, mert e nélkül a szervezetek nem képviselnek kellõ gazdasági erõt, s így nem képesek tagjaik piaci érdekeinek hatékony érvényesítésére. A minimális méretet az Európai Unió a tagországokban mûködõ TÉSZ-ek jellegzetességeire való tekintettel országcsoportonként eltérõen határozta meg. Hazánkban a többek között Portugáliára vonatkozó minimális méretet célszerû figyelembe venni, mivel ott a termelõk szervezettsége hasonlóan alacsony fokú. Ez a minimális méret legalább 15 tag esetén 0,5 millió EURO (125 millió Ft), 5 tag (nagyobb termelõk) esetén 1 millió EURO (250 millió Ft) éves forgalom.2 Megjegyzendõ, hogy a gazdasági szükségszerûségek miatt az EU országaiban a termelési érték általában jelentõs mértékben meghaladja a minimálisan elõírtat (rendszerint 1 milliárd Ft feletti öszszeg), és hosszú távon a magyar gazdálkodóknak is erre érdemes törekedniük.

2

1 EURO= 250 Ft (2001. december 10.)

5

3.2 Támogatás az Európai Unióban A támogatásokkal kapcsolatban meg kell ismerkedni két fogalommal: a mûködési alappal és a mûködési programmal, mivel ezekhez kötõdnek a támogatások. 3.2.1

A mûködési alap

A mûködési alapot a TÉSZ a tagok befizetéseibõl képezi és elsõsorban fejlesztési célokra használja fel. A befizetés alapja a tagdíjhoz hasonlóan az értékesített termék mennyisége vagy értéke lehet. A termelõk befizetéseit az EU ugyanannyival – de legfeljebb a TÉSZ által forgalmazott termékek értékének 4,1%-ával – kiegészíti. Azon országokban, ahol a TÉSZ-ek aránya alacsony, a tagállam saját költségvetésébõl további támogatást is adhat a mûködési alaphoz. Ennek mértéke a termelõi befizetések fele lehet. A mûködési alap felhasználható a mûködési program, illetve részben árukivonás (intervenció) finanszírozására (lásd a 4. pontot). 3.2.2

A mûködési program

A mûködési program olyan, a TÉSZ által kialakított, 3–5 év hosszú fejlesztési program, amelynek célja a 3.1.1 pontban megfogalmazott feladatok (a termelésnek az igényekhez történõ illesztése, a tagok termékeinek forgalmazása, a termelési költségek csökkentése és a termelõi árak stabilizálása, környezetbarát termesztési és hulladékkezelési módszerek bevezetése) minél jobb teljesítése, továbbá a termékminõség javítása, a termékek értékének növelése, a termékek reklámozása (kivéve márkanevek reklámozását). A mûködési programban szerepelhet pl. beruházások (hûtõtároló, válogató gépsor stb.) megvalósítása vagy a termelõk szakmai ismereteinek bõvítése (pl. speciális tanfolyamok szervezése) is. A törvény lehetõséget biztosít arra is, hogy több TÉSZ szövetséget alkosson, és együtt kezeljék mûködési alapjukat. Ez elõnyös lehet például közös marketing-programok kidolgozása, esetleg nagy, közös beruházások finanszírozása során.

3.3 Új TÉSZ-ek elõzetes elismerése és támogatása

6

Azok a szervezetek, amelyek újonnan alakultak, illetve még nem felelnek meg minden elismerési feltételnek (pl. minimális méret, a tagok önálló értékesítésének túl magas aránya), elõzetes elismerést kérhetnek az állami szervektõl. A teljes és az elõzetes elismerés közötti fõ különbségek röviden úgy foglalhatók össze, hogy az elõzetes elismerést kérõ szervezetnek még nem kell rendelkeznie az áruvá készítést végzõ mûszaki háttérrel, nem vonatkozik a tagokra a száz százalékos beszállítási kötelezettség, illetve nincs szükség termelési és környezetvédelmi szabályok kialakítására. Az elõzetes elismeréshez a szervezeteknek részletes, ütemezett elismerési tervet kell benyújtaniuk. A tervnek részletesen, éves bontásban be kell mutatnia, hogyan kívánja a szervezet elérni a

teljes elismerés feltételeinek való megfelelést. Az elismerési terv idõtartama legfeljebb öt év lehet, és tartalmaznia kell a következõ információkat: • a terv idõtartamát; • a kezdeti helyzet részletes leírását: taglétszám, a tagok termelési adatai, értékesítés, létesítmények stb.; • a terv céljait; • a célok eléréséhez végrehajtandó feladatokat és megvalósításuk módját, éves bontásban, költség-haszon elemzéssel kiegészítve; • azokat a lépéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a szervezet az összes elismerési feltételnek megfeleljen; • a szükséges beruházások megvalósításának tervezett költségeit, éves bontásban. Az elõzetes elismerés öt éve alatt a TÉSZ-ek anyagi támogatást kaphatnak az Európai Uniótól: • A megalakulás segítését és az adminisztratív feladatok megkönnyítését szolgáló támogatás mértéke 1 millió EURO (250 millió Ft) forgalomig öt éven át az árbevétel 5-5-4-3-2%-a, az 1 millió EURO feletti részre az árbevétel 2,5-2,52,0-1,5-1,5%-a; a támogatás felsõ határa 100.000100.000-80.000-60.000-50.000 EURO. • A beruházási támogatások mértéke legfeljebb 75% vissza nem térítendõ támogatás; pontos mértékét az egyes tagállamok állapítják meg, rendszerint 50–60% között. Az elismerési terv megvalósítása során a szervezet bármikor kérheti a végleges elismerést. Egyúttal mûködési programjának tervezetét is beadhatja, így lehetségessé válik az, hogy az elismerés után a kialakulási támogatást azonnal felváltsa a mûködési alapon keresztül kapható fejlesztési támogatás.

3.4 TÉSZ-ek szövetségei Egy-egy régió vagy ország TÉSZ-ei gyakran szövetségeket is létrehoznak. Ezek célja rendszerint gazdasági tevékenységük összehangolása. Az EU rendeletei lehetõséget biztosítanak arra is, hogy – amennyiben a tagszervezetek úgy döntenek – a mûködési alapot a TÉSZ-ek szövetsége kezelje. Ennek közösen megvalósítható programok (pl. országos szintû reklámtevékenység) esetében van jelentõsége. Amennyiben a szövetség adott termék(ek) termelõi és termelése terén (az országban vagy egy régiójában) reprezentatívnak tekinthetõ, a szervezet kezdeményezheti az államnál a szervezet bizonyos szabályainak korlátozott idõre történõ kiterjesztését azon piaci résztvevõkre is, akik nem tagjai a szervezetnek. A reprezentativitás feltétele az, hogy a szervezetnek tagja legyen az adott termék(ek) termelõinek legalább kétharmada és õk adják a termelés legalább kétharmadát is.

3.5 TÉSZ-ek Magyarországon Hazánkban igen lassú a TÉSZ-ek megalakulása: 1999-ben egy, 2000-ben három, 2001-ben további nyolc szervezet kapott elõzetes elismerést a 25/1999. (III. 5.) FVM rendelet alapján.

Ennek három fõ oka: – a termelõk bizalmatlansága bárminemû ’szövetkezéssel’ kapcsolatban; – az elismerés viszonylag bonyolult (az EU-rendszernek megfelelõ) szabályrendszere, ezzel egyidejûleg könnyebben elérhetõ támogatás ’új típusú szövetkezetek’ számára; – a TÉSZ-ek állami támogatásának hiánya: 1999tõl 2001. elsõ félévéig a TÉSZ-ek nem részesültek a meghirdetett támogatásokból (illetve 2000-ben nem is hirdettek meg támogatást). Az újonnan alakult TÉSZ-ek elsõ évi tényleges vagy tervezett árbevétele általában 100-200 millió Ft, a több éve mûködõ szervezetek némelyike már több, mint 1 milliárd Ft-os éves árbevétellel rendelkezik. Többségük szövetkezeti formában mûködik, de van köztük két Kft. és egy Rt. is. Az EUval ellentétben, ahol általában a gyümölcságazatban nagyobb a TÉSZ-ek aránya, míg Magyaroszágon a zöldségágazatban mûködik többségük.

4. Intervenció, árukivonás Az intervenció célja az, hogy amennyiben adott évben a termés mennyisége túl nagy és az a piacon nem értékesíthetõ, a termelõ számára – biztonsági hálóként – korlátozott mértékû támogatást nyújtson. Ebbõl következõen a kivonási ár alacsony szintû, hozzávetõleg a termelési költségeket fedezi. (A kivonási árakat a 6. fejezetnél található táblázat tartalmazza.) Intervenciós felvásárlási támogatást az EU 16 terméknél biztosít. Ennek mértéke maximum a TÉSZ forgalmazott termelésének 10%-a, alma és körte esetében 8,5%-a. Magyarországon a kivonható termékek közül jelentõs a karfiol, a paradicsom, az alma, a csemegeszõlõ, a görög- és sárgadinnye, a kajszi, a körte és az õszibarack. A kivont mennyiségrõl és a kivonás idõszakáról a szervezet dönt. A kivont árunak – a csomagolás kivételével – meg kell felelnie az érvényes minõségi elõírásoknak. A TÉSZ a mûködési alapból más termékeknél is adhat tagjainak kompenzációt, illetve korlátozott mértékben kiegészítést adhat az EU kivonási támogatásához. A mûködési alapnak legfeljebb 30%-a használható ilyen célra. (A TÉSZ-ek ezt ritkán veszik igénybe, rendszerint a teljes mûködési alapot a mûködési programban használják fel.) A kivont áru felhasználható elsõsorban karitatív célokra, továbbá takarmányozásra, ipari alkohol gyártására illetve a feldolgozóiparban. Az így fel nem használható mennyiség környezetbarát módon megsemmisíthetõ. Egyéni termelõk csak TÉSZ-eken keresztül részesülhetnek intervenciós kifizetésekben. Az EU ebben az esetben 10%-kal alacsonyabb kivonási árat fizet, amelybõl a szervezet levonhatja a kivonással kapcsolatos költségeit. A kivonható menynyiség itt is legfeljebb a termelõ értékesített termésének 10%-a.

5. Szakmaközi szervezetek A zöldség- és gyümölcspiacot szabályozó rendelet lehetõvé teszi a tagállamok számára úgynevezett

szakmaközi szervezetek elismerését. (Jelenleg fõleg Hollandiában és Franciaországban mûködnek hasonló szervezetek. A magyarországi terméktanácsok hasonlítanak e szervezetekhez – nem véletlenül, hiszen e példák alapján alakították ki õket. Ugyanakkor több különbség is van felépítésükben és feladataikban. A szakmaközi szervezetek létrehozói, illetve tagjai a rendelet hatálya alá tartozó bármely termék termelésével és/vagy kereskedelmével és/vagy feldolgozásával foglalkozókat tömörítõ szövetségek lehetnek. (Azaz természetes személyek közvetlenül nem, csak a szövetségeken keresztül lehetnek tagjaik.) Mûködésük fõ célja a termelés, a feldolgozás, a kereskedelem és a fogyasztás összhangjának megteremtése, ezáltal a piaci résztvevõk kockázatának csökkentése, jövedelmének növelése. E szervezetek számára támogatást az EU nem biztosít. Mûködésüket rendszerint tagdíjakból finanszírozzák. A szakmaközi szervezetek maguk nem folytathatnak termelõ, kereskedõ vagy feldolgozó tevékenységet. Mûködésük nem torzíthatja a piaci versenyt, nem járhat az árak rögzítésével és nem befolyásolhatja a piacszabályozás egészséges mûködését. A szervezet kérésére az állami szervek a fenti feladatokat ellátó, az ágazat jelentõs hányadát képviselõ szervezeteket elismerhetik. Ehhez be kell nyújtani a szervezet mûködését és képviseleti arányát bemutató dokumentumokat. Amennyiben egy elismert szakmaközi szervezet adott termék(ek) termelése és/vagy kereskedelme és/vagy feldolgozása terén (az országban vagy egy régiójában) reprezentatívnak tekinthetõ, a szervezet – a TÉSZ-ek szövetségéhez hasonlóan – kezdeményezheti az államnál a szervezet bizonyos szabályainak korlátozott idõre történõ kiterjesztését azon piaci résztvevõkre is, akik nem tagjai a szervezetnek.

6. Kereskedelem az Európai Unión kívüli országokkal Az Európai Unió a zöldség-gyümölcs ágazat esetében csak néhány termékre (alma, egyes héjas gyümölcsök, csemegeszõlõ, õszibarack, nektarin, paradicsom) ad exporttámogatást, erõsen korlátozott menynyiségben és értékben. E termékek importvédelme ugyanakkor igen erõs. A vámok ugyan általában alacsonyabbak (hozzávetõleg 5-20% közöttiek) mint a Magyarország által alkalmazott vámok (hozzávetõleg 20-50%), ám a vámokon túlmenõen – amelyek az EU szezon ideje alatt több termék esetében magasabbak – egyes, az EU-ban nagy mennyiségben termelt termékekre (lásd a táblázatot) bizonyos idõszakokban a belépési ár-rendszer vonatkozik. A – meglehetõsen magas – belépési ár alatt importált termékekre a vám mellett kiegészítõ vámot is kell fizetni. A belépési ár-rendszer fõleg a magyar gyümölcstermelõk számára okoz nehézségeket, elsõsorban az alacsonyabb értéket képviselõ feldolgozóipari alapanyagok, de a friss fogyasztásra kerülõ áru esetében is, csatlakozás után viszont számunkra is védelmet fog biztosítani a nem tagállamokból érkezõ

7

áruval szemben. A nem belépõáras termékek esetében ugyanakkor az import növekedését okozhatja a – jelenleg Magyarországon magasabb – vámok kölcsönös eltörlése.

A friss zöldség-gyümölcs piacszabályozási alá tartozó egyes termékekre vonatkozó speciális szabályok TERMÉK

7. Feldolgozóipari alapanyagok támogatása

BELÉPÉSI ÁR ÉRVÉNYES

KIVONÁSI KIVONÁSI ÁR ÁR EURO/100 kg Ft/100 kg

ZÖLDSÉG articsóka

Egyes feldolgozóipari alapanyagok termelését az EU úgynevezett „termelési támogatással” segíti a 2001/96/EK rendelet alapján. A támogatott fajok a paradicsom (konzerv- és hûtõipari célra egyaránt), valamint a hazánkban kis jelentõségû õszibarack és Vilmos körte (kizárólag befõttként). A támogatás mértéke a következõ: Támogatás (euró/tonna)

Támogatás (Ft/kg)

Paradicsom

34,50

8,60

Õszibarack

47,70

11,90

Vilmos körte

161,0

40,30

A támogatás kizárólag TÉSZ és feldolgozó üzem közötti, a rendeletben szabályozott tartalmú szerzõdés alapján vehetõ igénybe. A TÉSZ-ek ugyanakkor kötelesek a feldolgozóipar felé leszerzõdni az ezt kérõ nem tag termelõk termékeit is, amenynyiben azok vállalják, hogy teljes termésüket a TÉSZ-en keresztül forgalmazzák és hozzájárulást fizetnek a szervezet általános költségeihez.

cukkini

XI. 1. – VI. 30. II. 1. – I. 31.

karfiol paradicsom

7,01 I. 1. – XII. 31.

tojásgyümölcs uborka

1823

4,83

1256

3,97

1032

I. 1. – XII. 31.

GYÜMÖLCS alma

VII. 1. – VI. 30.

8,81

2291

csemegeszõlõ

VII. 21. – XI. 20.

8,02

2085

cseresznye, meggy

V. 21. - VIII. 10. 4,00

1040

görögdinnye kajszi

VI. 1. – VII. 31.

14,17

3684

körte

VII. 1. – IV. 30.

8,39

2181

nektarin

VI. 11. – IX. 30.

13,04

3390

õszibarack

VI. 11. – IX. 30.

10,99

2857

4,00

1040

sárgadinnye szilva

VI. 11. – IX. 30.

citrom

VI. 1. – V. 31.

13,00

3380

klementin

XI. 1. – II. vége

13,00

3380

mandarin

XI. 1. – II. vége

13,00

3380

narancs

XII. 1. – V. 31.

14,00

3640

satsuma

XI. 1. – II. vége

13,00

3380

Készült a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Integrációs Fõcsoportfõnökség Európai Integrációs Fõosztályának megbízásából. Készítette: Padisák Gábor. ISBN 963 9422 25 8 Kiadja a Szaktudás Kiadó Rt. 2001/2002