A FOGYASZTÓVÉDELEM ALAPJAI

A fogyasztóvédelem alapjai

A FOGYASZTÓVÉDELEM ALAPJAI

Dr. Gyarmati András

BME Gépszerkezettani Intézet http://www.gszi.bme.hu © BME, GSZI 2007.06.12. 1 Fólia

Készült a Nemzeti Fejlesztési Terv HEFOP 3.3.1 Operatív Programja keretében

Bevezetés a fogyasztóvédelembe A fogyasztóvédelem alapjai

• • •

•

A magyar „ fogyasztóvédelem” kifejezés tükörfordítás eredménye, angol megfelelője a „consumer protection”, míg német nyelvterületen a „kundenschutz”, vagy „verbraucherschutz” elnevezés ismert. Bár a fogyasztóvédelem és az ezt realizáló joganyag a XX. század második felének vívmánya, gyökerei az ókori időkre visszavezethetőek, valójában egyidős az emberi közösségek létrejöttével. A kereskedők visszaélései elleni piaci szabályok megtalálhatók már az ókori és a feudális jogokban is. A legkorábbi fogyasztóvédelmi szabályok egyikét a Leviták Könyve tartalmazza: “Ne legyetek igazságtalanok az ítélkezésben, hosszmérték, súlymérték és az űrmérték használatában. Legyen hiteles a mérleged, a súlyod, hiteles a mértéked és a vékád”. A középkorban a helyi vásárok megszerveződésével létrejöttek az un. piaci bíróságok, melyek helyben, gyors ítéletet hoztak a vásári konfliktusokban. Az igazságszolgáltatás kezdetben a szokásjogon, később a Céh- vagy Ipartestületi szabályokon nyugodott, amely utóbbiak jellemzője, hogy a piaci szabálysértéseket közjogi szankciókkal sújtották, úgymint a kereskedői jogok megvonása, közszemlére tétel, vagy egyéb nyilvános megaláztatás, ami a kereskedő jó hírnevének elvesztésével járt, de nem ritkák a büntető jogi szankciók sem. Dr. Gyarmati András




•

•

•

•

A magánjog lényegesen lassabban fejlődött, mint a közjog: azok a jogintézmények, amelyek a modern jogokban az eladói felelősség bázisát képezik, így a szavatosság, a megtévesztésért, szerződésszegésért való felelősség, csak a XVIII-XIX. században alakultak ki. A szerződési jogot jellemző “jogi passzivitás” oka a szerződő felek szabad akaratát, illetőleg a feltétlen szerződési szabadság elvének érvényesülése volt összhangban a szabad versenyes piaci rendszerrel. A mai tartalommal használt fogyasztói érdekvédelemről az 1960-70-es évektől beszélhetünk, amikor is új, más területektől jól elkülöníthető keretet kapott az addig elszórtan és ötletszerűen előforduló fogyasztó centrikus jogalkotás. A fogyasztóvédelem fejlődési irányait vizsgálva két fő vonulatot lehet elhatárolni, az észak-amerikai és az európai modellt. Az európai modell magában foglalja az Európai Unió (Közösség) egységes joganyagát, valamint elébb ettől elkülönülten, majd a skandináv országok csatlakozását követően már az Unió részeként a sajátos skandináv vonulatot is. A két modell kölcsönösen hat egymás fejlődésére (a 80-as évekig Európa inkább csak követte az amerikai példákat), de számos vonatkozásban el is tér egymástól. Dr. Gyarmati András




•

•

•

•

Az amerikai fogyasztóvédelem az önszerveződések tevékeny közreműködésére épül, míg a közösségen belül erőteljesebb a központi/bürokratikus irányítás. Az Európai Unióban a fogyasztóvédelmi tevékenység legfontosabb eszköze a jogközelítés, az amerikai fogyasztóvédelem középpontjában a jogérvényesítés áll. Az amerikai mozgalom erősen ciklikus, míg az EK tevékenységére jellemzőbb a kontinuitás. Az Amerikai Egyesült Államokban a századforduló időszakára tehetők a fogyasztók védelmében született ún. „úttörő” törvények. 1872-ben született a postai csalás ellen, majd ezt követte 1900-ban az első élelmiszertörvény és a törvényhez kapcsolódóan létrehozott az Élelmiszer és Gyógyszerellenőrző Hivatal. Fontos állomás volt a fogyasztóvédelem fejlődése terén az 1914- ben elfogadott törvény a Federal Trade Commission Act (FTCA) a tisztességtelen kereskedelmi módszerek tilalmáról, valamint a Federal Trade Commission (FTC), amely mint független állami szerv elsősorban a verseny tisztaságát és a versenyszabályok betartását volt hivatva ellenőrizni. Működése mégis inkább a fogyasztóvédelem irányába tolódott el, amit az is bizonyít, hogy a Bizottsághoz benyújtott panaszok több, mint fele a félrevezető reklámokkal kapcsolatos. 1938-ban a Kongresszus elfogadta a Food, Drug and Cosmetic Act-ot a termékbiztonság növelése és a megfelelő tájékoztatás céljából kötelezővé tette a termékek feliratozását. Dr. Gyarmati András




A II. világháború végére az USA a világ vezető hatalmává vált. Ezen állítás alátámasztásául néhány jellemző adat az „OxfordVilágtörténet a XX. Században” c. összeállításból: – a negyvenes évek végén a világ népességének 7 %-át kitevő USA rendelkezett a világ összjövedelmének 42 %-val – az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1949-ben 1450 dollár volt, miközben az utána következő Kanadában, Angliában, Svájcban, Svédországban 700 és 900 dollár között mozgott. – Az amerikai városlakók átlagban napi 3000 kalória között fogyasztottak, ami 50 %-al volt magasabb, mint Nyugat-Európában. – 1950-ben 49,3 millió gépkocsit tartottak számon, ami 39,3 millió család között oszlott el.1960-ra már 73,8 millió gépkocsit regisztráltak.





•

A nagy áttörés a fogyasztói jogalkotás terén a 60-as évek elején néhány veszélyes vagy biztonságtalan ipari tömegtermék által kiváltott botrány hatására következett be. Az egyik ilyen eset az amerikai nők körében rettegést keltő Thalidomide gyógyszerügy és az azt követő szenátusi meghallgatás az élelmiszer- és gyógyszerigazgatás rendjéről, amelynek eredményeképp módosították az élelmiszer, gyógyszer és kozmetikai cikkek biztonsági előírásait. • A másik mérföldkő az volt, amikor Ralph Nader az Egyesült Államok legelismertebb fogyasztóvédője, a General Motors által tervezett autók veszélyességéről végzett vizsgálatot nyilvánosságra hozta, megnyitva az utat a gépjárművek biztonsági standardjaival kapcsolatos törvénykezés előtt.





•

•

•

Érdemes kicsit bővebben is foglalkozni a „Nader-jelenséggel”. Az immár 74 éves , libanoni bevándorló család első generációs értelmiségije közgazdasági – államigazgatási és jogi diplomát is szerzett ( az utóbbit a Harwardon) nem kisebb tettet hajtott végre, mint azt, hogy neki „ köszönhetjük” az autó biztonsági öv becsatolási kötelezettségét, illetőleg további biztonsági berendezéseket és ezek rendszerszerű működtetését a személygépkocsikban. Mindezt valóban magányos hősként a legnagyobb amerikai autógyárral, a General Motorsszal folytatott harcban érte el, aminek olvasható dokumentuma az 1965-ben kiadott „ Minden sebességnél veszélyes” című, a GM „Corvair” nevű, divatos autó modelljét bemutató elemzés. A „ harc” kifejezés nem költői túlzás, hiszen a GM nem adta könnyen fel a küzdelmet: magándetektívekkel igyekezett foltot találni az ifjú ellenfél múltjában, amivel még inkább ellenségessé tették Nadert. A küzdelem egy bírósági eljárásban elért győzelem után egyenesen a törvényhozásig repítette a fiatal jogászt, amennyiben törvény született több autó biztonsági berendezés kötelezővé tételére, majd ott állhatott az akkori elnök, Lyndon B. Johnson mögött a szokásos aláírási ceremónián.





•

•

További életútja, tevékenysége jól alátámasztja az amerikai fogyasztóvédelem jellemzőiről korábban leírtakat. A legendásan puritán fogyasztóvédő hosszabb időre el-eltűnik a közéletből, hogy aztán az uj elnökválasztási kampányokban rendre felbukkanjon és a Demokrata Párt jelöltjétől néhány százalék szavazatot elvéve hatalomra segítse az ellenlábas Köztársasági Párt kandidátusát. Az amerikai elemzők szerint így történt ez Al Gore, majd John Kerry ellenében, nem szándékoltan, de jelentősen segítve George W. Bush elnökségét. Ily módon nem csak a fogyasztóvédelem megkerülhetetlen alakja, de a „ Nader-tényező” bekerült a politikai tanulmányok esettárába is.





•

Az amerikai politikai elit gyorsan felismerte a fogyasztóvédelemben rejlő szavazatszerző lehetőséget, s a fogyasztói társadalom nyomásával együtt ez vezette J. F. Kennedyt, az Egyesült Államok elnökét, aki 1962-es kongresszusi üzenetével a fogyasztói érdekvédelmet az állami politika rangjára emelte. Kennedy elnök megállapításai megalapozták a fogyasztói jogok rendszerét. Az üzenet leszögezte, hogy a fogyasztók a legkevésbé meghallgatott, de legfontosabb gazdasági közösség, akiknek érdekében olyan jogszabályokat kell megalkotni, amelyek biztosítják a jogot: • az információra • a biztonságra • a választásra • a meghallgattatásra .





•

•

Az amerikai modell mintaként szolgált az európai kialakulásához, bár kétségtelen tény, hogy a szellemi-gyakorlati inspiráción kívül Európa nyugati és északi térségeiben viszonylag független és korai változatok önállóan is bontogatták a korábbi megszokott polgári jogi kereteket. Az ún. európai modell jellegzetessége a fogyasztói politikában is bekövetkező integráció. Ez azt jelenti, hogy az európai fogyasztóvédelem fejlődése szorosan összefügg az Európai Közösségben, 1993 óta pedig az Európai Unióban folyó jogharmonizációval.





Az EGK első fogyasztóvédelmi programja (1975-80) • Az európai állapotokat közel sem lehet egy lapon említeni az USAban tapasztaltakkal. • Így addig, amíg az első közösségi szintű fogyasztói politika kereteit és prioritásait üdvözölhetjük - ez az EGK Tanácsának 1975. április 14-én elfogadott fogyasztóvédelmi programjában ölt testet – hosszú út vezet. • A győztes európai szövetséges, Winston Churchill 1945-ben egy beszédében így fogalmaz: „ Mi ma Európa ? Romhalmaz, sírkamra, a ragály és gyűlölet kelevénye.” • Az idézett oxfordi történelemkönyv szerint a termelés a háború előttinek 20 %-ára esett vissza, a városokat és a közlekedési útvonalakat lebombázták, legkevesebb 8 millióan vándoroltak nyugat felé Lengyelországból és a szovjet hadsereg által elfoglalt területekről, miközben 4-5 millió embert telepítettek keleti irányba,, 100 millióan váltak alultáplálttá és napi 1500 kalóriából éltek. Általános és mély politikai válság, bizonytalanság jellemezte a kontinenst. Dr. Gyarmati András




Ezért aztán nem igazán jelentős a 12-13 évnyi eltérés, az említett EGK program, amely a következők szerint határozta meg a fogyasztók 5 alapjogát: a) b) c) d) e)

Jog az egészség és biztonság védelmére Jog a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmére Jog a kárigény érvényesítésére Információhoz és oktatáshoz való jog Jog a képviseletre (meghallgattatás joga).

A program nevesítette a fenti alapjogok biztosítása érdekében elsődlegesen szabályozandó területeket, és intézkedési tervet állított fel a fogyasztói jogok harmonizálására. 1975 után számos irányelv született, különösen a termékek (főként élelmiszerek) biztonsági előírásaival, az árfeltüntetéssel és a szabványokkal kapcsolatban, valamint a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmére.





•

Nagyszabású jogharmonizációs előkészítő munka kezdődött a félrevezető reklámok és hirdetések elleni védelem, a hibás termékek által okozott károk, a tisztességtelen vagy egyenlőtlen szerződési feltétek, agresszív szerződéskötési módszerek elleni védelem egységesítésére.

•

A harmonizációs program megvalósítása azonban viszonylagosan lassan és nehézkesen haladt. Ennek okai között találhatók a jogi szabályozás formájára vonatkozó viták, az EGK jellegéből következő hosszadalmas jogszabály-előkészítés, valamint döntéshozó szervekben való nem megfelelő súlyú képviselet.





Második fogyasztói program (1981- 85) • A Miniszterek Tanácsa 1981-ben kiadta a második fogyasztói programot, amelynek célja a fogyasztóvédelmi politika megerősítése és fellendítése volt. Újra kihangsúlyozta az egységes fogyasztói szemlélet szükségességét tehát, hogy a fogyasztóvédelmi szabályozásnak a fogyasztókra, mint sajátos társadalmi csoportra kell koncentrálnia. A program kiemeli, hogy a Közösség és a tagállamok számára is nélkülözhetetlen a fogyasztói jogok elismerése és folyamatos fejlesztése, mert a gazdasági integráció sikerének egyik záloga az európai fogyasztó. • Az 1981-es program annyiban elérte célját, hogy újra ráirányította az európai országok közvéleményének és politikusainak figyelmét a fogyasztói jogokra, különös tekintettel a hátrányos fogyasztói csoportok (szegények, gyermekek, öregek ) támogatásának szükségességére. Elmozdulás történt a fogyasztóvédelmi jogalkotásban is. A Tanács 1984-ben elfogadta a megtévesztő reklámra vonatkozó 450 számú, majd 1985-ben hosszú vajúdás után a termékfelelősségről szóló 374. számú irányelvet. Dr. Gyarmati András




Az Európai Közösség harmadik fogyasztóvédelmi programja (1985-89) • A fogyasztóvédelem EGK-beli történetének harmadik korszaka 1985. július 23. napjával vette kezdetét, amikor az EGK Bizottsága benyújtotta az “Új impulzusok a fogyasztóvédelmi politikában” című jelentést. A Bizottság az 1975-ös első program 10 éves évfordulója kapcsán számvetést készített az eredeti célok megvalósulásáról, összefoglalta a fogyasztóvédelmi programok eredményeit és kudarcait. A legfontosabb eredményként a fogyasztói szemlélet felszínen tartását, néhány fontos irányelv elfogadását, és számos javaslat elkészítését értékelte a Bizottság. A 10 éves periódus alatt a Tanács négy nagyobb beterjesztést fogadott el, a fentiekben említett 84/450/EGK irányelvet a megtévesztő reklámozásról, a 85/374. irányelvet a termékfelelősségről, a 79/379 irányelvet az élelmiszerárak feltüntetéséről, a 78/379. sz. irányelvet az élelmiszerek felirattal (címkével) való forgalomba hozásáról. Ezek mellett számos technikai jellegű döntés született kozmetikai, textil és egyéb termékek vonatkozásában a meglévő irányelvek alkalmazásáról.





•

A kudarcok okai között több tényezőt jelölt meg a Bizottság. Elsőként a '80-as évek gazdasági recesszióját, amely nem kedvezett a piaci viszonyokba való „állami” beavatkozásnak. Számos javaslat elfogadása amiatt hiúsult meg – második ok -, hogy a tagállamok a nemzeti jogalkotás körébe tartozó kérdésnek minősítették az adott jogterületet. • A harmadik akadály a Római Szerződés 100. és 235. cikkelye által előírt egyhangú döntésre vonatkozó kötelezettség, amely jó alapot teremtett a tagállamok számára, hogy visszaéljenek jogaikkal. • A 1985-ben elfogadott harmadik fogyasztóvédelmi program egybeesett a Közösség “egységes piacra” való áttérés lépéseit és az egységes piac fogyasztói stratégiáját meghatározó ún. “Fehér Könyv” kibocsátásával, amelyben feltérképezték azokat területeket, ahol jogharmonizációra van szükség (mintegy 300 irányelv elfogadására tett javaslatot a Bizottság) az egységes belső piac megteremtése érdekében.





Az Európai Közösség első három éves programja • Új stratégia tükröződött a Tanács 1989. november 9-én hozott első három éves fogyasztói programjából, amely az egységes, belső piac bevezetése kapcsán új erőfeszítéseket sürgetett a fogyasztóvédelmi tevékenység fokozása érdekében. A fogyasztói politika aktivizálódását jelzi, hogy 1990-től az ötéves programok helyett rövidebb, három éves periódusokra tértek át, a jogalkotás hatékonyságának növelése érdekében. A program sikerességét jelzi az elfogadott irányelvek viszonylag nagy száma, és néhány fontos irányelv-javaslat elkészítése. • Az 1990-92 közötti három évben Tanács négy alapvető területen kötelezte harmonizálni a tagállamok jogait. Irányelv született a termékek általános biztonságára vonatkozóan (92/59/EK), az élelmiszerek címkével ellátásáról ( 90/496/EK, a 91/72/EK, a 91/238/EK és a 92/11/EK), a fogyasztói hitelekről szóló 87/102/EGK irányelv módosítására vonatkozóan a 90/88/EK, és a fogyasztói szerződések tisztességtelen szerződési feltételeiről (93/13/EK). Dr. Gyarmati András




Az EK második három évre szóló fogyasztóvédelmi programja (1993-95) • Az EK második három évre szóló fogyasztói programja egybeesett az Európai Unió létrehozását célzó Maastrichti Szerződés hatályba lépésével, amely új korszakot nyitott a fogyasztóvédelem területén is. A Maastrichti Szerződés a Közösség történetében először az alapszerződésbe foglalta a fogyasztóvédelmet, mint önálló közösségi politikát. • A Maastrichti Szerződés szerint a korábbi egyhangú döntés helyett minősített többség is elegendő a fogyasztóvédelmi intézkedések meghozatalához. A minősített többségre való áttérés kedvező hatással volt a fogyasztóvédelmi jogalkotásra, mert tagállamok sokkal nehezebben akadályozhatják meg a döntés megszületését. • A másik jogkör a 129a cikkely 1) bekezdés b) pontjában bekezdésében meghatározott különleges akció, amelynek célja, hogy a Közösség támogassa és kiegészítse a tagállamoknak az egészség és biztonság védelmét, a fogyasztó gazdasági érdekeinek védelmét és a megfelelő tájékoztatás biztosítását célzó fogyasztóvédelmi politikáját. Dr. Gyarmati András




•

•

•

Az ún. “specific action” értelmezése körül viták alakultak ki abban a kérdésben, hogy alkothat-e jogi normát a Közösség speciális intézkedési jogkörével élve vagy csak jogi aktusnak nem minősíthető egyeztetési tevékenységet fejthet ki. A Közösség fogyasztóvédelmi jogalkotási hatáskörének terjedelme szorosan kapcsolódik a szubszidiaritás kérdésköréhez. A Maastrichti Szerződés 3. b) cikkelye értelmében a Közösség mindazokban a kérdésekben, amelyek nem tartoznak a kizárólagos hatáskörébe akkor járhat el, ha az adott célt a tagállamok nem képesek elérni vagy az a Közösségi intézkedés által jobban megvalósítható. Fontos elv, hogy a Közösség által hozott döntések nem léphetnek túl a Szerződés célján. A szubszidiaritás elvét összevetve a 129. a) cikkely 1. (b) bekezdésével arra a megállapításra juthatunk, minden olyan kérdésben, amely közösségi keretekben nagyobb eredménnyel szabályozható vagy nemzeti szabályozás útján nem várható megfelelő eredmény - feltéve, hogy a Közösség döntése nem ellenétes a Szerződés alapvető céljaival és összhangban van a belső piac létrehozásával -, különleges közösségi akciók is foganatosíthatók. A Maastrichti módosítás hatásaként a fogyasztóvédelem irányítására és a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos programok, irányelvek kidolgozására 1995-ben a Bizottság keretében önálló Főigazgatóságot (DG XXIV) állítottak fel. Dr. Gyarmati András




Fogyasztóvédelmi programok Maastricht után • A Bizottság XXIV. Főigazgatósága dolgozta ki a harmadik hároméves fogyasztóvédelmi programot, amely 1996-ban lépett életbe és 1998-ig tartott. A program elsődleges célként a fogyasztási cikkekre vonatkozó szavatossági, jótállási rendelkezések közelítését illetőleg az igényérvényesítési rendszerek továbbfejlesztését határozta meg. A program eredményeként 1996-ban irányelvet fogadtak el a távollevők között kötött szerződések szabályainak (97/7/EK), az 1998ban pedig az abbahagyásra kötelezésről szóló (98/27/EK) rendelkezések közelítéséről, 1999. májusában pedig a Tanács és a Parlament elfogadta a fogyasztási cikkek szavatossági szabályairól szóló irányelvet is. • Az Európai Bizottság 1999-2001.évi, majd 2002-2006. évi fogyasztóvédelmi programjainak befejezése nyomán jelenleg folyik a 2007- 2013 éves akcióterv végrehajtása • E programok közös jellemzője a fogyasztói érdekek védelmének harmonizációja a további közösségi politikákkal, a szolgáltatások és termékek biztonságos fogyasztásának megteremtése, továbbá a belső piac valóságos működésének azon alapja, hogy a fogyasztók az egyes tagállamokban azonos szintű védelemben részesüljenek. Ez utóbbi tekintetében az új tagállamok jelentős deficittel küzdenek. • Nem kevésbé lényeges megállapítás miszerint a fogyasztóvédelmi politika értékelhetősége érdekében mérhető célokat és megbízható mutatókat kell kifejleszteni.





•

A legfrissebb bővítési fejleményként, Románia és Bulgária felvételével az utóbbit képviselő Meglena Kuneva kapott kinevezést a fogyasztóvédelmi EU biztosi posztra, aki Budapesten tett látogatása során a következők szerint nevesítette a legfontosabb aktualitásokat: – Miután nincs olyan tagállam, ahol ne lett volna élelmiszer-botrány, kézenfekvő következtetés, hogy az élelmiszer ellenőrzést szigorítani kell és annak egységesebbé szükséges válni. – Folytatni kell a tájékoztatási alapjog minél kiterjedtebb megvalósítását, s ennek tükröződni kell a tagállamok jelenleg kidolgozás alatt lévő programjaiban. – Az új kihívás: az interneten és telefonon történő vásárlás fogyasztóvédelmének megnyugtató szintű kialakítása. Ehhez a fogyasztóvédelmi jogszabályokat korszerűsíteni kell, s ez jelentős regulációt – deregulációt jelent. – Alkalmazkodni kell ahhoz az objektív és tartós helyzethez, hogy az Unión belül más a fogyasztó pozíciója Nyugaton, s más foglalkoztatja az embereket az új tagállamokban. Ezért fokozott jelentőséggel bír a differenciált fogyasztóvédelmi politika kialakítása és végrehajtása.




2. A magyar fogyasztóvédelmi jog fejlődése A fogyasztóvédelem alapjai

•

Magyarországon nyugati értelemben vett fogyasztóvédelmi jogi szabályozás egészen a ‘90-es évekig nem létezett. A fejlődésbeli elmaradás egyaránt visszavezethető gazdasági, ideológiai és jogi akadályokra. • A fejlődés legfontosabb gazdasági akadálya a hiánygazdaság, amelynek alapvető jellegzetességét Kornai János a következők szerint fogalmazza meg: • „Hiánygazdaságról akkor jogosult beszélni, ha hiányjelenségek mutatkoznak a gazdaság minden (vagy majdnem minden) szférájában: mind a vállalati, mind a háztartási szektorban…. A hiány nem átmeneti, hanem krónikus. A kínálat elmaradása a kereslettől nem csekély mértékű, hanem sokszor igen nagy, más szóval a hiány igen intenzív.” • E problémakör kapcsán Kornai János kutatásainál maradva fel kell tenni a kérdést:” … hogyan lehetséges az, hogy a szocialista rendszer a torz árak és a hibás ösztönzők ellenére mindennap túléli az előző napot.”, illetőleg helyes e az a rendszerváltozás utáni jellegzetes vélekedés, miszerint a szocializmus azért omlott össze, mert nem működött. Dr. Gyarmati András




• •

•

Kornai kimutatja, a rendszer elemei működtek, szó sem volt összeomlásról, de kétségtelen, nem működött jól, sőt rosszul működött, a külső nyomásnak és a belső feszültségeknek nem tudott ellenállni. A működést pedig a vegetatív működés jelenségével magyarázza – hasonlítva a vegetatív testi-szervezeti működéshez – amely nem hatékony, egyre távolabb van az optimálistól, de kétségtelenül „működés”: „ … az emberek bementek a munkahelyükre és dolgoztak, a vevőket kiszolgálták a boltokban, a gyerekeket tanították az iskolában, a betegeket ápolták a kórházakban.”(Emeli ezen elemzés értékét, hogy az első ezzel kapcsolatos publikációja az 1973. évszámot viseli.) Ideológiai okként a fogyasztói társadalom elítélése gátolta a fogyasztóvédelem fejlődését, mert a hivatalos politika a fogyasztást, mint a gazdasági folyamat szükséges elemét elfogadta ugyan, de a fogyasztásközpontú szemléletet, mint devianciát kezelte. Bár a magyar gazdaságpolitikában az 1968-as új gazdasági mechanizmus bevezetését követően a fogyasztás pejoratív felfogásától pozitív elmozdulás következett, de a gazdaság állandó kísérőjelenségeként megmaradt a hiány, és a hiány által létrehozott eladói piac inkább a vevő, semmint a fogyasztók érdekeit szolgálta. Dr. Gyarmati András




•

Harmadik okként értékelhető, hogy hiánygazdaság piaci problémáinak enyhítésére koncentráló jogi szabályozás sem segítette a hatékony fogyasztóvédelem létrejöttét, tekintettel arra, hogy a jogi szabályozás a vevő és eladó mellérendeltségére és autonómiájára épült egy olyan gazdaságban, ahol a felek kapcsolatrendszere aszimmetrikus és egyenlőtlen volt. A hiány miatt inkább egy olyan jogi szabályozásra lett volna szükség, amely a megrendelő védelmével • ellensúlyozza az eladói piac negatív hatásait. Ez a fajta jogi megközelítés azonban nem nyert teret a jogalkotásban. • A jogi szabályozás terén nem beszélhettünk kifejezetten fogyasztóvédelmi szabályozásról, hanem elsősorban a tradicionális polgári jogi intézmények szolgáltak a vevők, illetőleg a gyengébb fél jogainak védelmére.





•

•

•

A fogyasztóvédelem legfontosabb feladatának a minőségvédelmet, az ellátási biztonság garantálását, és a szerződéses kapcsolat kirívó egyenlőtlenségei, pl. indokolatlan egyoldalú előnyök kikötése elleni védelmet tekintették. A fogyasztókat is érintő legfontosabb garanciális szabályokat Polgári Törvénykönyv (továbbiakban: Ptk.) tartalmazta ezek közül is a szavatossági, jótállási, kártérítési normák szolgáltak a vevő szerződési pozíciójának megerősítésére. A fogyasztó, mint a fogyasztói szerződések sajátos alanya nem került meghatározásra, a polgári jogi szabályozás általában a jogosulti, vevői, megrendelői alanyi körre irányult. Szemléletbeli áttörést jelentett a Ptk. 1977-es módosítása, amely lehetővé tette a jogi személyek által alkalmazott, indokolatlan egyoldalú előnyt tartalmazó általános szerződési feltételek közérdekű bírósági megtámadását. Ugyancsak nagy jelentőséggel bírt az 1978-ban elfogadott Belkereskedelmi Törvény, amelyben a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó előírásokat külön fejezet szabályozta. Szintén tartalmazott fogyasztóvédelmi célú rendelkezéseket az 1984-ben elfogadott Versenytörvény, tilosnak minősítve a fogyasztók megtévesztését. A fenti törvény helyébe lépő 1990. évi majd az 1996-ban elfogadott új versenytörvények pedig a fogyasztók megtévesztésének tilalmát egyre tágabban határozták meg.





• •

•

•

A polgári jogi szabályok mellett más jogágak, pl. büntetőjogi, államigazgatási jogi normák is tartalmaztak fogyasztóvédelmi célú rendelkezéseket, amelyek célja főként a minőség védelme volt. A piacgazdaságra való áttérés és a rendszerváltást követő időszakban a fogyasztóvédelmi politika térnyerésének első jeleként 1991-ben létrehozták az érdekvédelem állami feladatainak ellátására a Fogyasztóvédelemi Főfelügyelőséget, megélénkült a fogyasztóvédelmi jogalkotás is. Ennek eredményeként születettek meg a fogyasztóvédelem szempontjából döntő fontosságú jogszabályok, amelyek között a legfontosabbak a következők: 1991-ben a tartós fogyasztási cikkek kötelező jótállásáról szóló kormányrendelet, 1993-ban a termékfelelősségről szóló törvény, 1994-ben a házaló kereskedésről szóló miniszteri rendelet, 1995-ben az élelmiszerekről szóló törvény, 1996-ban a versenytörvény, 1997-ben a gazdasági reklámról szóló törvény. A jogalkotási folyamat betetőzéseképpen 1998-ban hatályba lépett a fogyasztóvédelemi törvény és a Polgári Törvénykönyv fogyasztói szempontból rendkívüli jelentőséggel bíró módosítása az általános szerződési feltételekről és a szavatosságról. A fogyasztóvédelmi törvényben adott felhatalmazás alapján pedig 1999-ben kormányrendelet született a korábban a magyar jogban nem szabályozott speciális fogyasztói szerződésekről, nevezetesen a timeshare, a távollevők által kötött szerződésekről valamint a Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseinek kiegészítéseként a fogyasztói szerződések tisztességtelen szerződési feltételeiről. Dr. Gyarmati András




•

A hazai fogyasztóvédelmi jogfejlődés és gyakorlat ellentmondásos alakulásának nem kevéssé oka a feketegazdaság hatása, tendenciái, illetőleg az ezzel kapcsolatos állami fellépés ugyancsak nem egyenes vonalú, hagyományosan pártpolitikai szempontokat figyelembe vevő vonulata. Minderre az igen összetett társadalmi tényezőre Vastagh Pál 2000-ben publikált tanulmánya alapján térünk ki. • Vastagh Pál tanulmánya bevezetésében a feketegazdaság arányaival foglalkozik, s megállapítja, hogy a terület egyik jellegzetessége a pontosan nem mérhetőség. Történelmi távlatokban vizsgálódva megállapítható: míg Európában hagyományosan az északi területekre, valamint Svájcra a legkevésbé jellemző a feketegazdaság, úgy minél délebbre megyünk, egyre nagyobb a nem regisztrált teljesítmény a GDP egészéhez viszonyítva.





• •

• •

Magyarországon ez az arány 1994-ben elérte a 30 %-ot, majd 1996-ra 2327%-ban valószínűsítették, addig napjainkban ismét 30 %-os részt képviselhet. Mit is értünk fekete vagy rejtett gazdaságnak? Mindazt, amit nem a társadalmilag szervezett gazdaság hoz létre, vagy amit a szervezett gazdaság nem regisztrált teljesítményként állít elő. Ily módon igen változatos és a feltételekhez gyorsan alkalmazkodó formái léteznek: ide sorolandó a fekete-kereskedelem, a nem regisztrált áruforgalom, az idegenforgalomtól a csempészetig, az adócsalások és visszaélések, a fekete munka a korrupció és a hatalmi összefonódás, valamint a legszélsőségesebb esetkörbe tartózó lány-, gyermek- és emberkereskedelem, a fegyver – és drogkereskedés. Az, hogy Magyarországon az utóbbi 20 évben a társadalmi-gazdasági átalakulásnak megszokott és erősen ható tényezője a fekete gazdaság, nem előzmények és hagyományok nélküli. A gyökerek az 1960-as évekre vezethetők vissza, ekkor a háztáji gazdaság és a magánvállalkozások legalizálását követően bontakozott ki az un. második gazdaság. Ez olyan sajátosan magyar jelenség volt, amely alatt a 60-as évek közepétől a 80-as évek végéig azt a féllegális, vagy eltúrt tevékenységet értették, amit a hivatalos és legális keretek határán, vagy azon kívül végeztek, elsősorban azért, hogy esélyük legyen olyan igényeik kielégítésére, amelyekre az elsődleges gazdaságban nem volt lehetőség. Dr. Gyarmati András




•

E folyamat a rendszerváltozással felgyorsult és kiteljesedett, ami kétségtelen azzal a pozitív vonással járt, hogy a magyar társadalom kisebb megrázkódtatással élte túl a 90-es évek elejének nagymértékű gazdasági hanyatlását. • Ugyanakkor a negatív hatások sokkal erősebbek és főleg tartósabbak. Az egyik legnagyobb rossz az egyenlőtlen közteherviselés kialakulása és szinte meg nem változtatható tendenciája. Az elmaradt adó- és járulékfizetés a becsületes rész terheit növeli és előbb-utóbb a tisztességes adófizető is elgondolkozik:: ha a társadalom nemcsak tűri, de elismeri a csalást, mint követendő mintát, akkor ő miért valljon és fizessen be mindent szabályosan. Ez pedig ahhoz vezet, ami napjainkban az egészségügy és a szociális rendszer átalakítása kapcsán valamennyien elszenvedünk, vagyis, hogy a társadalom közös terheit, költségeit egyre kevesebben viselik. • Magyarországon a fekete gazdaság elsősorban a szolgáltatásokban vált kiterjedté, s sajátos vonás, hogy nem főként a külföldi tőkével kapcsolódik össze.





• •

A fekete gazdaság elleni fellépésben elsődleges jelentősége van a megalapozott és következetes gazdaságpolitikának, az ezt erősítő jogalkotásnak és a mindennek megfelelő határozott végrehajtásnak. Sajnálatos tény, hogy e három tényező közül egyiket sem sikerült kellő és elfogadható hatékonysággal megvalósítani. Ezért tapasztalható az a kormányoktól valójában függetleníthető és erősödő folyamat, amelyet a fekete gazdaság GDP-hez viszonyított arányának ismét a 30 % körüli alakulása jellemez.





• •

• •

•

A magyar integrációs törekvések és a jogharmonizáció A magyar integrációs törekvések kedvező hatása egyértelműen kimutatható a fogyasztóvédelmi jogszabályok korszerűsítése és fogyasztóvédelmi törvény szükségességének elfogadása terén, tekintve, hogy a csatlakozás előfeltételeként határozták meg a csatlakozni szándékozó országok jogrendszerének közelítését a közösség jogához. Az Európai Közösség és Magyarország között 1991. december 16-án megkötött Társulási Megállapodásban Magyarország jogharmonizációs kötelezettséget vállalt. Az Európai Megállapodás 67. cikke rögzíti, hogy "Magyarországnak a Közösségbe történő integrációja egyik alapvető előfeltétele az, hogy az ország jelenlegi és jövőbeni szabályait közelítsék a Közösség jogszabályaihoz. Magyarország biztosítja, hogy amennyire lehetséges, jövőbeni jogszabályai a Közösség jogszabályaival összeegyeztethetők legyenek." Az Európai Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-a szabályozza az Európai Megállapodásból folyó jogharmonizációs kötelezettség és a hazai jogalkotás kapcsolatát. A hivatkozott törvényszakasz kimondja, hogy a Magyar Köztársaság törvényeinek előkészítése és megkötése, valamint jogszabályainak előkészítése és megalkotása során érvényesíteni kell az Európai Megállapodás 67. cikkében meghatározott követelményeket. Törvényi előfeltétellé vált tehát, hogy az 1994. után alkotott jogszabályok megfeleljenek a jogharmonizációs követelményeknek. Dr. Gyarmati András




•

A fenti kötelezettségek teljesítésére a magyar Kormány 1995. június 1-én elfogadott egy öt évre szóló jogharmonizációs programot, amely tartalmazta a fogyasztóvédelmi joganyag korszerűsítését is. Az 1995-98-as időszak a magyar fogyasztóvédelem jogi és intézményi kereteinek kialakítása, tartalommal való megtöltése, „honosítása” szempontjából meghatározó jelentőségű. • A jogharmonizációs kötelezettség teljesítésének legfontosabb "segédkönyve" a közép és kelet európai országok csatlakozására való felkészülését segítő un. Fehér Könyv melyet az Európai Tanács 1995. júniusában megtartott cannes-i ülésén megtárgyalt és elfogadott. • A Fehér Könyv a kulcsfontosságú irányelvek felsorolása mellett meghatározta a fogyasztóvédelmi kodifikáció alapkövetelményeit is.





•

•

•

Első alapkövetelményként kiemelte, hogy a kodifikáció során a fogyasztók számára biztosítani kell az ún. alapjogokat, ahogyan azt az Európai Közösség az 1975-ös első fogyasztóvédelmi programban is meghatározta. Az említett alapjogok: a fogyasztó egészségének és biztonságának védelme; a fogyasztók gazdasági (vagyoni) érdekeinek védelme; a jogorvoslathoz való jog; a fogyasztók joga a tájékoztatáshoz és a fogyasztók érdekképviselethez való joga. A Fehér Könyv által előírt második kodifikációs alapkövetelmény a fogyasztóvédelemért felelős, megfelelő intézményi szervezeti struktúra kialakítása, amely jelenti egyrészt egy általános, horizontális jogkörrel felruházott fogyasztóvédelemért felelős állami szerv felállítását, amely általános felügyeleti, ellenőrzési jogkörrel bírva felel a fogyasztóvédelemért és koordinálja más szakhatóságoknak a fogyasztóvédelmet érintő tevékenységeit. A Fehér Könyv harmadik kodifikációs alapkövetelményként határozta meg, tanácsadó, konzultatív testületek felállítását, központi vagy szektoriális szinten a fogyasztói érdekek képviselete és a fogyasztóvédelmi politika alakításában való részvétel céljából. Dr. Gyarmati András




•

• • •

Negyedik alapkövetelményként a Fehér Könyv a fogyasztók tájékoztatását és nevelését szolgáló programok kifejlesztését javasolta, a fogyasztók előrelátásának, megfontolt, tudatos piaci döntések meghozatalára való alkalmasságának elérése érdekében. Az ötödik kodifikációs alapfeladat egy hatékony jogérvényesítési rendszer biztosítása különös tekintettel az EU Bizottság 1993-ban, az un. Zöld Könyvben lefektetett javaslatokra. Végezetül a Fehér Könyv kodifikációs elvárásként rögzítette a fogyasztóvédelmi társadalmi szerveződések fejlődésének támogatását. ,A Kormány a jogharmonizációs „kényszer” ösztönzésére elfogadta fogyasztóvédelmi modernizáció szükségességét és összekapcsolta azt jogharmonizációs feladatok teljesítésével. A 2145/1996. számú határozatában meghatározta - lényegében a Fehér Könyv és az Országvélemény követelményeivel egybehangzóan - a fogyasztóvédelmi szabályozás korszerűsítésének legfontosabb elveit és feladatait, továbbá előírta, hogy az illetékes tárcáknak elő kell készíteni a fogyasztóvédelmi törvény tervezetét, melynek nyomán a Parlament 1997. december 15-én elfogadta a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényt. Dr. Gyarmati András



3. A fogyasztóvédelmi jog célja A fogyasztóvédelem alapjai

•

•

•

A fogyasztóvédelmi jog célja egyensúlyi helyzethez közeli állapot létrehozása a piaci viszonyok két szereplője, a fogyasztó és termelő/kereskedő között annak érdekében, hogy a fogyasztónak optimális döntési lehetősége legyen, érdekei a lehető leghatékonyabban érvényesüljenek. A fogyasztói jog mibenlétére vonatkozóan két tényező tekintetében egyetértés van: a jogterület pluralizmusa és interdiszciplináris jellege. Abban is egyetértés mutatkozik, hogy a szabályozás célja egy, a fogyasztó és a vállalkozó szolgáltató közötti egyensúlyi helyzet megközelítése, optimális esetben megteremtése és fenntartása. Ugyanakkor, éppen az interdiszciplináris jellegből következően, vagyis azért, mert a fogyasztóvédelmi jog a hosszabb időszak alatt kialakult, un. hagyományos jogágak között, azok egyes részterületeit többé-kevésbé magában foglalóan jelenik meg, nagy a megosztottság a fogyasztói jog koncepcióját illetően.





• •

•

A tradicionális osztályozás nyomán ilyen külön jogterület nem is létezik. Ezen iskola hívei a fogyasztóvédelmi jog egyes kérdéseit, területeit besorolják a hagyományos jogdogmatika alapján. Az életviszonyok jelentős módosulásával, fejlődésével összhangban, megjelenik a funkcionális jogszemlélet, és ennek megfelelően az un. vegyes szakjog-ágazatok: munkajog, versenyjog, környezetvédelmi jog és a fogyasztóvédelmi jog. Ez utóbbi, tehát a fogyasztói jog egyaránt tartalmaz polgárjogi, büntetőjogi, valamint közigazgatási jogi elemeket, anyagi és eljárási jogi normákat egyaránt. A szakirodalomban a fogyasztóvédelemi jog céljára vonatkozóan többféle nézet alakult ki. A jogirodalmat vizsgálva alapvetően két irányzat létezéséről beszélhetünk. Az egyik irányzat az erőteljes jogi protekcionizmus talaján áll. A protekcionista elmélet azon a hipotézisen alapul, hogy a fogyasztók áldozatai a szabadpiac visszaéléseinek, ezért a jog feladata a visszaélések megelőzése vagy szankcionálása. Ebből következően a fogyasztóvédelmi jog célja a fogyasztó védelme egy protektív jogi szabályozás segítségével. Dr. Gyarmati András




•

•

A másik irányzat a fogyasztói jog céljának a fogyasztói érdekek védelmének jogi segítését tekinti. A “védelem” helyett, amely passzivitásra készteti a fogyasztót, a “támogatást” tekinti a fogyasztóvédelmi jog differencia specifikájának. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy egyik elmélet sem alkalmazható a maga teljességében, anélkül, hogy az adott térség, fogyasztói csoport szokásait, történelmi-gazdasági hagyományait figyelembe ne vennénk. Különösen igaz ez a finomítás az EU 2004. évi és 2007.évi bővítése nyomán.




4. A fogyasztóvédelem gazdasági alapjai A fogyasztóvédelem alapjai

•

• •

•

A fogyasztóvédelem elemzéséhez elengedhetetlenül szükséges a közgazdaságtan rendszeresen megválaszolandó kérdéseivel is foglalkozni. Így foglalkozni kell a fogyasztónak a gazdasági folyamatokban betöltött szerepével, a termelés és a fogyasztás kölcsönhatásával, illetőleg az állami beavatkozás , az állami irányítás problematikájával. A fogyasztóvédelem megjelenése, elterjedése és megerősödése szorosan összefügg a fogyasztói társadalom létrejöttével, ezért szükséges áttekinteni az eddig elvezető gazdaság- és társadalomelméleti alapokat. A kapitalizmus XIX. századi fejlődését a nagy angol gondolkodó, Adam Smith „A nemzetek gazdasága” című 1776-ban kiadott munkájában leírtakkal lehet jellemezni. E mű a modern közgazdaságtan első összefoglaló jellegű alkotásának tekinthető, benne jelenik meg elsőként az a gondolat, hogy az állam miként befolyásolhatja a gazdaság folyamatait. Smith szerint a nemzet gazdagságát nem nemesfém készletei, de az a jártasság, ügyesség, és józan ész teszi mérhetővé, amellyel munkaképes lakossága bír. Ezért aztán oly módon érhető el a legnagyobb vagyon, ha a munkaerő a leghatékonyabban munkálkodik: az általa vázolt gazdaságban az egyének versengése egy láthatatlan kéz irányításával minden állami beavatkozásnál hatékonyabban képes harmonikusan működő gazdasági rendet kialakítani.





•

•

•

„Szórakoztató könyv a régmúlt időkről, amelyet az idők változása miatt nem lehet használni” írja W. Bagehot, az Economist szerkesztője 1876-ban – idézi kellő iróniával Madarász Aladár 2007-ben - , ami jól példázza, bármennyire is igaz, hogy olyan elméleti alapvetésről van szó, amely bár a maga teljességében soha sehol nem valósult meg, a szabad versenyes gazdaságelmélet nem létezik A. Smith nélkül, de talán a folytatás sem. Mindenesetre a skót szerző kiindulása – az állam szerepe az, hogy biztosítsa és fenntartsa a gazdaság szabad működéséhez szükséges feltételeket, mintegy láthatatlan kézként, de feltétlenül tartózkodjon a konkrét gazdaági beavatkozástól – jelenti a viszonyítási pontot minden későbbi, a fentiekben említett közgazdasági tételekkel foglalkozók számára, legyen az John Keynes és az ő követője, vagy akár korunk leginkább divatos neoklasszikus közgazdásza. Így érthető igazán az időben hozzánk igen közel álló Allan Greenspan, az akkori USA központi jegybank legendás elnökének 2005-ből származó kijelentése, amire ugyancsak Madarász Aladár emlékeztet: „ Smith hatalmas mértékben járult hozzá a modern világhoz, megmutatva a mai szabadpiaci kapitalizmusnak nevezett rendszer lényegéből fakadó stabilitást és növekedést. Nem élvezhetnénk a mai nemzetközi tranzakciók félelmetes sokaságának viszonylagos stabilitását, ha nem irányítaná őket az Adam Smith által leírt láthatatlan kéz.” Dr. Gyarmati András




•

•

A fejlődés és a változás szükségszerűen vezet oda, hogy ezt az elméletet, illetőleg az ezt alkalmazó gyakorlatot annak ellentettje kövesse, amely az állami beavatkozás gazdaságelméleteként írható le. Mindez John M. Keynes angol közgazdászhoz és 1936-ban publikált „A foglalkoztatás, a kamat ás a pénz általános elmélete” c. munkájához kapcsolható, amelyben elméleti modellel reagál a korabeli politikusok jól érzékelhető és gazdasági katasztrófához vezető tehetetlenségére. Elmélete szerint a legfontosabb cél a gazdasági folyamatok és a pénz feletti ellenőrzés megszerzése, a szándékos, de ellenőrzött állami deficittel növelt kereslet révén nő a foglalkoztatás, a gazdaság növekedési pályára áll, létrejöhet a jóléti állam. Kimutatta, hogy a nagy gazdasági válság által megbomlott egyensúly az agregált kereslet növelését célzó költségvetési vagy monetáris politikával állítható helyre. Az USAban Roosevelt elnök az 1930-as évek közepétől, majd szerte a világon – a II. világháború hadigazdálkodási periódusát kivéve – ezt az irányzatot alkalmazza, mondhatni: ez válik uralkodóvá, tehát meghatározó elem lesz a láthatatlan kéz helyébe lépő nagyon is jól érzékelhető állami beavatkozás. Dr. Gyarmati András




•

A II. világháborút követő nagy gazdasági fellendülés a fenti keynesi alapokon elvezet az un. jóléti közgazdaságtanhoz, amelynek leginkább jellemző formációja a Gunnar Myrdal svéd közgazdász által leírt rendszer, illetőleg az állami szabályozott kapitalizmus svéd modellje. • Ezek szerint a jóléti állam olyan demokratikus alakulat, amely átvállalja a gazdaságfejlesztés kötelezettségét, annak érdekében és fejében, hogy nagy gazdasági – szociális biztonságot teremt polgárai részére. Nem tekinthető véletlennek, hogy e gazdasági talajon fordul elsőként termőre a fogyasztóvédelem eszméje, vagyis Európában az 1970-es évek elején itt található a fogyasztóvédelmi rendszer kezdete. • A gond mindezzel nem elméleti, hanem sokkal inkább triviálisan gyakorlati: a svéd jóléti állam nem bírja a polgárai számára deklarált jólétet fenntartani, folyamatosan hátrálni kénytelen vállalásaitól, ami – svéd viszonylatban – fantasztikus változáshoz vezet:2006-ban nem szociáldemokrata kormány alakulhat, hanem egy konzervatív koalíció kezdi meg a svéd jóléti állam átalakítást. Melyek ennek jellemző lépései? Dr. Gyarmati András




•

•

•

Felére csökken az addigi 90 %-os állami részesedés a munkanélküliségi biztosítás finanszírozásából, a terhekből nagyobb részt hárítanak a munkavállalókra, csökken a munkanélküliek juttatása 10 %-al, a szakszervezeti tagdíjakat nem lehet ezentúl leírni az adóalapból, új családi pótlék rendszer bevezetése, a tovább dolgozásra való ösztönzés a korai nyugdíj helyett, a rendőrség erősítése és ezzel egyidejűleg erőteljesebb fellépés a szélsőségekkel szemben. A helyi elemzők szerint a pillanatnyi helyzet: alacsonyabb adók a dolgozóknak, alacsonyabb juttatások a nem dolgozóknak. Természetesen a magyar olvasó szívesen fogadná a svéd jóléti állam maradványait, de ez nem igazán reális viszonyítás. Az tényként állapítható meg, hogy amit a jóléti állam kritikájaként az un. neoklasszikus közgazdaságtan megfogalmazott, az egyre inkább jellemző a jólét fellegvárában, Skandináviában is. Miközben a világ már évtizedek óta „élvezi” az Egyesült Államokból kiindult „non-statist” közgazdák gondolatainak gyakorlati oldalát a Milton Friedman nevével és Nobel-díjával jelzett iskola alaptételét: az állami beavatkozás megfosztja az egyént szabadságától, a paternalista állam kiskorúsítja polgárát, a valódi gazdasági hajtóerő, az egyéni kezdeményezés és vállalkozás eltűnik a jóléti állam beavatkozása nyomán, miközben állandósul a költségvetési hiány, az infláció, lassul, majd megszűnik a gazdasági növekedés – a jóléti állam feléli önmagát. Dr. Gyarmati András




•

•

•

•

Mi a teendő ? Visszatérni az igazi és bevált A. Smith által leírt alapokhoz, mindenki elsősorban és főként saját magára, ne pedig a jótékony állami beavatkozásra számítson, az egészséges gazdaságpolitika egészséges, versenyen alapuló gazdaságot eredményez, ahol a klasszikus kapitalizmus ismét felvirágzik. Kornai János „ A gondolat erejével” c. átfogó művében leírja: az amit a közdaszdász-szakma neoklasszikus elméletnek nevez, sokféle részelméletből áll, s igazából egy Leon Walras nevű, svájci francia közgazdász modelljében jelenik meg a maga teljes egészében. Walras rendszerében vállalatok működnek, a maximális profit érdekében, illetőleg háztartások léteznek, amelyek a maximális hasznossággal akarják jövedelmüket felhasználni. A svájci tudós szerint léteznek olyan árak, amelyek egyensúlyba hozzák a vállalatok és a háztartások keresletkínálatát, mindez a matematikai formában, amely szigorúan logikus, lenyűgöző, de „ nem ad kapaszkodót ahhoz, hogyan kell a világot megjavítani”- teszi hozzá Kornai. Mindesetre tény : ez a nagy visszatérés Adam Smith gondolatához, jellemzi az 1980-as évek USA és Nagy-Britannia gazdaság és társadalompolitikáját, mégpedig oly annyira szélsőséges módon, hogy aztán természetes következményként kitermeli az ellentétes elméleteket és gyakorlatokat.





•

•

Soros György szerint például „újragondolt kapitalizmus” szükséges, mivel a kilencvenes években utat tévesztettünk. A pénzügyi nyereség abszolutizálása miatt a szakmaiság és a morál drámai módon csökkent, illetve fellazult. A politikailag Ronald Reagannel és Margaret Thatcherrel jellemezhető piaci fundamentalizmus hamis és veszélyes ideológia , a vállalatok minden más megfontolást félretolnak, csakhogy maximalizálják nyereségüket. Az úttévesztés kizárólag erős kormányzati beavatkozással és szerepvállalással szüntethető meg. Matt Browne, a modern szociáldemokraták példaképének tartott Tony Blair tanácsadója szerint a jóléti államok kora egyáltalán nem járt le, csak új hangsúlyok kerülnek előtérbe. Az un. harmadikutas demokrácia és haladó kormányzás elmélete arról szól , hogy a leginkább rászorulókat kell támogatni, az oktatást kell támogatni,a modern jóléti államnak nem védeni-patronálni kell polgárait, hanem tehermentesíteni és felszabadítani. Ez pedig hatékonyabb elosztást, eredményes közszolgáltatást, megreformált jóléti kiadásokat jelent.





•

Sőt, már létezik negyedik út is. E gondolatsor szerint a legújabb kapitalizmus egy átfogó gazdaságpolitika – folyamatos munkahelyteremtés -, átfogó, önszabályozásra építő jogi normarendszer és szigorú etika felhasználásával állítható a közjó érdekébe. Az állami újraelosztástól nem lehet eltekinteni, de ahol csak lehet, versenypályázatok révén. Tilos privatizálni, ahol monopólium jönne létre. A magántőke csak kiegészítő és nem meghatározó azokon a területeken – oktatás, egészségügy, közbiztonság – ahol a piaci szempontokhoz képest az emberi szempontok a meghatározóak. Ha a harmadik út esélyegyenlőséget javasolt, a negyedik mást, talán többet: konkrét utolérési lehetőséget azoknak, akik bármilyen okból leszakadtak. • Ami viszont közös gondolat: minden lehetséges teendőt és hatáskört lokalizálni, vagyis helyi szintre kell vinni.





•

A fogyasztói, vagy jóléti társadalom jellemzőinek megítélésében már sokkal nagyobb az egyetértés. Kopátsy Sándor elemzését hasznosítva ezek a következőkben ragadhatók meg : 1. A piac megelőzi a termelést. Amíg korábban a mennyiségi, a fogyasztói társadalmat a minőségi termelés jellemzi, mégpedig a változó igényekhez minél gyorsabban történő azonosulás jegyében. 2. A tartós fogyasztási cikkek tömeges birtoklása. Minőségi változást jelent a termelés és a fogyasztás tömegessé válása a tartós fogyasztási cikkek körében, s ez együtt jár azzal, hogy a fogyasztás kevésbé polarizálódik, a gazdagok és szegények fogyasztása nem távolodik. Hanem közelít egymáshoz sok területen. Alapvetően módosul a vállalati erősorrend: a hagyományos éllovas nehézipar helyébe a fogyasztókat kiszolgáló cégek lépnek, elsősorban az élelmiszeripar, a vegyipar, az elektronikus cikkek, az autógyártás tekintetében. 3. Az állami beavatkozás jelenléte. A korábban bemutatott, egymásnak válaszoló közgazdasági iskolák, modellek között annyiban egyetértés alakul ki, hogy immár senki sem tagadja az állami beavatkozás szükségességét, a vita ennek mértékében és módjában marad fenn. Dr. Gyarmati András




4. A szellemi tőke és a minőségi munkaerő felértékelődése. A fogyasztói társadalomban megnő a tudásigény, ezzel egyidejűleg a szellemi tőke (innováció, szabadalmak, védjegyek, a menedzsment minősége) jelentősége egyre nő. Felbomlik a korábbi osztályszerkezetű társadalom, ez sokkal bonyolultabb társadalmi szerveződést hoz létre. 5. Gazdasági – kulturális globalizáció. A leginkább jellemző egyben legkevésbé definiálható jellemzője ez a fogyasztói társadalomnak, amelynek kutatói állítják: nincs és nem is lesz egyedül érvényes meghatározása. Abban is jelentős a nézetazonosság, kikerülhetetlen ez a folyamat, amely egyszerre jelent esélyt és veszélyt. Másképp fogalmazva: aki kimarad, az lemarad, de a részvétel nem garantálja a sikert. Ormos Mária „Politikaelméleti viták a nyugati világban” című összefoglaló jellegű tanulmányában kifejti: a globalizációt napjainkban már hiba lenne azonosítani az 1990-91-re kialakult egypólusú, Amerika által vezetett világkapitalizmussal, bár kétségtelen, ez a leggyakrabban használt, legelterjedtebb, ugyanakkor leginkább leegyszerűsítő definíciós kísérlet. A minél nagyobb gazdálkodási, kulturális, hatalmi egységek létrehozására irányuló törekvések a Római Birodalomtól napjainkig jól követhetők a történelmi folyamatokban. A technikai fejlődés elébb kérdésessé, majd meghaladottá tette az erőszakkal, katonai úton történő egységesítési törekvéseket. Talán Napóleon lehetett az a történelmi hős, aki ezt még figyelmen kívül hagyhatta, de már az I. és a II. világháború kirobbantói józan ésszel nem alkalmazhattak volna erőszakot – drágán megfizette ezt a tévedést az emberiség. A világméretű egységesülés 1990-ig az USA által vezetett kapitalista világrészre vonatkozott, de a Szovjetunió és szövetségesei politikai megsemmisülése nyomán, ellenpólus nem lévén, immár valóságos világjelenségről lehet számot adni. Dr. Gyarmati András




6. Ez idő tájt jellemző vélekedés volt, hogy a végleg győzedelmeskedett USA és polgári demokrácia révén „vége a történelmi fejlődésnek”(Francis Fukuyama). Ám felülírta ezt a vélekedést az élet, amennyiben – amint Ormos M. írja – „…az USA által egy központból vezérelt globalizáció perspektívájával,… demokráciaképpel meglehetősen sokan nem akarnak megbékélni”: gondoljunk az iszlám világra, Kínára, Japánra, Oroszországra. Ebből következően helyesebb kapitalizmusokról beszélni a kizárólagos amerikai globalizációs modell helyett. Végső tanulság: ha netán elzárkózni kívánnánk, úgy bizonyosan zsákutcába jutnánk. Sőt, nem elég, ha egyedül kívánunk csatlakozni, kizárólag valamelyik nagy integráció tagjaként van csak esélyünk. Ezért nem kérdőjelezhető meg EU csatlakozásunk helyessége, még akkor sem, ha látjuk, tapasztaljuk az Unió nehézkességét, sok hibáját, bürokráciáját.




5. A fogyasztóvédelmi jog fogalma és alanya A fogyasztóvédelem alapjai

•

A fogyasztói jog új, plurális, sokszínű, autonóm jogterület, amely a szabályozza a fogyasztással összefüggő jogviszonyokat, ezek között a fogyasztó és kereskedő, a fogyasztó és a termelő között létrejövő elsősorban kötelmi jogviszonyokat (fogyasztói szerződések, termékfelelősség stb.), de kiterjed azokra a jogviszonyokra is melyeknek a fogyasztó közvetlenül nem alanya, de amelyek célja a fogyasztók, illetőleg a piac védelme (piacfelügyelet, reklámfelügyelet, versenyjogi-, környezetvédelmi-, árszabályozás, üzletek nyitvatartása, kereskedelmi tevékenység folytatása stb.). A fogyasztóvédelmi jog autonómiája nem elsősorban abban rejlik, hogy új jogi kategóriákat talál ki és alkalmaz, hanem sokkal inkább abban, hogy új megvilágításba helyezi a piaci kapcsolatokat, és a hagyományos jogágak keretei között létező jogi kategóriák újraértékelésére készteti az elméleti és gyakorlati szakembereket egyaránt. A fogyasztói jog tehát, mint a hagyományos jogágak funkcionális/vertikális szelete, több jogágat átfog. Dr. Gyarmati András




•

•

A Fogyasztóvédelmi törvény alkalmazásában fogyasztó az a személy - aki gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül - árut vesz, rendel, kap, használ, illetve akinek részére a szolgáltatást végzik, továbbá, aki áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje. (Fvtv. 2.§ (e) A fogyasztóvédelmi törvény által adott definícióból következően, a fogyasztói minőség tehát a következő kritériumok együttes meglétét feltételezi: a) Fogyasztó az a személy (természetes vagy jogi személy), b) aki gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül ( nem üzleti célból) , vesz, rendel, kap, használ d) valamely árut vagy szolgáltatást, vagy ezekkel kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje. Dr. Gyarmati András




a) Személy • A törvény nem rendelkezik kifejezetten arról, hogy a “személyek” kifejezés csak a természetes személy fogyasztókat, vagy az üzletszerű tevékenység körén kívül a nem természetes személy fogyasztót is magába foglalja -e a törvényi fogalom. Véleményünk szerint a helyesebb a tágabb értelmezés. A fogyasztói minőség szempontjából főszabályként nincs jelentősége annak, hogy természetes, jogi vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany van a fogyasztási javak felhasználójának pozíciójában. Vannak azonban olyan ügyletek, pl. egészségügyi szolgáltatások, bizonyos pénzügyi- és bankügyletek (bankkártya, hitelkártya, személyi kölcsön), amelyekben fogyasztó csak természetes személy lehet. Az alanyi kört determináló tényező a fogyasztási cél, tehát amikor a személy a dolgot, szolgáltatást magáncélú, végső felhasználásra szerzi meg, birtokolja vagy használja. Ebből következik, hogy egyébként üzletszerű gazdasági tevékenység folytatója is lehet fogyasztó, ha a dolgot maga vagy családtagjai magánszükségleteinek kielégítésére vásárolja, használja. Így például, ha egy bútorkereskedő vállalkozó vásárol egy komódot a saját maga vagy családja részére, fogyasztói minőségben köt ügyletet, de, ha ugyanez a kereskedő viszonteladóként jár el, nem tekinthető fogyasztónak.





b) Gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívüli, nem üzleti cél • A fogyasztói státus egyik legfontosabb kritériuma, hogy a dolog vagy szolgáltatás megszerzése, birtoklása, használata a javak végső felhasználása érdekében történjék. c) A tranzakció jogcíme (vesz, rendel, kap, használ) • A fogyasztói jog sztereotip megközelítése a fogyasztást szolgáló ügyletet azonosítja az adásvétellel, a fogyasztót pedig a vásárlóval. A fogyasztói pozíció azonban tágabb, mint a vevői minőség, mert az adásvételi szerződés mellett számos más jogcím is beletartozik a dolog megszerzése, birtoklása és használata körébe. Így fogyasztó a vevőn kívül a bérlő, haszonbérlő, a lízingbe vevő, az adós, sőt az is, aki ingyenesen juthatott dolgok, szolgáltatások birtokához vagy tulajdonába, pl. a megajándékozott is. A fogyasztó gyakran nem egy személy, hanem meghatározott csoport annak ellenére, hogy a szerződést csak egy személy kötötte meg a kereskedővel. Ebben az összefüggésben fogyasztók a javak megszerzőjének családtagjai, vagy akik a dolog vagy szolgáltatás felhasználásában közreműködnek. Fogyasztónak minősül például az iskola vagy óvoda az írószerek, játékok beszerzése során, de fogyasztók a gyerekek is, bár ők tényleges szerződési kapcsolatban a kereskedővel nincsenek. A kötelmek relatív szerkezetének bomlása lehetővé teszi más esetekben is a fogyasztói minőség szerződéses viszony nélküli megállapítását. Ennek tipikus esete a termékfelelősségi jogviszony, ahol fogyasztónak minősül az a személy is, aki nincs szerződéses viszonyban a használt vagy birtokolt dolog eladójával, de a hibás dolog használata vagy birtoklása jogalapot teremt az okozott kár megtéríttetésére.





d) Áru vagy szolgáltatás • A törvény az értelmező rendelkezések között meghatározza mind az áru, mind a szolgáltatás fogalmát. A törvény értelmezésében árunak minősül bármely birtokba vehető, forgalomképes dolog, ideértve a dolog módjára hasznosítható javakat is.(2. § a). • A szolgáltatás alatt pedig azt a tevékenységet érti a törvény, amely a fogyasztóval kialakított közvetlen kapcsolat keretében elégíti ki a fogyasztói szükségleteket, mégpedig oly módon, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele (a fogyasztás) időben részben vagy teljesen egybe esik. 2. § c) • A fogyasztói jog felfogható úgy is, mint a “vágy titokzatos tárgyai”, azaz a materiális vagy immateriális javak feletti uralom megszerzésének és megtartásának garantálása. A javak jellegzetességei magát a fogyasztói minőséget nem befolyásolják. A fogyasztó gyakorolhatja az említett hatalmi jogosítványokat bármely ingó vagy ingatlan dolgon, amely birtokba vehető és nem forgalomképtelen. Ide sorolhatók azok a dolog módjára hasznosítható javak is, amelyekre a Polgári Törvénykönyv kiterjeszti a dolog fogalmát, így a pénz és értékpapírok, valamint az energiák is. • A fogyasztási javak másik csoportja a szolgáltatások köre, amely a fogyasztói ügyletek egyre növekvő arányát képviseli és széles diverzifikációt mutat. Az immateriális szolgáltatás lényegét tekintve más személyek részére végzett tevékenység, amelyben a szolgáltató és a szolgáltatást igénybe vevő egymással egyenrangú és mellérendelt pozícióban van.





•

A fogyasztók számára nyújtott szolgáltatások lehetnek materiális, immateriális vagy kombinált szolgáltatások. Materiálisak a fizikai természetű szolgáltatások, mint például a szerviz- és javítószolgáltatások, a tisztítószolgáltatások, a bérleti és kölcsönző, fuvarozási, vendéglátási stb. szolgáltatások. Az immateriálisak a contrario, azok a szolgáltatások, amelyek nem fizikai természetűek. A lényegüket adó tevékenység szerint az immateriális szolgáltatások lehetnek pénzügyi, banki vagy egyéb szellemi vagy szervezési jellegűek. Immateriálisak az oktatás, az ügyvédi, pénzügyi tanácsadó szolgáltatások ugyanúgy, mint az üdülés és utazásszervezés vagy banki és biztosítási szolgáltatások. Sajátosak a vegyes jellegű szolgáltatások, amelyekben ötvöződnek a fizikai és szellemi természetű szolgáltatások. Tipikusan komplex szolgáltatási szféra az egészségügy, amelyben ötvöződik a fizikai és mentális ellátás is. Az egészségügyi szolgáltatásokat azonban a törvény 53. §-a kiveszi a fogyasztóvédelmi törvény hatálya alól. e) Áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje • Fogyasztóvédelmi törvény a fogyasztói minőséget nem csak a ténylegesen realizálódott ügyletekre terjeszti ki, hanem a fogyasztói szerződés megkötésének elmaradása esetére is, ha az ajánlat vagy egyéb tájékoztatás folytán sérülnek a fogyasztói jogok. Dr. Gyarmati András



6. A fogyasztóvédelmi jog szabályozási rendszere A fogyasztóvédelem alapjai

•

A fogyasztóvédelmi jog interdiszciplináris jellegéből következik a többszintű szabályozás. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztóvédelmi jogi rendelkezések számos törvényben illetőleg alacsonyabb színtű jogszabályokban találhatók meg. A fogyasztóvédelem területén 1997-ig leginkább egy ad hoc jellegű szabályozási módszer érvényesült, amelyben jelentős változást hozott a fogyasztóvédelmi törvény megalkotása. a) A fogyasztóvédelmi törvény • A törvény 1998. március 1-i hatálybalépése óta a fogyasztóvédelmi szabályozás élén a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény helyezkedik el. A fogyasztóvédelmi törvény 57 szakaszból álló kerettörvény, amely elsősorban azokat a területek szabályozza, amelyek a törvény elfogadásakor nem voltak a magyar jogban szabályozva vagy a létező szabályok nem feleltek meg a jogharmonizációs kritériumoknak. • A törvény három részből és 10 fejezetből áll.





•

Első részében az általános és a fogyasztói érdekvédelmet biztosító rendelkezések kaptak helyet az alábbi bontásban: • az I. fejezet szabályozza a törvény hatályát, és az értelmező rendelkezéseket, • a II. fejezet szabályozza a fogyasztók életének, egyészségének és biztonságának védelmét, • a III. fejezet a fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmét, • a IV. fejezet rendelkezik a fogyasztók tájékoztatásáról, • az V. fejezet a fogyasztók oktatását, • a VI. fejezet a fogyasztói jogok érvényesítését segítő speciális jogérvényesítési rendszert szabályozza.





•

A törvény Második része a fogyasztóvédelem állami, önkormányzati és érdekképviseleti intézményrendszerével, valamint a fogyasztóvédelmi felügyelőségek eljárási szabályaival foglalkozik az alábbi fejezeti bontásban: -

• •

a VII. fejezet rendelkezik az állami fogyasztóvédelem intézményeiről, a VIII. fejezet szabályozza a önkormányzatok fogyasztóvédelmi feladat- és hatásköreit, a IX. fejezet az érdekképviseleti szervek jogköréről, a X. fejezet pedig a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek eljárási szabályiról tartalmaz rendelkezéseket.

Az utolsó Harmadik rész tartalmazza az ún. záró rendelkezéseket. A törvény preambuluma deklarálja a fogyasztóvédelmi törvény célját, amely fogyasztói alapjogok, különösen a fogyasztók egészségének és biztonságának, vagyoni érdekeinek védelmét, a hatékony és gyors jogorvoslat, a megfelelő tájékoztatás és az információhoz jutás lehetőségének biztosítását, valamint a fogyasztók oktatását és a fogyasztói érdekek képviseletét foglalja magába.





•

•

Az értelmező rendelkezések (2.§) a fogyasztóvédelmi törvényben érintett általános fogalmakat határozza meg. Ezek között meghatározza a törvény az áru, a fogyasztó, a szolgáltatás, a gyártó, a fogyasztói forgalom, a fogyasztási kölcsön és kölcsönszerződés, a forgalmazó, a fogyasztói csoport, a fogyasztói érdekképviseletek és a néhány fogyasztóvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű szolgáltatás - biztosítási, közüzemi, pénzügyi és nyugdíjpénztári - fogalmát. A fogyasztóvédelmi törvény 3-5. §-ai tartalmazzák fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelméről szóló normákat. Összhangban az Európai Közösségi joggal a Fvtv. Úgy rendelkezik, hogy csak biztonságos termék és szolgáltatás kerülhet fogyasztói forgalomba. Meghatározza az áru és szolgáltatás biztonságának követelményeit. Az áru biztonságáról a gyártó köteles gondoskodni. A forgalomba hozatal időpontja után is ellenőrizni kell a forgalomban lévő áru biztonságát. Végül a törvény felhatalmazást ad a Kormány részére, hogy a részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg.





•

• •

A fogyasztók vagyon érdekvédelmét hiánypótló jelleggel, csak két esetkörre vonatkozóan, nevezetesen a vagyoni érdekek védelmét szolgáló általános jogvédelmi rendelkezéseket, valamint a fogyasztási kölcsönszerződés kötelező tartalmi elemeit szabályozza a törvény (6-7. §.) Az első esetkör a fogyasztókkal szemben elkövetett leggyakoribb jogsértéseket - nyitvatartási szabályok megsértése, hamis mérés, számolás, fogyasztói panaszok jogszerűtlen elintézése, áru jogtalan visszatartása, árszabályok megsértése, nem megfelelő minőségű áru forgalomba hozatala, minőségtanúsítási szabályok megsértése szankcionálja, a fogyasztási kölcsön esetében pedig a fogyasztói hitelre vonatkozó Uniós irányelv és a magyar szabályozás összhangját teremti meg a törvényi szabályozás. A fogyasztók tájékoztatására vonatkozó keretszabályokat a 8-16.§-ok tartalmazzák. A törvény a fogyasztók megfelelő tájékoztatásával kapcsolatos azokat a generális szabályokat tartalmazza, amelyek biztosítják, hogy a fogyasztó megfelelő információk birtokában vásárolhasson árut vagy vehessen igénybe szolgáltatást. Külön is szabályozza a törvény a címkézéssel, használati útmutatóval, minőségtanúsítással, csomagolással, az ár feltüntetésével kapcsolatos rendelkezéseket, és az ezek megsértése esetén beálló felelősséget. Dr. Gyarmati András




•

•

•

A fogyasztóvédelmi törvény rendelkezik a fogyasztói ismeretek, magatartás oktatásának feladatairól (17. §). A fogyasztók oktatása alapvetően állami feladat, amelyet az oktatási intézmények, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és az érdekvédelmi szervezetek együttműködve teljesítenek. A fogyasztói jogorvoslatokat szabályozó VI. fejezet (18-39. §) a sajátos és újonnan bevezetésre kerülő az igazságszolgáltatáson kívüli, adminisztratív utakat. A törvény előírja - a fogyasztói jogok hatékonyabb érvényesítése céljából - a területi gazdasági kamarák mellett működő békéltető testületek felállítását. Tekintettel arra, hogy ezek működésének megszervezése hosszabb időt igényel, a békéltető testületekre vonatkozó szabályok 1999. január 1-én léptek hatályba. Ugyancsak rendelkezik a törvény az ügyfélszolgálat létrehozásáról. A fogyasztókat legáltalánosabban érintő szolgáltatási szférákban, a közüzemi, a pénzügyi, a nyugdíjpénztári, a biztosítási, valamint a távközlési tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek kötelesek ügyfélszolgálatot működtetni, melyek elsődleges feladata a fogyasztói bejelentések intézése, a fogyasztók tájékoztatása, illetőleg a panaszok kivizsgálása és orvoslása. A fogyasztókat érintő ügyekben az ügyfélszolgálatok kötelesek együttműködni az érdekvédelmi szervezetekkel.





•

A fogyasztói igényérvényesítés sajátos bírói útjaként rendelkezik a törvény a közérdekű keresetindítás lehetőségéről. A fogyasztóvédelmi jogszabályok megsértőivel szemben a törvény által feljogosított szervek – Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, fogyasztói érdekképviseleti szervek, ügyészség – pert indíthat, ha a jogszabályba ütköző magatartás a fogyasztók széles körét érintő, vagy jelentős nagyságú hátrány okoz. Akkor is lehetőség van a közérdekű keresetre, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg. • A fogyasztóvédelemi igazgatásról, az állami, önkormányzati és érdekképviseleti szervek rendszeréről és hatásköréről a törvény 40-45.§-ai rendelkeznek. • A fogyasztóvédelmi törvény értelmében a fogyasztóvédelemért felelős állami intézményrendszerben – többszöri változtatás után jelenleg a munkaügyi és szociális miniszter felelős a fogyasztóvédelemi politika kialakításáért és a szervezeti, intézményi feltételek megteremtéséért. • A fogyasztóvédelemért felelős államigazgatási szerv a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, amely a miniszter irányítása és felügyelete alá tartozik. Dr. Gyarmati András




•

• •

•

A fogyasztóvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szakmai irányításával a Közigazgatási Hivatalokba betagozódó területi felügyelőségek látják el. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek hatásköre nem terjed ki a jogszabályban más szervek hatáskörébe utalt fogyasztóvédelmi feladat- és hatáskörökre. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek piac-felügyeleti hatóságként eljárva bármely a fogyasztókat érintő ügyben vizsgálatot folytathatnak, fogyasztóvédelmi bírságot szabhatnak ki. Nem lehet azonban bírságot kiszabni olyan ügyben, amelyben más hatóság az ellenőrzés során ugyanazon tényállás mellett már szabott ki bírságot. Külön is szabályozza a törvény az önkormányzatok (44. §) és az érdekképviseleti szervek (45. §) fogyasztóvédelemi feladatait és jogait. Az önkormányzatok számára kötelezettségként fogalmazódik meg az érdekvédelmi szervezetekkel való együttműködés, illetőleg a fogyasztói érdekképviseletek tevékenységének támogatása. Dr. Gyarmati András




•

• •

A törvény X. fejezete rendelkezik az eljárási szabályokról (46-51.§). Az eljárásra főszabályként a fogyasztóvédelmi törvény speciális szabályainak, mögöttesen pedig az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseinek alkalmazását írja elő. A fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetén objektív jogkövetkezményként elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését illetőleg az áru fogalomból való kivonását, eltilthat a további jogsértéstől, elrendelheti a veszélyes áru megsemmisítését, illetőleg az üzlet bezárását. Ugyancsak lehetőség van - akár a fenti szankciók mellett alkalmazva vagy önállóan is - fogyasztóvédelmi bírság kiszabására. A törvény utolsó, harmadik része tartalmazza a záró rendelkezéseket (52-57.§). A hatálybalépés időpontja 1998. március 1., kivéve a már említett békéltető testületre vonatkozó szabályokat, melyeket - a nagyobb felkészülési időigény miatt - 1999. január 1-től kell alkalmazni.




7. A fogyasztóvédelem fejlesztésének középtávú elgondolásai (2007-2013) A fogyasztóvédelem alapjai

•

A fogyasztóvédelmi törvény vonatkozó előírása szerint a fogyasztóvédelmi politika elkészítése és a Kormány elé terjesztése a mindenkori, e területet felügyelő miniszter teendője. • A 2003-2006. évekre szóló program hatályának lejártát követően – igazodva az EU fogyasztóvédelmi program időbeli hatályához – immár nem három, hanem hét évre a szociális és munkaügyi miniszter készíti elő a Kormány említett döntését. • A rendelkezésre álló nyilvános tervezet idézi az „ Új Magyarország” kormányprogramot:” miszerint az erős fogyasztóvédelem a jól működő gazdaság elengedhetetlen feltétele, majd rögzíti azt a vélekedést, hogy Magyarország fogyasztói társadalom lett. • E két alaptételből a 2007-2013. évekre szóló fogyasztóvédelmi politika prioritásait a következőkben állapítja meg:





• • • • • • • • • • • • •

Egységes állami fogyasztóvédelmi szervezet kialakítása. Összehangolt működés a fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti szervek között, A helyi önkormányzati jegyző fogyasztóvédelmi feladatainak áttekintése, vonatkozó határozataival kapcsolatos jogorvoslati lehetőségek módosítása, Három oldalú és három szintű Fogyasztóvédelmi Tanács rendszer létrehozása, Fogyasztóvédelmi Tanácsadó Irodák országos hálózatának kiépítése, Általános fogyasztóvédelmi hatáskör a fogyasztóvédelmi hatóság számára, A békéltető testületek szabályozásának módosítása, A hatósági határozatok nyilvánosságának erősítése, A fogyasztóvédelmi szankciók súlyosbítása, a bevétel elosztásának módosítása, A pénzügyi, energetikai szolgáltatások és a szokásostól eltérő kereskedelem fogyasztóvédelmének erősítése, Betegek és ellátottak fogyasztóvédelmének kialakítása, A fogyasztói jogérvényesítés megkönnyítése, Iskolarendszerű és iskolán kívüli fogyasztóvédelmi oktatás bevezetése. Dr. Gyarmati András




•

Amint a felsorolásból jól kivehető: valóban nagylélegzetű elgondolásról van szó, amely a hazai fogyasztóvédelem valamennyi elemét érinti, illetőleg átformálja, természetesen abban az esetben, amennyiben végrehajtják. Ennek kapcsán kételyeket támaszthat az a tény, hogy a korábbi, 2003-2006. évekre szóló program összesen 23 nevesített feladatának végrehajtásáról beszámolva az előterjesztés 12 teendőt tekint teljesítettnek, 4 feladatot minősít részben teljesítettként, míg 7 feladatnál jelzi, hogy a végrehajtás elmaradt. • A magyar fogyasztó helyzetéről a dokumentum megállapítja, hogy a fogyasztói kiszolgáltatottság jellemző, s ez érdemben nem változott az Unióhoz történt csatlakozást követően sem. • Magyar sajátosságként írják le, hogy a szolgáltatók kereskedők szakmai felkészültsége és morális szintje nem kielégítő, ugyanakkor – teszi hozzá az elemzés – fogyasztók nem eléggé tudatosak, elsősorban a hatóságoktól várják a segítséget és a védelmet.





•

Amint a felsorolásból jól kivehető: valóban nagylélegzetű elgondolásról van szó, amely a hazai fogyasztóvédelem valamennyi elemét érinti, illetőleg átformálja, természetesen abban az esetben, amennyiben végrehajtják. Ennek kapcsán kételyeket támaszthat az a tény, hogy a korábbi, 2003-2006. évekre szóló program összesen 23 nevesített feladatának végrehajtásáról beszámolva az előterjesztés 12 teendőt tekint teljesítettnek, 4 feladatot minősít részben teljesítettként, míg 7 feladatnál jelzi, hogy a végrehajtás elmaradt. • A magyar fogyasztó helyzetéről a dokumentum megállapítja, hogy a fogyasztói kiszolgáltatottság jellemző, s ez érdemben nem változott az Unióhoz történt csatlakozást követően sem. • Magyar sajátosságként írják le, hogy a szolgáltatók kereskedők szakmai felkészültsége és morális szintje nem kielégítő, ugyanakkor – teszi hozzá az elemzés – fogyasztók nem eléggé tudatosak, elsősorban a hatóságoktól várják a segítséget és a védelmet.





• •

• •

•

Jelentős számban kívánnak élni a közérdekű kereset indítás lehetőségével és erősíteni kívánják az ellenőrző hatóságok közötti együttműködést. Érdemi javaslatként értékelhető a fogyasztóvédelmi törvény elfogadásakor már megismert elgondolás: a Főfelügyelőség és a felügyelőségek feladat – és hatásköre kiterjedne minden olyan ügyre, amelyre nézve kizáró szabály nincs. Ily módon a fogyasztóvédelmi hatóság általános hatáskörrel rendelkezne. Ezzel párhuzamosan a jelenlegi, önkormányzati jegyzői fogyasztóvédelmi hatásköröket is átvenné a megyei-területi fogyasztóvédelmi felügyelőség. A szankció-rendszerrel kapcsolatban kettős módosítás szerepel a tervezetben. Egyrészt javasolják a fogyasztóvédelmi bírság alsó és felső határának meghatározását, másrészt szigorítani kívánnak a kereskedelmi üzletek bezárása terén, ez utóbbit megtehetné a fogyasztóvédelmi hatóság is. A civil szervezetek tevékenysége – a tervezet szerint - a hazai fogyasztóvédelem kulcskérdése, márpedig az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az eddigieknél jelentősebb, kiszámíthatóbb és okszerűbb állami támogatás nélkül a civil szektor nem a kívánatos mértékben és területeken teljesít.





•

A tervezet szerint előnyben kell részesíteni az alulról építkező, klasszikus fogyasztói érdekeket képviselő társadalmi szervezeteket, amelyeket a fogyasztók önszerveződése hoz létre és a helyi önkormányzatok támogatnak. • Hangsúlyt kap a tervezetben a civil szervezetek erősítésében a szakszervezeti szerepvállalás: jogsegély szolgálati, fogyasztói klubok, panaszfórumok működtetésében. • A fogyasztói érdekegyeztetés – a szociális és munkaügyi terület mintájára – teljes mértékben átformálódna: a létrehozandó Fogyasztóvédelmi Tanács a kormány, a civil szervezetek és a vállalkozók képviselőiből állna, és országos, ágazati és regionális szinten működne. • A jelenleg egyetlen panasz-intézési lehetőség, a békéltető testületek tekintetében a tervezet szerint a gazdasági kamarától a fogyasztóvédelmi felügyelőségekhez kellene telepíteni e szervezeteket, sőt azt is célul tűzik ki, hogy amennyiben döntést hoz a békéltető tanács, az legyen kötelező a szolgáltatóra, vállalkozóra.





•

Az önkormányzati szerepvállalás erősítése jogszabály módosítással oldandó meg, mind a testület, mind a jegyző eljárásában. • Végezetül a tervezetből fény derül arra is, mit értenek a fogyasztóvédelem társadalmasításán: a fogyasztóvédelem széles körű társadalmi alapokra helyezését, törekedve a minél erősebb tudatos fogyasztói magatartás elősegítésére. • Ehhez jelentős kommunikációs tervet kívánnak kialakítani, minden szinten erősíteni a tájékoztatást, továbbá komplex oktatási tervet létrehozni, működtetni. • A 2007-20013. évi fogyasztóvédelmi program előzőekben bemutatott koncepciójának végrehajtásához széles körű és a valamennyi szinten megvalósuló jogalkotási program szükséges, lényegében a 2004.évig kialakított fogyasztóvédelmi joganyag átfogó felülvizsgálata és újraszabályozása.




A FOGYASZTÓVÉDELEM ALAPJAI

Recommend Documents