1
A foglalkozás-egészségügy A foglalkozás-egészségügyi szolgálat A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálata Foglalkozási ártalmak és munkakörnyezeti tényezők
1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről 58. § (1) előírja, hogy a munkáltató foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást köteles biztosítani munkavállalói ellátására. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás biztosítása történhet a munkáltató által működtetett vagy a munkáltatóval kötött szerződés alapján külső szolgáltató útján. A feladat célja, hogy a munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha − annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, − foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetve a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan nem befolyásolja, − foglalkoztatása nem jelent veszélyt a munkavállaló reprodukciós képességére, magzatára, − mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti és a munkára – külön jogszabályokban meghatározottak szerint – alkalmasnak bizonyult. A 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról Foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás: a foglalkozás-egészségügyi szolgálat által végzett egészségügyi szolgáltató tevékenység.
2
A rendelet 1. § (1) előírja, hogy foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtására a foglalkozás-egészségügyi szolgálat jogosult. A rendelet alkalmazásában: Foglalkozás-egészségügyi szolgálat: − elsősorban preventív szolgálat − feladata a munkahelyi megterhelés (fizikai, szellemi, lelki) felkutatása − a munkakörnyezeti kóroki tényezők (fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai), folyamatos ellenőrzése − javaslattétel ezek egészséget nem károsító hatása szinten tartásának módszereire − a munka adaptálása a munkavállalók képességeihez testi, szellemi és lelki egészségi állapotuknak megfelelően − a munkavállalók egészségének ellenőrzése munkájukkal kapcsolatban A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok tevékenységének alapja, az egészségkárosító kockázatok ismerete, amely a munkakörnyezetből, munkavégzésből származó egészségkárosodás bekövetkezésének valószínűsége. Ennek alapján sorolhatók a munkavállalók foglalkozás-egészségi osztályokba (A, B, C, D) A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálata és véleményezése A 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet szerint 1. A munkaköri alkalmasság vizsgálata arra irányul, hogy egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen igénybevételt jelent és annak képes-e megfelelni. A hatás az expozíció, ami a munkahelyen jelenlévő és a munkavállalót érő kóroki tényező(k) hatásának való kitettséget jelenti.
3
A munkaköri alkalmasság vizsgálatához hozzátartozik a pszichoszociális kóroki tényezők megismerése is, amelyek olyan tartós szociális rizikó-szituációk, amelyek pszichoszomatikus megbetegedéshez, balesethez, társadalmi beilleszkedési zavarhoz vezethetnek. Egyes kémiai kóroki tényezők által okozott expozíció meghatározásához tartozik az ún. biológiai monitorozás, amikor biológiai anyagból (vér, vizelet) a munkakörnyezetben előforduló anyagok vagy metabolitjaiknak, illetőleg hatásuknak rendszeres mennyiségi meghatározása és regisztrálása történik. 2. A szakmai alkalmasság vizsgálata: a szakma elsajátításának megkezdését megelőző, illetőleg a képzés és az átképzés időszakában az alkalmasság véleményezése érdekében végzett orvosi vizsgálat. 3. A személyi higiénés alkalmassági vizsgálat: annak megállapítása, hogy a járványügyi szempontból kiemelt munkaterületen munkát végző személy fertőző megbetegedése, kórokozó hordozása mások egészségét nem veszélyezteti-e. Ez a vizsgálat elsősorban a munkát végző személyre vonatkozik, aki nem szervezett munkavégzés keretében, járványügyi szempontból kiemelt munkaterületen folytat tevékenységet. 4. A foglalkoztathatóság szakvéleményezése: annak megállapítása, hogy − az álláskereső személy megváltozott munkaképessége mennyiben befolyásolja a munkavégzést különböző foglalkozásokban, − az egyszerűsített foglalkoztatás körébe tartozó idénymunka, − alkalmi munka, − a közfoglalkoztatás esetében a munkavállaló mely foglalkoztatási korlátozás mellett folytathat tevékenységet. Az idősödő (az egyénre irányadó nyugdíjkorhatárt betöltött személy), a sérülékeny csoportok (fiatalkorúak, továbbá terhes,
4
nemrégen szült, anyatejet adó nők és szoptató foglalkoztathatóságát is szakvéleményezni kell.
anyák)
A munkaköri, a szakmai és a személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálata lehet − előzetes, − időszakos, − soron kívüli, − a jogszabály által meghatározott esetekben záró vizsgálat. a) Előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni − a munkáltató által foglalkoztatni kívánt személynél a munkavégzés megkezdését megelőzően − a munkáltató által foglalkoztatott személynél a munkakör, munkahely, munkakörülmények megváltoztatása előtt, ha − fizikai munkát végez, − fiatalkorú, − nem fizikai munkakörben foglalkoztatott munkavállaló az új munkakörben vagy munkahelyen a korábbinál nagyobb vagy eltérő jellegű megterhelésnek lesz kitéve, − kéthetes időtartamot meghaladó külföldi munkavégzés esetén a kiutazás előtt. b) Időszakos alkalmassági vizsgálaton vesznek részt a munkaköri alkalmasság újbóli véleményezése céljából: − a 18. életévét be nem töltött munkavállalók évente, − az idősödő munkavállalók évente, − a fizikai, kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók a jogszabály előírása szerinti gyakorisággal. Ezek egyes kémiai expozíciók esetében biológiai monitorozást is magukba foglalnak. − a fokozottan baleseti veszéllyel járó munkakörben foglalkoztatottak a jogszabály szerint − a fokozott pszichés és pszichoszociális kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók évente, − a külön jogszabály szerinti korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkozatott munkavállalók, évente.
5
−
a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók évente.
c) Soron kívüli munkaköri vagy szakmai alkalmassági vizsgálatot kell végezni − ha a munkavállaló, a tanuló vagy a hallgató, illetve az álláskereső egészségi állapotában romlás következett be, − heveny foglalkozási megbetegedés, fokozott expozíció, eszméletvesztéssel járó vagy ismétlődő munkabaleset előfordulását követően; − a munkavállaló munkavégzése – nem egészségi ok miatt – 6 hónapot meghaladóan szünetel;
− − − − −
Soron kívüli alkalmassági vizsgálatot kezdeményezhet: a foglalkozás-egészségügyi orvos, az iskolaorvos, a háziorvos, illetve a kezelőorvos, a munkavédelmi felügyelőség felügyelője, a munkáltató, a szakképző és felsőoktatási intézmény vezetője.
d) Záró vizsgálatot kell végezni − a külön jogszabályban szereplő emberi rákkeltő hatású anyagok tízéves, − benzol, illetve ionizáló sugárzás négyéves expozícióját követően a tevékenység, illetve a munkaviszony megszűnésekor; − idült foglalkozási betegség veszélyével járó munkavégzés, illetve munkakörnyezet megszűnésekor, − ha a foglalkoztatott korkedvezményre jogosító munkakörben legalább négy évet dolgozott; − külföldi munkavégzés esetén a munkavállaló végleges hazatérését követően.
Az orvosi alkalmasság másodfokon történő elbírálása
6
A munkavállaló, vagy a munkáltató az orvosi szakvéleménnyel nem ért egyet, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül kérheti annak másodfokon történő felülvizsgálatát. A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmassági vélemény A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmassági véleményben meg kell határozni, hogy a vizsgált személy az adott munkakörre, tevékenységre, foglalkozási csoportokra alkalmas, ideiglenesen nem alkalmas vagy nem alkalmas. Az egészségügyi dokumentációt az adatfelvételtől számított legalább 30 évig meg kell őrizni az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény alapján. A külön jogszabály szerint biológiai tényezők hatásának kitett munkavállaló esetén 40 évig, rákkeltő expozícióban foglalkoztatottnál 50 évig – a munkaköri, illetve szakmai alkalmasságot első fokon elbíráló szerv őrzi meg. A gazdálkodó szervezet részére foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó szolgáltatóban bekövetkezett változás esetén az egészségügyi dokumentációt át kell adni a foglalkozásegészségügyi alapszolgáltatást nyújtó új szolgáltató részére. Foglalkozási ártalmak, és munkakörnyezeti tényezők A munkavállaló szervezetét számtalan megterhelés éri a munkavégzéstől és a különböző munkakörnyezeti tényezőktől. Ezeknek a hatásoknak lehetnek fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai okai. A fizikai kóroki tényezők lehetnek: − a magas, és alacsony hőmérséklet, − légnyomás, − zaj, − rezgés,
7
− − − −
ionizáló és nem ionizáló sugárzás elektromos áram hatásai elektromágneses tér hatásai természetes és mesterséges megvilágítás
A munkakörnyezetben előforduló kémiai kóroki tényezők Lehetnek anyagok, vagy keverékek, gázneműek, porok, cseppfolyósés szilárd halmazállapotúak. Az emberi szervezet számára veszélyes vegyi termékeket jogszabály határozza meg, és figyelemfelkeltő mondatokkal, piktogramokkal jelöli. Munkakörnyezeti biológiai tényezők A munkahelyen jelen lévő biológiai tényezők lehetnek mikroorganizmusok, (baktériumok, vírusok, gombák, paraziták, stb.), amelyek fertőzést, allergiát, vagy mérgezést okoznak az emberi szervezetben. Hatásuk alapján négy csoportra oszthatók: − okoznak-e emberi megbetegedést − emberi közösségben való elterjedésükkel számolni kell? − a megbetegedés megelőzhető-e? − hatásos kezelési mód rendelkezésre áll-e? Nem optimális igénybevétel, ergonómiai és pszichoszociális tényezők A nem megfelelő ergonómiai tényezők elsősorban a csontok, izmok, izületek és inak megterhelését okozzák, hatásuk fáradási jelenségekben nyilvánulnak meg. A mozgásszervek fokozott igénybevétele gyulladást, degeneratív elváltozásokat okozhat. A központi idegrendszer érintettsége alvászavar, neurózisok, és különböző pszichoszomatikus megbetegedések formájában jelentkezhet.
8
A pszichoszociális kóroki tényezőket – elsősorban az emberi kapcsolatokból származó stressz, pszichoszomatikus megbetegedésekhez vezethet. 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról Foglalkozási megbetegedés: a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai-, kémiai-, biológiai-, pszichoszociális- és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve amely a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye.
Bejelentendő foglalkozási megbetegedések: „A” csoport: kémiai kockázatok alapján 95 betegség, vagy annak gyanúja. „B” csoport: fizikai expozíciók miatt 8 egészségkárosodás, vagy annak gyanúja „C” csoport: biológiai kóroki tényezők, okozta egészségromlás, vagy annak gyanúja, 23 „D” csoport: Nem optimális igénybevétel, pszichoszociális, ergonómiai kóroki tényezők miatti egészségromlás, vagy annak gyanúja 17 Fokozott expozíció: a munkavállaló szervezetében a munkavégzés során a jogszabályban meghatározott biológiai határértékeket meghaladó koncentrációja vagy mértéke, illetve zaj esetében 4000 Hzen a 30 dB halláscsökkenés bármely fülön.
