Vízburok
A Föld felületének 71%-át víz borítja, ennek kb. 2,5%-a édesvíz, a többi sós víz, melyek a tengerekben, illetve óceánokban helyezkednek el. Az édesvízkészlet gleccserek és állandó hótakaró formájában található részét nem számítva az édesvíz 98%-a felszín alatti víz.
A Föld vízkészletének megoszlása
A víz Földünkön különböző halmazállapotú lehet. A napsugárzás mozgatóerejének és a gravitációnak köszönhetően Állandó körforgásban van. Ezalatt helyét és halmazállapotát is változtatja.
A napsugárzás hatására felmelegedő vízfelszínek párolognak. Rengeteg vizet párologtat el a növényzet is. A légkörbe kerülő víz vízgőz formájában van jelen. A levegő feláramlása és lehűlése miatt a vízgőz egy része kicsapódik és felhők képződnek. A felhőkből csapadék hull, a világtengerre és a kontinensekre egyaránt.
A szárazföldekre kerülő csapadékvizet nagyrészt felszíni vízfolyások szállítják vissza a tengerbe (lefolyás), de egy része újra elpárolog. A kőzetekben kémiailag kötött víz gyakorlatilag nem vesz részt a víz körforgásában. Csak akkor szabadul meg a kőzetek fogságából, ha azok elmállanak, illetve a köpenybe süllyedve kiizzadják magukból.
A földi víz eredetét két elmélet magyarázza: Az első szerint a víz a kezdeti ősbolygót adó szilárd anyagokból származik. Ezekből az anyagokból a víz kipárolgott, majd később vulkánkitörések gázaival együtt távozott. A keletkező bolygó nehézségi ereje a vízgőzt vagy legalábbis annak egy részét megtartotta, amely a hőmérséklet csökkenése következtében cseppfolyósodott.
A másik elképzelés szerint a Naprendszer külső részein előforduló hő- mérsékleten a víz, pontosabban a jég előfordulása sokkal valószínűbb. Ebből a térségből származnak az üstökösök, amelyek, a feltételezések szerint, vizet szállítottak a születő bolygóra.
Földünk felszínének 71%-át óceánok, tengerek borítják. Összes felületük 361 millió km2. Közös nevük világtenger.
Az óceánok nagy kiterjedésű és mélységű, önálló medencével rendelkező víztömegek. Sótartalmuk alig változik, bennük önálló áramlásrendszerek alakultak ki. Földünk óceánjai: a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceán.
A tengerek a szárazföldekhez szorosabban kapcsolódó óceánrészek. Lehetnek peremtengerek, melyeknek általában nincs önálló medencéjük, nyitottak, sokszor szigetsorok választják el az óceántól (pl. Északi-tenger, Watttenger, Dél-kínai-tenger stb.).
A beltengerek zártak, önálló medencével rendelkeznek, óceáni kijáratuk keskeny (pl. Földközi-tenger, Fekete-tenger, Balti-tenger).
A TENGERVÍZ FIZIKAI ÉS KÉMIAI TULAJDONSÁGAI • • • •
SÓTARTALOM HŐMÉRSÉKLET SZÍN ÁTLÁTSZÓSÁG
A tengervíz híg sós oldat. Sóinak 78%-a konyhasó. Átlagosan minden liter tengervízben 35 g só van feloldva. Azt mondjuk, hogy átlagos sótartalma 35 ‰. A sókoncentráció területenként változó. Függ: hogy milyen a párolgás mértéke, mennyi csapadék hull, mennyi folyóvíz ömlik a tengerbe az adott térségben.
Legnagyobb a sótartalom a térítők mentén, ahol a leszálló légmozgás miatt kevés a csapadék, nagyméretű a párolgás, és alig vannak vízfolyások.
A sótartalom az északi szélesség 60o környékén a legkisebb, ahol bőséges a csapadék, alacsony a levegő hőmérséklete, tehát kisebb a párolgás, a szárazföldekről pedig bővizű folyók jutnak az óceánba. Az Egyenlítő vidékén a bő csapadék miatt az óceán felszíni sótartalma az átlag körüli értékű.
A peremtengerek vize szoros kapcsolatban van az óceánokkal, így sótartalmuk is hasonló. Beltengerek esetében – ha azok száraz trópusi vagy szubtrópusi területeken fekszenek – a sókoncentráció magas. Meleg beltengerek esetében pl. a Vöröstengerben 41‰, a Perzsa-öbölben 40‰, a Földközi-tengerben 39‰.
Hideg beltengerek esetében a sótartalom sokkal alacsonyabb az átlagosnál – pl. a Balti-tengerben 10‰, a Finn-öbölben 1‰. A felszínen mért sótartalom kb. 500 m mélységig jellemző.
A TENGERVÍZ HŐMÉRSÉKLETE: A tengerek vizét a napsugarak melegítik fel, de a víz lassabban és kevésbé melegszik (illetve hűl), mint a szárazföld. A tengervíz 1 oC-os hőmérsékletemelkedéséhez 2-3-szor több hőenergia szükséges, mint a szárazföldéhez, mert nagyobb a fajhője.
A nyáron felvett hőt a víz raktározza, télen lassan leadja, s így módosítja környezete éghajlatát. A tengervíz felszíni rétegeinek felmelegedését a sótartalom, a tengeráramlások és a beömlő folyók vizének hőmérséklete is befolyásolja. A tengervíz – jelentős sótartalma miatt – nem 0 oC-on, hanem –2oC-on fagy be.
SZÍN: A tengervíz színét több tényező alakítja ki: • elnyelt és el nem nyelt fénysugarak, • szervetlen- és szervesanyag-tartalom, • szennyezettség illetve tisztaság (átlátszóság).
Az olyan tengervíz, amelyben nincsenek lebegő részecskék (optikailag üres) – kék.
A tengervíz színének meghatározásában fontos szerephez jutnak a vízben szabadon lebegő plankton szervezetek és szervetlen anyagok is.
ÁTLÁTSZÓSÁG: A tengervíz átlátszóságának fokát az a mélység adja meg, amelyben egy 30 cm átmérőjű, fehérre festett fémkorong (Secchi-féle korong) megszűnik láthatónak lenni.
Az átlátszóság a szubtrópusi övtől a pólusok felé haladva csökken, tekintettel a hideg tenger nagyobb tömegű ill. sűrűségű planktonállományára.
A Vörös tenger nevét a benne nagy számban tenyésző vörös fonalalgától kapta. A tenger vize tulajdonképpen kékeszöld színű, de a korallok és vízibolhák szintén színezik a vizet. A Sárga-tenger vizét a belső-ázsiai pusztákról érkező és rengeteg löszanyagot szállító Huangho (Sárga folyó) erősen szennyezi, ennek folytán a víz színe sárgászöldre változik.
