A filogenetikai párhuzam

.FERENCZI SÁNDOR.

.A filogenetikai párhuzam. A

Az összes ezután következ√ elmélkedéseknek kizért a merészségért, hogy nekem idegen tudományos területekre török be, már eleve bocsánatot ké- induló pontja, hogy mindjárt rátérjek, az a rendkívül rek és már itt hangsúlyozottan ki is jelentem, hogy gyakori eset, hogy a legkülönböz√bb normális és kóa születés egyéni katasztrófájának és a párosodási ros lelki képz√dmények megnyilvánulásaiban, az aktusban való megismétlésének gondolatát nem ter- egyéni és tömeglélek termékeiben, a halszimbólum, mészettudományi tények keltették bennem, hanem azaz a vízben lebeg√ vagy úszó hal képe, úgy a közöismét csak pszichoanalitikai, különösen a szimbolika sülést, mint az anya testében való helyzetet is kifeterületén nyert tapasztalatok. Ha már egyszer szám- jezi. Egyik ilyen különösen mély benyomást kelt√ talan megfigyelés alapján meger√södött bennünk az megfigyelés alkalmából az a fantasztikus ötletem táaz el√ítélet, hogy a lélek és a test szimbolikus vagy madt, hogy ebben a szimbolikában a tisztán küls√leindirekt kifejezésmódjai, akárcsak az √skori hierogli- ges hasonlatosságon kívül, mely a pénisznek a hüfák, egy elsüllyedt vagy más módon meg nem köze- velyben, a gyermeknek az anyaméhben és a halnak líthet√ történelmet √riznek a vízben való helyzete köHidas György: A vízi ember√s meg, akkor talán érthet√ és zött van, nem fejez√dik-e ki „…a magzatvíz az anya testébe, introiciált (bels√vé tett) tenmegbocsátható, ha ugyan- gert ábrázol, amelyben […] a gyenge és könnyen sérül√ emb- valami tudattalan filogeneazt a jelfejtési módot, mely rió úszkál és mozog mint hal a vízben.” (Ferenczi Sándor: tikai tudomás a vízben lakó Katasztrófák a nemi m∫ködés fejl√désében. 1924) gerinces állatoktól való az individuum történetének megfejtésében oly jól A Biblia szerint az ember porból vétetett, a darwini evolúciós származásunkról. Hiszen, bevált, a fajfejl√dés nagy elmélet szerint az √stengerben keletkezett az élet; az elgondo- amint azt az egyetemen tatitkaira is alkalmazni mer- lás önmagában is költ√i, tudományos igazsága mellett. Ferenczi nultuk, az ember valóban a jük. Mesterünk, Freud, ha- Sándor és Sigmund Freud bioanalitikus fantáziát sz√tt arról, haltól származik és a híres hogy a nemiség, a neurózisok, hogyan fejl√dtek ki a filogenesonló kísérleteknél ismé- tikus korszakokban különböz√ geológiai hatások nyomán, ka- amphioxus lanceolatust telten megjegyezte, hogy tasztrófák miképp alakították az ember történetét. Hawking minden gerinces állat, tehnem szégyen az, ha az em- matematikus szerint a világegyetemnek nemcsak egyetlen le- át az ember √seként is tiszber az ismeretlenbe való hetséges történelme van, hanem a lehetséges történelmek egész telik. családja létezik. A világegyetem triviális részletei abból szárilyen kirándulásai alkal- maznak, hogy az alapvet√ törvényekben – a hozzátartozó haMiután már ez a gondomával eltéved. Legrosszabb tározatlansággal és véletlenszer∫séggel – a kvantummechanika lat egyszer felmerült, támoesetben azon az úton, me- is jelen van. A kétely egyes elméletek és feltevések lehetséges gatására minden oldalról jelyen jártunk, int√ táblákat voltában ezt a multiplicitást kérd√jelezi meg. lentkeztek – igaz, hogy egyeFerenczi arra gondolt, hogy az az alapvet√ vágyunk realizálóállítanak majd fel, hogy má- dik a nemi aktusban – hacsak szimbolikusan is –, hogy vissza- l√re csak nagyon kalandos sokat megkíméljenek ha- jussunk az anyaméhbe, a születés el√tti introiciált tengerbe. – bizonyítékok… Hogy volsonló tévedésekt√l. na – gondoltuk, – ha a magaFerenczi Sándor: Katasztrófák a nemi m∫ködés fejl√désében 1924, Pantheon kiadás.

77

Ferenczi Sándor

sabb rend∫ eml√sök anyaméhben való létezése csak phylo- és perigenetikus parallelizmus.) ismétl√dése volna a halid√kb√l való létezési formáA népszer∫ íróként ismert, de mint egyéni gonnak, és a születés nem volna egyéb, mint egyéni reka- dolkodó még nem eléggé méltatott Bölsche képzepitulációja annak a nagy katasztrófának, mely annyi letben gazdag és szellemes leírásaiban találunk az állatot és bizonyára a mi állati √seinket is a tengerek itt hangoztatottakhoz hasonló elképzeléseket, bár kiszáradásakor a szárazföldi élethez való alkalmazko- csak költ√i hasonlatok és képek formájában. Miután dásra kényszerítette, els√sorban arra, hogy a kopol- azonban mi egy régebben megjelent kis pszichoanatyúkkal való légzésr√l lemondjanak és a leveg√vel va- litikai dolgozatban azt a véleményt képviseltük, hogy ló légzésre alkalmas szerveket fejlesszenek. És ha a az ilyen hasonlatok a tudattalan tudás mélységeib√l nagy mesternek, Haeckel- A tenger életünk, álmaink, fantáziáink alapélménye. Mai isme- származnak,1 fel kellett tennek, volt rá bátorsága, hogy reteink szerint √seink, a sejtjeinkben √rzött emlékek, a paleo- nünk, hogy Bölsche, aki a biogenetikai alaptörvényt antropológusok és a molekuláris biológia adatai alapján három különben h∫ követ√je és felállítsa, mely szerint az ízben voltak tengerlakók. El√ször az √stengerben, majd száraz- apostola Haeckel-nek, ezekembrió testének fejl√désé- földre kerültek az evolúció során, az ember√sök pedig legalább ben a dolgokban még sincs egymillió évet töltöttek újra vízi környezetben, ott fejl√dött a ben („palingenesis”) az egész homo erectus is, a vízimajom-elmélet szerint. Harmadszor az nagy mesterével egy vélefajfejl√dés röviden is- anyaméh magzatvíz-tengerében vagyunk vízi lények. ményen. Egy alkalommal a Érdekes, hogy Freud és Romain Rolland egy levélváltásában métl√dik, akkor miért ne férfi nemi szervér√l beszélmehetnénk egy lépéssel to- Rolland a vallásosság tulajdonképpeni forrását az „óceáni” ér- ve azt mondja: Ez a szerv a zésben találja meg. Ez az „örökkévalóság”, a határtalanság, a vább és miért ne tehetn√k korlátok nélküliség érzése. Csak ennek az érzésnek az alapján múltat is magában foglalja. fel, hogy az embrió védel- nevezheti magát valaki vallásosnak – mondja. Freud szerint a Ez egy Meluzina-szerv. mét szolgáló berendezések múlt megtartása a lélekben inkább szabály, semmint furcsa Az emberi lény ebben a fejl√désében is (amit eddig kivétel. Freud Rollanddal vitatkozva mégis úgy véli, hogy a val- szervében még a hallal tart lásos érzelmek az infantilis tehetetlenségérzésb√l és az ebb√l a coengenesis iskolapéldá- ered√ biztonságot ígér√ apa utáni vágyakozásból származnak. rokonságot, melyt√l az id√k jaként emlegettek) a fajtör- Ebben az érzelemben nemcsak a gyermeki élet tükröz√dik, ha- hajnalán elszármazott. ténet egy része, mégpedig nem fennmarad a szorongás a sors hatalmától is. Úgy vélem, Igaz, hogy nem sokáig tart azoknak a környezetválto- Romain Rolland, a szépíró, már az óceáni érzés megnevezéssel ki e mellett a hasonlat melaz érzelem filogenetikus gyökereire. Freud ugyanebzásoknak a története ma- rátapint lett; e függelék eredetét csben az írásában hivatkozik egy másik barátjára, szerintem Feradt fenn, amely környeze- renczire, aki szerint a jógagyakorlatokban a külvilágtól való ak mint függelékkérdést tekben az embriogenetiku- elfordulással, a figyelemnek a testi funkciókra fordításával, a (Anhängselsache) méltásan jelzett √sök éltek. Mik- lélegzés különleges módjaival tényleg új érzetek ébreszthet√k, nyolja, amiben nem értünk √ (Ferenczi?) a lelki élet rég túlhaladott állapotaior aztán fejl√déstani mun- amelyeket vele egyet. Más helyütt vira történ√ regressziónak tart. Ezekben a misztika több bölcseskákat kezdtem tanulmá- ségének élettani megalapozását véli felismerni. szont, amikor arról beszél, nyozni, azt találtam, hogy A magzatvízben, az anyaméh edényében éljük életünk els√ hogy a szalamandra az els√ hasonló gondolatokat Oken kilenc hónapját. „A pszichoanalitikus gondolkodásnak, amely állatok közé tartozik, ametermészetfilozófus – Goet- minden biológiai és lelki folyamat determináltságával és indo- lyek embrionális idejüket koltságával számol, jobban megfelel az a feltevés, hogy a maghe kortársa – már hangoz- zatvíz az anya testében bels√vé tett tengert ábrázol, amelyben az anyatestben töltik, a kötatott, ezeket azonban tudó- a gyenge és könnyen sérül√ embrió úszkál és mozog, mint hal vetkez√ket mondja: Az anya sabb utódai, Haeckel maga a vízben. […] A különböz√ lelki képz√dmények (álom, neurózis, teste volt a szalamandra is, erélyesen visszautasítot- mítosz, folklór stb.) következetességgel ábrázolják a koituszt vízpocsolyája, kopoltyús és születést egyazon szimbólummal: a veszélyb√l, f√képpen ták. Haeckel szerint csupán állapotát teljesen az anyamagának az embrió testének fejl√désfázisai bírnak testben éli át – ez viszont nem jelent kevesebbet, történeti dokumentumok értékével, nem áll ez azon- mint elismerését annak a felfogásunknak, amelyet ban a csíravédelmet szolgáló berendezések állandó a biogenetikai törvény perigenetikus kiegészítésefejl√dést mutató változásaira. Ezzel ellentétben áll a képen hangoztatunk, azaz, hogy az embrió intrautemi felfogásunk, amely szerint a csíravédelem módja rin véd√berendezkedése a hal vízben való életfornem teljesen újonnan képz√dött, vagyis coenogeneti- májának analogonja. kus fejl√dés, hanem szintén ismétl√dés: megisAz álom- és neurózis-szimbolika egyes részletei métl√dése a fajtörténetben átélt környezeti viszo- az anya testének egyrészt a tengerrel, másrészt a nyoknak. Szóval szerintünk nemcsak az ontogenézis, tápláló anyafölddel való mélyreható jelképes azohanem a csíravédelem fejl√dése, a perigenézis is ki- nosítására utalnak. Lehetséges, hogy ebben a szimmutathatóan párhuzamos a filogenézissel. (Onto – bolikában nemcsak az a tény jut kifejezésre, hogy az

78

A filogenetikai párhuzam

ember, mint egyén, születése el√tt vízlakó endopa- oldhatatlanul anyjához kötött homoszexuális fiatalrazita, születése után pedig jó ideig mint leveg√t szí- embernek az esete, aki, még mint ifjú is, órákig fevó ektoparazita él√sködik az anyán, hanem az is, küdt a vízzel telt kád fenekén, s hogy ebben az √si, hogy a tenger és a föld a fajfejl√désben valóban az vízi egzisztenciára emlékeztet√ helyzetben megmaanyaság el√futárai voltak és a kés√bb szerzett radhasson, a vízb√l kinyúló, szájában tartott csövön véd√berendezés helyét valamikor maguk töltötték át lélegzett. be, amid√n ama állati √söket beburkolták és táplálMár az el√bbi fejezetek egyikében – a pszichoták. Ily értelemben az anya tengerszimbolikája ar- analízisben egyébként is használatos módon – úgy chaikusabb és primitívebb jelleg∫, míg a földszimbo- magyaráztuk a vízb√l való kimentést, illetve abban lika azt a kés√bbi periódust vízb√l (magzatvíz) való kimentéssel, egyformán az úszás, lebe- lebegést, mint a születés utánozza, amikor a tenger gés, repülés szenzációival fejezik ki a koitusz és az intrauterin vagy a koitusz ábrázolását; kiszáradásakor szárazra do- lét érzéseit, s gyakori bennük a genitálé és a gyermek szimbo- ám ez szerintünk még egy bott hal az elveszett teng- likus azonosítása. […] Az igazi szimbólum történeti emlék érté- filogenetikai értelmezést is ervíz helyett a föld bel- k∫, történelmi maradványa egykor tényleges cselekvési mó- követel. A vízbe esés újra doknak, emléknyom, melyre testileg és lelkileg hajlamosak vasejéb√l szivárgó vízzel érte gyunk visszatérni.” Ferenczi úgy gondolja, hogy az orgazmus- csak az √sibb szimbólum, be (amely egyúttal táplá- ban végz√d√ genitális aktus libidófeszültsége hirtelen kisugárzik jelenti az anyába való léka is volt), és ebben a ked- az egész szervezetre, a szervezet egy pillanatra nemcsak együtt visszatérést, míg a vízb√l vez√ környezetben szinte élvez a nemi szervekkel, hanem újból élvezi az intrauterin bol- való kimentés a születés dogságot is, és benne foglaltatik tudattalan vágyfantáziánk az parazita módjára vegetál- √stengerbe való visszatérésr√l. vagy partra jutás mozzanahatott, amíg amfibiummá Az él√lények valamikor mind a tengerben fejl√dtek ki, és az tát hangsúlyozza. Abba a kívaló átalakulása sikerült. evolúció során, ökológiai változások, katasztrófák következté- sértésbe esünk, hogy az Itt a szimbolika jelentésvál- ben váltak szárazföldlakókká. A vágy, a tengerbe való vissza- özönvízmondákban a pszijutás vágya nemcsak megmaradt, de például ez fejlesztette ki – tozására gondolunk, amely- Ferenczi szerint – a péniszt is, az introiciált tengerbe jutás fan- choanalitikus tapasztalatok ben, mint a nyelvészek szó- táziájának eszközét. A tengerbe visszajutás vágya szerepet ját- szerint nem szokatlan megjelentésváltozásaiban: tör- szott abban, hogy szárazföldi eml√sállatok, mint a delfin, a fordítását lássuk a valódi ténelem, mégpedig itt a faj- bálna, a fóka visszatértek a tengeri életformába. Ma ilyen átme- tényállásnak. Az els√ nagy állatok a Galapagos-szigeteken az iguana és a kormorán. történet fontos fejezete neti veszedelem, mely az eredeA vízimajom- (az aquatic ape) elmélet szerint az ember√s kb. rejt√zik. Például az eke négymillió évvel ezel√tt szintén a delfinek útját járta, nyilván- tileg kivétel nélkül vízben szimbolikája mögött, mely- valóan nemcsak a bels√ vágytól vezérelve, hanem ökológiai lakó állatokat érte, nem az ben a pszichoanalízis régi okokból is, de egymillió éves vízi élet után 180 fokos kanyarral özönvíz, hanem a beszáraa szárazföldre. Máig meg√riztük a tengeri, a vízi élet kultúrtörténeti tapasztala- visszafordult dás veszedelme volt. Az során kialakult anatómiai, élettani és lélektani sajátosságainkat. tok lecsapódását látja, vagy Ferenczi Katasztrófák a nemi m∫ködés fejl√désében cím∫ Ararát-hegy kiemelkedése az ágletörés és a gyümölcs- könyvének vezet√ gondolata az ösztönök konzervatív termé- a vízb√l tehát, ellentétben letépés szimbolikája mö- szete, amely minden küls√ zavarás által feladott állapotot vissza a bibliában mondottakkal, gött (például a bibliai ge- szeretne állítani. A pszichikum sajátosságai a test szubsztanciá- nem csupán a menekvést ja √si változásainak nyomait meg√rzik. Freud szerint Ferenczi nézisben): az ekével meg- könyvével kapcsolatban még nem lehet tudni (1933-ban), mi jelenti, hanem az eredeti munkált, gyümölcsöt term√ benne a hihet√ felismerés, és mi az egyfajta tudományos fan- katasztrófát is, amit talán földnek az anyával való tázia, amely kés√bbi megismerést próbál megsejtetni. Ma is csak kés√bb ferdített el a azonosítása rejt√zik. Szá- aktuális Freud gondolata, hogy ami ma a neurotikus és pszicho- szárazföldlakók gondolkotikus ember bels√ világában kórosnak és az életet besz∫kít√nek mos primitív világkeletkedása. A pszichoanalitikus zési monda, melyben a föld a tengerb√l emelkedik természetesen nehézség nélkül felismeri az Ararátki, olyan vonásokat tartalmaz, amelyek ezt a kozmo- ban, a földben, a szimbolika egy mélyebb értelme góniát a születés szimbolikus ábrázolásaként teszik szerint Noé bárkájának mását, s mindkett√ben az érthet√vé. De a mindennapos pszichoanalitikus anyatest ábrázolását, melyb√l minden magasabb anyag is meggy√z√ példákat hoz a föld és a víz anya- rend∫ állat ered; itt mi még csak azt f∫zhetjük hozzá, szimbolikájához. Számos gyermek élettörténetében hogy ennek a mitikus anyagnak is szüksége van egy el√fordul, hogy az Ödipusz-komplexum folytán tilal- további értelmezésre, filogenetikai szempontból.2 massá vált anya iránti szeretet áttev√dik a földre; a Ilyen további értelmezést kell most már az el√bbi gyermek koitusz-kísérleteket végez, földbe vájt lyu- fejezetekben adott magyarázatok számára is követelkakon vagy lyukakban való elbújással kísérli meg a nünk. Ezek tudvalev√leg a közösülés folyamatait szimteljes regressziót. Felejthetetlen számomra annak az bolikus cselekvésekként fogják fel, amelyekben az

79

Ferenczi Sándor

egyén az intrauterin lét örömét, a születést√l való fé- az eml√sállatokra jellemz√ erektilitást. Valódi nemlelmet s a veszély szerencsés megúszásának örömét z√szervek birtoka, az anyában való fejl√dés és a nagy éli át újból. Mikor az individuum a hüvelybe hatoló beszáradási katasztrófa átélése eszerint elválaszthahímvessz√vel s a n√ testébe rajzó ondósejtekkel azo- tatlan biológiai egységet alkotnak, és ez lehet végs√ nosítja magát, szimbolikusan megismétli azt a halálos oka egyrészt az anyaöl tengerrel és földdel való szimveszedelmet is, amelyet állat√sei a tengerbeszáradás bolikus azonosságának, másrészt a hímvessz√ azogeológiai katasztrófájának idején szerencsés környe- nosságának a gyermekkel és a hallal. A darwinistáknak arra a várható ellenvetésére, zeti viszonyok következtében diadalmasan legy√ztek. Ez a feltevés egyel√re csupán szimbólumokból hogy magától értet√dik, hogy csak azok a fajok mavaló egyszer∫ következte- t∫nik, evolúciós kezdeteiben a fajta túlélési és alkalmazkodá- radnak meg, amelyek a szátésen alapul. Ha a vízben si reakciója volt a környezet életkörülményeinek fenyeget√ razföldi élethez szervesen úszó hal, úgy mint azt annyi változásaira és traumatikus eseményeire. A szimbólumok je- alkalmazkodni tudtak és termékenyítési varázslat- lentése pedig, amelyeket az ember sohasem tanult, filogeneti- hogy az embrió védelménál láthatjuk, az anyaméh- kus örökségnek tekinthet√k, ugyanígy az √sfantáziák, amelyek nek kialakulása a természea neurotikus tünetképzésben szerepet játszanak. ben lév√ gyermeket jelen- Az ember√s két lábon járását, felemelkedését évtizedeken át tes kiválasztás elvének ti, és ha annyi álmot va- a szavannaelmélettel magyarázták a paleoantropológusok. Úgy megfelel√ változat fennmagyunk kénytelenek úgy ma- gondolták, hogy az erd√lakó √s ökológiai változások követ- radásának tulajdonítható, gyarázni, hogy a gyermek keztében az es√erd√kb√l a szavannára, a magas f∫ közé költö- azt feleljük, hogy a pszichozött, ahol a két lábon járás a túlélés esélyeit növelte, mert bizpéniszszimbólum, akkor tonságosabb volt, távolabbra látott, jobban észrevehette a tá- analitikushoz közelebb áll érthet√vé válik egyrészt a madni készül√ ragadozót, ugyanígy a zsákmányt is könnyeb- Lamarck pszichologikusabb hal péniszjelent√sége, más- ben vehette észre, ily módon könnyebb volt a kicsinyeket vinni, gondolkodása, aki a fajrészt azonban a pénisz hal- szabadon használhatta a kezét. Felegyenesedve kevesebb nap- fejl√désben is szerepet jutsütés éri. Nagyobb létszámú csoport kedvez√bb a kommunijelent√sége is, tehát az az káció fejl√désére, a kooperációra. Azonban a szavannaelmé- tat törekvéseknek és öszelképzelés, hogy a pénisz a let az ember sok anatómiai és élettani tulajdonságát nem ma- tönrezdüléseknek, mint a közösülési aktusban az em- gyarázza meg, els√sorban azt nem, hogy miért hagyták el az nagy angol természetbúvábernek nem csupán szüle- es√erd√ket. Újabb kelet∫ tanulmányok és fosszilis leletek arra ré, aki mindent variációra, hogy a korai ember√sök olyan környezetben éltek, tési és születés el√tti léte- utalnak, végs√ fokon tehát a véletahol fák és víz kombinációja volt; a két lábon gázlójárás árzési formáját ábrázolja, ha- területeken alakult ki, például vízpartokon, mocsarakban vagy lenre bíz. A darwinista felnem annak az állatel√dnek mangrove erd√kben. (A mangrove tengerparti fa támasztógyö- fogás nem nyújt magyaráa küzdelmeit is, mely a kerekkel.) Ezek az ember√sök vízben úsztak, búvárkodtak. Bio- zatot a régi formáknak és adatok arra utalnak, hogy egy korai hominid ponagy beszáradási katasztró- molekuláris funkciómódoknak az új fejpuláció Eurázsia és Afrika között a kés√bbi Földközi-tenger fát végigélte. vagy Vörös-tenger mangrove erd√iben élt. Egy brazil kutató azt l√dési produktumban minA fejl√déstan és az találta, hogy kapucinus majmok mangrove fákra tapadó oszt- denütt kimutatható visszaösszehasonlító állattan két rigákat esznek. Feltételezhet√, hogy √seink is kagylókat és ha- térésére sem; ez a felfogás er√s bizonyítékkal szolgál lakat ettek, ezek az agy fejl√dését segítették el√, olyan mo- valószín∫leg tagadná a reglekulákat (DHA) tartalmaznak, amelyek a szavannán nem forehhez az egyel√re nagyon dulnak el√. Fosszilis adatok szerint az ember√s fogzománca al- resszió tényét, amely nélkül merésznek látszó hipotézis- kalmas volt kemény héjú táplálékot enni. az analízis nem boldogulhez. Az egyik azt mondja, ◊seink vízi élete okozta, hogy sz√rzetünk nagy része elt∫nt, hat. Ne zavarjon tehát benhogy a magzatvizet tartal- ebben is hasonlítunk a tengeri eml√sökhöz, áramvonalasabbak nünket ez a felfogás, hanem lettünk. A hideg vízben a legjobb h√szigetel√ a b√r alatti mazó véd√szerveket (amtartsunk ki feltevésünk nionokat) az embrió számára csupán szárazföldön mellett, hogy a genitalitásban az ontogenetikuson lakó állatok fejlesztenek; a másik pedig, hogy azok kívül megnyilvánulnak filogenetikus katasztrófák emaz állatfajok, melyeknek embriói amnion nélkül fej- lékei is, s√t talán benne reagálódnak le utólagosan. l√dnek (anamnia), tulajdonképpen nem közösülnek, hanem a termékenyítés és a megtermékenyült pete fejl√dése az anya testén kívül, többnyire szabadon ADATOK A „TALASSZÁLIS a vízben történik. Ennek megfelel√en a halaknál REGRESSZIÓ”-HOZ bels√ megtermékenyítésre még csak néhány sporadikus kísérletet találunk, a közösülési szerv folytonos, megszakítatlan fejl√dése pedig csak a kétélt∫eke könnyítsük meg magunknak a dolgot túlságonél indul meg és csak némely csúszómászónál éri el san, hanem soroljuk fel, ha csak laza egymásután-

N

80

A filogenetikai párhuzam

ban is, azokat az érveket, amelyek véleményünk sze- még üreg nélküli pénisznyúlványt, a kloakából kirint a talasszális regresszió, az √sid√kben elhagyott nyúló fúrószerszámot s – amint azt már említettük tenger utáni vágy gondolata mellett szólnak, f√leg – a krokodiluson az erektilitás els√ nyomait. azonban azokat, amelyek ennek az ösztöner√nek, A hím g√ténél már bels√ kapcsolat jön létre a vihelyesebben vonzóer√nek visszatérését, tovább- zeletkiválasztás és az ejakuláció közt; ez a kapcsolat élését a genitalitásban valószín∫vé teszik.3 legmagasabb fokát legel√ször egy primitív gerinces Induljunk ki mindjárt abból a párhuzamosságból, állaton, a kengurun éri el, ahol végre a kloaka végamely egyrészt a közösülés módja és a közösülési bélre és húgycs√re válik szét, s a sperma és vizelet szervek kifejl√dése, másrészt a tengerben, majd a közös kivezet√csatornája az emberéhez hasonlóan földben, illetve a le- zsírszövet, az emberi újszülött tömzsi és hájas, ez a háj fehér, az erektilis pénisznyúlvveg√ben való élet között segíti a vízben lebegést is, három hónapig merülési reflexük ányt fúrja át. található. Azoknak az ala- is van. A búvárreflex által sokáig tudunk a víz alatt maradni, Bizonyos analógiát mucsonyabb rend∫ állatok- a reflex lassítja a szívm∫ködésünket és anyagcserénket is, tat ez a fejl√dési sor az eronak, amelyek ondójukat és hasonlóan a delfinekhez. Egy csecsem√, ha vizet fröcskölünk tikus valóságérzék egyéni az arcára vagy víz alá merítjük, azonnal felfüggeszti légzését. petéiket egyszer∫en a víz- Ez a légzéskontrollunk segíti a beszédünket is, ugyanígy fejl√dési fázisaival, amint be ürítik, ahol aztán a term- a torokban mélyen fekv√ gége, amely szintén hasonló a azt fentebb leírtuk. A hímékenyítés végbemegy – ol- tengeri eml√sökéhez. Az orrlyukak lefelé néznek, az orrcim- nek eleinte csak ügyefogyott vassuk Hesse és Doflein pák mozgathatók. Az emberek 7 százalékának van b√rlebeny kísérletei, hogy testének réaz ujjai között, ez az úszást segíti. Minderre nincs szükség a szép könyvében –, ismere- szavannán. szeit, valamint nemi váladéteink szerint nincsen a ki- Max Westenhofer német patológus 1923-ban éppen emberek kát a n√stény ölébe beveürítést megel√z√ semmifé- lépének, veséjének lebenyezettsége alapján (ilyen a tengeri zesse, a gyermek eleinte le különös cselekvésük. De eml√söké is) tételezte fel el√ször az ember vízimajom √sét. ügyetlen, aztán mindig célA vízimajom-elméletet azután Alister Hardy tengerieml√s-kuminél magasabb a fejlett- tató fogalmazta meg 1960-ban, majd Elaine Morgan író és újság- tudatosabb kísérleteire emség foka, azaz feltevésünk író dolgozta ki. Érdekes egybeesés, hogy 1923–24-ben jelent lékeztetnek, hogy erotikus szerint: minél szövevénye- meg Ferenczi Sándor könyve, a Katasztrófák a nemi m∫ködés ösztönberendezkedéseivel sebb történelmi múltra te- fejl√désében, és Otto Rank könyve, a Születés traumája, e m∫- kikényszerítse az anya öléminketten a filogenezishez nyúlnak vissza. kinthet vissza a faj, annál vekben be való visszatérést, és hogy A vízimajom-elmélet szerint a két lábon járás, ahogy Csányi hathatósabban gondosko- Vilmos humánetológus írja, éppen annak köszönhet√, hogy a a megszületést legalábbis dik arról, hogy kedvez√ hosszú karú, hosszú lábú primata teste alkalmazkodott a részben és szimbolikusan környezettel biztosítsa az hosszabb idej∫ folyamatos úszáshoz. Az embernél a gerinc és a újból átélje, illetve visszalábak kiegyenesedettek, mint a tengeri eml√söknél is, ivarsejteket. Tény az, hogy hátsó csinálja. Freud felfogásával ezek is szemt√l szembe közösülnek. Az emberi vese kiválasztja a küls√ nemi szervek fej- a sót, könnyeink, izzadságunk is a sókiválasztást szolgálja, épp- is egyezik ez a néz√pont, l√dése egész hirtelen indul úgy, mint a tengeri eml√söknél, azért, hogy a lenyelt fölösleges szerinte ugyanis az állatvimeg a kétélt∫ek fejl√dési sót kiválasszák. lágban észlelhet√ különlekatasztrófájával együtt. A vízi ember√sök egymillió évig élhettek tengeri, vízi környe- ges közösülési formák mintzetben, azután újabb geológiai, ökológiai változások követIgaz, hogy ezeknek sincs keztében visszatértek a szárazföldre. A víznek dönt√ szerepe egy biológiai példaképei az még tulajdonképpeni, a kö- volt az ember evolúciójában: élettér, vízinövényekb√l és álla- infantilis szexualitás kifejezösülésere alkalmas szer- tokból származó, fejl√dést segít√ élelem, segítette vagy zési módjainak, valamint a vük, ez csak a csúszómá- id√nként akadályozta az emberiség elterjedését a földön. perverzek m∫veleteinek. A vízi környezet által létrehozott anatómiai és élettani váltoszóknál (gyík, kígyó, krokoMost azonban újra képdil, tekn√sbéka) kezd√dik, de már a békáknál is van zeletünkre kell bízni magunkat, ha legalább ideiglevalamiféle coitus per cloacam: a hím kloakájának nes választ akarunk kapni arra a megoldatlan kérodaszorítása a n√stényéhez, vagy bevezetése a n√s- désre, hogy mi indította a kétélt∫eket és a csúszótényébe. Ezen állatok vízi és szárazföldi kett√s éle- mászókat arra, hogy péniszt teremtsenek maguknak tüknek megfelel√en választhatnak a küls√ és bels√ (lamarckista felfogásunk szerint ugyanis nincs fejl√megtermékenyítés alternatívája között, azaz a peték dés bels√ indok nélkül, nincs változás, ami nem küls√ megtermékenyítése történhetik akár a vízben, akár megzavartatáshoz való bels√ alkalmazkodás volna). a n√stény testében. Itt alakulnak ki el√ször felt∫n√bb Ez a motívum igen könnyen eredhet abból a töreknemi jegyek is, például a hím béka mells√ végtagján vésb√l, mely az elveszett életformát helyreállítani az a b√rkeményedés, amely √t a n√stény magához- igyekszik oly nedves környezetben, mely egyben tápölelésére képesíti. A gyíkokon fedezhetjük fel az els√, anyagokat is tartamaz, azaz a vízi életet az anya ned-

81

Ferenczi Sándor

ves, táplálékban gazdag méhében. Az anya tehát – kat levelekb√l készített fészkekbe, és ekkor tüd√vel a már néhányszor szükségessé vált szimbolika-meg- lélegzenek, mint a kétélt∫ek. A téli nedves évszakban fordítás szerint – tulajdonképpen a tenger szimbólu- folyamokban és mocsarakban élnek és kopoltyúval ma vagy részleges helyettesít√je, nem pedig megfor- lélegzenek, mint a halak. Haeckel-t√l megtudjuk azt dítva. Mint említettük, mi úgy gondoljuk a dolgot, is, hogy a zoológusok örökkön vitatkoznak, vajon a hogy valaminthogy a magasabb rend∫ állatok ivar- tüd√s halak tulajdonképpen halak-e vagy kétélt∫ek. sejtjei ivadékvédelem, s√t a már világra hozott utó- ◊ maga azt a nézetet vallja, hogy külön állatosztályt dok is anyai gondozás nélkül elpusztultak volna a képviselnek, amely a kett√ között átmenetet alkot. beszáradás katasztrófájakor, ha véletlenül kedvez√ A kétélt∫ek szárazföldi élethez való alkalmazkokörülmények s az ekto- és zások mellett ennek az id√szaknak számos lélektani emléke dásának további fejl√dése endoparazitikus életre va- is megmaradt bennünk. A tipikus álmokban a vízben tartózko- ismeretes. A békák fiatalkoló regressziós kísérletezé- dás, a vízbe esés, a vízb√l kimentés egyfel√l az anyaméhben rukban kopoltyúval lélegsek a szárazföldi élethez va- tartózkodást jelenti, másfel√l a születést. Így a mesében is zenek és mint porontyok ló alkalmazkodás alatt nem János vitéz a tóba dobja a rózsát, és abból születik meg Iluska. halak módjára úszkálnak a Gyerekek, feln√ttek szívesen fürdenek, úsznak, szörföznek, gondoskodtak volna meg- búvárkodnak – gondoljunk például A nagy Kékség cím∫ film- vízben; a feln√tt példány maradásukról. A magasabb- re. A nyugtalan gyereket a fürd√ megnyugtatja. Csecsem√ink pedig már tüd√vel lélegz√ rend∫ gerinceseknek sike- manapság babaúsztatókban búvárúsznak a víz alatt, nagy szárazföldi lakos. rült végül a bels√ megter- örömmel. Ezzel szemben legközelebbi rokonainknak, a csimAzt kell csupán feltenpánzoknak víziszonyuk van. mékenyítésre és az anyánünk, hogy a magasabb ban való fejl√désre berendezkedniök és így ezt az rend∫ eml√söknél a placentális kopoltyúlégzés az él√sdi létezési formát a talasszális regressziós embrionális id√re szorítkozik, és akkor olyan megvággyal sikeresen összekapcsolniok. szakítatlan fejl√dési sort kapunk a haltól a kétélt∫n Egy másik analógia a méhben él√ magzat és a víz- keresztül az emberig, amely soha teljesen fel nem adta ben él√ állat közt az oxigén- és táplálékellátás mód- a vízben való élethez való visszatérésre való törekvést, jában észlelhet√. A magzat úgy fedezi oxigénszük- bár ez az utóbbiaknál csak az anyatestben való ségletét, hogy chorionbolyhai szabadon lebegnek az fejl√dési korszak idejére korlátozódik. Még csak azt anyai méhlepény vérüregeiben, és így a lélegzési gáz- kell hozzátennünk, hogy a talasszális regresszióra vacserét ozmózis útján létesítik. Ezekben a chorion- ló törekvés a születés után sem pihen, s az erotika (kübolyhokban (és nem a mindig m∫ködésképtelen lönösen a párosodás) megnyilvánulásaiban, valamint embrionális kopoltyúívekben) láthatjuk a víziállatok a kiegészítésképpen felhozható és kés√bb még b√vebkopoltyús szerveinek mását, amelyek oxigénjüket ben kifejtend√ alvásállapotokban kifejezésre jut. szintén ozmózis útján, folyadékból, nem pedig, mint Semmi esetre sem vehetjük véletlen variációnak, a szárazföldi állatok, a leveg√b√l szerzik meg. A mag- ha a magzatvizet tartalmazó amnionzsák a gyenge zati lepény tehát parazitaszer∫, a kopoltyúlélegzést embrió véd√szerveként épen csak azoknál az állautánzó szívószerv, amely az oxigénr√l (és a táplálék- toknál képz√dik, amelyek az extrauterin életben soról) mindaddig gondoskodik, amíg a magzatot szer- hasem lélegeztek kopoltyúval (csúszómászók, mavei önálló szárazföldi életre képessé nem teszik az darak, eml√sök). A pszichoanalitikus gondolkodásanya testén kívül is. Ha komolyan akarjuk venni a nak, mely minden biológiai és lelki folyamat deterperigenetikus párhuzam elméletét, akkor fel kell ven- mináltságával és indokoltságával számol, jobban nünk a tengeri és szárazföldi élet közti átmeneti megfelel az a feltevés, hogy a magzatvíz az anya id√szakban olyan el√döket, amelyek a kopoltyúval testébe introjiciált tengert ábrázol, amelyben, mint való lélegzésképességet meg√rizték mindaddig, míg ahogy R. Hertwig, az embriológus mondja, a gyena m∫ködésre képes tüd√ ki nem fejl√dött. Effajta ál- ge, könnyen sérül√ embrió, úszkál és mozog, mint a latok a mai napig fennmaradtak. Haeckel írja: hal a vízben.4 Ezekhez a gondolatokhoz még néhány figyelemre A valódi halak és a kétélt∫ek közé sorozható a tüd√s halak különös osztálya (Dipnoi, Protopteri). Ezekb√l méltó tényt csatolhatok s az olvasó ítéletére bízom, ma már kevés van: az Amazon folyam területén talál- vajon jelentéktelen furcsaságot lássunk-e bennük, ható amerikai tüd√s hal (Lepidosiren paradoxa) és vagy szemléletünk bizonyítékai közé sorozhatjuk-e az afrikai tüd√s hal (Protopterus annectens) Afrika √ket. R. Hertwig a tyúkembrió amnionzsákjának különböz√ vidékein. Száraz nyári id√ben ezek a kü- fejl√désér√l szólván, a következ√ket mondja: a fejlönös állatok a beszáradó iszapban ássák el magu- l√dés kezdetén az amnionzsák kicsiny, lassankint

82

A filogenetikai párhuzam

tében is. Hallottuk, hogy a még fejletlen közösül√szervekkel rendelkez√ kétélt∫ek hímje már átkaroló szervet fejleszt. Növekv√ sokféleségben fejl√dnek ki a magasabb rend∫ gerinceseknek hímein azok az elkápráztatásra és hatalombakerítésre alkalmas eszközök, melyeknek segítségével megadásra bírják a n√stényt. Ha tekintetbe vesszük a hím fúróeszközeinek egyre tökéletesed√ fejl√dését a magasabb rend∫ állatokon (míg az ilyen szervek a vízben lakó √sökön csak egész kivételesen fordultak el√), föltehetjük, hogy a beszáradás katasztrófája után, amikor el√ször kellett az állatnak gondoskodnia az elveszett vízi élet pótlásáról, nyilvánult meg el√ször az a törekvés is, hogy más állat testébe behatoljon, azaz vele közösüljön. Eredetileg valószín∫leg ez mindenek harca volt mindenek ellen; végül is azonban sikerült az er√sebb (és amint azt ki fogom fejteni: erre a szerepre már eleve hajlamosított) hímnek az ellenfél kloakájába behatolnia, s√t magának egy közösülésre szolgáló csatornát fúrnia; ehhez a helyzethez a n√stény aztán saját szervezetével hozzáidomult. A nemi kétalakúságnak ez a sajátságos meger√södése éppen a szárazföldi állatoknál, vagyis a beszáradási katasztrófa után, talán arra vall, hogy az els√ közösülési kísérleteknél a küzdelem eredetileg a tengert pótló nedvességért folyt, s hogy a koitusz szadisztikus megnyilvánulásában ezt a küzdelemszakot, bár csak szimbolikusan és játékosan, az √sállatok kés√ utóda, az ember is megismétli. Valószín∫leg ebb√l a küzdelmi periódusból származhatik az apa falluszának félelmetes és veszedelmes jellege, holott ez a fallusz eredetileg csupán az anyaméhben lév√ gyermeket ábrázolta.6

azonban megnagyobbodik, növése lépést tart az embrió növekedésével és nagy mennyiség∫ folyadékot zár magába. Fala egyidej∫leg kontraktilissá válik. B√rrostlemezének egyes sejtjei konktraktilis rostokká alakulnak és ezek a költés ötödik napjától kezdve ritmikus mozgásokat hoznak létre. A mozgásokat a sértetlen tojáshéjon keresztül is megfigyelhetjük, ha a Preyer szerkesztette ooszkópban a tojásokat er√s fényforrás elé tartjuk. Megállapíthatjuk, hogy az amnion percenként körülbelül tíz összehúzást végez; ezek az egyik pólustól kiindulva a szemben lév√ sark felé féregszer∫ mozgásokkal haladnak tova. Ezáltal mozgásba jön az amnionfolyadék, s az embriót szabályosan ringatja pólustól pólusig. Megjegyzend√ még, hogy ezek a mozgások a költés nyolcadik napjáig er√södnek, attól kezdve gyengülnek, szintúgy a magzatvízmennyiség, mely az összes amniotáknál eleinte gyorsan növekszik és azután lassanként fogy. Csodálkoznék, ha nem akadt volna még természettudós, aki összehasonlította ezt költ√ien a tenger hullámzásával; pedig ez talán több is puszta hasonlatnál.5 Ha ez a veszély fenyeget is, hogy ezt a kis írást túlterhelem hipotézisekkel, nem hallgathatom el azt a felfogásomat, amelyet mint filogenetikus párhuzamot alkottam meg a hím nemi jellemvonásainak és szerveinek fejl√désér√l és azok kölcsönös viszonyáról. Az ontogenetikai részben beszéltünk arról az egyértelm∫ törekvésr√l, amely a hímet és a n√stényt egyaránt arra ösztönzi, hogy a partner testébe behatoljon. A nemek harcáról van tehát szó, mely a hím számára gy√zelemmel, a n√stény számára pedig vigasztaló berendezések teremtésével végz√dik. Hozzá kell most tennünk, hogy erre a küzdelemre valószín∫leg van már példa a fajfejl√dés történe-

Jegyzetek

1. Analyse von Gleichnissen. Int. Zeitschr. f. Psa., 1915. 2. L. az izraeliták megmentését is, akik száraz lábbal keltek át a Vöröstengeren. 3. Az ösztön szó inkább az alkalmazkodás mozzanatát, a szervi m∫ködés célszer∫ségét hangsúlyozza, míg a vonzás inkább a regresszió jelleget emeli ki. Természetesen osztom Freud nézetét, hogy még a látszólag el√re ösztönz√ is alapjában a múlt vonzóerejéb√l meríti energiáját. 4. Emlékeztetünk arra is, hogy közösüléskor az emóció a légzés felt∫n√ változásaiban vezet√dik le, amit összefüggésbe hoztunk a születéskor mutatkozó diszpnoéval; ezt most már ki lehetne terjeszteni az oxigénért való archaikus küzdelemre is. 5. Hivatkoznom kell arra a különös körülményre, hogy a magasabb rend∫ eml√söknél, tehát az embernél is, a n√stény nemi váladéka, melynek erotikusan ingerl√ hatását gyermekkori emlékekre vezettük vissza, minden fiziológus leírása szerint kimondottan halszagú (Heringslacke). Ezt a szagot ugyanazon anyag okozza (trimethylamin), mely a halak rothadásakor is képz√dik. Végül talán azoknak is igazuk lehet, akik a hószámnak 28 napos periodicitását a hold-

változás befolyására vezetik vissza (tehát közvetve az apály és dagálynak a tengerlakó el√dökre gyakorolt befolyására). Utalhatok még azoknak az eml√söknek különös viselkedésére is, amelyek a szárazföldi élethez való alkalmazkodásuk után újból vízi lakók lettek. (Fókák, rozmárok, bálnák.) Ezekr√l tudjuk, hogy (a bálnák kivételével) a párzás idejére kimennek a szárazföldre, tehát bizonyos geotróp regressziós vágy uralkodik rajtuk, amely arra készteti √ket, hogy újra helyreállítsák az utódok számára már túlhaladott helyzetet. Ismeretes különben egyes tengerihalak magatartása is, amelyek ívás idején nagy küszködés árán úsznak felfelé azoknak a hegyi folyóknak sziklapadjaira, amelyekr√l eredetileg elszármaztak. 6. A hím által kier√szakolt coitus per cloacam volna tehát √soka annak, hogy a n√sténynek eredetileg szintén fallikus erotikáját felváltotta a kloakális üregerotika (Jekels, Federn), amikor is a hímvessz√ szerepét a gyermek és béltartalom pótolja. A váladék kiürítésének lehetetlensége, amikor a pénisz betölti a kloakát, és a felszabadulás a koitusz befejeztével, tehát: anális feszültség és annak hirtelen oldódása, olyan gyönyörérzéseket válthattak ki, amelyekben a n√stény vigaszt és kárpótlást tudott találni.

83