A függetlenség napja: április 14

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV

143

A függetlenség napja: 1849. április 14. Bényei Miklós Százötven évvel ezelőtt, 1849. április 14-én szép tavaszi reggelre virradt Debrecen népe és nagyszámú ideiglenes lakossága. Napfény ragyogta be a házak falait, az utcákon illatoztak a fák és a bokrok virágai, csiviteltek a madarak, mindenfelé a kikelet jelei mutatkoztak. Noha hétköznap, szombat volt, valami különös ünnepélyesség, emelkedett hangulat áradt el városszerte. Már korán talpon voltak az emberek és a város közepén, amely akkor az élethalálharcát vívó országnak is a központja, folyvást növekvő tömeg hullámzott. Izgatottan várakoztak; várták a hetek óta rebesgetett és immár órákon belül bekövetkező nagy esemény, a trónfosztás bejelentését.1 Az idáig vezető közvetlen előzmények2 mintegy négy héttel 1

Minderről részletesebben: Ábrányi Kornél, id.: Április 14-dike 1849-ben. = Á.K.: Életemből és emlékeimből. Bp., 1897. 202.p.; Vachott Sándorné: Rajzok a múltból, Bp., 1889. 2.köt. 107.p. 2 A függetlenség kikiáltását megelőző eseményekről mindmáig a legrészletesebb ismertetés, elemzés: Varga Zoltán: A trónfosztás. = A szabadságharc fővárosa Debrecen. 1849 január–május. Debrecen, 1948. 387-463.p. - Számos fontos szempontot vetett fel Révész Imre: Kossuth és a Függetlenségi Nyilatkozat. = Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. Bp., 1952. 1.köt. 416-432.p. - A korabeli lapokból és a visszaemlékezésekből forrásszemelvényeket közöl Bényei Miklós: Debrecen – 1848–1849. Események, dokumentumok, bibliográfia. Debrecen, 1974. 84-93., 96-105., 115-123.p. - A trónfosztáshoz vezető út utolsó szakaszáról szólnak az újabb keletű monográfiák és összefoglalások is: Spira György: A magyar forradalom 1848–1849-ben. Bp., 1959. 449-484. p. (a továbbiakban: Spira, 1959), Varga János: Az 1848–1849-i polgári forradalom és szabadságharc. = Magyarország története. Bp., 1964. 1. köt. 533-538.p., Spira György: Polgári forradalom (1848–1849). = Magyarország története. (6.köt.) 1848–1890. Bp., 1979. 355-378.p. (a továbbiakban: Spira, 1979), Bertényi Iván-Gyapay Gábor: Magyarország rövid története. Bp., 1995. 383-384.p., Gergely András: A forradalom és az önvédelmi háború (1848– 1849). = 19. századi magyar történelem 1790-1918. Bp., 1998. 277-280.p., Csorba László: Polgári forradalom és szabadságharc 1848–1849. = Cs.L.-Velkey Ferenc:

Bényei Miklós: A függetlenség napja: 1849. április 14 144 korábban kezdődtek. Március derekán jutott el Debrecenbe az új császár, Ferenc József által március 4-én aláírt olmützi manifesztum és a két nappal később kihirdetett centralizált, abszolutista birodalmi alkotmány híre.3 A hivatalos lap, a Közlöny 18-án a hazánkat érintő paragrafusokat publikálta is,4 majd a két dokumentumot a hónap végén magyar fordításban teljes terjedelemben közzétette5. A január eleje óta itt ülésező népképviseleti országgyűlés és a kormány szerepét betöltő Országos Honvédelmi Bizottmány6 tagjai megdöbbenve értesültek Magyarország területének szétszabdalásáról és a magyar állami lét megszüntetéséről. Az uralkodó és környezete, főleg a magát erőfölényben érző hadvezetés ugyanis ily módon hozta tudomásukra, hogy félresöpri az áprilisi törvényeket, hogy a nemzeti önrendelkezésért harcoló magyarság képviselőivel nem óhajt tárgyalni, hogy a békealkudozások előtt minden kapu bezárult. A magyarországi politikai vezetőréteg, közelebbről a parlamenti képviselők és a felsőház számára a történelmi jog önhatalmú megsemmisítése, a területi-közigazgatási beolvasztás elfogadhatatlan volt, azt a magyar nemzet megalázásának tartották.7 A válaszlépést Reform és forradalom 1790–1849. Debrecen, 1998. 230-233.p. - A legfrissebb, tömör áttekintés: Gáborjáni Szabó Botond: A Függetlenségi Nyilatkozat előzményei, elfogadása és hatása. = Függetlenségi Nyilatkozat 1849. (Debrecen, 1999.) [45-46].p. 3 Létrejöttéről: Schlitter, Hanns: Versäumte Gelegenheiten. Die oktroyierte Verfassung von März 1849. Zürich-Leipzig, 1920.; Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. 2.kiad. Pest, 1872. 2.köt. 399401.p.; Beér János-Csizmadia Andor: Bevezetés: = Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Bp., 1954. 107-109.p.: Spira, 1979. 355.p., Gergely A. i.m. 277-279.p. 4 Közlöny, 1849. márc. 18. 198.p. - A szóban forgó 71-75.§-t közli Horváth M. i.m.402-403.p., Marczali Henrik: A Függetlenségi Nyilatkozat (1849. április 14.) = M.H.: Világtörténelem – magyar történelem. Bp., 1982. 344-345.p. (eredetileg: A magyar történet kútfőinek kézikönyve.- Bp., 1901.) 5 Közlöny, 1849. márc. 24. 218.p., márc. 27. 225-226.p., márc. 28. 229-230.p. Később Pesten külön füzetben is megjelent: Az ausztriai császárság engedményezett (octroyirte) birodalmi alkotmánya. Pest, 1849. Landerer és Heckenast. 16 p. 6 Az első népképviseleti országgyűlés működésének debreceni szakaszáról: Borossy András: Az országgyűlés. = A szabadságharc fővárosa Debrecen. 1849 január– május. Debrecen, 1948. 329-384.p.; Beér János szerk.: Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Bp., 1954. 705-860.p. (a továbbiakban: Beér, 1954.). - Az ülések hozzászólásait naplószerűen (a Közlöny alapján) közli Pap Dénes: A parlament Debrecenben. 1-2.köt. Lipcse, 1870. 7 Az olmützi alkotmány hazai fogadtatásáról: Horváth M. i.m. 403-404., 490.p.;


145 illetően viszont megoszlottak a nézetek. A többség elbizonytalanodott, nem igazán volt elképzelése arról, mit lehetne és kellene tenni.8 Az udvarral való megegyezést 48-as alapon szorgalmazó mérsékeltek, az ún. békepártiak elkeseredtek ugyan, de továbbra is abban reménykedtek, hogy egy szerencsés sorsfordulat, mindenekelőtt a katonai patthelyzet kialakulása rábírhatja a császárt döntése megváltoztatására. Éppen ezért óvatosságra intettek és igyekeztek elszigetelni a határozottabb megoldások híveit.9 A baloldalon állók, elsősorban a radikálisok kemény, a nemzethez illő feleletet sürgettek. Felerősödött a korábban is fel-felbukkanó függetlenségi törekvés és vele együtt a köztársasági eszme (aminek az előbbi feltétele, hiszen a respublika csak a Habsburg-monarchia eltávolításával valósítható meg).10 A hírlapok sorozatos támadást indítottak a császári ház ellen. Először a Márczius Tizenötödike fogalmazta meg a teljes elszakadás követelményét – március 21-én, majd a hónap végén, április elején még a békepártiakhoz húzó Pálffy János és Jókai Mór is állást foglalt a köztársaság, illetve a trónfosztás mellett.11 Az április 5-én megalakult Radical Párt Beér J.-Csizmadia A. i.m. 107.p.; Gergely A. i.m. 279.p. 8 Vö. Borossy A. i.m. 354.p.; Varga Z. i.m. 411.p.; Jókai Mór: Emléksorok. Napló 1848–49-ből. Bp., 1980. 139-140.p. 9 Az ún. békepártiakról: Horváth M. i.m. 376-377.p.; Borossy A. i.m. 349-351.p.; Varga Z. i.m. 403-405., 437.p.; Spira, 1959. 457-460.p.; Spira, 1979. 359-360., 363.p.; Spira György: Kossuth és az utókor. = S.Gy.: Négy magyar sors. Bp., 1983. 152-153.p. (a továbbiakban: Spira, 1983); Deák István: Kossuth Lajos és a magyarok 1848–49-ben. Bp., 1983. 272-273.p.; Daniss Gyöző: Debrecen, 1849 fővárosa. Orosz István az országgyűlés pártharcairól, Kossuth és a hatalom viszonyáról. = Népszabadság, 1999. márc. 13. 21.p. (a továbbiakban: Daniss-Orosz, 1999); Kovács Lajos: A békepárt a magyar forradalomban. Bp., 1883. 75., 90., 109., 113.p.; Kemény Zsigmond emlékirata. = Beksics Gusztáv: Kemény Zsigmond, a forradalom és a kiegyezés. Bp., 1883. 88-89., 124.p. (a továbbiakban: Beksics, 1883); Kazinczy Gábor: Szerepem a forradalomban. = Hazánk, 1884. 101.p.; Tóth Lőrinc: Gróf Batthyány Kázmér emlékiratai. = Budapesti Szemle, 1893. 75.köt. 52-53.p.; Kemény Zsigmond: Forradalom után. Bp., 1908. 170-171.p. (a továbbiakban: Kemény Zs., 1908). 10 A radikálisokról: Borossy A. i.m. 351-354.p.; Varga Z. i.m. 401-402.p.; Beér J.Csizmadia A. i.m. 41., 85.p.; Spira, 1959. 460-465.p.; Bényei M. i.m. 85-89.p.; Spira, 1979. 364-365.p.; Deák I. i.m. 272-273.p.; Kovács L. i.m. 51-52., 75.p.; Madarász József: Emlékiratai. Bp., 1883. 197., 222-225., 230., 438-441.p.; Táncsics Mihály: Életpályám. Bp., 1949. 266-267.p.; Jókai M. i.m. 196-197., 401-402.p.; Hunfalvy Pál: Napló 1848–1849. Bp., 1986. 242.p. 11 A hírlapi támadásokról: Varga Z. i.m. 433-437.p.; Beér J.-Csizmadia A. i.m. 109.p.; Hunfalvy P. i.m. 242.p. - A két említett cikk: Pálffy János: Debreczen, mart.

Bényei Miklós: A függetlenség napja: 1849. április 14 146 programjában hirdette meg az osztatlan és független Magyarországot, valamint a demokratikus köztársaságot.12 Arra vonatkozóan azonban, hogy mikor történjen meg mindez, nem volt konkrét ajánlásuk. E két tábor egyre markánsabb arculatot öltött, létszámuk is folyamatosan emelkedett.13 Az események igazi mozgatója, a történések valódi főszereplője azonban a nemzeti önvédelmi harc szervezője, vezetője, Kossuth Lajos volt. Ő egy-két nappal korábban kapott hírt az olmützi fejleményekről, mint a debreceniek. Éppen a hadseregnél tartózkodott és a törökszentmiklósi főhadiszálláson március 14-én vagy 15-én tájékoztatták.14 Március 17-én, Cibakházán, a Józef Bemhez írt levelében utalt először az oktrojált alkotmányra és ugyanaznap Görgei Artúrhoz küldött üzenetében is megemlítette.15 Bár eddig ő is látott esélyt a megbékélésre,16 most azonnal felismerte, hogy ezzel elvágták a kiegyezés útját és a 48-as tavaszi kompromisszum nem állítható helyre. Ugyanakkor megerősödött eltökéltsége a küzdelem folytatására.17 Biztatásul szolgált számára, hogy a tábornokok és a tisztek is felháborodással fogadták az ország szétdarabolását és tartománnyá

31. = Esti Lapok, 1849. márc. 31.; J.M. [Jókai Mór]: Politicai horoscop. = Esti Lapok, 1849. ápr. 2. 12 Varga Z. i.m. 441.p.; Spira, 1959. 483-484.p.; Varga J. i.m. 537.p.; Spira, 1979. 375.p. 13 A két csoport létszámának gyarapodásáról: Varga Z. i.m. 409., 441.p.; Spira, 1959. 459-460., 483-484.p.; Irányi Dániel-Charles-Louis Chassin: A magyar forradalom politikai története 1847–1849. Bp., 1989. 2.köt. 235.p. (a továbbiakban: Irányi D.). - A pártharcokról: Jókai M. i.m. 141-145., 170-171.p.; Irányi D. 196-200.p.; Varga Z. i.m. 406-408.p., Révész I. i.m. 422.p.; Deák I. i.m. 272-275.p.; Szabad György: A kormány parlamenti felelősségének kérdése. = A magyar országgyűlés 1848/49-ben. (Bp., 1998.) 109.p. (a továbbiakban Szabad, 1998); Daniss-Orosz, 1999. 21. és 23.p 14 Vukovics Sebő visszaemlékezései 1849-re. Bp., 1982. 16.p.; Kossuth Lajos összes művei 14.köt. Kossuth Lajos 1848/49-ben. IV. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén.2. rész. 1849. január 1–április 14. Sajtó alá rend. Barta István. Bp., 1953. 650-655.p. (a továbbiakban: KLÖM 14.köt.). - Említi a hírvételt Horváth M. i.m. 490.p. 15 KLÖM 14.köt. 666. és 668.p. 16 Szabad György: Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Bp., 1977. 155.p. (a továbbiakban: Szabad, 1977). Vö. Varga Z. i.m. 398399., 414.p., Szabad György: Magyarország „az európai státuscsaládban.” = Magyar Nemzet, 1999. ápr. 10. 14.p. (a továbbiakban: Szabad, 1999). 17 Szabad, 1977. 156-157.p.; Varga Z. i.m. 418-418.p.


147 degradálását. Másnap, március 18-án már jelezte is az Országos Honvédelmi Bizottságnak, hogy határozati javaslatot tervez benyújtani a képviselőházban. Visszatérve Debrecenbe, március 22-23-án kelt, Görgeihez intézett levelében szintén szót ejtett egy nemzeti, azaz parlamenti megnyilatkozás indokoltságáról.19 Egyelőre mégsem állt elő az indítványával. Noha március 25-én elhangzott, a belpolitikai helyzetet mélyrehatóan elemző felszólalásában hangsúlyozta: „most már nincs más hátra, mint a harcz és a harcz végén a nemzetnek szava: önállóság, függetlenség!”, ekkor még csak majdani feladatként jelölte meg egy országgyűlési határozat megalkotását.20 Bizonyára sok-sok és kínzó töprengés, a körülmények körültekintő mérlegelése, a taktikai megfontolások számbavétele során érlelődött meg a végső következtetés, a trónfosztás szükségessége. Úgy vélte, egy ilyen, az udvar sértő döntésére kellő időpontban adott választ nemcsak a nemzet becsületének védelme kívánja meg, hanem a függetlenség deklarálása javíthatja az ország külpolitikai megítélését, előmozdíthatja a magyar küzdelem nemzetközi elfogadtatását is, és egyúttal alkalmat kínál a belső problémák megoldására, az államjogi bizonytalanságok felszámolására, egy új, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívására, felgyorsíthatja a korszerű államberendezkedés kibontakozását, tágabban a polgárosodás folyamatát.21 Kossuthot a forradalmi diktatúra követelőitől való elhatárolódás és az udvarhoz való közeledést kereső, egyébként e tekintetben délibábot kergető ún. békepárt visszaszorításának, továbbá a tábornokok és a főtisztek politikai közömbösítésének szándéka is vezérelte.22 18

18

Vukovics S. i.m. 16. és 18.p.; Horváth M. i.m. 491.p. A március 18-ai jelentés: KLÖM 14.köt. 672-674.p.; vö. Horváth M. i.m. 491.p., Varga Z. i.m. 419.p. A levelet március 20-án olvasták fel a képviselőházban: Közlöny, 1849. márc. 22. 208-209.p., ennek nyomán: Beér, 1954. 381.p. - A Görgeihez írt levelének e részlete: KLÖM 14.köt. 693.p.; korábban Steier Lajos közölte: Az 1849-iki trónfosztás előzményei és következményei. Bp., (1925.) 142-143.p. 20 KLÖM 14.köt. 718-725.p. (az idézet: 724.p.); Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-ből. (Vál. Katona Tamás.) Bp., 1987. 326-337.p. (a továbbiakban: Katona T., 1987). - Vö. Horváth M. i.m. 389-394., 491.p.; Varga Z. i.m. 419-420.p.; Beér, 1954. 388.p.; Irányi D. 203-204.p.; Hunfalvy P. i.m. 231-236.p. 21 Vukovics S. i.m. 44.p.; Révész I. i.m. 423-425.p.; Spira, 1959. 481.p.; Szabad, 1977. 157.p.; Spira, 1979. 373-374.p.; Szabad, 1998. 110.p.; 22 Horváth M. i.m. 394-396.p.; Irányi D. 204.p.; Varga Z. i.m. 423-426.p.; Révész I. i.m. 422.p.; KLÖM 14.köt. 718., 725.p.; Beér, 1954. 389.p.; Spira, 1959. 481.p.; 19

148

Bényei Miklós: A függetlenség napja: 1849. április 14

Április elsejére már pontosan körvonalazódtak előtte a soros teendők. Erről Csány László erdélyi kormánybiztoshoz küldött aznapi utasítása tanúskodik. Az időpontot azonban még mindig nem jelölte meg, a végrehajtás feltételeként egy átütő katonai sikerre várt.23 Elgondolása nemigen maradt titok, mert másik bizalmasa, Beöthy Ödön április 3-án a következő, kevésbé ismert, ritkán idézett sorokat írta Hodossy Miklósnak: „A törvényhozó test előestéjén áll egy nagyszerű határozatnak, melly már csak addig marad függőben, míg a csata meg nem történik, ennek győzedelmes kimenetelétől függ az ország önállóságának nyilvánítása.”24 Kossuth az erdélyi és délvidéki katonai sikerek s legfőképpen a tavaszi hadjárat április eleji győztes csatái – a hatvani, a tápióbicskei és az isaszegi – láttán jutott arra a meggyőződésre, hogy tovább nem szabad várni.25 Úgy ítélte meg, hogy megfordult a hadi helyzet, a katonai diadalok biztos támaszt nyújtanak az állami önállósághoz. Április 7-én, Gödöllőn tájékoztatta erről Görgei Artúr megbízott főparancsnokot is, akinek voltak ugyan ellenvetései, de egyértelműen nem foglalt állást.26 A hadseregparancsnokok ekkori értekezlete szintén meghallgatta a kormányfő érveit, de egy-két helyeslő hozzászóláson kívül a többség hallgatott. Kossuth ezt úgy értelmezte, hogy a tábornokok támogatják akcióját.27 Ennek tudatában indult vissza DebrecenSzabad, 1977. 155.p.; Spira, 1979. 365., 373.p.; Spira, 1983. 154.p.; Gergely A. i.m. 279-280.p.; Szabad, 1998. 110.p. 23 Az Egerben kelt levél: KLÖM 14.köt. 783-784.p., Katona T., 1987. 341-342.p. Ismerteti, idézi: Steier L. i.m. 160-161.p.; Varga Z. i.m. 421.p.; Szabad, 1977. 157158.p. 24 A forradalom és szabadságharc levelestára. Összeáll. V. Waldapfel Eszter. 3.köt. Bp., 1955. 223.p. 25 Horváth M. i.m. 490.p.; Varga Z. i.m. 443.p.; Spira, 1959. 480.p.; Spira, 1979. 372.p. 26 Steier L. i.m. 184., 188-191.p.; Görgey Arthur: Életem és működésem Magyarországon az 1848 és 1849. években. 2.kiad. Bp., 1911. 2.köt. 9-11.p. Vö. Horváth M. i.m. 491-494.p.; Varga Z. i.m. 443-444.p.; 1848–1849. A szabadságharc és forradalom története. Szerk. Hermann Róbert. Bp., 1996. 306.p. (a továbbiakban: Hermann, 1996). 27 Steier L. i.m. 182-183., 185.p.; Kossuth Lajos: Irataim az emigráczióból. 2.köt. Bp., 1881. 275-276.p. Vö. Varga Z. i.m. 442.,445-446.p.; Révész I. i.m. 425.p.; Varga J. i.m. 538.p.; Várady Géza: Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag. Bp., 1976. 222.p. ; Szabad, 1977. 158.p.; Gergely A. i.m. 279.p. - Némelyek (pl. Supka Géza: 1849. = S.G.: 1848; 1849. Bp., 1985. 486.p., Hermann R., 1996. 306.p.) feltételezik: Kossuth Lajos nem közölte nyíltan, hogy a tervezett válasz a függetlenség


149 be. Útközben érte utol az április 10-ei váci győzelem híre, amely ugyancsak ösztönzőleg hatott rá.28 Április 12-én estefelé érkezett vissza az ideiglenes fővárosba.29 És ettől kezdve rendkívül felgyorsultak az események. Kossuth rögtön összehívta a honvédelmi bizottmányt és ismertette indítványát a trónfosztásra és az ország függetlenségének azonnali kinyilvánítására, valamint egy miniszteriális kormány alakítására és az országgyűlés eloszlatására. Közvetlen forrás nem maradt fenn, ám a visszaemlékezések arra engednek következtetni, hogy a testület zöme nem volt elragadtatva az ötlettől. Többen másnap reggelre akarták halasztani az érdemi tárgyalást. A késő estig zajló vitában végül is nem született megállapodás.30 Miután nem érezte maga mögött társai támogatását, Kossuth a továbbiakban egyszerűen kikerülte a honvédelmi bizottmányt. Április 13-án reggelre nem a kormányzó testületet, hanem a parlament két házát hivatta össze ún. zárt (vagy titkos) ülésre. Erre a népképviseleti országgyűlés Debrecenben is változatlanul érvényes házszabályai, közelebbről a 29. pont szerint joga volt: „A ház a ministerek, elnök vagy tíz tag kívánatára bizottmányi magán-üléssé változik át...” (A korabeli szóhasználatban e nehézkes kifejezést helyettesítették a „zárt” vagy „titkos” jelzővel.)31 A kormányelnök tehát ezzel a lehetőkimondását és a Habsburg-ház trónfosztását jelenti; ennek valószínű alapja Vukovics Sebő egy elejtett megjegyzése (i.m. 56.p.), de ennek más visszaemlékezések ellentmondanak. 28 Horváth M. i.m. 490.p. - Április 10-én indult el Gödöllőről: KLÖM 14.köt. 855.p. 29 Hunfalvy P. i.m. 243.p. - Az OHB ülése előtt még aláírt egy közleményt a váci győzelemről és levelet diktált Bemnek: KLÖM 14.köt. 865-868.p. 30 Legrészletesebben Duschek Ferenc visszaemlékezése nyomán: Steier L. i.m. 201202.p. - Hasonlóan vélekedik Varga Z. i.m. 446.p., Beér J.-Csizmadia A. i.m. 87.p., Hermann R., 1996. 306.p. - Mások eltérően értelmezik a memoárok közléseit: többen úgy gondolják, hogy az OHB leszavazta a tervet, vagyis a többség elutasította azt: Varga J. i.m. 538., Várady G. i.m. 224.p., Dankó Imre: A Függetlenségi Nyilatkozat és a Nagytemplom. = D.I.: „Követeink ülnek már a nagy templomban.” 150 éves a Függetlenségi Nyilatkozat. Debrecen, 1999. 16-17.p.; Spira György teljes elutasításról beszél: Spira, 1959. 481-482.p., Spira, 1979. 373.p., ugyanígy A magyarok krónikája. (Összeáll., szerk. Glatz Ferenc.) Bp., 1995. 408.p.; Révész Imre szerint végsőkig menő ellenállás nem volt (i.m. 425-426.p.); Gergely András pedig feltételezi, hogy Kossuth érvelése meggyőzte a bizottmány többségét (i.m. 280.p.). 31 A képviselőház rendszabályai, 1848. július 18. = Beér, 1954. 124-132.p. (az idézett pont: 127.p.). Vö. Beér J.-Csizmadia A. i.m. 87.p.; Beér, 1954. 523.p.; Csizmadia Andor: Az 1848–49. évi népképviseleti országgyűlés zárt ülései. = Tanulmányok

Bényei Miklós: A függetlenség napja: 1849. április 14 150 séggel élt és egyéni indítványként közvetlenül a törvényhozóknak terjesztette elő határozati javaslatát, egy előkészítő jellegűnek tekintett összejövetelen.32 A zárt üléseken jegyzőkönyv nem készült33 és azok tartalmáról az újságok sem tudósíthattak. Ennélfogva csupán a kevésbé megbízható memoárok adataira támaszkodhatunk.34 Kossuth azzal kezdte, hogy megállapította: itt van az alkalmas pillanat a függetlenség kimondására, mert most egyedül a nemzet akaratától függ, hogy mit cselekszik. A katonai sikerek felvázolásán és a Habsburgok három évszázados politikájának bírálatán túl három nyomós indokra hivatkozott: a hadsereg hangulatára (tudni óhajtja a küzdelem célját), a nép érzelmeire és az európai összefüggésekre, a diplomáciai előnyökre.35 A délelőtti és a délutáni, öttől félkilenc-kilencig elnyúló36 tanácskozás a politikai vezetőréteg addigi magatartását tükrözte. Noha hetek óta beszédtéma volt ez a kérdés, a konkrét indítványra sokan megrettentek, aggályoskodtak; Kossuth szavait előbb „mély csend követte.”37 Még a radikálisok is meglepődtek a hirtelen bejelentésen, de gyorsan magukhoz tértek és örömmel helyeseltek.38 Az ún. békepártiak sem elvi kifogásokat emeltek, hanem el akarták az állam és jog kérdései köréből. Bp., 1953. 248-264.p. - Arról, hogy a házszabályokon Debrecenben nem változtattak: Borossy A. i.m. 345.p. 32 Indítványt a kormány vagy a képviselők tehettek és ez irányulhatott törvényalkotásra vagy határozathozatalra; ezúttal elmaradt ugyan az előzetes kinyomtatás és szétosztás, ám a miniszteri indítványt érdemben feltétlenül tárgyalni kellett; vö. Beér J.-Csizmadia A. i.m. 35.p. - Egyéni indítványnak tekinti Kossuth Lajos javaslatát a zárt ülésen Gáborjáni Szabó Botond is: i.m. 46.p. 33 Beér, 1954. 130., 523.p. - Hunfalvy Pál kései visszaemlékezésében azt állítja ugyan, hogy ő – mint e napra beosztott jegyző – vezetett jegyzőkönyvet (Rövid visszapillantás a forradalomra. = Budapesti Szemle, 1883. 34.köt. 273.p.), de ennek semmi nyoma, sőt egykorúnak (vagy közel egykorúnak) tekinthető naplójában sem említi az eseményről szólva (Hunfalvy P. i.m. 243.p.). 34 Egy részüket idézi Beér, 1954. 543-546.p. és Bényei M. i.m. 118-119.p. Lásd még: Horváth M. i.m. 495-497.p.; Hunfalvy P. i.m. 243-247.p. (idézi Dankó I. i.m. 17-18.p.); Jókai M. i.m. 200-204.p.; Mészáros Lázár: Emlékiratai. Pest, 1862. 2.köt. 174-175.p. - A feldolgozások közül kiemelendő: Varga Z. i.m. 446-450.p.; Révész I. i.m. 425-426.p.; Spira, 1959. 482-483.p.; Varga J. i.m. 538.p.; Spira, 1979. 373.p.; Hermann R., 1996. 307.p. 35 Varga Z. i.m. 447., 449-450.p.; Varga J. i.m. 538.p.; Hunfalvy P. i.m. 243-244.p. 36 Vö. Hunfalvy P. i.m. 247.p. 37 Horváth M. i.m. 495.p. Hasonlóan emlékezik Mészáros Lázár (i.m. 174.p.) és Hunfalvy Pál (i.m. 245.p.) is. Vö. Varga Z. i.m. 448.p. 38 Irányi D. 210.p.; Horváth M. i.m. 495.p.


151 halasztani a végső döntést, hátha a győztes csaták módosítják az osztrák fél merev álláspontját.39 A képviselőket izgatta az országgyűlés eloszlatásának csatlakozó problémája is, de felidézték azt a januári fogadalmat, hogy amíg a haza megmentve nincs, a ház együtt marad, s ebben megnyugodtak40. Az ellentmondó források alapján nemigen deríthető ki, mi lett a végeredmény, a zárt üléseken ugyanis nem volt szavazás.41 Némelyek szerint a nagyobbik hányad szembefordult Kossuthtal. Mások viszont úgy emlékeztek, hogy a honvédelmi bizottmány elnöke maga felé fordította a többséget, mégpedig azzal, hogy felvillantotta a katonai diktatúra – egyébként aligha valós – veszélyét és az ország nemzetközi elismertetésének feltételeként nevezte meg a függetlenség kimondását.42 Valószínűleg nekik lehet igazuk, mert három szemtanú vallomásában is az olvasható, hogy az elhúzódó konferencia végén – miután a titkos gyűlés határozatot nem hozhatott – megegyeztek: másnap reggel zárt, majd nyilvános, azaz hivatalos ülésen folytatják a vitát. Azaz igazodva a házszabály előírásához – „A ház ülései nyilvánosak” – az utóbbin határoznak véglegesen Kossuth javaslatáról.43 Mivel ez a végzés mérlegeléssel keletkezett, sem Kossuth, sem ellenzéke előtt nem vált világossá, milyenek is pontosan az erőviszonyok,44 így a szombati nyílt ülés kimenetele bizonytalannak látszott. Néhány békepárti képviselő úgy vélte, nézeteik egyértelmű és erélyes kifejtésével talán elodázhatják a deklarációt; ez ügyben késő 39

Horváth M. i.m. 495-496.p.; Irányi D. 209-210.p.; Hunfalvy P. i.m. 246.p. Vö. Steier L. i.m. 203.p.; Varga Z. i.m. 448-449.p.; Spira, 1959. 481.p.; Spira, 1979. 373.p.; Szabad, 1999. 14.p. 40 Horváth M. i.m. 496-497.p. - A fogadalom január 13-án történt; az ülés jegyzőkönyve: Beér, 1954. 354.p. 41 Beér, 1954. 544.p.; vö. Kemény Zs., 1908. 175.p. 42 Steier L. i.m. 202.p. (Duschek Ferenc nyomán); Horváth M. i.m. 496.p. Vö. Varga Z. i.m. 447., 449.p.; Bertényi I.-Gyapay G. i.m. 384.p. 43 Mészáros L. i.m. 175.p.; Horváth M. i.m. 496.p.; Irányi D. 210.p.; Jókai M. i.m. 196.p.; Hunfalvy P. i.m. 247.p. Vö. Varga Z. i.m. 450.p.; Barta István = KLÖM. 14.köt. 874.p.; Hermann R., 1996. 307.p. - Deák István egyhangú elhatározásról ír (i.m. 276.p.), ami nyilván túlzás. - A képviselőház rendszabályai-nak 94. pontja mondta ki az ülések nyilvánosságát: Beér, 1954. 130.p. - Varga Zoltán – Kemény Zsigmond nyomán – kifejezetten Kossuth döntésének tulajdonítja a nyilvános ülés elé terjesztést (i.m. 450.p.); hasonlóan vélekedik Spira György is (Spira, 1959. 483.p.); ennek azonban a szemtanúk sorai ellene mondanak és ezt a házszabály sem tette lehetővé. 44 Szabad, 1977. 158.p.; Hermann R., 1996. 307.p.; Gáborjáni Szabó B. i.m. 46.p.

Bényei Miklós: A függetlenség napja: 1849. április 14 152 estére értekezletet is összehívtak.45 A balszárny még Kossuthnál is többet akart: a Radical Párt küldöttsége a zárt ülés után felkereste és megkérdezte, miért nem indítványozta a köztársaság kikiáltását is. A kormányfő elmagyarázta: külpolitikai megfontolások késztetik az óvatosságra, hiszen a nyugat-európai országok nem látnák szívesen a magyar köztársaságot, ezért az államforma rendezésével várni kell.46 Kossuth szándéka valószínűleg már április 12-én, csütörtökön este kiszivárgott.47 A pénteki kétszeri és hosszadalmas tanácskozás ténye szintén ismertté vált, sőt a radikálisok orgánuma, a Márczius Tizenötödike aznap délután megjelent száma már kifejezetten agitált a trónfosztás mellett és jelezte annak egészen közeli voltát: „Jelen az alkalom, hogy Európának tudtul adjuk, kik vagyunk mi. [...] Hangos szózatot, kísérve ágyúink dörgésétől kell kibocsátanunk.”48 Horváth Mihály arról írt, hogy az aznapi döntést már este közhírré tették.49 Egy-két visszaemlékező szerint állítólag Madarász László „rendőrminiszter” és hivatali apparátusa, továbbá néhány radikális elvbarátja személyesen is invitálta a debrecenieket a parlament szombati ülésére.50 Különösebb meggyőzésre azonban nem volt szükség. Debrecenben és környékén a Habsburg-ellenesség gyökerei igen régiek. Kossuth már december végén is azért döntött e város mellett, mert bízott e nép, a Tisza-vidék függetlenségi hagyományaiban, hazafiságában.51 S a következő hónapok történései igazolták előrelátását: a debreceni nép támasza volt a szabadságharcban, vállalta az anyagi terheket, rajongásig szerette és tisztelte a honvédelem vezérét.52 Most pedig azt remél45

Hunfalvy P. i.m. 247-248.p. Vö. Varga Z. i.m. 450.p. Irányi D. 236.p. (ő is tagja volt a delegációnak). Vö. Varga Z. i.m. 451.p.; Beér J.Csizmadia A. i.m. 87.p. 47 Országgyűlési tudósítások. = Alföldi Hírlap, 1849. ápr. 17. 119.p. 48 Márczius Tizenötödike, 1849. ápr. 13. Utal rá Varga Z. i.m. 451.p. 49 Horváth M. i.m. 497.p. 50 Varga Z. i.m. 451.p. (Kovács Lajosra hivatkozik); Spira, 1959. 374.p.; Várady G. i.m. 224.p. Céloz rá Steier L. i.m. 203.p. 51 Lásd 1849. január 6-ai kiáltványa: A Nemzet Kormánya nevében! Debreczen város közönségéhez. = Alföldi Hírlap, 1849. jan. 7., KLÖM 14.köt. 47-48.p. Vö. Kónya József: Kossuth és Debrecen. = A szabadságharc fővárosa Debrecen. 1849 január–május. Debrecen, 1948. 477-480.p.; Daniss-Orosz, 1999. 21.p. 52 Kossuth Lajos felszólalása a képviselőház március 25-ei ülésén: Pap D. i.m. 1.köt. 266.p.; Kossuth Lajos 1875. június 15-ei levele a debreceni függetlenségi párthoz. = Kossuth Lajos iratai. 9. köt. Bp., 1902. 36-37.p.; Beksics, 1883. 63-64., 67., 99., 126., 128.p. Vö. Kónya J. i.m. 483-492.p.; Révész I. i.m. 427.p. 46


153 te, teljesülnek az évszázadokon át dédelgetett álmok és szemtanúja akart lenni e beteljesülésnek.53 Kossuth és társai számára is fontos volt a tömegek jelenléte, hogy az ingadozókban a néphangulat ilyetén demonstrálása végképp eloszlassa a bizonytalanságot, a kételyeket. Szombaton délelőtt a képviselőház és a felsőház tagjai a megszokott helyen, a képviselők gyűléstermében, a Református Kollégium oratóriumában jöttek össze. Először, tíz órakor ún. magántanácskozmányt, azaz elegyes (együttes) zárt ülést tartottak. A hírlapok épp csak megemlítették, ám az egyik jelenlévő, Hunfalvy Pál pár sorban be is számolt róla; eszerint az előző nap megpendített témáról, a kormányalakításról, valamint a hivatalos gyűlés napirendjéről tárgyaltak.54 A nyilvános, sorrendben CLXVIII. ülést tizenegy órára tűzték ki. Az érdeklődő debreceniek és a parlamenttel, kormánnyal ideérkezett családtagok, újságírók, hivatalnokok, katonák és más, átmeneti vendégek már reggel ott gyülekeztek a kollégium és a szomszédos Nagytemplom körül, sőt ekkorra a templom előtti piactér is megtelt. Jó néhányan még a környező településekről is bekocsiztak vagy begyalogoltak.55 Az országgyűlés mindenekelőtt egy adminisztratív kötelességének tett eleget: felolvasták és hitelesítették a két megelőző ülés jegyzőkönyvét.56 Ezután fogtak volna hozzá az érdemi munkához, de ekkor váratlan fordulat történt. A képviselők a gyűlésre menet láthatták a tömeget, érezhették a feszült és várakozó hangulatot. Mindnyájuk számára nyilvánvaló lehetett, hogy a több ezres sokadalom nem fér be a szűkös oratóriumba. A történetírók csaknem egybehangzó véleménye, hogy az első felszólaló, a román Ioan Dragos ennek hatására kezdeményezte: a téma fontosságára, az érdeklődésre és az ünnepélyességre tekintettel az ülést tegyék át a tágas Nagytemplomba.57 Mindazonáltal nem zárható ki az sem, hogy ez nem pillanatnyi rög-

53

Alföldi Hírlap, 1849. ápr. 17.119.p. Uo.: Márczius Tizenötödike, 1849. ápr. 14. 1.p.; Hunfalvy P. i.m. 250.p. 55 Ábrányi K. i.m. 202.p.; Vachott S.-né i.m. 107.p.; Jókai M. i.m. 207.p.; Irányi D. 210.p. - Vö. Szabó István: Debrecen 1848–1849-ben. Debrecen, 1928. 36.p.; Varga Z. i.m. 452-453.p. - Az ülés sorszáma: Beér, 1954. 400.p. 56 Beér, 1954. 400.p. 57 Közlöny, 1849. ápr. 17. 295.p.; Pap D. i.m. 2.köt. 60.p.; Kazinczy G. i.m. 99100.p. Vö. Varga Z. i.m. 453.p.; Spira György: A túlpartról ismét megszólaló Ioan Dragos. = S.Gy.: Jottányit se a negyvennyolcból! Bp., 1989. 243.p. 54

Bényei Miklós: A függetlenség napja: 1849. április 14 154 tönzés, hanem előre eltervezett lépés volt.58 A tudatos előkészületek jele az is, hogy a katonák és a papok ez alkalomra díszruhába, az arisztokraták díszmagyarba, a köznemesek és honoráciorok sötétbe öltöztek,59 mintegy ezzel is kimutatva az esemény kivételes, ünnepi jellegét. Kossuth Lajos fekete bársonyt viselt, mentéjén asztrakán szegéllyel. Bár többen tiltakoztak – „Maradjunk!”–, Dragos javaslatát a házelnök, Almásy Pál elfogadhatónak találta, de mivel az előterjesztő Kossuth még nem volt jelen, kérte, várják meg őt. Amikor megjött – ezek szerint némi késéssel –, egyik közeli párthíve, Besze János megismételte az előbbi indítványt, de másfajta érveléssel, mint az előtte szóló: „Amik a mai ülésben mondatni fognak, ájtatos érzelemmel sovárogja hallani a nép, melynek képviselői vagyunk; ami ma itt történik, kívánatos, hogy minél több szájról szájra hangozzék szerte az országba...” Ekkor a képviselők valóban úgy határoztak, hogy a református Nagytemplomban folytatják negyed tizenkettőkor a gyűlést.60 Erről értesítették a türelmetlen, az oratóriumba készülő tömeget is.61 A Nagytemplom ajtajait – nyilván az egyház vezetőinek tudtával – megnyitották és az emberáradat betódult. Voltak, akik – a házszabály rendelkezése folytán – előre kiosztott jeggyel jöttek, de őket elsodorták és ki-ki ott ült le vagy állt, ahol éppen tudott.62 Sokan kívül rekedtek és ott várakoztak. Az érkező képviselők és felsőházi tagok számára az elnök utasítására a rendőrök ürítették ki a szószékkel szemközti padokat.63 Almásy Pál és a két jegyző a szószék alatti emelvényen, Kossuth az előbbitől balra, a belső korlát szögletén fog58

Céloz erre Dankó Imre is: i.m. 18-19.p. Vachott S.-né i.m. 109-110.p. Vö. Varga Z. i.m. 454.p. 60 Közlöny, 1849. ápr. 17. 195.p.; Pap D. i.m. 60.p.; Hunfalvy P. i.m. 150.p. Vö. Varga Z. i.m. 453.p.; Gáborjáni Szabó B. i.m. 46.p. - Az időpontról: Alföldi Hírlap, 1849. ápr. 17. 119.p. - Pálffy János visszaemlékezésében azt állítja, hogy Besze János Kossuth titkos megbízatását teljesítette: Magyarországi és erdélyi urak. Kolozsvár, 1939. 2.köt. 91.p. - Spira György úgy véli, Kossuth kívánságára mentek át a Nagytemplomba (Spira, 1959. 483.p., Spira, 1979. 373-374.p.); feltehetően tőle vette át Várady G. i.m. 224.p. (aki további hibákat is vét az április 14-ei ülésről szólva). 61 Horváth M. i.m. 497.p. 62 Vachott S.-né i.m. 108.p. - A házszabály 97-98. pontja szólt a jegyek kiadásáról: Beér, 1954. 130.p. 63 Pap D. i.m. 60-61.p.; Irányi D. 210.p. Vö. Szabó I. i.m. 36., 65.p.; Varga Z. i.m. 453.p. 59


155

64

lalt helyet. Az ily módon népgyűléssé bővült tanácskozásról és annak tartalmáról a soros jegyző, Irányi Dániel által fogalmazott szűkszavú jegyzőkönyv és még inkább a Közlöny naplószerű, feltehetően gyorsírásos feljegyzés nyomán közreadott cikke híven tájékoztat.65 A körülményekről, a közönség magatartásáról és lelkes hangulatáról pedig a további korabeli laptudósítások és a későbbi visszaemlékezések festenek részleteiben is eleven, érzékletes képet. Szinte halmozódnak az ilyen és hasonló jelzők: „magasztos”, „ünnepi”, „felemelő”, „örömteli”, „meghatott” stb.66 Almásy Pál, a képviselőház elnöke igyekezett korrekten és a házszabályok értelmében vezetni az ülést. Minthogy a rendtartás szerint „tetszést vagy nem tetszést nyilvánítani a hallgatóságnak tilos”, felszólította a vendégsereget, „hogy a tárgy komolyságához képest [...] illő és kellő csendben lenni szíveskedjék, aminek megtartására, amint kellend, bizonyosan intézkedni fogok.”67 A szokásrendet követve, elsőként a tárgy előterjesztőjének, a honvédelmi bizottmány elnökének adta meg a szót. Talán a helyszín méltósága és a történelmi pillanat nagyszerűsége miatt szemmel láthatóan elfogódott Kossuth legkiválóbb szónoki erényeit csillogtatta,68 a Márczius Tizenötödike stílszerű észrevétele szerint „beszéde alatt prophetai dicsőségben tündöklött.”69 Hol tárgyilagos, hol az érzelmekre ható, hol értelmi érvekkel operáló hatalmas beszéde70 külön elemzést, értékelést igényelne, itt csak röviden vázolható a lényege. Hosszan és mélyrehatóan indokolta az országgyűlési határozat szükségességét. Először is felsorolta a katonai győzelmeket és ennek végén jutott el mondandója csúcspontjához: „Elérkezett a perc, midőn Magyarországnak szabaddá, függetlenné kell lennie, – 64

Márczius Tizenötödike, 1849. ápr. 14. 1.p. Április 14-én tartott CLXVIII-dik ülés jegyzőkönyve. = Beér, 1954. 400-401.p.; Közlöny, 1849. ápr. 17. 295-298.p. Lásd még: Irányi D. 210.p. 66 Szabó I. i.m. 36., 65.p.; Varga Z. i.m. 462-462.p. 67 Pap D. i.m. 61.p. A házszabály idézett 99. pontja: Beér, 1954. 130.p. 68 Vachott S.-né i.m. 110.p.; Mészáros L. i.m. 178-179.p.; Horváth M. i.m. 497.p.; Hunfalvy P. i.m. 251.p. Vö. Varga Z. i.m. 456-458.p.; Gáborjáni Szabó B. i.m. 46.p.; Dankó I. i.m. 18-19.p. 69 Márczius Tizenötödike, 1849. ápr. 14. 1.p. 70 Teljes szövege: Közlöny, 1849. ápr. 17. 295-297.p.; Pap D. i.m. 61-72.p.; KLÖM 14.köt. 874-885.p.; Katona T., 1987. 353-373.p. - Részletesen ismerteti, többször idézi: Horváth M. i.m. 497-512.p; Irányi D. 210-213.p.; Varga Z. i.m. 457-461.p.; Révész I. i.m. 427-431.p.; Szabad, 1977. 158-160.p. 65

Bényei Miklós: A függetlenség napja: 1849. április 14 156 elérkezett a perc, midőn Magyarországnak s különösen a nemzet képviselőinek kötelessége Isten, a világ, Europa és a nép előtt kimondani, hogy szabadok, függetlenek lenni akarunk!”71 Ezután utalt a Habsburgok hitszegésére és hálátlanságára, a nép áldozataira, az európai politika szempontjaira. Befejezésül öt pontba tömörítve indítványozta: „Mondassék ki a nemzet nevében határozatilag: 1-ör. Magyarország a vele törvényesen egyesült Erdélylyel és hozzá tartozó minden országokkal, részekkel és tartományokkal egyetemben szabad, önálló és független europai státusnak nyilváníttatik, és ezen egész status területi egység feloszthatatlannak s épsége sérthetetlennek kijelentetik. 2-or. A Habsburg-lotharingiai ház a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyvert fogása által [...] ezennel trónvesztettnek, kirekesztettnek és száműzöttnek a nemzet nevében nyilváníttatik.” Ekkor kezeit az ég felé emelve sóhajtotta: „Úgy légyen, Amen!” Mire – jegyezte meg zárójelben a tudósító – „az egész templom magasztos lelkesedéssel Ament visszhangzott.”72 Harmadszorra a külpolitikai célok tömör megfogalmazását ajánlotta, nevezetesen annak meghirdetését, hogy az immár független államnak „minden más statusok irányában, ha saját jogai nem sértetnek, békét és barátságot tartani, s különösen azon népekkel, melyek ezelőtt velünk egy fejedelem alatt állottak, valamint a szomszéd török birodalmi és olasz tartományokkal jó szomszédságot alapítani s folytatni, s a kölcsönös érdekek alapján barátságos kötésekkel szövetkezni elhatározott akarata.”73 Figyelembe véve a zárt üléseken elhangzott alkotmányos aggályokat és a radikálisok republikánus törekvéseit, bővebb magyarázatot fűzött a negyedik ponthoz, amelyet így öntött szavakba: „Az ország jövendő kormányzati rendszerét minden részleteiben a nemzetgyűlés fogja megállapítani, addig pedig [...] az országot egyetemes kiterjedésében egy kormányzó elnök fogja a maga mellé veendő ministerekkel úgy saját magának mint az általa kinevezendő ministereknek szemé-

71

Pap D. i.m. 64.p. Uo. 70.p. 73 Uo. 70.p. Vö. Szabad, 1999. 14.p. 72


157 lyes felelőssége és számadási kötelezettsége mellett kormányozni.”74 Ötödik javaslata az volt, hogy a mostani határozatok nyilatkozatba foglalására küldjenek ki egy bizottmányt. Végül kérte: „vegyék bírálat s ítélet alá ezen indítványokat, és ha úgy látandják, hogy ezen indítványok jók, tegyék le önök ma, uraim Magyarország jövendő szabadságának, jólétének, boldogságának alapját!”75 A roppant hatású szónoklat alatt a hallgatóság fegyelmezetten viselkedett, csak olykor-olykor szakította félbe egy-egy bekiáltás vagy az éljenzés. A házelnök beígért szigorú közbeavatkozására azonban nem volt szükség. A históriai munkákban fel-felbukkan az az állítás, hogy Kossuth indítványait közfelkiáltással fogadták el.76 Valójában másként történt: Almásy Pál a gyűlés további részét is a házszabályok betartásával vezette le. Megkérdezte: kíván-e valaki hozzászólni? Erre a fellelkesült képviselők válasza: „Elfogadjuk egészen.” Ugyanakkor hozzájárultak a pontonkénti felvételhez. A elnök tehát – a rendszabás vonatkozó passzusának megfelelően – Irányi Dániel jegyzővel egyenként felolvastatta és így, külön-külön bocsátotta szavazásra az öt pontot; az egyetértést pedig felállással kérte jelezni. Az első hármat az előírt „általános többséggel” ,77 ellentmondás nélkül elfogadták.78 A hangadó békepártiak eleve félrehúzódtak,79 a döntést ellenző többi képviselő pedig vagy reménytelennek látta a vitát a szűnni nem akaró éljenzés és taps közepette80, vagy megszívlelték a polgárháború rémétől félő Nyári Pál előző napi azon intelmét, hogy a nyílt ülésben mellőzzék álláspontjuk kifejtését,81 vagy maguk is a lélekemelő hangulat hatása alá kerültek.82 Az ingadozók kételye is megszűnt. 74

Újabban: A magyarok krónikája. Bp., 1995. 409.p.; Hermann R., 1996. 307.p. Pap D. i.m. 71.p.; az indoklás: 73-74.p. 76 Uo. 72.p. 77 Pap D. i.m. 72.p. Vö. Irányi D. 213.p.; Horváth M. i.m. 512-513.p. - A házszabály 63. pontja így szólt: „A szavazás megkezdése előtt a kérdést, czikket avagy indítványt az elnök vagy egyik jegyző újra felolvassa”, a 64. pont meg arról intézkedett: „A szavazás felállás és ülvemaradás által történik”; lásd: Beér, 1954. 129.p. 78 Pap D. i.m. 73.p. - A házszabálynak szintén a 64. pontjában olvasható: „Általános többség határoz minden esetben”; Beér, 1954. 129.p. 79 Táncsics M. i.m. 267.p.; Jókai M. i.m. 208.p. Vö. Varga Z. i.m. 454.p. 80 Erről vall Hunfalvy P. i.m. 251.p. 81 Hunfalvy P. i.m. 247-248.p. Vö. Varga Z. i.m. 450.p. 82 Jókai M. i.m. 208.p. Vö. Varga Z. i.m. 454.p.; Spira, 1959. 483.p.; Spira, 1979. 75

158


Már megszavazták az államformát, illetve a kormány jogkörét érintő negyedik pontot is, amikor Szász Károly szót kért. Bár a szavazás közbeni véleménynyilvánítás ellenkezett a házszabállyal,83 a békepárti képviselő előadhatta módosító javaslatát: vegyék be a határozatba, hogy az országgyűlés eloszlatásának joga nem a létrehozandó kormányt, hanem magát a törvényhozó testületet illeti.84 Bernáth József ezt elutasította, prejudikált bizalmatlanságot vélt felfedezni benne.85 A másik radikális képviselő, Madarász László ingerültebb, a napirenden túlhágó, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom viszonyát feszegető reagálásában szintén feleslegesnek ítélte a változtatást.86 A rövid szóváltás közben Almásy Pál – Révész Imre találó megállapítását idézve – „nyugodt bölcsességgel” oldotta fel a dilemmát: kijelentette, hogy a mostani országgyűlésnek mindig hatalmában lesz megszabni, miként járjon el a kormány, hiszen az neki felelős,87 ennélfogva nem kifogásolható az eredeti szöveg. Megerősítette ezt a szintén békepárti Szunyogh Rudolf is: a legfőbb hatalom a törvényhozó testület és ennek „kifolyása” a kormány; s mivel egyszer már megfogadták, hogy a haza teljes megmentéséig együtt maradnak, jelenleg nem időszerű az aggodalom és így szükségtelen a vitatott pont kiegészítése.88 Mindezek után magától értetődően jóváhagyták az ötödik pontot is; a formulázó bizottmányba az elnök ajánlatára a képviselőház két jegyzőjét, Gorove Istvánt és Szacsvay Imrét, valamint az előterjesztő Kossuth Lajost delegálták.89 Befejeződvén a szakaszonkénti szavazás, Madarász László a kormányzó elnök személyére kívánt javaslatot tenni. Mielőtt azonban a népszerűtlen és az ún. gyémántperben vád alatt lévő politikus kimondhatta volna a nevet, a zajongó képviselők elkezdték Kossuth Lajost éltetni. Vagyis az ideiglenes államfőt valóban közfelkiáltással,

374.p. 83 Pap D. i.m. 73.p. 84 Uo. 73.p. 85 Uo. 73-74.p. 86 A 67. pont kimondta: „Szavazás közben beszédet tartani, vagy a szavazatot indokolni nem szabad.”; Beér, 1954. 129.p. 87 Uo. 73.p. Révész Imre szavai: i.m. 432.p. 88 Pap D. i.m. 74-75.p. - A szavazás közbeni vitát említi: Irányi D. 213.p.; Révész I. i.m. 432.p.; Szabad, 1977. 159.p. 89 Pap D. i.m. 75.p.


159 azaz szavazás nélkül választották meg. Kossuth megkönnyebbülten köszönte meg a bizalmat és szép szavakkal ígérte, hogy hazafiúi kötelességét igyekszik becsülettel teljesíteni.91 Ezután, fél kettő tájban a házelnök az ülést feloszlatta.92 Most már a templom kapuin kívül türelmesen álldogáló emberek is ünnepelhették a trónfosztás kimondását és a nap hősét, Kossuth Lajost.93 A hivatalos program ezzel még nem ért véget. Jóllehet a tagjai a nagytemplomi gyűlésen is résztvettek, este összeült a névlegesen működő – hiszen alig voltak tucatnyian a cívis városban – felsőház is. Néhány hozzászólást követően egyhangúlag tudomásul vette a déli határozatokat és kiegészítette saját küldötteivel (Horváth Mihály római katolikus püspökkel és Hunkár Antal veszprémi főispánnal) a függetlenségi nyilatkozat megfogalmazására választott bizottságot.94 A dokumentumot – jórészt Kossuth szövegezésében – a parlament április 19-én iktatta törvénybe, az 1849. évi II. törvénycikkelyként, „A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata” címmel.95 90

90

Uo. 75.p.; Horváth M. i.m. 513.p. Vö. Szabad, 1977. 160.p. - Az aznapi határozatok jegyzőkönyvbe foglalt szövege: Beér, 1954. 400-401.p. 91 Pap D. i.m. 75-76.p.; KLÖM 14.köt. 886-887.p. Vö. Horváth M. i.m. 514-515.p. 92 Közlöny, 1849. ápr. 17. 198.p.; Pap D. i.m. 76.p. Az időpont: Alföldi Hírlap, 1849. ápr. 17. 120.p. 93 Az április 14-ei ülés lefolyásáról: Márczius Tizenötödike, 1849. ápr. 14. 1.p.; Közlöny, 1849. ápr. 17. 295-298.p.; Alföldi Hírlap, 1849. ápr. 17. 119-120.p.; Pap D. i.m. 60-76.p.; KLÖM 14.köt. 873-887.p.; Mészáros L. i.m. 177-181.p.; Horváth M. i.m. 497-527.p.; Irányi D. 210-214.p.; Kemény Zs., 1908. 175-176.p.; Varga Z. i.m. 453-470.p.; Révész I. i.m. 427-432.p.; Varga J. i.m. 538-539.p.; Szabad, 1977. 157-161.p.; Gáborjáni Szabó B. i.m. 46.p. 94 Közlöny, 1849. ápr. 17. 298.p. (innen átvéve: Beér, 1954. 514-515.p.); Pap D. i.m. 76-79.p. Vö. Irányi D. 214.p.; Révész I. i.m. 432.p. - A felsőház formális létéről: Borossy A. i.m. 378-383.p. 95 Közlöny, 1849. ápr. 21. 314.p. - Hitelesítése április 24-én történt meg: Közlöny, 1849. ápr. 27. 334.p.; Beér, 1954. 407.p. - Kossuth fokozott szerepéről a fogalmazásban: Révész I. i.m. 432-437.p.; Gergely A. i.m. 280.p.; Gáborjáni Szabó B. i.m. 46.p.; Dankó I. i.m. 20.p. - A nyilatkozat második világháború utáni kiadásai: KLÖM 14.köt. 894-912.p.; Beér, 1954. 721-733.p.; ennek nyomán Bényei M. i.m. 123-136.p. A korábbi közlések torzításait kiiktatta és a helyes szöveget kritikailag helyreállította Révész Imre: A Függetlenségi Nyilatkozat viszontagságai. = A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 1955. 83-111.p. Legújabban, a jubileumi alkalomra Angi János, Gáborjáni Szabó Botond és Tóth Béla szerkesztésében, a Multiplex Média–Debrecen University Press, a Tiszántúli Református Egyházkerület és Debrecen Megyei Jogú Város kiadásában jelent meg, részben az 1849-es nyomtatvány reprintjeként, rész-

160


A függetlenség kikiáltása, az országgyűlés április 14-ei ülése kétségkívül a nemzeti önrendelkezésért folyó küzdelem csúcspontja96, Debrecen történetének pedig egyik legdicsőbb, ha nem a legdicsőbb napja. Noha a város a szabadságharc idején nem volt önálló politikai tényező, nem játszott meghatározó szerepet az események alakulásában, a döntő pillanatban a debreceniek tömeges, cselekvő részvétele jelentőséget nyert.97 E nap kiemelte Debrecent a történelem hétköznapjaiból és a kiemelkedő esemény örökre összekapcsolta városunkat Kossuth Lajos legendás alakjával.98 Ezért is méltó az emlékezésre, az ünneplésre. Ma már tudjuk: a debreceni határozat időlegesnek bizonyult. Mint minden csúcspont, a függetlenségi nyilatkozat után is hanyatlás következett; a történelem kereke másként forgott, mint ahogy azt Kossuth és a debreceni országgyűlés többsége remélte. Született még néhány biztató siker (Buda visszafoglalása, a jobbágyfelszabadítás kiegészítése stb.), ám nem sikerült megakadályozni a belső válságot, nem sikerült összehívni az új nemzetgyűlést, elmaradt a várt nemzetközi támogatás és nem lehetett kivédeni a katonai vereséget. Az udvar még a trónfosztás tényének megismerése előtt elhatározta, hogy az orosz cárhoz fordul segítségért99; az orosz sereg beavatkozásával létrejött túlerő aztán leverte a magyar szabadságharcot.100 Éppen ezért e visszatekintés címe után történelmi távlatban, gondolatban – a keserű ben a Révész-féle korrekciók figyelembe vételével: Függetlenségi Nyilatkozat 1849. Debrecen, 1999. - Értékelése, elemzése: Varga Z. i.m. 467-470.p; Révész I. i.m. 432-443.p. (a korábbi értékeléseket is bemutatja, bírálja: 410-421.p., a 435. oldalon felsorolja az 1952 előtti kiadásokat); Beér J.-Csizmadia A. i.m. 106-113.p.; Deák I. i.m. 277.p.; Szabad, 1998. 110-111.p.; Szabad, 1999. 14. p.; Kosáry Domokos: Európa és Magyarország. Nemzetközi és hazai erőviszonyok 1848-ban. = História, 1999. 3.sz. 5-7.p. 96 Vö. Kossuth Lajos levele Jósika Miklóshoz, 1859. dec. 20. = K.L.: Irataim az emigráczióból. 2.köt. Bp., 1881. 93.p.; Varga Z. i.m. 387., 473.p. 97 Beksics, 1883. 119.p.; Kónya J. i.m. 497.p.; Révész I. i.m. 426-427.p.; Spira, 1959. 483-484.p.; Spira, 1979. 374-375.p.; Daniss-Orosz, 1999. 21.p. 98 Dankó I. i.m. 16.p. 99 Szabad, 1977. 161.p.; Spira, 1983. 154.p.; Gergely A. i.m. 278.p.; Csorba L. i.m. 234.p.; Gáborjáni Szabó B. i.m. 46.p. 100 A Függetlenségi Nyilatkozat hatásáról, az április 14-e utáni fejleményekről: Varga Z. i.m. 456., 472-473.p.; Révész I. i.m. 444-452.p.; Spira, 1959. 486-583.p.; Varga J. i.m. 539-540.p.; Szabad, 1977. 160-162.p.; Spira, 1979. 378-434.p.; Gergely A. i.m. 280.p.; Csorba L. i.m. 233-234.p.; Gáborjáni Szabó B. i.m. 47-48.p.; Szabad, 1999.


161 történelmi igazságnak megfelelően – önkéntelenül is odakívánkozik egy kérdőjel. (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napokon, 1999. április 14-én elhangzott előadás bővített és jegyzetekkel ellátott szövege.)

Independence Day: April 14, 1849 Miklós Bényei The news about the Olomutz Constitution issued by the new Austrian Emperor Francis Joseph got to Debrecen in the middle of March. The National Assembly, which had held its sessions in this city since early January, as well as the members of National Defense Commission were appalled to hear about the plan of dissecting the territory of Hungary and the abolition of Hungary as a state. The majority were unsure about what counteraction was to be taken, the disheartened “moderates”, members of the so-called Peace Party were hoping in a lucky change of fortune. Among the left-wingers, the radicals, endeavours towards independence and the republic were strengthening. The actual “motor” of the events, the organizer of the national self-defence fight, was Lajos Kossuth. After a whole week of contemplation he came to the decisive conclusion, the necessity of dethronization. The declaration of independence, he expected, would solve the accumulating internal problems and result in the strengthening of the international conditions of the Hungarian War of Independence. After the success of the Spring Military Campaign he had urged the immediate declaration of independence: He handed in the proposition to the 12th April session of the Government, then to the 13th April joint closed session of the Lower and Upper Houses. On 14th April 1949, the Parliament held in the Reformed Great Church an open session, which was actually broadened into a mass meeting. On this occasion, after Kossuth’s oration the independence of the Hungarian state was solemnly announced and Kossuth was elected Governing Chairman. The April 14 session was the culmination of the national fight for independence and one of the most glorious days in the history of Debrecen. The massive, active participation of the Debrecen citizens elevated the city, in this decisive moment, out of the everyday course of events.

162


A Nagytemplom belseje

A függetlenség napja: április 14

Recommend Documents