A fenntartható zsebszerződések)
birtokpolitika
megvalósíthatóságának
akadályai
(közte
a
Dr. Roszík Péter, a Győr-Moson-Sopron Megyei Agrárkamara elnöke Az 1994-től hatályos földtörvény folyamatosan védelmet próbált biztosítani a termőföldünkre, és felelőséggel kimondható, hogy a törvényhozó akkori szándéka az volt, hogy természetes személyek és magyar állampolgárok kezébe tegye le a magyar föld sorsát. Az idő előrehaladásával derült fény azokra a „kis- és nagykapukra”, amelyek a védelem falán nyíltak. A törvényalkotók máig 8-10 alkalommal kényszerültek a földtörvény módosítására, hogy a valós vagy vélt „kiskapukat” bezárják. A módosítások ténye közel sem jelenti azt, hogy a változtatást kiváltó szerződéstípus addig legális „kijátszást” jelentett, csupán azt, hogy ügyeskedő ügyvédek esetenként elérték, hogy az ingatlan-nyilvántartás az új tulajdonosokat bejegyezze. Ismerünk olyan szerződésformákat, amelyek bejegyzését a földhivatalok egy része elutasította, a másik meg nem! A rendszerváltástól eltelt idő – kevés és rövid időszakokat leszámítva – mégis arról szólt a termőföld vonatkozásában, hogy egyes érdekcsoportok miként tudtak minél nagyobbat kiszakítani Magyarország termőföldjéből, eltekintve attól, hogy mi volt a törvényhozói szándék, mi lenne a helyi közösségek és az egész társadalom érdeke. A termőföld-biznisz, vircsaft virágzott és sajnos még ma is virágzik, amelyben ügyeskedő hazai és külföldi spekulánsok nyerészkednek, „hazát áruló” ügyvédek, hatósági személyek hathatós segítségével! A spekuláció fő oka a hazai termőföld és az alatta lévő, rajta átfolyó víz kiváló minősége, mint stratégiai elemek, és azok az árviszonyok, amelyek a földpiacon kialakultak. Az ivóvíz és az élelmiszer a biológiai létezés alapját jelentik, és ebből adódóan gazdasági, stratégiai elemek is egyúttal. Mindkét elem a termőföldhöz kapcsolódik. A spekuláció elemi része a javak eddigi birtoklójának a félreinformálása, a valódi értékek elhallgatása. A világban zajló folyamatok jól rávilágítanak termőföld valódi és jövőbeli értékére. Már nem csak magán spekulánsok, hanem jelentős pénztartalékokkal rendelkező országok is vásárolnak határaikon kívül termőföldet, így például Dél-Korea 2,3 millió hektár mezőgazdasági földterületet birtokol külföldön, Kínának két millió hektárja, Szaúd-Arábiának 1,61 millió hektárja van külföldön, az így „megvett” földterület mintegy 8 millió hektár volt a világon 2009-ben és 2010-ben újabb 4,5 millió hektárral növekedett! Az „eladó” országok Afrikában, Ázsiában, Indonéziában vannak, de még az EU-n kívüli Európa is jegyzett ezen a területen. A spekuláció másik serkentője az árkülönbség. A „zsebszerződések” keletkezése a földkárpótláshoz kötődik. A tömegével kibocsátott kárpótlási jegyek felhasználására az állam nem teremtett kínálatot, sokan a névérték 70 %-án színes tv-t, szekrénysort stb. vásároltak, ugyanekkor a „földben utazó” ügyvédek, ingatlanirodák megadták érte a névérték 90-130 %át készpénzben, ha az eredeti tulajdonos előbb alanyi kárpótoltként az árverésen földet vett, és ezt adta el nekik „zsebszerződéssel” „sutyiba”. A termőföld hektáronkénti ára így „elérhette” a 30 ezer Ft-ot Magyarországon, ekkora területnek Ausztriában ekkor hozzávetőlegesen 3 millió Ft volt az ára. Az EU földár még ma is átlagosan 5-10-szerese a magyarországinak, például a szántók ára Hollandiában húszszoros, Dániában tizenötszörös, Spanyolországban nyolcszoros, de még Franciaországban is közel háromszoros, mint a hazai. Magyarországon „zsebszerződéssel” „eladott” földterület nagyságát 1 millió hektár körülire tesszük, természetesen a rejtőzködő sajátossága miatt pontos adat nem nyerhető. Az is egyértelmű, hogy minden „zsebszerződést” legális használat takar! Az sem mellékes, hogy becslések szerint EU csatlakozásunk óta 300-500 milliárd Ft hazai és EU-s támogatás folyt ki
ezeken a csatornákon a külföldi földhasználókhoz, anélkül, hogy hazai ráfordításaikon keresztül számottevően hozzájárultak volna Magyarország gazdaságához. A „zsebszerződések” típusai A szakzsargonban korábban csupán azokat a szerződéseket hívták zsebszerződésnek, amelyekről csak a két fél tudott, esetleg a tanúk, és amelyekben szereplő termőföldek tulajdonváltozását nem vezették át az ingatlan-nyilvántartásban, „zsebben tartották” mindaddig, amíg nem kívánták azt legalizálni. Ma a köznyelv zsebszerződésnek hív már minden olyan szerződést, amelyben a termőföldről szóló törvény kijátszására tesznek kísérletet. Mint már írtuk, a termőföldről szóló törvény módosításai több lehetőséget időközben kizártak, vagy a korábban is tiltottakat egyértelműsítették. Dátum nélkül kötött adás- vételi szerződések, amelyekre a dátum a tulajdonszerzési korlátozás feloldása után kerülhetne. 2. Megírt, kész, de az ingatlan-nyilvántartásba be nem nyújtott adásvételi szerződések, amelyek tartalmazzák, hogy azokat majd újra kell írni a tulajdonszerzési korlátozás feloldása után. Ennél és az előző típusnál gyakori, hogy a vételár sokszorosát írták a szerződésbe, hogy lehetetlenné tegyék az eredeti állapot visszaállítását! 3. Csak az elővásárlásra jogot biztosító szerződés, vagy olyan „felmondhatatlan” haszonbérleti szerződés kötése, amely kiköti az elővásárlás jogát. 4. Az ingatlan-nyilvántartásba benyújtott szerződésekben kikötötték, hogy az utolsó (jelképes) részlet kifizetésének igazolásával egyidejűleg kérik az átvezetést, amelyre természetesen a korlátozás feloldása után akarnak sort keríteni. 5. Vételi jogot rögzítő (opciós) szerződések, rendszerint a vételi jog gyakorlását a jogosult a tulajdonszerzési korlátozások feloldásához kötötte; ekkor lép a „vevő” egyoldalú nyilatkozattal a tulajdonhoz. 6. A jelenlegi Termőföldről szóló törvény hatályba lépése előtt a társaságok egy rövid időn át szerezhettek termőföldet. Az ilyen társaságok üzletrészének megvásárlásával a társaság földtulajdona is a külföldi tulajdonába került a társaság vagyonaként. 7. A külföldi állampolgárt jelölték meg vevőként, mert a szerződésből „kimaradt” az erre utaló kitétel, hiányzik a lakcím stb. Primitív eljárás, de többször átment az ingatlannyilvántartásban. Ilyenkor az ügyvéd (nem feltétlenül ő) a kézbesítési megbízott. 8. Közös társaságot alapítottak, a külföldi a pénzt adta, a magyar földtulajdonos a földet apportálta. Ezután jellemzően kivásárolták a magyar „tulajdonost”. 9. Erdő- vagy legelőbirtokosságot alapítottak. 10. Színlelt kölcsön fedezetéül jelzáloggal terhelték a földet, természetesen a külföldit megjelölve kedvezményezettként. 11. Végrendeleti örökösként jelölték meg a külföldit. 12. Adás-vétel helyett „ajándékozási” szerződést kötöttek. 13. Adás-vétel helyett csereszerződést kötöttek. 14. Szerződésen alapuló haszonélvezeti jogot alapítottak pl. 99 évre, vagy határidő nélkül. 15. Hazai nepperek, strómanok alkalmazása, ilyenkor a külföldi adta a pénzt, ismeretlen kötelmekkel terhelten. Szívesen csinálták, hogy a neppert 1-2 % üzletrésszel beemelték a külföldi tulajdonban álló társaságba, hogy mint helyi társtulajdonos éljen elővásárlási (és előbérlő) jogával. 16. Az APEH-hoz benyújtott önrevízióval próbálták igazolni, hogy már legalább 3 éve itt mezőgazdasági tevékenységet folytat az EU-s polgár, az APEH az igazolást (sajnos) kiadta. Ezzel megnyílt a szerzés lehetősége. 1.
17.
Az állam által segített „zsebszerződés”, amikor az EU-s állampolgár részére úgy adják ki az igazolást az erre kijelölt hatóságok, hogy ténylegesen nem folytat Magyarországon 3 éve mezőgazdasági tevékenységet, ráadásul az igazolás gyakran nem egy adott földterületre, hanem területi, települési korlátozás nélkül felhasználhatóan kerül kiadásra.
Az elővásárlás (előbérlés) jogát úgy szerzik meg gyakran a nepperek (vagy a „vevők”), hogy bevásárolják („becserélték”, „beajándékoztatták” stb.) magukat egy osztatlan tulajdonközösségbe, azután a Ptk. szerint már élhetnek (az ajánlat önkormányzatnál történő kifüggesztés nélküli) elővásárlási jogukkal. Mindezen technikák miatt rendkívül alacsony azon ügyletek aránya, amelyben a termőföld a kifüggesztés útján és az elővásárlási jog betartásával talál vevőre. Több esetben előfordul, hogy az idő múlásával cserélgetik a módszereket, a biztonságosabbnak hitt módszerekre. Létezhetnek még más módszerek is, pl. egyház-alapítás, termőföld termelésből kivonása stb.! A gazdátlanság riasztó jelenségeinek sorozatát mutatta már fel az elmúlt illegális „tulajdonlás” időszaka is. Volt olyan, aki letermelte a termőréteget a szántóról és eladta, majd mélyen felháborodott a számonkérésen: „az enyém, azt csinálok vele, amit akarok”. Más esetben – és erről a sajtó mélyen hallgatott – bizony külföldi szántotta, vagy szántatta fel a pótolhatatlan természeti értékű láprétet Sopron környékén, vagy törte fel a négy gyermekes, teheneiből élő gazda legelőjét egyetlen éjszaka alatt „alhaszonbérleti” félreértés miatt. Mennyire igazságtalan az is, hogy a magyar paraszt ősei földje után fizeti külföldre a földbérleti díjat, csak azért, mert „megvehették” előle a földet kárpótláson, vagy azt követően! A zsebszerződéseken túl gondot jelent, hogy korábban az állam tulajdonában álló földterületekből sok tízezer hektárt 2002 és 2010 között eladtak egy szűk érdekcsoportnak. Különleges, állam által kötött „zsebszerződés” volt az értékesítési egységekbe vont állami tulajdonú termőföld eladás gyakorlata, amelyben esetenként egymástól 100 kilométerre lévő, és jellemzően több száz hektár területet egyben értékesítettek. Ennek célja az elővásárlási joggal rendelkező helyben lakó, egyéni gazdálkodók kizárása volt az. Ugyanennek az érdekcsoportnak kedvezett, és a meglévő és nagyüzemi túlsúlyú birtokstruktúra megmerevedését szolgálja, ennek az időszaknak az a jogsértő eljárása is, amelyben – az értékesítési egységekhez képest gyakran hasznosítási egységekbe rendezve – a két- három éven belül lejáró szerződéseket felbontották, és 20 évre újrakötötték, több tízezer hektáros volumenben! A fennálló birtokstruktúra továbbélését szolgálja az is, hogy a jelenleg hatályos, a termőföldről szóló törvényben az előbérleti jog még mindig az eddigi használót illeti meg! Nagyon fontos kérdés a környezet és az egészséges élelmiszer biztosítása érdekében, hogy ki és miként birtokolja, használja a vidék legfontosabb erőforrását, a termőföldet. A távolról időnként „leutazó”, a volán mögül utasításokat foghegyről kiadó tőkésnek csak a profit számít, nem érdekli környezet, legfeljebb akkor, ha ez is bevételi forrást nyújt, eladható széndioxid kvótát, zöld áramot vagy támogatás jogcímét jelenti. A magyar vidéknek újra fel kell épülnie, a vidék működésének pedig a mezőgazdaság az alapja. Kulcsfontosságú, hogy a vidék sorsát a helyben lakó, az ottani közösség irányításában részt vállaló, az erőforrásokat felelősen használó, a földet szerető gazdatársadalom kialakuljon, illetve megerősödjön. Ők példát mutathatnak életükkel a saját környezetüknek és a földtől elszakadt városiaknak is. Nem alkalmi munkavállalókra, hanem gazdákra van szüksége a határnak és a hazának!
Ehhez rendet kell tenni vidéken! Ezen belül fel kell számolni a zsebszerződéseket, és vissza kell szerezni a közösség rendelkezési jogát az őt körülölelő termőföldek fölött. Úgy látjuk, hogy még szinte egyetlen hektár „tulajdonlását” sem könyvelhetik a „vevők” sajátjukénak, minden törvénysértő megoldásra van jogállami válasz, csak akarni kell. Naiv az az álláspont, amely az érdekelt felekre (eladó és vevő) bízná a rendrakást, ők ebben nem lépnek, hiszen már „egymás kezébe csaptak”. A feladat a magára adó jogállamé, Magyarországé! Az új Nemzeti Földalap felállítása, a földtörvény módosítása jó irányba tett, de közel sem elégséges lépések. Nemzetét jobban szolgáló földalapra, új jogszabályokra, hatékony ügyészségre, segítő adóhatóságra, megértő és főként egységesen működő bíróságokra, de főként akaratra van szükség. Sajnos ahány típusú a zsebszerződés, annyiféle kezelésre van szükség! Teljesen egyértelműen az a feladat, hogy a zsebszerződésekkel „megszerzett” termőföldek ne alakulhassanak legális tulajdonná, az esetről–esetre kiterjedő kivizsgálást jól kiegészíthetné egy olyan üzemszabályozási törvénycsomag, amely a helyben lakó gazdák földhöz jutását szolgálja! Elkerülhetetlen az állami földek átjátszásának felülvizsgálata is, az ilyen földek visszaszerzése és közérdekű használatának biztosítása! Átérezve az ügy fontosságát, a környezetért és a vidékért felelősséget érző társadalmi szervezetek meghatározó köre (élén a Győr- Moson-Sopron Megyei és a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamarákkal, Magyar Természetvédők Szövetségével és a Magyar Biokultúra Szövetséggel és sokan mások) egy teljes egyetértéssel megfogalmazott felhívást is készített 2009-ben, leszögezve a közérdek fontosságát a termőföld használatában és tulajdonlásában. Ebből idézünk, némileg aktualizálva: „Az aláíró, a vidéki Magyarország értékeinek és társadalmi, gazdasági és természeti erőforrásainak védelemben elhivatott társadalmi szervezetek, úgy ítélik meg, hogy szükség van egy olyan vidékpolitikai alapértékeket és feladatokat meghatározó dokumentum kidolgozására, amely a rövidtávú profitérdekeken felülemelkedve felmutatja a jövő vidéki és városi generációinak érdekeire alapozott vidékfejlesztési modellt. A kezdeményező szervezetek nyitottak arra, hogy az alkotó munkába befogadják mindazokat, akik ehhez szeretnének hozzájárulni és képesek felülemelkedni a jelenlegi vidékpolitikát meghatározó, pártok mögött rejtőző gazdasági csoportok önző érdekein. Célunk a lehető legszélesebb körben elfogadott közös értékekre alapozott vidékfejlesztési jövőkép, vidékfejlesztési modell kialakítása. A jövőkép céljaink szerint kiemelten foglalkozik a gazdálkodói életforma megbecsülésével, a vidéken élők és közösségeik életlehetőségeinek biztosításával, a természeti és táji értékek figyelembevételével, egészséges, elegendő és elérhető árú élelmiszer előállításának feltételeivel. Fontosnak tartjuk, hogy a természeti erőforrások birtoklásának kérdésében kialakítsuk véleményünket, és kérjük a társadalmi partnerektől álláspontunk elfogadását és támogatását. Felhívásunkat, a téma rendkívüli aktualitása miatt, ki kell egészítsük a termőföld tulajdonlásának és használatának viszonyaival kapcsolatos alapelveinkkel: A jövő vidéki és városi nemzedékének lehetőségeit nagymértékben befolyásolják a vidék nem bővíthető erőforrásának, a termőföld tulajdonlásának és használatának viszonyai. A kialakult kedvezőtlen birtokstruktúra további torzulása a vidéken maradó jövedelem további csökkenésével, gyengíti a vidék lakosság megtartó képességét, háttérbe szoríthatja a környezeti és táji érdekeket.
A földtulajdon kérdése nem csupán a vidék jövedelmének és népesség megtartó erejének fontos stratégiai kérdése, hanem egyrészt az ott élők életminőségében, a vidék biológiai változatosságot (életgazdagságot) fenntartó funkciójában, másrészt a társadalmi, kulturális sokféleségének megőrzésében is alapvető szerepe van. Ezen túl az egészséges, elegendő és elérhető árú élelmiszer előállításának is alapfeltétele. A fentiek okán úgy ítéljük meg, hogy a föld tulajdonlásának kérdése nem pusztán egy technikai törvénymódosítás, hanem partnerségre alapozott, társadalmi egyeztetéssel és részvétellel lebonyolított előkészítést igényel, amelyben az érintett társadalmi csoportok és képviselőik kifejthetik álláspontjukat, érveiket. A következőket tartjuk elengedhetetlenül fontosnak: • (A külföldiek termőföldtulajdon szerzésével összefüggésbe) ……. a Kormány …. szerezzen érvényt a jogszabályokban lefektetett korlátozásoknak, a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel vessen gátat minden kijátszási kísérletnek, tegyen lépéseket a korábbiak felderítésére és a törvényes állapot helyreállítására. • Kezdeményezze a Kormány az EU-nál annak a diszkriminatív csatlakozási szerződési kikötésnek a megváltoztatását, amely a termőföld forgalom szabályozását a tőke szabad áramlása szabályozása szerint kell esetünkben megítélni, míg az EU 15 régebbi tagállama és a velünk együtt csatlakozott Málta esetében nem! • Készüljön mielőbb olyan társadalmi konszenzuson alapuló mezőgazdasági szabályozás, amely a vidék jövedelmét, versenyképességét, megtartó képességét növeli, előnyben részesítve a régóta helyben lakó, megfelelő szakirányú hazai képzettséggel rendelkező, életvitelszerű gazdálkodásával a vidéki megélhetést szolgáló vállalkozásokat! • Mindaddig, amíg a kizárólag hazai döntést igénylő kérdésekben nincs nemzeti konszenzus, függesszék fel az állami tulajdonban lévő termőföldek privatizációját, beleértve az állami erdővagyont is. • Az erőteljes lobbi erővel rendelkező tőkések, tőkéscsoportok spekulációs érdekeivel szemben a magyar állam tulajdonában és a nemzeti parkok kezelésében lévő területek státusza ne változzon! • Történjenek érdemi lépések arra, hogy az állami termőföldek használatában valóban előtérbe kerüljenek az életvitelszerűen gazdálkodó helybeliek!”
Nézzük mi az állam feladata a célok elérésében! Sürgős jogszabály alkotási teendők a következők (ha megszületnek, az jelzi a Kormány rendrakási szándékát): - előhaszonbérleti jogra vonatkozó előírások megváltoztatása, hogy az a helyben élő családi gazdálkodót kedvezményezze, ne az eddigi bérlőt; - a további kiskapuk bezárása érdekében ki kell nyilvánítani a termőföldről szóló törvényben, hogy az ott részletezett szerzési és használati jogcímeken kívül mások nem alkalmazhatók; - a határozott idejű földhaszonbérletet felmondhatóvá kell tenni a haszonbérbe adó részéről, ha ő, vagy közeli hozzátartozója kívánja azt használatba venni, illetve, ha a birtokpolitikai irányelvekben kedvezményezettebb felé történik az új hasznosítás; - az NFA elővásárlási joga gyakorlásához forrást kell biztosítani egy felülről nyitott költségvetési keret biztosításával; - el kell készíteni azt az üzemszabályozást, amelyik korlátozott birtokméret megállapítása mellett biztosítja a helyben élő gazdák termőföldhöz jutását. Felállítani kell állítani azt az együttműködő szervezetet, amely feltérképezi és estről-esetre felszámolja a „zsebszerződéseket” és az állam által elkövetett visszaéléseket! És mit tehet a Kedves Olvasó?
A legfontosabb, hogy lélekben ne mondjunk le termőföldjeinkről. A második, hogy a tudomására jutott eseteket juttassa el azokhoz a szervezetekhez, akik céljuknak tekintik a termőföld közérdekű hasznosítását! Az információk begyűjtését az alábbiak vállalják: Magyar Természetvédők Szövetsége, 1091 Budapest, Üllői út 91/b. Levélcím: 1450 Budapest, Pf.: 123. Telefon: +361216-7297; Telefax: (1) 216-7295; e-mail:
[email protected] Győr- Moson- Sopron Megyei Agrárkamara, 9024 Győr, Bajcsy- Zsilinszky út 6. Telefon: +36309560777; e-mail:
[email protected]
