A fenékpusztai nádas énekesmadár közösségeinek vizsgálata a Balaton vízszintváltozás függvényében Examination of the reed songbird communities of Fenékpuszta as a function of water level in Lake Balaton SÁRINGER-KENYERES Dóra1, PAPRIKA Anikó2, BENKE Szabolcs3 1Nyugat-magyarországi
Egyetem, Erdőmérnöki Kar, H-9400 Sopron, Ady Endre út 5. e-mail:
[email protected] 2Pannon Egyetem, Georgikon Kar, H-8360 Keszthely, Deák F. u. 16. 3Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Zala megyei helyi Csoport, H8360
A Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomás a 8 nagy hazai gyűrűző állomás egyike, a Balaton-parton az egyedüli. Két nagy projekt fut: az Actio Hungarica (AH), valamint a CES (Állandó Ráfordítású gyűrűzés). A hálóállás merőlegesen lefedi a teljes parti nádast, így a vízszintváltozások is nyomon követhetők. Munkánk során a CES programra helyeztük a hangsúlyt. Az adatfeldolgozás időtartama a program indulásától számítva, 2004-től 2010 évig végeztük. A nádi énekesmadár közösségek vizsgálata során 10 fajjal foglalkoztunk: cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus), foltos nádiposzáta (A. schoenobaenus), nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides), nádirigó (A. arundinaceus), nádisármány (Emberiza schoeniclus), kékbegy (Luscinia svecica), fülemülesitke (A. melanopogon), énekes nádiposzáta (A. palustris), barkós cinege (Panurus biarmicus), függőcinege (Remiz pendulinus). A vízállást vizsgálva megállapítható, hogy az adatok, a mintavételezési 7 év alatt három csoportba oszthatók. 1 csoport: egy alacsony vízállást jelez üzemi vízszint alatt (2004, 2005), 2. csoport: üzemi vízszint körüli (2007, 2008, 2009), 3. csoport: magas, üzemi vízszint feletti vízállások (2006, 2010). Eddigi eredményeink alapján a leggyakoribb fajok: cserregő és foltos nádiposzáta, nádirigó, nádi tücsökmadár. A kékbegy több éven át teljesen hiányzik, így olyan kevés adatot szolgáltat, hogy a vízszintváltozás terén nem értékelhető. Az énekes nádiposzáta a nádast a szárazföld felöl kísérő bokorfüzesek madara, vízszintváltozások kimutathatóan nem befolyásolják állományát. A foltos nádiposzáta a vízszintváltozásra nem reagált, mivel a Balaton parti nádas száraz szegély felé eső zónáit használja. Itt nagyobb egyedszámban csak olyan mélységig található ameddig cserregő nádiposzáta kihúzódik a part felé. Cserregő nádiposzáta az egész nádasra jellemző domináns faj, a vízszintemelkedésre csak kis mértékben reagál. Magas vízállásnál kijjebb húzódik. Nádirigó esetében egyértelmű mozgást tapasztaltunk a költő egyedek számában, alacsony vízállásnál a nyílt víz közvetlen közelében, míg magas vízállásnál a part felé szorult. Nádi tücsökmadárnál szintén sikerült kimutatnunk, hogy a költési időben megnövekedett vízszint hatására a költés sikeressége nagymértékben csökkent a vízbefulladt fészekaljak következtében.
1
Bevezetés A Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomás a 8 nagy hazai gyűrűző állomás egyike, a Balaton-parton ez az egyedüli. A madárgyűrűzési munkát 1985 óta állandó hálófelületen, meghatározott időszakokban végzik. Az itt jelölt több mint 300.000 madár megfelelő alapot teremt a kérdések megválaszolására. Az állomáson két nagy projekt fut az Actio Hungarica (AH), valamint a CES (Állandó Ráfordítású gyűrűzés). Mindkét program meghatározott szabályok mellett működik, ugyanakkor a 2004-ben indult CES program a költési időszakot fedi le, amit diplomadolgozatomban részletesebben elemzünk. A hely további előnye, hogy a hálóállás merőlegesen lefedi a teljes parti nádast, így a vízszintváltozások is nyomon követhetők. A Balaton-part e természetes, be nem épített tája 1986. december 10-től a Kis-Balatoni Tájvédelmi Körzet, 1997. november 1-től pedig a Balaton Felvidéki Nemzeti Park része.
Anyag és módszer A vizsgálat során a legjellemzőbb nádi fajok közül 10 fajt emeltünk ki: cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus), foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus), nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides), nádirigó (Acrocephalus arundinaceus), nádisármány (Emberiza schoeniclus), kékbegy (Luscinia svecica), fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon), énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris), barkós cinege (Panurus biarmicus), függőcinege (Remiz pendulinus). A vizsgálati periódus 2004-2010-ig terjedt, ahol a CES (állandó ráfordítású gyűrűzés) időszaka került fókuszpontba, mely IV.15-VII.13-ig tart. A madarak gyűjtése egy 12 db egyenként körülbelül 12 méter hosszú és 2,5 méter magas háló, mely megközelítőleg 144 méter hosszú (1/b. kép). A hálóállás egy másodrendű heterogén nádasban található, mely az élőhelyet teljesen lefedi: 1-2 háló bokros, 2-7-ig sásos-nádas, nádas; 8-9 sásos, sásos-nádas; míg a 10-12-es hálóállás már a nyílt víz mellett található, szinte állandó vízborítás mellett. Növényzete vízparti gyékényes, kákás (1/a. kép). Az adatelemzés során a gyűrűzési adatokat vettük alapul. Továbbá megvizsgáltuk ebben az időszakban a vízszintváltozást is.
1/a. kép. Hálósor vegetáció térképe (Forrás: Google Earth, Szerkesztés: Sáringer-Kenyeres Dóra) 2
1/b. kép. Kifeszített hálósor (Készítette: Sáringer-Kenyeres Dóra)
Eredmények és kiértékelésük 1. Vízszintváltozás A vízálláshoz szükséges adatokat a székesfehérvári Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség biztosította számunkra. Az 1. ábra szemlélteti, hogy a 9 gyűrűzési periódusban jól látható a vízszint fluktuálása. A legalacsonyabb vízállás a Balatonon 2004-ben volt, ahol a 90 cm-t sem közelítette meg, azaz 05.05-14-ig és a 06.2307.03-án 82 cm-et mértek, mely egyben az év legmagasabb vízállása volt. A 2005-ös esztendőben a mérés elején hirtelen növekedés volt tapasztalható, majd május 25-től fokozatos vízszint csökkenés volt megfigyelhető. 2006-2009 között 100 cm és 124 cm közötti ingadozás volt tapasztalható. A 2010-es évben 112-124 cm között ingadozott a vízszint, mely a legmagasabb vízjárású év volt és egyben hatással is volt bizonyos madárfajok fészkelésére, költési sikerére. A CES napokon mért vízállásadatok (2004-2010) 130
120
2004 2005 2006 2007 2008
100
2009 2010
90
80
07.04-07.13
06.24-07.03
06.14-06.23
06.04-06.13
05.25-06.03
05.15-05.24
05.05-05.14
04.25-05.04
70 04.15-04.24
Vízállás (cm)
110
1. ábra. CES napokon mért vízállás adatok (2004-2010) 3
A vízállást vizsgálva megállapítható, hogy az adatok, a mintavételezési 7 év alatt három csoportba oszthatók. 1 csoport: egy alacsony vízállást jelez üzemi vízszint alatt (2004, 2005), 2. csoport: üzemi vízszint körüli (2007, 2008, 2009), 3. csoport: magas, üzemi vízszint feletti vízállások (2006, 2010). 2. A kiválasztott 10 faj 4 fajra szűkült A feldolgozás során arra a megállapításra jutottunk, hogy az általunk kiválasztott 10 legjellemzőbb nádi fajból 6 faj: a nádisármány, fülemülesitke, barkóscinege, kékbegy, függőcinege és az énekes nádiposzáta adatait a dolgozat során nem dolgoztuk fel, mivel 3 fajnál (kékbegy, függő cinege, énekes nádiposzáta) az adatok kevésnek bizonyultak, így nem értékelhetők ki, a barkós cinege esetében adattorzítást tapasztaltunk, a csapatos mozgása miatt. A 10 faj előfordulási egyedszámát mutatja be a 2. ábra, mely szemlélteti, hogy a két domináns faj: a cserregő- és foltos nádiposzáta. Vizsgált 10 faj egyedszám változása (2004-2010)
1977
1163 403
304
234
192
146
66
59
15
2. ábra. A vizsgált 10 faj egyedszám változása (2004-2010) Indoklás: Barkós cinege példányszáma a vizsgált 7 év alatt meghaladta a 200 feletti egyedszámot, de nem ez a fő ok. HARASZTHY (2000) szerint állandó madarunk, mely télen kisebb-nagyobb csapatokban kóborol a mocsarakban és más élőhelytípusok nádasaiban. A gyűrűzési adatokat vizsgálva megállapítottuk, mivel korán költő faj és költési időt követően csapatokban, családokban mozog, hogy egy adott fogási napokon egy-egy példány megfogását követően sokszor az egész csapatot behívja, így öreg madarak mellett nagyon sok fiatal azévi madár is a hálóba kerül, melyek jelentősen torzíthatják az adatokat. Kékbegy NATURA 2000-es jelölő fajok közé tartozik. Jelenléte ezen a területen és a CES időszakban nagyon eseti. A vizsgálati periódusban oly kevés adatot szolgáltat, hogy adatelemzésre nem elegendő. Jelenlétét, költését a nádaratás is befolyásolja. Függőcinege elég gyakori fészkelő ártéri ligeterdőkben, tavak és mocsarak nádasait szegélyező füzesekben, fűzligetekben, ritkábban nádasokban. Zárt fészkét a fakoronában vékony hajtásokra szövi, onnan függ alá (HERMANN et al. 2000). Kirepülése után csapatokban mozog. A kékbegyhez hasonlóan a 7 év során ennél a fajnál sem rendelkezünk annyi adattal, hogy értékelhető legyen. 4
Fülemülesitke esetében nem beszélhetünk tipikus élőhelyről a Balaton parti nádas esetén, annak ellenére sem, hogy a fogott madarak száma (146 példány), ennek csupán kis része a költő madár (38 pld.), az is hálóállások tekintetében nagyon elszórtan helyezkednek el. 2008ban szinte teljesen hiányzik a fenékpusztai nádas részéről. Nádisármányt vizsgálva hasonló megállapításra jutottunk, mint a fülemülesitke esetében. A fogott idős egyedek száma magasabb ugyan, mint az előző fajnál, de számuk még így is alacsony. Hálóállások között elosztva található, így értékelhetően a vízszintváltozással számukat nem tudtuk kapcsolatban hozni. Énekes nádiposzáta esetében összehasonlítást végeztünk. Bár a cserregő és az énekes nádiposzáta a vizsgálati időben egyedszámuk nagymértékben eltér, mégis alapvető eltérés a két faj között a fészkelőhelyük. HERMANN (et al. 2000) szerint bokros, magas, sűrű növényzetű területek, gyakran édesvizek közelében, gabonatáblák, kertek. Magas kórós növényzetben nálunk is elterjedt fészkelő. Míg a cserregő nádiposzáta: nádasokban, a kétszikű növényekkel kevert külső zóna kivételével mindenütt fészkel. Gyékényesben is költ, de leggyakoribb a vízben álló homogén nádasok (CSÖRGŐ 1982, BÁLDI 1995, BÁLDI és KISBENEDEK is press). A 3. ábra mutatja a két faj fészkelőhely specifikusságát, továbbá hogyan csökken, illetve nő egyedszámuk a nyílt víz felé. (A közölt adatokból a 2004-es esztendő hiányzik - mikortól a CES program is indult – mivel az alapadatokban a hálóállások alapján nem voltak feldolgozva.)
%
Cserregő és az énekes nádiposzáta százalékos eloszlása a hálóban (2005-2010) 35 30 25 20 15 10 5 0
Cserregő Énekes Cserregő Énekes
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
hálóállás
3. ábra. Cserregő és az énekes nádiposzáta százalékos eloszlása a hálóban (2005-2010) Az ábrán látható, hogy az énekes nádiposzáta az 1, 2, 3 hálóban fordul elő legnagyobb arányban, ami azt jelenti, hogy a bokros, szárazföldhöz közeli helyeken találjuk fészkét. Egyedszámát tekintve a két faj között nagy eltérést tapasztaltunk. A cserregő nádiposzáta 1703 egyede került hálóba és nyilvántartásba, míg az énekes esetében csak 46 egyedet számláltak. A fenti indoklások alapján a dolgozat további pontjaiban az alábbi 4 fajt: cserregő-, foltos nádiposzátát, nádirigót és a nádi tücsökmadarat fogjuk csak kiértékelni. 2. A feldolgozás két domináns fajának kiértékelése A dolgozat két domináns fajának bizonyult a foltos és a cserregő nádiposzáta. A fajok a vizsgált időszakban a kimutatások alapján meghaladták az 1000-es egyedszámot. A foltos 5
nádiposzáta 1163, míg a cserregő nádiposzáta közel 2000 adatát, pontosabban 1976 példányát vizsgáltuk. Az 4. ábra jól szemlélteti a különbséget és a dominanciát is. Foltos (Acrsch) és cserregő nádiposzáta (Acrsci) egyedszáma éves bontásban a vizsgált CES időszakban (2004-2010)
Egyedszám (db)
500 400 300
Acrsch
200
Acrsci
100 0 2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
4. ábra. Foltos és cserregő nádiposzáta egyedszáma éves bontásban a vizsgált CES időszakban (2004-2010) Az ábra alapján elmondható, hogy az évek vizsgálata során a cserregő nádiposzáta fordult elő nagyobb egyedszámmal a foltos nádiposzátához képest, ami jól tükrözi, hogy az élőhely inkább a cserregő nádiposzáta igényeinek felel meg. A fajokat külön megvizsgálva (5. ábra), a foltos nádiposzáta egyértelműen a 2-3 hálóállás melletti élőhelyen dominál. Itt a vegetáció jellemzően a nádas állományokat szegélyező gyomtársulásokból áll, döntően magas aranyvessző (Solidago gigantea), nagy csalán (Urtica dioica) fajokkal (kétszikűekkel) kevert zóna. Cserregő nádiposzáta esetén a lineáris trendvonal szerint a víz felé haladva számuk kismértékű emelkedést mutat. A pontos adatokból ugyanakkor látszik, hogy a 11-12 hálóállásban előfordulása lecsökken, ami a vízállásnak tudható be. Az idős cserregő és foltos nádiposzáta egyedszámának eloszlása hálónként (2005-2010) 120
Egyedszám (db)
100 80 60
Foltos
40
Cserregő
20 0 1
2
3
4
5
6
7
8
9
10 11 12
hálóállás
5. ábra. Az idős cserregő és foltos nádiposzáta egyedszámának eloszlása hálónként (20052010) 3. A nádirigó és a nádi tücsökmadár eredményeinek kiértékelése 6
A két faj esetében vizsgáltuk részletesebben a vízszintváltozás hatását, mivel itt szemléletesek az eredmények, mert a fajok fészkelései helyeik speciálisnak mondható egy nádas élőhelyen. Nádirigó esetén azt jelenti, hogy a fészkelő helyét a nyílt víz felé találjuk, míg a nádi tücsökmadár esetében leggyakoribb fészkelőhelye a sás zsombékok alsó harmada, közel a vízszinthez (alacsonyan a vízszint felett). Ebből következik, hogy a vízszintváltozás hatására a fajok érzékenyen reagálnak. Nádirigó esetén feltevésünk az volt, hogy a magas vízállás esetén alacsonyabb hálószámok mellett jelenik meg. Nádi tücsökmadár esetében azt feltételeztük, hogy a magas vízszint hatására fészkelési helyét beljebb hozza a parti zónába. Mindkét faj esetén az eredmények szemléltetése miatt két kiemelt évet dolgoztunk fel. A 2007 költési időben jelentősen csökkenő vízállású évet, valamint a 2010 extrém csapadékos vízállású évet, mikor költési időben nőtt a víz. 3.1. Nádirigó eredményeinek kiértékelés A CES periódus alatt 403 db példány került a halóba, majd gyűrűzték meg. Egyedszáma a vizsgálati idő alatt növekedést mutatott (6. ábra). Legtöbbet 2009-ben gyűrűztek: 67 darabot. A 2007-es esztendőben is magas volt számuk, 56 db egyed volt. 7 év alatt a legkevesebb egyed 3 évben (2005, 2006, 2008) is megfigyelhető volt, közel azonos egyedszámon. Nádirigó egyedszám változása (2004-2010) 80
Egyedszám (db)
70 60 50 40
Nádirigó
30
Lineáris (Nádirigó)
20 10
0 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
6. ábra. Nádirigó egyedszám változása (2004-2010) A nádirigó fészkelési hely választását nagymértékben befolyásolta a vízszintváltozás (7. ábra). 2007 száraz, alacsony vízjárású évében legnagyobb egyedszámban a nyílt víz mellett lévő 11-12-es hálóban kerültek legnagyobb számban befogásra az idős egyedek, ami azt bizonyítja, hogy fészkelési helyét is itt találta meg. 2010 magas vízállású évében, az öreg egyedek befogása legnagyobb számban a 9-10-es hálóban történt, ami szintén bizonyítja, hogy költőhely választása mozog a vízszint emelkedés hatására. Ebben az évben a magas vízállás, szinte állandóan hullámzó víz, valamint a téli magas vízállásból adódó jegesedés miatt a part menti növényzet nagy károsodást szenvedett, kiritkult. Fészkelési lehetősége ezzel részben itt meg is szűnt.
7
Nádirigó költő egyedeinek eloszlása 2007, 2010 évi költési szezonba 14
Egyedszám (db)
12 10 8
6
2007
4
2010
2 0 1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
hálóállás
7. ábra. Nádirigó egyedeinek eloszlása 2007, 2010 évi költési szezonba 3.2. Nádi tücsökmadár eredményeinek kiértékelése A vizsgált periódusban 403 példány került befogásra és jelölésre. Egyedszáma a vizsgált 7 évben látványos növekedést mutatott (8. ábra), ennek ellenére koreloszlást vizsgálva az adatok többségét fiatal egyedek teszik ki, s nagyon kevés az idős, azaz költő példány. Az ábrán látható, hogy az első 4 évben fajszáma emelkedett, míg 2008-ra elérte a 89 darabos példányszámot, mely egyben a vizsgált periódus legmagasabb egyedszámú évének is bizonyult. 2009-ben és 2010-ben továbbra is magas volt példányszámuk Fenékpusztán, 78 darabot, majd 69 db került nyilvántartásba. Nádi tücsökmadár egyedszámának változása (2004-2010) 100 90 Egyedszám (db)
80 70 60
Nádi tücsökmadár
50 40
Lineáris (Nádi tücsökmadár)
30 20 10 0 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010
8. ábra. Nádi tücsökmadár egyedszámának változása (2004-2010) Nádi tücsökmadárnál az öreg madarak fogási adatai alapján jól látszik a 9. ábrán, hogy fészkelőhely választása főleg sásos élőhelyekre koncentrálódik (7-8-9-es hálóállások melletti sások élőhely). Nádirigóhoz hasonlóan a tücsökmadárnál is megvizsgáltuk a két legszélsőségesebb évjáratot és költési szezonját. A vízszintváltozás hatását nem sikerült bizonyítani, mivel a 2010-es esztendőben kétszer annyi volt az öreg egyedek száma (50 8
példány), ellentétben a 2007-es évben, ahol csak 25 példány volt. Ez alapján arra következtetésre jutottunk, hogy az adatok jelentős mértékben torzultak volna. Ennek oka valószínű nem helyi hatás, ezért a költési sikerességét kezdtük vizsgálni. Az idős korú nádi tücsökmadarak eloszlása hálónként (20052010) 12 Egyedszám (db)
10
8
2005
6
2006
4
2007 2008
2
2009
0 1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
2010
hálóállás
9. ábra. Az idős korú nádi tücsökmadarak eloszlása hálónként (2005-2010)
A költés sikeressége, a kirepült fiókák száma összefüggésben lehet a vízszintváltozással. Ennek eredményeként költési időben bekövetkezett átlagostól eltérő vízszint emelkedés változás befolyásolta a költési sikert (10. ábra). 2007 alacsony vízállása mellet a kirepült fiókákból többet fogtunk a CES időszak alatt, ellentétben, a 2010 esztendőben, ahol magas volt az idősek száma, ugyanakkor a fiataloké rendkívül alacsony. 2010-ben a költés kezdetén egy magas vízállásról a vízszint kismértékben csökken, majd az idő csapadékosra fordulásával 6 hét alatt 15 cm-t emelkedett. Ez az emelkedés arra az időpontra esett, mikor a tücsökmadarak már javában költöttek, esetleg fiókákat neveltek, így az első fészekalj nagy arányban megsemmisült. Ehhez a hatáshoz még hozzá adódott a kedvezőtlen időjárás, ami hideg hőmérsékletekkel és szinte állandó hullámzással párosult. A hullámzás és a magas vízállás miatt gyakorlatilag teljes hálószélességben a Balaton parti nádas víz alatt volt.
Egyedszám (db)
Nádi tücsökmadár koreloszlása a CES időszakban (20042010) 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
1 1+
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
10. ábra. Nádi tücsökmadár koreloszlása a CES időszakban (2004-2010) 9
Következtetések A foltos nádiposzáta a vízszintváltozásra nem reagált, mivel a Balaton parti nádas száraz szegély felé eső zónáit használja. Itt nagyobb egyedszámban csak olyan mélységig található, ameddig a cserregő nádiposzáta kihúzódik a part felé. Cserregő nádiposzáta az egész nádasra jellemző domináns faj, a vízszintemelkedésre csak kis mértékben reagál. Magas vízállásnál kijjebb húzódik. Nádirigó esetében egyértelmű mozgást tapasztaltunk a költő egyedek számában, alacsony vízállásnál a nyílt víz közvetlen közelében, míg magas vízállásnál a part felé szorult. Nádi tücsökmadárnál szintén sikerült kimutatnunk, hogy a költési időben megnövekedett vízszint hatására a költés sikeressége nagymértékben csökkent a vízbefulladt fészekaljak következtében. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom Dr. Kalicz Péternek, Dr. Winkler Dánielnek. A téma választás elindulásában Kovács Gyulának és mindazoknak, akik munkám során segítségemre voltak.
10
