Pásztortűz
Kedves Olvasó! A Magyarország Felfedezői Szövetség vezetőképző táborának újságját tartod a kezedben, ami 2016. júl. 31. és aug. 7-e között került megrendezésre a kincsosztó Sárospatakon. Ebben az újságban a tábor eseményeit próbáltuk összefoglalni. Reméljük, örömmel lapozgatod majd. Jó olvasást!
0. nap – az utazás A nyár közepe hagyományosan a felfedezőtáboré. Sokan már alig várják, hogy ismét együtt lehessenek régi barátaikkal. Az idei évben is sok helyről érkeztünk a táborba, noha a táborozók száma az előzőekhez képest megcsappant. Csapatok, ill. képviselőik érkeztek Erdélyből, pontosabban Kibédről, Sóváradról, Hármasfaluból. Szlovákiából is szép számmal érkeztek a mátyusföldi Felsőszeliből. Az anyaországból Abasár, Gyömrő, Gyöngyös, Jászjákóhalma, Mád és Nagykáta is képviseltette magát. Az utazásról Benkő Lilla, Birta Brigitta Beáta és Ducsai Dorka mesélt, akik a gyömrői csapat tagjai: „Mi 10:30-kor indultunk vonattal Gyömrőről, majd Budapesten a Keletiben szálltunk át. A vonaton nagyon meleg volt, és az út is hosszú volt, viszont jól szórakoztunk, feltaláltuk magunkat, játszottunk, beszélgettünk, nagyon jó volt a hangulat.” Arról is érdeklődtünk, milyen volt az első benyomásuk a táborról: „Már voltunk itt egyszer osztálykiránduláson, úgyhogy tudtuk, hova jövünk. Meglepődtünk, hogy faházban fogunk lakni, mert akkor a kőházban aludtunk.”
A felnőttek közül Mészáros Magdolna tanító nénitől kérdeztünk rá az első élményeire: „Nekem ez a tábor mindig nagy élmény, pedig már több, mint egy évtizede hozom a felsőszeli gyerekeket. Ezt szerintem nem lehet megunni, mindig feltöltődve és új tervekkel megyek innét haza. Most is már a vonaton nagy meglepetés ért, Judit vezetőtárs Gyömrőről egy kis füzetet nyomott a kezembe. Elején a szövetség jelvénye, a címe pedig: Felfedezők daloskönyve. Még tavaly a hazafelé vezető úton merült fel, hogy a sok szép tábori dalt össze kellene gyűjteni, s kiadni egy füzetben, mert így megmaradna. Rögtön jegyeztük is a címeket sorjában. Judit vállalta, hogy megpróbálja összehozni. Nos, ennek eredménye itt van a kezemben, nagy örömünkre. A lista 62 dalból áll, de van hely még további dalok bejegyzésére is. A másik meglepetés a táborban ért, ugyanis teljesen felújították a konyhát és a fürdőt. Tehát minden adva van, hogy ismét jó tábor legyen.”
1. nap:
2. nap
Az első tábori nap az ünnepélyes megnyitóval kezdődött. Egyenruhába öltözött gyerekek gyülekeztek a hármas halom előtt, majd a zászlók bevonulása után Baksa Brigitta köszöntötte a felfedezőket. A táborozók egész NagyMagyarország területéről hoztak földadományt. Ezután megalakultak a csapatok. Majd megkezdték a foglalkozásokat. A visszatérő táborozókon kívül kezdtek beilleszkedni az első alkalommal érkezettek is. Hamarosan otthonosan mozogtak a táborban. Délután a veszélyelhárítók csapatának tematikus gátjátéka került megrendezésre.
Reggeli után a városba sétáltunk a sárospataki örökségünk kiválasztása végett. Először a Vízi-kapuhoz mentünk. Az Erzsébet-templom és szobor mellett a rotundát is megnéztük. A főutcán megfigyeltük az emléktáblával jelölt épületeket, majd a Kollégium kapujánál megemlékeztünk a hős pataki diákokról. A szoborkertben játékos feladatot kaptak a csapatok, a leírás alapján fel kellett ismerniük, melyik híres pataki diákról van szó. A hűs fák alatt jólesett a kutatás.
A csapatvezetők különböző énekeket is megtanítottak, például a következőt: Komámasszony kakasa, kakasa, kakasa, Fölrepült a kapura, kapura. /:Mind azt kukorékolja, rékolja, rékolja, Komámasszony, de csalfa, de csalfa.:/ Komámasszony, legyen úgy, legyen úgy, legyen úgy. Én a kakas, kend a tyúk, kend a tyúk. /:Guggoljon le nekem úgy, nekem úgy, nekem úgy, Mint a kendermagos kakasnak a tyúk.:/
Délután a csapatok a próbáikkal foglalkoztak, majd az erdélyi csapatok gátjátékán vettünk részt, melyen keresztül megismerhettük II. Rákóczi Ferenc életét. Az állomásokat minden csapat sikeresen végigjárta. A tábor egyik visszatérő táborozója a következőképpen vallott a táborról: „Most, hogy újra itt lehetek Sárospatakon, eszembe jutott, hogy miért szeretek itt lenni: a tábortűz meghitt hangulata miatt, a barátaim miatt, akiket már egy éve nem láttam, és a hinta miatt, mert itt lehet a legjobbakat hintázni. Az itt töltött napokat soha nem fogom elfelejteni, a szívem mindig visszahúz ide.”/Bukor Edina/ A délután az igricek megtanulták Magdi néni segítségével a szilvás gombóc készítését. Az ötletet a sors adta, mivel a vihar kicsavarta a kert végében levő fát, s annak gazdag terméséből Gyurka bácsi leszedett egy vajlinggal. Ezt akarta hasznosítani Magdi néni, s felajánlotta a krumplis tészta készítését. Az igricek szívesen töltötték a tésztát a szilvával. Kifőzés után pedig jóízűen megették. A hagyományos ételek bemutatása sikeres volt. A fiatalok is megkóstolták. A napzártán a sóváradiak munkájáról számolt be Nagy Anna csapatvezető. Egy új dalt tanultunk Judit nénitől, a Báta vize ziheg, zuhog… kezdetűt.
3. nap Szerdán sajnos páran elhagyták táborunkat, így délelőtt az ő avatásukra került sor. A finom ebéd után felkerekedtünk és egy gyönyörű túrára indultunk. Meglátogattuk a Megyer-hegyi Tengerszemet. Nagyon sokat sétáltunk, de a látványért megérte. Egy táborozó így mesélt a túráról: „Én úgy indultam neki az útnak, hogy egyszer már jártam ott, s most is sikerülni fog. A Tengerszem nagyon tetszett. Sajnos, nem tudtunk szedrészni, mert még éretlen volt. A hazafelé út a meleg miatt fárasztó volt, este alig bírtam lábra állni.” /Ducsai Mátyás/
A vacsora után egy 1848-as emlékjátékon vettünk részt a gáton. Habár fáradtak voltunk, az estébe nyúló játékon mindenki részt vett és nagyon jól éreztük magunkat. A napzárta a legaktívabbak kitüntetésével folytatódott. A sok szép ének ismét felhangzott, s az újakat is gyakoroltuk.
4. nap
Csütörtök a kirándulás napja volt. Reggel nyolckor autóbusszal indultunk Zemplén több nevezetességének megtekintésére. Első megállónk Széphalom volt, ahol emlékszalagot kötöttünk Kazinczy sírjára, a Mauzóleum megtekintése után a Magyar Nyelv Múzeumába mentünk. Sokféle interaktív játék várt ránk, nyelvi játékok, nyelvjárási szövegeket hallgattunk, igazi merítős tollal körmöltünkA finom üdvözleteket, ebéd után felkerekedtün telefonáltunk Karinthyval, majd a mádi csapat verses összeállítását hallgattuk meg az anyanyelvről. Végül elénekeltük A Csitári hegyek alatt kezdetű népdalt.
Utunk a füzéri várhoz vezetett. Az ismerős helyen sok újdonság várt ránk, felújított parkoló, új beléptető rendszer, s a várhoz vezető út is új ösvényen vitt minket. A felsőszeli csapat 8 állomásos játékán öt csoportba tömörülve oldották meg a gyerekek a különböző feladatokat. A játékot II. Rákóczi Ferenc születésének 340. évfordulója tiszteletére állították össze. Érdekes és tanulságos kérdések voltak, az énekek és a rovásírás sem hiányoztak. A szeli csapat mákos pogácsába rejtett feladatai nagyon ízletesek voltak. A vár új ruhába öltözött, a termek és folyosók csodálatos hangulatban várták a kíváncsi felfedezőket.
Délután az ebéd elköltése után mindenki lepihent, hogy a nap rengeteg új élményét feldolgozhassa.
5. nap A pénteki nap nagyrészt a próbák befejezéséről szólt. Délelőtt buzgón dolgoztak a táborozók, hogy próbáik minél szebbek legyenek. Akik egész héten szépen dolgoztak, azoknak ez könnyen ment, viszont akik csak most lendültek igazán bele, azoknak több dolguk akadt. Délután elérkezett a várva várt szabad délután, amit sokan kihasználtak, és szabadidejüket a városban töltötték. A szabad program után a gyömrői csapat megörvendeztetett minket egy izgalmas gátjátékkal.
Este a napzártán megemlékeztünk Basa László csapatvezetőről, aki a tavasszal váratlanul elhunyt. Morvai Richárd gyertyagyújtással és Kosztolányi Dezső versével emlékezett rá. Énekünkkel mi is hozzájárultunk a tiszteletadáshoz. Emlékét megőrizzük, nemcsak Nagykáta, de az egész szövetség nagy vesztesége.
A hét vége felé sokakban előtörtek a táborral kapcsolatos érzések: „2 éve ismerkedem a Felfedező Szövetség tagjaival. Sokukkal nagyon jó barátságot kötöttem, amelyek a mai napig is tartanak. Ez nagyon jó érzés, mert messze a falumtól is lehetnek barátaim.”- /Horváth István /
6. nap Szombat reggel elérkezett a tábori hét utolsó teljes napja. Tudtuk, hogy lassan véget ér ez a varázslatos hét, viszont azzal is tisztában voltunk, hogy még mindig rengeteg izgalmas dolgot tartogat számunkra ez a nap. Reggeli után elindultunk, hogy felfedezzük a pataki vár csodálatos termeit. Igaz közülünk kevesek mondhatják, hogy még nem jártak itt, mégis minden évben ez az egyik legjobban várt program. A régi termek hangulata valamiért mindig mélyen megérint minket, kicsit olyan, mintha a történelem, az ismert legendák megelevenednének előttünk. A gabonatárolók, a sáfárház után a kedves kis kápolna újra meg újra áhítattal tölti el mindannyiunk szívét. A vár lovagtermében a Nemes Ifjak idén is a Fejedelem elé járultak, hogy fogadalmuk után a felavatottak táborát gyarapítsák. Köszöntésükre felcsendültek a kedves kuruc dalok, majd a Fejedelem szavára – Pro Patria – egy emberként válaszoltunk: - HŰSÉGGEL!
Természetesen a vártól, még közel sem vettünk búcsút, hiszen a Várfelderítők csapata egy izgalmas játékkal kedveskedett nekünk. Az akadályok teljesítése közben rejtvényeket fejtettünk, megtámadtak bennünket, ügyességünket, bátorságunkat is próbára tehettük. A feladatok sikeres megoldása után visszaindultunk a táborba, ahol ebéd után a csapatok megtartották az utolsó összejöveteleket és felkészültünk az avatásra. Este 5 órakor egyen ingben, nyakkendőben kezdtünk gyülekezni a nemzeti hármas halom előtt. A záró ünnepség megnyitásaként Bálint Katalin, a szövetség titkára mondott buzdító beszédet, majd Morvai Richárd, a tábor vezetője irányításával a csapatok egyenként kiálltak a táborozók elé, ahol ki-ki elmondta fogadalmát, majd csapatvezetőjük egyenként szólítva dicsérő gondolatokkal köszönte meg a táborozók egész heti munkáját. Az ünnepség zárásaként, szövetségünk indulóját énekelve levontuk a nemzeti színű lobogót annak jelképeként, hogy idei táborozásunk a másnapi utazással véget ér.
Külön köszönet illeti a két újságírót: Jakubecz Orsolyát és Markó Annát. Fényképek: Kovács István, Mészáros Magdolna, Morvai Richárd A várlátogatás befejezéseként a torony tetőteraszán csodáltuk meg Sárospatakot környező gyönyörű vidéket.
Szerkesztette: Morvai Richárd 2016-08-07 Sárospatak
