A ÉVBEN DÍSZOKLEVÉLBEN RÉSZESÜLT KOHÓMÉRNÖKÖK RÖVID SZAKMAI ÉLETRAJZA

A 2007. ÉVBEN DÍSZOKLEVÉLBEN RÉSZESÜLT KOHÓMÉRNÖKÖK RÖVID SZAKMAI ÉLETRAJZA

Miskolc 2007. szeptember 1.

Előszó

Miskolci Egyetem

ELŐSZÓ A Miskolci Egyetem jogelődje a Berg-Schola 1735-ben jött létre Selmecbányán, amit Mária Terézia 1726. október 22-én Akadémia Montanistica néven felsőfokú tanintézetté emelt. A Műszaki Anyagtudományi Kar története egészen a selmecbányai akadémián oktatott kohászképzésig vezethető vissza. Az I. világháború után, 1918 őszén az iskola elköltözött Sopronba, ahol 1919 tavaszán megkezdődött az oktatás. 1921-ben vált véglegessé, hogy az Akadémia Sopronban marad. Az első teljes tanév 1921. őszén kezdődött. A két világháború között, majd utána nehéz időszak következett. Az iskola neve többször megváltozott, 1934-től a budapesti Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemhez karaként működött. 1949-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen létesült önálló bányász és kohász kar, a bánya- és a kohómérnökképzés négy esztendő alatt települt át Sopronból Miskolcra. 1949-ben az első évfolyam már Miskolcon kezdett. A kifutó évfolyamokkal párhuzamosan a bányász és a kohász tanszékek fokozatosan települtek át az új székhelyre. A miskolci egyetemvárost Janáky István neves építészmérnök tervezte. A Nehézipari Műszaki Egyetem első rektora a soproni bánya- kohó és erdőmérnöki kar addigi dékánja Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér tanszékvezető egyetemi tanár lett. Az 1960-as évek elejétől tartalmában megújult az oktatás. Az 1963-as reformtanterv kidolgozása után a metallurgus szak kétfelé vált: vas- és fémkohász és öntő ágazatra. 1972-től a Kar a következő szakosodás szerint képezte a kohómérnököket, és adta ki az okleveleket: metallurgus szakon vas- és fémkohász, valamint öntő ágazat; fémalakító szakon alakítástechnológiai és fémtani ágazat. Ekkor alakult át a posztgraduális képzés, s ennek eredményeként a Kar a hetvenes évek végén már adott ki Környezetvédelmi Szakmérnöki Oklevelet is. Ez a képzési forma kisebb módosításokkal 1987-ig működött, amikor megszűntek az ágazatok, maradt a két szak: metallurgus és fémalakító. Ezen belül szélesebb körben lehetett ágazódni, a kor igényeinek megfelelően nőtt a gazdasági és jogi ismeretanyag. A mérnökökkel szemben támasztott új követelmények, a kohászat átalakulása nyomán ez a tanterv azonban csak öt évig élt folyamatos változtatások mellett. 1989-ben elindult az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel közös mérnökfizikus képzés. A hallgatók az I. és IV. évet az ELTE-n, a II. és III. évet a Miskolci egyetemen és az V. évet a diplomamunka választás alapján a két egyetem bármelyikén végezhették. Az 1992-ben létrejött tanterv bevezette a szakirányokat, melyek megnevezése az oklevélben is szerepelt, a hagyományos képzések mellett ekkor jelentek meg az új végzettséget biztosító képzések: az automatizálás, az energiagazdálkodás, a minőségbiztosítás és a környezetvédelem. Egy másik irányba történő elmozdulást jelentett az 1993-ban elindult anyagmérnöki képzés. 2003-ban a kar bevezette a kredit-rendszerű képzést, majd a legújabb jogszabályok alapján a 2005/2006-os tanévben elindult a BSc anyagmérnök képzés, amely ma már egyedüli alapképzési formaként választható a Műszaki Anyagtudományi Karon. A BSc képzés célja olyan mérnökök képzése, akik alapozó 2

Előszó

Miskolci Egyetem

természettudományos, anyag szerkezettani, anyagismereti, anyagvizsgálati, anyagtechnológiai és gazdasági ismeretekkel rendelkeznek. Alkalmasak az anyagokban zajló folyamatok értelmezésére és irányítására, az anyagok szerkezetének és tulajdonságainak vizsgálatára és azoknak a különböző technológiák során történő megváltoztatására, az anyag előállítási technológiai folyamatainak rendszerszemléletű irányítására és szervezésére, valamint az előállított anyagok minőségének biztosítására, tehát az anyagfelhasználók igényeinek kielégítésére. A BSc képzés eredményes elvégzésével a hallgatók egy BSc (Bachelor of Science) diplomához juthatnak, amellyel el lehet helyezkedni, vagy további egyetemi tanulmányokat lehet kezdeni: MSc (Master of Science) szinten. Az MSc fokozat szükséges egy esetleges további PhD cím megszerzéséhez. Ez a többlépcsős felsőfokú oktatási rendszer a világon általánossá vált, ezért a megszerzett fokozatok nemzetközi elismerése és a rendszer átjárhatósága biztosított. Karunkon a Kerpely Antal Anyagtudományok és Technológiák Doktori Iskola működik, amely a PhD fokozat megszerzéséhez szükséges hátteret biztosítja. A kar keretein belül környezetvédelmi szakmérnöki képzés is folyik, illetve a felsőfokú szakképzés is hamarosan beindul. A 2007/08-as tanév kezdetén Nyilvános Ünnepi Szenátusülés keretében, 2007. szeptember 1.-én kerül majd sor a 65 és 50 éve végzett, jubiláló mérnök kollégáink köszöntésére és a díszoklevelek átadására. A József Nádor Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki Karán Sopronban, 1942-ben kohómérnöki oklevelet szerzett négy kolléga részére vasoklevelet, a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karán 1957-ben oklevelet szerzett 43 kohómérnök számára aranyoklevelet adományozott a Kari Tanács javaslatára a Miskolci Egyetem Szenátusa. Az 1957-ben végzett, s ebben az évben díszoklevelet átvevő egykori diákjaink részesei voltak a folyamatos változás és a bizonytalanság időszakának. Sajnos olyanok is voltak, akik 1957-ben nem szerezhették meg diplomájukat, sőt az országot is el kellett hagyniuk. Örülünk neki, hogy 2007-ben Őket is köszönthetjük és szakmai, emberi helytállásukat a Kari Tanács által alapított emléklappal ismerhetjük el. Büszkék vagyunk az Alma Mater egykori diákjaira. Sok évtizedes szakmai munkájuk, és tevékeny életútjuk példaként szolgál a mai és jövőbeni hallgatóiknak egyaránt. Jubiláló diákjaink munkásságát nagyra becsüljük és tiszteljük. Az ünnepi szenátusüléssel maradandó emléket kívánunk állítani egykori diákjainknak, akik egy életen keresztül hűek maradtak a tanultakhoz, alkotó tevékenységükkel becsületet és hírnevet szereztek az Alma Maternek. Reméljük, hogy az elmúlt évtizedek felidézésével, sikerült örömet szerezni mindazoknak, akik tudásuk legjavát adták, erőt és fáradságot nem kímélve dolgoztak. Sőt dolgoznak és szakmailag aktívak még ma is. Hiszen többen közülük irattári kutatást és műszaki szakirodalmi tevékenységet végeznek (Kapu című folyóirat gazdasági rovata), ápolják a hagyományokat, keresik és gondozzák a régi tárgyi emlékeket. Sokan aktív tagjai az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek, a különböző szakosztályokban, a nívódíj bizottságban, vagy éppen a történeti munkabizottságban munkálkodnak. Olyan jubiláló mérnökkollégánkat is köszönthettünk, aki jelenleg is teljesen aktívan dolgozik ipari szakértőként, vagy 3

Előszó

Miskolci Egyetem

éppen mérnökirodában a minőségirányítási rendszer alkalmazását és működtetését irányítja. Nélkülük az elmúlt évtizedek jelentősebb kohászati, ipari üzemei nem működtek volna, hiszen Ők irányították a szakmai munkát, felügyelték a technológiát – többek között – a Dunai Vasműben, a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál, a Beremendi Cementgyárban, az Erőmű Karbantartó és Javító Vállalatnál, a Rába Motorgyárban, a Csepel Művek Fémművében, a Tatabányai Alumíniumkohóban, a LÁNG Gépgyár és Vasöntödében, a Kőbányai Könnyűfémműben, a Csepeli Szerszámgépgyárban, az Orosházi Síküveggyárban, Diósgyőrben, a hengermű gyáregységben, a Metallográfiai Laboratóriumban, a Diósgyőri Gépgyárban, a Csepel Művek Acélművében, az Ózdi Kohászati Üzemekben. Az adott társadalmi, gazdasági körülmények között nélkülözhetetlen volt munkájuk. A Fémipari és Vasipari Kutató Intézet (mennyire hiányoznak manapság e nagy múltú intézmények), vagy a Magyar Szabványügyi Hivatal se lehetett volna meg tevékenységük nélkül. Fontos volt, hogy bekapcsolódtak az oktató munkába, tanítottak a Miskolci Egyetemen, a Dunaújvárosi Főiskolán, megírtak számos tankönyvet, egyetemi jegyzetet, részt vettek az Interneten hozzáférhető, többnyelvű, kohászati értelmező szakszótár elkészítésében. Azok a kollégák, akik 1957 után szerezték meg oklevelüket, változatos életpályát futottak be, volt aki külföldön diplomázott, volt aki Magyarországon maradt és oklevelét a kohómérnöki karon szerezte meg. Dolgoztak Svédországban a Jernkontronet Tűzálló Anyagok Laboratóriumában, a stockholmi AGA nagyvállalatnál, Gelsenkirchenben a Rajnai Acélművek Öntödéjében, Torontóban a Falconbrigge Ltd. és az AMAX Laboratóriumában, a Magyar Szabványügyi Hivatalban, a Miskolci Egyetemen, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülésben. Sajnos olyan is van, aki nem folytathatta felsőfokú tanulmányait. Számos maradandó szakmai eredmény fűződik nevükhöz: jelentős – mai is használatos – szakmai könyvek, a Bányászati és Kohászati Lapokba írt számtalan cikk, nagyszámú, ma is alkalmazott a kutatási eredmény. Sok területen – továbbfejlesztve – ma is működik az a gyártást technológia, amit bevezettek. Társszerzői számtalan hazai és több külföldi szabadalomnak, továbbá újítások és sikeres pályázatok, díjak fém jelzik szakmai munkájukat. Tevékenységük elválaszthatatlan részévé vált a mérnökgenerációk egymásra épülő és folyton gyarapodó, megújuló tudásának. Ma Európában járva, a nemzetközi tudományos konferenciákon, tanulmányutakon és üzemlátogatásokon megjelenve, mindnyájan azt tapasztaljuk, hogy az anyagtudomány, a környezetbarát és energiatakarékos anyagtechnológia, mindenütt támogatott és dinamikusan fejlődő szakterület. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az emberiség nagy technikai, gazdasági kihívásai, dilemmái az anyag, az energia és a környezet háromszögében csoportosulnak. A megoldások keresésében, és a helyes válaszok megtalálásában, mi is részt kívánunk venni. Ma már a Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Karán a vas- és acélipar, az öntőipar, a hő- és felületkezelés mellett a szilikátipar, az üvegipar, és a műanyag ipar anyagtudományi és anyagtechnológiai problémáival is foglalkozunk. A végzett anyagmérnökök és fizikus-mérnökök – felvértezve a kor színvonalának megfelelő informatikai, környezeti, energiagazdálkodási ismeretekkel – ma már különféle szakterületeken helyezkednek el. 4

Előszó

Miskolci Egyetem

Véleményem szerint a Műszaki Anyagtudományi Kar fejlődésének kulcskérdése, hogy kellő létszámú, megfelelő felkészültségű fiatal válassza továbbtanulása színteréül karunkat. Az is elengedhetetlen, hogy a végzett mérnökök, akik alapszakon, vagy mesterszakon diplomát szereztek, vagy éppen doktori fokozatot értek el, sikeres és megbecsült tagjai legyenek az iparnak, a gazdaságnak. Ugyancsak indokolt a jelentősebb iparvállalatokkal, a szakmai szervezetekkel és szövetségekkel olyan együttműködés kialakítása, melynek célja a Műszaki Anyagtudományi Kar képzési programjának bemutatása, ezzel egyidejűleg a vállalatok szakemberutánpótlásának segítése. Meggyőződésünk, hogy mérnöki fakultás – tanszék, szakirány – ipari háttér nélkül hosszútávon nem létezhet. Hiszen az ipar a kutatási témákkal, fejlesztési elképzelésekkel megtermékenyíti, s a végzett hallgatóink befogadásával pedig hitelesíti szakmai munkánkat. Az ipari üzemekben a hallgatóink üzemi gyakorlati lehetőséget, tudományos diákköri témát, diplomamunkát, a végzés után pedig munkahelyet kapnak. A középiskolás diákok között pozitív tendencia kezd kibontakozni, ami reményeink szerint egyre erősebb lesz: növekszik a műszaki pálya vonzereje, egyre többen látják, hogy végzett mérnökeinkre számtalan állásajánlat vár, a mérnökökből hiány van, a színvonalas műszaki szaktudással rendelkezőket keresik. Meggyőződésem, hogy mindnyájunk számára, mindegyik kar, mindegyik tudományterület számára egyaránt fontos, hogy milyen az Alma Mater, a Miskolci Egyetem arculata, milyen az egyetem hírneve. Elmondhatjuk, hogy színvonalas, a kor kihívásaira válaszoló, és – nem utolsó sorban – piacképes szaktudást kínáló oktató munka folyik, s az Alma Mater megbecsüli diákjait, büszke rájuk. A jubiláló mérnököknek a tanulmányaik alatt és szakmájuk gyakorlásának évtizedeiben számtalan nehézséggel kellett szembenézniük. A szorongató történelmi körülmények között, a súlyos gazdasági helyzetben, gyakran változó és bizonytalan, sőt kiszámíthatatlan feltételek között kellett helyt állniuk. Büszkék vagyunk az eredményeikre, örülünk szakmai sikereiknek, és a megérdemelt elismeréseknek. Gratulálunk a díszoklevelet kapott mérnök kollégáknak, és ezzel a kiadvánnyal is tisztelgünk helytállásuk előtt. Nyugodt, derűs éveket. Nagyon jó egészséget kívánunk mindnyájuknak. Jó Szerencsét! Miskolc – Egyetemváros, 2007. szeptember 1. Dr. Gácsi Zoltán Dékán

5

Előszó

Miskolci Egyetem

VASOKLEVÉLBEN RÉSZESÜLTEK – Sopronban 1942-ben szereztek diplomát –

1. Altnéder János 2. Mándoki Andor 3. Örkényi Kálmán 4. Talabér József

8

Vasoklevélben részesültek

Miskolci Egyetem

Altnéder János

Oklevélszám: 18/1942.

gyémántdiplomás kohómérnök

Születtem 1919. 10. 18.-án Nagybányán. Édesapám fémkohómérnökként a Selmecbányai Akadémiát végezte, anyai nagyapám Adriányi Antal erdőmérnökként végzett a Selmeci Akadémián, anyai dédapám Adriányi János erdő és bányamérnök volt és a Selmeci Akadémia professzora volt, aki az 1848-49 évi szabadságharc alatt a magyarok oldalára állt, amiért az osztrákok nyomására az akadémiáról elbocsátották. 1942-ben Sopronban kohómérnökként szereztem diplomámat. 1942 és 1954 között az Ózdi Kohászati Üzemben dolgoztam az acélműben, majd 1954-ig a gázgenerátor üzem vezetője voltam. 1954-től 1974-ig a Dunai Vasműben dogoztam főenergetikusként és tüzeléstechnikai osztályvezetőként. 1974 és 1980 között a Kohászati Gyárépítő Vállalat tervezési főmérnökségén tüzeléstechnikai szakértőként dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. 1980-tól 1996-ig az Energiagazdálkodási Intézetben dolgoztam, mint szakértő. Szakértői munkám során mindenütt az volt a feladatom, hogy a kemencék és a tüzelőberendezések energiafogyasztását csökkentsem. Munkám során többször kitüntettek, mint kiváló dolgozót és újítót. Munkám mellett Ózdon és Dunaújvárosban a technikumokban és a Miskolci Egyetem esti tagozatain Tüzeléstechnikát, Kemenceépítést és Energiagazdálkodást tanítottam megbízott előadóként.

8


Miskolci Egyetem

Mándoki Andor


gyémántokleveles kohómérnök

1920.02.02-án született Salgótarjánban. Felsőfokú tanulmányait a Soproni Bánya - Kohó- és Erdőmérnöki Karon végezte el. Az Egyetemről 1942-ben meghívással a Rimamurányi Vasmű RT salgótarjáni gyárába kerül, ahol hideghengerlési és kovácsolási szakismereteket szerez. Országos üzemszervezési pályázaton korszerű gyártástervezési témában I. díjat nyer el 1949-ben. Kinevezik vezérigazgató helyettesnek. 1956-ban a Munkás Tanács meghívja vezérigazgatónak. Ezt követően a Salgótarjáni Acélárugyár távlati tervezését irányítja és a Hideghengermű rekonstrukciójának tervezését, beruházását vezeti. Majd fejlesztési és termelési főosztályvezető. A Kohó és Gépipari Minisztérium Vaskohászati Igazgatóságára helyezik 1964ben. Fejlesztési osztály, majd főosztályvezető. 1981-ben a Magyar Vas és Acélipari Egyesülés műszaki igazgatójaként megy nyugdíjba. A vaskohászati szerkezetváltás, másod és harmad-termékek gyártásának és a korszerű technológiák és berendezések szorgalmazója. A 70-es években egyik találmánya piacra vitelével, megszakításokkal több, mint egy évet tölt el Svédországban, ahol piacgazdasági ismereteket sajátít el. 1968-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen külkereskedelmi közgazdász-mérnöki diplomát szerez. 1981 után a Vasipari Kutató Intézet és a Licencia Külkereskedelmi Vállalt megbízásából külkereskedelmi irodát szervez találmányok értékesítésére. 1990 után makrogazdasági elemzéseket publikál az új gazdasági rend eredményeiről. Szakértői tevékenységet folytat. A Kapu c. folyóirat gazdasági rovatát vezeti.

9


Miskolci Egyetem

Örkényi Kálmán



1919. július 21-én születtem Ózdon. 1938-ban kitüntetéssel érettségiztem Miskolcon, a Kir. Kath. Fráter György Gimnáziumban. 1942. október 2-án Sopronban kohómérnöki oklevelet szereztem jeles minősítéssel. 1942. októberétől pedig a Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű Rt. Ózdi Acélművében kezdtem el üzemi munkámat, ahol a kényesebb minőségű acélok gyártásával foglalkoztam és számos munkát könnyítő és költségcsökkentő újítást is bevezettem. 1949-ben a Kohóipari Központ a Diósgyőri Kohászati Üzemekhez helyezett át, ahol 1950-ben a gyártásellenőrzési osztály vezetésével bíztak meg. 1951-ben minisztériumi elismerésben is részesültem. 1952-ben a Központi Műszaki Ellenőrzés vezetését bízták rám. 1953-tól a vállalati nagyobb beruházások pénzügyi és gazdasági tervezését és ellenőrzését láttam el hat évig. 1959-ben az újonnan szervezett Műszaki Gazdasági Iroda vezetésére kaptam megbízást. Kutatások szervezésével és a fejlesztések műszaki-gazdasági számításaival foglalkoztam. 1965. június 15-én kohóipari-gazdasági-mémöki oklevelet szereztem kitűnő minősítéssel a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem levelező tagozatán. 1971-ben új nyereségelemző műszaki-gazdasági számítási módszert dolgoztam ki és vezettem be. 1978-ban kidolgoztam a fejlesztések fedezeti forrást biztosító tervezési módszerét. Háromszor kaptam kiváló dolgozó kitüntetést. Gyári munkám mellett a vállalati műszaki oktatásban is részt vettem. 1952-53ban a Kohóipari Technikum részére két tankönyvet írtam. (Általános Kohászat I, Kohóipari Anyag és Gyártásismeret). 1950-55 között a Nehézipari Műszaki Egyetem esti tagozatán különböző tárgyakat adtam elő (vasanyagok ismerete, gyártásellenőrzés, stb). 1979. július 21-én nyugdíjba mentem. 1997-ben aranyoklevelet, 2002-ben gyémántoklevelet kaptam. Az OMBKE-nek 1943 óta tagja vagyok.

10


Miskolci Egyetem

Dr. Talabér József



1918. október 6-án született Keresztényben. Kohómérnöki oklevelét 1942-ben kapta meg a Soproni Bánya- Kohó- és Erdőmérnöki Kartól. Betöltött munkakörök: Munkaadó Hely Beosztás Ideje Magyar Ált. Kőszénbánya M.Á.K Ipari Üzemek Építőanyagipari Minisztérium Építésügyi Minisztérium Dunai Cement és Mészmű Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet

Tatabánya Tatabánya Budapest

Mérnök Főmérnök Osztályvezető

1942-1945 1945-1950 1950-1952

Budapest Vác (beruházás)

Iparági főmérnök

1952-1958

Igazgató,főmérnök

1958-1964

Igazgató

1964-1984

Budapest

1964-től 2000-ig egyetemi tanár a Veszprémi Egyetemen és a Budapesti Műszaki Egyetemen és irányítója a(z) − Beremendi Cementgyár beruházási munkáinak. − Hejőcsabai Cementgyár beruházási munkáinak. − Bélapátfalvai Cementgyár generáltervező munkáinak. − Haldenslebeni Porcelángyár beruházási munkáinak. − Hódmezővásárhelyi Porcelángyár beruházási munkáinak. − Orosházi Síküveggyár beruházási munkáinak.

11

ARANYOKLEVÉLBEN RÉSZESÜLTEK – a Miskolcon 1957-ben szereztek diplomát – 1. Baráz András

24. Kováts Jenő

2. Boros Mária (Szűcsné)

25. Dr. Kúti István

3. Buczkó János

26. Lukucza Pál

4. Czakó Lajos

27. Dr. Mezei József

5. Dr. Endrődi Mária

28. Dr. Mészáros István

(Laárné)

29. Najsli József

6. Enyingi Kálmán

30. Narancsik Pál

7. Farkas László

31. Péczi József

8. Ferencz József

32. Persik Lajos

9. Ferencz István

33. Pogány Gyula

10. Fodor László

34. Pogány Irén (Horváthné)

11. Füle Ferenc

35. Rózsa Jenő

12. Gáspár Jenő

36. Szabó Miklós

13. Hajnovics Lajos

37. Szegfű Irén

14. Haller János

(Dr. Szarka Zoltánné)

15. Havas Tamás

38. Szermek Ottó

16. Dr. Herendi Rezső

39. Szikszai Márta

17. Honti (Popovics) József 18. Hornyák Mária (Dr. Sassné)

(Dr. Tranta Ferencné) 40. Tarsoly Sándor 41. Tóth Aurél

19. Horváth Csaba

42. Turcsán József

20. Hunyadi Éva (Szabóné)

43. Urbán László

21. Kaptai György

44. Vécsey Béla

22. Karancz Ernő

45. Dr. Voith Márton

23. Kondás Miklós

Aranyoklevélben részesültek

Miskolci Egyetem

Baráz András


okleveles kohómérnök

2001. december 15-én egy borsodi kis faluban, Borsodnádasdon született. Innen került kacskaringós utakon az ózdi József Attila gimnáziumba, ahol 1951-ben érettségizett. Mi lehetett egy kohász falu szülöttének életútja, ha nem a kohászat? 1957-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen kohómérnöki oklevelet szerez. Fiatal kezdő mérnökként Csepelre kerül, a Vas- és Acélöntödébe üzemmérnöknek. Ott éli le élete nagy részét, az öntöde különböző területein, beosztottként és vezetőként. 1973-tól a Csepel Művek vezérigazgatóságán műszaki és gazdasági szaktanácsadó, majd a Cs. M. Műszaki Fejlesztési Igazgatóságán fejlesztési főmérnök. 1983-ban, amikor a Csepel Műveket a nagy átalakulások kezdik megrengetni, megszűnik a Műszaki Fejlesztési Igazgatóság, visszamegy első munkahelyére, a Vas- és Acélöntödébe. 1990-ben, közel a nyugdíjas évek kezdetéhez, még telik erejéből egy váltásra, a Mineralimpexnél főmunkatársként hasznosítja közgazdasági és német nyelvtudását, amelyet 1963-ban az Idegennyelvek Főiskoláján szerzett. A Csepeli Vas- és Acélöntöde fejlesztési tevékenysége során, a járműprogram kapcsán, alkalma volt felsőfokú német nyelvvizsgájához sokoldalú gyakorlatot szereznie, nyelvtudását tökéletesítenie, amelyet munkája során jól és szívesen hasznosított. 1970-ben kohóipari gazdasági mérnöki diplomát szerzett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. A hosszú évtizedek alatt mindig tanult, szerette a nyelveket, az új szakmai ismereteket. Munkájáért számos vállalati és állami kitüntetésben részesült. Aktívan részt vett az egyesület munkájában, amelynek nyugdíjasként ma is tagja. 1992-ben ment nyugdíjba, azóta aktív pihenéssel tölti idejét. Amire munkás évei alatt kevesebb ideje volt, most a sakkversenyek állandó résztvevője. Nagyot változott a világ a magyar kohászatban, sok régi munkatársával tartja a kapcsolatot, de már csak a kohászat múltjáról beszélgetnek.

13


Miskolci Egyetem

Boros Mária, Szűcs Gerzsonné



1957. augusztus 5-én helyezkedett el a Csepeli Hengerműben mérnökgyakornokként. Két hét múlva a Vegyipari gép- és Radiátorgyár Technológiai osztályán gyártástervező, később az öntöttvas kazánok és radiátorok programozója lett. Rossz lakáskörülményei miatt, 1960 nyarán áthelyezéssel az Ózdi Kohászati Üzemek Műszaki Fejlesztési Főosztályára került, ahol 3 évig dolgozott, mint a műszinterv és téli felkészülési terv műszaki ügyintézője. 1963-1972 őszéig a Technológiai és Kutatási Főosztály Metallográfiai osztályán, mint anyagvizsgáló mérnök tevékenykedett. Feladatai közé tartozott többek között 1968-1972-ig: − az ózdi acélok reklamációs vizsgálata, − a martinkemencék és hengerművek berendezéseinél előforduló meghibásodások vizsgálata, − a kísérletileg gyártott alacsony ötvözésű időjárásnak ellenálló un. Corten acélok vizsgálata, − az acélon korróziós vizsgálatokat végezett kitéti próbatesteken több közegben (savas, bányában, Ózdon két helyen, egri és debreceni levegőn). 1972 őszétől a Jászberényi Aprítógépgyár mechanikai laboratóriumában dolgozott anyagvizsgáló mérnökként. Később a Kémiai Laboratórium vezetője lett. Megteremtette a műszaki feltételeit az új acélöntödében gyártott öntvények összetételének meghatározásához, az elemzéshez szükséges vegyszerek, eszközök és bútorok beszerzését és nem utolsó sorban az elemző laboránsok betanítását biztosította. Ezen felül a vállalati méregfelelős teendőit is ellátta. Családi körülmények miatt, 1979 nyarán az Erőmű Karbantartó és Javító Vállalathoz (ERŐKAR) került, a Mechanikai Laboratóriumba, ahol, mint anyagvizsgáló mérnök dolgozott. Munkájához tartozott az erőművekben előforduló meghibásodások mechanikai és technológiai vizsgálata. Feladata volt még az erőműi gőzvezetékek hosszúidejű élettartam vizsgálata is, melyet a nyugdíj után még tíz évig részmunkaidőben tovább végzett. 14


Miskolci Egyetem

Buczkó János



1934. augusztus 28-án született Jászberényben. Itt érettségizett a Lehel Vezér Gimnáziumban. 1957-ben szerzett kohómérnöki diplomát a Miskolci Egyetemen. A diploma megszerzése után szinte napokon belül a Csepel Művekbe került. Ott több mint 20 éven keresztül a Kovácsológyár különböző területén vezetőként dolgozott, majd az utolsó néhány évben a gyáregység vezetője volt. A két évtized alatt jelentős fejlődésen ment át a szabad kézi kovácsolás, a süllyesztékes kovácsolás, a sajtolt acélpalackgyártás és a hőkezelés. Európa nagy autógyárai (VW, BMW, Peugeot, Volvo stb.) vásárolták a süllyesztékes kovácsdarabokat és a Távolkelet országaiba (Törökország, India, Indonézia, Kína stb.) szállították az oxigénpalackokat. Egy közbeeső időben megbízták a csepeli acélgyártás további fenntartása miatt szükségessé vált „szintentartó beruházás” irányításával. Ennek a beruházásnak eredményeként az elektroacélgyártás szinte teljesen megújult, és az acélmű kiszolgáló berendezéseinek korszerűsítése, megerősítése biztonságosabbá tette a további üzemeltetést. A beruházás megfelelő ütemben, a tervezett költségkereten belül valósult meg. A csepeli acélgyártás és a melegalakító területek összevonása után a technológiát, kísérletkutatást, gyártmányfejlesztést és az általános műszaki feladatokat ellátó osztályokat is magába foglaló intézetet vezette. Az intézet kiváló szakembereket alkalmazott, melynek eredményeként a kollektív munka kiemelkedő fejlesztési eredményeket hozott. Néhány év után az intézetet átszervezték. Ezt követően a varratnélküli csőgyártás területén dolgozott, majd pár év múlva nyugdíjba ment. Azóta is dolgozik, egy hulladékhasznosító cég üzletkötője. Pályafutása nagy sikere, hogy a sajtolt acélpalackgyártás melegalakítási technológiájának kiváló voltát Indiától az Egyesült Államokig elismertette, majd több nagy acélpalackgyártó cég megvásárolta annak know-how-ját.

15


Miskolci Egyetem

Czakó Lajos



1933. április 9-én született Ózdon. Miskolcon, a Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1952-ben beiratkozott a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karára. 1956 december 1-vel, mivel az egyetemi oktatás szünetelt, munkát vállalt és a Lenin Kohászati Művek Acélműi MEO fizikai állományú dolgozója lett. Munkába járás mellett 1957-ben szerzett vas és fémkohómérnöki diplomát a Miskolci Egyetemen. 1957 szeptemberében a Képzőművészeti Alap Kivitelező és Iparvállat megkeresésére a vállalat budapesti szoboröntödéjében helyezkedett el üzemvezetőhelyettesként. Feladata a szoboröntés és cizellálás technológiai leírása és annak szakmai nómenklatúrában való elismertetése volt. Számos köztéri szobor posztamensre helyezésében és átadásában részt vett. 1960-ban áthelyezéssel az LKM Elektroacélművébe lépett át acélgyártói munkakörbe. 1962-ben megpályázta a vállalat Metallográfi Osztályán megüresedő állást és a Mechanikai laboratórium és Próbamegmunkáló üzem vezetője lett. 1967ben hőkezelő szakmérnöki oklevelet szerezett az ME-n. Ezen ismereteit jól hasznosította laboratóriumi és oktatói tevékenysége során. A Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Kar Mechanikai - Technológiai Tanszékén 10 évig, a Kohómérnöki Kar kihelyezett Minőségbiztosítási Tanszékén több alkalommal gyakorlatvezetőként működött. Hazai szaklapokban több publikációja jelent meg. Anyagvizsgálóként – a rutinfeladatokon túl – sok kísérleti és kutatási feladat megoldásában vett részt. 1987-89 között az LKM kísérlet-kutatási osztályán dolgozott főelőadóként. A gyári átszervezések után ismét a Metalcontrol Kft. Mechanikai laboratóriumának vezetője lett. 1991-ben saját kérésére korkedvezményes nyugdíjba vonult, de 2004-ig részmunkaidőben műszaki tanácsadóként tovább dolgozott. Pályája során több kitüntetésben és miniszteri elismerésben részesült. A bórral mikroötvözött ZF-acélok laboratóriumi vizsgálatainak honosításáért vállalati alkotói és nívó-díjakkal jutalmazták. Nős, két lánya és öt fiúunokája van. Hobbija a kerti munka. Szervezi az évfolyam találkozóit és szerkeszti az 1957-ben végzett öregkohászok honlapját. 1964 óta OMBKE tag. 40 éves tagságáért Soltz Vilmos emlékérmet kapott. 16


Miskolci Egyetem

Dr. Endrődi Mária, Dr. Laár Tiborné



1934. június 27-én született Budapesten. Gyermekkorát borsod megyei bányatelepeken töltötte, itt járt elemi iskolába. Később Miskolcra költöztek. 1944ben beíratták a miskolci leánygimnáziumba, ahol 1952-ben érettségizett humán tagozaton. Ősszel az egyetemen elkezdte a kohómémöki tanulmányokat. A pályaválasztásban döntő szerepe volt a Miskolcon maradásnak. Az egyetem elvégzése – humán érdeklődése miatt – kezdetben sok gondot okozott, de a felsőbb évesek, majd tanulóköri társai segítségével ezeken túljutott. Harmadévtől kezdve ilyen gondjai nem voltak és sikeresen teljesítette minden vizsgáját. 1957 májusában megkapta a diplomát. 1957. augusztus l-tő1 1990. december 31-ig Budapesten a Fémipari Kutató Intézetben (későbbi neve Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet) dolgozott. Egyetemi professzorai ajánlására vették fel ide és nyugdíjazásáig itt is maradt. Végigjárta a kutatóintézeti fokozatokat, a gyakornoktól a műszaki tanácsosig. 1979 novemberében elnyerte a „Műszaki Egyetemi Doktor”- i címet. Munkahelye ipari kutatóintézet volt, így tevékenységének jelentős része gyártástechnológiák kidolgozásához és fejlesztéséhez kapcsolódott. Alakítható alumínium ötvözetek öntési problémáival foglalkozott, ezt egyrészt laboratóriumban, másrészt üzemi öntödékben végezte: Inotán, Ajkán, Tatabányán és a Székesfehérvári Köfémben. A jelentősebb témakörök az alábbiak voltak: − tuskóöntés (kristályosodás, technológia, minőség) − hagyományos, elektromágneses és melegfejes eljárás − olvadéktisztítás Só- és gázkezelés, szűrés, folyamatos tisztítás − szemcsefinomítás (a bórtartalom problémái) − öntvehengerlés (kristályosodás, technológia, hibaokok) − folyamatos huzal-és szalaggyártás Több évtizedig referált német folyóiratokat és a szakirodalmat gond nélkül olvasta oroszul és angolul is. Minden nehézség ellenére szívesen gondol vissza az egyetemi évekre, professzoraira és jó szellemű baráti köröket alkotó évfolyamtársaira. 17


Miskolci Egyetem

Enyingi Kálmán



1932. szeptember 7-én született egy Balaton melletti kis faluban, Lesencetomajon. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte. Utána beiratkozott a Keszthelyi Premontrei Gimnáziumba, oda 1948-ig, az iskolák államosításáig járt. Ekkor átiratkozott a Sümegi Kisfaludy Sándor Gimnáziumba, ott érettségizett 1952-ben. Utána a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karán folytatta a tanulmányait technológus szakon és ott kapott diplomát 1957. május 31-én. Az üzemi munkát 1957. június 4-én a Győri Rába Magyar Vagon és Gépgyárban kezdete el a hőkezelő üzemben művezetőként. 1959 áprilisában átkerült a Motor Gyárba anyagtechnológus beosztásba. Feladata, az akkor gyártott Jendrassik motorokhoz importból behozott alkatrészek (dugattyú, szelep, stb.) hazai gyártásának a megoldása volt. 1961 decemberében kinevezték a gyár újonnan épülő hőkezelő üzemébe üzemvezetőnek, ahol 1965 januárig dolgozott. Aztán fejlesztőmérnöki beosztást kapott az induló Rába-Man Motorgyár Licencátvételi Főosztályán, ahol feladata a motorgyártáshoz szükséges kohászati alapanyagok és féltermékek biztosítása volt. Itt volt 1969 júniusáig, akkor átment a Győri Mezőgépgyárba, ahol az általa tervezett anyagvizsgáló laboratórium vezetője lett. 1966-ban a Miskolci Egyetemen kohóipari gazdasági mérnök diplomát szerezett. 1971 októberétől a vállalatnál Szervezési és Ellenőrzési főosztályvezetőnek nevezték ki. Utána 1976 augusztusában megpályázta a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Anyagismeret és Technológia Tanszékén egy adjunktusi állást, amit elnyert. Ott, hőkezelés és fémes szerkezeti anyagok tantárgyakból előadásokat tartott 1992 januárig, amikor korkedvezményes nyugdíjazását kérte; ezt megkapta és azóta, 14 éve éli a nyugdíjasok nem gazdag, de nyugodt éveit. 1999-től Győrben, az X-Meditor Lapkiadó Kft. kiadásában megjelentett Autótechnika című szakmai folyóiratba anyagtechnológiai tárgyú tanulmányokat készít. A 2004-ig megjelent cikkeit kiadták egy CD-n. Nagy volt az érdeklődés az anyag iránt és ezzel jelentős szakmai sikert ért el.

18


Miskolci Egyetem

Farkas László



Rakamazon születtem, 1932-ben. Az általános iskolát Rakamazon végeztem el. 1947-ben Budapestre költöztem, ahol tanulmányaimat tovább folytattam és acélöntő munkásként dolgoztam. 1952-ben jeles eredménnyel érettségiztem. 1952-től 1957-ig Miskolcon voltam, a Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatója, a vas- és fémkohász szakon. 1957-ben az Állami Vizsgáztató Bizottság okleveles vas-és fémkohász szakos kohómérnöknek nyilvánított. 1957-től 1992-ig (nyugdíjkorhatárig) a következő vállalatoknál dolgoztam: Munkahely Beosztás LÁNG Gépgyár, Vasöntöde Mérnök Kőbányai Vas-és acélöntöde Mérnök Qualital Könnyűfémöntöde Osztályvezető Csepel Művek Tervező és Kutató Intézet (AGMI) Osztályvezető Munkám során a következő szakdolgozataim jelentek meg: − Bányászati és Kohászati Lapokban , 1974. július hó: Tapasztalatok az ÖAlCu 4MgTi nagy szilárdságú alumíniumötvözet és az ebből készült öntvények gyártásával kapcsolatban. − MM, Minőség és Megbízhatóság, 1982/3 Komplex minőségbiztosító rendszerek kidolgozása és alkalmazása a Csepel Művekben. − MM, Minőség és Megbízhatóság 1983/3 Az egyesített minőségi mutatók alkalmazásának lehetőségei és korlátai. 1960-től és ma is nős vagyok, egy gyermekem és két unokám van. Nyugdíjas életemet kertészkedéssel és olyan kutatással színesítem, amelynek alapján szeretném megérteni saját létünk okát.

19


Miskolci Egyetem

Ferencz István


okleveles vas és fémkohómérnök, mérnök közgazdász

1927. augusztus 16-án született Magyaróvárott. Középiskolai tanulmányait a Magyaróvári Piarista Gimnáziumban folytatta, melyet 1944-ben a háborús események miatt megszakítani volt kénytelen 6 osztály elvégzése után. 1951-ben a győri Táncsis Mihály Szakérettségis Kollégiumban kitűnő eredménnyel leérettségizett. 1951-ben került a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki karára, ahol 1957-ben vas és fémkohómérnöki oklevelet szerzett. 1957-ben ugyanott nehézipari gazdasági mérnöki szakon kohómérnöki közgazdasági végbizonyítványt kapott. 1956. május 1-én visszatért a mosonmagyaróvári Fémszerelvény gyárba, amelynek ösztöndíjasa volt. A vállalat melegüzemében különböző beosztásokban dolgozott – technológus, üzemvezető –, végül 1987 augusztusában műszaki fejlesztési és beruházási főosztályvezetőként ment nyugdíjba. Munkássága alatt tevékenyen részt vett a melegüzemi gyártástechnológiák, vállalati beruházások, gyártmányfejlesztések, licencvásárlások tervezésében és kivitelezésében, gyártási folyamatok automatizálásában. Vállalati elfoglaltsága mellett mintegy 37 fő szigorló egyetemi és főiskolai hallgató tanulmányainak sikeres befejezését segítette elő mint konzulens, illetve bíráló. Nyugdíjaztatása után 1989-1994 között a győri Jedlik Ányos Gépipari technikumban gépész és öntőtechnikus képzésben vett részt szaktárgyak tanításával és a vizsgabizottságban.

20


Miskolci Egyetem

Szakmai munkájának elismerései a következők: − Kiváló Újító ezüstfokozat 1963-ban, − Kiváló Újító aranyfokozat 1979-ben, − Honvédelmi érdemérem 10 éves 1968-ban, − Honvédelmi érdemérem 25 éves 1983-ban, − Munkaérdemérem bronzfokozat 1986-ban. Egyesületi munka: − 1951-ben lépett be az OMBKE-be a Miskolci Egyetemen. − 1952-1956 köztt az egyesület és az egyetem összekötő tisztét látta el. − 1955-ben részt vett az egyesület egyetemi csoportjának megalakításában. − 1970-ben az öntészeti szakosztállyal megszervezte az OMBKE MOFÉM KÜHNE MMG helyi szervezetét, melynek titkára volt. − 1955-ben MOTIM fémkohász szakosztállyal létrejött a regionális helyi szervezet, amelynek elnöke lett. Az egyesületi életben mindig aktív volt, határainkon belül és a szomszédos országokban egyaránt. Megemlítendő a Dunaszigeten immár kilencedik alkalommal rendezett Műszaki Tudományos Napok, valamint az erdélyi Gábor Áron 15-ös Székely Határőrezred Hagyományőrző Egyesülettel kialakított baráti kapcsolatok Gelencén. Az egyesületben végzett munkáját az OMBKE öntészeti szakosztálya és elnöksége a következő kitüntetésekkel ismerte el: − a kohászat kiváló dolgozója 1976., − Mikovinyi Sámuel emlékérem 1991., − Centenáriumi emlékérem 1992., − Soltz Vilmos emlékérem 1996., − OMBKE tiszteleti tagja 2000., − 50 éves egyesületi tagságért Soltz Vilmos emlékérem 2001.

21


Miskolci Egyetem

Ferencz József



A diplomaterv védését követően 1957-ben, a Fémipari Kutatóintézetben helyezkedett el. Az Intézet metallográfiai vizsgálatain kívül a félfolyamatos alumínium tuskóöntésnél keletkező mikroszerkezet kialakulásának részletesebb vizsgálata is feladatai közé tartozott. A dermedési sebesség és a mikroszerkezet összefüggését tárgyaló cikke a Fémipari Kutató Intézet Közleményeiben is megjelent. Később a Fémipari Kutató Intézet más osztályán a zónás olvasztással is foglalkozott. Főleg a nagytisztaságú alumínium előállítása volt a fő feladata. A kiinduló anyag az iparilag elektrolízissel előállított 99,99 %-os tisztaságú anyag volt, meglehetősen nagy keresztmetszet (kb. 60×60 mm) mellett. A grafitcsónak első részében kb. 2 cm-es csúcsos bemarás volt a kristályosodás megindulásának az elősegítésére. A tisztább felület elérését is szolgáló maratást követően a zónázott rúd elején nagyméretű kristályok látszottak, a meglehetősen lassú, kb. 50-60 mm/óra dermedési sebesség hatása következtében. Az elért tényleges tisztaság tulajdonképpen ma sem ismeretes. Közben 2 évig a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója is volt és megszerezte az energiagazdálkodási gazdasági mérnöki diplomát. Ezt követően kb. 10 év elteltével munkahelyet változtatott és 1968. május 16-tól a NIM Országos Villamosenergia Felügyelet (OVILLEF) Ipari Hőtechnikai Osztályára került főelőadónak, egy osztályra (az évfolyamról) Rózsa Jenővel. Az intézmény neve később változott: Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet (röviden Energiafelügyelet) elnevezést kapott. Második munkahelyéhez nyugdíjazásáig lényegileg hű maradt, s csak az intézmény elnevezése és elhelyezése, valamint az osztályok és a besorolás változtak meg. Az első időben az üzemektől kapott megbízásos munkákban vett részt, majd később (statisztikai jellegű) hivatali feladat ellátása jutott osztályrészéül, melynek során említésre méltó szakmai munkája nem volt, de ennek ellenére nyugdíjazása idejére már főtanácsosi cím járt az egyetemi végzettsége miatt.

22


Miskolci Egyetem

Fodor László



1932. 11. 08-án született Debrecenben. Születése után édesapját Nyírcsaholyba helyezték görög katolikus lelkésznek és ott éltek. Középiskolai tanulmányait a nívós Debreceni Piarista Gimnáziumban 1943-ban kezdte el. 1951-ben érettségizett a Sárospataki Református Gimnáziumban. Orvosira jelentkezett, de származása miatt nem vették fel, ezért 1951-52 között fizikai munkás volt. Orvosira 1952-ben sem vették fel, a Miskolci Kohómérnöki Karra igen. Technológus kohómérnöki diplomáját 1957-ben szerezte meg. 1957-58-ban az Orvosi Műszergyárban, 1958-59-ben a Gábor Áron Vasöntödében dolgozott. Tempervas gyártással foglalkozó technológus volt. Az ott dolgozó Cserhalmi György évfolyamtársa révén ismerte meg aranyos feleségét, akivel 1960-ban esküdtek meg. 1959-ben átkerült a Kőbányai Könnyűfémműbe, ahol alumíniumöntéssel, hengerléssel, alumíniumfólia gyártással foglalkozott technológusként, öntödevezetőként, technológiai osztályvezetőként. 1970-90 között cégük az alumíniumfólia gyártás, nemesítésre vonatkozó ismeretanyagot vásárolt a francia PECHINEY cégtől. Középfokú francia ismereteinek köszönhetően része volt az ismeretanyag hazai hasznosításában. 1990-ben nyugdíjba került. Mérnöki munkájának mértéktartó önértékelése: „több területen, - műszergyártás, vasöntés, alumíniumfólia gyártás, nemesítés, mélynyomás - tevékenykedtem közepes sikerrel”. Családjáról: Kedves felesége most is tanít. Három fiuk és öt unokájuk van. Egyik fia építőmérnök, a legfiatalabb fia karate edző. Legidősebb fia geológus, itthon és külföldön tevékenykedik tudományos munkában, szép sikerrel. Több betegsége volt és van több is. Az orvosok és a kerti munka egyelőre életben tartják. Összegezve: Családjának köszönhetően boldog életet élt és él.

23


Miskolci Egyetem

Füle Ferenc



Első munkahelye a Csepeli Kovácsológyár volt, ahol, mint MEO ellenőr dolgozott. Két év múlva a Gábor Áron Vasöntödébe ment művezetőnek. Itt a mostoha körülmények miatt nem érezte jól magát, ezért átment a Csepeli Acélmű Lemezhengerdéjébe technológusnak. Ez azért is előnyös volt, mert Csepelen laktak a feleségével és kislányával. A Lemezhengerde megszűnése után a Hengermű Technológián, majd később a Műszaki Osztályon dolgozott 10 évig. Ebben az időben indult az országban a számítástechnikai őrület, ami őt is elkapta. Az Acélmű akkori Utókalkulációs Osztály vezetője létrehozott egy számítástechnikával foglalkozó csoportot, melynek tagja lett. Ekkor alakult a Csepeli Trösztnél a Számítástechnikai Központ, egy, akkor modernnek elfogadott számítógéppel. Ezen a gépen dolgozott többedmagával. Általában kohászati jellegű problémákkal foglalkoztak, igénybe véve a számítástechnikai alkalmazásokat. Az Acélműnél – mivel a volt főnöke kilépett – ez a szakmai terület háttérbe szorult, ezért átment a Tröszt Számítógépes központjába. Itt az anyaggazdálkodás számítógépes megoldásával és a termelésirányítás alkalmazásával foglalkoztak több-kevesebb sikerrel. Később a Számítógép Üzemeltetési Osztályának lett a vezetője. Bizonyos problémák miatt ezután visszament az Acélműbe, ahol szervezéssel foglalkozott. Az osztályvezetővel megromlott a kapcsolata, ezért áthelyezéssel átment a Csepeli Szerszámgépgyárba és a vállalat számítógépes rendszereinek üzemeltetésével foglalkozott. 1989-ben a vállalatot eladták, ekkor 57 éves korában nyugdíjba ment. Három unokája van és nyugdíjasként éli derűs életét.

24


Miskolci Egyetem


Gáspár Jenő


1932. október 28-án született Bótán, egy dombok közé zárt, borsodi faluban. 1951-ben érettségizett kitűnő eredménnyel az Ózdi Állami Közgazdasági Gimnáziumban. Egy éves könyvelői munka után nyert felvételt az akkori Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki karára, ahol 1957-ben szerezte meg a technológus szakos kohómérnöki oklevelet. 1957 júliusában került felvételre a diósgyőri Lenin Kohászati Művekbe, ahol első perctől kezdve – nyugdíjazásáig – tüzeléssel, kemencékkel, kazánokkal, energiagazdálkodással foglalkozott. Munkája mellett rendszeresen tovább képezte magát, jelentős eredményeket ért el a "Kiváló Ifjú Mérnök" mozgalomban. Részt vett a vállalati fölgáz program megvalósításában, amelyért 1970-ben vállalati kitüntetést kapott, s ugyancsak kitüntették a nemesacélműi emelőgerendás kemencetervezési, előkészítési, építési és üzembe helyezési munkájáért. Az energiagazdálkodásban végzett alkotó tevékenységéért, életmű díjként, 1986-ban Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült. 1964-től nyugdíjazásáig, 1990-ig energiagazdálkodási osztályvezetőként dolgozott, ha kellett, éjjel-nappal gyakorlati munkairányítóként, ha kellett, szellemi vezérként, az energiagazdálkodással kapcsolatos vállalati, megyei feladatok megoldásában. Nyugdíjazása után is igyekezett szakmai ismereteit a lehetséges módokon továbbadni, ám az utóbbi időben erre egyre kevesebb igény és lehetőség van.

25


Miskolci Egyetem

Hajnovics Lajos



Végzés után 1957. június 6-án kezdtem el dolgozni a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban - technológusi munkakörben. E gyárról röviden: nem volt ismeretlen számomra, hiszen ebben a városban születtem és őseim is itt dolgoztak 1929 óta, sőt nyolc éves gimnáziumi éveim utolsó három évében nyári szünetben is ide jártam dolgozni. Ezt az időt még nyugdíjas éveimbe is beszámították. Tehát az egyetem előtt már láttam folyékony

vasat, kupoló-kemencét, formázás technológiát, laborban takarítottam, mosogattam, az elemzésekhez próbát vettem.

Az öntöde műszaki színvonala az akkori technikai szintnek magasan megfelelt: a kéziformázás mellett volt függőleges konvejorsor-formázó gépekkel. Az olvasztás két műszakban kupoló-kemencékben folyamatos volt. A forma és magkészítési technológia: bányahomok, kötőanyag zsíros agyag, melasz, olaj. Ezt csak azért említem, mert nekem indulásnak jó volt, de az egyetemen már ettől sokkal magasabb technikákkal, pláne metallurgiával ismertettek meg. Tehát innen indultam. Röviden a folytatás: Formázás, magkészítés: az O.F.A.G. már létezett, mely gyártotta a mosott, osztályozott, szintetikus kvarchomokot, melyhez a kötőanyag a bentonit. Bár ez nyílván drágább volt, de újrahasznosítható nagy része és az öntvények felületminősége pedig kiváló volt. Ez pedig döntő volt, mert a gyárnak a nevéből adódóan fő profilja a zománcozott tűzhely, kályha, háztartási kisgépek, nikkelezett öntvények voltak (mák-, diódaráló, mérleg, stb.). De nekem az akkori telefongyárnak gyártott H.I.K. vasúti Knorr-fék öntvények okozták a legnagyobb feladatot. Ezeknek nyomásállóknak kellett lenni. Igen magas volt a selejt százalék. Ez érthető volt számomra, hiszen a főprofil gyártása magas 0,5-0,6 % P-t igényelt, hogy a vékony falú öntvények is kifolyjanak. A nyomásálló öntvényeknek pedig a legnagyobb ellensége a magas foszfortartalom (Fe3P). A két gyártmány tehát nem fért össze, mivel a grafit eleme különböző kell, hogy legyen. A vasúti féköntvények igen bonyolultak voltak, pl. a magokat olajos kötőanyagú homokból gyártották (magvas, szárító csészék, szárítás, felszerelés, nehéz tisztítás). Na itt jött a döntő munkám. Nem hiába találta ki a német J. Croning 1944-ben a nálunk héjformázásnak keresztelt eljárást. Ezt az eljárást 1954-ben a K. Ö. V. A. C. Öntöde már alkalmazta, sőt a magokat ö.v. szekrényben nyomásos gépen és 26


Miskolci Egyetem

fordítólapos formázógépen készítették. Itt volt a mi szerencsénk, hogy a nyári termelési gyakorlatot ebben a gyárban töltöttük. Tehát volt segítségem, de meg kell említenem, az O. F. A. G. akkori főmérnökét, Szekeres Jánost. (Köszönöm Jani Bácsi!) Ilyen segítség mellett a Tűzhelygyárban vezetésem mellett gyártottuk az első hazai gyártmányú, Bajnok típusú héjformázó gépet. Bemutatója 1958-ban januárban volt, melyen részt vett Csergő János KGM miniszter is. (Nekem azt mondta, hogy nehéz szakmát választottál fiam!) Itt kezdődött életem nagy változása. Ugyanis a Telefongyárban megkezdték a vasútbiztosítók gyártását, a fékgyártást pedig áthelyezték Székesfehérvárra, az akkori Könnyűipari Szerszámgépgyárba, ahol profil hiány volt. Tehát olyan helyre, ahol öntöde is van (Bocsánat, volt!) A telefongyári vezetők jóvoltából, javaslatukra kerültem Fehérvárra 1959. május 7-én. (Mellesleg kaptam egyedülálló emberként két szoba

összkomfortos lakást és magasabb fizetést, 2400 Ft/hó.)

Az 1959-es májusi ipari vásárról vittem a Bajnok típusú héjformázó gépet. A síkszelepes magformázó gépeket én terveztem és a gyári T.M.K. megcsinálta. Tehát beindult a vasúti fékgyártás. Közben a magyar állam 1958-ban megvásárolta a Knorr cégtől az új konstrukciót. No, itt kezdődött egy új probléma. Ebben a gyárban – de Fehérváron sem – nem ismerték a fa- és fémminta készítő szakmát. Így az első igen bonyolult mintakészletet az Öntödei Vállalathoz tartozó mintakészítő üzemben (Reiter Ferenc utca) gyártották, természetesen az én művelettervem alapján. Az öntvények rajzait (készre forgácsolt) természetesen a müncheni gyár adta, azon egy vonalat nem volt szabad változtatni (nemzetközi licence). Nagyon komoly munkát végeztek, de egy nagy probléma volt, hogy a fémminták anyaga alumínium volt. Szerencsémre az akkori főnökeim elismerték, hogy mintakészítő szakmunkások kellenek. Így került sor arra, hogy a hidegüzemben dolgozó szerszámkészítő szakmunkásokat kaptam. Sőt nagy nehézségek árán a M.Ü.M 320-as Árpád Szakmunkásképző Iskolában 1959 őszén beindult a fa- és fémminta készítő szakmunkásképzés és 1962-ben már fiatal szakmunkásaim voltak. Ezt tabló bizonyítja, ahol tanárként dolgoztam. A következő feladatot akkor kaptam, mikor megalakult a SZ.I.M nagyvállalat. Tehát szerszám gépöntvényeket kellett gyártani. Ezen munka már sokkal magasztosabb volt. Ilyen öntvények gyártásában csak felsorakoznom kellett. E témában a cement (600-as) kötőanyagú technológia bevezetésében volt részem. Még elkezdtem egy szép munkát: a nagypontosságú szerszámgépöntvények feszültségcsökkentése lett volna. De ezt már nem fejeztem be. 1989-90-ben már érezhető volt a változás jele. . A SZ.I.M. nagyvállalat is kezdett szétesni, új főnökök érkeztek, akikkel már nem volt meg a kölcsönös bizalom. Persze ebben én is hibás voltam. Így a kohászatnak számomra vége lett. Így teltek el szakmai napjaim. (Beosztásaim: technológus, művezető, öntödevezető, főmetallurgus)

1990-92 között egy műanyag-feldolgozó Kft-ben dolgoztam, mint mindenes: anyagbeszerző, értékesítő. Itt anyagilag jó volt 1992. március 31-ig. Utána önálló lettem, mint vállalkozó, egészen nyugdíjazásomig. Most Balatonaligán élek és etetem a halakat! 27


Miskolci Egyetem

Haller János



1934. szeptember 2-án született Budapesten. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten, az Eötvös Gimnáziumban végezte. 1952-ben érettségizett, majd 1952 őszétől a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karára iratkozott be, ahol 1957 májusában technológus kohómérnöki diplomát szerzett. Ezt követően a Csepel Vas- és Fémművek Tervező Irodáján helyezkedett el, kezdetben kemencetervező beosztásban. Elsősorban a Csepel Művek különböző gyáregységeinek részére tervezett kemencéket és hőhasznosító berendezéseket. Később a szovjet csőgyári megrendelések beérkezése után részt vett a Szovjetunióba szállított valamennyi csőgyári kemencetervezési munkában. 1966-ban kinevezték a Csepeli Tervező Iroda kemencetervezési szakosztály vezetőjévé. 1966 áprilisától egy éven keresztül a Szovjetunióba szállított csőgyári kemencék szerelésénél és üzembe helyezésénél szaktanácsadóként dolgozott. 1969. december 1-jén lépett be a Kohászati Gyárépítő Vállalathoz, ahol az egyik tervezési osztályt vezette. Több nagy jelentőségű hazai és export kohászati létesítmény tervezésében vett részt. 1977. január 1-jétől a több osztályt magába foglaló Kemence Tervező Iroda vezetője lett, majd 1982-ben a Kohászati Gyárépítő Vállalat vezérigazgató-helyettesévé, műszaki igazgatójává nevezték ki. Ebben a beosztásban 1991 év végén történt nyugdíjba vonulásáig irányította a vállalattervezési és fejlesztési tevékenységet. 1992-től a REORG Gazdasági és Pénzügyi Rt. alkalmazásában, illetve megbízásából felszámolóbiztosi feladatokat lát el. Tagja az OMBKE-nek, több szakmai tárgyú előadást tartott hazai és külföldi konferenciákon. Fontos feladatának tekintette az OMBKE Kohászati Gyárépítő Vállalat helyi szervezet munkájának segítését.

28


Miskolci Egyetem

Havas Tamás



Három útravalót tett az Alma Mater iszákomba. Egy diplomát, egy alapos és korszerű tudáscsomagot, és egy igazolást ellenforradalmi tevékenységemről. Mindháromnak nagy hasznát vettem. Diplomámat bemutattam egy gyár személyzeti osztályán és azonnal technológus lettem. Igazolásomat is leadtam és ezzel bebiztosítottam technológusi beosztásomat. Soha többé nem volt veszélyben ez a beosztásom, bár egyszer felmerült, hogy előléptetnek segéd-művezetőhelyettes-jelöltnek. Mialatt kényszerből váltogattam munkahelyeimet az ipar minden ágában sok tapasztalatot szereztem. Míg egyes kollégáim a munkaruhákkal, jelentésekkel, védőételekkel foglalkoztak, értekezletekre jártak, én a műhelyekben, laboratóriumokban jártam, tanultam, sőt elvállaltam műszaki szövegek fordítására nagyok számára. Így az ellenforradalmi múltam bár anyagilag nem volt kedvező, jótékonyan hatott mérnöki tudásomra. Igazi mérnök lettem. Teljes villamos mérnök, gépészmérnök és talán kohómérnök is. Egyszer egy legmagasabb beosztású mérnök kollégám egy javaslatomra megjegyezte: „már lejárt a polihisztorok kora!”. Ez meg is látszik azon az óriás cég romjain, amelynek főura volt. Mint a mesebeli fiú, akit elküldtek szerencsét próbálni, vándorlásom során találtam egy üres pincét, amelyben rengeteg hulladék volt. A jóságos tündér (tulajdonos) megígérte, nekem adja, ha kitakarítom és hozzáteszem két Trabant árát. Nem volt mit tenni, kifosztottam testvéreim és magam családját, hogy bebizonyítsam, még nem járt le az igazi mérnökök kora. Már csak egy akadály volt, az Élet-Halál-Ura Iroda nem engedte meg, hogy laboratóriumi hőtechnikai berendezéseket konstruáljunk és gyártsunk. Aki keresi a szerencséjét, az meg is találja. Mi is megtaláltuk Dr. Mezei József kedves barátom a minisztériumban egy perc alatt áthúzta a gonosz Élet-Halál-Ura Iroda határozatát. Így lettem mérnök 1982-ben, 49 éves koromban. Testvéreimmel megalakítottunk egy GMK-t és elkezdtünk hőtechnikai berendezéseket fejleszteni és gyártani. A piac visszaigazolta tevékenységünket. A „nagy cégek”, ahol az igazi sokdiplomás szakemberek foglalkoztak fejlesztéssel sorra megbuktak. A bejövő híres cégekkel is fel tudtuk venni a versenyt. Ma a GMK utódaként két Kft. 29


Miskolci Egyetem

működik. Termékeink megtalálhatók a falusi pékségektől az erőművekig, mindenhol Magyarországon és külföldön is. Jelenleg családom, fiam és jómagam működtetjük a tulajdonunkat képező HAGA Automatika Kft-t. Mindketten jó mérnökök vagyunk és ezt a cégünk év végi mérlegei is tanúsítják. Mi nem kereskedünk, hanem mérnökökhöz méltóan fejlesztjük termékeinket, és azokat sorozatban gyártjuk. Bizonyítjuk, hogy fejleszteni csak a polihisztor mérnök tud. 74 évesen még ma is aktív mérnök vagyok. Boldogan és elégedetten élek nagy családom körében.

30


Miskolci Egyetem

Dr. Herendi Rezső



Budapesten született 1933. 11. 16-án. Érettségi után a MNME-n tanult tovább és 1957-ben a Kohómérnöki Kar technológus szakán végzett. 1957-től egy évig a MNME Fémtani Tanszéken tanársegédként, majd a Miskolci Könnyűgépgyár metallográfiai osztályán kutatóként, 1960-tól pedig a Lenin Kohászati Műveknél dolgozott különböző beosztásban. Hengerműben üzemmérnökként kezdte, majd üzemvezető, gyáregységi termelési főmérnök volt. 1975-től a vállalat termelési főmérnöke, 1977-től, 8 éven át, 1985 szeptemberéig a műszaki vezérigazgatói feladatot látta el. 1982-ben, négy hónapig vezérigazgatói feladatokat ellátásával bízták meg. 1985 októberében áthelyezéssel Budapestre, a KGYV-hez ment vezérigazgatói tanácsadónak. 1987-ben a Kohászati Alapanyagellátó Vállalatnál vállalt műszaki igazgatói munkát 1990-ben a Ferrotranszfer Kereskedelmi és Szolgáltató Kft ügyvezető igazgatója lett, ahonnan 1993-ban, 60 éves korában nyugdíjba ment. Ekkor visszaköltözött Miskolcra és 3 éven keresztül szakértőként különböző témákban tanulmányokkal, szaktanácsadással segítette a diósgyőri kollégák munkáját Az LKM-ben elsősorban a képlékenyalakítással foglalkozott. Az ismereteit, kutatásait publikálta. A hazai szaklapokban megjelent több mint ötven publikációban, valamint előadásain nem csak a képlékenyalakítással, hanem az acélhulladék előkészítéssel, nyersvasgyártással, acél előállítással, öntéssel, hőkezeléssel, beruházással, munkavédelemmel is foglalkozott. Ezek közül több, külföldi szaklapban is megjelent. 1968-ban írta és szerkesztette a Hengerész kézikönyvet. 1989-ben a folyamatos öntésről írt a Miskolci Egyetem részére kézikönyvet. 1980-ban a műszaki doktori disszertációt a termomechanikus képlékenyalakítási kutatásai eredményei alapján írta és védte meg. 1963-1983 között nyolc alkalommal kapott Kiváló Dolgozó és négyszer miniszteri kitüntetést, 1985-ben az LKM által alapított Alkotói díjat, számos újítása és találmánya alapján a Kiváló Újító és Feltaláló arany fokozatú díjat. OMBK egyesületi tevékenysége: 1953-től tag. 1978-1985-ig a diósgyőri csoport alelnöke. Egyesületi munkája elismeréseként megkapta a Kerpely Antal kitüntetést, a 40 és 31


Miskolci Egyetem

az 50 éves tagsága után pedig a Soltz Vilmos emlékérmeket. Jelenleg nyugdíjasként, főleg a volt kohászati vezetők által létrehozott alapítvány kuratórium vezetőjeként, a kuratóriumi tagokkal együtt törekszik a gyár alakulásától napjainkig tartó tevékenységeket feltárni és a jövő számára megőrizni.

32


Miskolci Egyetem

Honti József



1927. 02. 25-én születtem egy ötgyermekes családból Erdőhorvátiban. Édesanyám Sropka Zsuzsanna, aki nehéz körülmények között teremtette meg számomra a továbbtanulás feltételét. Gimnáziumi tanulmányaimat Pécsett a Nagy Lajos Gimnáziumban tettem le. 1957-ben végeztem a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki szakán, mint technológus. 1963-ban a Kohóipari gazdasági mérnökszakon végeztem a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Az 1978/1980-as tanévben a Borsod Megye Oktatási Igazgatósága által szervezett Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem 3 éves általános tagozatát sikeresen végeztem el. 1957-ben házasságot kötöttem Koch Valériával, egy lányom született, aki gyógyszer-szakasszisztensként dolgozik. Feleségem a mai napig hűséges társam, és neki köszönhetem, hogy az időközben kialakult betegségemben segít, hogy könnyebben elviselhessem azt. 1957-ben álltam munkába a Lenin Kohászati Művek Nagykovács Gyáregységében, és innen mentem nyugdíjba 30 éves munkaviszony után 1987ben. A munkámat műszaki szerkesztői kinevezéssel kezdtem, egy év után művezetőnek neveztek ki. Nyolc hónap elteltével főművezető lettem öt éven át. Üzemvezetőséget követve főmérnök-helyettes voltam, majd főmérnök. Nyugdíjba vonulásom előtt főmérnök-helyettesként fejeztem be a munkámat. Kitüntetéseim: − 1966-ban Kiváló Dolgozó, − 1969-ben Kiváló Dolgozó, − 1970-ben Kiváló Újító kitüntetés bronz fokozata, − 1972-ben Kiváló Dolgozó − 1977-ben Kiváló Dolgozó, − 1988-ban Kiváló Dolgozó,

− 1986-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa által Kiváló Munkáért kitüntető jelvényben részesültem, − 1978-ban Kiváló Újító kitüntetés arany fokozata.

1985-ben Póttanácstagnak választottak meg a Miskolci Városi Tanácsba.

33


Miskolci Egyetem

Dr. Sass Lajosné, Hornyák Mária



A diplomaosztás után nem kezdett azonnal dolgozni. Már férjnél volt, 1955 nyarán volt az esküvőjük. Férje körzeti orvosként dolgozott. 1958-ban megszületett a lányuk, ezért úgy döntött, hogy egy ideig még otthon marad. 1961 elején kezdett munkát keresni, így tudta meg, hogy az Egyetemvárosban 1958-ban kezdte meg működését a Tüzeléstechnikai Kutatóintézet.. Diószeghy Professzor Úr alapította, egyben igazgatója volt. Megkereste Professzor Urat, aminek eredményeként március elsejével elkezdhette a munkát A hosszú kihagyás után – köszönhetően a jó munkahelyi légkörnek, a segítőkész osztályvezetőnek és munkatársaknak – könnyű volt a beilleszkedés. Nagyon kis létszámú volt még az Intézet, két osztállyal működött: Metallurgiai és Technológiai Osztályokkal. A Technológiai Osztályra került. Félévig gyakornok, rövid idő múlva tudományos segédmunkatárs, majd tudományos munkatárs lett. Az Osztály feladata volt olyan melegítési technológiák és ipari berendezések fejlesztése, amelyekben a fémbetét szilárd halmazállapotú. Ennek megfelelően az Osztály, hengerművek, kovácsüzemek, különböző típusú és rendszerű izzítókemencéivel, hőkezelő üzemek 100-1000 °C fok munkahőmérsékletű szakaszos és folyamatos működésű kemencéivel, a zománcipar, üvegipar, vegyipar és cementipar 1000 °C foknál kisebb hőmérsékletű kemencéivel foglalkozott. A korszerűsítő munka is az Intézet feladata volt, amelynek első feltétele a kemencepark állapotának a felmérése és azoknak nyilvántartása, állandó figyelemmel kisérése. A kemencepark minden kemencéjének nyilvántartó lapja volt, ezek tartalmazták a kemencék legfontosabb műszaki és üzemadatait. Különös figyelemmel kellett kísérni az energiafogyasztás és hőhasznosítás jellemzőit. Évekig végezte ezt a munkát, a kohászati üzemekkel állandó kapcsolatot tartva. Ahogy bővült az Intézet, úgy jöttek az újabb és újabb feladatok és természetesen mindenki abban dolgozott valamit, ahol szükség volt arra (pl. tervezési részmunka). Nagyon sokszínű volt az Intézetnél a munka. 1975-ben férje munkát vállalt Líbiában egy magyarok által üzemeltetett kórházban, mint szülész-nőgyógyász. 1979-ig éltek ott. A lányuk az ottani Egyetemre járt, úgyhogy négy évre megint visszaminősült háziasszonnyá, de 34


Miskolci Egyetem

kárpótlást nyújtott a tenger, az ott élő emberek végtelen nyugalma, kedvessége, ami ott körülvette őket. 1979. szeptemberében hazajöttek. Lányuk Budapesten végzett az ELTE-n, Budapesten maradt, ott alapított családot. Van egy leány-unokája, akiről még nem tudni, hogy milyen pályát választ. 1980. január 1-től folytatta a munkát a TÜKI-ben 1985 márciusáig. Azóta éli nyugdíjas életét változatlanul Miskolcon.

35


Miskolci Egyetem

Horváth Csaba



1933.július 22.-én született Mohácson. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett 1951-ben. Érettségi után egy évig a pécsi szénbányák laboratóriumában dolgozott laboránsként. 1952-57 között a Nehézipari Műszaki Egyetemre járt, ahol kitüntetéses oklevéllel diplomázott. A Csepel Művek Fémművében kezdett el dolgozni, mint fizikai állományú gyakornok. 1957-62 között a Könnyűfém Formaöntődében, mint üzemmérnök, majd üzemvezető, 1962-69 között az Anyagvizsgálóban laboratóriumvezetőként és osztályvezetőként, 1969-77 között Kutatási és Műszaki Fejlesztési Osztályvezetőként, 1977-81 között a CsM FTKI műszaki igazgatójaként, 1981-86 között a Fémmű Kutató és Technológia-fejlesztő Intézet vezetőjeként, majd 1986tól 1998-ig, nyugdíjba vonulásáig, műszaki vezérigazgató-helyettesként dolgozott. A munkahelyein végzett szakmai tevékenysége keretében öntészeti alumíniumötvözetek nemesítési, szemcsefinomítási kérdéseivel, rézötvözetek folyamatos öntésével és szemcsefinomításával, rézötvözetű rugóanyagok szemcsefinomításával és hőkezelési kérdéseivel, transzformátor és dinamószalagok vasveszteségének és ridegségének csökkentésével, a színesfém kohászat anyagvizsgálatának fejlesztésével, új anyagvizsgálati módszerek bevezetésévei, valamint az ívhegesztő elektródagyártás, színesfém féltermékgyártás és a rézfinomítás fejlesztésével kapcsolatos beruházások irányításával foglalkozott. E témakörökben megjelent publikációinak száma: 51. Négy találmány kidolgozásában vett részt. Több éven keresztül meghívott előadóként működött a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán és a Mérnöki Továbbképző tanfolyamain. Tagja volt a IUVSTA (Nemzetközi Vákuumtechnikai Unió) magyar nemzeti tagozatának, az MTA Szilárdtestfizikai Komplex Bizottságának és az MTA Kémiai Metallurgiai Albizottságának. 1958-ban megnősült. Felesége, volt évfolyamtársa: Rózsahegyi Ibolya. Egy gyermekük született: Eszter.

36


Miskolci Egyetem

1953 óta tagja az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek, ahol több cikluson keresztül vezető tisztségeket töltött be. 2000 óta az OMBKE tiszteleti tagja. 1963 óta tagja a Gépipari Tudományos Egyesületnek. Több cikluson keresztül a GTE csepeli helyi szervezet alelnöke ill. elnöke volt. Kitüntetései: Állami: − Kohászat kiváló dolgozója (1976 ), − Kiváló Feltaláló arany fokozat (1985 ), − Kiváló Munkáért (Minisztertanácsi 1985), − Munka Érdemrend bronz fokozat (1989 ). OMBKE: − OMBKE Centenáriumi emlékérem (1992), − Sóltz Vilmos emlékérem (1992), − Sóltz Vilmos emlékérem 40 éves tagságért (1993), − Zorkóczy Samu emlékérem (1998), − Tiszteleti tag (2000), − Egyesületi Munkáért OMBKE plakett (2001), − Sóltz Vilmos emlékérem 50 éves tagságért (2003) − GTE: Bánki Donát díj (1994)

37


Miskolci Egyetem

Hunyadi Éva, Szabó Lászlóné



Született Végzettség Képzések

Nyelvismeret Munkaterületek

Győrszemere, 1933. november 03. 1957 Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc Vas és Fémkohász Kar – kohómérnöki oklevél 1959 Anyagellátási és műszaki előkészítési tanfolyam Budapesti Műszaki Egyetem 1960 Kábelipari szaktanfolyam 1961 Acél sodronykötél gyártási szaktanfolyam Magyar Kábel Művek 1968 Fémfizika tanfolyam – Budapest, ELTE Szilárdtest Fizikai Tanszék 1976 középfokú állami nyelvvizsga német nyelvből. 1957 Gyakornoki év − Győri Öntöde és Kovácsoló Gyárban anyagvizsgálat − Csepeli Acélműben acélgyártási technológia vizsgálat Csepeli Központi Anyagvizsgálóban mechanikai és metallográfiai anyagvizsgálat 1958-66 Magyar Kábel Művek − rézhuzal gyártás technológiájának kidolgozása a teljes gyártási vertikumban − az Erzsébet-híd acél tartó- és függesztő köteleinek gyártásához a technológia kidolgozása és a gyártás minőségellenőrzése − külkereskedelmi tevékenység 1966-80 Csepel Művek Fémművében technológusi tev. − oxigén mentes nagy vezetőképességű réz gyártása (OFHC) − Dip- forming huzalgyártás − fémszalagöntés új techn. rögzítése, folyamatos ellenőrzése − 1981-1982 Metallimpex Külker.-i Váll.-nál külkereskedelmi üzletkötői tevékenység 1982-89 Csepeli Fémműben cső- és rúdgyártás technológia fejl. 1989. dec. 17-től nyugdíjazás 38


Miskolci Egyetem

Kaptay György



Felsőgallán 1933. 10. 05-én született. A Miskolci NME-n 1957. 05. 31-én vas és fémkohómérnöki oklevelet szerzett. A Tatabányai Alumínium Kohóban, ahol diploma munkáját készítette, az ismert okok miatt üzemszünet és felvételi zárlat volt, ezért a közeli Almásfüzitői Timföldgyárban jelentkezett felvételre. Június 24-én kezdett, mint műszakos szivattyú, majd szűrőkezelő. (műszaki státus nem volt) Majd több mint két évig műszakos termelésirányító, fejlesztő mérnök, főművezető, üzemrészvezető, "önálló-osztályvezető”, beosztások után, mint műszaki főtanácsos vonult nyugdíjba 35 év füzitői tevékenykedés után. Szakmai tevékenységének két fő területe: 1963-69… a vörös-iszap hasznosítására irányuló fél és nagyüzemi kísérletekben történő közreműködés. 1969-90… a különleges timföldek fejlesztését, gyártását, marketingjét irányítja. (1990-ben átírták a SZMSZ-t, az, amit létrehozott, másé lett! ) Hitte és hirdette, hogy a hidegháború befejeződése után, amikor az alumínium és a timföld sem lesznek stratégiai termékek, Magyarországon csak az a timföld gyár maradhat talpon, amely berendezkedett a speciális célokra alkalmas timföldek gyártására. Szerinte elhibázott döntések alapján először 1994-ben, majd végleg 1997-ben, Almásfüzitőt állították le. Azóta sem tudta feldolgozni! 1959-ben vette feleségül Ráczkevi Mártát, akivel most egyik első számú feladatuk a hat unoka (1-25 évesig) nevelésében történő közreműködés. Gyerekeik: György (1960) kohómérnök, egyetemi tanár, Dékán Emeritus. Márta (1965) külkereskedő. Aktív korában timföldgyártás, vörös iszap feldolgozás, különleges timföldek témakörökben publikált. Ezekben, a témakörökben volt 20 szabadalom társszerzője is. Nyugdíjasként 1956 irodalmával, családfakutatással, környezetvédelemmel, hely és ipartörténettel foglalkozik, rendszeresen publikál. Tagja ill. vezetője több (politikamentes) civil szervezetnek, alapítványnak, időszaki kiadványok szerkesztő bizottságának. Nem unatkozik!

39


Miskolci Egyetem

Karancz Ernő



1932. 06. 21-én született Mesztegnyőn. 1957. június 12-én 3 havi próbaidőre felvették a Budapesti Acélöntő és Csőgyárba üzemmérnöknek. Ez számára üzemgyakorlatot jelentett, mert a gyár összes fontosabb területén egy-egy hónapot kellett eltöltenie. Megismerkedett az olvasztó kemencékkel, formázásokkal, magkészítésekkel. Véglegesítése után folytatta az üzemi gyakorlatot a tisztító műhelyben, ahol megismerkedett a hőkezeléssel, lángvágással, láng- és ívhegesztéssel, majd végül követte a labor gyakorlat és a technológiai műveletek megismerése. A 6 hónap letelte után kemencés művezetői beosztást kapott, de esetenként helyettesítenie kellett más területek művezetőit is. Rövid időn belül teljes áttekintést kapott a gyár fontosabb tevékenységeiről és igyekezett a társüzemek munkáit is megismerni. Így a mintakészítést, a forgácsolást és a szürke öntödei öntvények gyártását is, mivel a munkaköre az acélöntödei tevékenységre irányult. Ezt a munkakört 3 évig töltötte be. Mivel a MEO vezetője nyugdíjba ment, kinevezték a gyár MEO vezetőjének. Ezt a munkakört 2 éven keresztül látta el és utána, mivel az acélöntöde üzemvezetője is nyugdíjba ment, visszahelyezték az acélöntödébe, mint üzemvezető. 1963 év végén megalakult az Öntödei Vállalat. Főtechnológusukat a központba helyezték, s helyére lépve kinevezték főtechnológusnak. Ezt a munkakört 1963 végétől 1976 közepéig látta el. 1976-ban a gyár főmérnöke lett. Ezen évek alatt a gyár profilja nagyrészt megváltozott. 1970-ben megszűnt a cső- és idomgyártás és helyette létrejött a II. sz. acélöntöde. Továbbfejlesztették a forgácsolói megmunkálást is, főleg a késztermékek előállítása céljából. Elérték, hogy az általuk gyártott kb. 3000 tonna acélöntvény 50 %-át előnagyolva, ill. készre munkálva adták el. Főleg a MÁV részére gyártott különböző alkatrészeket szállították a javítóműhelyek részére. Az általuk gyártott öntvények összetétele is változott. Nagyobb szerepet játszott a gyengén és erősen ötvözött öntvények gyártása. Így hőálló, saválló, kopásálló öntvényeket gyártottak nagy mennyiségben. Több központi programba is bekapcsolódtak, így a DIGÉP KSB-szivattyú programba, a Haldex bányászati fejlesztéshez a TVK-nál gyártott festékőr1ő gépek 40


Miskolci Egyetem

nagy kopásállóságú csigáit gyártottak. A Danúvia gyár megvette a Rexrot hidraulika gyártásának technológiáját, amelyekhez gyáruk szállította szürkeöntvényből a hidraulikai elemeket. Kiterjedt rendelői kapcsolatuk volt, évente 100-120 cégnek gyártottak öntvényeket. Bevezették a keramikus formását, amivel nagy pontosságú kovácsoló és sajtoló szerszámokat gyártottak. A gyárnak szilárd, állandó vevőköre volt. 1967 évben öntő szakmérnöki oklevelet szerezett. 1983-ban németből nyelvvizsgázott. Munkája elismeréséül 1982-ben miniszteri elismerő oklevelet, majd 1986-ban Kiváló kohász kitüntetést kapott. 1990-ben lett a gyár igazgatója, 1994. október ltől nyugdíjas.

41


Miskolci Egyetem

Kondás Miklós



Nevem Kondás Miklós 1929. május 12-én, Sajószögeden születtem. Apám a diósgyőri vasgyár „Martin” üzeménél olvasztárként dolgozott. Az általános iskola, majd a szakmunkásképző iskola elvégzése után 1951-ben érettségiztem Egerben. Az érettségi után a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen folytattam tanulmányaimat, melyet 1957-ben fejeztem be. Tanulmányaim befejezése után, mint kohómérnök, a diósgyőri Vasgyár Nagyolvasztó Üzeméhez kerültem. Néhány hónapos gyakorlat után népgazdasági érdekből áthelyeztek a Dunai Vasmű Meleghengermű üzeméhez. A tolókemence és mélykemencék melegítésének technológiáival, a kemencék gazdaságos üzemeltetésével foglalkoztam. 1961-ben ugyancsak népgazdasági érdekből átkértek a tatabányai Alumínium Kohó üzeméhez. Az első évben technológusként, az elektrolízis folyamatainak ellenőrzésével, továbbá az elektrolizáló kádak építésének fejlesztésével foglalkoztam. 1963-tól a hármas csarnokban üzemvezetői feladatokat láttam el. A vezetésem alatt különböző fejlesztéseket végeztünk. Így a termelés növeléséhez szükséges áramerősséget 48 KA-ról 80 KA-ra növeltük. 1968-ban többszörös újítói tevékenység alapján a „Kiváló újító” arany fokozatával tüntettek ki. 1987-ben a „Kiváló dolgozó” kitüntetést kaptam. 1988-ban a Magyar Népköztársaság érdekében meghatározott időn át végzett kiemelkedő tevékenységem elismeréséül a kormány felhatalmazása alapján Miniszteri kitüntetésben részesültem. 1989-ben, 41,5 év munkaviszony után nyugdíjba vonultam. 42


Miskolci Egyetem

Kováts Jenő



1933. 02. 02-án Pápán született. Az egyetemi tanulmányok elvégzése után a Csepel Vas és Fémművek Kovácsológyárába került, státus nélküli üzemmérnöknek. Három hónap után véglegesítették és a Nagykalapács üzemben a szabadalakító kovácsolással ismerkedett. Mint sokan mások, elindult azon a „bizonyos létrán”. Az üzem szinte minden területén eltöltött egy-egy kis időt. (MEO csoportvezető, technológus, finomadagoló.) 1959 elején megbízták a műszakvezetői munka ellátásával, ahol sok vezetési és szakmai tapasztalatot szerezett. 1959 év végén kinevezték a Technológiai Csoport vezetőjének. 1960-ban a Kovácsológyár egyesült az Acélművel, Csepeli Acélmű néven, ő pedig a Technológiai osztályra került, mint kovács szaktechnológus. 1963-ban nevezték ki a Süllyesztékes Kovácsüzem vezetőjének, ahonnan három év után a Nagykalapács üzem vezetője lett. 1972-ben került a Csepeli Acélmű Értékesítési osztályára, osztályvezetőnek. Vállalatuknak abban az időben széles termék összetétele volt: csőgyártási alapanyagok, öntecsek, melegen hengerelt bugák, finomsori termékek, hengerhuzal, szabadon és süllyesztékben kovácsolt alkatrészek, kis és nagy palackok gyártása. A minőségi összetétel is széles skálájú volt, kereskedelmi acéltól, a betonacélon át, a magasan ötvözött acélokig. A termékek gyártása belföldre és exportra irányult. 1974-ben Kereskedelmi Miniszteri Dicsérő Oklevelet kapott. 1980-ban az Acélmű és a Csőgyár összevonása után a Ferroglobus TEK Vállalathoz került osztályvezetői beosztásba. 1984-től az Ipari Főosztály megszervezésével és vezetésével bízták meg. 1993-ban ment nyugdíjba.

43


Miskolci Egyetem

Dr. Kúti István


okleveles kohómérnök, okleveles gazdasági mérnök

1932. február 7-én született a Zemplén megyei Legyesbényén. Iskoláit az ózdi RMST gyári iskolájában, Putnokon a polgári iskolában, Ózdon a Közgazdasági Gimnáziumban végezte. 1952-57 között a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karának volt hallgatója, ahol technológus szakon oklevelet szerzett. Tanulmányait később a gazdaságmérnöki szakon folytatta, majd a Közgazdasági Egyetemen szervezés és vezetéselméletből doktorált 1976-ban. Munkahelyei: az Ózdi Kohászati Üzemek beruházási főosztálya, ahol több nagyberuházás létesítményfelelőse volt (az első oxigéngyár, a drótsori motollák, finomhengermű IV. sz tolókemence stb.) Rövid ideig a durvahengerde üzemmérnöke, majd a műszaki fejlesztési főosztály előadója lett. A következő munkahelye a Salgótarjáni Acélárugyár beruházási osztálya. Itteni fontosabb létesítményei: Hideghengermű készárucsarnok, szalagzsírtalanító, DEXION gyártósor. Ezek után az Öntödei Vállalat Centrolit beruházási irodájába került, ahol a fejlsztési és beruházási programok kidolgozása volt a feladata. Miután többévi előkészítő munka után a Centrolit öntöde létesítése lekerült a napirendről, visszament a Salgótarjáni Kohászati Üzemekhez szervezési osztályvezetőnek. A szervezés fontosságának felismerése sok szép feladat megoldását tette lehetővé. A vezérigazgató szaktanácsadójaként tevékenykedett a VGMK-k korszakában. A vállattól megválva az Architect Design Kft, a Carbovan Kft, a Mátrafém Kft. gazdasági vezetője, a Polipress Kft. fordítási iroda vezetője lett nyugdíjazásáig. Jelenleg a Kúti Könyvelő, Univerzális Tanácsadó Iroda Kft. közös képviselője. Az OMBKE-nek 1954-től tagja, egy ciklusban az acélgyári szervezet titkára volt. Társadalmi munkáját a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságban végezte. A Nógrád megyei szervezet titkára, elnöke, munkahelyi vezetőképző iskolájának előadója volt. A Kohászat Kiváló Dolgozója, Hevesi Gyula-díj és Vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetések birtokosa. 1997-ben, kissé megkésve kapta meg a 40 éves egyesületi tagságáért a Sóltz Vilmos-emlékérmet. Nős, két fiuk és hat unokájuk van. Nyugdíjas idejéből még mindig futja arra, hogy egy kisvállalkozással is foglalkozzon. Egyéb elfoglaltsága: kertészkedés, utazás, rejtvényfejtés és irogatás. 44


Miskolci Egyetem

Lukucza Pál



A Viharsarokban 1931-ben született. 1952-ben érettségizett a Battonyai Gimnáziumban. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnöki karán folytatta tanulmányait, de a második félévben „átigazolt” a kohász karra, ahol 1957 májusában védte meg vas- és fémkohómérnöki diplomáját. Először a Kőbányai Könnyűfémműben helyezkedett el, majd áthelyezéssel a Székesfehérvári Könnyűfém dolgozója lett a présüzemben, üzemmérnöki beosztásban. A fellelhető és vonatkozó szakirodalom tanulmányozása révén mind több kutatói és műszaki fejlesztési munkában sikerrel vett részt. 1960-tól technológus, majd az új prés- és húzómű csoportvezetője lett. A különböző tanulmányutakon megismerkedett a környező országok alumínium félgyártmány gyártással foglalkozó üzemeivel, berendezéseivel, technológiai fejlettségévei, szervezeti módszereivel. Tanácsadó munkát vállalt az Alumínium Alkalmazástechnikai Központnál és a Magyar Szabványügyi Hivatalnál. 1964. október 1-jével az Alumíniumipari Tröszt Műszaki Főosztályának Félgyártmány Osztályára került. A Félgyártmány Műszaki Osztályán feladatköre a termelési, műszaki fejlesztési, kutatási feladatok koordinálása, felügyelete és fejlesztése volt. Fejlesztette nyelvtudását, aminek a nemzetközi kapcsolatokban, fordítói, lektorálási tevékenységében vette nagy hasznát. 1971-től területi főmérnöki beosztást kapott, amely a Székesfehérvári és a Kőbányai Könnyűfémmű teljes szakmai felügyeletét jelentette. Részt vett a Székesfehérvári Könnyűfémmű hengerművének bővítésében és az új szélesszalag-hengermű beruházás kivitelezésének felügyeletében. Szakértői tevékenységet folytatott ausztriai, olaszországi és németországi cégekkel kapcsolatos kereskedelmi tárgyalásokban. 1983. március 15-ével az Alumíniumipari Kereskedelmi Vállalat dolgozója lett, ahol a Koordinációs Osztályon a szerződések számszaki előkészítésében, a vállalatokkal való koordinációs és szervezési ügyekkel foglalkozott. A számítógépes ismeretek megszerzése után 1987-ben megbízást kapott a Koordinációs Osztály vezetésére, ahonnan 1990. január 1-jével, saját kérésére, korengedménnyel nyugdíjba vonult. 45


Miskolci Egyetem

Dr. Mezei József



1957. május 28-án kapta meg a metallurgus kohómérnöki oklevelet, majd 1962-ben a kohóipari gazdasági mérnöki oklevelet. 1957. július 1-én lépett munkába, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára öntödéjében, mint a precíziós öntöde művezetője. 1959 novemberétől a Csepeli Acélműben dolgozott, mindig műszaki fejlesztési munkakörben, egészen 1972 januárjának végéig. 1972. február 1-től a Kohó- és Gépipari Minisztérium Távlati Fejlesztési Főosztályán a vaskohászat terveivel, anyag és termékmérlegeivel foglalkozott. 1975. augusztus l-től a KGM Beruházási Főosztályára került a Kohászati Osztály vezetésére. Itt a vas és színesfém kohászat beruházásainak főhatósági szintű feladatait kellett végezni. Tevőleges része volt az LKM Kombinált Acélmű, az ÓKÜ Rúd-drót hengermű, a DV Konverteres Acélmű és az új kokszolómű megépítésében. Munkája elismeréseként minisztériumi főtanácsos címet és más kitüntetések mellett "Kiváló Kohász" címet is megkapta. Az Ipari Minisztérium megalakulása után a kohászatot felügyelő miniszterhelyettes szakértői csoportjában dolgozott, elsősorban a Dunai Vasműt érintő témákban. Egyidejűleg tagja volt a Dunai Vasmű Felügyelő Bizottságának. 1986. január 1-től a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés Igazgatótanácsa megbízta a központi szervezet irányításával ügyvezető igazgatói beosztásban, mely időközben igazgatói címre változott. E munkakörben kifejezetten a vaskohászat témáival foglalkozott műszaki-gazdasági-kereskedelmi-nemzetközi együttműködési vonalon egyaránt. E mellett a Magyar Gazdasági Kamara Vaskohászati Szakmai Szövetség főtitkári teendőit is ellátta. 1989-ben egyetemi doktorátust szerezett. Doktori értekezése címe: "Gyengén és közepesen ötvözött acélok folyamatos öntésének és hengerelhetőségének összefüggései" volt, amelynek keretében a Kl jelű szerszámacél és az R8 jelű gyorsacél gyárthatóságát vizsgálta az LKM gépészeti és technológiai adottságaira alapozva. A Miskolci Egyetem megbízása alapján a Dunaújvárosi Főiskola Kar Kohó és Fémtani VI. számú Állami Vizsgáztató Bizottságának tagja volta. 1988-ban, majd 1992-ben az I. sz. Állami Vizsgáztató Bizottságban vett részt. A Miskolci Egyetem 46


Miskolci Egyetem

rektora, a Dunaújvárosi Főiskolai Kar Tanácsának javaslatára, az Egyetemi Tanács egyértelmű véleménye alapján 1992. június 10-én részére címzetes főiskolai docens címet adományozott. 1996. végén nyugdíjba vonult, de mint nyugdíjas 2002-ig tovább végezte az igazgatói teendők ellátását.

47


Miskolci Egyetem

Dr. Mészáros István



Földműves, cseléd-napszámos család hatodik gyermekeként nőtt fel Tiszafüreden. Ipari tanulónak jelentkezett Budapestre a Vörös Csillag Traktorgyárba. Az öntöde fém-mintakészítő üzemében volt tanonc 1949. július 4től. A szakmunkás bizonyítványt 1951. július 12-én kapta meg. A szakmunkás bizonyítvány kézhezvétele után jelentkezett Pécsre, az Állami Szakérettségire Előkészítő Tanfolyamra. Ezt 1951-52-es tanévben végezte el, amely egyben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre a felvételt is biztosította. A Kohómérnöki Kar vas- és fémkohász szakos hallgatója volt 1952-1957-es években. Ebben az időben már elkötelezett munkatársa volt a Diósgyőri Kohászat (LKM) Acélöntödéjének. Az öntvénygyártással kapcsolatos technológiai, kutatás-fejlesztési tevékenységét 1957-től folyamatosan több beosztásban végezte, mint technológus, kutató, osztályvezető, főmérnök. Az egyetem egyes tanszékeivel több évtizeden keresztül folyamatosan szakmai és műszaki tudományos kapcsolatot tartott, részint személyi, részint szerződéses kutatás-fejlesztési témák formájában. Több szemeszterben fémtani gyakorlati ismereteket tanított a másodéves gépészmérnök és negyedéves kohómérnök hallgatók számára. Több tanévben a Nehézipari Műszaki Egyetem Dunaújvárosi Tagozatán a nyersvasgyártás, acélgyártás és öntészeti szaktárgyakat tanította üzemmérnök hallgatók részére. A Mérnök Továbbképző Intézet felkérésére Budapesten és az ország néhány ipari központjában szakmai ismeretbővítő előadásokat tartott, elsősorban saját kutatási területét érintő témákban. Az OMBKE Öntészeti Szakosztályának hazai- és külföldi tevékenységéhez szakcikkekkel, előadásokkal, szakmai bemutatók rendezésével csatlakozott. Az egyetem Kohómérnöki Karán rendezett Öntő Szakmérnöki szakát 1967-ben végezte el. Az általa készített disszertáció minősítése, az előírt szakvizsgák letétele és az öntészettel kapcsolatos műszaki-tudományos tevékenységeinek eredményeképpen a Nehézipari Műszaki Egyetem Rektora és a Kohómérnöki Kar Dékánja 1971 novemberében Műszaki Doktorrá avatta. 48


Miskolci Egyetem

A vállalat Kutatási Osztályának vezetőjeként munkaköréhez tartozott az Országos Középtávú és Távlati (OKKFT, OTTKT) fejlesztési témák koordinálása. Foglalkozott az ún. szocialista országok hasonló vállalataival közösen végzett kutatások ütemezésével, értékelésével és hasznosításával. A Lenin Kohászati Művekben töltött munkaviszonya 1956. december 3-tól 1986. júliusáig tartott. Ezután Budapesten a Vasipari Kutató- és Fejlesztő Vállalatnál (VASKUT) nyugdíjazásáig 1990. december 31-ig dolgozott. Elsősorban a vas- és fémöntészettel kapcsolatos kutatási és gyártási részlegeket irányította, majd a Kohászati Főmérnökség vezetésével bízták meg. Több évtizedes szakmai tevékenységéről számos alkalmazott újítás és szolgálati találmány tanúskodik. Feleségével még diákként 1954-ben ismerkedett meg. Két fiúgyermekük született, akik Budapesten laknak és dolgoznak. Feleségével továbbra is Miskolcon élnek a volt kohászati üzemek és az Egyetemváros szomszédságában.

49


Miskolci Egyetem

Najsli József



1933-ban született Diósgyőrben, munkáscsaládban. 1952-ben érettségizett a diósgyőri Kilián György Gimnáziumban és felvételt nyert a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki karára. 1957-ben végzett és kapott kohómérnöki diplomát, melynek megvédése az 1956-os egyetemi eseményekben való részvétele miatt igen kétséges volt. Családi kötődése miatt nem akart Diósgyőrből elmenni, ám az 1956-os múlt sokáig kísértett. A Lenin Kohászati Művekben előbb csavargyártó segédmunkás, majd családi protekcióval hengersori javítólakatos, majd kemencejavító TMK -s lett. Nagy lépés volt, amikor műszaki előadó, később pedig a Metallográfiai osztályon anyagvizsgáló mérnöki beosztást kapott, ahol szerszámacélok minősítésével és fejlesztésével kapcsolatos kísérletekben vett részt. 1967-ben hőkezelő szakmérnöki oklevelet szerzett. A diplomát hasznosítva átlépett a Diósgyőri Gépgyárba 1969-ben. A Melegüzemű Gyáregység Hőkezelő üzeme számára ekkor épült egy modern kemencesor kovácsolt mellső és forgattyús tengelyek nemesítő hőkezelésére (OFAG). Ennek beindítását és üzembehelyezését követően a Hőkezelő üzem vezetésével bízták meg. Ebben az üzemben volt még 15 másik, hagyományos, kézzel, daruval berakható kemence, melyekben kovácsolt és gépgyári forgácsolt, hegesztett alkatrészeket hőkezeltek 0, 5-5000 kg súlyhatár között. Mindenkor komoly problémát okozott a megfelelő minőség és a határidőre történő kiszállítás megtörténte. 1986-ban a Melegüzemi MEO osztályvezetője lett. Itt a polgári export tételek és a katonai gyártmányok minőségbiztosítása komoly feladatot jelentett. 1989-ben innen ment korkedvezménnyel nyugdíjba. Munkája során több újítása volt, melyek munkakönnyítést, vagy a hőkezelt anyag minőségjavítását szolgálták. Munkában töltött évei alatt sok nagy tudású mérnökkollégával, valamint egyéb szakemberrel került kapcsolatba és dolgoztak együtt. Családi élete kiegyensúlyozott, szeretetteljes légköre sokat segített munkájában, a nehézségek elviselésében. Mint nyugdíjas nagyszülők, szoros kapcsolatban élnek két gyermekükkel és három unokájukkal. 1956: nem kitörölhető, mindig eleven emlék! 50


Miskolci Egyetem

Narancsik Pál



Megkérdezésem és beleegyezésem nélkül 1934. 05. 13-án születtem Dunaszerdahelyen. A háború és utána a kitelepítés mozgalmas gyermekkort biztosított számomra, így nem csodálkoztam, hogy a további pályafutásomon is ez kísért végig. Felnőttkoromat 1957-től számolom, amikor is diplomát kaptam a kohómérnöki kar technológus szakán és azt hittem, hogy most már a „TUDÁS” birtokába kerültem. Első munkahelyem a Járműfelszerelési Gyár volt, amelyből később a Kismotor és Gépgyár leányvállalata lett. A létra legalsó fokán kezdtem; műszakos üzemvezető lettem a gyár melegüzemében, majd főtechnológusként dolgoztam, nagy lendülettel és sok szabadalommal, újítással. Ekkor emeltek ki és áthelyeztek a Kohó és Gépipari Minisztérium ágazati főmérnökének a kohászati ágazat miniszterhelyetteséhez, Kocsis József elvtárshoz. Két és fél év után, – ma úgy mondanák – kirúgtak, de akkor csak áthelyeztek a Vasipari Kutató Intézetbe tudományos munkatársnak. Érdemeim elismeréseként 1970-ben innen is kirúgtak, de ekkor már, (egy intern miniszteri utasításra) azzal, hogy a KGM fennhatósága alatti területen nem helyezkedhetek el soha. Ezt ők is meg én is betartottam, így kerültem az UVATERV-be, amelybe aztán bevittem a kohászatot, a precíziós öntési szabadalmam révén. Ugyanis minden szabadalmamról és annak szolgálati jellegéről a VASKUT írásban lemondott, így az ott kidolgozott találmányokat új helyemen hasznosíthattam, ahol pl. a precíziós öntési szabadalmat huszonegyszer sikerült értékesítenünk, főleg külföldre. Indai, Görögország, stb.… kicsit kinyílt előttem a világ, amelynek ajtaját Kocsis elvtárs többször is megpróbálta előttem becsapni. Időközben az ENSZ Ipar-feljesztési Szervezetének (UNIDO) szakértőjének (konzulensének) választottak és a sors iróniája, hogy mint kohász szakértő bejártam a világot, főleg a fejlődő országokat. Ekkor már az ENSZ, - és szabadalmi honoráriumaim biztosították anyagi függetlenségemet és élhettem gyermekkori hobbimnak, a műgyűjtésnek. Voltak persze keserű pillanatok: VASKUT-as éveimben kandidátusi vizsgát szerettem volna tenni, de Kocsis fegyverhordozója Verő prof. úr közölte, hogy választott témáim nem tudományosak, „csak” szakmai színvonalúak. Ezt követően meghívtak Freibergbe, majd Japánba aspirantúrára, azonban ekkorra már nem volt 51


Miskolci Egyetem

útlevelem Kocsis elvtárs gondoskodása miatt. Időközben az MTA Verő professzor úr által vezetett, fémtani bizottságába is beválasztottak, mint egyetlen, tudományos fokozat nélküli tagot. Az UVÁ-ban 20 évet, az ENSZ-ben 15 évet húztam le és a fiammal 1989-ben alapított cég ma is az ENSZ consulting vállalataként van nyilvántartva. A rendszerváltást követően már véglegesen az építőiparban maradtunk, kiemelt beruházások project managereként, műszaki ellenőreként dolgoztunk. Először kanadai megbízásra a Pólus Center, majd a West End C.C., később a Cora, Auchan áruházépítéseknél, majd a Gresham Palota építésénél dolgoztunk. Jelenleg a 4-es metró Móricz Zs. Körtéri állomásépítését vezetjük. Itt a fiam az első, és én a helyettese vagyok. Ja, van egy fantasztikus unokám, aki remélem, beteszi az aranydiplomám a mesekönyvei mellé.

52


Miskolci Egyetem

Péczi József



1933. 02. 14-én született Somogygesztiben. A 6-ik elemi elvégzése után a kaposvári Somssich Pál Gimnáziumban kezdte, majd a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban folytatta, s ott érettségizett 1952-ben. Továbbtanult a MNME-en és 1957 májusában kohómérnöki oklevelet szerezett. 1957 júniusában a budapesti Acélöntő és Csőgyárban helyezkedett el, a gyár Vasöntödéjében. 1961. május 20-án megnősült, házasságukból három kislányuk született, jelenleg egy kislány és három fiú unokájuk van. Üzemmérnöki beosztásban kezdte, a nyomócső- és idomgyártás, valamint a kúpolók irányítása volt a feladata. Számtalan kísérletet végeztek a forma-és magszárítási idő csökkentésére. Sikerrel járt a bentonit kötésű homok és a furángyantás magkészítés bevezetése. Az egészségre ártalmas és balesetveszélyes munkát a 100 éves gyárban nem lehetett kiküszöbölni, ezért felsőbb utasításra a csőgyártás 1970-ben megszűnt. A kiesett értéket pótlása érdekében az újnak számító keramikus formázási eljárást vezették be. Itt a formázó anyag, tűzálló szemcse-mullit őrlemény és a folyékony kötőanyag-etilszilikát hidrolizátum keveréke. Kötésgyorsítónak MgO-t használtak. A méretpontosságot, a mullit biztosította, mert nagy tűzállósága mellett csak 0,4-0,5 % volt a hőtágulása. Bevezették a precíziós öntést, héjformázást és a kokillaöntést is. Közel három év alatt, az országban még nem gyártott különleges tulajdonságokkal rendelkező termékek egész sorát állították elő, első sorban erősen ötvözött acélöntvényekből. Néhány példa: korrózióálló csigadugattyúk, hőálló kemence rácsai, nagy kopásállóságú festékipari őrlőtárcsák, papíripari álló- és forgószék korrózióálló öntvényei, nagy szilárdságú, perlites-és ferrites alapszövetű, bonyolult belső üreges, alakos szürke hidraulika öntvények. Munkakörében az évek során az alábbi változások voltak: 1961-től öntödei üzemvezető 1975-ig, termelési osztályvezető 1990-ig. Irányítása alá tartozott a vasés acélöntödék, az öntvény megmunkáló üzem, valamint a fa-, fém- és műanyag mintakészítő üzem. Műszaki igazgató helyettes 1990 közepétől, sajnos betegsége akadályozta meg abban, hogy -e munkakörben is hosszabb időt töltsön el, ezért nyugdíjazását kérte. 53


Miskolci Egyetem

Persik Lajos



1934. április 27-én születtem Jászberényben. Édesanyám háztartásbeli, édesapám villanyszerelő volt. Az elemi iskola negyedik osztálya után elkezdtem a nyolc osztályos gimnáziumot, de kétszer négy osztállyal fejeztem be a Jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumot. Az ELTE történelmi szakára jelentkeztem, de a Miskolci Nehézipari Egyetemre nyertem felvételt és nem bántam meg. Az egyetemi évek alatt történtek az 1956-os események, melyek pályafutásom során végigkísértek. A diploma előtt ajánlatot kaptam a hűtőgépgyártól, de egy egyetemi eredetű személyzeti vélemény alapján a portán sem akartak beengedni. Hosszadalmas álláskeresés után a Salgótarjáni Tűzhelygyárba vettek fel, fizikai állományba. A miskolci levél egy hónap múlva ért utol. Feltették a kérdést, hogy felmondok én, vagy ők mondanak fel nekem. Én az elsőt választottam. Álláskeresés közben egy KGM -es személyzetissel találkoztam, aki hat hónapos ÉMÁSZ-os munkaviszonyom alatt tisztázott bizonyos dolgokat az egyetemen és visszahelyeztek a tűzhelygyárba, így itt kezdtem dolgozni és innen mentem nyugdíjba 1992. február 17-én. Mindazok ellenére, hogy az Egyetemen nem csináltam említésre való dolgokat, az indító vélemény minden gyári előléptetésnél kihatással volt a Salgótarjáni Tűzhelygyári pályafutásomra. Nyugdíjba vonulásom után egy hullámdoboz-gyártó kft-be léptem ezt követően március 1-jén és azóta résztulajdonosként ma is ott dolgozom. Pályafutásom alatt összesen öt évet dolgoztam a szakmában, a tűzhelygyár öntödéjének vezetőjeként, a többi technikusi feladat volt. A család miatt nem változtattam. Mindezek ellenére elégedett vagyok, 48 éve boldog családban élek a mai napig feleségemmel, fiammal, lányommal, két lány és egy fiú unokámmal.

54


Miskolci Egyetem

Pogány Gyula



1933-ban született Kecskeméten. Tanulmányait Nagykőrösön kezdte el. Édesapja pénzügyőr volt, gyakran áthelyezték, így Kalocsán érettségizett 1952-ben. Még ebben az évben felvételt nyert a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karára, ahol 1957-ben szerzett technológus kohómérnöki diplomát. 1959-ig a Ganz Vagon- és Gépgyárban dolgozott a kohászati gyáregység MEOjában, majd két hónapot a miskolci December 4. Drótművekben. 1960 januárjától nyugdíjazásáig a Lenin Kohászati Művekben dolgozott. A Hengermű gyáregységben kezdett üzemmérnökként, majd a Fejlesztési Főosztályra került, melynek vezetője volt 1982-ig. Ezt követően az Épületkarbantartó gyáregység főmérnöke volt. Innen újra a Fejlesztési osztályra került, majd a Hengerműből ment nyugdíjba 1992-ben. Szívesen emlékezik vissza a nemesacél-hengerműi beruházás előkészítésében végzett több éves munkájára.

55


Miskolci Egyetem

Pogány Irén, Horváth Andrásné



1932. szept. 6-án Barcikán született. Középiskolai tanulmányait 1944-ben kezdte a Miskolci Állami Polgári Leányiskolában, majd 1952-ben a Miskolci Állami Vámos Ilonka Általános Leánygimnáziumban fejezte be. Ugyanezen évben nyert felvételt a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karára, ahol 1957-ben technológia szakos kohómérnöki oklevelet szerzett. Mérnöki munkája 1957-ben a Magyar Optikai Művek Technológiai Osztályán indult. Feladatát az elsősorban finommechanikai rendeltetésű alkatrészek öntési és hőkezelési technológiájának kidolgozása és azok végrehajtásának felügyelete képezte. A számos acélfajtán kívül kiterjedten használták a különböző színesfémeket, ill. azok ötvözeteit, valamint az alumíniumot és alumíniumötvözeteket. A cégnél leggyakrabban használt öntési módszerek: homoköntés, héjformázás, kokilla-öntés, precíziós öntés és présöntés. Szinte valamennyi akkor szokásos hőkezelési eljárást alkalmazták, ideértve a kéregedzéseket, közülük elsősorban az indukciós edzést. 1975-ben a Magyar Gördülőcsapágy Művek Diósdi Gyárába került. A gyár alapvető termelési profilját a különböző belső szerkezetű kúpgörgős csapágyak képezték, de gyártottak számos egyéb gördülőcsapágy-fajtát is. Külön is kiemelhetők a kardáncsapágyak. Az 1970-es évek végén került sor a gyár műszaki megújítását, a konstrukciók korszerűsítését, a minőség ugrásszerű javítását, s a termelékenység lényeges növelését jelentő teljes körű rekonstrukciójára. Munkáját az Anyagvizsgálati Osztályon kezdte. Metallográfiai és különböző mechanikai vizsgálatok végrehajtása tartozott munkakörébe. A csapágyacélokkal szembeni különleges műszaki követelmények biztosítását jól felszerelt és az igényeket magas szinten kielégíteni képes laboratórium tette lehetővé. E szakterület színvonalas munkavégzésre nyújtott lehetőséget. Pályáját a Technológiai Osztályon folytatta. Feladatát az új, korszerű hőkezelő és védőgáz-gyártó berendezések használatbavétele, a gyártási előírások kidolgozása, valamint a szakszerű végrehajtás ellenőrzése képezte. Tennivalói közé tartozott továbbá a számos szerkezeti és szerszám-, valamint különleges acélfajta felhasználásával készülő szerszám és gépalkatrész hőkezelési eljárásának kidolgozása is. 56


Miskolci Egyetem

Nevéhez fűződik a gyár első, tartósan életképesen működő, a gyár termelőtevékenységét bővítő gazdasági munkaközösségének megszervezése az 1980-as évek elején. Múlhatatlan érdemeket szerzett a nátrium-cianidos sófürdős edzés helyett az akkor alig ismert, egészség- és környezetvédelmi okokból felbecsülhetetlen előnyöket jelentő cianid mentes sófürdők alkalmazásba vételével. 1995-ben ment nyugdíjba. Az OMBKE tagja 1957. jan. 1-től.

57


Miskolci Egyetem

Rózsa Jenő



1932. 11. 31-én Hódmező-vásárhelyen született, 1957 május hó folyamán védte meg technológus diplomamunkáját. Ezt követően a hódmezővásárhelyi Mérleggyár Vállalatnál helyezkedett el, mint technológus, szerződése egy évre szólt. A szerződés lejárta után meghívást kapott az Egyetemi és Kutatóműszereket Kivitelező Ktsz-hez és ott egy műszaki-vezetői állást töltött be. Nagyon szerteágazó volt a feladata a Ktsz-ben, mert géplakatos, asztalos, műszerész és finomkerámiai részleggel rendelkezett. A lakatos részlegük a kémiai laboratóriumok munkahelyi elszívó berendezését gyártotta és üzembe helyezte, majd a meghibásodásokat javította. Az asztalosok a laboratóriumi padokat, asztalokat, a finommechanikai részlegük az Oxigén-, Nitrogénégető berendezéseket gyártotta, valamint az Orvostudományi Egyetemnek az első hazai művese berendezését készítette el. A finomkerámiai részlegük a gázégők előállításával foglalkozott. 1959 év október 1-vel a Mérleggyár Vállalat edző üzemébe került, ahol feladata lett a nagyarányú selejtszázalék visszaszorítása. Ennek elismeréseként megbízást kapott a gyár öntödéjének vezetésére. Itt két évig, 1962 közepéig dolgozott A NEHÉZIPARI MINISZTÉRIUM Villamosenergia Felügyelete ebben az időben keresett technológus kohómérnököt és sikeres pályázással elnyerte az állást. Feladata volt, hogy csak olyan helyen engedélyezze a villamos energia felhasználását, ahol más energiahordozó nem állt rendelkezésre. A thermikusenergia gazdálkodási osztály foglalkozott ezen túlmenően villamos kemencék energia mérésének meghatározásával, valamint az ívkemencék technológiai idejének mérésével és a technológiai-idő optimális értékének megállapításával. Ennek kapcsán meghívást kapott a Kohászati Gyárépítő Vállalat (KGYV) tervezési főmérnökségére, ahol főtervezői beosztást ajánlottak fel, melyet elfogadott. A Közgazdaság Tudományi Egyetem Továbbképző Intézeténél az Értékelemzési tanfolyam elvégzését követően a KGYV értékelemzője lett. Ekkor készítette el a „Martinkemencék értékelemzése” c. tanulmányát, melyet a KGYV vezetősége eredménnyel alkalmazott. 58


Miskolci Egyetem

Meghívást kapott a METTELLOTECHNIKAI INNOVÁCIÓS PARK-ba, ahol a kohászati kutatási osztály vezetői állását töltötte be, majd innen ment 1990ben nyugdíjba.

59


Miskolci Egyetem

Szabó Miklós okleveles kohómérnök -


közgazdász

Borsodszentmártonban születtem 1933. március 8-án. Édesapám a Borsodnádasdi Lemezgyárban dogozott, mint hengerész és kemencekezelő. Édesanyám és a család a szülőfalumban élt, ahol közel 8 hold földön gazdálkodtunk. Ott jártam elemi iskolába a hatodik osztályig. 1946-ban az Ózdi Dolgozók Polgári Iskolájába felvételiztem. Két év alatt elvégeztem a négy polgárit. 1948-ban az Egri Kereskedelmi Felsőiskolában folytattam tanulmányaimat. 1949-ben az iskola átalakult Közgazdasági Technikummá. 1952-ben érettségiztem, majd felvételt nyertem a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre, ahol 1957ben végeztem technológus szakos kohómérnökként. 1962-ben a mérnökközgazdász szakon is diplomát szereztem. (252/1962. sz.) Munkahelyeim, munkaköreim, végzett munkáim: Első munkahelyem 1957. július 16-tól az Egri Finomszerelvénygyár volt. Itt kutatómérnök beosztásban dolgoztam. Feladatom egy precíziós öntöde létrehozása volt. 1957 végére az öntödét beüzemeltük. 1958. január 21-től visszahívtak Miskolcra a Borsodvidéki Gépgyárba, ahol a szürke öntöde válságos helyzetben volt a rengeteg selejtes fékdob gyártása miatt. Egerből nem akartak elengedni, de végül felsőbb intézkedésre áthelyezéssel az új munkahelyemre kerültem. Először technológus beosztásban dolgoztam, pár hónap múlva kineveztek üzemvezetőnek az öntöde, a faminta asztalos és a kovácsüzem élére. Több vagon selejtkészlettel indultunk. Először megszerveztem a formázó és öntőszakember képzést. Tízszeresre növekedett a vizsgázott szakemberek száma. Kidolgoztam és bevezettem a "személyi órabérhez kötött minőségi teljesítménybérezést”. Ennek a lényege, hogy 100% fölötti teljesítménynél a selejtcsökkenés arányában progresszíven emelkedik a bér. A minőségi öntvénygyártás fokozatosan helyreállt. 1959. január elsejével összevonásra került négy miskolci gyár: a DIMÁVAG, a Könnyűgépgyár, a Nehézszerszám-gépgyár és a Borsodvidéki Gépgyár. Új neve: Diósgyőri Gépgyár (DIGÉP) lett. Ezzel én is a DIGÉP dolgozója lettem, és természetes, hogy az öntvényeket nekik gyártottuk (kábelgépházakat, sodrógépházakat, sajtológép-állványokat és mindenféle öntvényt). Nehéz feladat volt, de sikeresen megoldottuk a felhasználók megelégedésére. 60


Miskolci Egyetem

1959-ben megnősültem. Feleségem: Liktor Piroska mérlegképes könyvelő. Két lányom született: Tünde (1960-ban) és Csilla (1965-ben). 1963-ban a városrendezés miatt a gyár egy része beköltözött a DIGÉP-be. Az öntödét leállítottuk, mivel ekkor volt az öntödék országos átszervezése. Kovács István miniszterhelyettes döntött így, mondván, ezáltal országosan több öntőkapacitás keletkezik. Az átszervezés után sajnos kevesebb lett a kapacitás és egyre nehezebb lett az öntvénybeszerzés. Vezérigazgatói megbízottként egy évig az öntvénybeszerzés koordinációjával foglalkoztam. Ezután a metallográfiára kerültem főosztályvezető helyettesnek. Ebben az időben kezdték Magyarországon a Közúti Járműgyártás Fejlesztés programját. Ez érintette a DIGÉP-et is. A melegüzemeket alkalmassá kellett tenni a motor és járműalkatrészek gyártására. Ekkor bíztak meg a melegüzemek rekonstrukciós munkáinak irányításával. Feladatom a gyártási koncepciók, az ehhez szükséges tervek biztosítása és a kivitelezés megszervezése, irányítása volt. Létrehoztuk az ország akkor legnagyobb süllyesztékes kovácsüzemét, korszerű sajtoló, hőkezelő és felülettisztító üzemeket. A rekonstrukcióval az üzemek alkalmasak lettek forgattyústengelyek, mellsőtengelyek, tengelycsuklók, üreges tengelycsonkok és mindenfajta kovácstermék gyártására, gépi és kézi szabadon alakított kovácstermékek gyártására is. A győri Magyar Vagon és Gépgyárnak (RÁBA) kb. évi 40.000 db-ot szállítottunk a fenti termékekből. Egyes termékek súlya elérte a 160 kg-ot is. 1970-ben kineveztek gyáregységvezetőnek. Gácsi Miklós vezérigazgató azt mondta, hogy ha a hazai igények ellátása mellett legalább évi 200.000 dollár exportot is csinálunk, szobrot emelnek nekem a gyárban. A KGMTI szakembereivel szervezett rekonstrukciós nyugat-európai utak után, a Metallimpex és a Technoimpex munkatársaival jártunk külföldre munkaszerzés céljából. Egy év múlva 4 millió dollár éves exportot értünk el. Szállítottunk a Volvo cégnek Belgiumba, Svédországba, a Ford-nak Angliába, NSZK-ba, a Sisu-nak Finnországba, a Fiat-nak és az Iveco-nak Olaszországba stb. Sok céggel több évtizedes kapcsolat alakult ki. Az exporthoz ki kellett alakítani a TÜV minősítési rendszert, és létre kellett hozni egy 60 m hosszú komplett függőkonvejoros kemencét, zónánkénti hőmérsékletméréssel és regisztrálással. Ez a kemence világelsőként nálunk épült meg nyugatnémet és osztrák cégek bevonásával. Másodikként a Krupp cég Gerlach kovácsüzemében építették meg a mi tapasztalataink felhasználásával. Az eredményes üzleti kapcsolatok igényelték a rendszeres személyes találkozásokat. Utólag megtudtam, hogy külföldi útjaimon folyamatos megfigyelés alatt voltam. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert szakmai előmenetelemet nagyban segítette a kiegyensúlyozott családi háttér. 1989-ben mentem nyugdíjba. Nyugdíjazásom után pár héttel megkeresett a kohászat volt vezérigazgatója, és felkért tanácsadói munkára. Építőipari állványbilincsek gyártására kellett egy kis kovácsüzemet létesíteni. Az üzemet a 61


Miskolci Egyetem

második évben beüzemeltük és 10.000 darab állványbilincset lekovácsoltunk. A feladatot megoldottuk, így a második év végén megszűnt a munkaviszonyom. A járandóságom felét pénzben, másik felét forgácsoló gépekben kaptam (esztergák, marók, fúrók, stb). Pár hónap pihenés után éreztem, hogy a hirtelen leállás egészségkárosodást okozhat. Gyorsan elfoglaltságot kerestem. Több kft-t alakítottunk, ebből kettő jelenleg is működik. Ez elsősorban lekötöttséget jelent, mintsem nagy jövedelmet; de azért nyugdíjas időszakomban sikerült bérházi lakásomat kertes házra cserélni. Itt lesz mozgáslehetőség a későbbiekben is. A munkám elismeréseként szinte minden évben kaptam Kiváló Dolgozó elismerést és Kiváló Újító, valamint Kiváló Munkáért kitüntetéseket. Megkaptam a Haza Szolgálatáért Aranyérmet és a Munkaérdemrend Ezüst Fokozatát is. Visszatérve: azért szobrom nincs a DIGÉP-ben, én azonban az öntő munkatársaimmal készítettem egy több mint két méteres munkás szobrot kalapáccsal a kezében, ami most is ott áll, ha nem esett áldozatul az igen helytelenül törvényesített „megélhetési bűnözésnek”. Munkálkodásom alatt igen szoros kapcsolatban voltam a munkatársaimmal fizikai és szellemi téren egyaránt, szerettem velük együtt lenni és dolgozni. Még ma is nagy szeretettel süvegeljük egymást, ha találkozunk. Kohász kollégáimra mindig számíthattam, bárhol voltak is, hisz a kohásztársadalom egy nagy család s örülök, hogy közéjük tartozom.

62


Miskolci Egyetem

Szegfű Irén, Dr. Szarka Zoltánné



Végzés és a Miskolci Nehézipari Egyetem Vaskohászati Tanszékén való kétéves gyakornokság , valamint egy éves munkanélküliség után került be az iparba. Először a miskolci (December 4.) Drótműveknél mint horganyzói technológus dolgozott, majd 1962-től a diósgyőri (Lenin Kohászati Művek) Vasgyárban, a Metallográfiai Laboratóriumban anyagvizsgálóként helyezkedett el. A 25 éves vasgyári munka alatt részt vett a gyár termékeinek minőségi ellenőrzésében, gyártás- és reklamációs hibák vizsgálatában, majd később a gyártmányfejlesztésben. A gyár elektronmikroszkópos vizsgálatai is hozzá tartoztak. 1970-ben hőkezelő szakmérnöki végzettséget is szerzett. A Vasgyárból 1987-ben ment nyugdíjba mint tudományos főmunkatárs. Nyugdíjasként még besegített a Miskolci Egyetem Anyagvizsgálati Tanszékén folyó mikroszondás vizsgálatokba. Judit lánya hídmérnök lett.

63


Miskolci Egyetem

Szermek Ottó



1934. augusztus 23-án született Nagykanizsán. Iskoláit is itt végezte el. 1952-ben érettségizett és ebben az évben nyert felvételt a Miskolci Műszaki Egyetem Kohómérnöki karára. Felesége, Szermekné - Vilisics Éva nyugdíjas igazságügyi könyvszakértő, hites könyvvizsgáló. Fia Szermek Zsolt nős, okleveles agrármérnök, rendőr alezredes. Az egyetem elvégzése után 1957. július 1. - 1958. július 31. között a Nehézipari Egyetemen egyetemi gyakornok volt a metallográfiai tanszéken. − 1958. augusztus 1.-től 1963. március 16.-ig a Lőrinci Hengermű termelési osztályvezető, − 1963. március 17.-től 1967. december 31.-ig a KGM Vaskohászati Igazgatóság, főelőadó - osztályvezető helyettes, − 1968. január 1.-től 1984. október 14.-ig Kohó és Gépipari Minisztérium, − 1984. október 15.-től 1991. december 31.-ig a Magyar Gördülőcsapágy Művek, főmunkatárs - kereskedelmi vezérigazgatóként dolgozott és innét ment nyugdíjba. 1972 – 1978 év között 6 tankönyvet írt a Kohó- és öntőipari szakközépiskolák részére: − − − −

1979 év - Kohó Anyag- és Gyártásismeret IV. osztály számára 1973 év - Anyag- és Gyártásismeret II. osztály számára 1973 év - Anyag- és Gyártás ismeret II. (öntészet) 1974 év - Öntőipari szakmai ismeretek - Példatár I. - Példatár II. (Társszerző: Zana Dezső) − 1978. év - Öntészet II. – IV. osztály számára

64


Miskolci Egyetem

Szikszai Márta, Dr. Tranta Ferencné



1957-ben, amikor elvégeztem az egyetemi tanulmányaimat, Verő professzor Úr felajánlotta, hogy dolgozzam a Metallográfiai Tanszéken. A Magyar Tudományos Akadémia Geleji professzor Úr vezetésével létrehozta az Egyetemen a Kohászati Munkaközösséget és ennek keretében kutatói státuszt kaptam. A kutatási feladatom volt az acélok átalakulásának vizsgálata. A lassúbb hűtési sebességeknél rendelkezésre állt egy Leitz-féle dilatométer, amellyel a kemencében történő hűtést lehetett modellezni. Gyorsabb (levegő, olaj) hűtésekhez megfelelő dilatométert kellett létrehozni. Ehhez indukciós elven dolgozó elmozdulás érzékelőt készítettünk, melyet kiegészítettünk televízió képernyővel történő megjelenítéssel és ezt fényképeztük le. (a ma létező gyors adatrögzítő eszközök akkor még ismeretlenek voltak!). A méréseket kiegészítve DTA, mikroszkópos csiszolat vizsgálattal és keménységméréssel meghatározóvá vált számos acélnak a folyamatos hűtésre érvényes átalakulási diagramja. Az egyes átalakulások – különös tekintettel a bainites átalakulásra – mechanizmusának elemzése is kapcsolódott ehhez. Az acélok mellett foglalkoztam többek között réz és alumínium ötvözetek hőkezelésével, alumínium-szilícium dugattyú ötvözetek tulajdonságainak mérésével és elemzésével. A kutatási témák kapcsán több cikkem jelent meg tudományos folyóiratokban, illetve előadásokat tartottam konferenciákon az eredményekről. A kutatás mellett rendszeresen részt vettem az oktatásban is. Tartottam előadásokat a Vasötvözetek fémtana című tárgyból. Gyakorlatokat vezettem Anyagvizsgálat, Fémtan, Hőkezelés tárgyakból, melyeknél a gyakorlatok kialakítása és gyakorlati útmutatók leírása is a feladatom volt. Ezekből egy nyomtatott egyetemi jegyzet is készült. A Tanszéken egyéb adminisztrációs feladatokat is elláttam, ezek közül szívesen végeztem a könyvtárral kapcsolatos ügyek intézését. 1989.december 31-vel vonultam nyugdíjba. Néhány évig óraadóként még azután is visszajártam.

65


Miskolci Egyetem

Visszatekintve az elmúlt évekre megállapíthatom, bár az érettségi után nem kohómérnöknek készültem, a körülmények úgy hozták, hogy jó szakma lett osztályrészem, amit kedvvel és örömmel végeztem. Ehhez hozzájárult az is, hogy férjem Tranta Ferenc is a Metallográfiai (Fémtani) Tanszéken dolgozott és így a szakmai problémáink is közösek voltak, megvitathattuk azokat. Családunkról annyit, hogy két leányunk és három (21, 18, 13 éves) unokánk van.

66


Miskolci Egyetem

Tarsoly Sándor



1933. 01. 07-én Komádiban született földműves szülők ötödik gyermekeként. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte el kitűnő és jeles eredménnyel. A polgári iskola négy osztályát - magán úton- járta ki másfél év alatt, jeles eredménnyel. 1949. 02. 16-án a Váci Állami Öntőipari iskolába ment öntőtanulónak. Harmadéves ipari tanulóként termelő üzembe, a budapesti KÖVAC-ba helyezték ki, ahol 1951 januárjában acélöntő szakmunkás lett. 1951. 09. 02-án Pécsre ment szakérettségi tanfolyamra, melyet jeles eredménnyel fejezett be 1952. 08. 08-án. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki karán folytatta tanulmányait, ahol 1957. 05. 31-én kohómérnöki oklevelet szerzett. 1957. 06. 06-án a Csepeli Vas-és Acélöntődébe ment dolgozni, ahol gyakornok, üzemmérnök, vállalati belső ellenőr és tervező mérnök beosztásban dolgozott. Eközben elvégezte a Kohóipari Gazdasági Mérnöki szakot Miskolcon. 1963. 02. 04-én áthelyezték a Csepel Művek Vezérigazgatóságára, a Műszaki Fejlesztési Főosztályra főelőadónak, majd ezt követően 1964 szeptemberében csoportvezetői megbízást kapott. 1966-tól az általános műszaki osztály vezetője, 1968 -tól a Beruházási osztály vezetője volt. 1973. 02. 14-vel a Magyar Vas-és Acélipari Egyesülésbe ment át. Itt a Beruházás Ellenőrzési Osztály vezetésére kapott megbízást. Eközben részt vett egy éves fővállalkozói tanfolyamon. 1974-ben az újonnan megalakult Beruházási Főosztály Létesítmény Osztályának vezetését bízták rá. 1979. 03. 16-án megbízást kapott a Beruházási Főosztály vezetői teendőinek ellátására. Az MVAE-ben a Beruházási Főosztály - átszervezés miatt - 1980. 03. 01-el megszűnt. Egyeztetés után a Metalloglobus TEK. Vállalathoz helyezték át. Itt dolgozott, 1993. 06. 28-ig, nyugdíjazásának napjáig, beruházási osztályvezetőként.

67


Miskolci Egyetem

Tóth Aurél



1934. 03. 11-én született Füzesabonyban. Középiskolai tanulmányait a miskolci Földes Ferenc gimnáziumban végezte el, majd a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen technológus kohómérnöki oklevelet szerzett. Diplomavédés után szakmai pályafutása első és egyetlen munkahelyén, a Lenin Kohászati Műveknél helyezkedett el. A Középhengerműben üzemmérnöki beosztást kapott. 1965-től hengersori üzemvezető, majd 1969-től a Középhengermű üzemvezetője lett. 1986-ban a Hengermű gyárrészleg főmérnöke lett, majd a gyár sorozatos átszervezése után újra a Középhengermű vezetésével bízták meg, amit 1994 évi nyugdíjazásáig ellátott. Pályafutása szorosan összefüggött a Középhengermű életével, mivel az üzem, amely vezetői megbízatása előtt mindössze 1 évvel korábban indult, kialakulatlan szervezettséggel, technológiával rendelkezett, valamint a személyzetnek nem volt kellő gyakorlata. A kemencék és a gépi berendezések üzembiztonsága sem volt kielégítő. Szívós, kitartó munkával sikerült a hiányosságokat felszámolnia, s nagy szerepe volt abban, hogy az üzem már 1968-ra elérte a tervezett gyártási kapacitást, miközben a gazdasági mutatók fokozatosan javultak. Ezt, a gyártástechnológia javításával, a kemencék és gépi berendezések élettartamának növelésével, a karbantartás megszervezésével, valamint a személyzet folyamatos képzésével érte el. Pályafutása alatt többször részesítették elismerésben és kitüntetésben.

68


Miskolci Egyetem

Turcsán József



1934. 07. 08-án született Albertirsán, kitüntetéssel diplomázott. 1957 június elején megjelent annál a fővárosi vállalatnál, amellyel 3 hónappal korábban megállapodott a felvételéről. Közölték, hogy az Egyetem pártszervezetétől kapott levél szerint – a melyet egy évfolyammal alatta járó diáktársa írta alá – az "ellenforradalom aktív, fegyveres résztvevője" volt, ezért nem veszik fel. Újabb álláskeresés után július közepén tudott elhelyezkedni a Csepel Vas- és Acélöntödéknél. A vállalatnál előbb művezetőként, majd üzemmérnökként dolgozott. Évek multával a Műszaki Fejlesztési Osztályra került, ahol csoportvezetőként dolgozva a gyár nagy részének teljes rekonstrukcióját készítették elő. Közben 1963 - 66 között elvégezte a Nehézipari Műszaki Egyetem Gazdasági Mérnöki szakát. A 60-as években pedig tagja lett a Bányászati és Kohászati Lapok "Öntöde" című kiadványa szerkesztőbizottságának. 1970-ben átment az apci Qualital Könnyűfémipari Feldolgozó Vállalathoz műszaki-fejlesztési osztályvezetői munkakörbe. Itt a folyamatos technológiai fejlesztések mellett a cég budapesti gyárrészlegének Apcra telepítése volt a fő feladatuk. A napi 150 km-es utazásba belefáradva ismét budapesti munkahelyet keresett. Így 1973-ban az Országos Tervhivatalban helyezkedett el. Itt a Közgazdasági Főosztályon színesfémek termelésével, felhasználásával, belés külkereskedelmével, államközi szerződéseivel foglalkozott főelőadó, majd csoportvezető munkakörben. 1980-ban a Metalloglobus Fémipari és Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalathoz ment. Itt különböző területeken dolgozott főosztályvezető munkakörökben. 14 éve eltelte után, 60. életévét betöltve, üzletág-igazgatóként kérte nyugdíjazását 1994-ben. Azóta feleségével együtt nyugdíjasként élik életüket, mindeddig jó egészségben.

69


Miskolci Egyetem

Urbán László



1930. 11. 30-án született Tápiószecsőn. Elemi iskolái elvégzése után kőművesinas lett egy budapesti cégnél. A háború a félévi tanulóidőt eltörölte a céggel együtt. Ezután a MÁVAG-ban lett kovács tanuló. Szakmunkásvizsga után kovács szakmunkásként dolgozott a mozdony gyárban. 1951-ben a vállalatvezetés szakérettségi tanfolyamra küldte, melynek sikeres elvégzése után felvételt nyert a Miskolci Egyetem Kohómérnöki Karára. Az egyetemi tanulmányok sikeres elvégzése után pályázat útján felvételt nyert a Diósgyőri LKM Húzó-Hőkezelő gyáregységébe, technológus munkakörbe. Új technológiát készített a húzó-hőkezelő üzemek részére, melynek alkalmazása megszüntette a korábbi magas selejtet és az ismétlődő hőkezeléseket. Mivel a Húzóüzem rendkívül elavult gépi berendezésekkel volt kénytelen gyártani, az üzem főmérnöke megbízta azzal, hogy egy új telepítésű húzóüzem tervét készítse el, az akkor kapható legjobb húzógép-parkkal. A tervet elkészítette és egy teljesen automatizált gépsor telepítését javasolta. A telepítést már nem végezhette el, mert felsőbb utasításra átlépett a Központi Technológiai Osztályra, ahol az Erzsébet-híd építéséhez felhasználandó széles-acél lemez hőkezelési technológiájának, valamint a földalatti vasút áramvezető sin Martin kemencéből történő gyártástechnológiájának kidolgozásával bízták meg. 1974. szeptember 1-vel áthelyezéssel a Miskolci Városi Tanács Munkaügyi Osztályára került munkaügyi főelőadói munkakörbe. Innen a Megyei Temetkezési Vállalathoz ment el dolgozni beruházói munkakörbe. A temető, valamint az irodaépület elkészülte után az Elzett Művek Sajószentpéteri gyárában helyezkedett el, termelési osztályvezető beosztásban. 1985-ben egészségi állapota megromlott és a napi hosszú utazásokat nem tudta vállalni, ezért a DIGÉP Melegüzemi gyáregységében szerkesztői, majd technológusi munkakörben dolgozott tovább. A régi technológiák átvizsgálása után a mellsőtengelyek anyagnormáinál 15-25 kg anyagmennyiség megtakarítást ért el. Munkavégzése mellett szerzett egy második diplomát a gazdaságmérnöki szakon, majd államigazgatási ismeretekből oklevelet. A DIGÉP-ből ment nyugdíjba 1990. december 1-vel. 70


Miskolci Egyetem

Vécsey Béla



1931 dec. 23-án Vácott született. Szülei gyári munkások voltak. A négy általános és a négy polgári iskolát is Vácott végezte el. Ezután az újpesti "Donáth" nevezetű vasöntödébe ment, ahol kitanulta a vasöntő szakmát. Itt dogozott 1950-ig, majd vállalata szakérettségi tanfolyamra küldte. A szakérettségit a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban végezte el 1952-ben. Innen került a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki szakára 1952-ben, amit 1957-ben eredményesen elvégzett. Diplomavédés után a budapesti Rézhengerműveknél kapott állást. Kezdetben üzemtechnológusként, majd 1959-ig a réz- és bronzöntöde vezetőjeként dolgozott. 1959 októberében a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárába került pályázat útján. Még ebben az évben megnősült, első házasságból egy kislánya született. 1959-től 1962 év végéig a gyár vaspor-permalloy üzem vezetője volt, mely időszak alatt az üzem kétszer is elnyerte a vállalat "Kiváló Üzem" vándorzászlaját. 1963-ban került át a vállalat fejlesztési főmérnökségére, ahol Szabó Miklós, volt miskolci egyetemi adjunktussal együtt elkezdték a Mn-Zn ferritek kifejlesztését, majd a gyártás bevezetését. Abban az időben ez rendkívül nehéz feladat volt, mivel ilyen témájú elérhető szakirodalmuk alig volt. 1965-től egyedül irányította a Mn-Zn ferritek fejlesztését. Eközben megbízták a fejlesztési osztály vezetésével is. 1968-ban, irányítása alatt sikerült olyan Mn-Zn ferrit minőségeket kifejleszteni és gyártani, melyek elérték az akkori nemzetközi szintet, így nem csak a hazai igényeket sikerült kielégíteni, hanem vállalatuk export képes is lett. Az állandóan növekvő minőségi követelményekkel a továbbiakban is lépést tudtak tartani. 1974-ben házassága megromlott és elvált. 1976-ban újra nősült, mely házassága azóta is tart és kiegyensúlyozott. Két nevelt fia van. 1992-ben ment nyugdíjba, de még az évben visszahívták a gyárba dolgozni, mely időszak alatt a Mn-Zn ferritek továbbfejlesztése mellett egy újabb ferrit-profil, a Ni-Zn ferritek kifejlesztése volt a feladata, melyet sikeresen végezett. 2001 évben végleg abbahagyta a munkát. Tulajdonképpen élete nagy részét a Mn-Zn és Ni-Zn ferritek fejlesztése töltötte ki. Munkája során sok kitüntetésben részesült. Négyszer kapta meg a Kiváló Dolgozó, egyszer a KGM Elismerő Oklevél, kétszer a vállalat Elismerő Oklevél, Kiváló Újító ezüst és arany fokozata kitüntetéseket.

71


Miskolci Egyetem

Dr. Voith Márton



Szubjektív(ebb)en: Édesapám korai halála miatt már érettségi előtt dolgoznom kellett. Így esti tagozatos hallgatóként kezdtem el tanulmányaimat a Kohómérnöki Karon. Majd, mivel feltehetően behívtak volna katonának, a második év végén kértem Patyi bácsit (Pattantyús Imre professzor urat), az akkori Dékánunkat, engedélyezze átlépésemet a nappali tagozatra. Ehhez Ő mintegy tucatnyi különbözeti vizsga, illetve gyakorlati jegy megszerzéséhez kötötten hozzájárult, így én csak a harmadik év elején csatlakozhattam az évfolyamhoz. De mivel a különbözeti vizsgák letétele mellett a tanulmányi átlagom is igen fontos volt (az ösztöndíjból éltem), jószerivel minden szabadidőmben tanultam. Ráadásul Miskolcon (Diósgyőrben) laktam, ami bizonyos szempontból kétszeres hátrányt jelentett: Részben kétszer egy óra ment rá az akkor még igencsak rossz közlekedésre, részben nem eléggé (nézőpont kérdése!) vettem részt az úgynevezett közösségi munkákban. Ennek majdnem katasztrofális következménye lett: Akik a fenti nézőpont "másik" oldalán álltak, fegyelmit készítettek elő ellenem, amiről az 1956-ban visszakapott személyi anyagom tájékoztatott. Tehát én 56-nak az oklevelemet is köszönhetem. Mivel az V. év második féléve sztrájk-hangulatban indult, én január végén "visszakéredzkedtem" előző munkahelyemre, a Lenin Kohászati Művek Nagykovácsműhelyébe. Geleji Sándor professzor úr hívó szava itt talált rám és az Ő hívására még az 1957-es évben visszajöttem az Egyetemre, de már nem hallgatónak, hanem "gyakornoknak". (Ez pontosan fél annyi fizetést jelentett, mint amit a gyárban otthagytam. Dehát a tudomány...) A szamárlétra sok fokát végigjárva ehhez a munkahelyhez (Kohógéptani és Képlékenyalakítástani Tanszék) nyugdíjba menésemig hű maradtam. Mindkét gyermekünk saját háztartásában él (az egyik nős, a másik férjezett), így feleségemmel ketten számláljuk a napokat.

72


Miskolci Egyetem

Objektív(ebb)en: Tanulmányok: − 1952-57: NME, Kohómérnöki Kar; − 1958-63: BME, Villamosmérnöki Kar; − 1967: műszaki egyetemi doktor; − 1977: a műszaki tudomány kandidátusa; − 1984: a műszaki tudomány doktora. Munkahelyek: − 1951-57: Lenin Kohászati Művek, nagykovácsműhely, szerszámszerkesztő, − 1957-től: Miskolci Egyetem, Kohógéptani és Képlékenyalakítástani Tanszék, tanársegéd, adjunktus, docens, − 1987-től 2004. évi nyugdíjazásig: tanár. − közben 1986-89, és 1991-95: Kohómérnöki Kar, dékán. Fő kutatási területek: képlékenyalakítás, a nagy alakváltozások témaköre, ezen belül különösen lapos termékek meleg- és hideghengerlése, profilhengerlés, csőgyártás, huzal-, rúd-, és csőhúzás, kovácsolás és sajtolás, alumínium féltermékek gyártása, alakítógépek tervezése, üzemeltetése, a hőmérsékleti hatások tervezése a képlékeny alakításban, termomechanikus alakítás. Oktatási tevékenység: kohógéptan (alakítógépek), kohászati szállító berendezések és segédberendezések, alumíniumötvözetek képlékenyalakítása, fémalakítás, kovácsolás, sajtolás, csőgyártás, gyártástechnológiák komplex tervezése. Publikációk: 7 szakkönyv és könyvrészlet, több egyetemi jegyzet, mintegy 80 szakcikk. Tudományos, szakmai közéleti tevékenység: − 1977–85: MTA Technológiai Bizottság tagja − 1985–90: MTA Anyagtudományi és Technológiai Bizottság tagja, a Képlékenyalakítási Munkabizottság titkára − 1979–90: MTA Miskolci Akadémiai Bizottság, Kohászati Szakbizottság Alakítástechnológiai Munkabizottságának titkára − 1986–: MTA Miskolci Akadémiai Bizottság, Kohászati Szakbizottság tagja − 1990–96: MTA Miskolci Akadémiai Bizottság, Kohászati Szakbizottság elnöke 73


Miskolci Egyetem

− 1990–: MTA Metallurgiai Bizottság tagja − 1990–97: MTA Metallurgiai Bizottság Fizikai Metallurgiai Bizottságának elnöke − 1997–2000: MTA Metallurgiai Bizottságának elnöke − 1990–95: MTA Tudományo Minősítő Bizottság Gépészeti, kohászati Szakbizottságának tagja − 1995–2000: MTA Doktori Bizottság Gépészeti, Kohászati Szakmai Bizottságának (Szakbizottságának) tagja − 1994–1997: Magyar Akkreditációs Bizottság Bányászati és kohóipari tudományági szakbizottság tagja − 1995–: Az MTA Köztestületének tagja − 1998–2001: MTA, Műszaki Tudományok Osztálya, választott doktori képviselő − 1997–2000: Magyar Akkreditációs Bizottság Műszaki Intézményi Szakbizottság tagja − 1998–2003: OTKA Élettelen Természettudományi Kollégium Gépészeti-Kohászati zsüri tagja − 1998–: MTA Bolyai János Kutatási ösztöndíj műszaki szakértői kollégiumának tagja Szakmai kitüntetések: − Az oktatásügy kiváló dolgozója (Művelődési Minisztérium, 1969.) − A Munka Érdemrend bronz fokozata (Elnöki Tanács, 1979.) − Signum Aureum Universitatis (Miskolci Egyetem, 1989.) − Kerpely Antal emlékérem (OMBKE, 1991.) − Akadémiai Díj (MTA, 1992.) − A Vaskohászatért emlékérem (Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés, 1993.) − Pro Facultate Ingeniariorum Metallurgiae (Miskolci Egyetem, 1995.) − A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (Művelődési és Közoktatási Minisztérium, 1996.) − Jubileumi Aranyérem (Miskolci Egyetem, 1999.)

74

EMLÉKLAPOT KAPTAK – 1957 után szereztek diplomát – 1. Bene Imre 2. Dr. Brunner Mihály 3. Deli László 4. Fekete Simon Ottó 5. Dr. Brunnerné Gerendás Hedvig 6. Ivanics Frigyes 7. Dr. Mihalik Árpád 8. Pataki István 9. Horváthné Rózsahegyi Ibolya 10. Szíj Zoltán 11. Ivák László (diplomát nem szerzett)

Emléklapot kaptak

Miskolci Egyetem

Bene Imre


okleveles. kohómérnök

1931. augusztus 22-én született Derecskén (hajdú-Bihar megye), parasztcsalád gyermekeként. 1952-ben Pécsett érettségizett. 1961-ben végzett Miskolcon, az NME kohómérnöki karán, vas- és fémkohász szakon. Az egyetem elvégzése előtt már dolgozott Miskolcon, a Nehézszerszám-gépgyárban. 1951-ben kiváló szakmunkás-bizonyítványt szerzett vasesztergályos szakmában. Az egyetem elvégzése után Debrecenbe került, az 1963-tól MGM néven ismert Gördülőcsapágygyárba. A metallográfiai laboratóriumban dolgozott nyugdíjazásáig. Anyagvizsgálóként, majd 1962. január 1-től laboratóriumvezetőként tevékenykedett. Az MGM-nek volt egy kis öntödéje, így foglalkozhatott a szürkevasöntvények mechanikai-metallográfiai tulajdonságaival, vizsgálataival. Kísérleteket végeztek gömbgrafitos öntöttvassal, amelynek a mechanikaimetallográfiai vizsgálatát több éven keresztül végezte. Hajdú-Bihar megyében több vállalatnak (MEZŐGÉP, LAGÉPV, Vegyipari Vállalat, stb.) éveken át végezte bérmunkában az öntöttvasak és acélok mechanikai és metallográfiai vizsgálatát. Az MGM laboratóriumban sokat foglalkozott a csapágyacél-alapanyagok mikrozárványainak hatásával a pitting képződésére, a csapágy élettartamára, továbbá csapágy-, szerszám- és szerkezeti acélok élettartam-vizsgálatával, valamint kész szerszámok használat előtti és utáni vizsgálatával. Az egyesületi munkát 1959-ben kezdte, amit az 1999-ben kapott „40 éves tagságért Soltz Vilmos-emlékérem” is alátámaszt. A debreceni csoportban volt vezetőségi tag, csoporttitkár, csoportelnök egy-egy ciklusban. A munkahelyén „kiváló újító” bronz fokozatú és több "kiváló dolgozó" jelvény kitüntetést kapott. 1991-ben vonult nyugdíjba. Az OMBKE öntödei szakosztály debreceni csoportja kb. 1988-ig volt aktív, röviddel ezután megszűnt, felbomlott. Az MGM öntödéjét 1988-ban lebontották, a tagság szétszéledt, de Bene Imre továbbra is egyesületi tag maradt.

76

Emléklapot kaptak

Miskolci Egyetem

Dr. Brunner Mihály

1933-ban születtem Kolozsváron. 1952-ben érettségiztem Budapesten az Árpád gimnázium latin-szakán, majd kohászatot kezdtem tanulni Miskolcon. 1956. december 1. elhagytam az országot, Gerendás Hedvig, Deli Laci és Rácz Laci évfolyamtársaimmal együtt. 1956. dec. 13-án érkeztem Svédországba Hédivel. 1958-ban összeházasodtunk. 1957-ben kezdtem tovább tanulni kohászatot a stockholmi kir. műszaki egyetemen (KTH). 1960-ban az utolsó vizsgám után magához hivatott a Jerkontoret főmérnöke - a magyar Kohászati Egyesülés megfelelője - ahol Hédi már alkalmazva volt, és felajánlott egy kutatói állást. A tűzálló anyagokkal foglalkoztam én is. 1964-ben doktoráltam. Férj és feleség ugyanazon a munkahelyen ugye problematikus. Gondoltam, a Jernkontoret-et átengedem Hédinek, én pedig máshol próbálok szerencsét. Átnyergeltem a vasércek redukciója témára, majd 1970-ben a Nyby Bruk acélgyárban helyezkedtem el, Stockholmtól 140 km-re, mint metallurgiai kutató/fejlesztő. 1973-ban kineveztek az acélmű igazgatójának. Kilenc évig dolgoztam itt, vagyis az acélgyártó gyakorlatban. Itt szereztem meg két specialitásomat az ivfényes kemencék és a rozsdamentes acélok konverteres gyártása területén, AOD (Argon Oxygen Decarburization). 1979-ben kineveztek a MEFOS - metallurgiai kutató intézet - kutatási igazgatójának. Itt újra kapcsolatba kerültem Hédivel és a Jernkontorettel, ahonnan a pénz jött, de a munkahelyem messze északon volt, Stockholmtól 1000 kilóméterre. Repülőn jártam dolgozni... 1985-ben egy fejvadász - head hunter - felfedezett és engem ajánlott egy nagyvállalathoz - AGA, ipari gázvállalathoz - a metallurgiai kutatás vezetőjének. Ismét Stockholmban találtam magamat, 14 év után újra együtt mentünk Hédivel a munkába, csak egy bizonyos metro-állomáson váltunk el és ment ki-ki a maga dolgára. Az AGA egy igazi nagyvállalat, 10.000 alkalmazott, 32 leányvállalat 32 országban. 1988-ban kineveztek az AGA fejlesztési leányvállalata vezérigazgatójává. Közeledett a Nagy Év, 1989. AGA rögtön alapított magyar leányvállalatot. 77

Emléklapot kaptak

Miskolci Egyetem

1998-ban mentem nyugdijba, azóta sokat építkeztem, írtam egy könyvet Szofoklész egyik drámájáról, gondolom ilyesmire kohász eddig még nem vetemedett. 2004-től három évig voltam a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány kuratóriumának elnöke, így végül Magyarországon is tevékenykedhedtem egy kicsit. Az EU-ban, úgy érzem, a Haza utólért minket. Hát ilyen az élet, végül minden a helyére kerül. A miskolci évek életem sorsdöntő évei voltak, hiszen egyre inkább miskolci kohásznak érzem magam, még a Diósgyőr felől fújó szél kátrányillata is az orromban van, ha lehúnyom a szemem...

78

Emléklapot kaptak

Miskolci Egyetem

Deli László

Jászapátin, a napraforgó betakarítás időszakában, 1932. szeptember 18-án vasárnap, a meleg éghajlatból belepottyantam a Jászság valóságba. László névre kereszteltek. A Deli nevet meg ráadásul kaptam. Iskoláimat Budapesten végeztem. 1952-ben Pécsett szakérettségiztem. Szeptemberben beiratkoztam a Dudujkai Egyetem kohómérnöki karára. Vettem egy pár új kalucsnit és beköltöztem a négyes diákszállóba. 1956. december 4-én elhagytam Magyarországot Ausztrián keresztül Németország felé. Zirndornban, a határ átmenőn megkaptam a német menekült útlevelet. 1956 karácsonyát Marburgban töltöttem. 1957. április elején, már jól megalapozott nyelvtudással, elutaztam a RheinischWestfählische Technische Hochschule Aachen városába. Egyiket a másik után felkerestem a kohászati tanszékeket. Kevés eredménnyel! Sehol órarend, sehol egy jegyzet, sehol semmi nem volt kötelező. Sepp Weiß, kb. 90 kilós sörkedvelő diák rábeszélt, hogy menjek vele az Öntészeti Tanszékre. Csak 14 Student van, hetenként olvasztanak a kupolókemencében és utána estig söröznek. A Prof fizeti és még 20 – 20 Márkát is kapunk. 1957. május elsején beiratkoztam az Öntészeti Tanszékre. Seppel közös diplomafeladatot kaptam. Én végeztem az összes kísérleti munkát, ő meg összeírta és beköttette. Nevemben még három helyre pályázatot is írt. Sikerrel! 1959. május elsején megszereztem a német diplomát. 1959. május kezdetétől október végéig szünidőztem. Autóra és motorkerékpárra megszereztem a jogosítványt. Időm és kedvem szerint alkalmi munkával pénzt kerestem és „vágyaimnak sólyom szárnya támadt”, beutaztam a környező országokat.1959. november elsején megvalósult miskolci diákkori vágyam. A Ruhrvidék kellős közepén,Gelsenkirchenben, (Schalke 04!), a Rajnai Acélművek egyik öntödéjében, mint gyakorló mérnök, elkezdtem pályafutásomat. 1960 tavaszán megbotlottam a szobám bérbeadó hölgy 18 éves lányába, de nem estem pofára! Egyszer hirtelen elém állt: „mondj valamit magyarul!” Kis csúnya! Így lett Dórisból Kiscsunya!

79

Emléklapot kaptak

Miskolci Egyetem

1962. április elsejétől, mint helyettes öntödevezető mérnök folytattam munkámat. A Szárvidéki Vas- és Acélműhöz tartozó öntöde, Neunkirchen (Saar)ban 170 munkást alkalmaztatott. 1962. szeptember 11-én, Gelsenkirchenben, gyűrűt húztunk az ujjunkra! Az öreg Deli szemei is könnyet eresztettek! Lányaink Alexandria, Martina és Sonja itt születtek. 1964. július elsejével kineveztek öntödei főnöknek. (Chef du Fonderie).1977. április elsejétől, Mülheim an der Ruhr városában, a Thyssen Gießerei AG vasöntödéjében, mint üzemvezető mérnök dolgoztam. 1979-től 1980-ig üzemvezető voltam Siegenben a Hundt & Weber fémöntödében. 1980- tól 1990- ig vállalati üzletvezető helyettes voltam Haan (Rhl) városában a Karl Wittelsbürger öntöde és gépgyár családi cégnél. Gazdaságilag tekintve, ez a cég azon cégek közé tartozott, amely az átlagnál jóval nagyobb nyereséggel dolgozott. 1990-ben mérnöki irodát nyitottam és még a mai napig is sikeresen tevékenykedek. Lányaink családja egészséges utódokkal meggyarapodott. Jelenleg kétszer kettő és egyszer egy unokának örvendünk. A nyár elejétől szeretnék Kiscsunyával néhány évet Budapesten élni. Kiscsunyát beíratom egy nyelviskolába. Szeretnénk Árpád utódait, országát és szép városait megismerni. „Nem tartozott sehova, se jobbra se balra. De végletes természete az arany középutat se kedvelte...” (Jean Cocteau)

80

Emléklapot kaptak

Miskolci Egyetem

Fekete Simon Ottó

Szászörményesen, Romániában született 1930. október 1-én. Kanadában él, házas, három gyermeke van. Egyetemi tanulmányait 1952-ben kezdte a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karán, ahol négy évet sikeresen elvégzett. Az 1956-os forradalom idején a Miskolci Egyetem Diákparlamentjének elnöke volt. A forradalom leverése után külföldre távozott. Tanulmányait Kanadában 1960ban, a Torontói Egyetem kohómérnöki karán évfolyamelső kitüntetéssel fejezte be. A kohászatban szerzett 47 éves tapasztalata kiterjed a különböző színesfémek (nikkel, vörösréz, kobalt, arany, platina nemesfémcsoport) feldolgozásának teljes folyamatára: a flotációtól, az olvasztáson és finomításon át, a kész fém előállításáig. Széleskörű tapasztalatra tett szert kutatási és fejlesztési tevékenység vezetésében. Vezető tanácsadóként és műszaki felügyelőként vesz részt a világ fontosabb színes-fémkohászati egységeinek tervezésében, kivitelezésében és működtetésében. Magas színvonalú szakértelemmel rendelkezik műszaki alkalmazottak vezetése, valamint szerteágazó projektek humán- és pénzügyi forrásteremtése területén. Különösen nagy tapasztalata van átfogó nemzetközi projektek tervezésében és megvalósításában. Szakmai pálya: − 1995-től Nyugdíjas; nemzetközi szaktanácsadó − 1990-1995 Falconbridge Limited Toronto, Kanadai igazgatóság Kohászati igazgató − 1980-1990 Falconbridge Ltd. Toronto, Kanadai Igazgatóság Vezető kohómérnök − 1979-1980 AMAX Inc. Golden, Colorado USA Programigazgató - Laterit projektek − 1977-1979 AMAX Inc. Golden, Colorado USA Kutatási-Fejlesztési igazgató − 1972-1977 AMAX Metallurgical Laboratories, Golden, Colorado USA Fejlesztési igazgató 81

Emléklapot kaptak

− − − −

Miskolci Egyetem

1970-1972 1967-1970 1966-1967 1965-1966

Falconbridge Ltd. Sudbury-Medence Vezető kohász Falconbridge Ltd. Sudbury-Medence Helyettes vezető kohász Faconbridge Ltd. Sudbury-Medence Kohászati kutatásvezető Falconbridge Ltd. Sudbury-Medence Kohászati kutatásvezető-helyettes − 1960-1965 Falconbridge Ltd. Sudbury-Medence Kohászati kutatómérnök

Értekezések és szabadalmak: − 7 szabadalom társszerzője, melyek Ni, Co, Cu, Fe és Al ércek, koncentrátumok gazdaságos feldolgozására vonatkoznak. − 1977-1996. 5 értekezés és publikáció a nikkel és a kobalt feldolgozásával és felhasználásával kapcsolatban. 2006. októberében, az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulóján, a Diákparlament elnökeként tanúsított hazafias helytállását a Miskolci Egyetem emlékéremmel ismerte el.

82

Emléklapot kaptak

Miskolci Egyetem

Gerendás Hedvig, Dr. Brunner Mihályné

Oklevél: Stockholm 1960.

1933 április 30. születtem Újpesten. A Teleki Blanka gimnáziumban érettségiztem, majd 1952-ben kohászatot kezdtem tanulni Miskolcon. 1956. december 1-én elhagytam az országot Brunner Mihály, Deli Laci és Rácz Laci évfolyamtársaim társaságában. 1956. december 13-án érkeztem Svédországba Mihállyal együtt, akivel 1958-ban összeházasodtunk. 1957-ben kezdtem tovább tanulni kohászatot a stockholmi kir. műszaki egyetemen (KTH). Utolsó vizsgámon, metallográfiából, a professzor megkérdezte, hogy van-e állásom. Mondtam, hogy nincs. Rögtön fölhívta a Jernkontoret-et, a magyar Kohászati Egyesülés megfelelőjét, ahova másnap elmentem beszélgetésre, amikor is rögtön felvettek kutatónak a tűzálló anyagok témában. Nos, 1998-ban innen mentem nyugdíjba! Egy pár évig a tűzálló anyagok laboratóriumában dolgoztam, majd 1960-ban kineveztek az öntödei és tűzálló anyagok kutatóbizottságai szakmai vezetőjének. 1970-ben a metallurgiai főbizottság szakmai vezetője lettem. Ekkor a többi északi ország acéliparja is csatlakozott a Jernkontoret kutatásához. Így tevékenységem már négy ország acéliparában folyt. Az én feladatom volt a kutatási programok szervezése, a tevékenység műszaki és gazgasági ellenőrzése s kiértékelése. Az állami szerveknek én ismertettem a programokat és szereztem a pénzt. Lassan elterjedt a híre, hogy igazán nagy pénzeket csak én tudok szerezni... Ez persze nevetséges, de tény az, hogy Thacher asszony mintájára az Iron Lady becenevet kaptam. Végül is 1998-ban mentem nyugdíjba. Ekkor egy ritka elismerésben lett részem. Az acélipar kezdeményezésére megkaptam egy kitüntetést, mellyet 1822-ben alapított a Jernkontoret „a szorgalomért és ügyességért a kohászati mesterségekben” cimmel. Amire tényleg büszke vagyok az az, hogy én voltam az első nő, aki ezt a kitüntetést megkapta! A Jernkontoret a legrégibb iparági egyesülés; 1747-ben alapították, Stockholm belvárosában van, a királyi palota közelében. Egy élmény: a Jernkontoret 250-ik évfordulóján, a kohásztársadalom nagybankettjén a királyi pár is jelen volt, valamint három miskolci évfolyamtárs, Mezei Jóska, Mihály és én... 83

Emléklapot kaptak

Miskolci Egyetem

Két gyermekünk van, fiúnk az USA-ban él, lányunk Svédországban. Két unokánk van. Stockholmban laktunk, de 1970-ben vettünk egy lakást Grasse-ban, Franciaországban. Nyugdíjazásunk után elcseréltük a lakást egy kis házra és ide költöztünk. Most a telet itt töltjük, a nyarat pedig Stockholmban, mint a vándormadarak. Legfőbb hobbim a verseny-bridge. Svéd és francia klubbokban versenyzünk. Gyakran gondolok Miskolcra és egyetemi éveimre, életem kiemelkedő korszakára.

84

Emléklapot kaptak

Miskolci Egyetem

Ivanics Frigyes


okleveles kohómérnök.

1934-ben Gyulán születtem. 1952-ben a Budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségiztem. Egyetemi tanulmányaimat 1952-1960 között a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karán végeztem. 1955-1956 között a Csepeli Könnyűfém Formaöntödében, mint segédmunkás, majd betanított kokillaöntőként dolgoztam. 1957-1958 között a Pesterzsébeti Motoröntvénygyárban műszaki gyakornok, 1959 – 1963 között üzemmérnökként dolgoztam. Itt a Vasipari Kutató Intézet által irányított fekete temperöntvénygyártás kísérleteiben részt vettem. Üzemmérnöki feladatom mellett energetikus teendőket is elláttam. 1963-1975 között a Zalamegyei Vasipari Vállalat Nagykanizsai Vasöntödéjének üzemvezetője voltam. Itt a Tüzeléstechnikai Kutatóintézet által vezetett Földgáztpóttüzeléses Kupolókemencében történő olvasztás, majd a Forrószeles Földgázpóttüzeléses olvasztás kísérleteiben részt vettem. 1975-1978 között Havannában, mint szaktanácsadó dolgoztam egy dugattyúkat gyártó kokillaöntödében, ahol a spanyol nyelvet is elsajátítottam. 1978-1982 között a Budapesti Építőgépgyártó Vállalatnál, mint gyártásfejlesztő dolgoztam. 1982-1990 között a Dömsödi Dózsa MgTSz Precíziós öntödéjének ágazatvezető helyettese voltam. 1990-1992 között, nyugdíjazásomig a Magyar Vas és Acélipari Egyesülésben, mint főmunkatárs dolgoztam.

85

Emléklapot kaptak

Miskolci Egyetem

Dr. Mihalik Árpád


okleveles kohómérnök.

1934-ben Nyíregyházán született. 1958-ban szerezte vas- és fémkohómérnöki oklevelét a NME Kohómérnöki Karán. Ugyanezen év május 1.-től dolgozott az egyetem Fémkohászattani Tanszékén, egy évig gyakornokként, 1964-ig tanársegédként, majd adjunktusként 1994 évi nyugdíjba vonulásáig. 1977-ben avatták doktorrá. Az oktatásban fő tématerülete az elméleti kohászattan volt, amellyel kapcsolatos jegyzetek, könyvrészletek írásában is részt vett. Társszerzője a több kiadásban is megjelent, Horváth Zoltánnal és Sziklavári Károllyal írt nívódíjas Elméleti kohászattan c. tankkönyvnek, valamint Sziklavári Károllyal írt, több évtizedes tapasztalatot összefoglaló Kémiai metallurgiai példatárnak. Folyamatosan részt vett a tanszéken folyó kutató- és egyéb munkákban. Utolsó aktív éveiben oktatta a könnyűfém-metallurgia c. tárgyat és egy új - fémés fémtartalmú hulladékok újrafeldolgozása - tantárgy anyagát állította össze és írt belőle egyetemi jegyzetet. E tárgyat nyugdíjazása után is még több évig előadta a környezetvédő ágazat kohómérnök-hallgatóknak. Összességében 10 tankönyv, ill. egyetemi jegyzet, 14 oktatási segédlet, 30 szakcikk, 15 szakmai előadás szerzője, ill. társszerzője. Szerzőtársa a Műszaki Értelmező Szótár sorozat többnyelvű Fémkohászat (1992) kötetének, valamint EU Leonardo da Vinci programja támogatásával készült és az interneten hozzáférhető többnyelvű Kohászati értelmező szakszótárnak (2002).

86

Emléklapot kaptak

Miskolci Egyetem


Pataki István .

Az 1952-57 évfolyammal közel négy évet együtt végeztem, de egy betegségem miatt tanulmányaimat illetve az utolsó évet az 1958-ban végző évfolyammal fejeztem be. Diploma témám alumíniumsajtolás volt. Ezen időben került megkötésre a Szovjetunióval a timföld-alumínium egyezmény, amelynek keretén belül nagy mennyiségű alumínium fém érkezett az országba. Székesfehérváron a Könnyűfémműben kezdtem pályámat. Itt kezdődött el az alumínium félgyártmány gyártás bázisának kiépítése. Az első ütemben nagy kapacitású öntöde és prés-és húzómű épült meg. 1961-ben a húzómű, majd a prés és húzómű gyáregység vezetője lettem. A berendezések a Szovjetunióból kerültek leszállításra, amelyek egy elavult technológiát képviseltek. Aktívan részt vettem ezeknek a gépeknek a korszerűsítésében és egy világszínvonalat képviselő nyugatnémet prés-gépsor beszerzésében. 1974-ben, amikor a beruházás második üteme indult - korszerű széles-szalag hengermű és présmű létesítésére ill. bővítésére -, akkor a Magyar Alumíniumipari Trösztbe kerültem, mint fejlesztési főmérnök. Első időben a Székesfehérvári Könnyűfémmű fejlesztési és termelési feladataival foglalkoztam. A későbbiekben a munkám kiterjedt a többi félgyártmány gyártására, úgymint a kőbányai fólia, az inotai keskenyszalag és tubus, valamint huzal gyártására és fejlesztésére és a készárugyártás egy részére is. A Magyar Alumíniumipari Tröszt ismeretanyagot vásárolt a francia CegedurePechine cégtől a félgyártmány-gyártás technológia korszerűsítésére. 1988-ig ezen együttműködés felelőse voltam. 1992-ben mentem nyugdíjba és ezt követően pár évig még Felügyelő Bizottsági tagként tevékenykedtem. Ma már szakmai kérdésekről a megjelenő szakirodalomból tájékozódom.

87

Emléklapot kaptak

Miskolci Egyetem

Rózsahegyi Ibolya, Horváth Csabáné


1934. március 18-án született Budapesten. A középiskolát a Teleki Blanka Leánygimnáziumban végezte. 1952-ben érettségizett. 1952-től a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Kar Metallurgus Szakának hallgatója volt. Az abszolutóriumot 1957-ben szerezte meg és 1965-ben diplomázott. Közben 1957-től a Magyar Optikai Művek Idegenárú Átvételének anyagvizsgáló részlegében dolgozott. Itt 1957-től 63-ig mechanikai vizsgálatokat és színképelemzést végzett. 1963-ban adódott egy állás az Országos Érc- és Ásványbányák Kutató Vállalatának Színképelemző Laboratóriumában. A hely mind szakmailag, mind anyagilag kedvező volt számára és a munkát nagy kedvvel és lelkiismeretességgel végezte: a Mátrában gyűjtött geológiai mintákat elemezték, amelyek alapján a recski rézércesedést felfedezték. Sajnos a laboratóriumot 1967-ben Egerbe telepítették, így kénytelen volt megválni tőle és átment a Gépipari Technológiai Intézet Anyagvizsgáló Laboratóriumába. Itt főleg metallográfiai vizsgálatokkal foglalkozott. Az Intézet tevékenységi köre igen szerteágazó volt. Ennek megfelelően az anyagvizsgálat feladatai is nagyon sokrétűek voltak. 1971-ben kezdte el az anyagvizsgáló szakmérnökit a Budapesti Műszaki Egyetemen, amit 1976-ban fejezett be. 1972-ben kapott egy kedvező állás-ajánlatot a Magyar Szabványügyi Hivatalban. Átment oda és ott dolgozott 1990-ig, nyugdíjazásáig. Hozzá tartozott az összes anyagvizsgálatra és színesfémekre vonatkozó szabvány gondozása, korszerűsítése. Ebben az időben folyt a KGST szabványok kidolgozása. A szakértői értekezleteket mindig más-más országban tartották, így sikerült bejárnia az összes - akkor még szocialista - országot és megismerni a terület szakértőit. 1958-ban ment férjhez. A férje, volt évfolyamtársa, Horváth Csaba. Leányuk, Eszter 1973-ban született.

88

Emléklapot kaptak

Miskolci Egyetem


Szíj Zoltán

Falusi kántortanító első gyermekeként Győrszemerén született 1934-ben. 1944től a Révai Miklós Főreál Gimnázium tanulója, ahol 1952-ben kitüntetéssel érettségizik. Még ez évben kezdi meg egyetemi tanulmányait a Miskolci, akkori Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karán. Harmadéves, amikor az orosz könyvek elégetése miatt - kitűnő tanulmányi eredménye ellenére - kizárják az egyetemről. Segédmunkás lesz a Győri Magyar Vagon- és Gépgyárban. 1956 őszén - rehabilitálása folytán - tovább tanul. Az októberi forradalomban az egyetemi diákparlament alelnöke, ezért 1957-ben letartóztatják, elítélik. A börtönből 1958 szeptemberében szabadul. Öntödei munkásként, laboránsként dolgozik a Rába MVG-ben. Diplomáját 1966-ban védi meg jeles minősítéssel Ezt követően fejlesztő mérnök, metallurgiai vezető, üzemvezető, gyárrészleg vezető ugyanitt. 1976-ban megvédi gazdasági mérnöki diplomáját is. Tanít adjunktusként a Dunaújvárosi Főiskolán, tanár a Győri Jedlik Ányos Gépipari Technikumban. Aktív pályáját a Győr MJV. Önkormányzatánál városigazgatóként fejezi be 1995 márciusában. 1956-os politikai helytállásáért 1991 október 23-án megkapja az „1956-os emlékérmet” Göncz Árpád Köztársasági Elnöktől. Közéleti munkáját már egyetemista korában az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületben kezdi. 1969-től 10 évig a győri helyi titkár, majd 19801983-ig az Öntödei Szakosztály országos titkára. Számos tudományos konferencia szervezője Győrben. Utolsó egyesületi munkája 1996 szeptemberében a Rába MVG 100 éves, Győr MJV 725 éves jubileuma alkalmából a 14. Magyar Öntőnapok és a 84. Küldött közgyűlés győri megszervezése volt. Munkája elismeréseként négyszer kapott egyesületi kitüntetést, e mellet a kiváló ifjú mérnök és a kohászat kiváló dolgozója címet is. 1976-tól tíz éven át a Veszprémi Akadémiai Bizottságban tag, majd a Metallurgiai Munkabizottság elnöke. Szakmai munkásságát számos szakcikk, szakmai publikáció, kiadvány és pályadíj jelzi. 89

Emléklapot kaptak

Miskolci Egyetem

1990-2002-ig tagja és vezető tisztségviselője Győr MJV önkormányzatának. A városért végzett több évtizedes munkájáért 2004-ben megkapja a PRO URBE GYŐR díjat. Kedveli a sportot, 37 éves koráig aktívan sportolt. Sokat tett Győr város kosárlabda sportjáért, mint sportoló és sportvezető. Ízig - vérig lokálpatrióta, a PRO URBE GYŐR Egyesület alapító tagja, egyik kigondolója. Nős, két fiúgyermek apja, négy unoka nagyapja. Ma is - kora ellenére - szívósan és keményen dolgozik, több alapítvány alapítója és önzetlen kurátora. 2006 októberében az 1956-os forradalom és szabadságharc 50 éves évfordulóján az akkor tanúsított helytállását a Miskolci Egyetem emlékéremmel ismerte el.

90

Emléklapot kaptak

Miskolci Egyetem

Ivák László

1933-ban születtem Ózdon. Itt éltem 1952-ig, itt végeztem a középiskolát is. 1952-ben felvételt nyertem a Miskolci Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karára. 1954-ben a II. évfolyamról évhalasztással kimaradtam, majd '55-ben végleg eltávoztam. Az '56-os forradalom után nem folytathattam felsőfokú tanulmányaimat. Az Ó.K.Ü.-ben dolgoztam különböző középvezetői beosztásokban. 1960-ban az épülő Siemens Martin kemencékbe épített elgőzölögtető hűtőrendszernek, illetve a fokozatosan kiépülő hulladékhő-hasznosító üzemnek lettem a vezetője. Tudomásom szerint ez volt az ország legnagyobb hulladékhő - hasznosító üzeme. Bár nem lettem kohómérnök, napjaimat az acélmű területén- sokszor annak vezetőivel harcolva töltöttem. 1959-ben megnősültem, feleségem Tornai Ilona pedagógus. 1963-ban fiunk született, aki automatizálási mérnök, számítástechnikai szakértő. 1972-ben felsőfokú energetikusi képesítést szereztem. Még ez évben elhagytam az Ó.K.Ü.-t, és a városi távfűtési üzem vezetője lettem. 1977-ben a Városi Tanács Pénzügyi és Tervosztályára kerültem. Itt dolgoztam 1989-ig. Munkám a városfejlesztéssel kapcsolatos feladatok elvégzése volt. A városfejlesztési munkák lebonyolítása céljából létrehozott Beruházásszervező Kft ügyvezető igazgatójaként mentem nyugdíjba 1992-ben. Mindig örömmel dolgoztam. Számos kitüntetést kaptam, anyagi elismerésben és biztos egzisztenciát jelentő jövedelemben részesültem. Már nem fáj, hogy álmomat – filmoperatőri pálya – nem tudtam elérni. Sokat fotóztam, videóztam s ez kárpótolt. Az évfolyam kedves meghívásának mindig örömmel teszek eleget, s ezután is szívesen találkozom mindannyitokkal.

91

In memoriam…

Miskolci Egyetem

In memoriam… – az 1957-ben a Miskolci Egyetemen velünk végzett nappali tagozatos társaink,

akik már nem lehetnek közöttünk, de emléküket megőrizzük –

1. Árpádi József

11. Berki László

2. Békési János

12. Cserhalmi György

3. Csöngei György

13. Fóriss Veronika

4. Glatz János

14. Halász József

5. Harangi Sándor

15. Hraboszky János

6. Kondás Miklós

16. Kovács Miklós

7. Kovács Zsuzsa

17. Mérész András

8. Óvári László

18. Pogány Irén

9. Sövegjártó Zoltán

19. Sziklai István

10. Turzsányi László

20. Zombori István

KIADVÁNY ADATAI

A könyv címe:

A 2007. évben díszoklevélben részesült kohómérnökök rövid szakmai életrajza

A kiadó neve: Címe: Telefon: Fax: E-mail: Honlap:

Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Kar 3515 Miskolc-Egyetemváros 06/46/565-090 06/46/565-408 [email protected] http://www.mak.uni-miskolc.hu/

Szerkesztette:

Roneczné Ambrus-Tóth Judit

Kiadás éve:

2007.

ISBN szám: 978-963-661-775-2

A ÉVBEN DÍSZOKLEVÉLBEN RÉSZESÜLT KOHÓMÉRNÖKÖK RÖVID SZAKMAI ÉLETRAJZA

Recommend Documents