A Duna-delta fejlődéstörténeti vázlata és szerkezeti egységei

Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian Cteol. Soc. (1973)

103. 270—284.

A Duna-delta fejlődéstörténeti vázlata és szerkezeti egységei dr. Újvári (7

József

ábrával, 3 táblázattal)

A Duna-deltája, ez az alakulóban levő szárazföldi-folyamtorkolati k é p z ő d ­ mény, már évezredek ó t a magára v o n t a a t u d o m á n y o k k a l foglalkozók figyel­ mét.

E l s ő leírása H E B O D O T O S - U Ó I (i.

sz. e. 4 8 4 — 4 2 3 )

származik, aki D Á R I U S

útját k ö v e t v e j u t o t t el ide is. ö említi meg, h o g y az Ister (a D u n a görög neve) öt ágra s z a k a d v a ömlik a Pontus Euxinusba (Fekete-tenger). I g e n értékes P o L i B i u s - n a k az a megjegyzése, h o g y e g y napi távolságra a p a r t o k t ó l ( 2 5 — 3 5 k m ) e g y 1 0 0 0 stádium ( 1 8 5 k m ) hosszúságú h o m o k n y e l v e t találhatunk a Delta előterében. S Z T R Á B O N (i. sz. e. 5 8 - i. sz. 2 5 - i g ) hét delta-ágról beszél és adatokat k ö z ö l azok elnevezéséről és méreteiről (pl. a deltafront hossza 5 5 k m ) . Az idős P L I N I U S (i. sz. 2 3 — 7 9 ) a k ö v e t k e z ő deltaágakról beszél: Peuoe, Naracu Stoma, Calon Stoma, P s e u d o Stoma, B o r e u m S t o m a és Spireo S t o m a . Minden jel arra m u t a t , h o g y ez a sok ág a mai delta nyugati szakaszán létezett, az egykori hordalékkúp övezetében, a távoli homoksziget pedig a k e z d ő d ő tenger­ parti zátonyszigetek (ma beépült deltaszigetek) embriója v o l t . A r o m á n delta­ történet-kutatók n a g y része n a g y figyelmet szentel az enigmatikus Р е й с е sziget meghatározására, melyet a l e g t ö b b antik utazó megemlít ( N A S T A S E , 1932).

A delta első koordináta hálózattal ellátott térképét P T O L E M E U S (i. s z . 9 0 — 1 0 0 )

CLAUDIUS

k é s z í t e t t e el.

A delta tanulmányozása a múlt évszázad közepén indul meg C H . H A R T L E Y vezetésével, k i az Európai Dunabizottság (CED) műszaki szakértője v o l t . 1 8 5 7 - b e n T . S C H P R A T T k ö z ö l két t a n u l m á n y t a delta és környéke geológiájáról, majd évszázadunk elején a m e g n ö v e k e d e t t érdeklődés hatására tisztázódnak a deltával kapcsolatos alapfogalmak e g y sor kutató munkájában, mint p l . PENCK

A.

(1891),

TIENSANSZKIJ

MARTONNE

(1908),

ANTIPA

D E . E.

(1902),

G R . (1910)

CVIJIC

S.

( 1 9 0 8 ) , SZEMENOV-

stb.

A m o d e r n kutatások úttörői k ö z ö t t igen jelentősek B R Ä T E S C U C. ( 1 9 2 4 ) , NÄSTASE

G H . (1932), VÂLSAN GH.

N. M. ( 1 9 3 8 ) ,

SLANAR H . (1945),

(1934),

ARHANGELSZKIJ A. D., SZTRAHOV

PFANNENSTIEL M. ( 1 9 5 0 ) ,

( 1 9 5 2 ) , F E D O R O V P . V . és S Z K I B A L . A . ( 1 9 6 0 , megjelenése

után

POPP

N.

(1958,

PRICÁJAN A., BALTAC G . (1961,

1959),

M U R A T O V M. V .

1 9 6 1 ) ; a konkrét

IONESCU N.

(1958),

1 9 6 6 ) és B A N U А . C. ( 1 9 6 5 ,

fúrásadatok L I T E A N U E.,

1 9 7 1 ) geológiai

jellegű munkái jelentősek. Ezeken a tanulmányokon kívül megjelent e g y sor gazdag megfigyelési adatot tartalmazó monográfia is a Duna-deltáról, mint amilyenek P E T R E S C U I . G H . k ö n y v e ( 1 9 5 7 ) , a n a g y román—szovjet Delta­ monográfia (szerzők: A L M A Z O V A . A . , B O N D A R C , D I A C O N U C , G H E D E R I M V . , MIHAILOV V .N., MITA

P.,

N I C H I F O R O V I. D . , R A J I. A., R O D I O N O V

N. A.,

S T Ä N E S C U V . , V A G H I N N . F . ( 1 9 6 3 ) , B A N U А . С . és R U D E S C U L . m o n o g r á f i á j a

Újvári:

A Duna-delta

fejlődéstörténeti

vázlata . . .

271

( 1 9 6 5 ) , B A N U A . C . doktori disszertációja ( 1 9 7 1 ) , e g y nagykiterjedésű nád­ tenyésztési, biológiai jellegű Delta-monográfia RTTDESCTJ et al., 1 9 6 5 , vala­ mint e g y sor résztanulmány, melyekre itt nem térhetünk ki.

A Duna-delta fejlődéstörténeti vázlata A D u n a deltája, ez a ma is kétéltű terület főleg a n e g y e d k o r k é p z ő d m é n y e ' de fejlődése napjainkban is megtartotta kettős irányát: fejlődik a tenger irá­ n y á b a n és függőlegesen, belső szerkezetében is. A kivételesen n a g y vizek idején területének alig 3 , 5 % - a marad szárazon ( 1 . ábra), tehát alig 1 4 8 k m a 4 3 4 0 k m ből, ami R o m á n i a területén található. A delta hipszografikus görbéje figyel­ meztet arra, h o g y a Fekete-tenger északi partvidéke állandó süllyedésben van, a transzgressziót számtalan tény bizonyítja. A delta fejlődése tehát lépést kell tartson a vízállás növekedésével. A delta fejlődéstörténete szorosan kapcsolódik a D u n a alsó szakaszának kialakulásához, m e l y e t a helixes a g y a g o k jeleznek LITEANTT et al. ( 1 9 6 1 , 1 9 6 6 ) . A Vaskapu-szoros kialakulásakor a Dáciai-medence tenger-tava még létezett, ennek lefolyását a Pontusi (fekete-tengeri) süllyedek irányába a dobrudzsai röghegység északi küszöbe is akadályozta, de a kialakult ő s d u n a vízhozamai elősegítették az átfolyást, majd a lineáris eróziót. Sajnos, a leg­ régebbi Duna-teraszokban, valamint a D u n a által kialakított hatalmas olténiai hordalékkúpban jellegzetes fossziliákat találni n e m sikerült. Legrégebbieknek azok a Rhinoceros merki m a r a d v á n y o k számítanak, melyeket M I H A I L A N . talált a Valah süllyedékben. E z a mindel-riss intervallumra utal. A P a l e o D u n a a saint-prestiai szakaszban tér rá jelenlegi útvonalára (LITEAÏTU, G H E N E A 1 9 6 6 ) . E z t a megállapítást húzza alá W E N Z W . tanulmánya is ( 1 9 4 2 ) , m e l y szerint a p a n n o n fácies puhatestű faunáját a pontusi és levantei emelettel kezdve találjuk meg az Aldunai, Valah süllyedékben. A Duna-delta talapzata kristályos palákból, paleozóos, mezozóos és neogén üledékekből áll. A z egykori ö b ö l legmélyebb részein e g y É N y — D K irány vető v o n u l végig, m e l y elválasztani látszik az észak-dobrudzsai talapzatot az 2

4*

2

272

Földtani

Közlöny,

103. kötet,

3 — 4.

füzet

2. ábra. A Fekete-tenger negyedkori transzgressziói a Duna-delta területén. J e l m a g y a r á z a t : P = paleoeuxin, С = carangat, N = neoeuxin, Sv = régi stádium; 1. = fúrások 100 m mélységig, 1. a. = fúrások melyek adatai a 3. sz. ábra szelvényét alkotják, 2. = mélyfúrások helyei

észak-dobrudzsai süllyedek talapzatától. A déli övezetben a Bestepe típusú d e v o n k ő z e t e k , valamint triász mészkövek uralkodnak. A k ö z p o n t i övezetben a jura üledékösszlet, valamint neogén üledékek (főleg dáciaiak) jellemzőek. A z északi ö v e z e t b e n a jura összlet fölött a szarmata és a plioeén lelhető meg. A talapzathoz t a r t o z ó legfiatalabb üledékek a vörös agyagok; ezek villafrankai delluviális-proluviális (szárazföldi) üledékek és a mai delta l e g n a g y o b b részén megtalálhatók.

Újvári: A Duna-delta fejlődéstörténeti vázlata . . .

З.аЬга. Litológiai, srtratigráfiai szelvény a Duna-delta hosszában, Isaccea—Tulcsa—Sulina vonalon. J e l m a g y a r á z a t : 1. Jelenkori üledékek, 2. A fekete-tengeri transzgresszió régi stádiuma, 3. Neoeuxin transzgresszió, 4. Oarangat transzgressziő, 5. A régi delta uzunlár-carangat stádiumának pszammitos üledékei, 6. Paleoeuxin transz­ gresszió, 7 . A Fekete-tenger csauda stádiuma (pszefitek), 8. Villafrankai vörös agyagok, 9. Pliocén, 10. Paleozóos és mezozóos üledékek, 11. Sztratigráfiai határ, 12. A deltacsucs előszakasra, 13. A delta folyami szakaszának csúcsövezete (régi hordalékkúp alappal), 14. A delta folyami szakaszának első energia kiegyenlítődési övezete, 15. A delta tengeri szakasza (szakaszbeosztás ÚJVÁRI J. szerint)

273

274

Földtani

Közlöny,

103. kötet,

3 — 4.

füzet

A 2 . ábrán jelölt fúrások nagyrésze csak a talapzatig haladt ( 1 0 0 m-ig), viszont 5 mélyfúrás a talapzatot is feltárta a k ö v e t k e z ő p o n t o k b a n : 1. Maliuc ( 4 2 0 m ) , 2 . Sf. Gheorghe ( 5 2 1 , 3 6 m ) , 3 . Crisan ( 3 4 7 , 8 5 m ) , 4 . Periprava ( 4 0 0 m ) , 5 . Chilia V e c h e ( 4 0 0 m ) . H a a Fekete-tenger vízállásait állandónak tekintenénk, elvben elfogadható lenne az üledékek átmérőjének fokozatos csökkenése a talapzattól a felszín felé, hiszen a feltöltődéssel a folyó hosszanti esése és munkaképessége a torko­ latában is csökken. E z nagyvonalakban érvényes is, viszont amint a kutatások bizonyítják, a Fekete-tenger vízállásingadozásai s o k esetben megzavarták az eredeti ülepedési folyamatot és ez híven tükröződik a fáciesek váltakozásá­ ban mind függőleges, mind vízszintes irányban ( 3 . ábra). A transzgressziós és regressziós folyamatok teljes egészükben a jelenlegi fúrásmintákból tükröződnek, ezért a régebbi, spekulatív jellegű kutatások eredményeit nem sorolhatjuk föl anélkül, hogy ellentmondásba ne kerülnének az újabbakkal. Ezek közül a L I T E A N U E . és munkatársai által összeállított fejlődési szakaszosítást találjuk legmodernebbnek, legteljesebbnek (I. táblá­ zat). A szerzők szerint a delta legrégebbi képződményei a felszínhez legközelebb, a mai folyami szakaszban találhatók, ami kétségtelen jele az ős-hordalékkúp létezésének. Szerkezetében nem sikerült meghatározni a deltaképződésre oly jellemző vízalatti frontális szakaszt, ami a folyóvíz energiájának csökkenésével jár együtt. A deltafront hiányát azzal lehetne magyarázni, h o g y a negyedkor folyamán a Fekete-tenger vízállásai közel ± 4 0 — 5 0 méter körül váltakoztak egy képzeletbeli szint körül, m e l y éppen a pszefitikus alapszinten lenne. A hor­ dalékkúp édesvízi környezetben alakult ki a saint-prestianban (Corbicula fluminalis, Theodoxus danubialis, Viviparus diluvianus). A második fejlődési szakaszra a paleoeuxin transzgresszió jellemző, mely során a tenger sós vize behatolt a Szeret torkolatáig, a mai Duna-szakasztól északra ( 2 . ábra). E b b e n a szakaszban ülepedett le az alsó-pszammitikus összlet ( 3 . ábra). A harmadik fejlődési szakaszban, az uzunlar regresszió idején a delta újból édesvízi környezetben fejlődik, ekkor alakul ki a tulajdonképpeni delta­ jellege és csupán a karangat transzgresszió idején önti el újból a sósvíz a mai delta keleti részét e g y eléggé keskeny övezetben. A negyedik szakaszban folytatódik a transzgresszió, m e l y a neoeuxin nevet kapta és a deltát elönti a sós-brakkvíz, az üledékekben (pszamo-pelitek) pedig uralkodnak a káspi-tengeri őslények (I. táblázat). A neoeuxin transz­ gresszió során a tengervíz a brailai mocsarak északi területeit is elönti ( 2 . ábra), de mostmár a mai D u n a - v ö l g y vonalán. A z ö t ö d i k szakaszban, az alsóholocénben kezdődik az a transzgresszió, mely r ö v i d és n e m túlságosan jelentős vízállásingadozásokkal ( ± 5 — 6 méter a jelenlegi , , 0 " p o n t h o z v i s z o n y í t v a ) , napjainkig tart. E k k o r alakult ki tehát a mai delta kerete, m e l y eléggé hűségesen alkalmazkodott a Fekete-tenger vízállás-ingadozásaihoz. A hűvös, atlanti periódus csapadékos voltát igazolja BANTJ A . C. ( 1 9 7 1 ) megfigyelése, mely szerint a transzgresszió igen alacsony­ ról indult ( — 6 0 , — 8 0 m ) . A hatodik szakaszban a felsőholocénben, a D u n a deltájában kialakul a belső dinamikai szerkezet az ágak és a turzásközi süllyedékek között, tehát a mai feltöltődés dinamikája egyre világosabbá válik.

* **

A Duna-deltájának jellegzetes fejlődési szakaszai és ezek összevetése a környező területek eseményeivel (LLTEANU et al. 1 9 6 1 ) /. táblázat A Duna-deltája

Fejlő­ dési Litológiai jellemzők

VI.

Aleuritos összlet

Paleontológiái jellemzés

Jelenkori élőlények

A Valah-süllyedék

Jellemző események

Jelenkori delta

Fekete-tenger

A Fekete-tenger régi stádiuma

JSTeoeuxin

IV.

Pszamo-pelites Összlefc

Micromelania caspia Monodacna colorata Hydrobia ventrosa Dreissena rostriformis

Neoeuxin transzgresszió

A köztes lössz-szintek ki­ alakulása (würm)

III/b

Felső pszammitos összlet

Tapes calverti Scrobicularia plana Cardita sp.

Carangat transzgresszió

Régi lösszök (riss-würm)

Ill/a

Középső-pszammitos összlet

Corbicula fluminalis Lymnaea stagnalis Viviparus contextus

A régi Duna-delta szakasz

Mosztistea homokok (ri88)

Didacna pontocaspia Adacna plicata relicta Monodacna pontica Corbicula fluminalis Viviparus diluvianus

Paleoeuxin transzgresszió

Pszefites összlet

Corbicula fluminalis Theodoxus danubialis Viviparus diluvianus

Vörös agyagösszlet

Peütes-pszammitos összlet

Lösszoid összlet, Elephas primigenius-szal

Felsőpaleolit összlet

Lösszoid vörös agyagok

Felső (régi) paleojitösszlet

Tirrén II Karangat

Uzunlár

Hazar összlet Babele rétegek

Mindel-riss márgás összlet

Tirrén I

Milazziai Szicíliai Paleoeuxin

Tiraspol összlefc Taman összlet

Mindéi márgás összlet

Unió sturi

A hordalékkúp lerakódása

A Fratesti rétegek (Saint prestiai)

Vörös agyagok

Steril

Az Ösduna kialaku­ lási időszaka

A Cindesti rétegek С WiUafrank)

Agyagos-homokos Haprov összlet összlet, Mastodon arvernensis és Elephas meridionalisszal

Ghiriai

Viviparus bifarcinatus Unió procumbens Unió lenticularis

Az ősduna tavi időszaka

(Levantei, astiai)

Forat-rétegek

Kujálnik

Csauda I.

Pliocén

Asztiai

275

»NmFOKOVA K . T . , ALEXEEVA Ъ. I. (1960) * • GROMOV V. I. (1967)

Kalabriai

vázlata . . .

Fiatal lösszök képződése alsó terrasz-szintek (alsóholocén)

Flandriai

A Duna-delta fejlődéstörténeti

Mytüus galloprovincialis A Fekete-tengeri stá­ Rissoa splendida dium régi szakasza Vernis gallina Nassa reticulata

Földközi-tenger

Jelenkori stádium

Hordalék felhalmozódás a folyóvizek alsó szá­ szán (felsőholocén)

Pszammitok + aleuritok összlete

Alsó pszammitos Összlet

Holocén

Jelenkori összletek

Jellemző folyamatok

V.

II.

Orosz síkság**

Újvári:

Jelenkori élőlények ^Corbicula fluminalis

Dél-Moldva (Sz. U.)*

Földtani

276

Közlöny,

103. kötet,

3 — 4.

füzet

LITEANTJ és BANTJ (valamint igen sokan mások) b i z o n y o s fokig ellentmondó álláspontot foglalnak el a Fekete-tenger vízállás-ingadozásaival kapcsolatban. LITEANTJ szerint: „ A Fekete-tenger vízállás-ingadozásait illetően kifejezzük abbeli véleményünket, miszerint ezek létezésének ellentmondanak a létező üledékösszletek. N y i l v á n v a l ó , h o g y a Fekete-tenger vízálláscsökkenése, egy a d o t t stádiumban, maga után v o n t a v o l n a a meglevő régebbi üledékek eró­ ziós jellegű eltávolítását (h). A Fekete-tenger lehetséges p o z i t í v jellegű ingado­ zásait, melyek a Földközi-tengerrel lennének kapcsolatosak, megkérdőjelez­ ték. V a l ó b a n a földközi-tengeri v í z t ö m e g e k behatolása a Pontusi-Káspi süllyedékbe az uzunlárra tehető, tehát arra a szakaszra m i k o r a deltában reg­ ressziót lehet megfigyelni. A carangat-tengeri szakaszban, amikor a transz­ gresszió aránylag jelentéktelen, bár a kapcsolat a Földközi-tengerrel fennáll, a tengervíz csupán a delta keleti részét önti el. A Fekete-tenger neoeuxin stádiumában, mikor a kapcsolat a Földközi-tengerrel megszűnt, bizonyos fokú édesülés állott be, de ezzel egyidejűleg a félsós tengervizek behatolnak a del­ tába, amit a jellegzetes puhatestűek jelenléte i g a z o l " (LITEANTJ et al., 1 9 6 1 ) . U g y a n a k k o r LITEANTJ megállapítja, h o g y : „ A z említett üledékösszletek, melyek a fekete-tengeri stádiumhoz tartoznak a csaudától napjainkig, mind azt bizonyítják, h o g y a teljes sztratigráfiai szakaszban a delta területe egy állandó süllyedés hatása alatt v o l t " ( 1 9 6 1 ) . V é l e m é n y ü n k szerint n a g y o n fontos ez a határozott állásfoglalás a tektonikai hatások mellett, hiszen a K á r p á t - k a n y a r előterében a pliocén és a negyedkor közötti átmenet időszakában hatalmas méretű süllyedés észlelhető, mellyel egyidejűleg a valahiai orogenezis fázisában a h e g y v i d é k közel 1 0 0 0 méterrel emelkedett. Lehetetlen, h o g y ezek a n a g y kiterjedésű v á l t o z á s o k ne érintették volna a deltán áthaladó k o n t a k t v o n a l a t is, mégpedig negatív jelleggel. E n n e k ellenére v é l e m é n y ü n k szerint semmiképpen sem elhanyagolható az a tény, h o g y a mai Fekete-tenger vízgyűjtőterülete 5,3-szor n a g y o b b a tenger felszíné­ nél és ha h o z z á számítjuk a káspi-tengeri kapcsolatot is (a V o l g á v a l , Urallal stb.), ú g y k ö n n y e n elképzelhető évezredes viszonylatban a természetes v í z -

A Fekete-tenge r vízállásingadozásai a holocénben (BAKU A. C. szerint) //. táblázat

Sz.

Az ingadozás jellege

Időmegh. tarozás* (megközelítően)

Az ingadozás kiterjedése

kezdet

Javasolt elnevezés vég

6.

pozitív

—í

i. sz. I—II.

folytatódik

Valah. transzgresszió

4.

negatív

+ 5 m-től

i. sz. е. II.

i. sz. I—II.

Dáciai regresszió

3.

pozitív

— 4 m-től + 4 m-ig

i. sz. e. VI—VII.

i. sz. e. LT.

Neolit (Új fekete-tengen) transzgresszió

2.

pozitív

—(60

holocén kezdet i.sz.e. X I I - X V .

i. sz. e. VI—VII.

Régi fekete-tengeri transzgresszió

negatív

—(60 -80) m-ig süllyed

"Würml. i.sz.e.

i. sz. е. XXI—XV.

Neoeuxin regresszió

—4 1.

m-ről indul

- 80) m-től m-ig

X. — évezredekben i. sz. = időszámításunk szerint i.sz, e. = időszámításunk előtt

Újvári:

A Duna-delta

fejlődéstörténeti

vázlata . . .

277

háztartás o k o z t a akár 6 0 — 8 0 méteres vízállásingadozás is. A m i pedig a delta­ üledékek teljes mértékű eróziós eltávolítását illeti, kétségeink vannak, hiszen az eróziósbázis jelentős süllyedése a vonalas eróziót segíti elő, aminek v í z ­ szintes kiterjedése m é g a D u n a esetében is csak 1,0 — 1,5 k m - n y i szélességű medret feltételez; ezt pedig a meglevő fúrások, bár számuk igen jelentős, nem biztos h o g y hatásosan jelezhetik. T é n y viszont, h o g y a N A S T A S E által jelzett ( 1 9 3 2 ) tengerfenéki medrek léteznek, méghozzá 3 0 — 8 0 m mélységig; főleg a Sft. Gheorghe delta-ág folytatását lehet felismerni, ami ennek igen régi voltára vet fényt ( B A N U A . C. szerint w ü r m I.), ( I I . sz. táblázat).

B á r a holocén kor a legrövidebb és legközelebbálló napjainkhoz, talán a legkevésbé tanulmányozott, ismert. B A N U A . C. dolgozatában ( 1 9 7 1 ) minden lehetséges történelmi, geológiai, morfológiai és hidrológiai adatot feldolgozott azzal a célzattal, h o g y a Fekete-tenger holocén kori vízállásingadozásait ki­ n y o m o z z a ( I I . táblázat). A fenti táblázat beosztása nem különbözik lényegesen a F E D O R O V P . V . és S Z K I B A L. A . vázlatától (mely a MTJRATOV M . V . nagy beosztását részletezi). A szovjet kutatók a fanagóriai " ^ dáciai) regressziót k ö v e t ő e n elhatárolnak még e g y , ún. „ n i m f e a i " transi^ . z i ó t , mely során a Fekete-tenger szintje •4- 1 m-re emelkedik, e g y újabb (névtelen) regressziót és végül a jelenlegi trt gressziót (BANTJ,

1971).

A + 5 m-es delta-szintet BAISTTJ a D u n a Sf. Gheorghe ágának j o b b oldaian található teraszszinttel igazolja. E z v o l n a a legmagasabban fekvő tanúja a delta létezésének.

A Duna-delta felszíni szerkezete és fejlődésének főbb vonásai A D u n a deltájának jelenlegi felszíni szerkezete magán viseli a negyedkor­ végi, főleg holocén kori fejlődés összes nyomait. E z t a szerkezetet a D u n a torkolati szakaszára jellemző hidraulikai, hidrodinamikai jellegzetességek határozták meg. A z üledékek nagyságrendi eloszlása, valamint az üledék­ képződés során az uralkodó áramvonalak alakító hatása rendkívül tisztán felismerhető a felszíni formák alakjában és területi elterjedésében. A 4 . ábrán bemutatjuk a Duna-delta morfo-hidrodinamikai felosztását, mely szerint 5 f ő b b ö v e z e t különíthető el: A) A központi deltatest folyami deltaszakasza szerkezetében két alegységre oszlik : 1. E g y Tiberisz típusú régi, ma jórészt feltöltött deltaszakaszra, 2. A régi folyami deltaszakasz gyengén feltöltött torkolati szakaszára. B) A központi deltatest tengeri deltaszakasza beépült tengeri rekesztő z á t o n y ­ szigetekkel és köztes deltatavakkal jellemezhető. H á r o m fő összetevőjét külö­ níthetjük el: 1. A fejlődő K i l i a szubdelta (Szovjetunió), 2. A központi deltatest frontális szakasza, 3. A D r a n o v mocsárvidék kampóturzásokból alkotott keleti, tengeri sza­ kasza. C) A baloldali limántavak zárt f o l y ó t o r k o l a t o k b a n ) .

övezete (a k ö z p o n t i deltatest előrehaladásával el­

4. ábra. A Duna-deltaszakasz szerkezeti felépítése. J e l m a g y a r á z a t : A = a központi deltatest folyami szakasza A i = az ősdelta hordalékkúp-szakasza. Jelenlegi felosztásában uralkodnak a folyami turzások, A t = az ősdelta torkolati (energia kiegyenlítődési) szakasza, В — a tengerparti turzásokból és zátonyokból felépített deltaszigetek és periszipek övezete, В = a Kilia szubdelta, B = a központi deltatest tengeri feltöltődési szakasza, В , ~ a kampóturzások és szárny turzások (lidók) övezete, С = a folyami turzásokkal elzárt limánok övezete, D = a Dranov elmocsarasodott övezete (elhalt deltaág), E = a Halmyris-öbölben kialakult Kaze m laguna-komplexum, S = süllyedek, Sz = sziget, cs = csatorna г

2

;

Újvári:

D)

A Dranov

A Duna-delta

elmocsarasodott,

fejlődéstörténeti

régi folyami

vázlata . . .

279

deltaszakasza.

E) A rekesztő zátonyokkal elzárt és felosztott Razelm laguna tóösszlet. B á r a deltában uralkodó hidraulikai viszonyok időben lényegesen változ­ nak, érdekes, hogy vannak olyan szakaszok, melyek alapvető jellegüket te­ kintve keveset változtak (3. ábrán A . 1, 2 övezet és ugyanaz a 4. ábrán !). A k ö z p o n t i deltatest eléggé rövid szakaszon (30—40 k m ) emelkedik ki 1 — 15 méterrel a D u n a medréből, tehát ezen a szakaszon a mederfenék esése meg­ szűnik és emelkedni k e z d (negatív esés), míg el nem éri a deltahát szintjét. Innen a medrek esése 3 — 5 m m körül v a n kilométerenként a torkolati szakaszig. E z a negatív esés létezett a régi fekete-tengeri stádiumban is (3. ábra: tőzeg­ szint !), sőt a pszefitikus rétegösszletek kialakulása idején is Isaccea fölött (csauda stádium). A folyami deltaszakaszon (A) a parti turzások, valamint az egykori, ma már szigetekké vált turzások követik a deltaágak irányát, tehát N y — K - i irányúak. Külsőleg igen hasonlítanak a védőgátakhoz, szerkezetüket tekintve viszont a görgetett hordalékok anyagából épülnek fel (0,1 — 0,3 m m átmérő), de elég jelentős szerep jut a lebegtetett hordalékokra is (0,01 — 0,1 m m átm.). A folyami deltaszakaszon, a hordalékkúpszerűen feltöltött régi deltaszakasz (1) ágain lefutó víztömegek torkolati megtorpanása a mai Matita-Merhei és a L i t c o v süllyedek (2) keleti részén j ö t t létre. E z az egykori hordalékkúp peremi szakaszának felel meg, ma itt találhatók a l e g n a g y o b b deltatavak (Matita, Merhei, Babina, Dolhei, Trei Ozere, Bogdaproste, Lideanca, Furtuna, Obretinul Mare, G o r g o v a , Isakov, Uzlina, valamint a Sf. Gheorghe ágtól délre a D r a n o v - t ó ) . A tengeri deltaszakaszon (B) az üledékképződés hidraulikai adottságai alap­ v e t ő e n megváltoznak. A folyami turzásokkal határolt deltaágak aránylag gyorsan hatolhattak át az A . 2-es szakaszon. E z e k üledékei részben elődeltákat, szubdeltákat alkottak a Chilia-ág hosszában, az általuk szállított hordalékok belekerültek viszont a tengeráramlatok hatáskörébe, hol eleinte zátonyszige­ teket képeztek (lásd a Szahalin zátonyszigetet !), majd kialakultak a rekesztő z á t o n y o k is, melyek leszigetelték a legyezőalakot felvett zátonyszigeteket. E z a tengeri deltaszigetek eredetének magyarázata (Letea, Caraorman az első, a Säräturile sziget nagyrésze a második generációban j ö t t létre). A hátra h a g y o t t üledékképződési „ h i á t u s z " (A. 2.) már, mint a delta belvízi, hidraulikailag „ v é d e t t " övezete fejlődik t o v á b b , benne igen lassú az üledékképződés. A gyorsan előrehaladó Chilia-ág m ö g ö t t a feltöltődés a leggyorsabb és leg­ kiterjedtebb (Letea sziget). Miután a Sulina-ág meghaladta a Caraorman öve­ zetét, a folyami turzás gyors előrehaladásával újabb hidraulikai hiátuszt képezett, m e l y ma a P u i u - R o s u süllyedek nevet viseli; ennek keretében szintén n a g y méretű tavak kaptak helyet (Lumina, Puiu, R o s u stb.). Tekintettel arra, h o g y a Sf. Gheorghe ág tengeri szakasza a legfiatalabb (1,5—2 ezer éves), e m ö g ö t t csak elnyújtott kampóturzások alakulhattak ki. A k á r c s a k a Sahalin-sziget, ezek alakja is merészen kanyarodik délnyugatra, ami az északról j ö v ő tengeráramlatok j o b b r a tolódását jelzi (Koriolis—Baert ö r v é n y ) . E z a tendencia a partvidék egyensúlyi állapotán is érzik (lásd: 4. ábra, partvidékeltolódás). A deltaágak összesen 85 km -nyi területet foglalnak el a delta romániai szakaszán, évente 200 k m vizet és 0,35 k m hordalékot szállítanak a tenger felé. A delta hidraulikájának egyik alapvető törvényszerűsége abban nyilvánul meg, h o g y a D u n a vízhozamainak és hordalékhozamainak 83%-a megkerüli 2

3

3

Földtani

280

Közlöny,

103. kötet,

3 — 4.

füzet

a központi deltatestet. A z egykori hordalékkúp hatása tehát még napjainkban is észlelhető a folyami szakaszban, ott ahol az elágazás v a n . E b b ő l e g y sor igen érdekes jelenség j ö n létre, m e l y e t a meglevő irodalom n e m tükröz következe­ tesen. a) A deltacsúcson a v í z t ö m e g e k nagyrésze a süllyedő területek felé veszi útját, tehát a Kilia-ág vízszállítása és hordalékszállítása uralkodik ( 6 0 — 6 5 % ) . A Sf. Gheorghe-ág a múlt évszázadban még jelentős v í z h o z a m m a l rendelke­ zett ( 3 0 % ) , míg a központi fekvésű Sulina-ág h o z a m a jelentéktelennek bizo­ nyult ( 7 % ) . A Sulina-ág szabályozása során, a kotrások k ö v e t k e z t é b e n ennek vízhozama jelentősen megnövekedett. Évszázadunk kezdete ó t a a Sf. Gheorghe-ág rovására a két ág k ö z ö t t 1 0 % - o s vízhozam-eltolódás állott b e . b) A delta fejlődése a l e g n a g y o b b vízhozamú ág mentén a leggyorsabb. Időszámításunk előtt, az V — I évszázadokban bizonyíthatóan a Sulina-ág v o l t a legaktívabb, kialakította azt a Tiberisz típusú kezdeti deltaszakaszt, melyet mi m o s t a folyami deltaszakaszként tartunk nyilván. E k k o r , H E R O D O TOS leírása szerint a D u n a vízhozamainak n a g y része a mai D r a n o v mocsarai felé folyt, a deltának pedig 5 ága v o l t . A mai R a z e l m - t ó partján levő Hystria görög k i k ö t ő b ő l indultak a hajók a D u n a irányába. írásos adatok bizonyítják, h o g y csupán a harmadik évszázadban tették lehetetlenné a felhalmozódó üledékek a kikötő használatát, tehát ekkor alakultak ki az ö b ö l b e n azok az egykori parti turzások, zátonyszigetek, melyek m a mint turzásszigetek fel­ osztják a R a z e l m - t a v a t (Razelm, Golovita, Zmeika, Sinoe). E z e k iránya meg­ egyezik a Säräturile sziget szerkezeti vonalaival, tehát feltételezhetően egy­ idősek és főleg a Sulina-ág és a Sf. Gheorghe-ág tengeri szakaszának előre­ haladásával magyarázhatók. A déli ö v e z e t feltöltődésével és az északi övezet fokozatos süllyedésével indult meg a múlt évezred közepe táján a lefolyó v í z t ö m e g e k északra tolódása. E k k o r a Chilia-ág már kialakította első szubdeltáját a Pardina süllyedékben és valószínűleg már átvágta a régi Chilia-félsziget északi részét, szerkezeti szigetté alakítva ezt az egységet és megkezdte második szubdeltájának, a Babinának kialakítását. Tekintettel a megnövekedett vízhozamokra és a nagy hordalékszállításra, a X V I — X V I I - i k században m e g k e z d ő d ö t t a harmadik, a K i l i a szubdelta kialakulása is. Számításaink szerint itt az elmúlt három év­ században összesen 7 , 6 k m - n y i üledék k é p z ő d ö t t ; a tenger színe felett a szub­ delta területe meghaladja a 3 5 0 km -t, míg 2 0 méter mélységig számítva a 6 4 0 k m - t . A K i l i a szubdelta évente 1 2 1 métert halad dél felé, 8 0 métert keletre és 4 1 m é t e r t északra (PETERSCTJ, 1 9 5 7 ) . A növekedési ütemét az 5 . ábrán lehet megfigyelni, melyet részben S Z A M O I L O V N . V . ( 1 9 5 2 ) adatai alap­ ján állítottunk össze. c) A deltaágak mederállékonysága v á l t o z ó . A L o h t i n — Velikanov-féle mederváltozékonysági tényező a legkisebb értékű a Sulina-ágban, n a g y o b b a Sf. Gheorghe-ágban és a l e g n a g y o b b a Chilia-ágban, de általában v é v e nem m u t a t magas értékeket ( 1 0 alatt). A Sf. Gheorghe-ág csúcsán értéke 5 , 9 2 és gyorsan csökken 0 , 7 2 - i g a torkolati szakaszon. Hasonlóképpen, a kanyargós­ sági tényező 1 , 5 6 a Chilian, 1 , 6 0 a Sf. Gheorghen és 1 , 0 3 a szabályozott Sulinán. A deltaágak közötti belvízi tér fejlődése egészében v é v e hasonlít a sík vidékek gátakkal elhatárolt belvízi területeinek fejlődéséhez. Ezek feltöltődése a nagy­ vízi időszakban a leggyorsabb, tehát tavasszal és a nyár elején. A gátakat 3

2

2

U j V à r i:

A Duna-delta

fejlődéstörténeti

vázlata . . .

281

5. ábra. A Kilia szub delta növekedési üteme (részben SZAMOIXOV N . V . adatai alapján)

a deltában a turzások helyettesítik, melyeket a folyamatban levő polderesités során sikeresen használnak fel a belvízi területek sejtekre v a l ó mesterséges felosztásánál. A delta már február végén, márciusban kezd feltöltődni és ez a folyamat rendszerint május végéig tart. A behatoló víztömegek hordaléktöménysége átlagban 400 g / m , ezért a helyi lakosság ezeket „sárga vizeknek" nevezi, míg az ősszel-télen visszatérőket „fekete-vizeknek" (hordaléktöménység 50 g / m körül), hiszen ezek már a természetes ülepedés után tiszták és bennük hatásosan megnyilvánul a fekete tavi üledékek színe. K ö z e p e s értékben a D u n a deltájának tarozása 2,23 milliárd m , de meghaladta már a 7 milliárdot is. Á t l a g b a n a behatoló v í z t ö m e g b ő l 780 000 tonna iszap képződik, azaz 160 g / m . A leülepedett iszap mennyisége n a g y mértékben függ az illető területek, sülylyedékek elszigeteltségi fokától. A z ágakhoz közeleső területen a fajlagos üle­ pedés meghaladja a 3500 g / m évi értéket, viszont a Puiu—Rosu-tavakban alig éri el a 25 g r a m m o t . A v í z t ö m e g e k a pókhálószerííen b o n y o l ó d ó csatorna­ hálózaton át jutnak be a deltába és térnek vissza az ágakba. A főbb csatorná­ kat a közlekedés megkönnyítése céljából mélyítik és szabályozzák. Ennek ellenére feltűnő az az elszigeteltség, ami a főágak és a belvízi területek között áramlástani s z e m p o n t b ó l fennáll. Jellemző pl. h o g y a belvizes területeken a D u n a által szállított hordalékoknak csupán 1,15%-a ülepszik le, a t ö b b i a tengerbe kerül. 3

3

3

2

2

Napjainkban a belvízi területek vízmérlegét rendszeresen megfigyelik, sőt sok helyen irányítják a nád és halgazdálkodás érdekeinek megfelelően. A belvízi területek fokozatos feltöltődése csökkenő irányzatot mutat, ezzel e g y ü t t pedig csökken a behatoló hordalékok átmérője is ( I I I . táblázat). A pzemcseösszetétel függőleges inmyú változása a Duna-deltájának belvizes területein (Gorgova-süllyedék, (BANU, 1966)

Litcov-csatorna táblázat

Mélység (m)

2,70 5,00 8,60 10,80 13,00 17,40

Homok %

Por

Agvag %

7 6 17 30 70 89

4'2 59 64 53 22 8

51 35 lí) 17 8 3

Földtani

282

Közlöny,

103. kötet,

3 — 4.

füzet

A tenger vízállásingadozásai és ezek hatása a Duna-delta fejlődésére A Duna-deltában a l e g n a g y o b b a vízjáték az első elágazásnál (Csatáinál), hol meghaladja az 5 m-t és fokozatosan csökken a torkolat irányában, ahol nagy v o n a l a k b a n megegyezik a tenger vízállásingadozásaival, ami Sulinánál csupán 120 c m körül észlelhető t ö b b éves megfigyelési időszakban. E z a ki­ egyenlítődés elsősorban a deltaágak mentén m e g y v é g b e a tenger vízállás­ ingadozásainak hatására, de eléggé fontos szerepet k a p ebben a deltavidék tározóképessége is (6. ábra). Tekintettel arra, h o g y a tenger vízállásváltozásai jelentősen befolyásolják a Duna-ágak hosszanti vízszint-esését, a folyó t o r k o ­ lati energiacsökkenése és megszűnése térben rendkívül n a g y változatosságot mutat. A delta hossza a Tulcea—Sulina-ágak vonalán 90 k m . A kis vizeknél az esés 4—5 m m / k m körül van. H a tehát a tenger vízállása 0,5 m-el nő, a duz­ zasztás az egész deltára kiterjed; 1,0 m-es vízállásnövekedésnél a duzzasztás már Brailát is meghaladja. A közepes D u n a vízállások esetén az ágakból áramló víz 2 — 4 km-re hatol be a tengerbe, de n a g y o b b esések esetén 8 — 10 km-re is kihat. A Fekete-tenger szintingadozása a következő tényezők hatására j ö n létre: a) A vízmérleg évszakonkénti változása következtében a vízállások já­ téka 15 — 25 c m . b) A tengerjárás 8 — 12 c m amplitúdóval rendelkező dagály-apály hullámo­ kat idéz elő, m e l y e k közepes periódusa 12 óra. A dagályhullámok a kis vízállás idején 20 — 25 km-re hatolnak be az ágakon, máskor viszont hiányozhatnak. c) A keleti szél duzzasztást idéz elő, a nyugati szél pedig apaszt. A duzzasz­ tás idején a vízjáték 50—80 c m körül van; esetenként gyakori az ágakba hatoló tengervíz-ék, ami a medrek fenekén igazi ellenáramlást jelent (7. ábra). Ilyenkor a D u n a víztömegei jól elhatárolt hidrofrontot alkotnak a delta elő­ terében, m e l y 1 — 4 k m távolságra található a partoktól. Nyugati szél esetén az 50—100 g/m -es hordaléktöménységű dunai víztömegek elérik a 40 k m távolságra található Kígyók-szigetét is (Szovjetunió). A déli szél szintén szét­ szóródási eredményez, míg az északi n y o m b a n délre téríti a folyó vizeit és ezek az odesszai áramlat vonalán 200—300 km távolságra is észlelhetők. 1945 és 1960 k ö z ö t t 93 esetben figyeltek szélduzzasztást (egy esetben 1 méter vízjátékkal) és 32 esetben apasztást (három esetben 40—50 c m vízjátékkal). 3

6. ábra. A Duna-delta tározási görbéje (22)

Újvári:

A Duna-delta

fejlődéstörténeti

vázlata . . .

283

7. ábra. Tengervíz-ék a Sulina-ágban

A hullámzás hatása szintén jelentős, de csak időleges változásokat ered­ m é n y e z . Rendszerint a lidóvonalakat zúzza szét, melyek viszont a tengeráram­ latok hatására rövidesen regenerálódnak közelebb v a g y t á v o l a b b a delta központjától. í g y j ö n n e k létre az épülő és a visszahúzódó partszakaszok a lidók övezetében (4. ábra). d) A napjainkban v é g b e m e n ő transzgresszió, mely BANTJ A . C . szerint a Fekete-tenger p o z i t í v vízmérlegéből adódik ( ? ) eléri az évi 2 m m átlagot, melyhez még hozzáadható az a 0,5 mm-es érték ami a földkéreg süllyedésének az eredménye ( Z S I V A G O A . az északi partvidéken 2 mm-t észlelt!). A transzgresszió eredményeként a deltaágak, valamint ezek parti turzásai fokozatosan emelkednek, viszont a belvízi területek feltöltődése lemarad, mígnem a behatoló v í z t ö m e g e k mennyisége annyira meg nem nő, h o g y biz­ tosítsa a különbség kiegyenlítését.

* ** A fentiekben igyekeztünk vázolni e g y sor alapvető törvényszerűséget, melyek a D u n a deltájában jellegzetesek és amelyek az u t ó b b i évek kutatási eredményeként körvonalazódtak. Ezeknek az ismerete alapvetően fontos a delta ésszerű, gazdasági szempontjából v a l ó értékesítésénél. A z üledékképződés folyamata d ö n t ő e n befolyásolja ennek a fiatal, most képződő szárazföldnek a fejlődését. Irodalom A S D K U S O V , N . D . (1890): Die Schichten von Cap Tschauda Ann. К . К . Nat. Histor. Hofmuseum, 5. ANTTPA, G R . (1910): Das Überschwemmungsgebiet der unteren Donau. Inst. geol. Kom. IV. A N T I P A , G R . (1941): Marea Neagrä Acad. Itom. Publ. Fond. V . Adamachi. I . 60. ARHAÎTGELSZKIJ, A . D . — S Z T R A H O V , N. M. (1938): Geologicseszkoje sztroenie i razvitie Csernogo Mórja. Izd. A . N . SzSzSzR. Moszkva B A N Ü , А. C. (1971): Delta Dunárii. (Dokt. dissz. kézirat), Bucuresti

284

Földtani

Közlöny,

103. kötet,

3 — 4.

füzet

BANTJ, A . C — RTJDESCTJ, L. ( 1 9 6 5 ) : Delta Dunárii. Ed. StiinÇifica, Бис. BRATESCU, С. ( 1 9 2 2 ) : Delta Dunárii, geneza si evolutia sa morfologicâ. Bul. Soc. Geogr. ltom. t. X L I , Bue. BRATESCU, C. ( 1 9 3 5 ) : Delta Dunárii, geneza si evolutia ei morfologicâ si cronologica. Bul. Acad. Rom., Sect. stiinCä J17,7)

В RATES сиг, С. (1942): Oscilatiile de nivel ale apelor si bazinului Märii Nègre ín cuaternar. Bul. Soc. Geogr. K o m . t. L X I , Вис. C v m c , S. ( 1 9 0 8 ) : Entwicklungsgeschichte des Eisernen Tores. Erghft. Nr. 1 6 0 zu Pet. Mitt., Gotha FEDOROV, P. V . ( I 9 6 0 ) : Sztratigrafia oszetvertiesnih otlozsenij Ponto-Kaszpija. Hronologija i klimatü osetvertiesnogo perioda. 4 . FEDOROV, P. V . — S K I B A , L. A . ( 1 9 6 1 ) : Oscilatiile nivelului Märii Nègre si Märii Caspice ín holocén, An. rom.—sov., ser. Geol.-geogr. 1 . LITEANTJ, E.— G H E N E A , С. ( 1 9 6 6 ) : Cuaternarul din Romania, Studii term. ее. Comit. Geol. Rom. ser. H . nr. 1 . LITEANTJ, E.— PRICAJAN, A. — B A L T A C , G. ( 1 9 6 1 ) : Transgresiunile cuaternare ale Märii Negre pe teritoriul Deltei Du­ nárii. Stud, cercet. de geol. Acad. R P R . tora. V I . nr. 4 . M A R T O N N E , E . , D E . ( 1 9 0 2 ) : La Valachie. Paris MTJRATOV, M. V . ( 1 9 5 2 ) : Istoria bazinului Märii Negre ín legäturä си dezvoltarea regiunilor inconjurátoare. An. Rom — sov. ser. geol. geogr. nr. 7 . MTJRATOV, M . V. ( 1 9 6 1 ) : Istoricul cuaternar al bazinului Märii Negre si compararea acestuia cu istoricul Marii Mediterane. An., Rom.—sov. ser. geol. geogr. nr. 3 . NASTASSE, G H . I. ( 1 9 3 2 ) : Рейсе, contribute la cunoasterea geograficâ, fizicä si omeneascä a Deltei Dunárii ín antichitate. Bul. Soc. Rom. Geogr. nr. 5 1 . PETRESCU, L . G H . ( 1 9 5 7 ) : Delta Dunärii. Genezä si évoluée. Ed. St. Вис. POPP, N . — I O N E S C U , ÜST. ( 1 9 5 8 ) : Foraje ín Delta Dunärii. Interpretarea geomorfologicä si hidrogeologicä. Hidrobiológia. I . E d . Acad. R P R . POPP, N. ( 1 9 5 9 ) : Contributâi la cunoasterea litologiei si hidrogeologicä a Deltei fluviale in zona canalului Sulina m vederea amenajärii stuficole. Celulozä si hîrtie. nr. 2 . POPP, N. ( 1 9 6 2 ) : Caracterizarea litologicä a pärainturilor Deltei Dunärii pe baza datelor de foraj. Meteorológia, hirologia si gosp. apelor. An. V I I . nr. 2 . PFANNENSTIEL, M . ( 1 9 5 0 ) : Die Quartärgesenichte des Donaudeltas. Bonner Geogr. Abband., Bonn RTJDESCTJ, L . — NIOTJLESCTJ, C —CHIVTJ, I. P. ( 1 9 6 5 ) : Monográfia stufului din Delta Dunärii. Ed. Acad. R . S. R . Вис. SZAMOJLOV, I . V . ( 1 9 5 2 ) ; üstja rek. Geografgiz. Moszkva SCHPRATT, T. ( 1 8 5 7 ) : Reports on the comparative conditions of the branche of the Danube. C. E . D . SZEMENOV-TIEIÍSANSZKIJ, V . ( 1 9 0 8 ) : К voproszu о narasztanii Deltü Dunája. Izv. R . G. O. t. 4 4 , vüp. II. S . Petershbg. SLANAR, H . (1945): Zur Kartographie und Morphologie des Donaudeltas. Mitt. der geogr. Gesellschaft, Wien TORY К . ( 1 9 5 2 ) : A Duna és szabályozása. Budapest Ú J V Á R I , I. ( 1 9 7 2 ) : Geográfia apelor Romaniei. Ed. Stiinr,ificá. Вис. V A L S A N , G H . ( 1 9 3 4 ) : Nouvelle hypothèse sur le delta de Danube. Comptes rendus du Congr. Intern, de Géogr. t. П Varsó W E N Z , Vf. ( 1 9 4 2 ) : Die Molusken des Pliozäns des rumänischen Erdölgebietes. Senckenbergiana, 2 4 . < 1 9 6 3 ) : Zona de värsare a Dunärii. Monografie hidrologicä. E d . Tehn. Вис.

В