CHAROLAIS TEHENEK BORJÚNEVELŐ KÉPESSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ NÉHÁNY TÉNYEZŐ VIZSGÁLATA
Doktori (PhD) értekezés
Dr. Vertséné Zándoki Rita
Gödöllő
2008.
A doktori iskola
megnevezése:
Állattenyésztés-tudományi Doktori Iskola
tudományága:
Állattenyésztés-tudomány
vezetője:
Dr. Mézes Miklós egyetemi tanár, a MTA doktora Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Állattudományi Alapok Intézet, Takarmányozástani Tanszék
témavezető:
Dr. Tőzsér János egyetemi tanár, a MTA doktora Állattenyésztés-tudományi Intézet Szarvasmarha- és Juhtenyésztési Tanszék
TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉS 1.1. A húsmarha-tenyésztés nemzetközi jelentősége 1.2. A húsmarha tenyésztés hazai jelentősége 1.3. A charolais fajta jellemzése és helye a hazai tenyésztésben 1.4. A borjúnevelő képesség jelentősége 2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. A kolosztrum és az átmeneti tej összetétele 2.1.1. A kolosztrum és az átmeneti tej szárazanyagtartalma 2.1.2. A kolosztrum és az átmeneti tej fehérjetartalma és fehérjefrakciói 2.1.3. A kolosztrum és az átmeneti tej aminosav-összetétele 2.1.4. A kolosztrum és az átmeneti tej zsírtartalma 2.1.5. A kolosztrum és az átmeneti tej zsírsavösszetétele 2.1.6. A kolosztrum és az átmeneti tej laktóztartalma 2.1.7. A kolosztrum és az átmeneti tej hamutartalma és ásványianyag-összetétele 2.1.8. A kolosztrum és az átmeneti tej energiatartalma 2.1.9. A tejösszetétel kapcsolata a választási súllyal 2.1.10. Az ellések számának hatása a kolosztrum, és az átmeneti tej összetételére 2.2. A húshasznú tehenek tőgyalakulása 2.2.1. A tőgyalakulás jelentősége 2.2.2. A tőgyalakulás értékelési módjai 2.3. A tehén és a borjú kapcsolata az ellést követő időszakban 2.3.1. Az anya-borjú kapcsolat kialakulása 2.3.2. A születés körüli időszak körülményeinek hatása a későbbi termelésre és viselkedésre 2.3.3. Az elválasztás hatása a tehenek és borjaik viselkedésre 2.4. A húshasznú tehenek testméretei 3. ANYAG ÉS MÓDSZER 3.1. A vizsgált állomány és elhelyezése 3.2. A tejmintavétel és a tej vizsgálata 3.2.1. A mintavétel és a minták tárolási módja 3.2.2. A szárazanyagtartalom meghatározása 3.2.3. A fehérjefrakciók meghatározása 3.2.4. Az aminosavak meghatározása 3.2.5. A zsír frakció meghatározása 3.2.6. A zsírsavak meghatározása 3.2.7. A cukortartalom meghatározása 3.2.8. A hamutartalom meghatározása 3.2.9. Az ásványianyag-tartalom meghatározása 3.2. A tőgyalakulás értékelése 3.3. Az anya-borjú kapcsolat értékelése 3.4. A testméret-felvétel 3.5. A választási testtömeg mérése 3.6. Statisztikai értékelés 4. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉS 4.1. Charolais tehenek kolosztrumának és átmeneti tejének összetétele I
I 1 1 2 3 5 7 7 8 10 16 19 20 24 25 31 32 32 33 33 36 40 40 47 48 52 60 60 61 61 61 61 62 62 63 64 64 64 64 64 65 66 67 68 68
4.1.1. Charolais tehenek kolosztrumának, valamint átmeneti és normál tejének összetétele az elléstől eltelt idő függvényében 4.1.1.1. Szárazanyagtartalom 4.1.1.2. Zsírtartalom 4.1.1.3. Fehérjefrakciók 4.1.1.4. Laktóz 4.1.1.5. Aminosav-összetétel 4.1.1.6. Zsírsavösszetétel 4.1.1.7. Hamutartalom 4.1.1.8. Ásványi anyagok 4.1.2. Egyszer és többször ellett charolais tehenek kolosztrumának, valamint átmeneti- és normál tejének összetétele az ellést követő héten 4.1.2.1. Szárazanyagtartalom 4.1.2.2. Zsírtartalom 4.1.2.3. Fehérjefrakciók 4.1.2.4. Laktóz 4.1.2.5. Aminosav-összetétel 4.1.2.6. Zsírsavösszetétel 4.1.2.7. Hamutartalom 4.1.2.8. Ásványi anyagok 4.2. A charolais tehenek tőgyalakulása 4.2.1. A tőgybimbóalakulás és a választási teljesítmény értékelése 4.2.2. A tőgymélység és a választási teljesítmény értékelése 4.2.3. A tőgykiegyenlítettség és a választási teljesítmény értékelése 4.3. A charolais tehenek viselkedése az ellés utáni időszakban 4.4. A charolais tehenek testméretei és összefüggésük a borjú választási súllyal 4.4.1. A charolais tehenek testméretei 4.4.2. A charolais tehenek testméreteinek és borjaik választási súlyának kapcsolata 5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 5.1. Következtetések 5.2. Új tudományos eredmények 6. ÖSSZEFOGLALÁS 7. SUMMARY M1. IRODALOMJEGYZÉK M2. MELLÉKLET: TÁBLÁZATOK M3. MELLÉKLET: ÁBRÁK KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
II
68 68 69 69 71 71 74 82 83 86 86 87 88 90 91 92 93 94 95 95 97 99 101 104 104 109 111 111 113 115 118 i xxiii xxviii lxii
1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉS
1.1. A húsmarha-tenyésztés nemzetközi jelentősége A földünkön élő több mint hatmilliárd ember élelmiszer ellátásában meghatározó szerepe van az állattenyésztés élelmiszer termelésének. Az emberiség létszámának növekedésével egyidejűleg az egy főre jutó állati termék szükséglet is növekszik. Az igények növekedésével az élelmiszertermelés egyre kevésbé tud lépést tartani (Meyn, 2002; Békési és Tőzsér, 2003).
A szarvasmarha tartásával, tenyésztésével a világ valamennyi területén foglalkoznak; és termékei – a tej, illetve a jelentőségében ettől alig elmaradó hús – az élelmiszer-ellátás nagy részét adják. A marhahús a világ legtöbb táján az erősen támogatott termékek közé tartozik, melynek például az Európai Unióban külön közös piaci szervezete is működik (Wagenhoffer, 2003). A szarvasmarha hús termelése és fogyasztása a világ egyes területei között igen eltérő tendenciát mutat. Eddig a nyugat-európai országok, az amerikai földrész gazdagabb országai, Óceánia hústermelése általában növekedett, míg a fejlődő országokra ez nem volt jellemző. A legnagyobb marhahústermelő országok az Egyesült Államok, Brazília, Argentina, Ausztrália, és Kanada. Az európai országok közül Franciaország, az Egyesült Királyság, Spanyolország és Írország marhahústermelése a legjelentősebb (1. táblázat). A marhahúsfogyasztást tekintve Franciaország, Olaszország, és Hollandia állnak az első három helyen (FAO, 2006).
1. táblázat A legjelentősebb marhahús-termelő országok, valamint hazánk éves marhahústermelése 2005-ben Ország Amerikai Egyesült Államok Argentína Ausztália Brazília Egyesült Királyság Franciaország Írország Kanada Magyarország Spanyolország
Forrás: FAO, 2006
1
Ezer tonna marhahús 11310 3024 2162 7774 747 1529 563 1530 55 715
Összességében elmondható, hogy a marhahús a világon igen keresett élelmiszer, az elmúlt évtizedekben a szarvasmarha szivacsos agyvelőgyulladása (BSE), valamint a száj- és körömfájás járvány miatti fogyasztói visszaesések ellenére (Juhász, 2001). Az Európai Unió területén jelentkezett kiesést annak idején sikerült Brazília járványmentes területéről származó marha- és borjúhússal kompenzálni.
1.2. A húsmarha tenyésztés hazai jelentősége
A hazai húshasznú tehénlétszám jelenleg 49 ezer (Mészáros, 2006). Magyarországon a marhahúsfogyasztás, az egyéb európai országokkal összehasonlítva igen csekély mértékű, 4,9 kg/fő/év (Tőzsér és mtsai, 2004). Ennek okai között szerepel a jövedelmek jelenlegi alakulása, illetve az, hogy étkezési szokások nem a szarvasmarha húsra alapulnak, valamint a megfelelő piacpolitika, marketing hiánya. Hazánkra több év óta az jellemző, hogy választást követően a növendék bikák legnagyobb hányadát (kb. 90 %-át) külföldre értékesítik, itthon nem hizlalják meg (Gáspárdy és mtsai, 1998). Magyarországon szinte csak a sajátteljesítmény-vizsgálatba kerülő egyedek maradnak és kerülnek értékelésre. A kialakult helyzet főként az alacsony jövedelmezőségnek tudható be, valamint annak, hogy nagy átrendeződés történt a tartók körében: egyrészt sok, szaktudással is rendelkező menedzser kivonult az ágazatból, másrészt pedig olyanok kezdtek el húsmarhával foglalkozni, akik erre szakmailag nem voltak eléggé felkészültek (Demeter, 2002). Hazánk húsmarha létszámának növelése mellett szólnak többek között az alábbi indokok (Szabó, 2002): -
a hazai szarvasmarha-állományt döntő részben kitevő holstein-fríz fajta minőségi marhahús előállítására nem alkalmas,
-
az előrejelzések szerint a jövőben növekedni fog a marhahús fogyasztása, ugyanakkor csökken a tejelő állomány létszáma,
-
az ország közel 1,1 millió ha gyepterületének, valamint 1 millió ha kukoricatarlójának nagy része nincs hasznosítva,
-
a húsmarhatartás a környezetvédelemben és a vidéki lakosság megtartásában fontos szerepet játszhat. Az ágazatot érintő EU-támogatások következtében a húsmarha anyatehén létszám
növekedett az elmúlt években. Lehetőség lenne a hizlalási tevékenység – különösen a nagy
2
végsúlyra történő hizlalás – növelésére is, hiszen bár az EU a világ legnagyobb marhahústermelő régiója, minőségi marhahúsból mégis tartósan importra szorul. A marhahizlalásban a hazánkra megállapított 94000-es prémium lehetőségének nem egészen 45%-át használják ki (Wagenhoffer, 2007).
1.3. A charolais fajta jellemzése és helye a hazai tenyésztésben
A charolais (1. és 2. kép) egyszínű, tejfölsárga szőrzetű fajta. A nyálkahártyák is világosak, folt nélküliek. Színét többnyire dominánsan örökíti (Békési és mtsai, 1985). A charolais fajta egyedeinek feje testükhöz képest kicsi, homloka széles. Mellkasa mély és dongás; ezenkívül széles, jól izmolt, hosszú, időnként puha hát és ágyék, széles csípő és far, jól izmolt és jól lehúzódó comb, viszonylag rövid láb és nem túl finom csontozat jellemzi. Bőre vékony, könnyen ráncolható, szarvai kör keresztmetszetűek. Amerikai változata szarvatlan.
1. kép
2. kép Charolais bika Fotó: Zándoki Rita, 2006
Charolais tehenek Fotó: Zándoki Rita, 2006
A fajta legnagyobb értéke a nagy fejlődési erély és a nagy tömegű izomzat. Nagy értékű, nehéz vágott feleket termel, és értékes húsrészeinek aránya is nagy. Fiatalkori nagy növekedési erélyét sokáig megőrzi, a hízlalás végén is kevés faggyút termel, ezért nagy súlyra is gazdaságosan hízlalható. E tulajdonságai miatt tartják a szakemberek a charolaist a legjobb húsfajták egyikének. 3
A világ szarvasmarha-tenyésztését az a tendencia jellemzi, hogy a fajtakérdés (kedvező és előnytelen tulajdonságok szembeállítása) csökkenő, a fajtán belüli különböző típusok kialakítása viszont növekvő jelentőségű. A húsmarha fajták tenyésztési programjának fontos részévé vált a hentes, a tenyésztői, illetve a kombinált típusok kiválogatása és tenyésztése (Peyraud, 1984; Plat, 1988; Anonim, 1992; Tőzsér, 1994; Bodó és mtsai, 2000). A tenyésztői típusnál elsősorban a nagyobb magassági és hosszúsági méretek dominálnak, az izmoltság nem annyira kifejezett. Ezt a típust tehát a nagyobb ráma (hosszbb lábak, nyak és fej), valamint kevéssé izmolt far és szögletes formák jellemzik. A tenyésztői munka az anyai tulajdonságokra is kiterjed, beleértve a jó termékenyülést, a könnyű ellést és jó borjúnevelő képességet is. Ezt a típus a fajtatiszta tenyésztésben használják, és ezt tartják ma a tenyésztők a charolais korszerű változatának. A hentes típusú egyedekre, az előbb említettekkel ellentétben, a kisebb ráma, de jobb izmoltság jellemző. A mar, a hát és a far fejlett izomzatú. Az egyes testtájak (mar, hát, comb) szélességi és mélységi méretei a dominálóak. Hasznosításuk elsősorban a haszonállat-előállító keresztezésekben történik. A kombinált vagy köztes típusba azokat az egyedeket sorolják, melyek külleme a tenyésztői és a hentes típus közötti átmenetet mutatja.
A charolais szarvasmarha, az angussal és a hereforddal együtt, a világ legelterjedtebb fajtái közé tartozik: 73 országban tenyésztik (Szabó és mtsai, 2002). Világszerte mintegy ötmillió tehenet tartanak számon, a legnagyobb állományok Franciaországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Spanyolországban, Dél-Afrikában, és NagyBritanniában találhatók (Demeter, 2002).
Az első charolais marhák 1971-ben kerültek Magyarországra a Szikszói Állami Gazdaság importjaként (Békési, 2003). A tenyésztési eredmények láttán fellelkesülve hamarosan több gazdaság is követte példájukat (Szerencsi ÁG; Délborsodi ÁG; Kossuth MgTSz, Lajosmizse; stb.) (Repovszki, 2003, Bujdosó, 2003). 1989-ben megalakult a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete (MCTE). Az egyesület céljai és feladataiként a következőket jelölte meg: a charolais fajtájú és charolais vérségű szarvasmarhák magyarországi tenyésztési, tartási és felhasználási feltételeinek, valamint a minősítői munka egységes alapjainak kidolgozása, e munkálatok egységes alapon történő szervezése és koordinálása.
4
A fajtatiszta és keresztezett charolais állományok az első importok éveitől kezdve egyre nagyobb szerepet töltenek be a hazai húsmarha-tenyésztésben, melyet a 2. táblázat adatai támasztanak alá. 2. táblázat A hazai charolais állomány változása 1972-2006 között Megnevezés Fajtatiszta charolais tehén Charolais keresztezett tehén Összesen* Charolais tenyészbika
1972
1975
1978
1980
Év 1985 1990
1992
2002
2004
2006
46
61
125
243
231
297
332
765
1222
1375
99
176
215
332
425
407
1445
160 3
301 6
458 8
563 16
722 27
739 32
2210 220
2
1645 2867 220
2196 3571 210
Forrás: www.charolais.hu, Domokos (2006) *= 50%-nál nagyobb charolais génarányú tehenek
1.4. A borjúnevelő képesség jelentősége
A húsmarha-tenyésztés egyetlen terméke a választott borjú. Éppen ezért az anyatehenek borjúnevelő képessége elsődleges fontosságú (Bodó, 1978, Gáspárdy és mtsai, 1998, Lengyel, 2004). E tekintetben azok a tehenek megfelelőek, melyek a borjaik számára elegendő tejet termelnek, illetve megvédik őket társaiktól és egyéb környezeti hatásoktól. A megszületett borjú ugyanis „önmagában” keveset ér, hiszen választásig számos olyan hatás érheti, amelyek elpusztulását okozhatják. A gyakorlatból ismert, hogy az elhullás mértéke akár 10% is lehet (Kovács, 1999). A legtöbb elhullás a születés utáni hetekben tapasztalható, amikor is a borjú egyedüli takarmánya az anyja által termelt kolosztrum, illetve tej. Indokolt tehát a tejtermelésen belül külön foglalkozni a kolosztrummal, illetve az ellés utáni hetekben termelt átmeneti- és normál (teljes) tejjel, mivel a föcstejnek és az ún. átmeneti tejnek nagy jelentősége van, nemcsak az immunrendszer kialakulása (Erlich, 1892), hanem a szénhidrátok, lipidek, fehérjék, ásványi anyagok és vitaminok biztosítása végett is (Blum és Hammon, 2000). A hazánkban tenyésztett húshasznú fajták közül a charolais-t illetően ez ideig még nem rendelkezünk a kolosztrum összetételére vonatkozó információkkal. A tejtermelésen kívül a tőgyalakulás is nagy szerepet játszik az említett időszakban a borjú táplálkozása szempontjából. Régóta ismert ugyanis, hogy a húshasznú anyatehenek esetében is fontos a jó tőgyalakulás, mivel a szopásra nem, vagy kevéssé alkalmas (pl. lógó, 5
túl nagyméretű bimbókkal rendelkező) tőgy kedvezőtlen hatással van a borjak növekedésére (Whyte, 1970). A választási teljesítménnyel kapcsolatban vitatott kérdés a tenyésztők körében, hogy mi az anyatehenek számára ideális testméret, azaz a kisebb testű anyatehén-e a megfelelőbb, az egységnyi tehén testtömegre jutó választási borjútömeg miatt, vagy a nagyobb testű tehén, a nagyobb testméretek örökítése, illetve a nagytestű bikával való termékenyítés lehetősége miatt. Természetesen mindezt adott környezeti és gazdasági feltételrendszer keretein belül lehet csak szakszerűen értékelni. A borjú-anyatehén kapcsolat szintén hatással van a borjú választási teljesítményére (Aitken és mtsai, 1982; Buddenberg és mtsai, 1986). Az etológiai vizsgálatok eredményei jól támogathatják a technológiai fejlesztéseket az állattenyésztésben, valamint segíthetnek a jó borjúnevelő-képességgel rendelkező tehenek kiválogatásában.
Vizsgálataim céljai a fentiekből következően az alábbiak voltak:
-
Charolais fajtájú tehenek kolosztrumának, illetve átmeneti és normál tejének összetétele, valamint annak változása az ellést követő héten.
-
Egyszer ill. többször ellett tehenektől származó kolosztrum, átmeneti és normál tej összetételének összehasonlítása.
-
Charolais tehenek tőgyalakulásának pontozásos értékelése és az eredmények összefüggése a borjak választási teljesítményével.
-
Borjú-anyatehén kapcsolat értékelése, egy hazánkban eddig még nem alkalmazott etológiai vizsgálati módszer segítségével.
-
A charolais tehenek testméreteinek értékelése, és a választási teljesítménnyel kapcsolatos összefüggések vizsgálata.
6
2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.1. A kolosztrum és az átmeneti tej összetétele
A hazai és nemzetközi irodalomban is igen kevés adat található a húshasznú anyatehenek kolosztrum és tejtermelésével kapcsolatban, annak ellenére, hogy a borjak életének első heteiben létfontosságú szerepet töltenek be. Egyrészt, a szarvasmarha azon emlős állatfajok közé tartozik, melyeknél az immunanyagok átadása a magzati életkorban dialpacentálisan nem történik meg, ezért a borjú immunrendszerének kialakulása csak a föcstej, illetve a benne lévő nagymolekulájú immunglobulinok felvételekor kezdődhet meg (Ehrlich, 1892). Másrészt pedig, mivel a borjú élete első néhány hetében csak az anyatehén által termelt föcstejjel, illetve tejjel táplálkozik, nagy jelentősége van nemcsak az immunrendszer kialakulása, hanem a szénhidrátok, lipidek, fehérjék, ásványi anyagok és vitaminok biztosítása végett is (Blum és Hammon, 2000). A kolosztrum tartalmaz a borjú fejlődése szempontjából fontos hormonokat, növekedési faktorokat, citokinineket, enzimeket, polyaminokat és nukleotidokat is (Blum és Hammon, 2000). Az újszülött borjúnak minél hamarabb hozzá kell jutni a kolosztrumhoz, az immunglobulinok, valamint az esszenciális és nem esszenciális zsírsavak, és zsíroldható vitaminok megfelelő felszívódása miatt.
Gray és mtsai (1995) a kolosztrumot nem fogyasztott borjak vérében magasabb billirubintartalmat tapasztaltak, amivel felhívták a figyelmet arra, hogy a kolosztrum hiánya nagymértékben hozzájárul a sárgaságot okozó hiperbillirubinaemia kialakulásához, amely, közlésük szerint, a fiatal húshasznú borjak kiselejteződésének 41%-áért felelős. Hammon és Blum (1999) három, különböző kolosztrum-ellátottságú borjúcsoportban mérték a vérplazma szabad aminosav koncentrációját: -
3 napon át napi kétszer etetett borjak,
-
kolosztrumot csak az ellés után fogyasztó borjak, amelyek aztán a hetedik életnapig tejpótlót kaptak,
-
illetve kolosztrumot nem, csak tejpótlót fogyasztott borjak csoportjaiban. A vérplazma összfehérje koncentrációja az ellés utáni kolosztrumfogyasztás hatására
megnövekedett, és a kolosztrumot napi kétszer fogyasztó csoportban nagyobb volt a hetedik nap végére, mint a kolosztrumot csak egyszer kapott egyedeknél. A föcstejet egyáltalán nem fogyasztó csoportban egész héten nem változott a plazma fehérjetartalma. A szabad 7
esszenciális és nem esszenciális aminosavak a kolosztrumfogyasztás utáni első napon emelkedtek a vérplazmában, ugyanez a hatás azonban a tejpótló etetésekor nem volt megfigyelhető. A vérplazma szabad esszenciális aminosav tartalma a második életnapon a kolosztrumot 3 napig fogyasztó csoportban volt a legnagyobb. A plazma glutaminsav koncentrációja az ellést követő héten nagyban függött a felvett kolosztrum mennyiségétől. A legmagasabb koncentrációt a 3 napig kolosztrumot kapott csoportban mérték. A vérplazma glutamin koncentrációja az ellés utáni napon a kolosztrum felvétele után csökkent mindkét, kolosztrumot fogyasztott csoport esetén, a tejpótló fogyasztása után viszont nem. Az ellést követő második napon a kizárólag tejpótlót fogyasztó csoportban volt a legmagasabb a glutamin aránya. Eredményeik igazolják a kolosztrum erős befolyásoló hatását az újszülött borjak vérplazma szabad aminosav-szintjére vonatkozóan, főként a glutamin és glutaminsav aminosavakat illetően.
A kolosztrum összetételével kapcsolatban elsősorban a tejhasznú fajtákra vonatkozóan találhatók részletesebb irodalmi adatok.
2.1.1. A kolosztrum és az átmeneti tej szárazanyagtartalma
Hazánkban Csapó és Csapóné (1984), valamint Szentpéteri és mtsai (1986) foglalkoztak a legtöbbet a tejelő szarvasmarhák kolosztrum összetételével. Az ellés utáni napokban a szárazanyagtartalom erőteljes csökkenését figyelték meg (3. táblázat).
3. táblázat Tejelő tehenek kolosztrumának szárazanyagtartalma (%) az ellést követő öt napon Elléstől eltelt idő (nap) 0 1 2 3 5
Holstein-fríz apaságú
Jersey apaságú
Hungarofríz B
25,20 13,45 13,50 13,42 12,72
24,41 14,36 14,50 14,82 14,93
24,62 15,60 14,49 14,70 14,80
Forrás: Csapó és Csapóné, 1984; Szentpéteri és mtsai, 1986 Ibeawuchi és Dangut (1996) zebu tehenek (bunjai, n=12) kolosztrumában, forró, nedves éghajlati tényezők mellett 14,75±0,38% szárazanyagtartalmat mértek az ellést követően, mely érték jelentősen elmarad az egyéb fajtákra közölt szakirodalmi adatoktól. Az
8
általuk mért szárazanyagtartalom nem mutatott jelentősebb változást a teljes laktáció során (korai szakasz: 13,9±0,31%, középső szakasz:13,93±0,13%, kései szakasz: 13,44±0,16%). A kolosztrum összetétele, minden összetevőt figyelembe véve, az ellés utáni hetedik napra érte el a normál tej összetételét. Kovács (1999), illetve Iváncsics és Kovács (1999) vizsgálták először húshasznú anyatehenek (vörös és fekete angus, magyartarka, limousin, és blonde d’Aquitaine) elsőfejésű kolosztrumának
összetételét,
és
ennek
változását
az
ellés
utáni
napokban.
A
szárazanyagtartalmat az első 24 órában, a magyartarkára megállapított érték kivételével, magasabbnak találta a Csapó és Csapóné (1984) által tejelő fajtáknál mértnél. A 48. órától kezdve azonban a tejelő fajták fölénye érvényesült. A húshasznú fajták kolosztruma tehát az ellést követően gazdagabb volt szárazanyagban, viszont korábban érte el a normál tejre jellemző szárazanyagtartalmat, mint a tejelő fajtáké (4. táblázat). Az ellést követő 60-70. napok között vett tejminták szárazanyagtartalmában nem volt különbség a táblázatban szereplő fajták között. Egyedül a táblázatban nem szereplő magyar szürke (melynek kolosztrum összetételét nem vizsgálták) eredménye (14,88%, n=18) esetén mértek a többi fajtától szignifikánsan nagyobb (P<0,05) értéket. Mindenképpen fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy az egyes fajták összehasonlítása az eltérő telep, illetve vizsgálati év hatásai, valamint a különböző egyedszámok miatt is nehézségekbe ütközik. Karádi és Szirtes (2000) a magyar szürke fajtára vonatkozóan, 19 tehén eredménye átlagában 31,00±3,96 % szárazanyagtartalmat állapítottak meg az elsőfejésű kolosztrumban. Wagenhoffer és mtsai (2002) fehér-kék belga teheneken végeztek ezirányú vizsgálatokat. Az elsőfejésű kolosztrum szárazanyagtartalmát illetően nem tudott különbséget kimutatni a Kovács (1999) által vizsgált fajtákhoz képest. Az ellést követő első két napban, a többi szerző eredményeivel egybevágóan, a szárazanyagtartalom rohamos csökkenését tapasztalta (4. táblázat).
9
4. táblázat Húshasznú anyatehenek kolosztrumának és átmeneti tejének szárazanyag-tartalma (%) az ellés utáni napokban Fajta
Hivatkozás
Blonde d’Aquitaine
5
Vörös angus
5
(75% feletti angus vérség)
Fekete angus (75% feletti angus vérség)
n
Kovács, 1999
4
Magyartarka
5
Limousin
5
Fehér-kék belga
Wagenhoffer és mtsai, 2002
5
Ellés után eltelt idő (nap) 1 2 3 4
0 27,0 (25,37; n=20) 33,6 (30,89; n=17) 33,7 (30,12; n=3,89) 23,0 (27,55; n=20) 25,5 (26,19; n=18) 29,5 (28,44, n=10)
16,3
12,0
13,3
11,5
18,4
15,3
13,0
11,5
16,8
11,6
13,0
11,8
12,4
11,8
13,3
11,6
14,2
11,8
12,6
12,7
20,8
15,0
16,2
15,1
60-70 12,87 (n=41) 12,52 (n=16) 12,61 (n=18) 12,24 (n=24) 13,17 (n=19) -
Forrás: Kovács, 1999, Wagenhoffer és mtsai, 2002) Hornyák (2001) a fehér-kék belga tehenek (n=11) elsőfejésű kolosztrumát vizsgálva azt állapította meg, hogy a szárazanyag tartalom (25,37±4,52 %) szignifikánsan alacsonyabb volt a magyar szürke (Karádi és Szirtes, 2000), illetve az angus két színváltozata (Kovács, 1999) esetén mért értékektől. Nagyon hasonlított ugyanakkor a blonde d’Aquitaine (Kovács, 1999), valamint a Csapó és Csapóné (1984), valamint Szentpéteri és mtsai (1986) által tejelő genotípusokra közölt adatokhoz. Csapó és mtsai (1994) közlése szerint az ikerborjakat ellő holstein-fríz és hungarofríz tehenek föcsteje az ellés után több szárazanyagot tartalmazott (29,58±1,93%, ill. 30,41±1,60%), mint az egy borjat elletteké (24,73±2,31%, ill. 25,32±1,24%). Az ellés utáni napon azonban a különbség megszűnt. A normál tej szárazanyagtartalma Gleddie és Berg (1968) vizsgálataiban 13,0±0,31% volt a hereford, 13,0±0,34% a galloway, és 13,1±0,32% az angus anyatehenek esetén.
2.1.2. A kolosztrum és az átmeneti tej fehérjetartalma és fehérjefrakciói
Áldásy és Erdős (1969) közlése szerint a magyar tarka tehenek (n=26) elsőfejésű kolosztrumának fehérjetartalma 9,6%-19,6% között változott (X=14,2%). Egy nap elteltével 5,8%-10,8%-ra (X=7,5%), az ellést követő harmadik napra pedig 1,2%-3,7%-ra (X=2,4%) csökkent. A fehérjefrakciók változását az elléstől eltelt idő függvényében az 5. táblázat szemlélteti. 10
5. táblázat A föcstej fehérjefrakcióinak változása az ellés utáni napokban Elléstől eltelt Összfehérje idő (óra) % 0 14,2 24 7,5 48 4,8 72 2,4
Vérsavó albumin % 1,10 0,55 0,25 0,10
Laktoglobulin Laktalbumin % % 3,33 2,21 2,42 1,53 1,78 1,04 0,98 0,54
Immunglobulin % 7,56 3,00 1,73 0,78
Forrás: Áldásy és Erős, 1969; n=26 magyar tarka tehén Sebela és Klicnik (1975) 4 dán vörös tehénre vonatkozóan közvetlenül az ellés után, majd a harmadik, illetve ötödik napon vett mintákban 10,38%; 3,88%; és 3,29% fehérjetartalmat mértek. Kvapilik és mtsai (1975) 14 tejelő típusú tehénen követték nyomon a kolosztrum fehérjefrakcióinak változását az ellés utáni napokban. Eredményeiket a 6. táblázat foglalja össze. 6. táblázat Tejelő típusú tehenek tejfehérjéi az ellést követő napokban Elléstől eltelt idő (nap) 0 3 5
Fehérje % 14,64 4,59 4,16
Kazein % 6,37 3,20 3,15
Szérumfehérje % 8,26 1,34 1,01
Forrás: Kvapilik és mtsai, 1975 A táblázatban látható, hogy a kolosztrumnak igen magas a savófehérje tartalma. Ez igen fontos, mivel egyrészt a savófehérje biológiai értéke másfélszerese a kazeinének (Csapó és Csapóné, 1988), másrészt pedig ez a fehérje frakció tartalmazza az immunglobulinokat (Csapó és mtsai, 1994). Hazánkban hasonló tendenciára hívták fel a figyelmet Csapó és Csapóné (1984), valamint Szentpéteri és mtsai (1986), szintén tejelő genotípusok esetén (7. táblázat). Levieux és Ollier (1999) eredményei szerint a holstein-fríz tehenek (n=60) elsőfejésű kolosztruma 59,8±28,5 mg/ml immunglobulin G-t tartalmazott. A béta laktoglobulin koncentrációja 14,3±4,6 mg/ml, az alfa laktalbuminé 2,04±0,60 mg/ml, a szérum albuminé pedig 1,21±0,44 mg/ml volt.
11
Merényi és Lengyel (1996), Kvapilik és mtsai (1975) eredményeivel összhangban azt tapasztalták, hogy a föcstej savófehérje és kazein tartalma is nagyobb a normál tejénél. Levieux (1999) szintén a kolosztrum fehérjetartalmának rohamos csökkenéséről számolt be az ellést követő időszakban. 7. táblázat Tejelő genotípusú tehenek kolosztrumának és átmeneti tejének fehérjefrakciói Fajta/ genotípus
Elléstől eltelt Fehérje Savófehérje idő (nap) % % 0 15,40 10,12 1 5,52 1,73 Holstein-fríz 2 4,40 1,35 apaságú 3 4,11 1,04 5 3,98 0,80 0 14,47 10,02 1 6,48 1,67 Jersey 2 5,91 1,23 apaságú 3 4,72 0,89 5 4,68 0,91 0 14,59 10,21 1 6,93 1,70 Hungarofríz B 2 5,86 1,25 3 4,64 0,99 5 4,50 0,89
Kazein % 5,28 3,79 3,06 3,07 3,18 4,45 4,81 4,68 3,83 3,77 4,38 5,23 4,61 3,65 3,61
IgG g/l 120,20 31,70 6,18 6,20 2,31 102,41 30,20 5,22 5,01 2,10 104,6 29,43 5,12 4,98 2,11
Forrás: Csapó és Csapóné, 1984; Szentpéteri és mtsai, 1986 Kovács (1999) öt húshasznú fajta kolosztrumának és átmeneti tejének fehérjetartalmát és fehérjefrakcióit mérte, és hasonlította össze a Csapó és Csapóné (1984) által tejelő tehenekre meghatározott értékekkel. Wagenhoffer és mtsai (2002) a fehér-kék belga fajta kolosztrumának és átmeneti tejének fehérjefrakcióit vizsgálták (8. táblázat). Kovács (1999) a húsfajták kolosztrumának fehérjetartalmát általában véve nagyobbnak találta a tejelőkénél. A húshasznúak esetében a fajták közt mért különbségek az ellést követő 4 napban fokozatosan kiegyenlítődtek, megszűntek. Wagenhoffer és mtsai (2002) nem találtak eltérést a fehér-kék belga, illetve a Kovács (1999) által vizsgált fajták (magyar
tarka,
angus,
fehérjetartalmában.
limousine,
Kovács
(1999)
blonde
d’Aquitaine)
eredményei
szerint
elsőfejésű az
kolosztrumának
elsőfejésű
kolosztrum
savófehérjetartalma szignifikánsan nagyobb volt a húshasznú anyatehenek esetén, és az ellés utáni napokban tapasztalt csökkenés is lassabban következett be, mint a tejelő genotípusoknál. A kazeintartalom ezzel szemben nem különbözött a tejelő és húshasznú tehenek között. A limousin és blonde d’Aquitaine fajták föcstejének kazeintartalma nagyobb volt a többi
12
anytehenekétől, ami a savófehérje/kazein arányban is megmutatkozott. A savófehérje/kazein arány a 36. óra körül fordult meg, míg a tejelőknél ez a 12. óra környékén következik be. 8. táblázat Húshasznú anyatehenek fehérjefrakcióinak alakulása az elléstől eltelt idő függvényében Elléstől Összetevő eltelt idő (nap) 0
Fehérje %
1 2 3 4 60-70 0
Savófehérje %
1 2 3 4 60-70 0
Kazein %
1 2 3 4 60-70
Szerzők
Blonde d’ Aquitaine n=5 19,0 (17,71; n=20) 8,80 6,18 4,98 5,06 3,44 (n=44) 12,9 (12,72; n=20) 4,50 2,18 1,95 1,92 0,721 (n=30) 6,10 (6,07; n=20) 4,38 4,00 3,03 3,14 2,81 (n=30)
Fajta, egyedszám Vörös Fekete MagyarFehérLimousin angus angus tarka kék belga n=5 n=5 n=4 n=5 n=5 21,6 21,3 15,0 17,9 21,1 (20,42; (19,43; (18,88; (18,39; (19,5; n=17) n=21) n=20) n=18) n=10) 12,4 11,1 6,89 9,92 13,8 8,92 4,92 5,58 6,09 7,8 5,26 4,21 6,06 5,97 6,7 4,75 4,14 4,00 4,57 6,8 3,37 3,14 3,00 3,17 (n=16) (n=18) (n=45) (n=38) 15,8 16,9 10,3 11,8 17,3 (14,47; (14,79; (14,34; (12,72; (15,26; n=16) n=20) n=24) n=18) n=10) 7,83 6,94 3,26 5,02 8,9 5,14 2,11 2,14 2,566 3,8 1,97 1,65 2,23 2,30 3,0 1,7 1,79 1,33 1,12 2,7 0,687 0,624 0,600 0,712 (n=16) (n=18) (n=6) (n=5) 5,80 4,36 4,63 6,03 3,2 (5,42; (4,50; (4,69; (5,50; (3,86; n=16) n=20) n=24) n=18) n=10) 4,53 4,57 3,63 4,90 4,3 3,78 2,81 3,44 3,53 3,7 3,29 2,56 3,83 3,66 3,5 3,05 2,35 2,67 3,45 3,9 2,44 2,45 2,33 2,51 (n=16) (n=0,26) (n=6) (n=5) Wagenhoffer és Kovács, 1999 mtsai, 2002
Wagnhoffer és mtsai (2002) azt tapasztalták, hogy a savófehérje aránya a fehér-kék belga tehenek kolosztrumában az ellést követő 4 napban végig magasabb volt a Kovács (1999) által, öt húsmarha fajtára meghatározott átlagértékeknél, mely a borjak számára kedvező. Kovács (1999) vizsgálataiban a savófehérje időbeli változása jól illeszkedett az összfehérjetartalom alakulásához (r=0,98), a kazeintartalom alakulása azonban eltérő volt
13
(r=0,69). A laktáció 60-70. napjai között vett tejminták fehérjetartalma nem mutatott tendenciózus eltéréseket a tejhasznú fajtákétól. Hornyák (2001) a fehér-kék belga elsőfejésű kolosztrumának összfehérjetartalmát (n=11, 17,13±2,33 %) a hazánkban vizsgált egyéb húsfajtákhoz (Kovács, 1999, Karádi és Szirtes, 2000) viszonyítva, csak a magyar szürkéhez képest (n=19; 20,90±3,58 %, Karádi és Szirtes, 2000) talált szignifikáns (P<0,05), negatív irányú eltérést. A savófehérjetartalom szignifikánsan (P<0,05) különbözött a limousin és blonde d’Aquaitaine fajtákétól (Kovács, 1999). A kazeintartalomban csak a blonde d’Aquitaine-hez hasonlítva talált eltérést. A savófehérje/kazein arányt, Wagenhoffer és mtsai (2001, 2002) ugyanerre a fajtára kapott eredményéhez hasonlóan, tágnak találta (76/24 %). A biológiai értéket, a többi vizsgált hús-, illetve tejhasznosítású fajtákhoz (Kovács és mtsai, 1999, illetve Csapó (1992) képest alacsonynak (108,97) mérte. A különböző telepeken, eltérő évben vizsgált fajták összehasonlításainak eredményei azonban természetesen óvatosan kezelendők. Csapó és mtsai (1991) ikerellő holstein-fríz és hungarofríz (n=32) tehenek elsőfejésű kolosztrumában szignifikánsan nagyobb összfehérje-, valódi fehérje-, savófehérje-, valódi savófehérje-, és immunglobulintartalmat mértek, mint az egyet elletteknél (9. táblázat). A kolosztrumfehérje biológiai értéke is nagyobb volt, a nem fehérje nitrogén tartalom viszont alacsonyabb. A kazeintartalomban nem volt statisztikailag igazolható különbség a két csoport között. Az ikerellések esetén a borjak ivara nem befolyásolta a kolosztrum fehérjefrakcióinak alakulását. 9. táblázat Egy borjat, illetve ikreket ellő hungarofríz tehenek kolosztrum-összetétele két telepen
Szigetvár
Hajdúnánás
Hely
Ellés típusa
Ivar, n
b+b, 5 ü+ü, 5 Iker ü+b, 7 Összes, 12 Egyes, 17 b+b, 4 ü+ü, 3 Iker ü+b, 8 Összes, 15 Egyes, 15
Nyersfehérje % 16,88±1,45 18,00±1,34 17,16±1,41
Valódi fehérje % 16,45±1,48 17,53±1,37 16,74±1,40
Savófehérje Valódi Kazein % savófehérje% % 12,76±1,37 12,33±1,40 4,12±0,27 13,60±1,74 13,15±1,76 4,38±0,89 12,71±0,99 12,29±0,99 4,44±0,80
128,61±17,12 132,47±12,40 124,73±12,90
17,32±1,39
16,89±1,40
12,99±1,32
12,56±1,34
4,33±0,69
128,15±18,81
14,71±1,62 15,80±0,96 16,77±0,92 16,29±0,87
14,19±1,44 15,41±0,87 16,36±0,84 15,89±0,87
10,22±1,43 12,18±0,71 12,80±0,76 12,41±0,62
9,71±1,28 11,78±0,69 12,39±0,67 11,74±0,62
4,50±0,91 3,63±0,85 3,97±0,55 4,15±0,95
104,51±14,50 133,12±16,43 131,80±17,17 138,47±21,32
16,25±0,80
15,85±0,80
12,28±0,56
11,88±0,57
3,97±0,84
135,71±22,48
14,29±0,60
13,81±0,82
9,98±0,31
9,50±0,28
4,31±0,83
108,64±12,18
Forrás: Csapó és mtsai, 1991
14
IgG g/l
Morin és mtsai (2001) 608 tejelő tehénen (svájci barna, ayrshire, jersey, holstein-fríz) végzett vizsgálatukban azt tapasztalták, hogy a kolosztrum fajsúlya szoros összefüggésben (r=0,76) volt a fehérjetartalommal, a fajsúlyból tehát jól lehet következtetni a fehérjetartalomra. Az ősszel ellett tehenek kolosztrumának összfehérjetartalma magasabb volt, mint a nyáron elletteké. Quigley és Drewry (1998) közlése szerint az ellés előtt adott alacsony nyersfehérjetartalmú takarmányok nem csökkentették a kolosztrum nyersfehérje- és immunglobulintartalmát. A magas nyersfehérjetartalmú takarmányok inkább a nem-fehérje frakciót növelték a föcstejben. Manusell és mtsai (1998) többször ellett holstein-fríz tehenek kolosztrumát vizsgálva azt tapasztalták, hogy a szárazonállás kései szakaszában előforduló tőgygyulladás hatására a kolosztrum mennyisége kevesebb volt, de a fehérjetartalmat a mastitis előfordulása nem befolyásolta szignifikánsan. Nardone és mtsai (1997) 12, először ellett holstein-fríz tehénen vizsgálták a hőstressz hatását a kolosztrum összetételére (ellés előtti 3 héten, és azt követő 36 órában 1. csoport: n=6; hőmérsékleti komfortzóna, hőmérséklet-légnedvesség index: 65; 2. csoport: n=6, hőmérséklet-légnedvesség index: 9.00 – 20.00-ig 82; 20.00 – 8.00-ig 76). A hőstressz hatására csökkent a kolosztrum nyersfehérje-, kazein-, és laktalbumintartalma. Az Ibeawuchi és Dangut (1996) által zebu tehenek elsőfejésű kolosztrumában, forró, nedves éghajlati körülmények között mért 4,94±0,29%-os fehérjetartalom minden eddig említett szerző eredményétől alacsonyabb értékeket mutatott, és nem is változott olyan jelentősen a laktáció során (eleje:4,02±0,28%, közepe: 3,65±0,24%, vége: 3,63±0,31%). Quigley és mtsai (1995) pozitív összefüggést tapasztaltak a kolosztrum összes N, fehérje N, és nem kazein N, valamint a tripszin inhibitor koncentrációja között. Gleddie és Berg (1968) eredményei szerint a hereford, angus, és galloway tehenek teljes teje 3,4±0,10%; 3,4±0,17%; és 3,4±0,15% fehérjét tartalmazott. Charolais tehenekre (>75% charolais génarány) vonatkozóan Mondragon és mtsai (1983) 3,5%-ot mértek. Három éves vizsgálatukban az ismétlődhetőséget 58%-nak találták.
15
2.1.3. A kolosztrum és az átmeneti tej aminosav-összetétele
A kérődző állatfajok bendőjének mikroorganizmusai képesek az esszenciális aminosavak (treonin, valin, metionin, izoleucin, leucin, fenil-alanin, lizin és hisztidin) előállítására. Az újszülött borjak esetében, mivel a bendő funkcionálisan nem működik még, a táplálékkal kell biztosítani az esszenciális aminosavak megfelelő mennyiségét, csakúgy, mint a monogasztrikus állatfajoknál (Riis, 1983). A borjak hiányos esszenciális aminosav-ellátottsággal születnek. Zanker és mtsai (2000) eredményei szerint azonban, a születés után az első kolosztrumhoz való hozzájutás 24 órás elhalasztása nem gyakorolt hosszú távon hatást a borjú vérplazma szabad aminosav tartalmára, az IgG és fehérje koncentrációra azonban igen. Hammon és Blum (1999) eredményei ezzel szemben azt igazolták, hogy a kolosztrumfogyasztás hatással van a borjú vérplazma szabad aminosavtartalmára, főleg a glutamint, és glutaminsavat illetően. Solymos és Horn (1994) sertésekre és szarvasmarhákra vonatkozó vizsgálati eredményei szerint, a kolosztrum aminosav-összetétele – a metionin és a glutaminsavkoncentráció kivételével – megegyezik az embriotrof (a méhlepényes emlősök ivadékának az embrionális fejlődés során a méhlepény kialakulása előtti tápanyaga) összetételével. Arzumanjan és Timofejeva (1972) tejelő fajtákkal végzett aminosav-összetétel vizsgálatukban azt tapasztalták, hogy az ellést követő tíz napban a kolosztrum-, illetve tejfehérjében a lizin, hisztidin, glutaminsav, alanin, tirozin, és leucin aránya emelkedett, míg az aszparaginsavé, a szeriné, a gliciné, a treoniné, a valiné, és a fenilalaniné csökkenő tendenciát mutatott. Csapó (1992) szintén tejelő genotípusok (holstein-fríz, illetve jersey apaságú tehenek átlaga) esetén vizsgálta az aminosav-összetételt az idő függvényében (10. táblázat). A fenilalain, az alanin, és a tirozin esetén kapott tendenciáik nem egyeznek az Arzumanjan és Timofejeva (1972) által megállapítottakkal. Szentpéteri és mtsai (1986), hungarofríz-B genotípusra kapott eredményei (11. táblázat) nagy hasonlóságot tükröznek a Csapó (1992) által közölt adatokhoz: az aszparaginsav, a treonin, a triptofán, a szerin, a glicin, az alanin, s cisztein, a valin, a tirozin, és az arginin csökkent, a glutaminsav, a prolin, a metionin, az izoleucin, a leucin, a fenilalanin, és a lizin aránya nőtt a fehérjében az elléstől eltelt idő függvényében. A hisztidin aránya nem változott. Az ellés utáni ötödik napon már a normál tejre jellemző értékek voltak mérhetők. 16
10. táblázat A kolosztrum, illetve (átmeneti) tej aminosav összetétele (%) tejhasznú teheneknél Aminosav Aszparaginsav Treonin Szerin Glutaminsav Prolin Glicin Alanin Cisztin Valin
Elléstől eltelt idő Elléstől eltelt idő Aminosav 30 perc 5 nap 30 perc 5 nap 8,5 7,9 Metionin 2,0 2,4 6,6 4,5 Izoleucin 3,8 4,7 7,7 5,5 Leucin 8,0 8,7 16,8 20,7 Tirozin 4,9 4,7 7,2 10,1 Fenilalanin 4,2 4,6 2,9 2,1 Lizin 7,2 8,0 3,8 3,2 Hisztidin 2,7 2,8 2,2 0,8 Triptofán 2,5 1,3 6,7 5,5 Arginin 4,0 3,2 Biológiai érték 112,8 78,3
Forrás: Csapó, 1992
11. táblázat Hungarofríz-B genotípusú tehenek kolosztrumának és átmeneti tejének aminosav összetétele (%) az elléstől eltelt idő függvényében Elléstől eltelt idő Aminosavak (%) Aszparaginsav Treonin Szerin Glutaminsav Prolin Glicin Alanin Cisztin Valin Metionin Izoleucin Leucin Tirozin Fenil-alanin Lizin Hisztidin Arginin Triptofán Biológiai érték
0,5 8,5 6,4 7,7 17,8 7,8 2,8 3,7 2,1 6,2 1,9 3,9 7,8 4,9 4,0 7,1 2,5 3,9 2,5 83,72
Óra 12 8,6 6,1 7,3 18,0 8,7 3,0 3,6 2,0 6,2 1,9 3,9 7,9 4,7 4,3 7,6 2,7 3,7 1,7 84,00
24 8,7 5,3 6,4 19,5 8,9 2,6 3,3 1,2 6,1 2,2 4,3 8,0 4,8 4,1 7,7 3,2 3,7 1,6 107,83
2 8,1 5,1 5,4 19,6 9,1 2,4 3,4 1,0 5,7 2,2 4,6 8,1 5,2 4,5 7,7 2,8 3,4 1,5 102,10
3 7,9 5,1 5,7 20,2 10,7 2,3 3,4 0,9 5,3 2,3 4,4 9,2 4,3 4,3 8,2 2,6 3,2 1,3 87,70
Nap 5 8,3 4,9 5,6 21,2 11,0 2,2 3,4 0,6 5,5 2,3 4,6 8,4 4,4 4,7 8,0 2,6 3,1 1,3 79,63
7 7,7 5,0 5,5 21,2 11,0 2,1 3,3 0,7 5,2 2,4 4,8 8,5 4,6 4,2 8,2 2,6 2,9 1,3 71,34
30 7,8 4,3 5,1 22,2 10,7 1,9 3,2 0,6 5,0 2,1 4,7 8,6 4,8 4,4 8,2 2,9 3,1 1,2 66,43
Forrás: Szentpéteri és mtsai, 1986 Kovács (1999) öt húshasznú fajta elsőfejésű kolosztrumának aminosav-összetételét értékelve azt tapasztalta, hogy a fajták között az aszparaginsav, a treonin, a cisztin, a valin, az
17
izoleucin, és a tirozin esetében szignifikáns különbségek voltak. A különbségek okai közül nagy jelentőséget tulajdonított a környezet befolyásoló szerepének, az azonos telepen tartott fajták (magyar tarka, limousin) között ugyanis nem találtak statisztikailag igazolható eltéréseket, szignifikánsan különböztek azonban egymástól – főleg a valin, treonin, és izoleucin tartalom tekintetében – az eltérő telepeken tartott fajták (12. táblázat). A szerin-, prolin-, és glicintartalmat szignifikánsan magasabbnak (P<0,01) mérte a húsmarhák tejében a Csapó (1992) által tejelőkre megállapított értékeinél, az izoleucin és a hisztidin esetében viszont alacsonyabb (P<0,05) értékeket mért. 12. táblázat Néhány húshasznú szarvasmarha fajta elsőfejésű kolosztrumának aminosav-összetétele (%) Aminosavak (%) Aszparaginsav Szerin Glutaminsav Prolin Glicin Alanin Arginin Treonin Valin Metionin Izoleucin Leucin Fenil-alanin Lizin Hisztidin Cisztein Tirozin
Vörös angus n=8 8,82±0,89 9,32±1,32 14,7±1,68 8,44±1,32 3,82±0,36 4,15±0,33 4,40±0,30 6,17±0,80 4,66±0,56 2,41±0,40 2,96±0,32 8,31±0,43 4,07±0,55 6,84±0,32 2,27±0,20 1,96±0,30 5,26±0,23
Fekete angus n=9 9,37±0,44 9,47±0,63 14,8±0,62 8,04±0,88 3,93±0,26 4,29±0,13 4,24±0,36 6,27±0,18 4,72±0,40 2,36±0,39 2,78±0,34 8,46±0,29 4,04±0,22 6,77±0,48 2,30±0,21 1,79±0,34 5,22±0,36
Magyartarka n=18 7,95±0,54 8,63±1,35 15,0±0,62 7,89±0,88 3,59±0,24 3,91±0,17 3,86±0,33 7,35±0,48 6,73±0,27 1,98±0,33 3,42±0,21 8,72±0,45 4,01±0,27 6,62±0,37 2,18±0,20 2,35±0,41 4,67±0,31
Limousin Blonde n=12 d’Aquitaine n=20 8,06±0,48 9,16±0,55 8,63±0,50 10,0±0,80 15,1±0,62 16,9±1,08 8,06±0,95 8,72±0,67 3,53±0,29 3,69±0,27 3,94±0,17 3,96±0,27 3,88±0,38 3,94±0,47 7,30±0,57 6,32±0,60 6,67±0,40 4,20±0,43 2,17±0,36 2,16±0,41 3,52±0,26 2,42±0,39 8,82±0,29 8,21±0,58 4,02±0,41 3,53±0,44 6,57±0,43 7,15±0,50 2,04±0,16 2,22±0,46 2,35±0,51 1,42±0,37 4,59±0,29 4,64±0,52
Forrás: Kovács, 1999 Csapó és mtsai (1991) az elsőfejésű kolosztrum fehérje biológiai értékében nem tapasztaltak különbséget az egy borjat (n=17, 112±11,4%; n=15, 116,3±9,71%), illetve az ikreket ellett tehenek között (n=17, 122,1±12,10%; n=15, 125,7±13,09%).
18
2.1.4. A kolosztrum és az átmeneti tej zsírtartalma
Kovács (1999) eredményei szerint (13. táblázat) a zsírtartalom a húshasznú fajták kolosztrumában az ellést követő napra drasztikusan csökkent, majd ingadozó értékeket mutatott a negyedik napig. Az elsőfejésű kolosztrum zsírtartalmát tekintve az angus két színváltozata kiemelkedett a többi fajta közül. A laktáció hatvan-hetvenedik napjai között nem volt különbség a vizsgált fajták közt, a magyar szürke fajta kivételével: esetében a mért érték (5,57%) szignifikánsan magasabb volt a többi fajtánál. Wagenhoffer és mtsai (2002) a fehér-kék belga tehenek elsőfejésű kolosztrumában a zsírtartalomra szignifikánsan (P<0,01) alacsonyabb értékeket mértek, mint Kovács (1999) az angus két színváltozatára vonatkozóan (13. táblázat). Az alacsonyabb zsírtartalom miatt, ennek csökkenése sem volt annyira kifejezett, mint Kovács (1999) vizsgálataiban. Hornyák (2002) közlése szerint a fehér-kék belga tehenek (n=11) föcstejének zsírtartalma az ellés után 5,12±2,55% volt.
13. táblázat Húshasznú szarvasmarha fajták kolosztrumának zsírtartalma (%) az ellést követő napokban Elléstől eltelt idő (nap) Fajta n Blonde d’Aquitaine
5
Vörös angus
5
Fekete angus
5
Magyar tarka
5
Limousin
5
Fehér-kék belga
5
0 6,43 (4,07; n=20) 9,47 (7,71; n=17) 9,77 (7,98; n=21) 5,88 (6,67; 20) 4,99 (5,26; n=18) 3,6 (4,42; n=10)
1
2 3 Zsír %
4
60-70 Szerző
4,25
2,11
3,31
2,39
3,40
3,66
4,14
1,87
2,80
2,48
4,83
2,75
2,09
2,32
3,67
2,70
1,45
1,57
2,36
4,26
2,9
3,1
4,9
3,9
3,53 (n=42) 3,61 (n=16) 3,86 (n=18) 3,47 (n=24) 4,08 (n=19)
Kovács, 1999
-
Wagenhoffer és mtsai 2002
Forrás: Kovács, 1999, Wagenhoffer és mtsai, 2002 Ibeawuchi és Dangut (1996) zebu tehenek esetén forró, nedves éghajlati tényezők mellett 5,09±0,43%-os zsírtartalmat mértek az elsőfejésű kolosztrumban. Gleddie és Berg (1968) hereford, galloway, és angus tehenek normál tejének összetételét vizsgálva a zsírtartalomra 3,9±0,39%; 4,0±0,28%; és 4,0±0,38%, Mondragon és mtsai (1983) charolais teheneknél 3,4% (ismétlődhetőség: 36%) értékeket tapasztaltak.
19
Paszczyk és mtsai (2005) eredményei szerint a kolosztrum zsírtartalma az ellés napján volt a legmagasabb, s ezt követően egyértelmű tendenciát nem követve ingadozott. Nardone és mtsai (1997) holstein fríz tehenek esetén a kolosztrum zsírtartalmának csökkenését tapasztalták az ellés előtti hetekben kialakított hőstressz hatására. Manusell és mtsai (1998) eredményei szerint a szárazonállás kései időszakában fellépett mastitis nem befolyásolta a holstein-fríz tehenek kolosztrumának zsírtartalmát. Quigley és mtsai (1995) közepesen erős pozitív korrelációt számítottak a kolosztrum zsír és tripszin inhibitor koncentrációja között.
2.1.5. A kolosztrum és az átmeneti tej zsírsavösszetétele A tejzsír zsírsavösszetétele igen változó lehet, amelyet számos tényező befolyásol, így a laktáció stádiuma is (Jaworski és Jaworska, 1973; Palmquist és mtsai, 1993; Paszczyk és mtsai, 2005). A szarvasmarha tej zsírjában több mint 400 féle zsírsav azonosítható, ezek közül azonban csak 13 van jelen 1 tömeg %-ot meghaladó koncentrációban (Swaisgood, 1996). E 13 zsírsav aránya a tej zsírjában a 14. táblázatban olvasható.
A 15. táblázat bemutatja, hogy a tejzsír trigliceridjeiben milyen gyakorisággal helyezkednek el az egyes zsírsavak a különböző sn-pozíciókban (stereopecific numbering) (Pitas és mtsai, 1967; Jennes, 1974; Jensen és mtsai, 1991). Általánosságban az mondható el, hogy a 3 sn pozícióban a rövidebb, az 1 és 2 sn helyzetben pedig a hosszú szénláncú zsírsavak találhatók nagyobb arányban.
14. táblázat A tejzsírban 1 tömeg %-nál nagyobb mennyiségben előforduló zsírsavak Zsírsav 4:0 6:0 8:0 10:0 12:0 14:0 15:0
Tömeg % 3,8 2,4 1,4 3,5 4,6 12,8 1,1
Zsírsav 16:0 18:0 14:1 16:1 18:1 18:2
Tömeg % 43,7 11,3 1,6 2,6 11,3 1,5
Forrás: Jensen és mtsai, 1991, in: Swaisgood, 1996
20
15. táblázat A zsírsavak elhelyezkedése a trigliceridek különböző pozícióiban a tejzsírban Zsírsav 4:0 6:0 8:0 10:0 12:0 14:0 16:0 18:0 18:1 18:2 *
sn pozíció, mol% 1* 2* 3* 5,0 (10) 2,9 (5) 43,3 (85) 3,0 (16) 4,8 (26) 10,8 (85) 0,9 (7) 2,3 (42) 2,2 (41) 2,5 (21) 6,1 (50) 3,6 (29) 3,1 (25) 6,0 (47) 3,5 (28) 10,5 (27) 20,4 (54) 7,1 (19) 35,9 (45) 32,8 (42) 10,1 (13) 14,5 (58) 6,4 (26) 4,0 (16) 20,6 (42) 13,7 (28) 14,9 (30) 1,2 (28) 2,5 (60) 0,5 (12)
A zárójelbe tett értékek azt jelzik, hogy egy adott zsírsav hány százalékban fordul elő az adott sn pozícióban.
Forrás: Pitas és mtsai, 1967; Jennes, 1974; Jensen és mtsai, 1991 Schiler és Pojalkova (1982) szerint a telített zsírsavak aránya a tejben optimális esetben 53-62 % közé esik. Nardone és mtsai (1997) a holstein-fríz fajta kolosztrumában erre vonatkozóan 73,25 %-os értéket mértek hőstressz hatása esetén. Groban és Izzeldin (1999) a teljes tehéntejben a telített zsírsavak összegét 58%-nak mérték, ezen belül 23,6% volt a palmitinsav aránya. A telítetlen zsírsavak közül az olajsav és a palmitolajnsav volt jelen legnagyobb arányban. Peralgon- (C 9:0) és dekánsav (C10:1) csak nyomokban volt jelen. Jaworski és Jaworska (1973) eredményei szerint a zsírsavösszetétel főként a laktáció kezdeti, és befejező szakaszaiban változik jelentősen. A laktáció korai szakaszában például a telítetlen zsírsavak arányát magasabbnak mérték. Palmquist és mtsai (1993) a laktáció első hetében, a tej zsírjában alacsonynak tapasztalták a rövid szénláncú zsírsavak arányát (a C4:0 kivételével), magasnak viszont a C18:0 és C18:1 tartalmat Paszczyk és mtsai (2005) a kolosztrum telítetlen, transz-konfigurációjú zsírsavait és a C18:2c-9t-11 zsírsavat (CLA) vizsgálták holstein-fríz tehenek esetén a laktáció első harmadában. A C18:1 transz izomerjei az ellés napján vett kolosztrum minták zsír frakcióiban fordultak elő a legalacsonyabb mennyiségben (1,32-2,45%). A laktáció további napjain ezek értéke emelkedett, főleg a transz-10 és transz-11 izomerek arányváltozásának köszönhetően. A CLA legalacsonyabb koncentrációját (0,22-0,48%) szintén az ellés napján mérték. Mind a transz-C18:1 zsírsavak, mind a CLA szignifikánsan (P<0,05) magasabb arányban voltak jelen
21
a normál tej zsírjában (C18:1t=4,04±1,05%; CLA=0,42±0,07%), mint a kolosztruméban (C18:1t=2,36±0,35%; CLA=0,34±0,06%). Nardone és mtsai (1997) az ellés körüli hőstressz hatására alacsonyabb koncentrációkat mértek a kolosztrum rövid- és közepes szénláncú zsírsav tartalmát illetően a hőmérsékleti komfortzónában lévő tehenekhez viszonyítva. Hornyák (2002) a fehér-kék belga húsmarhafajta elsőfejésű kolosztrumára vonatkozóan közölt zsírsavösszetétel-vizsgálati eredményeket, amelyek a 16. táblázatban olvashatók. A telített és telítetlen zsírsavak arányát 68,62:31,38-nak mérte, amely eltért a tejelő fajtákra vonatkozó szakirodalmi adatoktól (pl. holstein-fríz 73,75:26,52, Hoffmann és mtsai 1991), és közelebb állt az ún. hipotetikusan ideális zsírsavösszetételhez. 16. táblázat A fehér-kék belga tehenek elsőfehésű kolosztrumának zsírsav-összetétele (zsírsav metilészter %) Telített zsírsavak
n
Átlag, %
Kaprilsav, C8:0 Kaprinsav, C10:0 Undekánsav, C11:0 Laurinsav, C12:0 Tridekánsav, C13:0
12 12 4 12 6
0,4225 1,2225 0,1075 2,5342 0,933
Szórás, % 0,1355 0,3017 0,0892 0,5424 0,0273
Telítetlen zsírsavak
N
Átlag, %
Mirisztolajnsav, C14:1 Palmitolajnsav, C18:1 Elaidinsav, C18:1w9t Olajsav, C18:1w9c Linolsav, C18:2w6c Gamma-linolénsav, C18:3w6
12 12 12 12 12
0,6058 1,7475 1,4846 21,830 4,0358
Szórás, % 0,1965 0,5112 0,3110 3,3408 0,6497
Mirisztinsav, C14:0
12
12,322
1,4444
5
0,1240
0,0219
12
0,9317
0,0975
Eikozénsav, C20:1c
4
0,0625
0,0206
12 12 12
39,926 0,8792 9,4808
2,9616 0,1458 1,8659
Alfa-linolén, C18:3w3 Eikozadién, C20:2c Eikozatrién, C20:3w6t
12 7 10
0,4033 0,1129 0,3980
0,0512 0,0415 0,0946
10
0,4470
0,0963
Eikozatrién, C20:3w3c
1
0,0600
6
0,2450
0,0207
Arachidonsav, C20:4
12
0,7533
0,0208
12
0,3058
0,0464
Dekozadiéksav, C22:2c
3
0,0733
0,0208
Behénsav, C22:0
1
0,0600
Eikozapentaénsav, C20:5
3
0,1033
0,0416
Lignocerin, C24:0 Összes telített
3
0,0467 68,62
31,38
3,0333
Pentadekánsav, C15:0 Palmitinsav, C17:0 Margarinsav, C17:0 Sztearinsav, C18:0 Nonadekánsav, C19:0 Arachinsav, C20:0 Heneikozilsav, C21:0
0,252 2,9728
Összes telítetlen
Forrás: Hornyák, 2002 Laakso és mtsai (1996) 3 anyatehén kolosztrumának zsírsavösszetételét vizsgálták az ellés utáni első hét folyamán. A kolosztrum triglicerid frakciója számottevően több sztearinsavat és olajsavat tartalmazott, mint a normál tejé. Az ellést követő héten a rövid szénláncú zsírsavak (C4-C10), valamint a sztearinsav és olajsav aránya növekedett, míg a
22
C12-C16 hosszúságú zsírsavak relatív mennyisége, főként a mirisztin- és palmitinsavé, csökkent. Az egyes tehenek zsírsavösszetétele között az ellés után szignifikáns különbségeket tapasztaltak, az ellés utáni hét végére azonban az eltérések jelentéktelen mértékűre csökkentek. Mihaiu és mtsai (1993) tejhasznú fajtákra vonatkozó eredményei szerint a palmitinsav és az olajsav együttes aránya az összes zsírsavon belül a kolosztrum és a teljes tej esetében is nagyobb 50%-nál. Hornyák (2002) a fehér-kék belga fajtára vonatkozóan 60% feletti értéket állapított meg. Mihaiu és mtsai (1993) a föcstejben nagyobbnak találták a C16-20 hosszúságú zsírsavak arányát (83%), mint a teljes tejben. Hornyák (2002) szerint a fehér-kék belga esetén ez az érték 81,54±2,47% volt. Csapó és Csapóné (2002) az arachidonsavra vonatkozóan 0,07-0,40% közötti értékeket határoztak meg a tejelő fajtákat illetően. Hornyák (2002) ennél nagyobb értéket mért a fehér-kék belga fajtában (0,75±0,12%, P<0,05). Banerjee és mtsai (1991) az ellést követő héten az olajsav és a linolsav, valamint a hosszú szénláncú (C14-16) zsírsavak összegének csökkenését tapasztalták, míg a rövid és közepes (C4-C10) szénláncúak összege nőtt. Benheng és Chengxiang (1996) közlése szerint a kolosztrumban szignifikánsan nagyobb a telítetlen zsírsavak, valamint a palmitinsav, illetve az olajsav aránya, mint a teljes tejben. Nardone és mtsai (1997), 12 holstein-fríz elsőborjas üsző kolosztrum-összetételét vizsgálva azt tapasztalták, hogy hőstressz hatására a hosszú szénláncú zsírsavak aránya megnövekedett. Ponter és mtsai (2000), 16 többször ellett, és 5 egyszer ellett charolais tehén esetén határozta meg a tej zsírsav-összetételét, különböző energia- és fehérje-ellátottságot biztosító takarmányozás mellett, az ellés utáni 9. hétig. Tíz tehén energia- és fehérjeigényét 100%-osan kielégítették a napi takarmányadagban, a többi 11 tehén csak a napi energia- és fehérjeszükséglet 70%-át kapta. A takarmányozás befolyásolta a tej zsírsav-összetételét: a rövid-, és közepes lánchosszúságú zsírsavak (C8:0, C10:0, C12:0, C14:0, C14:1, C16:0) aránya alacsonyabb (P<0,05) volt az energia- és fehérjeszegényebb takarmányozás esetén, ugyanakkor néhány hosszú szénláncú zsírsav (C17:0, C17:1, C18:1) nagyobb arányban (P<0,001 és 0,01) fordult elő a szűkösebben táplált tehenek tejében. DePeters és mtsai (1995) a holstein-fríz, a jersey, és a borzderes tehenek tejzsírjának zsírsavösszetételét vizsgálva megállapították, hogy a rövid (C4:0 – C8:0), illetve hosszú szénláncú (>C18) zsírsavak arányában nem volt különbség a három fajta között. 23
2.1.6. A kolosztrum és az átmeneti tej laktóztartalma
Kovács (1999) eredményei (17. táblázat) Merényi és Lengyel (1996) közlésével összhangban azt mutatják, hogy a föcstej cukortartalma a normál tejnél alacsonyabb. A cukortartalom az ellést követő negyedik napig emelkedik, és számításai szerint az ötödikhatodik napra ért el a teljes tejre jellemző értéket (4,8-5,0%). A blonde d’Aquitaine elsőfejésű kolosztrumának cukortartalma az ellés után magasabb volt a többi vizsgált fajtáénál. A laktáció 60-70 napjai között az angus két színváltozatában mért értékek elmaradtak a többi fajtákétól. Wagenhoffer és mtsai (2002) a fehér-kék belga fajta esetén a többi szakirodalmi adathoz képest magasabb (P<0,01) laktóztartalmat tapasztaltak az elsőfejésű kolosztrumban (3,38±0,39), és viszonylag hamar, már az ellést követő második napon 4% körüli értéket mértek. Hornyák (2002) 1,99±0,65% laktóztartalmat mért a fehér-kék belga tehenek elsőfejésű kolosztrumában. Ibeawuchi és Dangut (1996) meleg és nedves éghajlat esetén szintén viszonylag magas (3,79±0,38%) laktóztartalmat tapasztaltak a zebu tehenek elsőfejésű kolosztrumában. Nardone és mtsai (1997) eredményei szerint hőstressz hatására csökkent a laktóztartalom holstein-fríz tehenek kolosztrumában.
17. táblázat Húshasznú anyatehenek kolosztrumának és átmeneti tejének laktóztartalma (Kovács, 1999, Wagenhoffer és mtsai, 2002) Elléstől eltelt idő (nap): Fajta n Blonde d’Aquitaine
5
Vörös angus
5
Fekete angus
5
Magyar tarka
5
Limousin
5
Fehér-kék belga
5
0 2,69 (2,44; n=20) 1,12 (1,56; n=17) 1,15 (1,65; n=21) 1,25 (0,90; n=20) 1,42 (1,45; n=18) 3,30 (3,38; n=10)
1
2
3 4 Tejcukor %
3,57 3,27 2,52 2,52 1,49 2,16 3,45 3,73 1,87 3,32 3,80 4,04 2,12 2,22 2,14 2,73 2,15 2,14 2,27 2,77 3,8
4
3,8
4,1
60-70
Szerző
5,12 (n=43) 4,80 (n=16) 4,87 (n=18) 5,05 (n=45) 5,08 (n=28)
Kovács, 1999
-
Wagenhoffer és mtsai, 2002
Charolais tehenek normál tejének cukortartalma Mondragon és mtsai (1983) szerint 5,1% volt, 52%-os ismételhetőséggel (3 év eredménye alapján), amely nem igazán magas érték.
24
2.1.7. A kolosztrum és az átmeneti tej hamutartalma és ásványianyag-összetétele
A borjak makro- és mikroelem ellátottsága fontos egészségi állapotuk megőrzése és a termelési tulajdonságok javítása miatt. Az ásványi anyagok állati szervezetben betöltött fő szerepeiről a 18. táblázat ad rövid áttekintést.
18. táblázat Az ásványi anyagok szerepe az állati szervezetben Ásványi anyag Kalcium Foszfor Kálium Magnézium Vas Réz Cink Mangán
Fő szerepek Csontképzés, véralvadási folyamatok, izom-összehúzódás, szívizomzat működése, ingerület-átviteli folyamatok, enzimaktivátorok, néhány hormon termelése Csontképzés Izoionia, homeosztázis fenntartása Izoionia, enzimaktivátor (pl. karboxiláz, foszforiláz), föcstejben: bélszurok eltávozása Oxigénszállítás Vas beépülése Enzimalkotó (pl. dehidrogenázok, szuperoxid dizmutáz), A-vatamin transzport, sebgyógyulás, hámregeneráció, hámeredetű szövetek fejlődése Porcképződés (glikozil-transzferáz enzim), sejt-mediálta immunválasz kifejlődése
Forrás: Mézes (1996) A hazai és a nemzetközi irodalomban is viszonylag kevés adat található a húshasznú tehenek kolosztrumának, illetve tejének mikro- és makroelemtartalmáról, a tejhasznú fajtákat illetően több információ áll rendelkezésre.
Schwarz és Kirchgessner (1975) eredményei szerint a tejhasznú tehenek elsőfejésű kolosztruma lényegesen több cinket (27,4 mg/l) tartalmazott, mint az ellést követő első (11,1 mg/l), illetve ötödik napon (7,5 mg/l) fejt kolosztrum, illetve átmeneti tej. Underwood (1971) vizsgálataiban kétszer-, illetve háromszor annyi vasat mért a föcstejben, mint a normál tejben. Sato és Murato (1932) tejelő fajtákon igazolták, hogy az elsőfejésű kolosztrum mangántartalma (0,16 mg/kg) az ellés utáni ötödik napra erős csökkenést mutatott (0,06 mg/l). Csapó és Csapóné (1983) holstein-fríz, magyartarka, valamint magyartarka x holsteinfríz F1 tehenek kolosztrumának és átmeneti, illetve normál tejének mikroelemtartalmát hasonlították össze az ellés utáni hónapban. Az ellés utáni első három napon a holstein tehenek föcsteje tartalmazta a legtöbb kalciumot, foszfort, cinket és magnéziumot, ezt
25
követően azonban az említett elemek a magyartarka tehenek átmeneti tejében voltak jelen magasabb koncentrációban. A keresztezett tehenek értékei e két fajtatiszta csoport értékei között voltak. A vas-, illetve réztartalombeli különbségek a genotípusok között nagy változékonyságot mutattak az elléstől eltelt idő függvényében. A három genotípus átlagában az ellés után a hamu-, kálium-, réz- és mangántartalom növekedett, míg a magnézium-, vasés cinktartalom csökkent. A kolosztrum, illetve tej kalcium- és foszfortartalma nem mutatott jelentős változást. Muehlenbein és mtsai (2001) eredményei szerint az, hogy a réz-kiegészítés a takarmányban szerves, vagy szervetlen formában történt, nem volt hatással a réz kolosztrumban mért koncentrációjára. A mikroelemek abszorpciójának és retenciójának mértékét szabályozza a szervezetben, illetve a takarmányban aktuálisan jelen lévő mennyiségük. Szerves formájukban történő felvétel esetén általában magasabb (Cao és mtsai, 2000). A szervezetből való távozásuk főleg a vizelettel, exkrécióval, tejjel, esetleg légzés útján történik (McDowell, 1992; Underwood és Suttle, 1999). A mikroelemek nagyszámú biológiai funkciói miatt felmerül a probléma, hogy esetleges hiányuk a vemhesség idején negatív hatással járhat a magzat fejlődésére, és a fiatal borjú egészségére. Bizonyított tény, hogy a mikroelemek átjutnak a placenta- és a tőgybarrieren. Az anyatehenek megfelelő mikroelem-ellátottsága ezért igen fontos, a borjú méhen belüli, illetve születés utáni fejlődése szempontjából (Abdelrahman és Kincaid, 1993; Underwood és Suttle, 1999; Hostetler és mtsai, 2003). Mindemellett a mikroelemek nagyban befolyásolják a kolosztrum minőségét (Pavlata és mtsai, 2004). A réz és a cink nagy szerepet játszanak az intermedier anyagcserében. A placentán való átjutásuk fontos tényező az utód szempontjából. Pavlata és mtsai (2004) tejelő tehenek és borjaik esetén tanulmányozták az elsőfejésű kolosztrum, illetve a tehén, valamint borjú vérplazma (első kolosztrum felvétel előtti- és utáni) cink- és réztartalmát. Eredményeiket a 19. táblázat mutatja. A borjak szopás előtti vérmintája szignifikánsan több cinket (P<0,001), és kevesebb rezet (P<0,001) tartalmazott, mint a teheneké. A kolosztumfogyasztást követően a borjak vérének rézkoncentrációja szignifikánsan növekedett (P<0,001), míg a cink esetén nem tapasztaltak statisztikailag igazolható változást. A kolosztrum cink koncentrációja több, mint 30-szorosa volt a tehenek vérszérumában mért értéknek, míg réztartalma alig érte el a vérben mért mennyiség 60%-át. A vér és az elsőfejésű kolosztrum cink- és réztartalma közt nem találtak szignifikáns korrelációt. A borjak vérének szopás előtt mért magas cinktartalma arra utal, hogy szervezetük a méhen belüli fejlődés alatt képes cinket felhalmozni. A kolosztrum magas cinktartalma a föcstej, mint cink-forrás fontos szerepét támasztja alá. A 26
tehenek cink-igénye így a vemhesség vége felé, és a laktáció elején magasabb. Annak ellenére, hogy vizsgálatuk szerint a réz – a cinkkel ellentétben – nem kumulálódik a kolosztrumban, a kolosztrum és a borjak vérének kolosztrum-felvétel után vérszérumban mért réztartalma arra utal, hogy a föcstej fontos rézforrásként szolgál a kisborjak számára. 19. táblázat Tejelő tehenek elsőfejésű kolosztrumának és vérszérumának, valamint borjaik vérszérumának cink- és réztartalma az ellést követően
Mikroelem
Zn
Cu
Jellemző Átlag Szórás Min. Max. CV% Átlag Szórás Min. Max. CV%
Kolosztrum (nmol/l)
Tehén vérszérum (nmol/l)
416,76 120,07 193,80 664,40 28,81 5,37 1,80 3,24 10,45 33,52
11,62 2,35 6,80 15,54 20,22 8,95 1,95 6,76 13,16 21,79
Borjú vérszérum szopás előtt (nmol/l) 25,88 8,79 12,42 40,96 33,96 3,23 1,08 1,93 6,03 33,44
Borjú vérszérum kolosztrum után (nmol/l) 26,40 6,58 13,68 36,72 24,92 7,35 1,98 4,19 10,47 26,29
Forrás: Pavlata és mtsai, 2004 Roy (1980) 0,6 mg/l (9,4 nmol/l), illetve 5-20 mg/l (76-306 nmol/l) koncentrációt állapított meg a réz- és cinktartalomra vonatkozóan. Muehlbein és mtsai (2001) eredményei szerint a kolosztrum réztartalma 0,22-0,30 mg/l, cinktartalma pedig 27-32 mg/l között alakult.
Voigtlander és Glasser (1974) tejelő fajtákra vonatkozó eredményei szerint az elsőfejésű kolosztrum nátrium-tartalma (0,117%) a tizedik fejésre 0,071%-ra csökkent. A kálium rendszertelen ingadozást (0,081-0,138%), a kálcium rohamos csökkenést, míg a foszfor kismértékű emelkedést mutatott az ellés után. Sztarodubcev és mtsai (1974) szintén a kalcium tartalom rohamos csökkenését figyelték meg. A foszfortartalmat illetően ugyancsak csökkenő értékeket mértek. Kume és Tanabe (1993), valamint Kume és mtsai (1998) közlése szerint az elsőfejésű kolosztrum kálcium-, foszfor-, magnézium-, nátrium- és cinktartalma nagyobb volt az először ellett holstein-fríz teheneknél, mint a többször ellettek esetén. Az elsőfejésű kolosztrum vas-, réz-, illetve mangánkoncentrációját az ellések száma nem befolyásolta. A kolosztrum
27
kalcium-, foszfor-, magnézium-, nátrium-, vas-, cink-, mangán- és réztartalma az ellés utáni 24. órára erősen lecsökkent.
Tejhasznosítású tehenek esetén Csapó (1992) a 20. táblázatban összefoglalt értékeket mérte a kolosztrum és tej ásványianyag összetételére vonatkozóan. A hamutartalom, és minden vizsgált mikro- és makroelem koncentrációja jelentősen lecsökkent az ellés utáni ötödik napra. Hasonló tendenciáról számolt be Levieux is (1999). Kume és Tanabe (1993) szintén a kolosztrum kalcium, foszfor, magnézium, nátrium, vas, cink, réz és mangán koncentrációjának rohamos csökkenéséről közöltek adatokat. 20. táblázat Tejelő fajták kolosztrumának és átmeneti tejének ásványianyag összetétele (mg/kg)
Hungarofríz B
Szentpéteri és mtsai, 1986
Holstein-fríz apaságú Szentpéteri és mtsai, 1986
Genotípus, szerző 30 perc 1829 1174 2419 1732 310 20,50 4,86 0,520 0,100 1,157 1961 1193 2270 2061 409 24,97 4,96 0,634 0,111 1,214 1829 1174 2419 1732 310 20,50 4,86 0,520 0,100 Jersey apaságú Csapó, 1992
Ásványi anyag K Na Ca P Mg Zn Fe Cu Mn Hamu, % K Na Ca P Mg Zn Fe Cu Mn Hamu, % K Na Ca P Mg Zn Fe Cu Mn
1 nap 1662 817 1450 1475 215 10,50 2,57 0,453 0,090 0,926 1560 1187 1801 1651 320 17,84 3,06 0,430 0,076 1,123
Elléstől eltelt idő 2 nap 3 nap 5 nap 1699 1617 1365 764 842 651 1308 1211 1297 1320 1231 1163 185 166 171 8,67 7,28 6,59 2,77 2,64 1,96 0,394 0,426 0,422 0,072 0,087 0,073 0,889 0,854 0,826 1613 1582 1286 967 1007 732 1719 1599 1423 1492 1394 1397 269 245 203 11,29 9,74 7,17 2,51 2,55 2,44 0,524 0,423 0,482 0,075 0,070 0,080 1,027 0,983 0,890 1365 651 1297 1163 171 6,59 1,96 0,422 0,073
Forrás: Csapó, 1992, Szentpéteri és mtsai, 1986
28
7 nap 1322 562 1292 1214 157 5,98 1,71 0,352 0,082 0,780 1257 626 1438 1286 193 5,40 1,60 0,318 0,083 0,848
30 nap 1300 502 1198 1403 126 5,05 0,95 0,372 0,071 0,735 1259 509 1315 1140 144 4,97 0,91 0,316 0,072 0,782
Ugyancsak a hamutartalom csökkenő tendenciáját állapították meg Klimmer és Schönberg (1951), valamint Sebela és Klicnik (1975). Míg azonban az első szerzőpáros szerint a hamutartalom már a harmadik napra elérte a teljes tejre jellemző értéket (elsőfejésű: 1,2%, 12. óra: 1,6%, 3. nap: 0,8%), addig az utóbbiak szerint csak az ellést követő 1314.napokon érte el az arra jellemző 0,74-0,76%-ot (dán vörös, n=4, elsőfejésű: 1,18%, 2.nap 0,91%). Kirchmeier (1976) a laktáció 7-10. napjai között csökkent 0,80%-ra a hamutartalom (elsőfejésű: 1,4%, 2.nap: 1,0%). Toharmat és Kume (1997) azt tapasztalták, hogy a hőség idején ellett tehenek kolosztrumának magnéziumtartalma alacsonyabb volt a hűvösebb időben ellettekénél. A kolosztrum kalcium-, foszfor-, vas- és cinktartalmát azonban az elléskor mért környezeti hőmérséklet nem befolyásolta. Ikerborjakat, illetve egyet ellő holstein-fríz és hungarofríz tehenek elsőfejésű kolosztrumának összetételét vizsgálva Csapó és mtsai (1994) nem találtak különbséget a makro- és mikroelemtartalomban (21. táblázat). 21. táblázat Ikreket, illetve egy borjat ellő hungarofríz tehenek elsőfejésű kolosztrumának makro- és mikroelem tartalma Összetevő (mg/kg) n Kálium Nátrium Kalcium Foszfor Magnézium Cink Vas Réz Mangán
Bikák 9 2244 1363 3054 2455 415 31,5 4,96 0,632 0,131
Ikerellés üszők bika+üsző 8 15 2169 2099 1299 1411 3196 3062 2526 2314 429 398 28,2 29,3 5,14 5,31 0,617 0,587 0,122 0,132
Átlag 32 2157 1370 3093 2407 411 29,6 5,17 0,607 0,129
Egyes ellés 32 1988 1245 2963 2117 382 26,4 4,54 0,597 0,114
Forrás: Csapó és mtsai, 1991 Strusinska és mtsai (2004) az ásványianyag (Mg, Mn, Zn, Se) és vitamin-kiegészítés (élesztővel vagy élesztő nélkül) hatását vizsgálták a kolosztrum ásványianyag-tartalmára vonatkozóan. A réztartalom 32-70%-kal, a Na-, Fe-, Zn-, és Mg-tartalom 3-10%-kal növekedett a kontroll csoporthoz képest (22. táblázat). Azoknak a tehenek esetén volt a legmagasabb a kolosztrum réz-, kalcium-, foszfor-, magnézium-, nátrium-, és káliumtartalma, amelyek fém-aminosav kelátokat és vitaminokat kaptak (E-, P-vitamin, B-karotin), míg az élesztő inkább a vas- és a cinktartalom növekedését eredményezte.
29
22. táblázat Ásványianyag kiegészítésben részesült és nem részesült holstein-fríz tehenek kolosztrumának ásványianyag-tartalma
Elem
Mértékegység
Kontroll N=19
Ca P Mg Na K Fe Cu Zn
mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l mmol/l nmol/l nmol/l nmol/l
58,9±6,3 54,5±7,3 8,7±1,7 28,5±6,2 35,6±4,9 34,6±4,7 8,2±1,3 160,3±21,2
Mg, Mn, Zn, Se n=21 57,0±7,4 55,2±8,2 9,6±1,3 29,6±5,3 36,1±5,7 38,7±5,6 12,7±3,4 168,4±25,3
Mg, Mn, Zn, Se + Saccharomyces cerevisiae készítmény N=20 57,7±3,3 54,6±7,9 9,5±1,6 29,3±6,4 35,2±5,1 38,9±8,1 10,3±2,3 174,6±19,6
Forrás: Strusinska és mtsai, 2004 Kovács (1999), négy húshasznú fajta kolosztrumát vizsgálva (23. táblázat), a cink, illetve mangán tartalom kivételével, szignifikáns különbséget mutatott ki az eltérő környezetben termelő fajták között (P<0,05).
23. táblázat Néhány húsfajta elsőfejésű kolosztrumának és tejének makro- és mikroelem összetétele (mg/kg) Fajta
Vörös angus
Fekete angus
Kolosztrum n Telep K Na Ca P Mg Zn Fe Cu Mn
16 Adony, Kaposvár 1158±261 583±185 1744±571 1641±528 271±118 26,8±6,97 1,83±0,49 0,28±0,12 0,08±0,02
21 Adony 1113±218 615±187 1626±577 1488±568 252±134 26,9±11,6 1,97±0,63 0,29±0,12 0,11±0,08
Magyartarka Kolosztrum 18
Limousin
Tej 19
Gyúró 1309±215 689±137 2061±315 1884±280 311±58 28,7±6,35 2,73±0,60 0,85±0,71 0,14±0,04
Kolosztrum 12
Tej 15
Gyúró
1521±134 324±19 1066±57 803±128 80,4±3,32 3,64±0,25 0,81±0,28 0,12±0,026 0,067±0,007
1247±199 584±117 2112±302 1944±178 281±61 28,6±6,58 2,68±0,69 0,61±0,29 0,09±0,02
1489±113 340±11 1109±69 905±59 93,6±6,47 3,65±0,08 0,51±0,08 0,127±0,041 0,046±0,007
Blonde d’Aquitaine Kolosztrum 20
Tej 14
Martonvásár 1411±175 629±180 1730±338 1890±340 345±95 27,7±5,61 2,02±1,39 0,29±0,18 0,07±0,02
1350±109 319±66 1076±102 1092±116 81±11,4 4,79±1,10 1,22±0,4 0,286±0,27 0,071±0,03
Forrás: Kovács, 1999 A mangántartalomban a magyartarka az összes többi vizsgált fajtát felülmúlta. A cinktartalomban nem volt különbség az egyes fajták között. A tej vizsgálatakor főként a
30
mikroelemek tekintetében volt szembetűnő a fajta hatása. A cinktartalom nagyobb volt e négy húshasznú fajta elsőfejésű kolosztrumában a Csapó (1992) által tejelő fajtákra megállapított értékeknél. A vastartalom ezzel szemben a tejelő fajták kolosztrumában volt magasabb. A makroelemek közül szintén a tenyészet hatását figyelte meg a kálium, kalcium, és a foszfor esetén. A tejelőknél (Csapó, 1992) mért adatokhoz viszonyítva azt találta, hogy azok magasabbak voltak a húshasznú fajtáknál mért értékeknél, amit a tejelő tehenek ellésre való előkészítésének eltérő módszerével magyarázott. Smith és mtsai (1991) megvizsgálták, van-e hatása napi 0,25 ppm; 1 ppm; illetve 5 ppm kadmium fogyasztásának holstein-fríz elsőborjas tehenek (n=36) kolosztrum kadmium, réz, vas, és cink tartalmára, és azt tapasztalták, hogy a takarmány ilyen intervallumok közötti kadmium tartalma nem befolyásolta szignifikánsan a vizsgált paraméterek alakulását.
2.1.8. A kolosztrum és az átmeneti tej energiatartalma
Kovács (1999) különböző húshasznú fajtákra vonatkozóan közölte a fajlagos élettani haszonérték segítségével számított kolosztrum-energiatartalmat (24. táblázat). Az ellést követő napra az energiatartalom jelentős csökkenését tapasztalta. Az angus mindkét színváltozata – a magas zsírtartalomnak köszönhetően, – kiemelkedett a többi fajta közül. 24. táblázat Húshasznú anyatehenek kolosztrum és átmeneti tejének energiatartalma, fajlagos élettani haszonértékekkel (MJ/kg), az ellést követő négy napon Elléstől eltelt idő (nap) Fajta Blonde d’Aquitaine Vörös angus Fekete angus Magyar tartka Limousin
n 5 5 5 5 5
0
1
6,221 7,589 7,652 5,069 5,252
3,792 3,701 3,309 2,359 2,635
2 MJ/kg 2,443 3,326 2,379 2,240 2,024
3
4
2,574 3,108 3,256 2,835 2,333
2,229 2,184 2,496 2,207 2,919
Forrás: Kovács, 1999 Nardone és mtsai (1997) az ellés előtti hetekben hőstressz hatása alatt tartott holsteinfríz tehenek kolosztrumában az energiatartalom csökkenését figyelték meg a hőmérsékleti komfortzónában tartott tehenekhez képest. Ibeawuchi és Dangut (1996) forró, nedves éghajlaton vizsgálták 12 zebu tehén (bunjai) kolosztrumának és tejének energiatartalmát. Az ellés után 1,93±0,17 MJ/kg értéket mértek, mely jelentősen alacsonyabb a Kovács (1999) által, hazánkban tenyésztett húsmarha
31
fajták energiatartalmától. Az energiatartalom a zsírtartalommal szoros összefüggést (r=0,88; P<0,05) mutatott.
2.1.9. A tejösszetétel kapcsolata a választási súllyal
Klett és mtsai (1962), illetve Gleddie és Berg (1968) egyetértettek abban, hogy a tej összetételnek nincs jelentős hatása a borjak tömeggyarapodására. Keller (1980) szintén laza összefüggéseket számított a borjak testtömeg gyarapodása, valamint a tejzsír, tejfehérje, és zsírmentes szárazanyag relációkban. Jefferey és mtsai (1971) a tejösszetevők közül a zsírtartalomnak
tulajdonítottak
jelentősebb
szerepet
a
borjak
tömeggyarapodásával
kapcsolatban, mivel a variancia 0,3-1,5%-áért volt felelős. Butson és Berg (1984), valamint Henderson és Marshall (1976) szerint a tej összetétele jelentős hatással van a borjú tömeggyarapodására. Az utóbb említett szerzőpáros a tehén kappa-kazein genotípusát is összefüggésbe hozta a borjak napi gyarapodásával. Kovács (1999) szintén azt tapasztalta, hogy a tej fehérje-, illetve kazeintartalma viszonylag jelentős szerepet játszott a borjak első két hónap alatti tömeggyarapodásában. A korrelációs együtthatók közepes szorosságúak voltak (r=0,376; P<0,01; r=0,497; P<0,001). A választásig mért tömeggyarapodásra vonatkozóan a fehérjetartalom hatása igen csekély volt (r=0,212; 0,5
Véleményem szerint az első hónapokban valószínűsíthető, hogy nagyobb hatása van a tej összetételének a borjú tömeggyarapodása. Amint azonban a borjú elkezd a szopás mellett legelni is, a legelő minősége nagyban befolyásolja azt, hogy mekkora hatással bír a tej összetétele a növekedésére. Hiszen egy jó minőségű legelőn a borjú képes lehet az esetlegesen alacsonyabb tejminőséget több, jó minőségű legelőfű (illetve esetleg abrakkiegészítés borjúóvodában) fogyasztásával kompenzálni, így a választási súlyban a tej összetételének hatása kevésbé jelenik meg Ha azonban a legelő gyenge, a tej összetételének, és mennyiségének hatása jobban felszínre kerül.
2.1.10. Az ellések számának hatása a kolosztrum, és az átmeneti tej összetételére
Kovács (1999) eredményei szerint, angus, blonde d’Aquitaine, magyar tarka, és limousin fajták esetén az ellések száma nem volt hatással a tej fehérje- és kazeintartalmára.
32
Rahnefeld és mtsai (1990) húshasznú állományokban tapasztalták, hogy az idősebb tehenek szárazanyag-, illetve zsírtartalma szignifikánsan nagyobb volt a fiatalabb tehenek tejének hasonló összetevőinél. Mondragon és mtsai (1983) charolais tehenek esetén nem találtak szignifikáns különbségeket a tejösszetevők között az első három laktáció során. Quigley és mtsai (1994) 88 jersey tehénen végzett vizsgálataikban azt tapasztalták, hogy a másodszor ellett tehenek kolosztrumában alacsonyabb volt a fehérje-N, a nem-kazeinN, és a zsírtartalom, mint az elsőborjas tehenek esetén. Kume és mtsai (1998) 24 holstein-fríz tehén eredményei alapján megállapították, hogy a kolosztrum Ca-, P-, Mg- és Zn-tartalma az első laktációs teheneknél volt a legmagasabb, bár a kolosztrum mennyisége alacsonyabb volt. A normál tej összetételére az ellések számának nem volt hatása. Kume és Tanabe (1993) holstein-fríz tehenekre (n=93) vonatkozó eredményei szerint, az
elsőfejésű
kolosztrum
kalcium-,
foszfor-,
és
magnéziumtartalma
a
laktációk
előrehaladtával a harmadikig csökkent, azután nem változott. A kolosztrum Zn-tartalma is nagyobb volt az elsőborjas tehenek esetén, de a vas, réz, és mangán koncentrációra nem volt hatással az ellések száma.
2.2. A húshasznú tehenek tőgyalakulása
A húsmarhatenyésztésben alkalmazott szoptatásos borjúnevelésben nagy szerepe van a tőgy morfológiai tulajdonságainak. A tőgyalakulás a húshasznú anyateheneknél hasonló jelentőséggel bír, mint a tejhasznúaknál (Riley és mtsai, 2001). Ennek ellenére a hazai húshasznú anyatehén küllemi bírálati rendszer nem minden fajta esetén tartalmazza a tőgy értékelését.
2.2.1. A tőgyalakulás jelentősége
A tőgy mérete, általános felépítése, és egészsége erősen befolyásolja borjai túlélési arányát és növekedési tulajdonságaikat (Firsch, 1982). Whyte (1970) eredményei szerint a lelógó tőgy, és a nagyméretű tőgybimbók negatív hatásúak a borjúnevelő képességre. Firsch (1982) brahman, sahiwal, valamint ezek shorthorn és hereford fajtákkal való keresztezéseiből származó teheneken azt tapasztalta, hogy a borjak
33
mortalitási aránya pozitív korrelációt mutatott a bimbóhosszúsággal. Azt is megjegyzi azonban, hogy a hosszú tőgybimbóknak általában az átmérője is nagy, amely tulajdonság szorosabb összefüggést mutat a borjak túlélési arányával. A rövidebb bimbókat a borjak könnyebben érik el, és veszik szájukba. Tejelő állományokban végzett vizsgálatok alapján arról számolnak be a kutatók (pl. Moore és mtsai, 1981, Seykora és McDaniel, 1986), hogy a széles tőgybimbóátmérőjű tehenek tejtermelése nagyobb. A húsmarháknál azonban, ha a borjú a széles tőgybimbót nem tudja szopni – főleg az ellést követő néhány órán belül, a föcstej felvétele miatt, – a nagy tejtermelés nem sokat ér (Riley és mtsai, 2001). Firsch (1982) a 35mm-nél szélesebb átmérőjű tőgybimbókat ballon-bimbóknak nevezi, és a borjú választási testtömege és a ballon alakú tőgybimbók között pozitív korrelációt állapított meg azokban az esetekben, mikor e tehénnek legalább egy olyan bimbója volt, amely 35 mm-nél keskenyebb. Amely teheneknek azonban mind a négy bimbójuk ballon alakú volt, igen nagy volt borjaik mortalitási aránya. Arra is felhívta ezen kívül a figyelmet, hogy a túl keskeny tőgybimbókkal rendelkező tehenek tejtermelése nem volt elegendő a borjak megfelelő növekedésének biztosításához. A tőgybimbók keresésével töltött idő nagyban befolyásolja az első szopás idejét (Ventrop és Michanek, 1991; Selman és mtsai, 1970b; Derenbach és mtsai, 1982; Edwards, 1982). Ventrop és Michanek (1992) ebből a szempontból felhívták a figyelmet a tőgyalakulásra (tőgy, illetve tőgybimbók mérete és formája). Egyedi elletőállásban elhelyezett svéd holstein tehén-borjú párokat vizsgáltak (n=14 első ellés; n=14 második ellés; n=14 legalább 3. ellés). Ha a tőgy és a talaj közti távolság alacsony volt (lógó, leszakadt tőgy), a bimbók megtalálása szignifikánsan több időt vett igénybe a borjaknak, így jobban kitolódott az első szopás ideje. A bimbókeresési idő (Ybk) rangsorát a borjak között a következő egyenlettel jellemezték: Ybk=74,9 – 1,0Tt, ahol Tt: a tőgy talajtól mért távolsága. Az első szopás ideje szerinti rangsort (Yes) az alábbi egyenlet írta le: Yes=62,5 – 0,79Tt, ahol Tt: a tőgy talajtól mért távolsága. A tőgymélység varianciája 24, illetve 15%-ban járult hozzá a borjak rangsorának varianciáihoz az aktív bimbókeresés, valamint az első szopás idejét illetően. A bimbó alakja nem befolyásolta az első szopás idejét: a bimbóknak, melyeket a borjúk képesek voltak a szájukba venni, nem különbözött alakja azokétól, amelyeket nem tudtak. Edwards (1982) vizsgálatai ezzel szemben arra utaltak, hogy a bimbók helyeződése, mérete, és iránya (előre, oldalra, illetve hátra irányuló) nagyban befolyásolta a szopás sikerességét.
34
Ventrop és Michanek (1992) eredményei szerint a leszakadt tőgyű tehenek borjai nem tudták időben felvenni a kolosztrumot természetes szopással: ezeknek segíteni kellett a tőgybimbó megtalálásában; illetve kézből szoptatni őket, hogy a kolosztrum elfogyasztásával meg tudják szerezni a szükséges passzív immunitást. Smith már 1962-ben is felhívta a figyelmet arra, hogy nem elég azt feltételezni, hogy ha a borjú az anyjával együtt van elhelyezve az ellés után, mindenképp hozzájut a szükséges mennyiségű föcstejhez, hanem erről meg is kell bizonyosodni, s ha kell, segíteni. Az, hogy a borjú az anya mely testrészénél kezdi a tőgybimbók keresését, nagyban függ az anya alsó vonalának alakulásától (Selman és mtsai, 1970b). Ha a tőgy a has legmagasabb pontján helyezkedik el, a keresést a borjak szinte kivétel nélkül a tőgynél kezdik. Ha viszont a tőgy és a has terjedelmes és lelógó, az alsó vonal legmagasabb része a szegycsont területére esik, így a tőgybimbókat a borjak az elülső lábaknál keresik. Selman és mtsai (1970b) az említettek alapján kedvező és kedvezőtlen alsó vonal alakulású csoportokba osztották a teheneket, és ennek függvényében vizsgálták az első szopás előtti tőgybimbókeresési idő hosszát. Eredményeiket a 25. táblázat mutatja be.
25. táblázat Az anyák alsó vonalának hatása a tőgybimbókeresési időszak hosszára az első szopás előtt Anya alsó vonala Kedvező Kedvezőtlen
Borjak száma 12 10
Tőgybimbókeresés, perc X±sd 17,1±10,7 39,6±25,6
Forrás: Selman és mtsai, 1970b A kedvezőtlen testalakulású tehenek borjai szignifikánsan (P<0,05) lassabban találták meg a tőgybimbókat, mint a kedvező alakulásúaké.
Ezek a megfigyelések felhívják a figyelmet arra, hogy az anyatehenek tőgyének küllemi értékelésére is figyelmet kell fordítani a gyakorlatban. A magyar charolais tenyésztők éppen ezért kiegészítették küllemi bírálati rendszerüket néhány, anyai tulajdonságot befolyásoló tőgymorfológiai jellemzővel (tőgyegyensúly, tőgymélység, tőgybimbó alakja). A változtatásokat – francia tapasztalatok alapján – a „Küllemi bírálati szabályzatban” rögzítették (Domokos és Tőzsér, 2004).
35
2.2.2. A tőgyalakulás értékelési módjai
A húsmarhák tőgyalakulásának megítélésére többféle, pontozásos módszer ismert.
Riley és mtsai (2001) a húsmarhák esetén öt tulajdonságot értékelését javasolták a tőgyalakulás vizsgálatakor: a bimbók disztenzióját, a bimbóalakulást, a bimbóhelyeződést, a tőgy egyensúlyát, illetve a tőgyfüggesztést (1. ábra). A pontozási skála 1-9-ig terjed.
36
1. ábra A tőgyalakulás megítélésekor figyelembe vett tulajdonságok pontozási skálája
Bimbóalakulás Bimbóhelyeződés elölnézetből Bimbóhelyeződés oldalnézetből
Tőgyegyensúly
Tőgyfüggesztés
Forrás: Riley és mtsai, 2001 A bimbó-disztenzió pontszámot tőgynegyedenként adják, a tőgy kitelt állapotában, a tőgyben lévő nyomás, vagy ennek hiánya miatti alakváltozás megítélésével. Ez tőgynegyedenként ad információt a borjúnevelő képességről. Alacsony pontszámot (1-3) adnak a különböző mértékben összezsugorodott tőgybimbóra. Magas pontszámmal (7-9) a feszes bimbókat illetik. A bimbóalakulás értékelésekor alacsony (1-3) pontszámot adnak a kúp alakú bimbóra, amikor is a bimbó alapi szélessége sokkal nagyobb a bimbóvégen mért szélességnél. Magas pontszámot (7-9) kapnak az ezzel ellentétes bimbóalakulással rendelkezők, melyeknél a bimbó az alapi résznél vékonyabb, mint a végén. 4-6 pontot a hengeres tőgybimbókra adnak, melyek átmérője az alapnál és a bimbóvégen megközelítőleg azonos. A
bimbóhelyeződést
bimbópáronként
értékelik,
összesen
4
pontszámmal:
oldalnézetből vizsgálják a bal, illetve jobb oldali tőgynegyedeken, elől-és hátulnézetből pedig az elülső, illetve hátulsó tőgynegyedeken. Alacsony pontszámot adnak az egymáshoz közel helyeződő bimbókra, magasat az egymástól messze lévő, és/vagy szétálló bimbókra.
37
A tőgy egyensúlya az elülső tőgynegyedek hátulsóhoz viszonyított arányát fejezi ki. Az alacsony pontszám (1-3) azt jelenti, hogy az elülső tőgynegyedek jelentősen kisebbek a hátulsóknál. Magas pontszámot fordított esetben adnak, amikor is a hátulsó tőgynegyedek a kisebbek. 4-6 pont adható, ha az elülső, illetve hátulsó negyedek azonos, vagy közel azonos terjedelműek. A tőgyfüggesztésnél a tőgy illesztésének erősségét pontozzák. A lógó, leszakadt tőgyre alacsony (1-3), az erősen függesztett, hasfalhoz közel simulóra magas (7-9) pontszámot adnak.
A húshasznú tehenek franciaországi küllemi bírálati rendszerében, valamint hazánkban a charolais fajta esetén, a tőgyalakulást is értékelik, 3 tulajdonság alapján (Institut de l’Élevage, 1996; Domokos és Tőzsér, 2004). A tőgymélységnél a tőgy legmélyebb pontját viszonyítják a tehén csánkízületének síkjához, valamint a talaj szintjéhez (2. ábra). Nem kiegyensúlyozott tőgynegyedek esetén a legmélyebben fekvő negyedet pontozzák, oldalnézetből, vagy esetenként – a jobb értékelés végett –, hátulról, 1-9 pontos skálán: •
1 pont: nagyon magasan helyezkedő, a hasfalhoz simuló tőgy
•
5 pont: a tőgynegyed legmélyebb pontja kicsivel a csánk felett van
•
9 pont: a tőgy leszakadt, legmélyebb pontja jóval a csánk alá lóg.
2. ábra A tőgymélység értékelése az anyatehenek francia küllemi bírálati rendszerében
1 pont
5 pont
9 pont
Forrás: Institut de l’Élevage, 1996 A tőgynegyedek egyensúlyának értékelésekor a hátulsó-, illetve elülső tőgynegyedek egymáshoz való elhelyezkedését veszik figyelembe (3. ábra). A tulajdonság értékelése elöl-,
38
majd hátulnézetből történik. Az elülső és hátulsó bimbók eredési pontjánál húzott képzeletbeli egyenes vízszintestől való eltérését pontozzák: •
1 pont: a tőgy nagyon hátrabillen (elülső negyedek fejletlenebbek)
•
5 pont: kiegyensúlyozott tőgy (vízszintes)
•
9 pont: a tőgy nagyon előrebillen (hátulsó negyedek fejletlenebbek).
3. ábra A tőgynegyedek egyensúlyának pontozása a húshasznú anyatehenek franciaországi bírálatában
1 pont
3 pont
5 pont
7 pont
9 pont
Forrás: Institut de l’Élevage, 1996 A tőgybimbó nagyságát és vastagságát egy pontszámmal értékelik (4. ábra). Először a bimbó hosszúságát, majd vastagságát vizsgálják, oldal- és hátulnézetből. Különböző méretű bimbók esetén a legvastagabbat veszik figyelembe. A bimbó vastagságát a középsíkjának átmérőjével jellemzik. A pontozás skálája szintén 1-9 közötti: •
1 pont: nagyon rövid, nagyon vékony bimbók,
•
3 pont: rövid, vékony bimbók,
•
4 pont: igen hosszú, de vékony bimbók,
•
5 pont: kiegyenlített hosszúságú és szélességű bimbók,
•
6 pont: rövid és vastag tőgybimbók,
•
7 pont: vastag, és arányosan hosszú bimbók,
•
9 pont: nagyon vastag bimbók (kecske tőgy).
39
4. ábra A tőgybimbó-alakulás értékelése a francia küllemi bírálati rendszer szerint, anyatehenek esetén
1 pont
3 pont
4 pont
5 pont
6 pont
7 pont
9 pont
Forrás: Institut de l’Élevage, 1996 A bírálat során ügyelni kell arra, hogy az ellés és az értékelés között eltelt idő az egyes teheneknél mindig ugyanannyi legyen.
2.3. A tehén és a borjú kapcsolata az ellést követő időszakban
2.3.1. Az anya-borjú kapcsolat kialakulása
A borjú és az anyatehén egymáshoz való kötődése már a születés utáni néhány percben kialakul. A szarvasmarha a kérődzők azon csoportjába tartozik, melyek – ha lehetőségük van rá – ellés után egy ideig rejtegetik utódukat (rejtőzködő magatartás, Nowak, 1998).
Györkös és mtsai (1999) holstein fríz fajtára vonatkozó megfigyelései szrint a tehén ún. szenzitív periódusa az ellést követő 2-6 órára tehető. E periódus végén a tehén már képes saját borját azonosítani. A borjak első szenzitív periódusa életük első 10 napjában van. Szociális kapcsolataik az első 2-3 napon igen gyengék, és a 4-7. életnapok közt erősödnek. Ezalatt az időszak alatt válik intenzívebbé az ismeretlen egyedektől, tárgyaktól, illetve esetleg a gondozótól való félelem is. Azt tapasztalták, hogy a borjak szenzitív időszaka alatt végzett emberi törődés pozitív hatással volt későbbi kezelhetőségükre (Györkös és mtsai, 1999; Györkös és Kovács, 2004).
Az anyjukkal együtt lévő borjak általában a születés utáni 6 órán belül szopnak. A kolosztrum mielőbbi felvétele igen fontos, mind a passzív immunitás megszerzése (Erlich,
40
1892), mind pedig az esszenciális aminosavakhoz, zsírsavakhoz, valamint mikroelemekhez jutás miatt. Gay és mtsai (1965) tapasztalatai szerint a magas szérum-immunglobulin-szinttel bíró bikaborjak gyakran túléltek olyan környezeti körülmények között is, melyek az immunglobulinokkal kevésbé jól ellátott borjak számára letálisnak bizonyultak. Smith és mtsai (1967) a kezdetben saját anyjuktól szopó borjak vérében magasabb immunglobulinkoncentrációt mértek, mint a vödörből etetettekében.
Warner és mtsai (1972) közlése szerint a borjú általában a születést követő egy órán belül már lábra áll, járkál, és 3 órán belül szopik. Szopás előtt a tehén megszagolja a borjút. A szagolgatás először orr-orral történik (Czakó, 1978). Szopás alatt a tehén orra a borjú fartájékára irányul (Czakó, 1978). A felismerés, illetve azonosítás a legelőn később is szaglás alapján történik. Albright és mtsai (1975) amerikai vizsgálataiban a borjak a születés után 0,75-0,25 órán belül felálltak, és 2 órán belül szoptak. A szopás, mint öröklődő viselkedés, akkor jelentkezik, ha az anya tőgybimbója, szelíd bökdösése, szaglászása, nyalogatása, mint külső ingerek, jelen vannak (Czakó, 1978). Schulz és mtsai (1997), 82 borjúra vonatkozó eredményeik alapján, a percenként átlagosan 80 intenzív szopó mozdulatot, és a születés utáni 12 órán belüli – emberi segítség nélkül történő – felállást tekintették az élettanilag jellemző értékeknek. Czakó (1978) közlése szerint a borjú percenként 100-120-szor nyel. Owens és mtsai (1985) 3 éves vizsgálatuk során azt tapasztalták, hogy az ikerborjaknak háromszor annyi időbe telt, míg szopni kezdtek születés után, mint az egyes ellésből származóknak. Metz és Metz (1987) holstein-fríz bikákkal termékenyített lengyel tarka tehenek (2-10. ellésszámúak) ellése lefolyásának függvényében értékelték borjaik viselkedését. A nehéz ellésből született borjak később álltak lábra, és később kezdtek szopni, mint a könnyen születettek. A segítség nélkül, illetve kis segítséggel (max. 2 ember húzóereje) született borjak között nem volt jelentős eltérés az említett jellemzőkben. Több kutatási eredmény támasztja alá, hogy a segítséget igénylő, illetve nehéz ellés csökkenti a borjú életképességét, és ennek következményeként túlélési esélyét (pl. Edwards, 1982; Metz és Metz, 1987; Owens és mtsai, 1985). Metz és Metz (1987) azt is megfigyelték, hogy a nehezen ellett tehenek hosszabb ideig nyalogatták a borjaikat. Kilgour és Dalton (1984), valamint Selman és mtsai (1970b) szintén azt tapasztalták, hogy a nehéz ellés a tehén
41
újszülött iránt tanúsított viselkedésére is hatással van, eredményeik szerint azonban negatív irányban befolyásolta azt. Selman és mtsai (1970a, b) húshasznú anyatehenek valamint egyszer, illetve többször ellett tejelő tehenek és borjaik ellés utáni viselkedését hasonlították össze a születés utáni 8 órában. Eredményeik a 26. táblázatban olvashatók. A „legjobb” anyáknak a húshasznú teheneket találták: a tejhasznú üszők szignifikánsan (P<0,01) kevesebb időt töltöttek az ellést követően borjaik nyalogatásával, mint a hús- illetve tejhasznú tehenek, és a húshasznú borjak gyorsabban álltak fel, és hamarabb kezdtek szopni a tejelőknél. Egy nehezen ellett üsző 70 percig nem állt fel, teljesen figyelmen kívül hagyta borját, és agresszívan visszautasította a borjú bimbó-kereső viselkedését. Csak az ellés utáni 258. percben kezdte nyalogatni borját.
26. táblázat Hús- és tejhasznú szarvasmarhák néhány viselkedési paramétere az ellés utáni 8 órában Paraméter Borjak első felállása Borjak első szopása Tehenek borjai nyalogatása Tehenek felállása
Elléstől eltelt idő (perc) Húshasznú Tejhasznú Tejhasznú anyatehenek, n=10 üszők, n=8 tehenek, n=7 35±15 73±72 58±21 81±52 218±114 261±219 48±37 11±9 33±19 17±12 21±25 24±9
Forrás: Selman és mtsai, 1970 a, b Ha a tehenek később kezdték nyalni utódjukat, annak oka általában az volt, hogy a tehén később állt fel az ellés alatt felvett hasonfekvő helyzetéből. Mikor azonban lábra állt, azonnal megkezdte a borjú nyalogatását. A borjú testtájainak lenyalása a következő sorrendben történik (Selman és mtsai, 1970a): először a mellkas, hát, has, majd mikor a borjú megkezdi a tőgybimbók keresését, következik a fej és nyak nyalogatása. Később, a szopás közben a tehén gyakran nyalogatja a borjú végbéltájékát. Czakó (1978) leírása szerint a tehenek az újszülött lenyalását az esetek túlnyomó többségében a fejnél kezdik, majd a nyak kerül sorra, s így haladnak hátrafelé, ritkán történik meg, hogy a borjú szárazra nyalását a hátulsó részeknél kezdik meg. Az esetek 1-2%-ában a tehén nem hajlandó lenyalni az újszülött borjút. Selman és mtsai (1970b) megfigyelték, hogy ha a tehén hason fekvő testhelyzetben ellik, a született borjak lassabban állnak fel, mint azok, melyeket anyjuk álló helyzetben hoz
42
világra. Ennek oka a szerzők szerint az, hogy hason fekvő pozícióban történő ellés esetén a borjak a kifolyt amnion-folyadékra érkeznek, így csúszós a felület, ahol fel kell állniuk. Ventrop és Michanek (1991) összefüggést tapasztaltak a borjú vitalitása és az első lábra állási próbálkozás ideje között: a magasabb vitalitási pontszámmal (1-4-es skálán) jellemzett egyedek hamarabb próbáltak felállni (r=-0,5, P<0,05). A legtöbb borjú hetedik próbálkozásra tudott lábra állni (min.: 3, max.: 12). Walker (1950) és Hafez (1962) megfigyelései szerint a borjak születésük után 2-6 órával kezdtek el szopni. Selman és mtsai (1970b) ezzel szemben azt tapasztalták, hogy az általuk vizsgált borjak (n=30) közel 25%-a nem szopott a születés utáni 8 órában. A borjú által szopás közben ürített meconiumot a tehenek általában felnyalják (Selman és mtsai, 1970a). Az ellés utáni időszakban a tehén 3 féle jól elkülöníthető hangot ad ki (Selman és mtsai, 1970a): -
a borjú lenyalásának kezdeti időszakában mély, elnyújtott hangon bőg, nyitott szájjal, a borjú felé nyújtott fejjel,
-
később, mikor lecsendesedik, lágy, mormogó torokhangokat ad, csukott szájjal, melyet sűrűn ismétel a borjú későbbi nyalogatása, és a vérrel- és magzatvízzel szennyezett alom elfogyasztása közben,
-
mikor az anyatehén aggodalmasnak tűnik, az előzőhöz hasonló hanggal jelzi, de hangosabban, és csak egyszer-kétszer ismételve.
A megfigyelések szerint, a távolság, amelyről a tehén még felismeri borját, 50 méternél nem több. Ebből a távolságból a borjú is képes anyját felismerni (Czakó, 1978).
Shimda és mtsai (1989) japán fekete és japán szarvatlan fajtájú tehenek tejtermelése és borjaik szopási viselkedése közti összefüggést értékelték, 24 órás megfigyelések során, az ellés utáni 12., 30., 60., 90., és 180. napokon. A tejtermelést a vizsgálati napokon az ún. mérés-szopás-mérés módszerrel határozták meg (borjú testtömegének lemérése a szopás előtt és –után). Eredményeik a 27. táblázatban olvashatók.
43
27. táblázat Japán fekete és japán szarvatlan borjak szopási viselkedése Jellemző Szopások átlagos száma naponta Szopások átlagos időtartama naponta, perc Egy szopás átlagos időtartama, perc
Japán Japán fekete szarvatlan 7,4 8,5 78,4 75,8 10,7 9,1
Forrás: Shimda és mtsai,1989 A japán fekete fajtában a napi tejtermelés a napi szopások számával r=–0,41 (30.nap) és r=–0,31 (60.nap); a napi szopási idővel pedig r=–0,40 (30.nap) és r=–0,25 (60.nap) szorosságú összefüggést mutatott. A japán szarvatlan fajta esetén a tejtermelés és a napi átlagos szopási idő között a 10. napon r=–0,82 korrelációs együtthatót számítottak, míg az egy szopás átlagos időtartama esetében r=–0,7 volt az összefüggés a 30.napon.
Ventrop és Michanek (1992) vizsgálatában a bimbókeresés időtartamának medián értéke n=42 tehénre vonatkozóan 19 perc volt. Az első szopás idejének mediánja 4,19 óra volt (minimum: 50 perc, maximum: 12 óra).
Czakó (1978) közlése szerint, a borjú felállás után figyelmét rögtön az anya hátulsó része felé fordítja. Fejét és nyakát lefelé irányítja, és vállait igyekszik benyomni a tőgy tájékára. Normál esetben tehát szopás közben a borjú fordított irányú testtartással áll a tehén mellett. Testhelyzete az anyáéval párhuzamos, vagy azzal hegyesszöget zár be. Ha a borjú testhelyzete az anyáéval párhuzamos, de nem fordított, akkor nyalogatásával, bökdösésével igyekszik a tehén a borjú testhelyzetét megfordítani, és a borjú farának tologatásával a tőgybimbók elérésében a borjút támogatni. Később a legelő tehenet a borja hátulról is szopja. Edwards és Broom (1982) szerint a negyedik illetve ennél többedik ellésből származó borjaknak szignifikánsan több (P<0,001) sikertelen tőgybimbó-keresési kísérlete volt, mint a fiatalabb tehenek borjainak. Ennek oka valószínűleg az, hogy az idősebb tehenek tőgye már kedvezőtlenebb alakulású volt a szopás szempontjából. A borjak – minden ellésszám esetén – először az elülső tőgybimbókat szopták (72%; X2=10,96; P<0,05). Az első ellésű tehenek borjai gyakrabban váltottak bimbót egy szopás alatt (8,7), mint a többször elletteké (2,9; P<0,001)
44
Az anyai viselkedés jellemző eleme, hogy a tehén agresszíven védi a borját. Emberi beavatkozásokkor, egy borját erősen védelmező tehén sérüléseket okozhat, mind gondozójának, mind pedig saját borjának. Buddenberg és mtsai (1986) 10 év alatt 2648 borjú (hereford: 1026 borjú, 329 tehéntől; angus: 1388 borjú, 453 tehéntől; charolais: 201 borjú, 76 tehéntől; red poll: 69 borjú, 31 tehéntől) születésekor értékelték a borjak születési súlyát és - kondícióját, valamint az anyák viselkedését. Az anyai viselkedést 11 pontos skálán (1: igen agresszív, 11: egyáltalán nem agresszív), a borjak születési kondícióját 9 pontos skálán (1: igen sovány, 9: kövér) pontozták. A különböző fajtákra számított átlag- és szórásértékek a 28. táblázatban olvashatók. Az angus tehenek bizonyultak a legagresszívebbeknek a gondozókkal szemben. A hazai angus tenyésztők megfigyelésie és tapasztalatai nem támasztják alá a fajta gondozóval szembeni támadó szándékát. Az azonos anyák különböző években tapasztalt értékeinek varianciája igen nagy volt. Az örökölhetőségi értékek a következőképp alakultak: -
anyai agresszivitás, h2=0,06±0,1;
-
születési súly, h2=0,48±0,02;
-
születési kondíció, h2=0,19±0,06.
Az anyai viselkedés genetikai korrelációja a születési súllyal és kondícióval sorrendben rg=0,04±0,05 és rg=0,02±0,06 volt. Mindebből arra következtettek, hogy a tehenek közt az ellés után tapasztalt agresszivitásbeli különbségek elsősorban nem genetikai hátterűek voltak. Az ismétlődhetőséget az anyai agresszivitásra R=0,09±0,02-nek, a születési súlyra R=0,24±0,02-nek, a születési kondícióra vonatkozóan pedig R=0,10±0,02-nek számították, amely értékek igen alacsonyak. 28. táblázat Anyatehenek agresszivitása és borjaik születési tulajdonságai Fajta
Agresszivitás, Borjú születési Borjú pont súly, kg kondíció, pont Hereford 6,2±0,04 30,6 5,5 Aberdeen Angus 5,3±0,04 27,3 4,7 Charolais 6,0±0,13 39,2 5,6 Red Poll 5,7±0,22 32,6 5,5
Forrás: Buddenberg és mtsai, 1986 Veissier és mtsai (1990) salers fajtájú teheneken megvizsgálták, milyen hatással van az anya-borjú kapcsolatra, ha az anya előző évi, egyéves korú növendékei is jelen vannak az
45
ellés körüli időszakban. Azt tapasztalták, hogy az anyai kötődés ebben az esetben szintén kialakult az új borjúval is: minden tehén nyalogatta saját újszülött borját, és ugyanúgy gondozták őket, mint a kontroll egyedek. Ennek ellenére az előző évi borjaikkal való kapcsolat nem szakadt meg: az ellés után is egymáshoz közel tartózkodtak, szignifikánsan közelebb, mint a velük rokonságban nem lévő egyedekkel. Sőt, az anyák több időt töltöttek éveskorú növendékeikkel, mint az azévi borjaikkal, ami a szerzők szerint valószínűleg az anya és az egyéves növendék általános viselkedésformái hasonlóságának tulajdonítható (táplálkozás, kérődzés, stb.). Illmann és Spinka (1993) megfigyelték, hogy a csoportban tartott teheneknél igen gyakori az egymás borjának nyalogatása, főleg az egymáshoz képest 8 órán belül ellettek között, és az anya nem utasítja vissza más tehenek által megnyalt borját. Vizsgálataikban a borjak 13%-a nem tudott szopni a születés utáni 6 órán belül. A „keresztbe-szopó” (anyjukon kívül más teheneket is szopó) borjak rövidebb ideig szoptak, mint azok, akik csak saját anyjuktól szoptak. Le Neindre (1989) közlése szerint a salers borjak több időt töltöttek szopással, mint a holstein-fríz borjak, és anyjuk hosszabb ideig nyalogatta őket. Idegen borjú szoptatása a fríz teheneknél gyakrabban fordult elő. Selman és mtsai (1970a) megfigyelései szerint 30 tehén közül 15 utasította el időnként a borjú tőgybimbó-keresését rúgással, vagy elhúzódással. A 15 tehén közül 13 esetén ez csak igen ritkán fordult elő, főként akkor, ha a borjú kifejezetten erősen bökdöste fejével a tőgyet. Az idősebb tehenek kevesebbszer mozdulnak el egy szopás alatt, mint az elsőborjasok (P<0,05, Edwards és Broom, 1982). Vandenheede és mtsai (2001) az anya-borjú kapcsolatot egyszer (n=15) és többször ellett (n=15) kék-fehér belga tehénállományban elemezték, császármetszéses ellések esetén. A tehén-borjú párokat együtt, a csordától elkülönítve tartották. A tehenek átlagosan a születés után 3,3 perccel kezdték nyalogatni borjaikat, és az egyszer, valamint a többször ellettek nem különböztek egymástól ebben a paraméterben. Az első ellésűek viszont ritkábban nyalogatták utódaikat (23,4±15,3 alkalom/nap), mint a többször ellettek (35,1±14,5 alkalom/nap; P<0,05). A napi összes nyalogatással töltött időben a két csoport nem tért el egymástól (átlag: 42,2±25,9 perc/nap). Az első szopás átlagosan a születés után 6,1 órával történt, és az ellések száma nem befolyásolta. A napi szopási gyakoriság 6,1±3,1 volt az első ellésű, és 10,7±5,7 (P<0,05) a többször ellett teheneknél. A borjak a szopások felénél az anya bal oldalán helyezkedtek el (ahol a seb volt). Az összes szopással töltött idő az első ellésűeknél napi 26,9±20,0 perc, a többször elletteknél pedig napi 43,8±19,1 perc (P<0,05) volt. 46
Eredményeikből arra következtettek, hogy a császármetszéssel való születést követően ugyanúgy kialakul az anya-borjú kapcsolat, mint természetes ellés esetén. A többször ellett tehenek jobb anyai tulajdonságokkal rendelkeztek, mint az egyszer ellettek. Az ellés után rögtön a tehén csak a saját borját hagyja szopni, 50-60 nap elteltével enged általában oda más borjút is (Czakó, 1978).
2.3.2. A születés körüli időszak körülményeinek hatása a későbbi termelésre és viselkedésre
Számos tanulmány bizonyítja (Broom és Leaver, 1978, Waterhouse, 1978, Le Neindre és Surud, 1984, Arave és mtsai, 1992), hogy a születés körüli időszak körülményei befolyásolják az állat későbbi viselkedését. Az anyától való elkülönítésnek van legerősebb hatása a későbbi viselkedésre.
Több kutató is tapasztalta (pl. Donaldson és mtsai 1971; Arave és Warnick, 1979; Arave és mtsai, 1985), hogy az elkülönítetten nevelt borjak tehénként szignifikánsan több tejet termeltek a csoportban neveltektől. Arave és mtsai (1992) 70 napos korig hasonlították össze egyedileg nevelt tejhasznú borjak növekedését. A borjakat két csoportra osztották: az egyik csoport tagjai láthatták társaikat, a másik csoportban levők nem. A két csoport növekedése (napi súlygyarapodás, élősúly) nem különbözött egymástól. Az első laktációs tejtermelést tekintve sem volt igazolható eltérés közöttük. Creel és Albright (1988) szerint az újszülött korban történő elválasztás termelésre gyakorolt befolyása nem a dominanciára, elsődleges szocializációra, illetve ivarérésre gyakorolt hatásokon keresztül érvényesül. Az ilyen korán elválasztott borjak elképzelhető, hogy felnőtt korukban jobban meg tudnak birkózni a környezet okozta stresszhatásokkal, ami nagyobb tejtermelést tesz lehetővé. Az újszülött korban elválasztott holstein-fríz borjak vizeletében magasabb kortizol-koncentrációt (3,2 ng/ml) mértek, mint a kontroll egyedekében (2,5 ng/ml), bár a különbség nem volt szignifikáns (P>0,05). Az elválasztott borjak több időt töltöttek állva (P<0,05), és több volt a vokalizáció, illetve a kutató viselkedésforma, és közel szignifikánsan (0,05
47
Albright (1982) tejelő genotípusoknál azt tapasztalta, hogy az anyjuk (vagy nevelőanya) mellett nevelkedett borjak nyugtalanabbak emberi beavatkozásokkor, és tehénkorukban nehezebben szoknak hozzá a fejőházi munkafolyamatokhoz.
2.3.3. Az elválasztás hatása a tehenek és borjaik viselkedésre
Metz és Metz (1987) megfigyelései szerint, ha a borjat rögtön születése után elválasztották a tehéntől, az anya hamarabb feküdt le pihenni az ellést követően, mint amikor a borja mellette volt (P<0,01). Az anyjukkal együtt lévő borjak hamarabb álltak fel, mint az elkülönítettek, akár könnyű, akár nehéz ellésről volt szó (29. táblázat). 29. táblázat Anyjukkal együtt tartott és az ellés után elkülönített borjak első felállási kísérletéig, valamint sikeres felállásukig eltelt idő Elhelyezés Anyjával Egyedül
Jellemző
Egyedül 13 (n=25) 45 22 (n=10) 62
Első felállási kísérlet, perc Első sikeres felállás, perc Első felállási kísérlet, perc Első sikeres felállás, perc
Ellés típusa Segítséggel Nehéz ellés 16 (n=15) 29 (n=7) 50 164 30 (n=15) 59 (n=3) 89 139
Forrás: Metz és Metz, 1987 Hopster és mtsai (1993, 1995) holstein-fríz tehenekkel végzett kísérletükben a teheneket az ellés előtt legalább egy héttel az elletőben helyezték el, és az ellés után még 3 napig hagyták ott, borjaikkal együtt. A 3 nap elteltével a borjakat elvették. Az elválasztás előtt és után 10 perccel értékelték a tehenek viselkedését (elhelyezkedés, evés, hangadás). Tapasztalatuk szerint a tejelő teheneknél a borjú elválasztása csak enyhe stresszhatást váltott ki: a vokalizáció néhány tehénnél gyakoribbá vált, de csak rövid időre. Ezt az elválasztás utáni első 5 percben jelentkezett bőgést csak egy 10m-nél rövidebb távolságig működő jelnek tulajdonították, mely arra szolgál, hogy a borjú felismerje anyját, és visszataláljon hozzá; nem pedig a stressz jele. Amikor ugyanis a borjak eltűntek a tehenek látóteréből, és a hívóhang elvesztette funkcióját, a tehenek az etetőhöz mentek, és táplálkozni kezdtek. Albright és mtsai (1975) és Kurosaki és mtsai (1983) ellés után 2 órával választották el a borjakat anyjuktól. Az elkülönített tehenek több időt töltöttek fekvéssel, mint amelyek borjaikkal együtt voltak, és nem mutattak „borjú-kereső” magatartást, ami arra utalt, hogy nem érte őket jelentős stresszhatás.
48
Az említett eredményeik ellentmondanak Hudson és Mullord (1977) közlésével, akik vizsgálatukban az ellést követően csak 5 perc kontaktust engedtek a tehénnek és a borjúnak, majd szétválasztották őket: a tehenek ekkor izgatottá váltak, és folyamatosan bőgtek. 24 óra külön töltött idő elteltével, mind a saját, mind pedig az idegen borjakat elutasították, ami arra utal, hogy nem ismerték fel utódaikat. Kurosaki és mtsai (1983), holstein-fríz tehenek esetén, ha a borjakat az elválasztás után 5 nappal újra anyjukhoz vezették, 6 tehénnél, melyek az ellés után 3. napig együtt voltak borjaikkal, még észlelhették az anyai viselkedés jellemzőit. Azon tehenek közül, melyek ellés után csak 2 óra hosszáig lehettek együtt a borjúval, csak 3 esetben tapasztaltak anyai viselkedési formákat. Eredményeikből arra következtettek, hogy az anyai kötődést a borjú és a tehén közti kölcsönhatások tartják fenn. Le Neindre (1989) holstein-fríz és salers borjak viselkedését hasonlították össze a születést követő 4 órában, anyjuk vagy pótanyjuk jelenlétében, illetve hiányában. A holsteinfríz borjak aktívabbak voltak a salers-nél, a különbség különösen az anya hiányában mutatkozott jelentősnek. A holstein borjak intenzívebben itták a kolosztrumot, mint a salersek, melyek önmaguktól általában nem tudtak vödörből inni. Mindkét fajta tehenei megfelelő anyai viselkedést mutattak. A holstein tehenek gyakrabban nyalogattak a sajátjaikon kívül más borjakat is, mint a salers fajtájúak. Shacekpinka és Illmann (1992), tejelő teheneket és borjaikat, az ellést követő napon, egy eredetileg ugyanannyi tehenet és borjakat tartalmazó csoportba helyezték. Az ötödik napon az anyákat eltávolították, a borjak azonban maradtak, így a csoportban kétszer annyi borjú lett, mint tehén. Azok a borjak, melyeknek anyjuk ott volt a csoportban, szinte kizárólag anyjukat szopták, és 80-90%-ban normál (a tehénnel párhuzamos, fordított) pozícióban. Ezzel szemben, az anya nélküli borjak több tehenet is szoptak, és csak az esetek 30-47%-ában a megszokott testhelyzetben. Az anyák eltávolításakor a szopások gyakorisága is megváltozott, de átlagos időtartamuk megmaradt 7-9 perc között. Közvetlen az anyák elkülönítése után a szopással töltött idő átlagosan 6,0%-ról 2,3%-ra csökkent, de a következő napokban újra az eredeti értékre emelkedett. Az idegen borjak szopása egyenlőtlenül oszlott el a tehenek között, ennélfogva az, hogy egy tehenet naponta mennyi ideig és hányan szoptak, nagy változatosságot mutatott. Perez és mtsai (1985) az ellés után 3 csoportra osztva vizsgáltak tejelő teheneket: -
1. csoport: a teheneket 3 idegen borjú szopta szabadon 2 hétig, majd közös karámba kerültek a többi tehénnel,
49
-
2. csoport: a tehenet 18 óráig tartották két borjúval, melyek naponta kétszer felváltva szophattak, mialatt a tehenet megkötötték,
-
3. csoport: napi kétszeri fejés, fejőgéppel.
Az anya borjú-kapcsolatot mindhárom csoportnál az ellést követő 45. napon értékelték. Az 1.csoport tehenei leginkább a saját nevelt borjaikat szoptatták, és a szopás legtöbb esetben a normál testhelyzetben történt (párhuzamos, fordított). A 2. csoportba tartozó anyák is mutatták az anyai viselkedés jeleit, de nem részesítették előnyben a nevelt borjaikat, és ritkább volt a normál pozícióban történő szopás. A 3. csoport tehenei nem engedték a borjakat szopni.
Albright és mtsai (1975) az ellés után a következőképp csoportosították egy holstein-fríz állomány teheneit: -
1.csoport (n=12): az ellés után a borjakat rögtön elválasztották a tehenektől,
-
2.csoport (n=12): a borjakat a születést követő 24 órás együttlét után különítették el anyjuktól,
-
3.csoport (n=12): a borjak 72 óra hosszáig maradtak anyjukkal.
Az elválasztás után a borjakat egy csoportban nevelték. A csoportosításnak nem volt igazolható hatása a borjak közt kialakult rangsorra. Mikor a borjak felnőttek, és eljött ellésük ideje, vizsgálták az ellés körüli viselkedést (mennyi idő elteltével áll fel a tehén, mikor kezdi nyalogatni a borjút, borjú életképessége: első felállás és szopás ideje). Eredményeik csoportonként a 30. táblázatban láthatók. Nem találtak különbséget a 3 csoport között sem az anyák, sem borjaik vizsgált tulajdonságaiban.
30. táblázat Holstein-fríz tehenek és borjak viselkedési paraméterei a 3 csoport esetén
Csoport 1 2 3
Ellés utáni első felállás ideje, perc 3,5 18,9 12,8
Anyai viselkedés Borjú nyalogatás elkezdésének ideje, perc 5,0 21,9 14,2
Forrás: Albright és mtsai, 1975
50
Borjú viselkedése Összes nyalogatás ideje, perc/nap 44,8 42,5 34,3
Első felállás Első szopás ideje, perc ideje, perc 80,0 85,4 46,0
126,3 119,7 119,3
Krohn és mtsai (2003) azt tapasztalták, hogy az anyjukkal együtt tartott borjak motivációja a gondozóval való kapcsolat kialakítására elmarad az anyjuktól külön tartottakétól. Anyjuktól elválasztott, és anyjukkal együtt tartott borjakat kezeltek 4 napig, naponta háromszor (itatás, simogatás, beszéd), és a 20., 40., és 55. életnapokon tesztelték a megközelíthetőséget. Eredményeik a 31. táblázatban olvashatók. Az A és E csoportok eredményei alacsonyabbak voltak a másik 3 csoporténál, amiből arra következtettek, hogy az elsődleges szocializáció az anyával történik meg, ami gátolja a gondozóval kapcsolatban kifejlődő másodlagos szocializációt, mindaddig, amíg a borjút el nem választják.
31. táblázat Anyjukkal együtt, és külön tartott borjak megközelíthetőségi teszt eredményei Interakció kialakulásának ideje, sec 20. nap 40. nap 55. nap
Csoport
Borjak születés után rögtön elválasztva, elhelyezés egyedi 13±5 ketrecben, napi kezelés, A Borjak születés után rögtön elválasztva, elhelyezés egyedi 240±25 ketrecben, napi kezelés nincs, B Borjak az anyával együtt elhelyezve, napi kezelés, C 233±36 Borjak az anyával együtt elhelyezve, nincs napi kezelés, 240±28 D Borjak 4 napig az anyával, majd elválasztva, és ekkor 28±6 kezelve, E
29±7
44±8
238±33
173±5
271±29
128±19
202±36
167±13
47±17
70±17
Forrás: Krohn és mtsai, 2003 Flower és Weary (2001) tejelő teheneken (n=24) és borjaikon vizsgálták az ellés utáni korai (1. nap) és kései (14. nap) elválasztás hatását, az elválasztást követő 24 órában. A későbbi elválasztás esetén a tehenek többször hallattak hívóhangot, és mind a tehenek, mind a borjak többet mozogtak, és többször dugták ki a fejüket a karámból, mint a korábban szétválasztott párok. A születés utáni 2 hétben azonban a 14 naposan elválasztott borjak több, mint háromszor gyorsabban gyarapodtak az egy naposan elkülönítetteknél. Lidfors (1996) tejelő teheneket és borjaikat az ellést követő 96. órában (I. csoport, n=24), illetve azonnal elkülönítettek (II. csoport, n=15; 5 m-ről láthatták egymást). Az I. csoport borjai szignifikánsan korábban álltak lábra (60 perc), mint a II.-ba tartozók (201 perc, P<0,05). A tehenek 77%-a elfogyasztotta a placentát, ennek aránya a két csoport közt nem különbözött. Az ellést követő 2 órán belül az I. csoport tehenei gyakrabban vokalizáltak (P<0,001), kevesebb időt töltöttek fekvéssel (P<0,001), és összességében véve aktívabbak
51
voltak (P<0,05). Ezen csoporton belül a borjak kevesebbet bőgtek az ellést követő 4 napban (P<0,001), és a 2.-4.napok között ritkábban nyalogatták egymást (P<0,05). Az elválasztáskor a 96. órában elkülönített borjak anyjai többet bőgtek (P<0,001), kevesebbet feküdtek (P<0,05), és kevesebbet kérődztek (P<0,01), mint a születést követő azonnali elválasztás esetén. A tehenek az ellést követő 2 órában nyalogatták leggyakrabban utódaikat, és ezek gyakorisága a 4. napig folyamatosan csökkent (P<0,001). Eredményeik arra utalnak, hogy az ellést követő órákban mind a tehén, mind a borjú jobban ösztönzött a magasabb fokú aktivitásra, ha együtt vannak, a későbbi választás viszont nagyobb hatást gyakorol viselkedésükre, mint a korai elszakadás.
2.4. A húshasznú tehenek testméretei
A tenyésztők számára nem kétséges, hogy a fajtán belül az egyes típusok elkülönítéséhez fontos a testméretek, testarányok ismerete. Az ideális húshasznú anyatehén testméret mindig fontos kérdés volt a húsmarhatartók és tenyésztők számára. Az anyatehenek testmérete ugyanis a tapasztalatok szerint pozitív összefüggésben van borjaik 205 napra korrigált választási súlyával (r=0,6 Greiner, 2001; r=0,52 Arango és Van Vleck, 2002; Silcox, 2002). Ugyanakkor egy nagyobb tehén életfenntartó szükséglete lényegesen magasabb: Greiner (2001) közlése szerint egy 540 kg-os tehén energia és fehérjeigénye 10%, illetve 7%-kal több egy 450 kg-os tehénénél; 630 kg súlyú tehenek esetén pedig további 9% és 6% többlet energia, és fehérjeszükséglettel kell számolni. A magasabb takarmányköltségeken túl fölmerül az is, hogy a nagyobb kifejlettkori élősúllyal rendelkező tehenek tenyészérettsége általában későbbre tehető a kistestűekhez képest (Silcox, 2002). Adott viszonyok között az ideális anyatehénméret megválasztásánál mindig figyelemmel kell lenni a takarmányköltségekre, valamint a választott borjú felvásárlási árára (Arango és Van Vleck, 2002). Az anyák testméreteinek borjaik választási súlyára gyakorolt hatása miatt fontos szempont, hogy egy állományon belül a tehenek kifejlettkori testméretei ne térjenek el egymástól jelentősen, így törekedve a választott borjak egyöntetűségére (Greiner, 2001).
A testméretek felvétele tehát igen hasznos információkat szolgáltat, a küllemi bírálati eredményeket kiegészítve (Domokos, 1995; Tőzsér és mtsai, 2000a,b).
52
A hagyományos eszközökkel (mérőbot, mérőszalag) történő testméret-felvételezés hátrányainak
(munka-és
időigényesség,
stresszhatás
az
állatoknak,
balesetveszély)
kiküszöbölésére többféle módszert is kidolgoztak már hazai és külföldi szakemberek. Magyarországon
elsőként
Mészáros
(1977)
javasolt
fotometriás
testmértet-
felvételezést. A módszert lényege, hogy az állatot ismert beosztású rács mögött fotózzák le, majd a fényképről olvassák le a testméretek síkvetületeit. Az utóbbi évtizedekben a számítástechnika rohamos fejlődése lehetővé tette az állattenyésztők számára, hogy a videotechnikát, a digitális fotótechnikát, és a különböző képfeldolgozó programokat külön-külön, vagy egymással összekombinálva alkalmazzák az állattenyésztés és kutatás több területén: -
testméretfelvételezésre (Zehender és mtsai, 1996; Bianconi és Negretti, 1999; Bodó és Jávorka, 1988; Vági és mtsai, 1988; Tőzsér, 2000 a, b),
-
etológiai vizsgálatokra (Schwartzkopf-Genswein és mtsai, 1998, Tőzsér és mtsai, 2003, 2004a; Szentléleki és mtsai, 2005),
-
a márványozottság vizsgálatára (Whittaker és mtsai, 1992; Sakowski és mtsai, 1999),
-
tőgybimbó fejés előtti és utáni termogramjainak értékelésére (Kunc és mtsai, 1999),
-
hasított felek összetételének becslésére (Sönnichsen és mtsai, 1998),
-
real-time ultrahang felvételek elemzésére (Wilson és mtsai, 1992; Amin és mtsai, 1993; Izquierdo és mtsai, 1998, Tőzsér és mtsai, 2004b). Vági (1991) szerint a videotechnika alkalmazásával a testméretek felvétele
(amennyiben ez rutin eljárássá válhatna) sokkal egyszerűbb volna. A módszer megbízhatóságát több kutatási eredmény is alátámasztja. Vági (1991) limousin bikákon VIA módszerrel végzett méretfelvételek alapján megállpította, hogy a testméretek e módon nagy pontossággal, és jó ismétlődhetőséggel határozhatók meg. Tőzsér és mtsai (2000a,b) tejelő (holstein fríz, n=13; magyartarka, n=3; ayrshire, n=1) és húshasznosítású (limousin, n=14; angus, n=2) tehenek videós és hagyományos módon (mérőbot) mért marmagasságát és mellkasmélységét hasonlították össze. A hagyományos módszerrel mért marmagasság átlagértéke mindkét hasznosítási típusban szignifikánsan nagyobb (+3 cm, P<0,05) volt a videókép-analízis segítségével mérteknél. Ennek okaként említik, hogy az állat mozgás közben gyakran lehajtja a fejét. Bianconi és Negretti (1999) holstein-fríz tehenek esetén (n=50) nem talált szignifikáns eltérést a hagyományos és a VIA módszerrel meghatározott marmagasság esetén, mivel méréseit álló egyedeken végezte, melyek így nem hajtották le fejüket. Vági (1990) szintén igen kismértékű eltérést (1,90%) 53
tapasztalt a két módszer eredményei között. A mellkasmélységben tapasztalt 1 cm különbség statisztikailag nem volt igazolható mértékű. Az átlagok relatív hibaértékei alacsonyak voltak. Bodó és Jávorka (1988) charolais teheneken végzett méréseik során azt tapasztalták, hogy a hagyományos módszer alkalmazásakor nagyobb hiba adódott, mint a videókép-analízis esetén.
A két módszerrel mért eredmények között hazai és külföldi kutatók szoros korrelációs együtthatókat (marmagasság: r=0,77-0,96, P<0,001; mellkasmélység: 0,87-0,96, P<0,001) számítottak (Tőzsér és mtsai, 2000b; Bianconi és Negretti, 1999). Eredményeik alapján javasolták a videokép-analízis alkalmazását a szarvasmarhák testméreteinek felvételére a hazai gyakorlatban. Bodó és Jávorka (1988) a harmadik farszélesség megítélését igen nehézkesnek találták. Maróti-Agóts és mtsai (2006), Bodó és Jávorkához (1998) hasonlóan, a magyar szürke fajtában alkalmaztak videos testméretfelvételezési eljárást, két tenyészet (arany és gyémánt csorda) testméreteinek összehasonlítása. Digitális gépek alkalmazásával a testméretek felvétele még egyszerűbb, ilyenkor ugyanis
a
digitalizálás
munkafázisa
kimarad.
Digitális
képek
alapján
végeztek
tőgybimbóméret-felvételeket holstein-fríz állományokban Sipos és mtsai (2006).
Mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalomban meglehetősen kevés adatot találtam a charolais tehenek testméreteire vonatkozóan.
Domokos (1995) hazánkban 650 tehén (átlagos élőtömeg: 680 kg) testméreteire vonatkozóan közölt átlagértékeket (marmagasság 132 cm, farszélesség II. 55 cm, ferde törzshossz 180 cm, övméret 200 cm), melyeket a nemzetközi adatokhoz hasonlónak talált (élőtömeg 750 kg, marmagasság 132 cm, farszélesség II. 55 cm, ferde törzshossz 160 cm, övméret 210 cm). A 32. táblázatban hazai és külföldi szerzők által mért, charolais tehenekre vonatkozó testméretek olvashatók. Domokos (1995) megállapította, hogy a tenyésztői típusba sorolható charolais tehenek átlagos marmagassága a hazai populáció átlagot (132 cm) 2-3%-kal (3-4 cm) meghaladta, és ferde törzshosszúságuk is nagyobb volt 3-4%-kal (6-8 cm). Ugyanakkor a hentes típusú egyedekre 132 cm-nél alacsonyabb marmagasság, viszont 6-8 cm-rel nagyobb övméret volt jellemző.
54
32. táblázat Hazai és külföldi charolais tehénállományokban mért testméretek Testméret
Marmagasság
Átlag cm 129-133 132 132-138 134 135
Szerző Tőzsér és mtsai, 2000c,d Domokos, 1995 Balika és Bodó, 1984 Tormay, 1901 Witt, 1961; Felius 1995 Horn, 1976; Sambraus, 2001 Bene és mtsai, 2005 Bauer, 1997 Tőzsér és mtsai, 2000c Tőzsér és mtsai, 2000d Domokos, 1995 Balika és Bodó, 1984 Tormay, 1901 Domokos, 1995 Tőzsér és mtsai, 2000c,d Domokos, 1995 Domokos, 1995
136
Övméret
Ferde törzshosszúság
137,4 145 188-201 195 200 200-230 206 210 170-177 160 180
Tőzsér és mtsai (2001) n=311, vegyes életkorú charolais tehén mérőbottal és mérőszalaggal mért testméreteire vonatkozóan a 33. táblázatban bemutatott átlagértékeket állapították meg, a teheneket charolais génarányuk szerint csoportosítva. A fajtatiszta tehenek marmagasságát, és farszélesség II. méretét szignifikánsan nagyobbnak (P<0,05) találták a többi csoporténál. E csoportban szerepeltek a legfiatalabb, de legnagyobb testtömegű tehenek, melyben
–
megállapításuk
szerint,
–
a
fajtatiszta
egyedek
javára
alkalmazott
megkülönböztetett bánásmód (takarmányozás) is szerepet játszott. A nem fajtatiszta egyedek csoportjai között nem találtak számottevő különbségeket. A marmagasság és a többi testméret között az összes tehén vonatkozásában közepes szorosságú, pozitív (r=0,40-0,50) öszefüggéseket számítottak. A charolais génarány csökkenésével egyre lazább összefüggést tapasztaltak a ferde törzshossz és az övméret között (100%: r=0,47; 90-99%: r=0,51, 80-89: r=0,46; 70-79: n=0,21).
55
33. táblázat Különböző charolais génhányadú tehenek testméretei Charolais génarány, %
n
100 90-99 80-89 70-79 50-69 Összesen
17 143 107 29 15 311
Életkor, Élőtömeg, Marmagasság, Farszélesség, év kg cm cm 3,6 6,5 7,2 8,0 8,5 6,8
668 593 595 599 611 600
137,2±2,68 132,1±3,92 131,6±3,52 132,2±4,12 131,9±3,99 132,2±3,92
55,6±3,20 52,0±2,48 51,8±2,59 51,7±2,52 52,1±3,53 52,1±2,74
Ferde törzshossz, cm 185,3±8,99 176,1±7,81 177,0±8,02 177,6±6,81 178,5±7,99 177,2±8,09
Övméret, cm 203,2±8,50 193,7±7,97 194,1±7,38 194,3±8,56 195,9±8,21 194,5±8,50
Forrás: Tőzsér és mtsai, 2001 Tőzsér és mtsai 2000-ben (c) 2 tenyészetben végzett mérésük alapján életkor szerint csoportosítva vizsgálták a charolais tehenek testméreteit. Eredményeiket a 34. táblázat mutatja be.
34. táblázat Charolais tehenek testméretei korcsoportonként Gazdaság I.
II.
Életkor, év <4 4-5 Σ 4-5 6-7 9-10 10-11 11-12 13-14 14-15 Σ
n 8 36 44 56 8 10 7 7 5 6 99
Élőtömeg, Kg 549,4±55,13 552,7±57,30 551,2±56,28 622,5±65,91 654,4±61,50 678,0±36,22 691,4±38,48 688,6±49,98 646,0±35,95 596,7±20,90 639,8±62,93
Marmagasság, cm 130,5±5,50 128,1±3,30 128,6±3,83 132,3±4,21 132,4±3,74 133,9±4,36 136,9±2,67 134,9±2,34 133,0±3,67 129,8±1,83 132,9±4,06
Övméret, Cm 189,1±6,03 187,9±7,74 188,2±7,41 198,6±8,45 203,0±7,31 203,8±8,02 209,1±4,45 206,6±5,22 198,0±4,02 194,2±2,40 200,5±8,24
Ferde törzshossz, cm 172,1±6,90 169,4±5,91 169,9±6,11 174,2±7,53 178,4±9,44 178,3±2,67 184,7±7,78 180,6±7,72 176,2±7,53 175,3±8,26 176,3±7,86
Forrás: Tőzsér és mtsai, 2000c Az I. tenyészetben, mivel nem volt nagy különbség a tehenek életkorában, egy testméretet illetően sem mutattak ki igazolható eltérést a korcsoportok között. A II. gazdaságban a 4-5 éves tehenek marmagassága szignifikánsan (P<0,05) felülmúlta a 14-15 évesekét, melyet a 14-15 éves tehenek alacsony létszámával is magyaráztak. A 10-11 éves, illetve 11-12 éves csoportokba importált tehenek tartoztak, ezek marmagasságát nagyobbnak találták a 4-5 évesekhez viszonyítva (P<0,05). Hasonló tendenciát tapasztaltak az övmérteben is. A ferde törzshosszt tekintve, a 9-10, és 10-11 éves tehenek felülmúlták a 4-5 éveseket.
56
Tőzsér és mtsai (2000c) regressziós egyenleteket dolgoztak ki a testméretek korrigálására: a marmagasságot az élőtömeg, az övméretet és a ferde törzshosszt pedig a kondíció szerint javasolták korrigálni. Tőzsér és mtsai (2000d) eredményei szerint a charolais tehenek testméretei jelentős összefüggésben voltak az élősúllyal: pl. marmagasság, r=0,54 (P<0001), far-II. szélesség, r=0,63 (P<0,001), ferde törzshossz, r=0,63 (P<0,001), övméret, r=0,83 (P<0,001) (n=311 tehén). Az életkor laza korrelációt mutatott a vizsgált testméretekkel (r=0,04-0,26). Faktoranalízist alkalmazva megállapították, hogy az övméret és az élőtömeg volt az egymáshoz legközelebb álló két tulajdonság. Lépésenkénti regresszió analízis segítségével is alátámasztották, hogy az élőtömegett a ferde törzshossz és az övméret együttesen befolyásolják legerősebben (R=0,60). Tőzsér és mtsai (2000d) a charolais tehenek testméreteit apai féltestvér csoportonként is értékelték, amelyek a 35. táblázatban bemutatottak szerint alakultak. Szignifikáns eltérést csak néhány esetben állapítottak meg.
35. táblázat Charolais tehenek testméretei apai féltestvér csoportonként Apa
n
11987 12628 12241 11988 9569 11664 9570 11235 10213 10214
13 11 14 38 14 37 27 25 31 17
Életkor, Marmagasság, Far II. év cm szélesség, cm 4,6 129,5±2,58a 49,4±2,02a 4,3 131,1±3,48 50,8±2,44 a 4,9 134,4±4,99 52,3±1,73 5,0 132,2±4,12 51,5±2,18 6,9 129,8±3,07 52,0±3,26 6,1 132,2±3,38 51,7±2,12 7,9 130,9±3,99 52,0±3,29 7,2 132,7±3,10 53,1±2,58 9,0 133,4±3,37 52,5±2,53 10,3 133,5±2,83 53,2±2,63a
Ferde törzshossz, cm 171,3±6,03ab 173,5±8,89 175,9±10,57a 174,2±6,48 173,7±8,05a 177,2±7,22 176,1±7,75 182,2±7,09ab 178,3±7,53 181,8±4,92
Övméret, cm 187,8±5,81a 188,4±6,14 192,5±7,94 190,9±7,55 193,2±10,08 193,2±7,15 196,4±7,97 197,4±7,03 197,2±7,06 198,5±4,90a
Az azonos betűk két átlagérték között legalább P<0,05 szinten szignifikáns különbséget jelölnek.
Forrás: Tőzsér és mtsai, 2000d Tőzsér és mtsai (2000e) a cluster analízis k-közép módszerével is elemezték a charolais tehenek testméreteit, azt vizsgálván, hogy a különböző génarányú tehenek milyen homogén csoportokra oszthatók testméreteik és testtömegük, valamint életkoruk alapján (36. táblázat). A fajtatiszta charolais tehenek két „cluster”-ra voltak bonthatók: 1., fiatal, kistestű tehenek, mérsékelt szélességi méretekkel, kis súllyal, és rövid testhosszúsággal;
57
2., fiatal, de szélesebb, magasabb, hosszabb testű tehenek, nagy testsúllyal. A két csoport testméretei szignifikánsan különböztek egymástól. A 90-99% charolais vérségű tehenek között 4 cluster különült el: 1., idős tehenek átlagos élősúllyal és testméretekkel, 2., átlagos életkorú, átlagos magasságú, rövid testű tehenek, 3., idős, nagy testtömegű, széles és hosszú testű tehenek, 4., fiatal, alacsony testtőmegű tehenek, átlagon aluli testméretekkel. A 80-89% charolais génarányú tehenek szintén 4 clusterba voltak elkülöníthetők.
36. táblázat
Charolais génarány
Cluster
Különböző génarányú charolais tehenek cluster-okba sorolása a testméretek és élőtömeg alapján
n
Életkor (év)
Élőtömeg (kg)
Marmagasság (cm)
Far II. (cm)
Ferde Mellkasmélysé törzshossz (cm) g (cm)
1 7 3,7±0,91 596±42,98 a 135,1±2,11 a 53,0±1,83 a 176,7±5,85 a 194,7±7,93 a 2 10 3,5±0,91 719±46,95 a 138,7±2,00 a 57,5±2,59 a 191,4±4,72 a 209,1±14,80 a 1 55 7,0±3,08 d 622±16,99 ade 133,0±3,93 ad 52,6±2,16 ad 177,6±5,36 ad 197,3±4,68 ade 2 41 6,3±2,63 ac 567±15,15 bdf 131,5±3,19 be 52,0±1,94 be 175,1±7,20 be 189,9±4,20 bef 90-99 3 21 7,8±2,14 ab 689±25,41 abc 135,1±2,70 abc 53,9±2,68 abc 184,1±7,52 abc 204,1±5,03 abc 4 6 4,8±1,83 bcd 498±24,83 cef 128,5±2,89 cde 49,4±1,47 cde 168,0±5,29 cde 183,9±4,69 cdf 1 47 6,3±2,37 ac 555±27,76 b 130,5±2,93 a 50,8±1,74 a 173,1±7,27 a 189,8±5,23 a 2 7 4,8±0,75 bc 583±46,25 a 129,3±3,64 b 49,7±2,63 b 176,4±8,73 b 193,4±6,78 b 80-89 3 3 5,9±2,27 557±72,86 127,3±4,15 49,0±2,64 173,7±12,74 185,7±14,05 4 50 8,4±2,99 ab 638±29,92 ab 133,2±3,28 ab 53,2±2,53 ab 181,0±6,44 ab 198,8±5,77 Azonos charolais génarányú tehenek esetén az egy oszlopon belül azonos betűvel jelölt átlagértékek szignifikánsan (P<0,05) különböznek. 100%
Forrás: Tőzsér és mtsai, 2000e Bene és mtsai (2005) a következő testméreteket közölték 4,81 év átlagéletkorú, 622 kg átlagos testtömegű charolais tehenekre (n=14) vonatkozóan: -
marmagasság: 137,4 cm, cv%=2,96,
-
farbúbmagasság: 141,5 cm, cv%=2,81,
-
testhosszúság (mar-ülőgumó közti távlság): 142,0 cm, cv%=4,11,
-
farhosszúság (farbúb-ülőgumó közti távolság): 43,8 cm, cv%= 10,49,
-
vállszélesség (vállízületek közt mért távolság): 45,9 cm, cv%= 11,34,
-
far-I. szélesség (csípőszélesség): 54,1 cm, cv%= 4,67,
-
far-III. szélesség (ülőgumók közti távolság): 21,6, cv%= 8,47,
-
fejhosszúság (fejéltől a szutyak közepéig): 50,4 cm, cv%= 2,98,
58
-
fejszélesség (szemboltívek közti távolság): 19,7 cm, cv%= 5,78,
-
relatív testhossz (100*testhosszúság/marmagasság) %: 100,35,
-
relatív farhossz (100*fejhosszúság/marmagasság) %: 30,95,
-
relatív vállszélesség (100*vállszélesség/marmagasság) %: 32,44,
-
relatív csípőszélesség (100*csípőszélesség/marmagasság) %: 38,23,
-
relatív fejhossz (100*fejhosszúság/marmagasság) %: 35,62,
-
magassági index (100*marmagasság/testhosszúság) %: 96,76,
-
farhossz index(100*farhosszúság/testhosszúság) %: 30,85,
-
túlnőttségi index (100*farmagasság/marmagasság) %: 102,98,
-
fej index (100*szemboltívek távolsága/fejhossz) %: 39,09,
-
Rohrer-féle tömegindex (100*testtömeg/marmagasság) %: 452,69.
Egyéb húshasznú fajtákkal (magyar tarka, limousin, blonde d’Aquitaine, hereford, lincoln red, aberdeen angus, red angus, shaver) összehasonlítva megállapították, hogy az élőtömegben és a testméretekben a blonde d’Aquitaine rendelkezett a legnagyobb értékekkel, a charolais és a limousine, testmérettől függően, a második és harmadik helyet felváltva foglalták el az említett fajták közül (Bene és mtsai, 2005).
59
3. ANYAG ÉS MÓDSZER
Vizsgálataimat a 2002-2006. években végeztem a jászdózsai Anna-farmon.
3.1. A vizsgált állomány és elhelyezése
A charolais tehenek kolosztrum- és tejmintáit 2 kísérlet során vizsgáltam. Az egyes kísérletek időpontja, illetve a tehenek száma és életkora a 37. táblázatban olvasható.
37. táblázat A charolais tehenek egyedszáma és életkora a kísérletekben, és a vizsgálatok időpontjai Életkor, év Kísérlet I. II.
Év 2002 2003
Hónapok Márciusáprilis
n 15 22
Min.
Max.
X±sd
3,9 2,8
14,1 14,9
7,78±3,66 6,89±3,11
A teheneket a vizsgálat időszaka alatt téli szállásukon, 3 oldalról zárt, kifutós istállóban (3. kép) tartották, borjaikkal együtt. A fedett pihenőtéren növekvőalmos megoldást alkalmaztak, ahol az egy tehénre jutó fedett, almozott pihenőtér az átlagosan 70 állatot számláló tehénlétszám mellett 2,9 m2. Az egy tehénre jutó jászolhossz 75 cm, és 8 labdás itató áll rendelkezésre. A telepen az állatok rendszeres állatorvosi ellenőrzés alatt állnak, az állomány fertőző betegségektől mentes. A takarmányellátást silókukorica-szilázs és lucernaszéna képezte. A tehenek egyedi takarmány- és vízfogyasztását – húshasznú anyatehenekről lévén szó, ahol az egész állomány egy csoportban van – nem állt módomban mérni.
3. kép A tehenek téli szállása a jászdózsai Anna-farmon
60
3.2. A tejmintavétel és a minták vizsgálata
3.2.1. A mintavétel és a minták tárolási módja
A mintákat kézi fejéssel vettem, közvetlenül az ellés után, majd 24, 48, 72 óra, illetve 7 nap elteltével, oxitocin injekció alkalmazása nélkül. A mintavétel során a négy tőgybimbót felváltva fejtem, de a teljes tőgynegyedet nem fejtem ki. A kifejt minta mennyisége minden esetben kb. 200 ml (180-250 ml) volt. Az első tejsugarakat nem fejtem bele a mintába. A minták összehasonlíthatósága érdekében ügyeltünk arra, hogy a borjú a 24, 48, 72 és 168 órás minták vétele előtt 3 óráig ne szophasson az anyjától. A tejmintákból 50ml-t tablettával tartósítottam, majd 5 napon belül az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. gödöllői laboratóriumába vittem, ahol a fehérje-, cukor-, és zsírtartalmat Foss Combi készülékkel határozták meg. A közvetlenül az ellés után vett kolosztrum mintákat, nagy sűrűségük miatt, 1:2 arányban desztillált vízzel hígítottam. A mintából 150-200 ml-t a fejés utáni 1 órán belül mélyhűtőben lefagyasztottam. Ezek analitikai vizsgálatára (fehérje frakciók, aminosavak, zsírtartalom, zsírsavak, ásványi anyagok) a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karának Kémiai Intézetében került sor. Így a fehérje-, valamint a zsírtartalmat illetően két forrásból is állt rendelkezésemre adat, melyek összehasonlításakor igen szoros (I. vizsgálat: n=75, r=0,92, P<0,01; és II. vizsgálat: n=110, r=0,93, P<0,01) korrelációkat tapasztaltam. Az
analtitkai
vizsgálatok
előtt
a
fagyasztott
mintákat
38-40oC-os
vízben
felmelegítettük, majd egyenlősítettük. 3.2.2. A szárazanyagtartalom meghatározása
A minták szárazanyagtartalmának meghatározását az MSZ-6830-66 sz. szabvány szerint végeztük tömegállandóságig történő szárítással.
3.2.3. A fehérjefrakciók meghatározása
A nyersfehérje tartalmat az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. gödöllői laboratóriumában FossCombi készülékkel határozták meg.
61
A Kaposvári Egyetem Kémiai Intézetében a tej fehérjefrakcióinak meghatározásánál a felmelegített és egyenlősített teljes tejet (N%x6,38=összesfehérje) 8000 fordulat/percen 10 percig tartó centrifugálással zsírtalanítottuk, T 30 típusú laboratóriumi centrifugán, majd a zsírtalanított tej pH-ját Op-264 típusú pH-mérőn pH=4,55-re állítottuk be. A kicsapódott kazeint 8000 fordulat/percen 10 percig tartó centrifugálással választottuk el a tejsavótól. A tejsavóból (N%x6,38=savófehérje) 12%-os triklórecetsavval eltávolítottuk a savófehérjét, és meghatároztuk a szűrlet nitrogéntartalmát (nem fehérje nitrogén, NPN). A teljes tej nitrogénjéből levonva az NPN-t, megkaptuk a tej valódi fehérje nitrogéntartalmát, a savó nitrogénjéből levonva az NPN-t, megkaptuk a valódi savófehérje nitrogéntartalmát, a teljes tej
nitrogéntartalmából
levonva
a
savó
nitrogéntartalmát
megkaptuk
a
kazein
nitrogéntartalmát. A frakciók nitrogéntartalmát 6,38-as konverziós faktorral szorozva megkaptuk azok fehérjetartalmát. A tejminták és a különböző frakciók nitrogéntartalmát KjelFoss 16200 típusú gyors nitrogénelemzővel határoztuk meg.
3.2.4. Az aminosavak meghatározása
A mélyhűtőpultban tárolt kolosztrum- és tejmintákat 38-40 oC-os vízben felmelegítettük, egyenlősítettük, majd a minták egyik részéből LABOR MIM OE 950 típusú liofilezõ készülékkel tejport készítettünk. A tejport petroléterrel 24 órán át zsírtalanítottuk, majd a zsírtalanított tejport orvosi ampullában leforrasztva +4 oC-on tároltuk az amínosavanalízisekig. Az aminosavak vizsgálata a Csapó (1992) által kidolgozott módszerrel történt. Az analíziseket Moore és Stein (1963) leírása alapján LKB 4101 típusú automatikus aminosavanalizátorral végeztük. A fehérjét 6 mólos sósavval (Moore és Stein, 1951), 3 mólos para-toluol-szulfonsavval (Liu és Chang, 1971) és 3 mólos merkapto-etán-szulfonsavval (Penke és mtsai, 1974) hidrolizáltuk.
3.2.5. A zsír frakció meghatározása
A
zsírtartalmat
az
Állattenyésztési
Teljesítményvizsgáló
Kft.
gödöllői
laboratóriumában FossCombi készülékkel mérték. A Kaposvári Egyetemen a kolosztrum- és tejminták zsírtartalmát az MSZ 3703-78 számú szabvány szerint Gerber módszerével határoztuk meg.
62
3.2.6. A zsírsavak meghatározása
A
zsírsav-összetétel
meghatározásához
körülbelül
0,5-1
g
zsírt
tartalmazó
mintamennyiséget 8-20 cm3 cc. sósavval forró vízfürdőn egy órán keresztül roncsoltunk. Miután lehűlt, 7 cm3 etanolt adtunk hozzá. A lipideket előbb 15 cm3 éterrel, majd 15 cm3 petroléterrel (b.p.<60 oC) extraháltuk, majd a szerves fázisokat egyesítettük. Ebből annyit töltöttünk egy csiszolatos gömblombikba, amely kb. 150-200 mg zsírt tartalmazott, majd rotációs vákuumbepárlóval eltávolítottuk az oldószert. A teljes bepárlás nem szükséges. A bepárolt mintához 4 cm3 0,5 M metanolos nátrium-hidroxid oldatot öntöttünk, visszafolyó hűtőt szereltünk a gömblombikra, és elektromos melegítőn forraltuk addig, amíg az aljáról a zsírcseppek el nem tűntek (kb. 5 perc). Ezután a hűtőn keresztül 4 cm3 14%-os metanolos bór-trifluorid oldatot öntöttünk a lombikba, és három percig forraltuk. Négy cm3 nátrium-szulfáton szárított hexánt adtunk hozzá, egy percig forraltuk, majd lehűtöttük. Lehűlés után levettük a hűtőt, és annyi telített vizes sóoldatot öntöttünk a lombikba, hogy a szerves fázis a nyakába kerüljön. Szétválás után a szerves fázisból mintát vettünk vízmentes nátrium-szulfátot tartalmazó fiolákba, és ebből injektáltunk a gázkromatográfba.
A kromatográf jellemzői a következők: -
Készülék: Chrompack CP 9000 gázkromatográf,
-
Kolonna: 100 m x 0,25 mm kvarc kapilláris, CS-Sil 88 (FAME) állófázis,
-
Detektor: FID 270°C,
-
Injektor: splitter 270°C,
-
Vivőgáz: hélium, 235 kPa,
-
Hőmérséklet-program: kolonna 140°C, 10 percig; 10°C/perc emelés 235°C-ig, izoterm 26 percig,
-
Injektált oldat térfogata: 0,5-2 µl.
A zsírsavak osztályozásánál Ádám (1996) ajánlását vettem figyelembe, miszerint rövid szénláncú a 2-5, közepes a 6-11, és hosszú a 12-26 szénatomot tartalmazó zsírsav.
63
3.2.7. A cukortartalom meghatározása
A
laktóztartalmat
az
Állattenyésztési
Teljesítményvizsgáló
Kft.
gödöllői
laboratóriumában, Foss Combi készülékkel határozták meg.
3.2.8. A hamutartalom meghatározása
A minták hamutartalmát hamvasztásos eljárással az MSZ 3726/2-76 számú szabvány szerint határoztuk meg.
3.2.9. Az ásványianyag-tartalom meghatározása
A minták makro- és mikroelem tartalmának meghatározásakor a fém-oxidokat sósavval kloridokká alakítottuk, majd az oldatba vitt fémeket UNICAM SP-191 típusú atomabszorpciós spektrofotométerrel határoztuk meg. A foszfortartalom meghatározást az ammóniummolibdenáttal létrejött kék szín fotometrálásával végeztük. A hamvasztásnál ügyeltünk arra, hogy a hömérséklet az 550 oC-ot ne haladja meg, mert ekkor már különböző izzítási veszteséggel lehet számolni.
3.3. A tőgyalakulás értékelése
A tehenek tőgyalakulását 1 hónappal ellésük után vizsgáltam. 40 tehén tőgyét értékeltem 2003-ban, a tavaszi ellési szezonban. A tőgyalakulást a francia küllemi bírálati rendszer elvei szerint, a Szakirodalmi áttekintés 2.2.2. fejezetében részletezett módon bíráltam el. A bírálat során abban tértem el a jellemzett módszertől, hogy mind a négy tőgybimbót külön pontoztam.
3.4. Az anya-borjú kapcsolat értékelése
Az anya-borjú kapcsolat értékelésekor a tehenek (n=23, egyszer ellettek: n=5, többször ellettek: n=18) viselkedését 11 pontos skálán osztályoztam, Buddenberg és mtsai (1986) módszere nyomán, a 2006. téli ellési szezonban, amikor is a borjak anyjukkal együtt a téli 64
szálláson (ld. 3. kép) tartózkodtak. Az értékelést az ellést követő 2-3 óra elteltével végeztem, az állatgondozó személy segítségével. Ekkorra már kialakul az anya-borjú kapcsolat a tehén és utódja között. A vizsgálat a tehenek és borjaik téli elhelyezésére szolgáló karámban történt. Ennek során a gondozó megközelítette a tehén közelében tartózkodó borjút, és miközben kontaktust teremtett vele (odament hozzá, megérintette, majd tartósan simogatta, és megpróbálta „arrébb tolni”), figyeltük az anya reakcióit. Ezalatt olyan helyen tartózkodtam (általában istálló fala mellett), hogy én jól láthassam az eseményeket, a tehén és a borjú viszont lehetőség szerint ne láthasson engem, mint idegent. Azért választottam ezt a megoldást, hogy a gondozó végezze a vizsgálatot, mert ő van napi rendszeres kapcsolatban az állatokkal, és a vizsgálattal nem az idegen személy által okozott stresszhatásra, hanem a szokásos technológiai elemekre adott reakció megfigyelése volt a célom. A pontozási skálát a 38. táblázatban szemléltetem.
38. táblázat Az anyatehenek viselkedésének pontozása az ellés után (Buddenberg és mtsai, 1986) Pont Jellemző A tehén agresszív, igen erősen védi borját, akár 1 támad is. (Támadásnak vettem, ha a tehén a fejével 2 vagy az oldalával lökdöste a gondozót. Ennél 3 durvább támadást nem tapasztaltam). 4 A tehén kevéssé agresszív, de érdeklődést mutatnak az emberi beavatkozás hatására. A borjú közelében 5 marad és figyel, de nem támad. 6 A tehén csak alacsonyfokú, vagy semmi érdeklődést 7 nem mutat a borjú iránt. A tehén látótávolságon 8 belül marad, de nem nagyon figyel, mi történik a 9 borjúval. 10 A tehenet látszólag egyáltalán nem érdekli, mi 11 történik a borjúval. Akár messzire is elmegy legelni.
3.5. A testméret-felvétel
A charolais üszők és tehenek (összesen n=80, ebből: n=28 üsző, n=12 első ellésű, n=40 többször ellett) élősúlyát, valamint alábbi testméreteit mértem le a 2006. őszi választási időszakban hagyomásnyos módszerekkel (mérőbot, mérőszalag):
65
- farmagasság, cm (a far legmagasabb pontjának talajtól mért távolsága), - mellkasmélység, cm (függőleges síkban, közvetlenül a lapocka mögött), - ferde törzshosszúság, cm (a vállbúbtól az ülőgumóig).
3.6. A választási testtömeg mérése
A gazdaságban született borjak választási testtömegét minden vizsgálati évben mértük, és az értékeket 205 napra számítottam át az ismert képlet szerint:
M205 =
Mvál – Mszül
+ Mszül,
Életkor választáskor, nap
ahol: M205= 205 napra korrigált választási testtömeg, kg; Mvál= választási testtömeg, kg; Mszül= születési testtömeg, kg.
Az így kapott súlyokat az anya életkora szerint a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete által is alkalmazott módon korrigáltam. Eszerint ha az elléskor a tehén 2 éves, az +15% korrekciót jelent, 3 évesen 10%, 4 évesen 5% a korrekció mértéke. Az egész évek közötti időszakot a következő aránypárral korrigálják:
Egész év betöltéséhez hiányzó napok száma X egész évi korrekció mértéke 365
66
3.7. Statisztikai értékelés
Az adatok statisztikai feldolgozását a STATISTICA4.5 programcsomaggal végeztem. Az alkalmazott statisztikai eljárások a 39. táblázatban olvashatók.
39. táblázat Az adatok értékelése során alkalmazott statisztikai módszerek Statisztikai módszer LSD-teszt
-
Spjotvoll/Stoline teszt (Tukey HSD nem egyenlő elemszámú mintákra) -
ANOVA Kruskal-Wallis teszt
-
Spearmann-korreláció Mann-Whitney-teszt
Pearson-korreláció
-
Értékelt adatok a kolosztrum és tej beltartalmi paramétereinek változása az idő függvényében Egyszer és többször ellett tehenek tej-beltartalmi paramétereinek összehasonlítása, Különböző tőgybimbó-alakulású tehenek borjai 205 napos választási súlyának összehasonlítása, Különböző tőgymélységű tehenek borjai 205 napos választási súlyának összehasonlítása, Különböző tőgyegyensúlyú tehenek borjai 205napos választási súlyának összehasonlítása, Különböző ivarú borjak 205 napos választási súlyának összehasonlítása, Különböző viselkedési pontszámú anyatehenek borjai 205 napos választási súlyának összehasonlítása, Különböző viselkedési pontszámú anyatehenek borjai születési súlyának összehasonlítása A kolosztrum és tej beltartalmi paramétereinek változása az idő függvényében. Ellésszám hatása a tehenek tőgybimbó-alakulására, tőgymélységére, és tőgyegyensúlyára. Ellésszám és tőgymélység összefüggése, Tehenek viselkedési pontszáma és borjaik 205 napos súlya közti összefüggés, Tehenek viselkedési pontszáma és borjaik születési súlya közti összefüggés, Tehenek ellései száma és viselkedési pontszáma közötti kapcsolat. Egyszer és többször ellett tehenek viselkedésének összehasonlítása, Üsző, illetve bikaborjakat ellett tehenek viselkedési pontszámának összehasonlítása. Tehén testméretek és életkor összefüggése, Tehén testméretek és borjaik 205 napos választási súlya közötti összefüggés.
67
4. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉS
4.1. Charolais tehenek kolosztrumának, illetve átmeneti és normál tejének összetétele
4.1.1. Charolais tehenek kolosztrumának, valamint átmeneti és normál tejének összetétele az elléstől eltelt idő függvényében
4.1.1.1. Szárazanyagtartalom
A charolais tehenek kolosztrumának és tejének szárazanyagtartalma az ellést követő héten, a 40. táblázatban követhető nyomon vizsgálatonként.
40. táblázat Charolais tehenek kolosztrum és átmeneti, illetve normál tejének szárazanyagtartalma az ellés utáni héten Vizsgálat
n
0
I. II.
15 22
29,56±3,50 a 23,87±5,70
a
Elléstől eltelt idő (óra) 24 48 72 Szárazanyag-tartalom, % a 12,95±0,96 13,15±1,71 14,18±2,07 a 12,67±2,55 13,44±2,29 14,59±3,52
168 a
11,97±1,53 a 11,97±3,66
Egy soron belül az azonos betűk statisztikailag igazolható különbségeket jelentenek (P<0,05).
Az elsőfejésű föcstejre vonatkozó eredményeim hasonlóan alakultak a Csapó és mtsai (1994), Kovács (1999), valamint Karádi és Szirtes (2000) által holstein-fríz, hungarofríz, magyar tarka, vörös és fekete angus, illetve magyar szürke fajtákra megállapított értékekhez.
A föcstej szárazanyagtartalma az ellés utáni 24. órára mindkét vizsgálatban drasztikusan csökkent (I: 29,56%-ról 14,48%-ra P<0,001; II: 23,87%-ról 14,59%-ra (P<0,001). A hét további részében a változás üteme lassabbá vált, szignifikáns eltérést ekkor csak a 24. és 168. órákban mért szárazanyagtartalom között tudtam kimutatni (I: 14,48% és 11,97%, P<0,005; II: 14,59% és 11,97%, P<0,005), az egymást követő napok között nem. Ez az eredmény megegyezik a Csapó és Csapóné, 1984; Szentpéteri és mtsai, 1986, valamint Kovács (1999) által leírt tendenciákkal.
68
4.1.1.2. Zsírtartalom
A
charolais
tehenek
kolosztrumának
és
tejének
zsírtartalmának
alakulása
vizsgálatonként a 41. táblázatban kísérhető figyelemmel.
41. táblázat Charolais tehenek kolosztrum és átmeneti, valamint normál tejének zsírtartalma az ellést követő héten Vizsgálat I. II.
0h a 6,24±1,91 5,33±2,63
Elléstől eltelt idő 24h 48h 72h a 3,50±1,43 3,30±0,98 3,01±0,41 4,05±2,48 3,69±1,88 4,98±1,41
1 hét 3,03±0,82 4,73±1,97
Egy soron belül az azonos betűk statisztikailag igazolható különbségeket jelentenek (P<0,05).
A nyerszsírtartalom az I. kísérletben az ellés utáni 24. órára mutatott jelentős mértékű csökkenést (P<0,001). A hét további napjain szintén csökkenő tendenciát mutatott, de az egymást követő mintavételi alkalmak között az eltérés nem volt statisztikailag igazolható. A II. vizsgálat eredményei szintén a zsírtartalom csökkenését tükrözték az ellést követő két napon, de a változás mértéke nem szignifikáns (P>0,05). Ekkor a szórásértékek igen magasak voltak. Kovács (1999) és Wagenhoffer és mtsai (2002) adatai ugyancsak a zsírtartalom csökkenését igazolták a húshasznú fajták kolosztrumában az ellés utáni napra. Ezt követően Kovács (1999) ingadozó értékeket mért a negyedik napig.
4.1.1.3. Fehérjefrakciók
A kolosztrum nyersfehérje-tartalmában (42. táblázat) a 0-24 (I: 19,15%-6,17%, P<0,001; II: 16,42-6,37%, P<0,001), a 24-48 (I: 6,17%- 4,95%, P<0,01; II: 6,37-4,77%, P<0,05) illetve a 72-168 órák között (I: 4,90%–3,97%, P<0,05) figyeltem meg szignifikáns csökkenést. Ez a tendencia megegyezik az Áldási és Erős (1969), illetve a Csapó és Csapóné (1984) által tejtermelő fajtákra, valamint a Kovács (1999) által húshasznú fajtákra megállapítottakkal.
69
42. táblázat Charolais tehenek föcstejének, valamint átmeneti és normál tejének fehérje frakciói az ellés utáni héten Tulajdonság Nyersfehérje, % Valódi fehérje, % Valódi savófehérje, % Kazein, % NPN, %
I. II. I.
Elléstől eltelt idő 0h 24h 48h 72h 1 hét ac ac a bc bc 6,17±1,25 4,95±0,48 4,90±0,46 3,97±0,50 19,15±2,04 a a a 4,51±0,99 4,21±0,83 16,42±3,68 6,37±2,80 4,77±1,40 a a a 3,59±0,41 3,17±0,49 17,20±2,04 4,58±1,37 3,48±0,48
II.
15,24±4,98
Vizsgálat
I. II. I. II. I. II.
a a
13,57±2,33 a 10,92±4,78 a 3,63±1,30 a 4,32±1,06 a 0,31±0,05 0,27±0,07
5,64±2,03
a a
2,63±1,51 a 2,50±1,99 a 1,95±0,94 a 3,14±1,24 a 0,25±0,04 a 0,29±0,07
3,95±1,44
a
4,02±1,24
3,50±0,86
a
1,05±0,18 0,74±0,17 1,05±0,18 a 0,95±0,35 0,80±0,21 1,07±0,46 2,43±0,35 2,54±0,32 2,42±0,34 2,88±1,02 3,08±0,95 2,70±0,58 b bc ca 0,23±0,02 0,21±0,01 0,13±0,06 a a 0,18±0,03 0,23±0,03 0,19±0,03
Egy soron belül az azonos betűk statisztikailag igazolható különbségeket jelentenek (P<0,05)
A valódi fehérje az ellés utáni 24. órára 17,20%-ról 4,58%-ra (I., P<0,001), illetve 15,24-%-ról 5,64%-ra (II., P<0,001); majd a 48. órára 3,48%-ra (I., P<0,05), ill. 3,95%-ra (II., P<0,05) csökkent. A valódi savófehérje-tartalom a valódi fehérjével párhuzamosan változott. Merényi és Lengyel (1996), Kvapilik és mtsai (1975), valamint Kovács (1999), és Levieux (1999) eredményeivel összhangban azt tapasztaltam, hogy a föcstejnek savófehérje- és kazeintartalma is nagyobb a normál tejénél. Az elsőfejésű kolosztrum fehérjefrakciói hasonlóan alakultak a Kovács (1999) által vizsgált húshasznú fajtákéhoz. A kazein- és nemfehérje-nitrogén-tartalom valamelyest eltérőnek tűnik, a megbízható statisztikai öszehasonlítást azonban az eltérő telep, illetve vizsgálati év hatásai nem teszik lehetővé, valamint a szerző nem közli, hogy nyers-, avagy valódi savófehérjéről ír. Míg a tejtermelő fajták savófehérje/kazein aránya az ellés utáni 12. óra körül fordul át a kazein javára, addig a charolais fajtánál ez az I. kísérletben – Kovács (1999) egyéb húsfajtáira megállapított eredményeivel összhangban – csak a 48. órára történt meg. A II. vizsgálatban azonban már az ellés utáni 24. órára megfordult a kolosztrumban a savófehérje/kazein arány. A nemfehérje nitrogén szinte folyamatosan csökkent az ellés utáni héten.
70
4.1.1.4. Laktóztartalom
A charolais tehenek kolosztrum és tej laktóztartalmának alakukása az ellést követő héten a 43. táblázatban olvasható vizsgálatonként.
A cukortartalomban Kovács (1999) húshasznú fajtákra vonatkozó értékeihez hasonlókat mértem a charolais tehenek esetén, a blonde d’Aquitaine kivételével, amelytől az általam mértek alacsonyabbnak tűnnek. Kovács (1999) szintén nagyobbnak találta az említett fajta kolosztrumának laktóz tartalmát (2,69%) a többi fajtához (angus, magyar tarka, limousine, 1,12-1,42%) viszonyítva. 43. táblázat Charolais tehenek kolosztrumának és tejének laktóztartalma Vizsgálat
n
0
I. II.
15 22
1,37±0,74 a 1,48±0,39
Elléstől eltelt idő (óra) 48 72 Laktóz% a 3,82±0,93 4,27±0,43 4,38±0,44 a 3,96±0,59 4,25±0,38 4,19±0,73 24
a
168 a
4,49±0,88 a 4,47±0,32
Az azonos betűk soron belül statisztikailag igazolható különbségeket jelentenek (P<0,05).
A föcstej tejcukortartalma az ellés utáni napra statisztikailag igazolhatóan növekedett (I: 1,37%-ról 3,82%-ra, P<0,001; II: 1,49-ről 3,96%-ra, P<0,001). További növekedés volt megfigyelhető az ellés utáni második és hetedik (I: 3,82%-4,49%, P<0,05; II: 3,96%-4,48%, P<0,005) napok között. A szakirodalomból egyéb szarvasmarha fajtákra vonatkozóan már ismert, hogy a föcstej tejcukortartalma az ellést követően igen alacsony (Kovács, 1999; Wagenhoffer, 2001, Csapó, 1992).
4.1.1.5. Aminosav-összetétel
A kolosztrum-, valamint tejfehérje esszenciális és szemi-esszenciális aminosavösszetételét a két vizsgálatban a 44. táblázat részletezi. A kolosztrumfehérje treonintartalma csökkent (P<0,05) az ellést követő harmadik (I. kísérlet), illetve hetedik (II. kísérlet) napig. A valin koncentrációja szintén csökkenő tendenciát mutatott az ellés utáni két napon (P<0,05), ugyanakkor a metionintartalom emelkedését (P<0,05) tapasztaltam az első 3 napban. A fenil-alanin koncentrációjában egyik 71
kísérlet során sem észleltem szignifikáns változást az ellés utáni napra, de a 24. órától az I. kísérletben a 72-ig, a II. kísérletben pedig a 168. óráig növekedést figyeltem meg (P<0,05). A kolosztrumfehérje izoleucintartalma is növekvő tendenciát mutatott az ellést követő napokban (P<0,05). A lizin koncentrációja az első 48 órában emelkedett (P<0,05), majd a hét végére csökkenést tapasztaltam, ami az I. kísérletben szignifikáns volt, de a II.-ban nem. A hisztidint illetően ellentmondásos eredményekre jutottam: az I. kísérletben egész héten nem volt szignifikáns változás, míg a II. kísérletben jelentős növekedés történt az első 72. órában, melyet a hét végére csökkenés követett. Az esszenciális aminosavak összege az I. kísérletben növekedett a 24. órára (P<0,05). A II. kísérletben nem történt szignifikáns változás az esszenciális aminosavak összegét illetően.
44. táblázat Charolais anyatehenek kolosztrum- és tejfehérje esszenciális és szemi-esszenciális aminosav-összetétele (%) Átlag±szórás Ellés után eltelt órák száma 0 24 48 72 I. 6,53±0,84ab 5,05±0,45ab 4,52±0,87ab 3,94±0,26a TRE II. 6,34±0,54ab 4,93±0,67ab 4,33±0,41a 4,24±0,33b I. 6,95±0,48abcd 6,72±0,35a 6,54±0,31b 6,49±0,23c VAL II. 7,32±0,70abc 6,10±0,60abc 5,63±0,38a 5,38±0,64b I. 1,47±0,31ab 2,06±0,41ab 2,41±0,30a 2,74±0,47a MET II. 1,81±0,34abcd 2,38±0,35acd 2,56±0,43b 2,62±0,42c I. 3,10±0,32abc 3,81±0,42abc 4,26±0,43a 4,32±0,27b ILE II. 3,71±0,42abcd 4,61±0,53a 4,62±0,29b 4,50±0,41c I. 8,15±0,35acd 8,63±0,51a 8,79±0,41ce 8,65±0,65bd LEU II. 8,78±0,38a 8,61±0,40c 8,39±0,42ad 8,47±0,53b I. 3,89±0,25bc 3,95±0,28ad 4,19±0,31abc 4,48±0,28ab PHE II. 4,00±0,26cd 4,00±0,23ae 4,20±0,26ac 4,18±0,31bde I. 6,80±0,32abc 7,50±0,43abc 7,75±0,34a 7,87±0,26b LIS II. 7,39±0,73ac 7,96±0,53ad 8,37±0,49ac 8,40±0,41bd I. 2,43±0,22 2,53±0,26 2,41±0,20 2,43±0,21 HIS II. 2,20±0,22ac 2,47±0,16a 2,36±0,22b 2,59±0,26bc I. 39,33±0,93a 40,24±1,16a 40,88±1,39 40,93±0,84 Σ II. 39,90±2,55 39,00±3,34 39,55±1,75 38,6±2,85 I. 2,28±0,40ab 1,67±0,31ab 1,08±0,26ab 0,80±0,18a CYS II. 1,74±0,40abc 1,37±0,45abc 1,02±0,35a 1,06±0,33b I. 4,61±0,38b 4,46±0,30 4,40±0,28ab 4,65±0,33a TYR II. 4,61±0,34acd 4,32±0,30a 4,26±0,64c 4,24±0,36bd I. 6,89±0,63 6,13±0,21 5,48±0,32 5,45±0,34 Σ II. 6,34±0,47 5,69±0,59 5,29±1,31 5,30±0,47 Soron belül az azonos betűk legalább P<0,05 szinten szignifikáns különbségeket jelentenek. A az egymást követő mintavételi alkalmak közötti szignifikáns (P<0,05) eltérésekre utalnak. Vizsgálat
Szemiesszenciális
Esszenciális
Aminosavak
72
168 3,87±0,30b 4,48±0,63a 6,56±0,29d 5,25±0,78c 2,59±0,32b 2,60±0,37d 4,33±0,33c 4,69±1,00d 8,32±0,47be 8,99±0,88bcd 4,42±0,30cd 4,68±0,50bde 7,72±0,41c 7,71±0,48bcd 2,40±0,28 2,37±0,28c 40,21±1,03 39,75±2,20 0,80±0,20b 1,01±0,38c 4,46±0,25 4,53±0,34b 5,26±0,35 5,52±0,48 vastagított betűk
Ezek az eredmények nem egyeznek Szentpéteri és mtsai (1986) eredményeivel, akik az esszenciális aminosavak összegének rohamos csökkenéséről számoltak be az ellést követő napokban. A valin-, metionin-, fenil-alanin-, izoleucin-, és lizintartalomra vonatkozó tendenciák megegyeznek az Arzumanjan és Timofejeva (1972), valamint a Szentpéteri és mtsai (1986) által közöltekkel. A hisztidinre vonatkozóan a szakirodalomban is ellentmondásos eredmények találhatók: Szentpéteri és mtsai (1986), az I. kísérletünkben kapott eredményhez hasonlóan, nem mutatott ki szignifikáns változást az ellés után, míg Arzumanjan és Timofejeva (1972) az ellést követő 10 napban csökkenő hisztidin tartalmat mért a kolosztrum- és tejfehérjében. A nem esszenciális aminosavak (45. táblázat) közül az aszparagin és a szerin koncentrációja folyamatos csökkenést mutatott az ellést követő héten, mindkét vizsgálatban.
45. táblázat Charolais anyatehenek kolosztrum- és tejfehérje nem esszenciális aminosav-összetétele és ammónia tartalma (%) Átlag±szórás Ellés után eltelt órák száma 0 24 48 72 I. 8,41±0,45ab 7,82±0,53ab 7,36±0,50ab 7,04±0,33a ASP II. 8,18±0,54ac 7,93±0,54bd 7,80±0,50a 7,53±0,60bc I. 8,00±0,55ab 6,60±0,61ab 5,82±0,66ab 4,83±0,36a SER II. 7,88±0,57ab 6,39±0,86ab 5,78±0,54a 5,52±0,41b I. 16,98±1,19a 19,89±1,18a 21,49±0,90a 22,17±0,99a GLU II. 15,57±1,58ab 18,64±1,56ab 19,96±1,05a 20,89±0,89a I. 8,42±0,29b 8,74±0,33a 9,56±0,31ab 11,07±0,91ab PRO II. 8,37±0,85ab 9,84±0,8ab 10,69±0,69a 11,22±1,03a I. 3,21±0,32acd 2,55±0,27a 2,16±0,31 1,88±0,22c GLY II. 3,37±0,43abc 2,39±0,46abc 2,05±0,28a 1,93±0,13b I. 3,44±0,34 3,28±0,34 3,18±0,19 3,22±0,28 ALA II. 3,78±0,38ac 3,06±0,24a 3,09±0,29b 2,72±0,28ab I. 4,42±0,42abc 3,86±0,37abc 3,40±0,26a 3,35±0,22b ARG II. 3,88±0,51abc 3,45±0,37a 3,34±0,40b 3,51±1,19 I. 52,76±1,19 52,69±1,29 52,80±1,54 52,74±0,79 Σ II. 51,04±1,09 51,71±1,33 52,75±1,09 53,34±1,88 I. 1,03±0,45 0,95±0,55 0,84±0,25 0,89±0,17 NH3 II. 0,99±0,37acef 1,52±0,26ad 1,43±0,22f 1,27±0,26bcd Soron belül az azonos betűk legalább P<0,05 szinten szignifikáns különbségeket jelentenek. az egymást követő mintavételi alkalmak közötti szignifikáns (P<0,05) eltérésekre utalnak. Aminosavak
Vizsgálat
168 7,01±0,41b 7,38±0,46ad 4,77±0,42b 5,13±0,61ab 23,16±1,13a 20,36±1,16b 10,20±0,41ab 10,76±0,72b 2,33±0,19d 2,11±0,30c 3,22±0,27 2,89±0,44c 3,45±0,29c 3,25±0,40c 53,57±1,13 51,90±1,04 0,96±0,29 1,60±0,60be A vastagított betűk
A glicint illetően az I. kísérletemben kis mértékű csökkenést tapasztaltam az ellést követő napra (P<0,1), míg a II. során az első két napban mértem szignifikáns (P<0,05) csökkenést. A fehérje arginintartalma az első 48 órában mindkét vizsgálatban statisztikailag
73
igazolhatóan (P<0,05) csökkent. Növekvő tendenciát figyeltem meg a glutaminsavra vonatkozóan, a változások az I. vizsgálatban az egész héten, míg a II.-ban az első három napban voltak szignifikánsak (P<0,05). A fehérje prolintartalma az I. kísérletben a 48-72.órák között, a II.-ban a 72.óráig folyamatosan növekedett (P<0,05). Az alanin koncentrációja nem változott szignifikánsan az I. vizsgálatban, míg II. kísérletem során a 3.napig emelkedő tendenciát állapítottam meg. A nem esszenciális aminosavak összegét tekintve, a 3. és 7.napok között az I. vizsgálatban kis mértékű csökkenés, míg a II.-ban növekedés volt tapasztalható (P<0,1). Összességében tehát emelkedő tendenciát mértem az ellés utáni napokban a metionin, izoleucin, lizin, fenil-alanin, glutaminsav és a prolin koncentrációjában, mely tendenciák megegyeznek a Szentpéteri és mtsai (1986), illetve Davis és mtsai (1994) által tejelő fajtákra közölt eredményekkel. Csökkenést tapasztaltam a valin, cisztein, aszparaginsav, szerin, glicin és arginin aminosavakra vonatkozóan. Ezek az eredmények hasonlóak Arzumanjan és Timofejeva (1972), Davis és mtsai (1994), és Szentpéteri és mtsai (1986) publikációiban közölt trendekhez. Gyakran előfordult, hogy a két vizsgálat tendenciái azonosak voltak, de valamelyikben a változás mértéke nem ért el szignifikáns szintet (P>0,05; pl. glutaminsav, prolin, glicin, valin, lizin). Ellentmondásos eredményeket kaptam a vizsgálatok során a leucint, tirozint, és a fenilalanint illetően. Ezekre az aminosavakra vonatkozóan az egyes szakirodalmak is eltérő tendenciákat közölnek. Szentpéteri és mtsai (1986), II. vizsgálatom eredményeihez hasonlóan, nem találtak változást a tejelő genotípusok kolosztrum- és tejfehérje hisztidin tartalmában változást az ellést követő héten, míg Arzumanjan és Timofejeva (1972) emelkedésről számoltak be az ellés utáni 10 napban. A tirozin és az alanin koncentrációja Arzumanjan és Timofejeva (1972) szerint sz ellés után növekedett, míg Szentpéteri és mtsai (1986), valamint Davis és mtsai (1994) csökkenő értékeket közöltek.
4.1.1.6. Zsírsavösszetétel
A charolais tehenektől az ellés utáni héten vett kolosztrum- és tejminták zsírsavösszetétele a 46-47. táblázatokban követhető nyomon.
A többváltozós variancia-analízis eredményei szerint, csaknem minden zsírsavra igazolható volt az elléstől eltelt idő hatása (P<0,05). A telített zsírsavak közül a margarinsav 74
volt az egyetlen, amely az ellés utáni héten végig azonos arányban volt jelen a kolosztrum-, illetve tejzsírban. A többszörösen telítetlen zsírsavak mindegyikének aránya változott (P<0,05) az ellés utáni napokban, az egyszeresen telítetlenek esetén is csak két kivétel volt ez alól: a heptadecenoilsav, és a legnagyobb mennyiségben jelenlévő olajsav. 46. táblázat
Zsírsav neve Kaprilsav C8:0, % Kaprinsav C10:0, % Undekánsav C11:0, % Laurinsav C12:0, % Tridekánsav C13:0, % Mirisztinsav C14:0, % Pentadekánsav C15:0, % Palmitinsav C16:0, % Margarinsav C17:0, % Sztearinsav C18:0, % Arachinsav C20:0, % Heneikozánsav, C21:0, % Behénsav, C22:0, % Lignocerinsav, C24:0, %
Vizsgálat
Telített zsírsavak a charolais tehenek koloszrtumában és tejében az ellés utáni héten, két kísérlet során Átlag ±szórás Elléstől eltelt idő, óra
I. II. I. II.
0 0,46±0,08 0,47±0,20 1,36±0,36 1,33±0,51
24 0,63±0,13 0,73±0,23 1,91±0,34 2,16±0,78
48 0,75±0,09 0,95±0,30 2,41±0,34 2,38±0,68
72 0,95±0,21 0,71±0,25 2,64±0,49 1,99±0,81
168 0,94±0,19 0,63±0,21 2,50±0,68 1,70±0,54
I.
0,08±0,04
0,11±0,06
0,19±0,13
0,17±0,05
0,15±0,05
I. II.
2,44±0,42 2,58±0,85
2,80±0,42 2,96±0,77
3,52±0,63 3,22±0,96
3,73±0,69 2,98±1,17
3,06±0,74 2,76±0,75
I.
0,11±0,05
0,12±0,04
0,20±0,09
0,16±0,04
0,14±0,09
I. II. I. II. I. II. I. II. I. II.
13,35±1,48 13,34±1,47 1,15±0,09 1,23±0,18 44,03±4,99 44,73±4,91 1,07±0,26 1,09±0,16 7,85±2,38 7,01±1,54
12,03±1,39 12,11±3,38 1,20±0,20 1,37±0,20 41,43±4,72 42,15±4,53 1,19±0,62 1,12±0,14 9,51±2,66 7,83±2,22
12,90±1,55 11,50±3,34 1,40±0,36 1,38±0,23 40,46±4,29 42,46±6,84 1,14±0,25 1,14±0,23 9,47±2,32 8,60±1,62
13,30±1,36 11,61±2,68 1,30±0,21 1,38±0,25 39,17±3,69 41,16±7,49 1,06±0,17 1,19±0,26 9,86±1,80 9,57±1,90
11,40±1,64 11,62±2,08 1,42±0,29 1,44±0,21 37,37±5,79 40,72±7,71 1,26±0,24 1,27±0,21 12,42±2,51 10,77±3,07
II.
0,24±0,06
0,26±0,05
0,29±0,06
0,32±0,06
0,35±0,07
II.
0,50±0,12
0,44±0,07
0,31±0,11
0,30±0,11
0,37±0,15
II.
0,11±0,05
0,12±0,03
0,15±0,04
0,15±0,05
0,17±0,05
II.
0,14±0,07
0,12±0,06
0,08±0,03
0,09±0,04
0,12±0,06
75
47. táblázat
Zsírsav neve
Mirisztolajsav C14:1, % Palmitolajsav C16:1, % 1*
2*
4* 5*
Heptadecenoilsav
C17:1, % Elaidinsav C18:1n9t, % Olajsav C18:1n9c, % Linolsav C18:2n6, % Eikozadiénsav C20:2, % Arachidonsav C20:4n6, % Eikozapentaénsav
C20:5n3
Vizsgálat
Telítetlenség foka
Telítetlen zsírsavak a charolais tehenek koloszrtumában és tejében az ellés utáni héten, két kísérlet során Átlag ±szórás Elléstől eltelt idő, óra 0
24
48
72
168
0,65±0,25 0,59±0,16 1,98±0,57 1,21±0,39 0,54±0,07 0,52±0,08 1,23±0,39 1,56±0,39 20,2±4,27
0,54±0,18 0,49±0,12 1,54±0,41 1,85±0,44 0,48±0,13 0,46±0,18 1,90±0,50 1,82±0,35 20,35±3,81 20,41±8,40 1,67±0,19 1,51±0,34
0,56±0,11 0,46±0,11 1,50±0,16 1,80±0,45 0,44±0,07 0,48±0,19 1,92±0,42 1,97±0,56 20,58±3,48 21,4±18,55 1,67±0,25 1,52±0,31
0,39±0,09 0,41±0,14 1,37±0,24 1,63±0,41 0,56±0,17 0,45±0,12 2,34±0,68 2,41±0,81
2,20±0,22 1,88±0,30
0,55±0,19 0,52±0,17 1,80±0,43 2,00±0,32 0,6±0,33 0,54±0,21 1,67±0,60 2,12±1,06 21,30±3,38 20,78±5,48 1,9±0,31 1,73±0,26
I.
0,14±0,04
0,13±0,05
0,16±0,06
0,17±0,06
0,19±0,07
I. II.
0,41±0,13 0,41±0,12
0,35±0,12 0,39±0,12
0,29±0,07 0,30±0,11
0,27±0,11 0,25±0,10
0,21±0,04 0,24±0,04
I.
0,16±0,06
0,13±0,05
0,11±0,04
0,10±0,03
0,09±0,05
I. II. I. II. I. II. I. II. I. II. I. II.
19,91±4,18
21,99±5,03 20,69±6,27
1,72±0,29 1,44±0,22
Az arachidonsavra megállapított arányok (0,21-0,41%) beleesnek a Csapó és Csapóné (2002) által közölt intervallumba (0,07-0,40%), viszont alacsonyabbak a Hornyák (2002) által megállapított értéknél (0,75±0,12%). A föcstejben és a normál tejben a linolsav és a linolénsav összegét illetően Mihaiu és mtsai (1993) 2-3%, az elsőfejésű kolosztrumra vonatkozóan Hornyák (2002) 4,4% feletti értéket közöl. Az általam mért értékek (2,01-2,69%) közelebb esnek Mihaiu és mtsai (1993) eredményeihez. Az egymást követő mintavételi alkalmak között bekövetkező változások vizsgálatához LSD-tesztet (legkisebb szignifikáns különbség teszt) végeztem, melynek eredményeit az 4849. táblázatok tartalmazzák.
76
48. táblázat Különbségek az egyes telítetlen zsírsavak koncentrációjában az egymást követő mintavételi alkalmak esetén charolais tehenek kolosztrumában és tejében
Zsírsav neve
Kaprilsav Kaprinsav Undekánsav Laurinsav Tridekánsav Mirisztinsav Pentadekánsav Palmitinsav Margarinsav Sztearinsav Arachinsav Heneikozánsav Behénsav Lignocerinsav
Vizsgálat I. II. I. II. I. I. II. I. I. II. I. II. I. II. I. II. I. II. II. II. II. II.
Egymást követő mintavételi időpontok az ellés után 0-24h 24-48h 48-72h 72-168h Szignifikancia szint (P) 0,005 0,05 0,001 n.s. 0,005 0,005 0,005 n.s. 0,005 0,005 n.s. n.s. 0,001 n.s n.s. n.s n.s. 0,005 n.s. n.s. n.s. 0,005 n.s. 0,005 n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. 0,005 n.s. n.s. 0,05 n.s. n.s. 0,001 n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. 0,05 n.s. n.s. 0,05 n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. 0,05 n.s. n.s. 0,005 n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. 0,05 0,05 0,001 n.s. n.s. n.s. 0,05 n.s. n.s. n.s. 0,05 n.s. 0,05
A kaprilsav (C8:0) aránya a kolosztrumban az ellést követő 72 órában emelkedő tendenciát mutatott az I. vizsgálat során: az ellés után mért 0,46%-os érték a 24. órára 0,63%ra (P<0,005), a 48.órára pedig 0,75%-ra növekedett (P<0,05). A 72. órában már 0,95%-os értéket mérhettünk (P<0,001). A II. vizsgálatban csak az első 48 órában tapasztaltam emelkedést (0h: 0,47%; 24h: 0,73%; 48h: 0,95%, P<0,005), a 48. és 72. órák között azonban csökkenést figyeltem meg (48h: 0,95%; 72h: 0,71%, P<0,005). A kaprinsav (C10:0) aránya a 48. óráig csaknem a kétszeresére emelkedett mindkét vizsgálat során (I: 0h: 1,36%; 48h: 2,41%; P<0,005; II: 0h: 1,33%; 48h: 2,38%; P<0,001). A hét további részében egyik vizsgálatunkban sem tapasztaltam változást az egyes mintavételi időpontok között. Az undekánsavat (I. vizsgálat; C11:0) illetően az ellés utáni 24. (0,11%) és 48. (0,19%) órákban vett tejminták között figyeltem meg szignifikáns eltérést (P<0,005). Hasonló tendenciát tapasztaltunk a tridekánsav (C13:0) és a pentadekánsav (C15:0) esetén is
77
(tridekánsav, 0h: 0,12%, 48h: 0,20%, P<0,005; pentadekánsav, 24h: 1,20%, 48h: 1,40%, P<0,05). A laurinsav (C12:0) aránya az I. vizsgálatban a 24. óráról (2,80%) a 48. órára 3,52%ra emelkedett (P<0,005), a 72.óráról (3,73%) az ellés utáni hét végére pedig 3,06%-ra csökkent. A II. kísérlet során tapasztalt tendencia ezzel megegyező volt, ám a változások mértéke nem volt szignifikáns (P>0,05). A mirisztinsav (C14:0) esetén, Laakso és mtsai (2000) eredményeihez hasonlóan, az I. vizsgálatban csökkenő hányadot mértünk a 0. (13,35%) és 24. órák (12,03, P<0,05), valamint a 3. (13,30%) és 7. (11,40%) napok között. A II. kísérlet során statisztikailag igazolható változást nem tapasztaltam (P>0,05). A pentadekánsav koncentrációja az ellést követően 1-2 napig mutatott szignifikáns emelkedést (I: 24h: 1,2%; 48h: 1,4%; P<0,05; II: 0h: 1,23%; 24h: 1,37%; P<0,05). A palmitinsav (C16:0) arányában az egymást követő mintavételi alkalmak között nem voltak különbségek, de az ellés utáni mintában mért értékek (I: 44,03%; II: 44,73%) szignifikánsan magasabbak (P<0,05) voltak a hetedik napon mérteknél (I: 37,37%; II: 40,72%). Laakso és mtsai (2000) szintén a palmitinsav csökkenő arányát figyelték meg az ellést követő héten. A sztearinsav-arányban (C18:0) az első 24 órában (0h: 7,85%, 24h: 9,51%; P<0,05) és a 72-168. órákban volt statisztikailag igazolható növekedés kimutatható (72h: 9,86%, 1 hét: 12,42%; P<0,005) az I. vizsgálatban. Ez a tendencia is megegyezik a Laakso és mtsai (2000) által ismertetettekkel, és a II. vizsgálatomban tapasztalt eredménnyel, ahol azonban a változások nem voltak statisztikailag igazolhatóak. Az arachinsav (II. vizsgálat, C20:0) koncentrációja az ellést követő 48 órában állandó volt. A közvetlenül ellés után (0,24%) és a 72.órában vett minta (0,32%) között azonban már megfigyelhető az arachinsav emelkedése. A 72. és 168. órák között ismét enyhe emelkedést tapasztaltam (P<0,05). A heneikozánsav (II. vizsgálat, C21:0) az első 48 órában folyamatos csökkenést mutatott (0h: 0,50%, 24h: 0,44%; P<0,05; 48h: 0,31%; P<0,001), a többi mintavételi alkalmak között nem volt eltérés. A behénsav (II. vizsgálat, C22:0) esetében az 1. napról a 3. napra figyelhettem meg emelkedést (24h: 0,12%; 48h: 0,15%; P<0,05). A lignocerinsav (II. vizsgálat, C24:0) koncentrációja csökkent az ellést követő héten (24h: 0,12% – 48h: 0,08%; P<0,05; 72h: 0,09 – 168h: 0,2; P<0,05).
78
49. táblázat Különbségek az egyes telítetlen zsírsavak koncentrációjában az egymást követő mintavételi alkalmak esetén charolais tehenek kolosztrumában és tejében Telítetlenség foka
Zsírsav neve Mirisztolajsav Palmitolajsav
1*
Heptadecenoilsav Elaidinsav Olajsav
2*
Linolsav Eikozadiénsav
3*
Linolénsav Eikozatriénsav
4*
Arachidonsav
5*
Eikozapentaénsav
Vizsgálat I. II. I. II. I. II. I. II. I. II. I. II. I. I. II. I. I. II. I.
Mintavételi időpontok az ellés után 0-24h 24-48h 48-72h 72-168h Szignifikancia szint (P) n.s. n.s. n.s. 0,01 0,1 n.s. n.s. n.s. n.s. 0,05 n.s. n.s. 0,05 n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. 0,05 n.s. n.s. 0,05 0,05 n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. 0,01 0,05 n.s. n.s. 0,1 0,05 n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. 0,05 n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. 0,05 0,001 0,05 n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. 0,01 n.s. n.s. n.s. n.s. n.s. n.s.
A mirisztolajsav (C14:1) aránya a föcstejben az ellés utáni első napra kismértékű (P<0,1) csökkenést mutatott (I. 0h: 0,65±0,25%, 24h: 0,55±0,19%; II. 0h: 0,59±0,15%, 24h: 0,52±0,17%). Első vizsgálatomban a harmadik (0,56%) és hetedik (0,39%) napok között is csökkenést figyeltem meg (P<0,01), mely tendencia, bár statisztikailag nem szignifikáns mértékben, a második vizsgálatban is tapasztalható volt. A palmitolajsav (C16:1) esetén az I. vizsgálatban a 24 – 48. órák között (24h: 1,80±0,43%; 48h: 1,54±0,41%; P<0,05); II. kísérletünkben pedig az első 24 órában tudtam igazolható csökkenést kimutatni (0h: 2,21±0,40%, 24h: 1,96±0,32%; P<0,05). A hét további napjain is csökkenő tendenciát figyeltem meg, de az egymást követő napok közti eltérések nem voltak szignifikánsak (P>0,05). Az elaidinsav (C18:1n9t) koncentrációja, az előző két zsírsavval ellentétben, növekedő tendenciát mutatott: az ellés utáni 24. órára az I. vizsgálatban 1,23±0,39%-ról 1,67±0,60%-ra, a II.-ban 1,56±0,39%-ról 2,12±0,61%-ra növekedett (P<0,05). További emelkedés volt megfigyelhető az I. kísérletben a 72. óra (1,92%) a hetedik nap között (2,34%, P<0,05).
79
A heptadecenoilsav és az olajsav végig azonos arányban voltak jelen a föcstejben. Az olajsav tekintetében eredményem nem egyezik sem a Laakso és mtsai (1996), sem pedig a Banerjee és mtsai (1991) által közöltekkel, az előbbi szerzők ugyanis növekvő, az utóbbiak pedig csökkenő tendenciáról számoltak be. A linolsav (C18:2n6c) folyamatosan csökkent az ellést követő 48 órában, mindkét vizsgálat során (I. 0h: 2,20±0,22%, 24h: 1,90±0,31%, 48h: 1,67±0,19%, P<0,05; II: 0h: 1,88±0,30%, 24h: 1,73±0,26%, 48h: 1,51±0,34%, P<0,05). Banerjee és mtsai (1991) szintén a linolsav csökkenő arányát figyelték meg a föcstejtől az átmeneti tej felé haladva. Az eikozadiénsav (C20:2) mennyisége (I. kísérlet) a föcstejben az egymást követő mintavételi napok között egyszer sem változott szignifikánsan, azonban a közvetlenül ellés után, és az egy hét elteltével vett minták esetén igazolható különbség volt (0h: 0,14%, 1 hét: 0,19%; P<0,05). A linolénsavat (C18:3n3) illetően a két vizsgálat eredményei nem voltak egybevágóak: a 24. óráról a 48.-ra szignifikáns csökkenést tapasztaltam (24h: 0,24%, 48h: 0,35%; P<0,005) az I. vizsgálatban, míg a II. kísérletben a linolénsav koncentrációja a 72-168. órák között megemelkedett (72h: 0,64±0,21%, 168 h: 0,79±0,27%; P<0,05). Az eikozatriénsav (C20:3n6) aránya (I. kísérlet) az ellés utáni 48 órában csökkenő tendenciát mutatott (0h: 0,19±0,07%, 24h: 0,13±0,06%, P<0,001; 48h: 0,09±0,04%, P<0,05). A négyszeresen telítetlen arachidonsav (C20:4n6) aránya az egymás utáni mintavételi alkalmakra nem változott szignifikánsan az ellés utáni héten, de statisztikailag igazolható csökkenést tapasztaltam a 0. óráról a 48.-ra (0h: 0,41%, 48h: 0,29%; P<0,05). A II. vizsgálatunk eredménye is hasonló tendenciát mutatott (24h: 0,38±0,12%, 48h: 0,30±0,11%; P<0,05). Az ötszörösen telítetlen eikozapentaénsav (C20:5n3) esetén (I. vizsgálat) az arachidonsavéhoz hasonló tendenciát állapítottam meg a (0h: 0,16±0,06%, 48h: 0,11±0,04%; P<0,05).
A közepes szénláncú zsírsavak (C8 – C11) aránya az összes zsírsavon belül az I. vizsgálatban az ellést követő 72 órában folyamatosan statisztikailag igazolható növekedést mutatott (5. ábra). A II. vizsgálatban az első 48 órában szintén emelkedő, majd ezt követően a 168. óráig csökkenő tendenciát figyeltem meg (5. ábra).
80
2
3,59±0,87 b
2,70±1,04 z
3,76±0,66 a
3,47±1,11 yz
2,31±0,68 yz
2,5
3,35±0,50 a
2,64±0,47 ab
3
1,68±0,49 yz
3,5 1,90±0,46 ab
közepes szénláncú zsírsavak aránya (%)
4
2,93±0,95 y
5. ábra A közepes szénláncú zsírsavak koncentrációja a charolais tehenek kolosztrumának és átmeneti, valamint normál tejének zsírjában
I. vizsg. II. vizsg.
1,5 1 0,5 0 0h
24h
48h
72h
168h
elléstől eltelt idő (óra)
Egy vizsgálaton belül az azonos betűk statisztikailag igazolható (P<0,05) különbséget jeleznek.
A hosszú szénláncú zsírsavak (C12 – C24) aránya a kolosztrum zsír frakciójában a két vizsgálatban a 6. ábra szerint alakult.
95
97,16±1,05 z
97,63±2,03 y
96,2±0,67 ab
96,45±2,80 xyz
95,49±4,38 c
96
96,45±0,59 b
94,85±7,70 ac
97
97,07±0,89 x
98
98,15±0,47 abc
hosszú szénláncú zsírsavak aránya (%)
99
97,82±0,99 xyz
6. ábra A hosszú szénláncú zsírsavak koncentrációja a charolais tehenek kolosztrumának és átmeneti, valamint normál tejének zsírjában
94 93 0h
24h
48h
72h
168h
elléstől eltelt idő (óra)
Egy vizsgálaton belül az azonos betűk statisztikailag igazolható (P<0,05) különbséget jeleznek.
81
I. vizsg. II. vizsg.
Az I. vizsgálatban egész héten át csökkenő tendenciát tapasztaltam, de az egymást követő időpontok közül csak a 0-24, illetve 48-72. órák között volt az eltérés statisztikailag is igazolható. A II. vizsgálatban az első 48 órában ugyancsak csökkenés volt jellemző, azonban a 48-72. órák között szignifikáns emelkedést észleltem.
4.1.1.7. Hamutartalom
Az egyes vizsgálatok nyershamura vonatkozó átlagértékei az 50. táblázatban olvashatók. Az ellést követő héten, a 0-24 (I: 1,08%, ill. 1,13% és II: 0,92%, ill. 0,90%, P<0,001) órák között jelentős csökkenést tapasztaltam. Az 24-168. órák között további jelentős változást figyeltem meg mindkét vizsgálatban (I: 0,92-0,84% és II: 0,90-0,84%, P<0,005). A II. kísérletben a 24-72. órák közt is szignifikáns csökkenést tudtam kimutatni (0,90-0,85%, P<0,05).
50. táblázat Charolais tehenek kolosztrum és átmeneti, illetve normál tejének nyershamutartalma az ellés utáni héten Vizsgálat
n
0
I. II.
15 22
1,08±0,09a 1,13±0,13ab
Elléstől eltelt idő (óra) 48 72 Nyershamu, % 0,92±0,09a 0,88±0,03 0,89±0,05 0,90±0,08ab 0,87±0,06 0,85±0,03a 24
168 0,84±0,04a 0,84±0,06b
Egy soron belül az azonos betűk statisztikailag igazolható különbségeket jelentenek (P<0,05).
Eredményeim nagy hasonlóságot mutatnak a tejelő, és egyéb húshasznú fajtákra közölt hazai szakirodalmi adatokhoz (pl. Csapó, 1992; Szentpéteri és mtsai, 1986; Kovács, 1999). Klimmer és Schönberg (1951), valamint Sebela és Klicnik (1975) ugyancsak a hamutartalom csökkenő tendenciáját állapították meg. Míg ez azonban az első szerzőpáros szerint már az ellést követő harmadik napra beállt a teljes tejre jellemző értékre (elsőfejésű: 1,2%, 12. óra: 1,6%, 3. nap: 0,8%), addig az utóbbiak szerint csak a 13-14. napokon érte el a 0,74-0,76%-os értéket (dán vörös, n=4, elsőfejésű: 1,18%, 2. nap 0,91%). Eredményeim a Kirchmeier (1976), valamint Kovács (1999) által leírtakkal vannak összhangban, miszerint a hamutartalom laktáció 7-10. napjai között éri el a 0,80% körüli hamutartalmat.
82
4.1.1.8. Ásványianyag-összetétel
A charolais tehenek kolosztrumában és tejében a vizsgált mikro- és makroelemek átlag- és szórás értékei kísérletenkénti bontásban az 51-52. táblázatokban láthatók. Az elsőfejésű kolosztrumban a makroelemekre vonatkozóan mért értékek a Kovács (1999) által vizsgált fajták közül az angus fekete és vörös színváltozataihoz állnak legközelebb.
51. táblázat
Vizsgá-lat
Makroelemek (mg/kg)
Charolais tehenek kolosztrum és tej makroelem tartalmának átlag és szórás értékei az ellés utáni héten (I. vizsgálat: n=15, II. vizsgálat: n=22) Átlag±szórás Elléstől eltelt órák száma 0
24
48
72
I. 1656,53±239,85a 1397,47±219,27a 1248,30±81,75a 1359,40±98,01 II.. 1534,32±251,94a 1204,64±173,27a 1165,45±96,67 1187,23±112,57 I. 1619,93±197,53ab 1366,13±169,03ab 1161,32±296,7a 1266,73±68,90b P II.. 1607,77±266,79a 1309,64±161,62a 1221,86±101,03 1210,59±98,95 I. 1169,53±104,90ab 1354,00±67,39a 1327,55±95,03b 1434,13±85,59b K II.. 1382,00±142,10a 1427,18±131,27 1450,45±106,84 1477,41±121,00a I. 533,47±74,98 492,80±73,79a 404,57±31,71a 433,67±77,23 Na II.. 613,27±151,42a 567,09±222,86 515,00±164,77 478,09±125,11a I. 310,00±72,29a 130,76±30,00a 105,05±9,49 109,35±10,20 Mg II.. 247,09±75,47a 126,64±36,46a 98,77±15,90 94,50±10,97 Egy soron belül az azonos betűk statisztikailag igazolható különbségeket jelentenek (P<0,05). Ca
168 1337,00±54,13 1168,09±91,54 1131,13±66,21b 1527,09±363,98 1409,40±153,72 1424,14±148,52 407,07±95,60 466,64±173,51 99,45±7,72 94,68±9,52
A kalciumtartalom az ellést követő 24. órára szignifikáns csökkenést mutatott mindkét vizsgálatban (P<0,001). Az I. kísérletben a csökkenés folytatódott az ellés utáni második napig (P<0,05). Eredményeim azonos tendenciát mutatnak Csapó és mtsai (1983), valamint Voigtlander és Glasser (1974) és Sztarodubcev és mtsai (1974) tejelő fajtákra vonatkozó megfigyeléseihez, ahol szintén a kalcium-tartalom rohamos csökkenését tapasztalták az ellést követő napokban. A kolosztrum foszfortartalma az idő múlásával, Sztarodubcev és mtsai (1974), illetve Csapó és mtsai (1983) közléséhez hasonlóan, ugyancsak csökkenést mutatott, de míg ez a tendencia az I. vizsgálatban szinte az egész héten folyamatos volt (0-24 h: P<0,001; 24-48h: P<0,005; 72h-1 hét: P<0,05), a II.-ban a 24. óra után már nem történt statisztikailag is igazolható mértékű változás. Csapó és mtsai (1983) az ellést követő első és második nap között szintén szignifikáns csökkenést tapasztaltak, mely főleg a holstein fríz fajtánál volt
83
kifejezett, a magyartarka és magyartarka x holstein-fríz keresztezett genotípusoknál kevésbé jelentős. A káliumtartalmat illetően I. kísérletben az ellés utáni első napra (P<0,001), valamint második napról a harmadikra (P<0,01) figyeltem meg szignifikáns emelkedést. A II. vizsgálatomban a káliumtartalom növekedése lassabb volt, csak az elsőfejésű kolosztrum és a harmadik napon vett átmeneti tejminták között tudtunk szignifikáns különbséget kimutatni (P<0,05). Eredményeim nem egyeznek Csapó és mtsai (1983) eredményeivel, akik 3 tejelő genotípus átlagában az ellést követő 24. órára a káliumtartalom csökkenését tapasztalták. Voigtlander és Glasser (1974), szintén tejelő fajtáknál, az első tíz fejés során a kálium tartalom rendszertelen ingadozását figyelték meg. A kolosztrum nátriumtartalma mindkét vizsgálat során csökkenő tendenciát mutatott az ellés utáni napokban (I. vizsgálat: 24-48. óra P<0,005; II.: 0-72. óra P<0,01). Csapó és mtsai (1983) már az első 12 órában erőteljes csökkenést tapasztaltak, és az általuk tejelő fajtákra megadott érték több mint kétszerese az általunk mért értékeknek az elsőfejésű kolosztrumban és az ellés utáni napon is. A magnéziumtartalom szintén csökkent az első 24 órában, mindkét kísérletben (P<0,001). Csapó és mtsai (1983) szintén rohamos csökkenést észleltek az ellés utáni 24 órában. Voigtlander és Glasser (1974) az elsőfejésű kolosztrumban 360 g/kg, az ötödik nap elteltével 170 mg/kg magnéziumot mértek.
52. táblázat Mikroelem koncentrációk a charolais tehenek kolosztrumában és tejében (I. vizsgálat: n=15, II. vizsgálat: n=22) MikroeleVizsgámek lat (mg/kg) 0 a I. 0,86±0,22 Fe a II.. 1,71±0,97 a I. 0,09±0,03 Cu II.. 0,057±0,03 ab I. 17,26±3,16 Zn II.. 19,35±6,29a I. 0,009±0,03 Mn II.. 0,031±0,02
Átlag±szórás Elléstől eltelt órák száma 24 48 72 a a 0,50±0,19 0,60±0,22 0,41±0,04 a 0,51±0,25 0,55±0,33 0,73±0,57 ab b 0,13±0,04 0,16±0,04 0,09±0,04 0,077±0,035 0,12±0,079 0,11±0,056 ab b b 5,12±1,29 4,87±0,56 5,06±0,62 7,34±3,25a 6,63±1,50 5,35±0,72 0,016±0,008 0,02±0,003 0,014±0,006 0,037±0,029 0,042±0,02 0,043±0,027
Egy soron belül az azonos betűk statisztikailag igazolható különbségeket jelentenek (P<0,05).
84
168 0,49±0,16 0,60±0,46 0,10±0,03 0,13±0,18 b 3,95±0,54 5,33±1,02 0,016±0,005 0,04±0,019
Az elsőfejésű kolosztrum vastartalma mindkét évben szignifikánsan lecsökkent az ellést követő napra (P<0,05), és I. vizsgálatban még a 24. óráról a 48.-ra is tapasztaltam csökkenést (P<0,05). Eredményeim igazolják Underwood (1971) megállapítását, miszerint a föcstej vastartalma két-háromszorosa a normál tejének. A réztartalmat illetően az I. kísérletben viszonylag rendszertelen ingadozást figyeltem meg, a legmagasabb értéket az ellés utáni 24. órában mértük. A II.-ban ezzel szemben nem volt szignifikáns mértékű változás az ellés utáni héten. Csapó és mtsai (1983) eredményei szerint a tejelő genotípusok kolosztrumának réztartalma az ellés utáni napra csökkent, és ekkora el is érte a normál tejre jellemző értéket. Az elsőfejésű kolosztrumban a cink koncentrációja mindkét vizsgálatban többszöröse volt az ellés utáni napon fejt mintáénak (P<0,001). Egy kisebb mértékű csökkenés még a 72 óra és az első hét vége közt is észlelhető volt (P<0,10). A kolosztrum és átmeneti tej mangántartalmában egyik kísérlet során sem találtam szignifikáns mértékű változást az ellés utáni héten. Csapó és mtsai (1983) tejelő fajtákban a 24. órára csökkenést tapasztaltak, és a 2. napra érte el a mangántartalom a normál tejre jellemző értéket.
85
4.1.2. Egyszer és többször ellett charolais tehenek kolosztrumának, valamint átmenetiés normál tejének összetétele az ellést követő héten
4.1.2.1. Szárazanyagtartalom
Az első ellésű, fiatalabb, valamint a többször ellett tehenek kolosztrum, átmeneti, és normál tej szárazanyagtartalma egymástól igazolhatóan nem különbözött (7.-8. ábrák).
7. ábra
11,54±0,84
12,83±2,29
12,72±0,85
13,92±2,59
15
12,89±0,88
20
13,08±1,00
14,42±1,68
25
14,60±2,94
szárazanyag, %
30
30,46±3,69
35
27,77±2,49
Első ellésű és többször ellett tehenek kolosztrumának és átmeneti tejének szárazanyagtartalma az I. vizsgálatban
egyszer ellett többször ellett
10 5 0 0
24
48
72
168
elléstől eltelt idő, óra
8. ábra
14,66±3,93
14,57±5,21
14,00±3,06
13,40±1,28
12,39±2,69
15
13,93±1,86
14,11±3,71
20
17,36±1,58
szárazanyag%
25
21,01±0,60
30
24,08±5,65
Első ellésű és többször ellett tehenek kolosztrumának és átmeneti tejének szárazanyagtartalma a II. vizsgálatban
többször ellett
10
5
0 0
24
48
elléstől eltelt idő (óra)
86
egyszer ellett
72
168
4.1.2.2. Zsírtartalom
Az első ellésű, illetve többször ellett charolais tehenek kolosztrumának és átmeneti, valamintr normál tejének zsírtartalma statisztikailag nem különbözött egymástól (P>0,05) az ellést követő héten, egyik vizsgálat esetében sem (9-10. ábrák).
3,37±1,35
2,87±0,40
3
3,10±0,33
4
2,85±0,50
2,93±1,13
zsír%
5
3,46±1,03
6
2,96±0,59
7
3,78±1,54
5,61±0,85
6,55±2,24
9. ábra Első ellésű és többször ellett tehenek kolosztrumának és átmeneti tejének zsírtartalma az I. vizsgálatban
egyszer ellett többször ellett
2 1 0 0
24
48
72
168
elléstől eltelt idő, óra
4
4,76±2,22
5,78±2,29
5,11±2,61
4,62±1,71
4,45±2,77
4,46±2,98
3,68±2,90
zsír, %
5
4,5±0,67
6
5,25±2,38
7
5,44±3,36
10. ábra Első ellésű és többször ellett tehenek kolosztrumának és átmeneti tejének zsírtartalma a II. vizsgálatban
egyszer ellett többször ellett
3 2 1 0 0
24
48
72
elléstől eltelt idő, óra
87
168
4.1.2.3. Fehérjefrakciók
Az egyszer és többször ellett tehenek esetén mért fehérje frakciókat az 53. táblázat mutatja be vizsgálatonként. Közvetlenül az ellés után a két csoport föcsteje közt egyik vizsgált fehérjefrakció esetében sem találtam érdemi különbséget a két kísérlet (I. és II) során (P>0,05). Az I. vizsgálatban azonban a többször ellett, idősebb tehenek elsőfejésű kolosztruma több NPN-t tartalmazott. Az I. vizsgálatban az ellés utáni napon az egyszer ellett tehenek teje szignifikánsan gazdagabb (+1,33%; P<0,05) volt nyersfehérjében. Ez a különbség a 48. órára 0,54%-ra (P<0,05) csökkent, a 72. órában pedig már nem tudtam igazolható különbséget kimutatni (+0,34%; P>0,05). Az ellés utáni 7. napon azonban ismét észlelhető volt az egyszer ellett tehenek fölénye a nyersfehérje tartalomban (+0,64; P<0,05). A II. vizsgálatban a nyersfehérje tartalom egész héten nem mutatott eltérést a két csoport között. Az I. kísérletben a valódi fehérje szintén az elsőellésű tehenek tejében fordult elő magasabb arányban, még az ellés utáni 7. napon is. A különbség az ellés után 24 órával 1,49% (p<0,05), a 48. órától az ellés utáni első hét végéig 0,53-0,58%-al (P<0,05) volt több valódi fehérje az egyszer ellett tehenek tejében. A II. vizságatban csak az ellés után 48 órával tudtam kimutatni különbséget, szintén az egyszer ellett tehenek javára (+1,64%, P<0,05). A savófehérje-arányra kapott értékek az I. vizsgálat ellés utáni napján szintén az elsőellésű teheneknél voltak nagyobbak (+2,33%; p<0,005), de a második naptól kezdve ezt a különbség nem észleltem. A II. vizsgálatban statisztikailag azonosnak tekinthető a két csoport eredménye, minden mintavételi időpontban (P>0,05). A valódi savófehérje értékeiben tapasztalt eltérések hasonló tendenciát mutattak a két kísérletben: az ellés utáni első napon az egyszer ellett tehenek fölénye érvényesült (I. vizsgálat: +2,11%, p<0,005; II. vizsgálat: +2,84%, P<0,05), mely még 48 óra elteltével is igazolható volt (I: +0,18; p<0,05; II: +0,99%, P<0,05), de a rákövetkező napokban már nem találtam szignifikáns eltérést a két csoport között (P>0,05). Mivel a savófehérje tartalmazza az immunglobulinokat, úgy tűnik, hogy első ellésükkor a tehenek jobban ellátták borjaikat ellenanyagokkal.
Ez
az
eredmény
ellentmondásban
van
az
általánosan
elterjedt
megállapítással, miszerint az elsőellésű tehenek borjai kevesebb immunglobulinhoz juthatnak. Az első elléskor tapasztalható gyengébb nevelőképesség valószínűleg nem a föcstej kedvezőtlenebb minőségének, hanem inkább egyéb tényezőknek (pl. anyai viselkedés) tulajdonítható. 88
53. táblázat Egyszer, illetve többször ellett charolais tehenek kolosztrum- és tej fehérjefrakciói közötti különbségek az ellés utáni héten Elléstől eltelt idő Fehérje frakciók Nyersfehérje, % Nyers savófehérje, % 0h
Valódi fehérje, % Valódi savófehérje, % Kazein, % Nyersfehérje, % Nyers savófehérje, %
24 h
Valódi fehérje, % Valódi savófehérje, % Kazein, % Nyersfehérje, % Nyers savófehérje, %
48 h
Valódi fehérje, % Valódi savófehérje, % Kazein, % Nyersfehérje, % Nyers savófehérje, %
72 h
Valódi fehérje, % Valódi savófehérje, % Kazein, % Nyersfehérje, % Nyers savófehérje, %
168 h
Valódi fehérje, % Valódi savófehérje, % Kazein, %
Ellések 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1 1 >1
89
I. kísérlet P X±sd 18,60±1,71 n.s. 19,43±2,21 13,88±2.91 n.s. 15,73±2.16 16,88±1.74 n.s. 17,35±2.24 12,62±2,78 n.s. 14,04±2,07 4,26±1,11 n.s. 3,31±1,32 7,06±1,30 <0,05 5,73±1,01 5,06±2,12 <0,005 2,73±0,37 5,57±1,50 <0,05 4,08±1,06 4,04±2,01 <0,005 1,93±0,30 1,53±0,89 n.s. 2,16±0,93 5,32±0,48 <0,05 4,78±0,34 1,62±0,24 n.s. 1,43±0,14 3,85±0,46 <0,05 3,31±0,35 1,17±0,22 <0,05 0,99±0,12 2,68±0,29 <0,05 2,32±0,29 5,18±0,44 n.s. 4,74±0,39 1,48±0,37 n.s. 1,40±0,15 3,93±0,38 <0,05 3,40±0,29 1,12±0,28 n.s. 1,00±0,20 2,81±0,26 <0,01 2,40±0,24 4,40±0,67 <0,05 3,76±0,18 4,40±0,67 n.s. 3,76±0,18 3,55±0,62 <0,05 2,97±0,27 0,82±0,27 n.s. 0,70±0,18 2,73±0,37 <0,01 2,27±0,21
II. kísérlet P X±sd 12,28±4,32 n.s. 16,05±5,13 7,63±3,54 n.s. 11,97±5,00 11,99±4,29 n.s. 15,82±5,11 7,60±3,61 n.s. 11,69±4,98 4,39±0,75 n.s. 4,12±0,99 8,56+3,68 n.s. 5,95±2,26 3,32±2,86 n.s. 2,71±1,72 7,78±3,84 n.s. 5,29±2,58 5,15±3,60 <0,05 2,31±1,78 4,23±1,32 <0,05 2,98±1,03 5,91±2,30 n.s. 4,54±0,87 2,27±1,52 n.s. 1,52±0,56 5,38±2,60 <0,05 3,74±1,05 2,00±1,56 <0,05 1,01±0,35 3,38±1,11 n.s. 2,73±0,75 4,60±0,76 n.s. 4,55±1,06 1,28±0,41 n.s. 1,29±0,56 4,13±1,01 n.s. 4,16±1,25 1,03±0,43 n.s. 0,95±0,33 3,10±0,66 n.s. 3,21±0,97 4,31±0,55 n.s. 4,25±0,87 1,04±0,13 n.s. 1,30±0,57 3,41±0,39 n.s. 3,52±0,95 0,97±0,65 n.s. 0,81±0,75 2,87±0,37 n.s. 2,71±0,23
A kazeintartalom tekintetében az I. vizsgálatban a 48. órától kezdve tapasztaltam eltérést, szintén az először ellett tehéncsoport javára, amely aztán egész az ellés utáni hét végéig megmaradt, és kis mértékben növekedett is (48. óra: +0,36%; p<0,05; 72. óra: +0,41%; p<0,05; 7. nap: +0,46; P<0,01). A második kísérletben statisztikailag igazolható különbség csak az ellés utáni 24. órában mutatkozott (egyszer ellett tehenek: +1,25%; P<0,05). Az értékek ez esetben is egész héten az egyszer ellett tehenek esetén tűntek magasabbak, de az eltérések nem volt szignifikánsak (P>0,05).
4.1.2.4. Laktóztartalom
Az egyszer, illetve többször ellett charolais tehenek kolosztrum, illetve tej laktóztartalmának összehasonlítását a 11-12. ábrák tartalmazzák. Látható, hogy a kolosztrum és átmeneti tej laktóztartalmában egyik mintavételi időpontban sem volt szignifikáns különbség kimutatható az első ellésű, illetve többször ellett charolais tehenek között (P>0,05).
11. ábra
4,65±0,52
4,18±1,38
4,44±0,47
4,38±0,46
4,24±0,45
4
4,37±0,32
5 4,5
3,72±1,11
4,12±0,44
Első ellésű és többször ellett charolais tehenek kolosztrum és átmeneti tejének laktóztartalma az ellést követő héten az I. vizsgálatban
2
egyszer ellett többször ellett
1,19±0,81
3 2,5
1,73±0,44
laktóz, %
3,5
1,5 1 0,5 0 0
24
48
72
elléstől eltelt idő, óra
90
168
12. ábra
4
4,45±0,34
4,54±0,07
4,14±0,83
4,42±0,19
4,25±0,40
4,43±0,19
5 4,5
3,99±0,62
4,17±0,32
Első ellésű és többször ellett charolais tehenek kolosztrum és átmeneti tejének laktóztartalma az ellést követő héten a II. vizsgálatban
2,5 2
egyszer ellett
1,52±0,40
3
1,58±0,27
laktóz, %
3,5
1,5
többször ellett
1 0,5 0 0
24
48
72
168
elléstől eltelt idő, óra
4.1.2.5. Aminosav-összetétel
Az egyszer és többször ellett tehenek kolosztrum- és tejfehérjének aminosavösszetétele részletezve a Melléklet I-II. táblázataiban található. A II. vizsgálattal ellentétben – ahol az egyszer és többször ellett tehenek esetén statisztikailag azonos értékeket mértünk – az I. kísérletben több esszenciális aminosav esetén is szignifikáns különbségeket tapasztaltam a két csoport között az elsőfejésű kolosztrum aminosav-összetételében (Melléklet I-V. ábrák). Az elsőborjas tehenek föcsteje szignifikánsan több hisztidint (+0,31%; P<0,005), leucint (+0,45%; P<0,05), lizint (+0,35%; P<0,05), és fenil-alanint (+0,29%; P<0,05) tartalmazott az elléskor; a treonin volt az egyetlen esszenciális aminosav, amely a többször elletteknél volt jelen nagyobb arányban (+0,76%; P<0,05). Az esszenciális aminosavak összegében nem volt eltérés (I: 39.68% vs. 38.98%; II: 40,27% vs. 40,75%). A hét további részében mindkét vizsgálatban csak egy-egy esetben számítottam szignifikáns különbséget a két tehéncsoport között (Melléklet VI-VII. ábrák): az I.-ben a 72. órában, a valin (egyszer ellettek: 6,20%; többször ellettek: 6,71%, P<0,05); a II. –ban pedig a 168. órában, a lizin esetében (egyszer ellettek: 8,10%; többször ellettek: 7,54%; P<0,005).
91
A nem esszenciális aminosavak közül az I. és II. vizsgálatban is csak a szerintartalomban találtam eltérést a két csoport között, az ellés után azonnal vett mintában (Melléklet VIII-IX. ábrák), a többször ellett tehenek javára (P<0,05).
Az ellés utáni 24. órában a II. vizsgálatban eltérő volt a két tehéncsoport aszparaginsav (egyszer ellettek: 7,50%; többször ellettek: 7,94%; P<0,05, Melléklet X. ábra) és prolin (egyszer ellettek: 10,62%; többször ellettek: 9,66%; P<0,05, Melléklet XI. ábra) tartalma.
4.1.2.6. Zsírsavösszetétel
Az egyszer, illetve többször ellett tehenek kolosztrumának és átmeneti, illetve normál tejének zsírsav-összetételében talált eltéréseket a Melléklet XII-XXVIII. ábrái szemléltetik.
Az elsőfejésű kolosztrumban magasabb kaprilsav, margarinsav, arachinsav, olajsav, linolsav, linolénsav, heptadecenoilsav, és arachidonsav koncentrációt mértünk az első ellésű tehenek esetében a II. vizsgálat során. A palmitinsav viszont a többször elletteknél volt jelen nagyobb mennyiségben. Az I. vizsgálatban egyik zsírsav esetében sem igazolt eltérést a statisztikai próba (P>0,05; Melléklet XII-XX. ábrák).
Az ellést követő napon (24. órás minta) az I. kísérlet során a többször ellett tehenek elaidinsav-tartalma magasabbnak bizonyult (Melléklet XXI. ábra).
A 48. órában, az I. vizsgálatban az elsőellésű charolais tehenek felülmúlták a többször elletteket mirisztolajsav, mirisztinsav, és palmitinsav koncentrációban (P<0,05); a margarinsav, heptadecenoilsav, valamint olajsav tartalom azonban az utóbbiak esetében volt magasabb (P<0,05). (Melléklet XXII-XXVII.)
A 72. órában az I. kísérletben magasabb linolénsav-értéket mértünk a többször ellett tehenek csoportjában (Melléklet XXVII.; P<0,05).
92
4.1.2.7. Hamutartalom
A 13-14. ábrákon az egyszer, illetve többször ellett tehenek kolosztrum és tej hamutartalmának átlagértékeit mutatom be. Az két vizsgálatban egyik mintavételi időpont esetén sem volt különbség az egyszer illetve többször ellett tehenek esetében (P<0,05).
13. ábra
nyershamu, %
0,83±0,03
0,88±0,05
0,9±0,06
0,89±0,03
0,88±0,02
0,88±0,04
0,91±0,09
0,94±0,10
1
1,09±0,09
1,2
1,06±0,08
Első ellésű és többször ellett tehenek kolosztrumának és átmeneti tejének hamutartalma az I. vizsgálatban
0,8 egyszer ellettek többször ellettek
0,6 0,4 0,2 0 0
24
48
72
168
elléstől eltelt idő, óra
nyershamu%
0,85±0,06
0,85±0,07
0,85±0,03
0,87±0,02
0,86±0,06
0,90±0,07
0,90±0,07
0,94±0,09
1
1,13±0,13
1,2
1,04±0,11
14. ábra Első ellésű és többször ellett tehenek kolosztrumának és átmeneti tejének hamutartalma a II. vizsgálatban
0,8 egyszer ellettek
0,6
többször ellettek
0,4 0,2 0 0
24
48 elléstől eltelt idő, óra
93
72
168
4.1.2.8. Ásványianyag-összetétel
A különböző ellésszámú charolais tehenek kolosztrum, illetve átmeneti és normál tej makro-és mikroelem-tartalmában tapasztalt eltéréseket a Melléklet XXIX-XXXIII. ábrák mutatják be. A részletes eredményeket bemutató táblázatok a Melléklet III-IV. táblázatokban találhatók. A makroelemek közül egyedül a foszfortartalom esetén tapasztaltam eltérést a két csoport kolosztrum-összetételében, a II. vizsgálat során, az ellést követő 72. órában (egyszer ellettek: 1295±75; többször ellettek: 1176±88; P<0,05, Melléklet XXIX). Az I. vizsgálatban az elsőellésű tehenek föcsteje az ellést követő 48. és 72. órákban több, rezet tartalmazott (P<0,05), mint a többször elletteké (Melléklet XXX.-XXXI.). Ez a tendencia egyébként a II. vizsgálatban is megfigyelhető volt, de az eltérés nem volt szignifikáns (P>0,05). A cinktartalomban a II. kísérlet során tapasztaltam igazolható eltérést a két csoport között, az ellés utáni 24. és 72. órákban, az egyszer ellett csoport javára (Melléklet XXXIIXXXIII). Az I. vizsgálattal kapcsolatban ugyanaz mondható el, mint az előző esetben: a tendencia hasonló volt, de statisztikailag nem igazolható (P>0,05).
94
4.2. A charolais tehenek tőgyalakulása
4.2.1. A tőgybimbóalakulás és a választási teljesítmény értékelése
A tőgybimbóalakulás és a borjak választási teljesítménye közti összefüggés elemzése érdekében minden tehén esetében kiválasztottam a 4 közül a legkedvezőtlenebb tőgybimbópontszámot, és a teheneket ez alapján csoportosítottam (54. táblázat).
54. táblázat A tehenek csoportosítása a legkedvezőtlenebb tőgybimbó-pontszámaik alapján, valamint az egyes csoportok borjainak 205 napra korrigált választási súly (kg) átlag-és szórás értékei Legkedvezőtlenebb tőgybimbó-pontszám 1 4 5 6 7 9
n
X
Sd
4 8 6 5 9 8
212,0 208,7 196,5 197,4 198,7 217,7
52,32 34,20 16,90 26,58 46,91 39,70
A csoportok közötti különbségeket Spjotvoll/Stoline teszttel értékeltem. Semmilyen relációban nem találtam különbséget a hat tehéncsoport borjainak 205 napos súlya között (P >0,05), tehát az, hogy adott egyed legkedvezőtlenebb tőgybimbó-alakulása milyen volt, nem befolyásolta a borjú választási súlyát.
A következő lépésben aszerint alakítottam ki a tehéncsoportokat, hogy a tehén hány tőgybimbója volt ideális alakulású (5 pont) (55. táblázat). Az egyes csoportokba tartozó tehenek borjai között a Spjotvoll/Stoline teszt során tapasztalt különbségeket az 56. táblázat mutatja be.
95
55. táblázat A tehenek csoportosítása a kedvező alakulású tőgybimbóik száma alapján, valamint az egyes csoportok borjainak 205 napra korrigált választási súly (kg) átlag-és szórás értékei Kedvező alakulású bimbók száma 0 1 2 3 4
n
X
Sd
4 5 12 13 6
158,7 219,8 214,7 209,7 196,8
19,30 29,22 31,00 40,14 18,40
56. táblázat Különbségek az eltérő tőgybimbó-alakulású tehenek borjai 205 napra korrigált választási testtömegei között Kedvező alakulású 1 bimbók száma 0 P<0,05 1 2 3
2
3
4
P<0,05 N.S.
P<0,05 N.S. N.S.
P<0,05 N.S. N.S. N.S.
Azok a tehenek, amelyeknek egy kedvező alakulású tőgybimbójuk sem volt, alacsonyabb választási súlyú borjakat neveltek, mint az 1, 2, 3, vagy 4 ideális tőgybimbóval rendelkező anyák (P<0,05). A többi csoport között azonban nem tudtam statisztikailag igazolható különbségeket kimutatni. Mivel az ivar hatása a választási súlyra szignifikánsnak bizonyult (bikaborjak: n=19; 216,8+32,79 kg; üszőborjak: n=21; 192,8+37,19 kg; P<0,05), ellenőriztem, hogy az egyes tehéncsoportokban hogyan alakul a borjaik ivararánya, és minden csoportban közel azonos számú üsző- és bikaborjú szerepelt (0: 2 üsző, 2 bika; 1: 3 üsző, 2 bika; 2: 5 üsző, 7 bika; 3: 7 üsző, 6 bika; 4: 4 üsző, 2 bika). Charolais fajtájú borjak választási súlyát vizsgálva korábban Rico és mtsai (1987), Winroth (1990), Tőzsér és mtsai (1996), valamint Komlósi (1999) is a bikaborjak szignifikáns fölényét állapították meg az üszőkhöz képest. Ezzel ellentétes eredményt közöltek Gáspárdy és mtsai (1998), akik nem találtak eltérést a két ivar 205 napra korrigált választási testtömegében, amelynek okaként azt említi, hogy a száraz évek miatt az anyatehenek tejtermelése igen alacsony szinten volt. A választási súly nem volt igazolható összefüggésben a születési súllyal (r=0,14; P>0,05). A Kruskal-Wallis-féle ANOVA eredményei alapján elmondható, hogy az ellések száma (1-11) nem volt hatással sem a legkedvezőtlenebb bimbó-pontszámokra (H(7,
96
n=40)=7,30; P>0,05), sem arra, hogy mennyi kedvező alakulású tőgybimbója volt a tehénnek (H(7, n=40)=9,89; P>0,05). Ezek az adatok arra utalnak, hogy a borjú szempontjából igazán az lényeges, hogy az anyatehénnek legalább egy, szopás tekintetében kedvező morfológiájú tőgybimbója legyen. Az egy kedvező tőgybimbóval sem rendelkező csoport alacsony egyedszáma miatt (az általam vizsgált populációban igen kevés volt az ide sorolható tehenek száma) azonban eredményeimet a jövőben több adat értékelésével szeretném megerősíteni, esetleg olyan populációban, ahol nagyobb arányban fordulnak elő hibás tőgybimbó-alakulások. Firsch (1982) publikációja szerint a nagyméretű, széles (>35 mm) tőgybimbók kedvezőek a tejtermelés, és ezen keresztül a borjúnevelés szempontjából, de csak akkor, ha a tehénnek van legalább egy, keskenyebb (<35 mm) bimbója, amely a szopás szempontjából kedvezőbb alakulású. Eredményeim alapján, Edwards (1982) és Firsch (1982) közlésével egyetértve, azt gondolom, hogy a tőgybimbók értékelése fontos, és befolyásolhatja a borjak választási eredményét. A tőgy bírálata során azonban a Franciaországban alkalmazott módszer helyett – miszerint a legkedvezőtlenebb alakulású tőgybimbót értékelik, – helyesebbnek találnám az egyes bimbók külön-külön történő pontozását, s így annak feljegyzését is, hogy hány olyan tőgybimbója van adott tehénnek, amelyek a borjúnevelés szempontjából kedvezőtlenek.
4.2.2. A tőgymélység és a választási teljesítmény értékelése
A tőgymélység pontozása során adott minimum és maximum értékek 1 és 5 pont voltak. A vizsgált populációban nem találtam lógó, illetve leszakadt tőgyű teheneket, így a teljes értékelési skálát nem tudtam kihasználni. Az 57. táblázat mutatja, hogyan alakult a különböző tőgymélységű tehéncsoportok borjainak 205 napra korrigált választási súlya.
57. táblázat A különböző tőgymélységű tehenek borjainak 205 napra korrigált választási súly (kg) átlag-és szórás értékei Tőgymélység pontszám 1 3 5
n 21 15 4
Borjak választási súlya X sd 210,7 36,21 212,6 40,30 226,7 24,25
97
Az üsző és bikaborjak aránya a csoportokon belül ez esetben is hasonló volt (1. csoport: 11 bika, 10 üsző, 3. csoport: 6 bika, 9 üsző; 5. csoport: 2 bika, 2 üsző). A tehéncsoportok közötti különbségeket Spjotvoll/Stoline teszttel vizsgáltam, amelynek eredményei az 58. táblázatban olvashatók.
58. táblázat A különböző tőgymélységű tehenek borjai 205 napos választási testtömegeinek összehasonlítása Tőgymélység pontszám 1 3
3
5
N.S.
P<0,05 N.S.
A táblázatok adataiból az derül ki, hogy az 5-ös pontszámmal jellemzett tőgyű tehenek borjai nagyobb 205 napra korrigált választási súlyt értek el az 1 ponttal értékeltektől. Ez lehetséges, hogy a nagyobb terjedelmű tőgyben termelődő nagyobb mennyiségű tejnek köszönhető, ám az egyedszám ez esetben is alacsony a megbízható következtetések levonásához. Az 1 és 3, valamint a 3 és 5 ponttal jellemzett tehenek között statisztikailag igazolható eltérést nem találtam (P>0,05).
Az ellések száma és a tőgymélység között a Spearmann-féle korrelációs együttható pozitívnak bizonyult: rSpearmann=0,51 (t(N-2)=3,62; P<0,05). A különböző ellésszámú tehenek tőgymélységét Kruskal-Wallis teszt segítségével is összehasonlítottam. Az eredményeket az 59. táblázatban mutatom be. A teszt szintén az ellések számának a tőgymélységre gyakorolt szignifikáns hatását mutatta ki (H (7, n=40)=21,13; P<0,05). 59. táblázat A Kruskal-Wallis ANOVA eredményei Ellések száma
n
Rangok összege
1 2 3 4 5 6 7 >7
6 7 7 3 3 5 4 5
66,0000 113,0000 113,0000 96,5000 96,5000 118,5000 62,0000 154,5000
98
Eredményeim arra utalnak, hogy az ellések számával a tőgymélységre adott pontszám növekedett, vagyis a többször ellett tehenek tőgye mélyebben helyezkedik el. Ez egybeesik az általános gyakorlati tapasztalatokkal, valamint Edwards és Broom (1982) megfigyeléseivel is. Szerencsés eset, hogy a vizsgált állományban a sokszor ellett tehenek tőgye sem volt túlzottal lelógó. Whyte (1970), valamint Ventrop és Michanek (1992) szerint a lelógó tőgy negatív összefüggésben áll a borjúnevelő képességgel.
4.2.3. A tőgykiegyenlítettség és a választási teljesítmény értékelése A tőgyegyensúly borjú választási súlyra gyakorolt hatásának vizsgálata során az anyateheneket csak 3 csoportra osztva tudtam vizsgálni, mivel 8, illetve 9 pontot csak 1-1; 2 pontot mindössze 2; 1 pontot pedig egy egyed sem kapott. Így a csoportosítást a következőképp végeztem el: - 1. csoport: 2-4 pontszámmal jellemzett egyedek, amelyeknél a hátulsó tőgyfél terjedelmesebb, mint az elülső, - 2. csoport: 5 ponttal jellemzett egyedek, amelyek tőgyfelei egymással azonos terjedelműek, - 3. csoport: 6-9 ponttal jellemzett egyedek, amelyeknek elülső tőgyfele terjedelmesebb a hátulsónál. Az egyes csoportok esetén számított 205 napos borjúsúlyok a 61. táblázatban láthatók.
60. táblázat A különböző tőgyegyensúly-pontszámú tehenek borjainak 205 napra korrigált súly (kg) átlag és szórás értékei. Tőgyegyensúlycsoport 1 2 3
n
X
Sd
15 16 9
218,4 201,8 191,4
31,51 30,08 47,01
Mindhárom tehéncsoport borjai között szerepeltek üszők és bikák is (1. csoport: 7 bika, 8 üsző, 2. csoport: 9 bika, 7 üsző, 3. csoport: 3 bika, 6 üsző). A t-próba során a három csoport között nem volt igazolható különbség a 205 napos választási súlyban (P>0,05). A részletesebb elemzés végrehajtásához a vizsgálatot nagyobb egyedszámú, heterogénebb
99
tőgyalakulású állományban is indokolt lenne elvégezni, annak érdekében, hogy meg tudjuk ítélni a tőgyegyensúly jelentőségét a húsmarha-populációkban. Az ellések számának hatását a tőgyegyensúlyra vonatkozóan nem találtam statisztikailag igazolhatónak (Kruskal-Wallis ANOVA teszt: H (7, n=40)=11,08265; P>0,05).
100
4.3. A charolais tehenek viselkedése az ellés utáni időszakban
A tehenek ellés utáni, a borjú megközelítésére adott válaszreakcióinak megfigyelése alapján az mondható el, hogy a vizsgált állományban olyan egyed nem volt, amely ne fordított volna figyelmet arra, hogy mi történik a borjával. Szerencsésnek mondható a telep olyan szempontból, hogy a telepen dolgozó állatgondozó (aki már sok éve dolgozik ebben a munkakörben) igen szakszerűen, és állatszerető módon, nagyfokú törődéssel bánik a tehenekkel és borjakkal, így azon ritka állományok közé tartozik, ahol az állatokat nem verik. A tejmintavételek, valamint a gazdával és a gondozóval kialakult jó emberi kapcsolatom miatt meglehetősen sok időt töltöttem el a vizsgálati évek alatt a telepen, és általános megfigyeléseimből tanúsíthatom, hogy az állatok bizalommal vannak gondozójuk iránt. Újszülött borjának védelmében azonban többjük mutatott agresszívabb viselkedésformát. A vizsgált egyedek (n=23) megoszlása a viselkedési pontszámuk szerint a 62. táblázatban olvasható.
61. táblázat A vizsgált tehenek megoszlása viselkedési pontszám szerint Pontszám n
1 0
2 2
3 3
4 3
5 10
6 2
7 3
8 0
9 0
10 0
11 0
A 23 állatra számított átlagérték 5,14 pont volt. Buddenberg és mtsai (1986) a hereford fajtára 6,2; az aberdeen angusra 5,3; a charolaisra 6; és a red pollra vonatkozóan 5,7 pontos átlagértékeket közöltek. Mivel azonban nem folytonos változóról van szó, indokoltabbnak tartom a medián-érték közlését, amely esetünkben 5 pont. A legtöbb tehén tehát az „éberen figyel, de nem támad” viselkedésformával volt jellemezhető. Buddenberg és mtsai (1986) leírása szerint azonos anyák viselkedési pontszáma évről-évre változott. Az ismétlődhetőséget mindössze 0,09-nek számították.
Az eredeti skála-beosztást figyelembe véve három csoportra osztottam a teheneket: -
2-3 pont: Agresszívan védi a borjút, támad is.
-
4-6 pont: A borjú közelében marad, éberen figyel, de nem támad.
-
7 pont: Látótávolságon belül marad, de nem figyel olyan éberen.
101
A 62. táblázat azt mutatja, hogyan alakult a borjak 205 napra korrigált választási súlya anyjuk ellés utáni viselkedés-pontszámának függvényében.
62. táblázat A borjak 205 napos súlya (kg) anyjuk viselkedési pontszáma szerint Viselkedési pontszám 2-3 4-6 7
n
X
Sd
5 15 3
213,4 214,5 223,0
31,41 27,36 15,62
A Spjotvoll/Stoline teszt során a három tehéncsoport között a borjak választási teljesítményének tekintetében statisztikailag nem volt igazolható különbség. A viselkedési pontszám és a 205 napos súly közötti Spearmann-féle korrelációs együttható sem volt szignifikáns (rSpearmann=0,20; t(N-2)=1,00; P>0,05). Az ellés utáni viselkedésből tehát nem tudtam megbízhatóan következtetni arra, hogy milyen borjúnevelő lesz adott tehén.
Megvizsgáltam azt is, összefügg-e valamilyen mértékben a tehén viselkedési pontszáma a borjának születési súlyával. A születési súlyokat a 63. táblázat tartalmazza.
63. táblázat A különböző viselkedési pontszámú tehenek borjai születési súly (kg) átlag és szórás értékei Viselkedési pontszám 1-3 4-6 7-9
n
X
Sd
5 15 3
44,2 43,9 46,7
4,02 4,74 8,39
A Spjotvoll/Stoline teszttel végzett elemzésem nem mutatott ki eltérést a 3 csoport között. A Spearmann-korreláció a születési súly és a viselkedési pontszám között alacsony volt, és statisztikailag nem szignifikáns (rSpearman=0,21; t(N-2)=0,98; P>0,05). Az alacsony testtömeggel született borjak anyjai tehát nem tanusítottak eltérő viselkedési formát, mint a magasabb születési súlyúaké. Buddenberg és mtsai (1986) az anya viselkedési pontszáma és borjának születési súlya között a genetikai korrelációt átlagosan rg=0,04-nek számították, amely szintén igen alacsony érték.
102
Feltételeztem, hogy a már többször ellett tehenek esetleg más viselkedésformát mutatnak, mint az először ellők, ezért az ellésszám-viselkedési pontszám összefüggését is értékeltem. Az egyszer, illetve többször ellett tehenek viselkedési pontszámának medián, illetve minimum és maximum értékeit a 64. táblázat mutatja be.
64. táblázat Az egyszer és többször ellett tehenek viselkedési pontszámainak alapstatisztikai értékei Ellések száma 1 >1
n
Medián
Minimum
Maximum
5 18
3 5
2 2
5 7
A Mann-Whitney teszt eredménye a 65. táblázatban olvasható.
65. táblázat A Mann-Whitney teszt eredménye az ellések számának viselkedésre gyakorolt hatására vonatkozóan Rangok összege 1-szer ellettek, Többször ellettek, n=5 n=18 30 246
Z U
Z
P-érték
Korrigált
P-érték
15,0
-2,24
<0,05
-2,34
<0,05
A teszt eredménye, valamint a Spearmann-féle korrelációs együttható (1-11-szer ellettek, rSpearmann=0,81, t(N-1)=6,31; P<0,001) szintén alátámasztják, hogy a többször ellett tehenek kevésbé voltak agresszívak borjaik gondozótól való védelmében.
Végezetül megvizsgáltam azt, hogy a született borjú ivara befolyásolja-e az anyatehén viselkedését. A vizsgált anyák közül 11 ellett bikaborjút, 12 pedig üszőt. A rájuk vonatkozó alapstatisztikai értékeket a 66. táblázat tartalmazza.
66. táblázat A különböző ivarú borjakat ellett tehenek viselkedési pontszámainak minimum, maximum, és medián értékei Ivar Bika Üsző
n 11 12
Medián 5 4,5
Minimum 3 2
103
Maximum 7 5
A Mann-Whitney-teszt eredményeit a 67. táblázat szemlélteti.
67. táblázat A Mann-Whitney teszt eredményei Rangok összege Bika, n=11 Üsző, n=12 170 106
U
Z
28,0
-2,34
p-érték <0,05
Z korrigált -2,45
p-érték <0,05
Az eredmény arra utal, hogy az üszőket ellett tehenek valamivel agresszívebben védelmezték borjaikat a bikaborjakat ellett teheneknél.
4.4. A charolais tehenek testméretei és összefüggésük a borjú választási súllyal
4.4.1. A charolais tehenek testméretei
A vizsgált charolais tehenek és üszők élősúlyára és testméreteire vonatkozó átlag- és szórásértékek a 68. táblázatban olvashatók.
68. táblázat Charolais tehenek élősúlya és testméretei Tulajdonság n Életkor, év Élősúly, kg Farmagasság, cm Mellkasmélység, cm Ferde törzshossz, cm
Összes tehén és üsző 80 5,96±3,52 561,42±122,78 135,59±5,99 59,01±4,78 171,09±11,76
Először ellett tehenek 12 4,30±0,57 561,75±54,87 136,25±3,31 60,50±2,35 172,0±5,64
Többször ellett tehenek 40 8,98±2,18 649,0±71,0 138,05±4,96 61,40±3,18 179,0±7,37
A testméretek egymással, valamint az élősúllyal minden relációban szoros pozitív összefüggést mutattak (15-20. ábrák).
104
15. ábra A farmagasság kapcsolata a ferde törzshosszúsággal ferde törzshossz, cm = -5,303 + 1,3022 * farmagasság, cm r = 0,67 205
ferde törzshossz, cm
195 185 175 165 155 145 135 115
120
125
130
135
140
145
150
155
160
Regression 95% confid.
farmagasság, cm
A farmagasság és a ferde törzshossz esetén r=0,67 (P<0,05) szorosságú összefüggést tapasztaltam. Tőzsér és mtsai (2001), különböző charolais génarányú (50-100%) tehéncsoportok esetén
szintén pozitív átlagosan r=0,54 (n=311; P<0,05) szoroságú
összefüggést számítottak a marmagasság és a ferde törzshosszúság között.
16. ábra A farmagasság kapcsolata a mellkasmélységgel mellkasmélység, cm = -6,377 + 0,48304 * farmagasság, cm r = 0,61 72
mellkasmélység, cm
68 64 60 56 52 48 44 115
120
125
130
135
140
farmagasság, cm
105
145
150
155
160
Regression 95% confid.
A farmagasság és a mellkasmélység között r=0,61 (P<0,05) volt a korrelációs együttható. Tőzsér és mtsai (2001) a farmagasság és az övméret összefüggését számították ki, amely r=0,50 (P<0,05, n=311) volt. Az övméret valószínűleg azért tükrözi kevésbé jól a mellkas mélységét, mert erősen befolyásolja a tehén aktuális kondíciója (r=0,41 (n=44) és 0,61, (n=99), Tőzsér és mtsai, 2000c).
17. ábra A mellkasmélység kapcsolata a ferde törzshosszúsággal ferde törzshossz, cm = 73,398 + 1,6553 * mellkasmélység, cm r = 0,68 205
ferde törzshossz, cm
195 185 175 165 155 145 135 44
48
52
56
60
64
68
72
Regression 95% confid.
mellkasmélység, cm
A ferde törzshossz és az övméret között Tőzsér és mtsai (2001) ennél alacsonyabb értéket számítottak (r=0,50; P<0,05; n=311).
Az élősúly a ferde törzshosszúsággal mutatta a legszorosabb összefüggést (r=0,86; P<0,05). A farmagassággal és a mellkasmélységgel r=0,73, illetve r=0,74 szorosságú volt a kapcsolata (P<0,05). Tőzsér és mtsai (2000d; 2001) az élősúly és a marmagasság, illetve ferde törzshossz között r=0,54 és r=0,63-as korrelációs együtthatókat tapasztaltak. A legszorosabb összefüggést ők az élősúly és az övméret között tapasztalták (r=0,83, P<0,05, n=311).
106
18. ábra A farmagasság és az élősúly kapcsolata élõsúly, kg = -1453 + 14,856 * farmagasság, cm r = 0,73 950 850
élõsúly, kg
750 650 550 450 350 250 115
120
125
130
135
140
145
150
155
160
Regression 95% confid.
farmagasság, cm
19. ábra A mellkasmélység és az élősúly kapcsolata élõsúly, kg = -555,6 + 18,895 * mellkasmélység, cm r = 0,74 950 850
élõsúly, kg
750 650 550 450 350 250 44
48
52
56
60
mellkasmélység, cm
107
64
68
72
Regression 95% confid.
20. ábra A ferde törzshosszúság és az élősúly kapcsolata élõsúly, kg = -971,7 + 8,9523 * ferde törzshossz, cm r = 0,86 950 850
élõsúly, kg
750 650 550 450 350 250 135
145
155
165
175
185
195
205
Regression 95% confid.
ferde törzshossz, cm
Az életkor testméretekkel, illetve élősúllyal való összefüggéseit megvizsgáltam az összes (üszők, egyszer- illetve többször ellett tehenek), illetve külön a többször ellett tehenek esetében is. Az eredményeket a 69. táblázat szemlélteti.
69. táblázat Az életkor összefüggései a testméretekkel és az élősúllyal Csoportok Tulajdonság Korrelációs együttható (r) Összes egyed (üszők, Mellkasmélység, cm 0,50* egyszer- és többször ellett Farmagasság, cm 0,37 tehenek, n=80) Ferde törzshosszúság, cm 0,64* Élősúly, cm 0,71* Többször ellett tehenek Mellkasmélység, cm -0,16 (n=42) Farmagasság, cm -0,30 Ferde törzshosszúság, cm -0,25* Élősúly, cm -0,07 A *-al jelölt értékek szignifikáns (P<0,05) összefüggéseket jelölnek
Az összes vizsgált egyedre (üszők, egyszer- és többször ellett tehenek) vonatkozóan az életkor és a vizsgált testméretek, valamint az élősúly között közepes szorosságú, pozitív összefüggéseket tapasztaltam (r=0,37-0,71). Ha az adatokat leszűkítettem a többször ellett tehenekre, a korrelációs együtthatók az életkor és a testméretek között minden esetben lazának és negatív előjelűnek bizonyultak (P<-0,07- -0,25), ami azt bizonyítja, hogy a
108
legidősebb tehenek (esetemben ezek 10-13 évesek voltak) testméretei és élősúlya alacsonyabb volt a kifejlett, fiatalabb tehenekhez képest. A testméretek és élősúly alakulását az életkor függvényében az 54. ábra mutatja be. 54. ábra Különböző életkorú charolais üszők és tehenek testméreteinek alakulása 900 800 700 600 farmagasság 500
mellkasmély
400
súly törzshossz
300 200 100
1, 59 1, 77 1, 91 1, 99 2, 17 2, 89 2, 96 3, 64 4, 04 4, 90 5, 81 6, 80 6, 90 7, 50 8, 72 9, 06 9, 25 10 ,9 7 11 ,7 4 12 ,1 9
0
4.4.2. A charolais tehenek testméreteinek és borjaik választási súlyának kapcsolata
A charolais tehenek borjainak 205 napra korrigált választási súlya 226,66±26,0 kg volt. A tehenek testméretei és élősúlya, valamint borjaik 205 napos választási súlya közötti összefüggések a 70. táblázatban olvashatók.
70. táblázat Charolais tehenek testméreteinek és élősúlyának összefüggése (r) a borjak választási testtömegével (kg) Tulajdonság Farmagasság, cm Mellkasmélység, cm Ferde törzshossz, cm Élősúly, kg
Összes tehén 0,41* 0,39 0,48* 0,46*
A *-al jelölt értékek statisztikailag igazolható (P<0,05) összefüggéseket jelentenek.
109
Mind a négy vizsgált paraméter közepes szorosságú, pozitív összefüggést mutatott a borjaik választási súlyával (r=0,39-0,48). Összességében elmondható, hogy a nagyobb testméretekkel rendelkező tehenek nagyobb választási súlyú borjakat is neveltek.
110
5. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK
5.1. Következtetések
A charolais tehenek kolosztrumának zsír, illetve nyershamutartalma az ellés utáni napokban statisztikailag igazolhatóan csökkent. A nyersfehérje-tartalom szintén csökkenő tendenciát mutatott az ellést követő héten. A charolais fajtánál a savófehérje/kazein aránya, a szakirodalomban
közölt
többi,
húshasznú
anyatehenekre
vonatkozó
eredménnyel
összhangban, az ellés utáni 48. óra körül fordult át a kazein javára. A föcstej tejcukortartalma az ellés utáni héten statisztikailag igazolhatóan növekedett.
Az egyszer, illetve többször ellett charolais tehenek kolosztrumának és átmeneti tejének zsír-, nyershamu-, illetve laktóztartalma, statisztikailag nem különbözött egymástól az ellést követő héten.
A kolosztrum- és tej aminosav-összetételét vizsgálva az ellést követő héten emelkedő tendenciát mértem a metionin, izoleucin, lizin, fenil-alanin, glutaminsav és a prolin koncentrációjában. Csökkenést tapasztaltam a valin, cisztein, aszparaginsav, szerin, glicin és arginin aminosavakra vonatkozóan.
A telített zsírsavak közül a margarinsav volt az egyetlen, amely az ellés utáni héten végig azonos arányban volt jelen a charolais tehenek kolosztrum-, illetve tejzsírjában. Növekedést figyeltem meg a kaprilsav, kaprinsav, undekánsav, tridekánsev, pentadekánsav, sztearinsav, arachinsav, és behénsav esetében. Csökkenést tapasztaltam a mirisztinsav-, palmitinsav-, heneikozánsav-, és lignocerinsav-tartalomban.
Az egyszeresen telítetlen zsírsavak közül az ellést követő héten csökkent a mirisztolajsav és a palmitolajsav koncentrációja, emelkedett viszont az elaidinsavé. A heptadecenoilsav és olajsav arányai a vizsgálatok során nem változott.
A többszörösen telítetlen zsírsavak közül csökkenő tendenciát mértem a linolsav, eikozatriénsav, arachidonsav, és eikozapentaénsav koncentrációjában.
111
A kolosztrum- és tej kalcium-, foszfor-,
nátrium-, magnézium-, vas-, és cink-
koncentrációja az ellést követő héten csökkent, míg a káliumé nőtt, a mangáné pedig azonos szinten maradt.
A charolais tehenek tőgyalakulását vizsgálva megállapítottam, hogy az, hogy adott egyed legkedvezőtlenebb tőgybimbó-alakulása milyen volt, nem befolyásolta a borjú választási súlyát. Azok a tehenek azonban, amelyeknek egy kedvező alakulású tőgybimbójuk sem volt, alacsonyabb választási súlyú borjakat neveltek, mint az 1, 2, 3, vagy 4 ideális tőgybimbóval rendelkező anyák. Vizsgálataim tehát arra mutatnak, hogy a borjú szempontjából igazán az lényeges, hogy az anyatehénnek minél kevesebb kedvezőtlen alakulásű tőgybimbója legyen. Az ellések száma (1-11) nem volt hatással sem a legkedvezőtlenebb bimbó-pontszámokra, sem arra, hogy mennyi kedvező alakulású tőgybimbója volt a tehénnek
A tőgy bírálata során azonban a Franciaországban alkalmazott módszer helyett – miszerint a legkedvezőtlenebb alakulású tőgybimbót értékelik, – helyesebbnek találnám az egyes bimbók külön-külön történő pontozását, s így annak feljegyzését is, hogy hány olyan tőgybimbója van adott tehénnek, amelyek a borjúnevelés szempontjából kedvezőtlenek.
Az ellések számával a tőgymélységre adott pontszám növekedett, vagyis a többször ellett tehenek tőgye mélyebben helyezkedett el.
Az ellések számának hatását a tőgyegyensúlyra vonatkozóan nem találtam statisztikailag igazolhatónak.
A charolais tehenekre általában jellemzőnek találtam az ellést követően a borját éberen szemmel tartó viselkedést, a gondozó felé irányuló támadó szándék megnyilvánulása nélkül, amely tulajdonságok mind a borjúnevelés, mind pedig a kezelhetőség szempontjából kedvezőek
A különböző viselkedési pontszámmal jellemzett tehenek borjainak a tehén életkora szerint korrigált 205 napos választási súlya nem tért el egymástól szignifikánsan (P>0,05).
112
Az alacsony testtömeggel született borjak anyjai az ellést követően nem tanúsítottak eltérő viselkedési formát, mint a magasabb születési súlyúaké.
A többször ellett tehenek kevésbé voltak agresszívak borjaik gondozótól való védelmében, mint egyszer ellett társaik.
Az alkalmazott etológiai módszert megfelelőnek találtam a charolais tehenek viselkedésének értékelésére, bár az általam vizsgált állományban a teljes skálát nem használtam ki.
A charolais tehenek testméretei (farmagasság, mellkasmélység, ferde törzshossz) egymással, valamint az élősúllyal minden relációban szoros pozitív összefüggést mutattak, amelyek a korábbi irodalmakkal megegyezőek.
A többször ellett tehenek esetében a farmagasság, a mellkasmélység, a ferde törzshossz, és az élősúly is közepes szorosságú, pozitív összefüggést mutatott a borjaik anya életkora szerint korrigált, 205 napos választási súlyával. Összességében elmondható, hogy a nagyobb testméretekkel rendelkező tehenek nagyobb választási súlyú borjakat is produkáltak.
5.2. Új tudományos eredmények
1. Elsőként követtem nyomon a charolais tehenek kolosztrumának, illetve tejének fehérje, zsír,
laktóztartalmának,
aminosav-,
zsírsav-,
valamint
makroelem-összetételének
változását az ellést követő első hét során. Az aminosavak esetén az ellést követő héten emelkedő tendenciát mértem a metionin, izoleucin, lizin, fenil-alanin, glutaminsav és a prolin koncentrációjában. Csökkenést tapasztaltam a valin, cisztein, aszparaginsav, szerin, glicin és arginin aminosavakra vonatkozóan. Az egyszeresen telítetlen zsírsavak közül az ellést követő héten csökkent a mirisztolajsav és a palmitolajsav koncentrációja, emelkedett viszont az elaidinsavé. A többszörösen telítetlen zsírsavak közül csökkenő tendenciát tapasztaltam
a
linolsav,
eikozatriénsav,
koncentrációjában.
113
arachidonsav,
és
eikozapentaénsav
2. Megállapítottam charolais teheneken, hogy a legkedvezőtlenebb tőgybimbó alakulása nem befolyásolta (P>0,05) a borjak választási súlyát mindaddig, amíg adott tehénnek legalább egy, a szoptatás szempontjából kedvező alakulású tőgybimbója volt. A tőgy bírálata során ezért javaslom az egyes bimbók külön-külön történő pontozását.
3. Megállapítottam, hogy a charolais tehenekre az ellés után általában a borjúra éberen figyelő viselkedés volt jellemző, a gondozóra irányuló támadó szándék megnyilvánulása nélkül, amely mind a borjúnevelés, mind a kezelhetőség szempontjából kedvező. A különböző viselkedési pontszámmal jellemzett tehenek borjainak az anya életkora szerint korrigált 205 napos választási súlya nem tért el egymástól szignifikánsan (P>0,05). A tesztet alkalmasnak tartom a tehenek ellés utáni viselkedésének jellemzésére.
114
6. ÖSSZEFOGLALÁS A húsmarha-tenyésztés egyetlen terméke a választott borjú, ezért az anyatehenek egyik legfontosabb értékmérő tulajdonsága a borjúnevelő képesség. A megszületett borjút ugyanis választásig számos olyan hatás érheti, amelyek elhullását okozhatják. A legtöbb elpusztulás a születés utáni hetekben tapasztalható, amikor még a borjú egyedüli takarmánya az anyja által termelt kolosztrum, illetve tej. Dolgozatom egyik célja volt a charolais tehenek kolosztrum és átmeneti tej összetételének vizsgálata. Az anyatehén borjúnevelő képességét a tejtermelésen kívül egyéb tényezők is befolyásolják, melyek közül dolgozatomban a tőgyalakulással, a tehén ellés utáni viselkedésével, illetve testméreteivel foglalkoztam.
Vizsgálataimat a jászdózsai Anna-farm charolais állományában végeztem, 2002-2006. években.
Az első vizsgálatban a charolais tehenek kolosztrumának és tejének következő paramétereit mértem az ellés utáni 24., 48., 72. órában, és az ellést követő 7. napon, két egymást követő évben (n=15 és n=22): szárazanyagtartalom, fehérjefrakciók, aminosavösszetétel, zsírtartalom, zsírsavösszetétel, laktóztartalom, ásványianyag tartalom. A tejmintákat kézi fejéssel vettem, majd tartósítás, illetve mélyfagyasztás után az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft-nél, illetve a Kaposvári Egyetem Kémiai Intézetében került sor az analitikai vizsgálatokra. A charolais tehenek kolosztrumának zsír-, illetve nyershamutartalma az ellés utáni napokban statisztikailag igazolhatóan (P<0,05) csökkent. A nyersfehérje-tartalom szintén csökkenő tendenciát (P<0,05) mutatott az ellést követő héten. A charolais fajtánál a savófehérje/kazein aránya, a szakirodalomban közölt többi, húshasznú anyatehenekre vonatkozó eredménnyel összhangban, az ellés utáni 48. óra körül fordult át a kazein javára. A föcstej tejcukortartalma az ellést követő héten statisztikailag igazolhatóan (P<0,05) növekedett. Az egyszer, illetve többször ellett charolais tehenek kolosztrumának és átmeneti tejének zsír-, nyershamu-, illetve laktóztartalma, statisztikailag nem különbözött egymástól (P>0,05) egyik mintavételi időpontban sem. A kolosztrum- és tej aminosav-összetételét vizsgálva az ellést követő héten emelkedő tendenciát mértem a metionin, izoleucin, lizin, glutaminsav és a prolin koncentrációjában (P<0,05). Csökkenést (P<0,05) tapasztaltam a valin, cisztein, aszparaginsav, szerin, glicin és
115
arginin aminosavakra vonatkozóan. Ellentmondásos eredményeket kaptam a vizsgálatok során a leucint, tirozint, és a fenilalanint illetően, amely aminosavakra vonatkozóan a különböző szakirodalmak is igen eltérő tendenciákat közölnek. A telített zsírsavak közül a margarinsav volt az egyetlen, amely az ellés utáni héten végig azonos arányban volt jelen a charolais tehenek kolosztrum-, illetve tejzsírjában. Növekedést (P<0,05) figyeltem meg a kaprilsav, kaprinsav, undekánsav, tridekánsev, pentadekánsav, sztearinsav, arachinsav, és behénsav esetében. Csökkenést tapasztaltam a mirisztinsav-, palmitinsav-, heneikozánsav-, és lignocerinsav-tartalomban (P<0,05). Az egyszeresen telítetlen zsírsavak közül az ellést követő héten csökkent (P<0,05) a mirisztolajsav és a palmitolajsav koncentrációja, emelkedett viszont az elaidinsavé. A heptadecenoilsav és olajsav arányai a vizsgálatok során nem változott. A többszörösen telítetlen zsírsavak közül csökkenő tendenciát (P<0,05) mértem a linolsav, eikozatriénsav, arachidonsav, és eikozapentaénsav koncentrációjában. A kolosztrum- és tej kalcium-, foszfor-, nátrium-, magnézium-, vas-, és cinkkoncentrációja az ellést követő héten csökkent (P<0,05), míg a káliumé nőtt, a mangáné pedig azonos szinten maradt.
A második vizsgálatban a charolais tehenek (n=40) tőgyalakulását (tőgymélység, tőgyegyensúly, tőgybimbó-alakulás) vizsgáltam, a Franciaországból átvett, a charolais fajta esetén már hazánkban is alkalmazott húsmarha tőgybírálati módszer alapelvei szerint. Azok a tehenek, amelyeknek egy kedvező alakulású tőgybimbójuk sem volt, alacsonyabb választási súlyú borjakat neveltek, mint az 1, 2, 3, vagy 4 ideális tőgybimbóval rendelkező anyák (P<0,05), amelyek közt azonban nem volt eltérés. Ez arra utal, hogy a borjú szempontjából igazán, hogy az anyatehénnek legalább egy, szopás tekintetében kedvező morfológiájú tőgybimbója legyen. A tőgy bírálata során azonban a Franciaországban alkalmazott módszer helyett – miszerint a legkedvezőtlenebb alakulású tőgybimbót értékelik, – helyesebbnek találnám az egyes bimbók külön-külön történő pontozását, s így annak feljegyzését is, hogy hány olyan tőgybimbója van adott tehénnek, amelyek a borjúnevelés szempontjából kedvezőtlenek. Az ellések számával a tőgymélységre adott pontszám növekedett, vagyis a többször ellett tehenek tőgye mélyebben helyezkedett el. A legmélyebb tőgyű tehenek utódainak választási súlya magasabb volt a kevésbé mély tőgyűekénél (P<0,05).
116
Az ellések számának hatását a tőgyegyensúlyra vonatkozóan nem találtam statisztikailag igazolhatónak (P>0,05). A tőgyegyensúly pontszáma vizsgálatomban nem befolyásolta a borjú választási súlyt (P>0,05).
Harmadik vizsgálatomban az anyatehenek (n=23) viselkedését értékeltem 1-11 pontig terjedő skálán (1: kifejezetten agresszívnek tűnik; 11: semmi jele agresszivitásnak), az ellés után 2-3 órával, miközben az állatgondozó megpróbált a borjúval kontaktusba lépni (megközelítés, megérintés, arrébbtolás). A medián értek 5 pont volt, a legtöbb tehén tehát az „éberen figyel, de nem támad” viselkedésformával volt jellemezhető. A különböző pontszámmal jellemzett tehenek borjai választási súlya nem tért el egymástól szignifikánsan (P>0,05). A többször ellett tehenek kevésbé voltak agresszívak (P<0,05) borjaik gondozótól való védelmében. A tesztet alkalmasnak találtam a charolais tehenek ellés utáni viselkedésének értékelésére.
A negyedik vizsgálatban charolais tehenek és üszők (összesen n=80; n=12 egyszer ellett tehén; n=40 többször ellett tehén; n= 28 üsző) következő testméreteit (cm) vettem fel, hagyományos módszerekkel (mérőbot, mérőszalag): farmagasság, mellkasmélység, ferde törzshosszúság. A vizsgált testméretek egymással, valamint az élősúllyal minden relációban szoros pozitív összefüggést mutattak, amely tendenciák megegyeznek a korábbi szakirodalmakban közöltekkel. A többször ellett tehenek esetében a farmagasság, a mellkasmélység, a ferde törzshossz, és az élősúly is közepes szorosságú, pozitív összefüggést mutatott a borjaik választási súlyával. Összességében tehát elmondható, hogy a nagyobb testméretekkel rendelkező tehenek nagyobb választási súlyú borjakat is neveltek.
117
7. SUMMARY
Being weaned calf the only product of beef cattle breeding, calf rearing ability of beef cows is of crucial importance. After birth, there are many factors that can cause death of calves. Most death cases happen in the first couple weeks of life, when the only nutriment of calves are colostrum and milk. In this study, one of the author’s aims was to examine the composition of colostrum and transient milk of Charolais cows. Besides milk production, calf rearing ability consists of several other factors, out of wfich, udder conformation, maternal behaviour after parturition, and body measurements of charolais cows were investigated.
Researches were carried out in the Charolais herd of Anna-farm in Jászdózsa, between years 2002 and 2006.
In Trial 1. the following parameters were measured in colostrum and transient milk of Charolais cows in the 24th, 48th, and 72nd hours, and 7 days after calving, in two subsequent years (n=15 and 22): dry matter content, protein fractions, amino acid composition, fat content, fatty acid composition, lactose content, and minerals. Colostrum and milk samples were taken by hand milking, and after deep freezing were analysed at Animal Performance Testing Ltd, and Institute of Chemistry, Kaposvár University. Fat and ash content of colostrum decreased significantly (P<0,05) after calving. Crude proteint content showed a decreasing tendency as well (P<0,05). Whey protein/casein rate turned around the 48th hour after parturition, just the way it was published in other beef cattle breeds. Lactose content increased significantly (P<0,05) during the first week after calving. No differences were found (P>0,05) between first-calved and elder cows in colostrum and milk fat, ash, and lactose content at any sampling date. Examining amino acid composition of colostrum and transient milk, increasing tendencies (P<0,05) were observed in the first week after parturition for methionin, isoleucine, lysine, glutamic acid and proline concentration. Decreases (P<0,05) were experienced in valine, cysteine, aspagagic acid, serine, glycine, and arginine contents. No clear tendencies were found in case of leucine, tyrosine, and phenylalanine content. Among saturated fatty acids, margarinic acid was the only one to be present on the same level in the fat of colostrum and milk during the first week after calving. Increases were observed (P<0,05) in
caprilic acid, caprinic acid, undecanic acid, tridecanic acid,
pentadecanic acid, stearic acid, arachinic acid, and behenic acid contents. Decreasing 118
tendencies were found for miristic acid, palmitic acid, heneicosanic acid and lignoceric acid (P<0,05). Among mono-unsaturated fatty acids, miristoleic and palmitoleic acids were decreasing (P<0,05) during the week after parturition, however, that of elaidic acid was increasing (P<0,05). Heptadecenoilic and oleic acid content did not change in this time interval. Examining poly-unsaturated fatty acids, decreasing tendencies (P<0,05) were found in case of linolic acid, eicosatrienoic acid, arachidic acid, and eicosapentaenoic acid. Calcium, phosphor, natrium, magnesium, iron, and zinc content of colostrum and transient milk decreased (P<0,05), while that of potassium increased (P<0,05), and manganese remained the same.
In Trial 2 udder conformation (udder depth, udder balance, teat conformation) of Charolais cows (n=40) was evaluated, using the French type udder evaluating system, which is adpoted by Hungarian Charolais breeders as well. Cows with 0 favourable teat weaned smaller (P<0,05) calves than cows with 1-4 ideal teats, among which no significant differences were found (P>0,05). This implyes that what is important for the calf, is to have at least one teat with a shape suitable for suckling. Differently from the French system, where only the worst-shaped teat is scored, the author suggests to score of all 4 teats separately, and this way to decide how many ideal teats the actual cow has. Udder depth score increased with number of calvings, so cows with more calves had deeper udders. Cows with deepest udders weaned heavier (P<0,05) calves than those with less deep udders. Effect of number of calvings on udder balance was not significant (P>0,05). Udder balance score did not have an influence on weaning weight (P>0,05).
In Trial 3 behaviour of mother cows (n=23) was assessed on a 1-11 scale (1: especially aggressive; 11: no sign of aggression), 2-3 hours after calving, while the farm-man tried to make a contact with the newborn calf (approach, touch, push aside). Median value was 5, which means that most cows’ behaviour could be characterised by „alert attention, but no attack”. Weaning weight of calves of cows with different scores did not differ (P>0,05). Cows with more calvings tended to be less agressive (P<0,05) in defending their calves from the farm-man than first calvers. 119
The applied test seemed to be suitable for describing behaviour of Charolais cows after calving.
In Trial 4 the following body measurements of Charolais cows and heifers (altogether n=80; n=12 first calver; n=40 with more calvings; n= 28 heifers) were taken with measuring stick and tape: hip height, chest depth, slanding body length. Body measurements showed close positive correlations with each other and live weight as well, which tendency is similar to those published in elder literatures. In case of cows with more calvings, hip height, chest depth, slanting body length, and weight of cows were correlated positively to weaning weight of calves, so larger cows weaned heavier calves.
120
M1. IRODALOMJEGYZÉK
1. Abdelrahman, M.M. – Kincaid, R.L. (1993): Deposition of copper, manganese, zinc, and selenium in bovine fetal tissue at different stages of gestation. Journal of Dairy Science, 76: 3588-3593.
2. Aitken, V.R. – Holmes, R.J. – Barton, R.A. (1982): Calving behavior of single-sucked Angus cows and their calves born in the spring. New Zealand Soc. Anim. Prod., 42. 69
3. Albright, J.L. – Brown, C.M. – Taylor, D.L. – Wilson, J.C. (1975): Effects of early experience upon later maternal behaviour and temperament in cows. Journal of Dairy Science 58, Suppl. 1. 749.
4. Albright, J.L. (1982): Behavioral responses to management systems – dairy. In: Woods, W.R. (ed.): Proceedings of the Symposium on the Management of Food Producing Animals. Purdue University, West Lafayette, Indiana, Vol. 1. 139-165.
5. Amin, V. – Wilson, D.E. – Roberts, R. – Robuse, G.H. (1993): Tissue characterization for beef grading using texture analysis of ultrasound images. Proceedings of IEEE Ultrasonic Symposium Vol. 2. 969-972.
6. Anonym (1992): Resultats du controle des performances des bovins allaitants. Institut de l’Élevage, Paris, 1 – 56.
7. Arave, C.W. – Warnick, V.D. (1979): Heifers raised in isolation milked well at Utah State. Hoard’s Dairyman, 124. 618.
8. Arave, C.W. – Mickelsen, C.H. – Walters, J.L. (1985): Effect of early rearing experience on subsequent behaviour and production of Holstein heifers. Journal of Dairy Science, 68. 923-929.
i
9. Arave, C.W. – Albright, J.L. – Armstrong, J.W. – Foster, W.W., Larson, L.L. (1992): Effects of isolation of calves on growth, behaviour, and first lactation milk yield of Holstein cows. Journal of Dairy Science, 75. 3408-3415.
10. Arzumanjan, E.A. – Timofejeva, C.C. (1972): Belkovij i aminokiszlotnij szosztav moliziva i moloka korov v period polovoj aktivnosztyi. Dokl. Timirj. Sz. Akad., 250. 20 – 23.
11. Ádám V. (1996): A lipidek anyagcseréje. In: Ádám V. (szerk., 1996): Orvosi biokémia. Semmelweis Kiadó, Budapest. 120.
12. Áldásy P. – Erdős P. (1969): A föcstej jelentősége az újszülött borjak egészséges felnevelésében. Magyar Állatorvosok Lapja, 24. 183 – 186.
13. Balika S. – Bodó I. (1984): Jelentősebb húsmarha fajták. Taurina Szarvasmarhatenyésztő Közös Vállalat, Budaörs.
14. Banerjee, R. - Bandyopadhyay, C. - Subrahmanyam, V.V.R.(1991): Composition of cow's milk-fat during transition from colostrum to normal. Indian Journal of Dairy Science. 44:1 p. 62-65.
15. Bauer, K. – Steinwender, R. – Stodulka, R. (1997): Mutterkuh-haltung. Leopold Stocker Verlag, Graz, Austria.
16. Bene Sz. – Nagy B. – Nagy L. – Szabó F. (2005): Különböző húshasznú szarvasmarha fajták teheneinek testméretei. Állattenyésztés és Takarmányozás, 47. 4. 305-317.
17. Benheng, G. - Chengxiang, L. (1996): Chemical composition of bovine colostrum. Journal of Northeast Agricultural University English Edition, 3: 1, 72-77.
18. Békési, Gy. – Béres, J. – Bodó, I. (1985): A charolais jelentősége, szerepe a húsmarhatenyésztésben. Vágóállat- és hústermelés, 4.
ii
19. Békési Gy. – Tőzsér J. (2003): Bevezetés. In: Tőzsér J. (szerk, 2003): A charolais fajta és magyarországi tenyésztése. Mezőgazda Kiadó és a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete közös kiadása. 9-11.p.
20. Békési Gy. (2003): A charolais fajta hazai története az első importtól a Világszövetség ülésének szervezéséig. In: Tőzsér J. (szerk, 2003): A charolais szarvasmarha és magyarországi tenyésztése. Mezőgazda Kiadó és a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete közös kiadása. 27 – 52.
21. Bianconi, G. – Negretti, P. (1999): Analisi di immagine evalutazione morfologica lineare. Bianco Nero, 2. 30-32.
22. Blum, J.W. – Hammon, H.M. (2000): Colostrum effects on the gastrointestinal tract, and on nutritional, endocrine and metabolic parameters in neonatal calves. Livestock Production Science, 66: 2. 151,159.
23. Bodó I. (1978): Húshasznú üszők ivadékteljesítmény-vizsgálata. Magyar Mezőgazdaság, 33: 21. 18.
24. Bodó I. (1998): A magyarországi húsmarhatartás rövid története. In: Szabó F. (szerk., 1998): Húsmarhatenyésztés. Mezőgazda kiadó. 16 – 19.
25. Bodó I. – Jávorka L. (1988): Testméretfelvételek új módszerrel. Magyar Mezőgazdaság, 26. 14.
26. Bodó, I. – Szabó, F. – Tőzsér, J. – Komlósi, I. (2000): Fajta, típuskérdés és korszerű tenyészértékbecslési
eljárások
a
húsmarhatenyésztésben.
Állattenyésztés
és
Takarmányozás, 49. 6. 525 – 538.
27. Bölcskey, K.- Enyedi, S.- Lányi I.-né- Szuromi, A. (1987): Tavaszi és őszi születésű húsborjak választási teljesítménye. Állattenyésztés, 29: 3., 225-231.
28. Broom, D.M. – Leaver, J.D. (1978): Effects of group rearing or partial isolation on later social behaviour of calves. Animal Behaviour, 26. 1255-1263. iii
29. Buddenberg, B.J. – Brown, C.J. – Johnson, Z.B. – Honea, R.S. (1986): Maternal behaviour of beef cows at parturition. Journal of Animal Science, 62. 42-46.
30. Bujdosó M. (2003): Kossuth Mg.Tsz. Lajosmizse. In: Tőzsér J. (szerk, 2003): A charolais szarvasmarha és magyarországi tenyésztése. Mezőgazda Kiadó és a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete közös kiadása. 45 – 48.
31. Butson, S. – Berg, R.T. (1984): Factors influencing lactation performance of range beef and dairy-beef cows. Canadian Journal of Animal Science, 64. 267 – 277.
32. Cao, J. – Henry, P.R. – Guo, R. – Holwerda, R.K. – Toth, J.P. – Littell, R.C. – Miles, R.D. – Ammerman, C.B. (2000): Chemical characteristics and relative bioavailability of supplemental organic zinc sources for poultry and ruminants. Journal of Animal Science, 78: 2039-2054.
33. Creel, S.R. – Albright, J.L. (1988): The effect of neonatal social isolation on the behaviour and endocrine function of Holstein calves. Applied Animal Behaviour Science, 21. 293306.
34. Czakó J. (1978): A gazdasági állatok viselkedése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978.
35. Csapó J. (1992): Kérődző háziállataink kolosztrum- és tej összetétele, és néhány összetevő analitikája. Akadémiai Doktori Értekezés, MTA, Budapest.
36. Csapó, J. – Csapó, K. Zs. (1983): A kolosztrum és tej makro- és mikroelem-tartalmának vizsgálata eltérő genotípusú szarvasmarhákon. Állattenyésztés és Takarmányozás, 32. 2. 109 – 121.
37. Csapó J. – Csapó J.-né (1984): A hungarofríz alapon végzett jersey és holstein fríz crisscross keresztezések hatása a kolosztrum és a tej összetételére. Szaktanácsok, 1. 32 – 37.
38. Csapó J. – Csapó-Kiss Zs. (1988): Biological value and change of milk protein in cattle, goats, and sheep during lactation. Acta Alimentaria, 4, 372. iv
39. Csapó J. – Csapó-Kiss Zs. – Martin T.G. – Szentpéteri J. – Wolf, Gy. (1994): Composition of colostrum from goats, ewes and cows producing twins, International Dairy Journal, 5: 4. 445-458.
40. Csapó J. – Wolf Gy. – Csapó-Kiss Zs. – Szentpéteri J. – Kiss J. (1991): Composition of the colostrum in twinning cattle. Acta Agronomica Hungarica, 40: 1-2. 151-157.
41. Csapó, J. - Csapó, J-né. (2002): Tej és tejtermékek szerepe a táplálkozásban. Mezőgazda Kiadó, Budapest. pp. 1-463.
42. Davis, T. A. – Nguyen, H. V. – Garciabravo, R. – Fiorotto, M. L. – Jackson, E. M. – Reeds, P. J. (1994): Amino acid-composition of the milk of some mammalian species changes with stage of lactation. British Journal of Nutrition. 72. 6: 845 – 853.
43. Demeter J. (2002): A nemzeti tenyésztés és szervezeti keretei. Állattenyésztés és Takarmányozás, 51. 5. 499 – 515.
44. DePeters, E.J. – Madrano, J.F. – Reed, B.A. (1995): Fatty-acid composition of milk-fat from 3 breeds of dairy cattle. Canadian Journal of Animal Science, 75 (2): 267 – 269.
45. Derenbach,
J.
–
Langholz,
Kolostralmilchaufnahme
H.J.
–
neugeborener
Schmidt, Kalber
F.W. in
der
–
Kim,
J.W.
(1982):
Mutterkuhhaltung.
In
Verhaltenstudien zum Zeitpunkt und zum Umfang der ersten Milchaufnahme. Z. Tierz. Zuechtungsbiol. 100: 175.
46. Domokos Z. (1995): Tenyésztési Program. Charolais. Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete, 1. 4-17.
47. Domokos, Z. (2006): szóbeli közlés
48. Domokos Z. – Tőzsér J. (szerk.) (2004): Küllemi bírálati szabályzat. MCTE, Miskolc, 198.
v
49. Donaldson, S.L. – Albright, J.L. – Black, W.C. (1971): The effects of early feeding and rearing regimes on adult cattle behaviour. Journal of Animal Science, 33. 194.
50. Edwards, S.A. (1982): Factors affecting the time to first suckling in dairy calves. Anim. Prod. 34: 339.
51. Edwards, S.A. – Broom, D.M. (1982): Behavioural interactions of dairy cows with their newborn calves and the effects of parity. Animal Behaviour, 30: 525-535.
52. Ehrlich, P. (1892): Über immunität durch Vererbung und Zeugung. Z. Hyg. Inf.-skrank. 12. 183.
53. FAO (2006): www.fao.org/faostat
54. Felius, M. (1995): Cattle Breeds an Encyclopedia. Misset uitgeverij, postbus 4, 7000 BA Doetinchem – Netherland.
55. Firsch, J.E. (1982): The use of teat-size measurements or calf weaning weight as an aid to selection against teat defects in cattle. Anim. Prod. 32, 127-133.
56. Flower, F.C. – Weary, D.M. (2001): Effects of early separation on the dairy cow and calf: 2. Separation at 1 day and 2 weeks after birth. Applied Animal Behaviour Science, 70. 4. 275-284.
57. Gay, C.C. – Anderson, N. – Fisher, E.W. – McEvan, A.D. (1965): Gamma globulin levels and neonatal mortality in market calves. Vet. Rec., 77: 148-149.
58. Gáspárdy A. – Szabára L. – Sváb L. – Bodó I. (1998): Charolais borjak választási súlyának üzemi értékelése egyedi állatmodell alkalmazásával. Állattenyésztés és Takarmányozás, 47: 6. 503 – 513.
59. Gleddie, W.M. – Berg, R.T. (1968): Milk production in range beef cows and its relationships to calf gains. Canadian Journal of Animal Science, 45. 323 – 333.
vi
60. Gray, M.L. – Bounous, D.I. – Kelley, L.C. – Almazan, P. – Brown, J. (1995): Icterus in bob veal calves and its associartion with lack of colostrum intake and hogh serum creatine-kinase activity. American Journal of Veterinary Research, 56 (11): 1506-1512.
61. Groban, A.M.S. – Izzeldin, O.M. (1999): Study on cholesteryl ester fatty acids in camel and cow milk lipid. International Journal of Food Science and Technology. 34: 3. 229234.
62. Hafez, E.S.E. (1962): The behaviour of domestic animals. London, Bailliére, Tindall & Cox.
63. Hammon, H.M. – Blum, J.W. (1999): Free amino acids in plasma of neonatal calves are influenced by feeding colostrum for different durations or by feeding only milli replacer. Journal of Animal Physiology and Animal Nutrition, 82: 4. 193-204.
64. Hoffmann, P.C. – Grummer, P.R. – Shaver, R.D. – Broderick, G.A. – Drendel, T.R. (1991): Feeding supplemental fat and undegraded intake protein to early lactation dairy cows. Journal of Dairy Science, 74:10. 3468-3474.
65. Hopster, H. – O’Connell, J.M. – Blokhuis, H.J. (1993): Short term stress response in multiparous dairy cows after separation from the calf. Annual Meeting of the European Association of Animal Production, Arhus, Denmark, 5.
66. Hopster, H. – O’Connell, J.M. – Blokhuis, H.J. (1995): The effects of cow-calf separation on heart rate, plasma cortisol and behaviour in multiparous cows. Applied Animal Behaviour Science, 44. 1-8.
67. Horn A. (szerk, 1976): Állattenyésztés II. Szarvasmarhatenyésztés, juhtenyésztés, lótenyésztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
68. Hornyák Z. (2001): A fehér-kék belga húsmarhafajta elsőfejésű kolosztrumának összetétele. TDK dolgozat, Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar.
vii
69. Hornyák Z. (2002): A fehér-kék belga húsmarhafajta elsőfejésű kolosztrumának összetétele. TDK dolgozat, Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar.
70. Hostetler, C.E. – Kincaid, R.L. – Mirando, M.A. (2003): The role of essential trace elements on embryonic and fetal development in livestock. Veterinary Journal, 166: 125139.
71. Hudson, S.J. – Mullord, L.M. (1977): Investigations of maternal bonding in dairy cattle. Applied Animal Ethology, 3. 271-276.
72. Ibeawuchi, J.A. – Dangut, A.J. (1996): Influence of stage of lactation on milk constituents of Bunaji (zebu) cattle in a hot humid tropical environment. Discovery and Innovation, 8 (3): 249-256.
73. Illmann, G. – Spinka, M. (1993): Maternal behaviour of dairy heifers and sucking of their newborn calves in group housing. Applied Animal Behaviour Science, 36. 91-98.
74. Institut de l’Élevage (1996): Pointage au sevrage des bovines de race à viande. Paris, Compte rendu nr. 2945.
75. Iváncsics J – Kovács A.Z. (1999): The composition of the colostrum of some beef cattle breeds according to time of post partum. Archiv für Tierzucht, 42. 1. 17 – 32.
76. Izquierdo, M. – Amin, V. – Wilson, D.E. – Rouse, G.H. – Garcia, S. (1998): Accuracy of real-time ultrasound and image processing parameters to predict intramuscular fat in beef cattle. 44th International Congress of Mest Science and Technology. August 30-September 4., Barcelona, Spain. Vol. II. 944-945.
77. Jaworski, J. – Jaworska, H. (1973): Sklad chemiczny tluszczu mlekowego. VII. Ilosciowe zimany skladu twasow tluszczowyh tluszczu mlekowego w okresie laktacji. Zeszyty Naukowe ART. Olsztyn Technologia Zywnosci, 1:111-123.
78. Jefferey, H.B. – Berg, R.T. – Hardin, R.T. (1971): Factors influencing milk yield of beef cattle. Canadian Journal of Animal Science, 51. 551 – 560. viii
79. Jennes, R. (1974): The composition of milk, In: Larson, B. – Smith, V.R., editors (1974): Lactation – A comprehensive treatise, vol. III. Academic Press, New York, 3-107.p.
80. Jensen, R.G. – Ferris, A.M. – Lammi-Keefe, C.J. (1991): The composition of milk fat. J. Dairy Sci., 74: 3228 – 3243.p.
81. Juhász, I. (2001): Járvány sújtotta hústermelés. Magyar Mezőgazdaság, 57: 14.
82. Karádi A. – Szirtes Sz. (2000): A magyar szürke szarvasmarha kolosztrumának és tejének jelentősebb összetevői. TDK dolgozat, Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar.
83. Keller, D.G. (1980): Milk production in cattalo cows and its influence on calf gains. Canadian Journal of Animal Science, 60, 1 – 9.
84. Kilgour, R. – Dalton, C. (1984): Livestock Behaviour. A practical guide. Granada, London.
85. Kirchmeier, O. (1976): Eigenschaften der Milch: in Handbuch der Lebensmittels-chemie. Springer-Verlag, Berlin – Heidelberg – New York. 59.
86. Klimmer, M. – Schönberg, F. (1951): Milchkunde und Milchhygiene, 6, Aufl. S. 43. Hannover: Schaper, M.H.
87. Klett, R.H. – Mason, T.R. – Riggs, J.K. (1962): Preliminary studies on milk production of beef cows. Milk production of beef cows and its relationship to weaning weight of their calves. Proceedings Western Section Abstracts, 24. 586.
88. Komlósi I. (1999): Habilitációs tézis. Debrecen. 13-14.
89. Kovács A. Z. (1999): Anyatehenek tejelékenysége és a borjak növekedésének összefüggése.
Ph.D.
Értekezés,
PANNON
Mezőgazdaságtudományi Kar, Mosonmagyaróvár. 1 – 121.
ix
Agrártudományi
Egyetem,
90. Krohn, C.C. – Boivin, X. – Jago, L.G. (2003): The presence of the dam during handling prevents the socialization of young calves to humans. Applied Animal Behaviour Science, 80. 4. 263-265.
91. Kume, S. – Yamamato, E. – Kudo, T. – Toharmat, T. – Nonaka, I. (1998): Effect of parity on mineral concentration in milk and plasma of Holstein cows during early lactation. Asian-Australian Journal of Animal Sciences, 11 (2): 133-138.
92. Kume, S. – Tanabe, S. (1993): Effect of parity on colostral mineral concentrations of Holstein cows and value of colostrum as a mineral source for newborn calves. Journal of Dairy Science, 76:6. 1654-1660.
93. Kurosaki, Z. – Sonoda, T. – Sato, S. – Araki, F. – Nakamura, I. (1983): Behavioural interactions of dairy cows with their newborn calves. Japanese Society of Zootechnical Science, 805-806.
94. Kvapilik, J. – Suchánek, B. – Brauner, J. (1975): Premena mleziva na mlékozrálé se zamerenim na jeho chemické a technologické vlasnosti. Zivocisna Vyroba, 20, 169 – 182.
95. Laakso, P. – Manninen, P. – Makinen, J. – Kallio, H. (1996): Postparturition changes in the triacylglycerols of cow colostrum. Lipids, 31: 9. 937-943.
96. Le Neindre, P.- Sorud, C. (1984): Influence of rearing conditions on subsequent social behaviour of Friesian and Salers heifers from birth to six months of age. Applied Animal Behaviour Science, 12. 43-52.
97. Le Neindre, P. (1989): Influence of rearing conditions on breed and social relationships of mother and young. Applied Animal Behaviour Science, 23. 117-127.
98. Lengyel, Z. (2004): Húshasznú borjak választási eredményét befolyásoló környezeti és genetikai
tényezők.
Ph.D.
disszertáció.
Mezőgazdaságtudományi Kar.
x
Veszprémi
Egyetem,
Georgikon
99. Levieux, D (1999):Colostrum, a milk particularly rich in numerous components. Is it possible to detect its unlawful addition in milk supplies? Lait, 79: 5. 465-488.
100.
Levieux, D – Ollier, A. (1999): Bovine immunoglobulin G, beta-lactoglobulin, alpha-
lactalbumin and serum albumin in colostrum and milk during the early post partum period. Journal of Dairy Research, 66, 3, 421 – 430.
101.
Lidfors, L.M: (1996): Behavioural effects of separating the dairy calf immediately
or 4 days post-partum. Applied Animal Behaviour Science, 49. 3. 269-283.
102.
Liu, T-Y. – Chang, Y.H. (1971): Hydrolysis of proteins with p-toluenesulfonic acid.
Determination of Tryptophan. J. Biol. Chem., 246. 2842-2848.
103.
Manusell, F.P. – Morin, D.E. – Constable, P.D. – Hurley, W.L. – McCoy, G.C. –
Kakoma, I. – Isaacson, R.E. (1998): Effects of mastitis on the volume and composition of colostrum produced by Holstein cows, Journal of Dairy Science, (5): 1291-1299.
104.
Maróti-Agóts Á. – Jávorka L. – Szőcs T. – Zöldág L. (2006): Magyar szürke
állományok testméreteinek összehasonlítása. MTA Állatorvos-tudományi Bizottsága, Akadémiai Beszámolók, Állathigiénia, Állattenyésztés, Genetika, Takarmányozástan Szekció. 1.
105.
Massey, M.E. – Benyshek, L.L. (1981): Interactions involving sires, breed of dam and
age of dam for performance characteristics in Limousin cattle. Journal of Animal Sci. 53: 4. 940-945.
106.
McDowell, L.R. (1992): Minerals in animal and human nutrition. Academic Press,
524.
107.
Merényi, I. – Lengyel Z. (1996, szerk.): Tejgazdasági Kézikönyv. Budapest, 88.
108.
Metz, J. – Metz, J.H.M. (1987): Behavioural phenomena related to normal and difficult
delieveries in dairy cows. Netherlands Journal of Agricultural Science, 35. 87-101.
xi
109.
Meyn, K. (2003): Animal production strategies for the future. Opportunities and
challenges for the animal industry in the 21st century. International conference, Gyöngyös, 15-17. October. Állattenyésztés és Takarmányozás, 52. Különszám, 47 – 58.
110.
Mészáros Gy. (1977): Új módszer a szarvasmarha testméretének felvételére és a
testösszetétel becslésére. Állattenyésztés, 26, 525-530.
111. Mészáros Gy. (2006): A tejtermelés és a tejtermelés-ellenőrzés néhány
aktuális
perspektívái
az
kérdése. Európai
Kérődző Unióban.
állatfajok Szent
mai
helyzete
István
és
Egyetem,
Mezőgazdaság-és Környezettudományi Kar, Gödöllő, 2006. április 1011. CD-anyag.
112.
Mézes, M. (1996): Ásványi anyagok. In: Schmidt J. (szerk.): Takarmányozástan,
Mezőgazda Kiadó, 35 – 41.
113.
Mihaiu, M. - Stanescu, U. - Rotaru, O. - Gus, C. (1993): Comparative research on fatty
acid composition in milk and colostrum. Buletinul Universitatii Stiinte Agricole Cluj Napoca, 47: 121-124.
114.
Mondragon, I. – Wilton, J.W. – Allen, O.B. – Song, H. (1983): Stage of lactation
effects, repeatabilities and influences on weaning weights of yield and composition of milk in beef cattle. Canadian Journal of Animal Science, 63, 751 – 761.
115.
Moore, R.K.- Higgins, S. – Kennedy, B.W. – Burnside, E.B. (1981): Relationsips of
teat conformation and udder height to milk flow rate and milk production in Holsteins. Canadian Journal of Animal Sciencs, 61. 493-501.
116.
Moore, S. – Stein, W.H. (1951): Amino acid determination, methods and techniques. J.
Biol. Chem., 192. 663-670.
117.
Moore, S. – Stein, W.H. (1963): In: Methods in Enzymology. Vol. 6. 819. (Szerk:
Colowick, S.P. – Kaplan, N.O.), New York, Academic Press.
xii
118.
Morin, D.E. – Constable, P.D. – Maunsell, F.P. – McCoy, G.C. (2001): Factors
associated with colostral specific gravity in dairy cows. Journal of Dairy Science, 84. 4. 937 – 943.
119.
Muehlenbein, E.L. – Brink, D.R. – Deutscher, G.H. – Carlson, M.P. Johnson, A.B.
(2001): Effects of inorganic and organic copper supplemented to first-calf cows on cow reproduction and calf health and performance. Journal of Animal Science, 79: 7. 16501659.
120.
Nardone, A. – Lacetera, N. – Barnebucci, U. – Ronchi, B. (1997): Composition of
coplostrum from dairy heifers exposed to high air temperatures during the late pregnancy and the early postpartum period. Journal of Dairy Science, 80: 5. 838 – 844.
121.
Nowak, R. (1998): Mother-young relationship during the perinatal period in ruminants.
Productions Animales, 11. 2. 115-124.
122.
Owens, J.L. – Edey, T.N. – Bindon, B.M. – Piper, L.R. (1985): Parturient behaviour
and calf survival in a herd selected for twinning. Applied Animal Behaviour Science, 13. 321-333.
123.
Palmquist, D.L. – Beaulieu, A.D. – Beaulieu, A.D. – Barband, D.M. (1993): Feed and
animal factors influencing milk fat composition. Journal of Dairy Science, 76:1753-1771.
124.
Paszczyk, B. – Zegarska, Z. – Borejszo, Z. (2005): The contents of trans fatty acids and
CLA in cow colostrum and milk fat in the early lactation period. Czech Journal of Food Science, 32. 4:159-165.
125.
Pavlata, L. – Pechova, A. – Dvorak, R. (2004): Microelements in colostrum and blood
of cows and their calves during colostral nutrition. Acta Veterinaria Brno, 73: 4- 421-429.
126.
Penke, B. – Ferenczi, R. – Kovács, K. (1971): A new acid hydrolysis method for
determining tryptophan in peptides and proteins. Anal. Biochem. 60. 45-50.
xiii
127.
Perez, O. – Jimenez de Perez, N. – Poindron, P. – LeNeindre, P. – Ravault, J.P.
(1985): Influence of management and conditions after calving on mother-young relationships and prolactin response to mammary stimulation in the cow. Reproduction, Nutrition, Development, 25. 605-618.
128.
Peyraud, J. C. (1984): L’Élevage Bovin, 128. 12 – 17.
129.
Pitas, R.E. – Sampugna, J. – Jensen, R.G. (1967): Triglyceride structure of cow’s milk
fat. I. Preliminary observations on the fatty acid composition of positions 1, 2, and 3. J. Dairy Sci., 50: 1332 – 1336.
130.
Plat, J. C. (1988): Les performances de 41 taurillons Charolais de race pure a la
station du controle individuel, 1 – 16.
131.
Ponter, A.A. – Douar, C. – Mialot, J.P. – Benoit-Valiergue, H. – Grimard, B. (2000):
Effect of underfeeding post-partum Charolais beef cows on composition of plasma nonesterified fatty acids. Animal Science, 71: 243 – 252. Part 2.
132.
Quigley, J.D. – Drewry, J.J. (1998): Nutrient and immunity transfer from cow to calf
pre- and postcalving. Journal of Dairy Science, 81 (10): 2779-2790.
133.
Quigley, J.D. – Martin, K.R. – Dowlen, H.H. (1995): Concentrations of thrypsin-
inhibitor and immunoglobulins in colostrum of Jersey cows. Journal od Dairy Science, 78: 7. 1573-1577.
134.
Quigley, J.D. – Martin K.R. – Dowlen, H.H. – Wallis, L.B. – Lamar, K. (1994):
Immunoglobulin concentration, specific gravity, and nitrogen fractions of colostrum from Jersey cattle. Journal of Dairy Science, 77 (1): 264-269.
135.
Rahnefeld, G.W. – Weiss, G.M. – Fredeen, H.T. (1990): Milk yield and composition in
beef cows and their effect on cow and calf performance in two environments. Canadian Journal of Animal Science, 70. 409 – 423.
xiv
136.
Repovszki J. (2003): Szerencsi Állami Gazdaság. Tőzsér J. (szerk, 2003): A charolais
szarvasmarha és magyarországi tenyésztése. Mezőgazda Kiadó és a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete közös kiadása. 42 – 45.
137.
Rico, C. – Planas, T. – Lopez, D. (1987): The Cuban Charolais breed. I. Genetic and
environmental influences on preweaning growth. Cuban Journal of Agricultural Science. 21: 1. 5-10.
138.
Riis, P.M. (1983): The pools of cellular nutrients. In: Riis, P.M. (ed., 1983): Dynamic
Biochemistry of Animal Production, 152.
139.
Riley, D.G. – Sanders, J.O. – Knutson, R.E. – Lunt, D.K. (2001): Comparison of F1
Bos indicus x Hereford cows in central Texas: II. Udder, mouth, longevity, and lifetime productivity. Journal of Animal Science, 79. 1439-1449.
140.
Roy, J.H.B. (1980): The calf. Butterworths, 442.
141.
Sambraus, H.H. (2001): Farbatlas Nutztierrassen. ULMER Verlag GmbH, Stuttgart,
Deutschland.
142.
Sakowski, T. – Slowinski, M. – Cytowski, J. – Dasiewicz, K. (1999): The use of video
image analysis in grading of beef quality. Proceeding of the 50th Annual Meeting of the EAAP, C3.72. Zürich, Switzerland.
143.
Sato, M. – Murato, K. (1932), cit: Csapó, J. – Csapó, K. Zs. (1983): A kolosztrum és
tej makro- és mikroelem-tartalmának vizsgálata eltérő genotípusú szarvasmarhákon. Állatteny. Takarm., 32. 2. 109 – 121.
144.
Schiler, R. – Poljakova, A (1982): A hipotetikusan ideális zsírsavösszetétel alapelvei.
Konferenciakiadvány, Tejgazdasági Világkongresszus, Moszkva.
145.
Schulz, J. – Plischke, B. – Braun, H. (1997): Sucking reflex and drinking behaviour as
criteria of vitality in newborn calves. Tierarztliche Praxis, 25. 2. 116-122.
xv
146.
Schwarz, W.A. – Kirchgessner, M. (1975): Zeitschrift für Tierphisiologie. Tiernährung
und Futtermittelkunde, 53. 1.
147.
Schwartzkopf-Genswein, K.S. – Stookey, J.M. – Crowe, T.G. – Genswein, B.M.A.
(1998): Comparison of image analysis, exertion force, and behavior measurements for use in the assessment of beef cattle responses to hot-iron and freeze branding. Journal of Anmial Science, 76:4. 972-979.
148.
Sebela, F. – Klicnik, V. (1975): Vlasnosti kravského mleziva. Acta Univ. Agr. Brno,
Fac. Agron., 3. 517 – 525.
149.
Selman, L.E. – McEvan, A.D. – Fisher, E.V. (1970a): Studies in natural suckling in
cattle during the first eight hours post partum. I. Behavioural studies (dams). Animal Behaviour, 18. 276-283.
150.
Selman, L.E. – McEvan, A.D. – Fisher, E.V. (1970b): Studies in natural suckling in
cattle during the first eight hours post partum. II. Behavioural studies (calves). Animal Behaviour, 18. 284-289.
151.
Seykora, A.J. – McDaniel, B.T. (1986): Genetics, statistics, and relationships of teat
and udder traits, somatic cell counts, and milk production. Journal of Dairy Science, 69. 2395-2407.
152.
Shacekpinka, M. – Illmann, G. (1992): Suckling behaviour of young dairy calves with
their own and ailen mothers. Applied Animal Behaviour Science, 33. 165-176.
153.
Shimda, K. – Izaike, Y. – Suzuki, O. – Kosugiyama, M. (1989): Relationship between
daily milk yield and suckling behaviour in beef cattle. Japanese Journal of Zootechnical Science, 60. 1071-1075.
154.
Sipos M. – Szentléleki A. – Zándoki R. – Mag L. – Tőzsér J. (2006): Holstein-fríz
tehenek
tőgybimbó
alakulásának
értékelése
digitális
tenyészetben. Állattenyésztés és Takarmányozás, 55: 1. 1-11.
xvi
videokép-analízissel
egy
155.
Smith, H.W. (1962): Observations of the aetiology of neonatal diarrhoea (scour) in
calves. J. Path. Bact., 84: 147-168.
156.
Smith, H.W. – O’Neil, J.A.- Simmons, E.J. (1967): The immune globulin content in the
serum of calves in England. Vet. Rec. 80: 664-666.
157.
Smith, R.M. – Leach, R.M. – Muller, L.D. – Griel, L.C. – Baker, D.E. (1991): Effects
of long-term dietary cadmium chloride on tissue, milk, and urine mineral concentrations of lactating dairy cows. Journal of Animal Science, 69: 10. 4088-4096.
158.
Solymos F. – Horn P. (1994): Protein content and amino acid composition of the
uterine milk in swine and cattle. Acta Veterinaria Hungarica, 42 (4): 487-494.
159.
Sönnichsen, M. – Augustini, C. – Dobrowolski, A. – Branscheid, W. (1998): Objective
classification of beef carcasses and prediction of carcass composition by video image analysis. 44th International Congress of Mest Science and Technology. August 30September 4., Barcelona, Spain. Vol. II. 938-939.
160.
Strusinska, D. – Mierzejewska, J. – Skok, A. (2004): Concentration of mineral
components, beta-carotene, vitamins A and E in cow colostrum and milk when using mineral-vitamin supplements. Medycyna Weteryanryjna, 60:2. 202-206.
161.
Swaisgood, H.E. (1996): Characteristics of milk. In: Fennema, O.R. (editor, 1996):
Food Chemistry, third edition, Marcel Dekker Inc., USA, 550.p.
162.
Szabó F. (1998): Húsmarhatartásunk helyzete, jelentősége, lehetőségeink. In: Szabó F.
(szerk., 1998): Húsmarhatenyésztés. Mezőgazda kiadó. 19 – 21.
163.
Szabó F. – Sebestyén S. – Kovács J. – Kukovics J. – Jávor A. (2002): Világfajták
szerepe a minőségi tömeges árutermelésben. Állattenyésztés és Takarmányozás, 51. 5. 472 – 499.
164.
Szabó F. (2002): Húsmarhatenyésztési Tanácskozás, Keszthely, megnyitó előadás.
xvii
165.
Szentléleki A. – Zándoki R. – Domokos Z. – Bujdosó M. – Tőzsér J. (2005): Szarvalt és
szarvatlan charolais tenyészbika-jelöltek vérmérsékletének és reprodukciós kapacitásának vizsgálata.
Animal
welfare,
etológia
és
tartástechnológia,
1:2.
110-120.
www.animalwelfare.szie.hu
166.
Szentpéteri J. – Karle G. – Gundel J.-né – Csapó J. – Csapó J.-né (1986): A
hungarofríz alapom végzett jersey és holstein-fríz keresztezés hatása a kolosztrum és tej összetételére. Állattenyésztés és Takarmányozás, 28. 6. 549 – 558.
167.
Sztarodubcev, V.M. – Logacseva, A.A. – Konjajeva, T.P. (1974): Vesztn.
Szel’szkohozj. Nauki, 12. 40.
168.
Toharmat, T. – Kume, S. (1997): Effect of heat stress on minerals concentration in
blood and colostrum of heifers around parturition. Australian Journal of Animal Sciences,10 (3): 298-303.
169.
Tormay, B. (1901): A szarvasmarha tenyésztése. Athenaeum Irod. és Nyomdai Rt.
Kiadása, Budapest.
170.
Tőzsér, J. (1994): A charolais. Charolais szarvasmarha, MCTE kiadás.
171.
Tőzsér J. – Dobra L. – Domokos Z. – Kertész I. – Zsoltész S. (1996): Charolais borjak
választási teljesítményének értékelése egy törzstenyészetben. Állattenyésztés és Takarmányozás, 1998. 45. 6. 349-357.
172.
Tőzsér J. – Kovács A. – Póti P. – Bedő S. – Pajor F. – Zándoki R. – Szentléleki A.
(2004): Situation of Hungarian breeders and their possibilities in EU. Farm Animal Breeding Under EU Condition, Nitra, November, 17. (CD-n 5 oldal).
173.
Tőzsér J. – Maros K. – Szentléleki A. – Zándoki R. – Wittmann M. – Balázs F. – Bailo
A.- Alföldi L. (2003): Temperamentum tesztek alkalmazása egy hazai angus és holsteinfríz tenyészetben. Állattenyésztés és Takarmányozás, 52:6. 517-525.
xviii
174.
Tőzsér J. – Szentléleki A. – Zándoki R. – Maros K. – Domokos Z. – Sváb L. – Kovács
T. (2004a): Charolais és magyar szürke tinók vérmérsékletének összehasonlító értékelése. Agrártudományi Közlemények, 2004/14. 14-19.
175.
Tőzsér J. – Domokos Z. – Bujdosó M. – Szentléleki A. – Bakus G. – Zándoki R. –
Minorics R. (2004b): A hosszú hátizom területének mérése real time ultrahang készülékkel a charolais fajtában (előzetes közlemény). Acta Agraria Kaposváriensis, 8:2. 11-21.
176.
Tőzsér J. (2000a): Videókép-analízis alkalmazása a húsmarhák testméretének
értékeléséhez. Vágóállat és Hústermelés, 2. 113-116.
177.
Tőzsér J. – Sutta J. – Bedő S. (2000 b): Videókép-analízis alkalmazása a
szarvasmarhák testméretének értékelésében. Állattenyésztés és Takarmányozás, 49. 5. 385-392.
178.
Tőzsér J. – Domokos Z. – Alföldi L. (2000c): Javaslat charolais fajtájú tehenek néhány
testméretének korrigálására. Állattenyésztés és Takarmányozás, 49. 1. 13-22.
179.
Tőzsér J. – Domokos Z. – Rusznák J. – Szelényi L. – Gábrielné T.Gy. (2000d):
Charolais fajtájú tehenek testméreteinek alakulása. Állattenyésztés és Takarmányozás, 49. 3. 207-216.
180.
Tőzsér J. – Domokos Z. – Alföldi L. – Rusznák J. (2000e): Clustering of different types
in a Charolais herd. Acta Agronomica Hungarics. 48: 3. 279-287.
181.
Tőzsér J. – Domokos Z. – Alföldi L. – Holló G. – Rusznák J. (2001): Különböző
génarányú charolais tenyészet teheneinek testméretei. Állattenyésztés és Takarmányozás, 2001. 50. 1. 15-22.
182.
Underwood, E.J. (1971): Trace elements in human and animal nutrition. 3rd edition,
Academic Press, New York and London.
xix
183.
Underwood, E.J. – Suttle, N.F. (1999): Mineral nutrition of livestock. CAB
International, 624.
184.
Vandenheede, N. – Nicks, B. – Desiron, A. – Canrt, B. (2001):
Mother-young relationships in Belgian Blue cattle after a Caesarean section: characterisation and effects of parity. Applied Animal Behaviour Science, 72. 3. 281-292.
185.
Vági J. (1991): A húshasznú tenyésztésben hasznosított másodlagos tulajdonságok
értékelési módszereinek fejlesztése. Kandidátusi értekezés, Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémia, Moszkva, 226.
186.
Vági J. – Dohy J. – Ujj B. – Solt P. – Csetverikov, D. (1988): Picture processing for
the evaluation of the external conformation of cattle. Bulletin of the University of Agricultural Sciences, Gödöllő, 1. 101-104.
187.
Veissier, I. – Lamy, D. – LeNeindre, P. (1990): Special behaviour in domestic beef
cattle when yearling calves are left with the cows for the next calving. Applied Animal Behaviour Science, 27. 193-200.
188.
Ventrop, M. – Michanek, P. (1991): Cow-calf behaviour in relation to first suckling.
Research in Veterinary Science, 51. 6-10.
189.
Ventrop, M. – Michanek, P. (1992): The imoprtance of udder and teat conformation
for teat seeking by the newborn calf. Journal of Dairy Science, 15. 262-268.
190.
Voigtländer, K.A. – Glässer, H.L. (1974): Arch. Tierzucht, Berlin, 17. 107.
191.
Wagenhoffer, Zs. – Kovács, A.Z. – Szabó, F. – Stefler, J. (2001): Analysis of colostrum
of Belgian Blue beef cattle. Book of Abstracts of the 52nd Annual Meeting of the European Association for Animal Production. No. 7. Budapest, Hungary 26-29 August, 226.
xx
192.
Wagenhoffer Zs. – Kovács A.Z. – Szabó F. – Stefler J. (2002): Fehér-kék belga
húsmarha fajta kolosztrumának és tejének vizsgálata. Állattenyésztés és Takarmányozás, 51:6. 597 – 605.
193.
Wagenhoffer Zs. (2003): Az Unió marhahús-kereskedelme a GATT-megállapodások
óta.
Mezőhír,
VII.
11-12.
Állattenyésztés.
http://www.mezohir.hu/2003-
11/23.html?/12577/f3/
194.
Walker, D.M. (1950): Observations on behaviour in young calves. Bull. Anim. Behav.
8: 5-10.
195.
Warner, R.G. – Slack, S.T. – Hartman, D.A. – Irish, W.W. – Fox, F.H. – McCauley,
A.D. (1972): Consider the newborn calf – some thoughts on her comfort and performance. Proceedings Distillers Feed Research Council Conference 27, 16-22.
196.
Waterhouse, A. (1978): The effects of pen conditions on the development of calf
behaviour. Applied Animal Ethology, 4. 285-286.
197.
Whittaker, A.D. – Park, B. – Thane, B.R. – Miller, R.K. – Savell, J.W. (1992):
Principles of ultrasound and measurements of intramuscular fat. J. Anim. Sci., 70. 942952.
198.
Whyte, L.D. (1970): Genetic and environmental effects on characters related to
productive ability of the American Brahman. Ph.D. dissertation. Texas A&M University, College Station.
199.
Wilson, D.E. – Zhang, H. – Rouse, G.H. – Duello, D.A. – Izquierdo, M. (1992):
Prediction of intramuscular fat in the longissimus dorsi in live beef animals using realtime ultrasound. J. Anim. Sci., 70. 224.
200.
Winroth, H. (1990): Effects of non-genetic factors and development of adjustment
factors for live weight at different ages in beef breeds. Proceedings of the 4th World Congress on Genetics applied to Livestock Production, Edinburgh 23-27 July XV. Beef cattle, sheep and pig genetics and breeding, fibre, fur and meat quality. 299-302. xxi
201.
Witt, M. (1961): B. Rinderrassen (Hammond, J. – Johansson, I. – Haring, F. /1961,
ed./: Handbuch der Tierzüchtung. Band 3. Rassenkunde, 207-478. Verlag Paul Parey, Hambueg.
202.
www.charolais .hu
203.
Zanker, I.A. – Hammon, H.M. – Blum, J.W. (2000): Plasma amino acid pattern during
the first month of life in calves fed the first colostrum at 0-2 h or at 24-25 h after birth. Journal of Veterinary Medicine, Series A: Physiology, Pathology, Clinical Medicine, 47:2. 107-121.
204.
Zehender, G. – Cordella, L.P. – Chianese, A. – Ferrara, L. – Pozzo, A. – Barbera, S. –
Bosticco, A. – Negretti, P. – Bianconi, G. – Balestra, G.F. – Tonielli, R. – Del-Pozzo, A. (1996): Image analysis in morphological animal evaluation: a group for the development of new techniques in zoomerty. Animal Genetic Resources Information. 20. 71-79.
xxii
M2. MELLÉKLET: TÁBLÁZATOK
xxiii
1 ellés >1 ellés 2,64±0,18** 2,33±0,16** 2,05±0,05 2,25±0,23 3,18±0,26 3,06±0,35 3,55±0,41 3,77±0,42 8,44±0,17* 8,01 ±0,33* 7,65±1,54 7,74±1,95 7,04±0,17* 6,69±0,31* 7,30±0,37 7,45±0,83 1,66±0,30 1,37±0,27 1,97±0,19 1,95±0,52 4,08±0,32* 3,79±0,15* 5,15±0,25 3,98±0,26 5,88±0,66* 6,67±0,39* 6,17±0,74 6,34±0,48 6,74±0,24 7,06±0,54 7,42±0,48 7,26±0,75 39,68±0,70 38,98±0,84 40,27±1,65 40,75±2,50 2,38±0,28 2,23±0,45 1,47±0,29 1,74±0,36 4,76±0,31 4,53±0,40 4,60±0,23 4,61±0,39 7,14±0,50 6,76±0,67 6,07±0,41 6,35±0,44
0h
Egy mintavételi alkalmon belül: *=P<0,05; **=P<0,005
Σ
TYR
CYS
Σ
VAL
TRE
PHE
MET
LYS
LEU
ILE
HIS
I. II. I. II. I. II. I. II. I. II. I. II. I. II. I. II. I. II. I. II. I. II. I. II.
Vizsgálat 1 ellés 2,42±0,26 2,55±0,09 3,80±0,40 4,60±0,63 8,56±0,40 8,42±0,15 7,44±0,29 8,27±0,15 2,02±0,69 2,20±0,12 4,06±0,24 3,97±0,13 5,28±0,54 4,92±0,73 6,74±0,24 6,15±0,45 40,22±1,31 41,00±0,51 1,80±0,34 1,42±0,22 4,66±0,57 4,50±0,35 6,46±0,32 5,92±0,54
>1 ellés 2,58±0,25 2,44±0,16 3,81±0,46 4,59±0,51 8,66±0,58 8,64±0,45 7,53±0,50 6,47±2,43 2,08±0,23 2,41±0,39 3,90±0,30 4,02±0,26 4,93±0,38 4,95±0,69 7,06±0,54 6,10±0,65 40,25±1,15 39,6±2,69 1,60±0,29 1,34±0,51 4,46±0,31 4,27±0,26 6,06±0,20 5,62±0,59
24h
xxiv
X± ±sd Elléstől eltelt idő 48h 1 ellés >1 ellés 2,35±0,18 2,44±0,21 2,47±0,23 2,33±0,21 4,40±0,56 4,19±0,36 4,65±0,16 4,62±0,31 8,75±0,44 8,81±0,41 8,52±0,48 8,39±0,40 7,62±0,24 7,81±0,38 8,55±0,50 8,30±0,48 2,35±0,32 2,44±0,30 2,32±0,25 2,60±0,46 4,07±0,43 4,26±0,24 4,17±0,08 4,19±0,29 4,64±0,32 4,47±1,06 4,50±0,64 4,31±0,32 6,64±0,35 6,76±0,36 5,50±0,29 5,68±0,40 40,38±1,90 41,13±1,09 40,70±1,06 40,42±0,57 1,10±0,43 1,08±0,14 1,07±0,43 1,00±0,34 4,30±0,19 4,44±0,32 4,45±0,21 4,20±0,72 5,40±0,27 5,52±0,35 5,52±0,52 5,21±0,72 1 ellés 2,46±0,11 2,47±0,16 4,50±0,22 4,55±0,16 9,06±0,77 8,60±0,36 7,96±0,11 8,22±0,41 2,46±0,60 2,77±0,47 4,50±0,41 4,07±0,23 3,80±0,29 4,32±0,34 6,20±0,12** 5,47±0,39 41,10±1,12 40,50±1,02 0,86±0,27 0,97±0,19 4,48±0,28 4,47±0,04 5,34±0,25 5,45±0,17
168h
>1 ellés 1 ellés >1 ellés 2,42±0,24 2,32±0,22 2,54±0,43 2,59±0,25 2,42±0,19 2,34±0,30 4,23±0,26 4,28±0,26 4,35±0,37 4,45±0,44 4,60±0,81 4,45±0,73 8,44±0,51 8,40±0,31 8,28±0,55 8,38±0,54 9,07±0,79 9,14±0,77 7,83±0,30 7,84±0,44 7,66±0,41 8,51±0,39 8,10±0,55* 7,54±0,36* 2,89±0,33 2,78±0,36 2,89±0,27 2,55±0,40 2,70±0,42 2,54±0,33 4,47±0,22 4,32±0,27 4,47±0,32 4,17±0,32 4,57±0,15 4,68±0,55 4,01±0,23 3,86±0,24 3,84±0,29 4,25±0,29 4,32±0,54 4,52±0,64 6,71±0,22** 6,36±0,19 6,55±0,22 5,34±0,68 5,27±0,81 5,15±0,72 40,84±0,71 40,38±0,66 40,18±1,29 40,24±1,60 41,07±1,02 40,91±0,69 0,77±0,11 0,86±0,15 0,77±0,22 1,09±0,35 0,44±0,20 1,08±0,39 4,73±0,34 4,44±0,22 4,47±0,27 4,15±0,39 4,47±0,22 4,51±0,39 5,50±0,37 5,3±0,19 5,24±0,42 5,24±0,53 5,25±0,21 5,59±0,53
72h
Egyszer és többször ellett charolais tehenek kolosztrum fehérje esszenciális és szemi-esszenciális aminosav összetétele (%, X± ±sd)
Melléklet I. táblázat
Aminosav
Esszenciálisak
Szemiesszenciális
Σ
I. II. I. II. I. II. I. II. I. II. I. II. I. II. I. II.
Vizsgálat
1 ellés 3,34±0,44 3,87±0,33 4,18±0,27 3,62±0,33 8,38±0,56 8,50±0,10 7,58±0,48* 7,37±0,76* 17,32±0,75 16,37±1,88 3,14±0,40 3,25±0,56 8,48±0,23 8,82±0,91 52,46±0,95 51,82±0,72
0
>1ellés 3,49±0,29 3,73±0,39 4,54±0,45 3,96±0,55 8,42±0,41 8,14±0,62 8,19±0,48* 7,96±0,44* 16,81±0,86 15,39±1,52 3,25±0,29 3,39±0,41 8,39±0,32 8,31±0,82 53,08±1,20 50,89±1,15
Egy mintavételi alkalmon belül: *=P<0,05
PRO
GLY
GLU
SER
ASP
ARG
ALA
Aminosav 1 ellés 3,24±0,53 3,05±0,25 3,90±0,22 3,57±0,38 7,90±0,58 7,50±0,07* 6,76±0,91 6,52±0,96 19,24±1,48 17,60±1,98 2,48±0,32 2,47±0,43 8,84±0,53 10,62±0,51* 53,32±1,54 51,35±0,84
24 >1 ellés 3,30±0,23 3,09±0,24 3,83±0,42 3,42±0,36 7,78±0,53 7,94±0,46* 6,52±0,44 6,37±0,88 19,88±0,92 18,89±1,33 2,59±0,25 2,38±0,32 8,69±0,20 9,66±0,78* 53,69±1,20 51,76±1,44
xxv
Elléstől eltelt idő, óra 48 1 ellés >1 ellés 3,13±0,08 3,21±0,22 3,02±0,24 3,14±0,30 3,40±0,34 3,45±0,37 3,42±0,43 3,34±0,40 7,60±0,10 7,24±0,58 7,50±0,41 7,85±0,48 6,10±0,65 5,68±0,65 6,02±0,87 5,77±0,39 21,58±1,43 21,44±0,58 19,32±1,72 20,11±0,73 2,13±0,26 2,18±0,34 2,20±0,35 1,98±0,22 9,45±0,11 9,62±0,36 11,20±0,70 10,58±0,67 54,21±1,68 53,35±1,18 52,70±1,73 52,78±0,88 1 ellés 3,16±0,21 2,60±0,35 3,40±0,16 3,55±0,23 7,08±0,19 7,42±0,53 4,70±0,44 5,57±0,34 22,18±1,12 20,77±1,00 1,90±2,24 1,95±0,11 10,28±0,34 11,17±0,43 53,56±0,91 54,05±1,69
72 >1 ellés 3,26±0,32 2,77±0,25 3,38±0,31 3,23±0,25 7,02±0,39 7,61±0,61 7,90±0,32 5,55±0,38 22,16±0,98 21,00±0,84 1,86±0,19 1,94±0,13 10,47±0,56 11,28±1,16 53,66±0,86 53,39±1,71
168 1 ellés >1 ellés 3,22±0,27 3,22±0,29 2,72±0,23 2,90±0,45 3,54±0,25 3,40±0,32 3,50±0,21 3,14±0,39 7,18±0,15 6,92±0,48 7,10±0,64 7,47±0,32 4,78±0,38 4,76±0,46 4,95±0,50 5,20±0,62 22,58±0,93 23,45±1,14 20,67±0,92 20,24±1,19 1,70±0,44 1,75±0,21 2,02±0,22 2,14±0,32 10,26±0,43 10,17±0,42 11,00±0,56 10,72±0,74 54,32±0,76 45,58±1,42 51,98±1,66 51,81±0,83
Egyszer és többször ellett charolais tehenek kolosztrum fehérje nem esszenciális aminosav összetétele (%, X± ±sd)
Melléklet II. táblázat
I II I II I II I II I II
Vizsgálat
1 1625±284 1375±164 1477±157 1307±213 1225±587 1186±55 1353±47 1215±40 1340±52 1217±123
Ca >1 1673±230 1552±261 1372±237 1186±161 1260±92 1166±108 1363±118 1161±113 1336±58 1158±81
1 1520±164 1571±195 1383±221 1411±130 1230±70 1259±129 1224±91 1295±75a 1114±56 1213±114
P >1 1670±201 1588±284 1358±150 1285±168 1228±72 1211±99 1287±47 1176±88a 1139±72 1171±104
K Ellések száma 1 >1 1236±102 1136±94 1439±38 1351±153 1384±74 1339±61 1484±19 1406±144 1385±83 1302±101 1448±91 1450±117 1441±60 1430±99 1528±13 1441±118 1397±230 1416±114 1518±118 1430±78
xxvi
Egy soron belül az azonos betűk statisztikailag igazolható különbségeket jelentenek (P<0,05).
168
72
48
24
0
Elléstől eltelt idő (óra) 1 581±58 644±164 511±83 496±89 421±16 502±124 439±87 421±25 430±123 399±78
>1 510±73 621±149 484±72 572±185 396±35 531±180 430±77 501±142 396±96 417±92
Na 1 278±10 207±57 143±28 149±46 108±9 109±26 105±7 101±10 99±2 90±22
>1 326±94 251±75 124±30 124±32 103±10 97±11 111±11 92±10 99±9 96±19
Mg
Egyszer és többször ellett charolais tehenek kolosztrumának makroelem-összetétele (mg/l, X± ±sd) az ellést követő héten
Melléklet III. táblázat
1 0,71±0,20 0,87±0,35 0,69±0,39 1,01±0,6 0,39±0,16 0,68±0,21 0,47±0,09 0,70±0,42 0,56±0,25 0,62±0,42
Fe >1 0,93±0,24 0,88±0,41 0,56±0,06 0,82±0,46 0,41±0,05 0,46±0,26 0,51±0,23 0,55±0,31 0,46±0,09 0,62±0,51
1 0,081±0,033 0,072±0,045 0,160±0,044 0,085±0,055 0,178±0,027a 0,087±0,049 0,142±0,045a 0,095±0,019 0,093±0,018 0,072±0,031
Zn Ellések száma >1 1 >1 0,088±0,028 15,3±2,71 18,23±3,02 0,055±0,031 15,67±6,22 14,59±8,84 0,158±0,41 5,70±2,09 4,83±0,59 0,075±0,028 10,47±3,80a 6,94±2,62a 4,74±0,57 4,94±0,57 0,109±0,012a 0,084±0,041 8,00±1,55 7,10±1,10 5,27±0,54 4,95±0,66 0,069±0,019a 0,078±0,030 7,97±1,00a 6,85±0,79a 0,100±0,040 3,83±0,46 4,00±0,60 0,076±0,042 6,47±1,05 6,27±1,08
Cu
xxvii
Egy soron belül az azonos betűk statisztikailag igazolható különbségeket jelentenek (P<0,05).
Elléstől Vizseltelt idő gálat (óra) I 0 II I 24 II I 48 II I 72 II I 168 II 1 0,011±0,003 0,034±0,011 0,014±0,006 0,032±0,011 0,011±0,002 0,052±0,024 0,015±0,003 0,028±0,010 0,013±0,002 0,061±0,019
>1 0,011±0,003 0,032±0,023 0,018±0,008 0,043±0,035 0,015±0,008 0,038±0,017 0,014±0,007 0,046±0,028 0,018±0,005 0.103±0.070
Mn
Egyszer és többször ellett charolais tehenek kolosztrumának makroelem-összetétele (mg/l, X± ±sd) az ellést követő héten
Melléklet IV. táblázat
M3. MELLÉKLETEK: ÁBRÁK
xxviii
Melléklet I. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek elsőfejésű kolosztrumának hisztidintartalma az I. vizsgálat során 2.9
hisztidin koncentráció (%)
2.8 2.7 2.6 2.5 2.4 2.3 2.2
±Std. Dev. ±Std. Err.
2.1 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xxix
Mean
Melléklet II. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek elsőfejésű kolosztrumának leucintartalma az I. vizsgálat során 8.8
leucin koncentráció (%)
8.6
8.4
8.2
8
7.8 ±Std. Dev. ±Std. Err.
7.6 1
2
ellésszám (1: egyszer ellett, 2: többször ellett)
xxx
Mean
Melléklet III. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek elsőfejésű kolosztrumának lizin tartalma az I. vizsgálat során 7.3
lizin koncentráció (%)
7.1
6.9
6.7
6.5 ±Std. Dev. ±Std. Err.
6.3 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xxxi
Mean
Melléklet IV. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek elsőfejésű kolosztrumának fenilalanintartalma az I. vizsgálat során 4.5
fenilalanin koncentráció (%)
4.3
4.1
3.9
3.7 ±Std. Dev. ±Std. Err.
3.5 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xxxii
Mean
Melléklet V. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek elsőfejésű kolosztrumának treonintartalma az I. vizsgálat során 7.8
treonin koncentráció (%)
7.4 7 6.6 6.2 5.8 5.4 5 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xxxiii
±Std. Dev. ±Std. Err. Mean
Melléklet VI. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek 72. órás kolosztrumának valintartalma az I. vizsgálat során 6.9 6.8
valin koncentráció (%)
6.7 6.6 6.5 6.4 6.3 6.2
±Std. Dev. ±Std. Err.
6.1 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xxxiv
Mean
Melléklet VII. ábra. Egyszer és többször ellett charolais tehenek 168. órás kolosztrumának lizintartalma a II. vizsgálat során 8.8 8.6
lizin koncentráció (%)
8.4 8.2 8 7.8 7.6 7.4 7.2
±Std. Dev. ±Std. Err.
7 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xxxv
Mean
Melléklet VIII. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek elsőfejésű kolosztrumának szerintartalma az I. vizsgálat során 8.8
szerin koncentráció (%)
8.4
8
7.6
7.2 ±Std. Dev. ±Std. Err.
6.8 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xxxvi
Mean
Melléklet IX. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek elsőfejésű kolosztrumának szerintartalma a II. vizsgálat során 8.8
szerin koncentráció (%)
8.4
8
7.6
7.2
6.8
6.4 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xxxvii
±Std. Dev. ±Std. Err. Mean
Melléklet X. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek 24 órás kolosztrumának aszparaginsavtartalma a II. vizsgálat során
8.5
aszparaginsav koncantráció (%)
8.3
8.1
7.9
7.7
7.5 ±Std. Dev. ±Std. Err.
7.3 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xxxviii
Mean
Melléklet XI. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek 24 órás kolosztrumának prolintartalma a II. vizsgálat során 10 9.6
prolin koncentráció (%)
9.2 8.8 8.4 8 7.6
±Std. Dev. ±Std. Err.
7.2 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xxxix
Mean
Melléklet XII. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek elsőfejésű kolosztrumának kaprilsavtartalma a II. vizsgálat során 0.75
kaprilsav koncentráció (%)
0.65
0.55
0.45
0.35 ±Std. Dev. ±Std. Err.
0.25 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xl
Mean
Melléklet XIII. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek elsőfejésű kolosztrumának margarinsavtartalma a II. vizsgálat során 1.6
margarinsav koncentráció (%)
1.5 1.4 1.3 1.2 1.1 1 ±Std. Dev. ±Std. Err.
0.9 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xli
Mean
Melléklet XIV. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek elsőfejésű kolosztrumának arachinsavtartalma a II. vizsgálat során 0.4
arachinsav koncentráció (%)
0.36
0.32
0.28
0.24
0.2 ±Std. Dev. ±Std. Err.
0.16 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xlii
Mean
Melléklet XV. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek elsőfejésű kolosztrumának olajsavtartalma a II. vizsgálat során 28
olajsav koncentráció (%)
26 24 22 20 18 16 ±Std. Dev. ±Std. Err.
14 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xliii
Mean
Melléklet XVI. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek elsőfejésű kolosztrumának linolsavtartalma a II. vizsgálat során 2.3 2.2
linolsav koncentráció (%)
2.1 2 1.9 1.8 1.7 1.6 1.5
±Std. Dev. ±Std. Err.
1.4 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xliv
Mean
Melléklet XVII. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek elsőfejésű kolosztrumának linolénsavtartalma a II. vizsgálat során 1
linolénsav koncentráció (%)
0.9
0.8
0.7
0.6
0.5 ±Std. Dev. ±Std. Err.
0.4 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xlv
Mean
Melléklet XVIII. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek elsőfejésű kolosztrumának heptadecenoilsav-tartalma a II. vizsgálat során 0.68
heptadecenoilsav koncentráció (%)
0.64 0.6 0.56 0.52 0.48 0.44
±Std. Dev. ±Std. Err.
0.4 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xlvi
Mean
Melléklet XIX. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek elsőfejésű kolosztrumának arachidonsavtartalma a II. vizsgálat során 0.54
arachidonsav koncentráció (%)
0.5 0.46 0.42 0.38 0.34 0.3
±Std. Dev. ±Std. Err.
0.26 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xlvii
Mean
Melléklet XX. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek elsőfejésű kolosztrumának palmitinsavtartalma a II. vizsgálat során 52
palmitinsav koncentráció (%)
48
44
40
36
32 ±Std. Dev. ±Std. Err.
28 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xlviii
Mean
Melléklet XXI. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek 24 órás kolosztrumának elaidinsavtartalma az I. vizsgálat során 2.8
elaidinsav koncentráció (%)
2.4
2
1.6
1.2
0.8 ±Std. Dev. ±Std. Err.
0.4 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
xlix
Mean
Melléklet XXII. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek 48 órás kolosztrumának mirisztolajsavtartalma az I. vizsgálat során 1
mirisztolajsav koncentráció (%)
0.9 0.8 0.7 0.6 0.5 0.4
±Std. Dev. ±Std. Err.
0.3 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
l
Mean
Melléklet XXIII. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek 48 órás kolosztrumának mirisztinsavtartalma az I. vizsgálat során 16.5
mirisztinsav koncentráció (%)
15.5
14.5
13.5
12.5
11.5 ±Std. Dev. ±Std. Err.
10.5 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
li
Mean
Melléklet XXIV. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek 48 órás kolosztrumának palmitinsavtartalma az I. vizsgálat során 50
palmitinsav koncentráció (%)
48 46 44 42 40 38 36
±Std. Dev. ±Std. Err.
34 1
2
ellésszám (1: egyszer ellett, 2: többször ellett)
lii
Mean
Melléklet XXV. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek 48 órás kolosztrumának margarinsavtartalma az I. vizsgálat során
1.5
margarinsav koncentráció (%)
1.4 1.3 1.2 1.1 1 0.9 0.8 0.7
±Std. Dev. ±Std. Err.
0.6 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
liii
Mean
Melléklet XXVI. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek 48 órás kolosztrumának heptadecenoilsavtartalma az I. vizsgálat során 0.7
heptadekénsav koncentráció (%)
0.65 0.6 0.55 0.5 0.45 0.4 0.35 0.3
±Std. Dev. ±Std. Err.
0.25 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
liv
Mean
Melléklet XXVII. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek 48 órás kolosztrumának olajsav-tartalma az I. vizsgálat során 26
olajsav koncentráció (%)
24 22 20 18 16 14
±Std. Dev. ±Std. Err.
12 1
2
ellésszám (1: egyszer ellett, 2: többször ellett)
lv
Mean
Melléklet XXVII. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek 48 órás kolosztrumának heptadecenoilsavtartalma az I. vizsgálat során 0.6
linolénsav koncentráció (%)
0.5
0.4
0.3
0.2 ±Std. Dev. ±Std. Err.
0.1 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
lvi
Mean
Melléklet XXIX. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek 72 órás kolosztrumának foszfortartalma a II. kísérletben 1420
foszfor koncentráció (mg/l)
1360
1300
1240
1180
1120 ±Std. Dev. ±Std. Err.
1060 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
lvii
Mean
Melléklet XXX. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek 48 órás kolosztrumának réztartalma az I. kísérletben 0.22 0.2
réz koncentráció (mg/l)
0.18 0.16 0.14 0.12 0.1 0.08 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
lviii
±Std. Dev. ±Std. Err. Mean
Melléklet XXXI. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek 72 órás kolosztrumának réztartalma az I. kísérletben 0.2 0.18
réz koncentráció (mg/l)
0.16 0.14 0.12 0.1 0.08 0.06 0.04 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
lix
±Std. Dev. ±Std. Err. Mean
Melléklet XXXII. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek 24 órás kolosztrumának cinktartalma a II. kísérletben 15
cink koncentráció (mg/l)
13
11
9
7
5 ±Std. Dev. ±Std. Err.
3 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
lx
Mean
Melléklet XXXIII. ábra Egyszer és többször ellett charolais tehenek 72 órás kolosztrumának cinktartalma a II. kísérletben 9.4
cink koncentráció (mg/l)
8.8
8.2
7.6
7
6.4 ±Std. Dev. ±Std. Err.
5.8 1
2
ellésszám (1: egyszer ellettek, 2: többször ellettek)
lxi
Mean
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Köszönet illeti témavezetőmet, dr. Tőzsér Jánost a kísérletek megtervezésében és kivitelezésében, valamint az eredmények értékelésében nyújtott segítségéért, illetve amiért mindig figyelemmel kísérte munkámat, és kész volt az ezzel kapcsolatos problémáim meghallgatására és megbeszélésére. Köszönöm a dolgozatom lelkiismeretes átnézését, valamint a jó munkahelyi légkör megteremtését.
Köszönöm a jászdózsai Anna-farm tulajdonosának, Tábori Imrének és kedves Családjának (Ágnes, Anna, Sára) a kísérletek kivitelezésében nyújtott rengeteg segítséget, valamint a közöttünk kialakult igen jó emberi viszonyt. Emberségességüknek köszönhetően a náluk eltöltött időre nem csak munkaként, hanem kellemes időtöltésként tudok gondolni. Sohasem tagadták meg tőlem segítségüket, bármikor számíthattam rájuk.
Köszönöm József állatgondozó rengeteg segítségét a kísérletek megvalósítása során. A szélsőséges vizsgálati időpontokhoz is alkalmazkodva, mindig kész volt megbízhatóan segíteni mukámat. Igen-igen állat- és emberszerető, türelmes embert ismerhettem meg benne.
Köszönöm dr. Csapó Jánosnak, a Kaposvári Egyetem Kémiai Intézet vezetőjének a kolosztrum minták tárolásában és analitikai vizsgálatában nyújtott önzetlen segítségét, valamint módszertani tanácsait.
Köszönettel tartozom dr. Csapóné Kiss Zsuzsannának, a Kaposvári Egyetem Kémiai Intézet laborvezetőjének, és a kémiai labor minden munkatársának a kolosztrum minták analitikai vizsgálatában való segítségükért.
Köszönöm dr. Gundel Jánosnénak, valamint Kovács Ágnesnek, az Álattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft laborvezetőinek segítőkészségét a kolosztrum minták vizsgálatában.
Köszönetet szeretnék mondani dr. Kovács Attilának, aki még a vizsgálataim kezdetén látott el hasznos módszertani tanácsokkal, és később is több alkalommal nyújtott segítséget szakirodalmak beszerzésében.
lxii
Köszönöm dr. Mézes Miklósnak, hogy bármikor felkereshettem kérdéseimmel, mindig számíthattam segítőkészségére. Köszönöm a rendelkezésemre bocsátott szakirodalmait a témával kapcsolatban.
Köszönettel tartozom Domokos Zoltánnak, aki a Magyar Charolais Tenyésztő Egyesületének ügyvezető igazgatójaként szakmai információkkal és adatokkal látott el.
Köszönöm Szentléleki Andrea kollega- és barátnőmnek a kísérletek megvalósításában nyújtott segítségét. Köszönöm a sok munkát, amit tőlem vállalt át, hogy elkészülhessek a dolgozatommal.
Köszönöm
Sipos
Mihály
kollégám
segítségét
a
tehén
testméret-felvételek
kivitelezésében.
Köszönöm férjemnek, dr. Vertse Gergelynek, hogy nyugodt családi körülményeket biztosít számomra, bármiben számíthatok rá, hogy szeret. Köszönöm Szüleimnek, dr. Zándoki Bélának és dr. Zándoki Bélánénak, testvéremnek, dr. Baloghné Zándoki Erikának, hogy folyamatosan számíthatok rájuk az élet minden terén. Apukámnak a kísérletek kivitelezésében nyújtott segítségét is köszönöm, hiszen nemegyszer kísért el ő is késő esti vagy éjszakai utakra, mintavételezésre. Köszönöm szépen kislányomnak, Annának, hogy nyugodt estéket biztosított a dolgozatom készítéséhez, és megvidámítja mindennapjaimat.
lxiii
