A
DÉLKELET-EURÓPAI ELTERJEDÉSÉNEK ÉS
M A D A R A K H A T Á R A
ELTOLÓDÁSAI
írta : TP. Makatsch (Bautzen)
„Ha ma a Balkán félsziget madárföldrajzáról részletes képet akarnánk nyújtani''" — írja Stresemann ( 1 9 2 0 ) — „ A a l ó s z í n ű , hogy rövidesen lényeges változtatásokat kellene rajta tennünk." Immáron 28 éve nyilvánította Stresemann e z t a véleményt, a m e l y tel jesen megállotta a helyét, meii a z a k é p , melyei annak idején adott, hogy a kelet-mediterrán fajok hogyan t e r j e d t e k Kisázsia partvidékéről az Aegeiszigeteken és Görögországon keresztül, Macedóniába és onnan Észak-Jugo szláviába, ma valóban már i d e j é t múlta, ugyanígy feltevése a közép európai elemek délkeleti irányú terjeszkedése felől. Ilic, Makatsch, Pevs, Schranke és Wulf 1 9 3 6 óta nem kevesebb, m i n t 30 új fészkelő fajt állapítottak meg Macedóniából. Visszatekintve az 1 9 1 7 — 1927 közt lefolyt kutatásokra, melyet a Prof. F. Doflein és Prof. L. Müller által vezetett bizottság, valamint Gengier, Staden, majd Fehringer végeztek, akkor ez a szám 37-re emelkedik. Ez az állatföldrajzi k é p előre várható volt : a Macedóniában felfedezett fajok nagy száma bizonyítja, hogy ez a terület átmenet a kelet-mediterrán és a közép-európai fauna-terület között. Mediterrán alakok még ma is előre hatolnak Kisázsia partvidékéről a szigeteken keresztül — mely terület még a pliocénben összekötő földnyelvként állott — északnyugat felé, és viszonl Közép-Európából hatolnak fajok d é l k e l e t felé. A m i áll Macedóniára, az többé-kevésbé az egész Balkán-félszigetre is áll. Reiser 1926-ban megkísérelte leszögezni a Balkán-félsziget állatföldrajzi képét. Északi határának a Szávát és Dunát tekintette ; í g y Románia k i esett a Balkán állatföldrajzi területéből. M a már csaknem 2 5 év után ezt a határt a fajok egész sora lépte át, mint CalandreUa cinerea moreatica. Motacilla flava feldegg, Parus I. lugubris, Cettia c. cetli, Dryobates syriacus balcanicus, Falco n. naumanni, Accipiter badius brevipes és Streptopelia d. .decaocto. A z t is láthatjuk, hogy a Száva és D u n a vonala nem áthatolha tatlan akadály a közép-európai fajok részére. A z alábbiakban csak azokra a fajokra szorítkozom, melyek északnyugati irányba a Kelet-Mediterraneum felől nyomultak előre. Közismert, hogy sok faj ellenkező irányba is terjeszkedett lassabb vagy gyorsabb ütemben, azonban hogy mennyire történt ez napjainkban, vagy mennyire kerülte k i eddig a figyelmet, illetve m e n n y i b e n van szó egyes szigetszerű fészkelé sekről, arról más helyen már beszéltem. 22* -
9-23
339
Macedóniára és Görögországra vonatkozólag Stresemann három határt állít fel a terjeszkedést illetőleg : 1. Görög szárazulat. 2. A z Axios ( = Vardar) torkolat. 3. A Golesnica és Belasica planina déli lejtője a Djevdjelija-medence északi részén. G y a k o r l a t i szemszögből az Aegeistől észak Macedóniáig terjedő terü letet egy zónába foglalom össze, melyet Stresemann három szakaszra bontott, mivel egyes fajok terjeszkedése még tart, és m i v e l nincsenek még olyan pontos ismereteink egyes fajok legészakibb költési helyeiről, hogy elterjedésük északi határát biztosan megállapíthassuk. Stresemann ezen első szakasz jellemzésére a következő fajokat emeli k i : Emberiza caesia, Lanius nubicus, Hippolais olivetorum, Sylvia m. melanocephala, Erythropygia galactotes syriacus, Hirundo daurica rufula, Clamator glandarius. Ezen fajok jelenlegi elterjedéséhez a következőket fűzhetem : Emberiza caesia egész dél Macedóniára jellemző fészkelő faj, amely i t t a száraz, csaknem növényzetmentes területeket lakja. Észak-Macedóniából eddig nem sikerült a rozsdás sármányt k i m u t a t n i . Lanius nubicus-t első ízben a vizsgált területen 1918-ban a Macedóniai Kutató Bizottság találta. M a ez a faj Dél-Macedóniában és Thráciában rendszeresen, habár elég elszór tan költő faj. Ennek fészkelését Harrison térképen is bemutatta, és magam is részletesen megírtam. Stresemann a Hippolais olivetorum-ot is Clarké egy téves adata alapján Dél-Macedónia költő-madarának tartotta. Bár ez a geze eléri Dél-Dalmáciát északnyugati irányban, de Macedóniában még sohasem találták költve. Glegg, a k i utána járt a kérdésnek, Clarke-tö\ azt a választ kapta, hogy a közölt adat a halvány geze fészkelésére vonat kozik. A Sylvia m. melanocephala fészkelő területe éppen eléri még DélMacedóniát. Már Reiser megállapította, hogy a kucsmásposzáta sohasem távolodik el messze a tengerparttól. Én is főleg a macedón partvidéken találtam. Annál feltűnőbb Jordans megállapítása, hogy Bulgáriában a Rhopotamos hegység középső szakaszán 1938. V . 7-én 3 éneklő hímmel találkozott. Erythropygia galactotes syriacus még m i n d i g csak Dél-Macedó niában fordul elő mint költő faj. Stresemann szerint a tüskebújó csak a Plaus és Belasica P l a n i n a legdélibb részeit lakja. Bizonyító példányok Djevdjelijá-ból származnak. Fehringer Kaluckovonál és Davidodonál is megállapított néhány költő-párt, magam a Dojran-tótól északra. Ezek ma az ismert legészakibb fészkelő pontok. M i n t több más dél-európai faj, a tüskebújó is Hercegovinán keresztül Dalmáciáig felhatol. Harrison a Hirundo daurica rufula elterjedéséről is adott térképet. Dél-Macedóniában ez a faj igen szórványosan költ, s ugyanezt állapította meg Ilic is Bitolj vidékéről. Banzhaf-imk és Henrici-nek sikerült ezt a fecskét Veles környékén fészkelve találni ; ez az eddig ismert legészakibb költőhely. Végül a Clamator glandarius költését még nem sikerült Görögországból bebizonyítani, helye sebben mondva nem sikerült tojását egy madár fészkében sem megtalálni. Reiser szerint a szajkókakuk csak a keleti partvidéken jelent meg, mellyel szemben fekvő kisázsiai partokon rendszeres faj. 1927. V . 9.-én Fehringer és Henrid Velesnél láttak egy szajkókakuk-párt. E z az egyetlen adat Macedóniából, de a tojás rakását nem sikerült bebizonyítani. A második zóna Észak-Macedónia, mely övezetet Stresemann szintén ketté osztotta, egy délire Velesig, illetve a Golesnica píanináig ; az észak 340
öv határa Skoplje vidéke, illetve a Sar planina déli lejtője. Stresemann szerint az észak-macedóniai övezetet elérik a következő fajok : Sitta n. neumayer, Phylloscopus bonelli orientális, Hippolais paliida elaeica,Sylvia hortensis crassirostris, Sylvia subalpina albistriata, Monticola s. solitaria, O^nan^ke hispinica melano'.eiica. Sitta neumayer Reiser szerint Macedónia sziklás területeinek igen jelleg zetes alakja. Költés idején magam is megtaláltam Velesnél, ahol költési területének északi határa lehet. M i n t már más fajoknál is említettem, a Balkán nyugati részén a szirticsúszka sokkal északabbra hatol fel Dalmá ciába. Phylloscopus bonelli költ Görögországban, Macedóniában és DélBulgariában, ahol egy nagyobb termetű alfaja, az orientális él. Már Strese mann feltételezte, hogy a hegyifüzike költ Skoplje környékén, és ezt a fel tevését Karaman be is bizonyította. Hippolais paliida Stresemann munká jának megjelenése óta, messze előrenyomult északabbra Macedóniából és 1943-ban elérte Dél-Magyarországot is (Trischler). Sylvia hortensis Strese mann szerint a nyugati partok mentén messze északabbra hatol fel, m i n t a félsziget közepén. Gen gier ugyan Szerbia több pontján hallotta I V — V . hónapban énekét, de költését mindezideig nem sikerült bebizonyítani. Költési területének északi határa Veles lesz, ahol Banzhaf, Fehringer és Henrid több ízben találták költve. Sylvia subalpina-rsí ugyancsak a fentiek állnak, csakhogy ez a faj a félsziget belsejében is messzebb hatol északra, Skoplje vidékéig, ahol Gengier V I I . hónapban találta. A bajszos poszáta Macedóniában mindenütt a vértölgybozóttal benőtt hegyoldalakat lakja, ahol nem r i t k a . Monticola solitaria Görögország és Macedónia költő madara, elterjedésének északi határa Veles. A Macedóniai Kutató Bizottság a kékkövirigót a Veles melletti Topolka-szakadékban, Banzhaf, Henrid és én ugyancsak i t t a Babuna-szakadékban találtuk költési időben. Oenanthe hispanica Macedóniában igen elterjedt gyakori költő faj. Veles környékén még gyakori, Skoplje vidékén már valamivel ritkább. Karaman a Vodno lejtőin találta. Bulgáriában is költ, ellenben a nyugati partokon Dalmáciában a délihantmadár is sokkal északabbra n y o m u l fel. A kelet-mediterrán övezetet több faj Észak-Macedónia határát is túl lépve nyomult Európába, így Stresemann szerint a Cettia cetti Vranje vidé kéig, az Emberiza melanocephala, Calandrella cinerea, Lanius Senator X i s vidékéig, a Motacilla flava feldegg és Falco naumanni pedig Palanka vidé kéig nyomult fel. Szerintem egyes mediterrán-elemek, melyek a Kárpát-medencében régi idők óta kimutathatók, mint Calandrella cinerea, Motacilla flava feldegg, Falco naumanni, Parus lugubris, Lusciniola melanopogon, szintén ezen az úton érték el Közép-Európát. Ugyanígy az újabb jövevény a Dryobates syriacus. A m i a terjedés iramát illeti, az összes eddig ismertetett fajokat felül múlja a Streptopelia decaocto terjeszkedése, mely rohamosan ellepte J u g o szláviát, Magyarországot, Ausztriát, Csehszlovákiát és ma már mélyen benyomult Németországba is Hannoverig (Stresemann). Igen érdekes a mediterrán fajok költési területének szemünk előtt lezajló kitágulását gondosan figyelemmel kísérni. Úgy tűnik, hogy egyes fajok, melyek a Kelet-Mediterraneumból északnyugat felé előtörtek, a m a 341
eltért elterjedési határukat tartják. A klíma és az élettér adottságai nyilván gátat vetnek egyes fajok számára, hogy tovább tudjanak terjeszkedni. Másrészt azonban számolnunk kell azzal, hogy más fajok tovább terjednek Közép-Európában. E n n e k bizonysága a balkáni gerle terjedése Dél-Német országban. A kérdés csak az, hogy Németország többi részét dél felől, vagy pedig Csehszlovákia felől fogják-e elérni l Megjegyzés : W. Makatsch több éven át behatóan vizsgálta Macedónia madárvilágát, mely kutatásairól vaskos könyvben számolt be (1950). Kutatásai igen sokat mondanak a magyar ornithológusok számára, mivel felhívják figyelmünket, hogy mely fajok megjelenéséré kell számítanunk, melyek az 1925—1930 közt megindull nagyol)!) arányú madár-terjeszkedési mozgalom során elérhetik hazánkat. Makatsch egyes adataihoz azonbanhozzá kell fűznünk, hogy a magyar irodalom már régen mint költő fajokat könyvelte el a Kárpát-medencéből a következőket : Calandrella cinerea (Hortobágy, Alduna), Parus lugubris (Erdély), Motacilla flava feldegg ( Bácska, Bánát), Lusciniola melanopogon (Velencei-tó, Kisbalaton, Fertő tó), Lanius Senator (főként a Dunántúl nyugati részein), Falco naumanni (DélDunántúl. Bácska, Bánát, Dél-Erdély), Oenanthe hispanica (Alduna) stb. Különösen Lintia és Weigold munkáira kell utalnunk. I l y e n fauna-elemek még a Falco cherrug, Aquila heliaca, Merops apiaster, Oxyura leucocephala, Locustella luseinioides. Monticola saxatilis, kócsagfajok etc. Ezektől élesen elkülönítendők részben újabb időkben terjeszkedésnek indult fajok (Strepto pelia decaocto, Dryobates syriacus, Hippolais paliida), másrészt azok a fajok, melyek költési időn kívül kóborolnak fel a Kárpát-medence területére^ Szerk.
Verbreitungsgr.enzen südosteutopäischer Vogelarten und ihre Veränderungen von
Wolfgang
Makatsch
(Bautzen)
, , K i n d e t a i l l i e r t e s o r n i t h o l o g r a p l i i s c lies B i l d , d a s m a n h e u t e v o n d e r B a l k a n h a l b i n s e l e n t w e r f e n w o l l t e " — s c h r i e b Stresemann 1920 i n seiner „ A v i f a u n a M a c e d ó n i a i " - „müsste sich ohne Zweifel bald erhebliche Abänderungen gefallen lassen." D i e s e v o r n u n m - h r 2S J a h r e a u s g e s p r o c h e n e V e r m u t u n g t r i f f t i n v o l l e m U m f a n g e zu u n d die Aufstellung, die uns S T R E S E M A N (IS) über das V o r d r i n g e n ostmediterra ner V o g e l a r t e n v o n der kleinasiatischen Küste her über die A c g a e i s n a c h G r i e c h e n l a n d u n d weiter d u r c h M a c o d o n i c n bis h i n a u f i n das nordöstliche Jugoslawien gibt, ist h e u t e z . T . b e r e i t s ü b e r h o l t , e b e n s o d i e a n g l e i c h e r .Stelle g e m a c h t e n A n g a b e n ü b e r das V o r d r i n g e n mitteleuropäischer F a u n e n e l e m e n t e i n südöstlicher R i c h t u n g . S e i t 193(5 s i n d n u n t a t s ä c h l i c h i n M a c e d o h i o n n i c h t w e n i g e r a l s 3 0 V o g e l a r t e n a l s n e u e B r u t v ö g e l v o n Ilic (6), Makatsch ( 9 , 10), Pens ( 1 5 ) , Scharnke u n d Wolf (15) n a c h g e w i e s e n w o r d e n . W e n n w i r a u f d i e J a h r e v o n 1917 b i s 1927 z u r ü c k g r e i f e n , i n d e n e n z u n ä c h s t d i e M a z e d o n i s c h e L a n d e s k u n d l i c h e K o m i s s i o n u n t e r P r o f . Dr. Franz Doflein u n d P r o f . Dr. Lorenz Müller, s o w i e Gen gier, Staden u n d s p ä t e r n o c h Fehringer M a z e d o n i e n t ä t i g w a r o n , - s o e r h ö h t s i c h d i e A n z a h l d e r für u n s e r G e b i e t n a c h g e w i e s e n e n A r t e n sogar a u f 37. Diese Veränderungen auf biergepgraphischem Gebiet waren zu erwarten : die g r o s s e Z a h l d e r n e u e r d i n g s für M a z e d o n i e n n a c h g e w i e s e n e n A r t e n beweist, dass dieses G e b i e t i n t i e r g e o g r a p h i s e h e r H i n s i c h t e i n Uebergan<ísííebiet z w i s c h e n d e r ostmediterranen und der mitteleuropäischen F a u n a darstellt. N o c h heute dringen
342
v o n d e r k l c i n a s i a t i s c h e n K ü s t e her, die n o c h a m E n d e d e s P l i o z ä n d u r c h e i n e L a n d brücke — die Aegaeis — m i t G r i e c h e n l a n d v e r b u n d e n war, mediterrane F o r m e n über die I n s e l n n a c h N o r d w e s t e n v o r u n d v o n M i t t e l e u r o p a w a n d e r n h i e r beheimatete F o r m e n n a c h d e m Südosten ein. W a s für M a z e d o n i e n g i l t , t r i f f t a u c h m e h r o d e r w e n i g e r f ü r d i e g e s a m t e Balkan h a l b i n s e l z u . Reiser (14) h a t 1 9 2 6 v e r s u c h t , d a s t i e r g e o g r a p h i s c h e B i l d d e r B a l k a n h a l b i n s e l festzulegen u n d h a t t e S a v c u n d D o n a u als nördliche B e g r e n z u n g ange n o m m e n ; R u m ä n i e n w u r d e so a u s d e r R e i h e d e r B a l k a n l ä n d e r a u s g e s c h l o s s e n . H e u t e , nach n u n m e h r 25 J a h r e n , i s t a u c h diese g r e n z e v o n e i n e r A n z a h l v o n A r t e n ü b e r s c h r i t t e n w o r d e n , i c h n e n n e n u r Calandrella cinerea moreatica, Motacilla flava feldegg, Parus 1. lugubris, Cettia c. cetti, Dryobates syriacus balcanicus, Falco n. naumanni, Accipiter badius brevipes u n d Streptopeliad. decaocto. F e r n e r s e h e n w i r , d a s s a u c h i n u m g e k e h r t e r R i c h t u n g S a v e u n d D o n a u k e i n u n ü b e r w i n d l i c h e s H i n d e r n i s für d a s V o r d r i n g e n m i t t e l e u r o p ä i s c h e r A r t e n n a c h dem Südosten d a r s t e l l e n . I n d e r v o r l i e g e n d e n A b h a n d l u n g b e s c h r ä n k e ich m i c h d a r a u f , d i e V e r s c h i e b u n g der V e r b r e i t u n g s g r e n z e n a u s d e m o s t m e d i t e r r a n e n R a u m i n N o r d w e s t l i c h e r R i c h t u n g k u r z z u b e s p r e c h e n . W i r wissen, d a s s viele A r t e n v o n M i t t e l e u r o p a h e r a u c h den umgekehrten W e r eingeschlagen haben u n d m e h r oder weniger schnell nach d e m S ü d o s t e n v o r g e d r u n g e n s i n d . I n w i e w e i t es s i c h d a b e i t a t s ä c h l i c h u m E i n w a n d e r e r aus jüngster Zeit, u m v i e l l e i c h t bisher übersehene B r u t v o r k o m m e n oder isolierte Brutplätze handelt, soll h i e r nicht erörtert werden. I c h b i n a u f diese F r a g e bereits a n a n d e r e r S t e l l e ausführlich e i n g e g a n g e n (11). F ü r d a s V o r d r i n g e n o s t m e d i t e r r a n e r A r t e n n a c h N o r d w e s t e n u n t e r s c h i e d Strese mann, s o w e i t es G r i e c h e n l a n d u n d M a z e d o n i e n b e t r i f f t , d r e i A b s c h n i t t e u n d z w a r g a b e r f ü r d a s Vordringen d e r e i n z e l n e n A r t e n d i e f o l g e n d e n d r e i L i n i e n a n : 1. d a s g r i e c h i s c h e F e s t l a n d , 2. d i e A x i o s - ( = V a r d a r ) M ü n d u n g u n d 3. d e n S ü d a b h a n g d o s G o l e s n i c a - u n d B e l a s i c a p l a n i n a a m N o r d r a n d d e s B e e k e n s von Djevdjelija. A u s p r a k t i s c h e n G r ü n d e n fasse i c h dieses v o n d e r K ü s t e d e r A e g a e i s b i s z u r N o r d g r e n z o S ü d m a z e d o n i e n s r e i c h e n d e G e b i e t , d a s v o n Stresemann i n d i e o b e n genannten drei A b s c h n i t t e unterteilt wurde, zu einer Zone z u s a m m e n , d a ja das V o r d r i n g e n d e r e i n z e l n e n A r t e n n o c h a n h ä l t u n d w i r n i c h t i n a l l e n F ä l l e n so g e n a u über die jeweils nördlichsten Brutplätze einer A r t orientiert sind, u m die Nordgrenzo ihres Verbreitungsgebietes e i n w a n d f r e i festlegen z u können. Stresemann g i b t für d i e s e e r s t e Z o n e f o l g e n d e A r t e n a n : Emberiza caesia, Lanius nübicus, Hippolais olivetorum, Sylvia m. melanocephala, Erythropygia galactotes syriacus, H/ruudo daurica rufula u n d Clamator glandarius. ( " b o r d i e j e t z t i g e V e r b r e i t u n g v o r s t e h e n d e n g e n a n n t e r A r t e n i s t f o l g e n d e s zU sagen : Emberiza caesia ist e i n für d a s g a n z e s ü d l i c h e M a z e d o n i e n c h a r a k t e r i s t i s c h e r B r u t v o g e l , d e r h i e r d i e t r o c k e n e n , fast v e g e t a t i o n s l o s e n H ä n g e b e w o h n t . I n N o r d m a z e d o n i e n k o n n t e der G r a u e O r t o l a n bisher n o c h n i c h t festgestellt w e r d e n . Lanius nubicus w u r d e 1 9 1 8 e r s t m a l i g v o n d e r M a z e d o n i s c h e n K o m m i s s i o n a l s B r u t v o g e l für u n s e r e G e b i e t n a c h g e w i e s e n . H e u t e ist d i e A r t i n S ü d m a z e d o n i e n u n d T h r a c i e n e i n r e g e l m ä s s i g e r , w e n n a u c h r e c h t s p ä r l i c h e r B r u t v o g e l . Harrison (5) v e r ö f f e n t l i c h t e eine V e r b r e i t u n g s k a r t e des Maskenwürgers, i c h selbst behandelte sein V o r k o m m e n n G r i e c h e n l a n d b z w . M a z e d o n i e n b e r e i t s a u s f ü h r l i c h a n a n d e r e r S t e l l e ( 1 1 ) . Stresemi»n g a b a u c h Hippolais olivetorum a u f G r u n d e i n e r M i t t e i l u n g v o n Clarké (2) i r r t ü m l i c h e r w e i s e a l s B r u t v o g e l für S ü d m a z e d o n i e n a n . W e n n a u c h d a s B r u t g e b i e t d e s Olivonspötters i n N o r d w e s t e n bis n a c h S ü d - D a l m a t i e n r e i c h t , so ist d o c h die A r t b i s h e r n o c h n i c h t a l s B r u t v o g e l für M a z e d o n i e n n a c h g e w i e s e n w o r d e n . Glegg. der s i e h a u f G r u n d d i e s e r M i t t e i l u n g a n Clarké w a n d t e , e r h i e l t v o n d i e s e m d i e M i t t e i l u n g , d a s s es s i c h u m e i n N e s t v o n Hippolais pallida elaica g e h a n d e l t h a b e . D a s B r u t g e b i e t v o n Sylvia m. melanocephala r e i c h t e b e n n o c h b i s S ü d m a z e d o n i e n ; s c h o n Reiser (13) hat die B e o b a c h t u n g gemacht, dass sich die Schwarzkopfgrasmücke nie weit v o n der Meeresküste entfernt. A u c h i c h t r a f i n M a z e d o n i e n die A r t v o r w i e g e n d i n künstenn a h e n G e b i e t e n a n . U m s o a u f f a l l e n d e r i s t i h r E r s t n a c h w e i s für B u l g a r i e n d u r c h V . Jordans ( 7 ) , d e r a n d 7< - Y » 1 9 3 8 a m m i t t l e r e n R h o p o t a m o s d r e i s i n g e n d e r? cf a n t r a f . 343
Erythropygia galactotes syriacus ist a l s B r u t v o g e l n o c h i m m e r a u f S ü d m a z e d o n i e n b e s c h r ä n k t . N a c h Stresemann dürfte der Heckensänger „ n u r d e n südlichsten T e i l der P l a u s - u n d B e l a s i c a p l a n i n a b e w o h n e n . " B e l e g e x e m p l a r e l i e g e n für D j e v d j e l i j a v o r , Fehringer (3) s t e l l t e , d i e A r t , , i n e i n i g e n w e n i g e n B r u t p a a r e n " b e i K a l u c k o v o u n d D a v i d o v o fest, i c h s e l b s t n ö r d l i c h d e s D o j r a n - S e e s . D a s s i n d d i e z . Z t . n ö r d l i c h s t e n b e k a n n t e n Brutplätze. W i e viele, andere südosteuropäisehe A r t e n geht a u c h der Heckensänger i n N o r d w e s t e n über die H e r z e g o v i n a bis n a c h D a l m a t i e n hinauf. A u c h v o n Hirundo daurica rufula g i b t u n s Harrison i n e i n e r o b e n e r w ä h n t e n A r b e i t (5) eine V c ^ b r e i t u n g s k a r t e . I n Südmazedonien ist die A r t e i n recht spärlicher B r u t v o g e l , d a s G l e i c h e g i l t n a c h Ilic für d i e U m g e b u n g v o n B i t o l j . Banzhaf (1 ) u n d Henrid glückte es, d i e R ö t e l s c h w a l b e b e i V e l e s b r ü t e n d f e s t z u s t e l l e n ; d a s i s t d a s b i s h e r a m n ö r d l i c h s t e n g e l e g e n e B r u t v o r k o m m e n . S c h l i e s s l i c h s e i n o c h Clamator glandarius erwähnt. D e r H ä h e r k u c k u c k w u r d e bis jetzt noch nicht als B r u t v o g e l i n G r i e c h e n l a n d nach gewiesen, oder, r i c h t i g e r gesagt : seine E i e r oder J u n g e n w u r d e n bisher n o c h n i c h t i n d e n N e s t e r n s e i n e r W i r t s v ö g e l g e f u n d e n . N a c h Reiser (13) w u r d e e r b i s h e r n u r i n den G e b i e t e n a n der Ostküste G r i e c h e n l a n d s festgestellt ; i m gegenüber liegenden K l e i n a s i e n k o m m t e r r e g e l m ä s s i g v o r . A m 9 . V . 1 9 2 7 b e o b a c h t e t e Fehringer und Henriéi bei V e l e s e i n B a a r H ä h e r k u c k u c k e . D a s ist m . W . die erste u n d einzige B e o b a c h t u n g d i e s e r A r t i n N o r d m a z e d o n i e n u n d lässt d e n S c h l u s s z u , d a s s Clamator glandarius a u c h i n Südmazedonien v o r k o m m t . E s dürfte n u r eine F r a g e der Zeit sein, dass er e i n m a l a l s „ B r u t v o g e l " i n M a z e d o n i e n bestätigt w i r d . E i n e z w e i t e Z o n e u m f a s s t N o r d m a z e d o n i e n ; a u c h d i e s e r R a u m w u r d e v o n Strese mann i n z w e i A b s c h n i t t e u n t e r t e i l t : d e r s ü d l i c h e r e i c h t e b i s V e l e s b z w . b i s z u r G o l e s n i c a p l a n i n a , der nördliche bis Skoplje b z w . bis z u m Südabhang der Sar p l a n i n a . D i e s e z w e i t e N o r d m a z e d o n i e n u m f a s s e n d e Z o n e h a b e n n a c h Stresemann folgende A r t e n erreicht : Sitta n. neumayer, Phylloscopus bonelli orientális, Hippolais pallida elaeica, Sylvia hortensis crassirostria, Sylvia subalpina albistriata, Monticola s. solitarius und Oenanthe hispanica melanoleuca. Sitta n. neumayer i s t , w i e Reiser s c h r e i b t : „ e i n e ä u s s e r s t c h a r a k t e r i s t i s c h e V o g e l g e s t a l t für d i e f e l s i g e G e g e n d e n d e r m e i s t e n T e i l e d e s L a n d e s " . Z u r B r u t z e i t f a n d i c h d e n F e l s e n k l e i b e r n o c h bei V e l e s : h i e r dürfte die N o r d g r e n z e seiner V e r b r e i t u n g ver l a u f e n . W i e b e i a n d e r e n A r t e n — i c h n e n n e n u r Hippolais olivetorum und Erythropygia galactotes syriacus — reicht a u c h b e i m Felsenkleiber das Verbreitungsgebiet im N o r d w e s t e n wesentlich weiter u n d z w a r bis h i n a u f m u h D a l m a t i e n . D e r Berglaubsän ger ist B r u t v o g e l i n G r i e c h e n l a n d , M a z e d o n i e n u n d Südbulgarien u n d w i r d h i e r d u r c h d i e g r ö s s e r e R a s s e Phylloscopus bonelli orientális v e r t r e t e n . B e r e i t s Stresemann ver m u t e t e , d a s s diese R a s s e des B e r g l a u b s ä n g c r s n o c h bei S k o p l j e „ a l s B r u t v o g e l v o r k ä m e " . D i e s e A n n a h m e h a t d u r c h d i e F e s t s t e l l u n g e n Karamans (8) i h r e B e s t ä t i gung gefunden, der d e n Berglaubsänger hier als B r u t v o g e l fand. E i n e A r t , die unter dessen die G r e n z e n N o r d m a z e d o n i e n s weit überschritten hat u n d weiter n a c h N o r d w e s t e n v o r g e d r u n g e n i s t , i s t Hippolais pa/lia elaeica. D i e A r t bewohnt Südost e u r o p a u n d i s t i n M a z e d o n i e n e i n h ä u f i g e r B r u t v o g e l . W i e Trischler mitteilte, hat der B l a s s - s p ö t t e r 1 9 4 3 i n S ü d u n g a r n g e b r ü t e t . Sylvia hortensis crassirostria ist „ e i n e j e n e r A r t e n " — s c h r e i b t Stresemann (18) — „ d i e a n d e r W e s t k ü s t e d e r B a l k a n h a l b i n s e l w e i t n a c h N o r d e n h i n a u f g e h e n , j e d o c h n i c h t t i e f i n s I n n e r e des L a n d e s v o r g e d r u n g e n s i n d " . Gengier (4) h ö r t e z w a r E n d e A p r i l u n d i n M a i O r p h e u s g r a s m ü c k e n a n e i n i g e n Plätzen Serbiens singen, e i n B r u t n a c h w e i s liegt jedoch nicht vor. D i e Nordgrenze des V e r b r e i t u n g s g e b i e t e s dürfte bei V e l e s l i e g e n ; h i e r w u r d e die A r t m e h r f a c h v o n Banzhaf, Fehringer u n d Henriéi als B r u t v o g e l bestätigt. A e h n l i c h w i e bei der vorher g e h e n d e n A r t l i e g e n d i e V e r h ä l t n i s s e a u c h b e i Sylvia subalpina albistriata. I m Gegen s a t z z u r O r p h e u s g r a s m ü c k e geht diese A r t a b e r a u c h ins I n n e r e des L a n d e s ; die n ö r d l i c h e V e r b r e i t u n g s g r e n z e d ü r f t e b e i S k o p l j e l i e g e n , d a s i e Gengier (4) h i e r M i t t e J u l i vereinzelt antraf. I n Mazedonien bewohnt die Weissbartgrasmücke vor a l l e m die m i t Kermeseichengestrüpp bestandenen Berghänge u n d ist hier nicht selten. Monticola s. solitaria ist B r u t v o g e l i n G r i e c h e n l a n d u n d M a z e d o n i e n ; h i e r dürfte die N o r d g r e n z e ihres Verbreitungsgebietes gleichfalls bei Veles verlaufen. V o n der M a z e d o n i s c h e n K o m i s s i o n w u r d e die B l a u m e r l e i n der bei Veles liegenden T o p a l k a S c h l u c h t s o w i e v o n Banzhaf. Henrici u n d m i r i n der ebenfalls bei Veles gelegenen B a b u n a - S c h l u c h i z u r B r u t z e i t a n g e t r o f f e n . Oenanthe hispanica melanoleuca gehört
344
i n M a z e d o n i e n z u d e n weitverbreiteten, häufigeren Brutvögeln. I n X o r d m a z e d o n i o n k o m n i t der Gilbsteinschmätzer n o c h bei Veles häufig vor, w i r d jedoch s c h o n i n der U m g e b u n g v o n S k o p l j e s e l t e n e r . Karaman (8) t r a f i h n h i e r a n d e n H ä n g e n d e s V o d n o an. Für B u l g a r i e n wurde die A r t gleichfalls als B r u t v o g e l nachgewiesen. Während der Gilbsteinschmätzer nördlich v o n Skoplje n o c h n i c h t festgestellt w e r d e n könnte, geht er wie viele andere hier besprochene A r t e n a n der Westküste G r i e c h e n l a n d s bis D a l m a t i e n hinauf. Ausser d e n oben bereits erwähnten Blassspötter h a b e n einige A r t e n b e i i h r e m V o r d r i n g e n aus d e m o s t m e d i t e r r a n e m R a u m n a c h N o r d w e s t e n die N o r d g r e n z e N o r d m a z e d o n i e n s b e r e i t s ü b e r s c h r i t t e n . Stresemann g i b t für d a s V o r d r i n g e n d e r A r t e n d r e i L i n i e n a n : Cettia c. eetti h a t d a s G e b i e t u m V r a n j e , Emberiza melanocephala, Calandrella cinerea moreatica u n d Lanius Senator h a b e n d a s G e b i e t u m N i s u n d Motacilla flara feldegg s o w i e Falco n. naumanni das Gebiet u m P a l a n k a erreicht. E s scheint m i r , dass einige ostmediterrane E l e m e n t e , die seit früheren Zeit s c h o n a u s d e m K a r p a t h e n - B e c k e n b e k a n n t w a r e n , -wie Calandrella cinerea, Motacilla flara feldegg, Falco naumanni, Parus lugubris, Luscinia melanopogon Mitteleuropa durch d e n s e l b e n W e g e r r e i c h t h a b e n , e b e n s o w i e j ü n g s t Dryobates syriacus balcanicus. W a s d i e S c h n e l l i g k e i t i h r e s V o r d r i n g e n s a n b e t r i f f t , so w e r d e n j e d o c h a l l e b i s h e r b e s p r o c h e n e n A r t e n v o n Streptopelia d. decaocto ü b e r t r o f f e n . D i e A u s b r e i t u n g der Türkentaube ist v o m B a l k a n her i n einem geradezu stürmischen T e m p o verlaufen ; i n n e r h a l b der l e t z t e n J a h r e n w u r d e sie i n g r o s s e n T e i l e n des n ö r d l i c h e n u n d d e r nordwestlichen Jugoslavien, i n U n g a r n , Oesterreich, Tschechoslovakeiund Deutsch l a n d als B r u t v o g e l festgestellt u n d neuerdings ist die A r t a u c h i n Südschweden b e o b a c h t e t w o r d e n , s i e h e Keve, Niethammer (12) u n d Stresemann (19). J e d e n f a l l s i s t es n i c h t u n i n t e r e s s a n t , d i e V e r ä n d e r u n g e n d e r V e r b r e i t u n g s g r e n z e n mancher A r t e n , die sich heute vor unseren A u g e n vollziehen, zu beobachten u n d a u f m e r k s a m z u v e r f o l g e n . E s hat d e n A n s c h e i n , a l s ob einige des aus d e m o s t m e d i terranen R a u m nach Nordwesten vorgestossenen A r t e n die heute erreichten V e r b r e i t u n g s g r e n z e n i n n e h i e l t e n : K l i m a u n d d i e B e s c h a f f e n h e i t des Lebensraumes sind offenbar Schranken, die m a n c h e A r t e n n i c h t weiter v o r d r i n g e n lassen. A n d e r seits k ö n n e n w i r d a m i t rechnen, dass a n d e r e A r t e n i n d e n k o m m e n d e n J a h r e n n o c h weiter n a c h M i t t e l e u r o p a v o r d r i n g e n werden. D a s beweist uns das V o r k o m m e n der Türkentaube i n Deutschland.
Literatur 1. Banzhaf, W.: E i n B e i t r a g z u r A v i f a u n a M a z e d o n i e n s . ( J . f. 0 . , 7 9 , 1 9 3 1 , p . 3 1 9 - 3 2 3 ) 2. Clarké, G.: N e s t i n g i n M a z e d o n i a . ( I b i s , 1 9 1 7 , p . (340—643) 3. Fehringer, 0.: D i e V o g e l w e l t M a z e d o n i e n s . ( J . f. O . , 7 0 , 1 9 2 2 , p . 8 9 — 1 2 3 ) 4 . Gengier, J.: Balkanvögel. ( A l t e n b u r g , 1920) 5 . Harrison, J. — Pateff, P.: A n ornithological survey of Thrace, the Islands of Samothraki, Thaos a n d Thasopulo i n the N o r t h Aegean, a n d observations i n the S t r u m a v a l l e y a n d the R h o d o p e M o u n t a i n s , Bulgária. (Ibis, 1937, p . 582—020) 6. Ilic, A . : D i e B r u t v ö g e l i n d e r U m g e b u n g v o n B i t o l j . ( M a n u s k r i p t , 1942) 7. Jordans, A. V.: B e i t r a g z u r K e n n t n i s d e r V o g e l w e l t B u l g a r i e n s . ( M i t t e i l . N a t . W i s s . I n s t . S o f i a , X I I I . 1940, p . 4 9 — 1 5 2 ) 8. Kai-aman, S.: D i e V ö g e l d e r U m g e b u n g v o n S k o p l j e . ( B u l l . S o c . S c i e n t . S k o p l j e , V I . 1928) 9. Makatsch, W.: E i n i g e n e u e B r u t v ö g e l M a z e d o n i e n s . ( O r n . M b . , 5 1 , 1 9 3 4 , p . 21 — 31) 1 0 . Makatsch, W.: W e i t e r e n e u e B r u t v ö g e l M a z e d o n i e n s . ( F e s t s c h r . P r o f . L . Müller, M ü n c h e n , 1948) 345
II. Iii. 13. 14. 15.
16. 17. 18. 19.
Makatsch, W.: D i e V o g e l w e l t M a z e d o n i e n s . ( L e i p z i g , 1950) Niethammer, G.: D i e B r u t d e r T ü r k e n t a u b e i n W i e n . ( J . f. O . , 9 1 , 1 9 4 3 , p . 2 9 6 - 3 0 4 ) Reiser, 0.: M a t e r i a l i e n z u e i n e r O r n i s B a l c a n i c a . I I I . G r i e c h e n l a n d . ( W i e n , 1 9 0 5 ) Reiser, O.: D e r gegenwärtige S t a n d der ornithologischen B a l k a n f o r s c h u n g . ( J . f. O . . 74, 1 9 2 6 , p . 3 1 1 - 3 1 4 ) Schranke, H. — Wolf, A.: Beiträg zur K e n n t n i s der Vogelwelt BulgärischMazedoniens. '. ( J . f. O . , 8 6 , 1 9 3 8 , p . 3 0 9 - 3 2 7 ) Staden, A. G. L.: N o t e s o n B i r d s r e c e n t l y o b s e r v e d i n M a z e d o n i a . (Ibis, 1917, p . 4 2 9 - 4 3 3 ) Sladen, A. G. L.: F u r t h e r n o t e s o n t h e B i r d s o f M a z e d o n i a . (Ibis, 1918. p . 292—300) Stresemann, E.: A v i f a u n a M a z é d o n i c a . (.München, 1920) Stresemann, E.: D i e T ü r k e n t a u b e i n B a y e r n ; ( O r i o n , I I I , 1 9 4 8 , p . 152)
Bemerkung. Makatsch hat die V o g e l w e l t M a z e d o n i e n s m e h r e r e J a h r e h i n d u r c h c i g e n h e n d erforscht, vorüber er u n s i n einem, s t a t t l i c h e n B a n d e referiert (1950). S e i n e R e s u l t a t e s i n d für a l l e O r n i t h o l o g e n des K a r p a t h e n - B e c k e n s v o n h ö c h s t e m Interesse, w e i l sie u n s a u f d i e Möglichkeit des E r s c h e i n e n s w e i t e r e r A r t e n v o n Süd osten her a u f m e r k s a m m a c h e n , welche B e w e g u n g seit d e n J a h r e n 1925—1930 e i n e m b e d e u t e n d e n A u f s c h w u n g e r f u h r . Z u d e n A n g a b e n Makatsch's vorliegender Studie m ü s s e n w i r hinzufügen, d a s s e i n i g e A r t e n s c h o n seit l a n g e r Z e i t a l s B r u t v ö g e l a u s U n g a r n , b z w . a u s d e m K a r p a t h e n - B e c k e n b e k a n n t s i n d , s o z . B . Calandrella cinerea (Hortobágy, K a s a n - P a s s ) , Pärus lugubris (Siebenbürgen), Motacüla flava feldegg ( B á c s k a . B á n á t ) , Lusciniola mclanopogmi ( V e l e n c e e r See, K i s b a l a t o n , N e u s i e d l e r s e e , M e z ő s é g e r S e e n g e b i e t i n S i e b e n b ü r g e r n ) , Laniits Senator ( b e s o n d e r s i n d e n w e s t l i c h e n T e i l e n P a n n o n i e n s ) , Falco riaumanni (Südpannonien, Bácska, Bánát, südliches Sieben b ü r g e n ) , Oenanthe hispariica (Kasan-Pass), usw. W i r weisen hier besonders a u f die S t u d i e n v o n Lintia, Weigold usw. h i n . Solche F a u n a - E l e m e n t e sind weiters Falco cherrug, Aqttilu heliaca, Meraps apiaster, Oxyura leueoeephala, LocitsteHa luseinioides, Monticola saxatilis E d e l r e i h e r u s w . S c h a r f z u u n t e r s c h e i d e n v o n d i e s e n s i n d jene A r t e n , w e l c h e e r s t j ü n g s t v o r g e d r u n g e n s i n d (Streptopelia decaoeto, Dryobates syriactis, Hvppolais pallida), weiter a u c h solche, die ausserhalb der B r u t z e i t i m K a r p a t h e n B e c k e n erscheinen, über welche a n anderer Steile berichtet w i r d . Red.
3 16
