A DEBRECENI EVANGÉLIKUS ELEMI ISKOLA

A DEBRECENI EVANGÉLIKUS ELEMI ISKOLA

ÖTVEN ÉVES TÖRTÉNETE 1 8 86 - 1 9 3 6 .

ÍRTA: ELEFÁNTY

SÁNDOR

IGAZGATÓ-TANÍTÓ.

Nyomta Beke Zoltán könyv- és lapkiadóvállalata Debrecen, Füvészkert u. 9. sz.

A DEBRECENI EVANGÉLIKUS ELEMI ISKOLA

ÖTVEN ÉVES TÖRTÉNETE, 1 8 86 - 1 9 3 6 .

ÍRTA: ELEFÁNTY

SÁNDOR

IGAZGATÓ-TANÍTÓ.

Nyomta Beke Zoltán könyv- és lapkiadóvállalata Debrecen, Füvészkert u. 9. sz.

Iskolánk igazgatója kérésére előszót kellene írnom iskolánk törté­ netéhez. Őszintén szólva, nehéz feladat ez az én számomra. Mint a re­ álizmus híve nem vagyok barátja a történelemnek. Akárhányszor átér­ tékeljük, helyesbbítjük, bővítjük, szűkítjük, újra írjuk egy-egy kornak a történelmét, hiú illúzió az, ha azt hisszük, hogy ez az így megírt ok­ nyomozó avagy szellemtörténet fedi annak a kornak a letűnt életét. Az Élet-csoda olyan mély, kifürkészetlen és kifürkészhetetlen, annyi isme­ retlen erő és törvény mozgatja, annyi misztériummal érintkezik a hatá­ rain, annyira megismerhetetlenek a történelemben szereplő neves és névtelen emberek, egyének és tömegek, hogy a történetírás, — ne ne­ hezteljenek reám a történet-írók és történet-tanárok e vélemény-mon­ dásért —, nemes, tiszteletreméltó, de hiú igyekezet, amely csak vázla­ tos rajzát adhatja egy kornak, de nem annak a kornak az „életképét." így van ez egy iskola, kivált a mi iskolánk élet-történetével is. Elefánty Sándor igazgatónk hosszú évek alatt szorgalommal, hűséggel, buzgalommal gyűjtögette az anyagokat, rajzolgatta a grafikonokat, írt, számolt, rajzolt, rendszerezett, statisztikai táblákat állított össze, fel akarta markolni féltő gonddal iskolánk 50 esztendei életét, de nem ő rajta múlt, hogy ebben az alapos, pompás történetben még sincs benne a mi iskolánk 50 éves élete : az a sok báj, szépség, kedvesség, üdeség, tréfa, aranyos humor, csengő kacagás, áhítatos gyermekima és ének, tágranyílt szemű csodálkozás, bohó gyermekboldogság, épen az, ami iskolánk életének ízt, színt, kedvességet, felejthetetlen élményszerűséget adott. Iskolánk történelméből csak azt lehet megírni, ami elmúlt, ami a Múlté, de ami él, ami örök, ami ott él még ma is frissen, ragyogó, mosolygó, könnyes szemű emlékképen az édesanyák képe mellett a deresedő hajú volt tanítványok szívében, azt nem lehet, de nem is kell megírni. Be van az oda írva a szeretet aranyával örökre. Iskolánk történetéről annyit lehet írni röviden: mindenki szerette, mindenki szereti és reméljük, hisszük, ezután is szeretni fogja mindenki. Ebben az élő, el nem múló szeretetben van benne a mi iskolánk élete, múltja, jelene, jövője, tanítóink hűséges munkája, átélt hivatása, áldo­ zatos elégése, iskolánk nemes hagyománya, szelleme, hűsége és áldásos missziója. Erről azonban mások ítéljenek, iskolánké csak az igyekezet. Pass László. alesperes, ískolaszéki elnök.

1. AZ ISKOLAALAPÍTÁST MEGELŐZŐ ÉVEK. Debreceni evang. egyházunk 1883-ban megalakulván, híven evan­ gélikus múltúnkhoz, elemi iskolát állított 1886-ban a maga erejéből, tudván, hogy egyházunk megerősödését, fejlődését, majd felvirágzását elsősorban az iskola munkálja. 1883. februárjában Materny Lajos beiktatásakor azt mondta: „A köztudat szerint az a nemzedék lesz erős oszlopa egyházának, amely már gyermek korában szívja magába azt a levegőt, mely egyházát élteti. Ehhez azonban szükséges, hogy iskolája legyen az egyháznak. Az iskola élén álló tanerők ne legyenek felekezetközi gondolkozásúak.“ (Materny Lajos Visszaemlékezései 16. lap.) Beiktatása közebédjén ő maga kezdte meg az iskolaállításra való gyűjtést 50 frt-tal. Ez a mustármagnyi öszszeg indította el híveink buzgalmát: gyűjteni a magunk iskolájára, ahol nem kell gyermekeinknek tandíjat fizetni, mint a ref. iskolákban. Már 1884.-re fel akarta állítani Materny Lajos az iskolát, de bizony két év telt el, mire az iskola megnyílt. Az előkészítő évek idején le­ tárgyalta egyházunk az iskola felállításának minden kérdését: kérvé­ nyezett a tanfelügyelőség útján a vallás- és közoktatásügyi miniszter­ nél, felsőbb egyházi hatóságainknál, Debrecen szab. kir. város tanácsá­ nál, emellett híveinket is áldozatkészségre hívta fel. Megalkotta az iskola szervezeti szabályzatát, ahogy a régi jegyzőkönyvek mondják: a „Ren­ dezethet, (Lásd később.) Materny Lajos az iskolával egyidőben templomot is akart építtetni. Ez ugyan csak 1889-ben következett be. Ezért 1885 nyarán Németor­ szágba átázott. Támogatást kért a különféle német Gotteskastenektől, mindenütt agitálva az evang. iskoláért és templomért. Útja sikerrel járt, mert 1886-tól 1918-ig, az összeomlásig, a német jótékonyegyesületek korsójából sose fogyott ki az olaj : a Gusztáv Adolf Egylet, a Leip­ ziger Hauptverein, a bajor, a hamburgi, meklenburgi, a szász, a würtenbergi Gotteskastenek segítsége mindig eljutott Debrecenbe. Ezek az adományok segítették az egyházat a hívek áldozatkészségét is hozzá­ számítva. Ebből építették fel a templomot és az iskolát. A hívek áldozatkészsége az iskola felállításáért szépen nyilatkozott meg. Álljon itt az áldozatos nemes lelkek neve okulásul, példamutatóul a jövendőnek: Adakoztak: 1883-ban és 1884-ben: Materny Lajos ívén: Materny Lajos 50 írt, Szojka Gyula 5 frt, Liszka Nándor 5 írt, Posszert János 4 frt, Forgách Károly 2 frt, Oszterlamm Ernő 10 frt, összesen 79frt-ot. 5

1885-ben: Alibán Mihályné. özv. Beczner Jánosné, Forgách Ká­ roly, Géressí Kálmánné, Handtel Vilmos, Kalapos Társulat, özv. Kenderessy Jánosné, Kun Béláné, László Józsefné, Lux Lajosné, Makkay Ferencné, Malatinszky Ferenc, Materny Károly, Materny Lajos, Oster­ lamm Ernő, Osterlamm Ármin, Petrisiny Jakab, Tamássy Károly. Öszszesen 453 frt-ot. 1886 bán : tíálint Sámuel, Bárdoss Géza. id. Benyáts Emil, Böhm Sámuel, Forgách Károly, Gáli Ferenc, Ganofszky Lajos, Gréh Mihály, Hrabéczy Antal, Hüse György, Kacskovics Ivánné, Kaszanyitzky Endre, id. Krausz Gyula, Kolossá Ádám, Mayer Ferenc, Materny Lajos, Oláh Károly, Petrisiny Jakabné, Posszert János, Prunyi Gedeon, Róth Már­ ton, Steinacker Sándor, Sesztina Lajos, Schäfer Ferdinánd, dr. Széchy Emil, Szliuka István, Thassmer Hugó, Tamássy Károly, Thieszen Hen­ rik, Weszter István, Záthorszky Istvánná. Összesen 587 frt-ot. 1881-ben: id. Benyáts Ernő, Forgách Káro'y, Kaszanyitzky Endre, Kolossá Ádám, Kom ád János, Materny Lajos, Materny Károly, Schäfer Ferdinánd, Szepessy Géza, Sztankóczy Mihályné Tamássy Károly, Debreczeni Első Takaré cpénztér, Ipar- és Kereslted ;lmi Bank, István gőz­ malom, Takarék- és Hitelintézet. Összesen 675 frt-ot. Összes adomá \y iskolcfelállitásra : 1794 irt. Ferenc József király őfelsége 200 frt-ot adott iskolánk felállítá­ sához, a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur saját kíadványú tan­ szereit, képeit, térképeit adományozta iskolánknak. Városunk előbb említett pénzintézetei: a Debreczeni Első Taka­ rékpénztár, az Ipar- és Kereskedelmi Bank, a Takarék- és Hitelintézet, az István gőzmalom 1887. óta 50 éven át, évről-évre kisebb-nagyobb összeggel támogatták iskolánkat. Közegyházunk hazai jótékony egyesületeitől, mint az evang, egyet, gyámintézet és egyéb egyesületektől is remélt és kapott egyházunk se­ gítséget minden évben 1918-ig. Tandíjakból is remélt pár száz forintnyi bevételt. így az első iskola-év fenntartása anyagilag biztosítva volt. Az iskola szervezeti szabályzata, a „Rendezet", főbb vonásokban ezt mondja: „Az iskola két tanító vezetése alatt egy fiú- és egy leány­ iskolából áll négy-négy osztállyal (két osztatlan iskola egy fedél alatt), ahol csoportos tanítás folyik (I. II.—III. IV. o.) a Tiszai evang. egyházkerület 1880-ban kiadott népiskolai tanterve szerint. A III. sztálytól a német nyelv kötelező tantárgy." Okleveles tanítókat alkalmaz egyházunk próbaidőre, segédtanítói minőségben. A tanítók fizetése, ha rendes tanítókat alkalmaz, 360 frt fizetés és 100 frt lakbér, ha pedig segédtanítókat 240 frt fizetés és 100 frt lakbér. Ehhez a fizetéshez megadja az egyház azt a fizetéskülönbözetet, amit a helybeli hitfelekezeti iskolák tanítói kapnak, ha fedezet mutatkozik rá. (1887-ben meg is kaptak a tanítók a 60—60 forintnyi különbözetet.) Az iskola igazgatója a lelkész, felügyeleti hatósága az „iskolai ta­ nács" (iskolaszék.) 6

Az első iskolaszék tagjai voltak : Materny Lajos iskolaszéki elnök és igazgató, Posszert János egyházfelügyelő, Schäfer Ferdinánd iskola­ felügyelő, Boczkó Sámuel, Handtel Vilmos, Konrád János, Liszka Nán­ dor, Oszterlamm Ernő, Roth Márton, Steinacker Sándor, Szojka Gyu­ la, Weszter István. Evang. tanulók tandíjat nem fizetnek. Vegyes-házasok féltandíjat, másvallásúak 4 frt-ot fizetnek. Mire 1886. szeptembere beköszöntött, az iskolát 120 frt külön adományból bebútorozták, a közoktatásügyi miniszter és magánosok ál­ tal adományozott taneszközökkel, térképekkel, képekkel, természetrajzi és természettani gyűjteményekkel úgy felszerelték, hogy mint a „Ren­ dezet“ az iskolai év megnyitása előtti napokban mondja : „így felsze­ relt iskola nincs Debrecen városában.“ Iskolahelyiségünk egyelőre bérelt helyiségben, a régi Nagyvárad­ utca 2087. számú, ma Ferenc József-út 79. sz. alatti Gaál-féle házban volt két udvari szobában, ami egyúttal egyházunk imaterme is volt. Az iskola első évi költségvetése 1126 forint bevétellel szemben ugyanannyi kiadást mutat. 2. AZ ISKOLA ELSŐ ÉVTIZEDEI. 1886. nyarán választotta meg egyházunk Kézdy (Kubacska) Istvánt a leányiskola, Hollós (Holczhammer) Istvánt a fiúiskola tanítójává, „pró­ baidőre, segédtanítói minőségben." (1886. VIII. 8. jzkv.) 1886. évi szeptember hó 5-én, ünnepi istentisztelet keretében nyílt meg iskolánk. Zelenka Pál hegyaljai főesperes, később püspök, avatta fel az imaházat és az iskolát Éarbaky János egyházkerületi főjegyző segédletével. A Debreczeni Ellenőr így ír az iskola megnyitásáról 1886. év IX. 6-iki számában : „Iskola megnyitás. A helybeli ág. h. evang. egyház szept. 5.-én nyitotta meg két tanteremmel ellátott új iskoláját, mely a Nagyvárad­ utcai Gál-féle házban van, ott az egyház imaterme is, rendes, tágas, célszerű helyiségben. A megnyitáson Zelenka .Pál főesperes és Farbaky János egyházkerületi főjegyző jelentek meg. Örömmel szemlélték és üd­ vözölték az egészen ifjú, de gyors szilárdulásnak indult egyház ezen újabb haladó lépését. Az imaterem megtelt intelligens női- és férfikö­ zönséggel erre az alkalomra. A városi hatóság Csurka János szenátor­ ral, a tanügyi hatóság Kiss József kir. tanfelügyelővel volt képviselve, Nyíregyházát hat tanító képviselte. Igen szépen orgonázott a kis 10 éves Pazár István és Holczhammer (Hollós) István tanító." Az iskolamegnyitó programmját így mondja el az egykori tudó­ sítás : 1. Prelúdiumot orgonái: Pazár István 10 éves kis fiú. 2. Jóra vezérlő mennyei fény, Ének orgonakísérettel: Holczham­ mer István. 3. Zelenka Pál felavatja az iskolát. 7

4. Erős vár a mi Istenünk. Pazár István orgonajátéka. 5. Steinacker Sándor alkalmi énekkara énekel. 6. Beszél: Farbaky János. 7. Maradj meg kegyelmeddel. Közének. Offertorium az iskola javára. A hívek, egykori elbeszélők szerint, boldogsággal, örömmel szem­ lélték az új iskolát, üdvözölték az új tanítókat, gyönyörködtek az új tanulóseregben. Beiratkozott a leányiskola négy osztályába 29 tanuló (14, 7,5, 3), akik közül evang. 18, ref. 1, róm. kath. 5, izr. 5. A fiúiskola négy osztályába 19 tanuló (6, 4, 2, 7j, vallás szerint: 17 evang, 2 ref. Öszszesen 48 tanuló. Vallás szerint: 35 evang., 3 ref., 5 róm, kath., 5 izr. így indult el a piciny evang. iskola kicsi létszámmal, a kezdet minden nehézségével küzködve, idegenül Debrecenben, ahogyan Matemy Lajos mondja 1887. évi lelkészi jelentésében: „Az evang. iskola egészen szokatlan új dolog volt Debrecenben s minden eddigi intézke­ désünk a nagy közönség részéről némi bizalmatlansággal fogadtatott mégis rendíthetetlen bizalommal, hittel a jövendő iránt elindult, hogy nevelve tanítással haladjon töretlen úton, új csapásokon előre. Se gáncs­ vetés, se rosszakarat, se kritika meg nem ingatta útján ; szeretet te­ remtette, az is tartotta fenn. Az Evang. Filléregylet, 1885-ben megalakulván, főfeladatának te­ kintette,, alapszabályai is ezt írják elő, az iskola istápolását, a tanítói illetményekhez való évről-évre való hozzájárulást. Egyházunk is évrőlévre többet áldozott költségvetésében iskolájára, természetesnek találta, hogy iskola nélkül nincs is egyházi élet, jövendő egyháztagok nevelése, új jövendő. Adassák hála, elismerés mind a kettőnek: Egyháznak, Filléregy­ letnek. Az iskola veteményes kertje lett ez egyháznak, abból új jöven­ dők eszméi keltek életre, erősítették, nevelték az egyházat, tekintélyt szereztek az evangélikus névnek, az iskola jó híre-neve látogatottságot, társadalmi elismerést teremtett Debrecen határán kívül is. A hívek iskolaáilítási munkája nem fellobbanó lelkesedés szalma­ lángja volt, hanem tervszerű munka. Mutatja tervszerűségüket, hogy az iskolaszék tagjai következetesen látogatták az iskolát, hallgatták a ta­ nításokat hétről-hétre, — egykori feljegyzések szerint, — minden egy­ házi elöljáró be volt osztva látogatásokra. Gyűléseken tárgyalták az is­ kola anyagi, szellemi ügyeit, meglátták a hiányokat, fogyatékosságokat. Schäfer Ferdinánd iskolafelügyelő áldozatkészsége sok mindent pótolt, megszerzett az iskolának, amiben szükséget szenvedett. A két fiatal tanító is lelkesedéssel fogott munkájához. Azt írja róluk Materny Lajos élete alkonyán: „A két fiatal tanító, dicséretükre legyen mondva, hogy a csekély javadalom dacára, nem saját anyagi érdekük előmozdítására fektették a fősúlyt, hanem arra, hogy a rájuk bízott iskolát felvirágoztassák és megkedveltessék. Az evang. iskola ha­ marosan a középosztály kedves iskolája lett s már néhány év múlva az volt az általános vélemény, hogy az evang. iskola a legjobb iskolája Debrecennek,“ (Materny Lajos Visszaemlékezései, 17. lap.) 8

így emelkedik iskolánk Debrecenben, az „iskolák városáéban az elsők közé. Mustármag lesz, kelesztő, kultúra-nevelő intézmény, vilá­ gossága emelte a debreceni kultúrát, fénye összefonódott a testvéridézet négy évszázados evangéliumi fényességével. Hogy milyen szívósággal éltek, áldoztak eleink iskolánkért, mu­ tatja az egyház 1905. évi költségvetése Eszerint 1283 K-át illeszt be a iskolára, hozzáad a Filléregylet 800 K-át, így 2,000 az iskolahozzájá­ rulás összege. Méltó elődeinkhez. S ezt az áldozatot olyan természe­ tesnek találták, hogy gyűléseiken zokszó se hallatszott a nagy iskolai kiadások miatt. Akkor 2000 K, ma 2000 P az egyházi hozzájárulás mértéke az iskolai kiadásokhoz. Akkor két osztálytanítóért 2000 K,ma négyért 2000 P. Az iskola 1886. december 23-án mutatta be első nyilvános mun­ káját, megrendezve Debrecenben az első karácsonyfa-ünnepélyt. Ezt az ünnepet Materny Lajos kezdeményezte először Debrecenben. Az Evang. Filléregylet áldozatkészsége teremtette elő a tátrai fát, a sze­ gények felruházásához szükséges holmikat, az iskola két tanítója taní­ totta be a szép ének- és szavalati számokat. A kéthangú dalok, a jel­ legzetes karácsonyi dalok, a gyertyák fénye, az ajándékok sokfélesége maradandó érzéseket nevelt a lelkekben: „Ezt cselekedjétek az én em­ lékezetemre !“ — mondta Jézus s azóta 50 éven át mindig kigyul a szeretet fája templomunkban 46 éven a Filléregylet, 4 év óta a szülők áldozatából. Elindulnak a szeretet angyalai, hogy felruházzák az elha­ gyottat, az éhezőket megelégítsék, hogy leolvasszák a lelkekről a gyű­ lölet jegét. Ennek az ünnepnek nevelő értéke lassan megmutatkozott Debrecen további életében : a tanítványok serege elterjesztette város­ szerte s ez a hatás ma is épít, nevel, mélyít, szíveket, lelkeket. Az első iskolai év munkájának folytonosságát megszaggatta a him­ lőjárvány pusztítása. Még az egészségesek se jártak iskolába. így vé­ dekeztek a himlőjárvány ellen, nem lévén kötelező a védhímlőoltás. Az első év vizsgái eredménye így is bíztató volt. Az egyház és az egyházmegyei jelentések elismeréssel nyilatkoztak tanítóink működé­ séről. Év végén Kézdyt is, Hollóst is véglegesítették állásukban évi 400 frt fizetéssel és 100 frt. lakbérrel. A szülők érdeklődése az iskola iránt oly nagy volt, hogy a máso­ dik évre a tanulók száma 48-ről 78-ra emelkedett. (29 fiú 49 leány,) Ebből 43 az evang. (előbb 35), 35 a másvallású (előbb 13) Az izr. vallású tanulók nagyszáma is feltűnő, 5-ről 16-ra, pedig a státusquo hit­ község iskolája is új volt, 1886-ban alakult. Az 1889-890, iskolaévben 11 gyei több, 89 tanuló iratkozott be, (46 fiú, 43 leány), ebből 39 az evang., 50 a másvallású, köztük 24 az izraelita. Ettől az évtől megnyílik az V. leányosztály 6 tanulóval. Az I—VI. fiúosztályt Hollós István, a IV—V. leányosztályt Materny Lajos vezeti félévig, azután Kézdy veszi át az I—III. osztályhoz a IV—V. osztályt is. Ebben az iskolai évben már az egyház Miklós-uica 3. számú saját házában, az átalakított földszintes iskolahelyiségbe költözik isko­ lánk. Akkor épült templomunk is. Itt négy helyisége volt iskolánknak. 9

A mai lépcsőház és az I. osztály helyén volt a fiúiskola, középen az előszoba, jobbra a kézimunka, belül a leányok terme. A termek ala­ csonyak voltak, mély ablakokkal, Materny Lajos már az átköltözködés előtt felvetette a vegyes osz­ tályok tervét, de az iskolaszék, számolva a debreceni viszonyokkal, a szülők felfogásával, akik idegenkedtek a fiú-leányosztályoktól, a tervet elvetette. Féltek az iskola elnéptelenedésétől. Az V. leányosztály felállításával egy harmadik tanerőt is alkal­ mazni kellett, aki a leányok női-kézimunkaoktatását is vezette. A Fil­ léregylet 120 frt évi segítséget ajánlott fel az egyháznak e célra, mint eddig is. Külön gyűjtés 100 frt-ot hozott. 1890. őszén megválasztották segédtanítónőül Rohács Idát, aki az 1890-91. iskolaévben működött iskolánknál, tanítva az időközben megnyílt VI. osztállyal a IV. és V. osztályt, Az iskolai létszáma 90-re emelkedett (42 fiú, 48 leány), abból evang. 52, másvallásű 48. Oszterlamm Ernő ref. főiskolai tanár, hítsorsosunk, Géressi Kál­ mánná édesapja, 1890-ben az evang. Filléregyletnek „az iskolánál mű­ ködő kézimunkatanítónő javadalmazásara“ három raktárpénztári rész­ vényt ajándékozott A következő évben pedig az „Oszterlamm Ernő alapítványt“teremtette meg egyházunknál azzal a tizenöt drb. pénzintéze­ ti részvénnyel (11 vidéki, 4 helybeli takarékpénztári), melynek jövedel­ me felerészben — 14x25 frt. — egyedül az iskola fenntartására fordíttassék, másik felerésze családi igényeket elégítsen ki.“ így átlag 300 frt, évi jövedelemhez jutott iskolánk. Ma is meghatottsággal gondolunk a nagy alapító nemes tettére, aki szívvel, lélekkel, anyagiakkal is sietett az iskola jövendőjének biz­ tosítására. Emlékét iskolánk lapjaira írjuk fel örök emlékezetül. 1891. 92. évben Nagy Júliát, 1892.-93.-ban Blósz Júliát alkalmaz­ ták segédtanítónőül. Kézdy Istvánt, 1892. augusztus végén Nyíregyhá­ zán választották meg rendes tanítóul, megvált iskolánktól, ahol nagy. ügyszeretettel, hivatással dolgozott, emberfeletti mimkát végezvén a tel­ jesen osztatlan leányiskolában 1886.-tól 1892.-ig. Helyére Topscher La­ jost választotta meg egyházunk, aki az I.-VI. leányosztályt vezette, Blósz Júliára bízatván az I.-IÍI. leány és az I. fiúosztály. Az iskola felettes hatósága idők folyamán belátta, hogy évről-évre változó tanerőkkel nem lehet érdemleges munkát végeztetni, azért a segédtanítónői állást megszüntette, kimondván: „Tanítóinknak olyan fizetést akarunk adni. hogy ne gondoljanak eltávozásra, olyan iskolai rendtartást készítsünk, ami a tanítói munkát egyöntetűbbé, módszere­ sebbé, a tanítást értelem és gondolkodást fejlesztőbbé tegye. Az érte­ lem fejlesztése, az önálló gondolkodás emelése mellett el kell tűnnie iskolánkból a magoltatásnak, a lélekölő könyvnélkül való tanításnak, mert ez nem nevel gondolkozó embereket.“ (1893 évi VI. 30-iki isko­ laszéki gyűlés jegyzőkönyvéből.) Olyan magas gondolkodásra valló tanítási elvek ezek, amiket 50 év után a mai népiskolai tanterv tűzött ki célul. ' Effelé az örökérvényű cél felé haladt evang. iskolánk állandóan, félszázadon át. Azóta világnézeti válságok forgatták a magyar életet, 10

tantervek változtak, módszerek elavultak, vagy megújúltak, új pedagó­ giai felfogások támadtak vagy módosultak, de a mi célkitűzésünk vál­ tozatlanul maradt. „Értelemfejlesztés, önálló gondolkozásra nevelés, nem a betű, hanem a lélek eleven ereje uralkodott az iskola munkájában," Azóta új tanítói nemzedék váltotta fel egymást, más ívásúak. más lelki dispoziciókkal, de céljuk egy maradt: Az élet evangéliumáé, a lélek ön­ állóságára emelése, gondolkodó emberek nevelése, mert ez a világ fellődésének útja a tökéletesség, az Isten felé Az egyháztanács az igazgatói tiszttel, 1893-tól Zimmermann Gyula reáliskolai tanárt bízta meg, akit megbízott a tanulmányi felügyelettel, iskolalátogatási teendőkkel, tanítói értekezletek tartásával „Zimmermann ezt a tisztet csak egy évig töltötte be. Lemondása után az iskolaszék 1897. októberében az igazgatói állást nem tölti be, hanem az állás te­ endőit a lelkészre bízta," Hollós István 1894, júniusában, a győrszabadhegyi iskola tanító­ jává választatván, megvált iskolánktól, helyére Polster Adolf János tornaallyai magániskolái tanítót választotta meg egyházunk. 1894szept. óta működött iskolánkban. Fizetése 350 írt, 100 frt kántordíj, 150 frt lakbér. Próbaidőre választották. Ugyancsak Mobr Béla segédlelkészt káplántanítónak alkalmazták, akire az V-VI. leányosztály tanítását bízták. Hollós István keménykötésű, megalkuvást nem tűrő tanító volt, aki meggyőződéséből, elveiből nem engedett, inkább viselte magatar­ tása következményeit. Hálával gondolunk őrá is az iskola másik úttörőjére. A következő év tanítói változásai nem voltak jó hatással az iskolai munkára. Topscher Lajos és Moór Béla eltávoztak. Polster Adolf az I—IV. fiúosztályt vezette tovább is, az I—VI. leányosztályt 1895. évi szept. októberében Plachta Albert, majd november 1-től Keller Sán­ dor vezette. 1896-ban Geislinger Pál segédlelkészre bízta az iskolaszék az I. leányosztály vezetését, Kellerre a II—VI. leányosztályt, Polsterre az I— IV. fiúosztályt. Mivel az V—VI. leányosztály létszáma leszállt (4—5), az iskolaszék e két osztályt beszüntette. Azt a 4—5 leányt pedig, aki az V—VI. osztályba jelentkezett, beíratta a ref; leányiskolába, fizetvén értük a tandíjat és a beíratásí díjat. A milléneum évében, 1896-ban vásosunk nagy ünnepségeket ren­ dezett. Iskolánk az összes debreceni elemi iskolákkal együtt népünne­ pet rendezett a Nagyerdőn. A jövedelemből 50 frt jutott iskolánknak. A Debreczeni Éllenőr (1896. V. 3.) azt írja : „Az összes debrece­ ni elemi és középiskolák kirándultak a Nagyerdőre, ahol a sportpályán felejthetetlen szép ünnepélyt rendeztek. Már az árvalányhajas kalpagos gyermek- és ifjúsereg felvonulása megkapó volt: 3000 gyermek és ifjú árvalányhajas erdeje. A sportpályán elénekelték a Himnuszt, a Szózatot, a város kulturtanácsnoka hazafias beszédet intézett a gyermeksereghez. Aztán zász­ lók tisztelgése közben kezdetét vette a népünnepély." Schäfer Ferdinánd iskolánk felügyelője, nagy mecénásunk, 1896. 11

január hóban meghalt. A tanítói munkát megbecsülő ember volt. Gyak­ ran ellátogatott iskolánkba, ha valami hiányzott, azt rögtön megsze­ rezte, Igazi jóltevő volt, szerény köntösben, hivalkodás nélkül. Nemes alapítványt tett a tanítói fizetések javítására 5000 frtnyi összegben. En­ nek az összegnek kamatai emelték a két tanító fizetését hivány szerint évről-évre 1920-ig 100—100 frt tál. Az összeg a háború utáni években takarékbetétben is elértéktelenedett; azóta a két tanító anyagi veszte­ séget szenved. 1896 óta Keller Sándor az I—IV. leány-, Polster Adolf az I —IV. fiúosztályt vezették. A németet mind a négy osztályban (III— IV. fiú-, leányoszt) Polster Adolfra, az éneket mind a nyolc osztály­ ban Keller Sándorra bízták. Az 1900 as évek egyházunkat olyan anyagi viszonyok közé jut­ tatták, hogy a két tanítói állás illetményeit korszerűen, a városi élethez tudta alkalmazni. Kiadta a tanítói állások hiványát. Eszerint tanítói fize­ tés 1200 K , Schäfer-alapítvány 200 K, városi failletmény 100 K., lak­ bér 300 K , ötödéves korpótlék államsegélyből. Polster Adolfot, mint tanítói szolgálatban idősebbet, bízta meg a tandíjszedéssel, (1898—99.) A tandíj összege 8, 12 és 16 K. Több egyháztagunk áldozatkészsége tanítói könyvtárt teremtett, Nagy jótétemény birtokába jutott egyházunk s iskolánk kormány­ hatósági engedéllyel az egyház rendeltetésére és kezelésére bízott Má­ rül Terézia árvatartó alappal. Ennek 13.000 K tőkéje jövedelméből, — az alapítólevél rendelkezései szerint — „oly debreceni ev. vagyon­ talan egész- és félárvák segélyezendők pénzzel, ruházattal, tandíjjal és tanszerekkel,akik az evang. iskola tanulói, kik ilyen minőségüket igazolni tudják. A segélyezés megszűnik az árva 14 évével. Ha azonban jeles szellemi képességű, a segélyezés kitolható a középiskolai tanulmányok bevégzéséig.“ (Alapítólevél 4., 5., 6. sz.) Ennek az alapítványnak áldásait élvezték iskolánk szegényei, míg a devalváció meg nem semmisítette az összeget. 1904 nyarán Keller Sándor fővárosi községi tanítóvá váiaszt-tván, lemondott állásáról Helyébe Elefánty Sándor losonci tanítót válasz­ totta meg egyházunk, aki 1904. szeptembere óta tanít iskolánkban. Sesztína Lajosné, Böőr Julianna 1.000 K-ás alapítványt tett „Is­ kolába járó gyermekek ingyen ebédeltetésére." (1905. IV. 2. egyházta­ nács jegyzőkönyve.) 1903-tól állandó tanácskozások folytak Debrecen szab. kir. város tanácsa és egyházunk közt az iskola építés dolgában. Egyházunk a vá­ rostól vagy pénzbeli segítséget kért, vagy az iskola felépítését. A tárgyalások lassan haladtak előre, a város kisebb összeget akart jut­ tatni egyházunknak, mi pedig korszerű iskolát akartunk építeni, mo­ dern berendezéssel, mindazzal a kívánságokkal, ami annak az időnek megfelelt. Végre 1905-re az iskolaépítés valósággá lett, Debrecen szab. kir, város 20 418 K.t adott szerződésileg egyházunknak. Az iskolaépületet Stégmüller Árpád építész tervezte és építette fel. Az iskolaépületet gázvilágítással, csatorna,- és vízvezetékkel ren­ dezték be. 12

1905. májusától, míg az iskolaépítés folyt, a Ferenc József út 89. számú ház keresztépületébe költözött iskolánk. Szeptemberre az isko­ laépület nem készült el, az új évet (1905.-906.) a városi ipariskola burgundia-utcai új helyiségében kezdtük meg. 1906. februárjában vonul­ tunk be az új iskolába. Iskolánk létszáma az első kilenc év alatt 80-90 között mozgott. Korlátot szabott az emelkedésnek a termek szűk volta s az iskolák osztatlansága. A z 1904-905. iskola évtől 41 leány, 67 fiú iratkozott be, a létszám felülemelkedett a 100-on. 3. AZ ÚJ ISKOLÁBAN. Űj iskolánk 1906.-ban, a város első modernül berendezett isko­ lája volt. Bernhardt-féle padjai máig is a legjobbak. Bútorberendezése Gebauer Károly felügyelő áldozatkészségét dicséri. Az iskolaszék végre a két négy-osztályú osztatlan fiú, osztatlan leányiskolát megszüntette s megosztásukat határozta el. így az 1906907. évtől kezdve az I-II. vegyesosztályt Elefánty Sándor, a III-IV. ve­ gyesosztályt Poster Adolf vezették. Az iskolai létszám valamivel leszáljt, 106-ról 95-re, mert akkor nyílt meg a műhelytelepi áll. elemi iskola; sok műhelytelepi evang. munkáscsalád a telepen levő áll. iskolába adta gyermekét. De egy-két év múlva újra felszökött a létszám 111-re, majd 115-re, 1910-től pedig 120-130 között mozgott. A Sesztina-alapítvány kamataiból, Gebauer Károly és Bavlicza Pál adományával gyarapodva 1907. telén mintegy 260 ebédet főzött Materny Lajosné áldozatos jósága iskolánk szegényeinek. Míndenképen „új“ iskolát igyekeztünk varázsolni az új falak közé. Az iskolaszék 1906-tól a vegyesosztályok szerint való tanítást rendelte el. 1907-től, igazodva a városi lakosok napi életbeosztásához, a dél­ előtti egyhuzamban való tanításra tértünk át s azóta is így folyik a tanítás. Ekkor jelenik meg az 1905. miniszteri tanterv. Mivel egyházi ha­ tóságaink egyházi tantervet nem készítettek, amit készítettek csak 1911re lett kész, az 1906-907. iskolai évtől az iskolai munkában az új tantantervet vezettük be, ahhoz igazodtunk mindenben. Az egyetlen álla­ mi iskolán kívül mi voltunk az új tanterv alkalmazói Debrecenben. Az állam kiadta olvasó -és tankönyveket hoztuk be, az akkor legjobb KozmaSomogyi-Szőllősi-Ember olvasó- és nyelvtani könyveket, a fővárosi Sziklás-Walther számolókönyveket. 1907.-től a tanterv elrendelte a slöjdoktatást, apostolai lettünk a fiúgyakorlóval együtt. Csakhogy míg a slöjd másutt megmarad tantárgynak, nálunk lassanként intenzív munka­ eszközzé vált, hogy mint eszközzel eljussunk a munkaiskolához Évrőlévre a slöjdbe, helyesebben ebbe a munkaeszközbe olvasztottuk be mind­ azt a munkaanyagot, amit gyermeki kézzel feldolgoztathattunk. De­ monstráló eszközzé vált az iskola valamennyi tantárgyánál. Sok évtize­ des fejlődés eljuttatott minket a munkaiskolához, Levonva e munkaesz13

közből, alkalmazva tanításunkban mindazt a tanítói nevelő értéket, amit részben osztottságunk mellett megvalósíthattunk. Ez volt iskolánk fej­ lődésében, kiemelkedésében a legértékesebb időszak: ideálizmus az élet gyakorlatiasságával, munkaszeretetre nevelés, tanítás. E változások az iskola tanítási eredményén is meglátszottak. Azt mondja az 1908, esperesi jelentés: „Az a változtatás, hogy a tanítók nem a fiú- és leányosztályokba osztották a növendékeket, hanem I.-II. vegyes- és DL-IV. vegyes­ osztályra, kitünően bevált. Mind a két vizsgálat igen szép eredményt mutatott." (1908 évi tiszavidéki egyházmegye jelentése.) Az 1909. évi esperesi jelentés azt mondja: „A vizsgálat arról tett bizonyságot, hogy az iskolában buzgón, lelkiismeretesen dolgoznak, szakavatott körültekintés, mindenre kiterje­ dő figyelem, a gyermekek iránti szeretet, pedagógiai jártasság nyilatko­ zott meg. Ezt mutatja a kiváló tanítási eredmény. A tanulók értelmes feleletei, olvasás, a tananyag okszerű, együttes feldolgozásra vall. A leányok a női kézimunkában, — tanítójuk Perwolf Ferencné, — a fiúk tanítóik vezetése mellett a slöjdszerü kézimunka-oktatásban tettek szép előrehaladást.“ Az 1905. ős új tanterv célkitűzése, a következő évek tapasztala­ tai, gyakorlati tanulságai alapján készült el az iskola több kötetbe fog­ lalt részletes tanmenete, tanítási vázlatokkal bővülve vezérkönyvszerüen, ami a további idők munkájában nagyon nagy segítségünk volt. Evang. egyetemes egyházunk 1910.-es új vallási tanterve alapján, utasítása figyelembe vételével rendeztük be az új vallástanítást és az egyházi énektanítást. Sok évi tapasztalat, megfigyelés alapján épült fel az a vallástanítási vezérkönyv, ami 1931.-ben jelent meg (lásd Az isko­ la tanítói cím alatt!) Elefánty Sándor a tanterv alapján s az akkori gyülekezeti énekeskönyvhöz igazodva készítette el a miniszteri tan terv énektantervét is figyelembe véve az iskola énektanmenetét, nyolc osz­ tályra osztva el a 90 előírt koráit, amelyből 40-et az elemi iskola négy osztálya, 50-et a középiskolás ev. tanulók a középiskola négy alsó osz­ tályaiban végeztek el. Eszerint folyik a tanítás egészen 1923.-ig, amikor az új Dunántúli Énekeskönyv bevezetésével teljesen megváltozott az énekanyag, de a feldolgozás módja is. Az egyházi énektanítást mind a nyolc osztályban Elefánty Sándor végezte. Egyházunk mély szociális gondolkozását mutatja azon nemes tette, hogy 1912.-től vállalta a tanítói állások nyugdíjjárulékának teljes öszszegben való fizetését (1912 VII. 8., Nagy József indítványa) s azóta azt teljesíti is. Handtel Vilmos egyházunk tevékeny, szerény régi tagja 1913.-ban 800 K-ás alapítványt tett az Ev. Filléregyletnél azzal a rendeltetéssel, hogy az alapítvány kamataiból „iskolánk szorgalmas tanulói könyvjuta­ lomban részesíti essenek." Az alapívány jövedelmét élvezte iskolánk, míg az alapítvány el nem értéktelenedett. Ha 1914.-ig tekintjük az iskola 28 évi fejlődését, azt látjuk, a tanulói létszám emelkedik a terem befogadó képességének határán túl is (120) de emelkedik az iskola társadalmi nívója is, lassú társadalmi 14

kíválogatódás megy végbe iskolánkban. Magas legmagasabb társadalmi körök, vezető állású egyének gyermekei özönlik el az iskolát A jelentkezők sokszor félévvel a beíratások előtt biztosítani akarják a helyet iskolánkban gyermekeik számára. Ezt diktálta a termek szűk volta, az iskola részben osztottsága. (Egy-egy tanító kezén volt 1913-14.-ben I.Il.-ban 64 a 6x7 m. teremben, a ÍIL-IV.-ben 56 tanuló. Az iskola jó híre-nevéhez hozzájárult a tanításnak, nevelésnek az a megkülönböztetett módja, a tanulókkal való egyéni bánásmód és fog­ lalkozás, a tanítás nevelésnek az az egyetlen helyes módja: a gyermekhez való leszállás, ami mindig más iskolai eredményeket mutatott évek után, mint másutt. Vegyük ehhez a középiskolára való előkészítésnek azt a gyakorlat teremtette tanítási eredményét, mely minden középiskolába került ta­ nítványunk további tanulásán meglátszott, a német nyelvnek kezdettől fogva való fokozatos tanítását, a III—IV. osztályban a természetrajz és történelem intenzív tanítását, amit a tanterv nem írt elő, de az 1925-ös tanterv igazolt, amikor a természetrajzot beállította a tantárgyak közé a III—IV. osztályokban, sőt a történelmet is, nem ugyan külön tantárgy­ nak, de anyagát a besz.- és ért.-gyakorlatok tanmenetébe. E tárgyak tanításával részben befejezett elemi iskolai tudást szándékoztunk adni. íme előttünk áll — a tanítók tanító-nevelő minőségét nem említve — a debreceni evang. elemi iskola városszerte elismert vezetői mivolta, az a köztudatba beivódott általános vélemény, hogy aki iskolánkba jár, jó alapon indul el a középiskolába. Ezt igazolta a fokozatos létszám-emelkedés, 1915—16-ban ugyan leszáll 120-ról 106-ra, helyettesi évek, de fokozatosan emelkedik a há­ borús években 113, 147, 176-ra, ameddig a tantermek kimért volta engedi. Később a 920-as években oly nagy az iskola látogatottsága, hogy a szülők kevés ülőhelyünk lévén, padot csináltattak, csakhogy helyet biztosítsanak iskolánkban gyermekeiknek. Mindez nem az iskola, a tanítói munka dicsérete, történelmi igaz­ ság, amit nem hallgathatunk el, ha tárgyilagosan akarjuk megítélni az iskola múltját. Lichtstein Sámuelné szegény gyermekek felruházására 1000, majd négy évvel később 500 K-t ajánlott fel, amit iskolánk évek­ re beosztva használt fel téli felruházásokra.

4. AZ ISKOLA NEHÉZ ÉVEI. A háborús évek hatása iskolánk tervszerű munkáján meglátszott. Egyik tanítónk hadbavonul (Elefánty Sándor 1914—1918-ig.) Négy évig három helyettes munkája próbálja az alapvető osztályok tanítási ered­ ményét a régi nívón tartani. Az iskola sok évi tapasztalatok alapján készült részletes tanításmenete, tanítási tervezetei szerint dolgoztak sok jóakarattal, a kezdők minden ambíciójával. Azt mondja az egyik helyet­ tes működéséről szóló hivatalos iskolavizsgálat: „A tanításban most is tervszerű a munka, az a szeretetteljes szellem, gyermeki ragaszkodás, 15

szép bánásmód volt látható, mint előző években, így erkölcsi csökke­ nés nem volt tapasztalható. Mindez a tanítót jellemző kiváló pedagó­ giai érzékben keresendő." (Egyházmegyei jegyzőkönyv 1915. 28—29,1.) A másik két helyettes tanítónő működéséről hivatalos írást nem talál­ tunk. Itt működtek az I—II, osztályban Kardeván Hermin (1914-915), Sándor Mária (1915—1917. I.), Kiss Ilona (1917. I.—1918. XI. 3-ig.) 1916. őszén, az erdélyi oláh betörés elől városunkba menekülő magyar és szász családok gyermekei özönlötték el iskolánkat. Az I,—II. osztályban felszökött a létszám 82-re, a III—IV.-ben 94-re (176). 1917 elején, a győzelmes erdélyi harcok után hazahúzódva a menekültek, leolvadt létszámunk 113-ra. A menekült családok leginkább evangéli­ kusok és reformátusok voltak. Az elnyúló háborús évek megpróbáltatásai: az évről-évre fellépő járványok hosszadalmassága, a gyermekek ellenállóképességének legyöngülése, az 1918. őszén bekövetkezett spanyoljárvány annyira megbéní­ totta az iskolai munkát, hogy 1918. szeptemberétől 1919, január 3-ig alig 20 tanítási napot találunk feljegyezve naplóinkban. 1919-ben a kommün izgalmaiból is kijutott iskolánknak. Kormányrendelet egységesíteni akarta az öt-hat féle felekezetű debreceni nép­ oktatást, iskolánk evangélikus jellegét megszűntetve, beosztotta iskolán­ kat a Míklós-utcai és az ispotályi ref. iskolákkal egy igazgatás alá. idegen igazgatóhoz. Gyermekeinket helyi közös fürdőzéshez akarta szo­ rítani, stb. A kommunizmus rövid debreceni életét az oláh megszállás bizonytalansága követte, amit növelt a téli tüzelő hiánya. 1919. telén szén és fa szűkében voltunk, 1920-ban azonban a szülők segítségével elkerültük a téli fűtési szünetet, mig más iskolák szüneteltek városszerte. E háborús nyomorúságokhoz kapcsolódott egyházunk több súlyos megpróbáltatása: Malerny Lajos lelkészünk hosszas betegsége, majd nyugdíjaztatása után az évekik tartó interregnum, átmeneti lelkész-he­ lyettesek váltakozása, mind-mind éreztették kedvezőtlen hatásukat. 1919. szeptember 25-vel Földes Elek menekült mezőtelegdi, 1920 januárjában Urbán Gusztáv gencsi áll. tanítót osztotta be a tanfelügye­ lő iskolánkba. Földes Elek átvette a III. osztály tanítását, Urbán Gusz­ táv pedig egy-két hónapi itt-működés után a pacsirta-utcai, majd a nyilastelepi ref. iskolához került. Az 1921 22. iskolai évre újra iskolánkhoz került Urbán Gusztáv, így az ő beosztásával megvalósulhatott a teljesen osztott iskolai tanítás. Az I. osztályt Elefánty Sándor 40 tanulóval, A II. osztályt Urbán Gusztáv 38 tanulóval, A III. osztályt Földes Elek 37 tanulóval, A IV. osztályt Polster Adolf 31 tanulóval, összesen 146 tanulóval vezették. 1922. márciusában új lelkészt és iskolaszéki elnököt kaptu Farkas Győző személyében, aki fiatalos tetterővel, gyors tájékozódni tudó képességgel, 'szervező erővel, baráti összeköttetések ápolásával, megnyerő modorával sok jó barátot, jóakarót, szerzett egyházunknak, iskolánknak. Rendbe hozta egyházunk ügyeit. Hamar meglátta evang. iskolánk kulturértékét, a város előkelő társadalmának meleg érdeklő16

dését iskolánk iránt, Négy tanerőssé akarta fejleszteni iskolánkat, szóval, tettel dolgozott érte. Nagyobb látogatottságot, egyúttal oly an anyagi alapot is akart teremteni iskolánknak, hogy „az iskola önmagái tartsa el“ (1923. IX. 24., 16 egyházi közgyűlés jegyzőkönyve). Ez a reálisnak nem mondható terve a gazdasági ellanyhulás, más társadalmi reakciós erők hatására nem valósult meg. Azonban kísértett ez a terv vezető körökben sokáig, ami az iskolának sose használt. Az 1922.-23..as évet újra négy tanerővel kezdtük meg osztottan, de szeptember 24.-én tanfelügyelői intézkedés elvette tőlünk a két be­ osztott állami tanítót, visszaestünk újra a részben osztottság I.-II., III.IV. állapotába, 70, 80 tanulóval két szűk tanteremben. Ez a túlzsúfolt­ ság bizony meglátszott az év végi eredményen. A tanítótestület által évek óta sürgetett igazgatói állást végre egyházunk Polster Adolffal töltötte be. (1924. III. 23. egyh. jzkv.), aki eddig is kitartó ambicióval, odaadó munkássággal vezette iskolánkat igazgatói cím nélkül is. Az iskolaorvosi állást is megszervezte (1924. IX. 15. egyh. jzkv.), megválasztván iskolaorvosnak dr Bészler Gizellát. Hatáskörét iskolai rendtartásunk így jelöli: „Megvizsgálja az iskola ta­ nulóit szept. és április hónapban. Tapasztalatairól tájékoztatja a szülő­ ket, javaslatot tesz a beteges gyermekek esatleges gyógyíttatására nézve. Ha valamelyik gyermeken esetleg tüdőbaj jelei mutatkoznának, intéz­ kedést tesz, hogy a tanuló az iskolából kimaradjon. Az intelligencia vizsgálatok kritikusabb eseteiben javaslatot tesz a megvizsgált tanuló kisegítő iskolába való áthelyezése iránt. Időnként szülői értekezleten ismerteti a helyes gyermekegészségtant, tanácsot ad a szülőknek. Jár­ ványok esetén az I. fokú közigazgatási hatóságnak jelentést tesz." (Is­ kolai rendtartás 21. §.) 5. OSZTOTT ISKOLÁBAN. 1923. -ban egyházunk megszervezte államsegéllyel a harmadik ta­ nítói állást, erre az állásra Földes Elek hozzánk beosztott állami taní­ tót választotta meg. (1923, VI. 26 közgy. jzkv.), akinek személyében rendkivül szorgalmas, erős kitartásu, szeretetreméltó tanítót nyertünk, aki a II.-III. osztály vezetését vette át. Perwolf Ferencné helyett pedig, aki a női kézimunkát vezette 1900 óta, Baranyi Sára ref. állásnélküli tanítónőt bízta meg egyházunk a kézimunkaoktatással (1925. III. 20. közgy. jzkv.), aki ötnegyed évig évig látta el ezt a munkát. 1924. nyarán a volt tanítványok áldozatkészsége lehetővé tette, hogy iskolánk épületét kívül-belül megújíthattuk. A termeket, az isko­ lai bútorokat, padokat újra festethettünk. Új színt, új fényt kaptak a megfakult bútorok. A függönyös, virágos ablakok vonzóbbá varázsol­ ták a termeket, folyosókat. Sturm János gondnokunk s a Trnka-család buzgósága az iskolaépület tetőzetét, csatornáit javíttatta ki, az iskola­ udvart feltöltötte, a gyalogjárókat kijavíttatta. 17

Már az 1922-924.-es heíratások annyira megnövelték aránytalanul az I. osztályt (40, 40, 44), hogy számolni kellett azzal, hová helyezzük ezt a 40—44-es gyermeksereget, ha a II—III. osztályba kerülnek egy csoportba, egy tanító vezetése alatt. (Hárman voltunk s egyik két osz­ tályt vezetett). Meg kellett osztani a II—III. osztályt is a másik évben. Ennek a kívánságnak a megvalósulását a szülők önkéntes felajánlásuk­ kal anyagilag biztosították (7 millió korona). 1926. szeptemberében megválasztotta az egyház negyedik tanítóját, berendezte a negyedik tantermet. Mivel pályázó nem akadt, aki lett volna, előnyösebb äläsba került, Baranyi Sára kézimunkatanítónőt alkalmazta tanítói oklevele alapján egyházunk s megbízta a II. osztály vezetésével, Négy hónapi itt működése után állami tanítónővé neveztetvén ‘ki, helyébe Gulácsy Lászlónét alkalmazta az iskolaszék ideiglenesen. Nevezett 1926. I.-tól 1929 VI.-ig tanította a II. osztályt. Mind a két helyettes református volt. 1926, nyarán Farkas Győző lelkészünk váratlan halála gyászba borította egyházunkat, iskolánkat. Sok életrevaló terv, tisztultabb egy­ házi élet, hitet nevelő egyházi öntudat, egyháznevelő elgondolások tűn­ tek el vele messze időkre. Farkas Győző helyére 1928, végén Rapos Viktort választotta meg az egyház lelkészül. Benne talpig embert, erős egyéniségű, hitében élő, puritán gondolkodású, állhatatos, gerinces em­ bert vesztettünk, aki azon volt, hogy iskolánkban a negyedik állást is megszervezzük. Nem rajta múlt, hogy ez máig sem következett be. Működése alatt próbáltunk iskolánknak bizonyos szervezettséget adni, melyben mindenkinek, aki az iskolával viszonyban van, köteles­ ségei elő legyenek írva, Elefánty Sándor készítette el Iskolai rendtar­ tásunkat, a fennálló törvények, rendeletek, egyházkormányzati utasítá­ sok figyelembevételével, amit az esperességi közgyűlés jóvá is hagyott. Ez a rendtartás irányadó azóta a tanítótestület, az igazgató, az iskola­ orvos munkájában. 1921. óta ilyen képet mutat iskolánk: V a llá s

146 146 150 145 143 146 142 144 147 154

26 24 29 28 27 22 27 23 27 27

23 24 20 24 20 21 20 25 21 29

12 14 10 10 13 17 14 16 7 12

23 25 20 22 21 21 20 22 15 21

12 12 18 12 10 14 14 16 13 10

18

O SSZ.

35 38 30 34 33 38 34 41 48 41

35 37 38 34 31 35 34 38 38 32

24 21 26 20 24 22 22 17 22 27

12 10 12 13 11 11 11 16 17 14

36 31 38 33 35 33 33 33 39 41

>

CO

'rf s

% -b a n

m ás v a ll.

40 40 44 44 44 40 41 32 42 41

le á n y

50 49 56 52 51 60 53 57 52 50

3

ossz.

1 9 2 1 — 22. 9 6 1 9 2 2 - 2 3 . 97 1 9 2 3 — 24. 9 4 1 9 2 4 - 2 5 . 93 1 9 2 5 — 26. 92 1 9 2 6 — 27. 86 1 9 2 7 - 2 8 . 89 1 9 2 8 - 2 9 . 87 1 9 2 9 — 30. 9 5 1 9 3 0 - 3 1 , 104

3

3

le á n y

a

'C3

OSSZ.

>N 3

s z e r in t

evang

14 16 15 16 17 18 14 9 15 14

IV . o s z t.

ossz.

3

oszt

evang

II. o s z t . III.

k o zo tt OSSZ.

év

o sz t.

le á n y

I.

OSSZ.

B e ir a t­

le á n y

Isk o k a i

5 4 9 2 146 3 6-9 6 3 1 4 3 1 03 1 46 2 9 ' - 71 — 5 0 100 1 50 3 3 3 3 6 6 67 47 9 8 1 45 3 2 - 6 8 ’5 0 9 3 14 3 3 5 — 6 5 5 7 8 9 14 6 3 9 - 61 — 51 91 14 2 3 5 .9 64'1 5 4 9 0 144 3 7 5 6 2 5 5 5 9 2 147 3 9 — 61* 5 4 1 0 0 154 3 5 ' - 6 5 .—

I S o r sz .J

1931. augusztusában Rapos Viktor tragikus halála újra gyászba öltöztette egyházunkat, iskolánkat. Benne az igaz embert, a Krisztus igaz szolgáját veszítettük el, aki, csöndesen zajtalan munkával, tervsze­ rűén buzgólkodott egyházért, iskoláért. Egy évi intervallum után Pass László lépett Rapos Viktor helyé­ be, aki gazdag tapasztalatával, szónoki kiválóságával, egyénisége egy­ szerűségével, szívós kitartásával méltó módon tölti be elődei helyét, Hű pásztora iskoláknak, aki hamarosan megteremti az új [templomot és az új iskolát. 1924. októberében megalakult s azóta évről-évre működött 1934ig a III—IV. osztályú tanulók bevonulásával az Ifjúsági Vöröskereszt helyi csoportja Földes Elek vezetésével. Tagjai sok jóban részesítették iskolánk s más iskolák arra rászoruló tanulóit. 1926. májusában a helyi Ifjúsági Vöröskereszt kiállításán iskolánk is részt vett kézimunkáival. Nagy József elhunyt leányt, Nagy Aranka és Piroska emlékére 200 P-ős alapítványt tett (i925, III. 20 és 23 egyht. jzkve.) azzal a ren­ deltetéssel, hogy annak kamataiból az iskola negyedik osztályát vég­ zett két leány jutalmaztassák az iskolaévet záró ünnepségen. 1926.-ban ifjúsági könyvtárunk 175 drb könyvvel szaporodott 317 70 P értékben. A tanítótestület meggyőződve affelől, hogy az iskola és a szülő közt csak úgy tehetjük közvetlenné a munkánkat, ha megismerkedünk egymás nevelői eljárásával, ha együtt dolgozunk gyermekeinkért: azért elhatározta a szülői értekezletek bevezetését. Azóta másféltized év múlt el, szülői értekezleteink mindig érdekesek, érdeklődést keltők, népesek, látogatottak, a felszólások gondolkoztatok, a viták közelebb viszik egy­ máshoz a szülőket és a tanítókat. Itt van tíz év munkája:

1

.

2. 3. 4. 1

.

2. 3.

1

.

2. 3.

1

.

A z e lő a d á s id e j e : A z 1921 — 2 2 , é v b e n M

II

II

M

H

H

II

ff

1»

II

II

<|

A ? 1 9 2 2 — 23. év b en »

11

II

II

II

II

II

ff

A z 1923— 24. év b en ♦I

II

ff

if

II

II

II

ff

A z 1 9 2 4 — 25, év b en

2.

II

11

II

II

3.

II

II

II

II

A s z ü l ő i é r t e k e z le t t é t e le :

E lő a d ó j a :

A 6 é v e s gyerm ek. A k a r á c s o n y n e v e l ő i t e e n d ő i, P é ld a a n e v e l é s b e n . A já té k n e v e l ő i é r t é k e .

E le f á n t y S á n d o r P o ls t e r A d o l f U rb á n G u sztá v F ö ld e s E le k

M it o l v a s s o n a g y e r m e k ? M ily e n s z ó r a k o z á s v a ló a g y e r m e k n e k ? R o m b o ló n e v e l ő i h a t á s o k a n e v e lé s b e n .

E le f á n t y S á n d o r a d a tg y ű j t é s e a la p já n

A m u n k a é s ig a z s á g s z e r e t e t r e v a ló n e v e lé s . P o ls t e r A d o l f A g y e r m e k e r k ö l c s e é s v a llá s a . E le f á n t y S á n d o r . A g y e r m e k h a z u d á s r a v a ló h a jla m a . F ö ld e s E le k A g y e r m e k m u n k a b ír á s a . A t ü d ő b e t e g s é g e ir ő l a t á p lá lk o z á s s a l k a p c s o la t b a n A z e n g e d e lm e s s é g , m in t j e lle m a la k ít ó eszk öz.

19

E le f á n t y S á n d o r d r B é s z le r G iz e lla P o ste r A d o lf

S o r s z .l 1 .

A z e lő a d á s id e j e : A z 1925— 26. évb en

2.

If

1»

ff

»

3.

If

>1

M

ti

1 .

2. 3.

1.

2. 3. 1 .

2. 3.

1.

2.

1 .

A z 1926 — 27. év b en 1»

fl

II

tt

II

ff

ff

ff

A z 19 2 7 — 28. évben II

II

ff

II

A z 1 9 2 8 —-29. é v b e n II

If

ff

II

A z 1929— 30. évb en II

II

II

II

A z 1930— 31. év b en

2.

I3

If

ff

ff

ff

A

s z ü lő i é r t e k e z le t t é t e le :

E lő a d ó ja :

A z á t ö r ö k lé s r ő l. I n t e llig e n c ia v iz s g á la t i e r e d m é n y e k is k o lá n k b a n . A g y e r m e k f e g y e lm e z e t t s é g é r ő l.

P o ls t e r A d o lf .

A fe g y e lm e z e tle n g y erm ek . A g e r in c e lf e r d ü l é s e . A g y e r m e k v é d e lm e .

P o ls t e r A d o lf d r B o r b é ly T ib o r dr S z o n ta g h F é lix

A v a llá s o s n e v e lé s . Ö n u r a lo m r a n e v e l é s . A m a k a c ssá g , d a c o ss á g n e v e lé s e .

F ark as G yőző. F ö ld e s E le k . P o ls t e r A d o lf .

A k érd ezg ető gyerm ek . A n e v e l é s e r k ö lc s i é r t é k e . A z is k o la h a tá sa a g y erm ek le lk i fe jlő d é s é r e .

E le f á n t y S á n d o r . P o ls t e r A d o lf.

E le f á n t y S á n d o r F ö ld e s E le k

F ö ld e s E le k .

A z i s k o l a h a tá s a a g y e r m e k t e s t i fe jlő d é s é r e . A g y e r m e k fo g a z a tá n a k á p o lá s a .

d r B a lo g h J á n o s . dr R ad ó E n d r e .

H o g y a n n e v e l i a g y e r m e k a s z ü le it ? Á lt a l á n o s n e v e l é s i k é r d é s e k . A z is k o la é s a h á z k ö z ö s n e v e lé s e .

E le f á n t y S á n d o r . P o ls t e r A d o lf . F ö ld e s E le k ,

E témák minden szétágazottságuk mellett mutatják, hogy szülő és tanító egymásra vannak utalva, közös nevelést kell végezniök, gyakran kell találkozniok gyermekeik javáért, de mutatják azt is, hogy se tanító, se szülő nem ismeri eléggé a gyermekeket s nem tud hozzáigazodni megcsontosodott nevelési gyakorlatával a fejlődő gyermeki lélekhez. 1929. szeptemberétől kezdve az iskolaszék Elefánty Ilona ev. ta­ nítónőt alkalmazta a negyedik tanítói állásra Gulácsy Lászlóné ref. tanítónő helyett, aki a II. osztály tanítása mellett női kézimunkásoktatást is átvette. 1931-től a III. osztályt vezette. 1926,-óta, amikor az emeleti termekbe is két osztály költözött, mindig nehéz helyzete volt a két tanítónak s a két osztálynak, Desz­ kafallal elkülönített termek közelsége miatt oda volt a tanítói munka zavartalan meghittsége, oda a gyermekek osztatlan figyelme. Úgy akart ezen a tanítótestület segíteni, hogy 1929-33. években négy gyermek­ színi, előadást rendezett s annak jövedelmét adta át az egyháznak hogy építtesse meg a közfalat s a külön feljárót a III. osztályhoz. 815" 16 P volt e négy előadás jövedelme. Az egyházra vár most már a közfal megépítése. 20

6. GYERMEKTANULMÁNYOZÁS, MÓDSZERJAVÍTÓ VÉSEK AZ ISKOLÁBAN.

TÖREK­

Míg a múltak iskolája a tananyagot, a leckét látta, tette meg célnak, mi a lélek összhangzatos nevelését, gondolkodó emberek gya­ korlati irányba való képzését tettük meg célnak. A gyermekhez for­ dultunk, azt akartuk megismerni, megállapítani a különféle évjáratok gyermekének lelki minőségét, érdeklődési körét, befogadó képességét, azt, hogy hogyan lehetne a tananyagot a gyermeknek megerőltetési nélkül átadni. E gyermektanulmányokhoz kellett igazodnia a tanító módszernek is. Tanulmányozások, feljegyzések, kísérletek, adatgyűjtések indultak meg iskolánkban. Nagyon kedvezett a tanulmányozásoknak az, hogy 1921. óta az I. osztály osztott volt. így születtek meg a szülőket is érdeklő szülői értekezleti témák, mint: Ä hat éves gyermek. Mit olvasson a gyermek ? Milyen szóra­ koztatás való á gyermeknek ? Romboló nevelői hatások. A gyermek erkölcséről és vallásáról. A gyermek munkabírásáról. Inteligencia vizs­ gálati eredmények. A kérdezgető gyermek. Hogyan neveli a gyermek a szüleit ? E témák tárgyalását nagy érdeklődés kísérte, a szülők megfigyeléseikkel, tapasztalataikkal kiegészítették, leszürődött a helyes nevelői alkalmazás eredménye. De ismerni akartuk az iskolába lépő hat éves gyermek intelligen­ ciáját is. A Binet-Simon-Éltess-féle vizsgálati tesztekkel, később dr.Máday István helyesbbítéseivel javítva, 15-16 év alatt mintegy 600 I. osz­ tályos gyermet vizsgáltunk meg, de sok felső osztályost is. E vizsgála­ tok tiszta képet nyújtottak tanulóink szellemi képességeiről, korukat meghaladó, vagy azt még el nem ért intelligenciájukról vagy abnormis fejlődésükről. Megállapítottuk, hogy az iskolánkba járó gyermekek in­ telligenciában 75-80%-kal előzik meg életkorukat (2, 3, rendkívüli eset­ ben 4 intelligencia évvel) 20-25%-a megüti, a hat éves mértéket, egy két esetben marad alul a 6 éves normális gyermek intelligenciáján. É vizsgálatokhoz igazodott a tanítói feldolgozás mértéke, anyaga, módszere, a nevelés alkalmazása, szóval mindaz, amit tanítás-nevelésnek mondanak. A 920-as évek tanítói munkája a gyermek aktivitását, alkotások­ ban megnyilatkozó erejét, változásait kereste, kutatta, jegyezte fel. Ak­ kor az u. n. ösztönszerű rajzokkal akartuk megörökíteni, megfogalmaz­ ta tni a gyermek lelki élményeit, emócióját. Már az I. és II. osztályo­ sok, rajzkészségüknek megfelelően, szebbnél-szebb mese-képzeleti rajz­ illusztrációkat készítettek, a III-IV. osztályosok a hún-magyar monda­ kör, a magyar történelem egy-egy képét vetették papírra. Iskolánk gyűjteményes kiállításban mutatja be ezt az anyagot. Ä Gyermektanul­ mányi Társaság országos rajzkiállítást rendezett 1922-ben a tehetséges gyermekek rajzaiból, Budapesten, a Műcsarnokban. Testületünk kezdeményezésére rajtunk kívül két elemi iskola, in­ kább középiskolák küldték fel a rajzanyagot a kiállításra. F ela d a tu n k volt: Rajzolja meg a III.-IV. osztályos tanuló Toldi kalandját a farka­ sokkal, a nagyobbak Arany János Családi körét rajzolták meg ne any 21

képben. Hat tanulónk rajza került fel a kiállításra. E rajzokból csak a Családi kör rajzait kaptuk vissza, amit most szintén kiállítunk. A gyermektanulmányi iskolák egyéni lapjait bevezettük iskolánkba Vizsgáltuk, figyeltük tanítványainkat, a gyermek helyes lelki diagnózisa került a lapokba. Az a módszerjavító törekvés, ami az olvasás-írás tanításánál a fonomimikával tökéletesedett, a háborús évek után megállt. Volt tanító, aki még mindig a fonnmimika kitaposott útjait járta s járja ma is, volt, aki a jelképes, mások a kettőt egyesítő egyesített módszerre esküdtek. A fonomimika a hangot tette megfoghatóvá, a szótag-alkotás könnyebb­ séget adta a gyermeknek, de már a szókép átadását nem tudta elvé­ gezni s nem végzi el ma sem. A szótag-kép tanítása ma is probléma az iskolákban. Mi azonban megpróbálkoztunk a szóképes módszerrel, bár hozzávaló ábécénk nem volt, ma sincs, mégis sokszorosan könynyebb munkával értünk célhoz, mintha a fonomimikát vagy az egyesí­ tett módszert alkalmaztuk volna tovább. Olyan eredményt értünk el a szóképes módszerrel, hogy 16 év alatt az I. osztályon átment 560 ta­ nulónkat mind megvizsgáltuk az I. osztály végén olvasási próbával. (Lásd : Éltess A gyermeki intelligencia vizsgálata ide vonatkozó 81-82. lapjait.) A próbáknak hármas célja volt, a szóképes módszerű tanítás eredményének vizsgálatán kívül, vizsgáljuk : tud-e a gyermek olvasni, mennyi ideig tart olvasása, mit fogott fel és mit tartott meg a gyermek az olvasmányból ? A normál olvasmányt ismeretlen olvasókönyv 52 szóból álló befejezett olvasmányrészletéből vettük. Éltess Mátyás ma­ gyar gyermekeken végzett kísérletei ilyen eredménnyel jártak : É le t k o r

5 2 sz a v a s o lv a sm á n y

O lv a s á s i i d ő

M e g jeg y zés

8 év 9 „ 10 „

52 szó 52 „ 52 „

54 m p 48 „ 40 „

É lt e s s a 7 é , o lv a s n it u d ó m a g y .g y .- k e t n e m v íz s g . m e g ,r ó la m é r t é k s z n in c s

Ezzel szemben álljon itt iskolánk 40 tanulóján végzett olvasási próba. Az illetők I., II., III,, IV. osztályos idejéből az!921-25. iskolai évből: A

v i z s g á l t

t a n ú

1 ó

k

I s k o la i é v

M e g je g y z é se k o s z t á ly a

1 9 2 1 — 22 |i

II

H

»»

II

1 9 2 2 — 23 II

II

« 1 9 2 3 -2 4 II

•I

II

1924— 25 II ..

II

I. I. I. II. ÍI. II. III. I lla III. IV . IV . IV .

szá m a 25 10 5 30 6 4 26 10 1 32 6 2

k ora 7 7 7 8 8 8 9 9 9 10 10 10

52 szó 52 52 52 52 52 52 52 52 52 52 52 52

22

Id ő 50 52 60 40 43 48 36 38 40 32 40 43

mp mp mp mp mp mp mp mp mp mp mp mo

A többi évjáratok mind ehhez hasonló képet mutatnak. Az 1923.-as évvel megindult valutaromlás illuzóriussá tette annyi­ ban számtantanításunkat, hogy tíz-, százezrekben, milliókban adtakvettek, eltűnt a forgalomból az egy-, két-, öt-, tiz-, huszkoronás, nem volt mivel számolni az iskolában. Az I. osztályban pénzzel nem szá­ molhattunk, viszont a pénzt mégsem hagyhattuk ki a számolásból, A tízesrendszer felépítése egyedül a hossz-, súly-, ürmérték szemléltetése alapján történhetett. Ez a keresés, kutatás vitt bennünket arra a meg­ győződésre, hogy a számfogalom, a számjegy, a számmennyiség közt kapcsolatot kell teremteni mesterségesen is. Hosszas kísérletek után ju­ tottunk el oda, ahogyan ma tanítjuk iskolánkban a számolást. Meglát­ tatni a számjegyekben a különféle számösszetételeket, számviszonyokat. Ennek a módszerjavításnak eredménye a jobb számolni tudás készsége az I. osztálytól végig. Egyik év ilyen számolási eredményt mutatott 40 tanulón az I. oszt.-ban. 1926—27. Az

I.

osztály

es létszáma dolgozott

tízes körben

a ö ssea d á st :

40-

k iv o n á s t:

o s z tá s m a r a d é k k a l:

o s z tá s t m aradék n é lk .:

sz o rzá st:

°/(>- e r e d m é n n y e l °/oe r e d m é n n y e l 0/0 - e r e d m é n n y e l 0 / 0 - e r e d m é n n y e l 0/0- e r e d m é n n y e l ban ban ban bán ban 70 16 10 4

h ib á tla n 1 - 2 h ib á v a l 3 -4 „ sok „

1 00

80 5 11 —

h ib á tla n 1 -2 h ib á v a l 3 -4 —

100

78 12 8 4

h ib á tla n 1 -2 h ib á v a l 3 -4 so k 11

100

89 11 —

—

—

-

100

h ib á tla n 1 -2 h ib á v a l 3 -4 „

80 15 5 —

h ib á tla n 1 -2 h ib á v a l

100

a húszas körben ö ss z e a d á st: o/oban 85 10

100

k iv o n á st:

o sz tá st:

sz o r z á st:

eredm énnyel

°/uban

eredm énnyel

h ib á tla n 1 -4 h ib á v a l sok „

84 9 7

h ib á t la n 1 -4 h ib á v a l so k H

100

0 /o -

bán 86 10 4 100

ered m én n yel h ib á tla n 1 -4 h ib á v a l sok II

o/oban 90 5 1

ered m én n yel h ib á tla n 1 -4 h ib á v a l so k „

100

Ugyanilyen feldolgozásban van feljegyezve a többi évek számo­ lási eredménye. A gyermeket azonban meg akartuk ismerni künn is, játék, szó­ rakozás, foglalkozás közben, természetes aktivitásában. Evégett 192123-ban, három nyáron át nyári foglalkoztatóba gyűjtöttük azt a 15— 20—25 tanítványunkat, kiket szülőik engedtek. Velük jártuk az erdőt, 23

mezőt, két hónapon át, A megfigyelések, a rusztikus életmód, állandó foglalkozás, gyűjtögetés, a gyűjtött anyag feldolgozása, rajz, játék, mese, dal nyomán ismerték meg Isten szép világát. Mi meg gyermekeink igazi arcképét. Ennek hasznosítását munkánkban, tanításunkban, neve­ lésünkben rendkívüli mértékben felhasználtuk. Cserkészmunka volt az a három nyár, cserkészszervezet, formaságok nélkül. Lényegében gyér. mektanulmányozás, 7. A HARMINCAS ÉVEK. A harmincas évek iskolai munkájából hiányzik az iskola egyik felvirágoztatója: Polster Adolf, aki 37 éven át dolgozott, vezetett. Földes Elek is elment 1935 júniusában, aki 1919. szeptember 25-től egy évi kihagyással-1935. júniusáig munkálkodott 15 éven keresztül. Fiatalok veszik át a munkát: Elefánty Ilona, aki 1929-től, Povázsay László, aki 1931-től és Jung Sebestyén, aki 1935-től munkása az is­ kolának. A negyedikre maradt a vezetés, a kezdeményezés, irányítás, az iskola régi szellemében való példamutató munkálkodás, az új cél: a nevelve-tanítás uralkodóvá tétele az iskolában, a tanítói példaadás állandósága, a gyermektanulmányozás új mezőinek feltárása, értékesí­ tése tanításban, nevelésben. E munkával két irányban akarunk hatni: a gyermekre és a szülőre, A gyermeket állítettuk középpontba, ahhoz kell igazodnia a tananyagnak, módszernek, tanító-nevelői eljárásnak, iskolei berendezésnek, környezetnek, az életnek. A szülőt fegyvereztük fel mindazzal a nevelői készségekkel, melyek eddig hiányoznak a csa­ ládi nevelésből, hogy megváltozzék a gyermeknevelés, minek fonáksá­ gait sose éreztük annyira, mint napjainkban. Ehhez a célhoz futunk önzetlenül. Mert minden szolgálat, önma­ gunk önzésének, kényelmének, megszokásának megtagadása, áldozat. Jézus tanítványokat toborzó szavát így mondanám szülőre, tanítóra: „Aki gyermeket akar tanítani, nevelni, vegye fel az önmegtagadás ke­ resztjét, állandó nevelői keresztviseléséből születik meg a gyermekne­ velés ideálja: a gyermekek országa, a békességé, az emberi és isteni szeretet menyországa. Iskolánk tanulóinak társadalmi rétegeződése érdekes képet mutat. Míg a háboruelőtti évek, különösen, 1908-1914-ig, az igazi módos előkelő családok, magasállásu tisztviselők gyermekei özönlik el isko­ lánkat, magukkal hozva a jólneveltség, társadalmi érintkezési formák normáit, addig ma ugyanazon magas körök egykéi, kettőcskéi, az új kialakuló polgári társadalom, a tisztviselő-osztály, a biztos megélhetésű, kereső foglalkozásúak féltett gyermekei adják az iskola uralkodó több­ ségét. E gyermekek inteligenciája hasonló a háború előttiek mértékéhez, de gyermek-egyéniségükön bizoyos hiány mutatkozik, mi általános tü­ net az elemi iskolai korosztályú gyermekek között. Mintha a mai csa­ ládi nevelés nélkül hagyná gyermekeit hat éves korig. (Majd megneveli az iskola, — mondják.) Mintha a szülők nevelői készsége semmi ered24

9

ményt nem mutatna, mintha nem tudnák megadni gyermekeiknek azt a normát, ami engedelmességben, figyelmességben, néhány udvariassági formában nyilvánul meg. Mintha a mai gyermek robinzoni magárahagyottságban, kényére kedvére nőne. A mai iskolának pótolnia kell először azt, amit a szülők elmu­ lasztottak, aztán építhetjük rá az életet. Tudjuk e nevelési hiányosságok okait is: a háború utáni eldurvult, ideálokra képtelen élet ragálya behúzódott a családba is, a család­ tagok családonkivüli élete, a családi tűzhely kialvása, elhidegülése nem gyermeknevelő erő. így marad ránk, az iskolára, a szülők nevelése is. Meg kell javítani a családot, a megjavult családi életből újul meg a gyermeknevelés s vele a társadalom képe. Ez lett a harmincas évek missziója: úgy átalakítani a szülői ér­ tekezleteket, hogy ne csak a tanító, hanem a szülő is mondja el a modanivalóját, olyan nevelői erők is szólaljanak meg, akik át vannak hatva a szülői nevelés missziójának helyességétől, akik családi életet akarnak látni az iskolában, gyakorlati felebaráti szeretet. Szülői értekezleteink tékát nem sablonos nevelési témákkal, fej­ tegetésekkel, hanem tervszerű irányító munkával akarták s akarják to­ vább is a szülőket a nevelés újszerűségének megnyerni, Az eltelt öt év munkaterve ez volt: 1. (1931-32.) A munka, mint az iskola egyetlen nevelési alapja. 2. (1932-33.) Az iskolába induló gyermek (subjektiv 6 éves kor.). 3. (1933-34.) Az átmeneti kor gyermeke (7-8 éves kor.). 4. (1934-35.) Az objektív érdeklődés gyermeke (9-10 éves kor.). 5. (1935-36.) Hogyan dolgozik és nevel az iskola ma. A munkaközösségre nevelés problémájáról értekeztek (1931-32) Elefánty Sándor az új, Földes Elek a régi iskola, dr Bókay Zoltán, dr Székely Ferenc az orvos, dr Sáfár László a bíró, dr Dancsházy Sándor a lelkész, dr Medveczky Károlyné és dr Szondy György a szülő, dr Keller Ferencné a cserkésznevelés szempontjából. Az iskolába induló, szubjektív érdeklődést élő 6 éves gyermek témáját ismertették: (1932-33.) Juhászné Jablonczay Piroska az óvónő, Elefánty Ilona és Sándor, Povázsay László az iskola, dr Bókay Zoltán és dr Székely Ferenc az orvos, Pass László az apa, dr Medveczky Károlyné a magyar, May Imréné az angol anyai felfogás és megfigyelés alapján. Az átmeneti kor problémáját (1933-34.) fejtegették dr Bókay Zol­ tán, Elefánty Sándor, Földes Elek, Galánffy Lajos, vitéz dr Kovách Elemér, Mohácsy Jenőné, Pass László, dr Székely Ferenc Áz objektiv érdeklődés koráról értekeztek (1 9 3 4 -3 5 .) dr Bókay Zoltán, Elefánty Sándor, dr Székely Ferenc, dr Szondy György. Az iskola nevelői munkáját képekben (193 5 -3 6 .) m utatta e. Elefánty Sándor az olvasást, írást, Elefánty Ilona a fpgal™azast, Fővá­ r i László a számolást, eredm ényekben és dem onstrációkban, dr Bokay Zoltán az orvos szempontjából bírálta a mai iskola munka,at, dr 25

Székely Ferenc az idei év egészségügyi s a négy esztendő iskolaorvos^ eredményeiről számolt be. Szülői értekezleteink mindig nagy közönséget vonzottak, sok fel­ szólalás, diskusszió tette világosabbá a tárgyalt tételt, erősítette meg a szülőket helyes nevelői eljárásaikban, vagy változtatta meg nevelői te­ vékenykedésüket. Akár a régi, akár az új miniszteri tanterveket utasításaikkal, akár az egyház vallástani utasítását nézzük: mindegyik az iskola alapvető munkájának a vallásos nevelést jelöli meg. „Evang. egyházunk meg­ győződése. hogy a nevelés s vele az egész ember életének kőszikla alapja a vallás,“ (Utasítás a kér. vallástan tanításához, 58. 1.) A min. utasítás azt mondja: „Az erkölcsi nevelés biztos alapja és első legerő­ sebb eszköze a vallás." (Utasítás 87. lap) „Neveljük az erkölcsi érzést, az erkölcsi cselekedetet és az erkölcsi belátást.“ (U. o. 88. lap.) Könnyű ez egy vallású iskolában, de hogyan oldjuk meg mi, mi­ kor iskolánkban mindig nagy arányban voltak képviselve a más vallásuak (ref. rom. kath., unit., gör. kath„ iz r) sőt 1917-től napjainkig a ref. felekezet gyermekei többségben vannak, vagy amikor az iskola fe­ lét, harmadát tették a másfelekezetűek. Nevelői eljárásunkban egy volt a megoldás: a tiszta evangéliumi ke­ resztyén felfogás szerint tanítani, nevelni, ami egy egyházunkkal. Tisztel­ tük a másvallású tanulók hitbeli meggyőződését, felekezeti elfogultság nem vezette munkánkat, nem élezett ki ellentéteket, magunk sem vol­ tunk elfogultak. E meggyőződésünket gyakoroltuk emberöltőkön át. így mentes volt iskolánk minden felekezeti ellentéttől. Még a 920-as évek társadalmának vallási türelmetlensége se csapott be iskolánk fa'ai közé. Evang. egyházunk évszázados múltjából fakadt megyőződésünk nevelői ereje forrasztotta össze fiainkat, leányainkat eggyé a szeretet élésében és gyakorlásában. Ref. tanulóink vallástani óráit 1931.-től be tudtuk illeszteni a dél­ előtti tanítás órái közé : így délutáni vallástani órákkal nem voltak meg­ terhelve, mint a többi hitfelekezetűek. Gyermekistentiszteleteink az erkölcsi érzést, erkölcsi cselekedetek, majd az erkölcsi belátás plántáit ápolták, nevelték mindig. Vasárnapi iskolánkat 1931. óta vezetjük, onnét csak szeretetet hoztak el tanuló­ ink. Ügyeltünk arra, hogy az ott folyó nevelés vegye figyelembe a gyermeki lélek fejlődésének fokozatait, csak a gyermek korának meg­ felelőt adtuk a bibliától, anyagát úgy válogattuk össze, hogy az ne keresztezze a vallástani anyagot, ügyeltünk arra, hogy a valláserkölcsi nevelés vigye közelebb a gyermeket Jézushoz. A meghitt vasárnapi iskolai együttesek osztályonként, osztálytanítóik által vezetve, legjobban nevelték sikerrel a gyermeki lelket. Az első évben a (1930—31.) a hegyi beszéd (Máté 5—6—7.), könnyebb a gyermekek előtt érthetőbb kiválogatott szemelvényeiből tanítottunk. Második évben azt a problémát adtuk a gyermeknek: Milyen a te szived ? (Erkölcsi tisztaság.) Azután erről a kérdésről : Mi­ ről ismernek meg téged, hogy Jézus tanítványa vagy ? Majd erről: 26

Mikor vagy te a Jézus tanítványa ? Végül: Eredjetek el és ti is úgy cselekedjetek, mint a szamaritánus. Ha a tanításokhoz hozzászámítjuk a tanult dalok, imák, léleknyitogató nevelői hatásait, meggyőződésünk, hogy tanítványaink vasárnapi hangulatban hagyták el iskolájukat. A valláserkölcsi nevelés így termő erővé vált, szeretetet nevelt és gyakorolt mindenfelé. Iskolánkban mindig voltak szegények, istápolásra rászorulók. Ezek életét igyekeztünk mindig enyhíteni, tűrhetőbbé tenni. A karácsonyfa áldásai, az évről-évre életszükséggé vált felruházások, a Filléregylet, a Mária Terézia árvatartó-alap, a Sesztina-alapítvány jótevéseí mind eny­ hítették iskolánk arra rászorulóit. A Schäfer-alapítvány 1916. év óta pár évig fennállott árvaháza, később az árvák és félárvák állandó segé­ lyezésével a múltban és a jelenben, évről-évre 4—5—6 tanítványunk­ nak biztosított életet, további tanulási lehetőséget. A szülők mindent meglátó figyelme, meglátása, megértette, mindig enyhítette a nélkülözők fogyatékosságait, 1931-óta rendszeresítettük az ingyenebédelteiést azon szegény ta­ nulók felsegítésére, akik arra valóban rászorultak. 1931-32,-ben 53 P uzsonnapénzből tápláltuk a 10—15 rászorulót. 1932. novemberétől mind a négy éven át öt-öt téli hónapon keresztül ingyen ebédet adtunk szegényeinknek. Összesítve a négy ingyenebéldeltetést, ilyen kép mutatkozik : 250 P —f

1 Filléregyleti adomány . . , 2 A szülők pénzbeli adománya ff

ff

ff

ff

ff

ff

ff

ff

ff

*

. , . .

216 P 50 . 100 P 50 . 155 P 80 . 154 P 96 f.

Összes pénzbeli adomány 627 P 76 f 3 A szülők természetbeni adománya 218 P 44 f. 877 P 76 f „ „ „ . . 143 P 86 f. N. J. tejadománya . . . . . 136 P 66 f. A szülők természetbeni adománya 101 P 98 f. N. J. tejad o m án y a....................37 P 71 „ A szülők természetbeni adománya 154 P 61 „ 693 P 76 f. Összes bevételünk: 1571 P 52 f. Mintegy 8.000 ebéd- és uzsonnaadagot adtunk ki négy év alatt. Ez a gyakorlati keresztyénség zajtalan, állandó jótette, gyakorlati fele­ baráti szeretet. Évtizedek óta nem okozott gondot iskolánkban a szegény gyer­ mekek könyvvel való ellátása. A módosabbak bőségesen ellátták a rá­ szorulókat használt könyvekkel, akkor, mikor még a vall.- és közokt min. nem is gondolt az iskolai kölcsönkönyvtárra. 27

Amint nevelői munkánkat az egyöntetűség, úgy tanításunkat is egy szellem hatotta át. Alkalmazkodva az új tanterv tanítva-nevelő irányzatához, úgy ál­ lítottuk össze többi évi tapasztalat, megfigyelések, helyi körülmények figyelembe vételével részletes tanmeneteinket osztályról-osztályra, talán túlságosan többet adva a gyermeknek, mint a tantervi cél követelmé­ nye, hogy minden tantervi vonatkozás nevelt, tanított értelmet fejlesz­ tett, jellemet formált, isteni és emberi törvényeket vésett a gyermeki lé­ lekbe. A gyakorlati élethez igazodtunk kirándulásainkkal, sétáinkkal, meg­ figyelő utainkon szerzett ismeretszerzéssel. Gyermektanulmány az, amihez tanítványaink harmadik éve maguk írták, rajzolták, kézimunkázták, adták lelkűk hímporát azokban a fel­ jegyzésekben, írásokban, melyek osztályonként „A mi naplónk“ címet viselik. Az iskolai bizalmas együttes életének levelesládája e hat a naplók minden epizódjaival, jelentéktelen és jelentékeny eseményeivel, derű­ jével, borújával, színével együtt. Egyik-másik gyermek írása, rajza, fo galmazása, eredményekben túlmenőleg is szép, nemes, keresetlen, bájos. Amellett a gyermek lelki kiteregetődzése mesés érték a tanulmányozó tanítónak. Sokszor egy-egy gyermeki lélek talányszerű magatartása, zárkózottsága a napló soraiból villant ki. Innét ismertük meg, láttuk meg lelki fényképét. Hány félreismerés, rossz megítélés, elfogultság ősz lőtt el egy-egy feljegyzés gyermeki lelket felvillantó hatása alatt. Hány­ szor értesültünk a családi élet fonákságairól, a szülők ferde nevelési el­ járásáról a naplóból, amit okosan felhasználhattunk szülői értekezlete­ ken nevelői hatástalanításra A gyermek lelki életének kutatásával párhuzamosan megindult a rendszeres testnevelés, tornaterem híjján a helybeli Frontharcosok helyi csoportja Ferenc József-úti nagytermében tartottuk meg testnevelési óráinkat három éven át. Azonban a terem más célra adatván ki, azóta télen szűk termeinkben, nyáron és ősszel az udvaron végezzük a test­ nevelést. A gyermek testi vizsgálata, annak megállapítása, mit bír el a gyer­ mek fejlődése közben évről-évre, hogy kímélhetjük testi szervezetét, iskolaorvosaink kezében volt letéve. 1922 -tői az iskolaorvosaink intézményesen szolgálták ezt. Kissné dr Bészler Gizella az ideális orvos rajongásával vizsgálta gyermekein­ ket, kutatta testi adottságukat, adott tanácsot, útbaigazítást a szülőknek. Ugyanilyen szellemben dolgozott dr. Makláry Elek is komoly elmerüléssel. 1932. óta dr Székely Ferenc gyermekklinikai tanársegédben tal­ pig gyermekorvost, lelkes kutatót, gyermekszerető orvost nyertünk isko­ lánknak. Az igazgató kívánságára az eddigi vizsgálati módszer kibővült, illetve teljesen a fővárosi vizsgálatok szerint folyik le. A fővárosi törzs­ lapokat vezetjük mindenben: A gyermekről szerzett orvosi megfigye­ lések négy éven át jegyezve hű képet adnak a tanulók testi fejlődéséséről vagy visszaeséséről, esetleges abnormitásukról. 28

Ugyancsak 1932. óta a fogorvosi vizsgálatokat ősszel és tavasszal dr. Radó Endre fogorvos végzi. Szegény gyermekeinknek ingyen javítja ésgyógyítjafogait. Erről a vizsgálatokról az alábbi iskolaorvosi értekezés számolbe.Nagysegítségünk volt,támogató kezét állandóan éreztük iskolánk mű­ ködésében drBókay Zoltán egyetemitanárnak,a gyermekklinika tudósveze­ tőjének, aki az állandóan folyó vizsgálatokhoz a klinikák, a röntgenintézet önzetlen segítségét mindig kieszközölte. Ezért nagy hálára kötelezte le iskolánkat, gyermekeinket, a szülőket, a tanítótestületet egyaránt. 8. AZ ISKOLAEGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLAT NÉGY ÉVE. írta: Dr. Székely Ferenc iskolaorvos, gyermekklinikai tanársegéd. Az evangélikus egyháztanács kitüntető megbízása folytán az el­ múlt négy tanévben örömmel láttam el azen elemi iskola iskolaorvosi teendőit. Feladatommá tétetett a Budapesten mintaszerűen működő is­ kolaorvosi intézmény célkitűzéseinek megvalósítása, melyről dr: Csor­ dás Elemér sz.fővárosi tisztiorvos így ír: „Az iskolaorvosi intézmény célkitűzéseivel izig-vérig a prevenciót, a megelőzést szolgálja... Soha­ sem lehet az a feladata, hogy a gyermekeket a gyakorló orvos helyett az iskolában eltöltött évek folyamán gyógykezelje, hanem, hogy éber szemmel őrködve felettük minden lehető módon megelőzze, magaka­ dályozza megbetegedésüket s hogy a már mutatkozó megbetegedések legkezdetibb szakában gondoskodjék a tanuló megfelelő gyógykezelésbe való juttatásáról. Ehhez a hivatáshoz kell alkalmazkodnia az iskolaorvos munkásságának is, akitől nemcsak a legkörültekintőbb gondosságot és a legjobb orvosi tudást kívánju * meg, hanem azt is, hogy a gondjaira bízott tanulóknak minden szociális bajaiban, az megértő támasza,gondo­ zója legyen,“ Hogy az iskolaorvos mindenirányú, átfogó munkát végez­ hessen, jóformán az orvostudomány minden szakát átölelő és belátó vizsgálatokát kell megejtenie. Ez természetesen másként nem lehetséges és el sem képzelhető, mint több szakorvosnak támogató és összefogó munkája révén. Éppen ezért rendkívüli hálával kell megemlékeznem és megköszönnöm elsős : rbanBókay professzor úrnak szeretetteljes és odaadó támogatását és tanácsait, másrészt dr. Rencz Antal tanársegéd úrnak, a sebészeti klinika Röntgen laboratóriuma vezetőjének fáradtságot nem ismerő és nagy szeretettel áthatott munkásságát, amely lehetővé tette nekem az iskolaorvosi teendőim ellátásának zökkenés nélküli keresztül vitelét. A gyermekek fogainak vizsgálatát és részbeni ellátását dr.Radó Endre fogorvos úr volt szíves nagy szaktudással ellátni. A gyermekeket rögtön a tanév megkezdéseker részletesen átvizs­ gáltuk, évvégén pedig kontroll vizsgálatot eszközöltünk. A vizsgálatok kiterjedtek a tanulók fejlettségére, gondozottságára, tápláltságára, meg­ mértük a gyermekek slúyát, magasságát és mellbőségét. A vizsgálat és mérések adatait egy külön e célra szolgáló egyéni törzslapra jegyeztük fel. A részletes klinikai vizsgálat feljegyzései felölelik a szemek, fül, orrgaratüreg, száj, tüdő, szív, hasűri szervek, bőr és az idegrendszerre vonatkozó észleléseinket. A vizsgálatoknál különös súlyt helyeztünk a tuberkulózis, vérbaj, trachoma s a heveny fertőző megbetegedésekre. 29

Hogy tuberkulózisra a gyermekek alaposan meg legyenek vizsgálva, a klinikai vizsgálatot kiegészítettük a Pirquet-féle allergiás reactióval s az L oszt. tanulóknál a Röntgen mallkasátvilágítással. A II—IV. oszt. gyer­ mekek közül csak azoknál végeztünk Rtg. vizsgálatot, akiknél a klini­ kai vizsgálat és a Pirquet reaktió alapján gyanúnk volt tuberkulotikus fertőzésre. A következőkben az elmúlt négy év vizsgálatainak összehasonlító eredményeit és ezekből vont következtetéseket ismertetem : Fejlettség: 1-ső (1932-33) évben jól fejlett a tanulók 18.31%-a, közepesen 81.69%, gyengén 0%. A 2-ik (1933-34.) évben jó l: 28.9%, közepesen: 69.6%, gyengén: 1.5%. A 3-ik (1934-35) évben jól; 29.46%, közepesen: 68.22%, gyengén: 2.32%. A 4-ik (1935-36) évben jól: 32%, közepesen : 64%, gyengén : 4%. Tápláltság : Az 1. évben jó l: 14.79%, közepesen : 80.98%, gyen­ gén : 4.23%. A 2. évben jól : 20%, közepesen: 77%, gyengén : 3%. A 3. évben jól: 21.71%, közepesen : 74.42%, gyendén : 3.87%. A 4, évben jól: 26.40%, közepesen: 69.60%, gyengén : 4%. Tehát amint látjuk, évről-évre fokozatos javulás mutatkozik. A gyermekek legnagyobb %-a normálisan fejlett, tápláltsági állapotuk nem épen ideális, de ez természetesen nemcsak a bevitt táplálék mennyisé­ gétől függ, tehát nem minden esetben a táplálkozás hiányosságát jelenti, hanem a növekedésnek, mozgásnak, emésztésnek, az iskola részben fe­ gyelmező, részben szellemi megterhelő összhatásának együttes eredmé­ nyeként jön létre, azaz arányban áll mindig a szervezet energia fogyasz­ tásával. Természetes, hogy az előbb leírt körülmények mindegyike bi­ zonyos energia veszteséget jelent a szervezet számára, különösen nagy szerepet játszik ebben a kisebb-nagyobb gyermekeknél és a felnőtt kor­ ban már nem tapasztalható nagy mozgékonysága és a növekedésnek hatása mint olyannak, amely nagy anyag felraktározásával és így nagy tartalékmennyiségek felhasználásával jár. Mindezekből adódik, hogy a legkisebb irrationalismus a táplálkozás terén a gyermek tápláltsági fo kán fog elsőízben megmutatkozni, nempedig a fejlettségen, mert hiszen a szervezet az, amely a maga fejlődésének biztosítására már automati­ kusan is lefoglalja a bevitt táplálék legnagyobb mennyiségét. Éppen ezért ha tapasztalható is némi hiányosság a tesi kondíció terén, a gyer­ mekek fejlettségi állapota kielégítő. A testhossz négy évi átlaga: I. osztályban: fiúk 116.95 cm, lá­ nyok 114.70 cm. II. oszt. fiúk: 122.28 cm, lányok: 119.52 cm, IlI.oSzt. fiúk: 127.62 cm, leányok 124 65 cm. IV. oszt. fiúk: 133.79 cm, leá­ nyok : 130 29 cm. A testsúly 4 évi átlaga : I oszt, fiúk : 21.86 kg, leányok: 20.64 kg. II. oszt. fiúk: 24.52 kg, leányok: 23 37 kg. III. oszt. fiúk: 27.17 kg. leányok: 25.42 kg. IV. oszt fiúk : 30.21 kg. leányok: 28.29 kg. A testhossz és testsúly adatai az országos statisztikai adatokénál (Bartucz) lényegesen jobbak. A négy év alatt trachomában egyetlenegy gyermek sem szenve­ dett. Úgyszintén nem találtunk akár veleszületett, akár szerzett vérbaj­ ra utaló klinikai tüneteket sem. Ilyen irányú érdeklődésünk a szülők30

tői (vetélés, halvaszületés) negativ eredményt adott. Tuberculesisra irányuló vizsgálataink során a Pirquet reactiót a tanulók 88, 82, 91, illetőleg 92%ánál végeztük végeztük el. 1-ső év­ ben positiv reactió mutatkozott a megvizsgált tanulók 21.60°/o, a 2-ik évben 31.05%, a 3-ik évben 19.49%, a 4-ik évben pedig 14.79%-ánál. A klinikai vizsgálat, a Pirquet reactió eredménye és a Röntgen lelet alapján az 1. évben activ tnberculosisa volt a gyermekeknek (0.70%), inactiv folyamat : 21.12%-ánál. A 2. évben activ folyamat nem észleltetett, inactiv : 23.70%. A 3. évben activ : 0%, inactiv : 16.27%. A 4. évben activ egy gyermek, 0 8%, inactiv : 13,6%. Azt, hogy a tuberculosis activ és inactiv voltát miképen érté­ keltük az évközi szülői értekezleten volt alkalmam ismertetni. Ugyan-ott elmondottam, hogy azt az igazán kis számú tuberculoticus gyermeket, akik a környezetre megbetegedésük folytán veszélyesek le­ hetnek, az iskolából kiemeltük. Itt tehát csak röviden összefoglalva azt jelezhetem, hogy az utolsó négy év alatt, mint azt a fenti statisztika mutatja, a környezetükre veszélytelen, de mégis inactiv tuberculosissal bíró gyermekek száma örvendetesen és lényegesen csökken. Ennek okát egyrészt abban találjuk meg, hogy az első évben talált nagyszámú in­ activ tuberculoticus gyermekek azon osztályokból adódtak, amelyek a közbenső évben ezen iskolát elhagyták, másrészt, hogy a megbetege­ dést felismerve, a kezelés lényegét a szülőkkel megbeszélve ezen gyer­ mekek megjavultak, sőt meggyógyultak. Angolkór jelei az 1. évben a tanulók 48.59%, a 2. évben 40%, a 3. évben 42.64%, a 4. évben 37.60%-ánál mutatkoztak. Ezek az adatok meglehetős rosszak, ha tekintetbe vesszük, hogy a kisgyermekkorban megkapott angolkór gyógyulása után csak elenyé­ sző %-ban maradnak vissza angolkóros tünetek és azok is a súlyosabb angolkór elszenvedése után. Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a rossz vagy a helytelen táplálkozás következtében állott elő, ez csak annyit jelent, hogy a szülők még mindig nem helyeznek kellő súlyt a napfény ultraviolett sugárzásának rendkivüli szükségességére és ennek hiánya az, amely az angolkórnak Debrecenben egyébként is szokásos nagy számban való kifejlődését idézi elő. Idegrendszer. Elénkebb reactiót találtunk az 1. évben a tanulók 33.81%, a 2. évben 28. 1%, a 3. évben 32. 21%, a 4. évben 43. 20%-nál. Minimális idegrendszeri eltérések, az idegességnek minutiosus je­ lenségei is már magyarázzák néha a gyengébb fejlettséget, a gyengébb tápláltságot, nem is szólva a tanulmányi eredményekről. Nevezetesen az idegrendszer állapota rendkívül befolyásolja nemcsak az étvágyat, mely elengedhetetlenül szükséges a jó táplálkozás szempontjából,hanem elképzelhetetlenül befolyásolni tudja a felvett tápanyagok feldolgozását a szervezetben, amelynek eredménye azután úgy a fejlődés, mint a testi conditió. Az úgynevezett ideges gyermek esetleg sokkal többet ehet, mint egy normális idegrendszerü, mégis gyengébben fog fejlődni és gracilisabb lesz, mert a bevitt táplálék legnagyobb részét nem tudja szervezetében kellőleg feldolgozva elraktározni. Mandula tultengés a tanulók 29-36%-ánál fordult elő, Azon gyer­ 31

mekek %-a, kiknek manduláit eltávolították valamely ok miatt a 3-6% közt mozog. A bőrön észlelt elváltozásokat itt kevésbbé fontosságuk miatt nem sorolom fel, csak annyit, hogy gombás megbetegedést 1, ichthyosíst 1, tanulónál észleltünk. Szervi szivbaj, beszédzavar 1- 1 tanulónál fordult elő. Fertőző megbetség. Az 1, évben 2.11°/o-ban fordult elő bárány­ himlő, illetve fültőmirigylob, 3.53°/u-ban scarlatina. A 2. évben 0.74%ban scarlatina, bárányhimlő illetve szamárköhögés. A 3. évben nagy ka­ nyaró járvány volt, mely miatt az iskolát rövid időre be is kellett zár­ ni. Ekkor kanyarón álment a tanulók 44.19%-a, Az év folyamán elő­ fordult 6.20%-ban fültőmirigy-gyulladás, 2.32%-ban scarlatina, 1.55%ban bárányhimlő, és 0.75%-ban (egy gyermek) diphtheria. A 4. évben scarlatina 10.40%, szamárköhögés 4 8%, bárányhimlő 3.2%. A 3-ik évben lezajlott kanyaró járvány után hat héttel a kanya­ rón átesett gyermekeknél a klinikai vizsgálaton kivül Pirquet reactiót és Röngten mellkas átvilágítást eszközöltünk. Egy esetben észleltünk csak nyugvó tuberculoticus folyamat feltörését, ez is igen jóindulatúnak bizonyult. Az előbbi adatokat összegezve, elsősorban meg kell állapítanunk azt, hogy ezen elemi iskola tanulóinak fejlettségi, tápláltsági és egész­ ségi körülményei megfelelnek minden tekintetben, nemcsak az ilyen korban kívánt átlagnak, hanem azt jóval felül is múlják. Nagy fontos­ ságot kell tulajdonítanom különösen, mint az a fenntebbiekből látható is a tuberberculosis preventiójának, amely eredményezte azt, hogy ezen kérdésnek megfelelő körültekintéssel való kezelése négy év alatt a tu­ berculoticus gyermekek számát rendkívül csökkentette. Fontosnak kell tartanom ezentúl is különösen a kiállott fertőző betegségek utáni ala­ pos megvizsgálását a gyermekeknek, mert hisz a tuberculosis létrejöt­ tében, főleg annak fellángolásában, kiújulásában ezen tényezőnek döntő jelentősége van. E helyen kell röviden megemlékeznem arról, hogy ugyancsak a preventíó érdekét szolgálta az ez évben történt diphthe­ ria ellenes oltása is a gyermekeknek. Beszámolómat azon reményben zárom, hogy a következő években még jobb,de legalább is ehhez hasonló jó eredményt fogunk tudni elérni. 9. CSERKÉSZNEVELÉS. A gyakorlati nevelő megérzi minden emberi szövetkezés nevelői értékét, azt, amit abból a hat-tízéves korra alkalmazni lehet. A cserkészet gyermeknevelő értékét, erejét tapasztalva, 1932. feb­ ruárja óta bevezettük iskolánkba. Ennek a nevelésnek eredményeiről és hatásáról az alábbi sorok emlékeznek meg. a) A 105. RÉKA KIRÁLYASSZONY TÜNDÉRCSAPAT TÖRTÉNETE. A leánycserkész-munka bevezetője, megindítója a 7-12 éves korig 32

<■ a kiscserkészleány munka, amit tündérke munkának nevezünk. Tün­ dérke, az otthon tündérkéje a kis cserkészleány ebben a korban. Játékkal, dallal, mesével készülnek elő a cserkészmunkára. Mindig mo­ solygó, mindig segíteni kész kis tündérkéket igyekszünk nevelni, akinek az a szép jelszavuk: „Segítsünk!“ Segítsünk elsősorban otthon és má­ sutt, ahol alkalom nyílik rá. Ezt írja elő a tündérkék tíz törvénye, amire fogadalmat tesznek s ami szerint élni akarnak. Ez az áldásos munka iskolánkban az 1931 —32. évbenindukmeg. 1932. februárban, miután iskolánk felettes hatóságától a xijfepat megalakítására az engedélyt megkaptuk, megalakítottuk a szerlKőtestüleUet, mely elhatározta a csapat megalakítását és megbízta a csapat veze ésével Élefánty Ilona tanítónőt, felterjeszti az Országos Cserkész­ leány Szövetséghez a csapat igazolási kérvényét. A cserkészcsapat februárban megkezdte működését 7 leánnyal. Hetenként egyszer, pénteken d. u. tartottuk összejöveteleinket részint az iskolában, jó idő esetén kirándultunk a Nagyerdőre. 1932. VI. hó 6.-án templomunkban tartottuk első avatási-ünne­ pélyünket. Dr Keller Ferencné, kerületi ellenőr 25 leánykát avatott cserkésszé. Az Országos Intéző Bizottság csapatunkat júliusi ülésén 105, számú Réka királyasszony tündérkecsapat néven igazolta. 1932. nyarán Élefánty Ilona vezető részt vett a Tahiban tartott két hetes Nemzetközi Nagytáborban. Ugyanezen a nyáron vett részt a szépvölgyi vezetőképző táborban is, ahol csapatvezetői vizsgát tett és mint csapatvezetőt igazolták. 1932. őszén újra megindult a munka 25 régi és 12 új cserkész­ szel. A csapat kivonult a debreceni fiúcserkészek táborházának felava­ tási ünnepélyére. Most már fészkekre osztjuk a csapatot, 5 fészek: a fülemile-, pa­ csirta-, veréb , fecske- és turul fészek alakult meg. Minden fészeknek egy-egy ügyes, vezetésre alkalmas leányka lett az „őre". Az édesanyák áldozatkészségéből elkészült az öt fészek zászlója. Decemberben Miku­ lás-estével összekötött teadélutánt rendeztünk. Ez év karácsonya előtt a segíteni kész kis kezek annyi ruhát, élelmiszert, játékot hordtak össze, hogy hat nagy csomag ajándékot vihettünk ki a Mikepércsi-uton levő napközi otthon szegény kis nincs­ telenéi számára. 10 újoncot 1933. június 16-án dr Keller Ferencné kerületi ellenőr avatási ünnepélyünkön cserkésszé avatott. Ugyanakkor 25 régi cserkész is ígéretet újított. Avatás után tábortüzet gyújtottunk, ahol a tündérkék ének-, szavalat, tornaszámokkal és tréfákkal szórakoztatták a szépszámú közönséget. 1933. február 4. én részt vett a csapat a IV. cserkészkerület ju­ bileumi ünnepélyen a Csokonai színházban, hol egy tréfás jelenetet adtak elő. 1933 őszén megindul a munka 32 régi és 5 újonc cserkésszel. Szőllőssy Julia, a kereskedelmi iskola cserkészcsapatának I. osztályú próbás cserkésze segédkezik a vezetőnek ez évben, Ő vezeti az újoncokat. 33

Karácsony előtt újra megindult a gyűjtés s két szegény iskolatár­ sukat s ezek családját segítik a tündérkék. -,1 1934. VI. 16-án tartottuk udvarunkban cserkészünnepélyünke Torna-, ének-, és táncszámok voltak a műsoron. Utánaa tábortüzet gyújtottunk. Az ünnepély jövedelmét a nyári táborozásra fordítottuk,, 10 cserkész kapott belőle táborozási segélyt. Ezen a nyáron volt első táborunk Budán a Szépvölgyben a cser­ készlányok táborházában. Két hetet töltöttünk itt boldog, szép cserkész­ életben. Csapatunk 10 tagja vett részt a táborban. József Ferenc ki­ rályi herceg 9 éves leánykája, Margit főhercegnő is táborunkba volt beosztva, hogy cserkész kiképzést nyerjen. Itt a táborban képeztük ki cserkésszé és itt avatta fel csapatunk egy tagjával együtt cserkéssszé Lindenmeyer Antónia országos elnök. Az avatáson részt vett József Ferenc királyi herceg és még a főváros sok más előkelősége. Utána vidám műsorral szórakoztatták a megjelenteket tündérkéink, sok vidám percet szerezve a halgatóknak. Részt vett táborunkban dr Keller Ferencné kerületi ellenőr és dr Keller Ferenc tanársegéd a IV. cserkész kerület orvosa is. E két hét alatt minden leányka megerősödött nem­ csak testben, hanem lélekben is. Megerősödött bennük a cserkészeszme. ’T a közösségért való élet. 1934. őszén 22 régi és 8 újonc tündérkével indult meg a munka. Karácsony előtt most is nagy buzgalommal gyűjtötték össze a kis cser­ készlányok fölösleges ruhájukat, játékukat, hoztak össze élelmiszereket és'a két családot részesítettek segélyben. Küldtek ruhát a Jugoszláviá­ ból kiutasított nélkülöző magyar testvéreknek is. . c 1935. VI. 1-én szépen sikorült cserkészünnepély volt az iskola , udvarán, Bevételünkből 10 leánynak tudtunk táborozási segélyt nyúj­ tani. 1935. VI. 7-én avatási ünnepély volt az iskolában, hol Szele Paula h. kér. ellenőr felavatta 7 újonc töndérkénket s megujíttatta az ígére­ tet 20 régi cserkésszel. Második táborozásunk 1932. év VII. 5-17-ig volt Diósgyőrben. Táborhelyünk az ottani ág. h. ev. elemi iskola tanterme, folyosója és udvara volt. Táborozott csapatunk 17 tagja. Kedves cserkészmódon élt napokat töltöttünk itt. Tündérkéink csonka hazánk egyik legszebb vi­ dékét láthatták, járhatták be. Kedves vendéglátóink, Moravcsik Sándor lelkész úr és Korossy János tanító úr mindent megtettek, hogy kislá­ nyaink jól érezzék magukat. Innen is meleg köszönet szálljon feléjük. Kedves emlékünk marad a VII. 14-iki szülői látogatás, amikor több mint 20 szülő és hozzétartozó látogatták meg gyermekeiket s töltöttek velünk kedves napot és estét. Még sok tanulságos és kedves emlék tette lánykáinknak feledhetetlenné az itt töltött napokat. Egészségesen, jó kedvvel jöttünk haza VII. 17-én. Táborozásunkon felvett fényképe­ ink a folyosót díszítik. 1935. év szeptemberében 17 régi és 10 újonc cserkész kezdi me a munkát. Decemberig lázasan készül a csapat a karácsonyi vásárra. December 2-én d. e. 11 órakor az egyház tanácstermében megnyílt a csapat mikulás- és karácsonyi-vására, melyen sok apróbb kézimunka, baba, könyvjelző és egyéb apróság mutatta, hogy a tündérek munkában 34

töltötték el napjaikat. Ennek a vásárnak és a dec. 7-én rendezett tea­ délutánnak jövedelmét a szegények karácsonyi felruházására akarták a tündérkék fordítani. E teadélutánon terítésverseny is volt. Minden fé­ szek külön asztalt terített s a szülőknek és bírálóknak is nagyon tét szettek az ízlésesen, leleményesen készített asztalok. 1935. XII. 20-án tartottuk felruházási ünnkpélyünket. 6 szegény leánygyermeket vendégelt meg a csapat és ruházott fel teljesen a ma guk díszített és gyújtott fa alatt. Dec. 22-én ajándékot és karácsony­ fát vitt a csapat egy téglavetőbeli szegény nyomorgó családnak. A vég­ zett jó munka boldog karácsonyi pihenést adott a kis tündérkéknek. 1936. januárjában felállítottuk iskolánk udvarán a madarak kará­ csonyfáját. így akarva segíteni az éhező, didergő madárkákon, amint azt az egyik cserkésztörvény előírja : A tündérke az állatoknak jó paj­ tása. 1936. IV. 2-án tartotta meg a csapat a második teadélutánját. Rövid kis műsor és szavalóverseny vezette be a délutánt. A szavaló­ versenyen négy tündér kerészesült könyvjutalomban, négy írásbeli dicsé­ retben. Teázás közben készített magyaros hímzésű térítőt sorsoltak ki. Most készül a csapat az ötödik avatási ünnepélyére és az évvég{ cserkészünnepélyére, azután a nyári táborozásra. így dolgozik a csapat csendben, belekapcsolódva e szép mozgalomba, mely most e csonka ország egyik reménye, a szebb, jobb jövőre, Hisszük, hogy sikerült a cserkészeszményt: a szeretet a munka, a jóság és az összetartozás eszményét a cserkész szívekben elültetni s abban a szellemben kis lányaink sok-sok „jó munkát“ végeznek majd Isten dicsőségére és édes Hazánk javára. Elefánty Ilona, csapatvezető, tanítónő. b.) A993.sz. BORNEMISSZA GERGELY KISCSERKÉSZCSAPAT TÖRTÉNETE. 1932. I. 24-i iskolai szülői értekezleten propagáltuk a cserkészet gyermeknevelő és jellemfejlesztő hatását. Iskolánk iskolaszéke és egy­ háztanácsa megengedte a cserkészmunka megindítását. Febr. 16-án meg­ alakult a szervező testület. Elnöke az iskola igazgatója Elefánty Sán­ dor, tagjai: vitéz dr. Bessenyei Lajos tankerületi főigazgató, vitéz Boczkó Béla vegyészmérnök, vitéz dr. Kovách Elemér kir. törvényszéki bíró. Csapatvezető: Povázsay László tanító, felterjesztve ideiglenes próbaidős vezetői megbízatásra. A megalakulás iratait a kerület útján a központ­ ba felterjesztettük. A munka hetenként két délután 57 fiúval megindult. 1932. VI. 6.-án a csapat 57 tagját Török Tibor kér. ügyv. elnök, vitéz dr. Bessenyei Lajos kér. elnök jelenlétében nagy közönség előtt templomi ünnepély keretében felavatta kiscserkészekké. Dal, szavalat, beszéd, ima volt az ünnepély tartalma. 35

Az 0 . I. A, csapatunkat 1932. VI. 8.-án igazolta, a cserkészmunka végzését megengedte. A csapat száma: 993. Neve: „Bornemissza Ger­ gely“ Kiscserkészcsapat. Az épülő csónakázó tavi cserkészház építésénél 10 fiú tégláthordott a kézművesek keze alá Elefánty Sándor vezetése alatt. A cserkész­ ház berendezésére meg 13 P 10 f-t gyűjtöttek a kerület gyüjtőívén. Résztvettünk a cserkészház felavatási ünnepélyén 36 fiúval. Az 57 fiút hét nemzetségbe osztottuk, élükre a legügyesebb fiú­ kat tettük. Szülők áldozatos bőkezű munkája elkészítette a hét nem­ zetségi zászlót. 1932. IX. hó 1-én kapcsolódott be a munkába Káposzta Pál jog­ hallgató, 1933. III. 1-én pedig Tardy László joghallgató Azóta már mindketten másirányú elfoglaltságuk miatt visszavonultak a munkától. Sajnáljuk távozásukat, Nemes, önzetlen munkájukért ezúton is köszö­ netét mondunk. 1933. II. hó 20. án Káposzta Pál és Povázsay László próbaidős vezetői vizsgát tettek, melynek alapján az 0 I. B. III. 8.-án próbaidős vezetői minőségben igazolta őket. Az 1933. IV. 28.-án tartott kerületi riadóba mi is belekapcsolódtunk és fiainknál példás magatartást tapasztaltunk. Meg kell itt emlékeznem egy igen fájdalmas tényről, 1933. V. hó 28.-án, négy napi betegség után elszólította közülünk a Mindenható csapatunk egyik legbuzgóbb, legodaadóbb, legszorgalmasabb kis tagját : Borbély Attilát. Temetésre kivonultuk nemzetségének gyászszalagos lo­ bogója alatt. Elvittük koporsójára örökkétartó szeretetünknek parányi jelét: egy-egy szál virágot. Csapatunk nevében Elefánty Sándor igazga­ tó, szervezőtestületi elnök búcsúzott tőle. Szavai nyomán, drágakönny csillogott a kis pajtások szemében. Jó munkát végzett a kis apród. Hű maradt mindvégig. Nyugodjék békével. 1933. VI. hó 16.-án a csapat 5 újoncát Csorba András kerül kiscserkész előadó avatta fel kiscserkésszé. 1933. VI. hó 18.-án részt vettünk az országos riadóban. 1933. VIII. hó 5.-től 10.-ig Káposzta Pál és Povázsay László vezetők részt vettek a IV. világjamboreen. 1933. XII. hó 14.-én avatta fel kis cser­ késszé 13 jelöltünket Rábold Gábor kerületi vezetőtiszt. 1934. I. hó 25.-én látogatta meg a csapatot Csorba András kerü­ leti kíscserkészvezetőtiszt. 1934. II. hó 2—4 -ig apródvezetői tanfolyam volt Debrecenbe Ezen csapatunk vezetői részt vettek. 4.-én a tanfolyam hallgatóinak csapatösszejövetel órát mutatott be Povázsay László :csapatvezető csa­ patával. 1934. IV. hó 22.-én a csapat vezetői a tanyázást előkészítend Diósgyőrbe utaztak 1934. VI. hó 16.-án tartottuk meg igen előkelő és szépszámú közönség előtt cserkészelőadásunkat ás tábortüzünket, melyen megje­ lent Öméltósága báró Vay László főispán úr, neje gróf Bissingen Margit, vitéz dr. Bessenyei Lajos tankerületi főigazgató cserkész-kerületi elnök úr és még sokan mások. 36

1934 VI. kó 26-án indultunk el az diósgyőri tanyázásunkra. Az összes szülők kikísértek bennünket. Ki sírva, ki mosolyogva intett víg nótától hangos vonatunk után. A felejthetetlen 8 nap boldog emlékeivel VII. hó 8.-án érkeztünk haza. 1934, X. hó 14-én mi is kivonultunk Debreczeni Ferencnek, a kerület néhai kiváló ügyvezetőjének síremlék-leleplezésére. Síremlékére a csapat nevéhen koszorút helyezett a csapatvezető. Karácsony heté­ ben a gondosan előkészített jótett hét eredményeként felkerestünk két sokgyermekes családot és elvittük nekik ajándékainkat. A Jugoszláviá­ ból kiutasítottak részére is küldtünk egy csomagot Budapestre, melyet fiaink jószívvel, cserkészlélekkel hordtak össze. Povázsay László cserkésztiszti vizsgát tett, melynek alapján az 0. I. B. őt végleges kis cserkész csapattisztként igazolta. 1935. IV. 6-án II. Rákóczi Ferenc halálának 200 éves évfordu­ lóján gyászünnepélyt tartottunk, melyen a csapat vezetője beszélt an­ nak jelentőségéről. 1935. VI. 1-én volt az évvégi cserkészünnepélyünk igen szép erkölcsi és anyagi siker mellett. 12 fiúnak tudtunk az ünne­ pély bevételéből tanyázási segélyt nyújtani. 1935. VI. 24—VII. 5-ig volt a második diósgyőri tanyázásunk. E tanyázások értéke felbecsülhetetlen. Szállást Diósgyőrben az ev. isko­ lában kaptunk. A diósgyőri lelkész Moravcsik Sándor nt. ur és a diós­ győri tanító Korossy János igazgató úr, kik nemcsak táborhelyet ad­ tak nekünk, hanem a szó magyaros értelmében házigazdáink is voltak, akik mindenben segítettek bennünket. Mindkettőnek szerető szívünk hálás köszönetét tolmácsolom ezen az úton is. 1935. szept. 1. óta nyugalomba vonult iskolánk kiváló tanítója Földes Elek. Bár ő nem kapcsolódott bele csel készmunkánkba, de mindig megértéssel és szeretettel kezelte azt és hacsak tehette, támo­ gatott. Cserkészszívünk egész melegével kívánunk neki istenáldotta pi­ henést. Tisztelgő kézzel búcsúzunk tőle. Földes Elek helyét iskolánk­ nál Jung Sebestyén tanító foglalta el, aki teljes odaadással szentelte magát a cserkészmunkának is. Legyen munkáján Isten áldása. Ez évben is — a Cserkészszövetség utasításai szerint — megren­ deztük a „jótett hetet". A cserkészszívre jellemző, hogy dacára a sú­ lyos gazdasági viszonyoknak, igen sok ruhát és tüzelőanyagot tudtunk szétosztani egy külsőségi el. iskola szegény gyermekei között. 1936. I. 31—II. 2-ig kíscserkészvezetői tanfolyam volt, melyen részt vett Jung Sebestyén vezető. A tanfolyamon előadást tartott Pová­ zsay László: „A cserkészmunka korszakai“ címen. Most készülünk avatási és évvégi cserkészünnepélyünkre, valamint a nyári tanyázásra. Csendben, mondhatnám események nélkül folyik egész éven át a a cserkész munka. A munkában Bornemissza Gergelyt, kiről magát a csapat nevezi, nevét, életét, ki harcban igazi apródi magatartást tanú­ sított, állítottuk példamutatóul apródjaink elé. A hazafiasságot a haza­ has ünnepélyekkel, ápoljuk, fejlesztiük. Téli hónapokban gyakoroltuk a madárvédelmet, minden reggel más-más hozta az aznapi madáreleséget. 37

így dolgozunk mi csendben. Tekintetünk állandóan felfelé néz, onnan várja az erőt a továbbiakhoz. Legyen áldott a magvetés, terem­ jen gazdagon jó gyümölcsöt, Povázsay László, kíscserkész-parancsnok, tanító.

10. ÖTVEN ÉV LÉTSZÁM HULLÁMZÁSA. Ötven év tanulói létszám-hullámzása magában mit se mond, de ha a megfigyelő felkutatja a létszám mozgalmak okait, akkor látja, mi okozta a hullámhegyeket és völgyeket; megszólalnak a számok. Első megfigyelésünk: nem csupán belső, külső okok is beleszólnak a létszám-változásba. 1886.-tól 1891.-ig emelkedik a létszám 48-ról 90-re. Három helyettes tanítónő és káplántanítók alkalmaztatása fokozatosan leszállítja a létszámot 77-re (1892-93 ), Kézdi és Hollós távozása (Plachta, Topscher) egy nívón tartja; állandó erők jutnak az iskolához: Polster és Keller, a létszám felszalad 102-re (1895-96.) majd az V-VI. leányosz­ tályok megszüntetése elvisz átlag 8-9 tanulót s vele az alsóbb osztályokba járt testvéreket (91, 84, 91, 78, 74). Újra tanítóváltozás (1903-905.), a létszám 108, 106-ra fut, de az osztatlan fiú-leányiskola részben osztott vegyesosztállyá, I-, II, III-IV. alakulása, délelőtti tanítás, vándorlás az építkezés miatt (1906-907.), a mühelyi áll. elemi iskola megnyitása, újra leszállítja a létszámot 95, 89, 92-re. Az új tanterv. slöjd, tanítók ál­ landósága felemeli a tanulók számát 111, 115. 122-re, hogy azután mindig 100-on felül maradjon. Az egyik tanító hadbavonuíása újra érezteti hatását, (három helyettes tanítónő négy év alatt), de azután a legnehezebb években (1918-19, 1919-20.-bán) felülmegy létszámunk a 150-en. S így marad 150-144 közt mozogva. 1926-tól helyettes tanítónő működött, az érzékeny mérleg lefelé mutat. Lásd az I. és II. osztály létszámkülömbségét (44-ről 32-re 40-ről 28-ra 40-ről 28-ra). A pénz­ bőség idején állandó a létszám, de a gazdasági legyengüléssel •párhu­ zamosan száll a létszám. Az idei I. osztály 41-es létszáma már bíztató a jövendőre. Második megfigyelésünk: evang. tanulóinkat teljes számban sose tudtuk beiskolázni. Debrecen óriási elterültsége, evangélikusaink szét­ szórtan élése a külsőségeken és nagytömegű vegyesházas élete, mind közrejátszik, hogy gyermekeinket a lakásukhoz legközelebb levő ref., majd a külsőségeken alakult állami elemi iskolába íratják be. E külsőségi evang. családok, ha a Felvidékről, Szepességről, Du­ nántúlról származtak, mind evang. iskolába hozták gyermekeiket, az erdélyi (nem szász) az alföldi származásúak inkább viszik idegen isko­ lába gyermekeiket. Úgy látszik, amazok mélyebb szülőföldi tradíciót hoznak maguk38

kai, összenőttek lélekben az iskolával, templommal, egyházzal, emezek még gyökértelenek. Ne feledjük azonban az alföldi evang. gyülekeze­ tek, ahonnan a szülők idekerülnek, egy-két nagygyülekezettől eltekintve a közelmúlt alakulásai, csekély tradicióval, gyökértelen múlttal. Ugyanezt tapasztaljuk évtizedek óta az iskolánkat elhagyó evang. tanulóknál: az alföldi szálmazású elvegyül a másvallású társadalom ten­ gerébe. az iskola, templom, pap, tanító hatása elhalványul lelkében, de a többiek kapcsolata megmarad: érzelmi közösségük erősül, el-ellátogatásuk erősíti, melegíti a viszonyt egyház, iskola, tanító, lelkész között Ifjúvá nőve belekerülnek az egyháztársadalmi életbe s így nevelik gyer­ mekeit hasonló gondolkozásban. Figyelmeztető ez a tapasztalat az egyház vezetőire: eleven öntu­ datot nevelni a középiskolás ifjúságba,mikor kikerülnek az elemi iskola, a tanító hatása alól. Megragasztani őket, mert belőlük épül az új egy­ ház, Az iskola első négy évében 35-45 közt mozog az evang. létszám, 1890-92. közt felül megy az 50-en, 1893-97. közt 54-ről 72-ig emelke­ dik, azután fokozatosan leszáll 71, 63, 50, 54-re, újra 62-70-78-ra szö­ kik, hogy 1905-906-ban 85-re ugorjon. Azután fokozatos leszállás 55ig (1913-14.) egyízben felmegy 61-re (1918 -19), hogy fokozatos ugrálá sokkal leszálljon 43-ra (1922-23). Onnét folytonos emelkedés napjainkig 54-60 között. A táblázat szerint evang. tanulóink létszáma az összes tanulók létszámának 68-80%-át tette ki 1901 902. és 1905-906 között. Legkisebb százalékú volt 1888-89-ben (22%). Ma az iskolai népesség 30%-a evangélikus. Már a másvallású tanulók létszámváltozása érdekesebb ké et m utat: 13 másvallású jön 1886.-ban iskolánkba, hirtelen megnövekszik 1887—89 közt (35, 46, 50). A 90-es években leszáll 50-ről fokozatosan 20 ra (1896—97.), újra emelkedik 4—8-cal, hogy 1901-re újra 20 le gyen a mély pont. Azután 1908-ig 30—20 közt szökdel, 1909.-től 1914.-ig felmegy 30-ról 62-ig. Már 1918—19-ben 95 a másvallásúak száma, 1922. és 1927-ben a legmagasabb (103-104) azóta száll a 90-es felé, majd az az intenzívebb idegenvallás-tanítás hatása alatt leszáll 72-71-re. Természetesen, ha osztályonként állítanánk szembe a másvallású akat az evangélikusokkal, osztályról-osztályra más-más képet kapunk. Pl.: Az idei I. osztályban evang. 9, másvallású 32. A Il.-ban evang. 18, másvallású 15, a III.-ban 9 evang. 18, a másvallású,a IV. osztályban evang. 19, másvallású 13. E létszám hullámzások azt mutatják, hogy minden külső ok (épít­ kezés, hatósági beavatkozás, propaganda az iskola érdekében), minden belső változás (tanítóváltozás, osztályösszevonás, tantervváltozások, idedegen kéz az iskolában) károsan hat az iskolára, nem haszon az annak Ilyen hatásokra mindig létszám-mozgások érzékenysége felel. Egyedül a tanítók munkája az, ami a létszámot megtarthatja, emelheti vagy sülyesztheti, látogatottságot teremthet vagy elnépteleníti az iskolát.

39

751

—

—

2234 122 112 104 11 9 106 176 14 7 156 144 142 14 6 146 150 145 143 146 142 1 44 147 154 156 148 138 132 133

1483 70 57 60 57 55 89 59 61 58 58 54 43 50 47 50 42 48 5' 55 59 54 50 55 60 54

75 1 52 55 44 62 51 87 88 95 86 84 92 103 1 00 98 93 104 94 90 92 95 1 02 98 83 72 79

5732

2882

2851

50 év

s z á z a i.

1483

á th o z a t 1 9 1 1 -1 2 . 1 9 1 2 — 13. 1 9 1 3 — 14. 1 9 1 4 -1 5 . 1 9 1 5 -1 6 . 1 9 1 6 — 17. 1 9 1 7 — 18. 1 9 1 8 — 19. 1919— 20. 1920— 21. 1921 - 2 2 . 1922— 23. 1923— 24. 1924— 25. 1925 - 26. 1 9 2 6 -2 7 . 1927— 28. 1928— 29. 1 9 2 9 -3 0 . 1 9 3 0 -3 1 . 1931— 32. 1932— 33. 1937— 34, 1 9 3 4 -3 5 . 1 9 3 5 —3 6 .

M á s v a ll

2234

28 45 77 57 41 39 41 38 35 30 23 25 27 36 27 22 35 30 30 20 26 24 30 38 42

s z á z a i.

72 55 23 43 59 61 59 62 65 70 77 75 73 64 73 68 65 70 70 80 74 76 70 62 58

E vang.

13 35 46 50 38 32 31 32 28 30 20 21 24 28 20 29 32 29 30 21 24 21 27 42 48

M á s v a ll.

35 43 37 39 52 51 46 54 53 72 71 63 67 50 54 62 61 70 78 85 71 68 65 67 67

I s k o la i é v

Evang.

48 78 83 89 90 83 77 86 81 102 91 84 91 78 74 91 93 99 108 109 95 89 92 111 115

>

L é ts z á m

Á t v it e l

M á s v a ll.

1 8 8 6 -8 7 . 1887— 88. 1 8 8 8 -8 9 . 1889— 90' 1890— 91. 1891— 92. 1892 - 93. 1893— 94. 1894— 95. 1895— 96. 1 8 9 6 -9 7 . 1 8 9 7 — 98. 1898— 99. 1899— 900. 1900— 901. 1 9 0 1 — 9021902— 903. 1 9 0 3 -9 0 4 . 1904— 905. 1905— 906. 1 9 0 6 -9 0 7 . 1 9 0 7 -9 0 8 . 1908 - 9 0 9 . 1 9 0 9 -9 1 0 . 1910— 911.

<Ö © w

L é ts z á m

I s k o la i é v

8 3 > W

M ásvallásúl százaléka |

Az evang. és másvallású tanulók táblázata ilyen képet mutat.

57 51 57 49 51 51 41 38 40 40 36 29 33 32 34 28 33 36 37 38 34 33 39 45 40

43 49 43 51 49 49 59 62 60 60 64 71 67 68 66 72 67 64 63 62 66 67 61 55 60

5029

49-71

Egy iskola munkáját sem lehet a ma értékével, a ma eredményei­ vel mérni. Hatásuk évtizedek múlva mutatkozik a társadalmi életben. Iskolánk volt növendékeit mindig nagy többségben az intelligens középosztály adta. (Vezető társadalmi rétegek, tisztviselő osztály, szabad pályán élők). Elenyésző piciny százalék a napszámos, a kézimunkás. E társadalmi rétegek gyermekei kikerülve iskolánkból, szintén ve­ zetők lesznek a társadalomban (megye, város, pénzügy, posta, vasút, egyetem, birói-ügyvédikar, tanár, orvos, ott élnek, dolgoznak, akár vá­ rosunk, akár a vidék, a megszállott területek, akár a külföld társadal­ mában A háborúelőtti német-osztrák katonatiszti, más foglalkozású csa­ ládok gyermekeire gondolunk, akik bőven népesítették be annak idején elemi iskolánkat). Az utolsó 15 év alatt iskolánkból kikerült ifjúság kilencven szá­ zaléka ma is a középiskolákban, az egyetemeken, főiskolákon készül a magasabb társadalomban való elhelyezkedésre. De beszéljenek a puszta számok: 40

Iskolánknak ötven év alatt 2118 tanulója volt. Anyakönyvezett 5733 Mégpedig: 1 évig járt iskolánkban 163 tanuló 270 2 „ „ 291 3 M 1328 4 » Nem oszt.-ismétlők adják ekét szá­ 36 5 30 mot, hanem az 1889-95. köztfenn6 Összesen: 2118 tanuló. állt V-VI. leányoszt. tanulói ii

11

ii

ii

1

ii

ti

ii

ii

ii

ii

ii

E létszámból leszámítva a meghaltak számát, akikről tudunk 77, továbbá a vidéken, hazánkban, a megszállott területeken, a külföldön ismeret­ len helyeken élő volt tanítványaink számát: 819-et, marad Debrecen­ ben s a vidékre 1222 volt tanulónk Ezek megoszlása ilyen: Elemi iskolai sorban 142 tanuló, Középiskolában 383 „ Keresk. és iparostan. 34 „ Egyetemi hallgató_____ 63 „ Összesen: 622 tanuló.

helyben és vidéken.

A 600 ismert felnőtt volt tanulónk így oszlik meg : Debrenben él 455, vidéken él 144 volt tanuló. E 600 tanuló foglalkozási elhelyezkedése ilyen képet mutat: 1, Egyetemi végzettséggel: 23 volt tanuló. ügyvéd bíró 11 .. 11 orvos, egyet, tanár 17 „ 11 20 „ tanár 11 mérnök 14 „ 11 várm., városi főtisztv, 17 „ 11 19 „ . katonatiszt 11 „ 129 egyetemi vasút, posta 8 ,, végzettséggel. 2, Érettségivel egyenlő rangú képesítéssel: 10 volt tanuló. tanító vasút, posta 18 „ 11 megyei tisztv. 3 „ 11 10 „ bankos 11 magántisztviselő 13 „ 11 „ 52 érettségivel egyéb 8 „ egyen rangú. 41

3. Szabad pályán : kereskedő iparos kereskj / alk. ipari alk. postás, vas. altiszt földbirtokos gazdálkodó háztartás, feleség „ leány

30 volt tanuló niyaÉsí .gítsvs 31 riiits} jjbró c£ -0 £ nedűi 10

21 10 10 10 150 147

n ,sj^BSiA>öúíita jsn id í

„ . • •" • »

92 szabadpályán ,jlßrtüaß}i%*

327 egyéb. Összesen: 600 volt tanulónk, , /! .mól 12. AZ ISKOLA VOLT TANÍTÓI. , ;.ncv

Tanítók működéséről írni tanítónak nehéz dolog. Elfogultság, részre­ hajlás vezetheti tollát. Akikről ír, nem igen állanak még történeti táv­ latban. A legtöbbje él még. A jelen nem bírálhatja el a tanító munkáját, az a jövendőben mutatkozik meg. A jövendő ítélhet és mérlegelhet. Materny Lajos

: -vfeiiiá iryleí 0 az első, akiről megemlékezünk. Nem ugyan tanítói munkával szolgálta iskolánkat,mindössze félévig vezette a IV-V. osztályt 1889-890ben, hanem elévülhetetlen érdemeket szerzett azzal, hogy már Debre­ cenbe lépésével 1883 bán, megindította önkéntes adományával az is­ kolaállítás tervét, buzdított, lelkesített az iskoláért, külföldön szerzett állnadó pénzbeli segítséggel istápolta, fenntartotta iskolánkat, úgy hogy az ő működése alatt nem volt iskolánknak soha anyagi gondja, A ta­ nítók lelkét soha se kötötte meg rendelkezésekkel, tantervekkel, tudta, hogy önálló tanítói munkát csak szabad, egyéniségében nem korlátozott lélek tud kifejteni, csakis így működhetik áldásosán. Azt reméltük, megéri iskolánk jubileumát. Isten másképp akarta. Emlékét megőrizzük iskolánk történetében s lelkünk emlékezetében. Kézdy iKubacska) István. v-

' .

>i

Nyíregyházán született 1862-ben Tanítói oklevelét az iglói áll. tanítóképzőben szerezte meg. Iparos-és kereskedőtanonciskolaí tanfolya­ mot végzett. Egy évig Nyíregyházán segédtanítóskodott (1882-83), majd három évig nevelősködött. 1886. szeptemberétől 1892. augusztusáig is­ kolánk leányosztályait vezette, az úttörők kitartásával, tanítói odaadás­ sal, derűs lélekkel, vidáman, ami egész élete működésén végig vonul. Ev. Egyházi Dalárdát alakítottak Hollóssal, amelyben együtt dolgoztak. Később Kubacska a Munkás Dalegyletben is Nyíregyháza hazahívta, ahol 1892-től 1929-ig működött, mindigaz 42

evang, leányiskolában. A nyíregyházi iparos és kereskedő tanoncisko­ lában 30-35 évig tanított, az elemi iskola igazgatója, a Városi Dalegy­ letnek működőtagja, majd alalnöke volt Tanítói egyesületnek a Szabolcsmegyei Ált. Tanítóegyesület, Országos Eötvös-Alap, Ev. Tanítók Örsz. Egyesülete elnökeként évtizedekig működött, ott hagyta páratlan agilitásának, szervező erejének hatását, intézményekben, emberbaráti cselekedetekben. A nyíregyházi madárvédelem intézményes megszerve­ zése Kézdy István érdeme. Közhasznú munkálkodását az Orsz. Dalosszövetség aranyéremmel, a Magyar Tudományos Akadémia a Wodianer-díjjal (1930), nyugalomba vonulásakor Magyarország kormányzója (1930) a Signum Laudissal tüntett ki. Ugyanakkor Szabolcsmegye és Nyíregyháza tanítósága társada­ lom, felekezeti különbség nélkül ünnepelte elévülhetetlen, érdemekben gazdag tanítói életét. A nyugalom éveiben is dolgozik a közért. Hollós (Holzhammer) István. Győrben született 1861.-ben, oklevelet Sopronban szerzett az ev. tanítóképzőben. Első tanítói állomása Debrecen volt, ahol 1886. szeptemberétől 1894 augusztusáig működött, mint kántortanító, vezetve az I.—IV. ősz tályú fiúiskolát bámulatos szorgalommal, következetes kitartással, szigo­ rúan, kemény kézzel, de sikeresen. Ő az iskola másik úttörője A debreceni Evang. Dalárdát 1886.ban megalakítja (férfikar), azzal szerepelget nagy ünnepeken a temp­ lomban. Majd mikor a dalárda nem kap működési engedélyt az egy­ háztól, átszervezi Debreceni Munkásdalegyletté (ma Iparos Dalegylet), abban dolgozik kitartással, mint karnagy, míg Debrecenben volt. Szülővárosa hazahívta 1894.-ben. Győrszabadhegyen választották meg kántortanítónak.Ott működött több, mint egy emberöltőn át egye­ dül, lelkes vezetője volt kicsiny egyházának, iskolájának. Nyugalomba vonulván, Budapesten halt el 1935 szept. hó folyamán. Érdeme, emléke él közöttünk. Topscher Lajos. Poprádon született 1862,-ben, az iglói képzőben szerzett tanítói képesítést. Tíz évig nevelősködött főúri családoknál, onnét került 1892.ben iskolánkhoz. — Úgy ismerjük debreceni működését, mint amely csöndes, zajtalan, elmélyítő tanítói munka volt. Maga volt a megteste­ sült szerénység. Innét 1896. novemberben Rusztra került, ahol 1913.bán halt el, itt hagyva apró árváit, özvegyét. A zajtalan, hivalkodás nélküli tanítói munka szerény munkása volt. Polster Adolf János. Ha úgy emlegetjük Kézdyt és Hollóst, mint a debreceni evang. iskola úttörőit, munkásait, akik hallatlan erőfeszítéssel törték meg a 43

debreceni társadalom közönyét iskolánkkal szemben, előkészítették a talajt magvetésre, úgy Polster Adolf egyike azoknak, akik vaskövetke­ zetességgel, sokszor merev erővel, meggyőződése hitévéi, nem tekintve se jobbra, se balra, meg nem alkudva se viszonyokkal, se iskolai áram­ latokkal, dolgozott az iskoláért, azt felvirágoztatta. Hírt, nevet szerzett az iskolának, tekintélyt az egyháznak, megbecsülést a tanítói névnek, a város osztatlan elismerését nevének. S mindezt végezte következetesen 37 éven át. E sorok írója 27 éven át dolgozott vele együtt. Bizonyítja, nem esett szó köztük sose elismertetésről éidemek jutalmazásáról, csak arról, hogyan legyen az iskola jobb, mint eddig. Azon fanatikusok közül való volt, aki az iskoláért mindent áldoz, de az iskolát semmiért sem adja. 1871-ben született Máriafalván (Vas-megye). Felsőlövőn szerzett képesítést 1891-ben. Debreceni működése előtt tanítóskodott Bakonyszentlászlón (1890-92) és Tornallyán (Gömör-megye 1892-94). Debrecenben 1894-ben került s itt működött 1931. aug. végéig. Abban az időben annak az iskolai nevelésnek a munkása volt, amit Felsőlövő és Sopron ev. tanítóképzői honosítottak meg, azt hozta Deb­ recenbe. Az újszerű tanítás, mind amellett, hogy osztatlan négyosztályú fiúiskolát tanított, valami más volt, mint a debreceni felekezeti iskolák munkája, tanítási eredménye, nevelése. Hamarosan meglátszott ennek hatása az iskola emelkedő létszámán, a tanulók differenciálódásán. Las­ sanként válogatott gyermeksereg jön az iskolába, pedig a 90-es évek­ ben még osztatlan iskolája van. A fonomimika első debreceni úttörője, alkalmazója. Gyakorlatias gondolkozását, az életre való előkészítő buzgalmát mutatja az, hogy a tiszai evang. egyházkerület tantervének elmúlt ideje után is, amikor az 1905. tanterv lépett életbe, amikor 1906-tól részben osztott iskola lettünk, akkor is tanította a III.-IV. osztályban a termé­ szetrajzot, történelmet, azzal a célzattal, hogy iskolánkból kikerült ta­ nulóink bizonyos befejezettséget nyerjenek elemi iskolai ismeretszerzé­ sükben. E tanítói intuitív megérzése igazolása az 1925-ös tanterv azon intézkedése, hogy beilleszti a III.-IV. osztályába a természetrajzot, a IV.-ben a történelmet nem ugyan külön tantárgyként, hanem a beszéd és ért. -gyakorlati anyagba. A német nyelvet tanította a Ill-IV-ik osz­ tályban kezdettől fogva. Tanítói tudása, készsége fejlesztéséért dolgozott, olvasott, slöjdtanfolyamot végzett. A pincéroktatás érdekében kereskedői tanonciskolái, borászati, pincemesteri tanfolyamokat végzett. Az 1902-ben Debrecenben megalakult szakirányú pincériskola ala­ pítója, tanítója, majd igazgatója volt az alapítástól 1933-ig. A pincér­ oktatás tekintélye volt, szavát, tanácsait megfogadták, alkalmazták. A debreceni pincériskola hatása alatt létesülnek hazánk nagy városaiban a pincériskolák, de csak a debreceni élt, virult s él ma is a budapestivel. A társadalmi életben is ott találjuk mindenütt. Német nyelvtudá­ sával rengeteg tanítványt nevelt a felnőttek és a gyermekek köréből.A közigazgatási tanfolyam és a vegyesdandár tiszti csoportjának német ta­ 44

nára volt egy ízben. Az egyháztanács tagja volt, a tiszavidékí esperesség debreceni körének kiérdemült iskolalátogatója, 1924. óta iskolánk igazgatója 1931-ig. A Munkás Dalegyletnek éveken át pénztárosa, a Gönczy Egylet jegy­ zője, 12 évig titkárja. Az ő nevéhez fűződik az a nemes jótett állan­ dósítása, hogy a megyebeli tanítóiiáknak, áldottemlékű Kozma László­ val és Csurka Istvánnal karöltve íngyenasztalt jártak ki a helybeli nagy­ vendéglősöknél 12 éven át. 1931. októberében díszközgyűlés keretében búcsúztatta egyháza, iskolája, tanítványai, kartársai. Meleg ünnepléssel áldoztak az érde­ mekben gazdag életnek. A vallás- és közoktátásügyi miniszter elismerő iratban méltatta elévülhetetlen érdemeit. Keller Sándor. Polster Adolf munkatársa. Cegléden született. Sopronban nyert oklevelet, Lébenyben és Pápán tanítóskodott pár évig. Azután 1885. novemberében Debrecenbe jött, Topscher után Az I-IV. leányosztályt tanította, az egyház kántora volt. Derűit világnézet jellemezte egész életét, munkáját. A Debreceni Munkás és Istvángőzmalmi, a Máv. Altiszti Dalkörök karnagya volt. Bámulatos rutinnal, szuggeszcióval vitte a Munkás Dalegylet éneklés­ beli tökéletességét olyan nívóra, hogy Kassán, Temesváron, Aradon or­ szágos dalosversenyeken elsőrendű szép díjakat nyert el, 1904-ben fővárosi tanító lett. Ott is sok dalegyletben dolgozott. Rövid élet után 1910-ben halt el. Helyettes tanítók és tanítónők. Adatok híjján az iskolánkban működött helyettesekről csak annyit tudunk, amennyit régi feljegyzésekben és jegyzőkönyvekben találunk. így: 1. Rohács Ida helyettes tanitónő, itt működött 1890-91-ben. 2. Nagy Julia helyettes tanítónő, itt működött 1891-92-ben. 3. Blósz Julia helyettes tanítónő, itt működött 1892-93-ban. 4. Moór Béla káplántanító, 1894-95. V-VI. leányosztály. 5. Plachta Albert helyettes tanító 1895 IX.-X. hó 6. Geíslinger Pál káplántanító 1896 őszi hónapjaibanl. leányosztály. További szolgálati helyükről s alkalmaztatásukról nem tudunk. Elefánty Sándor. Cegléden született 1878.-ban. Sopronban szerzett oklevelet 1899.ben. Tanítóskodott 1899—901. Felpéczen, (Győr-megye), 1904—906.-ig Losoncon, 1904. szeptembere óta kántortanító Debrecenben. A régi iskolában az I—IV. leányosztályokat tanította (1904-906-ig), a nyolc osztály énektanítója volt. 1906.-tól az I—II. vegyesosztály ta­ nította 1921.-ig, azóta az I. vegyes osztályt tanítja. 1914.-től 1919.-ig hadbavonult, npf. hadnagyképpen szerelt le. Emléklapos tiszt. 1907.-ben elvégzi a slöjd, 1909.-ben a kolozsvári ipariskola-tanítói 45

tanfolyamot, 1929.-ben a nyíregyházi, 1935.-ben a debreceni tovább­ képzőket, 1936.-ban a Tanítók Szabad Egyetemét. ,, 1904—1925. ig a pincériskola tanítója Polster Adolffal együtt. Elkészítette iskolánk négy osztályának részletes tanmeneteit. Váz­ latos tanításait vezérkönyvekben, az 1905. tanterv alapján. Ugyancsak megírta az 1935 tanterv alapján a számolástanítás vezérkönyvét, mind a négy osztály számára. Az I. osztály szóképes olvasástanítását, a beszéd- és értelem-gyakorlatok vezérkönyvét az I. II., III. osztályok számára. Énekeskönyvet írt az egyházi énektanításhoz 1902.-ben a losonci, 1905.-ben a debreceni, 1923. a dunántúli énekeskönyvhöz alkalmazkodva. 1931. és 1932. ben Tolnai Pállal megírta az ev. vallástanítás ve­ zérkönyvét (városi nyomda) két kötetben, amit ev. egyetemes egyhá­ zunk vezérkönyvül engedélyezett. Könyve közkézen forog a tanítóság kezében. Gyermektanulmányokkal évtizedek óta sokat foglalkozott, eredményeit alkalmazta at anításban. Az Evangélikusok Lapjában egyház­ zenei tárgyú dolgozatai, az Evang. Népiskolában, a Hajdúság Kultúrá­ jában pedagógiai tárgyú, a Jövő Utjain-ban több gyermektanulmányi cikke jelent meg. Előadásokat tartott a szülők iskolájában, az Iparos Körben az egyházkerűleti tanítóegyesületben, a vasárnapi iskolák munkájáról, a számolás tanításáról, a Városi Tanítótestületben a III. osztály debrece­ ni besz.-és ért.-gyakorlati anyagáról, a tiszavidéki egyházmegyei pres­ biteri konferencián. Több zenei előadás* tartott az Egyházi Énekkar templomi énekelőadásain. A Gönczy Egyesületnek két évig jegyzője, fél évig titkárja volt. A tiszai egyházkerületi tanítóegyesület és a Városi Tanítóegyesület alelnöke. Az egyháztanács tagja. Az Egyházi Énekkart megszervezte 1921-ben, 15 éve karnagya. Az iskola igazgatója 1931 óta. Az Orszá­ gos Gyermektanulmányi Társaság választmányi tagja. Karnagya volt a MÁV. Altiszti Dalkörnek (1906 7-ig), az Iparos Dalegyletnek (1909 14). Debrecen sz. kir. város gyermekvédelmi osztálya Miklós-utcai körzetének vezetője. Megszervezte a leány-és fiú cserkészcsapatokat, azok szervezőtestületeinek elnöke. Földes Elek. Sopron szülötte (1878). Ugyanott szerzett képesítést 1897-ben. Tanítóskodott Kalaznón (1897-98. Szeghegyen (1898-1908.) az evang. iskoláknál. Mezőtelegden (1908-1919-ig állami iskolánál volt. Mint menekült állami tanító iskolánknál talált beosztást 1919. szeptember 25-től 1922, szept 20 ig, majd 1922. októberétől 1923. augusztusig a kaposvári áll. iskolához került, azután újra nálunk alkalmazták, mint állami tanítót 1929. májusig, azontúl, mint megválasztott evang. tanítót. 1935 augusztusában nyugdíjazták saját kérelmére. 1935. októberé­ ben szép ünnepélyei búcsúztatták egyháza, iskolája, kartársai, tisztelői 46

Tanítói tanfolyamokat hallgatott Baján (1906. 1914, (Iglón) 1911) (Aradon 1918) Szeghegyen a magyarnyelv sikeres tanításáéit 1902. és 19Ö6-ban kitüntető elismerést nyert. 1908-1919. a Bihar-Szilágyi Gyári Dalkör karnagya volt. Mezőtelegden több éven át analfabéta tanfolyamot vezetett, többször elismerésben részesült. Iskolánkban 1926. óta az Ifjúsági Vöröskereszt helyi csoport­ ját vezette 1934.-ig, munkájáért elismerésben volt része. 1933. júliusában a tiszai ev. egyházkerület püspökétől „hazafias és egyháziak szellemű tanítói közszolgálatért" igazgatói címet nyert. ■BV.OOJ15 •97 viliim.) Urbán Gusztáv Beosztott állami iskolai tanítóként működött iskolánknál Jolsván született 1879-ben. Eperjesen szerezte meg a tanítói képesítést és okle­ velet 1900-ban. Miglészpatakon Rimazaluzsányban tanítóskodott az ev. iskolánál 1900-914. 1914-ben Dubravitzán Zólyom áll. tanító 1916-ig, majd Genesen Szatmár megye. 1919-től Debrecenbe osztották be hoz­ zánk, majd a pacsirta-utcai ref, iskolához, a nyilastelepi iskolához, 1921ben újra hozzánk került, 1922. őszén Békéscsabára került, szabadsá­ golták, majd nyugdíjazták 1925-ben, A bensőséges, halkszavú tanítói munkának volt lankadatlan mun­ kása mindenütt, akihez tanítványai ragaszkodtak, szeretettel vették kö­ rül- Megértő, jó kartás volt mindig Baranyai Sarolta. .tíc-v 1926. szeptemberétől december végéig működött iskolánknál, mint állástalan ref. tanítónő. Li

4 l} .H

h

•-

Gulácsy Lászlóné.

v

j.

1927. januárjától tanított all. osztályban, mint állástalan ref. taní­ tónő, egyúttal a női kézimunkát is tanította. Működött 1929 június végéig. flaoio* . Kardeván Hermin. Gazdasági szaktanítónő, iskolánk I-II. vegyesosztályát vezette, mint helyettes tanítónő az 1914—15. iskolai évben. Sándor Mária. Helyettes tanítónői működése tartott 1916,szept.-étől 1916. dec, végéig Kiss Ilona. uunarrsn* .Sí Helyettes tanítónő 1917. januárjától 1918. december végéig. Elefánty Hona. Debrecenben született. Itt szerzett tanítónői képesítést. - Továbbképző tanfolyamon vett részt 1929. Nyíregyházán, 1935-ben Debrecenben, Tanítók Szabadegyetemén 1936-ban. 47

A II. osztályt 1929—1931-ig, két évig, a III. osztályt 1921—1935-ig, négy évig, a IV. osztályt 1935—36. évben, egy évig vezette. A női kézimunkát vezeti mind a négy leányosztályban. A 105. Réka királyasszony tündérkecsapatot vezeti. Cserkészve­ zetői vizsgát tett 1932-ben. Két ízben táborozott csapatával a Budai­ szépvölgyi és a diósgyőri táborban. Az egyházi énekkar működő tagja. Povázsay László. Tótkomlóson született 1912-ben. Sopronban szerzett képesítést. Iskolánknál 1931 óta működik. Vezette a II. osztályt 1931-935 ig, négy évig. Vezette a III. osztályt 1935-36. évben, egy évig. 1932, óta a 993. Bornemissza Gergely cserkészapród csapatot ve­ zeti. Részt vett a cserkésztiszti tanfolyamon. A kiscserkészvezetői próbáztató bizottság tagja. Tanítói továbbképzőn részt vett Debrecenben 1935-ben és a Ta­ nítók Szabadegyetemén 1935-ben. Az Egyházi Énekkar tagja. Jung Sebestyén. Somogydöröcskén született 1915-ben. Képesítést nyert Sopronban. A II. osztályt tanította az elmúlt iskolai évben. Részt vett a Ta­ nítók Szabad Egyetemén 1935-ben. Az Egyházi Énekkar tagja. Kézimunka■tanítónőként működtek Rohács Ida, Nagy Julia, Blósz Julia, tanítónők. Továbbá: özv. Springer Józsefné (1894-1900). özv. Perwolf Ferencné (1900-916). Baranyi Sára (1925 26), Gúlácsi Lászlóné 1927. janurtól 1929. júniusig, Elefánty Ilona 1929. szeptemberétől.

48

T A R T A L O M:

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

Előszó. Pass László. — — — — Az iskolaalapítást megelőző évek. — — Az iskola első évtizedei. — — — Az új iskolában. — — — — — Az iskola nehéz évei. — — — — Osztott iskolában. — — — — Gyermektanulmányozás, módszerjavító törekvések az iskolában. A harmincas évek. Az iskola egészségügyi szolgálat négy éve. dr Székely F. Cserkésznevelés. — — — — — 105. Réka királyasszony tűnd.csap. tört. ElefántyIlona 993. Bornemisza Gergely kiscs.cs tört. Povázsay L. Ötven év létszámhullámzása. — — — A volt tanítványok társadalmi elhelyezkedése. — Az iskola volt tanítói. — — —

3 oldal 5—7 „ 7— 13 „ 13— 15 „ 15— 17 „ 17—20 „ 21—24 24—29

29—32 32 32—35 35—38 38—40 40— 42 42—48

11

11

W M 11

11

11

11