A Debreceni Egyetem Herbáriuma (DE) I.: A Soó Rezső Herbárium

http://kitaibelia.unideb.hu/ ISSN 2064-4507 (Online) ● ISSN 1219-9672 (Print) © 2014, Department of Botany, University of Debrecen, Hungary

19 (1): 142–155.; 2014

A Debreceni Egyetem Herbáriuma (DE) I.: A „Soó Rezső Herbárium” TAKÁCS Attila1*, NAGY Timea2, FEKETE Réka1, LOVAS-KISS Ádám1, LJUBKA Tibor1, LÖKI Viktor1, LISZTES-SZABÓ Zsuzsa3 & MOLNÁR V. Attila1 (1) Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék, H-4032, Debrecen, Egyetem tér 1.; * [email protected] (2) Pannon Egyetem GK Növénytudományi és Biotechnológiai Tanszék, H-8360 Keszthely, Festetics u. 7. (3) Debreceni Egyetem ATK Mezőgazdasági Növénytani, Növényélettani és Biotechnológiai Tanszék, H-4032 Debrecen, Böszörményi u. 132.

The herbarium of Debrecen University (DE) I. The “Rezső Soó Herbarium” Abstract – The paper introduces the herbarium of Debrecen University (DE). All specimens of the herbarium were documented by digital photographs, and all data from the labels were entered into an Excel spreadsheet. The largest collection of Herbarium DE, the “Soó Rezső Herbarium” (abbreviation: SRH) consists of ca. 38.000 specimens from almost all European countries, but mainly from Hungary and the neighbouring countries. Most of the specimens originate from Hajdú-Bihar, Pest, Győr-MosonSopron, Borsod-Abaúj-Zemplén, Veszprém and Szabolcs-Szatmár-Bereg counties. The SRH stores a considerable amount of original/authentic specimens collected by Hungarian botanists, primarily by Rezső Soó and his followers, as well as Sándor Polgár. The most rapid growth of the SRH took place in the first half of the last century (1930–1950). By contrast, the collection was practically not developed between 1955 and 2000. After the millennium it started to grow again. Data on the most substantial part of the SRH covering native plants collected in the present-day Hungary are summarized in Electronic Appendix 1. (incl. taxon name, settlement, collecting date, collector, file name of documentary photograph). Keywords: biological collection, floristics, herbarium digitization, history of Hungarian botany Összefoglalás – A dolgozat bemutatja a Debreceni Egyetem herbáriumát. A herbáriumi példányok fotózását követően a cédulákról leolvasható adatokat adatbázisban rögzítettük. Az adatbázis 2013-as állapota alapján bemutatjuk a DE herbáriumának legnagyobb részgyűjteményét, a „Soó Rezső Herbáriumot” (röviden: SRH). Az SRH Európa szinte minden országából, de főként Magyarországról és a környező országok területéről őriz mintegy 38 ezer példányt. Soó Rezső és tanítványai, valamint Polgár Sándor a legproduktívabb gyűjtők. Legnagyobb számban Hajdú-Bihar, Pest, Győr-MosonSopron, Borsod-Abaúj-Zemplén, Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék területéről származnak a példányok, amelyek java részét a múlt század első felében (1930–1950) szedték. A gyűjtemény 1955– 2000 között nem bővült, de az ezredfordulót követően új lendületet vett a gyűjtési aktivitás. Az SRHban számos, magyar szerző által leírt taxon originális példánya megtalálható. Az adatbázis attribútumtáblájának jelentős részét (a Magyarország mai területén gyűjtött, nem kultivált növények példányainak fő adataival) az 1. Elektronikus mellékletben szabad felhasználásra közreadjuk. Igény szerint a szerzők részletesebb adatokat is közölnek. Kulcsszavak: biológiai gyűjtemények, florisztika, herbárium digitalizálás, botanikatörténet.

142

TAKÁCS et al. (2014) – Kitaibelia 19 (1): 142–155.

Bevezetés Motiváció és előzmények A botanikus társadalom világviszonylatban közel fél évezredes herbáriumi hagyományokkal rendelkezik. A mai értelemben vett herbáriumok az elmúlt évszázadokban gyűjtött, préselve szárított növényi példányok millióit őrzik. Az idők során sokat változott a herbáriumi anyag gyűjtésének, preparálásának, és főleg a példányokhoz kapcsolódó információk hozzárendelésének gyakorlata. A herbáriumok minden létező biológiai (nem csak biotikai!) adatsornál nagyobb tér- és időtávot fednek le. Ez nagyban hozzájárul tudományos értékükhöz. A herbáriumok klasszikus szerepén (növények megismerése, taxonok típuspéldányainak őrzése, előfordulásuk és elterjedésük dokumentálása) túl egyre több újszerű felhasználási lehetőségre derül fény. Erre hívja fel a figyelmet néhány, az utóbbi időben megjelent szemle (FUNK 2003, SUAREZ & TSUTSUI 2004, LISTER et al. 2011, PYKE & EHRLICH 2010, LAVOIE 2013, TAKÁCS et al. 2013), amelyek herbáriumi adatsorokra alapozott tanulmányokat tekintenek át és a felhasználási lehetőségek sokrétűségét igazolják. A herbáriumi munka azonban jellegéből adódóan meglehetősen időigényes. Egy-egy kérdés kapcsán releváns adatok összegyűjtése napokba, hetekbe, akár évekbe is telhet (gondoljunk például a hagyományos felhasználás kapcsán egy flóramű megírására: a műfaj követelménye, hogy a taxon-listát herbáriumi hivatkozásokkal egészítsük ki, ám erre általában csak a kritikus taxonok esetében van kapacitása a szerzőknek). Ebben hoznak gyökeres változást a herbáriumok digitális adatbázisai. Egy-egy gyűjtemény digitális adatbankjából könnyen létrehozhatók olyan adatsorok, melyek összeállítása máskülönben irreális lenne, de legalábbis a várható eredményekhez képest aránytalanul nagy munkával járna. Világszerte elkezdődött a herbáriumok digitalizálása (SMITH et al. 2003, GRANZOW-DE LA CERDA & BEACH 2010, BARKWORTH & MURRELL 2012, HASTON et al. 2012, TULIG et al. 2012) s egyre több intézmény teszi a világhálón hozzáférhetővé adatbázisát [1, 2, 3]. Hazánkban is van példa hasonló kezdeményezésre. Itt kell megemlíteni Gotthárd Dénes (BÁNKUTI 1999, 2000, NAGY 2005, 2006, 2007), Waisbecker Antal (BALOGH et al. 2004, 2006), Jeney Endre (BARINA 2007, PIFKÓ 2008, RÁCZ 2009, BARINA et al. 2010, BARINA et al. 2011, BARINA & PIFKÓ 2012), Jeanplong József (BALOGH & KULCSÁR 2013) herbáriumának, valamint a Szent István Egyetem rózsa-anyagának (KERÉNYI-NAGY 2010) feldolgozását. Bár e munkák célja nem a szigorú értelemben vett herbáriumi adatbázis építése, de végső soron egy-egy gyűjtemény könnyű áttekinthetőségét, az adatok egyszerű hozzáférhetőségét oldják meg. Hasonló célkitűzéssel vette kezdetét a Debreceni Egyetem herbáriuma mohagyűjteményének feldolgozása (SZARVAS et al. 2010) és a Pécsi Egyetem herbáriumának digitális archiválása (PÁSZTÓ et al. 2012). A Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában őrzött anyagok adatbázisban történő rögzítésére is voltak törekvések, ám eddig csak Kitaibel Pál herbáriumának adatbázisa került közzétételre [4]. MOLNÁR V. et al. (2012) 18 hazai közgyűjtemény orchidea-anyagát dolgozták fel s létrehozták a Magyarországi Orchideák Herbáriumi Adatbázisát. Az ennek során szerzett tapasztalatokon alapszik a jelen közleményben bemutatott munka is. A Debreceni Egyetem herbáriuma (DE1) Az Index Herbariorum [5] nyilvántartásában „DE” kóddal jelölt gyűjtemény valójában több részgyűjteményt ölel fel, melyek számos tekintetben (fizikailag, tulajdonjogilag, keletkezésük helye és ideje szerint) különböznek egymástól (1. táblázat). 1

A cikkben említett herbáriumok akronímjai az Index Herbariorum [5] által alkalmazottakat követik.

143


1. táblázat. A Debreceni Egyetem herbáriumának (DE) részgyűjteményei. Table 1. Collections in the herbarium of Debrecen University (DE). Részgyűjtemény neve / Name of the collection „Soó Rezső Herbárium” Edényes gyűjtemény / Vascular plant collection

Kriptogám gyűjtemény / Cryptogamous collection

„Degen Árpád Herbárium”

Példányszám / Number of specimens

Fejlesztésének ideje / Period of its development

~38.000

~1900–1960, 2000–

~30.000

~1880–1940

Tulajdonos / Owner

Növénytani Tanszék Mezőgazdasági Növénytani, Növényélettani és Biotechnológiai Tanszék

„Siroki Zoltán Herbárium”

~19.000

~1940–1990

Mezőgazdasági Növénytani, Növényélettani és Biotechnológiai Tanszék

Mohagyűjtemény / Mosses

~2.500

~1930–1950

Növénytani Tanszék

Zuzmógyűjtemény / Lichens

~2.500

~1900–1920

Növénytani Tanszék

A részgyűjteményeket a digitális archiválás során is külön kezeljük. Közleményünk az elkülönített gyűjtemény-testek közül a „Soó Rezső Herbárium” (a továbbiakban: SRH) feldolgozásának eredményeit mutatja be. A többi részgyűjtemény hasonló feldolgozása és publikálása a következő években várható. A „Soó Rezső Herbárium” története A Növénytani Intézet a Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, 1929-ben kezdte meg működését. Vezetésére Soó Rezső kapott megbízást, akinek életcélja a hazai flóra és vegetáció feltárása és korszerű módszerekkel történő értékelése volt. A vállalkozás sikeréhez elengedhetetlen volt egy gyűjtemény, amely egyrészt hitelesen dokumentálja a saját eredményeket, másrészt cserealapot biztosít az összehasonlító anyag beszerzéséhez. Az intézeti munkának meghatározó része volt az újonnan alapított herbárium bővítése (FELFÖLDY 2000, SIMON 2001). A gyűjtési aktivitás 1940 után veszített lendületéből, amikor Soó Rezső a második bécsi döntés után Kolozsvárra távozott. Magával vitte és az Erdélyi Múzeum Egyesület Növénytárának ajándékozta a sajátjaként kezelt gyűjtemény egy jelentős részét, mintegy 40.000 lapot (SOÓ 1972), melyet ma az „Alexandru Borza” Botanikus Kertben őriznek. A debreceni Növénytani Intézet vezetését ekkor id. Máthé Imre vette át, s ebben az időszakban az ő gyűjtési aktivitása volt a legjelentősebb. Máthé Imre és Felföldy Lajos magángyűjteményét is megvásárolta az Intézet, részben ezzel pótolva a Kolozsvárra vitt anyagot (FELFÖLDY 2000). A II. világháborúban szenvedett vereséget követően, a trianoni határok visszaállításakor Soó visszatért Debrecenbe (1944). Az ezt követő időszakban azonban már főleg tanítványai (elsősorban Felföldy Lajos, Simon Tibor, Borsos Olga és Jakucs Pál) gyarapították a gyűjteményt. Soó 1955-ben végleg távozott Debrecenből, s újabb lapokat vitt magával Budapestre, ahol tanszékvezetői állást vállalt az Eötvös Loránd 144


Tudományegyetemen (ELTE). A debreceni gyűjteményből másodikként kihasított részt ma az ELTE Füvészkertjében őrzik. Soó távozása utána a debreceni herbárium gyarapítása hosszú időre megtorpant. Ez közel fél évszázados szünetet jelent, amely alatt a tanszék kutatási programjában jelentős változások történtek. A gyűjteményt ekkor kezdték „Soó Rezső Herbárium”-ként (SRH) emlegetni, amely ekkor szinte csak oktatási célokat szolgált. A Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) Növénytani Tanszéke 1993-ban új épületbe, a Növénytani és Ökológiai Épületbe költözött, ahol a Növénytani Tanszék és az Ökológiai Tanszék kapott helyet. A kubatúráért vívott egyetemi csatározások utáni helyszűkében a terjedelmes herbáriumi anyag itt nem kerülhetett elhelyezésre. A rendszerváltás után, a KLTE-hez kerülő, egykori Kassai úti szovjet laktanyában, egy fűtetlen, rendszeresen beázó, betört ablakú helyiségben (fegyverszobában) tárolták az anyagot éveken keresztül. Szinte bizonyos, hogy a pusztulástól menekült meg a gyűjtemény Borbély György, akkori tanszékvezető intézkedésének köszönhetően, aki a herbáriumot a campusra, a Kémiai Épület egyik szemináriumi szobájába szállíttatta vissza. Az új helyen az állagmegóvás feltételei már adottak voltak, de effektív herbáriumi munkára még ez a szoba is alkalmatlan volt. A herbárium sorsa végül 2005 júliusában rendeződött megnyugtatóan, amikor a mai helyére költözött a Növénytani Tanszék. A debreceni felsőoktatási intézmények 2000-ben történő integrációja után, immár a Debreceni Egyetem az Élettudományi Épület és Könyvtár (ÉTK) épületegyüttes megvalósítását tűzte ki célul. Az új beruházás lehetővé tette, hogy a Növénytani Tanszék az új épületbe költözzön. Átgondolt tervezés után fémszekrényekből felépülő, a nemzetközi elvárásoknak is megfelelő herbárium jöhetett létre. Az épület 2005. július 13-ai átadása után az Élettudományi Épületben az SRH a kriptogám-gyűjteménnyel, a Siroki- és Degen-gyűjteménnyel közös helységben került elhelyezésre. Az utóbbi gyűjteményrészek a korábbi Agrártudományi Egyetem Növénytani és Növényélettani Tanszékéről kerültek a herbáriumba. A kedvezőbb feltételek megteremtették az aktuális bővülés lehetőségét. A gyűjteményt folyamatos hazai és nemzetközi érdeklődés övezi. Az SRH értékét felismerve megszerveztük annak digitális archiválását és adatfeltárását, amely 2011-ben vette kezdetét. A közlemény célja Jelen közleményben felvázoljuk a Debreceni Egyetem herbáriuma digitalizálásának módszertani alapjait. Az Adatbázis 2013-as állapota alapján a Soó Rezső Herbárium térbeli, időbeli, taxonok és gyűjtők szerinti jellemzését adjuk, valamint az 1. Elektronikus mellékletben szabad felhasználásra közreadjuk az SRH-ban elhelyezett példányok adatainak jelentős részét (hazánk területén gyűjtött, nem kultivált növények). Az elektronikus melléklet elérhető a http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol191_p142-155.pdf webhelyen. Módszertan Az SRH-ban elhelyezett lapokat digitális fotókon rögzítettük. A fotókat ’.jpg kiterjesztésű állományként tároljuk. A fotók fájl-neveit egységesítettük és folytonos sorszámozással láttuk el (DE-soo-0001, DE-soo-0002, stb.). A cédulákon feltüntetett információkat a fotókról leolvasva MS Excel táblázatban rögzítettük. A táblázatban 1–1 sor megfelel 1–1 herbáriumi példánynak, az oszlopok pedig az attribútumoknak. A cédulák alapján a következő attribútumok feltöltése történt: cédulán szereplő taxon-név, gyűjtő, ország, megye, település, lelőhelyleírás, év, hónap, nap. A cédulákról ritkán derül ki a lelőhelyet fedő KEF-kvadrát kódja, 145


tengerszint feletti magassága, geo-koordinátái, de feltüntetésük esetén ezeket is külön attribútumként rögzítettük. Minden példányhoz sorszámot és egységes taxon-nevet rendeltünk (KIRÁLY 2009 alapján; az Elektronikus mellékletben ezek fölülírják a cédulán szereplő neveket). Feltüntettük, ha a példányt határozó személy nem azonos a gyűjtővel (pl. revízió történt). Az egyes rekordok helyes értelmezését segítő vagy pontosító információkat megjegyzésként adtuk hozzá. Minden rekord az adott sorban feltüntetett fájlnév alapján egyeztethető össze a megfelelő digitális fotóval. Egy példánynak az egy időben egy helyről gyűjtött, taxonómiailag azonos egyedek- és a mellékelt cédula egységét nevezzük. Ha egy lapon (így egy fotón) több példány is szerepel, azok új sorok beszúrásával önálló rekordokként kerültek rögzítésre. Tehát az adatbázisban a sorok száma = példányszám; fotók száma = lapok száma; példányszám ≠ lapok szá ma. Munkánk során a hazánk területén gyűjtött példányok adatait dolgoztuk fel teljes részletességgel. A Magyarország mai határain túlról származó példányok esetében csak a taxon-név, gyűjtő, ország és dátum attribútumokat töltöttük ki. A taxon-nevek feltüntetésekor a problematikus csoportokat „s.l.”-ként adtuk meg (pl.: Quercus petraea s.l., Ranunculus auricomus s.l., Rubus fruticosus s.l., stb.) (ez eltérés KIRÁLY 2009 munkájától). Ha a lelőhelyleírásban több településnév is szerepel, s nem derül ki egyértelműen, hogy a példány melyik közigazgatási egység területéről származik, a leírásban elsőként szereplőt vittük be az adatbázisba (pl.: lelőhely a cédulán = cott. Bereg, in pratis paludosis inter pag. Tarpa et pag. Surány; közigazgatási hovatartozás = Tarpa). Ha a lelőhelyleírásban nem szerepel a példányhoz rendelhető településnév, a közigazgatási egység helyett a lelőhelyleírásból kiolvasható lehető legpontosabb helymegjelölést tüntettük fel idézőjelben (pl.: lelőhely a cédulán = Pilis hegység; közigazgatási hovatartozás = „Pilis hegység”). A dátumok intervallumos megadása esetén (hazai példányokon ez nagyon ritka) mindig a korábbit rögzítettük. Eredmények Az SRH térbelisége A gyűjteményben elhelyezett példányok mintegy kétharmada (25.951 példány, 67,2%) hazánk területéről származik. Határainkon túlról elsősorban a szomszédos országokból, jórészt a történelmi Magyarország elcsatolt részeiről, Romániából (3.337 példány, 8,6%), Szlovákiából (2.105 példány, 5,5%), Ukrajnából (976 példány, 2,5%) és Horvátországból (466 példány, 1,2%) tartalmaz példányokat. Csere útján érkeztek lapok Csehországból (1.628 példány, 4,2%), csere és magyar gyűjtők munkája nyomán Ausztriából (1.032 példány, 2,7%), Németországból (957 példány, 2,5%) és Európa szinte minden országából. Más államokból származó anyagok külön-külön nem teszik ki a gyűjtemény 1 %-át. Összesen 436 példány (1,1%) esetében a gyűjtőhely ország szerinti hovatartozását nem, vagy csak nagy bizonytalansággal sikerült megállapítani. Hazánk valamennyi megyéjéből találunk példányokat az SRH-ban, ám az egyes megyék példányszámai közt több nagyságrendbeli különbség is előfordul. Legmagasabb példányszámmal Hajdú–Bihar megye mellett Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-AbaújZemplén és Heves megye reprezentált, mivel Soó Rezső és tanítványai gyűjtőútjainak leggyakoribb célpontjai (Hortobágy, Nyírség, Zempléni-hegység, Bükk, Mátra) e megyék területére esnek. Pest megye magas példányszáma főként a Növénytárral fenntartott cserekapcsolatnak, Győr-Moson-Sopron megyéé pedig Polgár Sándor gyűjteménye megvásárlásának (SOÓ 1972) tudható be. Polgár Sándor gyűjtőmunkája kiterjedt Veszprém 146


megyére is, de Felföldy Lajos Balaton-felvidéki Balaton gyűjtései is nagyban hozzájárulnak Veszprém megye magas példányszámához (1. ábra).

1. ábra. Az SRH-ban ban elhelyezett hazai példányok száma megyénként. A szürke szín a példánnyal reprezentált települések közigazgatási határát jelöli. Fig. 1. Number of collected specimens / counties as represented in the SRH. The territory of Hungarian settlements represented by voucher specimens in the SRH is indicated with grey.

2. ábra. Településenként elepülésenként gyűjtött példányok számának eloszlása a települések között. Fig. 2. The frequency distribution of specimens among Hungarian settlements.

Az SRH-ban mintegy 970 magyarországi település közigazgatási területéről találunk példányokat (ez a hazai települések közel egyharmada) (1. ábra). ). A települések 20%-áról 20 csak egyetlen példány származik (2. ábra), míg igazán nagy példányszám csak néhány települést ill. nagyobb várost reprezentál (2. táblázat). 147


2. táblázat. A legnagyobb példányszámmal reprezentált hazai települések. Table 2. Hungarian settlements displaying displaying the greatest number of collected specimens. Település / Settlement


Település / Settlement


Debrecen

2188

Tihany

444

Budapest

2008

Bátorliget

433

Győr

1494

Tiszavasvári

285

Miskolc

574

Egyek

264

Hajdúnánás

478

Tarpa

237

Az SRH időbelisége A példányok zöménél (34.090 090 példány, 88,3%) 88,3 napra, kisebb részénél csak hónapra (3.642 (3 példány, 9,4%) vagy évre (144 példány, 0,4%) 0,4 pontosítható a gyűjtés dátuma. A gyűjtési dátum nélküli példányok aránya ar alacsony (600 példány, 1,5%). Az 1860 előtti időszakból Magyarországról nem, de külföldről is csak néhány példányt találunk a gyűjteményben. Az 1860 és 1930 között köz gyűjtött példányok java csere útján kerülhetett ide, illetve Soó Rezső fiatalkori fia (a debreceni éveket megelőző) gyűjtéseinek egy részét is ebben a gyűjteményben találjuk (S ( OÓ 1972). Az SRH bővülése legnagyobb ütemben az alapítását követő tő két évtizedben zajlott. Az ’40-es ’4 években veszített lendületéből, Soó távozását követően gyakorlatilag korlatilag megszűnt megszűn a gyűjtési aktivitás (vö. A „Soó Rezső ezső Herbárium” története).. Négy évtizedes szünet után a 2000-es 2000 es években újfent gyarapodni kezdett kezd a gyűjtemény, ám ennek mértéke meg sem közelíti a „Soó-korszakét” „Soó korszakét” (3. ábra). Megjegyezzük, hogy az ezredfordulót követő időszakban gyűjtött friss anyag feldolgozottsága közel sem teljes.

3. ábra. Azz évtizedenként gyűjtött példányok száma (2013-al (2013 al bezárólag). bezárólag) Fig. 3. Number of collected specimens per decades (up to 2013).

A gyűjteményben megtalálható fajok száma a példányszám bővülésének ütemével összhangban növekszik (4. ábra). Az A ezredfordulót követő példányszámbeli gyarapodás a fajszám emelkedésén alig érzékelhető. 148


4. ábra. Az SRH gyarapodásának üteme a gyűjtött hazai példányszám (szürke oszlopok) és fajszám (fekete körök) tükrében. Fig. 4. Growth rate of the SRH with regard to the number of collected specimens (grey coloumns) and species (black circles) in Hungary.

Fontosabb gyűjtők és sajátságok Az SRH-ban elhelyezett hazai példányok alapján az egyértelműen azonosítható gyűjtők 23%a (43-an) csupán egyetlen példánnyal gyarapította a gyűjteményt (5. ábra), míg 100-nál több példánnyal 30-an, 1000-nél többel csupán 8-an (3. táblázat).

5. ábra. A személyenként gyűjtött példányok számának eloszlása 186 botanikus között. Fig. 5. The frequency distribution of specimens among 186 botanists.

A legnagyobb számban Soó Rezső példányait találjuk a gyűjteményben. Fiatalkori példányai kézzel kitöltött növénytári, a későbbiek „Herbarium Dris R. de Soó” fejlécű cédulával vannak ellátva (6. ábra A, B). A cédulák többségén egyedül Soó neve került feltüntetésre, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egykori Növénytani Intézet valamennyi munkatársának példányai ilyen cédulát kaptak (FELFÖLDY 2000). Így ma már nem deríthető ki, hogy mely példányok örökítik meg Soó valóban önálló tevékenységét, és melyeket gyűjtötte tanítványai segítségével a közös terepmunka során. Ennek ellenére is magas a Soó-tanítványok nevével jelölt példányok száma. Neveik gyakran rövidítve kerülnek feltüntetésre (6. ábra C). A kevéssé nyilvánvaló rövidítések feloldását segíti a 4. táblázat. 149


összes Magyarországon gyűjtött példány / all specimens collected from Hungary

önállóan gyűjtött példányok (Mo) / specimens collected alone (Hu)

megyék (Mo) / counties (Hu)

települések (Mo) / settlements (Hu)

fajok (Mo) / species (Hu)

időtávlat (Mo) / time period (Hu)

Soó Rezső (et al.!) Polgár Sándor Felföldy Lajos Máthé Imre Simon Tibor Jakucs Pál Takács Attila Igmándy József Boros Ádám Borsos Olga Degen Árpád Sramkó Gábor Molnár V. Attila Hulják János Károlyi Árpád Molnár Csaba Lengyel Géza Kárpáti Zoltán Pólya László Kovács L. Kocsis István Ubrizsy Gábor Kulcsár Gábor Ujvárosi Miklós Noga Tibor Jávorka Sándor Filarszky Nándor Vozáry Elemér Pócs Tamás Babai Ágnes

összes példányszám / all specimens

gyűjtő / collector

3. táblázat. Az SRH legjelentősebb gyűjtői. Table 3. The most active collectors of the SRH.

9357 5254 1921 1850 1424 1261 1070 1005 748 592 574 546 524 508 482 461 457 453 442 415 317 292 291 268 251 250 220 203 168 108

7000 4443 1880 717 1412 1253 692 1000 583 555 381 407 151 412 481 405 299 305 439 380 221 121 290 181 251 121 114 199 150 108

6812 4441 1826 690 354 96 471 942 578 350 348 308 23 412 481 386 292 288 133 380 221 105 62 181 251 76 41 65 150 108

17 15 12 11 10 7 14 9 19 10 11 16 12 3 7 13 15 11 7 3 6 5 5 4 3 13 3 8 6 7

257 169 53 53 77 66 123 35 217 36 58 120 62 53 71 85 51 48 26 11 19 20 24 12 11 57 13 21 44 12

1756 1507 862 489 771 653 422 626 397 397 294 258 80 305 420 287 252 253 313 347 199 105 213 171 223 112 107 159 141 108

1918–1965 1891–1941 1933–1958 1924–1943 1947–1965 1948–1952 2008–2013 1927–1949 1914–1953 1947–1962 1898–1932 1999–2012 1998–2013 1905–1940 1940–1953 1999–2009 1904–1933 1930–1950 1947–1949 1926–1942 1887–1928 1938–1948 1948–1953 1932–1945 1929–1938 1909–1952 1889–1928 1948–1953 1935–1963 1960–1977

150


Külön kell megemlíteni Igmándy Józsefet. A Soó-tanítványok többségére (a herbáriumi cédulák tanúsága szerint) jellemző, hogy gyakori gyűjtőpartnerei voltak egymásnak. Igmándy többnyire egyedül, ritkábban fia, Zoltán társaságában gyűjtött. Cédulái a Soótanítványoktól megszokott, nyomdai úton sokszorosított, írógéppel kitöltött céduláktól eltérően pecsételt fejlécűek, kézzel írottak (6. ábra D). Polgár Sándor kimagasló példányszámú gyűjteményét megvásárolta az Intézet (SOÓ 1972), így a Magyar Természettudományi Múzeum Carpato-Pannonicum gyűjteménye mellett az SRH-nak is fontos szerepe van Polgár életművének gondozásában. Polgár jellemzően önállóan gyűjtött, cédulái kézzel írottak. Írásképe kétségkívül nehezen olvasható, így cédulái közül számos (minden bizonnyal Soó utasítására) írógéppel átírásra került (6. ábra E). További, az ország különböző vidékein lokális vagy regionális léptékben tevékenykedő magángyűjtők (Hulják János, Károlyi Árpád, Noga Tibor) anyagai is számottevő részét teszik ki az SRH-nak. Boros Ádám, aki vitathatatlanul a legproduktívabb 20. századi magyar herbáriumi gyűjtő, szintén nagyobb számú lappal gazdagította a gyűjteményt. A Magyar Királyi Vetőmagvizsgáló Állomással és a MTM Növénytárával ápolt cserekapcsolatok emlékét őrzik Degen Árpád, Lengyel Géza, Jávorka Sándor, Filarszky Nándor és mások lapjai. A gyűjtemény jelenlegi bővítése elsősorban Takács Attila, Sramkó Gábor és Molnár Csaba érdeme (3. táblázat). 4. táblázat. Néhány gyakori gyűjtő-név rövidítésének feloldása. Table 4. Decoding of some frequent abbreviations of collector names. Rövidítés / Abbreviation S.J.B. vagy S.B.J. S.P.BZ. S.P.J. TOP. UFSz Z. et M.

Gyűjtők nevei / Names of collectors Simon Tibor – Jakucs Pál – Borsos Olga Simon Tibor – Pólya László – Baráth Zoltán Simon Tibor – Pólya László – Jakucs Pál Simon Tibor – Borsos Olga – Jakucs Pál Ubrizsy Gábor – Felföldy Lajos –Szűcs Lajos Zólyomi Bálint – id. Máthé Imre

A gyűjteményben külföldről (az elcsatolt országrészektől eltekintve) feltűnően nagy számban találunk lapokat Csehországból, főként Heinrich Laus, Vladimir Krist, Josef Podpěra, Jindřich Suza és František Švestka példányait. Taxonómiai áttekintés A gyűjtemény példányainak 2,8%-a haraszt, 0,25%-a nyitvatermő, 73,7%-a kétszikű és 23,3%-a egyszikű. Ez a megoszlás a nyitvatermők alulreprezentáltságát mutatja, míg a többi csoportra nézve az arányok megegyeznek a hazai flóra összetételével (vö. KIRÁLY 2009). Az Új magyar füvészkönyvben szereplő 2721 sorszámmal ellátott taxon nagyjából 75–80%ának lapjait (több mint 2000 faj), továbbá számos hibrid-taxon és átmeneti alak hazai példányait megtaláljuk az SRH-ban. Botanikus kerti példányokat (Debrecenből, Szarvasról, Vácrátótról, Budapestről) szintén találunk a gyűjteményben (mintegy 1000 lap). Eddig csak kevés taxon tematikus revíziójára került sor (például: Batrachium – Felföldy Lajos, Carex otrubae / Carex vulpina – Draskovits Rózsa, Chamaecytisus – Pifkó Dániel, Cotoneaster – Somlyay Lajos, Cuscuta – Baráth Kornél, Elatine – Molnár V. Attila, Galeobdolon – Borhidi Attila, Juncus gerardii / Juncus compressus – Matus Gábor, Jámbor Ilona, Mikóné Hamvas Márta, Orchidaceae – Molnár V. Attila, Rosa – Lengyel Géza, Poa pratensis s.l. – 151


Lisztes-Szabó Zsuzsa, Potamogeton – Felföldy Lajos, Rumex – Török Péter, Sorbus – Kárpáti Zoltán, Veronica – Keller Jenő). A gyűjtemény számos taxon originális anyagát és típusanyagát őrzi, többek közt Borbás Vincétől, Jávorka Sándortól, Kárpáti Zoltántól és Polgár Sándortól. Ezek feldolgozása a jövő feladata.

6. ábra. Néhány jellemző cédula az SRH-ban. A) Soó Rezső egy korai példányának kézzel kitöltött cédulája, B+C) a cédulák többsége nyomdai úton sokszorosított, írógéppel kitöltött, D) Igmándy József cédulái pecsételt fejlécűek, kézzel kitöltöttek, E) Polgár Sándor eredeti, kézzel írt céduláinak egy része írógéppel átírásra került. Fig. 6. Some characteristic kinds of labels in the SRH. A – handwritten label of an early specimen from Rezső Soó, B+C – most of the labels are multipled by printing and filled by typewriter, D – handwritten label from József Igmándy, E – some handwritten labels from Sándor Polgár were copied by typewriter.

152


Az eredmények értékelése A hazai közgyűjteményekben elhelyezett herbáriumi példányok digitalizálására, adattárának építésére számos intézmény illetve kutatócsoport részéről vannak törekvések. Az eddig létrehozott adatbázisoknak és a feltárt adatoknak azonban csak kis része vált publikussá. A Debreceni Egyetem herbáriumának adatbázisa a szerzők szándéka szerint bárki számára szabadon hozzáférhető. A Debreceni Egyetem herbáriumának digitalizálása és adatfeltárása során a korábban becsültnél pontosabb képet kaptunk a teljes gyűjtemény példányszámáról. A valós szám úgy tűnik magasabb, mint ami az Index Herbariorum [5] nyilvántartásában ma szerepel. 90.000 körüli példányszámával a hazai vidéki gyűjtemények sorában a Debreceni Egyetem herbáriuma a legnagyobbak egyike, mellyel csak a Savaria Múzeum (SAMU – 82.000) és az Eszterházy Károly Főiskola (EGR – 140.000) gyűjteménye vetekszik. Utóbbi javát a kriptogám-gyűjtemény képezi (SASS-GYARMATI & VOJTKÓ 2010), így a vidéki edényes gyűjteményeket tekintve mindenképpen a Debreceni Egyetemé a legjelentősebb. A Debreceni Egyetem herbáriumának részgyűjteményei közül jelen dolgozat a „Soó Rezső Herbáriumot” mutatja be részletesen. Az SRH Magyarország minden vidékéről őriz példányokat, de legnagyobb (az MTM Carpato-Pannonicum gyűjteményével összevethető) mértékben Hajdú-Bihar megye flórájának dokumentálásához járul hozzá. A gyűjtemény bővülésének üteme követi az országos tendenciákat (vö. MOLNÁR et al. 2012), ám nagyban befolyásolja azt a gyűjteményt birtokló Növénytani Tanszék változó szakembergárdája, tudományos profilja, financiális és infrastrukturális lehetőségei. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy az SRH friss anyaggal aktuálisan is bővül, mégpedig növekvő intenzitással: a 2010-es dekád eddig eltelt évei során a 2000-es dekád alatt keletkezett példányokéval megegyező számú példány került beosztásra. A jelenlegi hazai közgyűjtemények közül az SRH a leggazdagabb tára például Soó Rezső, Máthé Imre, Jakucs Pál, Borsos Olga herbáriumi példányainak. Szinte kizárólag itt találunk lapokat Igmándy Józseftől, Noga Tibortól, Pólya Lászlótól, Babai Ágnestől, Vozáry Elemértől, de Polgár Sándor, Felföldy Lajos, Simon Tibor, Hulják János és sok más gyűjtő anyagának jelentős részét is az SRH őrzi. Az adatbázis használhatósága A digitális adatbázis a florisztikai, növényföldrajzi, biodiverzitás-térképezési, ökológiai és tudománytörténeti munkák sokaságához szolgáltathat hasznos információkat. A szerzők nyitottak az ezekhez történő, jelen közlemény digitális mellékleténél részletesebb adatközlésre. Az adatbázis bővülése (2000 után gyűjtött friss anyag feldolgozása) és aktualizálása folyamatos. Ebből a szempontból is hasznos lehet a szerzőkkel történő kapcsolatfelvétel. Fontos hangsúlyozni, hogy az adatok elsődleges forrása továbbra is maga a gyűjtemény és az abban elhelyezett példányok. Az adatbázis felhasználóinak nem szabad elmulasztaniuk a digitális adatsor összevetését a herbáriumi példányokkal, vagy legalább azok digitális fotóival (utóbbiakat a szerzők igény esetén rendelkezésre bocsátják). Így javíthatók az adatbázis feltöltésekor ejtett kisebb-nagyobb hibák (elütés, félreértelmezés, félrekódolás, stb.). Az adatbázis felhasználóinak számolniuk kell néhány, a módszertani fejezetben felvázolt körülménnyel is (rendhagyó esetek az egyes attribútumok megadásakor), melyek figyelmen kívül hagyása pontatlanságot, téves következtetéseket szülhet. 153


Köszönetnyilvánítás A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. A kutatás eszközbeszerzése és infrastruktúrája az OTKA K108992 számú pályázata által biztosított forrásból valósult meg. A fotózásban való közreműködést Süveges Kristófnak és Laczkó Leventének köszönjük. Hálásak vagyunk Borbély Györgynek, Pólya Lászlónak, Somlyay Lajosnak és Vojtkó Andrásnak a kézirathoz fűzött megjegyzéseikért, melyek nagyban hozzájárultak annak javításához. Hálával tartozunk továbbá minden herbáriumi gyűjtőnek! Irodalom BALOGH L. & KULCSÁR L. (2013): Jeanplong József (1919–2006) herbáriuma a szombathelyi Savaria Múzeumban. – Savaria: a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36: 23–51. BALOGH L., LŐKÖS L., PAPP B. & VASS G. (2004): Herbarium Waisbeckerianum. 1., Waisbecker Antal herbáriumának Piers Vilmos által összeállított gomba-, zuzmó- és mohagyűjteménye a szombathelyi Savaria Múzeumban. – Savaria: a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 28: 7–47. BALOGH L., PINTÉR I. & SZERDAHELYI T. (2006): Herbarium Waisbeckerianum. 2., Waisbecker Antal herbáriumának harasztjai a szombathelyi Savaria Múzeumban. – Savaria: a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 29: 7–43. BÁNKUTI K. (1999): A Mátra Múzeum herbáriuma – a Gotthárd-gyűjtemény I. (Pteridophyta, Gymnospermatophyta, Monocotyledonopsida). – Folia historico-naturalia Musei Matraensis 23: 103–141. BÁNKUTI K. (2000): A Mátra Múzeum herbáriuma – a Gotthárd-gyűjtemény II. (Dicotyledonopsida: Berberidaceae – Fabaceae). – Folia historico-naturalia Musei Matraensis 24: 77–93. BARINA Z. & PIFKÓ D. (2012): The herbarium of Endre Jeney VI. Passifloraceae–Apiaceae. – Studia botanica Hungarica 43: 85–101. BARINA Z. (2007): The herbarium of Endre Jeney (1934–2004). I. Pteridophyta. – Studia botanica Hungarica 38: 41–58. BARINA Z., BODOR P. & PIFKÓ D. (2011): The herbarium of Endre Jeney (1934–2004) V. Geraniaceae– Violaceae. – Studia botanica Hungarica 42: 103–123. BARINA Z., KERÉNYI-NAGY V. & NÉMETH Cs. (2010): The herbarium of Endre Jeney. IV. Rosaceae. – Studia botanica Hungarica 41: 97–112. BARKWORTH, M. E. & MURRELL, Z. E. (2012): The US Virtual Herbarium: working with individual herbaria to build a national resource. – Zookeys 209: 55–73. FELFÖLDY L. (2000): Soó Rezső. – Tilia 8: 73–110. FUNK, V. (2003): The importance of herbaria. – Plant Science Bulletin 4: 94–95. GRANZOW-DE LA CERDA, Í. & BEACH, J. H. (2010): Semi-automated workflows for acquiring specimen data from label images in herbarium collections. – Taxon 59 (13): 1830–1842. HASTON, E., CUBEY, R., PULLAN, M., ATKINS, H. & HARRIS, D. J. (2012): Developing integrated workflows for the digitisation of herbarium specimens using a modular and scalable approach. – Zookeys 209: 93– 102. KERÉNYI-NAGY V. (2010): Rózsa (Rosa spp.) herbárium - a gödöllői Szent István Egyetem gyűjteménye. – Kanitzia 17: 33–42. KIRÁLY G. (szerk.) (2009): Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. – Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő, 616 pp. LAVOIE, C. (2013): Biological collections in an ever changing world: Herbaria as tools for biogeographical and environmental studies. – Perspectives in Plant Ecology, Evolution and Systematics 15: 68–76. LISTER, A. M. & Climate Change Research Group (2011): Natural history collections as sources of longterm datasets. – Trends in Ecology and Evolution 26: 153–154.

154


MOLNÁR V. A., TAKÁCS A., HORVÁTH O., E. VOJTKÓ A., KIRÁLY G., SONKOLY J., SULYOK J. & SRAMKÓ G. (2012): Herbarium Database of Hungarian Orchids I. Methodology, dataset, historical aspects and taxa. – Biologia 67 (1): 79–86. NAGY L. (2005): A Mátra Múzeum herbáriuma – a Gotthárd-gyűjtemény III. (Fabaceae – Euphorbiaceae). – Folia historico-naturalia Musei Matraensis 29: 33–41. NAGY L. (2006): A Mátra Múzeum herbáriuma – a Gotthárd-gyűjtemény IV. (Lythraceae – Polygonaceae). – Folia historico-naturalia Musei Matraensis 30: 91–100. NAGY L. (2007): A Mátra Múzeum herbáriuma – a Gotthárd-gyűjtemény V. (Asteraceae I.). – Folia historico-naturalia Musei Matraensis 31: 5–9. PÁSZTÓ Á., SZEKERES P. & CSIKY J. (2012): JPU (JPU online), a Pécsi Egyetemi Herbárium digitális adatbázisa: első eredmények, Nagy István gyűjteménye alapján. Absztrakt, Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében IX. – Kitaibelia 17 (1): 135. PIFKÓ D. (2008): The herbarium of Endre Jeney (1934–2004). II. Leguminosae. – Studia botanica Hungarica 39: 149–170. PYKE, G. H. & EHRLICH, P. R. (2010): Biological collections and ecological/environmental research: a review, some observations and a look to the future. – Biological Reviews 85: 247–266. RÁCZ I. (2009): The herbarium of Endre Jeney (1934–2004). III. Gymnospermae. – Studia botanica Hungarica 40: 163–171. SASS-GYARMATI A. & VOJTKÓ A. (2010): The herbarium of the Botanical Department in Károly Eszterházy Collage (Eger). – Acta Biologica Plantarum Agriensis (ABPA) 1 (1): 7–13. SIMON T. (2001): Pali, az ifjú botanikus. – Kitaibelia 6 (2): 221–224. SMITH, G. F., STEENKAMP, Y., KLOPPER, R. R., SIEBERT, S. J. & ARNOLD, T. H. (2003): Overcoming the challenges involved in computerizing herbarium specimens. – Nature 422: 375–376. SOÓ R. (1972): Növénygyűjtéseim, 1917–1968. – Botanikai Közlemények 59 (3): 211–214. SUAREZ, A. V. & TSUTSUI, N. D. (2004): The value of museum collections for research and society. – Bioscience 54: 66–74. SZARVAS V. E., TAKÁCS A. & NAGY M. (2010): A Debreceni Egyetem Herbáriumának mohagyűjteménye. – Kitaibelia 15 (1–2): 65–72. TAKÁCS A., LACZKÓ L. & MOLNÁR V. A. (2013): A herbáriumok ’új típusú’ felhasználásai. – Botanikai Közlemények 100 (1–2): 217–238. TULIG, M., TARNOWSKY, N., BEVANS, M., KIRCHGESSNER, A. & THIERS, B. M. (2012): Increasing the efficiency of digitization workflows for herbarium specimens. – Zookeys 209: 103–113.

Hivatkozott világháló oldalak [1] AUSTRALIA’S VIRTUAL HERBARIUM. http://avh.chah.org.au/ (Hozzáférés 2014. 01. 20.) [2] HERBARIUM WU. VIRTUAL HERBARIA. http://herbarium.univie.ac.at/database/search.php (Hozzáférés 2014. 01. 20.) [3] THE VIRTUAL HERBARIUM. http://www.virtualherbarium.org/ (Hozzáférés 2014. 01. 20.) [4] KITAIBEL PÁL HERBÁRIUMA – HERBARIUM KITAIBELIANUM. http://muzeum.arcanum.hu/kitaibel/opt/a130921.htm?v=pdf&a=start (Hozzáférés 2014. 01. 20.) [5] INDEX HERBARIORUM: A GLOBAL DIRECTORY OF PUBLIC HERBARIA AND ASSOCIATED STAFF. http://sciweb.nybg.org/science2/IndexHerbariorum.asp (Hozzáférés 2014. 01. 20.) Beérkezett / received: 2014. 02. 13. ● Elfogadva / accepted: 2014. 03. 26.

155

A Debreceni Egyetem Herbáriuma (DE) I.: A Soó Rezső Herbárium

Recommend Documents