A Debrecen – Kerekestelepi Református Egyházközség lapja BÖJT-VIRÁGVASÁRNAP-NAGYPÉNTEK-HÚSVÉT III. évfolyam 1. szám
2008. március hó
Igemagyarázat Főgondnoki köszöntés Virágvasárnapi versek 1848. március 15. emlékezete Nagypéntek és Húsvét Gyülekezeti életképek
Kiadja: a gyülekezet Presbitériuma Szerkeszti: a gyülekezet Missziói Bizottsága Megjelenik: félévente, 500 példányban
Textus: 2Sám12,16-17 Kedves Testvéreim! Dávidról jól tudjuk, hogy Izraelnek a 2. királya volt ő, de valójában talán a legnagyobb királya. Maga az élő Isten jelenti ki róla azt, hogy olyan nagy nevet adtam neki, amit csak a legnagyobb emberek viselnek ezen a földön. Amikor pedig eljött az Úr Jézus Krisztus, Őt is többször ezzel a jelzővel illetik, hogy Dávidnak Fia. Mert ez a Dávid valóban egy hatalmas király volt. Pedig honnan is indult el ő? Isai házából, aki az apja volt, és aki rá bízta a juhok őrzését. Dávid tehát egy egyszerű juhpásztor volt. Aztán egy szép napon megjelenik apja házában Sámuel próféta, aki Isten megbízásából királlyá keni fel őt. Aztán legyőzi később a filiszteus Góliátot, és ekkor már úgy tekintenek rá, mint nemzeti hősre. Amikor pedig egyesíti az országot, kijelöli a fővárost, odaviteti a frigyládát, vagyis Istent is segítségül hívja szándékaihoz, végérvényesen megszilárdítja a királyságát. Mindent meg kapott, egy dolgot kivéve. Ez pedig a templom felépítése volt. Dávid templomot akart építeni az Úrnak, de az Úr azt mondja, hogy nem te, hanem majd a fiad építi fel nekem ezt a szent hajlékot. Aztán volt egy dolog, amit pedig megkapott ugyan, de bár ne kapta volna meg. Ez volt Betsabé. Abban az időben a királyoknak több feleségük is volt, ugyanígy Dávidnak is. Egy szép napon azonban szemet vetett a palota ablakából Betsabéra, aki egy Uriás nevű embernek volt a felesége, és ezt Dávid is jól tudta. Hogy megszerezze a feleségét, Uriást egy csatában a halálba küldte, így az asszony özvegy lett, és ő megkaparintotta. Azt gondolta, hogy megteheti, mert ő a nagy király, és úgysem szól majd neki senki ezért. De aztán kiderült, hogy volt és van Dávidnál egy sokkal nagyobb király is, az élő Isten. Ő bizony szóvá tette ezt a bűnt, és megüzente neki azt, hogy tudok a vétkedről. Ennél szörnyűbb dolgot is üzen azonban neki. Ettől az asszonytól az első gyermeked meg fog halni. Ekkor Betsabé már terhes is volt. Mikor Dávid meghallja ezt az ítéletet, böjtölni kezd. 7 napig böjtöl, csak hogy Isten megmásítsa az ítéletét. Meg is tehette volna… de nem tette. A gyermek elpusztult. Dávid pedig elfogadja a büntetést. Felkel, felöltözik, megkeni magát olajjal, és rögtön eszik is valamit, mikor ez a szörnyűség megtörténik. Akik ezt látták, elszörnyülködnek rajta, hogy tudsz te most enni, mikor eddig böjtöltél? Mire Dávid azt mondja, hogy eddig okkal nem ettem, hanem böjtöltem. Vártam, hátha meggyógyul a gyermek. Most viszont, hogy elment, immáron nem őt várom vissza, nem ő fog visszajönni énhozzám, hanem majd én fogok egykor őhozzá menni. Az Ige első, és talán legjelentősebb üzenete, hogy Dávid böjtjének oka volt. A böjtnek mindig oka kell, hogy legyen. A böjt mindig az, aminek értelme, oka és célja is van. A böjt, amit csak annak hívnak, értelmetlen böjt. Ha nincs mögötte szándék, nem akar vele elérni semmit az ember, akkor üres és céltalan böjt. Ahogy értelmet szabunk minden utunknak, ennek is értelmet kell szabni. Általában csak úgy nem megyünk el otthonról, csak azért, hogy ne legyünk otthon, vagy csak azért, hogy menjünk és úton legyünk. Azért indulunk el, hogy elmenjünk a boltba, meglátogassuk egy beteg ismerősünket, eljöjjünk a templomba, vagy bármi másért, de a menetelnek mindig célja van. A böjt esetében le kell szögezni azt, hogy miért teszem. Hova szeretnék eljutni, miben szeretnék változni, vagy éppen mi az az életemben, amin változtatni szeretnék. Másodszor, Dávid böjtjének az volt az értelme és a célja, hogy a mélységből kijusson, hogy újra közel kerüljön az Istenhez, akitől eltávolodott. Szörnyű mélységet élt át ebben a pillanatban Dávid, és persze a saját bűne miatt. Az igazi mélységet az ember mindig a bűn
miatt éli át. Persze mondhatná itt bárki, hogy ott volt Jób, aki szintén nagy mélységet élt át, és ő márpedig nem vétkezett, ő ártatlanul szenvedett. Ez igaz, ő is valóban nagy megrázkódtatáson ment keresztül, ráadásul ártatlanul, de az ő helyzete talán azért nem volt ennyire rossz, mert ő lélekben mindvégig közel maradt az Istenhez, ő a végsőkig kitartott Isten mellett. Dávid mélysége azért volt súlyosabb, mert őt a vétkei eltávolították az Istentől. Nem Istent őtőle, mert Isten mindig közel van az emberhez, hanem ő távolodott el az Úrtól. Ő ebben a pillanatban mindent érez, csak azt nem, hogy Istenhez közel volna. Pontosan ezért kezd el böjtölni, hogy újra közel kerüljön az Úrhoz. Vagy emlékezzünk csak Jézusra. Mit mond a keresztfán? Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Éli, éli, lámmá sábáktáni. Az emberi bűnök miatt átéli Jézus a legnagyobb mélységet, az Istentől való elszakítottság érzését. A legnagyobb mélységet mindig a bűn miatt éli át az ember. A böjt pedig talán a legjobb eszköz arra, hogy az ember újra közel kerüljön az Úrhoz, és felemelkedjen. Harmadszor Dávid e mai története azt is elmondja, hogy miért. Általában az emberek azt hiszik, hogy a böjt a leszegényedés időszaka. Megvonjuk magunktól talán az ételt, talán az italt, talán a húst, vagy bármi mást, csak hogy böjtöljünk. Leszegényítjük magunkat. Valójában azonban a helyesen böjtölő ember egyre gazdagabbá válik. Dávid is azzá lett. Ebben a pillanatban a halál rettentette őt. De a böjt által és az Isten közelsége által olyan erős és imádságos lelket kapott, hogy többé már a halál sem tudta őt megrettenteni. Csodálatos imádságokat írt, a legismertebb ezek közül a 23. Zsoltár. „Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, vessződ és botod megvigasztal engem!” Ilyen és ehhez hasonló imádságokat és bizonyságtételeket írt Dávid, ennyire közel tudott kerülni újra Istenhez. A böjt által mi is gazdaggá lehetünk. Mindenekelőtt az Isten közelségében. Általa pedig imádságos lélekben, élő reménységben, szeretetben, csendességben és békességben. Ámen! Buzás Dénes lelkipásztor ***
Főgondnoki köszöntő Kedves Testvéreink, Barátaink! A keresztyén világ és keresztyén élet meghatározó ünnepe előtt hitünkből fakadó kötelességünk, hogy megváltó Krisztusunk tanításai szerint viszonyuljunk egyházunkhoz, szűkebb egyházi közösségünkhöz, embertársainkhoz, hívő testvéreinkhez. Mindenható Atyánk mindannyiunknak szóló ígérete, a húsvét örömüzenete kell, hogy elegendő erőt adjon terheink hordozásához, a bőven jelentkező megpróbáltatások felvállalásához. Szeretett gyülekezetünk 2008. évi élete immár megszokott ritmusban, a hitéleti alkalmak rendszeres, tisztes létszámú megtartásával – reményeink szerint Istennek tetsző módon – rendben bonyolódik. Nem lenne szerencsés azonban abba a hibába esnünk, hogy miután az előző időszakok megfeszített gyülekezetépítő munkálkodása az alapvető dolgokat illetően befejeződött, rövidebb-hosszabb ideig szüneteltessük szolgálatellátásunkat.
A Bibliát olvasó ember tudja, hogy Isten ügyében naponta meg kell tennünk Krisztus Urunkat követő lépéseinket. Bizony, naponta fel kell vennünk a keresztet. Gyülekezetépítő és működtető kötelezettségünk mindenek feletti eleme hitbéli fejlődésünk szüntelen erősítése. Mi már Istennek hála, értjük azt a tanítást, hogy hitünk fejlődésének, kiteljesedésének bizonyos mértéke után az kihat a környezetünkre, a körülöttünk élő embertáraink irányába. Gyakorlott hitünkből eredően tehát felelősek vagyunk egyházunkért, gyülekezetünkért, embertársainkért. Felelősségünk abban is megnyilvánul, hogy gyülekezetünk hitéletében, misszió, diakóniai munkálkodásában, a gazdasági-ügyviteli feladatok végzésében, a működés anyagi támogatásában erőnk és lehetőségeink szerint folyamatosan vegyünk részt. Kedves Testvérek! Gyülekezetünk ez évi főbb törekvései a következők szerint foglalhatók össze: Fontos missziói célkitűzésünk, hogy működési rendünk szerinti gyülekezeti alkalmon túlmenően szervezendő egyedi rendezvényeken (Biblia évével kapcsolatos alkalmak, ismeretbővítő rendezvények, szeretetvendégségek, közös kirándulások, stb.) tovább erősítsük hitünket, mélyítsük szeretetteljes barátságainkat. Munkálkodjunk kellő mértékben református hitünk és hitéletünk környezetünkben való pozitív kisugároztatása ügyében. Az eddigiektől is jelentősebb erőfeszítéseket kell tennünk a gyermek- és fiatal egyháztagok gyülekezetünkbe való stabil beintegrálása érdekében. Számukra őket is megfogó, építő jellegű hitéleti feladatokat kell adnunk, miközben megkülönböztetett szeretettel kell irányukba lennünk. Nyugodt és figyelmes szervezéssel továbbra is segítsük gyülekezetünk rászoruló tagjait. Diakóniai Bizottságunk tagjainak elhívott szolgálatellátását szeretettel elismerni, erősíteni, segíteni szükséges. A gazdálkodás, az ügyviteli feladatvégzés területén is igaz a „naponkénti” feladatvégzés szükségessége. Ha elmaradunk, lemaradunk, mert helyettünk senki sem végzi el gyülekezeti hitéletünk kiszolgálását szolgáló gazdasági, szervezési feladatokat. Ezen módon is kérjük gyülekezetünk tagjait, és tisztelt támogatóit, hogy az éves működéshez szükséges egyházfenntartási összegeket, hálaáldozatokat lehetőségük szerint juttassák el, hogy a működés folyamatossága, a kötelezettségek teljesítése és a tervezett feladatok elvégzése rendben legyen. Gyülekezetünk presbitériumának tagjai és különböző feladatvégzéseket felvállaló hívei ez évben is áldozatos munkával kívánnak szolgálni a hitéleti működés különböző területein, kérve ehhez a Jó Isten áldását és megsegítő kegyelmét. Befejezésül a húsvét örömünnepe alkalmával kívánom, hogy örüljünk együtt Mindenható Atyánk elrendelt akaratának, hogy Szent Fia által megváltotta bűneinket, és részesített bennünket az örök élet reményében. Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Áldást, békességet! Tasi Sándor főgondnok ***
Palóczi Horváth Ádám - VIRÁGVASÁRNAP A nagy Király jön, hozsánna, hozsánna! Zeng a kiáltás előtte, utána; Zöld ágakat szeldelnek útjára, Békességet hoz népe javára. Áldott, aki jött az Úrnak nevébe', Általa léptünk az Isten kedvébe; Békesség ott fenn a mennyországban, Áldott az Isten a magasságban! Ó, lelki ország, Istennek országa, Mily édes ebben Jézus királysága! Szelíd, szegény ez és alázatos, De nagyhatalmú és csodálatos. Igaz ez és a bűntől szabadító, Poklot és halált egyaránt hódító. Vasvesszővel bírja ellenségét, De szelíden őrzi örökségét. Ó, áldott Jézus, ki bírsz a világgal, Jöjj mihozzánk is alázatossággal, Tégy tulajdon népeddé bennünket, Vezéreld jóra egész életünket! Áldott Királyunk, lelkünk nagy Királya, Jöttödet néped ma is várva várja. Jöjj hát hozzánk is nagy hatalommal, Terjeszd országod diadalommal! A nagy Király jön, hozsánna, hozsánna! Zengjük, kiáltsuk előtte, utána; Hintsük be útját mi is zöld ággal, És ünnepeljünk szent buzgósággal! Dicsőség legyen az Isten Fiának, Áldás, békesség az égi királynak, Hogy vele mi is, kiket megváltott, Bírhassuk egykor a mennyországot! ***
Turcsány Péter - VIRÁGVASÁRNAP Virágvasárnap éjszaka. Bűnben a város. Záporod mossa róla az árulás gyilkos-tőrű agancsait. Tócsák, sötét tulipánok hullajtják útra szirmaik.
Egyetlen kérés örvénye forog bennem régóta már, gyermek-sírás, kapaszkodás míg anyja emlőjére vár, pogány-tornácon idegen, kufárok közt virággal áll, virágja illata, színe két szónyi sóhaj: „Segíts meg!” Én mint süket, ki félrehall, hallom a választ: „Feszítsd meg!” Virágvasárnap éjszaka. Bűnben a város. Záporod mossa róla a rágalom gyilkos-tőrű agancsait. Tócsák, sötét tulipánok hullajtják útra szirmaik. „Segíts meg! – hozzád így kiáltok, „Feszítsd meg!” – hallom rá az átkot. Virágvasárnap éjszaka, ne szűnjön záporozni ránk ítéletednek ostora! Imádság háza, templomunk, köveit mióta hordjuk, a sárban mégis elbukunk. Virágvasárnap éjszaka, ne szűnjön záporozni ránk ítéletednek ostora. ***
Petőfi Sándor: Nemzeti dal Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most, vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ős apáink, Kik szabadon éltek, haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordunk! Ide veled régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rá kentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak. És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! ***
Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.
Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését. Felelős minisztériumot Budapesten. Évenkénti országgyűlést Pesten. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. Nemzeti őrsereg. Közös teherviselés. Úrbéri viszonyok megszüntetése. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9. Nemzeti bank. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra; magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 12. Unió Erdéllyel. ***
Az 1848-49-es forradalom emlékére 1848 tavaszán forradalmi hullám söpör Európán végig, Párizs, Milánó, Bécs s majd PestBudán. A látszólag tetszhalott, téli álmát alvó Európa megmozdul, s lerázni készül a rabláncot amit az uralkodó házak raktak rá, de csak Pest- Buda az a város ahol nem csak megmarad a forradalom, hanem kibontakozott és életre kelt. 1848 március 15-én a bécsi kitör a forradalom. Számtalan alakját Vasvári Pált, Jókai Mórt de most hősökre, akik hallgatták a Nemzeti elkísérték a neves hősöket a és támogatásukkal biztosították a
forradalom hírére Pest- Budán is ismerjük, név szerint Petőfi Sándort, emlékezzünk azokra a névtelen Dalt a Nemzeti Múzeum előtt, akik Henkener- és a Landerer nyomdához forradalom sikereit.
A tömeg láttán a Helytartó Tanács is meghátrál és nem mer a tömegbe lövetni, fél attól, hogy ha lövet akkor a tömeg felkoncolja kicsinyke várőrségét. Meghátrál tehát és kiengedi a fogoly Táncsicsot. Győz a forradalom, vér nélkül. Nem hullik honfivér s az osztrák helyőrség sem szenved emberveszteséget. Innen felgyorsulnak a forradalom eseményei, az országgyűlés kidolgozza az áprilisi törvényeket, ami a 12 pontban foglaltakat teljesíti, majd Kossuth Lajos vezetésével küldöttség indul a császárhoz jóváhagyásért szentesítésért, s az ekkor még uralkodó V. Ferdinánd aláírja. Ezzel megkezdődik egy demokratikus, szabad Magyarország építése amire úgy vágyott ez az agyon sanyargatott, és elnyomott nemzet, amely testét oly sok hadsereg erőszakolta meg. Végre elérkezett a szabadság hajnala, a kormány munkához lát felállnak a minisztériumok s úgy néz ki, hogy minden békés. Sajnos a látszat csal, az udvar felénk megértést mutat, s a háttérben pedig szervezi a magyar függetlenség elleni mozgalmakat. Régi kártyát játszanak ki, ez a kártya a nemzetiségi kártya. Felszítják ellenünk a délvidéki szerbeket, lázongatják az erdélyi románokat és az ott élő szászokat. A legfőbb ellenségünk a pártütő litván bán, Jellasics lesz, ő haddal indul ellenünk és saját császárunk és királyunk nevével a száján támad ellenünk. Innentől már szabadságharc amit a hazánkért folytatnak a bátor honvédelmi és honvéd tisztek.
Rekord idő alatt feláll a magyar haderő s ez a munka nem aratott volna sikert, ha nincs hazánk édesatyja Kossuth Lajos és az ő fáradhatatlan munkássága. A betörő Jellasics a folytonosan meghátráló magyar parancsnokoknak köszönhetően egészen Pákozdtól Sukoróig nyomul előre de ekkor a frissen kiképzett magyar ujjoncok fegyelmezett csapata megveri, Jellasics szégyenszemre futva menekül Bécsbe, hogy menedéket és biztonságot keressen az uralkodójánál. Jellasics menekülésével és a pákozdi győzelemmel kivívtuk hazánk függetlenségét, igaz pár hónapra, mert már az Udvar felől gyülekeztek a sötét fellegek amik szeretett hazánk felé tornyosultak, s immár a forradalom szabadságharccá vált, s a már kivívott függetlenségünkért harcoltunk. ***
Az Ige fényénél Sötétben való éles látás Még fülembe cseng az ígéret, amely Jézus születését jövendöli: „A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot…” És látták! Sokan látták! Látták a pásztorok, a keleti bölcsek. Látták a tanítványai, és minden ember, aki hittel Hozzá lépett, és meggyógyult. De látta ám az Ő ellenfele is, az „ordító oroszlán”, a világ fejedelme, és érezte, hogy a világosság elhatalmasodásával egyre csökken az ő ereje. Kétségbeesett harcot folytatott Jézus egész életében. Felhasznált mindent, hogy eltérítse: káprázatát, szolgáit, földi embereket; kihasználta azt, hogy Isten ember képében, emberi testben lakozott közöttünk. Óh, hányszor próbálta Őt így is megtörni, a szenvedéssel eltántorítani, de hiába! Mily nagy az a sötétség is, amely a világra borul nagypénteken, mely az Istentől való elszakadás legmélyebb pontja, de hiába. Azt hitte, hogy ha nem „látszik” a megváltás, akkor nem is hiszik el az emberek! És ez tényleg egyeseknél hatott is. De igazából csak azoknál, akik a legnagyobb világosság közepette is vakok voltak, és íme most még annyit sem látnak, mint eddig. „Mert akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van!” Mellüket verve hazamentek, méghozzá üres kézzel, és üres szívvel. De Istennek legyen hála, hogy voltak és vannak, akik a legnagyobb, nagypénteki sötétségben is világosan láttak. A százados, aki látván a történteket dicsőítette Istent, és kimondta: „bizony igaz ember volt Ő!” A lator, akinél a szenvedés ellenkezőleg hatott, nem elvakul a fájdalomtól, hanem megjön a látása: „emlékezz meg rólam…!” És ott vannak azok, akik ugyan nem tudják, hogy mire, de várnak. Ők is látni kezdenek az első húsvétkor: „a kő el van véve a sírbolt elől!” Nem tudni miért, de Krisztus ellenségei eme győzelem után is hisznek még abban, hogy győzhetnek. Küzdenek, és a taktikájuk is ugyanaz: ha sötét lesz, ha nem látszik a megváltás, akkor hátha sokan nem is tekintik igaznak. De könnyen lehet, hogy még ennél is egyszerűbb a küzdelem oka: ha én elbukok, bukjanak mások is. Ma is nagy a sötétség, és íme ezért. De a sötétben való látás mindennél csodálatosabb. Mert a lelki szemekkel az ember egyszerűen többet lát, és ezt már mi is jól tudjuk. És a lelki szemek igazítanak el akkor, amikor már végképp nem tudjuk, hogy ki a jó, és ki a rossz. A lelki szemek ugyanis látják a botlásokat és sértéseket is, amelyek akár a mi közösségeinkben
előfordulnak, de látják azt is, hogy ez nem tudatos, és meg kell bocsátani. A lelki szemek láttatják meg igazán azt, hogy ki a jó, és ki a rossz, kivel érdemes szövetkezni, és kivel nem szabad semmi esetre sem. Az ifjaink nyiladozó lelki szemei máris látják azt, hogy az egyházközségünkben kötött barátságok szorosabbak, és értékesebbek, mint a világi „haverság”. De a felnőttek nyitott lelki szemei is hasznos dolgokat láttatnak: hogy itt a helyünk, egy közösség, egy gyülekezet, egy egyház és egy nép vagyunk. Köztünk nincs helye a durvaságnak, önzésnek, de van helye a megbocsátásnak és a szeretetnek. Van helye a kölcsönös segítségnyújtásnak, az erősek lehajlásának, és a gyengék felemelésének. Kedves ünnepi gyülekezet! Mi ezt tudjuk kínálni Isten kegyelméből. Látni a sötétségben és kétségbeesésben azt, ami világosság, és aminek egyedül értelme van. És látni tanítani azt is, ami igazából nem is ennek a földi életnek része. Mert ez a földi élet része ama másiknak, az örök, el nem múló életnek, ahova Jézus előre ment, és ahol összegyűjti az övéit a maga idejében. Legyen valóság mindannyiunk életében az igazi, Istentől kapott látás. Boldog húsvéti ünnepeket kívánok gyülekezetünk vezetősége nevében minden kedves egyháztagunknak. Áldás, Békesség! Buzás Dénes lelkipásztor ***
Herjeczki Géza - HÚSVÉT Évenként szabályosan, szinte monotonon ismétlődnek ünnepeink. Mégsem lehet föllapozni a tavalyi, vagy az azelőtti ünnepeinket, gondolatainkat az idén. És rendjén van ez így. Kínos lenne például egy múlt-év húsvétjára készült prédikációt változatlanul elmondani ma. Az ismétlődő, de sohasem ugyanolyan ünnepeink sorában számomra kiváltságos helyet foglal el az idei Húsvét. Kezdem megérteni, hogy ez a legcsodálatosabb, legjelentősebb ünnepünk. Hiszek Húsvétban, a föltámadásban. Húsvét a hitemet jelenti. Azt, hogy: mégiscsak lehetséges! Lehet! Nem válhat soha életem értelmetlenebbé, mint Krisztus leesett, értelem nélküli álla a kereszten. Nem lehet soha sivárabb lelkem, mint a keresztről a semmibe-meredő fénytelen szempár. Nem lehetek soha akaratlanabb, közömbösebb, mint a kereszten függő mozdulatlan test. Amikor érzem, hogy ujjaim közt esik szét akaratom; amikor az utak bezárulnak körülöttem; amikor belém lopakodik a kétségbeesés: hát még az egymásnakrendeltek találkozója is elmaradhat? - földereng akkor előttem a szegzett kéz, a szavak-nélküli tátott száj, a megkövesedett szem, a megőszült szakáll. Egyszerre magasba lendül céltalanul csüngő kezem. A megértett Nagypéntek után hozsannát kiált. Hát mégis! LEHET, kiáltom, s éledő értelmem betűzi a szót: Lendület, Erő, Hit, Eredmény, Teljesség. Húsvét. Nemértelmetlen, nem-holt, nem-savanyú élet. Életelemem, életlehetőségem ez a Húsvét. Csalódásaim, kétségeim, keresztjeim, nagypéntekjeim föloldódhatnak, mert Húsvét a győzelem. A lehetőség. ***
A nagy szakadék Egy ember, aki sohasem volt elégedett sem önmagával, sem a többi emberrel, folyton zsörtölődött Istennel: Ki mondja azt, hogy mindenkinek viselnie kell a maga keresztjét? Lehetséges volna, hogy tényleg nem létezik semmilyen eszköz, amivel elkerülhető lenne? Elegem van már a mindennapi terhekből! Az Isten egy álommal válaszolt neki. Emberünk álmában a földi élet, mint végtelen körmenet jelent meg. Mindenki lassan és kitartóan cipelte keresztjét. Ő is ott volt a végeérhetetlen menetben, vállán a súlyos teherrel. Hamarosan
azonban észrevette, hogy az ő keresztje sokkal hosszabb, mit a többieké, ezért cipelte olyan nehezen. Jó lenne egy kicsit megrövidíteni, akkor kevesebbet gyötrődnék – mondta magában. Leült az út szélére, és egy jókora darabot levágott a keresztből. Amikor újra elindult, sokkal könnyebben és fürgébben haladt. Különösebb fáradság nélkül ért arra a helyre, amely a körmenet végcélja volt. Egy szakadék volt – széles nyílás a földben – amelyen túl az „örök boldogság országa” kezdődött: elbűvölő látványt nyújtott. Habár nem voltak sem hidak, sem pallók, amelyeken át lehetett volna kelni, az emberek mégis könnyen átjutottak. Levették vállukról a keresztjüket, átfektették a szakadékon, és így könnyen átkeltek: a kereszt pontosan áthidalta a mélységet. Csak az emberünk maradt odaát. Mivel levágta a keresztjét, az most rövidebbnek bizonyult az átkeléshez. Kétségbeesésében sírva fakadt: – Ó, ha tudtam volna… Aztán Istennek hála, fölébredt az álomból! ***
Ady Endre: Az Úr érkezése Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De Őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom. ***
Gyülekezeti Életképek 2008. február 16-án újra eredményes szolgálatot teljesített a diakónusok szolgáló közössége a szeretet gyakorlásában, és az emberekhez való lehajlásban. Újra főztek a hajléktalanoknak, ezúttal is kb. 200 emberek. Köszönetet illesse ezúttal is Tasi Sándor főgondnok urat, aki ezúttal is az edényeket biztosította a megvendégeléshez. Továbbá Incze Emma presbiter testvérünket, a diakónusok vezetőjét, aki ezúttal is gondosan megszervezett mindent. És Szabó Józsefnét, aki a főszakács munkáját vállalva minőségi ételt készített, amire úgy hiszem panasz nem lehetett.
De illesse hálás köszönet mindazokat is, akik időt és erőt nem sajnáltak ahhoz, hogy ez az örömszerző alkalom megvalósuljon. Köszönjük fáradozását Czirják Lászlónénak, Földi Gyulánénak és Földi Gyulának, Rada Jánosnénak és Rada Jánosnak, Tóth Andrásnénak és Tóth Andrásnak, Kemecsei Jánosnénak, Czapári Lászlónénak, Károlyi Istvánnénak, Kiss Péternének, Pákozdiné Eszenyi Editkének, Hercz Bélánénak, Incze Áronnak, Tóth Mihálynénak és Tóth Mihály gondnok úrnak, és Bálint Levente ifjú testvérünknek. Hálás szívvel köszönjük még Tóth Józsefnének, hogy ő pedig pénzadománnyal támogatta ezt a megvendégelést.
Azt lehet elmondani, hogy egyre örömtelibb alkalmak számunkra a szolgálat pillanatai, amelyek gyülekezetünk tagjai közül egyre többeket vonzanak. És nem elhallgatható az sem, hogy Debreceni és Egyházmegyei szinten nagyon jó visszhangja van Gyülekezetünk eme szolgálatának, amit mi természetesen nem az emberi dicsőségkeresés miatt, hanem a mi szerető Istenünk kedvében járása miatt végzünk örömmel és hűséggel.
2008. március 4-én kedden Ozsváth Sándor a KFRTKF adjunktusa és művészettörténet tanára tartott nekünk előadást a Biblia és a szent Korona címmel. Ez az alkalom és előadás, amely egyfajta hitbéli bizonyságtétel is volt, nemcsak a történelmi ismereteinket, hanem bibliaismeretünket is gyarapította. Illesse hálás köszönet Danku Attila missziói gondnokunkat azért, hogy ezt a remek előadást számunkra előkészítette, megszervezte.
Istentisztelet: vasárnap
10 h
Templomban
Gyermek - Istentisztelet: vasárnap
10 h
Ifjúsági házban
Bibliaórák: kedd csütörtök
18 h (téli időszakban 16 h) 18 h (téli időszakban 16 h)
Gyülekezeti teremben Gyülekezeti teremben
Presbiteri Bibliaóra: hónap első szerdája
18 h (téli időszakban 17 h)
Gyülekezeti teremben
Ifjúsági Bibliaóra: péntek
19 h
Ifjúsági Házban
9 h (januártól-májusig)
Ifjúsági Házban
Konfirmáció előkészítő: Gyermekeknek: szombat Felnőtteknek: egyeztetés szerint
Lelkészi hivatalban
Bűnbánati alkalmaink: ünnepek előtti hét keddtől-szombatig
18 h (téli időszakban 16 h)
keresztelés-házasságkötés-, temetés-bejelentés, egyéb ügyek intézése munkanapokon 8 h – 12 h – ig
Gyülekezeti teremben
Lelkészi hivatalban
NAGY SZERETETTEL HÍVOGATUNK MINDENKIT! Elérhetőségünk: Debrecen - Kerekestelepi Református Egyházközség 4030 Debrecen, Kerekes u. 18. /Tel.: 06-52-471-159/Tel.: 06-70-337-3733 Számlaszámunk: Inter Európa Bank Rt. 11100609-19851299-36000001 Alapítványunk számlaszáma: Inter Európa Bank Rt. 11100609-18553053-10000001
2008 Húsvét Nagyhetének és Ünnepkörének Alkalmai és Szolgálattevői Március 18 (Kedd) du. 5 óra Gyülekezeti Terem Lakatos Zoltán Csapókerti Lp. Március 19 (Szerda) du. 5 óra Gyülekezeti Terem Hánka Levente Csapókerti BLp. Március 20 (Csütörtök) du. 5 óra Gyülekezeti Terem Szabó Béla LEGÁTUS Március 21 (NAGYPÉNTEK) de. 10 óra Templom Szabó Béla LEGÁTUS Március 21 (NAGYPÉNTEK) du. 5 óra Gyülekezeti Terem Lovász Krisztián Hajdúsámsoni Lp. Március 22 (Nagyszombat) du. 5 óra Gyülekezeti Terem Szabó Zsolt Bagaméri Lp. Március 23 (HÚSVÉT 1. nap) de. 10 óra Templom Buzás Dénes Helyi Lp. Március 23 (HÚSVÉT 1. nap) du. 5 óra Templom PASSIÓ Március 24 (HÚSVÉT 2. nap) de. 10 óra Templom Dr. BÖLCSKEI GUSZTÁV Püspök
Az Úr legyen mindannyiunk életének őriző Pásztora!