A cserkész segít, ahol tud

Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszék

”A cserkész segít, ahol tud” Magyar cserkészek hátrányos helyzetű gyermekekért folytatott tevékenységének antropológiai vizsgálata

Készítette: Bozó Erzsébet Katalin

Konzulens: R. Nagy József

Kulturális antropológia szak

Egyetemi adjunktus

Miskolc 2010

„Kutass fel a környékeden olyan családokat, amelyeknek segítségre van szükségük!” Bodnár Gábor

2

Tartalom

1. Bevezetés

5

1.1. Előzmények

7

1.2. A hátrányos helyzet fogalmának meghatározása

8

1.3. Hipotézis

10

1.4. Kutatási módszerek

11

1.5. A kutatás nehézségei

11

2. A cserkészet létrejöttének körülményei

13

2.1. Az esélyegyenlőség igénye Edward király korában

13

2.2. A magyar cserkészet kezdetei

16

2.2.1. Nehéz életkörülmények a 20. század elején

16

2.2.2. A cserkészet kialakulása, eredeti céljai

18

3. A cserkészpedagógia alapelvei

21

3.1. A cserkészmódszer

21

3.1.1. A toborzás

21

3.1.2. A cserkésztörvények

22

3.1.3. Tanulási elv

23

3.1.3.1. Játék

24

3.1.3.2. Mese

25

3.1.3.3. Ének

26

3.2. Cserkészek a természetben

27

4. Az avasi program

29

4.1. A kutatás kezdete. Részvevéses megfigyelés: mi jellemző egy cserkészre?

29

4.2. A programban részt vevő cserkészek

31

4.2.1. Majorszki András

31 3

4.2.2. Bőke Gabriella

34

4.3. Jernei Péter

37

5. Cserkészek Józsefvárosban

38

5.1. Hasonló tapasztalat, kétféle konklúzió

39

5.1.1. Kirst Enikő

39

5.1.2. Mirczik Bálint

44

6. A IX. sz. cserkészkerület

47

6.1. Nem halat adnak: halászni tanítanak

47

6.1.1. Molnár Szabolcs

47

6.1.2. Hadházy Péter

50

7. Konklúzió

51

8. Mellékletek

54

8.1. Interjú Majorszki Andrással

54

8.2. Interjú Bőke Gabriellával

62

8.3. Interjú Kirst Enikővel

70

8.4. Interjú Mirczik Bálinttal

78

8.5. Interjú Molnár Szabolccsal, Hadházy Péterrel, Nagy Tiborral (Csita) és Horog Mátéval 84

4

1. Bevezetés Szakdolgozatom olyan témát kísérel meg nyomon követni, amely egy lassan kibontakozó folyamat részét képezi a cserkészet és közvetlen környezete életében. Az 1989 óta Magyarországon hivatalosan is újra működő Magyar Cserkészszövetség kerületeiben munkálkodó csapatok évről évre egyre szélesebb körű és színesebb tevékenységeket folytatnak a gyermekek fizikai, szellemi és lelki egészségének megtartása érdekében. Honlapjukon legfőbb értékeiknek a nevelési módszereiket nevezik meg, illetve azon alapelveket, amelyek mentén végzik a munkát: vallásosság, hazaszeretet, önkéntesség, önnevelés, és az ezekből fakadó fejlődés. (Solymosi 2010: 38) Az utóbbi évtizedben már nemcsak cserkészesküt tett gyerekekkel foglalkoznak a cserkészvezetők, hanem olyan gyerekeket is megpróbálnak bevonni a játékos tanulásba, akik valamilyen tekintetben hátrányos helyzetűnek számítanak, és korábban nem volt alkalmuk találkozni a cserkészettel. A velük való foglalkozások és rendezvények természetesen a játszva tanulás elvét követik, amely a cserkészpedagógia alapgondolata. Mindemellett azonban közvetítik az egymással való együttműködés, a keresztény erkölcs és az egyenlőség gondolatát. Ezek a mondanivalók általában rejtve jelennek meg a foglalkozásokon, különösen a kisiskolások (6-11 éves korig terjedő korosztály) esetén (Hursán 2005: 5), de hatékonyságuk ereje miatt fokozottan növelik a csoport fejlesztésének lehetőségét. A célkitűzésem a mintavétel során módosult: eredetileg egyetlen cserkészcsapat működését szándékoztam bemutatni, ám később a körülmények miatt ki kellett bővítenem a vizsgált területet, így több város csapatait is felkerestem. Az alapkérdés, miszerint alkalmazható-e a hátrányos helyzetű gyermekek körében a cserkészmódszer, továbbra is megmaradt, azonban olyan csapatokat kellett találnom, ahol ez már évek óta működik. A szakdolgozat hat cserkészcsapat ilyen vonatkozású tevékenységét mutatja be, s ezek különböző megvalósulási szakaszokban állnak. Az első, általam legalaposabban megfigyelt csapatban még csak tervezet született, illetve a program előkészítése. A többi öt csapatnál nagy különbségeket tapasztaltam: területi elhelyezkedésükből adódóan a budapesti csapatok, illetve a hajdúhadházi csapat már régóta foglalkozik hátrányos helyzetű gyerekekkel, míg a két debreceni csapat vezetői szinten érintett a témában. Azonban mindegyik csapatban közös vonás, hogy élükön egy határozott fellépésű, közlékeny, erős kisugárzású vezető áll, akik ugyanilyen határozott őrsvezetőket irányítanak.

5

A kérdezettek egytől-egyig ideális interjúalanyoknak bizonyultak, így a kutatási módszer adta magát: elsősorban interjúkra épült. Az alanyok közlékenysége miatt lehetőség nyílt más, a témához lazán kapcsolódó részek kibontására is. Eredetileg csupán egyetlen kezdeményezés bemutatása volt a szakdolgozat célja, azonban a kutatás alatt szükségessé vált a korábbi, már jobban kibontakozott, hasonló témával foglalkozó programok bemutatása is. Ennek az volt az oka, hogy az általam elsőként felfedezett, Majorszki András vezetésével szerveződő program még nem valósult meg 2010 őszén, így a kezdeményezés működésének lehetőségeit még nem lehet teljes mértékben modellezni rajta. Érdemes azonban ezzel foglalkozni a legrészletesebben, mivel kezdeti szakaszában is ígéretes lehetőségeket hordoz magában. Az első rendezvény 2010 májusára volt tehető, ekkorra tervezték a megvalósulási szakasz első részét, azonban a későbbiekben a program lelassult. Dolgozatom célja tehát bemutatni a Magyar Cserkészszövetség egyik olyan új típusú kezdeményezését, amely jelenleg épp kibontakozóban van: cserkészek munkáját a hátrányos helyzetű gyermekek körében, illetve megvizsgálni, igaz-e az előfeltevésem, miszerint bármilyen társadalmi helyzetben lévő gyermeket be lehet vonni a cserkészéletbe, s ebben döntő szerepet játszik a cserkészvezető határozott személyisége. A hátrányos helyzetű gyermekek bevonása nem jótékonysági rendezvényeket jelent, sokkal inkább egy olyan nézőpont-kibővülést a cserkészcsapatok működésén belül, melynek segítségével más társadalmi környezetből származó gyermekek is lehetőséget kaphatnak a játékos tanulásra. Az ilyen helyzetű gyermekeknek a legritkább esetben van lehetőségük speciális nevelési módszerek kipróbálásra. A magyarországi cserkészek között azonban néhány vezető személy felismerte, hogy ez egy kiaknázatlan forrást jelent a nevelő munka számára. Ahhoz azonban, hogy foglalkozhassanak a gyerekekkel, egy többlépcsős eljárást kell elvégezni, és a lehetőségek időnként korlátozottak, vagy egyáltalán nem adottak a munkához, s a program könnyedén meghiúsulhat. Ezért olyan karakteres vezető személyekre van szükség ehhez a munkához, aki kellőképpen elhívatott, minden helyzetben képes felismerni a lehetőségeket, és képes olyan cserkészeket találni maga mellé segítőnek, akik hatékonyan tudnak cserkész módra foglalkozni egy egészen más környezetben élő csapattal.

6

1.1. Előzmények A téma eredeti változata 2009 szeptemberében vált kutatási tervvé. Az ötlet alapgondolata a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium egyik nevelőtanárának, fent említett Majorszki Andrásnak fejéből pattant ki: egy dokumentumfilm kapcsán tudatosult benne, hogy tovább lehetne fejleszteni, szélesebb körben is ki lehetne terjeszteni a nevelői munkát. A dokumentumfilm címe: Hatszáz év után az első, Osgyáni Gábor rendezte, s a 2009-es CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál keretén belül is megtekinthető volt. A film egy Horváth János nevű, cigány származású, villanyszerelőként dolgozó festőművészről szól, aki a közelmúltban pedagógiai diplomát szerzett, így festészetet tanít a gyerekeknek. A hátrányos helyzetű cigány fiatalság tehetséggondozása jelenleg csak nagyon kevés helyen biztosított az országban, így a festőművész igazi úttörőnek számít a témában. Majorszki András, aki egyben cserkészvezető is, azonnal felfigyelt erre a sokoldalú emberre, és szeptemberben felkereste őt. Kezdetben nem volt konkrét elképzelése a program kivitelezéséről, de rájött, hogy a cserkészmódszer segítségével közelebb tudná hozni a különböző etnikumokhoz tartozó gyerekeket. Mint ahogy azt a 2. pontban is kifejtem, a cserkészpedagógia egyik alapgondolata, hogy a gyerekeket is be kell vonni a fejlesztő munkába: így az őrsvezetők gyakran 13-14 éves kiskamaszok. Ők jelentik a csapatvezetők számára a legnagyobb segítséget a minden évben előretervezett programok lebonyolításában. Az őrsvezetők toborzása tehát elengedhetetlen feltétele egy-egy speciális program megszervezésének. András terve még októberben is nyers volt: tíz magyar cserkész gyereket és tíz cigánygyereket kell egy közös programba bevonni, amelynek keretén belül játékos vetélkedőkön működhetnek együtt a cserkészmódszer alapelveit követve. Erre a kezdeményezésre kis létszámban akadtak ugyan jelentkező őrsvezetők, ám a terv mégsem valósult meg, s közben Horváth János is kénytelen volt visszalépni. András ekkor elhatározta, hogy kibővíti a skálát: legyenek hátrányos helyzetű gyerekek, nem pedig kizárólag cigányok. A Fazola Henrik Általános Iskolával folytatott tárgyalás után felmerült a kérdés: miért menjenek messzire a cserkészek, ha az Avason is bőven akad tennivaló? Így csatlakozott az 1227. számú Pray György Cserkészcsapat az Avason munkálkodó civil szervezetek napjainkban alakuló egyesületéhez, amelynek keretén belül cserkészőrsöket fognak szervezni hátrányos helyzetű tanulók körében.

7

Ezen a ponton szükségessé válik körüljárni a hátrányos helyzetű fogalmát, összegyűjteni azokat a meghatározásokat, amelyeket a kapcsolódó szakirodalmi művekben találtam, illetve az interjúalanyaim fogalmaztak meg személyes tapasztalataik alapján. 1.2. A hátrányos helyzet fogalmának meghatározása A könyvekben olvasott meghatározások mellett interjúalanyaim vegyes válaszokat adtak a fogalom tisztázására, ezért a válasz rendkívül árnyalttá vált. Jogi vonatkozásban a következően hangzik a definíció: hátrányos helyzetű gyereknek, tanulónak számít a 1993. évi LXXIX. közoktatásról szóló törvény 121.§-ának 14. pontja szerint, akit „családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vett, illetve aki után rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósítanak.” (Az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény.) Hivatalos formában azonban egészen mást takar, mint gyakorlati megvalósulásában. Egy cserkészvezetővel, Jernei Péterrel folytatott beszélgetésem során olyannyira belementünk a fogalomtisztázásba, hogy akár az egész szakdolgozaton át is foglalkozhatnék pusztán ezzel az egy fogalommal, azonban a legfőbb támpontok, amelyekben végül közös nevezőre jutottunk, a következők voltak: a veszélyeztetettséghez hasonló helyzet, amely során testi épsége, vagy a tanuláshoz való joga sérül. A veszélyeztetett gyermek a mindennapokban nem jut hozzá azokhoz az alapvető eszközökhöz (élelmiszer, ruházat), amely biztosítaná számára egészségének fenntartását, illetve a tanulás lehetőségét. Gyakran elhanyagolják vagy bántalmazzák az ilyen gyermekeket. A hátrányos helyzetű fogalma társadalmi vonatkozású. Gyakorlati megvalósulásában ez a szűkös lakáskörülményeket, az egyik szülő halálát vagy fogyatékosságát, a deviáns otthoni környezetet jelenti. Egy adott társadalomban a normaszinthez képest válhat valaki hátrányos helyzetűvé, vagy már beleszülethet. Péter szerint tehát a fogalom meghatározása viszonyításon alapul. Mikor Kirst Enikő egyetemistát kérdeztem a halmozottan hátrányos, illetve hátrányos helyzetű fogalmáról, a következőképp válaszolt: „Alapvetően minden gyerek különbözik a másiktól, így őket sem lehet egy kalap alatt tárgyalni. A két fogalom pedig szerintem nagyon széles spektrumot ölel fel. Kezdve azoktól, akik sokan vannak testvérek és ezért pl. tankönyvtámogatásban részesülnek, de semmi komolyabb anyagi problémájuk nincs, egészen például addig az őrstagomig, aki félig cigány, édesanyja és édesapja is alkoholista. Anyukája elhagyta, lényegében utcanőként él. Édesapjával és annak a szintén alkoholista élettársával él a kislány, de ők a három közös gyerekük pesztrájának és házicselédnek tartják. 8

Nemritkán megverik, megfenyegetik. Míg az előbb említetteket én nem hátrányos, inkább előnyös helyzetben élőnek tartom a többgyermekes család ajándéka miatt, addig az utóbb említett őrstagomra még a halmozottan hátrányos helyzet is enyhe kifejezés.” Dr. Boldizsár Mária fogalom-meghatározása a hátrányos helyzetű gyerekekre a következő: „Ebbe a kategóriába azokat a fiatalokat soroljuk (akkor is, ha szüleik nem kétkezi dolgozók), akik megérdemlik a segítséget, a megkülönböztetett figyelmet, az intézményes támogatást, mert tehetségesek, de érvényesülésüket számos tényező gátolja. A hátrányos helyzetű tanulók többségét a statisztikai adatok szerint a fizikai dolgozók gyermekei alkotják. […] Hátrány okozói lehetnek a családon belüli viszonyok, a szülők túlzott elfoglaltsága, a tanuló túlzott terhelése házimunkával, a lakásviszonyok, a családban együtt élők kedvezőtlen összetétele, a szülők gyenge iskolázottsága, általában az alacsonyabb kulturális háttér, olyan többletismeretek hiánya, amely az évek óta tanulásra orientált családoknál megtalálható. […] Hátrányt jelent továbbá az is, ha hiányzik a tanuláshoz szükséges nyugodt környezet, ha iszákos a szülő, vagy ha egyedül neveli a gyermekét. Ha beteg van a családban, akit gondozni kell, ha az otthoni körülmények között hiányzik a tanulóból a perspektíva; ha a tanulót érdektelenség, a közömbösség veszi körül, melynek nyomán az iskolában is elzárkózik az aktivizáló, önálló munka elől, és csendben meghúzódik a foglalkozásokon. […] A hátrányos helyzet leküzdése vagy kezelése jelentős mértékben a pedagógusokra hárul. A hatékony segítségnyújtás feltétele, ha a fokozott felelősségtudat állandóan jelen van, ha megértést, figyelmet tanúsítunk a gyerekek felé, ha bizalommal felkereshet bennünket problémájával.” (Boldizsár 1978: 7-8) Mivel Jernei Péter autista gyermekekkel is foglalkozik, és az egyik budapesti cserkészcsapatban is vannak ilyen gyermekek, szóba került a sajátos nevelési igényű fogalma is, amelyet szigorúan külön kell választani a hátrányos helyzetű fogalmától. A sajátos nevelési igényű gyermekek definíciója a Közoktatási törvény „121. § (1) szerint az a gyerek, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján az alábbi két kategóriába tartozik. 1. Testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos 2. Pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar).” (Az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény.)

9

1.3. Hipotézis Feltevésem, hipotézisem a következő: a cserkészpedagógia bármilyen társadalmi rétegből származó, fizikai, szellemi és lelki beállítottságú gyermekek körében hatékonyan alkalmazható, de ehhez szükséges egy megfelelő felkészültségű, karakteres személyiségű vezető. Amennyiben a vezető személy nem képes felkelteni a gyerekek érdeklődését, a foglalkozások maximum a játék szintjén maradhatnak meg, és nem válhatnak fejlesztő értékűekké. A hipotézisre teljes választ a négy város csapatai közül majdnem mindegyiktől kaphatunk, s ezek is esetenként eltérőek lesznek, ugyanakkor mindegyiket egyetlen nagy folyamatként kell vizsgálni, amely még nem bontakozott ki Magyarországon teljes egészében. A cserkésztevékenység 2010-ben aktív, azonban fokozatosan csökken a csapatok létszáma, ezért felmerül az igény, hogy olyan helyszíneken is toborozzanak a vezetők, ahová eddig nem jutott vagy nem juthatott el a cserkészet. 1.4. Kutatási módszerek Miután András kezdeményezését meghallgattam, megkérdeztem tőle, ismer-e olyan cserkészvezetőket, akik hasonló témájú programokat szerveznek. Mivel a Magyar Cserkészszövetség egy a gyakorlatban is aktívan működő, szoros egységet alkot a cserkészek között, a tagok jól ismerik egymást, így tisztában vannak más csapatok aktuális tevékenységével. Ebből következett a hólabda-módszer alkalmazása. Az egyik fiatal cserkésszel, Bőke Gabriellával készített interjúm alatt a lány magától ajánlotta Mirczik Bálintot, aki már szerepelt az interjúalanyaim listáján, tehát ez is mutatja, hogy a kapcsolatok igen szorosak a cserkészkerületek között. A hólabda-módszer, bár működött, mégis kiemelten fontos összekötő kapocsnak számít az interjúalanyaim között Majorszki András, az 1227. Pray György Cserkészcsapat vezetője, aki csaknem mindegyiküket ismeri, így ő jelentette az elsődleges információforrást a dolgozat elkészítése alatt. Így vettem fel a kapcsolatot a másik két vizsgált cserkészcsapat egy-egy tagjával, akik Budapesten, a VIII. kerületben foglalkoznak hátrányos helyzetű gyermekekkel. A már fent említett Mirczik Bálint a 327. Loyolai Szent Ignác Cserkészcsapatban tevékenykedik, de első csapatához rendszeresen visszajár Miskolcra, Kirst Enikő pedig a 432. Pázmány Péter Cserkészcsapathoz tartozik, amióta letette a cserkészesküt. A kutatás eredményessége és árnyaltabbá tétele miatt interjút készítettem még Jernei Péter 10

kerületi vezetővel, illetve egy fiatal cserkésszel, Bőke Gabriellával, aki szintén fontos részét képezi a kutatásomnak, mert 2010-ben iskolája támogatásával szeretné elkezdeni a játékos foglalkozásokat a Munkácsy Mihály Általános Iskolában a hátrányos helyzetű gyerekekkel. Kettejük esetében, és a két budapesti programnál strukturált és félig strukturált interjúk segítségével végeztem a kutatást, a Pray György cserkészcsapat munkájába azonban már szeptember óta megfigyelési módszert, illetve részvevéses megfigyelést alkalmazok. Megismerkedtem több őrssel és azok vezetőivel egy paintball-rendezvényen. Részt vettem a cserkészkarácsonyon és egy cserkészgyűlésen. A gyerekek hamar megszokták a jelenlétemet, és barátságosan fogadtak. Első tervem alapján antropológiai filmet kívántam készíteni, ezért szeptember és december között vizuális dokumentációkat is készítettem erről a cserkészcsapatról filmfelvételek és fotók formájában. A terv azonban idő hiányában meghiúsult, így ezek az anyagok végül nem jelentettek segítséget a kutatásomhoz, csupán a beilleszkedésemben játszottak némi szerepet. Szeptemberben úgy döntöttem, hogy tovább bővítem a mintavételt, ezért saját lakhelyemen, Debrecenben kerestem fel véletlenszerűen egy cserkészcsapatot. A keresés olyan sikeres volt, hogy másnap már részt is vettem egy évkezdő foglalkozáson, majd több alannyal is interjút készítettem. Így találkoztam Molnár Szabolccsal, a IX. Cserkészkerület egyik legfőbb vezetőjével, aki két csapatot irányít, Hadházy Péterrel, aki formálisan a Hajdúhadházon működő 992. Hajdú Cserkészcsapat vezetője, illetve további őrsvezetőkkel, roverekkel és kiscserkészekkel. Velük később is sikerült fenntartanom a kapcsolatot. 1.4. A kutatás nehézségei Mint már említettem, az első és legfontosabb problémát az jelentette számomra, hogy az eredeti tervemet nem tudtam megvalósítani, mert nem került sor 2010 őszéig tényleges rendezvényre a hátrányos helyzetű gyerekekkel a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium szervezésében, így további tevékenységüket már nem tudtam nyomon követni. A technikai eszközökkel is akadtak gondok. A diktafonom minősége öt év alatt olyannyira megromlott, hogy a hanganyagok egy részét már csak alapos koncentrációval lehetett megérteni, így az interjúk begépelése gyakran egész napokat vett el. Az emlékezetemre hagyatkozva egészítettem ki bizonyos részeket, így a mellékletben található interjúk nem tudták mindenütt pontosan visszaadni alanyaim beszédstílusát. 11

A szakdolgozat fontos részét képezte volna a Budapestre és Hajdúhadházra való elutazás, ugyanis három, ott működő cserkészcsapat életébe is bele kívántam tekinteni. Anyagi okok miatt erre nem volt lehetőségem, ezért kénytelen voltam másképpen megvizsgálni őket, közvetett úton: az őrsvezetőkkel készítettem interjúkat, és az ő benyomásaikra támaszkodtam. Ez a módszer, mint utólag beláttam, nem volt szerencsés, szükségem lett volna személyes tapasztalatokra is, leginkább azért, mert Budapesten és Hajdúhadházon már több éve foglalkoznak hátrányos helyzetű gyerekekkel a cserkészek, emiatt szerves részét képezhették volna dolgozatomnak az ott látottak. Ennek hiányában azonban csupán következtetni tudtam egyes működési mechanizmusokra, és a miskolci program lehetséges kimenetelére.

12

2.

A cserkészet létrejöttének körülményei A cserkészet már a kezdetekkor rendelkezett azzal az alapgondolattal, miszerint szociális

helyzettől függetlenül, minden gyermek számára elérhetőnek kell lennie. A feltételek azonban még sokáig nem voltak adottak hozzá. Míg Európában és a világ többi részén (főleg az Egyesült Államokban és Ausztráliában) az ’50-es évekre már egy széles körben elterjedt, népszerű nevelési módszernek számított a cserkészet, addig Magyarországon 1948-ban óriási töréspontként mintegy 50 évre megszűntették a hivatalos működésüket, ezzel tönkretéve addigi eredményeiket. Ahhoz, hogy lássuk, miért olyan fontos lépés hazánkban a hátrányos helyzetű gyerekek közé is elvinni a cserkészetet, meg kell vizsgálnunk, pontosan honnan ered a cserkészet: miért jött létre, melyek voltak eredeti célkitűzései, illetve miért számított újításnak a nehéz életkörülmények között élő gyerekek számára is biztosítani a nevelést. A magyarországi helyzet kissé eltér az angoltól, erről később részletesebben írok. 2.1. Az esélyegyenlőség igénye Edward király korában A cserkészet szülőatyja Sir Robert Stephenson Smith Baden-Powell (cserkészkörökben népszerű rövidítése Bi Pi), aki a búr háborúban töltött szolgálata alatt felismerte, hogy a gyerekek felderítési képességei nagyban vetekszenek a felnőttekével, sőt, esetenként túl is szárnyalják azokat. Ez pedig nemcsak az elit tanulókra vonatkozik, hanem minden gyermekre egyaránt, bőrszíntől, származástól függetlenül. (Igaz ugyan, hogy ekkoriban még szóba sem kerülhetett a lányok bevonása a cserkészetbe. Arra csak egy évtizeddel később, 1919-ben került sor, amikor a fiúktól különválva megalakult a mozgalom csúcsszerve, a Nemzetközi Tanács.) (Gergely 1989: 85) Fontos változás lesz, amikor a lánycserkészet elterjed, ugyanis fiútársaikhoz viszonyított képességeik egyenlő volta napjainkban könnyedén megfigyelhető. Nemcsak szellemi adottságaik, de teherbírásuk és szociális érzékenységük is fontos alappillérei a cserkészmozgalomnak, azonban foglalkoztatásuk a 20. század első évtizedében még lehetetlen volt Baden-Powell számára, és céljául sem tűzte ki azt. Elképzelése mégis merésznek mondható: már az első, „kísérleti” cserkésztábor alkalmával is olyan gyerekeket válogatott össze, akik a legszélesebb társadalmi rétegből kerültek ki: 24 fiú, főleg középiskolai tanulók gyűltek össze, de volt ott Eton-fiú (az egyik elit kollégium hallgatóiról elnevezett elittípus jelölése) és utcagyerek is (Gergely 1989: 14). A rendezvény osztatlan sikert aratott, és a cserkészet eszméje futótűzként terjedt el az országban. Baden-Powell nem 13

fektette valódi tudományos alapokra tevékenységét, ezzel nagy szabadságot engedve a szimpatizáló eszméknek. A cserkészet egyelőre nem illeszkedett bele a korabeli pedagógiai kánonba, sok forrásból táplálkozó eszméinek összességét a filozófiai idealizmus, társadalomszemléletét az utópizmus és evolucionizmus, erkölcsiségét a polgári humanizmus toleranciája jellemezte (Gergely 1989: 14). Első kiadványában, a Scouting for Boy” című könyvében foglalta össze először a cserkészrendszert, életformát és célt: a szeretet parancsát. (Bodnár 1989: 70) Rovering to Success című művében így definiálja munkáját: „A cserkészet az, ami a boldogság elérésének egyik biztos földi útja, ami bátorságot, tettrekészséget, önállóságot, meggondoltságot jelent, voltaképpen maga a cserkészszellem.” (Gergely 1989: 15) Ami a társadalmi egyenlőséget illeti, több helyütt is erős hangsúly kap, sőt, az egyik legfőbb alapelvnek tekinthető. A Bibliában lejegyzett Tízparancsolat mintáját követve Bi Pi megalkotta 10 cserkésztörvényét, amelyben a 4. törvény kiemelten hangsúlyozza az egyenlőség elvét. A mai magyar használat alapján: „A cserkész minden cserkészt testvérének tekint.” (Ormay Józsefné 2006: 7) Az eredeti, angol változat egy fontos pontban eltér: „A scout is a friend to all, and a brother to every other scout, no matter to what social class the other belongs.” (Fordítás: A cserkész mindenkinek barátja és minden más cserkészt – bármilyen társadalmi osztályhoz is tartozzék – testvérének tekint. Gergely 1989: 17) Mindenkinek barátja, nem csupán cserkésztársainak, ami még erősebben hangsúlyozza a szociális érzékenységre való nevelést. Ez a tíz törvény, s azok különféle magyarázatai a cserkészetben folyó pedagógiai munkának is alapját képezték. (Gergely 1989: 17) Bi Pi tehát nem kevesebbre törekedett, mint kollektíven kezelni Edward király korában a gyermekeket érintő tömeges problémákat: a tanulástól való elidegenedést, az iskolakerülést, illetve a tényt, hogy sok nyomorban élő, iskoláskorú gyermek egyszerűen nem jut el az iskolapadba, mert a szülei gyárba küldik dolgozni. A századfordulón olyan statisztikai adatok kerültek leközlésre, amelyek kimutatják, hogy a gyerekek jelentős hányada nem rendelkezik az életben maradáshoz szükséges legalapvetőbb higiéniai háttérrel sem. Még ha az iskolákban végzett felmérések adatait vizsgáljuk is meg, ott is egyértelműen kiderül a súlyos elmaradottság, amelynek megváltoztatása elengedhetetlen volt. A londoni gyermekek több mint nyolcvan százaléka ki nem elégítően ruházkodott, több mint a fele egészségtelenül piszkos volt – tizenegy százaléka férges – a kisdedeknek pedig több mint a felét kínozták férgek. (Wells é. n. : 32) Edinburghban egy karitatív szervezet hasonló felmérést végzett az egyik helyi elemi iskolában a hátrányos helyzetű gyerekekkel: házhoz mentek, és megvizsgálták a gyerekek otthoni környezetét. Az egyik szűkszavú 14

vázlatot idézve: „Oly család, ahol a szülők nagyon iszákosak; az apa beteges és támogatja a betegsegélyező-egylet heti 3 shillinggel, és a község heti 5 shillinggel. Lakás: öten két szobában. Temetkezési egylet tagjai. A gyermekek bolhacsípésesek. Kettő meghalt. Táplálkozás meglehetősen hiányos. Az asszony nagyon civakodó és részeges. A fiúk gyakran kerülik az iskolát. Kettőnek ingyen kosztja és ruhája volt két elmúlt télen, s ezen a télen egynek van ingyen ebédje és ruhát is kapott. Egy misszió olcsó ruhát adott nekik.” (Wells é. n. : 35.) A súlyos helyzet azonban nemcsak a magánlakásoknál jelentkezett. Az 1858-ban egy glasgowi népiskoláról szóló jelentés így hangzott: „Az iskolaterem mintegy 15 láb hosszú és 10 láb széles volt; és ebben a helyiségben hetvenöt gyermeket számoltunk össze, akik torkuk szakadtából rikácsoltak valami érthetetlent. Megkértem az iskolamestert, mutasson meg nekem néhányat a gyermekek közül, de abból, ahogyan a tömeg felett szemlét tartott, láttam, sejtelme sincs arról, hogy közülük valaki jelen van-e vagy sem.” (Szalontai 1971:184.) A gyári munkára kényszerült gyerekek helyzete ennél komolyabb veszélyekkel járt együtt, mindennaposak voltak ugyanis a gyári balesetek, amelyeknek nem egyszer az ott dolgozó gyermekek estek áldozatul. H. G. Wells szociológiai témájú, forrongó hangvételű esszéjében így foglalja össze a huszadik századi változásokat megelőző helyzetet: „A szülőknek (szülők nem létében gyámoknak) joguk volt éheztetni gyermekeiket, meztelenül járatni és kizsákmányolni úgy, hogy gyári munkára fogták őket, kéményseprésre használták és a többi. A törvény nem tiltakozott ellene, az állam belenyugodott. Másfelől, a jólelkű szülők, akik hajótörést szenvedtek az életben, gyötrődve látták, hogy gyermekeik rosszul táplálkoznak, rosszul ruházkodnak, tudatlanul és gyengén nőnek fel; egyetlen reményük a jobbmódú szomszédok esetleges szívességében és a jólelkű elhunytak által alapított, de rosszul szervezett jótékonysági intézményekben volt.” (Wells é. n. : 39.) Angliában tehát már a századfordulón megnőtt az igény értelmiségi körökben a gyermekek szociális helyzetének, életkörülményeinek javítására. A kiutat ebből állami intézkedések, illetve a pedagógiai rendszer alapvető átstrukturálása és a reformpedagógiai mozgalmak jelentették, amelyek egyik mellékága a Baden-Powell által kidolgozott cserkészmozgalom volt.

15

2.2. A magyar cserkészet kezdetei A cserkészmozgalom futótűzként terjedt el egész Európában, így az Osztrák-MagyarMonarchián belül is. Itthon másképp alakult a gyerekek szociális helyzetének változása, mint Nyugat-Európában, és nem volt szorosan összekapcsolható a cserkészmozgalommal, ugyanis annak az első évtizedekben a háborús helyzet miatt egészen más területekre kellett fordítania a nevelési tevékenységét. A folyamatos politikai nyomás miatt 1919-ig Magyarországon a cserkészet inkább a katonai képzést biztosította a fiatalok számára, mintsem az erkölcsi nevelést. A hátrányos helyzetű gyerekek történetének magyar vonatkozásairól ezért ne essék szó, mert ebben az aspektusban nem kapcsolható össze szorosan a cserkészettel, helyette azonban érdemes megvizsgálni, 20. század elején hogyan élt az ifjúság, milyen lehetőségei voltak, másodsorban pedig áttekinteni, hogy milyen célokkal indult el hazánkban a cserkészet. A kutatás szempontjából is fontos, hogy melyek azok az elvek, amelyek száz év alatt sem veszítettek jelentőségükből, illetve a cserkésztörvény mely pontjai kerültek előtérbe a 20. századi magyar történelem során. 2.2.1. Nehéz életkörülmények a 20. század elején Általánosan kijelenthető, hogy a legrosszabb életkörülmények közt felnövő fiataloknak egyáltalán nem nyílt lehetősége csatlakozni a cserkészmozgalomhoz, csupán a felsőbb, illetve a középosztálybeli körökből származók ismerkedhettek meg az Angliából érkező új mozgalommal. (Gergely 1989: 13) Egyenlő esélyeket biztosítani azonos korú, de más társadalmi rétegből származó fiatalok számára Magyarországon a 20. század elején még elképzelhetetlen volt. Óriási társadalmi különbségek mutatkoztak az egyes rétegek között: „Nem a tehetség, a szorgalom, a munka, a jelleme szerint való kiemelkedése a tömegből izgatta a fiatalságot, hanem a rang, a cím és az ezeknek megfelelő külső megjelenés, magatartás, a fizikai munka kerülése, a jó ruha, a sétapálca, a monokli viselése stb.” (Gergely 1989: 11) A csecsemőhalandóság magas aránya determinálta a családok életét, s ha még túl is élték az első néhány esztendőt, az alacsony származású családokban az éhhalál fenyegetése mindvégig megmaradt. Ebből adódóan az öngyilkosságok száma egyre emelkedett az ifjúság körében is. Az egészségtelen életmód, a depresszióra való hajlam, a kilátástalanság olyannyira elterjedt, hogy radikális beavatkozást igényelt a probléma országos szinten. Markusovszky 16

Lajos, a kitűnő orvos az Orvosi Hetilap című folyóiratban így nyilatkozott: „A közegészségügy országos megszervezésének az lenne a fő célja, hogy a fiatal nemzedék zöme ép és egészséges legyen, hogy ferde, hanyag bánásmód folytán csecsemőkorban a legnagyobbik szám – mint ahogy ez nálunk történik – el ne haljon, hogy rossz neveltetés folytán el ne csenevésszen. […] Nem a tudományban, és nem is az igazság fölismerésében, de a tudatlanságban és az önismeret tökéletlenségében rejlik a veszély.” (Gergely 1989: 11) Az iskolákat támadás érte amiatt, mert nem biztosították a fiatalok számára a mozgás lehetőségét: „Állapíttassanak meg – írta az Orvosi Hetilap –, különös tekintettel hazánk viszonyaira, a szellemi túlterhelés körülményei és módjai, mutattassanak ki ennek okai. Vonassanak le mindennek káros hatásai az egészségre, úgy hatásuk módjára, mint a tanulók korára való tekintettel, végül pedig jelöltessenek ki ez irányban a higiéné követelményei, illetve adassék útmutatás a túlterhelés kerülésére.” (Gergely 1989: 12) A rossz környezeti hatások rossz magatartást is eredményezett, így megnőtt a fiatalkorúak előállításának száma. Eközben a cigányság beilleszkedése a magyar társadalomba is gondot okozott, különösen falusi környezetben. A három nagy cigánycsoport, a romungró, az oláh és a beás cigányok gyerekei alacsony százalékaránnyal jártak iskolába. A romungróknál 60%, a beásoknál és az oláhoknál mindössze 40%-ra volt tehető ez az arány. „Az iskolába járók többsége továbbra is rendszeresen sokat mulasztott és két-három osztály után kimaradt. Nyolc osztályt (vagy annál többet) csak minden huszadik roma gyerek végzett.” (Havas 2002: 7) A vándorló életmódot folytató cigányok lassanként a falvak mellé települtek, de a gyerekek továbbra is csak az iskolákban találkoztak a magyarokkal, az élet más területein nem volt tapasztalható keveredés. (Havas 2002: 8) A társadalmi hierarchia tehát szilárd lábakon állt, a rétegek közötti átjárhatóság csak kevés esetben volt megvalósítható, és az általános negatív tendencia, amely az egészségtelen életmódot és az öngyilkossági arányt fokozta a fiatalság körében, feszültséget okozott és megoldásra váró problémává vált.

17

2.2.2. A cserkészet kialakulása, eredeti céljai Az első lépéseket hazánkban az Erő című ifjúsági lap szerint azok a magyar férfiak tették meg, akik részt vettek az 1912-es stockholmi nyári olimpiai játékokon, és lenyűgözte őket a példás fegyelmezettségű, svéd olimpikonok magatartása. Az olimpiáról hazatérvén ezek a lelkes fiatalok megalapítottak a Magyar Cserkészszövetséget. A magyar mozgalom több szálon kezdett el kibontakozni, de 1909 minden tekintetben a legfontosabb évszámnak számít hazánkban. A nagybecskereki gimnázium egyik tanára, Králik László lefordította, és az iskola értesítőjében meg is jelentette Baden-Powell alapvető művének, a Scouting for Boysnak egy részét. Ettől kezdve, bár csak kevesek számára, de már magyarul is hozzáférhető volt a cserkészek „bibliája”. Kanitz István néhány iskolatársával a Királyi Egyetemi Gimnázium (KEG) csapatának megalapítója lett, mondhatni az első közcserkész és egyben az első magyar cserkészvezetők egyike. A cserkészetről érkező hírekre felfigyeltek a Budapesti Református Ifjúsági Egyesület serdülőneveléssel foglalkozó vezetői is, közülük kiemelkedő munkát folytatott Szilassy András orvos, aki 1911 elején serdülő cserkész alosztályt szervezett, amelyből kiformálódott az ekkoriban 40 fős létszámú, 1. számot viselő magyar cserkészcsapat. (Gergely 1989: 21) Komoly problémát okozott, hogy az újonnan létrejött cserkészcsapatok nem a vallási felekezetekhez, hanem az iskolákhoz voltak kapcsolva, ami egyben azt is jelentette, hogy a különböző felekezetek ebben a formában nem tudtak megfelelő kapcsolatokat kiépíteni, nem tudtak gyümölcsözően együttműködni. (Gergely 1989: 22) A vallástól való elidegenedés durva elszakadást is eredményezett a Bi Pi által összefoglalt szabályrendszertől, ugyanis minden egyes alapelv a keresztény eszmeiségben gyökerezik. Néhány esetben azonban megmaradt a vallási vezetés. A katolikus cserkészcsoportosulás jelentős szereplői voltak a piarista gimnáziumok cserkészei is, itt meg kell említenünk Sík Sándor nevét, aki kiemelkedő alakja a magyar cserkészmozgalomnak. Egy másik irányzat alapján formákban és a módszerekben is nagyobb teret engedtek a helyenként katonaivá torzuló, a századforduló táján általánosan felerősödő kívánalmaknak. Ekkoriban a fő cél nem a jellemformálásnak, az erkölcsi nevelésnek volt jelentős szerepe, hanem sokkal inkább a katonáskodásnak, az erőnléti felkészültségnek. A szintén ezidőtájt alakult őrszemmozgalom (Gergely 1989: 25), amely később egyesült a cserkészmozgalommal, csupán egyetlen pontban egyezett a fenti két irányzattal: a haza nacionalista felfogásában. „Szeresd hazádat mindenekfölött!” (Gergely 18

1989: 25) Fontos momentumnak számított a két mozgalom egyesítése, mert ezáltal tolódott vissza a hangsúly a katonás nevelésről a valláserkölcsi alapokon álló nevelési formához. Közvetlenül az első világháború kitörése előtt azonban már olyannyira megerősödött a katonai készülődés, hogy a cserkészmozgalom teljes bevonása a harcászatba a Hadügyminisztérium által elkerülhetetlen lépés volt. (Gergely, 1989: 31) Sokan emiatt úgy jellemzik a magyar cserkészmozgalom első évtizedét, mint militarista mozgalmat. A fordulat 1919-ben következett be. Az ekkor harmadjára megalakult Magyar Cserkészszövetség két alapelve a következő volt: a „nemzeti eszme” szolgálata és az Istenhez való hűség. (Gergely 1989: 45) Az első világháború alatt sok cserkészvezető esett áldozatul, így új alapokra kellett helyezni a szervezést. A Hadügyminisztérium elindított egy céljainak a cserkészetnél sokkal inkább megfelelő mozgalmat: a leventeintézményt. A parancsnoki kar utánpótlásának feladata azonban továbbra is cserkészkörökben zajlott le, ugyanis a leventemozgalom lassan bontakozott ki. 1920-ban elindult a Magyar Cserkész című lap, illetve megjelennek a vízicserkészek és a kiscserkészek. Ebben az évben még nem vehettek részt a magyarok az 1. cserkész világtalálkozón, négy évvel később azonban már igen, ahol a tábori versenyeken figyelemre méltó eredményeket ért el a magyar csapat. A mozgalom legnagyobb támogatója gróf Teleki Pál volt, akit főcserkésszé is kineveztek. (Gergely 1989, 51.) Bár a cserkészetet erőszakosan is intézményi alapokra helyezték, mindvégig megpróbálták megőrizni a politikamentességet. (Gergely 1989: 52) Az ezredfordulón is alapelvnek számít a politikától való elzárkózás nevelési kérdésekben, ez azonban a két világháború között megvalósíthatatlan próbálkozás volt. 1933-ban Magyarország óriási lehetőséget kapott: a 4. cserkész világtalálkozó megrendezésének jogát. A rendezvényre Gödöllőn került sor. Ekkor hazánkba látogatott Baden-Powell is, aki ezzel a gondolattal búcsúzott a tábortól: „Kövessük történelmünk sejtelmes csodaszarvasát, legyen a magyar cserkészeknek második jele a liliom mellett, hogy árkon-bokron, nehézségeken át éppúgy új, boldog országba vezessen bennünket, minthogy őseinket nemzetté kovácsolva elvezette a magyar ígéret országába, és nemzetünket Európa védőjévé és építőjévé tette.” (Gergely 1989: 166) Ez a búcsúbeszéd akár próféciája is lehetett volna a magyar cserkészet emigrációban töltött éveinek. A második világháború alatt lezajló események hatására a cserkészmozgalmat mindinkább háttérbe szorította az úttörőmozgalom, és már csak idő kérdése volt, mikor számolják fel végleg a cserkészetet. A legendás cserkészvezetőt, Karácsony Sándort is könnyedén félreállították egy olyan közegben, ahol az antiszemitizmus, a cserkészek egymással

való

szembeállítása

(háborúellenesek 19

a

háborúpártiakkal

szemben),

a

lánycserkészet erőszakos szervezkedései bomlasztó hatással voltak a cserkészmozgalomra. Egyedül a regös cserkészet lassú térhódítása jelentett még némi reményt (Gergely 1989: 207220), azonban elkerülhetetlen volt, hogy az úttörőmozgalmat előbb-utóbb összekapcsolják a cserkészmozgalommal.

Politikamentességről

ezidőtájt

már

szó

sem

volt.

1948

szeptemberében megszűntették a magyar cserkészet törvényes keretek közti működését. (Gergely 1989: 379) Miután hivatalos formában nem működhetett többé, a cserkészvezetők számára két választás adódott. Vagy külföldre emigráltak, ahol folytathatták tevékenységüket, vagy pedig Magyarországon maradtak, és földalatti mozgalom formájában működtek tovább. Ezekben a nehéz években sem lankadt azonban a cserkészvezetők akarata, és 1989-ben, az újjászervezés évében óriási lendülettel elevenedett meg a cserkészet. Ekkor a vezetők már nem álltak politikai nyomás alatt, így a Magyar Cserkészszövetség végre olyan célokat tűzhetett ki a gyermekek nevelése érdekében, amely már Baden-Powell eredeti elképzeléseit tükrözte. Természetesen továbbra is hangsúlyos törvény maradt a haza szeretete, azonban a hit immár ismét kulcsszerephez jutott, hiszen a csapatok túlnyomórészt a vallási felekezetek támogatásával szerveződtek újjá. A 4. törvény pedig hiába szerepel a magyar fordításban rövidített formában, napjainkban már nemcsak a cserkésztársakat kell testvéreknek tekinteniük, hanem minden más embert is. Ez a cserkésztörvény a jézusi tanítással egyezik meg (erről a következő pontban bővebben). Mivel minden gyermeket egyenlő esélyekkel szeretnének nevelni, ez tekinthető a legfontosabb eltérésnek a magyar cserkészet kezdetei óta.

20

3.

A cserkészpedagógia alapelvei Az első és legfontosabb alapelv: a kötelességteljesítés Isten, az embertársaink és

önmagunk iránt. A hármas kötelezettség magyarázata a kutatás szempontjából is lényeges, mert itt látható a legerősebben a cserkészet legfőbb üzenete. A cserkész folytasson vallásos életvitelt és tevékeny vallásos közösségi tagságot. Környezetükkel szemben is felelősséget kell vállalniuk, ez pedig azt jelenti, hogy nem csupán a közvetlen ismerősöket számítják embertársaiknak, hanem minden olyan embert, akivel valamilyen okból egy közösségbe tartoznak (család, gyülekezet, város). Végül pedig önmagukkal szemben is kötelezettségeik vannak, amelynek szintén bibliai eredete van. Jézus kimondja: Szeresd felebarátodat, mint magadat! (Solymosi 2010: 25-26) Ezt a vallásos szellemiséget próbálják meg az új kezdeményezések során is alkalmazni a cserkészek, hiszen ezek jelentik számukra a legalapvetőbb emberi értékeket. Ha a hátrányos helyzetű gyerekek is képesek befogadni a hármas alapelvet, akkor a foglalkozások máris elérték céljukat. 3.1. A cserkészmódszer 3.1.1. A toborzás Cserkészeket toborozni minden korosztályban másképp kell, de az elsődleges célkorosztály az általános iskolások közege. Itt található meg legtisztábban a fiúk esetében a bandaszellem: a fiúk és a lányok is spontán bandákba szerveződnek, s ezeken belül élnek: így folytatják le mindennapi tevékenységeiket. A cserkészet ezt az adottságot használja fel őrsök szervezésére. (Solymosi 2010: 31-32) Tehát egy olyan közösséghez nyúl, amelynek a tagjai már korábban is együttműködtek, és ebbe a társaságba viszi bele a többlettartamot. Ez a módszer tehát teljes mértékben alkalmazható hátrányos helyzetű gyerekek körében is, hiszen minden társadalmi közegben jellemző a gyerekek bandába verődése. Ez a jelenség megkönnyíti a mindennapi életben való boldogulásukat, és a valahová tartozás élménye kiegyensúlyozottságot eredményez. A hátrányos helyzetű gyerekek esetén ez a jelenség még inkább tapasztalható. A cserkészvezető úgy tudja legkönnyebben felkelteni az érdeklődésüket, hogy a bandában domináns fiút vagy lányt „megnyeri” magának, így már a többi gyerek is szívesen csatlakozik hozzájuk. Ezekből az összeverődött bandákból alakulnak ki a cserkészőrsök, melyek létszáma 4-15 tevékeny fő lehet. „Az őrs alapvetően azonos 21

korosztályúakból és azonos neműekből áll, vezetőjük neme általában megegyezik a vezetettek nemével.” (Solymosi 2010: 32.)

3.1.2. A cserkésztörvények „A cserkésznevelés célja, hogy nevelésünk által olyan tartós változásokat idézzünk elő az egyes emberekben, amelyek alkalmassá teszik őket arra, hogy a társadalmi jövőképünket (amelynek ők is tevőleges alakítói) megvalósítsák.” (Solymosi 2010: 114) Hogy ehhez irányvonalat, segédletet kapjanak, a cserkészeknek meg kell tanulniuk a tíz cserkésztörvényt, és törekedniük kell arra, hogy a törvények betartásával a folyamatos nevelés mellett olyan emberekké válhassanak, akik megfelelnek a fiatal cserkész eszményképének. Ez az eszménykép a következőképp foglalható össze: „A társadalmat olyan életrevaló, elkötelezett, felelős, egészséges polgárok alkossák, akiknek fontos, hogy önmaguk folyamatos nevelése által Isten felé növekedjenek.” (Solymosi 2010: 115) A cserkészek a tíz cserkésztörvény alapján igyekszenek élni. Már az első cserkészpróbára is ez jelenti az egyik

legfontosabb követelményt: életkornak megfelelő szinten a

cserkésztörvények szerinti cserkészélet. (Arató é. n. : 7) A cserkésztörvények a Magyar Cserkészszövetség meghatározása alapján az eredeti, angol szövegtől eltérően, rövidebb formában így szólnak: 1. A cserkész egyeneslelkű és feltétlenül igazat mond. 2. A cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik. 3. A cserkész ahol tud, segít. 4. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint. 5. A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú. 6. A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket. 7. A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen engedelmeskedik. 8. A cserkész vidám és meggondolt. 9. A cserkész takarékos. 10. A cserkész testben és lélekben tiszta. (Arató 1996: 12) A tíz cserkésztörvény minden cserkészre egyaránt alkalmazható, s előnye, hogy mivel minden pontban a keresztény kultúrkör erkölcsiségét foglalja magában, a gyermekek könnyedén elsajátíthatják, amennyiben környezetük lehetővé teszi azt. Problematikus lehet azonban olyan 22

helyen alkalmazni, ahol a gyerekek semmilyen módon nem ismerik az erkölcsi nevelés alapelveit. Két ellentétes példán keresztül is látható, hogy egyes esetekben mennyire nehéz összeegyeztetni a keresztény alapelveket a mindennapokban tapasztaltakkal. Budapesti példa volt, hogy az egyik utcán élő gyermek azért lopott, mert különben éhen halt volna: így nem bűnnek fogta fel a lopást, hiszen számára a legfontosabb feladat az életben maradás volt, és ez mindennél előbbvaló törvény. Másrészről pedig egy gazdag debreceni családból származó gyermek sem ismerte a pénz értékét, ezért nem tartotta bűnnek, ha lopott, hiszen jut is, marad is, nem számít. Mindkét esetben nehéz feladat megértetni a fiatalokkal ezt a keresztény parancsolatot. A 10. cserkésztörvény a testi és lelki tisztaságról szól. Sok gyermek nem jut hozzá még a legalapvetőbb higiéniai ellátáshoz sem, így nem tudja tisztán tartani magát. A második fejezetben taglalt 19. századi helyzet az eltelt 100-150 év során jelentős javulást mutatott, azonban Magyarországon még mindig jellemző a hátrányos helyzetű gyerekek körében a súlyos higiéniai problémák. Megfigyelésem alapján a cserkésztörvény egyes pontjai tehát csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem alkalmazhatóak rájuk. Molnár Szabolcs interjúalanyom radikális módszert javasol a probléma megoldására: „Amikor a gyerek nem fürdik, akkor alá kell nyomni a víznek. És lehet, hogy a gyerek abban a pillanatban azt hiszi, hogy ez a legrosszabb dolog, amit tehetnek vele, hiszen akarata ellen cselekszik, mégis a vezetővel való konfliktus közelebb hozza őt a társaihoz, akik pedig őszintén meg fogják neki mondani, hogy büdös. S mivel közelebb került hozzájuk, nekik már el fogja hinni, hogy büdösnek lenni rossz.” 3.1.3. Tanulási elv Két fogalmat érdemes bevezetni, ha tanulási elvekről beszélünk. A cserkészkörökben leginkább elterjedt játszva tanulás nagy mértékben fedi a cselekedve tanulás elvét, azonban utóbbi többlettartammal bír. A cselekedve tanulás azt jelenti, hogy a vezetőkre bízott gyerekek azt fogják ténylegesen megtanulni, amit meg is képesek csinálni. (Solymosi 2010: 34) Ez egyben cselekvésre is ösztönzi őket. Nagyon fontos a tanultak alkalmazása, kipróbálása. A korábbi ismereteket fel tudják használni az új tudás rendszerezéséhez. A cselekedve tanulás azt is jelenti, hogy tanulási tevékenységeikbe környezetüket is bevonják, és továbbadják tudásukat. A játszva tanulás a tanulási folyamat módszerére vonatkozik. A gyerekek játékos feladatokon keresztül sajátítják el az ismeretanyagot. Érdemes áttekinteni a 23

kiscserkészekre (6-11 éves korig) vonatkozó tanulási módszereket, ugyanis ebben a korosztályban fognak majd a Pray György Cserkészcsapat cserkészei foglalkozásokat tartani a Munkácsy iskolában. A kiscserkészekre vonatkozó módszer egy fontos pontjában eltér a cserkészetétől (12-16 éves gyerekek), ugyanis ez még nem tartalmazza magában a folyamatos önnevelés rendszerét, bár az erre való nevelés rejtett formában megjelenik. (Hursán 2005: 5) Az önnevelésnek azonban ki kell alakulnia a fejlesztő munka során, automatizálódnia kell egyes elveknek (pl. embertársak szeretete) és tevékenységeknek (tisztaságra való törekvés), különben a nevelés elveszíti célját: a tartós személyiségfejlődést. A hátrányos helyzetű gyerekek esetében ez kimondottan fontos: mivel az otthoni környezetükben csak elvétve, vagy egyáltalán nem kapják meg azokat az erkölcsi alapelveket, amelyek alapján kialakulhat a cserkészszellemnek megfelelő személyiség, számukra kiemelt helyen áll az önnevelés ösztönné válása. A későbbiekben több olyan példát is láthatunk majd, ahol mindez nem következett be, és a cserkészvezetők „elveszítették” a gyerekeket, vagyis akik kiestek az őrsi életből, és visszakerültek ugyanabba a morális közegbe, ahol a foglalkozások kezdete előtt éltek. A hagyományos cserkészmódszerek megfelelőjeként az „ígéret és törvények, a játszva tanulás és a folyamatos ösztönző programok” (Hursán 2005: 5) működnek. A foglalkozásokat úgy kell megtartani, hogy a gyerekekben kialakuljon a szoros kötődés a csapat és a vezető iránt, ezért olyan foglalkozásokat kell tartani, amelyek meghatározó élményt jelentenek a gyerekek számára. (Hursán 2005: 4) Ennek formái a következők lehetnek: 3.1.3.1. Játék A gyermekek számára a játék egyben valóságos világ, mert „nemcsak eljátsszák, hogy rendőrök vagy rablók: amíg a játék tart, ők valójában rendőrök és rablók.” (Hursán 2005: 5) Még a cserkészkorosztály számára is az egyik legfontosabb része a foglalkozásnak a játék. Ehhez az egyik beszélgető partneremtől, a kilencedikes Bőke Gabriellától kaptam megerősítést: mikor szóba került a játék kérdése, felcsillant a szeme, és lelkesen mesélte el kedvenc játékait. Látszott rajta, hogy a játék kamaszkora ellenére még mindig sokat jelent számára. „Nagyon vicces szokott lenni a Leveles a májusfa, ami arról szól, hogy éneklünk egy dallamot, közben a fiúk-lányok kapukba párba állnak, s akinek nincs párja, az a legvégére megy, és fog magának egyet. És nagyon viccesek szoktak lenni, mert az egész egy nagy rohanás. Vannak olyan játékok is, amelyeknek nincs lényege: ilyenek a mutogatós játékok. El 24

kell ismételni, vagy tovább kell adni. Vagy egy ember, aki mondja vagy énekli a szöveget, és akkor azt mutogatással meg kell ismételni, és mondogat hasonlókat. Ezek szoktak a legviccesebbek lenni, mert a végére minden káoszba fullad. A Mátyás király és a Fekete Sereg szokott lenni a legdurvább. Szóval ezeknek nincs semmi értelmük, e már ezzel is jól érezzük magunkat.” A játékoknak számos variációjuk létezik, a legfontosabb típusai: énekes, népi, szabadtéri, szobai, ismétlésre ajánlottak, fogócskák, ill. „KIM” játékok. (Hursán 2005: 57-88) Bár Gabriella szerint bizonyos játékoknak semmi értelmük sincs, ez csupán látszatra igaz: valójában a játék a legfontosabb szocializációs tevékenység gyermekkorban. A játék során

folytatott

kommunikációs

jelek

intenzitása

fokozza

a

résztvevők

közti

kapcsolatteremtést, ezáltal fokozódik az egymáshoz tartozás élménye. Gabriella azért is emelte ki a játékot, mikor a hátrányos helyzetű gyerekek közti terveiről kérdeztem, mert úgy gondolja, hogy ezáltal fogja legkönnyebben megteremteni az erős csapatszellemet. Molnár Szabolcs, aki őrsvezető is, elsősorban a gyerekeket ismeri meg a játékokon keresztül. Állandó játékuk, a Maffia vagy Gyilkos, megmutatja, mire képesek az őrs tagjai. Kihozza az indulatokat, szerepekbe kényszeríti a játékosokat, így kiderül, ki milyen archetípust képvisel. A barátok védik egymást, így a kapcsolati funkciókat is erősíti a játék. Ráadásul maga a közeg is szokatlan, így érdekes számukra. „Általában véve a gyerekek nem magukban élnek. Filmekben élnek, a számítógépes játékokban élnek, sajnos könyvekben nem, mert már alig olvasnak. Ez a játék ellenben arra sarkall, hogy önmagadba bújj vissza, titkold el, ki vagy, és önmagadban elrejtőzve játszd a játékot, tudj meg minél többet a világodról.”

3.1.3.2. Mese Fent nevezett alanyom, Gabriella úgy tervezi meg a foglalkozásait, hogy a játékok után mindig mesélni fog a gyerekeknek, addig, amíg a valóságos történeteket is elkezdheti tanítani, például a cserkészet kialakulását, a magyar helyzetet, vagy saját emlékeit. A mese ráhangolja a gyerekeket a tanulásra. A mondanivalóra még nem figyelnek, sokkal inkább az előadásmódra. (Hursán 2005: 5) A mesék természetesen az idősebb korosztály számára is vonzók maradnak. Szeptemberben az egyik debreceni foglalkozáson Horog Máté azt a feladatot adta őrsének, hogy a következő gyűlésre hozzanak magukkal egy-egy mesét. Ez meg is történt, így megnéztünk két magyar népmesét, és meghallgattuk Janikovszky Éva Négyszögletű kerekerdőjének első fejezetét. Utána mindegyiket megbeszéltük.

25

A mesék hangolják rá a gyerekeket arra, hogy később, cserkészkorukban megismerjék és befogadják a hun-magyar eredetkör színes mondáit, s azok mondanivalóját, hogy végül megszilárduljon bennük magyarságtudatuk. Bodnár Gábor így hívja fel a figyelmet a mondákra: „Akarsz jó magyar lenni? Ismerd meg valamennyit. Kérd meg szüleidet, nagyszüleidet, idősebb barátaidat, hogy meséljenek ezekről. De sok jó könyv is rendelkezésedre áll. Még jobb lesz, ha magad olvasod el őket.” (Bodnár 1989: 19) Ez a rövid instrukció máris több nevelési eljárást rejt: a hazaszeretetre és a haza megismerésére való törekvést, a szókincs és az ismeretanyag bővítését, az idősek tiszteletét és a rájuk való odafigyelést, a kutatómunkát, illetve magát az olvasás örömének megtapasztalását. 3.1.3.3. Ének Az éneklés minden cserkészfoglalkozáson meghatározó szerepet játszhat. A kiscserkészeknél az egyszerű dallamok éneklése, a játékba való beépítése játszik jelentős szerepet a zeneiség, azonban a későbbiekben is meghatározó marad. A cserkészek egész életét végigkísérő, ezáltal legfontosabb zenei élményét a cserkészinduló időről időre történő eléneklése jelenti. A magyar cserkészindulót a világ minden pontján élő magyar cserkész énekli, ezzel is erősítve a szoros köteléket. (Holló 1989: 52.) Azonban nemcsak a közösséget összetartó ereje miatt fontos az éneklés. A kiscserkészek szeretnek olyan dallamokat énekelni, amelyek ahhoz a dologhoz kapcsolódnak, amit éppen csinálnak, vagy ahhoz a helyhez, ahol éppen vannak. Jó hallású gyerekek esetén a többszólamú éneklést is ki lehet próbálni. Az éneklés nagy előnye még, hogy a gyerekek hallás után is gyorsan megtanulják a hozzá tartozó szöveget. (Hursán 2005: 6) E három módszer: a játék, a mese és az éneklés jelenti a leggyakoribb foglalkozási módokat, azonban a cserkészet lényege, hogy minden téren fejlessze a kompetenciákat, így már kisgyermekkorban is széles a paletta. További módszerek még a kézügyességi játékok, a bábozás és a kirándulás a kiscserkészeknél. (Hursán 2005: 7)

26

3.2. Cserkészek a természetben A természetben való tartózkodás a kezdetek óta meghatározó motívuma, úgymond védjegye a cserkészéletnek. Az első cserkész-összejövetelt is tábori keretek közt bonyolította le Baden-Powell 1907-ben Brownses szigetén. (Gergely 1989: 14) A gyerekek itt alkalmazhatják a gyakorlatban is mindazt, amit a foglalkozásokon megtanulnak. Továbbá ott adódik lehetőség arra, hogy a fiatalok megtanuljanak helyt állni, erőforrásaikat felhasználni, és az alkotás örömét megtapasztalni. „Kifejezheti önmagát, és a lehető legközelebb létezhet Istenhez, a teremtett világ által.” (Solymosi 2010: 35) A természetjáró foglalkozásokon az állóképesség erősítése a legfontosabb cél, de emellett a természet megismerése, a benne való eligazodás is nagy szerepet játszik már kiscserkész korban is. Majorszki András egy 2009 szeptemberében lezajlott beszélgetésünk során elmesélte, hogy van olyan cserkészcsapat is a II. cserkészkerületben, ahol a vezető ragaszkodik ahhoz, hogy a csapatába tartozó (többségében fiú) cserkészek egytől egyig képesek legyenek boldogulni a természetben a legádázabb körülmények között is. Igazi túlélőtáborokat szervez számukra, ahol a cserkészeknek csak a zsebkésük és a hálózsákjuk áll a rendelkezésükre. A tűzgyújtást, a víz és élelem felkutatását, illetve a vadállatok elriasztásához szükséges éjjeli őrséget képesek maguktól is megszervezni. Mindezekre csupán kevés fiatal lenne képes, még a cserkészek között is. Ellenben gyakori feladatok a természetben a nyílkészítés, célbalövés, nyomolvasás, a turistautak jeleinek felismerése és megkeresése, a sípjelek használata, a csomók kötése, a térbeli tájékozódás (csillagképek és égtájak alapján), a tájoló (iránytű) használata, a felszerelés helyes összeállítása kirándulás esetén, sátorfelállítás, tűzgyújtás, és az önálló boldogulás az erdőben. (Bodnár 1989: 24-42) A természet megismerése, a természetben való tartózkodás minden gyermek számára vonzó, így a hátrányos helyzetű gyerekek körében is: ezért azok a cserkészcsapatok is minden nyáron részt vesznek az évente megrendezésre kerülő országos cserkésztáboron, amely nem rendelkezik kellő mértékű anyagi forrással, ugyanis a Magyar Cserkészszövetség támogatja őket. Egyik interjúalanyom, Mirczik Bálint szerint a nagyon rossz környezetben élő kiscserkészeken látszott, hogy sokkal jobban élvezték a kirándulásokat, mint azokat a foglalkozásokat, amelyek az otthonukhoz közel kerültek megrendezésre. Azonban nemcsak a szegény gyerekek számára hat újdonságként a természetjárás. Molnár Szabolcs lehetőség szerint havonta többször is elviszi a csapatába tartozókat kirándulni. Felhívta a figyelmet arra, hogy a városban élő gyerekek számára szinte teljesen idegen a falusi és az erdei környezet. 27

Óriási élményt jelentett számukra, amikor a nyári cserkésztáborban a patakban fürödhettek, hiszen korábban sosem tehettek hasonlót. Az október eleji kiránduláson lovaglás és állatsimogatás volt a program, amit a városban többnyire csak az állatkertben tehetnek meg. Horog Máté kitért a nemzetközi cserkésztalálkozókra is, amelyek már nem követik a tradicionális arculatot, mert megváltoztak a normák. „Nyugaton már egész másképp szervezik a dolgokat. Nem voltam még Jamboree-n, csak mesélték, hogy ott nem lehet csak úgy vadkempingezni, szigorúan lezárt területen vannak. Vízöblítéses vécének kell lennie a tábor területén. Én ezt is egyfajta túlzásnak tartom. A mi módszereink nem ilyenek, de a gyerekek ugyanúgy szeretik. Viszont ha eltelik két év, és azt mondják, hogy nem szívesen jönnek, vagy a barátunk már nem jár, vagy mi nem vagyunk szimpatikusak, akkor abba lehet hagyni. De nekünk az a célunk, hogy abban az egy-két évben, amíg van, kapjon valami olyat, amiért később is járni fog.”

28

4. Az avasi program 4.1. A kutatás kezdete. Részvevéses megfigyelés: mi jellemző egy cserkészre? Kutatásom kezdetén még nem fixálódtak le a hátrányos helyzetűekkel zajló program részletei, ezért elhatároztam, hogy igyekszem megismerkedni a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium legtöbb őrsvezetőjével. Felvettem a kapcsolatot Szabados Tamással, aki 2009-ben még nem volt cserkész, de a gimnázium egykori tanulója révén aktívan részt vett a szervezési munkálatokban, így a cserkészprogramokban is. Október elején felhívott, hogy vegyek részt a következő rendezvényükön, amit ő fog szervezni. Így október 23-án a gimnázium tucatnyi tanulójával paintball játékon vettem részt. A program szoros kapcsolatban állt a nemzeti ünneppel. Tamás a következőképp vezette be a játékot: 1956-ban csaknem kétezer ember esett áldozatául a forradalomnak, s köztük döntőrészt 15 és 22 éves fiatalok haltak meg. Tamás szerint méltó megemlékezés megmutatni a gyerekeknek, ahogyan fegyverrel a kezükben harcoltak az ügyért. A játék természetesen nem az agresszióról szólt. Minden gyerek, főleg a fiúk szeretik a katonásdit, háborúsdit, amely a magyarországi cserkészet történetére jelentősen rá is nyomta bélyegét. (Gergely 1989: 25) A paintball egy meglehetősen élethű imitációja a háborús helyzetnek. A csaknem négy órán át tartó, folyamatos játékot szemmel láthatóan élvezték a kamaszok: nagyon fegyelmezetten, minden biztonsági szabályt pontosan betartva, de a játéktéren igazi harcosként használtak ki minden pillanatot. Stratégiákat találtak ki, egymásra vigyázva próbálták meg legyőzni a másik csapatot, trükköket alkalmaztak, kipróbálhatták reflexeiket és megfigyelőkészségüket. Az erőnlét is számított: egy teletöltött paintballos fegyver egy tizenkét éves gyerek kezében néha komoly súlynak számított, különösen a végső, félórás összecsapás alatt. Játék során alkalmam nyílt megfigyelni a viselkedésüket, és arra a megállapításra jutottam, hogy vannak olyan magatartási formák, szellemi, lelki és fizikai jellemzők, melyek minden cserkész esetén egyaránt tapasztalhatók: Udvariasak. Elhozták a hétvégi uzsonnás csomagjukat, és ha elővettek egy szendvicset vagy egy csokit, akármilyen apróságról volt is tehát szó, addig nem ettek belőle egy falatot sem, amíg nem kínálták körbe az összes ott lévő között (engem, a kívülállót is beleértve). „Parancsolj!” „Kérlek, kóstold meg!” „Szeretnéd megkóstolni? Vegyél bátran!” Jó érzés volt látni, hogy többször is körbevitték a chipset, kekszet, nem akartak senkit kihagyni.

29

Elevenek. A cserkész fiatalok általában véve energikusabbak, mint kortársaik. A játékban kistigrisek módjára vadásztak az ellenségre, szinte láthatatlanok tudtak maradni, fürgén szaladtak lépcsőn fel-le, a reflexeik pedig remekül működnek. A stratégiai feladatok megszervezésében is jeleskednek, ami fontos eleme annak, hogy a későbbiekben hatékonyan lássák el cserkészvezetői feladataikat. Értelmesek. Mint fent már említettem, stratégiáikkal folyamatosan megleptek. A szünetben gyakran intellektuális témákat feszegettek. Beszédstílusuk választékos, humoruk fejlett. Vidámak. Végignevetgélték a délelőttöt, mindenből viccet csináltak. A paintballért felelős, ott dolgozó munkatárs jól szórakozott rajtuk, ahogyan én is. A lányok sosem nyafogtak, pedig maga a paintball egy nagyon kemény stratégiai játék. Meglepetésemre azonban éppen az egyik kislány bizonyult az egyik legkiválóbb „harcosnak”. Szociálisan érzékenyek. Két alkalommal szereztem apróbb sérüléseket, azonnal beszaladtam a védett zónába. Mikor a bent várakozó gyerekek meglátták, hogy valami bajom van, azonnal megkérdezték, miben segíthetnek. A kamasz, aki először eltalált, azonnal utánam jött, és ellenőrizte, hogy nem okozott-e bennem komoly kárt (holott a paintball a látszat ellenére egy szinte teljesen veszélytelen játék). Mint idegen, eleinte kissé feszélyezve éreztem magam, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nagyon nyíltak és barátkozóak. Ez alapfeltétele a Majorszki András által kezdeményezett programnak. Amikor a későbbiekben felvettem az interjúkat, minden esetben tapasztaltam egy közös vonást az interjúalanyok között. A 21. században, tehát napjainkban egyre gyakrabban észlelhető jelenség mindennapi környezetünkben, hogy az egymással párbeszédet folytató emberek nem tartják fenn a szemkontaktust. Interjúalanyaim azonban folyamatosan kommunikáltak a tekintetükkel, és szorosan a szemembe néztek. Szellemi jelenlétük így még inkább felerősödött az interjúk alatt, mondanivalójuk ezáltal nyomatékosabbá vált. Ha valaki egyenesen a másik szemébe néz, annak több oka is lehet, de itt az a benyomásom támadt, hogy érdeklem őket. Összességében elmondható, hogy nagyon sok tapasztalatot szereztem ennek a közegnek a működéséről. Megállapítottam, hogy a választott közreműködő gyerekek, akik segíteni fognak a program lebonyolításában (akiket itt megfigyeltem), kellőképp fel vannak készülve egy számukra kevésbé ismert közegbe való belépésre. Hiszen ha belegondolunk, ők is nevelői feladatokat látnak el: az őrseikben irányítanak, tanítanak, lebonyolítják a játékokat. Szabados Tamás, bár ekkor még nem volt cserkész, már ekkor szoros kapcsolatban állt a cserkészettel, s maga is vezetett egy őrsöt. A többi segítő teljes nevét nem jegyeztem meg, 30

mert a későbbiekben velük nem találkoztam, csupán a nagyobb rendezvényeken, például a december

12-én

megrendezett,

Magyar

a

Cserkészszövetség

II.

kerületének

cserkészkarácsonya, ahol más kerületekből is érkeztek vendégek, és betöltötték a Városháza dísztermét. Ezt a rendezvényt felkérésre képileg is dokumentáltam a megfigyelés mellett. A magyar cserkészet történetében a különböző felekezetek közelebb hozása fontos feladat lett volna már az első évtizedekben is, azonban csak az emigráció évei után, 1989 óta létezik szoros

együttműködés.

A

cserkészkarácsonyon

több

felekezet

is

megáldotta

az

egybegyűlteket, s ehhez kapcsolódik még egy későbbi tapasztalatom: egy 2010 áprilisában felvett interjú előtt a Nyilas Misi házba beszaladó katolikus kislány így köszönt a mellettem álló protestáns cserkésznek: Áldás, békesség! A Jezsuita Gimnázium cserkészeivel jó barátságot tartanak fenn a protestánsok. A cserkészek negyedik törvénye tehát az ezredfordulón már beigazolódni látszik. Egy Bőke Gabriellával folytatott beszélgetésem során említette, hogyha bárhol összefut egy idegen cserkésszel, azonnal szóba tud elegyedni vele, mert a cserkészélet szoros kapcsolatot jelent minden cserkész számára. Az olyan rendezvények, mint az általam megfigyelt cserkészkarácsony is ezt az erős közösségi élményt nyomatékosítja az egybegyűltek számára. Akadnak azonban olyanok, akik nem elégszenek meg a mostani helyzettel, aki szerint a cserkészetet szélesebb körbe is bele kell vinni. 4.2. A programban részt vevő cserkészek 4.2.1. Majorszki András Majorszki Andrással, a program kitalálójával és vezetőjével 2009 szeptembere óta nyolc-tíz alkalommal találkoztam. Január 28-án interjút készítettem vele, amely során beszámolt eddigi pedagógiával kapcsolatos tevékenységeiről. A cserkészet egyik alapvető szabálya, hogy az idősebb gyerekek foglalkoznak a fiatalabbakkal. Gyermekkorában Andrásnak

rossz

magatartása

miatt

meg

kellett

küzdenie

a

lehetőségért,

hogy

cserkészvezetővé válhasson, de tizenöt éves korára sikerült elérnie célját. 1995-ben egy Szerencs melletti kis faluban, Ondon cserkészőrsöt szervezhetett, amely olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy a gyerekek létszáma elérte a harminc főt. Andrásban ekkor kezdett megfogalmazódni az a gondolat, hogy a játékos nevelés bármilyen családból származó gyermekeket is összehoz, és a társadalmi korlátok nagyon hamar eltűnnek a játék során. Sőt, a képességek eltérése sem jelenthet akadályt, így akár szellemi fogyatékosok is 31

aktívan tudnak együttműködni teljesen átlagos vagy jó képességű társaik között. Akaratlanul is erre építette későbbi nevelő tevékenységét. Egy falusi környezetben óriási befolyása lehet a cserkészetnek, ha megfelelő vezetés mellett tartósan vonzza a gyerekeket. „Többen jártak már cserkészfoglalkozásra, mint óvodába meg iskolába. Itt szereztem azt a tapasztalatot, hogy egy jó cél érdekében képesek az emberek összefogni, és össze lehet hozni olyan embereket, akik különböző társadalmi rétegekhez tartoznak.” A faluközösségekben is vannak széthúzások, de egy jó közösségi vezető sok problémára képes megoldást találni. Ondon kezdetben nagyon rácsodálkoztak Andrásra. „Teljesen hülyének néztek. Egyrészt, mikor megláttak ebben az egyenruhában, akkor csak néztek, hogy ki ez, mi ez. Mondtak rám mindent: KISZ-es lovas rendőr, kanadai csendőr, amikor a cserkészkalapot felvettem.” Hamar kiderült azonban, hogy András képes lesz toborozni egy egész csapatnyi gyereket. Ez az időszak nagyon tanulságos, sikerekben gazdag volt az életében. Már ekkor felfigyelt arra, hogy a társadalmi különbségek teljesen eltűnnek a játék során. Cserkészpályájának következő állomása már a szerencsi cserkészcsapat volt. Az interjúban így nyilatkozik: „Egy évig voltam annak a csapatnak a parancsnoka, tizenkilenc évesen. Az egy kicsit nagy feladatnak bizonyult, túlvállaltam magam, úgyhogy vissza is adtam a régi parancsnoknak a csapat irányítását.” Nehéz helyzettel állt szemben ekkor, hiszen az 1220. Szent Imre Herceg Cserkészcsapat történetében 1998-ban korábban nem tapasztalt problémák, nehézségek jelentkeztek, a legérzékenyebben az erős létszámcsökkenés és a vezetők hiánya okozott gondokat. (Jernei 2002: 57.) András ekkoriban még nem állt készen egy ilyen válság kezelésére. Felsőfokú tanulmányait a Miskolci Egyetemen végezte először kulturális antropológia szakon, majd felvette a történelmet is. Első diplomájának megszerzése után állást keresett, és hamarosan talált is a Lévay József Református Gimnáziumban, ahol éjszakás nevelőtanár volt. A munkával nem volt megelégedve, de nagy előnyt jelentett számára, hogy folytathatta cserkésztevékenységét, amelyet az egyetemi tanulmányai során hanyagolni kényszerült. Ezután az egyik cserkész ismerőse felhívta a figyelmét egy újabb nevelői állásra a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban, amelyre beadta jelentkezését, és fel is vették. Azóta is itt dolgozik. „Amikor én ide kerültem, akkor nevelőtanárként kezdtem. A következő évben megkaptam a cserkészcsapat vezetését. Ebben az évben lettem itt a kollégiumban prefektus, munkacsoport vezető. Az ezt követő évben kezdtem el az iskolában mozgókép- és médiaismeretet tanítani a nyolcadikos évfolyamoknak. Ezzel indítottam, utána pedig lehetőségem nyílt arra, hogy beszálljak a történelemtanításba, de csak helyettesítőként.” A nevelőtanári munka nagy előnye volt, hogy az összes kollégiumban lakó fiút 32

megismerhette, így az újabb cserkészőrsök megszervezésénél tanácsaival segíteni tudta a gyerekeket. A lányok közül azok szokták felkeresni, akiknek saját őrsük van, hiszen nekik is ő a „felettesük” cserkészkörökben. A

Jezsuita

Gimnázium

gyökerei

teljesen

összefonódnak

a

cserkészettel.

Szellemiségük harmonikus egységet képez, s ebből következik, hogy a tanulók között nagy létszámban vannak jelen a cserkészek. A nyolc évfolyamból több olyan osztály is van, ahol mindenki cserkész, és két vagy három őrs tevékenykedik egy osztályon belül. A gyerekek számára egyfajta eszményképet jelent a fiatalon elhunyt novícius és cserkész, Kaszap István, akire rendszeresen megemlékeznek rendezvényeiken. A jezsuita cserkészélet egy másik kiemelt pontja a határontúli magyarokkal való kapcsolattartás. Nagyon sok olyan jezsuita szerzetes volt, akik állandó kapcsolatban álltak a Romániában élő magyar cserkészekkel, például Ádám János atya, aki lelki motorja volt a külföldi magyar cserkész szövetségnek. 2010 áprilisában is eljöttek a Jezsuita Gimnáziumba az erdélyi cserkészek, hogy közös programokon vegyenek részt az itteni gyerekekkel. Mikor Andrást az őrsökről kérdeztem, elmondta, hogy változó létszámban vannak jelen az iskolában. 3-15 fő is lehet, az őrsvezető személyiségétől függően. A cserkészközösségek legkisebb egysége az őrs, tehát ezek megfelelő működése jelenti a csapatok, a kerület, sőt, az egész cserkészszövetség alapját. András ezért csapatvezetőként teljes szabadságot enged az őrsvezetőinek, s csak akkor avatkozik be, hogyha segítséget kérnek tőle. „Van olyan őrsvezető, aki csak három gyerekkel bír el, és az ő őrse annyiból áll, de ez nem baj, az úgy jó, és maradjon is annyi, ugyanakkor van olyan őrsvezető, aki tizenegy gyerekkel is simán elbír, és az ő őrsük nagy. Az a lényeg, hogy élő közösség legyen, ne legyen mesterségesen létrehozott, generált valami, hanem a fiúknál a bandaszellem, a lányoknál meg a lány közösség, összetartás éljen. Az őrsvezetők saját kis egyéniségüknek megfelelően szervezzék meg a maguk kis őrsét. Egy csapat akkor működik jól, ha ezek az őrsök működnek. Tehát én itt pattoghatok cserkész-egyenruhában meg szervezhetünk programokat; ha az őrsök nem működnek, akkor az nem cserkészcsapat.” András, bár a Jezsuita Gimnázium falai között is aktívan működő csapatot vezet, nem hagyott fel azzal a kezdeményezésével, hogy nehezebb szociális helyzetben lévő gyerekek is bekerülhessenek a cserkészéletbe. A Bevezetésben már leírtam a 2010 májusában megtartandó programjának előzményeit, ahol fontos kritérium volt nála a megfelelő őrsvezetők kiválasztása. Ennek érdekében 2009 októberében vezetői gyűlést tartott, amelyen részt vettem, mint megfigyelő, és ezt a programot is felvázolta (még korábbi, „nyers” 33

változatában). Mikor megkérdezte az egybegyűlteket, ki tartana szívesen foglalkozást cigánygyerekek körében, felmerült az előítéletesség, és a gyerekek közül szinte senki sem jelentkezett, holott mindannyian őrsvezetők vagy segédek voltak. András ekkor látta be, hogy finomítania kell a témán, vagy teljesen megváltoztatnia, ha úgy adódik. A potenciális őrsvezetőjelöltek közül többen is féltek elmenni kizárólag cigányok alkotta környezetbe, és nem tartották valószínűnek, hogy oda is el lehetne vinni a cserkészéletet. Ha pedig nem szívesen végzi feladatát az őrsvezető, akkor az egész próbálkozás kudarcra van ítélve. Az egyik kilencedik osztályos lány, Bőke Gabriella azonban már ekkor is bátran jelentkezett. A vele készített interjúm során elmondta nekem, hogy megdöbbent társai passzivitásán, és elhatározta, hogy mindenképpen részt fog venni a toborzáson. Bár még nem tette le az őrsvezetői vizsgát, András teljes mértékben megbízik benne, és jelenleg ő az egyetlen cserkész, akit alkalmasnak talál a feladatra. Egy későbbi beszélgetésünk során elmondta, hogy bízik Gabriella sikeres munkájában, és úgy gondolja, hogy ezen felbuzdulva a többi őrsvezető-jelölt is csatlakozni fog a programhoz. 4.2.2. Bőke Gabriella A Gabriellával készített interjúm alatt olyan érzésem volt, mintha velem egykorúval beszélgetnék, holott a lány akkor még csupán kilencedik osztályos volt. Választékos szókincse, közvetlen modora, értelmes tekintete és határozott kiállása minden figyelmemet lekötötte. Egy későbbi interjúban szóba kerülnek az impulzív, erős személyiségek, akik pusztán megjelenésükkel és viselkedésükkel is képesek felhívni a figyelmet arra, amit képviselnek. Gabriella éppen ilyen személyiség, akiben megvan a lelkesedés a program nehézségei

ellenére.

Aktívan

részt

vesz

az

iskolában

működő

Szeretetszolgálat

tevékenységében, így már sok tapasztalata van a hátrányos helyzetű gyerekekkel folytatott munka terén. Egy másik iskolából hoznak gyerekeket, akikkel az itteniek játszanak. Csakhogy ez kissé eltér a rá váró feladattól. „A Teréz-nővérek határozzák meg, hogy melyik gyerek jöhet a foglalkozásra, a legrosszabbakat nem küldik el hozzánk. Egyfajta jutalom, hogy velünk játszhatnak. Ezek a gyerekek nagyon aranyosak.” A cserkészlány tisztában van azzal, hogy nem lesz könnyű feladata. Eddig még nem járt a Munkácsy Mihály Általános Iskolában, de azt hallotta róla, hogy ott nagy létszámban vannak jelen a rossz magatartású cigány tanulók. Amikor a cserkészek toborzást tartanak, teljes felszereléssel és zajkeltő eszközökkel bevonulnak az adott intézménybe, így hívva fel magukra a figyelmet. Gabriella elmondta, 34

hogy mivel eddig csak egyedül ő jelentkezett a feladatra, ezért magában kell majd bevonulnia a Munkácsyba. Egy ilyen helyzetben azonban még a kevés tapasztalat elronthatja az egyébként erős fellépést, épp ezért bízik abban, hogy „Maja bácsi”, vagyis András majd segíteni fog neki a toborzásnál. Gyakran már ekkor eldől egy adott környezetben, hogy sikeres lesz-e a munka. A szalmalángszerű lelkesedéssel azonban így is számolni kell. Hosszas beszélgetést folytattunk a cigánygyerekek mentalitásáról. Elmesélt egy személyes élményt, és ekkor fogalmazta meg véleményét is a témáról. „Találkoztam a Szeretetszolgálat kapcsán egy kisfiúval, akit többször is adoptáltak, öt év körüli volt. Kórházba került, mert belenyúlt a konnektorba. A kórházban mindenki lenézte, meg elküldte. ’Jaj, menj már innen!’ Pedig egy kíváncsi, mosolygós kisfiú volt. Megkérdeztem tőle, mikor elcsent valamit: tudtad, hogy ezt nem szabad? Ő azt mondta, hogy nem. Nem sokkal később azok az ideiglenes szülei is leadták, mert voltak vele problémák. Pedig szerintem tényleg csak annyi baj volt vele, hogy kicsit hiperaktív volt, de ezeket a gyerekeket lehet kezelni, és a fogyatékosoknak is ott van például a Pető Intézet. De ezeknek a gyerekeknek is lehet példát mutatni, és kell nekik adni valamit. Oda kell menni, és elmagyarázni nekik, hogy mi a jó, és meg fogják érteni. Nem egy új holokauszt kell, hanem magunknak kell felemelnünk őket.” Az egyik idős atya, aki Szlovákiában él, sokat mesélt neki az ott élő cigányokról. Folyton ellopták mindenét, és valami módon mindig „megcsalták”, mégis szeretettel mesélt róluk, mert a cigányok „olyan emberek, akik teljesen a szívükkel gondolkoznak. Vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon utálnak.” Gabriella is hasonló tapasztalatokra tett szert a szeretetszolgálati munkája során, és éppen ezt a dolgokhoz való temperamentumos viszonyulásukat szeretné kihasználni. Ha sikerülne felkelteni és fenntartani az érdeklődésüket, akkor szívesen csinálnák, legalábbis ezt reméli. Olyan cserkészfoglalkozásokat szeretne tartani, amelyek leginkább a zenés játékokra épülnek, de később szeretne kimenni velük a szabadba játszani, sőt, akár cserkésztábort is szervezne nekik. Őt tehát egyáltalán nem érdekli a gyerekek származása vagy szociális helyzete, ugyanis meggyőződése, hogy minden gyermek – különösen a kisiskolások esetén – egyaránt formálható, csupán személyiségének megfelelő nevelésben kell részesíteni. Ami a legfontosabb cél számára, hogy közösséget tudjon kovácsolni egy olyan helyen, ahol a bandázás működik ugyan, de laza formában, a kötelékek esetlegesek, nincs meg az összekötő eszme. Olyan élményeket kell biztosítani rendszeresen a gyerekek számára, amelyek miatt szívesen jönnek majd el a következő foglalkozásra is. Ebben nagy szerepe van az őrsi életnek. „A program, a tevékenység, a téma és mindaz, ami történik az őrsgyűlésen az, 35

ami vonzza a tevékeny jelenlétre, készülésre, az ott lenni akarásra. ’Az őrsgyűlés programja, a témái vonzóak. Ezen részt akarok venni. Sajnálnám kihagyni.’ Mindezek mellett olyan dolgok történnek, amelyekből épül, tudást szerez, készséget fejleszt, képességet csiszol és önmaga fejlődik, a cserkészeszményhez közelebb kerül. Ezt jelenti a hasznos program.” (Solymosi 2010: 154) Gabriella bizakodva tekint a jövő felé, mert elszántan állítja, hogy az ember képes tenni valamit a cigánygyerekek viselkedésének javítása érdekében. Elmesélte, miért számít mindennaposnak a kérdés a saját környezetében. „Én azért mentem Teréz anya nővéreihez, mert egy az Újgyőri felé lakunk egy családi házban, és van egy nagy szőlőskertünk. Hátra betelepítettek 16 cigánycsaládot, akik folyton lopkodják a karót meg a vasat, meg mindent, amit mozdítani tudnak. Fel lettek jelentve, de nem lett belőle semmi. Kukoricánk is volt, mind eltűnt, mert megették: félig ők, félig meg a vaddisznók. […] A nővérem is járt a Szeretetszolgálatba, de ő nem sokáig, mert nem sok jót tapasztalt meg ott. Nekem meg azért is kell, hogy ellensúlyozzam, ami otthon történik velünk. Hallom, amikor jönnek felfelé a Hidegsoron át az úton, átfutkosnak a gyerekek labdával, csapatostul átvonulnak, és akkor hallom másoktól, hogy: „Te jó Ég! Ezekkel semmit nem lehet csinálni!” […]Igen, a mi családunkban is történt olyan, hogy megvertek valakit, és én ez ellen tenni akarok valamit.” Belőle tehát a cselekvés igényét váltja ki a probléma, és elkeseríti, hogy a közvetlen baráti társaságában a passzív viselkedést látja. „Nagyon zavar az, hogy úgy beszélnek róluk, mint elítéltekről. Én a Jezsuitába járok, és minden egyes nap hallom azt a mondatot, hogy: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” És annyira zavar, hogy mondják, és egész egyszerűen senkit nem érdekel, amit jelent. Itt az iskolában is vannak nagyon jó barátaim, főleg a fiúk között, akik nagyon jó emberek, mégis szűk látókörűek. A tizedikes fiúkkal vagyok igazán jóban, de velük tényleg nehéz lenne ilyesmibe belefogni.” Mégis reméli, hogy lelkesedése idővel csapattársai közt is elterjed majd. Tehát nem csupán a hátrányos helyzetű és/vagy cigánygyerekek oldalán jelentkeznek problémák, hanem a cserkészek között sem működnek teljes mértékben az emberekhez való viszonyulás alapelvei, állítja Gabriella. Így az önzés, a környezet elhanyagolása és az elzárkózás olyan megoldásra váró feladat még a cserkészek között is, amelyek kezelése éppen az ilyen programokkal lenne megvalósítható. Bodnár Gábor, a magyarországi cserkészet 1989 utáni egyik legkiemelkedőbb vezetője Cserkészkönyvében fontos részt szentel a napi jótettnek. „A fogadalom napján megígéred: „Minden lehetőt megteszek, hogy másokon segítsek!” Erre az ígéretre emlékeztet egy szép cserkészszokás: Minden reggel köss egy csomót a cserkésznyakkendődre vagy pedig zsebkendőd sarkára. Addig ne bontsd ki a csomót, amíg legalább egy jótettet végre nem 36

hajtottál. A cserkész segít, ahol tud. Járj nyitott szemmel, és vedd észre a jócselekedetek kis alkalmait. […] Gondoltál már arra, hogy a mosoly is lehet jótett? Mosolyod kedvet, reményt és erőt ébreszthet embertestvéred szívében. Mosolyogj mindig, mindenkire.” (Bodnár 1989: 16) A napi jótett idővel automatikussá válik, és a cserkész e szerint éli mindennapjait. Gabriella ennek nagyon erős példája. Sugárzó személyisége mellett a legerősebb benyomás róla a folyamatos mosoly volt az arcán. A vele töltött egy óra meghatározta a napom további részét. A cserkészet céljainak gyakorlati megvalósulásába ily módon is beleláttam. Ha már a mosoly ereje is ennyire meghatározó, talán Gabriella tapasztalatai nem lesznek olyan vegyesek a hátrányos helyzetű gyerekekről, mint a Budapesten tevékenykedő, ifjú cserkészeknek, akikről a következő fejezetben írok majd. 4.3. Jernei Péter Harmadik, miskolci kötődésű interjúalanyom nem kapcsolódik szervesen a kutatásomhoz, ugyanis ő nem a cserkészmódszert alkalmazva foglalkozik védenceivel, az autista gyerekekkel. Mégis fontos beszélgetés volt a vele eltöltött egyórányi diskurzus, mert minden interjúalanyom közül ő ment bele legrészletesebben a fogalmak tisztázásába, és sok további kérdést felvetett a téma kapcsán, például a hátrányos helyzetű gyerekekről és a sajátos nevelési igényű gyerekek közti különbségekről. Az interjú alatt azt figyeltem, észlelhetőek-e rajta azok a viselkedési jegyek, amelyeket eddig minden cserkészen tapasztaltam. Mivel felnőtt emberről van szó, aki felelős beosztásban tevékenykedik, már sokkal tartózkodóbban viselkedett, mint a fiatalabb cserkészek. A cigányság kérdését erősen negatívan látja, szerinte oly mértékben eltér az ő kultúrájuk és értékrendjük a miénktől, ami kizárja, hogy egy olyan életmódot fogadjanak el, amelyet a cserkészek képviselnek. Szerinte a cigányok képtelenek az önnevelésre, valamint ellenszenvvel viseltetnek a magyarok iránt, így ha valamilyen vezetőt kellene közéjük küldeni, az csakis cigány lehetne.

37

5. Cserkészek Józsefvárosban Budapest VIII. kerülete, mint egyik interjúalanyom állítja, toborzási szempontból „igencsak problémás hely”. Két részre különül el: a belvárosi és a józsefvárosi részre. A két cserkészcsapat, amelyről alanyaimat kérdeztem, a belvárosi részen találhatóak, ez azonban nem jelenti azt, hogy az ide tartozó cserkészek kizárólag a nyugodtabb környéken élnek. A hátrányos helyzetű gyerekek ezekben a csapatokban nagy létszámban vannak jelen. Ez több kategóriát is felvet: árvák és félárvák, elvált szülők gyermeke, nehéz anyagi körülmények. Minden gyermek másképp viszonyul a cserkészethez. Közös vonás volt a két interjúban, hogy egyik vezető tevékenysége sem volt mentes a kudarcoktól. Olyan környezetben foglalkoznak gyerekekkel, ahol magas az iskolázatlanság aránya. Egy 1983-as adat szerint Magyarországon a tizennégy éves korig beiratkozott (tehát az akkori tankötelezettség felső határa) tanulóknak csupán a 80-84%-a végzi el az iskolát. (Kósáné 1989: 14) Huszonöt év elteltével a Józsefváros gettó részén még mindig hasonló adatok mutatkoznak. A két fiatal megkérdezett cserkész mégis megpróbál, megpróbált foglalkozni velük, mert véleményük szerint a nevelés lehetősége ifjú korban még fennáll. A VIII. kerületben működő cserkészcsapatok hátrányos helyzetű gyerekekkel való törekvéseiről az interjúk alatt olyan véleményeket kaptam, amelyek a legtöbb pontban ellentétesek voltak egymással. Ennek két okát találtam: az első, hogy a 432. Pázmány Péter Cserkészcsapat több támogatást kap a fenntartó intézményétől, mint a 327. Loyolai Szent Ignác Cserkészcsapat, így hatékonyabban tudják támogatni a hátrányos helyzetű gyermekeket, mint a másik csapatban. A második ok pedig a két megkérdezett őrsvezető személyiségének eltéréseiből származik. Kirst Enikő energikusabb, mozgékonyabb, talán valamivel lelkesebb és bizakodóbb személyiség, mint Mirczik Bálint, s ezért ő a pozitívumokat emelte ki inkább saját tapasztalatai közül. Mindkét fiatal esetén nagyjából azonos problémákkal néz szembe a csapatuk, nap mint nap.

38

5.1. Hasonló tapasztalat, kétféle konklúzió 5.1.1. Kirst Enikő Enikővel nem találkoztam személyesen, mert ideje legnagyobb részét Budapesten tölti, s mint említettem, nem volt lehetőségem felutazni hozzá a fővárosba. E-mailen keresztül válaszolt a kérdéseimre, de bőséges terjedelemben, így olyan témákra is kitért, amelyek csak lazán kapcsolódnak kutatásomhoz. Számos példát felsorolt a hátrányos helyzetű gyerekekkel folytatott, időnként küzdelmes munkájáról. Összességében azonban határozottan pozitív véleménye van a cserkészet hatékonyságáról a józsefvárosi közegben. Minél mélyebb szociális környezetből sikerül egy gyermeket kiemelni, annál nagyobb örömet jelent ez a csapat életében, és további munkákra ösztönzi őket. Mikor csapata felépítéséről kérdeztem, így foglalta össze röviden a helyzetet: „Abszolút vegyes. Fiúk és lányok is, a legfiatalabb 8 éves, a legidősebb 38. Vannak szociálisan hátrányos helyzetűek, s ők vannak többségben. […] Fizikai fogyatékossággal élőnk egy fiú, aki ugyanakkor középsúlyos értelmi fogyatékos is, ő látássérült. Több értelmi fogyatékos, SNI, hiperaktív, endogén depressziós, autisztikus cserkészünk is van, illetve egy skizofrén fiú, aki rengeteg munkával tavaly diplomát szerzett a BME gépészmérnök-informatika szakán. Cigány származású gyerekek néha elkezdenek foglalkozásra járni, de kora kamaszkorukban a legtöbbjük minden erőfeszítésünk ellenére elvész a szemünk elől. Azonban köztük is akad néhány, aki megmarad.” Enikő már jócskán kamasz korában lett cserkész, tizenhat évesen. Korábban is jól ismerte a cserkészéletet, hiszen a bátyja aktívan cserkészkedett. „Ekkor még nem vonzott a cserkészélet, azonban a lelki, értékrendi alapjába otthon belenevelkedtem.” Végül egy barátnője hívására csatlakozott a 432. Pázmány Péter Cserkészcsapathoz, amely a VIII. kerületben, a Józsefvárosi Plébánián működik. Míg Enikő mind a mai napig aktívan tevékenykedik, a barátnője pár év múlva abbahagyta a cserkészkedést. Enikő ezt így kommentálja: „Innen látszik, hogy ez egy életforma, amit ha az ember nem kezd el kisebb korában cserkészként, vagy otthon nem ilyen elvek mentén nevelik, akkor sajnos nagyon kicsi az esély arra, hogy megmaradjon a közösségben.” Ebből az állításból az következik, hogy sokkal nehezebb olyan gyerekekkel dolgozni, akik otthon nem azt látják példaként, amit az őrsi foglalkozásokon látnak. A kérdés azonban bonyolultabb ennél. Enikő maga is megtapasztalta, hogy minden gyerek másképp reagál a cserkészek tevékenységére. Ennek oka nemcsak a gyerekek szociális háttere, sokkal inkább a 39

személyiségük függvénye. A hátrányos helyzetű gyerekekről árnyalt képet festett le kérdésemre. Kiemelendő momentum, hogy a nagycsaládos környezetet ő nem hátrányként, hanem adományként értékeli, még ha anyagi korlátaik, nehézségeik vannak is az érintett családoknak, de a környezet meghitt, szeretetteljes. Ennek oka Enikő gyerekcentrikus személyiségében keresendő: mindig is tudta, hogy gyerekeken szeretne segíteni, sőt gyógyítani is őket. „Hároméves koromban fogalmazódott meg bennem először, hogy gyermeksebész szeretnék lenni. Azóta ez csak erősödik. A gyermekek szeretete és a segíteni akarás vezetett erre az útra, a sebészet és az invazív szakok iránti vonzalmam pedig szerintem nyughatatlan, temperamentumos természetemre vezethető vissza.” Találkozott azonban olyan gyerekekkel is, akik nem egyszerűen sokgyermekes családban élnek, hanem teljes mértékben kimerítik a hátrányos helyzetű fogalmát. Az őrsében van egy kislány, akinek az otthoni környezete Enikő véleménye szerint kétségbeejtő. Az édesanyja alkoholista, és elhagyta a családot, jelenleg prostituált. Az édesapja összeállt egy másik nővel, és mindketten szintén alkoholisták. Az ő három közös gyermekük pesztrájának és házicselédjüknek tartják a cserkészlányt. Gyakran megverik és megfenyegetik. Ennek ellenére a kislány képes fejlődést mutatni, hatással van rá a keresztény környezet, még ha otthon más példát lát is. „Rengeteg hálával és szeretettel ajándékoz meg minket, rengeteget tesz saját helyzete javulásáért. Nagyon ambiciózus, és magyar szakos tanár szeretne lenni.” Enikő számára ez a legnagyobb adomány, amit a cserkészettől kaphat. Itt még inkább tud érvényesülni a segítségnyújtás törvénye, még ha időnként korlátokba ütközik is. Nem minden gyermek fedezi fel a lehetőséget a cserkészetben, s ez akár egyetlen családon belül is változó lehet. Volt olyan gyerek, akit saját szavaival élve „elveszítettek”, mert a legkevésbé sem volt fogékony a cserkészéletre, ugyanakkor a húga már igen. „Az őrsbe, amelynek segédőrsvezetője lettem, járt egy cigány kislány is. Egyértelműek voltak rajta a rasszjegyek, és a családi háttere is sajnos tipikusnak mondható. Legalább öten voltak testvérek, egy dohos, omladozó ház egyik kis lakásában laktak a nagyszüleikkel együtt. A szüleik munkanélküliek voltak, a nővére prostituált, bátyja pedig nagyhangú, igazán kellemetlen fiú volt. A kislány azonban az őrsi foglakozásokon nemhogy nem rosszalkodott, de minden szót harapófogóval kellett belőle kihúzni. Sajnos a nagyobb lányok gyakran csúfolták, mert koránál fogva még kicsit ügyetlenebb volt a többieknél. Ám sosem mondták rá, még a háta mögött sem, hogy cigány. Pedig a bátyját, aki viselkedésében is megfelelt a „cigány-képnek”, mindig cigányként emlegették.”

40

Olyan példát is említ, amikor egy cigánygyerek, bár rendkívül fogékony, érzékeny és nyitott személyiség, s szívesen csatlakozik a cserkészekhez, mégis titkolni kényszerül ezt lakókörnyezetében, az életben maradás miatt. Az intézetben élő gyerekek esetében ez a jelenség erősen jelen van a Józsefvárosban. „A fiú egyidős velem, de ezt senki nem gondolná róla, 15-16 évesnek néz ki. (Enikő 22 éves.) Enyhe szellemi fogyatékos és rengeteg tragédia érte az életben. Az apukáját nem ismerte, anyukája és nagymamája a keze között halt meg 1 hónapon belül, mikor 12 éves volt. Egy ideig a nagynénje nevelte, de náluk sem maradhatott, mert képtelenek voltak eltartani őt is a saját 4 gyerekük mellett. Így intézetbe került, és egyre jobban lecsúszott. Minden eszközzel próbáltunk neki segíteni, de ezzel a környezettel szemben nem sok mindent tudunk tenni úgy, hogy hetente maximum kétszer van velünk és minden segítséget (a kölcsönadott pénzen kívül) visszautasít. Ő biztosan az az ember, akit ha valaki meglát, abban csak erősödnek az előítéletek. Viszont ha az élettörténetét nézzük, teljesen érthetővé válik minden. Jelleme nem a származása miatt lett ilyen, hanem a környezete hat rá negatívan. Még most is, mikor nagy nehezen eljön egy-egy programra, miután levetkőzi a „vagány” szerepet, nagyon finoman kimutatja, hogy mekkora szeretethiánya van. A táborokban, ha valaki kedves vele, igyekszik minél többet vele lenni, és nagyon segítőkész. Személyiségének ezt az oldalát az intézetben érthető, hogy nem mutathatja ki, hiszen ott farkastörvények uralkodnak. Nem egyszer fordult elő, hogy teljesen kétségbeesve kért tőlünk kölcsön, mert egy intézeti fiú a tartozása miatt meg akarta ölni.” Egy szintén cigány származású lányra kedvező hatással van a cserkészélet, még ha nehezen találja is meg a nehéz körülmények között a helyes utat. Enikő „elkallódásnak” nevezi, ha egy gyerek végleg feladja a törekvést a jobb életkörülmények megteremtésére. A következő példánál nem biztos benne, hogy a cserkészet segítségével tartós javulás fog bekövetkezni a gyerek életében. „Az anyukája elhagyta őket, most a nagymamájával él és néha felbukkan az (édes)apja is, ha éppen nincs börtönben. Az általános iskolát, ugyan néhány bukás után, elvégezte, és egy szakmunkásképzőbe fel is vették. Ahogy nőtt, egyre komolyabb problémák lettek vele. Eleinte tanulni segítettünk neki a csapatban, és próbáltuk vele megértetni, hogy csak a tanulás útján juthat előbbre. Utána a fő problémát a cigiről való leszoktatásban láttuk, majd jött a marihuána. Most 15 évesen annak a küszöbén áll, hogy a testével keressen pénzt. Úgy gondolom, ő sok hibát követett el, hogy ide jutott, bár kétségtelen, hogy a környezetében a cserkészeten kívül nincs olyan baráti közösség, akik más példát mutatnának. De róla sem mondható el, hogy eleve rossznak született. Hihetetlenül kötődik hozzánk, és többé-kevésbé hallgat is ránk. Az általános iskolai ballagására minket 41

hívott meg és nem az utcagyerekeket. Kétségtelen, hogy tudja, hogy mi a jó, törekszik is rá, csak neki lényegesen nagyobb erőfeszítés kell ahhoz, hogy ellenálljon az őt körülvevő bűnnek, mint egy rendezett családból származó gyereknek. Nem mindegy, hogy valakinek a jó utat vagy a lecsúszást „kell keresnie”. Sokkal több rossz döntés és jellemhiba kell ahhoz, hogy valaki egy rendezett, gondoskodó környezetből jusson el a bűnűzésig.” Enikő sok esetben látja, hogy a cigányok másképp közelednek az őrs többi tagjához, mint más etnikumúak. Szeretetüket, kötődésüket nem csupán a verbalitás eszközeivel nyilvánítják ki, hanem minden foglalkozás végén puszit adnak, ölelkeznek. Ez a viselkedés eleinte zavarta, mert nem értette meg, miért viselkednek így. „Ez a kérdés fel is merült nem sokkal később egy vezetői megbeszélésen, és akkor mondta az egyik idősebb cserkész, hogy ez a cigányok egyik sajátossága.” Enikő korábban nem is feltételezte, hogy a kislány, akinek kapcsán szóba került a téma, cigány származású. Határozott véleménye szerint a cigány és nem cigány gyerek megkülönböztetésnek egyáltalán nincs értelme. A gyerekek viselkedése, lelki beállítottsága határozza meg azt, hogy valaki milyen emberré válik. Ennek megfelelően még a legnehezebb szociális körülmények között élő cigánygyerekek is meg tudják találni a helyes utat ahhoz, hogy tisztességes állampolgárok lehessenek, ugyanakkor a leggazdagabb nem cigány családban is számtalan példa akad arra, hogy egy gyerek rossz útra tér, és végül „elkallódik”. Enikő számára az egyik legkedvesebb emléke is egy cigány fiúhoz kötődik a csapat életében. Hozzátette, hogy ez a cserkész sokkal jobb körülmények között él, mint az eddig bemutatott cigányok, és minden tekintetben fogékony a cserkészéletre. Maga is őrsvezetőként tevékenykedik. „Külseje pontosan megfelel a vagánykodó cigány fiúkénak: fülbevalókat, vastag nyakláncot és karkötőt visel. Viszont személyisége ezzel éles ellentétben áll. Sohasem hangosan, kellemetlenül hívja fel magára a figyelmet, inkább csendes, de nagyon humoros megjegyzéseivel. Mindig mosolyog, kedves és segítőkész mindenkivel szemben, legyen fiatalabb, vagy idősebb, mint ő. Ha egy lánynak udvarolni szeretne, azt nem idétlen cikizéssel

vagy piszkálódással

teszi,

hanem

hihetetlen

udvariassággal

és

figyelmességgel. Vezetőként is óriási türelemmel és szeretettel foglakozik a rábízott gyerekekkel. A legmeghatóbb élményem vele kapcsolatban az volt, mikor tavaly már „felnőttként” megkeresztelkedett. Mutatja a csapathoz való ragaszkodását, hogy a csapatparancsnokunkat kérte meg keresztapjának, és cserkészegyenruhában keresztelkedett. Nem számított arra, hogy többen részt tudunk venni a szertartáson, mivel az idősebbek előző éjjel végig túráztak, a Szentmise pedig korán kezdődött. Mikor meglátta, hogy mégis ott

42

vagyunk, közel húszan egyenruhában, és mi énekelünk a szentmisén, könnyekig meghatódott. Olyan őszinte köszönetet és ragaszkodást azelőtt még sosem tapasztaltam.” Enikő kedves emléknek példaként említette még azt a legutóbbi cserkésztáborban látott eseményt, amikor a 38 éves, látássérült, középsúlyos értelmi fogyatékos, erősen megtermett cserkészt a kirándulás során egy tízéves kisfiú vezette végig kézen fogva, és folyamatosan mondta neki, hogy hol, mire vigyázzon útközben, hogy ne botoljon meg. Ez az aprócska történet erős benyomást tehet a csapat összes többi tagjára, ami a kutatásom előfeltevését tovább árnyalja, s ezt a Konklúzió című fejezetben bővebben is kifejtem. Enikő szerint az egyre bővülő létszám annak is köszönhető a csapat életében, hogy a foglalkozások, rendezvények, programok sokrétűek, és vonzzák a környéken élő gyerekeket. A nevelés a cserkészélet minden területén megmutatkozik. „Minden játéknak, programnak nevelési célja van. Közösségépítés, a szociális érzék fejlesztése, környezettudatosságra nevelés, tudásátadás, ismeretterjesztés, hétköznapi praktikus dolgok megismerése (banki ügyintézés, ösztöndíjpályázatok megírása, stb.).” Saját őrsének rendszeresen szervez programokat: barlangászás, sziklamászás, s természetesen a csapat életében is aktívan részt vesznek. A csapat megtartó ereje akkor mélyül, amikor az ember maga is vezetővé válik, mondja Enikő. Az ember sokat tanulhat többi vezetőtársától, és ezáltal maga is alkalmassá válik arra, hogy gyerekekkel foglalkozzon. A gyerekek számára példát mutat a jó vezető, és ez reményt nyújt azok számára, akiknek nagyon nehéz az élete. Enikő így fogalmazta meg vezetői célját: „Mindenkiből a benne rejlő maximumot szeretném kihozni. Mindegyikükből a társadalom számára igazán hasznos, szilárd értékrenddel rendelkező, igyekvő, segítőkész és talpraesett egyént szeretnék nevelni.”

43

5.1.2. Mirczik Bálint A másik, Józsefvárosban tevékenykedő, 327. Loyolai Szent Ignác Cserkészcsapat tevékenységéről Mirczik Bálint cserkészsegédtiszttől szereztem tájékoztatást. Az ő esetükben nehezebb a gyerekek toborzása, mert „szegény” (tehát anyagi szempontból kis mértékben támogatott) csapat révén kevesebb cserkésszel tudnak foglalkozni. Nehezen tudják megtartani az olyan gyerekeket, akiknek családi hátterük negatív hatása akadályozza a vezetőket a munkájukban. Bálint emiatt sokkal negatívabb képet fest a hátrányos helyzetűekkel végzett munkáról, mint Enikő. Története Miskolcon indult, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumba járt 2006-ig. Két éven át volt „próbaidős” cserkész, ugyanis gondjai akadtak egyes formalitásokkal. Nem tudott mindennel azonosulni. Példának az öltözködést hozta fel. „Egy kívülállónak tényleg nevetséges, de akkoriban nekem az volt vele a legnagyobb problémám, hogy nem értettem, mi haszna van. Én egy elég funkcionális gondolkodású ember vagyok, és nem szeretem a szerzetesi ruházatot, sőt, még a cserkészruhát sem. De végül is nem a kinézetükkel nem értettem egyet, hanem képtelen voltam megérteni, hogy ez mire jó? Mire való? Miért fontos? Azóta már változott a helyzet, van róla egy mély és alapos álláspontom, amelynek kifejtése sok időt elvenne, de röviden annyi, hogy az egyenruhának az a lényege, hogy beszélő nyelv, a csapaton belül értelmet kapó jelképekkel. Ha mi együtt vagyunk, értjük ezeket a jeleket.” Így aztán 2006-ban letette a cserkészesküt, és miután Budapestre került egyetemi tanulmányai miatt, azonnal felvette a kapcsolatot az ottani cserkészekkel, és csatlakozott a 327. Loyolai Szent Ignác cserkészcsapathoz. Amikor a hátrányos helyzetű gyerekek kerültek szóba, ő azonnal kiemelte az egyik cigánycsalád két gyermekét, akiket „elveszített” a csapat. Számára megrendítő élmény volt látni, hogy ezek a gyerekek mennyire sérültek szellemileg a nehéz körülmények miatt. „Ők a nyolcadik kerület túlsó végén laknak a gettóban. Egy egyszobás, iszonyú ötödik emeleti kis lakásban laknak. […] Értük kellett mindig menni. Náluk nem úgy működtek a dolgok, mint a többieknél, konkrétan én jártam el értük egy éven keresztül. A kisfiú 10-12 évesen járt hozzánk, a nővére 14-16 évesen. A hátrányos helyzet fogalmát teljesen kimerítik. Az anyjukat, amíg odajártam, egyszer sem láttam. Nem tudom, hogy összeházasodott-e egyáltalán az apjukkal, de nem élt velük. A kisfiúnak szinte sosem volt mit ennie. Felmentünk, és nem volt konyha, az egész egyetlen helyiségből állt. Vécé sem volt, egy közös volt a folyosón, az ott lakókra, ami tíz családot jelent. Tehát olyan helyen laktak, ahol semmi 44

nincsen, csak van egy kis zug, ahol a kisfiú elvan egész nap. Csak egy emeletes ágya van, leginkább azon tartózkodik. A család iszonyú szegénységen élt, nem volt semmijük. Emlékszem, volt olyan, hogy felmentem hozzájuk, és egy fél uborka volt a hűtőben. De hát a hűtő is… Nem volt bedugva, mindig üresen állt. Szörnyű. És akkor volt olyan, hogy az apa szerzett valami takarító munkát, és néha kicsit több pénzük volt, gondolom egy húszezer forinttal több, és hát nem érdekes, tényleg elmentek a Mc’Donaldsba, és hogyha ki akarod találni, hogy milyenek, hát akkor ők olyanok, a legdurvábbak. Na, szóval tényleg borzasztó volt. Teljesen le voltak épülve szellemileg, intellektuálisan, és ki kell mondani, hogy nem tudtuk megtartani őket, pedig igyekeztünk. Sokan is voltunk rájuk, mégsem sikerült. […] Teljesen világosan látszik, hogy mi lesz belőlük. Van egy bátyjuk, aki már ugye intézetben él, és biztos, hogy ők is ott fogják végezni, de hát egyébként sem normális, ahogy most élnek. Most azt képzeld el, hogy nem ismer olyan szót, hogy hegy. Egyébként egy szociálisan érzékeny ember. Pont amiatt van visszafejlődve, mert neki sem szabad beszélnie, különben megverik. Eleget hallottam erről. Szegénnyel elsétáltunk a Gellért-hegy előtt, és mondtuk, hogy ez a neve, és ő nem értette, nem tudta, mi az, hogy hegy. Nincs semmilyen tapasztalata, mivel életében nem járt még az utcán túl. Sok olyan gyereket látni, aki még életében nem járt külföldön. De ez a kisfiú nemcsak más városban, de semelyik más városrészben sem járt korábban, egyedül annyit tudott, hogy van a Népliget, de azt is csak azért tudta, mert egyszer elvitték oda az iskolából. Őrület, hogy nem tudhatja, mi az a hegy, hiszen nem látott még hegyet. Mi ezt fel sem foghatjuk, de neki ez az élet. És emiatt mindent másképp kell neki elmagyarázni, mert alapvető szavakat sem ismer, mint mondjuk gyűrődni, helyette azt kell mondani, hogy ez egy nagyobb föld, hát tényleg őrület! És ő mindemellett viszont egy abszolút nyitott, érzékeny, és nagyon-nagyon kíváncsi, alapvetően semmilyen szellemi hátránnyal nem rendelkező, nagyon okos kisfiú, nulla ingerrel. Nem kap ingereket! És ha nem kap, akkor nem tud hova fejlődni. A lány meg gyakran eltűnt napokra is, és a rendőrséggel kellett kerestetni. Én nem láttam őket már egy éve. Ha a fiú nem is, de a lány azóta már biztos, hogy javítóban van.” Bálintban mély nyomot hagyott a történet, mert megtanulta belőle, hogy vannak olyan gyerekek, akiken semmilyen körülmények között nem tudnak pusztán a cserkészet eszközeivel segíteni. Nekik más fajta beavatkozásra van szükségük, például szakember segítségére. A cserkészvezetők személyisége rájuk nincs nevelői hatással, mert amit látnak, azt otthon levetkőzik, és minden foglalkozási kísérlet dugába dől velük. „A semmire nem lehet építeni” – mondja Bálint. Ugyanakkor érdemes megfigyelni a szóhasználatát, amelyből 45

hamar kiderül, hogy erősen pejoratív véleménnyel viseltet a cigányok iránt. Amikor a McDonald’s-szal kapcsolatos részt mesélte, hozzátette, hogy „ők olyanok, a legdurvábbak”, illetve megjegyezte: „Eleget hallottam erről”. Míg Kirst Enikő észre sem veszi, hogy az adott gyerek etnikuma cigány, addig Bálint erre azonnal felfigyel, és már ennek tudatában próbál meg foglalkozni vele. Ez a fajta eljárási mód, tehát a cigányok számára speciális cserkészfoglalkozás, rájuk jellemző, számukra fontos területek kiemelése, a hatékony munka érdekében olyan feladatok használata, amelyre fogékonyabbak, már egyszer felmerült a dolgozat során. Bőke Gabriella például a zeneiségre próbál meg ráfókuszálni. Bálint azonban döntőrészt a negatívumokat emelte ki az általa kiemelt hátrányos helyzetű gyerekek esetében, ami azt mutatja, hogy munkáját nem tartja eredményesnek. Előítélete ellenére azonban megpróbál rájuk is ugyanakkora figyelmet fordítani, mint más etnikumú gyerekekre, még ha azt feltételezi is, hogy sokkal nehezebb feladat velük foglalkozni. Ezeken a gyerekeken úgy próbál meg segíteni, hogy gyakorlatilag kézen fogva ragadja ki őket az otthoni környezetükből, és a cserkészfoglalkozásokon próbálja meg szélesíteni a látókörüket. A szóbeli kommunikáció alapvető feltételeit (nyelvtan, szavak ismerete) megteremteni egy bizonyos kor felett már nagyon nehéz, de Bálint szerint törekedni kell arra, hogy legalább a lehetőségük meglegyen ezeknek a gyerekeknek a fejlődésre, amit otthoni környezetükben nem kaphatnak meg.

46

6. A IX. sz. Cserkészkerület A hajdú-bihari és szabolcsi régió összesen 16 cserkészcsapatot számlál, ennek többsége aktív. Három cserkészcsapatról kérdeztem, amelyek közül kettő Debrecenben, egy pedig Hajdúhadházon van. Az 1906. Könyves Tóth Mihály és az 1957. Kölcsey Ferenc Cserkészcsapat azonos vezetés alatt áll, a gyerekek a Debreceni Református Kollégium Kölcsey Ferenc Gyakorló Általános Iskolájából kerülnek ki. Hajdúhadházon a 992. Hajdú Cserkészcsapat működik. Az egyszerűség kedvéért a két Debrecenben működő csapatot egyszerre fogom elemezni, mert a hipotézis szempontjából nincs különbség közöttük, összetételük hasonló, csapatvezetőjük ugyanaz a személy. A debreceni csapatokban nincsenek szociális értelemben vett hátrányos helyzetű gyerekek, míg Hajdúhadházon ők vannak többségben. 6. 1. Nem halat adnak: halászni tanítanak 6.1.1. Molnár Szabolcs Szabolcs a debreceni Kistemplom lelkipásztora, emellett kamaszkora óta cserkész. Csak 2010 első felében tűzte ki célul, hogy intenzívvé teszi a cserkészéletet a kerületben, ezért benyújtotta jelentkezését egy országos pályázatra, amelyet Balogh Zoltán írt ki a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása érdekében. A keretösszeg nem túl magas (500 ezer forint), azonban nagy segítséget jelenthet ahhoz, hogy szélesebb körben segíthessék a fiatalokat. „Mi ugye csapatokat látogatunk minden évben, és azt gondoltuk, hogy a kellemeset összehozva a hasznossal olyan programokat szerveznénk, hogy meg tudjuk teremteni ezeknek a csapatlátogatásoknak a költségeit (útiköltség, adott esetben szállás). Tudjunk a csapatoknak vinni eszközöket is, szórólapokat.” Szabolcs szerint szemléletmód-váltásra is szükség van a szegény gyerekeknél, akik sokszor nem tudják eldönteni, hogyan lábalhatnának ki nehéz szociális helyzetükből. „Tehát nem pénzt adunk nekik, hanem megpróbálunk egy olyan gondolkodásmódot, látásmódot adni nekik, aminek segítségével ki tudnak törni a szegénységből. Könnyebben tudnak majd talán egyetemre, főiskolára menni, talán jobban észreveszik életükben a prioritásokat, hogy mire kell odafigyelni és mire nem, tanulás során. Sokszor azt látom, hogy akik tudnának tanulni, középiskolában is és egyetemen is, akik már bejutottak, szegény családból származó gyerekek azért nem tanulnak megfelelően, mert úgy 47

gondolják, hogy erő fölötti felelősségük van a családjukra nézve. Azért dolgoznak, hogy a családjukban legyen a pénz, holott meg kell tanulni azt, hogy adott helyzetben azzal nem ér el többet, hogyha a családjáért dolgozik, mintha a vizsgaidőszakban a vizsgáira készülne.” Komoly segítség lehet a kapcsolatrendszer kialakítása, és ebben a cserkészet kulcsszerepet játszhat. Szabolcs példának említett egy Írországot is megjárt fiatalt, aki cserkészismerősein keresztül tört ki nehéz anyagi helyzetéből, s később már ő is egyikévé vált azoknak, akik támogatják, segítik a többieket. Szeptember végén kiderült, hogy megnyerték a pályázatot, így már az 500 ezer forintos keretösszeggel számolva tervezhették meg a 2011-es év programjait. Előadásaik alkalmával nemcsak a korábbi tagok lehetőségeit szeretnék bővíteni, hanem elsősorban új emberekkel szeretnék bővíteni a cserkészcsapatokat. A különböző okok miatt nem aktív csapatoknál így újra megnyílik a lehetőség a működésre, illetve a gyenge lábakon álló csapatok segítséget kapnak a további fejlődésre. Szabolcs olyan fiatalokat szeretne kiragadni a szegényes körülményeik közül, akikben erős ambíció van életkörülményeik megváltoztatására. A hátrányos helyzetű fogalmát nem egyértelműen szociális aspektusban érti, szerinte viszonyítási alapon működik. Hátránynak tartja, ha a gyerek nem kapja meg azt a kellő odafigyelést és szeretetet, amire szüksége lenne fizikai, lelki és szellemi fejlődése során. Tehát egyaránt lehet hátrányban szenvedő tehetős szülők egyke gyermeke és egy nyomorgó nagycsaládból származó is. Felháborítónak tartja az előbbi helyzetet. „Azt látom, hogy azok a családok, akik gazdagabbak, és el tudják kényeztetni a gyerekeket, azok azt gondolják, hogy pénzzel meg tudják venni a nevelést is. Pedig nem tudják, nem lehet azt gondolni, hogy amit ők elrontottak, azt mi itt majd megjavítjuk. Egyrészt nekünk erre nincs kompetenciánk, másrészt ez az ő gyerekük. Az ő gyereküket terelgetni tudjuk, de gyökerestül megváltoztatni nem.” Ilyen esetekben legalább annyira kétségesnek véli a hatékony fejlődést, mint azoknál a gyerekeknél, akik súlyos anyagi gondokkal küszködő családban nevelkednek, így kevés figyelmet fordíthatnak rájuk szüleik. Szabolcs szerint csak annyi gyermeket érdemes vállalni, akikről minden téren gondoskodni is tudunk. „Van olyan szegény családból érkező gyerek, akiknél még talán előnyére is vált, hogy egyke, mert egy gyerekkel még meg tudtak élni a szülők, de a második gyerek már lehet, hogy akkora differenciált okozott volna a család helyzetében a mostanihoz képest, hogy akkor már tényleg az anyagi hátrányok minden tekintetben hátrányt jelentettek volna. Annyira tönkrementek volna, hogy a szülők lelki világa akkora csorbát szenved, ami a gyereknevelésen csapódott volna le.” 48

Amikor a cigányokról kérdeztem, lesújtó beszámolóval jött elő. Mivel számára idegen közegről van szó, szinte sokkolta őt, mikor belepillantott egy cigányputri életébe. „Egy gyönyörű szép istentisztelet után elmentünk a cigánysorra. Tavasz volt, tehát nem volt azért nagyon meleg, de ez senkit, főleg a gyerekeket nem akadályozta meg abban, hogy pucéran rohangáljanak […] az udvaron. Voltak házak, amik benyúltak az udvarra, tehát nem párhuzamosan épültek az utcák, hanem volt, ahol merőlegesen, és oldalt nyíltak a kis ajtók. Minden egyes ajtó egy lakás volt. És abban a házban, ahol normális esetben lakik egy család, ott volt hét ajtó, hét család, és mindegyik ajtó helyett egy függöny volt. Az udvaron tyúkok szaladgáltak, és a gyerek meg odacsinált az udvarra, aztán ment tovább. Tehát mérhetetlenül alacsony szinten áll az életszínvonaluk. Állandó jövedelmük sincs persze, Számukra a higiénia teljesen mást jelent, mint nekünk. Van közöttük cserkész, és ő higiénikusnak tartja azt, hogyha hetente kétszer fürdik. S gond van belőle, ha én azt mondom neki a táborban, hogy érdemes reggel meg este megmosdani, a hajunkat és a körmünket tisztán tartani.” Az ilyen közegben élő gyerekek számára csak ritka esetben tudnak segítő kezet nyújtani a cserkészet, de vannak kivételek. Egy másik interjúalanyom, Horog Máté így fogalmaz: „Egyéni esetek vannak, így sosem lehet általánosítani. Jó, van a cigányoknak is egy mentalitása, a magyar embereknek úgyszintén, és bárki lehet ugyanúgy előítéletes, lenéző.” Fontos feladatuknak tartják, hogy a gyerekek számára egyfajta alternatívát mutassanak az őket körülvevő nehézségekre, hogy megtalálhassák a lehetőségeket az életükben. „BiPinek az a könyve, ami alapvetően a rover korosztálynak szól, A boldogulás ösvénye, lényegében kimondja a cserkészet lényegét. Hogyha tiszta szívvel azt csinálod, ami maga a cserkészet, akkor lehetőséged van boldogulni az életben, egy bizonyos módon. Megnyitjuk a kapukat, de nem szakképzéssel vagy tehetséggondozással. Körülbelül úgy néz ki, hogy bent vagy egy szobában, és van előtted huszonnyolcezer ajtó, és nem tudod őket kinyitni. A cserkészet kulcsokat ad neked, hogy bizonyos ajtókat ki tudj nyitni, abban az esetben, ha tényleg akarod, ha komolyan veszed. […] A cserkészet nem valami speciális dolog, tehát az alapvető emberi tulajdonságokra épít, s ha elfojtják az alapvető emberi tulajdonságait, amelyek az értékek közé tartoznak, akkor képtelenség a kapcsolatot létrehozni.”

49

6.1.2. Hadházy Péter Péterről keveset tudtam meg. Debrecenben lakik, Miskolcon és Budapesten tanul, ennek ellenére mégis a Hajdúhadházon működő csapatok vezetője. Sok emberrel áll összeköttetésben, ezért időről időre segítséget tud nyújtani más kerületekből is csapatai számára. Mikor megkérdeztem, foglalkoznak-e hátrányos helyzetű gyerekekkel, kiderült, hogy többségében velük foglalkoznak. „Cigányok, hátrányos helyzetű gyerekek vagy épp mindkettő. A programunk viszont nem konkrétan erről szól, tehát nem felzárkóztatni akarjuk őket, azonban mindenkivel egyénre szabottan foglalkozunk.” Mivel nem nagy létszámról van szó, ezért könnyedén megoldható a családlátogatás is, ami nagyon fontos, mert ezáltal érthetik meg, mi történik a gyerekkel. „Őrsvezetőként másként itt nem lehet dolgozni. Az otthoni környezet gyakran jelent akadályt a munkánk során. Volt is egy testvérpár, pont emiatt már egyikőjük sem cserkész. Először a fiú hullott ki, pont emiatt, lázadni próbált, de végül nem sikerült, nagyon fogták otthon. A lány meg már tizenhét évesen szült. Az a tapasztalatom, hogy egy hátrányos helyzetű családban nem feltétlenül a pénzzel, hanem leginkább a szülőkkel van a probléma. A gyerekek nem sokat tehetnek róla, a szülők határozzák meg a gyerekek életét is. Például ami volt ezzel a testvérpárral: egyértelműen a szüleik miatt történtek ezek a dolgok velük, a szüleik gondja csattant a hátukon. Édesanyám tanár a református iskolában. Éppen ebédeltetés volt ma, és az egyik gyereknek nem volt kirakva a tízóraija. Kérdezték tőle, miért nincs, erre elkezdett zokogni. Hamar kiderült, hogy családi probléma akadt reggel, úgyhogy tízóraira egy pofont kapott elvitelre. Eredetileg az édesanyja kapta, aztán a kislány is megkapta… Szóval vannak ilyenek.” Péter úgy gondolja, hogy amiatt kell vezetőként beavatkozni ezeknek a gyerekeknek az életébe, mert más módon nincs lehetőségük megismerni a helyes utat. Szerencsére néhányan felismerik és elfogadják azt, és példaképnek tekintik a vezetőjüket. „Volt egy gyerek, akinek szintén családi problémái voltak, és nagyon keményen megküzdött mindenért, s most már ő is cserkészvezető. Meg egyéb devianciák is voltak. Nem cigány a srác, de otthon sem nagyon foglalkoztak vele, rossz társaságba is keveredett, azonban inkább a cserkészethez húzott, mint azokhoz, akik lehúzták őt.” Hajdúhadházon tehát nehéz körülmények között, mégis hatékonyan működik a cserkészet. Ebben nagy segítséget nyújtanak Péter számára őrsvezetőtársai, akik elsősorban a vallásos nevelést tekintik céleszközüknek.

50

7. Konklúzió Kutatásom alatt arra a megállapításra jutottam, hogy a hipotézisem csupán részben valósul meg a gyakorlatban, továbbá többdimenziós annál a probléma, mint amennyit eleinte felismertem benne. A hátrányos helyzetű gyerekek között óriási különbségek vannak, s ez nem csupán szociális helyzetük függvénye, sokkal inkább személyiségüké. A „kitörés” lehetősége, tehát helyzetük javulása nem minden esetben adott a gyermek lelki beállítottsága vagy a külső hatások miatt, és az ilyen helyzetekben felesleges, sőt, káros is lehet a beavatkozás. A passzív magatartás állandósulása jelzésértékű a vezető cserkész felé, és az ilyen esetekből tanulni kell. Az olyan halmozottan hátrányos helyzetűeknél (és itt elsősorban a legrosszabb körülmények közt élő cigánygyerekek kerülnek szóba), akiknél több hónap elteltével sem lehet tapasztalni semmiféle változást, inkább szakemberek bevonására van szükség, s ebben az esetben a cserkészcsapat karitatív módon nyújthat segítséget, nem pedig saját módszerei alkalmazásával, eszmeisége továbbításával. A cigánygyerekekkel kapcsolatban minden megkérdezett alanyom egyedi véleményt képviselt. Majorszki András nem lát különbséget cigány és nem cigány között, s ebből adódóan a cserkészmódszert változtatás nélkül alkalmazná a gyerekekre. Bőke Gabriella szerint a cigányok ösztönösen cselekszenek, érzelmeik szélsőségesek, de épp emiatt lehetőség van lehetőség megfogni őket, amennyiben érdeklődésüket sikerül hosszabb távon fenntartani. Jernei Péter erősen negatív véleménnyel viseltetik a cigánygyerekek iránt: a velük való cserkészmunka hatékonysága csaknem egyenlő a nullával. Hiába mutat példát nekik, az otthon látottak lerombolják, amit tanul, és egyébként sem fogékony az európai kultúrkör erkölcsi rendjére. Mirczik Bálint egyéni tapasztalatai alapján azt mondta el, hogy a cigánygyerekeket szinte lehetetlen, vagy nagyon nehéz megtartani a csapatban, mert az otthoni környezetük mindennél jobban befolyásolja őket. Életük első tíz éve alatt olyannyira elmaradtak jobb környezetben élő kortársaiktól, hogy a hátrányt szinte képtelenség behozni. A cigányok figyelmének lekötése is nagy feladatot igényel. Kirst Enikő a cigányság fogalmát az eddigi véleményektől teljesen eltérő perspektívából közelíti meg. Számára minden gyerek egyformán gyerek, semmi jelentősége nincs annak, hogy ki melyik etnikumhoz tartozik. Szerinte azonos arányban vannak jelen a szófogadóbbak vagy elevenek a cigányok között is, mint más etnikumú gyerekek esetében. Molnár Szabolcs, bár nem zárja ki annak lehetőségét, hogy eredményes munkát végezzenek cigányok között, szerinte a családi háttér döntő szerepet játszik a kérdésben. Hiába szeretne kitörni a gyermek környezetéből, ha az visszarántja, a 51

cserkészet nem tud kellő segítséget nyújtani. Hadházy Péter hasonló véleménnyel viseltetett a kérdésben, azonban ő kiemelte a cserkészvezető személyét, mint példaképet, aki adott esetben meg tudja mutatni a helyes utat a gyerekek számára. Nem tett különbséget cigány és nem cigány között, hiszen csapatában teljesen vegyes az összetétel. A nagycsaládos szülők gyermekei, éljenek bár szűkös anyagi korlátok között, a felhozott példák alapján többnyire fogékonyak a cserkészetre, és remek vezetők válhatnak belőlük. Ahol az egyik szülő meghalt vagy elváltak, nincs meg az a bázis, ami a sokgyermekes családoknál jelen van. Az ilyen környezetben élő gyerekek esetenként a leglelkesebbek és legkitartóbbak, ugyanis számukra a cserkészet jelenti az igazi közösségi életet. Ezt az állítást a miskolci és a budapesti cserkészcsapatok is nagy arányban megerősítették, számos példát hoztak fel rá. A vezető személyi kisugárzásáról alkotott feltevésem minden esetben beigazolódott. Solymosi Béla így foglalja össze a Magyar Cserkészszövetség nevelési kézikönyvében az őrsvezető legnagyobb feladatát, a személyes példamutatást: „Az őrsvezető nem úgy lesz nevelője az őrsnek, mint egy átgondolt, felelősségteljes felnőtt nevelő. Nevelője lesz példája által, a megnyilatkozásaival, mert minden cserkész kicsit olyan lesz, mint a saját őrsvezetője. Az őrsvezető, mint egy kicsit idősebb testvér a megfontoltságot, az alkalomteremtést és az iránymutatást adja meg az őrs tagjainak.” (Solymosi 2010: 159-160) S ez nem csupán az őrsvezetőkre igaz. A csapatvezetők, illetve azok is, akik segédkeznek a csapat életében, meghatározó szerepet tölthetnek be a gyerekek életében. Ha pedig a cserkész viselkedésében és kisugárzásában valóban hasonlítani kezd vezetőjére, azt jelenti, hogy idővel ő is alkalmassá fog válni a vezetői szerepre. Minél több példakép van a szeme előtt, annál vonzóbb lesz számára a cserkészet. Jernei Péter azt állítja, nem a vezető személyisége fogja eldönteni, hogy milyen a csapat, amit vezet, hanem a közvetlen környezet, és a gyerekek lelki beállítottsága. „A legreménytelenebb helyeken, környezetben is lehet csapatot építeni. Az más kérdés, hogy más-más lesz egy csapat profilja, más dolgokra kell hangsúlyt fektetni.” Kirst Enikőnek is volt egy ide kapcsolódó gondolata: „VIII. kerületi csapatként némileg „speciális” helyzetben vagyunk. Sok nagycsaládos, nehéz körülmények közt élő gyerek, köztük cigányok is járnak hozzánk. Ez sok plusz feladatot, odafigyelést igényel, ám munkánkat cserkészeink rengeteg szeretettel és ragaszkodással hálálják meg.” Ő tehát a hátrányos helyzetet mint pozitívumot emeli ki a cserkészmódszer alkalmazásánál.

52

A kutatás ebben a stádiumában csupán részeredményt közöl: a téma igényli a folytatást. A Miskolcon várható program eredménye kibővítené az eddigieket. Érdemes lenne új interjúkat készíteni a toborzás után. Feltehetőleg a vezetők véleménye gazdagodna, árnyaltabbá válna a tapasztalatszerzés után, s talán egészen más válaszokat adnának a program beindulása előtt feltett kérdéseimre. Ha kialakulna a közösség, interjúkat kellene készíteni a gyerekekkel. Az ő magatartásuk vizsgálata egy teljesen új kutatást is igényelne. Hosszabb távon pedig megvalósulhatna a csapat további terve: cserkészőrsöket kialakítani több avasi iskolában is. Hiányosságként lép fel a dolgozatban, hogy kevés mintából épül fel. Ennek oka, hogy nem nyílt lehetőségem Budapestre és Hajdúhadházra utazni, ezért csupán a miskolci és a debreceni cserkészcsapatok életébe nyertem részletes betekintést. A kevés anyag ellenére azonban körvonalazódtak a téma kapcsán felmerülő legfőbb kérdések, és a most alakuló miskolci program szervezői fel tudják használni a többi csapat tapasztalatait munkájuk hatékonysága érdekében. Az általam felállított hipotézis talán nincs kellőképp pontosítva, leszűkítve, és az egész kutatást szerencsésebb lett volna elvégezni egyetlen csapat tevékenységét vizsgálva, azonban a miskolci helyzetet figyelembe véve bővíteni kellett a mintavétel környezetét, és ez az előfeltevés, illetve annak megválaszolásának rovására is ment.

53

Mellékletek Interjú Majorszki Andrással Milyen végzettséged van? Itt végeztem a Miskolci Egyetemen kulturális antropológia, illetve történelem szakon, valamint a múzeológiát és a mozgókép- és médiaismeretet és vizuális kultúra tanári szakirányokat antropológia szakon. Mindig tanár szerettél volna lenni? Igen. Tanár szerettem volna lenni már középiskolás koromban is, s ez a cserkészethez is kötődik, tehát tanár vagy nevelő lenni, és ez mindig is célom volt, hogy egy egyházi iskolában lehessek tanár vagy nevelő, és hát mindenképpen szerettem volna cserkészettel foglalkozni. Tehát akkor nem véletlen, hogy itt kötöttél ki, hanem már konkrétan tudtad, hogy ilyen közegben szeretnél cserkészettel foglalkozni. Így van, ez egy tudatos dolog volt, de természetesen szerencse is kellett hozzá, hiszen anélkül ez nem megy. A Jó Isten is segített abban, hogy idekerültem. Konkrétan mi hozott téged a Jezsuita Gimnáziumba? Üresedés volt? Ez úgy nézett ki, hogy én amikor az egyetemet elvégeztem, ugye az antropológia szakot, mert az volt először, akkor kerestem mindenhol munkát. Felkerestem először a múzeumokat, iskolákat, meg ahol ismerősöm volt, de nem nagyon… Hát ugye az antropológusokat nem nagyon keresik. De elég korán elkezdtem a munkakeresést, így végül is a Lévayban egy öregcserkész testvérem, Karalyos Tibornak köszönhetően bekerültem, de éjszakás tanári állásba, tehát nem egy eszeveszettül nagy státuszú munka, de örültem neki, hogy van munkám, és ami nagyon fontos volt, hogy foglalkozhattam cserkészettel, az ottani Bükk 19-es cserkészcsapatban. Ott dolgoztam egy évig, de hát ezt ugye nem lehet a végtelenségig csinálni, az éjszakás nevelőtanári állás nem volt a legjobb, és én akkor még jártam az egyetemre történelem szakra, és akkor ez jónak tűnt, de láttam, hogy ez sokáig már nem fog menni. A lényeg az, hogy egy másik cserkész barátom meg itt dolgozott a Jezsuita Gimnáziumban, és itt éppen akkor üresedés volt, és ő szólt, hogy akkor próbáljam meg itt ezt a nevelőtanári állást megpályázni. Megpályáztam, felvettek, és itt vagyok azóta is. És azóta már tanítasz is. Tanítottam, tanítok, és remélem, hogy tanítani is fogok, mert ez egy bonyolult dolog. A lényeg, hogy amikor én ide kerültem, akkor nevelőtanárként kezdtem. A következő évben megkaptam a cserkészcsapat vezetését. Ebben az évben lettem itt a kollégiumban prefektus, 54

munkacsoport vezető. Az ezt követő évben kezdtem el az iskolában mozgókép- és médiaismeretet tanítani a nyolcadikos évfolyamoknak. Ezzel indítottam, utána pedig lehetőségem nyílt arra, hogy beszálljak a történelemtanításba, de csak helyettesítőként, s most a legújabb dolog, hogyha minden jól megy, akkor történelmet is taníthatok majd jövőre. Igazából, hogyha lenne nyelvvizsga, már most is taníthatnék, de sajnos nincs. Úgyhogy ez egy ilyen nagy akadály. Nem taníthatok, csak helyettesíthetek. Szeptemberig azért van még elég idő. Nekem ez most a legnagyobb gyengém, tehát a nyelvtanulás az nem tartozik az erősségeim közé. De addig is van mit csinálni azért bőven. Így van. Nem unatkozom. Nem csak az angolra gondolok, hanem meg sem állsz itt egyfolytában, jönnek-mennek hozzád az emberek. Mikkel foglalkozol itt pontosan? Például a cserkészet hogyan jelenik meg a Jezsuitában? Hány őrs van? Akkor ezt az elejéről indítanám. Mert ez a cserkészes dolog… Hogyan jutottunk el idáig, az egy érdekes történet. Én amikor elkezdtem cserkészkedni, akkor tizenhárom éves voltam, és elég rossz gyerek, úgyhogy nem nagyon akarták, hogy cserkész legyek, de aztán két év alatt, tizenöt éves koromra mégiscsak sikerült kiharcolnom, hogy cserkész lehessek, és utána elkezdtem Szerencsen cserkészettel foglalkozni. illetve Szerencs mellett egy Ond nevű településen. Az egy ötszáz lelkes kis falu, és teljesen hülyének néztek. Egyrészt, mikor megláttak ebben az egyenruhában, akkor csak néztek, hogy ki ez, mi ez. Mondtak rám mindent: KISZ-es lovas rendőr, kanadai csendőr, amikor a cserkészkalapot felveszem, tehát mondtak rám mindent, amikor először megjelentem a templomban. Innen indult a dolog, és elkezdtem az ottani gyerekekkel foglalkozni. Ez először négy gyerek, öt gyerek, aztán lettünk harmincan. És többen jártak már cserkészfoglalkozásra, mint óvodába meg iskolába. Itt szereztem azt a tapasztalatot, hogy egy jó cél érdekében képesek az emberek összefogni, és össze lehet hozni olyan embereket, akik különböző társadalmi rétegekhez tartoznak. Tehát abban a kis közösségben, amit elkezdtem szervezni, abban volt gazdag gyerek, szegény gyerek, mindenféle rétegből és mindenféle képességekkel rendelkező gyerek benne volt ebben a társaságban. Volt kicsit gyengébb képességekkel rendelkező gyerek és élsportoló, tehát nagyon vegyes társaságot sikerült összehozni. Gyerekek végülis.

55

Így van. Ami közös nyelv volt: a játék. És ez nagy tapasztalat volt, hogy tizenöt évesen sikerült olyan dolgokat összehozni, amit most sem tudom, hogy hogyan sikerült, csak így elkezdődött és működött. Na mindegy, aztán később átvettem a szerencsi cserkészcsapat vezetését. Egy évig voltam annak a csapatnak a parancsnoka, tizenkilenc évesen. Az egy kicsit nagy feladatnak bizonyult, túlvállaltam magam, úgyhogy vissza is adtam a régi parancsnoknak a csapat irányítását, aztán jött az egyetem. Ott egy kicsit visszavonultam ettől a történettől, de nem hagytam abba a cserkészetet. És az egyetem után jött az, hogy a Lévayba kerültem, és aztán átkerültem ide a Jezsuita Gimnáziumba. Ez egy tizenöt-hat éve működő intézmény, tehát ez viszonylag új iskola, és az iskolával egyidős a cserkészcsapat is. Tehát ha a cserkészetről van szó, és a Fényi gyula Jezsuita Gimnázium szóba kerül, akkor meg kell annyit említeni, hogy itt van egy nagyon fontos hagyomány: itt van egy jezsuita novícius, Kaszap Istvánnak hívják, aki kiemelten fontos szerepet tölt be a jezsuita rend és a jezsuita nevelés életében is, ha lehet így fogalmazni. Ő egy fiatalon elhunyt novícius, és ha minden igaz, akkor boldoggá fogják avatni. Ez is nagyon fontos dolog, illetve az, hogy ő maga is cserkész volt. Tehát egyfajta ideál a gyerekek számára. Folyamatosan igyekszünk Kaszap István emlékét ápolni, és őt a gyerekek elé példaképként állítani. Ez az egyik és nagyon fontos dolog, ami kötődik úgymond a jezsuita cserkészethez, a másik az, hogy nagyon sok, a két világháború között végzett jezsuita cserkész a későbbiekben nagyon fontos szerepet töltött be a határon túli meg a külföldre szakadt cserkészekkel való kapcsolattartásban. Nagyon sok olyan jezsuita szerzetes volt, akik állandó kapcsolatban álltak a Romániában élő magyar cserkészekkel, például Ádám János atya, aki lelki motorja volt a külföldi magyar cserkész szövetségnek. Ez nagyon fontos volt, mert a rendszerváltás előtt nem létezhetett Magyarországon… Hát hivatalosan nem, a magyar cserkészet 1947 után két formában létezhetett: az egyik a földalatti vagy katakombacserkészet volt, amit az 50-es, 60-as években igyekeztek felszámolni, de ez nem sikerült teljesen. Én is ismerek olyan cserkészeket, akik 85-ben tettek fogadalmat ilyen földalatti cserkészmozgalomban. Nem sokan vannak sajnos, de vannak ilyenek. Illetve a külföldi magyar cserkészet működhetett a világ minden részén, aminek magyar cserkészek voltak a vezetői, s hát 89 után ők nagy segítséget tudtak nekünk nyújtani. Visszatérve ehhez a csapathoz, ugye ez 95-ben jött létre. Az első vezetőink jezsuita szerzetesek voltak, illetve civil tanárok. Ők kezdték el a cserkészmunkát. Öt-hat évvel ezelőtt jött ide egy fiatal jezsuita szerzetes, Nagy Bálint, aki igazi tradicionális magyar cserkészettel töltötte meg ezt a csapatot. Onnantól kezdve kezdett kialakulni ez az őrsi rendszer, amely ma 56

is fennáll, tehát az ő nevéhez kötődik a tradicionális magyar cserkészet beépülése ebbe a csapatba. És hát, hogy a kérdésedre válaszoljak, jó nagy kanyarral, a lényeg az, hogy olya nyolc-tíz őrs működik jelenleg a csapatunkban. Fenntartó testületünk a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, a csapatunk neve az 1222. Pray György cserkészcsapat. A gimnázium nyolc évfolyamos, mind a nyolc évfolyamban vannak cserkészek és cserkészőrsök. Nagyjából úgy néz ki, hogy hat-nyolc őrs működik az alsó évfolyamokban, és két őrs működik a 9-12. évfolyamban. Hány fő van egy őrsben? Hát ez változó. Van, ahol hárman vannak, van, ahol tizenöten. Én igyekszem arra törekedni, hogy életszerű legyen. Van olyan őrsvezető, aki csak három gyerekkel bír el, és az ő őrse annyiból áll, de ez nem baj, az úgy jó, és maradjon is annyi, ugyanakkor van olyan őrsvezető, aki tizenegy gyerekkel is simán elbír, és az ő őrsük nagy. Az a lényeg, hogy élő közösség legyen, ne legyen mesterségesen létrehozott, generált valami, hanem a fiúknál a bandaszellem, a lányoknál meg a lány közösség, összetartás éljen. Az őrsvezetők saját kis egyéniségüknek megfelelően szervezzék meg a maguk kis őrsét. Egy csapat akkor működik jól, ha ezek az őrsök működnek. Tehát én itt pattoghatok cserkész-egyenruhában meg szervezhetünk programokat; ha az őrsök nem működnek, akkor az nem cserkészcsapat. A csapaton belül az őrsök mennyire találkoznak, mennyire tartják a kapcsolatot? Egy nagyon jó példa: kedden volt egy nagy érdekes szituáció, s tulajdonképpen teljesen spontán alakult így. Két őrs összefutott. Az egyik egy kilencedikes lány őrs, a másik egy hetedikes lány őrs. Először úgy volt, hogy nem is lesz őrsfoglalkozás, de aztán úgy alakult, hogy mégiscsak összefutott ez a két őrs, és tiszta zsibongás volt, megtelt élettel ez az épület. Az egyik társaság itt volt a konyhában, a másik lent a cserkészklubunkban. Tehát ez tényleg… Nem is tudom elmondani. Amikor összegyűlik ez a kis társaság, akkor megy a zsibongás és élet van itt. Megy az éneklés és a játék. Illetve, ami még érdekes, hogy teljesen szervezetlen volt, most ért véget nagyjából mindenkinek a vizsgaidőszak, és egyszerre elkezdtek visszajönni az egyetemisták, az egyetemista cserkészek, akik szépen be vannak itt mögöttem karikázva a táblán. Ők jöttek vissza, itt ültünk, gyűltünk, és beszéltük a cserkészfarsanggal kapcsolatos dolgokat, és egyszer csak szinte mindenki itt volt már. Tehát ez nagyon jó. Visszahúzza ez a dolog őket ide. Egyre több egyetemistát érdekel a dolog. Hogyha van egy karakteres vezető, akkor össze tudja hozni végülis az embereket, itt mindig nagyon fontos a vezető személyisége.

57

Pontosan, erről van szó. A vezető személyisége erősen meghatározó. Meg azt szoktuk mondani, mi így tanultuk öreg cserkészeinktől, hogy a vezetés elsősorban a példaadás, és a cserkészvezető nyilvánvalóan vállalja az ezzel járó dolgokat, és a cserkészvezető nyilván ott kell legyen, és példát mutasson, és mennie kell, szerveznie kell, csinálnia kell. Egy másik nagy cél, hogy jelenleg három városban, három egyetemen tanul sok cserkészünk, akik innen, ebből a csapatból kerültek ki: Debrecenben, Miskolcon és Budapesten. Most azt tűztük ki célul, hogy ebben a három városban megszervezzük a volt jezsuita cserkészeknek az ún. vándorcserkészetet, ami gyakorlatilag ennek az egyetemista korosztálynak szólna. Ez Pesten már meg is történt. Ott egy fiú meg egy lány őrsöt hozott létre. De tulajdonképpen arról van szó, hogy ugyanaz a társaság a régi kereteket fenntartva, új dolgokat behozva elkezdték csinálni, és a régi jezsuita központban szoktak összejárni. Még csak az első lépéseket tették meg, úgyhogy nem merem kijelenteni, hogy ez most jól működik, de elkezdték csinálni. Debrecenbe meg majd februárba fogok menni, hogy megnézzem, hogy ott mit lehet tenni. Ott is van egy-két érdeklődő emberke. Nem is kettő, három, hanem sok. Oda az orvosira járnak sokan, úgyhogy abból a társaságból lehetne egy jó kis közösséget létrehozni. Itt, a Miskolci Egyetemen gyakorlatilag itt van mindenki, és ami a legviccesebb, hogy talán épp velük tudunk a legkevesebbet beszélni, itt a legnehezebb megoldani. Ha már új dolgokról beszélünk, akkor rólad tudni kell, hogy évről évre megpróbálsz valamilyen új dolgot szervezni, létrehozni. A filmem központi témája, hogy te cigánygyerekekkel is szeretnél foglalkozni. Eddig mi mindent tudtál ezügyben intézni szeptember óta, mert úgy tudom, hogy ez nagyjából azóta van a fejedben. Hát igen, végülis nyáron. Ez az egész úgy indult el, hogy láttam egy dokumentumfilmet készülni, amelyet Osgyáni Gábor barátom forgatott Horváth Jánosról. Ott voltam ennek a filmnek különböző stációinál, sőt, nagyjából belefolytam ebbe a történetbe, és nagyon szimpatikus volt nekem ez a pedagógus, hogy cigányember létére mennyi mindennel foglalkozik, és milyen sokat tesz a cigánygyerekekért. De nemcsak értük, hanem úgy általában véve. De hát nyilván elsősorban a céljául azt tűzte ki, hogy cigánygyerekekkel fog foglalkozni. Egyszer összefutottam vele teljesen véletlenül a villamoson, ráköszönte, és mondtam neki, hogy ki vagyok, mi vagyok, és láttam a róla készült filmet, és gratulálok a munkájához. Ő megkérdezte, hogy ki vagyok, mi vagyok. Én elmondtam, hogy Majorszki András vagyok, a Jezsuita Gimnáziumban dolgozom, és egyébként a cserkészet az egyik fő profilja a munkámnak. Ő nagyon megörült ennek, és elmondta, hogy ő már nagyon régóta keresi a kapcsolatot úttörőkkel vagy cserkészekkel, hogy megpróbáljon valamilyen formában 58

csapatépítő programokat szervezni cigánygyerekek számára, és nem nagyon tudja, hogy ez hogy van, de ezek olyan jó dolgok, így mozgatni a gyerekeket meg nagy programok. Megkérdezte, hogy hogyan lehetne a cserkészekkel felvenni a kapcsolatot. Hát mondom így, hogy mi most beszéltünk, fel van véve a kapcsolat, úgyhogy innentől kezdve akkor indulhatunk. És hát akkoriban neki mindenféle kiállítás, meg munka, satöbbi dolgai voltak… Mert tegyük hozzá, hogy ő festő. Hát igen, Horváth János egyébként festő, egyébként villanyszerelőként dolgozik a MÁV-nál, illetve mindenféle iskolákban önkéntesként, vagy rendes pedagógusként dolgozott, és diplomát szerzett munka mellett, családos is, tehát tényleg, egy nagyon sokoldalú emberről van szó, és példaértékű az ő tevékenysége. És elsősorban a művészeti oktatáson keresztül szeretné megfogni a gyerekeket. Így van, tehát ez is a gyerekekkel való foglalkozás egyik legfontosabb eleme, maga a képzőművészet. És nagyon jó, mert mindenféle rajzos programokat és dolgokat talál ki a gyerekek számára. Tehát így indult, és megegyeztünk abban, hogy majd abban az iskolában, ahol tanított, azt hiszem, Abaújkéren, ahol halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek vannak, meg olyanok, akiket már gyakorlatilag minden iskola és intézmény gyakorlatilag kivetett magából, ebben az intézményben gyűjtötték össze. Azt beszéltük meg, hogy gyakorlatilag a két véglet találkozna, mert ott nagyon kivetett gyerekek vannak, nálunk meg ez mégiscsak egy olyan intézmény, ahol egészen más jellegű társaság tanul, és lényegében a jövő vezető nemzedékét igyekszünk kinevelni, és törekszünk arra, hogy minél nagyobb tudást adjunk át nekik, tehát itt egy fajta tehetséggondozás folyik. Szóval ezt a két pólust szerettük volna összehozni, és a közös találkozási pont megegyezésünk alapján a játék és a képzőművészet lenne, tehát nagyjából játékos dolgok, cserkészpedagógia, satöbbi. Csak aztán úgy alakult, hogy ez mindenféle dolgok miatt nem jött össze. János nagyon lelkesen, mind a mai napig támogatja ezt az ügyet, de sajnos ebben a formában, ahogy kitaláltuk a dolgot eredetileg, nem tudott részt venni. Aztán Forrai Tamás atyával, iskolánk igazgatójával is beszélve támogatta ezt az ügyet, tehát foglalkozzunk hátrányos helyzetű gyerekekkel, cigánygyerekekkel, mert ez az iskolánk profiljától nem áll távol, hiszen a szociális munkán, szeretetszolgálaton keresztül folyamatosan részt vesznek a gyerekeink ilyen munkában, és foglalkoznak cigánygyerekekkel is. Javasolta, hogy keressük meg a Fazola iskolát, mert ott is vannak diákjaink, akik besegítenek, korrepetálnak, vagy ebben a szociális munkában vesznek részt, de aztán úgy alakult, hogy itt az Avason létrejött egy civil kerekasztal, vagy civil fórum, ami még most nagyon-nagyon az elején jár, tehát most volt a második vagy a harmadik összejövetele ennek 59

a csoportosulásnak. Az a lényege, hogy az Avason működő civil szervezetek, egyesületek, intézmények megpróbálnak az Avasért olyan dolgokat tenni, amely nem pénzkérdés, hanem egyszerűen fölös energiákat felszabadító. Így kerültünk mi cserkészek is a képbe, s így javasolta nekünk Tamás atya, s közös megbeszélés alapján úgy döntöttünk, hogy nem Abaújkér, nem a Fazola, hanem itt az Avason is van bőven tennivaló. Felvesszük az egyik itteni intézmény igazgatójával a kapcsolatot, s ha minden jól megy, akkor hamarosan beindítjuk a Munkácsy Általános Iskolában, vagyis, ha az igazgatójukkal meg tudunk egyezni, ezt a programot. Ami még fontos, hogy ezt kicsiben szeretnénk elkezdeni… Csak néhány gyereket. Igen, csak néhánnyal, öt fiú, öt lány, nagyjából így. Életkor alapján? Alsósok? Igen, alsósok, mert ez az a korosztály, amelyet könnyebben meg lehet találni a játék eszközével. Az eredeti koncepció ugye az volt, hogy kirendelünk tíz hátrányos helyzetű gyereket tíz cserkészhez, de valószínűleg nem így fog megvalósulni. Egyre több olyan magyar gyerek is van, aki minden szempontból hátrányos helyzetű, tehát igazából nem etnikai alapon szeretném megközelíteni a dolgot, azaz, hogy kivel foglalkozni, hanem szociális alapon. Tehát ez lenne a célunk, hogy így dolgozzunk. Eredetileg tíz cigány és tíz magyar gyerek, nagyon nyers, ugye az első megbeszélésen még így volt. Ti is láttátok, hogy akkor még mi volt, a gyerekek nem nagyon értették, csak úgy kapisgálták, ezért tovább finomítottuk a tervet, és most így állunk: hátrányos helyzetű gyerekekkel szeretnénk foglalkozni, cserkészpedagógiát alkalmazva. Ennek egyik eleme, hogy létrehoznánk kis közösségeket, ezeket én még nem nevezném cserkészőrsöknek, csupán két cserkészlány foglalkozna lányokkal, később a fiúk is beszállnának. A központi elv a játszva tanulás lenne természetesen. Ez a cserkészpedagógia lényege. Így van. Tehát az az elméleted, hogy a cserkészpedagógia hátrányos helyzetű gyerekek körében is ugyanúgy alkalmazható és jól működik, mint nálatok a gimnáziumban. Én ezt eddigi tapasztalataim alapján bátran ki merem jelenteni. A játék, a zene, a tánc egy közös nyelv. A gyerekek között nincsenek még meg azok a nagyon durva előítéletek, amelyek a felnőttekbe erősen bele vannak ivódva. Nyilván náluk is jelen van, de sokkal gyorsabban le lehet törni, lehet alakítani, mint az idősebbeknél. Úgy érzem, hogy bár a mi programunk egy

60

kis program, mégis elindíthat valamit, amivel a különböző társadalmi rétegek egymáshoz való közeledését segíti elő, és egymás megértésének egy fontos eleme lehet. Arról nem is beszélve, hogy a tehetséggondozás a hátrányos helyzetű gyerekek körében is ugyanolyan minőségben végezhető. Itt nem intelligenciáról beszélünk, hanem szociális háttérről, tehát ezáltal fel is vehetitek a gyerekekkel a kapcsolatot, hogy a továbbiakban esetleg ide kerülhessenek. Így van, így van. Erről lehetne szó, hogy a későbbiekben támogassátok ezeket a gyerekeket? Pontosan, többek közt ezért is csináljuk. Azért nem említettem, mert még nagyon a kezdeteknél járunk, tehát lehet tervezgetni. Hogyha ez működik, akkor a többi avasi általános iskolában is be lehetne ezt a programot indítani, és tovább építeni a közösséget. Akár a mi cserkészcsapatunknak is lehetnének a társcsapatai. És azokat a gyerekeket elhozhatnánk a mi iskolánkba, ami többek közt tehetséggondozással is foglalkozik. Tehát mindenképpen az lenne a célunk, hogy az értelmes gyerekeket játékra fogjuk, és ha lehetséges segíteni rajtuk, helyzetükből kiemelni, akkor mi ebben benne vagyunk. Az iskolánk is törekszik erre. Említetted, hogy két vagy három fiatal segéded lenne. Róluk mit kell tudni? Ők is őrsvezetők? Igen, igen. Két vezető van, aki mostmár erre határozott igent mondott. Az egyikőjük Szepesi Zsófi, tavaly végzett, elballagott. Most Pesten jár iskolába, sokmindennel foglalkozik. Ő őrsvezető volt, részt vett mindenféle cserkésztáborokban, oszlopos tagja volt az iskolában működő szeretetszolgálattal foglalkozó közösségi csoportnak, tehát innen megvan benne az erős indíttatás. A másik lány, Bőke Gabi is hasonlóképp aktív a karitatív munkák terén. Még egy fiút keresek, egyelőre még nem találtam meg a megfelelő személyt. De a személyek is, akárcsak maga a program, bármikor megváltozhatnak. Alkalmazkodni kell a körülményekhez, és megfelelő módon kell reagálni az új helyzetekre. De hogyha ebben az iskolában nem sikerül megszervezni, akkor majd megyünk máshová. Nem szabad feladni az ilyen fajta tevékenységet.

61

Interjú Bőke Gabriellával Eddig hol tanultál? A Szent Imre Katolikus Gimnáziumban jártam általános iskolába. Ez az iskola Miskolcon van? Miskolci vagy? Igen, itt van, az Újgyőri főtér környékén, nem messze a házunktól. Egyszerű volt oda bejárnom. Aztán negyedikben ide felvételiztem, és azóta ide járok, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumba. Szerintem a nyolcosztályos gimnázium a legszerencsésebb. Miért? Mert itt egy olyan környezetbe kerülünk be, ami meghatározza az életünket, a mindennapjainkat. Tehát ez egy olyan közeg, amibe szinte családtagként be tudsz épülni, nyolc évig ugyanazokkal az emberekkel vagy körülvéve… Igen, itt mindenki ismer mindenkit. Ami nagyon fontos, hogy mi mindig felnéztünk a nagyokra, és a cserkészet is így jött be. Hiszen a cserkészet gyakorlatilag egyszerre indult magával az intézettel, és a cserkész szellemiség átitatja a gimnáziumot. Hát igen, a cserkészet nagyon sokban hasonlít a kereszténységre, a vallásra. Szerintem mindenféleképpen pozitív dolog a fiatalok számára, ahogy nevelkednek, és példát is láthatnak a nagyoktól. Mikor tudatosult benned, hogy az itt tanuló nagyobbakra érdemes felnézned, mert példát mutatnak neked? Azt hiszem, hogy már ötödikben kialakult bennem. Olyan tizedikeseink, tizenegyedikeseink voltak, akik a cserkészettel erősen foglalkoztak, és tevékenyen részt vettek a csapat életében. Akik megszervezik nekünk a programokat, és közben mégis egyenlő társként kezelnek minket. Ötödikes korod óta vagy cserkész, vagy már korábban is az voltál? Nem, itt találkoztam vele először, és ötödikes koromban váltam cserkésszé. Többünket nagyon megfogott, és egy olyan baráti társaság is kialakult az őrsünkben, ami nagyon sokat jelent mindannyiunk számára. Ők mind az osztálytársaid? Igen, hát mi osztályilag vagyunk beosztva. A mi osztályunkban mindenkiből cserkész lett. Mekkora létszámú az osztály?

62

Harmincan vagyunk, 13 fiú és 17 lány, és a lányok csapata két részre oszlott, de ez főleg az őrsvezetőtől függött, hogy ki hová került be, és hogyan működött a csapat. Az egyik őrs már nem működik, gyakorlatilag ötödiktől. Az őrsvezető nem tartotta rendesen a gyűléseket, és ez szerencsétlenül jött ki. Mindenkinek volt más elfoglaltsága. És a vezetőn múltak az összejövetelek, mert gondolom, ti magatok nem tudtátok megszervezni. Hát nem igazán. A mi csapatunk még sokáig megmaradt, és nagyon szerencsések voltunk, mert olyan őrsvezetőt fogtunk ki, aki tulajdonképpen nem is az igazi őrsvezetőnk volt, mégis ő jelentette a legnagyobb erő. Volt egy lány, aki 11. osztályban elkezdte, de amikor 12-es lett, kapott maga mellé egy pótőrsvezetőt, aki átvette tőle a gyűlések levezetését, és ez egészen nyolcadikig jól működött. De ugye neki is készülnie kell a továbbtanulásra… És hát azt hiszem, a baráti társaság ugyanúgy megmaradt, és amikor lemegyünk a fiúkollégiumba, akkor még mindig azt mondjuk, hogy őrsgyűlésünk lesz. (nevet) Milyenek voltak ezek az őrsgyűlések? Igazából mindig jó hangulatban teltek, és Bi Pi is azt fogalmazta meg legfőképpen, hogy az az ember legyen a vezető, aki velük egykorú, és hát mindenféleképpen jobb ez így. Azért ez néhány év pluszt jelent nálatok, de a lényeg, hogy egy fiatal, aki átérzi a problémáitok, aki előttetek jár. Igen, pontosan. Elég érdekes, hogy az osztályunkban is úgy van, hogy a lányok a dominánsak, meg mi többen vagyunk, és a személyiségünk is sokkal erősebb. Úgy érzed, hogy emiatt belőletek jobb cserkészvezetők válhatnak, mint a fiúkból? Szerintem a lányoknál teljesen más. A fiúk ugye verekednek, jól szórakoznak a gyűléseiken, de nincs ilyen, hogy lelkizés, az, hogy megbeszéljék egymással a problémáikat. A lány őrsvezetőknek sokkal könnyebb a dolga. Mondjuk nálunk is volt olyan, hogy vihogtunk végig, vagy kimentünk a Sparba, vettünk ennivalót, és főztünk a fiúkollégiumban. Azért velünk sem lehetett egyszerű. De nagyon jó volt, mert őt úgy kezeltük, mint barátunkat. Azt mondtad, hogy a fiúkollégiumba jártatok. Az összejöveteleitek ott voltak a… A vécében? (nevet) A Wellington klubban? Igen, igen! Igen, oda jártunk le, már ötödikes korunktól kezdve, bár akkoriban még jobban is működött az egész. De nekünk inkább a teakonyha volt az, amit körülültünk. Megkértük Maja bácsit, hogy adja ki nekünk, és mikor bementünk, akkor csak annyit mondtunk, hogy őrsgyűlés, és békén hagytak minket. Milyen gyakran volt őrsgyűlés? 63

Igazából hetedikig volt úgy, hogy minden héten, aztán nyolcadikban elmaradoztak, aztán most meg eddig egy őrsi gyűlés volt az évben. Ugye az őrsvezetőnek megváltozott az élete, meg hát a társaságnak is. Arra nincs lehetőség, hogy új vezetőt kapjatok? Nem, nem hiszem. Igény sincs rá igazán. Nincs. És mi van akkor, hogyha ő elmegy? Hát igazából mostmár abba a korszakba léptünk, amikor már mi vagyunk az őrsvezetők, mi vagyunk leginkább jelen a cserkészetben, és a legtöbb őrsi munka itt folyik. Ugye közünk is már van, akinek már most van őrse. Két barátnőmnek is: egy ötödikes és egy hatodikos őrs, de ugye csak mint pótőrsvezetőként. Igen, mert ti nagyon fiatalok vagytok. Az eredeti őrsvezetőd is 11-es volt, azt mondtad. Viszont abszolút alkalmasak vagytok rá, hiszen ebben éltek már több éve. Igen, azt hiszem, bár az egyik lány, akit mondtam, nem megfelelően közeledett az őrshöz, és őt nem szeretik. Klári viszont foglalkozik velük, és csinálja a dolgokat. Vannak olyan őrsvezetők, akik nagyon elhanyagolják az őrseiket, és úgy sokkal nehezebb a működés. Klárinak van már őrsvezetői vizsgája? Nem, még nincs. Neked sincs? Nincs. Mikorra tervezitek? Az az igazság, hogy nekünk idén pont belenyúlik az egyik táborunkba. A másik tábor egyébként egy lengyel biciklitúra. Megírtuk az összes fogalmazást, mindent, amit kellett, de például nem tudtunk elmenni a próbára sem, külön próba volt, mert mást kellett csinálni. Néztem egyébként az éves programjaitokat, hát van mit csinálni a csapaton belül… Van, és lehet, hogy most nem fog menni, de megígérte Maja bá, hogy jövőre el fog küldeni minket Pestre, mert szeretné, hogy őrsvezetők lennénk, és megvan hozzá minden képességünk. És azt hiszem, hogy ezzel mind így vagyunk: hogyha itt van ez a lehetőség, akkor éljünk is vele. Milyen gyakran találkozol Majával? Mennyire folyik bele a ti őrsötök tevékenységébe? Mennyire segíti munkátokat?

64

Igazából ő kollégiumi nevelő. Nem találkozunk vele olyan sűrűn, de hogyha vannak megbeszélések, akkor mindenki elmondja a tapasztalatait, és a programokat

is

megszervezzük. Ugye most is jönnek majd az erdélyi cserkészek. ha valaki kap egy új őrsöt, akkor mindig odamegy hozzá, és megkérdezi, hogy eddig hogy halad, hogy mit tudnánk csinálni, és nekem is az első őrsgyűlésemen majd ott lesz. Bár én azt szeretném, hogy a toborzásnál is jelen legyen. Mert nálunk úgy volt, hogy az ebédlőbe bevonultak a 12-esek, csattogva, ruhában, és láttuk is, hogy ténylegesen milyen is a cserkészet, azonnal meg is tetszett a kiállásuk. Ezzel szemben én meg egyedül fogok bevonulni a Munkácsy Általános Iskolába, és nem tudom, hogy hogy fognak fogadni. És muszáj egyedül? Nem lesz segítőd? Ömm, nem. Tehát úgy van, hogy van Maja bácsi, és azt remélem, hogy ő majd segíteni fog nekem. Mert én oda teljesen idegenként belépek, egyáltalán nem voltam még a Munkácsyban. Azt tudom róla, hogy ott sok a kisebbségi. Én szeretetszolgálatban is úgy vagyok, hogy ilyen gyerekekhez is járok. Hova jársz? Lent van a Vasgyárnál az az iskola. És ott egész más. A Teréz-nővérek határozzák meg, hogy melyik gyerek jöhet a foglalkozásra, a legrosszabbakat nem küldik el hozzánk. Egyfajta jutalom, hogy velünk játszhatnak. Szelektálják a gyerekeket. Igen, próbálják, és nagyon aranyosak a gyerekek, akik jönnek. Nem úgy kell bánni velük szerintem, mint ahogy a rasszisták teszik. Egyébként ebbe a gimnáziumba nem járnak kisebbségiek, mert nem tudnak annyit, hogy a szellemi képességeik megfeleljenek ide. És hogyha ki akarnak lépni ebből a közegből, akkor segíteni kell nekik. Azt hiszem, hogy a cserkészetnek is nagy szerepe lehet ebben, mert hogyha megpróbálnánk megvalósítani ezt a tervet, akkor adhatnánk nekik egy olyan löketet, amin már el lehetne indulni. Az is tetszene nekik, hogy a cserkészet alapja a természet. Szerinted mit jelent az a kifejezés, hogy hátrányos helyzetű? Hát, ez jó kérdés. Valamilyen környezettel kapcsolatos. (Itt összefoglalom nagyjából a definíciót.) Nem félsz attól, hogy ezeknek a gyerekeknek nagyon nehéz lesz közvetíteni ezt a keresztény szellemiséget? Hiszen ők nem e szerint élnek, nem ezt látják. Pont emiatt fontos. Tőlünk ezt fogják látni, és példát mutatunk nekik, elmegyünk oda, a gyerekek még fogékonyak arra, hogy meglássák azt, hogy mi a jó, és hogyha elmagyarázza 65

nekik az ember, meg is értik. Találkoztam a szeretetszolgálat kapcsán egy kisfiúval, akit többször is adoptáltak, öt év körüli volt. Kórházba került, mert belenyúlt a konnektorba. A kórházban mindenki lenézte, meg elküldte. „Jaj, menj már innen!” Pedig egy kíváncsi, mosolygós kisfiú volt. Attól függetlenül, hogy cigány, aranyos gyerek volt. Megkérdeztem tőle, mikor elcsent valamit: tudtad, hogy ezt nem szabad? Ő azt mondta, hogy nem. Nem sokkal később azok az ideiglenes szülei is leadták, mert voltak vele problémák. Pedig szerintem tényleg csak annyi baj volt vele, hogy kicsit hiperaktív volt, de ezeket a gyerekeket lehet kezelni, és a fogyatékosoknak is ott van például a Pető Intézet. De ezeknek a gyerekeknek is lehet példát mutatni, és kell nekik adni valamit. Nem egy új holokauszt kell, hanem magunknak kell felemelni őket. Tehát azt mondod, hogy akár ugyanolyan színvonalú fejlődést is tudnak mutatni, és elérhetik a ti szellemi szinteteket, sőt erkölcsileg is felzárkózhatnak, ha látnak maguk előtt egy példát, de jelenleg ez nincs meg nekik. A Munkácsynak és a mi iskolánknak a két igazgatója barátságban vannak egymással, és jól jött, hogy ez ki lett találva. Ő maga is kezdeményezte. Hiszen neki sem könnyű velük. Amikor egy ehhez hasonló iskolában jártam, azt láttam, hogy a gyerekek ki-be futkosnak az órákról, meg beszólogatnak a takarító néniknek. Mégis vannak olyan gyerekek, akik megérdemelnék, mert köztük is vannak különbségek. És ti minden gyereket szeretnétek megfogni, vagy csak azokat, akiknek mindenképpen lenne rá hajlamuk? Mindegyik gyereknél meg kellene ezt próbálni, mert hosszú távon bármelyiküknél el lehetne érni eredményeket. Hogyha megfelelő játékokat biztosítanánk, a korosztályoknak megfelelően, hiszen ez a legfontosabb: közös játékokkal kovácsoljuk eggyé őket, akkor már magától is elindulni az a folyamat, ami felébresztené az igényüket a másmilyen életre. Tehát elsősorban nem a szellemi képességeikkel foglalkoznátok, hanem erkölcsi tartást szeretnétek adni nekik, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba? Igen. De itt sem minden úgy működik, ahogy kéne. Vannak, akik hat év alatt teljesen elidegenednek a vallástól. De olyanok is vannak, akik ugyan még nem értik, hogy miért járnak el egy idős nénihez, aki azt sem bírja megjegyezni, kicsodák, s mindennek csak később lesz értéke. Hamarosan őrsvezető lesz belőled. Úgy érzed, hogy képes leszel megállni a helyed, mint vezető?

66

Hát azt gondolom, hogy a gyerekek érdekét fogom szem előtt tartani. Eleinte az volt, hogy a szeretetszolgálatban végzett munkám alatt ezek nem kerültek elő, de most már egyre inkább az érdekel, hogy hátha kap tőlem valami pluszt, amit értékel. És ez egy folyamatos feladat, ami mérföldkő lehet az életében. Maja bácsi szerint én jól tudnám csinálni. Meg hát nagyon számítok bizonyos emberek segítségére. Itt vannak a barátaim, akik remélem, hogy eljönnek majd velem, és segítenek majd. Tehát úgy érzed, hogy már kezedben tudnád tartani a foglalkozást, de azért még szeretnél magad mellé segítséget. Igen, igen. A programotok májusra várható. Te milyen foglalkozásokat tartanál? Mindenféleképpen zenés játék. Lehet, hogy nem lehet megoldani, de bemennék egy osztályba, és a tanító néniket megkérném, hogy legyen egy közös játék, vagy egy ilyen vidám kis foglalkozás óra helyett. Ha ezt meg tudnám tenni, biztosan lennének jelentkezők a cserkészetre. Ezután játék, és kicsit mesélek majd nekik a cserkészet történetéről, arról, hogy miről szól, hogyan keletkezett, és mi a lényege. S akár saját élményeket is. Ha már szó esett a játékokról, neked melyek a kedvenc cserkészjátékaid? Hát nagyon vicces szokott lenni a Leveles a májusfa, ami arról szól, hogy éneklünk egy dallamot, közben a fiúk-lányok kapukba párba állnak, s akinek nincs párja, az a legvégére megy, és fog magának egyet. És nagyon viccesek szoktak lenni, mert az egész egy nagy rohanás. (nevet) Vannak olyan játékok is, amelyeknek nincs lényege: ilyenek a mutogatós játékok. El kell ismételni, vagy tovább kell adni. Vagy egy ember, aki mondja vagy énekli a szöveget, és akkor azt mutogatással meg kell ismételni, és mondogat hasonlókat. Ezek szoktak a legviccesebbek lenni, mert a végére minden káoszba fullad. A Mátyás király és a Fekete Sereg szokott lenni a legdurvább. Szóval ezeknek nincs semmi értelmük, e már ezzel is jól érezzük magunkat. Pont ez az értelmük! Hogy nevessetek, hogy együtt csináljatok valamit, hogy jobban megismerjétek egymást. Említetted, hogy gyakran énekeltek. Nálatok a zene ennyire fontos? Igen, nagyon, főleg a lányoknál. Amikor őrsgyűléseink voltak, akkor mindig sokat énekeltünk. Ez is befolyásolja, hogy jó legyen a hangulat. Tényleg olyan közegben vagyunk, ami összehoz minket. Vannak rosszul sikerült játékok, pl. a Cápás, amikor valakinek rossz, vagy nem tetszik az egész: jaj, én ezt nem akarom. Milyen az a cápás játék?

67

Olyan, hogy vannak a cápák, akik a középen állnak, és van egy vonal, ahová el kell jutni a halaknak. Ha egy cápa megfog egy halat, három másodpercig kell a levegőben tartani ahhoz, hogy ő is cápává váljon. És ez elég brutális, üldözős, meg hát egy embert mindenképpen megfognak egy körön belül. A végére meg már csak egy ember marad. (nevet) Fiúkkal jó ezt igazán játszani, mert ők erősek, és igazán jó cápák tudnak lenni. (nevet) Vannak közös foglalkozások őrsök között? Ez leginkább környezettől meg a vezető személyétől függ. Minden szabadon rájuk van bízva. Ha rendesen tartja az őrsi gyűléseket, akkor előbb-utóbb úgyis belefut egy ilyenbe. De egyébként is vannak közösségi napok, mondjuk a cserkész évnyitó. Ilyenkor kicsik és nagyok összegyűlnek, és vannak közösségei játékok. Amiket az előbb elmeséltél, olyan játékok, amelyek a Munkácsyba járó gyerekek számára is ugyanúgy szórakoztatóak. Ráadásul a kisiskolások, a cigánygyerekek is, nagyon formálhatóak. A cigányok eleve fogékonyak a táncra, a zenére, szerintem érdemes lenne sok zenés játékot bevinni hozzájuk. Igen, erre én is gondoltam. Beszélgettem egy idős atyával, aki Szlovákiában élt, és nagyon szerette a cigányokat. Ellopták mindenét, és folyton megcsalták valahogy, de olyan emberek, akik teljesen a szívükkel gondolkoznak. Vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon utálnak. És ha tényleg bejönne ez nekik, és szeretnék ezt csinálni, akkor szívüket-lelküket beleadnák. És akár tábort is lehetne nekik szervezni. Hiszen ez a hosszabb távú tervetek. Tudnál-e olyan embereket mondani itt a Jezsuitában, akik szívesen csatlakoznának ehhez a dologhoz. Mondjuk a fiúk közül. A fiúkkal nehezebb a dolog. Én azért mentem Teréz anya nővéreihez, mert egy az Újgyőri felé lakunk egy családi házban, és van egy nagy szőlőskertünk. Hátra betelepítettek 16 cigánycsaládot, akik folyton lopkodják a karót meg a vasat, meg mindent, amit mozdítani tudnak. Fel lettek jelentve, de nem lett belőle semmi. Kukoricánk is volt, mind eltűnt, mert megették: félig ők, félig meg a vaddisznók. (nevetünk) Jó helyen laktok! (nevet) Igen, hát ilyen az Újgyőri környéke. Szóval a nővérem is járt a Szeretetszolgálatba, de ő nem sokáig, mert nem sok jót mesélt róla. Nekem meg azért is kell, hogy ellensúlyozzam. Hallom, amikor jönnek felfelé a Hidegsoron át az úton, átfutkosnak a gyerekek labdával, és csapatostul átvonulnak, és akkor hallom másoktól, hogy: „Te jó Ég! Ezekkel semmit nem lehet csinálni!” Akkor nálad ez egy kicsit dacolás a helyzettel. 68

Igen, a mi családunkban is történt olyan, hogy megvertek valakit, és én ez ellen tenni akarok valamit. Nagyon zavar az, hogy úgy beszélnek róluk, mint elítéltekről. Én a Jezsuba járok, és minden egyes nap hallom azt a mondatot, hogy: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” És annyira zavar, hogy mondják, és egész egyszerűen senkit nem érdekel, amit jelent. Itt az iskolában is vannak nagyon jó barátaim, főleg a fiúk között, akik nagyon jó emberek, mégis szűk látókörűek. A tizedikes fiúkkal vagyok igazán jóban, és velük tényleg nehéz lenne. Ennek ellenére nem lennének rossz őrsvezetők a Munkácsyban. Hát ha lennének olyanok, akik ezt vállalni tudnák, hogy lejönnének velem, és maguk is látnák. Mert szeretnek ők gyerekekkel foglalkozni. Lehetne ezt csinálni. Egyébként egyre több olyan ember jár már a mi évfolyamunkba is, akik nem cserkészek. Én úgy érzem, hogy mi nem vagyunk olyan megragadó személyiségek, mint amilyenek a régiek voltak velünk szemben. Ezt miért gondolod? Lehet, hogyha megkérdeznék egy ötödikest, azt mondaná rólad, hogy a Gabinál nincs is jobb példakép! (nevet) Hát, nem tudom, azt hiszem, hogy nekem nincs meg az a tekintélyem, mint ami az őrsvezetőmnek megvolt. Hát engem tavaly például néniztek az ötödikesek (nevet), de úgy, hogy „Gabi néni, gyere játszani!”, mert én nagyon szeretem a Tengut is, és akkor velük játszottam. De nem is annyira jó példaképnek tekintettek, hanem sokkal inkább egy barátnak. Nekem is volt egy ilyen tizenkettedikes, aki nagy hatással volt rám. Kicsoda? Úgy hívják, hogy Mirczik Bálint. Ő egy nagyon jó személyiség, nagyon szeretem. Mindig volt egy kedves szava is hozzánk cserkésztáborban, és sokat lehet vele beszélgetni, és azt hiszem, hogy ő egy igazi példakép.

69

8.3. Interjú Kirst Enikővel 1. Cserkészet Mióta foglalkozol cserkészettel? Hogyan kerültél kapcsolatba a cserkészettel? Meséld el az eddigi tevékenységeidet! Voltak kihagyások? Szeretted csinálni? 16 éves voltam, mikor cserkész lettem. Előtte is volt kapcsolatom a cserkészekkel, hiszen a bátyám cserkész. Mikor ő aktívan cserkészkedett, én még elég kicsi voltam, hiszem kilenc év köztünk a korkülönbség. Ekkor még nem vonzott a cserkészélet, azonban a lelki, értékrendi alapjába otthon belenevelkedtem. Mikor végül magam is csatlakoztam a jelenlegi csapatomhoz, akkor az egyik legjobb barátnőm, akkori osztálytársam hívására mentem. Hiányzott egy olyan társaság, ami értékrendileg közel áll hozzám és ugyanakkor aktívabb, belevalóbb, „bulizósabb” emberekből áll, mint addigi templomi, vagy iskolai hittanos közösségeim. És ezt hála Istennek, meg is találtam! Mikor beléptem, egy évig újoncként ismerkedtem a csapattal és a cserkészettel immár belülről. Egy barátnőmmel együtt kezdtük el, de sajnos ő idővel elmaradt. Innen látszik, hogy ez egy életforma, amit ha az ember nem kezd el kisebb korában cserkészként, vagy otthon nem ilyen elvek mentén nevelik, akkor sajnos nagyon kicsi az esély arra, hogy megmaradjon a közösségben. Az újonc évem végén cserkészfogadalmat tettem. Ezen a nyáron nem tudtam táborba menni. Visszatekintve látom, hogy az első tábori élmények jelentették (egy évvel később) az egyik legszorosabb kapcsot a mozgalom felé. A másik nagyon nagy megtartó erő a vezetés. Ekkor már a felelősségérzet is köti az embert. Segédőrsvezetőként rögtön a fogadalmam után elkezdtem dolgozni egy kiscserkész (1-3. osztályos) őrs mellett. Sajnos szembesülnöm kellett azzal, hogy bármennyire is rajongok a gyerekekért, vezetőként ezzel a korosztállyal nem sok mindent tudok kezdeni. Ez persze annak is betudható, hogy semmi pedagógiai és módszertani háttérrel nem rendelkeztem, tapasztalattal pedig még kevésbé. Ezért nagyon fontos és jó, hogy a cserkészetben igazán magas színvonalú vezetőképzés folyik. Vezetőtársaim, akik részt vettek vezetőképzésben, sőt sokuk kiképző, szépen lassan megtanított a legfontosabb dolgokra, majd magam is az évek során rengeteg tapasztalatot szereztem, így egyre könnyebb és könnyebb lett számomra a vezetői munka. Ja, igen, azt elfelejtettem írni, hogy azért nem tudtam „hivatalos”, szervezett őrsvezetőképzőbe menni, mert abban az időben még ez a képzés csak 18 éves kor alattiaknak volt meghirdetve. Ez érthető, hiszem a képzés és legfőképpen a tábor módszertana a 14-18 70

éves korosztálynak szól, sem előbb, sem később nem teljesen megfelelő. Azóta szerencsére ebben a kérdésben nagy előrelépés történt a Szövetségben, mert elindult más módszertannal, tábor nélkül a 18+-os őrsvezetőképzés is. És visszatérve a csapatunkhoz. A kiscserkész őrsöm következő évben már cserkész lett, ketté is váltak és én a kicsit nagyobbakkal (akkor már 5. osztályosok) vittem tovább a munkát. Őket vezettem még három évig. Az utolsó félévben (őrsvezetők ösztöndíjas utakról hazajöttek, a helyettesítők is az őrs mellett maradtak) és már hárman voltunk vezetők a 4 cserkészből álló őrs mellett. Kicsit feleslegesnek éreztem magam, az őrsgyűlés időpontjában órám is volt, így a vezetett őrsöm mellől kicsit elmaradtam. Majd az egyik kósza korosztályú (15-18) lányőrs mellett lettem vezető. Itt korosztályilag igazán megtaláltam a nekem való területet. Azóta is őket vezetem, nagy örömmel. Közben elvégeztem a segédtiszti vezetőképzőt, majd vezetői továbbképzésben a kósza korosztályra specializálódtam. Érdekes volt, mert pedagógiailag már az öt év vezetés és a vezetőtársaim sok-sok segítsége annyit adott, hogy ez a képzés ezen a területen nem sok újat nyújtott. Mégis nagy megerősítést, vezetői önbizalmat adott. Ez a képzés már rajparancsnoki feladatokra készít fel. Közben rajparancsnoka lettem a három kósza őrsből álló rajunknak. Az itt szükséges vezetéselmélet és az őrsvezetőkkel való kommunikációt azonban a segédtisztképzés alapozta meg. Persze még itt is van mit tanulnom, remélem azt majd évek tapasztalata alapján sikerül abszolválnom. Mindeközben nagyon fontos volt számomra a saját korosztályom őrse. Ez egy igazi összetartó baráti közösség, ami biztosítja a vezetőknek (persze nem minden tag vezető) a feltöltődést. Kik voltak a vezetőid? Csapatba lépésem óta Sipos Emőke Villő az őrsvezetőm. Nagyon megértő, támogató; mint vezető, kiválóan felkészült. Hivatását tekintve biológia, földrajz, kémia szakos tanár. Cserkészként több mint tíz évig képzett őrsvezetőket és segédtiszteket. Nagyon sokat jelentett számomra, hogy mindent őszintén el lehet neki mondani, tanácsait érdemes megfontolni. Bár személyiségünk nagyon különböző, mégis örülök, hogy ő az őrsvezetőm. Te magad is őrsvezető vagy? Ha igen, mennyi idősek a tagok? Jelenleg rajparancsnoka vagyok a kósza (15-19) rajnak, és őrsvezető-helyettese a raj egyik lány őrsének. Melyik csapathoz tartoztok? Mi a fenntartó intézmény? Milyen gyakorisággal vannak gyűlések?

71

432. Pázmány Péter Cserkészcsapat. Budapesten a VIII. kerületben a Horváth Mihály téren működünk, a fenntartónk a helyi plébánia. Őrsgyűlések hetente, csapatprogramok kéthetentehavonta vannak. Milyen rendezvényeket szerveztek? Nemzeti ünnepeken ünnepség, hadjáték. Kirándulások, éjszakai túra, barlangászat, sziklamászás. Csapatmisék, melyeken a gitáros kórusunk és zenekarunk szerepel. Raji-őrsi portyák, vezetői hétvégék, nyári tábor külön a kiscserkészeknek, illetve külön a nagyobbaknak, téli tábor. Lelkigyakorlatok, keresztút. Regös rendezvények, farsangi mulatság, tojásfestés, csapatkarácsony. Minden korosztálynak külön próba, meseerdő a kisebbeknek. Évnyitó és évzáró. Még sok más is, de egyelőre ezek jutottak eszembe. 2. Tanulmányok Hol végezted eddigi tanulmányaidat? Általános és középiskolai tanulmányaimat a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban végeztem. Jelenleg hova jársz? A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán általános orvos szakon negyedéves vagyok. Milyen végzettséged lesz? Van már állásajánlatod? Orvos. Diploma után rezidensfelvételivel lehet belépni a szakorvosképzésbe. Így konkrét állásajánlatom még nem is lehetne. A II. sz. Gyermekklinikán TDK-zom gyermeksebészetonkológia témakörben, remélem, hogy szakorvosjelöltként sikerül itt elhelyezkednem. Miért választottad ezt a pályát? Hároméves koromban fogalmazódott meg bennem először, hogy gyermeksebész szeretnék lenni. Azóta ez csak erősödik. A gyermekek szeretete és a segíteni akarás vezetett erre az útra, a sebészet és az invazív szakok iránti vonzalmam pedig szerintem nyughatatlan, temperamentumos természetemre vezethető vissza. Mostanában sokat gondolkoztam azon, hogy a sebészet mennyire egyeztethető össze a családanyai

hivatásommal.

Ha

nem

gyermeksebész,

akkor

gyermekonkológus,

intenzívterapeuta, aneszteziológus szeretnék lenni. Remélem ebben a kérdésben jó döntést fogok hozni. 3. Időbeosztás Mennyire tudsz időt szakítani a cserkészetre? Szabadidős tevékenységnek tartod?

72

Nem, életformának. Heti átlagban kb. 6-8 órát töltök cserkészettel kapcsolatos dolgokkal, de ez természetesen időszakosan nagyon változó. Milyen a heti beosztásod? Egyetem mellet és a cserkészeten kívül még magánénekelek és csellózom, ami a heti 1-1 órán kívül otthoni gyakorlást is igényel (sajnos, ez cselló esetében sokszor áldozatul esik a többi elfoglaltságomnak). Hittanra járok heti egyszer 2 órát 4. A hátrányos helyzetű gyerekekről Hogy jött az ötlet, hogy hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozz? Ki segít neked ebben? Róla mit kell tudni? A csapat működési területéből egyszerűen következett. Nem volt tudatos választás. Eleinte nehézséget okozott, nagy szomorúsággal töltött el némelyikük helyzete, de egyértelműen megfogalmazódott már bennem ezalatt a hat év alatt,hogy ettől én legalább annyit kapok, mint ők. Szerinted mit jelent az a kifejezés, hogy hátrányos helyzetű, ill. halmozottan hátrányos helyzetű? Másabbak ezek a gyerekek, mint a nem hátrányos helyzetűek? Alapvetően minden gyerek különbözik a másiktól, így őket sem lehet egy kalap alatt tárgyalni. A két fogalom pedig szerintem nagyon széles spektrumot ölel fel. Kezdve azoktól, akik sokan vannak testvérek és ezért pl. tankönyvtámogatásban részesülnek, de semmi komolyabb anyagi problémájuk nincs, egészen például addig az őrstagomig, aki félig cigány, édesanyja és édesapja is alkoholista. Anyukája elhagyta, lényegében utcanőként él. Édesapjával és annak a szintén alkoholista élettársával él a kislány, de ők a három közös gyerekük pesztrájának és házicselédnek tartják. Nemritkán megverik, megfenyegetik. Míg az előbb említetteket én nem hátrányos, inkább előnyös helyzetűnek tartom a többgyermekes család ajándéka miatt, addig az utóbb említett őrstagomra még a halmozottan hátrányos helyzet is enyhe kifejezés. Van valami pozitív vagy negatív tapasztalatod velük kapcsolatban? Is-is. Van, aki bármiféle törekvésünk ellenére a közvetlen környezete hatására „elveszik”, és van például az előbb említett lány, aki rengeteg hálával és szeretettel ajándékoz meg minket. Önmaga is rengeteget tesz a helyzete javulásáért, nagyon ambiciózus, magyar irodalom szakos tanár szeretne lenni. Van valamilyen korábban megfogalmazott elv, ami alapján foglalkoztok a gyerekekkel? Olvastad az Egységes ifjúságnevelési koncepciót az MCsSz honlapján? Ha igen, hogyan alkalmazod a hátrányos helyzetű gyerekek körében? Az előzetesen megfogalmazott elv, a 73

szeretet és a jóakarat. A Nevelési Koncepciót természetesen olvastam, sőt a csapatunkból többen is konferenciákon igyekeztünk megvitatni, finomítani még a kidolgozási fázisban. A hátrányos helyzetűek is pont ugyanúgy nevelhetők, mint a többi gyerek. Nem kell őket UFOnak tekinteni, számukra is a személyes törődés és a közösség megtartó ereje, az, ami a kiutat jelentheti. Sőt, megkockáztatom, hogy a jómódú gyerekek is küzdenek olyan problémákkal, amelyek legalább olyan veszélyesek, mint a fent említettek (drog, rossz társaság, érzelmi elhanyagoltság otthon , stb.). A hátrányos helyzetűeket is pont ugyanazokon a területen kell fejleszteni, természetesen mindig a saját szintjüknek megfelelő módon. Ez függ a koruktól, a szellemi és fizikai adottságaiktól, az alapvető lelki alkatuktól és az őt ért sebektől. Mindig feladatunk ezek ápolása. Egyetértesz azzal az állítással, hogy a cserkészpedagógia minden gyermek kapcsán ugyanolyan mértékben, sikeresen alkalmazható? (Nemtől, kortól, szociális, etnikai, fizikai helyzettől függetlenül.) Igen. Természetesen mindenkire egy kicsit rá kell szabni, de az alapelv nem változhat. 5. A program Mesélj ezekről a hátrányos helyzetű gyerekekről! Kikről van szó, milyen neműek, hány év körüliek, milyen területen hátrányosak (etnikum, fizikai, szociális helyzet). Abszolút vegyes. Fiúk és lányok is, a legfiatalabb 8 éves, a legidősebb 38. Vannak szociálisan hátrányos helyzetűek, mint Kriszti is, akiről az imént írtam. Ők vannak többségben. Természetesen a nehéz körülmények közt élők közül Kriszti az egyik „legnehezebb helyzetű”, vannak sokkal enyhébb esetek is. Fizikai fogyatékossággal élőnk egy fiú, aki ugyanakkor középsúlyos értelmi fogyatékos is, ő látássérült. Több értelmi fogyatékos, SNI, hiperaktív, endogén depressziós, autisztikus cserkészünk is van, illetve egy skizofrén fiú, aki rengeteg munkával tavaly diplomát szerzett a BME gépészmérnök-informatika szakán. Cigány gyerekek néha elkezdenek foglalkozásra járni, de kora kamaszkorukban a legtöbbjük minden erőfeszítésünk ellenére elveszik a szemünk elől. Kriszti, mint meséltem, megmaradt. Mikor kezdődött el az a program? Ki találta ki? Nálunk 1990-ben, csapatalakításkor. Nem találta ki senki, jöttek, és segíteni szerettünk volna. A valódi érdem azonban Bi-Pi-é, az integrált, társadalmi különbségektől mentes nevelés elvét ő találta ki a XX. század elején Angliában. Milyen körülményei voltak a megszervezésének? A plébánia közelében 1948 előtt a bencés gimnázium csapata működött, többek közt Placid atya is itt volt cserkészsegédtiszt. 1989-ben a Szövetség újjáalakításakor néhány egykori 74

csapattag újjá szerette volna alakítani a csapatot, amit a plébánia befogadott (a bencés gimnáziumot államosították, az épületét a Fazekas kapta meg bérbe, majd a „hírhedt” Rigó utcai nyelviskola). Jogilag sajnos nem sikerült a csapatot az egykori bencés csapat jogutódjaként újjáalakítani, mert egykori diákok egy másik csoportja azt már Budán megtette. Hol tartjátok a foglalkozásokat és milyen gyakorisággal? A plébánián kaptunk egy kb. 50 m2 –es összkomfortos lakást, ez a cserkészotthon. Ezt, hála a Jóistennek, kezdjük kinőni (kb. 70-en vagyunk), egyre többször kényszerülünk párhuzamosan 3 őrsgyűlést is tartani. A plébános atya, amikor csak szükséges (őrsi, vagy csapatprogram) rendelkezésünkre bocsátja a többi közösségi helységet is (kb. 120 m2 ). Egy éve pedig megkaptunk a téren egy elkerített, zárható játszóteret is. Mesélj el egy ilyen foglalkozást! Milyen játékokat szoktatok játszani? Van valami kedvencük? Írd le! Hát, az én rajom már nagyobbacska. De játszani szeretünk. Az egyik nagyon bevált játék egy Identity nevű önismereti társasjáték. De minden őrsgyűlés másként zajlik, gyakran szervezek külső programot (teázás a lányoknak, billiárd a fiúknak, közben beszélgetés; szoborpark látogatás, kiállítások). Gyakran osztok ki a rajtagoknak témákat, amikből ők készülnek fel és adják elő nekünk. Igyekszem a kedvük szerint kialakítani a tematikát, év elején közös ötletelést tartunk, és a mindenképp átadandó tudásanyag mellett ezeket is beépítem az éves munkatervbe. Sokszor együtt tartjuk az egész rajgyűlést, témától függően azonban vannak külön fiú és lány őrsgyűlések is. Tartjátok a kapcsolatot más őrsökkel? Ha igen, hogyan valósul ez meg? Mindenképp, hiszen a vezetettjeim többsége maga is vezető már. Sokszor mesélnek a saját vezetett őrsükről, van, hogy vezetői kérdéseket beszélünk meg őrsgyűlésen is. A csapatprogramokon részt veszünk, gyakran szervezőként. Meg vagy elégedve az eddig munkával? Úgy gondolom, még messze vagyunk a céltól, de jó úton haladunk, és ez a legfontosabb. Mit szeretnél elérni a hátrányos helyzetű gyerekekkel? Fejleszted is őket, vagy csak a játék a fontos? Mindenkiből a benne rejlő maximumot szeretném kihozni. Mindegyikükből a társadalom számára igazán hasznos, szilárd értékrenddel rendelkező, igyekvő, segítőkész és talpraesett egyént szeretnék nevelni. Nyilván ez nem összemérhető Kriszti esetében; Emma esetében, aki depressziós, de nagyon okos és szorgalmas; Viki esetében, aki gyönyörű, értelmes, talpraesett és jó szociális hátterű, bár elvált szülők gyermeke; Eszter esetében, aki 75

kiegyensúlyozott, OKTV-n matematikából és fizikából előkelő országos helyezést ért el, de ő értékrendileg még megerősítésre, terelgetésre szorul. A három utóbb említett lány a Fazekasba jár, ami az ország egyik legkomolyabb tanulmányi verseny és felvételi eredményekkel büszkélkedő, bár közösségileg és gyakorta értékrendileg nem a legjobb példát adó intézménye, míg Kriszti egy VIII. kerületi, nem túl jóhírű szakközépiskolájába jár, de minden erejét megfeszítve készül az egyetemi felvételire. Minden játéknak, programnak nevelési célja van. Közösségépítés, a szociális érzék fejlesztése,

környezettudatosságra

nevelés,

tudásátadás,

ismeretterjesztés,

hétköznapi

praktikus dolgok megismerése (banki ügyintézés, ösztöndíjpályázatok megismerése, stb.)… Szoktad kirándulni vinni őket? Ha nem, tervezel ilyesmit? Hova vinnéd őket? Szoktam, persze. A legközelebbi a nyári tábor után, szeptemberben egy hétvégés kirándulás sziklamászással, illetve egy barlangtúra. Természetesen a csapatkirándulásokon is részt veszünk. A jelenlegi létszám elégséges, vagy ki szeretnéd bővíteni? Szerinted hány fő a maximum, akikkel még hatékonyan lehet foglalkozni? Mind a raj, mind az őrs bővítésre szorul. Jelenleg vezetőkkel együtt 13-en vagyunk, jövőre még egy őrs „felnő” ebbe a korosztályba, úgy 18-ra nő a létszám. Szeretném, ha kb. 25-en lennénk, de sajnos ebben a korosztályban nagyon nehéz már toborozni a korosztályi sajátosságok miatt. Legfontosabb cél a jelenlegi tagok megtartása és számukra élménydús és értékes programok nyújtása. Milyen nehézségek adódtak a foglalkozások megszervezésében? Időhiány. Mind a tagok, mind mi vezetők rengeteg dologgal foglalkozunk, ami gyakran időben ütközik a foglalkozás időpontjával. Látsz-e lehetőséget a program kibővítésére, illetve további kapcsolatok megkötésére? Program bővítését a témában mind nagyobb tudás és tapasztalat szerzése útján, illetve toborzással tervezem. Az anyagi háttér megteremtésében remélhetőleg nagy segítséget tud majd nyújtani a hamarosan megalakuló egyesületünk. Ismersz-e olyan cserkészvezetőket, akik szintén hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoznak? Ha igen, az ő munkájukról mit hallottál? Miskolcon többekről, de a konkrét tevékenységükről sajnos keveset tudok, illetve egy csapatról a VIII. kerületben, nem messze tőlünk. Velük gyakran szervezünk közös programokat, szoros a közeli csapatok kapcsolata. Szeretnél más típusba tartozó hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozni? Ha igen, miért? 76

Egyelőre elég széles a spektrum. Írd le, melyek voltak a legkedvesebb élményeid ezekről a foglalkozásokról! Bármi, amikor láttam az örömöt a szemükben. Illetve egy nagyon meghatározó élményem van egy csapattáborból. Pít, a már említett 38 éves középsúlyos értelmi fogyatékos, látássérült, de mindehhez jól megtermett cserkészfiúnkat egy tíz éves kisfiú vezette végig az úton kiránduláskor, és végig mondta neki, hogy hol, mire kell vigyáznia útközben.

77

8.4. Interjú Mirczik Bálinttal Bevezetésképp muszáj elmondanom, hogy bizonyos dolgokról már konkrétan múlt időben beszélhetünk. Maja mondta, hogy miért keresel, hogy mi foglalkozunk cigányokkal. Jelenleg ez sajnos nem igaz, kábé egy éve, fél éve már az a helyzet, hogy egy cigány gyerek sincs nálunk. De csapjunk a lovak közé. Jelenleg hol tanulsz? Eddigi tanulmányaidat hol végezted? Történelem-magyar szakra járok az Eötvös Lóránt Tudományi Egyetemen, negyedéves vagyok, 2006 óta. Én már a BA képzésre járok, és tavaly óta van róla oklevelem. Mindent igazából papírforma szerint csináltam, persze ez nem nagy dicsőség, de semmi csúszásom sincsen, és így még egy évem van hátra. 2006-ig én is a Jezsuitába jártam, és 2004-ben csatlakoztam a cserkészcsapathoz, előtte két évig „próbaidőn” voltam. Akkoriban nem tudtam mindennel azonosulni. Ma is probléma még, bár már megértettem, az öltözködés, a szabályzat meg ilyesmi. Nem akartál mindezeknek megfelelni? Egy kívülállónak tényleg nevetséges, de akkoriban nekem az volt vele a legnagyobb problémám, hogy nem értettem, hogy mi haszna van. Én egy elég funkcionális gondolkodású ember vagyok, és nem szeretem a szerzetesi ruházatot, sőt, még a cserkészruhát sem. De végülis nem a kinézetükkel nem értettem egyet, hanem képtelen voltam megérteni, hogy ez mire jó? Mire való? Miért fontos? Azóta már változott a helyzet, van róla egy mély és alapos álláspontom, amelynek kifejtése sok időt elvenne, de röviden annyi, hogy röviden az egyenruháknak az a lényege, hogy beszélő nyelv, a csapaton belül értelmet kapó jelképekkel. Ha mi együtt vagyunk, értjük ezeket a jeleket. Mondjuk most sem hordom az utcán a cserkészruhát, jó, az egyetemi pulóver pont kivétel. De a lényegében azért fontos, mert ez egy kifejezési forma a közösségünk felé. Egyébként 2004 óta vagyok cserkész, és 2010 óta vagyok cserkészsegédtiszt. Budapesten tevékenykedsz. Mesélj róla. Az egyetem mellett többen is cserkészkednek. Ahol én vagyok, az a 327-es számú Loyola Ignác Jezsuita Kollégium csapata, a VIII. kerületben. Ez a kerület két részre különül el: a belvárosi meg Józsefváros, tehát ez egy hosszú kerület, nagyon problémásnak ismerik. Nálatok milyen formában van jelen a hátrányos helyzetű gyerekek kérdése? Szegények vagyunk, ezt mindenféleképp az első. Jó, nem is maga a csapat, bár mi is, de a gyerekek között sokan nagyon nehéz körülmények között élnek. Azt hiszem, több az elvált szülők gyermeke, mint a teljes családban élő. Ennek sok negatív vonzata van, például a 78

táboroztatás kérdése. Ha mondjuk tízezer forintból szervezzük a tábort, akkor az már nagy probléma. Szerencse, hogy a csapatnak van valamennyi pénze, és ezt tudjuk kompenzálni, így a szegénység, mint fő probléma, mindig megoldódik valahogy. De a hátrányos helyzetű gyerekek között ugye sok esetben van az, hogy a szülők elváltak. Van egy nagycsalád is, de ők a legjobbak. Erősen keresztények. Ők vannak vagy hatan, mind a hatan cserkészek, és ez príma. Ők éppen nem hátrányos helyzetűek. Foglalkoztunk két évig egy cigány család két tagjával, de róluk aztán tényleg rengeteget lehetne beszélni. Ők a nyolcadik kerület túlsó végén laknak a gettóban. Egy egyszobás, iszonyú ötödik emeleti kis lakásban laknak. Voltál látogatáson? Értük kell mindig menni. Náluk nem úgy, mint a többieknél, konkrétan én jártam el mindig értük egy éven keresztül. A kisfiú 10-12 évesen járt hozzánk, a nővére 14-16 évesen. A hátrányos helyzet fogalmát teljesen kimerítik. Az anyjukat, amíg odajártam, egyszer sem láttam. Nem tudom, hogy összeházasodott-e egyáltalán az apjukkal, de nem élt velük. A kisfiúnak szinte sosem volt mit ennie. Felmentünk, és nem volt konyha, az egész egyetlen helyiségből állt. Vécé sem volt, egy közös volt a folyosón, az ott lakókra, ami tíz családot jelent. Tehát olyan helyen laktak, ahol semmi nincsen, csak van egy kis zug, ahol a kisfiú elvan egész nap. Egy emeletes ágy egyébként. És nem volt semmijük. Emlékszem, volt olyan, hogy felmentem hozzájuk, és egy fél uborka volt a hűtőben. De hát a hűtő is… Nem volt bedugva, mindig üresen állt. Szörnyű. És akkor volt olyan, hogy az apa szerzett valami takarító munkát, és néha kicsit több pénzük volt, gondolom egy húszezer forinttal több, és hát nem érdekes, tényleg elmentek a Mc’Donaldsba, és hát hogyha ki akarod találni, hogy milyenek, hát akkor ők olyanok, a legdurvábbak. Nagyon kemény helyzet volt. És amikor volt kirándulás, és mindenki hoz magával ennivalót, akkor igen kellemetlen helyzetek voltak. Nekik sosem volt semmijük. És akkor nektek kellett ennivalót vinni számukra? Persze, nekünk, meg hát a lányoknak. Persze nekem sincs sosem, de az más. (nevetünk) Na, szóval tényleg borzasztó volt. Teljesen le voltak épülve szellemileg, intellektuálisan, és ki kell mondani, hogy nem tudtuk megtartani őket, pedig igyekeztünk. Sokan is voltunk rájuk. Rengeteget tettél értük. Kijártál hozzájuk… Teljesen világosan látszik, hogy mi lesz belőlük. Van egy bátyjuk, aki már ugye intézetben él, és biztos, hogy ők is ott fogják végezni, de hát egyébként sem normális, ahogy most élnek. Most azt képzeld el, hogy nem ismer olyan szót, hogy hegy. Nem tudja, mi az a hegy. A lány

79

meg gyakran eltűnt napokra is, és a rendőrséggel kellett kerestetni. Én nem láttam őket már egy éve. Ha a fiú nem is, de a lány azóta már biztos, hogy javítóban van. Ez akkor a helyzet a cigánygyerekekkel. És az egyéb hátrányos helyzetű gyerekek? Volt még, vagyis van. Nagyon aranyosak. Két kislány. Hogy is szokták szépen mondani? Hát ők szellemi fogyatékosak. Vagy szellemileg hátrányos helyzetűek. Nem, nem. Sajátos nevelési igényű gyerekek, hogyha már tényleg nagyon súlyos, pl. diszlexia vagy autizmus. Szóval orvosilag megállapítottan fogyatékkal élők. Nem tudom, hát én nem vagyok benne biztos, hogy mi bajuk van. Két ilyen kislány van nálunk, vagyis három, mind a hárman cserkészek. Az egyikőjük, Niki, nagyon-nagyon jó gyerek. És neki van a húga, aki valamilyen betegsége van, nem beszél, azt hiszem, autista. Nem tud beszélni? De tud, csak hozzánk nem beszél. Ők ketten szoktak egymással beszélni, csak a külvilággal nem kommunikál. Nem nyílik meg felétek? Nem, én még egyszer sem hallottam beszélni. Hány éves? Tizenhat. De ő nem is kommunikál. Ha van valami baja, akkor sem. De nagyon aranyos, a többiek is nagyon szeretik, és nincs probléma, az őrsében is elfogadják, szeretik. Ha kirándulás van, akkor így jön, néha megbotlik, de egyébként vidám, elvan. Szóval ő egy abszolút jó színfolt a csapat életében. Ő nem is normális iskolába jár, hanem valamilyen speciális intézetbe. A két fogalom azért eltér. A hátrányos helyzet szociális vonatkozású. A sajátos nevelési igényű gyerekek pedig valamilyen fogyatékossággal jár, az egyfajta betegség, vagy a normától való eltérés. Azonban vannak-e olyan gyerekek nálatok, akiken azt vettétek észre, hogy kifejezetten tehetségesek valamiben, vagy nagyon nyitottak, nagyon jól alkalmazkodnak, csak mondjuk nem engedhetik meg maguknak a szüleik, hogy olyan iskolába járjanak, ahol kibontakozhatnak? A cigány kisfiú egyébként egy szociálisan érzékeny ember, Pont amiatt van visszafejlődve, mert neki sem szabad beszélnie, mert megverik. Hallottam eleget erről. Szegénnyel elsétáltunk a Gellért-hegy előtt, és mondtuk, hogy ez a neve, és ő nem értette, nem tudta, mi az, hogy hegy. Nincs semmilyen tapasztalata, mivel életében nem járt még az utcán túl. Sok olyan gyereket látni, aki még életében nem járt külföldön. De ez a kisfiú semelyik más városba, de semelyik más városrészben nem járt korábban, egyedül annyit tudott, hogy van a 80

Népliget, de azt is csak amiatt tudta, mert elvitték az iskolából. Őrület, hogy érted, nem tudhatja, hogy mi az a hegy, mert nem látott még hegyet. Mi ezt fel sem foghatjuk, de neki ez az élet. És emiatt mindent másképp kell neki elmagyarázni, mert alapvető szavakat sem ismer, mint mondjuk gyűrődni, helyette azt kell mondani, hogy ez egy nagyobb föld, hát tényleg őrület! És ő mindemellett viszont egy abszolút nyitott, érzékeny, és nagyon-nagyon kíváncsi, alapvetően semmilyen szellemi hátránnyal nem rendelkező, nagyon okos kisfiú, nulla ingerrel. Nem kap ingereket! És ha nem kap, akkor nem tud hova fejlődni, tényleg. Melyik iskolába jár, vagy nem jár…? Hát, néha jár, de nem tudom, hogy milyen iskola lehet az. A kisegítőhöz kell orvosi vélemény. Ők szellemi fogyatékosoknak vannak regisztrálva, nem tudom, hogy mondják ezt. Enyhén. De ez nyilvánvaló, Miskolcon is így van, hogy a cigányokat enyhén fogyatékosoknak nyilvánítják, és ennek megfelelő iskolába járnak. Édesanyám is egy ilyen helyen tanít itt Miskolcon. A kisfiú családja is ebbe a kategóriába tartozik. Azt mondtad az interjú elején, hogy róla már csak múlt időben beszélhettek. Igen, sajnos. Nem tudtunk mit kezdeni ezzel, elveszítettük, pedig mindent megtettünk. Nagyon nehéz volt vele, mert nem tudott egy feladat mellett kitartani. Nagyon érdeklődött, de csak egy rövid ideig, aztán már másra figyelt. Emiatt nem tudott részt venni a közösségi életben, ez a helyzet. Neki kellett egy külön ember, aki csak vele foglalkozott, és emiatt meggyűlt vele a bajuk az őrsvezetőknek. Meg kell, hogy mondjam, szépen, idealisztikusan hangzik ez, hogy mi foglalkozunk egy ilyen fiúval, de egyszerűen nem működött, nem ment. Neki szakemberre lenne szüksége. Nem az, hogy nem lehet, csak akkor végig vele kell foglalkozni. Egyszerűen nem tudtuk összehozni a foglalkozást és őt. Be kellett kötni egy fadarabot, vagy be kellett rajzolni egy ikszet, de nincs ehhez türelme. Ez amiatt lehet, mert alapvető dolgokat nem ért, nincs meg a háttértudása, és emiatt sem türelme, sem kitartása sincs, de nemcsak ebből fakadóan, hanem hogy, mivel érzi, hogy nem tudja megcsinálni, ezért elmenekül előle. Szóval végül is semmi ne ment konkrétan. De a többiekkel lehet foglalkozni, ugye? Hogyne, hogyne. Hányan vagytok az őrsökben, vagy a csapatban összesen? Kilenc őrs van, én is vezetem az egyiket, és összesen húszan vagyunk. És neked hány gyerek…?

81

(nevet) Három, de nekem nem gyerekek, hanem korombeli felnőttek vannak az őrsben, és ők is már a nyáron teszik le az őrsvezetői vizsgát Budapesten, úgyhogy ez igazából már csak amolyan személyi otthon számunkra az őrs. Egyébként ketten a szaktársaim, a harmadik fiú is az ELTE-re jár. Úgyhogy én most igazából gyerekekkel nem foglalkozom. Korábban foglalkoztál. Persze, foglalkoztam, meg most is foglalkozom, csak éppen őrsöm nincs, vagy csak ilyen. Igazából a csapat vezetésében veszem ki a részem. Meg újabban itthon, az itthoni csapattal többet foglalkozom, mint a pestivel. Az 1222. Pray György Cserkészcsapattal. Akkor hazajársz hétvégente. Sokszor, de nem mindig. De a programokra hazajövök, meg hát ugye majd nyáron is. De ne csak ezekről beszéljünk, hanem a hátrányos helyzetűekről is még. Szóval visszatérve: ez a Dávid teljesen buta, egyáltalán nincs térképzete, semmit nem tud elképzelni. Nem ismeri meg a lámpát sem. Nem tud se számolni, se olvasni. Amit ti tanítottatok neki, az nem maradt meg benne? Nem, nem lehet a semmiből építkezni. Gondolom, egy bizonyos kor felett már behozhatatlan hátrányai vannak. Hát igen, bár neki talán még be lehetne hozni valamennyire, ha foglalkoznának vele, de egyáltalán nem. Úgy képzeld el, hogy minden napja ugyanazzal telik. Ül a szobában a sarokban, néha az apja odaengedi a számítógéphez. Mert számítógépük persze van! Igen, persze… Iskolába sem nagyon járnak, mondom. Viszont nagyon érdekes, ahogy csodálják a világot. Amikor elvittük őket nyári táborba, akkor is folyton mindenre rácsodálkoztak. „Fú, milyen szép!” Mindenre ezt mondták. „Milyen szép!” Nekik minden olyan szép, rendkívüli módon, nagyon szép. Egyébként nagyon aranyosak voltak, és megrendítő ezt látni, mert be kell látnunk, hogy nem tudunk rajtuk igazán segíteni. Nekik sem tesz jót, ha csak kudarc éri őket, mert nem illeszkednek be, másrészről viszont hátráltatják is a többi gyerek munkáját. A többieknél tapasztaltátok a fejlődést? Persze. Vannak olyan családok, ahol nem él velük az apa, vagy meg is halt, és ezeknél a gyerekeknél a cserkészet, vagy más hasonló tevékenység – mondjuk a bogár – nemcsak, hogy pótol, hanem annyira sokat jelent számukra, hogy ebben teljesednek ki, és belőlük lesznek a legjobb vezetők. Tehát adott esetben a cserkészet a fejlődés táptalaját jelenti. Sok mindent csinálunk együtt. Együtt zenélünk, hangszereken tanulunk, én tanítok is népi furulyázni, meg 82

mellette gitározom. Ebből azt akartam kihozni, hogy azok számára, akiknek a családi háttér nem egy bázis, ahol megtalálják a közösséget, azok sokkal inkább belevetik magukat az olyan tevékenységekbe, mint például a cserkészet, és igazi közösségépítő emberekké válnak. Ennek az is lehet az oka, hogy a családjuk helyett ti jelentitek számukra az igazi példát? Talán igen. Vagyis igen, nagyon meghatározó lehet egy jó vezető, de csak, mint háttérirányító. Akkor játszik a legnagyobb szerepet, amikor berobban egy-egy új ember, és felpezsdíti a csapat életét. Velünk is ez történt például. Az egyetemről idecsábítottam három embert. Vagyis egy büdös szót sem mondtam nekik, hanem figyeltek, nézték, mit csinálok, és maguktól követni kezdtek. Felfigyeltek rám, kifigyelték, hogy cserkész pólóban vagyok, kihallgatták, amit mondok, és találkoztunk máshol is. Egyszer csak összebarátkoztunk, és maguktól jöttek velem, és hogy ne magamat hozzam fel példaként, ezek a srácok nagyon vonzzák a többieket. Hihetetlenül karakteresek. Az egyik latin-görög szakos, a másik latinmagyar, a harmadik pedig magyar-esztétika. Három ilyen karakter berobbant a csapatba, és mindenki odavan értük, szóval ez vonzó tényező. És hát az itthoni tapasztalatom is. Maja egy rendkívül karakteres ember, tényleg vonzó személyiség, és ez impulzusszerű érdeklődést vált ki sokakból. Például eljönnek cserkésztáborba, és ott lelkesednek, de ahhoz, hogy a cserkészetet életformaszerűen végezzék, ez nem elég. Ahhoz egy belső utat kell végigjárni. Ez egy nagyon hosszú út. Nagy kincs a cserkészet, sok gazdagságot rejt, de ennek ki kell alakulnia belül.

83

8.5. Interjú Molnár Szabolccsal, Nagy Tiborral (Csita), Hadházy Péterrel és Horog Mátéval Az interjú bevezetésében röviden ismertettem a szakdolgozatom témáját, majd rátértem a kérdésekre. Arra lennék kíváncsi, hogy foglalkoztok-e valamilyen szinten hátrányos helyzetű gyerekekkel? Ez direkt módon is működik? Azt tudom, hogy volt most ez a pályázat, aminek még nem tudjuk az eredményét, arról később beszéljünk. Vagy más módon, mondjuk diakónia, vagy bárhogy, mondjuk a lakhely, a gyerekek miatt, ahol ti őrsvezetők vagytok. (Péter) Hajdúhadházon vannak ilyen törekvések. Ott két cserkészcsapat van. Mindkét csapatban jelen van a kérdés. Cigányok, hátrányos helyzetű gyerekek vagy épp mindkettő. A programunk viszont nem konkrétan erről szól, tehát nem felzárkóztatni akarjuk őket, azonban mindenkivel egyénre szabottan foglalkozunk. Mit értesz azalatt, hogy hátrányos helyzetű? Szociálisan? Igen-igen. Hajdúhadházon eleve elsősorban szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek vannak. Ketten foglalkozunk egyébként gyerekekkel. Én ugye nem sokat vagyok Hajdúhadházon, de van egy lány, aki kisebb gyerekekkel foglalkozik, alsó tagozat, 2-3-4-5. osztályosokkal, őt Pótor Mirjamnak hívják. Illetve van még egy leányzó, aki szociális munkásként is dolgozik már. Olyan kérdésekkel is foglalkozom, mint jelent-e bármiféle különbséget hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozni. Nyitottabbak-e, vagy épp zárkózottabbak. Ezt ketté kell venni. Tehát vannak a cigánygyerekek, őket is hátrányos helyzetűeknek mondanám. Meg vannak a nem cigány gyerekek. Zárkózottabbak annyiban, hogy nem tudnak a legtöbb rendezvényen megjelenni, mert nem tudják őket támogatni. Akár még egy-egy túrára sem jönnek el. Viszont más esetben meg egy őrsi foglalkozáson meg éppen nyitottabbak. Itt van egy kis szabadságuk. Egy gyereket sehova sem engednek el, még otthon a kertben sem játszhat, de amikor itt van az őrsi foglalkozáson, akkor játszik és kinyílik. Sokat jelent neki, hogy itt rendesen beszélnek és foglalkoznak vele, nem az van, mint otthon, ahol a szülő ordibál vele. Nem tudod, mi az oka? Tisztában vagytok a gyerekek családi hátterével? Muszáj. Őrsvezetőként másként itt nem lehet dolgozni. Az otthoni környezet gyakran jelent akadályt a munkánk során. Volt is egy testvérpár, pont emiatt már egyikőjük sem cserkész. Először a fiú hullott ki, pont emiatt, lázadni próbált, de végül nem sikerült, nagyon fogták otthon. A lány meg már tizenhét évesen szült. Az a tapasztalatom, hogy egy hátrányos 84

helyzetű családban nem feltétlenül a pénzzel, hanem leginkább a szülőkkel van a probléma. A gyerekek nem sokat tehetnek róla, a szülők határozzák meg a gyerekek életét is. Például ami volt ezzel a testvérpárral: egyértelműen a szüleik miatt történtek ezek a dolgok velük, a szüleik gondja csattant a hátukon. Édesanyám tanár a református iskolában. Éppen ebédeltetés volt ma, és az egyik gyereknek nem volt kirakva a tízóraija. Kérdezték tőle, miért nincs, erre elkezdett zokogni. Hamar kiderült, hogy családi probléma akadt reggel, úgyhogy tízóraira egy pofont kapott elvitelre. Eredetileg az édesanyja kapta, aztán a kislány is megkapta… Szóval vannak ilyenek. Szerinted a cserkészetben mit találhatnak meg a gyerekek, amit otthon nem? Egyértelműen egy példaképet, hiszen az őrsvezető egy idősebb testvér. Erre ki is szerettem volna térni. Az őrsvezető oda tudja-e csalogatni a gyerekeket úgy, hogy ott is maradjanak? Mondtad ugye, hogy egy-két gyerek lemorzsolódott, viszont akadt olyan gyerek, aki ki tudott törni abból a környezetből, ahol élt, méghozzá azért, mert a vezetője ösztönözte? Igen. Volt egy gyerek, akinek szintén családi problémái voltak, és nagyon keményen megküzdött mindenért, s most már ő is cserkészvezető. Meg egyéb devianciák is voltak. Nem cigány a srác, de otthon sem nagyon foglalkoztak vele, rossz társaságba is keveredett, azonban inkább a cserkészethez húzott, mint azokhoz, akik lehúzták őt. Budapesten vannak igazából a legszélsőségesebb példák. A 8. kerületből hallottam ezt a történetet, hogy egy kislány olyan környezetben élt, ahol mindennapos volt, ha egy tizenévesből prostituált lett, s ő is nyomás alatt állt, de végül mégis sikerült elérni, hogy őrsvezető legyen, és egy az egyben szakítson ezzel a világgal. Addig jártak utána az ismeretségeken keresztül, amíg nem tudott elköltözni onnan, ahol volt. Tehát akár ilyen irányban is előre tudja mozdítani a cserkészet egy gyerek életét. Kirst Enikővel beszéltél? Igen, vele is. Ő egyébként alapvetően csak a pozitív példákat emelte ki, bár mondta, hogy vannak olyan gyerekek, akiken nem lehet segíteni, mert bennük nincs meg az ambíció. De ha már akad egy-kettő, akin mégis lehet, akkor már megéri. Meg ahogy mondtad, a cserkészet egy alternatíva a számukra, valami, amit nem látnak otthon. Igen, és ez probléma, hogy megtetszik nekik a dolog, de hosszabb távon nem tudnak cserkészek maradni. Ugródeszkának nagyon jó. Láttam olyat, hogy visszalépés történt, láttam olyat, hogy továbbvitték.

85

Az otthoni környezettel nem mindig összeegyeztethetőek a cserkésztörvények, például a lopás kérdése. (Szabolcs) A 11-es cserkésztörvény szerint a cserkész nem lop, csak szerez. (általános nevetés) Gondolom nem erre gondoltál. Nem, nem erre. A 10-es: a cserkész testben és lélekben tiszta. Nem mindenhol biztosított a gyerekek számára a higiénia. Szóval hiába tanítjátok a tisztaságra őket, és ezt a mindennapokban is kellene alkalmazni, csak ők ezt nem tudják. Szerintem ez szorosan összefügg azzal, amit Peti mondott, vagyis borzasztóan meghatározza egy gyermek életét az, hogy milyen a családi háttere. Azonos nevelés mellett különböző családi háttérből érkező gyerekek teljesen más életet fognak élni. Azért, mert másképp látják azt a tanítást, amit próbálunk a cserkészettel adni, és itt erkölcsi tanításra gondolok. A Ne lopj parancsolat a Bibliából az mást mond annak, aki egy olyan családból származik, ahol mindig meg kellett dolgozni a betevő falatért, ahol a pénznek, a vagyonnak értéke van, és megint mást jelent egy olyan családból jövőnek, mint például, aki itt volt Lali, aki állandóan szövegelt és folyton le kellett állítani. Azt sem tudják, hová tegyék a pénzt, hány bankszámlát nyissanak, mert annyi pénzük van. Lalinak nem érték a pénz, s ezért számára a lopás nem bűn, hiszen annyi van belőle, mint a pelyva. Nem érzi a súlyát a pénznek. Pontosan, ez egy dolog, amit minden nap használok. (A többieknek:) A bemutatkozásnál ezt mondta magáról: Lali vagyok és szeretem a pénzt. Ó igen, és tízéves a gyerek. Durva. De itt van ez a másik kérdés, a higiénia. Mert törekedni lehet rá, csak nem mindenütt biztosított. Én ezt Hajdúböszörményben éltem át, mikor legációban voltam, és a lelkésszel végigmentünk a cigánysoron. Ezt azóta sem tudom igazából földolgozni. Kontrasztos volt, hogy ő egy hatmilliós Renault Megane-nal vitt el, és ültünk a bőr székben. „Akkor most megmutatom neked a valóságot.” Egy gyönyörű szép istentisztelet után elmentünk a cigánysorra. Tavasz volt, tehát nem volt azért nagyon meleg, de ez senkit, főleg a gyerekeket nem akadályozta meg abban, hogy pucéran rohangáljanak az utcán, vagyis nem az utcán, hanem az udvaron. Voltak házak, amik benyúltak az udvarra, tehát nem párhuzamosan épültek az utcák, hanem volt, ahol merőlegesen, és oldalt nyíltak a kis ajtók. Minden egyes ajtó egy lakás volt. És abban a házban, ahol normális esetben lakik egy család, ott volt hét ajtó, hét család, és mindegyik ajtó helyett egy függöny volt. Az udvaron tyúkok szaladgáltak, és a gyerek meg 86

odacsinált az udvarra, aztán ment tovább. Tehát mérhetetlenül alacsony szinten áll az életszínvonaluk. Állandó jövedelmük sincs persze, Számukra a higiénia teljesen mást jelent, mint nekünk. Van közöttük cserkész, és ő higiénikusnak tartja azt, hogyha hetente kétszer fürdik. S gond van belőle, ha én azt mondom neki a táborban, hogy érdemes reggel meg este megmosdani, a hajunkat és a körmünket tisztán tartani. Ugyanakkor vannak olyan gyerekek, akik ha nem tudnak egy nap tizennyolcszor kezet mosni, akkor úgy érzik, hogy a világ legrosszabb helyén vannak. És akkor ebben a káoszban kellene rendet teremteni, és azt mondani, hogy ez az optimális. Ilyenkor vettem észre, hogy vannak olyan esetek, amikor csődöt mondanak az általános nevelési elvek, hiszen van, hogy az ember beszélgetés közben elejt egy vicces mondatot, amivel mégis tanítja őket, de itt muszáj direkt módon föllépni, néha erőszakos módon. Amikor a gyerek nem fürdik, akkor alá kell nyomni a víznek. És lehet, hogy a gyerek abban a pillanatban azt hiszi, hogy ez a legrosszabb dolog, amit tehetnek vele, hiszen akarata ellen cselekszik, mégis a vezetővel való konfliktus közelebb hozza őt a társaihoz, akik pedig őszintén meg fogják neki mondani, hogy büdös. S mivel közelebb került hozzájuk, nekik már el fogja hinni, hogy büdösnek lenni rossz. Viszont közben eltávolodott a vezetőjétől, és ez nem baj? Nem, mert onnantól kezdve, hogy a társaihoz közelebb került és asszimilálódott a közösségükbe, már kapni fog dicséretet is. S mikor érzi, hogy beilleszkedett, jól érzi magát a társai között, a vezetője pedig jutalmazza, már törekedni fog a csapat szabályaira. Azt gondolom, hogy ez elég direkt és diktatórikus módszer, de szélsőséges esetekben szerintem ez az egyetlen járható út. (Csita) Ilyenek gyakran vannak egyébként. Amikor táborban voltunk, akkor is volt egy ilyen gyerek. Mondtuk neki, hogy öltözzön fel normálisan, mosakodjon meg, mert ez elfogadhatatlan, mégsem csinált semmit. Aztán sokkal később jön oda hozzám, hogy nézd meg, tiszta vagyok, de én erre csak azt mondtam neki: most miért jössz ide? Akkor kellett volna, amikor rád szóltunk. 1996-ban pedig egy vegyes táborban voltunk, és a kamaszgyerekeknél tapasztaltam, hogy milyen nonszensz, amikor van egy márkás spray, befújom magam, illatozom, elmegyek két méterre, és akkor húzom magam után az alsó illatot. Szabolccsal is beszéltünk erről, hogy a gyerek egyfolytában figyel. Nézi, hogy a vezetője mit csinál. (Szabolcs) Igen, szóval azt kell tudni, mi a mi saját táborainkban nincsenek igazán szélsőséges helyzetek. Nagyjából azonos társadalmi rétegből kerülnek ki a gyerekek, de a legnehezebb mégis az, hogy az apró különbségeket valahogy összeboronálni. Például 87

bizonyos családok esetében teljesen megszokott az, és itt volt Bence, hogy most lesz a 17. születésnapja, és ennek örömére aznap este úgy be fog rúgni, mint a ló. Míg más családoknál még sokkal idősebben is azon gondolkodnak, hogy igyanak-e. Nem gondolom, hogy mindig van megfelelő mód, nem mindig az arany középút a megoldás, igyunk is meg nem is, cigizzünk is meg nem is, hanem az ember ésszel fel tudja mérni, hogy adott helyzetben mire van szüksége, és ez az, ami igazán nehéz a táborokban. (Máté) Csak hogy én is hozzászóljak… (általános nevetés) Igazából pont jó témára lyukadtunk ki, ugye a családgondozás is ilyen személyre szóló, így a gyerekeknél is. Egyéni esetek vannak, így sosem lehet általánosítani. Jó, van a cigányoknak is egy mentalitása, a magyar embereknek úgyszintén, és bárki lehet ugyanúgy előítéletes, lenéző. Nálunk ugyan nincsenek ilyen szélsőséges esetek, ugyanakkor kicsikkel foglalkozunk, és hajlamosak vagyunk ezeket az apró eltéréseket elfelejteni, amelyek a táborban bizony előjönnek. A tíz nap alatt, amíg ott vagyunk, egyre fáradunk, és igen, egymáshoz kell szokni. S mivel a gyerekek a nagyokra figyelnek, ezért úgy kell viselkednünk, ráadásul tudnunk kell, ennek mi a baja, annak mi a baja. A személyi felelősségünk ebből a szempontból is igen fontos. Az alapítónk is azt mondta, hogy egyszerre csak olyan 16 gyerekkel tud foglalkozni, és egy őrs az olyan nyolc fő. Tehát nekünk olyan nyolc fő, amit még át lehet látni. Ezért vagyok megdöbbenve olyan képtelenségen, mint a magyar családgondozókban, amik olyan 2-300 családdal foglalkoznak. Egyébként a törvények rájuk vonatkozóan már nagyon megváltoztak. Már akkor is megvonható tőlük a támogatás, ha a gyerek 50-nél többször igazolatlanul van távol. Korábban 280 óra volt, de nem járult vele semmilyen megvonás. Huh, akkor a miskolci Eötvösben gondok lesznek… (nevetés) Ugye eddig évismétlés volt a túl sok hiányzás után. Most már 50 hiányzás után rögtön védelembe vétel, anyuka stb. esetfelmérés, illetve megvonják a családi támogatást. (Szabolcs) Meg itt volt Bálint, aki arra volt büszke éveken keresztül, hogy egyetlen órát, egyetlen napot sem hiányzott éveken keresztül. Az általános iskola felső tagozatát úgy végezte el, hogy egyszer sem hiányzott. Egyrészt egészséges volt, sokat sportol, másrészt viszont azért, mert fájt a hasa, attól még elment iskolába, nem úgy, mint a legtöbb gyerek, jaj, fáj a hasam, akkor nem megyek iskolába. Volt úgy, hogy cserkészprogramra kellett menni, és mondtam Bálintnak, hogy adunk igazolást, mire ő: de nekem még nincs egy hiányzásom sem. Akkor már az is hajtotta előre. Igen. Tehát ilyen szélsőségek is vannak.

88

Szerintetek egy őrsvezető vagy egy csapatvezető meddig mehet el egy gyerekkel való foglalkozás alatt? Mert egyik korábbi alanyom, Mirczik Bálint elmondta, hogy ő a 8. kerületben került olyan helyzetbe, hogy ő maga ment el a gettóba két gyerekért, és kézen fogva vitte el őket a foglalkozásokra. Nálatok van hasonló példa? Vagy családlátogatás? (Szabolcs) Itt ilyen szélsőségek hál’ Istennek nincsenek, bár sokat gondolkozok rajta, hogy lehet, hogy ez a baj. Ha lennének, akkor jobban működnének a dolgok. Nyílván, hogyha az embernek nagyobb kihívásai vannak, akkor erősebben ég és jobban dolgozik. Én azt gondolom egyébként, hogy egy cserkészvezető bármeddig elmehet. Nagyon sokszor azzal küzdünk, hogy szerepzavarban, szereptévesztésben vagyunk. Alapesetben meg kell fogalmaznunk, hogy egy vezetőnek mi a feladata, kit tekintünk annak. A csapatparancsnok elsősorban nem vezető, a szó nevelő értelmében. Ugye a magyar cserkészet úgy épül most föl, hogy vannak nevelők, a mozgalmi vezetők, akik a szakmai munkát végzik, tehát tényleg konkrétan gyerekekkel foglalkoznak, és vannak szervezeti vezetők, akiknek az a feladatuk, hogy működtessék

a

mozgalom

mögött

álló szervezetet. Amikor definiáljuk a

cserkészcsapatot, akkor azt mondjuk, hogy az azonos helyen működő nevelési egységek közös hátterét biztosító szervezeti egység. Nem az a feladata a csapatparancsnoknak, hogy nevelje a gyereket. De közben meg mégis, mert az is a feladata, hogy kapcsolatot tartson fenn a szülőkkel. Az igazi feladat még csak az őrsvezetőkre sem hárul, hiszen az őrsvezető az tizenéves, középiskolás vagy egyetemet elkezdett, aki minden tisztelet mellett nem tud gyereket nevelni, mert nincs rá kompetenciája. Akárhogy képezzük is ki, 16-17 évesen nem képes gyereket nevelni, hiszen még ő is benne van, sőt, én még huszonévesen is benne vagyok. Igazából a rajparancsnok lenne az, aki nevelne, csak az a baj, hogy nálunk olyan nincs. Nálunk meg általában a magyar csapatokban nincs rajparancsnok, ezért a rajparancsnoki meg a csapatparancsnoki tisztséget ugyanaz az ember látja el, ezért kettős feladat hárul rá. Kell vezetni a csapatot adminisztratív módon, meg kell vezetni úgy is, hogy odamész hozzá, beszélgetsz vele, családot látogatsz, és mindent csinálsz, ami ehhez kapcsolódik. Tehát azt gondolom, hogy az ő feladata megtanítani az őrsvezetőket arra, hogyan kell a gyerekekkel foglalkozni, ő pedig ismerje a gyerekek hátterét. Ezért azt gondolom, hogy adott esetben kötelessége a rajparancsnok munkáját végző személynek, hogy elmenjen és megfogja a kezét a gyereknek, és kihozni a gettóból, vagy utána nyúljon a szakadékba, hogy ne essen le. Szélsőséges példát mondtam ugyebár. Egy határa lehet annak, ameddig el lehet menni, és ez a határ bennünk van: én mit vagyok hajlandó megtenni. Azt gondolom, hogy aki

89

ül a székében és várja, hogy mikor jönnek be hozzám a gyerekek, mikor alapítanak őrsöt, azt gondolom, hogy rossz úton jár. (Máté) A családlátogatásról csak annyit, hogy mi is rendszerint évente megtesszük ezt. Idén egyelőre nincs erre kapacitása a vezetőknek, hogy mindenkihez személy szerint elmenni, a most már a szülők megfogását szülői értekezlettel oldjuk meg. A fogadalomtételre is elhívtuk őket, hogy a szülői munka nagyon meglegyen, de van, ahol ez nem működik. Nemrég jött egy kislány, aki azt mondta, hogy szívesen jönne cserkésznek, csak az anyukája nem engedi. Mondtam, hogy akkor én írok neki egy levelet, aztán elmegyek hozzájuk, leülök anyukával, és megbeszéljük a félreértéseket. Sok szülő fejében nem lehet azonnal rendet tenni, ezért egyelőre elég az, ha úgy tekintenek rá, mint egy szakkörre, és aztán később, mikor eljönnek valamelyik rendezvényünkre, majd rájönnek, hogy ez nem egy sakkszakkör, nem is tehetséggondozás, hanem egy életmód. Ebben mindent megtalálhat. (Szabolcs) BiPinek az a könyve, ami alapvetően a rover korosztálynak szól, A boldogulás ösvénye, lényegében kimondja a cserkészet lényegét. Hogyha tiszta szívvel azt csinálod, ami a cserkészet lényege, akkor lehetőséged van boldogulni az életben, egy bizonyos módon. Megnyitjuk a kapukat, de nem szakképzéssel vagy tehetséggondozással. Körülbelül úgy néz ki, hogy bent vagy egy szobában, és van előtted huszonnyolcezer ajtó, és nem tudod őket kinyitni. A cserkészet kulcsokat ad neked, hogy bizonyos ajtókat ki tudj nyitni, abban az esetben, ha tényleg akarod, ha komolyan veszed. És itt, a foglalkozáson annyira szépen kitűnt, hogy kik lesznek azok, akik ezeket a kulcsokat használni tudják, és kik lesznek azok, akik nem. Vannak talpraesett gyerekek, akik felveszik a fonalat és lehet őket vezetni, és vannak olyanok, akikkel lehet csinálni bármit, akkor sem tudják felvenni a fonalat, ők lesznek azok, akiktől fájdalmas búcsút kell vennünk. Nem azért, mert elküldjük őket, hanem egyszerűen zavarja őket a környezet, és azt mondják, hogy: nem akarok cserkész lenni, mert nem érzem jól magam, mert nem találtuk meg egymást. Nem az, hogy ők rosszak, vagy a cserkészet rossz, hanem egyszerűen nem találtuk meg velük a közös hangot. Akik itt voltak, sokan közülük rosszul lettek nevelve. A cserkészet nem valami speciális dolog, tehát az alapvető emberi tulajdonságokra épít, s ha elfojtják az alapvető emberi tulajdonságait, amelyek az értékek közé tartoznak, akkor képtelenség a kapcsolatot létrehozni. (Máté) Érdekes kérdés, hogy talán más vezető olyan gyereket is meg tudna fogni, akivel jelenleg nem boldogulunk. (Szabolcs) Óriási hiátus, hogy nem vagyunk tökéletesek. (nevetés)

90

(Máté) Szabolcs azt találta ki, hogy nem egész életre akarjuk megfogni ezeket a srácokat, hanem aki marad, marad, aki nem, nem, de azalatt az idő alatt, amíg velünk vannak, adjunk nekik valami pluszt. Mennyire jó lesett, amikor nemrég találkoztam egy fiatallal, aki megismert, és vidáman mesélte, hogy nálam kezdett. Lehet, hogy már öt éve nem látott, de mindjárt felismert. Szóval az a két hónap, amíg velünk volt, olyan többletet adott neki, amit nem felejtett el. Jó, van ez a nyugati dolog, az „élményhajhászás”, csak az élmények, az impulzusok a fontosak… Mostmár erről szól a világ, ezt el kell fogadni. Hát igen, szóval erre törekszünk, hogy egyszerűen tálalható, mégis maradandó élményekben legyen részük. A táborban is láttam, hogy már az élményszámba ment a gyerekeknek, hogy a patakban fürödtünk, hogy benne pancsolhattak, ugrálhattak. (Csita) Először nem akartak bemenni, utána meg már kijönni nem akartak. (nevetés) (Máté) Elmentünk az élményfürdőbe, hogy legyen valami modern is, de majdnem hogy jobban érezték magukat a patakban. Egy kislány most meg is jegyezte, mikor a kirándulás szóba került, hogy de jó, lesz nyuszi! (Szabolcs) Igen, mert az ő számára az élményfürdő teljesen normális dolog, mert havonta mennek el. Először nekem is hatalmas élmény volt, lecsúsztam százszor a csúszdán, de mostmár inkább csak leülök egy sarokban és ülök. De hogy ő beugrott a patakba Csitával együtt, ez olyan különleges, egyedi dolgot jelentett, amit még nem élt át soha. Ha kétszer ugrana a patakba, utána azt mondaná, hogy menjünk tovább. (Máté) Nyugaton már egész másképp szervezik a dolgokat. Nem voltam még Jamboree-n, csak mesélték, hogy ott nem lehet csak úgy vadkempingezni, szigorúan lezárt területen vannak. Vízöblítéses vécének kell lennie a tábor területén. Én ezt is egyfajta túlzásnak tartom. A mi módszereink nem ilyenek, de a gyerekek ugyanúgy szeretik. Viszont ha eltelik két év, és azt mondják, hogy nem szívesen jönnek, vagy a barátunk már nem jár, vagy mi nem vagyunk szimpatikusak, akkor abba lehet hagyni. De nekünk az a célunk, hogy abban az egy-két évben, amíg van, kapjon valami olyat, amiért később is járni fog. (Szabolcs) Érdemes kitérni arra is, hogy mi a különbség vagy a hasonlóság a világ trendje és aközött, amit mi csinálunk. Jó, tudjuk, hogy a világban vannak folyamatok, amiket magunk is átélünk, nevezhetjük rossznak vagy jónak, de akkor is meg kell találnunk a helyünket. Tehát csak azért, mert mindenki piros kabátot vesz föl télen, azért nekünk nem muszáj piros kabátot fölvenni, mert lehet egyébként, hogy a piros kabát a legrosszabb választás. És azért, mert mindenki azt választja, még nem kell azt állítanunk, hogy az a helyes. És merjük azt állítani a 91

többséggel ellentétben, hogy a legtöbb ember helytelenül éli az életét. Nem azért, mert nem volt cserkész, hiszen nem ettől lesz valaki helyes életű ember, csak az értékek kimaradhatnak az életéből, és azt gondolom, hogy az érték meg a helyesség az összetartozik. Persze az is kérdés, hogy mit definiálunk értéknek, meg kinek mi számít annak, azonban szerintem vannak állandó értékek. Ezeket le kell szögeznünk. Mi azt mondjuk egyébként, hogy a Szentírás alapján neveljük a gyerekeinket, és ha valami nem áll meg ezen az alapon, akkor azt mi értéktelennek tartjuk, akkor is, ha mondjuk milliókat tudnánk emberekből idecsábítani. Például járhatna ide ötezer cserkész, ha minden héten meghirdetnénk, hogy például vetkőzős pókert játszanánk, lehet, hogy nagyon sokan idejönnének, de attól még nem biztos, hogy a célunkat elérnénk vele. Mondjuk póker van itt hátul. (nevetés) (Máté) Mondhatnám én is, hogy jártam a Tátrában, meg Svájcban, Olaszországban, meg különböző nemzetek éttermeibe járok, mert ez a trend, és ez az élet, stílus a legjobb. Persze, csodálatos meg tényleg nagyon jó, de szerintem ugyanolyan képeket lehetne készíteni a Hortobágyon vagy Szabolcsban, igazából csak technika kérdése, hogy hogyan fotózom le. Minden erre megy ki: teremtsünk mi is trendet. Legyen trend, amit mi csinálunk. Viszont ez olyan, mint a divat: folyamatosan változik. Ma a kék a divat, holnap a piros. Csak a fogyasztásról szól. A trend egy irányított dolog, és akármilyen módon felhasználható. Ha például hamutartót reklámoznának (bár a dohányzást már alig lehet), akkor talán elmúlnának a csikkek az utcán, mert mindenki trendiségből hordaná magával a kis zsebben a hamutartóját, amin mondjuk Lady Gaga lenne rajta, és mikor eldobná a cigit, helyette ebbe nyomná, mert ettől lenne menő. (Szabolcs) Én azt gondolom, hogy mi épp ezzel szemben megyünk. A trenddel irányítani lehet, mondtad. Igen, a birkákat lehet irányítani. Bármit el lehet velük hitetni. A cserkészet épp arra nevel, hogy ne dőlj be mindennek. Most nem a tamási hitetlenséget mondom, hanem azt, hogy van eszed, amit még használni is tudsz. Ti tehát nem irányítotok, hanem utat mutattok. Szerintetek mi a helyes, miért érdemes erre menni? Pontosan. A módszereink viszont arra hasonlítanak, mint ami az oktatásban van. Tehát nem konkrét dolgokat kell nekik megtanítani, hanem azt, hogy ezeket a konkrét dolgokat hol és hogyan fogják megtalálni. Mert annyi az információ, hogy ő azt nem fogja tudni mindet megtanulni, és nincs értelme annak, hogy például fizikából négy év alatt megtanulják ennek és ennek a területnek ezeket a részeit, hanem helyette megtanítanák nekik, hogy milyen irányai vannak a fizikának, és ennek alapján elindulhatna valaki a saját területén. A 92

cserkészetben is ez van: nem azt tanítjuk neki, hogy az a jó, ha reggel, délben, este, tíz órakor imádkozol és a kereszt felé fordulva teszed, összekulcsolt kézzel, stb., vagy mondjuk nem szabad inni teát csak cukor nélkül, mert az az egészséges. Tehát nem apró szabályokat mondunk a gyerekeknek, hanem azt mondjuk, hogy vannak alapvető értékek, a tíz cserkésztörvény, és ha ezen az úton haladsz, akkor a boldogulás ösvényére fogsz jutni. Azonban mindenkinek más ez az ösvény. Nem akarom összehasonlítani, de van, akiből egyetemi professzor lesz, valakiből pedig egy szeméttelepen szeméttologató, ki miben találja meg a boldogulás ösvényét. Az a lényeg, hogy megleljük ezt az ösvényt, bárhol legyen is. Mi tehát nem birkákat nevelünk ki, hanem lehetőséget teremtünk, hogy eldöntsék, mi a jobb számukra. Találja meg a saját stílusát, bizonyos értékek alapján. Nyilván van olyan gyerek, aki azt mondja, hogy Lali vagyok, szeretem a pénzt… Nem tudom, neki az elektrosokk használna. (nevetés) Persze nem komolyan. (Máté) Szeretném azt hinni, hogy nem birkák az emberek. Pedig nagy részük birka. Tudom, de ez még a saját érzelmi harcom. (nevetés) (Szabolcs) Van egy szenzációs dolog az Újszövetségben ezzel kapcsolatban. Minden esetben, amikor Jézust körülvették a tanítványok, a sokaság szót használja az író, amikor viszont eljön az elárulásának pillanata, onnantól kezdve mindig a tömeg szó szerepel. A tömeg és a sokaság között értékbeli különbség van, és ezt az értékbeli különbséget lehet meghatározni, amikor együtt van kétezer fiatal valamilyen irányított rendezvényen, mondjuk egy Csillagponton, vagy valamilyen fesztiválszerű, de értékteremtő összejövetelen, ezt lehet sokaságnak nevezni. De mondjuk a Szigeten a Tankcsapda előtt tomboló embereket tömegnek nevezném. Más a kettő, teljesen más. Most nem azt mondom, hogy a az egyik értékesebb, mint a másik, csak más az ott lévő emberek között kialakuló kapcsolat, így az egyikből sokaság lesz, a másikból meg tömeg. (Csita) Most hirtelen olyan sok emlék feltolult, hogy csak hármat említek meg. Volt egy jó kis potyka gyerek, 80-90 kilós, és állandóan gúnyolták a többiek, hogy mi van, Judo Gyuri (ugyanis valami efféle sportot űzött). Haza akart menni, mert folyton gúnyolták. Elbeszélgettem vele, és azt javasoltam, hogy mikor legközelebb megint belé kötnek, vágjon vissza azzal, hogy mondjuk tudják-e a lábukat a fülük mögé tenni. Így is tett, s mikor ő ezt be tudta mutatni, nagyon elcsodálkoztak a többiek, és nem gúnyolták többet. A másik emlékem szintén tábori. Volt egy anyuka, aki mindent megcsinált a kislánynak, aki reggelinél ugráltatni próbálta a környezetét. Mondtam neki, hogy itt nem szolgálunk ki senkit, mindenki maga 93

csinálja a dolgát. Erre szépen kiment a konyhába, és maga hozta ki az ételt. Sőt legközelebb már nekem sem engedte, hogy kimenjek, ő hozta ki nekem a kenyeret. Az utolsó történet szintén egy rosszul nevelt kislányhoz kötődik, aki megkérdezte tőlem, mi lesz a reggeli. Mondom, sült kolbász, sült szalonna. Fúj, mondja. Mondom neki, akkor is megkóstolod, maximum kimész a vécére, kiköpöd, utána kimosod a szádat, tudomásul vesszük, legközelebb nem eszel olyat. Persze megkóstolta, és akkor jött rá, hogy valójában mennyire finom, kár volt miatta nyafogni. Mikor a mamája kérdezte tőle, mit kér reggelire, azt mondta, hogy Csita-féle sült szalonnát. Odaállt mellé, és figyelte, hogyan készül. Önállóságra is kell nevelni őket szerintem. (Szabolcs) Közösségben lehet leginkább nevelkedni. Figyeltelek foglalkozás közben, és szeretném, ha beszélnél is róla, milyen módszereket használsz, milyen feladatokat szeretsz, van-e kedvenc játéka a csoportnak, szoktatok-e énekelni, illetve milyen gyakran mentek kirándulni. Amit láttál, a Gyilkos vagy Maffia, egy állandó játék, és nagyon szeretem. Volt az a német film, a Kísérlet, onnan származik a játék. Én azt láttam, de nem tudtam összekapcsolni fejben a játékkal! (nevetés) Ugye annak az a lényege, hogy a szerep, amiben lenned kell, kihozza az indulatot a játékosból. Van négyféle alapkarakter, s ha nem is lehet azt állítani, hogy archetípusok jönnek elő, de majdnem. Az egyiknek az a feladata, hogy a végtelenségig az ösztöneire hagyatkozva védje magát. Bár nem megy vérre, igazából tétje sincs a játéknak, maximum annyi, hogy játékban maradsz vagy nem, a gyerekekből mégis előhozza az indulatokat. Ha például rendőrök lehetnek, hiába potenciális áldozatok, mégis úgy élik meg, hogy központi figurái a történetnek, mert a rendőr már valaki. Azonnal látszik a szemükön, ha ebben a szerepben vannak. Ők ugye még nem nagyon tudják titkolni az érzéseiket. Ha valaki angyal, szintén borzasztó büszke lesz, mert megmutathatja, mennyire tud védeni. Ő nemcsak éjjel, de nappal is tud, mert őt szoktam kinevezni, hogy tartson védőbeszédet. Itt előjön a segítőkészség a játékban. Számomra óriási segítség, ha egy játék keretén belül megtudom, hogy mekkora indulatok lakoznak az egyes gyerekekben. A vezető egyéniséget is sikerül felismernem, hiszen mindig más a rendőr. Mennyire tudja kézben tartani a dolgokat. Most látszott is a játékon, hogy nem jött be, hiszen Bálint nem vezető egyéniség, ezt tudtam is róla, ellenben rendkívül jó munkaerő, akire bármit rá lehet bízni. Végül pedig a gyilkos ösztönök is elő tudnak jönni, ami szintén hasznos információ számomra. És annyira látszik, hogy a gyilkos a

94

saját barátját nem ölte meg, mert mennyire fontos számára az illető. A lelki, a kapcsolati funkciókat akár erősítheti is a játék. És mit szóltál ahhoz, hogy vagy három gyerek is mondta az elején, hogy: remélem, gyilkos leszek! (nevetés) Ez amiatt lehet, hogy ezáltal központi szerepet töltenek be a játékban? Én erre gondoltam, mert mindig a gyilkos a legfontosabb. Szerintem két oka van. Egyrészt valóban, legtöbbet a gyilkos szerepel. A mai gyereket akkora impulzusáradat éri nap mint nap, hogyha folyton áldozatok lennének, azt egyszerűen unalmasnak tartanák. Általában véve a gyerekek nem magukban élnek. Filmekben élnek, a számítógépes játékokban élnek, sajnos már könyvekben nem, mert már alig olvasnak könyveket. Ez a játék ellenben arra sarkall, hogy önmagadba bújj vissza, titkold el, ki vagy, és önmagadban elrejtőzve játszd a játékot, tudj meg minél többet a világodról. A gyilkosság ténye egy motiváció arra, hogy még intenzívebben tegyék mindezt. Nyilván nem lehetnek valójában gyilkosok. Volt, aki azt mondta, hogy mennyire káros ez a játék, mert rossz életre sarkallja a gyerekeket, meg utána az emberéletet nem fogják fontosnak tartani, és ez szerintem abszolút hülyeség. Marhaság. Összességében tehát nagyon jó ez a játék arra, hogy a gyermekekben lévő indulatokat felmutassa, és fel tudjuk azt mérni, hogy a gyerekeknek milyen hátterük lehet. Volt egy kislány, aki ott ült, a szőke hajú, Réka, aki nagyon-nagyon keveset figyelt oda. Ő azért ilyen, mert a szülei igen keveset foglalkoznak vele. Szeretné felhívni magára a figyelmet, minden idősebb ember felé indít kapcsolati szálakat, és ez a játék közben is így volt. Odafigyelt Csitára, Bálintra, rám is, rád is. Igen, én is észrevettem, hogy mereven néz. Igen, és bárki, aki elkapta a szálat, azzal foglalkozott, függetlenül attól, hogy éppen miről van szó. És ezt többnyire a játék alatt fedeztem fel. Azért mondom, hogy ez egy nagyon hasznos dolog, és mindig bevált. Még ha nem is tipikus cserkészjáték, ha jól tudom. Jól bizony. (nevetés) Főleg idősebbekkel az igazi. Egyszer csendes napok keretén belül játszottuk, egy ilyen önismereti délelőtt. Sok minden előjött az emberekből, és a végén megbeszéltük a játékot, és az emberek próbálták visszafelé felgöngyölíteni a szálakat, az eseményeket, hogy ó, tényleg, ez és ez emiatt történt. Ugyanakkor kell valaki, aki átlátja a dolgokat, aki csak nézi és figyel. ha gyerekek körében játszunk, ez még inkább fontos: hiszen nincs, aki kézben tartsa a dolgokat, nincs nevelési hozadéka. Szoktunk énekelni. is. Annak, hogy most nem énekeltünk, alapvetően két oka volt. Az egyik oka az, hogy nem én vagyok a legmegfelelőbb ember, hogy éneket tanítsak, bár miért ne, előfordul, a másik meg, hogy nem 95

találtam ideálisnak a helyzetet arra, hogy éneket tanuljunk. A fiúk őrséből hárman voltak itt, és nyolc fős az őrs, a lányok őrséből meg ketten nem voltak itt, s mivel vegyes csapatot kellett összegyúrni, látszott, hogy nem tudnak együtt dolgozni, mert szokatlanul érzik magukat. Én azt mondom, hogyha énekelünk, és az ének nem képes összehozni a csapatot, akkor értelmetlen. Azt láttam, főleg az elején, hogy voltak gúnyolódások, piszkálták is egymást. Így aztán nem éreztem helyét az éneklésnek. Mi volt még a harmadik kérdés? A természet. Mennyit jártok ki? Ja igen. Hát sokat. Most ebben a hónapban kétszer is szervezünk kirándulást, mármint október hónapban. Egy kirándulással szerettük volna nyitni ezt az évet augusztus végén, illetve zárni az előző nyarat, de nem jött össze, mert azon a hétvégén zuhogott az eső, illetve utolsó hétvége volt, ezért a szülők azt mondták, hogy ezt megtartanák maguknak. Szülők is szoktak jönni egyébként? Volt olyan szülő, aki kérdezte, hogy nem lehet-e cserkész, mert szívesen főzne a táborba. Mondtuk neki, hogy ez nem szerencsés dolog. Ha ott van Pistikének az anyukája, de Jancsikának nincs ott, akkor Pistike felhatalmazva érzi magát, hogy Jancsika fölött uralkodjon. Mert az ő anyukája akkor is meg fogja védeni, akármit is csináljon Jancsikával. Ezért azt mondtuk, hogy nem. Egy esetben előfordult az, hogy az apukája is cserkész lett a gyereknek. Az apukája akár a nagypapája is lehetett volna a gyereknek, tehát kései gyerek volt, akit rettentően elkényeztettek. A gyerek nem volt buta gyerek, pontosan tudta, hogy mindent megkap, amit kitalál, így aztán az orránál fogva vezette az apját. Ha büntetést kapott, azonnal az apjához rohant és sírt. Olyan szinten el volt kényeztetve, hogy mikor ettük a reggelit, zsíros kenyeret vagy szendvicset, ő kivett egyet, beleharapott, aztán eldobta. Kivette a másikat, abba is beleharapott, aztán eldobta. Akkor láttuk, hogy az árokban ott vannak a zsíros kenyerek eldobálva. Ez egyébként sem szerencsés dolog, de cserkésztáborban, ahol tényleg minden falatnak helye van, meg hát azért nevelgetjük a gyerekeket az étkezés helyes voltára, akkor azt mondta a napos tiszt, hogy jó, akkor most mondjátok meg, ki az, aki eldobálta a kenyereket. Senki nem jelentkezett. Tudta minden vezető, hogy ki volt az. A napos tiszt erre azt mondta, hogy akkor senki nem fog ebédelni, a következő étkezés a vacsora lesz. És a gyerek, aki nyilvánvalóan éhes volt, mert csak két-három falatot evett, a többit eldobálta, és ebédre sem kapott enni, kitalálta az apjának, hogy neki fölment a vércukra, és elkezdett látványosan ájuldozni előtte. Tudtuk, hogy kamu, de egy 12 éves gyerek nagyon tudta játszani a hülyét, de az apja meg elhitte neki. Elkezdett sírni, és könyörögve jött oda hozzánk, hogy márpedig adjunk a gyereknek enni, mert meg fog halni. Hiába mondtuk neki, 96

hogy hidd már el, hogy palira vesz téged. Végül mindenki kicikizte a gyereket. Tehát rossz volt a gyereknek is, hogy ott volt az apja, mert a többiek látták, hogy ő előnyben akarja részesíteni magát. Plusz az apjának is rossz volt, mert az apját senki nem fogadta el felnőttnek, gyerekszámba vették. A harmadik pedig, hogy rájött arra, hogy a gyereke nem is olyan jó, mint amilyennek gondolta. Egy esetben volt előnyös, hogy ott volt a szülő. Eljött velünk egynapos kirándulásra, de azt mondta, hogy nem akar bennünket zavarni. Amíg mi elmentünk csillagtúrára, addig ő vigyázott a csomagokra, és olvasott egy könyvet. Volt valaki, aki nem cserkész volt, és mégis jól érezte magát, segített nekünk. Érdekes ez a szülő-kérdés. Kirst Enikő furcsán fogalmazott, de lényeges dologra tapintott rá, amikor azt állította, hogy ha valaki nagycsaládban nő fel, de törődnek vele, előnyben van azokkal szemben, akik egykék, és el vannak kényeztetve, vagy éppen nem foglalkoznak velük. Szerinte a hátrányos helyzet fogalmát így is lehet értelmezni, hogy hátrányban van az a gyerek, aki nem kaphatja meg azt a nevelést, amit egyébként egy nagycsaládban megkapna a testvéreitől vagy a szüleitől. Ez tehát egy sokoldalú dolog, és nálatok már egyre több ilyen példát hallottam. Tehát nálatok inkább a visszájára is fordul ez az egész, mert ahogy mondtad, ezekben a csapatokban alig van hátrányos helyzetű, vagy nincs is. Szociálisan. Igen. És azt megfigyeltem, hogy a cserkészet jó tanítóiskola erre, hogy nem mindig az anyagi helyzet hozza hátrányba a gyerekeket, hanem adott esetben, ahogy Peti is mondta, a családi háttér. Vannak szegény családból érkező gyerekek, akiknél még talán előnyére is vált, hogy egyke, mert egy gyerekkel még meg tudtak élni a szülők, de a második gyerek már lehet, hogy akkora differenciált okozott volna a család helyzetében a mostanihoz képest, hogy akkor már tényleg az anyagi hátrányok minden tekintetben hátrányt jelentettek volna. Annyira tönkrementek volna, hogy a szülők lelki világa akkora csorbát szenved, ami a gyereknevelésen csapódott volna le. Van egy kislány, akinek az anyukája már idős, tehát ő is kései gyerek, van ugyan egy testvére, de ő már kiröpült, mire a húga jött. Így értem azt, hogy ő egyke. Nagyon szegények, soha nem tudják kifizetni a tábor költségét, még van úgy, hogy 500 forintot sem. De sokkal többet tud tenni az a kislány a csapatért a jelenlétével, a szolgálatával, a gyerekekkel való foglalkozásával, mint azok, akik egyébként a tábor előtt a tábordíjon kívül egy tisztességes összeget még pluszba adnak csak úgy. Egyébként azt látom, hogy azok a családok, akik gazdagabbak, és el tudják kényeztetni a gyerekeket, azok azt gondolják, hogy pénzzel meg tudják venni a nevelést is. Pedig nem tudják, nem lehet azt gondolni, hogy amit ők elrontottak, azt mi itt majd megjavítjuk. Egyrészt nekünk erre nincs

97

kompetenciánk, másrészt ez az ő gyerekük. Az ő gyereküket terelgetni tudjuk, de gyökerestül megváltoztatni nem. Kérlek, végül mesélj nekem a pályázatotokról. Egy olyan kiírásra adtunk be pályázatot, amit Balogh Zoltán, felzárkóztatásért felelős államtitkár írt ki. Országos szinten nem túl nagy, talán 37 millió forintos keretösszeggel. 300 ezer és 2 millió forint közötti összegre lehetett pályázni. A célja az volt, hogy a pályázók olyan programokat valósítsanak meg, amelyeknek a megvalósítása hátrányos helyzetű, elsősorban szegény embereket érint. A program alatt ezek az emberek utat tudjanak találni a hátrányos helyzetükből való kilábalásra. Mi ugye csapatokat látogatunk minden évben, és azt gondoltuk, hogy a kellemeset összehozva a hasznossal olyan programokat szerveznénk, hogy meg tudjuk teremteni ezeknek a csapatlátogatásoknak a költségeit (útiköltség, adott esetben szállás). Tudjunk a csapatoknak vinni eszközöket is, szórólapokat. A pályázat és a mi célunkat összetéve azt mondjuk, hogy egy-egy ilyen csapatlátogatás során az adott csapat oldja meg, hogy mi tudjunk nekik konferenciákat, beszélgetéseket, előadásokat tartani azok számára, akik a csapatok elérhető közelségében vannak. A kis településeken a legtöbb cserkészcsapatban nagyon sok a hátrányos helyzetű gyerek, így a cserkészetet mint az élhető élet útját adjuk el nekik. A cserkészség tehát egyfajta lehetőség a hátrányos helyzetből való kilábalásra.

Tehát

nem

pénzt

adunk

nekik,

hanem

megpróbálunk

egy

olyan

gondolkodásmódot, látásmódot adni nekik, aminek segítségével ki tudnak törni a szegénységből. Könnyebben tudnak majd talán egyetemre, főiskolára menni, talán jobban meglátják az életükben a prioritásokat, hogy mire kell odafigyelni és mire nem, tanulás során. Sokszor azt látom, hogy akik tudnának tanulni, középiskolában is és egyetemen is, akik már bejutottak, szegény családból származó gyerekek azért nem tanulnak megfelelően, mert úgy gondolják, hogy erő fölötti felelősségük van a családjukra nézve. Azért dolgoznak, hogy a családjukban legyen a pénz, holott meg kell tanulni azt, hogy adott helyzetben azzal nem ér el többet, hogyha a családjáért dolgozik, mintha a vizsgaidőszakban a vizsgáira készülne. És igen, akkor össze kell húzni a nadrágszíjat és fogakat össze kell szorítani, de ahhoz, hogy kilábaljon, és egy jó munka vagy állás esélye legyen, ahhoz adott időre a család még rosszabb helyzetbe fog kerülni, de utána lehetőség van kilábalni – ha ezt nem értik meg, akkor nem fognak tudni kilábalni. De ez csak az egyik. A cserkészet nagyon jó kapcsolati rendszert biztosít. Tehát hiába van nekem nagyon jó diplomám, hogyha senkit nem ismerek, akkor nem fogok tudni elhelyezkedni. A jogi pálya egy tipikus ilyen terület. 98

Igen, vagy a közgazdaság. Sőt, az orvosi pálya is. Alapvetően a slágerpályák ilyenek. Tehát alapvetően akkor tudsz elhelyezkedni, ha van kapcsolatrendszered. A cserkészet képes kapcsolatrendszert adni (országot behálózó kapcsolatrendszert). Ha bekapcsolódsz ebbe a vérkeringésbe, és tudod, hogy vannak emberek, akik úgy tudtak kilábalni a saját helyzetükből. Mondjuk van valaki, aki Írországban élt, és volt egy nagyon jó állása, nagyon jól keresett, de szegény családból származott, a cserkészetbe bekapcsolódott, és egyetem után családot alapított. A kapcsolatai után viszont kiment külföldre, hogy pénzt gyűjtsön. Mikor visszajött, már ő maga is tudott másoknak segíteni. A megpályázott pénznek tehát az a lényege, hogy ezeknek az alkalmaknak a megszervezésére fel tudjuk használni. Köszönöm a türelmet és a válaszokat. Mi köszönjük.

99

Irodalom Gergely, Ferenc 1989 A magyar cserkészet története. Budapest: Göncöl Kiadó Solymosi, Balázs szerk. 2010 A Magyar Cserkészszövetség nevelési kézikönyve. Budapest: Magyar Cserkészszövetség. Holló, Dénes 1989 Cserkészélet. Budapest: Sport Bodnár, Gábor 1989 Cserkészkönyv. Zalaegerszeg: Püski Kiadó Hursán, Dániel szerk. 2005 Kiscserkész-vezetők módszertani könyve. Budapest: Magyar Cserkészszövetség Jernei, Péter szerk. 2002 Cserkész Emlékkönyv. 1988-2002. Miskolc: 2002 Benza, Béla 2001 Gyerekek az utolsó padban. Budapest: Tipográfia Múzeum Alapítvány Havas – Kemény – Liskó 2002 Cigány gyerekek az általános iskolában. Budapest: Oktatáskutató Intézet Új mandátum Kiadó Dr. Buzás, László 1969 Az „új iskola” pedagógiája. Budapest: Eötvös Lóránd Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszék Kiadó Dr. Boldizsár, Mária 1978 Mit tettünk értük? Pedagógusok a hátrányos helyzetű tanulókért. Budapest: Tankönyvkiadó Kósáné Ormai, Vera 1989 Beilleszkedési nehézségek és az iskola. Budapest: Tankönyvkiadó Dr. Koncz, István 2005 Kamaszkapaszkodó. Budapest: Urbis Könyvkiadó Ormay Józsefné szerk. 2006 Harmadik próba cserkészlányok részére. Budapest: Magyar Cserkészszövetség Wells, Herbert George é. n. Új világ a régi helyén. Budapest: Franklin-Társulat 100

Dr. Szalontai Sándorné szerk. 1971 Angol hétköznapok – Ahogyan Marx látta. Budapest: Kossuth Könyvkiadó Baden-Powell, Robert Stephenson Smith 2004 A boldogulás ösvényein. Budapest: Márton Áron Kiadó Ormay Józsefné 2005 Cserkészpróbák könyve. Budapest: Magyar Cserkészszövetség Bakay, Kornél 1989 Ragyogj, cserkészliliom! Budapest: Mutrm Kiadó Newman, Fran 2004 Gyermekek krízishelyzetben. Budapest: Pont Kiadó Kozma, Tamás 1979 Hátrányos helyzet: Egy oktatásügyi probléma társadalmi vetületei. Budapest: Tankönyvkiadó Várnagy, Elemér 2000 A hátrányos helyzet pedagógiája. Budapest: Corvinus Kiadó Imre, Anna 2004 Az iskolai hátrány összetevői. Budapest: OKI Delpit, Lisa 2007 Mások gyermekei: Hivatalos kultúra és kisebbségi tanuló. Budapest: Educatio Torgyik, Judit 2008 Minden nap ünnep: Multikulturális gyakorlatok itthon. Budapest: Educatio Ritók, Nóra 2008 Projektpedagógia a hátrányos helyzetű tanulók oktatásában: Egy sikeres példa: Európa-projekt Berettyóújfalun. Budapest: Educatio Szabó, Ákosné 1996 Szegénység és iskola: Kor- és kórkép a tanulásban akadályozott népesség iskoláztatásáról. Budapest: Trezor Kiadó Torgyik, Judit 2008 Világjáró: Szempontok a multikulturális neveléshez. Budapest: Educatio Arató, László é. n. Jelöltpróba fiúk részére. Budapest: Márton Áron Kiadó Arató, László 1996 Jelöltpróba leányok részére. Budapest: Márton Áron Kiadó 101

Marosvári, Attila 2004 A magyar cserkészet az emigrációban 1945 és 1956 között. Budapest: A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága Sík, Sándor 1993 Magyar cserkészvezetők könyve. Budapest: Magyar Cserkészszövetség Havasi-Galloway-Treer 2007 Magyar Dzsembori Album. Budapest: Magyar Cserkészszövetség Keresztes, Pál 1999 A Magyar Cserkészszövetség próbarendszere. Budapest: Magyar Cserkészszövetség Tóth, Gergely szerk. 2008 Ichthüsz. Dunavarsány: Evangéliumi Ichthys Cserkész Alapítvány Arató, László szerk. 2006 Táborkereszt. Budapest: Márton Áron Alapítványi Kiadó Internetes forrás: Az 1993. évi LXXIX. törvény (megtekintve: 2010. április 8.): http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99300079.TV

102

Absztrakt Magyarországon a cserkészet az 1989-es újjászervezés óta szabadon tevékenykedhet. A cserkészmozgalom Baden-Powell által meghatározott céljai azt fektetik le, hogy a cserkészpedagógiát minden gyermek számára elérhetővé kell tenni. Az újonnan megalakult Magyar Cserkészszövetség munkája során erre törekszik. Azonban hiába teszik elérhetővé mindenki számára a cserkészetet, felmerül a kérdés, hogy van-e igény az általuk felállított értékrendszerhez való csatlakozásra. A szakdolgozatban felvetett hipotézis a következő: a cserkészpedagógia bármilyen társadalmi rétegből származó, fizikai, szellemi és lelki beállítottságú gyermekek körében hatékonyan alkalmazható, így a hátrányos helyzetű gyerekek körében is, de ehhez szükséges egy megfelelő felkészültségű, karakteres személyiségű vezető. A vezetőnek olyan mentális adottságokkal kell rendelkeznie, amelyeket felhasználva magához tudja vonzani a gyerekeket, és el képes kezdeni a nevelési folyamatot, valamint tartóssá tenni az önnevelés képességét a gyerekek fejlődése során. A kutatás alatt eredetileg egy, végül hat cserkészcsapat munkáját vizsgáltam meg. Az elsőként vizsgált csapatban, az 1227. Pray György Cserkészcsapatban a hátrányos helyzetű gyerekekkel szervezett program még nem valósult meg, egyelőre csak tervezet van. Két csapat Budapesten, a Józsefvárosban tevékenykedik: a 432. Pázmány Péter Cserkészcsapat és a 327. Loyolai Szent Ignác Cserkészcsapat. Területi elhelyezkedésük miatt már megalakulásuk óta foglalkoznak hátrányos helyzetű gyerekekkel. Debrecenben a Református Kollégium Kölcsey Ferenc Gyakorlóiskolája biztosít utánpótlást az 1906. Könyves Tóth Mihály és az 1957. Kölcsey Ferenc Cserkészcsapat számára, ami egyben azt is jelenti, hogy a hátrányos helyzet fogalma nem jelenik meg. Hajdúhadházon azonban igen: a 992. Hajdú Cserkészcsapat tagjai szinte kivétel nélkül hátrányos helyzetű gyerekekből állnak. Mindegyik csapatból sikerült interjúalanyokat keresnem, akik elmondták az eddigi eredményeket, tevékenységük főbb pontjait, a hátrányokat és az előnyöket is. Az elsőként vizsgált csapatban a program lelassult, ezért vált indokolttá a többi csapat felkeresése is, ahol a hipotézisemre részleges és sokféle választ kaptam.

103

Abstract Since the reorganization of the Hungarian World Association in 1989 the hungarian scout groups are up and doing free. The object of scouting by Lord Baden-Powell declares that every child of Hungary has to be able to join the scouting. This is what the the reorganized hungarian scouting try to attain. However the scouts could do this, the question is that are there any require for it in every place in Hungary. The assumption of my thesis is that the pedagogic of scouting can be used in the most of the social stratification with the children, no matter how physical, intellectual are they. So it can be used with the disadvantaged children, too, but for it the scouts need a convenient leader who has to be characteristic and prepared to handle the children. The scout leader has to hold the possession of talent with attract the children, and be able to raise them. In the beginning of my exploration primary I gumshoed only one scout group, later six of them. In the first group, the 1227. Pray György Scout Group there are no accomplishment with the raising the disandvanteged cildren yet. Two groups are in Budapest, Józsefváros: the 432. Pázmány Péter Scout Group and the 327. Loyolai Szent Ignác Scout Group. They deal with disadvantaged children because of the territorial post since the beginning. In Debrecen the Kölcsey Ferenc Training Scool of Reformed College the school is which guarrantees the young blood for the 1957. Kölcsey Ferenc Scout Group and the 1906. Könyves Tóth Mihály Scout Group. It means that there are no problem for social circumstances. But there is in Hajdúhadház: the 992. Hajdú Scout Group includes almost children are hard up. I could find interviewees from every groups. They told me the effects, the most importly points of the work of they, and the good and bad impresses too. In the first group the program is not materialized yet, and the work in the other groups is incessantly changing, so I couldn’t complete my assumption.

104