A CSÉPA 5. SZÁMÚ VÍZMŰKÚT FÚRÁSA SORÁN BEKÖVETKEZETT MŰSZAKI BALESET KIVÁLTÓ OKAINAK VIZSGÁLATA

A CSÉPA 5. SZÁMÚ VÍZMŰKÚT FÚRÁSA SORÁN BEKÖVETKEZETT MŰSZAKI BALESET KIVÁLTÓ OKAINAK VIZSGÁLATA — HIDROGEOLÓGIAI SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY

MSZ: 19/2015

A CSÉPA 5. SZÁMÚ VÍZMŰKÚT FÚRÁSA SORÁN BEKÖVETKEZETT MŰSZAKI BALESET KIVÁLTÓ OKAINAK VIZSGÁLATA HIDROGEOLÓGIAI SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY

TARTALOMJEGYZÉK 1. MEGBÍZÁS, ELŐZMÉNYEK…………………………………………….. 2 2. A MŰSZAKI BALESET BEKÖVETKEZÉSÉT MEGELŐZŐ KÚTKIVITELEZÉSI MŰVELETEK ISMERTETÉSE……………….…... 4 3. SZAKÉRTŐI MEGÁLLAPÍTÁSOK………………………………………. 7 4. ÖSSZEFOGLALÓ SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY…………………………… 15

MELLÉKLETJEGYZÉK 1. SZAKÉRTŐI NYILATKOZAT (2015. 09. 17.) 2. IGAZOLÁS (FEJÉR MEGYEI MÉRNÖKI KAMARA, 2015. 02. 04.)

2015. szeptember hó

1

PÓRUSVÍZ Mérnöki Iroda


MSZ: 19/2015

A CSÉPA 5. SZÁMÚ VÍZMŰKÚT FÚRÁSA SORÁN BEKÖVETKEZETT MŰSZAKI BALESET KIVÁLTÓ OKAINAK VIZSGÁLATA HIDROGEOLÓGIAI SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY 1. MEGBÍZÁS, ELŐZMÉNYEK A „Tiszazug Ivóvízminőség-javító Projekt tárgyú projekt kiviteli terv készítési és kivitelezési munkáira a FIDIC Sárga Könyv követelményei szerint — KEOP1.3.0/2F/09-2011-0002” tárgyú projekt során az országban számos helyen új víztermelő kutak fúrására került sor. E projekt keretében az AQUAPROFIT Zrt. (1013 Budapest, Krisztina krt. 32.) és az A-Híd Zrt. (1138 Budapest, Karikás Frigyes utca 20.), mint Megrendelők a VÍZKÚT Kft-vel (1011 Budapest, Gyorskocsi utca 12.), mint Kivitelező Vállalkozóval 2014. december hó 22-én vállalkozási szerződést kötöttek a Csépa 5. számú vízműkút kivitelezésére. A szerződés értelmében a Kivitelezőnek az elkészült kutat 2015. február hó 25-i véghatáridőre kellett átadnia a Megrendelők részére. A kútfúrási munka során 2015. március hó 2-án műszaki baleset következett be; az  244,5×7,9 mm varrat nélküli acél anyagú, menetes kapcsolódású záró béléscső rakat a beépítés közben az egyik kapcsolónál szétoldott, és mintegy 288,0 méternyi acélcső a furat 381,5 méter mélyen lévő talpára zuhant. A balesetet követően a Kivitelező a felszínig föltoldotta a rakatot és elvégezte annak palástcementezését. A körgyűrűs tér szigetelése után megrendelt lyukgeofizikai vizsgálat azonban a terepszint alatti 91,5 méter mélységben csőfolytonossági hibát jelzett, továbbá azt mutatta, hogy a csőbelsőben több helyen, hosszabb-rövidebb szakaszokon a csőfalra tapadt, megszilárdult cementpép leszűkítette a belső átmérőt. A vizsgálati eredmények alapján egy, a Kivitelező által beszerzett szakértői vélemény a kút szakszerű eltömedékelésére és annak melléfúrásos fölújítására tett javaslatot. A Dr. Verrasztó Zoltán szakértő úr által kialakított vélemény és általa tett javaslat a 2015. március hó 31-én fölvett jegyzőkönyvben került rögzítésre. Az eltömedékelési tervet 2015. április hónapban az AQUIFER Kft. (1041 Budapest, Károlyi István utca 21.) készítette el, amit azután a Kivitelező nyújtott be engedélyezésre a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságra (5000 Szolnok, József Attila út 14.). Az Igazgatóság a csővel bélelt furat tervben ismertetett cementtejes eltömedékelési módjával egyetértett, ám a tervezett műveletre vízjogi létesítési engedély kiadását — 2015. április hó 23-án kelt 36600/1908-3/2015. számú tájékoztató levele szerint — 2015. szeptember hó

2



MSZ: 19/2015

nem látta indokoltnak, arra való hivatkozással, hogy a megszüntetendő furat (még) nem vízilétesítmény. A furat szakszerű fölszámolása a tervben leírtaknak megfelelően 2015 májusában megtörtént. 2015. június hó 2-án a Megrendelők és a Kivitelező Vállalkozó módosították a közöttük korábban létrejött vállalkozási szerződést. E szerződés-módosítás szerint a teljesítési véghatáridő 2015. augusztus hó 16-ra módosult. A műszaki balesetet szenvedett kútfúrási munkához a béléscsövet a KÖNIGFRANKSTAHL Acélkereskedelmi Kft. (1047 Budapest, Baross utca 91-95.) szállította. A kivitelezési munka elszerencsétlenedését követően a Kivitelező és a Szállító között folytatott tárgyalások során fölmerült a béléscsövek nem megfelelő minősége, és ennek folytán a KÖNIGFRANKSTAHL Kft. felelőssége. A KÖNIGFRANKSTAHL Kft. rendkívül korrekt módon, a 2015. március hó 25-én a Kivitelező irodájában fölvett emlékeztetőben rögzítve kijelentette, hogy az általa szállított és a tönkrement furatba beépített béléscsövek árát a Kivitelezőnek nem kell kifizetnie, illetve az eddig már kifizetett anyagköltségek az új fúráshoz szállítandó csövek árából leszámításra kerülnek. Az emlékeztető szerint a sikeres műszaki átadásátvételt követően egy végleges elszámolásra kerül sor, amelyben a ráfordított munkadíjak és egyéb költségek is fölszámításra kerülnek. Tekintettel azonban arra, hogy a KÖNIGFRANKSTAHL Kft. a műszaki baleset bekövetkezését illetően saját kizárólagos felelősségében nem volt teljesen meggyőződve, fölkérte Mérnöki Irodánkat arra, hogy vizsgáljuk meg a műszaki baleset bekövetkezésének okait, és foglaljunk állást a felelősség kérdésében is. A megbízásra a kézben tartott szakértői véleményt készítettük el. Benne a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok alapján részletesen bemutatjuk az építés menetét, és annak általunk megítélt problémáit, végül ismertetjük állásfoglalásunkat a felelősségvállalást illetően is. A szakértői vélemény összeállításához a következő dokumentumokat használtuk föl, melyeket Megbízónk két részletben, 2015. augusztus hó 14-én és 2015. szeptember hó 10-én bocsátott e-mail-ben a rendelkezésünkre:        

vízjogi létesítési engedélyezési terv (2014. 06. hó), vízjogi létesítési engedély (2014. 11. 03.), vállalkozási szerződés (2014. 12. 22.), együttműködési szerződés (2014. 12. 22.), csővizsgálati jegyzőkönyvek, jegyzőkönyv (2015. 03. 03.), emlékeztető (2015. 03. 25.), jegyzőkönyv (2015. 03. 31.),


3



     

MSZ: 19/2015

kútvizsgálati mérés (2015. 03. 14., 2015. 04. 01.), eltömedékelési terv (2015. 04. hó), Katasztrófavédelmi Igazgatóság tájékoztató levele (2015. 04. 23.), vállalkozási szerződés módosítása (2015. 06. 02.), kézzel vezetett építési napló, elektronikus építési napló.

Mielőtt állásfoglalásunkat kialakítanánk a lehetőségek adta részletességgel szükséges végigtekinteni a kivitelezés menetét, a műszaki baleset bekövetkezésének előzményeit.

2. A MŰSZAKI BALESET BEKÖVETKEZÉSÉT MEGELŐZŐ KÚTKIVITELEZÉSI MŰVELETEK ISMERTETÉSE A Kivitelező az építési munkát az építési napló szerint 2015. január hó 5-én kezdte el. Az elsőként lerakott  406,4×6,3 mm spirálvarratos, acél anyagú, menetes kapcsolódású iránycső rakat –48,0 méterig történt elhelyezését és palástcementezését követően a kisátmérőjű kereső előfúrást egészen 430,0 méterig hajtotta le. Annak lyukgeofizikai vizsgálata alapján a Műszaki Ellenőr a szűrőhelyeket 2015. január hó 28-án 388,0-403,0,0 méter és 407,0-424,0 méter között határozta meg, míg a záró béléscső rakat sarujának helyét 385,0 méter mélységben jelölte ki. A Kivitelező azt követően, 2015. február hó 4-én a kisátmérőjű furat felbővítésébe fogott, melynek során a fúrási munkát teljes szelvénnyel  13 ¼”, azaz 336 mm görgős fúróval, iszapöblítéssel végezte. A 381,0 méteres furattalpat 2015. február hó 11-én érte el. Sajnos a záró béléscső rakat csőszálainak helyszínre érkezésére várnia kellett, amely várakozási idő alatt a furat átmérője jelentősen összeszűkült, így annak újrafúrását két lépésben, elsőként egy  8 ½”, azaz 216 mm görgős fúróval, majd a már alkalmazott  13 ¼”, azaz 336 mm görgős fúróval kellett elvégeznie.

1. ábra: A fúróelőrehaladás grafikonja az építési napló adatai alapján.


4



MSZ: 19/2015

A 381,0 méterig kialakított és egy  300 mm kalibercsővel végigjáratott furatba 2015. március hó 2-án reggel 800 órakor kezdődött meg az  244,5×7,9 mm melegen hengerelt, varrat nélküli acél anyagú, menetes kapcsolódású technikai béléscső rakat beépítése. A csőrakat elhelyezése daru alkalmazásával történt, a csőkapcsolókat kézi erővel, kézi kulcsokkal húzták meg. A papír alapú kézírásos építési napló erről a napról a következő bejegyzést tartalmazza:  „ 9 5/8” csőrakat beépítése. Palástcementezés. A csövezéshez használt 25 t darut le kellett cserélni 35 tonnásra, szerelések, átszerelések 3 óra, 9 5/8” béléscső berakásának folytatása a 35 tonnás daruval. 288 m-ig építettünk be, ahol a 9 5/8” béléscső elszakadt. A 9 5/8” elevátor bilincs megtartotta. A béléscsövön biztonságos hegesztést végeztünk rajta, mert az anyamenetből az apamenet kiszakadt. A hegesztés után folytattuk a 9 5/8” béléscső berakást. A következő szálat építettük volna be, amikor összecsavartuk 8 ember behúzta, amikor a daru megemelte a csövet, hogy az elevátort kinyissuk egy nagy szakadás történt. A 9 5/8” béléscső elszakadt, ami igen súlyos balesetveszélyes mutatvány volt. Ekkor próbáltuk megkeresni, hogy hol szakadt el a béléscső és megállapítottuk, hogy a 9 5/8” béléscső lezuhant a talp mélységig, ami 381,25 m. Ekkor utána építettük a 9 5/8” béléscsövet, amit 91,80 m-ben találtunk meg. Ezt több órán keresztül hajtottuk össze, ami a méréseink szerint 3-4 cm-t összement. A műszaki ellenőr úrnak Kiss-Csontos Béla értesítettük, hogy a 9 5/8” béléscsövezést megkezdjük 2-án reggel 700-kor, majd a beépítés után a palástcementezést is elvégezzük. A műszaki ellenőr a fentieket tudomásul vette. 2015. 03. 02-án bejegyzésével igazolta.” A másnap, 2015. március hó 3-án fölvett jegyzőkönyv leírása ugyanakkor így szól:  „… beépítés közben, amikor a daru tartotta a súlyt, és szép lassan, óvatosan engedte be a furatba, váratlanul 280 m csőhossz leszakadt a daru által tartott csőrakatról, felszín alatt 4 szál csővel történt a szakadás. A leszakadt 280 m csőrakat lezuhant a furat aljára –381,00 m-ig. Így a menetszakadás –91,80 m körül van.” Megjegyezzük, hogy a leírtakban több ellentmondást látunk. Az építési napló 288 méternyi leszakadt béléscső rakatról beszél, míg a jegyzőkönyv 280 méter hosszúságúról. Azután az építési napló 288 méternyi csőrakat beépítésekor írja a baleset bekövetkezését, a jegyzőkönyv viszont 280 méter plusz 4 db csőszál beépítését követően. (Ez kb. 324 métert jelent.) Harmadrészt a jegyzőkönyv önmagának is ellentmond, hiszen ha a 381 méter mély furatba a 280 méternyi csőrakat beleesik, akkor a csőtető nem –91,80 méter mélyen, hanem –101,0 méter mélyen lesz elérhető. Negyedikként említjük, hogy az építési napló szerint az anyamenetből az apamenet kiszakadása miatt — nyilván a csőkapcsolat erősítése céljából — már a baleset bekövetkezése előtt hegesztést végeztek, erről azonban a jegyzőkönyv nem ejt szót. 2015. szeptember hó

5



MSZ: 19/2015

A műszaki baleset bekövetkezését, valamint az azt követően történteket a 2015. március hó 31-én fölvett jegyzőkönyv így ismerteti:  „A csőrakat beépítése közben a nem megfelelő menetek végett műszaki probléma történt, 288 m beépített csőrakat és a felső cső menete beeresztés közben elszakadt, kettévált. (Fölhívjuk a figyelmet arra, hogy a korábbi jegyzőkönyv szerint 4 db csőszál alatt történt a szakadás, és 280 méter csőhossz szakadt le!) Az anyamenetből kiszakadt az apamenet. A 288 méter csőrakat lezuhant a kiképzett mélységig, –381,25 m-ig. A legfelső csövet, amiből kiszakadt a menet visszahúztuk, majd megkezdtük beépítését, hogy rácsatlakozzunk a 288 m lezuhant csőrakat tetejére. Úgy éreztük, úgy érzékeltük, hogy a két menet, tehát a lezuhant csőrakat és az utána épített csőrakat menetei szépen összecsatlakoztak, mivel a csövek fentről történő összehajtása közben 5-6 cm-t ment össze a két menet. A szakadás utáni összehajtott meneteket a csatlakozásoknál pántokkal megerősítettük a biztonság érdekében. Ezután cementező aggregátorral megtörtént a cementtej injektálása, a palástcementezés. Ezt követően 96 óra cementkötési szünet volt, várakozási idő a palástcementezés rendes kötésére. A CKSZ-t követően megkezdtük a cementdugó átfúrását, amikor is azzal szembesültünk, hogy a csőrakatban a terepszinttől –25,00 m-nél már cementdugó keletkezett, amelyet –91,5 m-ig volt szükséges eltávolítani. Ezután több helyen is észleltünk cementdugót, amelyeket ugyancsak el kellett távolítanunk, át kellett fúrnunk. –91,5 m-nél a geofizikai mérés kimutatta a csőfolytonossági hibát, vagyis azt, hogy a csőrakat nem zár rendesen. A csőrakaton belül több cementdugó kialakulása és azok eltávolítása után, kimutathatóan a csőrakat belső falán a cement által képződött szűkületek arra adnak következtetést, hogy a csőrakat többi menete sem zár rendesen, a nagynyomású 150 bar-os cementező aggregátorral történő cementtej injektálása közben a meneteknél a csőbelsőbe szivárgott a cementtej.” Ezen adatok, illetve feltételezések alapján a 2015. március hó 31-i tárgyalásra meghívott Dr. Verrasztó Zoltán mérnöki kamarai (SZVV-3.9.) és igazságügyi szakértő úr azzal a javaslattal élt, hogy az elszerencsétlenedett furatot szakszerűen el kell tömedékelni, és helyette melléfúrással új kutat kell fúrni. Ezzel erről a műszaki balesetet szenvedett furatról le is mondtak, az az eltömedékelési terv elkészülte után, 2015 májusában cementtejes feltöltéssel megszüntetésre is került. Benne tehát semmiféle utólagos mérés, oknyomozó vizsgálat elvégzésére nincs ma már lehetőség. A műszaki balesetet elszenvedett furatot lyukgeofizikai módszerekkel a Geo-Log Kft. (1145 Budapest, Szugló utca 54.) két alkalommal is vizsgálta. Az általuk 2015. 2015. szeptember hó

6



MSZ: 19/2015

március hó 14-én és 2015. április hó 1-jén végzett mérésekről a 3. fejezetben ejtünk szót. A Kivitelező a hiba okát egyértelműen a beépített csövek gyártási hibájában jelölte meg, melyet Megbízónk, a csöveket szállító KÖNIGFRANKSTAHL Kft. rendkívül korrekt módon, a cég hírnevének csorbítatlansága érdekében — a 2015. március hó 25-én a Kivitelező irodájában fölvett emlékeztetőben rögzítve — feltétel nélkül elfogadott. Ennek a feltételezett, de egyáltalán nem bizonyított hiba oknak az utólagos ellenőrzésére kaptunk megbízást a KÖNIGFRANKSTAHL Kft-től.

3. SZAKÉRTŐI MEGÁLLAPÍTÁSOK Az alábbiakban szakértői megállapításainkat vesszük sorra. Azokat természetesen csak a rendelkezésünkre bocsátott forrásanyagok és dokumentumok alapján alakíthattuk ki, hiszen magunk a kivitelezési műveletek során értelemszerűen nem lehettünk a helyszínen jelen, és megbízásunk idejére már az elszerencsétlenedett furat is fölszámolásra, cementtejes feltöltésre került. A tényszerű megállapításokat követően azok esetleges következményeit így csak valószínűsíthettük. 3.1. Szakértői megállapításainkat a kivitelezési idő vizsgálatával kezdjük. A vállalkozási szerződés szerint a Kivitelező a béléscső rakat 2015. március hó 3-án megkezdett beépítését illetően már jelentős időbeli csúszásban volt, ugyanis a „technikai csőrakat szabvány szerinti elhelyezését” a 2015. február hó 15. részhatáridőre kellett volna teljesítenie, sőt a teljes kivitelezési munkát 2015. február hó 25-én kellett volna átadnia a Megrendelők részére. A késedelem a vállalkozási szerződés szerint késedelmi kötbér megfizetését teszi kötelezővé a Kivitelező részéről a Megrendelők felé. A kötbérrel terhelt határidők miatti időbeli késedelem akár gyorsított, figyelmetlen munkavégzéshez is vezethet. 3.2. A technikai béléscső rakat 10,0-12,0 méter hosszú csőszálainak beépítése a fúróberendezés tornya helyett daruval történt. Ez a gyakorlatban megszokottól való eltérés nehezíthette a csőszálak függőlegesbe állítását és a menetek megfelelő összekapatását. A daru alkalmazása miatt a csőkapcsolók meghúzása is csak kézi erővel történhetett meg, tekintettel arra, hogy ez esetben a fúróberendezés forgató gépegységei nem használhatók (gépkulcs). Kézi erővel a kapcsolódó meneteket értelemszerűen csak gyöngébben lehet meghúzni, holott a beépített csősor tömege tíz tonna nagyságrendű volt, így annak egyben tartásához szoros csőkapcsolatra lett volna szükség.


7



MSZ: 19/2015

3.3. Kijelenthető, hogy a csőrakat beépítése nem történt kellő alaposságú dokumentálással. A Kivitelező a furatba zuhant csőrakat hosszára vonatkozóan ugyanis a különböző dokumentumokban különböző értékeket közölt. A 2015. március hó 3-án fölvett jegyzőkönyv 280 méter leszakadt csőhosszról beszél, a 2015. március hó 31-i jegyzőkönyv és az építési napló ezzel szemben 288 métert említ. A baleset 2015. március hó 2-án következett be, így lett volna elég idő átgondolni a történteket és összesíteni az adatokat. A beépítést illetően a hazai vízkútfúrók számára tananyagként szolgáló és a Magyar Vízkútfúrók Egyesülete által terjesztett Császár Béla: Fúrási technológia II. kötet a következőket írja: 

„A béléscsöveket csak nyomáspróba után szabad a fúrólyukba beépíteni. Ezt a vizsgálatot általában már a csőgyártó cégek elvégzik. A csőrampára kiszállított csöveket dugósablonnal kell ellenőrizni, nehogy a későbbiek folyamán ne lehessen egy fúrót vagy tömítőt átépíteni a hibás belső csövön. A meneteket megtisztítás után menetkaliberrel kell ellenőrizni. A csövek hosszát pontosan le kell mérni és meg kell őket számozni a beépítés sorrendjében.”

Megfelelő dokumentálás esetén a 8 méternyi eltérés (pontatlanság) tehát megengedhetetlen lenne. Ahogy a beépített csőszálak megfelelő nyilvántartására, feltehetőleg a menetek és a csövek beépítés előtti, Kivitelező általi alapos ellenőrzésére sem került sor. Pedig erre is lett volna elegendő idő, hiszen a csövek helyszínre szállítása a 2015. március hó 3-án fölvett jegyzőkönyv és az építési napló szerint is már 2015. február hó 18-án megtörtént. 3.4. Megbízónk, a KÖNIGFRANKSTAHL Kft. nyilvántartása nem tartalmazza azt, hogy a csépai helyszínre milyen gyártói forrásból származó béléscsöveket szállított ki. Lehettek azok a csövek a cseh Trinecké Zelezárny csőgyár (Moravia Steel), de az ukrán INTERPIPE cég termékei is, ugyanakkor az sem zárható ki, hogy egyidejűleg akár mindkét forrásból is kerülhettek oda csövek. Megbízónk ezért rendelkezésünkre bocsátotta mind az előbbi, mind az utóbbi szállítmány vizsgálati jegyzőkönyvét. Az előbbi, 2015. február hó 6-án kelt igazoló dokumentum 39 db egyenként 10,0-12,0 méter hosszúságú csőszálakból álló, 457,34 méter összhosszúságú, 22.771 kg össztömegű,  9 5/8” melegen hengerelt, varrat nélküli, SC menetes kapcsolókkal rendelkező acél csőről került kiállításra, melyek az API 5CT szabvány szerinti tulajdonságúak, J55 csőanyag minőségűek és K55 anyagminőségű kapcsolókkal rendelkeznek. Az utóbbi, 2014. július hó 29-én kelt igazoló dokumentum 37 db egyenként 11,0-12,0 méter hosszúságú csőszálakból álló, 429,61 méter összhosszúságú, 21.900 kg össztömegű  244,5×7,9 mm, SC menetes kapcsolókkal rendelkező acélcsőről került kiállításra, melyek az API 5CT szabvány szerintiek, J55 anyagminőségűek. A dokumentumok szerint minden vizsgált (cső-, illetve kapcsoló-) minta tulajdonsága (méret, folyáshatár, húzószilárdság, nyúlás, kémiai összetétel stb.) 2015. szeptember hó

8



MSZ: 19/2015

megfelel az előírt határértékeknek. Hiányosságot jelent azonban, hogy a vizsgálatok csak az anyagok megfelelőségére terjedtek ki, magára a cső szerkezetére (pl. menetszilárdság, húzószilárdság, külső nyomásszilárdság) azonban nem. E tekintetben tehát a szilárdsági ellenőrzés elvégzéséhez szakirodalmi táblázatokban közölt átlagértékeket kell alapul vennünk. A már hivatkozott Császár Béla: Fúrási technológia II. kötet a béléscső választásról a következőket írja: 

„A béléscsövek kiválasztásánál (egy adott átmérő mellett) az anyagminőséget és a falvastagságot kell figyelembe venni. … A kapcsolók API zsinórmenettel ellátottak, rövid és hosszú kivitelben. A karmantyúk szilárdsága kisebb, mint a csőtest szilárdsága, azaz a béléscső rakat gyenge pontjai a kapcsolók, a méretezésnél ezt figyelembe kell venni. A béléscső kapcsolók újabb kialakítása már kiszűri ezt a hátrányt és nem jelent legyengítést a csövek csatlakozásánál.”

Ugyanebben a tankönyvben a szóban forgó geometriájú béléscsőre vonatkozóan az alábbi szilárdsági jellemzők szerepelnek: — csőméret:  244,5×7,9 mm — fémes keresztmetszet: 58,8 cm2 — karmantyú típus: hosszú menettel rendelkező — a cső fajlagos tömege: 47,9 kg/fm — kritikus külső nyomás: 122 bar = 122×105 Pa (N/m2) — karmantyú, illetve csőtest szakító szilárdsága: 1820 kN, ami itt 309,5×106 Pa-nak felel meg — csőtest folyási határa: 2290 kN, ami 389,5×106 Pa-nak felel meg. Az MSZ 22.116:2002 jelzetű, „Fúrt vízkutak és vízkutató fúrások” című magyar szabvány szerint a beépítendő béléscsövek szilárdságtani ellenőrzését a folyási határra és a menetszilárdságra egyaránt el kell végezni. Az alkalmazandó számítási módszert a szabvány M1. melléklete tartalmazza. Esetünkben a folyási határra történő méretezés a következőképpen történik: Lmeg 

 fh  102 . 1,8  (  a  i )

A képletben Lmeg — a megengedett beépíthető csőhossz (m); σfh — a csőtest folyási határa (tankönyvből: 389,5 N/mm2); 1,8 — biztonsági tényező (–); ρa — az acél béléscső sűrűsége (szabványból: 7,85 kg/dm3); ρi — a fúróiszap sűrűsége (szabványból: 1,2 kg/dm3). 2015. szeptember hó

9



MSZ: 19/2015

Ebből 3254 méter megengedett beépíthető csőhossz adódik ki. A menetszilárdságra történő méretezés a következő képlettel végezhető el: Lmeg 

Fmeg  101 1,8  f  (1 

i ) a

.

A képletben Lmeg — a megengedett beépíthető csőhossz (m); Fmeg — a karmantyú menetszilárdsága (tankönyvből: 1.820.000 N); 1,8 — biztonsági tényező (–); f — a béléscső fajlagos tömege (tankönyvből: 47,9 kg/fm); ρa — az acél béléscső sűrűsége (szabványból: 7,85 kg/dm3); ρi — a fúróiszap sűrűsége (szabványból: 1,2 kg/dm3). Ebből 2492 méter megengedett beépíthető csőhossz adódik ki. A számítások alapján látható, hogy a beépíteni szándékozott záró béléscső sor 380,0-385,0 méterig történő elhelyezése a fölhasználásra tervezett  244,5×7,9 mm melegen hengerelt, varratmentes acélcsőből biztonsággal végrehajtható lett volna. Tervezési hiba tehát nem történt. Anyaghiba vagy valamiféle kivitelezési hiba hiányában a műszaki baleset tehát nem következhetett volna be. A már hivatkozott MSZ 22.116:2002 jelzetű, „Fúrt vízkutak és vízkutató fúrások” című magyar szabvány is így beszél az API 5CT-98 szabvány előírásai szerint készült csövekről: 

„A nagy mélységű, 1000 m-nél mélyebb hévízkutató fúrásokhoz alkalmazott béléscsövekre vonatkozó előírásokat az API 5CT-98 szabvány tartalmazza.”

Látható, hogy ezek a csövek kifejezetten mély fúrásokhoz használatosak, következésképpen nagy teherbíró képességűek. 3.5. Problémát jelenthet, hogy az API 5CT-98 szabvány szerinti melegen hengerelt, varrat nélküli acél béléscsöveket különböző kapcsolókkal is készítik. Ezt a Léczfalvy Sándor: Felszín alatti vizeink (ELTE Eötvös Kiadó, 2004) című könyv mutatja be táblázatosan. Vannak lekerekített (zsinór) menetű kapcsolókkal (Round Thread) ellátott, vannak fűrészmenetes (Buttress Thread) kialakítású, és ezeken belül is vannak rövid- (Short Thread Coupling), hosszúmenetes (Long Thread Coupling), szabályos (Regular Coupling) és különleges csatlakozású (Special Clear. Coupling) csövek. A béléscsövek rendelésekor fontos tehát a kiválasztott menettípus megadása, illetve a csövek beépítése előtt a menetek ellenőrzése. 2015. szeptember hó

10



MSZ: 19/2015

Csak azonos típusú kapcsolók összecsavarása engedhető meg! Ellenkező esetben számítani kell azok elvárhatónál kisebb teherbírására, váratlan szétoldására. A kapcsolók megfelelőségét, egymásba illő mivoltát azok összecsavarása előtt feltétlenül ellenőrizni kell. Ez a Kivitelező felelőssége! Esetünkben — a rendelkezésünkre álló adatok szerint — a kapcsolók eltérő típusából fakadó csatlakoztatási probléma elvileg nem merülhetett föl, ugyanis — mint azt a 3.4. alpontban leírtuk — mindkét gyártótól azonos kapcsolóval rendelkező csövek érkeztek. 3.6. A kiszállított béléscsövek minőségét illetően a Műszaki Ellenőr az építési naplóba 2015. február hó 24-én az alábbi bejegyzést tette: 

„A mai napon a 244,5 mm-es csöveket és a lyukkaliberezési tevékenységet megtekintettem. A kiszállított csőanyag megfelel a minőségi elvárásoknak, előírt beépítési hossz 385 m (talp). …”

Csőhibát, vagy kapcsolóhibát tehát a Műszaki Ellenőr nem észlelt. 3.7. A Kivitelező az építési napló már idézett 2015. március hó 2-ai bejegyzése szerint ezzel szemben már a műszaki baleset bekövetkezése előtt észlelte a csőmenetek egymáshoz való gyönge kapcsolódását, sőt azok egymásból való kiszakadását, amit hegesztéssel igyekezett orvosolni. Hogy ilyen körülmények között folytatta a csőbeépítést az egyértelműen a saját felelősségére történt. Helyesen eljárva az észlelt gyártási hibát azonnal jelentenie kellett volna a Műszaki Ellenőrnek, és közösen döntést hozni a továbbiakról (kiépítés, a csövet szállító vállalkozó és a Megrendelők értesítése stb.). 3.8. A béléscsövek összecsavarásának módját egyik ágazati műszaki irányelv vagy nemzeti szabvány sem részletezi, ahogy „A Mélyfúrási Biztonsági Szabályzatról” szóló 6/2010. (VII. 30.) NFM rendelet, vagy „A Vízügyi Biztonsági Szabályzat kiadásáról” szóló 24/2007. (VII. 3.) KvVM rendelet sem. A kapcsolódásnak azonban értelemszerűen szilárdnak és vízzárónak kell lennie, a kialakított béléscső oszlopnak egyetlen szerkezeti egységet kell alkotnia. Esetünkben ez nem teljesült. A létrehozott csőkapcsolat ugyanis — a bekövetkezett műszaki baleset alapján — nem volt elég erős ahhoz, hogy a beépítésre került csőoszlopot megtartsa. Azzal a megállapítással azonban, hogy a csőkapcsolódási helyek több helyen is áteresztették volna a cementtejet, amint azt a Geo-Log Kft. által 2015. március 2015. szeptember hó

11



MSZ: 19/2015

hó 14-én elvégzett lyukgeofizikai mérés (lyukátmérő, hőmérséklet és cementpalást vizsgálat) kiértékelése vélelmezi, illetve a 2015. március hó 31-én fölvett jegyzőkönyv említi, nem értünk egyet. A geofizikai kiértékelés szó szerint a következő megállapításokkal zárult: 



„A lyukátmérőszelvény alapján a belső csőátmérőn végig kisebbnagyobb szűkületek láthatók, amit a csőfalra tapadt cement okoz, ami a nem záró csőtoldási helyeken kerülhetett a kútba. Jelentős szűkületek a következő helyeken tapasztalhatók: 91,2-93,7 m (199,0-204,0 mm), 105,5-111,8 m (113,0 mm), 153,2-166,6 m (205,0-208,0 mm), 229,2-249,4 m (205,0-208,0 mm), 314,5 m-től a mért talpig (384,0 m) 133,0 mm-ig csökken a belső csőátmérő, amit a sűrű, cementtörmelékes iszap okoz.” „91,5 méternél csőfolytonossági hiba figyelhető meg, amit a Kivitelező szerint az okozott, hogy a 9 5/8”-os rakatnál a menetes kapcsoló szétszakadt.”

Egyet nem értésünket egyrészt azzal indokoljuk, hogy a béléscsövön keresztül szakszerűen megvalósított, egy- vagy kétdugós — belülről kifelé történő — palástcementezés esetén rossz csőkapcsolatok előfordulásakor a cementtejnek nem befelé, hanem épp ellenkezőleg, kifelé kellett volna szűrődnie, hiszen a cső belsejében kialakított nyomás a cementezési művelet minden fázisában meghaladja a külsőt, azaz a gyűrűs térben jelentkezőt. Ily módon belül lerakódások, átmérőszűkületek kívülről történő cementbeszűrődésre visszavezethetően nem alakulhattak volna ki. A szűkületek feltehetőleg a cementtejet és az általa kiszorított, illetve az utána nyomott fúróiszapot elválasztani hivatott cementező dugóknak a hiányából és az egyetlen csőfolytonossági hiba jelenlétéből fakadtak. Cementező dugó beépítése esetén az végigsimította volna a csőfalat, és nem engedte volna ilyen cementszűkületek fönnmaradását. Ugyanakkor azonban a csőkapcsolódási hibán a cementező dugó nagy valószínűséggel megakadt volna, ily módon ellehetetlenítette volna a cementtej megfelelő lejuttatását. Használatára nagy valószínűséggel ezért nem került sor. Másrészt a Geo-Log Kft. által 2015. április hó 1-jén, a kút belsejének Kivitelező általi letisztítását követően elvégzett ellenőrző méréssorozat (lyukátmérő, hőmérséklet, cementpalást és dőlés, ferdeség vizsgálat, valamint kútkamerázás) pontosan kimutatta a csőkapcsolódási helyeket, és a két vizsgálat összevetése alapján megállapítható, hogy a korábbi szűkületi szakaszok nem kötődtek a csőkötésekhez. Azok több esetben másutt, és jelentősen hosszabb szakaszokon jelentkeztek, mint a csőkötések helye.


12



MSZ: 19/2015

Az újabb kiértékelés most — egyebek mellett — a következő megállapításokat tartalmazta:  

 

„A lyukátmérőszelvény alapján a kúttisztítás után a jelentős szűkületek eltűntek, a kút alján sincs már iszaplerakódás, azonban a 91,0-93,5 m közötti szűkület megmaradt.” „A cementpalást vizsgálatot a teljes csövezett szakaszon elvégeztük, a mérés alapján megállapítható, hogy a csőkötések szinte a teljes mért szakaszon jól láthatóak, ami arra utal, hogy a cementezés minősége gyenge. Az ismétlő mérés megerősíti, hogy 60,0 és 91,0 m között van cement a gyűrűstérben, a 91,0-93,5 m közötti csőfolytonossági hiba is jól látható, az utóbbi szakaszon valószínűleg szét van csúszva a csőrakat.” „A mellékelt ferdeségmérés alapján 220,0 m alatt kezd el ferdülni a fúrás, a talpon a lyukferdeség értéke ~4,7°.” „A kútkamerás vizsgálatot csak 90,0 méterig végeztük el, mivel a kút vize annyira zavaros volt, hogy 70,0 m alatt gyakorlatilag már semmit sem lehetett látni a csőfalból.”

A megállapítások közül ugyanakkor a csövezett fúrólyuk jelentős ferdeségére hívnánk föl a figyelmet, amely a 382,1 méteres talpmélység mellett 10,1 méteres vízszintes eltérést jelent. A ferdeség a talphoz közeledve nő, 300,0 méteren a kitérés még csak 5,0 méter nagyságú. Ez a lyukferdeség akár odáig is vezethet, hogy a daruval történő beépítés során a béléscső sor valamelyik, a fölötte lévő csőszálhoz nem kellően rögzített tagja a lyukfalat végigsúrolva meglazul, lecsavarodik. A csőszálak egymáshoz történt nem kellő mértékű illesztését, nem kellő mértékű összecsavarását bizonyítja a kútkamerás vizsgálat, aminek írásos jelentésében közölt fényképek szerint a 45,0 méterben észlelt csőkötés esetében 14 db, az 56,7 méterben lévő csőkötés esetében 11 db, a 68,4 méterben lévő csőkötés esetében pedig 9 db szabad menet látható. Kérésemre Megbízónk elvégezte a cseh csőgyár és az ukrán gyártó által készített szóban forgó méretű acélcsövek kapcsolóinak vizsgálatát. Megállapítást nyert, hogy az apaoldali kapcsoló menetelt hossza 8,5 cm, a menetek száma 26 db, míg az anyaoldali kapcsoló menetelt hossza 9,5-10,0 cm, a menetek száma 30-31 db. Ez arra utal, hogy tökéletes csőkapcsolat esetén mindössze 4-5 db menet lenne csak belülről látható, ami 1,3-1,6 cm hézagot jelent. Ezzel szemben a jelzett csőkötési helyeken 9-14 db szabad menet volt látható, ami 2,9-4,6 cm hézagnak felel meg. Ez az utóbbi nagyjából a fele az összehajtandó kapcsolóhossznak!


13



MSZ: 19/2015

Hozzá kell tegyük, hogy ezek a csőszálak már a műszaki baleset után és viszonylag függőleges lyukszakaszba kerültek beépítésre, így feltehetőleg nagyobb odafigyeléssel történt a kapcsolók egymáshoz illesztése. Mégis — azonos kapcsolókat feltételezve — ez 3-5 teljes, 360°-os csőfordulat különbséget jelent csak a nevezett mélységtartományban lévő kapcsoló meneteinek összehúzása között, nem is beszélve a teljesen behajtott menetektől való eltérésről (4-10 teljes csőfordulat)! Szó nincs tehát a csövek azonos mértékű, azonos erősségű és gondos összeillesztéséről. Véleményem szerint a Kivitelezőtől elvárható, gondos munkavégzés ténye az elvégzett lyukgeofizikai mérési eredmények alapján egyáltalán nem bizonyított (ferde fúrólyuk, csőbelsőben jelentős hosszon kialakult, nem a csőillesztési pontokhoz köthető cement szűkületek jelenléte, rövid és különböző mértékű béléscső összekapatási hosszak, rossz minőségű cementpalást a béléscső rakat körül, szétcsúszott csőrakat). Hasonló, azaz a gondos munkavégzés hiányára utaló megállapítás tehető abban az esetben is, amennyiben a Kivitelező valóban észlelte a rossz csőkapcsolatot a csőszálak között a műszaki baleset bekövetkezése előtt, és ennek ellenére folytatta a csőbeépítést. 3.9. A csőrakat leszakadását követően a Kivitelezőnek a leszakadt csősor kiépítését kellett volna megkísérelnie, hogy azután a sérült kapcsolójú anyamenettel rendelkező béléscsövet egy megfelelő állapotú csővel kiváltva folytassa a beépítést. Amennyiben — a csőkapcsolatok gyöngeségétől félve ezzel nem próbálkozott volna meg — az utánépítést egy terelő tölcsér fölszerelésével kellett volna végrehajtania, hogy a két csőszáj nagyobb biztonsággal találkozhasson, és egymásba csavarható legyen. Az, hogy a 2015. március hó 31én fölvett jegyzőkönyv szerint 

„… Úgy éreztük, úgy érzékeltük, hogy a két menet, tehát a lezuhant csőrakat és az utána épített csőrakat menetei szépen összecsatlakoztak, mivel a csövek fentről történő összehajtása közben 5-6 cm-t ment össze a két menet.”

vagy a 2015. március hó 2-ai építési napló beírás szerint 

„…Ezt több órán keresztül hajtottuk össze, ami a méréseink szerint 3-4 cm-t összement.”

nem elegendő bizonyosság, hiszen a leszakadt csősorra utólag ráépített toldó csőrakat tömege is 5 tonna körüli, így egyszerűen annak ráhelyezése, mozgatása hatására is bekövetkezhetett a teljes béléscső sor mélyebbre nyomódása.


14



MSZ: 19/2015

3.10. A sikeresnek hitt csőrátoldást követően a Kivitelezőnek a csőrakat óvatos megemelésével meg kellett volna győződnie a csőtoldás sikerességéről. Ez az egyszerű ellenőrzés úgy tűnik elmaradt, pedig ezzel a kapcsolódás hiánya egyből kiderült volna, és nem végezték volna el a palástcementezést, ami végül is végérvényesé és javíthatatlanná tette a csőfolytonossági hibával terhelt beépítést. Ebben véleményem szerint a Kivitelező hibája, nem kellő gondossága érhető tetten. 3.11. A csőfolytonossági hibának, azaz a megkísérelt csőtoldás eredménytelenségének a palástcementezési művelet során is észlelhetőnek kellett lennie. Amint ugyanis a csőbelsőbe nyomott és abban lefelé süllyedő cementtej elérte a hibahelyet, ott a cementtej egy részének a gyűrűstérbe kellett szivárognia, ahol a csőbelsőből kiszorított, és a furat talpától a gyűrűs térben fölfelé emelkedő fúróiszap azt magával ragadva a felszínre szállíthatta. A felszínen jóval a várt időpont eljövetele előtt megjelenő cementtej egyértelművé tehette a csőhibát, és a cementtej azonnali kiöblítésével a hibaelhárítás, a csőkiépítés vagy csőrátoldás újra megkísérelhető lett volna. Erre azonban nem került sor. Ebben megint a Kivitelező hibája, nem kellő gondossága érhető tetten.

4. ÖSSZEFOGLALÓ SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY A leírtak alapján mindent egybevetve annak állítása, hogy a beépítésre került béléscsöveket szállító KÖNIGFRANKSTAHL Kft. felelőssége a műszaki baleset bekövetkezésében kizárólagos, egyáltalán nem megalapozott. Megítélésünk szerint nagyobb a valószínűsége a Kivitelezői hiba elkövetésének, mint a gyártósorról lekerült, minőségellenőrzésen átesett csőszálak gyártási hibájának. A menetekben, illetve a csövek geometriájában mégis esetlegesen jelentkező, 100 %os biztonsággal természetesen ki nem zárható hibákat, sérüléseket egy gondos Kivitelezőnek a beépítést megelőző ellenőrző vizsgálatai során észlelnie kellett volna. Itt csak a 3. fejezet 3.3. pontjában idézett, a kútfúró tankönyvben előírt ellenőrzési feladatokra utalnék a béléscsövek beépítését megelőzően a csöveket és meneteket illetően. Amennyiben mégis valamiféle gyártási hiba jelentkezett volna, a Szállító felelősségvállalása ott sem egyoldalú, hiszen a Kivitelező által említett menetkapcsolódási hiba gondos munkavégzés esetén időben fölismerhető lett volna. Erre az építési naplóban van is utalás, a Kivitelező mégis folytatta a csőbeépítési munkát, átvállalva ezzel a felelősséget is. Amennyiben viszont a kapcsolók szétoldása a Kivitelező által készített fúrólyuk ferdeségéből, illetve a menetek gyönge összehúzásából fakadt, abban a Kivitelező felelőssége egyértelmű. 2015. szeptember hó

15



MSZ: 19/2015

A Kivitelező időbeli késedelme az általa aláírt vállalkozási szerződés rész-, illetve véghatáridejéhez képest nem igényel különösebb igazolást. A kötbérrel terhelt határidők miatti időbeli késedelem pedig akár gyorsított, figyelmetlen munkavégzéshez is vezethet. A Kivitelező gondossága a munkavégzés során több szempontból is megkérdőjelezhető; itt elegendő csak a dokumentálás egymásnak ellentmondó adataira, a fúrólyuk ferdeségére, a csőbelsőben jelentős hosszon kialakult, nem a csőillesztési pontokhoz köthető cement szűkületek jelenlétére, a rövid béléscső menet összekapatási hosszakra, valamint a béléscső rakat körüli rossz minőségű cementpalást kiképzésére, a csőösszekapatás ellenőrzésének elmaradására, végül a palástcementezés során tapasztalt jelek figyelmen kívül hagyására utalni. Összefoglalva, Megbízónk felelősségét teljes bizonyossággal immáron, a fúrólyuk elcementezettsége okán kizárni nem lehet, ám azzal párhuzamosan a Kivitelezői felelősség fönnállása nem vitatható. Annak mértéke minden bizonnyal erősen meghaladja a béléscsöveket szállító KÖNIGFRANKSTAHL Kft-ét. Agárd, 2015. szeptember hó 17.

Rózsa Attila felelős szakértő ügyvezető (okl. bányamérnök, hidrogeológus, okl. vízkészlet-gazdálkodási szakmérnök, vízimérnöki tervező, szakértő, műszaki ellenőr, Magyar Mérnöki Kamarai nyilvántartási szám: 07-1130, illetve 07-51.667, szakterületi jogosultságok: ME-VZ — vízgazdálkodási építmények építésének műszaki ellenőrzése, SZÉM3 — vízgazdálkodási építmények szakértése, SZKV-1.3. — víz- és földtani közeg védelmi szakértés, SZVV-3.1. — hidrológia, vízgyűjtő-gazdálkodás, vízkészlet-gazdálkodás, SZVV-3.9. — vízfeltárás, kútfúrás, vízföldtan, vízbázis-védelem, VZ-TEL — települési víziközmű tervezése, VZ-TER — vízgazdálkodási építmények tervezése, VZ-VKG — vízkészlet-gazdálkodási építmények tervezése)


16


A CSÉPA 5. SZÁMÚ VÍZMŰKÚT FÚRÁSA SORÁN BEKÖVETKEZETT MŰSZAKI BALESET KIVÁLTÓ OKAINAK VIZSGÁLATA

Recommend Documents