VEZETÉS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNY
RAJNAI ZOLTÁN
A CSAPATVEZETÉSBEN ALKALMAZOTT TÉRINFORMATIKAI RENDSZEREK SZABVÁNYOSÍTÁSI TÖREKVÉSEI
Nem, szükséges tudományos igényességű előrelátás vagy bármilyen “látnoki” képesség ahhoz, hogy belássuk: az elkövetkezendő évezred, de a XXI. század biztosan az információs társadalom korszaka lesz. A már-már követhetetlen ütemű számítástechnikai fejlődés és az “információ éhség” az élet minden területére jelentős kihatással van a nyersanyagkészletek kitermelésétől a kereskedelem és az ipar különböző területein át a nemzetvédelemig, és ez várhatóan a jövőben is így lesz, sőt fokozódni fog. Publikációm témájának megfelelően az információk megfelelő helyen és időben, a szükséges részletességgel, hitelességgel, rejtettséggel és pontossággal történő rendelkezésre bocsátásának elméleti megközelítését kívánom vizsgálni a katonai alkalmazásban, azon belül is leszűkítve a térinformatika egyes területeire. A katonai szervezetek vezetési funkciójában, a vezetési szintek tevékenységének realizálásában mindig jelentős szerepet kap a csapatok, a fegyverek, a különböző tereptárgyak stb. térbeli elhelyezkedésére vonatkozó adatok, információk megszerzése, előállítása, rendelkezésre bocsátása, továbbítása, nyilvántartása és szükség esetén ezek tárolása. E tevékenységek alapjául a katonai szervezetekben elsősorban a térképek szolgáltak, és a katonai vezetés alapvető eszközeként ezek biztosították a terep adatainak megszerzését, a katonai szervezetek térbeli helyzetének nyilvántartását, az adatok továbbítását, míg napjainkban a korszerű informatikai eszközök és alkalmazások (hardver, szoftver) azonban már lehetővé teszik a tér, a hadműveleti terület, a csapatok és fegyverek térbeli adatainak gyors és megbízható rendelkezésre bocsátását, nyilvántartását és a helyzetek gyors változásának megfelelő ütemű módosítását, nyomon követését a térinformatikai alkalmazások segítségével.
A TÉRINFORMATIKA ELŐZMÉNYEI Ne gondoljuk, hogy a térinformatika korunk számítástechnikai eszközeinek fejlődésével párhuzamosan alakult ki, mivel kimutatható jelei és eredményei több mint 150 éve is voltak. Elsőként a XIX. században fordultak elő olyan, a térbeli információk megszerzésén és értékelésén alapuló események, melyeket a térinformatika előzményeinek ismerhetünk el: 1817-ben J. Snow[1] orvos egy kolerajárványban meghalt emberek lakóhelyét térképen ábrázolta. A vizsgálat során az okokat keresve rátalált egy kútra, melyből az elhunytak vizet hordtak. Miután a kutat lezárták, a járvány megszűnt. De ha a térinformatika közvetlen előzményeit vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy számítógéppel támogatott kísérletek folytak már az ’50-es, ’60-as években is.[2] Ez időszakban a vektorgrafikus megjelenítés volt a jellemző, ekkor jelentek meg az első digitális alapon nyugvó térképrajzoló rendszerek, majd kísérletek folytak a digitális magassági modellekkel. Ám mégis az első igazán térinformatikai rendszer a Kanadai Földrajzi Információs Rendszernek tudható be, mely CGIS[3] néven vált ismertté és az 1960-as években mezőgazdasági területekről nyújtott adatokat hétféle tematika alapján. Ezt követte a Harward Egyetem fejlesztésében egy számítógépes program (1964ben készült el), mely képes volt sornyomtatón már térképkészítésre is, és e program fejlesztéseként újabb és újabb szoftverek jelentek meg, melyek a háromdimenziós megjelenítést célozták meg. Magyarországon a térinformatikai kísérletek és vizsgálatok később kezdődtek, mivel a viszonylag fejletlenebb informatikai háttér (hardver) nem biztosította a feldolgozás feltételeit. Az 1980-as években jelentek meg az első alkalmazások, elsősorban az állami “adminisztráció” területén, így az ingatlan-nyilvántartásban, a közmű-nyilvántartásban, majd a terepfedettségi és magassági adatbázis létrehozásával távközlési rendszerek tervezésében és kivitelezésében. A Magyar Honvédség Térképészeti Intézetében az 1970-es évek második felében kutatások folytak a térképek digitális feldolgozásában, és az eredményekre építve elkészült az ország geodéziai hálózatának számítógépes adatbázisa, a GAB[4] , mely rendszer a geodéziai pontok koordinátáit, az abszolút magasságát és még egyéb információkat is tartalmazott.[5] Az 1990-es évek elejére már kidolgozták DTA— 200[6] programot, mely a topográfiai térképek digitális változata, majd a magassági viszonyokat is tartalmazó digitális domborzatmodell, a DDM[7] , mely 50x50 méteres, később 10x10 méteres rácsháló sarokpontjaiban tartalmazza a terep magassági értékeit. 1995 végétől már rendelkezésre áll a DTA—50 program első verziója, mely 1:50 000 méretarányban biztosítja a digitális topográfiai térképet.
A GIS rendszer [8]
Mielőtt a térinformatika mélyebb területeit elemeznénk, célszerű megfogalmazni: mi a térinformatika, mivel foglalkozik, és mit biztosít az alkalmazó számára? “A térinformatika fogalma legáltalánosabban a térbeli — a térben történő elhelyezkedésre vonatkozó információkra alapozható”[9] , vagyis az informatikai alkalmazások azon része, mely a térben elhelyezkedő tárgyak, elemek térbeli elhelyezkedésére vonatkozó információk keletkezésével, kezelésével és felhasználásával foglalkozik elméleti síkon, hozzáértve a gyakorlati megvalósítást és az alkalmazott eszközrendszereket is. Ugyanezt a fogalmat más helyen[10] a helyhez kötött jelenségekkel és a köztük lévő, elsősorban térbeli kapcsolatokkal foglalkozó kategóriaként találhatjuk. A térinformatikához szorosan kapcsolódó angol kifejezéssel, a GIS-szel gyakran találkozik a felhasználó, aki keresi, kutatja az alkalmazások területeit, a műveleteket térinformatikai adatokkal. A GIS egy földrajzi információs rendszer, mely a térbeliséget a földrajz szempontjából értelmezi és a Föld felszínére korlátozza, de nem zárja ki a háromdimenziós alkalmazásokat sem, mint pl. a bányászat vagy az építészet. A szűkebb értelemben vett térinformatika mellett vannak más informatika-alkalmazási területek is, melyek szintén helyzetinformációkhoz kötődnek. Ilyen például a CAD[11] , az asztali térképezés (Desktop Mapping), vagy a digitális fotogrammetria (Digital Photogrammetry).
TÉRINFORMATIKAI SZABVÁNYOK A térinformatikai rendszer azonban lehet bármilyen korszerű, jól feltöltött, hardveresen támogatott, ha nem áll rendelkezésre az adatok továbbításának lehetősége. Ehhez két feltételt kell biztosítani. Egyrészről egy korszerű hálózatra van szükség, másrészről a rendszernek biztosítania kell az adatátvitelhez szükséges szabvány formátumokat. A számítógépes hálózatok hadműveleti területen (a terepen) korszerű, ISDN alapú kommunikációs (híradó) rendszeren kell, hogy alapuljanak. Ezek a hálózatok biztosítják a lehetőségeket az adatok cseréjére, hálózati szolgáltatások biztosítására. Ehhez természetesen a híradó rendszerek fejlesztése is elengedhetetlen (várhatóan 2010 után valósul meg) a Magyar Honvédség részére.
Az adatcsere másik feltétele a szabványoknak való megfelelés, különösen a NATO szabványoknak, hiszen az adatcserét nemcsak saját csapatok között, hanem multinacionális környezetben is meg kell valósítani. A térbeli adatátvitelben több szabvány is létezik, melyeket az alkalmazások rendszerbe állítása előtt célszerű figyelembe venni, hiszen a NATO tagsággal elkerülhetetlen lesz az adatátvitel e formája, de hasonlóan polgári szférával is történhet adatcsere, ehhez pedig szabványok kialakítása, elterjesztése és betartása szükséges, ezért néhány adatátviteli szabványt szeretnék bemutatni.[12]
A brit adatátviteli szabvány, a National Transfer Format
[13]
A szabványjavaslat első verzióját 1986-ban jelentették meg, 1.1 verziója 1989-ben vált hivatalos szabvánnyá, a jelenlegi 2.0 verzió 1992-ben lett kiadva BS 7567 szám alatt (brit szabvány). Azért célszerű ezt a szabványt említeni, mivel az NTF-et, mint első térbeli adatátviteli szabványt valamennyi későbbi szabvány — különösen Európában — kiindulási alapnak tekintette és fel is használta. A jelenlegi verziót ezért már átnevezték rövidítésének meghagyásával Neutral Transfer Format — semleges átviteli formátumra. Az NTF lehetővé teszi a térbeli és a hozzájuk kapcsolt leíró adatok cseréjét a számítógép rendszerek között, így segítségével: • • • •
a földrajzi adatok cseréjét biztosító médiafüggetlen fájl és rekord leírások készíthetők; leírhatók az elemi adatok, vektorok, tömbök és a köztük lévő kapcsolatok; adatcsere öt szinten történő megvalósítása az adatok bonyolultságának függvényében; az adatcserét formális nyelv alkalmazása nélkül oldja meg.
Ez a szabvány ismerteti részletesen a már említett öt szintet, az eljárási szabályokat és az ISO 8211 szabvány segítségével meghatározza a modell implementálását.[14] Az implementációs részek részletesen leírják a fizikai fájlszerkezetet és kapcsolatát az adathordozókkal (mágnesszalag, floppy stb.) a kötet (volume) szerkezetét, az adattömbök (blocks) méretét (2000 karakter) és a rekordok méretét (max. 80 karakter). A polgári térbeli adatátviteli szabványok mellett megjelentek már a katonai szabványok is, hiszen a nemzetközi téren együttműködő hadseregeknek is szükségük van térbeli adatok átadására, cseréjére. A NATO a térbeli adatátviteli szabványok kidolgozására a Kanadai Nemzetvédelmi Minisztérium Geomatikai Igazgatóságát kérte fel, ahol 1991-re elkészült a DIGEST[15] szabvány 1.0, majd 1995-ben 1.2 verziója, a jelenleg érvényben lévő 2.0 verziót 1997. júniusban adták ki. Az utolsó szabvány kidolgozásába már az USA Katonai Térképészeti Hivatal, a NIMA[16] is közreműködött. A katonai térinformatikai szabványok közül ez a legjelentősebb
szabvány[17] , mely a katonai térképészet, a katonai vezetés és a fegyverrendszerek közötti térbeli információcsere szükségleteinek kielégítésére jött létre. Ez a szabvány a nemzetközi földrajzi adatcsere különböző formáinak realizálását tekinti alapvető céljának, vagyis mind a nemzetközi csere, mind az országokon belüli belső csere feltételezi, hogy létezzenek országos szinteken elfogadott elvek és technológiák a digitális földrajzi adatok gyűjtésére, feldolgozására és terjesztésére, de nem köti meg, hogy ezek termékorientáltak-e vagy sem (1. sz. ábra). A szabvány mind az eredeti földrajzi adatok, mind a belőlük levezetett termékek cseréjére vonatkozik, melyet a NATO hivatalosan 1993-ban STANAG 7974 formájában fogadott el. Az átviteli médiumok vonatkozásában a szabvány mágnesszalag és optikai diszk (CD) orientált, de ez kiterjeszthető a hálózatokra is. A DIGEST vektor, raszter és mátrix adatokat is kezel. A DIGEST tágabb értelmezésben — ez az ábra alapján is látható — már nemcsak szabvány, hanem szabványok összessége tetszőleges formátumú digitális földrajzi adatok cseréjének biztosítására. Meg kell azonban jegyezni, hogy mátrixos adatok esetében a magassági adatok cseréjét a STANAG 3809 szerint hajtják végre, és ennek alapja a digitális domborzatmodell[18] specifikáció.
Az amerikai TSSDS katonai szabvány A NATO DIGEST szabványa mellett létezik az amerikai TSSDS katonai szabvány is, amely a nagy méretarányú térbeli adatok tartalmi szabványának tekinthető. Ezt a szabványt az Amerikai Fegyveres Erők három fegyvernemének CADD, GIS Technológiai Központja (Tri-Service CADD GIS Technology Center) dolgozta ki. A TSSDS rövidítés a Tri-Service Spatial Data Standard elnevezést kódolja, aminek magyar megfelelője a három haderő térbeli adat szabványa lehetne. Ez a szabvány jelentősen különbözik az eddig ismertetett szabványoktól, mert ez nem kifejezett adatátviteli szabvány; célját, formáját, tartalmát tekintve eltér a NATO szabványtól. A szabvány elhelyezkedése a tervezés — döntés — üzemeltetés folyamatában ábrán is szemléltethető.
3. sz. ábra
Ez felvázol néhány jellemző feladatot és terméket az egyes stádiumokban, bemutatja a megoldáshoz szükséges szoftver eszközöket, megmutatja, hogy melyik stádiumhoz milyen szabványok tartoznak. Így a “Műveletek” rész szabványának ajánlja a TSSDS-t, míg az térbeli adatok átvitelére a középen látható SDTS-t használja, valamint ajánl a részletes tervek, rajzok, dokumentumok elkészítésére felhasználói szoftvereket. Az SDTS[19] -t, melyet 1992-ben terjesztettek elő föderális információ feldolgozó szabványnak (FIPS) 1994-ben ratifikálták FIPS 173—1 néven. Bizonyos kisebb módosítások után 1997-ben a szabványt amerikai nemzeti
szabványként is benyújtották, melyet 1999 elején fogadtak el. Az alapszabvány három részből áll. Az első rész tárgyalja az adatmodellt, bevezetve az úgynevezett profilok fogalmát. A második rész formális eszközökkel kísérli meg szabványosítani a térbeli fogalmakat. A harmadik rész a fizikai implementációval foglalkozik, felhasználva a már létező ISO 8211 nemzetközi szabvány, melyet az Egyesült Államokban FIPS 123 néven honosítottak. Az ANSI-nak benyújtott tervezetet további három résszel is kiegészítették, melyek az úgy nevezett profilokat tartalmazzák. A negyedik rész írja le a topológiai vektor profilt, az ötödik rész a raszter profilt és kiterjesztéseit, a hatodik rész pedig a pont profilt. Az elképzelés szerint a szabvány további profilokkal bővíthető, már elkészült a szállítási hálózati profil vázlata. Az SDTS formátumba való kódolást, illetve az e formátumból történő dekódolást végző programokat profilonként implementálják. Erre az egyszerűbb programozás és nagyobb hatékonyság érdekében van szükség. A profilok tulajdonképpen az eredeti szabvány biztosította lehetőségek részhalmazai, maguk az átvitt termékek pedig a profilok részhalmazai. Az ISO 8211 fájlok adathordozókra vitelét további szabványok írják le: ANSI X3.27 — mágnesszalag, ISO 9293 — hajlékony lemez (DOS), ISO 4341 — kartridzsok és kazetták, ISO 9660 — CDROM.
4. sz. ábra
Visszatérve a TSSDS szabványhoz alá kell húzni azonban, hogy ez a szabvány a nagy méretarányú (nagyfelbontású) térbeli adatbázisok meghatározásával foglalkozik, ami amerikai terminológiában 1:24 000-nél nagyobb méretarányt jelent. A szabvány másik sajátossága, hogy összevonja a térbeli és kartográfiai adatbázist és ezt a magasabb térbeli adatbázis szinten valósítja meg. Harmadik és talán páratlan tulajdonsága, hogy az objektumok és attribútumok definícióját, illetve ezek szabványra történő transzformálását független alfanumerikus
adatbázisokból egy szoftver (Visual Basic ACCES alkalmazás) keretében valósítja meg (a 4. sz. ábrán erre látható példa). A TSSDS-t tehát elsősorban gyakorlati célokra találták ki, gondosan ügyelve arra, hogy az építészeti, magas- és mélyépítési szabványoknak megfelelő adatokat, rajzokat átvihessék a GIS rendszerekbe ahhoz, hogy belőlük TSSDS szabvány szerinti térbeli objektumok legyenek. Mivel a TSSDS a szimbólumokat is szabványosítja, ezért szabványos szimbólum-könyvtárakat is létrehoztak az Arc/Info illetve az Intergraph MGE számára.
A térinformatika alkalmazási lehetőségei a Magyar Honvédségben A térinformatika gyakorlati alkalmazásának különböző lehetőségeit, területeit egyre többen kutatják, keresik. E munkájuk eredményeként már a kezdet kezdetén le kell szögezni: a Magyar Honvédség szintjén nincs szükség új, önálló térinformatikai rendszer megalkotására, hiszen az informatikai piacon ma már a legkorszerűbb térinformatikai programok, adatbázisok fellelhetők, megvásárolhatók, vagy szolgáltatásként megvehetők. Az önálló térinformatikai fejlesztés széles körű humán erőforrást és nagy anyagi áldozatot tenne szükségessé, annál is inkább, mivel ma több mint 1000 GIS szoftver fejlesztő céget tartanak nyilván, ezek termékei közül elegendő a Magyar Honvédség részére legmegfelelőbb szoftver kiválasztása, elterjesztése a kezelő állomány szakszerű felkészítésével. Természetesen ezeknek a szoftvereknek egyre fokozódó hardver követelményei vannak, melyeket a szoftverek beszerzése, kiválasztása előtt célszerű megvizsgálni, különösen a processzor, memória, grafikus megjelenítés (kártya, monitor) területén. A térinformatikai alkalmazások betörése a Magyar Honvédségbe megállíthatatlan folyamatként megkezdődött, és az élet különböző területein egyre inkább terjed. A NATO tagországokban ezek az alkalmazások különösen a tervezés, szervezés időszakában, de a végrehajtási fázisokban is igen nagy szerepet kapnak. Alkalmazási területeik lehetnek: • • • • • • •
hadműveleti terület értékelése; elhatározás kialakítása; vezetési pontok települési helyeinek kiválasztása; hírközpontok, csomópontok települési helyeinek kiválasztása; összeköttetés tervezés; tűzvezetés; logisztikai támogatás, utánpótlás;
• •
közlekedés (vízi, szárazföldi), szállítás; kommunikációs infrastruktúra stb.
Ha szűkebb kutatási területemre, a híradásra korlátozom a térinformatikai alkalmazás lehetőségeit, megállapítható: a kommunikációs rendszerek tervezése időszakában a híradófőnök kiemelt feladata már a feladattisztázás során a terep értékelése, hiszen a hírközpontok települési helyeit, a köztük lévő közvetlen összeköttetések megvalósulásának valószínűségét már a tervezés során vizsgálnia kell. Elemeznie szükséges továbbá a hadműveleti terület járhatóságát (közút, műút, talajút, mocsaras területek), hogy a vezetékes és kábelépítő alegységek részére meghatározhassa az építés nyomvonalát; képes legyen számvetések készítésére, a rendelkezésre álló vezetékes anyagok és a kiépítés távolsága figyelembe vételével. Szükséges továbbá a terep magassági adatainak pontos meghatározása az összeköttetés-valószínűség számításához, a láthatóság (URH és mikrohullám esetén) vizsgálatához. Természetesen ezek csak a legfontosabb elemi területei a híradófőnök munkájának, ahol térinformatikai alkalmazásokat használhat, ezeken kívül gyakorlatilag tevékenységének szinte minden mozzanata alkalmazhatja ezeket. Az összfegyvernemi törzs felhasználási lehetőségei ennél sokkal szélesebb körűek, nemcsak az adatbázisok, rétegek felhasználásával (újabb rétegek létrehozásával), hanem adatok továbbításával is alkalmazhatja a térinformatikát. Ha például egy híradófőnök hírközpontot kíván telepíteni az adott hadműveleti területen, lehívhatja a “csapatok elhelyezése” réteget, amely megmutatja, hogy azon a területen van-e és milyen nagyságrendű alegység, egység, kell-e új települési helyet keresni a hírközpontnak vagy sem. Ha tehát meg kívánjuk határozni azokat a rétegeket, amelyekkel egy adott térinformatikai szoftvernek rendelkeznie kell, az alábbiakat célszerű például követelményként támasztani: • • • • • • • • • •
béke diszlokáció; határszakaszok; út- és közúthálózat; vízrajz (tavak, folyók, patakok, azok jellemzői); domborzati adatok; növényzet; hidak; térképi objektumok (háromszögelési pontok, magassági pontok); lakott települések; kommunikációs (távközlési) infrastruktúra.
Mindezek mellett néhány réteg még biztosítható speciális alkalmazásra, mint pl.: •
hadműveleti felépítés (csapatok helyzete a hadműveleti területen);
• •
vezetési pontok és hírközpontok elhelyezkedése; de lehet a fegyvernemeknek, szakcsapatoknak saját rétegük is.
Megállapítható tehát, hogy a katonai térinformatikai rendszernek támaszkodnia, illeszkednie kell polgári, hagyományos tevékenységekkel folytatott tervezési rendszerekhez, így biztosítható, hogy a katonai térinformatikai rendszerrel szembeni elvárások nem lesznek irreálisak. Természetesen a rendszernek nem minden pontján van szükség ugyanazon szolgáltatásokra, másra lesz szüksége egy szárazföldi vezérkarnak és megint másra egy légierő vezérkarnak. Ezeket a sajátosságokat már a kidolgozás fázisában figyelembe kell venni. A katonai térinformációs rendszereknek tehát olyan digitális térképi állományokat és azok objektumleírásait kell kezelnie, melyek az adott szintű tervezési feladatok információs igényeit a lehető legszélesebb spektrumban és a legnagyobb mélységben kielégítik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy hadtest, hadosztály vagy dandár csak a térképmunkánál használatos léptékű digitális térképeken kell, hogy dolgozzon. Adott esetben egy hadtest részére is szükséges lehet 1:50 000-es méretarányú nagyítás a terület egy-egy részéről, hogy a lehetséges alternatívákat a szükséges mélységig képes legyen a törzs kidolgozni a parancsnok döntésének támogatására. A digitális térképészeti adatok mellett ezen alkalmazások képesek az adott objektumról szöveges információt is adni. Így pl. egy folyón átvezető híd szimbólumára “mutatva” megjelenhet karakteres formában minden olyan adat, melyre a felhasználónak szüksége lehet: a híd hossza, szélessége, anyaga, terhelhetősége stb. A Magyar Honvédségben folyó hadműveleti tervezés számítógépes támogatásának igénye már évek óta meglévő, reális igény. Ezek kielégítésére kezdeményezések ugyan voltak, de koncepciózus támogatást a felső vezetés szintjéről ezek nem kaptak, így kudarcba fulladtak. A nyugat-európai példák jól mutatják: az informatikai eszközök nem helyettesítik a hagyományos törzsmunkát, hanem támogatják. A jelenlegi tervezési folyamat jellegzetességét, főbb munkafázisait nem szabad figyelmen kívül hagyni, e tevékenység továbbra is a tervezés gerincét alkotja, a számítógépes alkalmazások bevezetése ezt a folyamatot meggyorsítja, egyes részeit automatizálja, az értékelés folyamán olyan eseményekre hívja fel a figyelmet, melyek hagyományos technikákkal fel sem mérhetők, valamint lehetőséget adnak bizonyos események modellezésére. Egy vezetést támogató, döntést előkészítő rendszert a vezetési hierarchiának megfelelően fentről lefelé célszerű kiépíteni, ami a hadműveleti tervezés folyamatában azt jelenti, hogy először a hadtest majd, a hadosztály és végül a dandár szintű rendszereket kell kiépíteni. A fegyvernemek rendszereinek egymással rugalmasan együtt dolgozó, illeszkedő modelljének megalkotása az egyik legsürgetőbb feladat. A térinformatikai rendszerek kialakításánál célszerű a rendszert úgy felépíteni, hogy az támaszkodjon a MH már meglévő és fejlesztés alatt álló informatikai rendszeréhez, és a béke- és hadműveleti feladatokat egyaránt támogassa. Ezeknek az alkalmazásoknak olyan digitális térképi állományokat és azok leíró attribútumait kell kezelniük, melyek az adott tervezési feladatok
információs igényeit kielégítik. Így a hadműveleti tervezés digitális alapja lehetne a DTA—50 digitális vektortérkép, kiegészítve a domborzati modellel vagy a megfelelő rasztertérképekkel. A kialakítandó rendszernek biztosítania kell a hadrendi elemek földrajzi elhelyezkedésének nyilvántartását, digitális térkép fölötti megjelenítését, a hadrendi elemek mozgatását, egyezményes jelkészletek kialakításával ezen jelek, szimbólumok térképre történő felvitelét. Ehhez nagyon jó alapot szolgálnak a NATO egyezményes jelek, melyek a számítógépes feldolgozásra is kiválóan alkalmasak. Szükséges továbbá, hogy — az objektumleíró funkciókat egyesítve — a rendszer biztosítani tudja az egyezményes jelek, tereptárgyak, objektumok jelei mellett az azokhoz köthető szöveges (karakteres) jellemzők megjelenítését is a már kívánatos 3D-s ábrázolás mellett.
FELHASZNÁLT IRODALOM BAK Antal: A Magyar Köztársaság első digitális topográfiai térképe. Hadtudomány 1996/3. sz. DETREKŐI Ákos-SZABÓ György: Bevezetés a térinformatikába. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1995. DIGEST F-1812 sz. Fordítás MHTH. KOLLÁNYI László-PRAJCZER Tamás: Térinformatika a gyakorlatban. Geogroup Bt., Budapest, 1995. MÁRKUS Béla: A térinformatika története. Budapest, 1993. MUNK Sándor: Informatika-alkalmazói ismeretek I. ZMKA, 1992. MUNK-SZIKSZAI-MOLNÁR: Informatika-alkalmazói ismeretek IV. ZMNE, 1997. SÁRKÖZY Ferenc: Térinformatika. Előadássorozat, Budapesti Műszaki Egyetem. SZIKSZAI: Hadműveleti terepadatbázisok kialakítása.
[1]Dr. Munk-dr. Szikszai-dr. Molnár: Az informatika-alkalmazás jellegzetes területei IV. 6. o. [2]Dr. Munk-dr. Szikszai-dr. Molnár: Az informatika-alkalmazás jellegzetes területei IV. 6. o. [3]CGIS - Canada Geographic Information System. [4]GAB - Geodéziai adat bázis.
[5]Bak Antal: A Magyar Köztársaság első digitális topográfiai térképe. Hadtudomány 1996/3. sz., 90-98. o. [6]DTA - Digitális térképészeti adatok. [7]DDM - Digitális domborzat modell. [8]GIS - Geographical Information System - Földrajzi információs rendszer. [9]Munk Sándor: Informatika-alkalmazói ismeretek I. Az informatika alapjai. 56. o. [10]Kollányi-Prajczer: Térinformatika a gyakorlatban. 8. o. [11]CAD - Computer Aided Design - Számítógéppel segített tervezés. [12]Dr. Sárközy Ferenc Budapesti Műszaki Egyetem előadása alapján. [13]NTF - National Transfer Format - Nemzeti átviteli formátum. [14]Implementálás: a térbeli adatok átvitelének realizálása. [15]DIGEST - Digital Geographic Information Exchange Standard - Digitális földrajzi információs csereszabvány. [16]NIMA - National Imagery and Mapping Agency. [17]Fordítás alapján ismerteti: Szikszai: Hadműveleti terepadatbázisok kialakítása. 33-76. o. [18]DTED - Digital Terrain Elevation Data. [19]SDTS - Spatial Data Transfer Standard - Térbeli adatátviteli szabvány.
