A CEFTA MÚLTJA ÉS JELENE (a Visegrádi Négyek együttműködése tükrében)

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR Nemzetközi Gazdálkodás SZAK Levelező tagozat Külgazdasági Vállalkozás szakirány

A CEFTA MÚLTJA ÉS JELENE (a Visegrádi Négyek együttműködése tükrében)

Készítette: Szabó Szilvia

Budapest, 2012.

TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés miért fontos a CEFTA (Közép Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás), jelentősége történelmileg és gazdaságilag, mikor jött létre, hova tart, miért kötöttem össze a Visegrádi Négyek történetével a vizsgálatát ................................................... 4 2. A CEFTA létrejöttének politikai-gazdasági előzményei .................................... 7 3. A Visegrádi Négyek, mint az gazdasági együttműködés kerete (V4) ................ 8 3.1. Az együttműködés első szakasza, a Visegrádi találkozó, a Nyilatkozat és a CEFTA megalapítása ................................................................................... 11 3.2. A Társulási Szerződés .................................................................................. 19 3.3. Az együttműködés második szakasza .......................................................... 20 3.3.1. A Pozsonyi Nyilatkozat és annak jelentősége ................................... 21 3.3.2. A balkáni konfliktusok hatása a visegrádi együttműködésre............. 22 3.3.3. A Nizzai csúcs jelentősége a Visegrádi Négyek és a CEFTA szempontjából .......................................................................................... 24 3.4. Az együttműködés harmadik szakasza ........................................................ 26 3.5. Az Uniós csatlakozást követő időszak ......................................................... 27 4. Az 1992-es Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) ..... 29 4.1. Az eredeti CEFTA megállapodás létrejöttének körülményei ...................... 29 4.2. A CEFTA tagság feltételei ........................................................................... 29 4.3. A megállapodás szerkezete és rendelkezései ............................................... 30 4.4. A CEFTA legfontosabb alapelvei ................................................................ 30 4.5. A CEFTA struktúrája ................................................................................... 35 4.6. Az eredeti CEFTA szerződés módosításai és kiegészítései ......................... 35 5. A CEFTA további bővítése ................................................................................. 39 5.1. A CEFTA sikerességének hatása ................................................................. 39 5.2. A CEFTA-hoz való csatlakozás kronológiája ............................................. 39 5.3. A CEFTA új fókuszpontja: a Balkán ........................................................... 40 6. A CEFTA 2006 egyezmény ................................................................................. 42 6.1. A CEFTA átalakulása a tagok megváltozásával .......................................... 42 6.2. CEFTA 2006 által hozott legfontosabb változások ..................................... 42 7. A CEFTA 2006 legfőbb eredményei és további kihívásai ................................ 44 7.1. A tagországok saját szerződéses kötelezettségei és bilaterális szerződései . 45 7.1.2. Eredmények ....................................................................................... 45 2

7.1.3. A további teendők és kihívások ......................................................... 46 7.2. A szellemi tulajdonjogok ............................................................................. 47 7.2.1. Eredmények ....................................................................................... 47 7.2.2. A további teendők és kihívások ......................................................... 47 7.3. A kereskedelmi integráció, ipari koncentráció és külföldi befektetések ..... 48 7.3.1. Eredmények ....................................................................................... 49 7.3.2. A további teendők és kihívások ......................................................... 49 7.4. Nem tarifális jellegű akadályok ................................................................... 50 7.4.1. Eredmények ....................................................................................... 50 7.4.2. A további teendők és kihívások ......................................................... 51 7.5. Közbeszerzések ............................................................................................ 51 7.5.1. Eredmények ....................................................................................... 52 7.5.2. A további teendők és kihívások ......................................................... 52 8. A CEFTA mint integrációs szervezet eredményei és jövőbeni kihívásai ........ 54 8.1. A tagországok saját szerződéses kötelezettségei és bilaterális szerződései . 45 9. Irodalomjegyzék ................................................................................................... 60

3

1. Bevezetés 1992. december 21-én Krakkóban de iure egy szabadkereskedelmi megállapodás jött létre a Visegrádi Négyek, Magyarország, Csehszlovákia (később Csehország és Szlovákia) valamint Lengyelország között. De facto azonban egy olyan integrációs szervezet is, amely - legalábbis a tagországok XX. századi történelmének tekintetében - példa nélküli volt Kelet-Közép Európában. A Szovjetunió és a KGST szétesésével ezek az országok komoly kihívásokkal szembesültek gazdasági és politikai szempontból is. Azonban nem csak számukra volt kérdéses a jövő, hanem az nyugat-európai integrációs szervezetek számára is. Olyan választ kellett találni a hatalmi vákuumra, amely a régióban létrejött, amely garantálja egyrészt a régió államainak hosszú távú politikai stabilitását, másrészt azok nyugati irányú elkötelezettségét. A lendület és lelkesedés, amely az újonnan létrejött kelet-közép európai demokráciákban a 90'-es évek elején jellemző volt, csak ideig-óráig tarthatott, ezért minél hamarabb be kellett őket csatornázni az euroatlanti együttműködésbe. Ennek a becsatornázásnak pedig a legjobb módszere a gazdasági és politikai integráció. A gazdasági integráció elsietése azonban talán még nagyobb veszélyeket rejthet magában, mint a gazdasági integráció teljes hiánya. Ezt a nyugati országok is felismerték, így egyfajta elvárásként fogalmazódott meg a Közép-Európai országokkal szemben, hogy bizonyítsák alkalmasságukat a politikai integráció tekintetében. Ezért is gondolom úgy, hogy a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodást, a CEFTA-t felfoghatjuk egyfajta modellezésnek is, vagy az Európai Unió előszobájaként. Itt a tagjelöltek felkészülhetnek a későbbi szorosabb együttműködésre, megtanulhatják a konfliktuskezelést, elsajátíthatják még a csatlakozás előtt a best practise-t, miközben a kooperációjukat a már tapasztaltabb európai uniós tagországok folyamatosan nyomon követhetik. A dolgozatom tárgyául választott CEFTA egyedülálló szervezet volt KözépEurópában megalakításakor és most is. Olyan gazdasági és politikai kooperációt követel meg a tagországoktól, amelyre korábban a térségben nem volt példa. Beindítja

4

az ún. "spill over"1 folyamatot a térségben, és felkészültté teszi a tagországokat a még szorosabb együttműködésre. Dolgozatom első felében a Visegrádi Négyek együttműködését vettem górcső alá, hiszen az országok története és gazdasági-történelmi-politikai háttere meghatározó volt a CEFTA létrejötte szempontjából. Az együttműködésüket több szakaszra bontva elemeztem a kooperáció lendületének változását, a kivívott eredményeket. Igyekeztem ezzel párhuzamos az európai uniós csatlakozás folyamatát is figyelni, ezzel vizsgálva a két folyamat egymásra gyakorolt hatását. Tekintve, hogy a CEFTA két alkalommal került jelentős átalakításra (először megalakításakor, majd 2006-ban), dolgozatom második felében külön választottam a szervezet első és második időszakát. A megállapodás tartalmi elemzésével igyekeztem megtalálni a legfontosabb jellemzőket, amelyek működtették és sikeressé tették a CEFTA első időszakát. Ezt követően kitértem a CEFTA átalakulására, hiszen az nevében ugyan megmaradt, de tagságát tekintve teljesen megújult, amely egyben azt is jelenti, hogy új prioritásokat kapott, és új kihívásoknak kellett megfelelnie. A balkáni és dél-kelet európai országok CEFTA-hoz való csatlakozásával merőben új helyzet alakult ki. Ezt a váltás a megállapodás tartalmát is befolyásolta, ezért a következő részben ezekkel

a

jelentős

változásokkal

foglalkoztam,

kiemelve

azok

közül

a

legfontosabbakat, valamint egyfajta összehasonlító elemzést kívántam készíteni a két CEFTA megállapodás-szöveg összehasonlításával. Dolgozatom következő, hetedik fejezetében a CEFTA 2006-ot követő időszakára koncentráltam, megvizsgálva az egyes területeken elért legfontosabb eredményeket, és a legfontosabb jövőbeli kihívásokat.

1

Lindberg, L.: The Political Dynamics of European Economic Integration, Stanford University Press, Stanford, 1963.

5

A szakdolgozatom befejezésében igyekeztem egyfajta jövőképet felvázolni a CEFTA számára, szintetizálva a korábbi tapasztalatokat és a számszerű adatokat, amelyekkel szakdolgozatom készítése közben dolgoztam. Meggyőződésem, hogy a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás túlmutat a szabadkereskedelmi megállapodások jelentőségén. Meghatározó szerepe volt Közép-Európa stabiliziálásában, a nyugati orientáció biztosításában. Amellett persze, hogy rengeteg működési anomáliát is fel lehet fedezni a szervezet működésében, az egyértelműen bizonyított hazánk és a velünk az Európai Unióhoz már csatlakozott országok esetében. A soron következő kihívás a szervezetnek Dél-Kelet Európa stabilizálása és nyugati integrációs szervezetekbe való beépítése. Biztos vagyok benne, hogy érdemes lesz a jövőben is közelről nyomon követni a szervezet által elért eredményeket.

6

2. A CEFTA létrejöttének politikai-gazdasági előzményei A közép-európai, illetve volt szocialista országok komoly kihívás elé néztek a rendszerváltást követően. Nem csupán azért, mert egy központilag vezérelt tervgazdaságról kellett áttérniük a piacgazdaságra, hanem mert nemzetközi gazdasági kapcsolataikat is merőben újra kellett tervezniük. A KGST rendszerének megszűnésével2 az országok kénytelen-kelletlen egy új nemzetközi gazdasági rendszerben találták magukat. A két Németország újraegyesült és elkezdte intenzíven kiépíteni kapcsolatait a nyugati országokkal. Így tehát az egyik oldalon egy erősödő Németország, míg a másik oldalon egy szétzilálódott, széthullóban lévő Szovjetunió állt. A közép-európai országokban a viszonylag békés átmenetet követően kiépült a kapitalizmus, Lengyelország, Csehország-Szlovákia és Magyarország is végrehajtotta a demokratikus fordulatot. Természetesen a gazdasági átalakulás nem egyik napról a másikra zajlott le, egyes országokban ebben az időszakban még vagy csak megkezdődött vagy épp már javában

tartott

a

kapitalista

berendezkedés

eszközrendszerének

és

állami

szabályozásának kiépítése. Ez természetesen együtt járt a külgazdasági vektorok újraértékelésével is. A nyugat iránti elkötelezettség magában foglalta az EK-hoz, illetve a katonai együttműködést megtestesítő NATO-hoz való közeledést is. Az integráció egyfajta előfeltétele volt a szorosabb együttműködés a fenti országok között, hiszen egyértelmű volt, hogy az EK-hoz valószínűleg egyszerre fognak csatlakozni, azonos gazdasági helyzetük, illetve kilátásaik, valamint a demokratikus berendezkedésük okán. Így vált ezen országok szubregionális együttműködése egyedülállóvá Közép-Európában, és alkot követendő modellt a régió, illetve a balkáni országok számára jelenleg és a közeljövőben is.

2

Az európai ún. szocialista országok társadalmi-gazdasági rendszerének összeomlásával a KGST-t tagállamai 1991. június 28-án, budapesti ülésükön a szervezetet feloszlatták.

7

3. A Visegrádi Négyek, mint az együttműködés kerete (V4) Az úgynevezett visegrádi országok együttműködése történelmi hagyományokra épült, de az elmúlt évtizedekben jelentős átalakuláson ment keresztül, egy merőben új szervezeti együttműködés körvonalai látszanak kibontakoznak. Véleményem szerint kiemelten fontos foglalkozni a visegrádi együttműködés kialakulásával is, nem csupán annak mindennapi működésével. Ezért döntöttem úgy, hogy dolgozatomban igyekszem bemutatni- a lehetséges keretek között részletesen - a visegrádi országok (V4) együttműködésnek rövidebb történetét és a különböző időszakokban lezajlott politikai-strukturális változásokat. A visegrádi összefogásnak számottevő történelmi előzményei vannak, ezek egészen a XIV. századig nyúlnak vissza. Károly Róbert, magyar uralkodó 1335-ben Luxemburgi János cseh, és III. Nagy Kázmér lengyel királyt visegrádi udvarába invitálta, hogy a politika és a kereskedelem területén szorosabb együttműködést alakítsanak ki, de az így létrejött megállapodás csak viszonylag rövid ideig működött. Több mint ötszáz éves szünet után, a már említett 1989-90-es nagy változásokat hozó közép-kelet-európai politikai folyamatokat követően bukkant fel újra a lehetőség arra, hogy a történelmi kezdeményezést újraindítsák. A V4-ek történetét három részre érdemes felosztanunk, ezen felosztás oka, hogy minden egyes időszakban olyan változások következtek be, amelyek meghatározóak voltak nem csak a részt vevő felek tekintetében, de hatást gyakoroltak magára a visegrádi együttműködésre és annak formájára is. Az első szakasz 1991-től 1998 szeptemberéig húzható meg, a második periódus 1998 októberétől 2002 februárjáig tartott, a harmadik pedig 2002 nyarán kezdődött és mondhatjuk, hogy a mai napig is tart. Együttesen tekintve őket, megállapítható, hogy mind a három időszakban a visegrádi országok belpolitikai történései voltak voltak jelentős kihatással a régióra és a regionális szereplőkre. A visegrádi együttműködés éppen aktuális intenzitása és az európai integrációs folyamat, vagyis az Európai Unióba való betagozódás sebessége között egyértelműen párhuzamot tudunk vonni, mert mindkettő esetben jelentőséggel bírt, hogy kik voltak az adott tagállamok államfői vagy miniszterelnökei. Fontosnak tartom, hogy ezt a megállapítást 8

részletesebben kifejtsem. Az egyes tagállamok nemzetállami szinten lévő jól körbeírható érdekei ugyanis ütközhettek az országok együttműködése feltételeivel, és sok esetben komoly jelentősséggel bírt, hogy az egyes országos legmagasabb szintű képviselői meddig hajlandóak elmenni a nemzetállami érdekek képviseletében és mennyire rugalmasak, illetve belátóak ha az országaikat összekötő érdekekről van szó. A négy ország földrajzi elhelyezkedése, és sok szempontból hasonló történelmi fejlődési útja természetszerűleg meghatározta politikai és gazdasági kapcsolataikat is. Mindegyik ország gazdasági szempontból az úgynevezett európai félperifériához tartozott, vagyis viszonylag gyenge szálakkal és mindig lemaradással tudtak kapcsolódni a robusztus európai ipari fejlődés főirányához. Egyetlen kivételt, sajátos történelmi háttere miatt Csehország alkotott. Az ipari forradalom, a nagyfokú ipari fejlődés Magyarországon, Lengyelországban és Szlovákiában is csak az előző század második felében kezdődött el. Megállapíthatjuk, hogy mind a négy ország egy relatíve kicsi, és alapvetően nyitott gazdasággal rendelkező állam.

Táblázat 1. A visegrádi országok részesedése egymás külkereskedelméből (1998) /Radics Zsolt: Közép-Európa külkapcsolatainak átalakulása, Szeged, 2001./

Természetesen a közös történelmi múltjukhoz kell hogy tartozzon a KGST rendszere is (nyitottságát tekintve Magyarország kapcsolódott be leginkább a világgazdaságba), amely sok szempontból olyan károkat okozott az egyes nemzetgazdaságoknak, hogy gyakorlatilag mindannyian torz gazdasági struktúrával kellett, hogy nekikezdjenek nemzetgazdaságaik liberalizálásához. Hazánk hagyományos kereskedelmi kapcsolatai elsősorban Csehszlovákiával voltak nagyon jelentősek (ennek természetesen a Habsburg korona volt az oka), de fontos, hogy Lengyelország - bár súlya csekélyebb

9

volt - is kiemelkedő szerepet kapott a magyar külgazdasági kapcsolatokban. A KGST időszakában aztán folyamatosan csökkent ennek a két ország részaránya hazánk külkereskedelmi forgalmában. Az abszolút történelmi mélypont 1991 és 1992 között volt, ekkor kevesebb, mint 5% volt ennek a két országnak a részesedése a magyar külkereskedelemből (Cseh-Szlovákia 3,8%, Lengyelország 1,2%). Ezek a számok annak a

tükrében, hogy minden országnak elsősorban saját szomszédaival van

jelentékeny gazdasági kapcsolatrendszere, rendkívül alacsonyak. A KGST-korszakban tehát radikális változás következett be külkereskedelmük irányultságában: mindhárom országot a KGST-, illetve a keleti orientáció jellemezte. Különösen Cseh-Szlovákiára volt jellemző az szovjet irányba való szakosodás. Az az ország, amely a 1920-as években még főleg nyugati országokba exportált, 1990-ben a legkevesebbet

exportálta

a

fejlett

országokba.

Természetesen

nem

csak

Csehszlovákia, de mindhárom ország világkereskedelmi súlya csökkent. Közülük kiemelkedett Magyarország, aki vezetett az egy főre számított össz-exportban és nyugati

exportban.

Cseh-Szlovákia

szerepe

és

versenyképessége

csökkent

legérezhetőbben az előző 40 évben. Amennyiben a XX. századi politikai-történelmi előzményeket vizsgáljuk, szintén megállapíthatjuk, hogy nem előzmény nélküli a fenti országok közötti együttműködés gondolata, az a történelem során már többször felvetődött. A II. világháborút követően Tito is szorgalmazta a Duna menti államok együttműködését (hozzájuk véve Lengyelországot), azonban a sztálini Szovjetunió megakadályozta a konföderációs törekvéseket. 1989-ben Brzezinski volt amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó vetette fel

egy

esetleges

kibővítettek

lengyel-cseh-szlovák

Magyarországgal.

Szintén

együttműködés a

visegrádi

lehetőségét, találkozók

melyet

közvetlen

előzményeként vehetjük a Németh-kormányzat ún. Kisintegrációs javaslatát3 (az 1990-es szófiai KGST-ülésen), amely arra tett javaslatot, hogy a KGST keretein belül e három ország szorosabb integrációt – vámuniót – alkosson. Azonban ezt a javaslatot a közép-európai államokban végbemenő politikai rendszerváltások elsodorták és nem kapott jelentős visszhangot. A Szovjetunió gazdasági nehézségei, szerkezeti válsága aztán új lendületet adott az elképzeléseknek. 1990 őszén Lengyelországban újították 3

Kiss Csilla: A Visegrádi Négyek együttműködését érintő politikai, gazdasági és társadalmi tényezők, Budapesti Gazdasági Fősikola szakdolgozat, Budapest 2006.

10

fel a korábbi javaslatokat, amelyet azonban nem csak a fent említett szovjet problémák, hanem a német egyesülés miatti félelem, és a kívülmaradás érzése motiváltak. 3.1. Az együttműködés első szakasza, a Visegrádi találkozó, a Nyilatkozat és a CEFTA megalapítása A korábban már említett tagolást felhasználva először az 1991 és 1998 szeptembere közötti szakaszt vizsgálom meg. Ahogy már említettem, a szocialista, kommunista rezsimek felbomlása után politikai és a gazdasági szférában meginduló folyamatok tették lehetővé a visegrádi országok számára, hogy elinduljanak a nyugati integráció felé. Az Európai Közösségre a 70'-es és 80'-as években az új tagok felvétele volt a jellemző, míg az államok közötti kapcsolatok elmélyítésével – mivel nem volt meg a politikai akarat – kevésbé foglalkoztak. A Jacques Delors vezette Európai Bizottság azonban felkavarta ezt a korábbi állóvizet, sürgős reformok meghozatala mellett kötelezte el magát és erre sarkallta az általa vezetett szervezetet is. Delors úgy gondolta, hogy a gazdasági és monetáris unió irányába teszik meg az első lépéseket, ez pedig később automatikusan fog hatni a politikai együttműködés intenzitására is. A közösség a nyolcvanas évek végén támogatásáról biztosította a szocialista blokkon belül megindult átalakulása folyamatokat, azonban akkor még nem számítottak rá, hogy azok ilyen sebességgel fogják elsöpörni a régi rezsimeket. Nem voltak felkészülve arra sem, hogy a frissen megalakuló demokráciák legfőbb külpolitikai célkitűzése az unióhoz való mielőbbi csatlakozás lesz. Ezt jól mutatta később az, hogy a társulási szerződésekről szóló tárgyalások során eleinte nem voltak hajlandóak belefoglalni abba a tagság lehetőségéről szóló klauzulát sem. Ez természetesen később – mint azt a tető alá hozott megállapodások is mutatják – megváltozott, de a diplomáciai halogató taktika az európai integráció folyamán továbbra is gyakran használt eszköz maradt. Mindezek ellenére nyilvánvaló volt, hogy az Európai Közösség és a közép-európai térség országai számára egyaránt kiemelten fontos a gazdasági és a politikai kapcsolatok kiépítése és azok intézményes rögzítése.

11

A nyugati országok számára Közép-Európa stabilitása elengedhetetlen volt, míg Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország részéről az integráció gyakorlatilag a jövőbe vezető egyetlen útként volt jelen. Másrészt ezen országoknak a minél szorosabb együttműködés egyfajta biztosíték volt, amely segítette a politikai és gazdasági átalakulást, elejét véve ezzel bármiféle visszarendeződési folyamatnak, továbbá olyan együttműködésre és közös stratégia kidolgozására kényszerítette a résztvevőket, amelyek később hasznosíthatóvá váltak a regionális együttműködés terén akár az Európai Unión belül is. Az Európai Közösség elsőként a magyarokkal és a lengyelekkel kezdte meg a kapcsolatok szorosabbra fűzését azzal, hogy 1990. január 1-jével eltörölte a mennyiségi importkorlátokat és létrehozta a PHARE elnevezésű (Pologne-Hongrie: Action pour la Reconstruction Economique) előcsatlakozási programot4, amelyet később kiterjesztettek a másik nyolc csatlakozni kívánó országra is. A Közösség egy évvel később, 1991. december 21-én társulási szerződést írt alá Lengyelországgal, Magyarországgal. Ez a két állam így az Unió partnerei között a – nem európai – mediterrán országokkal került egy szintre. A Visegrádi Nyilatkozat aláírására 1991. február 15-én került sor Visegrádon, ahol a három államot Václav Havel (Cseh és Szlovák Köztársaság elnöke), Lech Walesa (Lengyelország elnöke), és Antall József (Magyarország miniszterelnöke) képviselte. A nyilatkozatnak és magának az együttműködésnek több szempontból is nagy jelentősége volt. Az egyik, hogy az adott országokban kialakult helyzet nagyrészt megegyezett, ezért felek megfogalmazták azokat a főbb prioritásokat, amelyekben egyetértettek, és amelyekben együttes cselekvésre volt szükség. Ilyen volt az állami függetlenség és demokrácia biztosítása, a totalitárius rendszer maradványainak lebontása, a parlamenti demokrácia és a jogállam kiépítése, az európai vérkeringésbe való becsatlakozás és a korszerű piacgazdaság megvalósítása. A fent felsoroltak közül természetesen mindegyik ország számára a legfontosabb az európai és az euroatlanti integráció elérése volt, amely végül az egész együttműködés kialakításának a hajtómotorjává vált. A nyilatkozat konkrétumokat nem tartalmazott,

4

http://ec.europa.eu/enlargement/how-does-it-work/financial-assistance/index_en.htm

12

csupán kijelölte az irányt és megnevezte - általánosságban - azokat a terülteket (kultúra, oktatás, regionális kooperáció), amelyeken a együttműködést a következő időszakban fejleszteni tervezték. Elmondhatjuk tehát, hogy a nyilatkozatnak inkább csak szimbolikus jelentősége volt, és azt volt hivatott reprezentálni a nyugati országok előtt, hogy a régió képes a közös fellépésre, együttműködésre és saját stabilitása megőrzésére. Megközelíthetjük úgy is, hogy egyfajta modell-gyakorlat volt ez a résztvevő országok között, amellyel az volt a céljuk, hogy bizonyítsák, megérdemelt helyük van a nyugat európai integrációban. A korábbi, negatív történelmi tapasztalatok miatt nem kívánták intézményesíteni az együttműködést, viszont abban megállapodtak, hogy a kormányfők évente, a külügyminiszterek és a szakértők pedig szükség szerint találkoznak és egyeztetnek a jövőben. Fontos megjegyezni, hogy az addigi KGST országok által szignált dokumentumban nem voltak gazdaságra vonatkozó passzusok, annak ellenére, hogy a találkozón szóba került egy esetleges szabadkereskedelmi zóna kialakításának az ötlete, de a megvalósításról később nem tárgyaltak. Hasonló kezdeményezésre 1992. december 21-én írták alá a CEFTA (Central European Free Trade Agreement) megállapodást, melynek szintén több célja volt. Az egyik és talán legfontosabb célkitűzése az volt, hogy egy szabadkereskedelmi övezetet alakítsanak ki a tagállamok között, a másik, hogy a Közösség felé mutassák együttműködési képességüket, harmadrészt pedig, hogy valamilyen csökkentsék a versenyhátrányt, amelyet az Európai Unióval kötött társulási megállapodás és a KGST vámmentes piacának a megszűnése okozott. A szerződésben azt is előre rögzítették, hogy az adott terméktípusokra vonatkozó vámokat milyen, egymástól eltérő ütemben bontják majd le. Ehhez három fő csoportot hoztak létre, attól függően, hogy mennyire voltak „érzékeny” terméknek tekinthetőek a felek között folytatott kereskedelem tekintetében. Fontos megjegyezni továbbá, hogy habár az eredeti megállapodás szerint az adott országokon kívül mások nem csatlakozhattak az övezethez, 1995-ben mégis módosítottak az alapszabályon, hogy az addigra – mind gazdasági, mind politikai szempontból – felzárkózott Szlovénia 1996. januárjában csatlakozhasson a szerződéshez.

13

A CEFTA létrehozásának azért volt nagyon komoly jelentősége, mert egyrészt a megmaradt, de rossz állapotban lévő közép-európai piacokat az összeomlás fenyegette, másrészt ezzel is fel tudták gyorsítani a térség kereskedelme liberalizációját. Fontos gazdasági szempont azonban az is, hogy a vámok gyakorlati és fokozatos lebontása érdemben nem segítette a tagállamok közötti kereskedelmi kapcsolatok felfejlesztését, mivel a szerződés lehetővé tette számukra, hogy a nemzetgazdasági szempontból fontos áruk tekintetében más, nem vámnak minősülő – de egyértelműen protekcionista – intézkedéseket vezethessenek be. Amennyiben megvizsgáljuk a visegrádi országok exportját, illetve azok arányát, megállapíthatjuk, hogy ezek a lépések nem befolyásolták igazán komoly mértékben az országok közötti árucserét, hiszen a közép-európai térség számára a legfontosabb partner már ez időtájt is az Európai Közösség, illetve annak tagállamai voltak. A velük való kereskedelem több, mint 50%-át adta az egyes országok kereskedelmének, míg az egymás közötti kereskedelem számaránya épp, hogy a 10% érte el.

Táblázat 2. Árucsoportok részesedése a lengyel exportban (1995) /Radics Zsolt: Közép-Európa külkapcsolatainak átalakulása, Szeged, 2001.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy az első szakasz 1991-ben egyedülálló történelmi lehetőséget adott az országoknak. A nagyhatalmak, az ún. európai integrációk, mint például az EK és az EFTA5 pedig nemhogy gátolták volna, hanem még ösztönözték és támogatták is az integrálódási folyamatot (ilyen például a PHARE-program, a társulási szerződések... stb.). Ezzel együtt a három ország politikai irányítói is felismerték, hogy nem az egymással való rivalizálás, hanem sokkal inkább az együttműködés hozhatja meg a valódi sikert. A kooperációban 5

EFTA - Európai Szabadkereskedelmi Társulás (http://www.efta.int/)

14

történő alkalmazkodás, a piacgazdasági rendszer kialakítása, és a demokratizálódás felgyorsítása stabilizálhatja igazán a régiót. Ma is tanulságul szolgálhat a felismerés, miszerint kis országok lévén egyiküknek sincs olyan politikai, gazdasági, továbbá katonai súlya, hogy Európában lényeges, mi több önálló tényezőként jelenjenek meg, viszont együttesen fontos, még ha nem is meghatározó súlyúak lehetnek. Az kooperáció, a regionális integráció segítheti a még fejlettebb nyugat-európai közösségekhez való csatlakozást és felzárkózást, és így stabilizálja az adott országok gazdasági pozícióit. Elmondhatjuk tehát, hogy a közös célok és érdekek, a közös történelmi múltban gyökerező problémák közös fellépést kívántak meg a gazdasági és külkereskedelmi téren is, de természetesen fontos volt a politikai, katonai, jogi és kulturális együttműködés is. Továbbra is a gazdasági szempontrendszernél maradva, megfigyelhetjük, hogy ebben az első szakaszban mindhárom ország – ha eltérő üzemben is – , de fontos lépéseket tett a piacgazdasági rendszerük kiépítése felé. Lengyelország sokkterápiás kezeléssel próbálta meg a gazdaságát stabilizálni. Cseh-Szlovákiában és Magyarországon szerencsére nem volt szükség ilyen terápiára, mert a rendszerváltáskor ezen országokban a gazdasági feszültségek jóval kisebbek voltak, mint az elsőé. Mind a három ország el volt adósodva (megjegyzendő, hogy Cseh-Szlovákia adósságállománya ekkor azért távol volt a kritikus szinttől), mindannyian fizetésimérleg-problémákkal és negatív növekedési trenddel, vagyis gazdasági visszaeséssel küszködtek. A piaci szerkezet megváltoztatása és a nyugat-európai piacgazdaság kialakítása miatt jelentős volt az infláció és a munkanélküliség mértéke. Az országok gazdasági irányítóinak a fizetési mérleg és a gazdasági növekedés, valamint a változásokhoz kapcsolódó infláció és munkanélküliség figyelembe vételével kellett gazdasági terveket kidolgozni, miközben evidencia, hogy ezek a tényezők egymással is konfliktusban vannak. Fontos esemény, hogy 1993. január 1jétől Cseh-Szlovákia szétvált Csehországgá és Szlovákiává, s így a Hármakból ezt követően már Négyek lettek. 15

A közös gazdasági problémák tehát a tőkehiány, az energiahiány, a fejletlen technikai háttér voltak – és egyértelmű volt, hogy ezeket a hiányokat nem tudják az egymás közötti kereskedelemben pótolni. Megállapíthatjuk, hogy egyfajta gazdasági szükségszerűség volt tehát az új irányok keresése keresése, a Nyugat felé fordulás, a világgazdaság egészébe való bekapcsolódás igénye. Az integráció gazdaságpolitikai vetületében fontos kérdés, vajon milyen előnyök származhatnak ebből az együttműködésből, a mi szempontunkból nem hátráltatta-e Magyarországot a felzárkózásban a regionális integráció, és hogy mit nyújthattak, illetve nyújthatnak egymásnak ezek a hasonló fejlettségi szinten levő országok? Az egyik és talán legfontosabb a piaci lehetőség, amely a szomszédos, azonos problémákkal küzdő országok számára fontos. Ennek a négy országnak a népessége (körülbelül 65 millió fő) és területe (532 ezer km2) megközelítette a frissen egyesült Németországét. Természetesen gazdasági potenciáljuk annál jóval kisebb, és fejlettségi szintjük is számottevően alacsonyabb volt. Viszont a szabadkereskedelmi megállapodásból eredő nagyobb piaci potenciál hatása kedvező lehet a termelésre és foglalkoztatottságra, amelyek ekkortájt komoly problémát jelentettek az országok számára. Fontos kihívás volt és a jelenben is az, hogy amennyiben a négy ország integrálni tudja a piacait, akkor ez vonzó lehetőséget teremt a külföldi tőkének is, amely érdekelt a régión belüli szabadkereskedelemben. Az EK/EU-val kötött társulásiviszony-szerződés pozitívan befolyásolta az országok együttműködését is, sőt: e megállapodás önmagában megkövetelte az együttműködést közöttük, mert az egyik rendelkezés (ún. kumulációs rendelkezés) értelmében az integrációhoz tartozó többi kelet-közép-európai országból származó beépített termék vámszempontból az EU-ból származik, ily módon kedvezményre jogosultnak ismerik el. Az EU tehát ezzel a ponttal egyfajta elvárásként fogalmazta meg, hogy az európai integrációra történő felkészüléssel párhuzamosan az országok az egymás közötti együttműködést is folyamatosan fejlesszék. Ennek oka, hogy a későbbi teljes jogú tagságot segíti, ha az adott országok bizonyítják az együttműködési készségüket, és egymás közötti kapcsolatrendszerükben is alkalmazzák az EU pénzügyi elszámolási, illetve jogi metodikáit, valamint annak feltétel- és következményrendszerét. 16

Elmondhatjuk, hogy a kooperáció sikere példaértékű volt a többi kelet-európai országnak. Ezt igazolja, hogy a relatíve elmaradott országok együttműködése lehetővé teszi a termelőkapacitásaik szelekcióját, koncentrációját és központosítását, valamint a termelési szerkezet fokozatos modernizálását. Fontos kérdés volt az is, hogy milyen legyen ez a regionális integráció. Felvetődött lehetséges megoldási formaként a Kelet-Európai Pénzügyi Unió (KEPU) terve, amely a többoldalú kereskedelmet segíthette volna. Ez a javaslat azonban igen nagy vitákat váltott ki, többen a klíringrendszer létét kritizálták (ezt azt jelenti, hogy a legkisebb szállítási képességű tag határozza meg a forgalmat; valamint a konvertibilis deviza hiánya

megkövetelné

a devizakímélő

elszámolást...

stb.), és

ezt

komoly

visszalépésként értékelték a konvertibilis elszámoláshoz viszonyítva. Szintén ez időtájt, 1991 őszén, már a társulási viszonyra vonatkozó tárgyalások sokadik szakaszában vetődött fel az úgynevezett ECU-zóna6 (European Currency Unit) koncepciója is. Ennek célja a Hármak valutáinak konvertibilitását elősegíteni az ECU-n alapuló árfolyamfegyelem segítségével, megszilárdítani belső gazdaságukat, segíteni a Nyugathoz való közeledésüket, integrációs törekvéseiket. A zóna alapja egy stabilizációs pénzalap lett volna, melybe a tervek szerint bevonták volna az országok valutatartalékainak nagy részét, illetve az EK jegybankjai is részt vettek volna benne. Ezen elképzelés szerint bevonták volna az EBRD-t (European Bank for Reconstruction and Development) és a BIS-t (Bank for International Settlements) is. Ez az ECU-zóna sok szempontból hasonló lett volna az Európai Monetáris Rendszerhez, amennyiben a valutaárfolyamok védelmi mechanizmusát vizsgáljuk. A zóna működési mechanizmusa a flexibilis és független, a nemzeti és közösségi érdekeket egyaránt figyelembe vevő irányítás megtanulására oktatott volna, ösztönözte volna az egymás közötti kapcsolatokban az ECU-elszámolást. Ezek mind az EK-hoz való jövőbeli integrálódást szolgálták volna. Ez az elképzelés azonban nem vált valóra.

6

An ECU Zone for Eastern Europe? De Pecunia, Vol. 3, Nr 3, Déc.1991 / http://books.google.ru/books/about/An_ECU_Zone_for_Eastern_Europe.html?id=2sujpwAACAAJ&re dir_esc=y /

17

A legcélszerűbbnek tűnő integrálódási forma az országok közötti szabadkereskedelmi övezet létrehozása volt. A konkrét tárgyalások is erről folytak. 1991. november 30-án elfogadták az alapelveket, amelyek értelmében a vámok és kereskedelmi korlátozások lebontása kölcsönösen, szimmetrikusan történik, tíz év alatt. Ennek oka, hogy egyik ország fejlettségi szintje sem engedte meg a nem viszonos előny nyújtását. A tárgyalások idején ugyanis a cseh-szlovák átlagos vámtarifa 6%-os, a lengyel 10%-os, míg a magyar 13%-os volt. Elmondhatjuk tehát, hogy az előnyök globális egyensúlyára törekedtek a felek, továbbá a megállapodás nem csupán az iparra, hanem a mezőgazdaságra is vonatkozott. 1992-ben a folyamatok felgyorsultak, ennek az volt az oka, hogy kiderült, hogy az EK-val kötött társulási-megállapodások életbelépését követően egymás piacain vámhátrányba kerültünk, hiszen 1992. március 1-jétől az EK viszonylatában az ipari vámok jelentős része megszűnt, miközben a három ország az egymás közötti kereskedelemben a legnagyobb kedvezményes tarifát alkalmazta. Mivel elsődleges volt a hátrányos helyzet megszüntetése, más szóval a versenyfeltételek kiegyenlítése, valamint az egymás közötti kereskedelem visszaesésének megállítása és megfordítása. Végül 1992. december 21-én Krakkóban az országok aláírták a közép-európai szabadkereskedelmi megállapodást (CEFTA)7, és egy olyan közös nyilatkozatot, amelyben deklarálták, hogy a felek további tárgyalásokat kezdenek arról, hogy a teljes vámmentesség a tervezett nyolc év helyett már öt év alatt megvalósuljon. Ezt a cseh fél kérésére illesztették nyilatkozatba. A megállapodás rendelkezéseit 1993. március 1-jétől ideiglenesen alkalmazták, majd 1994. júliusától de jure is hatályba lépett, amikor is minden tagország ratifikálta azt. Ettől kezdve a gazdasági, illetve kereskedelmi kapcsolataikat a CEFTA fogta át, de továbbra is megmaradt az ún. Visegrádi Csoport elnevezés is, ennek feladata a közép-európai politikai együttműködés koordinálása.

7

http://www.worldtradelaw.net/fta/agreements/cefta.pdf

18

3.2. A Társulási Szerződés A CEFTA történetéhez szorosan kapcsolódik a Társulási Szerződés is, ezért külön szeretném annak történetét és felépítését is áttekinteni. 1993-ban az EU – érzékelve Közép-Európában az integrációs folyamat lelassulása miatt növekvő feszültséget – a Koppenhágában megtartott csúcson kinyilvánította, hogy a visegrádi csoport számára lehetőség van a teljes jogú tagságra és a különböző piacra jutási akadályok lebontásának gyorsítására is. Ezt követően 1994. márciusában az Unió kezdeményezte azt, hogy a társulási megállapodással

rendelkező

országokkal

rendszeresen

tartsanak

párbeszédet,

miniszteri és bizottsági elnöki szinten, továbbá azt is kijelentette, hogy egységes egészként kívánja kezelni a térséget. Természetesen volt indoka az EU részéről az időhúzásnak, hiszen több meghatározó európai politikus is deklarálta azon véleményét, hogy nem akarnak felvenni új tagokat olyan módon, hogy az a európai közösség egészére nézve gazdaságilag hátrányos helyzetet teremtsen. Ezt azért is kezelhetjük tényként, mert a gazdaságilag egyértelműen jobban fejlett Ausztria, Dánia illetve Finnország csatlakozása csupán néhány évet vett igénybe. Fontos megjegyezni, hogy mindeközben az EU intézményi rendszere is reformokra szorult, pontosan azért, hogy tárgyalás- és határozatképes valamint egyáltalán működőképes maradjon a bővítés után is, ezért a vezető tagállamok nem akartak addig komolyabb tárgyalásokat kezdeni a csatlakozni szándékozókkal, amíg az Amszterdami Szerződést részletesen kidolgozó értekezletükön nem egyeztették az álláspontjukat. 1994-ben a két leggyorsabban teljesítő, alkalmazkodó ország, Magyarország, majd Lengyelország kérte felvételét a Közösségekbe. Csehország és Szlovákia helyzete ekkor merőben más volt. Mindkettő ország érdekes helyzetbe került 1993. január 1-je után. Addig ugyanis nem történt érdemleges szerkezetváltás a gazdaságukban,

ennek pedig az volt az oka, hogy a

gazdaságpolitika irányítói úgy gondolták, hogy elég fejlett a gazdaság ahhoz, hogy problémák nélkül át tudjon alakulni szabadpiaci rendszerré. Azonban az állam túlságosan nagy volt, és csak lassan kezdtek bele annak fokozatos leépítésébe. A két 19

ország között is jelentékeny különbség volt, hiszen Csehország ipara egységes volt, míg a szlovák kormányok, Vladimir Meciar alatt sem hozták meg a szükséges intézkedéseket. Végül a tárgyalások megkezdéséről a csatlakozás kapcsán csak 1997ben döntött az Unió. Ahogy már említettem, az európai integráció fontos szervezőegysége az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete is (NATO)8. Mind a nyugat-európai országok, mind az Egyesült Államok fontos kérdésként kezelte a NATO-hoz való csatlakozást, hogy ezzel is kitöltse a Szovjetunió összeomlása után keletkezett hatalmi vákuumot a térségben. A kilencvenes években azonban a hivatalos és nem hivatalos vélemények és kijelentések a távoli jövőbe tolták a NATO-hoz való csatlakozást a közép-európai országok számára. Két komoly kihívásnak kellett ehhez az országoknak megfelelni. Egyrészt a NATO tagság egyfajta feltétele az Uniós tagság, másrészt volt egy olyan elképzelés a nyugati országok részéről, hogy a bilaterális szerződésekkel kevésbé váltják ki Oroszország rosszallását a korábbi érdekszférájában. 1994-ben aztán a NATO döntött, hogy változtat a korábbi álláspontján, és ezzel lehetővé vált, hogy három ország a Visegrádi négyek közül, Magyarország, Csehország és Lengyelország meghívásra kerüljön a szervezetbe. 3.3. Az együttműködés második szakasza A második szakaszt 1998. szeptemberétől 2002 elejéig datálhatjuk. Jelentős változásokra került sor ebben az időszakban, ennek oka hogy a demokratikus berendezkedésből következően kormányok és politikai vezetők változtatták egymást az adott országokban. Így például Szlovákiában Dzurinda alakított kormányt, Csehországban pedig Zeman követte Vaclav Klaust. Utóbbi egyértelműen integráció és "visegrádi" párti volt. Ez természetesen nagyban befolyásolta az országok együttműködését is. Magyarországon 1998-ban szintén választásokat tartottak, itt Orbán Viktor lett a kormányfő. A változások nagyobb aktivitást hoztak az együttműködésben, egyfajta "új" lendületet adtak annak. 1998. októberében a kormányfők találkoztak Budapesten és deklarálták a regionális együttműködés újbóli beindítását, valamint megállapodtak abban, hogy minden lehetséges eszközzel segítik

8

North Atlantic Treaty Organization /www.nato.int/

20

egymást az európai integráció tekintetében. Ugyan Szlovákia nem vett részt a találkozón, mert ekkor még nem alakították meg a kormányt, de a visegrádiak azt is deklarálták, hogy Szlovákia is része a közös víziónak, annak helye van a kooperációban. Ennek abból a szempontból is volt jelentősége, hogy a magyar és szlovák viszony - ahogy napjainkban is - sokszor nem volt felhőtlen, így az együttműködés jelentékenyen javíthatta azt. Ráadásul ekkortájt a szlovák parlamentbe magyar nemzetiségű képviselők is bekerültek, a kormánykoalíciót pedig részben a Magyar Koalíció Pártja is adta. 3.3.1. A Pozsonyi Nyilatkozat és annak jelentősége

1999-ben

a

négy

ország

vezetője

Pozsonyban

találkozott

ismét,

hogy

megállapodjanak arról, hogy egy új együttműködési módszert dolgoznak ki és megnevezik azokat a területeket, amelyeken tovább - szakértők bevonásával történő tárgyalásokra van szükség. Habár az új mechanizmust nagyban támogatta volna, továbbra sem állapodtak meg intézményi háttérről, ennek az oka, hogy az európai uniós tagság szempontjából ezt nem tartották indokoltnak. Az intézményi hátteret pótolandó, felállítottak viszont egy évenként rotálódó rendszert egy ún. elnökséggel, hogy minden évben másik tagország és annak politikai vezetője irányítsa további együttműködést, és így lehetőség nyílik a folyamatos megújulásra is. Eszerint évi két alkalommal üléseznek a kormányfők, de minden második alkalom számít hivatalosnak a másik pedig az informális tárgyalások színhelye lesz. A miniszteri szinten nem rögzítették a találkozók minimális számát, az a közösen kitűzött célok teljesítésétől és az ahhoz kapcsolódó munka mennyiségétől függött. A Visegrádi Négyek nemzetközi kapcsolati jellegéből fakadóan kivételt jelentettek ez alól a külügyminiszterek, akik évente kétszer találkoztak, hogy előkészítsék a felsőbb szintű találkozókat, illetve stratégiát alkossanak azokra. Az alsóbb szinteken - mint a nagyköveti vagy szakminiszteri - a találkozók gyakoribbak. Az együttműködési területek, amelyekről a felek megállapodtak az európai integráció, a kultúra, az oktatás, a tudomány, a közlekedés és kommunikáció, az igazságügy területe, a környezetvédelem és a közös biztonságpolitika.

21

Ahogy korábban említettem, az országok - Szlovákia kivételével - NATO tagállamok voltak, így arról is megállapodtak, hogy Szlovákia esetében szoros együttműködés fog zajlani, tanácsadás és támogatás szintjén. A balkáni helyzetre tekintettel tárgyaltak a hadiipari együttműködésről és a Balkánra küldendő egységek felajánlásáról is. Az igazságügy területéhez kapcsolódóan megállapodtak abban is, hogy átveszik a schengeni egyezményt és az ahhoz kapcsolódó jogszabályokat, valamint Ausztria segítségét kérték annak implementálásához. A kultúra és oktatás területén is sikerült előrelépést tenniük, létrehozták a Nemzetközi Visegrádi Alapot, amelyet közös alaptőkével hoztak létre. Ezzel fő céljuk, hogy a regionális együttműködést, tudományos kooperációt fejlesszék és erősítsék, előzőt az oktatás és a kultúra területén kiemelten. Rövid összegzésként elmondhatjuk, hogy komoly jelentősége volt a Pozsonyi Nyilatkozatnak a regionális együttműködés újraindításában, hiszen lendületet adott és konkrét területeket nevezett meg. Azonban a tapasztalatcsere és konzultáció nem oldja meg a fennálló problémákat, hiszen kötelezettséget ugyan vállaltak a felek, de nem voltak szankciók, így a kikényszerítés hiányában a konzultáció akár meddővé is válhatott. A fentiek egyértelműen igazolják azt a feltevést, hogy az európai uniós integráció "közelsége" miatt az országok bizonytalanok voltak az együttműködés további mélyítése kapcsán. Maga az Unió is alapvetően regionális együttműködésről és nem pedig regionalizmusról beszélt az általam első szakasznak nevezett időszakban. Szintén okolhatjuk a rendszerváltást megelőző évtizedeket is, hiszen a kényszerű "nemzetközi kollektivizálás", az országokra erőltetett közös külpolitika rányomta a bélyegét a rendszerváltást követő időszakra is. Az országok nem szerették volna "frissen" kivívott szuverenitásukat részben sem feladni, hogy ezzel egy szorosabb kooperációt alakítsanak ki egymást között. 3.3.2. A balkáni konfliktusok hatása a visegrádi együttműködésre Nagyon fontos részét képezi a Visegrádi Négyek és a CEFTA történetének a balkáni háború, illetve az ottani feszültségek. Egyrészt alapvetően befolyásolta a politikai döntéshozatalt a közép-európai országokban, másrészt a CEFTA későbbi átalakulása 22

is döntő jelentőséggel bírt és bír a balkáni konfliktusok rendezésében. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem csupán a balkáni feszültségek de a "távolabbi" szomszéd, Oroszország pénzügyi válsága is jelentékenyen befolyásolta az adott országok gazdasági helyzetét és döntéshozatalát is. A délszláv háborúk okozta negatív gazdasági hatásokat leginkább hazánk szenvedte el, hiszen a balkáni régióba irányuló kereskedelmet, az ez irányú magyar exportot is le kellett állítani, a bevezetett embargó miatt. Ennek ellentmondásosnak tűnő hatása volt azonba az is, hogy Szlovéniával és Horvátországgal fellendültek a magyar kereskedelmi kapcsolatok. Könnyen beláthatjuk, hogy szükség volt új piacokra a magyar export számára, és mivel a másik irány lezárásra került, a magyar külgazdaság is kénytelen volt más célországok felé fordulni. Szlovákia ezidőtájt már javában megkezdte a felzárkózáshoz szükséges gazdasági lépések végrehajtását, ebben bizonyos szempontból beelőzték Horvátországot is. Az utóbbival az 1998-tól regnáló magyar kormány kezdett aktív tárgyalásokba. Ennek legfőbb eredménye, hogy Horvátország csatlakozott 2000-ben a még 1996-ban létrehozott egyezményhez Magyarország, Szlovénia és Olaszország között. Ennek célja az volt, hogy támogassa és fejlessze az euró atlanti együttműködést, valamint a közép-európai országok ahhoz való csatlakozását. Habár Szlovénia és Horvátország között

voltak

konfliktusok,

határvonalak

és

kereskedelmi

megállapodások

tekintetében - részben a délszláv konfliktus okozta feszültség és félelem miatt is - az országok képesek voltak ezeken túllépni, hogy ezzel is közelebb kerüljenek a végső végső célhoz, az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz. A délszláv konfliktus komoly kihívást jelentett hazánk számára a kapcsolatok kezelésében is. Csak a daytoni szerződés9 1995-ös aláírását követően sikerült rendezni az országok közötti kapcsolatokat, visszaállítani a diplomáciai együttműködést. Azonban a NATO hadműveletek és a politikai-morális ellentétet a Milosevics rendszerrel fagyasztóan hatottak a kapcsolatokra egészen a 2000-es évekig. A kapcsolatok, részben a "szegedi folyamatnak" is köszönhetően átmenetileg ugyan javultak, de a különböző magyar kisebbséget érő atrocitások aláásták a kooperációt.

9

Encyclopedia Britannica / http://www.britannica.com/EBchecked/topic/153203/Dayton-Accords /

23

Összességében elmondhatjuk, hogy a kapcsolatok a 2000-es évek óta folyamatosan javulnak a térség országai és a balkáni országok között, ennek részben oka az is, hogy a balkáni országok számára vonzóvá váltak a uniós tagországokká lett "visegrádiak", és azok nagyban elő tudják segíteni a balkáni országok jövőben történő esetleges belépését is. A Visegrádi Négyek emellett közös terveik és teendőik közé beemelték a délkelet-európai integrációs tervek támogatását és a nekik jutott szakmai támogatást is. 3.3.3. A Nizzai csúcs jelentősége a Visegrádi Négyek és a CEFTA szempontjából Az unió bővítési stratégiáját az Agenda 200010 tartalmazta, amelyet a Bizottság készített elő és a tagországok 1997-ben Luxemburgban fogadtak el. Az ebben rögzített - bővítésre vonatkozó - pénzügyi keretet aztán 1999-ben emelték fel, amely egyértelmű jelzés volt a belépésre váró országoknak, hogy az Európai Unió záros időn belül felveszi őket tagjai közé. Ezzel párhuzamosan a Visegrádi Négyek is folyamatosan konzultáltak, és nyilatkozataikkal presszionáltál az Uniót, hogy a lehető leghamarabb adja meg a csatlakozás pontos dátumát számukra. A már korábban említett nem formális találkozók egyikén - Karlovy Varyban - a kormányfők újra megerősítették egymást azon szándékuk felől, hogy szorosan együttműködnek a végcél érdekében. Az Európai Unió érzékelve a sürgetést, gesztusokkal és nyilatkozatokkal

biztosította

a

közép-európai

országokat

a

csatlakozás

felgyorsításáról. Emellett más folyamatok is megindultak, amelyek az adott országok mint a Visegrádi Négyeket kezelték. 2001-ben az adott országok és Horvátország, valamint Szlovénia részvételével megbeszélések zajlottak Bécsben. Ennek a célja az lett volna, hogy a visegrádi együttműködést kiterjesszék és létrehozzanak egy úgynevezett Visegrádi Szövetséget, a regionális kooperáció fejlesztésre. Azonban a múltban gyökerező negatív érzések és az aktuálpolitika miatt - Magyarországtól eltekintve - minden résztvevő elvetette az együttműködés ezen formáját.

10

Agenda2000 /www.europa.eu/legislation_summaries/enlargement/2004_and_2007_enlargement/l60001_en.htm/ /

24

A következő fontos lépést a 2002-ben megtartott magyar-lengyel találkozó jelentette. Itt a két ország megállapodott abban, hogy még szorosabbra fűzik az együttműködésüket, valamint programot alkotnak azokról a pontokról, amelyeket együtt kívánnak képviselni az Európai Unió tekintetében. Azért, hogy deklarálják a visegrádi országok közötti stabil és szoros együttműködést, valamint az az iránti elkötelezettségüket, közös nyilatkozatot terveztek kiadni, a fent említett pénzügyi eszközökről, amelyeket az Európai Unió a bővítésre szánt. Végül a közös nyilatkozat elmaradt, és többi tagország Lengyelország távolmaradása okán már nem tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a nyilatkozat kiadásában. A magyar fél ezt követően egyedül próbálta meg érvényesíteni a "Négyek" érdekeit az EU-val történő találkozókon, de ezzel sajnos ellentétes hatást váltott ki. Az eredeti cél az volt, hogy az Európai Unió emelje meg a bővítésre szánt összeget, de az ellentmondásos magyar álláspont, amely nem volt támogató a legtöbb derogációt kérő Lengyelországgal kapcsolatban, valamint a cseh Benes dekrétumok körül zajló diplomáciai csatározások meggyengítették az addig stabilnak és erősnek látszó regionális együttműködést. Összefoglalásképp elmondhatjuk, hogy nagyon rövid időn belül megjárták az ellentétes végleteket a CEFTA országok kapcsolatai. A már korábban is említett kényszerítés hiánya, a pusztán konzultációs jellegű kooperáció nem volt képes megakadályozni

a

nemzetállami

szuverenitást

féltő

belpolitikák

okozta

konfliktusokat. A közép-európai országok XX.-ik századi történelmük során először találkoztak az egyre szorosabb kapcsolatokat eredményező kooperációval, és nem voltak képesek azt teljes mértékben megvalósítani. Ez komoly tanulság lehet napjainkban is, amikor a "spill over"11 folyamatok folyamatosan ellenérzéseket szülnek és elidegenítik a tagországokat a kapcsolatok még szorosabbá fűzésétől. Pozitív tényként kezelhetjük azonban, hogy a visegrádi országok közötti kooperációban a tudományos és a kulturális kapcsolatok ebben az időszakban is számottevően fejlődtek, azokat a reálpolitikai és gazdasági folyamatok nem ásták alá.

11

Lindberg, L.: The Political Dynamics of European Economic Integration, Stanford University Press, Stanford, 1963.

25

3.4. Az együttműködés harmadik szakasza Az általam alkalmazott taglalásban a harmadik szakasz 2002-től kezdődik. Ez az időpont azért alkalmas határvonalnak, mert Magyarországon ekkor került sor kormányváltásra, amely új lehetőségeket teremtett a visegrádi országok közötti kommunikációban is. Az új miniszterelnök egyszerre próbált meg együttműködni az Európai Unióval és a visegrádi országokkal is. Véleményem szerint ez - a kedvező külpolitikai környezetnek is köszönhetően - sikeres volt. Az uniós csúcsot követően a kormányfők Esztergomban találkoztak és állapodtak meg a korábbi konfliktusok lezárásáról, illetve "jegeléséről". A legfontosabb döntések a szlovák NATO tagság támogatása, az agrárkifizetések ügyében való konszenzus, valamint a Visegrádi Alap pénzügyi eszközeinek növelése voltak. Az együttműködés azonban ismét részleges kudarccal végződött, amely a koppenhágai csúcson ütközött ki. Az Európai Unió sikeresen alkalmazta a "divide et impera" elvét a tárgyalásokon, és elérte, hogy Lengyelország kihátráljon a visegrádi országok által közösen elfogadott álláspont mögül. Ezt követően Magyarországnak már nem sikerült megszervezni a közös fellépést Szlovákiával és Csehországgal, így az Európai Közösségek által tett ajánlatot kellett elfogadnia. A csúcsot követően ismét előtérbe került a szorosabb együttműködés megvalósítása, ezért a kooperáció alsóbb, szakértői szintjein párbeszéd kezdődött az együttműködés továbbfejlesztéséről és annak területeiről. A Négyek elnökségét ebben az időben Szlovákia látta el, akinek így fontos szerepe volt a párbeszéd felújításában. A két legfontosabb terület, amelyről megállapodás született: - biztonságpolitika: A lehető legmagasabb szintű konzultációk megkezdése a katonai struktúrákban, a hadiipari gyártás, valamint kutatás-fejlesztés területén való szorosabb együttműködés - Európai Uniós források:

26

A Strukturális és Kohéziós Alapok, a PHARE program és az egyéb regionális fejlesztési programokban (például INTERREG)12 a szakértői gárdák szoros együttműködése A Prágában megtartott következő visegrádi találkozón megállapodtak az országok az Európai Unió átalakítását célzó rendelkezésekről, egészen pontosan az azokról kialakítandó közös álláspontról. Sikerült megállapodásra jutni az új biztosi rendszerben (országonként egy biztos), a rotációs alapon működő elnökség megtartásában, viszont nem sikerült megállapodni arról, hogy a nemzeti kisebbségek jogait milyen módon illesszék bele az EU-s alkotmányba. Ismét szembesülhetünk azzal, hogy a rendszerváltás előtti, XX.-i közép-európai történelem okozta feszültségek továbbra is hosszútávon befolyásolják a szorosabb együttműködést. Ezt támasztja alá az a cseh döntés, amellyel nem támogatták a lengyel álláspontot a Nizzai Szerződésben deklarált szavazási rendszerről, mivel ezzel csökkent volna Csehország súlya az uniós döntéshozatalban. 3.5. Az Uniós csatlakozást követő időszak Az visegrádi együttműködés és a CEFTA szempontjából is fontos volt a kooperáció kezdetén, hogy milyen lesz az országok viszonya az együttműködéshez, ha végcéljukat, az uniós integrációt elérik. Ezért fontos esemény, hogy a tagországok 2004-ben miniszterelnöki szinten döntöttek a kooperáció Európai Unión belüli továbbfolytatásáról. Fő feladatként a további kelet-európai bővítést jelölték meg. emellett olyan témák kaptak hangsúlyt mint a schengeni rendszer, a európai uniós Szomszédságpolitikához való viszony, illetve a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó költségvetési programozás. Hazánk szempontjából fontos megvizsgálni a 2005-től kezdődő időszakot, hiszen ekkor a soros elnökséget Magyarország látta el. Még ebben az évben találkoztak a külügyminiszterek Budapesten és újabb fontos célokat fogalmaztak meg a visegrádi országok számára. Ezen célok közül az első az együttműködés további erősítése, a jobb európai uniós tárgyalási pozíció érdekében, másrészt a szubszidiaritás elvének

12

INTERREG / http://www.interreg4c.eu/

27

megvalósítása,

vagyis

az

állampolgárok

komolyabb

bevonása

a

visegrádi

együttműködésbe, valamint a részletes és konkrét programok kidolgozása regionális és szubregionális szinteken. Ez utóbbi a csatlakozni kívánó országokra is vonatkozott, hogy így hozzák őket közelebb a visegrádi országok által is kitűzött célhoz, az európai uniós tagsághoz. Sólyom László ex-államfő munkájának köszönhetően a balkáni kérdést sikerült nem csupán napirenden tartani a továbbiakban, de komoly előrelépés is történt ezen a területen. 2005-ben megtartották Budapesten a Regionális Partnerség találkozóját a balkáni külügyi vezetők bevonásával, amelynek eredményeként a partnerségben részt vevő államok egy adott részterület koordinálást vállalták el, hogy ezzel így támogatásukról biztosítsák a balkáni országokat. Ahogy korábban is, sajnos ez esetben is a kezdeti lendület volt az erősebb, hiszen a találkozók alacsonyabb konzultációs szinteken folytatódtak. Az azóta eltelt időszakban tehát egyértelműen nem volt átütő erejű történés, a korábbi időszakokhoz hasonlóan a dinamika ismét kiveszett a regionális együttműködésből. Ennek oka elsősorban a nemzetállami és regionális érdekek közötti folyamatos harc, illetve annak végeredménye, a nemzetállami érdekek győzelme. A regionalitás, a gazdasági világválság óta különösen gyengülőben van, és ennek következményeképp az általam vizsgált regionális együttműködés, mint a CEFTA alapja is válságos időszakban van.

28

4. Az 1992-es Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) 4.1. Az eredeti CEFTA megállapodás létrejöttének körülményei 1992. december 21-én írták alá a CEFTA egyezményt a Visegrádi Négyek Krakkóban,

név

szerint

Csehszlovákia,

Magyarország

és

Lengyelország.

Csehoszlovákia felbomlásával a másik két fél Csehország és Szlovákia lett. 1994júliusában lépett hatályba az egyezmény, amelynek célja, hogy az egyezményt aláírók országok felgyorsítsák az integrációs folyamatokat a Európai Közösségek intézményrendszerébe. Az integrációs folyamatok alatt a politikai, gazdasági, katonaivédelmi és jogi-igazságszolgáltatási alrendszereket érthetjük. További cél volt a régióban létrejött demokráciák és szabadpiaci berendezkedés védelme, hosszú távú garantálása. Az egyezmény először 1995-ben, Brnóban majd 2003-ban Bledben került kiegészítésre. Szlovénia csak 1996-ban csatlakozott a CEFTA-hoz, őt követte 1997ben Románia, 1999-ben Bulgária, 2002-ben Horvátország és 2006-ban pedig Macedónia. 4.2. A CEFTA tagság feltételei A tagság feltételei - kronológiailag - két részre oszthatóak. Az első feltételrendszer az eredeti CEFTA megállapodáshoz csatlakozik. Ide tartoznak a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO) való tagság, társulási megállapodás az Európai Közösségekkel, illetve egy szabadkereskedelmi megállapodás a CEFTA-t alkotó államokkal. A másodika 2006-os zágrábi konferencián került megállapításra. Bizonyos felpuhulást megállapíthatunk, hiszen a WTO tagság helyett már elegendő volt a WTO szabályinak betartása is, bármilyen jellegű társulási megállapodás az EU-val, valamint változatlanul megmaradt feltételként a szabadkereskedelmi megállapodás a CEFTA tagállamaival.

29

4.3. A megállapodás szerkezete és rendelkezései Az eredeti megállapodás Preambuluma13 rögzíti a már korábban említett fő célt, vagyis az: „... azon szándéktól vezetve (jött létre), hogy (az illető országok) aktívan részt vegyenek az európai gazdasági integráció folyamatában“. Az 1. cikk részletesebben felsorolja a célokat, amelyek az alábbiak: - A kereskedelem bővítése a felek között - Korrekt versenyfeltételek biztosítása - Hozzájárulás a világkereskedelem harmonikus fejlődéséhez Egyértelmű a fent meghatározott célokból és preambulumból, hogy egyfajta előszobának tekintették a felek az együttműködést, az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz, amely előszoba arra is szolgál, hogy a gyakorlatban is felkészíthessék országaik gazdasági, társadalmi és politikai rendszerét a már komoly jogokat és kötelezettségeket biztosító és előíró EU-ra. Véleményem szerint jelentősége van ennek a deklarált célnak abban is, hogy hosszú távon a tagországok közötti együttműködés kevésbé sikeres, és nem sikerült megőrizni a kezdeti kohéziót és lendületet. A végcél elérésével ugyanis valamelyest kiüresedett a megállapodás a közép-európai országok számára. 4.4. A CEFTA legfontosabb alapelvei14 Az egyezmény hatálya kiterjed valamennyi ipari és mezőgazdasági termékre, az ipari termékekre érvényes összes vám- és nem vámjellegű kereskedelmi akadályt fokozatosan le kell bontani, ennek legvégső határideje 2001. január 1-je. A dátum azért volt adott, mert egybeesett a EU-val való társulási viszonyról szóló megállapodásban is fixált határidővel. 13

CEFTA Agreement / http://www.worldtradelaw.net/fta/agreements/cefta.pdf / Ezen fejezetben Majoros Pál: Magyarország a világkereskedelemben /Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999./ által felépített struktúrát és megközelítést követtem 14

30

A cél az volt, hogy a fokozatos liberalizáció úgy alakítsák, ki, hogy közben az előnyök globális egyensúlyát szimmetrikusan tudják biztosítani. Törekedtek a vám- és nem vámjellegű, továbbá a vámon kívüli különböző koncessziók arányos, egyensúlyi felépítésére, azzal együtt, hogy figyelembe vették az agráriumot érintő preferenciákat és a vámon kívüli terhek lebontását is. Ez alapvetően eltér az Európai Közösségek és a EFTA-tól, hiszen azok az asszimetria mentén épülnek fel. Szintén törekedtek arra, hogy a megállapodás legalább olyan szintű kedvezményeket nyújtson, mint amilyeneket a megállapodást kötő felek az Európai Közösségeknek is nyújtottak, de biztosítani kívánták azt a lehetőséget is, hogy ahol az áruforgalom sajátosságai ezt indokolják – ezeket meg is tudják haladni. A CEFTA megállapodás középpontjába elsősorban az áruforgalmat helyezték a felek. Az ezzel kapcsolatos akadályok megszüntetése, a kereskedelem többoldalú liberalizálása és a gazdasági kooperáció voltak a fő célkitűzések. Más nemzetközi megállapodásokkal összehasonlítva elmondható, hogy a CEFTA megfelelt a bevett gyakorlatnak. Egyrészt eleget tesz a Kereskedelmi Világszervezet 15 (GATT) alapelveinek, összhangban volt a nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal, valamint illeszkedett a tagországoknak az Európai Közösségekkel és az EFTA-val megkötött korábbi megállapodásaihoz. Fentiek egyfajta mintaként is szolgáltak, azok szövegéből indultak ki a felek, így a CEFTA megállapodásban található csoportosítás logikája is követi a fentiekét. Már korábban említette, hogy az ipari termékek szempontjából a cél a szabadkereskedelem biztosítása volt. A tagországok megállapodtak, hogy nem vezetnek be új típusú vámokat, a már meglévőket pedig lebontják aszerint, ahogy azt a CEFTA megállapodás jegyzőkönyveiben rögzítették. A megegyezés az ipari koncessziócserék tekintetében hármas osztatú, úgy csoportosítva, hogy a vámok lebontása azonnal, középtávon vagy csak hosszútávon lesz végrehajtva. A vámok lebontásának üteme egységes, és a négy országnak egymás közötti kereskedelmében a

15

2001 óta WTO - http://www.wto.org/ /

31

kölcsönösség elve alapján kerül végrehajtásra. A csoportosítás az alábbiak szerint történt. Az első, ún. „A“ listán szereplő ipari termékek vonatkozásában 1993. március 1-jétől 0%-os

vámtételt

alkalmaznak. Az „A“ listán gyakorlatilag minden ipari

termékcsoportból szerepelnek termékek, hazánk szempontjából elsősorban a számunkra importban fontos alap- és nyersanyagok. Ezt más néven gyorsító listának is hívták. A második, ún. „B“ listán szereplő (normál vagy kevéssé érzékeny) termékeknél a vámok lebontása az 1992. februári alapvámból kiindulva kezdődött el, és a cél az volt, hogy 1997-re csökkenjen 0%-ra, három időszakra tagolva a csökkentés fázisát. Ez az úgynevezett normál lista. A harmadi, vagyis „C“ lista tartalmazza a legérzékenyebb termékeket, amelyek az egyes országok számára, illetve azok iparvédelme szempontjából kiemelten fontosak. Ilyenek például a textil- és konfekcióipari, valamint a kohászati és a járműipari termékek. A „C“ listára vonatkozó vámlebontás értelmében az 1992. februári alapvámból kiindulva a vámlebontás 1995-ben kezdődik el, és 2001-ig tart. Ezen lista esetében hét szakaszra bontották fel a teljes spektrumot. Ezt a listát hívják lassító listának is. A CEFTA megállapodás foglalkozik a nem vámjellegű kereskedelmi korlátokkal is. A tagországok megállapodtak, hogy nem vezetnek be új kvantitatív jellegű korlátozást, illetve a már meglévőket 1993. március 1-jétől megszüntetik. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a megállapodás, annak is az iparra vonatkozó része hazánk szempontjából előnyös volt. Magyarország, Csehország és Szlovákia viszonylatában az ezekbe az országokba irányuló magyar iparitermék-export majdnem fele, 38%-a szerepelt az „A“ listán (ezt vámmentes bevitelt tett lehetővé), míg a hazánkba irányuló cseh és szlovák ipari exportnak mindössze 19%-a szerepelt ugyanezen a listán. A másik fontos szempont, az ún. C lista. Hazánk ebből a szempontból is előnyösen járt a megállapodással. Magyarország importjában körülbelül 20%-ot, exportjában 10%-ot tett ki. A „C“ lista relatív magas aránya a 32

csehországi és szlovákiai importban garantálta azt, hogy azok a kohászati termékek, amelyek kapcsán piacvédelmi eljárást kezdeményeztek a magyar termelők, csak fokozatos vámlebontásban részesülhetnek. Magyarország és Lengyelország viszonylatában a koncessziócsere a magyar ipari termékek 50%-a számára garantálta az „A“ listán 1993. márciusától a vámmentes beérkezést Lengyelországba, míg a lengyel ipari termékeknek csak a 23%-a szerepelt az első, ún. „A“ listán. Ebben a viszonylatban a „C“ listán az oda irányuló exportunk 12-13%-a szerepel, míg behozatalunkban ez körülbelül 5%-ot tett ki. Az ok, amiért magyar szempontból mindenképpen előnyös volt a megállapodás, a vámszínvonalbeli különbség. Nálunk az előbbi magasabb volt, mégis a kezdeti időszakban több kedvezményt kaptunk. Mivel korábban is említettem, hogy legalább azokat a kedvezményeket kellett egymásnak biztosítani, amelyet az Európai Közösségekkel és

az EFTA-val szemben, és a magyar fél

azokban a

megállapodásokban sikeresen meg tudta védeni a hazai szektorokat, így ez előnyként jelentkezett a CEFTA esetében is. Magyarország például csak 1994-től alkalmazott 0%-os vámokat a gyorsító listán szereplő termékek esetén, míg a többi fél ezt már 1993-tól tette. A mezőgazdasági szektor esetében a koncessziók nyújtásának a rendszere más volt, mint az ipari termékek esetén. Tekintve, hogy a közép-európai országoknak mindig kiemelten fontos volt ez a terület, valamint a szektor egyébként is sok - országonként eltérő - sajátossággal rendelkezett, nem lehetett megvalósítani a teljes liberalizációt. Két csoportot hoztak létre ezen szektor tekintetében, a nemzetgazdasági szempontból speciális termékek esetén 5%-kal csökkentették a vámokat 2 éven keresztül, a másik csoport esetében 5 év alatt 10%-kal. A legfontosabb termékek esetében kvótákat állítottak fel. Természetesen

a

kompromisszumok

világgazdasági

környezet

megkötésére

kényszerítette

és az

az

aktuálpolitika

országokat.

bizonyos

Csehszlovákia

felbomlása hátrányként jelentkezett a fél számára a megállapodás folyamatában, mert az egymásnak ellentétes álláspontjuk nem segített a közös érdekek képviseletében. A cél számukra az volt, hogy ne kelljen az agrár exportot támogatni, mert a belső 33

igények kielégítése a fontos, és csak annyi exportra volt szükségük, amellyel az export és import közötti egyensúlyt fenn tudták tartani. Ennek ellenére Magyarország komoly támogatást kapott exportja tekintetében, 50%-os vámkedvezményt sikerült kialkudni 5 évre a kukorica-exportunkra, valamint húsipari termékekre és zöldségekre is. Lengyelország tekintetében komolyabb hatáskörű megállapodást sikerült megkötni, amely azonban a külső gazdaságok miatt aggódó lengyel gazdaságpolitika jelentősen befolyásolt. Azonban hazánk pozíciója ezen ország tekintetében is kedvezőnek ítélhető, kedvező mértékű és mennyiségű kvótákat sikerült kiharcolni a lengyel félnél, ráadásul a kvóták évi 10%-os emeléséről is sikerült megállapodni. A CEFTA megállapodás II. fejezete egyértelműen bizonyítja a korábbi kijelentést, miszerint az agrárágazat erőteljes védelmet élvezett a tagországoktól. Külön kiemelték a megállapodás ezen fejezetében az agrárium speciális, érzékeny helyzetét, és rögzítették, hogy amennyiben szükséges, a felek azonnali tárgyalásokat kezdhetnek a szabályozás átalakításáról, továbbá a megállapodás nem okozhat zavarokat a nemzeti mezőgazdasági politikák létrehozása, végrehajtása során sem. A megállapodás részeként több egyezség is született a magyar fél tekintetében, annak nem vámjellegű védelmi rendszeréről. Az illetékeket 1995 és 1997 között kellett teljesen megszüntetni a CEFTA megállapodás értelmében. Emellett külön kvótarészt kapott Lengyelország, Csehország és Szlovákia is a globál kvóták tekintetében. A CEFTA emellett foglalkozott még bizonyos óvintézkedésekkel is, ezek a szabadkereskedelemmel, az azzal ellentétes gyakorlatról rendelkeztek. Cél volt az is, hogy a gyenge lábakon álló, esetleg új szektorok is kaphassanak ideiglenes védelmet az egymással való kereskedelem tekintetében. Szintén foglalkozott a megállapodás a verseny szabadságával, a szellemi tulajdonok védelmével, a fizetési rendszerrel, az állami jellegű kereskedelmi monopóliumok eltörlésével, mindezek összhangban álltak a GATT vonatkozó rendelkezéseivel és ilyen jellegű biztonsági intézkedéseivel.

34

4.5. A CEFTA struktúrája A CEFTA szervezetének legfelsőbb szintje az ún. Vegyes Bizottság, amely az országok által delegált képviselőkből áll, ők általában a gazdasági minisztereket jelentik, vagy azt a döntéshozót, aki alá a külgazdasági ügyek tartoznak. A Vegyes Bizottság feladata felügyelni a CEFTA végrehajtását, tehát egyfajta monitoring tevékenységet végez. A tagországok bármelyike kezdeményezheti szüksége esetén a Vegyes Bizottság összehívását, amely ettől függetlenül legalább évente ülésezik. A döntéshozatali mechanizmus szempontjából fontos, hogy alapvetően egyhangú döntéseket kell, hogy meghozzon, vagyis minden tagállamnak támogatni kell az adott döntést. A döntéshozatal

formája

a

határozat,

emellett

van

lehetőség

ajánlások

megfogalmazására is. Természetesen a megállapodás nemzetközi jellegéből fakadóan az az aláíró államok területén hatályos, és az bármely tagország fel is mondhatja. A CEFTA lendületes működését volt hivatott biztosítani az a kitétel is, miszerint évente váltják egymást az elnöklő országok, és a kormányfők is üléseznek évente egyszer, hogy megvitassák a további teendőket, az integráció legfőbb kérdéseit. A CEFTA megállapodás egyértelműen biztosította hazánk számára, hogy úgy tudja lebontani a kereskedelmi akadályokat a szomszédos országokkal, hogy közben meg tudja védeni saját nemzetgazdasági szempontból stratégiai szektorait és azok érdekeit. A gazdasági liberalizáció elengedhetetlen volt, ahogy az új típusú nemzetközi gazdasági együttműködések megkötése is, főleg a rendszerváltás előtti KGST típusú együttműködés torz struktúráját követően. Emellett a CEFTA segítette a Visegrádi Négyek regionális együttműködését, így a térség gazdasági s politikai stabilitásának kialakítását, valamint megőrzését. Nagyban hozzájárult az Európai Unióhoz való csatlakozásunkhoz, illetve ahhoz, hogy az a lehető legjobban felkészülve tegyük meg. 4.6. Az eredeti CEFTA szerződés módosításai és kiegészítései A közös célok elérése érdekében már viszonylag hamar, 1993-ban tárgyalásokra került sor, hogy felgyorsítsák a vámok lebontásának folyamatát. A Nyugat-Európa felé fordulás során ugyanis egyértelművé vált, hogy versenyhátrányba kerülhetnek a 35

CEFTA országok. Ezen tárgyalások további kiegészítéseket jelentettek a CEFTA szempontjából, de természetesen a fő célokat valamint az alapelveket nem érintették. Először 1994 áprilisában állapodtak meg (1. Számú kiegészítő jegyzőkönyv) arról, hogy felgyorsítják az ipari vámok lebontását (a formátum kiegészítő jegyzőkönyv volt, jelen esetben az 1. számú). Ezzel a döntéssel a „B“ listán szereplő termékek vámjainak lebontása megkezdődhetett és 1997. januárjára le is zárult. Az ún. lassító listán szereplő termékek vámjainak lebontása is elkezdődött, és 1998. januárjára le is zárult. A korábbi dátumok kitűzése mellett a másik alkalmazott módszer a termékek gyorsító listára való áthelyezése volt, vagy legalábbis a "C" listáról a "B"-re helyezése. Nem csak az ipari termékek körében végeztek módosításokat, hanem az agrárszektorban is. Itt kezdeményezték az 50%-kal csökkentett vámtarifa-rendszer életbeléptetését. 1995-ben megállapodás született az agrár miniszterek között, hogy növelik az egymásnak nyújtott kedvezményeket, valamint figyelembe veszik a GATT legutolsó fordulója eredményeit is. Döntöttek a mezőgazdasági vámok 50%-os csökkentéséről, egyes termékek kvótáinak eltörléséről . A következő, 2. sz. jegyzőkönyv 1995-ben született meg, ezzel 1996-tól megszűntek a vámok a „B“ listán szereplő ipari termékekre, míg a "C“ listás ipari termékek esetén ez a dátum 1997. lett. Természetesen egyes, kivételes helyzetben lévő termék esetén csak 2000. januárjától törölték el a vámokat. Ez azonban körülbelül 100 terméket érintett csupán (járműipar, vegyipar). A fentiek értelmében az ipari termékek, a CEFTA megállapodáson belüli forgalmának már 90%-a vámmentesen bonyolódott 1997-től. Azonban továbbra kis maradtak védő jellegű vámok a mezgazdaságban és nem állapodtak meg a szolgáltatások és a munkaerő piac liberalizálásáról, annak egymás irányába való kinyitásáról sem. Egységesítették azonban a különböző származási szabályokat és megállapodtak a minősítési szabályok kölcsönös elfogadásában is. A 3. számú kiegészítő jegyzőkönyvet is 1995-ben írták alá, amellyel a célja az agrártermékek jóval szélesebb körének bevonása a liberalizált termékek közé. A 36

mezőgazdasági termékek kereskedelmében a kölcsönösen nyújtott kedvezmények négy csoportba sorolhatók: „A“ lista: olyan termékek kerültek erre, amelyeknek vámját 0%-ra csökkentették 1996-tól, a a tagországok többoldalú megállapodásai alapján,

valamint amelyek

kereskedelmében nem alkalmaztak mennyiségi korlátozásokat sem. Ebbe a csoportba tartoztak például a vetőmagok, tenyészállatok, élelmiszer-ipari melléktermékek, állateledel. „B“ lista: olyan termékekből áll, amelyek vonatkozásában a megállapodást kötő országok az egyes tagországokban alkalmazott nagyobb kedvezményes vámtételnél kedvezőbb vámokat alakítottak ki. Itt sem alkalmaztak mennyiségi korlátozásokat. Például ide tartozik a marha- és a sertéshús, a zöldségek és gyümölcsök egyes csoportja, gabonafélék, konzervipari termékek, üdítőitalok. „C“ lista: Ezen termékek esetében a CEFTA tagországok kétoldalú megállapodások alapján egymásnak vámkedvezményeket nyújtanak. Esetenként itt alkalmazhatnak mennyiségi korlátozást. „D“ lista: Az ide tartozó, minden más termék esetében a tagországok - az egymás közötti kereskedelemben - a legnagyobb kedvezményes vámot veszik figyelembe. Ezen legutóbbi kiegészítő jegyzőkönyv komoly előrelépést jelent a megállapodást kötő országok agrár-kereskedelmében, de még mindig nem került szó a teljes liberalizálásról. Mivel hazánk ekkor igen jelentős agrárexportőr volt, számunkra különösen kedvező ez a CEFTA kiegészítés. A 4. sz. kiegészítő jegyzőkönyv a származási szabályokkal foglalkozott. A cél az volt, hogy a tagországok kihasználják az európai országokat összekötő szabadkereskedelmi megállapodásokban található előnyöket, továbbá hogy egységesítsék a származási szabályokat.

37

A további 5-ik, 6-ik és 7-ik számú jegyzőkönyvek a liberalizáció további kibővítését célozták az ipari szektor tekintetében, valamint kisebb módosításokat eszközöltek a korábbi, már elfogadott jegyzőkönyvekben. A módosítások eredményeképp 1999-re a magyar ipari export gyakorlatilag 90%-a vámmentessé vált a CEFTA-n belül, a mezőgazdasági termékeknek pedig kb. 80%-a kapott valamilyen kedvezményt. Így a CEFTA egyik eredeti célkitűzése, vagyis hogy versenyelőnyt sikerüljön szerezni a Európai Unió tagországaihoz képest, sikerült.

38

5. A CEFTA további bővítése 5.1. A CEFTA sikerességének hatása Annak ellenére, hogy dolgozatomban is sok kritikát fogalmaztam meg a Visegrádi Négyek és a CEFTA működésével kapcsolatban, igyekeztem hangsúlyozni, hogy az együttműködés ezek ellenére alapvetően sikeresen volt. Az egymás közötti kereskedelem

pozitív

eredményei,

számszerűleg

kimutatható

fellendülése

természetesen egyfajta "marketing" is volt a többi kelet-közép európai és dél-kelet európai ország számára, amelyek körében megnőtt az érdeklődés a megállapodás iránt. Ahogy már a a tagság feltételeiről szóló 4.2. pontban taglaltam, az országok még 1994-ben felállították a követelményrendszert, amely alapján felvételt lehetett nyerni a CEFTA országok közé. Azt is taglaltam, hogy később módosították a feltételeket, egyfajta lazítás történt, hogy fel tudják gyorsítani a csatlakozást a többi ország számára. 5.2. A CEFTA-hoz való csatlakozás kronológiája Az első ország Szlovénia volt, aki 1996. január 1-jétől csatlakozott a CEFTA-hoz (annak ellenére, hogy a feltételként szereplő társulási megállapodást az EU-val ekkor még csak szakértői szinten ratifikálták). A megállapodással Szlovénia az egymás közötti ipari szektort érintő kereskedelemmel kapcsolatos teljes szabályozási rendszert átvette, derogációval csak a mezőgazdasági termékek szabályzása esetén élt.

CEFTA tagjai Lengyelország Magyarország Csehország Szlovákia

Csehszlovákia Szlovénia Románia Bulgária Horvátország Macedónia Bosznia-Hercegovina Moldova Szerbia Montenegró Albánia Koszovó

belépés 1992 1992

kilépés 2004 2004

1992

2004

1996 1997 1999 2003 2006 2007 2007 2007 2007 2007 2007

2004 2007 2007 – – – – – – – –

Táblázat 3. A CEFTA tagországai

39

A második csatlakozó Románia volt, 1997. július 1-jétől lett a CEFTA tagja, ő vállalta a megállapodáshoz kötődő összes kötelezettséget, az ipari és az agrár kereskedelem tekintetében is. Így az ipari termékek túlnyomó többsége vámmentessé vált a román csatlakozással, bizonyos termékkörök pedig 2000-től válnak vámmentessé. Az mezőgazdaság tekintetében a román fél átvette a CEFTA-ban már érvényes koncessziós struktúrát. Bulgária 1999. január 1-jével csatlakozott a CEFTA-hoz. Bulgária vállalt minden CEFTA-megállapodáshoz kapcsolódó kötelezettséget, így a kedvezmények azonosak a többi CEFTA tagország között érvényben lévő kedvezményekkel. Így a magyarbolgár kereskedelemben az ipari termékek mintegy 85%-a lett vámmentes. A kiviteli listákon szereplő termékek után a legnagyobb kedvezményes vám 30%-át kell fizetni, de 2001. januárjától ezek tekintetében is megszűnnek a vámok. Romániához hasonlóan az agrárszállításoknál a többi CEFTA-ország között érvényes koncessziós rendszer szerint zajlik az egymásnak történő kedvezmény-nyújtása. Horvátország 2003-ban csatlakozott, Macedónia 2006-ban, majd 2007-ben a balkáni országok sora, Bosznia-Hercegovina, Moldova, Szerbia, Montenegró, Albánia, Koszovó. Szintén lényeges, hogy az Európai Uniós tagsággal több ország is kilépett a megállapodásból, mert az ütközött volna az európai uniós integráció feltételeivel, valamint belső szabályrendszerével. Lengyelország, Csehország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia 2004-ben, csatlakozásuk évében, Románia és Bulgária pedig 2007-ben hagyta el a CEFTA-t. 5.3. A CEFTA új fókuszpontja: a Balkán Mivel a balkáni országok között már több bilaterális szabadkereskedelmi megállapodás

is

volt

érvényben

(A

Délkelet

Európai

Stabilitási

Paktum

eredményeképp), egyértelművé vált, hogy a CEFTA a továbbiakban a balkáni országok közötti együttműködés központi eleme kell, hogy legyen, így az elsődleges cél az lett, hogy a lehetőleg az összes - a balkáni régióban található - állam a tagjává váljon. 2006. április 6-án a bukaresti délkelet-európai miniszterelnöki csúcstalálkozón elfogadták a CEFTA kiterjesztését Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Moldávia, Szerbia és Montenegró tagállamokra. Továbbá szóba került Ukrajna 40

esetleges tagsága is. Ezt az újonnan kibővített egyezményt 2006. novemberében ellenjegyezték Brüsszelben, majd a december 19-i délkelet-európai miniszterelnöki csúcstalálkozón, Bukaresten írták alá. Ezen egyezményt 2007 szeptemberéig - Szerbia kivételével - az összes tagország ratifikálta, így az új CEFTA egyezmény 2007 augusztusában vált hatályossá. Végül 2007. szeptember 24-én ratifikálta az egyezményt Szerbia is, valamint Bosznia-Hercegovina is 2007. szeptember 6-án.

41

6. A CEFTA 2006 egyezmény 6.1. A CEFTA átalakulása a tagok megváltozásával Az alapító országok EU-hoz való csatlakozásával a CEFTA természetesen jelentős változásokon ment keresztül, új prioritások és új problémák merültek fel. Azt gondolom ezért, hogy magát az átalakulást is érdemes górcső alá vennünk. Amikor a V4-ek, és Szlovénia beléptek 2004-ben az Európai Unióba, a CEFTA csupán három ország - Bulgária, Románia és Horvátország - szabadkeresdelmi megállapodásává vált. Ebből következően pedig felvetődött a megszűnésének lehetősége is, hiszen Románia és Bulgária is már 2007-től számoltak az EU-s tagságukkal. Tartalommal és lendülettel kellett tehát feltölteni a megállapodást, mielőtt az még darabjaira hullott volna szét. Ez sikeres volt, hiszen a megszűnés helyett a szervezet még nagyobbá és egyben komplexebbé lett. 2004. novemberében a Bulgáriában tartott csúcstalálkozón olyan javaslatok kerültek az asztalra, miszerint a CEFTA által lefedett kereskedelmi területeket tovább kell bővíteni, határokon túlnyúló befektetésekkel, közös infrastrukturális beruházásokkal és turizmusfejlesztéssel. 2006. áprilisában Bukarestben - egy évvel azután, hogy Macedónia csatlakozott - döntés született a megállapodás bővítéséről Albánia, BoszniaHercegovina, Moldova, Montenegró, Szerbia és a speciális helyzetben lévő Koszovó tekintetében. Végül a két "legidősebb" CEFTA tag, Horvátország és Macedónia és a 6 új jelentkező aláírta a CEFTA 200616 egyezményt Bukarestben 2006. december 19én. A tagállamok vállalták, hogy 2010. végéig létrehozzák a szabadkereskedelmi övezetet. Szintén tartalmazza a megállapodás, hogy bármely ország Európai Unióba való belépésével elhagyja a megállapodást, legkésőbb az azt megelőző napon, hogy az EU-s tagsága hatályossá válik. 6.2. CEFTA 2006 által hozott legfontosabb változások A CEFTA kibővítését azt tette lehetővé, hogy megváltoztatták annak tagsági feltételeit. Fontos megjegyezni, hogy az újonnan csatlakozó országok nem csak

16

CEFTA 2006 / http://www.cefta2006.com/cefta-agreement /

42

társulási megállapodást kötöttek az EU-val, de részt vettek az ún. Délkelet Európai Stabilitási Paktumban is. Az EU kezdeményezése, hogy a nyugat-balkáni országokat sikeresen integrálja a CEFTA-ba és ezzel együtt biztosítsa számukra a lehetőséget, hogy hosszú távon az Európai Unió tagjaivá válhassanak, azzal a céllal kapcsolódik össze, hogy együttműködést és stabilitást vigyen a régióba. Ez a térség ezt a típusú kooperációt ez idáig nem ismerte, és a számos etnikai és politikai konfliktus és meglévő feszültség ezt eddig meg is akadályozta. A konfliktusok továbbá olyan kereskedelmi-gazdasági akadályokat hoztak magukkal, amelyek meggátolták a régió gazdasági növekedését, valamint a határokon átnyúló nemzetközi, illetve regionális együttműködéseket. A másik fontos változás, amelyet a CEFTA 2006 hozott, hogy a tagállamok kötelezettséget

vállalták,

hogy

minden

korábbi

kétoldalú

kereskedelmi

megállapodásukat felmondják a tagsággal (4. Fejezet). Ezzel a CEFTA vált az egyedüli szabadkereskedelmi megállapodássá a régióban, amely tisztán helyzetet eredményezett. A harmadik fontos változás, hogy a CEFTA 2006 szélesebb körű együttműködést hozott magával, vagyis több területen és szorosabb kooperációt írt elő. Ezek tárgya az áruk szabad áramlása, a szellemi tulajdonok védelme, a szolgáltatások és a verseny biztosítása. De beemelésre került néhány teljesen új fejezet is a CEFTA 2006-ba. Ezek a beruházásokhoz (6B. fejezet), átláthatósághoz (44. cikkely) és a választott bíráskodáshoz (43. cikkely, amennyiben a felek között jogi vita keletkezik) kapcsolódnak. Szintén fontos, hogy a CEFTA 2006 több konkrét hivatkozást tartalmaz a EU szerződésekre, GATT és WTO alapelvekre vonatkozóan. Azonban a megállapodás nem ruházza fel szélesebb körű jogalkotási jogosítványokkal a Vegyes Bizottságot, és általában véve is elmondható, hogy nem teszi azt szupranacionális szervezeti egységgé, sokkal inkább megőrzi annak kormányközi jellegét. Ezzel a Vegyes Bizottság megmaradt egy korlátozott döntéshozatali képességű szervnek, amelynek

elsődleges

funkciója

hogy

fórumként

működjön,

biztosítsa

az

információcserét és a konzultációt a tagországok között. Az egyhangú döntéshozatali eljárás is megmarad az új szerződésben, ami viszont új elem, az egy állandó titkárság létrehozása a CEFTA Vegyes Bizottsága számára, 43

Brüsszelben. Ez egyrészt jelentőséggel bír a tagországok közötti mindennapi operatív feladatok koordinálásában, másrészt szimbolikus az iroda helyének megválasztása is. 7. A CEFTA 2006 legfőbb eredményei és további kihívásai Az alábbiakban meg kívánom vizsgálni, hogy a CEFTA 2006 tagországok - Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Moldova, Montenegró, Szerbia és Koszovó - milyen eredményeket értek el a CEFTA 2006 implementációjával, és milyen további kihívások állnak előttük. A vizsgálat tárgyát képezik a interregionális kereskedelmi és befektetési eredmények, az intézmények áttekintése és a CEFTA 2006 legfőbb elveinek alkalmazása. 2007-ben, amikor a nyugat-balkáni gazdaságok és Moldova ratifikálta a CEFTA 2006 megállapodást, a korábbi gazdasági rendszer, amelyet több, mint 30 kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás tartott össze, átalakult egy körülbelül 30 millió fogyasztót magába foglaló, egységes "CEFTA piaccá". A megállapodás azonnali liberalizációt "kényszerített" a tagállamokra az ipari termékek, mezőgazdasági termékek és szolgáltatások területén.

Amellett,

hogy

a

CEFTA

2006

hagyományos

kereskedelem-liberalizációs

törekvéseket valósított meg (vámok csökkentése és eltörlése, nem tarifális jellegű akadályok felszámolása), a megállapodás kötelezte a feleket, hogy komoly feladatokat vállaljanak, és ezzel elkötelezetté tette őket a szabadkereskedelmi megállapodás működtetésében. Politikáik újragondolása mellett, a CEFTA 2006 koordinálta a befektetési politikájukat, és hatékonyan kikényszerítette a változtatásokat a szellemi tulajdonok védelme vagy a szabadpiaci berendezkedés megvalósítása kapcsán. Ezzel a CEFTA 2006 valóban egy modern és működőképes szabadkereskedelmi megállapodássá vált a régióban. A CEFTA működését nem csupán annak titkársága, de az Európai Bizottság és a magyar kormány is folyamatosan figyeli, ahogy az OECD is vállalt monitoring tevékenységet, hogy folyamatos követni tudják, hogyan valósulnak meg az olyan elemek, mint például a befektetésekhez kapcsolódó intézkedések, vagy a nem tarifális jellegű akadályok elbontása. 44

A legfontosabb ügyek, amelyek mentén vizsgálni érdemes a CEFTA 2006 megvalósulását és működését, az alábbiak: - a tagországok saját szerződéses kötelezettségei és bilaterális szerződései - a szellemi tulajdonjogok - a kereskedelmi integráció, ipari koncentráció és külföldi befektetések - nem tarifális jellegű akadályok - közbeszerzések Azt kívánom az alábbiakban áttekinteni, hogy a fenti területeken végbemenő változások milyen hatással vannak a CEFTA 2006 egészére, valamint azt, hogy tagállamoknak az elmúlt időszakban sikerült-e a CEFTA 2006 biztosította lehetőségeket kiaknázniuk a befektetések, növekedés és fejlődés területén. 7.1. A tagországok saját szerződéses kötelezettségei és bilaterális szerződései Ebben az alfejezetben két fontos aspektust kell megvizsgálni a CEFTA 2006 befektetésekhez kapcsolódó klauzulái kapcsán, nevezetesen a tagállamok egyéni szerződéskötésre való lehetőségét és annak megkötéseit, valamint a tagállamok között kötött, kétoldalú befektetési szerződések összetételét. 7.1.2. Eredmények Az egyenlő elbánás elve előírja, hogy a kormányok kötelesek ugyanazon feltételeket biztosítani, illetve ugyanúgy eljárni a külföldiek által eszközölt befektetések esetében, mint a hazai befektetők esetében. Megállapíthatjuk, hogy a CEFTA tagországok jelentős lépéseket tettek ezen elv gyakorlatban való megvalósítása terén, módosították, illetve eltörölték azokat a megkötéseket, amelyek korlátozták a külföldi befektetők lehetőségeit a tagországokban, és ezt igyekeztek a törvényhozás és az igazságszolgáltatás szintjén is megvalósítani. Továbbá megállapíthatjuk, hogy a CEFTA tagországok többsége felhagyott azzal a gyakorlattal, miszerint a külföldi befektetőket teljes mértékben átvilágítják. A legtöbb 45

esetben a külföldi befektetőnek elegendő regisztrálnia magát az adott közigazgatási terület megfelelő irodájában, illetve a bíróságon. Ezt a gyakorlatban megvalósításra került Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Macedóniában, Montenegróban és Szerbiában. A CEFTA országok többségében tehát folyamatban van az egyenlő elbánás elvének megvalósítása a külföldi befektetések tekintetében. A kétoldalú befektetési szerződések esetében, amelyek kapcsán a CEFTA 2006 tagországok már korábban megállapodtak, szintén megállapítható, hogy a kormányok lépéseket tettek az irányba, hogy az országaikba érkező külföldi befektetők megfelelő elbánást és védelmet kapjanak, ahogy az általuk eszközölt befektetések is. Ezen kétoldalú befektetési szerződések többsége a tagországok esetében nagyon hasonló, azonos fogalom-készlettel, kifejezésekkel dolgoznak, és tartalmazzák a legnagyobb kedvezmény elvét is. Megjelent a kisajátításért járó kompenzáció fogalma is, a tőketranszferhez való jog, és létrejöttek a szabályrendszerek az állam és állam, valamint állam és befektető közötti jogvitákhoz. 7.1.3. A további teendők és kihívások A nemzetközi gyakorlatból kiindulva érdemes lenne a nemzetközi befektetési szerződések és szabadkereskedelmi megállapodások alapján a kormányoknak még jobban tisztázni, precízebben megfogalmazni a befektető, befektetés fogalmakat és az ahhoz kapcsolódó szabályokat. Természetesen azon nemzetközi befektetési szerződéseket és szabadkereskedelmi megállapodásokat kell alapul venni, amelyek magukban foglalnak befektetéssel kapcsolatos fejezeteket, így tartalmazzák a szükséges fogalmakat és az azokhoz kapcsolódó szabályzást is. 7.1.4. A CEFTA felek által leggyakrabban alkalmazott megkötések az egyelő elbánás elve kapcsán a külföldi befektetések tekintetében: - 49%-os tulajdonhányad korlátozás a hadiipari és ahhoz kapcsolódó szektorokban, mint pl. előállítás, kereskedelem, gyártás. Ilyen szabály érvényes például BoszniaHercegovinában, Macedóniában, Szerbiában és Koszovóban - Megkötések külföldiek számára földvásárlás esetében (néhány kivételtől eltekintve minden tagállamban) 46

- Megkötések föld- vagy ingatlanvásárlásnál, amennyiben határhoz, nemzeti parkokhoz, történelmi jelentőséggel bíró területekhez közeli területről van szó (néhány kivételtől eltekintve minden tagállamban) - Megkötések a tengeri szállítás és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások területén (Albánia, Horvátország, Szerbia) - Megkötések a légi szállítás területén (Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szerbia) - Megkötések a halászati szektorban (Albánia, Horvátország, Montenegró)

7.2. A szellemi tulajdonjogok Ezen alfejezetben a szellemi tulajdonhoz köthető jogokat kell megvizsgálnunk, hogy azok milyen mértékben lettek implementálva az egyes CEFTA 2006 tagországok szempontjából. 7.2.1. Eredmények Megállapíthatjuk, hogy ezen a területen is jelentős előrelépést történt a tagországok részéről, sikerült saját nemzeti jogalkotásukba integrálni a nemzetközi sztenderdeket, valamint azokat harmonizálni az Európai Unió vonatkozó szabályaival, továbbá a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) ide vonatkozó rendelkezéseivel. Horvátország például mind a 25 szellemi

tulajdonjogokhoz

kapcsolódó konvenciót

és

megállapodást ratifikálta, amelyek a CEFTA megállapodás kiegészítésében találhatóak.

A

többi

tagország

döntő

többsége

ezen

konvencióknak

és

megállapodásoknak a többségét ratifikálta, kivéve Koszovót. 7.2.2. A további teendők és kihívások Továbbra is komoly kihívás a CEFTA tagországok számára a szellemi tulajdonjogok védelme, a vonatkozó szabályok betartásának kikényszerítése. Különösen a jogvédett márkajelzések, szerzői jogok védelme, a szabálysértések felderítése. Jelenleg még 47

egyik

tagállam

sem

hozott

létre

a

szellemi

tulajdonjogokkal

foglalkozó

igazságszolgáltatási egységet, így azok törvényességi felügyelete, az azokkal kapcsolatos igazságszolgáltatás továbbra is általános felkészültséggel rendelkező igazságszolgáltatási szerveknél van, másrészt ezek egyébként is túlterheltek.

Táblázat 4. Számítástechnikai területet érintő kalóztevékenység a CEFTA 2006 országokban /Seveth Annual BSA Global Software Study, www.bsa.org/

Koszovóban a szellemi tulajdonok védelme gyakorlatilag nem létezik. Emiatt is szükséges lenne nemzetközi támogatásra és a know-how átadására ezen országoknak. Fontos lemaradásban vannak a tagországok a vonatkozó Európai Uniós szabályok és sztenderdek átvételében is. A kormányok részéről szükség lenne erőteljesebb és jól felépített kampányokra is, hogy felhívják a figyelmet a jogsértésekre és hogy tudatosítsák, hogy a szellemi tulajdonok védelme azonos szinten áll a fizikai tulajdonok védelmével. 7.3. A kereskedelmi integráció, ipari koncentráció és külföldi befektetések Az elmúlt 20 évet áttekintve elmondhatjuk, hogy a közép-európai és dél-kelet európai országok jelentős és alapvető változásokon mentek keresztül ezen a területen: megnyitották a piacaikat, politikai reformokat hajtottak végre, komoly regionális és nemzetközi gazdasági kapcsolatok építettek ki, amely tevékenységek jelentős mértékben átalakították a gazdaságuk szerkezetét, és a külföldi befektetések szempontjából is meghatározóak voltak. Az alábbiakban megpróbálom megvizsgálni,

48

hogy hogyan érintették a fenti átalakítások a régió gazdaságát és a külföldi befektetéseket. 7.3.1. Eredmények Az egyik legfontosabb kérdés, hogy vajon a regionális és EU-s integráció mennyiben változtatott az egyes földrajzi egységeken zajló gazdasági termelés túlzott koncentrációján, mennyire sikerült a diverzifikációt előmozdítani. Elmondhatjuk, hogy a regionális és EU-s integráció nagyban elősegítette a diverzifikációt, növelve az egyenlőséget a gazdasági aktivitásban a hivatalos országhatárok tekintetéből. Továbbá is megállapítható, hogy azok a szektorok, amelyek a 2000'-es évektől kezdve sikeresek voltak - a felgyorsult piaci integráció időszakában - azok voltak, amelyek alacsony kereskedelmi költségszinttel dolgoztak. Tehát azok az országok, amelyek jelentősen csökkentették a kereskedelemhez kapcsolódó költségeket, azok jelentékenyen sikeresebbek voltak társaiknál a régióban, és ez egyfajta követendő példa lehet a többi tagország számára. Amennyiben azt vizsgáljuk, hogy az integrációk milyen hatással voltak a külföldi tőke-befektetésekre, megállapíthatjuk, hogy az utóbbi mindig piac és hatékonyságfüggő. Amely országnak a legnagyobb a piaci potenciálja, az tudhatja magának a legtöbb külföldi tőke-befektetést is. Szintén igaz ez az alacsonyabb előállítási költségekre is. Egyértelmű

tehát,

hogy

a

nyitottabb

gazdaság/piac,

illetve

kereskedelem

egyértelműen vonzza a külföldi befektetéseket is. A CEFTA 2006 végrehajtása az egyes tagországok közötti kereskedelem tekintetében tehát növelte és a jövőben is növelni fogja a külföldi beruházások számára. A feladat tehát a kedvező befektetési környezet kiépítése, a gazdaság és kereskedelem további kinyitása, és a CEFTA 2006 rendelkezéseinek teljes körű megvalósítása. 7.3.2. A további teendők és kihívások

49

A CEFTA 2006 országok elsődleges feladata a megállapodás teljes körű megvalósítása és alkalmazása, hiszen így tudják maximalizálni a kereskedelem liberalizációjából származó előnyöket. Emellett figyelmet kell fordítaniuk a stabilizációs és társulási megállapodások megvalósítására is, valamint a kedvező befektetői klíma létrehozására is, az ehhez szükséges intézményi háttér kialakítására, például a versenyhatóságok létrehozására, megerősítésére. A tagországoknak nagyobb erőfeszítéseket kellene tenniük az interregionális kereskedelem akadályainak elbontása tekintetében is, hiszen a piac liberalizáció önmagában nem növeli a befektetések számarányát. El kellene távolítaniuk továbbá a meglévő nem tarifális jellegű akadályokat. 7.4. Nem tarifális jellegű akadályok A hazánk által is támogatott nem tarifális jellegű akadályok elbontásának projektje segít a CEFTA tagországoknak, hogy a megállapodás összes előnyét élvezhessék, amelyek a fent említett akadályok elbontásával járnak. A projekt célja hogy beazonosítsa,

osztályozza

és

priorizálja

azokat

a

nem

tarifális

jellegű

akadályokat,amelyek befolyásolják, egészen pontosan akadályozzák a tagországok közötti, valamint a tagországok és a szomszédos EU-s országok közötti kereskedelmet. Ezen projekt keretében a CEFTA 2006 tagországok már rendelkeznek egy akciótervvel, a lebontandó akadályokra vonatkozóan. 7.4.1. Eredmények A CEFTA 2006 megállapodás növekedést generált a régión belüli kereskedelemben, azonban ez a növekedés még nem elég erős, és továbbra is jellemző az EU irányába való kereskedelem túlsúlya. Az egymást közötti kereskedelemben inkább jellemzőek az alacsony hozzáadott értékkel bíró termékek, és ez igaz az EU felé irányuló exportra is. Az interregionális kereskedelem növekedése tehát egyértelműen a CEFTA 2006-nak köszönhető, amely képes ösztönözni a magasabb hozzáadott értékkel bíró termékek kereskedelmét. Összességében elmondható, hogy a CEFTA 2006 képes növelni a 50

régión belüli kereskedelmet is, így mindenképpen eredményesnek tekinthetjük a működését. 7.4.2. A további teendők és kihívások Az EU-val való kereskedelem - amely jelenleg is a legnagyobb partnere a régiónak útjában álló akadályok közül a legfontosabbnak a különböző műszaki szabályok és szabványok, valamint egészségügyi, és növényegészségügyi sztenderdek átvétele tűnik. Azonban nem csak az EU-val való kereskedelmet akadályozhatják a fenti problémák, az általában véve is ronthatják a balkáni országok kereskedelmi pozícióit. Habár a CEFTA 2006 országok többsége jelenleg is dolgozik a fenti problémák megszüntetésén, az EU sztenderdjeinek és szabályrendszereinek átvételén, fontos feladat a CEFTA országok számára a párhuzamos munka, és a folyamatos konzultáció. Hiszen ha különböző szinten állnak a sztenderdek és szabályrendszerek adaptálásában, az zavart okozhat az egymás közötti kereskedelemben is. A másik komoly probléma a nem megfelelő végrehajtás. Mivel a tagországok nem rendelkeznek elegendő adminisztratív kapacitással, és az intézményrendszerük is széttaglalt, lassan mennek végbe a szükséges változások, valamint az elavult berendezések és eszközök miatt a sztenderdek átvétele is megakadhat. Szintén jelentkezik probléma a szakemberek szakmai felkészültségében, például a kereskedelmi kamaráknál, akik így a nem tarifális jellegű akadályokat nem tudják megfelelő módon felismerni és osztályozni, valamint végső soron elbontani. Ez ügyben előrelépés, hogy az OECD már tett ajánlásokat és javaslatokat, hogy milyen akadályok lebontása milyen módon történhet meg, ahogy szintén tett javaslatokat a CEFTA adminisztratív szerveinek működésére, az információ-csere hatékonyságának javítására. 7.5. Közbeszerzések A közbeszerzések jelentékeny részét képezik a CEFTA 2006 országok piacainak. A CEFTA 2006 tagállamok jelenleg is működtetnek olyan programokat, amelyekkel 51

megpróbálják felépíteni a közbeszerzések törvényi és szabályozási hátterét. Ehhez az EU is komoly segítséget nyújt a tapasztalatok átadásával, valamint élvezi a CEFTA 2006 az OECD támogatását is. 7.5.1. Eredmények 2009. novemberében az OECD és a szlovén kormány kerekasztal megbeszéléseket tartott Ljubljanában, a közbeszerzési eljárások és gyakorlatok törvényi, illetve szabályozási hátteréről, az Európai Unió és CEFTA tagországok tapasztalatairól. A megbeszélések során arra jutottak, hogy észrevehető fejlődés ment végbe ezen a területen a CEFTA tagországok tekintetében, amennyiben igyekeznek harmonizálni a törvényhozásukat és eljárási szabályaikat az EU és a CEFTA által rögzített szabályokkal. Megállapításra került az is, hogy minden fél megkezdte a szükséges intézményi háttér kiépítését, és azok elkezdtek működni is. Jelenleg a CEFTA tagországok a harmonizációs folyamatnál tartanak, egyes esetekben (például Moldova esetén) nem csupán az EU-s - közbeszerzésekre vonatkozó - szabályozáshoz, de a WTO idevágó előírásaihoz is közelíteni kell a nemzeti közbeszerzési szabályzásokat. Fontos lépés volt, hogy mind a nyolc tagállam deklarálta elkötelezettségét az irányba, hogy a közbeszerzési rendszereiknek átláthatónak és logikusnak kell lenni, hogy egyenlő feltételeket biztosítanak egymásnak ezen a területen, és a legfőbb rendező elv a nyitottság és a hatékony verseny lesz. Kijelentették azt is, hogy a javak és szolgáltatások tekintetében a többi fél számára biztosítják a legnagyobb kedvezmény elvét, amelyet saját, belső javaik és szolgáltatásaik tekintetében is nyújtanak.

7.5.2. A további teendők és kihívások Habár egészében elmondható, hogy minden fél tett lépéseket, és kimutatható a fejlődés ezen a területen, sajnos egyes tagországoknak egy gyorsabban sikerült, mint a 52

többieknek, és ez komoly egyenlőtlenségeket okozhat a CEFTA 2006 tagországainak kereskedelmén belül is. Például Bosznia-Hercegovina esetében komoly problémák vannak ezen a területen, ennek elsősorban az összetett politikai helyzet az oka. Más országok esetében arról van szó leginkább, hogy a célok eléréshez szükséges intézményrendszer működtetésének nincs meg a megfelelő pénzügyi háttere. A harmonizációs folyamatok szintén ezen okból lassultak le több tagországban. Ezt a helyzetet csak súlyosbította a pénzügyi világválság, hiszen a kiadáscsökkentés feladatával szembesülő államok elsősorban ezeken a területeken próbálnak meg költségeket csökkenteni. Viszont az átláthatóság és a tisztességes közbeszerzés fontos erővel bír a fiatal demokráciák stabilizálásában is, ezért kiemelten fontos ennek a területnek az erősítése a CEFTA 2006 országokon belül.

53

8. Befejezés 8.1. A CEFTA mint integrációs szervezet eredményei és jövőbeni kihívásai A kilencvenes évek közepétől kezdve a volt Jugoszlávia utódállamai folyamatosan a nyitott gazdaság és a nyugat-európai integráció felé tekintenek. Gazdaságuk kinyitása nyugat felé, a nyugati típusú demokrácia megszilárdítása országaikban mind azt a célt szolgálta és szolgálja ma is, hogy előbb vagy utóbb az Európai Unió tagjaivá váljanak. A régió szociális, gazdasági háttere, a háborúkkal súlyosbított múltjuk, a politikai instabilitás, ami még ma is jelen van, mind komoly figyelmet igényelnek a nyugat-európai országoktól. Mind a különböző integrációs mind a pénzügyi szervezetek komoly figyelmet fordítanak erre a térség jelenleg is. A gazdasági integráció és a balkáni országok ez irányú segítése megoldást jelenthet az évtizedes, esetenként évszázados vitákra és konfliktusokra, és ezért támogatják a nyugati országok a térség gazdasági felzárkóztatását. Ezt a víziót osztják a régió politikai vezetői is, ezért próbálják a gyakorlatban a gazdaságpolitikájukat és reformjaikat a nyugati javaslatok mentén végrehajtani. Az elmúlt évtizedben sikerült a meglévő politikai és stratégiai akadályokat legyőzni (például Szerbia nyugat felé fordításában) így megkezdődhetett a pénzügyi, gazdasági tervezés ezen nyugat-balkáni országok tekintetében. Ezen megközelítést alapul véve, a szabadkereskedelmi megállapodások, amelyek a poszt-szovjet térség államai és az EU között létrejöttek, kibővítésre kerültek ezzel a régióval is, hogy egy sokkal jobban strukturált és komoly intézményrendszerrel rendelkező fejlődési vonalat lehessen kialakítani, valamint sikerrel lehessen promótálni a liberális eszméket és a demokráciát ebben a régióban. Amikor a Visegrádi Négyek, valamint Románia és Bulgária az Európai Unió tagjaivá váltak, a korábbi szabadkereskedelmi megállapodásokat el kellett hagyniuk, hiszen az EU tagsággal automatikusan részévé váltak az uniós szabadkereskedelmi térségnek. Ekkor - 2007-ben - a Nyugat-Balkán a CEFTA fő "alkotóelemévé" vált. Ez a lépés, amelyet a nyugati országok is egyhangúan támogattak, arra szolgált, hogy a posztszovjet államok átalakuló gazdaságai egyértelműen szabadpiaci modell kövessenek. A

54

modellt a kilencvenes években sikerrel promótálta a térségben mind Európa, mind az Egyesült Államok. Ezen fent taglalt stratégia középpontjában áll a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás, a CEFTA. Ugyan ez a megállapodás már 2007 előtt is létezett a térség tekintetében, de csak Horvátország és Macedónia volt a tagja. 2007-től vált nyolc tagúvá a szervezet. A belépők egyben a Dél-Kelet Európai Stabilitási Paktum felei is voltak. A CEFTA-ba való belépéssel létrejött egy olyan szabadkereskedelmi zóna, ahol a javak, szolgáltatások és a tőke szabad áramlását a különböző mennyiségi kvóták és vámok, valamint nem tarifális jellegű akadályok elbontása segíti. A már korábban említett tagsági feltételek, vagyis a Világkereskedelmi Szervezetben való tagság, a szabadkereskedelmi megállapodások létrehozása a többi CEFTA tagállammal, illetve az Európai Unióval való társulási megállapodás biztosították azt, hogy az egyes tagállamok kellően nyitottak legyenek a többi számára, az Európai Unió felé, valamint a világ többi állama felé. Az EU-val létrehozott kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok, amelyek a CEFTA keretein belül jöttek létre, két szempontból is kiemelkedő fontosságúak. Először is a gazdasági kapcsolatok fejlesztése tűnt a legegyszerűbb folyamatnak, hogy az EU tagság felé vezető hosszú folyamatot megkezdjék az országok. Ezt a döntést - ahogy korábban már kifejtettem - a balkáni országok már jóval 2007 előtt megkezdték. Másrészt a balkáni országok gazdasági szempontból rendkívül gyengék, sérülékenyek voltak, ahogy az a régióban általános. Ezért szükségük volt egy erősebb partnerre - az EU-ra - amely segítséget tud nyújtani abban, hogy újraépítsék és megerősítsék a termelékenységet a régióban. Másrészt az Európai Unió, mint egységes egész, több lehetőséget is látott a korábbi Jugoszlávia felbomlásában. Az egyik, hogy egyfajta mágnesként működjön közre a régióban, és azokat magához vonzva, biztosítsa a stabilitást és a tartós békét a régióban, és ezzel kiszámítható partnereket szerezzen a keleti végein. A másik lehetőség, amit meglátott az EU, hogy a régió ideális helyszíne lehet a EU-s termékek piacának bővítésére, hiszen egy alulfejlett balkáni régió minden szempontból ideális felvevőpiac a modern, nyugat-európai termékeknek. A CEFTA 55

országok által alkotott "fogyasztói csoport" pedig komoly vásárlóerőt rejthet magában. Így az EU tehát nem csupán segít a CEFTA régiónak, de magának is új piacokat szerez és biztosítja a saját gazdasági növekedését is hosszú távon. A CEFTA azzal a struktúrával, amely 2007-ben kialakításra került, két fontos eredményt "hozott el" a megállapodásban részt vevő országok számára. Egyrészt a kereskedelmi kapcsolatok amelyek azelőtt a CEFTA országokat összekötötték, rendkívül gyengék voltak, de segítettek a kulturális és szociális kapcsolatok felélesztésében is. A CEFTA gazdasági cserefolyamatai elősegítik, illetve megkönnyítik azt, hogy párbeszéd induljon a korábbi vitás felek között. Ez nem csupán idealista felfogás, hanem gazdasági realitás. A CEFTA 2007-es átalakulása és kibővülése óta a fegyveres konfliktusok, és a politikai harcok száma is jelentősen csökkent.

A

2000'-es

években,

a

gazdasági

kapcsolatok

számának

megsokszorozódásával a térségben, az EU tagság viszonylagos közelségével az országok közötti konfliktusokat már maguk a politikai vezetők is igyekeztek gyorsan és hatékonyan elsimítani, még ha ez az országon belüli politizálásukban sokszor nem is volt kézzelfogható. A "spill over"17 folyamat, vagyis az egyre szorosabbá váló gazdasági és egyéb irányú kapcsolatok sokszorosan megnehezítik a konfliktusok katonai úton való rendezését. A CEFTA másik komoly eredménye, hogy megnövekedett az információ, ötlet és kulturális valamint termelési technológiák cseréje. A tapasztalatcsere mindig kooperációval zárul, és ez a térségben is így alakul. A Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás a fenti folyamatokat leegyszerűsíti valamint bátorítja a Balkánon. A javak és szolgáltatások mozgásának liberalizációja szintén hozzájárul a különbségek kiegyenlítéséhez a legszegényebb és leggazdagabb CEFTA országok között. Az elmúlt években a CEFTA jelenlegi formációjának is köszönhetően a kereskedelmi csereaktivitás ugrásszerűen megnövekedett. Ez különösen igaz, ha az egy évtizeddel ezelőtti helyzetet tekintjük, még úgy is, hogy a pénzügyi válság hatásait is figyelembe vesszük. Ez úgy lehetséges, hogy - habár még nem fejeződött 17

Lindberg, L.: The Political Dynamics of European Economic Integration, Stanford University Press, Stanford, 1963.

56

be a folyamat - a kereskedelem korábbi akadályai fokozatosan elbontásra kerültek. Ilyen akadályok a határátkelési procedúra, az adózási politikák harmonizálása, az ügyfél központú szolgáltatások koordinációja. És természetesen hatalmas jelentősége van az EU tőkeinjekcióinak is a régióban. Ahogy már korábban is láttuk, ugyan a CEFTA a tagországok közötti kereskedelmet komoly mértékben fellendítette, de még mindig az EU a legkomolyabb partnere a régiónak. Gyakorlatilag az összes CEFTA tagnak egy vagy több EU-s tagország a legfőbb kereskedelmi partnere. Ez az állapot csak lassan változik, amely tükröződik a javak és szolgáltatások egymás közötti kereskedelmének - nagyon lassú növekedésében is. Figyelembe véve, a pénzügyi krízis gazdaságra - például a CEFTA exportra - gyakorolt hatását, a szabadkereskedelmi megállapodás üzleti eredményei csökkentek. A kereskedelem mennyiségi jelzőszámai ugyanakkor a következő években nem fognak jelentősen változni, és fokozatosan növekedni fognak a CEFTA tagállamai között. Az elmúlt évek exportja és importja a CEFTA-n belül azonban alacsonyabbak voltak, mint az EU-val való kereskedelemben. Tehát bárhogyan is vesszük, még sokáig az EU marad a régió meghatározó és legfőbb partnere, egyben gazdasági hátországa. Ezen pedig a CEFTA tagországok EU-hoz való lehetséges csatlakozása sem fog változtatni, maximum csak erősíteni. A CEFTA és a balkáni régió közötti kereskedelmi kapcsolatok és az árucsere a következő évtizedben is növekedni fog, és ez várható tehát a CEFTA és az EU gazdasági kapcsolata tekintetében is. Azonban ez magában hordoz néhány konfliktust is, a fentebb taglalt előnyök mellett. Ilyenek lehetnek a pénzügyi instabilitás, a munkaerő piaci problémák és a Kelet-Európában még mindig nagyon érzékeny területnek számító szuverenitás esetében is. A tőkepiaci deregularizáció a legjelentősebb jellemzője a szabadkereskedelmi megállapodásoknak, így a CEFTAnak is. Ez magában foglalja a régióban való külföldi befektetéseket, ahogy a pénz kiés beáramlását is a régió tőzsdepiacain. Ez támogatja a termelékenység növekedését, és lehetősége biztosít, hogy külföldi tőke és pénzügyi alapok jelenjenek meg a Balkánon. A várható eredmények a verseny élesedése, valamint az egyébként szűkös ipari termelés fellendítése a CEFTA térségben. Azonban ezzel együtt a régió országai komoly függőségbe kerülnek a külföldi tőkétől, illetve a pénzpiaci mozgásoktól. A gazdaságpolitikák kénytelen-kelletlen a pénzpiacok kiszolgálóivá is kell, hogy 57

váljanak, figyelembe kell venniük minden döntés esetén, hogy az milyen hatással lesz a külföldi tőkére, amely a régióba érkezik. Fontos az a következmény is, hogy a magas kockázattal járó befektetések száma a régióban is megnő, hiszen az alacsony előállítási költség, a munkaerő olcsósága és az átláthatatlan adózási rendszerek vonzóak a busás haszonért komoly kockázatot is vállaló cégek számára. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a regionális és a globális tőke számára is szinte teljes a szabadság, amelyet a virtualizálódó világgazdaság nyújt. Ez pedig komoly veszélyeket hordoz magában a CEFTA régió esetében is.

Egy nem megfelelően szabályozott környezetben a kiszámíthatatlan

pénzpiaci mozgások komolyan bánthatják a gyenge nemzetgazdaságokat, hiszen azok komoly megterhelést jelentenek a fejlett gazdaságoknak is, azoknak is komoly szociális problémákat okozhatnak. A CEFTA szintén komoly hatást gyakorolt a térség szállítmányozási rendszerére is. A javak szabad mozgása érzékelhetően nőtt a CEFTA megállapodás óta, a teherforgalom, illetve az az iránti igény a régió országaiban fokozatosan emelkedik. Ebben egyértelműen a nyugati modellt követik az országok, azonban ott már jelentkeznek a negatív hatások is. Manapság már látható, hogy közép- és hosszútávon a szállítmányozás ilyen fokú megnövekedése komoly megterhelést jelent a természetre, az utakra és végső soron a lakosságra is. Az üzemanyag-fogyasztás, a káros anyag kibocsátás szintén komoly következmények, amelyek közül az előbbi egy más fajta gazdasági függőséget is jelent a CEFTA országok számára. Egyértelmű, hogy mivel a CEFTA létrehozásakor nagyobb részben a WTO modelljét követték, illetve azóta is élvezi annak komoly támogatását, elsősorban a fogyasztás és a termelés növelésére összpontosít, és nem veszi komolyan számításba a káros anyag kibocsátást, vagy az üvegház hatású gázokat. A másik fő cél a külföldi tőke bevonzása, és ebben a verseny - a térség országai - között kíméletlen. Ugyanígy igazak a fentiek a szociális háló kapcsán. A munkaerő olcsósága és nem minősége számít, a munkavállalókat megillető jogok, a jóléti állam mind másodlagosak egyelőre a térségben, hiszen a gazdasági növekedés az elsődleges, és a kettő egymással - ha nem is ellentmondásban - de ellentétes oldalon áll. A fennálló 58

rendszer a régióra, mint egy olcsó és könnyen kihasználható térségre tekint. Ez a modell Európában más módon működött a kilencvenes években, mint ahogy a gyenge lábakon álló Balkánon manapság működhet. Itt nincs meg a kellő stabilitást, és azt is láttuk, hogy sok esetben az utóbbi sem elegendő még Nyugat-Európában sem ahhoz, hogy ne nőjenek a szociális feszültségek és a társadalmon belüli ellentétek. Egy olyan instabil régióban, mint a CEFTA, erre fokozottan figyelni kell, ha már csak annak elmúlt húsz éves történelmére gondolunk. A CEFTA számára tehát a különböző szociális, környezetvédelmi és egészségügyi korlátok kereskedelmi/gazdasági akadályként jelennek meg. Ez pedig komoly gondot okozhat az országok szuverenitásában. Tehát semmiképp sem szabad elfelejtenünk, hogy a CEFTA nem csupán fejlettséget, gazdasági prosperitást hozhat, de komoly feszültségeket is okozhat a térségben, és ezért is fontos a CEFTA folyamatos monitoringja, és működésének, fejlődésének időről időre való felülvizsgálata.

59

Kiss J. László: Magyarország útja az Európai Unióba – a kompország a nyugati parton. (In.: A huszonötök Európái, Osiris Kiadó, Budapest, 2005.) Szilágyi Imre: Magyarország és a délszláv térség 1990 után 4-27. o. (Külügyi Szemle 2004/1-2.) Berend T. Iván: “Magyarország külkereskedelme a 19-20. Században” – INFOTársadalomtudomány 15. pp. 3-27. (1990) Csaba László: Central Europe on the Way to EU Accession: A State of Art Report – Kopint-Datorg (Budapest, pp. 1-23. 1997) Michele Tempera: FREE TRADE AGREEMENTS IN WESTERN BALKANS: CEFTA’S ACHIVEMENTS AND PROBLEMS (Pecob Business Reports, March 2011) http://dev.flexcmp.com/PECOB/cm/pages/ServeAttachment.php/L/EN/D/1%252F9% 252Fb%252FD.26ca1096f9e5cfb0ba60/P/BLOB%3AID%3D3029 Takács Gergely: A VISEGRÁDI NÉGYEK ÉS AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ (Glied Viktor - Tarrósy István (szerk.): Globális biztonsági kihívások, NATO szerepvállalások és Közép-Európa, 2006.) http://www.publikon.hu/htmls/tanulmanyok.html?ID=26&essayID=296 Majoros Pál: Magyarország a világkereskedelemben /Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999./ Georgi Ranchev: Free Trade Zone in Southeast Europe: Achieving Genuine Regional Economic Integration (Center for Policy Studies Budapest International Policy Fellowships 2002) http://www.policy.hu/ranchev/my_project.html Ljiljana Biukovic: DISPUTE RESOLUTION STRATEGIES IN TRADE AGREEMENTS ENDORSED BY THE EU: CEFTA Experience (Montreal, Canada, 2007) http://aei.pitt.edu/7703/ Ljiljana Biukovic: The New Face of CEFTA and its Dispute Resolution Mechanisms (Review of Central and East European Law 33. (2008) 257-294p) http://www.asil.org/files/ielconferencepapers/biukovic.pdf Radics Zsolt: KÖZÉP-EURÓPA KÜLKAPCSOLATAINAK ÁTALAKULÁSA AZ ÁRUFORGALOM TÜKRÉBEN (Földrajzi Konferencia, Szeged 2001.) http://geography.hu/mfk2001/cikkek/Radics.pdf

60

Western Balkan Integration and the EU - Deepening Integration (Sanjay Kathuria, The World Bank, 2008) http://siteresources.worldbank.org/MACEDONIAEXTN/Resources/WesternBalkanint egrationandtheEU.pdf IMPLEMENTING THE CEFTA 2006 AGREEMENT: Reaping the benefits of trade and investment integration in South East Europe (CEFTA Brochure, Liudmila NistorMihajlova, Editor, 2010) 2010 PIRACY STUDY EIGHTH ANNUAL BSA GLOBAL SOFTWARE (Business Software Alliance, 2011 május) http://portal.bsa.org/globalpiracy2010/downloads/study_pdf/2010_BSA_Piracy_Stud y-Standard.pdf 2009 PIRACY STUDY SEVENTH ANNUAL BSA GLOBAL SOFTWARE (Business Software Alliance, 2010 május) http://portal.bsa.org/globalpiracy2009/studies/09_Piracy_Study_Report_A4_final_11 1010.pdf Kecskeméti Csilla: A Visegrádi Négyek együttmáködését érintő politikai, gazdasági és társadalmi tényezők (Szakdolgozat, BGF-KFK, Budapest 2006) Lindberg, L.: The Political Dynamics of European Economic Integration (Stanford University Press, Stanford, 1963 An ECU Zone for Eastern Europe? (De Pecunia, Vol. 3, Nr 3, Déc.1991) http://books.google.ru/books/about/An_ECU_Zone_for_Eastern_Europe.html?id=2su jpwAACAAJ&redir_esc=y Encyclopedia Britannica - A daytoni békeszerződés http://www.britannica.com/EBchecked/topic/153203/Dayton-Accords Agenda2000 www.europa.eu/legislation_summaries/enlargement/2004_and_2007_enlargement/l60 001_en.htm Sass, M.: Developments in foreign trade and trade policy in the “Visegrad countries” and Slovenia in 1990-1994. (In:Gáspár, P. 1995.: Changes and Challenges Economic Transformation in East-Central Europe – Akadémiai Kiadó, Budapest pp.45-69.)

61