A CARDIOPULMONÁLIS RESUSCITATIO (MP 068.B1)

DEBRECENI EGYETEM ORVOS- ÉS EGÉSZSÉGTUDOMÁNYI CENTRUM

Protokoll

Belgyógyászati Intézet I. sz. Belgyógyászati Klinika Változtatás átvezetésére kötelezett példány:

nem kötelezett példány:

Példány sorszám:

A CARDIOPULMONÁLIS RESUSCITATIO (MP 068.B1)

Készítette: Dr. Lőrincz István Egyetemi docens

Átvizsgálta: Dr. Várvölgyi Csaba MICS vezető

Jóváhagyta: Dr. Paragh György klinikaigazgató Módosítások Sorszáma 1. 2. 3.

Dátuma

Kiadás: 1. Kiadás dátuma:2004. július 28.

Leírása

Azonosító: MP 068.B1 Oldalszám: 1/17


Protokoll

Belgyógyászati Intézet I. sz. Belgyógyászati Klinika

Az elmúlt években jelentősen megváltoztak a reanimációs ajánlások, így szükségesnek látjuk egy új reanimációs protokoll közzétételét, ami figyelembe veszi azt a speciális helyzetet, hogy az egészségügyi intézményen belül rövid időn belül szakképzett dolgozók érhetnek az adott helyszínre, és adott minden technikai feltétele annak, hogy a lehető legoptimálisabb módon történjen meg a klinikai halál állapotában lévő személy újraélesztése. Az újraélesztés ( reanimáció, reszuszcitáció, kardiopulmonális reanimáció-CPR ) legnehezebb döntése az, hogy belekezdjünk-e egyáltalán a beteg reanimációjába. Minden klinikai halál állapotában lévő személyt kötelező újraéleszteni kivéve, ha 1. még életében, beszámítható állapotban írásos formában nyilatkozott arról, hogy adott esetben ne kezdjék el az újraélesztést, 2. olyan alapbetegség okozza halálát, ami az élettel összeegyeztethetetlen, 3. már a biológiai halál állapotába került, ami eleve kizárja az újraélesztés sikerességét. Az utóbbi eset megítélése igen nehéz, ebben segítséget jelenthet a jelenlévő beteg szobatársak beszámolója. Ha a reanimálandó személy több mint 15 percet tölt a klinikai halál állapotában, az újraélesztés a minimálisan fennálló sikeres esetekben is maradandó központi idegrendszeri károsodással jár. Tanúk hiányában csak a biztos haláljelek ellenjavallják a reszuszcitációt, melyek közül elsőként 4 óra elteltével jelentkezik a hullamerevség az állkapcson. Egészségügyi intézményben természetesen elvárható, hogy a fent említett 15 percnél jóval előbb, a legjobb eredménnyel kecsegtető 4 percen belül megkezdődjön a beteg újraélesztése. Külön figyelmet érdemel néhány állapot, ahol a reanimációt 15 perc eltelte után is el kell kezdeni, mint a kihűlés, a nyugtató/altatószerek, alkohol okozta mérgezés ill. gyermekek esetében. A klinikai halál megállapításához három kritériumnak kell egyidejűleg megfelelnie egy adott betegnek: 1. Kóma ( a beteg nem ébreszthető, fájdalomingerekre nem reagál, tág fénymerev pupillái vannak ). 2. Apnoe ( légvételek teljes hiánya, a beteg szabaddá tett mellkasának hiányzó mozgásával diagnosztizálható ). 3. Keringésleállás ( a kielégítő keringés hiányát az a. carotis pulzációjának 10 másodperces hiányával bizonyíthatjuk ). Ad 1. A kóma állapota hosszú távon is járhat megtartott keringéssel és légzéssel, így fennállása esetén fokozott elővigyázatosságra van szükség, nehogy indokolatlan reanimációba kezdjünk. Az ilyen állapotú betegnél a légutak szabadon tartása okozza a legnagyobb gondot, így endotrachealis intubáció indokolt minden olyan esetben, ahol a beteg a Glasgow Coma Scale szerinti 8-as értéket nem éri el illetve periodikus légzésformák ( Biot, Cheyne-Stokes ) vagy gyakori apnoék lépnek fel. Ad 2. A légzés leállása kezdetben szintén fennállhat megtartott keringéssel és éberségi állapottal. Ebben az esetben először nyugtalanság, légszomj jelentkezik; a beteg bőre Kiadás: 1. Kiadás dátuma:2004. július 28.



Protokoll


nagycseppesen verejtékessé, szederjessé válik; pulzusa, vérnyomása emelkedik. Két perc elteltével ez utóbbi kettő csökken, majd újabb 3-8 perc elteltével szívritmuszavar/szívmegállás lép fel. Okai: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

hátraesett nyelv – előzőleg hallott horkolás utalhat rá, felső légúti sztenózis – belégzési stridor, alsó légúti sztenózis – kilégzésben sípolás, búgás, idegentest aspiráció – sípolás, búgás, gurgulázás, fokozott váladékozás – durva szörcsölés, rekeszruptúra – bélhangok a mellkas felett, mellkasfali törés – paradox légzés, légmell – légzési hangok hiánya.

Kezelése: a. Légutak szabaddá tétele ujjal, csipesszel, Magill fogóval, leszívással. Az alsó légutak elzáródása esetén bevethető a Heimlich manőver ( gyermekeknél tilos! ). Az alsó légúti idegentest eltávolítható egy olyan módszerrel, hogy a lapockák közé mért 3-5 ütést váltogatjuk 3-5 hasi kompresszióval úgy, hogy közéjük iktatjuk mindig a száj kitörlését. b. Légutak gyors, eszköz nélküli biztosítása stabil oldalfekvésbe helyezéssel, a fej hátrahajtásával ( reklináció ), a mandibula szubluxációjával történhet. A szabad légutak fenntartására nazo-, orofaringeális ( Guedel ) tubus használható, melyek csak a nyelv hátraesésétől védenek meg. Az eszközös légútbiztosítás újraélesztéskor ideális esetben kamrafibrilláció fennállásakor 3 elektrosokk és 1 percnyi CPR, pulzus nélküli elektromos aktivitás és aszisztólia esetében 3 percnyi komplett reanimáció esetén jön szóba. Az elsőként választandó eszköz a légutak fenntartására az endotracheális tubus, nőknél 7.0-8.5, férfiaknál 8.0-9.5 méretben. Az intubáció időtartama ne legyen hosszabb 20 másodpercnél, sikertelen esetben folytassuk a reanimációt, majd később próbáljuk újra. Komplikált esetben ( lelógó epiglottis ) abban jártas személy elvégezheti bronchoszkóp segítségével a tubus behelyezését. Alternatív megoldás lehet gyakorlott személyeknél a laringeális maszk is. Végső esetben, főleg felső légúti elzáródás esetén szóba jön a gégemetszés. Légzési elégtelenség eseteiben még megtartott légzés mellett is ajánlott a beteg endotracheális intubációja akkor, ha az artériás vérmintában az oxigén parciális nyomása 50 Hgmm alá csökken, illetve a széndioxid parciális nyomása 60 Hgmm felé emelkedik. c. Lélegeztetés egészségügyi intézményen belül, legalább két személy jelenlétében Ambu ballonnal javasolt, annak azonnali elérhetősége esetén ( ha nem, szájból orrba történjék néhány rétegben összehajtogatott gézlapon keresztül ). A ballon mind arcmaszkhoz, mind az endotracheális tubus végéhez csatlakoztatható. Minden esetben két befújással kezdjük az újraélesztést, majd azt 12/perc frekvenciával folytatjuk. A lélegeztetést tiszta oxigénnel végezzük ( Kiadás: 1. Kiadás dátuma:2004. július 28.



Protokoll


FiO2 1.0) úgy, hogy az egyszeri befújt volumen 800–1200 ml ( legújabb ajánlások már 400-600 ml-t is elegendőnek tartanak ). Maszkos lélegeztetésnél a befújás időtartama 1.5-2.0 másodperc legyen, mivel gyorsabb befújás esetén a levegő nyomása eléri az alsó nyelőcsői záróizom nyugalmi 20 Hgmm-es nyomását, ami a gyomor felfújását és aspirációt okozhat. A lélegeztetés alatt kötelező annak effektivitását a mellkas emelkedésével ellenőrizni, feszülő légmell esetén a lélegeztetés ellenjavallt! Indokolt esetben használható a ballonhoz csatlakoztatható PEEP-szelep. Lélegeztető gép újraélesztéskor való használata nem ajánlott. Ad 3. A keringés leállása után a beteg az eszméletét 3-10 másodpercen belül elveszíti, légzése leáll, majd pupillája tág, fénymerev lesz. 3-5 perc múlva már visszafordíthatatlan agykárosodással kell számolnunk. Felismerhető a centrális pulzus és a szívhangok hiánya, a mérhetetlen vérnyomás, a hamuszürke bőrszín által. Az EKG-n 1. Kamrafibrilláció látható az esetek 70-90%-ban: nincs kamrai komplexum. Finomhullámú formáját oxigén és adrenalin adásával a könnyebben kezelhető durvahullámú formává lehet változtatni. 2. Kamrai fluttern. 3. Pulzus nélküli kamrai tachicardia. 4. Aszisztolia ( izoelektromos vonal ) az esetek 10-25%-ban látható. 5. Pulzus nélküli elektromos aktivitás – PEA ( elektromechanikus disszociáció - EMD ) az esetek kis részében figyelhető meg, hátterében feszülő légmell, szívtamponád, szívizom ruptúra, akut koronária szindróma, tüdőembólia, gyógyszeres intoxikáció, hipovolémia, hipoxia, acidózis, hiper-/hipokalémia, hipotermia állhat. Az EMD eredményes kezelésében a fenti potenciálisan reverzibilis kórokok megszüntetése elengedhetetlen. A PEA megjelenési formáját tekintve lehet pszeudo-EMD, idioventrikuláris ritmus, kamrai pótritmus, posztdefibrillációs idioventrikuláris ritmus valamint bradiaszisztóliás ritmus. Egyéb osztályozás szerint két csoport különíthető el:  Alacsony frekvenciájú, széles hullámokkal járó ( rossz prognózisú ) forma a szívizom és az ingervezető rendszer nagyfokú érintettségére utal. Hátterében kiterjedt AMI, hiperkalémia, hipotermia, hipoxia, nagyfokú acidózis, illetve triciklikus antidepresszáns, -blokkoló, Ca++-csatorna blokkolók, digitálisz túladagolás állhat.  Magas frekvenciájú, keskeny hullámokkal ( relatív jobb miokardiális válaszkészséggel ) járó forma jobb életkilátásokkal kecsegtet, mivel a hátterben álló folyamatok felismerésük esetén könnyebben kezelhetőek. Leggyakrabban hipovolémia, anafilaxiás sokk, infekció, pulmonális embólia, szívtamponád következtében alakul ki. Kezelése: a. Prekordiális ökölcsapás képes megszüntetni a kamrafibrillációval/kamrai tachikardiával járó hirtelen keringésleállást, de azt aszisztóliává is változtathatja. A szemünk előtt lezajló hirtelen keringésleállás eseteiben alkalmazhatjuk 30 másodpercen belül. Gyermekeknél használata ellenjavallt! Kiadás: 1. Kiadás dátuma:2004. július 28.



Protokoll


b. Mellkasi kompressziók mielőbbi elkezdésére fektették a hangsúlyt hosszú éveken keresztül a reanimációs protokollok, míg ki nem derült, hogy az esetek nagy részében fennálló kamrafibrilláció mielőbbi kezelése a legfontosabb teendő. A laikus újraélesztésben, az EMD, az aszisztolia esetében, és a VF-val járó esetek defibrillációs ciklusok közötti időben még mindig az alap élettámogatás adekvát eszköze. Mechanizmusa jelenleg sem tisztázott, a szívpumpa teória szerint a záródó billentyűk és a szívre direkt kifejtett nyomás tartja fenn a keringést; a mellkas pumpa elmélet szerint a billentyűk végig nyitva vannak, és a mellkasi lenyomásokkal csak nyomásgradienst képezünk a vénás és az artériás szár között. A megfelelő hatás eléréséhez 100/perces frekvenciával ( nagyobb frekvencia növeli ugyan a hatékonyságot, ám a sérülések valószínűsége nő és az életmentők gyorsabban kifáradnak ), 50-50%-os kompresszio/dekompresszió aránnyal kell történnie úgy, hogy a mellkas süllyedése legalább az 5 cm-t elérje, de ne haladja meg. A kompressziókat a szegycsonton végezzük 2 harántujjal a processus xyphoideus felett. Egy életmentő esetén 15:2, két életmentő esetén 5:1 a kompresszió és a befújás aránya ( legújabb ajánlások 2 életmentő esetén is 15:2-es arányt javasolnak ), szimultán a két folyamat csak intubált beteg esetében megengedhető, de ajánlott együttes alkalmazásuk elkerülése. A megfelelően végrehajtott mellkasi kompressziók hatására 60-80 Hgmm-es szisztolés, a koszorúerekben 40 Hgmmes átlagvérnyomás mérhető, előző érezhető pulzushullámot okoz az a. carotisokon, így a kompressziók hatásossága ellenőrizhető. Belső szívmasszázs csak ritka esetekben, a szívsebészeti ellátásban, pl. szívtamponád, áthatoló mellkasi sérülés fennállásakor, esetleg a külső szívmasszázst akadályozó mellkasfali deformitások esetén jön szóba a szövődmények gyakori fellépése miatt. A szimultán és az alternáló hasi kompressziós módszert illetve az aktív kompresszió-dekompresszió módszerét jelenleg bizonyított előnyük hiányában nem javasoljuk. c. Defibrilláció az egyetlen igazán hatásos módszer az esetek döntő többségében fennálló kamrafibrilláció ( VF ) és pulzus nélküli kamrai tachicardia ( VT ) megoldására. A VF/VT fellépésétől számított minden egyes percben 5%-al csökken annak a valószínűsége, hogy sikerül visszaállítani a normális szívműködést, ami miatt a jelenleg érvényben lévő ajánlások a mielőbbi defibrillálást ajánlják. A területen hirtelen halált halt betegek esetében a legfrissebb ajánlások már a mentőszolgálat értesítését tartják az elsődleges teendőnek az alapélet támogatás megkezdése előtt. Egészségügyi intézményen belüli szituációban szintén a mielőbbi defibrillálásrá kell törekednünk, tehát első teendőnk az elektrosokk elvégzésében gyakorlott személy azonnali betegágy mellé hívása, majd a defibrillátor/monitor helyszínre szállítása. Az első három elektrosokknak VF/VT eseteiben a szabad légútbiztosítást (intubáció) is meg kell előznie, egyes szerzők szerint ugyanis a tüdőben maradó reziduális levegő az első néhány perc oxigénigényét fedezi. Az elektrosokk előtt legalább 2 elvezetésben kötelező meggyőződni arról, hogy valóban pulzus nélküli VF/VT áll-e fenn, majd hármas ciklusokban ( egy ciklus időtartama 1 percnél több nem Kiadás: 1. Kiadás dátuma:2004. július 28.



Protokoll


lehet ) vagy az első hármas ciklus után egyszeres adagokban defibrilláljuk a beteget úgy, hogy az egyes szívciklusok/elektrosokk között egy-egy perc komplex kardiopulmonalis reanimációt végzünk, intubáljuk a beteget, a potenciálisan reverzibilis kórfolyamatokat kezeljük, elkezdjük a gyógyszerek adagolását. Az első ciklus első két elektrosokkja 200-200 Joule-lal, a harmadik 360 J-lal, majd minden további 360 J-vel történjen ( a második elektrosokk 300 J is lehet ). Az elektrosokk célja a kamrák inhomogén elektromos állapotát külső elektromos ingerrel homogénné tenni, ami segíti a normális szívritmus visszaállását. Állatkísérletes adatok szerint 4-12 másodperc szükséges szívizomzat homogén elektromos állapotának visszaállásához, így ajánlott minden ütés után kb. 10 másodpercet várni a sinusritmus helyreállását a következő defibrilláció előtt. Az első ütés után kötelező megvizsgálni fennmaradó VF/VT eseteiben is, hogy még mindig fennáll-e a pulzusnélküliség, a további esetekben azonban elég a monitor figyelése. Az elektrosokk alkalmazása előtt az elektródákat géllel kenjük be a mellkasi impedancia csökkentése végett, próbaütést végzünk, a majd a bázis-elektródát a jobb mellkasfalra a kulcscsont alá a medioklavikuláris vonalba, az apex-elektródát pedig a bal bordaívre alsó részére, a középső hónaljvonalba helyezzük, megnyomjuk a töltés gombot, majd miután felszólítottuk a reanimációs csoport többi tagját a beteggel való érintkezés megszüntetésére, majd erről meggyőződtünk, mindkét elektródán egyidejűleg megnyomjuk a sokk gombot, ami kiváltja az elektromos kisülést. A jelenleg az általánosan elterjedt szinuszoidális ingert alkalmazó defibrillátorok mellett kezdenek elterjedni a bifázisos ingert, ill. sorozatosan átfedő elektromos ingert közlő defibrillátorok, amiktől az alkalmazott energia csökkenését várják. Automata defibrillátorok megmérve a mellkas impedanciáját, egyénre szabott energiamennyiséget közölnek egy elektrosokk során. d. Aszisztoliában, harmadfokú AV-blokkban az elsőként választandó beavatkozás az adrenalin és az atropin előtt a transcután pacemaker. Az utóbbi időben széles körben elterjedtek a trancután pacemakerek, melyek használata egyszerű, gyors, könnyen elsajátítható. Egy mellkasi és egy háti elektródát kell a betegre ragasztani, majd az ingerlő energiát fokozatosan emelni a megfelelő hatás eléréséig. Ezt azonban sokszor csak a mellkasi izmok egyidejű rángatódzásának jelenlétében érhető el. Az elektródák külső felszíne szigetelt, így a szívmasszázs erre ránehezedve folytatható. Mostanában jelentek meg a nyelőcsőbe helyezhető pacemakerek, melyeknek a reanimációban elfoglalt helye még nem tisztázott. A leghatásosabb pacemakerezési mód az itransvénás klasszikus módszer, ami azonban nem gyakorlott kéznek időigényes, potenciálisan sok és súlyos szövődményt okozó beavatkozás. Bevezetéséhez centrális véna szúrására van szükség, így csak nagy gyakorlattal rendelkező személynek ajánljuk elvégzését. 5

Gyógyszeres terápia




Protokoll


Ha a betegnek korábban nem volt vénás kanülje, az első választandó hely az iv. út biztosítására az antekubitális véna. Innen ugyan a gyógyszerek lassabban jutnak a keringésbe, de a centrális vénához képest sokkal gyorsabban biztosítható, és a komplex kardiopulmonális reanimáció a perifériás véna kanülálása közben is folytatható. Javasolt fiziológiás sóoldat vénafenntartó adagban, 10-20-as cseppszámmal percenként való adagolása, majd a megfelelő gyógyszer bemosása kb. 20 ml gyors adagolásával, a kar egyidejű felemelése mellett. Alternatív megoldás lehet vénakanül hiányában az endotracheális adagolás, ami csak az atropin, az adrenalin és a lidocain esetében jöhet szóba. A fenti szerek 2-3-szorosát felhígítjuk 10 ml-re 0.9%-os sóoldattal, majd a tubusba fecskendezzük. Ez után 5 gyors befújást kell végeznünk a gyógyszer megfelelő eloszlatása végett. Ismétlésre ebben az esetben nincs lehetőség.

2.

3.

4.

5.

1. Adrenalin ( epinephrin, Tonogen ) a reanimáció alapvető gyógyszere, elsőként választandó drog újraélesztés esetén, tekintet nélkül a szívmegállás típusára. Az adrenalin hatása α-receptor izgató tulajdonságának köszönhető, növeli a koszorúserekben és az agyi erekben a vérátáramlást, ezzel bizonyítottan növeli a túlélési esélyt. Egyéb α-receptor izgatóknak ( norepinephrin, metoxamin, phenylephrin ) nincs bizonyított előnyük az adrenalinnal szemben, így ez utóbbi használatát ajánljuk. VF/VT esetében három sikertelen elektrosokk, EMD és aszisztólia esetén 3 perces CPR után 3-5 percenként 1 mg iv. adása javasolt. Nagy reményeket fűztek a nagy dózisban történő adrenalin-adagolásnak, de négy nagyobb összehasonlító vizsgálat sem tudta bizonyítani hatásosságát, ennek ellenére 0.1 mg/kg adagban 3-5 percenként adása megkísérelhető. Bradikardiával járó esetekben az atropin mellett orciprenalin, dopamin adása is megkísérelhető. Vasopressin 40 IE adagban javította a túlélést egy 40 betegen elvégzett kísérletben, ami alapján kamrafibrilláció esetén egyszeri adagban az epinephrin helyett alkalmazható. A fenti gyógyszer különben igen drága és nehezen hozzáférhető. Atropin a másodikként választandó szer aszisztóliában, harmadfokú AV-blokkban 1 mg bólusban, ami 3-5 percenként ismételhető a 0.04 mg/kg-os maximális kumulatív összdózisig ami teljes vagusblokádot okoz, további adagolása értelmetlen. Egyes ajánlások 2-3 mg egyszeri bólus iv. adását javasolják Amiodaron az elsőként választandó antiarritmiás szer pulzus nélküli kamrai tachikardia/kamrafibrilláció esetén a negyedik defibrilláció után, a bizonyítottan iszkémiás eredetű keringésleállás illetve a polimorf kamrai tachicardia kivételével. Adagolása 300 mg iv. bólus formájában történik, 150 mg-os dózisban ismételhető a napi 2.2 grammos összdózisig. Adásakor 20 ml-es fecskendőbe először az amiodaront kell felszívni, majd 5%-os glükózzal 20 ml-re felhígítani a műanyaghoz való kitapadás miatt. Lidocain az elsőként választandó antiarritmiás szer 4 defibrilláció után bizonyítottan iszkémiás eredetű szívmegálláskor 1-1.5 mg/kg dózisban, ami 3-5 perc múlva ismételhető, a maximális kumulatív dózis 3 mg/kg. Polimorf kamrai tachikardiában a fenti dózisban magnézium hatástalansága esetén adható.




Protokoll


6. Procainamid adható refrakter VT/VF esetében 30 mg/perc adagban folyamatos infúzió formájában, maximális kumulatív összdózisa 17 mg/kg. Hátránya az elhúzódó hatás. Felvetik a bretylium lidocainhoz hasonló effektivitását, használatát azonban nem ajánlják. 7. Magnézium adagolása szóba jön bizonyított magnéziumhiányos állapotokban és Torsadede-pointes tachikardiában 1-2 g magnéziumszulfát formájában iv. Kálium adására csak hipokalémiás állapotban van szükség. Kálcium pótlása csak hipokalcémia, hiperkalémia, kálcium-csatorna blokkoló túladagolása esetén jön szóba, 2-4 mg/kg adagban iv. 10%-os kálciumklorid formájában. A fokozott intracelluláris kalcium akkumuláció növeli a szívizomsejtek nekrózisát. 8. Pufferek adagolását csak 10 perccel a reanimáció megkezdése után valamint visszatért keringésű betegeken elhúzódó újraélesztés után kezdhetjük el, kivéve azokat az eseteket, amikor a hirtelen halál nagyfokú acidózis következménye ( pH<7.1, BE>-10 ), a reszuszcitáció megkezdése előtt nagyfokú hiperkalémia állt fenn, triciklikus antidepresszáns vagy aszpirin túladagolása esetén. Átlagosan 50 ml 8.4%-os nátrium bikarbonátot ( 1 mEq/kg ) adunk iv. bólusban. Az alkalikus környezet bizonyítottan rontja az elektrosokk eredményességét. Az előbbivel azonos indikációval és adagban más pufferek ( trometamol, nátrium karbonát ) szintén adhatóak.

KARDIÁLIS 80% 1. 2. 3. 4. 5. 6.

     

Koronáriaszklerózis 80% AMI 50 % Kardiomiopátia Miokarditisz Veleszületett szívbetegségek Elektrofiziológiai


EGYÉB 20% 1.  2.  3. 

Légzési Cerebrális Keringési ( sokk, pulm. emb. )



Protokoll





Protokoll


Reanimációs algoritmus pulzus nélküli kamrai tachycardia/kamrafibrilláció Primer ABCD protokoll

(VT/VF) esetén A beteg ébreszthetőségének vizsgálata Nincs válaszkészség Segélykérés a mielőbbi defibrillálás reményében Átjárható légutak/a beteg légzésének vizsgálata (10 s) -hallani, látni, érezni Nem lélegzik Befúvásos lélegeztetés (2 lassú befúvás) Cirkuláció vizsgálata – keringés jeleinek keresése Nincs effektív keringés Mellkasi kompressziók elkezdése Defibrillátor/monitor felhelyezése Nincs pulzus Kardiopulmonális reanimáció folytatása Ritmusvizsgálat VT/VF esetén Defibrilláció 3x (200 J, 200-300 J, 360 J) Ritmuskontroll Perzisztáló/rekurráló VF/VT 1 perc CPR

Szekunder ABCD protokoll Átjárható légutak – eszközös légútbiztosítás (30 s-nál hosszabb ideig nem tarthat) Az eszköz helyzetének ellenőrzése (fizikális vizsgálattal és kilégzés végi CO2 mérésével) Az eszköz helyzetének biztosítása, rögzítés Befúvásos lélegeztetés eszközzel (Ambu-ballon) és oxigenizáció biztosítása (100%-os O2) Cirkuláció: Véna biztosítása (perifériás vénakanül) Ritmus meghatározás a monitorról A ritmusnak és a feltételeknek megfelelő gyógyszer adása Differenciáldiagnózis: reverzibilis/kezelhető okok keresése Kiadás: 1. Azonosító: MP 068.B1 Kiadás dátuma:2004. július 28. Oldalszám: 10/17


Protokoll


CPR folyamatosan

Epinephrin 1 mg bólusban 3-5 percenként ismételve CPR folyamatosan Újabb defibrilláció 1x360 J CPR folyamatosan

Minden 1 perc elteltével defibrilláció 360 J-lal. Elfogadható sémák: 1 perc CPR – gyógyszer – defibrilláció 1 perc CPR – gyógyszer – defibrilláció – defibrilláció – defibrilláció




Protokoll


Reanimációs algoritmus pulzus nélküli elektromos aktivitás (PEA – EMD) esetén Primer ABCD protokoll A beteg ébreszthetőségének vizsgálata

Nincs válaszkészség Segélykérés a mielőbbi defibrillálás reményében

Átjárható légutak/a beteg légzésének vizsgálata (10 s) -hallani, látni, érezni

Nem lélegzik Befúvásos lélegeztetés (2 lassú befúvás)

Cirkuláció vizsgálata – keringés jeleinek keresése

Nincs effektív keringés Mellkasi kompressziók elkezdése 3 perc CPR felhelyezése Defibrillátor/monitor

Nincs pulzus Kiadás: 1. Kardiopulmonális reanimáció folytatásaAzonosító: MP 068.B1 Kiadás dátuma:2004. július 28. Oldalszám: 12/17 Ritmusvizsgálat


Protokoll


Szekunder ABCD protokoll Átjárható légutak – eszközös légútbiztosítás (30 s-nál hosszabb ideig nem tarthat) Az eszköz helyzetének ellenőrzése (fizikális vizsgálattal és kilégzés végi CO2 mérésével) Az eszköz helyzetének biztosítása, rögzítés Befúvásos lélegeztetés eszközzel (Ambu-ballon) és oxigenizáció biztosítása (100%-os O2) Cirkuláció: Véna biztosítása (perifériás vénakanül) Ritmus meghatározás a monitorról A ritmusnak és a feltételeknek megfelelő gyógyszer adása Keringés rejtett jeleinek keresése (pszeudo-EMD) Differenciáldiagnózis: reverzibilis/kezelhető okok keresése




Protokoll


Leggyakoribb okok áttekintése

        



Hipovolémia Hidrogé ion – acidózis Hipoxia Hiper-/hipokalémia Hipotermia Tabletták – gyógyszerek Tamponád (szív) Tenziós pneumotorax Trombózis (koronária) Trombózis

(pulmonális)

Epinephrin 1 mg iv. bólusban 3-5 percenként ismételve

Atropin adása 1 mg-os dózisbban iv. (ha a PEA frekvenciája alacsony), szükség esetén 3-5 percenként ismételve a 0.04 mg/kg összdózisig




Protokoll


Reanimációs algoritmus aszisztólia esetén

Primer ABCD protokoll A beteg ébreszthetőségének vizsgálata Nincs válaszkészség Segélykérés a mielőbbi defibrillálás reményében

Átjárható légutak/a beteg légzésének vizsgálata (10 s) -hallani, látni, érezni Nem lélegzik Befúvásos lélegeztetés (2 lassú befúvás) Cirkuláció vizsgálata – keringés jeleinek keresése Nincs effektív keringés Mellkasi kompressziók elkezdése Defibrillátor/monitor felhelyezése Nincs pulzus Kardiopulmonális reanimáció folytatása Ritmusvizsgálat Aszisztólia

3 perc CPR

R




Protokoll


Szekunder ABCD protokoll Átjárható légutak – eszközös légútbiztosítás (30 s-nál hosszabb ideig nem tarthat) Az eszköz helyzetének ellenőrzése (fizikális vizsgálattal és kilégzés végi CO2 mérésével) Az eszköz helyzetének biztosítása, rögzítés Befúvásos lélegeztetés eszközzel (Ambu-ballon) és oxigenizáció biztosítása (100%-os O2) Cirkuláció: Véna biztosítása (perifériás vénakanül) Ritmus meghatározás a monitorról – monitor bekapcsolt állapotának, az elektródák és kábelek helyzetének ellenőrzése. Legalább 2 elvezetés vizsgálata javasolt. A ritmusnak és a feltételeknek megfelelő gyógyszer adása Differenciáldiagnózis: reverzibilis/kezelhető okok keresése




Protokoll


3 perc CPR Transzkután pacemaker kezelés

Epinephrin 1m iv. bólusban 3-5 percenként ismételve

Atropin 1 mg iv. bólusban 3-5 percenként ismételve a 0.04 mg/kg összdózisig Stabil keringés mellett javasolt csak az intrakavitális pacemaker behelyezése.



A CARDIOPULMONÁLIS RESUSCITATIO (MP 068.B1)

Recommend Documents